7. A NEVELÉS TARTALMÁNAK VÁLTOZÁSAI Az ország keleti részén áthaladt front után azonnal megkezdõdött a közoktatás átszervezése is. A debreceni tankerületi fõigazgató 1945. március 26-án továbbította a népiskolák tantervének módosítására kiadott tervezetét. Elõször a keleti országrészek kapták meg. Fejér megyébe a pécsi tankerületi fõigazgató küldte meg 1945. április 27-én. A székesfehérvári tankerületi fõigazgatói hivatal vezetésével megbízott tanügyi tanácsos véleményezésre kiadta Morvay Béla állami gimnáziumi tanárnak, aki azt javasolta, hogy „a folyó tanévben már ne intézkedjünk. A tanítók úgy is részt vettek átképzõ tanfolyamokon.”1 Az iskolák tanév végi jelentéseibõl egyértelmûen kiderült, hogy a spontán jövõ temérdek feladat mellett milyen nagy gondot fordítottak a nevelésre. Az 56.002/1945.VKM sz. miniszteri utasítás 5. pontja hangsúlyozta, hogy: „A csonka tanév elengedhetetlen nevelési feladata minden oktató intézet számára: világnézeti áthangolás demokratikus szellemben. A dolgozó társadalom Magyarországát kell felépítenünk az önkormányzat alapján, híven szabadságszeretetünkhöz.”2 A 7. pont a tanulóifjúság szellemi kibontakozását elõsegítõ tényezõket hangsúlyozta. A tanítókat, tanárokat felszólította, hogy foglalkozzanak az ifjúságot érintõ politikai problémákkal. Óva intett a rendelet rideg elutasításától, helyette a helyes tanár-diák viszony kialakítására sarkallt. „Az új nevelésnek az új társadalmi és politikai világrend követelményeihez kell igazodnia. Minden nevelõnek tisztában kell lennie azzal, hogy nemzetünk életének egyik legjelentõsebb átalakulásán megyünk keresztül [...] Végleg szakítanunk kell azzal a veszedelmes külés belpolitikai, valamint társadalmi rendszerrel, amely sok hazugságá58
val, imperialisztikus ábrándjával és kiáltó szociális igazságtalanságával, vétkes német bûvöletével, a faji kérdés egyoldalú felfogásával, a keresztyén jelzõ értékeinek lejáratásával romlásba döntötte nemzetünket.”3 Nevelésünket új feladat elé állította ez a mélyreható változás. Az ifjúság érdeklõdése fokozottan a politikai élet felé fordult, „s ennek a természetes érdeklõdésnek gátat vetni nem lehet.” Zámolyon a nemzeti bizottság az iskola egyik tantermét lefoglalta a kommunista párt és a MADISZ részére. A székesfehérvári római katolikus megyés püspök ezért 1945. december 28-án a VKM-nek írt levelében panaszt tett. Kiemelte, hogy a kommunista párt az iskolás gyermekeket propaganda célokra használta. A bejelentést dr. Zalai Ernõ tanfelügyelõ meg is vizsgálta. Ebben a megváltozott helyzetben a tanároktól új feladatot követelt az élet. Az egyöntetû nevelési eljárások biztosításáért, az elõforduló kérdések megvitatásáért lehetõleg hetenkénti megbeszéléseket tanácsolt a rendelet. Tabajdon hetenként – sõt minden reggel felolvasást tartottak az aktuális újságcikkekbõl. Magyarázták, értelmezték a demokratikus átalakulás lehetõségét, szükségességét. Az ilyen értekezletek sorozatával kívánták biztosítani a tanári karok megfelelõ átképzését, „valamint az alapelvekben elengedhetetlenül fontos megegyezést.” 4–6 napos tanfolyamok zárták az átképzést. Itt az arra legalkalmasabb pedagógusok vagy kívülállók vezették a tanácskozásokat. A tanácsokozáshoz segítséget adott az Országos Köznevelési Tanács, amikor megjelentette a Demokrácia és Köznevelés c. kötetét. A könyvet az erre legalkalmasabb pedagógusok írták. Összeállítása is olyan volt, hogy a felvetõdõ problémák mindegyikére igyekezett választ adni. Egyben magyarázatul szolgált egyes tanítási egységek – tantárgyak – helyes értelmezésére. A nevelõk szemléletének formálását igyekezett egységesíteni. „Két dologban azonban nem lehet eltérés az új Magyarország nevelõi közt: az igazság, minden igazság tiszteletében és a belsõ szabadság szeretetében és érvényesítésében. Aminek ezen túl össze kell kötnie bennünket: a magyar ifjúság szeretete és ezen át az új Magyarország szolgálatának szenvedélyes vágya” – írta dr. Sík Sándor az Országos Köznevelési Tanács ügyvezetõ alelnöke.4 A demokratikus szemlélet formálásához segítséget adott a könyv elsõ fejezete. A címe is erre utal: Demokrácia és Köznevelés. Ezen belül szólnak a szerzõk:
59
Demokrácia és nevelés Az iskola hivatása Egy negyedszázad nevelésügyi mérlege Az új nevelõk felelõssége Nevelõ és tanítvány A demokrata nevelõk szerepe a diáktársadalom életében Képességvizsgálat az iskolában A magyar irodalom tanítását segíti a következõ rész: A magyar irodalom szerepe a korszerû köznevelésünkben A régi magyar irodalom A felvilágosodás és irodalmunk Népnevelõ íróink a XIX. században A nemzeti klasszicizmus tanulságai Ady Endre A legújabb magyar líra A magyar irodalom európai szerepe A történelem tanításában segít eligazodni: Õskommunizmus A feudalizmus kialakulása A korai feudális társadalom Demokrácia, imperializmus és restauráció az ókori Athénben Hûbéri társadalom A török hódoltság Abszolutizmus és kiegyezés A technika fejlõdése A legújabb kor A társadalom és történet Õsközösség A kapitalizmus és a munkásosztály történelmi hivatása A demokratikus társadalom formái A fasizmus és nemzeti-szocializmus ideológiájának bírálata A fasizmus lelki gyökerei A sovinizmus
60
A földrajz és néprajz is magyarázatra szolgál: A Kárpát-medence földrajzi képe A népi munka és természeti tényezõk kölcsönhatása a Kárpát-medencében Magyar népismeret Népmûveltségünk mai szemmel A mûvészeti nevelés zárta a kötetet: A magyar zeneélet és az iskola Magyar társadalom - új magyar zene A tiszta mûvészeti szemlélet A mûalkotások igaz szemlélete A mûalkotás, a mûvész és a szemlélõ viszonya A magyar festõmûvészet Nagybányától napjainkig A kötet szerteágazó témákat ölelt fel. Talán a mai olvasó feleslegesnek is tartja ezekkel foglalkozni. Azonban 1945 õszén mindennél fontosabb volt a politikai tisztánlátás, a tanítási egységek helyes értelmezése.5 A nevelõk jelentései arról számolnak be, hogy gyakran tartanak értekezleteket, ahol a nevelési és oktatási problémákat õszintén feltárják, megbeszélik, szívesen veszik az átképzõ tanfolyamok gondolatát, sõt elhatározzák megszervezésüket.6 A világnézeti áthangolás a nevelõkre nagy önállóságot ruházott, egyben bizalmat is kölcsönzött. Az utasítás csak általános elveket szögezett le. „Az egyes tankönyvek átértelmezõ részeit a szaktanárok közösen keressék meg, s ugyancsak közösen állapodjanak meg a leghelyesebb átértelmezésben is.”7 Legfontosabb a korszerûtlenné vált részek helyes megvilágításba helyezése volt. Így derült a legjobban fény arra, mi a legfontosabb különbség a letûnt és a születõ világ között. A nevelõmunkát megnehezítette a tankönyvhiány és a meglévõ tankönyvek szelleme. A VKM kérte, hogy „A tankönyvbõl fakadó nehézségeket igyekezzen minden iskola a körülményekhez képest a legmegnyugtatóbb módon megoldani. A tankönyvek szelleme felett õrködjön minden tanár a legéberebben.” A Magyar Közlöny 1945. május 18-i számában megjelenõ VKM rendelet a tankönyvek felülvizsgálatára részletes utasítást adott. „A rendeletet megyénk tanfelügyelõje körlevélben ismertette a körzeti isko61
lafelügyelõkkel. Ennek érdekében háromtagú bizottságot kellett alakítani a munka elvégzésére minden iskolában. Az igazgató kijelölt két tanítót vagy szaktanárt, s a nevelõi szakszervezet is küldött egy tagot. A felülvizsgálatnak elsõsorban a történeti, irodalmi, földrajzi, gazdasági és társadalomismereti, valamint közgazdasági tankönyvekre kell kiterjednie. A bizottság feladata volt, hogy kijelölje, melyek azok a részek, amelyeket teljesen el kell hagyni a tananyagból, és melyek azok, amelyeket módosítani kell. A bizottság a módosítás tartalmára is javaslatot tett. A javaslatokat közölték a testülettel, s a testület határozatát a tanfelügyelõségen és a fõigazgatóságon keresztül el kell juttatni a VKM-hez. A tanfelügyelõ kérte az iskolafelügyelõket, hogy azokban a kis falvakban vagy pusztákon, ahol ilyen bizottságot alakítani nem lehet, a felügyelõk állomáshelyén mûködõ bizottság végezze el számukra is a munkát. Az iskolafelügyelõkhöz intézett tanfelügyelõi körlevél már részletesen tartalmazta a miniszteri rendelet tananyaggal kapcsolatos konkrét elõírásait is.8 A II. világháború után kialakult helyzet új nemzetnevelõi feladat elé állította a pedagógusokat. Az újjáépítés nagy munkájában legelsõ feladat a nevelõ-oktató munkában megszüntetni a korábban korszerûség címén bekerült fasiszta szellemet. Ezt kell gyökerestõl kiirtani, s a tanulóifjúságot kigyógyítani ebbõl a szellembõl. A fegyverszüneti feltételek végrehajtása tárgyában kiadott jogszabályok rendelkezései szerint az iskolák tanítói, tanárai, valamint ifjúsági könyvtáraiból is be kellett szolgáltatni a fasiszta, szovjetellenes és antidemokratikus könyveket és sajtótermékeket.9 Az új tanterv megjelenése elõtt azonnali változtatást kellett végrehajtani. A MÓDOSÍTOTT ELEMI ISKOLAI TANTERV Magyar nyelv A magyar nyelv tanításának a tantervben és útmutatásokban lefektetett tárgyi és erkölcsi célját az írás-olvasás tanítása, a nyelvi ismeretek nyújtása, az olvasmánytárgyalások, valamint a beszéd- és értelemgyakorlatok együttesen szolgálták. Az együttes cél a magyar nyelvkincs megóvásával, megszerettetésével a nyelv minél tökéletesebb elsajátíttatása. Ennek az együttes célnak a szolgálatában mind a nyelvi jelenségek 62
szemléltetése, a nyelvi tények megfigyeltetése, mind az olvasás- és olvasmánytárgyalások, mind pedig a beszéd és értelmi gyakorlatok során a legnagyobb gond fordítandó az élõ magyar nyelv természetes kiejtésére. A tájszólást gúnyolni, üldözni nem szabad, sokkal ízesebb, szebb, mint a színtelen, zeneietlen úri köznyelv. Magyartalanságot az iskolákban nem tûrhetünk meg. A fogalmazási gyakorlatoknál szintén érvényesíteni kell a tanulók élõ tájnyelvi készségét. A tantestületek szoktassák rá tanulóikat arra, hogy nyelvi készségük minél eredményesebb kifejlesztése érdekében mindent, amit leírnak, hangosan olvassanak is el. A fülünk jóval érzékenyebb, mint a szemünk, mert többet hallunk, mint olvasunk. Addig pedig, amíg új olvasókönyvek nem jelenhetnek meg, a meglevõ és rendelkezésre álló olvasókönyvekbõl csak az irodalmi értékû és a demokratikus, népi közösségi szellem kifejlesztésére alkalmas olvasmányok tárgyalhatók. A cél érdekében nem csak a kimaradó olvasmányok helyett, de ezeken felül is fel kell venni tárgyalásra ennek a szellemnek és az irodalmi célnak megfelelõ olvasmányokat, tárgyalandó és kívülrõl is megtanítandó költeményeket, legújabb íróink, költõink alkotásai közül is, tollbamondás vagy tábláról másolt szövegek alapján. Az állami népiskolákban használatos olvasókönyvek anyaga az alábbiak szerint változik: I. osztály ANGYAL–FEKETE–GALLA-féle ABC és Olvasókönyv. Levél nagyapótól Újvidék visszafoglalására. 57. oldal. Levél Jánostól Kolozsvár lakóiról. 75. oldal. Süvegelje meg a magyart mind az oláh, mind a horvát, mind a tót. 79. oldal. Mit játszunk? 114. oldal. Nemzetiségi nevek. Sír egy ország, Magyarország. Imádkozzál érte. 143. oldal. Hitvallás. 144. oldal. II. osztály A KALÁSZ-féle magyar Olvasókönyv II. o. számára. Írták: HARMAT–MAURER. Az osztálytársak. 11. oldal. Nem, nem, soha. 30. oldal. Emlékezzünk. 41. oldal. Nagyapó a világháborúban. 49. oldal. Erdély határán. 52. oldal, A kis utcán, a nagy utcán... 56. oldal. A háromszínû zászló. 88. oldal, A levegõ. 118. oldal. A kis fakereszt. 125. oldal. III. osztály Kalász iskolakönyv: Magyar olvasókönyv III. osztály számára. Írták: CSORBA ÖDÖN–VIKÁR KÁLMÁN. A magyar huszár. 18. oldal. Há63
rom könny. 59. oldal. Járás-megye-ország. 141. oldal. János levele. 215. oldal. Üzenet 217. oldal. IV. osztály Al-Duna c. olv. 55. oldal 2. bek. A Vág völgye. 96. old. 4. bek. Magas Tátra. 98. old. 3. bek. Fiume. 146. old. 1. bek. Csonka-Magyarország. 199. old. az egész olvasmány. A rab föld. 202. old. költemény. Ami elveszett és ami megmaradt. 202. old. Az egész olvasmány. Hiszekegy. 206. old. Az egyes osztályokban a kívülrõl megtanítandó költeményekben az alábbi módosítások állnak be: II. osztály GYULAI PÁL: Géza úrfi. JÓZSEF ATTILA: Mama. Ne higgy magyar a németnek. PETÕFI SÁNDOR: Anyám túkja. VÖRÖSMATY MIHÁLY: Himnusz (elsõ versszak). III. osztály GYULAI PÁL: Hadnagy uram. JÓZSEF ATTILA: Aki szegény. KISFALUDY KÁROLY: Szülõföldem szép határa. PETÕFI SÁNDOR: Fekete kenyér. Füsbe ment terv. VÖRÖSMATY MIHÁLY: Himnusz. Szózat (elsõ két versszak). IV. osztály ADY ENDRE: Fölszállott a páva. GYULAI PÁL: Éji látogatás. PETÕFI SÁNDOR: Nemzeti dal. Csatadal. A kutyák dala. A farkasok dala. VÖRÖSMATY MIHÁLY: Himnusz. Szózat (elsõ négy versszak). V. osztály ARANY JÁNOS: A fülemile. BABITS MIHÁLY: Zsoltár gyermekhangra. PETÕFI SÁNDOR: Falu végén kurta kocsma. A Tisza. A Himnusz és a Szózat. VI. osztály ADY ENDRE: Történelmi lecke fiúknak. JÓZSEF ATTILA: Favágó. PETÕFI SÁNDOR: A puszta télen, Dobzse László. VÖRÖSMARTY MIHÁLY: A szegény asszony könyve. Himnusz. Szózat. VII. osztály ADY ENDRE: Föl-földbobott kõ. Emlékezés Táncsics Mihályra. ARANY JÁNOS: Családi kör. Enyhülés. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: Szegény Zsuzsi a táborozáskor. PETÕFI SÁNDOR: Alföld. Szüleimhez. 64
TOMPA MIHÁLY: A madár fiaihoz. VÖRÖSMATY MIHÁLY: Himnusz. Szózat. VIII. osztály ADY ENDRE: Az Uraknak Ura. Az eltévedt lovas. Nekünk Mohács kell. BALASSI BÁLINT: Kegyelmes Isten. BERZSENYI DÁNIEL: Fohászkodás. KOSZTOLÁNYI DEZSÕ: A magyar paraszt. PETÕFI SÁNDOR: A jó öreg kocsmáros. Egy gondolat bánt engemet. VÖRÖSMATY MIHÁLY: Himnusz. Szózat. A beszéd- és értelemgyakorlat keretében változtatásra a IV. osztály anyagában van szükség. I–III. osztályok és részben a IV.osztály anyagának felépítése korszerû, céljaiknak meg is felel. A történelmi beszélgetések anyaga a tanulók értelmi fokához mérten és annak megfelelõen a történelmi anyaggal kapcsolatban adott irányelvek szerint történik. A IV. osztály tanulóit a történelmi beszélgetések során készítik elõ a felsõbb osztályok történelmi anyagának helyes szemléletére, tanulságainak befogadására. A demokratikus szellem kialakítását a történelmi beszélgetések során már itt elkezdik, ez elõkészítõ fokozat. A történelem az a tantárgy a népiskolában, amelynek keretében a demokratikus Magyarország felépítése érdekében nevelési céljainkat a legjobban tudjuk megvalósítani. Magától értetõdõ, hogy ezt a nemzeti irányú nevelõi célt az eddiginél is jobban kívánták kiaknázni. A tantervi cél változatlan fenntartása mellett ennek a tantárgynak a keretében tehát a lehetõ leghatásosabb nevelõ-oktatást folytatták. Hogy ezt el is érhessék, igazi megvilágításban, következetes tárgyilagossággal, a magyar nép, a magyar népi erõk alakulásának törekvéseinek történelmét ismertetik, tanítják a nemzet történelme keretében, s amikor ezt teszik, az eddig céltudatosan ferde megvilágítású történelmi eseményeket, azok rugóit kedvezõ és kedvezõtlen, a nemzet életébe vágó következményeit a célzatos beállítástól megszabadítva az igazságnak megfelelõen értékelték és állították a növendékek elé. Megszabadították a magyar történelmi anyagot attól a felfogástól, hogy a magyar nép szabadság, függetlenség iránti vágya, demokratikus törekvései a félrevezetés, az idegen érdekek szolgálatába állítása ellen irányuló harca „rebellis” szellemnek és magatartásnak minõsüljön. Kidomborította a népi törekvések történelmét, azt, hogy a magyar mindig a maga államalkotó ereje alapján, politikailag érett, demokratikus felfogása szerint kíván élni, és ebben 65
csak az idegen érdekek és a rátelepedett erõk tudták meggátolni. Ebbõl következõen átértékelték a magyar hivatásról vallott azon felfogást, hogy európai hivatásunk „a mûvelt nyugat”, „a nyugati kereszténység védelme”. Különösen a nemzetet ért, legsúlyosabb tragédiák ismertetésével kapcsolatban domborították ki ennek tarthatatlanságát, és azt, hogy a „nyugati kereszténység” cégére alatt nem a nagy germán érdekek szolgálata a mi történelmi hivatásunk, hanem adottságainkkal arra vagyunk hivatva Európában, hogy az egymással szemben álló, az egymásra törõ erõk között az összekötõ és ellensúlyozó szerepet töltsük be. A történelmi anyag tanítása során kidomborították, hogy az idegen érdekek szolgálatába állított, a félrevezetett magyar nép sorsa mindig akkor alakult tragikusan, amikor természetes fejlõdési irányától eltántorították, a nemzetiségek ellen kijátszották, mikor megerõsödési folyamatát elgáncsolták, elgáncsolhatták, s mikor a szociális kiegyenlítõdés és felemelkedés iránti törekvéseit megakadályozták. Kidomborították a fõúri és nemesi rend kialakulásának következményeit a társadalmi osztályok végzetes eltolódásával kapcsolatban. Megvilágították a mohácsi vész elõtti helyzetet, a népi erõk feltörésének elfojtását, fõuraink árulását, a nemzeti király ellen Habsburgot ültettek az országra. Átértékelik a Dózsa-féle szociális irányú népi mozgalmat, a bukásának hatását: – a magyar nép elpusztulását, az ország megszállását, és három részre szakadását. Hangsúlyozták a reformációban megnyilvánuló magyar nemzeti öntudat ébredését és szárnybontását. Helyesen értelmezték a germán befolyás elleni kuruc és Rákóczi-féle szabadságharcot. Különösen a nemzeti öntudatra ébredés korában a népi erõk sikeres harcát a rendi állam megszüntetése és a demokratikus szabadságeszmék kivívása érdekében. A helyes és új szellemet kialakító törekvések érdekében a történelem tanítása során átértékelték Kossuth Lajos szerepét és megszabadították a demagógia vádjától. Átértékelték továbbá az úgynevezett „nemzeti fellendülés korát”, helyes megvilágításba helyezték mindazt, ami uram-bátyámék szolgabíró szellemû, kaszinózó országában a magyar nép valódi érdekében nem történt meg. A legújabb idõk történelmi eseményeinek ismertetése során kiemelték az elsõ világháborúban bekövetkezett tragikus elbukásunkat a germán érdekek szolgálatában, az ezt követõleg megnyilvánuló, a feltörni akaró demokratikus népi kívánságok, követelések elfojtását, a reakciós rendszer kialakulását, mesterkedését uralmi rendszerének fenntartása érdekében. 66
Mindennek okszerû következményeként ismertették újabb kudarcunkat a végzetes nagy germán érdekek szolgálatában: a Kelettel való harmadik szembefordulásunkat. Történeti tankönyvekbõl eltávolították azokat a részeket, amelyekben az 1914–18. évi világháborút követõ kort tárgyalták. Ezeket az eltávolított részeket összegyûjtve, zár alatt az iskolákban õrizték. Más tankönyvekben is különös gonddal vizsgálták meg azokat a részeket, amelyek a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniójára, az ezzel szövetséges hatalmakra, a marxista szocializmus és az ún. imperialista törekvésekre vonatkoztak. Az utóbbi törekvéseknek a magyar és külföldi változatait is egyaránt el kell ítélni. A tankönyvekben alkalmazkodnak ahhoz a tényhez, hogy jogilag Magyarország határait azok a földrajzi vonalak szabják meg, amelyeket az ún. trianoni szerzõdés és a szövetséges hatalmakkal kötött fegyverszüneti megállapodás kijelölt. A történelem tanításával kapcsolatban az állampolgári kötelességek és jogok ismertetését is fokozottabb mértékben felhasználták a demokratikus szellemet kifejlesztõ, újjáépítõ céljaink elérése érdekében. A közlendõ anyagból erõsebben kidomborították a népi közösségi érzés megértetését, demokratikus gondolkodásunknak megfelelõen az egyén jelentõségének, az egyéni szabadságjogok jelentõségének megtartását és kiemelése mellett az egyén viszonyát a népi, a nemzeti közösséghez. Átértékelésre szorult a munkaadó és a munkavállaló ismertetése, egymáshoz való viszonya, valamint a cselédügy. Teljesen elhagyták a honvédelem, a levente, a had, lövész és munkakötelezettség részeket. A magyar társadalom összetételének ismertetése a múlt rendszer hibáinak kiemelésével, a szociális törekvések kihangsúlyozásával történt. Ismertették a dolgozók társadalmi rendjének eddigi elnyomását, kiuzsorázását és ennek megszüntetése érdekében vívott harcot. A földrajztanítás célja továbbra is a haza földjének, a hazát lakó népnek megismertetése, a szülõföld, a lakóhely megszerettetése, a hazaszeretet és a nemzeti önérzet ébrentartása, ápolása: célja a népi és nemzeti közösség, sõt még a nagyobb, az európai, sõt a dolgozók nemzetközi közösségének megszerettetése, megbecsülése, a szerves összefüggések következetes feltárásával. A haza fogalmának érintése a felsoroltak szerint tehát kikerülhetetlen, mégis mindig, míg az ország határai a béketárgyalásokon végleges megállapítást nem nyernek, politikai határokról említést nem tesznek, addig tanították a Kárpát-medencét, mint zárt 67
és tájegységeiben egymásra utalt földrajzi területet, az itt lakó népekkel együtt. Egységes tájat, összefüggõ, egységes földterületet tanítottak, politikai határok említése nélkül. A Kárpát-medence már elég nagy, zárt földrajzi egység ahhoz, hogy ismertetése, s vele kapcsolatban a történelmi ismeretek nyújtása tudatosítsa a tanulókban a haza fogalmát. A helyes és meg is kívánt földrajzi és történelmi összefüggés azonban azt mutatta, hogy a haza valóságos népi erõk függvénye, az itt kialakult élet mindig akként változott, módosult, ahogy ki tudtuk tölteni határainkat magyar tömegekkel. Így valóban nem a politikai határok a fontosak. Fontos annak tudatosítása, hogy az egységes népek közt Európa-szerte kialakuljon a harmonikus élet és beleilleszkedhessék egy nemzetközi együttesbe. Haza az, amit a szociális szempontból emberi színvonalra emelt nép harmonikus fejlõdõképes élettel tud kitölteni. A hazai nép, a hazai föld megszerettetését a néppel kapcsolatban kell megvilágítani. Rá kell mutatni a földrajztanításban, hogy akkor zsugorodott össze az ország, amikor kitagadta a jobbágyokat 1514 után, s a fõnemesek Habsburg védelem alá menekültek szemben a feltörõ köznemességgel. Így lehet és kell tudatosítani, hogy a haza fogalma valóban mindig a népi erõk megerõsítésével, vagy megfogyatkozásával alakult. Nem lázítanak gyûlölet fakasztásával és kártékony irredentizmussal más népek ellen, hanem a Kárpát-medence szerves összefüggésének tudatosítása mellett kifejezésre jut, hogy oktalanság erõltetni olyan földterület uralmát, amelyet népi erõk által nem tudunk betölteni. A természeti és gazdasági ismeretek tanításánál máris figyelembe vették a földbirtokreformot és a kisbirtokrendszerre való áttérést.10 Bár a régi szemléletben felnõtt, magukban is sok bizonytalansággal küzdõ nevelõk számára a világnézeti áthangolódás nem kis feladat volt, komoly jóakarattal, becsületes jó szándékkal próbáltak helytállni ezen a téren is. Egy Móron tartott nevelõi értekezleten arról beszélgetett a testület, hogy a nevelés nemcsak a szülõi ház és az iskola feladata, az egész társadalomnak részt kell benne vennie.11 „Hazafias, felebarátot, munkát szeretõ, jó embereket neveljünk! Tanító, tanítvány, szülõi ház, községi társadalom forrjon össze! Jóakaró megértést tanusítsunk és ezt alakítsuk ki másokból is! [...] Nehéz munkánk lesz, mert rövid a szorgalmi idõ és erkölcsi mélyponton állunk.”12 Pákozdon a római katolikus iskola május 29-én tartotta nevelõtes68
tületi értekezletét. Elégedetten állapították meg: „A nevelõoktatás a kor szellemének megfelelõen történt.”13 Vértesbogláron az utasításnak a követelményrészét hangsúlyozták, hogy minden testületnek munkája legjavát kell adni 1945 tavaszán, s hogy az iskola is „a dolgozó társadalom Magyarországát” építi.14 Vértesacsa római katolikus iskolájában május 16-án tartott értekezletén az olvasmánytárgyalásokról beszélt a tantestület. Megállapították, hogy egyes olvasmányok eszmei mondanivalójának új megvilágításba helyezésével az új nevelõi célt is meg lehet adni, vannak azonban olyan olvasmányok, amelyeket jobb nem tárgyalni. Más tárgyakra vonatkozóan is megjegyezték.15 „Az eddig elõírt tananyagból bizonyos részeket világnézeti szempontból ki kell hagyni. Így pl. a földrajz keretében Csonka-Magyarországot tanítjuk. A történelembõl pedig az egyes uralkodókat népi szempontból bíráljuk el. Ki kell emelnünk a népi vezéreket pl. Dózsa György személyét...”16 A székesfehérvárvi Szõlõhegyi iskolában a történelem tanításával kapcsolatban megfogalmazták: „Az elsõ világháborúig átvették az anyagot az új szellemnek megfelelõen. A tanító a tanulókkal kutatta az okozati öszszefüggéseket és a magyar nemzet történelmét új szemszögbõl nézték át.”17 „Bár a pedagógusok nevelõi munkáját is nehezítette, hogy hiányoztak az új tankönyvek, az oktatás területén még hõsibb harcot, mindennapos ötletességet kívánt tõlük a könyvek, a szemléltetõ eszközök, térképek és falitáblák hiánya.”18 A pákozdi református iskola május 16-i és 25-i értekezletén arról tanácskoztak, hogy „taneszközök hiányában miként lehet mégis eredményes tanítást végezni.” Az I. osztályban a betûk és számok alakjának levegõben ujjal írása és képzeletben rögzítése, a sima falon ábrák rajzolása segít. A többi osztályokban – taneszközök hiányában – fõ cél a szemléltetés és lekötõ magyarázat útján az elképzelés és emlékezet erõsítése.”19 A móri római katolikus iskolában úgy próbáltak ezen segíteni, hogy a május 2-i értekezleten a II–III. osztályokról szólva kimondta a testület: „Az olvasás gyakorlása otthon található könyveken történjék, az iskolában pedig a meglévõ néhány könyvbõl, hogy az olvasót többen figyelhessék és gyakorolják a szemmel olvasást [...] Az otthoni olvasmányokat külön tekintsük meg, hogy ártalmas szövegek a tanulók kezébe ne kerüljenek.”20 Az Országos Köznevelési Tanács 1945. július hó 17-én értekezletre hívta meg a tankönyvkiadókat. Az értekezlet határozott a felülbírált 69
tankönyvek sorsáról. A határozat szerint teljesen új sorozatok jelennek meg történelembõl, magyar irodalomból, földrajzból, gazdaságtanból, társadalomismeretbõl. A további tárgyak tankönyveit két csoportba osztotta a Köznevelési Tanács. Egy csoport kimondottan szakjellegû könyv, változás nélkül engedélyezhetõ, egy csoport tankönyv pedig új, átdolgozott kiadásban jelenik meg. A VKM minden használatban maradó tankönyvet új szám alatt engedélyezett, s az 1945/46. tanévtõl csak az újonnan engedélyezett tankönyvek voltak használhatók.21 A VKM az Ideiglenes Nemzetgyûlés által már 1944. december 22én az alábbiakat rendelte el: „A népiskola I–VIII. osztálya és a gimnázium, illetõleg – polgári iskola I–IV. osztályai helyett „általános iskola elnevezéssel új iskolát kell szervezni.”22 E rendelettel megindult az általános iskolai osztályok szervezése. Végrehajtására az 1945/46. tanévben került sor. Azonban a végrehajtást elõtanulmányok elõzték meg. Az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület Elnöksége is elkészítette 1945. május 19-én javaslatát. Hosszasan így indokolják elképzelésüket: „Közoktatási rendszerünk megreformálásánál fõleg két szempontot kell erõsebben figyelemre méltatnunk. Az egyik az, hogy iskolafajtáink megállapításában józan megfontolással érvényesítsük az élet követelményeit. Óvakodjunk a tetszetõs beállítású, jelszavas megoldási módok vállalásától. Másik, hogy bármilyen rendszert teszünk is magunkévá, oktatásunk színvonalában ez ne okozzon visszaesést, sõt inkább a fejlõdés lehetõségét rejtse magában. Az utóbbi szempont már eleve megszabja, hogy a szaktárgyi tanítással dolgozó közép- és felsõfokú iskolák tanulóinak kezdõ életkorát ezekben az iskolatípusokban nem volna szerencsés az eddigi 10 éves életkorról feljebb emelni csak azért, hogy hazánk tanulóifjúságának nevelését 14 vagy 15 éves korig kizárólag egyetlen iskolafajta feladatává tegyük. Még külföldi példákra való hivatkozás sem szolgálhatna – véleményünk szerint – ilyen törekvés alátámasztásához olyan érvül, mely az ellene szóló jogos aggodalmak súlyát csak a legkisebb mértékben is csökkenthetné. A tankötelezettség korhatárai között álló ifjúságunk nevelésének kizárólag népiskolai alapra helyezése esetén oktatásunk színvonalának csökkenése annyira kétségtelen, hogy fölösleges is volna bizonyítására sok szót vesztegetni. Három igen fontos körülményrõl mégis meg kell röviden emlékeznünk, hogy a törekvés kockázatosságára nyomatékosabban rámutathassunk. Népiskolai tanításunk osztály-tanítós rendsze70
ren épül fel. Minden egyes osztályban valamennyi tantrágy tanítását ugyanaz a tanerõ végzi. Ez a rendszer nyilvánvalóan soha sem vehetné fel a versenyt középiskolai oktatásunk szaktárgyi tanítási rendszerével. Következtetésképpen nem is vehetné fel a versenyt középiskolai oktatásunk szaktárgyi tanítási rendszerével. Következésképpen nem is érheti el ennek magasabb színvonalú tanítási eredményeit. Az osztálytanítós rendszer feladása, s a szaktárgyi oktatás rendszerének népiskolánkban történõ bevezetése pedig már az iskolatípus jellegének megváltoztatását jelentené. Népiskolai köntösben középiskolai oktatás volna ez tulajdonképpen. Fogas kérdés még hozzá: hogyan lehetne e rendszert kis községeink és tanyavilágunk csekélyebb tanulólétszámmal dolgozó osztatlan (1-2 tanítós) népiskoláiba bevinni? Hiszen ezeknek az iskoláknak nagy részében – komoly megfontolással – még az osztályok szétválasztására sem lehetne gondolni. Elképzelhetõ volna-e tehát, hogy népiskolai vonalon a szaktárgyi tanítás rendszerének követelése meggondolt kívánalom lehetne? Nélküle pedig valóban senki sem támaszthatna olyan igényeket népiskoláink ma is heroikus munkát végzõ tanítóságával szemben, hogy polihisztori szaktudással vállalja a középiskolai oktatás színvonalának biztosítását iskoláiban. Nem lekicsinylendõ tény végül ennek a kérdésnek megítélése szempontjából az a körülmény sem, hogy a további iskoláztatásra nem alkalmas, hanyag, tehetségtelen tanulóalany – melynek a négy alsó osztály elvégzése után is együtt kellene a gyermeksereg értékesebb szellemi munkára hivatott elemeivel maradnia – nagy mértékben gátolná a gyorsabb haladásra alkalmasak munkáját, s állandóan mérsékeltebb erõkifejtésre kényszerítvén olyan nevelõhatásoknak tenni ki õket, melynek káros következményeit késõbbi életök magatartásában még nemzeti közösségünk is kétségkívül megsínylené. Mindenképpen közérdeket szolgáló kívánalom tehát annak a lehetõségnek biztosítása, hogy az értelmesebb, a tehetségesebb, a tanulással könnyebben bírkózó és szorgalmasabb tanuló anyag már 10. évének betöltésekor kezdhesse el középiskolai tanulmányait, s hosszabb idõn át járván a mélyebben szántó ismeretszerzés útján, szilárdabb alapot szerezhessen további iskoláztatásának sikereihez. Demokratikus gondolkodással ellentétben álló tény volna, ha az eddig követett gyakorlat fenntartásával továbbra is 10 éves korban kellene ifjúságunknak választania a tudományos és a gyakorlati pályákra neve71
lõ iskolák között, mert értelmiségi foglalkozású társadalmi rétegünk így ezután is ilyen kicsiny korban szakadna el a gyakorlati pályákra törekvõk táborától. Helyes tehát csak az lehet, ha e két csoport iskoláztatása minél késõbbi korban válna szét, hogy gyermek- és ifjúkori benyomásaik s közös alapmûveltségük is minél szorosabbra fûzze az együvétartozás érzését és tudását lelkükben. Ez pedig a magasabb mûveltségi színvonal biztosítása mellett csupán az alsó tagozatában egységes szerkezetû középiskolai oktatás megvalósításával érhetõ el. A kérdés immár csak az lehet: hány éves korig tartson az együttnevelésnek említett rendszere? Felelet: tankötelezettségi törvényünk szerint minden gyermek 15 éves koráig tartozik mindennapi iskolát látogatni. Logikus következtetés tehát, ha a vázolt cél érdekében is ezt a kort fogadjuk el határvonalul. Középiskolai oktatásunk alsó tagozata így öt évfolyamra bõvülne. Jó is volna ez egyebekben azért is, mert eddigi tapasztalatok szerint a négy éves idõ ezen a fokon nem bizonyult elégségesnek arra, hogy túlterhelés veszélye nélkül nyújthassuk mindazt az elméleti ismeretanyagot és sajátíttathassuk el mindazokat a gyakorlati készségeket, melyekre – mint egységes egészet alkotó mûvelõdési anyagra és ügyességre – fõleg azoknak van szükségük, akik nem folytatják tovább magasabb fokú iskolákban tanulmányaikat. Bizonyos az is, hogy 15 éves korában minden ifjú érettebb ésszel, fejlettebb szellemi képességekkel, s hajlamainak világosabb felismerésével rendelkezvén, maga is döntõ erõvel, jogosan szólhat bele életpályájának, s az ehhez vezetõ útnak a megválasztásába. Közoktatási rendszerünk jövendõ iskolatípusai tehát csak itt ágaznának szét. Felsõ tagozatában foglalnának helyet a gimnázium, a tanító(nõ)-óvónõ-képzõintézetek, a gyakorlati középiskola felsõ osztályai, s az igényekhez igazodó különféle szakiskolák és tanfolyamok. Természetes, hogy szakiskoláinknak a teljes gyakorlati kiképzés alapjára kellene helyezkedniök. Meggyõzõdésünk, hogy e fokon fontosabb a pályára nevelés, mint az általános mûvelõdési cél szolgálata. A gyakorlati középiskolát középfokú oktatásunk törzsének szántuk. Olyan iskolatípusnak, melynek alsó tagozata (öt évfolyama) magában is befejezett egészet alkot. Fõleg kisebb vidéki helyeken külön is megszervezhetõ. Pótolhatná a gimnázium megszûnõ alsó négy osztályának hiányát. Átvehetné a feltörekvõ társadalmi rétegek emelésével nemzeti közösségünknek eddig is hasznos szolgálatokat tett polgári iskolák szere72
pét. Így nemcsak a felsõtagozatával párhuzamosan haladó legkülönbözõbb iskolafajtáknak szolgálna szilárd alapot, jó elõkészítõjéül, de sikerrel nevelné az állami és gazdasági élet munkaerõinek azokat a nagy tömegeit is, akik eddig is jobbára a polgári iskola padjaiban vértezték fel magukat a pályájukon helytállás érdekében szükséges mûveltséggel, alapismeretekkel, gyakorlati tudással (kisiparosok, ipari munkások, kiskereskedõk, közlekedési alkalmazottak, stb.). Természetesen lehetõvé kell tenni, hogy a népiskolák értelmesebb, jobb eredményt elérõ, szorgalmasabb tanulói minél könnyebben léphessenek át a gyakorlati középiskola bármelyik soron következõ osztályába, s így éppúgy jutthassanak el akár az egyetemek padjaiba is, mint amannak növendékei. A hazánk települési viszonyaiból fakadó különleges igények (ipari vidék, mezõgazdasági vidék, falu-város) kielégítését a tantervi anyag megfelelõ elrendezésével lehetne biztosítani mindkét iskolatípus oktatásában. A gyakorlati középiskola felsõ tagozatának feladata volna – elgondolásunk szerint – munkaerõket nevelni mindazokra a pályákra, melyeknek betöltése nem igényel latinos mûveltséget (minisztériumok, bíróságok segédhivatalai, számvevõségek, közigazgatás, posta, vasút, távírda, rendõrség), de annál több gyakorlati készséget és érzéket. Így szabadulnának meg a gimnáziumok a tudományos pályákra nem vágyó elemektõl, s így nyerné vissza eredeti rendeltetését a kereskedelmi iskola is (melynek érettségizett ifjai közül eddig igen sokan törekedtek ezekre a pályákra), s válnék igazi szakiskolájává a keresekedelmi életnek. A vázolt reformhoz mind a szükséges tanerõk, mind az alkalmas épületek jórészt rendelkezésre állnak. A reform anyagi elõfeltételei is adva volnának. A gimnáziumi tanulmányok évfolyamainak csökkentése és a kereskedelmi iskolák számának szükségszerû apasztása következtében jelentkezõ tanár-felesleg a polgári iskolai tanár státusszal egyesülten elegendõ a gyakorlati középiskolák tanári szükségletének fedezetére. A szükséges tantermeket pedig az említett iskolák máris készen szolgáltathatják. A reformáló munka további feladata lenne tanárképzésünk egységesítése is. Valóban nem volna többé semmivel sem indokolható, hogy valamennyi középiskolai tagozatnak külön-külön tanárképzése legyen, sok esetben még ugyanannak a tárgynak tanítására is más-más nevû és rendeltetésû tanárvizsgáló bizottság képesítsen. Az is kétségtelen, hogy tanárképzésünkben az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet kell szen73
telni a gyakorlati követelményeknek, a pályára nevelésnek is. Éppen ezért kívánatos, hogy ezt többé ne a tudósképzõ egyetemek, de az ezek mellett szervezett – gyakorló iskolákkal és szemináriumokkal kiegészített – tanárképzõ intézetek – végezzék. Legfeljebb arra lehetnének kötelezve ezeknek az intézeteknek hallgatói, hogy szaktárgyaik egyikébõl egyetemi tanulmányokat is folytathassanak, s így a tudományos kutatások módszerét is elsajátítsák. Mintául – tapasztalt hibák kiküszöbölése mellett – polgári iskolai tanárképzésünk mai rendje szolgálhatna. Az egyetemekre és fõiskolákra történõ felvételnek valamennyi középiskola tanulójára leendõ kiterjesztése, a gimnáziumi érettségi bizonyítvány elõjogainak megszüntetése demokratikus felépítésû államban annyira természetes, hogy indokolására nem is tartjuk szükségesnek további szót vesztegetni. Ezek után még csak annyit, hogy az elmondottakban felvázolt reformtervezet az általános mûvelõdési érdekek legteljesebb szem elõtt tartása mellett az eddigieknél alkalmasabb, gyakorlatibb, demokratikusabb megoldást nyújt a vezetõ, illetõleg minõségi munkára hivatott, nagyobb szellemi erõkifejtésre képes réteg kiválasztására is. Ez a kiválasztás azonban az ingyenes oktatás bevezetése után többé már nem anyagi avagy éppen osztályszempontok szerint menne végbe, de egyedül és kizárólag csak a szellemi arravalóságot tartaná szem elõtt. Talán nem ok nélkül reméljük, hogy fejtegetéseink az érdekelt körökben komoly megfontolás tárgyává fognak tétetni.”23 Mai gyakorlatunkból látjuk, hogy az általános iskolák kialakítása, a polgári iskolák átszervezése nem a leírtak szerint valósult meg. Az átszervezés az elsõ és ötödik osztályokban kezdõdött meg. „A minisztériumban igazi, komoly és öntudatos munka folyt minden elismerésre vadászó hírverés és reklám nélkül. Teleki Géza nem akart több lenni, mint a magyar kultúrpolitika egyszerû és lelkes munkása. Nevelõket megilletõ szolidsággal és szerénységgel állott munkatársai élére a nemzet és a magyar jövõ szolgálatában. Kritikusai, sajtóbírálói túlságosan meditatívnak tartották [...] A fõvárosi nevelõk nyári átképzõ tanfolyamán õ maga válaszolt erre: – Talán lassú vagyok egyes dolgokban, de apámtól tanultam: „inkább lassan és megfontoltan cselekedj, mint elhamarkodottan, hogy mindig nyugodt legyen a lelkiismereted” [...] Valóban páratlan nyugodtság és türelem jellemezte. Engedte, hagyta dolgozni munkatársait, önál74
ló munkát, de egyben felelõsséget is kívánt tõlük, soha nem erõszakolt semmit, nem voltak korszakalkotó nagy tervei és elképzelései, de becsületes szándékkal, magyar hittel és meggyõzõdéssel végezte el azt a nagy feladatot, melyre vállakozott és amelyrõl csak késõbben fog kiderülni, hogy igazán nagy feladat és teljesítmény volt...”24 Ma már tudjuk, hogy a magyar nevelés történetében jelentõs állomás volt. Az 1945/46. tanévben megnyíló I. osztályokban az 1940. XX. tc. alapján létrejött nyolcosztályos népiskola I. osztályának óraterve és tanterve alapján tanítottak továbbra is. Az általános iskola V. osztályának az 1945/46. tanévi tanterve az alábbiak szerint alakult: Hittan 2, magyar nyelv és irodalom 6, föld- és néprajz 3, természeti ismeretek 3, számtan 4, rajz 2, testgyakorlás 2, ének 2, mindennapi kérdések 1, szabad foglalkozás (mezõgazdasági, kertészeti, ipari gyakorlat, kézimunka, háztartási gyakorlat élõ idegen nyelv, latin nyelv, zene) 5. Összesen: 30 óra. Az általános iskola népiskolai keretben mûködõ V. osztálya a tanfelügyelõ, a polgári iskola és gimnázium keretében megnyíló V. osztályok pedig a tankerületi fõigazgató felügyeleti hatósága alá tartoztak. Tanulmányozási célból azonban a tanfelügyelõ is végezhetett látogatást az általános iskolának a polgári iskolai és gimnáziumi keretben mûködõ V. osztályában. A népiskolák II., III., IV. osztályaiban, az érvényben lévõ népiskolai tanterv és útmutatás szerint tanítottak. Azokban a népiskolákban, ahol az általános iskola V. osztálya megnyílik, a tanítótestület értekezleten állapítja meg, hogy az iskola VI–VIII. osztályaiban megosztható-e a tanítási és nevelési munka az egyes osztályokban a tantárgyak megfelelõ csoportosításával, két vagy legfeljebb három tanító között. „A legjobban hatni tudó legyen az osztályfõnök!” – mondta a rendelet. Azokban az iskolákban, ahol az általános iskola V. osztályának megnyitására nem volt lehetõség, a korábbi rendszer szerint tanítanak minden osztályban.25 Arra is figyelmeztetett a rendelet, hogy egyöntetûvé kell tenni a népiskola felsõ tagozatában, a polgári iskolában, és a gimnázium alsó tagozatában folyó nevelést.26 Új tantárgyként bevezették az ötödik osztályban a társadalmi ismeretek tanítását, valamint a mindennapi kérdéseket. Ez utóbbi az osztályfõnöki óra. Ezen az órán kérdezhettek is a tanulók. Lehetõvé tették az osztályfõnökök, hogy minden felvetõdõ kérdés tisztázódjon az órán. Az 75
ötödik osztály új tanterve így módosult: V. osztály 1. Hit- és erkölcstan Heti 2 óra A hit- és erkölcstan tanításában az illetékes egyházi hatóságtól megállapított tanterv irányadó. 2. Magyar nyelv és irodalom Heti 6 óra Cél: a magyar nyelv megismerése és tudatos használata, gyakorlottság a szóbeli és írásbeli kifejezésben, irodalmi alkotások olvasásával az irodalmi mûveltség megalapozása. A tanítás anyaga: a) Magyar irodalom: Olvasmányok a magyar történet körébõl. Kisebb történetek, anekdoták nagyjaink életébõl. A magyar élet megismerése (János vitéz). Egyszerû szerkezetû költemények, magyar népdalok, népmesék. Szemelvények a finnugor õsköltészetbõl. Házi olvasmányok. Irodalmi ismeretek alkalomszerû gyûjtése. Értelmes és kellõen hangsúlyozott olvasásra, helyes tagolásra szoktatás. A szókincs gyarapítása, kifejezõkészség gyakorlása. b) Magyar nyelvtan: Az egyszerû mondat. Helyesírási törvények alkalomszerû megfigyelése. A helyes magyarság. Nyolc iskolai dolgozat. Tankönyv: Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének szerkesztõbizottsága: Magyar Olvasókönyv. Általános iskola V. o. sz. Singer és Wolfner. ALSZEGHY–SÍK–TECHERT: Magyar nyelvtan. Gimn. és leánygimn. I. o. sz. Szent István Társulat. (Átdolgozott kiadás) AVAR–HUNYADY–MOLNÁR: Módszeres magyar nyelvtan. Polgári fiú és leány isk. I. o. sz. Athenaeum. (Átdolgozott kiadás) GLÓSZ–REÕTHY–SÁGHELYI: Magyar nyelvtan. Polgári fiú és leány isk. I. oszt. sz. Lample. (Átdolgozott kiadás) GYULAI–GYURJÁCS: Magyar nyelvtan. Polgári fiú és leány isk. I. o. sz. Egyetemi Nyomda. NAGY: Magyar nyelvtan. Gimn. és leánygimn. I. o. sz. Franklin. Keret jellegû a tanterv. A János vitézen kívül egyetlen tanítandó irodalmi alkotást sem ír elõ konkrétan. A nyelvtani anyag meghatározása is 76
ilyen általános. Helyes viszont, hogy a gondolatközlés legtermészetesebb formájával, alapegységével, az egyszerû mondattal kezdi a leíró nyelvtan megismertetését. A problémát csak az okozza, hogy ebbõl a nagyon általános megjelölésbõl nem derül ki, hogy milyen mélységig kell ezeket az ismereteket elsajátítaniuk a tanulóknak. Úgy tûnik, mintha a szaktárgyaknak speciális és igen alapvetõ nevelési, kiképzési és készségfejlesztési feladatai nem is lennének! Bár a nyelv „...tudatos használata, gyakorlottság a szóbeli és írásbeli kifejezésben” megjelölés bizonyos képzési feladatokat feltételez. Az irodalmi anyagfelsorolás végén is szó esik az olvasás és a kifejezõkészség gyakorlásáról. Nevelési feladatokról viszont nincs szó. A tantervi anyag egyébként megfelel az ötödik osztályos tanulók életkorának, ha a tankönyvi anyag összeválogatásánál és „tálalásánál” az életkori szintet messzemenõen érvényesítették. Egyébként ez a szaktárgyi tanterv tulajdonképpen nem is határoz meg követelményeket. A „cél”-ból hámozható ki az általános követelmény. Szokatlan az is, hogy a „helyesírási törvények alkalomszerû megfigyelése” a helyesírástanításra vonatkozó egyetlen utalás. A helyesírás akkor sem volt könnyû, nyilván nemcsak „alkalomszerû megfigyelésre”, hanem állandó jellegû tudatosításra és rendszeres gyakorlásra is szükség volt az eredményes munkához. Ez a nagyon általános és csak bizonyos keretet adó tantervi anyagés követelmény meghatározás széles teret adott a maga korában a szélsõséges tanári maximalizmusnak, de a minimalizmusnak is. Ebben jelentõsen közrejátszhatott még a tankönyvek anyagválogatása, a tankönyvi megfogalmazások színvonala, milyensége, nyelvezete is. A nyolc iskolai dolgozatigény mai szemmel maximalizmusnak tûnik. Kérdés viszont, hogy ezek elõkészítéseként mennyi fogalmazási gyakorlatot kellett íratni. 3. Föld- és néprajz Heti 3 óra Cél: a föld természeti viszonyainak és a rajta folyó életnek ismerete, különös tekintettel a Kárpát-medencére és benne Magyarországra. A tanítás anyaga: a) a közvetlen környezet (lakóhely, szülõföld) földrajzával kapcsolatban a legfontosabb földrajzi alapfogalmak. b) a Kárpát-medence leíró földrajza, nagyobb természetes tájegységekként, a táji és szellemi néprajz adatainak felhasználásával. 77
Tankönyv: LÁNG: Földrajz. I. rész Általános isk. V. o. sz. Egyetemi Nyomda. 4. Természetrajz Heti 3 óra Cél: a magyar föld élõvilágának ismerete, az élõlények és életjelenségek megfigyelése alapján tudatos természetszeretet. A gyakorlati élet szempontjából fontos állatok és növények életmódjának, háztartási és nemzetgazdasági jelentõségnek ismerete. A tanítás anyaga: A magyar lakóházak és tájékának állatai és növényei, azok szervezete. A levegõ, a víz, néhány fontosabb honi ásvány, kõzet- és talajnem. Tankönyv: GREGUSS: Természetrajz. Polgári fiú és leány isk. I. o. sz. Franklin. (Átdolgozott kiadás) GREGUSS–KARL: Természetrajz. Gimn. és leánygimn. I. o. sz. Franklin. (Átdolgozott kiadás) KERÉKGYÁRTÓ–HOHAY: A ház és a kert természetrajza. Gimn. és leánygimn. I. o. sz. Szent István Társulat (Átdolgozott kiadás) KRAMMER–KÁRPÁTI–CSÁKY: Állattan és növénytan I. r. Polgári fiú és leány isk. I. o. Athenaeum. (Átdolgozott kiadás) SZILÁDY–DUS: Növénytan és állattan. Polgári fiú és leányisk. I. o. sz. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) Nagy általánosságban megfelelõ, de az anyag mélységét, mennyiségét nem határozza meg a földrajzi anyag. A közvetlen környezetrõl való kiindulását kérte, nem tudnak elszakadni a Kárpát-medence egységes tanításától. A természetrajzi anyagot is a közvetlen környezetbõl indítja. A gyakorlati életre nevel. E két anyagrészbõl is hiányoznak a követelmények. 5. Mennyiségtan Heti 4 óra Cél: biztosság és ügyesség a számolásban, továbbá a gyakorlati élet (háztartás, mezõgazdaság, ipar kereskedelem) számbeli viszonyainak értelmes felfogásában és alkalmazásában. Tájékozottság a síkmértan elemeiben. Eleven térszemlélet és a mértani ismeretek gyakorlati alkalmazásának képessége. A tanítás anyaga: Számtan: a számolás négy alapmûvelete egész- és tizedes78
számokkal. A hazai pénzrendszer, a hosszúság-, terület-, súly-, ûr- és idõmértékrendszer. A számítások tárgyi körei: a házi gazdasági élet, a mezõgazdaság, az ipar, a kereskedelem, az iskola, a község (város), a vármegye, az ország egyszerû statisztikai viszonyai, a tanulók saját méréseinek eredményei. Mértan: a tanterem és a benne lévõ tárgyak szemlélete alapján a geometriai alapfogalmak. A szimmetria fogalma. A kör és a szög. Az egyenesvonalú síkidomokra vonatkozó fontosabb tételek és alapszerkesztések, a síkidomok kerületének és területének kiszámítása. A kör kerülete és területe. Szemléleti alapon az idomok egybevágósága, hasonlósága és szimmetriája. Négy iskolai dolgozat. Tankönyv: FALLENBÜCHL–PATAKY: Számtan és mértan. Polgári leányisk. I. o. Franklin. (Átdolgozott kiadás) GIDRÓ–HOLENDA: Mennyiségtan. Gimn. és leánygimn. I. o. Szent István Társulat (Átdolgozott kiadás) MÉREY–ENDRÉDY–SÁRKÖZY–LOVAS: Számtan és mértan. Gimn. és leánygimn. I. o. Franklin. (Átdolgozott kiadás) STÉGER–TIX: Számtan és mértan. Polgári fiú isk. I. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) STÉGER–TIX: Számtan és mértan: Polgári leányisk. I. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) A heti óraszám – 4 óra – kevés. Ehhez a tananyag túlméretezett. Nem vette figyelembe az alsó tagozatból a felsõbe való átmenet túlterhelést jelentõ problémáit, az alsó tagozat esetleges hiányosságainak pótlását. (A késõbbi tantervekben a heti óraszám már 5.) A matematikatanítás elsõdleges célja mind az aritmetikában, mind a geometriában a készségfejlesztés, az algoritmusokban való biztos jártasság. Ennek alárendeltje a tananyag összeállítása, majd a feldolgozást szolgáló feladatsorok összeválogatása. A gyakorlatban ennek általában az a következménye, hogy azonos tartalmú, szinte kaptafára megoldható feladatsorok szerepelnek a tanítási órán. Még nagyobb ott a torzulás, ahol a készségfejlesztés címén numerikus feladatokat oldanak meg – „lélek nélkül” – az egész tanítási órán. Ennek is következménye az, hogy a tanulók unják a munkát, unalmas a tanítási óra, mindinkább elidegenednek a tárgytól. A belsõ motiváció szinte a nullára csökken, és csak a külsõ tényezõk – mint pl. büntetés, osztályozás késztetik tanulás79
ra a gyerekeket. A verbalizmus velejárója a formalizmus. Gyakori a tartalom nélküli, betanult ismeretanyag, a szabályokra építés. A matematikatanítás célját az elõbbi készségfejlesztés mellett a túlzott prakticizmus is egyoldalúvá tette. A már említett feladatsorok, mintafeladatok szinte kizárólag a gyakorlati életbõl fakadtak, mint bevásárlás, ipari termelés, mezõgadasági, kereskedelem, stb. A készségfejlesztés az ilyen típusú feladatok megoldására korlátozódott a numerikus számolás mellett. Egy-egy tanítási óra anyaga is általában azonos témakörben mozgott, ami ugyancsak unalmassá tette azt. Hiányoztak olyan feladatok, melyek a gondolkodást jobban igényelték, a matematika belsõ szépségeit kiemeljék, vagy a sokféle témakörébe bepillantást mutattak. Igaz, hogy a feladatsorok összeválogatása tankönyvi feladat, de a tantervi célok indukálják ezt a munkát. Modern felfogást tükröz viszont a tanterv akkor, amikor a térszemlélet fejlesztését, eleven térszemlélet kialakítását célozta. Bár a jelen körülmények között – amikor gondosan elõkészített, pedagógiai kísérletekre alapozott tartalmi reformon dolgozunk – a tantervi célok egyoldalúnak látszanak, meg kell jegyezni, hogy az adott idõben – amikor fontos politikai érdekek határozták meg a tartalmat – a rögzített célok elsõdlegesnek tûntek. Az az elgondolás pedig, hogy a tanulók közvetlen környezetébõl vett feladatsorok érdekessé, sõt érdekelté teszik megoldásukban a tanulókat, jó motiválásnak tûnõ (sajnos, hogy ez a motiválás kevés). Ma is modern elgondolás a mérések végeztetése, majd azok eredményeinek felhasználása, ahogyan azt a tanterv rögzítette. A természetes számok tárgyalása az alsó tagozatos anyag ismétlése, kiegészítése. Elgondolásaiban jó, a kivitelezésben, a gyakorlatban azonban eltorzul (esetenként a dokumentumokban is). Így pl. az alapmûveletek egymás utáni – elszigetelt – tárgyalása egyrészt felesleges újratanításhoz vezet, másrészt – a kiegészítésben – a tanulók számára nehezen érthetõ, elméletieskedésnek tûnõ, a gyakorlatban esetenként szabályba is foglalt összefüggések egyáltalán nem szolgálják a belsõ motivációt (sõt, inkáb riasztják a tanulót a matematikától). A tizedesszámok tanítása a gyakorlat oldaláról indokolt. A tizes számrendszer struktúrájával elképzelhetõ a bevezetése, a mûveletek is indokolhatók. Az ötödik osztályos bevezetés mellett szól az is, hogy az alapmûveletek végzése hasonló a természetes számokkal végzett mûveletekhez, a kettõ együtt gyakorolható. A buktató a matematika, mint tu80
domány oldaláról jelentkezik. Kialakulhat ugyanis olyan helytelen képzet a tanulókban, hogy a törteknek kétféle fajtája van: a tizedestörtek és a – késõbbi osztályokban – tanult közönséges törtek. (A tizedesszám elnevezés meg egészen kiszakítja a törteket a helyükrõl.) A törtszámok elõbbi kategórizálása nem helyes, hiszen a megkülönböztetés csak formai (azonos tartalmú). A törtszámok halmazából nem célszerû külön választani a közönséges és külön a tizedes törteket, hiszen minden törtszám elgondolható közönséges tört alakban éppen úgy, mint tizedes alakban (1/5=2/10=0,2). Nem úgy beszélünk tehát a tizedes törtekrõl és a közönséges törtekrõl, mint a törtszám fajtáiról, hanem úgy, mint a törtszám kétféle leírási módjáról. Ezért úgy tûnik, célszerûbb az általános indítás, a közönséges tört fogalmának kialakítása, illetve pontosabban a tört fogalmának kialakítása. A mértékrendszer beiktatása nagyon is indokolt. E téren csak az elszigetelt feldolgozási mód jelenthet torzulást (ami nem tantervi probléma), és a folyamatos ismétlés hiánya bizonytalanságot és összetévesztést. A mértan az ötödik osztályban túlméretezettnek tûnik. Tekintettel a bõséges szemléleti alapozás igényére, a geometriai szemlélet és gondolkodás kialakítására, a rögzített tananyag eredményesen nem végezhetõ el. Általában elsietett absztrakciókhoz vezet. Az általánosból történõ kiindulás – de csak szemléleti fokon – célszerû. A részletesebb vizsgálódás (összefüggések felderítése) csak kevesebb számú speciális alakzatra tervezhetõ. Ugyanez mondható a szerkesztésekkel kapcsolatban is. Az alapszerkesztések megtanulása a speciális alakzat tulajdonságaihoz kapcsoltan célszerû. a kerület és terület kiszámításának ütemezése indokolt. A fogalom bõséges szemléletet igényel. A tanulók tudásának alacsony foka elsõsorban ma is annak tudható be, hogy a gyakorlatban korán elszakadtak a manipulatív, cselekvõ szemléltetéstõl, hogy gyakori az absztrakció elsietése. A tanulók szabályokra, képletekre gondolnak, az algoritmusok közül válogatnak, nem pedig a tartalmat elemzik. A sokszögekre vonatkozó számítás is sok, így a kör kerületének és területének kiszámítása túlterhelõ. A hatodik osztály tantervi anyagába jobban illene. Amíg tehát az aritmetikai rész tartalmában megfelel az ötödikes tanulók életkorának (feladatanyagában szegényes és egyoldalú, a készségfejlesztést szolgálja – a gondolkodóképesség fejlesztést kevésbé, és 81
zömmel prakticista), a geometria túlméretezett (viszont színesebb, motiválóbb). 6. Rajz Heti 2 óra Cél: az általános mûveltséghez szükséges rajzi és mûvészetszemléleti nevelés megalapozása. Helyes megfigyelés. Könnyed rajzi készség, forma- és színízlés. A rajznak mint közlõ eszköznek elsajátítása. Jártasság az elemi szerkesztések és mûszaki rajzok készítésében és olvasásában. Nemzeti és népi mûvészeti értékeink kezdõfokú ismerete és megbecsülése. A tanítás anyaga: Vonalvezetési gyakorlatok. Nagyméretben rajzolt különféle helyzetû egyenesek, zárt és nyitott jelek. Határolt egyenesek és körök osztása szemmérték szerint. Síkformák. Jellemzõ foltba foglalható egyszerû zárt, majd némi belsõ tagozású síkformáknak nagyméretû rajzolása. Magyar díszítõ elemek, lapos tárgyak, táblarajz, nagyméretû faliminta szemlélet alapján. Vonalrajz egy-két színnel kifestve. Szerkesztõrajz. Rajzgyakorlatok körzõvel és vonalzókkal. Síkidomok másolása rendezõk használatával, egy-egy íveltvonalú forma másolása különbözõ arányokban. Díszítõrajz. Sorképzés egyszerû és ütemes sorakoztatással. Folyódísz tervezése. Színérzék nevelése. Leányok számára esetleg a fonalas népmûvészet díszítõ eleminek felhasználása kézimunka tervek készítésében. Rajzolás emlékezet és elképzelés alapján. Emlékezetbõl, bensõ szemlélet alapján. Emlékezetbõl, bensõ szemlélet alapján, közlõ rajzok. Mûalkotások elemeinek gyûjtése. A magyar népi mûvészet válogatott mintái. Házi iparunk. Az V. osztályos tantervi célokról elismeréssel kell szólni. Az ott felsorolt célkitûzések némi változtatással, átfogalmazással a ma dokumentumaiból sem hiányoznak. Maximálisnak és kategórikusnak a „könnyed rajzi készség forma és színízlés” kialakítását látom. Hogy egy tanuló munkáját könnyedén, vagy nehézkesen oldja-e meg, nem lehet döntõ a végproduktum megítélésében. Többek között függ a tanuló alkatától (mûvészetben eléggé közismert Michelangelo szenvedélyes „kínlódva” alkotása, és Leonardo „könnyed” alkotómódszere). A feladat jellegétõl, a tanuló korábbi ismereteitõl stb. A forma és színízlés kialakítása nem lehet kizárólagosan az V. osztály feladata. Ez az alakításfolyamat, de végcél még nem lehet. A többi célkitûzés megfelelõ. A tanterv egyik hi82
ányossága, hogy az anyag kiválasztásában és felépítésében a rajzolás egyes területei csak heterogén párhuzamossággal kerülnek egymás mellé. A céltalan vonal és foltfestési gyakorlatokból síkdíszítmények (kombinálási és tervezési) gyakorlatán át kíván közeledni a valóság reális összefüggéseihez. Vagyis nem valósítja meg a látásnevelés és a rajzi ábrázolásmód ismeretelméleti kapcsolatát. A világháború közötti alsós Tirpák-féle tanmenetbõl az akkortájt „felfedezett” népmûvészetet örökíti át, sajnos ugyanazzal a formális, félrevezetõ módszerrel. Rajzoltat „magyar díszítõ elemeket” (másoltat). A természet utáni tanulmányokat, a csendéleteket a „vonalrajz egy-két színnel kifestve” rész takarja. Sajnos még gyakran a ma gyakorló pedagógiájában is kísért e módszer. Az egységben ható vizuális élmény értelmetlen kifestõkönyvi módszerrel történt feldolgozása a képi kifejezés, egységben történõ látás kialakulásának legnagyobb gátlója. „Szerkesztõrajz. Rajzgyakorlatok körzõvel és vonalzóval” maniros, öncélú, inkább a síkmértanhoz tartozó feladatok. E tanterv feltételezi a tanulókról a „belsõ szemléletet”. Ennek kialakítására, vagy fejlesztésére mégcsak kísérletet sem tesz. A tanár szerepét a „tanuló született képességeinek” megõrzésére korlátozza. „A mûalkotás elemeinek gyûjtése” elég homályos fogalmazás. 7. Ének Heti 2 óra Cél: az ének, zene megszerettetése és az általános mûveltséghez nélkülözhetetlen zenei alapismeretek: hangjegyekrõl való éneklés. Minél több értékes ének – fõleg magyar népdal – ismerete és a magyar zene iránti érzék. A tanítás anyaga: a) Dalok. Egyszólamú magyar gyermek- és népdalok, egyházi népénekek, és könnyû mûdalok. Egyszerû kánonok. b) Gyakorlati ismeretek. Hangjegyismeret és éneklés hangjegyrõl egyszerû gyakorlatok és szöveges dalok felhasználásával. Ritmikus, hallásfejlesztõ és hangtaláló gyakorlatok. Zenediktálás. Összehangzó hangfejlesztõ gyakorlatok. c) Elméleti ismeretek. Ritmikából: a nyolcad-, negyed-, fél és egész értékû hang, majd a felezésbõl folyó értéknövelések: a pontozott fél és negyedértékû hang, valamint mindezeknek és a megfelelõ szüneteknek a jegye (kótája). A kétnegyed, háromnegyed, és négynegyedes ütemek. 83
Melodikából: a törzshangok a-e (la-mi) terjedelemben. A pentaton (ötfokú) hangsor dallamának tudatosítása.Agogikából: a mérsékelt, lassú, gyors és közbeesõ tempók (andante, andantino, moderato, allegretto, allegro). Dinamikából: a halk, a közepes és erõs hangárnyalás (p. mf. f.). Tankönyv: KERÉNYI–RAJECZKY: Énekes ábécé. Polgári fiú és leányisk., gimn. és leánygimn. Magyar Kórus. (Átdolgozott kiadás) Ez a tanterv a jelenleg V. osztályban érvényben lévõ tantervhez viszonyítva igen minimális. Különösen akkor, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a követelmény szint itt sincs megállapítva, csak a tanítási anyag. Ez pedig mindig több, mint amit a gyermeknek készség vagy jártasság szinten tudnia kell. Ha az itt megjelölt anyagot elfogadjuk követelményszintnek, akkor a minimalizmust a következõkkel kell indokolni: 1.) Egyszólamú magyar gyermek- és népdalokat jelenleg is tanítunk, de a gyermekdalokat az alsó tagozatban. V. osztályban a népdalok mellett megismertetjük a könnyû népballadákat, betyár- és katonadalokat. Tanítjuk más népek népdalait is, és ezek, különösen a szláv nyelvjárásról származók, népi többszólamúak. Tehát itt már minden kánont eléneklünk és ez nem is probléma. Tanítjuk a kétszólamú dallamokat, népdalfeldolgozásokat Bárdos és Kodály feldolgozásában. Természetesen nem tanítunk egyházi népénekeket, korálokat még zenetörténeti ismertetés esetén sem, mert a gyermekektõl távol áll. 2.) Az elméleti ismeretekbõl a ritmusanyagot jelenleg a IV. osztályban tanítjuk. Ezt a tanulók készségszinten kell, hogy tudják, nemcsak hangoztatni, leolvasni, hanem felismerni és leírni is. Az abszolút (törzshangokat) mi is V. osztályban tanítjuk, de nemcsak 5 hangot, hanem a kis g-tõl a kétvonalas é-ig. A pentaton hangsor jelenleg is V. osztályos anyag. Az agógikai és dinamikai kifejezések magyar megfelelõjét már az alsó tagozatban megtanítjuk. Az V. osztálytól a zenei mûszavakat is megismertetjük és többnyire használjuk is. A gyermekek megértik, ha õk maguk nem is mondják. A jelenleg érvényben lévõ tanterv V. osztályos szintjének megfelel a gyakorlati ismeretek rész. Ezt mi még kiegészítjük kétszólamú énekgyakorlatokkal, melyeken az oktáv, a kvint, és a kvárt hangközök tiszta intonálását gyakoroljuk. (KODÁLY: Énekeljünk tisztán). A mi tantervünk többet követel, mint az 1945/46-os. Ez nagyon ke84
vés, elhagyandó anyagrész nincs benne. (Korálokat elhagytuk, majd a zene fejlõdését vizsgálva középiskolában foglalkozik vele.) Nagy hiányossága ennek a tantervnek, hogy zenével, zenehallgatással, mûismertetéssel egyáltalán nem foglalkozik. A mi tárgyunk azért ének-zene, mert az éneklésen kívül zenemûvekkel is megismertetjük tanulóinkat és ez nagyon fontos, mert zenét értõ és szeretõ kulturált ifjúságot csak ezen az úton haladva nevelhetünk. 8. Testgyakorlás Heti 2 óra Cél: az egészséges fejlõdés rendszeres elõmozdítása érdekében: a) az egész test erejének, ügyességének, edzettségének és szépségének arányos kifejlesztése. b) A lelki értékek fejlesztésében az egységes és összhangzatos nevelés támogatás. c) Az egyéni képességek kifejlõdésének tervszerû irányítása. A tanítás anyaga: Egyszerû (egyéni és társas) gyakorlatok: nyakgyakorlatok, ujj-, kéz-, kar- és vállgyakorlatok, egyszerû és összetett törzs, törzsfeszítõ, csípõizületet lazító alapgyakorlatok, egyszerû láb és légzési gyakorlatok. Összetett gyakorlatok: a) egyéni gyakorlatok: emelések, hordások 2–3 kg súllyal, dobások, talajtorna-gyakorlat, természetes akadály és szertorna, járások, futások, gyorsfutás 40 m-ig, szökdelések, ugrások, egyensúlygyakorlatok térdmagas szereken, korcsolyázás elemei, mell- és gyorsúszás elõgyakorlatai szárazon és vízben. b) társas gyakorlatok: tánclépések, magyar népitáncok, iskolai játékok, futólabda, tréfás játékok egyszerû formái, sportszerû játékok: labdarúgás, a kézi- és kosárlabdajátékok elõkészítõ gyakorlatai, húzások, tolások. Rendgyakorlatok, sorbontás, fejlõdés. Kirándulások: tájékozódás, térképolvasás a terepen. Elméleti ismeretek; a testneveléssel kapcsolatos egészségügyi szabályok. A mozgásanyag konkrét megnevezése hiányzik a talaj- és szertornagyakorlatoknál, de ez a tanterv egészébõl kiindulva nyilván nem haladhajta meg az életkori sajátosságokat. Nem maximalista nevelõk esetében még akkor sem, ha nehézséget is okozna a heti (akkori) 2 órába a 85
tánc- és úszógyakorlatokat beépíteni. Téli sportokra a mostani tantervben is kötelezõ 6 óra van. Ez a korcsolyázás alapjainak elsajátítására a tárgyi feltételek megléte esetén elegendõ. Ez az elsõ új, demokratikus, haladó és elõremutató törekvéseket tükrözõ tanterv. Célkitûzései még ma is megállják helyüket, ha a terminológia és a részletezés más is. A testnevelést a nevelés egyik tényezõjének tekinti. Szakít a tornaközpontú testneveléssel, és lényegében a gondolkodva végzendõ komplex testgyakorlást írja elõ. Súlyt helyez a tanítvány aktív közremûködésére, az egyéni képességek tervszerû fejlesztésére és arra, hogy a testgyakorlatokkal cselekvési alkalmakat teremtsünk. 9. Mindennapi kérdések Heti 1 óra Alkalmat kell adni az iskolák növendékeinek arra, hogy értelmi színvonalukhoz mérten tervszerû és céltudatos tanítás és nevelés útján megismerkedhessenek a nemzeti életünkben végbemenõ demokratikus átalakulással és az azzal kapcsolatos gazdasági, társadalmi és szellemi változásokkal, mert csak így lesznek képesek áttekinteni és megérteni a társas együttélés formáit, törvényeit, az egyén és közösség viszonyát, népünk szociális érdekeit, a politikai élet jelenségeit, a szomszéd népekhez fûzõdõ gazdasági és szellemi kapcsolatainkat, Európa és a nagyvilág népei között elfoglalt helyünket. Az eredményt pedig csak úgy lehet elérni, ha a nevelõ és a növendék kapcsolata a kölcsönös szereteten és a bizalmon alapszik. Ilyen kapcsolatok kifejlesztésére a mindennapi kérdések óráin (osztályfõnöki órákon) nyílik alkalom. 10. Szabad foglalkozások Heti 5 óra Cél: a szabad foglalkozások célja, hogy alkalmat adjanak a tanulók számára egyéni hajlamaiknak megfelelõ egyes gyakorlati munkák végzésére, idegen nyelvek tanulására és a zenével való foglalkozásra. A szabad foglalkozások útján elõsegíthetjük a tanuló bizonyos irányú egyéni hajlamának kibontakozását, ránevelhetjük az önálló munkára, s az ilyen munka sikerét nyomon követõ megelégedés és öröm felkeltésével fokozhatjuk önbizalmát. A szabad foglalkozásokban a tanulók önkéntes jelentkezés alapján vesznek részt. A szabad foglalkozást kötelezõ tantárgyként kell felfogni. Annak óráin éppen úgy részt kell tehát vennie minden érdekelt tanulónak, mint a többi tárgy tanítási óráin. Mezõgazdasági gyakorlatok 86
Ipari gyakorlatok Háztartási gyakorlatok Nõi kézimunka Élõ idegen nyelv (angol, francia, német, orosz nyelv, valamelyik szomszéd nép nyelve) Latin nyelv Zene Tankönyv: MÓCZÁR–TÖRÖK: Mezõgazdasági ismeretek. I. Polgári fiú isk. I. o. Athenaeum. (Átdolgozott kiadás) SZONDY: Természetrajz, gazdaságtan, és háztartástan. Teljesen és részben osztott népiskolák. V–VI. o. Debrecen Városi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) SZUHÁCS–PÉNZES: Mezõgazdasági és ipari ismeretek. Polgári fiú isk. I. o. Franklin. (Átdolgozott kiadás)27 A VKM a 20.793/1945. sz. rendeletében gondoskodik arról is, hogy a népiskolák korábbi tankönyvei is átdolgozásra kerüljenek. Az 1945/46. iskolai évtõl kezdõdõen csak olyan tankönyveket, tankönyvpótló jegyzetfüzeteket, tanítási segédeszközt szabad használni, melyet már felülvizsgáltak. Az egyházi iskolák felülvizsgálatáról az egyházi hatóságok intézkedtek.28 A felülvizsgálat után az alábbi tankönyvek használatát engedélyezték: II.osztály Betûország második virágoskertje. Olvasókönyv. Népiskolák II. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) Betûország második virágoskertje. Olvasókönyv. Székesfõvárosi népiskolák. II. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) DELI–VESZELOVSZKY: Magyar olvasókönyv. Osztatlan népiskolák. II. o. Kalász. (Átdolgozott kiadás) HARMAT–MAURER: Magyar olvasókönyv. Népiskolák. II. o. Kalász. (Átdolgozott kiadás) III. osztály Betûország harmadik virágoskertje. Olvasókönyv. Népiskolák III. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) Betûország harmadik virágoskertje. Olvasókönyv. Székesfõvárosi népiskolák. III. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) CSORBA–VIKÁR: Magyar olvasókönyv. Népiskolák. III. o. Kalász 87
(Átdolgozott kiadás) FARKAS–ÚRHEGYI: A magyar nyelv könyve. Eredmény és példatár. Osztott és részben osztott népiskolák. III. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) FARKAS–ÚRHEGYI: A magyar nyelv könyve. Eredmény és példatár. Osztatlan népiskolák II. és IV. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) MAUER–OSZTIE: Magyar nyelvgyakorló. Népiskolák. III. o. Kalász. (Átdolgozott kiadás) RÁKOS–HÁROS–BÍRÓ–OLDAL: A magyar beszéd könyve. Székesfõvárosi népiskolák. III. o. Kalász. (Átdolgozott kiadás) DELI–OSZTIE: Magyar olvasókönyv. Osztatlan népiskolák. III. o. Kalász (Átdolgozott kiadás) IV. osztály BERKÉNYI–KÖVESKÚTI–SIMON: Magyar olvasókönyv. Népiskolák. IV. o. Kalász. (Átdolgozott kiadás) Betûország negyedik virágoskertje. Olvasókönyv. Népiskolák IV. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) Betûország negyedik virágoskertje. Olvasókönyv. Székesfõvárosi népiskolák. IV. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) CSERNAI–FARKAS–OSZTIE: Magyar olvasókönyv. Osztatlan Székesfõvárosi népiskolák. IV. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) FARKAS–ÚRHEGYI: A magyar nyelv könyve. Eredmény és példatár. Osztott és részben osztott népiskolák. IV. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) FARKAS–ÚRHEGYI: A magyar nyelv könyve. Eredmény és példatár. Osztatlan népiskolák. III. és. IV. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) HÁROS–RÁKOS–OLDAL: Magyar nyelvgyakorló. Népiskolák. IV. o. Kalász. (Átdolgozott kiadás) RÁKOS–HÁROS–BÍRÓ–OLDAL: A magyar beszéd könyve. Székesfõvárosi népiskolák. IV. o. Kalász. (Átdolgozott kiadás) V–VI. osztály Olvasó és tankönyv. Falusi (mezõgazdasági) tantervû népiskolák. V–VI. o. Kalász. (Átdolgozott kiadás) Olvasó és tankönyv. Város (ipari és kereskedelmi) tantervû népiskolák. VI. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) 88
FARKAS–ÚRHEGYI: A magyar nyelv könyve. Eredmény és példatár. Osztott és részben osztott népiskolák. V–VI. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) FARKAS–ÚRHEGYI: A magyar nyelv könyve. Eredmény és példatár. Osztatlan népiskolák. V–VI. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) SZONDY: Természetrajz, gazdaságtan és háztartástan. Teljesen és részben osztott népiskolák. V–VI. o. Debrecen Városi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) ÉBER: Vegytan és természettan. Osztott és részben osztott népiskolák. V–VI. oszt. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás) KEDVES: Vegytan és természettan. Népiskolák. V–VI. o. sz. Franklin. (Átdolgozott kiadás) NOVÁK–SZENES: Vegytan-természettan. Népiskolák. V–VI. o. Kalász. BEXHEFT: Egészségtan. Osztott és részben osztott népiskolák. V–VI. o. Egyetemi Nyomda. Közgazdasági és társadalmi alapfogalmak és állampolgári jogok és kötelességek ismertetésével. Polgári fiú és leányiskolák, tanonciskolák és népiskolák számára. Athenaeum. VII–VIII. osztály Olvasó és tankönyv. Falusi (mezõgazdasági) tantervû népiskolák. VII–VIII. o. Franklin. (Átdolgozott kiadás) Olvasó és tankönyv. Városi (ipari és kereskedelmi) tantervû népiskolák. VII–VIII. o. Egyetemi Nyomda. (Átdolgozott kiadás)29 Az általános iskolák továbbfejlesztését a VKM 1946-ban tovább folytatja. Ezért úgy rendelkeznek, hogy a gimnázium és a polgári iskola II. osztálya helyett az általános iskola VI. osztályát kell megszervezni. Azokban a népiskolákban, amelyekben az 1945–46. tanévben általános iskola mûködött és az I–IV. osztályban az osztálytanítás, az V–VI. osztályban pedig a szakrendszer szerint való tanítás személyi és tárgyi feltételei adottak, illetõleg biztosíthatók, a népiskola II., III., IV. és VI. osztály helyett az általános iskola II., III., IV. és VI. osztályát kell megszervezni. Azokban a népiskolákban, amelyekben az 1945-46. tanévben általános iskola nem mûködött, de az I–IV. osztályban az osztálytanítás, az V–VI. osztályban pedig a szakrendszer szerint való tanítás feltételei megvannak, illetve biztosíthatók, a népiskola I–IV. osztály helyett az ál89
talános iskolai I–VI. osztályát kell megnyitni. Az 1946–47. tanévben tovább kellett fejleszteni a népiskola keretében mûködõ általános iskolákat is, amelyek a saját kereteik között nem tudták biztosítani a személyi és tárgyi feltételeket. A különbözõ típusú iskolák együttmûködését írta elõ a VKM sok-sok variációs lehetõség bemutatásával. A VKM 75.000/1946. sz. rendeletében kiadta a nyolcosztályos általános iskola teljes óratervét és tantervét. A népiskola alsó négy osztályának és az általános iskola alsó négy osztályának tanterve között nem volt áthidalhatatlan különbség. Az általános iskola felsõ tagozatát csak folyamatosan lehetett kiépíteni, mert a népiskola V–VIII., a polgári iskola a gimnázium I–IV. osztályának tanterve lényeges eltérést mutatott az iskolának kiadott V–VIII. osztályos tantervétõl. Ezt az eltérést nem lehetett figyelmen kívül hagyni, ezért kellett folyamatosan bevezetni az általános iskolai osztályokat.30 Kiadták az általános iskola óratervét, amely az alábbiak szerint alakult.
Az általános iskola óraterve A tantárgy neve
Heti óraszám osztályonként I. II. III. VI. V. VI. VII. VIII.
Közös tárgyak Hit- és erkölcstan 2 Magyar nyelv és irodalom 10 Történelem Föld- és néprajz Az ember élete Természetrajz Természettan Vegytan Számolás és mérés 5 Rajz és mûvészetszemlélet Ének 2 Testnevelés 2 Szabad beszélgetés A közös tárgyak óraszáma 21 A választható tárgyak óraszáma Heti óraszám 21
A tantárgy neve
90
2 11
2 13
2 14
2 6 2 3
2 6 2 2
2 5 2 2 2 2
5 2 2 2
5 2 2 2
5 2 2 2
24
26
24
26
27 6 27
3 2 2 2 1 23 6 29
3 2 2 2 1 22 6 28
3 2 2 2 1 25 6 31
2 5 2 2 2 2 3 3 3 2 2 2 1 31 37
Heti óraszám osztályonként I. II. III. VI. V. VI. VII. VIII.
Választható tárgyak és gyakorlat Gazdasági gyakorlat 3 3 Mûhelygyakorlatok 3 3 Kereskedelmi gyakorlat és gyorsírás 3 3 Háztartási gyakorlat 3 3 Élõ idegen nyelv (angol, francia, német, olasz, orosz, nemzetiségi nyelvek) 3 3 Latin nyelv 4 4 Társas ének és zene 3 3 Mértani rajz 2 2
3 3
3 3
3 3
3 3
3 4 3 2
3 4 3 2
A leánytanulóknak a háztartási gyakorlatok, a fiútanulóknak valamelyik gyakorlat (gazdasági, mûhely, kereskedelmi) választása kötelezõ volt. Amennyiben az iskola fontos indokból az egyik szabadon választható tárgyat vagy gyakorlatot nagyobb (legfeljebb heti 4) óraszámban kívánta tanítani, úgy a másik választható tárgy vagy gyakorlat óraszámát heti 2 órában kellett megállapítani. Élõ idegen nyelvet vagy latin nyelvet heti 2 órában tanítani nem lehetett. Az V–VIII. osztályok testnevelési óraszámában a heti 2 órás kötelezõ játék, illetõleg sportdélután nem szerepelt.31 Az 1946–47. iskolai évtõl kezdõdõen a népiskola I–II–III–IV. és V. osztályában a tanítást az általános iskola tanterve alapján folytatták abban a népiskolában is, amelyben az általános iskolára való áttérésnek a 70.000/1946. VKM rendeletben és mellékletben foglalt feltételei egyelõre még nem biztosíthatók. A népiskola VI–VII–VIII. osztályában az eddig érvényben lévõ tanterv szerint való tanítást is fokozatosan meg kellett szüntetni, és a továbbiakban minden évben magasabb osztályban az általános iskola tanterve alapján a helyi adottságoknak (tanítók, tantervek, tanulók száma stb.) megfelelõen készített tanmenet szerint végezték az oktatást.32 Az 1947/48. iskolai évben a gimnáziumok és polgári iskolák III. osztálya helyett az általános iskolai VII. osztályt, valamint az 1946/47. iskolai évben a II–VI. osztállyal mûködött általános iskolákban a népiskolai VII. osztály helyett az általános iskola VII. osztályát nyitották meg. Azokban az általános iskolákban, amelyekben az 1946/47. iskolai évben I–V. osztállyal mûködtek, az 1947/48. iskolai évben a népiskolai VI. osztály helyett az általános iskolai VI. osztályával kezdték meg a tanítást. Azokban a népiskolákban, amelyekben az általános iskola megszervezésének személyi és tárgyi feltételei adottak, vagy biztosíthatók, 91
az 1947/48. iskolai évben a népiskolai I–V. osztály helyett az általános iskolai I–V. osztályt kellett megnyitni. Azokban a fiók általános iskolákban, amelyekben az 1946/47. iskolai évben az V–VIII. osztályt szakosított tanítást pótló rendszerben, tanfolyamszerûen tanították, az 1947/48. iskolai évben a VII., azokban a fiók általános iskolákban pedig, amelyekben az 1946/47. iskolai évben szakosított tanítást pótló rendszerben tanfolyamszerûen csak az V. osztályt tanították, ott az 1947/48. iskolai évben a VI. osztályt is önálló általános iskolai szakosított tanítást pótló rendszerben, tanfolyamszerûen kezdték meg. Az általános iskola gazdaságos megszervezése és továbbfejlesztése érdekében az egy településen levõ különféle jellegû iskoláknak – ha nem mindegyik szervezhetõ és fejleszthetõ önálló általános iskolává – együtt kellett mûködniük. A gimnáziumok és polgári iskolák I–III. osztálya helyett szervezett V–VII. általános iskolai osztályt az 1947/48. iskolai évtõl kezdõdõen az I–IV. általános iskolai osztállyal egészítették ki. Az ilyen csonka általános iskolát, ha a helységben azzal azonos jellegû népiskola, illetve általános iskola mûködött, az ezzel a nép-, illetve általános iskolával való egybeolvasztással alakult ki az általános iskola. Mentesült ez alól az egybeolvasztás alól az a csonka általános iskola, amelynek önálló I–VII. osztályú általános iskolaként való mûködését az azzal azonos jellegû nép-, illetve általános iskolától való távolsága vagy a tanulók létszáma indokolta. Az egy helységben mûködõ, azonos jellegû általános iskolákban a magasabb (tanári) képesítésû nevelõk arányos elosztása kötelezõ volt. Az általános iskola gimnáziummal közös szervezetben, közös igazgatásban nem mûködhetett. Általános iskolában osztálypárhuzamosításra engedélyt – ha a helységben legalább két vagy több nem azonos jellegû önálló általános iskola mûködött – a tanfelügyelõ javaslatára csak a tankerület fõigazgatója adhatott. Osztálypárhuzamosítás iránt való kérelmet – figyelemmel a korszerûen színvonalas, eredményes és gazdaságos nevelés értékeire – csak akkor lehetett elõterjeszteni és teljesíteni, ha az általános iskolai osztályok tanulólétszáma a helységben mûködõ valamennyi önálló általános iskolában a 40-et elérte, illetve meghaladta. Ekkor már az általános iskolai nevelõt az igazgatói teendõk ellátásával a vallás és közoktatásügyi 92
miniszter bízta meg. Az általános iskolává szervezést és általános iskolai továbbfejlesztést az iskolai év kezdetén hajtották végre. Általános iskolát a nevelõk létszámában bekövetkezett változás stb. miatt népiskolává visszafejleszteni nem lehetett. Megállapodásokban, szerzõdésekben a gimnáziumi és polgári iskolai I–III. osztály, valamint a népiskolai I–VII. osztály helyett jogosított és kötelezett intézményként az általános iskolát kellett érteni. A fenti rendelkezés 1947. július 9-én lépett életbe. Hatálybaléptével az 1868. XXXVIII., az 1935. VI., az 1940. XX. tc-nek, valamint az általános iskola továbbfejlesztése tárgyában kiadott 70.000/1946. VKM számú rendeletnek ettõl a rendelettõl eltérõ intézkedései hatályukat vesztették.33 SZÜLÕI MUNKAKÖZÖSSÉGEK MEGALAKULÁSA A tantervek életbeléptével megváltozott a nevelés tartalma is. Ezt követõen a VKM intézkedett, hogy a nevelés körülményei is megváltozzanak. Szükségesnek tartotta, hogy az állami iskolák mellett megszervezzék az iskolák munkáját támogató pártfogó testületeket, a szülõi munkaközösségeket. A szülõi munkaközösségektõl is remélhették az iskola továbbfejlesztését, jobb felszerelésének biztosítását, a tanulók szociális szükségleteinek kielégítését, az iskolai nevelés folytatását a családi körben. A hatékony nevelés biztosításáért a tantestület ülésein részt vettek. A szülõk, a községekben mûködõ közigazgatási és politikai irányító szervek (polgármester, fõjegyzõ, jegyzõ, nemzeti bizottságok, pártok), valamint a demokratikus társadalmi egyesületek képviselõivel is tartották a kapcsolatot. A szülõi munkaközösségek az iskolában olyan egységet alkottak, melyek a pedagógusok irányítása mellett a családi nevelés új feladataival is megismerkedtek, és ezzel az iskola nevelõ munkája jóval túlterjedt az iskola falain. Így jutott el az új demokratikus iskola ahhoz a céljához, amely az oktatáson és nevelésen túl társadalmi szerepet kapott. Így alakult ki szoros együttmûködés az iskola, a szülõk és társadalmi szervek között. A miniszter azt kérte, hogy „foglalkozzanak a munkaközösségek a nevelés új feladatainak” megbeszélésével is.34 A miniszter felhívása után Fejér megye iskoláiban sorra alakultak 93
meg a szülõi munkaközösségek. Szülõi munkaközösségek megalakulása35 Helység
Év
Hó
Nap
Igazgató
Elnök
Adony Bakonycsernye Balinka Baracs-Dánieltelep Baracs-Széchenyitelep Bicske Bodakajtor Csiribpuszta Dinnyés Dunapentele Elõszállás Etyek Fehérvárcsurgó Felcsút Gúttamási Gyúró Harmatospuszta Isztimér Káloz-Hatvanpuszta Kápolnásnyék Kisvenyim Lajoskomárom Lepsény Martonvásár Mány Moha Perkáta Polgárdi Felsõcikola Rácalmás RácalmásGalambospuszta Sárbogárd Sárosd Sárszentmihály Seregélyes Székesfehérvár, Marx tér Székesfehérvár, Várkörút Tác Világospuszta
1948. 1948. 1948. 1948. 1948. 1948. 1948. 1949. 1948. 1948. 1948. 1948. 1949. 1948. 1948. 1949. 1948. 1948. 1948. 1948. 1949. 1948. 1948. 1948. 1948. 1948. 1948. 1948. 1948. 1948.
okt. nov. okt. dec. okt. nov. máj. jan. dec. okt. okt. nov. jan. nov. nov. jan. szept. dec. nov. okt. jan. nov. nov. nov. nov. dec. nov. nov. dec. okt.
26. 28. 11. 5. 31. 22. 30. 20. 8. 17. 20. 21. 23. 7. 7. 24. 10. 30. 14. 29. 31. 14. 9. 20. 13. 13. 28. 24. 13. 1.
Horváth Béla Cseplák János Herber Ignác Hajas János Regõs Kálmán Horváth Ferenc Kovács Róza Császár Emma Házy Aladár Nagy Pál Molnár Miklós Szabó György Hetlinger Pál Réti József Holup József Kanyó Bálint Tompos Friderika Sille Ferenc Hingyi István Fekete Imre Várkonyi Ferenc Záborszky Kálmán Vargha József Kvassai Sándor Kalmár Sándor Léczfalvy Sándor Györkös János Kondora Károly Antal Júlia Péter Imre
Neikli Lászlóné Hullan István Marosán József Kovács Jánosné Kulicz Lajosné Dr. Bócz Lajos Soha György Móder Mártonné Kovács Ferencné Hergovits Gyuláné Hannig Sándor Poprádi Géza Podhamszky József KostyanszkyJózsefné Huber Jenõ Pálinkás Józsefné Gagyi Istvánné Stoffer László Szilágyi Györgyné Papp István Õsi Ferencné Dr. Kobán Jánosné Gondán Ferenc Eisenbacher Károly Ducza Lajos Szabó László Szabó András Varga József Horváth Mihály Illyés József
1948. 1948. 1948. 1948. 1949.
szept. nov. nov. aug. jan.
26. 24. 22. 31. 22.
Chira Pál Õray József Kiss József Posta Zoltán Izsák János
Felpéci Mihály Somogyi Gyula Szabó László Szabó István
1948. 1948. 1948.
szept. 19. nov. 23. aug. 31.
Zámory Imre Orosz Zoltán Molnár János
Veszely Lászlóné Hauber Hugó dr. Nagy József Petrányi Lajos
A megalakult szülõi munkaközösségek azonnal munkához láttak. A legkülönbözõbb feladatokat vállalták és oldották meg. Szinte hetente ültek össze a testületek, ahol a szülõk legnagyobb része megjelent. Igen nagy érdeklõdéssel hallgatták a tanítók, igazgatók elõadásait. Választ kértek a vallási nevelés szükségességére, a szervezõdõ úttörõmozgalom nevelési formáira. Az iskolák helyreállításában tevékeny szerepet vállal94
tak. Soha nem ismert lelkesedéssel alakították az iskolák külsõ és belsõ képét. Harmatospusztán vállalják egész éven át az iskola naponkénti takarítását, a padló súrolását, a falak többszöri meszelését, a tüzifa felaprítását.36 Isztiméren Müller József felfûrészelte a téli tüzelõt. Figura Pál az iskolához kályhát szállított, mert azzal sem rendelkeztek.37 Bakonycsernyén a bányászgyermekek szülõi munkaközössége elvállalta az iskolák szénnel való ellátását. Bányász dolgozóként 1 q szenet ajánlottak fel a járandóságukból. E jelentõs felajánlásért a Tankerületi Fõigazgató dícsérõ szavakkal ismeri el a szülõk páratlan segítségét. A dícséretet az üzem elosztó helyén a „három szakban” dolgozó munkásoknak ki is hirdették.38 A fehérvárcsurgói szülõk Kincsesbányáról kérnek fáradtolajat, hogy az iskola padlóját portalanítsák. Az iskolák szülõi munkaközössége kivétel nélkül karácsonyi ünnepséget rendez a gyermekeknek. Cukorhiány van, a szülõk maguk fûzik, készítik a szaloncukrot. Minden gyereknek csomaggal kedveskednek. A székesfehérvári várkörúti iskola 106 „nyomasztó körülmények között élõ” gyermeket ajándékoz meg. Ugyanez a munkaközösség a minisztériumhoz fordul segítéségért. Kérésükre 365 q szenet és 100 q fát kapnak, valamint 2.300 Ft-ot az iskola vízvezetékének szereléséhez. A szülõk a pedagógusokkal karöltve karácsonyi vásárt rendeznek, melynek mérlege a következõ:39 Bevétel: Szülõi Munkaközösség ajánlása 993,25 Ft Karácsonyi vásár, büfé 638,28 Ft Mûhely 356,27 Ft Játékvásár 220,30 Ft Pótszülõi hozzájárulás 13,50 Ft Összesen: 2.221,60 Ft Kiadás: Mûhelymunka anyagok 161,50 Ft Karácsonyi jutalom 1.531,88 Ft Iskolai mûhely felszerelésre 528,22 Ft Összesen: 2.221,60 Ft A szülõk fáradhatatlan munkáját így sorolhatnánk tovább. Hasonlóan a pedagógusok szervezõ, vezetõ munkáját, mely talán soha nagyobb 95
méretet még nem öltött. Az 1945 tavaszától pedagógusok, szülõk, tanulók, helyi lakóközösségek és falujárók összefogásával kibontakozó iskolák, tantermek újjépítését, az oktatás személyi és tárgyi feltételeinek biztosítását célzó, közel négy esztendõn át tartó mozgalmat az egyházi iskolák államosításáról szóló 1948: XXXIII. tc. törte meg. Meghatározó jelleggel jöttek létre az állami oktatási intézmények, a sokszinûséget biztosító oktatási szervezetet felváltotta az egyöntetûség, a politikai hatalom akaratának alárendelt oktatási és nevelési feladatokat teljesítõ intézményrendszer.
A TABAJDI ELEMI ISKOLA TANULÓI 1948 NYARÁN
96
