7-8. osztályosok versei

7-8. osztályosok versei Szigyártó Barbara: Végtelenbe végtelenül

Tóth Jázmin: Gyógyulás

Nem értem. Hol van az a tűz, Mely mindig mindent szerteűz. Szemembe néztél, s égtem, Ragyogtunk a vaksötétben.

Városok égnek, repülők zuhannak, Emberek gyertyákkal vonulnak. Égő fénye elvakítja a bánatot, Az ismerősök szemében égő utálatot. Álmaimban már jártam eme földön, Hol a bánat áztatta vidéken, boldogság köszöntsön. Elöntött a sötét ár, S nem kár, Hiszen már a fénylő hegyvidékről intek néked búcsút, mocsár.

Bejártam az összes erdőt, S hittem, látok majd Teremtőt. Teremtőt, mely ölel csendben, Csak a jót látja szememben. Most szemedbe nézve…fázok. Beburkolt egy sötét átok. S te, tűz már holt csendben alszol Minket csak egy álom hajszol. Menjünk át a rengetegen. Betegen és reszketegen… Most veled együtt lépdelek, Végül mégis felébredek. Most sötét szoba. Nevess csak! Úgy érzed, becsaptalak? Nincs itt senki rajtad kívül… Eltűnt ő már végtelenül. Neszmély, Launai Miklós Református Iskola 8. osztály

Tatabánya, Herman Ottó Általános Iskola, 8. osztály Csizmadia Milán: Ó, a mai fiatalok…! Ó, a mai fiatalok, Megállíthatatlanok! Ezért fogynak a boltokban Az energiaitalok. Vannak köztük okosak, Lázadók, s lógósak. A legtöbb azt gondolja: Inkább otthon kockulna. Délután nem otthon Ülve tanulnak. Helyette este 10-ig Lent lógnak.

Tóth Jázmin: Társadalmunk Zord világ, fekete fehér minden, Emberek tömörülnek egy két személyes liftben. Kezükben telefon, életük semmi, Készülnek a világot tönkretenni. Bűneiket már nincs idő javítani, Kezdik a szeretteiket eltaszítani, Hiszen a telefon fénye segítí őket elvakítani.

Azt hiszik, hogy az élet Egy finom habos krémes. De hamarosan rájönnek, Hogy az nem jó, mégse. Addig is élvezik, hogy Könnyű még az élet. Csajok, haverok, bulizás, Csakis ez a lényeg.

Tatabánya, Herman Ottó Általános Iskola 8. osztály

Tatabánya, Herman Ottó Általános Iskola, 7. osztály

Zurinka Dorina: Kippi kutya

Remetei Szimonetta Fanni: Látom a fényt …

Sziasztok! Van egy kiskutyám, de nem túl nagy mutatvány. És nem kell hozzá utalvány. Ő egy kis Yorky, szeret lopni. Na, de hagyjuk mozogni, ezért szeret vándorolni. A többi állattal kijön, a macskáknál is kiköt. Sőt onnan ki nem jön. Hörög, mint egy kismalac, ő a háznál a kakas: Dombon kapar, keresi a garast.

Látom a fényt! Mi csillog a Hold előtt? És nézd milyen szép, mikor elmegy… És feljön a Hold! Ez a Nap, Amely mindig fényesen ragyog. Ha a Hold elé állsz, Ott van az árnyékod, Szépen ragyog és csillog. Nézd, milyen színes ez a világ, Szép és csodás, Fényes virág, Fényes Föld! Mindenki fénylik a büszkeségtől!

Tatabánya, Felsőgallai Széchenyi István Általános Iskola 7. osztály

Tatabánya, Sárberki Általános iskola, 7. osztály

Karakas Helga Karolina: Dilemma

Bogdán Cintia Kiara: Őrült reklámok

Szerelmes vagyok, Azt hiszem nagyon. Korog a hasam, Nincs étvágyam.

Suliból hazafelé az az első gondolatom, mi mehet a tévében, ha bekapcsolom? Tán most adják a Jóban Rosszban-t vagy a Szulejmánt? Ezek is jók, de mindent visz a Magellán!

De kit szerethetnék? Netán Ödönkét? Vagy a Pistikét? Esetleg Petikét?

Bemegyek az ajtón, leülök a kanapéra, nézem, a Sztárban sztár menne fél órája! Helyette lábgomba reklámmal húzzák az időt, Ezzel elűznek MINDENKIT a tévé elől!

Hiszen nem ismerek Ilyen nevű embereket. Akkor ez nem szerelem, Csak sajog a fejem.

Félmeztelen férfiak rohangálnak a fürdőszobához, nem értem, mi köze van az Oldszpájsznak a férfivá váláshoz? Pár perc múlva egy szakállas fickó motorozik vidéken, ahol barátra lel egy kecske személyében.

Mitől is sajog? Mitől is sajog? Kata néni jajog, Futásod ismét karó.

Már celebek is szaladgálnak az utcán, Nejmár borotválkozik, Enrike meg csipszre riszál. Bezzeg, Ábel nem csinál mást, csak köhög. Fluilmucilra vár, és a nyelvén: a „Miért?” szó pörög.

Mit tehetnék Kata néni, Fáj a lábam, tessék nézni. Esküszöm, nem hazudok, Aztat én nem is tudok.

A mai világban elég csak a reklámokat figyelni, ha bármi bajom van, meg tudom magam gyógyítani. Így felnőtt koromra teljesen egészséges leszek. Ha a tévéből továbbra is ennyi TUDÁST összeszedek.

Belepirulnék az első szóba, Dadognék csak makogva. Higyjen nekem Kata néni, Fáj a lábam, tessék nézni.

Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola 7. osztály

Tatabánya, Herman Ottó Általános Iskola 7. osztály

Bárcsak elmondhatnám, mit érzek Mikor arcodat meglátván, eszemet elvesztve Azon töprengek, Miért lehetsz te szépséges ennyire.

Hanzli Kevin: Szerelem

Szepesi Klaudia Bianka: A mai fiatalok A tinik folyton a facebookkot nyomják, Bezzeg a házit meg nem csinálják! A fiúk mindig kiabálnak, A lányokról témát sokat találnak. A csajok is sokat beszélnek, Kiabálnak és hülyülnek. Azt mondják, hogy xd, lol, A fiúkat minden más kárpótol. Műköröm, műszempilla, telefon és tablet, Ha divatról van szó, bármi jöhet! Egymástól nagyon különbözünk, Jók vagyunk, de azért mi is bűnözünk. Tininek lenni néha nehéz, Főleg , ha mindenki lenéz. Tegyünk róla, hogy ez megváltozzon, És az életünk ne csak a facebookon játszódjon! Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola 7. osztály

Arcodat, melyet a Nap és a Hold Ragyogja be egyszerre, Szépségedet, mihez fogható a világon még nem volt. Bárcsak elmondhatnám: szeretlek, s hogy mennyire. A szemeid csillogását, mi megvakít, Mosolyodat, mi elandalít Bárcsak magaménak tudhatnám! A fellegekben szárnyalok szép neved hallatán, Hangod csengéséstől melegséggel telik e szív. Csókod, ölelésed éjjel-nappal csábít. Éjjel, mikor felnézek az égre, A sok gyémántként szikrázó csillag Láttán te jutsz az eszembe. Bárcsak itt lennél velem, bárcsak! Mert te mindennél jobban énnekem Hiányzol. Bárcsak mi ketten Lennénk e világon! Szákszendi Öveges József Általános Iskola 8. osztály

Czukor Vanessza: Az én édesanyám

Balogh Szebasztián László: Ez a 21. század!

Mikor az édesanyámat az Isten teremtette, biztosan sok dolga lehetett vele. Nem tudom, a többi gyerek is így lehet vele? Anyának 3 pár szeme, és 3 pár keze lehet. Mert egyszerre ennyi dolgot egy ember megcsinálni képtelen! Amíg én a suliban délelőtt tanulom a történelmet, ő ez idő alatt otthon mint egy tündér rendet teremt. Amikor az ember hazatalál, tiszta lakás és a finom ebéd illata vár. Megköszönöm fent az égieknek, hogy rólam most sem feledkeztek meg!

Tablet meg telefon mindenki kezébe, órán se gondol másra, csak a jó zenére. Rögtön szelfi csattan az osztályban, fel a facebookra, mennyi lájk van a posztjában.

Köszönöm Isten az édesanyámat! Amíg ő mellettem van, nem érhet semmi bánat!

Limfer Beáta: Kedvenc sorozataim

Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola 7. osztály Szabó Lilla Adrienn: Sajnálom Sajnálom, régen még nem ismertem a világot, Eleinte nem tudtam, ki segített, s ki ártott. Sajnálom, hogy nem éltem úgy, ahogy meg van írva, Az én életemet nem az Ördög, hanem az Isten írta. Sajnálom, hogy nem szólt több sor a boldogságról, De ígérem a legszebb mosolyt hordom mától. Bánom, hogy megfordult bennem, hogy föladjam, Nem becsültem mindig meg azt, amit kaptam. Sajnálom, hogy nem néztem szét jobban körülöttem, Egyenes utat is járhatnék, de én körbe jöttem. Sajnálom, hogy kiabáltam, hogy sokan halljanak, Már tudom, többet érnek az őszinte, halk szavak. Sokszor nem figyeltem az aprócska jelre, Mert számtalan gondolatom látatlanná tette. Egy egész mesét állítottam fel az életemről, És teljesen a valósághoz hűtlenül éltem ettől. Sajnálom, hogy nem éreztem, valahova tartozok, Hogy úgy láttam, ezek csak földbe tiport holt sorok. Sajnálom a szavakat, melyet dühömben mondtam, Elfelejteném, kihúznám őket szépen sorban. Sajnálom, hogy bizakodtam, mikor nem kellett volna, Ezzel a saját reményemet temetve porba, A hibáimat fellövöm a csillagos égre, Felrepülnek, lehullnak, s eltűnnek a mélybe. Tata, Vaszary János Általános Iskola 8. osztály

Zene a fülesbe, közben a fészbukk megy, bezzeg a matek mindenkit kettészed. Dolgozat közben mindenki puskázik, aki lebukik, az meg ráfázik! Szép lassan felnőnek a diákok, S addigra nem lesznek olyan „királyok”! Nagy korukban sorra megbánják, hogy a tanulás helyett a gépet nyomkodták. Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola 8. osztály

Ha délután a tévé előtt ülök, azt látom, a csatornát megszállták a törökök! Szulejmán, Szultána, Megtört szívek? Az izgalomból sokszor a szereplőkkel együtt pityergek. Tele van a műsor a „tehetségekkel”, X-faktor, Star Akademy, meg ami kell! Bye Alex a legtöbb énekesnek bye-bye-t int, Majka pedig Ördög Nórinak egy viccet hint. A Mónika sóban ordibálnak, az X-faktorban kornyikálnak. Az Édes Élet nagy titka, hogy abban a valóság igen ritka. Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola 7. osztály Pocsai Anna: Utáljatok csak! Mindenki röhög és vigyorog, De én még mindig nem várom a holnapot. Senki nem foglalkozik velem, Kirekesztett lettem. Körbe állnak És én kint vagyok. Senki sem hallgat meg, Árva vagyok. Dorog, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű és Sportiskolai Általános Iskola (Zrínyi Ilona Általános Iskola) 8. osztály

Szabó Lilla Adrienn: Néha úgy érzem magam…

Szabó Lilla Adrienn: Alszol már ?

Néha úgy érzem magam… … mint aki meghalt, és el van temetve, Mint akit a mélyben , a föld alatt senki sem keresne.

Számtalan megbeszélni való integet, Könyörögnek vegyem észre, adjak nekik teret. Tudom, hogy rám megint hosszú éjszaka vár, De odaülök melléd, vajon te alszol már?

… mint egy szálló hópihe, Ki eltévedt, s Istenhez szól hite. … mint egy lehangoló gyászmise, Mint egy hatalmas szivárvány, minek kifakult száz színe. … mint egy üres kávés csésze, Mi meg volt töltve koffeinnel, de el is fogyott délre. … hogy kedvem volna sírni, Érzem elered az eső, csak hazáig bírd ki! … hogy minden csontom átfagy, A tisztára mosott cipőm is vastag, mocskos sárt hagy. … mint rég megélt pillanat, Be kéne engedniük, de végül mindig kint marad. … mint egy elszáradt levél, Mint aki hitébe kapaszkodik, s reménytelenül remél. … mint eltévedt lélek, A bizonytalanban hiszek, s a biztostól félek. … hogy jobb lenne, ha fájna, Mert nincs rosszabb, mint érzés nélkül egyhelyben állva. … hogy jobb lenne érzés nélkül élni, Mert az ember magát a legjobban az érzésektől félti. … mint egy eltört rózsaszál, Aki a lehetetlen ragasztóra, gyógymódra vár. … mint aki kétszer annyit vet, de fele annyit arat, Mint aki bálnára vadászik, de nem fog csak egy halat. … mint a virág az ágon, A tiszteletet, a csodálómat várom. … mint egy megfakult fénykép, Van, aki sokat lát bennem, de van aki csak széttép. Tata, Vaszary János Általános Iskola 8. osztály

Kevés az idő arra, hogy meséljek, De szeretnéd, tudom, én mindent megértek. Ébren vagyok még, mikor minden zár, Szeretnék aludni. Te alszol már? Túl rövidek a nappalok és túl hosszú az éjszaka, A hontalan csak csodálkozik, miért este mész haza. Az utcán már csak pár részeg ember jár, Fáradt vagyok, téged nézlek, alszol már? A csönd most nem tágít, akkor sem, ha beszélek, Nyugodt hangulata kéne lennie az egésznek. Nyugovóra térhetnék, az utolsó madár is elszáll, Utoljára rád pillantok, de te alszol már. Tata, Vaszary János Általános Iskola 8. osztály Fleischmann Nóra: Szerelem Örömmel nézlek, Mert örökre érzem, Hogy szeretlek téged, De te ezt nem is érted. Én sem értem, Nem, hogy más, Elegem van abból, Hogy folyton csak mosolyogsz rám. Miért csinálod ezt? Neked ez boldogságot szerez? Összezavarni engem, Az biztosan megy. Persze mindenkinek Ezt csinálod, Vigyorogsz, majd lelépsz. De mondom, ezzel semmire nem mész! Ennek ellenére, Mégis csak szeretlek, Nem is értem miért, De olyan jó melletted. Tatabánya, Sárberki Általános iskola 7. osztály

Molnár Zita: Kirándulás

Czettisch Kinga: A fény

Látod amott azt a sok fenyőfát? A csodák kapuján lépünk most át. Kapaszkodjunk bele a szellőbe, Úgy repüljünk vele az erdőbe.

A halál könnyű, Az élet nehéz, De valahol él, Egy parányi fény, Mely nagyon egyszerű. Ha szeretné, elalszik, S sötétség veszi körül, Kigyullad és nincs semmi, Csak az ember a mennybe kerül. Pusztítás, pénzfosztás, És nincs többé szabadság. Elnyomott élet, Kifacsart lélek. De lehet, úgy dönt, Ég még egy napot, S halála előtt költ, Egy szép versszakot.

Nini! Itt egy szarvas hagyott nyomot, Amott pedig egy őz gyorsan futott. Hol vadmalacok döcögnek sorban, És gyíkok sütkéreznek a porban. Lassacskán lebukik már a napunk, De ó, jaj! Ne menjünk még! Maradjunk! A fák felett vadkacsák repülnek, Este van már, és a tóhoz mennek. Ám most menni kell már hazafelé, Vár minket otthon egy jó halászlé. Szép lassan elindulunk hát vissza… De várj! Felébredtem a csodás álomból… Szákszendi Öveges József Általános Iskola 7. osztály

Czettisch Kinga: Az idegen Egyedül vagyok az égbolton, Szomorú vagyok, de már nagyon. Senki sincs, aki megállna értem, De ekkor látom valaki szemében, Hogy ő segíteni akar nekem, Ezért magamhoz engedem. A legszebb napjaim voltak vele, De nem tudom mi az idegen neve. Visszagondolok a pillanatra, Mikor nem emlékeztem a bánatomra. De most újra eszembe jutott, Kár hogy elment, és már nem volt ott. Ekkor újra megjelenik És nem engedem el többé, Itt marad velem örökké, S boldogok leszünk, Míg a világegyetem, megengedi nekünk. Oroszlány, Hunyadi Mátyás Általános Iskola 8. osztály

Czettisch Kinga: A vulkán Forróságot érzek, Mert vulkán mellett élek, Bár a gőzfelhő nem éget, De elcsapnak a törmelékek. A magmából előtörő láva, Lehet, hogy elpusztít még ma. Kürtőt, s krátert elhagyva, Ömlik bele a folyóba. Pára borítja el az eget, Hiába jön a kikelet, S ekkor hitelen a föld megremeg, Feszültségben szétreped. Elborít a sok gránit, Melynek társa a riolit, Mindkettő elfedi a testem, S békében hagyja a lelkem. Czettisch Kinga: Tányér Fürdök a zsírban, Úszok a habban. Érzem, ahogy átjárja testem, Boldog, s vidám a lelkem. Meglátogat a víztenger, S felém jön egy szivacshenger. Nem tudom, hogy hol vagyok, Elvesztem, pedig nem voltam ott. Kiemelnek az óceánból, A biztonságot nyújtó mosogatóból. Kiesek a kezéből, Nem gyilkos, mégis öl. Hallom, ahogy felsikít, Jön egy széllökés, csak úgy süvít. Elfújja az életem, De megmarad a cserepem. Oroszlány, Hunyadi Mátyás Általános Iskola 8. osztály

Czettisch Kinga: Egyedül

Czettisch Kinga: Kell...

Egyedül vagyok az égbolton, Szomorú vagyok, de már nagyon. Senki sincs, aki megállna értem, De ekkor látom valaki szemében, Hogy ő segíteni akar nekem, Ezért magamhoz engedem. A legszebb napjaim voltak vele, De nem tudom mi az idegen neve. Visszagondolok a pillanatra, Mikor nem emlékeztem a bánatomra. De most újra eszembe jutott, Kár hogy elment, és már nem volt ott. Ekkor újra megjelenik És nem engedem el többé, Itt marad velem örökké, S boldogok leszünk, Míg a világegyetem, megengedi nekünk. Oroszlány, Hunyadi Mátyás Általános Iskola 8. osztály

Kell a kapcsolat, Kell az érzelem, Kell a társulat, Jó, hogy létezem! Kellenek virágok, Kell szép táj, Kell, hogy lássak világot, S mosoly derül rám. Kell reggel, Kell este, Kell délben, Kell békében. Kell betegségben, Kell egészségben, Kell világszerte, A nagy rengetegben. Kell, hogy lássalak, Szívembe zárjalak, Kell, hogy társam légy, S maradj velem, még-még- még....

Czettisch Kinga: Idő

Oroszlány, Hunyadi Mátyás Általános Iskola 8. osztály

Van egy olyan pont, amikor már nem tudsz dönteni, És van egy másik, mikor nem számít semmi. Jönnek a napok, hónapok és évek, De nem tudod, hogy meddig lesz ez így élet. A telet követi a tavasz vagy a nyár? Ezt sajnos nem tudhatod már. Mert nem érzed az idő múlását, Még csak most voltam elsős, de ma ballagó diák. Oroszlány, Hunyadi Mátyás Általános Iskola 8. osztály

Czettisch Kinga: Valahol Nézem a dombokat, Elképzelek rajtuk virágokat, Nárciszt, rózsát, tulipánt, S Napnak fénylő sugarát, Ahogy átsüt a lombok között, És felhőket a fák fölött. Egy folyót, s egy rétet, Meg egy menyétet. Már érzem az ízét a számban, Már folydogál a nyálam, De visszatérek a valóságba, A nagy pusztaságba, A semmit érő homokba, S ráeszmélek arra, Hogy nem tudok megszökni előle, S nem jutok egyről a kettőre, Itt ragadtam, itt maradtam, Összeroskadtam. Oroszlány, Hunyadi Mátyás Általános Iskola 8. osztály

Czettisch Kinga: Szerelem Jó érzéssel tölt fel, Mosollyal gyengít el, Az ölelése melenget, Ellágyítja lelkemet. Az érintése nagyon puha, A sírás szélén állva, Magamhoz szorítom, S könnycsepp csordul arcomon. Mozdulatlanul maradva, Állok ott, s nem hadarva, Elmondom neki, Hogy csak vele érdemes élni. Oroszlány, Hunyadi Mátyás Általános Iskola 8. osztály Klitz Kíra: Az én Mamám Az a szem, amely ragyog a fényben , az mely mint a tenger éke, örökre csillog. Az a hang , ami örökre a fülemben fog csengeni , mint egy kellemes fuvallat. Az a kedvesség , ami árad belőled , soha senki nem felejti el. Emlékszem , ha bánatom volt , fejemet szívedre hajtottad , ha beteg voltam , mindent megtettél azért , hogy meggyógyuljak. Forró kezed homlokomra tetted , lázamat megmérted , amit soha el nem felejtek. Szeretettel vársz minden nap, belőled csak egy van Mama.. Oroszlány, Hunyadi Mátyás Általános Iskola 8. osztály

Venczák Szonja: Vers a kút mélyére

Nagy Anita: Már unalmas …

Szembeszállni emberekkel, mint egy szomorú regényben, Rossz szituációkban, rosszkor, rossz helyen. Keresik az álnokok a gyengeségedet, Körberöhög az egész világ, ha egy apró hibát vétesz, Megaláztatások, rossz tréfák, mik tönkre tesznek, Könny csordul az arcodon, s közben kinevetnek. Sírva szaladsz hazafelé a halálon töprengve, Feladod az életed, s nem hiszel már semmiben. Hidd el, lesznek, akik a pozitívat próbálják benned látni, Vannak olyanok, akikre tényleg lehet számítani, Akik arcodra őszinte mosolyt tudnak csalni, Szomorú percekben végig vigasztalni. Akik karjukat nyújtják érted a kút mélyére, Akkor is, ha már nem látod onnan a fényességet, Akik felhúznak téged a mélyből közösen, Akik nem hagynak elveszni téged a sötétben És nem szégyen barlangodba néha visszatérni, Csak egy pár napra vagy percre megpihenni, Gondolataidba messze-messze elsüllyedni, Az életet egy másik szögből figyelni. De ne maradj ott túlságosan sokáig, Élvezned kell a lét csodáit, Ki kell járnod az élet iskoláit, Amíg lehet, becsülni társaid! Mert ők azok, akik felhúztak a mélyből, Kik miatt lelked eltelt a reménytől, Kik megmentettek ettől az egésztől, Kik megvédtek téged sok- sok személytől. Ők megtettek érted minden kerülőt, Légy te is ugyanilyen lelkes segítő, S ugyanilyen kedves, s szívderítő, De főként minden jót hálásan megköszönő. Szembe szállni emberekkel, mint a legújabb regényben, Hol egy új ember figyel, mosolygó szemekkel. Keresik az álnokok a gyengeségedet, De te őket többé nem mutatod meg. Most te nyújtod karod a kút mélyére, Talán épp egy életet mentesz meg. Mert a sötétből igazán csak egy dolog húzhat fel, Ez nem más pedig, mint a baráti szeretet.

Már unalmas amit írok Mert a verseim mindig csak neked szólnak Majd egyszer talán rólad is el lesz nevezve egy költői korszak, ami magába öleli a vastag betűs, Dőlten szedett reménytelen szerelmemet irántad. Kérdőjelek mindenhol hogy lehet az, hogy ami még mindig szíven üt a te szép szavakba csomagolt, masnival átkötött mézes-mázas "nem"-ed. És az vajon, hogy lehet hogy ezek után ne szeresselek, legalább egy kicsit kevésbé. Remélem tudod, hogy egyszer majd talán ha elég nagy leszek ahhoz, hogy az irodalom könyvekbe legyek. (Ha egyáltalan lehetek ilyen nagy) Arról fognak majd tanulni a diákok, hogy hogyan törted össze bennem az egész világot. De nem a te hibád nem is az enyém. Csak te voltál az a bizonyos remény Amit ha tudnék sem akarnék elengedni. És bízom benne, hogy majd anno sikerül a verseimből kielemezned, hogy őszintén szerettelek.

Tatabánya, Felsőgallai Széchenyi István Általános Iskola 7. osztály

Tatabánya, Sárberki Általános iskola 8. osztály

Suhajda Angéla: A testvérem

Botló Patrícia: Emlékek

Mikor megszülettem, ott állt ő, még barna hajú kishölgy. Egyre nő, mint én, ő tíz, én meg csak öt és fél. Veszekedésünk sokszor az én hibám, de a világ ettől még vidám. Miattam sok baja volt, de én erről nem tudtam akkor. Mikor végre kibékültünk, addigra mi felnőttünk. Szobája tele van kedvenceivel, zöld színnel és sok poszterrel. 16 évesen barna haja, fekete lett, mint az éjszaka. Blogot ír gyakran, néha egész nap. Suli, arról ne is kérdezz, neki nehezebb, mint nekem. Napi három órát tanul, míg nálam ez tabu. Mindig kiborul, ha hármast kap, de na, gimiben jó is az. Most haja a feketéből, vörös lett, de erőből. Szegénykémet megkínozta a fodrásza, ezt úgy értem, a feketét leszívatatta. És vöröset festetett helyette, mindig újjal és újjal jön nekem. Most például barna hajszínt akar, de nekem mindig tetszett a haja. Most itt állok 13 évesen és ő, mindjárt felnőtt lesz, 18 éves nő. Bele se akarok gondolni, milyen lesz nélküle boldogulni. A sok év alatt ő nekem a példakép, akire föl kell néznem ezért. Tisztelem őt, bár nem mutatom ki, mindig szokta mondani. Ő az én második anyám, és be kell vallani, ez király. Most lezárom ezt a verset, mert nem tudok belenézni a jövőbe. Egy rövid mondat, amivel zárok, az pedig az, hogy a testvéremet imádom.

Milyen lenne az élet emlékek nélkül? Oly fájdalmas és eltaszító Oly örök tudatlanság Oly értéktelen. Néha jó egy emlékre gondolni Egy emlék, ami fejelteti bánatod Egy szép régi emlék ami, Szebbé teszi a napod. Egy fotó a barátokkal Egy rég elveszett családtagról Vagy egy vakáción készült kép Mind emlék. Az emlékek vigaszt adnak és megnyugvást Néha bánatot és gyászt Tehetetlenséget, megbocsájtást és A hűséges reményt!

Tatabánya, Dózsa György Sportiskolai Általános Iskola 7. osztály Benkő Lili Amarilla: Álmodtam Álmodtam, melyben te voltál, Álmodtam, melyben megcsókoltál, Álmodtam, melyben velem voltál, Álmodtam, mely csak egy álom volt talán. Környe, Kisfaludy Mihály Általános Iskola 8. osztály

Komáromi Petőfi Sándor Általános Iskola 8. osztály Karakai Renáta: Elmegyek Mindennap, minden évben sétálok éjjelente Nem is tudom, miért teszem ezt? Talán a vágy más országok iránt. Mindennap, minden percben éhezem, De nem azért, mert nincs pénzem, hanem mert elvakít a szerelem. Te is tudod ezt, kedvesem. Nincs időm már semmire, mert holnap elmegyek messzire. De miért? Vagy hova? Azt én sem tudom pontosan. Viszlát életem, viszlát kedvesem, most elmegyek egy kis időre, de majd találkozunk idővel. Komáromi Petőfi Sándor Általános Iskola, 8. osztály Benkő Lili Amarilla: Szürke világ Sötétszürke magányos világ, melyben mindenki csak felhőket lát. Egy lány sétál az utcán telefon kezében, telefonozik ebben a szürke életben. Szürke élet, szürke világ, mindenki csak magányra vágy. Magányban, szürke világban, egyedül egy sötét szobában. Kicsi fény, nagy sötétség nincs, ki megmentse már. Környe, Kisfaludy Mihály Általános Iskola, 8. osztály

Pocsai Anna: A „boldog” ember

Pocsai Anna: Fekete sorok

Amit együtt felépítettünk, Azt te most két kézzel rontod szét. Tudod te, mi vagy? Egy álomkép. Álomkép, melyet minden ember Megalkot. Megalkot, de megvalósítani Soha nem tud. Ne tagadd, hogy egész idő alatt Ezt akartad. Becsaptál, s én hittem neked. Hittem szép szavadnak, És szép szemednek. Csalódtam, ezen semmi nem Változtat. De te ne is törődj vele, Ez egy idő után megváltozhat! Azért nyugodj meg, jól vagyok! Majd játszom tovább a boldogot!

Nekem az írás a világ. Mint egy szép színes virág. Kiöntöm teljes lelkemet És minden sérelmemet.

Pocsai Anna: Mennem kell Kérlek engedj el, Hisz mennem kell. Oda, hol várnak rám. Vívnom kell a csatám. Nem kérem, hogy Értsd ezt meg, Bár tudom, hogy Vétkeztem. De jogom van élni És ítélni. Elegem van, És régóta érzem Túl kell ezen lépnem Hagyj elmenni, Végre boldog lenni. Imádtalak téged, De most ennyi! Dorog, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű és Sportiskolai Általános Iskola (Zrínyi Ilona Általános Iskola) 8. osztály

Imádom, mert megnyugtat És sohasem untat. Bár nem vagyok költő, Ez azért jobb, mint az előző. Írom a soraimat, Rendezem dolgaimat És még sincs semmi rendben. Ebből lett elegem. Utálom, ha bántanak És megbántanak. Pár barátom van csak, Ők sosem ártanak. Fekete tollal írom Fekete soraim. Fekete érzelmeim, Fekete gondolataim. Dorog, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű és Sportiskolai Általános Iskola (Zrínyi Ilona Általános Iskola) 8. osztály Ruska Zsanett: Változás Én már nem ugyanaz vagyok, aki egy éve voltam. Akkor még más szöveget toltam, És más zenére nyomtam. Az élet minden sarát nehezebben álltam, A szőke herceget fehér lovon vártam. Amit hallanod kellett, én azt mondtam, Minden apró mozzanatért beszóltam. De az élet lassan megtanít, más legyek, Mára nem naív ábrándokat kergetek. Meggyullad a papír, ahogy rímet keresek, Tudom az életben még jó párszor elesek. Tudok utat váltani, remélem, Kalandjaimat örömmel megélem. Te egy éve ugyanarra szaladsz, Így unalmas, változatlan maradsz! Tatabánya, Kodály Zoltán Általános Iskola 8. osztály

Csikós Petra: Iskola és nyári szünet Szeptember 1-én a csengő megszólal a diákok tanulnak jönnek a jegyek 1, 2, 3, de ki ne hagyjuk 4, 5 Egyszer kétszer házi hiány Háromszor négyszer ötös dogák Minden gyerek elhagyja a nyarat És köszönti az iskolát. Matekórán szorzótábla Németórán szavak tanulása Biológiaórán csontnézegetés. Becsöngetnek órára minden gyerek szalad a tanórára Ügyes válaszok egy jó felelet És repkednek az ötösök. Sok-sok tanár és diák elfárad Nap végére de a teljesítmény Minél nagyobb Nap vége eljött és a köszönés ideje. Megérkezett minden diák Mosolyogva mondja Viszontlátásra! Eltelik az év és újra nyár van Itt a szünet mit minden diák várt Nincs több matekóra Nincs több dolgozat Annál több nyaralás. Valakinek pótvizsga és tanulás Valakinek jégkrém és lazulás Minden tanár vágya kevesebb pótvizsga Minden diák vágya sikeres pótvizsga. Horvátország, Balaton Készülj mert megyünk Vár minket a part a víz a sok élmény VÉGRE VAKÁCIÓ! Környe, Kisfaludy Mihály Általános Iskola 7. osztály

Papp kitti: Egy éjszakám (avagy hogy alszik egy tini) Éjfél rég elmúlt már, Aludnom kéne ám. De az álom a szememre Nem jön, nem szeretne. Egy óra múlt pár perce És még megy a messenger. Más is fent van, úgy látom, Neki sem jön szemére álom. Kettő óra lesz már mindjárt, De az álom messze jár. Holnap suli, lesz nagy doga, Jól jönne ám egy kis szunyóka. Végül alszom egy-két órát, a teló szól: Kelj fel már! Nagy ám a kín a szenvedés, Mert sietni kell, a buszt le ne késd! Csak beértem a matekra, Amit nem értek: az a példa. A dolgozat valószínűleg egyes, Ám majd kijavítom én, a Sleep-mester. Tatabánya, Kodály Zoltán Általános Iskola 7. osztály Benkő Lili Amarilla: Szerelmem emléke Vakon rohantam le a dombról a vasúti síneken át. Ahogy egy vonat úgy haladt el mintha jönne az ár. A halvány emlékeimből dfelidézek egy fénylő óceánt, az évszakok telnek, és te egyre messzebb leszel már. A napraforgók lengtek a szélben. Még mindig nincs elég bátorságom, elbúcsúzni tőled, szerelmem, szívem mint égő láng. Ha könnyeim mutatnak irányt hozzád azon a gyönyörű nyári fesztiválon akkor valahogy megőrizlek emlékeimben, itt fogok várni rád, amíg élek. Környe, Kisfaludy Mihály Általános Iskola 8. osztály

Németh Eszter: Hazatérés A mogorva erdőszélen egy mező terül el. Virágokkal borított aranyszőnyeg. Felöltötte legszebb ruháját, Ezt az önfeledt, mégis bús gúnyát. Mert ha megérkezik az ősz, s vele a hervadás, Le kell vetnie, el kell temetnie a vígabbik arcát. De hiszen ma még virulhat, Mert ma még minden gondtalan. Egyszer mindez eltűnik? Eltűnik a gyönyörűség? Micsoda eszement gondolat! Képtelenség, hogy ennyi örömnek, s szeretetnek Egyszer csak nyoma vesszen, Hisz a boldogság nem veszhet el. Az ahhoz túl nemes érzelem. De ha egyszer eljön a nap, A hervadás, a búcsú, az elmúlás napja, Akkor végighalad az ősz a mámor mezején. Halálköpönyegével beborítja a világ tengerét. Lassan halad, talán, hogy még tovább fájjon. Apránként felemészt minden létezőt, álmot. Az utolsó megmaradt részen, Amivel még nem végzett, Egy liliom árválkodik. De jó lenne letépni, örökre megőrizni, öröké szeretni. Tatabánya, Kodály Zoltán Általános Iskola 7. osztály