1/9 MUSZKLI MÓRIC. Az „izom zsidók.” (Részlet egy készülő, nagyobb lélegzetű tanulmányból.) A tétlenül nézett népirtásban elpusztított, magyar sportolók, olimpikonok emlékére. 1. Út a gondolat kialakulásához. Alig két évvel Nordau és Herzl első találkozása után, 1897-ben, a kettejük által szervezett első Cionista Kongresszuson, Nordau beszédében két féle zsidó szenvedésről beszél. Az egyik, a keleti (kelet-európai és orosz) páriaként élő ortodox zsidóság kilencven százalékát érintő nagy szegénység és fizikai szenvedés, a másik az a morális megaláztatás, amit a már asszimilálódott nyugat-európai kisebbségnek kell megélnie befogadó nemzetétől, szülőföldjétől. Az utóbbiak szenvedése keserűbb, mondja Nordau, mert annak ellenére vannak kitéve antiszemita mocskolódásoknak, hogy hitüket, kultúrájukat már elhagyták. Nordau beszédét, ami egyébként a Kongresszus nyitóbeszéde volt, egy nagyon furcsa, burkolt fenyegetéssel zárja: Sem a kereszténység sem a zsidóság nem teheti meg, hogy érzéketlen legyen a zsidó szenvedés iránt. Nagy bűn az, ha egy népet magára hagyunk (hagyunk elzülleni / verkommen zu lassen) mentális és fizikai szenvedéseiben. Abban, hogy ezt a bűnt a civilizált társadalom ne kövesse el, a zsidóság örömmel lenne tevőleges partner. Arról nem is beszélve, hogy mekkora veszély az mindenki számára, ha egy erős akaratú nép, mely minden tekintetben túlnő az átlagos értelmezésen, elfogadhatatlan és degradáló bánásmód következtében megkeseredik és a fennálló rend ellenségévé válik. A mikrobiológia arra tanít minket, hogy azok a mikroorganizmusok, melyek a nyitott térben és a szabad levegőn veszélytelenek, oxigén megvonás esetén betegségeket kiváltó kórokozókká válnak, s hogy szakmai kifejezést használjak, anaerobokká válnak. Kormányok és nemzetek jobban teszik, hogyha a zsidókat nem alakítják anaerobokká. Nagy árat fizethetnek ezért a bűnükért, függetlenül a módszertől, amivel ezektől a zsidóktól, kiket ők tettek istencsapássá, szabadulni akarnának. Az elkeseredett és a jövőbelátó, dacos cionista Nordau saját tudományos teóriáját, az Entartung-ot a zsidóságot (és az emberiséget) fenyegető rémképpé tematizálva, beemelte azt a cionista fogalomtárba. Természetes, hogy egy rendszerető és szabályozott civil társadalomban a nemzet építés a cél, de ha a zsidókat nem engedik, hogy ebben partnerek legyenek, figyelmeztet Nordau egyaránt keresztényt és zsidót, a kitaszított s ezért elkeseredett zsidóság könnyen válik „betegséget terjesztő korokozóvá,” támadva az őt befogadni képtelen társadalom alapjait. Nem feltétlenül ezzel a „destruktív anaerob1” zsidókép felvázolásával szerezte meg Nordau a mozgalmon belül és kívül azt a népszerűséget, ami őt később körülvette. Oly annyira nem, hogy a második és a harmadik Cionista kongresszuson, teljes mértékben túllépet a korábbi „elfajzott mikroorganizmusok és korokozók” világából vett metaforáin, képeken és példázatokon, előtérbe helyezve egy új, egy misztikussá, hősiessé regenerált, újra megtalált fenomént és mintaképet, az egészséges testű és szellemű „izom zsidót.”2 1
Levegőtől (oxigéntől) elzárt kémiai folyamat. A szerves anyagok levegő távollétében, mikroorganizmusok hatására épülnek le vagy alakulnak át. (rothadás, erjedés) Bővebb információ: http://www.kislexikon.hu/anaerob_folyamat.html#ixzz22Ra8yQJM 2 Itt megjegyzendő, nem Nordau védelmében, hanem az igazságért, hogy Nordau ellentétben antiszemita kortársaival, Chamberlainnel, vagy az öngyűlölő Otto Weiningerrel, sosem tekintette a zsidóságot önmagában eltérőnek, elfajzottnak, s az Entartungot sem faji terminológiaként, sem a kor divatos konspirációs elméleteként nem használta. Abban az időben bizonyos szavaknak, parazita féreg, korokozó s.t.b., még más volt a konnotációjuk, mint manapság.
2/9 Történelmünkből kitűnik, hogy mi egykor erős nemzet, erős fizikumú nép voltunk, de ma nem ez a helyzet. Másoknak köszönhetően fizikumunk elsatnyult. A gettókba kényszerített középkori zsidók, gyengék, nyúzottak, s magukat megvédeni képtelen emberek voltak. Senki sem tagadhatja meg tőlünk a szükséges fizikai gyakorlás lehetőségét, annak érdekében, hogy testünk ismét egészséges legyen. Visszahozzuk fiatalságunkat elöregedett korunkban. Széles hátunk, erős karunk és lábunk, bátor, egyenes tekintetünk lesz ismét. Harcosok leszünk. A hiányzó fizikumot, gyakorlatok útján szerezzük meg. De nem csak a testi erőnket és egészségünket kel fejlesztenünk, de lelkünket, s bátorságunkat, a sport versenyeken való intenzív részvételen keresztül, önbecsülésünket is erősítjük. Éljenek a sportok! Héber sport klubok előre, virágozzatok, fejlődjetek –adta meg a jövő irányát Nordau, először a II. Cionista Kongresszuson, majd a Zsidó Sport című havilap első példányának szerkesztői cikkében, amiben átveszi a német társadalomnak szóló, Turnvater Jahn3 által megfogalmazott iránymutatást és azt a zsidó sport mozgalom lényegévé és céljává teszi: Egészséges testben egészséges szellemet.4 Az általa feltalált és megfogalmazott „Izomzsidóság” (Muskeljudentums) fogalom magyarázataként, Bázelben Nordau megjegyezte: „Mi zsidók kivételes adottságokkal rendelkezünk a fizikai tevékenységek területén. Ez talán paradox megállapításnak tűnhet, mivel évszázadokon át hozzászoktunk, hogy olyan tükrön keresztül lássuk s ismerjük meg magunkat, fizikai valónkat, melyet az ellenségeink tartottak elénk. Tény az, hogy izmaink gyengébbek lettek, és testtartásunk gyakran nem kielégítő...de, ahogy egy zsidó sportolni kezd, ezek a hibák eltűnnek, tartása egyenes lesz, izmai erősek és általában az egészsége megjavul.” Herzl is csatlakozott Nordau gondolataihoz, mondván: aus Judenjungen, junge juden zu machen, vagyis értelemszerűen fordítva: el kell érnünk, hogy a pejoratív Mórickából, megbecsült és értékelt ifjú zsidó legyen. Miről is van szó tulajdonképpen? Mi ez a ma már szinte értelmezhetetlen kiemelés a zsidóságot és a sportot illetően? Miért kapott ekkora fontosságot a zsidó test megújítása a 19. század második felében? A zsidó tradícióban mindig is a tanulásnak volt központi szerepe, minden más tevékenységet időpocsékolásnak tartottak eleink. Ráadásul a görög-római időkben a sport tevékenyég a zsidók szemében összekapcsolódott a pogány bálványimással. A sportot magát meg ráadásul az erre kialakított gymnasiumban, meztelenül kellett művelni. Az i.e. 2. században Júda erőszakos hellenizációjának (ez ellen tört ki a Makkabeusok lázadása, Hanuka) egyik fontos megnyilvánulása a Jeruzsálembe épített gymnasium, ami megindította számos zsidó ifjú asszimilációját a másik kultúrába, oly annyira, hogy még a műtéttől sem riadtak vissza, annak érdekében, hogy körülmetélésük nyomait eltüntessék. 3 4
Lásd a 22. jegyzetet Az „ép testben, ép lélek” helyes értelmezése (fordítása)
3/9 A sportot tehát ebben az időben az idegen és a zsidóságra veszélyes (asszimiláció) kultúra megnyilvánulásának tekintették. A kor másik dilemmája a zsidók számára, az Olympiai Játékok bálványimádással összekapcsolt kultusza volt, különösen, ami a görög isten Herkules kultuszát illeti. Egy görög mintára Tyrben megrendezett játékokra indított zsidó csapat nem volt hajlandó a résztvevők számára kötelezően előirt áldozati ajándékok átadására, csak abban az esetben, ha a szervezők bizonyíthatóan nem Herkules istennek szánták azokat áldozati ajándékul. Azért a zsidókat körülvevő hellenizált világ megtette a maga beolvasztó hatását, amit mutat az is, hogy Claudius, Philo-n keresztül, figyelmezteti Alexandria zsidóit, hogy tartózkodjanak a gymnasium-beli sport és szépségversenyeken való részvételtől (ha nem akarnak összetűzést a helyiekkel). Történészek megemlítik rabbi Simon ben Lakis (Res Lakis) esetét, akit a talmudi hivatkozás szerint,5 hivatásos gladiátorként is emlegetnek. (Ritkán teszik hozzá, hogy a rövid ideig űzött gladiátorságot kényszerből vállalta). A hellén kultúrába beépülő római szokások még inkább eltávolították egymástól a zsidók és a rómaiak testkultúráról alkotott felfogását. Mondhatni a zsidó „zsinagóga és iskola” fogalmak összekapcsolódásának antitéziseként akarták a rómaiak a zsidókra kényszeríteni az ő „színház és cirkusz” centrikus kultúrájukat. Sem a színház (főleg a sok róluk szóló gúny és kegyetlen szatíra miatt) sem a cirkusz (durvasága, kegyetlensége miatt) nem vált a zsidó szórakozás vágyott célpontjává, a rabbinikus tiltásokról már nem is beszélve. Egyetlen esetben volt engedélyezve a tradíciók szerint élő zsidónak a gladiátor játékok látogatása, ha várhatóan kiabálásával (szavazatával) megmentheti az áldozatok életét. A középkorban, főleg spanyol területeken, a zsidók leginkább önvédelmi sportokkal, mint a vívás, és szellemi vetélkedéssel, valamint tánccal foglalkoztak. Egy 15. századi responzumból tudjuk, hogy még a lóversenyek látogatása (nem beszélve a részvételről), is rabbinikus előírásokba ütközött, kivéve, ha üzleti szempont volt az ok (a lovak szemrevételezése), vagy lovaglási tudomány szélesítése volt a cél, ami jól jöhetett menekülés esetén. Zsidók számára a 16.-17. században mégoly népszerű labdajátékokban való részvétel halachikus tisztasága sem volt egyértelmű. Míg a Sulchan Áruch összeállítója, Joszef Karó egyenesen tiltotta a zsidók részvételét a labdajátékokban, addig a krakkói Mózes Isserles engedélyezte a nyilvános játékban való részvételt, annak népszerűségére hivatkozva. Egy 16. századi responzumból megtudjuk,6 hogy a mantuai Rabbi Mózes, a kétféle teniszjátékból az egyik szombati űzését megtiltotta, azt, amelyiket ütővel játszottak, mondván az ütő eltörhet és még szombaton akarná a játékos megjavíta(t)ni, ami tilos. Az ütőnélküli játékot is csak úgy lehetett játszani szombaton, hogy a győztesnek felajánlott pénz díj helyett, a jutalmat terményben, vagy gyümölcsben lehetett csak elfogadni. A 19. századi közép-Európa szellemiségébe beleilleszkedő testgyakorlást, tornát, gimnasztikát s azon keresztül a nemzet megújhodását hirdető Turnvater vagyis, „Torna Papa Jahn”7 mozgalmában nehéz lett volna zsidót találni. A korra jellemző nemzeti romantika szellemében életre hívott mozgalmak nem igazán fogadták be a zsidókat. Fizikai gyakorlataik gyakran kapcsolódtak nacionalista elképzelésekhez, jó adag antiszemitizmussal fűszerezve, s a diák egyletekkel vállvetve hirdették az „árja test” különbözőségét, felsőbbrendűségét a „zsidó test”-től, hosszútávra megteremtve ezzel a zsidó testiség alacsonyabb rendűségének antiszemita mítoszát.
5
Gittin, 47a Emancipation through muscles. Jews and sport sin Europe, Ed. Michael Brenner, University of Nebraska, 2006 7 Friedrich L. Jahn, 1778 – 1852, porosz tornatanár és nacionalista. Úgy ismert, mint Turnvater, vagyis torna papa. 6
4/9 Természetes igényként merült fel, a zsidó emancipáció előrehaladtával és a zsidó öntudat ébredésével a fenti állapotok megváltoztatása. A 19. századi gondolatok előfutáraként már 1788-ban Gregoire abbé8 megírta híressé vált dolgozatát „A zsidók fizikai, morális és politikai megújhodása” címen, majd szinte ezzel egy időben, Wilhelm Dohm9 is foglalkozott a szükséges zsidó regenerációval. Mózes Hess10 a Rome und Jerzsalem-ben arra a következtetésre jut, hogy a német nemzet nem lesz toleráns más népek önállóságának igénye iránt, főleg nem a zsidókéval, ezért, egy Palesztinában létrehozandó nemzetközösségről beszél és a zsidóság nemzeti (és egyéni) regenerációját proponálja.
2. A gondolat politikuma A zsidó testtel kapcsolatos külső és belső változásra irányuló igényt, a cionizmus 19. század végi megjelenésével, az egyén egészségére irányuló mozgalmak, valamint a politikai előrelátásból fakadó gondolatok egyaránt megfogalmazták. A cionizmus nem csak a mentális, hanem a fizikai emancipációt is hirdette, amire talán a jövő miatt a legnagyobb szükség volt. Max Nordau egyesítette a tudós orvos, valamint az elkötelezett cionista mozgalmár elképzelését a jövő zsidó nemzedékéről, (akik fel tudják majd építeni Palesztinát), amikor megalkotta a muskeljudentum fogalmát, és meghirdette a zsidóság fizikális és ezzel együtt mentális regenerációját. El kell gondolkodnunk azon, hogy hogyan teremtsük meg az izom zsidóságot.11mondta Nordau 1898-ban a Kongresszuson. Két évvel később, a Zsidó Torna Újság lapjain folytatta: Egyetlen nemzet életében sem játszik a gimnasztika olyan fontos szerepet, mint nálunk, zsidóknál. Itt az a szerepe, hogy testünket és jellemünket egyaránt kiegyenesítse. Egyúttal elősegítse egészséges önbizalmunk kifejlődését.12 Noha alapvetően a zsidó testtel összefüggésben született meg az izom zsidóság, a muskeljudentum fogalma, mégsem a súlyemelésről, a testépítésről, az izmok önmagukért való „felhalmozásáról” volt szó. Sokkal inkább bizonyos fizikai és morális fegyelem, képesség és erő megszerzéséről, melyek révén megújhodhat és egészséges, erős fizikumú, nemzeti érzelmű, önmagát megvédeni képes, harcra kész egységgé válhat a zsidóság. 8
Henry Gregoire, 1750-1831, Jansenista pap, forradalmár, író. Faji egyenlőségért, kisebbségek elismeréséért küzdött. 9 Christian Wilhelm Dohm, 1751-1820, német történész, felvilágosult író. Ueber die Bürgerliche Verbesserung der Juden, 1781. Mendelsohn tanácsára írja meg két kötetes művét, melyben síkraszáll a zsidók emberi és politikai jogaiért, de ugyanakkor felhívja a zsidók figyelmét, hogy hitük és tradíciójuk nem ütközhet a polgári törvényekkel. 10 Moshe Hess, 1812-1875, világi zsidó filozófus, Róma és Jeruzsálem, 1861. 11 Max Nordau, Zionistische Schriften , 1900, Köln. Idézi: Michael Brenner, Why Jews and Sporst, in Emancipation through muscles. Jews and sports in Europe, Ed. Michael Brenner, University of Nebraska, 2006 12 M. Nordau, „Muskeljudentum,” Jüdische Turn-Zeitung, 1900, június, facsimilében a Zionistische Schriften, 1923
5/9 Nordau szerint, az úgynevezett keleti zsidók nagy tömegei, akiket a világ autentikusabb zsidónak tart, mint nyugati társaikat, többé nem fogadhatják nyomorúságos sorsukat és gettózsidóságukat ilyen belenyugvóan. Nem lehetnek többé Luftmenschek, hanem fel kell szabadítaniuk magukat, testüket azért, hogy megújuljanak, mint nép, mint nemzet. A diaszpóra Luftvolkjából, egységes nemzetté kell válni. Ugyanakkor az asszimilált nyugati zsidóságnak, akik közül, sokan ahogy Nordau megjegyzi, egyszer egy évben elmennek a zsinagógába, de ettől még elhagyják Judaizmusukat, fel kell ismerniük kultúrájuk gazdagságát és keményen ellen kell állniuk a nyugaton terjedő antiszemitizmusnak: Gyerünk! Szedjétek össze bátorságotokat! Tegyetek valamit! Dolgozzatok magatokért, teremtsetek magatoknak és népeteknek helyet a Nap alatt. Ne nyugodjatok addig, amíg meg nem győztétek a kételkedőket és az ellenünk munkálkodókat, hogy népeteknek joga van élni és élvezni az élet csakúgy, mint bárki másnak.13
A feltűnő gazdasági, kulturális, nyelvi és talán ami a legnyilvánvalóbb, tradicionális különbségek dacára a Nyugati és a Keleti zsidóság, ahogy Hertzl mondja a Zsidó Állam- ban, egy nép14, tehát a cionizmus sem különbözteti meg a zsidókat országhatárok szerint. Ahogy azt Nordau az első és a második kongresszuson kifejezte, amikor a zsidó szenvedésről beszélt, hogy az antiszemitizmus sem ismer határokat. Egy újra egységes erős izomzsidóság vissza is üthet, meg is védheti magát. Nem mindenki volt elragadtatva az izomzsidó testkultuszának gondolatától. Gerschom Scholem, a zsidó misztika későbbi nagy tudósa, akkor még Gerhardt, nem igazán lelkesedett a gondolatért. Apja, aki 1887-ben irt egy rövid füzetet a német testgyakorlók számára,15 tagja volt a Berlini Torna Egyletnek, mely 1890 után egyre nagyobb teret adott az antiszemita gondolatoknak és egyre kevesebb lehetőséget zsidó tagjainak. Scholem nagybátyja, akit a későbbi tudós nagyon tisztelt és szeretett, alapítója volt a berlini Bar Kochbáról, a 2. században a rómaiak elleni lázadó zsidó hadvezérről, elnevezett zsidó sport klubnak. Mindezek dacára maga Gerschom Scholem kevés affinitást, sőt szimpátiát érzett a zsidó, de lehet mondani bármilyen sport vagy testkultúra iránt. Bármennyire is kedvelte sportimádó Theobald nagybátyját, nem osztotta annak rajongását: A Torna Egyletek, amelyek Max Nordau álomszerű elképzelése szerint, (aki maga a teóriának egy elrettentő példája) az Izomzsidóságnak és a zsidóság fizikai regenerációjának lennének konkrét megnyilvánulásai, teljes mértékben hidegen hagynak engem. Ez az egész diszciplínaként megformázott gondolat, már a kezdetektől zavart. Dacára, hogy nagybátyám, már a kezdetektől, (miután kitudódott a cionizmushoz való vonzódásom), hívott az Egyletbe, sose gondoltam zsidóság iránti érdeklődésemet, mely alapvetően a megismerésre és a tudományokra szomjazott, tornamutatványokkal kielégíteni.16
13
A II. Cionista Kongresszus beszédeinek jegyzőkönyve. Bécs, 1898, idézi Todd Samuel Presner in Muscular Judaism, 2007, Routledge. 14 Wir sind ein Volk, ein Volk. 15 Allerlei für Deutschlands Turner 16 Gershom Scholem, From Berlin to Jerusalem: Memories of My Youth, (New York: Schocken Books,1980)
6/9
A scholemi vélemény azonban elég elszigetelt volt. Nem sokan osztották, ezért az „izomzsidóság” (Muskeljudentum) koncepciója nagy és gyors sikert aratott. Többek között azért is, mert a zsidó misztikus múlt és történelem, jól felhasználhatónak bizonyult a harcos, erős, büszke, önérzetes, sikerre predesztinált típus idealizálására és köztudatba hozására. A misztikus, távoli és ködbevesző múlt, annak történetei és hősi főszereplői, az asszimiláltak számára egyúttal kapcsolódó pontokat is jelentettek Európa történelméhez, mítoszához, és ez a (keleti) legendakör, mitikus eredet történet nagyon is modernnek tűnt akkor, azonnal rezonált a fin de siecle légkörében mozgó, s annak stílusvilágában érdekelt alkotóknál. Nordau egyaránt épített és hivatkozott a nagy és dicső zsidó múltra és a várható szép és közös jövőre, ezeknek egy olyan tökéletes szimbiózisára, mely, mint irány, meghatározza a Cionizmus jövőjét és fejlődését. Hogy kontrasztot teremtsen és megadja a kortárs antiszemiták kedvenc zsidó képének ellenoldalát, kongresszusi beszédének hangsúlyos részében foglalkozott a hősies „Bar-Kochba” lázadással. Nem véletlen, hogy a következő években a két név Bar-Kochba és a Makkabi bevonulnak a cionizmus hős és szabadságharcos fogalomtárába. Sőt, Bar Kochba nevét veszi fel a hamarosan megalakuló zsidó tornaegylet és az egylet újságjának a „Die Jüdische Turnzeitung” második számában, Nordau úgy jellemzi Bar-Kochbát (a mai fiatalság okulására), hogy ő volt a világtörténelem utolsó zsidó harcosa, keménykötésű, keményakaratú harcos, aki még a maga idejében nem ismerte a harctól és a vereségtől való félelmet.
7/9 3. A gondolat esztétikuma A fenti nordaui gondolatnak a képi megformálója, képi propagátora volt Ephraim Moise Lilien, az Új Művészet, a Jugendstill, egyesek szerint Judenstill kitűnő képviselője. Csodálatosan ráérzett és jelenítette meg az egyéni és a közösségi ikonná válás képi stílusjegyeit, beágyazva azokat az akkori, vagyis a modern stílusirányzatba, szerves egésszé gyúrva ezzel stílust és mondanivalót.
Az 5. Cionista Kongresszus plakátja, A közös gondolat, a Mozgalom ikonjává vált kép. Tökéletes szimbolikával, művészi eszközökkel dolgozó, látszólag naiv, de többrétegű gondolatokat közvetítő, izgalmat, lendületet, optimizmust kiváltó, sugalló alkotás. Művészi eszközökkel megfogalmazott kiáltvány, egy esemény, egy gondolat szolgálatába állított tökéletes, profi, gondolatébresztő tömör esszenciája a Cionizmus alapgondolatának. Ráadásul sokszorosítható, vagyis tökéletes marketing és reklámalkotás, (a szó semmi képen sem pejoratív értelmében), mely ebben a témában messze megelőzte korát. Az öreg, magába roskadt galut zsidó tövises ágakkal körülvéve, fejét lehajtva, botjára görnyedten ül a kép sarkában. Mögötte (felette), egy angyal, karja kitárva, szárnyai ornamentikaként is hatnak kitöltve a teljes derékszögű sarkot, de az egyik szárny védőn öleli körül az öreg zsidót sőt, vagy utólagos kényszermegoldásként, vagy zseniális konstruktőrként Lilien a szárnyat kibújtatja a képből, mint ami nem fér el a keretek között, ezzel aszimmetrikussá és nagyon izgalmassá, dinamikussá tette a képet. Az angyal karjai közül az egyik az öreg zsidó vállán, a másik vízszintesen, kinyújtott mutatóujjal, a horizonttal párhuzamosan a messzeségbe mutat, keletre, ahol éppen felkel a nap és a felkelő nap előtt egy zsidó ökrökkel szánt, a nap felé haladva, vagyis a galuti öregnek háttal, tőle el, távolodva, mintegy felszólítva a diaszpórát a követésre. Az egyik kar kinyújtott mutatóujja és a másik kar váll érintése azt sugallja, hogy az angyal felszólít: „Állj fel, egyenesedj ki és indul el. Oda, ott a helyed, az a hazád.” A képet a horizont vízszintesen kettétagolja középen. A látóhatár felett, az idealizált világot (ahol szánt a zsidó) a nap sugarai bevilágítják, míg a horizont alatti, a galuti világ
8/9 sötét, inkább fekete a nap fényének hiányától. Az átlós elrendezés ellensúlyozza a kép vízszintes felosztását, amit a szín dinamika, a sötét és világos váltakozása is kiemel. Az angyal az egyik felső sarokból az átlósan szemben lévő alsó sarokban burjánzó kalászokra néz. Látszólag a konstrukció egyensúlya felborul, mivel az álló angyal olyan nagy, hogy a feje és az egyik szárnya nem „férnek” be s ezért feszítik a keretet, ráadásul az összeroskadt öreg is azon az oldalon van. Mégis egyensúly van a képen, nem unalmas statikus egyensúly, hanem izgalmas dinamikus egyensúly, amit a másik oldalon felkelő nap és annak sugárnyalábjai teremtenek. Amit Nordau megálmodott azt Lilien megmutatta, formába öntötte, testet adott neki. Nem is akármilyen testet.
Az Emberiség Teremtése
A Nordau megálmodta muskeljuden a klasszikus, kisportolt, egészséges, egyenesen járó és előre tekintő ember alakját jelenítette meg, ahogy a kor gondolkodói és alkotói a klasszikus emberi testet (férfit) elképzelték. Az Emberiség Teremtése című kép, az egyik legtöbbet reprodukált képe Liliennek és egyúttal az egyik legszellemesebb, humorral, pikantériával, a korra jellemző intellektuális játékkal megtűzdelt alkotása. A képen a négy férfinak ábrázolt angyal, feltűnően kimunkált, görögösen klasszikus testtel, lanttal és sófárral köszönti az Első Embert, aki kamaszként, éppen hogy a férfivé érés határán ábrázolva jelenik meg a képen, mintegy ellenpontozva annak a szövegnek az emelkedettségét, amihez a rajz, illusztrációként készült.17 A képet mintha Lilien két részre osztotta volna (a könyvben, mint illusztráció így is jelenik meg, két külön oldalon), az egyik részen az angyalok profilból ábrázolva eszközeikkel, a másikon már hármasban az alkotással, akit a fejek alkotta háromszög alsó, hozzánk közelebb eső csúcsán látunk. Az öt alakos képen a balszélső angyal szinte már fényképszerű pontossággal megrajzolt Herzl. Legalább is, ami a fejet illeti. A profilból ábrázolt Herzl angyal kezében a lant, angyal 17
Morris Rosenfeld verseskötetében szereplő Teremtés c. vers illusztrációja
9/9 társa szarvkürtöt, sófárt fúj éppen. A kép másik oldalán a Teremtést végig asszisztáló angyalok, már félig felénk (az ember felé) fordulnak s az arcuk ugyan azok, mint a kép első felén a két angyalé. A szakállas angyal Herzl, a (másik talán a művész?) Hogy a Herzl gondolat véletlenül se essen ki a tudatunkból, Lilien megismétli a motívumot a szöveg keret rajzán, ahol kétoldalt Herzlnek ábrázolt szakállas angyal díszíti a verset.
A nordaui gondolat lilieni ikonográfiája.
Friedmann Sándor Budapest, 2012, augusztus.
