Schultheisz Emil
Olasz orvosok Magyarországon a XVI. század végéig
Számos monográfia és még több tanulmány foglalkozik a középkor és a reneszánsz olasz egyetemeket járt magyar orvosaival. A hazai orvostudomány és orvosi gyakorlat szempontjából jelentős szerepe volt azonban az akkori tudományos élet színe-javát reprezentáló olasz orvosok magyarországi működésének. Következő rövid összefoglalásunk néhány kiemelkedő olasz orvos nevét sorolja fel, akinek munkássága a hazai orvostörténelem – nem ritkán pedig a köztörténet számára is fontos, hiszen közülük nem egy töltött be humanitárius missziója mellett országos, sokszor pedig nemzetközi jelentőségű küldetést. Az első olasz orvos, akiről a magyar források megemlékeznek, Draco volt, Kálmán király udvari orvosa az 1090-es években, aki a király első felesége, szicíliai Busilla hercegnő kíséretében került Magyarországra. Az 1205–1235 között uralkodott II. Endre királynak is olasz archiatere volt, egy bizonyos Philippus, aki az uralkodó harmadik felesége, estei Beatrix udvarnépével együtt jött ebbe az országba, ahol politikai funkciókat is végzett. Itália szülötte volt Magister Gerardus Italus (más néven Gerardus Latinus) is, IV. Béla és V. István magyar királyok orvosa, aki az 1270-es években odaadó és sikeres gyógykezelése jutalmául két falura királyi adományt kap. Az olasz Anjou-dinasztia magyarországi trónralépése még jobban megnyitja az utat az olasz orvosok előtt. Róbert Károly király Magyarországra hívja Benedictus ab Italia sebészt, akit később Nagy Lajos király uralkodása alatt pappá szenteltek. 1316-ban Nyitra püspöke lett, s ezzel Magyarország főpapjai sorába emelkedett. Később két fivére, Bertalan és Miklós – szintén orvosok – követték példáját és ugyancsak Magyarországra költöztek. A magyar fővárostól nem messze fekvő Esztergom városának a XIV. század első felében még autonómiával rendelkező olasz városnegyede volt. Ennek egy 1332-ben kelt oklevele a következőket tartalmazza: „Ad Universorum notitiam volumus pervenire, quod vir providus et honestus, Magister Perectoldus Cirolicus, seu Medicus excellentissimi Domini nostri regis Karoli, Dei gratia Illustris regis Hungariae” etc. Weszprémi István, mindehhez hozzáfűzi: „Italicae originis Virum fuisse illo solo constare poterit indicio, quod domum non alibi, quam in civitate Latinorum sive Italorum emptam esse voluerit.”1 1
„Mindannyiotok tudtára kívánjuk adni, hogy a bölcs és tisztes férfiú, Perectoldus Corolicus, a sebészmester, avagy a mi legkegyelmesebb Károly király urunk, Isten kegyelméből Magyarország felséges királyának
Magyar főurak udvari orvosa gyanánt működött 1300 körül Guilelmus de Varignana is, aki egy ideig a bolognai egyetem professzora volt. Bár magyarországi működéséről nem rendelkezünk közelebbi adatokkal, tudjuk, hogy Magister Fridericus de Bononia is megfordult Magyarországon, mint Gentilis kardinális, pápai legátus orvosa. 1330-ban „magistro Andrre, nato quondam Mancii de Eugubio, clerico, medicinalis scientiae Professori, ex consideratione Caroli regis Ungariae, canonicatus in ecclesia Strigoniensi vacans confertur”.2 Emellett Eugubioi András a magyar királyné udvari orvosaként is működött. Róbert Károly és Nagy Lajos királyok másik olasz udvari orvosa, Piacenzai Jakab, mint a magyar uralkodók követe több fontos diplomáciai missziót is teljesített. 1343-ban halt meg Buda várában. Conversius da Frignano a sienai egyetem professzora volt, s mint Nagy Lajos udvari orvosa került a magyar fővárosba, Budára. Róbert Károly király udvari sebésze, Magister Jacobus de Cellino működéséről is maradtak reánk adatok. 1395-ben Zsigmond magyar király orvosa Guglielmo de Santa Sofia volt, a híres paduai orvosdinasztia egyik tagja. Apját, Marsilio di Santa Sophiát egy 1410. május 10-én kelt páduai okirat szintén úgy említi, mint a magyar király orvosát. Ugyanebben az időben az esztergomi érseknek udvari orvosa is olasz ember volt: De Amelia Tamás. Zsigmond király – 1433 óta egyidejűen a német-római birodalom császára – különösen nagyra értékelte az olasz orvosok tudását és humanista műveltségét. Csaknem egy emberöltőn át (1417–1445) tartózkodott Magyarországon – Budán, mint Zsigmond vendége és orvosa, Nagyváradon mint Vitéz János püspök barátja – Pier Paolo Vergerio, a capo d’istriai születésű tudós orvos és humanista költő. „Petrus Paulus utriusque juris ac medicinae doctor necnon poeta laureatus”3 1410-ben került először érintkezésbe Zsigmonddal, amikor mint a pápa követe jelentkezett a királynál. A következő találkozásuk színtere Konstanz. A zsinatról már a király kíséretében érkezik Magyarországra, ahol haláláig marad. Ő volt az első igazi nagyszabású humanista magyar földön. 1414-ben Zsigmond király kíséretében találjuk Antal raguzai főesperest, aki orvos volt, s mint ilyen, tanáccsal látta el az uralkodót. Ugyancsak Raguzában élt Bartholomaeus Squarcialupis de Plumbino, aki kitűnő orvosa…” (…) „Az, hogy ez az ember olasz származású volt, egyedül csak avval bizonyítható, hogy házat kizárólag a latinok avagy az olaszok városában volt hajlandó vásárolni.” 2 „Az egykor az eugubiumi (gubbioi) Manciumban született Andrre mester, klerikus, az orvostudomány tanára, Károly magyar király utasítására megkapta az esztergomi egyházközségben megüresedett kanonokságot.” 3 „mindkét jog és az orvostudomány doktora, valamint babérkoszorús költő”
munkáját, ’Colcodei seu liber de peste’ című kéziratát Zsigmondnak ajánlja.4 Bartholo doktor élete javát Raguzában töltötte. 1413. augusztus 14-én kelt az az okirat, melynek értelmében egy Zsigmondhoz Budára küldött deputatio tagjai között van „egregius vir Magister Jacobus de Saligherii de Padua, mindkettő „phisici et salariati communis Ragusi” („a kiváló padovai Jacobus de Saligherius mester… raguzai közösségi [városi] orvosok és alkalmazottak”). 1437 körül a magyar főurak keresett orvosa volt Capodilista Ferenc János olasz orvos. 1445 körül Hunyadi János, a nagy magyar hadvezér szolgálatában áll Trevisoi Tádé magiszter, akit mint IV. Jenő pápa orvosát ismer az orvostörténelem. Míg eddig inkább csak koronás fők, vagy országnagyok udvarában találkoztunk olasz orvosokkal, 1448-ban feltűnik „Bartholomaeus Italicus physicus”, aki Pozsony városában a polgárság körében folytat gyakorlatot. Sforza Ferenc milánói herceg udvari orvosa, Ambrosius Griffus 1465-ben a magyar fővárosban, Budán tartózkodik, de nem orvosi minőségben, hanem mint urának követe. Corvin Mátyásnak, a nagy magyar reneszánsz uralkodónak háziorvosai jóformán valamennyien olaszok, akik közül csak néhány kiemelkedő személy nevét emeljük ki. Aquilejai Angelo magiszter ebben a minőségében több okiraton is szerepel. Fontana Ferenc nevű udvari orvosát diplomáciai síkon is foglalkoztatta Mátyás király és több ízben fontos misszióval küldte el a milánói herceghez. Hasonlóképpen Florio della Roverella nevű orvosát is. Joannes de Leonibus de Galluccio capuai származású olasz orvos is kezelte egy ideig Mátyás királyt. Alfonz calabriai herceg egy urbinói származású sebészmestert Dominicus de Phophetat küldi ajánlásával Mátyás királyhoz. Mátyás király udvari orvosai sorába tartozott „Julius Milius, Regis Pannoniae Archiater”. Miliust – aki forrásainkban mint Aemilius is szerepel – Mátyás király magasztalva emlegeti Sforza Lajos milánói herceghez írt leveleiben. Ez a kiváló olasz orvos mint humanista költő is tevékenykedett, s a korabeli magyar tudóstársaság, a Sodalitium Danubianum is tagjai sorába választotta. Rajta kívül még Francesco da Brescia, a ferrarai orvoskar egykori növendéke, Egano da Floreno sebész és Baptista Canano tartozott a nagy uralkodó ismert orvosai közé. Utóbb nevezett őse volt Gianbattista Cananinak, a kiváló ferrarai anatómusnak. Mátyás király kapcsolatot tartott fenn a híres humanista tudóssal, Marsilius Ficinusszal is, akit mindenáron szeretett volna udvarába csalogatni. Érdekes levélváltásuk fennmaradt az utókor számára. Ficino 1489-ben csillagászati alapon jó egészséget jósolt Mátyás királynak, aki azonban ennek ellenére már a következő évben meghalt. Ficino maga helyett Valori 4
A kézirat a bécsi National-Bibliothekben található Cod. lat. 2349 jelzet alatt.
Fülöpöt küldte Budára, aki valóban egy ideig a magyar fővárosban működött, sőt mint Ulászló magyar király követe, Rómában is járt. Estei Hyppolit esztergomi érsek, majd egri püspök udvartartási számadáskönyvei szintén utalást tartalmaznak e korban Magyarországon működött olasz orvosokra, nevezetesen Benzo Ágostonra és Sbizzarino Benedekre, kik közül az első 200, a második 300 magyar arany fizetéssel bírt, Dimerbroek említi ’Tractatus de peste’ című munkájában, hogy Mátyás király egy pestis elleni szer recipéjéért ezer magyar aranyat adott Ludovicus a Leonibus bolognai orvosnak. Christophorus Gallus magyarországi olasz orvos emlékét kortársa, Janus Pannonius magyar humanista költő epitaphiuma örökíti meg. Az 1510-es évek különösen jelentősek az olasz–magyar kapcsolatok történetében, mert Ferrara nagy fiának, Giovanni Manardonak magyarországi szereplése – e kapcsolatok fénykora – erre az időre esik. Herczeg Árpád, a kiváló Manardo-kutató nemzetközileg elismert monográfiái átmentek a tudományos köztudatba, és így nem szükséges, hogy a nagy olasz orvos magyarországi működését ismertessük. A magyar fővárosban töltött éveinek, itteni kapcsolatainak méltatásával a jubileumi Manardo-kongresszuson két magyar előadás is foglalkozott. Manardo, akinek nem egy maradandó tudományos alkotása Magyarországon keletkezett, sok olasz orvossal egyidejűleg tevékenykedett hazánkban. Itt működött egykor Girolamo Balbi – eredeti nevén Acellini –, Velence szülötte, aki a Dunai Tudós Társaság – a Sodalitas Litteraria Danubiana – egyik legnevezetesebb tagja volt. Manardoval egyidejűleg élt Magyarországon az 1485-ben Cremonában habilitált Antonio Gazio mint gróf Thurzó Zsigmond udvari orvosa és fiainak nevelője. Gazio részben Magyarországon írta meg ’Florinda corona, Quae ad sanitatis hominum conservationem ac longevam vitam producendam sunt necessariae’5 című művét, mely később ’Aerarium sanitatis’6 címmel több kiadást ért meg. Egy másik, a ’Florinda coroná’-val7 nem azonos, az orvostörténelemben eddig kevéssé ismert munkájának címe: ’De conservanda et proroganda senum vita’;8 előszavát Erdődi Bakócz Tamás esztergomi érsekhez címezte. Fia, Simon szintén orvos volt, aki atyja halála után is fenntartotta a kapcsolatot a Thurzó grófokkal. A gazdag észak-magyarországi városokban folytatott széleskörű orvosi gyakorlatot a velencei eredetű Philippus Venetus. Celio Calcagnini orvosdoktor, Ippolito d’Este megbízottja Eger városában, akinek műve 5
„Virágzó koszorú, mely az ember egészségének megőrzéséhez és a hosszú élet eléréséhez szükséges” „Az egészség tára” 7 „Virágzó koszorú” 8 „Az idősek életének megőrzéséről és meghosszabításáról” 6
a copernicusi új szisztéma előzményei között egyike a legjelentősebbeknek, ebből a magyar városból intézi leveleit az akkor még szintén Magyarországon, Budán élő Manardushoz, valamint Niccolo Leoniceno olasz orvoshumanistához. Leonicenóhoz írt leveléből kitűnik, hogy élénk kapcsolatban állt egy meg nem nevezett magyar humanistával és botanikussal – véleményünk szerint Purkircherrel. Calcagnini magyarországi levelezőköréhez tartozott a német eredetű Jakob Ziegler budai orvos is, aki hosszabb magyarországi tevékenykedés után Ferrarában bukkan fel Giovanni Manardo és Celio Calcagnini társaságában. 1510-ben a velencei tanács megengedi, hogy II. Ulászló magyar király küldöttje Velencéből 300 arany értékű gyógyszert vámmentesen vihessen ki a köztársaság területéről. Frangepán Kristóf magyar hadvezérnek – aki egyébként sokáig hadakozott Velencével, s később évekig (1514–1519) raboskodott a köztársaság börtönében – felesége arra kéri a velencei tanácsot, hogy adjon neki oltalomlevelet az odautazásra. Szeretné magát ott gyógykezeltetni, mert a velencei orvosok „…sono per fama et opera melidor de tutti li altri”.9 1523-ban Ferdinánd osztrák főherceg II. Lajos szolgálatába ajánlja Ritius (Ricci?) Jeromos medicinae doctort, aki Rómában végezte az orvosi fakultást, és Magyarországon kívánt letelepedni. Erdély legtekintélyesebb orvosa ezekben az években Joannes Maria Italus nagyszebeni physicus,10 aki évi 150 forint fizetést kap akkor, amikor II. Ulászló és II. Lajos olasz sebésze, Sylvester évi 240 forint illetményt húz. II. Lajos olasz orvosai sorába tartozik Mota Jakab is. A kalandos életű, magyar nevet felvett Nicolaus de Monte, alias Bezdédi Miklós medicinae artis doctor is olasz eredetű volt; magyar családnevét a neki adományozott Bezdéd községről nyerte. A valószínűleg velencei eredetű Giovanni Musarello esztergomi kanonok – egyben a magyar egyház fejének, az esztergomi érseknek orvosa – 1521. július 21-én levélben értesíti a velencei tanácsot az érsek haláláról. 1527-ben Eszéky János levélben kéri Ferrarában tanuló unokaöccsét, Orbánt, hogy a Magyarországra visszatérni készülő luccai Tamás magister gyógyszerésszel (per Magistrum Thomam Lucensem apothecarium) küldjön neki egy violaszínű birétumot. Polidamus Bálint olasz származású orvosdoktor 1532-ben működött Magyarországon, és magyar vonatkozású történeti munkákat is írt. 1535-ben Hieronymus Adornus paviai orvos mint a királyi kancellár orvosa szerepel 9
„…híresek, mindenki másnál jobb munkájukról” Lásd: Pataki Jenő: Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéből. A bevezető tanulmányt írta: Prof. Izsák Sámuel, összeáll. és sajtó alá rend.: Gazda István. Piliscsaba, 2004. MATI. 411 p. 10
okiratainkban. 1538-ban engedélyt kap I. Ferdinánd királytól, hogy Magyarországon bárhol betegek kezelésével foglalkozhassék. Egyébként az ország politikai életében is szerepet vitt. Az ország politikájára azonban az Itáliából érkezett Giorgio Blandrata gyakorolta a legnagyobb befolyást. Blandrata – eredeti nevén Biandrata – György 1515-ben született a piemonti Saluzzóban, meghalt Erdélyben 1588. május 5-én. A paviai egyetemen végzett orvosi tanulmányai után I. Zsigmond lengyel király nejének, Sforza Bonának lett udvari orvosa, majd 1541-ben a királyné leányához – Szapolyai János magyar király feleségéhez, Izabellához – ment Erdélybe. Izabellát többször elkísérte Lengyelországba, majd az angol királyné kíséretében Olaszországban tűnik fel. Szabad nézetei miatt hamarosan egyházi törvényszék elé kerül, majd Genfbe menekül. Itt a kálvinizmusban csalatkozik, és Lengyelországba távozik, ahol 1562-ben antitrinitárius (unitárius) lett. Ezáltal helyzete Lengyelországban is tarthatatlanná vált, így örömmel fogadta el János Zsigmond erdélyi fejedelem meghívását, aki őt 1563-ban udvari orvosává és belső tanácsosává, gyakorlatilag az ország
bel-
és
külpolitikájának
valóságos
irányítójává
tette.
Orvosi
működése
elismeréseképpen Báthori István erdélyi fejedelemtől, a későbbi lengyel királytól tekintélyes birtokadományozásban részesül. Mint orvos, valláskülönbség nélkül mindenki rendelkezésére áll. Egy erdélyi jezsuita, Leleszi János írja Aquaviva Claudio jezsuita generálisnak, hogy Blandrata szorgalmasan látogatja őt és rendtársait betegségükben, gondosan kezeli őket, ámbátor ő az „ariánusok zászlóvivője”. Blandrata hosszú időn át döntő befolyást gyakorolt Erdély életére. Jellemét, működését a korabeli és későbbi szerzők igen eltérően ítélték meg, de hatása igen sok téren maradandó volt. Állítólag Gyulafehérvárott kiadott orvosi munkájának – ’Gynoceorum ex Aristotele et Bonaciolo a G. Biandrata medico subalpino noviter excerpta de foecundatione, graviditate, partu et puerperio’11 – nem találjuk nyomát. Egykorú, bár korántsem teljes hitelt érdemlő feljegyzések szerint még egy olasz orvos gyakorolt közvetlen befolyást Magyarország politikájának alakulására, méghozzá – szemben a többi olasz orvos áldásos tevékenységével – meglehetősen erőszakos módon. Szerémi György királyi gyóntató munkájában egy olasz orvost gyanúsít azzal, hogy János királynak mérget adott be.12 11
„Az Alpokon túlról (jött) orvosnak, Blandrata (Györgynek) Aristotelesből és Bonaciolusból újonnan összeállított nőorvosi munkája a megtermékenyítésről, a terhességről, a szülésről és gyermekágyról”. Ludovicus Bonaciolus (Buonaccioli) XV. századi ferrarai orvosprofesszor, akinek Enneas Muliberis című, valószínűleg 1480 körül nyomtatott (a kódexen sem név, sem hely megjelölés nincsen) munkáját Lucrecia Borgiának ajánlotta. 12 „…De Italo accipiens demum potum ed purgandum stomachum, quod gustasset, mox ad terram casum dederat, et ait pauper Rex: Capitatis me et teneatis; quia hec est ultima manducacio mea et potus” ( „Végül egy olasztól kapott hashajtó italt, amelyet meg is kóstolt, majd a földre hanyatlott és így szólt a nyomorult király: Fogjatok meg és tartsatok, mert ez volt utolsó ételem és italom…”)
Mint orvos és mint vallásújító működött Magyarországon és Erdélyben Franciscus Stancarus. Mantuában született és Bázelben szerezte meg az orvosdoktori címet. Kalandos élete során legtovább Lengyelországban és Erdélyben időzött. Kolozsvárott élt, de merész hitújító tételei miatt itt is állandó helyváltoztatásra kényszerült. 1574-ben meghalt. Kőrösi Fraxinus Gáspár (Caspar Fraxinus Zegedinus, Szegedi Kőrös Gáspár), a kor híres magyar orvosa13 maga is a paduai egyetem neveltje – aki Francantianus Antonio paduai professzort leveleiben „compater meus”-nak nevezte, és a sienai eredetű Petrus Andreas Mattiolival is baráti kapcsolatban állt – írja 1555-ben, hogy a Magyarországra irányuló gyógyszerbehozatal részint Itáliából, részint Levantéből, de Itálián keresztül érkezik.14 1556-ban Petrus Raymundus Amadonus olasz orvos nevével találkozunk, aki részt vett Ferdinánd magyar királynak a török ellen folytatott háborújában, és arról egy munkát is írt. E kor vezető magyar államférfiúja, Nádasdy Tamás nádor is csaknem kizárólag olasz orvosokat alkalmaz udvarában. 1557-ben feleségét és fiát Hieronymus ab Augustis kezeli, aki Lindenius szerint leszármazottja Quiricus de Augustis híres tortonai (Piemont) orvosnak. Quadrio Jeromos sebész, aki egy ideig a bécsi orvoskaron is előadásokat tartott. Hírnévnek örvendett Antonio Mannius – alias Antonius de Mannis –, aki nehéz, de jól sikerült műtéttel gyógyította meg a nádor heresérvét. A sort az 1506-ban Tridentben született Julius Alexandrius (Giulio Alessandrini) zárja le, akihez Jordán Tamás – e kor másik kiváló magyar orvosdoktora – ’Brunno Gallicus, seu Luis nouae in Morauia exortae descriptio’15 című művének második kiadását ajánlotta. Alessandrini udvari orvos volt Bécsben, de többször járt Magyarországon, főleg Nádasdy nádor gyógykezelése céljából. Nevezetes művét, a ’De sanitatis tuendá’-t16 1575-ben írta. A császár orvosa volt Malatesta Federigo doctor medicinae is, aki főrangú pácienseinek kezelése céljából hosszasan tartózkodott Magyarországon is. A XVI. század derekán egyszerre két Pestalozzi fejt ki gyógyító tevékenységet Magyarországon: Miklós (Nicolaus Pistalozius), aki doctor medicinae volt és Vince, aki csupán egyszerű gyakorló sebész. A Pozsonyban lakó Pestalozzi Miklós az észak- és nyugat13
Lásd vele kapcsolatban a következő levelezés-gyűjteményt: "Szerelmes Orsikám...". A Nádasdyak és Szegedi Kőrös Gáspár levelezése. Vál.: Vida Tivadar, utószó: Grynaeus Tamás. Bp., 1988. Szépirodalmi Könyvkiadó. 392 p. (Magyar levelestár) 14 A magyar irodalomban egészen 1810-ig nyomon követhetjük a Magyarországon működő olasz gyógyszerárusok tevékenységét. 15 „Brunno Gallicus, azaz a Morvaországban kitört új luesz leírása” (Frankfurt, 1577). – Vö. Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. [Succincta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographia]. Első száz. Ford.: Kővári Aladár. Bp., 1960. Medicina. p. 151. – A Brunno Gallicus elnevezés Jordán Tamástól (1539–1585) származik, aki ezzel azt az extragenitalis (nemcsak nemibetegségként terjedő) vérbajt jelölte, mely Morvaországban pusztított. Ennek a könyvnek ajánló szövegében saját élettörténetét is leírja (2. kiad.: Frankfurt, 1583) 16 „Az egészség megőrzéséről”
németországi nemes családok rendkívül kedvelt orvosa volt. Reánk maradt nagy kéziratanyagából az bontakozik ki, hogy sikeres gyógyításai, humanista egyénisége következtében szoros baráti kapcsolatba került a legmagasabb magyar vezető körökkel. Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem udvari orvosa, belső tanácsadója és diplomatája Squarcialupi Marcell volt, eredetileg piombinói szerzetes, aki 24 éves korában a pisai egyetemen nyerte el az orvosdoktori címet, majd római, milánói, svájci és németországi tevékenység után érkezett új hazájába. Teológiai és természettudományi munkákon kívül orvosi műveket is hagyott az utókorra; ezek közül néhány Kolozsvárott jelent meg, ’De fontium et floriorum origine’17 című műve pedig 1585-ben Gyulafehérvárott került kiadásra. Hosszasabban kellene foglalkozni a paduai Buccella Miklós sebész életével és tevékenységével, de – miként Blandrata vonatkozásában is – itt csak néhány fontosabb adatra szorítkozhatunk. Báthori István erdélyi fejedelem, később lengyel király orvosa volt, akárcsak a luccai születésű Simonius Simon, előzőleg lipcsei egyetemi tanár. Báthori István lengyel király Paduában végezte tanulmányait. Itt ismerkedett meg Buccellával, akit még erdélyi fejedelemsége évei alatt hívott be udvarába. A király krónikus betegségét először egyedül Buccella kezelte, majd az ő javaslatára Simoniust is az udvarba hívták. A két olasz orvos között a kezelés módja tekintetében jelentős nézeteltérés volt. Amikor Buccella néhány napos távolléte alatt a király meghalt, sokan – maga Buccella is – Simonius helytelen kezelésének tulajdonították a halálesetet, mely miatt elkeseredett vita bontakozott ki. A király titkára az orvosok vitájának lényegét összefoglalta, és ezt az iratot a kancellár Muralto Giovanni kolozsvári olasz orvos elé terjesztette. Muralto nyomtatásban is megjelent szakvéleményében Simoniust marasztalta el a hibás kezelésben. Simonius nem maradt adós a válasszal, és Amadeus Curcius Ticinensis álnéven írt ’Responsumá’-ban kemény hangon hárítja el magától a felelősséget. Buccella Krakkóban 1588-ban megjelent ’Refutatio’-jában válaszol, Simonius pedig ugyanez évben Olmützben adja ki replikáját ’Responsum ad Refutationem’18 címmel. Buccella Krakkóból folytatja az elmérgesedett vitát újabb ’Refutatio’-jával. Simonius erre 1589-ben csaknem 300 oldal terjedelmű ’Scopae’ című művével adja meg a választ. Mint kívülálló harmadik, Muralto Giovanni doctor összegzi a vitát Kolozsvárott 1589-ben, ’Apologia contra Simonem’19 című könyvében. Báthori Zsigmond fejedelem orvosa, majd kassai orvos volt Ezekiel Piperellus (Peverellus). Ugyanezen fejedelem szolgálatában állt Mezentius olasz orvos is 1598-ban. A piarnói (Isztria) Goynaeus Giambattista Pozsony városi orvosa volt 1596-ban. 17
„A források eredetéről” (orvosi jellegét a vizek elemzése adja) „Válasz a cáfolatra” 19 „Védekezőirat Simoniusszal szemben” 18
Munkája – ’Enchiridion ad quotidianam medendi exercitionem’20 – 1582-ben Velencében jelent meg. Hasonlóképpen városi orvos ez időben Curtius András phil. et med. doctor, tokaji orvos – akinek már atyja, Curtius Lajos orvosként működött Kassán –, azután Spini Miklós pozsonyi orvos és sokan mások. Alfonso Ferri, aki 1500 körül született Nápolyban, és III. Pál pápa orvosa volt, hadisebészi minőségben részt vett a magyarországi harcokban. Az 1586–1587. évi erdélyi nagy pestis idején különösen kitüntette magát mint orvos és gyógyszerész, a Gyulafehérvárott működő firenzei származású Massimo Milanesi jezsuita, aki jelentéseiben borzalommal említi, hogy félig meztelen nőket kell vizsgálnia, és ahhoz, hogy ezt megtegye, felhatalmazást kér a generálistól. Később ő maga is a dühöngő járvány áldozatául esett. A XVI. század fénykora az olasz orvosok magyarországi működésének. Sajátossága e szakasznak, hogy míg a korábbi olasz orvosok fejedelmeik kísérőiként vagy diplomaták, humanisták stb. gyanánt érkeztek Magyarországra, addig a XVI. században ide érkezett, itt megtelepült orvosok egy része – Blandrata, Stancarus és sokan mások – főleg mint refugiumot kereső és találó protestánsok jutnak új hazához, kiváltképp a vallásegyenlőséget Európában először megvalósító Erdélyben. E jelentős tény hátterének teljes, minden irányú megvilágítása tekintélyes hozzájárulás lehet – és kell hogy legyen – egyrészről Itália, másrészről a két magyar haza (Magyarország és Erdély) között fennállt, mélyen gyökerező orvostörténeti és ezen túlmenően egyetemes tudománytörténeti kapcsolatok teljesebb megismeréséhez.
20
„A mindennapi orvosi gyakorlat kézikönyvecskéje”
