770
BALASSA JÓZSEF.
codicibus Distichorum Parisinis disserens (Vide: «Les distiques de Gáton et les manascrits de Paris*, Bevue de philologie, t. VII. p. 23—32) versum huncce in modum sanare conabatur: Sermonem blandum et blaesum vitare memento, neque tamen, cur accus. sing. formáé blandum et blaesum in blandos et blaesos mutat® essent, probabilem rationem reddere potuit. Nos contra, collato 27.1.1. disticho, quod Veronensis ita exhibet: Noli homines blandos nimium sermone probare, ubi poéta de hominibus sermone blandis loquitur, scribendum censemus: Blandos sermone et blaesos vitare memento, ut sensus s ít: Vitandi sunt homines sermone blandi et blaesi. Iám verba blandos sermone parum intellecta in blandos sermones, deinde in sermones blandos mutata esse non est quod miremur. G eyza N kmkthy.
A NÉMET NYELV KIEJTÉSE. A német nyelvészek egy idő óta gyakrabban foglalkoznak avval a kérdéssel, hogy milyen a legjobb, a mintaszerű német ki ejtés ( das beste Deutsch). Németországban, a hol annyi az egymás tól lényegesen elütő nyelvjárás, nem kis nehézséggel jár e kérdés megfejtése. Minden müveit ember a felnémet irodalmi nyelvet beszéli ugyan, a mi a nyelvtant illeti, de a szókincsre már nagy befolyással van az a dialektus, melyet az anyatejjel szítt magába ; kiejtésére pedig még nagyobb befolyással van ez a nyelvjárás. Ö az irodalmi nyelv b e t ü i t a maga nyelvjárásának h a n g j a i v a l ejti ki, úgy hogy tényleg egységes kiejtés Németországban még a müveit emberek között sincs. Azonban szükséges, hogy a színházban és a szószéken egyforma kiejtés legyen, továbbá az iskolában sem lehet a tanulókat különféle kiejtésre tanítani. Ép ezért az ifjabb fonétikusok közül többen foglalkoznak a mintaszerű német kiejtés megállapításával. Vietor elismerve e mellett az egyes német nyelv járások kiejtésének jogosultságát is, egy czikksorozatot indított meg az ő folyóiratában ( Phonetüche Studien), melyben egyenként tárgyalja, hogy hogyan ejtik ki a különféle német vidékeken lakó müveit emberek a felnémet nyelvet (Beitrage zűr Statistik dér Aussproche des Schriftdeutschen, Phon. Stud. I. 95, 209; II, 243) ^
Digitized by v ^ o o Q l e
771
A NÉMET KIEJTÉS.
Ez a kérdés bennünket is közelebbről érdekel. Hisz Magyarországon is beszél majdnem minden müveit ember németül s az iskolában is kötelezőleg tanítjuk a német nyelvet. És a mi kiejté sünk is (nem szólva a magyarországi német dialektusok kiejtéséről) nagyon elüt a németországi kiejtéstől. Legjobban hasonlít ugyan az osztrák müveitek kiejtéséhez, de nagy hatással van reá a ma gyar nyelv hangrendszere. Ez a hatás főleg abban mutatkozik, hogy pontosan megkülönböztetjük a kiejtésben a zöngés hangokat (g, d ,b ) a zönge nélküliektől (k, t, p), a mit a német nem tesz; különösen a g ejtése változatos a németek ajkán. Továbbá nem aspiráljuk a zönge nélküli explosivákat ( k, t, p) a szótag elején. A magyar ember hangsúlyozása sokkal egyhangúbb, mint a németé, s a hangsúlytalan e ennek következtében csak rövidebb lesz a közönséges rövid hangzónál is, de ejtése módja nem változik meg. A mi ejtésünket jellemzi még a nvilt e ejtése r élőt (wáre, mehr). Ezt a mi német kiejtésünket leírtam a Phonetűche Studien II. kötetében ( Aussprache des Schriftdeutschen in Ungarn) ; azon ban, miután a német nyelvnek ez a kiejtése a német nyelv taná rait nálunk is bizonyosan közelebbről érdekli, mert hisz az isko lában ezt kell tanítanunk, nem tartom fölöslegesnek, hogy itt, a hol könnyebben hozzáférhetnek, újra leírjam, összehasonlítva avval a német kiejtéssel, melyet a német nyelvészek nagyobb része mintaszerűnek tekint. A kiejtést legjobban a pontosan átirt szövegek világítják meg; tehát közlök 2 prózai és 1 verses szöveget a mi kiejtésünk pontos jelölésével. Az egyes hangok jelölésére Vietor jegyeit hasz nálom (1. Elemente dér Phonetik und Orthoepie); megértésükre csak keveset kell előrebocsátuom. A magánhangzók jelei a követ kezők a*, 5 (statt, Saat) ; á, d, e, e', e*, i, i ; o, ó'\ u, ü’; ö, Ő*; ü, u \ Az egyes betűk mellé fölül tett pont a közönségesnél valamivel emelkedettebb, tehát szűk ej test jelöl. S a német ejtés ebben egye zik a magyarral, a mennyiben a rövid hangok rendesen széles, a hossznak szűk ejtésnek. Az e féle hangok közül az a, a a magyar nyilt e-t jelöli ( el, ere) ; az e' empedig a zárt e ( meg) és é (én); a nem oly magasan képzett e rövid és csakis hangsúlytalan szó tagokban fordul elő. A többi magánhangzónak jele könnyen érthető. Háromféle diftongust ejtünk a németben. Az ei ejtése a‘i, á'í, vagyis az o* után egy rövid i hangzik ( mein) a diftongus első 50*
Digitized by
772
BALASSA JÓZSEF.
része hosszú is lehet (er verzeiht). Az au ( Haus) ejtése o.ü, vagyis első része olyan mint a magyar a (fa), b utána rövid, u-t ejtünk. Végre az eu és áu ejtése ö.i, ö.í, vagyis a magyar a után rövid i-t ejtünk (Freude) ; a diftongus első része hosszú is lehet ( es reut). A mássalhangzók jelei közül megemlítendők a következők: c = eh ebben doch; g = eh ebben ich ; y gutturalis orrhang, m int a magyar n ebben engem; 8 — sz ( szó) ; s = 8 (sok). Álljanak végre itt maguk a szövegek: I. di grö'sá'rtign ende'kurje'n ddr histö'rim gra'ma'tik übár di
orgd'nise’ entvikluyg ddr lo.üte' koatn tsu dem geda'ykn fd r fü ’rn, e's la'se' sig o.üf di’zm vé'ge' fe'stite'ln, ve'lge' umva’ndluye’n unzare• lo'ütemhe'tn a'tngé'n zoln, und de'mgew&s unzare* re'gtéra'lbuyg um forme'n. a'la'ín a*in? geno.üdre• árfor surfé unzdrár la.ütge'sigte tsa'ikt, da'8 jé'ne’ zogena'ntn orgá'nién, da's ist streyg fiziolö'gisn lo.ütve'ksl JVlfa'c durgkro.ltst zind durg zolge' fon ra'ín histö'riém karra'ktar, ve'lge' zig je'dar lo.ütge’éigtlign konstruktsiö'n e'ntsi’e'n. di g eze'tseve'lg e' di éprá’cforéuyg in betre'f des re'glme'sign lo.ütvandls gefundn ha't, köne'n de'shalb nur in zolgn fe'ln o.üsvá'msva'íze' benutst vdrdn, in dé'ne’n sra'íburfé und o'üsprü'ce noc sva'rjke'nd zind .
II. es ist doc zo éö'n, a'n den frü'liyg des le’bms tsurüktsude'ykn, in za'tn indre’s tsuriiktsuso.üe'n, zig tsu árindrn, ja*, o.üc im ivü’ln zomár, im trü’bm hdrpst und im ka'ltn vintár des lé’bms gipts h vr und dór a'íne'n fru'liykstá'g, und da's hdrts zd’k t: mir ists vi frü'liyg tsu mü'te'a'ín zolgdr td'g ists ho.íte' — und dd' le'ge’ ig mig o.üf da‘8 va'tge' mö'z im duftign va'ld und étre’ke* di svam gli'ddr o.üs und 8 0 .üe* hino.uf durg da'8 gru'ne* lo,üb in da% s une'ndlige' blo.u — nnd de'rjke*: vi vd'rs doc in ddr kintha'ít f III. du bist vi a'íne' blü'me' zo hold und io'n und ra'ín ; ig éo.ü dig a'n, und ve'mu't sla'ígt mvr ins hdrts hina'ín. mir ist, a'ls ob ig di he'nde' o‘iif8 ho.üpt dvr lé'gn zolt, bé'te'nd, da's got dig drha'lte’ zo ra'ín und iő'n und hold.
Digitized by v ^ o o Q l e
A NÉMET KIEJTÉS.
773
Most még szembe akarom állítani a mi kiejtésünkkel azt a kiejtést, melyet Vietor (Phonetik és Germán Prononciation) minta szerűnek tart. Közlöm tehát ugyanezeket a szövegeket az ő átírása szerint (1. Phonetik, 209—21211.). A jelölésre nézve áz előbbiekhez még a következőket kell megjegyezni: a hangsúlytalan e-t fordított betű jelöli ( 9) ; ez a hang vegyes ejtésű.*). A mássalhangzók között a c gutturalis kép zésű zöngés folytonos (spiráns) hangot jelöl, mely a t hangnak époly megfelelő párja, mint az *-nek z, /• nek v. A hangsúlyt egyik átírásban sem jelölöm, erre nézve a kiejtésben különbség nem lehet, hisz helyes hangsúlyozás nélkül szó sem lehet helyes ki ejtésről. I. d • grö'sá'rtijen entdekurftn d»r histó'riédn gra'ma'tik ubdr di• orgá'niéd entvikslurj ddr laütd kontdn tsu* ddrn gdda'rjkdn Jerfu'rdn. ds la'se zig aüf di'zdm vé'jd festételdn, velge umva'ndlurjdib unzdrd laütd hetdn aTnge'dn zoldn, unt de'mgdmcs unzdrd regt&raibur) umformdn. a'laín atnd gdnaüdr* erforSuy unzdrdr laütgeéigtd tsaigt> da's je’ne zö' gdna'ntdn orgá'niédn, da'8 ist strey fu'z'í'o'lo'yiéen laütveksdi fi'lfa'c durgkroUst zint durg zolg? fon ra'ín histo'riédm ka'ra'ktdr, velge zig jé'der laütgdsigtligdn konstruktst'ö'n entsl'dn. di* gdzetse, velge di* éprá'cforéuy in bdtref dds ré'jelmesijdn laütoanddls gdfuncbn ha't, könen desha'lp nü'r in zolgen feldn aüsná'msvaíze bdnutst ve’rddn, in de’ndn éraibuy unt auséprá'cd noe évankdnt zint. II. est ist doc zo' iomn a'n ddn fridirj dds le'bdns tsu'riiktsu•derjkdnt in zaln indrds tsu'riiktsu'éaüdn, zig tsu* erindrn. jd ', aüe im svu'lsn zom9r, im trü'bdn herpst unt im ka'ltdn vintdr dds le'bdns gvpts hvr unt dá' aíndn frulÍ 7}Sta'c> un da's herts zá'ct: mi'r ists vi• fru'liy tsu' mü'td, a7n zolgdr tá'c ists hoítd un da' lé'jd ig mig aüf da's vdíge mö's im duftijdn va'lt unt étrekd di' évé'rdn gli'der aüs unt iaüd hinaüf durg da's gru'ne laüp in da'8 unentlicd blaü un. deqke: vi' vá'rs doc in ddr kinthaít ? III.
dü' bist vi' ain9 blü rri3 } zö' holty unt 80'n, unt ra ín ;
*) «Die Hebung dér Znnge im ganzen scheint bei dér gewöhnlichen Art dieses Lautes etwa dieselbe zu sein wie bei a, wáhrend sehr geringe gntturale und palatale Hebnngen und eme ebensolche Senktmg (Verflachung) zwiachen beiden stattündet.» (Phonetik, 67.)
Digitized by v ^ o o Q l e
774
EOHLBAOH BERTALAN.
ig éaü dig an, unt vemü't slaigt m vr ina herts hinaín. m vr ist, als op ig di *hend9 aüfs haüpt di'r lé'jsn zölt, be’t9nt, das got dig erhaltd zö' raín, unt sóm n, unt holt. Balassa J ózsef .
ADALÉK A GÖRÖG NYELV KIEJTÉSÉNEK TÖRTÉNE TÉHEZ. Számos és hivatott körökből indult ki ama mozgalom, eldön teni azon kérdést, megfelel-e a classicns ó-görög nyelv kiejtésének a mai Athénben és eszerint a mai Görögországban járatos új-görög nyelv kiejtése. Megállapodásra még nem igen lehetett jutni azon közelfekvö okból, hogy az ó-görög nyelv kiejtésére következtetni csakis azon nyelvekből vagy nyelvemlékekből lehet, melyek vagy közvetetlenöl vagy közvetve érintkeztek vele, azaz azon nyelvekből, melyek szókincsüket és fogalomképzeteiket a sokkal magasb fokon álló görög nép fogalomdúsabb nyelvéből gyarapították. De abból, hogy most az egyik vagy másik nyelvben — külö nösen rokon nyelveknél — ugyanazon betűk összetétele máskép hangzik mint valamely régibb nyelvemlékben, korántsem lehet azt a következtetést vonni, hogy a fiatalabb nyelv a fogalommal nevét és elnevezése kiejtését is átvette, úgy hogy pl. e szó fKöpoc*, mely latinban *Cyrus», úgy ejtetett volna ki, mint a latin, holott tudjuk, hogy a «C» betű «c£»*nek való kiejtése csakis a latin nyelv egyik külön sajátsága, mely a görögben nem volt meg. Különben látunk arra elég példát a modern nyelvekben is, hogy némely hangzó megvolt, mely ma már nem tartozik ugyané nyelv hangzócsopojbjába. Hogy messzire ne menjünk, itt van hazai nyelvünk, a magyar, melynek írott emlékei csak a XII. századig mennek vissza. Ott látunk egy — bizonyára kiejtésben is meglevő — «ch» mássalhangzót, mely a mai magyar nyelv használatában nem fordúl elő, és általában véve annyira szokatlan, hogy kiejtése a ma gyarnak nehézséget támaszt; a lágy hehezetes hangsó kemény hang-
Digitized by v ^ o o Q l e
