9. szám október

9. szám 1995. október

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nyugat-dunántúli csoportjainak lapja --------------------------------------------------------------------------------------

Összeállították : Mogyorósi Sándor Pellinger Attila Soproni János Fordította:

Matthias Ressel

A LAP SOPRON MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT

Készült EFE Jegyzetsokszorosítójában 150 példányban. Vezető: Dr. Tvordy György Ez a digitális változat az 1995. októberben kiadott lapszám újraszerkesztésével és formázásával készült 2015-ben.

A LAJTA-Project kutatási területén előfordult madárfajok jegyzéke 1. Bevezetés A LAJTA-Project kutatási területén az Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási Tanszéke hosszútávú élőhelyvizsgálatokat folytat. A kutatások immáron több, mint egy évtizedes múltra tekintenek vissza, és az elért eredmények számos publikációban, TDK-dolgozatban, diplomatervben kerültek rögzítésre. A teljesség igénye nélkül, csupán példaképpen említhetők BUDAY (1993), FARAGÓ (1990/a, 1990/b, 1991/a, 1991/b, 1993/a, 1993/b, 1993/c, 1994), FARAGÓ & JÁNOSKA (1994), JÁNOSKA (1991, 1992, 1993), KISS (1992), MOTZ (1990), NÉMETH (1994) publikációi. A madártani kutatások 1989 óta váltak intenzívebbé, amióta folyamatosan feljegyzésre kerültek a terület erdősávjainak költőállományai, valamint az egyéb élőhelyeken előforduló madárfajok is. A területen folyó, elsősorban a mezei környezetben előforduló vadfajok kutatását célzó vizsgálatok is számos adattal járultak hozzá a fajlista összeállításához. Elég talán példaként említeni az Országos Túzok- ill. Fogolyvédelmi Programokat, melyek intenzitása és hatékonysága számos eredményt sorakoztatott fel az elmúlt időszakban.

2. A kutatási terület rövid jellemzése Kutatásainkat az egykori Lajta-Hansági Állami Tangazdaság II. Mosonszolnoki Kerületében végeztük. A kutatási terület nagysága 3077 ha. A gazdálkodási egységként működő kerület nevét adó, annak határában elhelyezkedő település földrajzi koordinátái a következők: 47° 51' N, 17° 12' E. A terület intenzív agrárkörnyezet, ahol a természetes vegetáció teljesen hiányzik. A mezőgazdasági termelés keretében elsősorban kalászosokat, lucernát, kukoricát és repcét termesztenek. Az átlagos táblanagyság 52 ha (FARAGÓ, 1990/b). A terület földrajzilag a Mosoni-sík déli peremén, a Hanság-medencével érintkezően terül el, a Duna fiatal hordalékkúpján fekszik. A területre a csernozjom talajok a jellemzők. Klimatikus viszonyaira általánosságban említhető, hogy az uralkodó klímahatás kontinentális, csekély atlantikus és mediterrán befolyással. Hidrológiai viszonyaira a vízszegénység jellemző, vízfolyással a terület nem rendelkezik. Nyílt vízfelület mindössze két helyen található: az egyik a terület belsejében az öntözőfürt vízkivételi helyéül szolgáló talajvízből táplálkozó tó, a másik a terület határában elhelyezkedő kavicsbányató, melyet jelenleg horgászvízként hasznosítanak.

3. Anyag és módszer A már említett kutatások során szerzett megfigyelések adattárolását a Vadgazdálkodási Tanszéken vezetett számítógépes adatbank segítségével naprakészen végezzük, onnan a megfigyelési adatok bármikor lekérdezhetők. Mivel az adatok nagy része a költési és a nyári időszakból származik, e periódus tekintetében adataink teljesnek tekinthetők. Az év további részéből származó adatok egyes esetekben nem tekinthetők teljesnek, bár a megfigyelések gyakorisága ezekben az időszakokban is jelentős, különösen az Országos Fogolyvédelmi Program beindulása, 1992 óta. Jelen fajlista a rendelkezésre álló adatok rendszerezésével készült, KEVE (1984) nevezéktana alapján, attól csak az ismert, azóta beállt változások (ezüstsirály, kormos és szürke varjú rendszertani helye) átvezetésével tértünk el. Az alfajt feltüntettük minden olyan esetben, ahol a közvetlen meghatározás lehetséges volt, illetve állatföldrajzi okokból más alfaj előfordulása nem várható. A bizonytalan alfaji hovatartozást kérdőjellel jelöltük. Az alfajokra nem tagozódó fajoknál (monotipikus fajok) nem alkalmaztunk jelölést. A megfigyelt fajokról egy-két mondatos jellemzést is adunk, költési-megfigyelési gyakoriság és egyedszám tekintetében.

-3-

4. A megfigyelt fajok jegyzéke ordo:CICONIIFORMES GÓLYAALAKÚAK SCHREITVÖGEL familia:ARDEIDAE GÉMFÉLÉK REIHER 1. Ardea cinerea Szürkegém Graureiher -Ardea c. cinerea Elsősorban a kavicsbánytavakon, lucernatáblákon, valamint a szervestrágya-depóniákon figyelhető meg néhány példányban. Einige Exemplare konnten vorwiegend an Kiesgrubenteichen, auf Luzernefeldern sowie auf Dungdeponien beobachtet werden. familia:CICONIIDAE GÓLYAFÉLÉK STÖRCHE 2. Ciconia ciconia Fehér gólya Weißstorch -Ciconia c. ciconia Szántásokon, lucernaföldeken figyelhetők meg kisebb-nagyobb csapatai. Legnagyobb csapata 1989. júliusában fordult elő, mely 52 egyedből állt. Ugyanazen évben érdekes költési kísérletét találtuk egy megszüntetett erdősáv kifordított tuskóin 1-1,5 m-es magasságban. Kleinere bis größere Gruppen konnten auf bestellten Äckern und Luzernefeldern beobachtet werden. Die größte Gruppe erschien im Juli 1989 und bestand aus 52 Exemplaren. In demselben Jahr fand man einen Interessanten Brutversuch auf umgedrehten Baumstümpfen eines abgeholzten Waldstreifens in 1-1,5 m Höhe. 3. Ciconia nigra Fekete gólya Egyetlen megfigyelési adata 1990. április 3-áról származik. Der einzige Beobachtungsnachweis stammt vom 3. April 1990.

Schwarzstorch

ordo:ANSERIFORMES LÚDALAKÚAK ENTENVÖGEL familia:ANATIDAE RÉCEFÉLÉK ENTENVÖGEL 4. Cygnus olor Bütykös hattyú Höckerschwan Átrepülő példányait figyeltük meg 1990. decemberében, ez eddigi egyetlen adata. Im Dezember 1990 beobachtete man einige Exemplare beim Überflug; dies sind bisher die einzigen Angaben. 5. Anser anser Nyári lúd Graugans -Anser a. anser -Anser a. rubrirostris Már a nyár végén megjelennek első csapatai, az őszi-téli időszakban, helyenként több ezres példányszámban lepi el a vetéseket, kukoricatarlókat. Bereits am Ende des Sommers treten die ersten Trupps auf; in der Herbst-Winter-Saison halten sie sich lokal in Schwärmen zu mehreren Tausend auf Aussaaten und Maisstoppelfeldern auf. 6. Anser albifrons Nagy lilik -Anser a. albifrons Kisebb csapatokban jelenik meg az őszi-téli időszakban. Tritt in kleinen Trupps während der Herbst-Winter-Saison auf.

Bläßgans

7. Anser fabalis Vetési lúd Saatgans -Anser f. rossicus -Anser f. rossicus x fabalis Októbertől jelennek meg első csapatai a vetéseken, tarlókon. Időnként tömeges. A három lúdfajnak a területen való mozgalmairól beszámol DICK & GRÜLL (1990) is. Von Oktober an erscheinen die ersten Trupps auf Aussaaten und Stoppelfeldern; zeitweise massenhaft. Die Bewegungen der drei Gänsearten des Gebietes beschrieben auch DICK & GRÜLL (1990). 8. Tadorna tadorna Bütykös ásólúd Brandgans Egyetlen megfigyelési adata 1990. november 24-éről származik, amikor vetési lúd és nyári lúd őszi gabona-vetésen táplálkozó csapatában figyeltünk meg egy példányt. Der einzige Beobachtungsnachweis stammt vom 24. November 1990, wo wir in einem auf Getreidesaat Nahrung suchenden Trupp aus Saat- und Graugänsen ein Exemplar beobachteten.

-4-

9. Anas platyrhynchos Tőkés réce Stockente -Anas p. platyrhynchos Átrepülő csapatai gyakorta megfigyelhetők. Előfordulhat, hogy egyes esetekben fészkelt is a trágyadepóniákon. Überfliegende Trupps sind häufig zu beobachten. In Einzelfällen können auch Bruten auf der Dungdeponie vorgekommen sein. ordo:FALCONIFORMES SÓLYOMALAKÚAK GREIFVÖGEL familia:ACCIPITRIDAE VÁGÓMADÁR-FÉLÉK HABICHTARTIGE 10. Milvus migrans Barna kánya Schwarzmilan -Milvus m. migrans Ritka vendég faj a területen: csupán 1990. és 1994. nyarán figyeltünk meg egy-egy, lucernaföldön vadászó példányt. Seltene Gastart im Gebiet. Lediglich in den Sommern 1990 und 1994 beobachteten wir mehrmals einzelne über dem Luzernefeld jagende Exemplare. 11. Accipiter gentilis Héja Habicht -Accipiter g. gentilis Időnként feltűnő faj a területen, költését nem találtuk. Az utóbbi időben gyakoribbá váló megfigyelések alapján arra következtetünk, hogy a Project területének közelében egy pár megtelepedett. Zeitweilig im Gebiet auftauchende Art, eine Brut fand man nicht. Die in letzter Zeit häufiger auftretenden Beobachtungen beruhen nach unseren Folgerungen darauf, daß sich ein Paar in der Umgebung des Projekt-Gebietes niedergelassen hat. 12. Accipiter nisus Karvaly Sperber -Accipiter n. nisus Az év minden szakában megfigyelhető. Költése elképzelhető a telepített erdeifenyvesekben. Zu allen Jahreszeiten zu beobachten. Brut ist in aufgeforsteten Kieferbeständen vorstellbar. 13. Buteo buteo Egerészölyv -Buteo b. buteo Gyakori fészkelő faj az erdősávokban, állománya 4-10 pár között változik. Häufige Brutart in den Waldstreifen; der Bestand schwankt zwischen 4 und 10 Paaren.

Mäusebussard

14. Buteo lagopus -Buteo l. lagopus Rendszeresen megjelenő téli vendég. Regelmäßig erscheinender Wintergast.

Rauhfußbussard

Gatyás ölyv

15. Aquila heliaca Parlagi sas Kaiseradler -Aquila h. heliaca Egyetlen megfigyelési adata 1994. június 8-áról származik, amikor egy immatur példányt figyeltünk meg. Der einzige Beobachtungsnachweis stammt vom 8. Juni 1994, als wir ein immatures Exemplar beobachteten. 16. Haliaëtus albicilla Réti sas Seeadler -Haliaëtus a. albicilla Nyaranta megfigyelhető egy-egy, általában immatur példány. Vereinzelte, in Allgemeinen immature Exemplare können jeden Sommer beobachtet werden. 17. Circus cyaneus Kékes rétihéja -Circus c. cyaneus Néhány példányban megfigyelhető téli vendég. In einigen Exemplaren zu beobachtender Wintergast.

Kornweihe

18. Circus pygargus Hamvas rétihéja Nyári időszakban rendszeresen megfigyelhető néhány példány. Während des Sommers regelmäßig in einigen Exemplaren zu beobachten.

Wiesenweihe

19. Circus aeruginosus Barna rétihéja Rohrweihe -Circus ae. aeruginosus Nyári időszakban rendszeresen megfigyelhető, gyakori faj. Egyes példányai áttelelnek. Költése is lehetséges a gabonatáblákban. Während der Sommerzeit regelmäßig zu beobachtende, häufige Art. Einzelne Exemplare überwintern. Auch Brut in den Getreideschlägen wäre möglich.

-5-

familia:FALCONIDAE SÓLYOMFÉLÉK 20. Falco cherrug Kerecsensólyom -?? 1990. július 4-én és 1994. június 8-án figyeltünk meg egy-egy példányt. Am 4. Juli 1990. und am 8. Juni 1994. beobachteten wir je ein Exemplar.

FALKEN Würgfalke

21. Falco subbuteo Kabasólyom Baumfalke -Falco s. subbuteo Néhány megfigyelés után 1994-ben sikerült először költését bizonyítani a Project területén, amikor két pár költött az erdősávokban. Nach einigen Beobachtungen gelang es 1994 erstmals Bruten im Projekt-Gebiet nachzuweisen, wo zwei Paare in den Waldstreifen brüteten. 22. Falco columbarius Kis sólyom -Falco c. aesalon Jelenlétét néhány téli megfigyelés bizonyítja. Einige Winterbeobachtungen weisen das Vorkommen nach.

Merlin

23. Falco vespertinus Kék vércse -Falco v. vespertinus Rendszeres, 4-6 párban költő faj a területen. Regelmäßig in 4-6 Paaren im Gebiet brütende Art.

Rotfußfalke

24. Falco tinnunculus Vörös vércse Turmfalke -Falco t. tinnunculus A Project leggyakoribb fészkelő ragadozómadár-faja. Állománya 8-15 pár volt az egyes években az erdősávokban. Am häufigsten brütende Greifvogelart des Projekts. Jedes Jahr gibt es einen Bestand von 8-15 Paaren in den Waldstreifen. ordo:GALLIFORMES TYÚKALAKÚAK HÜHNERVÖGEL familia:PHASIANIDAE FÁCÁNFÉLÉK GLATTFUSSHÜHNER 25. Perdix perdix Fogoly Rebhuhn -Perdix p. perdix A Project területén az utóbbi időben jelentősen emelkedett az állománya az Országos Fogolyvédelmi Program keretében végrehajtott élőhely-javító intézkedések következtében. 1993-as törzsállománya 84 sikeresen, 22 sikertelenül költő párból, valamint 19 párnélküli egyedből, összesen 227 példányból állott (FARAGÓ, 1994). Im Projekt-Gebiet ist der Bestand in den letzten Jahren infolge der im Rahmen des Landes-Rebhuhnschutz-Programmes durchgeführten Biotoppflegemaßnahmen deutlich angestiegen. Der 1993er Stammbestand setzte sich aus 84 erfolgreichen und 22 erfolglosen Brutpaaren sowie 19 unverpaarten Individuen zusammen, insgesamt 227 Exemplare (FARAGÓ, 1994). 26. Coturnix coturnix Fürj Wachtel -Coturnix c. coturnix A parlagterületek arányának növekedésével gyakrabban hallható-látható madarunk, állománya növekvőben van. Mit dem Anwachsen des Brachlandteils ist diese Art häufiger hörbar bzw. sichtbar; der Bestand ist am Anwachsen. 27. Phasianus colchicus Fácán Fasan -?? A fogolyhoz hasonlóan növekedik az állománya. 1993-as tavaszi törzsállománya 263 példányból állott (BUDAY, 1993). Ähnlich wie beim Rebhuhn wächst der Bestand. Im Frühjahr 1993 betrug der Stammbestand 263 Exemplare (BUDAY, 1993).

-6-

ordo:GRUIFORMES DARUALAKÚAK KRANICHVÖGEL familia:OTIDIDAE TÚZOKFÉLÉK TRAPPEN 28. Otis tarda Túzok Großtrappe -Otis t. tarda A FARAGÓ (1990/a) által a KHK-01 -es populációba sorolt állomány él a területen. Állománya 1994-ben 5 kakasból és 12 tyúkból állt. Sajnos az intenzív agrártevékenység következtében évente (jó esetben!) csak egy-két felnevelt csibével lehet számolni. Gyakori, hogy az éves szaporulat teljesen hiányzik. Nach FARAGÓ (1990/a) lebt ein zur Population KHK-01 gezählter Bestand im Gebiet. 1994 betrug der Bestand 5 Hähne und 12 Hennen. Leider können infolge der intensiven Agrartätigkeit jährlich nur ein bis zwei (günstigenfalls !) aufgewachsene Küken gezählt werden. Häufig fehlt der jährliche Nachwuchs völlig. ordo:CHARADRIIFORMES LILEALAKÚAK WATTVÖGEL familia:CHARADRIIDAE LILEFÉLÉK REGENPFEIFER 29. Vanellus vanellus Bíbic Kiebitz Az öntözött lucernaföldeken időnként nagy tömegben jelenik meg, de fészkel is a területen, szervestrágya-depóniákon. Tritt zeitweilig in großen Mengen auf den bewässerten Luzernefeldern auf, brütet aber auch auf den Dungdeponien im Gebiet. 30. Charadrius dubius Kis lile Flußregenpfeifer -Charadrius d. curonicus Rendszeres, kisszámú vendég a trágyadepóniákon, valamint a bányatavakon. In geringer Zahl regelmäßiger Gast auf den Dungdeponien sowie den Kiesgrubenteichen. familia:SCOLOPACIDAE SZALONKAFÉLÉK SCHNEPFEN 31.Numenius arquata Nagy póling Großer Brachvogel -Numenius a. arquata Rendszeresen megjelenik a tarlókon, szántásokon a Fertő és a Seewinkel irányából. Aus Richtung Neusiedler See und Seewinkel kommend erscheint er regelmäßig auf Stoppelfeldern und Äckern. 32. Tringa stagnatilis Tavi cankó Teichwasserläufer Egyetlen megfigyelési adata 1989. június-júliusáról származik, amikor több héten át tartózkodott a területen. Der einzige Beobachtungsnachweis stammt von Juni/Juli 1989; der Vogel hielt sich über mehrere Wochen im Gebiet auf. 33. Tringa hypoleucos Billegető cankó Több ízben megfigyeltük a terület határán található kavicsbányatónál. Mehrmals an den Kiesgrubenteichen an der Gebietsgrenze beobachtet.

Flußuferläufer

34. Philomachus pugnax Pajzsos cankó Tavaszi vonulásán minden évben megfigyelhető, időnként nagy számban. Auf dem Frühjahrszug jedes Jahr zu beobachten, zeitweise in großer Zahl.

Kampfläufer

familia:LARIDAE SIRÁLYFÉLÉK MÖWEN 35. Larus canus Viharsirály Sturmmöwe -Larus c. canus Kisszámú tagja a tarlókon, vetéseken, szántásokon megjelenő sirálycsapatoknak. Mit wenigen Exemplaren in Möwenschwärmen auf Stoppelfeldern, Aussaaten und Äckern auftretend. 36. Larus cachinnans Sárgalábú sirály Weißkopfmöwe -?? A sirálycsapatokban főként immatur példányok fordulnak elő, esetenként nagyobb számban is. In Möwenschwärmen kommen vorwiegend immature Exemplare vor, gelegentlich auch in größerer Zahl. 37.Larus ridibundus Dankasirály Lachmöwe A sirálycsapatok leggyakoribb faja, nem ritkán több százas egyedszámban is. Häufigste Art in den Möwenschwärmen, nicht selten auch in Individuenzahlen von mehreren Hundert. 38.Larus minutus Kis sirály Igen ritka vendég, főleg őszi vonuláson. Sehr seltener Gast; hauptsächlich auf dem Herbstzug.

Zwergmöwe

-7-

39. Sterna hirundo Küszvágó csér -Sterna h. hirundo A kavicsbányatavon minden évben rendszeresen megfigyelhető. An den Kiesgrubenteichen in jedem Jahr regelmäßig zu beobachten.

Flußseeschwalbe

ordo:COLUMBIFORMES GALAMBALAKÚAK familia:COLUMBIDAE GALAMBFÉLÉK 40. Columba oenas Kék galamb -Columba oe. oenas Egyetlen megfigyelési adata 1990. április 3-áról származik. Der einzige Beobachtungsnachweis stammt vom 3. April 1990.

TAUBEN TAUBEN Hohltaube

41. Columba palumbus Örvös galamb -Columba p. palumbus Az erdősávok gyakori fészkelő faja, bár állománya erősen ingadozó. Häufige Brutvogelart in den Walstreifen, wenngleich der Bestand stark schwankt.

Ringeltaube

42. Streptopelia turtur Vadgerle -Streptopelia t. turtur Gyakori, egyes években domináns fészkelő az erdősávokban. Häufiger, in manchen Jahren dominierender Brutvogel in den Walstreifen.

Turteltaube

43. Streptopelia decaocto Balkáni gerle -Streptopelia d. decaocto Kizárólag a településeken fészkel, az erdősávokban nem fordul elő. Brütet ausschließlich in den Siedlungen und kommt in den Waldstreifen nicht vor.

Türkentaube

ordo:CUCULIFORMES KAKUKKALAKÚAK familia:CUCULIDAE KAKUKKFÉLÉK 44. Cuculus canorus Kakukk -Cuculus c. canorus Néhány példány minden költési szezonban megfigyelhető. Einige Exemplare können in jeder Brutsaison beobachtet werden.

KUCKUCKE KUCKUCKE Kuckuck

ordo:STRIGIFORMES BAGOLYALAKÚAK EULEN familia:TYTONIDAE GYÖNGYBAGOLYFÉLÉK SCHLEIEREULEN 45. Tyto alba Gyöngybagoly Schleiereule Tyto a. guttata Irénmajorban, ahol kutatóházunk is található, évek óta megfigyelhető egy példány. Táplálék-összetételét is vizsgáltuk (JÁNOSKA, in press). In Irénmajor, wo sich die Forschungsstation befindet, kann seit Jahren ein Exemplare beobachtet werden. Die Nahrungszusammensetzung wird untersucht (JÁNOSKA, in press). familia:STRIGIDAE BAGOLYFÉLÉK EULEN 46. Athene noctua Kuvik Steinkauz -Athene n. noctua Irénmajori kutatóházunk tetőzetében 1989-óta biztosan költ egy pár. Sajnos több esetben is elütöttek kirepült fiatalokat a ház előtti kavicsos úton. Így került kézre egy Ausztriában gyűrűzött adult példány is 1992-ben. Im Dachbereich unserer Forschungsstation in Irénmajor brütet seit 1989 mit Sicherheit ein Paar. Leider wurden in mehreren Fällen ausgeflogene Jungvögel auf der Schotterstraße vor dem Haus überfahren. Auf diese Weise wurde auch ein 1992 in Österreich beringtes Exemplar aufgefunden. 47. Strix aluco Macskabagoly Waldkauz -Strix a. aluco Egyetlen alkalommal figyeltünk meg egy példányt 1990. július 14-én egy akácos erdőfoltban. Bei einer einzigen Gelegenheit beobachten wir ein Exemplar am 14. Juli 1990. in einer Robiniengruppe. 48. Asio otus Erdei fülesbagoly Waldohreule -Asio o. otus 1989-ben még biztosan nem volt költő faj az erdősávokban, azóta azonban minden évben előfordult, 6-12 pár között változott az állománya. 1989 noch keine gesicherte Brutvogelart in den Walstreifen, kam sie seither dort in jedem Jahr vor; der Bestand schwankt zwischen 6-10 Paaren.

-8-

49. Asio flammeus Réti fülesbagoly Sumpfohreule -Asio f. flammeus Az 1991-92-es télen több alkalommal megfigyeltük telelő csapatait. 1992 júliusában három tojásos fészekalján ülve találtunk egy tojót tavaszi árpa-táblában. Im Winter 1991/92 beobachtete man mehrmals Wintergesellschaften. Im Juli 1992. wurde ein Weibchen auf einem Gelege mit drei Eiern sitzend in einem Gerstenschlag gefunden. ordo:APODIFORMES SARLÓSFECSKE-ALAKÚAK familia:APODIDAE SARLÓSFECSKE-FÉLÉK 50. Apus apus Sarlósfecske -Apus a. apus Viharok, heves záporok előtt nagy csapatai jelennek meg. Vor Stürmen und heftigen Regenfällen treten große Schwärme auf.

SEGLER SEGLER Mauersegler

ordo:CORACIIFORMES SZALAKÓTA-ALAKÚAK RACKENVÖGEL familia:MEROPIDAE GYURGYALAGFÉLÉK SPINTE 51. Merops apiaster Gyurgyalag Bienenfresser -Merops a. apiaster 1990-ben még költött 10 pár a terület határában található homokbányában, azóta csak vonuláson fordult elő. 1990 brüteten noch 10 Paare in der Sandgrube an der Gebietsgrenze, seitdem kam er nur noch auf dem Zug vor. familia:UPUPIDAE BANKAFÉLÉK 52.Upupa epops Búbosbanka -Upupa e. epops Ritka, néhány párban előforduló fészkelő faj. Seltene, in einigen Paaren vorkommende Brutvogelart.

WIEDEHOPFE Wiedehopf

ordo:PICIFORMES HARKÁLYALAKÚAK familia:PICIDAE HARKÁLYFÉLÉK 53. Picus viridis Zöld küllő -Picus v. viridis Igen ritka, egyes években hiányzó fészkelő faj. Sehr seltene, in einigen Jahren fehlende Brutvogelart.

SPECHTVÖGEL SPECHTE Grünspecht

54. Dryocopos martius Fekete harkály -Dryocopos m. martius 1990-ben jelent meg először, azóta állománya 2-3 párban stabilizálódott. Trat erstmals 1990 auf, seitdem hat sich der Bestand bei 2-3 Paaren stabilisiert.

Schwarzspecht

55. Dendrocopos maior Nagy fakopáncs -Dendrocopos m. pinetorum A leggyakoribb harkályfaj a területen, állománya 6-8 pár. Häufigste Spechtart im Gebiet; Bestand von 6-8 Paaren.

Buntspecht

56. Dendrocopos syriacus Balkáni fakopáncs -Dendrocopos s. balcanicus Jelenlétét csupán néhány megfigyelés bizonyítja. Die Anwesenheit ist lediglich durch einige Beobachtungen belegt.

Blutspecht

57. Dendrocopos minor Kis fakopáncs -Dendrocopos m. hortorum Téli időszakban fordul elő, vegyes cinkecsapatok tagjaként. Kommt während des Winters in gemischten Meisenschwärmen vor.

Kleinspecht

ordo:PASSERIFORMES VERÉBALAKÚAK familia:ALAUDIDAE PACSIRTAFÉLÉK 58. Galerida cristata Búbos pacsirta -Galerida c. cristata Települések környékén, utak mentén többfelé előfordul. In der Umgebung von Siedlungen, mehrfach entlang von Wegen vorkommend.

SPERLINGSVÖGEL LERCHEN Haubenlerche

-9-

59. Alauda arvensis Mezei pacsirta -Alauda a. arvensis Gyakori fészkelő, elsősorban lucerna-, cukorrépa- és gabona-táblákban. Häufiger Brutvogel, vor allem in Luzerne-, Zuckerrübe- und Getreideschlägen.

Feldlerche

familia:HIRUNDINIDAE FECSKEFÉLÉK 60. Hirundo rustica Füsti fecske -Hirundo r. rustica Az állattartás megszűntével Irénmajorban fokozatosan csökken az állománya. Mit Einstellung der Tierhaltung in Irénmajor nimmt der Bestand verstärkt ab.

SCHWALBEN Rauchschwalbe

61. Delichon urbica -Delichon u. urbica A településeken gyakori fészkelő faj. Häufige Brutvogelart in den Siedlungen.

Mehlschwalbe

Molnárfecske

62. Riparia riparia Parti fecske Uferschwalbe -Riparia r. riparia 1989-ben költött a gyurgyalagnál említett homokbányában 9 pár, azóta nem fordult elő. In der im Zusammenhang mit dem Bienenfresser erwähnten Sandgrube brüteten 1989. 9 Paare, seitdem kam sie nicht mehr vor. familia:ORIOLIDAE SÁRGARIGÓFÉLÉK 63. Oriolus oriolus Sárgarigó -Oriolus o. oriolus Gyakori, évente mintegy 30 párban költő faj. Häufige, jährlich mit ca. 30 Paaren brütende Art.

PIROLE Pirol

familia:CORVIDAE VARJÚFÉLÉK 64. Corvus corone Szürkevarjú -Corvus c.corone Kormos varjú Néhány téli megfigyelés bizonyítja jelenlétét. Einige Winterbeobachtungen belegen das Vorkommen.

KRÄHEN Aaskrähe Rabenkrähe

-Corvus c. cornix Dolmányos varjú Fészkelő, néhány párban előforduló faj. In einigen Paaren vorkommende Brutvogelart.

Nebelkrähe

65. Corvus frugilegus Vetési varjú -Corvus f. frugilegus Télen nagy csapatokban fordul elő. Während des Winters in großen Schwärmen vorkommend.

Saatkrähe

66. Coloeus monedula -?? Ritka vendég a területen. Seltener Gast im Gebiet.

Dohle

Csóka

67. Pica pica Szarka Elster -Pica p. pica Néhány párban fészkel a területen. A szürkevarjúval együtt fontos kisszámú jelenléte, mivel fészkeiket a ragadozómadarak használják. Einige Paare brüten im Gebiet. Zusammen mit der Rabenkrähe ein wichtiges Vorkommen, da ihre Nester von Greifvögeln genutzt werden können. 68. Garrulus glandarius Szajkó -Garrulus g. glandarius Ritkán fordul elő, őszi vonuláson kisebb csapatai is megjelennek. Kommt selten vor; auf dem Herbstzug treten kleinere Gruppen auf.

Eichelhäher

familia:PARIDAE CINEGEFÉLÉK 69. Parus maior Széncinege -Parus m. maior Ritka, csupán néhány párban előforduló fészkelő faj. Seltene, lediglich in wenigen Paaren vorkommende Brutvogelart.

MEISEN Kohlmeise

- 10 -

70. Parus caeruleus -Parus c. caeruleus Igen ritkán fordul elő. Kommt sehr selten vor.

Kék cinege

Blaumeise

71. Aegithalos caudatus Őszapó -Aegithalos c. caudatus Ritkán, főleg télen fordul elő kóborlóként. Selten, vorwiegend umherstreifend im Winter.

Schwanzmeise

familia:TROGLODYTIDAE 72. Troglodytes troglodytes -Troglodytes t. troglodytes Téli kóborlóként többször előfordult. Kam öfter im Winter umherstreifend vor.

ZAUNKÖNIGE Zaunkönig

ÖKÖRSZEMFÉLÉK Ökörszem

familia:TURDIDAE RIGÓFÉLÉK DROSSELN 73. Turdus pilaris Fenyőrigó Wacholderdrossel Telente nagy csapatokban fordul elő, elsősorban ezüstfás helyeken. Kommt den Winter über in großen Schwärmen vor, überwiegend auf mit Ölweiden bestandenen Stellen. 74. Turdus philomelos Énekes rigó Singdrossel -Turdus ph. philomelos Főleg tavaszi vonuláson gyakori, költésre azonban csupán egy-két pár marad vissza. Vor allem auf dem Frühjahrszug häufig, zur Brut bleiben jedoch lediglich ein bis zwei Paare zurück. 75. Turdus torquatus Örvös rigó -?? Egyetlen megfigyelési adata 1993. április 12-éről származik. Der einzige Beobachtungsnachweis stammt vom 12. April 1993.

Ringdrossel

76. Turdus merula Fekete rigó -Turdus m. merula Vonuláson gyakori, költőállománya 10 pár alatti. Auf dem Zug häufig; Brutbestand unter 10 Paar.

Amsel

77. Oenanthe oenanthe -Oenanthe oe. oenanthe Fészkelő-állománya néhány párból áll. Brutbestand beträgt wenige Paare.

Steinschmätzer

Hantmadár

78. Saxicola torquata Cigány csuk -Saxicola t. rubicola Földutak, árokpartok, mezsgyék mellett gyakori fészkelő. Brütet häufig entlang von Feldwegen, Grabesrändern und Rainen.

Schwarzkelchen

79. Saxicola rubetra Rozsdás csuk Az előző fajnál sokkal ritkábban fordul elő. Sehr viel seltener als die zuvor genannte Art.

Braunkelchen

80. Phoenicurus phoenicurus Kerti rozsdafarkú -Phoenicurus ph. phoenicurus Tavaszi vonuláson figyeltünk meg néhány példányt. Auf dem Frühjahrszug beobachteten wir einige Exemplare.

Gartenrotschwanz

81. Phoenicurus ochruros Házi rozsdafarkú -Phoenicurus o. gibraltariensis Lakott területeken és környékükön gyakran megfigyelhető. Häufig in besiedelten Gebieten und deren Umgebung zu beobachten.

Hausrotschwanz

82. Luscinia megarhynchos Fülemüle -Luscinia m. megarhynchos Sűrű aljnövényzetű erdősávokban emelkedő számban fészkel. Brütet in steigender Zahl in Gehölzstreifen mit dichtem Unterbewuchs.

Nachtigall

83. Erithacus rubecula Vörösbegy Rotkelchen -Erithacus r. rubecula Tavaszi vonuláson igen nagy számban jelenik meg, de költésre nem használja az erdősávokat. Tritt während des Frühjahrszuges in sehr großer Zahl auf, nutzt aber zur Brut die Gehölzstreifen nicht.

- 11 -

familia:SYLVIIDAE POSZÁTAFÉLÉK GRASMÜCKEN 84. Acrocephalus arundinaceus Nádirigó Drosselrohrsänger -Acrocephalus a. arundinaceus A terület szélén elterülő kavicsbányató nádasában költ egy-két pár. Ein bis zwei Paare brüten im Röhricht des an der Gebietsgrenze gelegenen Kiesgrubenteiches. 85. Hippolais icterina Kerti geze Évente két-három pár fészkelése regisztrálható. Zwei bis drei Brutpaare können jährlich registriert werden.

Gelbspötter

86. Sylvia atricapilla Barátkaposzáta -Sylvia a. atricapilla Sűrű aljnövényzetű erdősávokban viszonylag gyakori fészkelő. Brütet verhältnismäßig häufig in Gehölzstreifen, mit dichtem Unterbewuchs.

Mönchgrasmücke

87. Sylvia nisoria Karvalyposzáta -Sylvia n. nisoria Néhány pár fészkel minden évben az erdősávokban. Einige Paare brüten jedes Jahr in den Gehölzstreifen.

Sperbergrasmücke

88. Sylvia borin Kerti poszáta -Sylvia b. borin Igen ritkán fészkel, egyes években teljesen hiányzik. Brütet sehr selten, fehlt in einigen Jahren völlig.

Gartengrasmücke

89. Sylvia communis Mezei poszáta -Sylvia c. communis Évente három-négy pár fészkelése bizonyítható. Jährlich ist die Brut von drei bis vier Paaren beweisbar.

Dorngrasmücke

90. Sylvia curruca -Sylvia c. curruca Igen ritkán fészkel. Brütet sehr selten.

Kis poszáta

Klappergrasmücke

91. Phylloscopus collybita -Phylloscopus c. collybita Ritka fészkelő. Seltener Brutvogel.

Csilp-csalp füzike

Zilpzalp

familia:MUSCICAPIDAE 92. Muscicapa striata -Muscicapa s. striata 1992-ben figyeltünk meg egy példányt. 1992 wurde ein Exemplar beobachtet.

LÉGYKAPÓFÉLÉK Szürke légykapó

FLIEGENSCHNÄPPER Grauschnäpper

familia:MOTACILLIDAE BILLEGETŐFÉLÉK 93. Anthus campestris Parlagi pityer -Anthus c. campestris Nyaranta többször került megfigyelésre egy-egy példány. Im Sommer gelang mehrfach die Beobachtung einiger Exemplare.

STELZEN Brachpieper

94. Anthus trivialis Erdei pityer Baumpieper -Anthus t. trivialis A terület egyik leggyakoribb fészkelője. A számára alkalmas kiritkult erdősávokban sávonként 4-5 pár is megtelepedik. Einer der häufigsten Brutvögel des Gebietes. In den dafür genutzten ausgedünnten Gehölzstreifen siedeln pro Reihe 4-5 Paare. 95. Motacilla alba Barázdabillegető Bachstelze -Motacilla a. alba A vízközeli élőhelyeken előfordul. 1992-ben érdekes költését találtuk egy őzetető szénájában egy erdősávban. Kommt in wassernahen Biotopen vor. 1992 fand man einen interessanten Brutplatz im Heu einer Wildfutterraufe in einem Gehölzstreifen. 96. Motacilla cinerea Hegyi billegető -Motacilla c. cinerea Tavaszi vonuláson figyeltük meg 1990-ben az eddigi egyetlen példányt. Auf dem Frühjahrszug beobachtete man 1990 das bisher einzige Exemplar.

- 12 -

Gebirgsstelze

97. Motacilla flava Sárga billegető -Motacilla f. flava -Motacilla f. feldegg Tavaszi vonuláson figyeltük meg mindkét alfajt. Beide Unterarten wurden auf dem Frühjahrszug beobachtet.

Schafstelze

familia:BOMBYCILLIDAE CSONTTOLLÚFÉLÉK 98. Bombycilla garrulus Csonttollú -Bombycilla g. garrulus 1990-91. telén figyeltük meg több alkalommal kisebb csapatait. Im Winter 1990/91 beobachtete man bei mehreren Gelegenheiten kleinere Schwärme.

SEIDENSCHWÄNZE Seidenschwanz

familia:LANIIDAE GÉBICSFÉLÉK 99. Lanius excubitor Nagy őrgébics -Lanius e. excubitor Kis számú, de rendszeres őszi-téli vendég. In geringer Zahl, aber regelmäßiger Gast im Herbst und Winter.

WÜRGER Raubwürger

100. Lanius minor Kis őrgébics 1989-óta emelkedik az állománya, jelenleg mintegy 25 pár körül stabilizálódott. Seit 1989 steigt der Bestand, derzeit hat er sich bei ca. 25 Paaren stabilisiert.

Schwarzstirnwürger

101. Lanius collurio Tövisszúró gébics Neuntöter -Lanius c. collurio Az erdősávok leggyakoribb fészkelő faja, állománya minden évben meghaladta a 100 párt. Häufigste Brutart der Gehölzstreifen, der Bestand übersteigt jedes Jahr 100 Paare. familia:STURNIDAE SEREGÉLYFÉLÉK STARE 102. Sturnus vulgaris Seregély Star -Sturnus v. vulgaris Kisszámú, rendszeres fészkelő. Nagyobb arányú megtelepedését a számára megfelelő odúk hiánya okozza. Nyár végétől nagy csapatai jelennek meg. In kleiner Zahl regelmäßiger Brutvogel. Das Fehlen von geeigneten Höhlen verhindert eine Ansiedlung in größerem Maßstab. Vom Ende des Sommers an treten große Schwärme auf. familia:PASSERIDAE VERÉBFÉLÉK 103. Passer domesticus Házi veréb -Passer d. domesticus Csak a településeken fészkel, az erdősávokból hiányzik. Brütet nur in den Siedlungen, fehlt in den Gehölzstreifen.

SPERLINGE Haussperling

104. Passer montanus Mezei veréb Feldsperling -Passer m. montanus Gyakori, egyes években domináns faj az erdősávokban. A kihelyezett 50 db "B" típusú odút szinte kizárólag e faj foglalta el. Häufige, in einigen Jahren dominierende Art in den Gehölzstreifen. Die ausgesetzten 50 Höhlen vom „B“-Typ wurden fast ausschließlich von dieser Art besetzt. familia:FRINGILLIDAE PITYFÉLÉK 105. Coccothraustes coccothraustes Meggyvágó -Coccothraustes c. coccothraustes Inkább csak kóborlóként került elő a területen. Erscheint vorwiegend umherstreifend im Gebiet.

FINKEN Kernbeißer

106. Carduelis chloris -Carduelis ch. chloris Viszonylag gyakori faj. Verhältnismäßig häufige Art.

Zöldike

Grünling

107. Carduelis carduelis -Carduelis c. carduelis Ruderális területeken gyakran előfordul. Kommt häufig auf Ruderalflächen vor.

Tengelic

Stieglitz

- 13 -

108. Carduelis spinus Ritka kóborló. Seltener Vagabund.

Csíz

Erlenzeisig

109. Carduelis cannabina Kenderike -Carduelis c. cannabina Ruderális területeken fordul elő, időnként nagy számban. Auf Ruderalflächen vorkommend, zeitweise in großer Zahl.

Bluthänfling

110. Serinus serinus Viszonylag ritka. Verhältnismäßig selten.

Girlitz

Csicsörke

111. Pyrrhula pyrrhula Süvöltő -Pyrrhula p. pyrrhula 1991. telén figyeltük meg egy 6 példányból álló csapatát. Im Winter 1991 wurde ein aus 6 Exemplaren bestehender Schwarm beobachtet.

Gimpel

112. Fringilla coelebs Erdei pinty -Fringilla c. coelebs Az erdősávok kiritkulásával állománya fokozatosan csökken. Mit Auslichtung der Gehölzstreifen nimmt auch der Bestand stark ab.

Buchfink

113. Emberiza citrinella Citromsármány Goldammer -Emberiza c. citrinella Erdősávokban sem ritka, de árokpartokon, utak mellett is többfelé fészkel. In den Gehölzstreifen nicht selten, brütet aber öfter auch an Grabesrändern und entlang von Wegen. 114. Emberiza calandra Sordély Grauammer -Emberiza c. calandra Tavasszal nagy számban jelenik meg, de fészkelésre kevés marad. Erdősávokban ritka. Tritt im Frühjahr in großer Zahl auf, zur Brut bleiben jedoch nur wenige. In den Gehölzstreifen selten. Lezárva (abgeschlossen): 1994. december 31. 5. Összefoglalás A több mint tíz éve folyó vizsgálatok során összegyűjtött adatok rendszerezése lehetővé tette egy teljes madártani fajlista összeállítását a LAJTA-Project vizsgálati területéről. Mindezidáig 114 faj jelenlétét tudtuk bizonyítani a mintegy 3077 ha-os, intenzív agrártevékenység befolyásolta területről. A cikk célja annak bemutatása, hogy egy ilyen, teljesen ember által létrehozott élettérben is előfordulnak olyan fajok, melyek természetvédelmi szempontok szerint is kiemelkedő jelentőségűek. Elég csak példaként a kék vércse és a kis őrgébics egyik legnyugatibb magyarországi költő-populációját, valamint olyan ritka fészkelőket, mint a réti fülesbagoly, vagy a túzok, említeni. Tavaszi és őszi vonulás idején is számos ritka, vagy egyébként a területen nem költő faj fordul elő. A vizsgálatok továbbvitele bizonyosan további fajok megkerülését fogja eredményezni a

területen. 6. Irodalomjegyzék-Literaturverzeichnis BUDAY P. (1993): A Lajta-Hansági Állami Tangazdaság fácángazdálkodásának vizsgálata és tovább–fejlesztésének lehetőségei. Diplomaterv. Sopron pp.139. DICK, G. & GRÜLL, A. (1990): Ergebnisse eines mehrtägigen Zählprogrammes zur Erfassung der Nahrungsgebiete durchziehender Gänse im Neusiedler See-Gebiet. BFB-Bericht, 72. p.:39-50. FARAGÓ S. (1990a): Túzok (Otis tarda)-populációk számítógépes törzskönyvi nyilvántartása Magyarországon. A Magyar Madártani Egyesület II. Tud. Ülése Szeged. p.:236-241. FARAGÓ S. (1990b): Vizsgálatok a szárnyasvad állati eredetű táplálékbázisáról mezőgazdasági környezetben Magyarországon II. Mosonszolnok (Kisalföld). Erd. és Faip. Tud. Közl. 1989.2. p.:193-308. FARAGÓ S. (1991a): Über eine Untersuchung im Nachbargebiet: das Lajta Projekt. BFB-Bericht, 77. p.:77-84. FARAGÓ S. (1991b): Wildbiologische Untersuchungen und Jagd im Seewinkel. Arbeitsbericht. kézirat Sopron pp:48. FARAGÓ S .(1993a): Természetes vadpopulációk fenntartásának lehetőségei agrárkörnyezetben, különös tekintettel a fogoly (Perdix perdix) megőrzésére Lajta-project 1992. Kutatási jelentés.

- 14 -

FARAGÓ S. (1993b): Development of great bustard populations in Hungary in the period 1981-1990. Folia Zoologica, 42(3). p.:221-236. FARAGÓ S. (1993c): Mezőgazdasági módszerekkel folytatott élőhelyjavítás a Lajta Projectben, mint a fogoly állománydenzitás növelésének egyik módja. Vadgazdálkodási és Szigetközi Halgazdálkodási Konferencia előadásai. Mosonmagyaróvár p.:45-57. FARAGÓ S. (1994) : Természetes vadpopulációk fenntartásának lehetőségei agrárkörnyezetben, különös tekintettel a fogoly (Perdix perdix) megőrzésére Lajta-Project 1993. Kutatási jelentés. FARAGÓ S.-JÁNOSKA F. (1994): Védett madárfajok megőrzésének lehetőségei agrárkörnyezetben. I. Kelet-magyarországi Vad-és Halgazdálkodási, Természetvédelmi Konferencia Előadásai. Debrecen p.:258-262. JÁNOSKA F. (1991): Madárállomány-vizsgálatok a "Lajta-Project" területén. Diplomaterv pp:77. JÁNOSKA F. (1992): Madárállomány-vizsgálatok a "Lajta-Project" kutatási területén. Erd. és Faip. Tud. Közl. 1991.1.p.:207219. JÁNOSKA F. (1993): Vogelzönologische Untersuchungen in den Windschutzstreifen im Lajta Project-Gebiet. BFB-Bericht, 79. Illmitz p.:117-125. JÁNOSKA F. (in press): Bagolyköpet-vizsgálatok eredményei a Hanság és a Mosoni-sík térségéből. Szélkiáltó. KEVE A. (1984): Magyarország madarainak névjegyzéke. Akadémiai kiadó Budapest pp:100. KISS G.L. (1992): Gyomállományok, mint a vad növényi eredetű táplálékának vizsgálata a Lajta-Project területén. Diplomaterv. Sopron pp.204. MOTZ A. (1990): A Lajta-Hansági Állami Tangazdaság mezei őzállományának vizsgálata. Diplomaterv. Sopron pp.103. NÉMETH CS. (1994): Kisemlős-vizsgálatok a Lajta-Project erdősávrendszerében. Szélkiáltó, 8. p.:10-11.

Zusammenfassung Verzeichnis der im Untersuchungsgebiet des Lajta-Projekts aufgetretenen Vogelarten Die Systematisierung der im Verlauf von mehr als zehn aufeinanderfolgenden Jahren gesammelten Daten ermöglichte die Zusammenstellung einer vollständigen ornithologischen Artenliste für das Untersuchungsgebiet des LAJTA-Projekts. Auf dem ca. 3077 ha großen und von intensiver Agrartätigkeit geprägten Gebiet konnte man die Anwesenheit all dieser 114 Arten belegen. Ziel des Artikels ist, zu zeigen, das auch in solch einem - komplett vom Menschen geformten - Lebensraum Arten vorkommen, die aus Sicht des Naturschutzes von herausragender Bedeutung sind. Als Beispiele sollen nur die westlichsten ungarischen Brutpopulationen des Rotfußfalken und des Schwarzstirnwürgers herausgehoben werden, sowie so seltene Brutvogelarten, wie die Sumpfohreule und die Großtrappe. Auch während des Frühjahrs- und Herbstzuges kommen hier zahlreiche seltene oder sonst im Gebiet nicht brütende Arten vor. Die Weiterführung der Untersuchung wird sicher ergeben, daß sich noch weitere Arten im Gebiet befinden.

Dr. Faragó Sándor-Jánoska Ferenc, Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási Tanszék Sopron, Bajcsy-Zs. u. 4. 9400.

- 15 -

Vörösbegy (Erithacus rubecula) populációk vonulásdinamikai vizsgálata Sopron környékén 1993 és 1994 őszén Sopron mellett működő gyűrűzőtáborunkban 1904 vörösbegyet (Erithacus rubecula) jelöltünk meg és vettük fel biometriai adataikat. A vonulás során rövid távolságra repülő, parciálisan vonuló vörösbegy repülési stratégiája szakaszos jellegű. Az egyes vonulási hullámok madarai két éjszakás repülés után megfelelő pihenőterületen tíz napos táplálkozással válnak alkalmassá a továbbrepülésre. A faj vonulásdinamikája szoros kapcsolatot mutat a vonulás során érintett területek makroszinoptikus időjárási helyzetével. Az eltérő földrajzi területtel jellemezhető populációk egyedei az időjárás által meghatározott ritmusban, térben és időben nagy különbséget mutatva érik el telelőterületüket, a Földközi-tenger partvidékét. A vonulási útvonalak, a zsírfelhalmozó és pihenőhelyek meghatározása előfeltétele a hatékony védelmi tevékenységnek. 1. Bevezetés A madárvonulás az állatvilág egyik legérdekesebb jelensége. E téma már régen felkeltette az ornitológusok figyelmét és munkájuk eredményeként ma már egyre többet tudunk a vonuló fajok útirányáról, telelőterületéről. Napjainkra a kutatás az egyre csökkenő európai madárpopulációk fennmaradása szempontjából létkérdéssé vált, hiszen a hatékony védelmet nemcsak a költőhelyen, hanem a sok veszélyt rejtő vonulási út során és a telelőhelyen is biztosítani kell. A Palearktikumban évente mintegy 3,3 milliárd énekesmadár indul téli szállásra (MOREAU, 1972), amely nagyon jelentős biomasszaáramlást jelent a mérsékelt és a trópusi területek között, nagy szerepet játszva az érintett ökológiai rendszerek energiaforgalmában. Hogyan birkóznak meg ezek a madarak a környezet által állított akadályokkal...-milyen vonulási stratégiát alkalmaznak...milyen tényezők befolyásolják döntően vonulásukat...-milyen biometriai jellemzőkkel vonulnak át egyes területeken? Ezen kérdések megválaszolása jelenti a madárvonulás-kutatás következő lépcsőfokát, melyhez munkánkkal szeretnénk hozzájárulni. 2. A kutatási terület jellemzése, a fajválasztás indoklása A vizsgált terület Soprontól ÉK-i irányban 3 km-re a Szárhalmi erdő mellett az ún. Nemeskúti Forrás-nál található. Erdőgazdálkodási szempontból a Soproni dombvidék erdőgazdasági táj Sopron-Fertőrákosi mészdombok tájrészletében található, melynek éghajlati jellemzői a következők (DANSZKY, 1963): - átlagos csapadékmennyiség - tenyészidőszaki átlagos csapadékmennyiség - évi középhőmérséklet - januári középhőmérséklet - júliusi középhőmérséklet

668 mm 416 mm 9,5 Co - 10,0 Co -l,5 Co - -1,0 Co 19,5 Co - 20,0 Co

A terület dombvidék jellegű, uralkodó geológiai képződménye a tengeri üledékként lerakódott lajtamészkő. A tájrészlet határán - a szárhalmi erdőtömb Sopron város felé eső szélén - húzódik É-D irányban az a mintegy 200 m hosszú bokorsor, amely minden ősszel több ezer vonuló énekesmadárnak nyújt pihenő és táplákozóterületet. (1. ábra). A bokorsorban előforduló, így az itt tartózkodó madaraknak pihenőhelyet és táplálékot biztosító cserjefajok az alábbiak: - kökény (Prunus spinosa) - fekete bodza (Sambucus nigra) - vörösgyűrű som (Cornus sanquinea) - csíkos kecskerágó (Evonymus europea)

60% 20% 15% 5%

A madarak táplálkozása és a búvóhely szempontjából jelentős még a bokorsort szegélyező gyalogbodza (Sambucus ebulus) is. A fenti kedvező tulajdonságoknak köszönhetően a területre szeptember-október hónapban koncentrálódó madártömeg jelentős részét a vörösbegy egyedei alkotják, lehetőséget biztosítva a faj vonulásdinamikájának vizsgálatára.

- 16 -

É út Szárhalmi nádas

erdő

kertek

rét

út bokorsor háló 1.ábra – Szárhalom, Nemeskút 3. A vörösbegy elterjedése és életmódja A vörösbegy Európában általánosan elterjedt. Fészkelőterülete keleten Nyugat-Szibériáig, délen Észak-Afrika partvidékéig terjed. Hazánkban a gazdag aljnövényzetű erdők lakója, elvétve kertekben, illetve parkokban is költ. Évente legalább két alkalommal április-májusban és június-júliusban költ. Fészkét talajmélyedésben, gyökerek alatt, farakás között építi, néha elfoglalja a mesterséges fészekodút is. Tojásainak száma 6-7, a második költéskor gyakran 5. A kotlási idő 13-14 nap, a fiatalok 12-15 nap múlva hagyják el a fészket. Tápláléka a költési időszakban szinte kizárólag állati eredetű, elsősorban pókokból, hernyókból, egyenesszárnyúakból, illetve bogarakból áll. Ez az összetétel azonban az őszi vonulás idején alapvetően megváltozik. A madarak szívesen fogyasztják ilyenkor a korábban már említett cserjék terméseit. Vonulási időszaka tavasszal, - március második és április első felére - ősszel szeptember végére és október elejére esik.A magyar állomány a gyűrűzések adatai szerint ősszel dél-délnyugat felé vonul telelni a Földközi-tenger partvidékére (SCHMIDT, 1984). 4. Vizsgálati módszer A madárvonulás kutatásának módszerei közül két alapvető típust kell kiemelnünk (LÖVEI, 1982). Az első hagyományos módszer a gyűrűzés, ahol - a madarakat egyedileg azonosítva - jelölés-visszafogás kísérlettel nyerhetünk adatokat a faj, illetve a populáció egyes egyedeinek viselkedéséről. A módszer hátránya a nagyon kicsi visszakerülési százalék, és az a tény, hogy a jelölés a madár pusztulásánál elveszik. A másik típus alapvetően a populációs szemlélet, a statisztikai módszerek és az ökológia térhódításával hozható összefüggésbe. Egy kézbe került madár külső morfológiai bélyegei alapján magán viseli a populációjára jellemző sajátosságokat. Ennél a közvetett módszernél mindig valamilyen populációs jellemzőt vizsgálunk, az egyes megfigyelések mindig egy statisztikai sokaság elemeit adják és a következtetéseket ebből az elemsokaságból vonjuk le. Vizsgálataink során a két módszert együtt alkalmaztuk, mivel együtt pontosabb, részletesebb és jobban értelmezhető képet adnak a madárvonulás biológiájáról. A morfológiai vizsgálatoknál célszerű olyan méreteket keresni, melyeket a kutatandó jelenség közvetlenül befolyásol. A korábbi kutatások a szárnyalak regisztrálását és az energetikai vizsgálatokat helyezték előtérbe. A befogott és meggyűrűzött madarakról ezért a következő adatokat vettük fel:

- 17 -

- szárny- és farokhossz (mm) - szárnyformula - hármadik kézevező hossza (mm) - kéz- és karevezők különbsége (mm) - az első kézevező és a leghosszabb kézfedőtoll különbsége (mm) - az első kézevező és a szárnycsúcs közti távolság (szárnyindex mm) - becsült kondíció (zsírkategória) - testtömeg (g) A madárvonulás szempontjából kiemelkedik a szárnymorfológiai jellemzők vizsgálata: a szárny hosszúsága, de főként alakja adaptív jelleg a vonuló madaraknál (KIPP, 1958; STEGMAN, 1962; HOLYNSKI, 1965; SCOTT, 1962). Ismert, hogy egyes fajok vonuló, illetve helyben maradó populációi között szárnyhosszban és szárnyalakban határozott különbségek vannak. A vonulók szárnya hosszabb és hegyesebb. A különbség a vonulás során megtett távolsággal arányosan növekszik. (KIPP, 1958). A jelenséget STEGMAN (1961) a jégkorszak növényzetére és így a madárvilágra gyakorolt hatásával magyarázza. Az eljegesedés következtében a vonulási távolság rövidebbé, majd az interglaciális szakaszban hosszabbá vált, s ez a tény hatott a vonuló madarak szárnyalakjára. A 60-as években terjesztették ki az elmélet érvényességét populációkra is. (SCOTT, 1962; HOLYNSKI, 1965). A kedvező energiatakarékos repülést lehetővé tevő szárnyforma azért kulcsfontosságú a populációk életében, mert a korlátozott mennyiségű, zsír formájában felhalmozódott energia minél gazdaságosabb felhasználása a vonulók számára gyakran élet-halál kérdése. A madárvonulás energetikai megalapozását PENNYCUICK (1969) dolgozta ki. Az élettani és energetikai vizsgálatok során legtöbbet a testsúly - becsült kondíció elemzésekkel és a vonulási aktivitással foglalkoztak (BIBBY & GREEN, 1981). Ezen eredmények segítségével a vonulás tényleges folyamatáról alkothatunk képet magunknak, és kiegészítve a szárnymorfológiai vizsgálatokkal, a vonulók potenciális eredetét és úticélját is meghatározhatjuk. Vizsgálódásunk tárgyát képezte még az időjárás, mint madárvonulást befolyásoló tényező. A légkör - mivel a vonulás közegét adja - jelentős pozitív, illetve negatív tényezővel segítheti, vagy hátráltathatja vonuló madarainkat útjuk során. Ezért elemzése igen fontos akkor, ha minél átfogóbb és teljesebb ismeretet akarunk szerezni a madárvonulás menetéről. Vizsgálatainkat 1993-ban és 1994-ben végeztük. A szükséges adatok felvételének céljából gyűrűzőtábort működtettünk a területen 1993. szeptember 17-től szeptember 25-ig és október 6-tól október 15-ig, valamint 1994. szeptember 16-tól október 19-ig. A madarak befogására függönyhálókat használtunk, melyekkel hét helyen sikerült a bokorsort keresztirányban átfogni (1. ábra). A hálók lyukbősége 15x15 és 18x18 mm volt, összfelületük 357 m2. A táborok ideje alatt 1993-ban 1869 , 1994ben 3130 madarat gyűrűztünk meg. Ezek közül 1993-ban 598 példány, 1994-ben 1306 példány volt vörösbegy. A gyűrűsen fogott (ún. visszafogott) vörösbegyek száma 74, illetve 269 volt. A biometriai adatok felvételénél a Lengyelországban kidolgozott módszert vettük alapul (BUSSE, 1974), mely az európai országok munkáját koordináló EURING (Európai Madárgyűrűzési Szövetség) egységes rendszere. Ebbe a munkába kapcsolódott be a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Actio Hungarica táborláncolata is, szintén ezzel a mérési módszerrel dolgozva: a) a szárnyhosszat csukott szárnyon a testtel párhuzamosan az ún. maximális feszítés módszerével mérjük (SVENSSON, 1992). b) kvantitatív szárnyforma: a szárnycsúcstól a rövidebb kézevezők hegyéig mért távolságok adatait foglalja magába /mm/. A 2-tól 8-ig valamennyi kézevezőt figyelembe vesszük (WILLIAMSON, 1974). BUSSE (1964) a szárny alakjának fontos mutatószámát definiálta:

szárnycsúcs hegyességi index: L =

100⋅ ( Σp + Σd ) szárnyhossz

ahol a - Σ p a szárnycsúcs és a proximális /a szárnycsúcstól a test felé eső irány/ kézevezők csúcsai közötti távolságok /mm/ összege - Σ d a szárnycsúcs és a distalis /a szárnycsúcstól a szárny éle felé eső irány / kézevezők csúcsai közötti távolságok /mm/ összege A szárnyhosszal való leosztás a nemek közötti méretbeli különbséget tünteti el az indexből.

- 18 -

c) A testtömeget 50 g méréshatárú Pesola mérleggel határoztuk meg 0,1 g-os pontossággal. d) A madarak kondícióját becsléssel, egy 6 kategóriájú (0-5) skálán adjuk meg (SZENTENDREY, LÖVEI & KÁLLAY, 1976). A módszer elve: az énekesmadár alsó testén – a tollakat szétfújva – a vékony bőrön át láthatóvá válnak a belső szervek. Ezek és a bőr közt halmozódik fel az energiatartalékként szolgáló zsír, amely mennyiségétől függően különböző mértékben fedi a belső szerveket. Pl. 0. kategória: a belső szervek jól láthatóak, zsírfelhalmozás nincs; 5. kategória: a belső szervek nem láthatók, a zsírréteg domború vonulata egy síkban van a mellizommal. 5. Vizsgálati eredmények 5.1. A vonulás dinamikája A terepen felvett adatok feldolgozását az ún. vonulási görbék szerkesztésével kezdtük. A madárvonulás makroszkopikusan normálgörbével írható le, de a különböző populációk áthaladása egy adott területen vonulási hullámokra szabdalja a görbét (LÖVEI, 1979). A vizsgált időszakot napokra bontva ábrázoltuk a fajra vonatkozó napi fogást az összes fogott vörösbegy százalékában (2.ábra).

A görbén háromnaponkénti csúszóátlagokat is ábrázoltunk, ahol az adott naphoz rendelt mennyiség az előző, a vonatkozó, valamint a következő napi fogási példányszámoknak számtani átlagát jelenti.A háromnapos csúszóátlagok alkalmazása azért célszerű, mert így "tompíthatók" az adott napon - elsősorban időjárásból adódó - madármozgást, ill. madárfogást akadályozó tényezők (erős szél, nagy meleg, eső, zúzmara). Az így elkészített görbék alapján vonulási hullámokat különíthetünk el, melyeket vizsgálatunk alapegységeként, hipotetikus populációként fogadhatunk el. 1993-ban kettő, 1994-ben négy vonulási hullámot különítettünk el a vizsgálati időszakok alatt. Sajnos 1993. szeptember 25. és október 6. között a mintavétel szünetelt, mely nem teszi lehetővé ezen időszakok vonulásának azonosítását. Ha a fogott madarak százalékos megoszlását az idő függvényében Gauss-papíron is ábrázoljuk, akkor a normálgörbét leíró egyenlet egyenest ad. Az egyenesben mutatkozó esetleges törések külön vonuló, eltérő populációkat választanak el (Lövei, 1979). Ezt a görbét a folyamatos mintavétel szükségessége miatt csak az 1994-es évre készítettük el (3.ábra). A fogott madarak 50 %-ához tartozó időpont adja a vizsgált időszakok vonulásának átlagos csúcsidejét (október 4.). 15 % és 85 % között szóródik a vonulók legnagyobb része (szeptember 23. – október 15.). A 4. ábrából jól látszik, hogy 1994-ben négy populáció vonulási hulláma érzékelhető, melyek határai megegyeznek a 3. ábráról leolvasottakkal. I. hullám II. hullám III. hullám IV. hullám

09.17. - 09.23. 09.24. - 10.04. 10.05.- 10.14. 10.15. - 10.17.

- 19 -

X. IX. 20 25 30 5 10 15 20

3.ábra – A vörösbegy vonulása Sopronnál (1994). A fogott madarak kumulatív %-os megoszlása az idő függvényében Gauss papíron. A vonulás csúcsideje október 4., szórása 11 nap.

% 98 Ábrázoljuk a vizsgált időszak alatt gyűrűzött és gyűrűsen vissza is fogott vörösbegyek tartózkodási idejét a vizsgált időszak függvényében (4. ábra). Az ábrán egy szakasz egy madarat jelképez, amelyet a szakasz kezdetéhez tartozó napon gyűrűztünk meg, és a szakasz végéhez tartozó napon a területen újra megfogtunk.

2s=22nap 90 70

Azt, hogy az egyes madarak a szakasz által átfogott időszakban valóban a területen tartózkodtak, bizonyítják a szakaszon belüli többszörös visszafogások.

50 30

1993-ban a kisebb számú gyűrűzés-visszafogás és a kihagyott időszak miatt, az ábráról levont következtetéseket csak bizonyos kikötésekkel fogadhatjuk el. Láthatjuk, hogy a szeptember 25. előtt gyűrűzött madarak a hónap végére elvonultak. Október elején az első hullám madaraiból egy sem került kézre, viszont az átfedés mértékéről, illetve a váltás időpontjáról nincs információnk.

10

2

I.

II.

III.

IV.

Megbízhatóbb következtetéseket vonhatunk le az 1994-es adatokból. Itt is élesen elkülönül egy szeptember végi és egy október eleji vonulási hullám, de a nagyszámú adat és a folyamatos gyűrűzés miatt pontosabb megállapítások is tehetők. Az egyes madárcsoportok megérkezésének és elvonulásának időpontját tudjuk meghatározni az ábra alapján. Eszerint négy külön vonuló csoport jelentkezett a vizsgált időszakban. A váltások napjai körülbelül megegyeznek a korábban megállapítottakkal.

- 20 -

A fenti ábrák vizsgálatából véglegesen elkülönített vonulási hullámok a következők:

I. hullám II. hullám III. hullám IV. hullám

1993 09.17. - 09.25. 10.06 - 10.15. -

1994 09.18. - 09.26. 09.27. - 10.04. 10.05. - 10.14. 10.15. - 10.17.

Az eddigiekből kitűnik, hogy az 1993-ban jelentkező vonulási hullámok 1994-ben hasonló időszakban jelentkeztek, vagyis lehetővé válik az összehasonlításuk. Az 1994-es összefüggő adatsor alapján a vonulás folyamatára is következtethetünk . A következőkben az egyes populációk azonosítását és valószínűsíthető eredetének meghatározását végezzük el. 5.2. A biometriai jellemzők változása A korábbiakban már utaltunk arra, hogy az egyes madarak magukon viselik költőpopulációik morfológiai bélyegeit. A szárnyformulából számított szárnyhegyességi L-index segítségével következtethetünk az egyes madarak populációinak elterjedési területére. Egy északról származó hegyes szárnyú madár kézevezőinek szárnycsúcstól mért távolságai nagyobbak, mint egy délebbi, kerekebb szárnyú madárnál. (5. ábra). Ebből következőleg nagyobb L-indexű madár északabbi populációt jelez.

- 21 -

A következőkben az egyes vonulási hullámokat hasonlítjuk össze az L-index alapján. Kiválasztottuk mindkét évben az egyes vonulási hullámok csúcsi részéhez tartozó napokat (2-2 nap) és a továbbiakban ezekkel dolgoztunk. Igy kizártuk az egyes hullámok közti átmeneti napok egyedeinek keveredését, amellyel homogénebb, az adott hullámot jobban reprezentáló mintákat nyertünk. Csak fiatal madarak adataival számoltunk, mivel az öreg madarak szárnya hegyesebb (ALATALO, GUSTAFSON & LUNDBERG 1983). Minden hullámhoz meghatároztuk az L-index átlagokat és kétoldali t-próbával megvizsgáltuk, hogy az egyes vonulási hullámok L-index átlagai közt szignifikáns különbség van-e (szignifikancia szint : p < 0,05). Mivel az 1994. év I. és II. hulláma között, valamint a III. és IV. hullám között nem mutatkozott szignifikáns különbség, ezeket összevonva kezeltük. Az eredményeket az 1.táblázat foglalja össze. vonulási hullámok 1993. I. 1993. II. 1994. I.-II. 1994. III.-IV.

n 67 130 208 337

L-index

X

SD

szárnyhossz (mm) SD

zsírmentes alaptesttömeg (g) SD

43.16 41.71 43.17 44.65

3.30 3.68 4.25 3.91

72.15 71.97 71.88 72.18

15.3 14.8 14.7 15.1

X

1.81 1.82 2.29 1.74

X

0.77 1.02 0.82 0.78

1. táblázat – A vonulási hullámok biometriai jellemzői A táblázat adatait elemezve láthatjuk, hogy 1993. szeptember végi hullámában egy, az októberi hullámhoz képest hegyesebb szárnyú, északabbról érkezett madárcsoport vonult át a területen, míg 1994-ben a magasabb L-indexű vörösbegyeket októberben fogtuk. LÖVEI (1977) barátposzáta (Sylvia atricapilla) őszi vonuló populációin végzett vizsgálatai alapján megállapította, hogy a vonulás az északabbi madarak megjelenésével kezdődik, amit szabályosan követnek a délebbi populációk. Ilyen összefüggést a vizsgált időszakok alatt, a két évet összehasonlítva nem találtunk a vörösbegy esetében. Ez megerősíti SEBESTYÉN (1982) Kisoroszi adatokon alapuló megállapítását, mely szerint az őszi vonuló vörösbegyek szárnyhegyesség változása és az idő között nincs lineáris korreláció. A mediterránumtól Észak-Európa felé haladva a vörösbegyek biometriai adatai, illetve testtömege növekvő tendenciát mutat (BROOKS, 1992). Hogy a szárnyhegyesség alapján megállapítottakat megerősítsük - mely szerint nagyobb L-indexű madár északabbi populációt képvisel - össze kell hasonlítanunk az egyes vonulási hullámok madarainak zsírmentes alaptesttömegét és szárnyhosszúságát (1. táblázat). Mindkét évben a főként hegyesebb szárnyú, északabbi területekről származó madarakkal jellemezhető vonulási hullámokhoz tartozó zsírmentes alaptesttömegek és szárnyhosszak magasabbnak mutatkoztak, de szignifikáns különbséget nem találtunk. Sopron környékén költési időszakban végzett vörösbegy gyűrűzések adatait feldolgozva, a helyi költőpopuláció L-index átlaga 39,50 de vonulás során nem ritka az 50 feletti értékkel jellemezhető egyed sem. A 6.ábra az L-index eloszlását mutatja az egyes vonulási hullámokban. Szembetűnő a különböző indexű egyedek nagyfokú keveredése, amely a területen egyidejűleg tartózkodó kerek-, illetve hegyesszárnyú egyedek jelenlétét mutatja. A széles intervallumot átfogó eloszlás miatt az egyes hullámokat nem azonosíthatjuk egyértelműen egy adott populációval, csupán a

- 22 -

csúcsidőszakban (hullámok csúcsai) valószínűleg legnagyobb részarányban jelenlévő populáció és más, eltérő index-el jellemezhető csoportok inhomogén közösségét érthetjük alatta.

A vonulási hullámokban legnagyobb arányban jelentkező adott szárnyhegyességű madarak populációinak azonosításához ismernünk kellene az európai vörösbegy populációk földrajzi határait és biometriai jellemzőit. Ehhez Európa-szerte intenzív gyűrűző és mérőmunkára lenne szükség, nemcsak vonulási időben, hanem a költés idején is. Amíg ilyen adatok nem állnak rendelkezésre, addig az egyes hullámokat csak egymáshoz és a hazai költőállományokhoz tudjuk hasonlítani. A vörösbegy - mivel parciális és rövidtávú vonuló /a Szaharától északra telel/ - szárnymorfológiája kevésbé mutat szoros korrelációt a vonulás során megtett távolsággal. Ezzel magyarázható, hogy az egyes fajok populációinak elkülönítésére általánosan használt L-index nem alkalmazható biztonsággal vörösbegy esetén, ugyanis szignifikáns különbséget egyik esetben sem találtunk. 5.3. Energetikai vizsgálatok /testsúly és raktározott zsír elemzések/ Az európai énekesmadarak különböző zsírfelhalmozási és repülési stratégiát alkalmaznak az energiatakarékos és megfelelően gyors vonulás érdekében. A stratégia nagymértékben függ a madár által a vonulás során megtett távolságtól, a repülés sebességétől, a pihenő táplálkozóhelyek eloszlásától, a kortól és a nemtől egyaránt (BIBBY & GREEN, 1981). Vonulásuk megkezdése előtt az énekesmadarak jelentős mennyiségű (esetenként a zsírmentes alapsúly 30-40 %-nak megfelelő) raktározott tápanyagot, zsírt halmoznak fel bőrük alá a kloáka, has, mell és nyaktájékra (MOREAU & DOLP, 1970). Ez az „üzemanyag“ teszi lehetővé a nagyobb távolságok megtételét. Számos faj a vonulás előtt állati táplálékról növényire tér át, hogy abból több szénhidrátot halmozzon fel. HUSSEL ÉS LAMBART (1980) kimutatta, hogy a magas testtömeg lecsökkenése a vonulási periódus alatt a zsírtartalék fogyásának és a vízvesztésnek tudható be. Ha madaraink vonulásuk során teljesen kimerítik zsírtartalékaikat, akkor nem tudják folytatni útjukat, hanem egy arra alkalmas pihenőhelyen táplálkozva ismét elérik a vonuláshoz nélkülözhetetlen zsír formájában jelentkező magas testtömeget, és ekkor már továbbvonulhatnak (HELMS & DRURY, 1960). Mindkét év hullámaiban vizsgáltuk a becsült kondíció (zsírkategória) és a testtömeg közötti kapcsolatot (7. ábra). A két változó között minden esetben szoros kapcsolatot találtunk, mely lineáris regresszióval írható le. Ha évenként vizsgáljuk meg az egyenesek futását, akkor láthatjuk, hogy a főként hegyesebb szárnyú északabbi madarakból álló vonulási hullámokban (1993. I., 1994. III.-IV.) ugyanazon zsírkategóriákhoz tartozó testtömegátlagok nagyobbak, mint a kerekebb szárnyú, délebbi madarakkal jellemezhető csoportokban (1993. II., 1994. I.-II.), de a különbség itt sem mutatkozott szignifikánsnak.

- 23 -

Ha a két évet hasonlítjuk össze, akkor az 1994-es év egyeneseinek meredekség-csökkenését tapasztaljuk. PETTERSSON PETTERSON ÉS HASSELQUIST (1985) is hasonló csökkenést tapasztalt 1982-ben Dél-Svédországban 1981-hez képest. A csökkenés okát csak feltételezhetjük. Az idei évben a vörösbegy legfőbb őszi tápláléka a feketebodza termés nagyon gyenge volt, és megfigyeléseink szerint a madarak áttértek a feltehetően csíkos kecskerágó kevésbé tápláló termésének fogyasztására. Az átlagos testtömegnövekedés zsírkategóriánként 1993-ban 0,9 g, míg 1994-ben 0,7 g volt. PETTERSON (1985) ezt az értéket 0,85 g-ban állapította meg Dél-Svédországban végzett vizsgálatai alapján.

ÉS

HASSELQUIST

Mint ahogy a kistestű énekesmadarak zöme, a vörösbegy is éjszakai vonuló. Az éjszakai vonulás azért előnyösebb, mert ilyenkor jobb a testük hő- és vízgazdálkodása, de gazdaságosabb is, mert így a nappalok legnagyobb részét táplálkozással tölthetik, s végül az éjszakai repülés a ragadozók miatt is biztonságosabb. Szeptemberben és októberben átlagosan 10 órás éjszakai vonulási idővel számolhatunk (BRUDERER, 1971). NISBET (1963) szerint a vörösbegy vonulási repülése közben óránként testtömegének 0,9 %-val lesz könnyebb, melyet a repülési energia emészt fel. Egy éjszaka alatt a madár induló testtömegének átlagosan 10 %-át veszti el. Egy vonulásra felhízott, indulásra kész vörösbegy legalább 17 g-os testtömeggel, 4-es vagy 5-ös zsírkategóriával kel útra. Hány vonulási éjszakára elegendő zsírt halmoztak fel elindulás előtt azok a vörösbegyek, melyek 0 illetve 1 zsírkategóriával kerültek kézre? A 10 %-os éjszakánkénti testtömegcsökkenést figyelembe véve, a regressziós egyenesek alapján, két éjszakára elegendő zsírt halmoztak fel ezek a madarak. A 0-ás zsírúak 4-ként, az 1-es zsírúak 5-ként indulhattak, mivel az éjszakánkénti 10 %-os testtömegcsökkenés kb. 2 zsírkategóriát jelent. A 2-es és 3-as kategóriájú madarak még csak 1 éjszakát vonulhattak, mióta elindultak költőhelyükről, illetve előző állomáshelyükről. A 4-es vagy 5-ös zsírkategóriával kézre került vörösbegyek vonulási periódusuk kezdetén állnak. PETTERSON ÉS HASSELQUIST (1985) is hasonló eredményre jutott a vörösbegy vonulási stratégiájának vizsgálatakor. A vörösbegy elegendő zsírt halmoz fel ahhoz, hogy két éjszakát vonulhasson egymást követően, egy közbenső állomást kényszerszerűen beiktatva. Ezen az állomáson tölti a nappalt, de ekkor lényeges súlygyarapodás nem figyelhető meg. A második éjszaka után zsírtartalékait teljesen kimerítve érkezik egy ún. pihenő-táplálkozóhelyre, ahol átlagosan 10 nap alatt (PETTERSSON, 1983) éri el ismét azt a testtömeget és zsírmennyíséget, amellyel újabb két éjszakás vonulási periódust kezdhet el. 1994-ben lényegesen több visszafogott vörösbegy adatunk volt (269), mint 1993-ban (74), ezért a tartózkodási idő és a testtömegváltozás függvényét az 1994-es adatok felhasználásával készíthettük el. Az összetartozó értékpárok pontjainak elhelyezkedése alapján logaritmikus függvényt illesztettünk a ponthalmazra (8. ábra). Azt a kb. 3,5 - 4,5 g-os testtömegnövekedést, amely a 0-ás és az 5-ös kategória között a 7. ábra is mutat, a madár átlagosan 10-11 nap alatt éri el. A zsírfelhalmozódás menetére jellemző, hogy az első néhány napban kismértékű a tömegnövekedés, míg a 10., 11. nap felé közeledve a zsírfelhalmozódás intenzitása erősödik, ami igazolja LEBRETON (1968) kutatási eredményeit is. Tehát a

- 24 -

legkedvezőbb vonulási stratégiát választja az a madár, amely kb. 10 napot egy helyen tartózkodva, két vonulási éjszakára elegendő zsírt halmoz fel egyszerre.

A vörösbegy egy 10 órás vonulási éjszakán átlagos időjárási viszonyok között 35 km-t tesz meg óránként (BRUDERER, 1971). Az előzőekben meghatározott vonulási kapacitás és ezen adatok segítségével könnyen következtethetünk arra, hogy átlagosan milyen távolságból érkezhettek hozzánk a vonuló vörösbegyek. A 0-ás és 1-es zsírkategóriájú madarak a két éjszakai repülést megelőzően, kézre kerülésük előtt két nappal indultak a Soprontól átlagosan 700 km távolságra lévő északi, észak-keleti költőterületekről, illetve állomáshelyükről (Lengyelország, Belorusszia, Ukrajna). A 2-es és 3-as zsírkategóriával érkezett vörösbegyek vonulási szakaszuk felénél tartanak (egy vonulási éjszaka áll mögöttük) és előző nap még mintegy 350 km-rel északabbra, északkeletre fekvő költőterületeken, vagy pihenőhelyeken (Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna) tartózkodtak. A 4-es és 5-ös kategóriájú madarak főként a helyi populáció vonulásra kész egyedei, illetve a következő vonulási periódusuk kezdetén álló északabbi madarak csoportja. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek az értékek egyes esetekben csak becsült, minimális távolságok, mivel például egy délfinnországi vörösbegy második vonulási ciklusában ugyanolyan kondicióba kerülhet, mint egy 700 km-rel délebbről induló fajtársa. Ebben az esetben a szárnyindex elemzések vezethetnek eredményre a származási hely pontos meghatározásánál. A vörösbegy vonulásának repülési stratégiáját jól jellemzi az egy vonuló éjszakára jutó (350 km) pihenéssel, illetve táplálkozással eltöltött napok száma. Az előző adatok alapján 5,0-5,5 napot kapunk, amely meglehetősen lassú ütemű vonulásra utal (PETTERSON & HASSELQUIST, 1985) visszafogási adatokat feldolgozva 5 napot állapított meg. Ez azzal magyarázható, hogy a vörösbegy zsírfelhalmozási folyamata igen lassú (10 - 11 nap). Lényegesen lassúbb, mint pl. a királykáknál (Regulus sp.), ahol 3-5 nap szükséges a vonulási testtömeg regenerálásához (PETTERSSON, 1985). A 9. ábrán feltüntettük az egyes feltételezhető állomáshelyek körívét és azon napok számát, ahány nappal korábban a madár ott tartózkodott, illetve néhány nappal később előfordulhatott, az adott átlagos távolságú vonal mentén. Az ábrából kitűnik, hogy pl. egy dél-finnországi vörösbegy átlagosan 38 nap alatt éri el tunéziai telelőterületét, ha az indulás előtti 10 napos felkészülést nem számoljuk. PETTERSON ÉS HASSELQUIST (1985) 36 napot állapított meg hasonló távolság megtételénél. Egy Sopron mellett fészkelő madár 2 nap alatt is eljuthat olaszországi telelőterületére, szintén nem számolva az indulás előtti 10 nappal. A jelentős különbség a több szakaszos vonulási stratégiával magyarázható. A példa azért is érdekes, mert az énekesmadarak vonulására jellemző a "leap-frog" jelleg, vagyis a legészakibb fészkelők vonulnak legdélebbre.

- 25 -

9.ábra – A vörösbegy vonulásának szakaszai és a külföldi megkerülések 5.4. A vonulási irányultság

1987 óta végzünk madárgyűrűzést a területen, melynek köszönhetően hét meggyűrűzött vörösbegy került kézre külföldön. Sajnos biometriai felvételük nem történt meg, de így is konkrét adatokat szolgáltatnak arról, hogy honnan, ill. hova vonulnak ősszel a Sopron mellett megpihenő vörösbegyek. Útjukat a 9. ábra szemlélteti. Az ábrán feltüntettük az eddigi külföldi vonatkozású magyar megkerüléseket is. Magyarországra ősszel északi, északkeleti irányból érkeznek vörösbegyek és déli, délnyugati irányba vonulnak tovább a Földközi-tenger mellékére telelni. A HURING adatbank alapján eddig 29 Magyarországon gyűrűzött vörösbegy került újra kézre külföldön, a telelőterületeken. Az elmozdulási irányokból számolt átlagos irányultság 230o (DNY). 1994-ben az ún. orientációs kalitka - vizsgálataink (SANDBERG, PETTERSSON & PERSSON, 1991) alapján kapott átlagos irányultság 190o (D-DNY) volt, mely 23 vörösbegy adataira épül. Az eltérés a telihold erős fényéből adódó zavaró hatással magyarázható. A keleti, délkeleti, déli orientációjú madarak minden esetben derült teliholdas éjszakán az esti órákban keleten felkelő és nyugaton lenyugvó holdat követték orientációs kalitkájukban mindaddig, amíg vonulási intenzitásuk erős volt (napnyugtától éjfélig). Újhold és borult égbolt esetén a külföldön visszafogott vörösbegyek vonulási irányának megfelelő orientációs irányt mutatták a madarak (DNY). A tapasztalt eltérés csak az indulási orientációra vonatkozik, mely nem jelenti azt hogy ezek a madarak vonulásuk alatt is az eltérő vonulási utat választják, melyet a külföldi megkerülések is igazolnak. SANDBERG, PETTERSSON ÉS PERSSON (1991) szignifikáns kapcsolatot talált a kondíció és a vonulási intenzitás között. Mintánk kis elemszáma miatt összefüggést a fenti tényezők között nem állapíthattunk meg. A költöző madarak velük született vonulási- és időprogramokkal rendelkeznek, amelyek a költési helytől a téli szálláshelyig való útszakasz megtételére irányulnak. A gyűrűzési adatok szerint egyes fajok és populációik évről-évre rendszeresen, meghatározott módon és populációspecifikus irányban vonulnak, gyakran ún. "folyosókon" (repülőutak, "flyways"). 5.5. Az időjárás és a madárvonulás kapcsolata BERTHOLD (1986) kísérletei alapján bebizonyosodott, hogy a költöző madarak ún. endogén éves periodicitással rendelkeznek. Ezek a ritmusos öngerjesztő fiziológiai folyamatok öröklődnek, melyek képessé teszik a madarat arra, hogy spontán az évszaknak megfelelően viselkedjen. Ezek a ritmusok nem egyeznek meg pontosan a naptár szerinti évvel. A naptárral való pontos megegyezést mindenekelőtt a fotoperiódus biztosítja, mely “időadóként” működik. A hőmérsékletcsökkenést, a táplálékviszonyok megromlását, az élő szervezetek ősztől megnövekvő energiaszükségletét - így a madarak nyárvégi elzsírosodását, felkészülését a vonulásra - végső fokon a nappalok megrövidülése váltja ki. Mivel a nappalok rövidülése évenként adott időpontban bekövetkező, állandóan visszatérő folyamat, a vonulásra való felkészülés is ugyanabban az időszakban történik. A vonulás megindulásának tényleges időpontját azonban az időjárási

- 26 -

faktorok befolyásolják elsősorban (RICHARDSON, 1990). Ez elsősorban annak tudható be, hogy az energiatakarékos és minél gyorsabb vonulás érdekében a madarak nem hagyják figyelmen kívül a légkörben lejátszódó folyamatokat. A madárvonuláskutatásban még nyitott kérdés, hogy a környezeti tényezők az adott genetikai keretek között mennyire játszanak módosító szerepet. A rövid távolságra repülőknél és a nem kifelyezetten vonulóknál (parciális vonulók) - mint a vörösbegy - ez a befolyás nagyobb (BERTHOLD, 1986). A hőmérséklet egyik erős befolyásoló tényezője a vonulásnak. Az őszi hőmérsékletcsökkenés közvetve a vegetáció, így a táplálékbázis változásával, közvetlenül a testhőmérsékletre való hatásával jelentkezik. A szél iránya és sebessége szintén fontos tényező. A madarak többségének vonulási intenzitása gyenge hátszélnél a legnagyobb, mely a vonulás energiaszükségletét csökkenti és haladóbb repülést tesz lehetővé. Meghatározó szerepe van a csapadéknak. ALERSTAM (1978) negatív korrelációt talált a vonulási intenzitás és a csapadék között. A vonulók lehetőleg elkerülik a csapadékos területeket és időszakokat. A derült vagy gyengén felhős éjszakák kedveznek jobban a vonulásnak, mivel ilyenkor lehetővé válik a csillagok alapján való tájékozódás is. Megkerestük azt a makroszinoptikus helyzetet, ahol az előzőekben említett időjárási faktorok a madárvonulásra pozitív hatással vannak. Erős őszi vonulási intenzitásra számíthatunk egy adott területen hidegfront átvonulása után (Alerstam 1990). A hidegfront mögött rendszerint kiépül egy magasnyomású légköri képződmény (anticiklon), melynek keleti oldalán észak felöl hűvösebb, szárazabb levegő érkezik a területre. Erre az időjárási helyzetre jellemző az anticiklon centrumához közeledve egyre gyengülő északi szél (őszi vonulás esetén hátszél), hűvös, száraz levegő csapadék nélkül, gyengén felhős, vagy derült égbolt. Az őszi vonulás ebben az időjárási helyzetben és régióban a legintenzívebb (10. ábra).

A vizsgált években a vonulási hullámokat a területen átvonuló, vagy érintő hidegfrontok választották el egymástól, tehát a vonulás időbeli lefolyását (a területen tartózkodók továbbvonulásának és az északabbiak érkezésének idejét) ezek a hidegfrontok határozták meg. Milyen volt az időjárási helyzet Európában, a vizsgált évek vonulási hullámainak megérkezése előtt (11. ábra)? 1993. I. hullámának csúcsa 09.22-én jelentkezett. Az előző napokban Észak- és Kelet-Európán egy északról érkező hidegfront vonult át, míg Közép-Európában száraz, meleg és csendes volt az idő (11/a. ábra). Az októberi II. hullám előtt Közép-Európán nyugatról ciklonrendszer vonult át, míg Észak- és Kelet-Európában a leszálló légmozgások miatt eseménytelen volt az időjárás (11/b. ábra). 1994-ben az I. hullám előtt szintén nyugati áramlással ciklonok érték el Közép-Európát, míg észak-keleten anticiklon húzódott (11/c. ábra). A II. hullámot megelőző napokban hasonló helyzet jellemezte Európát (11/d. ábra).

- 27 -

A III. és IV. hullám előtt északi pályákon hideg, sarkvidéki eredetű levegő árasztotta el Kelet- és Közép- Európa légterét. Az anticiklon centruma Magyarországhoz közel helyezkedett el (11/e., f. ábra). Összehasonlítva a főként hegyesszárnyú, északabbi madarakkal jellemezhető vonulási hullámokat (1993.I., 1994.III., IV.) megelőző napok időjárási helyzetképeit, megállapíthatjuk, hogy az északról érkező és Kelet-Európán áthaladó hidegfrontok indítják el az északabbi költőterületekről származó vörösbegyek vonulását. A délebbi populációk egyedeit (1993. II., 1994. I., II.) a nyugatról érkező és Északkelet-Európát nem érintő hidegfrontok átvonulása indítja el költőterületéről. Eredményként megállapíthatjuk, hogy addig, amíg az őszi zsírfelhalmozódás megindulásának időpontja kötött, addig a tényleges vonulás elsősorban a repüléshez kedvező időjárás beköszöntével indul meg.

11/a. ábra

11/b. ábra

11/c. ábra

11/d. ábra

11/e. ábra

11/f. ábra

11. ábra – Időjárási helyzetek Európában - 28 -

6. Összefoglalás A madárvonulás az állatvilág egyik legérdekesebb jelensége. A Palearktikumból évente elinduló 3,3 milliárd énekesmadárnak azonban csak töredéke éri el telelőterületét. A vonuló madarak hatékony védelme tehát kizárólag e bonyolult folyamat megismerésével válhat valóra. Fel kell tárnunk az egyes fajok vonulási útvonalait, pihenőterületeit, táplálékbázisát, a vonulás időbeli és térbeli lefolyását. Két vonulási időszakot átfogó munkánkkal a Sopron melletti kutatási területünkön nagy számban átvonuló vörösbegy aktív védelméhez kívánunk hozzájárulni a faj vonulási szokásainak megismerésén keresztül. Vizsgálataink alapját jelentette a madarak befogás utáni gyűrűzése, valamint biometriai felvétele. A napi fogási mennyiségek az egy hónapos vizsgálati időszakban vonulási hullámokat rajzoltak ki. Az egyes hullámok madarainak szárnymorfológiai jellemzőiből következtethettünk a vonulási hullám nagyobb részét adó madártömeg költőterületének földrajzi elhelyezkedésére. A testtömegmérés és a vele párhuzamosan folyó kondícióbecslés segítségével meghatároztuk a vörösbegy vonulási stratégiáját. A gyűrűs madarak visszafogásából megismertük a faj vonulási irányát, telelőterületeit. Az időjárási helyzetek elemzésével pedig a vonulásra való felkészülést és az elindulást kiváltó tényezőket tártuk fel. Kutatásaink szerint a vörösbegy vonulását a nappalok rövidülése indukálja, az indulást azonban az áthaladó hidegfrontok váltják ki. A madár két éjszakás vonulás után megfelelő pihenőterületen tíz napos táplálkozással válik alkalmassá a továbbrepülésre. Ezzel a stratégiával az időjárás által meghatározott ritmusban éri el telelőterületét, a Földközi-tenger partvidékét. 7. Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk Dr. Csörgő Tibornak (ELTE Állatszervezettani Tanszék Bp.) munkánk szakmai irányításáért, István Imrének (EFE V. emh. Sopron) az adatok számítógépes feldolgozásában nyújtott segítségéért, Kedmenecz Józsefnek, Laczik Dénesnek, Hadarics Tibornak és Mogyorósi Sándornak (MME Soproni Helyi Csoport), valamint a gyűrűzőtáborok résztvevőinek az adatgyűjtésben nyújtott segítségükért. 8. Irodalomjegyzék-Literaturverzeichnis ALATALO, V. R., GUSTAFSSON, L. & LUNDBERG, A. (1983): Why do young passerine birds have shorter wings than older birds? ALERSTAM, T. (1978): Analysis and a theory of visible bird migration. Oikos, 30: 273-349. ALERSTAM, T. (1990): Bird migration. Cambridge. BERTHOLD, P. (1986): A Sylvia nemzetség, mint a vonulási vizsgálatok modellje. MME II. Tud. Ülés Szeged, 25-28. BIBBY, C. J. & GREEN, R. E. (1981): Autumn migration strategies of Reed and Sedge Warblers. Ornis Scandinavica, 12: 112. BROOKS, D. J. (ed.) (1992): Handbook of the Birds of Europe the Middle East and North Africa. Oxford. BRUNDERER, B. (1971): Radarbeobachtungen über den Frühlingszug im Schweizerischen Mitteland. Orn. Beob., 68: 89-158. BUSSE, P. (1974): Biometrical methods. Notatki Ornitologiczne, 15: 114-126. DANSZKY J. (szerk.) (1963): Magyarország erdőgazdasági tájainak erdőfelújítási, erdőtelepítési irányelvei és eljárásai. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. G. SEBESTYÉN M. (1982): A Dunakanyarban és a Bükkben vonuló vörösbegyek (E. rubecula) szárnyalakjának összehasonlítása az őszi és a tavaszi vonulás során. MME I. Tud. Ülés Sopron, 92-102. HELMS, C. W. & DRURY, W. H. (1960): Winter and migratory weight and fat field studies on some North American buntings. Bird-Banding, 31: 1-40. HOLYNSKI, R. (1965): Methods for the analysis of the wing shape of bird. Notatki Ornitologiczne, 6: 21-25. HUSSEL, D. J. & LAMBART, A. B. (1980): New estimates of weight loss in birds during noctural migration. Auk, 97: 547558. KIPP, F. A. (1958): Zur Geschichte des Vogelzuges auf der Grundlage der Flügelanpassungen. Vogelwarte, 19: 233-242. LEBRETON, P. (1968): La migration d automme du rougegorge Erithacus rubecula au Cal de la Golíze. Alauda, 36: 51-57. LÖVEI G. (1977): Vizsgálatok a Sylvia atricapilla és Phylloscopus collybita fajok átvonuló populációin. Doktori értekezés. Szeged. LÖVEI G. (1979): Biometriai módszerek a madárvonulás kutatásában. Állattani Közlemények, 66: 109-115. LÖVEI G. (1982): A madárvonulás vizsgálata közvetett módszerekkel. MME Tud. Ülés I. Sopron, 73-76. MOREAU, R. E. & DOLP, R. M. (1970): Fat water weights and wing-lengths of autumn migrants in transit on the north west coast of Egypt. Ibis, 112: 209-228. MOREAU, R. E. (1972): The Palearctic-African Bird Migration System. Academic Press, London. NISBET, I. S. T., DRURY, W. H. & BAIRD, J. (1963): Weight loss during migration. Bird-Banding, 34: 107-159. PENNYCUICK, C. J. (1969): The mechanics of bird migration. Ibis, 11: 525-556.

- 29 -

PETTERSSON, J. & LINDHOLM, C. (1983): The sequential passage of different Robin Erithacus rubecula populations at Ottenby. Ornis Fennica, 3: 34-36. PETTERSSON, J. & HASSELQUIST, D. (1985): Fat deposition and migration capacity of Robins Erithacus rubecula and Goldcrest Regulus regulus at Ottenby, Sweden. Ringing and Migration, 6: 66-76. RICHARDSON, W. J. (1990): Timing of bird migration in relation to weather. In: Gwinner, E. (szerk.) Bird migration. Springer-Verlag, Berlin Heidelberg. 78-101. SANDBERG, R., PETTERSSON, J., & PERSSON, K. (1991): Migratory orientation of free-flying Robins Erithacus rubecula and Pied Flycatchers Ficedula hypoleuca. Ornis Scandinavica, 22: 1-11. SCHMIDT E. (1984): Vörösbegy. In: HARASZTHY L. (szerk.): Magyarország fészkelő madarai. Natura Kiadó, Bp. 176-178. SCOTT, R. E. (1962): Wing formula variations in Dunnock populations. Bird Migration, 2: 118-120. STEGMAN, B. (1961): Rudiment disztalnovo machavovo v krile ptyic. Zool. Zsurn., 33: 635-668. STEGMAN, B. (1962): Die verkeummerte distale Handschwinge des Vogelfluegels.J. Ornithol., 103: 50-85. SVENSSON, L. (1992): Identification to European Passerines. Stockholm SZENTENDREY G., LÖVEI G. & KÁLLAY GY. (1979): Az Actio Hungarica madárgyűrűző tábor mérési módszerei. Állattani Közlemények, 66: 161-166 WILLIAMSON, K. (1974): Identification guide for ringers. British Trust for Ornithology.

Zusammenfassung Untersuchung der Zugdynamik bei Rotkehlchen (Erithacus rubecula) - Populationen in der nähe von Ödenburg Die Verfasser beringten und vermaßen im Herbst 1993 und 1994 in der nähe von Sopron 1904 Rotkehlchen. Sie versuchten auserdem die Hauptauslösefaktoren des Zugverhaltens, sowie die Zugstrategie dieser Art zu studieren. Das Ergebnis der Untersuchung kann man in den folgenden Punkten zusammenfassen: − Den Herbstzug des Rotkehlchens kann man durch Bestimmung der sog. Zugwellen gut charakterisieren. Auch die Anwendung unterschiedlicher Methoden führt zu nahezu identischen Ergebnissen bei der zeitlichen Eingrenzung der Zugwellen. Die so erhaltenen Gruppen kann man als Untersuchungs-Untereinheiten annehmen. − Die herkunftsbedingten biometrischen Charakteristika der einzelnen Wellen konnten wir zur Differenzierung der zeitlich unterschiedlich ziehenden Gruppen nehmen. Wegen der starken Vermischung von Individuen abweichender Herkunft innerhalb der Gruppen konnte man die Zugwellen nicht einer homogenen Population zuordnen. Auf Grund der Daten können wir nicht Vergleiche vornehmen bzw. Tendenzen begründen. Im Falle des Rotkehlchens fanden wir keinen linearen Zusammenhang zwischen Zeit und Herkunft. − Auf Grund der regressiven Geraden aus Fettkategorie und Körpergewichtsänderung sowie der Kurve von Aufenthaltszeit und Körpergewichtsänderung konnte man die Zugstrategie des Rotkehlchens bestimmen, wonach sich ein Verlauf ergibt, der aus einzelnen Abschnitten besteht (zwei Nächte Flug, zehn Tage Nahrungsaufnahme) und in Zeit und Ort deutliche Unterschiede zeigt. − Durch die beringten, und im Verlauf ihres Zuges erneut aufgefundenen Vögel sollen die voraussetzbaren Brut- sowie Überwinterungsgebiete und Zugrichtungen (N, NE - S, SW) der bei uns durchziehenden Populationen belegt werden. − Hauptauslöser für die Zugbewegung des Rotkehlchens ist die Veränderung der Witterung. Der Zugbeginn einzelner Populationen bzw. deren Weiterflug von einem Rastgebiet kann mit dem Durchziehen von Kaltfronten in Zusammenhang gebracht werden. Ob wir in den einzelnen Zugwellen Vögel aus nördlicheren oder südlicheren Brutgebieten fangen, hängt entscheidend davon ab, welchen Teil Mittel-, Nord- und Osteuropas die durchziehende Kaltfront berührt, die bei uns die Zugwellen im Voraus ankündigt.

Antli István - Németh Csaba Fertő-Hanság Nemzeti Park, H-9435 Sarród, Rév, Kócsagvár Tel./Fax: 99/370-919

- 30 -

Tartalomjegyzék - Inhaltsverzeichnis A LAJTA-Project kutatási területén előfordult madárfajok jegyzéke 1. Bevezetés...................................................................................................................................................... 3 2. A kutatási terület rövid jellemzése................................................................................................................ 3 3. Anyag és módszer......................................................................................................................................... 3 4. A megfigyelt fajok jegyzéke ......................................................................................................................... 4 5. Összefoglalás.............................................................................................................................................. 14 6. Irodalomjegyzék-Literaturverzeichnis ........................................................................................................ 14 Verzeichnis der im Untersuchungsgebiet des Lajta-Projekts aufgetretenen Vogelarten ...................................... 15

Vörösbegy (Erithacus rubecula) populációk vonulásdinamikai vizsgálata Sopron környékén 1. Bevezetés.................................................................................................................................................... 15 2. A kutatási terület jellemzése, a fajválasztás indoklása................................................................................ 16 3. A vörösbegy elterjedése és életmódja......................................................................................................... 17 4. Vizsgálati módszer ..................................................................................................................................... 18 5. Vizsgálati eredmények................................................................................................................................ 19 5.1. A vonulás dinamikája .............................................................................................................................. 19 5.2. A biometriai jellemzők változása ............................................................................................................ 21 5.3. Energetikai vizsgálatok /testsúly és raktározott zsír elemzések/ .............................................................. 23 5.4. A vonulás irányultsága............................................................................................................................. 27 5.5. Az időjárás és a madárvonulás kapcsolata............................................................................................... 27 6. Összefoglalás.............................................................................................................................................. 29 7. Köszönetnyilvánítás.................................................................................................................................... 30 8. Irodalomjegyzék-Literaturverzeichnis ........................................................................................................ 30 Untersuchung der Zugdynamik bei Rotkehlchen (Erithacus rubecula) - Populationen in der nähe von Ödenburg................................................................................................................................. 31

- 31 -