A 17. századi francia klasszicizmus
A 17. század közepén Franciaországban új stílus: a klasszicizmus (classis = osztály; classicus = első osztályba tartozó) Jellemzi: az antikvitás tisztelete és követése, a szigorú formákhoz kötődés a barokk mértéktelenségével, miszticizmusával, szertelenségével szemben
Idő:
XVII. század; XIII. és XIV. Lajos uralkodása. Richelieu, Mazarin, Colbert politikai és gazdasági tevékenykedésének időszaka. 17. század második fele, Franciaország, XIV. Lajos (Napkirály) uralkodása (1643-1715) alatt bontakozott ki (Európába többi részén barokk hódít)
XIV. Lajos uralkodói érdeke:
rend, nyugalom, ésszerűség → ezeket az erényeket kérte számon művészein is
Jellemzői továbbá: Valószerűség Ésszerűség áttekinthető szerkezet belső harmónia
Társadalmi háttér:
az abszolút monarchia időszaka; a király és a polgárság történelmi kompromisszuma, melynek lényege, hogy a király megvédi az arisztokráciával és klérussal (=egyház) szemben a polgárságot, s ezzel elősegíti a saját érdekében is annak gazdasági megerősödését.
Társadalmi háttér:
Ennek érdekében a polgárság lemond az önálló ideológiáról és szervezkedésről. Az élet minden területét áthatja a józan ész nevében fellépő központi akarat és irányítás. Ez érvényesül a művészetek területén is.
XIV. Lajos (1643–1715), a Napkirály korában az ízlést az udvar (az irodalmi illedelmesség) és a város (a polgári józanság) határozza meg. Az államrendszer hatására az irodalom is a törvényekhez, szabályokhoz alkalmazkodik.
„Az állam én vagyok.”
François Girandon: Apolló és a
nimfák
Esztétika:
A XVII. század elején fellobbanó vitákat, azok tanulságait Boileau foglalja össze Art poetique című munkájában. A józan ész nevében a legmagasabb szintű esztétikához kell visszanyúlni (Arisztotelész, Horatius), s a művészi gyakorlatban is az antik szerzőket kell utánozni. Boileau előírásokat fogalmaz meg a műalkotással szemben.
A témában hasznos oldalak:
http://enciklopedia.fazekas.hu/memo/Nicolas _Boileau_b.htm Vagy http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttk uj/8het/esztetika/arspoetica.html További képek http://enciklopedia.fazekas.hu/tarsmuv/klassz icizmus.htm
Követelmények Két alapelv:
a mértéktartás a józan ész elve
Mértéktartás, distancia elve:
A színpadi mű cselekménye nem érintheti a királyt és közvetlen környezetét, ezért a cselekményt időben vagy térben el kell távolítani, meg kell szüntetni a ‘hic et nunc’ (=itt és most) állapotot. Ezért a témát leggyakrabban az antik mitológiából veszik. A cselekmény nem sértheti a jó ízlést és az erkölcsöket, nem történhet erőszakos jelenet, szeméremsértő tett. A dráma nyelvezete sem sértheti a jó ízlést. Megkötötték a versformát is.
A józan ész, a raison követelménye:
Arisztotelész félreértelmezése folytán követelmény lesz a hármas egység elve.
„De bennünket az Ész vezet szabálya rendjén: úgy kívánjuk, legyen jól formált a cselekmény, történjék egy eset, egy helyen, egy napon: kezdettől végig azt lássuk a színpadon”
A józan ész, a raison követelménye
A hely egysége: A klasszicista tragédia szigorú követelményei között a háttérdíszlet palotát, palotabelsőt ábrázolt – festve. (Néhány esetben két helyszínt is felfestettek, s a színész azzal jelezte a helyszín változását, hogy a másik díszlet elé állt.) Az idő egysége: 24, 36 óra. A cselekmény egysége: A cselekménynek kitérők nélkül, egyenes vonalúan kell haladnia a végkifejlet felé.
A klasszicista színházban nincs véletlen; fedett helyen; a színpadot a nézőtértől függöny választja el (de a kosztümök 17. századiak) s ezzel kezdetét veszi a színművek felvonásokra osztása. A színészek férfiak és nők. Ekkor alakul ki a színpad mai formája az ún. kukucskáló színpad.
A francia klasszicista dráma
arisztokratikus színház (közönsége az arisztokrácia) cselekménye egyszerű, egy vonalon halad előre, lélekelemző természetű nem szenvedélyesek a hősök, hanem kötelességtudatuk erős hármas egység színház: fedett, függönyt használtak, felvonásokra tagolódott, nők is játszottak, de mellőzték díszleteket drámák verses formájúak (alexandrinus, magyarra hat és feles jambusokban)
tragédiaíró: Corneille (1606-1684) – 1636 Cid, Racine (1639-1699) – 1677: Phaedra komédiaíró: Molière (1622-1673)
