8 15:16 Page 1

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:16

VI. évfolyam 3. szám

Page 1

2004. ôsz

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:16

Page 2

2004. ôsz

Tartalom Az ágostai kongresszus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Miért reménytelen a nôk szerelme Wagnernél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Beszélgetés Fischer Ádámmal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 „…A várkaput egy kissé elôre tolni…” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Miskolcról Bayreuthba, avagy Bachtól Wagnerig . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 A középkor és a mai ember „A zene maga a nô”

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

A nôies hangnem Richard Wagner zenéjében… . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Kiválasztottnak lenni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Trisztán és Izolda

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

Operarendezések – most a nézô szemével . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Díszlettervezôk, vagy provokátorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 A hosszú Wagner . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Liszt, Wagner, Shakespeare . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Wagner elôadások Budapesten, Bécsben, Bayreuthban . . . . . . . . . . . . . 31

Lapunk a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával jelenik meg.

Kiadja a Richard

Wagner Társaság

Fôvédnök: MARTON ÉVA 1148 Budapest, Kerepesi út 76/E. Telefon: 383-0101 • 467-0611 Fax: 383-0101 E-mail: [email protected] Internet: www.wagnertarsasag.hu Szerkesztôbizottság: Dr. Ádám András (mb. fôszerkesztô), Dr. Király László, Pallós Tamás Megjelenik negyedévente, megvásárolható: a Társaság rendezvényein, a Magyar Állami Operaházban és a Rózsavölgyi Zenemûboltban ISSN 1587-1525

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:16

Page 3

2004. ôsz

Az ágostai kongresszus Nemzetközi Richard Wagner Kongresszus 2004. május 20–23. Augsburg

A

minden évben soron következô Világkongresszusnak most a 2000 éves Augsburg adott otthont. A város nevét alapítójától Augustus császártól kapta, magyar neve: ÁGOSTA. A Wertach és a Lech patak összefolyásánál fekszik – és itt meg is érkeztünk a magyar történelemhez. 955-ben Bulcsu és Lehel vezérek a várost ostromolták, melyet püspöke Ulrich hôsiesen védett, míg Ottó német király – ki idôközben a magyarokat behívó vejével Konráddal kibékült – felszabadította a várost. E vesztett Lech-mezei csata nagyban hatott arra, hogy a magyarok felhagytak rablóhadjárataikkal. A város a népvándorlás alatt többször teljesen elpusztult, pusztították a gótok, a frank királyok, szenvedett a harminc éves háborúban. Végül, (és reméljük utoljára) a II. világháborúban, – két éjszaka alatti bombatámadásban szinte teljesen megsemmisült, kiégett a renaissance városháza, a híres aranyteremmel is. Ebben a tökéletesen, milliméteres pontossággal hûen újjáépített és vissza-aranyozott teremben fogadta most a 19 országból összesereglett mintegy 700 delegált vendéget a város polgármestere. Kifejtette: e város jelkép az örök újrakezdésre, a szorgalom általi felemelkedésre, a jóra, a szépre, a kultúrára. Mert Augsburg az „ágostai hitvallás”, az „augsburgi vallásbéke” városa, a Fuggerek pedig, a világ elsô szociális lakásépítôi, már a középkor végén.

Augsburg a két Holbein, Burkmair, Zeitboom és más sváb mesterek – no meg a Mozart család szülôvárosa. Ezért Leopold és fia Wolfgang mindig is augsburgi németnek vallották magukat! A kereskedelem és ipar mellett jól megfért, helyesebben virágzott a mûvészet, és már a középkorban jellegzetes volt a jótékonyság. A Fuggerek városában a Wagnerek is többször megfordultak , mint Martha Schad az 1884-ben alakult társaság elnöke, és egyben a kongresszus fô szervezôje elmondta. 1868-ben Wagner Cosimával járt ebben a városban, dicsérve renaissance szépségeit. Richard Wagner legidôsebb testvére Albert és lánytestvére Klára, mint operaénekesek az augsburgi Theater mûvészei voltak. 1928-ban Wagner fia Siegfried maga dirigálta itt operájának a Bärenhäuternek (A naplopó = pernahajder) bemutatóját. A kongresszusi közgyûlésen Bayreuth polgármestere Dieter Mronz, mint a Bayreuthi Ösztöndíj Alapítvány elnökségének tagja ismertette, hogy 1892-tôl 17 000(!) stipendista kapott az Ünnepi Játékokra ösztöndíjat. Csupán 1951-tôl a Wagner Társaságok mintegy másfél millió eurót fordítottak erre az alapra. A „szakmai” elôadások tengelyében egy kérdéskör állt. „A nôk Richard Wagner életében és mûveiben”. Ezt egy egész napos elôadás-sorozat taglalta. Újságunk mostani és soron következô számaiban ezek összefoglalóját fordításban olvashatják. Több elô-

Az augsburgi városháza

3

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:16

Page 4

2004. ôsz adás foglalkozott (2000-ben TársasáWagner „erste und gunk meghívására einzige Liebe”-nek az Operabarátok nevezett szerelméEgyesületével kövel, természetesen zösen rendezett a Wesendonck dakoncertje volt a bulok kíséretében.. dapesti Operában.) (L: Szöllôsi MarBemutató elôadáságó újságunkban ban saját zongora korábban megjeparafrázisait halllent cikkét is ). Az hattuk, Liebeselôadások csúcstrank – Liebestod – pontja volt Prof. Liebesnacht címDr.Susanna Vill mel. Nem tudom, Augustus asszony referátuma hogy Richard Waga bayreuthi egyetemrôl „Macht und Magie der Frauen – ner járt-e ebben a teremben, de a famennyezet itt is, mint Visionen und Vorbilder in Wagners Frauengestalten” Bayreuthban csodás akusztikát teremtett. címmel. Többnyire meglepô Végül és utolsósorban, egy szép, új asszociációkkal színesen kívülrôl a mi felrobbantott Nemzeti fejtette ki Wagner mûveiben a Színházunkat idézô épületben, menôi alakok sokszínûségét, lyet ugyancsak Fellner és Helmer hangsúlyozottan Brünnhilde, bécsi építészek terveztek, egy csak Isolde és Kundry sokrétûséerre az estére visszaállított Tannhäugét, mindenekelôtt ez utóbbi ser elôadást láttunk. A háború alatt összetettségét az összes töbez az épület is kiégett, tetôzete bebit magában foglalva! omlott, csupán a frontfalak maradEzek a szakavatott elôadátak meg, melyeket visszaállítottak. sok, referátumok azért is voltak Belülrôl viszont egy modern, végtekiemelkedôen érdekesek, mert egy elfogulatlanabb, kiegyensúlyozottabb képet vetítettek elénk, szemben a zsurnalisztikailag szétkürtölt tudathasadásos képpel, miszerint: Wagner mûvei csodálatosak, de személye csak gyûlöletre méltó! A kortársak NEM így látták. Kiemelkedôen szép helyen, kiemelkedôen szép zongorahangversenyt adott a kirchheimi Fugger kastély csodálatos famennyezetû termében Stefan Mickisch zongoramûvész.

4

lenül sivár, szürke kocka-színházat eredményezett az újjáépítés, sok mûanyaggal, mûcsillárral, mûhangulattal. Az elôadás rendezése a német modern színpadok agyréme. Alaposabb részletezést nem érdemel. Minden

elôfordul

ami

véres,

giccses, közönséges. Tannhäuser az I. felvonás végén úgy szabadul meg Vénusztól, mint a modern film-krimiben, egyszerûen megfojtja. A tetem ott marad temetetlenül a II. felA girlandos Mária

vonás harmadáig, akkor valaki ráta-

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:16

Page 5

2004. ôsz lál és belöki egy gödörbe. A Mária varázsszóra megjelenik egy virág girlanddal körülvett, élô, csábos hastáncot járó Mária alak, kivilágított nagy piros pulzáló mûanyag szívvel, mert hát Tannhäuser vágyakozik! Az I. felvonás végén a vadászok láthatóan egy homoszexuális partyról érkeznek, partnereik jórészt öltözetlenül, kivilágítva a háttérben várakoznak. A II. felvonás a német kapitalizmus deheroizálásával telik, elôtérben egy óriási fogaskerék, melyre Erzsébetet kifeszítették. Ô jórészt a felvonásban ott is marad, pedig igencsak szé-

A pesti Nemzeti Színház? Nem – ez augsburgi

pen énekelt Sally du Randt. Tulajdonképpen a dalnokok is, akik karneváli bohócruhában herzigeskedtek – így inkább a rendezô ötleteire kellett figyelni, aki mindent megtett, hogy elterelje a zenérôl a figyelmet. Ezek után nem csoda, hogy a

zarándok-szerû sírásó jön elkaparni Tannhäusert és Richard Wagnert – „lehetôleg máma még”. Végig gúny és irónia! Látható, hogy a rendezô mélységesen utálja Wagnert. A közönség többsége pedig a rendezôt. A függöny összemegy – gyér nagyon gyér taps! Kijönnek a szereplôk, megérdemelten nagy

darab végére Tannhäuser (Gerhard Siegel rángatózó idegbeteg,

ováció, Az augsburgi dramaturg úgy írta, a darabban az

keringve tébolygó clochard), már önállóan haldoklik. Sehol

igazságot kereste. Az énekesek érezhetôen végigszenvedik a

Vénusz, sehol egy Erzsébet, sehol megváltás, csupán néhány

darabot, utólag megismerkedve némelyikükkel ezt el is mondják. Vágyakoznának egy igazán szép Tannhäusert énekelni, játszani! Ekkor meleg szívvel gondoltam haza Budapestre, a pesti szép Tannhäuserre. A nem provinciális zenekarra, a jó énekesekre, az opera végén a fényben ragyogó fenséges megváltásra... Az én „ágostai hitvallásom”: a tudomány keresse a puszta igazságot, a mûvész keresse a szépet, hisz a széppel is lehet igazat mondani. Igy lenne kerekebb és szebb a világ. Király Éva

A kerengô, ahol Luther elmélkedett.

5

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:16

Page 6

2004. ôsz

Miért reménytelen a nôk szerelme Wagnernél? Udo Bermbach elôadása az augsburgi nemzetközi Wagner Kongresszuson 2004. május I.

jogi akadályokba ütközik, amelyeket nem képesek legyôzni, és ezért végül mindig meghiúsul.

„A szerelem életének fókusza, alkotásának forrása. De Wagner mégsem volt Vénusz kegyeltje, a nôk kedvence, mint II. például Goethe vagy Liszt, akiknek eksztatikus hölgyek még magas korukban is lábuk elé omoltak. Ehhez külseje és lénye De mit jelent tulajdonképpen Wagnernél a ’szerelem’? nélkülözte egy Don Juan vonzerejét. A lovagias, megnyerôen Röviden: a férfi és nô kapcsolata mindenkor egy társadalmi csábító, az elôkelô szalonok parkettjén otthonosan mozgó hódító és politikai minôség metafórája is. Az ’Opera és dráma’ c. a nehézkes, tisztes szász tisztviselô fiának nem volt sajátja.” mûben található meg Wagner gyakran idézett mondata. ’A Ezt írja Julius Kapp 1912-ben megjelent ’Wagner erotikus zene egy nô, a nô természete a szerelem, de ez a szerelem az önéletrajzában’, amikor a berlini Lindenoper vezetô dra- elfogadó és az elfogadásban a fenntartás nélkül odaadó. A nô maturgja és késôbb Wagner mûveinek és írásainak kiadója volt a teljes egyéniségét csak az odaadás pillanatában éri el. és elsô kísérletet tett arra, hogy Wagner kapcsolatát Minnához, Amikor azonban szeretnie kell, akkor olyan hihetetlen Mathilde Wesendonckhoz és Cosima Wagnerhez megírja. kényszert érez, amely a férfi akaratát is létrehozza. Ez az Egyértelmû kérdéséhez, a szerelem témájához, a szerelmi akarat, amely e kényszernek szegül ellene, a szeretet tárgya beteljesülés, annak megvonása és megtagadása, az érosz és egyéniségének elsô és leghatalmasabb lelki rezdülése.’ tanatosz dialektikája, ezek az emberiség létezésének ôsi veleEz azt jelenti: Wagner azt hiszi, a ’szerelem’ a nônél csujárói, és ezért a mai napig nem vesztettek bûvöletükbôl. Fôleg pán a férfival való találkozással jön létre, és pedig ’elfogadó’ akkor nem, ha a férfi és nô kapcsolatában, mint Wagner drámái- szerelemként. Politológusként ezt úgy interpretálom, hogy a ban ezek extrém helyzetekbe kerülszerelem egy kommunikatív aktus nek, és ezeknek alig elképzelhetô eredménye férfi és nô között. Ez körülmények között kellene létreazonban azt jelenti, hogy a jönniük, ugyanakkor azonban szerelem Wagner szerint nem lehet szabályszerûen meghiúsulnak. Ha tulajdonság, amely az egyes az ember jobban szemügyre veszi embernek születésétôl fogva a ezeket, úgy igen hamar rájön arra, sajátja, hanem csak a másikkal hogy ezeket a kapcsolatokat akár való találkozáskor jön létre. Csak világos, nyitott vagy burkolt tára találkozás által nyeri el a nô a sadalompolitikai körülmények is ’teljes egyéniségét’. Wagner részére behatárolják. Wagner összes a szerelem ezért nem veleszületett, mûvében a szerelem férfi és nô hanem megszerzendô és ezzel között társadalompolitikai megegyütt szociális minôség is. kötöttségeknek van alávetve, ameEbbôl adódik az, hogy a lyeken az végül zátonyra fut. Még szerelem megtanulható és szoegy oly, látszólag politikamentes ciálisan begyakorolható, és ez egymûben is, mint a Trisztán, amelyben a személyes identitás kifejben a politikai és jogi lôdése. Abban a mértékben, ahogy a keretfeltételek – Trisztán Marke nô ’szeretô’ nôvé válik, úgy nyeri el vazallusa, Izolda Marke menyaszsaját identitását. Ezt másképpen is szonya – kettejük szerelmének meg lehet fogalmazni: csak a férfi és beteljesülését nem teszik lehetôvé. a kommunikatív együttlét által jön Így van ez mindenütt Wagnernél: a létre a nô identitása, és ez egyben két ember egymás iránt érzett együttlétet és az egymástól való Erzsébet szerelme politikai, társadalmi és elhatárolódást is jelenti. A férfi és (Norman Price illusztrációja)

6

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:16

Page 7

2004. ôsz nô kapcsolatából egyúttal kettejük különbsége is adódik. Ez a paradox helyzet Wagner szerint a szerelmesek állapota az adott polgári társadalomban, amelyet utopisztikusan át akar törni, mivel ô az ’igazi identitást’ nem az elhatárolódásban, hanem két szerelmes eggyéolvadásában képzeli el. Wagner számára az ’igaz szerelem’ szöges ellentétben áll az állammal, a törvényekkel, a létezô társadalommal, annak számos megszorításával. ’A szerelem csak saját maga szerint, nem pedig egy törvénynek megfelelôen cselekszik’, írja, és ez azt jelenti: az ’igaz szerelem az egészet akarja, az adott körülményeket akarja megdönteni, az odaadás szabadságát, a partnerek egyenlôségét, minden konkréten fennálló társadalmi és politikai megszorítást és intézményt áttörni, és azt akarja, hogy általa a szerelmesek közötti minden fajta hatalmi viszony megszûnjön’. III. Az embernek el kell képzelnie azt a társadalomteoretikai keretet, hogy megértse, mire céloz Wagner drámáiban, és miért fut a ’szerelem’ végül legtöbbször zátonyra, minden utópisztikus törekvés ellenére. Majdnem csak a nôk azok, akik Wagnernél ’valóban’ szeretnek, és ennek oka az, hogy a férfiak elsôsorban a hatalomban és az uralomban érdekeltek és ezért nem tudják, mit jelent az ’igaz szerelem’. A nôknek viszont nincs részük a hatalomban, ôk csak szenvednek miatta, és ott, ahol valóban hatalomra törnek, mint Ortrud esetében, ôk sem különbek a férfiaknál és úgy végzik, mint azok. „A politikus férfi ellenszenves, a politikus nô azonban iszonyatos”, jegyzi meg Wagner 1852ben Liszthez írott levelében. Amikor a Rajna kincsében Alberich megátkozza a szerelmet a hatalom megszerzéséért, ez az ellentét hatalom és szerelem között egyenesen Wagner drámai alapkonstellációját határozza meg, ami mögött a silány valóságról és utopista jövôrôl való meggyôzôdése húzódik meg. Minden mûvében a nôk azok, akiknek a szerelem és hatalom ellentétét kell megvívniuk, gyakran a hatalomra törô férfiakkal szemben, akiket szeretnek ugyan, de mindig annak a társadalomnak normái ellen, amelyben élnek. És majd mindig megmutatkozik az, hogy a nôk problémája, akik ’valóban szeretnek’, mindenek elôtt abban rejlik, hogy azon társadalmi viszonyok akadályozzák meg ôket a sikerben, amelyek között élniök kell. Habár érzelmi világuk és gyakran eszességük folytán erôsebbek a férfiaknál, de a végén nem elég erôsek ahhoz, hogy ’sikeres szerelemben’ egy felszabadított társadalom víziójának elébe vágva, legalább idôlegesen hatálytalanítani tudnák a valós hatalmi viszonyokat, és egyben új kommunikációs kapcsolatok modelljét teremtsék meg, ami a férfiak és nôk együttélését új módon szabályozná. Ez azonban nem sikerül, és ezáltal a nôk éppen abban vallanak kudarcot, ami Wagner szerint a tulajdonképpeni erejük és rendeltetésük: vagyis a túlzott szerelmükben vallanak csôdöt. De Wagner az ’igaz szerelem’ utopista potenciálját a nôi szereplôire különbözôképpen osztotta el. Így tehát vannak olyanok, akik mint Erzsébet a Tannhäuserben intenzíven szeretnek ugyan, de szerelmükbôl a végsô konzekvenciát nem tudják levonni. Erzsébet – hogy ennél a példánál maradjunk –

sem Tannhäuser iránt, sem az ôrgrófság udvarára nem tudja magát elhatározni, mindkettôt szereti, Tannhäusert éppúgy, mint a biztonságot nyújtó környezetét. A status quoval szemben ugyan komoly ellentmondásban van, de túl gyenge annak leküzdéséhez, és ettôl összeomlik. Hasonló az eset Elzánál is. Ô ugyan eleinte – szabadulása ellentételeként – feltétel nélkül szeretni akar, de azután, mivel ’igaz szerelme’ csak kényszer nélkül jöhet létre, meg akarja törni a kérdezés tilalmának kényszerét. Így keletkezik a nô a feltétel nélküli odaadásából a döntô pillanatban egy emancipációs kívánalom, de egyúttal a szerelem megoldhatatlansága is. ’Igaz szerelem’ és individuális érvényre jutás – mindkettô Wagner utopisztikus viziója – az adott szociális és politikai körülmények között nem egyeztethetô össze. Wagnernél azonban arra is vannak példák, hogy az ’igaz szerelem’ emancipációhoz vezethet, habár csak a halálra való elhatározásban. Így például Brünnhilde esetében, aki az utolsó szó jogát fenntartotta magának, aki az istenek sorsáról dönt, a világ végét határozza el, Walhallt lángba borítja, és így radikálisan leszámol a férfitársadalommal és annak hatalmi megszállottságával. A tetralógia végén erôt nyer egy tökéletes fordulat véghezvitelére, ezzel egy eddig ismeretlen szabadságot vív ki magának, és ezáltal minden férfinél különbnek bizonyul. Az ô halála nem szükségszerû, hanem szabadon választott, egy jobb jövô feltétele. Csak egyszer fordul elô Wagnernél egy rövid pillanatra a férfi és nô közötti ’igaz szerelem’, létére jön ez az új egység, amely után Wagner maga is olyannyira vágyott. A Trisztán II. felvonásában, amikor a ’Nacht der Liebe’ létrehozza ezt az eggyéválást, melyet a nappal megtagad tôlük. Ami a sötétben létrejön, a nyilvános morál vizsla tekintetétôl távol, ott sejlik fel a szerelem víziója, amelyrôl mindketten tudják, hogy csak álmodhatnak róla, de soha be nem teljesülhet. Álmodva ugyan, de radikális konzekvenciával: ’Du Isolde, Tristan ich, nicht mehr Tristan – ein-bewusst’. Itt egy forradalmi programról énekelnek, amely két ember új identitásúvá váló egybeolvadását, új szabadságát és valódi önrendelkezését hirdeti. Wagner utopista perspektívája itt megvalósul: nem a különbözôség, hanem az egység az ember szabad kibontakozásának célja, Én és Te valósítja meg az eggyéolvadás folyamatában az ’igaz szerelmet’. A nemek közötti állandó és konfliktusmentes állapotot azzal lehet jellemezni, amely csak álomban éli ki magát, mert ahhoz forradalomra lenne szükség, hogy reálisan megvalósuljon. Így a végén kimondhatjuk, hogy Wagner asszonyainak azért reménytelen a szerelme, mert a férfiak által létrehozott politikai és társadalmi hatalmi viszonyok miatt kudarcba fullad a szerelem, mert a nyilvános morál és rend a privát életre is kihat és minden érzelem legintimebbjét, a szerelmet érinti. Ezért, ’a nô emancipációja csak eksztatikus vonaglásokban jöhet létre’, amint azt Wagner a halála napján jegyezte fel ’Über das Weibliche im Menschlichen’ c. írásában, csak hosszú, fáradságos út által, amelynek végén az ’igaz szerelem’ beteljesülésének reménye sejlik fel. Fordította: Füzesséry Katalin

7

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:16

Page 8

2004. ôsz

Beszélgetés Fischer Ádámmal lsô kérdésünk: Milyen érzés Hans Richter oldalról próbálják megítélni? Ugyanakkor viszont – most helyén vezényelni, aki a Festspielhaus olvastam az Erlösung durch Liebe c. könyvet – Wagner megnyitó elôadásának volt a karmestere, s mûvészetének legnagyobb inspirálója a Liebe volt. Válasz: Az én véleményem az, hogy nem hiszem, akit még több magyar karmester követett? Válasz: Rockenbauer Zoltán egyszer kikutatta nekem, hogy Wagner csak a szeretetrôl (és szerelemrôl) írt, hanem hogy összesen négyen voltak magyarok e helyen. De Rich- a hatalom megkísértésérôl is. A lényeg nem az, hogy miter óta én vagyok az elsô magyar, akit visszahívtak. Rich- lyen volt, hanem hogy Wagnert nem lehet a korából kiter után volt Melles Károly, aki 1966-ban a Tannhäusert emelni. Többször elmondtam, hogy ha Wagnert emberileg el is lehet ítélni, akkor Muszorgszkijt sokkal jobban lehet vezényelte s persze Solti. Kérdés: Télen ott voltam a Walkür elsô felvonásának elítélni, vagy Gesualdot, aki gyilkos volt; igen, Mucsodálatos vezénylésén a Zeneakadémián. Ön a New York-i szorgszkij rasszista volt, de a kérdés az, hogy a zenéjük Metropolitantól kezdve minden nagy operában szerepelt. számunkra mit jelent, a zene amit írtak. Az a zene egy fanSoltiék, Ormándyék sokkal elismertebbek voltak, Önnek tasztikus intenzitású zene és az emberek magukat rabolják viszont, aki ma a legjelentôsebb magyar származású kar- meg, ha elôítéletekkel eltelve hallgatják. Kérdés: Azért azt a Wagmester, a mûvészetét mégner-mondatot idézném: Ich sem méltatják megfelelôképkann den Geist der Musik pen. nicht anders fassen, als in Válasz: Nem tudok és der Liebe. nem is akarok foglalkozni Válasz: Az, hogy Wagazzal, hogy mit tudnak és ner mit írt a zenéjérôl, az mit beszélnek rólam. Elképegy dolog; ô sok mindent zelhetô, hogy két év múlva akart kifejezni a zenéjével és többet fogok Magyarorszások mindent akart megvalógon vezényelni. Bayresítani. Ma máshogy látjuk a uthban ez az utolsó elôadása zenéjét, mint régen. Én azt a Ringnek ebben a rendezéssem tartom fontosnak, hogy ben… Vissza fogok jönni, Wagner szövegeit elemezde ez egyelôre nem hivatazük és ha érdekeset írt, aklos. Még nem tudják, hogy kor jó a szövege, ha nem, mit fognak játszani, mert a nem jó. A zene úgy ahogy következô évnek még a renvan, önmagában, kommendezôje sincs meg. A Ringet tár nélkül, fantasztikus zeThielemann fogja vezényelne, amit nagyon szeretek ni. Lehet, hogy én fogom a vezényelni és mindenkit Tannhäusert, amit idén ô sajnálok, aki ezt a zenét csinált. nem érti meg. Függetlenül Kérdés: Mi a véleménye attól, hogy ô milyen ember Wagnerrôl, a mûvészetérôl, volt és milyen író volt. hisz tudjuk, hogy pl. AmeFischer Ádám Kérdés: Az a barátság, rikában Wagnert csak egy

E

8

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:16

Page 9

2004. nyár mely Lisztet 2004. ôsz és Wagnert összekötötte, óriási erôforrás volt,

mely ritka az azonos területen mûködô alkotók között. A baráti segítség, gesztus Lisztre jellemzô. Válasz: Igen, ritkán azért voltak a zenetörténelemben ilyen barátságok. Elismerem, hogy ez Wagnernek segített. Ugyanakkor, nekünk magyaroknak tudnunk kell – noha a magyarok nem szeretik ezt hallani –, de jelentôségében Wagner sokban felülmúlta Lisztet. Kérdés: Azért voltak olyan motívumok, amiket átvett Liszttôl. Válasz: Átvehetett, hisz a téma az utcán hevert. Kérdés: Dehát a Trisztán-akkord például! Válasz: Igen, Wagner átvette, mert felismerte benne a lehetôséget. Ôrá hatott. Kérdés: Nem szeretnék belemenni a rendezés problémáiba. De azért megemlítek egyet. A budapesti Lohengrin vajon csak egy budapesti elôadássorozatra készült? Válasz: Ezt másutt nem adják elô, de ilyen jellegû rendezések lesznek. Ez a Lohengrin Budapestnek készült. Az egész koncepció, két párttal, a magyar viszonyokkal… Kérdés: Íme, egy ismertetés, mely azzal fejezôdik be, hogy „ennél szebb ajándékot a németek nem adhattak volna a magyaroknak az Európai Unióba való belépésük alkalmából”. A rendezés nagy felháborodást keltett azoknál, akik az eredetit várták. Most azt szeretném megkérdezni, milyen tervei vannak a jövôre nézve. Válasz: Két dolog vár rám a jövô szezonban. A Lucio Silla premiert fogom vezényelni Amsterdamban. Ez az egyik kedvenc operám és nagyon ritkán hallani. Egy korai Mozart-opera, amit én nagyon nagyra tartok. Aztán egy Rossini-operát vezénylek. A török Itáliában-t. Ami fontosabb, januárban Bécsben Mahler Hatodik Szimfóniáját adom elô. Budapesten a Haydn-zenekart vezénylem, rendszeresen játszunk Mozartot és Haydnt. Kérdés: Pesten van egy Richard Wagner Társaság. Úgy tudom, meg is hívták egy elôadásra. Válasz: Igen, meg is ígértem, hogy elôadást tartok náluk. Ez elég nehéz lesz, mert ki van számítva az utam. Én

Mannheimben még a jövô szezonig operaigazgató vagyok, a szabadnapokon haza kell mennem. Még nem találtunk idôpontot, de valamikor meglesz! Kérdés: Nagyon szépen mûködnek, szép elôadásokat tartanak és valami 100 jegyet Bayreuth-ba szereznek évente, úgyhogy én is most vagyok itt elôször, egy csomó baráttal is találkoztam, operaénekesekkel, zongoramûvészekkel. – Most még csak a régebbi magyar szereplôkrôl. A leghíresebb volt Kónya Sándor. Sokszor szerepelt Kelemen Zoltán, Sólyom-Nagy Sándor és most Németh Judit. Válasz: Biztos fognak más magyar erôket is találni. Persze az egész világ Wagner-mûvészeibôl válogathatnak. Többen vannak a németek, mert ez egyszerûbb a nyelv miatt. Na még egy jövô programom: 2005–2006-ban Hollandiában a Bolygó hollandit vezénylem. Új produkció, új rendezés. Kérdés: Szabad még egy kérdést? Hogy viszonylik a karmester a rendezôk néha extravagáns rendezéséhez? Válasz: Ez egy sokkal összetettebb probléma, mint ahogy hiszik, és nem lehet két szóval elmagyarázni. Én abban látom a problémát, hogy ma a rendezésnek más ideológiája van, mint a zenélésnek és a kettô ütközik. Az alapprobléma az, hogy 80 éve nem írtak új operát, és ezért a meglévô operákat játszák egy kicsit másképp. Kérdés: 80 éve nem írtak új operát? Válasz: Olyan népszerû operát nem, amilyen utoljára – szerintem – a Turandot volt. Kérdés: De azért ott van Eötvös Három nôvére. Válasz: Eötvös Három nôvére nem fogja soha pl. a Varázsfuvolának, a Bohéméletnek vagy az Aidának a népszerûségét elérni. Az operák 95 százalékban olyan darabokat játszanak, amiket 100 évvel ezelôtt írtak vagy 200 évvel ezelôtt. Itt van a baj, emiatt nem lehet mindig ugyanazt ugyanúgy játszani. Nagyon szépen köszönöm. Nálunk az otthoniak nagy várakozással várják hazai elôadásait. Csicsery-Rónay István (Megjelent a Pester Lloydban)

Ó Helyesbítés: Elôzô számunkban, a Terítéken a rendezés II. címû cikkben két lényeges hibát találtunk. Az Erkel Színház Lohengrin elôadásán a következô szövegû transzparens volt látható: Le az egypárt rendszerrel! A premiert nem a TV2, hanem az M2 jóvoltából láthattuk.

9

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:16

Page 10

2004. ôsz

„…A várkaput egy kissé elôretolni…” Sabine Sonntag (Hannover) elôadása az augsburgi kongresszuson. (Rövidített szöveg)

C

osima konzervatizmusát mindenhol kigúnyolták. korrektúra-cédulákat küldözgetett: ebben van valami apodiktiSzerinte „76-ban a Ringet itt bemutatták, követke- kus, ellentmondást nem tûrô; tisztábban, precizebben hat, zésképpen dekoráció és rendezés tekintetében nincsen mint a szokásos „kritikai megbeszélések” a kantinban. Nemcsak Wolzogen mondta Cosimára, hogy nem való az már mit felfedezni”. Becementezôdött egy hölgy-pecsétôr vazalünnepi játékok vezetôjének, mivel nem muzikális. Vajon nem lusi hûsége. Ha 2005-ben, vagy 2006-ban operai intendánsi állást akar- ismerte kritikai leveleit, amelyek a legkisebb részletekben is nak betölteni, akkor „határozottan hölgyeket szólítanak fel”. Az tartalmaztak zenei megjegyzéseket, rendezôi részleteket azonasszonyok képesek arra, hogy egyidejûleg sok problémát tud- ban alig. Pl.: „Annál a helynél: oh szabadság a zenekar valajanak legyôzni. Egy intendánsnô sokféle funkciója, munkaadó, melyest hangos, nagyon erôteljes, számára nem kitartó és rendezô, ügykezelô-szakelôadó, dramaturg, menedzser, tehet- nem eléggé feszült volt.” Cosima Wagner fáradhatatlanul dolgozó ember volt, évenségkutató és specialista az értéknövelésben – ez nem specifikusan nôies, erre egy férfi is képes! 1883. februárban ezt azonban te 2, 3 hónapon át úton, Bonnból elutazva már reggel 7-kor csak egy férfi tudta: Wagner. Magának Wagner Richardnak sem a kölni Dómban van. A hotelszobájába hozatott egy zongorát jutott azonban eszébe soha, hogy feleségét elôkészítse a Bayre- (meghallgatásra), elôadásokat látogatott meg, találkozott az uthi Ünnepi Játékok vezetésére. Természetesen Fidi-Siegfriedre ünnepi játékok potenciális munkatársaival a munkahelyeiken. gondolt utódként. Azonban Siegfried mindössze 13 éves volt, Kezdeményez egy Wagner konzervatóriumot, sokkal az 1870amikor meghalt. Így 1883-ban semmilyen más választás nem es évek elôtt már rendezést tanított elit tanulmányként Hamburgban és Bécsben. Ritkán említette, hogy ô egy asszony, maradhatott, mint Cosima. akinek a férfiak birodalmában biA halál után vágyódó mítosza zonyítani kell. Azon elmélkedik, végigvonul a könyveken, azonban ahogyan Mottl-nak írta, hogy egy már 10 nappal a halál után Velenasszony rendezési ügyekben nem cében az özvegy úgy nyilatkozott, kedvezô elem. hogy: júliusban Bayreuthban ünEgy jó intendánsnak a kassza nepi játékok lesznek. És 1883 jó ôrzôjének is kell lennie. Cosiôszén már letette a 84/89-es Agenmának, amikor a hivatalt átvette, dát, elôjegyzési tervet. még küzdenie kellett azzal a defiIsmeretes, hogy Cosima már cittel is, amit a Ring ôsbemutatója 1884-ben hathatósan, azonban látokozott, továbbá félnie kellett a bahatatlanul befolyásolta a színpadi jor király csökkenô támogatásától történéseket. A magas asszony is. Ezenkívül még az a gondja is (alapjában véve az újító utóda) egy volt, ami Bayreuthon kívül ma oly deszkafalat építtetett a színpadra, sokaknak van, hogy ritkán volt telt ahonnan ô láthatatlanul követhette háza. Mindezek ellenére sikerült és kommentálhatta a próbákat. megtartania az ünnepi játékokat, a Mint 60 évvel késôbb Walter Felhelykihasználást növelni, a családi senstein, ô a dirigensekkel és a jávagyont, – ami mindenkor össze tékvezetôkkel szívesebben érintvolt kötve az ünnepi játékokéval – kezett írásban mint személyes vita 1901-ig megnégyszerezni. útján. Úgy, mint Felsenstein, ô is Cosima Wagner. F. Lenbach olajképe, 1879.

10

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 11

2004. ôsz Ismeretes, hogy Cosima a Mester által szentesített cseleAz ötletgazda kétségkívül Richard maga volt. Cosima azonban, talán tipikusan nôies állhatatossággal, tovább haladt kedeteket vissza kívánta volna állítani. Messzenyúló követezen az úton. Megtervezte és kipróbálta a nullatarifás elôadáso- kezményei azon kijelentésének, hogy „mindent hûen és egyre kat. A mai eszköz, az egyre üresebbé váló operaházak megtöl- jobb technikával kell visszaadni” a Svoboda-Rampen távirátésére – az „Osterei” 10 euróért bármely helyért, az olyan akci- nyított scanner-jei és computerizált beállítórendszerek kora ók, mint „vegyél kettôt és fizess egyet”, vagy éppenséggel a elôtt nem rajzolódhattak ki. Azonban mégis érintette a mintegy ingyenes látogatás „Ön annyit fizet, amennyit ez Ön- XX-dik század rendezôi színházainak alapvetô kérdéseit. A nek megért”. Cosima számára olyan lenne, amibe ô azonnal be- kérdések: Mi az ami a mûhöz hû és milyen összefüggésben szállna. A mai intendánsok megtanulhatnák azt a módot, aho- van vele a rendezô szerzôi joga? Cosima Lohengrinje nem a XIII-dik, hanem a 10-dik szágyan a közösségekkel összeesküdve létrehozta a sponzorátust. Elôször Lipcse és Drezda polgárait belevonta a támogatásba, zadban játszódik. Hogy hogyan tudta ezt a nem csekély válhiszen Wagner elsôsorban közülük való volt. Azután bôvültek a toztatást argumentáltan létrehozni, ismét Walter Felsensteinre körök, hiszen Olaszország, Svájc, Franciaország nemde mind- emlékeztet és az ô örökségére. Szent legyen nekünk a mû, az annyian Wagner-országok? Végezetül Oroszország és Amerika – természetes. Azonban már Cosima is átalakította a mû iránti bár ezek a gonoszok ellopták a Parsifalt, a pénz azonban itt la- hûséget olymódon, hogy egy rendkívül dinamikus folyamat jött létre a cselekményi idô-keletkezési idô és az elôadási idô zán ült, mindenkit „megfejtek” az ünnepi játékok számára. Egy intendánsnak emberismeretre és szenzibilitásra van között. Ebben a reguláló – természetesen kicsiny mértékben – szüksége, amikor a sebezhetô énekesekkel foglalkozik. Cosi- az ô akarata, mûvészi érzéke volt. Eközben ô tudományos precizitással járt el, mint az utódai 1950 óta. Dramaturgiai tanáma mindkettôvel rendelkezett. Küzdött Bayreuth ügyéért. Ha házának egyedülállósága volt csokat kért be, azokat kiértékeltette, hogy milyenek voltak a fenyegetô, akkor intrikált a müncheni Prinzregent színház ellen, brabantiak, hogyan tartották a szászok a kardot, vagy mint a bírósági eljárást folytatott a Parsifal védelmi ideje érdekében. Hollandi esetében gyaníthatta, az „állhatatos norvég nép” az Mint a legjobb PR menedzser befolyást gyakorolt arra a képre, egyszer már kitalált menyasszonyi ruhát nem fogja olyan amit Wagnerrôl a biográfus Glasenapp készített és a tárgyalások- gyorsan megváltoztatni, mivel Cosima az ô Sentaját feltétlera azzal a kiadóval, akinek fiáról Siegfriedrôl „tisztességesen” nül fehérben kívánta látni. Wagner doktor asszonynak nem kell írnia akkor, ha Wagner-kéziratokhoz akar jutni, – ezt az üz- volt rossz az érzéke a szcénák hatására akkor, amikor a Trisletet végül is zsarolásnak nevezik. Megközelítôleg Gianni tannál a várkaput valamelyest elôre kívánta hozatni, vagy Schicchi vonásait veszi fel Cosima akkor, amikor saját apjának amikor a Brücknereket utasította, hogy a Tannhäuser-ben tehalálát elhallgatja azért, nehogy a Liszt iránti nyilvános érdek- gyék a Wartburg felé az utat szabadabbá, hogy Erzsébetet minél hosszabb ideig lehessen látni. lôdés ártson az 1886-ban megkezdett ünnepi játékoknak. Ô az innovációs Lohengrinjéért szerzôi jogvédelmet kért. HiVégezetül a rendezônô az elsô azon személyek közül, akiknek a rendezés veába. És mind 2004-ig nincsen olyan törvény, zetésével pénzt kellett keresni. A hitelességért amely egy rendezôi mûvet védene. Promia színpadon harcolt, nens operai rendezôk nem akart olyan 60 esetében napjainkban is éves Siegmund-ot látazt láthatjuk, hogy renni, aki egy 50 éves Sidezésüket a premier eglinde házába tavaszután leveszik – vagy ként bevonul. Egy reamegváltoztatják –; a lisztikus zeneszínház Ringtôl a Koldusdiákig alapgondolata igenCosima asszony, mint csak foglalkoztatta Corendezônô, munkája simát: mennyire szamég sokáig nincs bevébad, hogy az énekes gezve. cselekedetei, szöveget, Fordította: vagy zenei gesztusukat Simor Erzsébet megkétszerezze. A Festspielhaus 1876-ban

11

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 12

2004. ôsz

Miskolcról Bayreuthba, avagy Bachtól Wagnerig beszélgetés akkor jó, ha a partnerek ismerik mény. Közben a hangja fölfelé ment. Végül megtalálta azt a egymást, felkészültek és jó beszélôkéjük van. hangfekvést, amit kellemesnek érez: a mezzo és a szoprán Ezért sikerült remekül október 10-iki rendez- közötti lágét. Nem vállal olyan szerepeket, amelyek nem vavényünk, amelyen Németh Juditot kérdezget- lók a hangjának, és alkatának. Vallja, hogy ô nemcsak Wagte Rockenbauer Zoltán pályájáról a kezdetektôl a jövô ter- ner énekes. Ha csak Wagnert énekel az ember, elnehezülhet, vekig. Mindannyian kíváncsiak voltunk a mûvésznô vallo- súlyosodhat a hangja, mert az énekes állandóan nagy hangra mására. Elsôsorban természetesen arra, hogyan sikerült be- törekedve túlzottan igénybeveszi az izomzatát is. Ezért szítörnie a bayreuthi élvonalba. Az ôszinte és jó hangulatú dél- vesen „kirándul” az oratóriumok, barokk operák, dalok viláutánon végigkísérhettük Németh Juditot mûvészi útján. A gába. Az idén, Bayreuthból hazatérve, Fertôdön a Haydnlényeges állomásokat nemcsak elmondta, de illusztrálta is fesztiválon szerepelt. Októberben a Poppea megkoronázásában lép fel, novemberben Németországban áriaesten fôleg kinagyított, vetített fényképekkel és video felvételekkel. Elsôként Bach Máté passiójának altáriáját láttuk és hal- olasz operák lesznek mûsorán (pl.: Amneris, Eboli). lottuk. A Zeneakadémiáig Miskolcon élt és tanult. Nagysze- Júliusban ária- és dalestje lesz Japánban, Nürnbergben Siegrû családi háttér mellett remek tanárai voltak. Budapesten az- lindét énekel. 2006-ban visszatér Torontóba, ahol a Ring két után majdnem elment a kedve az énekléstôl. Alt énekesként Frickáját énekli. Remélhetôleg 2007-ben az ottani Kékszadiplomázott, de akkor még nem kellett az Operaháznak. (Az kállú produkcióban ô lesz Judit. Isztambulban már az idén fellépett a Bartók operában egyetlen tanár, aki biztatta, Rácz István partnereként. Keönch Boldizsár volt. MaAz elsô Wagner szerepe ga még fog Izoldát énekelni Budapesten volt, A Rajna kin– mondta. Ez különben a cse Flosshildéje. Budapesten mûvésznô szerepálma, de énekelte eddig mindkét Flossnem akarja elkapkodni, mert hildét, Siegrunét. Az Istenek hisz a szépen felépített, lassú alkonya Waltrautéját és a Walpályában.) Csak két évvel kékür Frickáját. Ez utóbbi részsôbb vették fel az Operába – letét láthattuk videón (Operafél állásba. Szerencsére átvéház, v.: Kovács János, Wotan: szelte a nehéz éveket. Elsô és Berczelly István). 2002-ben sorsdöntô szerepe Annio volt Vénuszként láthattuk. Az a Titusz kegyelmében. Ráegyik elôadáson ott volt Wolfjött, hogy nem képes mindig gang Wagner is, aki az Operaazonos magas szinten énekelházban elhelyezett Richter emni, tehát tanárt kellett változléktábla avatására érkezett. A tatnia. 29 évesen került Tannhäuseren kívül a Wagner Adorján Ilonához, aki dicsércsalád ott volt a Zeneakadémite hangmatériáját, de elôlrôl án a Walkür I. felvonásának kezdte tanítani az éneklés elôadásán is, amelyet Fischer technikáját. Hónapokon keÁdám vezényelt. 2005-ben a resztül csak beszédgyakorlamûvésznô a két Ring ciklustot végeztek, egyetlen hangot ban lép föl Az istenek alkonya sem énekelve. A beszéd Waltrautéjaként az Operaházhangadás, ezért a pozicionált ban, majd márciusban két albeszédet kell az éneklésre kikalommal énekli Kundryt az terjeszteni. (Ezt a szép beszéErkel Színházban, és késôbb det érzékelhettük az est folyaáprilis és májusban kétszer a mán!) Öt éves tanulás után Lohengrin Ortrudját. látszott meg az igazi eredNémeth Judit

A

12

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 13

2004. ôsz 2005-ben Bayreuthban Vénuszt énekli és coverként Ort1998-ban meghívta mesterkurzust tartani Gyôrbe Anna Reynoldsot, akit már régebben ismert Stuttgartból. Reynolds ruddal és Kundryval készül. Ortrud különben az a Linda meghallgatta Németh Juditot és kijelentette: ô még soha nem Watson lesz, aki a 2006-os Ringben Brünnhildeként lép tapasztalt ilyen hangi változást. Annyira tetszett amit hallott, majd föl. Mint minden operával kapcsolatos beszélgetésben, itt is hogy azonnal felhívta a Festspielhaust és beajánlotta próbaéneklésre Bayreuthba. A próbaéneklés 1999. VIII. 10-én volt, fölmerült a rendezôk kérdése. A mûvésznô elmondta, hogy ahol Frickát énekelt a mûvésznô. Elmondta, hogy minden mivel Bayreuth minden igényt ki akar elégíteni, ezért a haénekes a bayreuthi színpad ugyanazon pontján állva énekel gyományos rendezések mellett teret adnak a modern, „vadmoelô, hogy a körülmények azonosak legyenek. Ôt Sinopoli és dern” rendezéseknek is. Sajnos az énekesek kezdenek háttérbe a Wagner család hallgatta meg. 2000-re meg is kapta elsô – szorulni. Nemcsak azért, mert többen vannak, mint korábban. akkor még kis – szerepét, a Walkür Waltrautéját. Az érvénye- (Sok jó énekes van, tehát jobban ki vannak szolgáltatva.) Elsüléshez szerencse is kell. Lehetôséget kapott beugrásra, sôsorban a rendezôk dominálnak. Ôk a saját elképzeléseikhez amely olyan jól sikerült, hogy ez a szerepe, nevezetesen a har- keresnek szereplôket. Természetes, hogy ma már színészi kémadik norna, meg is maradt. Érdekesség, hogy ez tipikusan pességek szükségeltetnek. Az azonban már káros, hogy sokszoprán szerep. Egyszer beugrásként énekelte Lioba Braun szor csak külsô alapján választják ki az énekeseket. Az énekesek, ha már elég híresek, megtehetik, hogy nem vesznek részt helyett egy alkalommal Az istenek alkonya Waltrautéját. E beugrásnak és megbízhatóságának köszönhette, hogy bizonyos produkciókban. A kezdôk kénytelenek alávetni maévrôl évre több elôéneklésre is felkérte a Festspielhau˘s. Így hal- gukat a rendezôk kényének-kedvének. Rockenbauer Zoltán ellotta Christian Thielemann is, akit különben korunk egyik leg- mondta, hogy a Wagner házaspár fogadásán Gudrun Wagner nagyobb operakarmesterének tart. Thielemannak határozott el- felháborítónak tartotta, hogy mindenkinek kötelessége kiszolgálnia a rettenetes elôadásokat képzelései vannak a tempókról, dinamikáról, a zenei kifejezésprodukáló rendezôket, még a rôl, de az elôadáson „kiszolgálnagyhírû karmesternek P. ja” az énekeseket. Érezhetik, Bouleznek is. Az idei, sok vihogy bármi történik, segít. hart kavaró Parsifal rendezésbe 2002-ben a Waltraute beugnem volt hajlandó beállni Viorás után két hét alatt kellett megleta Urmana, aki pedig a világ tanulnia Ortrud átkát és a Telralegjobb Kundryja. Többen mund duettet. A szezon végén a váltak meg Bayreuthtól a tiszai nyaralásból hívták vissza Flimm féle Ring kapcsán. A Bayreuthba második meghallgarendezôk miatt hagyta ott a tásra és megkapta a szerepet. Festspielhaust Karajan és egy 2003-ban Ortrudként hallhatta idôre Knappertsbusch is. Bayreuth közönsége és a Bartók Végezetül a szerepálomRádió jóvoltából a magyar Wagból hallottunk részletet: Izolner rajongók tábora is. A rendeda szerelmi halálát énekelte Németh Judit egy budapesti zés pár modern megoldástól elhangverseny felvételén (V.: tekintve hagyományos volt. A Vásáry Tamás). mûvésznô szerint ez volt a legMindig érdekli az embereizgalmasabb tevékenysége a ket egy-egy nagy egyéniség színpadon. élete, pályája nézetei. KülönöThielemann végül is Ortsen akkor, ha ilyen élvezetesen rud alapján választotta Véadják elénk, ilyen ôszinte, nusznak. Ezt Wolfgang Wagszemélyes légkörben halljuk ner már akkor 2003-ban meg és látjuk a dolgokat. Köszönet is súgta, így a felkérés nem illeti Németh Juditon kívül érte váratlanul. 2004-ben teRockenbauer Zoltánt és a techhát Vénuszként aratott sikert. nikát kezelô Pallós Tamást. Az idén, mivel már öt évet A mûvésznônek sok-sok töltött szólistaként a Festspisikert kívánunk, és reméljük elhausban, a fôpolgármesterhallhatjuk Izoldaként majd tôl a Wahnfried villabeli egykor. fogadáson megkapta az ezért Molnár Róbertné járó kupát. Németh Judit

13

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 14

2004. ôsz

A középkor és a mai ember ogy a mai ember a középkorral kapcsolatban érzi magát – az Wagnernek köszönhetô – mondja Szerb Antal A világirodalom történetében. Íme:

H

…Egy nagy, Hebbelnél összehasonlíthatatlanul szélesebb hatású drámai kísérletezôrôl kell beszélnünk, bár ami benne igazi érték, nem az irodalomtörténet területére esik: Richard Wagnerrôl. Nem szólhatunk hozzá a meg nem szûnô vitához, amely Wagnernek mint zeneszerzônek értéke körül forog, és néhány évtizednyi kritikátlan imádat után most az ellenkezô végletbe készül átcsapni. Mint költônek csodálatos témaérzéke volt; a Tannhäuser, Lohengrin, a Ring-tetralógia (a Nibelung-mondáról), Tristan und Isolde és Parsifal a középkor legnagyobb mondáit kelti életre, és annyira beviszi az irodalmi tudatba, amennyire a romantikusoknak sosem sikerült. Hogy a mai ember a középkorral éppúgy kapcsolatban tudja magát, mint az ókorral, az nem kis mértékben Wagnernek köszönhetô. Mindazonáltal, ha megfeledkezünk a Wagner-zenérôl, és zenedrámáit mint drámai mûveket olvassuk, nehéz bennük irodalmi értéket találni. Az irodalomtörténet számára fontosabbak elméleti írásai, dokumentumértékük miatt. Wagner már 1849-ben, Die Kunst und die Revolution c. tanulmányában tisztán kimondta a XX. században oly általánossá váló közösségi esztétika alapelveit. A görög szellem azért érte el utolérhetetlen magaslatát a görög drámában, mert közösségi mûvészet volt; új magaslatokra akkor lép majd a kultúra, amikor egy új közösség, egy új népiség megteremti az új drámát. A különös az, hogy Wagnert ehhez a felfogáshoz éppen a közösségtôl való teljes elszakadása vezette, az a tapasztalat, hogy a modern civilizációban a mûvészetnek nem jut már szerep, a kapitalista társadalom a mûvészt fizetett szórakoztatójává alacsonyítja le.

14

Wagner szerint most nem a közösség teremti majd meg az új drámát, hanem az új dráma az új közösséget. Ennek az új drámának megint egyesítenie kell minden mûvészetet, elsôsorban az irodalmat és zenét, Gesamtkunstnak kell lennie, mint a görög dráma volt. A zene és a szöveg legyen egyenlô értékû, ez a wagneri zenedráma-program a legegyszerûbb formában kifejezve. De milyen jellemzô nemcsak Wagnerre, hanem a korra is, amelyet ô készít elô, hogy az új szellem eljövetelét nem lassú kiérés eredményeként várja, nem a népbôl, az életbôl, a valóságból, vagy nevezzük akárminek, akarja szervesen kinöveszteni, hanem saját erejébôl akarja megcsinálni: íme a XIX. század közepén vagyunk, a nagykapitalista imperializmus (a fausti ember expanziójának késôi, felduzzasztott formája), az akarat kultusza feszíti az izmokat. Wagner legfôbb pártfogója, az ôrült II. Lajos bajor király, országának anyagi erejét számításba nem véve, újközépkori kastélyokat és új-renaissance palotákat épít Münchenben és környékén, királyi hatalommal fel akar támasztani mindent, ami a történelemben tetszik neki; alakja tragikus jelképe annak a furcsa akarnámságnak, nagyhangúságnak, erôn felüli erôfeszítésnek, amely a 70-es, 80-as években egész Európát jellemzi, és azután II. Vilmos korában csúcsosodik ki. Maga Wagner is felduzzasztott, túlméretezett egyéniség lehetett. Ha három mondatot elolvasunk Leveleibôl vagy Önéletrajzából, a realitás elúszik a lábunk alól, s valami elmosódó és kellemetlen nagyszerûségben vagyunk. Bár „zenedrámái” nem mint drámák, hanem mint operák élnek tovább, hatása a századvégre beláthatatlan: amint a századvégi pesszimizmus Schopenhauerre, úgy hivatkozik Wagnerre a szecessziós kor újromanticizmusa, esztétizmusa, felduzzasztott, hamis és agresszív misztikája. Szerb Antal

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 15

2004. ôsz

„A zene maga a nô” – Wagner zenében és prózában – (Gondolatok a bécsi Staatsoper Tristanja kapcsán) ichard Wagner operái – bármennyire nyos embertársai fejére a gyûlölet tirádáit szóris vitatott életútja, legfôképp pedig vi- ta, szinte mindenkit cinikus nyugalommal lágszemlélete – mindig is szerves ré- használt ki és csalt meg a környezetében, messzei voltak a középeurópai operaházak repertoár- terien értette magára vonni mind a vallásos jának. Nem kisebb személyiség, mint Erkel Fe- csodálatot, mind az epés elutasítást. Ugyanakrenc hívta ôt, a szeretve-gyûlölt kollégát, anno a kor a zenés színház vitathatatlanul zseniális pest-budai Nemzeti Színházba; késôbb pedig, mûveit hozta létre. Nem véletlen, hogy csodáGustav Mahlernek a „Sugár úti palotában” betöl- lat és gyûlölet tárgya még ma is. A rendezôktött fôzeneigazgatósága idején, Wagner kultusza nek minden egyes alkalommal fejtörést okozó „Tristan és Isolde” címû operájával azonban virágkorát élte Budapesten. Ezt erôsítendô, vagy ennek talán éppen le- olyan romantikus szerelmi himnuszt teremtett, amilyet azóta sem senki, fricskázásaképpen renmellyel nemcsak saját beteldezte meg nemrég dédjesületlen életének drámáunokája – és egyben Liszt ját tükrözte vissza egyetemi Ferenc ükunokája –, Kafokon, hanem korának zetharina Wagner, Bayreuth neirodalmát is forradalma25 éves nagyreményû insította. tendánsa és ötletgazdag „Die Musik ist ein Weib” rendezôje, Budapesten a – állapította meg Wagner „Lohengrin”-t, nem kevésegzisztenciális válsághelyzebé felizgatva az érzelmeket tében, amikor a demokratiés kedélyeket, mint anno a kus-szocialista forradalom „Nagy Öreg”. iránti lelkesedése miatt De hagyjuk a kritikát 1849-ben Drezdát elhagyni másnak, elmélkedjünk inkényszerült. Bár Liszt kább Richard Wagnerrôl! Ferenc bemutatta „LoRendkívül excesszív hengrin”-jét Weimarban egyéniség volt. Mûvének és 1850-ben, Wagnert látéletének magyarázatával hatatlan béklyók súlya a könyvtárakat kitevô irodahangjegyírás helyett jóidôre lom foglalkozik. Egy férfi, a prózaírásra szorította. A aki selyemfehérnemût „Nibelungenring” ciklus hordott, eladósodva bár, megteremtése mellett karde a legnagyobb luxusban mesterként dolgozott, minélt, különösen a férjezett Robert Engels: Trisztán. Illusztráció denek elôtt azonban gazdag nôk iránt érzett erotikus Joseph Bedier: Trisztán és Isolda regéje címû mecénást keresett, hogy vonzalmat, zenéjében bizokönyvhöz

R

15

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 16

2004. ôsz szívbeteg felesége miatt is elégedetlen, de keségét, ami abból az erôbôl születik, melyet nagystílû életét valaki finanszírozza. Éppen a szerelme tárgya iránti végtelen vonzalma folylegjobbkor ismerkedett meg Otto Wesendonck tán nyer. Az a nô, akibôl hiányzik a büszkeség a gazdag svájci kereskedôvel, akit zenéje elkáp- teljes odaadáshoz, az nem is szeret igazán. Az a ráztatott, kinek felesége, Mathilde pedig ôt nô pedig, aki nem szeret, a legvisszataszítóbb, kápráztatta el és inspirálta Isolde alakjának legértéktelenebb jelensége a világnak”. Wagnernek a zenedráma megteremtésére megteremtésében. A fiatal Wagner a tehetséges írónôt teszi felelôssé a múzsa csókjáért és egyre irányuló törekvése a „Tristan”-ban érte el csúcsát. Már korábban is szenvedélyesebb kalandfoglalkozott a lovagi ba bocsátkozik vele. korral és Gottfried von Mathilde ugyan nem Strassburgnak a középIsolde, de Isolde Mathilkori kelta hagyományok de nélkül nem lehetne valamint népmesei moaz, aki, hisz alakjában tívumok alapján szülekomprimálódik minden tett 13. századi témájáemocionális és erotikus val. Liszt Ferenchez szenvedély. Minna, a beszóló egyik levelében így teg feleség a flirt közeírt az opera motivápette elfogja Wagner ciójáról: „Mivel nekem egyik levelét az ô „annem adatott meg az igaz gyalához” és felvilágosítszerelem boldogságának ja Wesendonckot; a férj megismerése, amely Mathildet üdülni küldi, kezdettôl a végtelenséWagnert viszont további gig betöltött volna, a anyagi támogatásáról »Tristan és Isolde« vérbiztosítja. Megértése bô zenéjével szeretném Marke király jósága a megvalósítani az álmok szeretôkkel szemben. álmának beteljesülését, Wagner lelke késôbb azért, hogy a darab véHans von Bülow fiatal gén fellobogó fekete felesége, Cosima iránt zászlót magamra borítlobog. A zeneszerzô hassam és elmúlhassak nem is rejti véka alá nöAubrey Beardsley: Tristan és Izolda alatta!” – A motívumok vekvô szenvedélyét, sôt papírra veti annak tüneteit és magyarázatát. megvannak, a gép forog, az alkotó pedig korántsem pihen, hanem az opera második felvoMégpedig így: „A zene a nô megtestesülése, ez a szerelem a násának megírására 1858-ban a velencei Palazkiszolgálás, a vonzalom fogadása és a teljes oda- zo Giustinianiba költözik, majd a mûvet Luadás a kapcsolatban. A nô csak az odaadás pil- zernben fejezi be. Hogy sikerült-e Wagnernek eleget tenni lanataiban nyer egyéniséget és lelket. Az ártatlanság tekintete a nô szemében visszatükrözô- Schopenhauer „A világ mint akarat és képzet” dô tisztaság, amelyben a férfi felismeri alkal- címû mûve téziseinek – amely eszméhez Lisztet masságát a szerelemre. Felismerése a nôt a leg- is megtérítette –, mely szerint „a zene a legmamélyebb odaadásra készteti. Ez adja a nô büsz- gasabb rendû mûvészet, a lét szavakban meg

16

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 17

2004. ôsz nem fogalmazható lényege”? Minden bi- tet napjainkban bejáró nagyszerû elôadása – zonnyal igen! Ezúttal maga Wagner is teljes tu- amely Bécsben Thomas Moser, Robert Holl, datában volt az opera rendkívüli rangjának. Deborah Voigt és Peter Weber szereplésével az „Micsoda zene! Bár egész életemet csak ennek idei operaszezon leghûbb elôadásának kritikáját az egy mûnek szentelhetném! Ilyet még nem érdemelte ki – az érzések szerelmi bájitallal kikomponáltam…!” Wagner maga is érezte, hogy váltott gátlástalanságára, a pszichikai drog tranaz opera zenéjének ismétlôdô fokozásaiban – a szára (és nem aphrodisiakum általi, kívülrôl lépcsôzetesség gazdagságában, a lebegô visz- okozott transzra) hívja fel a figyelmet. Mindezt a legfinomabb és legegyszafojtottságban majd szerûbb eszközökkel, túllávaszerû kitörésben, a fûtött érzések elegáns kromatikus emelkedésszimbolikus megjelenítében és süllyedésben, a sével, egy hajót, egy pazenekari kíséret által lotabelsôt, egy kertet és késleltetett zenei felolKareol várromjait vádásban –, nem utolsó lasztva a cselekmény sorban pedig a sóhajtáshelyszíneként. Mindehoz hasonló taktusbevenek fölött pedig rámutat zetésben, a disszonanciarra a realitásra, hogy az ában gazdag akkordokélet azért mégiscsak ban, synkopákban és leértékes dolog. gatokban érte el azt a (Érdekesség, hogy tonális súlytalanságot, 1864-ben a bécsi mely hallószerveink száStaatsoper elôdszínháza, mára oly végtelen teret a késôbb tûz martalékául teremt. esett Hofoper hetven Akárcsak a „Tannhäupróba után kénytelen ser” Vénusz-motivumávolt megállapítani, hogy ban, itt is megteremtette nem birkózik meg a Wagner az éjszaka, a sze„Tristan és Isolde” zenei xualitás és a halál világát. igényességével. LemondBrangäne, Kurwenal, a ta hát premierjét! Mivel pásztorok és matrózok azonban bemutatónak profán nappalának WagAubrey Beardsley: Tristan és Izolda lenni kellett, a színház ner szerinti „normális” hangszerelése a biztonság evilági érzését közvetí- Offenbach „Rajnai sellôk” címû mûvét tûzte mûti. A kevésbé evilági beteljesedés azonban mind- sorára. Képzeljük csak: egy szellemi és zenei ötvégig várat magára, a szerelmesek csak kívánják letnek, valamint a német nemzetiség dicsôítéséazt, csak szó van róla, de amikor eljön, Tristan nek keverékét, egy velencei „Barcarole”-epigont, már halott. Wagner úgy járt el, ahogy a 19. század és egyáltalán egy Franciaországba emigrált zsidó rejtett ideálja elvárta tôle: a szexualitás egyenlô a származású kölni zeneszerzô Wagner által abszonôiséggel, mely maga a testet öltött szerelem, ve- lut elutasított zenéjét!) Krämer Tristan rendezése azóta is az egyik szély Tristanra, ugyanakkor a nô szerelmi készsélegértékesebb a bécsi Staatsoper mûsorán. ge egyben feloldás is a férfi számára. Az a Wagner, aki zenében ily súlyos érzéki élGünter Krämer rendezô német nyelvterüle-

17

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 18

2004. ôsz vezetet volt képes megfogalmazni csupán a zene hangjaival, legalább ilyen hatalmas odaadással írta – komponálási kényszerszüneteiben – novelláit és értekezéseit. Ki gondolta volna róla ráadásul, hogy humorból és megszállottságból is fért bele annyi, mint érzékiségbôl, sôt: e téren is legalább olyan csökönyösen ragaszkodott szerelme tárgyához, mintha csak valami bájital kötötte volna ahhoz. Lelkesedésének tárgya egy alkalommal, bármily hihetetlen is, Beethoven volt. A „Zarándoklat Beethovenhez” címû novella (Párizs, 1841), vagy méginkább kroki, a hétköznapi német zeneszerzôrôl szól, aki klasszikus kamaramuzsika helyett – hogy némi pénzt keressen a bécsi kiruccanáshoz – galoppok komponálására adja fejét. A gyalogúton Párizs és Bécs között állandó útitársa a szükség és gond, no meg egy – kocsija lévén mindig elôtte járó, de társaságát keresve ôt be-beváró – angol komponista, aki szintén fejébe vette az ismerkedést Beethovennel. Az angol ugyanis tekintélyes zenész: hetente két alkalommal játszik oboán, csütörtökön vadászkürtöt fúj, vasárnaponként pedig zenét szerez. Óriási kitartással és sok-sok viszontagság után mindketten elérik Bécset, ahol a mester lakásával szemben egy kis fogadóba kvártélyozzák be magukat. Beethoven, a nagy muzsikus bogaras emberként ismert, kinek hangulatai változóak: ahányszor például ismeretlen angol zeneszerzôk keresik társaságát, elbújik elôlük, vagy méginkább kidobja ôket. Az ekkor már süket mesterrôl, akit a heiligenkreuzi kolostor erdeje, Schönbrunn parkjai és a mödlingi falusi muzsikusok melódiái ihlettek – legalább úgy, mint a Brunsvick grófok martonvásári környezete –, az hírlett, hogy lelki hallásának segítségével „a káoszt is rendszerbe tudta foglalni”. Egy véletlennek köszönhetôen az idôs Beethoven mégis fogadta mindkét muzsikust, bár a szegény német zeneszerzôt vette csak igazán

észre. Beethoven beszélt, a német írt. A mester megvallotta neki, tisztában van vele, hogy mûveit igazán csak az észak-német publikum érti, a bécsiek csupán hiúságból tapsolnak. Lévén Bécs a zene hagyományos városa, itt illik tapsolni, mert aki nem tapsol, az nem zeneértô! Egyébként pedig nincs az a színház, melynek valaha is írna Beethoven még egy operát, hiszen ô nem is operaszerzô! „Fidelio”-ja egy kis félrelépés, kaland volt csupán! Az emberek szórakoztatót, szépet szeretnének hallani, de egy süket muzsikus csak olyan zenét képes nyújtani, amilyet érez. Különben ô is jobban tette volna, ha minden más helyett galoppokat komponált volna, hiszen ez az áru a legkelendôbb Bécsben! A virtuális találkozó szellemes-irónikus megfogalmazása egy ismeretlen, de ugyanolyan szenvedélyes Wagnert mutat be, mint az emberileg sok kívánnivalót maga után hagyó zeneszerzô, csak éppen humoros, szimpatikus módon. Érdemes elolvasni! A Krämer-féle rendezés – amint láttuk – az idei operaszezon leghûbb elôadásainak kritikáját, a fentemlített Wagner-prózát interpretáló Klaus Maria Brandauer pedig a legjobb kisszínházi produkció díját kapta Bécsben! Mivel pedig a meglepetés „wagneri”, miként az elôbbi kellemes prózai írásban, legalább oly meglepô volt Katharina Wagner „Lohengrin”interpretációja is. Egy bonmot kedvéért idézzük csupán egyetlen pontját: nem volt benne hattyú, talán mert e nem kevéssé dekadens közlekedési eszköz aligha állta volna meg a helyét a keletnyugati német politika ütközôpontjában. Szegény Leo S˘lezak bizony nem improvizálhatná többé – kicsit felöntvén a garatra és elimbolyogva a hattyú mellett, – hogy „Wann kommt der nächste Schwan?” (Mikor jön a következô hattyú?) Reviczky Katalin

() 18

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 19

2004. ôsz

A nôies hangnem Richard Wagner zenéjében Ulrieke Kienzle így foglalja össze esszéjét Richard Wagner zenéjérôl – (Elhangzott az augsburgi Wagner Kongresszuson) agner zenéjében létezik egy nôies hang. A nôt mint szeretetre méltót (liebende) karakterizálja. Puha fafúvóshangok, impresszíven zárt horizontális melodika, szenzitiv intervallumok, ornamentális körüljátszások és szakrális aura a jelei. Sentát, Erzsébetet és Elzát ilyen hangzásokkal jellemzi. A késôbbi mûvekben egy új hang csatlakozik ezekhez, egy himnikus örvénylô melodika, amely mindig újabb és újabb szekvencia láncokon keresztül a végtelenbe irányul. Így jellemzi Isoldát és Brünnhildét. A Megváltás végzôdések (Erlösungschlusse) emblematikus kadencia formulája (Tristan, Istenek alkonya, a Hollandi második változata) éppen így a nôies tónushoz tartozik. A férfi és a nô szembeállítása helyébe végül is az össze-

W

olvadás látomása lép. A teljes ember az androgén típus, mely a férfias és nôies jellemvonásokat egyesíti magában. A férfi és nô ellentétességének legyôzését célozza Wagner utolsó esszéje „a Nôies az Emberiben” amit már nem tudott befejezni. „Mégis a Nô emancipációjának folyamata csak eksztatikus görcsök útján halad elôre”, úgymond. Kundry nevetésében ezek az eksztatikus görcsök szuggesztivan jelennek meg. Wagner dráma projektjében, a Der Sieger (A Gyôztes)-ben, amit idôsebb korában szándékozott megírni, a Nô emancipációja lett volna a téma. Biztos, hogy ebben a buddhista megváltás-vallásnak a jegyében a Nô zeneileg puhábban és engedékenyebben jelent volna meg és a nôies tónus Richard Wagner zenéjében nem lett volna továbbra is csak a nôk számára fenntartva. Fordította: Sail Annamária

John S. Sargent: Trisztán halála

19

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 20

2004. ôsz

Kiválasztottnak lenni Bayreuthi beszélgetés Schöck Atalával az ünnepi játékokról és Christoph Schlingensief Parsifaljáról – A Richard Wagner Társaságnak különösen nagy ami itt van, nem tapasztalja máshol az ember, és ez inspiöröm, hogy ismét magyar énekesnôt köszönthet rálóan hat minden mûvészre. Ugyanakkor sokkal feszítetBayreuthban. Hogy jutottál el ide? tebb a tempó, nagyobb koncentrációra van szükség, így a – Wagner zenéje régóta közel áll hozzám. A Zenemûvé- teher is sokkal nagyobb, mert itt minden énekes átlagon szeti Fôiskola mellett elvégeztem a Pázmány Péter Katoli- felüli maximumot akar nyújtani. Ennek elôfeltételeit megkus Egyetem Bölcsészettudományi Karának német szakát is, teremtik a színházban, és a nagy pezsgés közepette azért ahol a Ringbôl írtam a szakdolgozatomat. Énekesként még mindenkinek van módja kipihenni magát, fel tud készülni nem volt alkalmam ilyen mélységig tanulmányozni Wagner szellemileg-fizikailag, testben és lélekben az elôadásokra. életmûvét, mert a hangomhoz nem kifejezetten az ô szerepei Megnyugtató érzés, hogy szép számmal vannak maillenek, ezért nagy öröm volt számomra, amikor 2002-ben gyar kollégák is, tanárommal a már ötödik éve itt szerepegy Toulouse-i énekverseny után dr. Dorothea Glatt, az Ün- lô Németh Judittal is végre többet lehetünk együtt. Fannepi Játékok mûvészeti szervezôje felkért, hogy énekeljek elô tasztikusak a partnerek, óriási érzés ilyen fiatalon akkora a 2004-es Parsifal premierre viráglánynak. Boldog voltam, mûvészekkel együtt dolgozni, mint Pierre Boulez, vagy hogy Pierre Boulez, az elôadás karmestere beválasztott a da- Robert Holl. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek, és rabba, és hihetetlenül nagy megtiszteltetés volt, hogy a má- ez úton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki segísodik apród szerepét is megkaptam anélkül, hogy arra külön tett, hogy idáig eljuthassak. elôénekeltem volna. – Óriási vitákat váltott ki az elôadás, amiben te is – Milyen érzés itt lenni? Mennyiben más itt a mun- részt vettél, és a körülötte kialakult botrányok valószínûka, mint más színházaknál? leg nem értek véget, hisz jö– Fantasztikus a légkör, vôre is a Festspielhaus színami az Ünnepi Játékokon köpadára kerül Christoph rül vesz bennünket, a legjobb Schlingensief Parsifal proszó talán az, hogy családias. dukciója. Sokan sok minEz egy közel 130 éve mûködô dent írtak az elôadásról; „családi vállalkozás”, és a szerahogy lenni szokott, teljesen vezôk valóban úgy is kezelnek ellentétes vélemények ütközbennünket, mint egy óriási tek a sajtóban. Neked mi a család tagjait. Sok jelentkezôvéleményed a darabról? bôl gyûjtöttek össze bennün– Christoph Schlingensief ket, ezért itt mindenkiben szokatlan eszközökkel, bonyomegvan a kiválasztottság érzélult színpadi nyelvvel egy – se, és a kisebb szerepeket énekelsô ránézésre – meghökkentô lôk is tudják, hogy abban vaelôadást hozott létre. Az alaplószínûleg ôk a legjobbak, koncepció azonban nem ellenezért itt nem tapasztalható az, tétes a Parsifal wagneri világhogy bárki irigykedne a máképével, ugyanúgy a MEGsikra. Mindenki végzi csendVÁLTÁSról szól, csak a körben a dolgát, és valószínûleg nyezet más. Ez abból adódik, ettôl megy itt minden olyan hogy Schlingensief sokkal átjól. Bayreuthban egy hónapba fogóbban gondolkodik, mint van sûrítve az egész „évad” az eddigi rendezôk, és az áltaprogramja, ami bizonyos la megteremtett világ nem szempontból jó, mert azt a szûkül le a keresztény kultúrSchöck Atala pezsgô fesztivál-hangulatot, körre. Ezen az elôadáson egy

20

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 21

2004. ôsz vallások feletti, de azoktól természetesen nem független megváltásnak lehet tanúja a nézô. – Nem gondolod, hogy talán a bonyolult színpadi nyelv az, ami miatt sokan elutasítják az elôadást? – Tény, hogy sok a zavaró tényezô, ami elvonhatja a nézôk figyelmét a lényegtôl, s talán tényleg ez a valódi kiváltó ok. A színpadkép elsô ránézésre elég kaotikus, ami egyrészt a rengeteg díszletbôl adódik, illetve a látottak feldolgozását nehezítik a vetítések is. Schlingensief filmekkel is foglalkozik, és ebben az elôadásban keveri az operaszínpad és a film világát. Az elôadáson a darabhoz forgatott filmeket vetítenek, emiatt sokszor az énekesek sem látszanak. Kár, hogy mindenkinek csak egyszer van alkalma megnézni az elôadást, mert ekkor el vannak foglalva azzal, hogy egészen mást látnak a színpadon, mint amire a Parsifal esetében

számítanak. Itt nincs Grál-templom, bûvös kert, egyforma rózsaszínbe öltözött viráglányok. A darab Afrikában játszódik, de az ábrázolt világ nem egységes. A szereplôk egy része fekete, a többi viszont (Parsifal, Amfortas, Gurnemanz, illetve az elsô és a második felvonásban Kundry is) fehér. Akinek alkalma nyílik arra, hogy többször megnézze az elôadást, s így jobban a kaotikusnak tûnô felszín mögé nézzen, az megtalálja Wagner eszméit, mindazt, amit a szerzô a Parsifalban zeneileg és költôileg megfogalmazott. Azt lehet Christoph Schlingensief szemére vetni az elôadással kapcsolatban, hogy túl sokat vállalt, túl sok mindent akart négy órába belesûríteni. Ezáltal nehezen értelmezhetôvé válik a darab, de mindenképpen felfejthetô az a szimbólumrendszer, amivel dolgozik, csak kellô türelem és utánagondolás szükséges. Vajai Balázs

Wagner, Párizs és a Loire-völgye Idôpont: 2005. május 1–6. Utazás: fapados repülôjárattal Elhelyezés: Párizs és Tours környékén 2–3 ágyas egyszerû szállodai szobákban

Ellátás: reggeli

Program: 1 nap: 2. nap: 3. nap: 4–5. nap:

6. nap:

Elutazás a menetrendnek megfelelôen a Ferihegy 2/B terminálról. Érkezés Párizsba. Rövid városnézés, majd továbbutazás a Loire völgyébe autóbusszal. Szállás Tours közelében. Reggeli után egésznapos kirándulás a Loire-völgyi kastélyokhoz: Ambois, Chenonceaux, Cheverny (nyitva tartástól függôen), Chambord (kívülrôl). Szállás az elôzô helyen. Reggeli után utazás Versailles-ba, Chatres érintésével. Továbbutazás Párizsba, a szállás elfoglalása. Egésznapos gyalogos városnézés Párizsban, amelynek keretében megismerkedünk a nevezetességekkel: Eiffel torony, Sacré Coeur, Diadalív, Notre Dame, Champs Élysées, St-Chapelle, Invalidusok Dómja Napóleon síremléke, Trocadero, Louvre. Május 4-én este fakultatív program: a Bastille Operában a Tristan elôadásának megtekintése (Vezényel: Franz-Joseph Selig, Tristan: Ben Heppner, Izolda: Waltraud Meier) Hazautazás a menetrendtôl függôen Párizsból.

Részvételi díj: A repülôjegy ára: Elôadás az operában: Fakultatív vacsora:

kb. 79.500.-Ft/fô + repülôjegy + belépôk + biztosítás foglalási idôtôl függôen kb. 20 000.-Ft-tól A: 100–150.-€ B: 40–80.-€ C: 5–20.-€ kidolgozás alatt

Kalandozás Utazási Iroda, 1088 Budapest, Szentkirályi utca 5.

☎: 318-8064, 317-1356, e-mail: [email protected]

www.kalandozastravel.hu

21

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 22

2004. ôsz

Trisztán és Izolda Bécsi Staatsoper ok éven keresztül azzal tömtek minket, hogy Trisztán és Izolda valójában nem is szeretik egymást… Saját ideáljaikat, álmaikat vagy éppen saját magukat szeretik. Vagy, amint a bécsi Staatsoperben bemutatott legújabb Günther Krämer-féle rendezés esetében sejthetô: ôrülten szerelmesek Christian Thielemannba. Talán a bájital volt a hibás. Amint ugyanis felhajtották, egy pillantásuk sem volt már egymásra, az este további részét teljes mozdulatlanságban, szemüket a karmesterre függesztve töltötték. Thielemann – mindazok nagy, fehér reménye, akik a Mester zenéjéért rajonganak – már akkor brávókat aratott, mielôtt akár egy hangjegyet is elvezényelt volna. Az elvárásoknak megfelelôen megadta tehát a publikumnak mindazt a szobrászian megformált frázist, fanatikusan visszafogott fokozást, már szinte erôszakos csúcspontot és extrém kontrasztot, amit el is vártak tôle. De az nem vall Thielemannra, hogy kifullasztja énekeseit, mégis megtette, újra meg újra. Az sem vall rá, hogy egy izgalmas átmenetet addig fokozzon, amíg a hangzás elveszti minden Christian Thielemann szépségét, és részletek belevesznek a zajba. Pedig ezt is megtette. Talán az is volt a baj, hogy az átkozott bájitalból semmi nem szivárgott le a zenekari árokba… mert az sem vall igazán Thielemannra, hogy olyan egyenetlen játékkal megelégedjék, amivel e vasárnapi estén a jó bécsi muzsikusok húzták el nótájukat… Ne is említsük azt, hogy Thielemann-nak sikerült a zenekarba fullasztania Izoldáját, Deborah Voigtot, akinek hangja, mint egy dicsôséges áradat, gazdag és teljes, intelligens és kifáraszthatatlan volt. Thomas Mosernek még esélye sem volt arra, hogy egyenrangú Trisztánja legyen. Thielemann azzal büntette ôt, hogy a zenekarral túlnyomórészt hallhatatlanná tette. Petra Lang súlyos, de meghatározhatatlan Brangäne volt, amint Peter Weber Kurwenalja üres és Robert Holl Marke királya teljességgel érdektelen. Gisber Jaekel díszletei a Lenin mauzóleum auráját ötvözték valamiféle modernista étterem hangulatával, és Krämer rendezése biztosította azt, hogy semmilyen színpadi akció ne ragadhassa el figyelmünket végtelen ocsmányságukról. Idô elôtti kollektív hullamerevség (rigor mortis), és mindez öt órán keresztül…

S

A Staatsoper

22

Shirley Apthorp ( Fordította K. L.) a kritikát a Financial Times 2003. május 29-i számában olvastuk.

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 23

2004. ôsz

Operarendezések – most a nézô szemével Klubdélután a Wagner Társaságban itka alkalom az opera élvezôi – netán „szenvedô „leszakadnak” – mondják mások. A televíziós beszélgetés végalanyai”– számára egy ilyen vitadélután, ahol a kicsengése az volt: jó, hogy megoszlanak a vélemények, lehet publikum mondhatja el véleményét a hagyomá- vitatkozni! nyos és modern rendezésekrôl. De miért kellene pl.a Síxtus kápolna freskóiról vitatkozNézzük – amennyire lehet röviden –, mirôl volt szó? ni, ha szép, és mindenkinek tetszik? A modern alkotásokról A beszélgetést Boros Attila tartotta mederben, aki már be- miért KELL? vezetôjében elárulta, hogy nagyon tiszteli Wagnert, ezért neEgy magát eretneknek megjelölô hozzászóló, az Otto héz szívvel idézi a régi opera – világot, amikor már éjjel sor- Schenk rendezéseket érzi ideálisnak, és ellenzés él benne a néba álltak jegyekért, mert csodát vártak, és azt is kaptak. Ma met nyelvterületen élô „Regietheater”-rel szemben, mivel ez nosztalgia nélkül is meg lehet ítélni a díszletek, a jelmezek, megerôszakolja a mûvet, logikátlan cselekményekkel terheli. a hangok, a zenekar nagyszerûségét, – Oláh, Nádasdy, Márk, Ugyanakkor rendkívül lelkesítette a Katharina Wagner rendezFerencsik, Klemperer világa volt ez. Szellemük volt ezeknek te budapesti Lohengrin. A képek, amiket ô felsorakoztat, ez a az elôadásoknak. Hittek az elôadásokban, a szereplôk is ab- mai és az elôzô generáció sorsának képe. Történetileg tehát ban, amit játszottak. A publikum egységes volt. idôszerû. A másik kérdés: mennyiben lehet egy szent, illetve Elöljáróban, mintegy elsô felszólalásképpen megnéztünk szakrális darabot azokkal az illúziókkal megjeleníteni, amikor egy televíziós beszélgetést, mely a Lohengrin tavaszi pesti a kor, a közgondolkodás már más, amikor nincs olyan eszme, bemutatóját követte. Ebben dr.Veres Gábor riporter (társasá- amit ne romboltak volna le, ne tette volna tönkre a kiábrángunk tagja), Molnár Róbertné, mint a Wagner Társaság veze- dulás, amikor minden profán! Ebben a Lohengrinben igenis tôségi tagja és Fáy Miklós kritikus elemezte a felújítást. A vi- jelen volt a szakralitás, hiszen korunkban a média, a showbiztázók megegyeztek abban, hogy a zene és a szöveg elleni ren- nisz képviseli a szakralitást, azaz szentesíti a dolgokat. Lehet dezések a szerzô szellemének megtagadását, mûvének szegé- úgy értelmezni, ez az elôadás saját magunknak nyújtott tüknyítését és végeredményben meghamisítását jelentik. röt, lehet úgy értékelni, hogy ilyenek vagyunk, lehet, hogy rá És máris szaporán jelentkeztek a hozzászólók. A látott ri- akar ébreszteni a valóságra. portban ugyanazt a hibát érzi egyikük, mint az opera elôadásPéldaként felmerül a Kékszakállú herceg vára, ott egy fontos ban. Miközben az sor hangzik el a proérdekes, magvas lógusban: „hol a TV-s vita, illetve a színpad? kint, vagy színpadon az operabent?” Lényeges kérelôadás folyik, a dés, hogy mit akarmelléhelyezett nak látni, egy pszifilmvetítések, illetchodrámát amit egy ve bevágások miatt mûvészi koncepció lényegében egyikre keretében elfogadhasem lehetett figyeltónak tarthatnak, ni. Ortrud hiába vagy magunkat, énekel kiválóan, a helyzetünket? feje fölötti zavaró Rögtön idesoképek miatt élvezrolható egy vélehetetlen. mény: „Volt ebben A vetítések küa rendezésben egy lönben sem tartaltelitalálat, az, hogy maznak szimultán ebben az elôadásjelentést, dramaturban a végén a csagiailag teljesen vargó lett a vezér!” Csodát vártak és azt is kaptak

R

23

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 24

2004. ôsz Viszont van itt egy bökkenô. tetni? Ami a szerzôi jogvédelmet Minden mûvész akarva, akaratlailleti, az csupán 70 évre vonatkonul az alkotásba önmagát viszi bezik. le, a mû ôt az alkotót jeleníti meg. Mit akar látni a nézô a színA rendezô tehet valami újat hozzá, padon? Adott szerzô, adott mûde, ha nem tudja felfogni az alkovét. Amit megírt. A nézô mindent tó lényét, akkor rossz mûvész! Ha elvisel a színpadon – akár tetszik, egy felfogás annyira elidegenedik a akár nem – amit megért, ami hozszerzôtôl, hogy nem „stimmel” zátehetô a darab értelmezéséhez, semmi, sem a zene a képpel, sem vagy kibont egy jó aspektust. De a gondosan kimunkált és itt „cena szerzôvel tökéletesen ellentétes zúrázott” szöveg a zenével és a tartalommal közvetíteni valamit, képpel, az elfogadhatatlan. Ha az olyan, mintha a verbalitás és a elôadás a legszebb dallamokat a metakommunikáció (szavak és kilegközönségesebb játékkal fûszerefejezô gesztus) szétválna egy emzi, ez a szerzô kigúnyolása. ber életében. Mást mond és mást Wagner operáinak–zenedrámámutat, és ez nagyon rossz! Sajnos inak minden egyes taktusa felisa színpadi mûvek ennek ki vannak merhetô, egy ütem sem téveszthetéve! Senkinek se jutna eszébe az tô össze egy másik opera egy üteAkropoliszt, vagy egy Michelanmével.Wagner nagyon jól tudta gelo mûvet átfaragni, nem kevésmit miért ír. Akkor miért jön valabé egy Leonardót átfesteni, csak ki, aki Wagner helyett azt mondja: azért, mert nem elég modern! Az az NDK rendszerváltozást fogom operaelôadás is mûvészeti alkotás. A papa boldog és büszke volt a lányára megszólaltatni, a régi Lohengrin Ha ilyen, hol a jogvédelme? Egy nem érdekes! A wagneri mítosz, világszép produkció (kis leporoWagner mûveinek szövege nagyon fontos, de az is, hogy mit lással) megérdemelné, hogy színpadon maradhasson. hogyan fejez ki a zenében. A szöveg és a zene egysége, „egyÖrvendetes, hogy itt volt Katharina Wagner és megismermásra utaltsága” nála döntô. Külön-külön alig értelmezhetôk hettük a Wagner család legfiatalabb és legtehetségesebb tagés lényegében hozzátartozik a kép is. Továbbá hogyan akar- ját, aki átveszi Bayreuthot. Wolfgang Wagnert kérdezve – mit ják a mai fiatalokat a zenéhez és pláne Wagner zenéjéhez szól az elôadáshoz – boldog apai mosollyal mondta, hogy az visszahozni, ha a modern rendezésben valósággal szétszaggat- öreg Richard most milyen boldog lenne... A papa boldog és ják, az elôadásmóddal feldarabolják az operát, az eredeti szö- büszke volt a lányára. Úgy mondják, legközelebb A nürnberveget énekelve más a zene, és más a színpad! gi mesterdalnokokat rendezi Bayreuthban. A pesti Lohengrint A napi politikába hempergetett színmû a legmulandóbb – hosszan elemezve mégis sokan úgy gondolják, és elmondták, különösen, ha nem rezonál saját lelki világunkra. Ezekre a dara- hogy Liszt ükunokájának és Wagner dédunokájának jobban bokra senki sem fog emlékezni, de sokan hordják még szívük- kellett volna ragaszkodnia ôsei szellemi örökségéhez. Igaz, ben Simándy Józsefet, mint Lohengrint és Ferencsiket, az elô- senki sem lehet elôdei rabja, - de senki sem felelôs utódaiért. játékkal... és ez nem azért van, mert mi akkor fiatalok voltunk, Még Richard Wagner sem. hanem mert az akkori elôadás egy közös lelki húrt együtt megTény, hogy más korban élünk, más értékrendben, amikor rezegtetve örök, mély benyomást tett mindenkire. Ma vitatkoz- a PÉNZ az idea, a régi értékek,mint szerelem, szeretet, nem ni, okoskodni, magyarázkodni lehet, de a katarzis ma elmarad! kaphatnak helyet egy modern Lohengrin megjelenítésben. A mai fiataloknak igenis tetszik a romantika, a hagyomá- Nincsenek ma ideálok! A nihilizmus korában élünk. Hosszú nyos szép színpadkép! Itt van a színes Harry Potter, A gyûrûk folyamat eredménye ez, a XX.század szellemtörténete, hacsak ura, a fantasztikus komputer játékok, mind a varázslatos vi- a színpadi elôadások történetét követjük, amikor faecest kenlágba viszik el ôket, akik szívesen menekülnek a valóságos nek a díszletekre, mert ez a „klassz”, úgy mondva: ez tetszik világtól. a fiataloknak, – ami persze nem igaz! Mondják, a mobilteleLehet írni egy új darabot, és be lehet abban mutatni az fonok korában nem lehet ósdi elôadásokat rendezni. 100 évNDK rendszerváltozást. Írhatott volna valaki egy új szöveget vel ezelôtt is „ugrott" a technikai fejlôdés, akkor, pl.1905-ben és új zenét, de senkinek sincs joga „kiforgatni” egy klasszikus miért lehetett normálisan Wagnert játszani? Ha így nézzük mûvet. További kérdés, hogy egy állami színháznak, akár ope- szellemtörténetünket, akkor az egész emberi kultúrát ki kelleraháznak joga van-e egy megmásított darabot a nézôre ráerôl- ne radírozni és eljutnánk oda, mint Afganisztánban, hogy

24

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 25

2004. ôsz 1000 éves Buddha szobrokat lelövöldöznénk, mert nem kor- felszólaló. Nem lehet skizofren módon Istenrôl énekelni, és szerûek. Ez a teljes nihil. közben NDK-t mutatni. Ez így egy harmadik darab. ElektroDe a Lohengrin nem az! Amikor Gustav Mahler dirigálta nikus zenét kellett volna hozzá szerzeni, és az „marha klassz" ezt a mûvet Budapesten nem volt neki tetszô a kórus szerep- lett volna. lése, – vagyis hogy itt egy csodát kell megjeleníteniük. Itt Lehet, hogyha a régi operákkal már száz év elôtt ezt csivalami transzcendens erô van jelen, ez több, mint a hétközna- nálták volna, mint most teszik,akkor ma már egyetlen régi pi élet, több, mint a matéria. Wagner így írta meg. – Mahler operát sem ismernénk, - de ki járna akkor operába? akkor felrohant a színpadra és erôteljesen megrázta az egyik Az 1991-es Mozart évben bemutatott Don Giovannit a szeéneklô kórustagot és rárivallt: „Ember, ez csoda, hát nem ér- métdombon játszák, és mégis megmaradt a mû alapmondaniti?!” Ezt a csodát vártuk, – várhattuk… valója. Nem szabad az alaptémát megváltoztatni. Telramund a A „régimódi” rendezô valamit át akar adni és ennek a to- budapesti variációban vidáman életben marad!? A rendezô arra vábbadásnak, közlésnek egyik eszközét látja magában. Ma hivatkozik, hogy a szöveg- könyvben csak a színpadi utasításúgy látszik az a divat, hogy van a rendezô, ô áll a központ- ban szerepel: 4 nemes behozza Telramund holttestét. A rendezô ban, akinek van egy akármilyen elképzelése, kisstílû, vagy szerint ez az utasítás csak késôbb rakódott a szövegre, nem nem, és elôkap a fiókból találomra egy régi neves szerzôt, Wagnertôl származna? Egy másik baj a pesti Lohengrin konmajd ezt használja fel ürügyül. Ez most már gusztus dolga és cepcióban az idô kérdése. Még R.Wagnernél 20 óra a drámai mindegy, hogy ez tetszik valakinek vagy sem. Egy ilyen ren- sûrítettség, itt a pártgyûlés, a hattyúetetés, a cukor-bácsizás, az dezés tetszik talán azoknak, akik sajátosan szeretnek csúfolód- üzemlátogatás, és a csúfondáros menyegzô mennyi idôt vesz ni a régi dolgokon, mert nem tudnak újat alkotni. igénybe? vagy nem kell drámai sûrítés, mert nincs is dráma? Gyakran elhangzott-e délutánon, hogy ez a Lohengrin Nehéz megvonni azt a határt, ameddig szabadsága van egy rendezés nem Richard Wagner szellemében történt – mondta rendezônek. Nem lehet évszázadokig ugyanabban a gondolategy fiatal hozzászóló, magát az „ördög ügyvédjének” nevezve. körben élni, nem azok az eszmék vannak ma, mint korábban, Viszont megkérdezhetô, hogy mi is az a „Richard Wagner és ha nihilizmus van, mint ahogy elhangzott, az még nem jeszellem”? és mi a Lohengrin? Itt Pesten kaptunk az elôadás- lenti azt, hogy rosszul kell rendezni! – Mert hát mennyi izmus ban egy magas színvonalú zenét, egy színpadképet, továbbá volt, és még mennyi izmus lesz! Az igaz, hogy a pesti Lohengkaptunk egy nagyon érdekes, elgondolkoztató történetet. Ne- rin nagyon „elment”, de a mûvet a korhoz közelíteni szüksékem tetszett. A progresszív gonges. A pesti Tannhäuserben fényjádolkodásnak semmi köze sincs az tékokkal elevenítik meg az égiek és életkorhoz. Vagyis nagyon gyakErzsébet párbeszédét. Ezt 150 évvel ran a fiatalok (még a fiatal felszóezelôtt nem lehetett volna megtenlalónál is fiatalabbak) sokkal konni, már csak azért sem, mert nem zervatívabbak, mint a szüleik. Az volt még erre a megfelelô technika. idôs emberek pedig lehetnek progMinden rendezés egy új interresszívek (pl.Harry Kupfer). Igen, pretáció, értelmezés, nemcsak technihilista korban élünk. A mûvénikai, hanem tudományos, hermeszetnek az a feladata, hogy ezen elneutikai – értelmezéstani szempontgondolkoztasson. Csak így lehet ból is. Hermeneutikai alaphelyzet, gondolkozva „túlélni” a mai világhogy az értelmezô szemben áll a tôban . Szerinte a tavaszi Lohengrin le szellemiségében, korban idegen, rendezôje nagyon sok inspirációt távol esô (klasszikus alkotásokról adott arra, hogy min gondolkodlévén szó) mûvel, testtel, latinul junk. I.Henrik labilis világa azocorpussal. Az értelmezônek az a felnos a rendszerváltás világával. adata, hogy ezt az idegenséget(maCsak ki kell nyitni a CMN csatorgunkkal) azonossá tegye, közel hoznát, tucatjával látunk Henrikeket, za magához és közben a közönségakiket a háttérbôl mozgatnak. Jó hez is. Nem pedig fordítva, a maga jelenet, amikor Elza kinyitja Loerôszakosságát ráerôltesse erre a bihengrin „hattyútáskáját”, benne a zonyos másik valóságra, mert megrendszerváltás árnyoldalai: korrupeshet, hogy az ô azonossága a mûtôl ció, drog, bûnözés stb.stb. idegen. Éppen az a feladat, hogy egy A modern kreációhoz új zenét távol esô letûnt szellemiséget hiheEgy külön sávba vetít, mely még és új szöveget javasol íratni egy tôvé tegyünk a magunk korában is. nem is szinonimája a Lohengrin problémának

25

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 26

2004. ôsz Van egy szép, A Lohengrinben nem magyar eredepszichológiai tratû mondás (Ó. gédia történik, staNagy Gábor könybil történelmi hátvében olvasható): térrel. U.i. Mada„Angyal szállt el a rász Henrik egyesítszobában”! Ez azt ve csapatait legyôzi jelenti, hogy valaMerseburgnál a mamilyen oknál foggyarokat. Ezzel stava mindenki elbilizál. A budapesti hallgatott. Ennek Lohengrinben nincs megfelelôje: „Herpszicho-dráma, egy mes lépett a szobáátmeneti mozgó ba” – mondták a történelmi fázist lárégiek. Hermes a tunk. A para elôközvetítô, a hírviadásban annyi a vavô a múlt, a jelen lós, hogy Helmut és a jövô között. Ô Kohl valóban így az, aki átvezeti az osztogatott cukrot Ritka felvétel. Amikor még Lohengrin beszállhatott a hattyúba. egyik világból a egyik választási másik világba a kampányában. lelkeket, mert az istenek hírvivôje, vagyis közvetítô. HermeNem az a baj, hogy az elôadás a szakralitás uralmát ne görögül tolmácsot jelent, különféle nyelvek, különféle akarta kikezdeni és lerántani a nagyon vulgáris, nagyon is szellemiségek között. Tehát Hermesnek kellett volna megje- mindennapos események szférájába. Inkább azok a jelensélennie nekünk, de hát nem szállt le egy angyal sem a szobá- gek, történések, amiket a rendezés, hol az elsôrendû színpaban, sem a színházban. Pedig ez lett volna a feladata. don szerepeltet, hol egy külön sávba vetít, mely még nem is A rendezôk alapvetôen a könnyebbik irányba mennek el. szinonimája a Lohengrin problémának. A rendezô nem figyelt U.i. egy koncepciót könnyebb kiötölni, mint egy mûvet ala- eléggé a Lohengrinre. Ha az lett volna a célja, hogy kezdjük posan áttanulmányozni, kigondolni, egy helyes filozófiai ki, kérdezzük meg, vonjuk felelôsségre a nagy és szépszavú körbe állítani, történelmileg valós felfogásban kiszolgálni az szakralitást, rendben lett volna. Mert hát nem errôl szól a Loeredeti mûvet! Apró részleteket kiemelve lehet egy mû emel- hengin?! Egy ember, aki gyönyörû, nagyszerû, kikezdhetetlekedettségét, mondanivalóját elôtérbe hozni, de még így is nül „lovag”, ôszintén szeret is, csak éppen nem szabad megsokkal nehezebb, hiszen ehhez évtizedek tanulása, tudomá- kérdeni, hogy ki ô?! Itt a tragédia. Errôl egy pszichológiailag nyos tapasztalatok halmaza kell, vagyis magas mûveltség, és kidolgozott drámát kellett volna festeni. akkor lehet valami újat mondani egy régi mûvel! Egyszerûbb Többen felvetették, meddig mehet el a modern rendezô? azt mondani: most aktualizálok. Beszéltünk a nihilizmusról. Sajnos, úgy látszik, ma a csillagos ég a határ. Ezt nekünk nem Ezek a mûvek nem arra születtek, hogy pl. a nihilizmust ki- kell elfogadni. Aki a Lohengrinbôl csak azt olvassa ki, amit szolgálják. A szerzô a nézô számára biztosan mást akar közöl- most Pesten látott, szegényebb lett. Shakespearét is lehet szeni, és nem azt amit a rendezô ráerôltetett. Ezek a mûvek egy gényíteni, ha nincs a rendezôben alázat. Ha van, akkor társ a magasabb erkölcsi mondanivalót sugallnak, akárcsak a szerzô gondolataiban, és a nézô eljut a rejtett szépségekig is. klasszikus remekmûvek többsége. De nem juthat el oda, ha csak a rendezô gondolatai láthatók. Felháborító, amikor arra hivatkoznak, hogy a fiatalok- A hallgatónak is gondolkodva bele kell folyni a darabba, de nak úgy fog tetszeni a darab, ahogyan azt pl. a szegedi Faust- nem úgy, hogy az ürügyként felhasznált mûvet három és fél tal tették, és errôl hallgat a kritika és a sajtó. Az elsô elôadá- órán át tolerálni kelljen, és hogy ne tudjon a zenére figyelni. son, amikor a francia vendégek, a követség, a sajtó, a család A mai sznobság az, ha valaki pusztán azért, mert egy renés rokonok, no meg a szakma ott lebzsel, tele a nézôtér, de a dezés eltér a megszokottól, avant garde,vagy valami más,ne2-dik, 3-dik elôadást már nem lehetett eladni. Pedig Szege- tán nem közérthetô, akkor már hallelujázunk. Hál Istennek, den sok a fiatal! Ugyanígy bukott meg a Peter Grimes, ami nem élünk abban a korban, amikor nem mondhatjuk el vélea 40-es évek végén óriási siker volt Budapesten. Ezt a csodá- ményünket. Szerintem Katharina Wagner nagyon jó darabot latos mûvet egy bravúrosan rossz rendezéssel sikerült most rendezett, kár, hogy semmi köze a Lohengrinhez! Elérte a célugyancsak megbuktatni. Ellenpélda Janác˘ ek Jenu°fája, mely ját, most jót vitatkoztunk. modern mû, kitûnô rendezés, telt házas siker! Lejegyezte: Dr. Király László

26

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 27

2004. ôsz

Díszlettervezôk vagy provokátorok? „Na jó, gyorsan megnyugszom. Wagner zenéje túléli az összes igazgatót, énekest és tehetségtelen rendezôt” A riportsorozat folytatása z alábbi oldalakon a barcelonai Wagner Társaság „Wagneriana” címû újságja 2004. májusi 47 oldalas kiadásából válogathattunk Maria Infiesta és Jordi Mota szívességébôl. A híres mûvészek, rendezôk, kritikusok nyilatkozatait spanyolból fordította Sántha Ágnes. Prof. Brian Coghlan (ausztrál zenei szakértô, 1951 óta megszakítás nélkül a Bayreuth-i Ünnepi Játékok titkára) Az a kérdés, hogy a bayreuthi nézôk továbbra is a megfelelô kritikával szemlélik-e az elôadásokat… Az a benyomásom, hogy már nem vagyunk abban a helyzetben, hogy meg tudjuk különböztetni: mi a minôségi és mi a rossz. A közönség mindent elfogad. A komoly kritika színvonala teljesen lesüllyedt. (Nordbayerische Kurier, 2001/8/28.)

A

John Dew (színpadi rendezô) Valójában külsô szemlélônek érzem magam akkor, amikor arra figyelmeztetek: a hetvenes évek már elmúltak. A mû az, ami fontos, nem a rendezés, már a kilencvenes években járunk! Túlságosan sokáig feledkeztünk meg a közönségrôl. Nem láttunk elégszer olyan rendezéseket, ahol csak szürke lyukak és fekete betonkockák voltak láthatók a színen? Az opera folytonosan veszít életteliségébôl, egyre unalmasabbá válik. Az operaházak vezetôi aggódva tekintenek a rendezôk önmegvalósítási szándékára. A dolog odáig fajult, hogy nemrég egy kiváló kolléga büszkén bejelenthette: nem kíván törôdni a közönséggel, a nézôk nem érdeklik… Kötelesek vagyunk életben tartani a kultúra kollektív emlékezetét… ha nem tesszük, beköszönt a rendezés halála és akkor a nézôk már nem a mi oldalunkon fognak állni. Csalódnak bennünk. (Spiegel, 1998/39) Poul Elming (dán tenorista, 1949-ben született; 1989-ben énekelte elsô Wagner-szerepét a Parsifalban, a koppenhágai Operaházban. 1990-tôl Bayreuthban énekel)

Hosszú Wagner-énekesi pályámon nagyszerû rendezôkkel dolgoztam együtt, csodálatos rendezésekben. Sajnos találkoztam olyan rendezôkkel is, akik nem értették a szöveget, mivel nem tudtak németül. Kénytelen voltam olykor abszurd és logikátlan rendezésekben is szerepelni. Ebben az esetben azt szokták tanácsolni az énekeseknek: Lebegjen szemetek elôtt a honorárium! De olyankor azt gondoltam: Istenem! Hogy éreznék magukat a zeneszerzôk ilyen helyzetben? Na jó, gyorsan megnyugszom. W. zenéje túléli az össze igazgatót, énekest és tehetségtelen rendezôt. (Elhangzott a Nemzetközi Wagner-kongresszus megnyitóján 2003. májusában, Koppenhágában) Mirella Freni (olasz szopránénekesnô, 1935-ben Modenában született; Bolognában tanult, itt debütált 1955-ben a Carmenben, a drámai szoprán szerepek népszerû elôadója) (Riporter): Emlékszem egy riportra, amelyet önnel készítettek Spanyolországban. Ebben határozottan állást foglalt a színpadkép manipulációival szemben. M.F.: A modern színpadi rendezés a szerzôt és a szövegírót egyaránt érinti. Ha a rendezés valami igazán mûvészit hoz létre, amely nem ellentétes a zenével, a mû szellemével, amely jól megalkotott, akkor én nem vagyok ellene. Amit viszont igazán visszautasítok, azok a rendezések, amelyek egyszerûen csak botrányt kívánnak kelteni… (R.): … mint bizonyos elôadások Bayreuthban… (M.F.): Igen, mostanában elôfordul. És ez valóságos bûn, mert képes megrontani a kapcsolatot a közönség és miközöttünk, akik a színpadon vagyunk. Wagner, Verdi és a többi szerzô úgy alkották meg a mûveiket, hogy egy valóságos környezetet álmodtak meg köré. És nem hiszem, hogy jót tesz ezeknek az operáknak, ha modernkedô elemekkel keverik, mint ahogy ez manapság történik. A klasszikus operákkal nagyon óvatosan kell bánni, ha modernizálni próbálják. A kapott végeredmény nem mindig kedvezô. (R.): Éppen itt, a leégett Liceu-ban volt önnek néhány problémája a rendezôi felfogással, a Manon Lescaut esetében, az 1989-1990-es évadban.

27

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 28

2004. ôsz (M.F.): Igen, voltak félreértelmezések a rendezésben, és a díszletek sem voltak összhangban a mûvel. A közönség sokat panaszkodott, habár nem vont párhuzamot az énekesek munkája és a rendezés között. Mindennek ellenére nagy sikert arattunk. Néhányan nagyon kényelmetlenül érezték magukat azokban a pillanatokban, különösen, amikor összedôltek a díszletek. (R.): Joga van a közönségnek reklamálni, amikor ott fönt a színpadon nem tetszik neki valami? (M.F.): Igen, mindig, ha különbséget tud tenni a jó és a rossz között. Sokszor láttam már hogy a közönség kifütyülte a rendezôt és utána ôrülten megtapsolta az énekeseket. Ez tetszik nekem. Tehát ha valami nem tetszik a közönségnek, természetesen joga van reklamálni, panaszkodni, nemtetszését kifejezni. Az a helyzet, hogy a legtöbb esetben ezek a díszletek nagyon sokba kerülnek, és a színházak kitartanak mellettük a végsôkig, a közönség nemtetszése ellenére is. Ebbôl származnak aztán az összeütközések. (R.): Egy alkalommal Alfredo Kraus elmondta nekem, úgy érzi, hogy a mûvészet halálának vagyunk tanúi . (M.F.): Az az igazság hogy meglehetôsen nehéz idôket élünk át. Sok a zûrzavar, mindenki újat akar alkotni, pusztán magáért az alkotásért, többnyire konkrét tartalom nélkül. De szerencsére a mûvészet örök, soha nem hal meg. Ez lehetetlen. És talán ez a legszebb benne: a halhatatlanság. (Wagneriana, 1996. október.) Walter Fritz (Loge szerepét alakította a háború utáni elsô Tetralógiában Bayreuthban) Számomra Wagner olyan rendezô, hogy soha nem merészelném megváltoztatni az utasításait, bárki is legyek: Kupfer, Chéreau vagy Ponnelle… Megpróbálnám megvalósítani azt, amit ô elôírt, felhasználva mindazt a mûvészi és technikai lehetôséget, ami a mai korban rendelkezésemre áll. Hagynám, hogy Tristan ott haljon meg, ahol Wagner zeneileg elképzelte. Nem engedném, hogy ahol a zenében élénk szinkópák jelennek meg, azt a színpadon lassú mozgásokkal ábrázolják, mint Wieland tette a Lohengrinben. Ez nem az, ami a partiturában van. De manapság nem tartják tiszteletben ezeket a dolgokat. Új formába akarják öltöztetni a mûvek tartalmát. El kell ismernünk, hogy Chéreau nagyszerû pillanatokat alkotott, de ezek csak a saját fantáziája termékei, nincsenek alárendelve a mû tartalmának.

28

Teljesen elhibázott úton járunk, amiért nem csak a rendezôk a felelôsek. El kell fogadnunk, hogy éppen az 1951-es Ring rendezése volt az elsô, amelyben a zene és a tartalom külön utakon járt. Igen, azzal kezdôdött minden. Csodálatom és hálám ellenére, amit Wieland Wagner iránt érzek, be kell vallanom, hogy néhány dolog, amit csinált, a hajánál fogva elôrángatottnak tûnik. Biztos vagyok benne, hogy ô az, aki felhúzta a zsilipet az ôrült ötletek áradata elôtt. A nézô joga, hogy úgy láthassa a mûvet, ahogy megalkották, és nem egy intellektuálisan elferdített változatot. De ma ez büntetlenül megtehetô. (Mitteilungen der Deutschen Richard Wagner Gesellschaft, 2000. június.) Nicolai Gedda (orosz származású svéd tenorénekes; 1925-ben született Stockholmban, 1953-ban debütált a Scala-ban Karajan vezetésével) Számomra a jelenlegi rendezôi stílus tökéletesen érdektelennek tûnik. (Berlin, 2001.) Bernard Haitink (holland karmester; 1929-ben született Amsterdamban 1953-ban debütált A Bolygó Hollandival, 1988 óta a Covent Garden igazgatója): Semmi esetre sem elfogadható a szabad felfogású rendezés (az operai rendezôkre utal). Úgy tûnik, hogy manapság egy rendezônek mindig valami újat kell alkotnia, amikor pedig valójában Wagner mindent jól leírt. Természetesen sokszor elôfordul, hogy rosszul adják elô. Biztos, hogy Wagner feltételezte: a rendezôk alaposan ismerik a zenét. Manapság az opera olyan népszerû, hogy a rendezôk prózai színházban próbálják színre vinni Wagnert. Ez nem mindig vezet megfelelô eredményhez. (Fonoforum, 1992. október.) René Kollo (René Kollodziewski, német tenor, 1937-ben született Berlinben; lírai szerepekkel kezdte pályáját, késôbb tért át a drámai szerepkörre, 1970tôl lépett fel Bayreuth-ban) (Riporter): Kollo úr, ön Wagner-énekesként szerzett hírnevet. Ma azonban a rendezôk semmiféle tiszteletet nem tanusítanak Wagner-rendezéseikben. (R.K.): Igen. Sokan gondolják úgy, hogy azt tehetik amit akarnak. Minden fantáziálás megengedett. De a jó öreg Richard mindent kibír, és ez így lesz a jövôben is. Végül úgyis ô gyôz. (R.): Azért érkezett Stuttgartba hogy a Neuenfels által rendezett Mesterdalnokokban lépjen fel. Abban

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 29

2004. ôsz a rendezésben, amelyben Hans Sachs a berlini Brandenburgi kapu tetején lévô háromfogatú kocsin énekel. Mi a véleménye errôl? (R.K.): Ez egyszerûen rendôrhatósági ügy. Ez egy hülyeség, stupiditás, és csak a szubvenciók léte teszi lehetôvé, hogy ilyesmi történjen. Ez a létezô legrosszabb minôségû színház, nincs tekintettel se a közönségre, se a mûre, kizárólag csak a rendezô folyószámláját tartja szem elôtt. (R.): Akkor tehát a mai rendezôk rosszabbak mint a régiek? (R.K.): Igen, rosszabbak. És haladó gondolkodásúak. Én nem tudom pontosan, mit jelent haladónak lenni. De sajnálatos módon a haladó azt jelenti, hogy ha valaki bemegy a színházba, nem képes felismerni azt, ami ott történik. És sok ember ezt nagyszerûnek találja. Én nem vagyok ennyire haladó ebben az értelemben, de nem is tartom magam maradinak. (R.): Köztudott, hogy önnek sok összetûzése volt a rendezôkkel és a karmesterekkel. A fiatal énekesek ezzel szemben kevésbé vitázó hajlamúak. (R.K.): Manapság semmilyen kifogás nem emelhetô a rendezéssel szemben, mivel akkor a fiatal énekes soha többet nem kap szerzôdést. (R.): Minek köszönhetô ez a helyzet? (R.K.): Nagyrészt annak a helyzetnek köszönhetô, amelyben a színházak mûvészeti vezetôi, intendánsai vannak. Egy mûvészeti vezetônek moderátornak, szabályozónak kellene lennie. A rendezôvel kapcsolatos vita esetén az intendánsnak közvetítôként kellene fellépnie. De ez lehetetlen, ha az intendáns éppen rendezôként vagy karmesterként is mûködik, mint ahogyan az manapság történik. (Wagneriana, 1996. június.)

(R.): Osztja Harry Kupfer nézetét arról az elôadásról, amelyet a hamburgi Opera mutatott be a Liceuban? (R.K.): Mindenek elôtt ki kell jelentenem, hogy Harry Kupfer jó rendezô. Sokszor dolgoztunk együtt, jó gondolatai vannak. Talán nem teljesen az én esetem a Tannhäuser-rendezése, de egészen kivételes érzéke van a teatralitáshoz. Úgy érzem, a Tannhäusert nem lehet kiszakítani a középkori környezetbôl, különösen olyan módon nem, hogy az Elisabeth hitére vonatkozzon. Itt olyan dolgokról van szó, amelyek csak a középkori keresztény mentalitásból kiindulva érthetôk meg. Manapság nincs olyan nô, aki meghalna egy férfibe vetett hite miatt, csak azért hogy felülmúlja az ô gyenge hitét. De harminc évnyi operai pályafutás után sohasem lehetsz elégedett mindennel, amit egy rendezô gondol vagy tesz, ez lehetetlen. (R.): Hogyan vélekedik a Kupfer barcelonai rendezését méltató véleményekrôl? (R.K.): Azt hiszem, pozitívak. Különösen azért, mert azt bizonyítja, hogy a fiatalok érdeklôdnek és vitatkoznak róla. Ez egy jó magatartás, mert bizonyítja, hogy a nézôk nem csak egyszerûen elmennek megnézni egy elôadást. Úgy érzem, ez a Wagner-mûvek számára pozitív hatású. (R.): Tudott róla, hogy ebbôl tôkét kovácsolt egy Wagner-társaság? Hogyan vélekedik az ilyen társaságok létérôl? (R.K.): Az egész világon mûködnek ilyen csoportosulások, de nem annyira lelkesek mint itt. Ez a társaság talán a legaktívabb, legalább is az általuk kiadottakból ez tûnik ki. Azt hiszem hogy ez igen jó hatással van a Tannhäuserre, magára Wagnerre, amiatt a szellemiség miatt, amivel megközelíti a mûveket. (Monsalvat, 1992. szept.)

A hosszú Wagner A nürnbergi mesterdalnokok megszületése után Wagner kíváncsian várta Liszt véleményét. Liszt elragadtatott volt, de Wagner unszolására mégis kibökte: „Egy kicsit hosszú!”… Wagner szokása szerint azonnal „fenn volt a plafonon” és dühösen kifakadt, valami ilyesmit kiabálva: „Akkor rövidítsd le; amit Te kihúzol, örökre kimarad!” Liszt valóban nekiállt revideálni a mûvet, majd korrekten beismerte, hogy egyetlen fölösleges hangot sem talált a Mesterdalnokokban. Wagner lejöhetett a plafonról.

✦

Hogy Wagner mûveit milyen hosszúnak érezzük, az fordított arányban áll a rá vonatkozó saját ismereteinkkel. Vagyis minél ismeretlenebb egy opera, annál „kibírhatatlanabbul” hosszú. Ha viszont ismerjük és szeretjük, akkor szinte várjuk már a IV. felvonást – csak hát Wagner sajnos soha nem írt IV. felvonást. –

✦

Tanult, „fontos” barátunk bevallotta, miért szeret oly gyakran operába járni. Ez az egyetlen hely, mondta, ahol kötelezô kikapcsolni a telefont, – vagyis az egyetlen hely, ahol nyugodtan, zavartalanul lehet aludni… H. Zs.

29

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 30

2004. ôsz

Liszt, Wagner, Shakespeare... LISZT Mivel Wagner oly hôsiesen tört új utakat és oly csodálatos remekmûveket alkotott, elsôdleges gondom az kellett legyen, hogy e remekmûvek szilárdan meggyökerezzenek a német földben olyan idôszakban, amikor ô maga hazájából számûzve élt, s amikor Németország kis és nagy színháza félt megkockáztatni Wagner nevét a színlapon. Négy-öt év konokságom – ha éppen így akarja nevezni – elegendô volt ennek elérésére, az itt rendelkezésemre álló eszközök szûkössége ellenére. Az az igazság , hogy Bécs, Berlin, München stb. öt éve nem tesznek mást, mint követik azt, amit a kis Weimar ( amelyet eleinte kigúnyoltak ) diktált nekik 10 évvel ezelôtt. ... Eltökéltem, hogy megfelelek annak az ajánlásnak, amit Wagner írt nekem a portréja alá: „Du weisst, wie das werden wird”. (Te tudod, hogyan lesz majd). Liszt levele Weimarból 1860 körül

WAGNER „....ámulva ismertem föl Lisztben második énemet: amit én éreztem, amikor kitaláltam a zenét, ô ugyanazt érezte, amikor elôadta. Amit mondani akartam, amikor leírtam, ô elmondta, amikor megszólaltatta. Csodálatos! A barátok eme legritkábbja szeretete által , s éppen akkor, amikor otthontalan ember lettem, elnyertem az igazi, régóta vágyott, mindig rossz helyen keresett, soha meg nem talált hazát mûvészetem számára”. Wagner levele az 1850-es évek elején

SHAKESPERARE A zenérôl... Mert minden kemény és konok dühöt A zene megszelídít egy idôre. Az ember, aki legbelül zenétlen S nem hat rá édes hangok egyezése, Az kész az árulásra, taktikára, S szelleme tompa, mint az éjszaka S érzelme komor, mint az Erebus: Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére. Shakespeare

30

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:17

Page 31

2004. ôsz

Bayreuthi ünnepi játékok 2005 Parsifal május 26., 29. Wels (Ausztria) Tristan és Isolda július 25., 31., augusztus 12., 18., 26. Karmester: Eiji Ou˘e Rendezô: Christoph Marthaler Kosztüm: Anna Viebrock A bolygó hollandi július 27.,augusztus 2., 8., 13., 21., 27. Karmester: Marc Albrecht Rendezô: Claus Guth Kosztüm: Christian Schmidt Parsifal július 29., augusztus 4., 11., 17., 23. Karmester: Pierre Bonlez Rendezô: Christoph Schlingensief Kosztüm: Tabea Brau˘n Lohengrin július 26., augusztus 1., 5., 9., 19., 28. Karmester: Sir Andrew Davis Rendezô: Keith Warner Kosztüm: Su˘e Blane Tannhäuser július 28., augusztus 3., 10., 16., 20., 24. Karmester: Christian Thielemann Rendezô: Philippe Arlau˘d Kosztüm: Carin Bartels

A Bécsi Staatsoper Wagner-elôadásai 2005 Január 12., 16., 21. PARSIFAL Rattle/Meier, Quasthoff, Milling, Moser Február 13., 20. TRISTAN UND ISOLDE Schneider/Polaski, Breedt, Moser, Holl, Daniel Március 24., 26. PARSIFAL Schneider/Fujimura, Struckmann, Rydl, Kerl Április 12. DAS RHEINGOLD Young/Lang, Struckmann, Franz, Tichy Április 17. DIE WALKÜRE Young/Anthony, Gasteen, Lang, Franz, Salminen, Struckmann Április 24. SIEGFRIED Young/Gasteen, Franz, Struckmann, Pecoraro Május 1. GÖTTERDAMMERUNG Young/Gasteen, Franz, Salminen Május 6., 10., 14. DER FLIEGENDE HOLLANDER Ozawa/Schneider-Hofstetter, Fink, Botha, Grundheber Június 23., 26., 30. PARSIFAL Thielemann/Meier, Hampson, Selig, Domingo

Wagner elôadások Budapesten a 2005 évben (Elôzetes szereposztás)

Ring 1. sorozat, v.: Kovács János (Delly bérlet) R: I. 6. /cs/ 19 óra Egri, Asztalos, Fekete, Rozsos, Tóth, Pataki, Jekl, Szüle, Pelle, Felber, Kovács A., Ardó, Gémes, Gál. W: I. 9. /v/ 17 óra. Bándi, Valter, Szvétek, Markovics, Balatoni, Pánczél, Fekete V., Somogyi, Ardó, Sudár, Tass, Bokor, Gál, Wiedemann S: I. 12. /sze/ 17 óra. Molnár, Rozsos, Gurbán, Sárkány, Hantos, Kovács A., Temesi, Ardó Ia: I. 15. /szo/ 17 óra. Molnár, Ötvös, Gurbán, Berczelly, Pelle, Markovics, Németh Ju., Kovács A., Lukin, Fekete V., Ardó, Somogyi, Sánta. Ring: 2. sorozat: Ring bérlet. v.: Kovács János. Szereposztás mint az elsô sorozatnál. R: I. 20. /cs/ 19 óra W: I. 23. /v/ 17 óra

S: I. 26. /sz/ 17 óra I: I. 30. /v/ 17 óra Parsifal: v.: Kovács János Mindkét elôadás 17 óra. Szereposztás azonos. III. 25. (nagypéntek) III. 29. (kedd) Delly bérlet Perencz, Valter, Polgár, Molnár, Berczelly, Németh Ju., Kiss P., Ambrus, Murár, Révész, Ocsovay, Derecskei, Váradi, Sinka, Simon, Herczenik, Várhelyi, Kovács A. Lohengrin: v.: Szimonov (Erkel Színház) 17 óra IV. 16. /v/ Fried, Kiss B., Pesti, Dobos, Sárkány, Temesi. IV. 10. /szo/ mint IV. 10. IV. 30. /szo/ Jekl, Molnár, Sümegi, Cserhalmi, Perencz. V. 7. /szo/ mint IV. 30.

HERBERT GRANVILLE FELL: Lohengrin hazatérése címû grafikája látható a hátlapon. H. G. Fell angol festô és dekorátor 1872-ben született Londonban és 1951-ben halt meg. Több német városban, továbbá Párizsban, Londonban és Brüsszelben tanult. Sok éven át dolgozott Londonban, majd Exeterben tanított. Illusztrációival könyveket és folyóiratokat díszített, üvegfestményeket alkotott. Nyolc nevezetes könyv képeit rajzolta, ezek között Constance Maud Wagner hôsei c. mûvét. Ebbôl való képünk.

31

Anyag I. (ÔSZI)

04/12/8

15:18

Page 32