A BELFÖLDI VÁNDORLÁS INTENZITÁSÁNAK ÉS TÉRBELI SZERKEZETÉNEK VÁLTOZÁSA MAGYARORSZÁGON KÖZÖTT* D A R ÓCZI ETA. B evezetés

A BELFÖLDI VÁNDORLÁS INTENZITÁSÁNAK ÉS TÉRBELI SZERKEZETÉNEK VÁLTOZÁSA MAGYARORSZÁGON 1960— 1978 KÖZÖTT*

D A R ÓCZI ETA B evezetés A vándorlások1 összetett m ódon tükrözik és befolyásolják az ál­ talános társadalmi-gazdasági fejlődést, annak térbeli szerkezetét, és kifejezésre juttatják az egyének (családok) törekvéseit. A z objektív feltételek és a szubjektív indítékok nehezen kibogozható kölcsönös összefüggései közül jelen tanulmány a területi gazdasági fejlődésnek a vándorlások intenzitására és irányára gyakorolt hatását vizsgálja. Vitathatatlan, hogy ezzel az egyoldalú megközelítéssel nem lehet e fontos gazdasági és dem ográfiai folyam atok kapcsolatairól teljes k é­ pet alkotni. A vándorlások ugyanis visszahatnak, és maguk is jelen ­ tősen form álhatják a gazdaság térbeli szerkezetét. Ez akkor érvé­ nyesül erőteljesen, ha bizonyos területi egységek között tartósan k i­ egyensúlyozatlan a vándorlás2. Nyilvánvaló, h ogy például az aktív népesség és a munkaalkalmak közötti nagyobb területi összhang m egterem tésében nemcsak a vidék iparosítása, hanem az onnan való elvándorlás is szerepet játszott. Hasonlóképpen, a mezőgazdasági jö ­ vedelm ek nemcsak a mezőgazdasági termelés hatékonyságának n ö­ velése révén érhették el az ipari szintet, hanem mert lényegesen csökkent az agrárnépesség. Ennek a folyam atnak szintén részvevő­ je volt a m igráció. Ismeretes továbbá, hogy bár a gyors ütemű és tömeges Budapestre áramlás enyhítette az ottani munkaerőhiányt, ugyanakkor fokozta a lakásellátás területi feszültségeit. A helyzet társadalmilag kritikussá vált, és válaszképpen 1962-től hatósági esz­ közökkel korlátozzák a fővárosba költözést. A migráció külső fe l­ tételei tehát folyton változnak, és ezek alakításában, közvetve vagy közvetlenül, maga a vándorlás is részt vesz. M indezek előrebocsátása a következő elemzés korlátaira kívánta felhívni a figyelm et, hangsúlyozva, h ogy azok szem előtt tartásával * A t a n u lm á n y a T á r s a d a lo m t u d o m á n y i K u ta tá st és D o k u m e n t á c ió t K o o r d in á ló E u ró p a i K ö z p o n t (B é c s i K ö z p o n t ) „ A v á r o s n ö v e k e d é s k ö lt s é g e i” c. n e m z e tk ö z i ö s s z e ­ h a s o n lít ó k u ta tá s á n a k „ V á r o s r e n d s z e r e k ” m u n k a c s o p o r t ja k e r e t é b e n k é s zü lt.

38

D A R Ó C Z I E T A

az eredm ények m egfelelően értelmezhetők, és rem élhetőleg használ­ hatók a területi kutatással és tervezéssel foglalkozók valamint a dem ográfusok munkájában. A hazai vándorlások időbeli változásának és területi jellem zői­ nek vizsgálata a következő alapfeltevésekből kiindulva történik: — a területi különbségek mibenléte és a vándorlási okok szer­ kezete egymással összefügg, és jellem ző a társadalm i-gazda­ sági fejlődés adott szakaszára; — az iparosítás kezdeti, „eredeti felhalm ozó” szakaszát k öv e­ tően a területi különbségek a gazdasági fejlődéssel párhuza­ mosan csökkennek3, legalábbis az életkörülm ényeket k ö zv et­ lenül befolyásoló tényezők (jövedelem , lakás, szolgáltatások) szem pontjából; —■ m inél nagyobbak egy adott időszakban meghatározó vándor­ lási ok tekintetében a területi különbségek, annál nagyobb mértékű, annál kiegyensúlyozatlanabb és annál hosszabb tá­ vú a vándorlás és fordítva4; — a kisebb és nagyobb területi egységek szintjén tapasztalt k ü ­ lönbségek ugyanazon periódusban egymással ellentétesen is alakulhatnak (például a települések között növekedhetnek m íg a régiók között csökkennek), ami kihat a vándorlási tá ­ volságokra ; — nemcsak a gazdasági fejlettség, hanem a fejlődés üteme is összefüggésbe hozható a vándorlások gyakoriságával: g y or­ sabb gazdasági növekedéssel hamarabb átalakítható a k o­ rábbi térszerkezet, de ez a fejlődés jellegétől függően ered­ m ényezheti a területi különbségek csökkenését (ami m érsék­ li a vándorlásokat) vagy növekedését (ami a migráció fo k o ­ zódásával jár); — az, hogy a gazdasági növekedés a területi különbségeket csökkenti vagy növeli, történelmi távlatokban a társadalmi berendezkedéstől, azon belül pedig az adott társadalmi rendszer term előerői fejlettségi és fejlődési jellem zőitől és a fejlesztési politika célkitűzéseitől függ. A fejlődés időbeni és térbeni egyenlőtlenségéből következik szakaszossága. Egy felhalm o­ zó, megalapozó szakaszban (például a szocializmus anyagi bá­ zisának kiépítése idején) vagy a term előerők alapvető át­ alakulásakor (például automatizálás) a dinamizmust képvise­ lő tényezők egy ideig térben erősen koncentráltan fordulnak elő. Egy következő periódusban a dinamikát éppen az ú jd on ­ ságok elterjesztése szolgálja, miáltal a kezdeti területi eg yen ­ lőtlenség csökken.5 A z egészséges kibontakozást term észete­ sen az időközben fellépő gazdasági nehézségek (például egy energiaválság) megakaszthatják, sőt várható, hogy egy gaz­ dasági visszaesést a területi különbségek növekedése kísér­ jen, m ivel az erőforrások beszűkülését koncentráltabb fe l­ használással igyekeznek ellensúlyozni6; — a területi különbségek kialakulása, enyhülése, újrakeletkezése a fejlődés velejárója, vagyis se nem jó, se nem rossz.

A

B E L F Ö L D I

V Á N D O R L Á S

S Z E R K E Z E T E

39

Ugyanez vonatkozik a migrációra. Mértékük, irányuk csak a társadalmi haladás és a szem élyiségfejlődés követelm ényei szem pontjából ítélhetők meg, figyelem be véve a pozitív és a negatív hatásokat. Az összefüggések bonyolultsága miatt nem valószínű, h ogy akár egyetlen fejlődési szakaszra vonatkozóan is meg lehetne állapítani a területi különbségek vagy a m ig­ ráció m inden igényt kielégítő optimális mértékét7. Kritikussá váló társadalmi feszültségek azonban, például az elnéptelene­ dés vagy a krónikus lakáshiány, am elyeket többek között az alapvető infrastrukturális hálózat térbeli egyenetlensége idéz elő, rámutatnak a m igráció és a területi szerkezet változtatást igénylő jellem zőire. Általában elmondható, hogy a statikus területi struktúra, am elyben az azonos jellegű különbségek folyam atosan újratermelődnek, a területek közötti áramlások tartósan egyirányúak, m ajd végső esetben m egfordíthatatlanná válnak, korlátozza a gazdaság és a társadalom m ozgékony­ ságát, fejlődőképességét.

A vándorlások időbeni alakulása A vándorlások gyakorisága hazánkban az elmúlt húsz év alatt jelentősen csökkent (I. ábra)8. A hatvanas évek elején az állandó és az ideiglenes3 vándorlások együttesen átlagosan évente 929 ezer személyt, a lakosság 9,2 százalékát érintették, m íg 1975 és 1978 k ö ­ zött 577 ezer főt, a népesség 5,4 százalékát. Az állandó és az ideigle­ nes vándorlások visszaesésének üteme hasonló volt, így százalékos megoszlásuk lényegében változatlan maradt, az ideiglenes vándor­ lások teszik ki a kettő összegének csaknem kétharmadát. A munkával kapcsolatos településközi vándorlások csökkentek a legnagyobb mértékben, az 1960-as 305,6 ezer főről 1978-ban 186,0 ezer főre b. A z utóbbi évek e tendencia változását mutatják, legalább­ is az állandó vándorlások tekintetében. 1975 és 1978 között a m unka­ vállalás miatti állandó vándorlások száma és aránya is növekedett, az 1970— 74 évek évi átlagos 69 ezer fő jé rő l 72 ezer főre, illetve 42.0 százalékról 45,7 százalékra (a családtagok nélkül számolva). A vál­ tozás egyik oka abban lehet, hogy ugyanezen idő alatt a korábbinál gyorsabban csökkent a munkavégzés miatti ideiglenes migráció, vagyis aki munkavállalás miatt vándorol, egyre inkább olyan helyre költözik, ahol állandó lakást is talál. Figyelem re méltó ugyanakkor, hogy hosszabb időszakot tekintve a statisztikában m egkülönböztetett valam ennyi vándorlási célcsoport tekintetében csökkent a migráció. Ez arra enged következtetni, hogy a vándorlás igen érzékenyen és k om plex m ódon reagál a területi különbségek változásaira. A z egyé­ nek (családok) vándorlási döntéseit általában több ok és cél m oti­ válja. A célok és az okok összefüggnek egymással, és esetenként a közvetett ok fontosabb lehet, mint a közvetlen. Valószínű például, a A z id e ig le n e s v is s z a v á n d o r lá s o k k a l e g y ü tt. b A z id e ig le n e s v is s z a v á n d o r lá s o k n é lk ü l.

40

D A R ó C Z I ETA

h ogy sok, m unkahelyváltoztatást célként m egjelölő család azért is vándorol, m ert az új munkaadó segítségével könnyebben jut m ajd lakáshoz, vagy mert az új helyen jobbak a gyerm ekek taníttatásának lehetőségei9. A zt is figyelem be kell venni, hogy a vándorlások g ya­ korisága az életkörülm ények területi eltérésein kívül más jellem zők­ kel is összefüggést mutat. A gazdasági fejlődés m unkahelyet bővítő vagy munkaerőt megtakarító jellege — nálunk az iparfejlődés extenzív szakaszának lezárulása — hatással van a m igráció intenzitá­ sára. Nyilvánvaló továbbá, hogy a zsugorodó családlétszám bizonyos mértékben felelős a családtagok vándorlók közötti arányának erőtel­ jes visszaeséséért. Hasznos ezért az aktív (a családfő elhatározásából eredő) vándorlásokat elkülönítetten is vizsgálni, am iből egyértelm űen kitűnik a gazdasági m otívum ok változatlan elsőbbsége. Ilyen ala­ pon számolva az állandó vándorlásoknak csaknem a felét, az ideig­ lenes vándorlásoknak nem egészen a kétharmadát a munkavállalás miatti m igráció teszi ki. Ezt alátámasztja a vándorlások irányának alakulása, amely világosan m egfelel az érintett területek között fennálló gazdasági különbségeknek, valamint a vándorlók korstruk­ túrája. A hetvenes évek második felében a gazdasági növekedés üteme lelassult, és ez megtorpanást eredm ényezett a területi különbségek m érséklődésének és ezzel kapcsolatban a vándorlások csökkenésé­ nek folyamatában. E megállapítás kifejtését és statisztikai alátá­ masztását szolgálja a következő elemzés, am ely csak az állandó ván­ dorlásokra vonatkozik10.

A közigazgatási településcsoportok állandó vándorlási jellem zőinek időbeni alakulása A z állandó vándorlások gyakorisága I960 és 1967 között m érsé­ kelten, 1967 és 1975 között erőteljesebben csökkent, míg 1975 és 1978 között 21— 22 ezrelékes szinten maradt (I. ábra). Más kelet-euró­ pai szocialista országban is tapasztalható, hogy az állandó vándor­ lások rátája az elmúlt 30 év alatt lényegesen csökkent, éves szinten a népesség 20— 25 ezrelékét kitevő érték felé konvergál, és valószí­ nűleg megállapodik ezen a szinten. Természetesen jelentős k ülönb­ ségek vannak e folyam at jellem zőit illetően az egyes országok között, de m indegyiküknél szoros összefüggés tapasztalható a területi m ob i­ litás mérséklődése és a népesség társadalmi-gazdasági átrétegződése között (Com pton, P. A. 1976). A közigazgatási településcsoportok11 vándorlási jellem zőinek időbeni változása Magyarországon jól tük­ rözi társadalmi-gazdasági helyzetünk és fejlődésünk bizonyos sajá­ tos vonásait. A területi mobilitás viszonylag magas szintje 1960 és 1965 k ö ­ zött alapvetően annak tudható be, hogy ezen időszak alatt a m ező­ gazdaságban foglalkoztatottak száma körülbelül félm illióval csök­ kent, az ipari foglalkoztatottak száma pedig körülbelül negyedm il­ lióval nőtt (IV. ábra). A vándorlások irányában a leglényegesebb vál­

A

B E L F Ö L D I

V Á N D O R L Á S

S Z E R K E Z E T E

41

tozást a Budapestre költözések számának és gyakoriságának roha­ mos csökkenése jelentette, ami egyenes következm énye volt az 1962ben bevezetett hatósági korlátozásoknak. A többi irányban a ván­ dorlások gyakorisága nem, vagy alig csökkent (Il/b ábra). A főv á ­ ros (állandó) vándorlási nyeresége a felére esett vissza: 1960-ban 25,7 ezer főt, 1964-ben 12,9 ezer főt tett ki. A többi város vándor­ lási többlete csak kism értékben növekedett, következésképpen ugyanezen időszak alatt a községek állandó vándorlási vesztesége évi 52,3 ezer főről 40,8 ezer főre mérséklődött. A И/a ábra szemlé­ letesen érzékelteti, hogy a hatvanas évek elején a községek elván­ dorlási görbéje a főváros bevándorlási görbéjéval halad csaknem párhuzamosan. Ebben az időszakban azok, akik Budapesten szándé­ koztak, de ott nem tudtak letelepedni, inkább a környező települé­ sekbe, mintsem más városokba költöztek, hiszen az utóbbiak messze nem tudtak a fővárosban kínáltakhoz hasonló munkalehetőségeket nyújtani. A hatvanas évek második feléb en a Budapestre vándorlás csök­ kenő tendenciája kisebb ütem ben folytatódott, de ugyanakkor jelen ­ tősen visszaesett az állandó el- és bevándorlások rátája mind a többi város, mind a községek esetében. A hatvanas évek végét tehát a vándorlások m inden irányú lényeges csökkenése jellemezte. Buda­ pest és a többi város m igrációs nyeresége tovább kisebbedett, m iál­ tal a községek vesztesége csökkent, 1969-ben érte el minimumát (III. ábra). Ennek alapvető oka abban kereshető, hogy 1966 és 1969 k ö­ zött a mezőgazdasági aktív keresők száma alig csökkent, továbbá ezeket az éveket viszonylag magas gazdasági növekedési ütem vala­ mint a gazdaságirányítás és fejlesztés decentralizálására irányuló tö­ rekvések fém jelezték. Fontos változásokat hozott az 1969-et köv ető néhány év, amikoris az ipari foglalkoztatottak számának gyors emelkedése m eg­ állt. A mezőgazdasági népesség csökkenése azonban meggyorsult, és így 1969 és 1974 között a községek elvándorlási rátája változatlan szinten maradt (Il/b ábra). A z állandó vándorlásból eredő vesztesé­ gük lényegesen megnőtt, emiatt 1970-ben 34,2 ezer fővel, 1975-ben pedig már 45,8 ezer főv el csökkent a népességük. Ebben az id ő­ ben viszont e veszteség körülbelül négyötöde a Budapesten kívüli városok lakóinak számát gyarapította. 1972 fordulópontnak tekint­ hető, részben azért, mert a főváros vándorlási nyeresége ekkor volt a legkisebb, de főleg azért, mert ettől az évtől kezdve egészen 1975-ig a községek az állandó vándorlás révén gyorsuló ütemben vesztették, m íg a vidéki városok egyre gyorsabban növelték népességüket (III. ábra). A z 1971— 72-ben hozott gazdaságpolitikai döntések fontos sze­ repet játszottak a folyam at elindításában. Ennek keretén belül k e­ rült elfogadásra az Országos Településhálózatfejlesztési Koncepció, am ely a városok fejlesztésére koncentrál, továbbá megemelték a k i­ emelt népgazdasági (főleg ipari) beruházásoknak nyújtott állami tá­ mogatást, ugyanakkor viszonylag kevesebb központi forrás jutott mezőgazdasági célokra, ami érzékenyen érintette a háztáji gazdasá­ gokat is.

42

D A R Ö C Z I E T A

1975-ben ismét változott a helyzet. Az iparban foglalkoztatottak száma elérte maximumát, és azóta egyenletesen csökken, míg a m e­ zőgazdasági keresők számának csökkenő tendenciája gyakorlatilag megállt. A z állandó vándorlások együttes gyakorisága tulajdonkép­ pen elérte a más kelet-európai szocialista országokban tapasztalt m i­ nimális értéket. Itt sem hagyható figyelm en kívül, hogy a hetvenes évek közepén is fontos gazdaságpolitikai döntések születtek. A z ipar­ fejlesztési politikában nagyobb hangsúlyt kapott a termelés haté­ konysága és a termékek nem zetközi versenyképessége, mint az üze­ mek mérete. Am i pedig a mezőgazdaságot illeti, magasabb felvásár­ lási árak, hitelek stb. szolgálták a termelők érdekeltségének fok ozá­ sát, és egyértelm űvé vált a háztáji gazdaságok támogatásának szük­ ségessége. A mezőgazdasági nagyüzem ek jelentősen m egnövekedett nem mezőgazdasági tevékenysége ugyanakkor bővítette a vidéken élők munka- és jövedelem szerzési lehetőségeit. A községek el- és beván ­ dorlási rátái határozottan csökkentek, s bár veszteségeik fok ozód ­ tak, ennek m értéke sokkal kisebb volt, mint a m egelőző években. A vidéki városok tovább növelték a fővárossal szembeni előnyüket az állandó vándorlási többlet tekintetében. Ezek az egyidejű tenden­ ciák azt mutatják, hogy a decentralizáció folyam ata folytatódik a városhálózaton belül, de a városok és községek viszonyában nincs jelen. A községek életképességének megtartása érdekében lényeges javulásra van szükség az infrastrukturális ellátásuk területén vala­ m int a városokkal való közlekedési és hírközlési kapcsolataikban. A vándor m ozg alom és a területi gazdasági fejlőd és összefüggései A gazdaság fejlődési üteme és a vándorlások gyakoriságának v á l­ tozása közötti összefüggés hazánkban a vizsgált időszakban úgy ala­ kult, hogy lassabb nemzeti jövedelem növekedés idején a migráció alig, gyorsabb növekedési periódusban viszont ugrásszerűen csök­ kent (2. tábla). A nemzeti jövedelem tudniillik m indvégig nőtt, a vándorlások pedig csaknem m inden évben csökkentek. A kettő k ö ­ zötti kapcsolatot, az előzetes feltételezés szerint a területi k ü lön b­ ségek közvetítik. M eg kell vizsgálni tehát, hogy gazdasági fejlettsé­ günk időről időre em elkedő szintje eredm ényezte-e a területi kü­ lönbségek tényleges csökkenését, továbbá, a lassabb vagy a gyorsabb növekedési ütem szolgálta-e jobban a területrészek egymáshoz való közeledését. Nyilvánvaló, hogy az első kérdésre pozitív választ r e ­ mélünk, a másodikra pedig a vándorlási adatok alapján az a válasz valószínű, hogy az erősebb tem pó a térbeli kiegyenlítődést inkább segítette, mint a gyengébb. M ivel a gazdasági indíttatású vándorlások domináltak az idő­ szak egésze folyam án, legfontosabbnak annak vizsgálata tekinthető, hogyan változtak a munkalehetőségek és a jövedelm ek területi k ü ­ lönbségei. Három mutató elemzésére került sor. A célnak leginkább a szocialista iparban foglalkoztatottak 10 000 lakosra jutó száma és az egy főre jutó személyes rendelkezésű jövedelem adatai feleltek meg. Annak érdekében azonban, hogy az ellátás is kifejezésre jus-

A

B E L F Ö L D I

V Á N D O R L Á S

S Z E R K E Z E T E

43

son valam ilyen módon, kiegészítésül m egfigyeltem az egy főre jutó összes kiskereskedelm i eladási forgalom értékeit. A területi eltéré­ sek mérésére a szóródás mutatószámait használtam, az időbeni és a különféle m értékegységek közötti összehasonlíthatóságot a relatív szó­ rás mutatója biztosítja. A szóródás terjedelm e természetesen nagy m értékben függ a területi bontás jellegétől és részletességétől. Első lépésben a leggya­ koribb, a leghagyom ányosabb tagolást alkalmaztam, am ely szerint az ország húsz területi egységre (19 m egye és a főváros) oszlik (3. tábla). Ebben a m élységben, m indhárom vizsgált mutató szerint, az elmúlt 13, 15 illetve 18 év alatt nagyjából a felére csökkentek a te­ rületi különbségek. A hatvanas és a hetvenes évek tehát egyértel­ műen olyan fejlődési periódust jelentettek hazánkban, amikor is — a felszabadulást követő évek alapvető, bizonyos térbeli aránytalansá­ gokat megtartó, esetenként növelő jellegével ellentétben12 — a gaz­ dasági növekedés a regionális kiegyenlítődés irányában hatott, és ez kétséget kizáróan ösztönözte a hosszabb távú (m egyék közötti) m ig­ ráció lanyhulását. A leggyorsabb közeledés az ipari munkahelyekkel való ellátott­ ság területén történt, a vidéki iparosítási program jogos büszkeségé­ re. M indemellett még 1978-ban is itt voltak a legerősebbek a m e­ gyék közötti differenciák. A z egy főre jutó kiskereskedelmi forgalom eltérései kisebbek, viszont 18 év alatt sem csökkentek olyan m ér­ tékben, mint az iparosodottságéi 13 év alatt. A személyes jöv ed el­ mi mutatók szórása már 1962-ben is viszonylag alacsony volt, és 1977-re tovább, több m int a felére, pontosabban 45,3 százalékra csök­ kent. (Ebben szerepet játszott az ipari és a mezőgazdasági jöv ed el­ m ek közötti kiegyenlítődés is.13) Ez a tény indokolja legközvetleneb­ bül a gazdasági célú vándorlások erőteljes visszaesését. A bevezetőben szó volt arról, hogy a kisebb és a nagyobb terü­ leti egységek szintjén mért differenciák különbözőképpen alakulhat­ nak. A rövidebb távú településközi migráció változását nem annyi­ ra a megyei, hanem inkább a város és a falu közötti eltérések m o­ tiválják. A regionális különbségek eredm ényes lefaragása következ­ tében hangsúlyosabban mutatkoznak meg, és nagyobb figyelm et k í­ vánnak a településcsoportok közötti eltérések.14 Ennek illusztrálásá­ ra az Országos Településhálózatfejlesztési K oncepciónak m egfelelő hierarchikus csoportok közötti szórások időbeni alakulását vizsgál­ tam az iparosodottság és a kiskereskedelmi forgalom fentiekben be­ vezetett m utatói alapján (4. tábla). Jövedelm i adatok ebben a rész­ letezésben sajnos nem állnak rendelkezésre. A településcsoportos felosztással nem összefüggő területek k ö ­ zött, hanem a földrajzi elhelyezkedéstől elvonatkoztatva, funkcioná­ lisan tagolt (absztrakt) térben vizsgáljuk a különbségek változását. A relatív szórások nagysága számszerűen mutatja azt a nyilvávalóan szükségszerű helyzetet, hogy itt az eltérések nagyobbak, bár a k o­ rábbi 20 helyett 11 csoport alkotja a m egfigyelési egységek számát. Az időbeni változást tekintve nincs a m egyeivel ellentétes folyam at­ ról szó, de lényeges eltérésről igen. 1965-ről 1978-ra a szocialista

44

D A R Ó C Z I ETA

iparban foglalkoztatottak népességhez viszonyított értékei között csak 31,2 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom mutatói között pedig mindössze 22,0 százalékkal csökkent a relatív szórás. Ez jól érzé­ kelteti, h ogy a m egyei különbségek m indenekelőtt az elmaradottabbakban végrehajtott vá rosfejlesztések eredm ényeképpen m érséklőd­ hettek. A területi közeledés ütemének alakulása (amit a 3. és 4. táb­ lában a relatív szórás évi átlagos százalékos változása mutat) igazol néhány további előzetes feltevést. (Sajnos, egy kivételtől eltekintve, mindössze három intervallumra lehetett ilyen ütemeket számítani, ami gyengíti a bizonyítás erejét.) A legszembetűnőbb, hogy bárm e­ lyik adatot vizsgálva, akár m egyei, akár településcsoportos bontás­ ban, a leg erőteljesebb terü leti nivellálódás 1965 és 1970 között zaj­ lott le, abban az időszakban, am ikor egy határozottan kevésbé k on ­ centrált fejlesztési politika a vizsgált időszak legmagasabb évi átla­ gos nemzeti jövedelem növekedésével párosult. K övetkezésképpen az állandó vándorlások csökkenésének üteme a korábbihoz képest ugrásszerűen fokozódott, bár legmagasabb m értékét a következő, az 1971 és 1975 közötti években érte el. (Ekkor a területek közötti k öze­ ledés már valam ivel kisebb volt.) Ez arra enged következtetni, hogy a térbeli nivellálódás folyam ata az általános gazdasági fejlődéssel időben jobban szinkronban van, m íg a vándorlások a területi v álto­ zásokra némi késéssel reagálnak. Ez érthető, hiszen a változások eredm ényének felméréséhez, az objektív helyzetnek szubjektív e l­ határozásokká érlelődéséhez idő kell.15 1970 és 1975 között a területi kiegyenlítődés folyamatának le­ lassulása nem magyarázható a nemzeti jövedelem alig kisebb növe­ kedési ütemével, hanem inkább a fejlesztési politika már említett hangsúlyváltozásával. Ennek érdekes m ódon ellentm ond a személyes jövedelm ek 1972 és 1977 közötti16, a korábbi öt évnél jóval gyorsabb közeledése. (A leggyorsabb ütemben 1962 és 1967 között nivellálodtak a jövedelm ek.) Ez a látszólag furcsa helyzet valószínűleg azzal magyarázható, hogy a hetvenes években fontos szociálpolitikai in­ tézkedéseket hoztak, többek között fokozott anyagi támogatásban részesültek a sokgyermekes családok, felem elték az alacsony n yu g­ díjakat, hiszen a nagycsaládosok és az idősek aránya a fejletlenebb területeken magasabb. (A személyes jövedelm ek összetevőinek rész­ letes időbeni és területi vizsgálatára adatok hiányában sajnos nincs mód.) Bár a gazdasági és a társadalmi területi különbségek alapjában véve elválaszthatatlanul összefüggnek, teljes m egfelelésről nem le ­ het szó, ha a term előerők fejlesztésének korszerű követelm ényeit és a szociális szempontokat egyaránt érvényesíteni kívánjuk. T ulajdon­ képpen nemcsak a jövedelem , hanem az életkörülm ényeket m egha­ tározó minden egyéb (főleg infrastrukturális) tényező esetében szük­ ség lenne a hátrányosabb helyzetű csoportok fokozott támogatására. A jövedelm eknek a m igrációban játszott igen fontos és közvetlen szerepét viszont igazolni látszik az a tény, h ogy a vándorlások 1971 és 1975 között csökkentek a legrohamosabban. Végül, az 1975 utáni évek ben , érdekes eltérés figyelhető meg a

A

B E L F Ö L D I

V Á N D O R L Á S

S Z E R K E Z E T E

45

m egyei és a településcsoportos adatok szórásainak változási ütemét és főleg ütem váltását illetően. A m egyék közötti kiegyenlítődés m ér­ téke tovább kisebbedett, ami az iparosodo ttság terén jelentéktelen, míg a kiskereskedelmi m utatókban jelentős megtorpanásban nyilvá­ nult meg. A településcsoportok közötti közeledés egyre lassuló ten ­ denciája viszont megállt, sőt némi gyorsulás tapasztalható. Az Orszá­ gos Településhálózatfejlesztési K oncepció célkitűzéseinek m egfele­ lően ez elsősorban az egyes kiem elt településcsoportokon belüli, v a ­ lamint Budapest, a m egyei városok és a többi városok közötti köze­ ledésnek, nem pedig a város és falu közötti különbségek m érséklő­ désének tulajdonítható. A település szintű túlzott koncentráció m eg­ szüntetésének folyam ata tehát korlátozottan van ielen. A z állandó vándorlások területi szerk ezetén ek változása Ez a fejezet a területek közötti vándorforgalom m al nemcsak a be- és az elvándorlások intenzitását valamint a vándorlási egyenleg nagyságát és ezek változását illetően kíván foglalkozni, hanem érin ­ ti a vándorlásoknak a vizsgált területek közötti áramlását és ennek változását is. A z ismert okok miatt az elemzést célszerű több különféle terü­ leti bontásban elvégezni. Ennek m egfelelően a vándorlások területi szerkezete három féle m etszetben fo g m egjelenni: 1. Regionális struktúra, am elyben az ország területe hat terve­ zési-gazdasági körzetre tagolódik. A másik lehetőség, a m egyei tago­ lás helyett elsősorban a jobb áttekinthetőség érdekében szerepel a körzetek szerinti bontás, továbbá, mert a legnagyobb valószínűség­ gel a régiók közötti áramlásokról feltételezhető, hogy hosszú távúak. 2. Településstruktúra, am ely — jobb híján —- a m indenkori k öz­ igazgatási állapot és határok szerinti négy kategóriának (Budapest; m egyei illetve m egyei jogú városok; városok és községek) m egfele­ lően tagolja az ország területét és népességét, tehát nem a term é­ szeti-fizikai, hanem a hierarchikusan tagolt társadalmi-gazdasági tér­ szerkezetet tükrözi. 3. A nagyvárosok és m eg y éjü k közötti kapcsolatok vizsgálatát az urbanizáció helyi szinten érvényesülő folyamatának behatóbb m eg­ ismerése iránti igény teszi időszerűvé és érdekessé.17 Ebben az eset­ ben kifejezetten rövid távú m igrációról van szó, amikor is Budapest és a m egyei (illetve m egyei jogú) városok és környékük közötti vándorforgalom a vizsgálat tárgya. Ez a vizsgálat akkor lenne igazán újszerű, ha nem közigazgatási, hanem funkcionálisan összetartozó területi egységekre lehetett volna elvégezni, vagyis a városok és in ­ gázási övezetük vándorforgalm át lenne lehetőség bemutatni. Mivel sem településenként sem járásonként nem állnak rendelkezésre ván­ dorlási adatok, erről le kellett mondani. (Ez többek között azért is fájdalmas veszteség, m ert a hatvanas évek elején még közölt a K ö z ­ ponti Statisztikai Hivatal vándorlási irányokat járásonként.) Budapest és Pest m egye között a vándorlásokat külön, a többi nagyváros és m egyéjük esetében összevontan elemzem.

46

D A R О C Z I ETA

Időbeni összehasonlításra két időszak, 1960— 64 és 1975— 78 évi átlagos vándorforgalm a alapján kerül sor (mindhárom fent említett területi bontásban). Tulajdonképpen tehát az eddig tárgyalt periódus elejét és végét állítom párhuzamba, mintegy összemérve az általá­ ban konjunkturálisnak mondható közbenső években alkalmazott te­ rületfejlesztési politikát m egelőző időszakot annak eredm ényeivel, legalábbis ami a vándorforgalom legutóbbi években tapasztalható intenzitását és irányait illeti. Indokolható a választás azzal is, hogy a két időszak bizonyos hasonlóságokat mutat a nemzeti jövedelem viszonylag lassú növekedése és az állandó vándorlások mérsékelt csökkenése vonatkozásában. Végül, de nem utolsósorban, m eg kell említeni azt a nem elhanyagolható gyakorlati szempontot, hogy így alkalmam volt felhasználni P. A. Com pton 1960— 1964 évekre v ég ­ zett elemzésének eredm ényeit.18

A körzetek közötti vándorforgalom A régiók közötti állandó vándorlások évi átlagos száma az idő­ szak eleji 119,2 ezer főről 1975— 78-ra 63,7 ezer főre, vagyis csak­ nem a felére (53,5 százalékra) csökkent. E csökkenés jóval nagyobb mértékű volt, mint az összes településközi állandó vándorlásoké, ami azt eredményezte, hogy a hosszútávú (régióközi) vándorlások része­ sedése az összes településközi forgalom ból az időszak végén már csak 28,2 százalék volt az 1960— 64-es évek 36,0 százalékával szem ­ ben. Ez teljes m értékben összhangban van a nagyobb és a kisebb területi egységek közötti különbségek időbeni alakulásának k oráb­ ban elemzett gyorsabb illetve lassabb ütemével, és a vándorlási tá­ volságok jelentős csökkenésére utal. Am i a vándorlások irányát illeti, alapvető változás nem történt, továbbra is a délről északra, illetve a keletről nyugatra irány dom i­ nál. Folytatódik a népesség koncentrálódása a K özponti Körzetben, bár sokkal kisebb mértékben, mint a hatvanas évek elején (5. tábla). Ez egyrészt a vándorlások gyakorisága általános csökkenésének, m ás­ részt a szomszédos körzetek közötti kapcsolatok m egerősödésének velejárója. Bár továbbra is a K özponti K örzet rendelkezik a legm a­ gasabb be- és az É szak-Alföld a legmagasabb elvándorlási gyakori­ sági mutatóval, a vándorlási egyenlegek tartománya a 15 évvel k o ­ rábbi tartománynak kevesebb mint a felére zsugorodott, annak k ö ­ szönhetően, hogy a legerőteljesebb változások éppen a szélsőséges be- illetve elvándorlási rátákkal rendelkező körzetekben történtek. (Mivel a K özponti K örzetbe éppen az É szak-Alföldről vándorolnak a legnagyobb mértékben, az összefüggés teljesen nyilvánvaló.) Érezhető a változás az északi és a két déli régió helyzetében. Észak-M agyarország az egyetlen körzet, am ely az utóbbi években nagyobb vándorlási veszteséget szenvedett, mint a hatvanas évek elején. Relatív helyzete mind az el- mind a bevándorlások terén rosszabbadott. Ezzel szemben a D él-A lföld és a Dél-Dunántúl vala­ m elyest csökkenteni tudta vándorlási veszteségét azáltal, hogy az

A

B E L F Ö L D I

V Á N D O R L Á S

S Z E R K E Z E T E

47

onnan való elvándorlás igen jelentősen csökkent, míg a bevándorlá­ sok mértéke csak minimálisan esett vissza. A z egy főre jutó szem é­ lyes rendelkezésű jövedelem 1962-es illetve 1977-es adatai igen jól rávilágítanak az indítékokra. A mutató alapján Budapestet és a m e­ gyéket sorba rendezve megállapítható, hogy Észak-Magyarország mindhárom m egyéjének rom lott a relatív h elyzete: B orsod-A baújZem plén rangsorszáma 15-ről 20-ra (!), Hevesé 10-ről 17-re, Nógrádé 8-ról 12-re esett vissza. D él-A lföld helyzete viszont bámulatosan javult, m egyéi elég rosszakról igen előkelő helyekre tornászták fel magukat: Bács-Kiskun 13-ról 2-re (!), Békés 14-ről 6-ra, Csongrád 11-ről 4-re. Dél-Dunántúl m egyéi közül kettőnek javult, kettőnek rom lott a helyzete: Baranyáé 4-ről 3-ra, Som ogyé 9-ről 11-re, Tolnáé 6-ról 9-re, Zaláé 18-ról 14-re módosult. Észak-Dunántúl szintén hozzájárult a népesség regionális k on ­ centrációja ütem én ek csökkenéséhez. Az állandó bevándorlások gya­ korisága ugyanis jobban csökkent, m int az állandó elvándorlásoké, így kis pozitív egyenlege még kisebb lett, bár a K özponti Körzeten kívül továbbra is az egyetlen olyan régió, am elynek állandó vándor­ lási pozitívuma van. Vonzerejének csökkenése ismét magyarázható az egy főre jutó személyes jövedelm ek viszonylag lassabb em elkedésé­ vel. A m egyék relatív helyzete általában rom lott: 15 év eltelte után Fejér az 5. helyett a 7., G yőr a 3. helyett a 8., Kom árom a 2. helyett az 5., Vas a 17. helyett a 16. (az egyetlen javulás), Veszprém a 7. helyett a 13. helyet foglalta el a rangsorban. Ezzel az Észak-Dunántúl 1962-es átlagosnál kedvezőbb helyzete megszűnt, 1977-ben a jö ­ vedelm ek itt lényegében m egfeleltek az országos egy főre jutó havi 2333 forintos átlagnak. [M egjegyzendő, hogy az egy főre jutó jö v e ­ delmek m egyék közötti szóródása nem nagy. Tíz forint vagy annál is kevesebb döntötte el 1977-ben nyolc helyezés sorsát. N agyobb különbség csak az 1. és 2. helyezett (187 Ft) és a 19. és 20. helyezett (75 Ft) között volt.] A körzetek közötti kapcsolatok irányának és erősségének válto­ zásai jól nyom on követhetők a 6. tábla segítségével. (Az 1960— 64-es és az 1975— 78-as adatok összevetésekor figyelem be kell venni, hogy a régióközi állandó vándorlások éves gyakorisága országos átlagban 12 ezrelékről 6 ezrelékre esett vissza.) A legszem betűnőbb változás az, hogy a K özponti K örzet kapcsolatai gyengültek a többi régióval. Az ide áramló vándorlások nemcsak abszolút értékben csökkentek erőtel­ jesen (V. ábra), hanem részesedésüket tekintve is. Ez m inden egyes régióval való kapcsolatban igaz, Észak-Magyarország kivételével. Az elvándorlás folyam ata a K özponti K örzetből azonban nem indult meg. A hetvenes évek második felében az ilyen irányú vándorlások való­ jában egy százalékkal k eveseb b el részesedtek az összes áramlásokból, irányukat tekintve pedig jobban a Dunántúlra összpontosultak, m int a hatvanas évek elején. Ez rávilágít a területi folyam atok jellegére: a fejletlenebb területek taszító hatása csökkent, de a K özponti Körzet vonzereje megmaradt. A legtöbb körzetet több mint kétszer olyan erős kötelékek fűzik a Központihoz, m int bárm elyik másikhoz. Egy átütő kivétel van: Dél-Dunántúlról már viszonylag gyakrabban költöznek

48

D A R Ó C Z I ETA

az em berek Észak-Dunántúlra, mint a K özponti K örzetbe. Még m indig az É szak-Alföld kapcsolatai a legerősebbek a Központival, bár itt tör­ tént a legnagyobb lazulás is. A K özponti K örzettel való szoros, de gyengülő kapcsolatokkal szemben a szomszédos régiók kapcsolatai mérsékeltek, de erősődőek. A dél— észak irányú mozgások gyakoribbak mint a kelet— nyugat irányúak. Ezt részben magyarázzák a köztük levő szorosabb ha­ gyom ánybeli, szokásbeli kötelékek, valamint a keleti és nyugati o r ­ szágrészek közötti gyatra közlekedési lehetőségek. A legerősebb szomszédsági viszonyt a Dél-Dunántúlról Észak-Dunántúlra áramlás mutatja, de ezt egy ellenkező irányú mozgás már kevésbé ellensú­ lyozza, mint a hatvanas években. A változó gazdasági erőviszonyokat, a regionális szintű közeledést és helyenként a vándorlások kisebb tá ­ volságát mutatja, h ogy a hetvenes évek második felében az Észak­ A lföld fontosabb migrációs partnerre talált a D él-A lföldben mint Észak-Magyarországban, és a D él-A lföldről elvándorlók gyakrabban választják állandó lakóhelyüknek a Dél-Dunántúlt, mint Észak-Magyarországot. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a régióközi állandó vándorlások áramlatai a szélsőségeket tekintve erőteljes m érséklő­ dést mutatnak. A legfejlettebb régiók vonzereje és a legkevésbé f e j­ lettek taszítóereje gyengült, bár továbbra is munkál, és — csökkenő m értékben ugyan — az abszolút regionális koncentráció irányában hat. A határos régiók között szorosabbá váló migrációs kapcsolatok azonban jelzik, hogy a nagy térségek szintjén a koncentráció továb­ bi mérséklődésére lehet számítani, ami azonban m ég jó ideig nem vált át dekoncentrációba. A településcsoportok közötti vándorforgalom A vizsgált időszakban az összes településközi m igráció gyakori­ sága éves átlagban országos szinten körülbelül a kétharmadára csök­ kent, az I960— 64-es 33 ezrelékről 1975— 78-ban 21 ezrelékre. A legerősebb csökkenés Budapestnél és a m egyei városoknál tapasztal­ ható: mind a be- mind az elvándorlási ráták körülbelül 50 százalék­ kal csökkentek, a főváros esetében az előbbi, a nagyvárosok eseté­ ben az utóbbi mutatott nagyobb visszaesést. A városok csoportja m egőrizte korábbi bevándorlási gyakoriságának három negyedét, el­ vándorlási rátájának pedig körülbelül 60 százalékát. A m i a községeket illeti, itt a vándorforgalom kisebb m értékben és kedvezőtlen irányban m ódosult: a bevándorlások gyakorisági m utatója kétharmadára, az el­ vándorlásoké három negyedére csökkent, és így, a hatvanas évek ele­ jéhez képest negatív vándorlási egyenlegük nőtt (7. tábla). A település­ csoportok vándorlási egyenlegei világosan mutatják, hogy a városok között a kisebb városoknak kedvező viszonylagos dekoncentráció ment végbe, de ez a városhálózaton kívülről, a községekből táplálkozott. A falvak továbbra is igen magas vándorlási gyakorisága, annak ellené­ re, h ogy népességük korosabb, vagyis elvben kevésbé mobil, lakóinak gyorsuló ütemben csökkenő száma intő jelek arra nézve, hogy a népes­

A

B E L F Ö L D I

V Á N D O R L Á S

S Z E R K E Z E T E

49

ség koncentrációja a települések szintjén, legalábbis a városok és köz­ ségek között, a kívánatosnak ítélt tendenciákkal ellentétben, de a tény­ leges fejlesztési politikával és gyakorlattal összhangban — fokozódott. Ez annak ellenére történt, hogy a településhierarchia legalacsonyabb szintjén álló („eg y éb ” ) települések és a többi (a bárm ilyen szinten köz­ ponti funkciót ellátó és az agglom erációs települések) között az iparo­ sodottsági mutató tekintetében 1965-ről 1978-ra csökkent a különb­ ség. Ez azonban, úgy tűnik, nem hozta m eg a kívánt hatást. Jövedel­ mi adatokkal a megállapítás sajnos nem támasztható alá, de a kiske­ reskedelm i forgalom értékei azt mutatják, h ogy az egyéb települések helyzete a többiek átlagához képest a 13 év alatt romlott. A településcsoportok közötti állandó vándorlások áramlási m át­ rixa (8. tábla) bepillantást enged az említett változások részleteibe. A fővárosba vándorlás gyakorisága minden településcsoportból az átlagosnál erősebben csökkent, a m egyei városokból 44 százalékra, más városokból 48 százalékra, a községekből éppen a felére. Azok, akik elköltöznek a fővárosból, a korábbinál viszonylag gyakrabban mennek városokba mint falvakba, vagyis Budapest az „ugródeszka” szerepét tölti be azok számára is, akik nem maradnak ott (lásd a VI. és a VII. ábrákat). Hasonlóan nagy m értékben csökkent a községekbe vándorlás intenzitása, elsősorban Budapestről (44,6 százalékra) és a m egyei városokból (43,4 százalékra) de az egyéb városokból (51,9 százalékra), sőt a falvakból is (63,5 százalékra). A falvak elvándorlási intenzitása csökkent a legkevésbé, sőt a kisebb városokkal kapcso­ latban nőtt is, ami az összes relációt tekintve egyedülálló. A z átla­ gosnál jóval kisebb m értékben csökkent, tehát viszonylag nőtt, a városok egymás közti forgalma. A községekből a m egyei városokba áramlás lendülete lényegében változatlan maradt, de a kisebb váro­ sokba mozgásé 120,7 százalékra emelkedett. M íg 1960— 64-ben a falvakból elvándorlók 61,3 százaléka valam ely másik faluba k öltö­ zött, 1975— 78-ban csupán 52,0 százalékuk maradt községi lakos, a többiek városlakókká lettek.19 A hatvanas évek elején a községekből városokba vándorlók fele-fele arányban költöztek nagyvárosokba (Budapesttel együtt), illetve a többi városba, m íg az utóbbi években ez az arány 36 : 64-re változott a többi városok javára. Ez ismét azt jelzi, hogy a városok között a kisebbek pozíciója megerősödött, de a falvaké gyengült, vagyis a régióközi és a városok közötti eltérések eny­ hülése növekvő város— falu különbségeket takar. A városokból a m egyei városokba áramlás viszonylagos fon tos­ sága szintén megnőtt, bár valam ivel kisebb m értékben, mint a v á ­ rosok egymás közti forgalmának jelentősége. Mindez arra enged következtetni, hogy a településkategóriák k ö ­ zötti vándorm ozgalom ban erősödik a fokozatosság, ami kedvező ten ­ denciaként értékelhető, hiszen a hirtelen környezetváltozás kom oly beilleszkedési problém ákkal jár. Kétségtelenül az egyéb városok helyzete alakult a legkedvezőbben, m égpedig a községek rovására. Itt ismét szükséges hangsúlyozni, hogy jelentős javulásra van szük­ ség a falusi területeken, beleértve a jobb jövedelem szerzési lehető­ ségeket és m unkafeltételeket.

50

D A R Ó C Z I E T A

A nagyvárosok és m eg yéjü k vándorforgalma Ez a fejezet annak a kérdésnek a vizsgálatára irányul, hogy h e­ lyi szinten hogyan állunk a koncentráció-dekoncentráció folyam atá­ val, vagyis nagyvárosaink és tágabb környezetük egymás közötti kapcsolatát és ennek alakulását mi jellem zi hazánkban. Az állandó vándorlás adatai alapján leszögezhető, h ogy dekoncentrációról sehol sincs szó, csupán arról, hogy a központ és m egyéje vándorlási egyen ­ legének eltérése a vizsgált 15 év alatt jelentősen csökkent (9. tábla). A főváros pozitív egyenlege m ég mindig nagyobb (a népességhez v i ­ szonyítva is), mint Pest m egye aktívuma, vagyis ezen a szinten is folytatódik, bár a korábbinál jóval kisebb mértékben, a relatív n é­ pességkoncentráció. Igaz ez a központ-környék közötti közvetlen ván­ dorforgalm at tekintve is (10. tábla). Az 1975— 78-as években átlago­ san 683-mal többen költöztek Pest m egyéből Budapestre, mint v i­ szont. Ez a különbség azonban már csak 11,8 százaléka az összes Budapestről Pest m egyébe áramlásnak, és feltehetően néhány év múlva el fo g tűnni. (1960— 64-ben a hasonló értékek m ég 2238 fő és 30,9 százalék voltak.) Am i az iparosodottság és a kiskereskedelmi forgalom említett mutatóit illeti, beszélhetünk bizonyos dekoncentrációról, m ivel a n ö ­ vekedés e téren Pest m egyében gyorsabb volt, m int Budapesten. Elsősorban egyes ipartelepeknek a fővárosból való kitelepítése révén, a környéken a népességszámra vetített ipari m unkahelyek száma 1978-ban megközelítette a budapesti mutató felét (1965-ben még egyharmadától is jóval elmaradt). A kiskereskedelem egy főre jutó forgalmának értékét tekintve pedig 1978-ban Pest m egye valam i­ vel m eg is haladta a budapesti felét (1965-ben m ég közelebb állt 40 százalékához). A különbségek azonban így is óriásiak (nem beszélve az itt nem vizsgált infrastrukturális, kulturális stb. ellátottságról, ahol az eltérések m ég nagyobbak), tehát messze van az az idő, am i­ kor Pest m egye településeinek lakóhely vonzereje vetekedhetne B u ­ dapestével. Kétségtelen viszont, hogy a m egye javuló helyzete révén növelte népességmegtartó képességét. A legfontosabb ok, a fővárosi lakáshiány miatt nőtt a Budapestről Pest m egyébe költözők aránya (számuk nem). Természetesen akadnak olyanok is, akik nem k én y­ szerűségből, hanem saját elhatározásból, a kellemesebb környezet miatt hagyják el Budapestet, de számuk elenyésző. A regionális és a helyi folyam atok eredm ényeként tehát Buda­ pest állandó vándorforgalm ában a tágabb környék viszonylagos sze­ repe az egyéb területek rovására megnőtt, különösen az elvándor­ lók körében, viszont Pest m egye migrációs kapcsolatai kevésbé csök­ kentek az ország többi részével, mint Budapesttel. A városkörnyék kívülről táplálása tehát folytatódik. A m egyei (ill. m eg yei jogú ) városok és m egyéjük között az ál­ landó vándorlást tekintve folytatódó abszolút koncentrációról, illet­ ve annak m érséklődéséről lehet beszélni. A vándorlási egyenlegek különbségei itt is lényegesen csökkentek, de a m egyéké 1975—-78-

A

B E L F Ö L D I

V Á N D O R L Á S

S Z E R K E Z E T E

51

ban is negatív volt, a központoké pedig erősen pozitív (9. tábla). T o ­ vábbi lényeges különbséget jelent a budapesti körzethez viszonyít­ va, hogy nagyvárosaink vándorforgalm a alig csökkent, miáltal együt­ tes pozitív egyenlegük 1975— 78-ban meghaladta a fővárosét (lásd a VII. és VIII. ábrát). A vidéki városok kisebb vonzereje miatt érthető, hogy saját m egyéjük szerepe a m igrációban viszonylag nagy. A két időszakot összehasonlítva azonban megállapítható, hogy a nagyváro­ sokkal rendelkező m egyék „zártsága” nem nagyon erősödött (a buda­ pestivel ellentétben), és inkább a központba irányuló vándorforga­ lomban figyelhető meg ilyen folyamat. Az iparosodottság és a kiskereskedelmi forgalom mutatóit te­ kintve gyorsabb közeledés és kisebb relatív különbség tapasztalható a m egyei városok és m egyéjük között, mint a főváros és Pest m egye között. Az iparosodottsági index tekintetében a m egyék közpon ­ tokhoz viszonyított aránya egyharm adról több mint felére, a kiske­ reskedelm i mutatónál pedig csaknem a feléről körülbelül a 60 szá­ zalékára nőtt. Ez látszólag ellentm ondásban van a főváros, a m egyei városok és m egyéjük közötti vándorlási folyam atok alakulásával, de rámutat arra, hogy nemcsak a viszonylagos, hanem az abszolút f e j­ lettségi szintek szerepe is fontos. A nagyvárossal rendelkező m e­ gyékben élő népesség relatív stabilizálódását mutatja, hogy m íg 1960— 64-ben ezen m egyék állandó lakosságának kicserélődése e r ő ­ sebb volt, m int a községeké országosan átlagosan (v. ö. a 7. és 9. táb­ lákban a m egfelelő el- és bevándorlási gyakoriságok összegét), 1975— 78-ban annál kisebb értéket mutatott. Ez Pest m egyére és a m egyei városok m egyéire egyaránt érvényes. Ebből az a következtetés adó­ dik, hogy a nagyvároshoz való közelség korábban (pl. a jobb lehető­ ségek közelebbi ismerete miatt) nagyobb mobilitásra ösztönzött, az utóbbi években viszont nőtt a nagyvárosok tágabb környezetükre kisugárzó marasztaló hatása.

K öv etk eztetések A népesség belső vándorlását hazánkban központi rendelkezések közvetlenül lényegében nem szabályozzák. Egyetlen korlátozó rendel­ kezés van, am ely a fővárosba áramlás fékezését szolgálja. Vannak ösz­ tönzők is, pl. a fejlesztésre kijelölt területekre költözőknek nyújtott le­ telepedési segély és kedvezm ényes építési kölcsön, de ezek mértéke és hatása nem jelentős. A belső vándorlás tehát alapvetően spontán fo ­ lyamat, am ely éppen közvetlen szabályozatlanságánál, tömeges jelle­ génél és az egyén számára döntő jelentőségénél fogva objektív m érő­ eszköze lehet a társadalmi-gazdasági politika és a területi fejlődés szubjektív döntésekben m egnyilvánuló hatásainak. A z állandó vándorlások alakulása érzékenyen tükrözte az elmúlt húsz év gazdasági fejlődésének és társadalmi átalakulásának általános tendenciáját és egyenetlenségeit egyaránt.

52

D A R Ö C Z I E T A

A hatvanas években a lakosság területi mobilitását leginkább az ipari létszám növekm ény generálta. Ennek szerepe a hetvenes években jelentősen m érséklődött, m ajd megszűnt. Úgy tűnik, az állandó ván­ dorlások intenzitása ezzel egyidejűleg érte el minimumát. Országosan 1975-től lényegében csak a tercier szektorban foglalkoztatottak száma nő. A ttól függően, h ogy az infrastruktúra, a szolgáltatások fejlesztése az alapellátásra összpontosítva, decentralizáltan, vagy pedig elsősorban a központi helyeken történik, a vándorlások számának kisebb vagy na­ gyobb m értékű növekedésére lehet számítani a jövőben. Az aktív vándorlási okok közül a munkával kapcsolatosak marad­ nak a meghatározóak, de növekszik a lakás és a környezeti tényezők m igrációt befolyásoló szerepe. A m unka- és jövedelem szerzési lehetőségek m egyék közötti kü­ lönbségei 15 év alatt a felére csökkentek, következésképpen a hosszú­ távú vándorlások száma erőteljesen visszaesett, és fejlődtek a szom ­ szédos területek közötti kapcsolatok. A települések hierarchikus cso­ portjai között a közeledés jóval kisebb mértékű volt. Ez nem véletlen, hiszen a fejlesztési politika m indenekelőtt az azonos szintű funkciók­ kal felruházott települések közötti különbségek felszámolását szorgal­ mazza. Erősödött a hierarchiában egymáshoz közel álló településcso­ portok közötti m igrációs kötelék, és ennél is jobban a kisebb városok egymás közötti forgalma. A községek között viszont — a hiedelemmel ellentétben — gyengült az állandó vándorlások intenzitása. Fokozó­ dott a községekből a városokba, m indenekelőtt a kisebb városokba áramlás. Csupán a Budapestre vándorlásnál tapasztalható viszonylagos csökkenés is. A főváros, a többi nagyváros és m egyéik vándorforgalm ának ala­ kulása kapcsolataik szorosabbá válását mutatja, de alapvetően nem változott meg e régiók nyitottsága az ország többi részével, sem m i­ képpen sem kezelhetők tehát zárt rendszerekként. Tulajdonképpen mindhárom vizsgált területi bontásban nézve a területi különbségek csökkenése állapítható meg, aminek eredm énye­ képpen m érséklődött az állandó vándorlások népességkoncentráló ha­ tása, de nem szűnt m eg: a tervezési-gazdasági körzetek szintjén, a vá­ rosok és községek, valam int a m egyei városok és m egyéik között az abszolút koncentráció, a főváros és Pest m egye között a relatív kon­ centráció irányában hatnak, és csupán a három fő városcsoport (Buda­ pest, m egyei városok, egyéb városok) viszonylatában figyelhető meg relatív népesség dekoncentráció az állandó vándorlási mutatók alap­ ján. Szükséges tehát, h ogy a területfejlesztési politikában a városháló­ zat és a városok és községek kiegyensúlyozott fejlesztésének követel­ m énye egyaránt érvényre jusson. A gazdaságfejlődési ütem és a fejlesztési koncepciókban m egfo­ galmazott preferenciák változásai egyenetlenséget eredm ényeznek a területi kiegyenlítődés folyam atában és a migráció intenzitásának, irá­ nyának változásában. Feltehetően a jövőben a mezőgazdaság és a ter­ cier ágazatok fejlődése m éginkább meghatározó lesz a társadalmi-gaz­ dasági térszerkezet alakításában.

A

B E L F Ö L D I

V Á N D O R L Á S

S Z E R K E Z E T E

53

J E G Y Z E T E K 1. A

2. 3.

4.

5. 6. 7.

8.

9.

v á n d o r lá s o k , a s z o k á s o k n a k m e g f e le lő e n , a te le p ü lé s k ö z i k ö lt ö z k ö d é s e k r e v o n a t ­ k o z n a k , teh á t n e m t a r ta lm a z z á k a k ö z ig a z g a tá s i h a t á r o k o n b e lü li la k ó h e ly v á lt o z ­ ta tá so k a t. E b b ő l k ö v e t k e z ik , h o g y a k ö z ig a z g a tá s i e g y s é g e k s z á m á n a k i d ő k ö z ­ b e n i s z á m o tt e v ő c s ö k k e n t é s e (k ö v e tk e z é s k é p p e n á tla g o s te rü le tü k n ö v e k e d é s e ) k i­ s e b b ít i a v á n d o r lá s k é n t j e g y z e t t k ö lt ö z é s e k s zá m á t. U g y a n ily e n o k o k b ó l , e g y é b ­ k é n t h a s o n ló h e ly z e t b e n le v ő k é t t e le p ü lé s k ö z ü l a n a g y o b b te r ü le t ű n e k k is e b b az e s é ly e a rra , h o g y u g y a n a n n y i b e - ille t v e e lv á n d o r ló ja le g y e n . E ze k e t a s ta tis z ­ tik a i s z á m b a v é te lb ő l e r e d ő t o r z ít á s o k a t a s z á m ítá s o k n á l f ig y e le m b e v e n n i n e m tu d ta m . A h o s s z ú tá v ú (r é g ió k ö z i) v á n d o r lá s o k n á l h a tá s u k e lh a n y a g o lh a tó , d e e g y n a g y v á r o s és k ö r n y é k e k ö z ö t t i f o r g a lo m b a n m á r é r e z h e tő le h e t. N e m c s a k a v á n d o r ló k s z á m á b a n , h a n e m ö s s z e t é te lé b e n (fé r fia k —n ő k , id ő s e k —fia t a ­ lo k , ta n u lta k —is k o lá z a t la n o k , s z e g é n y e k —g a z d a g o k s tb .) je le n t k e z ő k ie g y e n s ú ly o ­ z a tla n s á g is fe lb o r it h a t ja a k o r á b b i stru k tú rá t. Ez t e r m é s z e te s e n n e m c s a k g a z d a s á g i, h a n e m s z é le s e b b tá r s a d a lm i f o ly a m a t o k e r e d ­ m é n y e . E ze n b e lü l, m in d a s z o c ia lis t a , m in d a t ő k é s o r s z á g o k b a n s z e r e p e t já t s z ik az á lla m , t ö b b e k k ö z ö t t a te r ü le t fe jle s z t é s i p o lit ik á n k e re s z tü l. F o n t o s s z e r e p e v a n a b b a n , h o g y a n a g y t e rü le ti e g y e n lő t le n s é g e k á lta lá b a n a k ia la k u lá s u k n á l r ö v id e b b id ő a latt h ú z ó d n a k v is s z a e g y v a la m e ly k o r á b b i, a la c s o n y a b b s z in tr e (lá s d p l. N e ­ m e s N a g y J. 1979; K o v á c s C s. 1980). E z a z ö s s z e fü g g é s a d d ig é r v é n y e s , a m íg f e l n e m lé p e g y ú ja b b je le n t ő s v á n d o r lá s i ö s z t ö n z ő , ille t v e a m ig fo n t o s s á n e m v á lik e g y m á s je lle g ű t e rü le ti k ü lö n b s é g . A m i ­ k o r p é ld á u l a jö v e d e le m s z e r z é s i le h e t ő s é g e k t é r b e n t ö b b é - k e v é s b é e g y e n le t e s e n o s z ­ la n a k el, a m u n k a k ö r ü lm é n y e k , a la k á s h e ly z e t d o m in á n s v á n d o r lá s i m o tív u m m á v á lh a t, és e n n e k m e g fe le lő e n a v á n d o r ló k ú jr a é r t é k e lik a t e rü le ti e lté r é se k e t. E n n e k a fo ly a m a t n a k a m o d e lle z é s é r e a d iffú z ió s e lm é le t k ín á l a lk a lm a s e s zk ö z t. L á s d p l. H a g e r s tr a n d , T . 1967; M o r rill, R . L. 1970. L á s d e z z e l k a p c s o la t b a n L o n s d a le , R . E. 1980. E g y - e g y k o n k r é t s z e m p o n t a la p já n m e g le h e t k ís é r e ln i m e g h a t á r o z n i as z ü k sé g e sn e k ta r to tt m é r t é k e k e t . H a p é ld á u l a b b ó l az é r t é k ít é le t b ő l in d u lu n k k i, h o g y az e g y é n fe jlő d é s e , s z e m é ly is é g é n e k k it e lje s e d é s e s z e m p o n t já b ó l k e d v e z ő , h a é le té t n e m e g y e t le n te le p ü lé s b e n éli le , és m o n d ju k é le te f o r d u ló p o n t ja i ( f e l s ő f o k ú ta n u lm á ­ n y o k k e z d e te , m u n k á b a á llá s , c s a lá d a la p ítá s , g y e r m e k e k s z á r n y r a b o c s á tá s a , n y u g ­ d íja z á s ) k ö z ü l n é h á n y a t — t e g y ü k f e l h á rm a t — v á n d o r lá s s a l k ö t ö s sz e , a k k o r (az e g y s z e r ű s é g k e d v é é r t 60 é v v á r h a t ó é le tta rta m o t fe lté t e le z v e ) a m ig r á c ió é v i n a g y ­ sá g a 1000 la k o s r a v e t ít v e 50. (E m e lle tt a v á n d o r lá s ir á n y s z e r in t m é g le h e t k ie g y e n ­ s ú ly o z a tla n .) H á ro m v á n d o r lá s s a l le g fe lje b b n é g y , d e le g a lá b b k é t t e le p ü lé s t le h e t „ b e l a k n i ” . N e m k ö z ö m b ö s , h o g y a v á n d o r lá s m ily e n lé p c s ő k ö n át v e z e t, e g y - e g y m e g t e le p e d é s m e n n y i id e ig tart, m ily e n o k o k és c é l o k v e z é r lik stb ., v a g y is is m e rn i k e lle n e a v á n d o r ló k éle tú tjá t. A K ö z p o n t i S ta tisz tik a i H iv a ta l 1975-ben v é g z e tt 2 e z r e lé k e s m in tá n a v á n d o r lá s o k tö r t é n e t é r e v o n a t k o z ó fe lm é r é s t , d e e n n e k e r e d m é ­ n y e i m é g n e m á lln a k r e n d e lk e z é s r e . B á r a te le p ü lé s e n b e lü li la k á s v á lt o z t a tá s o k n e m ta r to z n a k a je le n v iz s g á la t k ö r é b e , é rd e m e s m e g e m lít e n i, h o g y s z á m u k 1960 és 1978 k ö z ö t t n ö v e k v ő t e n d e n c iá t m u ta to tt (I. á b r a ). G y a k o r is á g u k a la k u lá s a p o z it ív ö s s z e fü g g é s t m u ta t a la k á s é p íté s e k ü te ­ m é v e l (1. t á b la ). Ig a z , h o g y az é p ítk e z é s e k g y o r s a b b t e m p ó b a n n ö v e k e d te k , m in t a la k á s v á lto z ta tá s o k , és í g y é v e n te az e g y ú j la k á s ra ju t ó te le p ü lé s e n b e lü li k ö l t ö ­ z é s e k sz á m a a z id ő s z a k e le ji 8,6 -r ó l a h e tv e n e s é v e k m á s o d ik fe lé r e (p o n t o s a b b a n 1975—78-ra) 6,2-re c s ö k k e n t , d e e m u ta tó c s ö k k e n é s i ü t e m é t t e k in tv e a n é g y v iz s ­ g á lt id ő k ö z a latt la ss u lá s ta p a s z ta lh a tó . E zt é rz é k e lte ti az e g y s z á z a lé k la k á s é p íté s ­ n ö v e k m é n y r e ju t ó la k á s v á lt o z t a tá s -n ö v e k m é n y m u ta tó ja , a m e ly n e k e m e lk e d ő t e n ­ d e n c iá ja je lz i, h o g y a k o r á b b in á l t ö b b új la k á s e g y r e t ö b b k ö lt ö z é s t g e n e rá l, v a g y ­ is az u t ó b b in a k n ő az e lő z ő h ö z v is z o n y ít o t t r u g a lm a s sá g a . E n n e k t ö b b o k a v a n . E lő s z ö r is, i d ő k ö z b e n c s ö k k e n t a te le p ü lé s k ö z i v á n d o r lá s o k szá m a , v a g y is az új la k á s o k a t e g y r e k e v é s b é „ v e s z i k e l” a b e v á n d o r ló k a b e n t la k ó la k á s ig é n y lő k t ő l. (E zt n e m le h e t k ö z v e t le n ü l a d a t o k k a l a lá tá m a s zta n i, m iv e l n e m is m e re te s , h o g y az ú j la k á s b a k ö l t ö z ő k k ö z ü l m e n n y i a fr is s e n v a g y r é g e b b e n b e v á n d o r ló k , ille t v e az ő s la k o s o k s z á m a .) M á s o d s o r b a n , e g y r e t ö b b e n k ö lt ö z h e tt e k , n e m c s a k az ö n á lló la k á s n é lk ü lie k , h a n e m a n e m m e g fe le lő la k á s b a n la k ó k k ö z ü l is, ú lo n n a n é p ü lt h a jlé k o k b a . S z á m u k a t g y a r a p ít o t tá k az á lla m i la k á s é p íté s e k k e d v e z m é n y e z e t t je i, a tö b b g y e r m e k e s c s a lá d o k , a k ik k in ő t t é k a z o k a t a k is la k á s o k a t, a m e ly e k b ő l a l e g ­ t ö b b e b b e n a k a t e g ó r iá b a n é p ü lt. H a rm a d s o rb a n , tö r t é n t e k k e z d e ti lé p é s e k (pl. la k b é r r e n d e z é s , m in ő s é g i c s e r é k ta n á c s i és v á lla la ti s z e r v e z é s e ), a m e ly e k — b á r m e s s z e n e m a s z ü k s é g e s m é r t é k b e n — s e g íte tté k az ig é n y e k s z e r in ti k is e b b v a g y n a g y o b b la k á s b a k ö ltö z é s t. J a v u lá s v á r h a t ó a s z e m é ly i t u la jd o n b a n le v ő la k á s o k ig e n m a g a s, 17 s z á z a lé k o s v is s z t e r h e s v a g y o n á t r u h á z á s i ille t é k é n e k 7 s z á z a lé k r a v a ló m é r s é k lé s é t ő l b i z o n y o s m e g h a tá r o z o tt e s e t e k b e n [18/1978. (V III. 23.) P M sz. és 53/1979. (X I I . 15.) P M sz. re n d e le t] és a ttól, h o g y k é t s z e m é ly i t u la jd o n b a n le v ő la k á s c s e ­ r é je e s e té n a 17 s z á z a lé k o s ille t é k e t a la k á s o k é r t é k é n e k k ü l ö n b ö z e i é r e v e t ik ki [34/1977. (X I I . 8.) P M sz. r e n d e le t ]. A k ü lö n b ö z ő típ u sú o t t h o n o k (á lla m i, s z ö v e t ­ k e z e ti ill. ö r ö k la k á s , c s a lá d i h á z) a n y a g i te rh e i in d o k o la tla n u l n a g y m é r té k b e n k ü lö n b ö z ő e k , k ö z e lít é s ü k s ü r g ő s e n m e g o ld a n d ó fe la d a t. E g y e b e k k ö z ö t t ezt c é lo z z á k a z 1981-ben b e v e z e t é s r e k e r ü lő ú j r e n d e lk e z é s e k , m e ly e k h a tá s á ra az e m líte tt „ r u ­ g a lm a s s á g ” t o v á b b i fo k o z ó d á s á r a le h e t szá m íta n i. B á r k e v é s o r s z á g b a n áll r e n d e lk e z é s r e a v á n d o r ló k t e lie s k ö r é r e v o n a t k o z ó cé l i l ­ le tv e o k s zerin ti m e g o s z lá s b a n a d a t, a h a z a i g y a k o r la tb a n h a s z n á la to s e rő s e n ö s z s z e v o n t c s o p o r t o s it á s n e m a lk a lm a s a rra . h o g y s e g íts e az á lta lá n o s s á g o k o n t ú lm e n ő k ö v e tk e z t e t é s e k le v o n á s á t. S a jn o s az 1970-es m a id a je le n le g i 1980-as n é p s z á m lá lá ­ si é v e k e t k ö v e tő e n b e v e z e te tt ú j k i - és b e je le n t ő la p o k e g y r e k e v e s e b b in fo r m á c ió t ta r ta lm a z n a k a v á n d o r lá s in d íté k a it ille t ő e n . A „ m u n k a h e ly v á lt o z t a t á s ” , a „ m u n ­

54

k a h e ly h e z k ö z e le b b k ö lt ö z é s ” v a g y a „la k á s v á lto z t a t á s ” m á r n e m s z e r e p e l az e lő ­ n y o m t a t o tt v á la s z o k k ö z ö t t. P e d ig a v á n d o r lá s o k az e g y é n e k (c s a lá d o k ) s z e m s z ö ­ g é b ő l m in ő s ítik a t e rü le te k e t, és a t e rü le ti te rv e z ő k n e K n e m c s a k a z o b je k t í v k ü ­ lö n b s é g e k r e k e ll te k in te tte l le n n iü k , h a n e m t u d n io k k e lle n e a zt is, h o g y a z o k k o z u l m e ly e k e t és m ily e n m é r t é k b e n tart f o n t o s n a k az, a k i v á n d o r lá s r a s z á n ja m a g á t. Á r n y a lt a b b c é ls tr u k tü r a t a g o lá s s a l f e l le h e t n e tá rn i, m ib e n r e jlik és h o ­ g y a n v á lt o z ik — a s z u b je k t ív m e g íté lé s s z e r in t — a te rü le ti d iffe r e n c iá ló d á s i l ­ le tv e n iv e llá ló d á s . 10. T e r m é s z e t é n é l f o g v a az á lla n d ó v á n d o r lá s k is e b b flu k t u á c ió n a k v a n k ité v e , jo b b a n tü k r ö z i a ta r tó s te n d e n c iá k a t, m in t a z id e ig le n e s v á n d o r lá s . A m a g y a r b e lfö ld i m ig r á c ió t a te rü le ti je ll e m z ő k k e l ö s s z e fü g g é s b e n v iz s g á lv a P . A . C o m p t o n m e g á l­ la p íto tta , h o g y az id e ig le n e s v á n d o r lá s o k a t a z o k cs a k k is m é r t é k b e n m a g y a rá z z á k . E zt a zz a l i n d o k o l ja , h o g y e g y r é s z ü k s p e k u la t ív je lle g ű , ille t v e a lk a lm i m u n k a le ­ h e t ő s é g e k k e l (p l. ú j ip a r i b e ru h á z á s ) k a p c s o la t o s . F ig y e le m r e m é ltó az a k ö v e t ­ k e z te té s e is, h o g y ,,in k á b b a b e v á n d o r lá s h e ly é n e k v o n z e r e je , m in t az e lv á n d o rlá s h e ly é n e k ta s z ítá sa a z á lla n d ó v á n d o r lá s t m a g y a r á z ó d ö n t ő t é n y e z ő M a g y a r o r s z á ­ g o n ” . E zt a lá tá m a s z ta n i lá ts z ik „ a z id e ig le n e s b e v á n d o r lá s i r á tá k n a g y s z ó r ó d á s a ” , a m i C o m p t o n v é le m é n y e s z e r in t „ a z t s u g a llja , h o g y a z id e ig le n e s v á n d o r lá s f o l y a ­ m a tá b a n a s z ü lő fö l d v o n z e r e je m é g m in d ig d ö n t ő je ll e m z ő ” . (C o m p t o n , P . A . 1971, p p . 135—136.) A m ig r á c ió e z e n je lle m z ő it a t e r ü le t fe jle s z t é s i p o lit ik a a la k ítá ­ s a k o r h ib a le n n e fig y e lm e n k ív ü l h a g y n i. 11. A s zá m ítá s o k , a tá b lá z a to k , az á b r á k é s a m e g á lla p ít á s o k a t e le p ü lé s c s o p o r t o k r a a z o k m in d e n k o r i k ö z ig a z g a tá s i b e o s z tá s á n a k é s h a tá r á n a k m e g f e l e l ő e n v o n a t k o z ­ n a k . A t e le p ü lé s c s o p o r t o k ö s s z e t é te le i d ő k ö z b e n v á lt o z o t t . D u d a p e s te n k ív ü l 1960b a n 62, 1978-ban 86 v á r o s v o l t M a g y a r o r s z á g o n . A 24 ú j v á r o s n é p e s s é g e 1979 e le ­ jé n 397 e z e r fő t , a B u d a p e s t e n k ív ü li v á r o s i n é p e s s é g 11,3 s z á z a lé k á t te tte k i. B á r a v á n d o r lá s o k n a k a n é p e s s é g r e v e t ít é s é v e l a v á r o s o k és k ö z s é g e k v á lt o z ó s z á m á ­ b ó l e r e d ő t o r z ít á s o k k is z ű r h e t ő k , az á llo m á n y ö s s z e t é t e l é n e k m ó d o s u lá s á b ó l e r e d ő h a tá s o k m e g m a r a d n a k . K ö z s é g e k v á r o s s á n y ilv á n ítá s á v a l a v á r o s o k á llo m á n y a k is e b b , k e v é s b é fe jle t t t a g o k k a l b ő v ü l, m íg a k ö z s é g e k c s o p o r t ja e lv e s z ti n a g y o b b és d in a m ik u s e le m e it. M in d az á lla n d ó m in d a v á lt o z ó á llo m á n y s z e r in ti v á r o s és k ö z s é g m e g k ü lö n b ö z t e t é s n e k m e g v a n n a k az e lő n y e i és a h á trá n y a i. A z e lő z ő f e l ­ t e h e t ő e n jo b b a n t ü k r ö z i a z e g y e s c s o p o r t o k ö n m a g u k h o z m é r t fe jlő d é s é t , m íg az u t ó b b i a lk a lm a s a b b le h e t a v á r o s o k és k ö z s é g e k k ö z ö t ti k a p c s o l a to k v á lto z á s á n a k m é ré s é re . 12. L á s d p é ld á u l B o r a G y .— K ó r ó d i J. 1959; B a r ik é I. 1971; E n y e d i G y . (s ze rk .) 1976; K ó r ó d i J.—M á r to n G . 1968; K u lc s á r V . 1969; M a r k o s G y . 1962. 13. A p a ra sz ti h á z ta r tá s o k e g y f ő r e ju t ó s z e m é ly e s jö v e d e l m e (a te r m é s z e tb e n i f o g y a s z ­ tá s s a l e g y ü tt) 1965-ben a 95,1 s z á z a lé k a , 1970-ben a 104,2 s z á z a lé k a , 1974-ben p e d ig a 99,3 s z á z a lé k a v o l t a m u n k á s h á z ta r tá s o k é n a k . A z e g y f ő r e ju t ó n e ttó k ia d á s o k v i ­ s z o n y a a k é t h á z ta rtá stíp u s k ö z ö t t a k ö v e t k e z ő k é p p e n a la k u lt : 1965-ben 94,2 s z á z a ­ lé k , 1970-ben 100.0 s z á z a lé k , 1974-ben 95,8 s z á z a lé k , 1978-ban 95,3 s z á z a lé k . (F o r r á s : M a g y a r S ta tisz tik a i Z s e b k ö n y v e k , S K V , B u d a p e st, 1972. 1976, 1980.) 14. L á sd p é ld á u l B a rta G y . 1972 és 1973; E n y e d i G y . 1977; V u k o v i c h G y . 1975. 15. A n e m z e ti jö v e d e l e m és a v á n d o r lá s o k (k ü lö n ö s e n a t e rü le ti ir á n y s z e r in ti b o n t á s ­ b a n ) lá n c in d e x e i é v r ő l é v r e n a g y in g a d o z á s o k a t m u ta tn a k . K ik ü s z ö b ö lé s ü k é r d e ­ k é b e n d o lg o z t a m é v e n k é n t i a d a to k h e ly e tt id ő s z a k i á tla g o k k a l. í g y v is z o n t n e m le h e t m é rn i, h o g y p é ld á u l h á n y é v e s k é s é s s e l k ö v e t i a m ig r á c ió a te rü le ti f e j l ő ­ d é s b e n b e k ö v e t k e z e t t v á lt o z á s o k a t. E z ö n m a g á b a n is é rd e k e s k u ta tá s i té m a le h e t, a m ih e z a z o n b a n m á s m ó d s z e r e k s z ü k s é g e s e k . 16. J ö v e d e le m fe lv é t e l ö t é v e n k é n t a tá b lá b a n fe ltü n te te tt é v e k b e n v o lt . í g y a z i d ő k ö z ö k n e m a z o n o s a k az ö té v e s t e r v p e r ió d u s o k k a l. E z g o n d o t o k o z a t ö b b i m u ta tó v a l t ö r ­ t é n ő ö s s z e h a s o n lít á s k o r . 17. L é te z ik o ly a n fe lf o g á s , m e ly s z e r in t az u r b a n iz á c ió fo ly a m a t a a n n a k m e g fe le lő e n o s z th a tó s z a k a s z o k r a , m ily e n a v á r o s és k ö r n y é k e k ö z ö t ti k a p c s o la t . B á r v é le m é ­ n y e m s z e r in t a h e ly i f o ly a m a t o k j e ll e g e ö n m a g á b a n n e m ad k ie lé g ít ő a la p o t az u r b a n iz á c ió á lta lá n o s je lle m z é s é r e , e le m z é s ü k a v á r o s f e jlő d é s lé n y e g e s ú j m o z z a ­ n a ta it t á r h a tja fe l. A T á r s a d a lo m t u d o m á n y i K u ta tá st és D o k u m e n tá c ió t K o o r d in á ló E u ró p a i K ö z p o n t (B é c s i K ö z p o n t ) .,A v á r o s n ö v e k e d é s k ö lt s é g e i” cím ű n e m z e tk ö z i ö s s z e h a s o n lít ó k u ta tá s i p r o je k t u m á n a k e g y ik s a r k a la to s p o n t ja a v á r o s és k ö r ­ n y é k e k ö z ö t ti v is z o n y , és e n n e k a la p já n a z u r b a n iz á c ió , a z s z u b u r b a n iz á c ió , a d e z u r b a n iz á c ió ille t v e a r e u r b a n iz á c ió s z a k a s z o k m e g k ü lö n b ö z t e t é s e . L á sd v . d. B e r g , L .—D r e w e t t, R .—K la a s s e n , L. H .—R o ssi, A .— V l j v e r b e r g , C. (n y o m t a t á s b a n ). 18. P . A . C o m p t o n (1971) k ö n y v é t m ó d s z e r t a n ila g s o k s z e m p o n t b ó l ú tm u ta tó n a k t e k in ­ tettem . K ö n y v e a h a z a i b e lfö ld i v á n d o r lá s o k á t f o g ó és n a g y o n a la p o s e le m z é s é t n y ú jt ja , a z á lta la m is m e r t id e v o n a t k o z ó t a n u lm á n y o k k ö r é b e n e g y e d ü lá lló . H á lá s v a g y o k D r. C o m p to n ú r n a k a zé rt is, h o g y e k é z ir a to t á tn é zte , h a s z n o s é s z r e v é t e le ­ k e t tett, és a n g o l n y e lv ű e r e d e t ijé t le k to r á lta . A z 1975—1978-as é v e k a d a ta in a k f e ld o lg o z á s á b a n D a r ó c z i F e r e n c és D a r ó c z i F e r e n c n é n y ú jt o t t a k n é lk ü lö z h e t e t le n s e g íts é g e t, a m e ly e t s z in té n s z e r e tn é k e z ú to n is m e g k ö s z ö n n i. 19. E zért n e m ig a z á n h e ly tá lló M á rk u s I s tv á n (1980) m e g á lla p ítá s a , m e ly s z e r in t ,, . . . a fa lu r ó l v á r o s b a ir á n y u ló m o z g á s n á l e r ő s e b b és á lta lá n o s a b b j e l e n l e g (k ie m e lé s t ő ­ le m ) e g y m á s ik fa jt a m o z g á s : a k ic s i és h á t r á n y o s h e ly z e t ű f a lu b ó l a n a g y o b b , j o b b m e g é lh e té s t és s z a b a d a b b k ö z le k e d é s t , ú j k e r e s e ti k o m b in á c ió t e n g e d ő n a g y o b b fa lv a k b a , k e d v e z ő b b fe k v é s ű t á ja k r a h ú z ó d ik á t a z a k tív n e m z e d é k .” (15. o ld a l.) A v a ló s á g o t m o n d ja u g y a n , h is z e n 1975—7 8-b a n a z ö s s z e s t e le p ü lé s k ö z i m ig r á c ió b ó l a f a lu b ó l —fa lu b a m o z g á s 37,8 s z á z a lé k o t te tt k i, m íg a fa lu b ó l v á r o s o k b a á ra m lá s c s u ­ p á n 34,9 s z á z a lé k o t ; a m e g fe le lő g y a k o r is á g i m u t a t ó k é r t é k e p e d ig 16,5 e z r e lé k ille tv e 15,2 e z r e lé k v o lt . A z ig a z s á g v is z o n t a z, h o g y e z e k b e n az é v e k b e n a k ö z s é g e k k ö z ö t ti m o z g á s n e m c s a k a b s z o lú t m é r t é k b e n v o lt k is e b b , m in t 1960—6 4 -b e n , h a n e m a rá n y á t

A

B E L F Ö L D I

V Á N D O R L Á S

S Z E R K E Z E T E

55

t e k in t v e is, m íg a f a lu b ó l v á r o s b a á ra m lá s in te n z itá s a n ő tt. A h a tv a n a s é v e k e le jé n a fa lu b ó l—fa lu b a m o z g á s a z ö s s z e s t e le p ü lé s k ö z i m ig r á c ió n a k 46,2 s z á z a lé k á t, a fa lu b ó l v á r o s b a á ra m lá s 29,2 s z á z a lé k á t tette k i, n é p e s s é g r e v e t ít v e a m g f e le lő é r t é k e k p e d ig 26,0 e z r e lé k e t ille t v e 16,4 e z r e lé k e t a d ta k (8. t á b la ). M á r k u s a zt s u g a llja , h o g y ú j j e l e n ­ t ő s é g r ő l v a n s z ó , h o lo t t m e g á lla p ítá s a é p p e n c s a k h o g y á ll a je le n le g i h e ly z e tr e , s o k ­ k a l in k á b b é r v é n y e s v o l t a m ú ltra .

I R O D A L O M J E G Y Z É K A n d o r k a R. (1974) : S tu d ie s o n S o c ia l M o b ilit y i n : S o c i o lo g y in H u n g a r y , S z o c io ló g ia , 1974/5, S u p p le m e n t, A k a d é m ia i K ia d ó , B u d a ­ p e st, p p . 37—42. A n d o r k a R. (1975) : T á r s a d a lm i m o b ilit á s D e m o g r á fia , 1975/2—3, p p . 287—299. B a rta G y . (1972) : A z in fr a s tr u k tu r á lis ellátá s te rü le ti e ltérései F ö ld r a jz i É r te s ítő , 1972/4, p p . 459—470. B a rta G y . (1973) : M a g y a r o r s z á g g a z d a s á g i fe jl ő d é s e 1960-tól 1970-ig m e g y e i ö s s z e h a s o n ­ lítá s tü k r é b e n F ö ld r a jz i É r te s ítő , 1973/2—3, p p . 215—238. B a r tk e I. (1971) : A z ip a r ila g e lm a r a d o tt te r ü le te k ip a r i fe jle s z t é s é n e k f ő b b k ö z g a z d a s á ­ gi kérd ései M a g y a rorszá g on A k a d é m ia K ia d ó , B u d a p e s t, 1971, p. 183. B e n e L . (1975) : A b e ls ő v á n d o r m o z g a lo m h á r o m é v tiz e d e D e m o g r á fia , 1975/2—3, p p . 253— 269. B o ra G y .— K ó r ó d i J. (1959) : A n é p e s s é g , a m u n k a e r ő és a z ip a r t e rü le ti k o n c e n t r á ló d á s a és a fő v á r o s i „ t ú lz s ú fo lt s á g ” K ö z g a z d a s á g i S z e m le , 1959/8—9, p p . 892—906. V . d. B e r g , L .— D r e w e t t, R .— K la a s s e n , L . H .—R o s s i, A .— V ijv e r b e r g , K . : U rb a n E u ro p e . E le m e n ts o f G r o w th a n d D e c lin e (n y o m ta tá s b a n ) C o m p to n , P. A . (1976) : M ig ra tio n in E a stern E u r o p e i n : M ig ra tio n in P o s t-W a r E u r o p e ed . b y J. S alt a n d H. C lo u t, O x f o r d U n iv e r ­ s i t y P r e s s , O x fo r d , L o n d o n e tc. 1976, p p . 169—215. C o m p to n , P. A . (1971) : S o m e A s p e c t s o f th e In te rn a l M ig r a tio n o f P o p u la tio n in H u n ­ g a r y s in c e 1957 P u b lic a tio n s o f t h e D e m o g r a p h ic R e s e a r c h I n s titu te N o . 33, B u d a p e st, 1971, p. 293. E n y e d i G y . (1976) (s z e rk .) : A m a g y a r n é p g a z d a s á g fe jlő d é s é n e k te rü le ti p r o b lé m á i A k a d é m ia i K ia d ó , B u d a p e s t, 1976, p . 254. E n y e d i G y . (1977) : A fa lu s i é le t k ö r ü lm é n y e k t e rü le ti típ u sa i M a g y a r o r s z á g o n F ö ld r a jz i É r te s ítő , 1977/1, p p . 67—86. H a g e rstr a n d , T. (1967) : I n n o v a tio n D iffu s io n as a S p a tia l P r o c e s s T h e U n iv e r s ity o f C h ica g o P r e s s , C h ic a g o , L o n d o n , 1967, p . 334. K ó r ó d i J .—M á rto n G. (1968) : À m a g y a r ip a r t e rü le ti k é rd é s e i K o s s u th K ia d ó , B u d a p e s t, 1968. p . 176. K o v á c s C s. (1980) : A g a z d a s á g i f e jle t t s é g és a s z e m é ly e s j ö v e d e lm i s z ín v o n a l terü leti d iffe r e n c iá lts á g á n a k v á lto z á s a a g a z d a s á g i fe jlő d é s és fe jle t t s é g k ü lö n b ö z ő fo k á n lé v ő orszá g ok b a n T e r ü le t i S ta tis ztik a , 1980/2, p p . 97—107. K u lc s á r V . (1969) : A m a g y a r m e z ő g a z d a s á g t e rü le ti k é rd é s e i K o s s u th K ia d ó , B u d a p e s t, 1969, p . 201. L o n s d a le , R. E. (1980) : A g r á r -ip a r i fo g la lk o z ta t o tt s á g és d e m o g r á fia i v á lto z á s a z E g y e sü lt Á lla m o k fa lu s i te rü le te in T e r ü le t i K u ta t á s o k . 1980/3, p p . 99—110. M a r k o s G y . (1962) : M a e v a r o r s z á g g a z d a s á g i fö ld r a jz a K ö z g a z d a s á g i é s J o g i K ö n y v k i a d ó , B u d a p e s t, 1962. p . 583. M á rk u s I. (1980) : A z is m e r e tle n f ő s z e r e p lő — a s z e g é n y p a r a s z ts á g V a ló s á g , 1980/4. p p . 13—39. M ich a eli, D . (1968) : L es m ig r a tio n s in té r ie u r s en H o n g r ie D is s e r ta tio n , P a ris. 1968, 339 p . r o n . 4- 50 fig . M ich a eli, D . (1969): M o b ilit é g é o g r a p h iq u e et m o b ilit é p r o f e s s i o n a l s en H o n g r ie : r a p p o rts d ’ u n e e n q u ê te P o p u la tio n , P a ris, 1969 n o v -d é c .. p p . 1191—1197. M o rrill, R . L. (1970) : T h e S h a p e o f D iffu s io n in S p a c e a n d T im e E c o n o m ic G e o g r a p h y , 1970, p p . 259—268. N e m e s N a g y J. (1979) : A r e g io n á lis g a z d a sá g i fe l l ő d é s ö s s z e h a s o n lít ó és d in a m ik u s v iz s ­ g á la ta T e r ü le t i K u ta tá s o k , 1979/4. p p . 119—133. S z a b a d y B. (1977) : A t e r m é k e n y s é g t e rü le ti v á lto z á s a i D e m o g r á fia , 1977/4, p p . 413—467. S z a u te r E. (1975) : Ü j t e n d e n c iá k a b e ls ő v á n d o r lá s b a n T e r ü le ti S ta tis z tik a , 1975/5. p p . 486—499. T e k s e K . (1969) : S o m e in t e r r e la t io n s h ip s b e tw e e n o c c u p a t io n a l m o b ilit y a n d m ig r a tio n to B u dapest P r o c e e d i n g s o f th e W o r ld P o p u la tio n C o n fe r e n c e , B e lg r a d e . 1965, U . N ., N e w Y o r k , 1969 V o l. IV . p p . 556—557. T e k s e K . (1978) : A d e m o g r á fia i e le m z é s e k h o z z á já r u lá s a az u r b a n iz á c ió s p o lit ik a k ia la ­ k ítá s á h o z M a g y a r o r s z á g o n D e m o g r á fia , 1978/1, p p . 13—32. V u k o v i c h G y . (1975) : A v á r o s o k és k ö z s é g e k n é p e s s é g e , la k á s v is z o n y a i D e m o g r á fia , 1975/2—3, p p . 271—285.

D A R Ó C Z I ETA

56

1.

L ak ásépítések és telep ü lésen belü li k öltözések

Ж и л и щ н ое ст роит ельст во и пересел ения в п р ед ел а х поселения N ew D w ellings C on stru cted and In tra -S ettlem en t M oves

F o r r á s : M a g y a r S ta tisz tik a i Z s e b k ö n y v , É v k ö n y v , 1978, S K V , B u d a p e st, 1980.

1979,

SKV,

B u d a p e st,

1979.

D e m o g r á fia i

2. A n em zeti jö v e d e lem (A ) és az állandó ván dorlások (B ) év i átlagos százalékos változása С реднегодовое п роцен т н ое изменение нац ион ал ьн ого д охода ( А ) и п ост оян ны х м и грац и й ( В )

A

3.

B E L F Ö L D I

V Á N D O R L Á S

S Z E R K E Z E T E

57

A terü leti k ü lön bség ek alakulása B udapest és a 19 m eg ye között

Д ин ам и к а т ер ри т ори ал ьн ы х разниц м е ж д у Б удап еш т ом и 19 комит ат ами S p atio-tem pora l V ariations in S elected V ariables B udapest and the 19 Counties

for

F o r r á s ; T e r ü le ti id ő s o r o k , K S H , B u d a p e s t, 1976; T e le p ü lé s h á ló z a t II. és IV . k ö te t, K S H , B u d a p e s t, 1977 és 1980; J ö v e d e le m e lo s z lá s M a g y a r o r s z á g o n , S ta tisz tik a i I d ő s z a k i K ö z le m é n y e k , 99. k ö te t, K S H , B u d a p e st, 1967; A c s a lá d i j ö v e d e l m e k s z ín v o n a la és s z ó ­ r ó d á s a 1977-ben, S ta tisz tik a i I d ő s z a k i K ö z le m é n y e k , 462. k ö t e t , K S H , B u d a p e s t, 1980.

58

D A R Ó C Z I E T A

4.

A telep ü lések szerep k örök szerin t elhatárolt 11 hierarchikus csoportja közötti kü lön b ség ek alakulása Д ин ам и к а разниц м е ж д у разграниченным и по ф ункциям 11 гиерархическим и гр уп п ам и поселений S patio-tem pora l V ariations in S elected V ariables ;f or 11 H ierarchical G roups e f Settlem ents

5. E zer fő r e ju tó rég ióközi állandó vándorlások М еж р еги он а л ьн ы е пост оянны е м и грац и и н а 1000 человек In terregion al P erm an en t M igration p er 1000 Population A v era g e A nnual Rates 1960— 64 and 1975— 78

F o r r á s : D e m o g r á fia i É v k ö n y v , 1975, 1976, 1977, 1978. K S H , B u d a p e st. M e g j e g y z é s : C o m p to n r e g io n á lis b e o s z tá s á b a n D u n a ú jv á r o s v á r o s a és já r á s a a K ö z p o n t i K ö r z e t h e z ta r to z ik , m íg a h e tv e n e s é v e k b e n h a s z n á la to s d e f in íc ió s z e r in t e z e k a t e r ü le t e k É s z a k -D u n á n tú l r é s z é t k é p e z ik .

A

6.

B E L F Ö L D I

V Á N D O R L Á S

S Z E R K E Z E T E

59

A rég iók özi állandó vándorlások áram lási m á trixa 1

М а т р и ц а пот ока м еж р еги он а л ьн ы х пост оян ны х м и грац и й In terregion al P erm anen t M igration F low M atrix A v era g e A nn ual Rates 1960— 64 and 1975— 78

F o r r á s : D e m o g r á fia i É v k ö n y v , 1975, 1976, 1977, 1978. K S H , B u d a p e st. 1 A z á r ó je lb e n le v ő s z á m m in d e n e g y e s á ra m lá s n a k az ö s s z e s v á n d o r lá s s z á z a lé ­ k á b a n k ife je z e t t é r té k e . A z á r ó je le n k ív ü li s z á m a v á n d o r ló k n a k az e lv á n d o r lá s h e ly é n la k ó 1000 f ő r e ju t ó szá m a . L á sd az 5. tá b la a latti m e g je g y z é s t .

D A R Ó C Z I ETA

60

7.

A telep ü léscsop ortok közötti állandó ván dorlások ezer fő r e ju tó szám a Количест во пост оянны х м и грац и й м е ж д у гр упп ам и поселений н а 1000 человек In tersettlem en t Class P erm anen t M igration p er 1000 Population A v era g e A nnual R ates 1960— 64 and 1975— 78

F o r r á s : D e m o g r á fia i É v k ö n y v 1975, 1976, 1977, 1978. K S H , B u d a p e s t. . M e g j e g y z é s : t e le p ü lé s c s o p o r t o k a m in d e n k o r i k ö z ig a z g a tá s i á lla p o t és h a tá r sze rin t. 1 D e b r e c e n , M is k o lc , P é c s , S zeg ed . 2 D e b r e c e n , M is k o lc , P é c s , S ze g e d , G y ő r . U g y a n e z v o n a t k o z ik a 8., 9. és 11. tá b lá ra .

a

8.

b e l f ö l d i

v á n d o r l á s

s z e r k e z e t e

61

A telep ü léscsop ortok közötti állandó ván dorlások áramlási m á trixa 1

М а т р и ц а пот ока пост оян ны х м и грац и й м е ж д у гр уп п ам и поселений In ter settlem en t Class P erm anen t M igration F low M atrix A v era g e A nn ua l R ates 1960— 64 and 1975— 78

F o r r á s : D e m o g r á fia i É v k ö n y v , 1975, 1976, 1977, 1978. K S H , B u d a p e st. 1 A z á r ó je lb e n lé v ő s z á m m in d e n e g y e s á ra m lá s n a k az ö s s z e s v á n d o r lá s s z á z a lé ­ k á b a n k ife je z e t t é r té k e . A z á r ó je le n k ív ü li s z á m a v á n d o r ló k n a k az e lv á n d o r lá s h e ly é n la k ó 1000 f ő r e ju t ó szá m a . 2 D e b r e c e n , M is k o lc , P é c s , S z e g e d . 3 D e b r e c e n , M is k o lc , P é c s , S z e g e d , G y ő r . M e g j e g y z é s : a m in d e n k o r i k ö z ig a z g a tá s i á lla p o t és h a tá r sze rin t.

D A R Ó С Z I ETA

62

9. П ост оян н ое

A n a gyvárosok és m eg y éjü k állandó vándorlási forgalm a 1000 fő r e v etítv e м и грац и онн ое

дви ж ен и е к руп н ы х на 1000 человек

городов

и

ихком ит ат ов

P erm an en t M igration fo r U rban Regions p er 1000 Population A v era g e A nnual Rates 1960— 64 and 1975— 78

F o r r á s : lá s d a 8. tá b lá n á l. 1 D e b r e c e n , M is k o lc , P é c s , S ze g e d . 2 D e b r e c e n , M is k o lc , P é c s , S z e g e d , G y ő r . M e g j e g y z é s : a m in d e n k o r i k ö z ig a z g a tá s i á lla p o t és h a tá r sze rin t.

10.

B udapest és P est m eg y e állandó vándorlásainak áram lási m á trixa 1

М ат ри ц а потока п ост оян ны х м и грац и й Б уд а п еш т а и комит ат а П еш т Perm anen t M igration F low M atrix fo r the Urban R egion o f Budapest A v era g e A nnual R ates 1960— 64 and 1975— 78

F o r r á s : lá sd a 8. tá b lá n á l. 1 A z á r ó je lb e n lé v ő s z á m m in d e n e g y e s á ra m lá s n a k az ö s s z e s v á n d o r lá s s z á z a lé ­ k á b a n k ife je z e t t é rté k e . A z á r ó je le n k ív ü li szá m a v á n d o r ló k n a k az e lv á n d o r lá s h e ly é n la k ó 1000 f ő r e ju t ó szá m a .

A

B E L F Ö L D I

V Á N D O R L Á S

S Z E R K E Z E T E

63

11. A m eg y ei városok és m e g y éjü k állandó vándorlásainak áram lási m á trixa1 М а т р и ц а пот ока пост оян ны х

м и грац и й ком ит ат ских комитатов

городов

и

их

P erm anen t M igration F low M a trix jo r th e Urban Regions o f th e C ou n ty Cities A v era g e A nn ual R ates 1960— 64 and 1975— 78

F o r r á s : lá s d a 8. tá b lá n á l. 1 A z á r ó je lb e n lé v ő s z á m m in d e n e g y e s á ra m lá s n a k az ö s sz e s v á n d o r lá s s z á z a lé ­ k á b a n k ife je z e t t é rté k e . A z á r ó je le n k ív ü li s z á m a v á n d o r ló k n a k az e lv á n d o r lá s h e ly é n la k ó 1000 l ő r e ju t ó szá m a . 2 D e b r e c e n , M is k o lc , P é c s , S z e g e d . 3 D e b r e c e n , M is k o lc , P é c s , S z e g e d , G y ő r .

D A R Ó C Z I E T A

64

I. A vándorlások ezer lakosra ju tó száma Количест во м и грац и й на 1000 человек M igrants

per

1000 Inhabitants,

1960— 78

A

B E L F Ö L D I

V Á N D O R L Á S

S Z E R K E Z E T E

Il/b A z állandó el- és beván dorlások ezer lakosra ju tó száma Количест во пост оянны х выбытий и прибы т и й на 1000 человек M ovem en ts in G ross P erm anen t M igration p er 1000 Inhabitants, 1960— 78

II/a A z állandó el- és beván dorlások alakulása Д ин ам ика пост оян ны х выбъипий и прибы т ий M ovem en ts in G ross Perrhanent M igration, 1960— 78

65

D A R Ó C Z I E T A

66

III.

A z állandó vándorlási k ü lön b özetek ezer lakosra ju tó száma

Р азн и цы в пост оян ны х м и грац и ях на 1000 человек M ovem en ts in N et P erm an en t M igration p er 1000 Inhabitants, 1970— 78

e z e r fő

A

B E L F Ö L D I

V Á N D O R L Á S

S Z E R K E Z E T E

67

V. A z állandó vándorlások év i átlagos áramlása a K özp on ti K ö rzetb ő l és a K özp on ti K ö rzetb e С реднегодовой пот ок

пост оянны х м и грац и й из в цент ральный район

ц ент рального р ай он а и

A v era g e A nnual P erm an en t M igration Flow s from and to the C entral R egion, 1960— 64 and 1975— 78

IV. A fog la lkoztatottak szám ának alakulása három ágazatban Д ин ам и к а численност и работ ников т р ех от раслей E m ploym en t in T hree E con om ic S ectors, 1960— 1980

D A R Ó C Z I E T A

68

Q. Budapest b. Megy«i városok C . Városok

d.

Községek ( a minden­ kori közigazgtási' beosztás és határ szerint)

VI. A z állandó ván dorlások év i átlagos áramlása B u d apestről és С реднегодовой пот ок пост оян ны х м и грац и й из Б уд а п еш т а и в A v era g e A nn ual P erm an en t M igration Flow s from and to Budapest, 1960— 64 and 1975— 78

A

V II. A z

állandó

B E L F Ö L D I

vándorlások

V Á N D O R L Á S

év i

átlagos

S Z E R K E Z E T E

száma B udapestről és

69

Budapestre

С реднегодовое количество п ост оян ны х м и грац и й из Б удап еш т а и в Б уд а п еш т A v era g e A nn ual P erm an en t M igration F low s from and to B udapest, 1960— 64 and 1975— 78

D A R Ö C Z I E T A

70

Budapest, megyei városok és városok

VIII.

A z állandó ván dorlások évi átlagos szám a a m eg y ei vá rosok ból és a m eg y ei városokba

С реднегодовое количество пост оян ны х м и грац и й из ком ит ат ских городов и в комит ат ские города A v era g e A nn ual P erm anen t M igration Flow s from and to C ou n ty Cities, 1960— 64 and 1975— 78

ИЗМЕНЕНИЕ ИНТЕНСИВНОСТИ И ПРОСТРАНСТВЕННОЙ СТРУКТУРЫ ВНУТРЕННЕЙ МИГРАЦИИ В ВЕНГРИИ В 1960— 1978 ГГ. Резю м е П р а к ти ч еск и в В ен гр и и цен тральн ы е р а сп о р я ж е н и я не р е г у л и р у ю т н епосредст венно вн утр ен н ей м и грац ии н асел ен и я. И м еется т о л ь к о одно л и м и ти р ую щ ее р а сп о р я ж е н и е , огр ан и ч и ва ю щ ее течение в стол и ц у . С ущ е­ с т в у ю т и сти м у л и р у ю щ и е ср ед ств а н ап ри м ер, п о с о б и е по сл у ч а ю засел ен ия и л ьготн ы й к р ед и т по с т р о и т е л ь с т в у , даваем ы е лиц ам , п ер есел я ю щ и м ся на тер р и тор и и , н азначенн ы е для р а зви ти я , но и х ра зм ер и эффект незначи­ тельн ы . С л едовател ьн о, в н у тр ен н я я м и грац и я я в л я ется в о сн ов н ом сп о н ­ танны м п р о ц е сс о м , к отор ы й именно и з-за с в о е г о н еп оср ед ств ен н о н ер егу л и р о в а н н о г о , м а сс о в о г о х а р а к т е р а , в а ж н о го для чел овек а м ож ет бы ть о б ъ е к ­ тивны м и зм ерителем д ей ств и й с о ц и а л ь н о -эк о н о м и ч е ск о й п ол и ти к и и т е р р и ­ т о р и а л ь н о г о р а зв и ти я на су бъ ек ти в н ы е реш ен и я. Д и н ам и к а п о ст о я н н ы х м и грац и й отр а зи л а х о р о ш о к а к о б щ у ю тен д ен ­ цию , так и н ер а в н ом ер н ости п р ои сш ед ш и х за посл ед н и е 20 лет эк о н о м и ­ ч е с к о г о р а зв и ти я и о б щ еств ен н ого п р еоб р а зов а н и я . В 1960-ы е год ы п ри ч и н ой т ер р и тор и а л ь н ой м оби л ь н ости населен и я сч и та л ся п р еж д е в сего р о с т чи сл ен н ости р а б о т н и к о в , за н я ты х в п р ом ы ш ­ л ен н ости . Е е р о л ь р е зк о у м ен ьш и л а сь, п отом п р ек р а ти л а сь в 1970-ы е годы . К а ж е т ся , что од н овр ем ен н о и н тен си вн ость п о с т о я н н ы х м и грац ий д ости гл а с в о е г о м иним ум а. П о всей ст ране н ачиная с 1975 г. п р а к ти ч еск и т о л ь к о чи сл ен н ость р а б о тн и к о в т р еть его с е к т о р а п ов ы ш а ется . В бу д у щ ем м ож н о р а ссч и та ть на м еньш ее или б ол ьш ее увел и чен и е к ол и ч еств а м играц ий в за ви си м ости от т о г о п р ои зой д ет-л и ра зви ти е и н ф р а стр у к ту р ы , о б с л у ж и -

A

B E L F Ö L D I

V Á N D O R L Á S

S Z E R K E Z E T E

71

ваний в с оср ед оточ ен н ом на о сн о в н о м сн абж ен и и д ец ен тр ал и зов ан н о или в п е р в у ю очер ед ь на ц ен тра л ьн ы х м естах. И з причин а к ти в н ы х м играц ий св я за н н ы х с р а б о т о й ост а ю т ся о п р ед ел я ю щ и м и , но у вел и ч и ва ется и вл ияние ф а к тор ов ж и л ь я и о к р у ­ ж аю щ ей среды на м и грац и ю . За 15 лет разн и ц ы в в о з м о ж н о ст я х п ол уч ен и я р а б оты и д о х о д а м еж ду отдельны м и к ом и татам и сн и зи л и сь до п ол ови н ы . С л едовател ьн о, к о л и ­ чество м и грац и й н а бол ьш и е р а сс т о я н и я р е зк о у м ен ь ш и л ось и св я зи м еж ду сосед н и м и те р р и тор и я м и р а зви в а л и сь. Г и ер а р х и ч еск и е гр у п п ы п осел ен и й сб л и ж а л и сь одна к д р у г о й в г о ­ р а зд о меньш ей мере. Это не п р ои з ош л о сл у ч а й н о, так к ак п ол и ти к а по р а зв и ти ю п р ед у см а тр и ва ет п реж де в се г о у стр а н ен и е ра зн и ц м еж д у п о се л е ­ ниями, имею щ ими равн озн ачн ы е ф ункции. М и гра ц и он н а я св я зь м еж ду гр уп п а м и п осел ен и й , бл и зки м и одна к д р у г о й в г и ер а р х и и , у к р е п и л а сь и д виж ение м еж д у бол ее м аленьким и гор од а м и у в ел и ч и л ось еще больш е. О дн ако, м еж д у селам и — в п р о т и в о п л о ж и о ст ь п р ед п ол ож ен и ю — и н тен ­ си в н ость п осто я н н ы х м и грац ий сн и зи л а сь. П о т о к из сел в го р о д а , преж де в сего в бол ее м аленькие г о р о д а у в ел и ч и л ся . У м ен ьш ен и е и в ки ю ч ая у м ен ь­ ш ение в и н тен си в н ости , н а бл ю д а ется т о л ь к о в м играц ии в Б уд ап еш т. Д и н ам и к а м и гр а ц и он н ого дви ж ен и я стол и ц ы , д р у г и х к р у п н ы х г о р о ­ дов и и х к ом и та тов п ок азы в ает, что с в я зь м еж д у ними стал а бол ее тесн ой , но отк ры ты й х а р а к тер э т и х р а й он ов в отн ош ен и и д р у г и х ча стей страны в о сн ов н ом не и зм ен и л ся , п о э т о м у он и н и к а к не сч и т а ю т ся зам кн уты м и систем ам и. П о су ти дела при в с е х т р е х и ссл ед ов а н н ы х т е р р и тор и а л ь н ы х р а с ­ п ред ел ен и я х м ож н о у ста н о в и ть сн и ж ен и е те р р и то р и а л ь н ы х разниц в сл едстви е чего у м ен ьш и л ось вл и я н и е п о с т о я н н ы х м играц ий на к он ­ ц ен трац и ю н асел ен и я, но он о не п р е к р а т и л о с ь : на у р о в н е р а й он ов э к о ­ н ом и ч еск ого п л а н и р ов ан и я , м еж ду гор од а м и и селам и, а та к ж е м еж ду к ом и татск и м и гор од а м и и и х к ом и тата м и п остоя н н ы е м и грац и и с п о с о б ­ с т в у ю т а б со л ю т н о й к он ц ен трац и и , м еж ду стол и ц ей и к ом и татом П еш т — отн оси тел ь н ой к он ц ен трац и и , и т о л ь к о п о трем осн овн ы м гр у п п а м го р о д о в (Б уд а п еш т, к ом и та тск и е г о р о д а и п р оч и е го р о д а ) н а б л ю д а ется о тн о си те л ь ­ ная д ек он ц ен тр ац и я н асел ен и я на о с н ов е п ок а за тел ей п о сто я н н ы х м и гр а ­ ций. С л едов ател ьн о, в п ол и ти ке р е ги он а л ь н ого р а зв и ти я сл ед ует со б л ю д а ть т р еб ов а н и е вы р а вн ен н ого р а зви ти я г о р о д с к о й сети , го р о д о в и сел. И зм енения тем па э к о н о м и ч е ск о г о р а зви ти я и п р ед п оч тен и й , ф ор м ул и ­ р ов а н н ы х в к он ц еп ц и я х р а зви ти я вы зы ваю т н ер а в н ом ер н ость в п р оц ессе те р р и то р и а л ь н о г о в ы равн и ван и я и в изм енении и н тен си вн ости и н а п р а в ­ л ен ия м играц ии. П р ед п ол а га ется , что в бу д у щ ем р а зви ти е с е л ь с к о г о х о з ­ я й ств а и отр а сл ей т р еть его се к т о р а б у д ет и гр а ть ещ е б о л ь ш у ю р ол ь в ф ор ­ м и ровании со ц и а л ь н о -эк о н о м и ч е ск о й п р остр а н ств ен н ой с т р у к т у р ы .

SPATIAL PATTERNS AND TRENDS IN MIGRATION IN HUNGARY, 1960— 1978 Sum m ary No ex p licit central control is exercised over internal m igration in Hungary, the on ly restrictive m easure being one w h ich aims at curbing the flo w of p op u ­ lation to Budapest. There are, how ever, fin an cial incentives for those w h o m ove into developm en t areas, although their value and e ffe ct is not significant. Internal m igration is th erefore basically a spontaneous process in volvin g masses of p e o ­ ple and because of this, it can serve as an ob jectiv e instrum ent to m easure the

72

effects o f socio-econ om ic policies and spatial developm ents as these are r e fle c ­ ted in the su bjectiv e decisions o f m igrants. P erm anent m igration trends are sensitive m irrors o f both the overall ten ­ dencies and the irregularities of econ om ic d evelopm en t and societal tran sfor­ m ation over the past tw en ty years. D uring the 1960s, spatial m ob ility o f population w as generated m ain ly by em ploym ent grow th in industry, but during the 1970s, the e ffect o f this factor was firstly sign ifican tly reduced then extinguished. A t the sam e time, the in ci­ dence of perm anent m igration seems to have reached its low est value. Since 1975, the only expansion in national em p loym en t has been in the tertiary sector, and in future, m igration is ex p ected to reflect on w h eth er infrastucture and servicing developm ents takes place prim arily in central places or in a m ore decentralized way. Of the active reasons for m igrating those related to em p loym ent w ill rem ain the m ost im portant, but the role o f housing and liv in g conditions w ill becom e increasin gly influential. County differen ces in jo b and in com e p ossib il­ ities have dim inished by h alf during the last 15 years, and as a consequence, the num ber o f lon g distant m oves has dropped m ore rapid ly than average w h ile contacts am ong neigh bou rin g areas have developed. R approch em en t am ong the hierarch ical groups o f settlem ents has been much slow er because o f the e x p licit developm en t p olicy w h ich insits first of all on abolishing differen ces am ong settlem ents invested w ith identical central functions, and m igration links betw een neigh bou rin g groups o f settlem ents in the hierarch y have strengthened. M oreover, the in ciden ce o f m igration am ong the sm aller tow ns has increased. B y contrast in tervillage perm anent m igration has w eakened, contrary to the im pression th at is som etim es created, w h ile the e x o ­ dus to urban places, esp ecia lly to sm aller ones, has accelerated. O nly Budapest receives few er migrants, also in relative terms, from the villages than previously. M igration flow s betw een the large cities, including Budapest and their re­ spective counties have grow n in significance, but the opennes o f these regions w ith other areas of the country has not essentially changed. Thus core-rin g relationships are not a dom inant spatial bon d in Hungary. Spatial inequalities w ith respect to all three spatial breakdow n s exam ined have dim inished w ith a result that population concentration generated b y perm anent m igration has lesse­ ned. A b solu te con cen tra tion o f population, h ow ever, can still be observed at the level of écon om ie-pla n n in g regions, betw een tow ns and villages and b e ­ tw een county cities and their counties, as w e ll as rela tiv e con cen tra tion betw een Budapest and County Pest. O nly in the relationship betw een the three m a jor groups o f urban centres (Budapest, coun ty cities and tow ns) has perm anent m igration brought about relative d ecen tra lization of population. Thus it is im ­ portant that spatial developm en t policies equ ally stress the developm en t of balanced urban netw ork and balanced tow n -villa g e relationships. Changes in the pace o f econ om ic grow th and in developm en t concept preferen ces h ave produced irregularities in the process o f spatial equalization and in the process of decreasin g intensity and changing directions o f m igration. In this respect, guidelines con cern in g developm en ts in agriculture and in the tertiary sector are lik ely to prove m ore decisive in the future than they have in the past.