9. A TERMÉSZETI ISMERETEK KÉPJELEI RÉGEN ÉS MA

9.1. Közel a természethez

441

9. A TERMÉSZETI ISMERETEK KÉPJELEI RÉGEN ÉS MA

„Szellem alatt a lélek erejét értem. A lélek gondolkodik és képzeteket alkot.” Arisztotelész (i. e. 384–322) A kísérletező alkímia korszaka hozta létre a természettudományok alapjait. A természettudományok történetével az egyes szakterületek szoktak foglalkozni. Célom nem az, hogy összefoglalást adjak az ember megélhetését szolgáló eljárások történetéről. Mindössze követni szándékozom az eljárások szimbolikájának alakulását. A kísérletezéshez elengedhetetlenül szükséges az ember alkotó szelleme. Az ember szelleme az élet küzdelmeiben, az anyag felhasználásával és átalakításával járó munkálatok során állandóan tökéletesedik. Régi képzeteknek, eljárásoknak kell széthullniuk vagy átalakulniuk, hogy egy újabbnak helye lehessen. Az anyagot az ember inkább a tűz segítségével tudja megváltoztatni, akárcsak a sámánt a lélek hője emeli a szellemi világba. A régi mágikus vallási rítusokban a tűz feletti uralom a fizikai világon túlra is mutat. Mindkét szinten a tűz, illetve a belső hő mindig élményt fejez ki. A földünk különböző táján élő természeti népek hitregéiben és rítusaiban gyakran szerepel az új létrejötte, a teremtési aktus. A világ teremtésmítoszai elmondják azt, hogyan jött létre valami. A rítusokban a világ teremtése és az ember szellemének megújulása hasonlóan jelenítődik meg. Az ős-egységből való kieséssel létrejött a világ és az ember. A természet ciklikus megújulásával a teremtési aktus megismétlődik. Ez a folyamat benn az ember lelkében is állandó újraalakulást hoz létre. Az ember vágyik az ősállapot boldogságába visszatérni. Rítusaiban állandóan megismételni akarja a teremtést. Ünnepein szimbólumokat használ: fa, csónak, víz, sárkánykígyó, napkerék stb. Az ember a teremtés célja és szenvedő alanya. Neki kell visszatalálnia az ős-egy harmóniájához. A természettudományokban egyre jobban helyet kap az ember alkotó gyorsasága. Az ember teremtő erőt képvisel. Az ókor embere már úgy hitte, hogy mindazt, amit a természet hosszú időn át érlelt magában, az ember rövid idő alatt megvalósíthatja. Az alkimista nemcsak az előállítási módokat hagyományozta a mai világra. Átvettük tőle a természet átalakításába vetett hitet, a kísérletezéshez szükséges szenvedélyt. A hermetikai örökség átment a modern kornak az elméleti rendszereibe: a kibernetikába, asztrológiába, matematikába, fizikába, biológiába, az orvostudományba. Az ember hite és szenvedélye a tudományok műveléséhez nagyon is szükséges. A teljesítmény vágya ugyanakkor eltávolíthat belsőnk érzékelésétől. Ahogy az előállítási időt mind jobban lerövidítjük, veszélybe kerülhet szellemünk a lét hívságaival szemben. Az ember saját maga és a világ érdekében a teljesítménykényszertől vissza kell hogy találjon saját szellemének érzésvilágához.

9.1. KÖZEL A TERMÉSZETHEZ „Tudd, hogy lelked előbb meg kell tisztítanod a sötétségtől, és a fény kapuján átkelhetsz. Ezért úgy rejtem el a titkokat, hogy bármikor rálelj. Bár szálljon sötétség az emberre, Az útmutató fény mindig felragyog. Sötétbe rejtve, szimbólumoktól fátyolozva találod meg a kapuhoz való utat.” (Tót smaragdtáblái [24]) (1.1.–1.5. ábra) A természet megfigyelése és a környezetében talált anyagok felhasználása egyidős az emberiséggel. A Földön való megjelenése után az ember a természeti ismeretek gyarapodásával alakítja át közvetlen környezetét. A Föld ásványi anyagainak és növényeinek hasznosítása bővülő vegyi, fizikai, biológiai, asztro-

442


nómiai ismereteket igényelt. Sokrétű gyakorlati tapasztalat kellett hogy egybegyűljön a természettudományok fejlődéséhez. Az ember kultúrájának egyik fokmérője anyagi eszközeinek fejlettsége. A történeti források és a népi hagyományok, ha töredékesen is, de utalnak régi életmódunkra. A földi élet fenntartásának problémáin túl az emberben megnyilvánul az a vágy, hogy életének értelmet és célt találjon. Ezt tanúsítja az ókor bölcselete. A történetírás többet foglalkozik a régi korok művészetével, bölcseletével, népek, vezérek, írók, költők alakjával, mint az ember és környezete kapcsolatával. Kézzelfogható bizonyítékokat találni az ember életmódjával kapcsolatban nagyobb körültekintést igényel. A régi időkre utaló jelekkel foglalkozó kutatók mind arra a következtetésre jutottak, hogy az ókori ember a természet gyermekének tekintette magát. Kapcsolata a földdel és az istenekkel állandóan élő és közvetlen volt. Az ember egységben élt a természettel. Az volt az ókor felfogása, hogy minden és mindenki együvé tartozik. Úgy, ahogy a modern pszichológia tartja, mindenki kapcsolatban áll a Minden létezővel, mert nincsenek bezárt határok a test és a lét teljessége között. A háborúkat, az erőszakot éppen ennek elfeledése okozta. Mítoszaink és Bibliánk a magasabb rendű élet megjelenését isteni beavatkozásnak tulajdonítja. Rovásos történetírásunk ugyanezt nyilvánítja ki. A napjainkban inkább elfogadott fejlődéselmélet a földi élőlények egymásból való kialakulását hirdeti. Egyre több természettudós jut arra a következtetésre, hogy lényegében a két elmélet kiegészíti egymást. A fejlődés törvénye kezdetektől beletartozik a fizikai törvényekbe. A történeti korok sorában az ember fokozatosan elveszítette kapcsolatát a Földdel és az érzékfeletti világgal is. Ma jutott el oda, hogy kezd figyelni a fizikai és a szellemi világ egységére. A mai természettudomány abból a feltételezésből indul ki, hogy csak az valóságos, ami a laboratóriumban mérhető és megismételhető. Ezzel a valóságot a fizikai anyagra szűkíti le. A mai anyagelvű világban az ember szellemén gyakran az ismereteinek sokaságát értjük. A bölcsességhez nem elég a lexikális tudás. Tudósainkból többen az érzékfeletti világgal való kapcsolatuknak, beleérző képességüknek köszönhetően jöttek rá egyes törvényszerűségekre. Bohr álmában látta meg az atomok összetevői közötti kapcsolat mibenlétét, akárcsak Kopernikusz a naprendszer összetételét. Paulit szintén a beleérző intuíciója és álombeli meglátásai vezették a fizikai felfedezéseinél. A Pauli és Jung kapcsolatában gyümölcsözően egységbe került a fizikai és lélekvilág. Kepler felfedezései is a belső látáson alapultak. Newton tanulmányozta az ókori tudást a fizikai és a szellemi világ kapcsolatáról. Fényelméletében az energiáról kifejtette, hogy a fény természetének megfelelő törvényszerűség a világban mindenütt egyformán egyetemesen érvényesül. [2] A fejlődéselmélet is alapvető, egyetemes természeti törvényeken nyugszik. Több évtizeddel ezelőtt még sokan azt hitték, hogy választaniuk kell a természettudomány és a hit között. Ma már tudjuk, hogy a kettő egymással összefügg, egymást kiegészíti és együtt hat. A hit terén keressük a feleletet arra, hogy honnan jövünk, mi létünk értelme. A tudomány pedig a világban ható törvényeket kutatja, működésüket vizsgálja. A fejlődés is az egyetemes törvények következménye. Ma is nagy nehézséget jelent magával az anyaggal foglalkozni és annak sokrétű összetevőit vizsgálni. Ahogy kutatási eszközeink tökéletesednek, úgy bővülnek ismereteink a nehezen kiismerhető anyagról. Az atomok és molekulák minden titkát még ma sem tárták fel. A modern atomfizikában meglepő kísérleti eredmények születtek: az atomrészecskék előrehaladásuk során spirális utat követnek, akkor jelennek meg, ahol a kutató akarja stb. A matematikailag könnyebben leírható törvényszerűségek megismerése az ember számára viszonylag mindig könnyebb volt. Ezért fejlődött először oly nagy ütemben a matematika, a filozófia, az asztronómia. A mezopotámiaiak és egyiptomiak sokrétű asztronómiai ismeretei arra engednek következtetni, hogy több ezer éves megfigyelések birtokában voltak. Tudták, hogy a világév 25 920 évet tesz ki, a világhónap pedig 2160 évnek felel meg. A kémia története az emberiség őskorára vezet vissza. A régi barlangrajzokon látható, hogy az ősember is ismerte a természetet. A franciaországi altamirai bölény i. e. 17 000-ből maradt ránk. Az ember megjelenése után felfedezte a természetben található anyagokat. Olyan anyagismeretei voltak, amit még ma is találgatunk. Tüzet tudott gyújtani. Ismerte a fémeket a korszaknak megfelelően. Járatos volt a fémolvasztás, üvegkészítés, fermentálás, festékkészítés, fazekasság, tartósítás körében. Ismereteiről feljegyzéseket is


443

készített. Leírta az eljárásokat és az azokhoz alkalmazott készülékeket is. A kor legnagyobb tudományos gyűjteménye az alexandriai könyvtárban volt. Sok még a megfejtetlen ókori ábrázolás. Ma még nem tudjuk pontosan, milyen eljárásokat alkalmaztak, milyen fizikai, kémiai, biológiai ismereteik voltak. Csak csodálni tudjuk az egyiptomiak mumifikálási művészetét, mely lehetővé tette, hogy munkájuk eredménye több ezer évig épségben megmaradjon. A mai vegytani és biológiai ismeretekkel ennyi időre nem tudjuk a jótállást vállalni. Az is igaz, hogy lenn a piramis aljában a levegő nedvessége és hőmérséklete állandó. Magas kémiai és biológiai ismeretekre utal a növényi kivonatok alkalmazása kezelésre, festésre stb. Gyógyításra ismeretlen technikákkal több mint ötven gyógynövényt alkalmaztak. [2] A fennmaradt fali festmények alapján megállapíthatjuk, hogy állati, növényi és ásványi anyagokból közszükségleti eszközöket, festékeket, gyógyszereket készítettek. A természetben található vörös vasoxid mellett más színeket és színárnyalatokat is készítettek. Több egyiptomi gyűjteményben (Berlini és Kairói Múzeum) alabástrom edényben szárított gyökerek, növények találhatók. Állati szerveket és váladékokat használtak, ugyancsak gyógyítás céljából. A só, a szóda, a rézvegyületek szintén terápiás eszközként szolgáltak. Az ilyen összetett műveleteket csakis képzett személyek végezhették (1a. ábra). Az ókori könyvtárakból kevés maradt rank. A római korból a legnagyobb összefoglaló mű Plinius 37 kötetes műve, a Historia naturalis. A kísérleteket végzőket nagy tudású embereknek tartották, rendszerint papok voltak. Ők foglalkoztak a gyógyászatban használt növénypárlatokkal és a léthez szükséges szerszámok, edények elkészítésével. Felfedeztek számos új anyagot, eszközt és eljárást. Az akkori vegytan elsősorban a textilipari igények alapján a színezékek és sók ismereteiről szólt. Ugyanakkor az edények és szerszámok készítéséhez szükséges földpátok és ércek felhasználása bővülő ismeretet halmozott fel. Az ókor embere a négy őserői elemből állította össze az anyagismereti elgondolásait és gyakorlatait. Ma már tudjuk, hogy a keleti (tibeti, kínai) orvoslási módszerek is használják az alapvető elemeket a gyógyításhoz. A magyar népi gyógyászati hagyomány szintén előszeretettel használja a tüzet, a levegőt, a vizet, a sókat és magát a földet is különböző betegségek elűzésére. A hermészi hagyomány is az elemekkel dolgozik. Az, amit az anyag átalakításának nevezünk, az alkímia eredete az őskorba nyúlik vissza. Az ősrégi tudás mágikus tudás volt, az élet egységéről szólt. Az alkimisták beszélnek elemekről és eljárásokról. Az elemek és a velük való munka nem vonatkozik ténylegesen és kizárólagosan magukra az elemekre. A kén, az arzén, a só, a higany olyan világelem, mint amilyen a szám a matematikában. Olyan elemek, mint amilyen az asztrológiában a Nap, Hold, Mars vagy a Jupiter. A kén először is a sulphur elemet jelenti. Jelenti ugyanakkor azt is, amit hozzávetőlegesen az asztrológia Marsnak mond, a tevékeny hevességet, feszültséget, vagyis az égést, a szenvedélyes aktivitást. Ha tűzhányók törnek ki, ez is sulphuri jelenség, akárcsak a forradalom a társadalom életében. A kén az a világelem, amely szenvedélyes tüzet, hirtelen kitörést, égést jelent. Az arzén, a só, a higany, a kén mindegyik világelem. Ezen elemek ősalakjukban szellemi valósághoz kapcsolódtak, ahogyan a természet kezdetben idea volt. Minden elem eredeti alakjában égi szubsztancia volt, a teremtésnek alapeleme. Utána anyagi burkot vett fel. Az alkímia ezeket az elemeket az ősi ideák értelmében használja. Szellemi szubsztanciának fogja fel és eljárásaiban így használja fel. Beszélnek sóról, kénről, higanyról, arzénről mint elemekről; beszélnek oldásról, megszilárdításról, finomításról, halmazállapot-változtatásokról, lágyításról mint tevékenységről, aranycsinálásról és a bölcsesség kövének megtalálásáról. Az alkimista eljárás: sublimatio, descensio, destillatio, calcinatio, coagulatio, fixatio, ugyanúgy, mint az elem: nem anyagi jelenség. A jelenség az anyagban játszódik le, de visszahatása van a lélekre és a szellemre. Hatása eljut az asztrális síkokra, egész a legősibb világokig, az elsődleges spirituális szférákig. Az anyagi természetben lejátszódó folyamattal megindul a folyamat a lélekben és a felsőbb világokban is. Még az ókorban az Egyiptomból származó titkos tanokat hermetikus tanoknak nevezték. Ezekben benne foglaltattak azon eljárások, ismeretek is, amelyek a mai kémiai, fizikai, biológiai, orvostudományi stb. területeket ölelik fel. Egyiptom régi neve Khem, Khema volt. Így lett kémia a neve az akkori természettudományos kísérleteknek. A görög Szuidasz grammatikus az V. században lexikont írt, amelyben Chemea címszó alatt elmondja, hogy az egyiptomiaknak könyveik voltak arról, hogyan készítették festékeiket, a fémeket, az aranyat. A rómaiak semmisítették meg a leírásokat, hogy az aranycsinálás technikája

444


ne segíthesse az arabokat az ellenük folytatott harcban. Szerinte a chemeia szó először Maternus IV. századi asztrológusnak alkimista műveiben szerepel, és az egyiptomi forrásokra utal. [2] Az ókori ábrázolások a Föld-istennőhöz kötik a fémművességet. A Föld-istennő geometriai jelképe a kocka, illetve a hexaéder volt. Az ő felügyelete alatt történt a bányászás és a fémekből készült eszközök gyártása. A mezopotámiai agyagtáblák szerint az istennő felségjele volt az első fémből készült fokos. Később a földi megbízottjának adományozta ezt a felségjelet. A fémek kivonása és feldolgozása sok ismeretet követelt. A fémet kitermelni képes nép mindig előnyben volt az élelemszerzési lehetőségek és saját védelmének biztosítása terén. A szerszámok közül különösen a vasból kalapált eszközök készítéséhez bonyolultabb eljárások ismerete volt szükséges. Már az ókori kultúrában kialakult a négy fő fém értéke. A világ nagy korszakainak a jelölésére ezek rangsorát használjuk ma is. Az uralkodó fémek után elnevezve beszélünk arany-, ezüst-, réz- és vaskorról. A bibliai Dániel próféta megfejti Nabukodonozor király álmát, amelyben hatalmas szobrot látott: „feje jó aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és csípője rézből, combjai vasból s részben agyagból készültek.” [1] Ovidius sokat foglalkozott a teremtéssel és a történeti korokkal. Az első kort aranykornak nevezi, amikor a hit ereje törvények nélkül biztosította a rendet és a jogokat: A rézkor vadabb, szigorú törvények és a fegyverek vigyázták a rendet. A vaskort humánusabb törvényei ellenére gonosznak tartja: „Első ízben aranykor lett, mely bírálatlanul önkényt S törvények nélkül tartott hitet és jogokat.” A rézkorban uralkodik ugyan a fegyver, de nem egészen romlott kort teremt: „Rézkor követé az arany- s az ezüstkort, Mely érzésre vadabb s iszonyú fegyvere serényebb, Mégsem egész romlott.” Az utolsó kort, a vaskort durvának, gonosznak és keménynek látta: „Befészkelte magát minden bűn e feslett korba. Szemérem, jog, hűség, erény elenyészett.” „Vad vasból vésve a végső, Mert e silányabb érc idejébe betört a gonoszság.” (Metamorfózis I,117–119) Dániel próféta jövendöléseiben az emberiség negyedik, utolsó királysága erős és kemény, mint a vas, mégis elsodorja a menny Istenének királysága (Dán 2,31–45). Az ókorban a nagy tudorok kezében összpontosultak mind a természettudományos ismeretek, mind az ember testi-lelki gyógyítása. A mezopotámiai mindentudás kiemelkedő alakja Etana, Meli, Midasz, Gilgames, Egyiptomban pedig Imhotep és Hermész. Az atlantiszi Tóttal együtt ők is mind nemcsak nagy tiszteletnek örvendtek, hanem az ókori népek istenítették is őket, mert a fizikai és a szellemi világot egyaránt uralni tudták. Feltárt írásos anyag inkább az egyiptomiaktól maradt ránk. Az egyiptomiakat a Tót–Hermész-i vonalat képviselő tanok okították megélhetésre, tudományra. Ezek titkos tanok voltak, melyeket csak a kiválasztott tiszta szelleműeknek adtak át. Tót volt a háromszor magasztos mindentudó, Hermész Triszmegisztosz. Az úgynevezett hermészi tanok felölelték mindazt a tudást, amit az ókor összegyűjtött az életről, az emberi szellemről, az anyag felhasználási módjairól. Feltételezések szerint e titkos tudás leírásait az alexandriai könyvtárban gyűjtötték össze, melyről tudjuk, hogy teljesen leégett. Mind az atlantiszi Tót, mind Hermész Triszmegisztosz a Smaragdtáblán hagyott hátra tanítást nekünk. Világosan leszögezi, hogy minden a fényből származik, még az ember is: „Az ember fényszülte szellem.” (Tót smaragdtáblái [24]) A Smaragdtáblák az őskori egyetemes elveket írják le. Ezek szerint a természetben minden az Egyből keletkezett. Ha az ember az Egy varázslatának a műveletét végre akarja hajtani, tudnia kell, hogy ami lent van, megfelel annak, ami fent van. A fényt a földtől, a könnyűt a nehéztől el kell választani. Az elválasztásban a tudás éppoly fontos, mint a kitartás, a szenvedély. E művelet közepette a szellemi fény felemelkedik, aztán leszáll, hogy a felső és az alsó erőket is magába szívja. Az ember így nyerheti el a dolgok feletti hatalmát, és a sötétség eloszlik. Olyan hatalom birtokába jut, hogy az anyagot áthatja. A világot az Egy ilyen módon teremtette meg, mely tulajdonképpen a Nap művelete. [2, 5]


445

A hermészi Smaragdtábla felirata világosan kijelenti, hogy a lelki-szellemi megújulással kell a dolgot kezdeni. Ahhoz, hogy az ember az anyag és a szellem feletti hatalomhoz jusson, először önmagát kell a tökéletesség állapotába juttatnia. Ugyanazt a sugárzó életfakasztó fényt, amellyel a Nap a természetet elárasztja, az ember önmagában megvalósíthatja. A harmóniába került ember sugárzásával a dolgokat is áthathatja, beteg, egyensúlyt vesztett embert meggyógyíthat. [5] Az egyensúlyba jutott ember harmóniában van saját magával és a környezetével. Tökéletesen harmonikus állapotban az emberi szellem mindenre képes: gyógyítani, anyagokat átváltoztatni. A beavatott által ismert dolgokat képekkel ábrázolták, és titokban tartották: „Sajátítsd el a titkok titkát, hogy a fénybe lépj. Tartsd meg és őrizd, rejtsd szimbólumokba, Hogy az együgyű nevessen és mondjon le róla.” (Tót smaragdtáblái [24]) Nemcsak az egyiptomiak, hanem a régi kínaiak és indiaiak is sokrétű természettudományos ismerettel rendelkeztek. Több olyan növényi kivonatot alkalmaznak gyógyításra, ami csak a tibeti hegyekben terem meg, és a nyugati ember számára ismeretlen. A régi kínaiak egy folyékony vastípust fejlesztettek ki. Indiában található az a rozsdaálló vasoszlop, mely nemcsak méreteiben nagy olvasztási kapacitást tételez fel, hanem az oxidációval szembeni különös ellenállással rendelkezik. A hunok történetének leírása Dernő hun mesteremberről Dernő oszlopaként nevezi. [23] Gyógyítóik minden ókori népnek voltak. Hérodotosz úgy ír az ókorról, hogy tele van gyógyítókkal. Kevés évszázad emberének jutott olyan mindentudó, mint Tót vagy Hermész. Ugyancsak Hérodotosz leírásából tudjuk, hogy minden pap rendszerint csak egy betegség gyógyításával foglalkozott. Minden településnek vagy nagyobb méltóság környezetének megvolt a maga gyógyítója. A fáraó udvarában volt Udvari Szemész, Udvari Fogász, Belső Nedvek Tudója, Végbél Pásztora, Gyógyítók Ellenőrzője, Gyógyítók Legöregebbike stb. Alkalmazták azt a hármasszabályt: a beteg megvizsgálása után eldöntöm, olyan betegsége van-e, amelyet meg tudok gyógyítani, vagy olyan, amelyet megpróbálok gyógyítani, vagy olyan, amelyikhez nem nyúlok. [3] A ránk maradt papiruszok szerint sok növényt alkalmaztak gyógyításra. Például egy V jelzésű papiruszon olyan növények leírása is található, amelyeket ma is ismerünk: oroszlánszáj, ökörnyelv stb. A higanyt ugyanitt „kígyó ondójának”, az ólmot „Ozirisz sírjának” nevezték. Az aranyat sok gyógyszer készítésére felhasználták, és a legnemesebb fémünk gyógyító hatásának tudata az alkimisták körében végig fennmaradt. A W jelzésű papirusz foglalkozik a 7-es szám mágikus erejével. A Teremtéskor Isten hétszer nevetett: ha-ha és keletkezett a világosság. Még hét hahota után lett a víz, és további 7x7 nevetéssel teremtette meg a lelket. Az X jelzésű papiruszon a vegytani kísérletekről található leírás. [2] A legenda szerint az eredeti hermészi írások elvesztek, de ezek egyes kivonatait az ógörögöknél, az araboknál és később a görögöknél is megtalálhatjuk Poimandrész gyűjtőnéven. Ezeket az írásokat tanulmányozták oly nagy elődeink, mint Abelard (1079–1149), Albertus Magnus (1193–1280), Avicenna, Kopernikusz és Newton is. Tertulianus római író írta le azt a legendát, amely szerint az özönvíz előtt élt Énok is írt a fény mindent átható erejéről, amely benne van fűben, fában, élőben és élettelenben. Hitte, hogy az isteni Egy-ből egy darabka energia mindenben megtalálható. [2, 6] Az általunk ismert alkímia az arabok közvetítésével jutott el hozzánk, mint az aranycsinálás művészete. Világszerte foglalkoztak e tudománnyal, melyből ugyan nem lett aranycsinálás, de ennek keresése közben sokrétű kémiai tapasztalatot adtak át az emberiségnek. A tudományosan megalapozott ismeretek hiánya sok szélhámos tevékenységét is lehetővé tette. A chemeia szó elé az arabok tették a saját határozott névelőjüket és így az ókori vegyi és más természettudományos ismereteket alkímiának hívták. Az ókori szerzők az alkímiát mind egyiptomi eredetűnek tekintették, és szent művészetnek nevezik. Úgy vélték, hogy csak a szent tudást birtokló végezhette a titkos tanítás eljárásait, összekötve a fizikai és a szellemi világot. Az egyiptomi Tót szerepét a görögöknél Hermész, az araboknál Geber és a rómaiaknál Mercur vette át. A régi tudás idővel elhalványult és csak a népi hagyományokban maradhatott fenn. Az új intellektuális áramlatok, mint a neopüthagorizmus, asztrológia, taoizmus, a gnoszticizmus a népi hagyományokból merített. A taoizmus Kínában a kovácsokból álló társaságokhoz kapcsolódik. Hasonló jelenségek történtek Indiában a tantrizmussal és a hatha-jógával. A szellemi áramlatok elsődleges értelme és célja az ember

446


átalakítása volt. Csak a tiszta szellemű ember foghatott hozzá az anyag átalakításához. Mindkét esetben ugyanaz volt a forgatókönyv: az átalakulási fázisban benne foglaltatott a régi megsemmisülése és az új kialakulása. Az utóbbi időben feltárt történeti leletek tanúsága szerint az egyiptomiak ismereteiket a régebbi korok emberétől, a mezopotámiaiaktól tanulták el. A mezopotámiai agyagtáblák szerint az ókor népe ismerte a fémek kivonásának módját az ércekből (1.2. ábra). A képen az istennő veszi át a bugába feldolgozott fémtuskót. Az egyik rajz azt mutatja, hogy az ércet a föld mélyéről hozták a felszínre. [1] Egy babiloni szöveg szerint az ércbányák az Alanti Világban voltak, Habúr országában, ahol Énlil felügyelte a munkálatokat. Az istennő a földi megbízottjának kezébe fokos jelképet adott. A tengeren lehetett az ércek országát megközelíteni. A leírás Afrikára mutatott. Egy angol-amerikai régész csoport bejárta Afrika tájait. Zairban és Ruandában több ezer éves vasolvasztók maradványaira leltek. Megtalálták vasdúsításra használt magasabb típusú kemencék és az utóolvasztásra használt buca kemencék vagy pestek nyomait is. Az óegyiptomi falfestmények is arra mutatnak, hogy az ember a vasfeldolgozást még az ún. vaskor előtt ismerte. Lábbal hajtott fújtatókon keresztül biztosították a szükséges levegőt. A régészeti feltárásoknál ezen kerámiából készült fújtatók utalnak többek között a régi vasművességre. [2]

9.2. A KOVÁCS MINT SZAKRÁLIS TŰZMESTER „A kovács és a sámán egy fészekből származik.” (Jakut közmondás) (1.6.–1.8.2. ábra) Az ókor hitvilágában a nagy tudással rendelkező egyén egyben a tűz mestere. A tűz nemcsak a szent rítusokhoz tartozik, hanem az élet továbbviteléhez is elengedhetetlen. A Biblia Tubalkaint nevezi meg a kovácsok ősének: „Czilla pedig szülé Tubalkaint, mindenféle réz és vasszerszámok kovácsolóját” (Ter 4,22). Az alkimisták is Tubalkaint vallották ősüknek. Tubalkain neve pedig a vízözön előtti pátriárkák listáján található. A hunok rovásos történetírása szerint az első mindentudó kovács a Föld-anya párja volt: Tupa, Ruda, Keve néven emlegették. Az ókorban a nagy tudású kovács volt a mai értelemben vett természettudós, orvos, testet-lelket gyógyító mindentudó. A hun hagyomány szerint az ember a tüzet eszközök készítésére kb. 13 500 éve kapta Kemi istenanyától. [23] Ausztrália, Új-Guinea és Észak-Amerika bennszülöttei szerint az ember az ősi anyától kapta a tüzet. Régen a nők voltak a tűz őrzői. Mítoszaik szerint a nőknek a tüzet és a tűz feletti hatalmukat a természet adta. A mai természeti ismeretek szerint a tűz a női jellegű kövek vagy fák összedörzsöléséből keletkezik. Maga a metal vasipari szó vagy a material-anyag szó is az anyai ágról jön. A met, med, mad, math mind ősanyai eredetű szavak. A dél-afrikai kovácsok a kohó legnagyobb nyílását anyának nevezik, ahogy mi is, székelyek a házban levő kis kemencét Boldogasszony tűzhelyének hívjuk. Feltételezhető, hogy az ókor embere a bányászás vagy olvasztás megkezdése előtt bizonyos rítusokat végzett. Az anyagot élőként kezelték. A vidék szellemének vagy a Föld-anyának engeszteléséért esdekeltek. A böjtölés, ima, meditáció előzte meg a munkákat. A felsőbbrendű lény uralta világba való belépést, a természet rendjének megbolygatását szertartásokkal ki kellett eszközölni. Ezt teszik ma is a természeti népek maláj földön, Afrikában és Szibéria eldugottabb helyein. A szibériai kovács műhelyében van egy szakrális sarok, ahol a munka sikeréért fohászkodik. A rítus egyik kelléke a Dzuli istenanya-szobor. Azt gondolhatjuk, hogy az alkímia a kora középkor titkos – majdhogy európai – tudománya. Európában az alexandriai korszaktól számítják az alkímia kezdetét. Azonban gyökerei a történelem előtti korokból származnak. Abból a régi korból, amikor még a világ egységét vallották a nép tudói. Az ókor kinyilvánított bölcsességei a népi hagyományban maradhattak fenn. Később ez a hagyomány találkozott a neopüthagorizmussal, az asztrológiával, a gnoszticizmussal és más okkult áramlattal és úgy alakulhatott ki a kísérletező szellem. Hasonló találkozások figyelhetők meg Kínában a taoizmussal és Indiában a tantrizmussal és hatha-jógával. Érdekesnek tűnik az, hogy ezek a szellemi áramlatok a kovácsmesterségeket végzők csoportosulásaiból alakultak ki.

9.2. A kovács mint szakrális tűzmester

447

Az európai alkímia Mezopotámiából és az arab Egyiptomból örökölte a titkos tudományt. Ez pedig nemcsak fémöntési technikákat tartalmazott, hanem növényi és földből származó kivonatokat, gyógyítási eljárásokat is. Ha az arany- és fémelőállításra redukáljuk le a kísérletező technikákat, akkor elfelejtjük az ókor sokoldalú ismereteit. A görög–egyiptomi alkímia kezdetén már megtalálható az anyag szenvedésének, halálának és átalakulásának eszméje. A bölcsek kövéhez vezető nagy mű elején a négy őserőt – föld, tűz, víz, levegő – képviselő anyagból válogattak, színét, halmazállapotát is figyelembe véve. Az alkimista ugyanúgy bánik az anyaggal, ahogy az ókor misztériumai bánnak az emberrel. Az anyag bizonyos rituális eszközökkel szenved, régi énje elhal, majd átalakul és feltámad. Az ókor teremtésmítoszaiban maga az istenség szenved a szétdarabolásával – a gabonaszellem magjaira hull a földbe, felvágás, ízekre szedés –, majd újjászületik megsokasodva. Az alkimisták az anyagra vetítették át a szenvedés beavatási funkcióját. A legkülönbözőbb kultúrákban kapcsolat van a kovács, az okkult tudományok, a gyógyítás, az éneklés és a költészet között. Ezek a mesterségek misztériumokkal átitatott szerepkörben terjednek és ruházódnak át egyik nemzedékről a másikra. A képzésükben beavatási rítusok, titkos tanítások szerepelnek. A szibériai népeknél a kovácsot a dalnokokkal és költőkkel azonosítják. Az Indus-völgyben Domnak hívják az éneklő kovácsokat, akárcsak Szíriában. A tibeti kovács-istenség neve hasonló: Damkan. A szanszkrit szövegekben a kovácsokat és a zenészeket az érintetlenekhez sorolják. Az ógörögöknél a fémművesek szerveződtek titkos társaságokba, ahol szokás volt a rítusos éneklés és tánc. A chorisek körtáncot jártak. A történettudomány a babiloni teremtésmítoszokat tartja az eredeti szövegnek. A munkák előtt megtalálható a rituális lelki tisztaság, helyszentelés, tömjénfüstölés, a kemence Aba hónapjában vágott fával való fűtése. Az ideális ércanyag keverék neve Ku-bu, melyet az isteni magzathoz hasonlónak tartottak. Kő szavunkhoz hasonló a mezopotámiai Föld-istennő egyik neve: Ku. [38] Ugyancsak kovácsistennőjük van a keltáknak: Brigit (Bride). Az alkimisták úgy tartották, hogy tudásukat Tubalkaintól kapták. Ezek szerint az ókorban a kovács igen magas rangú személy volt, akit a legtöbb természettudományos ismeret birtokosaként, ugyanakkor testi-lelki gyógyítóként tartották számon. A kovács és a sámán egy fészekből való – tartja egy jakut közmondás. [38] A sámán lelkét a kovács edzi meg, a kovács az idősebb. Ő forrasztja össze az összetört csontokat. A szibériai népcsoportok szerint a kovács örökletes úton szerzett természetfeletti tulajdonságokkal rendelkezik. A Pamír vidékein a kovácsot a mollánál is nagyobb tisztelet övezi. A kovácsnak szellemileg is tisztának kell lennie. A kovácsműhelyt kultikus helyként tisztelik. A munkája megkezdése előtt a kovács rituális áldozatot mutat be. Ahol nincs más gyülekezeti hely, ott a kovácsműhely szolgál a rítusok megtartására. A mennyei eredetű fémnek, vasnak csodatevő ereje van. A Sínai-félszigeten élő bediunok úgy tartják, hogy aki a meteorvasból kardot tud készíteni, az sebezhetetlen lesz. A tibeti Damkan kovácsisten szentsége kapcsolatban áll a segítő Istenfiúval, akinek szimbóluma a kecske, a bak. Az afrikai dogonok mondáiban az égi kovács tanítja meg az embereket a szent rítusokra, és magokat hoz nekik földművelésre. Ez a más csillagokról érkező maghozás és a tanítás megtalálható a hun rovásos történetírásban is. [23] A nagy tudású kovács meséinkben, mítoszainkban az általa készített kard segítségével a mesehős a gonosz ellen küzd, és beteget gyógyít. Szükség esetén még a mesehőst is feltámasztja. A sámán-kovácsok és gyógyítók szentségének közös jellemzője a testi-lelki tűzzel való bánásmód ismerete. A bonyolultabb műveletekhez: edények készítéséhez, fémek kinyeréséhez és szerszámok előállításához szintén a veszélyesebbnek ítélt tűz kellett. A tűz segítségével meg lehetett gyorsítani a természetben ismert teremtő folyamatokat és újabb anyagokat lehetett készíteni. A sámán a belső tűz mestere, aki testét fel tudja melegíteni. Ő az anyagi világot szülő szellemi tüzet használja fel. Ez a képesség nemcsak a múlt mítoszaiban található meg. A Himalája lámáinak mágikus hője ismeretes a mai világban: fagyos időben testüket felmelegítik, izzó szénen járnak stb. A tűz-elem az örök isteni fényt jelenti. Ugyanakkor a fény révén magába rejti a Mindenható erőt és annak megtestesülését az élő fizikai anyagban. A tűz energiája arra utal, hogy bennünk is teremtő erő lakozik. Képesek vagyunk létrehozni a tüzet és azt kreatív módon felhasználni az életünkben. A tűz több kultúrában igen nagy hatalommal bíró jelkép. Minden szent rítus velejárója a tűz. Zeusz, illetve Jupiter az ábrázolásoknál fényistenként jelenik meg. Héliosz Apollón napistenként napszekéren jelenik meg. Héphaisztosz a barlangjában a szent tűz ura, ahol mágikus fegyvereket készít.

448


A hitregék szerint a tűz az égből származik, amelyet nehezen tudtak lehozni. A görögöknél Prométheusz, az indiánoknál egy égi küldött hozta le a tüzet az embereknek. A dogonok szerint a Napból egy darabot loptak le és abból lett a tűz. A hindu tűzisten neve nekünk érthetően Égni: Agni. A különböző népeknél a tűzisten és a kovácsisten hasonló szakralitással bír. A kelta kovácsisten Lugh és Gotbinin, valamint a walesi Govannon. Őt Szent Györggyel hozzák párhuzamba. Az afrikai yoruba törzs kovácsistene Ogun, a villámlás istene pedig Shango, akit kettős fokossal ábrázolnak, és szent Borbálával hoznak összefüggésbe. A Közel-Keleten Moloch (Meleg) volt a tűz istene. Bikaszarvakkal ábrázolták. Thor az északi népek égistene. Vörös szakállal ábrázolták, lángoló szemmel és a híres pörölyével, mely kapalács és fokos is egyszerre. A hinduk tűzistene Agni (Égni), akihez a tűzáldozatok kötődnek. Háborús istenük Murugan (Kartikéja, Szhanda). A navajó indiánok tűzistene Haschézhini, aki nagyon öreg, a Földdel együtt született és teremtette a csillagokat. Homlokán a Fiastyúk jele. A görögök kovácsa Héphaisztosz, az egyiptomiaké Ptah, a galloké Goibnin, Ázsiában Ruda, Tupa és Kávé, a finneknél Ilmarinnen, mind magasabb rendű léttel bíró, mágikus tulajdonsággal felruházott lények. Egyiptomi és görög forrásokból tudjuk, hogy a föld üregeit a Föld-anya méhéhez hasonlították. Az ember az Ég-apa és a Föld-anya nászából született az alvilág üregében. Innen eredhet a görög Héphaisztosz barlangja. Az indonézek szerint az embereket a Föld-anya teremtette a világ négy méhüregében. A népek rítusainál az üregeket a kezdeti teremtésre szolgáló ideális állapothoz való visszatérésre használták. Az ércek a föld üregeiben mint valami embriók tovább alakulnak maguktól. A Föld-anya szentségét vallók úgy igazolták a bányászást és az ércolvasztást, hogy ők a természet művét tovább folytatják, csak épp felgyorsítva a folyamatokat. A kő, illetve a kemencében a csíraállapotú fém az élet forrása és élő. Az embrionális állapotú, újonnan keletkezett kőszerű anyag, a Ku-bu maga az Istenfiú. Belőle lett az alkimisták által keresett bölcsek köve. Az embrionális kő szerintük élő valóság. Minden, ami élő, tovább teremthet és magasabb rendű életet hozhat létre. Ku-bu szakrális volta más népeknél is fellelhető. A maják szent kövét Coba-nak, a muszlimokét Kabának hívják. A kovácsot gyakran nagy termetűnek képzelik el, mivel az óriások is tudtak a föld elemi erőin uralkodni. . A fokos, illetve a vas varázsolásra is alkalmas, mert kovács kezéből került ki. A germánok amulettként a nyakukban is viseltek kalapács vagy fokos formájú medált. Szigurdot, a germánok hősét a törpe Völund kovács avatja be a rúnák rejtelmeibe. A gallok Goibnin nevű kovácsa három mozdulattal készít egy mágikus erejű kardot. A kis-ázsiai kovács neve ismerősebben hangzik. A tűz csiholásához használt kovakőre emlékeztet. Kávé a neve. Ő segít a mítosz hősének az éj sárkányát legyőzni. Kávé jelképe a kardos oroszlán, mely címereinkből igen ismert. A hunok rovásos történetírásában a kovácsként ismert istenség neve: Ruda vagy Tupa. Ő az Istennő, a Föld-anya mindentudó párja. A világ több részén az ókorban úgy tartották, hogy a kovács az ÉG Urának a fia. Egy közel-keleti monda szerint Baál kovácsának neve Kaszir, illetve Chosur, akik olyan munkákhoz is értettek, mint az építkezés, földművelés, szentélyek berendezése, zene stb. Szibériai rokonainknál Keve az ősi kovács. Hozzá hasonló a mi kova, kovács szavunk is. A mítoszok szerint a kohászatot isteni lények tanították meg az embereknek. A világ különböző részén élő népek bányász mítoszaiban olykor hegyi remeték és Fehér Dáma jelennek meg. A burjátok úgy tartják, hogy a jó Tengrit küldte nekik a mindentudó kovácsot őket segíteni. Csak az lehet kovács, aki az égi kovács családjából származik. A munkák megkezdése előtt és kovács avatásakor fehér lovat áldoznak Tengritnek. A sámán öltözetén is megtalálható a vas. Szerintük vannak jó fehér kovácsok és rosszat okozó fekete kovácsok. A hunok istenségét is Tengritnek hívták. Tengrit istenség félelmet keltő volta hagyományozódott át a Himalája északi magas csúcsának a nevében. Ott, ahol hirtelen keletkeznek a pusztító fagyos viharok, neve Kan Tengri. A kovács birtokolja az isteni tudást, de legtöbbször nem éppen megnyerő külsővel rendelkezik. Sokszor meglátszik rajta a szaturnuszi jelleg, mert testi fogyatékos, sánta. „A kovácsok és sámánok egyazon

9.2. A kovács mint szakrális tűzmester

449

fészekből jönnek” – mondják a jakutok. A kovácsistenségek közül Európában legismertebb a görög Héphaisztosz, aki szintén sánta és a föld mélyén egy vulkánban dolgozik. A német mondák Odinját is félszemű öregembernek írták le. A japán kovácsisten is félszemű és féllábú. Kínában Huangtit, a Szaturnusz jellegű Sárga Császárt tartották az „első kovács”-nak, de Dzsingisz kánt is „ősi kovács”-nak hívták alattvalói. A mongol eredetlegenda a kovácsmesterséget az égi eredetű királyi házhoz kapcsolja. Az iráni mitikus kovácsot, Káve-t, szintén az uralkodó dinasztia őseként tartják számon. A jávai mitikus kovács neve Krisz, akit a fejedelmi házhoz tartozónak vélnek. A mi népünknél a mindentudó kovács neve Isten kovácsa, vagy az Úr kovácsa. Tubalkaintól ránk maradt a kovácsok színét átvevő tubarózsa, és egyes helynevekben, mint Topaszentkirály, Tápió, Topla, Topán falvaknál. A Föld-anya mindentudó Ruda fia neve több helynevünkben megtalálható: Abrud (Fehér m.), Rudabánya (Hunyad m.), Rudna (Temes m.), Rud – Szászveresmart (Brassó m.), Rodna – Óradna (Beszterce-Naszód m.), Radna (Maros m.), Rádony (Krassó-Szörény m.), Radnót (Maros m.). „A magyarságnál mindenképpen volt egy olyan hagyomány, miszerint egyes, a közösség által tisztelt, magukat kovácsnak nevezett személyeknek sámánokhoz hasonló gonoszűző s ezáltal gyógyító, kivételes esetekben halottakat feltámasztó varázserőt tulajdonítottak… Ám e gyógyító szerepköre emlékét is inkább csak a nyelvünk őrzi már a gyógykovács és a csontkovács kifejezésekben.” [7] Az ókor mitológiája szerint a teremtési ősállapot – anyag és szellem keveréke – cseppfolyós volt. A víz minden dolog alapelve – tartja egy régi mondás. Mai értelemben a természet kezdetben vízszerűen folyékony volt, és ebből történt a teremtés aktusa. Az ókor bölcseletéből merítő alkimisták szerint ebbe az állapotba kell mindent hozni, ha valamit át akarunk alakítani és újat létrehozni. Az anyagkeverékükhöz folyadékot adtak, vagy folyékony állapotba hozták hevítéssel. A Teremtő Ős-egy titkát keresve a kezdeti állapot felé igyekeztek. A világot és az embert az ókor népe és a ma élő természeti népek is a Föld-anyától származtatják. A négyes szerkezet az Istennővel van kapcsolatban. A kör és kerek idomok mind az anyai vagy női jelleg mértani megfelelői. A kör egy Ősegység, az Egy jele. A KŐ-Úrtól származik minden. A kör, akárcsak a tojás, a Teremtőre, a teremtő és összetartó energiára vonatkozik. Kezdet és vég nélküli a Teremtő, a Világ és a kör is. A különböző népek eredetmondáiban a kő, illetve a szikla szentsége az Ős-istennőhöz és annak fiához kapcsolódik, akárcsak a filozófusok petra genitrixe. A hermészi tanokat valló bölcselők szerint Krisztus a lelki Kő, mely betölti a mindenséget. Mi mind eleven kövek vagyunk, az egyetemes nagy kő részei. Az ősi kínaiak szerint a teremtés előtt létezett egy ős Pan-ku, amely átfogja a kozmoszt az alvilágtól a mennyig. A Pan-ku-ban található kővel rezonáló szavunk a világ mítoszaiban többször előfordul, mint a világot összetartó energia vagy épp a születőfélben levő szellem. A babiloni teremtésmítoszban Ku-bu a teremtő Istenanya (Tiamat) egyik neve, vagy Ki a Föld-anya neve. Az egyiptomi Khnum és a kínai Nu Gua istennők földből alkották az embert, míg a kínai Pan-ku, az indián Manabush és a farkas, valamint a maori Papa (Baba) sziklából teremtett. A mezopotámiai teremtő istennő egyik neve a kő szavunkkal rezonál: KU. A görög főisten, Zeusz vagy Papas megtermékenyít egy Agdosz (Égdísz) nevű követ és fia születik. Egyik kánaáni mítoszban Kumarbi istenség egyesül a sziklatömbbel és egy kőgyerek születik, Ulikummi. Kumarbit a tűz istensége, Tesab győzhette le. Hő kell a kőzetekből kivonni a fémeket. Mitrász is kősziklából emelkedett ki. Az ókor áldozati oltárai is kocka alakú kövekből állottak. A hun regékben a világot teremtő Istennő neve szintén a kő szavunkhoz kapcsolódik. Ug-Kő-An vagy Ő-KŐ, illetve UKKO volt a Bódi Fa Királynője. Ukko neve rokon a babiloni teremtésmonda Ukkanú Fa-istennőjével és a finn Ukkon istennővel. Ez az Ó-kő kapcsolatban lehet a teremtéskori ősdombbal, a világtengeren levő kiemelkedő kősziklával. Az ókor több eredetmondája szerint az élet eredője a Fa-istennő vagy a Föld-istennő. Ő a természeti népek Gaiája. Ő a mítoszok jó földje, jó köve, ő az ős Kőjó (Gaia, Keó, KÉ, Pan-ku, Pangajo, Nu-Kua, Jakkosz), az ó kő, Ukkó Istenanyánk. Föld-anya vagy Faanya egy lényegű fogalom. Az életfa alsó szintje a kristályok birodalma, illetve az asztrális világ. Az ókor szemléletében a kövek, az ércek a Föld-anya csontjai. Az ókor embere élőnek tartotta a föld méhét, ahol az ásványok állandó érésen mennek át. A kovács vagy a kísérletező alkimista úgy

450


vélte, ezt a természetes átalakulási folyamatot gyorsíthatja fel az üstjében vagy a kohójában. Mindkettőnek az istene a Föld-anya, illetve a királynő. Az ókor embere élőnek tartotta a föld méhét is, ahol az ércek születnek. Az ércek kialakulásánál szükség van egy férfi típusú anyagra, amelynek egyesülnie kell egy női típusú folyékony anyaggal. Az érc a földben tovább nő bizonyos irányokban. A telér ereit a Nap, a Hold és a csillagok is befolyásolják. Erről beszélnek a bányászok is, hogy az érctelér elágazásainak bizonyos törvényszerűsége van. Úgy tartják, hogy az aranyérc a Nap hatása alatt van, az ezüst a Hold, a réz a Vénusz, a vasérc a Mars és az ólom a Szaturnusz hatása alatt erezik szét. Az alkimista ebből a szemléletből indult ki. Azt gondolta, hogy az ő szelleme az átalakulást meggyorsíthatja. A világ egysége mellett az ókor tudorai úgy tartották, hogy a Föld-anya méhében hordozza az ércembriókat. A fejlett szellemű ember is létrehozhatja az isteni anyagcsírákat. Ezért az ércet vagy más anyagkeveréket a kísérletezőnek cseppfolyós állapotba kellett hoznia. Ahhoz előbb az ember is fel kell emelkedjen az isteni szférákba. A régi halála, az átalakulás és az újjászületés először az ember testét-szellemét célozta meg, és csak utána az anyagot. A születendő új anyag a mindent átalakítani tudó isteni gyermek, a bölcsek köve. Ez a születési mítosz lett az alapja annyi egymástól távol eső nép kultúrájának. A történelem előtti időkből származik az Istenfiú születésének mítosza. Minden nép az isteni gyermek születésének rituáléját az év legsötétebb periódusában adja elő. Ez a mi Karácsonyunk. Legtöbbször kecske alakot használnak a Bak hónapjára utalva még a farsangtemetési szokásoknál is. Az Istenfiú a bak, az új embrionális állapotban, a bölcsek köve. Az alkimistáknál híres bölcsek köve az anyagok lelkét megtisztítja, és az ércekből elűzi a szennyeződéseket.

9.3. A FÉNYENERGIA JELKÉPEI „Kezdetben volt az Ige.” (Jn 1,1) A kora ókori bölcselet még egységben és élőnek látta a világot. A mai értelemben vett természettudomány csak akkor jöhetett létre, amikor az ásványi és növényi anyagok elveszítették élő értelmüket és élettelen anyaggá váltak. Arisztotelész nevezte az anyag fontosságát elsőrendűnek. Ez a gyökeres szemléletváltás tette lehetővé a képzett természetkutatónak a megismerhetőségen alapuló kísérleti lépéseit. Az anyag megismerésének lépései már a kőkorszakban megkezdődtek. Akkor az anyag és a tűz kapcsán az ember egy titokzatos világba lépett. Ma az anyagot és a tüzet természeti jelenségként értelmezzük. A szimbolikus gondolkodás számára a világ élő egységként létezik és állandó változásban van. Az ókor a tudást jelképekbe rejtette el: kör, kígyó, Nap, Hold, életfa, madár, háromszög, virág stb. Egyesek megtalálhatóak mint az épületek belső és külső díszítőelemei, mások a népi kerámiákon, faragásokon és festett kazettákon, bútorokon. Az alkímia is az ősi tudásból származott. Az egyiptomiakat a Tót–Hermész-i vonalat képviselő tanok okították megélhetésre, tudományra. Ezek titkos tanok voltak, melyeket csak a kiválasztott tiszta szelleműeknek adtak át. Tót volt a háromszor magasztos mindentudó, Hermész Triszmegisztosz. Az úgynevezett hermészi tanok felölelték mindazt a tudást, amit az ókor összegyűjtött az életről, az emberi szellemről, az anyag felhasználási módjairól. Mind az atlantiszi Tót, mind Hermész Triszmegisztosz a Smaragdtáblán hagyott hátra tanítást nekünk. A hermészi Smaragdtábla felirata világosan kijelenti, hogy a lelki-szellemi megújulással kell a dolgot kezdeni. Ahhoz, hogy az ember az anyag és a szellem feletti hatalomhoz jusson, először önmagát kell a tökéletesség állapotába juttatnia. A természetben minden az Egyből keletkezett. Ha az ember az Egy varázslatának a műveletét végre akarja hajtani, tudnia kell, hogy ami lent van, megfelel annak, ami fent van. A földiek az égi dolgok másolatai. Hermésztől két könyv maradt ránk töredékeiben: Pimander (Poimandrész) és Aszklépiosz. A fő gondolat szerint minden a mennyei ősképből származik, minden az achetipus egy másolata. A földi dolog a menny tükörképe. Az európai alkimisták atyja Geber volt, az arabok legnagyobb képviselője. Művei: Suma perfectionis magisteri, De inventione veritatis és az első vegytankönyv, az Alchimia Geberi. A kémiai ismereteiket, az alkímiát az arabok elvitték egészen Spanyolországig, ahol gazdag higany-lelőhelyek találhatók. Érdeklődé-

9.3. A fényenergia jelképei

451

si körük inkább csak a fémek előállítására vonatkozott. Ismerték az arany, ezüst, ón, réz amalgámjait és ötvözeteit. A görögök alkímiája az i. e I. sz. és i. sz. VII. század között virágzott. A görög alkimisták közül Démokritosz vagy egy ál-Démokritosz jutott el Egyiptomba. A Fizika és misztika című könyvében beszámol arról, hogy a természettudományos ismereteket össze kell kapcsolni a szellemi tudással. Írásaiban nem foglalkozott sem a gyógyítással, sem a lelki-szellemi fejlődés útjaival. A Fizika és misztikának négy fejezete volt: az aranyról, az ezüstről, a drágakövekről és a bíborfestékről. Poimandrész név alatt az ókori tudás hermetikus gyűjteménye található meg, melyet szintén a görögökhöz sorolnak. Új gondolataikért a sokat emlegetett ókori filozófusok sorsa nehéz volt. Szókratésznek ki kellett ürítenie a méregpoharat, Platón külföldre menekült, Arisztotelész halálra ítélése miatt elmenekült Khalkiszba, Diagorászt és Prótagorászt száműzték és könyveiket elégették. Amit ezektől a gondolkodóktól tudunk azt későbbi híveik jegyezték le. Miközben az alkimisták keresték a bölcsek kövét, mellyel elsősorban aranyat akartak gyártani, sorra felfedezték a vegytan módszereit, a szűrést, a lepárlást, az elválasztási és olvasztási módokat. A nagy alkimista felfedezők közé sorolandó Avicenna, Albertus Magnus, Lullus, Basilius, Rogerius, Bacon, Paracelsus és sokan mások. Legtöbbjük a tapasztalatból eredő természettudományos ismeretet részesítette előnyben. Az őket anyagilag segítő uralkodók nyomására az alkimisták egyre inkább a fizikai világra összpontosítottak. A külvilág számára a lelki-szellemi tökéletesedési ismeretek szükségessége lassan veszített fontosságából, és az alkimistákkal szembeni türelmetlenség nőtt. Míg az egyiptomi titkos iskola azt tanítja, hogy az élet és a dolgok megváltoztathatók a fejlett szellem erejével, a középkorban kevés a jelentős természettudós, aki a természetfeletti világ fontosságát hangsúlyozza. A későbbi korokban élő Paracelsus (1493–1541) elismeri ezt, és a Tabula Smaragdináról azt állítja, hogy az egy univerzális recept, mely szerint a dolgok tökéletes állapotba helyezhetők. Ez azért szükséges, mert a dolgok csak itt a földön nem tökéletesek, tehát nem természetes állapotban találhatók. Ez az univerzális recept mindenre alkalmazható: az ásványi, növényi, állati, lelki-szellemi világra egyaránt. A kínaiaknál Konfucius (i. e. 551–478) gyűjtötte egybe azon régiek bölcsességét, akik inkább erkölcstannal és nem a világ magyarázatával foglalkoztak. Az örökké létezővel Lao-Ce foglalkozott, akit elpusztíthatatlannak tartott. [22] Az ókorban és az alkimisták által egyik sokat használt jelkép a kör. Az ókor szimbólumrendszerének megfelelően a kör, akárcsak a tojás, a Teremtőre, a teremtő energiára vonatkozik. A végtelent a kör jelképezi. A végtelen nem lineáris rendszerből áll, hanem egy önmagába forduló rendszer. A Világegyetem egy hatalmas és végtelen hologram. A kis részei leképezik a nagyot. Kisebb hologramok halmaza képezi a Világot. A kisebbek alatt is vannak részletgazdagabb képek, a nagyobb részek fölött is mindig léteznek a végtelenbe futó részek. A két vonal mindig találkozik, mert a végtelen önmagába fordul és zárul be. A végtelen egy kör. [43] „Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát, s így mindenik determinált.” (József Attila) A fizikai mozgást mindig megelőzi egyfajta tudati mozgás. A Minden Létező Teremtő felosztotta magát, és ezáltal minden részében benne van az ő teljes és hű mása. Világunk olyan, mint egy hologram. Ez azt jelenti, hogy a legkisebb, legparányibb darabja is ennek a Világmindenségnek ugyanannyi Isteniséggel bír, mint maga az egész. Amint fent, úgy lent, mint lent, úgy fent. Miként bent, úgy kint. Az ember – mint mikrokozmosz – pontos képe a makrokozmosznak. Minden létezőnek a létezés minden szintjén megvan a megfelelője. Ez a törvény a legkisebbtől a legnagyobbig mindenre érvényes finomanyag szintjén és szellemi szinteken is. A Teremtő az Első, mindennek forrása és a mindenség összetartó ereje. A létezés egy folyamatos mozgás, egy kezdet és vég nélküli körfolyam.

452


A világ kereke mozgásban van. A világ energetikai szerkezete állandó változásban. A természetben a mozgó kerék vagy a spirál az arányos növekedés formája. A világ fraktál típusú szerkezetébe benne foglaltatik a változás, illetve a fejlődés. Ahogy minden tavaszszal a természet újraéled, úgy a változás és az újraéledés a létezés jellemzője. Az állandó újrakezdés és újrateremtés a fejlődés alapja. A Világegyetem létezése egy rend alapú rendszerben történik. Egy csodásan egybefonódó, egységet és változatosságot tükröző rendszer. Mindennek az Egységben meghatározott helye és szerepe van. Olyan, mint egy nagy hologram vagy fraktálrendszer. Nem előre megtervezett rend, hanem minden elem szabadságát megtartó mágneses összerendeződés. A dolgok egy rendszerezési folyamaton mennek át, ami magába foglalja a szétesés és újrarendeződés folyamatát. [43] Az esszénus–hun szimbólumrendszerben a kör a Napot és a Bölcsességet jelölte. A kör képjeléhez egy ima társult a Teremtő felé: „Te Első, óh, Hatalmas Teremtő! Te teremtetted a kozmikus erőket, És feltártad a kozmikus törvényeket! Te adod nekünk a megértést saját Szellemedből!” [6] A kör a mértani alakzatok közül a leggazdaságosabb, a legtökéletesebb forma. Úgy is mondhatjuk, hogy elemében van. A Nap, a kör az állandóság, a rend őre. A kör a világ egységét jelzi. Mind egy energiaáramlásban vagyunk. Az ókor szimbólumrendszerének megfelelően a görbe vonalak, illetve a kör anyai jellegre utal. Az egyenes vonal vagy a nagyon szögletes sarok férfi tulajdonságot jelöl. Kör alakja van a halikrának, tojásnak, a petesejtnek. Nem véletlen, hogy az ókor népe és a ma élő természeti népek ősanyától származtatták a világot. Püthagorász szerint a geometria nagymestere maga Isten. A létnek matematikai, azaz geometriai szerkezete van. Az egységes alapelvű lét lehetővé teszi, hogy a valóság fizikai és szellemi része felfogható az ember számára. Az egyensúly az Egyre jellemző, belőle származik, ahogy a kétség a kettősségből: „Halld most a titkok titkát: Ismerd meg a kört, a kezdet és vég nélkülit. Annak az alakját, aki Egy és mindenütt jelen levő. Halld és figyeld, menj és használd.” [24] Akárcsak a Biblia, az atlantiszi Smaragdtáblák is hasonló teremtéstörténetet írnak le. Az atlantiszi Smaragdtáblákon a kör a teremtő Egy jelképe. A kör és az Egy a kezdet és vég nélküli, az állandó változást fenntartó és mindenütt jelen lévő: „Létezik egy Első, kinek nincs vége és kezdete, ki mindennek teremtője és mindent kormányoz.” [24] A világ Egységében minden EGY-ként van jelen. Bármit vizsgálunk, mindenben az EGYséget keressük, a teljességet akarjuk látni, a maga valójában. A hun bölcselet szerint az Egy Ős Ég örök nyugalomban létezik mindaddig, amíg osztatlan állapotban van. Osztódottan töméntelen erő lesz belőle: „Egy csak Ős örök Egünk, Ős szellem ős testben, Ős test ős szellemben. Osztatlanul örök nyugalom, Osztódottan töméntelen erő.” [34] A magyar hagyomány szerint a teremtéskor a Kör-Ég-Őstől származik minden. Etimológiai szempontból a körég és a kerék egy gyökerű. A táltosok teremtésmondájában a körként ábrázolt fényerő, „az ég Kereke” elmozdult, akárcsak egy Nagy Kerék: „Legelső hajnal hasadása volt az, a Nagy Kerék lódíttatása, minden idők kezdete, a legelső moccanás…”


453

„Ég Kereke, kerékagya Beleesett vízbe, sárba, Így vált világ abroncsává, Csillagok tartó vasává…” [34] Az ég kereke vagy a napkerék nemcsak a magyar, hanem a hindu és a tibeti hagyományban is szakrális szimbólumként található meg. Az igazi energia meghatározhatatlan, a Vanságban létezik. Állandó mozgásban van, nincs kezdete és vége és a megnyilvánulatlanban semleges. Még csak azt sem lehet mondani, hogy van, mert megnyilvánulatlan. Meghatározni és körülírni sem lehet. Nevezik energiamezőnek, morfogenikus mezőnek, kollektív tudattalannak, kozmikus tudatnak vagy Akasha krónikának. Az emberi elme úgy van beprogramozva, hogy mindent meg akar határozni. Ahogy a teremtő energiát meg akarjuk határozni, már visszakerülünk a véges elménkbe. Régen egyes vallási csoportok soha nem mondták ki a Teremtő nevét. Nem azért, mert ez rossz hatással lett volna rájuk nézve, vagy büntetés járt volna érte. Ez az állapot azt próbálta közvetíteni, hogy a teremtő erő meghatározhatatlan. Ahogy a Teremtő nevét szavakba foglaljuk, már keretek közé szorítjuk. A kör és az Egy végtelen. A földi rend a teremtő kötének levetülése, illetve lemintázása. Az egyiptomi Duat Könyvének tartalmában is szerepel a teremtő köre, illetve a földi megjelenítése. A könyv szövegét III. Tutmószisz fáraó (i. e. 1479–2425) sírkamrájára írták. Arra inti a fáraót, hogy készítse el a földön a Duat rejtett körének a másolatát, mely védelemként szolgálhat. A világban minden a fényenergia terméke, minden hullámtermészetű. A fény a rezonancia elvén hatja át a fizikai és szellemi világot. Minden a szellemi fényből, az isteni Egy szétválásából, a Bölcsességből jött létre. A teremtő energia is magában megosztott, de mégis harmonikusan egységes. „Az egész Űrben csupán egy bölcsesség létezik. Bár megosztottnak tűnik, de az Egyben egységes. Minden, mi létező, a fényből származik, És minden fény a Mindenségből. Minden, mi teremtett, a renden alapszik. Törvény uralja az űrt, melyben a Végtelen lakozik.” [24] A régi mezopotámiai időkben és az onnan származtatható zarathusztrai hagyományban a bölcsességet körrel ábrázolták, akárcsak a Napot. A szent bölcsesség folyamatosan tárul fel az emberben, ha arra törekszünk. A félelemtől a bölcsesség útján szabadulhatunk meg: „A Mennyei Bölcsesség szabadít meg Minden embert a félelemtől. Kitárja a szívet és megkönnyíti a lelkiismeretet. Szent Bölcsesség, mely folyamatosan Tárul fel az értelem számára, És mely nem szerezhető meg tanulással.” [6] Minden a Teremtő bölcsességéből származik. Az élet lényegében egy kör, ahol a múlt a jelennel és a jövővel körbeér. Valamit mindig útjára indítunk és utána meglátjuk, mi és hogyan ér vissza hozzánk. Az ok és okozat törvénye egyszerűen egy körrel szemléltethető. Minden elindult folyamat csatlakozik az előzőkhöz és körbeérve visszatér. Tettel, illetve érzelemmel hatunk vagy hatásokat kapunk és minden, amit kiadunk magunkból, visszatér. A visszatért hatás a mi ható és fogadó erőnk következménye. A kiindulás és az eredmény is mi vagyunk. Nem a külvilág behatásától függ, hogy hogyan fogadjuk azt a hatást. A minket ért hatás attól függ, hogy hogyan viszonyulunk hozzá. Nem a külvilág határozza meg jelenünk minőségét, hanem a mi belső hozzáállásunk a minket ért hatásokhoz. A hasonló hasonlót vonz magához, és általa megerősödik. Két különböző dolog taszítja egymást. Az erősebb meghatározza a gyengébbet, és önmagához hasonlóvá teszi. Mindenki csak azt tudja magához vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. A bölcsesség az, amikor meglátjuk, hogy a minket ért hatás valójában belőlünk fakad. Ekkor ami elénkbe jön, visszatérve hozzánk nem vált ki belőlünk dühöt, hanem együttérzést. Az emberiség összeadja lényének belső rezgéseit, viszonyulását. A világ olyan, amilyen az emberiség. Mindenki hozzáadta eddigi magát. Mindent mi emberek okoztunk magunknak. Ha ezt felismerjük, akkor az ok és okozat össze-

454


olvad és véget ér a körforgás fájdalma, a karima, karma. Ekkor új kör indul együttérzésből, Szeretetből, Erőből, Bölcsességből. Az EGY, a KÖR mozdulatlan, semleges állapotot jelöl. Az elmozduláshoz a Kettő kell. A mozgás az Egyen belül a belső kettősségből jöhet létre. A teremtő Egy kivetíti önmagát. A női petesejtben két kisebb sejttest található, melyek nem kapcsolódnak egymáshoz. A megtermékenyítés után a petesejtben lévő két kis sejttest egymáshoz kapcsolódik, közös átfedési zónával rendelkezik. A nagy petesejttel együtt adják az eszményi hármas szerkezetet. A végtelenül változatos világegyetem két félből született: Én vagyok – Én nem vagyok, van–nincs, 0 és 1. A mai napig a legbonyolultabb rendszerek a két tenyező mentén működnek. Az emberiség mára újból felfedezte az univerzum működési elvét. A megismerési folyamatban a kettes számrendszer hatékony, lásd a számítógépeket, a digitális technikát. Az 1–0 lineáris rendszer lényegében láncszerű körbefutásként működik, és hatékony információhordozást tesz lehetővé. [43] A hunok bölcselete szerint csak az ember általi könnyebb megértés kedvéért jellemzik kettősséggel világunkat. Világunk szerkezete ennél jóval bonyolultabb, és a kettősség is inkább hasonlít két forgataghoz. A teremtéskor a harmonikus Egy kerékként megperdül. Az elmozduláskor két Vízörvény vagy két Forgószél örvénye jön létre. Találkozásukból, ölelkezésükből lesz a látható fizikai világ: „Két erő forgataga teremtés. Két Vízörvényként ölelkeznek, Két Forgószélként ölelkeznek…” [34] Természettudományos szempontból lényegében két ellentétes energiacsomagról beszélhetünk. Az energiaörvények csigavonalasak vagy kígyózóan csavarosak. A fény mint elektromágneses rezgés spirális úton terjed. A spirális rezgés mindenre jellemző, mert minden a fényből keletkezett. A ránk maradt füvészkönyvek, valamint alkimista traktátusok képei között gyakran látható a teremtő köre és a kígyózó energia különböző megjelenítési formája. A 2.1. ábrán az ureousz kígyót láthatjuk kör alakban tekeredve, amely nemcsak a füvészkönyvekben található meg, hanem sokkal régebbi ábrázolás. Az egyiptomi óbirodalom fáraói viselték fejükön, akiket a történetírás szerint szentnek tartottak. Ez a korona elődje. Később koronát tettek minden uralkodó fejére, attól függetlenül, hogy mennyire tiszta lelkű volt. Az ógörög istenek fején is ilyen kerek koronához hasonló pikkelyes vagy leveles díszítésű korona található. A 2.2. ábrán a kör köré kettős kígyó tekeredik, egyikük oldalán a Nap, a másik mellett a Hold. A Nap mindig a fényt, a Hold a sötétet jelképezte. A 2.4. ábra az ógörög mitológia gyógyító médeiről (Gorgók) fennmaradt képet mutatja. Medusza a Méd-ős, Magarus leánya. Másik neve a Kör-kő szavunkkal cseng össze: Gorgé, a szintén Kör szóval kezdődő Korinthosz felesége. A harmónia kettős spirálja látható ruhája díszítőelemeként. A 2.5.1. ábrán a gyógyítás istenének, Hermésznek a képjele látható a botra tekeredő kettős kígyóval és kettős szárnnyal Budapest egyik gyógyászati üzletének cégérén a Ráday utcában. Egyike azon régi ábrázolási formáknak, amelyeket ma is használunk. A kettős kígyó a lelki harmóniából eredő egészséget szimbolizálja. Körbe tekeredett sárkánykígyó található a Bocskai- és a Garay-címerben, az unitáriusok, valamint Hajdú és Szatmár vármegye címerében. Több stilizált változata egyes nemesi címerekben is előfordul. Érdekesen rejtjelezett a Bethlen család címerében a két és fél fordulatú kígyómotívum. Ez a két és fél fordulat a Kundalini energia jelzése a keleti bölcseletben. A gyógyítás istenének, Aszklépiosznak a címerében kehelyre tekeredik a kígyó. A teremtő Egy maga Isten. Az Egy maga a rend és a szabályszerűség. A teremtéssel az Egy részekre darabolódott. Világunk az Egy teremtő kivetítésének következménye a fizikai és szellemi világra, logikus gondolkodásra és érzelmi világra, sötétségre és fényre. Világunk kettőssége már nem harmonikus. A fizikai világ megjelenésével a két fél már nem tökéletes. Pedig a sötétség és a fény ugyanabból a forrásból származik. A fény a poláris világ része. Hordozza a megismerést, de távolít és megtéveszt. A világos a férfi elv, mely középpont és irány nélküli. A világosság látszólag tiszta, de közepében rejtőzik a probléma. A sötét a női elv fekete félköre. A sötét lényege a fehér pont. A női oldalhoz rendelődő érzelem a probléma kihordója. A sötét a létezés anyatermészete.


455

A fény rend, a sötét pedig rendezetlenség. Az igazi fényt a sötétségből kell kibontani. A sötét rendezetlenségből lesz a Világ Világossága, a Napok Napja, a Fények Fénye: „A Sötétség és fény egy természetű… Mindkettő egyazon forrásból származik. A Sötét nem más, mint rendezetlenség, A Fény pedig rend. Az átváltoztatott rendezetlenségből Lesz a Fények Fénye. Léted célja ez.” (Tót smaragdtáblái, 24) A sötét és fény az élet teremtői erőit képezi. A fizika törvényének megfelelően az Egyben levő körkörös energiaörvény nagy erővel rendelkezik. A fénytelen rész mozgatja a fényeset. A 139. („Istenem, te megvizsgáltál…” kezdetű) zsoltárban ez áll: „De neked nem sötét a sötétség, S az éj, mint a nappal, oly világos előtted, Fény és sötét közt neked nincs különbség.” Az ember úgy működik, hogy mindent a látszólag EGY-másnak ellentétes dolgokra épít fel. Az Egyből született, és látszólagosan megosztja az oszthatatlant. Sokan úgy nevezik: fény és árnyék. Az árnyék csak a fényben látható. Két ellentétesnek vélt, mégis egyként működő dolog egyszerre. Szabad akaratunkon múlik ennek a bonyolultság mögötti Egy-szerűségnek a felismerése. Az isteni bölcsesség kettősségében is harmonikusan egységes, mert benne foglaltatik az Egyben. Az ókori tudás szerint ez a harmonikusan megosztott energia a fizikai világba beleágyazva diszharmonikus és több kettősséggel rendelkező világot eredményez. Az anyag száma ezért a négy. A sötétség a létezés egy természetes állapota. A fény társa a sötét. Mindkettő a dualitás velejárója. A természetes sötétség a fénnyel kiegyensúlyozódik. A sötétség nem egyenlő a gonosszal. A gonosz a sötétség kiegyensúlyozatlan változata. A szeretet hiánya, a harag, a félelem ugyan a sötétséghez sorolandó, de egy kiegyensúlyozatlan dualitást eredményez. Ugyancsak kiegyensúlyozatlan dualitás jön létre a túl sok fény jelenlétében. Ha egy ember lényében túlteng a fény, akkor lebegővé válik, érzéketlen és tapintatlan lesz. Hiányzik belőle a könyörület mások iránt. A könyörület hiánya nem a sötétségből származik, hanem a fényből. Az életünkben rejlő kettősségek alakítják testünket-szellemünket. Az életünk minőségének teremtő ereje van. Gondolataink, szavaink, tetteink alakítják sorsunkat. Lényünk rezgésének szintje kiárad belőlünk a környezetünkre és mindenre hat. Ez a hatás visszahatásként visszatér hozzánk. Mindenhez, ami velünk történik, hozzájárulunk. Ezt az interferenciát sorsként értelmezzük: „Fény és Sötétség egymásban pihentek, S ők formálták mind a létezőket.” (Rigvéda, X. 82) A sötétség a bölcsesség velejárója. Sötét és fény mind a bölcsességből származik. E kettősségben rejlik a fejlődésünk rugója. A Nap is azért látható, mert sötétség veszi körül. Az ókorban a sötétséget fekete Napnak, hollónak nevezték. A Hold valami hasonlósági alapon volt az éjjeli Nap. A kezdetet is feketeségnek nevezték. Az első a Föld volt, az is a sötéthez tartozott, amely az ősvízből kiemelkedett. Ő a szenvedések tere is. A holló a kezdeti sötétség madara. A fekete holló latin corone nevének rezgése is a körre, illetve a koronára utal. Az eredeti ősanyai minőségre, a Kör-hon-ra. Milyen tudás lehet elrejtve abban, hogy holló található a pálos rend és a Hunyadiak címerében? A mítoszok szerint a holló kapcsolatban van a megtermékenyüléssel, a sötéttel, az éjszakával, az Istenanyával, a Föld-anyával. Az ókor népe az Ősanyától, az Istenanyától származtatta nemcsak az embert, hanem az egész világot is. Az ős sötétségből keletkezett az őstojás, a makro- és mikrokozmosz eredője. Ez az alkimistáknál a bölcsek tojása. Ez a mai természettudomány szerint az ősköd. Népi hagyományunkban a fényes és fénytelen Tündér Ilonánkkal kapcsolatban is megtalálható. Gyakori szkíta lelet a tükrös madonna. Ilonánk tükrének két oldala van. A fényes oldala az aranytükör, illetve a gyöngyszínű tükör a fényt, a Napot szemlélteti. A tükör visszája a fénytelen állapotot, a Holdat jelenti,

456


az érzelmek világára utal. Ez meséink fekete képű leánya. A keresztény szokásokban is fellelhető a világos és a sötét oldal szerepe. Nagypénteken fekete lepellel takarják le a feszületet és a halottas házban a tükröket. Fényes és fénytelen, egyik sem jó, egyik sem rossz, egyszerűen csak vannak. Ők egymás társai. A sötét segít a fénynek forogni. A kiegyensúlyozott fény és sötét egy magenergia, mely új energiákat gerjeszthet. A dualitás törvénye szerint, ha ellentétként közeledik a két fél egymáshoz, kioltják egymást. A dualitásban megtapasztaljuk a fekete/fehér, a jó/rossz, a szeretet/félelem típusú dolgokat. Az ellentétes dolgok közötti együttműködés csak a szeretet törvényével lehetséges. Bölcs viszonyulással egyik fél átalakul a másikká, szerepeket cserélnek, energiát mozgatnak. Nagyobb nézőpontból az ellentéten alapuló dualitás átalakul hármas szerkezetű szeretet-viszonyulássá. „Isten lényegét adja a Végtelen, értelmét az Egység, titkát a Kettősség.” [40] Nincs ránk erőltetett sors. Mindig azt kapjuk vissza, amit kisugároztunk magunkból. A hála érzésével megszabadulhatunk az elvárások miatti önvádtól. A gondolat–szó–cselekedet egységében való levés alakítja életünket. Ez a bennünk munkáló erő és a bennünk lévő tanú is. Isten, a Végtelen sugárzás kis részei vagyunk. „A Sors Lényegét adja az Egység, Értelmét a Kettősség, Titkát a Végtelen.” [40] Az ókor szimbólumrendszerének megfelelően a kettős kígyó a két ellentétes energiacsomagot mintázza le. Ugyancsak a bölcsesség körének két oldalán a Nap és a Hold a fényt és a sötétet, létünk két alapvető összetevőjét ábrázolja. A lágy anyai és a ható apai erők egyensúlyát próbálták a kísérletekben létrehozni. A fő energiát az anyai oldalban látták. Az alkímia királynője kegyeit keresték. Az átalakítási erő az anyai oldalhoz sorolt érzelmekben rejlik. A görögök az elragadtatást nevezték el philosophiának, Szophia szerelmének és lázasan keresték az Ég Királynőjének, az Íziszből átalakult Szophiának a kegyét, azt az erőt, amelyet ő képvisel. Az érzelmi és a ható oldal egyensúlyában létrejön a középponti erő. A harmóniához tapasztalás kell. A tapasztalás útján juthat el az ember önvalójáig. Nevezik középpontnak, a bennünk lévő gyermeknek, fénynek, Istennek. Az ókor nagy bölcselői mind matematikusok voltak. A platóni geometria a lét szerkezetének összetevőit a matematika segítségével vizsgálja. Minden az isteni Egy kivetítésével jött létre. Az Egyet gömbbel vagy körrel, valamint körbe írható kereszttel is lehet jelölni. A ható–befogadó elv együttese, a férfi–női princípium harmóniája egységes semlegességet eredményez. Ugyanakkor az egyet szolgálja a jobb és bal kezünk, lábunk, a jobb és bal fülünk, a jobb és bal szemünk. Még az agyunknak is két féltekéje van. Az egyik a gondolkodás, a keleti jang, a másik az érzelem központja, a jin. Mindegyik pár harmonikus együttműködése az egészet szolgálja. E két újabban oly gyakran használt fogalom a kínai filozófia és gyógyászat alapját képezi. Az ilyen megfogalmazás a nyugati filozófiától teljesen eltérő világképhez vezet. A kínai felfogás szerint jin nélkül a jang olyan, mint a ló gyeplő nélkül, és jang nélkül a jin hideg, magányos. A jin és a jang teljesen egyenértékű, mert elválaszthatatlanul egymás függvényei. Ebből következik, hogy bármelyikük felülkerekedése esetén az általuk alkotott egyensúly felbomlik, és ez az egészséges, harmonikus élet rovására megy. A mi nyugati életünk a jang minőségeket hangsúlyozza, ezért túl aktív, sikerorientált, agresszív világgá fejlődött. A keleti népek tudják, amire mi már nem emlékszünk: semmi sem teljesen jin vagy jang. A világ teremtésmítoszai mind azt üzenik, hogy az ember azáltal testesült meg, hogy az ős-egység a termékenység felé fordult. Mitikus téma, hogy az istenség egy kígyóforma szörnnyel küzdött meg, hogy kiszabaduljanak a vizek és elinduljon az élővilág teremtése. Így küzdött az egyiptomi Ré Apophisszal, a sumer Ninurta Aszaggal, a mezopotámiai Marduk Tiamattal, Zeusz Tüphonnal az iráni Thraétana és Adzsi-Dahaka sárkány. A hun bölcselet a nemek létéhez, az anyai és apai oldalhoz köti a két szimbolikus energiacsomagot, mely megteremtette a világot:


457

„Tenger – végtelen, Egy örök Kör-ég Ősünk nőben meg férfiban testet öltvén teremtének világokat, nemzének szellemeket, nemzének fogható-látható eleven életeket. Két nagy Örvény ölelkezése volt ez, két nagy Forgószél tánca.” [34] A világegyetem minden anyagi vagy szellemi részecskéje kölcsönhatásban és örök változásban van e két pólus között. A vízszintes és kör alakú befogadó energia kölcsönhatásban a függőleges ható energiával egy spirális mozgású örvényt eredményez. A dualitás világában két örvényről beszélünk. E kettős örvénylés a díszítőművészetben gyakran megjelenítődik indázó ágként, kettős csavarvonalként vagy két állatként. A csángók hitében a Földet, illetve világunkat a vízen ikerhalak tartják fenn. Grafikusaink az élet világos és sötét összetevőinek rezgő hullámzását, illetve harmóniára való törekvését sajátosan ábrázolják (3. ábra). A több ezer éves hun–szkíta jelkép is a Teremtő Egy kettősségéről beszél (3.8. ábra). Világunkban a teremtő fényenergia minden megjelenési formája körpályát ír le, spirálisan rezgő mozgást eredményez. Az atomfizikában ismeretes, hogy az atomrészecskék előre haladásukban spirális utat követnek. Az elektronok mozgó spirális útja az óramutató irányával ellentétes irányú. Ez a női gyökérközpont forgási irányával egyezik meg. Fizikai anyagból vétettünk. A talpunk alatti szilárd talajnak ezért mondjuk, hogy Föld-anya. Világunkat anyavilágegyetemnek hívjuk. Nem véletlen, hogy anyag szavunk gyökere az anya. A mikrokozmosz hasonló a makrokozmoszhoz. Ez az idea volt az alapja a kísérletező tudományoknak. Jung hozta elénk az ember mikrokozmoszának ábrázolását a középkori füvészkönyvekből. [25] A teremtő szellemi hármas az alapja az anyavilágegyetemnek is. Világunkban minden rezgő energia, a fizikai anyag és a szellem is. A modern fizikai mérések igazolják, hogy minden fizikai anyag, maguk az élőlények is erőtérrel rendelkeznek. A Schumann-rezonanciával nemcsak kimutatható az ember, a Föld és az ásványok erőtere, hanem frekvenciájuk mérhető is. Az egész világ hullámtermészetű rezgő energia. A fizikai anyag és a szellemi világ rezgési jellemzőiben, többek között frekvenciájában különbözik. A fizikai anyagnál is a szilárd testek kisebb frekvencián rezegnek, mint a cseppfolyósak vagy a gázneműek. A gondolat, a szellem is jól meghatározott jellemzőkkel bíró rezgő energia. Bennünk és a világban hasonló erők működnek. Az ember szellemének ereje vetül ki a világba. „Kerestem a démont-sárkányt a világ mélységeiben, de nem találtam. Kerestem a világ legtávolabbi pontján, de nem találtam. Kerestem egy kínzó helyet a világ legtávolabbi pontján, de nem találtam. Amikor viszszatértem, megkaptam azok bensejében, akik hiszik, hogy létezik a pokol. Valójában ezek nem léteznek.” (Ramtha) Az atlantiszi Smaragdtáblák szerint az ember „fényszülte szellem”, fizikai anyagba ágyazott szellemi energia. Az ember egyfajta energiacsomag. Hét fő energiaközponttal rendelkezünk. A fejtől a lábunk felé erőterünk energiájának frekvenciája növekvő tendenciájú. Van olyan ember, aki látja energiamezőnk színeit. A szivárvány színeihez hasonlóan a két szélső szín a kék és a piros. Kék szín a fejünkhöz rendelődik, a piros a gyökérközponthoz. A finomfizikai műszerekkel mért frekvenciáink a következők: Emberi energiamező ciklus/sec Hz Kék 250– 275 Hz plusz 1200 Hz Ibolya, fehér 110–2000 Hz Zöld 250– 475 Hz Sárga 500– 700 Hz Narancs 950–1050 Hz Vörös 1000–1200 Hz A Kirilian-fotókkal kimutatható az ember erőtere. Minden lény energiamezője színesen hullámzó. Erőterünk szivárványszínű. A hun teremtéstörténetben Szivárványhídnak nevezik a világ és az ember szerkezetére utaló színörvényeket. A Szivárványhídon jön le az emberiséget segítő Istenfiú. [23] A Bibliában a tökéletes angyali lények erőtere lobogó fáklyának tűnik:

458


„A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét angyala.” (Jel II, 5) Régi imáinkban a szellemi őrzőink mint „forgó kerekek” vagy „forgó keresztek” jelennek meg: „Őrizzetek, szent angyalok, Szent kerekek, forogjatok, Szent keresztek, áramljatok…” [26, 27, 28] A hunok a fényenergiát és magát a Napot is küllővel rendelkező körként, vagyis kerékként ábrázolták. Ha a kerék küllőinek száma négy volt, akkor a napkerék körbe írt keresztként jelent meg. A kerék és a madár, illetve a szárnyas napkerék a világot teremtő Istennő jelképe. A kerékmotívum gyakran megtalálható templomok ablakainak mintázatán ma is. A tibeti hagyományban a kereket az Ég Úrnőjének jeleként tartják számon, a füstölővel és a csengővel együtt. A forgó kerék a teremtő szellemi erőt és a mindenséget jelképezi a hindu mitológiában is. A kerék motívum a hinduk szent jelképe. A kopt keresztények megőrizték az ókori kerék szimbólumát. A szent zarándokhelyként tartott lilabelai templomnál Etiópiában körbe írt kereszt alakú ezüst tárggyal gyógyítják a zarándokokat. A körbe írt egyenlő szárú kereszt szintén gyakori templomokat díszítő motívumként szerte a világon. Az alkimisták mindig az anyagot átváltoztató erőt keresték. Olyan erőt, amely az ellentétes értelmű anyagokat tökéletes egyensúlyt jelentő harmóniába hozza. Ez a művelet a teremtéssel ellentétes folyamatot indítana el, a teremtésnél ugyanis a harmóniából való kizökkenés jelentette a kezdetet. Az adeptus és azok, akik mesternek merték magukat nevezni, tudták, hogy minden ember együtt rezeg a Mindenséggel. Energetikailag a világon minden egy egységes mezőben található. Ha a szellemét megtisztított mester el tudja érni és tudja érezni ezt az egységélményt, akkor akaratával véghezviheti a transzmutálást.

9.4. A KETTŐSSÉG „Tudd meg, hogy alakod kettős. A kettő között egyensúly áll fenn, míg alakod állandó. … Tudd meg, hogyha az egyensúly teljes, A halál úja nem érinthet. A baleset is az egyensúly felbomlása miatt jön.” (Tót smaragdtáblái [24]) A teremtett világ duális, kettős szerkezetű. Kettősséget zár magába a fent–lent, a férfi–női, égi–földi stb. Az emberben mint testbe zárt szellemben feszültség van a két fél: érzelmi–logikus között. Ugyancsak harmóniahiány létezhet a különböző fizikai anyagok között, mint az energia különböző megjelenési formái között. Az oktáv törvényének megfelelően a különböző energiák között kölcsönhatás lép fel. A rezgő spirális örvények összeadódnak vagy gyengítik egymást, ahogy a különböző irányítottságú energiaerő kapcsolatba lép egymással. Ezek az erőhatások egy időben nyilvánulnak meg mindenben, az egyénekben és közösségi szinten is. Mind egyek vagyunk, és állandó rezonanciában vagyunk a Földdel is. Ha magunkban megoldunk valamit, azzal elősegítjük a többi, a közösség problémájának a megoldását is. Lelki-szellemi fejlődésünk jó hatással van nemcsak a többi emberre, hanem a Földre és a fizikai anyagokra is. A sötét a fény hiánya. A fény világosít meg mindent. „A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.” (Jn 1,5) A sötétnek és a fénynek nevezett ellentétes energiák forgási iránya különböző. Ezeket a rezgő spirális energiákat a népek különbözőképpen értékelik. Van aki a jobb oldalt, van, aki a bal oldalt tartja fontosabbnak. Az erők próbája adja meg az igazi értéket, a valós egynesúlyt. Kettősség nélkül nincs igazi egyensúlyérzékelés. A fény valódi értékét a sötétség adja meg. Mindennek van valami kiegészítő része, ellentéte, ami vele együtt alkot egészet. [43]

9.4. A kettősség

459

A díszítőművészetben általában sötét színű állattal vagy Holddal jelölik a bal oldalt, érzelmi oldalunkat. Világos színnel, a Nappal a jobb oldalt, a logikus felünket jelenítik meg. Az életfás ábrázolásoknál is a Nap van a jobb, a Hold a bal oldalon. A két oldal jelentése a Bibliában is elkülönül. Krisztust az Atya jobbján ábrázolják: „Azt mondja az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad alá teszem zsámolyul” (Zsolt 110,1, Mt 22,44). A két oldal jelentései a mindennapi életben követik a keresztény hagyományokat. A papi és az atyai áldás, valamint a kézfogás csakis jobb kézzel történhet. A politikai jobboldalhoz a hagyomány, a stabilitás, a konzervativizmus jelentései társulnak, míg a bal oldal a hagyományok megdöntését, a mozgást, az újítást, a lázadást jelenti. A bal agyféltekéhez társított érzelmeink lényünk sötéttel árnyalt oldalához tartoznak, a jin erőkhöz. A jobb agyféltekében összpontosított gondolkodó képességünk a világosabb oldalt, a ható erőket képviseli, a jangot. A ható erőink mozgatórugói, az érzetek és az intuíció a világos és a sötét oldalról is töltekeznek. Nők és férfiak mind ezen az alapelven vagyunk felépítve. Egyénenként változik, hogy kiben mennyi az aktív, a jang erő, és kiben mennyi a befogadó, a jin. A tapasztalat azt mutatja, hogy a férfiakban általában több a jang erő, ők aktívabbak, cselekvőbbek, míg a nőknél a befogadó erő, az érzelmek dominálnak. E két ellentétes pólussal egy időben a harmóniából való kieséskor a teremtéskor belénk került valami kiegyensúlyozatlan rossz is. Ezt tanúsítják a népek teremtéssel kapcsolatos mítoszai is. A magyar tudós táltosok hagyatékában az áll, hogy Ármány, az Istenfiú a teremtés után a „szitáló ködnél finomabb szellemanyagból keletkezett”, amelyet Ősapánk, Yotengrit vetett ki magából. Ármány a rosszat felkaroló seregei előtt így szónokolt: „Amit a kettős Istenség, Yotengrit épít, én lerontom, Rossznak hirdetem, amit ő Jónak, Jónak, amit ő Rossznak. A békét háborúra fordítom, a szeretetet gyűlöletre, Az egészséget betegségre, és kifordítom az igazságot, Miként a subát fordítják. A Jó belém szakadt Istenanyám és Istenapám Világokra terjedő, szitáló ködnél Finomabb szellemanyagából. Ezért van, hogy nincs az a Rossz, Amiben valami Jó ne volna.” [34] A Jó és a Rossz is kettősségünk velejárója. Érzelmi oldalunkban benne találhatók jó és rossz tulajdonságaink, akárcsak a logikus oldalunkban. Fontos, hogy állandóan keressük a magunk boldogulásának útját olyanképpen, hogy másnak ne ártsunk. Ha ilyen módon járunk el, akkor: „Nincsen rossz út, csak úttalanság van. Ami út, az Őhozzá vezet, az Örök EGYhez, Istenanyánkhoz, Kiben Istenapánk is foglaltatik, a Nagy Nyugalomban. Egy Isten – Örök nyugalom!” [34] Sokáig uralkodott az a képzet, hogy a jobb oldal férfias és pozitív minőség, míg a bal oldal nőies és profán. Ez az egyoldalú szemlélet alapozta meg a materializmust és mai világunk harcait. A Bibliában is kettős teremtéssel kezdődik a Genezis. Az arámi és görög szövegeknél is A „be”, illetve a kettő a kezdő szó. Két elemi erő jelenik meg: a víz és a levegős lélek-elem: „Isten lelke lebegett a vizek felett.” Akárcsak a mezopotámiai nem sémi Enuma elis eredetmondában, ahol egyszerre jelenik meg a vízistenség, Jamm és a lelkek istene, Mot. Az ókori kettős teremtésről kialakult szemlélet egy közös forrásból kell származzon, mert a világ különböző részein élő népek rítusai hasonló kettős elemeket tartalmaznak. A poláris különbözőség a világ őstörténetének egyik mozzanata. A teremtés újraünneplésénél a természeti népek rítusaiban rendszerint két küzdő fél jelenik meg. Ahol a két fél ellentétes és nem működik együtt, ott az egyik fél megsemmisül, majd darabjaiban újraéled. Az indonézeknél és az indiánoknál legtöbb esetben a két fél együttműködő. A nép is két csoportra oszlik, és versenyszellemben mérik össze ügyességüket. Ott a dualitás a fejlődés alapjául szolgál és mindig az egymástól különböző felek egyesülésével zárul. Az egyesülés szent násszal ér véget. Az eggyé válást a rítusokban rendszerint egy harmadik elem segíti elő.

460


A rítusok térszerkezetűek, időrendi jellegűek, akár a Föld vegetációjának ritmusa. A kettősség segít feltárni a világ szerkezetét és az ember létének mozgatórugóit. Az egymást kölcsönösen feltételező pólusok sorsszerűek és szükségesek. A kettősséget nem kell ellentétesen értelmezni és megszüntetésére törekedni. Vagy együttműködnek, vagy a harcuk érthetetlenné válik. Mindegyik rítus végén megtalálható a szent egyesülés. A hitregékben a teremtéssel kapcsolatban kétféle kettősség jelenik meg. Van, ahol a két istenség működik együtt, vagy az Ős-egy ikreket szül. Az egyik félhez a sötét színt, a másikhoz a világos színt társítják. Az indiánoknál a Legfelső Lény (Nagy Anya, Nihasa, Wonomi, Taikomol) mellett a sötét színnel jelölt Coyote (farkas) található mint teremtő erő. Van, amikor az istennő (Amana, Awenhai, Awonawilona) ikreket szül. Az ikrek közül egyik a sötét, a másik a világos fél. Az irokézeknél a két fél harcban áll egymással. A wintun indiánoknál a testvérpár együttműködik, akár a zunyiknál, és kőutat épít az égig az emberek számára. Legtöbbször a sötéttel jelzett fél teremti a hegyeket és az embereket. [39] A hindu hitregékben gyakori az együttműködő isteni kettős, ahol az egyik a sötét és a másik a világos fél. A rítusok mozzanataiban benne van, hogy valamikor egylényegűek voltak. Most egymás kiegészítőjeként együttműködnek, mint az éjszaka és nappal. Ilyenek a Dévák és Aszúrák, Varuna és Mitrász, Maia és Brahman, Gandarva és Manu. A rómaiak esetében a királyi vezetőknél található meg a kettős szemléletű pár: Romulus és Numa. Az indiai rítusoknál a kettős létezési mód e párokban jelenítődik meg mint az ős-lénység megnyilvánulási módja. Náluk a szellemi átlényegülés is egy szent nászként fogható fel. Mindkettő a dualitástól való megszabadulás eszköze. A végső szabadulás csak azok számára érhető el, akik túlhaladtak a polaritáson. A hinduk a feltétlen abszolút szabadságot célozzák meg rítusaikkal. Az indiánok és az indonéziaiak a szent násszal valósítják meg a belső egységet. A szibériai Malta falu vadászai lakóházuknál külön bejáratot biztosítanak a nőknek és külön a férfiaknak. A kettősség, a férfiasság és a nőiesség, a Nap és a Hold lényegében az élet teremtő erői. A polaritás értelmezhető az emberi sorsra és a kozmikus erőkre is. Szibéria és Kelet-Európa népeinek teremtésmondáiban szintén kettős pár hozza létre és működteti a világot. Az egyik testvér a Felső Világ, a másik az Alsó Világ ura lett. Az alsó világ a földhöz, a sötétséghez kötődik, és az ábrázolásoknál a bikaszarvú lény gyakran együtt található a kígyóval, a sárkánnyal. A kapu őreként olykor egy szörny alakját veszi fel. Az alsó világ urát a manysik és chantik Kulynak, a szölkupok Nonnak, a komik Omelnek, az udmurtok Keremetnek nevezik. Az ikrek közül az egyik fél gyakran rosszként jelenik meg. Kettősségünkből eredően valami ősfélelem miatt állandóan lelki egyensúlyunkat, belső harmóniánkat keressük. Egyszóval bölcsességre törekszünk. Vissza akarunk jutni az eredeti egységbe. A tibeti hagyományban, akárcsak a hunoknál, minden lelki-szellemi erőt anya és apa-párként ábrázolnak. A hun bölcseletben e kettősség adja meg a fejlődésünk alapját. Harmóniahiányunk arra ösztönöz bennünket, hogy munkálkodjunk, de csak a jó szomszédság elve szerint. Ha így teszünk, akkor fizikai anyagot szellemanyaggá változtatunk. Ezt jelenti a „javuló MINŐSÉG”: „Egy, Egyből Kettő, Kettőből Egy, Egy meg Kettő, ez minden váltakozás építőköve. Változások, változatok Csak a kettő ölelkezéséből fakadnak. Ezért van nőstény, ezért van hím: A folyton-folyvást javuló MINŐSÉG miatt.” [34] A kör harmonikus és potenciális energiát jelöl. A spirál egy növekvő vagy csökkenő terjeszkedő energiára utal. A természetben a Fibonacci típusú harmonikus spirál az arányos növekedés formája. A harmonikusan növekedő spirál nem változtatja alakját és egy logaritmikus görbe alakját követi. A dualitásban létező harmonikus energia örvénye jellemzőiben az oktáv törvénye szerint alakul, mely a Fibonacciszámsor ritmusának is megfelel. A létezés megnyilvánulása egyensúlytalanságot hoz létre. A világegyetemben minden az egyensúly fenntartására törekszik. A mozgás lényegében egy törekvés az egyensúlytalanságból az egyensúlyba. Minden létezőnek két pólusa van ugyan, valójában azonban minden egy. Minden látszólag ellentétes, lényegét tekintve azonos. Boldogság és boldogtalanság, szeretet és gyűlölet valójában ugyanannak a dolognak a két oldala. Minden jelenségnek két oldala van, ám a kettő között egy és ugyanazon tartomány húzódik meg. Az Egy törvényének segítségével a gyűlölet átfordítható szeretetre. Nem kell mást tenni,

9.4. A kettősség

461

csupán álláspontot változtatni és a dolgok is megváltoznak. A félelmet bátorsággá alakíthatjuk, a sötétséget fénnyé. A létezés további mozgása újabb energia megjelenését vonja maga után, újabb létezési egységeket hoz létre. A növekedési energiákat geometriai mintázatokkal lehet leírni. Ezeket ma fraktáloknak nevezzük. A vízmolekula hármas szerkezetéből adódóan a megfagyott vízcseppek egyenlő oldalú háromszögek révén növekednek. Az ablakon lévő nedvesség vagy a hópelyhek mintázatán ez megfigyelhető. Ugyanilyen növekedési fraktálja van a páfrányoknak is. A növényeken a levelek és ágak megjelenése szintén logaritmikus spirál szerint történik. Az állatok szarvának mintázata a fraktálok geometriáján alapszik. A kígyózó vonal az energiaáramlást képezi le. Az ostor által leképezett csigavonal a szakrális rítusok velejárója. Régi tudás rejlik abban, hogy a népi hagyomány az ostort, illetve a virgácsot jóvarázslásra használja. A bennünk is működő energiaörvényt a kígyózó vonal találóan képjelezi. A kígyó az egyik legrégibb és legösszetettebb jelkép. Testének csigavonala jelenti a fény útját, az élet energiáját, az újjáéledést, mely lehet felfelé ívelő fejlődés, de a rossz felé való haladás is. Jelképesen a kígyót olykor a sárkány vagy a skorpió helyettesíti, mert kozmikus értelemben a kígyó csillaga maga a Skorpió csillagkép. A kígyó a világban működő energia képe. Az ókor nagy tudorai, filozófusai, matematikusai, valamint az ókor bölcsességére alapozó alkimisták is nagy fontosságot tulajdonítottak az égitestek és a Föld erőterei közti rezonanciának, kölcsönhatásnak. Szerintük az égitestek mint erővel rendelkező lények befolyásolják a földi életet. A bolygók erőtereit érzik az élőlények és az ember is. Hatásait az ember vagy passzívan befogadja, vagy felhasználja saját érdekében. A külső világból érkezett energia bennünk találkozik az indulatainkkal, vágyainkkal, érzelmi világunkkal. Aki magasabb lelkületre akar emelkedni, harcolnia kell a lehúzó erőkkel, az önző vágyakkal, az indulatokkal. Állandó az ember és a világ egymásra hatása. A fénytelen fényessé tétele az ember bensőjében kell megtörténjen. A lét energiájának kígyózó ábrázolása nagyon régi időkbe vezet vissza. Több nép mitológiájában a teremtés fő mozgatója a kozmikus kígyó. A körré összefonódó kígyó az örökkévalóság szimbóluma, a teremtés megújuló voltát jelképezi. Kígyó mellett ábrázolták az ókori mezopotámiai Ősanyát, Istárt, és az indiai Ősanyát, Anantát. A hindu Visnu a bölcsesség kígyóján lovagol. Az egyiptomi fáraók isteni származásuk jelképeként viselték koronájukon a szent ureusz kígyót. Az aztékok teremtő Istene a Kecalkoatl tollaskígyó. A görög mitológiában a Nap kígyók vagy hosszú farkú sárkányok vontatta hintón kocsikázik. Héra is kígyót dob az újszülöttek felé. A pápua indek ősszülőjét, Nit, illetve Hannát kígyóval ábrázolják. A csigavonal mint tökéletes spirál megtalálható az ősi sumer napisten, Samas ábrázolásainál is. A napisten fején levő korona vagy fejék csigavonalas. Marduknak is egyik attribútuma a kígyó. Skorpió őrzi a sumer istenanyákhoz vezető kaput, az Inannához, Istárhoz és Ninhursághoz való bejutást. Ugyancsak a mezopotámiai Gilgames skorpióemberek által őrzött kapun jut be a lelkek birodalmába. Az atlantiszi Smaragdtábla szerint a lelket a kapuban veszélyesen csaholó kutya (Farkas csillagkép) várja. Ismeretes, hogy a Skorpió és a Farkas csillagkép egymás mellett találhatók. Az egyiptomi Amon bárkáját éjszaka a kígyón keresztül vontatják át. A hinduk a Tejutat kígyó ösvényének nevezik. A botra tekeredő kígyó az orvoslás istenének, Aszklépiosznak a jelképe. A kígyó helyett a sárkány több kultúrában megtalálható. Kínában a sárkány nemcsak a termékenység istennőjét ábrázolja, hanem a Föld energiáját is alakítja. Új épület helyének kijelölésénél figyelembe veszik a helyi sárkányok energiáját is. A sárkány nemcsak a kínai császárok őrállata, hanem a germán és kelta uralkodóké is. A germán hős, Szigurd vagy Beowulf sárkánnyal kellett megküzdjön, hogy célját elérje. Sárkány volt az egyik szimbóluma Ozirisznek, az alvilág egyiptomi urának. Ő idézte elő a Nílus évi áradását, amitől a föld termékenysége függött. Népi hagyományunkban a sárkány és a víz kapcsolata jelenik meg. Az elpárolgott víz olykor felhőszakadásként jut vissza a földre. A viharos esőfelhőket sárkányfaroknak nevezi egyes helyeken a nép. [8] Meséinkben a sárkány nyomában sötétség támad, elrabolja a Napot, a Holdat vagy a csillagokat. A mesehős megvív a sárkánnyal.

462


Mindenki a saját sötétségével kell megvívjon. Ahhoz pedig magunkba kell mélyednünk, le kell merülnünk a Nagy Anyába, saját anyagunkba. Azt kell legyőznünk, és onnan kell kiszabadítanunk lelki fényünket. A Sötétség országa című palóc népmesében a hős a sárkány anyját öli meg. A Bibliában is megtaláljuk a nagy erőt szimbolizáló sárkány jelképet a hétszintű lelki világgal együtt: „Egy nagy vörös sárkány, hét feje volt.” (Jel 12,3–4) „Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát.” (Jel 12,9) A sárkány vagy a sárkányfej épületek díszítőelemeként nálunk gyakran megjelenik. Több nép mítoszaiban, így a görögöknél, az indiánoknál, a kínaiaknál, a kígyó közvetítő a felső és az alsó világ között mint az ősanyát ábrázoló életfa egyik kísérője. Még az egyiptomi kultúrkörből ismeretes, hogy az ősanyának, az ég Királynőjének, az égi Szűznek áll csak hatalmában a kígyó fejét eltiporni. Az ókor népe az Ég Királynőjétől várta mindig a segítséget, a gyógyulást. Ennek a hagyománynak ma is folytatása van. A keresztény díszítőművészet a festményeknél, szobroknál a templomokban és az imakönyvekben a Szűzanya lábánál gyakran kígyót jelenít meg. A csángók hiedelmében minden embernek van védőszelleme, mely kígyó alakját ölti fel. Amikor az ember meghal, a kígyó szokott kopogó hangot hallatni akkor éjszaka. [26] A keleti kundalini energia is kígyót jelent. A kundalini jóga két ellentétes elv energiáit próbálja egyesíteni az emberi testben: a férfi elvet, a logikát, a Sivát és a női elvet, a szellemi-lelki energiát, a Saktit. E két elvű energia együttesen hozza létre a valóságot. A férfi elvű energia a gerincoszlopon halad felfelé és központja a fejben van. Ő a Siva, a tiszta tudat, a test legfőbb energiaközpontja. A női elvű energia központja a medence alján található, a Sakti. A Saktit összetekeredett kígyóként képzelik el. A kígyó szája a gerincoszlop irányában felfelé van kitátva. A kundalini célja, hogy az életerőt felvigye a gerincoszlopon, illetve felélessze az életenergiát. A gerincoszlopon felvezetett áramlás aktiválja a test összes energiaközpontját, segíti a harmónia kialakítását. Az energia örvénylő vonalát követi galaktikánk. A kígyózó vonal jelképezi a Nap spirális áthaladását az állatövi jegyeken keresztül. A földi életutat, életerőnk örvényeit, a lelki behatásokat a kígyózó spirál szimbolizálja. A spirál a logikus és érzelmi oldalunk, a jobb és bal agyféltekénk folytonosan váltakozó kapcsolatát mutatja. Mérlegelnünk kell a beleérző indíttatást és a logikus gondolkodást. Egyik a másikban mindig benne kell legyen minden döntésünkben. Az egyik kis mennyiségben adja azt a gyógyhatást, ami a harmóniához, az egyensúlyhoz szükséges. A mennyiségekre vigyáznunk kell, nehogy a mérleg egyensúlyt veszítsen és kibillenjen. Mennyire hasonló mérleg és méreg szavunk. Lelki-szellemi életünk kígyózó erővonala eltérhet a harmonikus rezgési jellemzőktől. A spirál azt is jelentheti, hogy állandóan az igazunkat keresve a logikus gondolkodásunk a túltengés felé halad. Ezen az úton egyre inkább az önösség vesz erőt rajtunk. Úgy hisszük, hogy véleményünk megfellebbezhetetlen, és mindenek felett ítélkezünk. Még azt is elvárjuk másoktól, hogy feltekintsenek ránk. Egyre inkább feltűnési viszketegség kezd eluralkodni rajtunk. Fejünk saját magunkkal van tele, előre tolakodunk, csak saját szükségleteink kielégítése érdekel. Nagyságunk tudatával együtt nőnek félelmeink, ellenszenveink, mert környezetünk nem ismeri el nagyságunkat. Napjaink egyre bosszúsabb hangulatban telnek. Szenvedésünk oka önmagunk előtérbe helyezése. Korunk sok emberére jellemző a vágy, hogy egyre többet érjen el egyre kevesebb idő alatt. Ezért hamarabb felgerjed, ha a másik lassabban megy, lassabban eszik, lassabban dolgozik vagy gondolkodik. Nemcsak magunktól akarunk többet, hanem gyermekeinktől is elvárjuk, hogy minél inkább kitűnjenek a többiek közül. A versenyláz behatolt a pihenést és szórakozást szolgáló sportba is. Nem a játék öröme és a kikapcsolódás a fontos, hanem a győzelem. Ezért nemcsak a sportolók, hanem a szurkolók is képesek egymásnak ártani. Bizonyos szempontokból gondolkodásunk megmerevedik és lemarad, más irányokban pedig túlteng. Az ilyenszerű nem harmonikus állapot hosszabb jelenléte egészségi zavarokhoz, betegségekhez vezet. A fájdalom, a betegség szervezetünk jóindulatú figyelmeztetése, hogy rosszul gondolkodunk. Az orvostudomány egyre több betegségről állapítja meg, hogy pszichoszomatikus, illetve lelki okokra vezethető vissza. Egészségünk érdekében azt kell tennünk, ami a belső béke felé visz minket. „Isten bennünk, mink Istenben. Ki ha elfordul a JÓ-tól, Naporcájú Gönüz Ég-istenatyánktól,

9.4. A kettősség

463

Homlokán Holddal ékes Ukkó Föld-istenanyánktól, Ki Boldogasszonyunkban emberközelbe testesült, Az Ármánhoz, a kísértőhöz gyalulódik.” [34] Minden ősi kultúra és minden természeti népcsoport az univerzumot egy egységnek, egy körnek képzelte el. Ennek a világnak a közepén állt az ember. A középkortól már csak egy mechanikus világképet örököltünk. A modern fizikai és biológiai kutatások bebizonyították, hogy a világ nem úgy működik, ahogyan azt eddig állították. A fizikában óriási anomáliákat fedeztek fel, melyeket nem lehet a hagyományos modellel megmagyarázni. A kvantumfizika legfőbb következménye az lett, hogy a mechanikus univerzum régi világképét el kellett vetni. A fizikusok mára már megértették, hogy nem az anyag, hanem az elme vagy szellem az elsődleges, bár ezt nem szellemként hanem energiamezőként – intelligens energiamezőként – határozzák meg. A kvantumfizika megjelenése óta az egyik legfontosabb felfedezés az úgynevezett zérópont mező vagy nullponti energia. Ez az az energiacsere, amely a szubatomi részecskék között megy végbe. A kvantumfizika feltárja, hogy a láthatatlan elektromágneses mező impulzusai, az ingerületek sokkal fontosabbak. Létezik egy egyszerű idézet Einsteintől amely megmagyarázza ezt: „Egyedül a mező irányítja a részecskék működését.” Einstein egyszerűen azt értette ez alatt, hogy a mezők – a minket körülvevő láthatatlan energia erőterek – irányítják egyedül a részecskéket, az anyagi részecskéket. Ennek megfelelően a kvantumfizika azt állítja, hogy az anyag jellegzetességét végső soron a mező határozza meg . Az ember elektromágneses jeleket küld ki ebbe az energia-, fény- és információmezőbe, mint egy radar. Állandóan ezzel a mezővel lépünk kapcsolatba. Minden pillanatban ebből a mezőből nyerünk ki információt. Egy madársereg vagy halraj úszás vagy repülés közben egyszerre vált irányt. Ez csak a mezőknek a segítségével lehetséges. A mezők képesek arra, hogy információveszteség nélkül közvetítsenek és mindenekfelett késlekedés nélkül, egyidejűleg. Egy régi templomban az áhítat, a tisztelet, a csend kézzelfogható élményét tapasztalhatjuk meg. Az oda belépők és az ott imádkozók gondolatai átsugárzanak a katedrálisba, beleivódnak a katedrális falaiba és még évszázadokkal később is visszasugároznak azokra, akik belépnek ide. Minden egy áramlásban leledzik. Mi valamennyien részei vagyunk ennek az óriási energiamezőnek, összekapcsolódva a kozmosz legtávolabbi részével is. Köztünk és a környezetünk között, valamint köztünk és a mező között folyamatos interakció zajlik minden pillanatban. Testünket a magunk által kibocsátott impulzusok és a mező közötti összehatás működteti. Az epigenetikusok felfedezték, hogy a sejteken belüli információ nem is a sejteken belül található, hanem azokon kívül. A gének csupán lehetőséget jelentenek. A DNS olyan, mint egy könyvtár. Ugyanabban a könyvtárban van minden, de tudni kell, melyik könyvet vegyük ki. A testmezőbe küldött érzelmi minták összessége az, amelyik dönt afelől, melyik információt veszi ki a DNS-ből. Létezik egy hierarchia a testünket szervező mezőkön belül. Létezik a teljes testmező, létezik a szervmező, aztán a szövetmező és aztán a sejtmező mindezeken belül. A mezők előnye az, hogy valójában egységes rendszerűek, holisztikusak. Ha egy mágnest darabolunk fel, akkor függetlenül attól, hogy hány darabra vágjuk, minden darab teljes mágneses mezővel fog rendelkezni. A morfogenikus mezők vagy általánosabban az információmezők jelentik azt az irányító rendszert, mely a molekuláris szint és biokémiai szint felett áll és irányítja azt. Olyan rendszer, mely megszervezi a test működését és megszervezi egy fejlődő szervezet kialakulását. A szív a rendszer uralkodója, a májnak és valamennyi szervnek is vannak feladatai, de a szív felülírja valamennyit. Tehát a szívvel kezdődik minden. Először a szív kapja az információt és csak aztán közvetíti tovább az agyba. Tanulmányok mutatták ki, hogy a szív gyorsabban válaszol a külső stimulációkra, mint az agy. A test állandóan koherens rendszereket keres, keresi a sejtek közötti információcserét, hogy minden egyes sejt tudja, mi is történik. Ez egy nagy információs rendszer. A betegség csupán egy hiány az információs rendszerben.

464


Kettős spirál alakú a sajátosan egyéni tulajdonságainkat hordozó DNS-ünk. Azt, amit az utolsó évszázadban fedeztünk fel, az ókor népének képzeletében benne volt. Spirális hurok a zene vonala is, akár a DNS és minden energia formája. A kígyó a haladás spirálja. A tűz természetéhez tartozik a világos és a sötét oldal, a jó és a rossz. Az univerzális tűzszellem kígyózó vonala lefelé minden rossz gyökere, de ha felfelé irányul, minden embert a bölcsesség, a szeretet felé visz. Ahol bölcsesség és szeretet van, ott nincs félelem. Ott egyensúly van. Az egyiptomi mítoszok szerint a kígyók a Föld szellemei. A kígyóisten neve Aker, kettős lénynek tartották. Számunkra érthető, ha a mi iker szavunkra gondolunk. A díszítőművészet gyakori eleme a kígyózó csigavonal vagy magának a kígyónak megjelenítése. A régi életfa-ábrázolásoknál ugyanez az alapelv érvényesül. Az anyatermészetű életfa tetején a Nap vagy a napmadár, az alján pedig rendszerint a fára feltekeredve a kígyó található. A művészettörténeti lexikonok kígyós istennőknek nevezik a kígyóval társított női alakokat. [13] Az ókor népe gyógyító erőt tulajdonított neki. A hun rovásos történetírás szerint a tudás alapú hitet az égi származású Anahita Istenanyától tanultuk el. A kígyós Istenanya-ábrázolások az ő tanának megjelenítési formái. [23] A görög mitológiában is találkozunk kígyós istennőkkel. A két kígyó az ősi istenanyák kezében a világ kettősségét és annak harmóniáját jelenti. A szkítáktól több olyan aranyból készült ereklye maradt ránk, melyen kígyós motívum található. A hunok Istenanyjának, Anahitának tulajdonítják a kígyós madonna-szobrokat. A népi művészetben a kígyó széles körben alkalmazott motívum. A gyerőmonostori templom tornyában egy kőfaragáson madárlány látható kígyókkal, a bal oldalán szárnyas kígyóval. Ez az ősi madáristennő igen szép megjelenítése. Ma is láthatunk kapubálványt a szkíta lemezekhez hasonló kígyós alakzatokkal a székelyföldi kapukon és faládákon. A kígyózó vonal a fényhullámok természetére, a világ fénytermészetére utal. A kettős kígyózó vonal a harmóniát sugározza. Ahhoz, hogy harmonikusak legyünk, szeretetté kell átformálnunk ellenszenvünket. Ez nehéz feladat, mert nagyobb bátorságra van szükségünk, mintha haragot tartanánk. Ha a negatív erőkkel rezonálunk, az utunk lefelé vezet. Csakis rajtunk múlik, hogy felfelé vagy lefelé haladunk. Ha nem magunkat helyezzük előtérbe, rájövünk arra, hogy mire is vágyunk: lelki harmóniára és szereteten alapuló kapcsolatokra. Ez mind távol áll korunk teljesítménykényszerétől és a vetélkedéstől. „Réges-régen nők uralkodtak, de ostoba nők zsarnokoskodása miatt föllázadtak a férfiak. Attól kezdve ostoba férfiak zsarnokoskodtak. Az Égnek így sem tetsző, úgy sem tetsző. A nemek közt nincsen verseny, nincsen háborúság. Feladatuk más: kiegészítik egymást egész emberré.” [34] HERMÉSZI IGAZSÁG Őseink tudás alapú hitének fontos eleme télen a fény keresése, a Nap figyelése. Karácsony a fény eljövetelének ünnepe. Nem lehet véletlen, hogy fenyő és fény szavunk hasonló gyökerű. A karácsonyfa fenyőfából készül. A kereszténységben az istengyermek maga Jézus. A görög Zeusz fényistenként jelenik meg, a lélekmadara pedig a hattyú. Héliosz-Apollón gyógyító napisten volt. Mitrász volt a hinduk fiúistene, akárcsak az egyiptomiak Khonsuja. Az egyiptomi hitregében a Phanés – Fényes a sötét ős-éjből kelt ki mint fényes istenség: „Kezdetben volt az Éj… fekete szárnyú madár volt. Az Ős-Éj a Széltől megtermékenyülve ezüst tojását a Sötétség óriás ölébe tojta. A Tojásból a Szél fia, egy aranyszárnyú Isten lépett elő… Ez az isten volt az elsőszülött… Phanésnek nevezik… neve azt jelenti, hogy világosságra tárt mindent.” [8] A Phanés név gyökere egyezik a mi fényes szavunkkal. Ezek szerint a sötét istennői oldalból kelt ki a Fényes. Az arany és a bölcsek köve nemcsak a mikroszinten való anyagi átalakulásról szól. A cél magasabb ennél: az aranycsinálás módját megtalálni és a világot újra arannyá változtatni, a világot és a természetet és az embert visszavinni az aranyvilágba, az aranykorba. Az arany nem más, mint a mezopotámiai szent tudás: ASA. Üdvösség, boldogság, bőség, virágzás, fény, tudás, isteni lét. A bölcsek köve az a mágikus

9.4. A kettősség

465

eszköz, amely a létet ismét arannyá tudja változtatni. Ez a világban eltemetett és elkevert arany, más szóval ASA. A káoszban lévő anyagot kell átváltoztatni. Az elemek kezdetben tiszták és szellemiek voltak. A világot kezdetben szellemi elemek alkották. A létben az elemek nemcsak anyagivá váltak, hanem teljesen össze is keveredtek. Az anyagi természetben tulajdonképpen lappangva az egész ősi szellemvilág benne él. Az embert a megismerés vágya vezeti. Az embernek a természet ad útmutatást a kristályok által. A kristályban fellelhető az elemnek az az ősi alakja, amelyben az elemek az eredeti spirituális világban voltak. A kristályban jelentkezik az elemek őstermészete. A kristály mutatja meg az embernek, hogy mi az elem lénye. Ezen az úton találta meg az ember az elemek értelmét, összefüggését és értékrendjét. Erről szól az alkímia elemtana. Az elemek ismerete az alkímiában szükséges, akár egy eszköz az eljárásokban. Az eljárásokat hívják elsorvasztásnak, feloldásnak, lelkesítésnek, szilárdításnak, tökéletesítésnek. A tevékenység célja az elsődleges anyag, a prima materia átszellemítése. A valódi alkímia az emberben kezdődik, az anyagban folytatódik és az emberben fejeződik be. Az emberben levő szikra az elemekre elkezd hatni, azokat felszabadítja, és átalakítja. A megtisztult és szellemivé vált elem láthatatlan helyen sugárzik: melegít, fényesít, tisztít. A megtisztult elem ASA-vá lesz. Az ASA a világot ősállapotához közelebb viszi, s nem egyéb, mint a végső állapot. A bölcsek köve a paradicsomi szubsztancia, az ASA. A Teremtő első teremtése aranyból volt. A fizikai arany csak anyagban fejezi ki a tiszta szellemi sugárzást. A Bölcsek köve az az anyag, amelynek érintésére az eredeti rend helyreáll. A bölcsek köve ugyanakkor életelixír, az egészség, az élet, a halhatatlanság mágikus eszköze. Az alkímia az az őskori tudás, amely a világban levő kegyelem, görög szóval kharisz, latin szóval gratia tudatos kiemelését tanítja. Az alkimista az egyetemes ember, aki nem tárgyi kultúrát akar alkotni, hanem a közös üdvösség színvonalát emelni. A közös üdvösség az, amit az iráni ASA szó jelöl meg, amit az alkímia aranynak mond, amit a különböző mítoszok szatja-jugának vagy paradicsomnak vagy Édenkertnek vagy Elüszionnak neveznek. A bölcsek köve egy mély igazságot képvisel. Életerőnk a föld-elem energiáinak megfelelő gyökérközpontunkban van elrejtve. A sötétséghez kötött tudatlanságból a bölcsesség kivezet a végső megértéshez, a megvilágosodáshoz. Lényünk kitisztul, rezgésszintje emelkedik. Ennek során belső tudatállapotunk magasabb szintre lép. Ebben a békés és örömteli állapotban minden belső negatív energia átalakul. A tobozmirigy maga a bennünk kialakuló egyensúly mérőpálcája. A bennünk lévő harmonikus gyermeki lélek kisugárzása a tobozmirigy jelzésével történhet. A világ népeinek hitregéiben és hagyományában gyakran megjelenik az ifjú Isten, aki a világ világossága vagy fényes. Az istenfiúk a Bak jegyéhez kötődnek, A hindu Krisna istenfiú szent könyve a bak nevére és beavató kútfejére emlékeztet: Bhagavat-Gitá. Szintén a hinduk Murugán istenfia, a tisztaság képviselője tobozszerűen végződő lándzsát tart kezében. A kínai Juhuang istenfiú tiszteletére tartják az év nagy születésnapi ünnepét, kinek köve a vörös színű jádekő. Kő és kút szavunk fedezhető fel a kínai Kagutsuchi istenfiú nevében, aki a teremtő Izanagi és Izanami páros fia. Az egyiptomi nagytudó Tót madárfeje is az istenfiúi elismerésről szól. A kelta hagyományban Mabon az örök fiatalság istene. Az írek fiatal istene kő szavunkkal rezonál: Cu Chulain, aki fényes, mint a Nap. Haja színe a gyökérközpontunk színével azonos, ahová csontjaink is rendelődnek: vörös. A skandináv Istenfiú Baldr-Odin, aki a Fény istene és gyógyító erővel bír. Thort fényes szemmel ábrázolták és vörös szakállal. A maorik Istenfia, Tana Mahuta közreműködésével fény lett a Földön. A megújulás magja a sötétben keresendő. A fejlődés az életfa gyökeréből indul ki. Ez a bak, a mag, a vak sötét zónája. Népünk hagyományában Luca-napkor éjjel a miséről való hazamenetelkor mákmagot kell elszórni, hogy a rossz elkerülje az embert. A karácsonyi szokások egyik eleme a mag, a búza csíráztatása, a Luca-búza. A rábaközi magyar hagyomány szerint az Istenatya részeiből kikelt gabonát aratta le a Boldogasszony és teremtette újra őt, hogy majd felvigye az égbe. A teremtett Nap pedig elbújt a tenger alá, sötétséget zúdítván a Földre. A karaülünek nevezett kerecsensólyom segítségével vitte fel az Istenanya az égre.

466


Lényünk sötétjéből kell kibontanunk a Fények Fényét. Ez csak megtisztulás után lehetséges. Ifa a nigériai tudás istenéhez a dió társul, melynek a tobozhoz hasonló alakja van. Toboz társul Dionüszosz és Bacchus istenfiúkhoz. Prométheusz a fényes tüzet egy magban rejtette el, hogy elvigye az embereknek. Őt Zeusz a sziklához (KŐ) kötötte. Onnan szabadítja ki szárnyas lény, egy angyal, Héraklész. Ez csak azután sikerült, miután a szárnyas lélek legyőzi a hétfejű hidrát, a bikát és a madarakat és lejut az alvilágba. Lényünk sötétje gyökérközpontunkban van elrejtve. A föld-elem energiái a vak, bak zónájában találhatók lényünk levegő-elemhez tartozó szellemi esszenciájával együtt. Bak szavunkhoz hasonlítanak a pók, a bogyó, a mag, vak. Meséinkben az új kis csodalény borsószemnyi. A hunok Zöld Bibliájában az új lélekcsíra „juharmag”-ként jelenítődik meg. [34] A sötét színű madarak szintén lényünk sötétjéhez, anyai oldalunkhoz tartoznak, de már a szellemi lényegiségre mutatnak rá. Lényünk esszenciája érzelmi oldalunkban van elrejtve. A kerecsensólymunk is sötét színű. A holló vagy bagoly szintén. Bagoly volt a jele a görög Athénénak, Lilithnek, bogyó pedig Pán istenfiúnak. Az ókor bölcseletéből merítő alkimisták a harmóniát szent nászként fogták fel. Az anyai és apai oldal harmóniájából lélekcsillag vagy lélekmadár születik meg. A fény lélekcsillaga maga a Szél csillaga, maga a Vénusz. A Szél a levegős lélek-elemhez rendelődik. A kínai Pan-ku istennő leheletéből lett a Szél-fiú. A cimsián indiánoknál a szépek szépe maga a Fényes felhőasszony. Szent kígyójuk, a Qoetzalkoatl maga a Szél istene, az élet ura és a Hajnalcsillaghoz társítják. A maoriknál az Istenfiú Tawirimatea maga a Szél istene, akinek jele a szív és a Hold. Ptah egyiptomi isten a szívével és a hang levegőt mozgatóerejével teremtett. A szívcsakra a levegő-elem energiáiban leledzik. A madarak, szárnyak és a tollak szintén a levegős lélek-elem energiáira, a szellemi erőre utalnak. Ilyen kísérő képjelei voltak Hermésznek, Zeusznak, a japán Amateraszunak és Uminnak, a kelta Taramisnak, Cerrindennek és Brannak, az ír Morrigannak, a skandináv Freyjának, a hindu Murugánnak, a kínai Sziwangmunak és Sou-hszingnek, a nigériai Oduduának, Ifának és Eshunak, a zuni indiánok Pantiwajának, a cimsián indiánok Amalajának, a maorik Lonojának és Tane Mahutajának, a germán Lokinak. A tobozmirigy aktiválásával megnyílik a harmadik szemünk. Belelátunk a világba. A skandináv Odin, illetve a germán Wotan a kútból egy szemmel ivott és bölcsességre tett szert. Fejjel lefelé lógott az életfán. Ez azt jelenti, hogy világunk fordított helyzetben leledzik. A világ a teremtő erő tükörképe, a szellemi oldal fordítottja. Amateraszu japán istennő az isten szeméből született, és tükörrel a kezében ábrázolják. Az afrikaiak istennője, Mama-Wata a kezében szintén tükröt tart, akár a mi tükrös madonnánk, illetve Tündér Ilonánk. Az ír Lugh fényisten átváltozott egyszemű istennővé, gyógyított. A szent közép harmóniája mértani szempontból is megközelíthető. Két kör metszésénél kialakult mandorlába beírható háromszögekből létrejön a rombusz. A levegős lélek-elem mértani megfelelője a rombusznak is megfelelő oktaéder. Rovásírásunk K betűjének ugyanez a mintázata. Az oktaéder lényegében egy kettős piramis oldalnézete. Ebbe írhatók a lélek tudatossági szintjei is. Kilenc tudatossági szint létezik. Ebből hét közvetlenül a földi élettel kapcsolatos. Az ír Daghda termékenységisten kilenc ember erejével bír. Jele az üst. A kelta Beli napistent rombusszal együtt ábrázolták. Beli, akárcsak Bellanos és Beltano, gyógyító forrásként jelenik meg. A hindu Sakti mint harmadik istenség hozza lendületbe a hármas isten teremtő energiáit. A makrokozmosz hasonló a mikrokozmoszhoz. Jungtól tudjuk, hogy a középkori füvészkönyvekben is megtalálható az ember és a világ hasonló szerkezetének megjelenítése. [25] A két kör metszéséből kialakult mandorla az ősmag, mindennek a magva. Ebbe a mandorlába írható az első háromszög és a két háromszögből álló rombusz. A rombusz nem más, mint rovásírásunk Ek-éje. Egyiptomban KA volt az ember szellemének testhez tartozó része, mely halála után a csontokban marad. KA neve Kő szavunkkal rokon. Az ógörög hitregékben találkozunk a Kő-vel. Herkules nevében is Kő szavunk bújik meg. Ő nem állja ki az alázat próbáját és lezuhan a Földre, illetve elnyeli a Kő. Mint Istenfiú a Föld-anyában, a Bak jegyű föld-elembe zárul be, akácsak Prométheusz. Perszeusznak sikerül megküzdenie a Gorgókkal (Kör-Kő), és feljut a rég vágyott honba (Uránusz-Orion, Úrhon). Az ikrek – Castor és Pollux – a Tejút hasadékában bújnak el. Ez pedig az életfa, a Tejút alján található, ahol a Bak és a Nyilas csillagkép helyezkedik el. Az ikrek harcukban az igazi egység felé való törekvést, a kettősség egyre

9.4. A kettősség

467

csökkenő spirálját járják be, míg elérik a piramis csúcsán található egységpontot. Ezt végül a Fő-fényhozó Fő-lux, Pollux éri el. A hitregék szerint csontjaink a Föld-anya köveiből származnak. A KA lélektestéhez az istenanyai szeretet rezgése képezi a bejutás lehetőségét. Amikor a KA szeretetfénnyel feltöltődik, akkor rezgése növekszik. Ezt nevezik felemelkedésnek. Amikor teljesen telítődik, akkor a KA átalakul Suvá. Az átalakulás feltételezi nemcsak a szeretetet, hanem azt is, hogy el tudjuk választani az igazat a hazugságtól. Su a Szó istennője és a bennünk lévő szeretet. Benne egybeolvad a tiszta szellemi erő a szeretettel. A gondolatok energiát mozgatnak és formálnak. Szavaink még nagyobb hatást váltanak ki. Minden egyes gondolatunk és szavunk megváltoztatja sorsunkat, sikert vagy sikertelenséget, betegséget vagy egészséget, szenvedést vagy örömet von maga után. Az élet csak a belső valóságot tudja a külső valóságban visszatükrözni. A belső harmónia kialakulása maga a fejlődés, az evolúció eredménye. A hermészi képjel mintázza le a harmóniához vezető áramlási folyamatot. Ez maga a caduceus bot. Két spirális áramlás fent a bot vége felé találkozik két szárnnyal egymással, és egy toboz formájú fejben egyesül. A tibetiek is így ábrázolják az ember szellemének fejlődését. A caduceus bot égi megfelelője a Kígyótartó csillagkép. Ez a beavatás és gyógyítás csillagképe. A Kígyótartó csillagkép felett található a Sas és Héraklész-Herkules csillagkép, valamint a hét csillagból álló Észak koronája. A sas a felvívő szellemi erőt, Herkules pedig a bennünk lévő istengyermeki szent középet emeli ki. Herkules kőoszlopai szimbolikusan a föld-elemhez, a gyökérközponthoz kötik isteni fénymagunkat. A gyökérközpontunk energiáiban rejtőzik az igazi Test-vér, a testünk vázát adó csontok, bőrünk és a vérünk. A hét csillagból álló korona az istenfiúi lélekhez rendelődik. Tudatosságunk hetedik szintjét az istenfiúi szintnek nevezik. Lelki békénk és szeretetünk növekedésében segítve és védve vagyunk. A Kígyótartó csillagkép kígyójának farkánál lévő pajzs a védelmet jelenti. A caduceushoz hasonlít a juharmag. A hun bölcseletben az ember szellemét hasonlítják a juharmaghoz: „Boldogok, kik bölcseletet, tudást adnak tovább, Meg szépet írnak, ríkatnak, Mert szellemük szárnyas juharmagja Lelkek ezreiben csírázik.” [34] Az ókor filozófiájának megfelelően a sötétből kell kibontani a fényt. Az anyag sötétségéből megszületik az új fény, az új lélek, az új szellem-fiú. Az alkimisták mindig remélték, hogy a laboratóriumban az anyagokból elő lehet állítani az égi eredetű szellemet, amely mint akár egy kémiai anyag szublimál, felszáll a kísérleti edényből. A felfogott lélek-fiú segítségével majd mindent áthatnak. A sötét nemcsak az anyaghoz, hanem az érzelmeinkhez is kapcsolódik. Az istennői érzelem a szeretet. A középkor átvette az egyiptomiaktól a jelképes ábrázolási módokat. A megnyilvánult világunkat a nagy Anyával, az Istenanyával ábrázolták, aki az éjszakához van kötve és átfogja a kozmoszt. Ezért vallották az alkimisták azt az elvet, hogy minden kísérletnél a sötétből, az anyagból kell kiindulni, mert minden onnan ered. Az ellentétes dolgokat, a sötétet a fénnyel egyesíteni kell, hogy Szél-fiú keletkezzen. A hun bölcselet szerint nem egyszerű kettősség egyesítéséről van szó. A két erő inkább két örvényhez hasonlít, mely négygerezdes alapkövet képez: „Két Erő Forgataga teremtés. Két Vízörvényként ölelkeznek, Két Forgószélként ölelkeznek. Mindenikben van hatalmasság, Mindenikben van erősség, Mindenikben van gyöngédség, Mindenikben van szeretet. Egyik sem alábbvaló, egyik sem följebbvaló. Ez a négygerezdes alapkő bölcseletvilága.” [34]

468


A négygerezdes alapkő mélyére a szellem segítségével lehet lejutni. A mozgó levegő, a szél mindent átható és újat teremteni képes erejét a kísérletező alkímia az Istenfiúhöz kötötte. A keletkezett új Istenfiú a madárhoz, illetve a Vénuszhoz kapcsolódik. A Vénuszhoz, a Szél bolygójához rendelődik a mindent áthatni képes új elixir létrehozása. Az új szellem-anyagot hermafrodita természetűnek tartották. Így a két különböző anyag között létrejött egyesítéssel keletkezett anyagot élőlényként zoónként kezelték. Ő volt az Istenfiú, a bölcsek köve. A Szél-fiú. Akárcsak az ókori filozofikus tanítás szerint, az alkimisták a Nagy Anyába való leszállással, illetve az anyag sötétségébe való bemerüléssel kezdik a rítust. A Smaragdtáblák szerint is a sötétből kell kibontani a fényt. A szellem–lélek–test egységének megvalósulását jelképesen az Istennő, a volt Föld-anya, később Mária mennybemenetelével és megkoronázásával ábrázolták. Albertus Magnus, a hermészi tanokat valló tudós szerint a fény és a kis anyagi részecskék egyaránt hullámként jellemezhetők, melyek átmehetnek egyik állapotból a másikba. A legtisztább anyag tartalmazza a Nap fényét és a Hold sötétségét, összekötve őket egy argentum vivumnak nevezett szellemanyaggal. Ez pedig hol hullámként, hol anyagként jellemezhető. Ez az élő szellem-fiú. Hozzá pedig csak az önismereten keresztül vezet az út. [25] Az istennői oldalhoz tarozó szeretet a megoldás lényünk esszenciájának megtalálásához. A görög hagyományban Írisz a caduceus bot segítségével jár a világok között. Az istenfiú Erósz vagy Cupido Káosz(Kő-ős) gyermekeként jelképezi a test és lélek egységét. Az életerő nem más, mint szeretetfény. Amikor elegendő szeretettel telítődünk, az életerőnk felfelé emelkedik a csakrák szakrális ösvényén. A tobozmirigy nemcsak további utat enged az energiaáradásnak, hanem felnagyítja azt. Éteri kiáradás jön létre. Térnövekedés lesz belőle. Kiterjedés, tudatosságnövekedés, éberség, intuíció robban be a felemelkedésbe. Ez a tudatossági szint a mesterré válás feltétele. A toboz vagy a caduceus bot szakrális díszítőelemként megtalálható templomainkban, de épületeink homlokzatán is. Lényünk harmóniája a tobozmírigyen keresztül valósul meg. Jelölik tobozzal, dióval, lángsugárral, virággal vagy egyszerűen gömbszerű alakzattal, mely egy kehelyből tör elő. A tudatosság emelése része a felemelkedési folyamatnak. Kolozsváron több épület díszítőelemeként szerepel a caduceus bot vagy a fenyőtoboz. A központ legrégibb épületén maga a fenyőtoboz található, melynek két oldalát egy-egy oromzati kiemelkedés képezi. Ez a régi mintázat átalakulva fellelhető kapukon, ablakpárkányokon.

9.5. A SZERETET EGYENSÚLYA „Te kegyes szeretet, Mutasd meg a spirituális igazságot A Te Kozmikus Rendeden keresztül.” (4.1.–6.2. ábra) [9] A szeretet birtokában másokra jobban odafigyelünk és magunkénak érezzük. Az önösség feladása nem az én feladását jelenti, hanem egy új lehetőséget belső harmóniánk, lelki békénk elérése érdekében. Mai világunkban ez nagyon nehéz feladat. A legjobb gyógyír nagyságunk fontosságának feladására a szeretet, mely olykor nagy áldozatokkal jár. Erre mondta Jézus: Ha meg akarjátok lelni az életet, el kell azt veszítenetek. Lelkünk befogadó (jin) és aktív (jang) része egymás mellett teszi meg útját, mely csak akkor előre haladó, ha a szeretet nevében cselekszik. A nappal után az éjszaka következik, a születést követi az elmúlás, amely egy újabb születésnek a kezdete. Az aktivitás, a pihenés és lazítás szakaszai váltakoznak és együttesen hozzák létre a harmóniát. A ritmus törvénye a teremtésben mindenütt kifejezésre jut. A szakrális mértan világában a körbe rajzolható egyenlő szárú háromszög a ható szeretet szimbolikus képe (4.1. és 4.2. ábra). Magában hordozza a harmóniát és az egyensúlyt. Az egyiptomiak a mindenség természetét a körbe írt háromszöghöz hasonlították, mely a világ kettős természetére utal. A kettősségben egyensúly csak úgy áll fenn, ha szeretet kapcsolja össze őket. Másképpen kioltják egymást. Az ember logikus és érzelmi oldalához hozzájön egy harmadik pólus, a pozitív viszonyulás. Csak a szeretetben való

9.5. A szeretet egyensúlya

469

együttműködés ad erőt a teremtéshez. A Smaragdtáblák szerint a körbe írt háromszögben a bölcsesség és a szeretet mellett az erő is megnyilvánul. A kivetült kettő az eredeti Eggyel magában hordozza a szellemit. A teremtő isteni erő ezért hármas szerkezetű. A matematika nyelvén a két ellentétes fél összeadásából keletkezett szerkezet hármas. Einstein szinergiaelmélete szerint: [1] + [1] = 3. Az ókorban a Teremtő Istennő jele volt az egyenlő oldalú háromszög. Ezért nem véletlen, hogy a székely (Csíkszentdomokos) lakodalmi szokásoknál a lányos ház kapuja fölé virágfüzérből képezik ki a díszes háromszöget. [41] Két kör metszésénél alakul ki a mandorla, melyet az élet tojásának is neveznek a tojáshoz hasonló mintázata miatt. Ebbe a mandorlába írható a szeretet háromszöge, a Teremtő energia szent hármassága. A szent hármasság állapotában található meg a szeretet érzéséből származó Teremtő energia. Ez nem egy kettősség adta helyzeti energia, hanem egy pontból kisugárzó energia. Einstein ezt a minden irányban terjedő energiát nullpont-energiának nevezte. Anyai oldalunk hármasa a víz-elem szerkezetében mintázódik. Háromszögű fraktálok jellemzik a vízelemet mint a szeretet energiájának kifejeződését. A szeretet energiái az ellentétek pillanatában hatnak. Ezért a pillanat energiája a harmadik elem, mely a polaritásban összekötheti az erőket. Ahogy az energia megnyilvánul, az geometriai minták szerinti áramlásban történik. Ezt a módot a fraktálok matematikai modellje írja le. A fraktál az energia eredeti mintázata, mely végtelen módon megismételheti önmagát. Valódi természetünk a teremtéskori szeretetenergiából szövődött és ez tartja össze ma is a világot. Ez az alaplétezés és annak megfelelő háromszögű fraktál időn és téren túl található meg. Szeretetből, együttérzésből és bölcsességból teremtődtünk. Dante írja az Isteni színjátékban, hogy a szeretet energiája mozgatja, tartja fenn a világot: „Csüggedtem volna lankadt képzelettel, / de folyton gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet, mely / mozgat napot és minden csillagot.” [45] A körbe írt háromszög, benne a szemmotívummal ma is templomaink egyik díszítőeleme. Mint Isten szeme oltárok felett található legtöbb esetben. Az egy Szem motívuma a szent közép, a teremtő harmónia eléréséhez kapcsolódik. A hitregékben a mindenen átható tiszta látás a homlokon található szemhez rendelődik. Ez az ún. harmadik szem a természetfeletti képességekkel együtt található. Meséinkben az egyszemű igazítja el a keresőt. A Kalevalában a hős egy szemmel függ az életfán, amikor látni tudja a rejtett dolgokat. Az egyiptomi mitológiában a szem feladata Ízisz gyógyító erejéhez kapcsolódott. A hindu Sivát a homlokán szemmel ábrázolták. A hindu bölcseletben a szem az utolsónak kifejlődő érzékeléshez kapcsolódik. A szemmel teljes az ember. Két különböző erő összeadódhat egy harmadik segítségével. A ható–befogadó elv együttese, a férfi–női princípium harmóniája egységes semlegességet eredményezhet. Ugyanakkor az egyet szolgálja a jobb és bal kezünk, lábunk, a jobb és bal fülünk, a jobb és bal szemünk. Mindegyik pár harmonikus együttműködése az egészet szolgálja. A harmóniához egy harmadik elem szükséges. A két agyféltekénket a tobozmirigy köti össze. Apai és anyai oldalunk a szeretetben válik eggyé. A szeretetben való eggyé válásnál a tobozmirigy aktiválja a homlokon levő harmadik szemet. A Szemúr szavunkból ered a címer is. Az ókorban a nemzetségek vagy helytartók sisakjára, pajzsára vésték rá a képjelüket. A régészeti leleteken madár, vadkan stb. díszjel található. Az ógörögöknél a sisakdíszt cümernek mondták. Mezopotámiában a harmonikus háromszögbe rajzolt szem a szeretet Istenét, a Szemest (Samas) jelképezte. Napisten nemcsak a babiloni Samas, hanem a ceyloni Saman, a héber Semes, az ókori Szmirna és Szemele istennő is. Emlékük ma is él a Szemerje, Szavar, Szemere, Szinér, Sziméria nevekben. Egyik szép régi asztali áldásunkban benne található a „mindenek szeme”: „Mindeneknek Szemei, Tebenned bízunk, Úristen, Te adsz nékünk eledelt alkalmas időben.” Két egyházi énekünkben is megjelenik az istennő gyógyító szeméhez kapcsolódó szemmotívum. A „Hozzád fohászkodunk, áldott védasszonyunk…” kezdetű ének második versszaka az Egyiptomban használt gyógyító módot idézi:

470


„Szemedből egy sugár a fájdalmunkra száll, Megszűnnek dúlt keblünk gyötrelmei…” A 226., Mennyországnak Királynője című énekben ez található: „Azért, Szószólónk, szemedet, Fordítsd hozzánk kegyelmedet.” Az ókor bölcseletéből merítő alkimisták az ember lényének lényegéhez társították a háromszögbe írt Isten-szemet. A kereszténységben az Isten szeme ún. antropomorf kifejezés, hiszen Isten szellemi lény. A Szentírásban gyakran az Úr szeme kifejezést találjuk Isten jelenlétének jelölésére. Zakariás próféta mondja, hogy az Úr hét szeme bejárja az egész földet. A hetes szám is szimbolikus. Isten tökéletességének és mindentudásának (4.10) száma. A Zsoltárok könyvében az Isten szeme kifejezi Isten gondviselését, mindentudását, oltalmát. Az Úr szeme rátekint a szegényre. Az egyik legszebb imádság a 7. zsoltár: „Őrizz meg engem, Uram, mint szemed fényét.” A barokk templomokban igen gyakori az oltárok fölött a háromszögben megjelenő szem. A Szentháromság-ábrázolásokon a teremtő Atyaisten jelképe. A XIX. században épített parasztházakban is fellelhető. Érdekességképpen megjegyezhetjük, hogy az Isten szeme a Genezáreti-tó neve is volt Jézus korában. Ahogy mi tengerszemnek nevezzük a hegyekben található tavakat. A népnyelvben különösen Szeged környékén a felhők közül kilátszó eget illetik ezzel a kifejezéssel. A hindu teremtésmondában is megtalálható a mezopotámiai eredetű Szemúr: „A Szem Atya akkor bölcs értelemmel Megalkotott két görbülő világot.” (Rigvéda, X. 82) A körbe írható háromszög helyett a kínaiak a Teremtőt egy körben lévő háromlábú varjúval ábrázolják. A hármas szerkezet és a sötét madár is az ősanya szimbóluma. Szem nevű ősanyától származtatják magukat a sumerok. Magyarul helyesebben Szemúria a neve. A szem szavunkkal rokon több ókori nép istenségének neve. Samas, Semes, Saman, Szmirna napistenről tud az indiai és a zsidó hagyomány is. A spanyolok nagy ünnepe Malagában is a San Samana nevet viseli. A finnek országukat Suominak nevezik. Napistennő a japán Oterito Sama, akitől Amateraszu származik, és az egyiptomiak szakrális vezetője Szemenptah. A szakrálisnak nevezett platóni geometria a világ teremtését, illetve az élet kialakulását az eredeti Egy, illetve a kör megkettőződő metszéseiből képzeli el. A két kör metszésekor kialakult geometriai formát mandorlának, illetve Isten szemének nevezik (4.6. ábra). A mandorlába írható a szeretet egyenlő oldalú háromszöge. Többszöri metszésből alakul ki az az alakzat, amely a fény geometriáját adja (4.5. ábra). Lényegében ez az emberi szem geometriája is. A szeretet háromszöge a bölcsesség körében rejlik. Két kör metszéséből kialakul a mandorla. A teremtő bölcsesség köre, illetve a mandorla több címerben és épületek díszítőelemeként megtalálható. A Teremtő Szeretet hármasságából jött létbe az ember (4.8. ábra). Nekünk embereknek egyik nagy célunk a bölcsesség egyensúlyát elérni. Ez pedig nem könnyű feladat. A szeretet hármasságához rendelődik az ugyancsak hármas szerkezetű szeretetlenség. Az atlantiszi Smaragdtáblák szerint lelki fejlődésünknek három akadálya van: kevés bennünk a kitartás és a hit, valamint önzőek vagyunk: „Három az akadály: a kitartás hiánya, hogy tudást nyerj, az Istentől való távolság, a rosszhoz való vonzódás.” [24] Ha az ember kettősségében hármas szerkezetű, akkor a logikus és érzelmi oldal 1/3 és 2/3 arányban kerül egymás mellé. Ez az állapot állandó együttműködésre kényszeríti két ellentétes oldalunkat. Két kettősség működik az emberben: jobb–bal, valamint égi–földi. Az anyag vonzásában a létezés négyes szerkezetű. Két kettősséget tartalmaz. A négyzet két háromszögből áll. A létezés a kétszeres szeretet kifejeződése. Térben ez a kocka mintázatát adja, a hexaédert.

9.5. A szeretet egyensúlya

471

A négyszög a fizikai világ mértani jellemzője. A négyszög az ember erejét is jelképezi. A keleti népek, a mezopotámiaiak, a kínaiak, a tibetiek szimbolikájában ugyanaz a jelképrendszer található. A négyszög az erő, a kör a bölcsesség, a háromszög a szeretet, a Hold a béke, a virág pedig az öröm jelképe. A teremtéssel kapcsolatos rítusokban is megtalálható a négyes szerkezet a természeti népeknél. A két ellentétes oldal, illetve a duális teremtés a világegyetem négyrészes rendszerébe épül be. A kultikus ház négy oldala, olykor négy ajtaja, a négy égtájhoz kapcsolódó mozzanatok mind a szent négyesre utalnak. A teremtő erő a világegyetem minden pontjából négyszeresen nyilatkozik meg: a négy őselem anyagi burkán és a négy szellemi hatáson keresztül. A négy őselem a világot teremtő Istenanya aspektusai. A négy hatás a négy égtáj felől fúvó széllel könnyebben szemléltethető. Az északi szél száraz, nyugtató hatású. A vizet, a nyugtalan érzelmeket olykor megfagyasztja. Éghajlata a tél. A keleti szél hűs, frissítő hatású. Éghajlata a tavaszhoz kapcsolódik. A déli szél meleget és nyugtalanságot hoz. A négyes szerkezetű világ a fény révén is az Istennőhöz, a Boldogasszonyhoz kapcsolódik. A hun hagyományban a teremtő szeretet maga a Boldogasszony, aki létrehozta a világot. Az istennői aspektus lényünk érzelmi oldalának fontosságára hívja fel a figyelmünket. Kitartás kell az önismerethez és a bölcsesség eléréséhez. Ezt a belső homályos területet a pszichológia tudattalannak nevezi, a régi beavatottak és az alkimisták fekete hollónak hívták. Abban egyezik mindegyik véleménye, hogy ez pszichikusan veszélyes terület. Az önismerés útja nehéz, nem elég hozzá a kitartás. A Smaragdtáblák szerint kell hozzá a hit. Saját sötétségét az ember nem szívesen szabadítja magára. A modern pszichológia is nagy körültekintéssel kezeli a regressziós hipnózist mint gyógyítási eszközt. Segítségre van szükségünk. Kell hogy legyen segítőnk, és hinnünk kell benne. Ősidők óta a lélek segítője a madár. Régen a fekete hollót mint szolgálót hívták segítségül. A segítségre hívás az imával történik. Ugyanezt a célt szolgálta és szolgálja ma is az imádkozás szorgalmas gyakorlása. Ismeretes, hogy a keleti ember is egyre csak a mantrát mondja. Segítséget jelent a rituális áldozat, a rituális tánc, a gyertyafény, a füstölő is. Mindenkor az adott kornak megfelelő élő képzetekhez, új archetípusokhoz kellett folyamodni, ahogy a pszichológia fogalmaz. Jézus élő hitet hozott el nekünk, a hit belső megélésére irányította figyelmünket. Oltalomért esedezünk mind a külső, mind a belső sötétség esetében. A nyugati ember ismételgetett imája, a rózsafüzér a Szűzanyához szól. Az ókor embere segítségül az Istenanyához, a Föld-anyához folyamodott. Gyógyításért, oltalomért hozzá szállt gyakran az emberek kérése. A cél a harmóniába való jutás. Ez örömet, békét hoz az embernek. A lélek fejlődésével foglalkozó szent könyvek a világot felülvigyázó tökéletes szellemi lényeket királyi párokként írják le. Az alkímiai ábrázolások ezt az ismeretet hagyományként átvették. A harmóniát két egymásba kapcsolódó egylábú lénnyel ábrázolták. Királyi párról van szó, fejükön korona található. A jobb és bal oldalt a korona alakja mutatja. A logikusnak nevezett Nap oldalán kör alakú, a bal oldalon pedig a Hold alakját mintázza a korona (6.1. ábra). Egylábú Napisten található a hindu és a tibeti mitológiában. Egylábú kecskebaknak nevezi Rohita Napistent a hindu Atharvéda. A hunok december hónapját az Istenfiúk hónapjának hívták. Ekkor a Bak jegyében jön el az embereket segítő isteni lény. [23] Ez a mi Karácsonyunk gyökere. Ma is kecske álarccal ünnepelünk és várjuk az új évet, az új életkezdést. A különböző népek teremtésmondáiban a születendő új a Nap újranövekedésének idején jön elő. A Bak hónapjában ismétlődik meg a teremtés. Ezért jelölték az Istenfiúkat kecske képjellel. Az ausztráliai bennszülöttek rítusaiban a kecske mellett az életfa is megtalálható, akárcsak a víz és a sárkánykígyó. A szibériai népeknél a kovács természetfeletti tulajdonságokkal rendelkezik. Az Indus-völgyben Domnak hívják az éneklő kovácsokat, akárcsak Szíriában is. A hunok zenélő és mindentudó Pánját is kecske testtel ábrázolták. Pánt a Szaturnuszhoz kapcsolták, akár a római Janust. A tibeti kovácsistenség neve hasonló a hinduhoz: Damkan. A tibeti Damkan kovácsisten szentsége kapcsolatban áll a segítő istenfiúval, akinek szimbóluma a kecske, a bak. A Föld-anya szentségét vallók úgy igazolták a bányászást és az ércolvasztást, hogy ők a természet művét tovább folytatják, csak épp felgyorsítva a folyamatokat. A kő, illetve a kemencében a csíraállapotú fém az élet forrása és élő. Az embrionális állapotú újonnan keletkezett kő, a Ku-bu maga az Istenfiú. Belőle lett az alkimisták által keresett bölcsek köve.

472


Az alkimisták szerint a bölcsek kövét az emberből kell kinyerni. A Kőnek a gyökere a kísérletező lelkében növő szeretet. Az emberi test fizikai része szellemi erőt zár magába. Isten örökkévaló szelleméből bennünk van elrejtve a gyermeki lélek. Kis örökkévaló fényünk az úgynevezett kristályenergiákat tartalmazó gyökérközpontunkban van elrejtve. A föld-elemhez tartozó erőinket asztráltestnek is nevezik. Az asztrális testhez tartoznak testünk fizikai vázát adó csontjaink, bőrünk és vérünk. Életerőnk függ az asztrális test állapotától. Belső fényünket magába záró alsó fizikai testünk rezgésszintje alacsonyabb. Szerkezete és működése a kettősségen alapszik. Mindennek van önmagát kiegészítő másik fele, azaz önmaga ellentéte. Itt bújik meg jó és rossz, világos és sötét, jobb és bal ellentétes oldala. Önmagunkba szállással, csendes, békés állapotban a negatív energiák előjönnek. Azok felismeréssel megérthetők és átalakíthatók. Felismeréssel mindent meg lehet bocsátani, beleértve saját magunkat is. A föld-elem energiáiban, a gyökérközpontban kell az átalakulást elkezdeni. Ide tartoznak a kőzetek és bolygójuk, a Szaturnusz. Itt kell a bölcsek kövét keresni. A Biblia szerint Jézus az „a kő, melyet az építők megvetettek”, mely „a szegelet fejére” lett teremtve (Luk 20,17). Ugyancsak ő „a lelki kőszikla, melyből az élet vize fakad” (1Kor 10,4). A bölcsek köve keresése belső kutatássá alakul. Lelkünk belső régióinak felfedezését végezzük az alatt, amíg megtapasztaljuk önmagunkat. Felismeréssel és átéléssel az alacsonyabb rendű rezgések – félelem, harag, fájdalom – magasabb rendű spirituális megéléssé alakíthatók át. Az újabb és újabb felismerések a poláris energiák táncával jellemezhetőek. Ahogy a magasabb rezgések felé emelkedünk, egyre újabb és újabb felismerések, elfogadások elé állítjuk magunkat. Az átalakulásban mindig alacsonyabb rezgésű energiákat alakítunk át magasabb szintű rezgésekké. A felismerések segítenek megszabadulni a korlátozó és fájdalmat okozó gondolatmintáinktól. Minden mindennel összefügg, minden rezgés egyszerre ok és valamely korábbi ok okozat. Testünk azonnal reagál minden gondolatunkra. Meg kell tanulnunk fegyelmezni gondolatainkat, mert ez a feltétele annak, hogy helyesen, tudatosan cselekedjünk. Minél magasabb rezgésű az az energia, melyet mozgósítunk, annál súlyosabb következményekkel jár, ha helytelenül használjuk. Ha a gondolataink irányát megváltoztatjuk, megváltoztatjuk egész életünket. Az alsó testközponthoz kötődő vérképzéssel minden átalakulás elér az emberi lény minden szintjéhez. Az átalakulás információi eljutnak minden sejthez és a test egészségéhez járulnak hozzá. A bölcsek köve bennünk található. Mind hordozzuk az átalakulás erejét, mely egészséget, örömet és hosszú életet hozhat számunkra. A szeretet elűzi a sötétséget. Gyermekeink hintázó mondókáiban régi bölcsesség van elrejtve. A mondott szövegben megjelenik a jobbra és balra való kilengésnél a sötét és a világos fél. A bal sötétjét a holdsarlót idéző „füstös fazék”, a jobb oldali kilengést „az Isten aranyos hintója” jeleníti meg. Aki nem tud egyensúlyozni és leesik, az rossz. A cél a félelem elhagyása, az egyensúly. A hintázás végén megjelenik a sánta kecske. Ehhez hasonló képzet megtalálható a tibeti hagyományban, ahol a bölcsesség elérését jelenti a „Csodafán egylábú” kifejezés. A Csodafa a Szuméru hegy tetején található. [35] Olykor az egyensúlyt, az ember tökéletes állapotát nem két egylábú féllel, hanem egy egylábú királlyal és egy kétlábú királynővel ábrázolták (6.2. ábra). A logikus oldalon, a Nap oldalon található az egylábú lény, aki egybefonódik a bal oldal két lábon álló női jellegű lényével. Ő az alkímia Királynője. Az igazi teremtő erő az intuíciós érzelmi oldalunkban rejlik. Ez az ábrázolási mód a befogadó felünk fontosságának kihangsúlyozása is lehet.

9.6. AZ ÉLETFA ÉS A BÖLCSESSÉG „A sugárzó világban a tér-időből a Hét Úr ül felettünk, végtelen bölcsességgel segítve és irányítva az embert az idők folyamán. Ők irányítják az élet erőit, kik különböznek az emberektől, és mégis egyek velük.” (Smaragdtáblák [24])

9.6. Az életfa és a bölcsesség

473

Az életfa ábrázolások gyakoriak a középkori füvészkönyvekben, az alkimista leírásokban. A fizikai testünket körbeveszi egy olyan energiamező, ami számos réteggel rendelkezik. Ezt az energiát csak a valamire való ráhatása révén vagyunk képesek meghatározni. A világot teremtő és fenntartó energia nem más, mint egy lehetőség, amit a szolgálatunkba tudunk állítani. A világokat összekötő erő szerkezetét az ősidőktől fogva életfával ábrázolják. Az ahogy fent, úgy lent hermészi tan érvényessége folytán az ember szerkezeti felépítése is ugyanaz, mint a világé. Bennünk működik a teremtő kígyózó energia. Minden a teremtő fényből származik, a fizikai és a szellemi világ is. A fénytermészet maga után vonja, hogy minden rezgő hullámtermészetű, különbség a rezgési jellemzőkben rejlik. Az energiahullámok egymással rezonálhatnak. Az ember teste fizikai anyagból épül fel és szellem hatja át. Minden gondolatunk, érzésünk testünkben a rezonancia elvén kémiai folyamatokat indít el. Együtt rezgünk a világgal. A világban hét szellemi réteg található és az embernek hét fő energiaközpontja van. Az ásványok világában hét alap kristályrendszer létezik. A hang frekvenciája hét lépés után jut vissza az oktáv harmóniájába. „A Törvény betöltetett a ragyogó És szent Angyalokon keresztül. Erősek és méltóságteljesek, Akik halhatatlanok és szentek, Akik heten meg heten vannak.” [6] Az életfa kónuszos alakjával és emeleteivel az élet szerkezetét ábrázolja. A mezopotámiai életfa hetes szerkezetű. A testi-lelki harmóniának megfelelően az egészséggel, a gyógyítással hozták párhuzamba. A hun teremtésmítoszban hét emelete van az életfának is. A Föld-anya a fa ötödik szintjén lakik. [23] Az életfa hét szintje az alkimista ábrázolásoknál is megtalálható. A 7.2. ábrán hét bolygó által körülvett életfát láthatunk, mely háromszög alakú. A fa törzsére kígyó tekeredik. A tetejében ott van az ureousz kígyó is, mely két madarat fog körbe. Az egyik madár sötét színű, a másik világos. A 7.3. ábrán ugyancsak életfát láthatunk, melynek törzsét egy nőalak képezi. Az életfa ágainak száma szintén hét. A fa egyik oldalán a Nap és a másik oldalán a Hold látható. A természettudományok közül egyik sem foglalkozik a régi jelek tartalmi mondanivalójával. Mintha a babát is kidobtuk volna a fürdővízzel együtt. A díszítőművészet is csak az életfa ábrázolási módjaival foglalkozik. A néphagyományokat pedig az etnográfia gyűjti egybe. A régi tudás alapú hit vezetett el a lelki-szellemi fokozatok jelképes ábrázolásához. Az életfa ugyancsak mint jelkép a Bibliában több helyen fellelhető. Az életfa maga a bölcsesség: „Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet. Életnek fája ez azoknak, akik megragadják és akik megtartják, boldogok.” (Péld 3,13; 3,18) „A nyelvnek higgadtsága az életnek fája.” (Péld 15,4) A bölcsességnek, illetve az életfának hét pillére van: „Megépítette házát a bölcsesség, s hét oszlopát felállította.” (Péld 9,1) A Jelenések Könyvét János apostol a kilencvenes években írta Patmosz szigetén. A Jelenésekben minden jelenség hetes tagolódásban jelentkezik. Amint János maga mondja, ott ő lélekben elragadtatott. Jézust látta meg, aki tűzlánghoz hasonló tekintetű szemével nézett rá. Hófehér volt a ruhája, arca ragyogott, mint a nap, s jobbjában hét fényes csillagot tartott. A hét pecsét felszakításánál előállt hét angyal, akiknek mindegyike hét trombitaszót hallatott. Isten trónja előtti lények mint hét tűzlámpás jelennek meg szelíd szivárványszínekben (Jel 4,2–5). A hindu teremtésmítoszban a világ szerkezete egy kerékhez hasonló. Heten ülnek a keréken, melyet egy hármas agy irányít:

474


„Az Egykerekű kocsiba bekötnek Heten egy lovat, hét neve van ennek. Minden létező rajta a keréken, Agya három van, nem vénül, nem áll meg.” (Rigvéda, I. 164) Az atlantiszi Smaragdtáblák szövege szerint a hét tudatszintet Hét Úr felügyeli. Mindegyiknek meghatározott szerepe van, eszközként szolgálnak a rendezetlenségből rendet alkotni. Nincsenek elkülönülve, mindegyik kiegészíti a másikat. Mindegyik szint kiterjedése különbözik a másiktól, és az egyik működése hatással van a másikra. Mindegyik fontos, bár egyesek nagyobb feladatot képesek ellátni. Egyik sincs lent vagy fent. Ezek csak relatív fogalmak. Amint fent van, úgy van minden lent is. A fejlődés a tökéletesség felé tart, de mindkettő végtelen. A jövő az emberi szabad akarat mozgását követi. [24] A tudatosságot a mentális világhoz szoktuk sorolni. A mentális világban szintén hét fokozatot különböztetünk meg. E fokozatok nem annyira elkülöníthetők, mint az asztrális világhoz sorolt őserői elemek. Itt minden szellem tudatossága több szinten helyezkedik el, amelyekből kiemelkedik az a régió, amely vágyainak és képességeinek megfelel. Egy adott szinten többet tapasztal, ahol egy ideig átéli fejlődését. Vágyai és beleérzései idővel más tudatossági szintre vihetik el. Az alsó tudatossági fokon helyezkedik el az az ember, aki csak a családjáról vagy saját kis lakásáról gondoskodik. A második fokozaton élő személyek kisebb rokoni körön belül élik ki segítőkész hajlamukat. A harmadik fokozaton élő személyek a családi és rokoni kapcsolatokon kívül is segítő kapcsolatban vannak más személyekkel is: munkahely, szomszéd, szakmai körök. Az ezeken a szinteken élők saját természetes hajlamuk szerint sodródnak az egyik csoportból a másik felé. A felső világhoz sorolják a negyedik, ötödik és hatodik tudatossági szintet. Ezeken a szinteken a szellem nemcsak a közeli személyek iránti vonzalom alapján cselekszik. Itt már segíteni igyekszik az emberi közösségeken, népeken vagy az egész emberiségen. Szabad elhatározás és jó cselekedetek alapján a felső fokozatok egyikén vagy másikán időz többet. A negyedik szinten helyezkednek el azok a szellemek, akiket a hitélet szubjektív értékelése foglalkoztat, és valamelyik csoportban feltalálják magukat. Az ötödik tudatossági szint a tanulási vágy, illetve a tudományok régióját képezi. Itt időznek azok a szellemek, akiket a tudásvágy, a lét törvényszerűségének megértése, a szellem és az anyag kapcsolata érdekel. A hatodik fokozat a művészetek, a létbe való beleérzés régiója. Itt található meg a cselekvés harmóniája, a színek zenéje és a teremtés szépsége. A hetedik szint már a tiszta szellem világa. Itt tartózkodnak azok az önzetlen szellemek, akik a jót magáért a jó cselekedetért művelik, lelkük az igazság. Tudatunk rezgésszintjének emelésével nem csupán magunkat változtatjuk meg, hanem egész életünket is, hiszen a rezonancia törvénye értelmében más eseményeket, személyeket és életkörülményeket vonzunk magunkhoz. A hagyományok szerint a tudást fával jelképezik. A legrégibb barlangrajzokon is megjelenik a különleges fa. Ősidők óta a különböző emberi kultúrák jelképe volt. Megjelenési formája szerint különböző lehet: égig érő fa vagy világfa, oszlop vagy világtengely, bot vagy világtartó, de lehet akár ág, létra vagy kereszt alakú is. A fa minden növényi jelkép közül a legösszetettebb szimbólum. Jelenti az élet szerkezetét, az egészséget, a lélek útját, Jákob lajtorjáját. A keleti bölcseletben a faanyától származtatják a világot. A kínai hagyomány szerint a teremtés előtt létezett egy ős Pan-ku, amely átfogja a kozmoszt az alvilágtól a mennyig. Testét, mint a fát, levelek borítják. Kínában ma is a megmunkált fadarab a vágyaktól való megszabadulásra utal (Tao Te King, 15). A hindu mitológia szerint az egész világmindenséget átfogó életfa neve egy nagyméretű ős, Purusa. Nagyobb része az égben található. Egynegyedéből alakult ki a látható fizikai világ: „Purusa minden, ami van… Halhatatlanság ura ő… Háromnegyed része égbe nyúl, Negyede az, ami létrejött,


475

Majd ebből terjedt szét Élő és élettelen.” (Rigvéda, X. 90) Purusa fényből van szőve, a teteje a Napban található. Az életfának legkiválóbb része a csúcsa, ahol „az édes gyümölcs” terem és a Nap madara fészkel nemcsak a hindu, hanem az azték hagyomány szerint is. A fa csúcsáig csak a megigazultak, a kitisztult lelkűek jutnak el: „Az összes mézevő madár a fészkét Mind ide építi e fára s itt költ. Fent az édes gyümölcs a csúcsán, mondják, De ahhoz csak az atyát ismerő jut.” (Rigvéda, I. 164) A létezés méhe a teremtő Anya. Anya és anyag szavunk hasonló gyökerű. A Smaragdtáblák [24] szerint a létezés kezdetén az elsődleges anyag, az Egyetemes Anya a térben formát ölt. Arról is beszámol, hogy a későbbiekben a Fény gyermekei ugyanebből az elsődleges anyagból teremtették meg, amit csak létrehozni akartak. Ugyancsak a Fény gyermekeiről szól a tudománytörténet, azokról, akik tanították világszerte az embereket nemcsak a földi megélhetésre, hanem a spirituális dolgok figyelembevételére is. [39] A hun– esszénus tanításoknál a Fény gyermekei a Törvény tudói és alkalmazói. [6] Az Arvisurából tudjuk, hogy a 24 bölcs által vezetett hun, úgymond, oktatási rendszer felsőbb végzettjeiről van szó, akik esküvel indultak az embereket segíteni. [23] Több nép teremtésmítoszában a világ az ősegység szétválasztásával jött létre. Az egyiptomiaknál az Ősurat (Ozirisz) 14 részre darabolták. A világ különböző tájain élő népek hagyományaiban megjelenített életfa ágainak, emeleteinek száma rendszerint hét vagy kétszer hét. Az avaroknál a világhegyen álló fának hét ága van. A szamojéd világban a földnek szintén hét emelete, az égnek pedig hét egymás feletti szintje van. A muzulmán vallás hétszintű mennyországot ismer, melynek emeletein keresztül repült Mohamed Allahhoz a Burák táltoson a legfelül található Tuba fához. Mohamed az alvilágba szintén a hétszintű Sebek fája mentén jutott le. Buddha a menny hét rétegén jutott fel az égbe. A zsidó mécsesen hét gyertya található. A kereszténység poklának pedig hét bugyra van. A tatároknál hét fenyőfa helyettesíti az ágakat vagy létrákat. Az aztékok 13 mennyei emeletről tudnak, mert a héthez hozzáadják a Nap, a Hold, a Föld, a Vénusz, valamint az üstökösök szféráját is. Ők kilenc pokoli szférát tartanak számon. Más népek egyes meséiben, mítoszaiban szintén kilenc lelki szintről van szó. Nekünk hetedhét országunk van, hét mennyországunk, és amikor boldogok vagyunk, a hetedik mennyországban érezzük magunkat. Bensőnk hetedhét országának minden szintjén újabb hét lépcsőfok van: „Két örvényből fonódott Istenségünk Bennünk lakozik, közel van hozzánk, Mégis messze. Csak ki bölcsességre törekszik meg jót cselekszik, Az jut el hozzá önmaga belsejében, Vándorolván lelke negyvenkilenc lépcsőfokán.” (Yotengrit) A mítoszokban az életfa lényegében egy Istenanya-fa volt, mely gyógyító erővel bírt. Ez a fa rendszerint a víz mellett áll. Az esszénusok életfájának ugyancsak hét gyökere és hét ága volt, és az örök óceán közepén található. Az esszénusoktól maradt ránk jelképes leírás az életfáról: „Az ember a fa törzséhez hasonlóan Gyökereivel mélyen Föld anyjának testébe fogódzik, Míg lelke felemelkedik Mennyei atyjának ragyogó csillagaihoz. A fának gyökerei a Föld-anya angyalai, A fának ágai a Mennyei Atya angyalai.

476


Ez a szent életfa, Amely az örökkévalóság óceánjában áll.” [25] Az esszénusok számára a testi-lelki gyógyulás útja maga az életfa. Ők így imádkoztak a gyógyulásért: „Óh, te szent törvény, Az életnek fája, Amely az örök óceán közepén áll. Azt hívják a gyógyítás fájának. Minden gyógyítás fája.” [6] A teremtés az életfához kapcsolódik. Minden a teremtő Bölcsességből, az Egyből származik. Az életfához és a bölcsességhez hozzárendelődik a hetes szám. Az életfa a lélek fája. Mutatja azt az utat, melyet az ember szellemének fejlődésében meg kell tennie. Ugyanakkor jelképesen a világ szerkezetére is utal. Az egyiptomiak életfája maga az ősanya, akitől az élet megszületett. Nu Istenanyától származtatták a világot. Ő szülte a Napot és minden létezőt. Nu Istenanya maga az életfa. Ő táplálja és gyógyítja az embert, ahogy a fák adták a Föld légkörét, felfogták a vizet és adják a legértékesebb táplálékot az embernek (7.1. ábra). A Föld-anya és életfa az ókor mítoszaiban összekapcsolódik. Az életfa mindig az ősvízből emelkedik ki egy őshalmon. Az egyiptomiak úgy tartották, hogy náluk volt az eredeti ősdomb, amely kiemelkedett az ősvízből. Földjüket Kemnek hívták. Ő volt a jó Kem, a Kem jó, a Kemi. A magyar fanevek egy része utal a fa kozmikus jellegére, a fénnyel való kapcsolatára: nyár, fenyő, éger. A kozmikus fa a mesék égig érő fája, Tündér Ilona aranyalma-fája egyetemes Tejútjelkép. Ismeretes, hogy a fény elektromágneses típusú rezgés. A modern fizika bizonyítja, hogy a fizikai anyag is a fényhez hasonlóan rezeg. Mindennek rezgő köre van, amely mérhető. A világon mindennek sajátos energiája és rezgési jellemzője van mind az anyagi, mind az érzékfeletti szférában. Az anyag rezgésszintje is növekszik, ahogy a szilárd állapotról cseppfolyósra, majd gázállapotúra vált át. A rezgésszint növekedése még jobban érvényesül az érzékfeletti világban, a lelki-szellemi szféráknál. A rezgésszintek lényegében a spirál egy-egy körének felelnek meg. A spirálisan örvénylő mozgás biztosítja a szintek átjárhatóságát, valamint annak a lehetőségét, hogy a különböző rezgések egymásra hathassanak. A fényenergia, akárcsak a hang, terjedésében a tökéletes Fibonacci-spirált követi. A spirál minden köre után a frekvencia kétszer nagyobb, vagy ellenkező irányban kétszer kisebb. A rezonancia elve érvényesül nemcsak a fizikai világban, hanem gondolkodásunkban is. Az életfa hetes vagy kilences, illetve kétszer hetes tagolódása az anyagi és szellemi világ rezgésszintjeivel egyezik meg. A teremtő szó, illetve a hang hetes oktávjának megfelelően a világ spirálisan növekvő energiacsomagnak tekinthető. A világ népeinek régi szent iratai az anyagi világra ható hét felső tudatszintet különböztetnek meg. Minden rezgéstartománynak egy-egy szellemlény felel meg. Az atlantiszi Tót Smaragdtábláin olvasható: „Messze … trónol a hét Úr, a felettünk levő ciklusokból jövő tudat egységei ők. Az embert … a végtelen tudáshoz vezetik. Heten vannak. Erejük hatalmas.” [24] A hinduk Rigvédájában Hét nővér ül a teremtő fényenergiára utaló napkeréken. A Tibeti Köztes lét könyvében hét Királyi pár vigyázza fel a lélek útját. A hétszintű energiacsomag színe is különböző. A hunok történetének rovásos leírásában a világban ható spirális energiacsomagot szivárványhídnak nevezi. [23] A hét szellemi szint az emberre is jellemző. Az ókorban az ember tudatát piramissal ábrázolták (8. ábra). A piramis háromszögei a tökéletes szeretetet, az isteni szférát jelentik. A négyszög minden időben az erőt, a fizikai anyagot ábrázolta. Az ember feladata összekötni a fizikai és a szellemi világot. A fizikai világ a négy alapvető elemből van felépítve és négy arkangyal vigyáz a világra. Ezért a piramis mértani alakja találóan jellemzi az embert. Régi archaikus imáinkban négy angyal vigyázza felül életünket. [26, 27, 28] A tibeti hagyományban az ember lelkét négy kapuőr vigyázza, a négy égtáj irányában. Ha a tudatszinteket a piramisra rávetítjük, megkapjuk a spirálisan örvénylő tudatszintek függőleges metszését. Jelképesen az életfa emeleteit ábrázoltuk (9. ábra). Az élet szent és állandóan változó, akár a fa, vagy a piramis szerint áramló körkörös szellemi energia.


477

Az ember mikrokozmoszában 7 adó-vevő rendszer létezik. Az ember a világ egy fraktálja. Világunk egy nagy hologram, illetve fraktál jellegű. Az amint fent, úgy lent elvének megfelelően a mikro- és makrokozmosz hasonlósága a rezonancia elvén alapszik. Az emberben lévő rezgéssávok megfelelnek a világban lévő hullámok rendszerének jellegzetességeivel. Ezért jöhet létre a kölcsönhatás, az el-vissza működés. A kölcsönhatás a rezonancia elvén működik. Harmonikus kapcsolódás, illetve rezonancia csak két hasonló rezgés között jöhet létre. A makrokozmosz energiamezői mindig sugároznak az ember felé, és annyit fogadhat be, amennyit csak befogadni képes. Az ember rezgő rendszere olyan kozmikus rezgésekkel képes kapcsolatba lépni, amelyek frekvenciája az övéhez hasonló. A rezonancia törvénye alapján ami az emberben történik, az fog megjelenni körülötte is. Azokat az életkörülményeket és embereket fogja magához vonzani, akikkel együtt kölcsönhatásba tud lépni. Mindenhez, ami történik, az ember hozzájárul. Belső szemlélődéssel, ellazulással, a természet szépségeibe való beleérzéssel kölcsönhatás és harmonikus rezonancia lép fel az univerzum és az ember lénye között. Ilyen kapcsolódással az ember felé energiaátadás történik, és lénye kozmikus szeretetenergiával töltődik fel. A különböző frekvenciájú csakrák megfelelő rezgésű erőkkel telítődnek. A legjobb lazító hatást épp a mély légzés váltja ki a piramis effektusnak köszönhetően. A világ szerkezete az életfa emeleteivel, a hét tudatszinttel jellemezhető. A különböző tudatszintnek megfelelő rezgéstartományok nincsenek elkülönülve, hanem egymásban léteznek. Az egyik növekedése hatással van a másikra. Valójában minden lelki-szellemi szint az Egyhez tartozik, ahogy minden lélek egy. Fizikai testünk adja azt az érzést, hogy minden ember külön világot képvisel. A lélek dimenziójában egymás kisugárzásaiban élünk. Az alacsony rezgésű tartományok nemcsak a múltat tartalmazzák, hanem a fizikai világhoz is kötnek minket. Az első három szintből különösen a harmadikba szövődünk bele, mely az anyagi világhoz való ragaszkodásunk következménye. A múlthoz és az anyagi javakhoz való túlzott ragaszkodás sok szomorúság oka. „Minden szomorúságunknak mi vagyunk az egyedüli okai.” (Anthony de Mello) A lelki-szellemi szintek közül a négyes és a hetes kiemelve található. Az az ember, aki felemelkedik a négyes fokozatra, az többnyire megszabadult az anyag vonzásától és a halálfélelemtől. Ez a lelkiségi szint volt az egyiptomi beavatások lényege. A piramisban található király kamrájának szintje is ennek felelt meg. A negyedik rezgésszint után következnek lelkünk-szellemünk egyre tisztultabb rétegei. A hetedik tudatszint szintén egy küszöböt képez az emberszellemek fejlődésében, ez már az Örök. Aki ide feljut, már át tud hatni és fel tud lazítani minden alsóbb tudatszintet. A négyes és a hetes szellemi szint jelentős fokozatot képez. Általuk alakul ki a kettős kereszt, mint a világ szerkezetére utaló alakzat. Több ókori ábrázoláson az életfa kettős kereszt alakú. Életerőnk, fizikai és lelki világunk rezgései fentről köröknek látszanak. A szakrális geometria elve szerint a harmonikus szintek azok, amelyek méreteinek aránya adja a Fibonacci-számot: 1,618 (9.1. ábra). Felülről nézve a létspirálokat, középen található a föld, mellette anyagiasabb burkaink, beleértve a növényi és állati világot is. Az 1. és 2. szintet asztrális világnak nevezzük. Az első az ásványok birodalma. A második a növényi erők birodalma. Ez a szint egyesítő energiaként működik az anyagi és a szellemi birodalom között. Ez az érzelmi régió. Ugyancsak az alsó, asztrális szinten találhatók a jövő, a fejlődés csírái is. A harmadik az állatok birodalma. Ennek a szintnek megfelelő energia a formáló erőket képezi. Ő a nagy építész, a kreatív erő. A mentális képesség kicsírázásának szintje ez. A szellem a 3. fokozatú rezgéstartományban jelenik meg. Földi okossággal az ember legfeljebb csak a harmadik szintre tud eljutni. Érzelmi, mentális és spirituális képességeink a 4. szférában kezdenek összefonódni. Életerőnk a napfonaton keresztül áramlik. A 4. birodalom az emberi birodalom. Itt még jelen van a jó és a rossz illúziója, de az emberben tudatosodik, hogy ő fejlődő lélek. A magára ébredt lélek a 4. fokozaton helyezkedik el, fényével másokban is békét, szeretetet tud gerjeszteni. Az ember belső harmóniája attól függ, hogyan viszonyul a körülötte lévő történésekhez. „A boldogságunk vagy boldogtalanságunk attól függ, ahogy az eseményeket fogadjuk, és nem az események természetétől.” (Anthony de Mello) A 4. fok felett a szemet szemért elvet felváltja a szeretet törvénye. Itt a harmonizáló akarat kezd érvényesülni. A fejlett lélek megbocsát és nem ítélkezik. A 4–6 fokozatú rezgéstartomány a középső világ. Jellemző rá az a nyugtalanság is, hogy másokon segíteni kell.

478


A 7. fokozatra elért szellem a harmadik világot képviseli, a tisztult szellemek világát. Ez a szint a kettős kereszt felső szára. Itt az elengedés, a megosztás, az elfogadó akarat érvényesül. A szeretet egy olyan spirituális és mentális szinten van, ahol létezése a szemlélő akaratától függ. A piramis a világ jelképe. A világ szerkezete a piramisban a keresztet mintázza le. Az egyes kereszt a negyedik lelki-szellemi szintet jelöli ki, a kettős kereszt a négyest és a hetest. A székely rovásírás betűinek képszerű alakja van. Betűi között megtalálható az egyes és a kettős kereszt alakú rovás is, akárcsak a tizenkétezer éves Mas-d’Azil-i festett kavicsokon. Az ember erőterére és a világ szerkezetére is vonatkoznak a piramisban ábrázolt szintek és az azoknak megfelelő energiák. A hét fő energiaszinten kívül még létezik öt szint. Az ember életereje, belső örvénye szintén spirális alakú. Az ember erőspirálja ugyanolyan jellemzőkkel bír, mint a fény és a hang terjedése. Az emberi életerő a gerinc mentén halad, és összetevő csatornái a spirális haladásukban időnként csomópontokban összetalálkoznak. Ezek a találkozási helyek az ember erőközpontjai. A keleti bölcselők csakráknak hívják őket. A magyar nyelvben nagy kifejező erejű szavunk van mindegyik erőcsomónkra: farközpont, hasközpont, köldök, napfonat, szívközpont, torokközpont vagy beszédközpont, homlokközpont vagy harmadik szem és a fejtető. Öt csatorna vezeti az ember energiáit felfelé. Az ötös az ősanya száma. Föld anyánktól kapjuk az erőt, akitől származunk. „Ez az öt csatorna férfi vagy női módon tekeredik a testben felfelé. Felülnézetből a férfi energia az óramutató járásával ellentétesen, a női pedig azzal megegyezően hat.” [11] Nemcsak az erőcsatornánk tesz meg hét hullámspirált, hanem az erőcsatornában szintén hét belső örvény található. Felülnézetből energiaörvényünk a napfonatnál és fejtetőnél egymásra merőleges helyzeteket vesz fel. E két erőközpont felel meg a hetes skála azon két hangjának, ahol félhang nem található. E két erőcsomónál érhetik az embert külső hatások, ugyanakkor itt kaphat lehetőséget lelki fejlődésében. Itt érvényesül a fény rezonanciája. A platóni geometria a tudatszinteket körökkel és négyzetekkel ábrázolja. Ebben a szakrálisnak nevezett geometriában a lét minden formája mértani alakzatban írható le. A fizikai világban megjelenő kristályos testek hét alapkristály-rendszerbe oszthatók be, és ezen belül 14 rácstípus létezik. A szellemi szférában a gondolatok, érzések energiáinak rezgése is geometriai formát vesz fel. [11] A platóni geometria is több lelki-szellemi szintet különböztet meg, de a legfontosabbnak a hét szintet tartja. Minden kör köré egy négyzet szerkeszthető (12.1. ábra). Minden élőlény fizikai testének megfelelő kör–négyzet arányok jelzik a neki megfelelő tudatszintet, és azt is, hogyan értelmezi a valóságot. Harmonikus tudatszintet jelent az a helyzet, amikor a kör és a négyzet kerülete minél jobban megközelíti a fihányadost (1,6180339). Ez két esetben érvényesül. A negyedik négyzet és az ötödik kör kerületének aránya megközelíti a fi-hányadost, és képezi az első kereszt metszéspontjának megfelelő tudati szférát. Ez az emberi tudat önmagára ébredésének pillanata. A 7. négyzet és a 9. kör által határolt rész képezi a kereszt második metszéspontját, amikor arányuk majdnem a fi-hányadossal egyenlő. Ez egy tökéletesebb tudatszint. Az összes tudatszintek közül a fenti két szint a legharmonikusabb. Átmenni a négyes szintről a hetedikbe, egyből mégis lehetetlen. Mindkettő harmonikus voltából következik, hogy kell lennie egy közbelső lépcsőnek a kettő között. A híd szerepét betöltő ember közbülső szintjének, a szívközpontnak felel meg az a rezgésszint, mely képes összekötni az alsó és felső világot. „A boldog ember … olyan, mint a víz partjára ültetett fa, mely kellő időben gyümölcsöt terem és levelei nem hervadnak.” (Zsolt I, 3) A hetes és a kilences szám népünk kultúrájában gyakran fellelhető. A rábaközi tudók hagyatékában az Istennő sólymát a „Hétrétű Ég szent madarának” nevezik. Az Istennő szekerét pedig „Kilencágú agancsú szarvas” vontatja. Az ünnepi tűzi játékokhoz „hét fából, kilenc fából” gyújtottak elődeink tüzet. „Kinek hét, kinek kilenc, kinek tíz Bűvölet. Az ősök így hagyták ránk: kilenc, Mert a Három Ős egyikének nyelvén ezt jelentené. Ez a gyümölcs formája, de az íz a lényeg.” [34] A vízözönkor hét rétegű fából készítették a megmeneküléshez szükséges hajót. [34] „A változások hét szent Igéjét Olták az istenek minden teremtményükbe.” [34] A Luca-fát is hétféle fából kell készíteni és Karácsonykor elégetni.

9.7. A középkori hermetika

479

Régi imáinkban e jelképes fa szerint vezeti Isten a világot: „Nemzetek között Isten az fárul országlott, Ékes ez fénylő díszes fa, királynak bársonyával ékesült.” [28] Az életfa jelképezi az ember rendeltetését: összekapcsolni a fizikai és szellemi világot, valamint átalakítani azt. Az életfa-ábrázolásoknál a teremtő erővel bíró harmonikus fényörvényt kígyóval ábrázolják. Ugyanakkor a spirálisan kígyózó vonal a fejlődés, illetve a visszaesés energiáját, útját is jelképezi. A teremtő szellemmé letisztult lelket a sas jelképezi, mely át tudja hatni mind a hét lelki szférát. Nemcsak a mi turulmadarunk sas, hanem a jaki indiánok is úgy tartják, hogy csak a sas tud áthatolni a lét hét körén és az isteni szférákat összeköti a fizikai világ alsó rétegeivel. A mitológiában szimbolikusan ez úgy fejeződik ki, hogy a sas a kígyó legyőzője. Az életfa-ábrázolásoknál a felső isteni világot gyakran az égitestekkel, a Nappal, Holddal vagy a csillagokkal ábrázolják. A Nap és a Hold az életfa két oldalán szintén világunk kettősségére utal. Lényünk érzelmi és logikus oldalának a harmóniáját fejezi ki. Mind tudományos, mind vallási szempontból az ember lelki felemelkedése a szeretet által teljesedik ki. A felemelkedés azt jelenti, hogy összekapcsoljuk magunkat az Élet Fájával, a fény és a hang útjával. Amikor az emberi test és lélek eléri az azonos energiaállapotot, a fizikai test átalakul. Az összekapcsolódási folyamat energiával tölti fel és megtisztítja a test sejtjeit. Az isteni szeretettel való összekapcsolódás adja az embernek a legnagyobb hatalmat. Ennek segítségével minden testi-lelki torzulást átalakíthat, harmóniát és anyagot is teremthet vele. [13] Nem csoda, hogy az alkimisták szimbóluma a hétágú életfa. A honfoglalás kori írott emlékekben életfa-tisztelőknek nevezték az Istenanya-tisztelőket. A Vérszerződés 9. pontja így szól: „Az Uruk-mani egyisten hiten lévők az Öreg Ősten hívőkkel és az életfa-tisztelőkkel kötelesek a Tíznyíl-Szövetségben a Nimród–Gilgames–Álmos tanításai alapján a hazát tíz vezéri birodalomra felosztani és minden fontos ügyben a fejedelem döntésével kormányozni.” [23] A tudat spiráljának megfelelően a fa leveleinek és ágainak kifejlődése szintén spirális út szerint történik a növény szára körül. A fáknál az ágak kapcsolódási pontjai balra haladó spirál szerint rendeződnek, a kisebb növényeknél a levelek szintén, kevés kivétellel. Erre alapozódhat a faanya mítosza, mert a női gyökérközpont energiája szintén balra haladó örvényt képez le. A növények magvai legtöbbször kettős spirál szerint vannak a magágyban elrendezve. Ez a balra és jobbra haladó irány jól kivehető a napraforgónál és a fenyőtoboznál. Ezenkívül a fenyőtoboz alakja hasonlít a mandorlához, akár a dió vagy a tojás. Ezért a fenyőtoboz szent jelképként szolgál az Istenfiú megjelenítésére.

9.7. A KÖZÉPKORI HERMETIKA „A bölcsesség úgy közelít az emberhez, ahogy ő közelít a bölcsességhez. Korokon át a fény rejtve volt.” (Atlantiszi smaragdtáblák [24]) (14.1–11. ábra) A középkorra gyakran ráillesztjük a sötét jelzőt. Vajon épp oly sötét lett volna az a kor, ahonnan a mai tudomány kivirágzott? Nemcsak az ókor, hanem a középkor tudományai is az alkímiával állnak kapcsolatban. Bacon (XIII. sz.) kísérletező tudománynak – scientia experimentalis – nevezte a kor alkimista törekvéseit. Az alkímia filozófiai meghatározásokat használ, jelképekkel dolgozik. Még a fizikai–kémiai folyamatokat sem objektíven nézi, hanem jelképesen kezeli őket. A keleti népek régi könyvei alapján az alkímiai jelképek a szellemi fejlődés, a beavatás felé mutatnak. A tradicionális tanítások a tudás alapú hit elmélyítéséhez akarják az embert vezetni. Az ókor szellemi alkotásai a valóságot jelképekben próbálják kifejezni, melyeknek megértése nagyon nehéz. Az ókortól kezdve kiváló filozófusok, tudósok, orvosok, papok foglalkoztak az alkímiával. Ezért ha az alkímiáról beszélünk, azt komolyan kell tennünk. Sok alkimista élete a kísérleteik miatt halállal vagy éppen mártírhalállal végződött. Ezért igyekszem megadni e tevékenységnek azt a tiszteletet, ami megilleti. Még akkor is, ha az alkímiai írások ellentmondásosak, és nehéz kibogozni, hol használnak filozofikus szóképet és hol nem. Az alkí-

480


miai traktátusokban használt képeknek nagy fontosságot tulajdonítottak, anélkül, hogy jelentésüket megmagyarázták volna. Erőteljes jelképeik épületek és népi kézimunkák díszítőelemeiként ma is megtalálhatók. Az alkímia fém-átalakítása szimbólumnak tekinthető. A művelet véghezvitelének körülményei egyben szakrális célzatú rítusok. Az alkímiai műveletek száma szintén hét vagy a hét többszöröse. A cél az ellentétek egyesítése. A kiindulás mindig a sötétből kezdődik a fény lassú gerjesztésével. Az ellentétek egyesítése lényegében az alkímia központi gondolata. Az Egyben való egyesülés már a fizikai ismereteken túlmutat. Ez a szellem területe, ez metafizika. Az alkímia szerint szellemi síkon a kísérletező adeptus maga is a prima materia. Az ember magában hordozza a sötét anyagba ágyazva a lélek csíráját. Ha esélye van magát átalakítania, akkor a lombikban is a kísérletezett anyagban megtörténhet a transzmutáció. Nem számíthatott gyors eredményre, sikerét semmi sem garantálta. Ehhez a hosszadalmas munkához kitartásra volt szükség. Az alapanyag elkészítését követően hevíteni kezdték a lezárt lombikot. A lombikban a folyadékot időnként körbe kellett keringetni. Ehhez türelem és hosszas odafigyelésre volt szükség. Valami hasonló történik a vallási technikáknál, az elmélyülésnél, a meditáció gyakorlásánál, a rózsafüzér ismétlésénél. Az ilyen ritmikusan ismétlődő tevékenységek lelki-szellemi energiákat szabadítanak fel az anyagból. Az adeptusok hitték, hogy az ilyen módon termelődött szellemi energia majd hatni fog a lombikban levő anyagra. „A kapzsi csaló tisztátalan kezével Ne illesse e tudományt durva eszével. Ám jámbor, istenfélő bölcs, Ki hő imával esdekli a Teremtőt, Hadd jöjjön ő közénk, s szilárd akarattal Munkálkodjék, lásson széltében-hosszában.” (H. Nolle alkimista verse) Világunk a sötétnek tartott anyag és az éginek mondott szellem keveredése. A középkor átvette az egyiptomiaktól a jelképes ábrázolási módokat. A megnyilvánult világunkat a nagy Anyával, az Istenanyával ábrázolták, aki átfogja a kozmoszt. Teste a csillagos égboltra feszül, az emberi lelkek pedig a Hold alakú csónakban közlekednek rajta (14.1. ábra). Ezért vallották az alkimisták azt az elvet, hogy minden kísérletnél a sötétből, az anyagból kell kiindulni, mert minden onnan ered. A valóság kettősségekből áll. Úgy tartották, hogy az egyes még nem szám. A kettő az első szám, amelylyel a valóság, illetve a sokaság elkezdődik. A világos és a sötét keveredésének példája a mi kevert világunk. Az egység csak mint testünkbe zárt szellem létezik, de ez csak még egyveleg. Egyesülésük egyelőre csak törekvés, megvalósítandó cél. Nekünk a kettő egyesítéséhez egy harmadikra van szükségünk. Az alkimista az egyesülést akarta megvalósítani. Az alkimisták a különböző természetű dolgok egyesítésénél egy sötét színű anyagból, legtöbbször fémből indultak ki. Ők az ellentétek teljes egyesítésére törekedtek és hittek minden rossz átváltoztatásában. A sötét anyagot fénynek, illetve tűznek vetették alá és hozzáadtak egy folyadékot vagy folyékonnyá válni képes fényes anyagot. Például a vasat a tűz segítségével jelképesen egyesíteni próbálták a fényes rézzel. Úgy tartották, hogy a sötét és fény mennyei természetek, melyek Isten parancsára terjedtek el. Ugyanígy sötét és fény egyesítését jelentette a Hg és S, a Cu és Hg keverékének hőre való lágyulásával keletkezett filozofikus cseppfolyós anyag, az aqua permanens. A különbözőségből kiindulva úgy gondolták, hogy a szilárdat és a láthatatlan légneműt egy cseppfolyós ős tudja egyesíteni. Az alkimisták az élet egész filozofikus tartalmát a gyakorlatban akarták megvalósítani. A test és szellem jelképes egyesítését a különböző anyagok kémiai menyegzőjének vélték. A régi mitológiát értelmétől megfosztották, és csak terminológiaként alkalmazták. Azért többen kihangsúlyozták, így Dorneus, Paracelsius, Fludd, hogy a kísérletezőnek nemcsak természetismerőnek és jó testi adottságúnak kell lennie, hanem kiváló morális képességekkel kell rendelkeznie. A mély hitű emberben található meg a mennyei természet szubsztanciája. A hit helyes gyakorlása lényegében önismerethez vezet. Senki sem ismerheti meg önmagát, amíg előbb szorgalmasan nem gyakorol belső elmélkedést, meditálást. Így tudhatja meg, hogy ki saját maga, kitől függ, kinek tartozik, mi célból született, ki által stb. Az alkimisták mind szerzetesek voltak, mind elsajátították a bölcseleti tudományokat. Dorneus teljesen keresztény nézeteket vallott. A keresztény bölcselet szerint Isten minket fizikai szemmel értéktelen anyagból értékes lényeknek teremtett. Ezért vonzódunk ahhoz, aki minket teremtett és

9.7. A középkori hermetika

481

dicsőséggel ékesített. Isten a legbanálisabb anyagból teremtette az aranyat és a drágaköveket is. Hozzájuk hasonlóan távol kell tartanunk magunkat a hivalkodástól. Istenhez közelebb állunk, ha szerénységet gyakorolunk, mintha gőggel közelítünk mindenhez. Csak az, aki a vizet és a bort teremtette, képes az egyiket a másikká alakítani. Aki Istent megismeri, a testvérét is meg fogja ismerni. A test végül arra kényszerül, hogy az egységnek megadja magát és ennek az egyesülésnek engedelmeskedjen. Ez a test csodálatos filozofikus átalakulása a szellemben. Az Eget nem a Föld révén kell megismerni, hanem a Föld erőit égi képességekkel kell elérni. Hiába dolgoznak a természet elrejtett titkainak kutatói, ha a földi dolgok erőit földi módon próbálják elérni. Az ég minden elemet s mindazt, ami belőlük keletkezett, láthatatlan sugaraival áthat, éltet és táplál, s ezek mindenhonnan összefutnak a Föld középpontjában. Mi emberek az Égnek és a Földnek a gyermekei vagyunk. [25] Az ember lelki-szellemi gyarapodásához szükségesnek tartották az aszkézist. Aszkézissel győzhető le a test kívánsága és az anyagi világhoz való ragaszkodás. A tanítvány imával és aszkézissel könnyebben szembesül saját sötétségével. Az egyesülés csak úgy valósítható meg, ha az ember objektív tudományossággal tekint saját sötétségeire. Csak az önmegismerés vezet a magasabb rendű morális képességekhez. Önismerettel az ember közelebb jut saját jellemének magasságaihoz és mélységeihez is. A keresztény bölcseletnek megfelelően és az alkimisták szerint ellentéteink egyesítéséhez létezik egy mennyei szubsztancia, egy isteni Igazság. A segítő mennyei szubsztanciát nevezték elixirnek, quinta essentiának, vinum philosophicának, a bölcsek kövének. Ahogy az ókor embere az Istenanyához, a Földanyához fordult segítségért, a korai természettudósok a nagy Anyában, az anyagban ősanyai segítséggel próbáltak eligazodni. Ezért nevezték jelképesen quinta essentiának a csodaanyagukat. Az ötös szám ugyanis az ősanya száma. Az egyesítendő anyagokat jelképesen ellentétpároknak képzelték el. A létrehozott új elsődleges ún. lélek-anyagot öngerjesztőnek fogták fel. Az alkimisták az egyesülést a két fél, az atya és az anya között az ő emanációjukból származó lélek-fiúval képzelték el. Az atyát jelképezi a szellem, a Nap, az anyát a Hold, a fiút a lélek, illetve a Csillag. A Nap–Hold–Csillag hármassága a mezopotámiai kultúrkörre jellemző. Az egyiptomi és a mezopotámiai kultúrkörben hasonló termékenységi elv ismert. A Nap–Hold–Szél hármasság áldásos teremtő hatása az egyiptomi teremtéstörténetben maradt fenn. „Kezdetben volt az Éj… fekete szárnyú madár volt. Az Ős-Éj a Széltől megtermékenyülve ezüst tojását a Sötétség óriás ölébe tojta. A Tojásból a Szél fia, egy aranyszárnyú Isten lépett elő… Ez az isten volt az elsőszülött… Phanésnek nevezik… neve azt jelenti, hogy világosságra tárt mindent”. [8] A Phanés név rezgése egyezik a mi fényes szavunkkal. A Szél magát a Vénuszt jelenti. Ezek szerint a megtermékenyítés a Széltől (Vénusztól) jött a Phanés (fényes) által. Az ember teremtéséről Hermész Triszmegisztosz Smaragdtábláján ez olvasható: „Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, s a Föld tartja fenn.” Nemcsak az ókor tudorai, hanem a középkor nagy tudósai is nagy fontosságot tulajdonítottak a Föld és a bolygók kölcsönhatásának, akárcsak a későbbi korok gondokodói is. Népi bölcsességükkel a szántóvetők vagy pásztorok szintén figyelembe vették a bolygók állását egyes műveleteknél. Erővel rendelkező lényekként az égitestek befolyásolják a földi életet. Úgy tekintettek rájuk mint az isteni akarat eszközeire. Hatásaikat az ember vagy passzívan hagyja, vagy felhasználja saját érdekében. Egy alkímiai traktátusban ez áll: „Bölcsességemnél fogva szabályozom a mozgás mindennel előbbre való elvét. Kezem nyolc szférát fog át, ahogyan Atyám rendelé. Kalapácsom a hét bolygó, amelyekkel szépséges dolgokat készítek. Egyetlen anyaggal munkálkodom az ég alatt, a négy elemet gyúrom át… mesteri tudásom tökéletessé teszi a tökéletlent, lett légyen az emberi állat vagy fém. Elkeverem alkatrészeiket, és megfékezem a négy elemet. Kibékítem az ellentéteket, lecsöndesítem békétlenségüket. Ez az arany láncolat, amellyel együvé fűzöm az égi erényeket és a föld anyagait.” [32] A fémek és a bolygók összekapcsolása természeti feltételezéseken alapul. A Szaturnuszt például lassúnak, súlyosnak tartották, s e tulajdonságok az ólomnak feleltek meg. A Vénusz a könnyedség, a szépség és az alkalmazkodóképesség bolygójaként a rézzel áll kapcsolatban. A Nap az aranyat, a Hold az ezüstöt, a

482


Merkúr a higanyt, a Mars a vasat, a Jupiter az ónt uralta. A gyógyszerek készítésekor is figyelembe vették a fémek felhasználásánál ezen tulajdonságokat. A kísérleteknél nemcsak a bolygók és a nekik megfelelő fémek hatását vették figyelembe, hanem a csillagok és a Nap állását is. A nagy átalakításhoz rendszerint a tavaszi napéjegyenlőség idején fogtak hozzá, amikor a tél sötétjéből közeleg a nyár fénye. Az ókor filozófiájának megfelelően a sötétből kell kibontani a fényt. Az anyag sötétségéből megszületik az új fény, az új lélek, az új szellem-fiú. Az ideális összetételű anyagot, mely átalakulni képes, hollóval jelölték. Hasonló megjelenítés a corvinák díszítésén is látható. Az alkimisták mindig remélték, hogy a laboratóriumban az anyagokból elő lehet állítani az égi eredetű szellemet, amely mint akár egy kémiai anyag szublimál, felszáll a kísérleti edényből. A felfogott lélek-fiú segítségével majd mindent áthatnak (14.11. ábra). Az európai alkimisták atyja a nagy hittudós pap Albertus Magnus volt. Albertus Magnus a hermészi tanokat vallotta. Ezek szerint a fény és a kis anyagi részecskék egyaránt hullámként jellemezhetők, melyek átmehetnek egyik állapotból a másikba. A legtisztább anyag tartalmazza a Nap fényét és a Hold sötétségét, összekötve egy argentum vivumnak nevezett szellemanyaggal. Ez pedig hol hullámként, hol anyagként jellemezhető. Ez az élő szellem-fiú. Hozzá pedig csak az önismereten keresztül vezet az út. [25] Az új szellem-anyagot hemafrodita természetűnek tartották. Így a két különböző anyag között létrejött egyesítéssel keletkezett anyagot élőlényként, mint zoónt kezelték. Ő volt az Istenfiú, a bölcsek köve. Akárcsak az ókori filozofikus tanítás, az alkimisták a Nagy Anyába való leszállással, illetve az anyag sötétségébe való bemerüléssel kezdik a rítust. A Smaragdtáblák szerint is a sötétből kell kibontani a fényt. A szellem– lélek–test egységének befejezését jelképesen az Istennő, a Föld-anya, később Mária mennybemenetelével és megkoronázásával ábrázolták. „A benned található világok kulcsát egyedül magadban leled, mert az ember a titok kapuja s a kulcs is egyben.” [24] Ez az alkimista felfogás megfelelt az ókor világszemléletének, a mítoszok történéseinek. A probléma az, hogy a filozófia egy általános tudomány, a kísérletező alkimista pedig valóságos anyagokkal dolgozik és a műveleteknél bizonyos mintázatokat használ. Jelképekbe pedig csak a filozófia eszközeivel lehet behatolni. Az alkimisták által használt képek arra engednek következtetni, hogy mindaz, amit az ókor tudott, a középkorban tovább tartotta magát. Keresztény hatásra a Föld-anya, az Istenanya helyét Mária vette át, a bölcsek köve pedig maga az Istengyermek lett. Az ideális anyagkeveréküket hollóval jelölték (14.2. ábra). A holló volt a teremtéssel kapcsolatos ősi sötétség madara. Az ideális teremtő anyag a mítoszokban az istennővel kapcsolatos. Az egyiptomi Nut teremtő istennő képezte az éjszakai égboltot, illetve a kezdeti sötétséget is. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a négy elsődleges elemnek: tűz, víz, levegő és föld. Ezen négy elem egymástól való szembenállása jelenti a káoszt, a sötétet. A teremtéskor jelen levő négy őserőt megtalálhatjuk az istennők ábrázolási módjánál. Az ókor istennőit gyakran négy kézzel vagy négy fejjel ábrázolták (14.4.–14.6. ábra). Az egyiptomi Ámon ábrázolásainál is négy fej található. A legelső elem a tűz, az utolsó elsődleges elem a föld. A tűz és a föld nagyon távol áll egymástól és nem hat egymásra, nem alkot egy egészet. Az egész szintézisét csak a női és férfi elv összekapcsolása oldja meg. Ezt az összekapcsolást a nagy alkimisták önismeretnek nevezik. Az alkimista hitte, hogy lélekben azonosulhat a lombikban levő anyaggal. Nemcsak a lombikban kellett vigyázni a négy elem egyensúlyára, hanem a kísérletező személyisége szintjén is. Különösen a tűz és a víz együttléte volt veszélyes, mert kölcsönösen elpusztítják egymást. A szellemi tökéletesedés egyik fő célja a két elem összebékítése volt. E két ellentét lényegében a változás, a fejlődés alapja. „Ami fent van, az van lent is. A tűz és a víz ellenkezik egymással. Boldog vagy, ha egyesíteni tudod őket” – áll a Smaragdtáblán, illetve az egyiptomi tanokban. Az Ég és a Föld, illetve a tűz és a víz makrokozmoszi megfelelője a Nap és a Hold. Az ember mikrokozmoszában, illetve erőterében a fej irányában hat a Nap-hatás, a láb irányában a Hold-hatás. A platóni geometria az ember erőterét két háromszöggel, illetve két tetraéderrel ábrázolja, fej és láb irányában. Mindegyik tetraéderben három háromszög található, az élet hármasságának megfelelően.

9.8. A kísérletező tudomány

483

„Tudd meg, hogy lényed hármas, fizikai, asztrális és mentális, és mindez egyben. Mindenik rész további három minőséggel bír, Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.” [24] Az egyiptomi titkos tanítás szerint a lélek tökéletes ismerete minden anyagi átváltoztatást meg tud oldani. A középkori alkimisták a négy elem egyesítéséhez szükségesnek tartották az önismeretet is. Úgy tűnik, mintha az önismeret hatással volna az edényben végbemenő kémiai reakciókra. Úgy gondolták, ez csak úgy lehetséges, ha van egy közvetítő anyag az ember szelleme és az egyesítendő anyag között. Átvitt értelemben az anyagok közötti összekötő erőt egy folyékony anyag tudja biztosítani. Ez az összekötő folyadék nemcsak áthatol a szilárd anyagon, hanem el is párologtatható. Tehát olyan anyag, amely változtatja halmazállapotát. Ilyen tulajdonságú a víz, mely három halmazállapotban létezik. A víz az életelixír oldóanyaga. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a harmatvíznek, vagy az élő víznek. A mezopotámiai és az egyiptomi ábrázolásokon már ismeretes az Istennőtől kapott élővíz. Leírás nem maradt róla. Az alkimisták harmattal nedvesítették meg a lombikba betett anyagot. A középkorból ránk maradt Zóhár leírás szentnek tekinti a harmatot. „V. 47: És írva vagyon: mert harmatod az élet harmata. Az életé tehát, a Nagy ős éltető nedve ő. S harmat táplálja mind a szenteket. Ez az a manna, amely az igazak számára készült a másvilágban. S a harmat alászáll a szent almafa ágaira. Ez a harmat fehér, olyan, akár a kristálygömb, amely minden más színt magába foglal.” [32] A fémek közül a higany rendelkezik cseppfolyós és párolgóképes tulajdonsággal. Az alkimisták szerint a víz szoros kapcsolatban áll a higannyal. Az alkimista azt hitte, hogy egészen a teremtett világ szívébe hatol. A műveletet élő folyamatnak képzelte el, amelyben ő is részt vesz, mialatt a higany behat az anyagba. Célja az volt, hogy átlépjen a látható világon, az okok mélyére hatoljon, ahol megpillanthatja a „lefátyolozott Vénuszt”, a Szüzet, a Királynőt (14.9. ábra). Egy ismeretlen alkimista versében összeköti a mindent áthatni képes princípiumot, a Merkurt az életet adó nagy Istennővel, az alkímia Királynőjével: „Merkur vagyok, a nagyszerű virág, Amilyet még nem látott a világ. Föld, Hold, Mars forrása vagyok, Szaturnuszt fékezem, Vénuszként ragyogok, Legfőbb hercegasszony, királynő királyok fölött, A Tükör anyja, fénybe öltözött, Sugárzó szépség szépségek között.” [32] A vízen és a higanyon kívül ismertek voltak a mézből, borból, szőlőmagból készített elixírek. Olykor a vért is használták eszenciaként. Tudták, hogy a méz és a higany túladagolása veszélyeket rejt magában. Ellensúlyozásukra a keverékhez illatos komponenseket, rozmaringot, liliomot adtak. A piros liliom kivonatának, akár a vörös bornak, férfi jelleget tulajdonítottak. A fehér bor vagy a fehér liliom a női jelleget erősítette meg. Az anyag átalakulási stádiumait, a transzmutáció fokozatait különböző élőlényeknek feleltették meg: kígyó, hal, madár, király, királynő. A tűz-elem és a víz-elem jelképe a kígyó, sárkány, szalamandra. A kísérletnél az ideálisan összeadott és átalakított anyagkeveréket fekete hollóval jelölték. A madár lényegében a levegő-elemhez tartozó lélek jelképe. Az anyag átváltoztatásának stádiumát fehér madárral jelölték, mely kikel a tojásból: „Tojásunk végre éretté lett és kivették. Nem volt azonban szükség rá, hogy feltörjék. Ugyanis a madár, amely benne volt, hamar kiszabadította magát.” [32] A páva vagy a pelikán a hírnök szerepét játssza. Ha egy műveletet a „színes pávafark”-kal jellemeztek, akkor ez azt jelentette, hogy az eddigi munka nem volt hiábavaló, a transzmutáció folyamatban van. A pelikán a mindent odaáldozó szellem jelképe, mivel saját véréből táplálja fiókáit. A pelikán azt jelenti, hogy a prima materia jól volt összerakva és minden benne található, ami az átváltozáshoz szükséges. A levegőben lebegő sas rokonságban van a higannyal, mint a tudás és az ihlet forrása. Azt jelzi, hogy az átalakulás a vége felé közeleg.

484


9.8. A KÍSÉRLETEZŐ TUDOMÁNY A római birodalom bukása után olyan korszak következett, mely nem tartott igényt elődeinek ismereteire, kultúrájára. A római korban a görögök tudománya elhomályosult. Őket inkább a gazdasági ügyletek érdekelték. Caesar leégette Alexandria könyvtárát. A megmaradt részét az arabok pusztították el, mert őket is inkább az aranycsinálás érdekelte. A népvándorlás viszontagságai mind az őshonosoknál, mind a vándorlásra kényszerült népeknél felmorzsolta az ókori gondolkodás emlékeit. A terebélyesedő kereszténység magába olvasztotta a görög tudást, a filozófiát. Szent Ágoston Platónra alapozta gondolatrendszerét, Aquinói Tamás pedig Arisztotelészre. Ez a kor az ókor bölcseletére alapozó gnosztikusok kora. A világ felfogására irányuló igyekezet a bölcselet alapja, melynek vége az igazi tudás. Innen származik az a szoros kapcsolat, mely az egyes tudományokat a filozófiával egybekapcsolja. A gnosztikusok tanításai is titkos tanokon alapulnak. Amit róluk tudunk, az, hogy a Gnoszt, a Szellem benne van minden anyagban is mint a fény egy része. Ez a mindenben megtalálható fényenergia átalakító erőként működik. Ezt az erőt tudással fel lehet használni az ember és a világ hasznára. Képviselőik: Basilides, Irenaen, Epiphaniosz, Hippolytus, Tertullianus, Theodoret. A tanítás ugyancsak a papság kezében volt, akárcsak Egyiptomban. Tanításaik a földi lét fontossága helyett egyre inkább a túlvilági lét boldogságának elérésére irányultak. A szerzetesi aszketizmust is átvették az ókori iskoláktól, de az intézmények szervezése új alapokra helyeződött. A főméltóság nem a fizikai és szellemi világot összekötni tudó nagytudókból került ki. A kora középkori zavaros időkben az intézményvezető védelmi szerepe előtérbe került a fizikai lét fenntartásának biztosítására. Ezáltal az ókori idők tudorának szerepköréből a középkorban nagyobb fontosságot nyert a szervezési készség. A sötétnek nevezett középkorban a szellemi erő fénye elhalványult, a figyelem a fizikai világra összpontosult. Így elsősorban a fizikai világ megfigyeléseinek tudománya fejlődött tovább. A régi hermetikus tudománynak az a része, ami a fizikai világnak az ember számára hasznossá tételét illeti, egyre jobban kimaradt az iskolákból. Úgy tűnik, mintha az alexandriai könyvtárral elégett volna. A középkorban a gyógynövények hasznosítására irányult tudás is egyre a tűz martaléka lett, a népi boszorkányperek következményeként. [8] „Félsz a holnaptól, s nem veszed észre, hogy a tegnap éppen olyan veszélyes.” (Anthony de Mello) Európában a régi bölcseleten alapuló szellemi tudás összefonódott a kereszténységgel. Több évszázadon keresztül az alkimisták az egyház kebeléből kerültek ki. Az alkímia és a kereszténység összekapcsolása Petrus Bonus Margarita Pretiosa című, a XIV. században írt művében jelent meg először. Ebben a könyvben a lombik olyan, mint a „szenvedés helye”, a „fekete holló éjsötétje”. Az anyag átszellemiesítését a Megváltóval, a tökéletes Kő-vel azonosították. A kémiai érlelés időszaka negyven nap, a Messiás pusztai negyvennapos böjtjének megfelelője. A tűz és a víz, a megtisztult lélek és az emberben levő élővíz egymással való harmóniába hozatala megteremti a tökéletes Kő-vet, a bölcsek kövét. Ez minden anyag átváltoztatására képes. Az iskolák érdeklődésének középpontjába került ugyan a test és lélek viszonya, de ebből is inkább Isten létének és a halhatatlanságnak a bizonyítása. A teológiai oktatáshoz hét szabad művészet társult, a septem artes liberales: grammatika, dialektika, retorika, algebra, geometria, asztronómia és zene. Az iskolákban az ókori hermészi tanok leszűkült sávja élt tovább. Időnként fel-felbukkannak az anyaggal kapcsolatos ismeretfejlesztési kísérletek is, mint Albertus Magnus esetében, aki Aquinói Tamást tanította a vegytani ismeretekre. Albertus Magnus pedagógus és polihisztor, kora nagy gondolkodója volt, de nem kimondottan természettudós. A fémekről alkotott felfogása megegyezik a Géberével. Minden fém az ősfém mása. Az ő írásaiban található meg először a kémiai affinitás, a vegyrokonság gondolata. „Az emberi értelem bután szétválasztja azt, amit a Szeretet egynek lát.” (Anthony de Mello) A IX. században kibontakozott ún. skolasztikai irányzat nem tekintette bűnös kíváncsiságnak az anyagtudományos érdeklődést. Ezekben az iskolákban, egyetemeken napirenden folytak a viták a fizikai világról. Egyesek az ókori hermészi tanokat ismerték el. Aquinói Tamás nemcsak művelte az akkori természettudományokat, hanem azt vallotta, hogy a lélek a testnek életet adó formája és a fizikai test a léleknek alá van rendelve Ő az arisztotelészi bölcsességre támaszkodott mestere Albertus Magnus nyomán. Rogerius Bacon fizikus, orvos, csillagász polihisztor szintén szerzetesként élte le életét. Kora nagy gondolkodójaként több mint 300 művet írt. Tanítása a gnosztikusokéhoz hasonló elemeket tartalmaz. Sze-


485

rinte a tudást a tapasztalatban kell érvényesíteni. Eredeti mondása: „A természet maga a legjobb tanítómester. A tapasztalás az egyetlen forrása és döntő próbája minden tudásnak a bennünket körülvevő valóságról.” Kikelt a tekintélyek túlzott tisztelete ellen, mely végzetes akadálya lehet a haladásnak. A tudomány történetében ő használja először a „scientia experimentális”, a kísérletező tudomány kifejezést. Az érzékek csalhatnak, a gondolkodás hamis gondolati képeket hozhat. Szerinte a természetben az erők végtelen tömege szunnyad, csak a megfelelő ember kell hozzá, hogy életre keltse őket. „A természet hatalmas és csodálatos, de a természet erejénél is hatalmasabb a tudás, ha eszközéül használja a természetet.” A varázslás ellen szól a De nullitate magiae című munkájában. Százalékos arányban mutatja be az átalakító erőket. A bölcsek kövének gyógyító erőt tulajdonít. Az Alchimia speculativaban tisztán természettudományos szempontból tárgyalja a dolgok és elemek természetét és keletkezését. Az iskolákban ugyanakkor megnyilvánult az a törekvés, hogy a természeti jelenségek magyarázata összhangban maradjon az elismert hittételekkel. Ez az egyetemi oktatás kibontakozásának fénykora. Az oktatás továbbra is egyházi kézen maradt, a műveltség nyelve a latin. A Salernói Iskola az első orvosi egyetemmé nőtte ki magát. Ők Hippokratész elveit követték. Tanításuk szerint fontos a tapasztalás a diétával és a fizikális gyógymóddal együtt. A gyógyítást és a tanítást is a papok végezték. Jelentős képviselőjük: Roger, Frugardi, Plaeterius, Abelle, Trotulla, Villanovus, Salicetti, Ugo, Teodorico stb. „Az embernek figyelmesen kell néznie, hogy lássa a rózsabokrot. Máskülönben nem a rózsabokrot látja, hanem saját előre gyártott gondolatát a rózsabokorról.” (Anthony de Mello) A középkorban nőtt azon tudósok száma, akik a valóság megismerésére törekedtek. Koronként változik, hogy mit tart az ember valóságosnak, természetesnek. Paracelsus még egységében szemlélte a világot és próbált a rendellenességeken alakítani. Ő az arisztotelészi szemléletet fogadta el. Neki természetes volt a teljesebb gyógyítás céljából a betegről horoszkópot készíteni. Ami a természetfeletti világ adta tudás elismerését illeti, a római birodalomban sem vontak éles határt az ókor és a középkor közé. Az ókorban is voltak olyan tudósok, akik szembefordultak a természetfeletti gondolkodással. Hippokratész iskolája magában a fizikai anyagban keresi a betegség okait és a gyógyítás módját is. Azt állítja, hogy a betegséget a szervezet nedveinek – vér, nyák, epe – aránytalan eloszlása okozza. Felismeri ugyan az emberi természet gyógyító erejét, és az orvos munkáját ennek az erőnek a szolgálatába állítja. Naiv elméletét a XIV. és XV. században Cardanus és Paracelsus azzal korrigálta, hogy a gyógymódokat a csillagok járásához igazította. Paracelsus és Fludd kísérletet tett az isteni szellem és a fizikai világ kölcsönhatásának leírására. Ők a mai természetgyógyászat előfutárai. Fő feladatuknak az ember gyógyítására szánt kivonatok készítését tartották. A fémeket is megpróbálták gyógyításra felhasználni. Azt tartották, hogy az égitestek kapcsolatban állnak a fémekkel. Mindegyik fém magában hordozza a megfelelő bolygótól származó erőket, amit arkánumnak neveztek. Megfelelő hatás elérése érdekében a lombikban is az ég kicsinyített mását kell létrehozni Az emberi testben a táplálék átváltozik, akár az üveglombikban az anyagok. A gyógyításnál figyelembe kell venni a bolygók állását is: „Az orvoslás alapja legvégül az arkánumokban nyugszik. Az alkímiának kell annak az alapnak lennie, amellyel az arkánumok előállíthatók. Az arkánumok az erény és az erő, ezért illékonyak és nincsen corpusuk.” (Paracelsus: Paragranum) A természettudományos ismeretek fejlődésével tovább ékesedett a fejedelmi udvarok pompája, a templomok építkezési stílusa, a lovagi ünnepek fénye. Ez a színes külső megszakítás nélkül folyik át a csillogó reneszánszba, annak virágzó városaival együtt. Alig volt olyan királyi udvar, amelynek ne lett volna saját alkimistája. A reneszánsz a mai fizikai világ káprázatára épít. Nem fogadja el a tekintélyelvet, a kinyilatkoztatásokat. A reneszánsz táguló láthatárt jelentett. Ez Európa féktelen kamaszkora: izgága, önfejű, útkereső, sokoldalú, kíváncsi, tiszteletlen, forradalmár, hitetlen stb. Azt hitte, csak le kell rázni a sötét középkor béklyóit és akkor előtte áll a fényes jövő. Ekkor pompázik Velence, Firenze és Mátyás királyunk udvara. Felfedezzük, vagy újra felfedezzük Amerikát, Kopernikusz a Föld Nap körüli pályáját, Gutenberg a könyvnyomtatást, Luther és Kálvin fellázad a merev normák ellen. Az irodalom megújul Dante, Petrarca és Boccaccio munkáiban, a zene Monteverdi műveiben. Monteverdi mint alkimista a teremtő folyamat mélyebb megértésére kezdi komponálni a barokknak nevezett zenedarabjait. Ő is a platóni bölcseletnek volt a híve. Az alkímia Királya és Királynője díszítik ma is azokat a termeket, ahol komponált. Velencében a freskókon az alkímia úrnője kalauzolja a nézőket. Az utolsó műve kiadásakor halála után „az alkímia nagymesterének” nevezték kortársai.

486


„Az élet olyan, mint a zene. Azt is sokkal inkább érzéssel és ösztönszerűen játsszák, mintsem szabályok szerint.” (Anthony de Mello) Több barokk zenei mű története kapcsolódik az alkímiához. Címük is arra utal, hogy a zene az adeptus lelkének harmóniába hozatalát segítette elő. M. Maier egyik zenedarabjának címe: Jelképek, fúgák és epigrammák (1617). A szerző szerint zenéje „a lélek felfrissítésére szolgál… megérteni kell, el kell töprengeni felettük, nem minden gyönyörűség nélkül.” [32] A barokk operában jelen van a bensőséges isteni híradás, a két fél, a menny és a föld párbeszéde. Zenéje és tematikája átfogja a mindenség egészét. A barokk opera cselekménye szegényesebb, de a nézők aktív részvételét követeli. A szokásosnál nagyobb a fény és a színhatás, és rendszerint megjelenik a vendégek közül kiválasztott királyi pár, akik vezetik a közös táncot. Nekünk természetbúvároknak furcsának tűnhet, de a vallások ősidők óta az ember lelkének harmóniába hozatalára felhasználják a zenét. Az irodalom számára az alkímiai átváltozás színjátéka alapot teremtett a konfliktus, a dráma leírására. Az átalakulások fokozatai között van halál, újjászületés, újrakezdés, a király és a királynő egybekelése. Egyes vígjátékokban kigúnyolták az alkimisták mesterkedéseit. Ilyen Benjamin Jonson (1572–1637) Az alkimista című színjátéka vagy a Keleti hegyfok című mű. Ez utóbbiban még a szereplők nevei is az alkímiai ismeretekből ihletődtek: Kéneső Ferenc, Arany Mester, Próbakő Vilmos. Shakespeare Szentivánéji álom című játékában metafizikai eredetre utaló négy szerelmes szerepel. Mindegyiknek egy-egy elem felel meg: Helma a tűz, Hermin a levegő, Lysander a víz, Demetrius a föld. Csak úgy érhetik el szerelmük beteljesülését, ha szembefordulnak egymással, hogy az elsődleges állapot felbomolhasson, hogy aztán új jöhessen létre. A mindent megreformálni akarás türelmetlen lett az addigi kor kereteivel szemben. Máglyára kerül sok régi tárgy, írás. A reneszánsz ugyanakkor polihisztor tudósokat adott az emberiségnek: Leonardo da Vinci, Alberti, Paracelsus, Ceasalpino, Cardanus, Agricola, Gesner, Rabelais, Luca Pacioli, Erasmus. A természettudományos könyvek százai jelennek meg. „A földön az ember rabságban él, Földhöz köti a tér-idő köteléke. Mindenik bolygó körül rezgő hullám köröz, És köti az embert a síkhoz, Amelyben ki kell bontakoznia.” [24] A reneszánsz tudománya Arisztotelész, Hippokratész, Galenosz ellen fordul, mintha visszatérne a hermészi titkos tanokhoz. Lényegében Kopernikusz is a tapasztalással szembefordulva fedezte fel a heliocentrikus világrendszert. Giordano Bruno felismerte a világ végtelenségét és azt, hogy az anyag magában foglalja az életet adó erőket, önmagától örök mozgásban van. A feléledő ókori tanok szerint a világ egy óriási élő valóság, melyben minden állandó változásban van. Isten azonos a léttel. Mivel minden fejlődésben van, ezért élő és élettelen között nincs éles határ. A fajok megjelenése és fejlődése összhangban van egymással. Ezek mind a reneszánsz által újra felfedezett, az ókori bölcselet által hirdetett tanok. Ebben a korban a bölcseletet a természettudományokkal ötvözték, és egyre több anyagtudományos kísérleti eredmény született. Több nagy tudós szemében a metafizika és a tudomány nem különült el egymástól. Az anyagszemléletet áthatotta a szellemtudomány. Ilyenek voltak R. Boyle (1627–1691), Newton (1642– 1727), Kepler, Kopernikusz stb. A Rózsakeresztesek eltávolodtak bizonyos mértékben a természettudományoktól, és a bölcseletet tartották elsődlegesen fontosnak. Kortársaik szerint a tavasszal és ősszel kezdett hosszas kísérleteik arra engednek következtetni, hogy a napfordulók idejére rögzítették munkálkodásaikat. Azt állították, hogy az anyagban olyan átalakulások is végbemehetnek, amelyek megkerülik a szokásos vegyi folyamatokat. A kísérletek megkezdésének ideje is fontos volt. A felkelő nap vagy az arany hajnal a filozofikus alkímia egyik szimbóluma. Az aranyóra az az idő, amikor a művelet sikerült és az átalakulás beteljesült. Minden adeptus nagy hangsúlyt fektetett a kísérlet megismételhetőségére. Innen alakulhatott ki több laboratóriumi módszer, amelyek a fizika, a kémia, az orvostudomány alapjait képezték. Később az alkímiából kialakult tudományos ágazatok a megismételhetőséget tartották az alapnak, és tagadták azt, hogy a megfigyelő befolyásolhatja a kísérlet menetét, eredményeit. A reneszánsz kori filozófusok újra felfedezték a hermészi bölcseletet. Fennhangon hirdették, hogy az ember Isten hasonmásaként teremtetett Életből és Fényből. Ezután megismerte az irányítókat, azaz a


487

sorsunkat formáló planétákat és részt kapott lényegükből. Akaratával az ember meghódította a teremtés különböző síkjait és behatolt az anyag birodalmába, mígnem a természet felfedezte őt. Az ember feladata az, hogy bátorságával és akarata erejével kifejlessze szellemét, és tudásra tegyen szert. „A tűz, a belső tűz minden erő legerősebbike, mindent túlszárnyal és minden földi dolgon áthatol.” [24] A reneszánsz tudósok és művészek élete sokszor tragédiába fullad. Savonarola, a kor híres természettudósa korának áldozata lett, akárcsak Sevetius és Castello. Menekülve pusztulnak el olyan természettudós papok, mint Vesalius, Cardanus, Giordano Bruno stb. Nem könnyebb sorsra jutottak a kor nagy humanistái, akik az erőszak ellen küzdöttek: Pico della Mirandola, Rabelais, Erasmus, Thomas Morus, Castellio, Montaigne stb. Az alkimisták titokban dolgoztak, ezer veszély közt. Sokan a laboratóriumi égések, robbanások áldozatai lettek. Másokat kivégeztek a főurak sikertelen kísérleteik miatt. A népharag is olykor ellenük fordult, mert a mérgeket is a laboratóriumaikban állították elő. A nép a kísérletezőket az ördöggel hozta kapcsolatba. Lavoisier kísérleteiben még mindig alkimista hagyományokat követett. Higanyt és foszfort használ a levegő-elemzéséhez (15.5. és 15.6 ábra). Az alkímiai laboratóriumban folytatott kísérletek jelentős felfedezések forrásaivá váltak. Egészen a XIII. századig a lepárlás, a desztillálás kizárólag alkímiai műveletnek számított. A bor lepárlásával keletkezett konyakot is alkímiai kuriózumként használták gyógycseppek készítésére. Folyadék létére gyúlékony volt. Egyesítette a két ellentétes elemet: a tüzet és a vizet. Az alkohol nemcsak gyógyításra volt használható, hanem preparátumok konzerválására, a növényekből való hasznos hatóanyagok kivonására is. Sok korai kémiai felfedezés az alkímiának köszönhető: a kálium előállítása, A. de Grand (1193–1280), a nátriumszulfát felfedezése, J. Glauber (1604–1668), a benzoesav, B. Vigenere (1523–1596), a gázok felfedezése, J. B. Helmont (1577–1644) nevéhez fűződik. Különböző középkori lombikokat és desztilláló készüléket láthatunk a 15.2.–15.10. ábrán. Geber középkorból megmaradt ábrázolásánál megjelenik a fiókáit tápláló pelikán, mely oly gyakori a mi díszítőművészetünkben (15.1. ábra). Az atlantiszi Smaragdtáblák szerint a világ látható része olyan, mint a láthatatlan része. Minden, ami fent van, olyan, mint ami lent van. A hermészi tanítás szerint a létezés energiái állandó változásban vannak. Az evolúció belénk van oltva. „Amint minden dolog az Egyből keletkezett, az Egy Isten kezéből, úgy születik minden ebből az egyetlen dologból, a teremtő gondolatból.” (Smaragdtáblák) A Teremtő Isten, a Szellemi elsődleges rész hármas szerkezetű. Három az Egyben és Egy a Háromban. A 15.11. ábrán ez a kép felső része. Három angyali lény uralja a felső mezőt. A világ szellemi szerkezetét a mellettük lévő életfák jelölik. A teremtő szellem már az ősképbe belefoglalta a szellemi rétegeket, melyek a tudatossági szintekként jelennek meg a létezés formáiban. Az angyali lények körbe írt háromszögeket tartanak kezükben. Az ókor szimbolikájában a víznek megfelelő érzelmeket, a szeretetet s a fényhez kapcsolódó energiát ábrázolták háromszöggel. Egyik hatás felülről, a másik hatás alulról éri az ember szellemét. A kettő egyenlő hatásának harmóniája adja a szent középet, a csillagtetraédert, melyet a középső angyali lény tart a kezében. Ez a hatás–visszahatás elve érvényesül a világban mindenre, a szellemi és az anyagi részre is. „Isten lelke Felszabadít az életre, Gyertek, nyújtsunk kezet egymásnak!” (Jezsuita ima) A létezés mozgatórugója a kettősség, melyet a Hold és a Nap szimbolizál. Ez a kettősség megtalálható mind a szellemi részhez tartozó gondolatban, mind a fizikai világban. Holddal jelölik az ember érzelmi, illetve anyai oldalát, Nappal pedig az apai, illetve a logikai részét. A Holdhoz társítják bölcsességünket, a Naphoz az élethez szükséges erőnket. A létezésben lényegében több hatás érvényesül. Úgy is mondhatjuk, hogy több ellentétes irányú energiaáramban létezünk. A kép négy sarkán a négy fő őserői elem energiája található: fent a bal sarokban, a Nap-oldalon van a tűz-elem. A felső jobb sarokban a levegő-elem, melyhez az anyagba ágyazódott szellemi rész rendelődik. Három kis angyalarc képezi le a levegős lélek-elemet. Itt is megtalálható a hármasság. A jobb alsó sarkon a víz-elem, a bal alsó sarkon a föld-elem energiái vannak lemintázva.

488


A létezés körének alsó része sötét, mely a láthatóan megnyilvánuló világra utal. Testünkbe zárt szellemünk a Teremtő szent Hármasából hét rétegezettséget mutat. A hét női alak lényünk anyatermészetére utal. Anyai oldalunkhoz az érzelmeink tartoznak. Az istennői érzelem pedig a szeretet. Szeretetfényből szövődött a világ és az is tartja egyben. Tudatosságunk és lélekesszenciánk mind szellemi részünkhöz, érzelmeinkhez kapcsolódik. Lelki impulzusaink érzelmeinkkel együttműködnek. Együtt alakítják gondolatainkat, szavainkat és tetteinket, tehát egész életünket.

9.9. AZ ALKÍMIA KORSZAKÁNAK MAGYAR VONATKOZÁSAI Az alkímia érzékelése nálunk Európában elég tarka képet fest. Volt, amikor nemesi művészetnek tekintették, máskor szélhámosok szemfényvesztésének. Az alkímiára való emlékezésnek a mai emberben is inkább negatív előjele van. Mivel titkos tudományként űzték, nem írták le. Szájról szájra adták az allegóriákba burkolt tudást. A XVIII. századig a legnagyobb tudósok is foglalkoztak természettudományos kísérletekkel, alkímiával, így maga Boyle és Newton is. Már 1219-ben pápai rendelet tiltotta az aranycsinálást, 1370-ben pápai bulla, 1380-ban V. Károly francia király, 1404-ben IV. Henrik, 1488-ban a Velencei Tanács, 1493-ban a Nürnbergi Tanács, pápai bulla 1738-ban, 1743-ben Mária Terézia szigorú törvényt hozott az alkimisták ellen. A kémiai és fizikai kísérletek mindig folytatódtak. A sok kísérleti eredmény elsősorban a természettudományok alapjául szolgált. Ismeretei idővel beszivárogtak a zenébe és az irodalomba is. Újabb kísérleti módszerek, újabb laboratóriumi berendezések jelentek meg. Sok alkimista életébe került a veszélyes vállalkozás. „Ami igazán él, annak meg kell halnia. Nézzétek a virágokat, csak a művirágok nem hervadnak el.” (Anthony de Mello) Fludd (XVII. sz.) angol filozófus a modern kor előszelét hozza el: „A mikrokozmosz – az emberi test – ismerete tárja fel előttünk az univerzum struktúráját és vezet el végül minket a Teremtőhöz. Minél inkább megismerjük a világot, annál inkább előrejutunk önmagunk megismerésében.” [38] Fludd szerint Krisztus a lelki Kő, amely betölti a mindenséget. Mind az egyetemes nagy kő részesei vagyunk, mint eleven kövek. A kísérletező tudomány hosszabb korszakot ölel fel, mint amit az alkímia korszakának vélünk. A mai történettudomány körülbelül ezer évet nevez az alkímia korának. A máig áthagyományozódott népi gyógyászat sok elemében hasonlóságot mutat a világ más részeinek gyakorlatával. Feltehetően az egyéni próbálkozások mellett nálunk is főleg a kolostorokban kísérleteztek. Az orvosi cseppeket és a különböző növényi kivonatokat, kezelő sókat ők állították elő. A pápa 1219-ben kiadott rendelete értelmében tilos volt az arnycsinálással kísérletezni. A kutatás csak tovább folyt minden irányban. A Domonkos-rendiek 1273-ban kiadott budai tilalma elítéli az alkimista munkákat, sőt alkimista kéziratok olvasását is. A tiltás ellenére a várak, rendházak laboratóriumaiban tovább folyt a munka. Az orvosságokra szükség volt. Emellett egyesek titokban foglalkoztak a bölcsek kövével is. Erdélyi János (sz. 1490) karthauzi szerzetes kísérletei miatt elveszíti priori megbízatását. Ő többek között az aranynak terápiás célra való felhasználásával foglalkozott. A természettudományok ismeretére mindig szükség volt. A középkor nagy részében az alkimista szerzetesek tanítottak az egyetemeken. Az orvosokat is a bölcseletet és vegyészetet tanult papok képezték ki. Ilyen tanár volt Ruchland Márton alkimista orvos Pozsonyban. A kor megbecsült alkimistái jártak a Kárpát-medencében. Írásaikból kiderül, hogy ez a vidék a természeti ritkaságok hazája. Paracelsus A. T. B. (sz. 1493, Svájc) mint orvos és tanár sokat járt Selmecbánya környékén és az erdélyi bányavidékeken. Valószínűleg a fémek is érdekelték. Úgy vélte, hogy a tokaji szőlővesszőben aranyfonál látható. Szerinte a tokaji bor a borok királya. A magyar vitriolnak nevezett rézszulfátot a legjobb minőségűnek tartotta. Basilius Valentinus ugyanezt vélte az itt található antimonról. Paracelsus híres orvos volt. Úgy meséli, hogy a gyógyító receptek nagy részét az itt lakó emberektől tanulta el. Családjának egyik ága Eperjesre költözött. [48]

9.9. Az alkímia korszakának magyar vonatkozásai

489

Személyi adatok a magyar alkimistákról a XV. századtól ismeretesek. Mátyás udvarában működtek kísérletező alkimisták. Közülük egy magyar is volt, Marsilius Facinus (1433–1499), aki a De triplici vita című munkáját „Pannónia Királyának” ajánlotta. Gyógyításról szóló munkájában az „aurum potabile”, az iható arany használatát ajánlja az élet meghosszabbítására. Mátyás könyvtárában megtalálható volt a kor szinte minden tudományos könyve, a nagy alkimista Albertus Magnus munkái is. Mátyás udvarában megfordultak a köztiszteletben álló tudósok: Palaeologus asztrológus, Marsigli Lorenzo orvos, Marsilius Ficinius alkimista vegyész. Zsigmond király felesége, Cillei Borbála férje halála utáni visszavonultságában foglalkozott kísérletekkel Laaz alkimistával együtt. Laaz hagyott hátra erről feljegyzéseket. A prágai várban laboratóriumok sorát állították fel. A kor mai értelemben vett kutatói páholyokban találkoztak. Ilyen páholyok működtek minden nagyobb vidéken és egyetemi városban: Bohemiában, Lotaringiában, Pozsonyban, Párizsban, Bécsben, Budapesten, Szebenben stb. Izabella királyné a kolozsvári Cementes Jánost bízza meg a nagybányai aranyverő felülvizsgálatával 1558-ban. Később őt Báthory István fejedelem Szeben ispánjának nevezi ki. Cementes János naplójában leírja az aranyfinomítás módját, a laboratóriumhoz szükséges műszereket, a bölcsek kövének előállítását. Naplójában többek között ez áll: „Az alkímiának, amennyire csak lehet, utánoznia kell a természetet.” „Istennek segítségével kezdd a tudományodat.” [46] Brassóban élt, egy 1534-ből származó forrás szerint, egy Mihály nevű alkimista. Arangyás Mihály mint ötvösmester volt ismeretes. Őt a városi tanács azzal bízta meg, hogy a rossz pénzből vonja ki a rezet. A városi tanács iratán található aláírásán ez áll: „Magister Michael Alchimista”. Ulászló, II. Lajos és II. Rudolf császár is tartott alkimistát az udvarában. A prágai várban sok alkimista kísérletezett. II. Rudolf (1552–1612) alkimistáinak neve: Kelley, Güstenhöver, Schwertzer, Sendivogius, Hajek, Maier, Müller stb. A fennmaradt feljegyzések szerint Müller tapasztalatszerzésért járt Magyarországon. Később is sok alkimista megfordult a Kárpát-medencében: J. Dee, E. Kelley, J. Oligersus, I. J. Becher, J. Bisterfeld, Sehfeld, I. Toll, I. C. Richthausen, Sommer, I. H. Schneeberg, I. Lindemann, Scheidenberger, Rehbach. Az akkori forrás szerint magyar részről a nagyszebeni Melchior Miklós szerzetespap került Ulászló király kegyeibe. Oláh Miklós kortársa volt Melchiornak. Melchior érmére ez volt írva: „Melchior Cibiniensis Ungarus”. Melchior alkimista jellegű misét is írt. Egyik miseszövege így hangzik: „Jóságnak forrása, a szent művészetek sugallója, könyörülj, Krisztus! Az áldott művészetnek szent Köve, ki a világ üdvéért a tudománynak fényét leheled szét a törökök kipusztítására.” Az esti mise szövege így szólt: „Üdvöz légy, ragyogó égi sugár, amely egybekel a holddal és meg lesz a házassági frigy, hasonlóképp a mercuriusszal.” Melchior feladata volt növelni az Ulászló királyi kincstári vagyonát. A kénnel végzett kísérletei nem vezethettek eredményre. Őt 1531-ben a sikertelen munkája miatt lefejezték. Michael Maier orvosnak 1617-ben Frankfurtban megjelent munkájában olvasható, hogy Melchior előtt sok alkimista élt Magyarországon, de a török dúlás megsemmisítette azok munkáit. Úgy tartották, hogy Pozsony volt a magyar alkimisták központja. Közel volt Bécshez és sok szerzetes élt ott. Pozsonyban Paracelsus is többször megfordult. Ebből az időből származik az ötvösnek ismert, Csetnyeken élő Rozsnyai Péter kézirata, a Pandora. Ez a név az ógörög hitregékből származik. Az ógörögök kovácsa alkotta meg az első élőlényt, Pandorát földből és vízből. Ez a királynő kapta ajándékba majd a híres szelencét. Bethlen Gábor (1613–1629) nem hitt a mindentudó alkimistákban. Könyvtára szintén tartalmazott alkimista munkákat. Ő a nála jelentkező dicsekvő Michael Sendivogius lengyel alkimistát Rudolf udvarába küldte. Bethlen Gábor kamarásától, Csáki Istvántól maradt ránk a fejedelem egyik kézikönyve. Benne olvashatunk a kor kutatásainak megfelelő alkimista szavakat: a tinctura universalis, a Sendivogiusféle mágnesek. Lippay György hercegprímás (1600–1666) Mons Magnesia című könyve alkimista minőségéről tanúskodik. Ő is Rudolf császárnak ajánlja fel a könyvét. Művében ír a Terra philosophificáról, az elemekről, az elemek és az évszakok összefüggéseiről. [46] A Késmárkon 1530-ban született Laszky Albert szerzetes több udvarban megfordult és alkimistákkal működött együtt, még Erzsébet angol királynő udvarában is. Híres tudósokkal találkozott az oxfordi

490


egyetemen, pl. Giordano Bruno, Dee és Kelley alkimistákkal. Ez utóbbi kísérletezők munkája minden vagyonát elvitte. Erdélyből származik Bánfihunyadi János, aki később Angliába került és tapasztalt kísérletezővé vált. A mai Angol Tudományos Akadémia intézetének elődjében dolgozott, a Grasham College-ben, ahol emlékérem örökítette meg tevékenységét. Ő volt a „great chimist”. Segítette az ott tanuló magyar fiatalokat is. Több magyar orvosról vagy főúrról maradt feljegyzés, hogy kísérletezőként a természettudományokkal foglalkozott. A kor tudományos értekezései mind alkimista elveket tartalmaztak és a kutatók is ezekkel dolgoztak. Így említhetjük meg Gömöri Dávid (1708–1795) orvost, Csáky István grófot (XVII. sz.), Bél Mátyást, Martinovics Ignácot, Baróczi Sándort (XVIII. sz). Bél Mátyással kapcsolatban volt a pozsonyi származású Moller Dániel (sz. 1642) szerzetes, aki dolgozott a sal Saturnusszal, az ólomsóval és a Vénuszszal, a rézzel. Műveinek címe utal a foglalatoskodására: De Bohemico nihil alchemystico. Csáki István fennmaradt kézirata alkimista elveket tartalmazott. A híres kutató Becher (1635–1682) Esterházy gróf nevét említi mint alkimistát, aki szerinte a materia prima boldog tulajdonosa. A Pozsonyban kísérletező Marsaly Dániel alkimistával Becher személyes kapcsolatban állott. Szabolcs megyében az Erdődy grófi család laboratóriummal rendelkezett és az ott található földből „egyetemes sót” állítottak elő. Tájainkon csak tovább folyt a nem mindig sikerrel járó kutatómunka. Kísérletezéseinél robbanás miatt veszítette el karját Batthyány Ádám ötvös szerzetes. Szín Ferenc kassai ötvösmester próbálkozott ezüstöt tisztítani. Sikertelen vállalkozásával perbe keveredett. A kuruc szabadságharc hősének, Bercsényi Miklósnak (1664–1726) a könyvtára tele volt alkimista könyvekkel. A katonai táborba azokból mindig magával vitt és ott is olvasott belőlük. Lakása lefoglalásakor titkos laboratóriumot találtak. A tiltások ellenére még sok páholy működött, ahol megbeszélhették a kutatások eredményét. Mária Terézia több páholyt megszüntetett Magyarország területén és Erdélyben. Sok szerzetest letartóztatott. Az erdélyi páholyoknak többnyire német lett a nyelve. [50] Királyaink közül III. Ferdinánd hitt az aranycsinálásban. Bárói rangra emelte Johann Konrad Richthausen alkimistát, aki a bölcsek kövével sikeres kísérletet mutatott be neki. Richthausen által Ferdinánd birtokában volt a bölcsek kövének, melyet halála után kaptak meg. I. Ferenc József is tartott alkimistákat az udvarában. Apáczai Magyar encyclopaediája az első magyar nyelven írt jelentős tudományos műalkotás. Benne foglalkozik a tudomány kezdetével, a testek tulajdonságaival, az égi dolgokkal, a földi dolgokkal, a gazdasággal stb. Az emberi lélekről így ír: „A lélek olyan folyó rész, amely a vérnek a legvékonyabb leheletéből áll.” Az Encyclopaedia XIII., XV. és XVI. fejezete a vegyi átalakulásokról szól. Nem található benne utalás sem az alkímiára, sem a bölcsek kövére. A fémeket viszont az alkímiai elvek szerint rendszerezte. A fémek közül az első a kénkő, majd a higany. Az elsőkből keletkezett tiszta fém az arany és az ezüst. Minden fém a kénből és higanyból keletkezik. A többi fém, mint a vas, réz, ón, nem tiszták. A XVII. és XVIII. században tanító kémikusok, gyógyszerészek és orvosok szintén összekapcsolták a kor szellemi tudását a kísérletező alkímiával. Bél Mátyás (1684–1749) Pozsonyban tanároskodott. Alapelve a hármas rendszerbe sorolható: a materia prima összeállítása, illetve megfeketítése, megfehérítése és megvörösítése. Kísérleteiről feljegyzéseket és rajzokat készített. A kísérletekhez az alkimistákra jellemző terminusokat és edényeket használt. Wallaszkay János Bél Mátyás tanára volt, de Bél laboratóriumában dolgozott. Leírás maradt a higannyal végzett kísérleteiről és a kísérleti anyagra ható bolygókról. Müller Ferenc Józsefet (1768–1820) császári vegyészként küldték a színesfémet kinyerő erdélyi bányákhoz. Ő jól ismerte a higannyal végzendő kísérleteket. Tudta, hogy az erdélyi ércből az arany, ezüst és réz kiszedése nehezebb. Vegyészi ismereteit a pozsonyi alkimista műhelyekben szerezte. Később bebizonyosodott, hogy érctelérjeink tellurt tartalmaznak, amelyik az olvasztást megnehezíti. A Gyulafehérváron született Born Ignác (1742–1791) szintén császári vegyészként szervezte meg a Bécsi Természettudományi Múzeumot és indította el Selmecbányán az első amalgámozó üzemet a színes fémércek feldolgozására. Pálóczi Horváth Ádám (1742–1820) elismert vegyészként dolgozott, és nagy tisztelettel viseltetett a kor alkimistái iránt. Megírta az alkimistákról szóló munkáját: „A bölcsesség nagy mestereinek a Szent Rend kezdetétől fogva a XII. századig Biográphiája.” Forgács Ádám grófot nem sorolták az alkimisták közé. Ő kénnel és fémércekkel kísérletezett Kassán a saját laboratóriumában. Arról volt híres, hogy sikerült neki kénesőt létrehoznia, ami lényegében az aranycsinálás megelőző fázisa.

9.9. Az alkímia korszakának magyar vonatkozásai

491

Külföldön sikeresen működő magyar alkimisták is voltak. Bánfihunyadi János kémikusként működött a londoni Gresham College-ban. Kapcsolatban volt többek között Rákóczi papjával, Medgyesivel, a híres angol asztrológussal, W. Lillyvel. Arcképén ez a szöveg áll: „Johannes Banfi Huniades Rivalensis Ungarus Anglos in illu Londino Greshamensi Hermetica Discipoli Sectator et Philo Mathematics”. Sok hasznos kísérleti eredményt hagyott maga után a sók gyártásában és az orvosi cseppek készítésében. Ugyancsak ide sorolható Alberto Ungaro vagy Alberto Ditterich, aki sikeresen állított elő a gyógynövény kivonatokon kívül borostyánkövet és különböző ragasztó anyagokat. Magyar írók is foglalkoztak az alkimista kísérletekkel. Baróczi Sándor (sz. 1735) író Bécsben olvassa az alkimista könyveket és higannyal kísérletezik. Fehér megyében, Ispánlakán született és Nagyenyeden tanult. Beállt testőrnek és bekerült a titkos kísérletezők közé. Annyira szenvedélyévé vált az alkimista kutatómunka, hogy irodalmi munkásságát is abbahagyta. Könyvet írt a hermészi tudomány titkairól. Kortársa, Horváth Ádám (sz. 1760) az alkímiáról és a mágiáról ír. Bácsmegyei István Pál mint orvos működött Nagyszombaton. Saját laboratóriumában állította elő gyógyító cseppjeit. A kísérleti készüléke felrobbanása okozta halálát. Kőműves Pál szintén orvos volt. Kísérletei leírásából tudjuk, hogy higannyal, borkővel és rézzel dolgozott. Csuzi-Cseh János (meghalt 1733) orvos-lelkész szintén kísérletezett és gyógyított. Ő Aszklépiosz hívének vallotta magát. Gömöry Dániel (sz. 1708) orvosként dolgozott Pozsonyban és Győrben. Öreg korában foglalkozott aranycsinálással. A XVIII. század végi magyar jakobinusok vezére, Martinovics Ignác József (1755–1795) szerzetesként kezdte életét. Tanulmányait a bölcselet és a természettudományok területén folytatta. Később tanár lett, beutazta Európát. Alkimistaként ajánlották be a császárhoz. II. Lipót császár kinevezte udvari vegyésznek és tanácsosának. A kísérleteket együtt végezték a császárral. Úgy tudjuk, hogy az ércekből próbáltak aranyat kivonni. A grófi kastélyok találkozóhelyül szolgáltak mindig a gondolkodóknak. 1800-ban Festetics György kastélyában gyűltek össze az értelmiségiek. Ugyancsak alkimista orvos a XVIII. század elején Kolozsváron Szőcs Mihály, akinek titkos laboratóriuma volt. Házában van berendezve a kolozsvári Gyógyszerész Múzeum és laboratóriuma ma is megtekinthető. Czakó Zsigmond erdélyi földbirtokos a kísérletekre költötte el egész vagyonát és 1847-ben önkezével vetett véget életének. [46] Nagy vegyésznek tartották a nagyváradi főurat, Luzsinszky Pált. Saját elmondása szerint metallurgiával és spagyriai művészettel foglalatoskodott. Budapesten az 1780-as években Panky Ferenc kísérletezett. Úgy ismerték mint Paracelsus-tanítványt, aki az őserői elemeket vélte a kiinduló forrásnak. Dittrich János a rézzel végzett kísérleteiről ismert. Lukasovszky Ferenc festőként aranycsinálásra adta a fejét Pozsony vonzáskörnyezetében, Szentgyörgyön. Bod Péter szintén foglalkozott a természetes anyagokkal, párlatok készítésével. Legtöbb grófi kastély az értelmiségiek találkozóhelyeként szolgált. A zsibói Wesselényi-kastélyba vendégként meghívott John Paget természettudományos ismeretekkel rendelkezett, tanított és munkája nyomán virágház látható ma is. A kastélyokban való talákozásokkor szó esett a kutatásokról és egyéb aktuális témáról. A császári udvar tartott a magyar nemességtől és ellenőrizni próbálta az összejöveteleket. A többszöri tiltás ellenére a megbeszélések folytatódtak a grófi kastélyokban. A bécsi császári vezetés kevés szervezkedést engedélyezett és azokról pontos jegyzőkönyvet kért. A Rákóczi-szabadságharc leverésekor sok kastély a császár haragjának áldozatává vált. Később I. József császár szigorította az ellenőrzést és több magyar nyelvű páholyt betiltott. II. József császár idején a páholyok császári ellenőrzés alatt működtek, szigorú jegyzőkönyvi beszámolóval. Kezdetben több páholy létezett. Ilyen volt a „Hallgatagság”, „Varsó”, „Nagyszívűség”, „Ad Magnimitatem” Besztercebányán, Miskolcon, Selmecen, Eperjesen, Kolozsváron, Szebenben, Temesváron. A pesti páholy tagja volt gróf Széchényi Ferenc, Pajor Gábor orvos, Kármán József író, Cornides Dániel és Koppi Károly egyetemi tanárok. Aranka György közbenjárására újra megnyílhatott a szebeni és kolozsvári páholy. [50] A negyvennyolcas forradalom idején megszakadt a páholyok működése. Az egyetemek mellett létező tudományosság képviselői szükségesnek tartották tovább tartani egymással a kapcsolatot. Több sikertelen folyamodványt vittek fel Bécsbe, új páholyok nyitására kérni a császár engedélyét. A kiegyezés után indulhatott el újból a közösségi élet. A „Corvin Mátyás” páholy 1869-ben indult el Budapesten Joanovics

492


György vezetésével, és a hamburgi páholyhoz csatlakoztak. Erdélyben Nagyváradon megalakult 1876ban a „László Király” páholy, Kolozsváron pedig az „Unio” páholy 1886-ban. A kolozsvári csoporthoz tartozott: Deáky Albert, Haller Károly, Herczog Ödön, Imre József, Kasso Károly, Kovács János és Szepesi Lajos. Később csatlakozott hozzájuk Fabinyi Rudolf. Az Unio páholy tagjai részt vettek az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalakulása (1859) után annak munkájában. Tagjainak tevékenysége nyomán alakult meg a siket és nagyothalló gyerekek iskolája, a vakok segítő társulata. Felvállaltak több humanitárus munkát a háborúk sebeinek gyógyításában. Az Unio munkáját egy ideig Fabinyi Rudolf egyetemi tanár vezette. Az ő személyében újra öszekapcsolódott a természettudomány és a bölcselet egységes jellege. Fabinyi Rudolf a Múlt és jelen a kémiában című terjedelmes tanulmányában a kémia fejlődéséről ír. Az alcímek az ókor bölcseletével való kapcsolatáról szólnak: A bölcsek köve, Az elemek. Idézet Fabinyi előadásából: „Kell-e nagyobbszerű eredmény, bírhat-e földi lény magasabbal azon öntudatnál, hogy öröktől létező teremtő erőnek egy részét birtoklásba vette, mellyel az anyag törvényeit meghatározza és segélyökkel a mikrokozmoszban naprendszereket megváltoztatni és új világokat megalkotni képes.” [47] Az 1889-ben a kémiáról szóló előadásában például vázolta a természettudomány és a hit kapcsolatát. Ebből idézzük néhány gondolatát, amely ma is időszerű, mivel napjainkban újra, egyre többen fedezik fel, hogy a tudomány és a hit koránt sincs olyan ellentmondásban, miként azt a marxi ideológia sulykolta az emberekbe. Íme néhány mondat Fabinyi eszmevilágából: „A legegyszerűbb tüneményeknél ott áll az óriási kérdőjel: Miért? Hogy az oxygén a hydrogénnel vízzé egyesül, mert ennyi meg ennyi nagyságú vonzás nyer az egyesülés által kielégítést, ennyi meg ennyi helyzeti erő szabadul fel, azt tudjuk, de meg van-e ezzel ezen tünemény teljesen magyarázva? Tudjuk-e annak okát adni, hogy miért nyilvánít az oxygén ilyen erélyt a hydrogén irányában, miért mást egy más elem irányában?” A kérdésre Fabinyi így adja meg a választ: „Az emberi szellem hatalma véges, korláthoz kötött. Azon a korláton túl megszűnik a tudás, fölváltja a hit. De nem egy ábrándos, puszta sejtelem a világokról… hanem a lélek legbensőbb szükségéből kiinduló, szilárd, megingathatatlan meggyőződés: Van Isten a természetben… Így lesz a természettudomány, mely az anyagi világ tüneményeivel foglalkozik, megteremtője az első hitnek, és visszaadja a kétkedő léleknek a féltudás vakmerő elbizottsága által megtámadott és megingatott békét és bizalmat. Ápoljuk a természettudományt, mert a megnyugvás boldogító szellemét árasztja magából, a bizalmat a sorsunkhoz, a lélek igazi szabadságát.” [48]

9.10. AZ ÚJKOR „A kezdet kezdete volt az Ős ok, amiből minden létező keletkezett. Te magad vagy az okozat És egyben oka is vagy a következő okozatnak.” (Tót smaragdtáblái [24]) Az újkor színes és ismereteiben félelmetesen örvénylő. A reneszánszt követő századokban további harc folyt az anyagi világ természetszemléletét igazoló kutatások és a világ egységét fenntartó szemlélet között. A világ élőlényként való felfogása az ógörögök után halványulni kezdett, de a reneszánsz óta a mi nyugati civilizációnk egyre inkább kezdi elfogadni. Egyre több ember ismeri fel azt, ami a természeti népeknél ma is magától értetődő, hogy a világ egységes élő szervezet. Newton számításain keresztül rájött, hogy naprendszerünk bolygói ugyanolyan hajlásszöggel egy jól meghatározott rendszerben mozognak. Megfigyeléseivel arra a következtetésre jutott, hogy a bolygómozgás szabályszerűségének nem lehet mechanikus oka. „Ellenkezőleg, azon csodálatos elrendezést, amelynek segítségével a bolygók majdnem kör alakú pályákon mozognak és a napok egymástól olyan távol fekszenek, hogy bolygóik ne zavarják egymást, egy eszes és mindenható lény okozta.” [22] Newton meg volt győződve, hogy a teremtő kezdetben néhány kiváltságosnak tárta fel a természet filozófiai titkait. Ezt később megszerezték az emberek és mesékbe, mondákba foglalták. Vallotta, hogy: „A testnek fénnyé és a fénynek testté válása teljes mértékben összhangban áll a természet törvényeivel, mert a természet gyönyörűségét leli az átváltozásban.” [38] A newtoni erőelmélet a hermetikai hagyomány és a

9.10. Az újkor

493

mechanika ötvözéséből jött létre. Mégis a Newton-féle mechanika önnön tudományos ideálját semmisítette meg. Ezalatt a kínai és indiai hagyományos kultúrában a tudomány egyetlen ága sem volt elképzelhető hermetikus tudás nélkül. Robert Boyle Sceptical chemist (Kételkedő vegyész) című munkája a korszerű kémiába való bevezetésnek tekinthető. Azért még egy ideig utána is hisznek a flogisztonnak mint éghető szellemi erőnek. Még a XVII. században is egyes uralkodók alkimistákat tartottak abban a reményben, hogy a hiányzó kincstári aranyat pótolhassák. Az alkímia az ókor tudás alapú hitén alakult ki. Nemcsak előkészítette a talajt a különböző tudományok művelésére, hanem metafizikai jellege révén alapelvei kihatnak az ember világban való boldogulására is. Tartalmazhat sok idejétmúlt és téves utakat, feltevéseket, de alapelvei számos tudományos ágazatban eligazításként szolgálnak. Az alkímiában együtt található a filozofikus metafizika és a természeti ismeretek bővülő halmaza. Ezért ösztönszerűen hatott a vegyészek, fizikusok, orvosok, írók és lélekgyógyászok munkásságára. Később Kant átvette és tovább fejlesztette elméletében az ősködből való kiválást és a természet örökkévalóságát. Az alkímiai ismeretek mára felaprózódtak, szétestek. A jelképekkel ma a díszítőművészet foglalkozik. A természettudósokat inkább az alkímiából a kémia vagy fizika korábbi eredményei érdeklik. Az orvostudomány egyes ágai, mint a pszichológia, pszichiátria, az onkológia kutatási területe az emberi lélek feltérképezése. A tudomány fokozatosan átkerül az anyagi világ szervezőinek kezébe, és tudományágakra szakad. A gazdasági élet, a pénz és az uralkodó rend hatalma egyre jobban érvényesül. Nő a tapasztalatra épülő tudományos értekezések száma. Az ismeretelmélet uralkodik minden tudományágban. A kor tudósai: Toricelli, Spinoza, Newton, Harvey, Diderot, Linné stb. Ebben a korban élt Marx és Engels is, akik a fizikai valóság fontosságát hirdették. Szerintük az anyagi világ egységes és minden anyag kölcsönhatásban áll egymással. A mennyiségi változások felhalmozódása hozza a minőségi változást. A fejlődés csigavonalban történik, forradalmi katasztrófákkal. Ide sorolható az általunk ismert darwini vonal, mely az élővilág származását a természetes kiválasztódásnak tudja be. Ami a Darwin–Lamarck-vonalat illeti, az embert az örök élet teremtő erejétől származtatja. A fejlődés csigavonala és az ember származtatása azt bizonyítja, hogy sok természettudósnál keveredik az anyagelvűség a szellemtudománnyal. Az újkorban a szellemi világ és a világ egysége újból az érdeklődés középpontjába kerül. Kant, Hegel, Leibniz, Schopenhauer úgy véli, hogy a szellem több az érzékelhető valóságnál. A matematika segítségével levezetik, hogy a fizikai világ az egyetemes szellem megnyilatkozása. A fizikai és szellemi világ egymásra kölcsönösen hatással van. Minden történés az Egésznek egy mozzanata. „Teremtsd meg a nagy rezgést, Mely az Egésszel egyesít. Egyesülj a kozmosszal, Legyél a fénnyel egy.” [24] Őket követően mindegyre több szellemtudományos írás, tanítás jelenik meg. Az anyagi és a szellemi világ egységének hirdetése mellett módszereket ajánlanak az érzékfeletti világ megismeréséhez. Jelentős képviselői: Saint-Germain alias Rákóczi Lipót György, Steiner és a XX. század metafizikai tanítói növekvő számban a tibeti tanítókkal együtt. A népi természetgyógyászat, akárcsak a kínai és tibeti gyógymódok, felhasználja a természeti elemeket az ember egészségének megőrzéséért. A szabályos platóni testek által megjelenített erővonalak szerint gyógyítanak ma a kristályterápián belül (17. ábra). A nagy gondolkodók a matematika segítségével vezették le a világ egységét. Mindinkább előtérbe került a platóni szellem. Az emberi erőteret kettős tetraéderben írta le Platón, Leonardo da Vinci és a modern bölcselők is (18. ábra). Ez az erőtér életünk során állandó mozgásban található (19. ábra). A Schumann-rezonanciával erőterünk és a Föld erőtere mérhető. E két erőtér hasonló. Egyek vagyunk a Földdel (20. és 21. ábra). A modernnek mondott pszichológia megalapítója, Carl Gustav Jung az emberi lélek és test közötti összefüggés tanulmányozásában a régi korok tudásából indult ki. Jung azt vallotta, hogy az alkímia célja maga az ember. A pszichológia célja az ember jobbá formálása. Ő a lélek két összetevőjével a tudatos és

494


tudattalan jelentőségével foglalkozott. Az egyéni tudattalannak több szintjét különböztette meg. Ide sorolta be a családi, törzsi, nemzeti, az összemberi és az állati ősökkel kapcsolatos tudatszinteket is. Az egyéni tudattalan alatti rétegek gyűjtőneve a kollektív tudattalan. Jung pszichológiájában benne van a halhatatlan önvaló is. Kiemeli a tudattalan sötétjének ösztönszerű megnyilvánulási módját. Nagy jelentőséget tulajdonít a szellemi hagyományoknak, az imának, a hit elmélyítésének. [25] Az alkímia természetes otthonra talált a lélektan és a pszichiátria terén. A mentális folyamatok vizsgálata során egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az anyagok átalakulásának modellje a lelki átalakulások leírására is alkalmazható. Kapcsolat van az alkímiai szimbolika és a világ ősképei, archetípusai között. Az ősképek létét még az ógörögök is vallották. Szerintük mindennek, ami a világon van, létezik egy a szellemi szférában jóval előtte megjelenő ősképe. A modern orvostudomány szerint a betegségek pszichoszomatikusak, vagyis a testi betegségeknek lelki gyökerük van. Itt sorolni lehetne a meggyőző érvelések sorát, az orvostudomány jelentős képviselőit. Az ember személyiségének zavarát nem kell kórosnak tekinteni. Úgy kell felfogni mint összetűzéseket az ellentétes gondolatok között. A szeretetlenséggel kapcsolatos gondolatok káros anyagokat termelnek az emberi testben. Ez pedig úgy kezelhető, mint egy átmeneti válság. Az emberi létezés bizonyos szintje kapcsolatban áll láthatatlan erőkkel, mint amilyen az ember szelleme és a kozmikus erők. Az orvosnak ezen a szinten a megbomlott összhangot kell helyreállítania. Az emberi test is, akár az alkímia, átalakítja a táplálékot, miközben minden szinten kötődik a makrokozmoszhoz. A méreg viszonylagos fogalom. Ami durva állapotban méreg, megfelelően előkészítve orvosság. Ezekre az alapokra épít a gyógyászat és főleg a természetgyógyászat. A homeopátia kis adagokban gyógyszerként alkalmaz több olyan hatóanyagot, amely nagyobb mennyiségben betegséget idézne elő. A homeopátia nagy hígítású szerekkel dolgozik, és felhasználja az anyag és a szellem finomabb régióinak hatását is. Napjainkban egyre nagyobb teret hódít a természetgyógyászat, mely kisebb-nagyobb sikerrel alkalmazza a régi tudás elemeit. A modern pszichológia már felhívja a figyelmet arra, hogy az ember lelkiállapota kihat a környezetére, még az általa elkészített keverékekre és magára az ételre is. „Tudd meg, hogy minden anyagban a fény lelke honol.” (Smaragdtáblák) A mai természettudomány több területén újra előtérbe kerül az ember, illetve a metafizikai hatások szerepe a kísérleti eredményre. Az ókor tudása összefüggésben van a mai metafizikának nevezett területtel. Az egyiptomi piramisok tanulmányozása során olyan tudás elemeire bukkantak, amelyeket még nem tudtunk megfejteni, vagy ha igen, akkor titok övezi. A piramisban égő több ezer éves örökmécses, amikor kihozták, megszűnt égni. A fáraók átka alatt ismert elhalálozások oka úgy tekinthető, a bejárat kőtömbjeinek radioaktivitása. Az alkimista leírásokból kivehető, hogy a nagy adeptusok ismerték az atomfizika veszélyeit. Tudták, hogy nagy veszedelmeket hordoz magában a nukleáris energia felszabadítása. A mai kvantumelmélet elveti az anyag és energia megkülönböztetését. Az anyagot is energiaként kezelik. A fraktálok, a káoszelmélet mind a világunk szinte kaotikus energiacsomagjaival foglalkozik. A részecskegyorsítókban végzett kísérletek kimutatták, hogy a megfigyelő személye részt vesz a szubatomi folyamatokban és befolyásolja az elemi részecskék viselkedését. Amint egyre mélyebben hatolnak az atom belsejébe, fizikusaink azt találják, hogy nem az építő részecskék fontosak, hanem ezen kis részecskék közötti kölcsönhatások. A kölcsönhatásoknak a megfigyelő is része. A részecskék tulajdonságait kizárólag a megfigyelő szellemének kölcsönhatásából ismerhetjük meg. Mintha az alkimisták elméletét hallanánk vissza. Az ugyancsak új keletű kvantumelmélet szerint is egyetlen esemény is hatással lehet a mindenség egészére. A szerkezeti rezonancia elmélete szerint az élővilágot egy közös erőtér kapcsolja össze, amelyet az egyedek befolyásolhatnak. A természetbarátok vehemensen védik a kihalás előtt álló fajokat és az élővilágot, mintha tudatában lennének az egyedek szerepének a közös erőtérre. A közös erőtérből az ember szelleme információkat hívhat le a közösség javára. Ez az Akasa. Egy olyan világkép kialakulásának lehetünk tanúi, amely a fizikai világot az idő–tér–tudat jelenségeivel egységben szemléli. Az anyag és energia, az anyag és szellem közötti lényeges megkülönböztetések leomlottak. „A lelki keresés távolság nélküli utazás. A lelkiség végső soron nem más, mint hogy azzá válsz, ami valójában vagy.” (Anthony de Mello)

9.10. Az újkor

495

A biológiai és fizikai kutatások eredményei a szellemi szférára irányítják figyelmünket, az anyagi és szellemi világ egységére. Jóllehet fizikai testünk szervei és érzelmeink, gondolataink más-más frekvencián rezegnek, egymással rezonálhatnak. Minden gondolkodásbeli harmóniahiány erős érzelmi reakciókat vált ki bennünk, mely belső szerveinkben kémiai folyamatokat eredményez. A kiváló anyagok lerakódásával az egyes szerveink frekvenciája megváltozik, rendszerint lelassul. A vese gyakran elfojtott félelmet tárol. A májban gyakran halmozódik fel az elfojtott düh, a tüdőkben pedig az elfojtott bánat. A ki nem fejezett érzelmek alacsonyabb szinten tartják az illető szerv rezgésszámát, mialatt az egész szervezet rezgésszáma emelkedőben van. Ez a diszharmónia megbetegedésekhez vezethet. Egészségünk kulcsa a környező világhoz való viszonyulásunkban rejlik, érzelmeink és értelmünk tudatos együttműködésében. A világ egységes és összefüggő fényből, rezgő energiából épül fel. A fizikai és a szellemi világ ebben az egységben összetartozik. Mindent a fény, a szellem hat át. Nemcsak az ókor tartotta a világ minden létezőjét élőnek, élő egységnek. Több máig is ható irányzat, mint az újplatonizmus, a vitalizmus, a pánpszichizmus és a modern pszichológia is minden létezőhöz lelket társít. Az alkímia képi világa számos szellemi és gyakorlati tevékenység alapja. Ide sorolható a szemlélődés, meditáció, zene, lélektan, művészet és a természetgyógyászat. Az alkímia az átváltoztatás művészete akart lenni. Ennek az egyiptomi titkos tudománynak az ókorban valószínűleg magas képzettségű művelői voltak. A mai tudománytól távol áll az átváltoztatás művészete. Hindu és tibeti források ismeretlenségbe burkolózó mesterei ma is tudnak anyagot átváltoztatni és kézzel gyógyítani. „Az egyik fajta nevelés arra tanít, hogy miből éljünk, a másik pedig arra, hogy hogyan éljünk.” (Anthony de Mello) Az alkímia megértése anyagtudományos szempontból szinte lehetetlen. A régi időkben a természeti ismeretek magas fokú művelői ókori filozofikus szimbólumokkal dolgoztak. A filozófia pedig elvont fogalmakra alapoz. Ezek spirituális értelmüktől nem fogalmazhatók meg pontosan és egyszerűen materiális szempont szerint. A titkos tanítás túllép a természettudomány határain. A mi természeti ismereteink alapján alig tudjuk megközelíteni a szellemi hatásokat, azok milyenségét és mélységét. Még nem tudjuk felmérni, hogy a fizikai munkálkodás mellett meddig terjedhetnek a spirituális hatások. Jelek vannak rá, és a keresztény tanokból tudjuk, hogy Istennek minden lehetséges. A keresztény kor óta is történtek és történnek olyan rejtélyes és a mindennapi ember számára érthetetlen dolgok, amelyekről bizonyos forrásokból hírt kapunk. Az egyház csodának nevezi ezeket. Az Újszövetségből tudjuk, hogy Jézus maga szellemének erejével gyógyította meg a mai értelemben vett pszichés beteget. Úgymond kiűzte belőle a rosszat, és egy disznókondába küldte azt át. Ez a szent művészet, mely átváltoztat, és gyógyszer nélkül gyógyít. Annyira filozofikus, jelképes és szent, hogy számunkra érthetetlen. A modern orvostudomány olyan ágai, mint a pszichoanalízis, a regressziós terápia, ennek a szent tudománynak a nyomdokain próbálnak haladni. Az emberi tudattalan sötét régióiban keresik a gyógyítás lehetőségeit. Ezen a sötétnek vélt területen még csak tapogatózunk, hol sikerrel, hol a beteg teljesen beteggé tételével. Az orvostudomány ezen területén dolgozók tudatában vannak, hogy egy nagyon veszélyes terepen próbálkoznak. Ott, ahol az ember szellem és testének fizikai anyaga közeli kölcsönhatásban van. Ezen kölcsönhatások lehetnek az ember gyógyulásához jótékony hatással, de végzetes katasztrófát is idézhetnek elő. A biológiai kutatások meglepő eredményeket tartogatnak még számunkra. Már bizonyos, hogy a DNS-nek és az idegsejtjeinknek dodekaéderes szerkezete van. Platón igazsága következik. Ő azt tartotta, hogy a fizikai valóságot felépítő négy alapelem elemi részeinek erőtere szabályos mértani testek alakját ölti. A tűz tetraéderes, a föld hexaéderes, a víz ikozaéderes és a térerőhöz hasonló elemek dodekaéderes szerkezetűek. Keverékükben az első kettő a férfi princípiumot, az utolsó kettő a női elvet erősíti fel. Az ellentétes erőket a semleges levegő-elem köti össze. Az orvostudomány alapjában véve fizikai testünk anyagainak minőségével és mennyiségével foglalkozik. Ezek méréséből indul ki betegség esetén. Az angol találóan az orvosra azt mondja: physician. Régebb kevés betegséget tartottak lelki eredetűnek, ma egyre többet. Pszichoszomatikus azt jelenti, hogy lelkületünk, érzésvilágunk sejtjeink szintjén különböző fizikai-kémiai folyamatokat indít el és működtet. Gondolati és érzésvilágunk fizikai testünk állapotát előbb-utóbb befolyásolja. Félelmeink, önzésünk csökkenésével nemcsak lelkünk, hanem testünk is a tisztulás felé tart. Ez fordítva is igaz. A nézeteinkhez való görcsös ragaszkodás, önös gondolkodásunk káros lerakódásokhoz vezető energiagócokat termel testünk-

496


ben. A testünkben keletkezett nagyobb elváltozások rendszerint mérhetők, de az idegrendszeri károsodások kevésbé mérhetők, pedig mindenütt ionok továbbítják az információt. Az idegeken történő ionos rövidzárlatok az ember viselkedésében nyilvánulnak meg. Ugyanez érvényes a lelki tisztulás irányába is, amikor az idegszálaink közti kapcsolatok helyreállnak. DNS-ünk kettős spirálja látható a 22. ábrán. „Mikor mondhatjuk valakiről, már felnőtt? Amikor már nem szükséges bármikor is hazudni neki.” (Anthony de Mello) Az ember testi-lelki fejlődése elrejtett régiókban történik. A mai tudomány eszközeivel aligha mérhető, hogy ki mennyire haladt szelleme lépcsőfokain, az erénylétrán. Biztató jelnek mondható, hogy a modern fizika eszközeivel bizonyos frekvenciák mérhetők, melyek az ember erőterében és energia központjaiban találhatók. Bizonyára a közeljövőben a természettudomány segítségével többet tudhatunk meg az ember lelki-szellemi szintjéről. Az emberi tudattalan sötét régióitól valósággal menekülünk. Ismerjük veszélyeit, de nem annyira a veszélyek miatt zárkózunk el előle. Inkább ismereteink hiánya és hitetlenségünk nyom a latban, hogy még hallani sem akarunk róla. Hülyeségnek, babonának, szemfényvesztésnek tartjuk, és még sorolhatnánk, mi minden rossznak. Az is igaz, hogy az ember sötét régióiban minden rossz is szabad utat találhat magának. Az önös érdeknek, a másikra irányuló rossz gondolatnak is hatóereje van. A fekete mágia és a szemfényvesztők hada is itt működik. A kitartóan végzett imának, tettnek ereje van jóra és káros hatás előidézésére is. Mindegyiknek létezési lehetősége adatott és keresztülvihető. Bizonyára mindenki már többször tapasztalta meg a teljes odaadás, a szeretet jótékony hatását testre, lélekre egyaránt. A pozitív hozzáállás s az aktív részvétel a jó elvében megvalósítandó munkában mindig a tettre kész egyén testi-lelki javát is szolgálja. Ugyanakkor jobban és hamarabb sikerül elérni valamit, ha az mások javát is szolgálja. Az önös érdek csak rövid távon és az ember lelkének kárára segíti elő a dolgokat. A harmónia visszaállításáért pedig belép a gondviselés. Isten nem ver bottal. „Lehetetlen úgy segíteni másokon, hogy egyúttal önmagadon ne segíts, vagy megkárosítani másokat anélkül, hogy önmagadnak ne ártanál.” (Anthony de Mello) A nagy megvalósításokhoz önzetlenség kell, a közjó figyelembevétele. Ez a szeretet törvénye. Akkor érsz el jó eredményt, imád akkor hatásosabb, ha mindenek javát szolgálja. Az imának és az emberi gondolatnak is ereje van, akárcsak a tettnek. A kitartó ima, a jóra koncentráló gondolat hatása előbb-utóbb felismerhető. A jóra törekvő erőt kap a közös világlélekből a Szent Szellemtől. A rossz gondolat erőt von el másoktól és onnan kapja a segítséget a kibontakozáshoz. A lélek szintjén keletkezett energia-rezonanciák átjárhatóságot teremtenek a különböző szellemi síkok között. Nap mint nap újabb döntéseket kell meghoznunk életünkben. Erre kényszerít a megélhetés, a napi munkánk, a család, a barát, a társadalom. A különböző csatornákon az információk özöne zúdul ránk: a rádióból, a tévéből, a környezetünkben élőktől, egy véletlenül felbukkanó ismerőstől vagy ismeretlentől. Az örökös újrakezdés lehetősége minden döntésünk előtt megadatott. A testünk-lelkünk javát szolgáló döntésekhez több dologra van szükség. Az atlantiszi Smaragdtáblákon olvasható, hogy a lélek fejlődésének útjában három fő akadály van: a kitartás hiánya, a hitetlenségünk és a rosszhoz való vonzódásunk. „Ahhoz, hogy a világon ne legyen többé fájdalom, a szívedet kell megváltoztatnod, nem a világot.” (Anthony de Mello) A külső világból érkező információkat hajlamaink szerint fogadjuk be. Egyesekre belső lelkivilágunk rezonál, másokra nem. Döntéseinkben, cselekedeteinkben lényünk fejeződik ki, még ha külső hatás váltja is ki azokat. A döntés előtt a sok információ és lényünk sokszínűsége miatt mérlegelni szoktunk. Ha a tiszta logika szerint cselekszünk, megtörténhet, hogy az önzésünk dominál minket, a nagy Ego, a szerzésvágy, a hatalomvágy. A nyugatinak mondott gondolkodás is logikus agyféltekénk fejlesztését követelte és idézte elő. Érzéseinket gyakran elnyomjuk. Mérlegelés hiányában az ösztönös cselekvés a logikára épült társadalomban értetlenséget válthat ki, olykor anyagi károkkal jár. Ha logikánk szerint cselekszünk, idővel a lefojtott érzelmek kirobbanhatnak. Az agresszív megnyilvánulások is hajlamainkból erednek. „Gyakran azt teszik velünk az emberek, amit kérünk tőlük, vagy amit félelmeink sugallnak nekik.” (Anthony de Mello) Rohanó világunkban el-elfeledjük, hogy figyeljünk benső énünkre, amely érez, nekünk fájdalmat és örömet produkál. Ez az érzésvilág, bármilyen döntést hozunk is, előbb-utóbb előtör belőlünk. Elfojtás

9.11. Korunk és az ember

497

esetén fizikai testünk betegségeiben jelentkezik. Ilyenkor hosszas munkával próbáljuk visszaterelni az elferdüléseket a medrükbe. A cselekvés előtt jó volna figyelnünk saját érzéseinkre és a mérlegelésre időt szánnunk. Erre int a keresztény tanítás is: imádkozz és kérj segítséget, bölcsességet Istentől. Ehhez időnként lassítanunk kell, vagy csendesen visszavonulni magunkba. A keleti hagyományban gyertyafényt, füstölőt is ajánlanak a belső szemlélődést, a meditálást végzőnek. Szent Ferenc és sok hasonló társa kinn a természetben egy fa alatt meditált. A szentek életéből tudjuk, hogy mindegyik visszavonultságban csiszolta szellemét. Sokuknak különleges képessége volt. Amellett, hogy jelenlétükben csodálatos gyógyulások történtek, életükben olyanokat is tettek, amik megértésére a természettudományos ismeretek nem elegendőek. Szent Ferenc kiűzte a rossz szellemet a lányból, meditációival olyan síkokra hatolt be, ahol megtudhatta mások gondjait, akárcsak a keleti bölcsek. Szent Margit holtteste illatot árasztott, és aki közelébe ment, meggyógyult. Szent Erzsébet a kötényében levő kenyereket rózsákká változtatta át, amikor a családja üldözte adakozó hajlamáért. Szent Rita télvíz idején a halálos ágyán az otthoni kertjében nyíló rózsákat varázsolt, amit majd a mellére helyeztek. Ezért Szent Ritát mindig rózsákkal ábrázolják. „Akik tudják, nem mondják. Akik mondják, nem tudják.” (Lao Ce) Lehet szavakba foglalni a rózsa illatát? Egy különleges korban élünk. A nagy gyorsasággal megnyilvánuló változások mind a korszak jellegzetességeihez tartoznak. Eltűnőben van a vallás és a tudomány közti válaszvonal. Sok emberi erőfeszítés arra irányul, hogy megértse az életet szabályozó törvényeket. A pszichológia tudományos pontossággal értelmezhető eredményei egyre arra a következtetésre jutnak, hogy az ember hite és akarata teremtő erőt képvisel. A modern fizika és biológia bebizonyította, hogy az anyag is energiarezgéseken keresztül nyilvánul meg, akárcsak szellemi erőnk. Az elektron és neutrinó előrehaladó mozgásában balra haladó spirális utat követ. A szellemtudományban ismeretes, hogy az élet két teremtő energiaörvény terméke: a vízszintes befogadó örvény és a függőlegesen ható energia harmonikus keveredéséé. Carl Sagan írja: „A tudomány két ellentétes szemlélet furcsa párosítását követeli meg: egyrészt hajlandóságot a legkülönösebb ötlet megvizsgálására is, másrészt a legkövetkezetesebb kételkedést, mely minden állítást csak megdönthetetlen bizonyíték esetén fogad el. A tudósnak kettős tudatállapottal kell rendelkeznie, amely mindenre nyitott, ugyanakkor elzárkózó minden elől, aminek nincsen megalapozott igazolása.” [21]

9.11. KORUNK ÉS AZ EMBER Egy különleges korban élünk, két korszak határán. Nemcsak a Vízöntő korba megyünk át, hanem a világév fordulatpontján állunk. Ez abból adódik, hogy a Föld tengelyének mozgása egy kúpfelületet ír le, illetve a tengely egyik végpontja egy kör kerületén fut végig, a másik meg egy pontban marad. A Föld ezen mozgásának következtében tolódik el lassan a tavaszpont a kozmikus keréken, a Föld felől nézve visszafele haladva. Az az időszak, amely alatt a Föld tengelye végighalad ezen a kúpfelületen, egy világévnek felel meg, mely 25 920 évet tesz ki. Ezt tizenkettővel elosztva kapjuk meg a világhónapot, amely 2160 évnek felel meg, és amely idő alatt a tavaszpont egy-egy csillagképen áthalad. E mozgás alatt a Föld a Naptól távolodik, majd újra közeledik. Jelenleg a megfordulás pontján állunk. Most kell a visszatérő szakaszba átlépnünk. Ezenkívül a Föld kozmikus útján átmegy egyik őserői elem hatásából a másikba, és 2-300 évenként végigjárja a négy elemet. Az egyik elemből a másikba való átváltás nagy változásokat idéz elő a Földön. A reneszánsz idején a föld-elemből ment át a Föld a levegő-elembe. 2000-ben váltott át a föld-elemű kapcsolódásból a levegő-elembe. A régi föld-elemű hatásnak köszönhetők a fasizmus és kommunizmus korának béklyói. Két korszak nem választható el egymástól élesen, határuk mindig egybefolyik. „A madarak dalai, a méhek zümmögése mind az igazságot harsogják. A füvek és a virágok mind az utat mutatják. Hallgassátok és nézzétek.” (Anthony de Mello)

498


A múlóban levő Halak-korszakban a víz volt a fő elem. Vízzel hozott létre az ember energiát, vízfürdő volt az orvostudomány legfőbb hatású eszköze. Nagy fejlődést érnek el a vízre alapozott műszaki berendezések, szállítóeszközök. A beköszöntő Vízöntő korszak jelentette a nagy műszaki haladást. A nagy gyorsasággal megnyilvánuló változások mind e korszak jellegzetességeihez tartoznak. Eltűnik a vallás és a tudomány közti válaszvonal. Szellemünk, lelkünk ugyancsak energiarezgéseken keresztül nyilvánul meg, akárcsak maga az anyag is. A szellemi és az anyagi megnyilvánulások közötti frekvenciaeltérésekre visszavezethető különbségek léteznek. A nagy műszaki haladást az energia hullámtermészetének felhasználása eredményezi. A holográfia, az infravöröstől az ultraibolyáig terjedő sugaraknak a felhasználása, a gyógyító ultrahanggal és a mikrohullámmal való kezelések mind a kor jellegzetességei. A főbb szállítóeszközeinket egyre inkább gáznemű anyag hajtja. A levegőt a levegővel győzzük le a légi járműveinknél. Sok emberi erőfeszítés arra irányul, hogy megértse az életet szabályozó törvényeket. Hajlamosak vagyunk arra, hogy egy-egy törvény felfedezését vagy megértését az ember nagy vívmányának tekintsük, pedig a törvényeket az Alkotó alkotta és az ember igyekezete csak azok felfedezésére irányulhat. Világunk minden alkotója örökös rezgésben van. A világűrből érkező rezgések a földi életet minden szinten befolyásolják. Az isteni teremtő kisugárzások az anyagi és a szellemi létet is átszövik. Földünknek sajátos rezgése van. Az atlantiszi Smaragdtáblák szerint a Föld energiahullámai geometriai alakokat vesznek fel. Az élet virága alakzat a genezis hét körének metszéseként kialakult mértani forma. Ebbe illeszthetők a szabályos platóni testek, mely mértani alakzatok szerint a kristályos anyagok képződnek. „Mélyen a Föld közepén van egy virág, a szellem forrása, Mely megköt minden alakzatot. Az élet virága olyan, mint szellemed helye, És a földön keresztül áramlik, Éppúgy, mint a tied saját alakodban.” (Smaragdtáblák [24]) Nagy filozófusaink a matematika segítségével levezették, hogy az emberi szellem megnyilvánulásai is mértani alakzatokat vesznek fel. Így nemcsak a föld anyagai, hanem a gondolatok is mértani alakzatokban léteznek. A modern fizika olyan finom mérőműszerekkel rendelkezik, amelyekkel mérhető mind a Föld, mind az ember erőtere. Ezek segítségével észlelték a sarkok elmozdulását, valamint azt a tényt is, hogy a Föld rezgésének frekvenciája növekedőben van. A Schumann-rezonancia elvén a földfelszín közelében mért állóhullámok értéke 7,28–7,8 Hz volt sokáig. Ez az érték a 7 rezgési szint közül a harmadiknak felel meg. A rezgési szintek frekvenciája a hang oktávjának megfelelően változik. Egy szinttel fennebb a frekvencia kétszer nagyobb lesz. Lényegében az emberiség kollektív rezgésszintjének növekedése hatással van a Föld energiájára. Az emberi tudatosság egy lépcsőjét jelentette a Föld telefonhálózatának kifejlesztése. A mikrohullámok, illetve a fénytechnológia segítségével a műholdak használata a hírközlésben és a számítógéphálózatban egy újabb szintet jelent. Lehetséges, hogy számítógépeink kémiai rendszeren való működtetése lesz a következő tudatszint földi megtestesülése. A finomfizikai mérések szerint az ember erőterének és a Föld mágneses mezejének hasonló alakja van (20, 21. ábra). Ezt a tényt tudták már 15 000 évvel korábban, ahogy a Smaragdtáblákon áll: „Szellemed forrása a Föld szívéből jön, Mert alakodban egy vagy vele. Ha megtanultad magad egyensúlyban tartani, A Föld egyensúlyával leszel egy.” (Smaragdtáblák [24]) Manapság egyre többet hallani arról, hogy Földünk beteg. Erősödőben van a Zöldek mozgalma vizeink, környezetünk egészségesebbé tételéért. Csupa üdvös törekvés, de ez nem elég. A Smaragdtáblák szerint lelki egyensúlyunk és a Föld egymásra hatással van. Ha belső harmóniánk kialakul, akkor egyensúlyunk a Föld egyensúlyával lesz egy. Saját lelki-szellemi tisztulásunk a Földre gyógyító erővel hat. Az indiánok rendszerességgel végzik a gyógyító kör nevű szertartást a Föld gyógyításáért. Minden résztvevő

9.12. Irodalom

499

magával kell vigyen a szertartásra köveket, melyeket kör alakban raknak ki. Ők is kör alakban végzik rítusukat, mely alatt a résztvevőkre és a földre gyógyító hatású rezgő energia áramlik. [13] A modern orvostudomány is, de különösen a természetgyógyászat egyre nagyobb szerepet tulajdonít a hit és a szeretet gyógyító hatásának. Mivel minden a fényenergia elvén működik, a szellemi és anyagi megnyilvánulások között frekvenciaeltérésekre visszavezethető különbségek vannak. Egyes frekvenciák rezonálnak egymással: erősítik vagy kioltják egymást. A szeretet hullámai gyógyító hatású interferenciákat hozhatnak létre, ha hittel fordulunk a köz felé. Az van, illetve az valósítható meg, amiben hiszünk. Lényegi részünk a szellemünk. Az embert a teste köti a fizikai világhoz és csak látszatra anyagi természetű. A fizikai testünket szellemünk rezgései teremtik állandóan újjá. Lelkünk minden rezdülése, érzéseink, gondolataink testünkben anyagi változásokként nyilvánulnak meg. Saját szellemi rezgéseink kivetülnek a minket körülvevő energiamezőbe és visszatérnek hozzánk. Örökös energiaáramlás részei vagyunk. Minden fényből szövődött, és minden elektromágneses térrel rendelkezik. A kozmosz energiái az ember erőterére hatást gyakorolnak és fordítva. Az emberi biológia rendelkezik egy elektromos áramkörrendszerrel. A mi biológiai áramkörünk egy kémiai alapú rendszer. Nemcsak vezeti az elektromosságot, hanem generálja is azt. Érzelmeink, gondolataink változásokat visznek be a kémiai rendszerünkbe és kívülről is kapunk impulzusokat. Szellemünk az impulzusokra való reagálásunkkal egy adott rezgésszintet ad lényünknek. Ugyanakkor minden korban az emberiség tudatára jellemző egy kollektív rezgésszint. Ezek a rezgések a szabályos mértani testek alakját öltik. A Föld mágneses mezője is a kristályok energiájának megfelelő alakzatokban nyilvánul meg. Ezért az ember és a Föld energiája kompatibilis, összeadódik, kapcsolatba léphet egymással. Nem véletlen, hogy a számítógépekben használt szilíciumkristály adja az impulzusok továbbításának lehetőségét. A környezetünkből érkező ingerekre való reagálásunk új ionokként jelenik meg nyirokcsatornáinkban, idegsejtjeinkben. Fizikai és lelki egészségünk érdekében az embernek rendet kell teremtenie először önmagában. A belső béke megteremtésével az ember mindinkább kapcsolatba kerül az univerzális életerővel, és mások gyógyulását is elősegítheti. Az ilyen ember először talán csak Korunk Fizikusa, Korunk Szemésze vagy Korunk Biológusa lesz. Csak miután át tudja hatni a hét tudati szférát, válhat Mindentudó Gyógyítóvá. A hunok rovásos történetírása sok kérdésre feleletet ad. Más bolygó lakói segítették korokon át az emberiséget. Növénymagokat hoztak, és tanították az embereket földművelésre, állattenyésztésre, fémek előállítására. Az Arvisura a földi élet krónikája, mely világokat mutat be a maga fizikai és metafizikai valóságában. „Az agyatok Életfájával megtanult gondolkodásotok égiektől származó józansága a Ti javatokat akarja. Az Életfátok minden ágát és gyümölcsét az emberiség javára fordítsátok” – hangzott el a havaruti Nagyszalán a Szíriuszról jött oktatótól, Tenisurtól i. e. 3981-ben. [33]

9.12. IRODALOM 1. Stichin Z.: Az istenek városai. Édesvíz, Budapest, 1996. 2. Fülöp Zs.: A bölcsek köve. Műszaki, Budapest, 1957. 3. Benedek I.: A tudás útja. Gondolat, Budapest, 1972. 4. A művészet története. Magyar Könyvklub, Budapest, 2000. 5. Hamvas B.: Tabula Smaragdina. Életünk Könyvek, Szombathely, 1994. 6. Székely E. B.: Az Esszénus Béke Evangélium. I–IV. Élő Föld Kiadó, Érd, 1999. 7. Gazda K.: Isten kovácsa. Kriza János Néprajzi Társaság évkönyve, 11. Kolozsvár, 2003. 8. Bíró L.: Kerek Isten fája. Szerzői kiadás, Magyarország, 2001. 9. Zarathusztra: Zend Aveszta. Élő Föld Kiadó, Érd, 2000. 10. Kenyon T., Essene V.: A Hathorok. Mandala Véda, Budakeszi, 2000. 11. Melchizedek D.: Az élet virágának ősi titka. Mandala Véda, Budakeszi, 1999. 12. Molnár E.: Az Úr Evangéliuma. Szombathely, 1998. 13. Dannelley R.: Az örvényen túl. Mandala Véda, Budakeszi, 2000. 14. Marton V.: A sumer kultúra története. Miskolci Bölcsész Egyesület, 1998. 15. Badiny Jós F.: A káld-pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása. Budapest, 1999.

500


16. Varga G.: Bronzkori magyar írásbeliség. Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993. 17. Varga G.: A magyarság jelképei. Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999. 18. Hoppál M., Jankovics M., Nagy A., Szemadám Gy.: Jelképtár. Helikon, Gyula, 2000. 19. Meszlényi R. I.: A vallásalapító ősmagyarok kéklilioma. Budapest, 2002. 20. Noten v F., Raymaekes J.: Ősi vasolvasztás Közép-Afrikában. Scientific American, IV., nr. 9, 1988, Tudomány, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. 21. Sagan C.: Korok és démonok. Typotex, 2000. 22. Arrhenius S.: A világegyetem élete. Franklin Társulat, Budapest, 1914. 23. Paál Z.: Arvisura. Püski, Budapest, 2000. 24. Doreal: Az atlantiszi Tót smaragdtáblái. Mandala Véda, Budakeszi, 2001. 25. Jung C. G.: Az alkímiai konjunkció. Kötet Kiadó, Nyíregyháza, 1994. 26. Antal M.: A gyímesvölgyi csángómagyarok hiedelmei. General Press, Budapest, 2003. 27. Tánczos V.: Csapdosó angyal. Pro-Print, Csíkszereda, 1999. 28. Erdélyi Zs.: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Kalligram, Pozsony, 1999. 29. Dobrovits A.: Irodalom és vallás az ókori Egyiptomban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 30. Kákosy L.: Egyiptom és az antik csillaghit. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. 31. Reich E.: Beavatás. Édesvíz, Budapest, 1997. 32. Gilchrist C.: Az alkímia. Édesvíz, Budapest, 2000. 33. Mello de A.: A szív ébredése. Korda, Kecskemét, 1999. 34. Máté I.: Yotengrit. I–II. Palatia, Győr, 2004, 2005. 35. *** A köztes lét könyvei. Tibeti tanácsok. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1998. 36. Tenzin Wangyal R.: Gyógyítás formával, energiával és fénnyel. Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 37. Bernád I.: Egészségünkért. Uránia, Sepsiszentgyörgy, 2004. 38. Eliade M.: Kovácsok és alkimisták. Budapest, 2004. 39. Eliade M.: Az eredet bűvöletében. Fríg Kiadó, Budapest, 2002. 40. Christian A. J.: A teljesség tekintete. Édesvíz, Budapest, 2005. 41. Balázs L.: A vágy rítusai – rítusstratégiák. Scientia, Kolozsvár, 2006. 42. Tolle E.: Új Föld. Budapest, 2006. 43. www.adamus-saint-germain.hu 44. Jung C. G.: Titokzatos jelek az égen. Kossuth, Budapest, 1993. 45. Dante A.: Isteni színjáték. Bukarest, 1985. 46. Szatmáry L.: Magyar alkémisták. Természettudományi Társulat, Budapest, 1928. 47. Fabinyi R.: Múlt és jelen a chemiában. A bölcsek köve, Az elemek. Orvos-természettudományi értesítő, különnyomat, XVII. évf., III. Népszerű szak. XIV. Kolozsvár, 1892. 48. Móra L.: Fabinyi Rudolf élete és kora (1849–1920). 49. Eliade M.: Kovácsok és alkimisták. Budapest, 2004. 50. Varga A.: Elite masonice maghiare. Loja Unio din Cluj (1886–1926). Argonaut, Cluj, 2010.

9.13. ÁBRÁK 1. Ókori ábrázolások: 1. Egyiptomi papirusztekercs, Louvre, Párizs [4]; 2. Fémkinyerés Mezopotámiában [1]; 3. Vasolvasztás Egyiptomban [2]; 4. A Földanya, Egyiptom; 5. Babiloni ábrázolás Inanna földanyával; 6. Mezopotámiai En-Ki, a Föld ura; 7. Babiloni ábra; 8. A Kőszál, a bölcsek köve [46]; 9. A Nap, a Teremtő és a Bölcsesség köre mint díszítőelemek 2. A fény–árnyék képei: 1. Ureosz kígyó; 2. Nap–Holdas kígyó; 3. Kígyók és madarak a füvészkönyvekben; 4. Az ógörög gyógyító Méd istennő; 5. Hermesz képjele; 6. Kettős sárkánykígyó, Kolozsvár; 7. Két kígyós kör épületen, Kolozsvár; 8. Kígyós címerek: Báthory, Bethlen, Bocskai; 9. Templomi kazetta 3. A kettőség mintázatai: 1. Negulescu grafikája; 2. Fazekas Tibor grafikája; 3. Fazekas Tibor grafikája; 4. Díszítőelemek: Kolozsvár, Székelyudvarhely, Szombathely; 5. Magyar népi varrottas hímzésmintája; 6. Csángó bundahímzés; 7. A székely harisnya zsinórmintája; 8. Ókori szárnyas Nap

9.13. Ábrák

501

4. A szeretet mintázatai: 1. A szeretet háromszöge; 2. A teremtő bölcsesség és a szeretet harmóniája; 3. A kozmikus hármasság; 4. Mandorla, Isten szeme; 5. A fény és az emberi szem geometriája; 6. Isten szeme: Berethalom, Técső, Kolozsvár, Munkács; 7. Épület háromszögei, Berszán; 8. Az ember mint a mikrokozmosz 5. 1. Az erő sumér ábrázolása [6]; 2. A földi rend; 3. A négy hatás, füvészkönyvi ábrázolás; 4. A négy elemi erő 6. 1. A harmonikus kettős erő: Egylábú, Nap és Hold koronával [25]; 2. A harmonikus pár [25] 7. 1. Az egyiptomi teremtő Nut mint életfa; 2. Életfa hét bolygóval, madárral és spirállal; 3. Életfa Nappal és Holddal, az alkímia Királynőjével 8. 1. Az energia spirálja; 2. A szellemi erő spirálja és a hét lépéselem 9. Tudatszintek a piramis függőleges metszésében 10. Bábel tornya 11. Az ember erőközpontjai 12. Létkörök: 1. Felülnézetből; 2. Tökéletes kör és négyszög arányok mint harmonikus szintek 13. Csigavonalak: 1. Fibonacci spirálja; 2. A vitorláscsiga háza; 3. A fenyőtoboz kettős spirálja; 4. A napraforgó kettős spirálja 14. Alkimista ábrázolások: 1. Az egyiptomi Nut ősanya, aki átíveli a sötét égboltot; 2. Az ideális sötét teremtő anyag, a prima materia; 3. a. a négy elem a négy jellemmel; b. a négy elemi erő: föld, víz, tűz, levegő; 4. A négykarú szkíta istennő; 5. Hekaté, a négyfejű viládistennő; 6. Szófia a négy fejjel; 7. A négyfejű Amon-Ra a négy elem szimbóluma; 8. Saint Germain, a bölcsesség mintázatai; 9. Az alkímia királynője, a quinta essencia forrása; 10. Desztilláló készülék ötös beosztással; 11. A bölcsek köve, a quinta essencia 15. 1. Az alkímia atyja, Géber; 2. Desztilláló készülék; 3. Desztilláló torony, 1586; 4. Kísérleti eszközök higannyal; 5. Lavoisier foszfort éget; 6. Lavoisier higanyt hevít a levegő elemzésénél; 7. Középkori lombikok; 8. Középkori lombikok; 9. Középkori olvasztó kemence; 10. Középkori desztilláló készülék; 11. Amint fent, úgy lent 16. 1. Melchior Miklós; 2. Oláh Miklós; 3. Lippay György; 4. Bél Mátyás; 5. Bánffy-Hunyadi János; 6. Barótzi Sándor; 7. Born Ignác; 8. Martinovics eszközei; 9. Fabinyi Rudolf; 10. Nyulas Ferenc eszközei 17. 1. A teljesség: a sötét és a világos váltakozása; 2. Platóni testek; 3. Energiamintázatok jellege 18. Az ember kettős tetraédere 19. Erőterünk felülnézetből 20. Az ember erőtere 21. A Föld mágneses tere 22. A DNS kettős spirálja és szerkezete 23. A kromoszómáink

502


9.13. Ábrák

503

1.3.

1.1. 1.2.

1.4.

1.5.

1.8.

2.3.

1.6.

2.1.

1.7.

2.2.

2.4.

2.9.

504


3.1.

3.2.

3.5.

3.6.

3.3.

3.8.

3.7.

4.3.

4.1.

4.2.

4.4.

9.13. Ábrák

505

5.3.

4.5.

4.8.

5.4.

5.1.

6.1.

7.1.

6.2.

7.2.

506


8.1.

7.3.

9.

8.2.

10.

11.

9.13. Ábrák

507

12.1.

13.2.

12.2.

13.1.

14.1. 14.3a

14.3b

13.3.

14.2.

14.4.

14.5.

508


14.6.

14.7.

14.10.

15.1.

15.2.

15.3.

15.4.

14.9.

15.6.

15.5.

15.7.

15.8.

15.9.

15.10.

9.13. Ábrák

509

15.11.

16.2.

16.1.

16.5. 16.4. 16.3.

16.6.

16.7.

16.8.

510


16.9.

17.2.

17.1.

16.10.

17.3.

9.13. Ábrák

511

18.

20.

19.

21.

22.

23.

512


9.13. Ábrák

513

1.9.

2.5.

2.6.

2.8.

2.7.

514


3.4.

4.7.

4.6. 13.4.

5.2.

5.2.

14.11.

9. A TERMÉSZETI ISMERETEK KÉPJELEI RÉGEN ÉS MA

Recommend Documents