Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.33.431/2015/9. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: CPV Kód:
2015/120 Fővárosi Bíróság ítélete KÉ 2015.10.21. 21536/2015
Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.33.431/2014/9. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Kormos Tímea jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat (1139 Budapest, Béke tér 1.) felperesnek a dr. Dajka Gabriella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5., határozatszám: D.340/12/2014.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő ítéletet: A bíróság felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000.-Ft (tízezer forint) perköltséget. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket a Magyar Állam fizeti. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: A felperes, mint ajánlatkérő 2014. június 26. napján tájékoztatta a Döntőbizottság Elnökét (a továbbiakban: kezdeményező) arról, hogy hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást indított a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 94.§ (2) bekezdés c) pontja alapján a „Budapest Főváros XIII. Kerület Önkormányzata a nyolc csoportszobás Kassák Lajos utcai Meséskert Tagóvoda átalakításának, felújításának és további nyolc csoportszobával történő bővítésének kiviteli tervezési feladatainak elvégzése” szolgáltatás 1
megrendelése tárgyában. A felperes az eljárásfajta választásának a jogalapját (mellékelve az ajánlattételi felhívását, Pólus Károly munkaszerződését, valamint a szerzői jogról lemondó nyilatkozatát) azzal indokolta, hogy a tulajdonában lévő Kassák Lajos utcai Meséskert Tagóvoda felújítási munkáihoz kapcsolódó tervezési feladatok elvégzésére a felkért ajánlattevőnek az Archi-kon Építészeti Tervező-Szervező Kft.-nek (a továbbiakban. Kft.) kizárólagos szerzői joga áll fenn, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt) 1. § (2) bekezdés k) pontja alapján. Az engedélyezési terveket készítő felelős tervező Pólus Károly Árpád, (a továbbiakban: tervező) ugyanis az engedélyezési terveket a Közszolgáltató Zrt.-vel (a továbbiakban: Zrt.) munkaviszonyban állva, de azzal a kikötéssel készítette el, hogy a szerzői jogok nem a Zrt-t, hanem őt illetik meg. A tervező 2014. június 1. napján kelt nyilatkozatában a szerzői jogáról a Kft. javára lemondott. A felperes az eljárás becsült értékét nettó 20.000.000,-Ft-ban határozta meg, ajánlattételére a Kft.-t hívva fel. A kezdeményező hiánypótlási felhívására a felperes megküldte a tervező által készített tervek műszaki leírását, valamint a tervezői nyilatkozatot. Ezt követően a kezdeményező a Kbt. 141. § (3) bekezdésében meghatározott jogosultságával élve megindította az alperes eljárását, mivel álláspontja szerint a részére megküldött iratok alapján megalapozottan feltételezhető, a közbeszerzésre, valamint a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megsértése. Indítványozta ezért, hogy az alperes vizsgálja meg a közbeszerzési eljárásjogalapját és az ajánlattételi felhívás jogszerűségét. Az alperes jogorvoslati eljárása során a felperes többek közt hangsúlyozta, hogy az engedélyezési terveket a tervező egyedüli felelős tervezőként, két építész tervezővel - Várhidi Bence és Pásztor Adám szintén a Zrt. munkavállalóiként vettek részt építész tervezőként a feladat elvégzésében - és szakági altervezőkkel együttműködve. Az Szjt. I fejezet 1. § k) pont alapján az építészeti alkotás és annak terve tartozik a szerzői jogi oltalom hatálya alá, tehát a szakági tervezők műleírásai nem (gépész, statikus stb.). Azok önálló műnek nem minősülnek csak akkor, ha olyan egyediséget hordoznak, amely egyértelművé teszi a szerzői jog megállapíthatóságát. Az engedélyezési dokumentációban (pl. aláírólap) az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 08.) Kormányrendelet XVII. fejezet, 72. § (6) bekezdés rendelkezései miatt tüntették 2
fel a szakági tervezőket. Az alperes a D.340/12/2014. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 94.§ (2) bekezdés c) pontját, mely ok miatt a felperes terhére 100.000, -Ft. bírságot is kiszabott. A határozata indokolásában rögzítette, hogy a felperes a közbeszerzési eljárását 2014. június 26. napján indította meg, a felhívás közvetlen megküldésével, így jogorvoslati eljárásában az ezen időpontban hatályos Kbt. rendelkezései az irányadóak. Az alperes a határozatában idézve a Kbt. az Szjt. és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) releváns szakaszait arra a következtetésere jutott, hogy a közös mű szétválaszthatóságának alapján szerzőtársi (ha a mű részei nem használhatók fel önállóan), illetve társszerzői (ha a közös mű önálló részei különkülön is felhasználhatóak) viszony áll fenn. A közös műben egymástól nehezen elhatárolható kreatív teljesítményük miatt a szerzőtársak jogai és kötelezettségei alapjául az szolgál, hogy a szerzőtársak a mű létrehozásának folyamatában egymás tevékenységének ismeretében, együttműködve alkotnak. Az Szjt. 5. § (1) bekezdése alapján a szerzőtársak, amennyiben eltérően nem állapodtak meg, a szerzői joggal egyenlő arányban rendelkeznek. A közös mű hasznosításához valamennyi szerzőtárs hozzájárulását ki kell kérnie a felhasználóak. A művel való rendelkezés a felhasználók irányában a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 334. § (2) bekezdése szerint a szerzők egyetemleges kötelezettségét valósítja meg. A szerzői jog megsértése ellen önállóan, tehát egymástól függetlenül is felléphetnek. Az alperes a rendelkezésére álló dokumentumok alapján azt állapította meg, hogy a tervező, mint felelős építész mellett két másik építész tervező is közreműködött a közös mű (Kassák Lajos utcai Meséskert Tagóvoda tervei) létrehozásában. E mű részei önállóan nem használhatóak fel ezért a tervező és a két építész tervező szerzőtársaknak minősülnek és mint ilyenek a szerzői joggal egyenlő arányban rendelkeznek. A felperesnek ez okból nemcsak a tervező hanem a két építész tervező tekintetében is kérnie kellett volna a mű felhasználása tekintetben a hozzájárulásukat, mely nem történt meg. így a felperes esetében a Kbt. 94. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott feltételek nem teljesültek, tehát a felperes jogsértően határozta meg a közbeszerzési eljárásnak a jogalapját, mely okból az alperes az ajánlattételi felhívás jogszerűségét már nem vizsgálta. Az alperes a feltárt jogsértésre tekintettel a Kbt. 152. § (3) bekezdés e) pontja alapján bírságot szabott ki. Alperes a Kbt. 152. § (5) bekezdésében meghatározott mérlegelési 3
kötelezettsége körében a bírság kiszabásának a szükségességét a beszerzés értékére, illetve a jogsérelem súlyára tekintettel tartotta indokoltnak. E tekintetben arra is utalt, hogy a felperes súlyos jogsértést valósított meg azzal, hogy olyan beszerzési tárgyra kívánt hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást lefolytatni, melyre annak indoka nem áll fenn, így e tekintetben a Kbt. alapelvi rendelkezéseinek maradéktalan érvényesülése nem volt biztosított. Az alperes a bírság összegének meghatározása tekintetben arra hivatkozott, hogy az eljárásában a felperes nem tanúsított együttműködő magatartást; a jogsértés reparálható volt; a felperes terhére korábban a D.527/2012. számú jogorvoslati eljárásában már megállapított jogsértést és annak szankcióját - bírság. A felperes az alperesi határozat ellen keresetet nyújtott be, elsődlegesen annak megváltoztatását kérve, a másodlagos keresete az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére és az alperes új eljárásra kötelezésére irányult. Lényegében azt állította, hogy az alperes a feltárt tényekből helytelen jogkövetkeztetést vont le akkor, amikor azt állapította meg, hogy a Kbt. 94.§. (2) bekezdés c) pontját megsértette. Álláspontja szerint a vizsgált esetben csak a tervezőnek volt szerzői joga a terven, mivel Várhidi Bence nem rendelkezett önálló tervezői jogosultsággal. Tényként azt rögzítette, hogy felelős tervezőként Pólus Károly Árpád neve került feltüntetésre, Ő volt az aki az építési engedély megszerzéséhez a terveket az illetékes építésügyi hatóság részére benyújtotta. Az „altervezők” nem éltek szerzői jogi igénnyel, nem vitatták a tervező kizárólagos jogosultságát. így az alperes téves következtetésre jutott akkor, amikor azt állapította meg, hogy a felperesnek, illetve a Kft.-nak a másik két építész tervező (Várhidi Bence, Pásztor Ádám) szerzői jogról való lemondásával is rendelkeznie kellet volna, ahhoz, hogy alappal írhasson ki hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást. A felperes ezen túlmenően sérelmezte, hogy az alperes a terhére rótt bírság mérték indokolás körében akként fogalmazott, hogy az alperes eljárásában együttműködési kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperesi kereset, mint alaptalan elutasítását kérte, perköltségigénnyel a határozatában foglaltakat maradéktalanul fenntartva. A felperes a per során csatolta Várhidi Bence, Pásztor Ádám nyilatkozatát, melyben e tervezők akként nyilatkoztak, hogy a perbeli terv elkészítésénél a tervezési munkát nem önállóan végezték, az általuk elvégzett tervezési munka olyan volt, hogy az szerzői jogot nem keletkeztetett. A felperes kereseti kérelme az alábbiak miatt nem alapos: A közigazgatási per tárgya kizárólag a közigazgatási határozat törvényességének a vizsgálata, azaz a bíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 4
2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Két.) 109. § (1) bekezdése, és a a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339./A § alapján azt vizsgálja, hogy a keresettel támadott határozat a meghozatala idején megfelel-e az ügyre irányadó anyagi és eljárásjogi jogszabályoknak. Az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekében sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát. Keresetében a fél anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre is hivatkozhat, és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. Eljárási jogszabálysértés miatt a határozat hatályon kívül helyezésének csak akkor van helye, ha az eljárási jogszabálysértés az ügy érdemére kihatott. A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A támadott határozat jogszabálysértő voltát a Pp. 164. §-ára figyelemmel a felperesnek kell bizonyítania. Az alperesi határozat jogszerűségét a Pp. 215. §-a alapján a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátaira figyelemmel a bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az alperes jogszerűen állapította-e meg, hogy a felperes a Kbt. 94. §. (2) bekezdés c) pontját - ajánlatkérő hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat, ha a szerződés műszaki-technikai sajátosságok, művészeti szempontok vagy kizárólagos jogok védelme miatt kizárólag egy meghatározott szervezettel, személlyel köthető meg.”- megsértette- e vagy sem. Másképpen fogalmazva perbeli terven csak a tervezőnek volt kizárólagos szerzői joga, vagy Várhidi Bencének és Pásztor Ádámnak is. E jogkérdés megítélésénél a bíróság arra kíván rámutatni, hogy a felek közt nem volt vitatott az, hogy az elkészült mű (terv) építészeti-műszaki tervezési tevékenység eredményeképp jött létre és mint ilyen a szerzői jog védelme hatálya alá tartozik. - Szjt. l.§. (2) bekezdés k) pont. A bíróság megítélése szerint lényegtelennek volt tekinthető, hogy a létrehozott mű több szerző közös művének (Szjt. 5.§.) vagy együttesen létrehozott műnek (Szjt. 6.§. ) minősül, mivel mindkét esetben ha annak részei nem használhatóak fenn önállóan, és/vagy nem lehetséges az egyes szerzők jogait külön-külön meghatározni akkor a szerzőket (tervezők) a szerzői jog együttesen, egyenlő arányban illeti meg. Ellentétben a felperesi állítással e körülmény független attól, hogy milyen tervezőként (felelős, vagy építész) kerülnek/kerültek feltüntetésre a tervlapon, Ők vagy más nyújtja be engedélyezésre az elkészült tervdokumentációt az illetékes hatóság 5
részére. Tényként lehetett rögzíteni azt is, hogy a létrehozott műben nemcsak a tervező, hanem Várhidi Bence és Pásztor Ádám is feltüntetésre került, mint építész tervező. Tehát nem szakági tervezőként kerültek feltüntetésre. E személyek éppúgy, mint a tervező munkaviszonyban álltak a Zrt.-vel és a munkaszerződésükben éppúgy rögzítésre került az a kitétel, hogy az általuk létrehozott mű (a közbeszerzés tárgya) tekintetében a szerzői jog megilleti őket. A mellett, hogy a munkaszerződésükben a munkaköri feladataik és munkakörük jellege is feltüntetésre került, melyben szerepelt a Meséskert Tagóvoda (Kassák Lajos utca 17. szám) bővítésének építési engedélyezési terv elkészítése is. A bíróság megítélése szerint e körülményt a tervező többes számot használó nyilatkozata is alátámasztja. E tények összessége a bíróság megítélése szerint ellenmond Pásztor Ádám és Várhidi Bence e perben csatolt egyebekben nem magánokirat tartalmú nyilatkozatának. A bíróság teljes mértékben osztja az alperes azon érvelését, hogy a Kbt. kógens szabályozása szerint az ajánlatkérőknek - köztük felperes - közbeszerzési eljárásaik során fő szabályként a verseny nyilvánosságát biztosító hirdetményes eljárás szabályai szerint kell lefolytatniuk. A kivételesként alkalmazható hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás így nem választható szabadon az ajánlatkérők részéről, kizárólag a törvényben tételesen meghatározott törvényi feltételek fennállása esetén. Ez okból a felperest, mint ajánlatkérőt terheli/terhelte annak bizonyítása, hogy jogszerűen választotta a hirdetmény nélküli eljárásfajtát, így azt, hogy az általa választott közbeszerzési eljárás tekintetében az ahhoz szükséges jogalap valamennyi feltétele teljesül, mivel egyetlen feltétel fennállásának hiánya már nem teszi jogszerűen alkalmazhatóvá, választhatóvá, a megjelölt jogalapot. így ellentétben a felperesi érveléssel az alperes helytállóan állapította meg, hogy a felperes esetében a Kbt. 94.§. (2) bekezdés c) pontjában meghatározott feltétel nem teljesült. Itt utal a bíróság arra is, hogy a felperes a keresetében nem állította azt, hogy Pásztor Ádám nem rendelkezik önálló tervezési jogosultsággal. Másodsorban a bíróság a felperes által kifogásolt bírság mértéke tekintetében előre kívánja bocsátani, hogy kizárólagosan alperes mérlegelési jogkörébe tartozik az, hogy jogsértés észlelés esetén a Közbeszerzési Döntőbizottság által kiszabható szankciókról és alkalmazásuk részletes szabályairól, valamint a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról szóló 288/2011. (XII. 22.) Kormányrendeletben (a továbbiakban: 6
Kormányrendelet) meghatározott keretek közt bírságot szab ki vagy sem. Amennyiben igen azt milyen mértékben határozza meg. így amennyiben e jogot alperes a törvényes keretek között gyakorolja, azt a perben a bíróság csak a bírság mértéke tekintetében bírálhatja, mérlegelheti felül. Ez okból a bíróság azt vizsgálta, hogy az alperes határozatában okszerűen indokolta-e azt, hogy a felperes terhére miért szab ki bírságot és milyen mértékben, annak szempontjai megállapíthatóak-e, az indokolásból a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik, figyelemmel a. felperes által kifogásolt körülményre - Pp. 339/B.§. Itt kívánja a bíróság megjegyezni azt, hogy ellentétben az alperes 2014. szeptember 15-én kelt előkészítő iratában foglaltakkal az alperest a bírság mértékének megállapítása körében is mérlegelési kötelezettség terheli, így neki kell tényekkel alátámasztva indokolnia azt, hogy nézete szerint felperest milyen együttműködési kötelezettség terhelte a törvényben meghatározott kötelezettsége teljesítésén és a jogainak gyakorlása során kifejtett tevékenységén túlmenően, aminek nem tett eleget. Azonban ezen indok kifejtése az alperesi határozat indokolásából hiányzik. E miatt a felperes alappal hivatkozhatott arra, hogy az alperesi határozatban vélhetően elírás történt akkor, amikor az alperes akként fogalmazott, hogy a felperes együttműködési kötelezettségének az eljárásában nem tett eleget. Önmagában azonban e körülményt a bíróság nem ítélte meg olyan súlyú mérlegelési kötelezettségszegésének ami a felperes terhére rótt bírság összeg csökkentését vonná maga után, tekintettel a közbeszerzés becsült értékére, illetve a Kormányrendelet 5.§.-ban meghatározott kiszabható legmagasabb bírság összeg és a ténylegesen a felperes terhére rótt bírság összeg közti jelentős különbségre. Összegezve: a bíróság az alperes határozatát a felperes által kifogásolt részben felülvizsgálta, ennek során megállapította, hogy az alperes helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján, törvényes jogi következtetéseket vont le. A határozata csak a bírság mértéke indokolása tekintetében nem tartalmazott részben megfelelő indokolást. Amely nem volt olyan súlyú amely az alperesi határozat módosítását tette volna szükségessé, ezért a bíróság a felperes keresetét - mint alaptalant elutasította. A bíróság a Pp. 78. §-a alapján a pervesztes felperest kötelezte a perköltség megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 7
22.) IM. rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja alapján határozott meg. Figyelemmel az alperesi képviselő által kifejtett munka színvonalára, időigényességére, a pertárgy értékére és a perben tartott tárgyalások számára. A tárgyi illetékfeljegyzési jog alapján le nem rótt kereseti illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban címet viselő 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli, figyelemmel arra is, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 5.§ (1) bekezdés c.) pontja alapján a felperest teljes személyes költségmentesség illeti meg. Az ítélet elleni fellebbezést a Kbt. 160. § (5) bekezdése zárja ki. Budapest, 2015. év szeptember hó 23. napján dr. Hankó Ferenc s.k. bíró
8
