„
A BIBLIA A MAGYAR KÖLTŐK LANTJÁN”
MAGYAR NYELVŰ IRODALMI ALKOTÁSOK BIBLIAI GYÖKEREI
2008.
Kevesen gondolnak arra, hogy milyen fontos szerepet játszott a magyar irodalomban Isten igéje: a Biblia. Ebben az anyagban különböző irodalmi korszakokon át – a históriás énekektől- egészen napjainkig – igyekszünk ízelítőt adni költőink és íróink ismert, vagy kevésbé ismert műveinek bibliai gyökereiről. Szabó J. Róbert
Ez az írás a Jászberényi Református Gyülekezet hasonló című kiállításának anyaga alapján készült, amelyet Burján Tamás, Petrics Anna és Szabó J. Róbert állítottak össze.
Tartalom BEVEZETÉS................................................................................................................................................. 5 HISTÓRIÁS ÉNEKEK IDŐSZAKA...................................................................................................................... 5 Tinódi Lantos Sebestyén (1510- †1556)....................................................................................................... 6 Szenczi Molnár Albert (1574- †1634).......................................................................................................... 6 A RENESZÁNSZ KOR.................................................................................................................................... 7 Balassi Bálint (1554- †1594)..................................................................................................................... 7 KURUC KÖLTÉSZET..................................................................................................................................... 10 Kuruc kori ének....................................................................................................................................... 11 II. Rákóczi Ferenc imája a nemzet egységéért................................................................................................ 11 A BAROKK KOR......................................................................................................................................... 12 Zrínyi Miklós (1620- †1664)..................................................................................................................... 12 Pázmány Péter (1570- †1637)................................................................................................................. 13 A FELVILÁGOSODÁS KORA........................................................................................................................... 15 Csokonai Vitéz Mihály (1773- †1805)........................................................................................................ 15 Berzsenyi Dániel (1776- †1836)................................................................................................................ 15 Kölcsey Ferenc (1790- †1838)................................................................................................................. 16 Cs. Varga István: Mitől imádság a Himnusz?................................................................................................ 17 A ROMANTIKA KORA................................................................................................................................... 18 Vörösmarty Mihály (1800- †1855)............................................................................................................. 18 Arany János (1827- †1882)..................................................................................................................... 19 Petőfi Sándor (1823- †1849)................................................................................................................... 19 Madách Imre (1823- †1864)................................................................................................................... 20 Gárdonyi Géza (1863- †1922)................................................................................................................. 20 A NYUGATOSOK......................................................................................................................................... 21 Ady Endre (1877- †1919)....................................................................................................................... 22 Babits Mihány (1883- †1941)................................................................................................................... 22 Kosztolányi Dezső (1885- †1936)............................................................................................................. 23 Tóth Árpád (1886- †1928)...................................................................................................................... 24 Juhász Gyula (1883- †1937)................................................................................................................... 25 JÓZSEF ATTILA (1905-†1937)..................................................................................................................... 25 RADNÓTI MIKLÓS (1909- †1944)................................................................................................................ 26 A XX. SZÁZAD IRODALMA........................................................................................................................... 27 Pilinszky János (1921- †1981).................................................................................................................. 27 Karinthy Frigyes (1887- †1938)................................................................................................................ 28 Weöres Sándor (1913- †1989)................................................................................................................. 28 Dsida Jenő (1907- †1938)..................................................................................................................... 29 Reményik Sándor (1890- †1941).............................................................................................................. 29 Illyés Gyula (1902- †1983)..................................................................................................................... 30
FÜGGELÉK................................................................................................................................................ 30 NÉHÁNY BIBLIAI EREDETŰ KÖZMONDÁS.................................................................................................... 30
BEVEZETÉS Gárdonyi Géza:
Írás a Bibliába – Az Újszövetség Könyve elé – Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drágagyöngye. Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja: Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkek forrás-kútja, Hol pohárral Krisztus áll. Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc, rabon napfény, Tévelygőnek hívó harang, Roskadónak testvéri hang. Elhagyottnak galambbúgás, Viharvertnek ereszet, Haldoklónak angyalsúgás: „Ne félj: fogd a kezemet” /…/ Minden fakul, minden romlik, Márványvár is összeomlik. Bíborleplek ronggyá málnak, Dicsőségek füstbe szállnak. Csak ez a könyv nem tér porba, Mintha volna élő lelke!… Ez a könyv a *Mózes bokra: Isten szíve dobog benne. *MÓZES BOKRA „Mózes [...] egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz! Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre.” (Mózes 2. könyve 3:1-6)
HISTÓRIÁS ÉNEKEK IDŐSZAKA
„Biblia, prédikációk, institúciók, erkölcsnevelő mesék: ez a XVI. sz. irodalma.” Szerb Antal
Tinódi Lantos Sebestyén (1510- †1556) Siess, keresztyén, lelki jót hallani... Református Énekeskönyv 161. ének 1. Siess, keresztyén, lelki jót hallani, Régi törvényből *harcolni tanulni, Az igaz hit mellett mint kell bajt vívni, Krisztusban bízni. 4.**Fejedelemség vagyon csak Istenben, Minden hatalom vagyon ő kezében; *Kiket ő akar, föld kerekségében: Emeli égben. 5. Ne ess kétségbe ő nagy jóvoltában, Az igaz hitben erős légy magadban, Mint ***Dávid, úgy jársz párviadalodban, Hitvallásodban. 6. ****Dávidot Isten hagyá királyságban, Ő ellenségit veté gyalázatban. Dicsérjük Istent nagy hálaadásban, Énekmondásban. *„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam...” (2Timóteus 4,7) ** Jézus mondja: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Máté evangéliuma 28:18 ***„Hiszen így szól Mózeshez: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Róma 9:15-16 **** „Dávid tehát erősebb volt a filiszteusnál, bár csak parittyája és köve volt. Legyőzte a filiszteust, és megölte, pedig nem volt kard Dávid kezében.” 1Sámuel 17:45-50
Szenczi Molnár Albert (1574- †1634) Ha a magyar irodalomnak egész Csokonaiig legváltozatosabb formakincsű verselőjétől, a rímes-időmértékes magyar vers (mostani kifejezéssel: a nyugat-európai verselés) első hazai megvalósítójától megkérdezték volna, kiféle-miféle ember, akkor talán azt mondja magáról, hogy tanító, büszkébb perceiben azt, hogy nyelvtudós, keserűbb óráiban, hogy szerény jövedelmű nyomdai korrektor, de eszébe sem jutott volna azt mondani, hogy költő. [...] Fejezet zárul és fejezet kezdődik a magyar költészetben Szenci Molnár Albert zsoltárfordításaival. Holott csupán használható és jól énekelhető, ájtatos szövegeket akart adni a magyar ajkú reformátusok kezébe. Ennek a könyvnek azonban azóta több mint száz kiadása volt. Tréfás túlzással azt mondhatnók, hogy első helyen áll a magyar bestsellerlistán. Szenczi Molnár Albert Magyar zsoltárkönyve (1607) Részlet az előszóból "Molnár Albert Psalterium-beli üdvözlete: „Az Magyarországban és Erdélyben vitézkedő keresztyén Anyaszentegyháznak, lelkipásztorainak, tanítóinak és tanuló ifjainak“: [...] Mostan azért ez Zsoltárkönyvet, mellyel én sok időtől fogva az én
énségimben gyülölőim ellen vigasztaltam magamat: immár pedig teneked vigasztalásodra és együgyű tagjaidnak hasznokra magyarol fordítottam, kérlek, tekéntsd engedelmes szemmel, Szerelmes Anyám, keresztyén Anyaszentegyház. Annakokáért meggondolhatja minden, minemő nagy munkával kellett énnékem ez hosszú magyar igéket az franciai apró igékből álló versekre formálnom, holott egy syllabával (szótag) sem tehettem többet hozzá, sem az sensustul (értelem) nem kellett eltávoznom. Mert nagyobb gondom volt az fondamentom béli igaz értelemnek fordítására, hogynem az verseknek ékesgetésére..." I. SOLTÁR Ez zsoltár tanít, hogy azok bódogok, kik megvetvén az istenteleneknek erkölcsöket és tanácsokat, az Isten törvényének értelmében és megtartásában gyönyörködnek; és hogy bódogtalanok, azkik külömben cselekesznek. Azki nem jár hitlenek tanácsán, És meg nem áll az bűnösök után, Az csúfolóknak nem ül ő székökben: De gyönyörködik az Úr törvényében, És arra gondja mind éjjel-nappal, Ez illy ember nagy bódog bizonnyal. Mert ő ollyan, mint az jó termőfa, Melly az víz mellett vagyon plántálva, Ő idejében meghozza gyümölcsét, És el nem szokta hullatni levelét, Ekképpen azmit ez ember végez, Minden dolgában megyen jó véghez. De nem ígyen vadnak az gonoszak, Hanem mint az apró por és polyvák, Mellyek az széltűl széjjelragadtatnak, Így az ítéletben meg nem állhatnak Az gonoszak, és kik bűnben élnek, Az igazak közt helyet nem lelnek. Mert az Isten esmeri utokat Az igazaknak érti dolgokat, Azért mindörökké ők megmaradnak: De azkik csak az gonoszságban járnak, Azoknak nyilván mind elvész utok, Mert Istennek nem kell az ő dolgok.
A RENESZÁNSZ KOR Balassi Bálint (1554- †1594) Adj már csendességet...
Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr! Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr! [...]
*Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg, Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg! **Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való, Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló. [...]
Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem igéd szerint, Megadod kedvessen, mit ígérsz kegyessen hitem szerint, Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját, Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát; [...]
*"Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által." Róma 5:10. ** "Nagy a te irgalmad, URam, döntéseiddel éltess engem!" Zsoltárok 119:156
Psalmus 51. - Tinódi átirata Végtelen irgalmú, ó, te nagy hatalmú Isten, légy már kegyelmes! Onts ki mindenestől jódat rám kebledből, mert lám, mely veszedelmes Bűnöm miatt lelkem, ki titkon rág engem, mert nagy sebbel sérelmes.
Mosd el rólam immár, kit lelkem alig vár, mosd el bűnöm rútságát, S együtt az rút hírrel, mint rút bűzt, enyészd el förtelmem büdös szagát; Esmérem vétkemet, kiért nap engemet rettent, mutatván magát. [...]
Engem mert vétkével anyám étetett el, méhében hogy hordozott, Vétket te penig bánsz, igazt szeretsz, kívánsz, ki tiszta szívet hozott, Hogy életre adál, azonnal oktatál, mint érteném titkodot. Én rút, háládatlan azért, foghatatlan Isten, hozzád kiáltok, Tisztíts izsópoddal, irgalmasságoddal, mert lá, ki nagy kínt vallok, Hogy undok vétkemből megtisztulván belől legyek szebb, hogysem vagyok! Legyek fejérb hónál, s örömmondásoddal tölts bé az én fülemet, Élemíts elmémet küldvén örömedet, ne száraszd ki velőmet Csontomból bánattal, ne nézz rám haraggal, mosd el inkább vétkemet! Teremts ismét bennem, teremtő Istenem, tiszta szívet kegyessen, Fúdd belém ismegént, hogy nagy szívem szerént lelkem igazt szeressen, Engem, romlott szegént, rossz érdemem szerént haragod el ne vessen! Ne fossz meg lelkedtől, sőt idvösségemről mondj örömet már nekem, Szentelő lelkeddel hadd épüljön meg fel, mint azelőtt, bús lelkem, Hogy sok tévelyedtek tehozzád térjenek, követvén bízvást engem. […]
* * * * * 51. Zsoltár – "Az eredeti..." Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van [...]
Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. [...]
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. [...]
Az alábbi Balassi ének több érdekességgel is bír: 1. Ha színessel kiemelt kezdőbetűket összeolvassuk, akkor a költő nevét olvashatjuk ki belőle. 2. Az ének a 25. zsoltár 7. versére épít, és több helyen e zsoltárra verseire tér vissza.
3. Az ének megírására az indította Balassit, hogy unokatestvérével, Dobó Krisztinával, kötendő házasságát az egyház ellenezte. 4. A Református énekeskönyv 220. dicséreteként mind a mai napig kedvelt és sokat énekelt ének. Az nótája: Bánja az Úristen - Kiben bűne bocsánatáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott - Balassi Bálint nevére 1 Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, könnyebbíts lelkem terhét! 2 Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Té-tova bujdosik, mint madár a szélvészben, Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett, akar esni kétségben. 3 Látja magán való szántalan nagy sok jódat, Kiért, tudja, téged nem tisztelt, jól tött urat, Háládatlanságát látván hamis voltát, ugyan szégyenli magát. 4 Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bűnei miatt nem mér elődben menni, Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér, színed igen rettegi. 5 Semmije sincs penig, mivel elődben menjen, Kivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen, Vagy alázatossan, méltó haragodban tégedet engeszteljen. 6 Sok kísértet éri, mindenképpen rettenti, Veled ijeszgeti, kétségre sietteti, Ki miatt majd elvész, ha vele jól nem téssz, magát Pokolra ejti. 7 Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet, Mondván: Vajha az Úr hozzá venne engemet, Bizony kedvét lelném, mert őtet követném, mint édes Istenemet! […]
KURUC KÖLTÉSZET Ezzel a névvel nevezi az irodalomtörténet a kuruc mozgalmak korából, tehát a XVII. század második feléből és a XVIII. század elejéről fennmaradt ama nagyszámú éneket, melyek legnagyobbrészt népi eredetűek, a kor vallási és nemzeti küzdelmeire vonatkoznak. Nagyrészt ismeretlen szerzőktől származnak e gyönyörű énekek,
népdalok és helyzetdalok, melyek dallamos formájukkal, gazdag rímelésükkel olykor jelentékeny technikai gyakorlatot mutatnak, és a zenével való kapcsolatukat rendkívül éreztetik, míg mély nemzeti érzésükkel, naiv szépségükkel meghatnak.
Kuruc kori ének Győzhetetlen én kőszálom... Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom, A keresztfán drága áron Oltalmamat tőled várom. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet, Szegény árva bús fejemet. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy ura mennynek, földnek, Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csendességet, Jövendőben idvességet. Református énekeskönyv 346. ének
II. Rákóczi Ferenc imája a nemzet egységéért A te kezedben van szívünk, Uram, Döfd át szereteted nyílával, Gyújtsd fel a lomhákat, Vezesd vissza az eltévelyedetteket, Világítsd meg a vakokat, Lágyítsd meg a hajthatatlanokat, Bátorítsd meg a habozókat,
Tanítsd a tudatlanokat, Gyarapítsd bennünk a hitet, Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet lángját, S újra és újra kérlek, Add, hogy szereteted gyarapodjék, Hogy ez az isteni láng Eméssze föl viszálykodásainkat.
II. Rákóczi Ferenc
A BAROKK KOR Zrínyi Miklós (1620- †1664) Feszületre (részlet) 3. Hogy nézhetsz emberre, ember teremtője? Igy téged megcsufolt ő hitetlensége, Annyi sok vett jókért, mint tenger fövenye, *Mint latrot, mint tolvajt, feszite körösztre. 5. Virágzott tested is halálos sebektül,
Ázott az szemed is igen bőv könyvektül, **Szájad megkeserűlt az mérges ecettül, Bajt vittál, harcoltál halállal vitézül. 7. ***Hej, mert te ezeket mind fottig letetted, Égi hatalmadat, nagy istenségedet; Az emberi testet magadra fölvetted, Azért hogy hullathasd érettünk véredet. 11. De mind ezeknél is nagyobb te kegyelmed, Annak vége nincsen, s azért bizunk benned. Mi hasznod féreggel neked törvényközned, Hatalmot mutatnod, és ránk fegyverkezned? 13. ****Uram, nem miértünk, sem mi érdemünkért, Hanem kegyelmezz meg magad irgalmáért; Ne legyen heában, hogy fiad ontott vért Körösztfán miértünk, az mi váltságunkért. *"Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől." Máté evangéliuma 27:38. **"Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki..." Lukács evangéliuma 23:36. ***"... ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." Filippi 2:6-8. ****"Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában." Róma 5:6-11.
Pázmány Péter (1570- †1637) Az utolsó ítéletnek rettenetességérűl (Prédikáció részlet) „Keresztyén hitünknek ágazatja tartja, hogy amely Krisztus alázatos születésével, gyarló és kereszt alá vettetett testben e világra jött váltságunkért: világ végén, nagy hatalommal és dücsőséges felséggel, másodszor jő hozzánk; hogy törvényt látván, megítílje és utolsó sentenciájá-val (ítéletével) érdemek szerént boldogítsa vagy kárhoztassa az embereket. Az első jöve-
telben elrejtetett az ő színének dücsősége: utálatosnak és minden embereknél alábbvalónak tetszett. De a másik jövetele az Atyaistennek dücsőségével teljes lészen. Az első jövetelben egy büdös istállóban, egy alkalmatlan jászolban volt helye. De a másik jövetelben királyi székben, fényes felhőben láttatik.” Máté evangéliuma 25:31-34. „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.”
Zrínyi Miklós – Attila
A FELVILÁGOSODÁS KORA Csokonai Vitéz Mihály (1773- †1805) Lélek halhatatlansága... "Emberek jó atyja! Tudjuk valójába, *Hogy egész mivoltunk por s árnyék magába. / És amit adtál is, azt sem érdemeljük:/ Úgy van! Hatalmadat rettegve tiszteljük." *"Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!" Mózes 1. könyve 3:19. "A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta." Prédikátor 12:7.
Berzsenyi Dániel (1776- †1836) Fohászkodás
"*Te hoztad e nagy Minden ezer nemét **A semmiségből, a te szemöldöked Ronthat s teremthet száz világot, S a nagy idők folyamit kiméri. ***Téged dicsőit a Zenith és Nadír. A szélveszek bús harca, az égi láng Villáma, harmatcsepp, virágszál Hirdeti nagy kezed alkotásit." *"Ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az Úr, nincs más!" Ézsaiás 45:18. ** "Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható." Zsidók 11:3. *** "Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny." Zsoltárok 19:2.
Kölcsey Ferenc (1790- †1838) Himnusz "Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!"
A Himnusz Kölcsey saját kezével tisztázott leirata.
Cs. Varga István: Mitől imádság a Himnusz? [...] Első, énekelt strófájának minden sora bibliai igehely: költői parafrázis. "Jó kedvvel, bőséggel..." Az áldáskérésre Ézsaiás könyvének 25. fejezetében maga az isteni Ige biztat bennünket: "Ez esztendőt megáldjad, ez esztendőt megáldjad, kegyelmedből Úr Isten! Bő zsírral ékesítsed, bő zsírral ékesítsed, te szent Jehova Isten..." A szárnyaló szépségű bibliai igehely imádságos visszhangja a felütésnek minősíthető nyitány: "Isten, áldd meg a Magyart..." [...] Régtől adatolhatóan a jókedv, jó kedv olyan sajátos jelentést is tartalmaz, amely az egyházi nyelvben máig fellelhető, melyet nyelvtörténeti szótáraink is számon tartanak: "kegyelem, kegy, szeretetteljes jóindulat". A "gratiam Dei", "benevolentiam Dei" "Istennek jókedvét", "Istennek jóakaratát" jelenti. A "bőséggel" a Himnuszban nemcsak "anyagi jólétet, gazdagságot", hanem szellemi-lelki értelemben a "bőségesen" jelentést is tartalmazza. Kölcsey arra kéri Istent, hogy a magyarságot kegyesen, kegyelmesen és bőségesen áldja meg. [...] "Nyújts feléje védő kart, / Ha küzd ellenséggel." Kulcsfogalom az isteni áldás, bőség és az ellenségtől védettség. A "védő kar" motívum az Ószövetségben gyakori, átvitt értelemben az erő,
hatalom kifejezésére szolgál. Például "kinyújtott karral", annyit tesz, mint "nagy erővel, hatalommal". Az "Isten karja" kifejezés az Úr hatalmára utal. [...] "Bal sors akit régen tép..." A "balsors" a keret-versszakokban hangzik fel, a vers egészében nyer teljes körű értelmet. A jó sors Isten áldása, a balsors az Istentől való eltávolodás, az áldás hiányának a következménye. A jólétet elveszített, ellenségtől, a végső széthullás veszélyétől szorongatott magyarság költője imádságos lélekkel kapaszkodik a vigasztaló Igébe: "Ó te szegény, szélvésztől hányt, vigasztalás nélkül való...". [...] "Hozz rá víg esztendőt..." Ézsaiás csodálatos kegyelmi ígéretet hirdet, amelyet az Úr Jézus is idéz fellépésekor a názáreti zsinagógában: "Hirdetem az Úrnak kedves esztendejét." [...] Az "Úr kegyelmének esztendeje" minden ötvenedik esztendő, az úgynevezett kürtölés (jubel/jobel - iubilate) éve, amikor el kellett engedni az adósságot, fel kellett szabadítani a rabszolgákat. Ez "az Úr jó kedvének esztendeje" bibliai szókép, amint a Himnusz "Hozz rá víg esztendőt..." kifejezése is hosszabb időszakra, az egész jövőre vonatkozik. "Megbünhödte már e nép / A múltat s jövendőt!" [...] Itt nem annyira konkrétan a múltról, jelenről és a jövőről van szó, mert a "múltat s jövendőt" inkább költői nyomatékosításra szolgál, semmint időbeli tagolásra. [...] Itt azt érzékelteti a szószerkezet, hogy a magyarság Isten színe előtt állva áldást, jó sor sot, "jókedvet és bőséget" kér. A Himnusznak nem pesszimista, hanem éppen optimista a kicsengése, mert lírai hőse úgy áll Isten színe elé, hogy tudja: a büntetést, amit bűneink miatt megérdemeltünk, megszenvedtük, kiálltuk, levezekeltük: megbűnhődtük. Voltak és akadnak ma is, akik ezt a megállapítást "teológiai" szempontból helytelennek tartották, tévesnek állítják, pedig helyes értelmezése nélkül a Himnusz valláserkölcsi történelemmagya rázata sem lehetséges. A kérdés lényege: "Hogyan lehet a múltat megbűnhődni és egyszerre a jövendőt is, amikor még a jelenben élünk - ha Isten igazságos? [...] Itt is igei ihletés alapján fogalmaz Kölcsey: Ézsaiás próféta 40. fejezetének 2. versére építi mondanivalóját. A babiloni fogság végpontját látó próféta ezt hirdeti: "Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, vége van nyomorúságának, hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért." [...] Isten kétszeresen sújtotta Izrael népét, hogy soha többé ne kövesse el a bálványimádás, paráznaság, istentelenség végzetes bűneit, mert ha újra elköveti, akkor olyan büntetés vár rá, amelyet már nem fog kibírni, nem lesz képes túlélni. Isten kegyelmét és igazságos büntetését bizonyítja Jeremiás próféta: "Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és szétszélesztik legelőm juhait." Az Úr ítélete: "Szétszélesztettétek nyájamat, szétkergettétek, s nem törődtetek vele. Nos, nekem majd lesz gondom rátok, mégpedig gonosz tetteitek szerint..." (Jeremiás 23.)
A ROMANTIKA KORA Vörösmarty Mihály (1800- †1855) A szegény asszony könyve "Mert hiszen ha már az ember / Szépszerint jóllakni sem mer, *Már ha szűken él kenyérrel, / Éljen isten igéjével, Így legalább árva lelkünk / Az imádság tartja bennünk. Itt, tudom, van heverőben: / Adjon az isten nevében." ,Jó asszony, felelt az özvegy, / Könyvem nincs több, csak ez az egy, De ha már úgy megkivánta, / És ettől függ boldogsága, Vegye egy felét jó névvel, / Én beérem más felével.' S fele ide, fele oda, / Könyvét kétfelé osztotta.
Most a két jó öregasszony, / Hogy semmi jót ne mulasszon, Fél könyvből, de nem fél szívvel, / Imádkoznak este, regvel, S ha van isten mennyországban, / Nem imádkoznak hiában." Mózes 5. könyve 8:2-3. Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. *Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.
Arany János (1827- †1882) Toldi (válogatás) "De hiszen az Isten az árvát nem hagyja / mert azért az árvák gonviselő atyja" (IV. ének 15. vsz.) "Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok." János 14:18. "Kinek az ég alatt már senkie sincsen, / Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten" (VII. Ének 1. vsz.) "Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!" Ézsaiás 49:15. "De nem köszönöm azt magam erejének: / Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének" (XII. ének 18. vsz.) "Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." Efezus 2:8-9.
Petőfi Sándor (1823- †1849) A XIX. Század költői "Pusztában bujdosunk, mint hajdan / Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde / Vezérül, a lángoszlopot. Újabb időkben isten ilyen / Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék / A népet Kánaán felé." Mózes 2. könyve 13:20-22. "Azután fölkerekedtek Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel
meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől."
Madách Imre (1823- †1864) Az ember tragédiája "Tragédiájában az emberiség sorsát, hivatását, célját kutatja. A darab megoldása, az "Ember küzdj és bízva bízzál!", nem odabiggyesztett happy and, hanem az istenhívő ember – néha bizonyíthatatlan – biztonsága. Minden kilátástalanság ellenére is Isten a történelem és az ember célja, s rá tekintve nyerjük el a bizonyosságot, van értelme a küzdelemnek." (Tomka Ferenc) Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál [...] Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Róma 8:28.32. Vajda János (1827- †1897) Megnyugvás "Isten vezérli a világot, Kinek mindenre gondja van. Ki rózsabimbót, szép lányt alkot, Nem lehet rossz, igaztalan."
42:2-3.
"Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám." Jób
"Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?" Róma 2:4.
Gárdonyi Géza (1863- †1922) Útrakészülés "A halál nékem nem fekete börtön, nem fázlaló,nem is rút semmiképpen: egy ajtó bezárul itt lenn a földön, s egy ajtó kinyílik ott fenn az égen: / ez a halál." "Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? [...] De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!" Róma 15:55.57
Az én falum "Szeretem nézni a szántó-vető embert... keze az ekeszarván. [...] A természet könyvének egy lapjára ír most Buricz András. Ezt írja: 'Add meg a mi kenyerünket...' És az Úr olvassa az írást a magasból." "A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként." Lukács evangéliuma 11:3.
Gárdonyi Géza titkos naplójának részlete.
A NYUGATOSOK A Nyugat a huszadik századi magyar irodalom meghatározó folyóirata volt. Célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, így szembefordult a félfeudális ország epigonizmusba süllyedt irodalmával. A 19. század végi új stílusirányzatokat ugyanúgy segítette az érvényesülésben, mint a nyugati modern irodalom legfrissebb törekvéseit. Nem volt egységes világnézeti arculata, inkább a „közös ellenség” fogta egybe a lapot. Óriási ellenállásba ütközött konzervatív részről (nemzeti veszedelmet láttak benne), de neves képviselői meg tudták védeni, még az I. vi lágháborút is túlélte. A folyóirat Babits Mihály halálával szűnt meg. Az idei évben ünnepeljük megjelenésének 100. évfordulóját!
Ady Endre (1877- †1919) Hiszek hitetlenül Istenben... "Hiszek hitetlenül Istenben, / Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva / Sem élő, sem halott." "Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!" Zsoltárok 22:11-12. Az Úr érkezése "Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten." "Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!" 5Mózes 31:8. Istenhez hanyatló árnyék "S hányattatom, miként a sáska, / Mert csak Tenéked van erőd S mert nem láttam régen előbb: / Nem szabad hinni senki másba."
Álmom az Isten
"Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem, elsöpörnek, mint a sáskát." Zsoltárok 109:23.
"Batyum: a legsúlyosabb Nincsen, Utam: a nagy Nihil, a Semmi, A sorsom: menni, menni, menni / S az álmom: az Isten. "Szabadításodra vágyom, Uram... [...] Bolyongok, mint az eltévedt juh. Keresd meg szolgádat..." Zsoltárok 119:74.76.
Babits Mihány (1883- †1941) Jónás könyve "Mondta az Úr Jónásnak: »Kelj fel és menj Ninivébe, kiálts a Város ellen! [...] Szólt, és fölkele Jónás, hogy szaladna, de nem hová a Mennybeli akarta, mivel rühellé a prófétaságot..." "Így szólt az Úr igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott
hozzám gonoszságának híre! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az Úr elől." Jónás 1:1-3. Jónás imája "[...]később mint Jónás a Halban / leszálltam a kinoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem / három napra, de három hóra, három / évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy mégvakabb és örök / Cethal szájában végkép eltünök, Bénára, mint a megfagyott tag..." "Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában." Jónás 2:1-2. Bénára mint a megfagyott tag Halljátok énekét a hitnek, / halljátok a jó éneket: többet nem-hinni nem lehet! / akik szenvedtek, mindig hittek. / Halljátok énekét a hitnek! Mert megalázatositottak, / ittuk az ecetet s epét, tapintottuk Krisztus sebét: / most ujjaink örökre jobbak. Mert megalázatositottak. "...az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad." 1Péter 5:5.
Kosztolányi Dezső (1885- †1936) Hajnali részegség "Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam." "Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. " Zsidók 13:14.
Bekötött szemmel "...úgy jöttem én is e furcsa világra, / bekötött szemmel, s úgy megyek el innen, / bekötött szemmel, nem tudva honnan, nem tudva hová. Csak téptem a kendőt síró szememről, / örökre csak téptem. De a végső percben, / ha leszek s nem-leszek, ugye, majd föloldod, Isten?" "Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani." Ézsaiás 55:1-2.
Tóth Árpád (1886- †1928) Isten oltókése "Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert míg szivembe metsz, Új szépséget teremni sebez engem. Összeszorítom ajkam, ha nehéz A kín, mert tudom, tied az én harcom, És győztes távolokba néz Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom" "Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra." 2Korithus 4:16. "Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába." Apostolok Cselekedetei 14:22.
Az árnyból szőtt lélek "Ó, Isten, Isten, lelkek ősz takácsa, Nézd drága kelméd, kincses szőttesed, Bölcs, bús szemed imhol könnyezve lássa, A sok finom fonál hogy szétesett Ha elcsitult az orkán gyász zaja, Vagy, reszkető rongy, így hull szét a szélben, Mint omló partok éjszín zászlaja?" "Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat, ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek." 2Korithus 5:1-3.
Juhász Gyula (1883- †1937) Én Istenem "Nekem te nem vagy messze, égi bálvány, Siketen, zordon trónoló Nagyúr, Előtted állok én kifosztva, árván És boldogan, ha ég viharja gyúl." "Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem!" János evangéliuma 20:28 A régi kispap "Ma új hitében, hitvalló keményen / Azt hirdeti, mint evangélium: Hogy szent az élet és jóság az Isten / S elmúlnak föld és ég, de az Ige, / A Szeretet marad s győz. Ámen, Ámen." "Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké"." 1Péter 1:24-25. "Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet." 1Korinthus 13:13. Isten kezében "Elnézem én gyöngéden és irígyen, Az élete és padja oly kemény, De ő most végtelen puhán, szelíden, Bizton pihen az Isten tenyerén." "Mindezt megfigyeltem, mert tisztán akartam látni mindezt, hogy az igazak és a bölcsek minden munkájukkal együtt Isten kezében vannak." Prédikátor 9:1.
JÓZSEF ATTILA (1905-†1937) Ez a fejezet azt hívatott bemutatni, amit évtizedeken át elhallgattak... Vagyis azt, hogy József Attila is ember volt, aki kereste az Isten, aki küszködött a hiányától, és aki belehalt abba, hogy sohasem ragadta meg a felé is kinyújtott kegyelmes kezet... Csöndes estéli zsoltár "Ó, Uram, nem bírom rímbe kovácsolni dicsőségedet. Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat. [...] Csak egyszerűen primitíven szeretném most Neked elmondani, hogy én is vagyok / és itt vagyok és csodállak, de nem értelek."
Nem emel föl "Nem emel föl már senki sem,/ belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem,/ hogy ne legyek kegyetlen árva." [...] "Intsd meg mind, kiket szeretek, hogy legyenek jobb szívvel hozzám. Vizsgáld meg az én ügyemet,/ mielőtt magam feláldoznám." Bukj föl az árból "Ijessz meg engem, Istenem,/ szükségem van a haragodra. Bukj föl az árból hirtelen,/ ne rántson el a semmi sodra." [...] "Meghalni lélegzetemet / fojtom vissza, ha nem versz bottal és úgy nézek farkasszemet, / emberarcú, a hiányoddal!"
RADNÓTI MIKLÓS (1909- †1944) "A költő csak felnőttkorában lett kereszténynyé, de már korábbi verseiben is – bár csak elszórtan – földereng a természetfeletti világ sejtése." (Tomka Ferenc) Tört elégia "[...] néha azért ő, ha azt hiszi nem veszem észre, titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem." Nyolcadik ecloga E versben, amelyet nem sokkal halála előtt írt, a költő Náhum prófétával beszélget, és őt kérdezi meg, miért engedi Isten a történelem sok gazságát és a háborút. A választ ebben találja meg: "Jöjj hirdetni velem, hogy már közelít az óra, már születőben az ország. Hogy mi a célja az Úrnak, -
kérdém? lásd az az ország. Útrakelünk, gyere, gyüjtsük össze a népet..." És végül álljon itt valami elgondolkodtató a költő életéből... Az izraelita származású Radnóti egy nap váratlanul azzal a kéréssel állított be Sík Sándorhoz feleségével együtt, hogy meg szeretnének keresztelkedni. A pap-tanár elcsodálkozott: "De hisz erről ezelőtt sose beszéltünk?!" "Épp ezért!" - volt a válaszuk. (Sík Sándor sohasem agitálta őket, de eléjük élte a kereszténységet. Ez mindennél többet jelentett.) Radnóti a munkatáborba nem vitt mást magával, mint egy Arany-kötetet és a Bibliáját...
A XX. SZÁZAD IRODALMA
Pilinszky János (1921- †1981) Az oljafák hegyén
következik.”
„Egyedül érezted magadat. Mindannyian egyedül érezzük magunkat. Érzésed, hogy egyedül vagy, bizonyság arra, hogy emberré lettél. Egyedül voltál. Pedig mindannyian itt térdeplünk az Olajfák hegyén - emberek, kövek, állatok. Igen, az egész Teremtés együtt térdepel itt Teremtőjével, elhagyatva, tökéletesen elhagyatva az agónia túlzsúfolt közösségben. […] Az, amit keresztnek hívunk, az agónia elhagyatottsága csak ezután
Lukács evangéliuma 22:39.44-45. „Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. […] Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejté-
ke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.”
Karinthy Frigyes (1887- †1938) Barabbás „Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé. Pilátus a tornácon ült és estebédjét költötte Barabbással, a gyilkossal. [...] A názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely követte őt, a tornác elé járult és felemelvén átszegezett kezeit, szelíden szólni kezdett: „- [...] A nép Barabbást kívánta, engem megfeszítettek - de vissza kellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást és most új törvényt akar. Kérdezd meg őket újból, amint a törvényeinkben meg vagyon írva.” - Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt: - „Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?” - És akkor ő intett nekik. És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság. És a sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!” És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!” [...] Ő pedig bólintott fejével és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg.” Márk evangéliuma 15:11-13.15. „A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?” Azok ismét felkiáltottak: „Feszítsd meg!” [...] Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.”
Weöres Sándor (1913- †1989) A teljesség felé: A sors - Földi és égi hatalom ,,Cserélnél-e sorsot valakivel? Szeretnél gazdag lenni? A milliárdossal elcserélnéd vagyonodat, de nem a sorsodat. [...] Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni; a másé alatt öszszeesne.” ,,Amit nekem adsz: mindenkinek adod" , hirdeti a földi hatalom. - ,,Amit mindenkinek adsz: nekem adod" , hirdeti az égi hatalom.” Galata 6:5. ,,Mert mindenki a maga terhét hordozza.” Máté evangéliuma 6:19-21.
,,Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”
Dsida Jenő (1907- †1938) Nagycsütörtök ,,Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem. Körülnéztem. Szerettem volna néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel, de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt.... Péter aludt, János aludt, Jakab aludt, Máté aludt, és mind aludtak.... Kövér csöppek indultak homlokomról, és vigicsurogtak gyűrödt arcomon....” Máté evangéliuma 26:40. ,,Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: ,,Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem?”
Reményik Sándor (1890- †1941) Békesség Istentől ,,Reggel mondd, délben mondd és este mondd A Feltámadott első, szép szavát. És ragyogóbbá lesz a reggeled És csillaghímesebb az éjszakád. És békességesebb az éjszakád. Békesség Istentől.” János evangéliuma 20:19. ,,Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: ,,Békesség néktek!”
Illyés Gyula (1902- †1983) Reggeli ájtatosság ,,Hajnali fél öt s csoda a napi nagy csoda megint! szobám fala megnyílik s a résen beint – mert sosincs békén a keresztény – a kereszt az ablak keresztjén! Mit akarsz ily korán, Uram? Oh szólnod kell csak s én cselekszem: utad utam!” Jeremiás könyve 3:22. "Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, Uram, a mi Istenünk!"
FÜGGELÉK NÉHÁNY BIBLIAI EREDETŰ KÖZMONDÁS A bibliai idézeteket a Károli-féle bibliafordításból vettük. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. „Besüllyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábuk.” Zsoltárok 9:16. „A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.” Példabeszédek 26:27. „Aki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.” Példabeszédek 28:10. Aki nem dolgozik, ne is egyék. „Mert a mikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.”
2Thesszalonika 3:10. Amilyen az anya, olyan a lánya. „Ímé, valaki közmondással él, rólad veszi azt, mondván: Aminémű az anya, olyan a leánya is.” Ezékiel 16:44. Csepp a tengerben (vödörben). „Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!” Ézsaiás 40:15. Ember tervez, Isten végez. „Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását. Példabeszédek 16:9. Jobb a jó szomszéd a rossz atyafinál. „Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.” Példabeszédek 27:10. Jobb adni, mint kapni. „Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.” Apostolok Cselekedetei 20:35. Ki mint vet, úgy arat. „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.” Galata 6:7. Ki szelet vet, vihart arat. „Mert szelet vetnek és vihart aratnak. Nem indul szárba; termése nem ad lisztet; ha adna is, idegenek nyelik be azt.” Hóseás 8:7 Más szemében meglátja a szálkát, a magáéban a gerendát sem veszi észre. „Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig,amely a te szemedben van, nem veszed észre?” Máté 7:3. „Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?” Lukács 6:41. Minden haja szála égnek áll. „Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.” Jób 4:15. Mindennek meg van a maga ideje
„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” Prédikátor 3:1. Mosom a kezeimet. „Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!” Zsoltárok 26:6. Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől...! Máté 27:24. Nemcsak kenyérrel él az ember. „És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.” 5Mózes 8:3. „Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik. Máté 4:4. Nincs új a nap alatt. „A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.” Prédikátor 1:9.
Nyomtató lónak nem kötik be a száját. „Ne kösd be az ökörnek száját, mikor nyomtat!” 5Mózes 25:4. „Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját.” 1Korinthus 9:9. „Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára.” 1Timóteus 5:18. Olyan édes, mint a méz. „Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesebb az az én számnak!” Zsoltárok 119:103. Orvos, gyógyíts meg magadat! „És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.” Lukács 4:23. Szemet szemért, fogat fogért. „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért...” 2Mózes 21:24. A véka alá rejt valamit.
„És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék? Márk 4:21. Az vesse rá az első követ, aki... „De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” János 8:7. Vak vezet világtalant.
„ Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.” Máté 15:14.
