Fővárosi Közigazgatási és Munkügyi Bíróság 28.K.30.615/2013/8. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: CPV Kód:
2014/4 Fővárosi Bíróság ítélete KÉ 2014.01.09. 0338/2014
Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K. 30.615/2013/8. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Prohászka László vezető jogtanácsos által képviselt Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. (1087 Budapest, Asztalos Sándor u. 4.) felperesnek a dr. Dajka Gabriella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési alperes (1026 Budapest, Riadó u. 5., határozatszám: D.667/22/2012.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő ítéletet: A bíróság a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a bíróság felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg az államnak 21.000.-Ft (huszonegyezer forint) tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket. Kötelezi a bíróság felperest, hogy az ítélet kézbesítésétől számított 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000.-Ft (húszezer forint) perköltséget. Az ítélet ellen jogorvoslatnak helye nincs. Indokolás: A felperes, mint ajánlatkérő a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: 1
Kbt.) szerint nyílt közbeszerzési eljárást indított a „Szállítási szerződés keretében két darab új műhelyautó beszerzése” tárgyban, amelyre vonatkozó felhívás 2012. augusztus 29-én került feladásra és 2012. szeptember 3-án KÉ-12910/2012. szám alatt jelent meg a Közbeszerzési Értesítő 2012/100. számában. A felhívás II.2.1.) pontja szerint meghatározott teljes mennyiség az árú beszerzéssel összefüggésben ajánlattevő(k) részére betanítási, illetve ismeretfelújító tréning tartási kötelezettséget is tartalmazott. Ez utóbbi esetében a felperes előírta, hogy azt a gyártói garancia időtartama alatt kiegészítő garanciális szolgáltatásként évente 1 alkalommal, legfeljebb 3 fő részére, legalább egy napos tréning keretében kell megtartani az ajánlattevő szervezésében. Felperes e körben akként fogalmazott, hogy a gyártói garancia ideje alatt egyedi megrendelés keretében dönt arról, hogy az ismeretfelújító tréningeket igénybe kívánja-e venni. A felhívás IV.2.1) pontjában értékelési szempontként felperes az összességében legelőnyösebb ajánlatot határozta meg részszempontok feltüntetésével így részszempontként a 2. pontban az alváz 2 év alatt felmerülő a gyártó által kötelezően előírt, tervszerű karbantartási átlaga forintban, a 3. pontban az alvázra vonatkozó ismeretfelújító tréning Ft/fő/alkalom, illetve a 4.2 pontban a széndioxid kibocsátás - g/kWh értéken - is feltüntetésre került. A 2. értékelési részszempontra vonatkozóan az felperes formanyomtatványt bocsátott ajánlattevők rendelkezésére a következő tartalommal: „Az alváznak a szerződésszerű teljesítéstől (műhelyautók átadásától) számított 2 év alatt felmerülő, a gyártó által kötelezően előírt, tervszerű karbantartási költség átlaga {(a karbantartási költség átlagának összege megegyezik a külön nyilatkozatban megjelölt, Budapesten és Budapest közigazgatási határától számított 30 km-es körzetén belül található valamennyi szakszerviz képviseletnél érvényben lévőkarbantartási költségek számtani átlagával (karbantartási költség Ft/műhelyautó/2 év)}.” A megadott táblázat szerint a szakszerviz képviseleteket kellett megnevezni, feltüntetve a helyszínt és a mindösszesen karbantartási költséget. A táblázat utolsó sorában a karbantartási költségek átlagát kellett megadni a helyszínek számának figyelembe 2
vételével. Felperes azt is rögzítette, hogy az ajánlattevő a karbantartás költségébe köteles beszámítani a feltüntetett időszak alatt a gyártó által kötelezően előírt valamennyi olyan karbantartási költséget, aminek az elvégzése ahhoz szükséges, hogy felperes a garanciát (jótállást) a garanciális időszak alatt érvényesíteni tudja (pl. átvizsgálások, olaj- és szűrőcsere költsége). Az ajánlattételi határidőre három ajánlattevő nyújtott be ajánlatot: a kérelmező, a Scorpio Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: Kft.) és a HM ArmCom Kommunikációtechnikai Zrt (a továbbiakban: Zrt.) Mindhárom ajánlattevő ugyanazt az alvázat ajánlotta meg, szakszervizként a MAN Kamion és Busz Kereskedelmi Kft. és az Inter-Épfu Kft. társaságokat jelölve meg, továbbá vállalták a szerződésszerű teljesítés napjától számított 3 év időtartamra a teljes körű, kilométer-korlátozás nélküli gyártói garancia biztosítását. A kérelmező és a Zrt. a 2. részszempontra 450.000, -Ft/műhelyautó/2 év-et a 3-as részszempontra 25.000,-Ft/fő/alkalom összeget, míg a Kft. 175.000, -Ft/műhelyautó/2 év-et. és 6.500,-Ft/fő/alkalom összeget ajánlott meg. A 4.2-es részszempontra a kérelmező 300,366 g/kWh értéket, a Zrt. és a Kft. 0,03 g/kWh értéket határozott meg. Felperes, mindhárom ajánlattevő ajánlatát érvényesnek nyilvánította, majd a kérelmező előzetes vitarendezési kérelmet követően a kérelmezőtől a Kbt. 70. § (1) bekezdése alapján indokolást kért a szén-dioxid kibocsátás ajánlati elemre, mint kiugróan magas értékre. A kérelmező indokolása szerint a MAN TGL8.150 4x2 BL alváz szén-dioxid kibocsátás értéke 0,4926 kg/km, szén-monoxid kibocsátás 0,03 g/kWh. A kérelmező a szén-dioxid kibocsátás értékét számolta át g/kWh mértékegységre. Utalt arra is, hogy álláspontja szerint a másik két ajánlattevő ajánlatában valószínűsíthetően a szén-monoxid kibocsátási értéket ajánlotta meg. A felperes ezt követően a Kft-től a Kbt. 70. § (1) bekezdése alapján indokolást kért a 2., a 3. és a 4.2-es részszempontokra vonatkozóan. A Zrt-től pedig a 4.2 résszempontra vonatkozóan. A Kft. indokolásában többek közt kifejtette, hogy a szakszerviz társaságuknak a kiskereskedelmi óradíjból 30 % kedvezményt biztosít, ezen túlmenően az alkatrészeket és az anyagokat nem a márkaszerviztől, hanem egyéb nagykereskedőtől szerzi be és használja fel így a gyártói árakhoz képest minimum 60 3
%-os árkedvezmény tud elérni, gyártói beszállítói minőségben. Így ajánlata e körben nem tekinthető kirívóan alacsonynak és a gazdasági ésszerűséggel ellentétesnek. Az ismeretfelújító tréning tekintetében közölte, hogy a márkaképviselet egy emberre is és csoportra is ugyanazon árat 25.000.Ft-ot kér a továbbképzésért. Ha felperes esetében kevesebb az igényelt létszám, úgy az üres helyeket saját dolgozóik képzésére használják fel, így az egységár változatlan marad, hiszen a társaságuk a saját szakembereinek is folyamatos képzést kíván biztosítani, ezért 6 fős csoportok számára rendelnek képzést évi rendszerességgel, mely körülmény biztosítja azt a lehetőséget, hogy a felperes tényleges rendelési létszámától függetlenül ugyanazt a kedvező árat tudja biztosítani. A C02 kibocsátással kapcsolatban felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a meghatározott részszempont és a hozzá rendelt mértékegység műszakilag nincs összhangban egymással. Így tekintettel arra, hogy az átváltásnak minden körülmények között azonosan alkalmazható képlete nincs, ezért magának kellett ilyen képletet kialakítani. Az általa megajánlott érték az alkalmazott átváltás eredményeként jött ki. A Zrt. indokolásában rámutatott arra, hogy az adott részszempontra vonatkozó gyártó által megadott és az EURO normatívák adattábláiban a szén-monoxid értéket adnak meg, és a g/kWh a szén-monoxid környezeti paraméternél alkalmazott mértékegység, így az a szén-monoxid mértékegységének felel meg és ennek figyelembe vételével adta meg a szén-monoxidra ajánlatát. Ezen túlmenően mivel a vonatkozó szabványok is szén-monoxid határértéket határoznak meg, ezért vélelmezte, hogy a felperes részéről a szén-dioxid elírás folytán került nevesítésre. Miután a felolvasólapon nem kívánt módosítást alkalmazni, ezért választotta a hivatkozott megoldást. Csatolta e körben a szakszerviz nyilatkozatát amely a szállítandó alváz emissziós értékeit a kérelmező által közöltekkel egyezően adta meg. Felperes a Kft.-től további tájékoztatást kért a szén-dioxid kibocsátásra megajánlott értékre, kérve, hogy az általa kialakított képletet mutassa be a 4
képletbe helyettesített értékekkel együtt, illetve a képletbe történő behelyettesítéssel vezesse le, hogyan számolta ki a 0,03 g/kWh értéket. A Kft. indokolásában bemutatta azt a logikai képletet - hivatkozással arra, hogy a pontos átváltásra matematikai képlet nincs - amellyel az általa megajánlott értéket kiszámította. Felperes a Zrt. ajánlatát érvénytelenné nyilvánította a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontja alapján, hivatkozással arra, hogy a szén-dioxid kibocsátás helyett ajánlatában a szén-monoxid kibocsátásra adta meg a vállalását. A kérelmező ismételten előzetes vitarendezési kérelmet nyújtott be, melyben a Kft. ajánlatának érvényességét vitatta. Melyre felperes azt a tájékoztatást adta, hogy nem kívánja módosítani az eljárást lezáró döntését és hangsúlyozta, hogy a szén-dioxid kibocsátásra vonatkozó értékelési alszempont tekintetében az ajánlattevők nem kértek kiegészítő tájékoztatást, azt nem kifogásolták, ezért az ajánlattételi határidőben beállt az ajánlati kötöttség, mely őt is köti. Összegezése szerint az eljárás eredményes volt, nyertes ajánlattevőként a Kft.-t hirdette ki. A kérelmező ezt követően az alperesnél jogorvoslati kérelmet nyújtott be kérve a jogsértés megállapítását így azt, hogy alperes, a felperesnek a Kft. ajánlatának érvényességét megállapító döntését semmisítse, meg és kötelezze felperest a felmerült költségei viselésére, valamint az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére. Alperes a jogorvoslati eljárást lefolytatta, - melynek körében a Döntőbizottság Elnöke kiterjesztette a jogorvoslati eljárást annak vizsgálatára is, hogy a felperes a 4.2. értékelési alszempont tekintetében megfelelően alkalmazta-e a Kbt. 2. § (1) és (2) bekezdéseit, továbbá a Kbt. 71. § (4) bekezdésében írt rendelkezéseket - és D.667/22/2012 számú határozatában a kérelmező kérelmének helyt adva megállapította, hogy felperes megsértette a Kbt. 121.§. (1) bekezdés b) pontja alapján alkalmazandó Kbt. 69.§. (3) bekezdésére tekintettel a Kbt. 63.§. (1) bekezdését. Ez okból megsemmisítette a felperes eljárást lezáró döntését. A hivatalból kiterjesztett felülvizsgálat körében megállapította, hogy felperes megsértette a Kbt. 2. § (1) és (2) bekezdéseit, továbbá a Kbt. 71. § (4) bekezdés c) pontját ezért megsemmisítette az ajánlati 5
felhívás IV.2.1) pontjába rögzített 4.2 értékelési alszempontot, valamint az ajánlati felhívás és ajánlati dokumentáció ezen értékelési alszemponttal összefüggő valamennyi előírását. Egyebekben a jogorvoslati eljárást a 3. kérelmi elem tekintetében megszüntette, és felperest kétmillió forint bírság megfizetésére kötelezte, azzal hogy fizessen meg a kérelmező részére 200.000, -Ft. igazgatási díjat Alperes határozata indokolásában, többek közt a Kbt. 63.§.-át és a 69.§.-át idézve arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező jogorvoslati kérelmének mind a két eleme (az értékelési részszempontra tett ajánlattevői vállalás aránytalanul alacsony értéke és a felperesi tájékoztatás kérés hiánya) alapos. E körben kifejtette, hogy felperes, mint ajánlatkérő kötelezettsége az, hogy meg kell vizsgálnia az ajánlatokat egyrészt abból a szempontból, hogy azok megfelelnek-e az előírásainak, illetve a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek. Majd annak érdekében, hogy az ajánlatokat el tudja bírálni, a Kbt. kógens szabályai alapján meg kell vizsgálnia az ajánlatokat abból a szempontból is, hogy azok nem hiányosak-e, vagy nem található-e az ajánlatokban nem egyértelmű kijelentés, nyilatkozat, igazolás, illetve tartalmaznak-e számítási hibát, vagy irreális ajánlati elemet. Ha az ajánlatok értékelése tekintetében a felperes akként dönt, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlati szempont szerint kívánja értékelni az ajánlattevők ajánlatait úgy az értékelési részszempontokat mennyiségi vagy a szakmai szempontok alapján értékelhető tényezőkre kell alapítania, vagyis olyan szempontrendszert kell összeállítani, hogy a részszempontokon keresztül a beszerzés tárgya és a szerződés lényeges feltételei kerüljenek meghatározásra. Amennyiben az ajánlat és a konkrét eljárás adatai alapján megállapítja, hogy az ajánlat a megkötni tervezett szerződés tárgyára figyelemmel aránytalanul alacsony árat tartalmaz, tekintettel a Kbt. 69.§.-ban foglaltakra, úgy erre vonatkozóan adatokat és írásbeli indokolást kell kérnie. Az ajánlattevőt terheli ugyanis az a kötelezettség, hogy az ajánlatkérő indokolás kérésére úgy nyújtsa be indokolását, hogy abból az adott beszerzés 6
jellemzőire is tekintettel kitűnjön a megvalósíthatóság, méghozzá az általa vállalt árért. Az indokolás benyújtását követően az ajánlatkérőnek meg kell vizsgálnia az érintett ajánlati elemekre adott indokok megalapozottságát, majd ezt követően kell döntést hoznia az ajánlat érvényessége kérdésében. Amennyiben az indokolás nem elégséges a megalapozott döntéshez, az ajánlatkérő írásban tájékoztatást kell kérjen a vitatott ajánlati elem(ek)re vonatkozóan. Felperes, mint ajánlatkérő kötelezettsége tehát az. ha valamely ajánlati elem, ajánlati ár tekintetében az ajánlatban és az indokolásban foglaltak nem elegendőek annak eldöntéséhez, hogy az ajánlati ár megalapozott, azon az áron a teljesítés az előírások szerint teljes körűen megvalósítható, további tájékoztatást kérjen. A felperes, mint ajánlatkérő ugyanis csak ezen adatok birtokában hozhat megalapozott döntést az ajánlati árról. A jelen jogorvoslati eljárásban a alperes a rendelkezésre álló adatok, tények alapján megállapította, hogy felperes az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánta kiválasztani, ennek megfelelően meghatározva meg az értékelés szempontrendszerét. Mindhárom ajánlattevő ugyanazt az alvázat ajánlotta meg, ugyanazon szakszervizeket jelölte meg a karbantartás elvégzésére és az ismeretfelújító tréningek tartására. Ebből a tényből fakadóan az értékelési részszempontokra adott vállalásoknak közelítőleg azonosnak kellett volna lenniük. Ebből következően a karbantartás és az ismeretfelújító tréning tekintetében felperes nem győződött meg arról, hogy a Kft. által megajánlott ár megalapozott-e, ezen elemek vonatkozásában meg lehet-e a Kit. által megajánlott áron a szolgáltatást megvalósítani úgy ahogyan azt a Kft. állította. Különös tekintettel arra a körülményre, hogy ezt a kérelmező által beszerzett a Man Kamion és Busz Kereskedelmi Kft. által adott nyilatkozat tartalma cáfolta. A Kft. az indokolás kérésre adott válasza nem volt objektív elemekkel alátámasztva így az többek közt nem tartalmazott indokolást az élőmunka költségére vonatkozóan. E körben alperes nem osztotta a felperes hivatkozását a tekintetben, hogy a Kft. szerződéses kapcsolataira vonatkozóan további tájékoztatást nem kérhetett. Alperes megállapítása szerint ugyanis a feltárt tények is azt igazolták, hogy 7
felperesnek a karbantartás és az ismeretfelújító tréning értékelési részszempontok tekintetében további tájékoztatást kellett volna kérnie a Kft.-től, mert csak ezen tájékoztatásra adott választ követően lehetett volna abban helyzetben, hogy a két értékelési részszempontra megadott árak megalapozottságáról döntést hozhasson. Alperes a kifejtett indokaira tekintettel megállapította, hogy felperes megsértette a Kbt. 69.§ (3) bekezdésére tekintettel a Kbt. 63.§ (1) bekezdését akkor, amikor nem kért a kifogásolt értékelési részszempontok vonatkozásában további tájékoztatást a Kft. ajánlattevőtől és erre tekintettel a Kbt. 152.§ (2) bekezdés d) pontja alapján megállapította a jogsértés megtörténtét és a Kbt. 152.§ (3) bekezdés b) pontja szerint megsemmisítette felperes eljárást lezáró döntését. Alperes ezt követően a hivatal történő kiterjesztés kertében azt vizsgálta, hogy felperes a 4.2 értékelési alszempont tekintetében (szén-dioxid kibocsátás g/kWh) jogszerűen alkalmazta-e a Kbt. 71. § (4) bekezdését és a Kbt. 2. § (l)-(2) bekezdéseit arra tekintettel, hogy a szén-dioxid kibocsátás alszempont körében a g/kWh mértékegységet alkalmazta. E körben alperes megállapította, hogy felperes nem adta meg ezen alszempont tekintetében az egységes, valamennyi ajánlattevőre vonatkozó érvényes és általuk is megismerhető átváltási képletet a g/km vagy a kg/km mértékegységről, így nem biztosította az ajánlatok összehasonlíthatóságát. Annak ellenére, hogy felperes, mint ajánlatkérő kötelezettsége és felelőssége az, hogy úgy határozza meg a beszerzés tárgyát, a műszaki követelményeket és ezzel összhangban az ajánlatadás feltételeit, illetőleg az értékelés során kötelezően figyelembe vett szempontokat, hogy azzal ne okozzon indokolatlan hátrányos, vagy előnyös megkülönböztetést. Így tegye lehetővé a közbeszerzési eljárásban történő egyenlő esélyű ajánlattételt, valamint biztosítsa a verseny tisztaságát és azt, hogy az ajánlatok az értékelési részszempontra tekintettel összehasonlíthatóak legyenek. Amennyiben az ajánlatkérő az ajánlattételi és az értékelési feltételeket úgy határozza meg, hogy azok alapján az ajánlattevők valós ok nélkül - nem tudnak egyenlő eséllyel 8
megfelelő ajánlatot tenni, az ajánlataik nem összehasonlíthatóak, a felhívásának vonatkozó rendelkezései jogszabálysértőek. Ezen megállapítása tekintetében alperes utalt arra, hogy felperes a tömeg/távolság (g/km, kg/km) mértékegység helyett a tömeg/teljesítmény (g/kWh) mértékegységet kívánta értékelni. Az a körülmény, hogy felperes az általa meghatározott alszempont tekintetében átváltási képletet nem határozott meg azt eredményezte, hogy az ajánlattevők saját tapasztalatuk, szakmai tudásuk alapján saját maguk próbálták meghatározni a figyelembe veendő körülményeket, adatokat, így azok egymástól eltérő adatokat és átváltási képletet eredményeztek, annak ellenére, hogy az ugyanazon alvázra vonatkozott. Ebből következően teljesen ellentétes értékek kerültek megajánlásra, lehetetlenné téve az ajánlatok összehasonlítását amely azt eredményezte, hogy az ajánlattevők nem tudtak egyenlő eséllyel megfelelő ajánlatot benyújtani. Felperes ugyanakkor az azonos adatokra tekintettel egyik ajánlattevő ajánlatát érvénytelenné, míg a másik ajánlattevő ajánlatát érvényessé, sőt nyertessé nyilvánította. Alperes utalt arra is, ha a felperes a szén-dioxid kibocsátás tekintetében kívánta értékelni a teljesítményt, akkor a Kbt. rendelkezéseinek megfelelő ajánlattételi és értékelési feltételeket kell megteremtenie, amely mellett még biztosítható az ajánlattevők közül a Kbt. tételes és alapelvi rendelkezéseinek megfelelően a nyertes kiválasztása. Összességében alperes megállapította, hogy a felperes ezen alszempont tekintetében megsértette a Kbt. 2.§ (1) és (2) bekezdéseit és a Kbt. 71.§ (4) bekezdés c) pontját, ezért a Kbt. 152. § (2) bekezdés d) pontja alapján megállapította a jogsértés megtörténtét és a Kbt. 152. § (3) bekezdés b) pontja szerint megsemmisítette felperes 4.2 alszempontra vonatkozó ajánlati felhívását, dokumentációját és e körben hozott valamennyi döntését. Alperes egyebekben a kérelmező 3) jogorvoslati kérelmi elemében foglaltakra tekintettel - a felperes eljárást lezáró döntését kifogásolta megállapította, hogy döntései következtében tényszerűen olyan helyzet állt elő, hogy nincs a felperesnek eljárást lezáró döntése, ezért nincs módja ezen kérelmi elem további vizsgálatára. Mely okból a Kbt. 134.§ (1) bekezdés alapján alkalmazandó a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás 9
általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 31 .§ (1) bekezdés e) pontjai alapján a kérelmezőnek a jogorvoslati kérelme 3. elemére vonatkozó eljárást megszüntette. Alperes a vizsgált esetben a bírság kiszabását indokoltnak tartotta, tekintette! a Kbt.152.§ (3) bekezdés e) pontjára, illetve (5) bekezdésére figyelemmel, hogy arra, hogy megállapítása szerint a felperes súlyos jogsértést követett el azzal, hogy az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott 4.2. értékelési alszempont követelményrendszere nem biztosította a verseny tisztaságát és az ajánlattevők esélyegyenlőségét. A jogsértően meghatározott 4.2. értékelési alszempont figyelembe vételével hozta meg az eljárást lezáró döntését, így a jogsértés jelentős kihatással volt az eljárást lezáró döntésre. Alperes a bírság mértékét a Közbeszerzési Döntőbizottság által kiszabható szankciókról és alkalmazásuk részletes szabályairól, valamint a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról szóló 288/2011. (XII. 22.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 5. § (2) bekezdése alapján határozta meg figyelembe véve a közbeszerzésnek a felperes által megjelölt 54 millió Ft-os értékét és azt is, hogy felperessel szemben több esetben is sor került bírság kiszabásra, illetve azt, hogy a jogsértés - 4.2. alszempontra vonatkozó felhívás, a dokumentáció és az ezt követően hozott döntések - azok megsemmisítésével orvosolható volt. Az alperes határozata ellen felperes kereseti kérelmet nyújtott be, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását kérte oly módon, hogy kerüljön megállapításra, hogy az alperes által terhére rótt jogsértést nem követte el. Másodlagos kereseti kérelme a terhére rótt bírság csökkentésére irányult. Megismételve az alperes jogorvoslati eljárásában foglalt indokait, illetve a Kft. indokoláskérésére adott válaszát továbbra is azt állította, hogy eljárása megfelelt Kbt. 63.§. (1) bekezdésének, illetve a 69.§. (3) bekezdésében foglaltaknak, így nem merült fel további indokolás kérési kötelezettsége a Kft. indokolás kérésére adott válaszát követően, mivel a Kft. indokolásában kitért valamennyi az ajánlási árát megalapozó körülményre. 10
Továbbra is vitatta, hogy lehetősége lenne arra, hogy az ajánlattevőtől az ajánlattal összefüggő szerződéses kapcsolataira is tekintettel indokolást kérjen. Utalt arra is, hogy amennyiben a nyertesnek nyilvánított társasággal szerződést köt akkor a vele és nem a szakszervizzel lesz kapcsolatban, mely körülmény biztosítja, hogy érvényesíteni tudja a szerződésbe foglalt garanciát. Felperes álláspontja szerint jóhiszeműen járt el a 4.2 pontba foglalt szén-dioxid kibocsátási részszempont tekintetében is, mivel annak mértékegységét szakmai egyeztetést követően határozta meg. Eljárása a Kbt. 71 .§. (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelt így nem sértette az alperes által terhére rótt Kbt. alapelvet, hiszen minden ajánlattevőnek g/Kwh értéket kellett megajánlania. Utalt e körben arra, hogy az ajánlattevők részéről e tekintetben nem érkezett sem kiegészítő tájékoztatás kérés, sem „egyéb észrevétel.” A bírság mértékének csökkentése körében továbbra is arra hivatkozott, hogy jóhiszeműen járt el. Az alperes érdemi ellenkérelmében a határozatában foglaltakat maradéktalanul fenntartva a felperesi kereset, mint alaptalan elutasítását kérte, perköltségigénnyel. A felperes kereseti kérelme az alábbiak miatt nem alapos: A közigazgatási per tárgya kizárólag a közigazgatási határozat törvényességének a vizsgálata, azaz a bíróság a Ket. 109. § (1) bekezdése, és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339./A § alapján azt vizsgálja, hogy a keresettel támadott határozat a meghozatala idején megfelel-e az ügyre irányadó anyagi és eljárásjogi jogszabályoknak. Az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekében sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát. Keresetében a fél anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre is hivatkozhat, és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. Eljárási jogszabálysértés miatt a határozat hatályon kívül helyezésének csak akkor van helye, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős, és a döntés érdemére is kihat, és a bírósági eljárásban az nem orvosolható. A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján 11
állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A támadott határozat jogszabálysértő voltát a Pp. 164. §-ára figyelemmel a felperesnek kell bizonyítania. Az alperesi határozat jogszerűségét a Pp. 215. §-a alapján a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátaira figyelemmel vizsgálva azt a bíróság a következő jogszabályhelyekre tekintettel vonta értékelésébe. A Kbt. 63.§. (1) bekezdése értelmében az ajánlatok elbírálása során az ajánlatkérőnek meg kell vizsgálnia, hogy az ajánlatok megfelelnek-e az ajánlati (ajánlattételi) vagy több szakaszból álló eljárás esetén a részvételi és ajánlattételi felhívásban, a dokumentációban, valamint a jogszabályokban meghatározott feltételeknek. A Kbt. 69.§. (1) és (3) bekezdései alapján: „Az ajánlatkérő az értékelés szempontjából lényeges ajánlati elemek tartalmát megalapozó adatokat, valamint indokolást köteles írásban kérni és erről a kérésről a többi ajánlattevőt egyidejűleg, írásban értesíteni, ha az ajánlat a megkötni tervezett szerződés tárgyára figyelemmel aránytalanul alacsony árat tartalmaz bármely olyan, az ellenszolgáltatásra vonatkozó összeg tekintetében, amely a 71. § szerint önállóan értékelésre kerül. Az ajánlatkérő az indokolás és a rendelkezésére álló iratok alapján köteles meggyőződni az ajánlati elemek megalapozottságáról. Ha az indokolás nem elégséges a megalapozott döntéshez, az ajánlatkérő írásban tájékoztatást kér az ajánlattevőtől a vitatott ajánlati elemekre vonatkozóan. Az ajánlattevő kötelessége az ajánlati ára megalapozottságára vonatkozó minden tényt, adatot, kalkulációt ajánlatkérő rendelkezésére bocsátani ahhoz, hogy megfelelő mérlegelés eredményeként az ajánlatkérő döntést hozhasson az ajánlati ár megalapozottságáról.” Az idézett jogszabályokkal összefüggésben a bíróság nyomatékosan rögzíteni kívánja azt a felperes által sem vitatott tény, hogy, hogy mindhárom ajánlattevő ugyanazt a terméket/alvázat ajánlotta meg szakszervizként ugyanazokat a társaságokat megjelölve. E társaságok közül a MAN Kamion és Busz Kereskedelmi Kft., mint a MAN márka egyedüli és hivatalos magyarországi vezérképviselete egyértelmű nyilatkozatot tett a tekintetben, hogy egyetlen 12
ajánlattevő részére sem adott, kínált semmiféle árelőnyt kedvezményes árat, sem a 2. sem a 3. résszempontra vonatkozóan; csak az általa forgalmazott gyári alkatrészek beépítését vállalja, más alkatrészekét nem. E tényből, ellentétben felperes állításával az következik, ha a felperessel szerződést kötő társaság nem ilyen alkatrészt épít be, mással akkor a felperes által megkívánt garancia „elveszik” még akkor is, ha e szerződésszegésre tekintettel felperes a vele szerződésben álló társasággal e körülmény miatt szerződést bont és/vagy polgári pert indít. A Man Kft. által biztosított tréning összege egyértelműen 25.000, Ft/fő/alkalom volt nem pedig a Kft. által közölt ár - a MAN Kft. egy emberre is és egy csoportra (függetlenül a résztvevők számától) is ugyanazon árat (25.000. -Ft) számolja fel a továbbképzésért. A mellett, hogy a Kft.-nek a felperes indokolás kérésre adott válaszából az alperesi indokoláson túlmenően nem volt megállapítható az sem, hogy mit tartalmaz az általa hivatkozott kiskereskedelmi óradíj, illetve az, hogy olyan karbantartási költséget árazott be amely a tárgyalt alvázhoz nem kapcsolódott. A bíróság teljes mértékben osztja az alperes jogi érvelését az Kbt.-ben szabályozott indokolás kérés jogintézménye tekintetében így azt nem kívánja megismételni. Azonban nyomatékosan rá kíván mutatni arra a körülményre, hogy az indokolás kérési kötelezettség csak és kizárólag az ajánlatkérő kötelezettsége, mint ahogyan az ajánlattevő kötelezettsége az, hogy arra (az az ajánlati ára megalapozottságára vonatkozóan) minden tényt, adatot, kalkulációt közöljön annak érdekében, hogy az ajánlatkérő/felperes döntést hozhasson a megajánlott ár megalapozottságáról. Itt kíván a bíróság utalni arra is, hogy felperes a Pp. 164.§ (1) bekezdése alapján nem volt elzárva attól a lehetőségtől, hogy e perben is szolgáltasson bizonyítékokat a keresetében előadottak alátámasztására, ezek értékelésére, illetve ezekkel kapcsolatban indítvány vagy észrevétel megtételére, felperes azonban ezzel a lehetőséggel nem élt. Annak ellenére, hogy e körben - Pp. 3.§. (3) bekezdés - a bíróságtól előzetesen teljes körű tájékoztatást kapott. Felperes az alperesi megállapításra tekintettel érdemi cáfolatot nem terjesztett elő így csak állította, hogy az alperes az általa feltárt 13
tényállás okán helytelen jogkövetkeztetést vont le eljárása során. Így felperes ténylegesen az alperesi megállapítást vitatva a rendelkezésre álló bizonyítékok újraértékelésére tett indítványt, és a saját általános tartalmú következtetéseinek az elfogadását kérve. Az alperesnek azonban nem az a feladata, hogy a felperesi érvelést megalapozó bizonyítékokat szerezzen be. A Kbt. 71.§. (4) bekezdés c) pontja kimondja: „A (3) bekezdés a) pontja szerinti részszempontokat az ajánlatkérőnek az alábbi követelményeknek megfelelően kell meghatároznia: a részszempontoknak mennyiségi vagy szakmai szempontok alapján értékelhető tényezőkön kell alapulniuk, a közbeszerzés tárgyával, a szerződés lényeges feltételeivel kell kapcsolatban állniuk (az ellenszolgáltatáson kívül például: a minőség, műszaki érték, esztétikai és funkcionális tulajdonságok, környezetvédelmi és fenntarthatósági tulajdonságok, működési költségek, gazdaságosság-költséghatékonyság, vevőszolgálat és műszaki segítségnyújtás, pótalkatrészek biztosítása, készletbiztonság, a teljesítés időpontja, időszaka); a részszempontok körében értékelhető a munkanélküli vagy tartósan munkanélküli rétegek foglalkoztatásának a közbeszerzés során megajánlott mértéke; Ellentétben felperes értelmezésével alperes az idézett jogszabállyal összefüggésben nem azt rótta felperes terhére, hogy a tömeg/teljesítmény (g/kWh) mértékegységet kívánta alszempontként értékelni, hanem azt, hogy ezen alszempont tekintetében átváltási képletet nem határozott meg. E tényből következett az a helyzet, hogy ugyanazon termék esetében a három ajánlattevő másként értékelt. E körülményre egyebekben mindhárom ajánlattevő - a kérelmező többször is - felhívta a felperes figyelmét. Mint ahogyan arra alperes is helytállóan rámutatott, felperes ennek ellenére az egyik ajánlatot érvényesnek, míg a másikat érvénytelennek nyilvánította. Az is lényegtelennek tekinthető, hogy az ajánlattevők ajánlatukat megelőzően ezen résszempont tekintetében nem fordultak felpereshez, mivel a részszempontok a mennyiségi vagy szakmai szempontok alapján értékelhető tényezőkön alapuló meghatározása a felperest, mint ajánlatkérő kötelezettsége ugyanúgy, mint az esélyegyenlőség biztosítása. Ez okból alperes helytállóan állapította meg, 14
hogy felperes megsértette a Kbt. 2.§. (1) - (2) bekezdéseibe foglalt alapelveket. Itt kíván a bíróság rámutatni az alperesi határozatba foglalt indokoláson túlmenően arra is, hogy az eljárási alapelvek szerepe kettős. Egyrészt meghatározzák a közbeszerzési eljárás egész menetét, és az egyes részletszabályokban tételesen is megfogalmazódnak, a konkrét normákat elvi háttérrel övezik. Másrészt a jogalkalmazók számára iránymutatásul is szolgálnak egyes konkrét normák értelmezésénél, vagy valamely - a törvényben nem szabályozott - részletkérdés esetén követendő megoldás tekintetében. A közbeszerzési törvény gyakorlati alkalmazása során ugyanis gyakran alakulhatnak ki olyan helyzetek, amelyeket a jogszabály előkészítése, megalkotása során nem lehetett előre látni és így azokra nézve szabályt sem lehetett alkotni. Az alapelvek jelentőségét az is növeli, hogy azok generálklauzulaként is működnek. Ezen elvekbe ugyanis bármilyen formában ütköző eljárási cselekmények esetén jogorvoslati eljárást lehet kezdeményezni alperes előtt. Az esélyegyenlőség biztosítása kettős követelményt támaszt az ajánlatkérőkkel szemben a részvételi felhívás tartalmának kialakításával kapcsolatban: az ajánlati felhívást úgy kell elkészíteni, hogy az alapján egyrészt az ajánlattevők megfelelő ajánlatot tudjanak tenni, másrészt egyenlő esélyük legyen az ajánlattételben. A részvételi jelentkezéssel kapcsolatos formai előírásokat az ajánlatkérő kizárólagosan a felhívásban vagy a dokumentációban, egyértelmű megfogalmazással köteles meghatározni úgy, hogy azzal ne okozzon indokolatlan hátrányos vagy előnyös megkülönböztetést, tegye lehetővé a közbeszerzési eljárásban történő egyenlő esélyű ajánlattételt. A felperes által kifogásolt bírság mértékével kapcsolatban a bíróság előre kívánja bocsátani, hogy kizárólagosan alperes mérlegelési jogkörébe tartozik az, hogy jogsértés észlelés esetén a Kbt.-ben meghatározott bírságot a Kormányrendeletben meghatározott mértékben kiszabja vagy sem. Így amennyiben e jogot alperes a törvényes keretek között gyakorolja, azt a perben a bíróság nem bírálhatja, mérlegelheti felül. Ez okból a bíróság a bírság összegének mérlegelését (szempontjai megállapíthatóak, az indokolásból a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik) vizsgálta felül a felperes által 15
előadott körben a Pp. 339/B. § -a figyelemmel. E körben a bíróság rá kíván mutatni arra, hogy alperes nem vonta be értékelési körébe a felperesi tudattartalmat - jóhiszeműség/ rosszhiszeműség. Így e körben a felperes által tett előadást, mint alperes által figyelembe nem vett körülmény felülvizsgálatát a bíróság nem végezhette el. Figyelemmel arra, hogy a bíróság megítélése szerint a közbeszerzés során elkövetett jogsértés tekintetében fő szabályként a jóhiszeműséget kell vélelmezni. A rosszhiszeműség fennállását pedig alperesnek kell bizonyítania a mellett, ha megállapítható, úgy az nyilván a bírság összegét emeli. Összegezve: a bíróság az alperes határozatát a felperes által kifogásolt részben felülvizsgálta, ennek során megállapította, hogy az alperes helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján, törvényes jogi következtetéseket vont le, határozata jogszerű rendelkezéseket tartalmaz. A határozat nem volt jogszabálysértő a felperes által kifogásolt részében, ezért a bíróság a felperes keresetét - mint alaptalant - elutasította. A bíróság a Pp. 78. §-a alapján a pervesztes felperest kötelezte a perköltség megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. § (3) bekezdés alapján határozott meg. figyelemmel az alperesi képviselő által kifejtett munka színvonalára, időigényességére, a perben tartott tárgyalások számára, a pertárgy értékére. A bíróság ugyancsak felperest kötelezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42. § (1) bekezdés a) pontja alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték megfizetésére, tekintettel a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban címet viselő 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§. (2) bekezdésére is. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 160.§ (5) bekezdése zárja ki. Budapest, 2013. december hó 6. dr. Hankó Ferenc s.k. bíró
16
