7. AZ UTÁNMONDÁSOS KÖZLŐKÉPESSÉG FEJLESZTÉSE Az utánmondás azért nagyon magas szintű beszédcselekvés, mert a tanulóknak két különböző időpontban és kettős szerepben kell helytállniuk: a továbbítandó szóbeli közlemény „vételekor” a beszédészlelésen és megértésen alapuló memorizálás a feladat, „adáskor” pedig a kommunikációs tényezőket figyelembe vevő beszélő-szövegalkotó tevékenység. A beszédfeladat fokát–mértékét, nehézségét tekintve az utánmondás beszédképességének alakítására három lehetőség van: 1. üzenetközvetítés, 2. hirdetés, 3. az irodalmi műveket utánzó szerepjátékok.
7.1. Üzenetközvetítés Az üzenetközvetítés tanítása szorosan összefügg a kapcsolatfelvétel és a szándéknyilvánítás tanításával. Azokat a lehetséges helyzeteket kell kihasználni, amelyek a mindennapi életben természetesen adódnak. Üzenetközvetítés tanulótársnak, szülőnek, más gyermeknek stb. A tanítónak ismertetnie kell a feladatban leírt helyzetet: hogyan lép kapcsolatba az üzenetvivő gyermek azzal, akinek át kell adnia az üzenetet, hogyan szerkeszti tömör, de a legszükségesebbeket tartalmazó szöveggé az üzenetet, hogyan jelzi a kapcsolat befejezését, milyen a helyes fej-, tekintet- és testtartása, arckifejezése stb. Miután a tanító ismertette a feladatot, önként jelentkező gyermek játssza el. Következik a beszédmagatartásának elemzése, értékelése. Még egyszer-kétszer elismételtetjük csak önként jelentkező tanulóval.
7.2. Hirdetés A hirdetés tanítása olyan beszédfeladat, amelynek szintén két összetevője van: a hirdetés alkotóelemeinek megismerése és rögzítése, majd továbbítása az érdekeltek felé. A kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás, a szándéknyilvánítás tényezőit szem előtt tartva a tanulónak nyelvi tömörséggel megfogalmazott szöveget kell továbbítania. A szövegnek tartalmaznia kell a történés helyét, időpontját és célját. Az illemszabályokat szem előtt tartó felhívással kell a beszélőnek mozgósítania, felkeltenie a hallgatók érdeklődését, kíváncsivá tenni a tevékenység iránt. Eljárhatunk úgy is, hogy a tanító irányításával közösen szerkesztenek a tanulók ilyen szövegeket a kommunikációs szempontok figyelembe vételével. Ez a tevékenység kiváltképpen fejlesztő jellegű! A tanító is mondhat példaként szöveget. Például: 153
Gyermekek! Szerdán futballmérkőzés lesz a IV. A és B osztály között. A mérkőzés az iskola sportpályáján, délután 4 órakor kezdődik. Akit érdekel ez a sok látványt ígérő sportjáték, jöjjön el! Szeretettel vár mindenkit a rendezőség. A hirdetés beszédfeladatára való felkészítéskor a nem-verbális kommunikáció fontosságára is fel kell hívnunk a tanulók figyelmét. A hirdetést mondó tanulónak jól látható helyre kell állnia. Kellő – sem halk, sem túl nagy – hangerőt kell használnia. Értelmesen, kifejezően kell tolmácsolnia a hirdetést. A megszólítással és a figyelem felkeltésével induló szöveget az üzenetvivőnek a beszédtechnika követelményeinek megfelelően kell elmondania, határozott testtartással, helyes tekintettartással stb. A hirdetés felhívással fejeződik be. A tanulónak ezt is találó hangszínezettel, hangerővel és arcjátékkal kell kísérnie. A megalkotott vagy megadott hirdetés szövegét próbálja továbbítani egy-két vállalkozó tanuló. Az ő beszédteljesítményét elemezve gyakorolják a tanulók a helyes üzenetközvetítést. Kezdetben az ügyesebbekkel, majd minél több tanulóval végeztessünk valóságos üzenetközvetítést.
7.3. Irodalmi művek utánzása szerepjátékokkal Irodalmi műveket utánzó szerepjátékok abban különböznek az eddig felsoroltaktól, hogy nemcsak a beszédfejlesztést segítik, hanem irodalmi élményt is nyújtanak a gyermekeknek. A jól megszervezett mimetizáló játék 25–30 percet vesz igénybe. Milyen irodalmi alkotásokat válasszunk ki? Olyanokat, amelyeknek magasrendű művészi értékük van. Természetesen szem előtt kell tartanunk az életkori sajátosságokat, azaz a művek szóljanak a gyermekek szívéhez-lelkéhez, mozgósítsák érzelmeiket, gondolataikat, hassanak képzelőerejükre, stílusuk művészi értékű legyen stb. Lehetőleg rövid terjedelmüeket válasszunk, különben a szerepjáték tanítási órán nem valósítható meg. A kisgyermekek nagyon kedvelik az állatmeséket, a csengő-bongó rímű verses meséket, a dramatizált feldolgozásokat. Mellékletünkben bemutatunk olyan óravázlatokat, amelyek kollégáinknak segítségül és ösztönzésül szolgálhatnak. Egy irodalmi mű játékos feldolgozására a mű megismerése, feldolgozása után kerüljön sor. Jól fejleszthetjük a játékos-mozgásos kommunikációt és a párbeszédes félproduktív beszélést. A művel való megismerkedés után következik a mozgással egybekapcsolt, térben történő helyzetgyakorlat. A tanító adott esetekben figyelembe veheti az ötletes gyermekek véleményét az alkalmi színpad-tér berendezésében, de a vezető-rendező szerepét ne engedje ki a kezéből! A játéktér kijelölése után a szereposztást kell megbeszélnünk. Tapintatosan, de következetesen fegyelmezzük a feltűnni vágyó, túlságosan magabiztos gyermekeket. A szorongásos, visszahúzódó tanulókat nem szabad erőltetnünk. Várjuk meg önkéntes 154
felzárkózásukat. A szerepjátszást menet közben is lehet értékelni, legjobb azonban a végén elemezni. Az elemzésbe, véleménykifejtésbe vonjunk be mindenkit. Például: A róka a kútban című népmese dramatizálásával a következő párbeszédes gyakorlatot végeztethetjük, miután a történetet megismertettük, elemeztük a gyermekekkel. Szereplők: mesélő bábu, róka bábu, farkas bábu. Mesélő: Egyszer a róka elindult valami fogára valót keresni. Belenézett egy kerekes kútba. Látta, hogy a kút vizében egy nagy sárga sajt úszkál. Észrevette, hogy a kútnak két vedre van. Beleült az egyikbe, leereszkedett a kútba. Akkor tudta meg, hogy csak a telehold tükröződik a vízben. Kijött volna, de hogyan? Arra vetődött egy farkas. Belenézett a kútba. Farkas: Mit csinálsz ott, róka koma? Róka: Nem látod? Eszem a sajtot, amíg jóllakom. Farkas: Nekem nem hoznál fel egy darabot? Róka: Dehogy viszek. Ha enni akarsz, gyere le te is. Farkas: Hogy lehet oda lemenni? Róka: Úgy, ahogy én jöttem. Ülj bele a másik vederbe! Ereszkedj le! Akkor te is jóllakhatsz, akárcsak én. Mesélő: A farkas beleült a másik vederbe, és leereszkedett. A róka közben feljött. A farkas hamar észrevette, hogy a róka becsapta, de az akkor már messze járt… Az okos leány című mese dramatizálásával szintén könnyen végeztethetünk párbeszédes gyakorlatot. Mesélő: Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy okos leány. Híre a királyhoz is eljutott, udvarába vitette. Ott azt mondja neki: Király: Van nekem a padláson százesztendős fonalam, fonj nekem abból aranyfonalat. Okos leány: Van az édesapámnak egy százesztendős sövénykerítése, csináltasson nekem abból orsót, s akkor megfonom az aranyfonalat. Király: Az első kérdésre jól megfeleltél, mondok mást. Van nekem száz lyukas korsóm, foltozd meg azokat. Okos leány: Én jó szívvel, csak előbb felséged fordíttassa ki azokat! Király: Okos volt a második felelet is. Még adok neked egy kérdést. Okos leány: Csak mondja, felséges királyom! Király: Hát én azt mondom, hogy hozz is, meg ne is, legyen is, meg ne is. Mesélő: A leány a konyhában kért két szitát, az udvaron fogott egy galambot, a két szita közé tette. Úgy ment fel a király színe elé. 155
Okos leány: Itt van, felséges királyom. Mesélő: A király fogja a két szitát, hogy megnézze, mi van benne. Abban a pillanatban a galamb kirepült. Okos leány: Na, látja felséges királyom, hoztam is, nem is, volt is, nincs is. Mesélő: De már erre olyan nagyon megtetszett a királynak a leány, hogy egyszeribe feleségül vette. Aki nem hiszi, járjon utána. Kányádi Sándor Árva bárány című versének dramatizálásával jól nevelhetjük gyermekeinket az állatok iránti szeretetre, gyöngédségre. Mesélő:
Béget a bárány, itt maradt árván. Anyja ma reggel ment a sereggel bégetve-bőgve zöld legelőre.
Pásztorfiúcska:
Barikám drága, nem vagy te árva. Van neked gazdád, gondot visel rád ez a kis pásztor, akivel játszol.
Mesélő:
Nem hajt a szóra, vigasztalóra, nem néz a gyepre, rítton rí egyre: hegyekbe vágyva sír a kis árva.
Pásztorfiúcska:
Barikám édes, annyit ne bégess. Ó, te kis bodros, mehetsz jövőre, borókabokros, zöld legelőre.
A Ki az okosabb? című népmesét is könnyen dramatizálhatjuk. A kecske az utcán ballagott. Szembe jött vele a bárány. – Egy bárány a nyomomba sem léphet – gondolta a kecske. Nem köszönök neki. 156
Úgy elmentek egymás mellett, hogy egymásra sem néztek. Nemsokára a kútnál újból találkoztak. – Miért nem köszöntél nekem? – szólította meg a kecske a bárányt. – Miért nem köszöntél te előre? – kérdezte a bárány. – Még mit nem! – rikkantotta a kecske. Nekirontott a báránynak. Néhány percig dulakodtak, mikor észrevették, hogy jön a ló. – Tegyen igazságot a ló! A ló meghallgatta őket, majd így szólt: – Aki okosabb, az köszön előbb! Azóta, ha találkoznak, mindketten teli torokból üdvözlik egymást. Mese-morzsa – Kányádi Sándor nyomán Szereplők: Mesélő, I. hangya, II. hangya, Béka) Mesélő: Két kicsi hangya elindult szerencsét próbálni. Bejártak már vagy tíz tenyérnyi helyet, nagyon megéheztek, de még semmit sem leltek. I. hangya: Enni kéne. II. hangya: Enni. I. hangya: Étlen nem lehet menni. II. hangya: Lehetni lehet, csak lassabban. Mesélő: Tovább mendegéltek, másztak. S egyszer csak nekimentek egy majdnem mogyorónyi morzsának. Pihentek egyet, s azzal nekiláttak a hurcolkodásnak. De a falánkabbik hangya megszólalt: I. hangya: Mit cipeljük a bolyba? Együk meg itt helyben! II. hangya: Nem bánom, faljunk belőle, hogy kapjunk erőre. I. hangya: Az egészet megesszük! II. hangya: Nem értelek. I. hangya: Megesszük az egészet! II. hangya: Az egészet nem lehet, nem engedi a hangyabecsület. I. hangya: Fütyülök a becsületre. Éhes vagyok (nyafogva), meg akarom enni a részem! Béka: Na nézd, a hangyák összekülönböztek a koszton! No, majd én nekik elosztom. Hamm! (a hangyák megrökönyödve nézik) Mesélő: Hát azóta a hangyák, amit találnak, szótlanul hazacipelik, hordják a bolyba. Lev Tolsztoj A mókus és a farkas című állatmeséjét például a következőképpen dramatizálhatja a tanító.
157
Mesélő: A mókus leugrott az ágról, s egyenesen egy alvó farkasra esett. Felszökött a farkas. Fel akarta falni. Mókus (kérlelő hangon): Engedj el, te farkas! Farkas (gonoszul, parancsoló hangon): Jól van, elengedlek, de előbb azt mondd meg nekem, miért vagytok ti, mókusok olyan vidám teremtések? Mindig a fákon ugrándoztok és játszadoztok. Én állandóan rosszkedvű vagyok. Mókus: Előbb engedj fel a fára, onnan megmondom, csak idelent félek tőled. Mesélő: A farkas elengedte. A mókus felszaladt a fára és onnan kiáltotta viszsza. Mókus (vidám, határozott hangon): Azért van rossz kedved, mert gonosz állat vagy. A gonoszság szorongatja a szívedet. Mi azért vagyunk vidámak, mert jók vagyunk, nem bántunk soha senkit. Azért ajánlottunk dramatizálásra rövid terjedelmű irodalmi szövegeket, mert a játékot komoly előkészítésnek kell megelőznie. A beszédfejlesztési óra első, kb. 10 percét a helyesejtési gyakorlatok töltik ki, majd az illető beszédhelyzet előkészítése következik. Nagyon fontos – ezt már sokszor hangsúlyoztuk – a beszélőkedv felkeltése. Hangulatteremtés is kísérje tehát ezt az óramozzanatot. A szöveggel kapcsolatos tudnivalók megbeszélése, a szavak, kifejezések magyarázása, szemléltetése következzék. Ezután a tanító – nagyon jó, ha képsor is segíti ebben – a tanulókkal megismerteti a nyelvi anyagot. A továbbiakban a szöveghűséghez nem kell mereven ragaszkodnia, a tanítónak csak azt kell állandóan követnie, hogy a lényeg megfogalmazása megtörténik-e. Ha nem, ebben segítenie kell azonnal, hogy a játék menete gördülékeny legyen. Ez alól csak az képez kivételt, ha – amire a már említett és dramatizált Kányádi vers is példa – költői szöveggel állunk szemben. Ilyenkor kötelező a szöveghűség, mert a stílusérzék fejlesztését is nagyon jól szolgálja. A rövid terjedelem azért is nagyon előnyös, mert a tanulók a szöveget „előadás” előtt hamar elsajátítják. Ebben az esetben a mintajelleg erősen érvényesül. A művészileg értékes költői szöveg gyönyörködteti a gyermekeket, jól szolgálja az irodalmi, a nyelvi és az esztétikai nevelést. „A mimetikus játékban – mondja Zsolnai József* – mi azért látjuk a spontán beszéd fejlesztésének egyik lehetőségét, mert a játék a valóság, a mindennapi élet olyan modellje, amely saját szabályainak megfelelően újjáteremti a mindennapi élet egyes jelenségeit, tehát a közvetlen érintkezési módokat és beszédcselekvéseket. A jelentősége azért nagy, mert a játék segít a gyermeknek leküzdeni a hasonló szituációkban fellépő félelmeit, és ugyanakkor segít kialakítani a mindennapi *
Zsolnai József: Beszédművelés kisiskolás korban. Budapest, 1978., 154–155. p.
158
érintkezésekhez szükséges helyes érzelmi viszonyulásokat is. Ezekben a játékokban a mintajellegű viselkedés valósul meg (mind a mindennapi, mind a feltételes viselkedés). A kisiskolás tudja, hogy a játékszituáció nem valódi, mégis úgy viselkedik, mintha valódi lenne. Az élő farkastól fél, de a farkast játszó társától: fél is, meg nem is fél egyszerre”.() Itt említjük meg a szerepjátékok sajátos változatát, a bábozást, amely a gyermekre kisiskolás korban is mély és tartós benyomást gyakorol. A bábu élővé válik számára, bizalmába fogadja, azonosul vele. A gyermek a legmesszebbmenően belefeledkezik a játékba, levetkőzi szorongását, gátlásait. Beleélési képessége a maga teljességében fejlődhet, beszélőkedve szinte minden gyermeknek felébred ilyenkor. A paravánon bábut mozgató gyermek szereplés közben teljesen azonosul a figurával, ő maga a félénk kisnyúl, a veszedelmes oroszlán, vagy a ravasz róka. A bábszínpadon történtekre szóval reagál; hatással vannak rá gyermektársai megnyilatkozásai is. Az előadás után élénk vita alakul ki a gyermekek között, a jó megoldásokat dicsérik, a hibákat őszintén feltárják. Ez is jelentős hatással van az egyén további verbális és nem-verbális kommunikációjának fejlődésére. Nagyon előnyös csoport-szituációt teremtő hatása van a szereplésnek, amely a siker és sikertelenség lehetőségét hordja magában. A siker következménye az én-kitágítás, a sikertelenségé az én-leszűkítés. Az én-kitágítás pozitív következményei: az önbizalom erősödése, a közösségi kapcsolatok elmélyülése, a képzelőerő további erősödése. Az én-beszűkítés pozitív következményei: önkontroll fokozása, az energia-összpontosítás, a nehézségekkel való fokozott szembenézés stb. A tanítónak vigyáznia kell, hogy fékezze a negatív következményeket: az én-kitágítás esetén a szereplési vágyat, a túlzott önbizalmat, a közösség fölé kerekedést; az énbeszűkítés esetén pedig a kapcsolatok leépítését, a közösségtől való elhúzódást. Ebből adódik a tanítónak az a feladata, hogy a bábjáték alapos megtervezésével biztosítani tudja a gyermekeknek a sikerélményt, de a szerepjátékot mindig kövesse a tevékenység elemzése, értékelése, a tapintatos, de ugyanakkor igényes bánásmód.
159
8. AZ ELŐADÓKÉPESSÉG FEJLESZTÉSE Az eszményien jó szövegmondás követelményeit az alábbiakban Honti Mária és Jobbágyné András Katalin: Magyar nyelv IV. osztály című tankönyve alapján írjuk le tanító kollégáink ismereteit felelevenítő szándékkal. „A mindennapi társalgásban a közvetlen beszédhelyzet, mondanivalónk érzelmi fedezete általában biztosítja, hogy szövegeinket kommunikációs szándékunknak megfelelően fejezzük ki a hangzó eszközökkel is. Nehezebb feladat azonban az igényesebb, írott szövegnek a nyilvánosság előtt való felolvasása, elmondása, különösen akkor, ha mások gondolatait kell tolmácsolnunk. A beszélőre ilyenkor többszörös feladat vár. Meg kell szólaltatnia a szövegben levő eredeti értelmezést – szinte az eredeti dallammal, ritmussal együtt – és jeleznie a saját szövegértelmezését is. Mindezzel hathatós segítséget kell nyújtania a befogadónak a szöveg megértéséhez. Ezeket a feladatokat úgy kell megoldania, hogy szövegmondásának hangneme egyúttal megfeleljen az adott közlésfolyamat kívánalmainak, jellegének is. Ugyancsak általában a nyilvános szereplés körülményei között okozhat nehézséget annak a követelménynek a teljesítése, hogy megnyilatkozásunk ne legyen személytelen, hanem kellő mértékben juttassa érvényre a szöveg tartalmához, a beszédhelyzethez fűződő érzelmeinket, lelkiállapotunkat, hogy felolvasásunk – a körülményeknek megfelelően – természetes, élő beszédnek hasson.”
8.1. Művészi felolvasás A művészi felolvasás során a beszédfeladat az, hogy az előadó az irodalmi mű gondolati-érzelmi üzenetét értesse meg, közvetítse a hallgatóhoz. Az alkotóművész és a befogadó közönség között mindig közvetítő szerepe van. A művészi szöveg felolvasása értelmező olvasás, ezért előzetesen a tanulónak fel kell készülnie erre a szerepre. Csak az a tanuló képes az ilyen beszédfeladat megoldására, akinek a beszéd- és olvasástechnikája nagyon jó. A nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelés kézikönyve (Zsolnai József) a következő szakaszokat jelöli meg: 1. A tanulók némán elolvassák a szöveget. 2. A tanító megszámláltatja, hány bekezdésből áll a szöveg. Megvizsgáltatja a bekezdések egymáshoz való viszonyát, a szöveg építkezését. 3. A tanító mindegyik bekezdésen belül megfigyelteti a mondatokat. Megkeresteti, és aláhúzással megjelölteti a tételmondatokat. Felhívja a tanulók figyelmét arra, hogy felolvasáskor ezeket a mondatokat kell leginkább kiemelni a hangsúly, tempólassítás, nagyobb hangerő stb. segítségével.
160
4. A tanító megfigyelteti a hosszabb és rövidebb mondatok elhelyezkedését, ritmusát. Megállapítják, milyen a viszony a mondatok, tagmondatok között (ellentét, magyarázat, következtetés stb.). 5. Megjelölteti a tanulókkal, hol érdemes a szövegben a hangfekvésen, hangszínezeten változtatni, szünetet tartani, tempót, hangerőt váltani. 6. Megjelölteti azt is, hogy mikor célszerű a tekintetváltás. 7. Megbeszélik az arckifejezést, testtartást. Vigyázzunk, hogy a felolvasás hibáinak megnevezése ne legyen bántó a hibázó tanulók számára. Osztálykeretben az olvasástechnika fejlesztésének egyik sajátos módja a felolvasás. A legtehetségesebb gyermekeket a társaik, a szüleik előtti szereplésre órán kívül készítjük fel. Sok közös és sok önálló készülés előzze meg a nyilvános szereplést.
8.2. Szövegmondás A vers- vagy prózamondás tanítása annak a célnak a megvalósítását jelenti, hogy majdnem minden gyermek – szabad választás alapján – képes legyen egyegy rövidebb terjedelmű mesét, más szépprózai alkotást vagy verset előadni. Mit kell tennünk ennek érdekében? Zsolnai József: Beszédművelés kisiskolás korban (Budapest, 1987, Tankönyvkiadó) című könyvében a következő szakaszokra bontja a tanító teendőit: 1. Legelemibb kötelességünk a vers szövegének a megértetése: a) szómagyarázat b) a költői kifejezésmód értelmezése – költői képek elemzése c) nehezen érthető szókapcsolatok kiemelése d) a mondatot záró hanglejtéshatár felismertetése és a tagmondatok határainak jelölése 2. A vers ritmusának a megállapítása 3. A vers hangsúlyszakaszainak kijelölése (a fő- és mellékhangsúlyokat feltüntetése) 4. A beszédszünetek valamint a tempó-, magasság- és hangerőváltások helyeinek bemutatása a gyermekeknek. Ezután következhet az önálló felkészülés az előadásra, megjelenítésre. A kiválóbbakkal a tanítási órán kívül is foglalkozzunk!
161
