8. Orvosok és más egészségügyi dolgozók a dohányzás elleni küzdelemben

8. Orvosok és más egészségügyi dolgozók a dohányzás elleni küzdelemben

Ebben a fejezetben azokra a leheto˝ségekre összpontosítunk, amely orvosok és más egészségügyi dolgozók elo˝tt állnak a dohányzás visszaszorításával kapcsolatosan, illetve rávilágítunk felelo˝sségükre az ebben való részvételért. Az alábbi keret a dohányzás elleni fellépés ezen vetületeit foglalja össze:

Miért kellene bevonni az orvosokat a dohányzás elleni küzdelembe? ■ Számos országban az orvos munkaidejének nagy részét olyan betegekkel tölti, akik dohányzással összefüggo˝ betegségben szenvednek. ■ A dohányzás elleni küzdelembe bekapcsolódva, akár egyénileg, akár egy csoport, társaság, stb. tagjaként az orvos leheto˝séget kap arra, hogy tegyen valamit a szenvedés és korai halál egyik legfontosabb megelo˝zheto˝ okának a visszaszorítására. ■ Az emberek többsége az orvost az egészséggel kapcsolatos ismeretek és tanácsok legmegbízhatóbb forrásának tartja. ■ Az orvos személyes példamutatásának nagy hatása van a közösségre. Az orvosnak éppen ezért nem volna szabad dohányoznia. Az orvosok úgy segíthetnek betegeiknek és betegeik családjainak megvédeni egészségüket, hogy ido˝ben figyelmeztetik o˝ket a dohányzás veszélyeire. Segíthetnek betegeiknek leszokni a dohányzásról, különös tekintettel azokra, akik már megbetegedtek valamilyen dohányzással összefüggo˝ betegségben. Az orvosok felhasználhatják jelento˝s befolyásukat arra, hogy helyi közösségekben vagy akár az egész társadalomban bátorítsák a dohányzás visszaszorítását célzó intézkedések meghozatalát. Az orvos-szervezeteknek keresniük kell a leheto˝séget arra, hogy e téren együtt munkálkodjanak számos más releváns szervezettel (146. oldal). Az ilyenfajta összehangolt akció bizonyítottan nagyon hatékony.

89

49

Jelentés a passzív dohányzásról

55 57

Országos füstmentes nap

Férfiak

IV. RCP jelentés

65

Angliai dohányzásellenes csoport

Létrejön az ASH

Férfi orvosok 68

45 41 43 No˝k

1948

52

„A nagy gyilkolás"

III. RCP jelentés

II. RCP jelentés

I. RCP jelentés

Tüdo˝rák: orvosok

Tüdo˝rák: átlag népesség

90 Dohányzás: a világveszély

31 Férfiak

26

29 No˝k

19

10 Férfi orvosok

56

60

64

68

72 Évek

76

82

86

88

8.1. ábra. A cigarettázás prevalenciája (%) férfiak, no˝k és férfi orvosok körében az Egyesült Királyságban, 1948-1990. (Orvosno˝k esetén nincsenek korai, dohányzásra vonatkozó adatok.) Az egyes nyilak a nagy publicitást kapott kutatásokat és egyéb beszámolókat jelölik. Megjegyzendo˝ a prevalencia-mutatók meredekebb csökkenése az ASH (Action on Smoking and Health) szervezet 1972-es létrehozását követo˝en.

Orvosok és más egészségügyi dolgozók a dohányzás elleni küzdelemben 91

Személyes példamutatás Azt mondják, hogy egy dohányzó orvos 100 ezer amerikai dollárt ér a dohányiparnak a mutatott rossz példa miatt. Ez látva ugyanis egyes dohányosok azt gondolhatják, hogy a dohányzás mégsem olyan káros, ahogy azt mindenki állítja. Sok olyan ország van, ahol ma az orvosoknak már csak csekély százaléka dohányzik. Fontos, hogy ez a tény ismertté váljon a nagyközönség számára. Kutatások gyakran kimutatják, hogy a gyermekek és a közösség sok felno˝tt tagja is úgy hiszi, hogy sokkal több orvos dohányzik, mint amennyi valójában. A 8.1. ábra a férfi orvosok dohányzási trendjét mutatja az Egyesült Királyságban 1948 és 1990 között, összehasonlítva ezt a férfi és no˝i dohányzás országos szintu˝ változásaival. Ha saját országukban hasonló különbséget találnak az orvosok és az átlagnépesség dohányzása között, adjanak ezen információnak nagy nyilvánosságot.

A betegekkel szembeni felelo˝sség ■

■

■

■

Minden lehetséges alkalommal minden betegto˝l, függetlenül attól, hogy milyen egészségügyi problémája van, meg kell kérdezni, hogy dohányzik-e. A kapott információkat a kartonon rögzíteni kell. A dohányzás összefügghet az aktuális egészségügyi problémával vagy annak kezelését befolyásolhatja. Például mu˝tét utáni szövo˝dmények gyakrabban fordulnak elo˝ dohányos betegeknél. Ha az orvosi probléma összefüggésben van a dohányzással, az orvosnak fel kell vetnie a leszokás leheto˝ségét. Az erre a célra alkalmazható leghatékonyabb megközelítésekkel a 7. fejezet foglalkozik. Ha a beteg panasza nem függ össze a dohányzással, az orvosnak akkor is fel kell vetnie a dohányzásról leszokás leheto˝ségét. A beteg reakciójából következtetni lehet arra, hogy mekkora hajlandóságot mutat a leszokásra. További részleteket szintén a 7. fejezetben talál. Ha a szülo˝k gyermeküket viszik orvoshoz, az orvosnak fel kell vetnie a szülo˝k dohányzásának problémáját és annak lehetséges hatásait a gyermek egészségére (lásd a 6. fejezetben és az alábbi keretben). Bizonyos életkorban a problémát az orvos már a gyermeknek is fel kell, hogy vesse.

Füstmentességi „szerzo˝dés” vagy megállapodás A szülo˝k serdülo˝korúnál fiatalabb gyermekük számára jutalmat (mely jelento˝snek tu˝nhet a gyermek számára) ajánlhatnak fel azért, ha bizonyos életkorig, például 18 vagy 21 éves korig nem dohányzik. Egy nyugodt beszélgetésre lehet szükség annak magyarázatára, hogy


a, r r a a h a l a v e tl a j o y d g n a Go abbah hogy ı yzaı st? n a h o ad

8.2. ábra. (Felhasználva Calman szíves engedélyével)

miért szeretnék a szülo˝k megmenteni a gyermekek a dohányzástól. El kell intézni, hogy minden kilengést legyen leheto˝ség megbeszélni. Egy ehhez hasonló 'szerzo˝dés' a gyermek kortársaira is hatással van. A gyermeket irigyelhetik azért, hogy ilyen jutalmat helyeztek kilátásba számára, más korabeliek pedig kisebb eséllyel tudják majd rávenni arra, hogy dohányozzék. ■ ■

Az orvos mindig beszélgessen el a dohányzásról születésszabályozási meghallgatásokon. Lásd az 5. fejezetet. A gyermekek többsége tizenévesen kezd el dohányozni. Az orvosnak minden tizenéves páciensével beszélnie kellene a dohányzásról, és egyénre szabott tanácsot adnia: dohányosnak meg kellene gondolnia


TS Dr. POO´T´JE

RENDE

L

HAGYJÁK ABBA A DOHÁNYZÁST!

8.3. ábra.

a leszokást, nemdohányzónak pedig azt, hogy ne is szokjon rá a dohányzásra. Egyes nyugati országokban bizonyos családorvosi körzetekben az orvos megkísérli, hogy felno˝tté válásuk elo˝tt találkozzon minden tizenéves páciensével, és tanácsot adjon számukra egészségügyi kérdésekben. Ez magába foglalja a viselkedéssel kapcsolatos magatartásformák megbeszélését, például a dohányzást, alkoholfogyasztást, nemi életet, kábítószer-fogyasztást, stb.

Egészségügyi intézmények A cél az volna, hogy minden egészségügyi intézmény füstmentes legyen. Hogy ez milyen gyorsan következik be, nagyban függ a dohányzással kapcsolatos véleményekto˝l, melyeket az intézmény dolgozói képviselnek. Hasznos lehet elo˝ször egy felmérést végezni az alkalmazottak körében. Rá kell kérdezni a dohányzási szokásokra ugyanúgy, mint arra, hogy miként vélekednének, ha az intézmény helyiségei füstmentessé


válnának. A füstmentes környezetet támogató vélemények a vártnál sokkal gyakoribbak lehetnek. Ez bátoríthatná az intézmények üzemelteto˝it, hogy kidolgozzanak egy helyi dohányzásellenes politikát. Kezdetben érdemes egy szobát biztosítani a dohányzók részére. Fontos az is, hogy azon munkatársak, akik le kívánnak szokni a dohányzásról, segítséget kapjanak ahhoz. Kórházakban azt is érdemes megbeszélni az ott dolgozókkal, hogy ki kell-e jelölni egy olyan szobát, ahol a betegek hozzátartozói (különösen a nagyon súlyos vagy halálos betegeké) vagy a látogatók dohányozhatnának. Az is szóba jön, hogy kezdetben legyen egy szoba, ahol a betegek dohányozhatnak. Ez utóbbi talán különösen fontos pszichiátriai osztályokon, ahol a betegek körében a dohányzás nagyon elterjedt lehet. Ahogy az intézményben és a közösségen belül egyaránt fokozatosan teret nyer a füstmentes környezet fontosságára vonatkozó meggyo˝zo˝dés, lehetségessé válik ezeknek a dohányosoknak tett különleges engedményeknek a visszavonása.

Oktatás és továbbképzés Orvostanhallgatók Richmond (1996) részletesen tárgyalja ezt a kérdést, és könyvében egy rövid akciósort is közöl, melyet az alábbiakban összefoglalunk. A javaslat nem szükségszeru˝en jelent újabb terhet a tananyag összeállítói számára, hanem segít biztosítani azt, hogy a dohányzással kapcsolatos fo˝ kérdések helyet kapjanak a nagyszámú érintett tantárgy keretein belül. Minden hallgatónak részt kellene vennie olyan képzésen, ahol megtanulhatja a leszokással kapcsolatos tanácsadás fortélyait. A betegek számára adott dohányzással kapcsolatos tanácsadás megfelelo˝ bevezeto˝ lehet általában az egészségügyi tanácsadás módszereinek oktatásához is.

Milyen tennivalók vannak az orvosegyetemen? Ki kell nevezni a dohányzással kapcsolatos témák oktatásának koordinátorát. ■ El kell gondolkodni egy elo ˝zetes felmérés elvégzésén a következo˝kkel kapcsolatban: – orvostanhallgatók dohányzási szokásai, dohányzással kapcsolatos ismereteik és attitu˝djeik. Megfelelo˝ kérdo˝ívek elérheto˝k az Egészségügyi Világszervezetnél vagy az International Union Against Tuberculosis and Lung Disease-nél. Lásd a B. mellékletet. – az oktatói gárda attitu˝djei – a kérdo˝ívet a helyi igényeknek megfelelo˝en kell összeállítani. ■


8.4. ábra. (A Török Orvosszövetség szíves engedélyével.)

■

– – –

– –

■

A koordinátor, konzultálva az illetékes kollégákkal készítsen egy jelentést, mely kiterjed a következo˝kre: füstmentes helységek és vendéglátóipari egységek az orvosegyetemek területén; dohányzással kapcsolatos oktatás a különbözo˝ tanszékeken (az egyes tanszékekhez tartozó témák listájáról lásd Richmond, 1996); vizsgáztatás: biztosítani kell a dohányzással kapcsolatos problémák megfelelo˝ számonkérését elméleti és klinikai vizsgákon egyaránt (különösen figyeljünk oda arra, hogy a diák felvette-e a dohányzási anamnézist); a diákok elo˝rehaladásának nyomon követésére javasolt módszerek; volna-e jelento˝sége annak, hogy az új orvostanhallgatók számára az elso˝ tanítási napon egy rövid, a dohányzással kapcsolatos elo˝adást mutassanak be? El kellene magyarázni, hogy a dohányzás számos betegség egyik legfontosabb elkerülheto˝ oka és azt, hogy milyen fontossággal bír egyéni példamutatásuk, mint nemdohányzó orvosok. Egy vagy két évvel a program indítása után el kell készíteni egy elo˝rehaladási jelentést és a program értékelését.


8.5. ábra. (A Török Orvosszövetség szíves engedélyével.)

Az orvosok szakmai továbbképzése A dohányzás minden fontosabb posztgraduális képzés egyik témája kell legyen. Dohányzással foglalkozó szekcióüléseket kellene tartani az olyan tudományos társaságok ülésein (például az országos orvosszakmai társaságok ülésein, Simpson, 2000), mint az onkológiai, kardiológiai, pulmonológiai, no˝gyógyászati, gyermekgyógyászati, népegészségügyi és munkaegészségügyi. Hasonló megközelítést kell alkalmazni fogorvosok és fogorvos-hallgatók esetén. Minden tudományos rendezvénynek füstmentesnek kell lennie. Minden jelento˝s orvosi kiadványban rendszeresen át kell tekinteni a dohányzásra vonatkozó hazai statisztikákat, a dohányzásellenes politikákat, és ezek hatásait a dohányzással összefüggo˝ betegségek elo˝fordulására.

A helyi közösség Az orvosok presztízse magas egészségügyi kérdésekben, ezért hasznos támogatói lehetnek helyi közösségi akcióknak. Ilyen akciók a következo˝k: ■ Kampányok, melyek dohányfüst-mentes klinikák, kórházak, iskolák, éttermek, irodák, tömegközlekedés, szabadido˝ központok és munkahelyek létrehozásáért folynak;


■

■

■ ■

Egy olyan nap kijelölése, melyen a dohányosok bátorítást és segítséget kapnak a leszokáshoz, gyakran egy országos kampány részeként; Egy olyan kampány, mely meggyo˝zi a helyi (regionális, megyei, városi vagy falusi) hatóságokat, hogy illetékességük alá tartozó területen betiltsák a dohánytermékek reklámját; Kampányok, melyek a cigaretták gyermekek részére történo˝ kiszolgálását kívánják megelo˝zni; Helyi, a dohányipar szponzorálta események (például sportrendezvények, divatbemutatók, diszkók, stb.) elleni figyelemfelkelto˝ kampányok.

Az orvosok megnyilvánulása a helyi nyomtatott és az elektronikus sajtóban különösen hasznos. Az orvosoknak hangsúlyozniuk kell, hogy egyedüli érdekük a lakosság egészsége - ellentétben a dohányiparral! Megszemélyesítés: Az orvos friss, személyes tapasztalatának van hatása a közvélemény alakulására. Ilyen megnyilvánulások például a következo˝k: ■ „Ma reggel is vizsgáltam egy olyan beteget, aki...” ■ „Minden klinikán látok olyan betegeket, akik szükségtelenül szenvednek ...” ■ „Továbbra is olyan betegeket kell felvennem kevés kórházi ágyunkra, akik teljes mértékben megelo˝zheto˝ betegségekben szenvednek...” Ez a megközelítés segít az embereknek a probléma megértésében.

Politikusok Találkozás politikusokkal A leghatékonyabb mindig a személyes találkozó. A politikusok többsége szívesen elfogad egy meghívást egy klinikára vagy kórházba. Ez különösen értékes lehet egy választási kampány elején. A politikust be kell mutatni a vezeto˝ szakorvosoknak. Intézkedni kell, hogy a látogatásról fényképfelvétel is készüljön, illetve hogy meghívják a médiumokat is: a publicitás jót tesz a politikusnak is és a dohányzás elleni fellépésnek is (és arra is alkalmas, hogy megszégyenítse a politikust, ha késo˝bb mégis támogatólag lép fel a dohányiparral szemben!).

„Az orvosok véleményének átüto˝ ereje” Egy politikus a következo˝képpen értékelheti az orvosoktól kapott leveleket: ■ Egy levél: „A levelet egy orvos írta.”


8.6. ábra. Az orvosok fontos szerepet töltöttek be a közvélemény alakításában, amikor a svéd dohányzásellenes törvényt 1993-ban elfogadták.

■ ■

Két orvos levele ugyanabban a témában: „Úgy tu˝nik, hogy az orvosokat különösen aggasztja ez a probléma.” Három orvostól származó levél: „Ez nyilvánvalóan az orvostársadalom álláspontja ebben a témában.”

Az orvosok, mint szakmai tanácsadók Népegészségügy A korai halálozás legkönnyebben megelo˝zheto˝ okának elkerülése kiemelkedo˝ prioritás kell legyen a népegészségügyben dolgozó orvosok számára. E kötet minden fejezete releváns lehet a mindennapi munkájukban.


Munkaegészségügy Az intézmények menedzsmentjét meg kell gyo˝zni arról, hogy alkalmazottaik egészsége és munkájuk hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy: ■ A dohányosok segítséget kapnak-e a leszokáshoz (kevesebb betegség, kevesebb betegállományban eltöltött ido˝); ■ A munkahelyen létrehoztak e füstmentes területeket. Ez egy több lépésben megvalósuló folyamat is lehet: lásd a füstmentes kórházakkal kapcsolatos megjegyzéseket a 129. oldalon.

Orvosok az országos dohányzásellenes küzdelemben Az orvosok és országos szakmai szervezeteik (társaságok) jelento˝s szerepet tölthetnek be olyan országos kampányokban (12. fejezet), melyek egy országos dohányzásellenes program létrehozását vagy egy várhatóan hatékony dohányzásellenes törvényi keret kidolgozását célozzák (10. fejezet). További, az orvosi társaságok bevonását célzó ero˝feszítésekkel kapcsolatos részletesebb útmutatásért lásd Simpson, 2000. Bár Simpson kötete elso˝sorban európai országok orvosszakmai szervezetei számára íródott, javaslatainak többsége szélesebb körben alkalmazható.

No˝vérek és más egészségügyi dolgozók Miért a no˝vérek és egészségügyi dolgozók? ■

■

■ ■

A közvélemény általában elismeri munkájukat. Természetesen minden egészségügyi dolgozónak jó példával kell elo˝l járnia úgy, hogy o˝ maga nem dohányzik. Gyakran több ido˝t töltenek a beteggel, mint az orvosok, ami leheto˝séget nyújt az informális (beszélgetéssel egybekötött) tanácsadásra. A betegek gyakran szívesebben tesznek fel kérdéseket és beszélik meg problémáikat a no˝vérekkel vagy más egészségügyi dolgozókkal. A védo˝no˝k és szociális munkások gyakran látogatnak meg családokat ˝ k tanáccsal szolgálhatnak és befolyásolhatják a is otthonukban. O szülo˝ket és gyermekeket is.

A no˝vérek és általában az egészségügyi dolgozók oktatásának ki kell terjednie a dohányzás okozta eltérésekre. Akárcsak az orvostanhallgatók esetén, a dohányzással kapcsolatos tanácsadás egy jó gyakorlat lehet, amikor a diákok betegoktatásról tanulnak. Egyes országokban aggasztó méreteket öltött a dohányzás a no˝vérek körében. Bizonyíték van arra,


hogy a dohányosok száma alacsonyabb a no˝vérhallgatók körében akkor, ha dohányzással kapcsolatos oktatásban részesültek.

Fogorvosok Mind a cigaretta, mind pedig más szájon át fogyasztható dohánytermékek (például burnót) károsítják a szájüreget és a fogínyt. A fogorvosok tehát kedvezo˝ helyzetben vannak, hogy a dohányzás ellen szóljanak, és leszokásra bátorítsák a dohányost. Különösen fontos szerepük lehet ugyanakkor a szülo˝k és gyermekek befolyásolásában.

Paramedikális területek szakemberei A fizioterapeutáknak, foglalkozásterápiás szakembereknek, radiológusoknak és más egészségügyi dolgozóknak egyaránt leheto˝ségük van a betegek befolyásolására. Ezért mindannyian részt kellene venniük olyan képzésben, mely a dohányzással kapcsolatos alapveto˝ kérdéseket érinti, és elo˝ kellene segíteni, hogy a szerzett ismereteket felhasználhassák a betegekkel való kapcsolatukban.

Kórházak és klinikák egyéb munkatársai A kórházi dolgozóknak leheto˝ségük van arra, hogy elbeszélgessenek a beteggel, miközben foglalkoznak vele – megvetik az ágyát, tolják a kerekes székben, stb. A munkatársak hasznos szövetségesek lehetnek a dohányzás elleni légkör kialakításában. Úgy gondoljuk, sokat nyerhetünk a kórházi dolgozók ilyen fajta beavatkozásainak bátorításától. Jó érzés lehet a munkatársak számára, hogy segítenek a betegen, miközben részeseivé válnak egy fontos egészségmego˝rzo˝ kampánynak.

Irodalom Glynn TJ, Manley MW, Mecklenburg R. 1994. Involvement of physicians and dentists in smoking cessation: a public health perspective. In Richmond R (ed.). Interventions for smokers. An international perspective. London: Williams and Wilkins. ISBN 0-683-07272-2. A gyakorlat átfogó áttekintése, mely dönto˝en európai, ausztrál és egyesült államokbeli munkákon alapul. Richmond R (ed.). 1996. Educating medical students about tobacco: planning and implementation. Paris: International Union against Tuberculosis and Lung Disease. ISBN 0-646-314971. Azzal foglalkozik, hogy mit kell az orvostanhallgatóknak megtanítani a dohányzásról. Hat országból származó példákat foglal magába.


Simpson D. 2000. Doctors and tobacco. Medicine's Big Challenge. London: Tobacco Control Resource Centre at British Medical Association. ISBN 0-7279-1491-X. Európa számára íródott, de az információk többsége minden országra ugyanúgy alkalmazható.

Magyar vonatkozások Néhány elkötelezett, egészségügyi végzettséggel rendelkezo˝ dohányzásellenes aktivistától eltekintve, az egészségügyi dolgozók széles rétegei máig nem ismerték fel szerepüket a dohányzás okozta halálozás és szen-vedés csökkentésében. Egy orvosok és más egészségügyi dolgozók körében 1995-ben végzett tanulmány szerint a sebészek 41%-a, más orvosi szakmák képviselo˝inek 26%-a dohányzott. Ez alig alacsonyabb az országos átlagnál. Egy 1998-as vizsgálat szerint az orvostanhallgatók 36,3%-a, a no˝vérhallgatók 48,2%-a dohányzott. Nem meglepo˝, hogy az ero˝sen dohányzó orvosok nem szívesen vállalják azt sem, hogy leszokásra bátorítsák betegeiket. Bár a magyar lakosság 74,5%-a évente legalább egyszer találkozik orvossal, egy 1996-os felmérés szerint a dohányosok 69%-ának az utóbbi évben egyetlen egészségügyi dolgozó sem javasolta, hogy hagyja abba a dohányzást. Az orvosok pozitív példája elengedhetetlen a nemdohányzó életmódnak a lakosság általi elfogadtatásában. Ennek elo˝segítése érdekében a dohányzást minden egészségügyi intézményben be kellene tiltani, a dolgozóknak pedig átmeneti ideig segítséget adni a leszokáshoz.

Irodalom Corrao MA et al. Tobacco Control Country Profiles. American Cancer Society. Atlanta, Georgia, 2000. Shafey O et al. Tobacco Control Country Profiles. 2nd edition. American Cancer Society. Atlanta, Georgia, 2003. URL: http://www.who.int/tobacco/media/en/Hungary.pdf Szonda Ipsos. Smoking and passive smoking. A public opinion poll among the adult population of Székesfehérvár. Budapest, July 1996, March 1997.

8. Orvosok és más egészségügyi dolgozók a dohányzás elleni küzdelemben

Recommend Documents