A 2011/9. SZÁM TARTALMA
SZARVASMARHA Horváth A., Biksi I., Német Z., Fuis z Sz., S zenci O.: A sercegő üszök (gangraena
emphysematosa)
előfordulása
egy
hazai
tejelő
tehenészetben. Esetleírás / 515 Egyed L., Sassi G., Szenci O.: Tünetmentes intrauterin szarvasmarhaherpeszvírus-4 fertőzés borjakban. Másodközlés / 520
BAROMFI Papócsi-Réthy K., Kerti A., Kiss Zs., Bárdos L.: A likopin felszívódási helye és tojásba épülésének jellege japán fürjben (modellkísérlet) / 526
KISÁLLAT Jakab Cs., Mándoki M., Kutasi P., Dunay M. P., Németh T.: Garatüregi nyeles angiofibrolipoma magyar vizslában. Esetismertetés / 533 Sárkö zi
R.,
Makrai
L.,
Fodor
L.:
Macska
szájüregéből
izolált
Pasteurella-fajok jellemzése / 540
KEDVENCÁLLAT Németh Zs., Panker M., Mándoki M.: Sisakos kaméleonok (Chamaeleo calyptratus) 2002–2010 közötti elhullási okainak vizsgálata / 546 Papp T., Farkas L. Sz., Abbas, M. D., Apfelbacher, N., Seybold, J., Erdélyi K., Marschang, R. E.: Hüllők paramyxovírus okozta fertőzései, újabb ismeretek az utóbbi évek kutatásai alapján / 551
KÉPALKOTÓ ELJÁRÁS Tóth P., Horváth Cs., Ferenc z V., Szenci O., Bodó G.: A kettős energiájú
röntgenfoton-abszorpciometria
(DXA)
alkalmazása
az
állatgyógyászatban. Irodalmi összefoglaló / 562
TOVÁBBKÉPZÉS A SZIE-ÁOTK továbbképzési programja / 570
ÁLLÁSFOGLALÁS Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottságának határozati javaslatai a hazai
takarmányok
mikotoxinszennyezettségének
felmérésére
és
csökkentésére (Rafai P., Mé zes M.) / 572
LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGHEZ Kacsák
egy
új
Flavivírus
okozta
tojástermelés-csökkenéssel
betegsége Kínában (Pálfi V.) / 575
IN MEMORIAM Dr. Tönkő Pál (1919–2011) (Simor F.) / 550 Dr. Kiss Miklós (1920–2011) (Vörös K.) / 569
Horváth A. – Biksi I. – Német Z. – Fuisz Sz. – Szenci O.:
járó
A
SERCEGŐ
ÜSZÖK
ELŐFORDULÁS A
EGY
(GANGRAENA HAZ AI
EMPHYSEMATOS A)
TEJELŐ
TEHENÉSZETBEN.
ESETLEÍRÁS
Egy hazai tejelő tehenészetben, 2010 tavaszán, a 10–12 hónapos korú üszők között megbetegedések, majd elhullások jelentkeztek. Három hónap alatt a 28 állatból 5 üsző, mindenféle előzetes tünet nélkül, hirtelen
elhullott.
A
beteg
állatokon
(n=23)
a
hátulsó
végtagok
csánkízületére kiterjedő sercegő, bőr alatti duzzanat, sántaság és tompultság volt megfigyelhető. A tüneteket mutató egyedek közül 11 állat – a gyógykezelés ellenére – kevesebb, mint 24 órán belül elhullott, 12 állat átvészelte a betegséget, de később, a jelentős mértékű izomkárosodásból adódó elértéktelenedés miatt, selejtezésre került. A z elhullások pontos okának megállapítására egy frissen elhullott üsző került
kórboncolásra.
A
bal
hátulsó
végtag
izomzatában
kiterjedt
vérzéses-elhalásos gyulladás, testszerte több helyen, a bőr alatti és az izmok közötti kötőszövetben, friss keletű véres-savós beszűrődés volt megfigyelhető. A lép és a máj aerob bakteriológiai vizsgálata negatív eredményre vezetett, az anaerob tenyésztéssel clostridiumok vegyes tenyészetét mutatták ki. Az elváltozott izmokból készített kórszövettani metszetben
Gram-pozitívan
festődő,
clostridiumokra
jellemző
baktériumokat mutattak ki. A hirtelen elhullás, a klinikai tünetek, a boncolási lelet és a bakteriológiai eredmények alapján a sercegő üszök ténye
nagy
kórképektől
valószínűséggel való
elkülönítése
gyanítható, azonban
az
egyéb
nehéz.
Az
gázödémás elváltozott
területekből készített lenyomati kenetben direkt immunfluoreszcenciával (specifikus
poliklonális
ellenanyaghoz
kapcsolt
fluoreszkáló
izotiocianát) Clostridium chauvoei jelenlétét igazolták.
Egyed L. – Sassi G. – Szenci O.: TÜNETMENTES
INTRAUTERIN
SZARV ASMARHA-HERPESZVÍRUS-4
FERTŐZÉS BORJAKBAN. MÁSODKÖZLÉS
A
négyes
idejének
és
típusú
szarvasmarha-herpeszvírussal
forrásának
meghatározása
való
érdekében
31
fertőződés borjútól
és
anyjuktól, ellés után azonnal, a kolosztrumfelvétel előtt, vérmintát vettünk (EDTA-s és nem alvadásgátolt módon), továbbá még az ellés utáni 11., 23. és 50. napon is. A kísérlet során, a telepen halva ellett 7 borjú
lépét
is
felhasználtuk.
A
nyert
mintákból
ELISA-módszerrel
ellenanyagot, kettős PCR-módszerrel vírus-DNS-t mutattunk ki. Minden borjú szeronegatívan született, míg az őket ellő tehenek szeropozitívak voltak. A PCR-reakció a borjak 54,8%-ában vírus-DNS-t mutatott ki a kolosztrumitatás előtt vett borjúvérmintákból tisztított fehérvérsejtjeiből, valamint az összes tehén hasonló mintáiból, és a kolosztrumokból is. A real time PCR nagyobb vírusmennyiséget mutatott ki a tehenek, mint a borjak fehérvérsejtjeiből. Bika spermiumsejtjei és az ondó fehérvérsejt frakciója, valamint néhány halva ellett borjú lépe szintén tartalmazott vírusgenomot. Eredményeink azt igazolják, hogy egyes borjak már a vemhesség
során
intrauterin
fertőződhetnek
a
négyes
típusú
szarvasmarha-herpeszvírussal,
bár
szerológiailag
még
nem
hangolódnak át. Emberi példák után, állatorvosi területen ez az első adat egy heveny, tünetek nélküli herpeszvírus okozta magzati fertőződésre. Ez a jelenség magyarázhatja e vírus fehérjéinek rossz antigenitását és vírusellenes semlegesítő
ellenanyagok
állatmodell
lehet
hiányát.
emberi
Ez
a
magzatok
gamma-herpeszvírus
inapparens
jó
herpeszvírus-
fertőzéseinek kutatására.
Papócsi-Réthy K. – Kerti A. – Kiss Zs. – Bárdos L.: A
LIKOPIN
FELSZÍVÓDÁSI
HELYE
ÉS
TOJ ÁSBA
ÉPÜLÉSÉNEK
JELLEGE J AP ÁN FÜRJBEN (MODELLKÍSÉRLET)
A szerzők a likopin bélben történő felszívódását és tojásba épülését vizsgálták japán fürjben (Coturnix coturnix japonica). A kísérlet három szakaszból állt. Az első, 2 hétig tartó kiürülési fázisban mindegyik madár rizs alapú, karotinoidmentes takarmányt kapott. A második szakaszban
(3–7.
hét)
10
fürj
továbbra
is
karotinodmentes
alaptakarmányt fogyasztott, míg másik 10 alaptakarmányába 500 mg/kg likopint (Redivivo T M DSM) kevertek. A vizsgálat végső szakaszában (8– 9.
hét)
minden
fürj
kukorica
alapú,
kereskedelmi
árutojó-
takarmánykeveréket fogyasztott. A 2., 7. és 9. hét végén vérmintákat vettek. A második vizsgálati szakasz végén 5–5 fürjet elvéreztettek és két
vékonybélszakaszt
(duodenum
és
jejunum)
valamint
a
májat
kiemelték. A bélszakaszokat jéghideg élettani sóoldattal átmosták, majd
nyálkahártyájukból homogenátumot készítettek. A kísérlet alatt minden csoportban gyűjtötték a tojásokat. A tojássárgája színét színskálával (Yolk Colour Fan – DSM) hetente minősítették. A vér, a máj, a tojássárgája és a bélnyálkahártya likopinkoncentrációját izokratikusreverz fázisú HPLC-vel mérték. Eredményeik szerint a likopin japán fürjben a vékonybél vizsgált szakaszai közül főleg a jejunumban szívódik fel, amit e bélszakasz nyálkahártyájának a duodenumnál nagyobb
(p<0,05)
likopinkoncentrációja
jelez.
A
tojássárgájában
felhalmozódó festékanyag intenzív 12–13 YCF értéket eredményezett, szemben
a
karotinoidmentesen
takarmányozott
csoport
tojásaival,
amelyben ez az érték 1–2 közötti volt.
Jakab Cs. – Mándoki M. – Szabára Á. – Kollár E. – Thuróczy J.: FAGGYÚMIRIGY IRÁNYÚ DIFFERENCI ÁLÓDÁST MUTATÓ KOMPLEX COCKER
EMLŐMIRIGY-CARCINOMA
SP ÁNIEL
KUTYÁB AN.
KÓRSZÖVETTANI ESET ISMERTETÉSE
A szerzők egy 10 éves, cocker spániel szuka kutya bal inguinalis emlőmirigyéből eltávolított, kb. 4,5 cm legnagyobb átmérőjű, komplex carcinomában tapasztalt faggyúmirigy irányú differenciálódás esetét ismertetik. A mikroszkópos vizsgálatok során a komplex emlőcarcinoma állományában
kialakult,
faggyúmirigyszigetben
a
számos
faggyúmirigy-burjánzások
malignitás kitágult
jeleivel ductulust,
környezetében
nem
rendelkező
sebocystát
kifejezett
és
a
lymphocytás
beszűrődés jeleit tapasztalták. A differenciált sebocysták a holokrin
szekréció jeleit mutatták. A faggyúmirigy-lebenykékben pótlósejteket, intermedier sejteket és érett sebocystákat, ill. elvezetőcsatornákat tudtak
elkülöníteni.
Vizsgálataikat
immunhisztokémiai
módszerrel
egészítették ki.
Sárközi R. – Makrai L. – Fodor L.: MACSKA
SZÁJ ÜREGÉBŐL
IZOLÁLT
P ASTEURELLA-FAJOK
JELLEMZÉSE
A macskaharapást követően fellépő fájdalom, bőrpír, duzzanat, ízület-, ínhüvely-
és
csonthártyagyulladás
leggyakrabban
a
macskák
természetes szájflórájához tartozó Pasteurella multocida és Pasteurella dagmatis
baktériumfajok
okozta
fertőződés
és
gyulladás
következménye. A szerzők ötven macskából szájnyálkahártyatamponmintákat
gyűjtöttek
és
klasszikus
bakteriológiai
módszerekkel,
33
állatból 48 Pasteurella genusba tartozó baktériumtörzset izoláltak, amelyek közül anyagcsere-ujjlenyomat alapján 35 P. multocida, 12 P. dagmatis, 1 törzs pedig P. canis fajba tartozott. A törzsek közül vizsgált 5–5 P. multocida és P. dagmatis törzs a humángyógyászatban a macskaharapás okozta elfertőződött sebek gyógykezelésére javasolt szerekre
(penicillin
G,
amoxicillin,
cefoperazon,
minociklin, ciprofloxacin) érzékenynek bizonyult.
Németh Zs. – Panker M. – Mándoki M.:
oxitetraciklin,
SIS AKOS KAMÉLEONOK (CHAMAELEO CALYPTRATUS) 2002–2010 KÖZÖTTI ELHULLÁSI OKAINAK VIZSG ÁLAT A
A szerzők, retrospektív vizsgálatukban 20 (9 hím és 11 nőstény) 2002– 2010 között elhullott sisakos kaméleon (Chamaeleo calyptratus) adatait dolgozták
fel.
tojásretenció elhullási
A
vizsgált
(15%)
okok.
és
állatok
az
Egy-egy
esetén
angolkór esetben
(10%)
a
köszvény
voltak
Aeromonas
a
(20%),
a
leggyakoribb
hydrophila
okozta
vérfertőzés, szájgyulladás, májelfajulás, petetüsző-elfajulás, gümőkór és gombák okozta granulomaképződéssel járó gyulladás miatt állatok hullottak el.
Papp T. – Farkas L. Sz. – M. D. Abbas – N. Apfelbacher – J. Seybold – Erdélyi K. – R. E. Marschang: HÜLLŐK
P ARAMYXOVÍRUS
OKOZTA
FERTŐZÉSEI,
ÚJ ABB
ISMERETEK AZ UTÓBBI ÉVEK KUTAT ÁS AI AL APJ ÁN
A hüllők paramyxovírusai (rPMV) a Paramyxovirinae alcsalád eddig még nemzetségbe nem sorolt tagjai. Ezek világszerte, elsősorban kígyókban előforduló, légzőszervi és idegrendszeri tünetekkel járó megbetegedést és elhullást előidéző kórokozók. A szerzők korábban nem vizsgált kígyó- (n=5), gyík- (n=3) és teknős- (n=1) paramyxovírusizolátumok részleges genetikai jellemzését végezték el, továbbá német (n=102) és magyarországi (n=121) tenyészetekből származó hüllők diagnosztikai mintáiból
(szervek
és
tampon)
a
fertőzöttség
prevalenciáját
és
predilekciós helyeit, továbbá az előforduló PMV típusát vizsgálták. Valamennyi
izolátum
és
további,
összesen
45
PMV-pozitív
minta
genetikai összehasonlítását mutatják be. Eredményeik újabb alapot szolgáltatnak
egy
létrehozására,
rPMV-specifikus
amelyben
gazdafajtól
függetlenül,
elkülönülő
csoportokban
a a
pikkelyes teknős
„Ferlavirus” hüllők
nemzetsé g
(squamata)
PMV-izolátumtól
helyeződnek.
Egy
vírusai,
azonban
diagnosztikai
jól
minta
tanulsága szerint ugyanakkor e squamata PMV-k képesek teknősben is megtelepedni. A teknős, akárcsak
sok kígyóegyed,
ill. -populáció
esetében, több rPMV-faj egyidejű előfordulását diagnosztizálták, olykor más
kórokozókkal
Következtetésük,
(vírusok, hogy
az
baktériumok,
paraziták)
rPMV-fertőzöttséggel
együtt.
tünetmentes
tenyészetekben is számolni kell, és különösen új egyedek betelepítése előtt érdemes virológiai vizsgálatot végeztetni, hiszen egy-egy PMV-nek láthatóan széles a gazdaspektruma és jelentős elhullásokat okozhat.
Tóth P. – Horváth Cs. – Ferencz V. – Szenci O. – Bodó G.: A
KETTŐS
(DX A)
ENERGI ÁJÚ
ALKALMAZÁS A
AZ
RÖNTGENFOTON-ABSZORPCIOMETRI A ÁLLATGYÓGYÁSZATBAN.
IRODALMI
ÖSSZEFOGLALÓ
A kettős energiájú röntgenfoton-abszorpciometria (Dual Energy X-ra y Absorptiometry – DXA) széles körben elterjedt a csontsűrűség (bone mineral density – BMD) és a csonttömeg (bone mineral content – BMC) meghatározására
a
humán
gyakorlatban,
mindemellett
a
módszer
állatorvosi
alkalmazása
humángyógyászatban
a
is
fejlődőben
csontritkulás
van.
A
módszer
megállapításának
alapja.
a A
szerzők röviden összefoglalják a módszer tökéletesedését, valamint alkalmazásának lehetőségeit és technikáját kis (patkány, nyúl, macska, kutya) és nagy testű állatokon (sertés, juh, ló) egyaránt.
