A BAROMFITENYÉSZTÉS RÖVID TÖRTÉNETE A RÉGMÚLT IDŐKTŐL NAPJAINKIG 1

A BAROMFITENYÉSZTÉS RÖVID TÖRTÉNETE A RÉGMÚLT A kezdetektől a XVIII. századig

J~

~i

I

I bm I

A baromfifajok, vagyis a házityúk,a pulyka, a lúd és a kacsa, közvetlen gazdasági hasznot hajtanak élelmiszerként használt termékeikkel(hús, belső szervek, zsír, tojás), valamint egyéb produktumaikkal(bőr, toll, állati fehérjetakarmányok). A baromfi húsa nemcsak ízletes, tápláló és könnyen emészthető, hanem fehérjetartaima is nagyobb, mint az emlősállatoké. A háziszámyasok tojása nagy táplálóértékű, mivel jelentős mennyiségű fehérjét, zsírt, lecitint, vitaminokatés ásványi anyagokat tartalmaz. További előnye, hogy hosszú időn át eltartható,a cukrász-és sütőiparban előállítható mintegy nyolcszáz különféle ételkészítmény fontos alkotórésze. A baromfifajok közvetett haszna a kisgazdaságokban a be nem gyűjthető takarmányokés a művelésre alkalmatlanlegelők hasznosításából, valaminta gyommagvak és a kártevőállatok irtásából adódik. A háziasítás folyamán az egyes baromfifajokon belül kialakultaka természetes (primitív) fajták, amelyekből a helyi (átmeneti) fajtákatnemesítették ki. Ezután tenyésztették ki a kultúrfajtákat,végül a XX. század második felében az adott fajtán belüli vonalak keresztezésévei hibrideket alakítottak ki. A tyúk háziasítása a Kr.e. Ill. évezredre tehető, legkorábbi régészeti lelete Indiában került elő. A gyöngytyúkot, amely vad formájában Afrikában, Madagaszkáron és Dél-Amerikábanél, Kr.e. 1000 körül egy Földközi-tenger mellékén

IDŐKTŐL

NAPJAINKIG

élő, földművelő nép háziasította. Szophoklész szerint a gyöngytyúk Észak-Afrikából került Görögországba. Már Arisztotelész idejében háziszámyasként ismerték (nemzetségének elnevezése, a Meleagris is tőle származik). Drágasága miatt ízisz istennőnek a gazdagok gyöngytyúkot, a szegények ludatáldoztak.A gyöngytyúkot megtalálhatjuka római fürdők mozaikjain és egy pompeji freskón is. Marcus TerentiusVarroszerint főként az ínyencek fogyasztották, és a rómaiaknagy lakomáinis szerepelt a fogások között. A mai, háziasított gyöngytyúk a VI. században került Afrikából az Ibériai-félszigetre, majd egész Európában elterjedt. A római birodalom hanyatlásával a gyöngytyúk eltűnt Európából, majd a XVI. században a portugál hajósoknak köszönhetően került vissza Guineából, ezért "guinea-fowl" az angol neve. A pulyka az amerikai kontinensen napjainkban is honos élő vadpulykától származik. Valószínűleg mexikóiindiántörzsek háziasították Kr.e. 1000 körül.1519-ben már Spanyolországban is leírták, majd Európa-szerte elterjedt. Aházilúd vad formája az Európában ma is élő nyári lúd, más néven szürke lúd. Egyiptomban mára Kr.e. Ill.évezredben tartottakháziasítottludat. A házikacsa az Észak-Afrikábanés ÉszakAmerikábanma is gyakoritőkés récétől származik.Feltehetően Kínábanés a Kr.e. 1. évezredben a Földközi-tenger mellékénháziasították.Európában vadkacsát is tartottakKr.e. 100 évvel, amely a hazánkbanfellelhető magyar nemesítettkacsaősének tekinthető.

1.

A baromfifajok meghonosodása hazánkban A Kárpát-medence jellegzetes, szélsőséges éghajlatához a parlagi baromfi tudott legjobban alkalmazkodni. A magyar parlagi tyúk valószínűleg a honfoglalás korában alakultki, az őseink által hozott és a hazánkban talált fajtákkereszteződéséből. Igen jól bírja a Kárpát-medence szélsőséges viszonyait. A tyúkhúsa középkorban kedvelt volt minden társadalmi rétegnél. A királyi udvarban csakúgy, minta főurakkörében - Csánkiszerint- főleg a kappant kedvelték. A középkorban a tyúkok testtömege meghaladta az avarkoriakét, de kisebbek voltak a mai magyar parlagi tyúknál.A XIII-XIVszázadban Kardoskúton talált állatcsontanyag mintegy 2%-át tette ki a házibaromfi. A csontleletektanúságaszerinta házimadarak számaránya ugrásszerűen megnőtt, s a városiés városkömyékilakosság is szívesen tenyésztett baromfit. Egy 1440-ben kelt fiumei tanácsrendelet szerint a marhahúsfontjának ára öt tojás áránakfelelt meg. 1483ban Karakóna jobbágyok két telkenkéntegy kappant voltak kötelesek földesuruknakbeszolgáltatni. A török hódoltság idején jutott az erdélyi kopasznyakú tyúk Kis-Ázsiából Erdélybe, Szerbiába és Boszniába C"bosnyák tyúk"). Hazánkban a gyöngytyúkot, Csongrádon és Gyulán kelt feljegyzések szerint, gyöngyösnek is nevezik. Bármás testalakulású, mint a többi tyúkféle, egykor ,,pharao-tyúk"-nakis nevezték, amely

tljjJ!:.rQrj}p

feltehetően az olasz kifejezésből (faraona) került szakirodalmunkba. Igénytelen, legszívesebben a fán alszik, az összes háziszárnyas közül a legellenállóbb a fertőző baromfibetegségekkel szemben. Érzékenységet csak az olvadó hólé és a nedvesség irántmutat.Kuliffay - BeniczkyIrma: A tollasokvilága c. könyvében azt ajánlja, hogy óljánakkerítése legyen legalább 12-13 láb magas, mert különben kirepül.Vadas ízű húsa miatt kedvelték akisparaszti gazdaságokban. Tojása nem apad, nem romlékony,mégsem volt kereskedelmi cikk. Csibéi még 3-4 hónapos korukban sem tágítanaka tyúkvagy pulykakotlómellől. Legelterjedtebb a kékesszürke vagy közönséges gyöngytyúk. A pulyka hazai előfordulását 1590ből származó írás említi. A Duna-Tisza közén, a Dunántúldéli részén a fehér és a fekete színváltozatú pulyka terjedt el. A baromfifajokközül a legnagyobb tömegű húst szolgáltatja. A XIII.században az alföldi ternetőkben fellelt gyűrűkön talált madárábrázolások minden bizonnyal pulykák.A XIVszázadból egy pulyka lábközépcsontja egy azonos lelőhelyről származó, jól datálható kerámiávalegyütt kerültelő. A XV században Mátyás király (uralkodott 1458-1490) a pulyka minélhamarabbimeghonosításáthatározta el. Feleségének, Beatrixnakköszönhetően, aki olasz udvartartásával együtt az olasz étkezési szokásokatis magával hozta, a pulyka is bekerült ételeinkközé. 1489-ben Mátyáskirálya milánóihercegtől kértkövetén keresztül pulykákatés hozzájukértő embert. A lúdról a legkorábbi hazai lelet egy tácfövenypusztai római villából előkerültvégtagcsont volt. A honfoglalás utánaz őshonos magyar ludat tenyésztették. A honfoglaláskoritemetőkben talált tyúk- és lúdtojás a halottaktúlvilágitáplálékául szolgált. A dömösi apátság 1138. évi alapítólevele szerint az apátsághoz tartozó egyik községcsoport Szent Margit

napján többek között 30 ludat és 40 tyúkotvolt köteles beszolgáltatni. Ludat a XV századtól kezdve kellett a jobbágyoknak beszolgáltatni a földesúr javára. Az 1948-1958 között végzett budavári ásatásoksorántalált XIII-XVII.századi állatcsontok között a tyúké után a lúdé volt a leggyakoribb. A XVI. századtól, a kukorica meghonosodásától kezdve Európában megindult a lúdhizlalásés a libamájtermelés. Jelentős lúdmáj-kiviteli állomás volt Érsek-Újvár,Galgócz-Lipótvár, Vágújhely, Győr, Pápa és Szeged. A baromfitenyésztés termékei közül legkorábban a lúdtoll került külkereskedelmiforgalomba, a XVIII. század végétől kezdve az összes baromfiexport vezető termékévé vált. A csontleletek tanúsága szerint a középkorban hazánkterületén tartott kacsák testmérete hasonlított a mai parlagi kacsához. Európa első gazdasági iskoláját Tessedik Sámuel hozta létre Szarvason 1779-ben. 1797-ben sróf Festetics Györsr alapította meg keszthelyi uradaimában a "Georsikon"-t. E mezőgazdasági tanintézet 8 fakultásának egyikében, a gazdaasszonyi iskolában háztartási és baromfitenyésztési ismereteket is oktattak. Az iskola 1848-ban megszűnt. Schwartner Márton (17591823): Statistikdes

országban". A szerző számszerű adatokat is közölt a közeli országokba szá IIított szárnyasokról, tojásról és libatollról.A következő századokban a gazdálkodás belterjessé válásával a házimadarak egyre inkább előtérbe kerültek.

A XIX. század kezdetétől a kiegyezésig Ebben a században az ágazat fejlesztését elsőként a polihisztor Lánshy István (1796- 1832), majd a jeles szakíró, Farkas Mihály (18331900) szorgalmazta.A hazaiuradalmi majorokban (ahol még pávát is tartottak)és a parasztok udvarainekkortöbb baromfit neveltek, mintbárhol külföldön. A jobbágyok és a zsellérek portáin azonban a legprimitívebb körülményekközött, külterjes tartásban, a feltétlen baromfitakarmányokat(gyommagvakat, füveket, rovarokat)értékesítették. Galsóczi Károly (1855) szerint tyúkot, csirkét az egész országban mindenütt, a házak körül, de legtöbbet

Könisreichs Unsam (1798) c. munkája szerint

baromfi"a tenyésztés, a tojás és a baromfi min-

den módon való erős hazai fo- -" gyasztása miatt, J Magyarországon viszonylag nagyobb, mintbár1. kép:A magyar kakas.Rajzról készül FF fató melymáseurópai .Atyúkászat" 1874 (neg.sz.: 29.378)

in Grubiczy Géza:

I

#ienyédZl&fJ

ladád

az alföldi tanyákon tartanak. Pulykát

elsősorban

Bécs és Graz piacain

különösen kint a homoki tanyákon ne-

tékesítették

a faluról falura jáNa fe Ivá-

veitek, ahol nagy kiterjedésű, rovarok-

sárolt, egyre növekvő mennyiségű

ban gazdag szabad kifutók és aká-

romfit. A múlt század

cosok voltak. A közönséges magyar

alakult

ludat az ún. kultúrfajtáknál sokan

konyha". Teret hódítottak a nehéz, fű-

tenyésztési

többre tartották igénytelensége, el-

szeres

ételek, például

tattak.

lenálló képessége, jó tojó- és költőtu-

cep~e

a sokféle húson, fűszeren

lajdonságai miatt. A nagy vízszabá-

kívül egy "vén tyúk"-ot is tartalmazott. Az erdélyi kopasznyakú tyúk kite-

lyozások előtti időben

nyésztésével

ben, a (sallóközben,

majd a múlt század

a Sió és a Dráva

Erdélyben

tottak. A kacsa mindenütt előfordult,

zott behatóan,

de a lúdnál sokkal kisebb mértékben.

tát "szeremlei

"magyar

a húsleves

az 1840-es

mellékén különösen sok ludat tar-

re-

hin fajtát hozták be (1842). már működött

1855-ben

keltetőgép

a Városligetben

(költőgép )

és a rédei urada lom-

ban. Az 1857-es

általános gazdasági

kiállítástói kezdődően

már új baromfi-

technológiákat

is bemu-

stb.

évek táján,

A kiegyezéstől a XIX. század végéig

második felében

Szeremley

Károly foglalko-

ezért nevezik ezt a faj-

A kiegyezés után is kisparaszti gazdaságokban tartották a baromfiállo-

tyúk':.nak ( vagy "bosnyák tyúk':.nak). A magyar parlagi tyúk

mány 90-95%-át. A fészerekben, az

1836. évi VII. tc. az "apró majorság-

tisztavérű nemesítését

ban és tojásokban öszvesen tett eddigi adózások" - at megszüntette, így

gi Baromfitenyésztők

ka-

éjszakára tartózkodtak a tyúkfélék, nagy részük télen is a fákon hált. A

népi

gyöngytyúk nemesítésévei nem fog-

javítá-

laIkoztak, viszont a pulykaállományt

A J)

a Duna, a

ba-

első felében

ki a ma ismeretes

Tisza, Vág, a Bodrog és a Sajó völgyé-

ér-

jobbágyterhekkel

kapcsolatos

a Magyar ParlaSzindikátusa

rolta fel. Az elhanyagolt

vegyes,

elősegítette az eladásra szánt baromfi

baromfiállomány

mennyiségének növekedését. A nyu-

sára magántenyésztők

nyugati barom-

gati vármegyék "tyúkászai" Ausztria,

fifajtákat importáltak.

Elsőként a coc-

termelésének

istállók és a sertésólak padlásán csak

fehér

mexikói pulykával, de főleg

bronzpulykával keresztezték. Az Alföldön a vízszabályozások,

vagyis az

1880-as évek után is sok parasztlibát tenyésztettek, s ez számottevő bevételhez juttatta a parasztságot.

A

hozamok növelése érdekében a parlagi ludat az Alföldön a Dunántúlon

viszont

emdeni, pomerániai

főleg

lúddal keresztezték. A magyar parlagi kacsát főleg pekingi kacsával nemesítették. 1870-ben az úri portákon megjelent a kokinkínatyúk,és a húshibridek előállításához

nélkülözhe-

tetlen plymouth tyúkis. A tyúkászok mellett megjelentek a teNszerű tevékenységet folytató baromfi- és gyümölcskereskedők,

akik

áruik számára a legfontosabb mezőgazdasági központokban állandó telephelyeket hoztak létre. A szakosított baromfihizlaló telepek létrejöttével számottevővé vált a magyar export. A baromfihizlaló

It il

társuló feldolgozó

üzemek közül az

elsőre iparengedélyt 1870-ben adtak

":, ,~

ki, amelyet

(iJ

BenedekJózsef a barom-

fi-, tojás- és gyümölcskereskedelem gyakorlására kapott Nagykőrösön. Ki-

I

I

emelkedett 2. kép: Vándor

blW

telepekhez

"tyúk-ketrec".

Fénymásolat

in Farkas Mihály: Apró majorság

1870.

18.p.

még Hirschfeld

Antal

bécsi székhelyű, Első Osztrák-Ma-

gyar

Export Vállalatai

Libamáj

mint Schneider

Ignác

kiskunhalasi

"öregháza". Itt a tanyavilágban 1;11

;j. .~

feIváés gyü-

sárolt

baromfi,

tojás,

mölcs

iparszerű

feldolgozását,

tályozását,

külföldi

fel szerelt

üzemben

1871-ben

indult

vala-

vad

osz-

értékesítését

jól

fejlesztették

ki.

meg Parthay

Géza

lapja: "A háziszárnyasaink'~ Országos

Magyar

let (OMGE) nyésztési

'~I

Egyesü-

keretében

baromfite-

szakosztály

alakult.

ben a fővárosi

Állat-

nosító

rendezte

Társaság

1876-ban

megalapította

az első orahol már is bemu-

Grubiczy

az első

romfitenyésztési

1874-

és Növényho-

szágos baromfi kiállítást, egy működő keltetőgépet tattak.

és az

Gazdasági

Géza

magyar

folyóiratot,

ba-

a "Gal-

lus"-t amelyben országos baromfitenyésztési

egyesület

alakítására

Iította fel a tenyésztőket, pedig pulykatenyésztési

szó-

1878-ban

pályázatot

gott, kopasztott ludat, utána tyúkot,

tásmódjával

valamint

jellegű

kacsát

és pulykát

jelentett.

összefüggésben

hullámzást

idény-

mutatott.

A ta-

csakőszre fejlőés az őszi ter-

1882 és 1913 között a jelentős mértékű, nyugatra irányulóexporton belül a tojás és a levágott baromfi részesedése nőtt, a tollé és az élő baromfié viszont csökkent. A falusi hetipiacokon és a gazdaudvarokon tömegesen összevásárolt baromfikat pépesített kukoricadarával 8-10 napig fel-

vasszal

javították, hogya mezőről való befo-

időjárásnak és a friss zöldtakarmá-

gás és szállítás következtében

nyoknak

meg-

gyötört csirkék "nyers" kékes színe tompuljon.1882-tőlkezdve a francia rendszerű

(az ún.

baromfihizlalást

gépi tömést) nálunkis bevezették. Az állatokat lábukon láncocskákkal rögzítettéka ketrecekben, ahol tejjel és vízzel pépes í"Martin Odile"-féle

tett kukorica- és árpalisztet kaptak. A tömőgépből, egy állványra szerelt henger

aljából,

csövön

keresztül

kikelt baromfi

dött ki, majd az aratást

mény betakarítást

követően

meg a téli export

céljára.

törzs-állományt

tartották

ivartalanított hizlaltak

meg.

kakas, a kappan

Az

mellett

is (poutavasszal, az

ivartalanított

jércét

lard). A tojástermelés

gyobb,

hizlalták

Télre csak a

köszönhetően volt a legnacsökkenve, utána fokozatosan

télre szinte teljesen elapadt.

1884-

ben megalakult a Magyar Baromfitenyésztők és HizlalókSzövetkezete. A hazai élelmiszerfogyasztás

összetéte-

elsőként 18841885-ben Keleti Károlykísérelte meg felmérni. Keleti megbízására a birtokkataszteri kiigazítások végrehajtására kirendelt élelmiszer biztosok jegyezlét és mennyiségét

nyomták ki a pépet. Ezután követke-

ték fel körzetükben

az élelmiszer-fo-

zett a vágás, a kopasztás, a kibele-

gyasztási

A történelmi

1880-tól 1914-ig főleg a kendermagos plymouth fajtát importálták. A

zés, a csomagolás,a hűtés és a szál-

gyarország

lítás a fogyasztókat ellátó boltokba.

taszteri járásában

kendermagos

A baromfitenyésztést

írt ki. A

magyar tyúk nemesítésére

adatokat.

Ma-

a baromfikolera, a

248 kaadatok szerintaz országban átlagosan 2,95 kg baromfit és 2,28 kg tojást fogyasztottak,de ennél jóval több keltel a váro-

baromfipestis és a baromfihimlő. A

sokban, s különösen a fővárosban. A

zatot csak szűk körben tenyésztették.

szervezett védekezés

a 12.340/1884.

városi kispénzűek és a falusiak legin-

Az 1879:XL.

sz. FM körrendelettel

vette kezdetét,

kább ünnepnapokon ettek baromfit, tojást viszont folyamatosan használtak

színű magyar

tavérű

nemesítésévei

utolsó

évtizedétől

lalkoztak,

törvényes

tyúk tisz-

a múlt

kezdődően

század fog-

a fehér és a sárga színváltotc. 86. paragrafusa, állatvédelmi

előírás

mint

tiltotta

romfi-betegségek:

amelyben

a miniszter

meg lábánál fogva, lelógó fejjel vinni

vényhatóságokat,

"mindennemű

tis és a baromfi

abaromfit.

1881-ben

szárnyas" kivitelünk

elsősorban levá-

évszázadokon

át kockázatossá tették a fertőző ba-

céljából

a tör-

hogy a baromfi pes-

koleraelleni védekezés

alkossanak

szabályrendeletet. bekerültek

az állat-

rendezéséről

szóló,

Ezek az előírások egészségügy

felhívta

1888. évi XVII. törvénycikkbe.

módosított gelenként legvíz

kiál-

Roulierés Arnoult

Jöltőkészülék"-ét,

cserépmelegítőket

amely

tartalmazott

és esténként

gyűjtött

a tésztafélék készítéséhez.

A város-

ban többnyire egyedenként, csak élő tyúkot és csirkét, valamint vágott kacsát és libát vásároltak. 1885-ben

Budapesten

Nemzetközi

Baromfikiállítást rendeztek. 1886-ban

az 1884. évi gazdasági

Párizsban

lításon bemutatták

63 vármegyéjének

a reg-

beöntött

helyett. A század utolsó

me-

har-

a Baromfitenyésztők és Hizlalók Szö-

vetkezete részvénytársasággá alakult, és hírt adtak a Löhr-féle Jöltőgépről" és mesterséges anyáról. 1887ben Parthay megalapította az országos baromfitenyésztési egyesületet.

madátói a baromfi és termékei a magyar kÜlkereskedelemben egyre nagyobb

3. kép: Vesszőből fent tyúkól rajza. (neg.sz.:

b~

216.843).

szerepet

játszottak,

ték a baromfitenyésztés gi jelentőségét. A FF fetó

azonban

az egyes

és növel-

közgazdasábaromfi kivitel

baromfi

fajok tar-

A század utolsó évtizede TormayBéla (1839-1906) a baromfitermékek

exportjának növelését

tűz-

"12arQ/~lJ;;

te ki célul. Ennek feltétele volt a magyar baromfi minőségének javítása,

ország és a Monarchia között. 1892-

külföldi származású

ben megalakult Budapesten a "Ma-

főleg a már meghonosodott külföldi

gyar kiviteliés csomagszállítóRr~

lett fehér, sárga, kendermagos és fogolyszínű magyar, valamint erdélyi

fajtákkal való keresztezés ú~án, ami-

amely Kőbányán baromfitelepet ren-

kopasznyakú tyúkokat, fehér, fekete

kor a nemesített hímivarú baromfit a

dezett be. Megjelent a "Baromfiak"

és bronzpulykákat,

régiek beszolgáltatásáért

című folyóirat. 1894-ben a földművelésügyi miniszter körrendeletben hívta

rostollú

osztották ki. Az ágazat korszerűsítésében az addigi M. kir. Földmívelés,

fel a törvényhatóságok figyelmét a ba-

lői baromfitenyésztő

Ipar- és Kereskedelemügyi Ministeri-

romfiak fertőző betegségei (baromfi-

befejeződött,

um-ból kivált és önállóvá lett Földmívelésügyi Minisztérium már élt az ál-

pestis, -kolera) elleni védekezésre.

tenyésztés.

Felismerték az igazán korai, értékes

cserébe

tyúkfajták mel-

emdeni és fod-

ludakat, valamint

pekingi

kacsát tartottak. 1898-ban a gödöltelep építése

és megkezdődött

a

Ebben az évben 1100

lami baromfitenyésztési politika esz-

baromfi előállítását szolgáló mester-

nemes baromfit osztottak ki. Hreblay létesítette az első tojásértékesí-

közeivel: a nemesítési és a mesterséges keltetési akciókkal, valamint a fer-

séges keltetés és felnevelés jelentősé-

tési szövetkezetet

gét is. 1896-ban, a költségvetésben

A millenniumi kiállításon mutattak be

tőző baromfi betegségek

elleni in-

Darányi Ignác az előző évek három-

először

tézményes küzdelemmel.

(Az

akci-

szorosát irányozta elő a baromfite-

Duna-Tisza közén és a déli sík vidé-

ókból a gyöngytyúktenyésztés

kima-

nyésztésre, és a fővárosban egy állan-

ken mozdította

radt.) A kendermagos, a sárga és a

dó baromfikiállítást, köré egy mintate-

baromfitenyésztés

fehér színű magyar tyúkot a kis állo-

lepet szándékozott létesíteni. A ba-

ben Budapesten nemzetközi barom-

mányok miatt nem sikerült tisztavér-

romfiárak 1897-1912 között 87%-kal

ben nemesíteni. A köztenyésztés fel-

drágultak. A legdrágább, a kisebb

fi kiállítást rendeztek. A nemesített magyar baromfit azonban igazán

lendítésére az egész országra kiterjedő nemesítési akciót kezdett Gru-

mennyiségben piacra kerülő pulyka

csak az 1899. évi szegedi baromfi-ki-

és a csemegének számító gyöngytyúk

állításon fedezték fel.

biczy Géza (1842-1897) a Földmű-

volt. A fővárosi vásárcsarnokok 1897-

velésügyi Minisztériumban 1891-ben

ben nyíltak meg.

kinevezett baromfitenyésztési

A gyakorlati baromfitenyésztési

elő-

adó, aki intenzív és széles hatókörű

Gödöllőn

szolgálta

alapított baromfitenyésztő-telep

ves iskola gazdaságában ún. barom-

munkásképző iskolaI amely langs-

fi-törzstenyészetet

han tyúk tenyésztésére volt hivatott.

az 1897-ben

zott létre.

Első vezetője,

Megalakult az Országos Magyar Ba-

1930) Grubiczy

romfitenyésztő Egyesület. A "Georgikon" helyén létesült Keszthelyi Ma-

tatta. Az

amely főleg a

elő a legeltetéses fej lődését. 1897-

SZOVÁTAY ADRlENN

is-

meretek elsajátítását és terjesztését

gazdasági tanintézet és öt földműho-

vándorólat,

MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM

szakírói munkásságot fejtett ki. Két

(pepinériát)

is.

és

Hreblay Emil (1868munkásságát foly-

iskola deszkaóljaiban

a

ADR/ENN SZOVATAY HUNGAR/AN MUSEUM OF AGR/CUL TURE

A brief history of poultry breeding from the ansient time to present 1. Part one covers the story from beginning to the end of XIX. century.

gyar Királyi Gazdasági Akadémián az

1890-es évektől kezdve a felsőfokú oktatáson és ismeretterjesztésen

kí-

vül népes látogatottságú gazdasági előadásokat is tartottak a szomszédos falvakban és városokban. A regionális baromfitenyésztő

egyesületek

is szerveztek népszerűsítő előadásokat a gazdakörökben

és az uradaI-

makban. 1891-ben a kormány megkezdte

a

plymouth-rocksl a világos

brahma és a fekete langshan tyúkok,

pekingi kacsák és emdeni ludak kiosztását. A baromfira nézve előnyös, új kereskedelmi szerződés jött létre Német-

flt