Képek
81. D i a d a l ko c s i k t e r v e Színpadi díszkocsik: repülõszerkezetek vagy színpadon mozgó díszletelemek XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, barna színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve – 192x298 mm
A lapon két sorban öt mitologikus alak, illetve erényfigura terve látható. Lent kettõ, fent három. Alsó sor baloldalt: vicsorgó kétfejû sárkányon mint hátasállaton ülõ istennõ (Pallas Athene ?) alakja. Az istennõ balját csípõjén nyugtatja, jobb kezét pedig felemeli. A sárkány karmaiban balra egy vértõl csöpögõ fej (Medusa levágott feje?), középütt kard, jobbra pedig egy korsó, melybõl víz ömlik ki. Knapp Éva a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásának prológusához készült tervként azonosította (Apollo alakja, Knapp). Alsó sor jobbra: zöld ruhás, arany palástos nõalak, minden bizonnyal az Egyetértés (Concordia) megszemélyesítõje közeledik diadalszekerén, melyet két foltos kutya húz. A kocsi elejét kutyafej, oldalát pedig delfinek díszítik. A kocsi ülésének háttámlájából két szárnyas puttó emelkedik ki, baljukkal egymás kezét fogják, jobb kezükkel pedig egy vörös köves gyûrût tartanak magasra. A diadalkocsin ülõ nõalak magasra emeli jogarát, melynek végén az egyetértést szimbolizáló, kezet fogó két kéz látható, balra külön felnagyítva. Ez a lap is – miként a 73. kép – jegyességre, kézfogóra is utalhat. A szakirodalom korábban Vulcanus megszemélyesítésének tartotta (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 300). Knapp Éva a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásának prológusához készült tervként azonosította („a dicsfénykoszorús szent szerelem”, Knapp). Felsõ sor baloldalt: sárkányfarkú kakason mint hátasállatán ülõ, sárga ruhás, kék palástos, baljával felfelé mutató nõalak ábrázolása. A kardok és puskák halmazán taposó kakas jobb karmában villám- és lángcsóvát tart. Knapp Éva a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásának prológusához készült tervként azonosította („a bazilisz-kuszon ülõ vak gyûlölet”, Knapp). Felsõ sor középen: felhõn ábrázolt, díszes, aranyszínû diadalkocsin ülõ nõalak, feltehetõen Venus vagy a szerelem megszemélyesítése. Feje körül a ragyogó Nap sugarai, baljával elõre mutat. A szárnyas puttó hajtotta kocsit egy fehér galamb húzza. A puttó fejét és csípõjét levélkoszorú övezi, baljában fénytõl sugárzó nyilat tart. A gazdagon díszített diadalszekér bakján, s ülésének karfáján egy-egy szárnyas puttófej látható; az ülés támlája s alsó része két, egymásnak háttal fordított kagyló. A diadalkocsi alakja és
díszítése, a nõalak megformálása és gesztusai megegyeznek a 72. képen láthatóval. Knapp Éva a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710es bécsi elõadásának prológusához készült tervként azonosította („a dicsfénykoszorús szent szerelem, Hymen”, Knapp). Felsõ sor jobb szélén: felhõn ábrázolt, két oroszlán húzta diadalkocsin méltóságteljes nõalak. A zöld ruhás, bíbor palástos, kék sisakos, bíbor tollforgós nõalak a kocsi ülésére helyezett kannelurás oszloptöredéken ül. Kezét egy bunkósboton nyugtatja. A kocsi ülését füzérdísz és babérág díszíti. A terv Giovanni Paolo Schort idézi. Knapp Éva a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásának prológusához készült tervként azonosította (Cybele/Berecynthia, Knapp).
242
243
Képek
82. D i a n a d i a d a l ko c s i j a , F l o r a é s Po m o n a t r ó n u s a Színpadi díszletelemek tervei; Diana diadalszekere színpadi díszkocsi (repülõszerkezet vagy színpadon mozgó díszletelem); Flora és Pomona trónusa, diadalkocsi felépítménye vagy önálló színpadi díszletelem XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, barna színû (biszter) tintával készített tollrajz, vízfestékkel lavírozva – 153x192 mm Feliratok az ábrázolások fölött: Diana Wagen; Flora Wägroll auff der Erd; Pomona Wahgen auff der Erd
A lapon három ábrázolás látható, balra Diana diadalkocsija, jobbra fenn Flora, lenn pedig Pomona trónusa. Diana felhõn ábrázolt diadalkocsiját két szarvas húzza. Bakját szárnyas puttófej, ülésének oldalait pedig füzérdísz és voluták díszítik. Kerekeit csillagok alkotják, s bakján is egy csillag látható. A kocsi fölött fénysugaraktól körülvett holdsarló ragyog, melyet sugaraiban öt csillag vesz körül. Flora trónusának pánttal összefogott lábait elöl két bõségszaru alkotja. A hátsó két láb íveibõl egy-egy szárnyas alak emelkedik ki, akik egy füzérdísszel ékesített koszorút emelnek magasra. Pomona trónusa a jobb oldali alsó képmezõben látható. A balját magasra emelõ nõalak, Pomona, lépcsõs talapzaton álló trónuson ül. A lépcsõt kétoldalt gyümölcsökkel teli kosár, elöl pedig gyümölcsfüzér díszíti. A trónus oldalsó volutáin kõvázákban egy-egy gyümölcsfa magasodik. A lap stílusa megegyezik a 23., 24. és a 25. képen látható tárgyakéval, minden bizonynyal azonos mester munkái, és egy elõadáshoz, illetve ünnepséghez készülhettek. Knapp Éva a darabokat a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásának elsõ kórusjelenetéhez készült tervekként azonosította (Lucina-Diana, Flora, Pomona, Knapp).
244
Képek
83. Tr i u m p h a t o r t r ó n u s a Festett háttérfüggöny, színpadi repülõszerkezet, vagy mozgatható festett díszletelem XVII. század vége–XVIII. század eleje – Papír, barna színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve Legnagyobb átmérõ: 63 mm; teljes lapméret: 193x172 mm; körvonalait körülvágva, valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották hátsó hordozólapra
Felhõcsoporttal övezett díszes trónus, amely fölé arannyal díszített bíbor baldachin borul. A két bárány tartotta trón két lépcsõfokú emelvényen áll. A trónus ülésén szárnyas angyalfej, szárnyain egy-egy puttó ül, akik babérkoszorút emelnek magasra, mögöttük a Nap ragyogó korongja. Mint azt már Staud Géza megállapította (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 300), a motívum megegyezik a 37. kép középsõ részén láthatóval.
246
Képek
84–86. D i a d a l ko c s i t e r v e ; A j ó ko r m á n y z á s a l l e g ó r i á j a ; A l l e g o r i ku s a l a k t r i u m f u s a a f ö l é j e b a b é r ko s z o r ú t t a r t ó Fa m a v a l Színpadi díszkocsi: repülõszerkezet vagy színpadon mozgó díszletelem XVII. század vége–XVIII. század eleje – Papír, barna színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve Legnagyobb átmérõk: 108 mm (84.), 100 mm (85.), 146 mm (86.); teljes lapméret: 177x295 mm; a képeket valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra
84. (balra): Felhõcsoportozaton álló diadalkocsi terve. A kocsit két oroszlánkarmú, gyíkfarkú, szárnyas szfinx húzza: a baloldali szfinx ruhája kék, a jobboldalt lévõé bíbor. A kocsi elejét vicsorgó maszk, hátsó részét pedig két oroszlánkarmú, gyíkfarkú, vörös ruhás szárnyas szfinx díszíti. A kocsitól balra barna színû tintával írott, figyelemfelkeltõ NB (Nota Bene) jelzés látható, a 34., 58., 71. és 80. képhez hasonlóan. Knapp Éva a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította (III. felvonás, utolsó jelenet, Knapp). 85. (középen): Lándzsákból, pajzsokból, tegezekbõl, nyilakból, hadi kürtökbõl felhalmozott hadijelvényeken bíbor ruhás, arany palástos, szõke nõalak trónol, kissé balra fordulva. A hadijelvények között az antik Róma városának és légióinak zászlaja, rajta az S. P. Q. R. (Senatus PopulusQue Romanus) felirat. A diadaljelvények mögül a dicsõséget jelképezõ, vörös szalaggal átfont pálmaágak ívelnek a nõalak fölé. Knapp Éva a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította (III. fel-vonás, utolsó jelenet, Knapp, p. ...). 86.(jobbra): Felhõcsoportozaton álló, kétkerekû diadalkocsi terve. A kocsit méltóságteljes, páncélos alak (Mars megszemélyesítése ?) hajtja bíbor palástban, sisakján bíbor sisakforgó. Jobbjában lándzsát tart, baljával pajzsát emeli maga elé. Feje fölé babérkoszorút tart a kürtjét fújó, szárnyas Fama, a Hírnév megszemélyesítõje. A két kakas húzta diadalkocsi elejét maszk és kagylómotívum díszíti, hátsó részén lándzsák fekszenek. Mind a diadalkocsit állva hajtó hadvezér alakja, mind a föléje tartott babérkoszorú az antik triumfusokat idézi. Knapp Éva a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította (III. felvonás, utolsó jelenet, Knapp, p. ...). A vízfesték helyenként a hátsó közös hordozólapra is átfut.
248
Képek
87–92. Tr ó n s z é k b a l d a c h i n n a l ; Csarnok belseje a hárfázó Dávid király szobrával; Ünnepi asztaldíszek és trónus tervei 87.: Theatrum sacrum dekorációja XVII. század vége–XVIII. század eleje – Papír, biszter toll, vízfestékkel lavírozva 86x87 mm (87.), 86x 89 mm (88.), 51x27 mm (89.), 51x27 mm (90.), 134x68 mm (91.) 149x132 mm (92.); teljes lapméret: 306x198 mm; a képeket valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra
87. (balra fent): Oszlopok tartotta boltozatos terem közepén díszes trónszék áll, lábánál kétoldalt egy-egy sas. A háttámla felsõ részén voluták között egy medaillon, föléje egy kagyló borul. A trón fölé díszesen redõzött drapériájú sátor terül. A terem két oldalán angyalok állnak, a jobb oldaliak csak jelzésszerûek. A bal oldali három angyal kezében alabárd; a legrészletesebben kidolgozott elsõ angyal egy fascest is tart. 88. (jobbra fent): A hárfázó Dávid király fénysugaraktól övezett szobra egy templom hajójának medaillonnal díszített diadalíve elõtt áll, három lépcsõfokra helyezett magas talapzaton, melyet kosfejek és füzérek díszítenek. A templomhajó oldalán csavart oszlopok és pilaszterek sora tartja a relieffel díszített párkányt. A diadalív mögött lépcsõsor visz a szentély kupolával fedett terébe, amelynek pilaszterekkel tagolt fala elõtt magas talapzaton álló szoboralakok sorakoznak. 89. (balra középen): Talapzaton álló, fascest, bárdot és olajágat tartó szárnyas puttó szobra. 90. (jobbra középen): Talapzaton álló váza, benne rózsacsokorral. A 90. és a 92. képen látható asztaldíszeket feltehetõen egy ünnepi asztal díszes terítékéhez tervezték, de a rendelkezésre álló adatok alapján nem dönthetõ el, hogy színpadi kellékek, vagy konkrét ünnepi alkalomhoz kötõdõ lakoma asztalának díszei voltak. 91. (balra lent): Négy lábon álló díszes trónus. Karfáján kétoldalt egy-egy tükör, háttámlája a ragyogó Nap. 92. (lent jobbra): A két oroszlán tartotta tálca elõtt gyümölcs- és levélfüzér ível. A tálca tetején két álló majom emel magasra egy harmadikat. Alakjukat gyümölcsfüzér fonja körül. Megformálása, stílusa az egykorú római mûvészethez, Giovan Paolo Schorhoz és köréhez köti. A 9/a, 92–97. képeken látható asztaldíszekrõl a rendelkezésünkre álló adatok alapján nem dönthetõ el, hogy színpadi kellékek vagy egy konkrét alkalomhoz kötõdõ ünnepi asztal díszei voltak-e. Knapp Éva a 87–92. képeken látható terveket a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásának elsõ kórusjelenetéhez készült tervként azonosította (Knapp).
250
Képek
93. Ü n n e p i a s z t a l d í s z v a g y s z í n p a d i ke l l é k t e r v e XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, vörös krétarajz, vízfestékkel színezve 103x98 mm
Ovális talapzaton álló, növénycsoportozatot idézõ középrész bal oldalán angyal öleli át a középen emelkedõ, leveles ággal átfont botot (nádszálat?). A figura jobbját elõre nyújtva felfelé tekint. Stílusa alapján alkotója feltételezhetõen azonos a 65., 94., 95., 96. és a 97. képen bemutatott rajzok mesterével. A szakirodalom korábban párkánydíszként határozta meg (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 301). Knapp Éva pedig a darabot a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította („a darab végén Maastricht leomló falain belül feltûnõ templom és díszítményei”, Knapp). A 90., 92–97. képeken látható asztaldíszekrõl a rendelkezésünkre álló adatok alapján nem dönthetõ el, hogy színpadi kellékek vagy egy konkrét alkalomhoz kötõdõ ünnepi asztal díszei voltak-e.
252
Képek
94. Ü n n e p i a s z t a l d í s z v a g y s z í n p a d i ke l l é k t e r v e XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, vörös krétarajz, vízfestékkel színezve 75x72 mm
Palmettából képzett talapzaton álló váza, melynek testét voluták díszítik; kétoldalt egyegy szárnyas puttó tartja a váza nyakáról, illetve a száj peremérõl induló volutáról lelógó füzéreket. Stílusa alapján alkotója feltételezhetõen azonos a 65., 93., 95., 96. és a 97. képen bemutatott rajzok mesterével. A szakirodalom korábban párkánydíszként határozta meg (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 301). Knapp Éva pedig a darabot a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította („a darab végén Maastricht leomló falain belül feltûnõ templom és díszítményei”, Knapp). A 90., 92–97. képeken látható asztaldíszekrõl a rendelkezésünkre álló adatok alapján nem dönthetõ el, hogy színpadi kellékek vagy egy konkrét alkalomhoz kötõdõ ünnepi asztal díszei voltak-e.
254
Képek
95. Ü n n e p i a s z t a l d í s z v a g y s z í n p a d i ke l l é k t e r v e XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, vörös krétarajz, vízfestékkel színezve 150x103 mm
Ovális talapzatra helyezett, volutás lábakon álló asztaldísz. A volutákból kinövõ palmetták vázaformát alkotnak. A két szélsõ kihajló palmettát füzérdísz köti össze a két spirálisan tekeredõ, középrõl induló palmettával. A vázában nádszálak. Stílusa alapján alkotója feltételezhetõen azonos a 65., 93., 94., 96. és a 97. képen bemutatott rajzok mesterével. A szakirodalom korábban párkánydíszként határozta meg (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 301), Knapp Éva pedig a darabot a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította („a darab végén Maastricht leomló falain belül feltûnõ templom és díszítményei”, Knapp). A 90., 92–97. képeken látható asztaldíszekrõl a rendelkezésünkre álló adatok alapján nem dönthetõ el, hogy színpadi kellékek vagy egy konkrét alkalomhoz kötõdõ ünnepi asztal díszei voltak-e.
256
Képek
96. Ü n n e p i a s z t a l d í s z v a g y s z í n p a d i ke l l é k t e r v e XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, vörös krétarajz, vízfestékkel színezve 81x59 mm
A 95. képen látható tervhez hasonlóan, volutás talapzaton álló, palmettákkal díszített vázatest. A váza két oldalán, vázafület idézve, egy-egy voluta hajlik fel. A nyakrészt is palmetták díszítik. Stílusa alapján alkotója feltételezhetõen azonos a 65., 93., 94., 95. és a 97. képen bemutatott rajzok mesterével. A szakirodalom korábban párkánydíszként határozta meg (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 301), Knapp Éva pedig a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította („a darab végén Maastricht leomló falain belül feltûnõ templom és díszítményei”, Knapp). A 90., 92–97. képeken látható asztaldíszekrõl a rendelkezésünkre álló adatok alapján nem dönthetõ el, hogy színpadi kellékek vagy egy konkrét alkalomhoz kötõdõ ünnepi asztal díszei voltak-e.
258
Képek
97. Ü n n e p i a s z t a l d í s z v a g y s z í n p a d i ke l l é k t e r v e XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, vörös krétarajz, vízfestékkel színezve 76x63 mm
Talapzaton álló, palmettáktól övezett szárnyas puttófej. Stílusa alapján alkotója feltételezhetõen azonos a 65., 93., 94., 95. és a 96. képen bemutatott rajzok mesterével. A szakirodalom korábban párkánydíszként határozta meg (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 301), Knapp Éva pedig a darabot a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította („a darab végén Maastricht leomló falain belül feltûnõ templom és díszítményei”, Knapp). A 90., 92–97. képeken látható asztaldíszekrõl a rendelkezésünkre álló adatok alapján nem dönthetõ el, hogy színpadi kellékek vagy egy konkrét alkalomhoz kötõdõ ünnepi asztal díszei voltak-e.
260
Képek
98. S z í n p a d i ke l l é k XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, fekete színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve 142x85 mm
A napkorongot formázó díszes kellék palmettával és csillagokkal díszített íves lábakon áll, a napkorong közepén emberarcú fogyó Hold látható. Knapp Éva a lapot a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásának elsõ kórusjelenetéhez készült tervként azonosította (Diana díszszekerének részlete, Knapp).
262
Képek
99. Ü n n e p i a s z t a l d í s z v a g y s z í n p a d i ke l l é k t e r v e XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, barna színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve 148x111 mm
Gyümölcsökbõl, virágokból és leveles ágakból fûzött ívvel ékesített asztaldísz, melynek tálcáját két, felfelé tekintõ sas tartja a hátán. Az ív érett szõlõfürtjeit kétoldalt madarak csipegetik, tetején szárnyait kiterjesztve ül egy harmadik madár. Megformálása, stílusa az egykorú római mûvészethez, Giovan Paolo Schorhoz és köréhez köti. A rendelkezésre álló adatok alapján nem dönthetõ el, hogy a 90., 92–97. sz. képen ábrázolt tervekkel együtt színpadi kellék vagy konkrét ünnepi alkalomhoz kötõdõ lakoma asztalának dísze volt-e. Knapp Éva a lapot a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásának elsõ kórusjelenetéhez készült kellék terveként azonosította (Knapp).
264
Képek
100. Központi tér köré rendezõdõ építmény terve Színpadi díszlet terve XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, barna színû tintával készített tollrajz, vízfestékkel színezve – 196x302 mm
A grotta vagy a barlang vissza-visszatérõ motívum a Soproni Jezsuita Díszletkönyv lapjai között (vö. pl. 48., 52., 59., 61. és a 63. kép). A kváderkövekkel tagolt oszlopokon nyugvó nyitott grotta középsõ terének boltozatát ornamentális motívumok, a boltozat zárókövét és az épület párkányát az oszlopokkal összekapcsoló volutákat pedig rozetták díszítik. Az épület tetejét növényzet fedi. Egy hátsó kupolás csarnok kivételével az épület kialakítása megegyezik Berecintia templomának Domenico Mauro egyik színpadképén látható kiképzésével. A Gaspare és Pietro Mauro közremûködésével készített lap B. Sabadini mûvéhez, az Il Favore degli Dei címû darabhoz készült, melyet 1690-ben mutattak be a pármai Teatro Farnese-ben. A templomnál játszódó jelenet háttere az egykorú színdarabok egyik tipikus helyszíne, az úgynevezett campagna delitiosa. Mauro színpadképén a templom épülete maga is a grotta-motívumból fejlõdött tovább. Az építészeti elemek ennyire tökéletes azonossága arra enged következtetni, hogy a rajzoló minden bizonnyal a Mauro-színpadképrõl készített metszetet másolta.
266
Képek
101. Vu l c a n u s ko v á c s m û h e l y e ( ? ) ; A t i t á n o k b u k á s a ( ? ) Festett háttér-, illetve elõfüggöny vagy színpadi jelenet ábrázolása proszcéniummal és épített díszlettel XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõ-rajz, barna színû tintával készített tollrajz, tintával és vízfestékkel színezve 195x228 mm
Fenn, a kép középtengelyében a felhõkön trónoló Zeus/Jupiter emeli magasba villámjogarát (a színpadi háttérfüggöny festett dekorációja, vagy színpadi repülõszerkezet segítségével felemelt alak). Egy sziklákkal övezett boltozatos barlang mélyén kovácsmûhely látható, mely Zeus/Jupiter alakjával együtt Vulcanus mûhelyét idézi. Éppúgy Zeus/Jupiterhez kapcsolható értelmezést sugall a proszcénium ívét jelentõ elõtérben, a színpad két oldalán látható jelenet: a titánok bukása. Az alakok többségét már sziklák és antik épületromok (párkánytöredékek, váza; ledõlt, hieroglifákkal díszített oszlop) temették maguk alá. Knapp Éva a lapot a Sacer Hymeneus de profano amore victor in S. Amalia, Flandriae patrona címû darab 1710-es bécsi elõadásához készült tervként azonosította (III. felvonás, utolsó jelenet, Gloriole Finale, Knapp).
268
Képek
102. Oltárterv jezsuita szent mellképével XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, barna színû tintával készített tollrajz, tintával és vízfestékkel színezve 384x237 mm
Pilaszterekkel tagolt és volutákkal díszített oltár fél oldala: feltételezhetõen efemer ünnepi dekorációjának füzérdíszét szárnyas puttó tartja. Középen aranyló napkorongot formázó keretben egy jezsuita szerzetes képmása. Balra lenn, angyal hódol a szent szerzetes elõtt. A liturgikus év ünnepei mellett a különbözõ egyházi tisztségek betöltéséhez kapcsolódó ünnepségek, a gyászszertartások, kanonizációk, illetve boldoggá avatási szertartások egyaránt fontos elemei a szekuláris barokk ünnepi alkalmaknak: efemer dekorációik révén meg-megújult a templomok barokk pompája.
270
Képek
103. Baciccio (Giovanni Battista Gaulli): Szent Ignác megdicsõülése Capella di San Ignazio, Il Gesù, Róma Szignált, datált; balra lenn: Io: Batt: Gaullus; jobbra lenn: Inu: et pin: An 1685. Papír, rézmetszet – 316x371 mm
1568 és 1584 között felépült Rómában a jezsuita rend központi temploma, a Chiesa del Gesù, belsejének díszítése azonban jócskán áthúzódott a XVII. századra. 1671-ben Gian Lorenzo Bernini barátja, Gian Paolo Oliva, a jezsuita rend akkori generálisa, Bernini tanácsára Baciccionak adott megbízást a templom fõbb boltíveinek kifestésére. Giovanni Battista Gaulli (Baciccio, Baciccia; 1639, Genova–1709, Róma) tanulmányait szülõvárosában kezdte, Luciano Borzano mellett. 1657 körül Rómába utazott, ahol az 1660-as évek közepén bekerült Bernini baráti körébe. A Bernini támogatását élvezõ ifjú festõ protektora révén bejáratos lett a nemesség és a katolikus egyház legfelsõbb köreibe, amely hamarosan megrendelésekkel halmozta el. Elsõ sikereit portréfestõként aratta, majd nagyszabású freskókra is megbízást kapott. Bernini közremûködésével készítette a Gesù fõhajójának mennyezetét díszítõ falképet (Jézus nevének diadala, 1676–1679). 1672 és 1685 között festette a kupola, az apszis és a Capella di San’ Ignazio di Loyola boltíveinek freskóit (Szent Ignác apoteózisa). Szent Ignác kápolnájában áll a rendalapító sírja, melyet Andrea Pozzo tervezett (1696–1700). Gaulli metszete a kápolna oltára fölötti falszakasz díszítését ábrázolja (a lapon jól látható az oltár felsõ részén álló Szentháromság-ábrázolás részlete). Mûvei egy részét Gaulli metszeten is megörökítette, ezek közé tartozik ez a szignált és datált lap is, melyet a kutatás korábban Szent Ignác apoteózisának a bécsi egyetemi templomban látható jelenetével azonosított, s Andrea Pozzonak attribuált (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 302).
272
Képek
104. O l t á r r é s z l e t v a g y t h e a t r u m s a c r u m d e ko r á c i ó j a XVII. század vége–XVIII. század eleje Papír, ólomvesszõ-rajz és barna színû tintával készített tollrajz, tintával és vízfestékkel színezve 571x414 mm
Pilaszterekkel tagolt szentélyfal dekorációja. A pilaszterek elõtt ágakkal átfont, csavart oszlopok állnak. A fal felsõ harmadát és az oszlopok tetejét volutákkal és puttófejjel díszített medalionok tagolják. A fal tetején ugyancsak medalionokat tartó angyalfigurák; a mögöttük látható volutás-medalionos díszítmény fölött szintén medalionokat tartó angyal lebeg. A fal jobb oldalán sziklatalapzaton álló nõalak, a felette látható medaillon mellett kürtöt fújó angyal alakja lebeg. A medalionban dicsfénnyel övezett ifjú szent alakja, a medalion felett a ragyogó napkorong. A nõalak melletti volutás díszítményen álló medalionban Szent Péter ábrázolása látható. A bal szélen álló oszlop tetején díszedénybe ültetett növény, oldalán pedig a pápai tiara látható az egyházfõi pásztorbottal.
274
Képek
105. J . G r e b i t s c h i t s c h e r – J . Fa l i g u m : Ü n n e p i d e ko r á c i ó Andrea de Conti boldoggá avatására Jelezve balra lenn: I: Grebitschitscher pinx: et del:; jobbra lent: I: Faligum Sc: Graecij. 1724 k. – Papír, rézmetszet – 515x452 mm
A diadalkaput formázó építményt a felirat szerint 1724. június 25–26-án állították fel a grazi Mariahilf minorita templomban, egy ferences szerzetes, az 1259-ben kardinálisi rangot nyert minorita, Andrea Conti (1235–1302) boldoggá avatásának11 tiszteletére, Heinrich Otboni gróf költségén. Az építmény tetején Andrea Conti alakja áll. Az 1724-es boldoggá avatás dekorációjáról mindeddig nem került elõ ábrázolás, a források az eseményt ünneplõ triduo dekorációjáról számolnak be (lásd Chracas, 1724, n. 1015, 1018, idézi: Fagiolo, M., 1998, pp. 46–47). A Soproni Jezsuita Díszletkönyv rajzai közé besorolt metszet ily módon unikumnak számít. Mesterei, a festõként és rajzolóként megadott Heinrich Sebastian Joseph Grebitschitscher [Grebitschitzer] 18. századi grazi mester és J. Faligum grazi rézmetszõ voltak (Benezit, 1976, Tom. II. p. 182; Tom. IV. p. 257) Grebitschitzer valószínûleg tervezõje is volt az ünnepi építménynek, míg Faligum a lap rézmetszõje volt. III. Ince pápa képmása akantusszal keretezett medaillonban a három kapuval megnyitott diadalív középsõ kapuja fölött látható..Két oldalán egy-egy allegorikus nõalak áll. Baloldalt: Justitia, jobbjában karddal, baljában mérleggel. Jobbra: jobbjában pálmaágat, baljában két kardot tartó nõalak. A mellkép alatt füzérdísszel, akantusszal, kagylómotívummal díszes két mezõben felirat olvasható.12 Az oldalsó, kisebb nyílásokat korinthoszi oszlopok s füzérdísz keretezi. A kapukat középen egy-egy piramis alakú gyertya koronázza, kétoldalt egy-egy vázával, bennük tûz lobog. Mindkét nyílás fölött medallion. Baloldalt: a Conti család címerállata, és három bíborosi kalap (Michelangelo Contit 1706-ban nevezték ki kardinálissá és 1709-ben püspökké), felette szöveg: ad æternum avolo; jobboldalt: zenélõ szent reá támadó, nyilazó alakkal, felette: Dextra Observo Regentis. A kapuk közötti, korinthoszi oszlopokkal és volutákkal erõsen tagolt falmezõben szent szerzetesek szobrai állnak. A bal oldali keresztet és olvasót, a jobb oldali liliomot tart kezében. A talapzatok elõlapján egy-egy medaillon Andrea Conti életébõl vett jelenetekkel; baloldalt: szent szerzetes betegeknek prédikál; körirata: Curavit languidos eorum. m:14v.14; jobboldalt: Andrea Conti meggyógyít egy, a Gonosztól megszállott embert; felirata: Etiam Doemonia Subiiciuntur nobis. L: 10.V17. Mellettük volutákon ülõ angyalok,
kezükben egy-egy feliratos pajzzsal.13 A feliratok kronosztichonjai Andrea Conti boldoggá avatásának évét, az 1724-es évszámot adják ki soronként. A szobrok feletti, erõteljesen tagolt párkányzaton allegorikus nõalakok állnak, egyegy piramis alakú égõ gyertya között (balra Fortitudo alakjával).
276
277
Képek
106. P i e r r e Av e l i n e : C h i r o n ke n t a u r b a r l a n g j a Les Noces de Pelée et de Thetis – I. felvonás, 1. jelenet Valószínûleg I. Silvestre 1654-ben, Giacomo Torelli mûve után, Párizsban kiadott rézmetszete alapján XVIII. század eleje – Papír, színezett rézmetszet – Lapméret: 298x368 mm; lemezméret: 214x320 mm Felirat (szignatúrával) lenn: Les Tombeaux du Roy de l’Isle de Naxos qui est vne décoration/du Premier Acte de l’Opera de Venus Jalouse/Inventé par Iaques Torelli de Fano en Italie, et graué par Aueline auec Priuil du Roy.
1643-ban a velencei Teatro Novissimóban új operát mutattak be Venere Gelosa címmel: a librettót Niccoló Enea Bartolini írta, zenéjét a kor ünnepelt operakomponistája, Francesco Sacrati (†1650) szerezte, a díszleteket és a jelmezeket pedig Giacomo Torelli (1604– 1678)15 tervezte. A darab elsõ kiadása 1643-ban jelent meg Padovában, a második még ugyanebben az évben Velencében. 1644-ben adta ki Torelli és M. Bisaccioni a Teatro Novissimo díszleteit bemutató, Apparati scenici per lo Teatro Novissimo címû mûvet, amelynek tizenkét illusztrációja közül kilenc a Venere Gelosa-hoz készült színpadképeket mutatja be. A XVIII. század elején jelent meg a Pierre Aveline (1656 k.–1722) szignálta metszetsorozat, melynek hat képe az Apparati scenicin alapul, egy a La Finta Pazza 1645-ös párizsi bemutatóján, és hat pedig az 1654-ben Párizsban színre vitt Les Noces de Pelée et de Thetis címû darabon, jóllehet tizenegy felirat olykor hibásan a Venus Jalouse-ra (Venere Gelosa) utal. A XVIII. század divatját, illetve saját invencióit követve az Apparati sceniciben közölt képhez viszonyítva Aveline átalakította a jeleneteket. Jóllehet Aveline felirata arra utal, hogy a jelenet a Venus Jalouse (Venere Gelosa) színpadképe volt, valójában a Les Noces de Pelée et de Thetis I. felvonásának 1. jelenetét látjuk. A darab librettóját Francesco Buti, a balettbetétek szövegét pedig Isaac de Benserade írta. Zenéjét Carlo Caprioli szerezte. A lap minden bizonnyal I. Silvestre 1654-es, a párizsi elõadás nyomán készült metszetét másolja, ám ahhoz képest oldalfordított. A szín, a gyûjtemény összeállítója számára is hangsúlyos típushelyszínen, egy sziklába vájt, boltozatos barlangban játszódik. A középtértõl Torelli két szintre osztotta a játékteret: alul a barlang tovább folytatódott a színpad mélyéig, míg felül, a barlang tetejének nyílásán át egy tájkép tárult a nézõk elé. A megoldás, vagyis, hogy a barlang fölött újabb helyszín, játéktér tárul fel, a Soproni Jezsuita Díszletkönyv lapjain is felfedezhetõ (vö. 48. és 52. kép). Torelli számára már mind a Bellerofonte, mind a Venere Gelosa vagy az Andromeda arra adott alkalmat, hogy barlangokat érzékeltessen a színpadon: mindhárom barlang falának és boltíveinek kiképzése emlékeztet az itt látottra. A jelenet Chiron kentaur barlangjában játszódik: a szín záróképét, a magiciens és a sourcières táncát látjuk, a kocsijában ülõ Pelée és tanítómestere, Chiron társaságában.
278
Képek
107. P i e r re Av e l i n e : C h i ro n ke n t a u r b a r l a n g j a : a b a r l a n g h á t t e r é b e n N e p t u n é s T h e t i s t a l á l ko z á s á v a l , a z e l õ t é r b e n J u p i t e r re l é s J u n ó v a l Les Noces de Pelée et de Thetis, I. felvonás, 2. és 3. jelenet Valószínûleg I. Silvestre 1654-ben, Giacomo Torelli mûve után, Párizsban kiadott rézmetszete alapján XVIII. század eleje – Papír, színezett rézmetszet – Lapméret: 295x367 mm; lemezméret: 211x320 mm Felirat (signatúrával) lenn: La toute la Perspective de la grote étant changée á la Place d’vne longue suite de Rochers/On voit vne mer tranquille environnée de images qui plaisent a la veüe s’est la fin du Ier acte/Fait par Aueline Auec Privilege du Roy.
Aveline nemcsak oldalfordítottá tette a Silvestre-féle metszetet, hanem egy képben ábrázolt két, a Silvestre-féle illusztrációkban különbözõ lapokon megörökített jelenetet: az elsõ felvonás második és harmadik jelenetét. A nézõk elõtt a hátsó színpadtérben feltárul a tenger, a diadalkocsiján, tritonok és szirének kíséretében érkezõ Neptunusszal és Thetisszel, míg elöl az elsõ jelenetben már megismert színhely, Chiron kentaur barlangja látható, a diadalkocsijában érkezõ Junóval, s egy szörnykoponya szájából elõlépõ fúriákkal (Bjurström, 1961, pp. 165–167, p. 253).
280
Képek
108. P i e r r e Av e l i n e : Pe l é e é s C h i r o n T h e t i s p a l o t á j á b a n Les Noces de Pelée et de Thetis, III. felvonás, 1. jelenet Valószínûleg I. Silvestre 1654-ben, Giacomo Torelli mûve után, Párizsban kiadott rézmetszete alapján XVIII. század eleje – Papír, színezett rézmetszet – Lapméret: 287x366 mm; lemezméret: 209x317 mm Felirat (szignatúrával) lenn: LE TEMPLE ELYSEES c est une decoration du premier Acte de l’Opera de VENUS IALOUSE/ representé a Venise/ par Jacques Torellj de Fano en Italie et gravé par Aueline a Paris.
Jóllehet Aveline felirata arra utal, hogy a jelenet a Venus Jalouse (Venere Gelosa) színpadképe volt, valójában a Les Noces… III. felvonásának 1. jelenetét látjuk. Aveline-nek ez a metszete is oldalfordított Silvestre-éhez képest. A harmadik felvonás teljes egészében Thetis palotájában játszódik. A metszeten ábrázolt jelenetben Chiron még egy utolsó kísérletet tesz arra, hogy rávegye Pelée-t, küzdjön Thetis kezéért. A nyolcadik színben megjelennek Chiron indiánnak öltözött tanítványai és Pelée visszatérte láttán örömteli táncot lejtenek.
282
Képek
109. P i e r r e Av e l i n e : A n a xo s i p a l o t a u d v a r a Venere Gelosa, II. felvonás, 10. jelenet–III. felvonás, 4. jelenet Giacomo Torelli tervének M. Bisaccioni: Apparati scenici... címû mûvében (1644) megjelent rézmetszete után XVIII. század eleje – Papír, színezett rézkarc – Lapméret: 294x366 mm; lemezméret: 210x317 mm Felirat (szignatúrával) lenn: Le Palais du Roy de l’Isle de Naxos, qui est une Decorations du 2 et 3 Acte de l’Opera de/VENUS IALOUSE representé a Venise/Inuenté par Iacques Torellj de Fano en Italie, et Graué par Aueline a Paris.
A jelenet a naxosi királyi palota díszes udvarán játszódik, ahol Venus beszélget Polissa haláláról Clióval, amikor a színen megjelenik Adonis szelleme: Polissa iránti vonzalma növeli Venus féltékenységét, amelyet Bacchus még tovább fokoz, hiszen õt is megigézte Polissa. Venust csak Jupiter tudja észre téríteni. A játéktér határát valószínûleg a loggia jelentette, az udvar architektúrája talán csak egy háttérfüggönyön folytatódott tovább. Az udvart kisebb terekre osztó loggiák ötletét Torelli minden bizonnyal az egykorú római építészetbõl merítette, Ammanati Palazzo Negronija vagy – többek között – Flaminio Ponzio Palazzo Borgheseje nyomán (vö. Bjurström, 1961, pp. 165–167, p. 253.).
284
Képek
110. P i e r r e Av e l i n e : B a c c h u s t e m p l o m a Venere Gelosa, I. felvonás, 7–8. jelenet Giacomo Torelli tervének M. Bisaccioni: Apparati scenici... címû mûvében (1644) megjelent rézmetszete után XVIII. század eleje – Papír, színezett rézmetszet – Lapméret: 294x367 mm; lemezméret: 215x317 mm Felirat (szignatúrával) lenn: Le Temple de BACCHUS dans l’Isle de Naxos. C’est une decoration du premier Acte de l’Opera de/VENUS IALOUSE representé a Venise/ Inventé par Iacques Torellj de Fano en Italie, et Gravé par Aueline/a Paris.
A jelenet a Bacchus-templom oszlopcsarnok övezte udvarán játszódik. Feltételezhetõ, hogy a perspektivikusan a színpadtérbe futó oszlopcsarnokot nem kulisszapárokból alakították ki, s a színpadra csak hátulról lehetett bejönni. A perspektivikus színpadtérben álló centrális épület elhelyezésére több példát találunk a Soproni Jezsuita Díszletkönyv lapjai között is: 30., 33., 53., 62. és 64. kép. Torelli számára a Bacchus-templom mintája minden bizonnyal a Bramante tervezte római Tempietto di San Pietro in Montorio lehetett. A jelenetben a király leánya, Polissa, Niso fejére helyezi a Bacchus tiszteletére meghirdetett énekverseny gyõztesének járó babérkoszorút. Az Apparati scenici... 1644-es kiadásában közölt képhez viszonyítva a metszet egyrészt oldalfordított, másrészt Aveline megváltoztatta a szereplõk ruházatát, megjelenését és számát, valamint kissé átalakította az épületek díszítését is.
286
Képek
111. P i e r r e Av e l i n e : T é r N a xo s v á r o s á b a n Venere Gelosa, II. felvonás, 1–7. jelenet Giacomo Torelli tervének M. Bisaccioni: Apparati scenici... címû mûvében (1644) megjelent rézmetszete után XVIII. század eleje – Papír, színezett rézmetszet – Lapméret: 296x367 mm; lemezméret: 217x315 mm Felirat (szignatúrával) lenn: La Grande place de la Ville de Naxos, qui est vne decoration du second Acte de l’Opera de VENUS/IALOUSE representé a Venise/Inventé par Iacques Torellj de Fano en Italie et Gravé par Aveline/a Paris.
Aveline ezt a metszetet is átalakította kissé az Apparati scenici…-ben szereplõ illusztrációhoz képest: a jobb oldali szobortalapzatról elhagyta a lovasszobrot, s a talapzat díszeit, sõt magát a jelenetet is megváltoztatta: itt mindkét oldalon vörös és kék ruhás, pajzsos vívókat látunk. Az eredeti jelenet illusztrációján a papnõ, Perialo és a király leánya, Polissa kettõse látható. A Torelli megálmodta színpadképhez minden bizonnyal Vitruvius scena comicaja szolgált mintaképül, jóllehet Torelli a scena tragica megjelenítéséhez elõírt antik elemeket is beemelt a díszletbe (így például a diadalívet a színpadtér elejének bal oldalán), egyszerûbb városi házak helyett pedig impozáns épületek övezik a teret. A paloták egy részét fantasztikus építészeti elemek tarkítják.
288
Képek
112. Pierre Aveline: A Piazza Navona XVII. század vége Jelezve jobbra lenn: Fait par Aueline Auec Privil du Roy – Papír, színezett rézmetszet – 214x322 mm Felirat középen lenn: La Place NAVONE/auec ses nouveaux Embellissemens á Rome Balra lenn: 1. Palais du Prince Pamphile./2. Eglise de S.te Agnes./3. Palais de M. Cuppis./4. la Tour Sanguina./ 5. Obelisque et Fontaine du/Pape Innocent dix./6. Eaüe répandüe dans vne/partie de la place pour/rafraichir en Eté. Jobbra lenn: 7. Eglise et Hopital de S. Iaques des Espagnols/8. Tour du Palais du Duc d’Allemps [Altemps]. /9. Fontaine de Neptune. A megnevezett építményeket a metszeten a megadott számok jelzik.
A lap már a barokk építkezések utáni megújult pompájában mutatja Európa egyik legszebb terét, a Piazza Navonát, ahol elegáns kék-vörös ruhás urak sétálgatnak, beszélgetnek, középtájt pedig hintók hajtanak el. A tér helyén egykor Domitianus cirkusza állt: a mai tér formája jól tükrözi a küzdõtér ívét. Az V. századtól romlásnak induló építmény területét fokozatosan nõtte be a város – míg a XVI–XVII. századra elnyerte mai arculatát: látványosságok egykori színtereként maga is olyan, mint egy grandiózus díszlet. Meghatározó elemei, a szökõkút és az obeliszk általában központi helyet foglalnak el az egykorú díszletterveken is, mint ahogyan ezt a jelen gyûjtemény lapjai is mutatják. Hasonlóképpen színpadi hatást kelt az erõsen perspektivikus ábrázolásmód: a palota- és templomhomlokzatok a kulisszapárokat, a térmélység megjelenítése ugyancsak az egykorú díszletterveket idézi.
290
Képek
113. L. Burnacini–J. U. Krausen: Záróbalett La Costanza d’Ulisse Jelezve balra lenn: Ludovico de Burnacini del:; jobbra lenn: Joann Ulrich Krausen scul: 1700 – Papír, rézmetszet Lapméret: 340x484 mm; lemezméret: 319x471 mm
Az Eleonora Maddalena Teresa osztrák császárnõ által rendelt darabot, a La Costanza d’Ulisse-t, az udvari ünnepségek egyik kedvelt színhelyén, a Favorita névvel illetett császári díszkertben, Bécsben mutatták be 1700-ban. Zenéjét Agostino Badia szerezte, a díszletterveket pedig Lodovico Burnacini (1636–1707) készítette. A darab M. Cosmerovius özvegyének, Susanna Christinának a nyomdájában jelent meg Bécsben 1700-ban, a nyitó- és a záróbalett illusztrációjával, melyet Burnacini színpadképei alapján Johann Ulrich Krausen készített. Az udvar s a császári ház tribünjeit az elõtérben látható nyírott sövény mögött képezték ki: a sövénybe vágott „kapukban” egy-egy katona áll õrt. A kert elemei (a sövény, az allegorikus alakok, a mesterséges tó és közepén a kis sziget) egyaránt részei a díszletnek. Maga a játéktér, ahol a záróbalett tizenhárom díszes jelmezû táncosa táncol, a tó elõtt húzódik; két oldalán puttókkal, füzérekkel és maszkokkal díszített architektúra. A tó két oldalán árkádokkal, szobrokkal, cserepekbe ültetett fákkal díszített mellvéd húzódik, elõtte katonák.
292
Képek
114. I . C . Re i f f – I . Wo l f : Fa l d e ko r á c i ó Orangerie, Erlangen Jelezve jobbra lent: I.C. Reiff. fec.; Iere[mi]as Wolf XVIII. század eleje – Papír, rézmetszet – 315x375 mm – Középen lenn skála fokbeosztással Felirat lenn: [...] in dem Sahl der Orengeri zu/[ ...].C. Erlang
Az augsburgi rézmetszõ és mûkereskedõ, Jeremias Wolf (Wolff) (1663/1673–1724) metszetlapja, mely minden bizonnyal az erlangeni kastély Orangerie-jének dekorációját ábrázolja, a gyûjteményben hangsúlyos szerepet játszó motívumot, egy szökõkutat ábrázol, mely korinthoszi fejezetû pilaszterekkel keretezett íves fülkében áll. A gazdagon díszített kút kagyló formájú tálcáiba maszkokból, sas-ábrázolásokból és egyéb alakokból folyik a víz. Az erlangeni hercegi kastély építésének felügyeletét 1710-tõl Paul Decker látta el, kinek egy metszete a Soproni Jezsuita Díszletkönyv lapjai között is megtalálható (115. kép).
294
Képek
115. Pa u l D e c k e r : C a s t r u m d o l o r i s Jelezve balra lenn: Paulus Decker Archit. Inven[it et]t del; jobbra lenn: Cum Priv. S. C. [M.] XVII. század vége – Papír, rézmetszet – 324x214 mm Erõsen sérült
A lapon ábrázolt Castrum doloris palmettákkal és volutákkal díszített magas talapzaton áll. A talapzat koporsót formázó középrészét koponyákkal övezett címerpajzs, oldalát pedig jelenetek díszítik: balra a Gyermek imádása, jobbra pedig egy római tógás fõpap elõtt égõ áldozati tûz. Fölötte kagylókból kinövõ, gyöngysorral díszített nõi fej. A talapzat két oldalán, a koporsó fölött egy-egy gyászruhás nõalak áll égõ fáklyával. A koporsó fölött ívelõ volutákon egy-egy nõalak: a bal oldali kezében körzõ és mérleg, a jobb oldali pedig egy oszlopot és egy kardot tart. Fölöttük babérágaktól körülfont címerpajzs, tetején koronával. Jobbra Fama harsonát fújó, babérkoszorús alakja. Jobbjával babérkoszorút emel a következõ mezõ medaillonjában ábrázolt képmás fölé: jobb háromnegyed profilban ábrázolt hadvezér, allonge-parókában, páncélban, köpenyben. Balról harsonát fújó szárnyas nõalak emelkedik ki a katafalk mögül egy felhõcsoporton. Az építmény tetején egy-egy mécsest, illetve pálmaágat tartó szárnyas puttó fog közre egy kõvázát, amelyben görögtûz ég. A nürnbergi származású építész és rézmetszõ, Paul Decker (1677–1713) fontosabb munkáit rézmetszetben is megörökítette. 1711 és 1716 között három kötetben jelentek meg azok a tervei, melyeket hercegi mecénásoknak ajánlott (Fürstliches Baumeister, oder Architectura Civilis, wie ... Palläste mit ... darzu gehörigen Gebäuden füglich anzülegen ... Teile I–III., Augsburg 1711–1716). A kötetet Jeremias Wolf adta ki Augsburgban (Wolf-metszetet a Soproni Jezsuita Díszletkönyv is õriz, lásd 114. kép). Mivel a Budapesten hozzáférhetõ Decker-kötetekben nem található meg az itt bemutatott lap, így bizonytalan, hogy a metszet egy ismert személyiség Castrum dolorisát vagy egy ideáltervet ábrázol-e.
296
