A Balaton déli vízgyűjtőjén található vizes élőhelyek hidrobiológiai vizsgálata
Dr. Körmendi Sándor Tszv.egyetemi docens Kaposvári Egyetem Természetvédelmi Tanszék
MHT XXXI. Országos Vándorgyűlés Gödöllő, 2013. július 3-5
Bevezetés
Aktualitás: A Balaton vízminőséggel és vízmennyiséggel összefüggő problémái→ Szoros összefüggés a vízgyűjtő területtel→ EU VKI –vízgyűjtő-gazdálkodási tervek
Kutatási téma célja: A Balaton déli vízgyűjtőjének vizsgálata (TÁMOP) Ezen belül egyik kutatási terület a vizes élőhelyek (lápok, víztározók, halastavak, kisvízfolyások hidro-hal és halászatbiológiai vizsgálata
Problémák-Kérdések Halászat-horgászat érdekei
↕ Környezet-, és természetvédelmi szempontok, érdekek
Halászat: - Hidrobiológia: a haltermelés számára megfelelő vízminőség vízbiológia → a természetes hozam növelése →gazdaságos haltermelés kialakítása ( 60-40% természetes –takarmányozási hozam ), - Tóiszap: P-csapda, tápanyagforgalmi, halélettani kérdések Vízminőség-változás és vízmennyiség kérdések (Balaton- vízpótlás (tározás), tápanyagvisszatartás—vízmennyiségi kérdések közötti problémák (alacsony vízállás esetén, vízpótlás halastavakban, de a kisvízfolyások kiapadása-kényszer lehalászások Környezetvédelem: elfolyó vizek minősége (idegenforgalom-turizmus, hatások a Balatonra), szennyvízkibocsátás ? Természetvédelem: ++élőhelyek tájidegen fajok busa-halászati érdekek, + horgászati érdekek (amur) tókezelés- víznövény-hasznosítás
A vizsgálatok célkitűzései HIDROBIOLÓGIAI KUTATÁSOK
Vízminőség vizsgálatok Tóiszap vizsgálatok Vízbiológiai kutatások: Vízbakteriológia Fitoplankton Zooplankton: Kvalitatív és kvantitatív analizis Állapotfelmérés, Biomonitoring Testanyag, aminosav összetétel A halak számára optimális vízminőség kialakítása és az elfolyó vízzel szemben támasztott környezetvédelmi igények kielégítése (tókezelési eljárások) A halastavak termelésbiológiai állapotának meghatározása A halak számára hasznosítható táplálékkészlet meghatározása A természetes hozam fokozásának egyéb lehetőségei
A vizsgálatok célkitűzései
Népesítési sűrűség, népesítési szerkezet és korosztály megváltoztatásának hatásai ökológiai és ökonómiai szempontból Integrált halgazdálkodás lehetőségei Környezetkímélő vízkészletgazdálkodás kialakítása Környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás kialakítása
ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgált tórendszerek bemutatása
I. Hagyományos tógazdasági technológia
Fonyód-Zardavári
Balatonlelle-Irmapusztai
Varászlói Mórichelyi (Kontroll tavak)
F.1 (42 ha T), F.2 (48 ha T), F.3. (43 ha É) I.2 (25 ha I), I.8 (71 ha T), I.9 (69 ha P), V.5 (65 ha É), V.9 (23 ha I), M.2. (22 ha I), M.5 (52 ha T), M.6. (35 ha É), M.7. (80 ha É)
Népesítési szerkezet: polikultúra (ponty dominancia) Népesítési sűrűség. I.nyaras: 3000-8500 db/ha II.nyras : 700-1200 db/ha
II.Intenzív ponty-monokulturás rendszer (Öreglak) H A L A S Í T Á S
Kihelyezés t/ha
Lehalászás t/ha
Hozam t/ha
1. halastó (19 ha)
P2
1,32
3,40
2,08
2.
ha)
P2
2,5
7,54
5,05
(2,5 ha)
P2
2,0
6,54
4,54
halastó
3. halastó
(4
TA K A R M Á N Y O Z Á S
Vegyes gazdasági takarmány t/ha
Táp t/ha
FCR
1. halastó (19 ha)
2,578
2,818
2,6
2.
ha)
4,453
7,903
2,4
(2,5 ha)
3,768
8,132
2,6
halastó
3. halastó
(4
TÓKEZELÉSEK
Klórmész kg/ha
1. halastó (19 ha)
107,9
2.
halastó
3. halastó
(4
ha)
120
(2,5 ha)
116
I. Vízminőség Halobitás
pH: Az ivadéknevelő tavakban a legnagyobb mértékű a pH ingadozása és e tavakra jellemzőek a magas pH értékek is. Megfelelő tókezelési eljárások (meszezés, klórmeszezés, rézgálic felhasználás, mészkőpor stb.) alkalmazása szükségszerű (pl. halélettani okok)
A pH változása a halastavakban 10,0
37 24 8,50
9,5
1.V.5.
50
2.V.9.
9,0 3.M.2.
8,5 pH
4.M.5.
pH
8,00
5.M.6. 6.M.7.
2 15
8,0
7,50
27
7.F.1. 14
8.F.2.
7,00
9.F.3.
7,0 10.I.2. 11.I.8.
N=
1
10
10
10
10
9
10
10
10
10
10
10
10
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12 1.tó
12.I.9.
41
7,5
A vizsgált halastavak
2.tó
3.tó
Vizsgált víztér
Befolyó víz(árok)
Fajlagos vezetőképesség( összes ion-koncentráció) : az egyes tavakban csak kis mértékben növekedett a tenyészidőszak során csapadék-szegény időjárás esetén sem, nagymértékű bekoncentrálódás a tavakban nem figyelhető meg. A vizsgált tavakban a fajlagos vezetőképesség 190 és 780 mikroS/cm értékek között változott, tehát összességében megfeleltek a halastavakra kialakított határértékeknek. A Balaton melletti (F.1.,F.2.,I.2.,I.8.) tavakban szignifikánsan (P<0,0001) magasabb a vezetőképesség, mint a másik két üzemegység tavaiban. E halastavak közötti különbség oka: rendszeres vízpótlás az üzemi vízszínt biztosítására megtörténik e vagy sem. (KeletiBozót, illetve Balaton, - Tetves-patak)
A fajlagos vezetőképesség változása a halastavakban 1.V.5.
2.V.9.
700,00
900
800 650,00
3.M.2. Fajlagos vezetőképesség (mikroS/cm)
700
4.M.5. 600
5.M.6. 6.M.7.
500
7.F.1.
400
8.F.2.
300
9.F.3.
550,00
27 500,00
200 N=
10.I.2.
600,00
10
10
10
10
9
10
10
10
10
10
10
10
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12 1.tó
11.I.8.
12.I.9.
A vizsgált halastavak
2.tó
3.tó
Vizsgált víztér
Befolyó víz(árok)
Trofitás A szervetlen növényi tápanyagok (N és P formák) meghaladták a halastavakra termelésbiológiai szempontból meghatározott határértékeket : -szervetlen N (ammónia-ammónium-N, nitrit-N, nitrátN) mennyisége meghaladta az 1,1 mg/dm3 -az oldott reaktív foszfát-P 0,15 mg/dm3 -a tavak vizének lúgossága 2,1-7,7 mmol/dm3 közötti Ezért a tenyészidőszakban a primer produkció szempontjából tápanyag limitáció nem volt, annak ellenére, hogy a tavakban semmiféle tápanyagpótlás nem történt ( műés szervestrágyázás).
Az ammónia-ammónium-N változása a halastavakban 1,6 1,00
1.V.5.
1,4
2.V.9.
0,80
Ammónia-ammónium-N mg/dm3
1,2
3.M.2. 1,0
4.M.5. 5.M.6.
,8
6.M.7.
,6
7.F.1.
,4
8.F.2.
,2 N=
9.F.3.
0,60
0,40
50 0,20
10
10
10
10
9
10
10
10
10
10
10
10
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
0,00
1.tó
10.I.2. 11.I.8. 12.I.9.
A vizsgált tavak
2.tó
3.tó
Vizsgált víztér
Befolyó víz(árok)
A nitrát-koncentráció változása az intenzív halastórendszerben
A nitrát-N (mg/dm3) változása a vizsgált vízterekben
2,00 19 20
1,50
1 2 3
Nitrát-N mg/dm3
2 1,8 1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0 27.ápr
1,00
0,50
4 0,00
1.tó
27.máj
27.jún
27.júl
27.aug
27.szept
2.tó
3.tó
Vizsgált víztér
Befolyó víz(árok)
Szaprobitás-trofitás
Pearson korreláció
Szignifikancia
KOI – a-klorofill
0,870
0,01
a-klorofill átlátszóság
-0,531
0,01
KOI - átlátszóság
- 0657
0,01
A kémiai oxigénigény és az a-klorofill változása a halastavakban 70
500
60
400
40
30 81 82
klorofill-a mg/m3
50 300
200
100
20 1
0
10 0 N=
-100 10
10
10
10
9
10
10
10
10
10
10
10
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
A vizsgált tavak
N=
10
10
10
10
9
10
10
10
10
10
10
10
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
A vizsgált tavak
A kémiai oxigénigény, az ammónia-ammónium-N és az Secchi-átlátszóság változása intenzív halastórendszerben A KOI ps (mg/dm3) változása a vizsgált vízterekben
30,00
25,00
25 1
20
2 15
KOI ps mg/dm3
30 20,00
15,00
3 10,00
10
4
5
5,00
0 27.ápr
1.tó
2.tó
3.tó
Befolyó víz(árok)
Vizsgált víztér
27.máj
27.jún
27.júl
27.aug
27.szept 1,00
Az ammónia-ammónium-N (mg/dm3) alakulása a vizsgált vízterekben 1 0,8
1
0,6
2
0,4
3
Ammónia-ammónium-N mg/dm3
0,80
0,60
0,40
50 0,20
0,00
4 0,2
1.tó
2.tó
3.tó
Befolyó víz(árok)
Vizsgált víztér
0 27.ápr
27.máj
27.jún
27.júl
27.aug
27.szept 45,00
A Secchi-átlátszóság (cm) változása a vizsgált halastavakban 50 40 1.tó
30
2.tó 20
3.tó
10
Secchi-átlátszóság (cm)
Secchi-átlátszóság cm
40,00
35,00
30,00
25,00
0 1
2
3
4
5
6
7
8
Mintavételek száma
9
10
11
12
13
20,00
1.tó
2.tó
Vizsgált víztér
3.tó
II. Vízbiológia ZOOPLANKTON vizsgálatok KVALITATÍV VIZSGÁLATOK: A kvalitatív vizsgálatok célja elsősorban a halastavak vízminőségének jellemzése és monitoring alapján a változások (pl.szukcessziós folyamatok) analizise, valamint a halastavak termelésbiológiai állapotának jellemzése, a produkciós biológiai vizsgálatokhoz szükséges alapadatok gyűjtése.
A halastavakban a vizsgálati időszak alatt 63 Rotatoria, 29 Cladocera és 14 Copepoda taxont találtunk. Az előforduló taxonok döntő többsége euriök, kozmopolita (Illies,1978), melyek Magyarország vizeiben általánosan elterjedtek. Figyelemre méltó néhány ritka, hazai halastavakban eddig még meg nem talált taxon rendszeres, nagy egyedszámban való előfordulása :Brachionus diversicornis f. homoceros Wierzejski, Brachionus forficula f. forficula Wierzejski A biológiai indikáció alapján (Lannan et al.,1986;Gulyás,1998) a taxonok többsége mezoszaprób és -mezoszaprób (poliszaprób), valamint mezo-eutróf, eu-politróf vízminőséget jelez. A fajösszetétel tavon belüli átalakulása a tenyészidőszakban jelzi a tápanyag dúsulási folyamatot.
Vizsgálataink alapján megállapítható (Ruttkay/1978/adataival megegyezően), hogy a ponty monokultúrás tavakban ( P1 és P2 is) a Bosmina- Cyclopoida adult dominancia jellemző. Az ivadéknevelő tavakban a tavaszi Daphnia pulex, D. magna dominanciát junius végétől a Moina-Bosmina-Cyclopoida juvenilis vátja fel. - mind monokultúrás, mind polikultúrás halastavi rendszerekben a domináns szervezetek a Cyclopoida taxonok az előfordulási gyakoriság alapján. - polikultúrás halastavi rendszerekben csökken a Daphnia, Diaphanosoma és néhány Rotatoria taxon, de jelentősen nő a Moina, Ceriodaphnia, Bosmina, Calanoida, valamint a Brachionus taxonok jelentősége- kisebb testméret!!! - a halnépesítési sűrűség csökkenése a legnagyobb mértékben a Calanoida taxonok előfordulási gyakoriságát növeli meg.
A ZOOPLANKTON KVANTITATÍV VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI
A kvantitatív vizsgálatok célja halastavakban elsősorban az optimális takarmányozási technológia kialakítása, a természetes hozam növelése. Következésképpen halastavi rendszerekben a halak által hasznosítható zooplankton tömegének és időbeli változásának meghatározása alapvető fontosságú, ezért az egy-, két-, háromnyaras halakat nevelő tavak esetén 500 µm feletti mérettartományú zooplankton állomány tömegét számoltuk, rendszertani hovatartozás nélkül. A domináns taxonok a biomassza alapján: Bosmina longirostris, Daphnia longispina, D. cucculata, Moina sp.-k, Cyclopoida és Calanoida adult taxonok. Az opimális zooplankton biomassza Donászy szerint 290 kg/ha. A zooplankton biomassza változását a kihelyezett halállományok fogyasztásán kívűl a más tényezők pl. felszaporodott zooplanktont fogyasztó halpopulációk (pl razbóra), vagy más környezeti ( abiotikus és/vagy biotikus) tényezők okozzák. A zooplankton állomány növekedését a ragadozóhal telepítésével növelni lehet. BIOMANIPULÁCIÓ: top-down hatás !
A zooplankton biomasszájának változása a halastavakban A hasznosítható zooplankton mennyisége az irmapusztai halastavakban
A hasznosítható zooplankton mennyisége a varászlói halastavakban
1000
Hasznosítható zooplankton kg/ha
900
Zooplankton kg/ha
800 700 600 500 400 300 200
800 600 400 200 0
100
1
2
3
0 1
2
3
4
5
6
7
8
9
4
5
6
7
8
9
10
Mintavételek sorszáma
10
Mintavételek sorszáma I.2.
I.8.
V.5.
I.9.
Az ülepített szeszton mennyiségének változása az irmapusztai halastavakban
V.9.
A varászlói halastavak ülepített szeszton mennyisége
Ülepített szeszton ml/100 dm3
18
Szeszton ml/ 100 dm3
16 14 12 10 8 6 4 2
15 10 5 0 1
0 1
2
3
4
5
6
7
Mintavételek sorszáma I.2.
Mv: V.18.-IX.26.
I.8.
I.9.
8
9
10
2
3
4
5
6
7
Mintavételek sorszáma V.5.
V.9.
8
9
10
1. 2 időpont 3 Mintavételi 4 1. 2. időpont 3. Mintavételi 4.
2011.10.12
2011.09.28
2011.09.14
2011.08.31
2011.08.17
2011.08.03
2011.07.20
2011.07.06
2011.06.22
2011.06.08
2011.05.25
2011.05.11
Az ülepített szeszton változása a halastavakban
2011.04.27
10 8 6 4 2 0 Zooplankton kg/ha
2011.10.12
2011.09.28
2011.09.14
2011.08.31
2011.08.17
2011.08.03
2011.07.20
2011.07.06
2011.06.22
2011.06.08
2011.05.25
2011.05.11
2011.04.27
Szeszton ml/100 l
A zooplankton biomasszájának változása az intenzív halastórendszerben A hasznosítható zooplankton mennyiségének változása a vizsgált halastavakban
700 600 500 400 300 200 100 0
III. A tóiszap vizsgálatok átlageredményei A vizsgált tavak Szárazanyagtartalom
%
V.5.
V. 9.
S. 4.
S. 5.
F. 1.
F. 2.
F. 3.
I. 2.
I. 8.
I. 9.
22,6
36,2
25,0
50,2
19,8
21,2
21,8
32,1
19,0
20,9
100 % szárazanyagra vonatkoztatva Szervesanyagtartalom
%
17,5
12,9
24,0
9,8
39,1
38,1
34,3
15,1
28,0
28,5
Nitrogén
%
0,89
0,66
1,28
0,37
1,84
1,75
1,79
1,18
1,43
1,24
Foszfor
g/kg
1,27
1,18
2,63
1,85
1,03
0,99
0,87
1,76
0,83
0,89
Kálcium
g/kg
86,8
58,5
109,6
27,6
176,7
202,9
232,4
148,0
97,2
98,7
Magnézium
g/kg
5,7
6,3
4,8
3,4
9,1
11,1
10,8
10,5
11,1
10,9
Nátrium
g/kg
0,50
0,44
0,40
0,16
0,33
0,36
0,39
0,50
0,39
0,40
Kálium
g/kg
1,8
2,2
0,9
0,9
0,7
0,9
1,1
1,7
1,3
1,3
Mangán
mg/kg
571,7
841,0
540,1
269,7
428,3
321,7
408,1
620,3
334,6
385,8
Réz
mg/kg
8,7
8,0
16,5
7,5
11,5
9,5
11,8
14,2
9,2
11,1
Cink
mg/kg
49,1
66,9
52,1
15,0
32,6
28,7
32,1
61,9
37,3
39,9
Vas
mg/kg
20043
31875
24407
16423
2721
2531
2061
16028
6657
6992
A tóiszap vizsgálatok eredményei
A tóiszap, mint P csapda működik és a jelentős mennyiségű szerves anyagban nagy a C és N aránya Az adatok alapján az iszapban jelentős - hektáronként 20-30 cm-s iszaprétegben több száz kg-nyi - nitrogén és foszfor mennyiség van (valószínűleg zömben szerves kötésben), ezért megfelelő feltárási, hasznosítási eljárások a tápanyagpótlás legkézenfekvőbb megoldásai lehetnek. Különösen így van ez a Balaton, mint kiemelt vízminőség-védelmi terület közelében, ahol másfajta ( pl. szerves vagy műtrágyázás) beavatkozások nem lehetségesek A felső iszapréteg tápanyag-, makro- és mikroelem tartalma lényegesen nagyobb a tőzegénél. A kitermelt iszap és a szerkezetet adó tőzeg megfelelő arányban történő együttes értékesítése kiváló talajjavító termék, aminek értékesítése jelentős árbevételt jelenthet. A tőzeges tavak esetében, valamint a tavak öregedésével (szukceszió) az anaerob folyamatok kialakulása gyakori jelenség. Ennek megakadályozására tó és tófenék kezeléseket, sajátos vízkormányzást kell végrehajtani.
IV. A halastavakról elfolyó vizek minősége: környezetvédelmi szempontok-halászati szempontok
A halastavakról az elfolyó vízzel jelentős mennyiségű növényi tápanyag távozik, ami környezetvédelmi (pl. a Balaton eutrofizálódása) és gazdasági (pl. a természetes hozam növelése) szempontból is a vízforgalom, a vízkormányzás lehetőségeinek átgondolását, a víztakarékos technológiák kialakítását teszi szükségessé. A tógazdasági technológia során a természetes hozam növelése csak eutróf körülmények között lehetséges. A halastavakról elfolyó víz KOI és a-klorofill tartalma meghaladja a befogadókra meghatározott határértéket. Az elfolyó vízben számos olyan „anyag” van, amely nem a haltenyésztési technológia során keletkezik (pl. tőzeges tavak huminanyagai) és sok formált szerves anyag (pl.fito-, és zooplankton szervezetek), amik a módszerből fakadóan (savas roncsolás) jelentős mértékben megnövelik a víz oxigénfogyasztását. Mindebből fakadóan egy a halászati szempontokat szem előtt tartó intenzív tógazdasági technológia a szigorú környezetvédelmi előírásokat nem tudja betartani. Ezért a tógazdaságokat rendszeresen megbüntetik. Ugyanakkor azonban nem lehet összehasonlítani a halastavakról elfolyó vizet pl. a kommunális szennyvízzel. Másképpen megfogalmazva, ha a halastavakból azonnali élelmezési célra lehet a halat piacra dobni, de az a közeg, amiben ezt a terméket előállították szennyvíznek minősül ?? Az utóbbi években a csapadékszegény időjárás miatt a tenyészidőszakban alig van elfolyó víz, a Balatonba gyakorlatilag az idegforgalmi időszak után az őszi lehalászások idején jut halastóvíz. A halastavi eredetű tápanyag-terhelés tehát nem folyamatos, a többi más eredetű szennyezéshez képest (légköri ülepedés, szennyviz-kibocsátás, természetes befolyó vizek, erózió, kommunális terhelés) lényegesen kisebb mértékű. Az utóbbi időben a tápanyagpótlás (mű- és szervestrágyázás) nem engedélyezett.
Halastó jele
Elfolyó szervetlen-N kg/ha ( 10.000 m3)
Elfolyó szervetlen-P kg/ha(10.000 m3)
V.5.
13,8
2,7
V.9.
9,9
0,4
F.1.
15,9
3,6
F.2.
16,7
3,3
F.3.
16,4
3,2
I.2.
14,5
21,1 (!)
I.8.
12,6
1,9
I.9.
15,3
2,1
Intenzív 1.
11,4
1,3
Intenzív 2.
11,1
1,4
Természetvédelmi aspektusok
Természetvédelem→ ++élőhelyek Természetvédelem→ tájidegen fajok busa→halászati érdekek Természetvédelem→ + horgászati érdekek (amur) →tókezelés- víznövény hasznosítás
Lápok vizsgálata a Balaton déli vízgyűjtőjén
A lápok jelentős szerepet játszottak a Kárpát-medence vízháztartásának és éghajlatának kialakításában. Napjainkban a lápok állapota kedvezőtlenül változott elsősorban a lecsapolások, a csapadékszegény periódusok, az eutrofizáció és a környezetszennyezés miatt. Ezek a vizes élőhelyek a szukcessziós folyamat részeként rendkívül érzékenyen reagálnak a környezet változásaira. Magyarországon a lápok 1997 óta védelem alatt állnak. A Balaton déli vízgyűjtőjén nagy területeken találhatók lápos területek. A kutatásra kijelölt ex lege lápok hidrobiológiai állapotáról kevés adat áll rendelkezésre. A Nagyberek és Fonyód-Ordacsehi lápos területein 2001-2002-ben végeztünk előzetes vizsgálatokat, melyeket 2013-ban a TÁMOP pályázat keretében tovább folytatjuk. E lápok speciális élőhelyek, melyeknek természetvédelmi jelentősége nagy, ugyanakkor akár társadalmi konfliktus alakulhat ki csapadékos időjárás esetén, amikor a „ barna vizeket vagy berekvizeket” vagyis a huminanyagot tartalmazó vizeket el kell vezetni a Balatonba, mint befogadóba. A berekvizek átemelése szükséges a Balatonba azért, hogy a vízszínt emelkedésből következően a környező településeken található ingatlanokban és más vagyontárgyakban a kártételt megakadályozzák, vagy az idegenforgalommal kapcsolatos problémákat (pl. strandokon) elkerüljék. Mindezekből következően a lápok vizsgálata nem csupán környezet-, és természetvédelmi szempontból, hanem társadalmi szempontból is rendkívül fontos.
Célkitűzések
Természetvédelmi szempontból értékes lápterületek biológiai vízminőségének és a vízminőség szezonális változásának vizsgálata. A zoológiai kutatásaink célja az állapotfelmérés elvégzése, a biomonitoring elkezdése és a biodiverzitás összehasonlító elemzése a kijelölt vizes élőhelyeken. A faunisztikai adatgyűjtésen kívül az egyes taxonok denzitását, diszperzióját, populációdinamikáját vizsgáljuk. Ezen adatok hozzájárulnak e területek természetvédelmi értékeléséhez és kezelésének fejlesztéséhez. A zoológiai kutatások során a vízterek zooplankton (Rotatoria, Cladocera, Copepoda) faunájának vizsgálata
Vízminőségvizsgálatok Mintavételi helyek:
Nagyberek-Fehérvízi-láp: A: csatorna, lebegő hínár és nyílt víz (Fehérvíz A) B: nádas-sásos (Fehérvíz B) C: füzes (Fehérvíz C) Baláta-láptó:(Kontroll terület) A: nyílt víz a láptó keleti oldalán (Baláta A) B: nádas-zsombékos (Baláta B) C: égerláp-lápcserjés (Baláta C) Ordai-,Csehi- és Zardavári-berek: A: Ordai-berek: nyílt víz, lebegő hínár, nádas-gyékényes előtt (OZCS-B A) B: Zardavári-berek: nyílt víz, lebegő hínár, nádas előtt (OZCS-B B) C: Csehi-berek: csatorna, nyílt víz (OZCS-B C)
Halobitás A pH változása a vizsgált lápokban 10 Nagyberek-Fehérvíziláp Baláta
pH
8 6
Ordai-ZardaváriCsehi-berek
4 2 0 min
átlag
max
Fajlagois vezetőképesség mikroS/cm
A fajlagos vezetőképesség változása a vizsgált lápokban 1500 Nagyberek-Fehérvízi-láp
1000
Baláta
500
Ordai-Zardavári-Csehiberek
0 min.
átlag
max
A fő kationok szélső és átlagértékei a vizsgált vízterekben 120 100
mg/dm3
80
Kalcium Magnézium
60
Nátrium Kálium
40 20 0 Nagyberek-
Baláta
Ordai-,
Fehérvízi-
Zardavári-,
láp
Csehiberek
A fő anionok szélső és átlagértékei a vizsgált vízterekben
700 600 500
CO32- mg.dm³
400
HCO3- mg.dm³
300
Cl- mg.dm³ SO42- mg.dm³
200 100 se hi -b er ek ,C
Ba lá ta
vá riZa rd a rd ai -, O
N
ag yb er ek -F
eh ér ví zi -lá
p
0
A fő anionok szélső és átlagértékei a vizsgált vízterekben
A fő kationok szélső és átlagértékei a vizsgált vízterekben 120
700
100
600 CO32- mg.dm³
Magnézium
400
HCO3- mg.dm³
Nátrium
300
Cl- mg.dm³
Kálium
200
re k be ,C se hi-
ér víz
da vá
yb er e
ri-
kFe h
,C se hi-
,Z ar
rida vá ,Z ar da iOr
ta
i-lá
rek be
Ba lá
ízi -lá érv k-F eh ere yb Na g
Ba lá
0 p
0 ta
100
p
20
SO42- mg.dm³
da i-
40
500
Or
60
Kalcium
Na g
mg/dm3
80
Trofitás Ai oldott reaktív foszfát-P változása a vizsgált vízterekben
5
0,8
4
Nagyberek-Fehérvíziláp
3
Baláta
2 Ordai-Zardavári-Csehiberek
1
PO4-P mg/dm3
Anorgankus -N mg/dm3
Az anorganikus-N változása a vizsgált lápokban
Nagyberek-Fehérvíziláp
0,6
Baláta
0,4
Ordai-Zardavári-Csehiberek
0,2 0
0 min.
átlag
max
min
átlag
max
Trofitás
a-klorofill mg/m3
A klorofill-a koncentráció változása a vizsgált vízterekben 150
Nagyberek-Fehérvíziláp
100
Baláta
50
Ordai-Zardavári-Csehiberek
0 min.
átlag
max
Szaprobitás A KOI változása a vizsgált vízterekben 70 KOI p mg/dm3
60 50
Nagyberek-Fehérvíziláp
40
Baláta
30 Ordai-Zardavári-Csehiberek
20 10 0 min
átlag
max
A vizsgált vízterek vízminőségének osztályozása
A vizsgált víztér
Víztípus
Vízminősé gi fokozat
Nagyberek-Fehérvízi-láp Halobitás Trofitás Szaprobitás
béta-alfa oligohalobikus oligo-meyohalobikus
2 4
mezotrófikus eu-politrófikus
4 7
alfa-béta-mezoszapróbikus poliszapróbikus
5 8
béta-oligohalobikus
1
mezotrófikus eu-politrófikus
4 7
alfa-béta-mezoszapróbikus poliszapróbikus
5 8
alfa-oligohalobikus oligo-mezohalobikus
3 4
mezotrófikus eutrófikus
4 6
alfa-mezoszapróbikus poliszapróbikus
6 8
Baláta-láptó Halobitás Trofitás Szaprobitás Ordai-, Zardavári-, Csehiberek Halobitás Trofitás Szaprobitás
A zooplankton fajszám alakulása a vizsgált lápok egyes mintavételi helyein
NagyberekFehérvízi-láp Mintavételi helyek
Baláta-láptó
Ordai- és Zardavári-Csehiberek
A
B
C
A
B
C
A
B
C
15
18
10
9
25
8
14
14
12
Cladocera
5
10
8
9
16
9
7
16
6
Copepoda
3
5
4
4
9
5
3
6
3
Rotatoria
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!
Az oldott reaktív foszfát-P változása a halastavakban 1.V.5.
1,4
2.V.9.
1,2
3.M.2.
1,0
4.M.5.
,8
5.M.6.
,6
6.M.7.
,4
90 91
7.F.1. 8.F.2.
,2
48 44
0,0
52
69
53 50
62 63
119 111
-,2
9.F.3.
N=
10
10
10
10
9
10
10
10
10
10
10
10
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
10.I.2. A vizsgált tavak
11.I.8. 12.I.9.
Szaprobitás-trofitás
A kémiai oxigénigény (KOIsMn) valamennyi tóban tavasztól őszig, az egyes
tavakban eltérő mértékben, fokozatosan növekedett. Júliustól valamennyi tóban meghaladta a halastavakra megadott határértékeket. Ennek ellenére a legtöbb vizsgált tóban jelentős mértékű halpusztulás nem volt. A KOI emelkedéséhez az is hozzájárul, ha nem lehet tartani az üzemi vízszintet. Ekkor az élettér beszűkülése, a halak által átmozgatott tóiszap (üledék)-víz interakciók miatt és más tényezők (l. fito-, és zooplankton oxigénfogyasztása) miatt hajnali oxigénhiány alakulhat ki. A legnagyobb KOI változás az ivadéknevelő tavakban van (Vízvirágzások kialakulása) Az igen magas KOI értékeket a fitoplankton mellett a szél miatt felkeveredő tőzeges iszap is okozhatja (pl. fonyódi tavak)
A fitoplankton mennyiség (a-klorofill ) : A KOI változásához hasonlóan az ivadéknevelő tavakban a legnagyobb mértékű a növekedés a rendszeresen kialakuló vízvirágzások miatt, de halnépesítési szerkezet (polikultúra) és sűrűség is befolyásolja. Termelésbiológiai szempontból az irodalmi adatok szerint 100-200 mg/m3 (átlagosan 150 mg/m3 ) a-klorofill koncentráció a megfelelő.
