7 A TARTALOMBÓL. Magyari Beck István: A vesztésre álló ember. Ankerl Géza: A jelenlegi világhelyzet arabmuszlim geopolitikai szempontból

A Tudományos Ismeretterjeszt Társulat 1841-ben jött létre a tudományos ismeretek népszer sítésére, a magyar társadalom tudásszintjének emelésére. Ennek szolgálatában indította el a Társulat sok évtizede ismeretterjeszt folyóiratait, melyek nélkülözhetetlenné váltak az utóbbi fél évszázad iskolai oktatásában, a tudományos igény , korszer ismeretközlésben. A természettudományi és társadalomtudományi tudás terjesztése céljából, mindent megteszünk annak érdekében, hogy lapjaink minél szélesebb közönséghez és minél kedvez bb áron jussanak el. Ezt szolgálja 2013. évi akciónk, melynek keretén belül a Tudományos Ismeretterjeszt Társulat által kiadott lapok – az Élet és Tudomány, a Természet Világa és a Valóság – együtt kedvezményesen izethet k el . Célunk, hogy El izet ink minél kisebb ráfordítással jussanak hozzá a tudomány legújabb eredményeihez, több lap együttes el izetése csökkenti az Önök eddigi költségeit.

VALÓSÁG 2013/7

Tisztelt El izet ink!

A következ el izet i csomagokat ajánljuk: Élet és Tudomány, Természet Világa és Valóság együttes el izetés: Egy évre: 25440 Ft helyett 18000 Ft Fél évre: 12720 Ft helyett 9000 Ft Élet és Tudomány és Természet Világa együttes el izetés: Egy évre: 18480 Ft helyett 14000 Ft Fél évre: 9240 Ft helyett 7000 Ft Élet és Tudomány és Valóság együttes el izetés: Egy évre: 18960 Ft helyett 14000 Ft Fél évre: 9480 Ft helyett 7000 Ft Természet Világa és Valóság együttes el izetés: Egy évre: 13440 Ft helyett 9000 Ft Fél évre: 6720 Ft helyett 4500 Ft Akciónk a 2013. évre szóló, egyéves és féléves el izetésekre érvényes! A TIT-lapok el izethet k a Magyar Posta Zrt.-nél: • személyesen a postahelyeken és a kézbesít nél • zöldszámon: 06-80-444-444 • e-mailen: [email protected] • faxon: 06-1-303-3440 • levélben: MP Zrt. Hírlap Üzletág, Budapest 1008.

A TARTALOMBÓL

Magyari Beck István: A vesztésre álló ember Ankerl Géza: A jelenlegi világhelyzet arabmuszlim geopolitikai szempontból Gereben Ágnes: Ukrajna dilemmái V. Molnár László: A rebellis kozákvezér, Jemeljan Pugacsov N. Szabó József: A politikai pártok és az értelmiség a demokrácia kiépítésének id szakában (1944 sze – 1945) Honvári János: Traktoros iskolák n knek Wettstein Domonkos: Párhuzamos vidékek Gyönki Viktória: A longobárdok Kapronczay Katalin: Az ifjabb Köleséri tudományos levelezéséb l Kapronczay Károly: A magyar kapcsolat – gondolatok a magyar–lengyel kapcsolatokról KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL

Ára: 750 Ft • El fizetéssel: 580 Ft

2 0 1 3 7

Támogatóink:

A Tudományos Ismeretterjeszt Társulat havi folyóirata

Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Er forrás Minisztérium.

M HELY

2013. július; LVI. évfolyam 7. szám OTP Bank Nyrt.

Szerkeszt ség 1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16. Postacím: 1428 Budapest, Pf. 51 Telefon: 327-8965 Fax: 327-8969 E-mail: [email protected] Internet: www.valosagonline.hu Kiadja a Tudományos Ismeretterjeszt Társulat Felel s kiadó Piróth Eszter igazgató 1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.

Szerkeszt bizottság Benk Samu Bogár László D. Molnár István Harmati István Kapronczay Károly Pomogáts Béla Simon Tamás Tardy János Tellér Gyula Vigh Károly elnök Zoltán Zoltán

Nyomás iPress Center Hungary Kft. Felel s vezet Lakatos Imre vezérigazgató

F szerkeszt T kéczki László

Index: 25 865

Szerkeszt ségi irodavezet Lukács Annamária

ISSN 0324-7228

Szerkeszt k Cseresnyés Márk Kengyel Péter Kucsera Tamás Gergely

Elõfizethet a Magyar Posta Zrt.-nél: 06-80-444-444, [email protected] illetve a Tudományos Ismeretterjeszt Társulatnál: 327-8965, [email protected]. Árusításban megvásárolható a Lapker Rt. árusítóhelyein.

a demokrácia kiépítésének id szakában (1944 sze – 1945). . . . . . . . . . . . . 43 Traktoros iskolák n knek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 (A Tudományos Ismeretterjeszt Társulat és a Doktoranduszok Országos

Párhuzamos vidékek – Tájépítés és identitáskeresés összefüggései egy holland és egy svájci esettanulmány modellszer A longobárdok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94 Az ifjabb Köleséri tudományos levelezéséb l. . . . . . . . . . . 106 – gondolatok a magyar–lengyel kapcsolatokról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109

(111) tisztségvisel rejtélyes börtönhalála (117) Gyarmati b nök (118) Az ingatlanfejleszt k mohósága veszélyez teti Delhi építészeti örökségét (120) célba a kínai támogatással épül nepáli „Barátság út” (121) aranybányászok Ghánában (123) Fejezetek az amerikai Legfels bb Bíróság történetéb l (125) Willy Brandt és Egon Bahr barátsága (127)

F. Farkas Tamás graikái

MAGYARI BECK ISTVÁN

A vesztésre álló ember (Szokásból illúzió) A hosszú évmilliók, hosszú évezredek kemény küzdelme – és a darwinisták szerint páratlan szerencséje – az embert az evolúció sztárjává tette. Milyen messze vannak már azok az id k, amikor távoli seink a totemizmus kapkodásában hol ezt, hol azt az állatot tették meg követend istenüknek. E területen nem jutottunk el a monoteizmushoz. Mintha a totemizmus nem egy meghaladásra ítélt korszak lett volna, hanem zsákutca, melynek számtalan ágáról van tudomásunk. Mármost mi számolhatta föl az egyes ágakat? Talán a totemállatok ismételt lemészárlása a hívei által? Esetleg egy nagyobb éhínség idején? Kisebb valószín séggel ama korai felvilágosodások buzgalma, melynek a szent állatok is áldozatul estek? Közelebbr l, a saját mesterséges programján – azaz a kultúráján – dolgozó sember félre is tehette az alkalmatlannak bizonyult és ezért zavaró modellt. Így lassan hozzá is szoktunk ahhoz, hogy a földi világban nincs fölöttünk álló él lény. Legföljebb a nálunk er sebb ember, akit a korai táplálkozási szokásaink szerint nem tudtunk megenni. Azonban ezen az úton az ember további súlyos tapasztalatokra is szert tett. A természet legy zése korántsem bizonyult teljesnek. F ként, ha az állatok mellett a vulkánokra, az áradásokra, a földrengésekre, a tengeri viharokra, fagyra, h ségre stb. gondolunk. Ekkor jobb híján az emberi evolúció mellé fölzárkózott a szellemi és a tárgyi eszközök evolúciója. Lassan beburkolózott az ember ruhába, barlangba, házba, hajóba, távolságba, gátrendszerekbe stb. Ámde az sember nem csak menekült. Fejl dtek a támadás eszközei is. Ezek egy részét el deink a fenyeget természet ellen vetették be, mint fegyvernek számító munkaeszközöket – hiszen a munka akkoriban nagyon hasonlíthatott a természet elleni harchoz –, más részüket szintén fegyverekként, de a fajtársaikkal – a konkurenciával – szemben. Készültek dorongok, k balták, dárdák, íjak és csapdák a kezdetleges m helyekben. Az ember megosztotta élete súlyát az általa készített eszközökkel. Minden egyes új eszköz a s r skori „ipari forradalmak” korában növelte az ember hatékonyságát, biztonságát és kényelmét. Azonban minden tehetség, amelyet az sünk átadott az eszközeinek a saját tehetségtelenségét termelte újra. Mi több, növelte. Így sapáink minden teljesítménye egy, az emberiség eljövend tömegsírját elmélyít kapavágásnak bizonyult. A szerszámkészítés folyamata a kezdetekben vitán felül az emberiség érdekeit szolgálta. De e rendületlen hit olyan irányba mutatott, amit el re megélni még a mai ember is rest. Nemhogy a tanulatlan el dei. Holott ma már módszeresen a szemünk el tt foszt ki bennünket a technikai fejl dés. Mi több, eddig csak a környezetet m veltettük eszközeink által. Viszont eljött az id , amikor az eredeti irány vagy megfordult, vagy egyetemessé vált. Az eszközök immár bennünk is dolgoznak, mint protézisek, pótlandó a veszni hagyott, illetve az eszközeinknek tudatosan átadott képességeinket. A gép az általunk ráruházott tekintélyével már régóta sugallja, hogy magunknak is gépszer en kellene m ködnünk. És hogy e gépies m ködés maga az egészség. Ezzel és a hasonló tanokkal a gépiséget el ször, mint eszmét terjesztettük ki a mindenségre és azon belül magunkra is. A bels m szervek csak utóbb indultak fejl désnek. Amikor az eszme már ajtót nyitott nekik az emberi test irányába is. Ez valóban egy új korszak, jóllehet a szépirodalom, a film, a politika, s t a filozófia már el re beharangozta t, a fels bbrend embert. Igaz, el ször még biológiai és pszichológiai alapokon. Friedrich Nietzsche, Aldous Huxley, José Ortega y Gasset teremtik meg e tan m velt változatát. Ortega y Gasset „Az »emberi« kiesése a m vészetb l” cím tanulmány írója egyenesen arra szólít fel, hogy az emberit meg kell haladni (Gasset 1944). Történik ez érdekes módon éppen abban az id ben, amikor az „emberin” csügg és magát általa legitimáló kis-

valosag 2013-07beliv.indd 1

2013.07.04. 17:23:45

2

MAGYARI BECK ISTVÁN: A VESZTÉSRE ÁLLÓ EMBER

ember megteremti egyfel l a fasizmust és testvérét, a nácizmust Közép- és Dél-Európában. Másfel l ugyanakkor kapnak új lendületet a kisember kultuszának liberális változatai is a korszer nyugati demokráciákban. A kisemberr l azonban tudni illik, hogy szegény egy illúzió rabja, miszerint a történelem el l létezhet kifelé vezet egérút az úgynevezett hétköznapokba. Az ember meghaladása manapság átváltozott technikai kérdéssé. A fels bbrend embert ma már nem kulturális eszközökkel emeljük az emberi átlag fölé, hanem kimondottan civilizációs, gépi úton. Megengedve – s t, talán szándékolva is – azt, hogy a gépember a fehérje anyagú fels bbrend ember fölé kerekedjen. Nota bene, a fehérje alapú fels bbrend ember még ma is csak egy mer fikció. A kérlelhetetlen valóságban a fels bbrend ember megteremtését a magukat vagy befolyásolni enged , vagy e folyamat élére álló mérnöki tudományok vették kézbe. Más diszciplínákkal karöltve. Azaz, a m vészt ezúttal is a mester követte, ahogy ennek lennie kellett minden id kben a történelem jeles ismer je, a néhai Mezei Árpád szerint (Mezei, 1970-es évek). Hol tartunk? Ma már a kiborgoknál (a kibernetikai organizmusoknál). „Mit l lesz valaki kiborg? A kiborg kifejezés elvben használható minden olyan biológiai egyedre, akit valamilyen mesterséges b vítménnyel láttak el, legyen az robotikai, mechanikai vagy elektronikai; illetve az él szövettel bíró gépekre is. Orvosi szempontból azokra az emberekre használható a kifejezés, akik mesterséges végtaggal, implantátummal, bármilyen m szaki, a szervezetük részét képez vívmánnyal rendelkeznek.” (Galántai 2012, 23) A perspektíva lélegzetelállító. És mi mégsem félünk t le, holott ez is egy fajtája az emberellenességnek, az antihumanizmusnak. Csak most nem lefelé, hanem fölfelé lépünk ki az emberb l. A megszokott – bár korántsem teljes – uralmunk a természet fölött azt a hamis illúziót keltette bennünk, hogy ha eddig nem gy ztek le bennünket, embereket, erre kés bb sem kerülhet sor. Ez viszont – fájdalom – az induktív következtetés egy tipikus és gyakori hibája (Hempel 1966). (Elméleti következtetések) A kiborg fenti definíciója bár szemléletes, nincs híján az ellentmondásoknak. Mármost mi a valódi genus proximum? A technikai elemekkel földúsított ember, avagy az él szövetekkel gazdagított gép? De az sem világos, hogy lehet-e egy állat vagy egy növény is kiborg? Hiszen a definíció „biológiai egyedekr l” tesz mindenekel tt említést. A bonyolult probléma tárgyalását rövidítend , maradjunk egyel re az ember–gép dichotómia mellett, félretéve az állatot és a növényt, melyek mindegyike a definíció szerint szintén lehet kiborg. Kezdjük az emberrel! A fenti definíció megengedi, hogy jóformán minden ember bekerüljön e közös zsákba. Kiborg az, akinek akár egy fogát is betömték, kiborg a szemüveges, kiborg, aki m végtaggal rendelkezik, kiborg vezeti az autót és így tovább. De ne álljunk meg a mai eseteknél! Térjünk vissza a múlthoz! Kiborgnak bizonyul a páncélos lovag, a karját k baltával meghosszabbító sember. Másoldalt sorakoznak a gyorsan szaporodó gépi eredet kiborgok. Ám hol marad az ember a maga specifikumaival és problémáival? Az ember, akit eleddig a beszélni tudással, a gondolkodással, az eszközhasználattal, a szabadság utáni vággyal, a kultúrával és a kreativitással stb. definiáltuk? Úgy t nik, hogy feloldódott a saját küls és bels protéziseiben. Miáltal eliminálódnak nemcsak az ember határai, hanem a perspektívái is. E folyamatot nagyrészt a medicina és a fejl dés jámbor szándékai tartják m ködésben. A medicináé, amely el ször fölhoz bennünket az átlagos egészséghez. És a fejl désé, amely ezután túlemel az átlagoson. A fül el ször legyen jobb egy kis beavatkozással, majd ügyes készülékek segítségével hallja még azt is, akit a fül gazdája száz méterre lát magától! A kiborg szó jelentésében elméletileg szükségszer en jelen van az ember – mint aleset –, viszont gyakorlatilag kimaradhat bel le éppen azért, mert aleset. Ugyanis léteznek egyre teljesebben automatizált rendszerek. Egy szerv gyógyítása fokozatosan elvezethet a szerv kicseréléséig. Mivel e kicserélés a szervi betegségek megel zésének a szolgálatában áll, joggal nevezhet higiénikusnak.


2013.07.04. 17:23:45


3

Ahogy lehet vé válik minden szerv fokozatos lecserélése, úgy alakulhat át a megszületett ember legyártott emberré. E processzus minden egyes lépése racionálisan indokolt, de az el re látható végeredmény – a tökéletesen gépi m ember, akinek már minden bels szervét lecserélték. Töméntelen számú laboratóriumban a már most kiborgnak nevezhet , de ma még embernek mondott lény dolgozik az „emberiség” kiborgizálásán. Hasonló a hasonlónak örül. Ortega y Gasset boldogan szemlélheti föntr l, miként közelítünk emberietlenítési projektjének általa ki nem mondott végcélja – az emberi emberb l való kiesése, pontosabban a ki zése – felé. És hogy itt valóban egy nagyszabású és tudatos tervvel állunk szemben, arra mindenekel tt a pénzügyi források sokak által torznak hitt, de következetességében inkább szándékoltnak t n elosztása mutat, és ezzel egy id ben számos projekt-konform etikai, ideológiai, tudományos és intézményes feltétel koronként óvatos, más esetekben radikális megteremtése utal. Más, de idevágó drámai kérdés az, hogy vajon mi állította ennyire önmagával szembe az embert? Talán maga a vallás? Tudniillik, a szóban forgó, hübriszre hajlamos földi lény az Istennel veti egybe magát. És lopva Istenné kíván válni. Ami egy reménytelen és b nös vállalkozás. Még akkor is, ha jómagam egy képzett pap szájából hallottam a parancsot, hogy legyünk olyanok, mint az Isten… Nos, az embert a saját erkölcsi és gyakorlati tökéletlenségének átélése roppanthatja össze, feltéve, ha nem hajlandó elfogadni magát a gyengeségeivel együtt. Mely gyengeségekkel természetesen állandó, ám teljesen reménytelen harcot köteles vívni. Ismét egy kérdés, amelyben a Biblia messze megel zte az Éva és Ádám b nét ismét elkövetni készül technikai – az ógörögöknél ikarusi – próbálkozásokat. Mentségünkre szólva azonban látni kell azt is, hogy az Írás szerint Isten sem volt rest az embert magához édesgetni. A kereszténységben Jézus ma sem sz nt meg az ember példaképéül szolgálni. Korunk pogány szellemiségér l árulkodik a tény, miszerint az Isten helyébe a szabályt tettük és annak kivitelez it, a gépeket és a bürokráciát. Hogy a technikai fejl dés mennyire a bölcsészettudományok függvénye, arra az utal, hogy az ember legy rését célzó gépesítés több mítosz és vallás fontos tételeinek figyelmen kívül hagyásából származik. Ha ezeket elfogadnánk, nem kapaszkodnánk számunkra elérhetetlen magaslatokra. Volna teend nk úgyis a munkás hétköznapok emberségessé csiszolásában. (Merre d l az a megbillent pénz?) Mint már említettük, és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, a gép az ember felfogásában egyfajta tökéletes szerkezetté vált, amely mindinkább meghaladja adottságaiban eredeti alkotóját, az emberi lényt. Eme értékítéletnek megfelel en, d l a pénz a technikai fejlesztésbe. Ugyanis mintha a közgazdasági bölcselem számára a befektetések ott térülnének meg a leghatékonyabban. Ami pedig a tökéletlen embert illeti, a pénzügyi stratégia leírni készül t. Ez utóbbi abban nyilvánul meg, hogy mind az oktatásra, mind pedig az egészségügyre fordított emberi és tárgyi t ke (pl. a tanári személyiség vagy a monetáris tényez ) egyre csekélyebb. Az emberbe ölt összegek – „kidobott pénz”. És ha jószerével magától nem megy a dolog, úgy gondoskodik róla az említett értékítéleteknek megfelel szabályozás. A tanárképzés és az orvoslás b velkedik ugyan a nemes céltételezésekben, de a gyakorlat oly mértékben túldolgoztatja a rabszolgává tett oktatót és egészségügyi dolgozót, hogy az lehet leg ne is emlékezzen a hivatásáról tanultakra. Mert ha például egy f iskola vagy egyetem nagy nehézségek árán elkészít egy, bevételi szempontból sikeres költségvetést, láthatatlan eredet és kétes érték szabályozók az intézményre olyan megtakarításokat kényszerítenek, amelyek teljesíthetetlenek. A pedagógus és az orvos sorsát így nem munkájának a min sége, hanem a kiadás/bevétel iskolákban és kórházakban semmitmondó aránya dönti el. De valóban eleve kiválóbb-e a gép, mint az ember? Érdemes-e a gépet még a befutása el tt gy ztessé nyilvánítani? E kérdést egyel re még senki sem vetette föl tudományos igénnyel.


2013.07.04. 17:23:45

4


Így a bizonyítás is elmaradt. Ezért a fenti kérdésre adott pozitív válasz ma még nem több egy – az angol ipari forradalom korából származó – szakállas el ítéletnél. Egyébiránt az ember és a gép kiválóságának komparatív vizsgálatához jelenleg nincsenek is meg a feltételek. Ez utóbbiak csakis akkor állnának rendelkezésre, ha legalább nagyjából azonos összegekkel támogatnánk a gépipart egyfel l és az oktatást, meg az orvoslást másfel l. Élünk a gyanúperrel, hogy a jelenlegi körülmények között az ember mindinkább alulteljesít eredeti adottságaihoz mérten. Míg a gépet olyan kérdésekben is vállalkozóvá teszik, amelyekben az alkalmatlannak bizonyul. És csak a további fejlesztések fedik el átmenetileg a gép további múlhatatlan tökéletlenségeinek halmozódó bizonyítékait. Néhány, gazdasági és technikai szempontból elismert nagyüzem környezetet, embert és profitot károsító hatásainak egyel re elmaradt beható elemzései számos bizonyítékkal szolgálhatnának a gép butaságára. Ez az állapot két, önmagát beteljesít jóslatban manifesztálódik: Az alulértékelt ember, éppen ez értékelés hatására, visszahúzódik a róla terjesztett és általa sajnos el is fogadott alacsony nívóra. A gép viszont – a saját jó híréhez méltóan – további figyelmet és pénzeket követel, hogy megfeleljen ideáltípusának. Mindaddig, ameddig e két örvény forog, az ember lefelé fog tartani, a gép ellenben egyre magasabbra emelkedik az emberhez viszonyítva. Ebb l a nyomorúságos és reménytelen állapotból csak egy önz , radikális – hogy ne mondjam: harcias, s t militáns – humanizmus tudna csak kiemelni bennünket, embereket. A vázolt helyzetben szükség volna egy olyan nagyszabású programra, amely ellentmondást nem t r en az embert helyezi a középpontba, minden t – e történelmi pillanatban – meghaladó szerkezettel szemben is. Valami ehhez hasonlóra vállalkozhatott a nálunk jóval bölcsebb sapánk, aki – minden totemista hajlama ellenére – nem adta át a terepet a nála er sebbnek bizonyult fenevadaknak csak azért, mert azokban az id kben a fenevadnak voltak nagyobb evolúciós sikerei. Az embernek az ilyen és az ehhez hasonló tények ellenére kell szilárdan a középpontban maradnia. És e helyhez folyamatosan méltóvá is válnia. Miként ezt valaha a geocentrikus világkép mellett kiálló papság nagyon is jól tudta, és az általa ismert asztronómiai tények ellenére vallotta is. A pozíció kötelez… (A pénzeken innen és túl) Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy a pénzügyi megszorításokon innen és túl milyen elméletek és szervez dések (vagy inkább szervezések) szorgalmazzák az elharapózni látszó emberellenes tendenciákat. Jelzem, e tendenciákkal már az újkori ipari forradalmak nyomán keletkezett vagy kiprovokált luddizmus is felvette a harcot. A rohamosan fejl d technika által el idézett akkori és mai körülmények között az a lényeges különbség, hogy amíg az újkori ipari forradalmak korában a munkásságot arra az id szakra jellemz ember alatti gép alázta meg és zte ki a munkahelyér l, addig a mai gépek egyre inkább fölülr l, az intellektuális magaslatokról támadnak, és ennek arányában veszedelmesebbek is az el deiknél. A XVIII. és a XIX. század munkássága m veltségének a – munkásmozgalom által erkölcsi kötelességévé tett – növelésével valamelyest még opponálni is tudta méltatlan helyzetét a munka világában. A munkásotthonok legjobbjai az akkori lehet ségeikhez képest komoly értelmiségi képzést is folytattak a hivatalos oktatás keretein kívül (Kassák 1983). Ma ellenben a technikai tudatlanság kínálja az ember – mindössze csak látszólagos és csak absztrakt elméletekben kinyilvánított – fölényét fájdalomcsillapítónak a korszer gépek lesújtó hatásával szemben. De a gépek irányából érkez fenyegetések mind akkor, mind ma azonosak: mindenekel tt az emberiség demográfiai „megrövidítése”, azaz méretre – vagy inkább a – fönnmaradáshoz szükséges méret alá vágása. Ez történhet durva és kifinomult eszközökkel. Durva eszközökön itt a hagyományos háborúkat, az ultima rációt értjük. Ebben a fejlett országok jeleskednek mechanizált, s t magas fokon automatizált haderejükkel. Egyik – okból ürüggyé züllött – casus belli a folyékony


2013.07.04. 17:23:45


5

arany, az olaj. Úgy teszünk, mintha a korszer tudomány még most sem tudná helyettesíteni a robbanómotorokat és az ket mozgató üzemanyagokat. Így hovatovább megszületni látszik a fejl dés egyik fönntartható gátja. Viszont nem feledkezhetünk meg a hontalanság és a nyomor gazdasági fegyvereir l, továbbá az ökológiai, az információs és az adminisztrációs eszközökkel vívott háborúkról sem. Ám ezeknél jóval izgalmasabbak a fejlett országokban már az experimentális stádiumukba lépett kifinomult eszközök. Ezek általában a létükben akadályozott célcsoportok életkora, neme és képzettsége szerint oszthatók föl. Az alábbiakban megpróbáljuk példákkal illusztrálni az említett felosztások tagjait és helyzetüket. Kezdjük az életkorral, és ezen belül is a születéseket gátló körülményekkel. A születések meggátolásának számos módszere ismeretes. Ezek között legkegyetlenebb az abortusz, mind az anyára, mind a gyermekre nézve. Humánusabbnak és illedelmesebbnek tartjuk a terhesség megel zését biztosító tablettákat. Bár ezek is több esetben vezettek az emberek által nekik tulajdonított rendellenességekhez, amelyek berekesztették a további gyermekáldást. De ennél még finomabb eszköz a család spontánnak mondott szétesése. Amikor az utód – ritka eseteket kivéve – szóba sem jöhet. Viszonylag kevés elvált asszony vállal gyermeket társ nélkül. Magukra maradó férfiak esetében az ilyetén vállalkozás vagy nem is értelmezhet , vagy megvalósulhat, de csak örökbefogadás útján. Még távolabbról épít áthághatatlan akadályokat az utód megszületése elé az úgynevezett szingli állapot, amikor a nemzésnek és a szülésnek erkölcsi hátulüt i is vannak. A szinglinek ugyanis alig van ideje gyermekápolásra és nevelésre, így ezeket a béranyákra kell bíznia, vállalva e megoldás összes kockázatát. Végezetül nem feledkezhetünk meg az azonos nem ek házasságáról sem. Bár látszatra ennek kevés tudatos köze van a gyermekproblémához, mégis a legteljesebb elzárkózást jelenti a vér szerinti utódtól. Viszont az erkölcsi értékítélet itt sem marad el. Hiszen általában az emberi szabadsággal érvelnek e sajátos házasodás mellett. S t, a büszkeséggel operáló esztétikai érv is megjelenik az indoklásban. A fénykorukat él érett korosztályokat az adott társadalomban bízvást összevonhatjuk az id s emberekkel. Az utóbbiaknál a „lenni vagy nem lenni” normális körülmények között is naponta felmerül kérdés. De ki tekintend id s embernek? Korábban az a szólás-mondás járta, hogy mindenki olyan id s, amilyennek magát érzi. Mára egy új szólásmondás van szület ben. Az jelesül, hogy mindenki olyan id s, amilyennek t tartják (függetlenül a biológiai és a mentális életkorától). Minden rendszerváltás érthet okokból egyben nemzedékváltás is, ami fiatalítást jelent a felel s posztokon. Azonban a jelenlegi – már több mint húsz éve tartó – fordulat forradalmi változásokat hozott az életkorok megítélésében azzal, hogy egybemosta az életerejük teljében virágzó korosztályokat az öregekkel. Meggyökeresedett hiedelemmé vált, hogy az ötven éves ember már élemedett. Mi több, ezen elmarasztalóvá vált jelz t gond nélkül ráaggatják a negyven, vagy akár a harminc évesekre is. Ennek legalább két katasztrofális következménye van. El ször is, az öregnek nyilvánított középkorú, s t bizonyos szakmákban fiatalnak számító emberek gyakori elbocsátása oda vezet, hogy a delikvens teljes erejéb l önmaga ellen fordul és ezzel gyógyíthatatlan kórokat fejleszt ki magában. Másodszor a korra hivatkozó elbocsátások rendre kiváló szakembereket löknek örökös parkolópályákra. Olyanokat, akiket az oktatási reformoknak nevezett, és ismételt monetáris tatárjárások álmaikban sem tudnak pótolni. Különösen érzékenyen érintik ezek a „reformok” a fels oktatást és a tudományos kutatást, ahol az 50 éves valójában még kezd , a 60 éves középkorú, a 70 éves – ha megéri ezt a kort –, a fénykorába lép, és az id södés csak a 80-as éveket közelítve jelentkezik. Ezen korszakolás csupán abban az esetben érvényes, ha nem érik állandó atrocitások az alkotó embert. Módszeres monetáris üldözéssel még egy huszonéves kutató is koravénné tehet szellemileg. Az emberi tényez „der s” nyomorgatása a magukat fejletté nyilvánított, valójában barbár társadalmakban eltér abból a szempontból, hogy n kr l vagy férfiakról van-e


2013.07.04. 17:23:45

6


szó. Hallgassuk meg, mit mond a n k életében is bekövetkezett modernizációról – amely modernizációt a liberalizmus a nagy francia forradalomhoz köti – egy jelent s mai kutató! „De hogyan ismerjük fel a fenyegetést, például a francia enciklopédisták jelszavában: »liberté, egalité, fraternité«? Pedig éppen az általuk kezdeményezett hosszú távú társadalmi kísérlet szabadította fel a n ket a »házi rabszolgaságból«, bekapcsolva ket a társadalmi termelésbe. Ennek során kivonták a családból a reprodukciójához szükséges er forrásokat, és végül oly módon változtatták meg a társadalom értékrendjét, hogy Európa elnéptelenedése irányíthatatlanná és talán visszafordíthatatlanná is vált.” (Reut 2012, 73) Az idézett szerz tehát a n i emancipációt, illetve annak a mellékhatásait egy olyan váltásnak, illetve következménynek tekinti, amikor a n ket kivonták az embertermelésb l és – tegyük hozzá mi – átirányították a dolgok termelésére. Ami mögött egy értékítélet is lapul, mely szerint a dolog értéktanilag fontosabb az embernél. E váltás mind a n k, mind pedig a férfiak személyiségében mély nyomokat hagyott. Vegyük észre, hogy a n i emancipáció ebben a kivételt nem ismer , kötelez formájában kötelességgé tette a n k számára a férfias értékeket, azaz a férfi követését. Más szavakkal, a felszabaduló n kénytelen volt elfogadni a férfi támogatása helyett annak mentális uralmát, amely a maga absztrakt formájában kíméletlenebb volt a férfi családon belüli konkrét paternalista hatalmánál. Mármost az így megdics ül férfi – aki az efféle n i emancipáció ismételten kinyilvánított fölfogása szerint nem teremtette, hanem évszázadokon és évezredeken keresztül csak bitorolta a kultúrát – elmagányosodott. Ugyanis rendre olyan asszonyokkal kényszerül társulni, akik a mentalitásuk szerint inkább férfiak, mint asszonyok. A közmondás, miszerint minden jelent set alkotó férfi mögött egy t támogató aszszony áll, id szer tlenné vált. A házasságok a kölcsönös támogatás helyett a nemek ádáz versengésének színtereivé lettek. Széchenyit l Kodolányiig az egyke volt a demográfiai probléma. Napjainkra azonban nemcsak a fiatalabb nemzedékek létszámának progresszív csökkenésével, hanem a családnak gúnyolt házasságokban dúló belháborúk egészségtelen, sokszor a felek pusztulásába torkolló hatásával is számolnunk kell (Magyari Beck István 2010). Igaza van József Attilának még egy tágabb értelemben is: „S a gondra bátor, okos férfit, / ki védte menthetlen honát, / mint állatot terelni értik” (József Attila: Hazám). Az életkorok és a nemek tekintetében felmerül problémák rövidre szabott tárgyalása után foglalkozzunk most hasonlóan rövid terjedelemben a képzettséggel kapcsolatos kérdésekkel! Vajon kiment-e a képzettség bárkit is a sorstársaink közül az ember látványosan romló evolúciós helyzetéb l? Állítólag demokráciában élünk. És a demokrácia, akármilyen terhes is tud lenni, mégis a politikai rendszerek legjobbika. Ezt az a Churchill mondta, aki nemcsak ebben tévedett, hanem eredetileg Sztálin pozitív megítélésében is (Voroncov 2013). Ezen a brit tigris csak utóbb változtatott, amikor már megnyerték neki a háborút. Demokrácia sokféle van, és a demokráciánál csak a jobb demokrácia a jobb. E tautológiát meg kell magyarázni. Nos, a demokráciának – mint mindennek – van egy min ségi és egy mennyiségi oldala. A demokrácia min sége els sorban a szavazók tájékozottságától és értékvilágától függ. Ez utóbbiak pedig ugyanezek képzettségét l és moralitásától. Ha tehát a demokrácia fejl désér l beszélünk, nem szabad megfeledkezni a szavazók kvalitásairól! A demokráciák – f ként a mai id kben – els sorban mennyiségi tekintetben fejl dnek, melynek mér száma a szavazók mennyisége. Az els demokráciák még korlátozták a szavazati jogokat. Csak olyan személy szavazhatott, aki feltehet en tájékozott volt és pártolta a rendszert. Mennyiségi értelemben a fejl dés abban állt, hogy folyamatosan szélesítették a szavazók körét. Úgy is lehet mondani, hogy maximalizálták a szavazók létszámát. Ezt jól lehet indokolni a mind szélesebb alapokon nyugvó közérdek következetes érvényesítésével, a népakarat nem forradalmi, hanem békés érvényesítésével stb. Igen ám, de a szavazótábor


2013.07.04. 17:23:45


7

kiszélesítése egy határon túl már csupán a min ség rovására lehetséges. Már csak azért is, mert az újonnan belép k eladdig nem foglalkoztak behatóan a politikával. Ugyanis nem volt, miért tegyék. A szavazók táborának kiszélesítése együtt járt a demagógia növekedésének rémével. Ilyen körülmények között a képzettség egyet jelent a könnyen leszavazható kisebbséggel. A demokráciának tehát alapvet strukturális hátrányai is lehetnek, amennyiben ezekre nem figyelünk oda és nem el zzük meg a manifesztációikat. A demagógia pedig arról gy z meg bennünket, hogy a butaság nem egyszer en az intelligencia hiánya, nem egy r az emberben, hanem – az intelligenst l eltér – párhuzamos mentális szabályozás megjelenési formája, amelynek saját destruktív tartalma és esetenként látványos mondanivalója van, és amelyet a pozitív intelligencia kifejlesztése céljából el ször el kell távolítani az emberb l. Ennek elmaradása oda vezet, hogy az egyébként kultúrának nevezhet – nem genetikai, hanem mesterséges – program nem a kérdéses társadalom fönnmaradását – divatos kifejezéssel fönntarthatóságát – szolgálja, hanem ellenkultúra min ségében a bukását. Ez pedig egy rosszul megkomponált globalizáció esetén az egész emberiségre veszedelmes állapot. (Van-e teend ?) Van. E sorok írója szerint vissza kell állítani az ember központi helyét ezen a földön, és féken kell tartani, mi több, a veszélyhelyzetekben kérlelhetetlenül föl kell számolni evolúciós ellenfeleinket, köztük – fájdalom – a kit n en képzett emberrel veteked gépeket. A problémát az is nehezíti, hogy az ember maga ellen is képes fordulni, ami azt jelenti, hogy az ember képes önmaga evolúciós ellenségévé válni. Úgy t nik, ez az ember valódi problémája. Küzdeni ellene csak a moralitás képes. Miért? E sorok írója szerint a morál egyenl a gyenge megsegítésével. Ebben a min ségében a morális tudat és gyakorlat alapvet en hozzájárult az ember evolúciós sikereihez. Ugyanis nem hagyta veszni a gyengéket, ezzel viszont elképzelhetetlen – a gyengeséghez és az érzékenységhez köt d – adottságokat rzött meg és tett képességekké, gyakorlásukat pedig lehet vé. Jóformán az emberi munka összes terméke mögött emberi gyengeségek állnak. A termékek eredetileg e gyengeségek kompenzálására jöttek létre. Gondoljunk a ruhára, házra, termelési eszközökre, a közvetlenül fogyasztható élelemre és így tovább. Az aranykornak viszont vége van. Az ember kultúrája ma már ellenünk fordult, és ezzel bennünket a föld leggyengébb – önpusztító – él lényévé tett. Ilyenkor kell el venni a morális énünket és önmagunk megtámasztására fordítani. Bele kell nyugodnunk abba, hogy ma az tekinthet morális emberi lénynek, aki képes a faji önzésre. Faji önzésen itt nem partikuláris rasszizmusokat értem, hanem az emberi faj egészét illet és szolgáló önzést. Ez kiváló – s t a legkiválóbb – biztosítéka lehet akár a környezetvédelemnek is. Hiszen általa létezünk mi is.

HIVATKOZÁSOK Galántai Zoltán (2012) Az ember, aki (nem) gép. Jöv , 2012. 03. szám, 18–25. o. Hempel, C. G. (1966) Philosophy of Natural Science. Prentice-Hall INC. Kassák Lajos (1983-as kiadás) Egy ember élete, I., II. Magvet Kiadó, Budapest. Magyari Beck István (2010) A Natalija-projekt (avagy ki legyen úr a háznál?). Valóság, 2010/12. 1–12. o. Mezei Árpád (1970-es évek) Szóbeli közlés. Ortega y Gasset, J. (els magyar kiadás, 1944) Az „emberi” kiesése a m vészetb l. Hatágú Síp Alapítvány, Budapest, 1993. Reut, D. V. (2012) A kultúra higiéniájának ontológiai aspektusa. In Magyari Beck István és Sz cs Olga (szerk.): Kultúra és higiénia. A humanizmus mint szükséglet. Tolsztoj Társaság és Kairosz Kiadó, Budapest. 71–105. o. Voroncov, A. (2013) ? [Elítélik-e a gy zteseket?] , 2013. 03. 05. http://www. stoletie.ru/vzglyad/sudat_li_pobeditelej_810.htm


2013.07.04. 17:23:46

ANKERL GÉZA

M HELY

A jelenlegi világhelyzet arab-muszlim geopolitikai szempontból A nemzetközi politikai élet hivatalos aktorai az államok. Jó részük, 194 ország ma az ENSZ tagja, amely által egyetemes elismerést nyertek. A sok kisebb és nagyobb ország kormánya így kap nemzetközi jogi alapot arra, hogy népe érdekeit a világarénában képviselje. Mármost az utóbbi évtizedek fejl dése azt mutatja – miközben az államtudomány társadalomtudománnyá b vült –, hogy a nemzetközi (köz)életben a nemzeteket képvisel államok mellett más szerepl k is jogilag elismert státushoz jutottak. Lehetnek ezek nemzetközi társadalmi (civil) szervezetek vagy a legkülönböz bb alapon szervez d államcsoportok, amelyek szuverenitásuk meghatározott részét e szervezetekre ruházták át. Mivel ez egy lépcs zetes folyamat, mai formájában az Európai Uniót is ide sorolhatjuk. Politológiai tanulmányról lévén szó, a szerepl ket nemzetközi súlyuk függvényében vizsgáljuk, s a vallási hovatartozás, az antropológiai-etnikai összetartozás és a gazdasági együttm ködés csak mint összetartó er kerül számításba. (Az arab-muszlim civilizációs szféra koncepciója) A jelenlegi világpolitikai helyzetet a második világháború és a hidegháború maradványai jellemzik. Újraéledtek azok a politikai faktorok, „koherenciák”, amelyeket a kapitalista Nyugat és a kollektivista bolsevizmus majdnem nukleáris élethalálharca eltakart. Hiába hangzott el a japán-amerikai Francis Fukuyama1 diadalittas látomása a „történelem végér l” és a liberalizmus univerzális gy zelmér l, a teret-id t kitágító nagy technikai (távközlési és világ- rhajózási) felfedezések, valamint az egyéni-emberi jogok egyetemességének ünnepélyes deklarációja – és a piac-demokrácia szervez erejébe vetett hit – ellenére e látomás nem valósult meg. A közös eredet, származás, anyanyelv, (szent)írás közvetítette sok különböz hagyomány újraéledt, mint a nemzetközi együttélés meghatározója. Közben a népek önrendelkezésének elismerése nyomán formális dekolonializáció zajlott le. Egyes népek er feszítésük és politikai egységük révén valóban függetlenségre tettek szert, amelyet az örökölt (gyarmati) gazdasági függések sem tudtak semmissé tenni. Különösen sikeres volt a függetlenedés két olyan ország esetében, amely azt a páratlan történelmi geopolitikai vívmányt valósította meg, hogy több mint egymilliárd embert egy civilizációs államba tudott egyesíteni. El ször mindenki a „félelmetes óriás” Kínára gondol, de India is ezen szerves politikai integrációt ígér kategóriába tartozik, még ha nemzetközi politikai döntések szintjén egyel re nukleáris kapacitása ellenére sem sikerült érvényesíteni teljes potenciálját. Anélkül, hogy témánktól elkalandoznánk, meg kell jegyeznünk, hogy – mint azt már megírtuk2 – Bharat, vagyis India esete különösen tanulságos lenne egy európai uniós alkotmány megfogalmazásához. Tanulságosabb, mint az USÁ-é. India ugyanis nemcsak a világ legnépesebb demokráciája, s benne is egy vallás els dleges, a hindu – akárcsak a keresztény tradíciójú Európában –, nyelvi és etnikai változatossága geográfiailag is kifejezésre jut az alkotmányban a deshek, az államok, „(szül )hazák” rendszerében, ami egyáltalában nem jellemz az USA struktúrájára.


2013.07.04. 17:23:46

ANKERL GÉZA: A JELENLEGI VILÁGHELYZET...

9

Az észak-atlanti nyugati hatalmi rendszerben a Szovjetunió szétesése után Európa politikai integrációja lelassult, és az EU terjeszkedésben és gazdasági-pénzügyi „közös-piaci” ügyködésekben élte ki magát. A politikai egységgel rendelkez USA maradt a Nyugat – legalábbis viszonylagos – predominációjának záloga. Különös megfigyelni azt a képletet, hogy intézményileg az Észak-atlanti Szerz dés Szervezete az egyetlen, amely a nyugati geopolitikai szférát összefogja. Ez pedig egy rendeltetését túlél katonai és védelmi szervezet, amelyet 1949-ban avval a céllal hoztak létre, hogy mindennem szovjet támadást kivédjen. A NATO megmaradt a legüt képesebb nemzetközi katonai szövetségnek, de mint a történelmi tények mutatják, eredeti védelmi rendeltetését l elkalandozva – az USA vezetése alatt – f leg az általa meghatározott geopolitikai célkit zéseket szolgálja. A tények vizsgálata még egy jellegzetességet mutat. Jugoszlávia bombázásán kívül több mint két évtizede – vagyis egy generáció óta – minden NATO katonai beavatkozás muszlim többség országot ért. Ami annál is inkább meglep , elgondolkoztató, hogy emberemlékezet óta dar al-Islam nem támadott meg nyugati államot. Ez nem kerüli el a muszlim vezet k figyelmét, s a Nyugattal való együttm ködést beárnyékolja a fenyegetést l való a félelem. Matthew Koenig, az amerikai hadügyminisztérium volt tanácsadója elismeri, hogy a muszlim országok (Irak, Afganisztán) elleni, alapjában véve sikertelen háborúkban mind az amerikai közvélemény mind az államháztartás kimerült, mégis újabb muszlim áldozat-államokat keresve evvel a címmel ír a Foreign Affairs 2013. februári számában egy cikket (76–86): Time to Attack Iran (Itt az ideje megtámadni Iránt). Szerencsére a nemzetközi politikatudomány realista irányzatának egyik képvisel je, Kenneth N. Waltz – még 2013. május 12-én bekövetkezett halála el tt – a tavaly augusztusi számban erre röviden helyesbít leg válaszolni tudott.3 Mértékadó körök nem akarják tudomásul venni egy arabmuszlim civilizációs szféra létezését, s elismerni, hogy jelenleg az a nyugati hard and soft hadviselés kiszemelt áldozata. Az ENSZ Jelenkori Civilizációk Párbeszéde cím programjának tízéves évfordulója kapcsán a már akkor több mint ötven államot felölel Iszlám Konferencia Szervezete (OIC) marokkói f titkára, dr. Azeddine Laraki 2000. február 5-én – többek között – kijelentette, hogy a muszlim világközösség (Umma) legtöbb országa gyarmati megszállása nyomán ki volt téve annak, hogy értékrendjét a Nyugat kikezdte, s t tagadta civilizációjának eredetiségét. Az OIC meg akarja védeni e szféra sajátosságát minden olyan globalizációval szemben, amely bizonyos kulturális mintákat egyoldalúan az egész világra rá akar húzni. Nézzük most már meg azt, hogy az arab-muszlim szféra hogyan azonosítja magát, mib l áll, és mint nemzetközi politikai aktor milyen perspektívába állítja szerepét. Mi e kultúrkör fogalmi alapja és empirikusan megállapítható szubsztrátuma? Több mint egymilliárd ember vallja magát muzulmánnak, s mind abszolút számuk, mind a világ lakosságában való arányszámuk egyre n . Természetesen szociológusként nem képzeljük azt el, hogy ez az embertömeg egységesen az iszlám vallás el írta normákat követi. De tekintsük el ször csak a dolog – szaknyelven szólva – ideáltipikus oldalát. Anélkül, hogy a normarendszert itt részleteiben boncolgatnánk, e geopolitikai szféra tárgyalásánál két alapvet aspektus t nik fontosnak. 1. Nem neveztük e szférát ok nélkül arab-muszlimnak. Ugyanis a Mohamed, a hírnök-próféta kinyilatkoztatta (a Biblia utáni ún. végs ) Szent Könyv, a Korán arab írású. Maga a szöveg annyira közvetlenül isteni eredet nek tartatott, hogy szemben a Bibliával terjesztését a hív k nem minél több nyelvre való lefordításától várják. (A Korán 11 helyen emeli ki az Írás „világos arab nyelvét”.4) A hív knek és megtér knek kell tehát a Korániskolákban a szentírás nyelvét – f leg recitálással – elsajátítaniuk.


2013.07.04. 17:23:46

10


2. Másik – talán az els vel összefüggésben paradoxnak látszó – alapvet aspektus az, hogy az iszlám normák szerint az emberek arab, fekete, fehér, sárga faji vagy nemzetiségi, etnikai eredete vagy valamelyik társadalmi osztályhoz való tartozása csak másodlagos jelent ség kategória (s az is hogy muzulmán családba beleszületett vagy áttért), mert az összetartozás els dleges kritériuma a muzulmánság, az iszlám világközösséghez való tartozás. (Félreértések elkerülése végett jegyezzük meg, hogy ez nem jelent szükségképpen els bbséget a muzulmánok jogi státusában, hanem azt, hogy a kategorizálásnál ezt veszik els sorban figyelembe; hasonlóan ahhoz, ahogy Izraelben a zsidók „polgári” házasságkötése is intézményileg eltér a nem-zsidókétól. Az ún. iszlám államokban természetesen a muzulmánok a többség státusát élvezik.5 Muszlim „nemzetek” igazában nincsenek, mert az iszlám célja éppen a „törzsieskedéssel” szemben a Koránban hív k összetartásának szolgálata. Ezt aláhúzzák mind a szunnita, mind a síita, mind más irányzatok hívei; így a Muszlim Testvériségi Társasághoz (Muslim Brotherhood, MB) tartozó, Sorbonne-on végzett szudáni írástudó, Hasan al-Turabi (1932–) és az egyiptomi Sayyid Qutb (1906–1966) – vagy a szintén a MB-hoz közelálló, a kairói al-Azharon doktorált Yusuf al-Qaradawi (1926–). A síita Ruhollah Khomeini, az 1979-es iráni muszlim felkelés vezére még megtoldja az egység els bbségével kapcsolatos fejtegetését azzal, hogy „az imperialisták és az önz zsarnok uralkodók megosztották az Iszlám hazát. Különböz nemzeti szegmentekre választották szét az iszlám ummát.”6 Ha a két kritériumot minden következményében átgondoljuk, érthet lesz miért esik nehezére a nyugati politológiának, az arab-muszlim civilizációs szféra létezésének elfogadása, felismerése. Ez az arab írású vallási kinyilatkoztatásra épül kultúrkör egészen más jelleg , mint jelenleg a keresztény hagyományú Nyugat, amely éppen a közélet szekularizációja bevezetésének árán oldotta fel Európa bels keresztény vallásháborúit,7 s amely a vallást a magánéletbe igyekszik szorítani. A nyugati demokrácia elvei szerint a – laikus pártokba szervezett – egyéni vélemények megnyilvánulásában merül ki az elismert politikai differenciálódás, pluralizmus. A darwini létharc nyomán pedig a gazdasági faktoron, a jövedelem- és vagyonkülönbségeken kívül – amely viszont világosan meg is jelenik a közvetett demokráciákban a megválaszthatóságnak a pénzforrásoktól való függésében – alig vesz komolyan figyelembe más társadalmi mozgatóer t. Jelenleg az arab-muszlim civilizációs szféra normatív-el író rendszerét írjuk le. Sokszor esnek politikakutatók abba az ismeretelméleti alaphibába, hogy egyrészt e normaleírást összekeverik e rendszernek a nyugati paradigmatikus politikai filozófia által való elismerésével, legitimálásának kérdésével, másrészt nem különböztetik meg világosan az el írások leírását az arab-muszlim szféra (reáltipikus) tapasztalatban m köd rendszerének leírásával.8 A dar al-Islam – szemben Rousseau-éval – nem egymástól vadidegen emberek szerz désének alkotmányaként lett koncipiálva. Az iszlám köztársaság azonosságát az adja, hogy alkotmányának a Korán képezi hátterét.9 Az ummát keres közösség kifejez je, míg a többi vallásközösségek autonóm képviseleti rendszerrel rendelkeznek. A Koránból levezetett egyéni és közösségi magatartásra vonatkozó el írásokat a saria tartalmazza. (Nem kánonjog. Hiszen az iszlám vallásnak nincs is tulajdonképp egyháza.) Leginkább talán a Halakhahhoz, a zsidó „útmutatóhoz” hasonlítható. Több is, kevesebb is egy jogrendi törvénykönyvnél. Több, mert a muszlim hív általános erkölcsi magatartásának is zsinórmértéke. A különböz fokú kötelességek és tilalmak – b ntény, kihágás – mellett felsorol eltanácsolt, kívánatos, ajánlott és közömbös cselekedeteket is. Jogilag f leg a házasság, származás, öröklés területén kerül alkalmazásra. Iszlám államban a házasság intézménye a férfiak és n k termékeny komplementaritására épül, így egynem ek


2013.07.04. 17:23:46


11

„közösülését” ez az intézmény nem szentesítheti. Az iszlám felfogás szerint ugyanis a jogszabályok a Természet törvényeinek részét képezik.10 A saria kifejezetten muszlim többség államokra vonatkozik11, s el írásai sem egyöntet en minden egyénre, polgárra, mert a nem muzulmánok, a Biblia egyistenhit és a többi vallás közösségei meghatározott autonómiával rendelkeznek12. A saria mint jogrend pragmatikus okokból mindig ki is egészült nem a Koránból levezetett, de annak ellent sem mondó világi el írásokkal (qanun). Ezt példázza a Mohamed korában szerkesztett, el képként felfogott Medinai Alkotmány, amely biztosítja a vallási közösségek kölcsönös biztonságos (aman) együttélését és védi az államot külföldi beavatkozásoktól, invázióktól.13 Állapítsuk mindjárt azt is meg, hogy a modern nyugati felvilágosult demokráciákban is vannak alkotmányos axiómák, amelyek nem képezhetik egyszer en többségi leszavazás tárgyát. A nyugati politológia a szekuláris emberi-jogi értékek egybehangzóságát és egyetemes elfogadhatóságát eleve feltételezi. Valójában nem is a felsorolt alapjogok elismerése képezi a civilizációs viták tárgyát, hanem – mivel azok nincsenek eo ipso összhangban – a szükségessé váló rangsorolásuk.14 A muszlim állam nem vallástalan. Nem hallgatja el a vallások többességét sem. De pluralista együttélésüket nem avval valósítja meg – mint a francia forradalom laicista tana –, hogy a vallást a közügyekb l kizárja és magánüggyé fokozza le.15 Ez nem felel meg a muszlim egész életét átfogó vallásközpontú szemléletének. Közismerten a Koránból és a szent hagyományokból levezetett sariát is a muzulmán hitcsoportok különböz képpen értelmezik, még a két nagy – a szunnita és síita – tendencián belül is.16 Ennek megfelel en az iszlám köztársaságokban a különböz jogi iskolák nyomán politikai pluralizmus is kialakul. Erre mindjárt beszédes példát szolgáltatott a megújult Egyiptom esete, ahol 2012-ben a választásokon a Muszlim Testvériség Társasága elnyerte a szavazatok felét és a szalafita Al Nour pártra szavazott a választók egynegyede. Így a politikai iszlám pártjai együttesen a túlnyomó többség akaratát fejezik ki. De a politikai szakirodalom derékhada csak kényszeredetten ismeri el „igazi” pluralizmusnak az iszlamizmuson belül megnyilvánuló többpártiságot. A politika mindig a befolyásért különféle eszközökkel megvívott harcot jelent. Az iszlámizmus politikai mozgalom, amely – a misztikusokkal szemben – azt vallja, hogy csak egy muszlim többség akarata uralta államban lehet ízig-vérig az iszlám szellemnek megfelel en élni. S e problematikára analógiát találunk a politikai judaizmust kifejez cionizmus f irányzataiban is.17 Yusuf al-Qaradawi 2007-ben Kairóban publikált arab nyelv könyvében azt írja18: „A politikai iszlám a muszlim közösség bels és küls ügyeivel foglalkozik. Aktívan arra törekszik, hogy ez a közösség megszabaduljon az idegen hatalomtól, amely fizikailag és morálisan uralja. Ez az akció azt is jelenti, hogy a nyugati gyarmatosítás kulturális, szociális és jogi lerakataitól meg akar szabadulni.” Vazallus államiság helyett egyenrangú viszonyra törekszik. Akarva, nem akarva minden gyarmatosító nosztalgia ellenére fel kell ismerni, hogy egy vallási azonosság összetartotta civilizációs szféra létezik, amely a Korán els dleges tiszteletére épül. Öt pillére van, nevezetesen az Allahba vetett egyistenhit („csak egy Isten van és Mohamed a prófétája”), a Mekkához forduló napi ötszörös és a pénteki mecsetbeli imádat, a szolidaritásból való adakozás (zakat), a Mekkába való egyszeri zarándoklás és a ramadáni böjt betartása. Ha ezeket az el írásokat jól átgondoljuk, megértjük, hogy nem egyszer en jelentéktelen ceremóniákról van szó, hanem a hív k közösségét, ummát módszeresen életben tartó, meger sít , fegyelmez gyakorlatokról. Ha abban a hitben élünk is – mint Francis


2013.07.04. 17:23:46

12


Fukuyama, –, hogy a jöv kizárólagosan a mi nyugati társadalom-berendezésünké, politológiai és stratégiai hibát követünk el, ha a muszlim világ megosztásában érdekelt politikai körök nyomására az arab-muszlim civilizációs szféra jelenlegi létét nem ismerjük fel. A koncepció bemutatása után térjünk most át e milliárdnyi lelket átfogó civilizációs érdekkör tényleges tapasztalati megjelenésének, világpolitikai beállítottságának és (közre) m ködésének tárgyalására. (Az arab-muszlim civilizációs szféra politikai megtestesülése) Egy geopolitikai szféra szubsztanciális alapja lehet egy átfogó államiság, szövetségrendszer vagy a kultúrkört átjáró politikai vagy népi-társadalmi-vallási mozgalom, hálózatok „közleked edénye”. Az els re iskolapélda Kína vagy India, a szövetségrendszerre pedig a NATO. A muszlim többség országok pedig közös politikai érdekeik egységes érvényesítse érdekében egy államközi szervezetet, az Iszlám Konferencia Szervezetet (OIC) hozták létre. Az iszlám vallás szerint szentnek vallott szimbólumok vagy ideák kegyeletsértése, kigúnyolása során tapasztalható, futót zként terjed , világméret arab-muszlim felháborodás társadalmilag „szavatolja” ezen érdekkör létét. A kívülálló sokszor értetlenül, s t lenéz iróniával kezeli e jelenséget, pedig ez jellegében hasonló ahhoz a nyugati felháborodáshoz, amely az antiszemita vagy a holokausztot tagadó megnyilvánulásokat – zsidó temet k vagy a Tóra meggyalázását – kíséri. Meg kell jegyezni, hogy minden társadalomban vannak tabuk19, s még szekularizált, vallástalan se terjeszti ki a szabadságot az sök emlékének, sírjainak meggyalázására. Az arab-muszlim érdekkört e spontán megmozdulások és az OIC mellett nemzetközi politikai mozgalmak is összetartják. Ezek között kiemelked szerepet játszik a Muszlim Testvériségi Társaság (MB), amelyet Hasan al-Banna alapított 1928-ban, eredetileg Egyiptomnak az idegen uralomtól való tényleges felszabadítása érdekében. Ez a politikai iszlámnak megfelel szervezet, amely jelenleg Egyiptom legnagyobb pártja, kiterjedt az egész arab-muszlim szférára, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig. Míg a kínai és az indiai civilizációs állam és az USA – mint a NATO katonai szövetség vezet je – képviseli világpolitikai szinten e kultúrkörök érdekeit, az arab-muszlim szféra ilyen hathatós képviselettel nem rendelkezik, s ezért állandóan azon kell fáradoznia, hogy nemcsak szónoklatokban, de valóban elismerjék mint egyenrangú aktort. Mondhatni, jelenleg ez ennek az érdekkörnek az alapproblémája, amely dönt en meghatározza politikai világszemléletét. E szférát a külvilág nemzetileg, nyelvileg, felekezetileg, fajilag feldaraboltnak szereti látni, s hogy gyengítse, ha érdekei úgy kívánják, hajlamos is ehhez az állapothoz aktívan, katonai és más természet beavatkozással hozzájárulni. E beállítottság mögött két nagy mozgatóer t ismerhetünk fel: (1) azt a törekvést, hogy a palesztinai konfliktust Izrael és a palesztinok közti „párbajra” korlátozzák, valamint (2) azt a problémát, hogy a világ muszlimságának sokasága él kisebbségben. A kedvez bb er viszonyok fenntartásáért Izraelnek aktuálpolitikai-taktikai érdeke f z dik az arab-muszlim szféra létének tagadásához, hogy a palesztin kérdést elszigetelten lehessen kezelni, holott ez irreális már Jeruzsálem és a Golán-fennsík helyzete miatt is.20 A másfél milliárdnyi muszlim hiába fordul egyöntet en naponta ötször Mekka felé, hogy imádkozzon, hiába szeretne dar al-Islamban élni, egyharmada más civilizációs államrendszerekben képez kisebbséget. Nyugat-Európában az újabb nagyszámú muszlim bevándorlás okoz problémát. Korunkban a muszlim – és tegyük hozzá általában a vallási – közösségek közéleti befolyása nem rendez dött kölcsönösen kielégít formában.21 Az európai polgár tárgyilagosnak képzeli magát, de valójában a helyi (belpolitikai) konfliktusok torzító szemüvegén át látja az egész arab-muszlim geopolitikai szférával való viszonyát is, amely megnehezíti a vele való együttm ködést.


2013.07.04. 17:23:46


13

Mivel pedig maguk a muszlim többség államok száma is felülmúlja a félszázat, az arab-muszlim szféra nemzetközi politikai súlyának – mondhatni posztottomán – érvényesítése nemzetközi érdekképviseleti összefogást tesz szükségessé. (Az OIC létrejötte) 1969-ben jött létre az Iszlám Konferencia Szervezete (OIC), amely 2011 óta az Iszlám Együttm ködés Szervezet nevet viseli. Jellegzetes a létrehozását kiváltó körülmény: nevezetesen a jeruzsálemi Al-Aqsa mecsetnek D. M. Ruhan általi felgyújtása annak érdekében, hogy ott a héber Templomot újraépítsék. A muszlim reakciók hatástalanságának láttán az OIC megteremtésében az Izraellel 1969-ben folytatott ún. hatnapos háború megalázó elvesztése is szerepet játszott. Az OIC 2008 március 14-én Dakarban elfogadott chartája szerint a muszlim többség államok (II.3.2) nemzetközi politikai szervezete, amely egységes cselekvéssel és testvéri összefogással a muszlim világközösség, az umma érdekeit (I.17) akarja szolgálni, a muszlim országok függetlenségét megvédeni és a megszállt országokat felszabadítani (I.4), különös tekintettel Palesztina önrendelkezésének helyreállítására, Jeruzsálemmel mint f várossal (I.I.8), ahová egyébként a OIC székhelyét is áthelyezné Jeddahból (XI.21). (Az OIC Izraelr l és Palesztina határairól külön nem rendelkezik.) A kisebbségben él muszlim lakosságot is segíti, hogy meg rizhessék méltóságukat, kulturális és vallási azonosságukat. Az iszlám értékek és szimbólumok egyetemes védelme mellett nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy gazdasági, kulturális és más természet sokoldalú együttm ködés által a muszlim államok önállósága létrejöjjön. Az OIC nem államszövetség, de ilyen mérték nemzetközi politikai összefogás az er viszonyokban természetesen léptékváltozást jelent. A szervezetnek ma 57 tagállama van, és a bruttó hazai össztermék együttesen hétbillió dollárra rúg. Meghaladja Kínáét. (Természetesen ebben a k olajbányászat nagy szerepet játszik.) Élesen fogalmazva azonban azt lehet mondani, hogy ha az OIC kevesebb tagállamból – esetleg egyetlen egyb l (!) – állna, másfél milliárd lakosával er sebb lenne, mint ötvenhét tagállamba szétosztva. Pedig négy nagy területen áll fenn súrlódás az OIC államok és a külvilág közt: 1. A megszállt Palesztinában a zsidó betelepülés folytatódik, és a 2000. novemberi Dohai Határozat szerint az OIC nem ismeri el Izrael államot, amíg az a Palesztinával kapcsolatos ENSZ-határozatokat nem tartja be. 2. OIC államok, mint pl. Irak, megszállás alá kerültek, s 3. mások határai önkényesen lettek megállapítva (lásd Pakisztán). 4. a. A kisebbségben él muszlim közösségek kollektív jogai elismerésének hiánya az OIC-t számos állammal konfliktusos helyzetbe hozza. 4. b. Az utóbbi ponttal függ f leg össze a muszlim szimbólumok és értékek kigúnyolása és tiszteletlen kezelése ellen folytatott harc, mert jóllehet az OIC egyetemesen védi az iszlám hírnevét, de a más országok belügyeibe való beavatkozást ellenzi. Így az iszlámot ér provokatív vagy nemtör döm kegyeletsértés mint a muszlim kisebbségek emberi jogainak megsértése jelenik meg, amelyen a világ muszlim lakossága egyöntet en felháborodik. Az a helyzet, hogy számos elhatározását az OIC nem képes keresztülvinni, kudarcérzetet kelt. NATO jelleg katonai együttm ködés létrehozása, amely határozatainak érvényesítéséhez különös hangsúlyt adna, eddig csak egyszer merült fel, 1996-ban. Az OIC akárcsak az Európai Unió különböz fokú és jelleg integrációs államcsoportokból áll (lásd az EU-ban az euró- és Schengen-zónák, NATO-tagállamok csoportja). Necmettim Erbakan – a múlt századbeli Jamal al-Din al-Afghani (1838–97) pán-iszlámista mozgalma nyomdokain haladó els iszlamista török miniszterelnök – javasolta, hogy az OIC nyolc jelen-


2013.07.04. 17:23:46

14


t s állama (gazdasági súlyuk szerint felsorolva) Törökország, Indonézia, Irán, Pakisztán, Banglades, Egyiptom, Malájföld és Nigéria fogjon össze és hozzon létre fokozatosan egy muszlim NATO-t (D8-t a G8-cal szemben). Mindjárt megjegyzend , hogy Törökország az Észak-atlanti Szövetség tagállama. S e kísérletet csírájában elfojtotta a NATO utasításait követ – akkor még Törökországban uralkodó helyzetben lév – kemalista hadsereg. 1997. február 28-án egy ún. „poszt-modern” államcsínnyel megbuktatta a kormányt. (A politikai er viszonyok az arab-muszlim érdekkörben) Mivel az OIC nem államszövetség, nemzetközi befolyását az egyes tagállamok viszonylagos súlya határozza meg. E vonatkozásban (a) az országok lakosságszáma fontos mutató, úgyszintén (b) az egy f re es termelésben kifejezett viszonylagos gazdasági hatékonyság. De politikai értékelésr l lévén szó, (c) az államoknak – a népképviseletre épül – tényleges függetlenségét is figyelembe kell venni. Az OIC országai közül az a hét éri el, lépi túl vagy közelíti meg az európai „nagyhatalom”, Németország népességét, amellyel – mint említettük – Erbakan meg akarta szervezni az muszlim NATO-t. (Erbakan NATO-jába bevett volna még egy nyolcadikat, a huszonhétmilliós Malájföldet is.) Ha az országok gazdasági hatékonyságot a fejenkénti hazai termékkel (GDP/c) mérjük, akkor – csalóka módon – kivétel nélkül a gyér lakossággal, de gazdag k olajforrásokkal rendelkez Perzsa-öböl-beli monarchiák furakodnak az els hét helyre. Ha mármost az országok teljes gazdasági súlyát a két említett jelz szám összeszorzásával akarjuk bemutatni, Erbakan „országainak” össztermelése újra felkúszik az els k közé, (s az öbölbeli monarchiák közül csak a 24 milliós Szaúd-Arábia marad az els k között). Összehasonítás kedvéért emlékeztessünk arra, hogy az OIC országainak össztermelése valamivel túlhaladja Kínáét, s az USÁ-énak körülbelül a felét teszi ki. De mivel az OIC politikailag-katonailag nem eléggé integrált alakulat, ereje az egyes államokén múlik. (Egyébként ha a NATO-tól eltekintünk, ett l az Európai Unió politikai állapota se nagyon eltér .) Az IMF és a Világbank 2011-es adatai szerint a gazdaságilag legjelent sebb OICállam Törökország és Indonézia. Nemzeti össztermékük Iránénak mintegy kétszerese, míg Egyiptomé (akárcsak Izraelé) Iránénak a fele. Térjünk vissza a voltaképpeni politikai meggondolásokra. A szakirodalom gyakran „puhaságuk”, a nyugati politikai befolyásolhatóság mértéke alapján osztályozza a muszlim államokat. A kedvencek listája bizony az utóbbi két évben nagyon megváltozott. F leg Egyiptom és Tunézia került hirtelen félhomályba.22 Maradtak tehát a hattagú Perzsa-öböl menti Együttm ködési Tanács sejkségei mint „nyugat-barát országok”.23 Általában ismeretelméletileg nem tulajdonítunk nagy értéket a megrendelt közvélemény-kutatások önkényes kérdéseire adott válaszoknak, így a Pew-intézetnek az egységes kérdések alapján végzett hangzatos globális felméréseinek sem. Azonban más tapasztalati forrásokból is egybehangzóan megállapítható, hogy a sejkségek lakossága nem fogadja kedvez bben a nyugati beavatkozásokat és katonai támaszpontokat, mint a többi arab-muszlim országé.24 Viszont az olaj-gazdag monarchiák polgárainak nincs jelenleg még az ország politikájára olyan befolyása, mint az egyiptomiaknak, tunéziaiaknak vagy akár az indonéziainak vagy pakisztániaknak. A nyugati közel-keleti politikát kedvez en megítél sejkségi kormányok léteznek, de mivel politikájuk nem népszer és nincs demokratikus legitimitásuk, ezért helyzetük bizonytalan, s ez geopolitikailag a nyugati hatalmakkal való egyre intenzívebb „halálos ölelésbe” kergeti ket – mint ahogy az iráni sahhal történt az 1979-as forradalmat megel z években. A gyér lakosság egy részének a magas olajbevételek jóvoltából való „lepénzelése” nem hozhat tartós stabilitást.25 Viszont ezek az autokratikus törpeálla-


2013.07.04. 17:23:46


15

mok azok, amelyek jelenleg nyugati politikai képviseletet biztosítanak az Arab Ligában, s amelyek révén a Nyugat színvallás nélkül beavatkozhat a muszlim világ belügyeibe. (Az arab-muszlim szféra újabb bel- és külpolitikai önállósulási törekvései) Az arab-muszlim érdekkör összefogása a vallási alapú umma. Olyan er viszonyokat kíván a világpolitikában teremteni, amely egyrészt megengedi, hogy az országok választott kulturális azonosságukat, társadalmi-politikai berendezésüket mindennem er ltetett poszt-koloniális befolyás nélkül maguk tudják meghatározni, mint azt az 1941-es Churchill és Roosevelt által is aláírt Atlanti Charta is leszögezi. Világpolitikai szinten pedig azt akarják elérni, hogy mindennem fenyegetettségi, megfélemlítési és „soft power” gerjesztette más kifinomultabb belpolitikai beavatkozás, „behálózás” kizárásával, egyenrangú partnerként kezeljék. Ez lehet egyébként csak a civilizációs „beolvasás” helyett a kultúrkörök közti szinte párbeszéd alapja.26 Politikai elismeréshez viszont er kell! Tetszik vagy nem a New York-i Council of Foreign Affairs politológusainak, az OIC országaiban a nép muszlim elkötelezettsége az utóbbi évtizedekben – akciókban, öltözködésben, szokásokban, közvélemény-kutatásokban felmérhet en – er södött. Nemzetközi politikai szinten államszövetség hiányában az arab-muszlim képviselet egy-egy országra hárul. A fenti körkép szerint mint zászlóviv kulcsállam Törökország, az Iráni és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság, valamint Egyiptom (amely mint Arab Köztársaság magán viseli még a Szíriával és Líbiával való sikertelen egyesülés jegyét) jöhet számításba. Az arab-muszlim érdekkör képviseletét nagyban bonyolítja, hogy a muszlim népesség nagy számban él az OIC államain kívül. Ennek természetesen számos és nagyon különböz történelmi és (nép)vándorlási okai vannak. A politikai-földrajzi szituációk teljes bemutatása külön tanulmányt venne igénybe. Hiszen Kínát, a szétesett Szovjetuniót, Thaiföldet, Fülöp-szigeteket is érinti, de f leg Indiát. A szubkontinens elhibázott dekolonizációja folytán a muszlim lakosságnak csak mintegy fele került a Pakisztáni Iszlám Köztársaságba, míg a másik fele a hindu többség Bharatba, Indiába (f leg JammuKasmírba). A kasmíri népszavazás követelése nagyban meghatározza Pakisztán politikáját. Egyébként ebb l az összefüggésb l adódóan – s mivel közben Banglades is levált Pakisztántól, s az arab (f leg Egyiptomra épít ) politikai egységtörekvések sem vezettek eredményre – lett Indonézia a muszlim világ legnépesebb állama. A kisebbségi problémák miatt az arab-muszlim államok kapcsolata a világ nagyobb államai közül szinte csak a dél-amerikai Brazíliával problémátlan, amit az iráni kérdésben jelentkezett együttes brazil–török kezdeményezés is megmutatott. Ma a világpolitikai hatalmi ranglistán a függetlenség fontos szimbóluma a nukleáris fegyver birtoklása, amellyel az ENSZ Biztonsági Tanácsának minden állandó tagja rendelkezik. Ez alapján az egyetlen muszlim atomhatalom, Pakisztán az OIC zászlóviv jének képzelhet el, már csak azért is, mert Indiától független létét „iszlámhoz-tartozásának” köszönheti.27 Fél százados története folyamán azonban f leg a kasmíri konfliktus miatt amerikai katonai segélyre szorul. A katonai és politikai vezetés megosztottá vált, véres belvillongásokat, leszámolásokat hozott. Az afgán háborúk pedig törékeny, vezetésre képtelen átjárható állammá tették. S egyel re csak remélni lehet, hogy a tapasztalt politikus, Nawaz Sharif vezette Muszlim Ligának a 2013. májusi szabályos választásokon elért gy zelme és a nyugati hatalmak afganisztáni megszálló csapatainak jöv évi kivonása együttesen politikailag stabilizálja Pakisztánt. A gazdaságilag legfejlettebb Törökország lehet egy másik OIC leader-jelölt. A posztottomán id szakban évtizedekig az ország háttérbe szorította bel- és külpolitikai vonatkozásban muszlim azonosságát, és nem volt érdekelt ezen szféra paradigmatikus vezeté-


2013.07.04. 17:23:46

16


sében: áttért a latin írásmódra, csatlakozott a NATO-hoz, és az EU-ba kért bebocsátást. (Viszont a zsidó-keresztény Európa mégis túl nagy trójai falónak tekinti.) Mint említettük, el ször az Iszlám Jóléti Párt vezet je, Erbakan lépett el 1996-ban egy muszlimNATO fokozatos megszervezésével. Az iszlám párt utódja – Gül, Erdogan és Davutoglu – Igazság és Fejl dés pártja meg tudta törni a hadsereg hatalmát – mint az egyébként Egyiptomban a Muszlim Testvériség Társaság adta államelnök, Morszi is elérte. Ma a török nyilvános életben – öltözködésben – fokozatosan megjelenik a társadalom muszlim jellege.28 Az ország fontos szerepeket vállal az OIC-ben. (A szervezet jelenlegi f titkára a török Ekmeleddin Ihsanoglu.) S az univerzalista európai szemlélet helyett Törökország els sorban a muszlimok jogai globális védnökének deklarálja magát. S azt a példaképet sugározza, hogy politikai-társadalmi berendezése össze tudta egyeztetni a gazdasági korszer sítést a muszlim azonosság fokozatos kifejezésre jutásával. Alapvet en azonban kett sséget mutat. A Nyugatban sokszorosan csalódott. Törökország függetlenségét óvatosan nem pán-iszlám érdekképviseletben fejezi ki, hanem a szomszédsági kapcsolatok er sítésének formájában – nem elhanyagolva az Arab Liga mintájára létrehozott, egyel re négy tagot számláló Töröknyelv Országok Tanácsot sem. Az Irán elleni amerikai rakétabázisok betelepítése és szíriai politikája is csak aláhúzza a NATO-tag Törökország politikai kett sségét, amely nincs egyértelm en elkötelezve az arab-muszlim érdekkör f képviseletére.29 Az Ottomán Birodalom romjain 1924-ben felszámolt politikai iszlám intézmény, a kalifátus megsz nte után, a 20. század utolsó három évtizede óta az általános dekolonizáció keretében arab-muszlim sugallatú reneszánsz mozgalmak ütötték fel fejüket, amelyek különböz eszközökkel és elképzelések szerint le akarják vetni a külföldi kényszert, amely akár katonai megszállás, akár puhább – a médiumok által való – nyomatékos meggy zés formájában jelentkezik. Az els gy zelmes iszlám forradalom 1979-ben Iránban következett be. Bárhogyan is értékeljük a nép választotta képvisel kkel és elnökkel – de a síita imámság „alkotmánybírói” felügyelete alatt – m köd államberendezést, kétségtelen, hogy e jelent s muszlim ország teljes függetlenséget élvez, amelyet egyébként olajkincse is alátámaszt. A karizmatikus alapító, Khomeini imám szerette volna, hogy az Iszlám Köztársaság átvegye az arab-muszlim világ politikai képviseletét, de mivel a tekintélyelv síita tendencia a szunnitával szemben az OIC-ben kisebbségben van, ez lehetetlen vállalkozás. 1979 után az arab-muszlim világ önállóságáért küzd tömegmozgalmak tovább terjedtek. 1990-ben Algériában szabad választásokkal megkísérelték a nép politikai véleményét szóhoz juttatni. Ez megmutatta az Iszlám Felszabadítási Front erejét, meglepve a Nyugat vezet köreit. A Nyugat hallgatólagos támogatásával a hadsereg er szakkal elfojtotta a nép többségi akaratának hatalomra jutását. Elvetélte az ország demokratizálását. Csak húsz év múlva követte ezt egy másik maghreb országban, Tunéziában a második felkelési hullám, amely Ben Ali önkényuralmát 2011 januárjában megdöntötte. A demokratikus választás pedig Ghannouchi Rachid iszlámista en-Nahda mozgalmának adott többséget. Egyiptom követte a tunéziai népfelkelést. De miel tt még a nép 2012-ben akaratát választásokban tudta volna pontosítani, nyugati politikai „officinák” a mozgalmakra mindjárt lesz kít értelmezést igyekeztek ráer ltetni. E spekulációk szerint a felkelés csak bels gazdasági fejl dési, jövedelem- és hatalomelosztási problémákat érint, és politikailag a felszabadult kelet-európai országoknak megírt forgatókönyv szerint lehet kezelni. Az önmegvalósító prófécia el írásai szerint a két amerikai nagypárt és más szervezetek alapítványai igyekeztek aktivistákkal és pénzügyi támogatással a befolyásuknak kedvez


2013.07.04. 17:23:46


17

csoportokat egyoldalúan megtámogatni. Azonban a Nyugat „ejt erny sei” negatív reakciót váltottak ki, s t letartóztatásukhoz vezetett.30 A Muszlim Testvériség Mozgalom választási gy zelme – és a radikálisabb muszlim szalafista párt második helyezése – megmutatta, hogy a muszlim országokban a demokratikus választások megkövetelése elégséges ahhoz, hogy az iszlám vallás közéleti befolyása meger södjön, s egyben e népek függetlenségi követelése megjelenjen. Nem akarják nyugati kívánságra a nyilvános és közéletb l a muszlim azonosságot kizárni, a szekularizmust (amely szerint a vallási szimbólumok nevetségessé tétele, meggyalázása se b ntény) szolgai módon lemásolni és a külügyeikben a NATO geopolitikáját követni, hanem inkább az el nem kötelezett államok részér l ismert semlegességi politikát. Az e tényeket kénytelen-kelletlen felismer amerikai kormányzat újabban pénzügyi nyomással igyekszik Egyiptomra ráer szakolni (geo)politikai – és belpolitikai – elképzeléseit.31 Egyiptom a legnépesebb – üt képes hadsereggel rendelkez – arab állam. Nemcsak az arab világ sarkalatos országa, geopolitikai súlypontja, de általában az arab-muszlim érdekkörben vezet szerepre predesztinált ország. De e szerepet az izraeli–egyiptomi külön békeszerz dés megalázó feltételei miatt három évtizede elvesztette. Az USA felé eladósodva annyira függ helyzetbe került, hogy még az amerikaiak iraki hadjáratait is támogatta (amit l pedig még Franciaország is tartózkodott). Ám mivel a 2011. évi felkelést követ választásokat nagy többséggel az iszlámista pártok nyerték, s 2012. június 24-én a Muzulmán Testvériségi Mozgalom jelöltjét, Mohamed Morszit elnökké választották, Egyiptom várhatóan a politikai függetlenség útjára lép. (A muszlim testvériség globális) Az egyiptomi és a többi felkelést egyes „mértékadó” megfigyel k szívesen államonként elszigetelve kezelik. Vannak országos sajátságok, de az önállósodási megmozdulásoknak mélyen fekv és az egész muszlim érdekkörre kiterjed potenciálja van. A népképviselet elterjedése mindenütt – a szalafistáktól a Muzulmán Testvériségig nyúló – iszlamista mozgalmak széles spektrumát hozza a politikai élet el terébe. Nem akarja minden irányzat a nyugati politikai-szociális elképzeléseket, tanításokat egészében elvetni, de azok közül az arab-muszlim hagyománnyal való összeegyeztethet ség függvényében tetszése szerint, maga akar választani. Ennek az álláspontnak széles népi támogatása azonnal megjelenik, mihelyt a kormányoknak posztkoloniális nyugati „legitimizációja” – amerikai elismerése – helyett a demokratikus többség választotta megbízása érvényesülhet. Irakban „meglep ” módon a síitákat – és a kurdokat – elnyomó Szaddam Husszein diktatúrájának amerikai megdöntése után a többségi síita lakosság egy Irán-barát kormányt választott. Az Afgán Iszlám Köztársaságban a 2001-es amerikai invázió nyomán ma az a furcsa helyzet állt el , hogy a talibánellenes rend rség afgán tanoncai nyugati kiképz ik ellen fordítják fegyvereiket. A Nyugat számára érthetetlen, hogy az idegen csapatok évtizedes kioktató jelenlétét a lakosság nagyobb rossznak tartja, mint a Karzai-kormány ellen fellép talibánokét.32 A nyugati hader knek a dar al-Islamból való eltávolítása mint célkit zés a muszlim világban nagy népszer ségnek örvend – akár az afganisztáni szovjet, akár a nyugati csapatokról van szó, akár az iszlám shazájában 1990 óta a szent Mekka körüli támaszpontokon állomásozó amerikaiakról. A muszlim közvélemény a Qutb inspirálta Bin Ladennek – és az 1988-ban indult al-Qa’ida mozgalomnak – se annyira céljait, mint célszer tlen brutalitását ítéli el, amely nyomán több muszlim halt meg, mint nemmuszlim.33 Az arab-muszlim függetlenség utáni sóvárgás felismerhet gyakorlatilag az utóbbi század majdnem minden muszlim gondolkodójának írásában, akik vagy maguk alkottak politikai mozgalmat, vagy vezéreit befolyásolták, mint az indiai szubkontinen-


2013.07.04. 17:23:46

18


sen Sayyid Abu’l-A’la Mawdudi, Sayyid Abu’I-Hasan ‘Ali Nadwi vagy a már említett szudáni Hasan al-Turabi és a ma Katarban él , egyiptomi Yusuf al-Quaradawi, vagy akár a síita Khomeini. A 2011-es egyiptomi szabadságharcban részt vev névtelen – hitét gyakorló vagy nem gyakorló – muzulmán családokból származó felkel k zöme valószín leg nem tartozott az üldözött Muszlim Testvériség Társaságának (MB) a diktatórikus rendszerek által megtizedelt tagságába. Az MB viszont ma a legjelent sebb iszlám alapú globális politikai tömegszervezet. Több, mint egy nyugati értelemben vett politikai párt. Átfogó társadalmi összefogás. A Muszlim Testvérek Egyiptomi Társasága néven született annak idején, és eredetileg egy az angol gyarmati befolyás ellen fellép nemzeti felszabadító szervezet volt. De a meggy z déses muszlim tanító, al-Banna hamar felismerte, hogy szélesebb pán-muszlim alapú tömegmozgalomra van szükség, amely túllépi az egyiptomi problematika kereteit és összefogva munkálkodik a dar al-Islam mindegyikének felszabadításán.34 Nemhiába terjedt ki a mozgalom már 1936-ban Libanonra és Szíriára. Ma szinte nincs muszlim állam, ahol nem játszik befolyásos szerepet (beleértve a nem-arab ázsiai muszlim országokat). Mint azt az MB alapítójának unokája, a genfi honosságú és jelenleg Oxfordban tanító Tariq Ramadan munkáiban megvilágítja, a MB az egész arab-muszlim világ politikai és kulturális önrendelkezéséért válogatott eszközökkel35 küzd , sokárnyalatú, kizárólagosságra nem törekv , fokozatosan, fontoltan haladó, korszer en szervezett pragmatikus mozgalom. (H. al-Banna – és az MB – nem ellenezte a modern tudományok tanítását, akárcsak mentora, a kairói f mufti, Muhammad Abduh vagy a pániszlámista Jamal al-Din al-Afghani, mert „ez er t ad” és segít a Nyugattal való viszonyban az egyenrangúságot valóban elérni.) A harcban használt eszközök válogatottsága miatt Bin Laden azzal vádolta a mozgalmat, hogy elárulta Qutb tanítását. Ramadan szerint el relátható, hogy a MB egyre inkább terjed, és mértékadó szerepet tölt be a kialakulóban lév új, önkormányozott muszlim világban. (Zárszó) A történelem civilizációs pereskedések végtelen láncolata. Krónikája nem Ádám és Évánál kezd dik – minden szerepl je úgy kezdi az eseménysorozat elbeszélését, hogy kultúrkörének beállítottsága kedvez fényben jelenjen meg. E tanulmány a világpolitikai helyzetet az arab-muszlim érdekkör szempontjából vizsgálta. Mivel a világháború óta dar al-Islam nem támadott meg egyetlen nyugati államot sem, a muszlim világ úgy látja, hogy a Nyugat fejtet re állítja az okozatiságot, amikor muszlim veszéllyel ijesztget. Nézetük szerint valójában a jelenkorban mindig a Nyugat volt a konfliktusok kezdeményez je és a muszlim érdekkör csak reagált a kihívó, sért politikára, amely egyrészt Izraelt a megszállt palesztin területeken gyakorolt neokolonializációja ellenére politikájával de facto feltétel nélkül támogatja, és másrészt megosztó szándékkal avatkozik be a muszlim világ bels ügyeibe, elmélyítve a létez nemzeti, arab–nem-arab, síita és szunnita különböz ségeket. A muszlim világ viszont, mint láttuk, ummára törekszik, egységre, amely vallási-politikai fogalom, mert a Korán követeli meg, de ez egyben a dar al-Islamnak a világban egyenl félként való elismertetésének stratégiai záloga is. Ennek a Nyugat által való elismerése lehetne a megbékélés feltétele.


2013.07.04. 17:23:46


19

JEGYZETEK 1

Fukuyama F.: The End of History and the Last Man. New York, Free Press, 1992. 2 Ankerl G.: Coexisting Contemporary Civilizations: Arabo-Muslim, Bharati, Chinese, and Western. Genf, INU Press, 2000. 3 Kenneth N. Waltz a Nuclear Balancing Would Mean Stabilityban (Foreign Affairs, 2012. augusztus, 2–5.) azt írja: „Israel’s regional nuclear monopoly has long fueld instability in the Middle East. In no other region of the world does alone, unchecked nuclear state exists. It is Israel’s nuclear arsenal, not Iran’s desire for one, that has contributed most to the current crisis.” (3 l.) 4 Q 16:103. Korán. Helikon Kiadó, 2001. 194. és 25. 5 „Minden ember egyenl …függetlenül …vallásától.” (1. a cikkely.) Cairo Declaration on Human Rights in Islam. 1990. augusztus. 6 In Algar Hamid: Islam and Revolution. Writing and Declaration of Imam Khomeini. Berkeley, Mizan Press, 1981. Princeton Reading in Islamist Thought. Princeton, Princeton UP, 2009. 168, 214–5, és 137. 7 Bennett M.: Another great awakening? In: Religion and International Relations. New York, Columbia UP, 2011, 93. 8 Egyébként a különböz jelenkori nemzetközi politikatudományi iskolák, mint a liberalista (Michael Doyle, Robert Keohane), a realista (Kenneth Waltz) és a konstruktivista (Alexander Wendt) irányzat nem teszi meg egyhangúan az államok legitimitásának modern kritériumává a szekularizmust. (Lásd Snyder 2. és Bennnett 93., in Religion and…. i. m.) 9 Lásd Hasan al-Turabi és Yusuf al-Qaradawi véleményét. Princeton… i. m., 214 és 241). 10 Nyugaton az ún. „egyetemes” emberi jogokból lesz levezetve, hogy az egynem ek házassága is alapjog. A Cairo Declaration… (i. m.) viszont leszögezi, hogy a férfi és a n egyenl (5. a), de csak n és férfi köthet egymás közt házasságot. (6. a.) 11 A Saria id szer értelmezésér l lásd részletesebben: S. A. Mawdudi: The Islamic Law and Constitution. Lahore, Islamic Publications. 1960. In: Princeton… i. m. 94…8. 12 Az 1981. szeptember 19-i Universal Islamic Declaration of Human Rights X. a. cikkelye szerint a vallást kényszerrel terjeszteni tilos. („Nincs kényszer a vallásban!” Q 2:256, Korán. i. m. 32.); a b. cikkely szerint pedig a nem-muszlimok választhatnak, hogy vagy az iszlám törvények szerint legyenek megítélve, vagy saját közösségük törvényei szerint.


13 L’État des religions dans le monde. Párizs, Cerf, 1987, 148. 14 Lásd Ankerl G.: Az emberi jogok viszonylagossága. Magyar Szemle, 2012.1. 71kk. Patrick H. Glenn: Legal Traditions of the World: Sustainable Diversity in Law. New York, Oxford UP, 2010. Egyébként nemrég (2012. 09. 18.) a kiskorú izraelita fiúgyerekek körülmetélésének vitájában Sabine Leutheusser-Schnarrenberger, német igazságügyi miniszter megállapította, hogy evvel kapcsolatban három alkotmányjogi elvet rangsorolni kell: a vallási szabadságot, a szül k jogait és a kiskorúak testi épségének védelmét. 15 Hasan al-Turabi álláspontját általában minden muszlim írástudó osztja, amely szerint elképzelhetetlen a vallásnak az egyén magánszférájára való korlátozása. (Princeton… i. m. 213.) 16 Dictionnaire de civilisation musulmane. Párizs, Larousse, 2001, 103. 17 A nyugati szakirodalom néha felel tlenül kett s értelmet ad az iszlamista jelz nek: egyszer meghatározott politikai mozgalmat ért alatta – és szembeállítja a szalafista mozgalommal –, másutt viszont még ugyanabban a publikációban is e kifejezést általánosan az összes, az iszlám tradíciót követni szándékozó politikai mozgalomra alkalmazza. (Princeton… i. m. 4. és 19–20. C. Franck és M. Herszlikowicz: Le sionism. Párizs, UPF, 1984, 58–75.) 18 Princeton… i. m. 13. 19 Riaz Hassan: Inside Muslim Minds. Carlton, AU, Melburn UP, 2008. M. Dhaouadi: Toward Islamic Sociology of Cultural Symbols. Kuala Lumpur, S. Noordeen, 1997. (Népszer irodalom: Graupmann J.: Tabuk kislexikonja. Athenaeum, 1999.) 20 Yossi Kelin Halevi a Shalom Hartman Intézet munkatársa a New York Times (NYT) 2011. február 3-i számában „Israel, alone again?” cím cikkében azt írja: „Izrael a palesztinokhoz képest Góliát. De az arab-muzulmán világgal szemben Dávid marad.” 21 J. Habermas és munkatársai (An Awareness of What is Missing: Faith and Reason in PostSecular Age. Cambridge, UK, Polity, 2010) „felhígított” szekularizmusa se szolgáltat általánosan elfogadható megoldást. T. S Shah in Religion and... i. m. 28., 46. 22 Obama elnök 2012. szeptember 12-én kijelentette, hogy Egyiptom ma se nem szövetséges, se nem ellenség. 23 Az Öböl menti sejkségek az iráni népfelkelést l megijedve tömörültek 1981-ben az Együttm ködési Tanácsba. Szaúd-Arábia most megkísérli e tanácsot Golf-federációvá fejlesz-

2013.07.04. 17:23:46

20

24

25

26 27

28

29

30


teni, s a jordán és marokkói királyságot is e monarchikus szentszövetségbe bevonni. Egyel re sikertelenül. (K. Fahim: Saudis push for a Gulf Federation. NYT, 2012. 5.16.) Steven Kull: Feeling Betrayed: The Roots of Muslim Anger at America. A Middle East Policynak „Political Islam in the Arab Awakening” cím különszámában, 2012. nyár, 19. Vö. Ankerl G.: Közvélemény-kutatás vagy fortélyos hangulatkeltés. Valóság, 2006. 1, 1–30. A Bahreini Királyság máris csak szaúdi katonai segítséggel tudta a síita többség felkelését leverni. (Ben al-Khaimah: Emirates quash hints of dissent. IHT 2013.6.10.) I. Naffee: Dialogue crucial for peaceful coexistence. The Muslim World, 2012. 5., 8–9. S. A. Mawdudi in Princetion… i. m. 88. Sayyid Abu’l-Hasan Nadwi: Islam and the World. Lucknow, Academy of Islamic Research and Publ. 1978. A megfigyel k szerint a nyugati divatot követ isztambuli világfiak spontán megmozdulásai különösen az alkoholárusítás lazításáért és a nagyobb nyilvános szexuális szabadosságért vívott harcban látják a „szekuláris európai ideálok” védelmét. (Tim Arago: Turkish Split is exposed in alcohol debate. IHT 2013.6.10 és T.A.: A battle for Turkey’s identity. IHT 2013.6.4.) Egyébként maga Kemal Atatürk is ittasságra hajlamos ember volt. Hugh Pope, a Nemzetközi Krízis Csoport török szakért je szerint: „a törökök azt hitték, hogy fontosabbak, mint Izrael.” J. Traub: Turkey back in power-broker role, NYT, 2011.1.22. Lásd még T. Arango: Syrian war deflates Turkey’s high hopes. NYT, 2012. 9. 19. Az új török külpolitika alapvetése A. Davutoglu külügyminiszter könyvében olvasható. (A. D.: Alternative Pradigms: The Impact of Islamic and Western Weltaunschaungs on Political Theory. Washington, UP of America, 1993.) E. Trager: Caught in Egypt’s political crossfire. NYT, 2012.3.15. Rugh. W. A.: Egyptian Politics and American Diplomacy. Middle East


31 32

33

34

35

Policy. 2012. nyár. 36–48. Egyiptom új elnöke, Mohamed Morszi kijelentette: Egyiptom nem lesz a Nyugattal szemben ellenséges, de nem lesz olyan szolgalelk (‘compliant’) sem, mint Mubarak alatt volt.” „A Nyugatnak tisztelnie kell a muszlim történelmet és kultúrát, még ha ez a nyugati értékekkel nem is egyezik.” NYT, 2012. 9. 24. S. L. Myers: U.S. nears deal to ease debt burden of Egypt: Package aims to revive American clout (!) during political transition. NYT, 2012. 9. 4. R. Oppel: NATO tries to curb killings by Afgan recruits. NYT. 2012. 8. 20. R. Nordland: Weighing Afghans’ attacks: NATO news conference gives an example of why culture gap remains wide. NYT, 2012. 9. 8; G. Bowley: U. S. suspends training of Afghan recruits. NYT, 2012. 9. 3. M. Rosenberg: As hope turn to hatred, Afgan soldiers reach out to the Taliban. IHT, 2013.1.3. Ebben az összefüggésben szinte tragikomikus hallani Bin Laden szájából: „the people of Islam have suffered from the aggression, inequity, and injustice imposed on them by Zionist-Crusader alliance and their collaborators, to the point where Muslim blood has become the cheapest…” (Usama Bin-Laden: The Invasion of Arabia és The Saudi Regime. In: Messages to the World: Statements of Osama bin Laden. London, Verso, 1996, 15kk és 31–43. Princeton… i. m. 436.) A tekintélyes al-Manar hírlap publikálta alBanna els Farouk királyhoz intézett leveleit, amelyek egyikében (Some steps toward practical reforms) 50 pontban részletezi, mit ért korszer iszlám államberendezés alatt. A I. 4. pont kiemeli az muszlim államok közti összefogás er sítését. (Five Tracts of Hasan al-Banna (1906–1949). Berkeley, University of California Press, 1978. Vö. Princeton… i. m. 74–78.) Jegyezzük meg, hogy a MB-nek azóta van „rossz sajtója”, hogy a 30-as években „er teljesen” fellépett az Irgun Zvai Leumi és a szakadár Stern csoport ellen. (Tariq Ramandan: The Arab Awakening, Islam and the New Middle East. London, Penguin, 2012.)

2013.07.04. 17:23:46

GEREBEN ÁGNES

Ukrajna dilemmái Hazánk Oroszországgal való gazdasági, els sorban energetikai kapcsolatában északkeleti szomszédunk a legfontosabb láncszem. De Moszkva és Kijev csaknem negyedszázada nem lankadó küzdelmében – legalább a 2006. évi földgázháború óta – a „kék f t anyag” szállítása, ezen belül európai tranzitja miatt fel-feltör csatározások egész kontinensünk mindennapjaira hatást gyakorolnak. A Kreml és kinyújtott ökle, a Gazprom hol a gázcsap elzárásával, hol sokmilliárdos kerül útvonal, köztük a Déli Áramlat kiépítését célzó megállapodásokkal, hol diplomáciai, esetenként politikai nyomással igyekszik visszaterelni Kijevet a maga újra megteremtett befolyási övezetébe. (A börtön mint a politikai küzdelem eszköze) Ukrajna megítélését ugyanakkor mind a nyugati világban, mind Oroszországban meghatározza a 2010. januári elnökválasztáson vesztes, jelenleg hétéves börtönbüntetését tölt Julia Timosenko helyzete. Nehéz megérteni, mi motiválja az Európai Unió vezet it, amikor rendre megkérd jelezve a formálisan független ukrán bíróság ítéletét, a volt miniszterelnök szabadon bocsátásához kötik a további együttm ködést. Idézzük fel, mi is történt 2010. januárjában. Az államf i reményeiben csalódott politikus asszony szabályosan tombolt a vereség után. A hisztérikus fenyeget zésekkel egyik legfontosabb célja állítólag az volt, hogy minden lehetséges jogi eszközzel megakadályozza Janukovics beiktatását, legalább addig, amíg a Moszkvában egy évvel korábban megkötött energetikai megállapodást rögzít , számára kínos iratokat meg nem semmisítik. Az orosz–ukrán földgáz-kereskedelemb l ugyanis a 2009. januári Putyin–Timosenko megállapodásnak megfelel en kiszorították az asszony gy löletének egyik legf bb tárgya, Dmitro Firtas 45 százalékos tulajdonrészével létrehozott – másra, mint a profit „lenyúlására” nem alkalmas – közvetít vállalatát, a RoszUkrEnergót (RUÉ-t), amelyben a Gazpromnak 50 százalékos tulajdonrésze volt. Timosenko emellett a moszkvai tárgyalás során elérte, hogy a saját energetikai cégeinek Moszkvával szemben fennálló 450 millió dollár érték tartozását a Gazprom leírja. Ezzel szemben vállalta, hogy az ukrán állami földgázvállalat, a Naftogaz Ukraini átveszi a RUÉ-nak a Gazprommal szemben – 11 milliárd köbméter földgáz szállítása nyomán – keletkezett tartozását. A stockholmi választott bíróságra már az ukrajnai elnökválasztást követ reggel (!) benyújtott keresetben a ténylegesen a Gazprom megbízásából eljáró osztrák Centragas vissza is követelte a 3,5 milliárd dollárt ér 11 milliárd köbméter földgázt. Miközben az ezekben a napokban éppen kínai látogatáson tartózkodó Vlagyimir Putyin indulatos szavakkal mentegetni igyekezett Timosenkót – kijelentvén, hogy a miniszterelnök alá sem írta a Gazprom és a Naftogaz Ukraini vezet i által jegyzett megállapodást – Moszkva valójában elárulta és leírta az ukrán ex-miniszterelnököt. Viktor Janukovics köre megértette, hogy szabad kezet kapott a tüntetéseket, nyilvános botrányokat rendez politikussal és elvbarátaival szembeni eljárásra. Volt kormányának tagjai közül rizetbe vették a környezetvédelmi és a belügyminisztert, a hadügy- és igazságügyi tárca helyettes vezet jét, nemzetközi elfogató parancsot adtak ki Timosenko gaz-


2013.07.04. 17:23:46

22

GEREBEN ÁGNES: UKRAJNA DILEMMÁI

dasági minisztere ellen. 2011-ben perbe fogták a volt miniszterelnököt is, majd zárolták a vagyonát. A világ hírügynökségei rendszeresen tudósítottak az egy ideig él tévéadásban közvetített tárgyalásról és a Timosenko-féle Batykivscsina (Haza) párt tagjainak azzal egy id ben zajló tüntetéseir l. A bíró végül hét év börtönre ítélte az asszonyt, aki fogva tartása színhelyén, a harkovi (harkivi) börtönben továbbra is folyamatosan ébren tartotta a nemzetközi közösség figyelmét. Egyszer éhségsztrájkkal tiltakozott bebörtönzése ellen, mászszor gerincfájdalmai miatt követelt különleges eljárást. Amikor azonban kórházba akarták vinni, ellenállt, majd azt nyilatkozta, hogy fogva tartói megverték. A hasán lefényképezett kék folt azonban, mint kiderült, akkor keletkezett, amikor a cellából kifelé menet váratlanul kitépte magát az t karjánál fogva kísér börtön r kezéb l, az meg utánakapott. Ezt a botrányt hosszas kórházi kezelés követte, német orvosok irányításával. 2012 áprilisában újabb eljárást indítottak a volt ukrán kormányf ellen, az Egységes Ukrajnai Energetikai Rendszer vezet jeként 1997/1998 folyamán elkövetett, a vád szerint 19,5 millió hrivnya, vagyis mintegy 550 millió forint érték sikkasztás vádjával. A gyanúsított, egészségi állapotára hivatkozva, nem jelent meg a tárgyaláson, ahol számos külföldi diplomatával és újságíróval együtt jelen volt az emberi jogok betartását ellen rz Francois Zimeray francia nagykövet. Ezen az ügyön kívül a Timosenko elleni lehetséges vádak sorában napirenden van még a kiotói kvóták eladásából kapott pénz állítólagos elsikkasztása, illetve a költségvetésb l vásárolt ment autók kampánycélokra történ felhasználása. És ez még távolról sem jelenti a történet végét. Az ország f ügyésze 2012 augusztusában újabb, minden korábbinál súlyosabb vádról nyilatkozott a médiának. Mint mondta, a kijevi hatóságok csak a német orvosok által a fogoly gerincbántalmai miatt el írt kéthavi fekv kúra végét várják, annak leteltével azonnal elindítják az eljárást. Gyilkossági ügyr l van szó. Szálai két évtizeddel ezel ttre nyúlnak vissza, amikor a fiatal Julia Timosenko az Ukrajnában rendkívül nagy hatalmú donyecki oligarchák révén kapcsolatba került az üzletemberb l akkoriban a politikai vizeire evez , kés bb miniszterelnökké kinevezett Pavlo Lazarenkóval, és megkapta t le az els jókora falatot a szület ukrán piacgazdaságból. Az 1999-ben kijevi letartóztatása el l az Amerikai Egyesült Államokba szökött, ott tiltott határátlépés és pénzmosás vádjával letartóztatott Lazarenko ellen folyó újabb eljárás során egy meg nem nevezett (védett) tanú vallomásában kijelentette, hogy Jevgenyij Scserbany képvisel nek, az ukrán elnöki stallum reménybeli várományosának a meggyilkolásáért többek között Julia Timosenko bankszámlájáról fizették a vérdíjat. Ez a leszámolás még 1996. november 3-án, Donyeck repül terén történt. Scserbany éppen az orosz maffiával való állítólagos kapcsolata miatt Amerikából kitiltott, ám hazájában rendkívül népszer id s énekes, Joszif Kobzon születésnapi ünnepségeir l tért vissza Moszkvából. Ahogy az ukrán politikus leszállt a gépr l, közvetlen közelr l tüzet nyitottak rá, és a feleségével, valamint kíséretének két másik tagjával együtt lemészárolták. A végrehajtó a hírhedt Kusnyik banda volt, amelynek a donyecki Sahtyor [Sahtar] (vagyis Bányász) stadion egy évvel korábbi felrobbantását is tulajdonították. Akkor az egész világot bejárta az a kép, amelyen egy áldozatnak a testéb l kiszakadt szíve hevert a véres aszfalton. Mellette egy kézfej, rajta a csuklón még ketyeg óra. Azóta a bérgyilkosok kivétel nélkül távoztak az él k sorából. Egyikük sem természetes halállal. Scserbany nemcsak – s t, nem is els sorban – parlamenti képvisel volt, hanem dúsgazdag üzletember. Az állami vagyon megszerzése nyomán létesített számos vállalkozásának egyike látta el k olajjal és földgázzal a Julia Timosenko tulajdonában lév energetikai rendszert, amely Donyeck ipari és lakossági fogyasztóinak szállított. Ebb l ítélve Scserbany nem konkurense, hanem üzlettársa lehetett Timosenkónak. A helyzet azonban


2013.07.04. 17:23:46


23

sokkal bonyolultabb, mint oly sok minden a gazdasággal összefonódó ukrán politikai élet bugyraiban. Az összes donyecki nagyvállalkozót egyesít szövetség létrehozására készül és ezzel a nagypolitika csúcsait célba vev Scserbany eltávolítása két körnek állt érdekében. Els sorban Viktor Janukovicsnak, Ukrajna jelenlegi elnökének. ekkor, az 1990-es évek közepén, még ismeretlen gyárigazgató volt. A gyilkosság tette lehet vé számára, hogy Scserbany helyébe lépve, mint Donyeck egyes számú vezére, Leonyid Kucsma elnök hathatós támogatásával elkezdje hosszú menetelését a politikában. A brutális Scserbany-kivégzés másik lehetséges megrendel je a vizsgálat jelenlegi állása szerint Pavlo Lazarenko volt, akinek Scserbany a tanácsadójaként dolgozott. Ebbe az irányba vitte a gyilkosság vizsgálatát az a bizonyos védett tanú, aki az amerikai hatóságok el tt azt állította, hogy a szörny b ntényt Lazarenko és Timosenko számlájáról fizették. Ami önmagában kevés ahhoz, hogy a gyilkosságra való felbujtás vádja megálljon Julia Timosenko készül perében – de egyel re nem tudni, mit tartalmaz még a kiszivárogtatott tanúvallomás. (Janukovics két vasat tart a t zben) Az egymástól független, horrorra emlékeztet ügyekb l jól látszik, hogy az ukrán belpolitika alakulása ma is szinte minden kérdésben az energetikai szféra fejleményeit l függ. Nem csoda, hogy Janukovics, mint megválasztott elnök, 2010-ben egyik els intézkedésével a Naftogaz Ukraini új vezet it nevezte ki – ahogy a 2000. január elsején az orosz elnöki székbe került Vlagyimir Putyin is sietett még Szentpétervárról magával hozott bizalmasát, Alekszej Millert a Gazprom élére állítani, ahol a szakirányú ismeretek nélkül a gigaholding élére került politikus azóta is kiválóan teljesít. Ukrajnában ez a folyamat úgy zajlott le, hogy Jurij Bojko energetikai miniszter nyomására Jevgenyij Bakulin került a Naftogaz Ukraini igazgatótanácsának élére. Rögtön be is mutatta a cég legfontosabb leányvállalatainak új vezet it: az évi 14 milliárd köbméter földgázt kitermel Ukrgazdobicsát a 36 éves Jurij Boriszovra, az ukrán földgázszállító infrastruktúrát pedig Szergej Vinokurovra bízták. Az energetikához egyikük sem értett. Boriszovnak politológus diplomája volt, Bakulin és Vinokurov a vegyészethez konyított valamit. Viszont közismerten mindhárman Dmitrij Firtas emberei voltak! Az utóbbi kett a RUE és a magyarországi Emfesz sötét ügyletei kapcsán emlegetett üzletember Group DF holdingjához tartozó Ostchemnél dolgozott. Vinokurov meglehet sen régen részt vett Firtas különböz vállalkozásainak irányításában is. A „Szeva bácsival”, vagyis a világ tíz legkeresettebb b nöz je között számon tartott Szemjon Mogiljeviccsel (mindkettejük által tagadott) üzleti kapcsolatokat ápoló ukrajnai oligarcha tehát visszatért hazája gazdasági életébe, és rögtön megkaparintotta a Naftogaz kulcspozícióit. Ám ehhez Julia Timosenkónak meg kellett buknia, hiszen a volt ukrán miniszterelnök szemében Firtas volt a legnagyobb ellenség, aki Viktor Juscsenko pénztárnokából id közben átállt az elnökválasztáson gy ztes Viktor Janukovicshoz, és napjainkban ismét kulcsszerepet játszik az orosz–ukrán földgáz-kereskedelemben. Az ukrán energetikában rendkívül óvatos politikát folytató Viktor Janukovics már a 2010. évi elnökválasztás második fordulója utáni reggel el állt azzal a javaslattal, hogy a hazáján áthaladó k olaj- és földgázszállító hálózat m ködtetésére hozzanak létre nemzetközi konzorciumot, egyharmad–egyharmad arányban a Gazprom, a Naftogaz és közelebbr l meg nem határozott „európai felhasználók” részvételével. Az együttm ködésre felszólított szerepl k azonban lényegében mindmáig, 2013 nyaráig nem reagáltak érdemben a Kijevben azóta is gyakran hangoztatott tervre, amelyet az új ukrán kormány össze akart kapcsolni a moszkvai földgázszerz dés felülvizsgálatával. Janukovicsék elképzelése e tekintetben az volt, hogy továbbra is elfogadják a 2009. évben szállított 30 milliárd


2013.07.04. 17:23:46

24


köbméter „kék f t anyagot”, ha a Gazprom a szerz désbe foglalt 305 amerikai dollárról 168 dollárra csökkenti az 1000 köbméterenkénti árat. Ez éves szinten 2,5–2,9 milliárd dollár bevételkiesést jelentett volna az oroszoknak. Mivel egy ilyen perspektíva nyilvánvalóan nem volt túlságosan vonzó a Gazprom számára, az orosz f városban a Janukovics sz kebb környezetéhez tartozó új ukrán miniszterelnök, Nyikolaj Azarov megismételte a Naftogaz Ukraini új vezet je, Jevgenyij Bakulin és Jurij Bojko ukrán energetikai miniszter, valamint Alekszej Miller Gazprom f nök között két nappal korábban, szintén Moszkvában lezajlott el zetes megbeszélésen tett ajánlatot. Nevezetesen azt, hogy a tetemes árengedményért cserében az orosz gázóriás közvetlenül szállíthat a bels ukrajnai piacra. Kétél ajánlat volt ez. Már csak az idáig egyedüli ukrán export rrel kapcsolatban állt rengeteg kisebb ukrajnai földgázkeresked botrányosan gyenge fizetési fegyelme miatt is. Ráadásul nem lehetett tudni, milyen szerepet szán az új ukrán vezetés azoknak a közvetít cégeknek, amelyek korábban az orosz–ukrán földgázszállítások szövevényes rendszerében szedték a sápot. S noha a Dmitro Firtas nevéhez kötött RUE a Timosenko–Putyin megállapodás nem nyilvános részeként már korábban elveszítette milliárdos hasznot hozó közvetít szerepét, ma még mindig túl sokan tolonganak az orosz–ukrán földgázkereskedelem körül. Egyetlen példa: a Naftogaz 1000 köbméterenként 1 dolláros felárral továbbadta a Gazpromtól kapott árut az oroszok egyik ukrajnai leányvállalatának. A 2009. évben az ukrajnai ipar által felhasznált földgáz nagyjából 10 százaléka, 18 milliárd köbméter „járta be” ezt a rögös utat. Ha ez és az ehhez hasonló trükkök kikerülnek az orosz–ukrán földgázszállításból, akkor csökkenteni lehet az oroszok esetleges veszteségeit, ami már azért is fontos, mert Ukrajna a Gazprom egyik legnagyobb partnere. A konzorciumról folyó alkudozások közepette azonban érdemi változások is tapasztalhatók a földgázszállítás ügyében. Azarov miniszterelnök, aki korábban a pénzügyminisztérium élén állt, közölte a Naftogaz vezet ivel, hogy néhány hónapig, mintegy átmenetként, még megkapják az évek óta szabályosan pumpolt költségvetésb l az orosz földgáz árának 10 százalékát. Kés bb azonban már a cégnek kell el teremtenie a szükséges összeget. Ami az ukrajnai földgázhálózat közös m ködtetésére vonatkozó Janukovics javaslatot illeti, Szergej Kuprijanov, a Gazprom szóviv je el ször azt mondta, hogy nem kommentálják, amíg azzal részletesen meg nem ismerkednek. Az azonnali elutasítástól tartó Kijevben ez némi reményt keltett. Kivált, mert ezzel egy id ben Vlagyimir Putyin bejelentette: a Gazprom eltekint attól, hogy a szerz désben rögzített feltételek alapján brutális büntetést – ötmilliárd dollárt! – fizettessen a Naftogaz Ukrainivel a 2009. évre szerz dött, ám a keresletcsökkenés miatt át nem vett földgázért. Ez a kitétel, amely az oroszoknak más európai országgal kötött szerz désében is szerepel, a válság el tti id b l származik, amikor a Gazprom még bátran diktálhatott. A szankciót azonban soha, egyetlen esetben sem alkalmazták, mivel az id közben gyökeresen megváltozott feltételrendszerben csak rontott volna a Gazprom megítélésén. Az orosz cég vezet i emellett azért álltak el az ötmilliárdos igényt l, mert tisztában voltak vele, hogy a túlságosan kemény követel zés bumeránggá válhat. Janukovics környezetében akadt ugyanis néhány befolyásos tanácsadó, aki a két ország gazdasági kapcsolatában azt tartotta volna a kivezet útnak, ha a Naftogaz cs döt jelent. Arra hivatkoztak, hogy ebben az esetben a Putyin–Timosenko megállapodás automatikusan érvényét veszíti, és Kijev teljesen új feltételekkel köthet szerz dést Moszkvával. Mások azonban óva intettek egy ilyen kockázatos lépést l, mert az végképp megrendítette volna az ukrán gazdaság amúgy is ingatag lábon álló presztízsét, ellehetetlenítve az ország hite-


2013.07.04. 17:23:46


25

lezését. Janukovics ezért a konfliktus helyett inkább a Moszkvával való kiegyezés útjait kereste. Sürgette t az id , mert felgyorsult az Oroszországot a tenger mélyén közvetlenül Németországgal összeköt Északi Áramlat földgázvezeték 2010. április 9-én ünnepélyesen elkezdett építése, amely el l már elhárultak a jogi akadályok, hiszen az érintettek közül utolsóként Helsinki is megadta a hozzájárulást a finn part menti vizek mélyén folytatandó munkálatokhoz. Az orosz oldalon már régóta g zer vel folyó építkezés pedig minden nappal csökkentette az ukrajnai hálózat értékét. Viktor Janukovics ezért megválasztásától kezdve egyre újabb gesztusokat tett Moszkvának az energetikai szférában. Felvetette, hogy az vezetése alatt Ukrajna esetleg csatlakozna a 2009. év végén botrányok közepette aláírt, és azóta gazdasági érdekellentétek sorát felszínre hozó orosz–kazah–belorusz vámunióhoz. Moszkvában azonnal napvilágot láttak a számítások egy ilyen fordulat fantasztikus el nyeir l. Az orosz tudományos akadémia, amely szakvéleményében közelebbr l meg nem jelölt adatok alapján elképeszt összegben, 400 milliárd dollárban jelölte meg a három ország vámuniójából származó gazdasági hasznot, Ukrajna csatlakozása esetére – hasonlóan rejtélyes számításokra alapozva – másfélszeres haszonnövekedést prognosztizált. Dmitrij Medvegyev orosz elnök 2010. február 19-én hívatta az orosz vámhivatal elnökét, Andrej Beljanyinovot, és utasította, hogy gyorsított ütemben dolgoztassa ki az ukrán csatlakozás tervét, „amelyet Kijevben feltehet leg jó néven vennének”. A vámunióhoz való csatlakozás követelése azóta is elválaszthatatlan az át nem vett földgáz miatt fizetend büntetés gondolatától. 2013 januárjában a Naftogazzal való éves elszámolás során a Gazprom újra el vette ezt a kártyát, 2006 óta immár a negyedik földgázháborút indítva a Kreml számára legfontosabb szovjet utódállam ellen, hogy megakadályozza a földgáz beszerzés diverzifikálására tett kijevi intézkedések sikerét, és visszaterelje az országot az orosz érdekszférába. A Gazprom ezúttal hétmilliárd dolláros számlát nyújtott be az ukrán partnercégnek! Moszkvában arra hivatkoztak, hogy a 2009. január 19-én kötött moszkvai megállapodásban rögzítettnél az ukránok lényegesen kevesebbet, 33 milliárd köbméter „kék f t anyagot” vettek át, noha a Naftogaz Ukraini 52 milliárd, de legalább 41,6 milliárd köbméter átvételére vállalt kötelezettséget. Ett l maximum 20 százalékkal térhetett volna el a megrendel , de csak akkor, ha a változásról hat hónappal korábban értesíti a szállítót. A szükséglet csökkenését az ukrán cég több ízben jelezte a partnervállalatnak, ám annak vezet i az egyeztetés elmaradására hivatkozva álltak el a nyilvánvalóan képtelen igénnyel. Az ukrán cég vezet i közölték, hogy a leszállított áruért járó teljes összeget id ben átutalták, büntetést azonban nem fizetnek, hanem nemzetközi fórumhoz, feltehet leg a stockholmi arbitrázsbírósághoz fordulnak. Moszkvai elemz k szerint a hasonló ügyekben 2011/2012 folyamán rendre elveszített európai perek után ezt a Gazprom nem kockáztathatja meg. Az azonban világos, hogy a Kreml 2013 elején „végs harcra” indult a kisoroszoknak gúnyolt ukránok felett 350 évig tartó és csak a Szovjetunió felbomlásával megszakadt uralom visszaszerzéséért. A nemzetközi sajtó az Economist-tól a Financial Times-ig az újabb orosz–ukrán földgázháború kezdetér l írt, pedig ennél sokkal többr l van szó. Kijev ugyanis korábban nem tapasztalt ellenállásba kezdett, amely arra enged következtetni, hogy mégsem „ez a harc lesz a végs ”. (Kitörési kísérletek) Annak ellenére sem, hogy a több vasat t zben tartani igyekv ukrán vezetés nem sok reményt f zhet a nyugati integrációhoz. Az Európai Unió és Ukrajna képvisel i 2012. március 30-án parafálták Brüsszel és Kijev öt álló esztendeje csiga-


2013.07.04. 17:23:46

26


lassúsággal készül megállapodását. A 3000 oldalas dokumentum csalódást okozott Ukrajnában, mert nem gazdasági, hanem politikai paktumnak, hellyel-közzel diktátumnak bizonyult. Északkeleti szomszédunknak egyebek mellett arra kellett benne kötelezettséget vállalnia, hogy a szabad választások megtartásában és a bírói függetlenség biztosításában az európai értékeket érvényesíti. Ezt is, azt is nehéz elképzelni az ukrán politikai élet hétköznapjaiban. Viktor Janukovics elnök környezetében azért sikernek tekintették, hogy a brüsszeli dokumentumban kivételesen nem esett szó Julia Timosenko ex-miniszterelnök bebörtönzésér l. Viszont zokon vették, hogy a megállapodás nem tartalmazta a szabadkereskedelmi zónáról szóló passzusokat, amelyekhez pedig Kijevben oly sok reményt f ztek a függetlenségét nem egészen negyedszázada elnyert ország nyugati orientációjának biztosítására. A megállapodás, amelyet az EU 27 tagállamának törvényhozásának még el kell fogadnia, a várakozásokkal szemben nem jelentett érdemleges el rehaladást az ukrajnai földgázhálózat hovatovább halaszthatatlan felújításának kérdésében sem. Így a belátható jöv ben Oroszország és az Európai Unió részér l tovább folytatódik az évek óta g zer vel és gyakran nemtelen eszközökkel zajló küzdelem a vezetékek feletti dominancia megszerzéséért. Ennek részeként Brüsszel menetrendszer en felajánlja, hogy hárommilliárd euró értékben vállalja az amortizálódott ukrajnai földgázvezetékek felújítását, amit az oroszok ennek az összegnek a tízszereséért akartak elvégezni. Ám a brüsszeli ígéret mindig akkor hangzik el, amikor Moszkva a gyarmati–birodalmi id ket idéz nyomásgyakorlással újabb kísérletet tesz, hogy az Ukrajnába irányuló földgázexport irgalmatlanul magas – 2012 áprilisától ezer köbméterenként 426 dollárra rúgó – árának csökkentése fejében tulajdont szerezzen az európai kontinens számára stratégiailag kiemelked en fontos hálózatban. Kijevben mindmáig joggal neheztelnek amiatt, hogy amint Janukovics elnök kifordul a Kreml szorításából, az Európai Unió tisztségvisel i megfeledkeznek ajánlatukról. Tény, hogy Brüsszelb l mindmáig egyetlen euró sem érkezett erre a célra. A véget nem ér kötélhúzás közepette 2012 tavaszán új csata kezd dött az Oroszország és Ukrajna között több mint hat éve tartó energetikai háborúban, amelynek legnagyobb vesztesei kezdett l az orosz földgázimportra szoruló EU-tagországok voltak. A Gazpromszállítások európai tranzitját bonyolító Ukrtranszgaz egyik vezet je 2012 tavaszán bejelentette, hogy a szokásos 22-25 milliárd köbméter „kék f t anyag” helyett az év nyarán csupán a belföldi felhasználás biztonsági tartalékát szolgáló mennyiséget, 17 milliárd köbmétert raktároznak el az ukrán területen lév tárolókban. A tartalékolás korábbi célja els sorban az volt, hogy az orosz szállításokban támadt esetleges zavarok alatt is folyamatos legyen az Európai Uniós országok ellátása. Az Ukrtanszgaz külügyi kapcsolatokért és tudományos–m szaki tevékenységéért felel s osztályának élén álló Roman Simko közölte, hogy a tárolás költségeit ett l kezdve az érdekelteknek, vagyis a Gazpromnak és az európai import röknek kell majd megfizetni. Ebb l az ukrajnai energetika zászlóshajója, a Naftogaz Ukraini 300-400 millió USD bevételt remélt. A cég csúcsvezet i nem kommentálták a hírt. Egyikük azonban, neve elhallgatását kérve, valóban indokolatlannak nevezte, hogy Kijev évr l évre tetemes bankhitel felhasználásával töltse fel a tárolókat, és fizesse a hitel után járó kamatokat, miközben a különösen hideg id szakokban a Gazprom ebb l a forrásból elégítette ki az export célországainak rendkívüli földgázigényét. 2012 februárjában a Gazprom által az EU-tagországokba szállított 300 millió köbméter áru mellett az orosz vállalat kérésére ukrajnai tárolókból küldtek naponta további 500 millió köbmétert, amelyet – legalábbis a nyilatkozó szerint – a Gazprom a terv szerinti szállításoknál 40 százalékkal magasabb áron értékesített.


2013.07.04. 17:23:46


27

„Lényegében mi mentettük meg Európát a fagyoskodástól, miközben állandóan folyik ellenünk a lejárató kampány, hogy ellopjuk az orosz gázt”, tette hozzá. A Gazprom vezérkarában nem kommentálták a szokatlanul alacsony szintr l érkez fenyegetést. Egy tisztségvisel azonban – ugyancsak neve elhallgatását kérve – azt mondta, hogy Ukrajna kötelessége az exportáru eljuttatása rendeltetési helyére. A kijevi álláspont szerint azonban a tranzit nem foglalja magában a költséges tartalékképzést és a kiegészít szállításokat. Független elemz k szerint az ukránok ezzel próbálták kompenzálni a kincstárnak az Északi Áramlat felfutása miatt kies , éppen 300-400 millió dollárra tehet tranzitbevételét. Mások hozzátették: a történelem során soha nem volt még olyan egyöntet , közös orosz–amerikai–európai érdek a hatalmon lév ukrán politikai elit leváltása, mint ekkor. Nem véletlen, hogy Vlagyimir Putyin, aki ukrán kollégáját, Viktor Janukovicsot 2012 tavaszán „elfelejtette” meghívni az elnöki beiktatása kapcsán tervezett ünnepségekre, ekkoriban élénk érdekl dést tanúsított a börtönbüntetésre ítélt Julia Timosenko volt ukrán miniszterelnök egészsége iránt, noha más volt szovjetköztársaságok menesztett vezet inek nem kevésbé sanyarú sorsa korábban mindig közömbösen hagyta. A gáztárolókról folyó vita közepette az ukránok hozzáláttak a szovjet korszakban feleslegesnek ítélt, és ezért teljesen elhanyagolt belföldi kitermelés infrastruktúrájának megteremtéséhez. A fekete-tengeri Csernomornyeftyegaz vállalat 2012. június elsején jelentette, hogy közelebbr l meg nem jelölt forrásból sikerült Szingapúrban két új fúrótornyot vásárolnia. Addigra már az els meg is érkezett egy törökországi kiköt be, ahol háromszáz, f leg helyi és szingapúri szakember dolgozott a fekete-tengeri viszonyoknak megfelel átalakításán. Ezt még 2012 nyarán el akarták juttatni a Krím félszigetre, ahol odáig két kis teljesítmény , 1979-ben és 1995-ben épített, legfeljebb 76 méter mélyre hatoló fúrótornyon dolgoztak a munkások. 2013 szére várják a Rigában vásárolt második fúrótornyot, és így a cég vezet i szerint két év alatt megduplázzák a kitermelést, amely a földgáz tekintetében reményeik szerint 2015-re eléri az évi hárommilliárd köbmétert. Ehhez két meglév szárazföldi és hét új tengeri lel hely kiaknázását tervezik. A prognózist akár az energetikában mára világszerte általánossá vált nagyotmondás részének is tekinthetnénk. Az viszont figyelemre méltó, hogy örömmel üdvözölte a hírt a súlyos áldozatokkal járó belháborút vívó ukrán energetikai csoportok legfontosabbika, a Naftogaz Ukraini, amelyet Vlagyimir Putyin évek óta össze akar olvasztani – vagyis bekebeleztetni – a Gazprommal. Alekszandr Zejkan, az állami cég kitermelési osztályvezet je egy törökországi konferencián azt mondta, hogy a fekete-tengeri kitermelés csúcsra járatásával a belföldi lakossági gázfelhasználás egyharmadát biztosíthatják. Ez lehet vé tenné az orosz import tízszázalékos csökkentését. Egyel re nem lehet megítélni a terv realitását, ám közvetve igazolni látszik az elképzeléseket, hogy Törökország és Románia, mindenekel tt azonban Oroszország nagy vehemenciával cáfolni igyekszik a kitermelhet k olaj és földgáz mennyiségér l szóló kijevi nyilatkozatokat. Az ellenérdekelt felek szerint Ukrajna nem lesz képes felkelteni a külföldi befektet k érdekl dését, márpedig jelent s beruházás nélkül a kitermelés valóban nem valósítható meg. Ekkor derült ki, hogy Kijev négy évig hasztalan tárgyalt a Gazprommal az orosz mamutvállalatnak a projektben való részvételér l. Az ukrán energetika vezet i arra számítanak, hogy a világgazdasági válság enyhülésével, az újonnan beszerzett fúrótornyok teljesítményét látván, a Nyugat mégiscsak beszáll a fekete-tengeri kitermelésbe. (Kijev diverzifikálja földgázexportját) Vendéglátóit és az európai szállítások biztonságát szem el tt tartva a hasonló célokat követ Brüsszelt is meglepve, Vlagyimir Putyin egy régebbi hivatalos kijevi látogatása során kész tényként bejelentette, hogy az ukrán állami


2013.07.04. 17:23:46

28


földgázvállalat, a Naftogaz Ukraini fuzionál a Gazprommal. Az utóbbi piaci t keértékének csupán 7 százalékát képvisel ukrán cég mindmáig szabotálja az ajánlatot, amelynek elfogadása gyakorlatilag a fiatal ukrán állam szuverenitásának feladását jelentené. A szavai által kiváltott megrökönyödést tapasztalván Putyin a következ kijevi látogatásán szelídebb húrokat pengetett, „a Gazprom és a Naftogaz közötti kapcsolat tökéletesítésének lehetséges változatait” javasolta megvizsgálni. Ebben a kérdésben azonban a felek nyilvánvalóan nem értek el érdemi eredményt, hiszen az azóta aláírt orosz–ukrán egyezményekben, köztük a Fekete- és az Azovi-tenger felségvizeinek felosztási elveir l szóló fontos dokumentumban nyoma sincs a „kék f t anyag” sorsáról kötött megállapodásnak. A gyakran hasonló bombasztikus bejelentésekkel operáló Putyin pedig még 2013 elején is azzal példálózott, hogy a Gazprom által kiszemelt másik stratégiai célpont, a belorusz földgázhálózat tulajdonjogának átengedésével Minszk a GDP 16 százalékának megfelel haszonra tett szert. Kijevben azonban a belorusz példa a jelek szerint nem hatotta meg a döntéshozókat, így folytatódott a felek állóháborúja. Szaporodtak a gondok Ukrajna k olajellátásában is. Az orosz export 2012 folyamán az egy évvel korábbi mennyiség kevesebb mint felére, nem egészen 750 000 tonnára csökkent. Ilyen keveset az oroszok negyedszázada nem szállítottak. 2012 márciusától kezdve pedig, amikor a fele-fele tulajdonrészt birtokló brit és az orosz tulajdonosok közötti konfliktusok nyomán megroppant – majd kalandos kitér k nyomán év végére az orosz állami Rosznyefty tulajdonába került – TNK–BP holding leállította ukrajnai feldolgozóját, egy csepp orosz k olaj sem érkezett Európa egyik legnagyobb országába. Ukrajna ett l kezdve Európa és a Független Államok Közössége tíz államából importálja a k olajat. Az ország saját hét feldolgozó üzeme közül még így is csupán kett m ködik, és ezek 2012 els öt hónapjában a korábbi termelésnek csupán egyharmadát voltak képesek el állítani. Nyikolaj Azarov ukrán miniszterelnök a szerinte irreálisan magas vámot szed Moszkvát hibáztatta a kialakult helyzetért. A Kreml viszont azzal érvelt, hogy ha a „kisebbik szláv testvér” engedett volna a nyomásnak, és csatlakozott volna az egy esztendeje m köd orosz–belorusz–kazah vámunióhoz, akkor vámmentesek lennének a szállítások. Viktor Janukovics elnök a hazai termelés fellendítésére olyan – az ukrajnai sajtóban „nem piacinak” min sített, de nem részletezett – engedményeket tett a hazai k olaj feldolgozók tulajdonosainak, amelyekkel az ellenzék szerint az államf az ukrán oligarchák, többek között Dmitro Firtas nyomásának rendelte alá döntéseit. Az orosz k olajexport rök ekkor azzal fenyeget ztek, hogy ha ukrajnai konkurenseik kedvez bb feltételekkel dolgozhatnak, akkor számukra már nem lesz rentábilis a szállítás, és ottani érdekeltségeiket értékesítve távoznak az ukrajnai piacról. Az orosz energetikai szállításoktól való függetlenedés egész Európában, így hazánkban is hangoztatott célját végül a földgáz tekintetében a nem EU-tag Ukrajna érte el az els k között: 2012. november elsején az orosz szállítások elmaradása miatt üresen maradt vezetékekben Nyugatról megindult a „kék f t anyag”. A német RWE 2012. év végéig próbaüzemben szállított napi egymillió köbmétert a kifejezetten e célból felújított lengyelországi Drozdowiczon keresztül, és a két hónap alatt szerzett m szaki meg egyéb tapasztalatok alapján dönt a 2013. évi újabb szerz désr l, már ötmilliárd köbméter exportjáról. Kijevnek ez a megoldás nem sokkal olcsóbb, mint ha ugyanazt az orosz földgázt közvetlenül a Gazpromtól vásárolta volna. Janukovicsék azonban nyomást akartak gyakorolni a Kremlre, megmutatván, hogy más úton is hozzájuthatnak az áruhoz, s t, így az európai spotpiacokon is megjelenhetnek. A német export nyomán Szlovákia ugyancsak érdekl dni kezdett az ukrajnai szállítás lehet ségei iránt. Megállapodás esetén ez egy újabb útvonalat és évi tízmilliárd köbméter földgázt jelenthet. 2013 áprilisában, budapes-


2013.07.04. 17:23:46


29

ti tárgyalásai után tartott sajtóértekezletén pedig Nyikolaj Azarov ukrán miniszterelnök bejelentette, hogy megállapodott a magyar féllel a Gazprom magyarországi földgázszállításaiból történ „virtuális visszacsatolásról”. Vagyis az érkez „kék f t anyagot” a határponton visszafordítják Ukrajnába. Budapest napi hárommillió, a 2013. év folyamán összesen mintegy tízmilliárd köbmétert juttat így el északkeleti szomszédunkhoz. A most még viszonylag kis volumen szállítások független források szerint lehet vé teszik, hogy Kijev már az idén 3-7 milliárd köbméterrel kevesebb „kék f t anyagot” rendeljen a Gazpromtól. Az orosz politikai és gazdasági elitet szabályosan sokkoló, valóban váratlan – de nyilvánvalóan Brüsszellel egyeztetett – kijevi sakkhúzás a számottev anyagi veszteségen messze túlmen en azt jelenti, hogy az energetikában rejl szovjet, majd orosz zsarolási potenciál súlyos csapást szenvedett, annak ma még nehezen belátható gazdasági és politikai következményeivel együtt. A Kreml számára súlyos presztízsveszteség, hogy az ukrán vezetés a 2012. évt l kezdve a hazai kitermeléshez szintén nem az országban egyébként jelenlév orosz energetikai cégekkel, hanem nyugati multikkal folytatott tárgyalásokat. Már megszületett a megállapodás a Shell és a Chevron képvisel ivel egy-egy kelet-, illetve dél-ukrajnai lel hely kiaknázásáról. Az ilyen esetekben mindig túlságosan der látó prognózis szerint e két régióban már 2015-ben elkezd dhet a kitermelés, lehet vé téve, hogy hazai forrásból elégítsék ki az ukrán földgázszükséglet 50–70 százalékát. Jurij Bojko, a legutóbbi id kig jobbára nyíltan orosz érdekeket érvényesít ukrán energiaipari miniszter bejelentette, hogy a két említett nyugati nagyvállalattal hamarosan aláírják a kitermelés hasznának megosztásáról szóló megállapodást. (Az orosz energetikai cégekkel kötött szerz désekben általában az szerepel, hogy a nyugati költségek teljes megtérüléséig a beruházóé a profit, utána a külföldiek 50:50 százalékban osztoznak az oroszokkal. Legtöbbször éppen ez a logikusnak látszó megoldás a cégek szakítással végz d konfliktusainak oka, mivel a külföldi cégek képvisel i egyre újabb, el re nem látott költségekre hivatkozva igyekeznek meghosszabbítani a teljes haszon lefölözésének id szakát, amire a megrendel k adó- és környezetvédelmi okokra hivatkozva megszabadulnak t lük.) Ukrajna távolról sem csak gazdasági szempontból meglep nyugati fordulatát már az ilyen, el re nem látható akadályok miatt is érdemes kétkedéssel fogadni. Mégis, mintha a hírre enyhült volna a Kreml korábbi kérlelhetetlensége. A korábban pöffeszked helytartóként viselked kijevi orosz nagykövet, Mihail Zurabov például 2013 elején már nem zárta ki, hogy tárgyaljanak a Janukovics elnök által ajánlott közös konzorciumról – de, mint a diplomata a moszkvai Izvesztyijának nyilatkozta, Brüsszel kizárásával. Ezzel nyilvánvalóan azt akarják elkerülni Moszkvában, hogy alkalmazni kelljen az EU harmadik energetikai csomagjának a Gazprom számára elfogadhatatlan feltételeit – f leg a kitermelés, a szállítás és az értékesítés külön cégekbe szervezésének monopolellenes követelményét – amellyel szemben az oroszok minden lehetséges jogi eszközzel védekezni igyekeznek, egyebek mellett a Déli Áramlat magyarországi szakaszának megépítésének el készületei során is. Kijev és Moszkva távolodása közben azonban az ukrán vezetés és Brüsszel közötti kapcsolat is romlott. Az EU külügyi bizottsága 2012 decemberében tárgyalta az „ukrán kérdést”, vagyis északkeleti szomszédunk esetleges majdani csatlakozásának menetrendjét. Az ország EU mellé rendelt nagykövete, Konsztantyin Jeliszejev szerint Kijevben határozott választ szerettek volna kapni arra, hogy mikortól számíthat Ukrajna a társult tag státusára, vele szabadkereskedelmi zóna kialakítására, vízumkönnyítésekre és Brüsszel régóta sürgetett részvételére a leromlott ukrajnai gázszállító rendszer felújításában. E tekintetben azonban nem történt el relépés.


2013.07.04. 17:23:46

30


Viktor Janukovics ukrán elnök 2012 utolsó napjaiban türkmenisztáni hivatalos látogatása alkalmával alighanem ezért – a nyomásgyakorlás szándékával – óvatos formában kilátásba helyezte hazája csatlakozását az orosz–belorusz–kazah vámszövetséghez. A Moszkvából már sokszor hangoztatott követelés, amelynek Vlagyimir Putyin elnök személyesen, több ízben a nyilvánosság el tt is hangot adott, teljesítése esetén alaposan felborítaná a gazdasági egyensúlyt Európa nyugati és keleti része között, geopolitikai szempontból is csaknem ezer kilométerrel keletre tolva a két civilizáció határát. Az EU-tagországok energetikai biztonságát szem el tt tartva Brüsszel ezt szeretné elkerülni. Egyúttal azonban az ukrán csatlakozást is igyekszik a távoli jöv be tolni. Janukovics Ashabadban tett nyilatkozata mégis azonnali, heves reakciót váltott ki, els sorban Németországban. A Bundestag egyik képvisel je úgy nyilatkozott, hogy az oroszok ellen rzése alatt álló vámszövetség Kijev számára „hatalmas visszalépés lenne” a történelemben. (A vámunió csábítása) Moszkva azonban 2012/2013 fordulóján megpróbálta d l re vinni a birodalmi reváns szempontjából számára oly fontos döntést. A munkalátogatáson Moszkvában tartózkodó Nyikolaj Azarov ukrán miniszterelnöknek kilátásba helyezték, hogy ha Ukrajna hajlandó csatlakozni a vámszövetséghez, amellyel a Kreml az egykori Szovjetunió maradékát próbálja a maga vezetése, s így uralma alá hajtani, akkor az ezer köbméterenként idáig 426 dollárért vásárolt „kék f t anyagot” a Gazprom hajlandó 160 dollárért szállítani. A hazája gazdasági ügyeiben gyakran Janukovics elnök helyett is dönt , energetikai kérdésekben naprakész Azarov miniszterelnök dodonai válaszában nem zárkózott el ett l. A vámszövetség tagsága megfelel hazája nemzeti érdekeinek, mondta a politikus Moszkvában. „N ne az áruforgalmunk – csakhogy az ukrán külkereskedelem 30 százalékát az EU tagállamaival bonyolítjuk”, tette hozzá. „Fejlett technológiát importálunk, és érdekünk, hogy szabadkereskedelmi zónát hozzunk létre a szervezettel.” Ez pedig, mint mondta, kizárja a csatlakozást az orosz–belorusz–kazah vámszövetséghez. Kijev tehát továbbra is két vasat tart a t zben: egyszerre Nyugat és Kelet felé is orientálódik, de egyik irányban sincs igazán döntéshelyzetben. A türkmenisztáni csúcstalálkozóról tudósító újságírók felfigyeltek rá, hogy Janukovics t le szokatlanul hosszan, s t „emocionálisan” beszélgetett Vlagyimir Putyinnal. Nem kevesebbet kért, mint hogy a Türkmenisztánból Ukrajnába irányuló gázszállításokhoz Moszkva bocsássa rendelkezésre az oroszországi hálózatokat. Azarov miniszterelnök ugyanis még 2012 nyarán megállapodást kezdeményezett Gurbanguli Berdimuhammedov türkmén elnök megbízottaival a földgázimportról. A feleknek – az ellenérdekelt Moszkva meggy zésével – megoldást kellett találni az ügylet szállítási útvonalára. A tárgyaláshoz kés bb csatlakozó kazah és türkmén elnök jelenlétében az ukrán elnök az újságírók erre vonatkozó kérdései el l már a szovjet korszakot idéz semmitmondó közhelyekkel tért ki: „Ezek az ügyek napirenden vannak. Nincsenek egyhelyben. Haladnak el re. Van remény rá, hogy megoldjuk a problémákat. Ezen kell dolgozni.” Ami már csak azért is nehéz, mert a „kisoroszok” csatlakozása a Moszkva dominálta vámszövetséghez nem jelentené automatikusan az orosz szállítási vonalak rendelkezésre bocsátását, hiszen a k olaj és földgáztranzitot jó el re kizárták a vámügyi megállapodásból. Kijev csak akkor léphetne fel ilyen igénnyel, ha a szintén Oroszország vezetése alatt álló Egységes Gazdasági Térséghez is csatlakozna. De Janukovics elnök korábban err l hallani sem akart. Teljes jogú tagság helyett az alapszabály szerint nem is létez megfigyel i státust követelte hazájának a vámszövetségben, az európai integrációra irányuló kijevi stratégia meghagyása mellett.


2013.07.04. 17:23:46


31

Ashabadban már más húrokat pengetett. Arra hivatkozott, hogy Ukrajna évente csaknem 60 milliárd dollár érték áruforgalmat bonyolít le az orosz–belorusz–kazah vámszövetséggel, ezért az érintett országokkal való együttm ködés Kijev számára „nem politika, hanem túlélés kérdése”. Ezért, mint mondta, lehetségesnek tartja a „vámszövetség egyes alapszabályainak elfogadását”. Szavai óriási felháborodást váltottak ki Ukrajnában. Vezet politikusok azzal vádolták meg az államf t, hogy eladta az országot az oroszoknak. A legutóbbi elnökválasztás egyik esélyesének tartott Arszenyij Jacenyjuk szerint „az európai és a moszkvai irányvonal egymást kölcsönösen kizáró fogalmak. Más-más értékeket, célokat és teljesen eltér fejl dést jelentenek Ukrajna számára.” Szerinte az ashabadi tárgyalásokon Janukovics elárulta az ukrán nemzeti érdekeket, ezért a törvényhozásban bizalmatlansági indítványt kezdeményez az államf ellen. A kormányzó pártok erre népszavazást helyeztek kilátásba Kijevnek az orosz befolyást kétségtelenül tovább növel vámszövetségi tagságáról, amelyet a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint az ukránok 54 százaléka támogat, szemben az európai integrációt helyesl 36 százalékkal. Ez a szám csaknem a felére zuhant, miután a kérdez biztos emlékeztette a megkérdezetteket, hogy egy esetleges EU-tagság a szovjet utódállamokkal közös határok lezárását jelentené. A Moody’s által 2013 elején bejelentett újabb lemin sítés, az ebben az évben már csaknem elviselhetetlen külföldi hiteltörlesztés, a politikai és a gazdasági káosz közepette Ukrajna valóban egyre távolabb kerül az Európai Uniótól.


2013.07.04. 17:23:47

V. MOLNÁR LÁSZLÓ

SZÁZADOK

A rebellis kozákvezér, Jemeljan Pugacsov 1775. január 10-én egy vasketrecbe zárt, er s testalkatú, szakállas férfit szállítottak végig Moszkva utcáin. Már kora reggel nagy tömeg gyülekezett a Moszkva folyóhoz közeli, a Kremlt l délre lev Bolotnaja téren felállított veszt helyhez vezet utcákon, hogy láthassák ennek a rettegett, 1762-ben a gyilkosai el l állítólag szerencsésen megmenekült, magát III. Péternek nevez , sokak által azonban csak „hamis” cárnak tartott ember halálát. A köznép szánakozva, a nemesek és a jómódú polgárok azonban leplezetlen kárörömmel figyelték a látványosnak ígérkez tortúrát. A halálra ítélt, kezén és lábán megbilincselt férfit marcona katonák vezették a kivégzés színhelyére, ahol a pravoszláv pópa feladta neki az utolsó kenetet. A kivégzést irányító f tiszt kihirdette az ítéletet és a foglyot átadta a bakónak. A hóhér egyetlen palloscsapással ütötte le a delikvens fejét, majd az áldozat felnégyeléséhez fogott. Ezzel még nem ért véget a brutális tortúra, mivel a halott maradványait máglyára vetették és elégették. A jelenlev k mindnyájan tisztában voltak azzal, hogy a kivégzett férfi Jemeljan Ivanovics Pugacsov volt, aki 1773-tól az orosz történelem legnagyobb parasztháborúját vezette. Néhány nap múlva a helyszínre érkezett az uralkodón is, aki személyesen akart meggy z dni arról, hogy ítéletét maradéktalanul végrehajtották. Jemeljan Pugacsov kivégzésének idején az Orosz Birodalmat II. Katalin (1762–1796) cárn irányította, akir l a kortársak jól tudták, hogy a férjét, III. Pétert gyilkoltatta meg a hatalomért. Ennek ellenére – képmutató módon – „felvilágosult” monarchának tartotta magát, és állandó levelezést folytatott a francia felvilágosodás legkiválóbb képvisel ivel. Ezekben az írásokban mindegyre arról számolt be, hogy Oroszországban a „közjó” és a „ráció” szellemében tevékenykedik, továbbá f feladatának azt tartja, hogy javítson a több mint húszmilliós ország helyzetén. Ám valójában az volt a helyzet, hogy a 18. század második felére az ország lakosságának mintegy kilencven százalékát kitev jobbágyok szinte teljesen a földesúr tulajdonává váltak. Már 1727-ben rendelettel tiltották meg, hogy a jobbágy ura engedélye nélkül katonai szolgálatba lépjen. 1760-ban – I. Erzsébet idején – újabb cári rendelet tette lehet vé, hogy a rebellis, nemkívánatos személyeket uraik Szibériába szám zhessék, 1765-t l pedig szabadon kényszermunkára küldhették ket. 1767-ben ugyancsak cári ukázzal tiltották meg, hogy a jobbágy panaszt tehessen ura ellen. Ilyen esetek azonban mégis gyakran el fordulhattak, amit az is jelez, hogy ez utóbbi rendelet életbe lépése után öt esztend alatt csupán a tobolszki és a jenyiszeji tartományokba húszezer jobbágyot szám ztek uraik. 1773-ban cári rendelet jelent meg a „tolvaj”, és ezáltal uraikat megkárosító jobbágyok ellen. A rendelkezés szerint a lopás mellett egyéb b ncselekmények elkövetésekor is szigorú fenyítést alkalmazhattak velük szemben, mivel ilyen esetekben tizenhétezer vessz és száz korbácsütést is kimérhettek rájuk. A törvény pedig nem maradt puszta lehet ség, mivel a „katalini aranykor” is kitermelte a maga gy lölt elnyomóit. Közéjük tartozott Darja Szaltikova grófn , akit a kortársak csak „ljudojedka”, azaz „emberev ” néven emlegettek, mivel harmincnyolc jobbágyát kínoztatta halálra. Egy orjoli földesúr, Sensin pedig több hóhért tartott birtokain, akiknek az volt a feladatuk, hogy kínzóeszközeikkel – a középkor legbrutálisabb módszereit fel-


2013.07.04. 17:23:47

V. MOLNÁR LÁSZLÓ: A REBELLIS KOZÁKVEZÉR, JEMELJAN PUGACSOV

33

elevenítve – agyongyötörjék, megcsonkítsák az uraság által vétkesnek ítélt jobbágyokat. Nem egy földesúrról tudunk, aki a mez gazdasági munkák idején lovai mellé jobbágyokat is befogatott. II. Katalin uralkodása idejéb l mindezek ellenére csupán hat olyan esetet ismerünk, amikor földesurakat elmarasztaltak volna túlkapásaik miatt. Köztük volt már az említett Darja Szaltikova is, akit az uralkodón el bb Szibériába szám zött, majd kolostorba záratott. A feudális önkény közvetlenül érintette a kiszolgáltatottak magánéletét is. Ha egy jobbágylány például nem jobbágyrend höz kívánt feleségül menni, akkor el bb ki kellett t kérni földesurától, aki tíz–negyven rubel váltságdíj fejében lehet vé tette ezt. A földesurak a népszaporulatot nemegyszer drasztikus eszközökkel kívánták el mozdítani: a „munkaer -gyarapítás” érdekében Grigorij Orlov gróf (1762 és 1773 között a cárn kegyence) például elrendelte, hogy birtokain minden huszadik életévét betöltött hajadont és huszonöt évnél id sebb n tlen férfit össze kell házasítani. A. M. Golovin gróf pedig megfenyegette alattvalóit, hogy ha nem választanak záros határid n belül házastársat maguknak, akkor kockavetéssel fogja kijelölni a leend párokat. Nem csoda, hogy hamarosan négyszáz új házasságot kötöttek Alekszandr Golovin birtokain. A jobbágyok közül talán a legkiszolgáltatottabb helyzetben a földesúr közvetlen szolgálatára rendelt személyek voltak, akik els sorban az udvartartásban és a konyhán dolgoztak. A bels személyzet és egyéb szolgahad száma a nagyobb uraknál elérte a százötven – kétszáz f t, de A. M. Golovin gróf pétervári házaiban háromszáz, Grigorij Orlov gróf palotáiban ötszáz f nyi személyzetet tartottak. A cselédséget a legkisebb restségért vagy mulasztásért szigorú büntetésben részesítették: a férfiakat nemegyszer rekrutának adták el, amelynek megváltási ára az 1760-as években már négyszáz rubelt tett ki. Egy jobbágy vételi ára ezzel szemben az 1760-as években harminc, mintegy két évtized múlva nyolcvan, az 1790-es években pedig kétszáz rubelre emelkedett. (Érdekességképpen említjük meg, hogy ez id tájt egy fajkutyáért nemegyszer akár négyszáz rubelt is elkértek!) A jobbágyok adásvétele gyakran „embervásárokon”, szabadpiacokon történt, és ezeket csak 1808-ban, M. M. Szperanszkij gróf (I. Sándor cár kegyence) és a magyar származású, egykori nagyváradi jogászprofesszor (kés bb I. Miklós igazságügyi államtitkára), Balugyánszky Mihály kezdeményezésére tiltották be. Oroszországban a jobbágy nem egyszer en kemény robotra szorított paraszt volt, hanem mindaz, amit a földesúr elvárt t le: inas, lakáj, kocsis, vadász, k m ves, kubikos, ács és ha tehetsége volt hozzá, akkor táncos, színész, muzsikus, számviv , udvari bolond, esetleg költ is, de akit bármely pillanatban megvessz zhettek és visszaküldhettek az eke szarva mellé, vagy olyan robotra foghatták, amilyet éppen urának szeszélye diktált. Az orosz nemesség nagyzási hóbortja és szeszélyessége pedig alig ismert határt. Egy Szkavronszkij nev gróf (I. Katalin cárn , eredeti nevén Marta Skawronska kés bbi rokonságának tagja) például valamennyi cselédjét l megkövetelte, hogy csakis operai recitativóban „szóljanak” hozzá. A földesurak a parasztot a szó szoros értelmében nem vették emberszámba. Megdöbbent ek azok a hirdetések, amelyeket a korabeli „Moszkovszkije Vedomosztyi” újság közölt: „Eladó egy tizenhat éves, jó magaviselet leány, és egy alig használt alkalmi kocsis”; vagy: „Eladó egy tizennyolc éves leány, aki ismeri a csipkeverés m vészetét, tud fehérnem t varrni, vasalni, keményíteni, és úrn jét öltöztetni, s t csinos arcú és arányos testalkatú is.” A jobbágyok személyi szabadságának kivívása, azaz felszabadítása számtalan nehézségbe ütközött. A földesurak csak ritkán – tetemes megváltási összeg ellenében – járultak ehhez hozzá; f leg gazdag, de jobbágyrend keresked k, neves m vészek esetében. (Pavel Gracsov, a híres manufaktúra-tulajdonos például egykor maga is Nyikolaj


2013.07.04. 17:23:47

34


Petrovics Seremetyev gróf jobbágya volt, de 1797-ben százharmincezer rubelért megváltotta szabadságát.) Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a jobbágyság körében egyre n tt az elégedetlenség. Az 1760–70-es években az „osztályharc” hagyományos formái (szökések, robotmegtagadás, silány munkavégzés) mellett a jobbágyság egyre elkeseredettebben védelmezte kicsinyke földjét és vagyonát. Az 1760-as évek második felében például egyedül a moszkvai kormányzóságban harminc földesurat öltek meg a parasztok. Az ukrán jobbágyság és a szabadparasztok, a kozákság helyzete, a földesúri saját kezelés (úgynevezett allodiális) gazdaságok térhódítása elszánt ellenállást váltott ki a társadalom alsóbb rétegeiben. Klisinci falu parasztjai például meger sített tábort építettek, és tizenhárom éven át (1761–1774 között) dacoltak Pjotr Liszenko földesúrral, aki jobbágyaivá akarta tenni ket, Turbaji község parasztjai és kozákjai pedig saját önkormányzatot szerveztek, és felosztották maguk között a földesúr földjét. Mindkét felkelést fegyveres er vel verték le a reguláris cári csapatok. Feszült helyzet alakult ki az Urál vidékén is, ahol az 1750–1760-as években a megmozdulások majdnem valamennyi magánkézben lev manufaktúra, bánya és kohó munkásaira kiterjedtek. Az üzemekb l kérvényeket írtak, szószólókat küldtek Pétervárra, hittek még abban, hogy a legfels bb hatalom, a cári kormányzat igazságot szolgáltat számukra, csak a manufaktúrák vezet it tartották közvetlen ellenségüknek. Az általános elégedetlenség hatására 1752–1762 között a pétervári és a központi kormányzóságokban nem kevesebb, mint ötven, az 1762–1769-es években pedig országosan mintegy százhúsz paraszti zendülést jegyeztek fel. Egyre gyakrabban fordult el – különösen, ha rossz volt a termés –, hogy a parasztok fegyvert emeltek uraik ellen. (Márpedig ez elég gyakran bekövetkezett, mivel a 18. században összesen harminc „sz k” esztend r l tudunk!) Fokozódott az elégedetlenség a városi szegényebb rétegek körében is, ami els sorban azzal magyarázható, hogy a török frontról (az 1768–1774-es háború idején) behurcolt pestis f leg a városok, köztük Moszkva szegényebb rétegeit sújtotta. Ez volt a kiindulópontja az 1771. évi úgynevezett pestislázadásnak, amelyben bérmunkások, szolgák és kiskeresked k egyaránt részt vettek. Nem volt jobb helyzetben ez id tájt a kozákság többsége sem, mert ez az évszázadokon át egységes – a 16. századtól határ ri feladatokat ellátó – réteg fokozatosan két csoportra, a kiváltságos helyzet , el jogokat élvez , vagyonos sztarsinára és a nincstelen közkozákokra bomlott. A kormányzat évr l évre sz kítette például a jaiki (mai szóhasználat szerint: uráli) kozákság hagyományos önkormányzatát, többek között megtiltva nekik a vámmentes sókereskedelmet, emellett súlyos katonai kötelezettségeket rótt rájuk. A kozákságon belüli ellentéteket fokozta, hogy a sztarsinához tartozó vagyonosabb, módosabb réteg foglalta el a Jaik folyó mentén a legjobb halászhelyeket, megszerezte a legjobb kaszálókat, legel ket, valamint egyre korlátlanabbul rendelkezett a kozákok zsoldjával és katonai szolgálatának beosztásával. Az 1760-as évek közepét l a birodalomban az elégedetlenség t zfészke éppen a jaiki kozákterület lett, ahol 1766-ban a szegény kozákok Loginov atamán vezetésével fegyvert fogtak a megbomlott egyenl ség helyreállításáért. Az elégedetlenséget tovább növelte, hogy 1767-ben Pjotr Tambovcevet (eredeti neve: Trauenberg), a kormány emberét nevezték ki atamánná, aki olyannyira meggy löltette magát a kozákokkal, hogy 1772-ben meggyilkolták. A kormányzat bosszúja nem maradt el: hamarosan er s büntet hadsereget küldtek az elégedetlenked k megfékezésére. A leszámolás el l sok kozák az Igrisz folyó környékére menekült, ahol a hivatalos egyházzal szembeforduló raszkolnyikok (óhit szakadárok) szívesen befogadták ket. Mozgalmuk jelent sebb méretet azonban csak


2013.07.04. 17:23:47


35

akkor öltött, amikor élükre egy tehetséges népvezér, Jemeljan Ivanovics Pugacsov állt. Pugacsov 1742 körül született a Don menti Zimovejszkaja sztanyicán [a kisebb kozák települések megnevezése], ugyanott ahol az 1667–1671-es nagy parasztháború vezére, Sztyepan Tyimofejevics Razin is. Eredeti nevét nem ismerjük; a Pugacsov egyébként ragadványnév, ami madárijeszt t jelent. Ifjúságáról nem sokat tudunk, csak annyi bizonyos, hogy fiatalon – bátyjával, akit egy kozák ezredes kivégeztetett – részt vett a hétéves háborúban (1756–1763), amelyet Oroszország Ausztria oldalán viselt II. Frigyes Poroszországa ellen. Kés bb, az 1768-ban kirobbant orosz–török háború idején, a moldáviai Bengyeri ostrománál súlyosan megsebesült, ezért gyógykezelésre visszaküldték a Donhoz. Miután felgyógyult, a Tyerek folyóhoz menekült, ahol a tanulatlan, de éles esz és gyors felfogású fiatalembert sztanyicai atamanná választották. Mivel – korábbi szökése miatt – a kozák sztarsina letartóztatási parancsot adott ki ellene, újból menekülni kényszerült: el bb vissza a Donhoz, majd az akkori lengyel területen fekv Gomel melletti Vetka szlobodába [földesúri függés alá nem tartozó „szabadfalu”], ahol számos kozák és óhit raszkolnyik talált menedéket. Egy Kozsevnyikov nev keresked sugallatára Jemeljan Pugacsov itt adta ki magát el ször az 1761 végét l 1762. június 28-ig uralkodó III. Péter cárnak, akinek szerencsés módon sikerült megmenekülnie a II. Katalin által szervezett államcsíny összeesküv i el l. Pugacsov fellépésében tovább élt az oroszországi parasztfelkelések „cárbarát” eszmevilága, ugyanakkor a megel z nagy kozák- és jobbágylázadások vezérei (Ivan Bolotnyikov, Sztyepan Razin, Kondratyij Bulavin) annak idején a cár „választott” embereiként szerepeltek, Jemeljan Ivanovics viszont már saját magát nevezte uralkodónak. Pugacsovot a hatóságok hamarosan letartóztatták, és egy id re börtönbe vetették. Életútjáról maga így vallott: „Hol mindenütt nem voltam és miféle szükséget nem szenvedtem! Fáztam, éheztem és hogy mennyit ültem börtönben, azt csak az Úristen tudja.” Pugacsov 1772-ben Gomel (ma: Belorusszia) környékér l visszatért az Urál-vidékre, az Igrisz folyó mellé, Mecsetnaja szlobodába, ahol Filaret raszkolnyik atya támogatásáról biztosította. Kezdetben orosz területen sem volt szerencsés: ismét letartóztatták, és a kazanyi börtönbe zárták, ahonnan azonban hamarosan megszökött. 1773 kora tavaszán a Jaik folyónál t nt fel, ahol a szegény kozákság ekkor már nagy számban gyülekezett. Közben megérkeztek a Jaik mentén lev Talovij vendégfogadóba – amelyet mozgalma kiindulási helyének tekinthetünk – a lázongó kozákok vezet i: Csika-Zarubin, Mjasznyikov, Sigajev, Karavajev, Pocsitalin és mások, akik ezt követ en kimagasló szerephez jutottak a háború történetében. Nem sokkal kés bb azután áttették f hadiszállásukat a Tolkacsov tanyára, és ott hamarosan tatár lovascsapatok is csatlakoztak hozzájuk. Az els támadó akcióra 1773. szeptember 17-én került sor, amikor Pugacsov mindössze nyolcvanf s kozák csapattal elindult Jaickij gorodokhoz, egy hely rséggel rendelkez és védm vekkel ellátott táborhelyhez. Még ezen a napon fogalmazta meg az álcár nevében Ivan Pocsitalin a felkel k els kiáltványát, amelyet a parasztháború tényleges kezdetének tekinthetünk. A manifesztumban Pugacsov a felkel kozákoknak „földet, folyót, füvet, ólmot, l port és kenyeret” ígért, vagyis mindazt, amit maguk is legf képpen követeltek. Így kezd dött el az orosz történelem legnagyobb parasztháborúja, amelynek els szakaszában, 1774 márciusáig – a kozákokon kívül – f ként baskírok, kazahok és tatárok csatlakoztak Pugacsovhoz. A második periódusban – 1774 márciusától 1774 július végéig – az uráli üzemek munkásai is a felkelés mellé álltak. Végül a háború harmadik szakaszában – 1774 júliusától a mozgalom végéig – fegyvert fogott az egész Volga menti jobbágyság is. A felkelés els hónapjaiban a jaiki kozákság atamánja, Borogyin, csapatokat küldött a lázadók ellen, de szeptember 21-én az Ileckaja er d katonái megadták magukat, s t


2013.07.04. 17:23:47

36


kenyérrel és sóval fogadták Pugacsov seregét. A felkel k szeptember 27-én – viszonylag kisebb áldozatok árán – elfoglalták Tatyiscseva, majd Rasszipnaja és Ozernaja er djét is. 1773. október 5-én Pugacsov mintegy háromezer f t számláló serege Orenburg alá érkezett, amely akkortájt az Urál-vidék közigazgatási központja volt. Novemberben egy hozzávet leg kétezer f b l álló baskír alakulat csatlakozott hozzájuk Szalavat Julajev vezetésével. Ennek legf bb oka az volt, hogy a baskírok 1755. évi felkelését a cári kormányzat könyörtelenül leverte, az elfogott lázadókat barbár módon megcsonkíttatta, nyelvüket kitépette, majd földjeiket orosz birtokosok között osztotta szét. 1773–1774 telén Jemeljan Pugacsov Orenburg ostrománál a cári hadseregben tanult módon igyekezett szervezetten harcba küldeni csapatait, és ha a felkel k a reguláris alakulatok üt képességét nem is érték el, a korábbi parasztmozgalmaknál sokkal rendezettebben vették fel a küzdelmet a jóval nagyobb létszámú büntet expedíciókkal szemben. A kozákvezér ezt azzal érte el, hogy a felkel egységek élére Hadikollégiumot állított, a csatlakozó alakulatokat kiképzésnek vetette alá, és a csapatok harckészültségér l rendszeres szemléken gy z dött meg. Közben a felkel k oldalára állt uráli üzemek munkásai ágyúkkal és egyéb hadifelszereléssel igyekeztek ellátni Pugacsov csapatait. Ismert, hogy a lázadó f vezér Orenburg alatt találkozott Afanaszij Szokolov-Hlopusa bányamunkással, akit az avzjano-petrovi üzembe küldött l fegyverekért, és hat ágyúval tért vissza a táborba, ahol a sereg ekkorra már tizenötezer f t tett ki. Orenburg tulajdonképpeni ostroma 1773. november 2-án kezd dött el. A támadók létszáma egyre n tt: 1774 januárjától–márciusig már legalább ötvenezer felkel sorakozott Pugacsov zászlaja alá. Ekkor kezdték – kozák mintára – ezredekre, századokra, tizedekre tagolni a sereget. Az ugyancsak egyre gyarapodó számú ágyúkat a harcok során f leg manufaktúra-munkások kezelték. Kézi l fegyver viszont kevés akadt a felkel k birtokában, mivel legtöbbjük fegyvere csupán fejsze, kasza, vasvilla vagy vadászlándzsa volt. A Hadikollégium – azaz a vezérkar – szervezte meg a felkel sereg ellátását, a zsákmány elosztását, valamint rendeleteket és kiáltványokat fogalmazott meg. Emellett gondoskodott az utánpótlásról, kezelte a kincstár bevételeit, a takarmány- és élelmiszerkészleteket, összeköttetést tartott fenn a felkelés egyes központjaival, és ügyelt a harci fegyelem betartására is. Következetes és összehangolt tevékenysége a szervezettség és a rend elemeit vitte a felkelésbe, ami a korábbi parasztháborúkból szinte teljesen hiányzott. Feltétlenül említést érdemel, hogy az 1773–1775-ös parasztháború idején az „álcárhit” fontos szerepet kapott, Pugacsov ugyanis nem egyszer en csak hirdette magáról, hogy a csodálatos módon megmenekült III. Péter cár, hanem mindent meg is tett annak érdekében, hogy err l meggy zze híveit. Ez pedig megkövetelte, hogy mindent úgy csináljon a küls ségek terén, mint egy igazi uralkodó. Ennek megfelel en „cári” udvartartást létesített, saját „cári” pecsétet, kitüntetéseket alapított, f embereit grófoknak nevezte ki. A cárhit ilyen módon egyrészt a mozgalom szervezettségét biztosította, másrészt pedig óriási tömegbázist nyújtott neki. Orenburg alatt Pugacsov – mint III. Péter – kiáltvánnyal fordult az uráli üzemek dolgozóihoz, amelyben igazságos harcba hívta ket. Ennek fejében nem fukarkodott az ígéretekkel: „Ellátlak benneteket földdel, vízzel, erd kkel, halászhelyekkel, házakkal, kaszálókkal, tengerekkel, kenyérrel, hittel és törvényekkel, vetéssel, inggel, l porral – egyszóval mindennel, amire csak szükségetek van.” A felhívás nyomán a felkelés futót zként terjedt más területeken is. Fellázadt az egész Volgán túli vidék parasztsága Kazanytól Szamaráig (1935–1991 között Kujbisev volt a neve), és a Dél-Urál üzemei is támogatásukról biztosították a felkel ket. 1773. november 7-én és 8-án aztán sikerült szétverni azokat a kormánycsapatokat, amelyeket a cárn


2013.07.04. 17:23:47


37

Vaszilij Alekszejevics Kara tábornok vezetésével a zendül k megbüntetésére küldött. Egy hét sem telt el, és a felkel k megverték Zahar Grigorjevics Csernisev ezredes alakulatát is, amelynek katonái kés bb mind egy szálig átálltak Pugacsov oldalára. Amikor a kormányzat értesült arról, hogy Orenburg alatt a felkel k szétzúzták a büntet osztagokat, Alekszandr Iljics Bibikov (1729–1774) vezényl tábornokot küldte ellenük, aki a kazanyi kormányzóság és Szibéria megbízható nemeseib l szervezett egységeket. Közben az Orenburg alól kirajzó felkel k egy csapata Ilja Arapov kozák atamán parancsnoksága alatt a Volga vidékén bevette Szamara városát, a baskír különítmény pedig elfoglalta az udmurtiai Szarapul (Izsevszkt l 60 km-re) és Osza er djeit. Ezen kívül Ivan Nyikiforovics Csika-Zarubin és Szalavat Julajev egységei el bb Csesznokovka mellett szétvertek egy újabb büntet osztagot, majd bevették a baskíriai Ufát. Pugacsov azonban a f er kkel 1774 március elején még Orenburg falai alatt vesztegelt: az er d véd i immár öt hónapja állták az ostromot. 1774. március 22-én Tatyiscseva er dítménye mellett pedig a felkel k vereséget szenvedtek a Szergej Fjodorovics Golicin herceg vezette felment seregt l. Pugacsov ekkor kénytelen volt felhagyni Orenburg ostromával, és visszavonult Szakmarszkij gorodokhoz. Közben 1774. március 24-én ismét súlyos csapás érte a felkel ket: Ivan Ivanovics Michelson (1740–1807) ezredes cári katonasága megsemmisítette Csika-Zarubin csapatát, és magát a vezért is fogságba ejtette. Ezt követ en Szalavat Julajev, sarkában I. I. Michelson ezredes büntet különítményével, kénytelen volt visszavonulni baskírjaival az Urálhoz. A cári csapatok várt gyors sikere mégis elmaradt, mivel 1774. április 9-én meghalt Alekszandr Iljics Bibikov tábornok, ezért a reguláris cári csapatok katonai akciói egy id re szüneteltek. Jemeljan Pugacsov f er inek veresége után ügyes man verezéssel keresztülhatolt Baskírián, hogy aztán a Káma és az Urál biztonságosabb vidékén találjon menedéket. Ezzel a parasztháború új szakaszába ért, melyben ismét megmutatkozott az álcár zseniális szervez képessége. Új központjának a bolsereci üzemeket tette meg. A felkel k uráli tartózkodásuk idején ötvenkilenc manufaktúra munkásaitól kaptak segítséget – ágyúkat, l fegyvereket, muníciót – alakulataik számára. A parasztsereg parancsnokai azonban világosan látták, hogy a feldúlt és elpusztított Urál vidékén sokáig már nem tarthatják magukat, ezért a Hadikollégium úgy döntött, hogy áttörnek Kazanyhoz, ahol újabb er k csatlakozhatnak majd hozzájuk a Volga vidékér l. Pugacsov húszezer f nyi seregével véres harcokban átvágta magát az Urálon; 1774 májusában bevette Magnyitnaja er djét, ezt követ en pedig Kazany irányába tört el re. Amint a Volga középs szakaszához közeledett, orosz jobbágyok, udmurtok és tatárok százai csatlakoztak hozzá. Amikor tehát Pugacsov hadmozdulatainak színhelyét változtatta, ezzel egyben el nytelenül változott csapatainak összetétele: a hadászatban jártas kozákok, s a haditechnikát ismer és az utánpótlást biztosító munkások helyére tapasztalatlan, képzetlen parasztok kerültek. Pugacsov tízezer f re fogyatkozott f seregével július 12-én rohammal bevette Kazanyt, de a város er djének elfoglalására már nem maradt ideje, pedig taktikailag fontos fegyvertény lett volna, ha sikerül foglyul ejteni az ott rejt zköd Grigorij Patyomkin tábornokot (a cárn akkori kegyencét), aki túlélte az ostrom során keletkezett hatalmas t zvészt. Másnap megérkeztek a Michelson ezredes vezette kormánycsapatok, és Kazany mellett véres ütközetben szétverték a h siesen védekez kozák- és parasztsereget. A vereség teljes volt: a f sereg mintegy nyolcezer katonája elesett vagy fogságba került, ráadásul a kormánycsapatok kezére jutott a felkel k teljes tüzérsége is. Kazanynál ejtették foglyul Pugacsov h séges segít társát, Ivan Naumovics Beloborodovot is, akit Pjotr Ivanovics Panyin gróf, cári f vezér parancsára nyomban lefejeztek.


2013.07.04. 17:23:47

38


A népvezér ötszáz f re fogyatkozott maroknyi csapatával átkelt a Volga jobb partjára, és ezzel kezd dött a felkelés harmadik szakasza. Pugacsov menekült, de ahogyan Puskin írta kés bb, „menekülése támadásnak t nt”. Nemcsak a Volga vidékén, de még a központi kormányzóságokban is leírhatatlan volt a pánik a nemesek körében. A cári udvar már arra készült, hogy biztonságosabb helyre, a baltikumi Rigába költözzön. Moszkvát és egész környékét magával ragadta a „lázadás szelleme”. Pugacsov megjelenése a Volga s r n lakott jobb partján a felkelés újabb fellendülését hozta magával: újra ezrével özönlöttek a szökött jobbágyok „III. Péter cár” táborába. A felkelés immár kiterjedt a Nyizsnyij Novgorod-i és a voronyezsi kormányzóságokra is. Az orosz parasztokon kívül fegyvert fogtak az elnyomott nemzetiségek: a csuvasok, a marik (cseremiszek) és a mordvinok is. A kormánykörök megriadtak, Pugacsov nehogy Nyizsnyij Novgorod [kés bb, 1932–1990 között a város Gorkij nevét viselte] és Moszkva ellen vonuljon. De a f sereg a parasztháború során kétszer is elszalasztotta a kedvez alkalmat. Els ízben akkor, amikor a jól meger sített Orenburg ostromával vesztegette az id t, hiszen akkor a kormánycsapatok f er it még az 1774-ben véget ért török háború kötötte le. (Az ostrom mellett akkor els sorban a jaiki kozákság kardoskodott, mivel ebben a gy lölt er dítményben látta elnyomatása jelképét.) 1774 nyarán Pugacsov ismét súlyosan hibázott: a kazanyi vereség után nem Moszkva ellen, hanem a Volga mentén délre indult. Feltehet en a „szabad kozák” területre (a Don és a Tyerek vidékére) igyekezett, 1774 július végén kiadott kiáltványában is f ként a kozákság támogatását igyekezett megnyerni. Pugacsov „szabadságot, kötetlenséget és örökös kozákságot” ígért nekik, a kötelez újoncszedés, a fejadó, s t minden egyéb adó eltörlését, továbbá a földek, erd k, kaszálók, halászhelyek, sótavak birtoklását. A menekül Pugacsov, hogy újabb csapatokat toborozzon, Kazanynál délnyugat felé fordult f seregével, majd Kurmis városát elérve, július 20-án nagy iramban déli irányba tartott. Csapataival július 23-án elfoglalta Alatirt, 27-én a mordvinok lakta Szaranszkot, augusztus 1-jén Penzát, 6-án pedig már Szaratovban volt. Közben a cári kormányzat a Kücsük-Kajnardzsi-i békében (július 10-én, az új id számítás szerint 21-én) sietve megegyezett Törökországgal, hogy aztán teljes erejével a felkel k ellen forduljon. 1774 júliusában ukrán parasztok és zaporozsjei kozák alakulatok is csatlakoztak Pugacsov f seregéhez, amely augusztus 21-én Caricin [1925–1965 között Sztálingrád, majd Volgográd] alá ért, de a várost nehéztüzérség nélkül nem tudta elfoglalni, és három nap múlva ismét utolérte ket Michelson különítménye. Augusztus 25-én Csornij Jartól negyven versztnyire (42,8 km-re), Vaszilij Szolenyikov caricini keresked halfeldolgozó telepe (Szolenyikova vatága) közelében a reguláris cári er k dönt vereséget mértek az álcár tizenhárom ezres haderejére: a csatában hétezer katonája esett el, hatezer pedig fogságba került. Maga Pugacsov ezúttal százhatvan kozákjával, Szofja nev feleségével és fiával, Trofimmal szerencsésen megmenekült a haláltól, de két leánya az ellenség kezére jutott és teljes tüzérségét is elvesztette. Megmaradt kis csapatával átkelt a Volga bal partjára és ismét a Jaikhoz igyekezett. Amikor azonban a Bolsoj és Malij Uzeny folyók közti területre ért, váratlan események történtek a parasztháború menetében. Már legh ségesebb társai is kételkedni kezdtek abban, hogy szerencsésen megmenekülhetnek üldöz ik el l, akik ekkorra hatalmas létszámbeli fölényben voltak. Az 1768–1774. évi törökellenes háború befejezését követ en ugyanis jelent s létszámú cári csapatokat küldtek Pugacsov üldözésére és a lázadás végleges elfojtására. A végzet elkerülhetetlennek látszott, de arra senki sem számított, hogy Pugacsovot nem a reguláris er k gy zik le, hanem összeesküvés áldozata lesz. Korábbi h séges társai közül mintegy húszan (köztük Tvorogov, Csumakov,


2013.07.04. 17:23:47


39

Zseleznov, Burnov, Arikov és mások) az árulás útjára léptek és tervet dolgoztak ki arra, miként juttassák a cári hatóságok kezére a megingott tekintély , immár „hamis” cárnak mondott népvezért. Az összeesküvésre szeptember 8-án került sor, ekkor ugyanis az árulók – élelemszerzés ürügyén – rábeszélték Pugacsovot arra, hogy derítsék fel a környéket. Éppen a lovára akart felülni, amikor Tvorogov lefogta a bal karját, Csumakov pedig elvette szablyáját. A parasztháború vezérét lefegyverezték, de a legendásan bátor férfi már másnap reggel szökést kísérelt meg. Ekkor hirtelen elvette egyik rz je fegyvereit: a pisztollyal az áruló Tvorogovra célzott, de a fegyver csütörtököt mondott. A megszerzett karddal az összeesküv kre támadt, Burnov azonban lándzsájának tompa végével hatalmas erej ütést mért rá, amit l egy pillanatra megingott. Ezalatt Csumakov elvette t le a szablyát és ezután már szigorú rizet alatt tartották. Az összeesküv k szeptember 10-én indultak el vele Jaickij gorodokhoz, és öt nap múlva átadták Mavrin cári kapitánynak. Ez a hely nem volt ismeretlen Pugacsovnak, mivel a parasztháború els katonai sikerét ennek az er dítménynek a bevétele jelentette. Most azonban fogolyként érkezett ide, ahol azonnal kalodába zárták és megkezdték kihallgatását. Néhány nap múlva a helyszínre ért Alekszandr Vasziljevics Szuvorov (1730–1800) altábornagy, aki a f vezér, Pjotr Panyin parancsára az álcárt vasrácsos ketrecbe záratta és szekéren szállíttatta Szimbirszkbe, amely ekkor kormányzósági székhely volt. Szuvorov október elsején adta át a foglyot a keménykez katona hírében álló Panyinnak, aki a f téren a népnek is megmutatta a legy zött Pugacsovot. A gróf annak bizonyítására, hogy az álcár immár nem jelent veszélyt az országra, néhányszor keményen megütötte a kezén és lábán megbilincselt foglyot. A f vezér szadista hajlama kés bb is megnyilvánult, amikor a helyszínre érkez f uraknak, vezet hivatalnokoknak, mint „vadállatot” és „pokoli ördögfajzatot” mutatta meg az egykori népvezért. Ezt tette például Gavriil Romanovics Gyerzsavin, a híres költ , akkori tambovi kormányzó (kés bb karéliai gubernátor, 1800tól kincstárnok, 1802-t l igazságügyi miniszter) jelenlétében is, aki felettébb riasztónak tartotta a gróf brutalitását. Pugacsovot – a kezén és lábán megbilincselve, a falhoz láncolva – öt napig vallatták Szimbirszkben, kegyetlen kínzások közepette. A fogoly méltósággal viselte a megaláztatásokat, nem jajveszékelt és sohasem kért kegyelmet. A kihallgatásokat Pjotr Panyin, Grigorij Patyomkin, Alekszandr Szuvorov, Ivan Michelson vezették és az elhangzottakat jegyz könyvekben rögzítették. (Ezek a dokumentumok szerencsére megmaradtak és ma is a kutató történészek rendelkezésére állnak!) Szimbirszkb l – er s katonai kíséret mellett – október közepén szállították tovább az Alatir, Arzamasz, Murom, Vlagyimir, Ivanovszkoje útvonalon a fogoly álcárt, akit november 4-én adtak át a moszkvai hatóságoknak. Pugacsovot a régi pénzverde egyik épületszárnyának földszinti, vasrácsokkal védett szobájába zárták, ahol az rizetét egy gránátos század és egy gárdista szakasz látta el. Ilyen körülmények között szökésre gondolni sem lehetett! Hamarosan kijelölték a lázadás ügyét vizsgáló bíróságot is, amelynek elnöke M. N. Volkonszkij herceg (a moszkvai f kormányzó), tagjai pedig G. A. Patyomkin és Sz. I. Seskovszkij (a titkosrend rség vezet je) lettek. A kihallgatások Moszkvában december 12-éig folytak, az ítéletet pedig 31-én P. A. Vjazemszkij f ügyész hirdette ki a Kremlben. Ennek értelmében az álcárt felnégyelésre és lefejezésre, egykori társai közül Feduljevet ugyancsak felnégyelésre, Sigajevet, Padurovot és Tornovot akasztásra, Csika-Zarubint pedig Ufában történ lefejezésre ítélték. A fentieken kívül a kormányzósági székhelyeken is folytak bírósági kihallgatások, amelyeknek során több ezer embert kínoztak meg és több százat ítéltek szibériai kényszermunkára vagy szám zetésre. Még 1774. október 13án II. Katalin ukázt adott ki arra vonatkozóan, hogy Zimovejszkaja települést (Pugacsov


2013.07.04. 17:23:47

40


szül helyét) Patyomkinszkaja falura „kereszteljék át”, majd 1775. január 15-ei rendelete azt írta el , hogy a Jaik folyó ezentúl Urálként szerepeljen az iratokban, Jaickij gorodok nevét pedig Uralszkra változtassák. Ezekb l az intézkedésekb l egyértelm en kiderül, hogy a cári kormányzat igyekezett mindent eltörölni, ami Pugacsov történelmi alakját és mozgalmát idézhette fel az emberek el tt. A népi emlékezetet ugyanakkor nem lehet rendeletekkel szabályozni, a legendák pedig a kimagasló személyiségeket halhatatlanná teszik. Ez történt a harminchárom évesen kivégzett Jemeljan Pugacsov esetében is, aki a cári birodalom legnagyobb parasztháborúját vezette és neve ezáltal bekerült az orosz történelemtankönyvek kötelez olvasmányai közé. Az utókor embere bizonyára joggal kérdezi, hogy a magát felvilágosult uralkodónak tartó, az 1767–1768. évi Törvénykönyv-szerkeszt Bizottság munkáját el készít jogi tervezetében – álszent módon – a halálbüntetés eltörlését javasló cárn miért hozott ilyen rettenetes ítéletet Pugacsov ellen. A magyarázatot valószín leg abban kereshetjük, hogy az egykori anhalt-zerbsti hercegn , akinek ereiben egy csepp orosz vér sem csörgedezett, törvénytelenül, palotaforradalommal, férje meggyilkoltatásával került az orosz trónra. Ezért rettegett minden olyan megmozdulástól, felkelést l és radikális szellem irodalmi alkotásoktól, amelyek hatalma ellen irányultak. Így érthetjük meg, hogy miért végeztette ki Vaszilij Jakovlevics Mirovics hadnagyot, aki 1764-ben a fogoly VI. Iván (1740–1741) cár kiszabadítására tett sikertelen kísérletet. Nem volt lelkiismeret-furdalása akkor sem, amikor Nyikolaj Novikovot (a kiváló írót, publicistát és könyvkiadót) hosszú id re börtönbe záratta, Alekszandr Ragyiscsevet (az „Utazás Pétervárról Moszkvába” cím , forradalmi hangvétel m szerz jét) pedig Szibériába, Uszty-Ilimszkbe szám zette. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy Alekszandr Szergejevics Puskin is szívb l gy lölte a cárn t és nem titkolta szimpátiáját az 1773–1775-ben felkelt nép iránt. Ezt tükrözi „A kapitány lánya” (1836) cím regénye, valamint a „Pugacsov története” (1833–1836) cím tanulmánya. Talán nem tévedünk, amikor – a fentiek alapján – azt állítjuk, hogy az utókor aligha „n i gyengeségei” miatt marasztalja el els sorban II. Katalint, mivel személyében sokkal inkább a felvilágosult cárn álarca mögött rejt z önkényuralkodót ítéli el. Puskin így írt err l: „A történelem egyszer majd felméri uralkodásának hatását; feltárja, hogy önkényuralma a jámborság és a türelem álarca alatt milyen szörny ségeket követett el, kormányzói mennyire elnyomták a népet, kegyencei hogyan fosztogatták a kincstárat, és az utókor majd rámutat az államigazgatásban elkövetett hibáira, hogy semmit sem tett a törvényhozás terén, ráeszmél századának filozófusaival folytatott visszataszító bohóckodásaira, és akkor a megtévesztett Voltaire szavai sem menthetik meg emlékét Oroszország átkaitól.”

SZAKIRODALOM Alekszandrov, A. A.: Gnyev naroda (Vossztanyije Pugacsova). Izsevszk, 1974. Alekszandrov, V. A.: Szelszkaja obscsina v Rosszii (XVII–nacsalo XIX veka). Moszkva, 1976. Alexander, J. T.: Autocratic Politics in a National Crisis (The Imperial Russian Government and Pugachev’s Revolt). Indiana University Press, 1969. Alexander, J. T.: Emperor of the Cossacks (Pugachev and the Frontier Jacquerie of 1773–1775). Lawrence (State Kansas), 1973. Alisev, Sz. N.: Tatari Szrednyevo Povolzsja v Pugacsovszkom vossztanyii. Kazany, 1973. Andrusenko, A. I.: Kresztjanszkaja vojna 1773–1775 godov na Jaike, v Priurale, na Urale i v Szibiri. Moszkva, 1969.


2013.07.04. 17:23:47


41

Andrusenko, A. I.: Pugacsovszkoje vossztanyije i kjucsuk-kajnardzsijszkij mir. In: Voproszi vojennoj isztorii Rosszii (XVIII–pervaja polovina XIX veka). Moszkva, 1969. Avrich, P.: Russian Rebels, 1600–1800. New York, 1972. Belikov, T. I.: Ucsasztyije kalmikov v kresztjanszkoj vojnye pod rukovodsztvom J. I. Pugacsova (1773 – 1775 godi). Eliszta, 1971. Beljavszkij, M. T.: Kresztjanszkij voprosz v Rosszii nakanunye vossztanyija J. I. Pugacsova. Moszkva, 1965. Bodger, A.: The Kazakhs and the Pugachev Uprising in Russia, 1773 – 1775. Bloomington, Indiana University, 1988. Bogoljubov, K. V.: Pugacsovszkij ataman (Ivan Beloborodov). Szverdlovszk, 1973. Bolebruh, A. G.: Peredovaja obscsesztvenno-polityicseszkaja miszl vtoroj polovini XVIII veka i carizm. Dnyepropetrovszk, 1979. Buganov, V. I.: Ob ideologii ucsasztnyikov kresztjanszkih vojn v Rosszii. = Voproszi isztorii, 1974. 1. sz., 44–60. Buganov, V. I.: Pugacsov. Moszkva, 1984. Buganov, V. I., Kovalcsenko, I. D., Milov, L. V. (red.): Isztorija kresztjansztva Rosszii. Moszkva, 1994. Buganov, V. I., Preobrazsenszkij, A. A., Tyihonov, Ju. A.: Evoljucija feodalizma v Rosszii. Moszkva, 1980. Buganov, V. I.: Jemeljan Pugacsov. Moszkva, 1990. Buganov, V. I.: Kresztjanszkije vojni v Rosszii XVII – XVIII vekov. Moszkva, 1976. Buligin, I. A.: Polozsenyije kresztjan i tovarnoje proizvodsztvo v Rosszii (Vtoraja polovina XVIII veka). Moszkva, 1966. Csisztov, K. V.: Russzkije narodnije szocialno-utopicseszkije legendi. Moszkva, 1967. (Újabb kiadása: Russzkaja narodnaja utopija. Szankt-Petyerburg, 2003.) Dixon, S.: Catherine the Great. New York, 2009. Donnert, E.: Aufgeklärter Absolutismus und Agrarfrage in Russland in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts. In: Problemi razvityija feodalizma i kapitalizma v sztranah Baltyiki. Tartu, 1972. Donnert, E.: Aufklärung und antileibeigenschaftliches Denken in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts. = Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, 1972. Heft 8. Donnert, E.: Katharina die Grosse und ihre Zeit (Russland im Zeitalter der Aufklärung). Leipzig, 2004. Donnert, E.: Katharina die Grosse, Kaiserin des russischen Reiches. Regensburg, 1998. Donnert, E.: Soziale Bewegungen und gesellschaftspolitisches Denken in Russland in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts. = Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, 1976. Heft 8. Dubrovin, N.: Pugachev and his Associates. Sanct-Petersburg, 1884. Dvornyicsenko, A. Ju.: Vlagyimir Vasziljevics Mavrogyin. Szankt-Petyerburg, 2001. Gracianszkij, P. Sz.: Polityicseszkaja i pravovaja miszl v Rosszii vtoroj polovini XVIII veka. Moszkva, 1984. Gvozgyikova, I. M.: Szalavat Julajev. Ufa, 1982. Heller, M.: Az Orosz Birodalom története. Budapest, 1996. Hoffmann, P.: Russland im Zeitalter des Absolutismus. Berlin, 1988. Indova, J. I. (red.): Kresztjanszkaja vojna 1773–1775 godov v Rosszii. Moszkva, 1973. Indova, J. I., Preobrazsenszkij, A. A., Tyihonov, Ju. A.: Narodnije dvizsenyija v Rosszii XVII–XVIII vekov i abszoljutyizm. In: Abszoljutyizm v Rosszii (XVII–XVIII veka). Szbornyik sztatyej. Moszkva, 1964. Juzefovics, L.: Szamije znamenyitije szamozvanci. Moszkva, 1999. Kamenszkij, A. B.: Nagy Katalin. Budapest, 2000. Kamenszkij, A. B.: Rosszijszkaja imperija v XVIII veke (Tragyicija i modernizacija). Moszkva, 1999. Kersten, E.-Ch.: Pugatschow-Aufstand 1773 – 1775. München, 2007. Klibanov, A. I.: Narodnaja szocialnaja utopia v Rosszii (Period feodalizma). Moszkva, 1977. Kljucsevszkij, V. O.: Az orosz történelem terminológiája. Budapest, 2009. Kochan, M.: Life in Russia under Catherine the Great. London, 1969. Kondrasenkov, A. A.: Ocserki isztorii kresztjanszkih vossztanyij v Zaurale v XVIII veke. Kurgan, 1962. Korolenko, V. G.: Pugacsevszkaja legenda na Urale. In: Szobranyije szocsinyenyij. T.5. Moszkva, 1971. 487–508. Kurmacseva, M. D.: Kreposztnaja intelligencija v Rosszii (Vtoraja polovina XVIII–nacsalo XIX veka). Moszkva, 1983. Kurmacseva, M. D.: Kresztjanszkaja vojna 1773 – 1775 godov v Nyizsegorodszkom kraje. Gorkij, 1975. Limonov, Ju. A., Mavrogyin, V. V., Panejah, V. M.: Pugacsov i pugacsovci. Moszkva, Leningrad, 1974. Longworth, Ph.: The cossacks. London, 1969. Longworth, Ph.: The Pretender Phenomenon in Eighteenth-Century Russia. = Past and Present, 1975. February, 61–83. Madariaga, I. de: Russia in the Age of Catherine the Great. London, 1981. Mamszik, T. Sz.: Pobegi kak szocialnoje javlenyije 40—90-je godi XVIII veka. Novoszibirszk, 1978.


2013.07.04. 17:23:47

42


Manykov, A. G., Mavrogyin, V. V., Podjapolszkaja, J. P., Szmirnov, I. I.: Kresztjanszkije vojni v Rosszii v XVII–XVIII vekah. Moszkva, Leningrad, 1966. Martinov, M. N.: Pugacsovszkij atamán – Ivan Beloborodov. Perm. 1958. Mavrogyin, V. V. (red.): Kresztjanszkaja vojna v Rosszii v 1773–1775 godah (Vossztanyije Pugacsova). T.1–3. Leningrad, 1965–1970. Mavrogyin, V. V.: Pod znamenyem kresztjanszkoj vojni (1773–1775). Moszkva, 1974. Mavrogyin, V. V.: Narodnije vossztanyija v drevnyej Rosszii (XVI – XVIII veka). Moszkva, 1961. Mavrogyin, V. V.: Kresztjanszkaja vojna v Rosszii v 1773–1775 godah. = Voproszi isztorii, 1973. 9. sz. Milov, L. V., Vdovina, L. N.: Kultura szelszkohozjajsztvennovo proizvodsztva. In: Ocserki russzkoj kulturi XVIII veka. Glavnij redaktor: B. A. Ribakov. Moszkva, 1985. 39–147. Mironov, B. N.: Szocialnaja isztorija Rosszii perioda imperii (XVIII – nacsalo XIX veka). T. 1. SzanktPetyerburg, 1999. Muratov, N. L.: Kresztjanszkaja vojna pod predvogyityelsztvom J. I. Pugacsova. Moszkva, 1970. Orlov, A. Sz.: Volnyenyija na Urale v szeregyinye XVIII veka. Moszkva, 1979. Ovcsinnyikov, R. V.: Szpodvizsnyiki Pugacsova szvigyetyelsztvujut. = Voproszi isztorii, 1973. 8. sz., 97–114. Ovcsinnyikov, R. V.: Jemeljan Pugacsov na szledsztvii. Moszkva, 1997. Ovcsinnyikov, R. V.: Manyifeszti i ukazi J. I. Pugacsova. Moszkva, 1980. Pascall, P.: La révolte de Pougatchev. Paris, 1971. Pronstein, A. P.: Don i Nyizsnyeje Povolzsje v period kresztjanszkoj vojni 1773–1775 godov. Rosztov- na -Donu, 1961. Pronstein, A. P., Minyenko, N. A.: Kresztjanszkije vojni v Rosszii XVII–XVIII vekov i donszkoje kazacsesztvo. Rosztov-na- Donu, 1983. Pushkin, A.: The Captain’s Daughter and A History of Pugachev. In: Pushkin, A.: Complete Prose Fiction. Ed.: P. Debreczeny. Stanford, 1983. Pushkin, A.: The History of Pugachev. Translated by Earl Sampson. Michigan, 1983. Puskin, A. Sz.: A kapitány lánya. In: Kisregények és elbeszélések. Ford: Gyöngyi L., Honti R. Budapest, 1987. Raeff, M.: Pugachevs Rebellion. In: Preconditions of Revolution in Early Modern Europe. Baltimore, 1970. 162–202. Rozner, I. G.: Kazacsesztvo v kresztjanszkoj vojnye 1773–1775 godov. Lvov, 1966. Rozner, I. G.: Jaik pered burej. Moszkva, 1966. Siskov, V. Ja.: Jemeljan Pugacsov. T. 1–3. Moszkva, 1974. Szaharov, A. N.: Poszlednyije dnyi J. I. Pugacsova. In: Szaharov, A. N., Troickij, Sz. M.: Zsivije golosza isztorii. Moszkva, 1978. Szivkov, K. V.: Szamozvancsesztvo v Rosszii v Poszlednyej tretyi XVIII veka. In: Isztoricseszkije zapiszki, t. 31. Moszkva, 1950. Szvák, Gy.: Hamis cárok. Budapest, 1988. (Angolul: False Tsars. New Jersey, 2000) Troickij, Sz. M.: Rosszija v XVIII veke. Moszka, 1982. Uszenko, O. G.: Kto takoj “szamozvanyec”? In: Vesztnyik szlavjanszkih kultur. Moszkva, 2002. Uszpenszkij, B. A.: Car i szamozvanyec. Szamozvancsesztvo v Rosszii kak kulturno-isztoricseszkij fenomen. In: Etjudi o russzkoj isztorii. Szankt-Petyerburg, 2002. Vincent, Z.: Catherine the Great (Empress of Russia). New York, 2009. Zaharova, L. G.: Polozsenyije kresztjan i obscsesztvenno- polityicseszkaja miszl v Rosszii XVIII veka. Moszkva, 1969.


2013.07.04. 17:23:47

N. SZABÓ JÓZSEF

A politikai pártok és az értelmiség a demokrácia kiépítésének id szakában (1944 sze – 1945) (A Horthy-rendszerhez való viszony) A politikai demokrácia kiépítésekor Magyarország meghatározó politikai er inek tisztában kellett lenniük azzal, hogy olyan értelmiséget örököltek, amelynek nemcsak a hatalmi-politikai apparátushoz tartozó része, hanem egyes szakmai csoportjai eltér módon, de köt dtek az el z rendszerhez. A két világháború között az értelmiségnek a rendszerhez való köt dését er sítette, hogy az értelmiség többsége azokból a rétegekb l került ki, amelyek a rendszer stabilizálásában érdekeltek voltak. Az egyetemi-f iskolai hallgatók nagy többsége olyan középrétegekhez tartozó családokból származott, amelyeknek politikai-hatalmi törekvései éppen ebben az id szakban kerültek el térbe.1 Az intelligenciát a hatalmi elit egzisztenciálisan is magához kötötte, erkölcsi és szakmai elismerésben részesítette. Ezt egyrészt úgy érte el, hogy a magyar értelmiség többsége az uralkodó körök érdekeit képvisel állam alkalmazottja volt, másodsorban azzal, hogy az értelmiségiek jelent sen többet, legtöbbször sokszorosát keresték még a legjobban fizetett vas- és fémipari szakmunkásoknál.2 Az értelmiség többségének és a rendszernek egymáshoz f z d kiegyensúlyozott viszonyát gazdasági és kormányzati válságok sem destabilizálták. A stabilitást a rendszer ideológiája is garantálta. A keresztény-nemzeti ideológiával az értelmiség széles rétegei egyetértettek. Azonosultak a trianoni diktátumot felszámolni szándékozó törekvésekkel, a rendszer antikommunista és szovjetellenes jellegével. A keresztény értelmiség érdekében hozott „numerus clausust” és „numerus nullust” bizonyos értelmiségi csoportok egyetértéssel fogadták.3 A fasizmus nemzetközi er södése és a területgyarapítási politika sikere az értelmiség egy részében növelte az Olasz- és Németország iránti szimpátiát. Az intelligencia más csoportjai azonban felismerték, hogy a fasizmus veszélyezteti a nemzeti érdekeket, ezért a tengelyhatalmakhoz f z d orientáció helyett az angolszászokkal való kapcsolatok felvételét szorgalmazták. Sokan voltak olyanok, akik egyetlen politikai irányzathoz sem tartoztak. Nem fogadta el a status quót a népi értelmiség, hanem új utat próbált keresni. Ez az útkeresés kés bb a parasztsággal való találkozást eredményezte. Parasztorientációjuk társadalmi hátterét nemcsak a munkásosztályban való csalódottságuk adta, hanem a magyar középosztályból való kiábrándultságuk is. A Nemzeti Parasztpárt létrehozása után egy részük a harmadik utas elképzelésekben látta az ország problémáinak megoldását. A munkáspártok a két háború között nem tudták az értelmiség szélesebb rétegeit megnyerni.4 Az értelmiség számszer en nem nagy, egyes területeken befolyásos csoportja azonban megtalálta az utat a munkásosztályhoz. A húszas évek végét l már m ködtek rétegszervezetek az MSZDP-ben, amely a kommunista értelmiségieknek is legális lehet séget biztosított. A Komintern VII. kongresszusa után megújult kommunista mozgalomban a progreszszív értelmiségnek nagy szerepe volt a népfrontpolitika magyarországi kidolgozásában


2013.07.04. 17:23:47

44

N. SZABÓ JÓZSEF: A POLITIKAI PÁRTOK ÉS AZ ÉRTELMISÉG...

és népszer sítésében. A háború kitörése után a kommunisták arra törekedtek, hogy az értelmiség egyes csoportjait bevonják a háború és a fasizmus elleni küzdelembe. Az MKP-nek fontos szerepe volt az olyan antifasiszta és háborúellenes megmozdulások szervezésében, mint a Népszava 1941-es karácsonyi száma, az 1942. március 15-i tüntetés, valamint a Magyar Történelmi Emlékbizottság létrehozása. A haladó er k antifasiszta megmozdulásait a magyar intelligencia elitje, kiemelked tudósok, írók és m vészek is támogatták. A politikai progresszió és a haladó intelligencia közös rendezvénye volt a balatonszárszói találkozó. Az értelmiség és a birtokos parasztság közeledése szempontjából is fontos volt az 1943-as év, amikor a Független Kisgazdapártban létrejött a polgári tagozat. A megoldási alternatívák azonban 1944-re lesz kültek, illetve kilátástalanná váltak. A súlyos katonai helyzetet betet zte 1944 márciusában az ország német megszállása, az ezzel járó politikai és tudati z rzavar. Az angolszász hatalmak júniusi normandiai partraszállása után mind világosabbá vált, hogy Magyarország a Szovjetunió érdekszférájába kerül. A mind súlyosabb megpróbáltatások és a kilátástalannak t n jöv miatt az értelmiség többsége számára az 1944-es esztend második fele már katasztrofális volt. Az értelmiség pesszimizmusát Szálasi hatalomra jutása csak fokozta. Ebben a perspektíva nélküli helyzetben szervez dtek meg azok a politikai er k, amelyek meghirdették a nemzeti katasztrófából való kiemelkedés és a demokratikus átalakulás programját. (A demokrácia bizalmatlan) A nemzeti újjászületés meghirdetésekor a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörül er k a társadalom összes antifasiszta er inek, így az értelmiségnek a részvételére is számítottak.5 A cselekv magatartás azonban az értelmiségnek csak kisebb részét jellemezte, nagy része továbbra is passzív maradt. Passzivitásának oka els sorban az, hogy az utat és távlatot veszített értelmiség nem találta a helyét az új rendszerben, másodsorban azért, mert a politikai pártok egyes képvisel i sem kívántak megfelel szerepet juttatni neki az újjáépítésben. Err l a nemzetgy lésben vita is keletkezett. A polémia arról folyt, hogy a múltbeli szerep alkalmassá teszi-e az értelmiséget arra, hogy részt vegyen az újjáépítésben, illetve, hogy mely csoportjai vonhatók be az új Magyarország megteremtésébe. 1944. december 21-én Er s János Szabolcs megyei kisgazdapárti politikus felszólalásában az értelmiség és a középosztály fogalmát azonosítva bizonygatta e réteg népellenességét. Azt hangsúlyozta, hogy a népt l idegen középosztály megbukott, ezért az újjáépítésre nem alkalmas. Az idegen és népellenes értelmiség helyett Er s János egy új és újjáalakított középosztály létrehozását kérte a kormánytól. December 22-én szólalt fel az ugyancsak kisgazdapárti Kovács Béla. Er ssel szemben már differenciáltan közelítette meg a középosztály kérdését. Azzal is egyetértett, hogy a múlt politikai, társadalmi és gazdasági vezetéséért a középosztály felel s, ugyanakkor úgy vélte, hogy van a középosztálynak olyan része, mely nem akarta kiszolgálni az el z rendszert, hanem a népi gondolatot hirdette. Ennek megfelel en kívánta a középosztály két csoportját megítélni. Az volt a véleménye, hogy a népi gondolatot támogató középosztálynak baráti kezet kell nyújtani, szeretetet kell velük szemben tanúsítani, s t vezetésüket is el kell vállalni. A középosztály ama részével szemben, amelyet felel sség terhel, a legteljesebb megtorlást kívánta alkalmazni.6 Az értelmiségnek a volt uralkodó osztállyal való összefonódása ellenére a Magyar Kommunista Pártnak az volt az álláspontja, hogy az értelmiségnek a nemzeti egység táborában van a helye. A kommunisták az 1944-es debreceni országgy lésen ezért felléptek olyan nézetek ellen, amelyek a II. világháború katasztrófájáért az értelmiséget


2013.07.04. 17:23:48


45

igyekeztek felel ssé tenni. A nemzeti összefogást is veszélyeztetett értelmiségellenes nézetekkel szemben Révai József fejtette ki az MKP álláspontját. Révai felhívta a nemzetgy lés figyelmét, hogy különbséget kell tenni a történelmi középosztály, a dzsentri és az értelmiség között. Az értelmiség bírálatának szükségességét Révai sem tagadta. Példákkal bizonyította azonban, hogy a hibákat, a b nöket elkövet értelmiség mellett voltak olyanok, akik az utolsó években megpróbáltak a nép felé fordulni és a nemzeti újjászületés útját keresték.7 A Nemzeti Parasztpárt szónoka Erdei Ferenc is bírálta a középosztály múltját, de kijelentette, hogy az NPP azoknak az értelmiségieknek a hangját is meghallgatja, akik munkájukkal a nép mellett és a nép szolgálatában dolgoznak.8 Valentiny Ágoston, a Szociáldemokrata Párt szónoka az értelmiség múltbeli szerepének a megítélésében nem sokban tért el Er s Jánostól. Úgy látta, hogy ha a magyar értelmiségnek legalább 6%-a szembefordult volna a rendszerrel, akkor Magyarország sorsa nem így alakult volna és nem lehetett volna ilyen pusztulásba vinni. Valentiny viszont Er ssel szemben az intelligenciát is be akarta vonni az újjáépítésbe, s t a vezet szerep reményét is fe1csillantotta el ttük. Szabó István ugyancsak szociáldemokrata képvisel felszólalásában már a dolgozó értelmiség és a városi munkásság perspektivikus együttm ködését hangsúlyozta.9 (Nélküle nincs újjáépítés) A széles skálán mozgó, széls séges megközelítéseket is tartalmazó vélemények közös ered je végül is az lett: az értelmiségnek a demokratikus Magyarországon kell, hogy legyen perspektívája. Az értelmiségnek perspektívát ígér demokratikus hatalom és a réteg között nemsokára feszültség keletkezett. Ennek oka, hogy a demokráciának az értelmiség megnyerése mellett fontos politikai érdeke volt a fasiszta érzület értelmiség felel sségre vonása. Az ideiglenes Nemzeti Kormány a korabeli nemzetközi antifasiszta intézkedésekhez hasonlóan több rendeletet hozott, ezek közé tartozik a közalkalmazottak, majd a magánalkalmazottak igazolásáról szóló rendelet.10 Az igazolási eljárás kezdett l érintette az értelmiségieket, hiszen az államigazgatásban jelent s számban voltak jogászok, mérnökök és pedagógusok. A rendelet alapvet célkit zéseinek megvalósítását gyengítette, s t a végrehajtás során igen sok félreértésre adott lehet séget, hogy a rendelet nem tisztázta pontosan a népellenesség fogalmát.11 Az eljárás során elkövetett visszaélések miatt az értelmiség nagy része ellenségesen fogadta az igazolásokat.12 Az értelmiség nélkül viszont az újjáépítés nem volt megvalósítható. A koalíció legkülönböz bb irányzatai ezért felhívással fordultak az értelmiséghez. A Magyar Kommunista Párt egyidej leg szorgalmazta a háborús b nösök és a népellenes cselekedetekben elmarasztalható köztisztvisel k felel sségre vonását, másrészt mindazon diplomások igazolását, akiknek szaktudása nélkülözhetetlen volt az újjáépítésben.13 Az újjáépítés m szaki-tudományos és kulturális feladatainak a végrehajtása megkövetelte minden társadalmi réteg, így az értelmiség bevonását is. Ezzel magyarázható, hogy még folytak a harcok, de az Értelmiségi Szabad Szervezetek 1945. január 25-én tartott ülésén a kommunista Orbán László már felhívta a küldöttek figyelmét, hogy az értelmiségnek dönt szerepe lesz az újjáépítésben. Az értelmiségnek az újjáépítésben való részvételér l folyó vitában az Orvosszakszervezet vezet je, dr. Weil Emil fontosnak tartotta annak tudatosítását, hogy az újjáépítés nehéz munkáját csak a munkásság és az értelmiség kollektív munkájával lehet elvégezni. A kommunista orvos látta, hogy a munkásság és az értelmiség között tátongó szakadék, az el ítéletek potenciálisan magukban hordozzák az értelmiség ellenességet. Az MKP minél el bb találkozni akart az


2013.07.04. 17:23:48

46


értelmiséggel, meg akarta sz ntetni azt a szembenállást, ami az értelmiség és a tömegek között kialakult. A tanácskozáson ezért elhatározták, hogy a pártok között els ként az MKP-nak kell értelmiségi gy lést tartania. A siker érdekében fontosnak tartották, hogy a gy lés reprezentatív legyen, ott legyenek a nagynev tudósok, híres színészek és írók.14 1945. február 4-én az MKP a Magyar Színházba egybehívta a budapesti értelmiséget. A gy lésen megjelent tudományos és m vészeti életünk számos kiválósága. Ott volt például Babits Antal, Gegesi Kiss Pál, Ortutay Gyula, Pátzay Pál, Major Tamás, Kmetty János. A Magyar Kommunista Párt vezetését Orbán László és Horváth Márton képviselte. Horváth Márton el adásában arról beszélt, hogy a múltban a reakció válaszfalat vont az értelmiség és a munkásosztály közé. A kommunista politikus emellett rámutatott arra is, hogy az értelmiség általában nem támogatta a haladás ügyét, és ezért a munkásság bizalmatlan volt az értelmiséggel szemben. Horváth Márton kijelentette, hogy az új demokratikus Magyarország felépítésében az értelmiségre komoly feladatok várnak. Horváth azt is megfogalmazta, hogy az MKP nemcsak a munkásosztály harcát vezeti, hanem élen akar járni abban a küzdelemben is, amely az ország kulturális életének fejl déséért, gazdagításáért, szabadságáért folyik. Ezért felszólította az értelmiséget a küzdelem segítésére.15 (Az intelligencia nem aktivizálódik) Az értelmiség azonban nehezen aktivizálódott. Passzivitásának f oka; kivárási politika mellett az volt, hogy az infláció a társadalom összes rétege közül t érintette a legsúlyosabban. A kommunista értelmiségpolitika egyik irányítója, Horváth Márton jól látta a nyomornak az értelmiségre gyakorolt hatását. A „Magyar értelmiség” cím cikkében 1945. május 20-án világos kijelentette, hogy a réteget izoláltság, nyomorúság és passzivitás veszi körül. A bajok olyan fokot értek el, hogy a kérdés már túln rajtuk, és a nemzet egy dönt problémája lett. A kommunista politikus önkritikát is gyakorolt, amikor a problémával kapcsolatban megjegyezte: „a tegnapból magyarázni a mát helyes, de mi gyakran a ma helyett foglalkozunk a tegnappal”. Horváth Márton kifejtette, hogy a megoldás érdekében nem szabad meghagynunk az értelmiséget az anyagi romlás, az ideológiai z rzavar és a passzivitás mai állapotában. A munkásságnak a leghatározottabban állást kell foglalnia az értelmiség nagy tömegének gazdasági megmentése érdekében.16 A magyar értelmiség igen súlyos anyagi helyzetben volt, a kormányzat ezért néhány intézkedéssel megpróbált segíteni nehéz helyzetén. Az 1945. március 13-án megjelent rendelet intézkedett a közalkalmazottak egyszeri rendkívüli segélyér l.17 Az értelmiség életviszonya azonban tovább romlott, különösen állami bérb l, illetményb l él diplomások, tisztvisel k életszínvonalának romlása volt nagy.18 A felgyorsult inflációban a bérek a legalapvet bb szükségletek kielégítésé sem voltak elegend k. A rossz életkörülmények miatt sokan úgy érezték, hogy a demokrácia legalapvet bb problémáik megoldásában sem segít. Egyesek úgy látták, hogy az igazolások során el forduló visszaélések miatt értelmiségi hivatásuk gyakorlása kilátástalanná vált. Az értelmiség nagy többségére közöny és az ellenséges szembenállás közötti ingadozás, valamint a Horthy-rendszerben élvezett megbecsülés iránti nosztalgia volt jellemz . Bizonyos csoportjaik kezdett l részt vettek az újjáépítésben, de többsége nem segítette a földreformot, az ipari termelés megindítását.19 A kommunisták látták, hogy az újjáépítés nem lehet sikeres az értelmiség részvétele nélkül. Az értelmiség passzivitása a párt számára már nem csupán újjáépítési kérdés volt. Rákosi Mátyás a Gy rffy


2013.07.04. 17:23:48


47

Kollégiumban mondott beszédében kijelentette, hogy az újjáépítés attól függ, hogy milyen gyorsan tudja a párt az intelligenciát meggy zni arról, hogy érdemes, s t szükséges minél gyorsabban átlépniük az új demokrácia oldalára.20 Az intelligencia aktivizálásának egyik legfontosabb feltétele volt az értelmiség rossz hangulatának megszüntetése. Az MKP vezet ségének az értelmiség tömegek megnyeréséért folytatott harcban néha saját pártfunkcionáriusainak is nehéz volt megmagyarázni az intelligencia megnyerésének fontosságát. Err l a munkásságot is meg kellett gy zni. A munkásság és az értelmiség viszonyának alakításában írásával fontos szerepet vállalt Révai József és Horváth Márton. Révai és Horváth cikkei ezért voltak jelent sek, mert irányt mutattak az e kérdésben bizonytalan – adott esetben értelmiségellenes – pártszervezeteknek és munkásoknak. Horváth Márton felszólította a munkásságot, hogy szakítson szakemberellenes felfogásával és e helyett a m szaki értelmiség bevonásával biztosítsa az újjáépítés példátlanul bonyolult feladatainak megoldását.21 Az értelmiség mozgósításának megszervezésében nagy jelent ség volt a Szabad Népben 1945. április 19-én Révai József tollából megjelent cikk, amelyben a jelen és jöv igenlésévei a változásra képes értelmiséget a magyar nemzeti egység táborába hívta. Példaként a két világháború között a fennálló rendet szolgáló, majd az események hatására nézeteit revideáló ideológus-történészre Szekfü Gyulára hivatkozott. Felhívta a figyelmét arra, hogy az országot építeni, népet nevelni csak küls és bels emigránsokkal nem lehet, mert ha csak azokkal akarnánk együtt haladni, akik mindig a baloldalon álltak, maroknyi emberen kívül alig volna útitársunk.22 Egy hónap múlva a Szabad Népben Darvas József reflektált Révai írására javasolván, hogy a demokratikus értelmiség tömörítésére Új Szellemi Front elnevezéssel mozgalom induljon.23 Darvas az alkotó értelmiség legjavából kívánta megalakítani az új szellemi frontot. E cikk megjelenése után a Szabad Szó május 18–19–20-i számában Révai József, Szakasits Árpád és Veres Péter írásait közölte. A szociáldemokrata és a kisgazdapárti sajtóban az Új Szellemi Frontról nem bontakozott ki polémia. Csupán Szekf tevékenységét értékelte az egyik vidéki szociáldemokrata lap, a Tiszántúli Népszava, Május 18-án a „Ki a felel s?” cím cikkben reagáltak Szekf Gyula „Keser tanúság” cím írására, melyben a szerz az egész nemzetet hívta tetemre a múlt b neiért. A szociáldemokrata lap sem tagadta, hogy Szekfü felismerte a helyes utat, de megítélése szerint az új nemzet nevében – melynek immár a munkásság és a parasztság is része – Szekf nek nincs joga b nbánatra.24 (Az értelmiség és a politikai pluralizmus) Az értelmiségnek az újjáépítésbe való bevonása körüli polémiák már el revetítették, hogy a rétegnek a politikai életbe való bekapcsolódása mind a pártok, mind az értelmiség részér l bonyolult feladat lesz. Kezdetben az értelmiség többsége az új helyzetben nem tudott tájékozódni, nem tudta, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült er k közül melyik áll legközelebb politikai érdekeihez. A pártok többségének helyzete sem volt könnyebb, mert politikai elképzeléseikbe és demokrácia koncepciójukba nehezen volt beilleszthet az értelmiség múltbeli szerepe és többségének politikai felfogása. A Független Kisgazdapárt politikája a decemberi nemzetgy lési szereplés után sem volt eléggé világos ahhoz, hogy széles értelmiségi rétegek támogassák. A kisgazdapárti vezetés ugyanakkor kezdett l elégedetlen volt a hatalomban elfoglalt helyével, ezért a parasztság mellett a polgári érdekek védelmét is vállalta.25 Már a politikai reorganizáció kezdetén, 1945 januárjában a FKGP közli a „Szabadságban”, hogy számít a demokratikus érzelm polgárságra.26 A február végén, március elején megjelen Vatai László –


2013.07.04. 17:23:48

48


Kiss Sándor-féle programtervezet egyértelm en megfogalmazza, hogy a párt tömöríteni akarja mindazokat, akik a magántulajdon alapján állnak.27 A program azonban ekkor az értelmiséggel, mint politikai tényez vel még nem számolt. A Nagy Ferenc által készített program tervezet az egyes szakmai csoportok mellett az értelmiséggel, mint réteggel külön alfejezetben foglalkozott, de ez a tervezet sem vállalta fel a régi értelmiség egészét. A program az értelmiségnek perspektívát ígért, de kritikát is gyakorolt azok felett, akik a múltban nem szolgálták a nép felemelkedését.28 1945 tavaszától az értelmiség szervezése is megkezd dött. Márciusban és áprilisban megalakultak a Független Kisgazdapárt kerületi szerve: és velük egy id ben létrejöttek a különböz értelmiségi szakmai csoportok.29 Az FKGP els budapesti nagygy lésén, 1945. április 9-én Tildy Zoltán részletesen foglalkozott az értelmiséggel. A párt vezet je beszédében igyekezett megnyugtatni a tartózkodó és passzív értelmiséget jöv jét illet en. Tildy nem tagadta, hogy az új világ különbözni fog a régit l, és az értelmiség csak akkor számíthat igazi megbecsülésre, ha a munkásokat és parasztokat embernek fogja tekinteni.30 A fokozatosan aktivizálódó koalíciós pártok jellegének kirajzolódása után az értelmiség egyes csoportjai politikai beállítottságuknak megfelel en tájékozódtak és az érdekeinek leginkább megfelel pártokhoz közeledtek. 1945 nyarától a pártok magatartása is megváltozott. Nem volt ugyanis közömbös számukra, hogy a véleményirányításban fontos szerepet játszó értelmiség miként foglal állást a politikai harcban. A réteg politikai jelent ségének felismerése után az értelmiséget nemcsak szakmai funkciója alapján ítélték meg, hanem politikai súlyával is számoltak. Az új helyzetnek megfelel politikai szerepek kijelölése után megkezd dött az értelmiségi érdekek felvállalása. A politikai pártok és az értelmiség „találkozása” attól függött, hogy sikerül-e feloldani a múltbeli funkció és a demokráciában betöltend szerep közti ellentmondást, illetve sikerül-e az értelmiség érdekét a réteg számára minél elfogadhatóbban képviselni és a réteget a demokráciába integrálni. A különböz irányzatokhoz tartozó csoportok közül els ként a francia–angol orientációhoz tartozók léptek be az FKGP-ba. Mivel a koalícióban leginkább a Kisgazdapárt képviselete az „örök értéket”, ezért fokozatosan a vallásos neveltetés értelmiségiek is soraikba léptek. Az értelmiség szakmai csoportjai közül pedig a magánmérnökök. A Független Kisgazda Pártba lép szellemi dolgozók aránya azonban elmaradt az SZDPbe belép k arányától.31 Az értelmiség többsége – az adott viszonyok között – a polgári demokrácia híve volt, nagy része azonban „politikamentesen” akarta kivárni, mi lesz az országgal, hogyan alakul a nemzetközi helyzet. Az egyes pártokba lép értelmiségiek számából nem lehet egyértelm en következtetni ezeknek a pártoknak az értelmiségre tett hatásáról, mivel az intelligencia nagy része pártszervezeteken kívül maradt és politizált. Az FKGP a bázisteremtés és a politikai harcban szükséges pozíciók meger sítése végett feloldja azt a feszültséget, amely az értelmiség a háború el tti szerepe miatt kezdetben a párt értelmiségi politikájában jelen volt. A politikai harc kiélez dése után a Független Kisgazda Párt nagyarányú offenzívába kezdett. A párt általános ideológiai-politikai taktikáját az értelmiségért folyó harcban is érvényesítette. Nem annyira a szellemi dolgozók speciális kérdéseivel, mint inkább olyan általános kérdésekkel foglalkozott, mint a demokrácia és diktatúra, a polgári életforma kérdései.32 Az FKGP az értelmiség minél szélesebb rétegeinek megnyerésére el adásokat, nagygy léseket szervezett, amelyen az intelligenciának a demokráciában betöltend szerepévei foglalkozott. A sajtóban is elszaporodtak az értelmiségr l szóló, az értelmiséget


2013.07.04. 17:23:48


49

megvéd írások. A kisgazdapárti álláspont lényege, hogy az értelmiség nélkül nincs demokrácia és az értelmiségi érdekek igazi képvisel je az FKGP. Az értelmiség és a Kisgazdapárt szükségszer érdekazonosságáról igyekezett meggy zni hallgatóságát július l-jén az 1. kerületi nagygy lésen Varga Béla. A politikus azt bizonygatta, hogy a FKGP a polgári gondolat legfrappánsabb kifejez je. Kijelentését alátámasztva követelte, hogy szellemi munka legalább „olyan érték ” legyen, mint a fizikai. A pártszékházban tartott értelmiségi találkozón több kisgazdapárti politikus is kifejtette a véleményét. Dessewffy Gyula kijelentette, hogy a nemzeti alapon álló értelmiségre nagy szerep vár. A párt eddigi értelmiségi politikája helyett új, kezdeményez politikát hirdetett meg. Az újpolitika lényege, hogy nem szabad a háttérb l közönnyel figyelni az eseményeket, hanem azok alakításában aktívan részt kell venni. Csornoky Viktor más kisgazdapárti politikusokhoz hasonlóan az értelmiségnek az új Magyarországban betöltend fontos szerepét hangsúlyozta. Vatay László és Gyulai László a többi szónoktól eltér en kritikai hangot ütött meg az értelmiséggel szemben. Gyulai elégedetlen volt a rétegnek az újjáépítésben játszott eddigi szerepévei, ezért az újjáépítésben Vatay a múlttal való szakítást fogalmazta meg. A református pappolitikus szolgálatot vár az értelmiségt l, és abban bízott, hogy olyan magyar kultúrát teremt, melyben a kereszténység és magyarság nem lesz szólam.33 Az FKGP sajtóból ezután már hiányoznak az értelmiséget kritizáló írások. Helyettük az értelmiségnek a demokráciával szemben támasztott követelményei kaptak nyilvánosságot. A Kis Újság július 10-i száma például már nem az értelmiségt l várja a közeledést a demokráciához, hanem a demokráciától és más társadalmi rétegekt l várja el, hogy eljussanak az önismeretnek arra a fokára, amelyre az értelmiség is eljutott. A Kis Újság szerint az értelmiség híve a demokráciának, és akik azt hiszik, hogy az értelmiség bizalmatlan a demokráciával szemben, azok tévednek.34 Az FKGP vezet i a választásokat úgy állították be, hogy nem konkrét politikai lépésekr l van szó, hanem általános vagy elvi kérdésekr l, mindenekel tt az ország politikai továbbfejl désének irányáról, a magyar nép jövend sorsáról kell majd dönteni. A Független Kisgazdapárt kit n en kihasználta f ellenfelének, az MKP-nak azt a taktikai hibáját, hogy túlhangsúlyozta az átalakulásban betöltött szerepét, s így a magyar demokrácia minden bels nehézségért a felel sséget a kommunistákra hárította. Az FKGP nem dolgozott ki külön választási programot, hanem alapos és körültekint választási propaganda hadjáratban igyekezett az egyes csoportokhoz közvetlenül is hozzáférk zni. Külön röpiratokat adtak ki például a pedagógusoknak és az egyetemi hallgatóknak.35 A Független Kisgazdapárt választási propagandájának középpontjában a polgári demokrácia és a polgári életforma örök eszméi álltak. A kisgazdák részér l az értelmiség kezelése azért volt a pártok között a legeredményesebb, mert a párt azonosulni tudott az értelmiségi gondolkodásmóddal és az értelmiségi életformáról reális ismeretei voltak. A kisgazdák a demokrácia és a magántulajdon védelme mellett választási programjukban minden olyan követelést felvettek, amely hatott a polgárságra és az értelmiségre. Kiemelt szerepet kapott ideológiájukban a párt osztályok felettiségének a hangsúlyozása. Az FKGP a nemzeti egység meger sítése érdekében a vallásgyakorlat és a vallásszabadság védelmét is bevonta választási propagandájába, amivel a vallásos érzület értelmiségre nagy hatást gyakorolt.36 A pártoknak a magyar nemzeti-nemzetiségi kérdésben való állásfoglalása nagy hatással volt az értelmiségre. Az értelmiség különösen érzékenyen reagált arra, hogy a felszított csehszlovák nacionalizmus 1945 elején követelte a magyarságnak az eltávolítását Szlovákia területér l, ami április–május folyamán a magyarságnak a legalapvet bb jo-


2013.07.04. 17:23:48

50


gaitól való megfosztásával folytatódott.37 A politikai pártok közül az FKGP vállalta fel leginkább a nemzeti-nemzetiségi problémát, ezért is kedvez helyzetbe került a nemzet sorsa iránt legfogékonyabb értelmiségnél. A Nemzeti Parasztpárt az értelmiség politikai szervezés szempontjából jobb helyzetben volt a koalíció más pártjaihoz viszonyítva. A népi-paraszti származású értelmiség többségének múltbeli szerepe és demokrácia modellje nem feszültségforrás, hanem összeköt kapocs volt az értelmiség és az NPP között. Ezzel is magyarázható, hogy a nemzeti Parasztpárt 1944-ben Szegeden nyilvánosságra hozott ideiglenes szervezeti szabályzata magát a magyar parasztság pártjának tekintette, de tagjai közé kívánta fogadni a parasztsággal együtt érz , s a parasztságnak szolgáló értelmiséget.38 A „Szabadság” februári számaiban egymást követték a felhívások, amelyek sürgették a paraszti származású értelmiségnek az NPP mögé való felzárkózását.39 Els sorban Budapesten törekedett a párt a paraszti származású értelmiség megnyerésére.40 F leg a városi szervezetekben az értelmiség még vezet szerephez is jutott. Az értelmiségi munka irányítására, az értelmiségre gyakorolt befolyás növelése mellett 1945. március végén megalakult a Nemzeti Parasztpárt Értelmiségi Munkaközössége. A párt a szervezetet els sorban azért hozta létre, hogy olyan szakembereket nyerjen meg, akik minden erejükkel segíteni fogják a földosztást. A F városi Értelmiségi Munkaközösség elnöke dr. Borbély Mihály lett. Az NPP vezet i, köztük Kovács Imre, a párt f titkára bíztatta az értelmiséget, hogy meg fogja találni a helyét a demokráciában, hogyha nem a régi, zárkózott kasztszellemben közeledik a parasztsághoz.41 Az NPP azonban nem nyitotta ki válogatás nélkül a kaput az értelmiség el tt. A parasztpárti vezet k csak május közepét l fordítottak fokozottabb figyelmet a pártépítésre, a pártszervezés kérdésére.42 A Nemzeti Parasztpárt vezet inek többsége a baloldali jelleg megtartása érdekében a pártot a politikai harc idején sem kívánta megnyitni az értelmiségi tömegek el tt, bár egyesek – köztük Kovács Imre – követelték az értelmiség nagyobb tömegeinek a szervezését. Az NPP vezet k nagy része azon az állásponton volt, hogy ha az értelmiségiek fölénybe kerülnek, akkor a párt jobbra csúszhat. A Nemzeti Parasztpárt ezért nem vett részt a Soli deo Gloria nev protestáns értelmiségi szervezet nyárra tervezett újabb szárszói konferenciáján. Ugyanakkor az Intéz Bizottság Veres Péter javaslatára kihasználta a párt iránt megnyilvánuló érdekl dést és az értelmiség számára Budapesten el adássorozatot indított „Rend a romokon” címmel.43 Az NPP kiskátéjának megjelenésekor a régi értelmiség iránt már csökkent az érdekl dés, s t a pártprogramból bizalmatlanság érz dik a réteg iránt. A párt legsürget bb feladatának azt tartotta, hogy a megbízhatatlan értelmiség helyére paraszt és munkás szármarású értelmiségiek kerüljenek.44 A bázisteremtés és a politikai harcban szükséges pozíciók meger sítése végett a pártok többsége megpróbálta az értelmiséget maga mögött felsorakoztatni. Az értelmiségi befolyást els sorban az értelmiségi érdekek védelmével, illetve a magyar nemzetinemzetiségi kérdésben való állásfoglalással lehetett biztosítani. A Nemzeti Parasztpárt választási propagandájában is nagy szerepet kapott a nemzeti kérdés. Kovács Imre és Farkas Ferenc a szavazatok gyarapítása érdekében azt követelte, hogy a párt propagandájában a függetlenség legyen a leghangsúlyosabb. Erdei és Darvas ezt a követelést elutasította.45 A Szociáldemokrata Párt kezdett l fogva az értelmiségi tömegek között a széleskör szervezés híve volt. A politikai szervezést segítette, hogy az SZDP huszonöt éven át legális párt volt, másrészt a háború alatt kiépült szakmai csoportok a szervezetek


2013.07.04. 17:23:48


51

alapját képezhették. Az értelmiség nagyobb létszámú szakmai csoportjaiból a koalíciós pártok közül a legtöbben az SZDP-be léptek be.46 Az értelmiségi csoportok munkájának az összehangolására Vajda Imre vezetésével felállították az Értelmiségi Titkárságot. A pártba lép értelmiségiek politikai arculata igen sokféle volt. A legjellemz bb a polgári demokratikus beállítottságú antifasiszta entellektüel volt. Nem kis számban kerültek a pártba politikával nem tör d passzív elemek, akik meglév állásaikat akarták így biztosítani.47 Az SZDP a pártot csupán a széls séges értelmiségi elemek el l zárta el.48 A Szociáldemokrata Párt értelmiségpolitikai alapelveit a párt XXXIV. kongresszusára készített akcióprogramban fektették le. Az értelmiségpolitika fontosságát jelzi, hogy a program külön alfejezetet szentel az értelmiségnek. Az „Értelmiség és munkásmozgalom” cím alfejezet külön tárgyalja az egyes szakmai csoportokat, megjelölve azok legfontosabb feladatát. A kongresszus fontos feladatának tartotta, hogy szélesre tárja a párt kapuit az értelmiségi dolgozók el tt. A program továbbra is lényeges szerepet szánt az értelmiség minden csoportjának az ország anyagi, szellemi és erkölcsi újjáépítésében. E feladatra az SZDP azonban az értelmiségnek csak egy részét tartotta méltónak, azokat, akiknél a szaktudás „erkölcsi” tisztasággal is párosul, azokat, akik képesek korábbi osztálykapcsolataikkal és osztály el ítéleteikkel szakítani.49 A Szociáldemokrata Párt az értelmiség számára külön választási programot nem készített, a választási kampányban is kisebb aktivitással vett részt, mint a többi párt. Politikai ideológiájában is kisebb szerepet kapott a nemzeti-nemzetiségi kérdés, mint a pártok többségénél, pedig az értelmiség különösen érzékenyen reagált a nemzeti problémára, kiváltképpen a magyarságnak Szlovákia területér l történ eltávolítására. A háború utáni politikai életben váratlan jelenség volt, hogy az értelmiség egy része be kívánt lépni a Magyar Kommunista Pártba. Az MKP Központi Vezet sége 1945. január 22-i ülésén – amelynek egyik napirendi pontja az értelmiség kérdése volt – kit nt, hogy a vezetés erre nem volt felkészülve, és ezért nem is volt kiforrott álláspontja az értelmiség pártba szervezésér l.50 Az értelmiség pártba szervezésének megoldatlansága mellett a Magyar Kommunista Párt számára kihívást jelentett, hogy a tavasz folyamán a koalíciós partnerek többsége fel tudta oldani a réteg múltbeli funkciója és politikai nézete, valamint a demokratikus politikai berendezkedés között keletkezett feszültséget. Látható, hogy ebben az id ben kett sség figyelhet meg a párton belül. Egyrészt a fels vezetés felismeri, illetve megfogalmazza az értelmiség fontosságát, másrészt a különböz üzemi és helyi szervezetek er s értelmiségellenes politikát folytatnak. Az értelmiség szervezésében történt lemaradással is összefügg, hogy e kérdéssel márciusban kétszer egymás után foglalkoztak a pártközpontban. Az MKP vezetése egyrészt változtatni akart az eddigi bizonytalan politikán és növelni kívánta az értelmiség párton belüli szerepét, másrészt csökkenteni kívánták a munkásságnak az értelmiséggel szemben kialakult bizalmatlanságát.51 Az értelmiségr l folyó megbeszélések után több budapesti kerületben szakcsoportok alakultak. A réteg aktivizálása érdekében egyes kerületekben a pártvezetés arra törekedett, hogy a legkülönböz bb területeken bevonják az értelmiséget a neki legmegfelel bb munkába.52 Bizonyos szakmai csoportok politikai aktivizálása ellenére az MKP 1945 tavaszán nem nyílt meg az értelmiségi tömegek el tt. A kommunisták nem tudtak mit kezdeni a réteg múltbeli szerepe és perspektivikus politikai funkciója között keletkezett szakadékkal. Az MKP az elvi szempontokat ekkor még nem rendelte alá a taktikai elgondolásoknak. A koalíciós pártok értelmiségi befolyásának növekedése mind sürget bbé tette a Magyar Kommunista Párt értelmiségi bázisának a növelését. A májusi pártkonferencián elfogadott program a hazafias és demokratikus er k összefogását követelte. Ennek


2013.07.04. 17:23:48

52


szellemében sürgette a kommunista befolyás növelését az értelmiség soraiban, és a szélesebb értelmiségi tömegeknek a népi demokráciához való közelítését. A konferencián elfogadott szervezeti szabályzat meger sítette a párt szervezési politikáját, a tömegpárt kiépítésének irányvonalát.53 Az MKP-nak az értelmiséggel kapcsolatos álláspontjában az elvi szempont a taktikai érdeknek azonban csak a választási harc idején rendel dött alá. A kommunisták a választási kampány megindulásakor változtatták meg az értelmiségnek a pártba való felvételével kapcsolatban az álláspontjukat, 1945. augusztus 23-a után az MKP áttért a tagtoborzásra.54 A toborzás mellett a párt növelni kívánta politikai befolyását is. A kommunisták az egyes szakmai kategóriákra lebontott választási taktikát dolgoztak ki, augusztusban az egyes csoportok részére választási gy léseket tervezetek és tizenkét szakmai csoporthoz szóló röplapot készítettek.55 Külön készültek röplapok a budapesti és külön, az országos választásokra. A Magyar Kommunista Párt képvisel i az értelmiségi szakszervezetek gy lésein is felszólaltak. A gy lések szónokai a párt vezet politikusai, a kultúrpolitika irányítói voltak. Többek között Révai József, Rajk László, Kállai Gyula, Molnár Erik, Orbán László, Losonczy Géza, Horváth Márton, Ger Ern és Vas Zoltán.56 A pártnak a magyar nemzeti-nemzetiségi kérdésben vallott álláspontja is hatással volt az MKP értelmiségi befolyására. A szomszédos országokban él magyarság sorsával, különösen a felvidéki magyarok problémáival kapcsolatos állásfoglalások az értelmiség reagálását meghatározták. Az MKP Magyarország és a szomszédos népek viszonyának rendezésére törekedett. A magyarságot ért jogfosztás ellenére a párt 1945 tavaszán a Kárpát-medencei népek együttm ködésében bízott. A kommunista optimizmust 1945 nyarától egyre inkább az aggodalom váltotta le.57 Az MKP választási propagandájában visszautasította a Csehszlovákiában él si magyar lakosság kitelepítését célzó csehszlovák politikát és összekötötte a szomszédos országokban él magyar nemzetiség lakosság alapvet érdekeinek védelmével.58 A kommunisták a proletár internacionalizmushoz való ragaszkodás, valamint az antifasiszta koalíció – mindenekel tt a Szovjetunió – véleményének a figyelembevétele miatt nem folytattak nemzeti szempontokat felébreszt kampányt, azért politikailag kedvez tlenebb helyzetbe kerültek az FKGP-vel szemben az értelmiségnél. Elvi alapokon, propagandisztikus eszközök felhasználásával, a legkülönböz bb taktikai lépéseken keresztül, a korlátozott redisztribúciós formák igénybevételével megindult a pártok harca az értelmiség befolyásolásáért. A réteg megnyerése és a színvonalas politizálás érdekében a pártok többsége már az Ideiglenes Nemzetgy lés képvisel i között is növelte az értelmiségi képvisel k számát. A politikai elitben is magas volt az értelmiségi arány. 1945 szeptemberében 598 képvisel b l 159 volt értelmiségi. Az MKP-t 32, az FKGP-t 46, a PDP-t 15, az NPP-t 15, az SZDP-t 11, a Szakszervezeti Tanácsot 7 értelmiségi képviselte. Ezen kívül 13 pártonkívüli értelmiségi is helyet foglalt a parlamentben. Az értelmiség megbecsülését a párt azzal is reprezentálta, hogy az els nemzetgy lési ülésszakhoz képest az FKGP az értelmiségi képvisel k számát 14-r l 46-ra, tehát több mint kétszeresére, a PDP 6-ról 15-re emelte. Az SZDP majdnem négyszeresére, 3-ról, 11-re, az NPP 3-ról 15-re növelte képvisel inek számát az országgy lésben.59 A választási adatok alapján közvetlenül nem elemezhet az egyes társadalmi rétegek, így az értelmiség állásfoglalása sem. A szavazásnál számos gazdasági-társadalmi és szociálpszichológiai tényez nek szerepe lehetett, de a politikai szempont volt a meghatározó. Az értelmiség többsége politikai modelljének perspektivikus megvalósítóját, a polgári demokráciát a legtisztább formában kifejez FKGP-ben látta, ezért a kisgaz-


2013.07.04. 17:23:48


53

dákra szavazott. Az értelmiségnek azon csoportjai, akiknek politikai elképzelései az FKGP-vel nem voltak összeegyeztethet k, azok álltak a Szociáldemokrata Párt, vagy a Nemzeti Parasztpárt mellé. A legkevésbé a Magyar Kommunista Pártnak sikerült az értelmiséget megnyernie. A kommunista értelmiségpolitika azért sem volt sikeres, mert az MKP-nak a réteg megbecsülésével kapcsolatos álláspontja nem vált hitelessé. Az egyes csoportok differenciált kezelése rendszerváltozás idején szintén nem hatásos, mert a „szerencsés” integráltak a differenciált hozzáállást taktikának tartják, egy olyan provizórikus szünetnek, amelyet csoportjuk elleni támadás követhet. Annak ellenére eredményes lett a kisgazda politika, hogy a háború el tt az értelmiség sem politikailag, sem érzelmileg nem azonosult ezzel a párttal. Az FKGP „értelmiségi párttá” válást az is segítette, hogy 1945 augusztusától az értelmiség egészét felvállalja, a leginkább veszélyeztetett csoportok nála találnak menedéket, a rendszerváltozás gondolatvilágát megemészteni nem tudó értelmiség többsége számára elfogadható alternatívát tudott ígérni.

JEGYZETEK 1 2 3 4 5 6

7 8 9 10 11 12 13 14

Balogh Sándo – Szabolcs Ottó: Pedagógusok a két világháború között 1919–1945. A Magyar Történelmi Társulat és a Hazafias Népfront Könyvtára 1963. 23. p. Kovács István Gábor: Az értelmiség kereseti viszonya két világháború között. Szociológia 1975. 634–644. p. Heksch Ágnes: Adatok a numerus clausus történetéhez. Pedagógiai Szemle, 1962. 613–619. p. Pándi Ilona: A haladó magyar értelmiség néhány irányzata a bethleni konszolidáció éveiben Párttörténeti közleménye, 1965. 2. no. 158–159. p. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai. 1944–1948. Kossuth Könyvkiadó, 1957. 26. p. Ideiglenes Nemzetgy lés Naplója. Hiteles Kiadás. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Könyvkiadója, Budapest, 1946. 11–12., 12., 15., 19., 20., 25., 26., 28., 30. p. Uo. Uo. Uo. Magyar Közlöny, 1945. 1. no. Balogh Sándor: A Magyar Kommunista Párt értelmiségi politikájának felszabadulás utáni történetéb l. Századok, 1965. 3. no. 461–462. p. Jakab Miklós: Társadalmi változás és a magyar értelmiség 1944–1948. Kossuth Könyvkiadó, 1979. 124. p. Huszár Tibor: Nemzetlét – nemzettudat – értelmiség. Magvet Könyvkiadó, Budapest, 1984. 315. p. Párttörténeti Intézet Archívuma /PI. Arch./ 274-24/1.


15 16 17 18

19 20 21 22 23

24 25 26

Szabadság, 1945. február 7. Szabad Nép, 1945. május 20. Magyar Közlöny, 1945. 8. no. Egyes csoportok anyagi helyzetére következtetni lehet az 1945. május 5-én megjelent 800/1945. ME. sz. rendeletéb l, amely a közszolgálatban álló tisztvisel k és egyéb alkalmazottak illetményét szabályozza. Eszerint az egyetemi és mez gazdasági f iskolai nyilvános rendes tanárok a nyolcadik fizetési fokozatban 1269, az els fokozatban 1111 peng fizetést kaptak. Az állami középiskolai, az állami fels kereskedelmi iskolai, illetve tanítóképz intézeti rendes tanárok a tizenkettedik fokozatban 1458, az els fokozatban 670 peng t kerestek. Nagyon alacsony volt az állami népiskolai tanítók fizetése. A tizenkettedik fokozatban 887, az els fokozatban 490 peng t kereshettek. Jobb volt a MÁV-, az acél- és a gépipari, valamint a bányászati tisztvisel k fizetése. Az els osztály 1 fokozatában 2340 peng t kerestek. Magyar Közlöny, 1945. május 16. Szabad Nép, 1945. május 16. Szabad Nép, 1945. június 6. Szabad Nép, 1945. május 20. Szabad Nép, 1945. április 19. Szabad Nép, 1945. május 13. Az Új Szellemi Front kérdéseivel Standeisky Éva: A Magyar Kommunista Párt irodalompolitikája c. dolgozata részletesen foglalkozik. Tiszántúl Népszava, 1945. május 18. Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944–1947. Akadémiai Kiadó, 1976. 36. p. Szabadság, 1945. január 26.

2013.07.04. 17:23:48

54


27 Balogh Sándor – Izsák Lajos: Pártok és pártprogramok Magyarországon (1944–1948). Tankönyvkiadó, 1977. 169–174. p. 28 Uo. 182. p. 29 Vida István: A Független Kisgazdapárt helyzete 1945 nyarán. Századok, 105. évf. 934. p. 30 Kis Újság, 1945. április 10. 31 Jakab Miklós: i. m. 64–66. p. 32 Uo. 80. p. 33 Kis Újság, 1945. július 3. 34 Kis Újság, 1945. július 10. 35 Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944–1947. … 89., 91., 92. p. 36 Rathmanné Tury Mária: A Kisgazdapárt demokrácia koncepciója 1945–1947. OM. 1977. Tudományos Szocializmus Füzetek, 44–46., 58–59. p. 37 Balogh Sándor: Az 1946. február 27-i magyar–csehszlovák lakosságcsere egyezmény. Történelmi Szemle, 1979. 1. no. 64. p. 38 Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története 1944–1948. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1972. 10. p. 39 Szabadság, 1945. február 14., 15. 40 Tóth István: i. m. 23. p.


41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59

Szabad Szó, 1945. március 27. Tóth István: i. m. 27. p. Uo. 41., 42. p. Balogh Sándor – Izsák Lajos: i. m. 221. p Tóth István: i. m. 103–108. p. Jakab Miklós: i. m. 59. p. Urbán Károly: A Szociáldemokrata Párt értelmiségi politikája a felszabadulás után (1944–1945). Párttörténeti Közlemények, 1978. 2. no. 128. p. Urbán Károly: i. m. 133. p. Balogh Sándor – Izsák Lajos: i. m. 213–214. p. PI. Arch. KV.F. 39. PI. Arch. 274-24/2. PI. Arch. 274-24/2. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai. 81–86., 90–93. p. Jakab Miklós: i. m. 52. p. PI. Arch. 274-21/2. PI. Arch. 274-21/84. Szabad Nép, 1945. június 9., július 1. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai. … 157–158. p. Ideiglenes Nemzetgy lés naplója. … 20–23. p.

2013.07.04. 17:23:48

HONVÁRI JÁNOS

Traktoros iskolák n knek (N k a munkaer piacon) Az 1950-es évek els felében a gazdasági növekedés egyik legfontosabb extenzív forrása a pótlólagosan bevonható munkaer volt.1 Az els ötéves terv egyes variánsai szerint 300 000-650 000 f vel akarták az iparban és az épít iparban dolgozók számát növelni.2 A saját utánpótlási forrása mellett az ipar és a bányászat b ven merített a mez gazdasági foglalkoztatottak, az egzisztenciájuktól megfosztott volt polgári rétegek, kistulajdonosok és a háztartásbeli n k köréb l. A Rákosi-rendszerben egyáltalán nem volt új jelenség a bérért rendszeresen dolgozó n , mivel Magyarországon már a két világháború között is minden 3-4. foglalkoztatott közülük került ki, 60%-uk a mez gazdaságban, illetve házicselédként kereste a kenyerét. Az özvegyekt l eltekintve zömmel a fiatalok vállaltak keres foglalkozást. Utóbbiak esetében a férjhezmenetel majd a gyermekszülés rendszerint a gazdasági aktivitás végét jelentette, ett l kezdve f feladatuk a háztartás ellátása és a gyerekek nevelése lett.3 A lakosság gazdasági aktivitása az 1949. évi 43,1%-ról 1953-ra 45,6%-ra n tt, ami els sorban a n k példátlan méret munkába-állításának köszönhet . A n i munkaer száma 1949 és 1952 között több mint 200 ezerrel, 1,192 millióról 1,4 millióra, aránya pedig 29,2%-ról 35%-ra n tt.4 A n i munkaer bevonásának az 1950-es évek elejét l kezdve az lett a legfontosabb sajátossága, hogy egyes kifejezetten „férfias” szakmákban (így pl. gépi forgácsolás, épít ipar, mez gazdasági gépek kezelése stb.) is a n k tömeges bevonásával kívánták a krónikussá váló munkaer hiányt orvosolni.5 A „gyengébbik nem” a II. világháború el tt és még az után is néhány évig els sorban a különösebb képzettséget nem igényl segéd és betanított munkakörökben talált magának keres foglalkozást. Képzettségi szintjük emelésének els számú feltétele a szervezett oktatásba való tömeges bevonásuk volt. A kötelez nyolcosztályos általános iskola bevezetése után a lányok száma és aránya a közép- és fels fokú oktatási intézményekben gyorsan emelkedett. 1945 szén engedélyezték a n k továbbtanulását a jogi karokon és a jogakadémiákon.6 A következ évben megszületett a n k egyetemi emancipációját kimondó törvény. A hittudományi karok kivételével a n k ett l kezdve az ország összes fels oktatási intézményeiben a megállapított létszámkereten belül „minden korlátozás nélkül felvehet k” lettek, bekerülésük a férfiakéval azonos feltételek mellett történt.7 A közszolgálatban és bizonyos foglalkozásokban a n k hosszú ideig a férfiakkal szemben hátrányos helyzetben voltak. Jogilag az 1948. évi XLIII. tc. ezt a diszkriminációt megszüntette és a törvény a n k számára „mind a közszolgálat körében, mind a többi életpályán való elhelyezkedés szempontjából” a férfiakéval egyenl lehet ségeket és azonos jogállást biztosított. Néhány egészen kivételes esett l eltekintve a n k az összes hatósági engedély vagy jogosítvány kiadásánál a férfiakkal azonos elbírálás alá estek, és (legalábbis elvileg) számukra is lehet vé vált az összes képesítés, szakképzés megszerzése, valamennyi iskola, tanfolyam, tanintézet elvégzése.8 Az ötéves tervr l szóló törvény tételesen is szólt arról, hogy „emelni kell a népgazdaság minden ágában a n i munkaer számát és arányát s biztosítani kell számukra a férfiakkal egyenl munka- és bérfeltételeket”.9


2013.07.04. 17:23:49

56

HONVÁRI JÁNOS: TRAKTOROS ISKOLÁK N KNEK

Számos oka volt annak, hogy az 1950-es években Magyarországon általánossá vált az ún. kétkeres s családmodell. Az I. ötéves terv id szakában leginkább kényszer ségb l vállaltak bérmunkát a n k, ugyanis a családf fizetéséb l a gyermekes családok egy része még a legelemibb szükségleteit sem tudta kielégíteni, a rendelkezésre álló jövedelmet kénytelenek voltak a keres k számának növelésével emelni. A SZOT Közgazdasági és Statisztikai Osztályának számításai szerint az 1950-es évek közepén egy háromtagú család minimális ellátása 1440 Ft-ba került, miközben a bérb l él k 1955-ben havonta átlagosan csak 1103 Ft-ot kerestek. Vagyis arra a politikai elit számára megdöbbent eredményre jutottak, hogy egy átlagfizetésb l általában már a háromtagú családot sem lehet eltartani. A két feln ttb l és egy gyerekb l álló család 27%-kal, a két feln ttb l és két gyerekb l álló család pedig 68%-kal igényelt több pénzt a létminimum eléréséhez, mint amennyit egy munkás vagy alkalmazott 1955-ben átlagosan keresett.10 A rendszeres, önálló keresettel járó munkavállalás és az oktatási, képzési rendszerbe való bekapcsolódás a n i emancipáció fontos elemei voltak. Ennek ellenére a magyar n k többsége a munkába állást közel sem élte meg társadalmi felemelkedésként. A „második m szak” terhe zömmel a munkába állás után is a n kre hárult, amelynek az elvégzéséhez a párt és a kormány a háború utáni években kevés segítséget adott.11 A politikai hatalom birtokosainak f ként n i szakmunkásokra, specialistákra volt szüksége, akik képesek lettek volna egy esetleges háborús mozgósítás esetén azonnal a bevonultatott férfiak helyére állni. Rákosi Mátyás az MDP Központi Vezet ség 1950. október 27-i ülésének a zárszavában a következ képpen fogalmazott: „A mi legsz kebb keresztmetszetünk a szakmunkásság kérdése. Nekünk minden er vel forszírozni kell a szakmunkásokat.” A szakmunkás-utánpótlás „dönt forrása a n ”. S t, szerinte „az egész munkásutánpótlás a legközelebbi id ben els sorban a n kt l fog jönni [sic!]”. Meg kell érteni, hogy a hadsereg a legközelebbi láncszem és „esetleg mozgósításra is kell gondolni egy-két-három év múlva, vagy kés bb”. Ekkor már hónapok óta folyt a koreai háború, ezért nem lehetett teljesen kizárni egy harmadik világháború kirobbanásának a veszélyét. Rákosi, mint mindig, most is a szovjet tapasztalatokra hivatkozott, ahol a II. világháborúban a n k és a fiatalok álltak a férfiak helyére és hordozták a hadiipari termelés összes terhét. „Ha nem látunk el re – folytatta a f titkár –, és nem gondoskodunk minden er vel arról, hogy a n knek szakmája legyen, hogy a férfiak helyét ilyenkor k foglalhassák el, akkor bajba kerülhetünk.” Úgy vélte, hogy „egész ötéves tervünket veszélyezteti, ha nem tudjuk a szó szoros értelmében százezer számra mozgósítani és els sorban szakmásítani a n ket. Nemcsak habarcskever lányokra van szükség, vagy betanított segédmunkásokra és napszámosokra, hanem mindenekel tt azokra a szakmunkákra, amit a n k el tudnak végezni meg kell tanítani ket is”.12 A folyamatban lév , eleve irreális célokat tartalmazó ötéves terv el irányzatait 1951ben tovább emelték és a tervet a hadsereg fejlesztésének, a háborúra való felkészülésnek rendelték alá, minden egyéb szempont ehhez képest másodlagossá vált. Ekkor döntötték el, hogy a n ket nagy számban munkába állítják, gyorsított tanfolyamokon szakmát adnak a kezükbe és velük pótolják az egyre éget bb szakmunkáshiányt. A párt- és állami apparátus számtalan tervet, elképzelést dolgozott ki, amelyeket egy sor testület tárgyalt, végül a n k termel munkába történ bevonására vonatkozó elképzelést a Népgazdasági Tanács és a kormány öntötte jogi formába.13 Ezek a határozatok kimondták, hogy 1951ben mintegy 220 ezer f t, ezen belül 120 ezer n t kell a termelésbe beállítani és ezzel az iparban 21%-ra, ezen belül a gyáriparban 30%-ra kell a „gyengébb nem” arányát növelni.14 A határozatok tételesen el írták, hogy az 1951. évben jelentkez új munkaer nek az egyes ágazatokban hány százaléka kell, hogy n legyen.15 „A n i munkaer ket – olvas-


2013.07.04. 17:23:49


57

hatjuk a kormány 1951. május 19-i határozatában – nemcsak azokban a munkakörökben kell elhelyezni, amelyeket eddig is általában n kkel töltöttek be, hanem minden olyan munkakörben, amelyre a n k testalkatuknál fogva alkalmasak.” Növelni akarták a n k arányát a különféle szakmunkásképz , egyetemi-f iskolai továbbtanulásra el készít szakérettségis tanfolyamokon, az ipari tanulóképzésben, valamint a technikumokban.16 Néhány hónappal kés bb a Népgazdasági Tanács els sorban kollektív módon akarta a n k háztartási munkáját megkönnyíteni, ezekb l a tervekb l azonban a Rákosi-rendszer idején úgyszólván semmi sem valósult meg.17 A Népgazdasági Tanács és a kormány fent említett határozata el írta, hogy az 1951. évi traktorvezet iskolákban „legalább 50% legyen a n k aránya”.18 Az MDP KV Politikai Bizottsága pedig 1951. június 14-i ülésén már nem csak a mez gazdasági gépkezel i tanfolyamokra újonnan beiskolázottak körében, hanem a gépállomások összes dolgozói között is 50%-ra kívánta emelni a n k arányát.19 A traktoros szakma azért t nt alkalmas terepnek a n k tömeges bevonására, mert a kohászattal, bányászattal stb. szemben kisebb fizikai igénybevételt követelt, a gépkezelés rövid, néhány hetes tanfolyamon elsajátíthatónak t nt és nem utolsósorban a fiatal lányokat nem szakították ki tartósan a megszokott, falusi-családi környezetükb l, mivel munka- és a lakóhelyük lényegében egybeesett. Fontos szempont volt az is, hogy a n k traktorra ültetésénél nem kellett számolni a családanyák munkába állításánál általában tapasztalhat gátló tényez kkel, ugyanis ebben az esetben – csekély számú kivételt l eltekintve – hajadon, 16-18 éves fiatal lányokról volt szó, akiknél természetesen a gyermekelhelyezés, f zés, mosás, takarítás nem jelentett akkora gondot, mint a férjezetteknél. (N k traktoron) Az 1950-es évek er ltetett iparosítása a magyar társadalom korábban nagyon lassan változó szerkezetét alapvet en átrendezte. A szorító kényszerintézkedések hatására rövid id alatt százezrek hagytak fel a kilátástalanná váló hagyományos kisparaszti gazdálkodással.20 Megindult a falusi lakosság tömeges átáramlása az iparba, aminek következtében a mez gazdasági munkanélküliség 1950-ben teljesen megsz nt, 1951-t l krónikus munkaer hiány lépett fel ebben az ágazatban is.21 A gépállomásokon a csúcsmunkák idején mindig kevés volt a traktoros, 1951 szén pl. mintegy 5000 hely maradt betöltetlen.22 Különösen nagy volt a munkaer hiány az ipari központokban és az ún. nagy szocialista építkezések körzetében, valamint a „szövetkezeti” városokban. Borsod megyében pl. 1300, Pest megyében 870, Fejér megyében 448 f t tudtak volna azonnal alkalmazni ebben az id ben. A munkaer hiány okát az iparhoz képest alacsonyabb, ráadásul szezonálisan hullámzó keresetekben, a kedvez tlen munkakörülményekben, a városokhoz képest rosszabb ellátásban és szociális juttatásban, a Munka Törvénykönyv szabályait áthágó ipari munkaer -toborzásban kereshetjük.23 A krónikus munkaer hiányon – a gazdaság más területeihez hasonlóan – a gépállomásokon is a n i munkaer beszerzésével próbáltak enyhíteni.24 Tették mindezt az emancipáció jegyében, arra hivatkozva, hogy a n i traktorosok teljesen egyenrangú munkaer t képviselnek a férfiakkal, akik bizonyítják, hogy a „traktorkezelés, a géppel való szántás éppen annyira való n knek is, mint férfiaknak”.25 A minta itt is, mint az élet minden területén a Szovjetunió volt, ahol a II. világháború idején bevonultatott férfi traktorosok helyét jórészt lányok és asszonyok foglalták el.26 N i traktorosok az 1951. évi párt- és kormányhatározatokig csak elenyész számban dolgoztak a gépállomásokon, lányok és asszonyok eleinte itt is a hagyományosan n i szakmákban (írnok, könyvel , adminisztrátor, takarítón ) fordultak el .27 Az els traktoros iskolákat férfiak számára rendezték be, n ket külön háló- és mosdóhelyiség hiányában


2013.07.04. 17:23:49

58


rendszerint nem tudtak fogadni.28 1951 végéig a traktorosokat kéthónapos központi, bentlakásos iskolákon, azt követ en a gépállomásokon szervezett tanfolyamokon képezték. Helyben valamivel már több n t tudtak a tanfolyamokra felvenni, innen ugyanis naponta hazajárhattak a környéken lakók, nem kellett a gépállomásokon aludni.29 A lányokat az állandó munkalehet ség és a fix fizetés reménye vonzotta, még gyakrabban a kényszer taszította a gépállomásra. F. Erzsébet alig múlt 14 éves, amikor el bb munkagépkezel ként, majd traktorosként dolgozni kezdett a Tiszaörsi Gépállomáson. A négygyermekes család teljes mértékben rá volt szorulva a félig még gyereklány keresetére, id s szülei ugyanis betegeskedtek, bátyja pedig akkoriban vonult be katonának.30 Az Abonyi Gépállomás fiatal traktoristan jét, Kiséri Máriát a lakásukon talajm velési szerz dést köt traktorosok csábították el a „hihetetlenül magas”, heti 200 Ft-os fizetés ígéretével.31 Azokon a vidékeken, ahol más kereseti lehet ség is adódott, n k elvétve vállalták a traktoros munkát.32 A termel szövetkezeti csoportok és gépállomások „élenjáró” dolgozóinak 1950 elején tartott els országos értekezlete úgy határozott, hogy jobban be kell vonni a gépállomási munkába a n ket, erre nagyobb számban azonban csak azután került sor, miután az MDP II. Kongresszusa megállapította, hogy a gépállomásokon a n i munkaer száma „megengedhetetlenül alacsony”. Ezt követ en az MDP KV Titkársága, Politikai Bizottsága és a kormány úgy döntött, hogy a gépállomásokon dolgozó n i fizikai munkások arányát 1952 márciusáig 50%-ra kell növelni!33 A Politikai Bizottság arról külön is határozott, hogy 1951 végére legalább 20 gépállomást n vezessen az országban.34 A n i traktorosokat az erre vonatkozó párt- és kormányhatározatok meghozatala után kezdték el kampányszer en beszervezni.35 1951 tavaszán-nyarán olyan klasszikus politikai kampány kezd dött, amely nagyjából 1,5 év alatt teljesen lecsengett és 1953 tavaszán-nyarán véget is ért. A kampány magán viselte a szocialista kampányok összes jellegzetességeit.36A Földm velésügyi Minisztérium elvi irányító testülete, a minisztériumi kollégium úgy akarta a gépállomásokon dolgozó n k arányát a megadott határid re 50%-ra emelni, hogy el írta, hány n i dolgozót kell az egyes megyékben 1951 nyaráig felvenni. A kvóta a megyék nagyságától, lehet ségeit l, hagyományaitól függ en 100 és 400 f között mozgott. Általában azokban a dunántúli megyékben, ahol a n i traktorosok foglalkoztatásának nem voltak hagyományai, 100, Szolnok, Békés, Hajdú, Szabolcs Csongrád és Bács megyékben, ahol már korábban is viszonylag sok n dolgozott a gépállomásokon, 300-400 n t kellett (volna) a körlevélben említett határid ig felvenni. Az utasítás szerint els sorban „a gépállomáson dolgozók n i hozzátartozóit kell beszervezni, hogy a gépállomáson a helyük és itt dolgozva n a család keresete is”. Ennek a propagandának a hatására Kiskunlacházán 10 traktoros vitte be a feleségét a gépállomásra, Kiss Mihály brigádvezet nek pedig 3 lánya dolgozott ott.37 A fent említett stencilezett körlevél szerint a beszervezés másik „fontos agitációs területe” a gépállomási csépl gép mellé leszerz dtetett n i munkaer , mely „szervezetten áll az elvtársak rendelkezésére”. Az utasítást július végén, a behordás-cséplés idején kapták a megyék. A csépl brigádokban mindig dolgoztak lányok, mint kévevágók, törekkaparók, szalmahordók, akik els sorban a terményben fizetett csépl rész miatt vállalkoztak erre a nehéz fizikai munkára.38 Vagyis helyben voltak, géppel dolgoztak, ket akarták „népnevel munkával” meggy zni arról, hogy milyen el nyös a gépállomási dolgozók helyzete, mennyit keresnek, milyen szociális juttatásban, továbbképzési lehet ségekben részesülnek.39 A csépl gépek mellett dolgozó lányokkal olyan munkaszerz dést akartak aláíratni, amelyben vállalják a traktoros iskolát és legalább egy évig a gépállomáson maradnak. Az iskola idejére havi 300 Ft-os ösztöndíjat, munkaruhát, végzés után pedig a minden trak-


2013.07.04. 17:23:49


59

torosnak munkája után járó fizetést ígérték. Utasították a gépállomások vezet it, hogy az újonnan felvett n i munkaer ket „a legjobb traktoros mellé” osszák be gyakorlati munkára. Személyesen a gépállomási f gépészt és a függetlenített brigádvezet t tették felel ssé azért, hogy a n i tanulók „fejl dése biztosítva legyen”. A földm velésügyi miniszter hetente kért jelentést a megyeközpontok vezet it l arról, hogy az adott héten „mennyi n i munkaer t vett fel és összesen mennyi az új n i munkaer a megye területén”.40 A valóságtól teljesen elrugaszkodó, semmi alappal nem rendelkez n i arányszám teljesítésében a tárca vezet je sem bízott. Ezért a párt- és állami határozatokban el írt gépállomási n i dolgozói létszámot Erdei Ferenc földm velésügyi miniszter „globálisan” igyekezett biztosítani. Egyik bizalmas utasításával elrendelte, hogy az FM központi létszámában korábban n k által betöltött üres, vagy megüresed helyekre „kizárólag csak n ket” vegyenek fel és törekedjenek arra, hogy az adminisztrációs munkaköröket betölt fiatal férfiakat n kkel váltsák fel, a férfiakat pedig irányítsák át „termelési vonalra”.41 Erdei aggodalma jogosnak bizonyult, ugyanis 1951 májusában a 3488 n i gépállomási dolgozóból csak 1700 végzett fizikai munkát.42 A gépállomások fizikai dolgozói között pedig csak 8,4% volt a n i munkások aránya.43 A traktoros n k els országos értekezletét 1951. június 9-én tartották, amelyen 70 gépállomási és állami gazdasági n dolgozó vett részt, akik arról tárgyaltak, hogyan vonjanak be még több n t a parasztság soraiból és hogyan segítsék annak a kormányhatározatnak a megvalósítását, amely a gépállomásokon dolgozó n k arányát 50%-ra akarta emelni. A tanácskozásnak olyan nagy jelent séget tulajdonítottak, hogy azon Rákosi Mátyás, az MDP f titkára, Erdei Ferenc földm velésügyi miniszter és Hegedüs András, az MDP KV Mez gazdasági és Szövetkezeti Osztályának a vezet je is megjelent. Ekkor az országban 9 gépállomási igazgatói, 36 politikai helyettesi és 37 brigádvezet i tisztséget töltött be n .44 Izsák Júlia, a gépállomások politikai osztályának alosztályvezet je felszólalásában arról beszélt, hogy még nem kielégít a n k szerepvállalása a gépállomásokon. A toborzás eredménye messze elmarad a lehet ségekt l. Szerinte ennek az oka egyes gépállomási funkcionáriusok szemléletében keresend , akik lebecsülik a n ket, nem gondoskodnak róluk és valósággal elriasztják ket a gépállomásokról.45 A politika, a sajtó és a propaganda valósággal sztárolt néhány n i traktorost, kombájnost. Egyeseket magas kitüntetésben részesítettek, mások országgy lési képvisel k, tanácstagok lettek.46 A párt szócsöve Szemán Erzsir l, a h s mándoki traktoros lányról cikkezett, aki éjjel, es ben úgy szántott, hogy es kabátját a gépre terítette, hogy az ne ázzon.47 De példaként említették Gellérfi Sándornét is, aki két lányával, Juliskával és Piroskával január végén még dolgozott a határban azért, hogy termel szövetkezetük földjén befejezzék a mélyszántást, miközben mindenki más már téli pihen re vonult.48 Természetesen az országos figyelem középpontjába került n i traktorosok a sztahanovista mozgalomba is bekapcsolódtak.49 A kiugró teljesítmények olyan m vi körülmények között születtek, amelyeket tartósan nem lehetett biztosítani, ezért a n i sztahanovisták teljesítménye hullámzott. Korsós Ilona jászkiséri traktoros lány az egyik nap 6 óra alatt 1103%-ot, ugyanakkor a hét többi napjain csak 60-80%-ot teljesített.50 Amilyen gyorsan megismerte az ország Sipos Jolán, Korsós Ilona és a többi sztahanovista traktoros nevét, olyan gyorsan le is áldozott a csillaguk, 1950 szén már nem produkáltak különösebb eredményeket.51 A politika nagyon fiatalon, kell tapasztalatok nélkül nevezte ki a gépállomások n i vezet it, akik az er n felül vállalt feladatokba rendszerint rövid id alatt belebuktak.52 Az ország els n i f gépésze, Kerekes Katalin a bajai iskola elvégzése után a Balmazújvárosi Gépállomáson kezdett el dolgozni. Ennek kapcsán az újságok emelke-


2013.07.04. 17:23:49

60


dett hangvétel cikkekben számoltak be arról, hogy „alig van már a munkának olyan neme, ahol a n k ne bizonyították volna be, hogy teljesen egyenérték munkát végzenek a férfiakkal”.53 Ezzel szemben a valóságot sokkal pontosabban tükrözte az egyes gépállomási tanfolyamokon tanulók nemek szerinti megoszlása. 1951-ben a különböz gépállomási iskolákra 6117 f t küldtek, köztük 1104 (18%) n t. De a f gépészképz iskolák hallgatóinak csak 0,9%-a, a brigádvezet -képz knek 0,8%-a, a traktorvezet képz knek 13,6%-a volt n , ugyanakkor ez az arány a bérelszámoló, írnokképz , könyvel iskolákon 83–86% között mozgott.54 1951 nyarán a Népgazdasági Tanács három, már addig is viszonylag sok n t foglalkoztató gépállomást (a Szolnok megyei fegyvernekit 55, a Fejér megyei pusztaszabolcsit és Szabolcs-Szatmár megyei tyukodit) a gépállomások igazgatóinak legnagyobb megdöbbenésére n i mintagépállomásoknak jelölte ki.56 Azt tervezték, hogy a mintagépállomásokon a vezet k többsége is a gyengébbik nem közül kerül majd ki. Els lépésben olyan munkakörökbe (mez gazdász, könyvel , raktáros, anyagbeszerz ) akartak hölgyeket beállítani, ahol a cserét a legkönnyebben meg lehetett oldani.57 A mintának kiszemelt gépállomások vezet it utasították, hogy a n k számára biztosítsanak megfelel tisztálkodási lehet séget, elegend zuhanyzót, mosdótálat, jól berendezett, otthonos n i pihen t, ízletes és b séges meleg ételt. A jóléti keretb l betegszobát és ahol erre szükség volt, bölcs dét és óvodát lehetett felállítani. A n i mintagépállomásokon 1952. március 1-jéig a n k arányát 70%-ra (!) kellett volna növelni. Ebb l azonban semmi sem lett.58 (N i traktoros iskolák) 1951 végéig a n ket a férfiakkal közös traktoros iskolán képezték, a tanfolyamokért a Földm velésügyi Minisztérium Szakoktatási F osztálya felelt. Mivel a koedukált iskolákon sem a n k megfelel elhelyezését, sem a férfiakétól eltér tempójú kiképzését általában nem lehetett megoldani, ezért 1951 végén úgy döntöttek, hogy kizárólag lányok és asszonyok számára három hónapos, bentlakásos traktoros iskolát szerveznek. 1952-ben 4800 n t akartak traktorra ültetni, közülük 2000-et a központi n i traktoros iskolákon, a többit a gépállomások házi tanfolyamain kellett volna kiképezni. A beszervezett hallgatók a bentlakásos n i traktoros iskolán havi 242 Ft ösztöndíjat, teljes ellátást és egy öltözet munkaruhát, a gépállomási tanfolyamon részt vev k pedig 300 Ft ösztöndíjat és egy öltözet munkaruhát kaptak.59 A gépállomás vezet it, politikai helyetteseit a beszervezett hallgatók létszáma és a tanfolyam végén mutatott vizsgaeredménye alapján prémiumban részesítették.60 A napilapok61 szerint a Vas megyei Gyöngyöshermáni Gépállomáson 1952. január els napjaiban nyílt meg az ország els bentlakásos, három hónapos n i traktoros iskolája 50 leányhallgatóval, amelyet néhány nap múlva mintegy tucatnyi hasonló tanfolyam követett.62 A hallgatók egy része napokkal az iskola megkezdése után, szórványosan érkezett, ezért több helyen az eredetileg tervezettnél csak kés bb tudták az oktatást megkezdeni.63 A jobbik eset az volt, amikor a bentlakásos iskola számára a gépállomásokon találtak megfelel üres épületet. Ha ilyen nem akadt, akkor a tanfolyamokat a lakott településekt l jó néhány kilométer távolságban lév volt úri kastélyokban, majorokban helyezték el.64 A bentlakásos iskolákon 1952 januárjában mintegy 950, a gépállomásokon szervezett tanfolyamokon további 200, összesen tehát kb. 1150 n tanult traktorosnak.65 Alig telt el egy hónap, több mint 150 f már lemorzsolódott, vagy maga ment el, vagy különböz okok miatt elküldték ket.66 A januárban kezd dött iskolák március elején fejez dtek be, áprilisban újabb tucatnyi helyen mintegy 630 f vel szerveztek hasonló n i traktorvezet iskolákat.67 1952-ben a harmadik turnust


2013.07.04. 17:23:49


61

júniusban, az év utolsó n i tanfolyamait pedig októberben indították 700-800 f s hallgatói létszámmal.68 Az eredetileg nem erre a célra épített, sebtében berendezett n i traktoros iskolák sok kívánnivalót hagytak maguk után.69 Csokonyavisontán a tanulók vaságyon, szalmazsákon aludtak, pokróccal takaróztak. A tantermi asztalokat és székeket a helyi tanács, az alig használható szemléltet falitáblákat a gépállomás kölcsönözte, a konyhán hiányos edénykészlettel és egy fatüzeléses sparhelttel kellett a napi háromszori étkeztetést megoldani.70 Majlátgárdonyban hiányzott a leped és a huzat, a Fejér megyei Pusztaszabolcson a víz a nagy hideg miatt belefagyott a csövekbe, ezért a tanulók nem tudtak tisztálkodni.71 A vízzel másutt is gondok adódtak, így a mozsgói (Baranya megye) iskolában sem tudtak a lányhallgatók rendesen megmosakodni.72 Pusztaszabolcson a tiszti f orvos be akarta záratni az iskola konyháját. A közegészségügyre felügyel hivatal óvatossága érthet volt, ti. a nagyk rösi iskolán ételmérgezés miatt 8 f került kórházba.73 A Bakony szívében, Zirc közelében (Tündérmajorban) olyan helyen rendezték be a n i traktoros iskolát, ahol sem áram, sem telefon nem volt.74 A hideg id miatt a gyakorlati oktatás céljára kiszemelt ablak nélküli, huzatos színben nem lehetett dolgozni, mivel a hallgatók fáztak, ugyanis a legtöbbjüknek csak „vékony ruhája és rossz cip je”, valamint az iskolán kapott munkásruhája volt. A kemény fagyok miatt az els három hétben mindössze két óra gyakorlati foglalkozást tarthattak, a többi id t – a tantervt l eltér en – szakmai és politikai el adásokkal töltötték. A gyakorlati képzés megkezdéséhez meg kellett várni, amíg az id megenyhült.75 Majlátgárdonyban még rosszabb volt a helyzet, ott ugyanis a gyakorlati foglalkozásokat épület hiányában télen, a legnagyobb hidegben és hóban az udvaron tartották. Az iskola igazgatón je saját személyes politikai meggy z munkájának tulajdonította azt, hogy a hallgatók sok esetben szívesebben, lelkesebben mentek ki a hidegbe szerelési gyakorlatra, mint maguk az oktatók.76 Szabolcsban az is el fordult, hogy a januárban induló iskolában nem jutott minden hallgatónak pokróc, és aki fázott, az hazament, és nem is jött viszsza többé. Az iskolák nagyon hiányosan voltak felszerelve szemléltet eszközökkel, falitáblákkal.77 A m helyekb l hiányzott a szereléshez szükséges kulcskészlet, kevés volt a bemutató alkatrész. A sietség, az eszközök sebtében történ összeszedése még a jobban felszerelt n i iskolákban is kiütközött. Csokonyavisontára pl. a pingpongasztalt labda nélkül, a zenegépet lemezek nélkül küldték, amelyeket ezért nem lehetett használni. Általános, a többi iskolára is érvényes kérést fogalmazott meg Tábrita Anna az els majlátgárdonyi tanfolyam végén, amikor azt kérte a f hatóságtól, hogy a jöv ben „az iskolák el készítésére nagyobb gondot, vagyis több id t fordítsanak. Ne akkor kelljen kapkodni, amikor már a hallgatók jelen vannak és tapasztalják, látják a szervezetlenséget. Ha több id van erre biztosítva, jobban össze lehet válogatni a vezet séget is, mert nem mindegy az, hogy valaki szívb l végez jó munkát vagy nyelvhegyér l köpködi a szavakat.”78 Az els kizárólag n k számára szervezett bentlakásos n i iskolák rossz tapasztalatai alapján az FM Kollégium 1952 nyarán úgy döntött, hogy minden megyében, a megyeszékhelyen lev gépállomások mellett átlagosan 40 f t befogadó, 3 hónapos, állandó jelleg n i traktoros iskolát kell létesíteni.79 Annak ellenére, hogy az els iskolákkal nagyon sok gond akadt, a megyék egy része mégis ezeket javasolta állandó iskola céljára.80 Az iskolák építése, átalakítása, felszerelése a többi mez gazdasági beruházáshoz hasonlóan vontatottan és lassan haladt. Hiába biztosított az FM 2,7 millió Ft-ot az iskolák céljára kiszemelt épületek átalakítására és közel 5 millió Ft-ot ezek felszerelésére, 1952 decemberéig anyag- és kivite-


2013.07.04. 17:23:49

62


lez i kapacitás hiányában az épületek átalakítására csak 700 ezer Ft-ot tudtak felhasználni, a felszerelési tárgyak nagy részét pedig a generális hiány miatt az év végéig sem szállították le. 81 1952 végén a 19 megyei iskola közül háromnak még nem volt helye, a többi megyében folyt ugyan az átalakítás, de az iskolák felszerelését a legtöbb megyében hiányosnak min sítették.82 Mire ezek az iskolák úgy-ahogy elkészültek, a n k kampányszer beszervezésének vége szakadt, a n i traktoros iskolák okafogyottá váltak. (A beiskolázás) A megyékre lebontott beiskolázási keretszámok teljesítéséért a gépállomások vezet it és politikai helyetteseit tették felel ssé, de az agitációs munkában számítottak a helyi párt- és tömegszervezetek, valamint a gépállomásokon már dolgozó n i traktorosok segítségére is, akiket megkértek, hogy rokonaik, ismer seik körében népszer sítsék a traktoros n k munkáját. A gépállomások arra panaszkodtak, hogy a tömegszervezetek csak ígérik, „de konkrét segítséget nem adnak”. Az állandó munkaer hiánnyal küszköd tszcs-k hallani sem akartak arról, hogy a n ket elengedjék az iskolákra.83 Az egyéni parasztok között pedig az a hangulat uralkodott, hogy ez a szennyes, nehéz munka férfi fizikumot igényel, ezért „nem való n nek traktorosnak lenni.”84 Ebben teljes mértékben egyet érthetünk a korabeli közvélekedéssel, ugyanis a vaskerekes traktorokkal85 végzett munka kifejezetten nehéz és piszkos volt, ahol a lányoknak túl sok sikerélménye sem lehetett, mert ezeknek a monstrumoknak az indítása, vezetése komoly fizikai megterhelést és nem kevés balesetveszélyt jelentett. Nem beszélve ezeknek az er gépeknek a karbantartásáról, hibaelhárításáról, szerelésér l, ami a m szaki-technikai dolgokhoz egyáltalán nem ért falusi parasztlányok világától nagyon távol állt. Ehhez képest az épít ipari segéd-, vagy a textilipari betanított munka sokkal egyszer bb feladatnak számított. A traktoros iskolákba beszervezett fiatal falusi lányok korábban otthon f ztek, mostak, takarítottak, ellátták a ház körüli állatokat és dolgoztak a földeken. Ehhez jól értettek, hajlékonyak, kitartóak voltak és egy sor munkában kihasználhatták kézügyességüket. De a korabeli gépek és a traktorok nem az világuk volt.86 A n k beszervezésénél mindenekel tt a szül k „maradinak” min sített ellenállását kellett (volna) legy zni.87 A gépállomási igazgatók szerint els sorban az anyák voltak azok, akik „nem értik meg” a n i traktoros iskolák jelent ségét. Széles körben terjedt az a nézet, miszerint „tisztességes” lány nem dolgozik a gépállomáson, és aki oda bekerül, az szükségképpen „erkölcstelen” életet fog élni.88 Több szül – amikor lányuk traktorosnak akart jelentkezni – a családból való kitagadással fenyegette meg gyermeküket.89 Néhány középkorú, rendszerint már családos gépállomási vezet valóban szerelemi viszonyba keveredett az ott dolgozó adminisztrátorokkal, fizikai n munkásokkal. És mivel zárt, kis közösségekr l volt szó, a szerelmi ügyek többsége nem maradt titokban, hanem nyilvánosságra került és tovább er sítette a gépállomásokon dolgozó n k „feslett” életér l szóló el ítéleteket. Az egyik Fejér megyei gépállomási vezet állítólag egyszerre két traktoros lánnyal tartott fenn viszonyt, közülük K. G. teherbe esett, aki ezért kénytelen volt otthagyni a székesfehérvári traktoros iskolát.90 Az ilyen ügyeknek a felettes hatóság – rendszerint a feleségek, vagy a területi pártszervezetek kérésére – úgy vetett véget, hogy a gyanúba kevert fiatal lányokat (és szinte kivétel nélkül mindig ket) más munkahelyre irányította.91 Az MDP Enyingi Járási Bizottsága a „családi béke” meg rzése, illetve többéves vezet i múlttal rendelkez „elvtársak megmentése” érdekében már egy héttel a munkába állása után áthelyezését kérte az új gépállomási f könyvel n nek, aki miatt állítólag „komoly problémák” merültek fel egyes családoknál.92 Fejér megyében az egyik gépállomási vezet az írnokn vel és egy traktoros


2013.07.04. 17:23:49


63

n vel is er szakoskodott, arra akarta rábírni a lányokat, hogy legyenek vele „jóba”.93 A botrány elmérgesedését az alközpont úgy el zte meg, hogy az írnokn t „saját kérésére” másik gépállomásra helyezte.94 Olykor el fordult, hogy gépállomási vezet ket n kkel szembeni „erkölcstelen magaviselet” miatt mentettek fel beosztásukból, ez azonban általában az utolsó csepp volt a pohárban, a fegyelmi vizsgálatoknak rendszerint más, nyomósabb okai voltak.95 Egy-egy szerelmi botrányt a pletyka hamar a szárnyára vett, és emiatt a szül k, akik korábban elengedték leányukat az iskolára, az ilyen hírek hallatára meggondolták magukat és a hétvégi hazalátogatás idején lebeszélték gyermeküket a tanfolyam folytatásáról.96 Ez a szül i ráhatás nem volt teljesen eredménytelen, egy-egy hétvégi hazautazás után a traktoros iskolák hallgatóinak száma 2-3 f vel csökkent.97 Az „ellenség” számlájára írták azokat a híreszteléseket is, miszerint az iskola elvégzése után „tankokra ültetik” a n ket.98 Err l azért nem volt szó, de egy esetleges háború kirobbanása után Magyarországon is a kiképzett n i traktorosok foglalták volna el a bevonultatott férfiak helyét a mez gazdasági gépeken.99 A szinte még gyereklányok zöme korábban soha sem hagyta el tartósan a szül i házat. Nagy részük – ha a férfiként számon tartott munkával szembeni ellenérzéseit nagy nehezen le is tudta gy zni – arra nem szívesen vállalkozott, hogy hetekre, hónapokra idegen környezetbe kerüljön és kiszakadjon megszokott világából.100 A mez berényi tanfolyam megnyitóján többen sírva fakadtak, alig tudták megvigasztalni ket.101 Ebben az is szerepet játszott, hogy egyetlen n i el adó sem volt az iskolán, akikhez a lányok személyes problémáikkal fordulhattak volna.102 Az agitálás és a bugyuta propaganda hatására (ezek közé tartozott pl. a „Gyertek lányok traktoristának”103 c. képes brosúra) minden bizonnyal nagyon kevesen vállalták ezt a nehéz munkát. Ennél hatásosabb volt az, amikor egyes megyékben (Gy r-Sopron, Somogy) a traktoros iskolán tanuló lányok szüleit elvitték látogatóba a n i traktoros iskolákba azért, hogy személyesen gy z dhessenek meg arról, hogy „bátran” adhatják traktoros iskolára lányukat.104 Sok helyen azonban annyira rosszak voltak a feltételek, hogy egyszer en nem merték elvinni a szül ket, nehogy rossz benyomásokat szerezzenek a n i iskolákról.105 Az iskolát els sorban azok vállalták, akiknek már korábban is volt valamilyen kapcsolatuk a gépállomással vagy traktorosokkal. Böröcz Évának és Kránitz Ilonának pl. traktorosok udvaroltak. Tóth János töltéstavi tsz-tagnak két lánya tanult a kapuvári n i traktoros iskolán, minden bizonnyal azért, mert a harmadik lánya már korábban is a gépállomáson dolgozott. Sok gépállomás-vezet t és politikai helyettest csak a felülr l kiszabott beiskolázási arányszám teljesítése érdekelte, emiatt felel tlenül f t-fát ígértek a lányoknak, magasabb ösztöndíjat, rövidebb tanfolyami id t helyeztek kilátásba, vagy eleve azzal küldték el ket, hogy az iskola elvégzése után nem kell majd traktoron dolgozniuk. A Bonyhádi Gépállomáson azt ígérték a tanulni vágyó lányoknak, hogy minden szombaton teherautóval hazahozzák ket és csak 6 hétig tart az iskola. A Mernyei Gépállomásról azzal indították ket útra, hogy „próbáljátok meg az iskolát, ha nem tetszik, hagyjátok ott.”106 Tisza rsön (Szolnok megye) a mez gazdász azt hazudta az iskolára irányított lányoknak, hogy 2 hetes brigádírnok tanfolyamra iskolázták be ket.107 Valótlanságokkal szerveztek n ket Szabolcs megyében is, ahol azt ígérték, hogy az iskola elvégzése után könyvel k lesznek. Amikor az iskolán kiderült, hogy traktorosokat akarnak bel lük faragni, 8-10 f azonnal otthagyta a tanfolyamot.108 Ugyanez történt Bonyhádon is, ahol az 1952. február 14-én induló tanfolyam 88 hallgatójából 27 lemorzsolódott. Az igazgató szerint a lemorzsolódás legf bb oka


2013.07.04. 17:23:49

64


az volt, hogy a beszervezés „az iskola valódi céljának, idejének ismertetése helyett a legkülönböz bb ígéretek alapján történt”. A lányoknak havonta 360 Ft ösztöndíjat, ezen felül ruhát, cip t is ígértek. A beiskolázással kapcsolatban a legtöbb iskoláról azt jelentették, hogy a gépállomások a könnyebb ellenállás irányában mennek, beküldenek sok „kétes elemet” és a benépesítés „inkább (a) mennyiség, mint (a) min ség figyelembevételével” történik. A beszervezésre vonatkozó utasítás szerint az iskolákra csak a 16 évet betöltött, írniolvasni tudó, egészséges, a traktoros munkára fizikailag alkalmas n ket lehetett volna beküldeni. Ezzel szemben küldtek süketeket, terhes n ket, fert z betegségben szenved ket, munkakerül ket, s t „kétes erkölcsi felfogásúakat” is. Az alsómérai gépállomásról olyan lányokat is a gönci traktoros vezet képz iskolába irányítottak, akik sem írni, sem számolni nem tudtak, a nevüket is csak „rajzolva” írták le, azon kívül „gyenge fizikumúak” voltak. Hajdú megyéb l is küldtek analfabétát a mez berényi n i iskolára, akit ennek ellenére fel is vettek, annyira kevés volt az induló létszám.109 A tokaji gépállomás jelöltje azt sem tudta megmondani, hogy hol született. A hej papi gépállomásról 7 hónapos terhes n t küldtek iskolára, aki traktorra természetesen már nem ülhetett.110 Mez berényr l, Heves, Veszprém megyéb l 13-14 éves, gyenge fizikumú gyereklányokat irányítottak az iskolákra, akiknek a zömét haza kellett küldeni, mert a körmös traktor vezetésére alkalmatlanok voltak.111 Egyes gépállomási vezet k egyszer en kirendelték beosztottjaikat az iskolára. A kétújfalui gépállomás igazgatóját feljelentették amiatt, hogy „kényszerrel rakta vonatra” a traktorképz tanfolyamra kijelölteket, annak ellenére, hogy azok nem akartak iskolára menni. Azt monda nekik, hogy „nem baj, ha nem maradnak, csak jelenjenek meg a tanfolyamon.” A két hölgy elutazott az iskolára, majd onnan eltávozott.112 Ebb l az ügyb l kivételesen vizsgálat lett, amely a gépállomási igazgatónak adott igazat. A két érintett közül az egyik lányt ekkorra már elbocsátották a gépállomásról, mert állítólag „erkölcstelen életet élt” és fél volt, hogy a „többi traktorosokat és elvtársn ket megfert zi magatartásával”. A másik érintett, aki féltette állását, nem merte közvetlen munkaadóját meghazudtolni és kijelentette, hogy „nem er szakkal küldte” ket az igazgató iskolára, mert ha nem akartak volna menni, akkor semmiképpen sem mentek volna el. A Baranya Megyei Tanács VB Mez gazdasági Osztályának gépállomási csoportja a vizsgálat eredményét úgy összegezte, hogy az igazgató mulasztást nem követett el és a feljelentést „romboló kritikával” küldhette el a Földm velésügyi Minisztériumba a gépállomás valamelyik dolgozója. (Nem nevezik meg az illet t, de érzékeltetik, hogy a gépállomásról korábban már eltávolított másik lányra gondolnak.)113 Ez az eset is azt bizonyítja, hogy a gépállomások központja elnéz volt azokkal a helyi vezet kkel szemben, akik pressziót gyakoroltak a n k beiskolázása terén. A kampány során ugyanis az irányító szervezeteknek is állandóan számot kellett adni a politikai akarat teljesítése érdekében tett er feszítéseikr l és az elért „eredményekr l”. De még a kétújfalui gépállomás vezet jének er szakosságán is túltett a nagyatádi gépállomás politikai helyettese, aki az ÁVH-val fenyegette meg azokat a lányokat, akik nem akartak iskolára menni.114 A keretszám formális teljesítése vezérelte azt a f gépészt, aki a saját édesanyját (az asszony életében még soha sem ült traktoron) küldte 5 hónapos brigádvezet -képz tanfolyamra.115 Azért, hogy a szervezés terén a gépállomásokra kirótt penzumoknak eleget tegyenek, a Magyarországon politikai okok miatt menedékjogot kapott görög kommunista menekültek n i hozzátartozóinak egy részét is elküldték a pusztaszabolcsi n i traktoros iskolára.116


2013.07.04. 17:23:49


65

A központilag el írt és megyékre lebontott beiskolázási arányszámokat azonban még ilyen módszerekkel sem sikerült biztosítani. Ennek minden bizonnyal az volt a legf bb oka, hogy a politikai hatalom ebben az esetben nem tudott olyan durva és brutális er szakhoz folyamodni, mint amilyet a mez gazdasági termények kötelez beadásánál, a termel szövetkezeti csoportok szervezésénél és a kulákgazdaságok likvidálásánál alkalmazott.117 Az 1952 elején induló Tassi Hofherr n i traktorvezet -képz tanfolyamra pl. Fejér megye 50 f helyett csak 35-öt, Gy r megye pedig 8 f helyett egyet sem küldött.118 Az 55 f re berendezett Tündérmajori iskolának mindössze 17 hallgatója volt.119 Ezért 1952 nyarán már azt a taktikát alkalmazták a vezet k, hogy az induló iskolák befogadóképességét 20-30%-kal meghaladó létszám beszervezésére utasították a gépállomásokat. Vagyis eleve kalkuláltak a lemorzsolódással.120 A bonyhádi iskolában 1952. május közepén indult a második turnus, ahová Tolna megyéb l 38 f helyett 29-et, Somogy megyéb l 41 f helyett 26-ot, Fejér megyéb l 25 helyett 17 f t küldtek.121 1952-ben különösen a kés bb induló turnusok benépesítése ütközött nagy nehézségekbe, addigra ugyanis már elfogytak a gépállomási munkára anyagi okokból rákényszerül , vagy az ilyen férfias munka iránt kedvet érz lányok.122 Az év utolsó turnusát 1200 f vel 1952. október 6-án akarták elindítani, ám az iskolák a több napon át csordogálva érkez hallgatók miatt csak november 11-én indultak el mindössze 450 f vel. Öt megyében a n i iskolákat – érdekl d hiányában – el sem tudták indítani.123 A tanítás alatt folyamatos volt a lemorzsolódás. Voltak, akik betegség miatt, míg mások önkényesen távoztak, egyesek pedig szabályszer en megszöktek, de el fordultak (lopás, erkölcstelen magatartás miatt) kizárások is.124 A hallgatók általában havonta egyszer hétvégére az iskola költségén hazautazhattak. Különösen kritikus volt a megérkezés utáni néhány nap és a hazautazások utáni visszatérés ideje, ekkor mindenhol „hazameneteli” vagy „otthonmaradási” hullám lett úrrá a lányokon. Néhol el fordult, hogy hazautazás el tt a lányoktól elszedték az órájukat, gy r jüket, láncukat, és ezzel biztosították a vasárnapi visszatérést az iskolára.125 A „hazautazási láz” végig kísérte ezeknek az iskoláknak az egész történetét, amit az iskola vezet i csak nagy nehézségek árán tudtak leszerelni.126 Ezeknek a falusi lányoknak a túlnyomó többsége korábban még soha sem hagyta el tartósan a szül i házat, ezért – különösen az els napokban – honvágyuk lehetett. A család és a megszokott környezet hiányát tovább er sítette, hogy számukra teljesen idegen világ volt a koncentrált figyelés, a mások el tt való megszólalás és az elvont gondolkodás. Van olyan feldolgozás, amely a lemorzsolódás egyik f okát az iskola kezdetén elvégzett n gyógyászati vizsgálatban látja, amit l különösen féltek a lányok.127 Semmilyen forrás nem utal azonban arra, hogy az iskolán, ahol sem szakorvos, sem speciális eszközök, de jóformán még egy erre alkalmas helyiség sem állt rendelkezésre, n gyógyászati vizsgálatot tartottak volna. Arról tudunk, hogy vért vettek a tanulóktól laboratóriumi rutinvizsgálat céljából, ezen kívül sort kerítettek egy szemrevételezéses, sztetoszkópos meghallgatásos orvosi ellen rzésre, amely arra azért alkalmas volt, hogy kisz rje a fert z betegségeket terjeszt ket, a lázas, tüd gyulladásos betegeket és a gyenge fizikumuk miatt traktorvezetésre alkalmatlan lányokat. (A hallgatók és az oktatás) Az iskolák hallgatóinak túlnyomó többsége 20 év alatti falusi lány volt128, zömük 6 osztályt, vagy annál is kevesebbet végzett és egy részüknek az írás-olvasás is nagy nehézségeket okozott. A tanfolyamokon az id egy részét a megbízott általános iskolai pedagógusok illetve a szakoktatók azzal töltötték, hogy írni-olvasni tanították a hallgatókat. A tsz-tagok, illetve egyéni gazdálkodók lányai az általános iskolát már évekkel korábban befejezték, feln tt tanfolyami oktatásban pedig


2013.07.04. 17:23:49


66

általában akkor vettek részt életükben el ször, a tanulás, jegyzetelés nagy nehézségeket okozott nekik.129 De felkészületlenek és gyakorlatlanok voltak az utolsó pillanatban kinevezett iskolavezet k és el adók is, zömük ugyanis korábban még sohasem tanított és semmiféle nevelési gyakorlattal nem rendelkezett.130 Komárom megyében az iskolavezet t idegkimerülés miatt saját kérésére le kellett váltani, mert nem bírta a szokatlan terhelést.131 Az iskolákat mindenhol ünnepélyesen nyitották meg. A Himnusz eléneklése, egy-egy szavalat, aktuálpolitikai tartalmat hordozó színdarab, vagy jelenet el adása után az iskola igazgatója (és ahol vették a fáradságot és eleget tettek a meghívásnak) a megyeközpont, a helyi tanács és a gépállomás vezet sége köszöntötte a tanulókat. Beszédeikben emlékeztettek azokra az „áldozatokra”, amelyeket a „dolgozó nép” azért vállalt, hogy a parasztlányok tanulhassanak. Szóltak arról is, hogy milyen nehéz a n i hallgatók beszervezés, „mert az anyák nem értik meg az iskola jelent ségét”. A lányok figyelmét igyekeztek ráirányítani a rájuk váró mindennapi „harcra”, amit „fejl désük” érdekében kell megvívniuk, hogy bebizonyíthassák: a n k ugyanúgy megállják a helyüket a termelésben, mint a férfiak. A pártbizottság munkatársai azt hangsúlyozták, hogy nemcsak szakmailag, hanem politikailag is „fejl dni kell”, mert a traktorosok egy kicsit mindig „feljebb állnak”, mint az egyéni dolgozók. A beszédeket újabb szavalatok, énekek, esetleg népi tánc követték. A megnyitót az Internacionálé eléneklésével zárták.132 A három hónapos n i Hofherr traktorvezet -képz tanfolyam célját a következ kben határozták meg133: 1. nyújtson alapfokú politikai ismereteket, 2. tanítsa meg a hallgatókat helyesen írni és fogalmazni, alapfokon számolni, mérni, 3. a hallgatók ismerjék meg a legfontosabb növénytermelési tudnivalókat, 4. tanulják meg a Hofherr traktor vezetését, karbantartását 5. legyenek tisztában a gépállomások és a traktorosok feladataival. Az ünnepnapok, a felvétel-nyitás, vizsga-zárás, a 4 napos összefügg szántóföldi gyakorlat levonása után nagyjából 60 tanítási nap maradt. A napirend a következ képpen nézett ki: 6 óra 6.45 7–8 8–12 12–13.30 13.30–17.30 17.30–19 19–20 20–22 22

ébreszt reggeli kötelez sajtóolvasás oktatás ebédszünet oktatás egyéni tanulás vacsora társadalmi munka, sajtóviták, el adások stb. takarodó

Az oktatás naponta 8 órában folyt, így a hallgatók összesen 280 elméleti és 200 gyakorlati órán vettek részt. Az 50 perces órákat 10 perces szünetek szakították meg. Az oktatás két párhuzamos osztállyal, váltott m szakban folyt. Tehát amíg az egyik osztály délel tt tantermi foglalkozáson vett részt, addig a másiknak gyakorlati foglalkozást tartottak, majd cseréltek. Az elméleti-gyakorlati oktatás rendjét hetente változtatták. A gyakorlati oktatáson a tanulókat 6-8 f s brigádokba osztották. A hét utolsó napját teljes egészében a politikai képzésnek szentelték.


2013.07.04. 17:23:49


67

Az ötf s tanári kar az iskolaigazgatóból, a politikai el adóból, szakel adóból és két gyakorlatvezet b l állt. A közismereti tárgyakat a helyi általános iskola tanárai tartották. Az iskola oktatói zömében férfiak voltak, kés bb tudatosan törekedtek arra, hogy legalább az igazgató n legyen.134 A tanfolyam tematikáját az ÁMG F osztály „a szovjet traktorvezet iskolák tapasztalata alapján” állította össze, az egyes tantárgyak óraszáma a következ képpen nézett ki: Tantárgyak

Heti

Összesen

Mindösszesen

elméleti óra gyakorlati óra elméleti óra gyakorlati óra Politikai ismeretek

8

-

80

-

80

Helyesírás, fogalmazás

2

-

20

-

20

Számolás, mérés

2

-

20

-

20

Növénytermelési ismeretek

2

-

20

-

20

Hofherr traktorok

8

14

80

140

220

Mezőgazdasági gépek

4

6

40

60

100

Üzemi ismeretek

2

-

20

-

20

Összesen

28

20

280

200

480

A hallgatók ezen túl 6 óra vezetési gyakorlaton vettek részt, majd a tanfolyam befejezésekor vizsgát tettek a traktoros technikai minimum I. fokozatából. A traktort, illetve általában még semmilyen gépet sohasem vezetett lányok számára a 6 óra vezetési gyakorlat rendszerint nem volt elegend ahhoz, hogy bármilyen sebességi fokozatba, el re-hátra, ráakasztott mez gazdasági gépekkel is „teljes biztonsággal” vezessék az er gépet. A traktorvezetés alapjainak az elsajátítása után, rendszerint az iskolai id utolsó harmadában tartották a 4 nap összefügg szántóföldi gyakorlatot. Abszolút maximalizmusra vallott az az elvárás, hogy a hallgatók ne csak ismerjék az egyes gépeket, hanem értsenek azok beszabályozásához, a helyes gépápoláshoz és képesek legyenek kiküszöbölni „az üzemközben el álló zavarokat, munkakieséseket”. A napi programban este fél hattól hétig egyéni tanulás szerepelt. A szokatlan szellemi és fizikai igénybevétel a lányokat annyira elfárasztotta, hogy az iskola vezet i a tanulási repetát már nemigen szorgalmazták. Inkább megpróbálták az oktatást úgy megszervezni, hogy a tananyag nagy részét a hallgatók már az órán elsajátítsák, egyénileg a lehet legkevesebbet kelljen tanulniuk. A szakmai tananyagot a megszokott formában adták le és kérték számon, ellenben a politikai szemináriumokon a hallgatóktól elvárták az aktív részvételt, illett kérdezni, hozzászólni, vitatkozni. A lányoknak a legtöbb problémát a túlságosan elvont politikai tananyag elsajátítása okozta. Ebben szerepet játszott az is, hogy a tematika általában nem felelt meg az oktatás jellegének. Agrárpolitikát akartak tanítani egy 7 napos csibenevel tanfolyamon, vagy egy rövid id tartamú gyapottermelési kurzus politikai anyagában szerepelt „A textilipari proletariátus megjelenése és a szocializmus kezdete” cím el adás stb.135 A kézzelfogható szakmai dolgokat még csak-csak megértették valahogy, ellenben a gyakran változó napi politikai klisékkel nem tudtak mit kezdeni.136 Hetente tartottak sajtóvitát, de mivel nemigen volt gyakorlatuk az olvasásban, ezért el bb felolvasták, majd ezt követ en közösen megvitatták a cikkeket.137


2013.07.04. 17:23:49

68


A politikai el adókat gyakran érte az a vád, hogy a szemináriummal „letudják” az ideológiai-felvilágosító munkát, holott nekik az iskola mozgalmi munkáját, a DISZ-t és a hallgatók kulturális felemelését is szervezni kellett volna.138 A szakmai oktatóktól is elvárták, hogy építsék be a tananyagba a felemelt 5 éves tervnek a mez gazdaság gépesítésre vonatkozó adatait, „gyakorlati példák, eredmények, tapasztalatok” alapján mutassák be, milyen „segítséget” nyújt a Szovjetunió a magyar mez gazdaság gépesítéséhez. Erre azonban nem voltak kaphatók. Egyes iskolavezet k értékelése szerint a m szaki tananyagot leadták, de oktató-nevel munkájuk egyoldalú volt, mert a szakel adást a „politikai kérdésekkel egyáltalán nem kapcsolták össze, egészen elzárkóztak a politika el l”.139 Természetesen a környez gépállomások élenjáró traktoristáinak és f leg a sztárolt traktoristan knek az eredményeit, munkamódszereit is fel kellett használni a tanítás során. 1952 szén a n i traktoros iskolákon a következ témákat dolgozták fel a politikai szemináriumok keretében:140 Hogyan élt a dolgozó nép a Horthy-rendszerben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Szovjetunió társadalmi rendszere. A munkás-paraszt szövetség. Pártunk parasztpolitikája. A tsz-mozgalom id szer kérdései. A gépállomások szerepe a mez gazdaság átszervezésében. Horváth Márton beszéde a KV 1952. június 27-i ülésén.141 Hogyan élt a magyar ifjúság a Horthy-rendszerben. A n k szerepe a szocializmus építésében. Közösségi és mozgalmi célokat szolgált a heti egyszeri énektanulás, amelynek a programját (a megtanulandó énekszámok listáját) az iskola vezet sége állította össze. A szórakozást a hétvégi kimen , valamint kéthetente egy-egy moziel adás jelentette. Az iskola könyvtárában ott porosodtak az ismertebb szovjet és magyar politikai, szépirodalmi és m szaki könyvek, de ezeket a legritkább esetben vették kézbe a hallgatók. Mivel fiatalokról volt szó, igyekeztek sportolási lehet séget is teremteni, a tanítási szünetekben lehetett röplabdázni, pingpongozni, sakkozni. A tanfolyam alatt szerveztek egy tanulmányi kirándulást egy állami gazdaságba, gépállomásra, vagy egy közeli ipari üzembe. Arra is akad példa, hogy a hazai traktorgyártás fellegvárát, a kispesti Vörös Csillag Traktorgyárat látogatták meg. Majlátgárdonyban az iskola hallgatói két este a helyi tszcs-nek segítettek dohányt simítani, mert a csoport munkaer hiány miatt a munkával nagyon lemaradt.142 A tanulmányi fegyelem „megszilárdítása érdekében” kéthetente osztályonként „munkaértekezletet” tartottak, ahol egyenként értékelték a hallgatók munkáját, amelynek során a legintimebb magánéleti kérdéseket sem mell zték, hanem mindenki el tt kitárgyalták úgy, hogy a bírált félnek illett önkritikát gyakorolni. A „rendetleneket”, „nagyzolókat”, eltávozásról kés n visszatér ket azzal büntették, hogy bizonyos ideig nem hagyhatták el az iskola területét.143 A „gyengébb elvtársn ket” beosztották a „fejlettebb elvtársn khöz”, akik segítettek nekik a tanulásban. A tanulók közül iskolabizalmit választottak és névsor szerint egymás után naposi szolgálatot láttak el.144 Az iskolavezet ség rendszeresen ellen rizte a hallgatók jegyzetfüzetét és értékelte a tisztaságot, amelynek az eredményét közzétették a faliújságon.145 Párttag, tagjelölt a tanulók között – életkoruknál, társadalmi státuszuknál fogva – nem fordult el , ellenben minden iskolában megalakították a DISZ szervezetet. Az iskola vizsgával zárult, a hallgatók – részben küls kb l álló – vizsgabizottság el tt adtak számot a megszerzett elméleti és gyakorlati tudásukról. Az iskolákon bizonyítványt csak az a néhány f nem kapott, akiknek az iskolavezet ség kifogásolta a tanuláshoz való hozzáállását és „erkölcsi magatartását”. Egyébként kettes bizonyítvánnyal még az analfabétákat is átengedték.146


2013.07.04. 17:23:49


69

(A n i traktorosok fogadása a gépállomásokon) Az FM ÁMG központ gondot fordított arra, hogy az iskoláról kikerül , a gépállomásokra visszaérkez n ket megtartsák a gépállomásokon. Erre egyébként egy Népgazdasági Tanácsi határozat már 1951 nyarán kötelezte a gépállomásokat.147 A gépállomások munkájának megjavításáról szóló 1953. február 5-i kormányhatározat hangsúlyozottan foglalkozott a n i dolgozók szociális és munkavédelmi helyzetének javításával.148 „Egyetlen egy n i dolgozó sem hagyhatja el a gépállomást megfelel indok nélkül” – szólt a szigorú ukáz. „Ezen a téren mutatkozó lazaságokért a legszigorúbb vizsgálatot kell lefolytatni és a mulasztók ellen a megfelel büntet szankciókat kell folyamatba tenni. Nem szabad elriadni a legszigorúbb fegyelmi büntetésekt l sem.” Az utasítás arra is kitért, hogy a gépállomási igazgatók kötelesek a n i dolgozók számára a legjobb munkafeltételeket valamint a terv teljesítéséhez szükséges munkát biztosítani. Törekedjenek arra, hogy a n k a gépállomásokhoz közel dolgozzanak, hogy az üzemzavarokat, m szaki hibát gyorsabban jelenthessék és ezeket a hamar kiérkez segítség révén gyorsan kijavíthassák.149 A megyeközpont-vezet az iskolákról a gépállomásokra újonnan kikerül n i traktorvezet k helyzetér l, tervteljesítésér l minden hónap 1-jén és 15-én jelentés volt köteles készíteni az ÁMG F osztály részére. A bentlakásos n i traktoros iskolát végzett lányok megtartása érdekében a Földm velésügyi Minisztérium Állami Mez gazdasági Gépállomási F osztálya elrendelte, hogy a gépállomásra érkez n i traktorosokat „amennyiben elegend számban vannak, egy n i brigádba kell szervezni”. Ott, ahol a n k alacsony létszámánál fogva külön n i brigád nem alakítható, az iskoláról kikerül lányokat a legjobb brigádokba, a legjobb traktorvezet k mellé kell beosztani. „A brigádvezet , körzeti agronómus, körzeti szerel , azokat az er gépeket, amelyekkel n k dolgoznak, gyakrabban látogassa, sokkal nagyobb segítséget biztosítson számukra.” A gépállomások igazgatói és politikai helyettesei „állandóan foglalkozzanak egyénileg is a n i dolgozókkal, hallgassák meg panaszaikat, intézkedjenek a nehézségeik elhárításában és adjanak meg minden segítséget a politikai és szakmai tudásuk kib vítésére”. Hiába tiltották a gépállomásokon, hogy a férfiakat és a n ket közös munkásszálláson helyezzék el, ennek ellenére a n knek és a gyermekes anyáknak sokszor nem tudtak külön hálóhelyiséget biztosítani. Több gépállomási brigádszálláson egy szobában aludtak a férfiak és a n k, de el fordult ez az együttélési mód a lakóbódékban is. Emiatt a szül k fiatal leánygyermekeiket nem engedték a gépállomásokon és állami gazdaságokban traktorosként, munkagépkezel ként dolgozni.150 Különösen a nyári cséplés idején fordult el , hogy a lányok a fiúkkal együtt „a gép mellett szalmán, ponyvával takarózva” aludtak és ezért a szül k követelték, hogy hagyják el a gépállomást. Nemcsak a brigádszállásokon, de még a központi munkásszállásokon is sokszor hiányzott a leped , kevés volt a mosdótál, a dolgozók egyetlen pohárból ittak. Állandó panaszra adott okot a n k hiányos munkaruha-ellátása, pedig több ízben is felhívták a gépállomási igazgatók figyelmét, hogy a n knek els sorban és mindenekfelett biztosítsák a munkaruhát.151 A traktorista n k aránya 1952 nyarától állandóan csökkent, az iskola elvégzése után legtöbbjüket nem ültették traktorra, hanem sepregetéssel, írnokoskodással vagy adminisztratív feladattal bízták meg ket.152 Hiába érkezett a megyeközpontok vezet i felé szigorú utasítás arra vonatkozóan, hogy a gépállomásokon dolgozó traktorista n ket meg kell tartani eredeti beosztásukban, a gépkezel i n i létszám csökkenését ezzel nem tudták megállítani.153 Gyakorlatlanságukra hivatkozva legtöbbször konyhára, vagy a gépjavítók mellé géptörölget nek osztották be ket.154 Egy részüket „kiemelték”, megyeközponti instruktorok, oktatási el adók, politikai munkatársak, gépállomási igazgatók, raktárosok stb. lettek.155 Másokat a szül k a traktoros iskola elvégzése után nem engedték


2013.07.04. 17:23:49

70


a gépállomásra, megint mások néhány napi munka után sírva mondtak fel, mert „nem ilyen nehéznek gondolták a traktoros munkát”.156 A gépállomás vezet i lebecsülték, magukra hagyták a n i traktorosokat, nem biztosítottak számukra kifogástalan er gépeket, nem állítottak melléjük olyan brigádvezet ket, akik m szaki hiba esetén azonnal segítségükre siettek volna.157 A Nagykállói Gépállomás igazgatója kijelentette, hogy ne is küldjenek oda n ket, nem bajlódik velük. „Ez gépállomás és nem óvoda.” A Keszthelyi Gépállomáson az igazgató meg is ütötte az egyik lányt.158 A traktoros férfiak egy része nem vállalta, hogy n legyen a váltótársa.159 Sokuk véleményét juttatta kifejezésre az a traktoros, aki szerint a n k csak tankolásra, zsírozásra, géptisztításra alkalmasak, gépi munkára, traktorvezetésre nem.160 A Királyhegyesi Gépállomáson a n i traktorosokat nem engedték a csépl gép közelébe, helyette a szalmafelvonók faalkatrészeit cserélgették.161 Kapuváron a 9 n i dolgozóból csak 3 ült traktoron, a többi órabérét sepregetett, de „hivatalosan” mindegyiket traktorosként tartották nyilván. Lukácsházán három traktoros n meszelt, ahelyett hogy traktoron ült volna. A legüzembiztosabb, legjobban felszerelt gépeket a szigorú utasítások ellenére sem a n k kapták, hallgatólagosan ugyanis az igazgatók meg voltak arról gy z dve, hogy a kifogástalan gépekkel sem tudnak teljesíteni.162 Képzetlenségük folytán a legegyszer bb m szaki hibát sem tudták megel zni, még kevésbé kijavítani, emiatt kevés lett a keresetük is. A m szakilag képzetlen n k a férfi traktorosok élcel désének állandó céltáblájává váltak. A hajdúböszörményi gépállomáson reszel zsírért küldték a lányokat, majd kinevették ket. A lányok által leadott hibás zsírzókat kijavítás nélkül azzal adták nekik vissza, hogy jók azok, csak tudni kell vele bánni.163 A n i munkásokkal való nem megfelel foglalkozás, munkájuk lebecsülése id nként adminisztratív retorziókat vont maga után. A karcagi gépállomáson pl. fegyelmi úton elbocsátottak két férfit, mert durván bántak a traktoros n kkel és fitymálták munkájukat.164 Ezzel azonban azokon a gondokon, amelyekkel a n i traktorosok nap mint nap szembekerültek, nemigen lehetett segíteni: a m szaki-technikai ismeretek és gyakorlat teljes hiányát a két-háromhónapos iskola nem tudta megszüntetni, a munka, amit hidegben, forróságban, es ben, fagyban, rázós, fülke nélküli kényelmetlen traktorokon kellett éjjelnappal végezni, nem volt embernek, de leginkább n nek való. Sok n i traktoros néhány hónapos traktorvezetés után gyomor- és gerincfájdalmakra panaszkodott, aminek az oka az orvosok véleménye szerint az állandó rázkódás, vibrálás, a rendszertelen (legtöbbször hideg) étkezés és a gyakori megh lés.165 Sok traktoros (férfi és n egyaránt) szedett össze fiatal korban a vaskerekes traktorokon életre szóló betegségeket, mindenekel tt gyomorsüllyedést és reumatikus panaszokat.166 Szerencsésnek nevezhették magukat azok a traktorosok, akik a lakott területekt l távol dolgozva, komfortosnak egyáltalán nem nevezhet lakóbódéban hajthatták álomra fejüket.167 A termel szövetkezetekhez egész idényre kihelyezett traktoros brigádok szállásáról a közös gazdaságnak kellett (volna) gondoskodni. 1953 nyarán a kb. 1800 brigádszállás közül 1500 a minimális követelményeknek sem felelt meg.168 A MEDOSZ 1953 szén készített szokatlanul szinte és kritikus jelenésében olvashatjuk, hogy a jászkíséri gépállomás egyik brigádszállásán nem minden traktorosnak volt saját fekhelye, a váltott m szakban dolgozók abban az ágyban aludtak, amit éppen üresen találtak. A gépállomás másik brigádszállásán egyetlen ágy sem volt, a dolgozók a földre terített szalmán aludtak. A lakóbódék, brigádszállások összes lakója egyetlen pohárból ivott, ugyanabban a lavórban, sokszor ugyanabban a vízben mosakodott. El fordult hogy a dolgozók tisztálkodási lehet ség hiányában csak a hét végén tudtak megmosdani, amikor családjukhoz hazatér-


2013.07.04. 17:23:49


71

tek.169 Ha sem lakókocsi, sem brigádszállás nem volt, akkor vagy a tanyasi tyúkólban, vagy a szalmakazalban hajtotta álomra a fejét a traktoros, akit rendszerint még virradat el tt hol a tyúktet , hol a szemerkél es keltett fel. Még ennél is rosszabb volt azonban a II. világháború el tti summásokhoz hasonló idénymunkások (aratók, csépl munkások, rizsbetakarítók stb.) helyzete, akiknek az elhelyezése mindvégig megoldatlan maradt. Újjáéledtek a két háború közötti „hagyományok”, a szezonmunkásokat nem egy esetben koedukáltan, istállóban, disznóetet ben, sátorban helyezték el.170 A földeken dolgozó traktorosok meleg, f tt ételhez egyáltalán nem jutottak, „hétszámra alacsony tápérték , hideg ételekkel táplálkoznak, ami egészségükre is káros”.171 A traktorosok kint a határban nagyon ritkán f ztek, legfeljebb a szalonnát sütötték meg szabad t zön.172 Számos gépállomás központi épületeiben még 1953 szén sem volt folyóvíz, hiába építették meg a fürd t, a vízöblítéses WC-t, állították be a kádat, szerelték fel a zuhanyzót, vezetékes víz hiányában kénytelenek voltak a szociális létesítményeket zárva tartani, és a dolgozók a megépült fürd szoba mellett is lavórban mosakodtak. Sok gépállomáson az emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánított kút vizét itták, ebb l f ztek, vagy ahol egyáltalán nem volt kút, a vizet kilométerekr l lajtos kocsikkal hozták, ami t zvédelmi szempontból is aggályos volt.173 A pártközpont és a minisztérium határozatait nem sikerült teljesíteni, a n k arányszáma a gépállomás fizikai dolgozói körében meg sem közelítette az el írt 50%-ot. Egy 1952. december 19-i kimutatás szerint a n i dolgozók aránya Hajdú megyében volt a legmagasabb (23,8%), ezt Szolnok (17,8%), majd Veszprém (16,9%) és Gy r-Sopron megye (16,3%) követte. A sort Békés (9,9%) illetve Borsod megye (7,8%) zárta.174 A n i munkaer nagy részét azonban a gépállomásokon nem traktorosként vagy munkagépkezel ként alkalmazták. Gy r-Sopron megye 18 gépállomásának 1315 dolgozója közül 214 f volt n , de ezeknek mintegy a fele adminisztratív munkakört töltött be, a traktorosként, munkagépkezel ként foglalkoztatott n k aránya 8% körül mozgott. Az országos helyzet még ennél is rosszabb volt, a gépállomásokon dolgozó n i traktorosok aránya 1952-ben 6,3, 1953-ban 6,1% volt.175 1951. december 31-én 773 n i traktoros dolgozott a gépállomásokon.176 1952-ben 4800 traktoros n beszervezését és kiképzését tervezték, ezzel szemben több turnusban összesen csak 1390 n i er gépvezet t küldtek az iskolákra, akik közül 772 f részben már az iskolán, részben a gépállomásra való visszatérés után elhagyta a pályát, így egy 1953. január 6-i kimutatás szerint 863 traktoros és 528 munkagépkezel n (összesen 1391 f ) dolgozott gépkezel ként az ország gépállomásain. Ha ehhez hozzáadjuk azt a 456 f t, aki az akkor folyó és 1953 januárjában záruló traktoros iskolán tanult, kereken 1800 n vel lehetett számolni. Az 50%-os arányszám elérése érdekében további több mint hétezer (!) n t kellett volna traktorosnak beszervezni és kiképezni.177 Ráadásul ennek a létszámnak a 70%-át a tsz-tagok közül kellett volna toborozni.178 Annak ellenére, hogy 1952-ben csak mintegy 600 f vel n tt a traktoros n k száma, 1953-ra – az el írt arányszám biztosítására – mégis betervezték 7204 újabb n i munkaer nek a beszervezését.179 Ennyi n t a gépállomásokon már csak úgy tudtak volna felel s traktorvezet i állásba elhelyezni, ha a gyengébb felkészültség férfi traktorosokat elküldik a gépállomásokról. A tervek készít i ezzel a lehet séggel is számoltak. A valóságtól teljesen elrugaszkodott irreális célkit zést a szokott módon, kötelez utasítással, az országos keretszám megyékre, a megyei kvóták gépállomásokra és tszcs-kre való lebontásával akarták teljesíteni.180 Bilka Pál a Szabad Nép 1953. január 12-i számában azon kesergett, hogy nálunk „nincsenek Pása Angelinák” (az ismert sztahanovista szovjet traktoros n két évtizeden keresztül h séges volt a traktorhoz), a sztárolt magyar n i traktorosok egy részét – jobb


2013.07.04. 17:23:49

72


esetben – „kiemelték”, mások otthagyták a gépállomást. S t, egy id után az új jelentkez ket is azzal biztatatták, hogy hamarosan irodára kerülnek, nem kell sokáig a gépen dolgozniuk. Az 1953. júliusi kormányprogram után a n k kampányszer beszervezésének vége szakadt. 1953 folyamán mintegy 300 n i traktoros hagyta ott a gépállomásokat, így számuk az év elejei 980-ról év végére 671 f re csökkent.181 Nagy Imre kormányra kerülése után a beruházások egy részének leállítása és a források átcsoportosítása, valamint az 1954. évi racionalizálási intézkedések miatt a munkát keres k helyzete romlott. Ez is szerepet játszott abban, hogy a kormány 1954 szeptemberében hatályon kívül helyezett minden olyan kormányhatározatot és minisztériumi utasítást, amely a termelésben részt vev n k számára és arányára vonatkozott.182 Az 1950-es évek második felében és az 1960-as évek elején – ha nem is nagy számban – még dolgoztak n i traktorosok, kombájnvezet k (sokszor férjük váltótársaként) az állami gazdaságokban, gépállomásokon és 1956 után a termel szövetkezetekben is. Jó néhány asszony a tsz-ek önálló gépesítésének elindulása után tanult meg traktort vezetni.183A n k akkor szálltak le végleg a mez gazdasági gépek nyergéb l, amikor azok már számukra is könnyen kezelhet k, megbízhatók, kényelmesek lettek. A nagy teljesítmény , sok száz lóer s, hidraulikus kormányzású, légkondicionált fülkével ellátott modern er gépekb l ugyanis a mez gazdasági munkák elvégzéséhez egyre kevesebbre volt szükség. A n kre a nemzetgazdaság más területein várt fontos feladat.


2013.07.04. 17:23:50


73

JEGYZETEK 1

2

3 4

5

Az 1950-es évek gazdaságáról lásd: Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon 1945–1956. ÁBTL-Rubicon, Budapest, 2011. (Különösen a 167–197. oldalak.) Germuska Pál: Indusztria b völetében. Fejlesztéspolitika és a szocialista városok. 1956-os Intézet Budapest, 2004. Pet Iván – Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története I. 1945–1968. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1985. Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés 1950–1975. Századok, 2012. 1. szám 47–78. old. Honvári János: XX. századi magyar gazdaságtörténet. Budapest, Aula Kiadó, 2006. Az I. ötéves tervr l szóló törvény tételesen is szólt arról, hogy „emelni kell a népgazdaság minden ágában a n i munkaer számát és arányát s biztosítani kell számukra a férfiakkal egyenl munka- és bérfeltételeket”. (1949. évi XXV. törvény a Magyar Népköztársaság els ötéves népgazdasági tervér l, az 1950. január 1-t l az 1954. december 31-ig terjed id szakra. Törvények és rendeletek hivatalos gy jteménye I. Törvények és Törvényerej rendeletek 1949. Budapest, 1950. 83–91. old. Az I. ötéves tervr l szóló törvény 480 000 új munkaer bevonását írta el , amit 1951-ben a terv menet közbeni felemelése során 650 000-re növeltek. Az I. ötéves terv módosításáról szóló 1951. évi II. törvény szerint az új munkaer t els sorban „a mez gazdaság gépesítése révén felszabaduló dolgozók, az ifjúság és a n k soraiból” kell biztosítani. Gyáni Gábor: N i munka és család Magyarországon. (1900–1930). Történelmi Szemle, 1987/88. 3. sz. 366–378. old. Belényi Gyula: Változások az ipari munkaer piacon 1948–1956. Történelmi Szemle, 1985. 1. sz. 175. old. Lásd még: Magyarország népessége és gazdasága. Múlt és jelen. KSH, Budapest 1996. 86–87. old. A n k II. világháború utáni tömeges munkába állítására nézve lásd: A n k helyzete régen és most. Budapest, KSH 1960. Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs? A n i szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Szerkesztette: Palasik Mária, Sipos Balázs. Tanulmányok. Napvilág Kiadó, Budapest 2005. A n és a politikum. A n k politikai szerepvállalása Magyarországon. Napvilág Kiadó, Budapest 2007. Schadt Mária: „Feltörekv dolgozó n k”. N k az ötvenes években. Pécs, Pannónia Könyvek, 2003. A n k és a férfiak története Magyarországon a hosszú 20. században. Írta és összeállította Pet Andrea. Szociális és Munkaügyi Minisztérium. Budapest, 2008.


6

7 8

9

10

11

12 13

Ladányi Andor: Mennyiségi fejl dés és strukturális változások: a fels oktatás útja a felszabadulás után. Tankönyvkiadó – Oktatáskutató Intézet, Budapest 1989. 20. old. 1946. évi XXII. törvény a n knek az egyetemekre és f iskolákra való felvétele tárgyában. A n ket csak azoknak a foglalkozásoknak a gyakorlásából zárták ki, amelyek számukra alkati vagy egészségvédelmi szempontból különös veszélyekkel jártak, illetve túlságosan nagy fizikai megterhelést jelentettek volna. (Lásd: az 1948: XLIII. tc. a n kre nézve a közszolgálat körében és más életpályákon fennálló hátrányos helyzet megszüntetésér l. Magyar Közlöny–Rendeletek Tára, 264. sz. 1948. november 30.) 1949. évi XXV. törvény a Magyar Népköztársaság els ötéves népgazdasági tervér l, az 1950. január 1-t l az 1954. december 31-ig terjed id szakra. Törvények és rendeletek hivatalos gy jteménye I. Törvények és Törvényerej rendeletek 1949. Budapest, 1950. 83–91. old. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) M-KS 276. f. 66. cs. 36. e. A Szakszervezetek Országos Tanácsának tájékoztatója a munkás és alkalmazott családok létfenntartási költségeir l, 1956. július 29. Csak lassan b vült a bölcs débe, óvodába, iskolai napközi otthonokban elhelyezhet gyerekek száma, a háztartási munkák gépesítése pedig gyakorlatilag még el sem kezd dött. A boltok nyitva tartása nem igazodott a dolgozó n k munkájához. A magyar élelmiszeripar készételeket ebben az id ben még nem gyártott. A húskonzerv (ha egyáltalán lehetett kapni) nagyon drága volt és a konzervgyárak 1954-ig csak nagy kiszerelés , meglehet sen borsos árú nyers zöldség- és f zelékkonzerveket készítettek, amit fogyasztás el tt ráadásul még meg kellett f zni. Egyes nagyvállalatoknál megszervezték a bevitt ruha kimosását, másutt az üzemi konyháról kész vacsorát lehetett hazavinni. Ez azonban egy 4-5 tagú családnak már túlságosan sokba került, ezért a háziaszszonyok inkább maguk f ztek. Nem könnyítette meg a gyereknevelés gondját az sem, hogy Magyarországon lényegében ismeretlen volt a részmunka és a bedolgozás. MOL M-KS 276. f. 52. cs. 14. e. Az MDP KV 1950. október 27-i ülésének jegyz könyve. A párt- és állami fórumokon formálódó elképzelést lásd részletesen Palasik Mária: A n k tömeges munkába állítása az iparban az 1950es évek elején. In.: Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs? A n i szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Szerkesztette: Palasik Mária, Sipos Balázs. Tanulmányok. Napvilág Kiadó, Budapest 2005. 78–100. old.

2013.07.04. 17:23:50

74


14 A magyar gazdaságban foglalkoztatott n i munkaer aránya 1951 végére ugyan nem érte el, de 1953-ra megközelítette a határozatban szerepl elvárásokat. Az iparban dolgozó n k aránya az 1938. évi 24%-ról 1953-ra 30%-ra, az épít iparban pedig 2,2%-ról 12,4%-ra n tt. (Lásd: Rédei Jen : Ipari munkásságunk tízéves fejl dése a számok tükrében. Közgazdasági Szemle, 1955. 2. sz. 128. old.) 15 A határozat szerint 1951-ben a gyáriparban az új munkaer 50%-át, a magas- és mélyépít parban 47%-át, a közlekedésben, a kereskedelemben és közétkeztetésben 80%-át, az állami mez gazdasági üzemekben 40%-át, a közigazgatásban ugyancsak 40%-át n k felvételével kell biztosítani. (Lásd: 1011/1951. (V. 19.) sz. minisztertanácsi határozat a termelésben résztvev n k számának emelésér l. Törvények és rendeletek hivatalos gy jteménye. I. Törvények, törvényerej rendeletek és minisztertanácsi rendeletek 1951. Budapest, 1952. 388. old.) 16 1011/1951. (V. 19.) számú minisztertanácsi határozat a termelésben résztvev n k számának emelésér l. Törvények és rendeletek hivatalos gy jteménye. I. Törvények, törvényerej rendeletek és minisztertanácsi rendeletek 1951. Budapest 1952. 388. old. 17 A Népgazdasági Tanács 234/1951. sz. határozata. Népgazdasági Tanácsi Határozatok Tára, 1951. június 22. 264–267. old. 18 1011/1951. (V. 19.) számú minisztertanácsi határozat a termelésben résztvev n k számának emelésér l. Minisztertanácsi határozatok, Budapest 1952. 388. old. A határozatot ismerteti a Szabad Nép 1951. május 20-i száma is. 19 MOL M-KS 276. f. 53. cs. 77. e. 20 Varga Zsuzsanna: Az agrárium 1945-t l napjainkig. In.: Agrárvilág Magyarországon 1848– 2002. Szerk.: Estók János. Argumentum Kiadó – Magyar Mez gazdasági Múzeum, Budapest, 2003. 261–339. old. 21 MOL XIX-K-1-ah 1. doboz. 1951. június 1-jei feljegyzés Rákosi Mátyás részére az állami gazdaságok munkaer helyzetér l. 22 Gyenge Károly az ÁMG Politikai Osztályának vezet je els sorban a krónikus munkaer hiánynyal magyarázta, hogy 1951. szeptember 20-ig a gépállomások az szi munkaterv id arányos részének csak 34,2%-át teljesítették. (MOL M-KS 276. f. 93. cs. 294. e. Az ÁMG Politikai Osztályának 1951. szeptember 25-i jelentése az szi munkák menetér l és a gépállomások el tt álló soron lév feladatokról.) 23 A nehézipar, a bányászat és az épít ipar számára pótlólagos munkaer t a mez gazdaságból „felszabaduló” falusiak, a n k és az ifjúság körében lehetett toborozni. (650/33/1950. N. T. határozat a munkaer toborzás szervezésér l, Népgazdasági Tanácsi Határozatok Tára, 33. sz. 1950. december 14. 458–462. old.)


24 A n i traktorosokra nézve lásd: Farkas Gyöngyi: „Gyertek lányok traktorra!” N i traktorosok a gépállomáson és a propagandában. Korall, 2003. szeptember 13. 65–86. old. Schadt Mária: Lányok a gépparipán. In.: Száz rejtély a magyar kommunizmus történetéb l. F szerkeszt : Halmos Ferenc. Gesta Könyvkiadó Kft., Budapest 2004. 72–73. old. 25 Gép- és Traktorállomás, 1949. december. 26 A Szovjetunióban a II. világháború alatt 1875 ezer embert (köztük több mint 1 millió n t és több százezer 20 év alatti fiatalt) tanítottak meg rövid tanfolyamokon er gépvezetésre. A gépesített alakulatok (harckocsizók, tehergépkocsi-vezet k) gépkezel inek a zömét a gépállomási traktorosokból töltötték fel. A n k inkább a kisebb univerzális traktorokon, a fiatal férfiak a nagyobb kerekes és lánctalpas traktorokon dolgoztak. (A Szovjetunió gép- és traktorállomásainak tapasztalatai. Mez gazdasági Kiadó, Budapest 1951. 103. old.) 27 Gép- és Traktorállomás, 1950. szeptember. Az els gépállomások megalakításánál néhány esetben magas arányban találunk n ket a traktorosok között, Vészt n pl. 1949 tavaszán a gépállomási traktorosok 30%-a lány és asszony volt. Ennek az okát ma még nem ismerjük, tény viszont, hogy rövid id vel kés bb innen is elkoptak a n i traktorosok. (MOL XIX-K-1-x 8. doboz. Vészt Gépállomás 1949. március 7-i jelentése február hónapról a központnak.) 28 MOL XIX-K-1-x 11. doboz. Az ÁMG Központ 1950. február 6-i levele Hódmez vásárhelyi Alközpontnak. 29 MOL XIX-K-1-c 30. doboz. Az FM Kollégium 1951. augusztus 14-i ülése. 30 MOL XIX-K-1-x 166. doboz. 31 Szabad Nép, 1950. december 31. 32 Nagyhalásziban pl., ahol a helyi kendergyár minden dolgozni akaró n t felvett, nem mentek a gépállomásra a n k. (MOL XIX-K-1-x 47. doboz. A Szabolcs-Szatmár megyei gépállomások igazgatóinak 1950. december 2-i értekezlete.) 33 MOL XIX-K-1-x 35. doboz. Az ÁMG Munkaügyi Osztályának 1951. július 26-i körlevele a megyeközpont vezet k felé 34 MOL M-KS 276. f. 53. cs. 77. e. Az MDP Politikai Bizottságának 1951. június 14-i ülése. 35 Az 1951. évi határozatok meghozatala el tt az MDP PB 1950-ben két alkalommal is foglalkozott a gépállomások munkájával, n k tömeges bevonásáról azonban ezeken az üléseken egyszer sem esett szó. Ez is azt er síti meg, hogy 1951-ben központilag generált kampány kezd dött. (Lásd MOL M- KS 276. f. 53. cs. 43. és 53. e. Az MDP Politikai Bizottságának 1950. január 12-i és május 25-i ülése.) 36 Kampányról akkor beszélünk, ha az apparátus valamilyen célt a napi rutinmegoldások helyett a szokásosnál intenzívebb beavatkozásokkal és

2013.07.04. 17:23:50


37 38

39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49

50 51

szigorúbb szankciók alkalmazásával igyekszik elérni. Kampány esetén az apparátus „ráfekszik” egy-egy feladatra, amelyet úgyszólván minden eszközzel, jelent s többletköltséget és számos konfliktust is vállalva, esetleg új, szokatlan szervezeti és intézményi megoldásokat alkalmazva igyekszik (legalábbis formálisan) megoldani. A kampányoknak az a jól ismert sajátossága, hogy ha az újabb ösztönz k és kényszerek már nem elég hatásosak, maguktól is kifulladnak, ebben az esetben is gyorsan bekövetkezett. (Lásd: Fazekas Károly – Köll János: Munkaer piac t kepiac nélkül. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1990. 89–91. old.) Termel szövetkezet, 1951. április 25. A csépl csapat a gépállomási traktoros irányításával dolgozott, tagjai az elcsépelt gabona 5,5–6%-át kapták. Szállításukról, munkaruhájukról és „a lehet séghez képest” szállásukról a gépállomás gondoskodott. A munkaviszony a cséplés befejezésével automatikusan megsz nt. (MOL XIX-K-1-x 209. doboz. 1955. évi cséplési szerz dés.) MOL XIX-K-1-x 30. doboz. Horváth István ÁMG f osztályvezet -helyettes 1951. július 26-i levele a megyeközpontok vezet inek. MOL XIX-K-1-x 35. doboz. Az ÁMG Munkaügyi Osztályának 1951. július 26-i körlevele a megyeközpont vezet k felé MOL XIX-K-1-ai 1. doboz. Az FM 00016/1951. sz. rendelete MOL-M 276. f. 93/344. e. 1951. május 31-i jelentés a PB számára a gépállomásra vonatkozó párthatározatok végrehajtásáról MOL-M 276. f. 53. cs. 77. e. A PB 1951. június 14-i ülésének jegyz könyve Szabad Nép, 1951. június 10. Lásd még: Termel szövetkezet, 1951. június 25. Szabad Nép, 1951. június 10. Gépállomás, 1953. május 10. 5. sz. Szabad Nép, 1951. június 17. Szabad Nép, 1952. január 27. Az országos ismertségre szert tev Sipos Jolán lánctalpas traktora után el ször két db ötös ekét akasztott, ekkor 200%-os teljesítményt ért el. Kés bb a fordulókhoz el re kikészítette az üzemanyagot, menet közben tankolt és 1950. március 22-én 452%-ot teljesített. Ezen a napon a keresete meghaladta a traktorosok heti átlagfizetését. A hónap végén az országban els nek szántott három db négyes ekével, ekkor egy m szakban 1080%-ot produkált. Április közepén már négy eke összekapcsolásával kísérletezett. (Honvári János: A gépállomások története 1947–1964. A gépállomások és a magyar mez gazdaság gépesítésének története 1947–1964. Távtan, Budapest, 2003. 352. old.) MOL XIX-K-1-c 24. doboz. FM Kollégium 1950. április 1-jei ülése. Szabad Nép, 1950. március 29. és MOL Gy r-


52

53 54

55

56

57

58

59 60 61 62

75 Moson-Sopron Megyei Levéltárak Gy ri Levéltára, MDP iratok, 41. f. 2. fcs. 33. e. Sinka Erzsébetet 24 évesen nevezték ki a Detki Gépállomás élére. (Szabad Nép, 1951. október 12.) Ari Júliát, a Túrkevei Gépállomás n i brigádvezet jét 1951 tavaszán a Magyar Népköztársaság Érdemérem bronz fokozatával tüntették ki, majd kell tapasztalatok nélkül átvette a Tiszaroffi Gépállomás igazgatását. (Termel szövetkezet, 1951. április 25., Szabad Nép, 1953. január 12.) Gép- és Traktorállomás, 1950. június. Viszonylag magas, 8,5% volt a gépállomásvezet -képz iskolákon a n k aránya. Ennek azonban az volt az oka, hogy a politikai munkatársak és gépállomási politikai helyettesek között viszonylag sok n volt, és ezeket a kádereket id nként a gépállomás vezet kkel közös iskolán képezték. (MOL-M 276. f. 93/407. e. Az FM ÁMG F osztály 1952. január 19-i jelentése az 1951. évi munkáról.) Fegyverneken 1951 nyarán 26 n dolgozott a gépállomáson, de ebb l csak egy ült traktoron, a többi különféle egyéb munkát végzett. A gépállomáson sem n i W. C., sem n i mosdó nem volt. (MOL XIX-K-1-x 30. doboz. Horváth István ÁMG f osztályvezet -helyettes 1951. július 23-i levele a Szolnok megyei központ vezet jének.) MOL XIX-K-1-x 35. doboz. Az ÁMG Munkaügyi Osztályának 1951. június 28-i körlevele a Szolnok, a Fejér és a Szabolcs megyei központok vezet inek. A Fegyverneki Gépállomás vezet je, Tóth Károly „nem nagyon lelkesedett a minta n i gépállomásért”. Így lehettek ezzel a többiek is. (MOL XIX-K-1-x 30. doboz. A Szolnok megyei központ 1951. július 26-i levele az ÁMG-nek.) MOL XIX-K-1-x 30. doboz. Az ÁMG Szolnok megyei központja a Fegyverneki Gépállomás n i minta gépállomássá történ átszervezésér l, 1951. július 12. Az 1950-es években az er szakkal megteremtett új intézmények nem hozták azt az eredményt, amit a vezetés elvárt. Az els tszcs-k zömmel olyan rosszul gazdálkodtak, hogy nem vonzották, de egyenesen taszították a kívülálló egyéni gazdákat. Hasonló volt a helyzet az állami gazdaságokkal és gépállomásokkal is. Ezért döntöttek úgy, hogy mesterséges úton olyan „kirakat” csoportokat, gépállomásokat, hoznak létre, amelyeket a Patyomkin-falvak példája alapján „mintaképpé” fejlesztenek. (Lásd pl.: MOL-M 276. f. 55/45. e. A Mez gazdasági és szövetkezetpolitikai Osztály jelentése a gépállomások munkájáról a Szervez Bizottság 1948. december 31-i ülésére.) Termel szövetkezet, 1952. február 10. MOL XIX-K-1-x 122. doboz. Az ÁMG Munkaügyi Osztály 1953. január 6-i feljegyzése. Szabad Nép, 1952. január 9. Nógrád megyében Majlátgárdonyban (ma Nógrádgárdony) egy volt kastélyépületben, Zala megyében Pacsán, Tolna megyében Fácánkerten,

2013.07.04. 17:23:50


76

63

64

65 66 67 68 69

70 71

72 73 74 75

Szolnok megyében Túrkevén, Csongrád megyében Jánoshalmán és Nagyk rösön, Veszprém megyében a Bakony szívében, Zirc közelében, Tündérmajorban nyíltak meg 1952 januárjában a n i traktoros iskolák. Az iskolákat mindenütt január 6-án kellett volna indítani, de sok helyen a hallgatók késése miatt a tanítás néhány nap csúszással kezd dött. (MOL XIX-K-1-x 82. doboz. Az FM ÁMG F osztály munkaügyi osztályának 1952. február 28-i körlevele a Megyei Tanács VB MGO gépállomási csoportok részére.) Tasson pl. 1952. február 11-én, a tervezett indulás napján még senki, 12-én 27 f , 13-án 10 f , 14én 7 f , 15-én ismét 7 f érkezett. Így az iskolát a tervezett induláshoz képest 4 nappal kés bb tudták elindítani 80 f helyett 51 hallgatóval. (MOL XIX-K-1-ah 3. doboz. 1952. március 1-jei jelentés Erdei Ferenc részére.) A kastélyokat általában szociális, gyerekjóléti, oktatási stb. célokra hasznosították. Egy részüket az alakuló tszcs-knek juttatták, néhányat a SZOT használt üdül nek. A Földm velésügyi Minisztérium 1952. január 3-án megállapodott a SZOT-tal négy üdül n i traktoros iskola céljára való átengedésér l. (MOL XIX-K-1-x 82. doboz.) Szabad Nép, 1952. január 16. MOL XIX-K-1-c Földm velésügyi Minisztérium TÜK iratok, 32. doboz. Az FM Kollégium 1952. február 1-jei és február 8-i ülése. MOL XIX-K-1-x 82. doboz. FM tervezet, dátum nélkül. MOL XIX-K-1-x 86. doboz.1952. május 14-i és június 14-i körlevél. Hasonló volt a helyzet a többi bentlakásos iskolán is, pl. a n i rend rtiszteket és tiszthelyetteseket képz iskolában nem volt tanulószoba, könyvtár és az oktatók szakmai és módszertani felkészültsége is nagyon alacsony színvonalon mozgott. (Kozáry Andrea: Toborzás a rend rségen: a n k tiszti és tiszthelyettesi képzése. In.: Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs? A n i szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Szerkesztette: Palasik Mária, Sipos Balázs. Tanulmányok. Napvilág Kiadó, Budapest 2005. 101–114. old.) MOL XIX-K-1-x 82. doboz. A csokonyavisontai n i traktoros iskola igazgatón jének 1952. október 27-i jelentése MOL XIX-K-1-x 84. doboz. A Fejér Megyei Tanács MGO gépállomási csoportjának 1952. december 9-i levele az FM Személyzeti Osztálya részére. MOL XIX-K-1-x 82. doboz. A mozsgói (Baranya megye) n i iskola igazgatójának 1952. november 2-i jelentése. MOL XIX-K-1-c 32. doboz. Az FM Kollégium 1952. február 8-i ülése Az áramot egy motoros aggregát termelte, ez m ködtette a vízszivattyút is. MOL XIX-K-1-x 82. doboz. Horváth Dezs


76 77 78 79

80 81 82 83

84 85 86

87

88

iskolavezet 1952. január 24-i levele az ÁMG F osztály Oktatási Csoportjának MOL XIX-K-1-x 82. doboz. A majlátgárdonyi n i traktoros iskola 1952. március 13-i zárójelentése MOL XIX-K-1-c 32. doboz. Az FM Kollégium 1952. február 8-i ülése MOL XIX-K-1-x 82. doboz. Majlátgárdonyi n i traktoros iskola 1952. március 13-i zárójelentése. Az iskolákat a gépállomások létszámkeretébe tartozó függetlenített igazgatón irányította, rajta kívül még egy szakoktatót alkalmaztak állandóan. A többi oktatót megbízással alkalmazták. (MOL XIX-K-1-c 33. doboz. Az FM Kollégium 1952. június 13-i ülése.) Ez történt pl. Csongrád és Tolna megyében. (MOL XIX-K-1-x 83. doboz. 1952. július 11-i és július 18-i feljegyzés.) MOL XIX-K-1-c 34. doboz. Az FM Kollégium 1952. december 19-i ülése Uo. A Nyíregyházi Dózsa tsz elnöke azzal fenyegette meg a traktoros iskolára jelentkez tagokat, hogy megvonja t lük a természetbeni juttatást, ha elmennek a tanfolyamra. (Szabad Nép, 1952. február 10.) MOL XIX-K-1-x 83. doboz. A Hajdú-Bihar Megyei MGO gépállomási csoportjának 1952. március 31-i jelentése az FM ÁMG F osztálynak A gépállomási er gépek 98%-a 1954-ig ebbe a kategóriába tartozott. Ne feledjük, hogy a Hofherr traktoroknak nem hogy légkondicionálója, de még fülkéje sem volt. Télen a traktoros keze odafagyott, nyáron odasült a vaskormányhoz. Az izzókúpos traktort egy nehéz és balesetveszélyes lendkerék megforgatásával lehetett beindítani, de el tte benzin vagy petróleumlámpával a traktor ún. izzókúpját kb. 400 fokosra kellett hevíteni. Az izzító lámpák gyakran okoztak súlyos, s t halálos baleseteket. „A n i munkaer szervezésénél egyik legnagyobb nehézségünk a szül k elmaradottsága” – írta a Gép- és Traktorállomás 1952. szeptember 20-i, 8. száma. Gépállomás, 1952. november 10. 10. sz. A beszervezésre vonatkozó számszer el írásokat a gépállomások vezet i nem tudták teljesíteni, ezért minden n i jelentkez t traktoros iskolára irányítottak. Ennek következtében id nként valóban felvettek erkölcsileg züllött n ket is, akik aztán a többieket is elriasztották az állomásokról. Az iratok között találunk jelentéseket kocsmázó, káromkodó, a brigádszálláson férfiakat fogadó traktoros lányokról is. B. J.-t pl. azért zárták ki a kenderesi iskoláról, mert – annak ellenére, hogy hatszor mosták meg a fejét – nem „javult meg”, elhanyagolta a tanulást, fiúzott és amikor emiatt szobafogságra ítélték, kiszökött a faluba, ahol „az egész iskola erkölcsét rombolta”, ti. kulákfiúval ivott a kocsmában, azután pedig csókolózott is. (MOL XIX-K-1-x 83. doboz. A kisújszállási n i

2013.07.04. 17:23:50


89 90 91

92

93 94 95

96 97

traktoros iskola vezet jének, Tóth Margitnak az 1952. szeptember 26-i levele B. J. iskoláról való kizárása ügyében.) A „közbotrányba ütköz erkölcstelen viselkedést folytató” lányokat rövid úton kirúgták a traktoros, szerel stb. iskolák és a gépállomások állományából. (Lásd pl. MOL XIX-K-1-x 3. és 8. doboz.) MOL XIX-K-1-x 83. doboz. Tóth Ilona tanulmányi felügyel 1952. november 7-i jelentése a kisújszállási n i iskola vizsgájáról MOL XIX-K-1-x 12. doboz. Központ 1949. november 14-i levele a székesfehérvári alközpontnak. E. M.-et az egyik megyeközpontból azért helyezték ki gépállomási írnoknak, mert az a vád érte, hogy viszonya van a megyeközpont vezet jével. Hiába igazolta a fiatal lány orvossal „erkölcsi ártatlanságát”, a döntést nem változtatták meg. (MOL XIX-K-1-x 28. doboz.) Akkor is a lányoknak kellett „saját kérésükre” odébb állni, ha a gépállomás vezet i er szakoskodtak velük szemben. (MOL XIX-K-1-x 12. doboz.) Természetesen arra is találunk példákat, amikor a fiatal lányoknak imponált, hogy a f nök foglalkozik velük és szabályosan felajánlkoztak. (Lásd pl. MOL XIX-K-1-x 29/a és 30. doboz.) A f könyvel n ellen egyszerre indítottak fegyelmi és b nvádi eljárást. (MOL XIX-K-1-x 220. doboz. Az MDP Enyingi Járási Bizottságának 1955. november 23-i levele az FM GÁF IG-nak.) MOL XIX-K-1-x 12. doboz. Központ 1949. október 17-én a székesfehérvári alközpontnak. MOL XIX-K-1-x 12. doboz. Központ 1949. október 22-én a székesfehérvári alközpontnak. Az igazi ok, ami miatt a vizsgálatot elrendelték, az hamis jelentés, bércsalás, az éjszakai m szak megszervezésének elmulasztása, vagy közönséges sikkasztás stb. volt. (MOL XIX-K-1-x 35. doboz. A Békés megyei központ vezet jének 1951. november 20-i levele valamennyi gépállomási dolgozónak.) MOL XIX-K-1-x 84. doboz. A Nógrád megyei központ 1952. január 4-i jelentése az ÁMG központnak O. M. a Baranya megyei n i traktoros iskolát azért volt kénytelen otthagyni, mert az apja agyonveréssel fenyegette, ha nem megy haza. Az iskola politikai oktatója hiába próbálta a szül t meggy zni, az hajthatatlan maradt és továbbra is hangoztatta, hogy „inkább agyonüti, minthogy traktoristának engedje” a lányát. B. Magdolna azért volt kénytelen elhagyni az iskolát, mert édesanyja megbetegedett és nem volt, aki több kistestvérét gondozza. K. Mária „az iskoláról megszökött”. F. Anna és F. Ilona szintén elhagyta az iskolát. El ször az volt a kifogásuk, hogy nehéz nekik a számtan, az iskola vezet sége megígérte, hogy segít nekik ebben. Kés bb kiderült, hogy a céljuk eleve az volt, hogy az iskola elvégzése után ne üljenek traktorra, hanem irodába


77

kerüljenek vagy brigádvezet k legyenek. Mikor kiderült, hogy ez nem lehet, az egyik nap ebédid alatt összepakoltak és elhagyták az iskolát. (MOL XIX-K-1-x 82. doboz. A mozsgói (Baranya megye) n i traktoros iskola igazgatójának 1952. november 2-i jelentése.) 98 MOL XIX-K-1-x 83. doboz. A Heves megyei központ 1952. március 5-i levele az ÁMG központnak 99 Léránthné Végh Katalin: A Vas megyei gépállomások 25. éve II. rész. Vasi Szemle, 1985. 1. sz. 46. old. 100 Csongrád megyéb l azt jelentették, hogy a n i tanfolyamokra beszervezett lányok csak arra hajlandóak, hogy a gépállomásokon dolgozzanak, de arra nem, hogy a központi n i iskolára (Jánoshalmára vagy Nagyk rösre) elmenjenek. Ha er ltetnék az iskolára való menetelt, lehet, hogy még a gépállomást is otthagynák. (MOL XIX-K-1-x 84. doboz. A Csongrád Megyei Tanács MGO gépállomási csoportjának 1952. február 14-i levele az FM ÁMG-hez.) 101 A n i rend rképz iskolákon nem csak sokszor sírtak, de öngyilkossággal is fenyeget ztek a hallgatók, amit két esetben ténylegesen el is követtek. (Lásd Kozáry Andrea: Toborzás a rendrségen: a n k tiszti és tiszthelyettesi képzése. In.: Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs? A n i szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Szerkesztette: Palasik Mária, Sipos Balázs. Tanulmányok. Napvilág Kiadó, Budapest 2005. 106. old.) 102 MOL XIX-K-1-x 82. doboz. 1952. április 11-i jelentés 103 MOL-M 276. f. 93/295. e. szi munkaverseny, 1951. október 27. 104 MOL XIX-K-1-c 32. doboz. Az FM Kollégium 1952. február 8-i ülése 105 MOL M-KS 276. f. 93. cs. 407. e. Az MDP KV MGO 1952. december 8-i feljegyzése a gépállomások politikai osztályával kapcsolatban. 106 MOL XIX-K-1-x 83. doboz. Tass, n i iskola jelentése, 1952. április 24. Uo. Bonyhád, 1952. április 26. 107 MOL XIX-K-1-c 32. doboz. Az FM Kollégium 1952. február 1-jei ülése 108 Gépállomás, 1952. június 4. sz. 109 A gépállomások „nem nézik meg rendesen azt a kádert, amelyet [sic!] iskolára küldenek…” A Hajdú megyéb l küldött analfabétát azért vették fel, mert „szeretne tanulni” és bíztak benne, hogy el fogja végezni az iskolát. (MOL XIX-K-1-x 82. doboz. Nyitó jelentés, 1952. április 11.) A vizsgák eredményeit összefoglaló jegyz könyvekb l kiderül, hogy az analfabéták általában megkapták a traktorvezet i engedélyt, a vizsgájuk tehát (általában 2-esre) sikerült. A tanfolyamon azokat buktatták meg, akiknek „rossz volt a viszonyuk” a tanuláshoz, illetve akikkel szemben „erkölcsi”

2013.07.04. 17:23:50

78


problémák jelentkeztek. (MOL XIX-K-1-x 82. doboz. A MEDOSZ balassagyarmati megyebizottságának 1952. május 13-i jelentése.) 110 MOL XIX-K-1-x 84. doboz. Az FM Szakoktatási F osztály Káderutánpótlási Osztályának 1952. március 7-i feljegyzése Borka elvtárs részére 111 Más típusú iskolák esetében is általánosnak nevezhet , hogy a beiskolázásnál kizárólag a mennyiségi kvótákat igyekeztek teljesíteni, a hallgatókkal kapcsolatban megfogalmazott elvárásokat nem vették figyelembe. A n i rend rtiszti és tiszthelyettesi iskolákra küldtek epilepsziásokat, fél karra bénákat, félszem eket, analfabétákat stb. (Lásd Kozáry Andrea: Toborzás a rend rségen: a n k tiszti és tiszthelyettesi képzése. In.: Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs? A n i szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Szerkesztette: Palasik Mária, Sipos Balázs. Tanulmányok. Napvilág Kiadó, Budapest 2005. 107. old.) 112 MOL XIX-K-1-x 84. doboz. FM ÁMG F osztály 1952. április 9-i levele a Baranya Megyei Tanács MGO gépállomási csoportjának. 113 MOL XIX-K-1-x 82. doboz. FM Szakoktatási F osztály Káderutánpótlási Osztályának 1952. március 7-i feljegyzése Borka Attila FM ÁMG f osztályvezet részére. Lásd uo., a Kétújfalui Gépállomás irodájában 1952. április 23-án felvett jegyz könyv, ill. a Baranya Megyei Tanács VB MGO gépállomási csoport 1952. április 24-i jelentése az FM Gépállomási F osztály részére. 114 MOL XIX-K-1-x 82. doboz. A bonyhádi n i traktoros iskola igazgatójának 1952. május 29-i jelentése. Nem tudjuk, hogy pontosan mi történt Nagyk rösön, de ott tényleg beavatkozott az ÁVH és „megszabadította” a n i dolgozókat „a kulákság zaklatásától”. (MOL XIX-K-1-c 32. doboz. Az FM Kollégium 1952. február 8-i ülése.) 115 MOL XIX-K-1-ah 10. doboz. FM Ellen rzési Osztály 1952. január 28-i jelentése a káderek kiválasztásával, beiskolázásával, oktatásával, elosztásával és nyilvántartásával kapcsolatban lefolytatott vizsgálatról. 116 Az ÁMG központ el ször nem engedélyezte a görögn k beszervezését, de csak azért, mert úgy tájékoztatták, hogy a külföldi honosok nem tudnak magyarul. De amikor kiderült, hogy a görögök mégis tudnak egy kicsit magyarul és van közöttük egy tolmács is, már nem látták akadályát beszervezésüknek. (MOL XIX-K-1-x 84. doboz. Az FM ÁMG F osztály személyzeti osztályának az 1952. november 19-i és 29-i levele a Fejér Megyei Tanács VB MGO gépállomási csoportjának.) 117 Farkas Gyöngyi: „Gyertek lányok traktorra!” N i traktorosok a gépállomáson és a propagandában. Korall, 2003. szeptember 13. 68. old.


118 MOL XIX-K-1-ah 3. doboz. 1952. március 1-jei jelentés Erdei Ferenc részére 119 MOL XIX-K-1-x 82. doboz. Horváth Dezs iskolavezet 1952. január 24-i levele az ÁMG Oktatási Csoportjának 120 Az 1952. június közepén induló 5 iskola befogadóképessége 530 f volt, ezzel szemben 710 n beszervezésére adtak utasítást az érintett megyék gépállomásainak. 121 MOL XIX-K-1-x 82. doboz. A bonyhádi n i iskola igazgatójának 1952. május 29-i jelentése 122 MOL XIX-K-1-c 32. doboz. Az FM Kollégium 1952. február 1-jei ülése 123 MOL-M 276. f. 93/407. e. Az MDP KV MGO 1952. december 8-i feljegyzése a gépállomások politikai osztályának munkájáról 124 A mozsgói (Baranya megye) iskolában 1952 végén tartott tanfolyamról B. M. azért távozott el, mert édesanyja megbetegedett és testvérei felügyelet nélkül maradtak. O. A. édesapja „gorombasága” miatt volt kénytelen elmenni. K. M. megszökött, két tanuló pedig azért hagyta ott menet közben a tanfolyamot, mert nem traktorosok, hanem irodisták szerettek volna lenni. A legtöbb hallgatót az iskola igazgatója „erkölcstelen magatartás” miatt küldött haza. Szó sincs azonban arról, hogy itt valamiféle szexuális kicsapongás történt volna. Erre már csak azért sem kerülhetett sor, mert a fiúktól meglehet sen hermetikusan elzárták a lányokat. (MOL XIX-K-1-c 32. doboz. Az FM Kollégium 1952. február 8-i ülése.) „Erkölcstelen” magatartás miatt azokat küldték haza, akik hazamenetelre „lázították” a többieket, veszekedtek, vagy nem tartották be az oktatók utasításait. (MOL XIX-K-1-x 83. doboz. A kisújszállási n i traktoros iskola igazgatójának 1952. augusztus 2-i jelentése.) 125 MOL XIX-K-1-x 82. doboz. A majlátgárdonyi n i traktoros iskola 1952. január 22-i jelentése 126 Dabi József iskolaigazgató szerint olaj volt a t zre az els napokban alkalmazott túlzott engedékenység, gyakorlatilag „udvaroltak” a lányoknak, hogy ne menjenek el. Véleménye szerint a kés bb alkalmazott határozott fellépés segített, a hazautazási lázat sikerült lecsillapítani. (MOL XIX-K-1-x 82. doboz. A bonyhádi n i traktoros iskola igazgatójának 1952. május 29-i jelentése.) 127 Farkas Gyöngyi: „Gyertek lányok traktorra!” N i traktorosok a gépállomáson és a propagandában. Korall, 2003. szeptember 13. 69. old. 128 Pontosan ismerjük a Tolna megyei Fácánkert egyik tanfolyamán részt vev 40 n i hallgató életkorát, akik közül 26 még kiskorú volt. A tanulók 82,5%-a nem volt id sebb 20 évesnél. A legfiatalabb 1939-ben született, tehát a tanfolyam idején mindössze 13 (!) éves volt, rajta kívül három lány a 15-öt, hét a 16-ot sem

2013.07.04. 17:23:50

HONVÁRI JÁNOS: TRAKTOROS ISKOLÁK N KNEK töltötte még be. A tanfolyam hallgatói közül két f volt férjezett, az egyik egy 46 éves asszony, aki korával kirítt az iskola hallgatói közül. Az iratokból nem derül ki, hogy mi motiválta a bentlakásos iskolára való jelentkezését. (MOL XIX-K-1-x 83. doboz. A fácánkerti n i traktoros tanfolyam 40 hallgatójának adatai, dátum nélkül.) 129 Pest megyéb l azt jelentették, hogy a n i traktoros iskola hallgatóinak 40%-a nem képes az el adásokon elhangzottakat jegyzetelni. ( MOL XIX-K-1-c 32. doboz. Az FM Kollégium 1952. február 8-i ülése.) 130 MOL XIX-K-1-x 83. doboz. Tóth Ilona tanulmányi felügyel 1952. november 7-i jelentése a kisújszállási n i iskola vizsgájáról 131 MOL XIX-K-1-c Földm velésügyi Minisztérium TÜK iratok, 32. doboz. Az FM Kollégium 1952. február 1-jei ülése. 132 MOL XIX-K-1-x 82. doboz. A csokonyavisontai n i traktoros iskola 1952. október 20-i megnyitójának jegyz könyve 133 MOL XIX-K-1-x 83. doboz. Az FM ÁMG 685/1952. sz. utasítása 134 Az 1953 januárjában m köd 13 n i traktoros iskola közül 10-nek az élén n állt. (MOL XIXK-1-c 35. doboz. Az FM Kollégium 1953. január 23-i ülése.) 135 MOL XIX-K-1-ah 10. doboz. FM Ellen rzési Osztály 1952. január 28-i jelentése a káderek kiválasztásával, beiskolázásával, oktatásával, elosztásával és nyilvántartásával kapcsolatban lefolytatott vizsgálatról. 136 Csokonyavisontán a lányok panaszkodtak a politikai el adóra, hogy nehéz el adásokat tart, és ezért „nem mernek néki felelni és a politikát nem tudják megtanulni”. (MOL XIX-K-1-x 82. doboz. A csokonyavisontai n i traktoros iskola vezet ségének 1952. december 2-i ülésén felvett jegyz könyv.) 137 MOL XIX-K-1-x 82. doboz. A bonyhádi n i traktoros iskola igazgatójának, Dabi Józsefnek 1952. május 29-i jelentése 138 MOL XIX-K-1-c 35. doboz. Az FM Kollégium 1953. január 23-i ülése 139 MOL XIX-K-1-x 82. doboz. Tábrita Anna majlátgárdonyi tanfolyamvezet 1952. március 13-i jelentése a tanfolyam zárásáról. 140 MOL XIX-K-1-x 82. doboz. Az FM 1952. október 24-i tervezete 141 Horváth Márton „A párt felvilágosító munkája a tömegek között” címmel tartott beszámolót az MDP KV 1952. június 27–28-i ülésén. A beszámolója aktuális ideológiai és propagandakérdésekkel (szociáldemokratizmus, klerikális reakció, a kulákság aknamunkája, a népnevel munka feladatai, a munkás-paraszt szövetség, tszcs-k szervezése és m ködése stb.) foglalkozott. 142 MOL XIX-K-1-x 82. doboz. Tábrita Anna


79

majlátgárdonyi tanfolyamvezet 1952. március 13-i jelentése a tanfolyam zárásáról. 143 MOL XIX-K-1-x 82. doboz. A csokonyavisontai n i traktoros iskola vezet ségének 1952. december 2-i ülésén felvett jegyz könyv 144 MOL XIX-K-1-x 82. doboz. A csokonyavisontai n i traktorosiskola igazgatón jének 1952. október 27-i jelentése. 145 MOL XIX-K-1-x 82. doboz. Tábrita Anna majlátgárdonyi tanfolyamvezet 1952. március 13-i jelentése a tanfolyam zárásáról. 146 Lásd pl. MOL XIX-K-1-x 82. doboz. A MEDOSZ balassagyarmati megyebizottságának 1952. május 13-i jelentése a MEDOSZ országos központ gépállomási osztályának. 147 MOL XIX-K-1-x 35. doboz. A 107/5/1951. N. T. számú határozat végrehajtásáról szóló 1951. május 31-i ÁMG utasítás 148 1003/1953. (II. 5.) sz. kormányhatározat a gépállomások munkájának megjavításáról. Magyar Közlöny, 1953. február 5. 4. sz. 25-36. old. 149 Gépállomás, 1953. február 20. 2. sz. 150 MOL XIX-K-1-ai 10. doboz. A MEDOSZ 1953. október 28-i jelentése Hegedüs Andrásnak 151 MOL XIX-K-1-x 35. doboz. A Gy r-Sopron Megyei központ 1951. november 28-i levele az ÁMG központnak. „A munkaruhával kapcsolatban is állandó panaszok merülnek fel. Az sszel és a tavasszal körlevelekben pedig nyomatékosan felhívtam az elvtársak figyelmét, hogy a n knek els sorban biztosítsák a munkaruhát, mert ezzel is szorosan hozzájárulunk a n i munkaer biztosításához.” (MOL XIX K-1-x 35. doboz. Az ÁMG Munkaügyi Osztályának 1952. július 26-i körlevele a megyeközpont vezet knek.) 152 MOL-M 276. f. 93/407. e. Az MDP KV MGO 1952. december 8-i feljegyzése a gépállomások politikai munkájával kapcsolatban 153 „Tudomásomra jutott – írta az ÁMG f osztályvezet a megyeközpontok vezet inek –, hogy a megyeközpontok és gépállomások adminisztratív munkaköreiben egyre nagyobb számban állítanak be traktorista n ket, akiket elvonnak az igen fontos traktor munkától. Utasítom, hogy minden ilyen adminisztratív munkakörbe való átállítást azonnal állítson le. Gondja legyen arra, hogy a gépállomásokon dolgozó traktorista n k munkakörükben megmaradjanak.” (MOL XIX-K-1-x 29. doboz. Az FM ÁMG f osztály 1951. október 27-i utasítása a megyeközpontok vezet inek.) 154 Gépállomás, 1952. május 3. sz., Szabad Nép, 1952. február 10., április 16., június 28. 155 Szabad Nép, 1953. január 12. 156 MOL XIX-K-1-x 83. doboz. Veszprém Megyei Tanács MGO gépállomási csoport 1952. május 15-i levele az ÁMG központnak. 157 „Ismételten panaszok hangzanak el, hogy a

2013.07.04. 17:23:50

80


gépállomás vezet ségi tagjai közül többen a n i munkaer t lebecsülik és félvállról kezelik. Ilyen esetekben a legszigorúbban járjon el és súlyosabb esetekben indítson bírósági eljárást az illet k ellen.” (MOL XIX K-1-x 35. doboz. Az ÁMG Munkaügyi Osztályának 1952. július 26-i körlevele a megyeközpont vezet knek.) 158 Szabad Nép, 1953. április 10. 159 Amikor az egyik gépállomáson n ket osztottak be váltótársnak az egyik férfi traktoros mellé, az kijelentette, hogy inkább nem dolgozik két m szakban, de „ nem vállal két n t a géphez”. Gépállomás, 1952. december 20. 11. sz. A Vilmányi Gépállomáson még az egyik legjobb traktoros is tiltakozott, amikor n i traktorost akartak mellé beosztani. (Szabad Nép, 1952. február 9.) 160 MOL XIX-K-1-x 29/a doboz. Gépállomási Versenyhíradó (é. n.) 161 Szabad Nép, 1952. május 31. 162 A Tamási Gépállomáson az egyik n i traktoros a legelemibb szerszámokat sem kapta meg, egyszer , általa is kijavítható hiba esetén is kilométereket kellett gyalogolni, amíg meglelte a körzeti szerel t. (Szabad Nép, 1952. május 14.) 163 Gépállomás, 1952. május 3. sz. 164 Gépállomás, 1952. május 3. sz. 165 Sok orvos véleménye szerint n ket csak könny , gumikerekes, négyütem traktorokon, el zetes orvosi sz rés és gyakori menet közbeni ellenrzés mellett lehetett volna alkalmazni. (MOL XIX-K-1-ai 10. doboz. A EMDOSZ 1953. október 28-i jelentése Hegedüs Andrásnak.) 166 MOL XIX-K-1-x 166. doboz 167 A lakókocsik „berendezése” 2 db szalmazsákban, 1 viharlámpában, 1 víztartályban és egy satuban merült ki. A „luxust” az a kisasztal és szekrény jelentette, amit a Gépesítési Ügyosztály pótlólag rendelt a lakókocsikhoz. (MOL XIX-K-1-u 21. doboz. Jegyz könyv 1948.május 14 és június 3.) 168 MOL-M 276. f. 93/446. e. Az ÁMG F igazgatóság Politikai Osztályának 1953. augusztus 18-i feljegyzése a gépállomási dolgozók szociális helyzetének megjavításáról. 169 MOL XIX-K-1-x 34. doboz. Körlevél a megyeközpontoknak, 1950. november 3. 170 MOL XIX-K-1-ai 10. doboz. A MEDOSZ elnökének, Borbás Lajosnak 1953. október 28-i jelentése Hegedüs Andrásnak. 171 Az egyes zöldség-, f zelék- és gyümölcskonzervek ármegállapításáról szóló 1948. évi Gazdasági F tanácsi határozatban tételesen gyümölcsízek,


zöldborsó, vajbab, zöldbab, natúrlecsó, ecetes uborka, vegyes savanyúság és sózott tök szerepel. A 10–30 Ft között mozgó, 1 kg-os zöldborsóval, zöldbabbal stb. a traktoros a mez n semmit sem tudott kezdeni, ti. ezt meg kellett volna f zni. (A GF 82 200/1948 Á. H. számú rendelete. Magyar Közlöny – Rendeletek Tára, 1948. november) 172 Ha mégis f ztek este, m szak után, akkor azt rendszerint a járó traktor lámpája mellett tették, ami a pazarláson túl a villanykörték id el tti tönkremenetelét okozták. (MOL XIX-K-1x 24. doboz. Az 1950. augusztus 6-i Hajdú megyei f gépésziraktárosi értekezletr l felvett jegyz könyv.) 173 MOL XIX-K-1-ai 10. doboz. Borbás Lajos MEDOSZ elnök 1953. október 28-i jelentése Hegedüs Andrásnak. 174 MOL-M 276. f. 93/407. e. 1952. december 19-i kimutatás a gépállomási n i dolgozók arányáról 175 MOL-M 276. f. 93/478. e. Az FM Tervf osztály kiértékel jelentése a gépállomások 1953. évi tevékenységér l, dátum nélkül 176 1951. negyedik negyedévében átlagosan 500, 1952. június 1-jén 1351 n i traktoros dolgozott a gépállomásokon. (MOL-M 276. f. 93/407. e. 1952. szeptember 6-i kimutatás.) 177 A gépállomásokon ekkor 18 014 f traktorvezet dolgozott. Az 50%-os n i arány eléréséhez tehát 9000 n i traktorosra lett volna szükség. (MOL XIX-K-1-x 122. doboz. Az ÁMG Munkaügyi Osztály 1953. január 6-i feljegyzése.) 178 Mivel 1953. január 6-án összesen 167 n i tsz-tag traktoros dolgozott a gépállomáson, nagy merészség volt annak feltételezése, hogy 1953-ban közel 5000 (!) n i tsz-tag traktorost visznek a gépállomásokra. 179 Ennek a létszámnak a kiképzését a meglév n i iskolák kapacitása nem biztosította, ezért a meglév k kib vítését tervezték. 180 MOL XIX-K-1-x 122. doboz. Keresztes Mihály földm velésügyi miniszter els helyettes 1953. január 16-i körlevele a megyei tanács mez gazdasági osztályvezet i számára. 181 MOL-M 276. f. 93/478. e. Az FM Tervf osztály kiértékel jelentése a gépállomások 1953. évi tevékenységér l, dátum nélkül 182 A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 2143/47/1954. sz. határozata a népgazdaság munkaer helyzetér l. Határozatok Tára, 1954. szeptember 16. 285. old. 183 MOL XIX-K-1-x 209. doboz. Szabad Nép, 1954. március 14. Szabad Föld, 1962. augusztus 12., 1964. május 24.

2013.07.04. 17:23:50

WETTSTEIN DOMONKOS

DOKTORANDUSZ CIKKPÁLYÁZAT

Párhuzamos vidékek Tájépítés és identitáskeresés összefüggései egy holland és egy svájci esettanulmány modellszer vizsgálata alapján Sz cs Jen Vázlat Európa három történeti régiójáról1 cím értekezésében, melyben Bibó István befejezetlen tézisét2 folytatja, rámutat az önrendelkezés eltér lépték köreinek kiemelt szerepére a nyugat-európai fejl dés dinamikájában. Territórium és szabadság összefüggését azonban nemcsak a történelem vagy az államszervezet, hanem a tájépítés gyakorlata szempontjából is érdemes megvizsgálni. A nyugati modellt követ államok közül a nagyhatalmak perifériáján megszület két demokrácia, Svájc és Hollandia sajátos útkeresése azért érdekes, mert mindkét ország társadalmi berendezkedését nagyban meghatározták a zord természeti, táji adottságok, és bár a tájkultiválás eredményeként megjelen tájkép identitásukat is jól reprezentálja, az elmúlt évtizedek urbanizációs folyamatai új kihívások elé állították a tájalakítási gyakorlatukat. SVÁJC: Urbanizáció és nemzeti önrendelkezés „Meglehet sen keveset tudunk az osztrák, a svájci és a francia Alpok településtörténetér l, hiszen e területek betelepítése a történelem el tti id kbe nyúlik vissza. Azonban mégiscsak érdemes eltöprengnünk azon, miként történhetett, hogy olyan emberek, akik földm veléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, az Alpok legkietlenebb és legjárhatatlanabb völgyeibe húzódtak, ahol eleinte a legjobb esetben is csupán kemény, ínséges és veszélyekkel terhes életvitel volt lehetséges. A legvalószín bb, hogy ezek az emberek azért vonultak a hegyekbe, mert a vadonban elviselt létet el nyben részesítették az er sebb szomszédnépek fenyeget zsarnokságával szemben. A szabadságot választották – a bizonytalanság, a veszély ellenére. Megtanulták, hogy a szabadságot ki kell harcolni, és hogy akkor is ki kell állni érte, ha a siker esélye elenyész en csekélynek t nik. Svájcban csak a harc eltökélt hagyománya volt az – akár egy kétségkívül túler ben lév ellenféllel szemben, ilyenek voltak el bb a Habsburgok, ilyen volt kés bb a Harmadik Birodalom –, ami a második világháborúban szabadságuk meg rzésére ösztönözte a svájciakat.”3 Karl Popper „Szabadság és demokrácia” cím esszéjében pontosan és szenvedélyesen fogalmazza meg azt a mitikus mozzanatot, amely a svájci identitás alapját és mára egyre inkább kiélez d kett sségét eredményezi; az autonómiát és a m veltséget. 2011-ben interjúkötet jelent meg Architekturdialoge: Positionen, Konzeptionen, Visionen címmel Svájcban, melyben a szerkeszt k, Marc Angélil és Jorg Himmelreich svájci építészekkel készített beszélgetéseik során az ország és a kortárs építészet új kihívásaira keresik a válaszokat. Az egyik kiemelt téma az urbanizáció és a közösségi autonómia kérdése, hisz a tájról, vidékr l alkotott kép nagyban összefügg az alkalmazott építészeti stratégiával, azaz hogyan lehet a szuburbánus területek képlékeny identitását tervezésmódszertani szempontból értelmezni?


2013.07.04. 17:23:50

82

WETTSTEIN DOMONKOS: PÁRHUZAMOS VIDÉKEK

Az interjúk alapján izgalmas, az építészeten túlmutató közéleti er tér rajzolódik ki, amit talán az a vita fejez ki leginkább, ami az ETH Studio Basel professzorai (Roger Diener, Jacques Herzog, Marcel Meili, Pierre de Mueron) és a graubündeni Vrinben alkotó Gion A. Caminada között már néhány éve zajlik. Az ellentétek természetesen szorosan összefüggnek eltér társadalmi-földrajzi pozíciójukkal és az ebb l adódó személyes néz pontjukkal, mindez az építészeti stratégia kérdésén túl a svájci társadalom megosztottságát is jól jellemzi. Míg Marcel Meili a Studio Basel egyik vezet tanára azt állítja, hogy a tudásból és m veltségb l fakadó urbánus fejl dés, mely mára megkérd jelezi az ország autonóm berendezkedését, magából a svájci identitásból ered, addig Caminada a totális városiasodásban a kiszolgáltatottságot és az önrendelkezés képességének elvesztését látja. De mit is jelent az autonómia és a függetlenség a svájci kultúrában? Els sorban a közösségi önrendelkezés szabadságát, melynek feltétele az önvédelem képessége és az önellátás biztosítása. Mindez az ország sajátos politikai berendezkedését eredményezi, ami a belpolitikai döntéshozatalban a közvetlen demokrácia gyakorlását és a többlépték közösségi autonómiát jelenti, azaz jogkörök felosztását a települések (kommunák), a kanton és az államszövetség között. A külpolitikában deklarált az ország semlegessége, az autonómia biztosítása az „ellenállás stratégiáját” alakította ki a gyakorlatban, amely azonban az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb konfliktusba került az országra is hatással lév globális gazdasági, társadalmi és politikai trendekkel, els sorban az európai uniós tagság és az euró elutasítása jelent növekv tehertételt az európai exportra termel ipar számára. Miközben a semlegesség az ország pénzügyi menedék szerepét er síti, ugyanez az ipari termelésb l adódó exportot veszélyezteti. A gazdaság mellett a társadalom és a kultúra is látványos átalakuláson megy keresztül. Zürich, Basel és Genf határokon átível világvárosokká növik ki magukat, miközben a magas hegyi területek elnéptelenednek, és Mittelland, azaz az skantonok (Uri, Schwyz, Unterwalden), valamint Bern jelent sége egyre csökken az ország életében. (Diagnózis: a mitikus centrum ma már csak ugar?) A Studio Basel célja a látvány tárgyszer analízise és ez alapján egy új identitás megfogalmazása. Els sorban egy módosított térségi rendszert, topográfiát szeretnének megfogalmazni, mely öt nagy térségi típusból áll; metropolita régiókból, városhálókból, csendes zónákból, alpesi üdül területekb l, és a hegyvidéki ugarból. A projekt kidolgozásakor az adminisztratív és politikai korlátoktól mentesen gondolkozhattak, de tisztában voltak vele, hogy ez a térségi elképzelés egy hadüzenet Svájc tradicionális, láthatatlan térségi-települési cellastruktúrája ellen. Véleményük szerint az elaprózódó községi autonómia a törékeny kormányzás legf bb oka, amely mára már blokádok, tüntetések és létszámleépítések formájában országos problémákat okoz. A határok képlékennyé válása és a hagyományos városépítészeti kontúrok elmosódása feler síti a községi autonómia ellentmondásait. A szerz k szerint minden község egy mini univerzum, ahol az egyes közfunkcióknak településenként külön-külön rendelkezésre kell állniuk, ezzel azonban a tájelemeknek egy olyan s r sége áll el , aminek eredményeként az agglomerációs övezetnek min sül Mittellandot mára már dús urbánus köd borítja, de épp a térségi struktúra fragmentációja miatt nem tudják egységes koncepció mentén kezelni a problémát. Herzog a kommunák szent tehénként kezelt autonómiájában látja a városiasodással való szembenézés mély elutasításának okát. A községi autonómia megkérd jelezése persze jelent s politikai érdekeket sért, de Meili szerint a projekt politikai felhangját kezdett l fogva vállalták, ezért a kutatásuk eredményeit a szakmán kívülre is eljuttatták, és bemutatták az érdekelt szervezetek képvisel inek.


2013.07.04. 17:23:50


83

A szuburbánus területek elhatalmasodásával párhuzamosan a hegyvidék elnéptelenedése is problémát jelent. Miközben az ország történelmében meghatározó szerepet játszott a mez gazdaság, addig mára társadalmilag és gazdaságilag is csökkent a jelent sége; a földm velésb l és állattartásból ered életforma már a múlté, az agrárium mindössze 4%át foglalkoztatja a lakosságnak, miközben állami segélyezésb l finanszírozzák m ködését. Az utóbbi években azonban visszaesett a turizmus és jelent s bevételekt l esett el az állam, így a korábban a kompenzációra fordítható összegek elapadtak. Az agrárium az ország önképét is hosszú évszázadokon át meghatározta, és bár a mez gazdaságban dolgozók száma már évtizedek óta csökkenést mutatott, a svájci táj szerepe a turizmust szolgáló hivatalos országimázsnak továbbra is meghatározó része maradt. A tízévenként megrendezésre kerül svájci expónak, a Schweizerischen Landesausstellungnak például a rurális mítosz hagyományosan központi eleme volt, épp ezért volt szembet n , hogy 2002-ben már teljesen mell zték a mez gazdasági szektort. (Alternatív regionális jöv kép) A kutatás során felvázolt diagnózist egy jöv beli vízióvá fordítják át a kutatóépítészek, de nem jelölnek meg id horizontot. Az összegz térkép statikus állapot helyett egy folyamatot ábrázol, melynek bizonyos részletei már a jelenben is érzékelhet k, a jöv ben pedig mindez totálissá válhat. A folyamatok puszta ábrázolása mellett él az értelmezés és forma adás lehet ségével, a szerz k nem kívánnak elszenved i lenni az eseményeknek, inkább alakítóként lépnek fel és egy jöv beni térségi identitás alapjait rakják le. Az ábrázolásban és a gondolkodásban különös jelent sége van a képlékenységnek, mintegy jelezve a területi változások dinamikusságát. Az erejük teljében pulzáló metropoliszok a jöv életformáját jelentik az elnéptelened hegyvidékekkel szemben, területük az összekapcsolódó városmagok f zéréb l és a köztük kialakuló laza, urbánus tájból állnak. Az így létrejöv településfolyamokban az egykoron autonóm kommunák id vel feladják majd önállóságukat és egységes régiókba szervez dnek. A metropoliszok jellemz en Svájc peremvidékén találhatók és a szomszédos országokba is átfolynak, mint például a három országot átfogó Basel–Mulhouse–Freiburg háromszög, a Genfi-tó térsége vagy Zürich. A vízió szerint az országhatárokon átnyúló kapcsolataik id vel er sebbé is válhatnak az államszövetséget összetartó er knél és ez akár az elzárkózó ország szétszakadásához is vezethet. Bár ez ma még nehezen elképzelhet , a metropolita régiók kiemelkedése minden bizonnyal a f város, Bern jelentéktelenné válását is magával hozza. A metropolita régiók legyengített, lokális formája a városháló, ezek gazdaságilag az el z eknél lassabban fejl dnek és kevésbé szorosan kapcsolódnak a globális rendszerekhez. A jelenlegi folyamatok például el revetítik, hogy a jöv ben Bern a környez kisvárosokkal egyetlen városkoszorút alkot majd, amit egyébként az S-Bahn már ma is egységes rendszerként fog össze. A berni gy r mellett Közép-Svájc (Mittelland) és a tóvidékek városai f z dhetnek összefügg hálózatba. Az urbánus területek csoportjához tartoznak még azok az alpesi üdül helyek is, melyek állandó lakosainak száma ugyan alacsony, de a f szezonban akár európai viszonylatban is jelent s városokká duzzadhatnak, elég csak Gstaadra, Zermattra vagy Davosra gondolnunk. Az utóbbi mint kedvelt síparadicsom a World Economic Forum alatt bekapcsolódik a világ vérkeringésébe, hogy aztán a holtidényben ismét jelentéktelen faluvá zsugorodjon. Az urbánus területek közé ékel dnek azok a kiegyenlít zöld területek, amelyek a városiasodás számára tartalékterületeket biztosítanak. Az összefügg urbánus folyamban zöld lyukakként jelennek meg, melyeken belül nincsenek lokális alközpontok, az itt található települések meg rizhetik önállóságukat és rekreációs területeket biztosíthatnak a városi lakosság számára.


2013.07.04. 17:23:50

84


A maradék, hegyvidéki területek alpesi ugar elnevezése már önmagában is provokatív, ez az egyetlen térség, amely számára a kutatás nem lát értelmes perspektívát. Az alpesi ugar Svájc mitikus szívét fedi le, azokat a területeket, ahonnan az Államszövetség története kiindult. A svájci identitásképben betöltött helyzete ellenére a gazdasági és a demográfiai veszteségek rohamosan n nek, és bár a szerz k csak a problémák felvázolására törekedtek a politikusokra hagyva a döntések meghozatalát, ennél a területtípusnál egyértelm vé tették az álláspontjukat, és az állam számára a területek feladását, azaz a kontrollált visszavonulást javasolják. Schmid szerint „ezeken a területeken a tradicionális modellje a készletfelhalmozásnak nem nyit újabb perspektívát”. Példaként a Calanca-völgyet említi, ahol az 500 f s lakosság életfeltételeinek biztosítására az Államszövetség (Bund) és a Kanton évi 4 millió svájci frankot költ infrastruktúrára, 0,9 millió frankot pedig mez gazdasági támogatásként folyósít. Mind az ökológiai, mind az ökonómiai megfontolások alapján a közép-alpesi településeket fel kéne számolni és vissza kéne adni azokat a természetnek. Schmid szerint „a területek jöv je csak a hulladékkezeléssel oldható meg, a regionális támogatások klasszikus eszközeivel nem”. (Reflexiók a közéletben) A provokáció elég! – hangsúlyozza Herzog, azaz a javaslatokat nem konkrét ajánlásként vagy projektként készítik, nem akarják feltétlenül elképzeléseik szerint megváltoztatni Svájcot, bár a probléma megoldásával már nem lehet sokáig várni, mert a kiélez d térségi különbségek komoly politikai robbanótöltetet hordoznak. Szerintük téziseikkel nem fogalmaznak meg új és meglep állításokat, csak az amúgy is kitapintható folyamatokat ábrázolják. Mivel kezdett l fogva a közvélemény megszólítása volt a Studio Basel projektjének egyik legfontosabb küldetése, a kiadványt olyan vitaanyagnak szánták, amellyel nemcsak az építész szakmát, hanem az egész közgondolkozást fel tudják rázni. Megjelenésekor széleskör sajtónyilvánosságot kapott a kutatás, és ebben a vezet építészek ismertsége is nagy szerepet játszott. A kiadványból minden község részére eljuttattak egy-egy példányt, mert épp ezek autonómiája jelenti a ballaszt Svájc (urbánus) fejl désében. A berni kormányzat 2001ben intézkedéstervezetet fogadott el Agglomerationspolitik des Bundes4 címmel, hogy az urbanizáció problémáit és lehet ségeit koordinálják. Emellett 2003-ban Angelus Eisinger és Michel Schneider az Avenir Suisse5 felkérésére elkészítette a Stadtland Schweiz cím kiadványt, amelyben a szerz k – a Studio Basellel szemben – konkrét megoldási javaslatokkal álltak el . A Tages Anzeiger magazinja különszámot szentelt a kutatásnak; szerintük ez „az egyik legizgalmasabb, amit a svájci értelmiség az elmúlt évtizedben létrehozott”. A Wochenzeitung ironikus felütésében értetlenkedik, miért fognak ismert építészek kutatómunkába, majd megjegyzi, már csak az a tény is meglep , hogy egy Jaques Herzog lavinavédm vekkel és közlekedési hálózatokkal kezd el foglalkozni. Ugyanakkor kritikaként fogalmazzák meg, hogy az ingatlanpiacról és az adókedvezményekr l egy szó sem esik, holott ezek az agglomerációnak és az ingázó életformának egyik legfontosabb hajtóer i. (Élet a periférián) A Studio Basel tanulmányára az építész szakmából Gion A. Caminada válaszolt, aki személyesen is megszólítva érezhette magát, amikor saját települését, Vrint is felszámolandó területként jelölték meg. 2005. június 26-án az észak-olaszországi Meranban kiállítást és konferenciát szervezett az alpesi területek jöv jér l és ekkor publikálta a Kilenc tézis a periféria er sítésére cím kiáltványát is.


2013.07.04. 17:23:50


85

Caminada, aki a Studio Basel alapítóihoz hasonlóan szintén az ETH professzora, téziseiben meger sítette, hogy hisz a periféria erejében, és az alpesi kultúrtájat az Alpok legnagyobb gazdasági t kéjének tartja. „Táj és kultúra fontos részei a turizmusnak. A kultúra kultiválás, megm velést jelent, befejezni mindazt ami természetes. De a kultúra másságot is jelent, ezért a globális normák a természet legnagyobb ellenségei. A kultúrturista egy ellentett világot keres, hogy megtermékenyítse saját kultúráját.” Épp ezért 1990-ben a települési stratégia egyik fontos alapköveként a vidéki ökoturizmus fejlesztéséért létrehozták a Pro Val Lumnizia alapítványt. A szomszédos völgyben fekv Vals példája ugyanakkor ma már óvatosságra inti a község vezet it; a Zumthor fürd je által felvirágoztatott faluban lakókat egyre inkább zavarja a rengeteg látogató. Nem véletlen hogy a Studio Basel kutatásában Vals területét már nem ugarként, hanem üdül területként jelölték meg. Vrin kicsiny falu a Lumnezia-völgyben, a demográfiai krízis ezt a területet sem kímélte; míg 1950-ben 441 lakost számlált a település, addig 2000-ben már csak 249-et. 1958-ban lépett hatályba a kantonok közötti költségkiegyenlítés törvénye, azóta a falu segélyekb l tartja fent magát, amit még további pénzekkel egészítenek ki a félbemaradt Greina-er m beruházása miatti kompenzációként. A környez községeknek ugyanis évente 2,4 millió frank bevételt jelentett volna, ha a Nordostschweizerische Kraftwerke nem állította volna le az építkezést. A falu mai településszerkezetét 1982-ben kezdték kialakítani, amikor az elaprózódást kezel területrendezési terv keretében a korábbi 3500 gazdasági egységet 600-ra csökkentették és ezeken versenyképes mez gazdasági üzemeket hoztak létre. Szigorú szabályokat vezettek be a tájhasználat és az építészet terén, kötelez vé téve a tervtanácsot. Kijelölték a belterület határait, hogy az épületek egy helyre koncentrálódjanak és ne szóródjanak szét a tájban az agglomerációhoz hasonlóan. A vrini modell 1998-ban vált széles körben ismertté, amikor megkapta a svájci m emlékvédelem6 Wakker-díját, majd 2004-ben az Arge Alp Díjat. A falu túlélésért vívott harcáról nem sokat tudnánk, ha az építési szabályzatok, mez gazdasági megfontolások mellett nem valósultak volna meg azok az építmények, amik a stratégiai elképzeléseket reprezentálták. Caminadanak nagy szerepe volt abban, hogy a jellegzetes graubündeni gerendaépítést képes volt újragondolni és az új szerkezeti kihívásoknak megfelel en alkalmazni. Az olyan közismert épületei mellett, mint amilyenek a vrini családi házai, a halottasház, a telefonfülke vagy a tornacsarnok, ezúttal a mez gazdasági épületei érdemelnek nagyobb figyelmet. A falu peremén álló istállók részére el regyártható modulelemet fejlesztett ki, amellyel gazdaságosabbá tudta tenni az építést. A melléjük telepített vágóhíd az építészeti értékein túl a közösségi, termel szövetkezeti m ködés jó példája. A közösen fenntartott létesítményben a helyieknek lehet ségük van az állataik húsát feldolgozni és ezt követ en a termékek közvetlen értékesítését megszervezni. A falutól távolabb es üzemek számára el re gyártható elemekb l kifejlesztett egy olyan építési rendszert, amivel a szállítást és a helyszíni munkát is gazdaságosabbá tehette. Caminada azonban nem akar a világtól elvonult építész szerepében tetszelegni. Bár a hegyek közé zárt Vrinben lakik, egyetemi professzorként a zürichi ETH-n tanít, és mára már több épülete is megvalósult a szül falujától távolabb es városias területeken. Ezek közül egyik legismertebb munkája, a disentis-i leánykollégium egy barokk kolostor mellett áll, az urbánus környezetben egyértelm volt számára, hogy a már-már védjegyévé vált faszerkezetek helyett betont és vakolatot alkalmazzon, akárcsak a Vals f terén álló hotel épületénél, de több országos és nemzetközi pályázaton is sikerrel vett részt. (Pozíciók és víziók) Ahhoz, hogy megértsük Caminada álláspontját, érdemes felidéznünk Popper bevezet ben idézett szavait a hegyvidéki népek szabadságvágyáról. Svájc hosszú évszázadokon át Európa koldusának számított, a látványos gazdasági fellendülés csak


2013.07.04. 17:23:51

86


az elmúlt száz év története. A nehéz hegyvidéki tájon gazdálkodó települések egyfajta válságkultúrát alakítottak ki, ahol a legfontosabb érték a természeti és katonai fenyegetéssel szembeni állandó készenlét, amellyel meg rizhet a közösség és általa az egyén szabadsága. Caminada a 2011-es Architekturdialoge kötetben kifejti, hogy a szabadság számára annyit tesz, mint tartozni valahová; egy közösséghez, egy helyhez. Téziseiben a hagyományos vidéki kultúrát nem öncélú, nosztalgikus szempontból veszi védelmébe, hanem az ország egészéhez viszonyítva kívánja igazolni a periféria létjogosultságát. Caminada-nál a táj megm velése és a vidéki épít kultúra folytonossága az önellátás képességének fenntartása. Ha valóban elt nik a vidéki kultúra, azzal mindaz a tudás és ismeret is elvész, ami a tájat megm vel ember sajátja és amelyet csak a gyakorlat által lehet meg rizni. Az elidegenedést okozó mez gazdasági technológiák, a táj esztétizálása, azaz a természetvédelmi és m emléki területek csak tetszhalott állapotában rzik meg a kultúrtájat. Caminada számára a hegyvidéki termelés meg rzésének igénye ugyanúgy az önrendelkezés része, mint a Svájcban mai napig fenntartott bunkerek, az el írt mennyiség élelmiszer háztartásonkénti felhalmozása vagy az önkéntesek állandó katonai készenléte. Bár ma az ország dinamikusan fejl dik, hosszú távon nem zárható ki egy olyan krízis helyzet, ahol ismét kiemelt fontosságú lesz az önrendelkezés személyes és közösségi képessége. Épp ezért a perifériának az a feladata, hogy impulzusokat küldjön az urbánus területek felé, mellyel az önrendelkezés, az önellátás képességére figyelmeztetik a városi civilizációt. Az autonóm gondolkodás lényegét ezek a területek rizhetik meg legtisztábban, és ezzel az átalakuló, urbánus területeket is inspirálhatják, hogy autonóm létformát alakítsanak ki. Ez az elképzelés ugyanakkor egyáltalán nem t nik egyoldalúnak, ha a Studio Basel legújabb, Metabolism-Food nev kutatási projektjét megismerjük, amelyben az urbánus területek (városhálók, metropolita régiók) önellátó képességére helyezik a hangsúlyt a városok kiszolgáltatottságának csökkentése érdekében. HOLLANDIA „Minden társadalom társadalmi szervezeteken alapul. Az emberi közösségnek boldogulása érdekében együttélési formákat kell létrehoznia, meg kell osztania funkciókat, meg kell határoznia a hatalmi alárendeltség összefüggéseit, röviden: meg kell szerveznie magát. A szervezettség hatalmat jelent, s a hatalom önmagában, teljes érték cél nélkül rossz. Csak akkor lehet üdvös, ha személyes, erkölcsi felel sségérzeten alapul.”7 A társadalom önszervez dése és a táj birtokba vétele szorosan összefügg a holland kultúrában. Az ország jelent s része tengerszint alatt fekszik, így a szárazföld nem adottság, hanem fáradságos munka eredménye. A belvizes területeken a polderek létrehozása és megm velése nagyfokú szervezettséget kíván meg, ennek következtében a holland társadalom nemcsak önmaga, hanem a birtokba vett természet felett is hatalommal rendelkezik, a táj kultiválása azonban inkább jelent szimbiózist, mintsem a természet er inek nyers leigázását. A polder-modell tehát egy olyan konszenzusra törekv társadalmi modell, ami közvetlenül kifejezésre jut a kultivált táj látványában, ahol az egyéni tulajdonban lév megm velt birtoktest reprezentálja az individuális szabadságot, a polder infrastruktúrájának összefogott, koncepcionális megszervezettsége pedig azt a felülr l lefelé építkez önszervez d társadalmi berendezkedést, amely a rendszer egészét szem el tt tartva közelít a rész felé és különböz lépték keretekkel jelöli ki a hétköznapi élet territóriumait. (Helykijelölés: az ijburgi fejlesztés el zményei) Táj, város és társadalom megszervezésének különös példája az amszterdami IJburg fejlesztési terület, ahol mesterséges szigetek létrehozásával alakítottak ki nagylépték lakóterületeket. A projekt közvetlen el zményé-


2013.07.04. 17:23:51


87

nek a Zeeburg városrészben található egykori keleti kiköt megújítása tekinthet , amely beleillik a napjainkban világszerte zajló vízparti rehabilitációk sorába, Európában elég csak a hamburgi HafenCity-re, vagy Koppenhága kiköt negyedére gondolnunk,8 bár az IJ-folyó torkolatánál pontosabb kifejezés, ha barna- helyett kékmez s beruházásként tekintünk a projektre. A terület átalakulási folyamata 1876-ban kezd dött, amikor IJmuiden és Amszterdam közt elkészült az új csatorna, és bár a területet egészen a 70-es évek közepéig használták, a kiköt fokozatosan nyugatra települt. Az IJmeer biztonságos tengeröbölként évszázadokon át nagyban hozzájárult Amszterdam tengeri kereskedelmének virágzásához, a mesterséges csatorna azonban gyorsabb kijutást biztosított a nyílt vízre. A hajóforgalom áttelepülésével összhangban az IJmeer öblét kett s gátrendszerrel zárták el, ami lehet vé tette a mesterséges szigetekben való gondolkodást. El ször 1964-ben merült fel a város keleti irányú b vítése egy 350 ezres városrésszel, és mivel a város körül csak sz k területen lehetett terjeszkedni, az IJ-tóban jelölték ki az új, közlekedési tengelyre felf zött szigetcsoportot. A Van den Broek és Bakema által jegyzett Pamplusplan a keleti kiköt t l az akkor épül Almere városáig mesterséges szigetek sorolásával hozta volna létre az új szárazföldet, a 60-as évek végén azonban a városfejlesztés más irányba terel dött, és a Pamplusplan helyett Bijlmeer és Almere szatelitvárosait építették meg. A 70-es, 80-as években felgyorsult a lakosság kiáramlása az Amszterdam körüli településekbe, a népesség rövid id n belül 850 000-r l 640 000-re csökkent, és a városvezetés ismét napirendre vette a keleti kiköt területének megújítását. A Borneo-Sporenburg, illetve a Java-KNSM szigetek beépítése kapcsán korábban már kiderült, hogy a rendelkezésre álló építési terület nem elég nagy a fejl déshez, és új mesterséges szigetek létrehozására van szükség. Emiatt a 80-as évek végén újra felmerült egy mesterséges szigetvilág létrehozása; a Nieuw-Oost terv 50 000 f nek kívánt lakást biztosítani. A 90-es években a központi VINEX program keretében dolgozták tovább a tervet, mint a koncentrált új lakásfejlesztés legnagyobb volumen beruházása. S t az elképzelések szerint IJburgnak többnek kellett lennie egy átlagos VINEX-beépítésnél, a léptéke miatt egy új városnegyedet irányzott el , ahol lakások mellett üzletek, irodaházak, iskolák és rekreációs lehet ségek állnak az ideköltöz k rendelkezésére. Végül 1996-ban született meg a döntés a tíz új homoksziget megtervezésér l, a városépítészeti koncepciót a Palmboom & Van den Bout páros jegyezte. A beruházás szükségességér l és a lehetséges következményekr l széleskör társadalmi vita bontakozott ki. A környezetvéd k tiltakozása miatt 1997 tavaszán népszavazást rendeztek, amely során ugyan elutasították a beruházást, de az alacsony részvétel miatt érvénytelennek min sült az eredmény, és elkezd dhetett az építkezés. (A történeti mintáktól a képlékeny tájformáig) IJburg beépítési koncepciójának el zményei a területt l nem messze, Amszterdam vízparti fejlesztései közt keresend k. Az Y-plein beépítése és a Keleti kiköt k rehabilitációja elméleti és gyakorlati síkon egyaránt el készítette a kékmez s fejlesztést, ugyanis ezeken a területeken szembesült a városépítész szakma el ször azokkal a kihívásokkal, amelyek a kontinuitás és identitás hiányából fakadnak. A jelleg nélküli, korábban ipari vagy ártéri területek rehabilitációja új beépítési kísérletek színhelyévé vált, ahol a morfológiai szemlélet helyett a tájépítés oldotta fel a hely és program ellentmondásait. A holland városépítészetben az 1980-as évek közepén játszódott le az a szemléletbeli változás, amely során a korábbi, várostörténeti, tipológiaorientált tervezési módszertan helyett a táj kapcsolatteremt szerepében kezdték megtalálni a nagyvárosi identitás prob-


2013.07.04. 17:23:51

88


lémájának megoldását.9 Nem véletlen, hogy épp a holland városépítészet jutott el ször arra a felismerésre, hogy a táj lehet az a néz pont, amely képes az egyre inkább összeolvadó természeti és mesterséges környezet kihívásaira választ adni. A holland mélyföld természetföldrajzi adottságai megkívánták a mez - és vízgazdálkodás magas fokú megszervezettségét, a tájat átszöv fejlett infrastruktúrahálózatot, és a rendelkezésre álló terület s r beépítését. Ebb l adódóan már viszonylag korán a táj nem egymástól élesen elválasztható felületekb l, hanem az urbanizáció különböz fokait mutató, folytonos rétegekb l állt. A holland tájépítészek által artificial landscape-nek nevezett, kultivált, mesterséges táj els sorban a természet és épített környezet kölcsönhatásából alakult ki, és az ország identitásába mélyen beágyazódott.10 A város, mint a hagyományos minták dekonstruálásából kialakuló urbánus táj, el ször Koolhaas 1981-es Y-Plein kísérleténél jelent meg, amikor az Íj-folyó északi partján, az egykori árvízvédelmi területre szociális bérlakásokat és kapcsolódó közintézményeket helyezett el szokatlan beépítési formában. A korábban üres területet analitikus szemlélettel, a tájat alkotó egyenrangú elemek, tömegek, terek, mozgáspályák kölcsönhatásával rendezte be. Bár Koolhaas korát megel zte, az elméleti és módszertani áttörés az ijburgi beépítést is jegyz Fritz Palmboomhoz köthet , aki 1987-es írásában az identitását keres , jelleg nélküli ipari nagyváros Rotterdamot folyamatosan változó urbanizált tájként írta le.11 Ebben a megközelítésben a táj alaprétege mindenhol ugyanaz, amire az urbanizációnak különböz fázisait mutató újabb és újabb rétegek épülnek, a központ felé egyre növekv s r ségben. Ez az analitikus, funkcionális rétegek logikus szervezéséb l építkez szemlélet jelenik meg Palmboomnak az amszterdami mesterséges szigetekre kidolgozott koncepciójában is.12 Az egyre totálisabbá váló topografikus látvány jellemzi az egykori amszterdami Keleti kiköt k Borneo-Sporenburg szigetének beépítését, amit Adriaan Geuze vezetésével a West8 iroda tervezett meg 1996-ban. Az IJburggal közel egy id ben induló rehabilitáció programját jellemz széls séges léptékváltásokat és a vonatkoztatási rendszerek kontrasztját az épületegyüttesek tájformaként történ értelmezésével oldotta fel. A s r , alacsony intenzív beépítést három szobrászi szupertömb tagolja, amelyek intenzív jelenlétükkel nagyban meghatározzák a terület identitását. Ugyanakkor a tájelemek alkotta látványos mintázat leginkább felülnézetb l vagy a tervezési modellen értelmezhet , a gyalogos néz pontjából már kevésbé. Bár Koolhaas szerint a táj lett a kiüresedett történeti mintázatok helyett az a médium, amivel „mindenki közvetlenül kapcsolatba kerülhet”,13 és ami képlékenységével képes az ellentmondások feloldására és a városi folyamatok lekövetésére, az egyre absztraktabb, a hétköznapi néz pontoktól távolodó értelmezések, valamint a felszínes, spekulatív építészeti formálás a látványorientált megközelítés inflálódását is maga után vonta. A tervezéselméleti változás tehát eltér építészeti, városépítészeti, tájépítészeti léptékekben, de egymással szoros összefüggésben játszódott le. A probléma a történeti fejl dés során kialakult, beállt mintázatok válságától indul, majd el bb ezek dekonstruálásával, kés bb a formák képlékennyé válásával jut el a topográfia, illetve a táj felszabadító fogalmaihoz. A táj egyszerre jelenti az értelmezés elméleti néz pontját, illetve gyakorlatban a tapasztalati küls látvány fontosságát. A lépték, a néz pont és a látvány egyaránt a tájtervezési módszer érvényességének határait feszegette a Boreno-Sporenburg beépítésében, és mivel az ijburgi fejlesztés a korábbi két vízparti rehabilitációhoz képest sokszorta nagyobb lépték és összetettebb feladatnak bizonyult, ezért a terület megszervezésére és beépítésére már nem volt elegend a látvány küls megközelítése. Az összetett, több lépésben, különböz


2013.07.04. 17:23:51


89

szakágakat integráló feladat egy olyan tervezési módszert igényelt, amely képes a látott kép mögötti struktúra újbóli felépítésére, és erre a polderek tektonikus rétegzettsége adott választ. (A „re-konstruált” polder-modell) A polder-modell újrafelfedezésével a holland várostörténeti fejl dés geneziséhez tért vissza a tervez szakma. A bevezet ben már tárgyaltak szerint ezeket a gátakkal körülvett területeket a holland mélyföld belvizeinek kiszárítására és a tómeder megm velésére alakították ki, formájuk a természetes morfológia és az egyenl ségre törekv geometrikus háló kölcsönhatásából jön létre. A polder-táj id tlen szépsége els sorban az emberi használat monumentalitásából fakad, amellyel átlényegíti a fizikai konstrukciót. Ugyanakkor a látvány kifejez erejében fontos szerepe van a mesterséges formák lényegi funkcionalitásának, azaz a megm velt táj csak a legszükségesebb elemeket tartalmazza, tisztán alárendelve a rendszer egészének. Az elmúlt években tájépítészek részér l ismét a figyelem középpontjába került a polder-modell, és kísérletet tettek egy olyan tervezési eszköztár kidolgozására, ami képes közvetíteni az építészeti program és a tájforma közt, annak ellenére, hogy napjainkra drámaian megváltozott a táj identitása és az egykori agrártájak helyén ma már urbánus és rurális elemek kollázsát találjuk.14 A polder-modell leginkább annak köszönheti reneszánszát, hogy transzparens rendszere és tektonikus felépítettsége révén kidolgozható egy olyan folyamat elv tervezési módszertan, mely felülr l lefele építkezve a terület egésze fel l próbálja meg a definiálni a beépítés részleteit. Els lépésben az alapréteg, az altalaj létrehozása a feladat. A természeti adottságok, azaz a szél, víz és a geológia minden egyes poldernél más és más, ezek alakítják ki a terület határait, méreteit és küls formáját. Második lépés az el z ekben kialakult kontúr és az agrártechnikai séma ütköztetése, aminek eredménye a tájat racionalizáló ortogonális háló. Ennek legkisebb egysége a szabvány parcella, ezek sorolásával alakul ki a parcellaszalag, két hosszanti oldalán utakkal összefogva. A szabályosan ismétl d egységek a polder-modulok, ezek adják a derékszög , egységes polder-táblát. A gát és a polder-tábla téglalapja közt fennmaradó szabálytalan rojt területeket szükség esetén bevonhatják a megm velt parcellák sorába. Harmadik lépés az épületek telepítése és a beépítési formák meghatározása a kétdimenziós raszter alapján. A polder hagyományos, jellegzetes beépítési formái a stolpok, a tanyák, az út menti épületszalagok, a falvak és a víz szivatytyúzására használt malmok. A negyedik lépésben a látvány fel l közelítve a mesterséges elemek megformálása és az építészeti kialakítás a cél, amely során kulturális jelentéssel ruházzuk fel a látványt. A fent vázolt polder-modell a holland tájépítés els szakaszát mutatja be, ugyanakkor id közben a területek egy része átalakult, és ma már a városhálózatok részeként lakóterületeket vagy más urbánus funkciókat alakítottak ki rajtuk, de alapvet feladatukat, a mélyföldek szárazon tartását még ma is az eredeti csatornarendszerrel látják el. Az urbánus táj tehát egy második szakasza a fejl désnek, amely új mintába szervezi a poldereket. Az infrastruktúra, a városi funkciók és a közlekedési hálózatok már szabadabban alakíthatóak, miközben az urbánus beépítési formák többnyire felveszik a terület eredeti felosztását. (Amszterdam, a polder város) A holland városok formája, beépítése szoros következménye a delta polder rendszerének, és épp Amszterdam fejl dése az egyik legkoherensebb példa erre. De nemcsak a kompakt várostest beépítése vezethet vissza a polderekre, hanem az egyre kiterjedtebb agglomeráció révén a környék egykori agrártájai is ma már az urbánus háló alapját képezik. A polderek városi beépítésre gyako-


2013.07.04. 17:23:51

90


rolt hatása Amszterdam id beli növekedésén keresztül figyelhet meg. A gáton belüli belváros, a „dam city” a városfejl dés gyújtópontja, ezt veszi körül a 19. századi csatornarendszer, amelyek mentén kialakult az „amszterdami keretes beépítés”. Mivel a terület korábban t zeg-polder volt, a parcellák hosszú keskeny alakjából következik a sajátos beépítési forma. Az 1930 utáni expanzió során a környék poldereit kertvárosként építették be, ezek közé tartozott Watergraafsmeer is, ahol az agrártáj fontosabb elemeit, mint a csatorna- és úthálózatot átvették, a parcellázást pedig kertváros telekosztásának alapjává tették. A polder-séma tehát urbánus tartalommal gazdagodott, a városias használati zónák az eredeti agrár hálózatot követik, miközben radikálisabb beavatkozást jelent az infrastruktúra fejlesztése, hisz az út- és vasúthálózatok vagy a távvezetékek már kötetlenebbül szelik át a terület raszterét. A polder-séma tehát újabb tartalmakat is befogadhat, miközben az átalakuló, urbanizálódó rétegei folyamatosan torzítják egymást. (IJburg: rétegek) A holland tájépítészet átalakulásának tükrében érdemes tehát megvizsgálni az ijburgi beépítés koncepcióját, mely léptékéb l és funkcionális összetettségéb l adódóan szükségszer en vette át a polderek rétegz d rendszerét. S t, az ijburgi modellben a poldereken túl az amszterdami fejl dés esszenciális tapasztalata is megjelenik a földparcellák városias beépítési formájában. Mindez azonban nem a történeti minták panelszer átemeléséb l adódik, hanem abból a racionalitásból, amivel egy jól szervezett társadalom egy el zmények nélküli területet logikus rendben berendez. 2000 februárjában mutatta be Felix Claus, Frits van Dongen, Ton Schaap IJburg beépítési tervét az amszterdami városi tanács számára. A prezentáció a fenntartható városért tartott véd beszéd volt, valamiféle „manifesztum a hétköznapiért”.15 A városépítészet gyakorlat az utóbbi id be egyre inkább a „különlegességet” és az „eredetiséget” hangsúlyozta, ami túlságosan formalista terveket eredményezett, ahelyett hogy a szociális tartósságra és kényelem megkönnyítésére koncentrált volna. Altalaj A mesterséges szigetvilág szeszélyes kontúrját els sorban vízrajzi szempontok és az uralkodó szélirány határozta meg. A víz mozgása, eróziós hatása miatt szabad utat hagytak az áramlatoknak, a nyílt víz fel l pedig a második ütemben elkészül szigetcsoport gátjai védik majd a területet. A tervez k figyelembe vették a tófenék topográfiai adottságait, hogy a homokszigetek létrehozását a lehet leggazdaságosabban oldják meg, a feltöltéshez szükséges anyagot a kiköt k kotrásából biztosították. Emellett a végtelen tó látványára is odafigyeltek, a szigetek felosztását a táj fontosabb vizuális tengelyei alakítják tovább. Infrastruktúra és program A fejlesztés kidolgozásánál a központi VINEX-program korábbi példáihoz képest komplexebb és tágabb hatókör regionális koncepciót dolgoztak ki. A telepítésnél fontos szempont volt az új városrész intenzív bekötése Amszterdam életébe, a szigeteket a Piet-Hein alagút és az Enneüs Heerma híd köti össze a belvárossal. A közutak terhelésének csökkentésére jó tömegközlekedési és kerékpáros hálózatot alakítottak ki. A f pályaudvarral az összeköttetést a 2005-ben átadott IJ Tram gyorsvillamos biztosítja, míg a 2006 nyarán elkészült látványos kerékpáros és gyalogos híd, a Nesciobrug Oost/Watergraafsmeert köti össze IJburggal.


2013.07.04. 17:23:51


91

A hosszú távú fenntarthatóság elérése érdekében kevert funkciók telepítésével 18 000 lakás mellett 12 000 új munkahelyet is létrehoztak. A szegregáció megel zését a lakásösszetétellel próbálták megoldani, a 45 000 lakosú új városrészben különböz lakásmin ségeket irányoztak el , így egyaránt megtalálhatók itt vízparti villák, átriumos sorházak, valamint 4–8 szintes többlakású épületek. Továbbá igyekeztek a különböz társadalmi helyzet lakókat egymás szomszédságába költöztetni, a támogatott bérlakások aránya pedig 30%. Beépítés A polder-modellhez hasonlóan a program és az infrastruktúra kidolgozását követ en ortogonális rasztert fektettek a le Haveneiland területére, ezzel racionalizálva a szigetvilág szabálytalan formáját. A háló kijelölte az utak és a tömbök helyzetét, amiket a két hosszirányú szélesebb vízfelület és a kisebb csatornák rendszere módosít, valamint Centrumeiland irányába széles zöldsáv kíséretében a f út és az IJ Tram vonala átlósan átmetsz. A bels közlekedésben fontos szerep jut a hidaknak, amelyek a történelmi városközpontot idézik vissza. A hálóban a különböz terek, parkok és zöldfelületek tömbök kihagyásával jönnek létre, és ebbe a rendszerbe illeszkedik Haveneiland négyszöglet kiköt je is. A fennmaradó blokkokat beépítették, a kisebb, nem teljes érték területeken tömör épülettömböket helyeztek el. A morfológiai alapsémát az egykori t zeg-polderekre épített amszterdami keretes tömbök szerkesztése jellemzi, ugyanakkor ezeket egyéni módon variálták, sokszor felszabdalták. A nagyobb alapterület érdekében a beépítést tekered vonalvezetéssel, fogazással vagy bels pontszer b vítésekkel növelték, de el fordul a blokkok egy-egy nagyobb felületének tömör beépítése is. A négy, hat szintes, többlakásos tömbök nagyvárosias s r séget eredményeznek, az intenzitás a vízpartoktól a f útvonal felé növekszik. A beépítést a neutrális, szabályos utcai térfalak és az individuális variációk közti egyensúlykeresés jellemzi. A teljes városrész összehangolt megjelenéséért Kees Rinboutt koordinátor felelt, míg az egyes tömböket más és más építészcsoport tervezhette meg, ezzel is segítve az egyéni, szabad formálást az összehangolt rendszeren belül.16 (Identitás) Látványos formai koncepció helyett a beépítés transzparens olvashatóságából vezethetjük le a terület identitását. A holland városépítészetben az elmúlt évtizedekben felgy lt tapasztalatok alapján építették fel azt a racionális fejlesztési koncepciót, ami a társadalmi összetételt l a közlekedési hálózatok megszervezettségéig a projekt minden rétegében tetten érhet . Az urbánus tájforma egészét l a rész felé hierarchikusan építkez koncepció csak keretek felállítását vállalta, a formai elemek megkötését mell zte, ezzel teret hagyva az egyes épületek individuális, kreatív megtervezésére. Talán nem véletlen, hogy nem a forma meghatározottsága, hanem a rendszer fel l közelíthet csak meg a terület identitása; szabadság és territórium szorosan összefügg a holland kultúrában. (Az esettanulmányok összefoglalása) Az átalakuló, folyamatosan változó látvány, az emberiség egyre er sebb tájalakító szerepe táj és építészet kapcsolatának új megközelítéseit igényli. A sokáig természeti vagy vernakuláris tájként kezelt területek az emberi tevékenységek térhódításával egyre látványosabb átalakuláson mennek keresztül, és ez a változás mára visszafordíthatatlanná is vált. Az urbanizált táj fogalma azon új min ségi dimenziókra irányítja a figyelmet, melyek megpróbálják a képlékennyé váló territóriumok, az elmosódó határok és az összekevered területi identitások változásait lekövetni.


2013.07.04. 17:23:51

92


IRODALOM Angélil, Marc; Himmelreich, Jørg: Architekturdialogue Positionen Konzepte Visionen. Niggli Verlag, Zürich, 2011. Bideau, André: Die Geburt der Maus, in: WOZ - Die Wochenzeitung, 2005.11.05., http://www.woz.ch/artikel/ inhalt/2005/nr48/Kultur/12557.html Caminada, Gion A.: Stiva da morts. Vom Nutzen der Architektur. (2. Aufgabe, gta Verlag, ETH Zürich, 2005. Caminada, Gion A.: Kilenc tézis a periféria er sítésére. (ford.: Herczeg Tamás DLA) In: http://server.filozofia.bme.hu/~kerekgyarto/szakmernoki Diener, Roger, Herzog, Jacques, Mieli Marcel, de Mueron, Pierre, Schmid, Christian: Switzerland – An Urban Portrait, ETH Studio Basel, Contemporary City Studio, Birkhäuser Verlag, Basel, 2006. „Einladungs karte: Angélil, Marc; Himmelreich, Jørg: Architekturdialogue Positionen Konzepte Visionen.” (Niggli Verlag, Zürich, 2011.), in: Architekturforum Zürich. 2011.11.04. http://www.af-z.ch/node/572 Heller, Andreas: Es gibt noch Platz, in: NZZ Folio, 2012/1, http://www.nzzfolio.ch/www/21b625ad-36bc-48eab615-1c30cd0b472d/showarticle/44cc20ae-bc3d-4184-a2aa-90423388d81f.aspx Hildebrand, Sonja: Urbane Schweiz. Urbanistische Konzepte für die Schweiz von 1930 bis heute, in: H-Soz-uKult, 13.09.2006, http://hsozkult.geschichte.hu-berlin.de/forum/id=790&type=diskussionen Hubertus, Adam: Mythos, Brachen, Branding. Schweizer Bergdörfer zwischen Abwanderung und Erneuerung, in: Deutsche Bauzeitung, 2007/5 http://www.nextroom.at/article.php?id=26750 Hollenstein, Roman: Alpiner Urbanismus. In Meran werden Gion A. Caminadas architektonische Visionen für Vrin diskutiert, in: NZZ Online, 2005.06.03., http://www.nzz.ch/2005/06/03/ad/articleCUL2H.html Hönig, Roderick: Stadtebauliche Analyse. Ein neuartiges Lehrexperiment der ETH Zürich in Basel, in: NZZ Online 1999.11.05., http://www.nextroom.at/article.php?id=4938 Kis Dániel: Svájc – urbánus? in: http://epiteszforum.hu/node/1573 Kriesi, Hanspeter: Közvetlen demokrácia. Svájc esete. In: Enyedi Zsolt (szerk.): A népakarat dilemmái. Népszavazások Magyarországon és a nagyvilágban. Budapest: DKMKA – Századvég, 2009. pp. 87–106. Popper, Karl R: Szabadság és demokrácia. (ford: Báthori Csaba) in: Nagyvilág XLIII. 9–10, 1998, http://www. c3.hu/scripta/nagyvilag/98/0910/11popp.htm (eredetileg: Die Philoshophie und die Wissenschaften. Simon Moser zum 65. Geburstag. Meisenheim am Glan (Anton Hain) 1967.) Rüegg, Peter: Schweiz in neuem Licht sehen, in: ETH Life, 2005.11.08, http://archiv.ethlife.ethz.ch/articles/ tages/staedtebauportraet.html Rüegg, Peter: Metropolregionen sind Realität. Neues Buch zur Raumentwicklung, in: ETH Life, 2006.03.30, http://archiv.ethlife.ethz.ch/articles/sciencelife/metropolregionen.html Sclorhaufer, Bettina (ed.): Cul zuffel e l’ aura dado. Gion A. Caminada. Quart VErlag, Luzern, 2008. Schäfer, Robert: Landscape Urbanism. Topos 71, 2010 Spier, Steven; Tschanz, Martin: Swiss Made. New Architecture from Switzerland. Thames and Hudson, London, 2008. *** Benk Melinda; Fonyódi Mariann: Glocal city. Kortárs európai városépítészet. Terc, Budapest, 2010. Bobbink, Inge; Loen, Suzanne: Water in Zicht. Een verkenning naar mogelijke landschapsarchitectonische. Uitgeverij SUN, Amsterdam, 2012. Buurman, Marlies – Kloos, Marten (szerk.): Impact. Amsterdamse stedebouw na 1986. Urban Planning in Amsterdam after 1986. Arcam, Architetcture and Natura Press, Amsterdam, 2005. De Groot, Frank: IJburg. Amsterdam Development Corporation, Amsterdam, 2004. Gera Judit: A holland kultúra sokféle arca. in: Élet és Irodalom, Vol. 53, No. 44., 2004. Huizinga, Johan: Hollandia szellemi ismérve. in: Huizinga, a rejt zköd . Balassi Kiadó, Budapest, 1999. p. 92–127. Ibelings, Hans (szerk.): The Artificial Landscape – Contemporary architecture, urbanism, and landscape architecture in the Netherlands . In: Hans Ibelings (ed.), Netherlands Architecture Institute (NAi) Publishers, Rotterdam, 2000. Lootsma, Bart: Superdutch. New Architecture in the Netherlands. Thames and Hudson, London, 2000. Móser Balázs: A víziótól a megvalósulásig. Vízparti fejlesztések Amszterdamban. in: Építészfórum, 2008.08.26. http://epiteszforum.hu/node/10358. megtekintve: 2012.05.31. Palmboom, Fritz: Rotterdam, verstedelijkt landschap. 010 Uitgeverij, Rotterdam, 1987. Reh, Wouter, Steenbergen, Clemens; Aten, Diederik: Sea of Land. The polder as en experimental atlas of Dutch landscape architecture. Stichting Uitgeverij Noord-Holland, 2007.


2013.07.04. 17:23:51


93

Szántó Katalin: A táj megdics ülése – transzparencia a holland városépítészetben. in: Kerékgyártó Béla (szerk.): Hely és jelentés. Tanulmányok az építészetr l és a városról. Terc, Budapest, 2002. Ten Cate, Gerda; Camp, D’Laine: Nieuwe open ruimte in het woonensemble / New Open Space in Housing Ensembles. NAi Uitgevers / Netherlands Architecture Institute (NAi) Publishers, Rotterdam, 2009. Van Den Bout, Jaap; Palmboot, Frits: IJburg. Ontwerp voor een nieuwe stedelijke uitbreiding van Amsterdam. Palmbout – Urban landscapes, Amsterdam, 2002. De Korte, Yvonne; Maes, Lieselore: IJburg 2010 Architecturkaart / Architectural map. Amsterdam, 2010.

JEGYZETEK 1

2 3

4 5 6 7 8

9

Sz cs Jen en : Vázlat Európa három történeti régiójáról. Történelmi Szemle, 1981. 3. sz., önálló kötetben: Bp., 1983; Les trois Europes, Fernand Braudel el szavával, L’Harmattan, Domaines danubiens sorozat, Párizs, 1985, II. kiadás Virág Ibolya (ford.), Párizs, 2002. Bibó István: Harmadik út. Politikai és történeti tanulmányok. Sajtó alá rend. és a bev.-t írta: Szabó Zoltán. London, 1960. Popper, Karl R: Szabadság és demokrácia. (ford.: Báthori Csaba) in: Nagyvilág XLIII. 9–10, 1998, (eredetileg: Die Philoshophie und die Wissenschaften. Simon Moser zum 65. Geburstag. Meisenheim am Glan (Anton Hain) 1967.) Szövetségi Agglomerációpolitika. Svájc vezet nagyvállalatai által finanszírozott szervezet. Schweitzer Heimatschutz. Huizinga, Johan: Hollandia szellemi ismérve. in: Huizinga, a rejt zköd . Balassi Kiadó, Budapest, 1999. p. 92–127. Móser Balázs: A víziótól a megvalósulásig. Vízparti fejlesztések Amszterdamban. in: Építészfórum, 2008.08.26. http://epiteszforum. hu/node/10358. megtekintve: 2012.05.31. Szántó Katalin: A táj megdics ülése – transzparencia a holland városépítészetben.


10

11 12

13 14

15

16

in: Kerékgyártó Béla (szerk.): Hely és jelentés. Tanulmányok az építészetr l és a városról. Terc, Budapest, 2002. Ibelings, Hans (szerk.): The Artificial Landscape – Contemporary architecture, urbanism, and landscape architecture in the Netherlands. In: Hans Ibelings (ed.), Netherlands Architecture Institute (NAi) Publishers, Rotterdam, 2000. Palmboom, Fritz: Rotterdam, verstedelijkt landschap. 010 Uitgeverij, Rotterdam, 1987. Van Den Bout, Jaap; Palmboot, Frits: IJburg. Ontwerp voor een nieuwe stedelijke uitbreiding van Amsterdam. Palmbout – Urban landscapes, Amsterdam, 2002. Ld. Szántó 2002, 7. Reh, Wouter, Steenbergen, Clemens; Aten, Diederik: Sea of Land. The polder as en experimental atlas of Dutch landscape architecture. Stichting Uitgeverij Noord-Holland, 2007. Buurman, Marlies – Kloos, Marten (szerk.): Impact. Amsterdamse stedebouw na 1986. Urban Planning in Amsterdam after 1986. Arcam, Architetcture and Natura Press, Amsterdam, 2005. Az épületeket jegyz építészirodák: KCAP: Block 11, SeArch: Block 17, De Architecten Cie: Block 23, Claus en Kaan: Solid 18.

2013.07.04. 17:23:51

GYÖNKI VIKTÓRIA

A longobárdok (Bevezetés) A népvándorlás hosszú századai elhozták a véget a Római Birodalom számára. Az európai kontinens hatalmi viszonyainak gyökeres átformálói közé tartozó germán népek sorába tartoztak a gótok, a vandálok, a frankok, a gepidák, a longobárdok és még sok kisebb nép. Dolgozatom a longobárd népr l fog szólni; mitikus eredetükt l egészen államuk tulajdonképpeni megsz néséig, a frank függ ségbe kerüléséig. Vándorlásaik során a mai Magyarország területén, az egykori Pannonia provinciában is megállapodtak egy id re, így e nép részese lehetett annak a mozgásnak, amely csak a honfoglalás után ért véget a Kárpát-medencében. (A longobárdok eredete és történetük Pannóniában) A longobárd störténetr l legrészletesebben Paulus Diaconus ír Historia Longobardorum (A longobárdok története) cím munkájában, amely a VIII. században keletkezett. Paulus felhasználja az Origo Gentis Longobardorum (Longobárd eredettörténet) 668–670-ben írt változatát. Ennek az írásnak, valamint a közhiedelem nyomán írta, hogy a longobárdok (másik nevükön: winnilek) shazája Scandinavia, illetve Scadanan szigete. Ez volt minden germán nép bölcs je, ezért Germániának is nevezték. Ez az shaza-elképzelés Ablabius elveszett gót-történetéb l maradt meg, és Jordanes Geticájában maradt ránk (551). Ez a toposz a VI–VII. századi frank, a burgund és a szász eredetmondában is el fordul. Egyes elképzelések szerint az Origoba is csak a VII. század környékén kerül bele Scadanan szigete. S t, a frank Fredegarius egyenesen a kontinensre helyezi a longobárdok shazáját. Az shaza elhagyásáról a következ történet maradt fenn: Scadanan szigetének lakossága annyira felduzzadt, hogy egy részük kénytelen volt elvándorolni. Három csoportba osztották fel magukat, és sorsot húztak. A vesztes csoport elindult új hazát keresni egy ikerpár, Ibort és Aiot vezetésével, akiknek mitikus sanyjuk Gambra volt. Így érkeztek el Scoringába,1 ahol a vandálok adófizetésre akarták ket kényszeríteni. A longobárdok azonban nem voltak hajlandók erre, így harcra került sor. Freyához, Wotan feleségéhez könyörögtek segítségért. Ehhez az eseményhez kapcsolódik a nép elnevezésének a legendája is. Ugyanis Freya utasítására a longobárd asszonyok hajukat az arcuk elé rakták, hogy Wotan ket is férfinak nézze, és támogatása biztos legyen. Erre a cselre azért volt szükség, mert a férfiak kevesen voltak. A hosszú hajból így hosszú szakáll lett, és ennek megfelel je a „longobardorus” szó. Így a longobárdok elnyerték az istenek támogatását, és egyúttal a gy zelmet is. A scorgiai tartózkodás a Wotan-féle történettel szemben azonban nem csak legenda. Több régészeti feltárás is bizonyítja, hogy a longobárdok legalább egy évszázadot eltöltöttek az Elba mentén. Visszatérve a longobárdok vándorlásához: Scorgia után Mauringába mentek,2 ahol sok rabszolgát tettek szabaddá. Innen pedig Golandába3 vándoroltak, és a továbbiakban is az Elba mentén haladtak. Ibort és Aio halála után Aio fia, Agelmund, mint király uralkodott a longobárdok felett, utána pedig sorban: Lamisso, Lethu, Hildeoc, Gudeoc4, Claffo és Tato.


2013.07.04. 17:23:51

GYÖNKI VIKTÓRIA: A LONGOBÁRDOK

95

A longobárd társadalom a Kr. u. II. században átalakuláson ment keresztül. A fegyveres nép háttérbe szorult, megjelentek a királyok. Ezek hatalma a fegyveres kíséreten nyugodott. Az els longobárd király 380/400 körül kerülhetett hatalomra. Az el bbiekben felsorolt, mitikus királyok után az els biztosan történeti személy Gudeoc volt a Lething nemzetségb l, aki 480 körül a cseh medencébe vezeti népét. Unokája, Tato vezetésével foglalták el a Feldet5 505/507 tájékán. Itt azonban a herulok befolyása alá kerültek. A két nép közötti háborúból a longobárdok kerültek ki gy ztesen; Rodulf herul király elesett a harcban. A herulok ezután gepida és keletrómai területekre menekültek. A következ id szak jószerével a trón elfoglalása körüli harcokról szól. Tatot öccsének, Winigisnek a fia, Wacho ölte meg 510 körül. A longobárdok ekkor terjesztették ki hatalmukat Észak-Pannoniára. Err l a korszakról Paulus mellett Prokopios, Agathias, és Menander Protektor is írt. Wacho uralma alá hajtotta a szvébeket is, és hogy a terület feletti uralmát legitimizálja, elvette feleségül Rodulf lányát, Silingát. Mivel els házasságaiból csak lányok születtek, maga mellé vette unokaöccsét, Risiulfot, mint leend örököst. Wacho fiának, Waltarinak a születése után azonban menekülnie kellett. Risiulfot 539 körül ölték meg, Wacho pedig 540 körül halt meg. A gyermek Waltari mellé gyámot („munduald”) adtak, aki Wacho türingiai feleségének a rokona, a Gausus nemzetségbe tartozó Audoin volt. Waltari ezek után 546-ben, gyanús körülmények között távozott az él k sorából. Utódja természetesen Audoin lett, aki addig is a hatalom birtokosa volt. Politikája gyökeresen más volt, mint Wachoé. A gepida és frank szövetséget felmondta. Helyette I. Justinianus császárral igyekezett jobb viszonyba kerülni. Segítségével Audoin 547-ben vonult el ször a gepidák ellen. Uralkodása idején vették birtokba a longobardok Dél-Pannoniát. 549-ben elmaradt a következ longobárd–gepida összecsapás egy napfogyatkozás miatt. Az eseményt kétéves fegyverszünet követte, majd 551-ben Asfelden6 néztek újból szembe egymással. A csata longobárd sikerrel végz dött. Ráadásul a gepidák részér l elesett Turisind király fia, Thorismod herceg. Paulus szerint a herceget párviadalban gy zte le Alboin, Audoin fia. Más feltételezések szerint azonban – mivel Alboin ekkor még csak 4-5 éves volt – a párviadal gy ztese Amalafrid türing herceg, Audoin sógora volt.7 A sorozatos harcok, és némi bizánci nyomás hatására a két nép megállapodott, hogy kivégzik az udvaraikban él trónkövetel hercegeket, azaz Tato fiát, Hildigist és a gepida Ostrogothát. Ez így is történt. A császárral szövetségben a longobárdoknak többször kellett segédcsapatokat küldeni. Így harcoltak Itáliában Narses vezetésével Totila osztrogót királlyal, de a perzsa hadszíntéren is felt ntek. Az 550-es évekt l Audoin ismét nyitott a frankok felé. I. Clotachar leánya, Chlodoswintha Alboin felesége lett.8 Ismét helyre áll a jó viszony a két nép között. Audoin még pár évig uralkodott; halálának pontos ideje nem ismert. (Alboin uralkodása. Kivonulás Itáliába) I. Justinianus császár egyik taktikája volt, hogy a különböz barbár népeket szövetségesként, vagy ellenségként kijátszotta egymás ellen. A Kárpát-medence területén él népek is ennek a „játéknak” a részesei lettek. A császár igyekezett egyensúlyt tartani a longobárdok és a gepidák között, egészen 565ben bekövetkezett haláláig. A longobárd trónon ekkor már Alboin ült, a gepidák királya pedig esküdt ellensége, Kunimund volt, Turisind második fia. Az els összecsapásra 566 tavaszán került sor. A Sirmiumig visszaszoruló gepidák II. Justinushoz, az új csá-


2013.07.04. 17:23:51

96


szárhoz fordultak, aki el is fogadta a szövetséget. Ekkoriban kezdte meg Alboin er szakos arianus térítését népe körében, ezzel is az ortodox Bizánc ellen fordulva. Ezzel egyidej leg a frank szövetség is megújul.9 A második longobárd–gepida háború longobárd vereséggel zárul. Kuniund a segédcsapatokért cserébe átengedi Sirmiumot a bizánciaknak. A vereség olyan súlyos volt, hogy Alboin népét a pusztulás fenyegette. A megoldást ezúttal I. Sigebert frank király szolgáltatta: a longobárdok frank közvetítéssel kötötték meg szövetségüket az avarokkal 566–567 fordulóján. 567 tavaszán a gepidákat két oldalról érte támadás. A longobárdokkal vívott, dönt összecsapásban maga Kunimund is meghalt;10 lánya, Rosamunda Alboin fogságába kerül. A király els felesége halála után ismét megn sült, és elvette a gepida királylányt. Ezzel a frank szövetség felbomlott. Az igazi gy ztesek azonban az avarok voltak. Baján kagán kemény feltételeket szabott: a gepida területeken kívül a longobárd lovak tizedét is akarta. A feltételek nem voltak teljesíthet k Alboin számára, aki belátta, sokkal er sebb szomszédot kapott, mint amilyenek a gepidák voltak. Ezért 568-ban új szerz dést kötött az avarokkal, melyben átengedte Pannóniát Baján népének. 568. április 2-án a longobárdok családostul elhagyták földjüket. (Az itáliai longobárd királyság) A történetírók körében elterjedt történet, hogy a longobárdokat Itáliába Narses bizánci hadvezér hívta.11 Ez volt a bosszú azért, hogy Sophia császárné nyomására mell zték az udvarban. Narses árulásának története azonban csak kitaláció. A longobárdok mellett más népek is érkeztek Itália földjére. A legy zött gepidákon kívül szászok is csatlakoztak hozzájuk, méghozzá családostul. 568. május 20-án a longobárdok megkezdték Itália elözönlését. Mivel nem bíztak az avarokban, megszállták az Iuliai Alpok innens oldalán lév er döket. Venetia tartományban elfoglalták Forum Iulii12 városát. Ennek els hercege Alboin unokaöcscse, Gisulf lett. Még ebben az évben került a longobárdok kezére Aquleia, 569-ben Milánó, 572-ben pedig Pavia. Ez utóbbi várost tette meg székhelyévé Alboin. A király azonban nem sokáig élvezhette új hazáját. Egy veronai lakoma során Rosamundát arra kényszerítette, hogy az apja koponyájából készült ivócsészéb l igyon. Az asszony bosszúja nem maradt el: szeret je, Helmechis és Alboin test re, Peredeo orvul legyilkolták Alboint13 572. június 28-án. Helmechis hiába próbálta megszerezni a trónt, szeret jével együtt menekülnie kellett. A párt Longinus, a Ravennai Exarchátus helytartója fogadta be. Rosamunda a parancsnok kedvéért megmérgezte Helmechist, aki kardjával kényszerítette az asszonyt, hogy szintén igyon a méregpohárból. Így végezték Alboin gyilkosai. (A dukátusrendszer kialakulása) Már szó esett Forum Iulii elfoglalásakor, hogy a terület feletti kormányzást Gisulf kapta meg. Ez volt az els longobárd hercegség. Kés bb a következ hercegségek jönnek létre Észak-Itáliában: a paviai, a bergamoi, a bresciai, és a tridenti.14 605-ben pedig még két hercegség jön létre Dél-Itália területén: a spoletói és a beneventói.15 A longobárdok er szakos hódítása és berendezkedése tovább rontotta a félsziget helyzetét. A rómaiakat a helyi vezet k engedélyével arányosan fosztogatták. Az el kel ket, hivatalnokokat és püspököket el zték vagy megölték. Ezen a helyzeten már Alboin is változtatni akart, korlátozva a fosztogatásokat. De a halála után a Beleos nemzetségb l megválasztott Cleph (572–574) ismét szabadjára engedte a rablásokat. Uralkodásának gyilkosság vetett véget. A következ tíz év az interregnum id szaka


2013.07.04. 17:23:51


97

volt. A hercegek küls katonai vállalkozásokba kezdtek. Forum Iulii hercegei az avarok ellen vonultak bizánci kérésre, a frank területeket pedig Tolardus és Nuccio hercegek támadták. A tízéves interregnumot megelégelve Cleph fiát, Autharit választották királlyá. A külpolitikai helyzet ekkor jelent sen javult. Békét kötöttek a frankokkal és a bizánciakkal, és dinasztikus házassággal szövetséget kötöttek a bajor herceggel. Authari felesége így a katolikus Theudelinde lett. Politikai okokból azonban nem engedte népének, hogy katolikus hitre térjen. A királyság helyzete tovább javult Agilulf idején (591–616). Vallási kérdésekben sokkal elnéz bb volt, mint apja. A longobárdok ekkor már szabadon gyakorolhatták a katolikus hitet. Megújult az avar szövetség – k segítették a királyt a Ravennai Exarchátussal szemben (602–603) és Forum Iulii hercegei ellen is. A longobárdok fennhatósága alá került Isztria, Cremona és Mantua. S t, Dél-Itáliában a két új hercegség is létrejött: Spoleto és Benevento. Ezek hamar függetlenítették magukat a királyi hatalomtól. 605 körül Bizánc már csak Ravenna, Ancona és Róma területei fölött gyakorolhatta hatalmát. Agilulf után a gyengeelméj fia, a katolikusnak nevelt Adaloald következett (616– 626). Vele megszakadt az apáról-fiúra való öröklés; állandósulni látszott a választókirályság. Az lett király, akit a hercegek megválasztottak, vagy aki esetleg le tudta verni ket. Arioald király idején (626–636) újabb frank beavatkozásnak lehetünk szemtanúi. Ezúttal is a Gausus nemzetség által kézben tartott Forum Iulii hercegséget kellett leverni. Habár arianus vallású volt, Arioald nem lépett fel a katolikusokkal szemben. Arioald utódja a longobárdok egyik legfontosabb törvényhozója, Rothari lett (636– 652). Nevéhez kapcsolódik az Edictus Rothari (643), amely 388 rendelkezést és büntetést tartalmaz. Vallási türelme is fontos mérföldk . A királyi székhelyen, Paviában egyszerre volt katolikus és arianus püspök is. Ennek köszönhet en a longobárdok körében egyre elterjedtebbé vált a katolikus hit. Sokan persze megmaradtak az arianus hiten, s t, régészeti leletek bizonyítják, hogy a VII. században még a régi isteneket is tisztelték néhányan. Van olyan sír, amiben egyszerre megtalálhatók a pogányságra és a kereszténységre utaló jelképek. Rothari fiának, Rodoaldnak (652–653) rövid uralma után I. Aripert (653–661) került trónra. volt az els , aki fellépett az arianizmus, mint eretnek vallás ellen. Az Aripert utáni uralkodók már mind katolikusok voltak, s t, a nép körében is elterjed ez a hit. Azonban a Bizánccal való közeledés ismét elmaradt; a longobárdok ugyanis a schismatikus irányzatot követték. Aripert halála után a beneventoi herceg, Grimuald (661–671) ragadta magához a hatalmat, miután a jogos örökösöket, Pectaritot és Godapertet legy zte. A király hatalma ekkor átmenetileg a déli tartományokra is kiterjedt. Grimuald szerencsésen oldotta meg a bels viszályokat is: az avarok segítségével legy zte Forum Iulii hercegét, Lupust. A virágzó id szak után azonban ismét bizonytalan id szak következett. Grimuald öccse, Gisulf (671–688) nem tudta kezében tartani a hatalmat. A déli hercegségek ismét függetlenítették magukat. Halála után Cunincpert (688–701) ragadta meg a hatalmat. 698-ban egy zsinaton sikertelen kísérletet tett az ortodox katolicizmus és a schismatikus vallás összeboronálására. A VIII. század eleje a trónviszályok és belharcok id szaka lett. Egymást követték az uralkodók: Raginpert (701), II. Aripert (701–712) és Ansprand (712). A változást végül Ansprand fia, Liutprand (712–743) hozta el. A királyi hatalom ismét meger södött; a


2013.07.04. 17:23:51

98


déli hercegségeknek be kellett hódolniuk. Rothari törvényei még nem foglalkoznak igazán vallási kérdésekkel; Liutprad törvényei viszont már igen. Az egyházi törvények szerint szabályozták a házasságkötés módját, valamint védelmezték az apácákat és kolostoraikat. Csak a király beleegyezésével vonulhatott egy n apácának. A 727-es törvények felléptek a tévtanítások, a pogányság és az eretnekek ellen. A pogány jósok, vagy si kultikus helyek felkeresése súlyos büntetést vont maga után. Liutprand törvényeiben elismerte a pápát az egyház fejének, de ez korántsem jelentett békülést. A 750-es törvények a katonai szolgálatot páncélos lovasok, lándzsás lovasok és íjászok szerint szabályozzák. Liutprand halála után16 tovább folytatódik a királyi hatalom el retörése. Ratchis (744–749) uralma alatt átmeneti visszaesés tapasztalható, de utódja, Aistulf (749–756) megdönti a Ravennai Exarchátust (751). Ezzel Bizánc itáliai jelenléte gyakorlatilag megsz nik. Közép-Itáliában ekkor már csak egy hatalom volt a longobárdokon kívül: a pápaság. II. Sándor pápa ekkor a frank uralkodóhoz, Kis Pippinhez fordult. 754-ben Aistulf vereséget szenvedett a frankoktól, és le kellett mondania az Exarchátus területér l a pápa javára. Pippint ekkor a pápa frank királlyá koronázta. 756-ban a longobárd hódítási kísérletnek ismét véget vetettek a frankok. Desiderus király (756–774) ekkor dinasztikus úton próbálja kivédeni az esetleges frank támadást: beházasodott Nagy Károly családjába. A 772-ben megindult longobárd támadás ellen azonban Károly a pápa oldalán lép fel: 773–774-ben meghódította a longobárd királyságot, és birodalmához csatolta. Címei között szerepelt ezután a Rex Longobardorum is. Károly hatalma kiterjedt a déli hercegségekre is; Spoletóra közvetlenül, Benvento azonban meg rizhetett valamennyit önállóságából. A VIII–IX. században két új hercegség is létrejött Salerno és Capua központtal. 776-ban Rotguad a longobárd el kel k támogatásával felkelést robbantott ki, de Károly leverte ket. A felkel k ezután a régi szövetséges avarokhoz menekültek, de segítségükben már nem reménykedhettek.17 A királyság sosem nyerte vissza önállóságát. A longobárd jog a XI–XII. századig fennmarad. Azokat nevezték longobárdoknak, akik e szerint éltek. Emléküket a középkorban Lombardia elnevezése rizte meg. (Longobárd társadalom és egyház) A társadalmat a 643-ban írásba foglalt Edictus Rothariból, korabeli forrásokból és régészeti emlékekb l ismerhetjük. A vándorlás id szakában er sen éltek a nemzetségi kötelékek, amik felbomlani látszottak nem sokkal a Pannóniába való beköltözés el tt. A nemzetség (fara) ezek után névlegessé vált. Továbbélése f leg az el kel bb rétegben figyelhet meg: a farák hétteret biztosítottak az uralkodóknak, Itáliában pedig a hercegeknek. A királyi hatalom sebezhet ségét jelzi, hogy nem tudott az egész népre (gens) támaszkodni, csak saját nemzetségére. A farába beletartozott a vezet család rokonsága, a teljes jogú, nem rokon szabadok, a félszabadok és a szolgák is. Itáliát in fara, azaz háznép, birtok vagy egy falu népeként szállták meg (err l tanúskodnak a Fara helynevek). Ezek a területek nagyjából egybe estek a korábbi római területi egységekkel. Pannoniában a farák nem mindig falvak szerint települtek; gyakran nagy családokra bomolva udvarházakban, tanyákon éltek. A farák közti vitákban a falunagy (sculdhais) döntött. A pannóniai és itáliai id szakban 30 nagy fara ismert. Ezek közül a legfontosabb a Lething, amely a királyt adta 546-ig. Több más fara pedig a seregvezéreket, a kés bbi hercegeket (dux, duces) adta: Gausus, Harodius, Guging, Beleos, Anawa, Kaup. A kisebb farák vezet i a nemesek (adalingik): pl. Ademar, Authareni, Winifred stb. A hercegeknek és a királynak saját


2013.07.04. 17:23:51


99

hivatásos harcosokból álló kísérete (gasindium) volt. Hogy ezeket megtartsák, a hadizsákmányból jelent s ajándékot kellett adni a katonáknak. Az itáliai tisztségvisel k el zése után a katonák feladata lett az adószedés is. A rómaiak el zésének legékesebb bizonyítéka az, hogy mindössze Desiderus idején bukkantak fel római tisztségvisel k a királyi udvarban. A római és a longobárd el kel k is csak ebben az id ben kezdtek keveredni egymással. A longobárdok hadseregének tagjai a szabad harcosok. A fegyveresek népgy lése a thing. Ez fennállt a longobárdok bukásáig. A thing döntése a „lándzsások határozata” volt. A társadalom zömét a fegyveres szabadok adták. Teljes fegyverzettel (kard, lándzsa, vasalt pajzs) azonban csak 30-35% rendelkezett (baro), a hader 20-30%-ának csak lándzsája és kardja, vagy lándzsája és pajzsa volt. k voltak a közszabadok, a faramannik. A fennmaradó részt a szegény szabadok vagy félszabadok tették ki, akiknek legtöbbször csak íjuk volt. A longobárdoknál elterjedt szokás volt, hogy szolgákat katonai célokra szabadítsanak fel. A thing ekkor vashegy nyílvessz ket adott nekik. Az így felszabadított embereknek azonban továbbra is uruk szolgálatában kellett maradniuk. A rómaiak végig ki voltak zárva a katonáskodásból, vagy csak a legalacsonyabb katonai rétegbe tartozhattak. Más néptöredékek (szvébek, gepidák, szászok, herulok, thüringek és kés bb gótok) bekerülhettek a seregbe. Igaz, így sem nyertek jogot arra, hogy thingben megjelenhessenek, és nem is számítottak a longobárd nép teljes jogú részének. Sokan megtartották saját szokásjogukat. Kés bb a király egyik támaszát látta bennük (a forrásokban: arimannus), ezért királyi földeket kaptak. Ezt a földet nem hagyhatták el, s t, adományozás esetén k is új úrhoz kerültek. F leg határvéd szerepet láttak el, de a stratégiailag fontos középs területekre is kerültek. Tizedekbe voltak beosztva; elöljárójuk egyben bírájuk is volt. Ezzel nemcsak a rómaiaktól, de a longobárdoktól is elkülönültek. A szolgák is több csoportra oszlottak. A ministralesek egy-egy herceg udvarához tartoztak és személyes szolgák voltak. A felemelkedésre jóval kevesebb esélyük volt, mint a királyi szolgáknak (pueri regis), akik nagy befolyással bírtak.18 A legrosszabb helyzetben a földeken dolgozó szolgák voltak. A társadalmi különbségeket a vérdíjak összege mutatja a legjobban. Egy szabad ember vérdíja hússzor magasabb, mint egy félszabadé, és hatvanszor magasabb, mint egy szolgáé. A Paulus Diaconus által írt történetb l – miszerint a longobárdokat Wotan segítette a vandálok ellen – következik, hogy a longobárdok körében népszer volt Wotan (Odin) tisztelete. Thornak (Donar) és Tyrnek is nagy kultusza volt. 547-ben viszont Prokopius már azt írta a longobárdokról, hogy a katolikus keresztény hitet követik. És valóban: a Lething fara még a Pannoniába való érkezés el tt vette fel a keresztény hitet. A longobárdokhoz csatlakozó katolikus herulok pedig még inkább el segítették a hit terjedését a nép körében. Azonban Alboin trónralépésével (555/556) és a bizánci szövetség felbomlásával megindul az er szakos arianus térítés. Egészen a VII. századig megtalálhatjuk a pogányságot, az arianizmust és a katolicizmust is a longobárdoknál. A longobárd hódítás nem kedvezett az itáliai egyháznak. Birtokaikat elkobozták az egyházi intézményekkel együtt. Az üldözésnek nem ideológiai, hanem vallási okai voltak. A legnagyobb ellenségek, a frankok és a bizánciak is a katolikus hitet vallották. Ugyanakkor az itáliai katolikusok ténylegesen szemben álltak a bizánci katolikusokkal. Az 553-ban megrendezett V. egyetemes konstantinápolyi zsinaton az elmérgesedett viszony schismához (szakításhoz) vezetett. A VII. században meger söd itáliai katoli-


2013.07.04. 17:23:51

100


cizmus éppen azért egy schismatikus irányzat volt. Agilulf politikájának ez a Bizánccal szemben álló irányzat nagyon is megfelelt; a longobárd királyok ezután felléptek a schismatikusok mellett. Agilulf kolostorokat alapított, és a hozzá h püspököket támogatta. A katolikus hegemónia csak I. Aripert után kezd kialakulni. Ugyanakkor nem alakult ki longobárd tartományi egyházszervezet (Landeskirche). Ennek egyik oka, hogy a tartományi határok nem estek egybe az egyházi határokkal. Egyes püspökök a királyhoz, mások a pápához köt dtek. Az egyházi zsinatokon olykor a király is részt vett. A gy lések egy része azonban számukra kedvez tlen döntéssel zárult. Az egyház bíráskodási jogait is megnyirbálták. Két püspök vitás ügyében csak a király dönthetett; az egyházszervezeten belül pedig a világi bíróság. A longobárd királyság területén megjelennek a magánkolostorok, amelyek királyi magántulajdonnak számítottak. Ezeknek évi járadékot kellett fizetniük. Ezeknek az intézményeknek az élén gyakran a királyi ház egyik tagja állt, aki így a klérus tagja lett. (Rothari király törvényei, VII. századi longobárd társadalomi viszonyok19) A longobárd betelepülések után megmaradtak a területi szervez dések, a városok pedig meg rizték a társadalmi tevékenységek központjának szerepét, mint a kormányzás, igazgatás, a vallási szolgáltatások, a kézm ipari termelés, a gazdaság központjai, de mindenhol megfigyelhet volt egy általános hanyatlás. Változatlan maradt a nagybirtok, a település és a paraszti munka szervezete, bár a longobárdok úgy tekintettek az slakos rómaiakra, mint ellenségre, és elkülönül etnikumként kezelték ket. A jogrendszer sokban változott a korábbiakhoz képest. Összegezve azt mondhatjuk, hogy a longobárd uralom Itália történetének fontos mérföldköve, de nem gyökeres megváltoztatója. A jogi kodifikációra az els komoly lépés 643-ban történt, és Rothari király nevéhez f z dik. A király kijelenti, hogy a nép si hagyományait akarja egybegy jteni és jóváhagyni, amit az id sek emlékezetéb l merített.20 Rothari a b nöz kkel szembeni szankciókat sokkal enyhébben kezelte, mint a kortárs vizigót törvénykönyv.21 A longobárd törvények nem mondtak ki sem testi fenyítést, sem elzárásos büntetéseket. A súlyos b ncselekményekért halál járt. Ilyen például a társadalmi, és politikai rend veszélyeztetése, a királyi hatalom, a király biztonsága elleni vétség, a társadalmi rend alapvet viszonyainak (a kísér h sége a patrónus iránt, a feleség férjnek való alávetettsége, a szolgai és a szabad állapot elválasztása) megsértése és a lopás. Míg a lopás nagy becstelenségnek számított, az emberölés nem feltétlenül járt halálbüntetéssel.22 Ezt Rothari magánjelleg sérelemként fogta fel. A vérbosszú elkerülése végett (ami egyébként jellemz a germán népeknél), vérdíjat kellett fizetnie az elhunyt családjának, elvárásuk szerint. Ezzel elismerték a kár megtérítését, és a támadó is elnyerte büntetését. Az egyezség eszköze élt egyes személyeken esett er szak esetén is. A király feladata ugyanis a bels béke meg rzése volt, nem tudott mindenki számára kártérítést adni. A b nös által adott kártérítés egy részét a király kapja. Mindezt nem közhatalmi elégtételként, hanem a királynak fizetett kárpótlásként fogták fel. A longobárd jogi hagyományok szerint minden szabad ember olyan fizikai értelemben vett méltósággal rendelkezik, amelyet minden merénylettel szemben védelmez a törvény, olykor már a királyi hatalommal szemben is sérthetetlenebb. Megfigyelhetjük, hogy a közhatalommal szembeni b ntettek száma nem túl nagy, így a királynak ezeken kívül nincs büntet hatalma a szabad ember fölött. A jogi kártérítést pedig nem büntetésként fogják fel, hanem a békesség megváltásaként. Ezeknek a kártérítéseknek van


2013.07.04. 17:23:51


101

el irányzott összege, a szabadok, a félszabadok és a szolgák esetében különböz k, de például a szabadok esetében egységes, bármilyen társadalmi helyzetben is legyenek. Rothari törvényeiben a család közösségi szervezetként jelenik meg. Rendeltetése a családtagok védelme, a vérségi és a vagyoni összetartozás meg rzése. Itt jelenik meg az autoritás elve, melynek lényege, hogy a vagyon és a jogok kizárólag férfijogon örökölhet ek. Ezzel kapcsolatos a mundium intézménye is: a családf feladata védelmezni és óvni a családtagokat, azaz a n ket és a kiskorú fiúkat. Habár k teljes jogú alattvalónak számítanak, a felel sség és a kezdeményezés a családf kezében volt. A feln tt korba lépett férfiak kikerültek ez alól, de a n k soha. A feln tt férfiak esetében is csak a családalapítás adta meg a lehet séget, különben csak a f úr vagy a király szolgálatában szerzett vagyon felett rendelkezhettek.23 De kik is tartoztak a családba? A családf házasságából született gyermekek mellett a szolgarend n kkel létesült kapcsolatból származó gyermekek is. Utóbbiak szintén rendelkeztek a szabad jogállással, és az öröklés jogával.24 A családf jogai egyedül a vagyonukkal és a birtokukkal kapcsolatban voltak korlátozva, mégpedig fiai által. Semmilyen utalást nem találhatunk a törvényekben a végrendelkezéssel kapcsolatban. A családf nem zárhatta ki fiait az örökségb l, csak súlyos b nök esetén,25 és a javakat sem vesztegethette el. Azonban a fiúk nem adhatták idegennek ezeket a javakat, míg apjuk élt.26 Ezen érdekközösség minden egyéni érdeken felül állt. A lényeg az, hogy minden olyan fiúnak jusson vagyon, aki a család folytonosságát fenn tudja tartani. Törvényes fiúörökösök esetén a lányokat kizárták az örökségb l. Csak arra az adományra volt joguk, amit szüleik házasságkötésükkor adtak. Viszont ha özvegyek lettek, és visszatértek a családjukhoz, ezt az adományt vissza kellett adni. A n k öröklési joga csak akkor állt fenn, ha nem volt fivérük, de akkor is csak korlátozottan. Az örökséget meg kellett osztani a távoli rokonokkal, apjuk más természetes fiaival, s t magával a királlyal is! Ez azért volt így, mert a n k nem az eredeti családot vitték tovább, így nem volt joguk a teljes családi vagyonra sem. Ráadásul vagyonukat a mundinium szerint házastársuk kezelhette. Összegezve az eddigieket, a longobárd jog, mint a szabadok joga mutatkozik meg. De ugyanakkor a nem szabadokról is szó esik, ha ezt a kifejezést használjuk azokra, akiknek korlátozott a személyes és az örökösödési joguk. Azok a rómaiak, akik a szabad jogállás elérésére törekednek, ezáltal a longobárd jog alá akarták vonni magukat, a katonai szolgálat, vagy a római identitás feladásával tehették meg. Ez a folyamat már Rothari idején megkezd dhetett, hiszen ha megfigyeljük, a törvények nem csak a longobárdok zárt csoportjára vonatkoztak. A római jog csak a hódítások idején, a 8. században terjedt el, de Lintprand király óvatos ezzel kapcsolatban, hiszen nem ismeri jól ezeket a törvényeket.27 Már a végrendelkezés elmaradásakor láthattuk, hogy a hetedik században az írás nem volt túlságosan elterjedt a longobárd királyságban. Írás nélkül kötöttek szerz déseket. Például adományozáskor, az adományozó egy szimbolikus viszont-adományt kapott. Mindezt természetesen megfelel tanúk el tt. Ilyennek számított a fegyveres szabadok gy lése.28 Olyan megegyezéseket, mint az eljegyzés, vagy az építkezési szerz dés, nem írásban, hanem szóbeli formulák elmondásával (fabulae) kötötték meg.29 Járadékok és kölcsönök rögzítésekor készítettek cartulákat, de ez nélkülözhet volt. A kétséges eseteket párbaj bizonyította.30 A longobárd törvények a cartula szerkesztését egyedül rabszolga-felszabadítás esetén ajánlották. A törvény büntette a hamis cartulák készítését.31 Ennek az írás nélküli joggyakorlatnak köszönhet , hogy a VII–VIII. században az írásos okiratok jelent sen megfogyatkoztak. Még Lindprandt idejében sem kötelez


2013.07.04. 17:23:51

102


iratot kiállítani adományozás,32 eladás33 és a személyes önkéntes megegyezés34 esetén. Így a longobárd jogrend nem sok garanciát tudott nyújtani. Lintprandtnak éppen ezért kellett törvényt hoznia a cartula bizonyító erejér l.35 A pénzügyekre és a piacra Rothari nem sok szót vesztegetett. Mindössze a pénzverést tiltotta meg.36 Ebb l arra következtethetünk, hogy a kereskedelem és a gazdasági élet még korántsem volt olyan fejlett, hogy foglalkozni kellett volna velük b vebben is. A települések ebben az id ben hanyatlásnak indultak, lélekszámuk csökkent. Ezzel együtt járt a nagybirtokok hanyatlása, a megm velt föld csökkenése és az árucsere beszürkülése. Javulás ezen a téren a VII. század végén, és a VIII. században figyelhet meg. A törvényeket és hatásukat nézve több kérdés is felmerül: Rothari milyen mértékben használta fel az si törvényeket, szokásokat és a rómaiakat? A törvények rendelkezései kizárólag a longobárd nemzetségekre vonatkoztak, vagy a rómaiak behódolt csoportjaira is? Egyértelm , hogy a longobárdoknak megvolt a saját társadalmi szervezete és jogi kultúrája, nemkülönben a rómaiaknak. Ezek biztosan gyakoroltak egymásra hatást az együttlét alatt. Rothari célja a következ lehetett: az uralkodó által meghatározott és kiadott longobárd törvényeket a királyság joghatósága alatt álló összes szabad ember törvényeként tüntesse fel. A longobárd törvények kiterjedtek azokra, akik nem longobárdnak születtek, a törvényeik által felszabadított rabszolgákra,37 és a király által befogadott idegenekre. Az idegenek egyébként más törvények szerint is élhettek, ha azt a király engedte. Az ediktumnak éppen azért, hogy egy fejlett királyság összetartó tényez je lehessen, inkább befogadó, mint elválasztó funkcióval kellett rendelkeznie. Rothari ediktuma egy törekvés része. Ebben az id ben ugyanis a longobárd hódítás csak részben állt a király felügyelete alatt. A hercegek független birtokai er s helyi hatalmi központok lettek, melyek olykor Bizánc barátai voltak. Rothari ebben a helyzetben akarta megszilárdítani alattvalói h ségét, és egyesíteni ket Bizánc és a frankok ellen. Az ennek alapjául szolgáló nemzeti identitás tetten érhet az si hagyományok említésekor. A hagyományok és a mitikus történelem a VII. században az Origo Gentis Longobardorumban öltött testet, ez az etnikum prológusa is. (Források a longobárdokról) Az els írott forrás Kr. u. 5-ben keletkezik a longobárdokat említve. Tiberius ekkor verte meg ket az Elbánál, és ezt örökítette meg C. Velleius Paterculus tábori történetíró („A longobardok: a nép, mely vadabb, mint a germán vadság.”). Rajta kívül még Strabón, Tacitus és Ptolemaios is írt róluk. Ezután 489 tájáig nincs róluk írott forrás. Origo gentis langobardorum (668–670): A fegyveres er szakkal hatalomra került Gausus nembeli Grimuald király átszerkesztette rövid longobárd történet. A mitikus régmúlttól az összeállítás koráig foglalja össze a longobárdok históriáját. Paulus Diaconus: Historia Longobardorum cím m vének f forrása az Origo, de ezen kívül más írók m veit, törvénykönyveket és hercegségi feljegyzéseket is használt. A mitikus régmúlttól egészen Liutprand király haláláig írta le az eseményeket (744). Historia longobardorum codicis Gothani (807–810): Észak-Itáliában íródott longobárd történet, ami egyedül egy gothai kódexben maradt fenn. Nagyjából az Origo szövegét tartalmazza, de csak Rothari király idejéig (643). Kiemelked a longobárdok els latin nyelv törvénykönyve, az Edictus Rothari, amit Rothari király állított össze 643-ban. A király megjegyzi, hogy ezek atyáik si törvényei, amelyeket eddig nem írtak le. Továbbá meg kell említeni Liutprand király (712–743) törvényeit, amely el ször foglalkozik vallási kérdésekkel.


2013.07.04. 17:23:51


103

(A longobárdok királyai)38 Végezetül álljon itt a királyok felsorolása: Agelmund Lamisso Lethu Hildeoc Gudeoc (480 körül) Pero39 (488 körül) Claffo(?–?) Tato (?–510) Wacho (510–540) Waltari (540–546) Audion (546–565) Alboin (565–572) Cleph (572–574) Interregnum id szaka Authari (584–591) Agilulf (591–616) Adaloald (616–626) Arioald (626–636) Rothari (636–652) Rodoald (652–653) I. Aripert (653–661) (Pectarit és Godapert 661) Grimuald (661–671) Gisulf (671–688) Cunincpert (688–701) Raginpert (701) II. Aripert (701–712) Ansprand (712) Liutprandt (712–743) Ratchis (744–749) Aistulf (749–756) Desiderius (756–774)

IRODALOMJEGYZÉK Források: Paulus Diaconus: A longobardok története (Historia Langobardorum) ; Brassói lapok, Brassó, 1901. Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei (7., 8., 9. könyv) ; Balassi Kiadó, Budapest, 1995. Einhardt: Nagy Károly élete (ford. Gyurkovics Zoltán) http://mek.oszk.hu/02600/02636/02636.htm Szakirodalom: Angi János, Bárány Attila, Orosz István, Papp Imre, Pósán László: Európa a korai középkorban ; Multiplex Media – Debrecen University Press, Debrecen, 1997.


2013.07.04. 17:23:51

104


Bóna István: A középkor hajnala. A gepidák és a longobardok a Kárpát-medencében ; Hereditas, Budapest, 1974. Bóna István, Cseh János, Nagy Margit, Tomka Péter, Tóth Ágnes: Hunok, gepidák, langobardok ; Magyar störténeti Könyvtár, Szeged, 1993. Christie, Neil: The Lombards ; Blackwell Publishers, Oxford, 1998. Delogu, Paolo: Rothari király törvényei és a 7. századi longobard társadalom ; Aetas, XIX. évfolyam, 2004. 2. szám. 22–40. o. Erdélyi István: Pannóniai húsvét ; Akadémiai kiadó, Budapest, 1987. Halsall, Guy: Barbarian Migrations and the Roman West 376-586 ; Cambridge University Press, Cambridge, 2007. Reynolds, Robert R.: Europe Emerges ; The University of Wisconsin Press, London, 1961.

JEGYZETEK

1

Jelentése: „Partvidék”, „Szirtvidék”; helye: a mai Hamburg környéke. 2 Jelentése „Moorland”, „Mocsárvidék”, helye: a mai Moswidi területe. 3 Helye: a mai Magdeburg környéke. 4 Paulus Diaconus az Edictus Rothari királylistáját használta fel, így Gudeoc után kimaradt Pero, aki egy ismeretlen nemzetségb l származó trónbitorló volt. 5 Helye: a mai Morvamez . 6 A germán népeknél megszokott, hogy a csaták helyszínét az Asfeldre helyezik. Ennek mitologikus okai vannak: isteneik, az Ázoknak a lakhelye az Asgard. Az elnevezés innen származik. A csata helyszíne a Duna–Tisza közére tehet , de pontos helye nem ismert. 7 Nem csodálkozhatunk Paulus állításán, aki Alboint nevezte meg Thorismod legy z jének. Ez része volt a királyt övez történetnek, az Alboin-sagának. Kés bb Alboin (ezúttal bizonyítottan) merész tettet hajtott végre. Hogy apjával közös asztalhoz ülhessen, egy másik királynak kellett t fegyverrel felöveznie. Alboin ekkor Turisind királyhoz ment, aki saját fiának, Thorismodnak a fegyvereit adta a hercegnek. 8 Ebb l a házasságból egy lány született, Albsolinda (Albswlinda), aki apja halála után Bizáncba került. 9 Érdekesség, hogy Alboin frank felesége is az ortodox vallást követte, de nem tudott férje valláspolitikájára hatni. 10 Kunumund örököse unokaöccse, Reptila lett volna, de a gepida királyság soha nem éledt újjá. 11 A legenda kitalálója Fredegarius, aki így igyekezett enyhíteni a longobard megszállás támadó voltát. A történet alapjául az szolgált, hogy Alboin részt vett segédcsapataival a gótok elleni harcokban; a hadsereg parancsnoka ekkor


12 13

14

15 16

17

18 19 20 21 22 23

Narses volt. „Árulásának” története tovább élt Paulus Diaconusnál és Sevillai Izidornál is. Bizáncban a X. században terjed el a történet; Bíborbanszületett Konstantin írt err l. Paulus Diaconus m vében Foroiulium néven említi a várost, de Friaul elnevezés is él. Alboin sietve, veronai palotájának egyik lépcs je alá temették. Kés bb Gilsepert – aki Paulus Diaconus idejében volt Verona hercege – kifosztotta a sírt. Paulus Diaconusnál ezek a hercegségek sorrendben Ticinium, Bergamus, Brixia, és Tridentum néven szerepelnek. Természetesen ezek a városok római elnevezései. Paulus Diaconusnál ez a két város Spoletum és Beneventum néven szerepel. Paulus Diaconus munkája Liutprand halálával ér véget. A király volt egyik f pártfogója, és így értelemszer en kortársa is. Paulus róla külön is megemlékszik m vében. Néhány karoling évkönyvben ennek ellenkez je szerepel, de teljesen alaptalanul. 791-ben, majd 795-ben is éppen a frankok indítottak hadjáratot az avarok ellen, amiben részt vesz Forum Iulii frank hercege, Erik. 796-ban pedig Pippin longobárd király frank–longobárd serege gy zi le az avarokat. Ekkor kér kegyelmet az avarok között él longobárd nemes, Aio (Agoi), akinek Nagy Károly 799-ben visszaadja birtokait. Egy Droktulf nev fogságba esett alemann harcos például hercegi címet szerzett. A dolgozat ezen része Paolo Delogu: Rothari király törvényei és a 7. századi longobard társadalom cím tanulmánya alapján készült. Roth. 386. Chinsurith és Recesmith királyok 643 és 645 között keletkezett törvénykönyvei. Roth 1,3,5,7,13,203,221,253. Roth. 167.

2013.07.04. 17:23:51

GYÖNKI VIKTÓRIA: A LONGOBÁRDOK 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33

Roth. 154, 161, 158-169. Roth. 168. Roth. 170. Liutpr. 91. Roth. 172, 175. Roth. 144, 178, 191. Roth. 227. Roth. 234. Liutpr. 102, 113. Liutpr. 22, 54, 58, 149.


105 34 35 36 37 38

Liutpr. 107. Liutpr. 54. Roth. 242. Roth. 224, 225, 226 Liutprandig Paulus Diaconus nyomán. A mitikus, valószín leg nem létez királyoknak csak a neve szerepel. 39 Pero neve kimarad az Edictus Rothari királylistájából, ugyanis nem a Lething nemzetségb l származott, tehát trónbitorló volt.

2013.07.04. 17:23:52

KAPRONCZAY KATALIN

NAPLÓ

Az ifjabb Köleséri tudományos levelezéséb l Több évtizedes adósságot törlesztett az a kiváló kutatói kollektíva, akik közreadták az Erdély kulturális kincseinek összegy jtésében, feldolgozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Jakó Zsigmond szellemi hagyatékának fontos részét képez – máig kiadatlan – ún. Köleséri leveleskönyvet. Ifjabb Köleséri Sámuel (1663–1732) korának nemcsak emblematikus személyisége, de – életútja állomásainak tanúsága szerint – jellegzetes tudós alakja is volt. A partiumi református papcsaládból elinduló, az európai egyetemeket látogató peregrinus diákot nem a lelkészi hivatás vonzotta, hanem a természettudományok keltették fel érdekl dését. Orvosi tanulmányokat folytatott több németalföldi egyetemen, de konkrét adat még sincs arra vonatkozóan, hogy kézhez kapta volna orvosi diplomáját. Ennek ellenére mind a kortársak, mind életm vének kés bbi elemz i orvosdoktorként, s t kiváló orvosként emlékeznek róla. Mint gyakorló orvos szerzett hírnevet, a Károlyiak, a Telekiek és a Bethlenek udvarában is nagyra becsült háziorvosként tevékenykedett. Nagyszebenben városi fizikus (orvos), majd az erdélyi Gubernium alkalmazásában az erdélyi protomedikus (f orvos) tisztséget töltötte be. A Gubernium titkáraként figyelemre méltó járványügyi rendelkezések meghozatala f z dik nevéhez. Egy ideig katonaorvos, majd az erdélyi ércbányák felügyel je volt, utóbbi feladatkörének is nyilvánvalóan lehettek orvosi vonatkozásai a bányászok betegségei viszonylatában. Járványtani írásai minden kétséget kizáróan gyakorló orvosi megfigyeléseire támaszkodtak. Életének fordulópontja egyértelm en 1699-ben következett be, amikor az erdélyi ércbányák felügyeletével bízta meg t a Cameratica Commissio. Köleséri „hosszú évek munkájával mindent feltárt, amit err l tudni kell”. Ennek eredményeként jelent meg 1717-ben az Auraria Romano Dacica cím munkája. Tartalmazza mindazt az ismeretet, amelyet Erdély bányakincseir l, a bányászat addigi múltjáról és akkori helyzetér l, a bányajogról, az arany orvosi felhasználásáról összegy jtött Köleséri, jelent s a könyv numizmatikai fejezete is. A m kedvez kortársi fogadtatásban részesült. Jakó Zsigmond még az 1950-es években kezdte el Köleséri tudós leveleinek összegy jtését. Jakó gy jt munkáját túlzástól mentesen jellemezhetjük heroikus vállalkozásnak, hiszen a több évszázaddal korábban írott levelek, illetve a levelek XVIII–XIX. századi másolatai, nem csupán Erdély különböz városaiban (Kolozsvárott, Brassóban, Szebenben), de egy részük távolabbi nyugat-európai archívumokban (British Library kézirattára, a zürichi Zentralbibliothek kézirattára) lelhet k fel. A Jakó-gy jtemény alapját az a XVIII– XIX. századi nagy másolat-kötet képezte, amelyet találóan Köleséri leveleskönyve másolatának nevezett. A kiterjedt levelezés teljes összegy jtése még ilyen alapos kutatómunkával sem valósult meg, hiszen feltételezhet , hogy családi magánlevéltárak is riznek bel le, és kéziratban hátrahagyott több m véhez hasonlóan elvesztek, vagy – a szakzsargon szavaival élve – lappangnak valahol. Köleséri mintegy fél évszázadon át igen kiterjedt levelezést folytatott, családjával, magyar és külföldi tanáraival, pártfogóival, üzletfeleivel, munkatársaival, pácienseivel, barátaival. Feltételezhet , hogy a tudományos levelezés összegy jtését még maga a levélíró kezdte meg, humanista hagyományokat követve saját maga rizte azt a fogal-


2013.07.04. 17:23:52

KAPRONCZAY KATALIN: AZ IFJABB KÖLESÉRI TUDOMÁNYOS LEVELEZÉSÉB L

107

mazványkötetet, amelyb l a levelek egy része származik. A kor „divatja” is vezérelhette mostohafiát, Lázár Jánost, aki szintén leveleskönyvben rizte meg a Kölesérinek írt és t le kapott leveleket, hasonló másolatokat gy jtött össze Lorenz Weidenfelder, Joseph Tausch és Franz Zimmermann. A kisszámú saját kézírású levél a zürichi Scheuchzergy jteményben található. A levelek témája Köleséri enciklopédikus m veltsége és sokirányú érdekl dése miatt rendkívül sokrét , sok tudományterületet felölel: Erdély természeti kincsei, slénytan, ásványtan, földtörténet, elméleti orvosi kérdések és gyakorlati járványtan, epigráfia stb. A levelezés Köleséri munkásságának eddigi homályosabb pontjaira is részben vagy egészében választ ad, vagy közelebb visz a kérdések megoldásához (Magyar Újszövetség kiadás, matematika- és fizikatankönyv kiadása, a leibniziánus filozófiai értekezések kiadásának szándéka, a De Dacia Romana, Hunno Dacia cím történeti munkája, stb.). A korszak egyik legnagyobb magánkönyvtárának – három és félezer kötet – volt tulajdonosa, amelynek minden darabját nagy gondossággal és hozzáértéssel szerezte be. Ezzel is magyarázható a levelek rendkívül sok könyvkiadásra, nyomdászatra és könyvvásárlásra vonatkozó említése. Jelen kötet levelei között orvosi témák is felbukkannak. Némelyikben csak egy utalás erejéig, pl. amikor a korszak neves anatómusával – Frederick Ruysch, holland orvosbotanikussal – való megismerkedés feletti örömét írja le. Ír saját betegségér l, orvosi gyakorlatának eseteir l, gyógyvizekr l stb. Különösen érdekes az erdélyi id járás és a pestis kitörésének kapcsolatáról szóló, Johann Kanold német orvosnak írott levele, vagy a havasalföldi vajda udvari orvosaival való levélváltása, amely a himl vel és a törökök körében régóta ismert és alkalmazott megel z (variolizációs) módszerrel foglalkozik. Nézzünk néhány nevet a címzettek közül, akiket gyakran keresett fel leveleivel: Mihail Sendo, Johann Jacob Scheuchzer, Constantin Brancoveanu, Lázár János, Lorenz Weidenfelder, Bél Mátyás, Luigi Ferdianado Marsigli stb. Jakó Zsigmond természetesen közlésre szánta az általa kiválogatott, id rend szerint rendezett, jegyzetekkel ellátott 112 levelet, amelyekhez a levél tárgyát megjelöl rövid regesztákat is csatolt. A Jakó-örökösök jóvoltából került az anyag a Szegedi Tudományegyetem Régi Magyar Irodalom Tanszékére, Keser Bálint és Font Zsuzsa kezeihez, akik szintén nem kímélve fáradságot, igyekeznek a Köleséri-életm vet feldolgozni, publikussá tenni. Ennek a nagylélegzet vállalkozásnak els örvendetes eredménye Köleséri 1709–1732 közötti tudományos levelezésének közreadása. A kiadvány sikerét egy jól összehangolt gárda munkája biztosította, az erdélyi és magyarországi kutatókhoz bécsi, svájci, amerikai kutatók csatlakoztak. A mostani közreadás során is számos nehézséggel kellett megküzdeni, hiszen az adatközlésnél figyelembe kellett venni a Jakó kutatásai óta eltelt évtizedeket, a levéltári adatfeldolgozás során megváltozott jelzeteket, az esetleges újabb kutatási eredményeket, stb. A kötet rendezési, közlési alapelve megegyezik Jakó elképzelésével, azonban ahol az szükségesnek bizonyult, kiegészítéseket f ztek a szöveghez. Jelent s változást, b vítést jelent Magyar László András érdemeként a részletes regeszták csatolása, amely nem „egyszer en” a latin nyelv levelek fordítása, hanem az értékes, információban gazdag szövegek ért lábjegyzetelése, magyarázatokkal való ellátása is. Az el szó, továbbá Font Zsuzsa összegz tanulmánya, a tárgy és névjegyzék a kötet értékes és hasznos kiegészít i. Reménykedve várjuk, hogy a szerkeszt k terve – a Köleséri szellemi hagyatékát közreadó sorozat további kötetei – minél el bb megvalósuljon. (Jakó Zsigmond: Köleséri Sámuel tudományos levelezése (1709–1732). Kolozsvár, EME, 2012, 252 p. – /Köleseriana 1./)


2013.07.04. 17:23:52

KAPRONCZAY KÁROLY

A magyar kapcsolat – gondolatok a magyar–lengyel kapcsolatokról A magyar–lengyel történeti rokonszenvnek – fennkölt szóval élve barátságnak – hatalmas korszakai felölelik a két nép történelmét, az id k sodrában olyan meghatározó kapcsolatok formálódtak ki, amelyek napjainkig meghatározzák egymáshoz köt d viszonyainkat. Csak a történeti kapcsolataink mélységére érdemes felvillantani az Árpád-háziak, a Jagellók korszakait, Báthory István lengyel királyságát, a magyar és a lengyel szabadságmozgalmakban való kölcsönös részvételt, a krakkói egyetem szerepét a magyar m vel déstörténetben stb. A 20. század nagy világpolitikai eseményei is hatással voltak kapcsolataink alakulásában: a második világháború kirobbanását követ en mintegy 100 ezer lengyel menekült talált otthont magyar földön, kapott támogatást németellenes katonai szervezkedéseinek. Lengyel fiatalok nyugodtan végezhették anyanyelvükön középiskolai tanulmányaikat, tanulhattak magyar egyetemeken. Ekkor feln tt egy lengyel, magyarul kit n en beszél értelmiség, amely ápolója lett a két nép kapcsolatainak. Ez a magyar humán értelmiségre is érvényes, hiszen kit n történeti és irodalmi munkák születtek a közös múlt nagy korszakairól. 1945 után megismétl dött az els világháborút követ külpolitikai helyzet, a szovjet megszállás következtében a háborúból gy ztesként kikerült Lengyelország helyzete semmivel sem volt könnyebb, mint a vesztes Magyarországé. Mindkét országban csak id kérdése volt a szovjet típusú államszervezet kiépítése, a polgári er k csak egy-két röpke évre kaphattak teret, hogy aztán az 1947. évi párizsi békeszerz dés után felgyorsuljanak az események, és kialakuljon a Moszkva elképzeléseinek megfelel politikai, társadalmi és gazdasági rendszer. Magyarország és Lengyelország egy szövetségi rendszerhez tartoztak, s ez ugyan feltételezte volna a kapcsolatok szorosabbá válását, mégsem így történt. Moszkva „vigyázó szeme” élénken figyelte a magyar–lengyel kapcsolatok alakulását, illetve „ki nem alakulását”, hogy e két rokonszenvez és nehezen kezelhet nép csak „ellen rzött formában” tartson kapcsolatot. A Varsói Szövetségen belül 1960-ig zárva voltak a határok, csak indokolt, vagy az 1950-es évek végéig, szervezett formában lehetett egy másik országba utazni (a szövetségi rendszeren belül is). A Moszkvával gyakran dacoló lengyelek és a megbízhatatlan magyarok barátkozását nem nézték volna jó szemmel, már csak azért sem, mert a két nép vállalta ezeréves barátságát, egymás iránti rokonszenvét. Micsoda „szerencse” , hogy közéjük ékel dött Csehszlovákia, amely földrajzi értelemben is elválasztotta ket egymástól. Annak ellenére, hogy a két ország között 1948-ban kulturális egyezmény született, amely kiegészítette a magyar–lengyel barátsági szerz dést, ez valójában szigorú szabályokat írt el a kapcsolatokban. Mindkét országban tilalmi listák születtek, amelyben szerepelt a második világháború évei alatt magyar földre menekült lengyelek ügye, a magyar magatartás, a lengyel polgári ellenállás, természetesen Katy , a varsói felkelés, a Honi Hadsereg harcai, s lehetne sorolni a témákat. Hirtelen a nyomtatott sajtóból elt ntek ezek a témák, mintha magyar földön nem lettek volna lengyel menekültek, Piłsudskiról, Sikorskiról, a két világháború közötti lengyel eszményekr l csak rosszat lehetett írni, jót semmi esetre sem. A közelmúlt ködbe veszett, mintha nem is lett volna.


2013.07.04. 17:23:52

KAPRONCZAY KÁROLY: A MAGYAR KAPCSOLAT

109

Ebben a „semmi állapotban” jelentett fordulatot 1956, a poznani lengyel felkelés és az októberi magyar forradalom. A magyar sajtó tudósított a poznani eseményekr l, a magyarok a Szabad Európa híreit hallgatták lelkesen, vagyis nem véletlen, hogy a lengyelekkel való rokonszenv és szolidaritás kinyilvánítására szervez dött a Bem térre az október 23-i tüntetés, amely felkelésbe csapott át. Varsóban vért adtak a magyar sebesülteknek, gy jtéseket szerveztek, aggodalommal figyelték a magyar eseményeket, az országok nagyságát figyelembe véve a lengyelek adták a legnagyobb anyagi és természetbeli segítséget Budapestnek és a magyaroknak. Ez volt az a fordulat, amit Moszkva nem tudott „megfegyelmezni”. A lengyel sztálinisták bukása után hatalomra került Gomulka sok szempontból engedni volt kénytelen: engedett a lengyel szellemi élet területén, a gazdasági életben engedett a szigorú el írások betartása vonatkozásában. Ez is csak egy pontig, a szovjet típusú szocialista rendszer megkérd jelezéséig mehetett. Azon túl nem, de ez is nagy felszabadulást jelentett minden vonatkozásban. Számos jó és alapos történeti feldolgozás született a középkorról, a 17/18. századi kapcsolatainkról, a lengyel részvételr l a magyar szabadságharcban, stb. Lengyelországban is szabadabbá vált a szellem, foglalkozni lehetett a második világháborúban részt vett polgári er k történetével, például a menekültüggyel, amelynek még számos tanúja és résztvev je élt. (Nálunk ez még váratott magára, s t az 1970-es évek gyenge kísérleteire nekivadult fogadtatás következett.) Történt mindez abban az évtizedben, amikor el bb az egyszeri kiutazásra szóló, majd az ún. piros útlevéllel szabadon lehetett kiutazni Lengyelországba: ki vonattal, ki autóstoppal igyekezett lengyel földre, a fiatal nemzedék sokat merített a szabadabb lengyel szellemi életb l. A diák- és a jazzklubok, ahol szabadon lehetett beszélni és vitatkozni. A magyarokat barátsággal fogadták. Történt ez akkor, amikor nálunk Andrzej Wajda Hamu és Gyémánt cím filmjének bemutatását a politikai szervek fontolgatták, illetve késleltették, végül hosszú huzavona után a Filmmúzeumban mutatták be, ugyancsak kés i id pontban. Nem volt szerencsésebb Wajda második nagy filmje, a Csatorna sem, rövid ideig maradt m soron, igyekeztek gyorsan elfelejteni. Az utóbbi film érintett „tabunak” nevezett témaköröket, olyanokat, amir l nem kívántak beszélni. Mellesleg sok honfitársunk csak azért utazott Lengyelországba, hogy ott megnézze a vetített filmeket. A turizmus fellendülésével párhuzamosan igényként merült fel egy Lengyelország történetét és irodalmát ismertet könyv megjelentetése. Valóban több ilyen témájú könyv látott nyomdai napvilágot, amelyek úgy az els világháború körül zárták témaköreiket, vagy nagyoltan szóltak a két világháború közötti két évtizedr l. Ez utóbbi szakaszt talán el lehetett volna felejteni, mivel inkább ideologikus, mint tárgyilagos volt. Az 1960-as évek végén bizonyos fordulat állt be az addig diszkréten kezelt vagy elhallgatott témakörök kezelésében. Kádár Jánost lengyelországi látogatása idején (1966) Krakkóban az egykori magyarországi lengyel menekültek köszöntötték, és hálájukat fejezték ki hazánk akkori nagylelk ségéért. Ennek akkor már gazdag irodalma volt Lengyelországban, de err l legfeljebb a lengyelül tudó és lengyel szakirodalmat olvasó történészek tudhattak. Ezután született néhány, a lengyel menekültüggyel foglalkozó közlemény, nagyon lokális témát feldolgozó könyv. Gondot okozott, hogy ez az emigráció a reakciósnak min sített londoni kormányhoz köt dött, ebben legfeljebb a szociáldemokrácia képviselte a baloldalt. Ennek ellensúlyozására a hivatalos körök szorgalmaztak egy olyan, a második világháború éveinek lengyel–magyar kapcsolatait feldolgozó munka megírását, amelyet itthon idegenkedve (nagyon megbírálni nem lehetett!) fogadtak, viszont a lengyel „történész világ” ízekre szedett szét. Ez csak egy példa, de számtalan más esetet lehetne felsorolni. Az akkori modern lengyel irodalmat is csak a lengyelül beszél k olvashatták, ezekr l a magyar sajtó csak elvétve, bírálóan szólt.


2013.07.04. 17:23:52

110

KAPRONCZAY KÁROLY: A MAGYAR KAPCSOLAT

Az el bbiek csak felvillantani kívánják az 1960/1970-es évek hangulatát, miért indult el a magyar ifjúság egy része Lengyelországba, ki vonaton, ki stoppal, megtöltve velük Krakkó és Varsó ifjúsági klubjait. A lengyelek vendégszeretete nem változott, a „csóró” magyar fiataloknak gyorsan jutott szállás, ellátás és baráti fogadtatás. Egy sikeres utazás ösztönz leg hatott a nyelvtanulásra, a kapcsolatok továbbépítésére. A lengyelországi egyetemi ösztöndíjas helyekre – bár nem voltak nagyszámúak – többen is jelentkeztek, mint amit fogadni lehetett. Ahogy a második világháború éveiben magyar földön körvonalazódott egy magyarbarát lengyel nemzedék, úgy a hatvanas-hetvenes években kirajzolódott ennek magyar tükörképe. A magyar „polonisták” akkor ifjú nemzedéke ilyen körülmények között er södött fel, többségük a magyar rendszerváltó politikai garnitúra jeles egyéniségei lettek. Nem véletlen, hogy az els szabadon választott magyar kormány varsói követségének meghatározó egyéniségei az el bbiek sorából kerültek ki. A lengyel Fronda könyvkiadó egy kötetben 2009-ben jelentette meg öt jeles magyar – Engelmayer Ákos, Kiss Gy. Csaba, Kovács István, Szalai Attila és Molnár Imre – közéleti emberrel, a szellemi élet kiemelked egyéniségével készített „életinterjúját”, amelynek f vonalát a lengyelekhez köt d kapcsolatuk, az odavezet út felvázolása adja, amely meghatározó lett nemcsak egyéni szellemi karrierjük vonatkozásában, de a két nép kultúrájában is új fejezetet nyitottak. Engelmayer Ákos az 1960-as évek legelején találta meg lengyel földön szellemi szabadságát, vált nélkülözhetetlen kapoccsá a magyar–lengyel szellemi kapcsolatok területén, hogy majd aktív részvev je legyen a szolidaritás földalatti mozgalmának, végül Magyarország varsói nagyköveteként az Antall-kormány legsikeresebb diplomatája legyen. Családot alapított lengyel földön, de soha nem érezte távolinak magyar szül földjét. Szalai Attila is hasonló pályát futott be Lengyelországban, három alkalommal m ködött Varsóban magyar diplomataként. Ide tartozik Kovács István, a kiváló történész, költ és m fordító, aki két alkalommal is – diplomataként – képviselte a magyar kultúrát lengyel földön. A legrangosabb lengyel irodalmi díjakkal ismerték el ezirányú munkásságát. [Nemrég a Lengyel Tudományos Akadémia választotta tagjai közé – a szerk.] Kiss Gy. Csaba életm vének egy nagy szegmense a polonisztika, aki nemcsak kutatott, írt, de a szellemi kapcsolatoknak kereteket és fórumot igyekezett teremteni. Még az 1970-es évek elején megszervezte a Polonisták Körét, amely a hozzá hasonlóan gondolkodóknak adott együttm ködési és tevékenységi lehet séget. Nála meghatározó lett a rendszerváltoztató politika, de amikor az olyan irányt vett, amit nem tudott meggy z désével összeegyeztetni, ismét a tudományok világába tért vissza. Más találkozása volt Lengyelországgal Molnár Imrének, aki a Felvidékr l került a szegedi egyetemre, majd köt dött a lengyel szellemi élethez, s olyan vonatkozásokat vitt e kapcsolatrendszerbe, amely csak gazdagítja a magyar–lengyel múltbéli és jelen kapcsolatokat. A könyv el bb lengyel, majd – a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület gondozásában – magyar nyelven is megjelent. A magyar kapcsolat kit n könyv, nemcsak öt jeles magyar személy életébe, munkásságába és hivatásszeretetébe enged bepillantást, de felidéz egy olyan korszakot, amikor újjáéledt a két nép kapcsolata. Igen lényeges másik vonatkozás: milyen szellemi hatást gyakorolt a lengyel kultúra az akkor ifjú magyar értelmiségre, amelynek hatásai ma is érz dnek. A könyv értékes és tanulságos olvasmány, ajánlható mindenkinek, nem csak e témában rendszeresen olvasó „lengyelbarátoknak”. (Bogda ska-Szadai Bo ena, Szalai Attila (szerk.): A magyar kapcsolat. Budapest, 2010, [lengyel kiadás: Głos Polonii, 2009] Magyarországi Bem József Kulturális Egyesület, 247 p.)


2013.07.04. 17:23:52

111

KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL

Ian Johnson Szuperhatalommá válik-e Kína? Az 1950-es évekt l az 1970-es évekig tartó turbulens maoista korszak alatt Kína fontosabb szomszédai közül többel is katonai konfliktusba keveredett. 1962 szén Indiával, 1969 márciusában a Szovjetunióval, 1979ben pedig Vietnammal csaptak össze a Kínai Népköztársaság csapatai. Mindemellett Kína Indonéziában és Afrikában is támogatta a maoista-kommunista er ket – gyakran katasztrofális eredménnyel. Az 1980-as években azonban Teng Hsziao-ping meghirdette az „els a fejlesztés” politikáját, és azt tanácsolta az országnak, hogy „rejtse el kapacitásait és várjon, amíg eljön az ideje”. Ez nem volt éppen megnyugtató, hiszen azt sejtette, hogy egy bizonyos, közelebbr l meg nem határozható id pontban Kína majd felfedi valódi (nem feltétlenül békés) szándékait. Mindenesetre az 1980-as évekt l a 2000-es évek közepéig Kínának egyre növekv gazdasági, politikai és katonai hatalma ellenére is viszonylag kevés összeütközése volt szomszédjaival. Most azonban úgy t nik, hogy ez a visszafogottság elt nt. Kína már régóta hangoztat területi követeléseket különböz kelet-ázsiai szigetekre és vizekre vonatkozón; olyan követeléseket, amelyek mára ismétl d vé, harciassá, s t provokatívvá váltak, ami mély szakadékot képez Kína és számos szomszédja között. Legutóbb a Fülöp-szigetek és Japán jelentette be, hogy „stratégiai partnerekként” tárgyalnak majd a tengeri vitáik rendezése érdekében Kínával. Ez Peking szempontjából egyáltalán nem jó hír, hisz a kínaiak inkább elkülönítve szeretik kezelni ezeket a vitákat. Függetlenül a kínai követelések és fellépések jogos vagy


jogtalan voltától, reálpolitikai szempontból ezek a viták és az új szövetségek komoly politikai baklövésekre mutatnak rá Kína múltjában. A legsúlyosabb konfliktus Japánhoz kapcsolódik. Bár Kína fellépései Délkelet-Ázsiában sokszor adnak okot dühös nyilatkozatokra, a legtöbb ország képtelen arra, hogy megakadályozza a kínai hajókat abban, hogy olyan vizeken jár rözzenek, amelyeket sajátjuknak tekintenek. Japán alakjában azonban Kína a világ egyik legjelent sebb tengeri hatalmával kellett hogy szembenézzen. Ellentétben a Fülöp-szigetekkel, amely nem volt képes megakadályozni, hogy a kínai hajók behatoljanak parti vizeire és ráadásul még markereket is elhelyezzenek a vitatott hovatartozású zátonyokon, Japán aktívan védte igényeit azokra a szigetre, melyeket japánul Szenkaku, kínaiul Tiaojü, a közeli Tajvanon pedig (amely ugyancsak igényt tart a szigetekre, nagyrészt ugyanazon történelmi érvek alapján, amiket Kína is hangoztat) Tiaojütaj néven ismernek. Míg más viták néhány nap vagy hét után véget értek, a mostani konfliktus immár hónapok óta tart. Februárban Japánban azt állították, hogy egy kínai fregatt t zvezet radarjával befogott egy japán rombolót és egy helikoptert. A japán média néhány naponta ad hírt arról, hogy kínai hajók – f képp a kínai tengerészeti megfigyel szolgálat felmér hajói – engedély nélkül hajóznak be Japán területi vizeire a vitatott szigetek körül. (Legalább 28 ilyen jogsértésr l érkezett hír azóta, hogy tavaly sszel a konfliktus kirobbant.) A konfliktus nagymértékben hozzájárult ahhoz is, hogy 2012 végén megbukott az akkori miniszterelnök, Noda Josihiko kormánya. Könny lenne Kína jelenlegi vezet it hibáztatni mindezekért a problémákért, de azok eredete valójában megel zi a Kínai Népköztársaság lét-

2013.07.04. 17:23:52

112

rejöttét. Bár a történelmi feljegyzések vázlatosak, sok kínai meg van gy z dve arról, hogy a régi térképek és a szigetek megemlítése a birodalmi feljegyzésekben a szigetek feletti történeti kínai ellen rzésre utalnak. 1895-ben Kína és Japán háborút vívott, amelynek lezárását követ en Japán annektálta a szigeteket, miután azokat lakatlannak és uratlannak (terra nullius) nyilvánította. A Rjúkjú-szigetlánc részeként a második világháború után a szigeteket átadták az Egyesült Államoknak. Washington 1972-ben adta vissza a Rjúkjú-szigetek (beleértve a Tiaojü/Szenkakuszigeteket is) fölötti ellen rzés jogát Tokiónak. Ez volt az a lépés, amely sok kínait feldühített. Úgy gondolták ugyanis, hogy Washingtonnak egy kínai kormánynak – akár a pekinginek, akár a tajvaninak – kellett volna visszaadnia a szigeteket. Különösen a tajvani kínaiak voltak dühösek, akkoriban ugyanis a sziget úgy tekintett magára, mint a legális – bár szám zetésben lév – kínai kormányra, ráadásul a szigetek amúgy is igen közel vannak Tajvanhoz. Egy másik lehetséges tényez az az 1969-es ENSZ-felmérés volt, amely arra utalt, hogy kiterjedt olajmez k találhatók a szigetek alatt. Az 1970-es években tajvani civilek többször behatoltak a szigetekre, s kés bb hongkongi lakosok – akik nem köt dtek Pekinghez – is követték a példájukat. Az aktivitás legutóbbi hulláma 2006-ban kezd dött, amikor hongkongi magánszemélyek váltak türelmetlenné és küldtek hajókat a szigetekre. Az elmúlt egy vagy két évben a kínai kormány úgy t nik, aktívabban csatlakozott a szigetek ellen rzéséért folyó versenyhez. Többször is el fordult, hogy a kormány ellen rzése alatt álló halászhajókat küldtek a szigetek vizeire. Ezekhez a hajókhoz csatlakoztak most a felmér hajók és – a parti vizeken kívül – a kínai haditengerészet. A kínai blogoszférában több kommentátor is megjegyezte, hogy a kínai gazdaság már túlszárnyalta Japánt, és ez utóbbinak nagyobb szüksége van a kínai piacra, mint amekkora szüksége Kínának van a japán termékekre és technológiára. Nem világos, hogy a fels bbrend ség ezen érzésének része van-e a közelmúlt man vereiben. Annyi azonban bizonyos, hogy a két ország a második világháború


óta a leginkább tartós és legelkeseredettebb vitában feszül egymásnak, egy olyan vitában, amelyikben egyik fél számára sincs egyszer kiút. Hogy hogyan alakulhatott ki ez a helyzet, arra több új könyv is megpróbál választ adni. A szerz k nagyon különböz perspektívákból közelítik meg a kínai kérdést, véleményeik és következtetéseik között pedig id nként szöges ellentét van. De mindannyian osztják azt a vélekedést, miszerint Kínára a történelmi múlt olyan súlyos teherként nehezedik, ami az ország felemelkedését kevésbé lineárissá teszi annál, mint azt sokan képzelnék vagy várnák. Tágabb értelemben véve viszont a szerz k arra utalnak, hogy a jelenlegi bajok nem elkerülhetetlenek, és lehet, hogy könnyebben kezelhet k annál, ahogy azt egyesek gondolják. Sokan kijelentették már, hogy Kína felemelkedése megállíthatatlan, és közeleg az a nap, amikor az ország szuperhatalommá válik. A leghíresebb talán Martin Jacques When China Rules the World (Amikor Kína uralja a világot) cím , 2009-ben megjelent munkája, amely sok szakért t ösztönzött arra, hogy kifejtse a saját véleményét. A vitához legutóbb Arvind Subramanian, a washingtoni Peterson Institute for International Economics munkatársa csatlakozott. Subramanian Eclipse: Living in the Shadow of China’s Economic Dominance (Napfogyatkozás: Élet Kína gazdasági dominanciájának árnyékában, Peterson Institute for International Economics, 2013, 216 oldal) cím könyvében Kína szinte megállíthatatlannak látszik, s még akkor is az marad, ha a növekedés lelassul az elmúlt három évtizedben átlagos 10%-ról egy fenntarthatóbbnak látszó 6%-ra. Subramanian meggy z en érvel. Szerinte Kína meg fogja el zni az Egyesült Államokat, még akkor is, ha Washingtonnak sikerülne öszszehoznia egy 1990-es stílusú gazdasági fordulatot – ami egyre inkább valószín tlen –, kiegyensúlyozva a költségvetést és újra növekedési pályára állítva a gazdaságot. Kína belátható id n belül meg fogja haladni gazdaságilag az Egyesült Államokat, és átveszi a világ els számú gazdasági hatalmának helyét. Ha pedig Washington továbbra is kitart azok mellett a gazdaságpolitikai elvek mellett, amelyeket

2013.07.04. 17:23:52

113

a pénzügyileg konzervatív szerz egyébként öngyilkosságnak tart, akkor Kína abban a helyzetben lesz, hogy a politikai vezet szerepet is magához ragadja. A legjobb, amit Washington tehet, az a felkészülés a lemaradásra. Ez a gazdasági érv egy szélesebb külpolitikai érvhez szolgál alapul. Subramanian könyvének elején és végén egy megdöbbent analógiát találunk az 1956-os szuezi válsággal. NagyBritannia hatalmának tet pontján megszerezte az irányítást a csatorna fölött, amikor arra tudott kényszeríteni egy eladósodott államot – Egyiptomot –, hogy adja át neki az ellen rzést. De néhány évtizeddel kés bb, a huszadik század közepén, Nagy-Britannia elvesztette azt, amikor maga is adós országgá vált, és egy emelked hatalom – az Egyesült Államok – választás elé állította: vagy kivonja a csapatait a térségb l, vagy szembenéz az államcs ddel. Megtehetné Kína ugyanezt? Az elképzelés most még er ltetettnek t nhet, de Subramanian rámutat arra, hogy az Egyesült Államok rendszeresen alkalmazta és alkalmazza gazdasági erejét arra, hogy megvalósítsa külpolitikai céljait. A második világháború óta eltelt id szakban, írja a szerz , az Egyesült Államok állt a világban életbe léptetett gazdasági szankciók 70%-a mögött. Nem elképzelhetetlen, hogy néhány évtizeden belül Kína is megteheti majd ugyanezt. És mit tehetnek az amerikaiak, ha megmarad az Egyesült Államok hatalmas adóssága Kína felé? Vajon el lehet-e dönteni így a Tiaojü/Szenkaku vitát? Vagy Kína igényét Tajvanra? Szerencsére közgazdászokon kívül akadnak más szakemberek is, akik megnyugtatóbb következtetésekre jutnak. Subramanian lényegében úgy érvel, hogy a gazdasági növekedés politikai dominanciához vezet. A többiek elismerik Kína gazdasági fejl dését, de azt mondják, hogy a szupremácia kialakulása már kevésbé valószín . Teszik ezt két radikálisan eltér megközelítésb l. A legszórakoztatóbb és legprovokatívabb egy merész könyv, Edward Luttwak The Rise of China vs. the Logic of Strategy (Kína felemelkedése a stratégia logikája ellenében (Belknap Press/Harvard University Press, 2013, 310 ol-


dal)) cím munkája. Luttwak határozottan azt jósolja, hogy Kína nem fog sikeresen szuperhatalommá válni; valójában nem tud szuperhatalommá válni a jelenlegi formájában. Ez nem a növekedési rátán vagy a GDP–államadósság arányon múlik – Luttwak egy kézlegyintéssel intézi el mindkett jelent ségét –, hanem azon, amit a stratégia vastörvényének tekint, és amely szerinte: „tökéletesen egyformán vonatkozik minden kultúrára, minden korban.” Luttwak szerint Subramanian és társai Kína gazdasági növekedésére és a katonai kiadások növekedésének ütemére összpontosítanak, és még a recessziók és válságok kialakulásának lehet ségét megengedve is el revetítik azt a napot, amikor Kína lesz az úr a tengereken. „De ez a legkevésbé valószín eredmény, mert ütközne a stratégia logikájával egy olyan világban, amely különböz államokból áll, melyek mindegyike féltve rzi önállóságát.” Luttwak azt állítja, hogy Kína növekedésének hatására az országok összefognak, hogy együtt akadályozzák meg annak további emelkedését. Ahogy a 19. századi Németország gazdasági és katonai növekedése ahhoz vezetett, hogy Franciaország és Anglia, az egykori ellenfelek szövetségre léptek egymással (és Anglia arra kényszerült, hogy lenyelje az undort, amit az emberi jogok primitív elnyomása a cári Oroszországban, és a vele való szövetségre lépés váltott ki), Kína nyílegyenes útja a csúcsra máris okoz valamilyen reakciót, mint ahogy Japán és a Fülöp-szigetek példáján látjuk, nem is beszélve arról, hogy az Egyesült Államokat ismét szívesen fogadják a régióban. Hogy miért nem változtat irányt Kína? Itt található az egyike Luttwak legérdekesebb elképzeléseinek, amit „nagyállami autizmusnak” nevez – ami nem más, mint a nagyhatalmak képtelensége arra, hogy szakítsanak a cselekvés és viselkedés megszokott módjaival. Mint ahogy Vilmos császár Németországának is biztosan látnia kellett, hogy a német hadiflotta fejlesztése arra készteti majd Nagy-Britanniát, hogy szövetséget hozzon létre ellene, ugyanúgy Kínának is meg kell értenie, hogy visszavágást okoz, ha olyan szigetek felett követel ellen rzést, amelyek messze vannak a kínai partoktól,

2013.07.04. 17:23:52

114

de közel a szomszédaihoz. (Itt nem is f leg a Tiaojü/Szenkaku-szigetekre gondolunk, hanem azokra a homokpadokra, zátonyokra és szigetecskékre a Dél-kínai-tengeren, melyekre Kína szintén igényt formál.) Még a Tiaojü/Szenkakuszigetekért folyó csatáról is úgy t nik, hogy nincs kedvez kimenetele Kína számára, nem számítva az állandó feszültséget a legjelent sebb szomszédaival. Kína szemellenz s hozzáállását látva a nemzetközi ügyekhez, Luttwak megjegyzi, hogy sok kínainak meggy z dése, hogy egy taktikailag okos és kifinomult civilizáció örökösei. A kínaiak, jegyzi meg Luttwak, gyakran feltételezik, hogy a külföldiek ostobák vagy naivak, és biztosan nem egészen érnek fel azoknak az embereknek a ravaszságával, akik a Háború m vészetét1 megalkották. 2011-ben, írja Luttwak, Vang Csi-san, aki akkor az Egyesült Államokkal folytatott stratégiai és gazdasági párbeszéd vezet je volt (jelenleg miniszterelnök-helyettes és tagja a Politikai Bizottság héttagú Állandó Bizottságának) azt mondta az amerikaiakról és a kínaiakról: „Nem könny igazán megismerni Kínát, mert Kína egy si civilizáció… [míg] az amerikaiak ugyancsak egyszer ek.” Luttwak rámutat arra is, hogy ezek a feltételezések nem szolgálták és nem szolgálják jól Kínát, sem a múltban, sem ma. Kína három utolsó császári dinasztiája közül kett t kis nomád csoportok irányítottak, míg ma az ország taktikája miatt gyanakvó és egyre ellenségesebb országokkal van körülvéve. Talán nem túlzás azt mondani, hogy Kína nem rendelkezik valódi szövetségesekkel. Ennek az az oka, hogy a kínai diplomáciai gondolkodás egy olyan korból ered, amikor a külkapcsolatokat a kínai fejedelemségek – a Csin, Csu, Lu, Csi és a többiek, amelyek megjelennek Szun-ce klasszikus munkájában is – közötti kapcsolatok jelentették. „A kínai külpolitika nyilvánvalóan feltételezi, hogy a külföldi államok is ugyanolyan gyakorlatiasak és opportunisták ügyeik intézésében, mint Kína.” Ám ez az elképzelés újra és újra cs döt 1

A háború m vészete Szun-ce klasszikus ókori hadtudományi m ve. Magyarul több különböz fordításban is megjelent A háború m vészete, A hadviselés törvényei, A hadviselés tudománya, illetve A hadakozás regulái címmel.


mond, ahogy azt Luttwak is bizonyítja, hiszen más országokban más gyakorlatokat követnek. 2007-ben például India azt tervezte, hogy egy jótékonysági körút részeként 107 magas rangú fiatal köztisztvisel t küld Kínába. A kínai hatóságok azonban megtagadták a vízumot egyikükt l, mondván, hogy mivel India egy olyan részér l származik, amelyre Kína igényt tart, így gyakorlatilag nincs is szüksége vízumra. Luttwak szerint Kína stratégiájának része, hogy válságokat kreál annak reményben, hogy azokra számára kedvez megoldást talál majd. Hasonlóképpen, 2010-ben Kína azzal reagált egy kínai halászhajó kapitányának letartóztatására, aki megsértette a japán felségvizeket, hogy szenvedélyes hangvétel nyilatkozatokat adott ki, japán üzletembereket tartóztatott le és gyakorlatilag felfüggesztette a Japánba irányuló ritkaföldfém-exportot. Aztán hátraarcot vezényelt, és arra törekedett, hogy alkut kössön Japánnal. A japánok megdöbbentek és megrémültek Kína fellépését l, és ez közvetlenül a 2012-es válsághoz vezetett. 2012 áprilisában a Tokió F városi Önkormányzat, amely akkor még az ismert nacionalista politikus, Isihara Sintaró kormányzó vezetése alatt állt, úgy határozott, hogy megvásárolja a Szenkaku-szigeteket. A japán kormány végül közbeavatkozott és sszel állami kezelésbe vette a szigetek egy részét. Ez a döntés volt akkor az alap Peking számára ahhoz, hogy több japánellenes demonstrációt, tiltakozást is engedélyezzen. Úgy t nhet, mintha rossz vezetésr l lenne szó, de Luttwak azt írja, hogy még maga Bismarck sem tudná megoldani Kína problémáját. Minden hatalom emelkedése, er södése reakciót vált ki, mondja, és csak ritkán tesznek szert hegemóniára – hacsak nem hoznak létre vagy használnak ki egy olyan történelmi fordulópontot, mint egy háború. Amerika arra használta Japán vereségét, illetve Nagy-Britannia és Franciaország második világháború utáni hanyatlását, hogy határozottan el re törjön a Csendes-óceáni térségben. Az Egyesült Államok azonban nem úgy lépett be a régióba, hogy hangos igényeket formált különböz területekre, hanem olyan országként, amely gazdasági támogatást nyújtott. Ez segített lágyítani az USA el retörését a Csendes-

2013.07.04. 17:23:52

115

óceánon, bár azt még így is sok keser ség kísérte – emlékezzünk csak arra, hogyan vesztette légi támaszpontjait és haditengerészeti bázisait a Fülöp-szigeteken. Ezzel szemben Kínát máris egyfajta veszélyes ragadozónak tekintik, pedig még szinte semmit sem szerzett meg. Amennyiben helyes, Luttwak elmélete azt jelenti, hogy az amerikaiaknak nem kell túlságosan aggódniuk. Kína lényegében megsemmisíti önmagát, legalábbis diplomáciai értelemben. A problémák listája miatt pedig, amellyel Kínának szembe kell néznie, úgy t nik, hogy ez akár most is megtörténhet. Odd Arne Westad norvég történész nem annyira biztos ebben. A London School of Economics professzora úgy véli, hogy a kínai történelem teher, de egyben azt is megmutatja, hogy mennyire alulbecsült a kínaiak alkalmazkodási és változási képessége. Westad kutatási területei a hidegháború kora és a jelenkor keletázsiai története; szerkeszt ként és szerz ként már több könyve is megjelent a hidegháborúról. Restless Empire: China and the World Since 1750 (Nyugtalan birodalom: Kína és a modern világ 1750-t l (Basic Books, 515 oldal)) cím könyve gazdag története az elmúlt 250 év kínai külpolitikájának. Luttwakhoz hasonlóan Westadban is van egy revizionista vonás, ám ebben der látóbb következtetéseket von le. Westad bemutatja, hogy a jelenlegi válságoknak részben az idealizmus az oka – egyfajta meggy z dés, hogy a nemzetközi rendszerben létezik valamilyen igazságszolgáltatás, amelyhez Kína folyamodhat. Kína szerint az országot megalázták a tizenkilencedik században és a huszadik század elején, és néhány területét, beleértve a Tiaojü/Szenkaku-szigeteket, elvették t le. Ez nem jelenti azt, hogy ezeknek a területeknek mindegyikét vissza kellene adni – Pekingben természetesen senki sem akar irányítást például a független és szuverén Mongólia felett, ami egykor ugyancsak része volt a kínai birodalomnak –, de néhány tengeri követelését belesz tte a megaláztatás és az igazságkeresés szólamaiba. Westadnak az is meggy z dése, hogy a kínaiak nagyon is készek az alkalmazkodásra. Az egyik legelterjedtebb nézet szerint a kínaiak


nem fogadták el elég gyorsan a változásokat, ám Westad bebizonyítja, hogy ez valójában nem igaz. Kína rohamléptekben épített vasutakat, hajógyárakat és gyárakat már a tizenkilencedik században is – ugyanakkor, írja, amikor szül hazája, Norvégia is tette – a Csing-dinasztia pedig akár sikerrel is járhatott volna, ha nem sújtotta volna balszerencsés események hosszú sora: éhínségek és felkelések, nem is beszélve arról, hogy idegen hatalmak támadták meg az országot és kisebb-nagyobb területeket faragtak le bel le. Csang Kaj-sek sokat kárhoztatott Kínai Köztársaságának adaptív képességeir l szólva megjegyzi, hogy ha nincs a japán invázió 1937-ben, akkor a köztársaság valószín leg fennmaradt volna.2 „Azok a kínaiak, akik elfogadták az újat – ha kaptak rá esélyt, hogy így tegyenek –, mindig sokkal többen voltak, mint azok, akik nem”, írja Westad egy másik fontos érvre rámutatva. A „nyitás” jelenleg tapasztalható korszaka nem újdonság, hanem alapelvárás. Valójában Mao 30 éves uralmának elzárkózása volt az anomália. Ennek a közjátéknak az oka, mondja Westad, a második világháború volt, ami végzetesen meggyengítette a köztársasági kormányt. Itt egyben cáfolja azt az álláspontot is, miszerint a nacionalisták nem harcoltak, rámutatva arra, hogyan vetette be Csang Kaj-sek legjobb csapatait, míg a kommunisták több kínait öltek meg a háború idején a tisztogatások és összeesküvések során, mint a japánok. Ráadásul a külföldi hatalmak sem tudták kell mértékben támogatni Kínát a háború alatt (az Egyesült Államok háborús támogatásaiból mindössze 1% jutott Kínának 1945-ig). Ez segített alátámasztani Mao üzenetét, miszerint Kínának nincs szüksége a külvilág segítségére. Ha a történelem másként alakul, Mao gerilla maradt volna, Kína modernizációja pedig folytatódik a háború után. 2

Bosszantó kivétel Westad köztársasági korszak iránt tanúsított példás korrektsége alól az a döntése, hogy a kínai írásjelek átírásának a Kínai Népköztársaságban alkalmazott (nem szabványos) pidzsin formáját használja tajvani hely- és csoportnevek átírására is. Így Tajvant, a sziget f városát Taibei-nek írja Taipei helyett, a Kuomintangot pedig Guomindangnak írja, és KMT helyett GMD-nek rövidíti.

2013.07.04. 17:23:52

116

Westad azzal a véleménnyel is vitába száll, hogy Mao rombolása nyitotta meg az ország kapitalista újjáéledésének útját: „Kína az 1970-es években több különböz irányt is választhatott volna – a kambodzsai mintájú népirtó terrorizmustól a tajvanihoz hasonló demokratikus fejl désig. Megvolt a lehet ség a piac fejlesztésére – és nem a Kínai Kommunista Párt (KKP) destruktivitása miatt, hanem annak ellenére –, mivel Kína sokáig kísérletezett integrált piacokkal, miel tt a kommunisták megpróbálták elpusztítani azokat.” Luttwakhoz hasonlóan Westad is komor képet fest a kommunisták külpolitikájáról. Az 1960as években Kína szert tett némi presztízse a fejl d világban, amiért elkerülte az Egyesült Államokat és végül elutasította a Szovjetuniót is. Mao kiszámíthatatlan politikai döntései miatt azonban el is vesztette ezt a jóindulatot. Azzal, hogy akadályozta a Vietnamnak szánt támogatást, amikor a szomszédos ország az Egyesült Államok ellen harcolt, Mao tönkretette az egykor szoros kapcsolatokat a két ország között és el készítette a megalázóan ostoba 1979-es kínai inváziót Vietnam ellen. Kína nyert néhány jó pontot azzal, hogy segített egyes afrikai országokat, de aztán eltékozolta ezt is, amikor – például Ghánában – maoista felkeléseket támogatott. Vajon Kína jelenlegi aktivitása Afrikában nem hasonlóan narcisztikus? Kína beruházási kedve és gazdasági sikerei sok afrikait leny göztek, de egyben felismerhet az is, hogy Kína anélkül a minimális jó szándék nélkül tevékenykedik országaikban, amit a nyugati országok tanúsítanak. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatok sem úgy alakultak, ahogy a kínai vezet k elképzelték. Mao annyira nem volt tisztában a helyzettel, hogy amikor 1972-ben Richard Nixon Kínába látogatott, úgy gondolta, hogy az amerikai elnöknek fenyeget forradalommal kell szembenéznie otthon, és így a gyengeség helyzetéb l jön, hogy a „Nagy Kormányossal” találkozzon – elvégre a kínai Weltbild szerint mi másért érkezne egy külhoni vezet a kínai f városba, ha nem azért, hogy elismerje Kína fels bbségét? Kés bb Teng Hsziao-ping az Egyesült Államok szövetségesévé tette Kínát a


Szovjetunió ellen, de lényegében csak segítette az er sebb szuperhatalmat abban, hogy legy zze a gyengébbet, ezzel hozzájárulva az elmúlt negyedszázad globális amerikai hegemóniájának a kialakulásához. Nehéz megmondani, hogy mit kellett volna másképp tennie Kínának, de Westad joggal gúnyolódik a nyugatiak „rajongásán” a kínai vezet k külpolitikai hozzáértését illet en. „A kínai vezet k nemzetközi politikára vonatkozó nyilatkozatait úgy tekintették, mint egy si civilizáció realista bölcsességének végs példáit, holott valójában az általuk képviselt államberendezkedés torz voltát tükrözték csak.” Ám minden téves lépés ellenére Kína továbbra is a legnagyobb kihívás, nemcsak a szomszédos országok, hanem az Egyesült Államok számára is. Az USA–Kína tanulmányok egyik vezéralakja, David Shambaugh a következ ket írja az általa szerkesztett Tangled Titans: The United States and China (Leláncolt titánok: Az Egyesült Államok és Kína) (Rowman and Littlefield, 2013) cím kötet bevezet tanulmányában: „A kölcsönös bizalmatlanság jelen van mindkét kormányzatban, és most kevés olyan bürokratikus szerepl t találhatunk bármelyikben, akinek er s késztetése lenne arra, hogy együttm ködjön.” Shambaugh könyve nem ad pontos választ arra, hogyan váltak ennyire roszszá a dolgok, de burkoltan arra utal, hogy mindkét ország szenved a Luttwak által ismertetett „nagyhatalmi autizmusától”. A dilemmát, amellyel az amerikai döntéshozók szembenéznek, jól foglalja össze Vali Nasr The Dispensable Nation: American Foreign Policy in Retreat (Az eldobható ország: Az amerikai külpolitika hanyatlása (Doubleday, 2013) cím könyve. Nasr a külügyminisztérium egykori tanácsadója az Afganisztánnal és Pakisztánnal kapcsolatos ügyekben. Véleménye szerint Kína és az ország külföldi beavatkozásai az amerikai aggodalmak középpontjában állnak. Az egyik ok Kína egyre növekv k olajigénye, és hajlandósága arra, hogy óriási összegeket fizessen a kitermelési jogokért. A másik ok az, hogy a kitermelt k olajat haza is kell szállítani, vagy a hajózási útvonalakon – amelyek szüksé-

2013.07.04. 17:23:52

117

gessé teszik a kínai haditengerészet fejlesztését –, vagy cs vezetékeken át, amelyek KözépÁzsia politikailag törékeny államain keresztül húzódnak. Mennyire lehet az ember optimista abban a tekintetben, hogy egy megváltozott Kína kisebb stratégiai fenyegetést jelentene? Könyve vége felé Westad alapvet en azt feltételezi, hogy Kína tovább er södik. Azt is írja, hogy a Kommunista Párt „átvette a külföldi vállalatok számos irányítási módszerét” – talán így van, de biztosan csak a legrosszabbakat. Ám Westad optimizmusát támogatja Kína alkalmazkodóképessége, amit az elmúlt évszázadok során tanúsított. Luttwak nem zárja ki, hogy Kína képes megváltozni, de más módon fogalmaz – Kína csak úgy emelkedhet fel, ha oly módon változik meg, aminek eddig ellenállt: „Csak egy teljesen demokratikus Kína léphetne el re akadálytalanul a globális hegemóniához vezet úton, egy teljesen demokratikus Kína kormányai viszont kétségtelenül egészen más célok elérésére törekednének.” (The New York Review of Books)

Jonathan Kaiman Egy kínai tisztségvisel rejtélyes börtönhalála Vu asszony rémálma akkor kezd dött, amikor arra várt, hogy felvegye a férjét a repül téren. Ju Csi-ji a szül városába, Vencsuba repült vissza Pekingb l, ahol épp befejezett egy ideiglenes politikai megbízatást. Ám nem sokkal azután, hogy a gép leszállt, Ju felhívta a feleségét, hogy inkább egy ismer se veszi majd fel. „Egy másik hang a telefonban azt mondta, hogy menjek haza”, mondta Vu asszony a kínai állami médiának, amely nem hozta nyilvánosságra a teljes nevét. Vu asszony 38 napon át nem látta a férjét, egészen addig, amíg a helyi kórház egyik orvosa április 9-én holttá nyilvánította a férfit. A


Hszinhua, a hivatalos kínai hírügynökség szerint a 41 éves Ju (aki az állami tulajdonban lév Vencsu Ipari Befektetési Csoport f mérnöke volt) az eltelt id t shuanggui fogságban töltötte, a törvényellenes fogva tartás közismerten durva formájában, amely a kommunista párt korrupció gyanújába keveredett funkcionáriusait fenyegeti. A helyi kormányzati hatóságok balesetnek nyilvánították Ju halálát. A Hszinhua honlapján látható szörny képek azonban egy kék-zöld foltokkal borított félmeztelen férfit mutatnak, aki bal karjával a mellkasán egy kórházi ágyon fekszik. A cikk nem ad magyarázatot arra, hogy miért tartották fogva a férfit. A kritikusok azt mondják, hogy a jogvédelemt l megfosztott shuanggui fogvatartottak különösen ki vannak szolgáltatva az emberi jogok megsértésének. Flora Sapio, a Hongkongi Egyetem jogászprofesszora szerint, aki egy könyvet is írt a témáról, a Hszinhua együtt érz hangvétel riportja egy magas szinten meghozott döntésre utalhat, melynek célja, hogy kezdjék a fogvatartottak jogait tiszteletben tartani, miközben a rendszer alapjaiban véve lényegében változatlan marad. „Azt akarják, hogy a rendszer karhatalmi szervei másként kezeljék a gyanúsítottakat – mondta a professzor. – Ugyanakkor a pártállam szeretne az egyetlen olyan tényez maradni, amely az igazságszolgáltatással kapcsolatos kérdésekben megszólalhat.” A shuanggui fogvatartottak túlnyomó többségének esélye sincs arra, hogy megmentsék a karrierjüket, és sokan öngyilkosságot követnek el a fogva tartás közben. A legtöbb esetet végül átadják a bíróságnak, ahol a tárgyalás általában halálos ítélettel vagy hosszú börtönbüntetéssel végz dik. Po Hszi-laj, a kegyvesztett csungcsingi pártvezet 10 hónapot töltött fogva ilyen körülmények között, miel tt az ügy 2013 januárjában bírósági szakaszba került volna. „Vannak beszámolóink a [shuanggui] fogva tartás és vallatás alatti pszichológiai manipulációról és fizikai kínzásról, például alvásmegvonásról, megjátszott vízbe fojtásról, a fogvatartott b rének cigarettával való megégetésér l és verésr l”, írja egy jelentés egy hongkongi kiadású,

2013.07.04. 17:23:52

118

emberi jogokkal foglalkozó folyóiratban, a Dui Hua Human Rights Journalban. A Beijing Times szerint húsz rend rkommandóst rendeltek ki, hogy a családtagok tiltakozása ellenére átszállítsák Ju földi maradványait a krematóriumba. A rokonok szerint az orvosi szakvéleményben fulladásos halál szerepelt. „Az orvos, aki megpróbálta újraéleszteni, azt mondta, hogy már majdnem meghalt, amikor kórházba szállították –közölte Vu asszony. – De miért kellett addig várni a kórházba szállítással?” Április 9-én a vencsui Városi Pártbizottság helyettes párttitkára, Hszü Jung-min azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy a „vizsgálóbizottság a közepén tart a vizsgálatnak, és még nem készített jelentést”. Az elmúlt években a tisztvisel k egész sor finoman szólva is valószer tlen magyarázattal álltak el a „véletlen” börtönhalálokról írt jelentéseikben. Egy férfi 2009-ben állítólag belefulladt a saját paplanjába alvás közben, míg mások halálát az okozta, hogy elrejt ztek, forralt vizet ittak vagy rémálmuk volt… (The Guardian)

Ian Cobain – Richard Norton-Taylor Gyarmati b nök Az Egyesült Királyság még mindig titkosan kezeli azokat az aktákat, amelyek fényt deríthetnének a gyarmati korszak visszaéléseire Annak ellenére, hogy William Hague brit külügyminiszter ígéretet tett arra, hogy a titkosítás alól feloldva a nyilvánosság számára is hozzáférhet vé teszik ket, még mindig titokban tartanak számos, a brit birodalom fennállásának utolsó éveiben keletkezett titkos kormányzati aktát. A visszatartott akták annak az óriási dokumentumanyagnak a részei, amely évtizedeken át rejtve maradt a Külügyi és Nemzetközösségi Hivatal (Foreign and Commonwealth Office, FCO) egyik ismeretlen archívumában, megsért-


ve ezzel a hivatalos papírok kezelését szabályozó törvényeket. Amikor az archívum létezésér l tudomást szereztek azok az ügyvédek, akik olyan id s kenyaiak egy csoportját képviselik, akik a Mau Mau felkelés idején elszenvedett visszaélések miatt kívánják perelni a brit kormányt, Hague vizsgálatot rendelt el, és ígéretet tett arra, hogy az aktákat nyilvánosságra hozzák. „Hiszem, hogy az a helyes, ha az ezekben az aktákban lev információt megfelel en megvizsgálják és rögzítik, majd hozzáférhet vé teszik a nyilvánosság számára az Országos Levéltáron (National Archive) keresztül – mondta a külügyminiszter a parlament képvisel inek. – Az a tervünk, hogy a titkosnak nyilvánított részek kivételével minden értékelhet témájú dokumentumot hozzáférhet vé tegyünk.” Kés bb azonban kiderült, hogy a külügyminisztérium jelent s számú dokumentumot tart vissza egy olyan jogszabályi helyen szerepl jogi mentesség miatt, amely egyébként épp abban a törvényben található, amelyet megsértettek azzal, hogy a dokumentumokat titkos archívumban tárolták. A papírok között, amelyekr l tudjuk, hogy a hivatal visszatartja ket, van egy akta, amely jegyz könyveket tartalmaz a kenyai gyarmati kormány kabinetjének számos ülésér l 1963ból, azaz a függetlenséget megel z évb l. Egy másik akta arról a kártérítésr l szól, amit azután fizettek, hogy 1946-ban bomba robbant a jeruzsálemi Dávid Király Szállodában lev brit katonai parancsnokságon, az egyik pedig olyan táviratokat tartalmaz, amelyeket brit diplomaták küldtek Londonba Mauritiusról 1968-ban, abban az évben, amikor az egykori gyarmat kikiáltotta függetlenségét. Más akták között, amelyekr l ismert, hogy rejtve maradnak a nyilvánosság el l, megtalálható egy ötrészes sorozat Fülöp herceg 1956-os szingapúri látogatását illet en, három akta egy Nigériába tervezett királyi látogatásra vonatkozóan ugyanabban az évben, továbbá egy 1968ban Mauritiusra tervezett királyi látogatásról szóló anyag. A Mauritius-papírok tartalma különösen kényesnek bizonyulhat, mert ezek rávilágíthatnak annak a brit döntésnek a hátterére, hogy miért

2013.07.04. 17:23:53

119

utasították ki a Chagos-szigetek 1500 lakóját néhány évvel kés bb, amikor beleegyeztek, hogy bérbe adják Diego Garcia szigetét az Egyesült Államoknak, hogy azon amerikai katonai bázist létesítsenek. Olyan akták egyes részleteit is visszatartják, melyeket egyébként már feloldottak a titkosítás alól és átadtak a délnyugat-londoni Kew-ben lev Országos Levéltárnak. Ilyenek például egy 1950-es, Kínába utazó „maláj kínaiak kiképzésér l” szóló akta részei, amit a külügyminisztérium egészen 2032-ig szeretne titkosítva tartani. Ide tartoznak még egyes szingapúri hírszerzési jelentések az 1950-es évekb l, valamint egy 1960-as Észak-Kamerunt érint akta. Az utóbbi két aktát a külügyminisztérium 2029-ig szeretné visszatartani. Ezek az akták az 1958-as közérdek adatokról szóló törvény 3. és 4. szakasza alapján maradnak titkosítva, amely lehet vé teszi a kormányzati szerveknek, hogy visszatartsanak a nyilvánosság el l minden történelmi dokumentumot, amely „adminisztratív célokra szükséges” vagy amit „bármely más különleges okból vissza kell tartani.” A külügyminisztérium nem nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy miért nem hajlandók nyilvánosságra hozni egyes aktákat, mondván, hogy a nyilvánosságra hozatal megtagadásának oka jelenleg maga is titkos. A külügyminisztérium egyik szóviv je azt mondta: „Elkötelezettek vagyunk aziránt, hogy annyi aktát tegyünk hozzáférhet vé a nyilvánosság számára a gyarmati levéltárainkból, amennyit csak tudunk. Ezek az akták fontos részei a történelmünknek. A programunk végére mintegy 18 ezer nyilvánosságra hozott aktánk lesz. Átlagosan csak az anyag 1%-át tartják vissza a nyilvánosság el l.” A titkos archívumot olyan történészek fedezték fel – köztük David Anderson, az afrikai politika professzora az Oxfordi Egyetemen –, akik annak a jogi csapatnak dolgoztak, akik a Mau Mau veteránokat képviselték, amikor azok azért harcoltak, hogy beperelhessék a brit kormányt az embertelen bánásmód miatt, amelyet a britek foglyaiként szenvedtek el az 1950-es években Kenyában. A kormány elismerte, hogy a szörny kínzásokról szóló beszámolóik igazak, ám továbbra is vitatja a kártérítéshez való jogukat,


mondván, hogy ennyi év után már nem lehet biztosítani a tisztességes eljárást. A külügyminisztérium elismerte, hogy az archívum létezik, és 200 doboz akta található benne: 1,5 tonnányi, 200 folyómétert kitev papír. Lord Howell, az akkori külügyminiszter azt mondta, hogy a dokumentumokat nemcsak Kenyából, hanem 37 különböz gyarmatról és brit védnökség alatt álló területr l szállították az Egyesült Királyságba, beleértve Adent, Ceylont, Ciprust, Malayát (a kés bbi Malajziát), Máltát, Nigériát és Észak-Rhodesiát. Sok éven át a Buckinghamshire-ben lev Hanslope Park adott otthont a titkos archívumnak, felsége Kormányzati Kommunikációs Központjának (UK Government Communications Headquarters, GCHQ) falain belül. Ez egy olyan létesítmény, ahol tudósok csapatai – mondhatni a James Bond filmekben szerepl m szaki zseni, Q valós változatai – dolgoznak öt méter magas, szögesdróttal is védett kerítések mögött, hogy m szaki támogatást nyújtsanak két brit titkosszolgálat, az MI5 és az MI6 számára. Egy Hague megbízásából kezd dött vizsgálat megállapította, hogy az aktákat el ször a nyugat-londoni Hayes-ben tárolták, s kés bb szállították át Hanslope Parkba, ahol a személyzettel elhitették, hogy nem a Külügyi és Nemzetközösségi Hivatalhoz, hanem egy másik, Hayes nev szervezethez tartoznak. A vizsgálatot lefolytató Anthony Cary, Kanada korábbi brit f biztosa azt jelentette, hogy „a félrevezet történetben, amely széles körben elterjed és ami örökl dött az átadások során” szerepelt az a magyarázat, hogy a hivatal csak azért rzi az archívumot, mert a Hayes épületében t z ütött ki. Így aztán soha nem történt meg a törvény által el írt nyilvánosságra hozatal céljait szolgáló felmérés, az akták pedig kívül maradtak az információszabadságáról szóló törvény (Freedom of Information Act) hatókörén. Miután az anyag nagy részét megkezdték átadni az országos levéltárnak, világossá vált, hogy számos Nagy-Britannia kés gyarmati korszakáról szóló hivatalos papírt sehol sem riztek meg, hanem megsemmisítették ket. Az egy-egy gyarmat függetlensége elnyerése el tti

2013.07.04. 17:23:53

120

id kben elkövetett b ntettekr l szóló bizonyítékokat tartalmazó dokumentumok ezreit égették el vagy süllyesztették a tenger fenekére. A fennmaradt dokumentumok bizonyítják, hogy a gyarmati tisztvisel knek az olyan gyarmatokon, mint például Kenya, azt mondták, hogy inkább semmisítsék meg a dokumentumokat ahelyett, hogy az Egyesült Királyságba szállítják ket – „a hangsúly az elpusztításon van” –, és sem a dokumentumokról, sem az elégetésükr l nem maradhat nyom. Ha dokumentumokat égettek el, a tisztvisel knek azt mondták, hogy „a hamun kívül más hulladék nem maradhat, a hamut pedig porrá kell törni”. Néhány ötlet a megsemmisítési m veletek skálájából megtalálható azokban az utasításokban, amelyek túlélték a tisztogatást. Bizonyos körülmények között, tájékoztatták a kenyai brit tisztvisel ket, „az elégetés általi megsemmisítés alternatívájaként megengedett, hogy a dokumentumokat nehezékekkel ellátott ládákba csomagolják, és azokat a parttól számított maximális lehetséges távolságra nagyon mély, áramlatmentes vízbe dobják.” (The Guardian)

Jason Burke Az ingatlanfejleszt k mohósága veszélyezteti Delhi építészeti örökségét Delhit a brit császári korona ékkövének számító India f városának építették. A város túlélte a monszunokat, aszályokat, zavargásokat, a kommunista politikusokat és a savas es t. Most azonban „Lutyens Delhijének”, a kormányzati épületek, parkok és lakóházak közel 3000 hektárra kiterjed területének, amelyet a terveket elkészít brit építészr l neveztek el, új fenyegetéssel kell szembenéznie. A helyi önkormányzat ugyanis azt tervezi, hogy enyhítenek a sokemeletes toronyházakra vonatkozó tervezési korlátozásokon. A változás érintené azt a zónát, amely magában foglalja az 1920-as, illetve 1930-as évek-


ben, a brit Rádzs idején indiaiak százmillióit kormányzó néhány ezer köztisztvisel számára épített elegáns bungalókat is. Lutyens Delhijének eredete arra a brit döntésre vezethet vissza, ami elrendelte, hogy az indiai f várost Kalkuttából (ma: Kolkata), a párás keleti kiköt városból Delhibe, a mogul császárok történelmi városába helyezzék át. A döntést V. György király jelentette be 1911-ben a Delhi Durbaron, a brit hatalom ünneplésére rendezett nagyszabású parádén. A britek, India akkori urai abban az id ben még nem tudhatták, hogy mindössze 36 évvel kés bb, a II. világháború után kimerülve már képtelenek lesznek arra, hogy elfojtsák az indiai függetlenségi követeléseket és távozniuk kell Indiából. Az új kormányzati épületek mellett az Edwin Landseer Lutyens által vezetett brit és indiai építészekb l álló csapat bungalókat is tervezett brit tisztvisel k és családjaik számára. A mintegy ezer, neoklasszikus stílusban épült bungaló közül sokhoz több hektáros kert is tartozik. 1988-ban, majd 2003-ban is kib vítették a védett övezet határait, amely most magában foglalja India – és a világ – legértékesebb építési telkeinek nagyon jelent s részét. Ez az a terület, amely a városvéd k szerint most támadás alatt áll. „Nyújtsd a kisujjad, és a karodat akarják. Ennek a zónának a területe nem éri el a város összterületének 2%-át. Ha építeni akarnak, tudnak építeni máshol is”, mondta Krishnan Menon, egy városvéd építész és várostervez , aki az indiai M vészetért és Kulturális Örökségért Közalapítvány delhi osztályát vezeti. Ugyanakkor mások úgy vélik, hogy helytelen lenne, ha Lutyens Delhijét érintetlen állapotban riznék meg egy olyan nyüzsg városban, ahol több millió indiai kénytelen zsúfolt nyomornegyedekben álomra hajtani a fejét. A Delhiben örökségsétákat vezet Sohail Hashmi író és történész szerint Lutyens Delhijét imperialisták hozták létre azért, hogy ezzel is demonstrálják gyarmati hatalmukat. „Az egyetlen darab szabad föld ebben a városban ott van, a városközpontban, ahol a kormányzati tisztvisel k ülnek a három vagy négy hold kerttel körülvett házaikban – mondja Hashmi. – Ha én

2013.07.04. 17:23:53

121

vezetném ezt a várost, megtartanék egy utcát, hogy megmutassam, hogy nézett ki Lutyens Delhije, a többi területet pedig átvehetnék és lakóházakat építhetnének rajta.” Mások tartanak Delhi telhetetlen ingatlanfejleszt inek befolyásától. Azon ritka alkalmakkor, amikor a védett központi zónában lev ingatlanok gazdát cserélnek – kevesebb, mint egytizedük van magántulajdonban –, hatalmas összegekért adják-veszik ket. Az árak Delhi központjában magasabbak, mint London vagy New York legfelkapottabb negyedeiben. Egy távközlési mágnás nemrég 20 millió fontot fizetett egy egyemeletes, penészes modernista házért. Más közeli lakóházakat 30 és 60 millió font közötti áron kínálnak megvételre. Egyes kormányzati tulajdonban lev ingatlanok árát csillagászati összegekre becsülik. Egy száz közepes rangú katonatisztnek otthont adó lakóépület, amely szinte pontosan a Rashtrapati Bhawanra, az eredetileg India els alkirálya számára épített hatalmas épületre néz, ami jelenleg az elnök hivatalos rezidenciája, a becslések szerint 600 millió angol fontot ér. A városvéd k azt a tervet is ellenzik, hogy a védett övezet közepén építsék fel a nemzeti hadsereg múzeumát. Amiatt is voltak viták, hogy a bungalók lakói – els sorban parlamenti képvisel k – nem engedélyezett átépítéseket hajtottak végre. Az egyik elhíresült eset 2004-ben történt, amikor egy politikus egy hatalmas üvegpiramist építtetett a házához. A közelmúltban az indiai parlament fels házának egyik tagja egy hindu templomot épített a kertjében. „Egyebek között az a szép ezekben a bungalókban, hogy van egy sajátos, csendes és szerény atmoszférájuk. Nem lehet, hogy csak a miniszterek számára tartsák fent ket. Ez egyszer en nem m ködik. A bungaló azonban státusszimbólummá, a hatalom jelképévé vált, így mindannyian szeretnének egyet”, mondta Charles Correa, India egyik legismertebb építésze. Correa hozzátette, hogy bár nagyon nehéz volt egyes bungalókat modernizálni anélkül, hogy az egész övezet esztétikai hatását károsítanák, lehetséges lenne összeegyeztethetni a fejlesztést a meg rzéssel, ha a folyamatot megfelel en kezelnék. „Könyörtelennek kell lenni


abban a tekintetben, hogy mit lehet megmenteni, és mit nem. De ez azt is jelenti, hogy nem hagyhatod, hogy a bürokraták és a politikusok úgy döntsenek, hogy a széleket le lehet vágni. Ez egyszer en nevetséges”, mondta Correa. A városvéd k remélik, hogy az UNESCO, az ENSZ kulturális szervezete megadja az áhított Világörökség státuszt Lutyens Delhijének a lakott történelmi városok kategóriájában, ami szinte lehetetlenné tenné a radikális változtatásokat. Lehetségesnek tartják, hogy a döntés még ebben az évben megszületik. „A mi értékeink állnak szemben a pénzemberek és ingatlanfejleszt k értékeivel. Ez egy kemény csata”, mondta Menon. Furcsa módon épp a hivatalnokok azok, akik a városvéd k szövetségesének bizonyulhatnak. Az történt ugyanis, hogy egyszer en elt ntek azok a korábbi tervek, amelyek a város központi területének szanálására vonatkoztak, áldozataivá válva az indiai bürokrácia hírhedt szövevényességének és lomhaságának… (The Guardian)

Benoît Hopquin Az indiai piac közepét veszi célba a kínai támogatással épül nepáli „Barátság út” A Katmandut a nepáli–kínai határral összeköt Araniko autópálya nevével ellentétben inkább keskeny aszfaltcsík vagy döngölt földút, ami 115 kilométeren át kígyózik szakadékok és hegycsúcsok között. A közlekedés jóformán életveszélyes lenne rajta a busz- és tehergépkocsi-vezet k rendkívüli ügyessége nélkül, akik szinte naponta m velnek csodákat a hajmereszt kanyarokban man verezve. A kilátás lélegzetelállító – feltéve ha az ember le meri venni a szemét az útról… Khadichaurban senki sem panaszkodik az úton tovadübörg közúti forgalom zajára. A Sun Kosi folyó partján fekv kisváros néhány évvel ezel tt „Chinatown” („Kínai Negyed”)

2013.07.04. 17:23:53

122

néven vált ismertté. Az ember itt megtalálja az összes árucikket, amelyet az ország hatalmas szomszédjában olyan olcsón el állítanak: telefonokat, ruhákat, cip ket, televíziókat, m anyag játékokat és hasonló dolgokat. Bhairav Chhetri egy takarókat árusító boltot vezet, melyek mindegyikén ott a „Made in China” felirat. „Az üzlet jól megy, de a verseny egyre er södik – mondja. – Öt évvel ezel tt még csak nagyjából húsz üzlet volt itt. Most már közel száz van a városban.” Khadichaur mellett ráadásul más bevásárlóvárosok is megjelennek az országút mentén. Chhetri rendszeresen átutazik a határ túloldalára, hogy feltöltse az árukészletét. A határ menti Kodariba vezet 35 kilométeres utat busszal vagy teherautóval teszi meg, aztán jó néhány kilométert gyalogol a senkiföldjén át, és áthalad a keskeny Barátság-hídon, hogy eljusson a tibeti Zhangmuba. Nagykeresked kt l vásárol, akik mindannyian han kínaiak. „Az egész üzletkötés nepáli nyelven zajlik – magyarázza a boltos. – [A kínaiak] már megtanulták a nyelvet. Okosak.” Aztán nepáli teherhordókat bérel fel, hogy visszaszállítsák az áruit Kodariba, ahol a beszerzési ár mintegy 15%-át fizeti meg vámként. Chhetri még soha nem jutott ennél távolabb a 318-as f úton, ami továbbhalad Lhásza, és végül a több mint 5000 km-re keletebbre fekv Sanghaj felé. Ez az út lett a f útvonala a kínai befolyás terjedésének Tibet, és a Tibeten túli területek felé. Kínai árucikkeket árulnak Katmanduban és más nepáli városokban is. De nem minden teherautónak Nepál az úti célja: egyesek Indiába szállítják a rakományukat. Az Araniko autópálya, amelyen a monszun és a földcsuszamlások gyakran lehetetlenné teszik a közlekedést, így a globalizáció útvonalává vált, amelyen évente közel 200 millió amerikai dollár érték áru halad át. Az autópálya is tanúsítja, hogy milyen módszeresen hódítja meg Peking az új területet. Az út kínai pénzügyi támogatással épült az 1960-as években, felváltva azt az ösvényt, ami alig volt elég széles ahhoz, hogy két jak elférjen rajta egymás mellett. Most Kína azt tervezi, hogy kiszélesíti az utat. 2012 végén Kína korábbi nepáli


nagykövete, Jang Hu-lan hivatalosan megnyitotta a Kodari melletti hatalmas konténerdepót. Egy nagyobb híd épül a meglév mellé, hogy a teherautók is átkelhessenek rajta. Kodari továbbra is az egyetlen legális határátkel Kína és Nepál, azaz két olyan ország között, amelyek 1400 km hosszan elnyúló közös határral rendelkeznek. De más útvonalakat is vágnak a Himaláján keresztül. A tibeti Gyirong és a határ túloldalán lev Syapru Besi közötti 17 kilométeres öszvérösvényt 20 millió dollárért igazi úttá építik át. Kína azt is tervezi, hogy egészen Katmanduig tovább építi a Lhászából Sigacéba, Tibet második legnagyobb városába vezet vasútvonalat, és hogy egy új repül teret épít a nepáli Pokharában, megnyitva az utat a kínai látogatók és árucikkek el tt. Kína milliárdokat fektet be Nepálban, a világ egyik legszegényebb országában, amely hagyományosan India befolyási övezetének része. A kínaiak fejlesztik a közlekedési, távközlési és vízenergia-infrastruktúrát. Jang egy, a Republica cím nepáli lapban tavaly decemberben megjelent interjúban vázolta fel Peking szándékait, kifejtve, hogy gazdasági szempontból Nepál összeköt folyosónak számít Kína és Dél-Ázsia között. Másként fogalmazva: út Indiába, és az ország hatalmas piacára… A két ázsiai óriás viszonya meglehet sen h vös, a hosszú közös határ pedig, amely állandó viták tárgyát képezi, zárt és militarizált. A kereskedelem volumene mégis szárnyal: 2010ben elérte a 60 milliárd amerikai dollárt, a kereskedelmi mérleg nyelve pedig nagyrészt Kína javára billen. Peking befektetett a kolkatai (korábban: Kalkutta) kiköt be, és most szárazföldi hozzáférést szerez magának Indiához a Himaláján át. „Nepál lesz a Barátság-híd Kína és India között”, mondta Nepál maoista miniszterelnöke, Baburam Bhattarai, akit idén márciusban távolítottak el posztjáról. Delhi attól tart, hogy inkább egyfajta trójai faló lesz, és aggódik a kínai áruk tömeges beáramlása miatt, amelyet egyébként a két ország közötti szabadkereskedelmi megállapodás is támogat. Nagylelk ségéért cserébe Peking azt követelte, hogy Nepál ismerje el Tibet annexióját és

2013.07.04. 17:23:53

123

az ottani politikai ellenzék elnyomását. 2012 januárjában, az akkori kínai miniszterelnök, Ven Csia-pao rövid katmandui látogatása (tíz év óta az els ) után kiadott közös nyilatkozat teljesen világosan fogalmaz ebben a kérdésben: „Tajvan és Tibet is elválaszthatatlan része a kínai államterületnek. A nepáli oldal határozottan támogatja azokat az er feszítéseket, amelyeket a kínai fél tesz azért, hogy fenntartsa az ország szuverenitását, a nemzeti egységet és a területi integritást, és nem engedi, hogy bármely er nepáli területet használjon bármiféle Kína-ellenes vagy szeparatista tevékenységhez.” Azóta korlátozásokat léptettek életbe a Nepálban él mintegy 20 ezer kivándorolt tibeti által szervezett tiltakozó megmozdulásokkal kapcsolatban. Március 10-én betiltották az 1959-es felkelés évfordulójára szervezett tüntetést. Minden „Kína-ellenes tevékenységet” büntetnek, annak ellenére, hogy erre nincs semmilyen jogalapjuk. Sajnos a hatalmi egyensúlyon az sem változtat sokat, hogy a tibeti szerzetesek felgyújtják és halálra égetik magukat… (Guardian Weekly)

Afua Hirsch Kínai aranybányászok Ghánában Huang Ren-Csung csíkos naperny je élesen elüt a hatalmas mennyiség kitermelt föld hátterét l. A láthatáron jól látszanak a ghánai es erd magas fái, itt viszont csak Huang ütött-kopott naperny je kínál menedéket a tikkasztó trópusi nap ellen. és kínai kollégái egymást váltva ülnek alatta, miközben felügyelik az ásást és a sötét, sáros víz kavargását abban az óriási gödörben, amelyben arany után kutatnak. A negyvenéves Huang két évvel ezel tt hagyta el a kínai Kuangtung tartományban lev teaültetvényét, hogy itt, Nyugat-Afrikában keresse a boldogulást. Azóta végzi nehéz és néha veszélyes munkáját a szinte elviselhetetlen h ségben – a munkát, amit szerinte nagyon jól megfizet-


nek. Huang azt mondja, hogy nagyjából 4000 jüant – 420 angol fontot, azaz kb. 145-150 ezer forintot – keres havonta. Fizetését közvetlenül a Kínában maradt családjának utalják át, miután levonták bel le a megélhetési költségeket. „A munka nehéz. [De] azért jöttem ide, hogy pénzt keressek – mondja Huang. – Kínában átlagos vagy szerény életkörülmények között éltem. Fantasztikus volt a lehet ség, hogy külföldre utazhatok [és] több pénz kereshetek.” Huang a számos illegális kisüzemi aranybánya egyikében dolgozik Ghánában, Afrika második legnagyobb aranytermel országában. A kisüzemi bányák m ködési engedélyeit kiadó ghánai ásványügyi bizottság nem engedélyezte a bánya megnyitását. Ghánában a külföldieknek tilos a kisebb bányaüzemekben dolgozni. A rendelkezést az 1980-as években hozták, hogy biztosítsák a szegény, vidéki közösségek megélhetését. Nincsenek pontos számadatok az illegális bányászat mértékére vonatkozóan. A ghánai hatóságok folyamatosan küzdenek a probléma ellen. A ghánai aranykitermelés 23%-a kisüzemi bányászatból származik, olyan kisebb bányaüzemekb l, melyeknek egyes becslések szerint 95%-a illegálisan m ködik. A munka is veszélyes: a közelmúltban például 17 ember halt meg egy bányabalesetben a közép-ghánai Kyekyiwerében. A hatóságok elismerik, hogy a kínai bányászok és gazdag támogatóik beáramlása soha nem látott mérték környezeti pusztítást és társadalmi konfliktusokat eredményez. A „[ghánai illegális bányászat] mértéke olyan hatalmas, hogy nehéz valójában számszer síteni – mondta Daniel Mishio dandártábornok, a földekért és természeti er forrásokért is felel s ghánai nemzetbiztonsági hivatal vezet je. – Eltekintve a biztonsági fenyegetést l, amit az jelent, hogy [az illegális bányászok] fegyvert viselnek, ott van még az emberek biztonságának problémája is. Egyes területeken az emberek még tiszta ivóvizet sem kapnak, másutt pedig látható, hogy az erd terület nagy részét kiirtották. Ez nagyon nagy veszélyt jelent a jöv nkre nézve.” Mishio tábornok egyébként egy különleges alakulatot vezet, amely rendszeresen tart razziákat az il-

2013.07.04. 17:23:53

124

legális bányákban. A múlt hónapban 120 kínai bányászt tartóztattak le. A kínaiak bevándorlása által okozott feszültségek arra indították az ország elnökét, hogy – mivel Kína Ghána legjelent sebb kereskedelmi partnere – megnyugtassa a kínai befektet ket: a nyugat-afrikai ország továbbra is támogatja a gazdasági együttm ködést. Mind Peking, mind Accra azt állítja, hogy nincs kapcsolat a két ország közötti kétoldalú megállapodások, köztük a közelmúltban a Kínai Fejlesztési Bank által Ghánának nyújtott 3 milliárd amerikai dolláros hitel, és az illegális kínai bevándorlók tevékenysége között. A kínaiak több millió dollárt fektettek kotrógépekbe és ipari berendezésekbe az országban. Ugyanakkor sokan hibáztatják Accrát azért, mert nem akadályozzák meg az óriási területeken zajló illegális bányászatot. „Ghánában és más afrikai országokban a kisüzemi bányászat stratégiai fontosságú megélhetési lehet ség a vidéki közösségek számára, és óriási mértékben járul hozzá a helyi gazdaság m ködéséhez – mondta Wilbert Brentum, a Solidaridad nev szervezet munkatársa, amely azon dolgozik, hogy javítsa az aranybányászok munkakörülményeit. – Viszont Ghánában most az a helyzet, hogy több az illegális kisüzemi bánya, mint az engedéllyel m köd . Az illegális bányászat fokozta a környezet állapotának romlását, illetve ez tehet felel ssé az ország vizeinek elszennyez déséért is. Mivel olyan sok ember dolgozik a kisüzemi bányászati szektorban véd felszerelés nélkül, a halálos balesetek száma is növekszik.” Egy ghánai civil szervezet kutatása megállapította, hogy a bányászközösségekben 250 folyó volt ciánnal és nehézfémekkel szennyezett. Ebben a hónapban a kormány is kifejezte aggodalmát a vizek elszennyez désének üteme miatt. „[Az illegális kitermelés] egyáltalán nem jó nekünk”, mondta a 29 éves Kweku Gyaminah, Manso Abodom település vezet je, aki több mint 1000 angol fontot keres hetente azzal, hogy a falusiak – sokan közülük még gyerekek – által az illegális, kínai tulajdonban lév bánya (ahol Huang dolgozik) peremén kibányászott arannyal kereskedik. „Most minden ivóvíz


szennyezett, a farmok mind tönkrementek, és nem volt semmi hasznunk az egészb l.” A külföldiek iránt érzett neheztelés egyre er södik. A ghánaiak gyakran támadják meg az egyre jobban felfegyverzett kínai bányászokat. A kínaiakat is vádolják azzal, hogy bántalmazzák azokat a ghánaiakat, akiket azért foglalkoztatnak, hogy a gépeket m ködtessék. A kitermelésnél, ahol Huang és kollégái dolgoznak, a föld tele van üres vadászpuska-l szerekkel. „Megvannak a fegyvereink, hogy megvédjük magunkat a helyiekt l”, mondja Huang. Úgy tartják, hogy a fegyverek nagy részét a rend rségt l szerzik a kínaiak. Egy magas rangú tiszt szerint ez is jelzi a széles körben elterjedt korrupciót, amit az illegálisan bányászott aranyból származó pénzzel támogatott külföldiek beáramlása is el segít. „A kínaiak fel vannak fegyverkezve, [és] a legtöbb fegyvert rend rök adják el nekik”, állította egy rend rtiszt, aki azzal a feltétellel nyilatkozott, hogy nevét nem hozzuk nyilvánosságra. Az utóbbi id ben több nagy horderej rend rségi korrupciós esetre is fény derült a kínai illegális kitermelésekkel összefüggésben. Április elején öt rend rt tartóztattak le, mert fegyverrel kifosztottak egy kínai bányászt, és az esetet rögzítették a biztonsági kamerák. „Bevett gyakorlat az illegálisan, külföldi alkalmazottakkal m köd kisüzemi bányáknál, hogy lefizetik a rend rséget – mondta egy ghánai bánya tulajdonosa. – Van egy külön költségvetés a rend rség és a bevándorlási hivatalnokok lefizetésére, illetve minden hónapban fizetünk nekik azért, hogy békén hagyjanak minket.” „A bányászat megrontotta az embereket – mondta egyik riportalanyunk. – Vannak rend rök, akik kihasználják ezeket a tevékenységeket és hasznot húznak bel lük. Néhány jelent s ghánai politikus [és] néhány törzsi vezet is profitál ebb l.” Már voltak kezdeményezések arra, hogy az egész aranyipart megtisztítsák. A kormány értékes ásványi anyagok kitermelésével és kereskedelmével foglalkozó bizottsága vásárolja fel a Ghánában kitermelt aranyat. A bizottság úgy tájékoztatta a Guardian munkatársát, hogy nem vásárolnak illegálisan bányászott aranyat. „A bizottság csak olyan, kisebb üzemekben dolgozó

2013.07.04. 17:23:53

125

bányászoktól vásárol aranyat, akik ghánai állampolgárok, ami összhangban van a bányam velést lehet vé tev felhatalmazással”, mondta a bizottság képvisel je. De a Guardian munkatársai filmre vették, amint több tucat kínai bányász lép be egy engedéllyel rendelkez bányába Dunkwában, egy közép-ghánai aranykitermel központban, majd mindegyik egy-egy m anyagzacskóval távozik, amir l úgy t nik, hogy tele van készpénzzel. Az IndoGhana Gold Agents nev boltban a kínaiak aranydarabokat adtak át, melyeket a személyzet lemért és páncélszekrénybe rakott. Govinda Gupta, a bolt vezet je azt mondta, hogy nem volt tudomása arról, hogy a cége jogellenesen vásárol aranyat a kínaiaktól, és hogy legalább 5 kg aranyat vásárolnak minden héten, amelyet aztán Dubaion keresztül Indiába exportálnak. „Jobban nyomon kellene követni az arany mozgását”, mondta Wilbert Brentum, aki tagja egy világméret kezdeményezésnek, amely „Fairtrade”, illetve „Fairmined” tanúsítvánnyal látja el a tisztességesen bányászott és forgalmazott aranyat. A kezdeményezés tagjainak célja, hogy 2025-re az összes felel sségteljesen bányászott arany legalább 5%-a ilyen tanúsítvánnyal rendelkezzen. Míg más értékes ásványi anyagok, mint pl. a gyémánt kereskedelme reformokon ment át az elmúlt években annak érdekében, hogy a származásukat átláthatóbbá tegyék, az aranyipar továbbra is meglehet sen sötét ágazat. A finomítás során, a különböz forrásokból származó aranyat összekeverik, így lehetetlen nyomon követni az arany eredetét. „Növekszik az etikusan el állított arany piaca, és eljön az id , amikor minden aranyat felel sen kell majd bányászni, ami biztosítja a környezet, illetve a bányákban dolgozó emberek védelmét – mondta Brentum. – Ha megnézi a nagyüzemi bányákat, k jól ismerik a környezetvédelmi, egészségügyi és biztonsági kötelezettségeiket, és tudják majd m ködtetni az iparágat. A gond az, hogy a kisüzemi és kisipari bányászok tönkre fognak menni. „Az illegális bányászat szepl a kisüzemi bányászat képén. A ghánai vidéki közösségekben


dolgozó emberek – azaz épp azok az emberek, akiknek a kisüzemi bányászat legalizálásából hasznuk kellene hogy legyen – szenvednek a legtöbbet miatta.” Ghána aranya Az egykor Aranypartnak nevezett Ghána híres aranytermelésér l, amelyet a helybeliek kézm ves technikákkal már a 15. század óta folytatnak. A kisüzemi bányászatot 1989-ben legalizálták, Jerry John Rawlings katonai rezsimének uralma idején. A törvény tiltja, hogy nem ghánai állampolgárok kisüzemi bányászatot folytassanak. Ghána a világ 10., ill. Dél-Afrikát követve Afrika második legnagyobb aranytermel országa. Tavaly 4,2 millió uncia aranyat állítottak el az országban, melynek ára 1668 dollár volt unciánként. A ghánai aranyexport 23%-a származik kisüzemi bányászatból. A kisebb ghánai bányák nem kevesebb, mint 95%-áról úgy vélik, hogy illegálisan m ködnek. Sokat közülük kínai állampolgárok üzemeltetnek. (The Guardian)

Roz Shea Fejezetek az amerikai Legfels bb Bíróság történetéb l Sandra Day O’Connor Out of Order: Stories from the History of the Supreme Court (Random House, 2013, 256 oldal) cím könyvének bemutatása Ki lenne alkalmasabb arra, hogy megírja a világ legnagyobb hatalmú bíróságának a George Washington elnöksége alatti sz kös és pénztelen kezdetekt l napjainkig tartó történetét, mint egy olyan tapasztalt szerz , aki negyedszázadon át maga is tisztességgel és becsülettel szolgált, mint az Egyesült Államok Legfels bb Bíróságának egyik bírája?

2013.07.04. 17:23:53

126

Out of Order cím könyvében Sandra O’Connor rendkívül érdekes és kevéssé ismert tényeket oszt meg velünk a Legfels bb Bíróság olyan kiemelt fontosságú döntéseir l és ítéleteir l, mint pl. a Dred Scott-döntés,3 a Brown versus Board of Education (Brown kontra Oktatásügyi Minisztérium),4 a polgárjogok kiegészítése5 vagy a szavazati jogokra vonatkozó kiegészítés.6 A szerz felidézi Oliver Wendell Holmes szavait, akit a történészek az egyik legnagyobb amerikai jogászként tartanak számon. A józan megközelítésér l híres Holmes, aki sosem tévesztette össze az alkotmányosságot a bölcsességgel, egyszer azt mondta: „Ha az emberek… szeretnének megtenni valamit, én pedig nem találok semmit az Alkotmányban, ami ezt kifejezetten megtiltaná nekik, akkor – akár tetszik nekem, amir l szó van, akár nem – azt mondom, hogy a fenébe is, hadd csinálják!” A bíróság történetér l közreadott apróbb-nagyobb érdekességek közül az egyik az, hogy milyen szerények is voltak kezdetben az els bírák élet- és munkakörülményei. Ha a Legfels bb Bíróságra gondolunk, kilenc komor, szigorú férfi és n jelenik meg lelki szemeink el tt, egy kilenc, 3

4

5

6

1857-ben a Legfels bb Bíróság azt a döntést hozta, hogy a fekete b r Dred Scott nem az Egyesült Államok állampolgára, így nincs joga bírósághoz fordulni jogorvoslásért. A bíróság ezzel egyúttal azt is kimondta, hogy az Egyesült Államok területén él afroamerikaiak – legyenek akár rabszolgák, akár szabadok – nem tekintend k amerikai állampolgároknak, s ezért nem részesülhetnek az Alkotmány által biztosított jogokban sem. A Dred Scott-döntést végül a 14. alkotmánykiegészítés helyezte véglegesen hatályon kívül. 1954-ben a Legfels bb Bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította azokat az állami törvényeket, melyek alapján elkülönített iskolákat üzemeltethettek a fehér és fekete b r diákok számára, ezzel megszüntetve a diákok faji alapú szegregációját. Ett l kezdve az állami fenntartású iskoláknak nem volt joga megtagadni a fekete b r diákok felvételét. Az 1964-es Civil Rights Act (polgárjogi törvény) törvényellenesnek nyilvánította a faji, etnikai, nemzeti és vallási kisebbségekkel, illetve a n kkel szembeni diszkriminációt. Az 1965-ös Voting Rights Act (szavazati jogi törvény) törvényellenesnek nyilvánított minden olyan állami törvényt és rendelkezést, amellyel egyes államok az afroamerikai állampolgárok szavazati jogát igyekeztek korlátozni.


már-már szerzetesszer taláros jogtudósból álló nagy hatalmú testület, melynek tagjai rendkívül fontos gondolatokról és problémákról elmélkednek, emberek millióinak életét megváltoztató döntéseiket pedig úgy hirdetik ki, mintha orákulumok egyfajta kórusa szólalna meg. A bíróság munkája azonban korántsem volt ilyen történetének els 140 éve alatt. Kezdetben a Legfels bb Bíróság az épp hivatalban lev elnök által kinevezett hat bíróból állt, akiknek kinevezését a Szenátus er sítette meg. A bírók egyik legfontosabb feladata az volt, hogy – ki-ki a saját körzetében – rendszeresen járják a 13 akkori amerikai állam területét. Az egyes körzetek természetesen jócskán kiterjedtek azalatt a majdnem másfél évszázad alatt, melynek során az Egyesült Államok területe újabb és újabb államok csatlakozásával egyre gyarapodott. A bírák nem egy impozáns épületben gy ltek össze, hogy határozzanak olyan esetekr l, melyekben az eredeti döntés sokszor az ország egy távoli régiójában született. A jogászok, akik egy helyi határozat ellen kívántak fellebbezni, nem utaztak az ország f városába, hogy egy kényelmes tárgyalóteremben összeül fels bb bíróság döntését kérjék. Épp ellenkez leg: azt is mondhatnánk, hogy a bíróság házhoz ment. Amennyiben egy adott határozattal kapcsolatban a legf bb bírói testület alkotmányos kérdésre vonatkozó álláspontjára volt szükség, a Legfels bb Bíróság bírái lóra szálltak vagy – ha szerencsésebbek voltak – lovas kocsival útra keltek, hogy kerületükön egy el re meghatározott útvonalat bejárva végül a helyszínen megjelenjenek és megvizsgálják az adott ügyet. Amikor pedig a bírák végül visszatértek hosszú utazásaikról, munkájukat olyan szerényen berendezett irodákban végezték, melyeket gyakran más helyi tisztvisel kkel kellett megosztaniuk. A folytonos utazások évente legalább hat hónapot vettek igénybe a bírák idejéb l. Bár az 1800-as évek elején rövid id re felfüggesztették ezt a kötelezettséget, a Kongresszus hamarosan újra kötelez vé tette azt a bíráknak, mert fontosnak érezték, hogy a bíró fenntartsa a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akiket a döntéseik érintenek. Nem meglep , hogy a bíróság tagjai ezekben az id kben csak viszonylag rövid ideig maradtak hivatalukban, hiszen az utazás nehézségei és veszélyei a 18. és 19. században óriási

2013.07.04. 17:23:53

127

terhet róttak a bírák egészségére, ráadásul a bírák családja is nagyon nehezen viselte a családf rendszeres távollétét. Az 1930-ban született Sandra Day O’Connor neve úgy vonul majd be a történelemkönyvekbe, mint az els n , aki a Legfels bb Bíróság tagjainak sorában helyet foglalhatott. Ronald Reagan elnök 1981 júliusában nevezte ki O’Connor asszonyt, a Szenátus pedig egyhangúlag jóváhagyta a kinevezést. A Legfels bb Bíróság els n i tagja ett l a naptól kezdve 25 évet töltött hivatalában. E negyedszázad alatt fontos alkotmányos kérdések ezreivel kapcsolatban hallgatta meg a véleményeket, illetve fejtette ki a sajátját, néha meglepetést okozva azoknak, akik – konzervatív háttere miatt – más döntést vártak t le. Az Out of Order egy 163 oldalas informatív és szórakoztató könyv, amely mellékletként tartalmazza a Függetlenségi Nyilatkozatot és az Egyesült Államok Alkotmányát is (természetesen annak mind a 27 módosításával együtt). O’Connor asszony munkája, melyet a szakért olvasókra gondolva gondosan ellátott lábjegyzetekkel és hivatkozásokkal, igazán érdekes és könnyen emészthet olvasmány a politika, a történelem és az alkotmány iránt érdekl d laikus olvasók számára is. (Bookreporter.com)

Tim Evers Willy Brandt és Egon Bahr barátsága Egon Bahr „Das musst du erzählen.“ Erinnerungen an Willy Brandt. cím könyvének ismertetése (Propyläen Verlag, Berlin, 2013, 240 oldal) Willy Brandt idén ünnepelné 100. születésnapját. Egon Bahr, legértékesebb munkatársa és személyes barátja új könyvében azokra az évekre emlékszik, melyeket NyugatNémetország legjelent sebb szociáldemokrata politikusa mellett töltött.


A barátság egy félreértéssel kezd dik: 1960 februárjának elején járunk, Egon Bahr néhány napja az épp hivatalban lev nyugat-berlini f polgármester, Willy Brandt szóviv je. Egy este együtt ülnek a hivatalban; eddig még nem jutott idejük a személyes beszélgetésre. Bahr szeretné röviden bemutatni magát, és azt mondja: „Igazából még nem is ismerjük egymást.” De már ebben a pillanatban látja, ahogy Brandt arckifejezése megváltozik. „Brandt megdermedt – emlékszik Egon Bahr, az SPD veteránja. – Az volt az érzése, hogy túl közel akarok kerülni hozzá. [...] És Brandt olyan ember volt, aki nagyon érzékeny az ilyesmire. Megtanulta, hogy alkalmazkodnia kell.” Brandthoz csak úgy lehetett közelebb kerülni, ha az ember nem akart túlságosan közel kerülni hozzá, írja a könyvében Egon Bahr. Ez egy olyan barátság története, ami nagy szavak nélkül is m ködött – a szavakat mindkét férfi megtartotta a politikának. Tizennégy éven át dolgoztak egymás mellett; a bálványozott férfi a reflektorfényben, a titokzatos stratéga pedig a háttérben. Legfontosabb közös élményük: a berlini fal felépítése. Tehetetlennek, képtelennek érzik magukat arra, hogy bármit is tegyenek. Végül tiltakozó demonstrációt hirdetnek. De mit mondjanak egy olyan helyzetben, ahol minden rosszul megválasztott szó háborúhoz vezethet? „[...] végül azt mondtam neki: azt hiszem, van megoldás. És aztán írni kezdtem, lapot lap után. A tömeg moraját a Schöneberg Városháza el tt már nem lehetett nem meghallani, amikor Brandt végül kiállt, hogy megtartsa a beszédet. Én maradtam, és remegtem, és meg kellett innom egy pohárka konyakot. Aztán lassan ellazultam, amikor meghallottam az els tapsot.” Ett l a naptól kezdve szinte vakon bíznak egymásban. Közös küldetésük: véget vetni Berlin kettéosztásának. Amikorra Brandt végül kancellár lesz, Egon Bahr a Neue Ostpolitik, azaz az új keletpolitika sok fogalmát már kidolgozza. Most a gyakorlatban is alkalmazza ket: kapcsolatokat épít, tapogatódzik, közvetlenül Moszkvával tárgyal – f nöke szabad kezet ad neki. 1970-ben Willy Brandt meglátogatta Leonyid Brezsnyev szovjet pártf titkárt. az els nyu-

2013.07.04. 17:23:53

128

gati államférfi, aki így tesz. Kiderül, hogy a két férfi emberileg is megérti egymást. „Ugyanazt a könnyednek mondható életmódot követték: bor, n k és dal. És ha az orvosok azt mondták: »egy lépést hátra«, k szót fogadtak. Abbahagyták az éneklést...” Brandt és Bahr tökéletesen kiegészítik egymást: bájjal, szakértelemmel és nyíltsággal néhány hónapon belül a Kelet és a Nyugat bizalmát egyaránt megnyerik. 1970 decemberében Lengyelországba utaznak, ahol Willy Brandt meglátogatja az egykori varsói gettót. Senki sem sejti, hogy mire készül; még Egon Bahr sem, aki pár percet késik… „Ahogy közelebb jövünk, hirtelen nagy csend lesz. Megveregetem valaki vállát, és megkérdezem t le, hogy mi folyik itt. Azt feleli: [a kancellár] letérdel. Este vettem a bátorságot és – hogy úgy mondjam, befelé remegve – azt mondtam [Brandtnak]: hát ez aztán nagyszer volt. Mire így válaszolt: hirtelen az volt az érzésem, hogy nem elég csak a koszorút letenni.” rült évek voltak, írja Egon Bahr, a „munka rülete”. 1972-ben Willy Brandtot újraválasztják, ám az elmúlt évek hatalmas nehézségei nem múltak el nyomtalanul. Kiszolgáltatott lett – és meg is támadják. Amikor a keletnémet kémet, Günter Guillaume-ot7 letartóztatták, Brandt lemondott. 7

Günther Guillaume és felesége (mindketten a keletnémet titkosszolgálat, a Staasi ügynökei) 1956-ban települtek át Nyugat-Németországba. Guillaume hamarosan belépett az SPD-be és egyre magasabb tisztségeket viselt a pártban, végül

„Én tanácsoltam neki, hogy mondjon le, mert nem akartam, hogy a barátomat tönkretegyék. Ilyen boszorkányüldözést a közvéleményben és a médiában nem lehet hosszú távon elviselni. Én pedig azt akartam, hogy kipihenje magát.” Egon Bahr mindig is úgy tekintett magára, mint egy szolgára, aki szintén és irigység nélkül imádta Willy Brandtot. Könyvében anekdotákban gazdagon és együttérzéssel beszél err l. Utoljára Brandt halála el tt nem sokkal látták egymást. A barátságuk a legutolsó id kben is nagy szavak nélkül marad. „Tudtuk, hogy ez az utolsó alkalom. Még intettünk egymásnak, aztán üresnek éreztem magam. Körülbelül nyolc nappal kés bb levelet kaptam Larstól, másodszülött fiától, aki leírta nekem, hogy hogyan búcsúzott el az apjától. Az ajtóban még visszafordult és megkérdezte: apa, kik voltak a barátaid? Mire Willy azt mondta: Egon.” (Rundfunk Berlin-Brandenburg, StilBruch - das Kulturmagazin)

RBB

-

1972-ben Willy Brandt kancellár személyes referense lett. Ezt a tisztséget egészen 1974 tavaszáig töltötte be, amikor feleségével együtt kémkedés vádjával letartóztatták.

E SZÁMUNK SZERZ I: Ankerl Géza egyetemi tanár, Genf Gereben Ágnes külpolitikai elemz , Budapest Gyönki Viktória történész, PhD-hallgató, ELTE BTK, Budapest Honvári János egyetemi docens, Gy r Kapronczay Katalin f könyvtáros, Budapest


Kapronczay Károly történész, Budapest Dr. Magyari Beck István professor emeritus, Corvinus Egyetem, Budapest N. Szabó József egyetemi tanár, Nyíregyháza V. Molnár László történész, Budapest Wettstein Domonkos építész, doktorandusz, Budapest

2013.07.04. 17:23:53

A Tudományos Ismeretterjeszt

Nemzeti Er forrás

TARTALOMJEGYZÉK Magyari Beck István: A vesztésre álló ember. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 M HELY Ankerl Géza: A jelenlegi világhelyzet arab-muszlim geopolitikai szempontból. . . . . . . 8 Gereben Ágnes: Ukrajna dilemmái. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

Szerkeszt ség

1428 Budapest, Pf. 51 Telefon: 327-8965 Fax: 327-8969

Szerkeszt bizottság Benk Samu

SZÁZADOK V Molnár László: A rebellis kozákvezér, Jemeljan Pugacsov. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 N. Szabó József: A politikai pártok és az értelmiség a demokrácia kiépítésének id szakában (1944 sze – 1945). . . . . . . . . . . . . 43 Honvári János: Traktoros iskolák n knek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 DOKTORANDUSZ CIKKPÁLYÁZAT

(A Tudományos Ismeretterjeszt Társulat és a Doktoranduszok Országos Szövetsége cikkpályázatának írásai)

Wettstein Domonkos: Párhuzamos vidékek – Tájépítés és identitáskeresés összefüggései egy holland és egy svájci esettanulmány modellszer vizsgálata alapján. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 Gyönki Viktória: A longobárdok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94

a Tudományos Ismeretterjeszt Felel s kiadó

Felel s vezet

NAPLÓ ÉS KRITIKA Kapronczay Katalin: Az ifjabb Köleséri tudományos levelezéséb l. . . . . . . . . . . 106 Kapronczay Károly: A magyar kapcsolat – gondolatok a magyar–lengyel kapcsolatokról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 F szerkeszt T kéczki László Szerkeszt k

Index: 25 865

Szerkeszt ségi irodavezet

ISSN 0324-7228

Elõfizethet a Magyar Posta Zrt.-nél: 06-80-444-444, [email protected] illetve a Tudományos Ismeretterjeszt Társulatnál: 327-8965, [email protected].

KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL Ian Johnson: Szuperhatalommá válik-e Kína? (111) Jonathan Kaiman: Egy kínai tisztségvisel rejtélyes börtönhalála (117) Ian Cobain – Richard Norton-Taylor: Gyarmati b nök (118) Jason Burke: Az ingatlanfejleszt k mohósága veszélyezteti Delhi építészeti örökségét (120) Benoît Hopquin: Az indiai piac közepét veszi célba a kínai támogatással épül nepáli „Barátság út” (121) Afua Hirsch: Kínai aranybányászok Ghánában (123) Roz Shea: Fejezetek az amerikai Legfels bb Bíróság történetéb l (125) Tim Evers: Willy Brandt és Egon Bahr barátsága (127) KÉPEK F. Farkas Tamás graikái

A Tudományos Ismeretterjeszt Társulat 1841-ben jött létre a tudományos ismeretek népszer sítésére, a magyar társadalom tudásszintjének emelésére. Ennek szolgálatában indította el a Társulat sok évtizede ismeretterjeszt folyóiratait, melyek nélkülözhetetlenné váltak az utóbbi fél évszázad iskolai oktatásában, a tudományos igény , korszer ismeretközlésben. A természettudományi és társadalomtudományi tudás terjesztése céljából, mindent megteszünk annak érdekében, hogy lapjaink minél szélesebb közönséghez és minél kedvez bb áron jussanak el. Ezt szolgálja 2013. évi akciónk, melynek keretén belül a Tudományos Ismeretterjeszt Társulat által kiadott lapok – az Élet és Tudomány, a Természet Világa és a Valóság – együtt kedvezményesen izethet k el . Célunk, hogy El izet ink minél kisebb ráfordítással jussanak hozzá a tudomány legújabb eredményeihez, több lap együttes el izetése csökkenti az Önök eddigi költségeit.

VALÓSÁG 2013/7

Tisztelt El izet ink!

A következ el izet i csomagokat ajánljuk: Élet és Tudomány, Természet Világa és Valóság együttes el izetés: Egy évre: 25440 Ft helyett 18000 Ft Fél évre: 12720 Ft helyett 9000 Ft Élet és Tudomány és Természet Világa együttes el izetés: Egy évre: 18480 Ft helyett 14000 Ft Fél évre: 9240 Ft helyett 7000 Ft Élet és Tudomány és Valóság együttes el izetés: Egy évre: 18960 Ft helyett 14000 Ft Fél évre: 9480 Ft helyett 7000 Ft Természet Világa és Valóság együttes el izetés: Egy évre: 13440 Ft helyett 9000 Ft Fél évre: 6720 Ft helyett 4500 Ft Akciónk a 2013. évre szóló, egyéves és féléves el izetésekre érvényes! A TIT-lapok el izethet k a Magyar Posta Zrt.-nél: • személyesen a postahelyeken és a kézbesít nél • zöldszámon: 06-80-444-444 • e-mailen: [email protected] • faxon: 06-1-303-3440 • levélben: MP Zrt. Hírlap Üzletág, Budapest 1008.

id szakában (1944 sze – 1945) Traktoros iskolák n knek

tudományos levelezéséb l gondolatok a magyar–lengyel

Ára: 750 Ft • El fizetéssel: 580 Ft

–

7 A TARTALOMBÓL. Magyari Beck István: A vesztésre álló ember. Ankerl Géza: A jelenlegi világhelyzet arabmuszlim geopolitikai szempontból

Recommend Documents