Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 25.K.31.066/2015/7. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: CPV Kód:
2015/130 Fővárosi Bíróság ítélete KÉ 2015.11.13. 23736/2015
Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 25.K.31.066/2015/7
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Bányai Dávid jogtanácsos és dr. Zámbó Balázs jogi előadó által képviselt Pécsi Tudományegyetem (7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4.) I. r. a dr. Puskás Dóra Hildegard jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) II. r. felpereseknek a dr. Puskás Dóra Hildegard jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) I. r. dr. Bányai Dávid jogtanácsos és dr. Zámbó Balázs jogi előadó által képviselt Pécsi Tudományegyetem (7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4.) II. r. és az ENDO-PLUS Service Kft. (1163 Budapest, Veres Péter út 6.) III. r. alperesek ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata és szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti egységes perben meghozta az alábbi Ítéletet A bíróság a II. r. felperes egyben I. r. alperes D.966/11/2014. számú határozatát hatályon kívül helyezi és a szerződés érvénytelenségének tárgyában a pert megszünteti. Kötelezi a bíróság a II. r. felperes egyben I. r. alperest, hogy fizessen meg I. r. felperesnek egyben II. r. alperesnek 15 napon belül 5.000.-(azaz ötezer) forint perköltséget. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket a magyar állam viseli. Az ítéletnek a szerződés érvénytelensége tárgyában a pert megszüntető rendelkezése ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Fővárosi Törvényszékhez címzett, de a Fővárosi 1
Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz 4 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye. Indokolás Az Állami Számvevőszék (a továbbiakban: ÁSZ) 2014. november 10-én a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 140. § (1) bekezdés b) pontja alapján az I. r. felperes egyben II. r. alperesnél „Egészségügyi szakmai anyagok, kisértékű gépek, berendezések, műszaki, karbantartási anyagok beszerzése (Endo-Plus Service Kft.) 2013. évben” tárgyában hivatalbóli jogorvoslati eljárást kezdeményezett. A II. r. felperes egyben I. r. alperes a jogorvoslati eljárást megindította D.734/2014. számon. Az eljárás adatait a Közbeszerzési Hatóság honlapján 2014. november 10-én közzétette, abban szerepelt érintett intézményként az I. r. felperes egyben II. r. alperes, továbbá a beszerzés tárgyának a megnevezése és a közbeszerzés mellőzésének ténye. Az ÁSZ által kezdeményezett jogorvoslati eljárást a II. r. felperes egyben I. r. alperes a D.734/12/2014. számú végzésével megszüntette, a végzést a Közbeszerzési Hatóság honlapján 2014. december 8-án közzétette. Ilyen előzmények után a Közbeszerzési Hatóság Elnöke (a továbbiakban: hivatalbóli kezdeményező) a Kbt. 140. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Kbt. 5. §-ában előírt közbeszerzési eljárás lefolytatása, kötelezettségének vélelmezett sérelme miatt 2014. december 23-án hivatalbóli jogorvoslati eljárást kezdeményezett az I. r. felperes egyben II. r. alperes beszerzési eljárása ellen. A kezdeményezés a jogsértésről való tudomásszerzés időpontjaként 2014. december 8-át, vagyis a D.734/12/2014. számú végzés honlapon való közzétételének időpontját jelölte meg. A II. r. felperes egyben I. r. alperes a jogorvoslati eljárást megindította és a D.966/11/2014. számú határozatában megállapította, hogy az I. r. felperes egyben II. r. alperes a tárgyi beszerzéssel megsértette a Kbt. 119. §-ára tekintettel a Kbt. 5. §-át, ezért az I. r. felperessel egyben II. r. alperessel szemben 50.000.-forint bírságot szabott ki és egyúttal pert indított az I. r. felperessel egyben II. r. alperessel szemben közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. II. r. felperes egyben I. r. alperes hivatkozott a Kbt. 3. §-ára, 140. § (1) bekezdés a)-b) pontjára, 140. § (2) bekezdés a) pontjára, 140. § (6) bekezdésére, 172. § (2) bekezdés i) pontjára, 153. § (2) bekezdésére, 167. § (1) bekezdésére, 171. § (1) bekezdésére, továbbá az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. törvény 1. § (l)-(3) bekezdésére és 23. § (2) bekezdésére. II. r. felperes egyben I. r. alperes arra jutott, hogy a jogalkotó biztosította a hivatalbóli kezdeményező számára az általa 2
szükségesnek ítélt határidőt arra, hogy benyújtsa a hivatalbóli kezdeményezést, ugyanakkor a jogorvoslati eljárások időben történő lefolytatása érdekében kereteket is meghatározott, méghozzá szigorúan, jogvesztő határidőket. A hivatalbóli kezdeményező saját jogán hivatalból jogorvoslati eljárást kezdeményezhet, jelen esetben általános jogkörében a Kbt. 140. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Ez egy diszkrecionális jogosultság. II. r. felperes egyben I. r. alperes szerint megállapítható volt, hogy az ÁSZ a Kbt. 140. § (1) bekezdés b) pontja alapján nyújtotta be a hivatalbóli kezdeményezését, amely alapján feltételezhető volt a jogvédelem megvalósulása, de a jogorvoslati eljárások érdemi vizsgálat nélkül zárultak le. A hivatalbóli kezdeményező saját jogán történő kezdeményezése akkor vált szükségessé, amikor az ÁSZ kezdeményezésére megindult jogorvoslati eljárások érdemi vizsgálat nélkül lezárultak, melyről a hivatalbóli kezdeményező 2014. december 08-án, az erről szóló megszüntető végzésekből szerzett tudomást. A hivatalbóli kezdeményező az eljárást megszüntető végzéseknek a kozbeszerzes.hu internetes honlapon teljes terjedelmében történt közzétételkor szerzett tudomást a jogvédelem eredménytelenségéről és általános jogkörben az eljárás kezdeményezésének szükségességéről. Hivatkozott arra a II. r. felperes egyben I. r. alperes, hogy a Közbeszerzések Tanácsa és Közbeszerzési Hatóság egymástól elkülönült szervezetek, a hivatalbóli kezdeményező tudomásszerzése nem valósult meg csak azáltal, hogy a keretében működő Közbeszerzések Tanácsa a Kbt. 172. § (2) bekezdés i) pontja alapján annak beérkezése napján közzétette az ÁSZ kezdeményezésének adatait. Ezért II. r. felperes egyben I. r. alperes megállapította, hogy az I. r. felperes egyben II. r. alperes eljárásjogi kifogása nem volt alapos. Az I. felperes egyben II. r. alperes keresettel fordult a közigazgatási bírósághoz. Keresetében a II. r. felperes egyben I. r. alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérte, másodlagosan a II. r. felperes egyben I. r. alperes határozatának megváltoztatását, a jogsértés hiányának megállapítását és a bírság kiszabásának mellőzését. Arra hivatkozott, hogy a hivatalbóli kezdeményező a jogorvoslati eljárás hivatalbóli kezdeményezését ugyanazon vélelmezett jogsértésre hivatkozással tette, mint korábban az ÁSZ az általa kezdeményezett jogorvoslati eljárásban 3
(Kbt. jogtalan mellőzése). Lényeges körülménynek tartotta, hogy a hivatalbóli kezdeményezés a saját maga által előadottak szerint is teljes egészében az ÁSZ által felvetett gyanúra tekintettel történt. Maga a hivatalbóli kezdeményező adta elő, hogy tudomása volt a 2014. november 10-ei publikációból az eljárás megnevezéséről, tárgyáról, ügyfelek megnevezéséről és a kezdeményezés megérkezésének időpontjáról. Vagyis már 2014. november 10-én tudomást szerzett a beszerzés kapcsán megindult jogorvoslati eljárás tárgyáról: a Kbt. jogtalan mellőzéséről, hiszen ezt az adatot is közzétették ebben az időpontban. A hivatalbóli kezdeményező 2014. december 08-án a II. r. felperes egyben I. r. alperes által is a határozatában megerősítetten, nem a vélelmezett jogsértésről, hanem a korábbi érdemi vizsgálat nélküli elutasításról szerezhetett tudomást, és arról, hogy szükség lehet „saját jogán” a hivatalbóli kezdeményezésre. A vélelmezett jogsértésről való tudomásszerzés és a hivatalbóli eljárás kezdeményezésének szükségessége nem azonos ténykörülmény, a Kbt. azonban utóbbit nem tartalmazza. Sem a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.), sem a Kbt. nem zárta ki, hogy a hivatalbóli kezdeményező maga már 2014. december 08-án kezdeményezze az eljárást. Tudomásra jutás alatt a jogsértő tények kezdeményező tudomására hozását kell érteni, annak nincs jogi relevanciája, hogy azokat kezdeményező mikor és hogyan értelmezi, s annak sincs, hogy milyen további bizonyítékok, okiratok, nyilatkozatok rendelkezésre állását tartja szükségesnek ahhoz, hogy meggyőződjön az ajánlatkérői-beszerzői magatartás jogszerűtlenségéről. Mindezek alapján a hivatalbóli kezdeményezést elkésettnek kellett volna tekinteni, mert a 30 napos szubjektív határidő 2014. december 10-én letelt. Mindezek miatt irreleváns a Közbeszerzések Tanácsa és a Közbeszerzési Hatóság szervezeti jogállására vonatkozó álláspont, bár maga II. r. felperes egyben I. r. alperes állapította meg, hogy az eljárást megszüntető végzés feltöltésének hiányát azért nem látta a tudomásszerzés időpontját kizáró körülménynek, mert a hivatalbóli kezdeményező a belső munkaállomás útján ez esetben is megismerhette a végzések tartalmát, függetlenül attól, hogy azok a külvilág számára nem jelentek meg. Jelen ügyben emellett maga a hivatalbóli kezdeményező hivatkozott a jogorvoslati eljárást kezdeményező iratában arra, hogy a jogsértést illetően a saját honlapjáról tájékozódott. Mindezek miatt I. r. felperes egyben II. r. alperes arra hivatkozott, hogy a II. r. 4
felperes egyben I. r. alperes lényeges eljárási szabálysértést követett el, és megsértette a Kbt. 140. § (1) bekezdés b) pontját, a Ket. 30. § (d) pontját és 31. § (1) bekezdés a) pontját. A II. r. felperes egyben I. r. alperes jogsértést állapított meg, ezért a Kbt. 164. § (1) bekezdése alapján polgári pert kezdeményezett. Keresetében kérte, hogy a bíróság elsődlegesen a Kbt. 164. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Kbt. 127. § (1) bekezdés a) pontja alapján nyilvánítsa az I. r. felperes egyben II. r. alperes és III. r. alperes által megkötött szerződéseket a Ptk. 6:89. §-a alapján a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal érvénytelenné, másodlagosan pedig, ha a bíróság a Kbt. 127. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt kivételi okokat fennállónak találja, a szerződést annak megkötésére visszamenőleges hatállyal nyilvánítsa érvényessé, és szabjon ki alperesekkel szemben egyetemlegesen bírságot. II. r. felperes egyben I. r. alperes nyilatkozatában emellett fenntartotta a támadott határozatban foglaltakat. Pergátló kifogásként előadta, hogy az I. r. felperes egyben II. r. alperes a támadott határozatot 2015. február 12-én vette át, a kereset postán 2015. március 03-án érkezett meg a II. r. felpereshez egyben I. r. alpereshez. Hivatkozott a Kbt. 158. § (1) bekezdésére, 157. §-ára, a 4/2003. Polgári jogegységi határozatra, a 3/2006. (I. 30.) AB határozatra, és a Pécsi Törvényszék I.Kpkf.50.538/2014/2. számú végzésére. Kérte a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítását a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján, másodlagosan pedig a keresetlevél elutasítását. A hivatalbóli kezdeményező kezdeményezésével összefüggésben előadta, hogy a Közbeszerzési Hatóság Elnökének feladata, hogy a közérdeket figyelembe véve közreműködjön a jogszerű közbeszerzési magatartások kialakításában. Ez egyértelműen azt az elvárást támasztja a Közbeszerzési Hatóság Elnökével szemben, hogy ha más eszköz nem áll rendelkezésre vagy ilyen már nem lévén, éljen a diszkrecionális jogával és a vélt vagy valós jogsértések esetén kezdeményezzen jogorvoslati eljárást éppen azért a jogpolitikai célért, hogy egyetlen jogsérelem se maradhasson jogkövetkezmény nélkül. A Közbeszerzési Hatóság Elnökének saját jogán alapuló és diszkrecionális joga abban az esetben kell, hogy alkalmazásra kerüljön a Kbt. 172. § (1) és (2) bekezdése alapján, ha már nincs más jogi lehetőség a jogsérelem kivizsgálására és annak következményei megállapítása 5
tekintetében. A Közbeszerzési Hatóság Elnökének akkor kell élnie a kezdeményezés jogával, ha a többi jogvédelem valamilyen oknál fogva nem valósul meg. II. r. felperes egyben I. r. alperes érvelése szerint a jelen esetben az ÁSZ által hivatalból kezdeményezett eljárások jogvédelmet nem biztosító eredmény tudomásra jutásának időpontjától került abban a helyzetbe, hogy saját jogán valósítsa meg a jogalkotó elvárt jogvédelmet. Mindaddig nem volt indokolt a saját jogán kezdeményezni ugyanazon ügyben ugyanazon tények alapján újabb jogorvoslati eljárást. Ez annál is inkább így van, mert a Közbeszerzési Hatóság Elnöke is köteles a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelve szerint eljárni. Hivatkozott még a honlapot érintő egyes informatikai nehézségekre. II. r. felperes egyben I. r. alperes nyilatkozatot is előterjesztett, amelyben az elkésettséggel összefüggésben hivatkozott továbbá a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzésére, a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzésére és a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzésére, amelyekben a bíróságok úgy foglaltak állást, hogy a Kbt.-ben foglalt határidő anyagi jogi jellegű, és a keresetlevélnek a határidő utolsó napján be kell érkeznie II. r. felpereshez egyben I. r. alpereshez. Az I. r. felperes egyben II. r. alperes közigazgatási határozat felülvizsgálatára irányuló keresete alapos. A közigazgatási bíróság rögzíti, hogy a jelen közigazgatási per tárgya a II. r. felperes egyben I. r. alperes közigazgatási határozatának jogszerűségi felülvizsgálata. A Pp. 339/A. §-a szerint a bíróság a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. A Pp. 3. § (2) bekezdése és 215. §-a értelmében a közigazgatási bíróság a kérelem és az ellenkérelem keretei között vizsgálja felül a közigazgatási hatósági határozatot. A Kbt. 158. § (1) bekezdése szerint a keresetlevelet a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül kizárólag a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz lehet benyújtani. A Pp. 330. § (2) bekezdése szerint a keresetlevelet jogszabálysértésre hivatkozással az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. Jelen közigazgatási egységes perben a Pp. XX. fejezetét kell alkalmazni a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során a Kbt.-ben foglalt eltérésekkel. A közbeszerzési jogorvoslati eljárásban hozott döntés közigazgatási határozat, amely ellen benyújtott keresetlevél az eljárást egy új szakaszába, a bírósági felülvizsgálat szakaszba lépteti. A Pp. 330. § (2) 6
bekezdésében foglalt határidő eljárásjogi természetű [Lásd a Kúria 2013. október 7-én hozott Kfv.VI.35.645/2012/6. számú ítéletét]. A Kbt. szabályozása elsősorban az eljárás gyorsítását célzó eltérő szabályokat épített be a közbeszerzési közigazgatási perekbe. Ugyanakkor a Kbt. 158. § (1) bekezdése kizárólag a tekintetben tartalmaz eltérést, hogy hol kell benyújtani a keresetlevelet, illetve lerövidíti a Pp. 330. §(2) bekezdésében foglalt általános 30 napos keresetindítási határidőt. Az azonban nem állapítható meg - erre a miniszteri indokolás sem utal -, hogy a keresetindítási határidő azon sajátossága tekintetében is el kívánt térni az általános közigazgatási peres szabályoktól, hogy az utolsó napon már nem lehet postára adni a keresetlevelet, vagyis, hogy ajánlott küldeményként ne volna előterjeszthető a keresetlevél. A II. r. felperes egyben I. r. alperes által hivatkozott 4/2003. Polgári jogegységi határozatot a Pp. 330. § (2) bekezdésének 2005. november 1-jei módosítása felülírta, a közigazgatási bíróságnak az utóbbi rendelkezést kell alkalmaznia. II. r. felperes egyben I. r. alperes hivatkozta ugyan a Pécsi Törvényszék l.Kpkf.50.538/2014/2. számú végzését saját álláspontja alátámasztására, de azt nem csatolta, így annak érvelésére a közigazgatási bíróság nem reagálhatott a jelen ügyben. II. r. felperes egyben I. r. alperes hivatkozott ezen túl még más bírói végzésekre is, de ezeket nem csatolta. A kifejtett jogi álláspontokat azonban a közigazgatási bíróság fent értékelte, ezekről hivatalos tudomása van. Utal arra is a közigazgatási bíróság, hogy ezek egyedi bírói döntések, amelyekben kifejtett jogi álláspontok jelen bíróságra kötelező erővel nem rendelkeznek, és azokat jelen közigazgatási bíróság a fentiek szerint nem is osztja. A közigazgatási bírói gyakorlat következetes volt abban, hogy a Kbt. szerinti keresetindítási határidő esetében az ajánlott küldeményként való postára adás is határidőben benyújtottnak tekintendő [Lásd például Fővárosi ítélőtábla 4.Kf.27.420/2008/3.]. A közigazgatási bíróság nem tartja összeegyeztethetőnek a jogbiztonság és a hatékony jogorvoslat alaptörvényi követelményével [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], ha a keresetindítási határidővel kapcsolatban több, értelmezésre szoruló álláspont is kialakulhat, ebben az esetben az dubio pro libertate alkotmányos rendezőelv alapján [Lásd ezen elv alkalmazására IV/957/2014. számú AB határozatot] a közigazgatási bíróságnak a közhatalmi döntéssel szembeni igényérvényesítés és a jogorvoslati jog biztosítása érdekében is be kell fogadnia a keresetlevelet. II. r. felperes egyben I. r. alperes által hivatkozott bírói döntések és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által elfogadott különböző jogértelmezés azt tanúsítja, hogy a Kbt. 158. § (1) bekezdése több, konkuráló jogértelmezésre ad lehetőséget. Mivel azonban a jogorvoslati jog immanens 7
tartalmát jelentő keresetindításra vonatkozó határidővel kapcsolatos az eltérő jogértelmezés, alkotmányosan nem fogadható el, hogy - egyértelmű jogalkotói szabályozás hiányában - a jogbizonytalanság terhét a közigazgatási bíróság az igényérvényesítő ügyfélre hárítsa. Mindezek alapján a közigazgatási bíróság a II. r. felperes egyben I. r. alperesnek a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontjára alapított pergátló kifogását nem találta alaposnak. A Kbt. 137. § (1) bekezdése szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárása kérelemre vagy hivatalból indul. A Kbt. 140. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból indított eljárását a következő szervezetek vagy személyek kezdeményezhetik, ha a feladatkörük ellátása során e törvénybe ütköző magatartás vagy mulasztás jut tudomásukra: egyebek mellett a Közbeszerzési Hatóság elnöke és az Állami Számvevőszék. A Kbt. 140. § (2) bekezdés a) pontja szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból való eljárását az (1) bekezdés a),d)-i), k) és m)pontja szerinti szervezet a jogsértés tudomásra jutásától, közbeszerzési eljárás mellőzése esetén a szerződés megkötéséről, vagy - ha ez nem állapítható meg - teljesítésének bármelyik fél általi megkezdéséről történt tudomásszerzéstől számított harminc napon belül, de legkésőbb a jogsértés megtörténtétől számított egy éven belül, illetve - a közbeszerzési eljárás mellőzése estén - három éven belül kezdeményezheti. A hivatalbóli kezdeményező a közigazgatási eljárás során maga adta elő, hogy az ÁSZ kezdeményezésének 2014. november 10-ei publikálásából szerzett tudomást a kezdeményezések tényéről, ideértve azokat az adatokat, mint az érintett eljárás megnevezése, tárgya, ügyfelek megnevezése és a kezdeményezés megérkezésének időpontja. A hivatalbóli kezdeményező ehhez hozzátette, hogy az ÁSZ általi kezdeményezések tartalmáról a 2014. december 8-án publikált végzésekből szerzett tudomást. A II. r. felperes egyben I. r. alperes határozatának 12-13. oldalán maga fogalmazott úgy, hogy a Kbt. 172. § (2) bekezdés i) pontja alapján - figyelemmel a Kbt. 153. § (2) bekezdésére - a hivatalbóli kezdeményező a kozbeszerzes.hu internetes honlapon teljes terjedelmében közzétett eljárási megszüntető végzésekből, azok közzétételekor szerzett tudomást a jogvédelem eredménytelenségéről, és általános jogkörében a kezdeményezésének szükségességéről. A határozatban kitűnően a II. r. felperes egyben I. r. alperes hozta a tudomásszerzés szempontjából összefüggésbe az elnöki kezdeményezést a Tanács által közzétett tartalommal, amikor arra hivatkozott, hogy a honlapról szerzett információt. Ekként az értesülés módját a honlapon való megjelenéshez társította. így nincs különbség a 2014. november 10-ei 8
és a 2014. december 8-ai végzések között annyiban, hogy azok a honlapra felkerültek. Az a hivatalbóli kezdeményezői állítás, hogy a 2014. december 8-ai közzétételről értesült egyben annak az elismerését is jelenti, hogy a 2014. november 10-ei jogorvoslati közzétételről is tudomást szerzett, ezt a tényt a II. r. felperes egyben I. r. alperes nem is cáfolta. Ennélfogva annak az egyébként szervezeti felépítést tekintve helytálló - II. r. felperesi egyben I. r. alperesi érvelésnek, hogy a Hatóság/Tanács és a Közbeszerzési Döntőbizottság önálló szervezeti egységek, a kezdeményező tudomásra jutása szempontjából a perbeli esetben nem volt relevanciája. A jogsértő esemény jelen ügyben a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése volt. Ehhez képest kellett az megítélni, hogy a hivatalbóli kezdeményező mikor, mely dokumentum alapján jutott olyan információ birtokába, amely alapján feltételezhető, hogy a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése miatt sérültek a Kbt. szabályai. A tudomásra jutás ténykérdés, az első tudomásra jutás időpontja megindítja a szubjektív határidő folyását. A 2014. november 10-ei kezdeményezésben szerepelt érintett intézményként az I. r. felperes egyben II. r. alperes, a közbeszerzés tárgyának a megnevezése és még egy információ, nevezetesen a Kbt. mellőzése. A közzététel minden olyan adatot hordozott, amely alapján a hivatalbóli kezdeményező észlelhette volna a vélt jogsértést, hiszen nem csak azt tudhatta meg, hogy milyen szerződéssel, beszerzéssel összefüggésben és kivel szemben merült fel a jogsértés gyanúja, hanem azt is, hogy a vélt jogsértés a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése. Ezt támasztja alá a jogorvoslati eljárásban tett hivatalbóli kezdeményezői nyilatkozat, mely szerint a 2014. november 10-ei publikálásból tudomást szerzett az alapadatokról, úgy is mint az eljárás megnevezése, tárgya, ügyfelek megnevezése és kezdeményezések megérkezése. Ekként a közigazgatási bíróság osztotta az I. r. felperes egyben II. r. alperes jogi álláspontját, hogy a jogsértő eseményről a közbeszerzési eljárás mellőzéséről való tudomásszerzés időpontja 2014. november 10-e volt. A közzétételben szerepelt, hogy a beszerzés tárgya egészségügyi szakmai anyagok, kisértékű gépek, berendezések, műszaki, karbantartási anyagok beszerzése (Endo-Plus Service Kft.) 2013. évben volt, amelyet a beszerző közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével valósított meg. A Kbt. 5. §-a szerint közbeszerzési eljárást az ajánlatkérőként meghatározott szervezetek visszterhes szerződés megkötése céljából kötelesek lefolytatni megadott tárgyú és értékű 9
beszerzések megvalósítása érdekében (közbeszerzés). A Kbt. 119. §-a szerint a harmadik rész szerint kell eljárni az ajánlatkérőknek az uniós értékhatárt el nem érő és egyben a nemzeti értékhatárokat elérő értékű közbeszerzések megvalósításakor, valamint szolgáltatási koncesszió beszerzése esetében. E rész szerinti eljárás alkalmazható továbbá olyan esetben, amelyre e törvény III. Fejezete azt lehetővé teszi [18. § (3) bekezdés; 19. § (2) bekezdés]. A közzétételből rendelkezésre állt ezért az az információ, hogy vélelmezhető volt a beszerző [I. r. felperes egyben II. r. alperes] részéről a tárgybeli beszerzésre irányuló szerződés megkötése. A közbeszerzési rendszerben, illetve általában a közfeladatot ellátó szervek működéséhez, hatásés feladatköreinek ellátásához szükséges áru-, szolgáltatás- és más építési beszerzési igényeiket a beszerzők/ajánlatkérők piacgazdasági körülmények között nem hatósági aktusok vagy más közhatalmi úton elégítik ki, hanem kontraktuális alapon, szerződés megkötésével. Abból az információból, hogy az ÁSZ az I. r. felperes egyben II. r. alperes esetében közbeszerzési eljárás mellőzését észlelte, az is következett, hogy I. r. felperes egyben II. r. alperes részéről a tárgybeli beszerzésekre szerződés megkötésére került sor, és ezt a jogsértést [Kbt. 5. §; 119. §] tette kifogás tárgyává az ÁSZ. Ebből következően az II. r. felperes egyben I. r. alperes által megkívánt tényismeret is már a hivatalbóli kezdeményező tudomására jutott, illetve erre vonatkozóan rendkívül erős vélelem áll fenn [„a szerződés megkötéséről történt tudomásszerzés”]. A Kbt. 140. § (1) bekezdése több személy és szervezet számára biztosítja a jogorvoslati eljárás kezdeményezésének lehetőségét. Mindegyik esetben a feladatok ellátása során feltételezi a Kbt.-be ütköző magatartás, mulasztás tudomásra jutásának lehetőségét, ezért a hivatalbóli kezdeményező szervezetek és személyek jogosultsága önálló, egymástól függetlenül, akár párhuzamosan is gyakorolható a Kbt. által meghatározott eljárásjogi határidő megtartásával. Éppen ezért a Kbt.-ből nem vezethető le a II. r. felperes egyben I. r. alperes határozatában kifejtett, az ellenkérelemben is előadott azon jogi álláspontja, hogy szükségtelen lett volna, hogy a kezdeményező ugyanazon vélt jogsértés miatt hivatalbóli kezdeményezést nyújtson be, amelyet az ÁSZ már megtett. Az ellenkérelmében levezetésre került, hogy a kezdeményezőnek jogvédelmi okoknál fogva élnie kell a saját jogán fennálló kezdeményezés lehetőségével akkor, ha a 10
jogvédelem valamilyen oknál fogva más úton nem valósul meg. A közigazgatási bíróság megítélése szerint a kezdeményezőnek e jogkörét nem azon indoknál fogva kell gyakorolni, hogy más jogvédelmi eszközök nem vezetnek eredményre, hanem azért, mert ez a törvényben ráruházott feladat- és hatáskör, amellyel a jogszabály adta keretek között a törvényi határidőt megtartva élhet. A Kbt. 140. § (1) bekezdésében szereplő szervezetek között hierarchia sincs. A Közbeszerzési Hatóság Elnökét a Kbt. nem emeli ki egyfajta „végső fórumként”, jogköre nem „ultima ratio”, amelynél fogva a többi hivatalbóli kezdeményező sikertelen kezdeményezését követően még felléphet pusztán e sikertelenségre hivatkozva általános jogkörében. A Kbt. 140. § (1) bekezdésében szereplő felsorolás nem rangsor, annak ellenére sem, hogy a Közbeszerzési Hatóság Elnöke hivatalánál fogva a legtöbb tudomással bírhat a közbeszerzési jogsértésekről, de ez a tény még inkább arra vezetne, hogy a Közbeszerzési Hatóság Elnökének tudomásszerzése még kevesebb akadályba ütközik, s ekként még kevésbé igazolható a tudomásszerzés hiánya mind szervezeti, mind jogi értelemben. A jogalkotó éppen a jogbiztonság követelményének szem előtt tartásával megfontoltan kötötte a hivatalbóli kezdeményezéseket is kógens jogszabályi határidőhöz. Nem kívánta ezen határidőket egymásra épülő kezdeményezésekkel felülírni. A jogvesztő határidő ily módon kitolható. Ha egy eredménytelen kezdeményezés önmagában a sikertelenség tényénél fogva jogalapot teremthet újabb jogorvoslati eljárás kezdeményezésére, ez éppen ilyen a Kbt. jogorvoslati eljárásra vonatkozó szabályaiba ütköző állapotot eredményezne. A Kbt. a hivatalbóli kezdeményezők ezen eljárási jogosultsággal történő felruházásával - elvileg - rendkívül erős kontrollmechanizmust épített ki. Még csak olyan feltételt sem támaszt, hogy az egyik hivatalbóli kezdeményező kezdeményezése kizárná más a Kbt. 140. § (1) bekezdésében foglalt hivatalbóli kezdeményező eljárását. Jelen esetben az ÁSZ kezdeményezése nem zárta ki azt, hogy a Közbeszerzési Hatóság Elnöke is értesülve a vélelmezett jogsértés tényéről - maga is vizsgálatot kezdjen, és a rendelkezésre álló határidőn belül kezdeményezéssel éljen. A II. r. felperes egyben I. r. alperes álláspontja szerint a kezdeményezés akkor vált szükségessé, amikor az ÁSZ kezdeményezésre indult eljárás érdemi vizsgálat nélkül lezárult. Maga állítja a II. r. felperes egyben I. r. alperes azt, hogy a kezdeményező a megszüntető végzésből nem a jogsértő eseményről szerzett tudomást, hanem 11
arról a tényről, hogy az ÁSZ jogorvoslati kezdeményezése érdemi vizsgálat nélkül zárult le. A kezdeményezést az tette szükségessé, hogy az ÁSZ kezdeményezése sikertelen jogvédelmet eredményezett. Ezzel a II. r. felperes egyben I. r. alperes nem állít mást, mint azt, hogy a hivatalbóli kezdeményező 2014. december 8-án az ÁSZ jogorvoslati kezdeményezésének érdemi vizsgálat nélküli lezártának tényéről szerzett tudomást és nem a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzéséről. Ennek a ténynek a jogkérdést szintén eldöntő jelentősége van, hiszen az ÁSZ sikertelen kezdeményezése ugyan ténykérdés, de nem azonos a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésének tényével, márpedig csak az erről történt tudomásszerzés esetén lehetett volna a szubjektív határidő számítását 2014. december 8-ai állapothoz kötni. Következésképpen irrelevánsak azok az érvek, amelyekkel a II. r. felperes egyben I. r. alperes a határozatában a kezdeményezés határidőben történő előterjesztését a 2014. december 8-ai tudomásszerzéssel indokolta. A Kbt. 163. § (1) bekezdése szerint a bíróság a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatát - a bírság összegét is ideértve - megváltoztathatja és alkalmazhatja a 152. § (2) bekezdés f.) pontját, valamint a (3) és (4) bekezdés szerinti jogkövetkezményeket. Ha a bíróság a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezi, akkor a szerződés érvénytelenségének tárgyában a pert megszünteti. A bíróság a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatát kizárólag abban az esetben helyezi hatályon kívül, ha a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárása során a jogorvoslati eljárás lényeges, az ügy érdemére kiható szabályainak megsértésére került sor. A Kbt. 163. § (1) bekezdése a közigazgatási bíróság számára biztosítja a jelen pertípusban a reformatórius és a kasszációs jogkört is. A kasszációs jogkör gyakorlásához a Kbt. 163. § (1) bekezdés utolsó mondata azt a feltételt támasztja, hogy erre a közbeszerzési jogorvoslati eljárás lényeges, az ügy érdemére kiható szabályainak megsértése esetén kerül sor. Lényeges az eljárási szabálysértés, ha ezen eljárási szabálysértés hiányában más tartalmú döntés született volna, a közbeszerzési jogorvoslati eljárás más eredményre vezetett volna, és ezt a felperes kellően bizonyítja. A közigazgatási bíróság megállapította, hogy a II. r. felperes egyben I. r. alperes eljárása a Kbt. 140. § (2) bekezdés a) pontjába ütközött, mert a hivatalbóli kezdeményező határidőn túl előterjesztett kérelme alapján érdemi vizsgálatot folytatott le. Nem észlelte a Kbt. 134. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Ket. 30. § d) pontja alapján, hogy az elkésettség miatt a kezdeményezés érdemi vizsgálat nélkül elutasításának a Ket. 31. § (1) bekezdés a) pontja alapján 12
jogorvoslati eljárás megszüntetésének lett volna helye. Ez pedig az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértés, hiszen elkésettség megállapítása esetén a II. r. felperes egyben I. r. alperes nem hozhatott volna érdemi határozatot és benne az I. r. felperes egyben II. r. alperes jogi helyzetét érintő hátrányos jogkövetkezményeket [jogsértés megállapítása és bírságszankció alkalmazása]. Ezért a közigazgatási bíróság a Kbt. 163. § (1) bekezdés utolsó mondatában foglalt szabályt követve a II. r. felperes egyben I. r. alperes közigazgatási határozatának hatályon kívül helyezése mellett döntött, és a Kbt. 163. § (1) bekezdése alapján a szerződés érvénytelensége tárgyában a pert megszüntette. Új eljárás lefolytatására nem kötelezte a közigazgatási bíróság a II. r. felperest egyben I. r. alperest. A jelen közbeszerzési jogorvoslati eljárás a Kbt. 140. § (1) bekezdése bevezető mondata szerint hivatalból indított eljárás volt. A Kbt. 140. § (1) bekezdése alapján bár a hivatalbóli kezdeményezés eljárásjogi kötelezettséget teremt a II. r. felperes egyben I. r. alperes terhére, a közigazgatási bíróság jelen ítéletével ez az eljárási kötelezettség megszűnt, így új eljárásra kötelezés szükségtelen. A közigazgatási bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a pervesztes II. r. felperest egyben I. r. alperest kötelezte az I. r. felperes egyben II. r. alperes részére perköltség megfizetésére, amelynek összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján állapította meg, az I. r. felperes egyben II. r. alperes kérelmével egyezően 5.000.-forintos jogtanácsosi munkadíjra nézve. AII. r. felperes egyben I. r. alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentességben részesül, II. r. felperesként pedig a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben teljes személyes költségmentesség illeti meg, ezért a közigazgatási bíróság úgy rendelkezett, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli figyelemmel a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-ában foglaltakra. A bíróság a Kbt. 163. § (3) bekezdés alapján rendelkezett a jogorvoslat lehetőségéről. A határozatot hatályon kívül helyező ítéleti rendelkezés esetében a Kbt. 163. § (3) bekezdése a fellebbezést kizárja, míg a szerződés érvénytelensége tárgyában hozott rendelkezés tárgyában a fellebbezési jog biztosított. Budapest, 2015. július 13. Dr. Barabás Gergely s. k. bíró 13
