jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 1
700 éves a közjegyzõség Magyarországon
MOKK Budapest, 2008.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 2
A kötet kiadója: a Magyar Országos Közjegyzõi Kamara (MOKK) Felelõs kiadó: Dr. Tóth Ádám a MOKK elnöke Nyomdai elõkészítés: Bacsa Tibor, Vajda Adrienne Borítóterv: Vertel Beatrix Nyomdai munkálatok: Színvilág Nyomda Kft. Budapest Felelõs vezetõ: Molnár László ügyvezetõ igazgató ISBN:
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 3
KÖZJEGYZÕI FÜZETEK – STUDIA NOTARIALIA HUNGARICA tom.IX.
700 éves a közjegyzõség Magyarországon A 2008. november 27-i jubileumi konferencián elhangzott elõadások szerkesztett változata
Szerkesztette: dr. Rokolya Gábor
MOKK Budapest, 2008.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 4
A 700 éves a közjegyzõség Magyarországon jubileumi konferencia fõvédnöke volt:
Dr. Sólyom László Köztársasági Elnök Úr Az esemény helyszíne: a Magyar Tudományos Akadémia Díszterme A rendezvény idõpontja: 2008. november 27.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 5
5
Tartalomjegyzék Károly Róbert királlyá választásának oklevele - kelt 1308. november 27-én (fordította: Dreska Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
Kõfalvi Tamás: A hiteleshelyek, mint a magyarországi közjegyzõség elõzményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
Dreska Gábor: Egyházi intézményeink közhitelû iratkiadásának középkori emlékei . . . . . . . . . . . . . . 26
Bogdándi Zsolt: Az erdélyi hiteles helyek mûködése a szekularizációt követõen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
Csukovits Enikõ: Közjegyzõk a középkori Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54
Homoki Nagy Mária: A magyar királyi közjegyzõség a polgári korban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
Sarusi Kiss Béla: A közjegyzõi iratok jelentõsége a tudomány számára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 6
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 7
7
Károly Róbert királlyá választásának oklevele Pest, 1308. november 27.
Gentilis pápai követ jelenlétében és közremûködésével a pesti országgyûlés magyar királlyá választja Károly Róbertet.
Az Úr nevében ámen. Az õ ezerháromszáznyolcadik esztendejében, a hatodik indictióban, november hónap huszonhetedik napján, V. Kelemen pápa úr pápaságának harmadik évében.1 Krisztusban tisztelendõ atya és úr, Gentilis úr, Isten kegyelmébõl a Hegyi Szent Mártonról címzett presbiter-bíboros, Magyarországon és a vele határos részeken az apostoli szék követe, minek okán követségének területére érkezett — amit hírbõl már tudott, azt az ügy nyilvánvalóságából és a dolog gyakorlatából is megtapasztalta, tudniillik azon viharnak a zúgását, amellyel ezt az egykor nagyon termékeny, miként mondják, kellemmel teli és mély vallásossága okán híressé vált országot az õsi ellenség, a béke ellenfele és a konkoly elhintõje általános felfordulással megrendítette, helyi viszályokat is szítva ezen ország majd’ minden részében, amelyek okán igencsak megerõsödött abban a felindultság általi félelem, és helyet követelt magának a viszály, ami a pusztítás csapásainak bevezetõje szokott lenni, amiért is a felséges fejedelem, Károly úr, Magyarország dicsõ királya, valamint a mondott ország néhány bárója és nemese kölcsönösen viszálykodván, és közöttük a gyûlölet és a harag tüze lángra kapván, az alattvalók megvonták a királyi felség iránt tanúsított odaadásukat, a királyuk irányában viselt szeretetük elpártolt, és a kölcsönös érdek ezután megszûnt-, ezen ország viszályainak lecsendesítésén nem lankadó leleményesség buzgalmával kezdett õrködni, és a kötelessége szerinti jóakarat szorgalmában kitartóan bõvelkedni a szakadatlan béke gondolatain töprengve ezen király úr, akit szíve mélyén mint fiát különösen szeretett, és az õ országa lakosainak kedvezõ és nyugodt állapotáért. Ezen követ úr Budára érkezése után tehát küldöttein keresztül és levelekkel a követségének hivatalára bízott országos ügyek szerencsés elõmozdítása érdekében a fõpapok, bárók és nemesek, valamint más jeles — úgy egyházi, mint világi — személyek általános tanácskozását Szent Márton 1
Jelen oklevél kiadásának napja az 1305. június 5-én megválasztott, és november 14-én megkoronázott V. Kelemen pápaságának már a negyedik esztendejébe esett.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 8
8 hitvalló mostani ünnepének nyolcadára2 ünnepélyesen összehívta, amely nyolcad körül pedig a mondott gyûlésre a fõpapok és a bárók közül igen sokan, valamint a nemesek és azok embereinek népes sokasága személyesen, mások pedig ezen bárók közül, akiknek ezen tanácskozásra való személyes eljövetelét a nagy távolság akadályozta, alkalmas képviselõik útján gyûltek össze. Mivel azonban Henrik mester szlavón bán,3 valamint néhány másik báró és nemes, akik számára a budai felsõvárba, ahol akkor a követ a maga udvarával együtt tartózkodott, a velük levõ fegyveresek sokasága miatt a Duna folyón túlra nem volt átjutási lehetõség, ezen várral szemben gyûltek össze, maga a követ úr serényen folytatván megkezdett vállalkozását és saját helyzetének nagyságát, valamint hivatalának méltóságát is figyelmen kívül hagyva, sõt önmagát is megalázva az említett királlyal és más fõpapokkal, valamint bárókkal, akik ezen folyón innen vele együtt tartózkodtak, a folyó tágas víztükrét a vizek bátor halásza módjára csónakon átszelte; és a domonkosoknak a folyó mellett levõ lakhelyén ezen követ úrral együtt a fõpapok, bárók, nemesek és a mondott személyek sokasága, valamint számos polgár és idegen gyûlt össze, akiket a rendkívüli látványosság zaja és a mondott tanácskozás összejövetelének ismertté vált híre ösztönzött, megdöbbenve a nem remélt béke csodálatán, és kételkedvén annyi viszálykodó lélek egységében, de sóvárogva is a békére. Õk ezen követ úrnak, valamint az én és más, erre az alkalomra különlegesen meghívott és felkért jegyzõknek és aláíró tanúknak jelenlétében összegyûlve, valamint a mondott király úr, a Krisztusban tisztelendõ atyák, Isten kegyelmébõl Tamás4 esztergomi és Vince5 kalocsai érsek urak, H[áb]6 váci, Benedek7 veszprémi, János8 nyitrai, Péter9 pécsi, Márton10 egri és Ágoston11 zágrábi püspök urak, valamint Miklós12 a gyõri székre kiszemelt püspök úr a jobbján, továbbá a 2
1308. november 18.
3
Kõszegi Henrik szlavón bán 1301–1309
4
Tamás esztergomi érsek 1305–1321
5
Vince kalocsai érsek 1306–1311
6 Háb (Aba) váci püspök 1294–1311 7
Rád nembeli Benedek veszprémi püspök 1290–1309
8
János nyitrai püspök 1302–1328
9
Péter pécsi püspök 1307–1314
10
Márton egri püspök 1306–1322
11
Ágoston zágrábi püspök 1303–1322
12
Kõszegi Miklós gyõri püspök 1308–1336
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 9
9 nagyságos férfiak, a fentmondott Henrik mester Szlavónia bánja, unokaöccse Gergely fia Miklós mester,13 Aba nembeli Amadé nádor,14 Domonkos mester, Kakas mester15 és Rátót nembeli László bán, Kopasz nádor16 a maga és testvére, Beke,17 a királyné asszony tárnokmestere nevében, akik ketten Borsa nembeli Tamás fiai, és Aba nembeli Kompolt fia Péter a balján ülve ezen követ úrnak, és a nagyságos uraknak, Ugrin királyi tárnokmesternek,18 László erdélyi vajdának és szolnoki ispánnak,19 valamint Trencséni Máté nádornak20 küldöttei avagy követei és képviselõi ottani jelenlétében, továbbá más nemesek, és az õket szorosan körülvevõ köznép társaságában a követ úr Isten igéjét az Uram, ugye jó magot vetettél földedbe21 stb. evangéliumi tételre hivatkozva adta elõ, sorjában kifejtve a földnek a magjait, azaz Magyarországét, amelyeket abba az Úr vetett, s amelyekbõl oly’ nagy szentségû és tisztaéletû jeles katolikus királyok származtak, hogy méltók voltak a szentek közé felvétetni, s hogy az ország koronáját Magyarország elsõ királya, Szent István a római pápától felszentelve kapta, miként azt a magyarok történeti munkái, amiket a követ maga is már korábban megismert, nyilvánosan bizonyítják. Késõbb aztán a téma az õ szándéka szerinti, az ország állapotáról szóló tárgyhoz csodálatosan visszatért, amit követõen egy, az ország szabadsága védelmének színe alatt azon bárók és nemesek között nyilvánosságra hozott, széles körben terjedõ panasz miatt zúgolódás támadt, ami a követ úr füléhez is eljutott, tudniillik, hogy nem akarták és nem is volt soha szándékuk, hogy a római egyház vagy annak nevében maga a követ úr a gyakran említett ország számára bármi módon is királyról gondoskodjék, azt azonban jónak látták, hogy akit õk az ország régi és bevett szokása szerint meghívtak és királynak fogadtak el, azt a fentmondott követ úr a római egyház nevében Magyarország igaz királyaként megerõsítse, és hogy az eljövendõ örök idõkben az igazi pápák és maga a római egyház rendelkezzen Magyarország azon királyainak meg13
Kõszegi Miklós tárnokmester 1307, 1311–1314
14
Aba nembeli Amadé nádor 1302–1310
15
Rátót nembeli Kakas lovászmester 1303
16
Borsa nembeli Kopasz nádor 1306–1314
17
Borsa nembeli Beke királynéi tárnokmester 1308–1309
18
Csák nembeli Ugrin tárnokmester 1307–1309
19
Kán nembeli László erdélyi vajda 1301–1314
20
Csák nembeli Máté nádor 1302–1309
21
Mt. 13,27
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 10
10 erõsítési és megkoronázási jogával, akik igaz királyi nemzetségbõl származnak, és akiket õk egyhangúlag és egyetértõleg az említett nemzetségbõl megválasztandónak tartottak. Maga a követ úr pedig az általa szerencsésen megkezdettek megerõsítését kívánva ugyanazon fõpapok, bárók és nemesek könyörgésére, kérésére és kifejezett egyetértésével a mondott Károly urat — aki Magyarország említett királyai közül a felséges úrnõtõl, Mária úrnõtõl, Szicília és Magyarország kiváló királynéjától, Magyarország fényes emlékezetû királyának, Istvánnak a lányától22 igaz nemzetségbõl származik, és akinek ugyanazon országban való utódlását maga az egyház törvényesnek nyilvánította, és jogosan határozták el az országot neki átadni — az ország igaz királyaként ezen római egyház nevében a kijáró ünnepélyességgel megerõsítette, és ezen római egyház említett nevében elfogadta; majd ezt követõen mindnyájan egyhangúlag és egyetértõleg, az ilyenfajta megerõsítés után úgy a hívei, mind az ezidáig ezen Károly úrral ellenkezõk, elfogadták és elismerték egyesével és egyenként ezen Károly urat igaz királynak és Magyarország örökösének, és hogy neki, mint törvényes vazallusok és hívek a természetes uruknak, szolgálni és engedelmeskedni tartoznak. Mindezeknek pedig az általuk való erõs megtartására és sértetlen megõrzésére összekulcsolt kezüket, miként az az ígéretet tevõknél szabály szokott lenni, a gyakran említett követ úr kezei alá nyújtván, esküt és hitet tettek az igaz kereszt fájára, és neki, valamint az említett király úrnak egyenként békecsókot adtak, majd nyomban ezen Károly király urat csapatosan felemelt kezeikkel magasba tartották, tapssal és örömkiáltásokkal a királyi nevet az egekig magasztalták, majd ünnepélyesen Te Deum laudamust énekeltek. Történt pedig mindez, miként fentebb már mondottuk, a domonkosok említett lakhelyén, Pest városa mellett, a Duna folyón túl, az említett várral szemben, a Krisztusban tisztelendõ atya, Tamás úr, vegliai püspök, valamint a tisztelendõ és vallásos férfiak, Pál atya a domonkos provincia perjele és Haymon atya a kisebb testvérek provinciájának elöljárója, továbbá Salamon a remete testvérek magyarországi tartománya provinciális perjelének helynöke, ugyanezen rendek testvéreinek sokaságával és tisztelendõ és a bölcs férfiak, Philippus de Sardinia az arborei, és Johannes de Aretio az anconai egyházak kanonokjai, ügyhallgatók, valamint az alábbírt és ezen ügyhöz különlegesen meghívott és felkért Guillelmus de Sanguineto, Johannes Anglicus és Albertus de Parma, az 22
V. István magyar király (1270–1272) lánya Mária, aki II. Károly nápolyi király (1285–1309) felesége volt, és Károly Róbert magyar király nagyanyja.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 11
11 említett követ úr káplánjai és közjegyzõk, továbbá különféle népek bõséges sokaságának jelenlétében. És én Johannes de Pontecuruo apostoli és császári tekintélybõl jegyzõ minden fentebbi eseménynél jelen voltam, és azokat az említett követ úr parancsára és tekintélyébõl, valamint az említett fõpapok, bárók és nemesek által a mondott jegyzõkkel együtt felkérve leírtam és nyilvánosságra hoztam, a szokott jelemmel megjelöltem, továbbá az említett dolgok szilárdságának nagyobb erejére és az eljövendõk emlékezetére az fentmondott követ úr, a király, a fõpapok és a bárók a jelen közokiratot az említett jegyzõk aláírásaival megerõsíttették, és saját pecsétjeikkel hathatósabbá tették. (Jegyzõi jel) És én Guilelmus de Sanguineto apostoli és császári tekintéllyel közjegyzõ minden fentebbi eseménynél az említett tanúkkal és jegyzõkkel együtt jelen voltam, és az említett követ úr parancsára, valamint az említett fõpapok, bárók és nemesek által felkérve ezen közokiratot aláírtam és szokott jelemet ráhelyeztem. (Jegyzõi jel) És én Johannes Anglicus néhai Henricus le Petit fia, apostoli tekintélybõl közjegyzõ stb. Õ meghalt. Én Albertinus de Tribuscasalibus pármai polgár, apostoli és császári tekintélybõl közjegyzõ stb. Õ de Pogeto úrral van. A kúriában van egy másik jegyzõ is, aki jelen volt és felkérték, jóllehet nem volt az említett három aláíró között. Fordította: Dreska Gábor
Kiadása: 1.) Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis IXI. Cura et studio Georgii Fejér. Budae, 1829–1844. VIII/1. 264-269. (135) (részlet) 2.) Gentilis bíbornok magyarországi követségének okiratai 1307–1311. Vatikáni magyar okirattár I. 2. Budapest, 1885. 115-119. (39) Fordítása: Károly Róbert emlékezete. Szerk.: Kristó Gyula, Makk Ferenc. Budapest, 1988. 79-82. (24) (Petrovics István ford. részlet)
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 12
12
Kõfalvi Tamás:
A hiteleshelyek mint a magyarországi közjegyzõség elõzményei 1. A hiteleshelyek szerepe és jelentõsége A hiteleshelyek1 a magyarországi joggyakorlat sajátos és hosszú életû intézményei voltak. Kialakulásuk szoros összefüggésben állt a magyar írásbeliség elterjedésével, valamint a jogi eljárások ezzel párhuzamos átalakulásával. Tevékenységi körüket, mai fogalmaink szerint nehezen lehetne egyetlen mai hivatali szervével azonosítani. E speciálisan a magyar jogfejlõdésbõl kinõtt intézmények ugyanis egyszerre végeztek a mai közjegyzõk, nyomozók és ügyvédek feladataihoz is hasonló eljárásokat. A hivatali életben betöltött korabeli szerepüknek meghatározása kapcsán a szakirodalom általában a Nyugat-Európában kialakult és meghatározóvá vált közjegyzõséggel von párhuzamot.2 Mûködésük alapját elsõsorban az a presztízs jelentette, amelyet többek között a tagjaik által mûvelt írásbeliség, illetve az írás jogbiztosító szerepe3 teremtett számukra. A magánügyfelek és a hivatalos szervek részérõl a hiteleshelyek kiadványai iránti bizalom legfõbb zálogául az e szervek által birtokolt, a világi joggyakorlatban közhitelt érdemlõ, mûködésük korai szakaszában megjelenõ pecsét használata, vagyis a hiteleshelyek által ki1
Napjainkra számos hiteleshely mûködésérõl, oklevéladó tevékenységérõl olvasható hosszabb-rövidebb tanulmány, de egy, a részkutatásokra építõ, modern szintézis elkészülte egyelõre még várat magára. Idegen nyelven ajánlható F. Eckhart: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. In: Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, 1914. 395-558., valamint Gy. Bónis: Les places de foi publique et les archives des ,loci credibiles’ en Hongrie. In: Archivum 12. Paris, 1961. 87-104.
2
A közjegyzõség magyarországi történetére, illetve a hiteleshelyekkel való kapcsolatukra nézve ld.: I. Barta: Középkori közjegyzõségeink történetéhez. In: Emlékkönyv Szentpétery Imre születése hatvanadik évfordulójának ünnepére. Bp., 1938. 31-46.; J. Köblös: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában. Bp., 1994. (a továbbiakban: Köblös, 1994.) 57-66.; Gy. Bónis: A sasadi tizedper közjegyzõi a XV. század derekán. In: Levéltári Közlemények (a továbbiakban: LK), 1971. 103-113.
3
A perjognak az írásbeliséggel összefüggõ átalakulására, az okleveles bizonyítás kialakulására ld.: A. Degré: Az irat mint perbeli bizonyító eszköz fejlõdése a feudális Magyarországon. In: I. Kállay (szerk.): A magyar hivatali írásbeliség fejlõdése, 1181–1981. Bp., 1984. (Magyar Herold, Nr. 1. - ELTE Történelem Segédtudományai Tanszék kiadványai) (a továbbiakban: MH, 1984.) 279-293.; I. Hajnik: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Bp., 1899. 341-377.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 13
13 adott okiratokra történt ráhelyezése szolgált.4 A hiteleshelyek kiadványai azonban csak a világi bíróságok elõtt rendelkeztek jogerõvel, az egyházi törvényszékek a hiteleshelyi pecsét autenticitását nem fogadták el. 2. A hiteleshelyek mûködésének idõhatárai Az elsõ hiteleshelyek a XII. század utolsó harmadában kezdték meg mûködésüket Magyarországon.5 A gazdaság fejlõdése és a társadalmi viszonyok átalakulása következtében a jogéletnek ekkoriban már a korábban általános szóbeliség helyett egyre inkább az írásbeliségre kellett támaszkodnia. A szóbeli megállapodások, illetve az ezeket az egyéni emlékezet határáig ugyancsak szóban igazoló tanúk már nem jelentettek kellõ jogi biztosítékot az egyes jogi aktusok számára. A magánjog és a közjog cselekményei számukat és összetettségüket tekintve is annyira megnövekedtek, illetve annyira összetetté váltak, hogy azok rögzítéséhez már csak az írás jelenthetett megfelelõ biztosítékot. A büntetõjogban elterjedtek a nyomozati cselekményre épülõ eljárások, amelyek szintén az írás szerepét erõsítették. A kialakuló állandó bírósági fórumok mûködése ugyancsak a szóbeliség visszaszorulását eredményezte. Mindezen változások élesen vetették fel egy olyan réteg, szervezet megjelenésének igényét, amely az írástudás és annak széleskörû alkalmazási képessége révén meg tudott felelni a jogélet új elvárásainak. Magyarország kulturális adottságai között magától értetõdõ volt, hogy ezt a szerepet elsõsorban a különbözõ egyházi intézmények képesek betölteni. Mindezek nyomán természetes módon indult meg az egyházi szervezet új, közhitelességet biztosító funkcióval történõ bõvülése. Ebben a folyamatban érthetõ módon a legjelentõsebb székes- és társaskáptalanok játszottak úttörõ szerepet.6 A XIII. század elején a nagyobb székes- és társaskáptalanok7 is követték ezeket, a század közepétõl pedig a kiemelkedõ presztízsû, általában királyi alapítású monostorok kapcsolódtak be a hiteleshelyi feladatok ellátásába.8 4
L. Solymosi: A hiteleshelyi pecséthasználat kezdeteihez. In: MH, 1984. 91-139.
5
A hiteleshelyi oklevéladás kezdeteire vonatkozóan ld.: I. Szentpétery: Magyar Oklevéltan. [Bp., 1930.] (a továbbiakban: Szentpétery, 1930.) 122-125.
6
Veszprém (1181), Székesfehérvár (1184)
7
Esztergom (1208), Gyõr (1210), Buda (1211), Várad (1215), Arad (1221), Nyitra (1224), Zágráb (1226)
8
A bencés konventek hiteleshelyi oklevéladásának kezdeteirõl Solymosi László készített átfogó tanulmányt. L. Solymosi: A bencés konventek hiteleshelyi oklevéladásának kezdetei. In: I. Takács (szerk.): Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 éve. I. köt. Pannonhalma, 1996. (a továbbiakban: MS) 481-498.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 14
14 A hiteleshelyek fejlõdésének jelentõs lendületet adott az 1231. évi 21. tc., amely az addig hivatalos eljárásokat végzõ poroszlók mellé egyházi személyt rendelt a visszaélések megakadályozása érdekében.9 A hiteleshelyek számának növekedésében Nagy Lajos király 1351. évi törvénye jelentett fordulópontot, ennek egyik rendelkezésével ugyanis a király felülvizsgáltatta a kisebb konventek pecséthasználati jogát.10 Erre azért volt szükség, mert egyes, hiteleshelyi feladatokat is ellátó egyházi intézmények felett — elsõsorban a magánkegyuraság alatt álló, illetve túlzottan kis létszámú konventekre kell itt gondolnunk — erõs világi befolyás érvényesülhetett, ezáltal az itt keletkezett oklevelek tartalmával szemben is komoly kételyek merültek fel. A hiteleshelyek mûködésének történetében is jelentõs mérföldkõ volt az 1526-os mohácsi csatavesztés, de még inkább az ország 1541-ben bekövetkezett három részre szakadása jelentett éles cezúrát mûködésük középkori és a kora újkori idõszaka között.11 A Mohács elõtti közigazgatási struktúrák felbomlása, illetve átalakulása, valamint az ország területén állandósuló fegyveres konfliktusok következtében a hiteleshelyek egy részének anyaga elpusztult, másik részüket pedig a török pusztításoktól védettebb területekre — legtöbbször más egyházi intézmények oltalma alá — menekítették.12 Ha tehát valamely hiteleshely anyaga meg is maradt, a török uralom egész idõszakára kiszakadt annak a területnek az életébõl ahol keletkezett, ennek következtében pedig szerves fejlõdése megtört. Ezen iratanyagok rendszertelen tárolásuk, nem megfelelõ környezetben történt elhelyezésük és szinte folyamatos szállításuk következtében is erõsen ki voltak téve az enyészetnek.13 A korban az egyik legnagyobb problémát talán a hiteleshelyek személyzetének elégtelensége okozta.14 Az általános létszámhiány15 és a kénysze9
J. Beér - A. Csizmadia (szerk.): Történelmünk a jogalkotás tükrében. Sarkalatos honi törvényeinkbõl 1001-1949. Bp., 1966. 97.
10
Errõl bõvebben ld.: Szentpétery, 1930. 214-215.
11
A hiteleshelyek újkori történetének máig alapvetõ feldolgozását jelenti: L. Papp: A hiteleshelyek története és mûködése az újkorban. Bp., 1936. (a továbbiakban: Papp, 1936.)
12
Természetesen ez sem ment mindig egyszerûen, amit jól példáz az egri káptalan 1596 és 1650 közötti kálváriája. Papp, 1936. 20-21.
13
A török hódoltság korát túlélõ egyik legjelentõsebb hiteleshelyi levéltár történetét dolgozta fel: L. B. Kumorovitz: A leleszi konvent országos levéltára. In: LK, 1932. 223-255.
14
Papp, 1936. 8-17. A hiteleshelyek 1526 utáni pusztulásának okaiként a következõket jelöli meg: 1. a fegyelem lanyhulása a káptalanokban és a konventekben, 2. a protestantizmus elterjedése, 3. zavaros közállapotok, 4. a török jelenlét.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 15
15 rûen megnövekedett mûködési terület miatti gondokat pedig csak tovább súlyosbította a közrend XVI–XVII. századra jellemzõ zilált állapota. A hiteleshelyek mûködése, illetve iratanyaguk használata iránt a török kiûzését követõen nõtt meg jelentõsen az igény. A tulajdonjogok visszamenõleges igazolása során nagy értéket jelenthettek a hiteleshelyi levéltárak õrizetében fennmaradt oklevelek.16 A hiteleshelyeknek az ország közigazgatási újjászervezésében is jelentõs szerep jutott. Mindezeknek köszönhetõen a XVII. század végétõl a XVIII. század közepéig tartó idõszakot a hiteleshelyi szervezet renovatio-ja17 jellemzi, sõt, szerepük — bár csak átmeneti — felértékelõdése miatt talán még egy kérész életû utóvirágzásukról is beszélni lehet.18 Természetesen a hiteleshelyek jelentõsége, szervezetük kiterjedtsége már árnyéka csupán a XIV. századi fénykornak.19 A XVIII. század közepétõl a jogi írásbeliség mûvelése egyre inkább a világi írástudók feladatává vált.20 A hiteleshelyeknek az alsó szintû hivatali írásbeliségben betöltött szerepe, a vármegyéknek, a városoknak21 és a közjegyzõknek egyre terjedõ íráshasználata következtében 15
Vö. 1492/44. ill. 1552/41. tc.
16 A hiteleshelyek ekkor munkájuk igen nagy részét a „neoacquistica pereknek” köszönhetik. A birtokjogok újbóli tisztázása során számtalan tiltakozás és eltiltás írásba foglalására kaptak megbízást. A hiteleshelyek szerepének ismételt felértékelõdésére ld. Papp, 1936. 41-42. 17
A nagyváradi káptalan például 1693-tól, a pécsi és a váci pedig 1700-tól kezdõdõen folytat ismét hiteleshelyi tevékenységet. A hiteleshelyek visszaállítása azonban, mivel a mûködéshez a szükséges anyagi hátteret, illetve az azt biztosító birtokokat is újra a hiteleshelyi testület tagjainak rendelkezésére kellett bocsátani, nem minden esetben zajlott nehézség nélkül. A turóci, kapornaki, zalavári hiteleshelyek esetében ld. Papp, 1936. 26.
18
A hiteleshelyek mûködésének átfogó újrarendezését III. Károly 1723. évi törvénye végezte el, a 3944. § szerint.
19
Ez annak ellenére elmondható, hogy a XVII-XIX. században új, a középkorban nem mûködött hiteleshelyek is keletkeztek, vagyis olyan egyházi testületek is megkapták a hiteleshelyi jogot, amelyek korábban nem rendelkeztek ilyennel. Eszerint például az 1647. évi törvény 57. cikkelyének 2. §-a (megerõsíti: 1741/56. tc. 3. §) alapján a zenggi káptalan, az 1802. évi 15. törvény szerint pedig a besztercebányai káptalan (a turóci konvent helyett) kezdte meg hiteleshelyi mûködését.
20
Ehhez igen nagy mértékben hozzájárult a protestáns és jezsuita oktatás fokozatos elterjedése, illetve az állam egyre jelentõsebb szerepvállalása az oktatásban. A világi íráshasználat elterjedésének a hiteleshelyek mûködésére gyakorolt hatására jó példa, hogy a XVII. századtól szinte szokássá vált, hogy az ügyfelek saját anyanyelvükön még otthon megírták a bevallást, amit a hiteleshely azután szó szerint saját kiadványába másolt át, ezzel hitelesítve azt.
21
A városok irattermelésének fellendülésére ld.: B. Bak: Városi írásbeliség a XVIII. században. In: MH, 1984. 294-310.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 16
16 rohamosan visszaszorult.22 Ezt a folyamatot minden bizonnyal a reformált egyházak magyarországi megjelenése és elterjedése is gyorsította.23 Mindezen tényezõk együttes eredményeként a hiteleshelyek pusztán oklevélõrzõ, illetve az õrizetükben lévõ anyagról másolatokat kiállító szervekké váltak. Önálló történetüket az 1874. évi 35. törvénnyel tekinthetjük lezártnak,24 amelynek 214. §-a kimondta, hogy a hiteleshelyek az általuk õrzött oklevelekrõl hiteles másolatot készíthettek, új oklevelet azonban már nem adhattak ki. A hiteleshelyek tevékenysége államiságunk ezer éves történetének majd' hét évszázadát öleli fel, iratanyaguk tehát a magyar történelem tanulmányozásának egyik igen gazdag forrásbázisát jelenti. 3. A hiteleshelyek és kiadványaik száma A középkori Magyarország területérõl közel 80 egyházi testületrõl mutatható ki, hogy hosszabb-rövidebb ideig részt vett a közhitelû oklevéladásban. A középkor századaiból (1000–1526) fennmaradt okleveles anyag mintegy 30%-át teszik ki a káptalanok és a konventek által kiadott oklevelek, amelyek döntõ többsége hiteleshelyi eljárás eredményeként készült. Ez az arány valószínûleg reprezentálja a tényleges oklevelezési gyakorlat arányait, amely szerint tehát a középkori Magyarország
22
A világi íráshasználat korai szakaszára ld.: A. Kubinyi: Írástudás és értelmiségi foglalkozásúak a Jagelló-korban. In: MH, 1984. 186-208.; I. Kállay: Magánhivatali írásbeliség. In: MH, 1984. 335-343.
23
Ez a hatás valószínûleg nem közvetlenül nyilvánult meg, hiszen ha nem volt más lehetõség, akkor a nem katolikusok és a városi polgárok számára is kézenfekvõ volt, hogy ügyeikben a hiteleshelyekhez forduljanak. A protestantizmusnak a hiteleshelyekre gyakorolt szerepét elemzi: Papp, 1936. 11-14.
24
A hiteleshelyek mûködésének elsorvadása már korábban megindult, az 1874/35-ös törvény tulajdonképpen csak a már kialakult helyzetet szentesítette. Papp László ennek bizonyítékául, a megfelelõ protokollum-kötetek alapján a következõ adatokat említi: „az esztergomi káptalan 1850-54-ig, te-
hát öt év alatt mindössze tíz hiteleshelyi oklevelet adott ki, ennek jó részét saját kanonokjai számára. […] 1854-63-ig nem mûködött a hiteleshely, 1863-72-ig, tehát tíz év alatt tizenkét oklevelet állított ki, három kivételével szintén saját kanonokjainak. Nem különb a helyzet másutt sem. A zalavári konvent 1861 (újrakezdés) óta 1867-ig (vég), hét év alatt huszonkét oklevelet adott ki, ami aránylag szép forgalom.” Papp, 1936. 50. Összehasonlításul, a Magyar Országos Levéltár Mohács elõtti okleveleinek elektronikus adatbázisa alapján, az esztergomi káptalan 1350–54 között 59, 1363–72 között pedig 65 db oklevelet adott ki.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 17
17 oklevéltermésének jelentõs részét a hiteleshelyek adták. Ezt mutatja be századonkénti bontásban az alábbi táblázat és grafikon.
A káptalanok és a konventek oklevéladó tevékenységének változása a fennmaradt összes középkori oklevél arányában.*
Idõszak
Káptalanok
Konventek
Összes oklevél
1101–1200
4
0
462
1201–1300
2956
514
13886
1301–1400
19173
7196
73260
1401–1500
24247
23819
154499
1501–1526
8727
10502
58874
* A káptalanok és konventek okleveleinek számadatai a nem hiteleshelyi okleveleket is tartalmazzák, ezek aránya azonban a hiteleshelyi oklevelekéhez viszonyítva elhanyagolható. A változások bemutatásának alapját a fennmaradt oklevelek száma képezte, annak az elvi kérdésnek a figyelmen kívül hagyásával, hogy a fennmaradt anyag mennyire reprezentálja a tényleges oklevélkiadást.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 18
18 A hiteleshelyi oklevéladás intenzitásáról a középkor századaiban elmondható, hogy a fennmaradt anyag arról tanúskodik, hogy a hiteleshelyek által kiadott oklevelek számának növekedése egyre lassúbb ütemben folyt. A lassulás elsõsorban a káptalanok munkájában mutatkozik meg, míg a konventek esetében ez kisebb mértékû volt. A káptalanok és a konventek oklevéladásának intenzitásváltozását szemlélteti az alábbi táblázat és grafikon.
A káptalanok és a konventek oklevélkiadói tevékenységének idõbeli változása a fennmaradt oklevelek alapján. Káptalan
Konvent
1201–1250
353
26
1251–1300
2591
487
1301–1350
8358
2188
1351–1400
10605
4940
1401–1450
11366
9755
1451–1500
12625
13744
1501–1526
8727
10502
A kiadott és fennmaradt oklevelek darabszáma
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 19
19 Ennek a tendenciának köszönhetõen a XV. század második felétõl a magyarországi konventek több oklevelet adtak ki, mint a káptalanok, amelyek pedig általában nagyobb presztízzsel, mûveltséggel és személyi állománnyal rendelkeztek. Ezt mutatja be az alábbi táblázat és grafikon.
A káptalani és a konventi oklevelek arányának eltolódása 1350 és 1520 között
Erre a jelenségre talán az adhat magyarázatot, hogy a kanonokok kevésbé voltak rászorulva a hiteleshelyi munkából származó bevételekre, mint a konventek szerzetesei. 4. A hiteleshelyi munkavégzés színterei A hiteleshelyek két nagy megbízói kör számára végezték tevékenységüket, s ennek alapján mûködésüknek is két fõ színtere alakult ki.25 Az egyik csoportot azok a magánügyfelek jelentették, akik különbözõ jogi természetû ügyeik (adásvétel, elzálogosítás, csere, végrendelkezés, ügyvédvallás, stb.) intézése végett keresték fel e szerveket, amelyektõl azután a megtörtént és saját maguk által bevallott jogügyletrõl, írásos, közhitelû bizonyítékot, oklevelet nyertek. Az ügyfelek bevallásaikat (fas25
A hiteleshelyekhez fordulók körérõl ld. részletesebben: Szentpétery, 1930. 127-128.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 20
20 sio) leggyakrabban minden bizonnyal a templomban tehették meg, ám joggal feltételezhetjük, hogy az akár több tucat tanú meghallgatásával járó esetekben valahol szabad ég alatt került sor a megjelentek fogadására. A hiteleshelyek elõtt a felek nemcsak személyesen, hanem meghatalmazott képviselõik (procurator) útján is megjelenhettek. E képviselõk számára külön ügyvédvalló oklevelet állíttattak ki, amely szólhatott egyetlen esetre, meghatározott idõtartamra, vagy lehetett általános érvényû is. A hiteleshelyekhez fordulók másik körét a jogélet hivatalos szervei26 alkották, amelyek a perfolyamatok konkrét szakaszai kapcsán, külön parancslevél (mandatum) révén bízták meg a hiteleshelyeket különféle eljárások (határjárás, birtokba iktatás, tudományvétel, oklevélátírás, stb.) elvégzésével, amelyek teljesítésérõl azután a hiteleshelyek írásos jelentést (relatio) készítettek. Ezekben az esetekben a hiteleshely, általában egy világi megbízott mellé rendelte saját kiküldöttjét, akinek az volt a feladata, hogy a világi személy eljárásánál tanúként szerepeljen és az ügy jogi lépéseit a hiteleshelyhez visszatérve igazolja.27 A hiteleshelyi tanúk kiválasztását valószínûleg több szempont együttesen határozta meg. Mivel a külsõ hiteleshelyi munka a káptalan, illetve a konvent közösségétõl távol, ráadásul világi környezetben eltöltött napokat jelentett, ami a fegyelem és a liturgikus kötelezettségek megtartása szempontjából különösen a szerzetesek esetében jelentett komoly próbatételt, ezért minden bizonnyal csak a legmegbízhatóbb személyeket igyekeztek külsõ hiteleshelyi feladatok ellátására küldeni. Természetesen a már túlzottan idõs, beteges emberek, lelki szilárdságuk ellenére sem voltak alkalmasak az ilyen munkák elvégzésére. Az érett kor azonban nemcsak azért volt fontos, hogy az illetõ a világi élet csábításainak könnyebben ellent tudjon állni, hanem azért is, mert az eljárások során, a feljegyzések készítéséhez nagy szükség volt a biztos fogalmazás- és írástudásra, továbbá a kiküldötteknek a jogi eljárás részleteivel is tisztában kellett lenniük. Mivel a káptalanok és a konventek a hiteleshelyi feladatokat, mindenek elõtt természetesen az oklevéladást, pénzért végezték, ezért a hiteleshelyi munkába való bekapcsolódásnak — különösen a szegényebb közösségek esetében — anyagi indo26
A hiteleshelyeket gyakorlatilag a jogélet bármely hivatalos résztvevõje (király, nádor, országbíró, vármegye, bán, stb.) felszólíthatta valamely jogcselekmény elvégzésére.
27
A pécsi káptalan által végzett külsõ hiteleshelyi tevékenység mintaszerû elemzését ld. Koszta László: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi tevékenysége (1214–1353). Pécs, 1998. (a továbbiakban: Koszta, 1998.) 105-116.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 21
21 kai is lehettek.28 A gyakorlatban természetesen leginkább a munka mennyisége lehetett az, amely végül is meghatározta a hiteleshelyi kiküldöttek körét. Ha a káptalan vagy a konvent a nagy számú megbízást nem gyõzte minden szempontból megfelelõ személyekkel teljesíteni, akkor valószínûleg olyanokat is bevont ezekbe az eljárásokba, akik nem mindenben feleltek meg az elvárásoknak. Ha a hiteleshelyek által elvégzendõ külsõ eljárások mennyisége nem tette lehetõvé, hogy minden esetben a hiteleshely egy tagja vegyen részt a munkában, akkor a káptalanok és a konventek a felügyeletük alá tartozó plébániák papságát is megbízhatták ilyen jellegû tevékenység ellátásával.29 A nagyobb hiteleshelyek gyakorlatában még tanulók kiküldésével is találkozhatunk. Néhányszor elõfordult, hogy a hiteleshelyek magánszemélyek kérésére végeztek külsõ eljárást, ezeknek az eseteknek azonban mindig jól meghatározható indoka volt. Legtöbbször a bevallást — általában végrendelkezést — tevõ betegsége, ágyhoz kötöttsége adott okot hiteleshelyi tanú kihívására. Ugyancsak indokul szolgálhatott a hiteleshelyi ember kihívására, ha nõk akartak bevallást tenni, mert az utazás veszélyei miatt õk sok esetben nem mertek elindulni a hiteleshelyhez. A hiteleshelyek mûködési területe az egész ország területét lefedte. Mivel a külsõ eljárások során — az esetleges visszaélések megakadályozása érdekében — általában több hiteleshelyet is megbíztak ugyanannak a munkának az elvégzésével, a hiteleshelyek hatókörei lényegében átfedést mutattak. Az eljáró hiteleshely kiválasztása során az alapelv az volt, hogy az ügyben érintett megyében lévõ hiteleshelyet kellett bevonni az eljárásba, ám ettõl gyakran eltértek, ha éppen a szomszédos megye valamelyik hiteleshelye közelebb volt. Négy hiteleshely (budai, székesfehérvári és boszniai káptalan, valamint a székesfehérvári johannita konvent) országos hatáskörrel rendelkezett, ám a hiteleshelyek eljárási területét, hatókörét leginkább a mindennapok gyakorlata alakította ki. 28
A középkori utazási viszonyokat és közbiztonságot figyelembe véve a külsõ hiteleshelyi munkavégzés igen fárasztó és cseppet sem biztonságos tevékenység volt, így azok az egyháziak, akik nem feltétlenül szorultak rá az ebbõl származó jövedelmekre — mert például jól jövedelmezõ stallumuk volt — igyekeztek kivonni magukat az ilyen jellegû megbízások alól. A káptalanokban az ilyen feladatok elvállalása leginkább a Köblös József által „szolgáló kanonoknak” nevezett egyszerû kanonokokra volt jellemzõ. Köblös, 1994. 79-80.
29
A plébánosok kijelölése esetén nem volt szükségszerû, hogy az adott plébánia a hiteleshely joghatósága alá tartozzon. A pécsi káptalan gyakorlatában például inkább az volt a legfõbb szempont, hogy a plébánia az ügyben szereplõ birtok közelében legyen. Koszta, 1998. 109.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 22
22 A hiteleshelyi eljárás lezárását — mind a külsõ, mind pedig a belsõ munka esetében — az oklevelek megfogalmazása és kiállítása jelentette. A bevallásokról, illetve a hiteleshelyen kívül elvégzett munkáról egyaránt feljegyzést készítettek. Ezen feljegyzések alapján készítették el azután az oklevelek fogalmazványát, majd pedig magát az oklevelet. A fogalmazáshoz mintákat, elõre elkészített formulákat használtak fel, amelyeket külön könyvekben, formuláriumokban gyûjtöttek össze, vagy korábban kiadott oklevelekbõl emeltek át. Több típusoklevél is fennmaradt, amelyeket csak azért írtak, hogy az egyes ügytípusokhoz megfelelõ szövegek rendelkezésre álljanak. A kész oklevelet a hiteleshelyi munkáért felelõs személy, általában a lector (olvasókanonok vagy olvasószerzetes), esetleg helyettese a sublector átolvasta, ha szükséges volt kijavította. Az ellenõrzés megtörténtét a XV. századtól kezdve egyre gyakrabban az oklevél hátoldalán jelölték is. Az oklevelek nyelve a XIX. század közepéig a latin volt. Az elszórtan felbukkanó vulgáris szavak mellett azonban a XVI. századtól bizonyos részeket (pl. tanúvallomásokat) magyarul szövegeztek az oklevélbe. A XVII. századtól kezdve, a felek által megfogalmazott oklevelek azonban akár a teljes contextust is magyarul tartalmazhatták. A hiteleshelyek számára az 1840. évi 6. tc. 6. §-a tette kötelezõvé a magyar nyelvû oklevéladást, jóllehet a hiteleshelyek ekkor már alig mûködtek. Az oklevelek kiadásának utolsó, talán legfontosabb mozzanata a hitelesítés volt. Ennek korai módja volt a chirographálás, amelyet azonban az újkorban már nem használtak. Ennek során az oklevelet egymás alá kétszer leírták, az ábécé elsõ betûivel elválasztva, majd ezen betûkön keresztül kettévágták. Az egyik példány az oklevélnyerõhöz került, a másik (par) pedig a hiteleshelynél maradt. A legfontosabb megerõsítõ eszköz a pecsét volt, amelyet a custos (õrkanonok vagy õrszerzetes), esetleg helyettese, a subcustos õrzött. Ennek az oklevélre helyezése leggyakrabban függõ vagy rányomott formában történt. A hiteleshelyek mindig egyoldalú pecsétet használtak. Néhol kétféle pecsétet is használtak egyidejûleg, a privilégiumok kiállításánál használatos nagyobbik pecsétet (sigillum maius), és az egyéb okleveleken alkalmazott kisebb pecsétet (sigillum memoriale). A pecsétkép általában a káptalan vagy a konvent védõszentjét, illetve jelképét ábrázolta. A hiteleshely pecsétje mellett több esetben a közösség vezetõjének, az apátnak vagy a prépostnak a pecsétje is az oklevélre került. Az oklevélnyerõnek az oklevél kiállításáért és megpecsételéséért fizetnie kellett.30 Az összeg elsõsorban az oklevél jellegétõl függött, vagyis 30
L. B. Kumorovitz: A leleszi konvent pecsételési- és oklevéltaxa-lajstromai. In: LK, 1929. 312-325.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 23
23 hogy mennyire díszes alakban, választékos megfogalmazásban került kiállításra. Az oklevél kiállításáért fizetett összegbõl a lector és a notarius (káptalani vagy konventi jegyzõ) általában külön részt kapott. A hiteleshelyek az oklevelek szövegeit másolat formájában, vagy regisztrumkönyvbe másolva megõrizték, ezek alapján késõbb átiratot adhattak ki az eredetirõl. Az oklevélpéldányok õrzése a kezdeti idõben általában a sekrestyében történt, az egyházi kincsekkel együtt. Késõbb az oklevelek megnövekvõ száma, illetve gyakoribb használatuk miatt önálló helyiségben (pl. az íróhelyiségben) helyezték el azokat. A XVII. századtól kezdve egyre gyakoribbá vált, hogy a felek elõre elkészített fogalmazvánnyal jelentek meg a hiteleshely elõtt, amely az így benyújtott iratot bevezetõ és záró résszel látta el, s hiteleshelyi oklevélként adta vissza. 5. A hiteleshelyi oklevelek történeti értékei A hiteleshelyek által kiadott oklevelek a történettudomány és más tudományok számára is fontos forrásul szolgálnak. Ezek az oklevelek különösen fontosak az egyháztörténeti kutatások szempontjából. A hiteleshelyi oklevelekben szereplõ egyháztörténeti adatokat két nagy csoportra oszthatjuk. Az elsõbe azok az információk kerülnek, amelyek magukra a hiteleshelyekre mint egyházi intézményre vonatkoznak. Ennek az adatcsoportnak a vizsgálata kapcsán azonban figyelembe kell venni azt, hogy a hiteleshelyek által kiállított oklevelek hivatalos jogi okmányok voltak, így tehát a hiteleshelyre mint egyházi intézményre vonatkozó közvetlen információk csak kis számban kerülhettek az oklevelek szövegeibe. Ami azonban ennek ellenére mégis megtalálható bennük, az az egyháztörténet számára annál értékesebb, az esetek többségében egyéb forrásokkal pótolhatatlan információ. Ilyen adatok kerülhettek az oklevélbe, ha az ügyben a hiteleshely maga is érintett volt valamilyen formában.31 Ez leginkább akkor fordulhatott elõ, ha a jogügyletben a hiteleshely mint egyházi földesúr kapott szerepet. Az ilyen ügyekben kiadott oklevelek nagy mértékben hozzájárulhatnak a hiteleshelyi tevékenységet végzõ káptalanok és konventek birtokainak, szolgálónépeinek jobb megismeréséhez. A hiteleshelyi okleveleknek egyik legjelentõsebb egyháztörténeti értékük, hogy lehetõvé teszik a hiteleshelyi munka szereplõinek megismerését, ezáltal pedig a hiteleshely létszámának megbecslését.32 Az okle31
A hiteleshelyek, bár kifejezetten erre vonatkozó törvényi tilalomról nincs tudomásunk, a késõbbi gyanúsítások megelõzése érdekében lehetõleg kerülték a saját ügyben történõ oklevéladást. Szentpétery, 1930. 127.
32
A pécsi káptalan esetében ld.: Koszta, 1998. 110-111.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 24
24 velek egy részének végén ugyanis az oklevél hitelének erõsítése érdekében a hiteleshelyi munkában részt vevõ káptalani, illetve konventi tisztségviselõket is felsorolták. Erre mindenekelõtt a privilégiumok, vagyis az ünnepélyes formában kiállított, különösen fontos jogokat biztosító oklevelek esetében került sor.33 A hiteleshelyi oklevelekbe a külsõ munkavégzésnek köszönhetõen bekerült egyházi személyek az esetek többségében más forrásokban egyáltalán nem szerepelnek, ezért rájuk nézve a hiteleshelyi oklevelek jelentik a legfõbb és egyetlen forráshelyet. Megismerésük azért is fontos, mert ennek révén az általuk képviselt egyházi rétegekre vonatkozóan is fontos következtetésekre lehet jutni.34 A hiteleshelyi oklevelek egyháztörténeti adatainak másik nagy csoportját jelentik azok az információk, amelyek a hiteleshely mûködési területének egyházi viszonyaira vonatkoznak. Ebben a csoportban elsõként azokat az eseteket kell megemlítenünk, amikor más egyházi intézmények keresték fel valamelyik hiteleshelyet, hogy ügyükrõl oklevelet adassanak ki, vagy saját oklevelüket írassák át. A hiteleshelyi oklevelekbe a hatósági megbízásból végzett tudományvételek, tanúk meghallgatása során, illetve a parancslevelek átírása révén is kerülhettek fontos egyháztörténeti adatok. Az egyházak kárára elkövetett hatalmaskodásokról készült beszámolók révén számos egyházi birtok gazdasága, népessége ismerhetõ meg. Sok esetben maguk az egyházi földesurak ellen folytattak a hiteleshelyek vizsgálatot, amely akkor érdekes különösen, ha a hatalmaskodások elkövetõje és elszenvedõje is valamelyik egyházi személy vagy közösség volt. A hatalmaskodási esetek feltárása során felvett vallomások a korabeli életmód, anyagi kultúra és jogrend bõséges tárházát jelentik. A hatalmaskodás a középkor egyik leggyakrabban elkövetett bûncselekménye volt, amely a kivizsgálásuk során keletkezett okleveleknek köszönhetõen a ma embere számára is jól megismerhetõ. Az ilyen esetekrõl fennmaradt oklevelek nemcsak a krimibe illõ bûnök elkövetõit sorolják fel, hanem részletesen leírják az általuk elkövetett cselekedeteket is. Ezek az 33
Ezeknek a névsoroknak az elemzésére ld.: Zs. Hunyadi: A székesfehérvári johannita konvent hiteleshelyi tevékenysége az Árpád-korban. In: Capitulum I. 54-55.; T. Kõfalvi: A pécsváradi konvent hiteleshelyi tevékenysége az Árpád-korban (1254-1301). In: Capitulum I. 144-146.
34
Ebbõl a szempontból leginkább a káptalanok világának tanulmányozása lehet eredményes, mivel a szerzetesség mobilitása és gazdasági jelentõsége jóval kisebb, mint az egyházi középrétegeké, illetve a világi klerikusoké. A téma monografikus feldolgozását adja: Köblös, 1994.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 25
25 oklevélrészletek a középkor mozgalmas, és közel sem mindig békés hétköznapjainak máig eleven hírnökei. Éjszakai cselvetések, utazók megtámadása, falvak felgyújtása, emberrablás, lakóépületek kifosztása, birtokhatárok erõszakos megváltoztatása, termények elrablása, sõt szabályos várostromok is megelevenednek e régi dokumentumokból. Az anyagiakban és emberéletben okozott károk elszenvedõi az esetek többségében egyszerû emberek, földmûvelõk, kereskedõk, sokszor nõk és gyermekek voltak. Az indítóok leggyakrabban az önbíráskodás volt, amely során a hatalmaskodás elkövetõi vélt vagy valós sérelmeikért vettek elégtételt. A központi hatalom — mindenkori erejétõl függõen kisebb-nagyobb eréllyel — igyekezett ugyan gátat vetni az ilyen bûneseteknek, ám a hatalmaskodás ennek ellenére is a középkor egyik legjellemzõbb bûncselekménye maradt. A hiteleshelyi oklevelek mindemellett a jogtörténet, a helytörténet, a genealógia, a gazdaságtörténet, a nyelvtörténet és az anyagi kultúra története számára is értékes adatokat tartalmazhatnak.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 26
26
Dreska Gábor
Egyházi intézményeink közhitelû iratkiadásának középkori emlékei A székes- és egyes társaskáptalanok, valamint a jelentõsebb bencés, premontrei és johannita konventek által mûködtetett sajátosan magyar közhitelû intézményrendszer, a hiteleshelyek (loca credibilia) történetének kutatása a XIX. század közepén indult meg.1 Tevékenységük megismerése, a szûkebb-tágabb környékükön élõ lakosság érdekében végzett munkájuk, valamint a központi igazgatás által rájuk rótt feladatok mibenléte az intézmény mûködését szabályozó központi rendelkezések viszonylag szûkös száma és meglehetõsen egyoldalú tájékoztatása okán leginkább az általuk kibocsájtott okleveleken keresztül válik lehetségessé.2 Ezen iratok száma és hiteleshelyeinknek a középkori jogéletben betöltött szerepe nem csekély: a Mohács elõtti Magyarországgal kapcsolatba hozható okleveleinknek a Magyar Országos Levéltárban darabszinten nyilvántartott katalógusa alapján kijelenthetõ, hogy az írott dokumetumok iránti tömeges igény megjelenésével, a XIV. század második évtizedétõl kezdõdõen az összes iratmennyiség harmadát ezen intézmények termelték. A hatalmas mennyiség teljes feldolgozása még várat magára; a jelenlegi kutatás inkább egy-egy konkrét hiteleshely oklevélkiadására koncentrálva igyekszik megállapításokat tenni, bízva abban, hogy az Európában egyedülálló közjogi intézményrendszerünk mûködésének részletes megismeréséhez egy lépéssel így is közelebb kerülhetünk. Dolgozatom a hiteleshelyi oklevélre, mint a mûködés végtermékére koncentrálva próbálja meg bemutatni a szakirodalom által ezidáig rögzített eredményeket, mégpedig részben az általam alaposabban vizsgált intézmény, a pannonhalmi bencés konvent hiteleshelyének gyakorlatára támaszkodva. 1
A középkori Magyarország hiteleshelyeinek felsorolása: Szentpétery Imre, Oklevéltan. Budapest, 1930. 136-137., a korábbi hiteleshelyi szakirodalom részletes öszefoglalója pedig Solymosi László, Hiteleshely. In: Korai magyar történeti lexikon (IX-XIV. század). Fõszerk.: Kristó Gyula. Budapest, 1994. 263-264.
2
A hiteleshelyek mûködését érintõ törvényi rendelkezések leginkább az oklevelek díjáról, vagy a hiteleshely által foglalkoztatott személyektõl megkövetelt egyházi/vagyoni státuszról, tanúskodásuk módjáról szólnak. Az intézmény mindennapi mûködésérõl, földrajzi és jogi hatáskörérõl tudósító dokumentumok száma viszont elenyészõ: az uralkodó által biztosított jog részletes leírása, már ha volt is egyáltalán ilyen, nagyon ritkán maradt korunkra: Csornára lásd Szakály Ferenc, A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó mûködése 1526-ig. In: Tanulmányok Tolna megye történetébõl I. Szekszárd, 1968. 45. 11. j.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 27
27 A hiteleshelyi tevékenység vizsgálatakor mindenek elõtt azt érdemes tisztázni, milyen forrásokra kíván a kutató támaszkodni. A közhitelû tevékenységet folytató káptalanok és konventek ugyanis nem csak mint hiteleshely, hanem mint egyházi intézmény, sõt mint földesúr is folytattak iratkiadási gyakorlatot.3 A különbözõ csoportokba tartozó dokumentumok elkülönítése néha azonban nehézségekbe ütközik, mivel egyezõ külsõ megjelenés és ugyanazon pecsétnyomó alkalmazása mellett legtöbbször az oklevelek megfogalmazása sem mutat eltérést. Különbség csupán a bennük rögzített jogi tény szereplõinek személyében keresendõ: mivel a hiteleshelyi tevékenység lényege a mások ügyében is bizonyító erõvel bíró irat kiadásának képessége, a saját földesúri joghatóság alatt élõ jobbágyok ügyeit rögzítõ oklevél pedig inkább a földesúr beleegyezését volt hivatva dokumentálni, így ennek közhitelûsége kétségbe vonható. I. A hiteleshelyek közjogi mûködésének alapvetése, hogy — akárcsak a közjegyzõk pápai és/vagy császári felhatalmazással — uralkodói tekintéllyel a hátuk mögött végezték tevékenységüket. Kiadványaik jogbiztosító erejének igazolásához azonban hitelesítésre volt szükség. Ennek elsõdleges módja magában a szövegben keresendõ: az iratot a hiteleshely saját nevében állította ki, néhány ünnepélyes formában kelt oklevél végén pedig az intézmény legfontosabb méltóságviselõinek listája is helyet kapott, amelynek részben datáló funkciója volt, részben viszont a dokumentum kiadásáról tudomással bíró, annak tartalmát ismerõ személyek felsorolását jelentette. A szöveg megfogalmazásán kívül azonban más, nehezen utánozható, egyedi hitelesítési módra is szükség volt. A korai idõszakban ezt a feladatot látta el a chirographum. Az eljárás lényege, hogy az egy hártyára két példányban lemásolt szövegek közé az ábécé kezdõbetûit írták, majd ezt a betûsort hosszában kettévágva különítették el egymástól az azonos szövegeket. A példányokat megkapták az ügyben érdekelt felek, esetleg maga a hiteleshely õrizte azok egyikét. A hitelességet pedig értelemszerûen az bizonyította, ha a két fél oklevele pontosan összeilleszthetõ volt. A középkori vidéki írásbeliség legfontosabb központjaivá váló káptalanok és konventek közhitelû mûködésének azonban a gyakorlatukban a XIII. század elsõ harmadában általánossá váló iratmegerõsítési mód, a 3
Lásd Solymosi László ismertetését a pannonhalmi konvent hiteleshelyi mûködésének oklevéltára elsõ kötetérõl: Századok 142 (2008) 509.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 28
28 pecséthasználat adott különös súlyt.4 A mások ügyében is bizonyító erõvel bíró, autentikus pecsét hiteleshelyi alkalmazása — hátterében a kánoni jog támogatásával5 — tovább növelte ezen intézmények kiadványainak elismertségét, és a korábbi gyakorlat, az egyéni tanúk jogbiztosítása helyett, egyre inkább elõtérbe került a megpecsételéssel kifejezésre jutó kollektív (testületi) jogbiztosítás.6 A hiteleshelyet mûködtetõ egyházi intézmény nevét is tartalmazó pecsétnyomónak (typarium) viaszlenyomatával történõ megerõsítés elõbb a chirographálás mellett, azt kiegészítve, majd lassanként annak háttérbe szorításával, helyette lett az oklevelek hitelességét igazoló kizárólagos eszközzé. A hiteleshelyi kiadványok, akárcsak valamennyi hasonló módon megerõsített középkori oklevelünk, a pecsét elhelyezése alapján is csoportosíthatók. Ez a látszólag csupán alaki eltérés azonban a jogi érvényesség szempontjából is fontos különbséget jelent. A zárt oklevelek (litterae clausae) esetében a több rétegben összehajtogatott lapot egy szalaggal átfûzték, majd a hajtás szélét és a szalag végeit is letakaró viaszba nyomták a pecsétet. A címzett a szöveget csak a pecsét feltörése árán tudta elolvasni, minek következtében a dokumentum elveszítette hitelességét, így többször már nem volt felhasználható. Tartalmát tekintve éppen ezért a zárt oklevelek átmeneti intézkedést tartalmaztak; legtöbbször konkrét (jogi) személy számára konkrét ügyben kiállított oklevelek készültek ilyen formában. Az összehajtogatott oklevél külzetén, a pecséttel átellenes oldalon a mai borítékhoz hasonlóan a címzettet és gyakran az oklevél rövid tartalmi összefoglalását találjuk. Anyaga a XIV. század elejétõl kezdve a papír. 4
Kumorovitz L. Bernát, A magyar pecséthasználat története a középkorban. Budapest, 1993. 52., 5758. A megállapítást pontosítja, és a fehérvári káptalan 1235–1237 körüli pecsételési gyakorlat megkezdését késõi kivételnek minõsíti Solymosi László, A hiteleshelyi pecséthasználat kezdeteihez. In: Magyar Herold. Forrásközlõ, családtörténeti és címertani évkönyv. I. Szerk.: Kállay István. Budapest, 1984. 110-111. és különösen 116-117. A korábbi szakirodalom összefoglalására és tévedésére lásd uo. 137. 124. j.
5
Az autentikus pecsétrõl részletesen: Kumorovitz Bernát Lajos, Az autentikus pecsét. Turul 50 (1936) 45-68. és uõ, Pecséthasználat (i.m.) 13-14.; a nem királyi pecsétes oklevelekrõl uo. 49-53.
6
Solymosi, Hiteleshelyi pecséthasználat (i.m.) 113. és 120.; Mezey László, A pécsi egyetemalapítás elõzményei (a deákság és hiteleshely kezdeteihez). In: Jubileum tanulmányok a pécsi egyetem történetébõl. Szerk.: Csizmadia Andor. Pécs, 1967. I. 68., 76.
7
A pecsét, mint a hitelességet kizárólagosan igazoló eszköz fontosságáról Werbõczy István, Tripartitum. A dicsõséges Magyar Királyság szokásjogának hármaskönyve. Budapest, 1990. II. 17.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 29
29 A nyílt oklevél (litterae patentes) a szöveg alá vagy a hátlapra nyomott pecséttel készült. Tartalma, amelyhez a pecsét megsértése nélkül is hozzá lehetett férni, többeknek vagy éppen minden olvasójának szólt. Az általában papírra készített pátensek esetében a vékony és hajlékony hordozóanyagra felkent, lehûlése után rideggé váló viaszba nyomott pecsét komolyabb sérülése az oklevél hitelességét kérdõjelezhette meg,8 ezért gyakran csak idõleges érvényû intézkedést fogalmazott meg. A rányomott pecsétek erõsebb tartásának okán a viaszt védõ papírfelzetet is alkalmazhattak. A maradandó, örökérvényû jogi intézkedést tartalmazó dokumentumot idõtálló anyagra, állatbõrbõl készült pergenre írták, hitelesítését pedig a hártya szöveg alatti részének fölhajtása által megkettõzött hordozóanyagon átfûzött zsinórra aplikált függõpecsét jelentette. Az így kiállított kiváltságlevél (privilegium) különlegességét külsõ megjelenésén és fizikai tartósságán kívül a másik két típustól eltérõ ünnepélyesebb megfogalmazása, az oklevélformák tárházának bõvebb felvonultatása is biztosította. Ennek megfigyelése különösen azon esetekben érdekes, amikor egy ügyrõl két dokumentum is készült: egy privilégium, amely a szerzett jogot volt hivatva biztosítani, és amelyet nagy gondossággal biztonságos helyen õriztek, valamint egy pátens, amelyet szükség esetén a bíróságokon be lehetett mutatni: ezen utóbbi persze teljes joggal nem helyettesíthette a kiváltságlevelet, de használatával kímélhetõ volt a nagy értékû privilégium. Mivel tehát a jogbiztosítás legfontosabb eszköze az oklevél volt, és a jogok megszerzésében, védelmezésében, esetenként pedig visszaszerzésében a hiteleshelyek, mint látni fogjuk, fontos szerepet játszottak, ezért az általuk kiadott iratok szinte valamennyi család és intézmény levéltárában megtalálhatók. Egy-egy közhitelû munkát végzõ káptalan vagy konvent ilyen irányú tevékenységének kutatásakor így valamennyi, a hiteleshely területén valaha birtokkal rendelkezõ, azaz érintett vagy érintettnek vélelmezhetõ család és intézmény levéltárát át kell nézni. A középkori, tehát a mohácsi csata napját megelõzõen kiadott anyagot illetõen ezt jelentõsen segíti a Magyar Országos Levéltár már említett, darabszintû feldolgozást nyújtó adatbázisa.9 Az ezt követõ idõszak vizsgálatakor azonban, ilyen segédlet híján, már jóval nehezebb a kutató dolga. 8
A köriratában olvashatatlan pecsétrõl lásd Werbõczy, Tripartitum (i.m.) II. 17.
9
A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa (DL-DF 4.2). Szerk.: Rácz György. Budapest, 2003., illetve legutóbb: Collectio diplomatica Hungarica. A középkori Magyarország digitális levéltára (DL-DF 4.3) Szerk.: Rácz György. Budapest, 2008.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 30
30 A feleknek átadott kiadványok összegyûjtése helyett/mellett szintén célravezetõ lehet egyes hiteleshelyek levéltárainak a feldolgozása. A közhitelûség intézményét mûködtetõ egyházak általában két, egymástól elkülönített levéltárral rendelkeztek. A magánlevéltár a saját birtokokkal kapcsolatos dokumentumokat rendszerezõ gyûjtemény volt, míg a hiteleshelyi — illetve egyes esetekben országosnak is nevezett — levéltár a hiteleshely mûködésével kapcsolatos iratokat: a kiadott oklevelek fogalmazványait vagy kötetbe (registrum, protocollum) írt másolatait, esetleg a hiteleshelynek címzett bírói parancsokat gyûjtötte. (Mivel a hiteleshelyek tezauráló intézményként is mûködtek, gyakran találkozhatunk itt környékbeli családok irataival is.) A kiadványaik szövegeit protocollumba másoló hiteleshelyeknél — szinte kárpótlásul azért, hogy az oklevél megjelenési formájáról alig tudunk meg valamit — a kiadott oklevelek törvényszerû szétszóródása és a magyar középkor levéltári forrásainak jelentõs pusztulása kevésbé fájdalmasan érinti a kutatót: egykorú gyûjteményben olvashatja ugyanis a vizsgált intézmény irattermelésének csaknem valamennyi emlékét.10 Az ilyen kötetek létrejöttének célja persze merõben praktikus: ez is a hitelesség ügyét szolgálta, mivel az akár teljes szövegében, akár kivonatosan megõrzött oklevélszövegekkel alátámasztva minden kiadványáról számot tudott adni az intézmény. II. Az eltérõ pecsételési lehetõségekbõl következõ alaki különbözõséggel tehát bizonyos tartalmi sajátosságok is együttjártak, az oklevelek külsõ megjelenése összefüggésbe hozható tartalmukkal.11 A külsõ jegyek változatossága és esetenként idõbeli változása miatt azonban logikusabb tárgyi, tartalmi szempontok szerint osztályozni a kiadványokat. A klaszszikus szakirodalmi besorolást tekintve két nagyobb csoport alakítható ki a hiteleshelyi kiadványok között: a felvallások (fassiones)12 csoportba 10
Protocollum-kötetek szövege alapján készült feldolgozásra lásd: Kumorovitz L. Bernát, A leleszi konvent oklevéladó mûködése 1569-ig. Turul 42 (1928) 1-39. Egy másik intézmény köteteinek kiadásáról pedig Jakó Zsigmond, A kolozsmonostori konvent jegyzõkönyvei (1289–1556). I-II. Budapest, 1990.
11
Szentpétery, Oklevéltan (i.m.) 132. A hiteleshelyi kiadványokat megjelenésük alapján jellemzi pl. Kumorovitz, Lelesz (i.m.) „A konvent kiadványai” címû fejezetben (13. skk.).
12
Bár a fassio fordítására a modern szakirodalom általában a bevallás szót alkalmazza, én a magyar kifejezés sajátos perjogi konnotációja okán inkább a felvallás szót használom, hivatkozva egyrészt a XVII. századi magyar gyakorlatra (vö. Szamota István-Zolnai Gyula, Magyar oklevél-szótár. Budapest, 1902–1906. 275.), másrészt pedig a szerencsésebb sorsú hiteleshelyi levéltárakban fennmaradt fassiós (felvallási) jegyzõkönyvek gyakorlatban használatos magyar elnevezésére.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 31
31 azon oklevelek tartoznak, amelyek a hiteleshely elõtt szabad akaratukból megjelenõ felek magánvonatkozású jogi ügyeirõl készültek, míg a jelentések (relationes) a királyi parancsra vagy bírói megbízásra végzett hatósági mûködést foglalták írásba. A felvallások körébe tartozó oklevelek lényegében az Európa egyéb részein elterjedt, de Magyarországon igazán csak a XIV. század második felében meghonosodott közjegyzõi intézmény által készített kiadványokat pótolták. Az autentikus, azaz mások ügyében is bizonyító erõvel bíró, pecséttel rendelkezõ hiteleshely elõtt a környékbeli magánszemélyek és egyházi intézmények jelentek meg, hogy a nemesi személyi- vagy birtokjogot érintõ ügyeikben a magyarországi világi bíróságok által elismert és elfogadott oklevelet szerezzenek. Mivel a nemesi magánjog legfontosabb részét a birtokjog jelentette, ezért a XIII. század végétõl az ebben bekövetkezett minden változást igyekeztek írásba foglaltatni. Így aztán nem meglepõ, hogy a felvallások legtöbbje ebbe a témakörbe sorolható. Magánszemélyek és intézmények legféltettebb kincsei közé tartoztak a birtokjogot érintõ, a birtokjogot biztosító oklevelek, amelyekkel a bíróságok elõtt adott alkalommal bizonyítani lehetett egy-egy ingatlan tulajdonlását, egy-egy jövedelem élésének jogosságát. A hiteleshely elõtt felvallási szándékkal megjelent személyeknek a csalásokat elkerülendõ vallomásuk megtétele elõtt valami módon igazolni kellett személyazonosságukat. Az ilyen típusú feljegyzések általánosnak tekinthetõ hiánya okán valószínûsíthetõ, hogy a hiteleshely tagjai többnyire ismerték a felvallókat, ha azonban mégsem, akkor az õket igazoló személyek nevei helyet kaptak a kiadványban. (Amennyiben nem személyesen jelent meg a felvalló, vagy egy intézmény nevében járt el annak egyik tagja, akkor egy, általában szintén hiteleshely által kiállított ügyvédvalló oklevél bemutatásával igazolta megbízatását.) Jóllehet a felvallások célja két fél között létrehozott vagy megváltoztatott jogviszony írásbeli rögzítése volt, az oklevelek azonban általában csak az egyik fél hiteleshely elõtti megjelenését és felvallását említik, a hiteleshely számára pedig csupán az õ, azaz a jogügyletet kezdeményezõ fél identifikálása volt a fontos. Õ az, aki valamely jogáról lemondott a másik javára, vagy azt ideiglenesen átruházta (adomány, adásvétel, zálog, ügyvédvallás), esetleg bizonyos jogainak visszaszerzésére törekedett (tiltakozás), aki tehát a felvallás kezdeményezõje volt, és akit ezért az oklevél — ha a hiteleshely elõtt esetleg a másik fél is megjelent volna — mindig az elsõ helyen nevezett meg. Az esetek kisebb részében kölcsönös ügyekrõl volt szó (birtokosztály, birtokcsere, örökösödési szerzõdés, peregyezség, perha-
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 32
32 lasztás), ahol a két fél azonos szerepben tûnt fel. Egyformán érdekeltek voltak a felvallásban, kezdeményezõként tekinthetünk bármelyikükre, mindketten jelen voltak a hiteleshely elõtt, és mindkettejüket azonosította is a hiteleshely. A hiteleshely számára tehát csak a felvallást kezdeményezõ, a jogairól lemondó személy identifikálása volt fontos, az ügy másik, esetleg éppen hiteleshely elõtt is megjelenõ érintettjével kapcsolatban azonban már semmiféle kötelezettséggel nem rendelkezett; ez a terület a felvalló felelõsségi körébe tartozott. A hiteleshely elõtti megjelenést helyettesítendõ kivételes alkalmakkor a felvallást tenni szándékozó ügyfél tanú kiküldését is kérhette a felvallás, az írásban rögzíteni kívánt esemény helyszínére.13 A ritka helyzet leginkább végrendelkezés alkalmával fordult elõ, egyházak számára tett kegyes adomány írásbeli rögzítésekor, mikoris az ügyben érdekelt adománnyerõ egyház eszközölhette ki, és fizethette meg az ilyen alkalomra kiszálló hiteleshely helyszíni munkáját. A birtokügyben felvallást tevõk egyik legfontosabb aktusa a birtokjogról való lemondás volt. Ez történhetett anyagi ellenszolgáltatás nélkül (özvegyi hitbér átengedése, hozomány vagy leánynegyed kiadása, egyházak részére tett kegyes adomány), de akár haszonnal is járhatott (adásvétel, zálog). Mivel az ilyen dokumentumok (a zálog kivételével) örökjogot rögzítettek, ezért hosszú távú megõrzésre kellett, hogy készüljenek: általában hártyára írták õket, még akkor is, ha a függõpecsétes privilégium helyett csak pátens formát nyertek. Néhány esetben azonban papíroklevéllel is találkozunk, aminek oka abban keresendõ, hogy a tulajdonosváltás realizálására a birtokos személyének változásával szükségszerûen együtt járó iktatás alkalmával nyílhatott mód, így ennek foganatosításáig átmenetileg papíroklevél biztosította az ingatlanhoz való jogot. Ezen dokumentumok ideiglenes mivoltát bizonyítja a pátenshez fûzött azon megjegyzés, miszerint az azt kiállító hiteleshely a késõbbiekben újólag bemutatandó oklevelet kérésre privilégium formájába átszerkesztve is kiadja.14 Az eltérõ típusú oklevelek kapcsán meg kell említeni azok eltérõ árait is. A közhitelû intézményt mûködtetõ egyházak az oklevélkiadás során felmerülõ anyagköltséget természetesen megfizettették az oklevél13
Eckhardt, Franz, Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. In: Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, IX. Ergänzungsband, 2. Heft. Innsbruck, 1914. 509.; Szentpétery, Oklevéltan (i.m.) 126.
14
Eckhart, Glaubwürdige Orte (i.m.) 501-502.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 33
33 nyerõvel, sõt a munkadíjat is, minek következtében ez a tevékenység bevételi forrást jelentett.15 Ezt a lehetõséget, egyúttal megfelelve az írott dokumentumok iránt egyre nagyobb méretekben jelentkezõ társadalmi igénynek is, igyekezett kihasználni majd' minden intézményi pecséttel rendelkezõ káptalan illetve konvent, amikor környékbeli magánszemélyek felvallásait írásba foglalandó ilyen tevékenységbe fogott.16 A kisebb, esetleg magánkegyúri kézen levõ egyházak befolyásolhatósága okán azonban néhányuk közhitelessége megkérdõjelezhetõ volt, ezért a királyi hatalom a jogtalan elõnyszerzést akadályozni próbálva már 1300 körül királyi tanácsi határozatban rögzítette a hiteleshelyi kiküldöttek eljárási díjait, illetve maximalizálta az oklevelek kiállításáért fizetendõ összeget.17 A központi árszabás a késõbbiekben is megmaradt: a XIV. században két alkalommal, önmagát ismétlõen született törvény az eljárási díjakról, 1417-ben pedig az egy évszázaddal korábbihoz képest részletesebb, az oklevéltípusokat és áraikat is differenciáló új szöveggel találkozhatunk.18 Minden tekintetben a legaprólékosabb azonban az 1435. évi decretum maius X. cikkelye, amely már mint bevett szokásjogot foglalta írásba a legkülönfélébb oklevelekért fizetendõ díjakat, és amelynek mérvadó voltára a további dekrétumok vagy hivatkoztak, vagy teljes szövegében át is vették rendelkezéseit.19 Ha áttekintjük ezek adatait, a pá15
A hiteleshelyi díjakról összefoglalóan lásd Eckhart, Glaubwürdige Orte (i.m.) 491-497.
16
Hogy ezen XIII. század elején kialakuló tevékenységbõl a bencés, premontrei és johannita konventek mellett a ciszterciek kimaradtak, az részben éppen konventi pecsétük hiányával magyarázható:
Solymosi, Hiteleshely (i.m.), illetve Uõ, Észrevételek a Ciszterci Rend magyarországi történetének repertóriumáról. Levéltári Közlemények 55 (1984) 242-243. 17
Szentpétery, Oklevéltan (i.m.) 124. A törvény XIX. cikkelyét lásd: Döry, Franciscus - Bónis, Georgius - Bácskai, Vera, Decreta Regni Hungariae. Gesetze und Verordnungen Ungarns 13011457. Budapest, 1976. 395-396.
18
1351:XXI. (Decreta 1301–1457. 137.) = 1397:XLIII. (uo. 166.); 1417. (uo. 236.).
19
presenti ordinatione antiquam tamen et laudabilem consuetudinem imitantes — Decreta 1301–1457. 267-268. Ennek megtartását rendelte el Albert király 1439:XXXI. cikkelye (uo. 297.) és hasonlóan intézkedett I. Ulászló király 1444:XXI. cikkelye is (uo. 331.). Az 1447. évi országgyûlés teljes szövegében át is vette az 1435-ös rendelkezéseket (XXV. c., uo. 366-367.), akárcsak Mátyás király 1458. évi törvényének XXVIII. cikkelye: Döry, Franciscus - Bónis, Georgius - Érszegi, Geisa - Teke, Susanna, Decreta Regni Hungariae. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490. Budapest, 1989. 99-101. Az 1486. évi decretum maius (LXXIV. c., uo. 306-307.) és az ezt pótolni hivatott 1492. évi törvény 95-96. cikkelyei (Corpus iuris Hungarici. Magyar törvénytár. 1000–1526. évi törvényczikkek. Szerk.: Márkus Dezsõ. Budapest, 1899. 544-547.) újra az 1435-ös szöveget írják át.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 34
34 tens és privilegiális típusú felvallások árai között több, mint négyszeres különbséget találunk, ami talán érthetõvé teszi a függõpecsétes kiváltságlevelek mellett a pátensek jelenlétét. A birtokelidegenítések nem történhettek más, a birtokban szintén részes, vagy arra bármi módon akár csak jogot is formáló személy kárára. Ezért elvileg mindenkinek, akit az átadni kívánt ingatlan érintett nyilatkoznia kellett jogátruházási szándékáról, illetve a jogátruházáshoz való hozzájárulásáról. Mivel a gyakorlatban ez egyre nehezebben volt megvalósítható, a birtokjoggal kapcsolatos felvallásokban a XIV. század végétõl fokozatosan megjelentek az általános megfogalmazású, minden az ügyben érintett atyafi és rokon nevében tett tehervállalások.20 Ha pedig egy birtokelidegenítés ennek dacára mégis sértette valakinek a jogát, az illetõ, szintén egy hiteleshely elõtt, tiltakozással (prohibitio) élhetett. Szinte korlátlan azon ügyek sokfélesége, amelyben ilyenek megszülethettek: a tiltakozó bármely jogsértõnek vélt esetben eltilthatta a jogáról lemondót, a jogot szerzõt, bizonyos alkalommal az ezt megerõsítõ uralkodót, vagy a jogigényt érvényesíteni hivatott bármely hiteleshelyet mindennemû, a tiltakozás tárgyával kapcsolatos cselekedettõl. A tiltakozás természetesen nem jelentette a vélt vagy valós jog vissza- illetve megszerzését, csak az elbirtoklás ellen nyújthatott védelmet, és az eltiltó oklevelek sora biztosíthatta a birtokjog igényének fenntartását a legtöbbször birtokon kívül rekedtek számára.21 Az ingatlanokhoz köthetõkön kívül azonban vannak egyéb, a perjoghoz is szorosan kapcsolódó felvallások. Az említésként legnagyobb számban, eredetiben viszont a legritkábban fennmaradt oklevelek az ügyvédvallást tartalmazó dokumentumok. Gyakoriságukat annak köszönhetik, hogy a bíróságok vagy hiteleshelyek elõtt megjelent jogi képviselõ (procurator) illetve családtagok a megbízóik nevében történõ eljárásukat ezzel kellett, hogy igazolják.22 Ritka fennmaradásuknak elsõdleges oka, hogy meghatározott idõre, egy évre (per anni circulum) szóltak. 20
Lásd Händel Béla, A tehervállalás középkori jogrendünkben. Századok 78 (1944) 372-418.
21
Jó példa erre a Szentgyörgyi János és felesége nevében tett tiltakozás-sorozat, amelyben Mátyás királyt tiltják el Hermann minden birtokának eladományozásától hat egymást követõ alkalommal, mégpedig 1464-ben a fehérvári keresztesek konventje és a csornai konvent, 1471-ben a pozsonyi káptalan, 1483-ban a pannonhalmi konvent, 1485-ben pedig újból a csornai konvent és a gyõri káptalan elõtt - DL 9042.
22
Eckhart, Glaubwürdige Orte (i.m.) 506-508.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 35
35 A perjogot érintõ, hiteleshelyek elõtti felvallások jelentõs része a bíróságon kívüli ügyintézéssel hozható kapcsolatba. Céljuk a központi bírói fórumok elõtti megjelenés mellõzése volt, ezzel idõt és pénzt takarítva meg a felek számára. Erre kínált kitûnõ lehetõséget a perhalasztás,23 a peren kívüli megegyezés — esetenként békéltetõk (probi viri) felkérésével — vagy a különféle kötelezvények. Végül ugyancsak a felvallások közé sorolható az oklevélátírás (transumptum) esete. Ennek megjelenése egyértelmûen az oklevelek jogbiztosító és perjogi erejének növekedésével hozható kapcsolatba: az értékes jogokat biztosító dokumentumok eredeti, hiteles példányait óvandó egyre gyakrabban készíttettek azokról másolatokat, átiratokat. Ezen alkalmakkor az oklevél birtokosa megjelent a hiteleshely elõtt, és kérte ügyének írásbeli rögzítését — azaz felvallást tett —, ami ilyenkor a bemutatott oklevélnek „szóról szóra történõ, bármiféle kihagyás vagy bõvítés nélküli” lemásolását jelentette.24 A sajátos hazai jogfelfogás szerint ezen hiteleshelyi átírások kizárólag biztonsági másolat szerepét játszották, és az átírt eredeti oklevelet nem pótolhatták teljesen, csak annak létezését voltak hivatva igazolni. Az átírás ezért leggyakrabban csak a nagyobb elõvigyázatosság vagy esetleg a bizonyosság okán történt. A másolatok beszerzésének igénye érthetõ, hiszen feltétlen bizonyító ereje csak a meg nem rongálódott, és különösen a legsérülékenyebb részére, a pecsétjére nézve ép iratoknak volt. Igen gyakori, hogy a hiteleshelyet egy korábbi saját kiadványának átírására, esetleg újbóli kiadására kértek. Ez készülhetett a fél által bemutatott oklevélszöveg alapján, vagy ha rendelkezésre állt, a hiteleshely által vezetett protocollum, esetleg a szintén ott õrzött par alapján.
III. A közjegyzõi munkához igen közelálló felvallások felvételén túl a hiteleshelyi munkának volt egy másik, azonos súlyú és hasonlóan fontos feladata: a bírói parancsra végzett perjogi ügyekben történõ eljárásokról 23
A perhalasztásról részletesen: Hajnik Imre, A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a ve-
24
Az oklevélátírás szerepérõl, valamint a pannonhalmi gyakorlatról részletesen lásd Dreska Gábor, A
gyes-házi királyok alatt. Budapest, 1899. 239-245. pannonhalmi konvent hiteleshelyének 14. századi oklevélátírásai. In: Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 éve. I. Szerk.: Takács Imre. Társszerk.: Szovák Kornél, Monostori Martina. Pannonhalma, 1996. 463-470.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 36
36 való jelentés. Ezen tevékenység alapvetõ különbsége a felvallásokhoz képest, hogy nem magánfelek kérésére történt jogi tények írásban való rögzítése, hanem bírósági felhívásra járt el a hiteleshely. Az uralkodói parancsok mellett az országos nagybírák, az országbíró és a nádor megkeresésére, vagy egyes hiteleshelyek akár a megyei hatóság25 felkérésére is végezhettek ilyen jellegû feladatokat. A bírósági megkeresések többnyire konkrét ügyet tartalmazó, egyedi alkalomra szóló parancsok voltak. A több pert is folytató, és egy-egy hiteleshely szolgálatait gyakrabban igénybe venni kénytelen fél viszont a XIV. század elsõ harmadától kezdve Zsigmond király uralkodásának végéig éves parancslevél kiállítását is kérhette a királyi kúriában. Ez egy, az oklevélben konkrétan megnevezett hiteleshelyhez szóló nyílt parancs volt, amelynek bemutatása után a felperes az irat érvényességi idején, általában egy éven belül a címzettõl ügyeinek elintézését kérhette. A parancs tehát csak a megbízás tényére vonatkozott, annak tárgyát az oklevelet bemutató fél kérte élõ szóval a hiteleshelytõl.26 Akár éves parancslevél, akár egyedi esetre szóló megbízás, a hiteleshely feladata a benne foglaltak végrehajtása volt. Miként a fassiók közös tulajdonsága, hogy többnyire a hiteleshely elé mentek a felvallók, és az csak nagyon ritkán szállt ki külsõ helyszínre, úgy a relatióknál mindez éppen fordítva van: a parancslevél informálta a hiteleshelyet az eljárásra igényt tartó fél bíróságnak elõadott ügyérõl, majd kérte, hogy küldje ki egy hûséges emberét tanúnak, akinek jelenlétében egy királyi ember elvégzi a szükséges eljárást. A parancs megérkezését követõen, pontosabban miután a felperes azt bemutatta a hiteleshelyet vezetõ custosnak,27 az eljárást megindítandó nyomban mellé adták a kért tanút. A királyi ember hivatalos felkérésére ezt követõen a hiteleshelyi kiküldött jelenlétében kerülhetett sor.28 A külsõ hiteleshelyi munka végrehajtásának gyakorlati részleteirõl a rendelkezésre álló jelentések sajnos nem adnak pontos felvilágosítást: az eljárás rutinját elmesélõ formulás részek kizárólag a cselekmény 25
Lásd C. Tóth Norbert, Adatok a megyék és a hiteleshelyek közötti viszonyra a XIV. és a XV. században. Századok 136 (2002) 351-364.
26
Vö. Eckhart, Glaubwürdige Orte (i.m.) 538.
27
A konventek hiteleshelyi tevékenységében a custos szerepére lásd Mezey, A pécsi egyetemalapítás (i.m.) 73-74., 77-79.
28
1435:VIII. cikk: quicunque vero nobilis ... pro homine regio coram testimonio alicuis capituli vel
conventus requisitus (Decreta 1301–1457. 266-267.).
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 37
37 megtörténtét, és nem annak mikéntjét tárták a bíróság elé. Az eljárás során a törvényességért, a szokásjog diktálta feltételek maradéktalan betartásáért a királyi ember volt felelõs. Ha bármi helytelenül vagy akár rosszhiszemûen történt, azért õt lehetett perelni; a mellette tanúskodó kiküldött csak az eljárást igazolta, a hiteleshely pedig csupán a jelentés kiállításáért volt felelõs. Szerepének fontosságát mutatja ugyanakkor, hogy személye törvényi védelmet élvezett.29 Az eljárás másik szereplõjének, a hiteleshelyi testimoniumnak feladata forrásaink szûkszavúsága okán kevéssé ismert. Bár a törvényszövegek legalább olyan gyakran említik, mint a királyi embert, a megvesztegethetõség minimalizálásának jegyében ez leginkább a feladatra alkalmas csoport körvonalazásában merült ki, ami káptalanok esetében javadalmas kanonokokat, konventeknél pedig fogadalmas szerzetespapokat jelentett.30 Ugyanezen rendelkezések a kiküldöttek napidíjáról, illetve utaz(tat)ási költségeirõl is szólnak, amelyet a szolgáltatást igénybe vevõ fél fizetett.31 Minden, a hiteleshelynek bemutatott parancsot eljárás kellett hogy kövessen, amelynek eredményérõl a hiteleshely köteles volt oklevelet kiadni. A jelentések szövege a szakirodalom általános felfogása szerint a királyi ember és a testimonium hiteleshely elõtti közös jelentésének eredményeként született meg. Míg a homo regius szerepe tehát a helyszíni eljárás lefolytatásában volt jelentõs, addig a tanú feladatát inkább a dokumentáció elvégzésében kell keresnünk, hiszen bizonyos esetekben elengedhetetlen volt, hogy a helyszínen írásbeli feljegyzés készüljön.32 Ez alapján került aztán sor kettejüknek a hiteleshely elõtti, eskü alatt tett jelentésére. A pannonhalmi gyakorlatban ezen feljegyzések igen gyakran csupán az eljárás során kéznél levõ parancslevél hátára írt adatokat takarják: az eljáró királyi ember és a konventi kiküldött neveit, az eljárás napját és helyét, esetleg az eljárás típusát. Részletesebb, a jelentés teljes szövegét tartalmazó fogalmazványokkal csak a XVI. század elejétõl találkozhatunk, mégpedig ugyanazon a hordozóanyagon, a parancslevél szövege körül, vagy a helyszínen készült feljegyzés mellett. 29
A velük szemben erõszakosan fellépõk hûtlenséget követnek el: Werbõczy, Tripartitum (i.m.) I. 14. 13.§
30
1351:XXI. cikk (Decreta 1301–1457. 137.); 1435:VIII. cikk (uo. 266.); 1486:X. cikk (Decreta 1458–1490. 272.)
31
1351:XXI. cikk (Decreta 1301–1457. 137.); 1435:X. cikk (uo. 269.); 1486:LXXV. cikk (Decreta 1458–1490. 308.); 1492:XCV. cikk (Corpus iuris 1000–1526. 546.)
32
Vö. Borsa Iván, A hiteleshelyi eljárás színhelyén készült feljegyzés. Levéltári Közlemények 58 (1987) 39-44.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 38
38 Az ingatlan javak jogos birtoklásának elengedhetetlen feltétele volt a birtokba vezetés és az iktatás (introductio et statutio) foganatosítása, amely gyakran határjárással (reambulatio) is együtt járt. A birtok szomszédainak és a környékbelieknek jelenlétében végzett eljárás alkalmával a jelenlevõk ellenvetéssel élhettek, ellentmondhattak a bírói parancsban megfogalmazottak végrehajtásának (contradictio), ami a birtokba vezetendõ elleni idézést vont maga után. Az ellentmondás megakadályozhatta ugyan az iktatást, és elodázhatta a birtoklás realizálását, de jogalapját az idézést követõen bíróság elõtt kellett bizonyítani. Amennyiben erre nem került sor, az bírságot vont maga után, a legközelebbi parancs pedig a jogalap nélkül ellentmondók tiltakozásának figyelembevételét mellõzõ iktatás lefolytatására kérte a hiteleshelyet. A birtokba vezetést elrendelõ parancsok — talán a birtokok állapotában bekövetkezõ gyakori változások okán — csak idõleges érvényûek voltak. Királyi adománnyal szerzett ingatlan esetében ez egy esztendõ volt, amely idõn belül a birtokba vezetéssel foganatosítani kellett az adományt, nem királyi adományhoz köthetõ iktatási parancsok esetében viszont csak két hónapnyi ideje volt a birtokosnak a végrehajtásra.33 Az iktatásról kiállított oklevelek megjelenési formája az eljárás eredményétõl függött. Ellentmondás esetében mindig zárt relatio született, míg sikeres, tehát ellentmondók jelentkezése nélkül elvégzett iktatások esetében az örökjogot biztosító privilegiális kiadására került sor. Legnagyobb számban vizsgálat (inquisitio, tudományvétel) végrehajtásáról szóló jelentések maradtak ránk.34 A per kezdetét megelõzõen a bírói kiküldött által a felperes érdekében elvégzett vizsgálat során a meghallgatott személyek vallomása a XIV. századtól kezdõdõen bírt a magyar perjogban bizonyító erõvel.35 A jogában sértett fél mellett tanúskodni tudó személyek kikérdezését a bírósági kiküldöttek végezték a per megkezdése elõtt, és a meghallgatottak vallomása szolgált iránymutatásul a bíróság számára. Az egyszerû tudományvétel azonban — akárcsak az Árpád-korra jellemzõ alaki tanúbizonyítás, ahol a tanú nem vallomásával, hanem csupán személyével erõsítette a peres fél állítását — csak elõzetes bizonyítás volt, amelynek erõsségétõl függött a bíróság által megítélt eskühöz felsorakoztatandó eskütársak száma. A tudományvétel 33
Werbõczy, Tripartitum (i.m.) I. 32. és 33.
34
Ezen oklevelek leginkább birtokok, illetve jobbágyok ellen elkövetett erõszakoskodások, ún. hatalmaskodások ügyében keltek. Vö. Szakály, Szekszárd (i.m.) 20-22.
35
Hajnik, Perjog 276-292., különösen 282., 286.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 39
39 végrehajtását elrendelõ parancslevelet a központi bíróság az illetõ megyében eljárni hivatott hiteleshelynek (vagy magának a megyének) címezte, amelynek kiküldöttje a minden érintett megyebelire kiterjeszthetõ vizsgálat lefolytatásánál jelen volt, és amely intézmény gondoskodott a bíróságot tudósító oklevél kiállításáról. Ugyanazon ügyben vizsgálat többször, több hiteleshely által is elvégezhetõ volt, aminek célja a nagyobb bizonyosság megszerzése volt: a régi tanúbizonyítással ugyanis csak három tudományvétel egybehangzó állítása ért fel.36 A hatalmaskodások ügyében tartott vizsgálatoknak gyakori velejárója volt az idézés, amely a párhuzamosan eljáró három intézmény közül a helyileg illetékes hiteleshely feladata volt. A hiteleshelynek egyedi esetre szóló bírói parancsot az egyszerû vizsgálatok, valamint az ezekhez kapcsolódó idézések esetében is teljes szövegében átírta a jelentés. Ez az eljárás jogosságának igazolását volt hivatva szolgálni, továbbá — mivel a panasz részletes leírását tartalmazta — könnyebbé tette a jelentés megszövegezését is, hiszen csak annak valós voltát kellett igazolni. Az alperes esetleges meg nem jelenése okán a bíróság újabb idézés(eke)t is kérhetett. Ezen esetekben igen gyakori, hogy a hiteleshely a bírói megkeresést — mivel ezek a per szinte teljes menetét, az elsõ tudományvételtõl és idézéstõl a perhalasztásokon át az esetleges helyszíni eljárásokig részletesen leírják, így terjedelmük jóval az átlagot meghaladó — nem foglalta saját kiadványába, hanem azt pecsétfõjével lezárva, mellékletként küldte vissza a bíróságnak. A pereskedés egyes állomásait rögzítõ jelentéseket, mivel azokat a hiteleshely az eljárást kérõ bíróságnak címezte, szintén zárt formában kerültek kiállításra. A pert lezáró és a vádat bizonyító vagy éppen az ártatlanságot igazoló eskü letétele szintén a hiteleshely közremûködésével történt, amelyhez nem közvetlen parancslevéllel, hanem közvetett úton, az ítéletlevélbe foglalva kapott megbízást a hiteleshely. A helyszín és a hiteleshely szerepe a per tárgyának függvényében változhatott. A birtokperben megítélt esküt a vitatott tulajdonú ingatlan helyszínén kellett letenni, amely aktushoz konventi tanú kiküldésére volt szükség. A földre tett esküt (iuramentum super terram) megelõzõen a vitás birtok határainak bejárására, majd az esküt követõen annak iktatására is szükség volt a jogszerû birtoklás feltételeit megteremtendõ, ezért az eseményen királyi ember jelenléte is nélkülözhetetlen volt. Ilyen alkalmakkor az al- és felperes mellett eljáró egy-egy homo regius mellé két tagját adta a konvent is. Ha 36
Hajnik, Perjog 292. illetve vö. Werbõczy, Tripartitum (i.m.) II. 32. 2.§
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 40
40 hiteleshely elõtti megállapodás nyomán került sor az esküre, akkor persze királyi ember nem, csak a testimonium jelent meg a helyszínen. A nem birtokot érintõ egyéb ügyekben viszont a felek és az eskütársak járultak a hiteleshely elé, hogy teljesítsék a bíróság által elõírtakat: esküt tegyenek. A hiteleshelynek címzett közvetlen bírói parancs mellõzésének egyik oka az lehet, hogy a megítélt eskü letétele nem volt szükségképpen végrehajtandó. Elõfordult, hogy a felek közös megállapodással elhalasztották, vagy az esküre ítélt alperes nem akarta letenni, nemritkán pedig az eskütársak békítõként való közremûködésének köszönhetõen eskü helyett megállapodás született: a vitás föld felosztásra került vagy a viszály eldöntését eskü helyett inkább fogadott bírák döntésére bízták.
IV. A hiteleshelyi munka részleteinek megismeréséhez az intézmény kiadványain keresztül vezet az út. Az egyes oklevelek által közölt információk azonban a mindennapi gyakorlat rutinját, a mûködés évszázadosan rögzült hagyományának apró mozzanatait nem jelenítik meg olvasójuk számára, mert azokkal az ügyben érintett felek amúgyis tisztában voltak, és mert a jogi tartalom mellett azok nem bírtak jelentõséggel. Megfogalmazásuk csupán deviancia esetében zökken ki szokott medrébõl. A hiteleshelyi kiadványok tehát legtöbbször nem tájékoztatnak bennünket az eljárás részleteirõl, csak sejtetni engedik a tartalom rögzítésének körülményeit.37 Egyes oklevelek alapján tehát nem tudjuk rekonstruálni a teljes rendszert: általánosításunk hibákat szülhet, és nem találhatjuk a helyes választ, ha a problémára rávilágító kérdést sem tudjuk megfogalmazni. Több oklevél részleteinek aprólékos összevetése már közelebb visz a valóság megismeréséhez, és ha a sztereotip vagy csak annak tûnõ formulák rezzenésnyi eltéréseit összehasonlítva kérdéseket tudunk feltenni, akkor talán közelebb juthatunk a dokumentumokat létrehozó intézmény mûködésének megértéséhez is.
37
Nem tudjuk például, hogy a hiteleshely elõtt megjelenõ személyek felvallása hol és milyen módon történt. Valószínûleg, mivel a bevett gyakorlattól erõsen eltért, ezért tartotta fontosnak megjegyezni az esztergomi káptalan is 1508-ban, hogy ad audiendam infrascriptam fassionem iudei Mandel
Fekethe nuncupati ... in castro Strigoniensi ante porticum ecclesie nostre pro tunc existentis ... socios et fratres nostros concanonicos ... transmisissemus — DL 46842.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 41
41
Bogdándi Zsolt
Az erdélyi hiteleshelyek a szekularizációt követõen A XII. század vége óta Magyarországon a székes- és jelentõsebb társaskáptalanok magánjogügyletek írásba foglalásával, oklevéladással is foglalkoztak. Hitelüknek köszönhetõen egyháziak és világiak egyaránt fordultak hozzájuk, hogy ügyeikrõl oklevelet állítsanak ki.1 A bizalom irántuk abból fakadt, hogy a XI. századtól fogva ezekben az intézményekben végezték az istenítélet szertartását, itt tartották a bíráskodásban bizonyító eszközként alkalmazott tüzesvas-próbát, amelynek eredményérõl feljegyzést is készítettek. A XIII. század elején a bencés, premontrei és lovagrendi konventek is bekapcsolódtak az oklevéladó munkába.2 A jogbiztosító iratok megõrzését igénylõ társadalmi érdek vezetett ahhoz, hogy az oklevélkibocsátó intézmények levéltárában helyezték el a kiadott irat másolatát vagy az arról készült tartalmi feljegyzést. Ezeket a parnak nevezett példányokat, legtöbbször chirografálták, azaz az oklevél szövegét ugyanarra a hártyára többször leírták, a bejegyzések közötti üres helyre az ábécé elsõ betûit rajzolták, majd ezeket átmetszve szétválasztották a szövegeket úgy, hogy azokat összeillesztve a betûsor felismerhetõ, az oklevél hitelessége pedig bizonyítható legyen. Ez a sajátos eljárás, illetve a bevallásoknak sebtiben feljegyzett emlékeztetõ jegyzetek, kivonatos szövegû fogalmazványok alakjában való õrzése a XIII. század közepétõl, a regisztrumvezetés elterjedésével a háttérbe szorult, de a hiteleshelyi levéltárakban továbbra is õriztek oklevélmásolatokat és szignatúrákat, amint erre számtalan adat utal.3 A királyi, késõbb fejedel-
1
A hiteleshelyekre vonatkozóan l: Franz, Eckhart: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Sonderabdruck aus den Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. IX. Ergänzungsband, 2. Heft. Innsbruck, 1914. — Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Bp. 1930. 7477., 121-138., 214-222. — Papp László: A hiteleshelyek története és mûködése az újkorban. In: Palaestra Calasanctiana 14. sz. Bp. 1936. — Továbbá Kõfalvi Tamás válogatott jegyzéke a hiteleshelyek történetét tárgyaló irodalomból: A hiteleshelyi oklevelek egyháztörténeti tanulságai. In: Egyháztörténeti Szemle 1/2000. 61-64.
2
A bencés konventek hiteleshelyi tevékenységének kezdeteirõl l.: Solymosi László: A bencés konventek hiteleshelyi oklevéladásának kezdetei. In: Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma ezer éve I. Pannonhalma, 1996. 481-498.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 42
42 mi kancelláriában vezetett regisztrumokat nevezték utóbb királyi könyveknek, a hiteleshelyeken összeállítottakat pedig regisztrumnak vagy protocollumnak. Ezek az általában könyv alakú másolatkötetek a kiadott oklevelek rövidített vagy teljes szövegû másolatait tartalmazták, és lényegében közérdekbõl keletkeztek a jogbiztosító iratok megõrzése és hiteles újrakibocsátása érdekében. A középkori erdélyi vajdaság területén két hiteleshelyi tevékenységet végzõ intézmény jött létre, az erdélyi káptalan, illetve a kolozsmonostori konvent. Ezek a középkor folyamán képesek voltak az erdélyi magánjogi írásbeliség fejletlenebb igényeinek kielégítésére. Ezzel összevetve a magyarországi Vas megyében a vasvári káptalan, csak Zalában két konvent — a kapornaki és zalai —, a somogyi konvent csak Somogyban, a pécsi káptalan és pécsváradi konvent pedig kizárólag Baranya megyében látott el ilyen feladatokat, és mûködött mint „megyei” hiteleshely.4 Az erdélyi püspökség melletti székeskáptalan létrehozásának körülményei egyelõre tisztázatlanok. A szakirodalom többnyire Szent László alapításának tekinti, minthogy a magyarországi székeskáptalanok létrehozását neki tulajdonítják.5 A káptalan elsõ hiteles oklevelének szövege 1231-bõl való, és az 1280-as évi átiratban ismert. Az oklevél szerkezetében még a kialakulatlan hiteleshelyi oklevelek egyik válfaját képviseli: a dátumnak elõl a promulgationál való feltüntetése régies vonás, ami megtalálható a Váradi regisztrumba bevezetett oklevelekben (1209–1221), a székesfehérvári káptalan kiadványaiban (1184–1232), hogy 1233-tól a keltezés az országos gyakorlat szerint az oklevél végére kerüljön. Az erdélyi káptalan legkorábbi iratait 1241-ben a mongolok pusztították el. A tatárok által felégetett egyháznak két évig püspöke sem volt, 1244-ben említik új püspökét, 1248-tól pedig kanonokjait. A tatárjárás után kelt elsõ oklevél 1252-bõl maradt fent, egy késõbbi regisztrum-töredék átiratában. 1277-ben újabb csapás érte a székesegy3
1503-ban az erdélyi káptalan elõtt tiltakoznak a kolozsmonostori konvent képviselõi, mert az erdélyi vajda arra kényszerítette õket, hogy szabálytalan módon megpecsételjenek egy oklevelet, anélkül, hogy azt átírnák, és másodpéldányát a levéltárba helyeznék el. A vita során leginkább Balázs konventi tag tartott ki amellett, hogy nem szokás olyan oklevelet pecséttel ellátni, melynek par példányát nem helyezik el a conservatoriumban. — MOL. DL 26818.
4
Sz 136/2002. 362.
5
Az erdélyi káptalan kezdeteirõl, legkorábbi regisztrumáról és középkori hiteleshelyi tevékenységérõl l.: Sz 117/1983. 1103-1134. — Vekov, Károly: Locul de adeverire de la Alba Iulia (secolele XIII–XVI.). Cluj-Napoca, 2003.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 43
43 házat és a káptalant: a vizaknai Alard comes fia Gaan, hogy apja halálát megbosszulja megrohanta a püspökséget, és felégette a várost a székesegyházzal, a káptalannal és az oda menekültekkel együtt. A kalocsai érsek 1309-bõl származó beszámolójából értesülünk, hogy ekkor az egyházi felszerelések, könyvek és feltehetõen a levéltár is újra elpusztult. Ez utóbbi pusztítást követõen a káptalani levéltár életében viszonylag békés idõszak következett. Nagyobb mértékû pusztítás az 1556–57 évi szekularizáció után, a fejedelemség kialakulásának átmeneti idõszakában, a káptalan szétszéledését követõen következett be, amikor a hiteleshelyi levéltár gazda nélkül maradt, az oklevélkibocsátó tevékenység pedig huzamosabb ideig szünetelt. A káptalani hiteleshely történetét áttekintve korántsem meglepõ, hogy szemben a kolozsmonostori konventtel, ahol a középkori regisztrumok jelentõs része hagyományozódott az utókorra, az erdélyi káptalan korai regisztrumaiból csak töredékek ismertek, fõleg az erdélyi káptalan Gyulafehérváron a Batthyaneumban õrzött magánlevéltárában és a Magyar Országos Levéltár DL és DF gyûjteményében. Az 1556–57-ben bekövetkezett szekularizációig az erdélyi hiteleshelyek oklevéladó tevékenysége a középkori magyarországi gyakorlatnak megfelelõen lényegében változatlanul folyt.6 Különálló fejlõdésük az 1557. évi tordai országgyûlés után kezdõdött, amikor a hiteleshelyi levéltárak õrzését „kiváló nemes emberek”-re requisitorokra vagy magyarul levélkeresõkre, utóbb elterjedt megnevezésük szerint „káptalanokra és konventekre” bízták.7 1557-ben a hiteleshelyi tevékenység rendezésével egy idõben, az országgyûlés arról is intézkedett, hogy a királyi, illetve a vajdai emberek is törvényesen végezhessék azt a munkát, amely addig kizárólag a hiteleshelyek feladatkörébe tartozott. Ebbõl úgy tûnik, hogy maguk a rendek sem voltak meggyõzõdve az újonnan létrehozott levélkeresõi szolgálat életképességérõl, illetve a requisitorok feladatának — mint nevük is mutatja — csak a hiteles másolatok kiállítását, a jogbiztosító iratok elõkeresését tekintették. A rendeknek különös érdekeik fûzõdtek a hiteleshelyeken õrzött jogbiztosító levéltári anyag megóvásához és zavartalan használatához. A birtokaikat, személyzetüket és nem utolsósorban tekintélyüket vesztett egyházi intézmények szerepei közül egyedül a hiteleshelyire vonatkozóan maradt továbbra is valós társadalmi igény. Az iktatásokat, valamint a többi, korábban a hiteleshelyek fel6
Turul 56/1941. 3.
7
A hiteleshelyekre vonatkozó országgyûlési végzésekrõl l.: EOE II. 81, 89, 107, 176, 340. — Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben. Bp. 2005. 212-215.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 44
44 adatkörébe tartozó eljárást a vajdai küldöttek végezték, akik közül az egyik általában kancelláriai íródeák, társa pedig helybéli, a helyi viszonyokat jól ismerõ nemes volt. Az általuk kiállított jelentések formulái megegyeznek a korábbi hiteleshelyi oklevelekben használtakkal, ezeket a kiadványokat azonban csak saját gyûrûspecsétjükkel erõsíthették meg, ennek viszont — a kortársak szemében — nem lehetett akkora jogbiztosító ereje, mint egy-egy autentikus, az írástudatlanok számára is közismert pecséttel rendelkezõ káptalan vagy konvent által megerõsített oklevélnek. A születõ erdélyi fejedelemség világi értelmiségének nagy része az egyházi intézmények szárnyai alatt erõsödött meg annyira, hogy átvehesse az egyház funkcióinak azon részeit, amelyekre a társadalom továbbra is igényt tartott. A káptalani levéltár õrizetére kijelölt személyek kivétel nélkül a korábban kanonoki stallumot élvezõk, vagy a hiteleshelyi kancellárián szolgálatot teljesítõk közül kerültek ki, hiszen õk voltak birtokosai azoknak a gyakorlati ismereteknek, melyek hiányában a hiteleshelyi levéltárban és munkában való tájékozódás lehetetlen lett volna. A reális társadalmi szükséglet által létrehozott levélkeresõi szolgálat ellátói, a requisitorok elõször 1559-ben jelennek meg a forrásokban8, de ekkor még — és az elkövetkezõ években is —, csak a káptalani levéltárból írnak át hatósági utasításra, vagy magánszemélyek kérésére okleveleket. A feltehetõen jogi ismeretekkel rendelkezõ Mosdósi Ambrus magister 1551-ben és 1555-ben még dékánkanonoki címet visel, 1560-ban a requisitorság mellett tizedbérlõ is.9 A királyi jövedelmek számbavételére Erdélybe rendelt Bornemisza Pál veszprémi püspök a történelmi érdeklõdésû Georg Werner magyar kamarai tanácsoshoz 1555-ben intézett levelében Mosdósi Ambrus magistert azok közé sorolja, akik képesek összegyûjteni a gyulafehérvári székesegyház történetének forrásait.10 Ez az adat azt bizonyítja, hogy Mosdósi alaposan ismerte a káptalani levéltárat, és rendelkezett azokkal az ismeretekkel, amelyek lehetõvé tették az oklevelek történeti forrásként való feltárását. Levélkeresõként utoljára 1565. december 10-én találkozhatunk nevével, ekkor János Zsigmond fejedelem, egyebek mellett a káptalani levéltárban teljesített szol8
MOL. DL 1688
9
Az erdélyi fejedelmek Királyi Könyvei I. 1569-1602. (Erdélyi Történelmi Adatok. VII. 1-3. Szerk. Jakó Zsigmond.) VII/1. János Zsigmond Királyi Könyve (1569-1570). Kolozsvár, 2003-2005. 68. sz. (a továbbiakban ErdKirKv)
10
TTár 1880. 686-587 (téves lapszám!)
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 45
45 gálataiért bõkezû adományban részesítette.11 Származásáról csak feltételezhetjük, hogy talán a Somogy megyei Mosdósról sodorta a török veszedelem a távoli Erdélybe. Halálának idõpontjáról és körülményeirõl semmit nem tudunk, családjáról pedig annyit, hogy Csoronk Ilona nevû özvegyétõl egyetlen fia, János maradt.12 Dombai Benedeket 1559–1569 között, korábbi klerikussága bizonyságaként a káptalan szétszéledése után hosszú ideig helyettes õrkanonokként (subcustos) emlegetik a forrásokban, és ezzel párhuzamosan, feltehetõen 1573-ig levéltári feladatokat is teljesített.13 Rokonságához tartozhatott az 1590-es években a fejedelmi nagyobb kancellárián íródeákként tevékenykedõ Dombai Máté.14 Az 1559-ben káptalani requisitornak nevezett, feltehetõen délszláv származású, magyargáldi birtokos Radicsics János már 1551-ben a káptalan jegyzõjeként jelenik meg, de róla egyebet nem tudunk, és a késõbbiekben sem jelenik meg a forrásokban. Az 1567-ben majd 1572-ben káptalani requisitor és szintén volt pap Verõczei János valószínûleg rokonsági kapcsolatban állhatott az 1544–45-ben hunyadi fõesperes, 1546-ban dékánkanonok Verõczei Miklóssal, és feltehetõen általa kerülhetett már korábban a hiteleshelyi kancelláriára. Ugyanebben az idõszakban, hihetõen megszakítás nélkül 1568–1573 között Szentmihályi Lõrinc papot is a hiteleshely levélkeresõjeként emlegetik, de egyidejûleg a fejedelem gyulafehérvári udvarbírói hivatalát is viselte.15 János Zsigmond fejedelem requisitorként teljesített szolgálataiért neki adományozta a korábban a székesegyházi egyik oltárigazgatósághoz tartozó, a szekularizációval a kincstárra háramlott gyulafehérvári házat. Ebbõl az adatból arra lehet következtetni, hogy a requisitorok a fejedelem familiárisaiként teljesítették szolgálataikat, levéltárosi munkájukat esetenként egy-egy birtokkal és nem szabályszerû, pontosan meghatározott fizetéssel jutalmazták. A levélkeresést amolyan mellékfoglalkozásnak tekintették, és feltehetõen egyedül lelkiismeretességük határozta meg, hogy munkájukat miként végezték. A rendek sürgetésére a fejedelem az erdélyi káptalanhoz hasonló módon próbálta rendezni az Erdélyi Fejedelemséghez tartozó többi hite11
Bánffy cs lt a KvNlt õrizetében. Függõpecsétes oklevelek nr. 19.
12
MOL. F15. VII. f. 90v-91r
13
MOL. DL 1688., Az erdélyi káptalan jegyzõkönyvei I. 1222–1599. (Erdélyi Történelmi Adatok VIII. 1. Szerk. Jakó Zsigmond). Mutatókkal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Bogdándi ZsoltGálfi Emõke. Kvár 2006. 218. sz. (a továbbiakban: ErdKápJkv)
14
Trócsányi: Központi kormányzat 190.
15
ErdKirKv VII/1. 57, 58, 96, 200. sz.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 46
46 leshely ügyét. Kolozsmonostoron a hiteleshelyi feladatokat a szekularizáció után hosszú ideig szintén ugyanaz a János deák nótárius látta el, aki korábban is végezte ezt a munkát. A Kolozsvár város felügyelete alatt folyó hiteleshelyi tevékenység 1575-ig a levélkeresésre és az átírt oklevelek kibocsátására szorítkozott. 1569. január 10-én János Zsigmond fejedelem a kolozsvári bíróhoz és több esküdttársához intézi levélkeresõ parancsát, amire a bíró, János deákkal és még két polgárral kiment a konventhez és megkeresték a levéltárban a kért leveleket.16 A kolozsmonostori hiteleshely szekularizáció utáni helyzetérõl enyedi Pálfi István konventi levélkeresõ 1655 körül kelt, feltehetõen a fejedelemhez intézett folyamodványa tudósít a leghitelesebben.17 Ezek szerint a konventi levéltárat valamikor 1557 után, az akkori háborús idõkben Kolozsvárra költöztették. Azóta „bizonyos conservatorium”, tehát állandó levéltárnak szolgáló helyiség nem lévén, a requisitorok házainál tartották a leveleket. A hivataluk okán megnemesített levélkeresõk tehát a városba kellett telepedjenek, házat kellett szerezzenek, és városi polgárokként kellett adózzanak, sõt még a fizetségükként járó bort is megadózta a város. Amellett, hogy fizetésük 60 Ft-ról 33-ra csökkent, ezt az összeget is nagy késedelmek után kapták meg a szamosújvári tiszttartóktól. A folyamodvány keltekor Kolozsmonostoron csak ketten végezték a hiteleshelyi feladatokat, Pálfi társának a közeli Désen volt háza és öröksége, és emiatt gyakran egy-két hónapig távol volt. Eközben „az officium vacalvan” Pálfi egyedül maradt, emiatt pedig érvényes bevallásokat nem vehetett fel, a nemes emberek dolguk végezetlenül tértek haza. A levéltárnak kárára volt, állandó conservatorium hiányában az „imide amoda valo hordoztatas” is, ezért Pálfi javasolta, hogy rendeljenek „egy conventualis locust”, melyet lássanak el kiváltságokkal. E célra legalkalmasabbnak a Kolozsmonostoron levõ „mangorlo” házat találta, melyet kis költséggel helyre lehetne tenni, de „az nemes orszag” akár a városban is szerezhetne egy házat. Pálfi István javaslatai közül nem sok valósulhatott meg, a levéltárat szerencsére nem költöztették el a városfalak által nyújtott viszonylagos biztonságból az egyaránt védhetetlen Kolozsmonostorra, vagy Gyulafehérvárra, s így nem osztozott a gyulafehérvári és váradi hiteleshelyek szomorú sorsában. A váradi hiteleshelyi levéltárat 1557-tõl kezdve, a kanonokok távozása után a váradelõhegyi Szent István káptalan õrizte, s minthogy 16
MOL. DF 253576
17
MOL. F15. 34. prot. (fogalmazvány számozatlan lapokon)
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 47
47 már azelõtt is bocsátott ki okleveleket saját pecsétje alatt, átvette a váradi hiteleshely teendõit is.18 1566-ban azonban, a tordai országgyûlés végzése értelmében19 a Szent István káptalan tagjai is távozni kényszerültek Váradról, s még ugyanabban az évben Kanizsai János és Fóris papok valamint Bihar vármegye nótáriusa kapott megbízatást a hiteleshelyi teendõk végzésére.20 A szekularizációt követõen tehát mindhárom hiteleshely sorsát különbözõ módon próbálták megoldani. Gyulafehérváron elõbb a káptalan helyben maradt tagjaira bízták a levéltárat, majd az 1575 után kibõvült hatáskörrel újjászervezett hiteleshelyet a fejedelmi kancellária segédhivatalaként mûködtették. Kolozsmonostoron az egykori konventi levéltárat a város felügyelete alá rendelték, requisitoroknak pedig jogi ismeretekkel rendelkezõ nemesített polgárokat neveztek ki, akik idõnként Kolozs vármegye adószedõi hivatalát is viselték. Váradon viszont úgy tûnik, hogy a hiteleshelyi kancelláriát összevonták a vármegyei jegyzõséggel, hiszen gyakran ugyanaz az íródeák látta el a hiteleshelyi requisitor és a vármegyei jegyzõ feladatait. A hiteleshelyek írásos szolgálatának világi alapon való újjászervezése végül csak a kezdeti zavaros idõk elteltével, 1575 õszén következett be, amikor a káptalani és konventi requisitorokat instrukciókkal látták el, amelyek az újra kibõvült, a külsõ hiteleshelyi tevékenységet is felölelõ mûködésüket részletesen szabályozták.21 A hiteleshelyi levéltár új alapokon való megszervezése feltehetõen az akkori ítélõmester, a könyvszeretõ, jogi ismeretekben jártas értelmiségi, Sulyok Imre nevéhez köthetõ.22 Õ volt az, aki Báthory István fejedelem megbízottjaként, Sombori László jogügyigazgató társaságában 1575 õszén, részletes ügyviteli utasítások kíséretében átadta az iratokat az újonnan kinevezett kolozsmonostori requisitoroknak, a fehérvári káptalan egyik levélkeresõjét pedig ezen tisztre méltóbb íródeákjával, András deákkal váltotta fel. Ek18
Bunyitay Vince: A váradi püspökség története. I. Nagyvárad, 1883. 425-443.
19
EOE II. 302.
20
Uo. 327.
21
Jakó, Sigismund: Instrucþiunile arhivistice ale oficiilor din Transilvania, 1575–1841. Problema reorganizãrii arhivelor vechi din Transilvania. In: Revista Arhivelor I/1958. 54-56. — A szabályzat annotált változatainak kiadása: Sunkó Attila: A Gyulafehérvári Káptalan és a Kolozsmonostori Konvent Levéltárának mûködésére vonatkozó iratok. Lymbus. Magyarságtudományi forrásközlemények. Bp. 2003. 79-87.
22
Sulyok Imrérõl bõvebben l.: Jakó Klára: Lekcsei Sulyok Imre kancellárról. In: Emlékkönyv Kiss András születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kvár 2003. 191-207.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 48
48 kor az új személyzet kötelességévé tették, hogy a teljes levéltári anyagot protocollumokba másolják be, az eredetiek változatlan õrzése mellett. Feltehetõen ennek a munkálatnak emlékei Balásfi János requisitor másolatai a gyulafehérvári káptalan középkori regisztrumairól. Az 1575. évi újjászervezés végleg berekesztette a középkori fejlõdést, és új korszakot nyitott az erdélyi hiteleshelyek életében. A hiteleshely munkájának zavartalan menete ezentúl a kinevezett requisitorok személyétõl függött, míg korábban a káptalannak és konventnek egyaránt érdekében állott jól kiválasztani jegyzõjét, hiszen a hiteleshelyi tevékenység komoly jövedelmet jelentett az amúgy is tekintélyes birtokokkal rendelkezõ egyházi intézménynek, ezentúl a fejedelmek és a rendek határozták meg a hiteleshelyi levéltárak sorsát. Az 1575-ben a requisitorok számára megállapított fizetés már tisztes megélhetést biztosított a levélkeresõk számára, hiszen mindegyikük évente 50 Ft készpénzt, 20 köböl búzát, két hordó bort, két vágódisznót kapott és egy dézsmakerület jövedelmét.23 Emellett, komoly jövedelmet hozhatott a levelek kiállításáért megszabott illeték is.24 Az 1575. évi instrukció 1650-ben kelt, az egyik levélkeresõ által annotált másolata alapján megállapítható, hogy a késõbbiekben több ponton is eltértek az utasításban foglaltaktól.25 Ekkor a gyulafehérvári káptalani levéltárban „annyira nagy romlás és pusztaság” volt, hogy 200 tudós ember sem birkózhatott volna meg a levelek protocollumokba való másolásának feladatával, Bárdi István pedig egyedül akart pecsételni, „mintha a többi collegáknak semmi tisztük a pecséthez nem volna”. A kiadott okleveleket az eredetivel igen ritkán vetették össze, a levelek másolatait pedig gyakran nem reponálták a levéltárba. A levéltár egy részét szállásaikon õrizték, emiatt „maradozva maradtak” az oklevelek, a requisitorok közé pedig méltót és méltatlant egyaránt beiktatnak. Az alábbiakban néhány XVI–XVII. századi gyulafehérvári és kolozsmonostori levélkeresõ életpályájának vázlatos áttekintése által arra próbálunk választ adni, hogy méltók voltak-e hivatalukhoz a requisitorok, rajtuk múlottak-e a hiteleshelyi tevékenységben észlelhetõ idõleges zavarok? Az 1575. július-augusztusi kolozsvári országgyûlés a fehérvári káptalan fõrequisitorának Ilosvai Benedek papot nevezte ki, társainak pedig a 23
RevArh I/1958. 56.
24
Az 1640-es években egy tiltakozás kiállítása 2 Ft 97 dénárba, egy bevallás visszavonása pedig 1 Ft 48 dénárba került. MOL. F2. 52. doboz
25
Sunkó: Iratok 79-87.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 49
49 káplánokat, akik mellé szükségesnek ítéltek nótáriust állítani.26 Ilosvai 1557-ben Wittenbergben folytatott tanulmányokat, majd hazatérte után Tállyán lett plébános, utóbb pedig Varanón lutheránus lelkipásztor. Feltehetõen 1573-ban hívták Erdélybe, ahol 1574-ben gyulafehérvári elsõpapként alkalmazták.27 A forrásokban conservatornak nevezett Ilosvai Benedek valószínûleg csak felügyelte requisitortársai munkáját, káptalani küldöttként is igen ritkán jelenik meg az oklevelekben. Utóbb a hiteleshelyi levélkeresõk már nem papi személyek, hanem többnyire a fejedelmi kancellárián is tevékenykedõ írástudó tisztségviselõk, akik részben a városi polgárság, részben a földönfutóvá vált hódoltsági kisnemesség körébõl kerültek ki. Ez utóbbiak közé sorolható a Baranya megyébõl származó Laskai János, aki 1574-ben tanulmányokat folytatott a wittenbergi fõiskolán, majd hazatérte után a kolozsvári unitárius iskolában lektor, illetve rektor. Patrónusa, Kendi Sándor támogatásával lett levélkeresõ, 1580. július 26-án már káptalani requisitorként kapott Báthory Kristóftól címereslevelet.28 Anyagi viszonyaira és családi kapcsolataira vonatkozóan igen kevés adatot sikerült felkutatni, feleségétõl, Nemes Krisztinától úgy tûnik nem maradt gyermeke29, a névrokonság és azonos származás alapján pedig feltételezhetjük, hogy a levélkeresõ Laskai Csókás Péter atyafiságához tartozott. Tudjuk viszont, hogy Gyulafehérvár falain belül házat birtokolt.30 Adatok hiányában szintén nehezen értelmezhetõ az 1588. szeptember 3-án kelt oklevél, amely szerint a híres muzsikus néhai Bakfark Mihály fia János, törvényes örökösének és fogadott testvérének Laskai Jánosnak adja Gyulafehérvár Tégla utcájában levõ házát, melyet Laskai magszakadása után Királyfalvi János, kancelláriai íródeák és ítélõszéki ülnök örökölt.31 A századforduló viharos idõszaka Laskait is sújtotta. A levélkeresõ 1599-ben halt meg, a Mihály vajda elleni sellenberki csatában. Humanista mûveltségének tanúi Werbõczy Hármaskönyvérõl készült magyar fordítása, és az aradi káptalan középkori protocollum-töredékéhez írott elõszava.32 26
EOE. II. 562-563.
27
Szabó Miklós-Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521–1700. Szeged, 1992. 31. — Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp. 1977. 274.
28
ErdKirKv VII/2. 21. sz.
29
ErdKápJkv VIII/I. 489. sz.
30
U.o. 393. sz.
31
ErdKirKv VII/3. 805., 1439. sz.
32
Szabó -Tonk: I. m. 102.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 50
50 Laskai requisitortársa, Balásfi János kolozsvári polgár-nemes családból származott.33 Róla nem tudjuk, hogy tanulmányait hol folytatta, de kimunkált stílusa, könnyed kézírása feltételezni engedi, hogy külföldön is tanult. Tehetségének és befolyásos unitárius támogatóinak — talán Gyulai Pálnak — köszönhetõen már fiatalon a fejedelem kancelláriájába került, ahol elõbb a kisebb, majd hosszú ideig a nagyobb kancellárián tevékenykedett. 1588–1599 között valószínûleg folyamatosan az erdélyi káptalan requisitora, hiteleshelyi tevékenységének bizonysága a többnyire általa vezetett és birtoknévmutatóval ellátott protocollum, továbbá a feltehetõen Laskai által szerkesztett jegyzõkönyv mutatózása. Neki köszönhetõen maradt fent az erdélyi káptalan regisztrumainak töredéke, illetve több középkori oklevél szövege, melyeket saját jegyzõkönyvébe másolva mentett meg. Hivatali pályafutásának beteljesüléseként 1594-ben a kancellária titkára lett, mely hivatalt 1595-ben Bernádfi Jánossal közösen töltötte be, és feltehetõen 1601-ben bekövetkezett haláláig viselt. Balásfi egy idõben egyszerre volt káptalani requisitor és kancelláriai íródeák, ez pedig bizonyítja a központi hivatalok közötti átjárhatóságot, a tevékenységi körök összefonódását. A fejedelmi kancellárián teljesített szolgálataiért 1582-ben, Báthory István lengyel király a már nemesnek tudott Balásfi Jánost és családját újra megnemesítette, és nemességük jeléül címert adományozott. Családja tehát neki köszönhette, hogy az õt befogadó város falain túli terjeszkedésre is gondolhatott. A címereslevél mellett Balásfi rövidesen birtokadományban is részesült, 1584-be megkapta a Torda vármegyében levõ Kékbükk prédiumot. Birtokjogát azonban még egy év elteltével sem tudta érvényesíteni, 1585 õszén ugyanis amiatt tiltakozott, hogy pusztáját Cseszelicki Imre tordai ispán használja. Ezen adományhoz képest bizonyára többet jelentett a kolozsvári örökség. Balásfi János 1596-ban kelt végrendelete szerint a kolozsvári házat a család Erdélybe szakadt elsõ tagja, Zalapatakáról való Dancsa Balázs deák szerezte. Annak halála után gyermekei sokáig pereskedtek, míg végül a feleket Balásfi János nagybátyja Basilius István kibékítette, mindkét felet kifizette, majd elszegényedve a házat Jánosnak adta. A kolozsvári örökség mellett, hivatali mûködésének helyszínén, Gyulafehérváron is szerzett birtokot, 1589-ben megvásárolta Lázár István kiváltságolt kõházát, melynek birtokába ugyanazon év folyamán be is iktatták. Habár több helyen is szerzett ki33
Róla és családjáról bõvebben l.: Bogdándi Zsolt: A kolozsvári Balásfiak. In: Református Szemle. Kvár 96/2003. 807-812. 807-812. (a Balásfi Jánosra vonatkozó adatokat innen vettük)
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 51
51 sebb-nagyobb részjószágot Balásfi nem nevezhetõ igazán sikeres birtokszerzõnek, hivatali mûködése úgy tûnik, nem tette igazán gazdaggá, hanem csak a tisztes megélhetést biztosította. Balásfi János reményteljes életpályáját szintén a századforduló viharai törték ketté, 1600-ban bekövetkezett halálának körülményeirõl az általa mutatóval ellátott káptalani jegyzõkönyv utolsó lapján, feltehetõen egy levélkeresõ bejegyzése tájékoztat, amely szerint Zalatnán meggyilkolták, és ugyanott temették el. A neves humanista történetíró Szamosközi István feltehetõen 1593 után lett a káptalani levéltár levélkeresõje, és 1608-ban még bizonyíthatóan viselte ezt a tisztséget,34 az ebben az idõszakban kelt protocollumi bejegyzések részben az õ kezével íródtak. Szamosközi — ezen hányatott idõszakban talán egyedüliként — szívén viselte a levéltár sorsát, és menekíteni próbálta a pusztulófélben levõ iratokat. 1604 februárjában felhívást intézett az országgyûléshez, amelyben drámai hangnemben taglalja a káptalani levéltári anyag pusztulását.35 34
1608. januárjának utolsó napján kelt levele a kolozsmonostori requisitor Szentiványi Györgyhöz, amelyben az akkor történtekrõl igen érdekes tudósítást ad. Szentiványi Györgyhöz fûzödõ kapcsolatáról többet nem tudunk. MOL A kolozsmonostori konvent levéltára. Miscellanea 344-347. 35 EOE V. 269-270. Az fehérvári cáptalan supplicál kegyelmeteknek, hogy kegyelmeteknek lenne valami gondja arra az helyre, az elmult romlásokban is nagyobb részére az gondviseletlenség mia lött abba a cáptalanban való sok drága leveleknek fogyatkozása. Tudja kegyelmetek, hogy az országnak egyik tárháza, és talám legdrágább a cáptalanba való levelek. Ugy vagyon, hogy sok kár lött benne. Sok ide s tova való tékozlás, de mégis annyi levél vagyon ott, hogy három szekeret bõvségesen megrakhatnának vele; mind ott vesz a földön, ott rothad az torony megégése után az esõviz nedvessége mia. Könnyû költséggel az toronnak az alsó részét az bót felett méghéjazhatnák. Nam az kis-selyki dézmának minden bõv hasznát azért veszik fel az pap uraim, hogy valami részét az templom épületire forditanák. Az koporsókat valamint felhánták, lovakat az mit bele kötöttek ez ideig mind ugy áll. Az fejedelem testének koporsója nitva áll. Az templom ajtaját csak tövissel sem verték be mind az óráig is. Az mi magunk költségén sokszor ajtaját az segrestének becsináltattuk, törtön-törik fel, horton-hordják az leveleket, merthogy a templomnak nincsen ajtaja szent István király idejénél fogva való sok királyoknak és az egész országnak titok levelei ott hevernek. Nagy bûn, nagy vétek ily siketséggel ez becsûlhetetlen kárt elhallgatni. Ez elmult fehérvári gyûlésben is szólottunk kegyelmeteknek ezen dolog felõl, de semmi gondja nem leve senkinek reá. Ez elõtt is sokszor, de ez elmult esztendõbe fõképpen nagy iszonyu kár leve az káptalanba, mert kinek kinek az ön maga hasznára leve gondja az közönséges jó senkinek eszébe nem juta. Azok az levelek az mi romlott nemzetségünknek mind Erdélben, s mind Magyarországban oly fõ és drága emlékezetre való kincs volna, melyet kevés szóval meg nem mondhatni. Az istenért kérjük kegyelmeteket, legyen gondja kegyelmeteknek arra. Nem annira az mi hasznunkért, mint az közönséges jóért kérjük kegyelmeteket. Nincsen nekünk módunk benne, hogy derék ellenség ellen nem oltalmazhassuk, s takargathassuk, mert elfogyatkoztunk. Vagyon három esztendeje, hogy egy pénz hasznát sem láttuk ez elébbi fejedelmeknél rendelt fizetésünknek. Ez elmult üdõkben történt veszedelmekben nem ilyen gondviselés volt ez féle drága marhára, mint moston. Budából, Pécsbõl, Székes-Fehérvárból, Esztergomból, Nagy-Szombatba takartak volt ez féle leveleket, melyekben most is az egész Magyarországnak igazsága áll. Orodból és Chanádból, ide Fejérvárra hozták volt az veszedelem elõtt az ország leveleit, moston kenig senkinek anni gondja nem leve arra, hogy csak egy mélföldig az ellenség elõtt valami részei elvitethetnek volna, noha sokat törekednénk azoknál, kiknek Fejérváratt arra gondjoknak kellett volna lenni. Ez okáért ott hagyák veszni közakarattal az mi eleinknek, és maradékinknak ily becsülhetetlen kincseit. Lészen oly üdõ, s talám el is jött, mikor megérezzük ez mi siketségünknek effectusát, forogjanak elõ csak az törvények, és az öszvekeveredett jószágoknak igazsági, melyeknek kárát, és fogyatkozását kegyelmetek maradéki kezdenek megérezni. Mi isten elõtt, és kegyelmetek elõtt protestálunk, hogy szivönk szerént minden igyekezettel akartuk oltalmazni, és takargatni, de mi nekünk értékünk nem volt hozzá, mert sok üdõtõl fogva semmi fizetésünk meg nem jár. Azért mi sem most, sem ezután okai ne legyünk az iszonyu kárvallásnak.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 52
52 Nevükön kívül szinte semmit nem tudunk a kolozsmonostori konvent XVI. század második felében tevékenykedõ levélkeresõirõl. Szentiványi György feltehetõen 1577–1596 között viselte ezt a tisztséget, és szívén viselhette a levéltár rendjét, ugyanis birtoknévmutatót szerkesztett néhány protocollum-kötethez36, egyik társa Kolozsvári Márton deák pedig vélhetõen alapos jogi ismeretekkel rendelkezett, hiszen — levélkeresõi hivatala mellett — elõbb ítélõszéki ülnökként, majd ítélõmesterként is megjelenik forrásainkban.37 Kolozsmonostoron azt a munkát, amely a levéltár mai rendjét kialakította, Pálfi István requisitor végezte el 1640–1648 között.38 Pálfi a XVII. század elsõ felének egyik legismertebb kalligráfusa volt, aki különösen szép kézírásának köszönhette karrierjét. Már 1624 elõtt a nagyobb kancellária írnoka, a fejedelem õt bízta meg, mint szépen író deákot, hogy leírja az 1636-ban Öreg Graduál címmel kinyomtatott kálvinista énekeskönyv összegyûjtött anyagát. A kolozsmonostori requisitorságot 1628 körül nyerhette el, és még 1667-ben is viselte ezen hivatalt. 1640 körül vállalkozhatott a konventi levéltár rendbetételére, és feladatával 1648 táján készülhetett el, hiszen ez évben kelt a levéltár rendjérõl és kezelési módjáról összeállított utasítása társai és a késõbbi levélkeresõk számára. Pálfi István szorgoskodása és gondoskodása nélkül tovább folytatódott volna a középkori jegyzõkönyvek kallódása, és ma bizonyosan még kevesebb lenne belõlük, a megmaradtakat pedig sokkal nehezebben olvashatnák a történetkutatók. A gyulafehérvári káptalani és a kolozsmonostori konventi protocollumok tanulmányozása által szinte teljes képet nyerhetünk az erdélyi hiteleshelyek szekularizáció utáni mûködésérõl, a kiállított kiadványok jellegérõl, mennyiségérõl, a hiteleshelyek hatáskörérõl, az ügyfelek számáról, stb. A feltehetõen már 1575-tõl vezetett, de töredékesen megõrzött jegyzõkönyvek részben másolati könyvek, tehát majdnem kizárólag teljes szövegû oklevelek másolatait tartalmazzák, részben pedig vegyesen õriznek teljes szövegû okleveleket, illetõleg szignaturákat, rövid emlékeztetõ bejegyzéseket. Tárgyi szempontból két fõ csoportba oszthatjuk a jegyzõkönyvi bejegyzéseket, melyek szövegezésében a levélkeresõk a kö36
A kolozsmonostori konvent jegyzõkönyvei I-II. (1289–1556). Kivonatokban közzéteszi és a bevezetõ tanulmányt írta Jakó Zsigmond. Bp. 1990. I. 144.
37
MOL. F15. 10 prot. 269v, 369r
38
Róla és tevékenységérõl bõvebben: Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent 145-146.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 53
53 zépkori formulákat követték. A fassiok (bevallások) magánjogi jellegûek, míg a relatiokat (jelentések) általában a fejedelem megbízásából, vagy ritkábban felek kérésére foglalták írásba. Ezt a beosztást nagyobbára az oklevelek alakja is követi, míg a bevallásokat általában nyílt, pátens formában készítették, addig a jelentések zártak voltak. Habár a levélkeresõk 1575. évi szabályzata tiltotta privilégiumok kiállítását, már 1581bõl tudunk olyan oklevélrõl, melyet a káptalani levélkeresõk függõpecsétjükkel állítottak ki.39 Érdekes módon a protocollumokba bemásoltak egy-egy per folyamán készült, többnyire magyar nyelvû, gyakran több tíz lapnyi terjedelmû tanúvallatást is. A bejegyzések felbomlott idõrendje arra enged következtetni, hogy az okleveleket nem idõrend szerint, hanem számunkra ismeretlen szempontok alapján válogatták. Mégis egy késõbbi, az 1649–1653 közötti években kelt bevallások fogalmazványait tartalmazó ívfüzet segítségével következtethetünk a hiteleshelyi kancellária ügyrendjére, a bemásolás feltételeire.40 Ezek szerint a hiteleshely elé járulók bevallásairól az egyik levélkeresõ idõrendi sorrendben kivonatokat készített, a conservator (?) pedig lapszéli jegyzetekkel, utasításokkal látta el ezeket, amelyekben utasította requisitortársát a szöveg beírására, tehát protocollumba való másolására. A beírt szövegeket kihúzták, az oklevelek kiváltási díjának lerovására vonatkozó bejegyzések pedig arra vallanak, hogy csak az öszszeg lefizetése után vezették jegyzõkönyvbe a bevallásokat. A káptalan által kibocsátott oklevelek közül feltehetõen csak azokat vezették be a protocollumokba, amelyek esetében az oklevelet kérõ fél igényelte a regisztrálást, illetõleg kifizette az ezért járó díjat.
39
MOL. F2. I. Prot. p. 104-105.
40
Uo. 52. doboz
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 54
54
Csukovits Enikõ:
Közjegyzõk a középkori Magyarországon A közjegyzõi intézmény kialakulása Európában A hivatásos jegyzõk, a tabelliók intézménye az ókori Rómában alakult ki, a római birodalom bukását azonban csak a bizánci uralom alatt álló területeken és a késõbbi egyházi államban élte túl. A népvándorlás utáni Európa új államalakulataiban az írásbeliség a minimálisra csökkent, és ez a helyzet évszázadokra állandósult: a kora középkorban az oklevélírás szinte kizárólag királyi-, illetve királyi jóváhagyással megerõsített magánadományok írásba foglalására korlátozódott. Az okleveleket — az angolszászok kivételével — latin nyelven írták, az írástudás — a hivatásos világi írástudókat foglalkoztató római birodalom gyakorlatával szemben — az egyház kizárólagos monopóliumává vált. Az íráshasználat megújulására a XI–XII. század fordulóján került sor, leglátványosabban éppen a középkori írásbeliségen belül jelentõs szerepet betöltõ oklevélkibocsátásban. Az oklevelek száma robbanásszerû növekedésnek indult, ugyanakkor jelentõsen kibõvült az oklevélkibocsátók köre is. A XII. század elejétõl a magánjogi írásbeliség iránt — több évszázad után — újra megjelenõ igény kielégítésére különbözõ közhitelû szervek jöttek létre, és megjelent a sajátpecsétes magánoklevél is. A jogi élet fejlõdésével kialakult a mások ügyében is bizonyító erejû, ún. közhitelû (autentikus) pecsét fogalma, és használata egész Európában elterjedt. III. Sándor pápa (1159–1180) egyik pontosan nem keltezhetõ dekrétumában, amely késõbb bekerült a Decretum Gratiani néven ismert nagy kánonjogi gyûjteménybe, kimondta, hogy az egyházi bíróság elõtt az olyan oklevél közhitelû, amely hiteles kézbõl (manus publicából), azaz közjegyzõtõl származott, vagy autentikus pecséttel lett megerõsítve. Az évszázadokig tartó írásreakció korszakát a közjegyzõség Itáliában vészelte át. A számos önálló államra tagolt félszigeten az írásbeliség ellátása is változatos képet mutatott. A tyrrén partvidék kis hercegségeiben (Nápoly, Amalfi, Gaeta) a magán- és hercegi okleveleket egyaránt a tabelliók antik testületeinek mintájára szervezett testületbe tömörült, szigorú hierarchia szerint besorolt írnokok írták, okleveleik hitelességét a testület garantálta. A beneventói hercegségben és a latin nyelvû, longobárd joggal élõ bizánci területeken a notarius csupán egyszerû oklevélíró volt, a hitelességet a tanúk biztosították, a görög nyelvû, görög írású
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 55
55 bizánci területeken pedig a közjegyzõség is bizánci módon szervezõdött. A hatósági megbízás alapján mûködõ közjegyzõség intézménye azonban — a legvalószínûbbnek tûnõ elmélet szerint — mégsem a számos római intézményt konzerváló Dél-Itáliában éledt fel tetszhalálából, hanem Lombardiában. Itt a bírói és a jegyzõi funkciót ugyanaz a személy viselte, a közjegyzõi hitelesség pedig úgy alakult ki, hogy az ítélkezéstõl elvált magánokirat kiállítását eredetileg fiktív per elõzte meg. Közép- és Észak-Itáliában a XII. században a közjegyzõi oklevél hitelességét a közjegyzõ aláírása és kézjegye önmagában biztosította. A XI–XII. században még különbözõ felhatalmazás alapján mûködõ közjegyzõk közhitelû tevékenysége iránti bizalmat tovább erõsítette, hogy — elõször I. Frigyes császár által adományozott címmel — a XII. század második felétõl elõször császári, majd néhány évvel késõbb pápai kinevezést szerezhettek, amelynek birtokában bárhol tevékenykedhettek és általános érvényû okleveleket állíthattak ki. A közjegyzõi intézmény a XI–XII. században olasz hatásra elterjedt és uralkodóvá vált Franciaország írott jogot használó déli részén, a XIII. században az ibériai félszigeten és a velencei befolyás alatt álló Dalmáciában, amely 1105-tõl a magyar korona alá tartozott. Európa többi, szokásjoggal élõ országában és tartományában a közjegyzõség a XIII-XIV. században bukkant fel, és szinte mindenütt az egyházi bíráskodáshoz kapcsolódott. Az Alpoktól északra a közjegyzõi oklevelet megjelenésekor csak az egyházi hatóságok elõtt fogadták el közhitelûnek, a magánjogi írásbeliségbe pedig a közjegyzõk csak késve, más közhitelû intézményekkel versenyezve, vagy sehogy sem kapcsolódtak be.1 1
A kérdés áttekintéséhez továbbra is jól hasznosíthatók a diplomatika klasszikus alapmûvei: Oswald Redlich: Die
Privaturkunden des Mittelalters (Handbuch der Mittelalterlichen und Neueren Geschichte. IV. Abt. III. Teil.) München-Berlin, 1911., (utánnyomás: Oldenbourg, München, 1969.); Alain De Boüard: Manuel de diplomatique
française et pontificale. I. Diplomatique generale. Paris, 1929. II. L'acte privé. Paris, 1948.; Harry Bresslau: Handbuch der Urkundenlehre für Deutschland und Italien. Bd. I-II/1. Leipzig, 1912-1931. (Utánnyomás: Berlin, 1968-1969.); a dalmáciai közjegyzõség történetéhez lásd: Milan Šufflay: Die dalmatische Privaturkunde. Sitzungsberichte der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-Historische Kl. Bd. CXLVII. Abt. VI. Wien, 1904. A közjegyzõi intézmény legkorszerûbb, Európa szinte valamennyi országára kiterjedõ áttekintése az 1986-ban, Valenciában tartott nemzetközi diplomatikai kongresszus anyagát tartalmazó két kötetben olvasható:
Notariado público y documento privado: de los orígenes al siglo XIV. Actas del VII Congreso Internacional de Diplomática. Valencia, 1986. I-II. Az európai közjegyzõség fejlõdésének rövid magyar nyelvû áttekintése: Bónis György: A jogtudó értelmiség a középkori Nyugat- és Közép-Európában. Budapest, 1972. (Értekezések a történeti tudományok körébõl. Új sorozat 63.) 23-30.; A középkori közjegyzõség történetének rövid, országonkénti áttekintése, a kérdés gazdag bibliográfiájával: Lexikon des Mittelalters. LexMA-Verlag, München 1980.ff., Notar, Notariat címszó.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 56
56 A magyarországi írásbeliség elsõ évszázadai A magyar államalapítás idejében Európa még az írást ritkán használó, a magánjogügyleteket szóban intézõ korszakát élte. Szent István királyságát német minta alapján szervezte meg, a kialakuló magyarországi írásbeliség is német elõképeket követett. A német-római császári oklevelek mintájára megindult királyi okleveles gyakorlat azonban a Szent István halálát követõ polgárháború zûrzavarában nem tudott megszilárdulni, a XI. századi magyar okleveles gyakorlat egyaránt tükröz francia, német, velencei és görög hatást. A XII. század elejéig tartó idõbõl kizárólag csak az egyházak részére kiállított királyi és magán-adománylevelek maradtak ránk — ez utóbbiak királyi engedély alapján készültek, és egy részüket királyi pecséttel, más részüket pecsét nélkül bocsátották ki. A perjogi írásbeliség a XII. század elsõ évtizedeiben bontakozott ki, a legkorábbi peres eljárást befejezõ ítéletlevél 1105–16 között a pannonhalmi monostor ügyében kelt. A magánjogi írásbeliség iránt csak a XII. század második felében támadt igény, addig a világiak birtokügyeiben elegendõnek bizonyult az intézményesen megszervezett jogi szóbeliség, a hivatalos és magántanúk bizonyságával. Az intézményesített szóbeliség közhitelességi szervezetének tisztségviselõje, a poroszló (pristaldus) egy személyben volt hatósági megbízott és közhitelû tanú. Bírói kiküldöttként elvégezte a perbe idézést, birtokba iktatást, a birtok határainak bejárását, második minõségében pedig magánszemélyek felkérésére különbözõ jogügyleteknél — mint pl. adásvétel, ajándékozás, végrendelkezés — szerepelt „hiteles tanúbizonyság”-ként. A XII. század utolsó harmadában döntõ változások történtek a magyarországi írásbeliség fejlõdésében. Egyrészt hosszúra nyúló kísérletezés után kialakult az egységes szerkesztésû királyi oklevél, másrészt az egyre gyarapodó magánjogügyletek írásba foglalására létrejött a hiteleshelyi intézmény. Hiteleshely (loca credibilia) elnevezés alatt a XII. század végétõl a püspöki székhelyeken található székeskáptalanok, a jelentõsebb társaskáptalanok, a XIII. század elsõ évtizedeitõl pedig bencés, premontrei és johannita konventek foglalkoztak — természetes vagy jogi személyek megkeresése alapján, valamint királyi parancsra vagy hatósági megbízásra — közhitelû oklevelek kiállításával. Ezek az egyházi testületek új feladatukat az irántuk megnyilvánuló bizalomnak, másfelõl pedig a poroszlók iránt érzett bizalmatlanságnak köszönhették. A káptalanok iránt érzett bizalom onnan fakadt, hogy a XI. század óta ezekben az intézményekben végezték az istenítéleteket, elsõsorban a bíráskodásban bizonyítási eszközként alkalmazott tüzesvas-próbákat, amelyek eredményérõl feljegyzéseket is készítettek.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 57
57 A poroszlók megbízhatósága ugyanakkor egyre többször kérdõjelezõdött meg, tanúbizonyságuk részben a természetes emberi feledékenység, részben megvesztegethetõségük következtében gyakran bizonyult hamisnak. A hiteleshelyi oklevelek sorát a veszprémi káptalan két, 1181-ben írt oklevele nyitja meg, mindkettõ egyháziak érdekében kelt. Az elsõ olyan hiteleshelyi oklevél, amely kizárólag világiakat érintõ jogi cselekményt rögzített, 1192ben kelt, szintén a veszprémi káptalan kiadványaként. A XII. század végén, XIII. század elején készült hiteleshelyi oklevelek még általában pecsételetlenek voltak. Hitelességüket egy sajátos eljárás, az ún. chirographálás garantálta: az oklevél szövegét kétszer (esetleg többször) leírták egymás alá vagy mellé ugyanarra a pergamenre, a szövegek közé néhány szót, de leggyakrabban az ábécé betûit írták, majd a betûket félbevágva metszették ketté a hártyát. Az oklevél egyik példányát a kiállítását kérõ fél kapta, másik példányát a hiteleshely õrizte. A káptalani és konventi oklevelek megpecsételése fokozatosan, a XIII. század elsõ harmadában vált általánossá, az autentikus pecsét kánonjogi tanának hatására. A pecséthasználat elterjedésével állandósult a hiteleshelyi oklevél szerkezete, és kialakultak azok az oklevéltípusok, amelyek évszázadokra meghatározták a magyarországi írásbeliséget. Tevékenységük a XIII. századtól kezdve alapvetõen kettõs volt: egyrészt egyre nagyobb számban végezték a magánjogi ügyletek (adásvétel, csere, osztozkodás, végrendelet stb.) írásba foglalását a felek hiteleshely elõtt tett bevallásai (fassio) alapján, másrészt az 1230-as évektõl kezdve hiteles bizonyságként részt vettek különbözõ hatósági eljárásokban (birtokbaiktatás, idézés, vizsgálat stb.), és errõl jelentést (relatio) készítettek. Mindehhez harmadikként járult az, hogy a hiteleshelyeknél okleveleket vagy bizonyos vagyontárgyakat letétbe lehetett helyezni. Noha az emberek bevallást nem csak hiteleshelyek elõtt tettek (más hatósági személyek elõtt is lehetett tenni), és az általuk kiállított oklevelek csak a világi bíróságok elõtt számítottak teljes erejûnek (az egyházi bíróságok elõtt nem), tekintélyük a XIII. század közepére az egész országban megszilárdult. A XIII. század végén, az 1298. évi törvényben a hiteleshelyi oklevelek díjazását is egységesítették.2 2
A középkori magyarországi írásbeliség megismeréséhez máig alapvetõ: Eckhart Ferenc: Die glaub-
würdigen Orte Ungarns im Mittelalter. IX. Ergänzungband 2. Heft MIÖG. Innsbruck, 1914.; Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Budapest, 1930. (reprint: 1995.); Az Árpád-kori írásbeliség számos - itt is érintett - kérdésérõl írt tanulmányt Solymosi László, ezek gyûjteményes válogatásban is megjelentek: Solymosi László: Írásbeliség és társadalom az Árpád-korban. Argumentum Kiadó, Budapest, 2006.; a magyarországi hiteleshelyekrõl írt rövid összefoglalás, a legfontosabb kurrens irodalom ismertetésével: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század) Fõszerkesztõ: Kristó Gyula. Budapest, 1994. (=KMTL) Hiteleshely címszó (Solymosi László)
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 58
58 Az elsõ közjegyzõk Magyarországon Az elsõ — ekkor még kizárólag külföldi — közjegyzõk a hiteleshelyi tevékenység kibontakozásának idején, a XIII. század elején jelentek meg Magyarországon. 1228-ban IX. Gergely pápa megbízásából érkezett az országba Egyed pápai subdiaconus, hogy a pannonhalmi apátság tizedügyeiben intézkedjen. A jelenlegi ismereteink szerint legkorábbi Magyarországon kiállított közjegyzõi okleveleket a kíséretében érkezett pápai írnokok (scriniarius) készítették: 1229-ben Bartholomaeus de Campania a pannonhalmi apátság és a székesfehérvári káptalan egyezségérõl, 1230-ban Crescius az apátság és a veszprémi káptalan között folyó perben hozott ítéletrõl állított ki oklevelet, amelyet mindketten közjegyzõi jeggyel és záradékkal erõsítettek meg.3 Ugyancsak Bartholomeus de Campania állította ki Pecorariai Jakab pápai legátus 1234-ben kelt ítéletlevelét a pannonhalmi apátság és a fehérvári káptalan között folyó tizedperben.4 1279-ben, Kun László uralkodása alatt, az ország békéjének helyreállítására Magyarországra érkezõ Fülöp fermói püspök, pápai követ kíséretében szintén érkeztek közjegyzõk, közülük név szerint is ismert Nicolaus de Guarcino és Octobonus de Ferraria.5 A pápai legátusokkal érkezett itáliai közjegyzõk azonban csak az egyházjog hatálya alá tartozó ügyben, általában az általuk kísért legátus által hozott ítéletekrõl állítottak ki okleveleket, az itáliai közjegyzõi gyakorlat meghonosítására kísérletet sem tettek. 1280-ban Jakab csázmai prépost, kánonjogi doktor Fülöp pápai követnek a csázmai káptalan pecsétes oklevelében küldött jelentést — mint kijelentette, a közjegyzõi gyakorlat magyarországi hiánya miatt.6 A magánjogi írásbeliség iránt támasztott igényeket az ekkorra kiépülõ hiteleshelyi rendszer teljes mértékben kielégítette, és a helyzet a következõ évszázadokban sem módosult. 3
1229: MOL DF 206901, kiadása: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. Szerk.: Erdélyi László - Sörös Pongrác. I-XII. Budapest, 1902-1916. (=PRT) I. 696-698.; 1230: DF 206906, PRT I. 699-700.; Solymosi László: Árpád-kori okleveleink grafikus szimbólumai. In: UÕ: Írásbeliség. 41.
4
DF 206936, kiadása: PRT I. 730-733.
5
Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I-II. Ed: Ferdinandus Krauz. III. Ed: Lodovicus Crescens Dedek. Strigonii, 1874-1924. IV. Ed: Gabriel Dreska et al. Strigonii-Budapestini, 1999. (=MES) II. 96. 98.
6
„Et quia in partibus istis usus tabellionum non est…” — Tadeusz Smiciklas [et al.]: Codex diplo-
maticus regni Croatiae, Dalmatiae ac Slavoniae. II-XVIII. Zagrabiae, 1904–1990. VI. 365., említi: Bónis György: Les autorités de „foi publique” et les archives des „loci credibiles” en Hongrie. in: Archivum 12. Paris, 1965. 90.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 59
59 A XIV. század elsõ esztendeje korszakváltást hozott az ország politikai életében: 1301. január 14-én, III. András halálával véget ért az Árpád-ház három évszázados uralma. A magyar trónért két gyermek versengett egymással: a nápolyi Anjou-ház sarja, Caroberto, aki magyar királyként késõbb I. Károly néven uralkodott, és a Pàemysl-házból való Vencel cseh trónörökös. A versengésbõl I. Károly került ki gyõztesen — sikerét részben pápai támogatásnak köszönhette. A közjegyzõség szélesebb körû magyarországi megismertetése az I. Károly trónigényének támogatására küldött két pápai legátus, Boccassini Miklós és Gentilis bíborosok érdeme volt.7 Mindkettejüket népes kíséret, köztük több közjegyzõ kísérte Magyarországra. Boccassini 1301–1303-ban, Gentilis 1308-tól 1311-ig tartózkodott az országban. Kettejük közül Gentilis fejtett ki szélesebb körû tevékenységet: õ ugyanis a trónharcok eredményeként meggyengült egyházi fegyelem helyreállítását is feladatul kapta. Gentilis a király érdekében az ország szinte minden számottevõ egyházi és világi méltóságával tárgyalt, több egyházi zsinatot tartott, emellett jelentõs igazságszolgáltató tevékenységet folytatott. A mûködéséhez kapcsolódó írásbeli munkát a kíséretében érkezett — elsõsorban olasz — közjegyzõk végezték, az oklevelek nyolc közjegyzõ nevét õrizték meg. Gentilis és a szintén kíséretéhez tartozó pápai bírák (auditorok) számos egyházi perben hoztak ítéletet, és az ítéletrõl kiállított közjegyzõi oklevelek az ország szinte minden részébe eljutottak: a peres felek között szerepeltek többek közt a nagyszombati apácák, az erdélyi püspök, a szerémi püspök és a szepességi karthauzi kolostorok.8 A Gentilis mellett tevékenykedõ közjegyzõk nem csak egyházjogi ügyekben állítottak ki okleveleket: Pontecuruum-i János olasz közjegyzõ foglalta írásba Gentilis és az egyik magyarországi kiskirály, Csák Máté között 1308. november 10-én az ország békéjének helyreállítása érdekében kötött megállapodást, és ugyanõ állította ki az oklevelet az 1308. november 27-én Pest mellett tartott királyválasztó gyûlésrõl.9 7
Boccassini Miklós, Gentilis címszó, (Csukovits Enikõ) in: KMTL
8
Az oklevelek kiadása, a bevezetõben Pór Antal áttekintésével: Acta legationis cardinalis Gentilis.
Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai 1307-1311. Budapest, 2000. (Monumenta Vaticana. Vatikáni magyar okirattár I/2.) 9
Kiadásuk: Acta Gent. XXXVIII. (112-115.), XXXIX (115-119.), magyar nyelvû regesztájuk: Anjou-
kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustrantia. I-XXVII. Budapest - Szeged, 1990–2007.(=AOkl.) II. 482. 494. magyar fordításuk: Károly Róbert emlékeze-
te. A szöveganyagot válogatta, szerkesztette, a bevezetõt és a jegyzeteket írta Kristó Gyula és Makk Ferenc. Budapest, 1988. (=KRE) 77-78. 79-81.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 60
60 I. Károlyt háromszor koronázták meg, mire a szertartás mindenben megfelelt az ország szokásainak: elõször 1301-ben Esztergomban, majd 1309-ben Budán, és végül 1310-ben Székesfehérváron. Az 1309. június 15-én, a budai Nagyboldogasszony-templomban (amelyet ma Mátyás-templom néven ismernek) tartott második koronázáson Sanguinetum-i Guillelmus közjegyzõ (aki az 1308. évi királyválasztó oklevelet is hitelesítette), nem csak az eseményrõl készült oklevél írásba foglalását végezte, de a szertartásban is tevõlegesen részt vett. A koronázási eskü elmondása közben az esztergomi érsekkel ketten tartották az evangéliumot, elõbb a király elõtt, majd a megjelent bárók, az ország egyházi és világi lakosait képviselõ személyek elõtt. „Az említett Károly úr, Magyarország királya térdet hajtván a megnevezett oltár és az esztergomi érsek jelenlétében, megérintvén és megcsókolván a szent evangéliumot, melyet az esztergomi érsek és én, az alulírott jegyzõ tartottunk.” Miután a király letette az esküt, az „ugyanott jelen levõ bárókat… az említett esztergomi érsek egyenként szólította. Õk megérintvén ugyanazt a szent evangéliumot, az elmondottakat együttesen és különkülön esküvel megerõsítvén magát K[ároly] urat Magyarország törvényes és igazi királyának, valamint a mondott ország és a saját természetes uruknak elismervén, a mondott esztergomi érseknek és nekem, az említett jegyzõnek — akik, mint mondottuk, a könyvet tartottuk - a kezébe letették a királyt megilletõ hûségesküt és azt a szokásos esküvést, amellyel Magyarország bárói tartoznak a királynak.” — számolt be szerepérõl a koronázásról kiállított oklevelében Guillelmus.10 Aktív részvétele a koronázási szertartásban azt bizonyítja, hogy az országban töltött két év alatt a Gentilist kísérõ közjegyzõk személye és tevékenysége ismertté, elfogadottá vált a magyarok körében is. Megállapításunkat to10
„prefatus dominus C Ungarie rex in manibus prefati Strigoniensis archiepiscopi et mei notarii infrascripti, librum tenentium, flexis genibus ante altare predictum et coram eodem Strigoniensi archiepiscopo, tactis et osculatis sacrosanctis evangeliis, infrascripta, primo litteraliter lecta, deinde in Ungarico exposita per sepedictum Strigoniensem archiepiscopum inviolabiliter servare iuravit.” "Super quibus tam barones predicti presentes ibidem,… a sepefato Strigoniensi archiepiscopo singulariter requisiti, tactis eisdem sacrosanctis evangeliis, eadem omnia et singula sub iuramento firmantes, ipsumque dominum C recognoscens in verum et legitimum regem Ungarie, ac suum et dicti regni dominum naturalem, ipsi regi in sepedicti Strigoniensis archiepiscopi et mei predicti notarii manibus, ut predicitur, librum tenentium, prestiterunt debite fidelitatis homagium et solitum Ungarie regi ab eiusdem regni baronibus iuramentum” — Acta Gent. LXV. (305-306.), magyar fordítása: KRE 82-84.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 61
61 vábbi két példa is alátámasztja: A közjegyzõi mûködésével jó nevet szerzett Cingulum-i Compagnoni Fülöp mester több egyházi perben kapott megbízást ügyvédi teendõk ellátására, a szintén Gentilissel érkezett Parmai Albertinus közjegyzõ pedig 1310-ben már mint kinevezett zágrábi kanonok vett részt egy egyházi per tárgyalásában.11 A magyarországi közhitelesség XIV. század eleji helyzetét élesen megvilágítja egy Gentilis ügyhallgatója, Sardinea-i Fülöp kánonjogi doktor elõtt az erdélyi káptalan és bizonyos erdélyi szász plébánosok és dékánok között lefolytatott per.12 1308-ban az erdélyi káptalan kérésére a legátus kúriája elé idézést kapott a sebesi, springi, ozdi, kézdi, keresdi, kis- és nagy-küküllõi esperesi kerületbe tartozó 33 név szerint felsorolt, és a többi, fel nem sorolt szász dékán és plébános.13 A kitûzött határidõre (az 1309-es vízkeresztre) a szászok nem jelentek meg, mivel féltek áthaladni az õket megfenyegetõ Kán László vajda területén. A képviseletükben Budán megjelent Bertold sebesi dékán állításuk bizonyítására különbözõ okleveleket hozott, amelyek szerinte magyarországi szokás szerint ugyanolyan teljes hitelre tarthatnak igényt, mint Itáliában a közjegyzõi oklevelek.14 A hosszú és részletes kihallgatás folyamán, amelyben 10 ismert magyarországi egyházi személy vallott arról, milyen okleveleket tekintettek akkoriban autentikusnak, azaz a hazai oklevél 11
Fülöp ügyvédi tevékenységére lásd például Acta Gent. LXVI. (307.skk.), regesztája: AOkl. II. 678.; Parmaira lásd: AOkl. II. 901.
12
Szövege kiadva: Acta Gent. LIV. (187-256.), illetve Franz Zimmermann - Carl Werner: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. 1.Bd. Hermannstadt, 1892. (=UGDS, a továbbiakban erre a kiadásra hivatkozom) 239-292.
13
UGDS I. 240.
14
A bemutatott oklevelek: UGDS I. 247. 248. 252. „Probata enim sunt praedicta per quinque vel sex publicas literas authentica sigilla habentes comitum scilicet et universitatum et praelatorum, quae quidem literae sic authenticae de consuetudine in regno Vngariae plenam fidem faciunt, ut in Italicis partibus publica documenta et quod talis consuetudo iuri consonet, satis est clarum in corpore iuris.”UGDS I. 249. A vizsgálat még egy fontos tanulságot tartogat számunkra: a vallomások kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a kánonjog XIII. században megkezdett lassú magyarországi térhódítása ellenére, függetlenül a bíró esetleges kánonjogi iskolázottságától, az egyházi bírósági gyakorlat alapja a XIV. század elején még a szokásjog, a consuetudo volt. A helyzetet ma sem tudjuk tömörebben jellemezni, mint ahogy azt László szerémi püspök saját, ugyancsak Gentilis kúriáján folyó perében összefoglalta: „Magyarországon a pereket nem a polgári vagy a kánonjog, hanem az ország szokása és törvényei szerint tárgyalják.” („In regno Ungarie non secundum iura civilia vel canonica in causis procedatur, sed secundum consuetudinem regni et statuta..”) Acta Gent. LXVI. (313.)
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 62
62 hitelesítési szokásokról, a fentebb említett itáliai összehasonlítást leszámítva egyszer sem került szóba a közjegyzõi oklevél. A vizsgálat egyértelmûen bizonyítja, hogy 1309-ben az országban — Gentilis kíséretét leszámítva — még nem mûködtek közjegyzõk.15 Megjelenésükre azonban már nem kellett sokat várni. 1311 szeptemberében Gentilis és kísérete elhagyta Magyarországot, a közjegyzõi intézményt azonban ekkorra sikerült meggyökereztetni — lehetséges, hogy a szakma elsõ hazai képviselõit maga a bíboros nevezte ki. Az elsõ magyar közjegyzõk mûködésére az 1310-es évektõl rendelkezünk adatokkal: 1317-ben Komáromi Simon fia Ábel esztergomi egyházmegyei közjegyzõ foglalta írásba Tamás esztergomi érsek ítéletlevelét az egri püspök és az egri káptalan között folyó tizedperben,16 1319-ben a szintén esztergomi egyházmegyei Olaszi (de villa Latina) Frigyes fia János közjegyzõ írta és hitelesítette Márton egri püspöknek ugyancsak az egri egyházi tized ügyében kiadott oklevelét.17 Mindkét közjegyzõ császári felhatalmazás birtokában állította ki a közjegyzõi elõírásoknak mindenben megfelelõ oklevelét. A szász papok és az erdélyi káptalan közt 1309-ben indult per két évtizeddel késõbb, 1328-ban a pápai kúriában zárult le.18 A kúria döntésében azt javasolta a feleknek, hogy egyezzenek ki egymással valamelyik hiteleshely elõtt, esetleg a gyulafehérvári domonkosok vagy ágostonosok elõtt. Ez utóbbi esetben azonban az oklevelet erõsíttessék meg vagy valamelyik püspök pecsétjével, vagy hitelesíttessék azzal a közjegyzõvel, aki Sebesen van — vagyis Sebesen ekkor már mûködött közjegyzõ.19 A szász plébánosok, dékánok úgy tûnik, tanultak az 1309-es vizsgálat eredményébõl: mivel továbbra is gyakran pereskedtek az erdélyi püspökkel és káptalanával, nem engedhették meg maguknak, hogy bemutatott okleveleik hitelességét kétségbe vonják. Okleveleiket a továbbiakban — a kánonjogi elõírásoknak megfelelõen - közjegyzõkkel íratták, akik általában saját soraikból kerültek ki. 15
A vizsgálatról és tanulságairól készült tanulmányom: Csukovits Enikõ: Egyházi és világi oklevelek
hitelessége a szentszéki bíróságok elõtt. (Egy vizsgálat tanulságai.) In: Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 1996. 126-134. 16
DF 209904 (regesztája: AOkl. IV. 678.)
17
DF 209905 (regesztája: AOkl. V. 427.)
18
UGDS I. 421-426.
19
„Bonum est, quod ille publicus notarius, qui est in Sebus scribat ipsas litteras et se cum testibus subscribat uter alter si potest et semper habito copie littere, vigore cuius se dicit publicum notarium.” - uo.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 63
63 1350-ben a gyõri káptalan egyik oklevele még mindig a közjegyzõi gyakorlat magyarországi hiányáról írt,20 megállapítása azonban ekkor már nem felelt meg a valóságnak. Az 1340–50-es évektõl kezdve egyre több közjegyzõ tevékenykedett az országban, és a XIV. század második felében az intézmény végleg meghonosodott. Az 1350-es évekbõl ismerünk mûködõ magyar közjegyzõket az erdélyi, a veszprémi, a pécsi, a zágrábi és a boszniai egyházmegyébõl, de mellettük több külföldi, elsõsorban Sziléziából érkezett közjegyzõ is Magyarországot választotta tevékenysége helyszínéül.21 Az országban mûködõ közjegyzõk száma a XV. században állandósult, a század elsõ felében már évtizedenként átlag 50 körül mozog azoknak a közjegyzõknek a száma, akiktõl oklevél maradt ránk.22 Mivel azonban a közjegyzõk túlnyomó többségétõl kizárólag egy-két oklevél maradt fenn, jó okkal feltételezhetõ, hogy a kinevezett közjegyzõk száma legalább a kétszerese lehetett a jelenleg is ismert személyeknek. Egy-egy nagyobb egyházi per egyidejûleg több közjegyzõnek (és természetesen irodájuknak) is elegendõ munkát biztosított — a XV. század közepén például a sasadi tizedekért folyó perben több éven át öt ismertebb közjegyzõ és irodája végezte az írásbeli teendõket.23 A közjegyzõi kinevezés. A közjegyzõk pápai vagy császári, esetleg mindkét kinevezés birtokában végezhették csak munkájukat. A kinevezés feltétele az volt, hogy a jelölt rendelkezzen a munkájához nélkülözhetetlen grammatikai és jogi ismeretekkel. Európa egyetemein a közjegyzõi ismeretek, az „ars notaria” tanítása nem a jogtudományok, hanem az egyetemi tanulmányokat megalapozó bölcsészképzés, az artes keretében folyt. A XIV. században a közjegyzõi oktatás fellegvárában, Bolognában a vizsgára jelent20
„in regno Hungarie, ubi non est usus tabellionum” - DL 41133
21
Pl. Streliczi Miklós (1342) - DF 207186 (PRT II. 396-397.), Olsavicai Pál (1348) - DF 272802 (MES III. 667-668.), Thifenou-i Péter (1357) - DF 277381 (UGDS II. 145-148.) stb.
22
Az általuk kiállított oklevelek adatai elérhetõk: Collectio diplomatica Hungarica. A középkori Ma-
gyarország digitális levéltára. Digital Archives of Medieval Hungary. A Magyar Országos Levéltárban (MOL) a Mohács elõtti gyûjteményekhez 1874-2008 között készült segédletek és oklevelek elektronikus feldolgozása (DL - DF 4.3) Szerkesztette: Rácz György. Budapest, 2008. (DVD-ROM); Nagy számban sorol fel közjegyzõket Érdujhelyi Menyhért összefoglaló munkája is: Érdújhelyi Menyhért: A közjegyzõség és hiteles helyek története Magyarországon. Bp.1899. 23
Bónis György: A sasadi tizedper közjegyzõi a XV. század derekán. Levéltári Közlemények 40 (1971) 103-113.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 64
64 kezõ közjegyzõnek legalább négy év grammatikai (latin nyelvtan, nyelv, fogalmazás) és kétévi notárius-képzést kellett igazolnia. A vizsga a közjegyzõi ismeretek elsõ híres bolognai tanára, Rainerio da Perugia szerint olyan nehéz volt, hogy sokan még protekcióval sem tudták letenni.24 A XIII. századtól számos magyar hallgatója volt a bolognai egyetemnek, õk azonban elsõsorban kánonjogot tanultak.25 A magyar közjegyzõk nem annyira egyetemen, mint inkább — a nélkülözhetetlen grammatikai tanulmányok elvégzése után — valamelyik gyakorló közjegyzõ mellett sajátították el mesterségüket. Magyarországon a latin írás, olvasás és fogalmazás elemeit káptalani, szerzeteskonventi vagy városi iskolában lehetett elsajátítani.26 Ezeknek az iskoláknak — amelyek közt voltak országos hírû intézmények is — az elvégzése már elegendõ volt ahhoz, hogy a végzett diák írnokként állást kapjon valamelyik hiteleshelynél vagy városban, esetleg a központi kormányzat, bíráskodás szerveinél. Aki közjegyzõi kinevezésre pályázott, általában írnokként beállt valamelyik közjegyzõ irodájába. Az írnokok mindenhova követték mesterüket, másolták az okleveleket, és közben iratminta-gyûjtemények, ún. formuláskönyvek segítségével elsajátították a szakmát. Az ügyesebb írnokok egy-két évi tanulással egybekötött munka után közjegyzõi vizsgát tehettek, és önálló közjegyzõi tevékenységbe kezdhettek.27 A közjegyzõi kinevezést — a megjelölés ellenére — ritkán adta maga a pápa vagy a német-római császár, a kinevezési jogot ugyanis kiváltságként mások is megkaphatták. A leggyakrabban római palotagrófok, pápai követek, érsekek, püspökök nyerték el a meghatalmazást, hogy közjegyzõket nevezzenek ki, de kevésbé befolyásos személyek is szert tehettek a kinevezés jogára. 1399-ben például Miklós kalocsai prépost kap pápai meghatalmazást négy közjegyzõ kinevezésére,28 1430ban a gyõri püspök Zsigmond császártól kapott engedélyt tíz császári 24
Bónis: Jogtudó értelmiség…Európában. 24-26.
25
Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai (1221-1864). Budapest, 1941. 1-88.
26
A középkori magyar oktatás összefoglaló áttekintése: Mészáros István: Az iskolaügy története
Magyarországon 996-1777 között. Budapest, 1981. 27
A rendszer mûködését konkrét példán keresztül bemutatja: Bónis György: Magyi János for-
muláskönyve és a gyakorlati jogtanítás. In: Csizmadia Andor (szerk.): Jubileumi tanulmányok. A pécsi egyetem történetébõl. 1. Pécs, 1967. 225-258. 28
Bullae Bonifacii IX. P. M. Pars altera. 1396-1404. Bonifácz pápa bullái. Második rész. 13961404. Budapest, 2000. (Monumenta Vaticana. Vatikáni magyar okirattár I/2.) CXLIX. (112.)
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 65
65 közjegyzõ kinevezésére.29 Ritkán, de az is elõfordult, hogy közjegyzõ kapott felhatalmazást további közjegyzõk kinevezésére: az 1407-ben Johannes de Venturinis lateráni palotagróf által kinevezett Rácsai Benedek császári közjegyzõ a kinevezõ okirat szerint hazatérve 12 közjegyzõt nevezhetett ki Magyarország és Szlavónia területén.30 Rácsai fennmaradt, jelenleg a Magyar Országos Levéltárban õrzött kinevezõ oklevele a magyar közjegyzõség történetének fontos dokumentuma, mivel részletes leírást ad a kinevezési eljárásról. A kinevezés Európában mindenütt azonos formaságok között ment végbe. A jelölt vizsgán adott számot tudásáról, és ha alkalmasnak bizonyult, letehette a közjegyzõi esküt. Az esküformula állandó volt, az elsõ magyar közjegyzõ által letett esküszöveg 1344-bõl maradt fenn.31 A pápai közjegyzõi eskü - természetesen latin nyelven - így hangzott: „Én X.Y. nõtlen klerikus a X-i egyházmegyébõl ettõl az órától kezdve hûséges leszek Szent Péterhez, a szent római egyházhoz és uramhoz, N.N. pápához és törvényes utódaihoz. Megölésüket, elfogásukat sem tanáccsal, sem támogatással, sem egyetértéssel, sem tettel nem segítem. A titkokat, amelyeket velem írásban vagy megbízott által közölnek, a kárukra senkinek el nem árulom, ha pedig tudomásomra jut valami, ami a római pápának és az egyháznak kárt okozna, ha tudom, megakadályozom, és ha megakadályozni nem tudom, a pápát tájékoztatom. A római pápaságot, Szent Péter királyságát és az egyház jogát minden emberrel szemben megvédelmezem azon a földön vagy városban, ahonnan származom. A közjegyzõi tisztséget hûségesen fogom gyakorolni. A szerzõdéseket, amelyek a felek egyetértésével készülnek, hûségesen készítem, a felek akarata nélkül semmit nem adok hozzá, és nem veszek el belõle, amely a szöveg értelmét megváltoztatná. Ha pedig valamilyen okirat elkészítéséhez csak egy fél akarata szükséges, beleegyezése nélkül semmit nem adok hozzá és semmit nem veszek el belõle. Nem állítok ki okiratot olyan szerzõdésrõl, amelynek hamisságáról, erõszakosságáról tudok. A szerzõdéseket másolati könyvbe vezetem, és miután bevezettem, a felek akarata ellenére álnokul nem vonakodom arról közhitelû okiratot kiállítani, jogos és szokásos díjazásom fejében. Isten engem úgy segéljen és a szent
29
Érdujhelyi 110.
30
DL 9336, regesztája: Zsigmond-kori oklevéltár. I-II. Összeállította: Mályusz Elemér. Budapest, 1951-1956. (=ZsO) II. 5648.
31
Archivio Segreto Vaticano, Reg. Vat. 137., f. 269. nr. 1094.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 66
66
evangélium.”32 Az esküszöveg hibátlan elmondása után a felhatalmazó személy az új közjegyzõnek szimbolikusan átadta hivatása kellékeit: a tollat, tintatartót és a hártyát, majd békecsókkal a közjegyzõk közé fogadta. A kinevezésrõl kiállított oklevéllel felhatalmazást adott „oklevelek, ügyiratok, jegyzõkönyvek és levelek elkészítésére, lemásolására és közzétételére, tanúbizonyság vállalására és megvizsgálására, végrendeletek elkészítésére, kérelmek, folyamodványok és óvások — bírói eljárás keretén belül és azon kívül végzett — meghallgatására, leírására és közzétételére”.33 A kinevezett közjegyzõk Nyugat- és Dél-Európában kötelesek voltak belépni a tevékenységi helyükön mûködõ közjegyzõi testületbe, kollégiumba, Magyarországon azonban nem mûködtek ilyen közjegyzõi kollégiumok. A magyar közjegyzõk tevékenységükért a fölöttes egyházi hatóságnak, az okleveleiken feltüntetett egyházmegye élén álló érseknek, püspöknek tartoztak felelõsséggel. A Magyarországon mûködõ közjegy32
„Ego clericus non coniugatus nec in sacris ordinibus constitutus X diocesis ab hac hora inantea fidelis ero beato Petro et sancte Romane ecclesie ac domino meo domini N. N. et successoribus suis canonice intrantibus, non ero consilio, auxilio, consensu vel facto, ut vitam perdant aut membrum capiantur mala captione. Consilium, quod mihi per se vel litteras aut nuncium manifestabunt, ad eorum dampnum scienter nemini pandam, si vero ad meam notitiam aliquid devenire contingat, quod in periculum Romani pontificis aut ecclesie Romane vergeret seu grave dampnum, illud pro posse impediam, et si hoc impedire non possem, procurabo bona fide id ad notitiam domini pape perferri. Papatum Romanum et regalia sancti Petri ac iura ipsius ecclesie specialiter, si qua eadem ecclesia in civitate vel terra, de qua sum oriundus habeat, adiutor eis ero ad defendendum et retinendum seu recuperandum contra omnes homines; tabellionatus officium fideliter exercebo; contractus, in quibus exigitur consensus partium, fideliter faciam, nil addendo vel minuendo sine voluntate partium, quod substantiam facti mutet. Si vero in conficiendo aliquod instrumentum unius solius partis sit requirenda voluntas, hoc ipsum faciam, ut scilicet nil addam vel minuam, quod mutet facti substantiam contra voluntatem ipsius, instrumentum non conficiam de aliquo contractu, in quo sciam intervenire seu intercedere vim vel fraudem, contractus in prothocollum redigam, et postquam in prothocolum redegero, maliciose non differam contra voluntatem illius vel illorum, quorum est contractus, super eos conficere publicum instrumentum, salvo meo iusto et consueto salario. Sic me Deus adiuvet et hec sancta evangelia.” - uo. Az esküformula állandóságát bizonyítja, hogy a késõbbi szövegek is azonosak az itt közölttel. 1401-ben például Csáki Balázs fia János csanádi egyházmegyei közjegyzõ tette le ezzel a szöveggel az esküt kinevezésekor: Bullae Bonifacii (Mon. Vat. I/IV.) DCLXXIX. (605.)
33
„instrumenta, acta, prothocolla et litteras quascunque exemplandi et copiandi ac publicandi, testes recipiendi et examinandi, testamenta conficiendi, codicillos, appelationes et exceptiones quascunque tam in iudicio quam extra audiendi, scribendi et insinuandi…” - DL 9336., ZsO. II. 5648.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 67
67 zõk ugyanis valamennyien egyházi személyek voltak, bár többségük élete végéig nem vette fel a nagyobb egyházi rendeket, azaz nem szentelték õket pappá. Az alsóbb egyházi rendeket viselõ klerikusok (ide tartoztak a káptalani iskola diákjai is, és esetünkben a közjegyzõk többsége), világi szolgálatba is léphettek, sõt meg is nõsülhettek anélkül, hogy egyházi kiváltságaikat elveszítették volna.34 A közjegyzõk tevékenysége A közjegyzõk tevékenysége Magyarországon az egyházi bíráskodásra és a hatáskörébe esõ jogintézményekre korlátozódott, így rendelkezett a rájuk vonatkozó egyetlen törvény, Zsigmond király 1405 tavaszán kiadott dekrétuma is. „Elhatároztuk ezenfelül, hogy két világi fél között fennforgó perekben semmi közjegyzõ se merjen akár egyházi, akár világi bíró elõtt megbízottként vagy ügyvédként szerepelni, hanem csak a szentszéken vagy a szentszéki helyettesek kúriáiban legyen helye.” — olvasható a törvény 3. cikkében.35 Ide tartoztak mindenekelõtt az egyháziak ellen folyó perek, a klerikusok kiváltságának elve, az ún. privilegium fori elve alapján ugyanis klerikus ellen csak egyházi bíró elõtt lehetett pert indítani. Az egyházi joghatóság alá tartozó további ügyek köre a XIII. századra már kialakult, elsõ részletesebb leírásával azonban csak 1344-bõl rendelkezünk, egy hatásköri vita eredményeként.36 I. (Nagy) Lajos király oklevele szerint egyházi joghatóság alá tartoztak a házassági perek, a klerikusok és nõk megsebzése, nõk meggyalázása, házasságtörés, és a végrendeletek ügye.37 Vagyonjogi ügyekben annyiban volt illetékes az egyházi fórum, amennyiben azok kapcsolatban álltak a házassággal: a feleségnek házastársi kötelessége teljesítéséért járó hitbér, a jegyajándék, a törvényes leányörökösöknek járó leánynegyed ügyében. Az egyházi hatáskörbe tartozó ügyeket elméleti alapon rendszerezõ 1462. évi 3. tc. a következõ ügyeket sorolja ide: a szentségekkel és a hittel kapcsolatos ügyek (pl. az eretnekség is), a végrendeleti és já34
Egyházi voltukat minden esetben feltünteti az általuk kiállított oklevél záradéka.
35
„Decrevimus insuper, quod nullus publicus nptarius in causis, que inter duos laicos vertuntur, sive coram iudice ecclesiastico, sive seculari procurare audeat vel ullatenus advocare…” - Decreta regni
Hungariae. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301–1457. Ed. (Collectionem manuscriptam Francisci Döry) Georgius Bónis, Vera Bácskai. Budapest, 1976. 193. 36
A kérdést részletesen áttekinti: Bónis György: Az egyházi és a világi jog határai a középkorban. In: Székely György (szerk.): Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, 1984. 235-241.
37
Az oklevél kiadása: UGDS II. 21-22., elemzése: Bónis: Az egyházi és a világi jog 237.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 68
68 rulékos-, a házassági és járulékos ügyek, tizedperek és járulékaik, az uzsora ügyei, özvegyek és elesettek ügyei, hitszegési ügyek, végül minden olyan ügy, amely valakinek a kiközösítésével járt együtt.38 A közjegyzõk tevékenysége tehát csak az egyházi bíróságok hatáskörébe tartozó ügyekre korlátozódott,39 ott viszont a közjegyzõi oklevelet autentikusnak tekintették, és az intézmény meghonosodása után (a XV. században már mindenképpen) szentszéki jegyzõként is csak kinevezett közjegyzõk dolgozhattak. A XV. század második felébõl ismert adatok szerint a hivatásos jegyzõ hiányát perbeli kifogásként lehetett felhozni.40 Amennyiben a jegyzõ személyével kapcsolatban törvényességi kifogás merült fel, a bíróságon felszólították a jegyzõt, igazolja legalitását, vagyis valódi közjegyzõi felhatalmazását. Az ilyen esetek gyakoriságát bizonyítja, hogy Magyi János XV. század végén keletkezett formuláskönyvében is szerepelt legalitást megerõsítõ oklevél.41 A közjegyzõ által kiállított okleveleket aszerint különíthetjük el három típusra, hogy a közjegyzõ milyen módon mûködött közre az oklevél kiállításánál. Az elsõ típushoz tartozó teljes értékû közjegyzõi oklevelek a közjegyzõ nevében keltek, hitelességüket a közjegyzõ kézjegye, aláírása és záradéka biztosította. A második típust az egyházi bíró nevében kiállított szentszéki oklevelek képviselték. Ezeket az okleveleket a szentszéki bíró gyûrûspecsétje hitelesítette, a közjegyzõ nem kézjegyével és záradékával, csupán nevének a szöveg alatt történõ feltüntetésével (X.Y. notarius in premissis) jelezte, hogy a kiadvány az õ kezébõl került ki. A harmadik típusba tartoztak az egyházi bíráskodás legfontosabb oklevelei (pl. az ítéletlevelek), ezek kettõs megerõsítéssel készültek. Ezek az oklevelek a szentszéki bíró nevében keltek, hitelességüket azonban az õ megerõsítõ pecsétje mellett egy vagy több közjegyzõ kézjegye és záradéka is biztosította. (A pecséttel és közjegyzõi jegy38
Kiadása: Decreta regni Hungariae. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490. Ed. (Collectionem manuscriptam Francisci Döry) Georgius Bónis, Geisa Érszegi, Susanna Teke. Budapest, 1989. 127.; elemzése: Bónis: Az egyházi és a világi jog 240.
39
Mûködésükhöz lásd elsõsorban Erdõ Péter: Egyházjog a középkori Magyarországon. Budapest, 2001.; Bónis György: Szentszéki regeszták. A szerzõ hátrahagyott kéziratát gondozta és szerkesztette Balogh Elemér. Budapest, 1997.
40
Bónis: A sasadi tizedper 110.
41
Bónis: A sasadi tizedper 110-111.; Magyi János 15. század végén összeállított oklevélminta-gyûjteménye Pécsett, a Püspöki Könyvtárban található, kiadta: Kovachich Márton György: Formulae sol-
lennes styli... Pest, 1799.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 69
69 gyel megerõsített okleveleket a világi és az egyházi bíróság egyaránt autentikusnak fogadta el.)42 Ha az oklevelek tartalmát tekintjük, a közjegyzõk legtöbbször ügyvédi meghatalmazást, szentszéki keresetet, ítélet ellen beadott fellebbezést, végrendeletet foglaltak írásba. A szentszéki pereknél nem csak bírósági jegyzõként tevékenykedtek, gyakran vállalták a peres felek képviseletét, beadványaik, fellebbezéseik elkészítését. Sok munkát és magas jövedelmet jelentett a közjegyzõk számára a pápai legátusok magyarországi bíráskodása. A megbízatást elnyert közjegyzõk (személyzetükkel együtt) ezekben az esetekben mindvégig a legátus kíséretében tartózkodtak, alkalmi munkaadójukat minden útjára elkísérték. A pápai legátusok, tizedszedõk, az egyházi fegyelmet ellenõrzõ vizitátorok, egy-egy ügy kivizsgálására kiküldött egyházi bírák általában a legkönnyebben elérhetõ esztergomi, veszprémi egyházmegyei közjegyzõket foglalkoztatták, de jutott nagyobb megbízás más közjegyzõknek is. Így jutott el például Erdélybe az esztergomi érsek vizitátorának, Örmény Tamásnak a kíséretében az okleveleket kiállító gyõri egyházmegyei Hathalmi Benedek.43 A közjegyzõi munka sok utazással járt együtt, a közjegyzõi oklevelek — mint azt a dátum után minden esetben olvashatjuk — változatos helyszíneken keltek. A leggyakrabban templomokban vagy templomkapuban, sekrestyében, egyháziak lakóházaiban, kolostorokban, városi középületekben állították ki õket, de készült oklevél a közjegyzõ lakóházában is,44 néha pedig egészen szokatlan (és kényelmesnek semmiképp sem mondható) körülmények között: a zágrábi egyházmegyében tevékenykedõ Viszokai István például két ízben is állított ki oklevelet téli estén a zágráb-hegyfoki pálos kolostor temetõkertjében.45 42
Bónis: A sasadi tizedper 109.
43
1447-ben: UGDS V. 2613. 2614. 2623.
44
Például 1468: „in porticu ecclesie Strigoniensis” - DL 102841; 1470: „ante valvas ecclesie kathedralis sancti regis Stephani Zagrabie fundate” - DL 34767; 1398: „in ambitu monasterii beati Johannis baptiste de Iassow ante parvum hostium ipsius monasterii” - DF 232831, 1428: „in claustro beati Laurencii martiris O. F. Heremitarum beati Augusti de Pukur” - DL 100448; 1525: „in sacristia ecclesie parochialis Georgii martiris in oppido Zeerench” - DL 76002, 1509: „in domo honorabilis domini Andree plebani de Forro” - DL 75977, 1495: „in domo habitationis mee (!) … in possessione Zewlesardo” - DL 57028, stb.
45
1447. február 3-án „in cimiterio claustri sancti Francisci, in area capitulari Zagrabiensis fundati”DL 34721, március 29-én ugyanott - DL 34736. A középkor írástudóinak - köztük a közjegyzõknek - munkavégzési körülményeirõl: Csukovits Enikõ: A középkori írástudók „munkaideje”. Levéltári Közlemények 63 (1992) 3-14.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 70
70 A közjegyzõi oklevelek formai jegyei A klasszikus közjegyzõi oklevelek (a fenti elsõ típus) a XIII. században Itáliában meghonosodott, a pápai udvar egész Európára kiterjedõ diplomáciai és igazságszolgáltató tevékenysége eredményeképpen onnan elterjedt formákat követték.46 Az oklevél szövege mindig fohászszal kezdõdött („az Úr nevében”),47 ezt a kibocsátás pontos dátuma követte. A keltezést a közjegyzõi oklevelekben minden más oklevélkiadónál részletesebben tüntették fel: a kibocsátás éve („az Úr születésének x-ik évében”),48 az úgynevezett indictio (a keltezést segítõ, 15 éves ciklusban évente változó szám), az adott idõpontban hivatalban lévõ pápa uralkodási éve, hónap, nap, és végül az oklevél kiadásának pontos órája. Az órát a XV. század végéig még többnyire az úgynevezett kánoni órák, azaz imaórák szerint tüntették fel. Az 1470-es évektõl kezdve már elõfordult, hogy az idõt a ma is használatos, 24 órás idõmérés szerint jelölték, a XV-XVI. század fordulójától kezdve pedig már a közjegyzõk egyre szélesebb köre írta így okleveleiben a napi idõt. A közjegyzõi oklevelek dátuma ily módon egyedülálló lehetõséget biztosít arra, hogy pontos képet kapjunk a magyarországi órahasználat kezdeteirõl.49 A dátum után az oklevélkiállítás helyének pontos, gyakran részletezõ feltüntetése következik. A közjegyzõk itt nem csak a települést nevezték meg, hanem azt az épületet is, amelyben, vagy amely elõtt az oklevél készült.50 Csak ezután következett az oklevél érdemi része, a jogi tartalmat elõadó ún. contextus, amely a közjegyzõ és a tanúk jelenlétét bizonyító formulával kezdõdött („elõttem, az alább írott közjegyzõ, va-
46
Néhány középkori közjegyzõi oklevél átírását és fényképmásolatát közli: Érdujhelyi Függelék, 293. skk. A kor írásbeliségének megismeréséhez elsõsorban lásd: Jakó Zsigmond - Radu Manolescu: A la-
tin írás története. Budapest, 1987. 47
„In nomine domini Amen”
48
„Anno nativitatis eiusdem”
49
1476-ban például Tikosi Lõrinc veszprémi egyházmegyei közjegyzõ a szakácsi kolostorban „hora undecima diei vel quasi” fogott az oklevélíráshoz - DL 17765. 1494-ben Eperjesi Péter közjegyzõ a széplaki apátságban „hora secunda post meridiem vel quasi” írta oklevelét - DL 46278. A középkori Magyarország idõképérõl, órahasználatáról, és a középkori közjegyzõi okleveleknek e kérdés megismerhetõségében játszott fontos szerepérõl: Csukovits Enikõ: Órahasználat a középkori Magyarországon. Történelmi Szemle 34 (1992) 3-4: 153-172.
50
Példákat lásd a 44. jegyzetben.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 71
71
lamint a tanúk elõtt személyesen megjelent X...”).51 Ezután a felek által elõadott ügy részletes, mindenre kiterjedõ, objektív leírása következett, amely ismét egy formulás résszel zárult. A formula leszögezte, hogy az elõadottak írásba foglalása a felek kívánságára történt: „fent nevezett X megkért engem, alulírott közjegyzõt, hogy az elõadottakról hiteles közokiratot készítsek, amelyet közjegyzõi hivatalomból kifolyólag elkészítettem”.52 Az oklevél zárórészét az Actum szó vezeti be, s miután hivatkozott a bevezetõben feltüntetett idõ- és helymeghatározásra, a kiadásnál jelen lévõ tanúk felsorolásával ért véget. A közjegyzõi záradék a szövegtõl mindig elkülönülve, a hártya vagy papír aljára került. A záradékban olvasható a közjegyzõ neve (származási hely, apa neve, a közjegyzõ keresztneve), az egyházmegye, ahonnan származott, pápai vagy császári, esetleg mindkét felhatalmazásának feltüntetése („Én X.Y., X egyházmegyei klerikus, császári (pápai) közjegyzõ...”).53 A záradék röviden még egyszer utalást tett az oklevélbe foglalt jogi ügylet jellegére, a közjegyzõ és a tanúk személyes jelenlétére, az oklevél megírásának körülményeire (pl. saját kézzel írta, vagy írnokával készíttette), a szövegben történt esetleges javításokra, végül az oklevél közjegyzõi kézjeggyel és záradékkal történt hitelesítésére: „a fent nevezett tanúkkal együtt jelen voltam, minden egyes dolgot így láttam és hallottam, saját kezemmel leírtam, és e közhitelû formában kiállítottam, szokott nevemmel és jelemmel megjelöltem, felkérve minden egyes fent említett dolog hitelére és tanúbizonyságára”54. Az oklevél lehetett más kéz munkája is, a hitelesítõ záradékot azonban a közjegyzõ csak saját kezûleg készíthette. Ha az oklevelet kettõ vagy több közjegyzõ is hitelesítette, a záradék pontosan feltüntette, melyikük állította ki az oklevelet, és melyikük végzett csak hitelesítést.55 A közjegyzõi oklevelek elsõ pillantásra elkülönülnek minden más oklevélkibocsátó által kiadott oklevéltõl. Amíg mások az oklevelet a pergamen vagy papír szélesebb oldalával párhuzamosan írták, a közjegyzõi 51
„in mei notarii publici infrascripti testiumque subscriptorum presentia personaliter constitutus est X...”
52
„super quibus premissis prefatus X a me notario infrascripto petiit publicum confici instrumentum, quod et feci ex officio mei tabellionatus”
53
„Et ego X.Y. clericus X-ensis diocesis, publicus auctoritate imperiali (apostolica) notarius...”
54 „...una cum prenominatis testibus presens interfui eaque omnia et singula sic fieri vidi et audivi, manu propria conscripsi et in hanc publicam formam redegi, signo et nomine meis solitis et consuetis consignavi rogatus et requisitus in fidem et testimonium omnium et singulorum premissorum.” 55
Például 1470-ben egy Varasdi Mihály közjegyzõ által átírt oklevelet Szentmihályi Márton közjegyzõ hitelesítette - DL 16030.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 72
72 okleveleket mindig a keskenyebb oldallal párhuzamosan készítették. A szokásostól eltérõ volt az is, hogy a közjegyzõi oklevél szövege a dátummal kezdõdött, más oklevélkibocsátóknál ugyanis a keltezés mindig a végére került. A közjegyzõi oklevelek legfeltûnõbb sajátossága azonban a szöveg alatt, a megerõsítõ záradéktól balra elhelyezkedõ közjegyzõi kézjegy.56 Kinevezésétõl kezdve minden közjegyzõ állandó kézjegyet alkalmazott, amely csakis az övé lehetett, ily módon a kézjegy alapján is azonosítható volt a kiállító személye. A kézjegy leggyakrabban alkalmazott alaptípusa három részbõl: egy lépcsõzetesen egymásra rajzolt téglalapokból álló alapzatból, két párhuzamos vonalból álló szárból, és a fejrészbõl állt. A közjegyzõ nevét vagy nevének kezdõ betûit az alapzatot alkotó téglalapokba írta,57 de kerülhetett az alapzatba valamilyen fohász, jelmondat is.58 A talapzatot és a szárat is díszíthették indák, az utánzást nehezítõ vonalkázások, sakktáblaszerû alakzatok,59 a legváltozatosabb kialakításra azonban a fejrész elkészítése adott lehetõséget. A kézjegy fejrésze a leggyakrabban kör alakú, ereklyetartóra vagy gótikus rózsaablakra emlékeztetõ ábra volt, de gyakran rajzoltak bonyolult fonatdíszeket vagy keresztet is.60 A felhasznált motívumok között találkozhatunk még szívvel, kulccsal, koronával, különféle virágokkal, heraldikai (címertani) elemekkel, állatokkal.61 A kézjegyeket általában nagy mûgonddal, látható alapossággal — bár különbözõ szintû rajztudással — készítették,62 ennek ellenére elõfordultak kisebb pontatlanságok, ezek miatt azonban még nem kérdõjelezõdött meg az oklevél hitelessége. 56
Számos példát közöl Érdujhelyi 120-150., illetve az erdélyi közjegyzõi jeleket közli: Tonk Sándor:
A középkori közjegyzõség Erdélyben. in: Mûvelõdéstörténeti tanulmányok. Bukarest, 1980. 49-55. 57
Például Jakabházi Benedek (1502) - DL 46611
58
„ara salutis”: Szentmihályi Balázs (1460) - DL 100690, „Jesus Maria”: Pécsi Mihály (1526) - DL 34435.
59
Például Albertus de Zusato kölni egyházmegyei közjegyzõ (1385) - DL 7156
60
A klasszikus közjegyzõi jelre jó példa Dorogházi Lászlóé: pl. DL 44737, 18301. Rózsaablak jellegû: Váradi Tegzes Ferenc (1522) - DL 25022, Viszokai István (1447-1450) - DL 34688, 34721, 34736, fonatdíszes: Kaproncai Ágoston (1368) - DL 41759, Fehérvári Imre (1467) - DL 45240, keresztes: Kereszti Benedek (1462) - DL 81509, Szentmihályi Balázs (1458-1460) - DL 35620, 34479, 100690
61
Szív: Váradi Fóris Benedek (1509) - DL 86056, 86058, 86089, kulcs: Palásti Miklós (1378) - DL 35258, korona: Ajaki Benedek (1454) - DL 44731, virág: Batyai Benedek (1468) - DL 16604, 16605, nyílvesszõt tartó kéz pajzzsal: Nagysarlói Balázs (1524) - DL 47557, kutya és virág: Illés fia Egyed (1510) - DL 34364
62
Látható élvezettel készítette például bonyolult, díszes kivitelezésû közjegyzõi jelét Megyericsei Péter (1522) - DL 25018. Érzékelhetõen ügyetlen volt a rajzolásban Diósgyõri Kocsi Péter (1525) - DL 76002.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 73
73 Közjegyzõi életpályák Európa fejlett közjegyzõi gyakorlattal rendelkezõ területeivel ellentétben Magyarországon a közjegyzõség kevesek számára biztosított állandó megélhetést. Közéjük elsõsorban azok a közjegyzõk tartoztak, akik egyházi központokban — püspöki, érseki székhelyen — éltek, ahol az egyházi bíróságokon elegendõ munka akadt, vagy olyan jelentõsebb városokban telepedtek le, ahol a sok egyházi javadalmas tudott munkát biztosítani. Az esztergomi érseki udvarban a XV. század második felében mûködõ legjelentõsebb közjegyzõk egész irodával dolgoztak, az okleveleket 2-4 állandó írnokuk készítette, az õ feladatuk már „csak” az írnok által készített fogalmazvány ellenõrzése, javítása, a letisztázott oklevél hitelesítése volt. A magyarországi közjegyzõk többsége azonban sem segédekkel, sem a megélhetéséhez elegendõ munkával nem rendelkezett, így közjegyzõi tevékenysége mellett más megélhetési forrásra is szüksége volt. Azoknak, akik a magasabb egyházi rendeket is felvették, jövedelmük elsõsorban papi hivatásukból származott — közülük a legtöbben plébánosok voltak. Azok, akik a papi pályától idegenkedtek, valamelyik város vagy hiteleshely jegyzõjeként helyezkedtek el.63 Annak, aki közjegyzõként jó nevet szerzett magának, lehetõsége nyílott a társadalmi emelkedésre is. Elsõsorban az érseki, püspöki székhelyen tevékenykedõ közjegyzõk jutottak kanonoki stallumhoz, és az ezzel együtt járó állandó jövedelemhez, de ismerünk olyan közjegyzõt is, aki esztergomi érseki helynök — egyben szentszéki bíró — lett. A legnagyobb világi karriert a királyi kúrián vezetõ pozícióba emelkedõ Dorogházi László, majd az õt követõ Liszkai Ádám érte el.64 Az õ ítélõmesteri kinevezésük azt is bizonyítja, hogy a XV. század végére a kúriai írásbeliség eljutott arra a szintre, amikor a hazai szokásjogot ismerõ jegyzõk mellett kívánatossá vált legalább néhány kánonjogban jártas klerikus alkalmazása is. 63 64
Közjegyzõk egyházi- és egyéb világi hivatalaira számos példát ismertet: Érdujhelyi 116-159., valamint Tonk 44-47. Dorogházi Heves megyei kisnemesi családból származott. Közjegyzõként egy 1457. október 1-i oklevélben szerepel elõször. Császári közjegyzõi kinevezése elõtt az esztergomi szentszék jegyzõje volt, a közjegyzõi „szakmát” Kolozsvári Szász János közjegyzõ segédjeként sajátította el. Saját irodájában legalább négy írnokot foglalkoztatott, ismert és elismert közjegyzõként számos oklevelet készített. 1470-ben beiratkozott a bécsi egyetemre, ahonnan borostyánkoszorúsként tért haza. 1484-ben személynöki ítélõmesterré nevezték ki (mûködése alatt a másik ítélõmester többek közt Thúróczy János volt), 1500-ban országbírói ítélõmester lett. Valószínûleg 1502-ben halt meg. Liszkai ugyancsak Heves megyei nemesi családból származott, az 1480-as években a királyi kancellárián dolgozott, mint registrator. Az udvart elhagyva bácsi kanonoki stallumot és közjegyzõi kinevezést szerzett. Közjegyzõként a király kíséretében Bécsben is megfordult, békeszerzõdést is foglalt írásba. 1488-97 között személynöki ítélõmester, közben 1493-96-ban erdélyi vajdai ítélõmester volt, 1498-99-ben Zápolyai István nádor ítélõmestere, haláláig a család familiárisa volt. Pályájukra: BÓNIS: A sasadi tizedper (Dorogházira), valamint Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács elõtti Magyarországon. Budapest, 1971., elsõsorban 270. (Dorogházi) és 272. (Liszkai)
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 74
74
Homoki-Nagy Mária
Megjegyzések a magyar királyi közjegyzõség történetéhez A közhitelû okiratok kiállításának évszázadokon át a hiteles helyek voltak a letéteményesei Magyarországon. Igaz ez az állítás annak ellenére, hogy az Európában ismert közjegyzõ megtalálható volt a középkori Magyarországon is, tekintettel arra, hogy az egyházi bíróságok mellett a közhitelû tanúsításra õk voltak jogosítva. A mohácsi vészt követõen azonban a közjegyzõk elvesztették jelentõségüket Magyarországon.1 A XVIII. századtól kezdve megfigyelhetõ, hogy a vármegyei közgyûlések illetve a szabad királyi városok tanácsai gyakran végeztek olyan tevékenységet, melyet korábban kizárólag a hiteles helyek láthattak el.2 Napjainkig sem tudjuk pontosan megindokolni, miért tettek szert ilyen nagy jelentõségre egész Európában egyedülálló módon hiteles helyeink. Az a magyarázat, hogy a közjegyzõket a pápa illetve a német-római császár nevezhette ki, nem állja meg a helyét. A magyarázat inkább abban rejlik, hogy a közjegyzõk által kiállított okiratokat csak a szentszékek fogadták el közhitelû okiratnak, a világi bíróságok nem. Ezért a peres eljárások kötött bizonyítási rendszere arra ösztönözte a peres feleket, hogy minél nagyobb értékû bizonyító eszközzel támasszák alá állításaikat. S ha ehhez a hiteles helyi okirat kellett, akkor ehhez alkalmazkodtak. Emellett az anyagi bizonyító eszközök elterjedése, s különösen a tanú és az okirati bizonyítás ötvözetét jelentõ tudományvételek megjelenése tovább növelte hiteles helyeink szerepét.3 Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a magyar magánjog szimbólumrendszerében milyen fontos szerepet játszottak a határjárások és a birtokba iktatások, valamint a kötött tulajdoni rendszerbõl adódó azon gyakorlat, hogy az õsi és az adománybirtokot kizárólag hiteles hely elõtt lehetett érvényesen elidegeníteni illetve zálogba adni, akkor már nem is csodálkozhatunk hiteles helyeink jelentõségén. 1
Érdújhelyi Menyhért: A közjegyzõség és hiteles helyek története Magyarországon. (továbbiakban: Érdújhelyi) Budapest, 1899. 238.
2
Bónis György - Degré Alajos - Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. (továbbiakban: Bónis-Degré-Varga) Zalaegerszeg. 1996. 173.
3
Bónis-Degré-Varga: 165. ; Torday Lajos: A megyei polgári peres eljárás a XVI-XIX. században. Budapest. 1933. 90-92.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 75
75 Az inkább elgondolkodtató, miért maradt meg ez a nagy szerepük a XIX. század utolsó harmadáig. Ez viszont könnyen magyarázható a magánjogi törvénykönyv hiányával. A szokásjog által meghatározott magánjogi intézmények érvényesülését a hiteles helyek tevékenysége jól segítette. A telekkönyv hiánya pedig kikényszerítette a hiteles helyi eljárást. A szokásjog által formált több évszázados rendszer változott meg a polgári átalakulással. A magyar rendi magánjog egészének és ezzel összefüggésben a polgári peres és nem peres eljárásnak kellett megváltoznia akkor, amikor az 1848. évi XV. tc. kimondta az õsiség eltörlését és az országgyûlés feladatává tette a polgári törvénykönyv megalkotását. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy egy tollvonással sikerült a magyar rendi magánjog alól kihúzni a talajt, csak éppen nem volt mit a helyére tenni. Polgári törvénykönyvet nem lehetett egyik pillanatról a másikra megalkotni. De a peres eljárás szabályozására sem volt kódexünk, és az 1723-ban felállított törvénykezési szervezethez sem nyúltak hozzá 1848-ban. A jobbágyfelszabadítással összhangban csak az úriszékeket törölték el, illetve a sajtóvétségek elbírálására szervezték meg az esküdtszékeket. Ebben a helyzetben a szabadságharc bukását követõen a neoabszolutizmus korában az osztrák udvarra maradt az a feladat, hogy egyrészt a magyar magánjogi rendszert a polgári viszonyoknak megfelelõen átalakítsa, másrészt a magyar törvénykezési szervezetet megreformálja. A megváltozott viszonyok között az udvar azt a megoldást választotta, hogy hatályba léptette Magyarországon az Osztrák Polgári Törvénykönyvet, és a birodalom egységesítése érdekében a magyar törvénykezési szervezetet is a központosított birodalom érdekeinek megfelelõen alakította át. Ahhoz azonban, hogy ez a rendszer mûködhessen további intézkedésekre volt szükség. Az Osztrák Polgári Törvénykönyv hatálybalépését követõen hamar világossá vált, hogy a peres eljárás szabályait is meg kell változtatni. Ezért 1852-ben hatályba léptették az „ideiglenes” polgári perrendtartást. Az osztrák mintára elkészült rendelet egységesítette a polgári eljárást, s lehetõvé tette, hogy az okirati bizonyítás még nagyobb szerephez jusson. A közhitelû okiratok kiállítása azonban a Habsburg Birodalomban a közjegyzõ kezében volt, így érthetõ, hogy Magyarországon is szükségessé vált a közjegyzõi hivatal megszervezése. A császári és királyi közjegyzõi intézményt 1858-ban kiadott nyílt paranccsal honosították meg Magyarországon.4 Ezzel a hiteles helyek több évszázados tevékenysége Magyarországon véget ért. Bár az Országbírói 4
Bónis-Degré-Varga: 205.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 76
76 Értekezlet 1861-ben nemcsak az Osztrák Polgári Törvénykönyvet, de a polgári perrendtartást és ezzel összefüggésben a közjegyzõi hivatalokról rendelkezõ császári pátenst is hatályon kívül helyezte,5 az 1848 elõtti rendi szokásjogi rendszert már nem lehetett tartósan visszaállítani. Az osztrák magyar kiegyezés a törvénykezési szervezet végleges átalakítását eredményezte. Az 1869. évi IV. tc. elválasztotta egymástól az igazságszolgáltatást és a közigazgatást. A polgári perek szempontjából ez az intézkedés azért volt jelentõs, mert meg akarta szüntetni azt a lehetõséget, hogy a vármegye közgyûlése és a város tanácsa közhitelû tevékenységet folytasson. Lehetõvé vált az új törvénykezési szervezet kiépítése, melynek során nemcsak a bíróságokról, az ügyészi szervezetrõl és az ügyvédségrõl rendelkeztek, hanem az 1874. évi XXXV. törvénnyel a királyi közjegyzõi hivatalok megszervezése is megtörtént. A kiegyezést követõ évtized legfontosabb törvényeinek elõkészítésénél fontos szerepet játszottak a jogászok. Az elkészült tervezeteket széleskörû társadalmi vitára bocsátották, s így nemcsak az elméleti szakemberek, hanem a gyakorló jogászok is véleményt mondhattak. Egyértelmûvé vált, hogy az Országbírói Értekezlet által visszaállított hiteles helyek már nem voltak képesek arra, hogy a polgári kor jogrendszerében felmerülõ közhitelességet teljes mértékben biztosítsák. A nem peres eljárásokat sem lehetett hatáskörükbe utalni. Éppen ezért különös jelentõséggel bírt az 1870-ben összehívott elsõ jogászgyûlés, amelynek anyagát a Jogtudományi Közlönyben is közzétették. Ez indította el azt a folyamatot, melynek révén nemcsak a törvénykezési szervezet átalakítását, 5
Az Országbírói Értekezlet tevékenységével összefüggésben gyakran hangzik el az a vélemény, hogy sok jó jogintézményt csak azért helyeztek hatályon kívül, mert az osztrák közvetítéssel került be a magyar jogrendszerbe. Érdemes Érdújhelyi Menyhért megjegyzését ezzel kapcsolatban idézni: „Az osztrák csá-
szári jelleg s a jelleget föltüntetõ külsõ jelvények, valamint a származás, az fit és mód. Melyen ez intézmény hazánkba jutott, megannyi okok voltak az idegenkedésre. A jegyzõség oly korból eredt, mely a magyar nemzet önérzetét teljesen elfojtotta; annak intézményeitõl, még a hasznosaktól is idegenkedett a magyar közvélemény. Ily viszonyok között nem kereshetünk kellõ fontolgatást. Mert a mint a lelkesedés a viszonyok zajlása közepett túllépi a határokat, akkép az idegenkedés vagy gyûlölet, mely az elnyomóval s annak intézkedéseivel szemben nyilatkozik, nélkülözi a mérséklet kritériumait.” 273. Rupp Zsigmond: „A közjegyzõség megszüntetését nem annyira magából az intézménybõl merített in-
dokok alapján mondotta ki az orsz. Bírói értekezlet, mint inkább ama roppant erkölcsi nyomás alatt, melyet a hazai - bármennyire elavult- intézmények föltétlen sürgõs visszaállítását és az osztrák uralom alatt ránk octroyalt- noha üdvös- institutiok azonnali kiküszöbölését követelõ közvélemény gyakorolt reá.” Királyi közjegyzõk Közlönye. 1896. II. évf. 9-10. sz. 346.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 77
77 az ügyvédi szervezet új szabályait, hanem többek között a közjegyzõség újbóli felállításának szükségességét is felvetették. Ahogy Pósfai Károly fogalmazott: „jogbiztossági állapotunk javítását eredményezõ egyik lényeges jogi reformkép, valamint a forgalom élénkítésére s a hitel emelésére, a népünkben elgyengült jogérzet szilárdítására, a társadalmi rend és józan szabadság gyámolítására irányadó hathatós befolyást gyakorló segédeszközkép is, a célszerûen szervezett közjegyzõi intézetnek, mint önálló és a bíróságoktól teljesen független egyik állami joghatósági intézetnek, oly hivatási hatáskörrel hazánkban történendõ behozatalát tekinti: mikép a közokiratok intézményének és egyáltalában a magánjogi téren szükséges jogbiztonsági elõintézkedéseknek összes teendõi a behozandó közjegyzõi intézet kizárólagos hivatási hatáskörébe soroltassanak […] és kizárólagos telekkönyvi bekebelezési jogerõ tulajdoníttassék.”6 Az 1870-ben megfogalmazott határozatot a közjegyzõség reformjának ismételten felmerülõ szükségessége miatt idézte 1927-ben az egyik közjegyzõ. Az a tény, hogy a dualizmus korában idõrõl-idõre viszszatérõ követelése volt a közjegyzõknek, hogy törvényben biztosítsák hatáskörük bõvítését, a közjegyzõi kényszert, mely elsõdlegesen a jogbiztonságot volt hivatva szolgálni, a közjegyzõség létrejöttének körülményeire vezethetõ vissza. Bár a közjegyzõségrõl szóló törvény aránylag gyorsan elkészült, az elõmunkálatok során jelentkezõ véleménykülönbségek szinte napjainkig fennmaradtak. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter elõször Bogdány Lajos pesti ügyvédet bízta meg egy törvényjavaslat elkészítésével. Bogdány, mint a kor jogászai általában, ismerte a XIX. századi Európa közjegyzõségeinek rendszerét. A francia rendszert javasolta meghonosítani Magyarországon, követve az elsõ jogászgyûlésen megfogalmazott határozatot: „Törvénykezési rendszerünk korszerû átalakításának szükségképeni követelménye, miszerint a közjegyzõség, mint a bíróságoktól és ügyvédségtõl teljesen elkülönített közintézmény szervezendõ s a közjegyzõk mûködésükben csak a törvénynek legyenek alárendelve s az általuk hatáskörükben felvett okmányok közokirati erõvel bírjanak.”7 Ennek oka, hogy a közjegyzõk által fontosnak tartott megelõzõ jogvédelmet Franciaországban valósították meg a legkövetkezetesebben, mivel 18036
Holitscher Szigfrid: A közjegyzõség reformja. in: Királyi közjegyzõk közlönye. Budapest. 1927. XXVI. évf. 1. sz. 5-6. ; Érdujhelyi: 280.
7
Charmant Oszkár: Királyi közjegyzõk. (továbbiakban: Charmant) in: Magyar Jogi Szótár (szerk: Márkus Dezsõ) 1896. IV. 855.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 78
78 ban a bíróságoktól teljesen független, önálló és teljes közhitelû közjegyzõi intézményt állítottak fel.8 Ez egyrészt azt jelentette, hogy bevezették a közjegyzõi kényszert, másrészt a nem peres eljárásokat a közjegyzõség hatáskörébe utalták. Mindezt a Code civil is megerõsítette. Ezzel szemben a német típusú (elsõdlegesen a bajor, a szász illetve az osztrák) rendszerben a közjegyzõséget az ügyvédséggel együtt szabályozták, és sok esetben nem kívánták meg a közhitellel bíró közokirat kiállítását. Ezáltal a közjegyzõség hatáskörét jelentõsen szûkítették. A francia mintára szervezett közjegyzõséget a minisztérium nem fogadta el és új javaslatot készített, amelyben inkább a német rendszert támogatta. Ebben talán a magyar ügyvédek is szerepet játszottak, mivel a közjegyzõi kényszer erõteljesen csökkentette volna az õ szerepüket. A jogászság sem volt egységes abban a kérdésben, hogy legalább a törvényben meghatározott esetekben, mint pl. az ingatlanokkal kapcsolatos jogügyletek vagy a házastársak egymással kapcsolatos szerzõdései csak közokirati formában legyenek érvényesek. Többen arra hivatkoztak, „hogy a közjegyzõi kényszer, azon értelemben, miszerint valamely jogügyletnek érvényessége vagy dologi jog szerzése az okiratok közjegyzõi felvételétõl vagy hitelesítésétõl tétessék függõvé, mellõzendõ.”9 Ez az indokolás a magánjogtörténész számára idegenül hat, hiszen a magyar rendi magánjogra épp az volt a jellemzõ, hogy bármilyen az ingatlanokkal kapcsolatos jogügylet, adás-vétel, bérlet, haszonbérlet, csere, birtokzálog, csak akkor volt érvényes, ha azt a birtok fekvése szerint illetékes hiteles hely elõtt kötötték. Ez a közhitelt volt hivatva biztosítani. A polgári társadalom szabadságeszméje elvetette a túlzott kötöttséget, azaz a közjegyzõi kényszert. Ezzel azonban, ahogy a késõbbi évtizedek tapasztalatai bizonyították, a jogbiztonságot nem tudták megvalósítani. Azzal azonban, hogy a második jogászgyûlés 1871-ben elvetette a közjegyzõi kényszert, viszonylag egyszerûbbé vált a minisztérium számára a törvény elfogadtatása. Horváth Boldizsár lemondása miatt ez csak Pauler Tivadar minisztersége alatt 1874-ben következett be, amikor a bajor és osztrák mintát alapul véve, Ökrös Bálint által elkészített tervezet alapján született meg a közjegyzõkrõl szóló törvény.
8
Blum Béla: A megelõzõ jogvédelem és a közjegyzõség. (továbbiakban: Blum) in: Királyi közjegyzõk közlönye. 1895. I. évf. 3-4. sz. 114. ; Charmant: 853-854.
9
Érdújhelyi: 283.; Charmant: 855.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 79
79 A törvény értelmében a közjegyzõt az igazságügyminiszter nevezte ki. Közjegyzõvé csak azt a 24. évét betöltött, feddhetetlen személyt lehetett kinevezni, aki jogtudományi doktorátussal, legalább 3 évi közjegyzõi vagy 4 év bírói, illetve ügyvédi gyakorlattal rendelkezett, magyar állampolgár volt, és teljes mértékben bírta a magyar nyelvet. A törvény összeférhetetlenségi szabályokat is megállapított. A közjegyzõ nem lehetett országgyûlési képviselõ, gyakorló ügyvéd, rendes vagy rendkívüli nyilvános tanár, nem viselhetett más (állami, egyházi, törvényhatósági, községi) közhivatalt vagy szolgálatot, s nem ûzhetett semmilyen más foglalkozást, amely állásával össze nem fért.10 A közjegyzõi kinevezéshez kaució letételét írta elõ a törvény. A törvény egyben kimondta a kinevezett közjegyzõ elmozdíthatatlanságát. A közjegyzõség jövõje szempontjából érdekesebb annak elemzése, miként határozta meg a törvény a közjegyzõség hatáskörét. „A közjegyzõ hatásköre kiterjed: a) közokiratok felvételére; b) végrendelkezések felvételére, c) tanusítványok kiállítására, d) okiratok s értéknemûek õrizetére; e) hagyatéki ügyek körüli eljárásra; f) bírói megbízások teljesítésére.” (1874:XXXV.tc.53.§) A hatáskörnek ilyen irányú meghatározása alapvetõen a német jellegû közjegyzõségekhez hasonlít, hiszen a nem peres eljárások intézését kihagyták a közjegyzõi hatáskörbõl. A hagyatéki ügyek intézésével kapcsolatban a bíróságoktól független hatáskört nem kaptak a közjegyzõk, melynek egyik alapos indoka 1874-ben az lehetett, hogy nem készült el a magánjogi törvénykönyvünk, sõt az öröklési eljárásról sem készült semmilyen jogszabály. Ha azonban azt is megvizsgáljuk, hogy a törvény mely esetekben írt elõ kötelezõen közhitelû okiratot, akkor azt tapasztaljuk, hogy a magyar közjegyzõk hatáskörét még tovább szûkítették. „A jogügylet érvényességéhez közjegyzõi okirat megkívántatik: a) a házasfelek közti vagyoni viszonyokat szabályozó, továbbá a házastársak között kötött adásvevési, csere-, életjáradéki és kölcsönszerzõdéseknél, valamint egyéb jogügyleteknél, melyekben az említett személyek egymás irányában kötelezettséget vállalnak; b) ugyanazon személyek között kötött ajándékozási szerzõdéseknél, ha az ajándékozott tárgy át nem adatott; c) hozomány átvételérõl kiadott elismervényeknél, akár a házastárs, akár más részére adatnak ki; d) minden jogügyletnél, melyet vakok, ol10
1875:XXXV.tv. 1-4.§§ Magyar Törvénytár. Budapest, 1896.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 80
80
vasni nem tudó siketek, vagy irni nem tudó némák és siketnémák kötnek, ide nem értve az örökösödési szerzõdéseket is, a mennyiben a jogügylet megkötésénél személyesen járnak el.” (1875-4:XXXV.tc.54.§) A közokirati kényszer a törvény rendelkezése értelmében alapvetõen a házassági viszonyokra, illetve a gyámság és a gondnokság körébe tartozó egyes esetekre korlátozódott. Ugyanakkor lehetõvé tette a közjegyzõkrõl szóló törvény, hogy ha valamely más jogszabály közhitelt biztosító okirat kiállítását írta elõ, akkor „bírói vagy közjegyzõi közbenjárást” is lehetõvé tett. (53.§ d.) Ezzel mintha a régi porosz rendszer szabályozását vette volna át.11 Elsõ pillanatra is látszik, hogy a közjegyzõség szervezetét a törvény a kor színvonalának megfelelõen igyekezett szabályozni, különösen ha a közjegyzõvé való kinevezési feltételekre gondolunk, illetve ha figyelembe vesszük, hogy a törvény a kötelezõ kamarai tagságot is elõírta. (26.§) A közjegyzõi kamarák részben a közjegyzõk érdekképviseleti szerveiként, részben pedig felügyeleti szervekként jártak el. A közjegyzõi hatáskör tekintetében viszont erõsen érzõdik, hogy nem készült el a magyar magánjogi törvénykönyv, amelynek következtében a jogalkotók talán nem mertek, vagy éppen nem akartak több hatáskört biztosítani a közjegyzõk számára. Charmant Oszkár megállapítása szerint: „egészében az 1874:XXXV. t.czikket, noha abból a helyes belátásból indult ki, hogy a jegyzõség átültetésében alkalmazkodni kell azokhoz a keretekhez, melyeket jogfejlõdésünk általános irányzatai kijelöltek, bizonyos ötletszerû eclecticizmus, és az igazságügyi reformok öszszességéhez viszonyított s a jövendõ fejlõdéseket is elõkészítõ vezérlõ gondolat hiánya jellemzi.”12 A közjegyzõk a gyakorlati élet tapasztalatai alapján elsõként a megelõzõ jogvédelemre hivatkozva tettek kísérletet a törvény módosítására: „a közjegyzõi intézmény a jogélet egész terén a megelõzõ jogvédelemnek a hivatásos õre legyen, hogy vele bevigyük jogrendszerünkbe a megtorló jogvédelem mellé a megelõzõ jogvédelmet is, hogy ne csak a pereseljárást, hanem a perenkívüli eljárást is felemeljük a jogállam színvonalára.”13 E téren legfõbb indokuk az volt, hogy a bíróságoknak elviselhetetlenül megnõtt az ügyforgalma, ezért a közjegyzõk szükségtelennek tartották, hogy a peres eljárások mellett a perenkívüli eljárásokat is a bíró11
Blum: 112.
12
Charmant: 855.
13
Blum: 133-134.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 81
81 ságok hatáskörében hagyja a törvényalkotó: „a bíróság elviselhetetlen teher alatt áll és attól nyög a perlekedõ közönség. Itten segítség kell gyorsan és közérdekbõl. Tisztán közérdek az és csak másodsorban közjegyzõi érdek, hogy a peres és nem peres ügyek szorgosan ketté választassanak és csak a peres ügy maradjon bírói kezelés alatt, a nem peres eljárás pedig közjegyzõi hatáskör alá soroztassék.”14 A törvény által a közjegyzõknek biztosított hatáskörbõl teljes mértékben hiányzott a telekkönyvi eljárással kapcsolatos hatáskör. Ez ismét összefüggésben áll részben a magyar magánjog, részben a közjegyzõség történetével. A magyar rendi magánjogban ismeretlen volt a telekkönyv intézménye, legalább is abban az értelemben, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos tényeket egy közhitelû nyilvántartásban rögzítsék. A szabad királyi városokban és néhány mezõvárosban ugyan ismert volt a földkönyv, ezek azonban közhitellel nem bírtak. A jogbiztonság megteremtése érdekében fontos elõrelépést jelentett a betáblázás intézményének a megjelenése, amellyel lehetõvé vált, hogy a hitelezõ az illetékes bíróságnál az adóssal szemben fennálló követelését bejelentse, s ezzel elsõbbséget élvezzen.15 Az 1848: évi XV. tc. rendelkezését követõen, az Osztrák Polgári Törvénykönyv hatására, az ingatlanforgalom biztonsága érdekében életbe lépett 1855-ben a telekkönyvi rendtartás. A telekkönyv, mint közhitelû nyilvántartás alkalmas arra, hogy bármely ingatlannal kapcsolatos tényeket, jogügyleteket közhitelû formában rögzítsen. Ebben az idõben Magyarországon még a hiteles helyek mûködtek. Ezek hatáskörébe már nem akarták utalni a telekkönyvek kezelését, így a felállított új bírósági szervezeten belül a járásbíróságok kapták azt a feladatot, hogy az ingatlanforgalommal összefüggõ jogügyleteket közhitelû módon rögzítsék. Az osztrák minta alapján az 1858-ban megszervezett közjegyzõi intézmény hatáskörébe már nem utalták át a telekkönyvi ügyintézést. Az Országbírói Értekezleten idegen volta miatt hatályon kívül helyezték az Osztrák Polgári Törvénykönyvet, és a közjegyzõségekrõl szóló rendeletet is. A te14
Bölöni László: A törvénykezés reformja és a közjegyzõség. (továbbiakban: Bölöni) In: Királyi közjegyzõk közlönye. 1895. I évf. 5.sz.167-168.
15
Magyar Törvénytár. 1723:107.tc. „az összes, bárki részérõl s bárhol kötendõ adósságoknak a bejegy-
zése és betáblázása jövõre azokban a megyékben s városokban történjék és mennél elõbb megállandósuljon, a melyekben az említett adósoknak teher alá veendõ javai feküsznek.”; 1840:21.tc. „A betáblázásnak mindig azon köztörvényhatóság elõtt kell történni, hol az adósnak javai, mellyekre a betáblázás intéztetik, feküsznek. Ugyanazért a nemesi és jobbágyi javakra nézve az illetõ megyének közgyûlése elõtt vagyon csak helye a betáblázásnak.”
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 82
82 lekkönyvi rendtartás azonban tovább élt. Ennek az lett a következménye, hogy a telekkönyvvel összefüggõ bármely bejegyzést vagy törlést a törvényalkotó bírósági hatáskörben hagyott, s ezen az 1875. évi közjegyzõi törvény sem változtatott. A mindennapok gyakorlata azonban bebizonyította, hogy a királyi járásbíróságok tevékenységének egy igen jelentõs részét a telekkönyvek vezetésével összefüggõ munkák tették ki, miközben a peres eljárásokra alig marad idejük. Nem véletlen, hogy a közjegyzõk egyre erõteljesebben követelték, hogy többek között a telekkönyvek vezetésével kapcsolatos ügykört a járásbíróságok hatáskörébõl vegyék el és adják át a közjegyzõk számára. „Modern jogszolgáltatás jól mûködõ közjegyzõi intézmény nélkül el nem lehet.”16 Különösen élesen vetette fel ezt a kérdést Holitscher Szigfrid: „Hol van a közjegyzõi intézmény önállósága és a bíróságtól való függetlensége? A megelõzõ jogvédelem összes teendõit a közjegyzõség végzi-e? És a telekkönyvi jogügyletek a közjegyzõség kizárólagos hatáskörébe vannak-e utalva?”17 Kristálytiszta logikával indokolja, miért lenne szükség arra, hogy a telekkönyvi eljárással összefüggõ visszásságokat minél gyorsabban és hathatósabban rendezze a törvényalkotó. Senki sem vitatta, hogy a telekkönyv, bárhol a világon, így Magyarországon is közhitelû nyilvántartás. „Ha a telekkönyvi bevezetés közhitelességgel bír, kell hogy az annak alapját képezõ okmány is közhitelû legyen.”18 Azonban a telekkönyvi bejegyzéshez illetve törléshez a magyar joggyakorlat már nem kívánta meg a közhitelû okiratok benyújtását. „A közhitelesség, vagyis a magánjogviszonyoknak a keletkezés idõpontjában hozzáférhetetlen hitelességgel való megállapítása, szükségleteivel és elõnyeivel önként adja meg a közjegyzõi hatáskört úgy a magánjogforgalom, mint a perenkívüli jogszolgáltatás terén.”19
16
Bölöni 169.
17
Holitscher Szigfrid: A közjegyzõség reformja. (továbbiakban: Holitscher) in: Királyi közjegyzõk közlönye. 1927. XXVI.évf. 1.sz. 6.
18
Blum: 137.
19
A továbbiakban Holitscher emlékeztetett arra, hogy „az 1874. évi közjegyzõi törvény eredeti javas-
lata megkívánta a közjegyzõi okiratot az ingatlanok tulajdonjogának átruházása iránt kötött szerzõdések érvényességéhez és az igazságügyi bizottság módosítása szerint is az még szükséges lett volna, ha nem is a szerzõdés érvényéhez, de a telekkönyvi bekebelezéshez és csupán a képviselõházi tárgyalásoknál ejtetett az el egészen, kizárólag gyakorlati szempontokra, így elsõsorban a közjegyzõi állások kis számára való tekintettel.” Holitscher: 7.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 83
83 Ez az a pont, ahol egy másik, de az elõbbivel szorosan összefüggõ problémára hívták fel a figyelmet a közjegyzõk. A közjegyzõségrõl szóló törvény a magánokiratok készítésétõl eltiltotta a közjegyzõket. Ugyanakkor a törvényalkotó lehetõvé tette a községi jegyzõk számára, hogy különbözõ magánokiratokat készítsenek. Ennek szintén történeti gyökerei voltak. Míg a nemesek magánjogi viszonyaiban a hiteles helyek illetve a vármegye közgyûlése járt el, addig a jobbágy-parasztság jogügyleteiben a mezõvárosok jegyzõi illetve a földesúri uradalmak tiszti ügyészei jártak el. 1848-at követõen a jobbágyfelszabadítás a megszokott gyakorlatot nem változtatta meg. A jobbágy-parasztság felszabadult a földesúri hatalom alól, az általuk használt urbáriális telkek szabad paraszti tulajdonukká váltak. A szabad paraszti tulajdont érintõ jogügyletekben pedig a parasztság számára a községi jegyzõk nyújtottak továbbra is segítséget. A községben mûködõ jegyzõktõl azonban nem kívánták meg azt a képesítési feltételt, amelyet a közjegyzõktõl megkívántak. Mivel a rendi korban a parasztság körében kötött örökbevallásokat, zálogszerzõdéseket, kölcsönügyleteket, haszonbérleti szerzõdéseket elsõdlegesen a jegyzõk, mint hiteles bizonyságok készítették, a parasztság írni nem tudása következtében, ez a gyakorlat a XIX-XX. század fordulóján is megmaradt. Sõt „a községi és körjegyzõk, valamint a segédjegyzõk illetményeinek szabályozása” tárgyában benyújtott törvényjavaslatban ezt a korábbi gyakorlatot megerõsíteni kívánták. A közjegyzõi kamara egy bizottságot kért fel ennek a javaslatnak a véleményezésére, melyet a közjegyzõk második országos értekezletén ismertettek.20 „Hogy mivé fejlõdött a községi jegyzõk magánmunkálatai hatásköre ezen aránylag rövid néhány évtized alatt, arról hiteles tájékoztatást nyújtanak a belügyminiszteri utasítás alapján […] szerkesztett megyei szabályrendeletek. A szerzõdések rovatában ott találjuk: a szolgálati, adás-vételi, csere-, vállalkozási, bérleti, haszonbéri, ingatlan-vagyonközösség megszüntetési, életjáradéki és ajándékozási szerzõdéseket és osztályegyezségeket minden értékhatár nélkül; a végrendeleteket, adósleveleket, kötelezettség fennállását vagy megszüntetését elismerõ egyéb nyilatkozatokat, egyezségeket, engedményeket, utalványokat, meghatalmazásokat, nyugtákat és egy általánosító kitétellel minden egyéb egyoldalú akaratnyilvánítást tartalmazó okiratokat. A kérvények rovatában, […] ott találjuk: a tulajdonjog bekebelezésére, átírására, zálogjog bekebelezésére és törlésére vonatkozó kérvényeket, örökösödési, hirdetményi eljárás megindítása és hagyományi 20
Királyi közjegyzõk közlönye. 1904. VII. évf. 1. sz.3.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 84
84
bizonyítvány kiadása iránti folyamodványokat. […] Csak néhány szabályrendeletben találunk utasítást arra, hogy a kir. Közjegyzõknek fentartott szerzõdések készítésétõl a községi jegyzõ tartózkodjék.”21 A községi jegyzõk által készített magánokiratok szempontjából különbséget kellett volna tenni a közigazgatási természetû magánmunkálatok, és azok között, amelyek jogszolgáltatási természettel bírtak, illetve amelyek a peren kívüli jogszolgáltatás területére tartoztak. Senki sem vonta kétségbe, hogy a közigazgatás körébe tartozó tevékenysége során a községi jegyzõnek nemcsak joga, de kötelessége is magánokiratot készíteni. Azt azonban már erõteljesen megkérdõjelezték, hogy más természetû magánokiratok készítését is a községi jegyzõk hatáskörébe kell-e utalni. Különösen fontos volt ennek a kérdésnek a megválaszolása az 1869. évi IV. tc. rendelkezése értelmében. Miképpen lehet a közigazgatást és az igazságszolgáltatást elválasztani egymástól, ha a községi jegyzõ hatásköre, jogszabály adta keretek között, mind a két területre kiterjedt? „Magyarországon ezidõszerint a perenkívüli jogszolgáltatás a községi jegyzõk irodáiban összpontosul; a községi jegyzõk a perenkívüli jogszolgáltatásnak ugyan megfelelõ szakképzettség és felelõsség, tehát hivatottság nélküli, de mégis hivatásszerû közegei.”22 A közjegyzõség hatáskörének bõvítését az 1887: évi VII. tv. az ún. elsõ novella sem valósította meg. Sõt tovább csökkentette azon jogügyletek körét, amelyek érvényességét közhitelû okirathoz kötötte: „a hozomány átvételérõl, illetve átadásáról kiállított elismervényeket és a házastársak vagy egyesek által egymás részére kiállított okiratokat a közokirati kényszer alól feloldotta és közokiratba való foglalásukat csupán azon esetekre korlátolta, ha a felek az említett jogügyletek létrejöttét okirat által akarnák bizonyítani, tetszésükre hagyatván ezt tanúk, vagy esküvel, tehát a bizonyítás egyéb nemeivel is igazolni.”23 A közokirat alakszerûségét a puszta perbeli bizonyíték színvonalára csökkentette a törvény. Ezt követõen a közjegyzõk a „megelõzõ jogvédelemre” helyezték a hangsúlyt: „az állampolgárokat nem csak akkor kell jogvédelemben részesíteni, a mikor jogaik érvényesítése végett a bíró ítélõszéke elé lépnek, hanem már akkor is, a mikor jogaikat szerzõdésekben megállapítani akarják.”24 21
Charmant Oszkár: A királyi közjegyzõk második országos értekezlete. (továbbiakban: Charmant: 1904.) In. Királyi közjegyzõk közlönye. 1904. VII.évf 1. sz.11-12.
22
Charmant 1904. 14.
23
Blum: 134.
24
Blum: 131.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 85
85 A nép perenkívüli jogélete jogvédelem nélkül maradt. Ezért a közjegyzõk is fontosnak és szükségesnek tartották a polgári törvénykönyv elkészítését. A polgári törvénykönyvnek kell a közhitelességet elõírni minden olyan jogügylet esetében, ahol azt a „jogrend vagy az egyesek jogos érdekei megkövetelik”.25 Blum Béla a jogrend szempontjából az összes telekkönyvi jogügyletet közhitelû okiratokhoz kötötte volna, s példaként a porosz, a szász rendszert, valamint a német birodalmi törvénykönyv, a Bürgerliches Gesetzbuch szabályozását említette. Az egyesek jogos érdekei szempontjából szükségesnek tartott közhitelességet bõvíteni akarta. Pontosan felsorolta, hogy a XIX. század második felében megszületett törvényeink, mikor írják elõ a közhitelû okirat készítését kötelezõ jelleggel. Elemezte az elkészült magánjogi törvénytervezeteket is, s megállapította, „hogy az örökösök közötti osztályegyezségeket, továbbá a végrendeleteket, a sajátkezûleg írottak kivételével, nem vonja be a megelõzõ jogvédelem körébe. Mert ha legtöbb örökösödési per ezekbõl a bíróságon kívül kötött osztályegyességekbõl és a rosszúl készített végrendeletekbõl keletkezik, a hol tág tere nyílik a megtévesztésnek, a megfélemlítésnek és a kijátszásnak. Ezt a hibát a polgári törvénykönyv végleges megalkotásakor okvetlen ki kell javítani, ha a megelõzõ jogvédelmet épen a legveszedelmesebb ponton elejteni nem akarjuk.”26 A közhitelesség kérdése egyre gyakrabban merült fel a közjegyzõk között, amikor a magánjog kodifikációjának kérdése napirendre került. Különösen fontosnak tartották ezt, amikor nyilvánosságra került a bizottság azon véleménye, hogy „az ingatlanok tulajdonának szerzõdés útján való átruházásánál felállíttassék-e a közokirati kényszer s ha igen, vajjon a megállapítandó okirati forma csupán a telekkönyvi bejegyzés elõfeltételét, avagy az ingatlanok tulajdonának átruházását czélzó kötelmi szerzõdés érvényességi kellékét képezze-e?”27 A közjegyzõk alapvetõen a közokirati kényszer bevezetése mellett érveltek, és ezzel a megelõzõ jogvédelmet is biztosítani kívánták. A közjegyzõk minden a magánjogot érintõ törvénytervezethez véleményt fûztek. Így vizsgálták az örökösödési eljárásról szóló javaslatot, a házassági törvény kapcsán a házastársak vagyonjogi viszonyait érintõ 25
Blum: 136.
26
Blum: 138-139.
27
Királyi közjegyzõk közlönye. 1899. V. évf. 13. sz. 224.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 86
86 kérdéseket. Elemezték a nyilvánosságra hozott kodifikációs tervezeteket. Tudósították a társadalmat az Európában zajló reformokról, melyek a közjegyzõségeket, azok szervezetét illetve hatáskörét érintették. Javaslatokat készítettek a törvényalkotók számára. Ezek közül érdemes megemlíteni Bésán Mihálynak a közjegyzõi hatáskör fejlesztése tárgyában közzétett javaslatát: „elodázhatatlan feltételnek tartjuk, hogy a közjegyzõ hatáskörébe utaltassanak mindazok a teendõk, a melyek a perenkívüli eljáráshoz tartoznak, tehát bírói iudicaturát nem igényelnek, de a melyeket ma részben mégis a bíróságok intéznek el; továbbá azok az ügyek, melyek ma a jogismeretekkel egyáltalán nem bíró egyéneknek minden felelõsség nélkül vannak martalékul dobva. […] Szükségesnek tartjuk jelesen, hogy részint a már meglévõ törvények keretén belül rendeletileg, részint pedig törvényhozásilag tétessék intézkedés egyebek közt aziránt, hogy: a tanusítványok összes nemei kötelezõleg a kir. Közjegyzõk hatáskörébe utaltassanak. Csõdügyekben a csõdbiztos teendõi, melyek szintén nem képeznek peres eljárást […] közjegyzõkre volnának bízandók. Bármily perenkívüli beadványok, melyek bíróságokhoz, hatóságokhoz intéztetnek, ellenjegyzési kényszernek volnának alávetendõk. Elejtendõ volna az általános tilalom, hogy a kir. Közjegyzõ magánokiratot egyáltalában nem szerkeszthet.”28 Hasonló javaslatokat fogalmaztak meg 1904ben, illetve 1927-ben a magánjogi törvényjavaslat vitája során. Bár a királyi közjegyzõségek hatáskörét nem sikerült bõvíteni, a közjegyzõk tevékenysége mégis nagyban hozzájárult az egységes törvénykönyv hiányában fejlõdõ magyar magánjog alakulásához. Számos jogesetet elemeztek a Királyi közjegyzõk közlönyének hasábjain, amelyek a ma embere számára is hasznos forrásként szolgál, a korabeli magyar magánjog viszonyainak megismeréséhez. A magyar királyi közjegyzõség történetének megismeréséhez elengedhetetlen azoknak a közjegyzõi véleményeknek az ismerete, melyeket hosszabb-rövidebb tanulmányban, hozzászólásban, vagy a mindennapi gyakorlatban elõforduló esetek elemzésekor írtak le és közöltek a közlöny hasábjain. Jó példáját adva a mai jogász társadalom számára, hogy a gyakorlati szakember miként tudja elõsegíteni egy adott ország jogrendszerének fejlõdését.
28
Bésán Mihály: Javaslat a közjegyzõi hatáskör fejlesztése tárgyában. In: Királyi Közjegyzõk Közlönye. 1895. I. évf. 4. sz. 148-156.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 87
87
Sarusi Kiss Béla
A közjegyzõi iratok jelentõsége a tudomány számára Amíg Franciaországban külön társaság mûködik a közjegyzõk által létrehozott forrásanyag tanulmányozására, Németországban pedig a XIX. század második felével foglalkozó társadalomtörténészek erõsen támaszkodnak közjegyzõi forrásanyagra, Magyarországon a történészek részérõl csupán az elmúlt egy évtizedben irányult jelentõsebb figyelem a közjegyzõi iratanyagra.1 Az 1875-ben létrejött közjegyzõi intézmény az ekkor fénykorát élõ polgári osztály jogi viszonyainak egyik alapintézménye volt. A saját vagyonának az üzleti életben való biztosítására és a magánjogi ügyleteknek az írásba foglalása miatt egyre gyakrabban keresték fel azt a közjegyzõt, akit a lakhelyük közelsége miatt vagy esetleg személyes ismertség okán, illetve a társadalmi kötelékekbõl fakadóan ezekben a bizalmi ügyekben alkalmasnak véltek. A polgárság ügyleteinek jogbiztosító érvénye — nem részletezve a kérdést —, az üzleti érdek elmúlásával a legtöbbször megszûnik. Sokkal inkább érintett a hosszú távú jogbiztosítás szempontjából az ezen üzleti ügyek szereplõinek közjegyzõk elõtt kötött magánjogi vonatkozású ügyletei. Már a közjegyzõi törvény rögzítette azon jogi ügytípusokat, melyek csak közjegyzõk elõtt voltak köthetõek. Ezek közül talán a legfontosabb a házasfelek közti vagyoni viszonyt szabályzó ügyletek. A közjegyzõ tevékenységi köre igen sokrétû volt, mindenekelõtt a közokiratok felvételére terjedt ki. Közokirat lehetett a házasfelek közötti vagyoni viszonyokat szabályozó szerzõdés, a hozomány átvételének elismerése, az ajándékozás, a vakok és a süketnémák jogügyletei, továbbá a közvégrendeletek. Hatásköre kiterjedt a tanúsítványok kiállítására: így okiratok másolatainak, kereskedelmi és üzleti könyvek kivonatainak, valamint fordítások, névaláírások hitelesítésére; okirat elõmutatása idõpontjának bizonyítására; a nála személyesen megjelent fél életben létének tanúsítására; közgyûlési vagy választmányi igazgatótanácsi határozatok hitelesítésére; ún. tények (árverés, ajánlati tárgyalás, sorsolás) bizonyítására; értesítvények (intés, felmondás, óvás) tanúsítására; közle1
Benda Gyula: A közjegyzõi iratanyag a történész szemszögébõl. In: Pest-Buda egyesítésének 125. évfordulója. 1873–1998. Magyar Történészhallgatók Egyesülete, Budapest, 1998. 57-59. o.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 88
88 mények tartalmának és elküldésének bizonyítására; váltóóvások felvételére. A közjegyzõ letéti megõrzésbe helyezhetett olyan iratokat, amelyeket ügyfelei megõrzésre helyeztek el nála: okiratokat, adósleveleket, váltókat és zárt- (magán)végrendeleteket. Az 1886:VII. tc. jelentõs mértékben kiterjesztette azoknak a jogügyleteknek a körét, amelyeknek érvényességéhez közokiratot kívántak meg: a hitbizományi javak leltározását, a fontosabb végrehajtási cselekményeket közjegyzõre kellett, a fontosabb csõdtömegek leltározását pedig közjegyzõre lehetett bízni. 1875-tõl kezdve szinte mindegyik közjegyzõi törvénymódosítás bõvítette a közjegyzõk hatáskörét a hagyatéki ügyekben. Eljárhattak bírói megbízás alapján a leltározástól kezdve az örökösödési eljárás vezetéséig. Sajnos azonban a hagyatéki eljárások anyagai 1928-ig nem, azt követõen pedig alig maradtak a közjegyzõknél. Ezeket az eljárás befejezése után a járásbíróságokhoz küldték el, ahol azokat 1915 elõtti idõkig szinte teljesen kiselejtezték, ezt követõen pedig csak megselejtezve maradtak fenn. Érdemes három budai közjegyzõ egy-egy évének teljes ügyforgalmát és fennmaradt iratanyagát számba venni. Ha példát szeretnénk minderre hozni, talán érdemes áttekinteni ezen ügyletek számát:
1. táblázat Házassági szerzõdések száma 1876-ban a budapesti közjegyzõknél A közjegyzõ neve, mûködési ideje
Házassági szerzõdés
Összes ügy
%
Rupp Zsigmond 1875–1897
42
1600
2,65
Zimányi Alajos 1875–1909
18
495
5,5
Weinmann Fülöp 1875–1912
27
2031
1,32
Ökröss Bálint 1875–1889
12
1569
0,76
Tokaji Nagy Lajos 1875–1900
20
872
2,29
Weiser Károly 1875–1895
60
2143
2,79
Gászner Béla 1875–1919
7
734
0,95
Görgey István 1875–1911
3
700
0,42
Steinbach István 1875–1897
11
1434
0,76
Máday Sándor 1875–1878
8
1326
0,60
Gorove Antal 1875–1881
1
718
0,13
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 89
89 A vizsgálat alá vont 11 közjegyzõ (Krajner Emil közjegyzõnek nem maradt fenn ügykönyve, így esetében nem tudtam számolni) 13622 ügykönyvbe vezetett ügylet között 209 házassági szerzõdés található. Ez mindössze okirataiknak másfél százaléka. Ez nem tûnik jelentõsnek a közjegyzõi ügyforgalom tekintetében, ugyanakkor tudjuk, hogy ez a budapesti házasságkötések kb. 10%-át jelentette. A soproni házasságok és házassági szerzõdések hasonló arányt mutatnak. A táblázat adatai 11 közjegyzõi ügykönyv bejegyzései alapján készültek. Ezek alapján vegyes képet kapunk a közjegyzõk tevékenységérõl. Míg Gorove Antal egyetlen darab házassági szerzõdést vett fel ebben az évben, addig Weiser Károly hatvanat. A közjegyzõi tevékenység ismertebbé válása után biztosan sokkal többen fordultak házassági szerzõdés kötése ügyében a közjegyzõkhöz. 1881-ben Weinmann Fülöp 1387 ügyébõl már 75 db a házassági szerzõdés (5,4%). Ez már azt is mutatja, hogy a közjegyzõk tevékenysége az ügyvédi típusú okiratok készítése helyett lassan eltolódik a közokirati kényszer alá esõ okmányok kiállítása felé. Budapesti közjegyzõk okiratai 1901-ben
A közjegyzõ neve, mûKerü ködési ideje let/körzet
1886: VII. tc. 21–23§ össz
Hozomány átvétele
Házastársak és jegyesek közti va gyon átru házás
Házastársak és jegyesek közti egymás részére és kiál- Vakok lított bizonyító okiratok és meghatalmaz
Egyéb okirat össze sen
Charmant Oszkár
6
22
1
21
0
0
156
Cottely Géza
8
55
9
26
19
1
249
Deszkáss Gusztáv
3
4
0
1
3
0
23
Gászner Béla
4
65
38
5
22
0
243
Görgei István
4
7
3
0
4
0
77
Jeszenszky István
4
63
8
15
40
0
215
Kiss Aladár
9
39
10
15
9
3
424
Kiss József
10
12
2
4
6
0
187
Rhorer Géza
7
23
3
20
0
0
1331
Rónay Károly
1
25
3
11
10
1
117
Rupp Zsigmond
5
38
1
20
17
0
204
Schilling Rudolf
6
59
8
45
6
0
249
Stamberger Ferenc
5
92
85
2
4
1
396
Weinmann Fülöp
6
57
1
45
11
0
110
Zimányi Alajos
2
89
10
28
50
1
168
Kormos Béla
8
30
2
16
12
0
318
680
184
274
213
7
4467
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 90
90 Budapesti közjegyzõk okiratai 1926-ban
Házastársak és jeA közjegyzõ neve, 1886/VIItc. Hozo Kerü gyesek és ahol ismerjük, mûködési 21–23§ mány át let/körzet közti va idejének kezdete össz vétele gyon átru házás
2
3
4 5
Házastársak és jegyesek közti egyEgyéb más részéokirat re és kiál- Vakok öszlított bizoszesen nyító okiratok és meghatalmazások
Rónay Károly
1
14
4
0
9
1
96
Sümeghi László
1
70
0
56
14
0
221 64
Fodor Antal
2
30
1
13
15
1
Fekete László2
2
33
0
8
25
0
53
Stern József
3
20
1
10
8
1
116
Hedry Aladár
4
50
3
2
45
0
239
Cholnoky Imre
4
35
5
2
28
0
86
Barcs Béla
5
12
1
1
10
0
57
Barcs Ernõ
5
91
12
4
74
1
118
Lázár Ferenc
5
44
0
18
26
0
99
Stamberger Ferenc
5
111
49
30
31
1
118
Pálmai Lajos3
5
11
4
0
7
0
255
Band Lajos
6
80
35
22
22
1
126
Holitscher Szigfrid
6
60
22
25
13
0
201
Kiss József
6
66
2
0
64
0
257
Králik Árpád
6
61
10
5
45
1
99
Richter Richárd4
7
21
0
13
8
0
74
Lukács Izsó5
7
54
0
26
27
1
73
Joannovits Jenõ
7
29
0
10
19
0
66
Horváth Kamilló6
7
24
1
5
18
0
187
Szemerjai Petrán Tibor7
7
1
0
0
1
0
6
Haller Károly8
8
74
10
17
47
0
101
Kõrössy Bertalan
8
19
2
1
16
0
62
Petró Béla9
8
25
1
17
7
0
126
Janits Imre
9
48
2
7
38
1
82
Markó István
9
28
1
3
22
2
99
Teõke Béla
10
11
2
2
7
0
20
1122
168
297
646
11
3101
1926. május 1-tõl hivatalában, majd röviddel
6
1926. március 2-tõl hivatalában.
utána Fodor Antallal cserélt.
7
1926. szeptember 2-án kezdte mûködését
1926. május 1-én kezdte el mûködését
8
1926. augusztus 7-tõl hivatalában
1926. február 1-tõl van hivatalában
9
1926. február 15-tõl van hivatalában.
1926. március 5-tõl hivatalában.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 91
91 Budapesti közjegyzõk okiratai 1941-ben
A közjegyzõ neve, mûködési ideje
10
1886/VIItc. Hozo Kerü 21–23§ mány át let össz. vétele
Házastársak és jegyesek közti va gyon átru házás
Házastársak és jegyesek közti egymás részére és kiállított bizonyító okiratok és meghatalmazások
Vakok
Egyéb okirat összesen
Rónay Tibor
1
3
0
1
2
0
13
Fodor Antal
1
17
0
14
3
0
32
Fekete László
2
69
0
15
54
0
93
Sárközi Sándor
3
19
0
12
7
0
50
Szilléry Péter
3
4
0
3
0
1
42
Cholnoky Imre
4
69
5
12
52
0
67
Hedry Aladár
4
33
0
6
26
1
179
Somogyi Béla
5
37
21
10
6
0
31
Lázár Ferenc
5
31
1
2
28
0
78
Barcs Ernõ10
5
147
4
28
115
0
138
Meixner László
6
32
0
2
29
1
44
Holitscher Szigfrid
6
52
1
11
38
2
65
Králik Árpád
6
42
0
3
39
0
40
Konkoly Thege Sándor
6
38
0
7
30
1
25
Richter Richárd
7
14
0
2
12
0
26
Horváth Kamilló
7
46
1
40
1
4
108
Lukács Izsó
7
130
31
32
65
2
163
Kõrössy Bertalan
8
22
1
6
15
0
75
Haller Károly
8
57
0
16
40
1
94
Krenner Zoltán
8
25
0
9
14
2
64
Markó István
9
44
1
9
34
0
85
Teõke Béla
10
18
1
9
8
1
21
Lénárt Dezsõ
11
56
1
13
41
0
44
Joannovits Jenõ
11
16
0
6
10
0
15
Kaprinay Endre
12
10
0
8
2
0
58
Matheovits Ferenc
13
4
0
2
2
0
11
Szemerjay Petrán Tibor
14
29
0
7
17
5
86
1064
68
285
690
21
1747
1926. január 18-án kezdte mûködését.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 92
92 Elemezve a fenti adatokat, láthatjuk, hogy 1901-ben az összes okirat 14%-a, 1926-ban 26,3%-a, 1941-ben pedig az összes okirat 37,4%-a házasfelek ill. jegyesek között kötött ügylet. Eközben 1901-ben még 5147, 1926-ban pedig 4223, addig 1941-ben már csak 2811 okirat készült a budapesti közjegyzõk irodájában. A közjegyzõi statisztikák hatféle kategóriába sorolták a közjegyzõk által bonyolított ügyleteket. A házasfelek illetve jegyesek, valamint a vakok közjegyzõi okiratainak alakulásáról fentebb már esett szó, anynyit azonban érdemes megjegyezni, hogy a Budapesti Kamara területén mûködõ 43 iroda közül a 16 budapesti iroda (37,2%) az összes ilyen ügy 39,8%-át intézte. Ez 1926-ban már 52%, úgy, hogy 1926-ban a budapesti irodák aránya 41% (bár hozzá kell tenni, hogy évközben kiemelkedõen sokan hagytak fel közjegyzõi mûködésükkel és sokan kezdték tevékenységüket, tehát ez a 41% csak ideiglenesen emelkedhetett ilyen magasra.) 1941-ben már a Kamara területén mûködõ fõvárosi közjegyzõk 54,5%-át intézték a házasfelek közötti szerzõdések intézésének, pedig ekkora a budapesti irodák aránya 33,75%-ra esett vissza. Az egyéb közjegyzõi okiratok tekintetében egyértelmû az a folyamat, hogy csökkent az ilyen okiratok száma az egész kamara területén. Éppen ezért érdekes, hogy ezen belül is csökken a budapesti közjegyzõk által felvett ily okiratok aránya mintegy 10%-kal. A halálesetre szóló intézkedések a vizsgált idõszakban enyhén emelkednek, ezek között a Budapesten felvettek 1901-ben és 1926-ban 40% körül mozognak, Magyarország hadba lépésének évében azonban visszaesik számuk, és arányuk már nem éri a 34%-ot.11 A kiadott tanúsítványok irattípus mennyisége a Kamara területén negyven év alatt több mint kétszeresére nõtt, és mindvégig számarányukhoz mérten nagyobb számmal fordult elõ ez az ügytípus Budapesten, mint vidéken, 1926-ban már majdnem 90%, ami 1941-re 63%ra esik vissza. A hagyatéki ügyek esetében az új megbízásokat vizsgálva azt látjuk, hogy számuk 1901-ben és 1926-ban majdnem azonos, 1941-re azonban már kisebb emelkedés látszik. A budapesti közjegyzõk a Kamara területén intézett hagyatékok esetében körülbelül a 15%-os arányt érték el. A most nem vizsgált ügylettípusok tekintetében a közokirattá minõsített magániratok, az okiratok és értékek letétele, és az egyéb bírói és 11
A háború elõre haladtával ez a szám emelkedik: 1942-ben 2050, 1943-ban 2401 ilyen típusú ügyletet intéznek a Budapesti Kamara területén.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 93
93 hatósági megbízások (árverés, tömegfelosztások, leltározások) száma annyira alacsony, hogy nem érdemes külön elemezni. A kamarai illetékesség esetében meg kell jegyezni, hogy az 1875tõl mûködõ intézmény budapesti kamarája kezdetben hatalmas területen volt illetékes. Illetékességi területe egybe esett a Budapesti királyi Ítélõtábláéval, tehát északon Túrócszentmárton, délen Kiskunhalas, keleten Eger, Karcag, Kiskunfélegyháza, észak-nyugaton Verebély, míg nyugaton Székesfehérvár is a budapesti kamarához tartoztak. A trianoni döntés az északi területek kiesését jelentette. Az elsõ bécsi döntés azonban a korábbinál is messzebbre terjesztette ki a Kamara illatékességét, így. 1939-ben a budapesti Kamarához tartozó Beregszászon, Kassán, Munkácson és Ungváron két-két, Királyhelmecen, Nagykaposon, Rimaszombatban, Rozsnyón, Szepsiben, Tornaalján, Ipolyságon, Losoncon egy-egy iroda mûködött. 1940-ben a frissen létrehozott közjegyzõi irodák közül már Huszt, Ilosva, Nagyberezna, Nagyszöllõs, Rahó, Szobránc és Técsõ is a Budapesti Kamarához tartozott, így ekkor összesen 96 iroda mûködött a kamara területén. 1941-re azonban ez 80-ra csökkent, mert a visszacsatolt területekrõl csak négy iroda (Ipolyság, Losonc, Léva és Verebély) maradt a budapesti kamara illetékességében. A 94. oldalon lévõ adatsorokat értékelve egyértelmûen látszik, hogy a közjegyzõk tevékenysége a közhitelességi tevékenység irányába alakult át. Ami a halálesetre szóló intézkedéseket illeti, ki kell emelni, hogy rendkívül gyakori szokás volt, hogy egy-egy végrendeletet a végrendelkezõ visszavont. Ekkor vagy egy új végrendeletet tett le a közjegyzõnél, vagy okiratba foglalta végakaratát, de az is elõfordult, hogy végül magánvégrendeletet alkotott. A számokat értékelve tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a számok sokszor ugyanazt a személyt takarják. Mindezt erõsíti az, hogy a bírósági kihirdetett végrendeleti sorozatban kevés a közjegyzõ által készített, vagy közjegyzõnél letett és kihirdetett végrendelet. Ez rávilágít arra, hogy a végrendelkezõk nem szívesen választották a közjegyzõket. Ugyanakkor a házassági szerzõdések ehhez képest inkább felülreprezentáltak a kihirdetett végrendeleti sorozatban.12 Míg a Központi Járásbíróság ezen sorozatában 1910–1948 között 12 házassági szerzõdést hirdettek ki, addig csak kilenc közjegyzõi okira 12
Ezeket a megállapításokat a kihirdetett végrendeletekhez készített elektronikus segédlet alapján lehet megtenni.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 94
94 A budapesti közjegyzõk és a Budapesti Kamara ügyforgalma
1901 Buda 1926 Buda 1941 Buda1901 Kama 1926 Kama 1941 Kama pest (16 iropest (27 iro pest (27 irora (43 iroda) ra (66 iroda) ra 80 iroda da) 37,2% da) 41% da) 33,75% Felvett közjegyzõi okiratok (házasfelek, vakok)
680
1707
1122
2139
1064
1953
Egyéb kjõ-i iratok
4467 (52,8%)
8450
3318 (40%)
8303
1718 (31%)
5542
Közokirattá minõsített magániratok
59 (80,8%)
73
5
5
2
0
Halálesetre szóló intézkedések
521 (37,8%)
1377
709 (41,73%)
1699
569 (32,7%)
1738
Kiadott tanúsítványok
50034 (74,7%)
66974
89051 (86,4%)
103089
66017 (63,1%)
104628
Okiratok és értékek letétele
213 (85,5%)
249
203 (79%)
257
213 (79,2%)
269
Hagyatéktárgyalási jegyzõkönyvek folyó évben érkezett új megbízás
1728 (14%)
12362
2013 (16,3%)
12326
2667 (16,4%)
16258
Egyéb bírói és hatósági megbízások (árverés, tömegfelosztások, leltározások)
656 (44,1%)
1486
197 (55,25%)
357
281 (84,1%)
334
119867
72531
130722
84155
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 95
95 tot. Budán 33 házassági szerzõdést (1896–1949) és 59 közjegyzõi okiratot találni a kihirdetett végrendeletek között. A közjegyzõi iratanyagban a mai napig sok nyílt- és zárt végrendelet van, ami nem került kihirdetésre. Ezeket vagy egyszerûen nem használták fel, mert nem volt hagyatéki eljárás, vagy mert nem jutott tudomására a hagyatékot tárgyaló személynek. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a végrendelkezõ újabb végrendeletet alkotva nem tartotta szükségesnek, hogy a közjegyzõnél jelezze, hogy korábbi végrendeletét már nem tekinti érvényesnek. Ha ezt megtették volna, akkor a közjegyzõ külön okiratot vett volna fel, illetve záradékolja az eredeti példányt. Érdemes három budai közjegyzõ egy-egy évének teljes ügyforgalmát és fennmaradt iratanyagát számba venni. Zimányi Lajosnak 1875-tõl 1900-ig csak a végrendeletei maradtak fenn, ezt követõen más okiratai is. Aláírás hitelesítései nem kerültek selejtezésre, hagyatéki ügyei viszont nem kerültek a levéltár õrizetébe. 1906-ban összesen 39 házastársak és jegyesek közötti okiratot vett fel, amelybõl 6 hozomány átvétellel kapcsolatban keletkezett, 33 pedig vagyonátruházási szerzõdés volt. 17 vakok és siketnémák közötti ügylet mellett még 244 egyéb okiratot vett fel, amelybõl 61 adásvételi szerzõdés volt, 12 egyéb vagyonátruházási szerzõdés, 171 kölcsönszerzõdés ill. kötvények és egyéb adósági nyilatkozatok. Halálesetre szóló intézkedést összesen 46 darabot vett fel, amelybõl 41 közvégrendelet volt 5 darab pedig végrendeleti letét. A leggyakoribb feladata azonban a tanúsítványok kiadása volt. Ebben a tevékenységben 465 alkalommal másolatokat és könyvkivonatokat hitelesített, 69 alkalommal (német-) fordítást, 455 alkalommal névírást hitelesített, 320 váltóóvást hajtott végre és 12 egyéb tanúsítványt állított ki. (Ezekrõl nem vett fel iratot, hanem csak nyilvántartásába vezette be, amelyek azonban nem kerültek levéltárba.) Emellett még 14 alkalommal vett át készpénzt vagy más értékpapírt. Szintén nem maradt meg iratai között annak az 505 hagyatéki tárgyalásnak az anyaga, amelyeket az évben tárgyalt — 18 ügy kivételével — és befejezésük után az árvaszékhez (286 db) illetve a megbízó bírósághoz (219 db.) terjesztett be. Bírói megbízásra nemcsak hagyatéki ügyekben járt el, hanem egy árverésen, 10 vagyontömeg felosztásban (hagyatékok ill. vételár) és egyetlen leltározást is végrehajtott. Összesen csak három okiratot vett fel német nyelven. Sümeghi László az I. kerület 2. körzetében 1918-tól volt közjegyzõ. 1932-ben összesen 83 házastársak és jegyesek közötti okiratot vett fel, amelybõl 49 vagyonátruházási szerzõdés és 34 egymás részére kiállított bizonyító okirat volt. Emellett még 100 egyéb okiratot vett fel,
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 96
96 amelybõl 24 adásvételi szerzõdés, 14 egyéb vagyonátruházási szerzõdés, 28 kölcsönszerzõdés ill. kötvények és egyéb adósági nyilatkozat volt. Halálesetre szóló intézkedést összesen 66 darabot vett fel, amelybõl 38 közvégrendelet volt, 23 darab végrendeleti letét, 5 pedig örökösödési szerzõdés és halálesetre szóló ajándékozás. A tanúsítványok kiadása során 2879 alkalommal másolatokat és könyvkivonatokat hitelesített, 44 alkalommal (német-) fordítást hitelesített, 638 alkalommal névírást hitelesített, 612 váltóóvást hajtott végre és 163 egyéb tanúsítványt állított ki. (Ezek nem kerültek levéltárba). Emellett még négy alkalommal vett át készpénzt vagy más értékpapírt, hétszer pedig egyéb letétet. Nem maradt meg iratai között annak a 213 hagyatéki tárgyalásnak az iratanyaga, amelyet ebben az évben tárgyalt, és amelyeket — 18 ügy kivételével — befejezésük után a gyámhatósághoz (117 db) illetve a megbízó bírósághoz (78 db.) terjesztett be. 16 végrendeletet hirdetett ki. Bírói megbízásra nemcsak hagyatéki ügyekben járt el, hanem 38 árverésen és két vagyontömeg felosztásban (hagyatékok ill. vételár) is. Összesen csak kilenc okiratot vett fel német nyelven. Keszthelyi Zoltán által tárgyalt hagyatéki ügyek csak töredékesen okirati sorozata az aláírás-hitelesítések tekintetében 1948-ig selejtezve kerültek levéltárba. 1947-ben összesen 9, házastársak és jegyesek közötti okiratot vett fel, amelybõl 5 bizonyító okirat keletkezett, 4 pedig vagyonátruházási szerzõdés volt. 43 egyéb okiratot vett fel, amelybõl 5 adásvételi, és 9 egyéb vagyonátruházási szerzõdés, 9 kölcsönszerzõdés ill. kötvények és egyéb adósági nyilatkozatok. Halálesetre szóló intézkedést összesen négyet vett fel, amelyek mind közvégrendeletek voltak, de hasonlóan nagy visszaesés tapasztalható a tanúsítványok kiadása esetében is (összesen 429 eset). Ebben a tevékenységben 226 alkalommal másolatokat és könyvkivonatokat hitelesített, nem végzett fordításhitelesítést, 177 alkalommal névírást hitelesített, és 26 egyéb tanúsítványt állított ki. (Ezek közül csak a Hitelesítések sorkönyve maradt fenn). Emellett még 2 alkalommal vett át készpénzt vagy más értékpapírt. Ezt az évet 78 folyamatban lévõ hagyatéki üggyel kezdte, 167 hagyatéki ügyet õ indított el. A 194 befejezett hagyatéki ügy végzését, a gyámhatósághoz (33 db) illetve a megbízó bírósághoz (161 db) terjesztette be. Összesen 20 végrendelet hirdetett ki, és hét hagyatéki értékletétet vett át. Bírói megbízásra nemcsak hagyatéki ügyekben járt el, hanem egy leltározást is végrehajtott. Csak magyar nyelven vett fel okiratot. A három budai közjegyzõ tevékenységét áttekintve jól látható az a folyamat, amit részben a fenti táblázatok is mutatnak. A budai közjegy-
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 97
97 zõk esetében ugyanakkor még fokozottabb a nem házassági okirati kényszerhez sorolható egyéb okirati forgalom visszaesése, ami a II. világháborút követõen Keszthelyi Zoltán iratai között jelentéktelen mennyiségben fordulnak elõ. A halálesetre szóló intézkedések esetében határozott emelkedést látunk az 1906 és 1932 között eltelt idõszakban, ugyanakkor a visszaesés 1945 után itt is rendkívüli mértékû, csakúgy mint a tanúsítványok kiállításában. Az pedig különösen érdekes, hogy a hagyatéki ügyek száma a háború nyilvánvaló hatása ellenére is visszaesett. A közjegyzõi iratok fennmaradását is meghatározták a rájuk vonatkozó selejtezési elõírások. Az állami közjegyzõi intézmény létrehozásakor a közjegyzõi iratok selejtezésére vonatkozó korábbi rendelkezések érintetlenül maradtak: az 1925. évi VIII. tc. 42. §-a alapján kiadott 31.850/1925. IM. rendelet 1 §-a szerint továbbra sem voltak selejtezhetõek a visszterhes és visszteher nélküli szerzõdések (adásvételi, bérleti, haszonbérleti, ajándékozási, házassági, örökbefogadási stb. szerzõdések), adóslevelek, engedmények, kezességvállalások, meghatalmazások, atyai elismerõ nyilatkozatok és más egyoldalú családjogi nyilatkozatok, a végrendeletek és halálesetre vonatkozó intézkedések, a közjegyzõi letétben lévõ iratok és az azokról készült jegyzõkönyvek. Ezt követõen elõször a 9500/51. (IK. 7.) IM rendelet intézkedett a közjegyzõi okiratokról. Ennek 4.§-a (1) bekezdésének f) pontja, ellentétben az 1925. évi rendelettel elõírta, hogy húsz évi õrzési idõ után selejtezni kell az eredeti közjegyzõi okiratokat. A rendelet 1951. augusztus 1-én lépett hatályba, ugyanakkor rendelkezett arról, hogy a Levéltárak Országos Központjának selejtezési útmutatót kellett összeállítania a jogszolgáltatási szervek selejtezésérõl, amelyet „tudományos, illetõleg történeti jelentõségû vagy levéltári szempontból egyébként értékes iratok kiválasztásánál figyelembe kell venni.” (5. § (2) bekezdése). Az elkészült útmutató szerencsére ellentmondott a rendeletnek, mivel csak kevés kivétellel rendelte el a közjegyzõi iratok selejtezését. Feltétlenül meg kellett tartani, az „okiratokat és végrendeleteket, az okirattárba lehelyezett tanúsítványokkal kapcsolatos jegyzõkönyvek kivételével”. Utóbbiakat is meg kellett azonban õrizni, ha az ezekhez tartozó fordított, elõmutatott, vagy másolt okiratnak a másolata megvolt, és a tanúsított tény vagy a másolatban megõrzött okirat tartalma, akár személyi, akár tárgyi vonatkozásainál fogva „történelmi érdekesség”. Az útmutató még három pontban sorolta fel a feltétlenül megõrzendõ iratokat, elsõsorban természetesen
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 98
98 — az okiratokhoz tartozó ügykönyveket, mutatóikat, a végrendelkezõk jegyzékét és a váltókönyveket; — a hitbizományi javak leltározása során keletkezett minden iratot, a jelentõsebb csõdtömegek leltározásának, árverésének foganatosítása során keletkezett iratokat (ezek azonban általában csak véletlenül, másolatban maradhattak a közjegyzõnél, mert az eredetieket a megbízó bíróságnak kellett visszaküldeni.); — a kereskedelmi társaságok közgyûlési vagy választmányi határozatai tanúsítása folytán a közjegyzõi irattárban megõrzött közgyûlési határozatok másolatát. Az útmutató második pontjában a „csak esetlegesen” megtartandó iratokat sorolja fel. A fent említett tanúsítványokkal kapcsolatos iratokon kívül az okiratok közül ide tartoznak a közjegyzõ magánmegbízásán alapuló kiemelkedõen jelentõs történelmi, tudományos vagy mûvészeti jelentõségû tárgyakkal, személyekkel vagy eseményekkel szoros kapcsolatot mutató iratok is. Látható, hogy az útmutató alapján csak a bizonyos bírói megbízások során keletkezett nem okirattári anyagot, a fordítás-hitelesítések, bírói megbízások könyveit, valamint a megõrzésre átvett okiratok és értéknemûekrõl vezetett segédkönyveket lehetett selejtezni. A Levéltárak Országos Központja döntõ szerepet játszott abban, hogy több más jogszolgáltatási irat részleges megmentése mellett, a budapesti közjegyzõi iratanyag ilyen teljességgel fennmaradt. Láthatólag az 1950-es évek elején a közjegyzõk által keletkeztetett iratanyagokat is elérte a tervteljesítésbõl következõ irat megsemmisítési láz, aminek következménye az 1951es rendelet.13 Ebben az idõben ugyanis a bíróságokkal szemben támasztott elvárások egyike volt, hogy minél több, általában vagon „mértékegységben” megadott iratot tudnak átadni a papírértékesítõ vállalatoknak. A rendelet két, a kommunista világrend szempontjából immár feleslegesnek tûnõ irategyüttest szemelt ki népgazdasági hasznosításra: a földhivatali és közjegyzõi okiratokat. A rendeletet szerencsére levéltáros elõdeim jelentõsen kijátszották, csak kevés kivétellel engedélyezték a közjegyzõi iratok selejtezését. A megmentett budapesti magánközjegyzõi iratok a magánirodák rendjében, a közjegyzõ személye szerint kapták meg a levéltárakban a 13
Egyébként a 29/1954. IM I/1. sz. közlemény „a hagyatéki és a telekkönyvi iratok selejtezésének felfüggesztésérõl” címû rendelet a selejtezendõ iratok közül a hagyatéki és a telekkönyvi iratok selejtezését felfüggesztette. Ekkorra azonban már sok helyen bizonyosan jelentõs mennyiségû iratot semmisítettek meg.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 99
99 fondbesorolásukat. Ez a kutatás számára azt jelenti, hogy egy-egy városrész, kerület közjegyzõi iratai több fondban találhatóak. Sok más ok mellett azért indokolt ez a besorolás, mivel gyakran elõfordult, hogy a közjegyzõ más körzetbe kérte áthelyezését. Ekkor irataikat és irattári segédleteiket is magukkal vitték. Egykori ügyfelei részére egyszerûbb volt annál a közjegyzõnél kiegészíteni a házassági szerzõdést, végrendeletet vagy szerzõdést, ahol az eredeti okirat volt elhelyezve. De a továbbiakban azok az ügyfelek is hozzá fordultak, akik elõzõ helyén már ismerték és bíztak benne. Budapesten 1875-ben 12 magánközjegyzõi állást hoztak létre. Körzeteik és illetékességük folyamatosan változott, 1928-ban már 27 magánközjegyzõi körzet volt.14 A polgári korra vonatkozóan a budapesti magánközjegyzõk 1875–1945-ig terjedõ iratai szinte teljes épségben fennmaradtak,15 körülbelül akkora terjedelemben, mint a Budapesti Ítélõtábla, a Törvényszék és a járásbíróságok nem büntetõperes anyagai együttvéve. Van azonban minõségi különbség az elõbbiekhez képest, amely abból adódik, hogy a közjegyzõi törvény (1874:XXXV tc.) és módosításai — értelemszerûen —, más feladatok elvégzését ruházták rájuk, mint ami egy bíróság feladata volt. Amikor a címben megfogalmazott témát jelöltem meg elõadásom címéül természetesen elsõsorban szûkebb szakterületem a történettudomány és levéltártudomány szempontjaira gondoltam. Tudom ugyanakkor, hogy a közjegyzõi iratanyag rendkívüli gazdagsága más szempontú feldolgozást is lehetõvé tesz. Elvileg bármely állampolgár, bármely közjegyzõhöz fordulhatott. Mégis minden közjegyzõnek megvolt a maga ügyfélköre: szignifikáns különbségek találhatók például egy budai és egy pesti, vagy pesti belvárosi és — mondjuk — X. kerületi közjegyzõ ügyfeleinek társadalmi, felekezeti, lakóhelyi összetétele között. Egy-egy közjegyzõ személye, súlya, kapcsolatrendszere is meghatározó lehetett az ügyfélkört illetõen. További jellegzetes különbségek lehetnek a közjegyzõk által felvett, illetve náluk letett okiratok típusa, mennyisége között. 14
A budapesti magánközjegyzõi rendszerre vonatkozóan máig legkitûnõbb történeti ismertetés: Bónis György: A jogszolgáltatás budapesti területi szervei. (Kapitalista és szocialista korszak). Levéltári alapleltárak II. Kézirat, Budapest, 1966. 140-194. p.
15
Két közjegyzõnél azonban még így is jelentõs hiányok vannak. Zimányi Lajos budai közjegyzõ iratai közül a múlt századból csak kihirdetett végrendeletek maradtak fenn, mintegy 3 doboznyi terjedelemben. Ökröss Bálint elsõ néhány évének iratai pedig töredékesek. A névaláírás hitelesítések pedig a kezdetekben szinte minden közjegyzõnél kiselejtezésre kerültek.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 100
100 Sok olyan típusú közjegyzõi irat létezik, ahol vagyoni vagy tárgyi leltárak fordulhatnak elõ, amelyeket más típusú irategyüttesekbõl (pl. árvaszék) mûvészettörténészek, történészek már eddig is gyakran használtak. A közjegyzõi irodák mûködésének történészek számára talán legjelentõsebb haszna, hogy egy személy vagy egy család rendszeresen ugyanazt a közjegyzõt kereste fel különféle magánjogi, gazdasági ügyeiben. Ezek az iratok alapot nyújtanak a mikroszkopikus és/vagy családtörténeti vizsgálatok számára. Itt jegyzem meg, hogy a levéltárost jobbára riasztja, ha a rábízott történeti forrásokat csak családfakutatók használják, ugyanakkor kutatásaik megerõsítették, hogy a közjegyzõi iratokban sok olyan különbözõ fajtájú okiratot találtak családjukra vonatkozóan, amelyek más (pl. ügyészségi, bírósági) iratanyagban alig fordulnak elõ. Mindenekelõtt a házassági szerzõdéseket és a végrendeleteket kell kiemelni. Érdekes, hogy a házassági szerzõdéseket még a polgári házasság intézményének bevezetése elõtt közjegyzõi okiratba kellett foglalni. A házasfelek rögzítették milyen összegû készpénzt vittek a közös háztartásba és kikötötték, hogy a bevitt vagyonrészbõl haláluk esetén milyen rend szerint részesülnek. Általában a hitbérrõl is rendelkeztek. Az okmányokban nemcsak a házasuló felek, hanem legtöbbször a szülõk foglalkozását is rögzítették. Sajnos az ingóságok felsorolásánál legtöbbször megelégedtek az ingó vagyon értékének megadásával. Ha azonban ingóságokról leltár készült, akkor azt a feleség összeírása alapján csatolták az okirathoz. A szerzõdés egyik felet sem zárhatta ki teljes körûen a rendelkezett vagyonból. A közjegyzõi törvény után már csak azok a házasfelek közötti vagyoni viszonyokat szabályozó jogügyletetek voltak érvényesek, amelyek közjegyzõi okmányba voltak foglalva. 1886-tól aszerzõdés akár a jegyesek, akár pedig a már házasok esetében is megkívánta a közjegyzõi okiratba foglalását. Ha a házassági szerzõdés halál esetére vonatkozó intézkedést is tartalmazott, akkor annak meg kellett felelnie a végrendelkezés esetére elõírt követelményeknek. Ha az egyik házas fél végrendelkezés nélkül halt meg, akkor a házassági szerzõdést tekintették alapnak a vagyoni megosztáshoz. A szerzõdést csak abban az esetben bonthatták fel egyoldalúan ha a házasság semmis vagy érvénytelen volt, ha a házasságot felbontották, vagy ha a házasok ágytól-, asztaltól külön éltek. Ilyen esetekben a szerzõdésekbõl származó jogok és igények külön szabályok alá estek. Jelen alkalommal meg kell említeni Mészáros Borbála kutatásait, aki az óbudai Thaller család közjegyzõknél fennmaradt legkülönfélébb iratai alapján a néprajz tudomány számára is új megállapításokat tudott
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 101
101 tenni.16 Benda Gyula egyértelmûen a mikroszkopikus rekonstrukció számára tartja fontosnak a közjegyzõi iratokat, és egy évtizeddel korábban azt prognosztizálta, hogy a „jövõben felértékelõdhet a közjegyzõi iratanyag forrásértéke”17 Nem mehetek el szó nélkül a budapesti közjegyzõk pályájának rövid értékelésétõl. A magyarországi közjegyzõi intézményre a kezdettõl fogva jelentõs politikai nyomás nehezedett — elsõsorban a mindenkori felettes igazságügy miniszterre, illetve a Budapesti Közjegyzõi Kamarára, mint a magánközjegyzõi intézmény önkormányzati, elsõ fokú fegyelmi és érdekképviseleti szervére —, hogy az új állásokra, illetve a frissen megüresedettekre politikai támogatottak kerüljenek. Ennek a politikai nyomásnak az lett az eredménye, hogy a kamara javaslatai az állások betöltésére sokszor alulmaradtak az igazságügy miniszter javaslataival szemben. Éppen ezért azok a másodvonalban elhelyezkedõ közjegyzõ-helyettesek, akik abban a reményben álltak egy közjegyzõi irodában munkába, hogy idõvel fõnökük helyébe léphetnek, reményeikben sokszor csalatkoztak. Ez okozta az elsõ, a közjegyzõi karban kirobbant politikai konfliktust a tanácsköztársaság idején. A másodvonal képviselõi, a közjegyzõi elittel fennálló érdekellentéteik megfogalmazására létrehozták szervezetüket, amelyben a tanács kormány ideje alatt rendszeresen hangoztatták sérelmeiket, kifogásolták alacsony bérüket, és baloldali kritikával illették az egész intézményt. (Ez utóbbi meglehetõsen ellentmondásosnak tûnik, de tudni kell, hogy a közjegyzõség éppen azért volt vonzó, mert a magánközjegyzõk meglehetõsen magas, államilag meghatározott díjszabással dolgoztak, szintén államilag elõírt okiratkényszerrel egybekötve). A rendszer gyors összeomlása után, vidéki „számûzetésûkbõl” elõkerült közjegyzõk, a kamara fegyelmi hatáskörében vizsgálatokat indítottak az ismertebb közjegyzõ-helyettesi szervezkedések vezetõ személyiségei ellen. Ugyanakkor minden közjegyzõtõl igazoló jelentéseket kértek a tanácsköztársaság idején folytatott tevékenységükrõl. Jelenteniük kellett arról is, hogy tudomásuk szerint helyetteseik milyen szerepet vállaltak a forradalom idején. A jelentések alapján kerültek sorra a személyes meghallgatások, amelyek azonban csak néhány esetben eredményeztek kizárást. 16
Mészáros Borbála: Egy óbudai szõlõmûves család közjegyzõi irataik alapján. In: Fons, V. (1998) 4. sz. 587-601. o.
17
Benda, im. 58. p.
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 102
102 Az elsõ világháború után a közjegyzõi kar újabb nyomásnak volt kitéve, mivel a megszállt területekrõl folyamatosan áramlottak a menekült közjegyzõk, akik ismét nagy nyomást gyakoroltak az igazságügyi politikai vezetésre, hogy állást kapjanak, vagy legalább közjegyzõ helyettesként alkalmazzák õket. Ez részben eredménnyel is járt, létrehoztak újabb körzeteket, illetve néhányan állást kaptak más közjegyzõk mellett. A foglalkoztatási érdekellentétek a közjegyzõi karban is azt eredményezték, hogy a zsidó származású közjegyzõket már csak kisebb számban neveztek ki, teljesen azonban nem zárták ki õket az állásokból. A közjegyzõi intézmény politikai érdekképviseletét 1926-tól az is biztosította, hogy képviseletet kaptak a Felsõházban. A Budapesti Kamara, elnökét, Lázár Ferencet, az igazságügy miniszter öccsét delegálta erre a posztra. A második világháború után nem sokáig váratott magára a közjegyzõk újabb, ezentúl is politikai szellemû felelõségre vonása. Mint a társadalom egyéb foglalkozási csoportjaiban, a közjegyzõk esetében igazoló-eljárásokra került sor. Az 1945 elõtti események vizsgálatára közjegyzõkbõl, más jogszolgáltatási és esetleg laikus személyekbõl bizottságokat hoztak létre. Illetékessége az egykor a budapesti kamara területén mûködõ, tehát nemcsak budapesti közjegyzõk tevékenységének vizsgálatára terjedt ki. Eljárásuk igazolással, áthelyezéssel, vagy állásból való felfüggesztéssel járhatott. Az igazolóbizottságok tevékenysége ismét alkalmat adott a korábban háttérbe szorított, de az új rendszer iránt látványos lojalitást mutató, frissen kinevezett közjegyzõk számára. Ennek a vonalnak Kiss Dezsõ volt a jellegzetes képviselõje, akit korábban származása miatt szorítottak háttérbe. Álljon itt két példa az igazolóbizottságok elõtt folytatott eljárásokra. Vitányi Iván ráckevei közjegyzõ, aki korábban Szabolcs megyében tevékenykedett, fia fegyveres ellenállására hivatkozva igyekezett igazolni azt, hogy eredeti körzetébõl nem azért menekült el, mert tartott a szovjet csapatoktól, hanem mert fia sorsa felõl nyugtalanító híreket hallott, ezért keresésére indult. A bizottság végül igazolta õt. Sokkal érdekesebb volt Lázár Ferenc, a korábban már említett V. kerületi közjegyzõ esete. Személye alkalmas volt arra, hogy az igazolóbizottság megmutathassa, hogy hogyan viszonyul az elmúlt rendszerhez. A vizsgálat súlypontja nem is egykori elnökük közjegyzõi foglalkozásával, a közjegyzõi fórumokon elhangzott kijelentéseivel kapcsolatosan folyt, hanem annak felsõházi felszólalásaival. Szemére vetették, hogy Szálasi hatalomátvételekor nem vonult ki a Felsõházból. Megalapozottnak tûnt azon-
jogikonyv2.qxd
2008.11.04.
22:20
Page 103
103 ban Lázár védekezése, miszerint felszólalásában szembeszállt Szálasival. Ennek ellenére nem úszhatta meg a retorziót. A jól jövedelmezõ V. kerületi állásból a X. kerületbe helyezték. (Fekete László, aki szintén tagja volt a Felsõháznak, ekkor még igazolást kapott a bizottságtól.) Általában jellemzõ volt, hogy akire a gyanú árnyéka vetült, azt az igazolóbizottság nem igazolta. Ezekben az esetekben azonban rendszerint fellebbezésre került sor, amelynek eredményeképpen általában az igazolásfellebbviteli hatóság felmentésére került sor. A második világháború idején néhány közjegyzõ részt vett zsidók mentésében, bujtatásában, az igazolóbizottság elõtt azonban inkább arra hivatkoztak, hogy „jóhiszemûen” jártak el azokban az esetekben, amikor zsidók igazolására szolgáló okiratok hitelesítését végezték. (Barcs Ernõ iratanyagában ma is sok „gyanús” keresztlevél és más mentességet eredményezõ okirat-hitelesítés található.) Ezeknek a közjegyzõk esetében az eljárás gyors és formális volt. Sokan azok közül, akik jellegzetes, kimutathatóan politikai támogatottságú figurái voltak a két világháború közötti rendszernek, sok esetben a zsidók érdekében véghez vitt tevékenységükért kapták meg igazolásukat. Õket inkább az 1949-es elbocsátások alkalmával távolították el foglalkozásukból. Budapesti közjegyzõt nem vontak felelõségre népbíróság elõtt, aminek véleményem szerint két oka volt. Elõször is a közjegyzõk sokkal inkább távol tudtak maradni a két világháború közötti politikai eseményektõl, mivel a jogszolgáltatás polgári peres illetve perenkívüli eljárásaiban vettek részt. Ehhez járult, hogy mint a közhitelesség letéteményesei mérsékeltebb, a politikai megnyilvánulásoktól tartózkodóbb, szakmájuk íratlan és írott követelményrendszere. Ezt egészíti ki, hogy a közjegyzõi kar nem került ekkor a figyelem központjába, a jogszolgáltatás más területeihez képest. A magánközjegyzõk azonban nem ekkor, hanem az állami közjegyzõi intézmény létrehozásakor estek áldozatul az visszamenõleges számonkérésnek. Ennek szemléltetésére álljon itt a következõ névsor: 1949-ben nem vették át állami szolgálatba Rónay Tibort, Kaprinay Endrét, Fekete Lászlót, Lénárt Dezsõt, Somogyi Bélát, Horváth Kamillót, Haller Károlyt, Krenner Zoltánt, Markó Istvánt és Némethy Vilmost. 1946-ban áthelyezésre ítélték, és 1949-ben nem vették állami szolgálatba Lázár Ferencet, Joannovits Jenõt és Teöke Bélát. Ez a névsor világosan mutatja, hogy alapvetõen azokat nem tartották megbízhatónak, és ezért nem vették állami szolgálatba, akik származásuk, vagy korábbi politikai szerepvállalásuk miatt nem tûntek megbízhatónak az új rendszer elõtt.
jogikonyv2.qxd
104
2008.11.04.
22:20
Page 104
