66. sióm. NEMZETI KÖNYVTÁR 24 fillér

66. sióm. NEMZETI KÖNYVTÁR 24 fillér.

i l SZÖVEGRAJZOK ÉS A BORÍTÓLAP FA Y DEZSŐ MUNKA JA

N E M Z E T I K Ö N Y V T Á R 6 6. SZ ÁWÍ

f i » s a r a hm' ' Gjür.g.-'.I ti

í n

íryos

K.-;.á'.X i-r;j ■ &- .......... ‘i* .......... r — —**T

Felelős szerkesztő: MOLNÁR SÁNDOR dr. Felelős kiadó: ALFÖLDI ALAJOS. Stádium SaJtAvállaíat Rt. Budapest, »., Honvéd utea 10. I'tlelta; Győry Aladár Iga2gat4,

A szent álom születése Két Jovas lépeget a nyári meleg holdfényben Kőrös felé. Apa és fia. Az apa elől és a fiú nyakhosszal hátrább, balfelől, apja mellett. M int valami középkori lovag s a. fegyverhordozó apródja. Sudár, kemény derékkal üli a lovat mind a két lovas, m int ahogyan lófőszékelyhez s fiához illik, ha tízéves is a gyerek. A kantár laza, nincs sietős dolguk. Az irtáson já rtá k egész nap, tornáctartó ge­ rendát választottak, s most hazafelé tartanak. Tekintetükkel a csillagos háromszéki égbolt mezőit kaszálgatják . . . — Hőha! Az apa m egállóit. r A fiú apja lova mellé húzódott egészen szorosan. — Nézd csak, Sándorka, az ott a Hadak ú t j a . . . — magya­ rázott az apa s a messszi Ég ködös, fehér foltjaira mutatott. A fiú komolyan nézte a távoli csillagmilliók fehéres ködfoltját. — S mely hadak utaznak arra? — kérdezte később a gyermek. Az apa sokat beszélgetett fiával, szívesen mesélt, sokszor magyarázott neki. Tanította türelemmel. Nagyon szerette Sándorkát és gyakran tartotta maga mellett. Az írást és olvasást ré, tőle tanulgatta a fiú m ár ötéves korában. A székely apa érezte, hogy most okosan kell beszélnie. . . — A ttila urunk legkisebb fiának, Csaba vezérnek a seregei vágtatnak o t t . . . — magyarázta. — Erre tartanak . . . Nézd csak, az eleje m ár majdnem eléri a Lakóca te te jé t. . . — O tt talán le is szállanak? — Égi lovasok azok . . . Sándorka nem hagyta abba a kérdezősködést. — És mikor érkeznek ide, édesapám? — tudakolta kíváncsian. — Talán soha, f i a m . . . — sóhajtott a férfi. Sokáig hallgattak. Végül is a fiú szólalt meg csengő hangon: — Jó volna látni őket közelről, édesapám. Fel kéne mászni a Lakóca tetejére éjszaka id e jé n . . . — Az égi lovasok a Lakócától is nagyon messze vannak — felelte az apa. — De nyilván még a H im alája tetejéről is hiába kiáltoznál nekik, fiam, pedig az m ár nagyon magos hegy! . . . — Meg kéne próbálni, édesapám . . . Fel kéne hágni a H im a­ lá já ra vagy mire, hogy közelebbről nézhessük az égi h a d a k a t. . . Tán még kiáltani is lehetne n e k ik . . ,

3

— Bolondokat beszélsz, S á n d o r k a — felelte az apa s útnak indította lo v á t. . . A két lovas nyomában csendes, langyos szellő suhant végig a lankás úton. Kelet felöl jö tt a simogató szé l. . . * Otthon bárányhús-vacsora várta az utasokat. A sült bárány­ comb illata betöltötte az egész konyhát. A székely férfi megdicsérte a pompás vacsorát, Krisztina asszony összerakta a használt edé­ nyeket, azután nyugovóra tért a család. Sándorka azonban nem tudott a lu d n i. . . Egész nap az erdőt járta az apjával s nem juto tt hozzá, hogy a vásárhelyi tiszteletes úrtól kapott könyvet elolvassa. Pedig csodálatos dolgokról szólt áz a k ö n y v . . . Most is alig várta, hogy szülei elalu djanak. . . Sándorka felült a nagy kanapéra vetett ágyában, szétkémlelt a szobában, aztán osonva, lábujjhegyen a konyhába s zö k ö tt. . . A nyílt tűzhelyben összeigazította a vacsora­ főzéstől m aradt parazsat, néhány gallyat vetett rá s a fellobbanó tűz fényénél olvasásba kezdett. . . A könyvben szép és csodálatos leírások voltak a magyarok eredetéről. A ttila király hatalmáról, az egykori húnok és magyarok rokonságáról beszéltek a könyv la p ja i. . . Sándorka úgy érezte, hogy „a minden titkok könyvét“ olvassa. . . Az is írva volt a könyvben, hogy van egy ország vala­ hol Ázsiában, a H im alája hegyeitől messze északra, am it Jugriának hívnak, ahol még ma is élnek az ujgurok, a m agy arok'ősei. . . Sándorka addig olvasott, míg ki nem esett elálmosodott kezei­ ből a k ö n y v . . . A tűzhely meleg falához simulva aludt e l . . . És álmaiban az ujgurok földjére utazott. Fehér székelyharisnyában s patyolat ingecskében ott állott zsebretett kézzel, mosolyogva a kék holdfényben, Jugria kellős közepén. . . A legcsodálatosabb pedig az volt az álomban, hogy mégértette az ujgurok nyelvét és azok is az övét. Furcsán, de magyarul beszéltek. Lovakon vágtató emberek villám ként rohanva terelgették a végtelen síkságon mé­ n e s i é t , g á ly á ik a t. . . E l is mesélte néhány ujgur gyereknek, hogy ő Körösi Csorna Sándor s Erdélyországból való . . . H a nem hiszik el, jöjjenek vele Kőrösre . . . És az ujgur gyerekek meg is esküdtek Sándorkának, hogy hajnalban elindulnak vele Székelyország felé... ♦ Szikárnövésű, keskenyarcú, kékszemű, világosbarnahajú le­ gényke volt Sándorka. A halkszavú, hallgatag természetű fiúcska játék helyett inkább szeretett olvasni vagy a felnőttek társaságában üldögélni. Néha bele is szólt a nagyok beszédjébe, s minthogy okosan tudott beszélni, meg is hallgatták. Mindenki tudta a falu­ ban, de leginkább a vásárhelyi tiszteletes úr, hogy rendkívül éles eszejárása van Sándorkának. Emlékezőtehetsége pedig csakugyan bám ulatba ejtett mindenkit. — Olyan a te koponyád, m int a madárfogó . . . — m ondta is egyszer Gábor bá, az asztalos, Sándorkáék jó barátja, aki kéthárom szomszédjával csaknem minden este Csomáékhoz ment egy kis beszélgetésre. — És m iért éppen m adárfogó? — kérdette a fiú. — H a nem érted el a szavamat, nem érdemied meg a dicséretet — székelykedett Gábor bá.

i

A gyermeknek kerekre nyílott a szeme.

— No, Sándorka, most legyen gömbölyű a fejed! — biztatta apja a gondolkodásra. Sándorka nem sokat töprengett, pillogott néhányat s mingyárt megfelelt Gábor bának: — H a dicséret a madárfogó, ú gy m ár érte m . . . M egfogja a gondolatm adárkákat könnyen s zajtalanul, de nem engedi ki m agábul soha tö b b e t... No, igaz-e? Mindenki nevetett a fiú okos szaván, de a nevetésben igaz szeretet csengett. Tizenötéves volt m ár Sándorka, amikor, nyár vége felé, azt kérdezte tőle az apja:

— 3 mely hadak utasnak arra ? . . . — kérdésié később a gyermek. — Tudod*e, merre van Enyed ? — H a nem tudom, m ajd megtudom. K üldjön édesapám s én m egyek. . . — Enyeden kollégium is van az okosabb gyermekek számára. O tt sokat lehet tanulni. Volna-e kedved? Sándorka megbűvölten nézett apjára. Enyed . . . kollégium . . . ta n u ln i. . . Igen, a kollégiumról a vásárhelyi tiszteletes úr is beszélt m ár n e k i. . . Most a fejébe szökött minden csepp vére, hirtelen meg-

5

Iázasult. Értette ő tisztán, hogy nagy feladatra vállalkozik most, ha igennel felel, de szíve legtitkosabb vágya szerint teszi. És értette azt is, hogy szegény apjának nagy gondot és sok pénzkiadást jelent m ajd az enyedi tanulás. Ügy gondolta, hogy most jó fiú módjára Ígéretet kellene tenni apjának* hogy m eghálálja jóságát, tanulni fog és minden a tanulással együtt járó kötelességet híven s becsü­ letesen Végez majd. De minden h áláját, köszönetét, örömét és aggodalmát, csak ebben az egyetlen, elragadtatott hangon elrebegett szóban tudta most kifejezni: — Édesapám . . .

* Másnap hajnalban útrakelt Sándorka gyalogosan Kézdivásárhelyre, hogy elbúcsúzzék nagy ú tja előtt a tiszteletes úrtól, aki sok könyvet adott neki s mindig pártfogással és szeretettel volt hozzá. Jó gyalogló volt a fiú és mégis napnyugtáig mennie kellett, hogy az éjszakát Kézdivásárhelyen tölthesse a tiszteletes úrnál. Oda is ért a csillagok feljötte előtt. A tiszteletes úr örömmel fogadta s számos jótanácsot mondott Sándorkának. — Persze szolgadiák leszel, fiam, m int minden szegény gye­ rek — beszélt a tiszteletes úr a mécses fényénél, olyan szelíd han­ gon, m intha karácsonyi prédikációt mondana. De ez nem b a j! Én is az voltam Sándorka. Én is enyedi diák voltam és halálomig büszke leszek rá. Szolgadiák voltam, sok gazdag fiú szolgája, csak azért, hogy egyszer az Isten szolgája lehessek . . . Adok neked ajánló levelet Enyedre, Hegedűs Sámuel nagytiszteletű úrhoz. Add á t neki üdvözletemet is. Még nem is pirkadt, amikor Sándorka visszaindult. Hűvös reggel volt és csillagtalan, sötét, felhős égbolt borult az istenáldotta háromszéki t á j r a . . . Alig ért k i Sándorka a város­ ból, nyakába szakadt a nemere, az a rettenetes hideg, tépő erejű szél, amelyről azt tartja a nép, hogy valamilyen úton egyenesen Szibériából fu t ide, Háromszékbe, Ojtozon keresztül. Jöttére meg­ remegnék a zárt falak között világító mécsesek lángjai, ember, állat hajlék alá menekül, m intha ellenség híre ijesztené meg őket... Különösen télen szörnyű és borzalmas ez a szél. Néha „oly kegyet­ len fuvallattal ordíta“, hogy m ár nem egyszer embert ölt. A kit a szabadban talál, földre teperi és megfagyasztja csontjaiban a v e lő t. . . Sándorkában fel sem villant a gondolat, hogy visszaforduljon. Fejébe rántotta a süvegét, összehúzta m agán kab átját s 'ment tovább . . . haza, Kőrösre, hogy mielőbb indulhasson Enyedre . . . Nem érezte ellenségének a nem erét. . . Megtette ő ezt az utat m ár télen is é§_ akkor is f ú jt a nem ere. . . * Enyedre édesapja is elkísérte Sándorkát. Legelőször is Hegedűs tanár urat keresték fel. Átadták a vásárhelyi tiszteletes úr levelét s kérték tám ogatását. Hegedűs tanár úr hol a levélbe nézegetett, hol a fiúra pislogott. Úgy csinálta ezt, m int mikor az orvos beteget vizsgálgat. A levél elbeszélte a G

gyermek rendkívüli értelmét, lelke finom ságát s figyelemreméltó igyekezetét és törekvését minden jóra és szépre . . . Sándorka tudta, hogy most, néhány percen belül irányt kap élete papírhajócskája... Most minden azon múlik, hogy m it szól Hegedűs tanár ú r . . , Nem tudta kivárni, m íg megszólal az öreg t a n á r . . . — Csak szolgadiák lehessek — rebegte elcsukló hangon. Hegedűs tanár úr bólintott és Sándorka o tt m aradt Enyeden, az ősi kollégiumban . . ,

Sándorkát mindenki szerette tartózkodó, m indig vidám, szolgá­ latkész modoráért. Szolgadiák volt, de kiskirálynak érezte magát. Érezte, hogy a szellem és tudás magasságai felé minden nap meg­ tesz egy-egy lépcsőfokot. . . Tanárai csakhamar felismerték rend­ kívüli tehetségét és s z o r g a lm á t... Cseppet- sem bántotta, hogy minden nap neki kellett sepernie a hálószobát és a szeméthordás is az*ő dolga volt. Mindezt úgy tudta csinálni, hogy társainak eszébe sem ju to tt szolgai m unkája m iatt lenézni ő t . . . ö r ü lt az a diák, akivel hosszabban elbeszélgetett Sándorka, akiből lassanként Sándor le t t . . . Néha m ár az „öcsémuram“ megszólítás is k ijárt neki. Okos feleleteit társai irigységgel, tanárai pedig bám ulattal hallgatták . . . Szabad idejében tanítással is foglalkozott s pénzt keresett. Pénzét összegyűjtötte valam i különös sejtés parancsára, amely azt súgta neki, hogy az életben még szüksége lesz r á . . . Feleslegesen egyetlen fillért sem adott ki. Takarékossága azonban nem fukarság, hanem elszánt akaratnevelés volt. Szeszes italt soha­ sem ivott, nyalánkságot sohasem evett, túró, gyümölcs és sajt volt legkedvesebb eledele. Néha napokig nem ivott.vizet, csak azért, hogy m egtanulja a parancsolást önmagának. Társai, egyszer tréfál­ kozva beszéltek Sándor különös szokásairól,.-|?éyietg|!,v,e.újságolták egymásnak, hogy sohasem fekszik ágyba/laWtfem^a nu$^f^ földre terített köpenyén hál és két nap óta egj^éttelukoi-ty itelSsetnent le a torkán. Sándor pedig harag és neheztelés ftél^Öl^így í§161t nekik: — Nekem sokan parancsolnak, hadd ^ í^ 'n tíó th a 's ln k éh. is leg­ alább a gyomromnak s a testem nek. . i p lehetnetek, JdUj nincs akaratotok. . . Y r1 - W y t oV A gyerekarcokra ráfagyott a mosoly, JY ht ■ — Az erős akarat pedig nagy erő, e lő ttö m é g a grejínység is m eghajlik! — m ondta Sándor s büszkén m utatta l ’vaég társainak évek alatt fillérenként gyűjtött /pénzét. — Kérlek benneteket, ne beszéljetek róiam sohasem. . , * A z enyedi kollégium az élet iskolája volt. Széles látkörű tanárai nem tantárgyakat tanítottak, hanem az emberi élet összefüggéseit

és folyam atát tárták fel tanítványaik előtt. A sok kitűnő koponya között is ékesen világított Herepei Ádám, Hegedűs Sámuel, Bodola János vagy Köteles Sámuel szelleme. . . Herepei Ádám a történel­ met tanította, a történelem „lelkét“ idézgette előadásaiban, ame­ lyek elbűvölően érdekesek voltak és mindig elragadták a hallgatókat. Herepei tanár úr a magyarok eredetéről is több előadást tar­

7

tott, miközben mérhetetlen távolságokra, Ázsia végtelenségébe vitte

tanítványait. K ína határáig, az ujgurok földjére is eljutott a lelkes tanár s égőszemű tanítványainak képzelete. Sándorban pillanatok alatt felrémlett gyermekkori olvasmányainak és álmainak tar­ talm a . . . Jugria . . . Ü jgurok . . . Feszült figyelemmel hallgatta az előadást, amely számos külföldi és hazai m unkára hivatkozva azt hirdette, hogy a magyarok ősei az Ujgurok, akik sokat hadakoztak a türkökkel és a kínaiakkal, m íg végül is őket a kirgizek szórták szét. A rról is beszélt a tanár úr, hogy az újgurok országa, Jugria, messze Ázsiában, és az „ungarus“ s „hungárus“ szavak az „ujgur“ szó kései alakjai. Az előadás után felolvasások következtek Budai Ézsaiás és Szekér Jóakim magyarul írott törénténeti könyvéből és Pray György latinnyelvű dolgozataiból, amelyek a húnok, avarok és a magyarok történeteiről s zóltak . . . Előadását pedig így fejezte be Herepei tanár úr: — Manapság olyan korszakban élünk, amikor a nemzeti éa független állam i létezés után vágyódik minden állam. Kétségtelen, hogy most Európában a magyarság történetére is hosszú időre kiható események tanúi vag yu n k . . . A francia Bonaparte, a szabadságeszmék bajnoka m ár császár! . . . A polgári családból való katonatiszt, íme, császárrá tudott lenni... És ennek a lángeszű férfinak személyes hatására egész nemzetek nemesednek meg egy csapásra. . . . A nemzetek eredetük után kutatnak, rokonaikat keresik . . . A m i történelmi kutatásaink legfőbb kérdése is most az, hogy hon­ nan jö tt a magyarság, nem élnek-e valahol elszakadt véreink? Ázsiai származásunkat pedig nem kell szégyenlenünk, m int ahogyan a francia császár éem szégyenli polgári eredetét. A nemzetet tör­ ténelme és szelleme teszi naggyá és nemessé! Mi pedig egyetlen nemzetnél sem vagyunk alábbvalók! Herepei tanár úr előadásának csodálatos mély hatása volt tanítványaira, különösképpen pedig Sándorra. Szent elhatározás fogant meg lelkében . . . Gondolatait sokáig csak magában, lelke mélyén babusgatta, de egyszer a Maros partján, délután, séta köz­ ben elárulta m agát két iskolatársa előtt. Olyan súlyos volt a gon­ dolat, hogy mindvégig nem bírta magában hordani. Barits János és Szabó József előtt öntötte ki szívét, őszintén, baráthoz illően: — Mondanék valamit, ha meghallgatnátok türelemmel.v beszélt Sándor halálos komolysággal. János és József lesték Sándor szavait. Tudták, hogy valami nagyon fontos mondanivalója lehet neki, hiszen Sándor szótlanságát és szűkszavúságát jó l ismerték mindketten. — Elhatároztam magamban s t i vagytok az elsők, akiknek ezt meg is vallom, hogy én előbb vagy utóbb elindulok az ujgurok felkeresésére. . . Néhány nap óta ez az életem egyetlen és komoly célja . . . Esküszöm nektek! A két fiatal ember bám ulattal nézett Sándorra. Hosszú hall­ gatás u tán Szabó Jóska szólalt meg: — Sándor! Nagy cselekedetre határoztad el magad . . . Szíve­ sen mennék veled én is . . . — Fogadjuk most meg — kapott a szóba Barits János — ,

8

hogy együtt megyünk a magyarok őseinek felkeresésére; . . gadjuk meg! A három fiú megragadta egymás kezét. . .

Fo­

* ■ A gimnázium elvégzése után Sándor tüstént beiratkozott az akadémiai tanfolyamokra. Eközben pedig tanárkodott a gimnáziumi osztályokban. A költészetet tanította, de emellett behatóan foglal­ kozott a görög és latin irodalommal is. Tizenötéves korától fogva harmincéves koráig élt Enyeden. Enyedi tartózkodásának fele idejét a gim názium i osztályok elvég­ zésére fordította, m íg az utolsó nyolc esztendő alatt tanított és tanult arra a szigorlatra, amelynek sikeres letétele a külföldi egye­ temre szóló felvételt biztosította. A nehéz vizsgát is kitűnő ered­ ménnyel tette le Sándor. A vizsga után az erdélyi udvari kancel­ láriától engedélyt kért, hogy külföldi egyetemre mehessen. Göttingenbe ment, Pesten, Béesen és Prágán keresztül, legtöbbszr gyalo­ gosan, nagynéha postakocsival. Göttingent azért választotta, mert itt tanított a keleti népek történetének és irodalmának európaszerte ismert nagy tudósa, Eichhorn János Gottfried. Az öreg tanár nagyon megszerette Sándort és bevezette a keleti nyelvek meg­ ismerésébe. Sándor bizalommal elmondta tanárának nagy utazása tervét, tanácsokat kért és kapott tőle. A göttingeni előadásokban is sokat hallott az ujgurokról, sőt itt értesült arról az elméletről is, amely az ujgurokat a tibetiekkel hozta rokonságba. Ez a tanítás azonban nem zavarta őt. — Tibet is messze van, Jugria is messze van — gondolta Sán­ dor székely esze — , de valahol mégiscsak meg kell találnom az u jg u r o k a t. . . Majdnem három esztendőt töltött Göttingenben s ez idő alatt m egtanult arabul és törökül is. Tudta, hogy ezekre a nyelvekre feltétlenül szüksége lesz utazása közben, mert a magyarság ősi történetére vonatkozóan az arab és török nyelven írott történeti m unkák igen becses adatokat tartalm aznak. Göttingenben tanult meg Sándor angolul is. Hazatérése idején tizenhárom élő és holt nyelvet ismert m ár Körösi Csorna Sándor. Hazafelé is gyalogosan jö tt és majdnem négy hónapig tarto tt az ú tja Göttingentől Enyedig. Sándor még most sem érezte m agát teljesen felkészülve a nagy utazásra. Úgy gondolta, hogy ha Oroszországon á t akar Ázsiába hatolni, feltétlenül ismernie kell valamilyen szláv nyelvet is. Ezért hazaérkezése után majdnem egész esztendőt töltött Temesváron, ahol alkalma nyílott a szerb nyelv megtanulására, hiszen a török hódoltság után betelepült szerbeknek iskolájuk is volt itt. Időközben já r t még Belgrádban is, ahol meg horvátul tanult. Harm incöt éves volt, amikor felkészülve találta m agát nagy útjára, amely valójában éppen olyan titokzatosan, ismeretlenül és elérhetetlenül állott előtte, m in t egykor a kicsiny székely gyerek előtt a Hadak ú tja . . . A Maros p artján még jófogásu somfabotot faragott az útra, aztán . . . felkereste búcsúszóra Hegedűs Sámuel tanár u r a t . . .

9

Hegedűs tanár úr mindent elkövetett, hogy lebeszélje tanítvá­ nyát ázsiai útjáról. , i _Közép-Ázsiát megutazni nem egyes embernek való feladat

___ mondta a tudós tanár, aki büszkén nézett tanítványára. — E rő­ sen nagyra becsülöm nemes maga elszánását nemzetünk dolgában, de figyelmeztetni a várható veszedelmekre, kötelességemnek tartom . . .

— Hálásan köszönöm nagytiszteletű uram aggódását érettem, semmi kétségem sincs afelől, hogy sok bajja l és veszedelemmel kell m ajd megküzdenem, mégis elhatároztam, hogy hoinap Isten segedelmével indulok — mondta Csorna határozott hangon és komoly elszánással. — És most, tél kezdetén kel útra, öcsémuram? — kérdezte cso­ dálkozva és meglepődve a tanár. — Gondolja meg, hogy- itthon is gokat tanulhat s tüstént állást is k a p h a t. . . — Nem halogatom tovább az indulásomat. Minden nap egy nap. És azért tanultam-e meg tizenhárom nyelvet, hogy még indulni sem merészkedjek? — S h':deg lesz ám o t t . . , — Nem less hidegebb, m int Háromszékben a téli nemere id e jén . . . — És milyen útirányt választott, öcsémuram? — Konstantinápoly felé megyek. Először Odessza felé, egyene­ sen keleti irányba, a Fekete-tenger északi partján akartam haladni, ezért is tanultam a szláv nyelveket, de a török nyelv egészen töké­ letes elsajátítása és az arab kútfők tanulmányozása végett célra­ vezetőbbnek találom a déli irán yt — magyarázta Sándor. — Eset­ leg A rábia érintése után északnak megyek s átkelve a KaaKázu.son, az Ural hegység déli vége s a Káspi-tenger között kijutok a Turáni a lföld re . . . Az is lehet azonban, hogy a Ksspi-tengert délről kerü­ löm m e g . . . útitervem et nem dolgoztam ki részletesen, de a vég­ célomat tántoríthatatlanul ismerem . . . A z öreg tanár szemébe könny szök ött, . , — Isten vezérelje, öcsém! — Isten áld ja meg, nagytiszteletű uram ! Sokáig összeölelkezve búcsúzott el egymástól a két férfi, tanító és tanítvány. . . . És másnap kora hajnalban a marosmenti füzesekben já rt m ár Csorna Sándor. Kezében bot volt, hátán tarisznya. Gyapjúból készült székely harisnyát, meleg ködmönt és fekete pörgekalapol viselt. Oly könnyedén, oly vidáman ment a hűvös hajnalban, mintha nem világgá indult volna, csak „sétálni ment volna ki az enyedi rétekre. . . “ Brassó környékéről egy magaslatról még egyszer. . . , utoljára Körös felé pillantott, szülei sírjára áldást sóh jtott, elhessegette szeme elől leégett családi házuk kormos képét, szelid mosollyal és röpke sóhajjal búcsút vett szülőfalujától, azután nekivágott a Tömösi h á g ó n a k . . . A hágó tetejéről visszanézett Magyarország felé, szelid tekintetével megsimogatott minden lankás hegyoldalt, minden hegyormot, kitárta k a rját és gondolatban megölelve min-

(Jen magyar embert, búcsút vett hazájától álmai ismeretlen és szám­ talan titkot rejtegető ú tja e lő tt. . . Du.dolgatott magában. Régi-régi székely dalt énekelgetett, am int haladt.

Elmegyek, elmegyek Hosszú útra megyek . . . Hosszú út porából Köpönyeget veszek . . . Búval és bánattal Kizsinor őzt atom, Sárii könnyeimmel K igoniboztattatom . . * A dal hangulatát azonban túlságosan szomorúnak találta . . . Nem akart bánatot lelni abban, hogy ő most útra k é l. . . , elmegy . . . és talán soha többé vissza sem tér a Kárpátok vidékére. . . Mit lehet tudni e lő r e ? ... Ezerféle váratlan baj érheti az ú t o n . . . Vigabban énekelte az ősi dal utolsó versszakát:

Fúdd el jő szél, fúdd el Hosszú útnak porát, Hosszú útnak porát, Az én szívem b ú ját ! . . .

A Töraösi hágótól Bokharáig Sándor alig ereszkedett le a Kárpátok déli lejtőin, néhány napi gyaloglás után alföldön találta magát, a „havasok alföldjén“, ahol a legszembeszökőbb látnivalók azok a nyomorúságos, földbevájt putrilakások voltak, amelyekben az oláh nép nagy része még ma is lakik. Nyolc-tíz napi kitartó gyaloglás után érkezett Bukarestbe, Oláhország fővárosába, ahol a fejedelem tartotta udvarát a török szultán engedelmével. Bukarestet, az akkor még főként vályog­ házakból álló hatalmas balkáni falut Szófiába igyekvő bolgár keres­ kedők társaságában hagyta el S án d o r. . . A kereskedők gyapotot szállítottak Bukarestbe s most m álhák nélkül, szabad lovakkal indultak visszafelé. Szívesen adtak h át Sándornak is hátas lovat. Szófiában nem talált Sándor semmi tennivalót, a város külső képe sem tetszett meg neki. Piszkos, keleti város volt még akkor Szófia. Nem is m aradt itt két három napnál tovább. Szerencséjére m indjárt csatlakozhatott egy karavánhoz, amely Fílippopolisba, a mai Plovdiv városba tartott. Útközben a bolgárok öntöző és kertész­ kedő művészetét csodálhatta me. A Marica folyó völgyében gya­ logolt Drinápolyba, a Törökbirodalom régi fővárosába. It t kellemet­ len hír fogadta a Konstantinápolyba készülő Csornát. Az a hír járta városszei'te, hogy Konstantinápolyban pestis dühöng s az emberek úgy hullanak, m int ősszel a legyek. A szörnyű hírre elhatározta

Sándor, hogy eredeti tervét elveti és déli irányban folytatja útját, tovább mindenütt a Marica folyó völgyében s így elkerüli a pestises várost. így került több, m int két hónapi utazás után Enoszba, ahol hajóra szállott és mindenütt a csipkézett török partok mentén haladva, Kiosz és Rodosz sziget érintése után a Levantei-tengeren keresztül Alexandriába érkezett. . . Alexandriában arab nyelvi tanulm ányait tökéletesítette Sándor, mohamedánus papokat kere­ sett fel és velük taníttatta m a g á t. . . Néhányszor a mohamedánus főiskolába is ellátogatott, ahol a szent próféta hitének tudományát s bölcseletét arab nyelven tanították a kiváló tanárok. Csak három-négy hetet töíthetett Alexandriában, mert itt is k iü tött a pestisjárvány s mindenkit menekülésre késztetett. Március végén újra hajóra ült, amely Ciprus szigetére vitte. It t kedvére gyönyör­ ködhetett a sziget s a tenger szépségeiben, mégis menni akart tovább, am int alkalom kínálkozott rá. A régi idők regéi azt beszé­ lik, hogy a Szépség királynője itt született a Ciprus környéki tenger habjaiban. Sándor azonban ment tovább . . . Ciprus fővárosából Larnakából Szidonba jutott, innen Beirutba, m ajd Latakiába hajó­ zott, ahol véget ért tengeri utazása. És innen most m ár gyalog neki Ázsiának, az európai ember számára elképzelhetetlen távolságok világának! Csakhamar k iju to tt a Szíriái pusztákra, a száraz kórók és a sivár sóstavak vidékére. Április közepén Aleppóba érkezett Sándor. A várost gyümölcsfaligetek és olajfaerdők veszik körül. Virágzó gyümölcsfák között vitt be a városba Sándor ú tja is. Fáradtan érkezett a város közelébe, de a virágerdők látása felvidította lelkét, s rövid idő m úlva a fáradtságnak nyomát sem érezte . . . - A nnái lehangolóbb volt a kép, amely a városban táru lt elébe . . . A piszkos, zajos és rendezetlen város lakossága rendkívül rossz benyomást tett S á n d o r r a ... Mintha a világ minden em berfajtájából lett volna ott mutatványképpen néhány p éld án y . . . A hány ember, annyiféle arc, annyiféle ruházat s m intha mind más és más nyelven beszélne. Szinte a bibliai Bábelben gondolta m a g á t. . . Aleppóból tevekaravánnal utazott tovább Bagdad felé. Karavánt könnyen talált, hiszen selyem- és gyapotszövetekkel meg­ rakott karavánok naponta indultak Aleppóból Bagdadba. Termé­ szetesen Sándornak gyalogosan kellett mennie, mert tevére nem tellett neki. Csatlakozását az útonálló, rabló beduinok támadásai m iatt szívesen fogadta akármelyik karavánvezető. . . Urfa-oázison túl, Biredzsiknél keltek át az Eufráteszen s Mardin felé vették útjukat. A z Eufrátesz és Tigris folyók vidékét, a folyók közötti térséget, a kertekkel díszes mezopotámiai tá ja t rekkenő hőség idején, júliusban vágta á t a karaván. Sándor sokat szenvedett a hőségtől ezen az úton. A karavánnal csak Moszulig utazott együtt, itt elvált ú titár­ saitól s egyenesen Bagdadba tartott. A Moszul és Bagdad közötti utat pedig a Tigris folyón tutajon tette meg. Július végén érkezett Bagdadba, a mohamedánusok legfényesebb és leggazdagabb városába. Bagdadban az angol követség palotájában Bellino követségi titk árt kereste fel. A titk ár készségesen útbaigazította s azt a ján ­ lotta neki, hogy menjen valamilyen karavánnal Perzsiába, egye-

12

'

nesen Teheránba, ezt az irányt lá tja legbiztosabbnak Közép-Azsia felé. Szeptember elején útra is kelt Sándor egy lovaskaravánnal Teherán felé. Közel egy esztendei utazás után érkezett meg Sándor Tehe­ ránba, Perzsia fővárosába. N agy szerencséje volt, hogy utazása közben szerény modora, tartózkodó m agatartása és alázatossága révén m indenütt kitűnő barátokat tudott szerezni. Teheránban Henry Willock, az angol követ és öccse fogadták baráti pártfogá­ sukba a lelkes és vakmerő utazót. Sándor utazása közben sehol sem tö ltö tt néhány hétnél hosszabb időt, Teheránban azonban a W illock testvérek szíves unszolására négy hónapig, 1821 március elsejéig maradt. It t aztán nemcsak ú tja további részét készítette elő, de olyan előrehaladást tett a perzsa és török nyelvben, hogy alig olvasható feliratok megfejtésére is vállalkozni mert. Nem is tudta, hogyan köszönje meg ennek a két kiváló, férfinak önzetlen, baráti pártfogását. Mikor útrakelt, érzékeny búcsút vett teheráni b arátjaitól s arra kérte a követet, hogy juttassa el Nagyenyedre azt a levelet, amelyet Kovács József tanár címezve n ála hagyott, hogyha elpusztulna útközben, legalább tudjon valaki eddigi útjairól otthon is. A levélben utazása eddigi történetét írta meg. A követ pompás könyvekkel, kitűnő angol szótárral ajándékozta meg Sán­ dort és ellátta minden szükséges útravalóval.

* Körösi Csorna Sándor ismét karavánnal utazott tovább Tehe­ ránból Mesedbe. Az ú t Szemnan és Dam gan csodálatos kertjei mellett vitt el. ü tb a esett Sahrud-oázis is, amely feleúton fekszik Teherán és Mesed között. Mesedbe április közepe tá já n érkezett. Kemény harcok színhelye volt a város ebben az időben. A vá­ rostól északra elterülő végtelen pusztákon lakó turkom ánok sok­ szor váratlanul, hatalmas seregekben tám adták meg a várost. H a foglyokat ejtettek, azokat csak borsos váltságdíjért engedték sza­ badon. Ilyen viszonyok között istenkísértés lett volna kimenni a Turáni alföldre, m in t ahogyan Sándor eredetileg tervezte. K i merészkedik ilyen hírek hallatára útra kelni ? Egyetlen kara­ vánvezető sem vállalkozott az indulásra. Tehát Sándor az egész nyarat Mesedben töltötte, rengeteget tan ult törökül s várta az időt, amikor nyugodtan indulhat tovább. A jó hír azonban a turkom á­ nok elcsendesedéséről csak októberben érkezett meg. Most is csak hosszú keresgélés után ta lált olyan karavánt, amellyel el akart indulni Szerrakszon, Mérven és Csardzsuin keresztül Bokharába. Legtöbben még most sem mertek útra kelni, de Sándort nem felemlítette meg semmi, mennie kellett, hogy mindegyre közelebb jusson céljához. Menni, menni! M indig Kelet felé! . . . Sokszor olyan forró szél vágtatott a karaván nyomában, m intha égő kemencéből fú jt volna. 'Ezzel azonban most nem törő­ dött a karaván, inkább a minden pillanatban várható támadásokra figyelt mindenki. Legtöbbször feszült izgalmak között, szorosan összezárkózva, sietve, minden fegyvert készenlétbe tartva, haladt a kis csoport. . . Különösen Szeraksz környékén kellett figyelniök, m ert ennek a városnak lakói gonosz rabszolgavadászok hírében

13

álltak niég egy évszázaddal ezelőtt is . . . B aj azonban nem történt és közel két esztendeig tartó utazás után Bokharába jutott Körösi Csorna Sándor.

Előre! •

A vándor tudta, hogy Ju g riát Tibettől északra a kínai biroda­ lom északnyugati részében kell keresnie. Ú tja közben mindegyre közelebb érezte m agát a magyarok őseinek földjéhez. Ébren is álmodó képzelete sokszor elragadta lelkét m ár itthon is és boldog révületben röpítette sohasem látott tájak felé . . . És ez a sámáni révület útközben mind gyakrabban megejtette Sándor érzékeny lelkét. Minden célok legszebbike, bármilyen fáradságokkal és lemondásokai megkínzott, testvértelen, hősi életének egyetlen értelme volt Jugriába jutn i. E l kell érnie az U jgurok földjét! . . . Eleinte azt sem tudta, m it csinál m ajd ott? Miért is megy oda? O tt marad-e, vagy onnan újra hazatér a boldog hírrel, hogy népe őseit m e g ta lá lta ? ... A nnyit azonban biztosan tudott, hogy ha Jugriába elér és övéire talál, otthon lesz és nyugodtan meg is h a lh a t. . . Ez a hír, hogy messze Ázsiában él a magyarság ősi törzse, itthon az ezer veszély közt élő magyarok közé égi jelként érkezik m a j d . . . M int szent vigasztalás és b áto rítá s . . . És ezt a h írt m ajd ő hozza haza, Körösi Csorna Sándor . . . Bokharából egyenesen Jugriába akart menni. Az utak között nem sokat válogathatott. A karavárok útvonala Bokharából Kína északi részében rendszerint a középázsiai hegyszörnyetegek köze­ lében vezetett. Nem volt valami kényelmes út, ez is legalább ezer méter magas hegj'ek között haladt. Ez lett volna viszonylag a leg­ könnyebben járható és legrövidebb útvonal. Sándor azonban nem utazhatott erre sem eredeti terve szerint. Napokig futkosott Bokharában karaván után, amelyhez útitársként csatlakozhatott volna. De egyetlen karavánvezető sem mert útra kelni észak felé, mert a pusztai lovasok orosz hadsereg közeledésével rémítgették a bokharaikat. Azt is beszélték, hogy az északi utakat m ár is megszállták a minden kegyetlenségre elszánt szibériai katonák. Sándor végigjárta m ár az összes karavántanyákat, mikor végre ötnapi futkosás után talált egy délkeleti irányba, Afganisztán felé készülő társaságot. A nehéz útra induló karaván minden fegy­ ver bíró férfi csatlakozását szívesen fogadta, hiszen az afghán hegyekben a hegyi rablók m iatt sohasem biztonságos a karaván ú tja és a védekezésnél jó, ha minél többen vannak. Sándort csak az a kérdés izgatta: menjen-e dél felé? Ez az ú t nagy kerülő és nagyon eltéríti végcéljától. Tudta, hogy áthághatatlan, ismeretlen hegyvidék, idegen számára megközelíthetetlen titokzatos világ választja m ajd el álm ai földjétől, ha Afganisztánon keresztül Észak-índiába megy. Ez a hegyekbe form álódott idegenség: Tibet. Most eszébe ju to tt az egyik göttingeni olvasmánya, amely szerint a tibetiek rokonaik az ujguroknak. — Isten vezet bennünket útjainkon . . . — gondolta — talán jól is teszem, ha déli irányba megyek?!

14

Sándor pillanatra sem kedvetlenedet el az útirány megváltoz­ tatása miatt.

Sokat nem tétovázhatott, mert az indulás napjától mindössze egyetlen nap választotta el. Végül is úgy határozott, hogy csatla­ kozik a karavánhoz. Mennie kellett! Menni, menni és minden lépés­ sel közelebb ju tn i Jugriához . . . Tudta, hogy annak az örökké zárt sziklabörtönnek, amely álm ai földjétől el fogja választani, Tibet a neve. De nem tudta, hogy m it jelent Tibet titokzatos hegyrengetege az utazó számára. Ekkor még nem is sejtette, hogy ezt a hegyszörnyeteget sohasem fogja legyőzni és sohasem fog eljutni az ujgurok fö ld jé re . . . November végén az utolsó karavánnal, mely a téli havazások előtt még vállalkozott az afganisztáni hegyek hágóinak megmászá­ sára, Sándor elhagyta Bokharát. A karaván Kabulba igyekezett. E z a város Bokharától csaknem ezer kilométernyi távolságra van és Sándorék ezt az utat hat hét alatt tették meg. Pihenésre nem sokat gondolhattak, legfeljebb Kardzsi oázisban, vagy a K ilifi révnél, meg Balkban. Eleinte a végtelen pusztán vitt a karaván útja. Bokhara azon­ ban m ár egészen a délkeleti szélén van annak a féleurópányi nagy­ ságú sík területnek, amely az iráni és a középázsiai hegyektől északra a Kaspi-tenger és az Aral-tó 'között terül el. Ez a végtelen síkság a Turáni-alföld, a pásztorkodó nomád népek beláthatatlan birodalma. Örök kár, hogy Sándor nem utazhatott eredeti terve szerint északi irányban, keresztül a Turáni-alföldön. Isten tudja, milyen felfedezésekre ju to tt volna a magyarság őseivel kapcsolatban ezen a csodálatos földön. A Kardzsiba vezető úton is látni még sátoros pásztorokat, főként özbégeket. Sándor idejében nyilván még kirgizek is pásztorkodtak ezen a tájon. A réteken hatalmas ménesek és gulyák legel­ tek, Sándor azonban ügyet sem vetett rájuk. Minden gondolatát a haladás, az előbbrejutás, a cél elérése foglalta le. Tovább! Tovább! A z Amu-Darján, amely a D unánál nagyobb s veszélyes sodrású víz, a Kilifi révnél lehetett átkelni. Nincs itt híd, nincs itt komp. Az állatokkal és emberekkel megrakott dereglyéket úszó lovuk vontatják át a folyam egyik partjáról a másikra. A pusztai utazás Balknál ért véget. A végtelennek látszó térség szélén előálltak a hegyóriások, s , a havas ormok megfenye­ gettek minden feléjük közeledő embert. Rövid pihenő után megkezdődött a hegymászás, szűk szikla­ szorosokban, mindig felfelé. Ü ttalan utakon, állatverte ösvényeken kellett tovább jutniok. Csak nagynéha tágult ki a völgy és egy-egy ilyen völgytágulatban néhány vályogból épült kupolás házikó fogadta a karavánt. Oázis a völgyben! A vályogkunyhókból a kupolán lévő nyíláson jön ki a füst és összekormozza a külső fala­ kat. M int megannyi kormos méhkas sorakoztak egymás mellett a házikók. Néha eget is alig látni, oly szűk a völgy és oly magasak a Sziklafalak. Mély szurdokokba, hágóról-hágóra, völgyből-völgyre

15

lépegetett a Karaván háromezer méter magasságban, az égigérS he. gyek között. A magasban csodálatos jégvilág, az ismeretlen gleccse­ rek birodalma, lent a völgyekben pedig nyomorult emberi tanyák húzódtak meg, melyeket csupasz, komor sziklák vettek körül. A legnagyobb feladat volt átju tn i a Bamian-hágón, amely négyezer méternél magasabban van a tenger színe felett. Az alatta lévő városból, amelynek ugyancsak Bamian a neve, közel kétezer méter magasba kell mászni, hogy a hágón átjuthasson az ember. Van hát itt másznivaló éppen elég. Legalább olyan lábak kellenek hozzá, m int Sándor lábai voltak, melyek a székely havasokon izmo­ sodtak meg. A völgyekben kígyózó ú t sokszor meredek és rend­ kívül fárasztó. H a megárad a völgy folyója, csak a völgy szikla­ oldalában lehet előrehaladni. Olykor sziklapárkányon visz az ösvény és elég egyetlen elvétett lépés, hogy az ember vagy állat ment­ hetetlenül a halál torkába zuhanjon, le a mélybe, a rohanóvizű, sziklásm edrű. patakágyba. Némely helyen oly szűk a völgy, hogy két szembejövő karván nem is tud ja egymást elkerülni. Ilyenkor az egyiknek valamiképpen h átráln i kell a legközelebbi völgytágu­ lásig és o tt kell vesztegelnie, m íg a másik elhalad mellette. Nincs azonban törvény, amely a ka.rvánok útjo g át előírja vagy szabá­ lyozza. Bizony sokszor harcra kerül a sor a küzködve haladó, egy­ mással szembetalálkozó karavánok között. It t minden lépésért meg kell fáradni verejtékesen, izzadva a jégcsúcsok között. A z utazás legnagyobb veszedelme azonban mégis a lavina. Éber szemmel kell figyelni a glecserek világában, hogy mikor moz­ dul meg a hegyoldal, m ert ha a hó megindul, feltartóztatni nem lehet, s az embert porszemként röpíti a fagyos halálba. Sándor Kabulban elvált bokharai útitársaitól, de a városban csak addig maradt, amíg karavánt talált, mely India felé készü­ lődött. Tizenegy napot tö ltö tt Kabulban és ez az idő elég volt arra, hogy jó l körül nézzen a városban. Jártában-keltében még arra is m aradt ideje, hogy ismeretséget kössön. Összeismerkedett néhány örmény emberrel*- akik igen barátságosan fogadták közeledését, különösen, amikor megtudták, hogy Sándor is keresztény, m int jómaguk. Tőlük hallotta, hogy a hegyi utakat, amelyek az afgán hegyekből Indiába vezetnek, katonaság szállta meg. Pathán kato­ nák őrzik a hágókat és a kán engedélye nélkül senki sem juthat á t rajtuk. A kán PandzSáb fejedelmének, Randzsit. Szinghnek tisztje. Randzsit Szingh pedig kegyetlen ember, gyűlöl mindenkit, aki az ő országát bántani akarja, vagy függetlenségét kétségbe­ vonja. Mindenekelőtt az angolokat gyűlöli, mert országa szabad­ ságát tőlük kell féltenie leginkább . . . A város pompás bazárjai és kőházai nem nagyon érdekelték Sándort, alig várta, hogy továbbmehessen. A Turáni alföld déli szélétől Kabulig azon az úton haladt, am it minden hódító nép végigjárt, amely Indiába akart jutni. A kabuli átjáró n keresztül özönlötték el In d iát a perzsák, a görög-macedon hadak, az afgánok és azok a turán i népek is, melyeknek hódító uralm a India fény­ korát jelentette. Abban az időben Nagy Mogul (N agy Mongol) volt India urának neve. A karaván legközelebbi állomása D akka volt. K abultól kezdve

16

könnyen járható völgyekben vitt az űt, amely idáig kSzel sem volt olyan fárasztó, m int a Bamián-hágó környékén. Igen sok oázis, rengeteg buddhista emlék esik útba. Az erődök egész sora kíséri a völgyeket errefelé és arra figyelmeztetnek, hogy ez a vidék., csak­ ugyan az örökké tartó harc és a háború vidéke. Nyolc nap alatt kétszáz kilométert tett meg a karaván. A karavánok ú tja a Khaibár-hágón vezet át Afganisztánból Indiába. A hágó alig magasabb ezer méternél és így gyerekjáték ezen átju tn i annak, aki a Bamián-hágót m ár megjárta. Hanem mégis rendkívül nevezetes átjáró a Khaibár-hágó. A rról volt híres, hogy karaván alig ju to tt rajta keresztül sértetlenül. It t mindig számolni kellett a vad hegyitörzsek támadásaival, legalább is addig, amíg az utak védelme k i nem épült. Manapság bástyák veszik körül a karavánszállásokat, az utakat pedig kulák (őrtor­ nyok) védik. A Khaibár-hágó India kapuja és a Pesavári-medencébe vezet. A karavánvezető jó l tudta, hogy most nem is annyira a hegyi népek tám adásaitól kell tartania, m int a pathán katonaságtól, amely az Indiába vezető útat m indenütt megszállva tartotta. Moha­ med Azim kán katonái pedig legelszántabban a hágót védték. Minden útfordulónál őrtornyot építettek a pathánok, s a -karaván semmiképpen sem kerülhette ki a találkozást a vad pathán törzsek férfiáiból toborzott katonákkal. Némi „vám “ ellenében azonban á t­ léphette a h á g ó t a karaván. H alálával fizetett azonban az, aki a kémkedés gyanúját árulta el. A hrcias véru törzsek, akik Randzsit Szingh katonáinak vallották magukat, éppen ezidőtájt készül­ tek a medence elfoglalására és az északindiai angol csapatok meg­ tám adására is. Márpedig gyanús volt minden fehér ember, főként ha angnézi (angol) volt a szerencsétlen. A karavánvezető különösen Sándor m iatt aggodalmaskodott, őt nézhetik leginkább kémnek s könnyen bajba ju tta th a tja az egész karavánt. Sándor arcát meg­ barnította ugyan a -sivító havasi szél s a csípős hideg kicserzette bőrét, mégis elárulta ez az arc, hogy nem az afgán hegyek szülötte ő — ezeknek a bennszülötteknek az arca sokszor sárgás-, sokszor olajosbarnaszínű — , hanem feringi (fehér), aki a pathán gondol­ kodás szerint nem lehet más, m int kémkedő angrézi. Különben m iért vállalkoznék az afgán hegyek megmászására? . . . — Uram, legjobb volna, ha elválnál tőlünk, amíg átjutun k a Khaibár-hágón — mondta a karavánvezető a szótlan, de soha el nem fáradó, bátor Csornának. — Tudod, a hágót katonaság őrzi és a pathán katonák durvák és vadak . . . Akiről azt hiszik, hogy kém, megölik . . . Ne haragudj, uram . . . de félek, hogy m iattad m ind­ nyájan bajba juthatunk . . . Pesavarban ú jra találkozunk m ajd és együtt folytatjuk utunkat. .Sándor megértette a karavánvezető aggodalmát. — Jó l van, b a rá to m . . . — felelte csendesen. — Elválok tőle­ tek és egyedül megyek á t a hágón . . . M ár indulok is . . . Sándor összehúzta m agán a durva, sötétkékszínű posztóból készült, majdnem földig érő k aftán ját, csomagjait hátára vetette s elindult egyedül. . . A nap bágyadtan sárgállott a hegyek között, melegítésre még

17

nem volt ereje* A téli idő m ár elmúlóban volt ugyan az afgán hegyek táján , de a pajkos hűvös szél sokszor még havat kapart elő a sziklamélyedésekbol s a vándor szeme közé szórta a hideg hóport. A hágóra vezető ú t hosszú és egyre szűkebb sziklafalak között vezetett. A sziklás ú t egyik fordulójában toronyszerű őrházat pil­ lantott meg a vándor. Biztos léptekkel közeledett a katonai őrhely felé. Hirtelen puskadurranásra lett figyelmes. Megállóit; A hegyek százfelŐl visszhangozták a puskaropogást. M intha száz meg száz lövés hallatszott volna pillanatnyi időközönként egymás után. Az őrtorony ablakában fegyveres katona tűn t fel s a vándor felé kiáltott: — Tárad fel a kezeidet s jö jj közelebb! Pustu nyelven beszíét a katona. Ez a nyelv nagyon hasonlít a perzsa nyelvhez és így a vándor megértette a felszólítást. Mikor az őrtorony elé ért, két katona ugrott eléje. — K i vagy? — kérdezte az egyik harcos. — Szkander bég vagyok*) — felelte a vándor nyugodtan és kezeit magasra tartotta. — Honnan jössz és merre tartasz? — Rumból-'* való vagyok, onnan indultam el, Indiába szándé­ kozom menni. A katonák indulat nélkül nézegették a különös vándort, aki rövid idő m úlva így folytatta: — Ügy- hallottam kabuli ismerőseimtől, hogy Mohamed Azim kán seregében két európai tiszt is szolgál. . . Velük szeretnék beszélni. . . Az egyik katona, akinek több öv szorította a derekát, nyilván tiszt volt, mégegysser végigmérte tekintetével a vándort. — A feringí tisztek úton vannak m ár a tábor felé — mondta. — Csomagjaikat azonban csak holnap küldöm u tá n u k . . . Addig itt maradsz . . . — Ahogyan parancsolod, uram —- mondta a vándor szelíden. — Van nálad fegyver? — Minek a fegyver annak, aki nem akar támadni, védelmet pedig egyedül az Isten oltalmában keres. —• Tedd le a kezeidet és menj be a toron y b a. . . — parancsolta a tiszt. A két katona kis ideig m agára maradt. — Lelőjem ? — kérdezte az egyik. — Ne bántsuk — felelte a m ásik — , lehet, hogy molla*** a nyomorult. Sándor mindenét kicsomagolta, lássák (a katonák, hogy nincs *) Szkander bég=Sándor úr. íg y nevezte magát Csorna Ázsiá* bán, egész utazása alatt. ** R um : Törökország, általában pedig Európát jelent. *** Molla: pap.

18

m

semmi rejtegetni valója. A zután teát főzött s

a katonákat is meg*

kínálta, * Másnap két katona kíséretében átlépte a vándor a K haibár hágót. Dakkában utolérte a két francia katonatisztet, Allard és Ventura urat, akik meglepődve fogadták, de csakhamar igen jó barát­ ságba elegyedtek vele. Lahorig együtt utaztak. A franciák a sze­ líd és alázatos vándort csakhamar megszerették, ő is bizalmas volt hozzájuk, elmondta nekik eddigi útján ak történetét, sőt leg­ végső célját sem titkolta el előttük. — Mos m ár tudják, hogy én ki vagyok, uraim — mondta Csorna. — M ondják el önök is, hogy kerültek ide, ha nem vedlik kérdésemet tolakodásnak ?

— Erre a kérdésre azután igazán könnyű felelni, Csorna ú r . . . — válaszolta Allard. — Bonaparte katonái voltunk. A császárt száműzetésbe kényszerítették az angolok. E l kellett hagynunk az európai földet. Ide jöttünk, ahol Randzsit Szingh, Kelet Napóleonja, Pandzsab fejedelme seregét szervezzük át korszert! hadsereggé. Természetesen az angolok ellen. — Ügy érezzük, hogy a császár irán ti hűség kötelez erre ben­

nünket — mondta Ventura. — O tt kell tám adni az ellenséget, ahol le h e t. . . — Itt, a Pandzsabban most egy ú j birodalom születik, a szikhek országa. Csak ennek az ú j hatalmas országnak ereje tarthatja^ fel az angolok fenyegető hódításait Észak fe lé . . . — magyarázta Allard. Ventura szemei vérben forogtak, amikor ezt mondta: — Ne feledje, uram, hogy az angolok Napoleon hóhérai. A francia tisztek nagyon megszerették a vándort és addig kérték, hogy utazzék velük Laborba, Pandzsáb fővárosába, am it Randzsit Szingh az afghán emir segítségével hódított meg, amíg ráállott. Legalább addig is biztonságban volt. Majdnem két hónapig tartott az ú t Kabultól Lahoreig és ebből közel hat héten át, D akkától kezdve együtt utazott Sándor a két franciával. 1822 március 12-én India egyik szép ipari és kereskedő váro­ sába, Laboréba érkezett Csorna. Most m ár Indiában volt, Pandzsab­ ban, az öt-folyó földjén, a mesterségesen öntözött kertek csodála­ tos vidékén. Tudta, hogy valahol Tibettől délre van. Tibeten túl pedig Ju g ria van, ahova menni akar. Neki kell vágnia Tibetnek, ha el akar ju tn i az ujgurok földjére. Menni, menni tovább! Tíznapi pihenő után elbúcsúzott francia ismerőseitől: — Tartsanak meg jól emlékezetükben uraim. Sajnálom, hogy nem folytathatjuk tovább együttesen utunkat. De megbocsássanak, az én utam Tibeten keresztül Jugria felé vezet. Higyjék el, uraim, hogy átjutok Tibeten, ha addig élek is ! . . . És egyedül, egészen magánosan, kezében bottal, szívében egy feledhetetlen . álom emlékével elindult a hideg magasságok felé . . ,

Meredek utakon Tibet felé A H im alája déli lejtőjén mély folyóvölgyek vezetik az utast felfelé. A völgyek mélyén folyók zúgnak, a hegyek tetején örökö3 hómezők csillognak. Kúszó növényekből készített függőhidak vezet­ nek a szakadékok fölött, amelyeken átkelni istenkísértő vakmerőség. Az elzárt völgyekben apró hegyi falucskák húzódnak meg_ és ezek az egyszerű emberi közösségek szenvedélyes féltékenységgel őrködnek önmaguk felett és nem bocsátják be az idegent. De a vándor nem tűn t a falvak lakói előtt idegennek és mindenütt szíve­ sen befogadták. A legegyszerűbb ruházatban utazott, nagyon ke­ vés pénzzel és rendkívül igénytelenül élt. A hegyi falvak lakósai semmi különbséget nem láttak maguk és a vándor között. Senki sem bántalm azta s ha ő nem szólított meg valakit, azt se kérdez­ ték tőle, hogy m i járatban van?... Három hétig tartott a vándor gyalogútja Labortól Szrinagárig, Kasmír fővárosáig. Kasmírban a tavasz fogadta a vándort. És a csodálatos kasm iri tavasz minden pom páját eléje terítette. Talán a földön sehol Bem olyan szép a természet ébredése, m int Kasmírban. It t még a

20

műveletlen lejtőket is ezerszfnu vírágmező lepi be tavasszal. Sokan itt keresték a bibliai paradicsomot is . . . A vándor az egyik karavántanyán szállott meg Szrinagárban. Sok emberrel kötött itt ismeretséget, akiktől ú tja folytatásához értékes felvilágosításokat szerzett. A karavánvezetők tanácsára több, m int egy hónapig maradt Szrinagárban, mert a hágók a vastag, jeges hó m iatt még áprilisban is járhatatlanok voltak. Ment azonban tovább m indjárt, am int M iette. Május közepén el is határozta, hogy indul. Szerencsére útitársakra is akadt. Négy ladáki férfi szegődött hozzá és ötödmagával indult el észak felé, Tibetbe . . . ú titársa i Lehbe tartottak s az ő kedvükért Csorna is Lehbe mént. Ez az út Szrinagártól Lehig három hétig tartott és minden képzeletet felülm úló veszélyek között vezetett. Hegyomlások, omlatag kőlejtők, meredek sziklapárkányok, fenyegető sziklafalak között vitt a gyalogösvény mindeniitt. , Ezen a vidéken kezdődik a tibeti buddhizmus világa. Sivár sziklabirodalom ez a táj. örök jéggel és hóval fedett csúcsok és kopár ormok zárják le a járhatatlan völgyeket. A hat-hétezer mé­ teres magasságokat ember még meg nem járta. Ezeknek ár hegy­ óriásoknak talán nincs is más feladatuk, m int megfélemlíteni az emberi lelket, vagy ú tjá t állni a napsugárnak, fekete árnyékokat vetve a mély völgyekre. Növényzetnek se híre, se hamva, a termé­ szet egyik legszörnyűbb börtönépítménye ez a vidék. Leli közelében feltűnik az első gompa, az első tibeti kolostor is. A gompa kimagasló sziklapiramison épült és a nyomorult falu kunyhói fölé emelkedik. Itt minden kőből van. És ebben a börtönben előbb-utóbb kővé válik az ember szíve is. Szörnyű világ ez, ahol nem lakozik érzés, ahol csak rideg szenvedély irányítja az emberek cselekedetét. Pedig ennek a rideg világnak a népe folyton imádkozik. A földi lét csak kínszenvedés neki, az élet csak átmeneti boldogtalan­ ság és előbb-utóbb elmúló gyötrelem, mely után a túlvilágon bol­ dogság várja, öröm és vidám kacagás. . . ,,Om mani pp.dme h ű m !“ :f) így sóhajt a tibeti lélek a kietlenség és pusztaság biro­ dalmából az Ég felé és/a szent sóhaj a túlvilág boldogságát ku­ ta tja túl a hegyek magasságán, túl a sziklafalakon, túl minden korláton és börtönön . . . És drágakövet lát ragyogni fehér lótusz­ virág szirmai között. A tibeti ember azt hiszi, hogy a túlvilág örök fényességét egyetlen tündöklő drágakő árasztja szerte. . . Talán az emberi szív is a képzelt drágakőhöz hasonlóan ragyog m ajd a túlvilágon, lótuszszirmok fehér kelyhében . . . A hit szenvedélyessége sehol a világon nem olyan éles és vak, m int itt. Fáradtan érkezett a vándor négy tibeti társával együtt Lehbe, az egykori Ladák-ország fővárosába. Lehben minden idejét azzal töltötte, hogy ú tja további részét készítette elő. Értesülései azonban kétségbeejtőek voltak. Az egyik * ó, drágakő a lótuszvirág kelyhében!

21

híradás arról beszélt, hogy az utak járhat alanok, a m&sik meg ar­ ról számolt be, hogy az élelmezés tevék vagy jakkok nélkül lehe­ tetlenség. Csakis költséges és jól felszerelt karavánnal lehetne az útnak nekiindulni. És mindemellett számolni kell a tibeti •buddhiz­ mus vallási szenvedélyének legvakmerőbb megnyilatkozásaival. Keresztény ember számára semmiképpen sem tanácsos az utazás, a legborzalmasabb végzet várhat reá. A tibeti nyelv ismerete nél­ kül pedig egyetlen lépést sem lehet tenni. íg y tehát teljesen kilá­ tástalan volt az utazás folytatása. Szörnyű csalódás kínozta a vándor lelkét. Valam i összeomlást érzett belsejében, valami szörnyű szakadást, minden folytatás végső megszűnését, de ez a kínzó állapot nem tartott sokáig. E lő ­ ször magába nézett, megkérdezte önmagától, hogy m it tegyen? Azután szemügyre vette az eseményeket és a lehetőségeket maga körül. Eszébe ju to tt az ifjúkori fogadalom . . . Maga előtt látta iskolatársa^it, am int égő szemmel és a hirtelen felhevült szenvedély forró hangján megfogadták, hogy vele jönnek a magyarok őseinek felkeresésére Jugriába . . . Elmosolyodott, am int körülnézett s nagy tanácstalanságában senkit sem látott m aga mellett. A tudósok és félistenek komor társtalansága vette körül a v án d o rt. . . Tétovázásá s vizsgálódása önmagában és önmaga körül csak percekig tartott. Összeszorította ökleit, hogy körmei tenyere húsába vágódtak, összeszorította fogait, meredten nézet egy ideig a jeges ormokra, melyek ellenségesen állták ú tjá t s határozott: -— Megtanulom a tibeti nyelvet! Megismerem a buddhizmus titk ait és szent könyveit. Zarándok leszek és nélkülözöm, m int a legnyomorultabb tibeti ember, de átjutok Tibeten! . . . E ljutok Jugriába! El, az életem árán is!! Egyelőre legtanácsosabbnak látta, ha mihamarabb visszatér Lahorba. Tehát vissza! Vissza azon az úton, amelyet egyszer m ár ezer veszedelem között megtett. A vándor azonban nem vesztette el a kedvét és cseppet .sem lazított elhatározása kemény kötésem. Hősi lelke most, a vissza* felé haladó úton is azt érezte, hogy előre megy. Előre, a cél felé...

William Moorcroft ajánlata Kétheti nehéz gyaloglás után ismét Kasmír határában já r t és éppen teafőzéshez látott, amikor lónyerítésre lett figyelmes Csorna. A Himbabsz'-) -folyó partján a prókövekből tűzhelyet készített. A bokrok között, mindenütt a folyóparton futó úton, néhány m á­ sodpercen belül több lovas tűn t fel. Szinte egész karaván. A lovak szabályosan csomagolt m álhákat cipeltek és a bennszülöttek, akik megülték a lovakat, európai lovaglónadrágot viseltek s a fejüket is egyforma szabású nemez kalap fedte. A lovasok külseje azt árulta el, hogy valami szervezett csoporthoz tartoznak, valami ha*) Drasz-folyó. — Himbahsz a folyó tibeti neve.

22

táro2ött céllal és rendeltetéssel járank a Himbabsz folyó völgyé* ben, az óriási hegyek között. Leh felé igyekeztek. Négyen-öten egészen közel haladtak el a vándor mellett, de ügyet sem vetettek reá. Ő sem szólította meg egyiket sem, legfeljebb szelíd pillantást vetett feléjük. Mikor elmentek a lovasak, újra a teafőzéshez látott. Rövid idő m úlva azonban vágtató lovas állott meg előtte. M intha valamilyen' rejtekhelyről dobbant volna hirtelen eléje. Lehet, hogy valamilyen sziklafal m ögül percek óta figyelte már a tűzgyújtással foglalatoskodó vándort. Ez a férfi nem volt bennszülött. Lovaglónadrágot s csizmát viselt, felső testét pedig fehér ing és szabályos angolszabású sport­ kabát fedte. Fején fátyollal takart, arasznyi széles karim ájú posz* tókalapot hordott.

Székely-magyar vagyok! — felelte a vándor. A lovas ránézett a vándorra. A vándor is ráemelte tekintetét nyugodtan, szelíden, pedig a lelke megrebbent a gondolatra, hogy a tibeti tájban fehér ember áll előtte, európai ruhában. Szinte régen elfeledkezett mindarról, ami az őserdei és a tibeti' világgal ellentétben volt és különbözött ennek a tájnak embereitől, állatai­ tól, Színeitől és szellemétől. Az álm át zavarta meg a lovas. . . —• M it akar tőlem, u ra m ! ? — kérdezte a vándor tökéletes angol nyelven. A lovas meglepődve nézte a vándort. Tüstént látta, hogy nem bennszülött vándorral van dolga. Dehát mit keres itt európai em­ ber egyedül, kékszínű, kaftánszerű ruhájában, szakállasan, általá-

23

bán hanyag külsővel, m int egy valóságos zarándok? Néhány mápercnyi szótlanság után, csendes hangon így szólt — W illiam Moorcroft, angol kormányügynök vagyok. Bocsás­ son meg kérem, hogy meglepetésemben még bemutatkozni is elfe­ lejtkeztem . . . Lehbe igyekszem . . . És Ön, hová tart ? — Egyelőre Lahorba megyek . . . A nevem Körösi Csorna Sándor. És a vándor őszintén elmondta tervét s eddigi ú tja minden apró részletét. * Moorcroft nem értette meg a vándor nevét. Még egyszer meg­ kérdezte tehát s minthogy akkor is furcsának hangzott, azt szerette volna tudni, milyen nemzetiségű lehet a vándor? Francia? Német? Osztrák? Esetleg orosz? . . . — Még csak azt szeretném tudni uram, hogy milyen álllara alattvalója Ön? — kérdezte Moorcroft. — Székely-magyar vagyok! — felelte a vándor. Aztán hozzátette: — H allott Ön m ár a magyarokról, uram ? Moorcroft kissé zavartan nézett a vándorra, akinek kérdésében büszke öntudat és mindenkitől tiszteletet követelő magatartás hangja csendült ki. — Meg kell vallanom, b a ráto m . . hogy a magyarokról keve­ set hallottam. De ha a magyar nemzetnek olyan fiai vannak, m int Ön, akkor nemzetéről még sokat fog hallani a világ. — L átja Uram, nekem is azért kell Tibetbe jönnöm, piszkos darócruhát öltenem, hogy megmutathassam ezáltal az egész világ­ nak nemzetem lelki nagyságát. Hogy tudjanak a világ nagy népe! a magyar nemzetről, amely m ár igen sok szolgálatot tett a kultú­ rának és a tudománynak. — Ázsia jórészét bejártam már, de önhöz hasonló utazóval még nem találkoztam —- mondta Moorcroft. — Nyelveket tud-e? — Ismerek néhány nyelvet, köztük keleti nyelveket is. Azt hiszem, hogy perzsául és törökül jól beszélek. Nem régen pedig a pustu nyelvet ismertem meg, könnyen megtanultam, nagyon hasonló a perzsához. Most a szamszkrit nyelv érdekel s azt hiszem, hogy L a­ borban alkalm am lesz behatóan megismerni ezt az ősi nyelvet. . . Azután a- tibeti nyelv tanulásához látok . . . Moorcroft csodálkozva hallgatta a szakadozott ruh ájú vándort. — Micsoda leikierő lakozik Önben, hogy fegyver és kíséret nél­ kül merészkedik utazni ezen a vidéken -— beszélt Moorcroft. — Tudja Ön egyáltalában, hogy akár természeti csapások, akár várat­ lan támadások m iatt minden pillanatban az életével já t s z ik ? ... — Tervem megvalósítására az életemet tettem fe l! . . i — felelte a vándor higgadtan. Tehát Tibetbe m e g y ... És ismeri-e a tibeti nyelvet? — Jó l tudom, hogy a tibeti nyelv ismerete nélkül nem ju th a­ tok be a lám ák országába. Dehát m ajd megtanulom a tibeti nép nyelvét is, megismerem Szangje Gjalpo*) tanait s csak azután vá­ gok neki Tibetnek . . . M int zarándok könnyen bejutok Tibet zord sziklaváraiba és gompáiba. *) Buddha tib eti neve.

24

fis mindezt olyan egyszerűen mondta a vándor, m intha arról beszélt volna, hogy ő a teát tatár módra issza, mert így, vajjal és sóval a legkönnyebben elkészíthető. Moorcroft látta, hogy elszánt és elhatározásától el nem térít­ hető emberrel van dolga. Pillanatok alatt különös gondolatok tá ­ madtak benne . . . Először őszintén megsajnálta a vándort, aki gyer­ mekkori álm a rabjaként világgá vándorolt s célját talán sohasem éri e l. . . Miként lehetne kézzelfogható eredmények elérésére sar­ kalni ezt az embert? Rendkívüli lélek! Elszántságát és tudását valósággal bűn eredménytelenül elveszni hagyni! A vándornak igaza van, hogy ő m int „zarándok“ legkönnyeb­ ben bejuthat Tibetbe . . . T ib e t... T ib e t... M it jelentene az angol hódító politika számára, ha ilyen emberek szolgálatába állanának... És Moorcroft, a tudós angol kormányügynök elhatározta, hogy meg­ próbálja a vándor „álomkergetését“ s a maga céljait összekap­ csolni . . . Leugrott lováról, barátságosan kezet ny újto tt a vándor­ nak s így szólt: — Tartson velem, uram. Tisztességes ajánlatot teszek önnek és úgy érzem, hogy ezt az ajánlatot az egész angol nép, talán az egész művelt világ nevében tehetem. Én gondoskodni fogok Önről és minden szükségleteiről, hogy zavartalanul dolgozhasson, megta­ nulhassa tökéletesen a tibeti nyelvet, am it európai ember még nem beszélt, megismerhesse a tibeti hitvilág t it k a it . . . Ezen felül gon­ doskodom arról is, hogy m ódja legyen nemzete és az ősi ázsiai né­ pek története közötti fellelhető kapcsolatok kim utatására. Moorcroft várakozóan tekintett a vándorra, aki minden szavát lázasan figyelte. Sokáig a fülébe csengtek az angol ember szavai:... „Ezen felül gondoskodom arról is, hogy m ódja legyen nemzete és az ősi ázsiai népek története között fellelhető kapcsolatok kim u­ tatására . . . “ Moorcroft jó emberismerő volt és tüstént észrevette, hogy a titokzatos vándorral kezrdhet j^alamit. Lelki szemei előtt m ár látta is üln i a vándort valamelyik tibeti kolostor cellájában, am int nagy könyveket olvas, tudós lám a társaságában tanul és a szörnyű hidegben meggémberedett kezével ír . . . — Esetleg ..... . mondotta Moorcroft — megszerkeszthetné a tibeti nyelv nyelvtanát és készíthetne valami szótár-félét is, valam i angol-tibeti szótárt, amelynek segítségével minden angolul beszélő ember . . . bejuthatna a titokzatos Tibet sziklafalai közé . . . M ind­ ezzel a tudománynak is felbecsülhetetlen szolgálatot tehetne. Bizo­ nyára hallott m ár Ön a Bengáli Ázsiai Társaságról. Ez a tudós társaság K alkuttában m űködik és az angol-indiai korm ány tám o­ gatását élvezi. Azt hiszem, hogy ez a társaság szívesen segítségére lesz kutatásaiban. Tulajdonképpen jén is az Ázsiai Társaság p árt­ fogásával végzem utazásomat, melynek tudományos célja is van. Készségesen felhívom az Ön m unkájára is a Társaság figyelmét. Gondolja el, Csorna úr, hogy m it jelent az Ön számára ez a kínál­ kozó pártfogás! . . . A vándor érezte, hogy ebben a pillanatban egész életére kiható döntés előtt áll. De csakhamar megerősödött benne régebbi elhatá­ rozása : m egtanulja a tibeti nyelvet és megismeri a tibeti buddhizmus tanait. És a következő pillanatban azt is tisztán tudta, hogy meg­

25

szerkeszti a tibeti nyelv nyelvtanát és szótart készít az angolul beszélő emberek s z á m á r a ... Nyelvtant írni, vagy szótárt készí­ teni igazán nem nagy munka, ha m ár ismeri a nyelvet. . . A tibeti kolostorok ősi könyveiben pedig biztosan m egtalálja a szent nyo­ mokat, a homokba, vízbe, pusztákba és végtelen rétekbe vesző nyo­ mokat, amelyek Ju g ria történetére vezetnek. . . — Uram — válaszolt végre a vándor — , szavát parancsnak tekintem, visszatérek önnel Lehbe, rendelkezzék velem. Megígérem, hogy mindent elkövetek, ami tőlem telik, hogy m egtanuljam a tibeti nyelvet, az ö n segítségét pedig azzal hálálom meg, hogy megírom a tibeti nyelvnek a nyelvtanát és szótárt szerkesztek belőle. . . Be­ csületemre fogadom, hogy szavamat megtartom. Moorcroft ■látta, hogy a különös vándor a becsület lovagja. Hihet neki bátran. E z az ember szent elhatározására az életét tette fel...

Moorcroft egyre nagyobb ám ulattal nézte a vándort. Most m ár egészen biztos volt benne, hogy arra a m unkára, melynek elvégzé­ sére ő a vándorban alkalmas egyént látott, sehol sem találna a vi­ lágon megfelelőbb személyt. Jó l tudta, hogy tibeti tudóst erre soha­ sem nyerhetne meg az angol kormányzat, mert a tibeti ember gyű­ lölete és elkeseredett féltékenysége az európaiakkal szemben min­ den ajánlatot elutasítana. Született angol pedig nehezen vállalkoz­ nék esetleg több évig tartó nyomorúság elviselésére, csak azért, hogy m egtanulja a tibetiek n y elv ét. . . Augusztus végén érkeztek Lehbe. Hosszú volt az utazás, las­ san haladtak, dehát Moorcroft útközben igen sok fontos térképet rajzolhatott és nagy darab földeket m ért fel. Lehben a vándor részére is jó szállásról gondoskodott Moor­ croft, aki annyira megszerette a zárkózott vándort, hogy szabad idejét vele töltötte legszívesebben. Moorcroft jó l tudta, hogy nem csalódhat a vándor jellemében. Tüstént átlátta, hogy m it jelent az angol politika szám ára az olyan tudós, csupán csak eszményekért lelkesülő ember m unkája, m int amilyen Körösi Csorna Sándor volt. Csakhamar bizalmas barátjának tekintette őt, többször még arra is megkérte, hogy idegen, főként perzsa nyelven írott leveleket for­ dítson le, pedig ezek a levelek sokszor katonai titkokat is tartal­ maztak.

Lehben csakhamar nagy öröm érte a székely magyar tudóst. Moorcroft gondoskodott tanítóról és elhozatta Lehbe az Alfabetűm Tibetanumot is, a tibeti nyelv elemeit s a tibeti írás betűit tartalm azó könyvet, am it Giorgi atya, egy olasz hittérítő írt, aki ötven esztendővel azelőtt já r t erre. _ A z Alfabetum Tibetánumot Trebeck úr, Moorcroft rokona hozta magával. Ennek a könyvnek segítségével tette meg Szkander Bég az első lépéseket a tibeti nyelv titk ai felé. A tél beállta előtt Trebeck kíséretében Kasmirba ment a ván­ dor. It t is minden idejét a tibeti nyelv tanulmányozásának szen­ telte. Eredményeiről időnként jelentést tett Moorcroftnak, aki idő­ közben ugyancsak Kasmirba érkezett. Mikor végre arról számolt be Csorna, hogy a tibeti nyelv megtanulásához szükséges alapisme-

26

reteket megszerezte s most m ár lassanként hozzáfoghat a nyelvtan és a szótár elkészítéséhez, Moorcroft lelkesült hangon ezt mondta neki: — Ha csak egynéhány ilyen erős lelkű angol ember volna, m int Ön, a világhódítás könnyebben menne. Higyje el, barátom, Önnek az egész művelt világ hálás lesz, ha szavának eleget tesz és megírja a tibeti nyelvtant és megszerkeszti az angol-tibeti szótárt. Most, hogy elérkezett az ideje kemény m unkájának és rövidesen valami komor, rideg és* fagyos buddhista zárdába készül menni, úgy érzem, újból meg kell kérdeznem, nincs-e valamilyen kényszerítő ok, amely ígéretének megváltoztatására bírná? Ü jra hangsúlyozom, gondos­ kodom róla, hogy m unkáját zavartalanul teljesíthesse és annak kü­ lön jutalm át m ajdan elnyerje. Körösi Csorna Sándor így válaszolt: — Most sem mondhatok egyebet, m int amit első találkozásunk alkalmával mondtam. Kitüntető aján latát elfogadtam, szavamat állom becsülettel. Ha lehetséges, minél előbb indulni szeret­ nék Tibet felé, ahol tudós lám ák segítségével valamelyik kolos­ tor csenedes magányában beválthatom ígéretemet. Kérem, tegye le­ hetővé, hogy mentői hamarabb útra kelhessek, és ha méltónak tart rá, lásson el ajánlólevéllel, amely utat nyit m ajd számomra a ladáki fejedelem udvarába . . . Az igazi Tibet területén lévő apró fejedelemségek abban az idő­ ben még független országok voltak. Az angol térhódítás csak ké­ sőbb nyeli el Tibetet. Az önálló tibeti fejedelemségek általában me­ reven elzárkóztak az angol kapcsolatok elől, de a határm enti feje­ delemségekben mindegyre erősebben érvényesült az angol befolyás. Ilyen határmenti, tibeti királyság volt Ladákország is, Kasmír is; fejedelmeik udvarában tehát sokat ért az angol kormányügynök ajánlólevele. . . . És a vándor a következő napokban elindult Tibet felé, — Indulása előtt teherhordó szolgát fogadott fel és Lehbe gyalogolt. O tt határozta el m agát a ladáki fejedelem egyik főtisztviselőjének ajánaltára, hogy Zanglába megy és megkeresi a tudós S zan g je - E j(® ?^^v Cogot, akinél jobb tanítómestert egész Tibetben nem t a l á l h a t j ^ W főtisztviselő (kalon), akinek Moorcroftól levelet és ajándéktffcJsVitt, tibeti nyelven írt ajánló levelet adott a vándornak s megajándé­ kozta kitűnő préselt teával is. Ennek a teának sokáig hasznát vette a vándor.

A zanglai remete Tibet a legmagasabb földi hegygerinceken túl, a gleccserek biro­ dalma. Földünk legelrejtettebb,, leghozzáférhetetlenebb országa. Embertelen kőpusztaság. Bástyái áthághatatlan jeges ormok, földje terméketlen, népe szerencsétlen . . . Ebbe az országba bejutni lehe­ tetlenség, pedig nem védik ágyúk és nincs felfegyverzett hadserege. De Csorna nekiindult mégis, hogy behatoljon Tibetbe, a titkok világába. Őnála jobban, senki sem volt fölfegyverkezve erre az útra. Tibetbe csak lelki fegyverekkel lehet behatolni; ott csak lelkek

.....................

............ —

27

i

harcolnak és Így csak lelkek győzhetnek vagy bukhatnak el. E z 4 világ a hit és a szellem világa. Itt gondolkodásra kényszerül az em­ ber és félelem üli meg a lelket. It t önkéntelenül is felsikolt a lélek; „M i végre vagyok a világon?“ És csak a lavinák zuhanó zúgása, a sziklaomlások robaja, a patakok csevegése, vagy a szél üvöltése felel. E zt azonban nem érti meg senki sem. It t nem győzhet az anyag a szellemen, itt m it sem ér az acélfegyver a hódító kezében. Tibet nem fogadja be az idegent. Tibet változatlanul a lám ák és a szentek világa. Csorna most még biztosabban tudta, m int eddig, hogy csak úgy tud Tibetbe hatolni, ha maga is lám ává lesz. Azok a porladozó szent nyomok, amelyeknek feltalálását Tibet ősi könyveiben remélte és élete legfőbb és egyetlen céljának ismerte, bizonyosan szerte­ foszlottak volna a fegyverek ropogásának zajára vagy a hódító had­ sereg csizmái a la t t . . . Nappal m indig ment, csak éjszaka állapodott meg. Éjszakára lehetőleg barlangot keresett magának, hogy a ned­ ves földön ne kelljen hálnia. Álmában minden éjszaka a mesék cso­ dái szállták m e g . . . óriási hegyeket látott, melyeket egyetlen csiz­ más lépéssel áthágott, szarvast üldözött, am it néhány szökkenéssel utóiért, sokszor pedig messze földek lakóival találkozott, akiknek tüstént megértette idegen nye lv ét. . . A z éjszaka némaságában félelem rezgett. Messziről egy-egy elnyújtott kínos állati üvöltés foszlányait hallotta, közelben a mozdulatlan feketeség vette körül; a csendet és a némaságot olyan zajok zavarták meg néha egy-egy pillanatra, amelynek eredetét nem tudta eldönteni. Reggelenként tüzet, rakott, a folyóból vizet merített és teát főzött. M ár régen elhatározta, hogy a tatár módra, sóval és birka­ faggyúval készített tea'lesz egyetlen tápláléka egész utazása alatt. Hajnalban mindig indult. Korán, am int a szürkület lehetővé tette. Örült, hogy zarándokutakra vagy zarándokösvényekre lelt. Itt-ott apró kőrakás, elhamvadt tüzek nyomai jelezték, hogy ember m ár já rt valaha azon az ösvényen. A megszenesedett gallyak vol­ tak legjobb útbaigazítói. Hosszú gyaloglások után olyan völgytágulatokba jutott, melyeknek egyik oldala csupa szikla volt a másik oldalon is csak néhány bokor küszködött az elm úlással. . . Életre, nyomorúságos tengődésre voltak kárhoztatva. így élt itt az ember is. É lt és vágyakozott folyvást a halál után . . . Egyik napon, alkonyat tá já n apró harangok kongását hallotta. Körülnézett. E l nem tudta gondolni, hogy itt a sziklák világában hol szólalnak harangok? A harangszót azonban egyre tisztábban hallotta, sőt nem sokkal később jajgató emberi éneklés is vegyült belé. A völgytágulat kijáratában lassú lépkedő embercsoport tűn t fel. Egyenesen feléje tartott a menet. Zarándokok voltak és a tú l­ világ öröméért imádkoztak jajgatva, jajveszékelve, siránkozva és kiáltozva. A vándortól nem messze megállottak, tüzet gyújtottak és a tűz körül helyezkedtek el. A vándor odament hozzájuk és helyet kért. Három követ egymás mellé tett, arra egy negyediket helyezett és ebből a cselekedetéből m indnyájan láthatták, hogy

28

IS maga is zarándok és minden eszközt fölhasznál arra, hogy imádságos lélekkel a túlvilágra emlékezzék. Hosszabb ideig ült itt, a zarándokok társaságában. A z egyik asszony étellel Is meg­ kínálta a vándort, aki azonban nem fogadta azt el. — Te csakugyan a szent életnek adtad magad — mondta az -isszony és egy ötödik követ helyezett a vándor által épített egy­ szerű kőoltárra. — Hová tartotok testvérek? — kérdezte a vándor a tibetiek nyelvén. Egyszerűbb mondatokát tudott m ár mondani ezen a nyelven is. — Zanglába visz a utunk — felelte az egyik férfi. — Tarts Te is velünk, hidd el, szent úton haladunk. — Ismeritek Szangje-Pun Cogot, a tudós lá m á t? — Ism erjük . . . Szent ember — felelték többen. — Veletek megyek — mondta a vándor. H ajnalban érkeztek Zangla falu közelébe. A zarándokok a falu nyomorúságos zarándoktanyáján szálltak meg, a vándor és szol­ gája pedig egyenesen a falu feletti magas tetőn épült kolostor felé vette útját. Hűvös reggel volt és úgy gondolta, hogy mire a ko­ lostorhoz felmászik, egészen felsüt a nap. A kolostor alatt alacso­ nyabb kődombon valami kúpszerü épületet látott. Először arra gondolt, hogy valami forrást védő őrtorony, afféle kula, de csak­ ham ar rájött, am int közelebb ju to tt hozzá, hogy a különös épület kegyeletes hely, tibeti kápolnaféle, úgynevezett csorten, amely azért szent és magasztos építmény, mert benne kitűnő és nagy­ hírű lám ák csontjai porladoznak. Abból is sejtette, hogy szent épület lehet, mert a falu házaitól messze, a kolostorhoz viszont egészen közel kapott helyet ez az építmény. A csorten közelében emberi alakot pillantott meg. Asszony volt, toprongyos ruhában és szakadozott posztóba csavart lábakkal állo tt előtte. Fátyolos tekintettel kísérte az asszony a vándor ki­ m ért lépéseit, merev tekintetét le nem vette volna róla egyetlen szemvillantásra sem. H aja csapzottan, fésületlenül kócosodott a fején, arca sárgásbarna volt. — Látom, idegen vagy — szólott a toprongyos asszony érdes hangon, amikor a vándor inár csak néhány lépésre volt tőle. — Honnan jösz, arjopa?” A vándor még kevés tibeti beszédet hallott, de ezt a néhány szót megértette. — Messze földről jöttem s a gompába tartok, ott SzangjaPun-Cogot, a nagytudású főlám át keresem, — mondta a vándor pustu nyelven. Az asszony mindebből természetesen egyetlen szót sem értett, csak bámult rá kis ideig, azután még ezt mondta: — A faluba menj, ha koldulni akarsz. A gompába ne menj és a lám ákat ne háborgasd. Eredj! A vándor nagyjából ezt is megértette. Többet azonban nem * Arjopa: kolduló, tibeti zarándok.

29

felelt az asszonynak, hanem körüljárta a csortent és nekivágott a sziklatetőnek, amelyen a kolostor állott. A zárda hatalmas fa a jta ja előtt megállott. Gondolkodott, hogy m it is mondjon, ha zörgetésére kijön valaki ? Milyen nyelven be­ széljen a zárda lakóihoz? Elhatározta azonban tüstént, hogy pustu nyelven szól majd, esetleg perzsául. De angolul is bátran megmondja, hogy a buddhizmus titk ait kutatja. A vándor botjával háromszor koppantott a hatalmas fa­ ajtón. Sokáig semmi válasz nem jö tt a kolostorból. Ú jra megveregette a kolostor a jtaját. Most m ár erőteljeseb­ ben. Megint percekig kellett várnia, amíg reccsent az ajtó, fel­ tárult előtte s m agával szemben sötétvörös színű köntösbe burko­ lózó embert pillantott meg. A főlám a volt. A vándor mélyen meghajolt előtte. — Szkander Bég a nevem. Vándor vagyok, hosszú utak ván­ dora. A nagyhírű és szentéletű Szangje-Pun-Cog urat keresem Levelet hoztam neki. A vándor pustu beszédét, legalább részben, megértette a láma, mert így felelt neki: — Szangja-Pun-Cog, a legparányibb emberi féreg, én va­ gyok uram. Most a lám a is meghajolt Szkander bég előtt és kitárt karral intett neki, hogy lépjen be az ajtón. A vándor és szolgája nyugodt lépesekkel lépte á t a titokzatos, zordon épület kapuját. A láma, becsukta m ögöttük az ajtót, a vendéget pedig cellájába vezette. A kolostorcella egyik fa lát parányi ablak törte át. Az ablaktól jobbra és balra deszkából összerótt ülőhelyek voltak elhelyezve. Egyiken a láma, a másikon a vándor helyezkedett el. A vándor szolgája a szoba padlójára telepedett le. A vándor ekkor elővette a ladáki kalon levelét és átadta a főlám ának. M ialatt a láma olvasta a levelet, Szkander Bég szétnézett a nyomorult helyiség­ ben, de a füstös falakon, a szürke pokróccal fedett, minden bizonnyal fekhelyül szolgáló tákolmányon, két deszkaládán heverő könyve­ ken kívül semmiféle bútorzatot nem tudott felfedezni a szobácska homályában. Az egyik sarokban m ár csak parázsló tűz égett, amely szörnyű füstöt árasztott maga körül s néhány perc alatt az egész cellát vastag füsttel töltötte meg. A vándort m ajd meg­ vakította a savanyú füst, a lám a azonban láthatólag ügyet sem vetett rá. Am ikor elolvasta a levelet, mosolyogva' fordult a jöve­ vény felé: — Boldog vagyok, nagytiszteletű Szkander Bég, hogy szolgá­ latodra lehetek. Nyomorult élelem legnagyobb öröme lesz, ha dadogó ismereteimet néhanapján meghallgatásra m éltatja bölcses­ séged. A vándor h álája kifejezéséül meghajolt a tudós lám a felé. — Szerény az én hajlékom, amit fölajánlhatok neked, dehát tudom, hogy te nem keresed a kényelmet, amely még boldogta­ lanabbá tenné ezt a siralmas földi életet.

30

— Az élet csalt elrSppenS álom — mondta a vándor. — fi» a felébredés szent örpmöket tartogat számunkra. Omi m ani padme h űm ! — Bölcs vagy, Szkander Bég, határtalanul b ölcs. . . A szoba, amelybe a lám a a vándort vezette, az emeleten volt, a kolostorépület erkélyétől balra. A jta ja gyermekmagasságú. vA sötét, kicsiny helyiség hossza pedig alig volt három méter, szé­ lessége mégannyi sem, vékony, faragatlan szálfákból összerótt mennyezetét pedig felnyujtott kézzel könnyen el lehetett érni. A szoba szálfákból álló tetőzetét egyetlen gerenda tartotta fenn, ea a gerenda pedig a szoba közepén felállított vastagabb szálfára támaszkodott. A falak, a tetőzet s a tetőzetet tartó oszlop fényes és koromfekete volt a füsttől. Kéménye ugyanis nem volt a szo­ bának, a füst csak az ajtón és az ablakon mehetett ki a szabadba. A füst mindig betölti az egész szobát és kitartóan m arja as> ember szemét.

Szkander Bég tüstént átlátta azt a szörnyű helyzetet, amely reá várt. Ú jra és újra felmérte tekintetével a nyomorúságos cel­ lát, amelyben harmadmagával, a lámával és a szolgájával kell m ajd laknia, sokszor heteken keresztül szellőztetés nélkül, hiszen jön idő, amikor negyven-ötven fokos hideg dermeszt csonttá és kővé minden életet. Ilyenkor igazán mozdulatlan kőbörtön ez a tá j. Ilyenkor csakugyan nem tehet mást a lélek, m int felsóhajt! „Ő, szent drágakő a lótuszvirág kelyhében!“ Szkander Bég a szentek lemondását túlszárnyaló hősies igény­ telenséggel vállalta a tibeti lám ák magányos és lemondó életét.

31

Tudta jól, hogy a hitbuzgó, gyötrelmes élet vállalása nélkül soha. sem tanulja meg a tibeti nyelvet, nem ismerheti meg a buddhiz­ mus vallási és erkölcsi kérdéseit, nem válthatja be szavát és soha­ sem érheti el élete egyetlen célját. . . Csakhamar beleélte magát a kolostori életbe. Olyan türelemmel és alázattal fogadta a ké­ nyelmetlenségeket és viselte el a gyötrelmeket, mintha a borzal­ mas sziklavadon született gyermeke lett volna, mintha a tibeti vüágon kívül sohasem látott volna más világot. Órákig kuporogva, mozdulatlanul ült a síri hidegségű cellában és tanult. A lámák, akik napról napra mind jobban megszerették, mindig könyveibe temetkezve találták a kolostor titokzatos lakóját. Különös örö­ mére szolgált a tudós mesternek, hogy a szorgalmas tanítvány egyszeri hallás után mindent megjegyzett. Eleinte pustu nyelven folyt a tanítás, de csakhamar a tibeti nyelvre fordították a szót. A beszédet azután a bonyolult tibeti írás szabályainak megisme­ rése és a nyelvtani szabáfyok megbeszélése követte. Az órákig tartó tanulás és elmélkedés után közösen főzték meg napi élelmüket a cella lakói. Az ' egyik napon így szólt Szangje-Pun-Cog Szkander Béghez, aki éppen előkészítette főző: edényét és teáját: — Ma valami új étel főzésére tanítalak meg. Még biztosan nem ismered, tiszteletreméltó Szkander Bég, a csambát. . . Na­ gyon ízletes, finom étel. . . — Köszönöm — felelte Szkander Bég —, de nem főzök csam­ bát. Már halottam erről a lisztes, tibeti ételről, de nekem nincs lisztem, teám viszont van elég. . . Csak teát főzök tatár módra, zsírosán, ez a legjobb ... — Valóságos szent ember vagy, Szkander Bég, — mondta a láma meggyőződéssel. — Ideje, hogy elkezdjük az igazi hit szent tanainak és irodalmának megismerését. Azt azonban el kell árul­ nom neked, hogy a legszentebb életű lámák is ettek csambát, kevés tésztát és zöldséget. . . És amikor a láma elfáradt a tanításban, Szkander Bég gyapjú­ takaróba burkolózva a rideg cella kicsiny ablakához húzódott, ecse­ tét kínai tusba mártotta és szavakat írt egymás mellé, közös jelen­ tésű tibeti és angol szavakat. Szótárt szerkesztett__ Azután egyegy szónak több alakját írta egymás mellé és egymás alá. Ugyan­ csak’tibeti nyelven és angolul... Nyelvtant í r t . . . A zanglai kolostorban, a félévnél is tovább tartó kegyetlen tél v A zanglai kolostorban, a félévnél is tovább tartó kegyet­ len tél ideje alatt együtt lakott nyomorult cellájában SzangjePun Coggal és szolgájával, teljesen elzárva a külső világtól, Szkander Bég . . . A dermesztő hideg miatt heteken keresz­ tül még szellőztetni sem lehetett a piszkos, alacsony és ki­ csiny helyiséget. A kolostor környékét vastag, mozdulatlan hó takarta, benne emberi lépésnek nyoma ssm volt látható. A közeli magaslatokat s a távoli hegyeket pedig a napfény­ ben szikrázó jégpáncél fedte . . . A zárdából senki sem mert kimozdulni, mindenki örült, ha ebben a halálos hidegben a zárda valamelyik csendes, sötét, füstös zugában mozdulatlanul meghúz­ hatta m agát. . . Elgondolni is borzalmas, hogy ezen a vidéken még

32

Június végén Is erősen havazni szokott és október közepén már i&mét null a hó és áll a szörnyű tél hét-nyolc hónapon keresztül. . . Valójában csak a puszta falak védelmezik a kolostor önkéntes rabját és társait a tél vad támadásaival szemben. Szkander bég rendszerint a hideg földön, leterített köpenyén hált. Fűteni nem engedett a cellájában, mert szeme nem állhatta a maró füstöt, inkább vállalta a csontigható hideget, mint a vakságot. Reggeltől estig megszakítás nélkül olvasott, tanult és írt; ki kellett használ­ nia a világosság minden pillanatát. A korai alkonyat után csak ritkán gyújtott világító mécsest. Napközben csak annyi időre sza­ kította meg munkáját, amíg elkészítette teáját, egyébként mozdu­ latlanul ült könyvei és jegyzetei mellett, ^astag daróc-köpenyébe burkolózva, kezét leginkább ölében nyugtatva. Néha csak szemei­ nek hagyott rést a fejét is beburkoló daróc-ruhadarabok között, mert a hideg olyan éles volt, hogy még a kezét is nehéz volt elő­ húzni, amikor a könyvekben lapoznia kellett. * Szangje-Pun-Cog csakugyan kitűnő ember volt. Ladákországban mindenki ismerte nagy tudásáról. Szaktudománya tulajdon­ képpen a csillagjóslás, a csillagászat és az orvostudomány volt, de jól értett a számtanhoz, a szónoklás tudományához, a költészethez, sőt a vitatkozás művészetében is rendkívül jártasságot árult el. Szkander bég igen sokat tanult tőle. A kezdet nehézségein né­ hány hét alatt túljutott és csakhamar a buddhista lámaizmus titok­ zatos bölcseletét vizsgálgatta. A tél vége felé már egyetlen könyvet sem talált a kolostor könyvei között, amelyet ne tudott volna elol­ vasni s nem értett volna meg. Kereste, kutatta, a nyomokat. . . Szent meggyőződése volt, hogy a tibeti könyvekben adatokat talál a magyarság ősrégi történetére vonatkozóan. Izzó hittel remélte, hogy mindén tibeti szó ismerete közelebb juttatja Jugriához . . . A szentéletű idegennek messze földre híre ment. Távoli kolos­ torok lámái jöttek Zanglába, hogy megismerjék a Rumból való gelongot.*) Különösen a dzongkuli láma, Szangje-Pun Cog rokona, a rendkívüli tudományú Kunga-Csoszlegsz látogatta meg sokszor Szkander béget, aki ilyenkor mindig kérdésekkel halmozta el Kunga-^ Csoszlegszet és azokra magyarázatokat kért tőle.

Ujabb tervek Másfél esztendőt töltött Szkander Bég Zanglában. Ez alatt az idő alatt igen megrongálódott egészsége. Még egy telet nem mert itt tölteni. Elhatározta tehát, hogy valamivel délebbre megy s kissé enyhébb helyen keres kolostort, ahol tanulmányait folytat­ hatja és tökéletesítheti magát a tibeti nyelvben. Az volt a szán­ déka, hogy Szangja-Pun-Cogot, a tudós lámát, aki időközben igazi jóbarátja lett, magával viszi. A láma meg is ígérte, hogy mulaszthatatlan dolgainak elvégzése után a következő telet együtt tölti Szkander Béggel valamelyik délibb fekvésű kolostorban. •) Gelong: a szerzetes tibeti neve.

33

Október vége felé (1824-ben) útnak is indult Szkander Bég, liogy mihamarabb Szultanpurba jusson. Megbeszélésük szerint itt várja majd meg a lámát. Úgy értesült ugyanis zárdabeli barátaitól, hogy itt is van kolostor s a kolostorban szép könyvtár. A lámát azonban hiába várta Szultánpurban. A közelgő tél pedig egyre jobban sürgette a vándort, hogy a szörnyű téli idő be­ állta előtt berendezkedjék télire. November végéig várta Szultán* purban Szangje-Pun Cogot s mivel nem jött, Szkander Bég elha­ tározta, hogy a téli időre Szabathuba megy, kicsit pihen és erőt gyűjt az elkövetkezendő nagy utakra. Tudta, hogy feladatainak kicsiny^ részét sem oldotta még meg . . . Szabathu csendes, nyugodt hely, jó lesz ott eltölteni a telet. . . Ott a hegyek hátán erdőségek is_ vannak s az erdők felett a havasi pásztor kürtje is megszólal néha-néha . . . Szabathuban jó lesz télen. Szabathu angol katonai állomás volt, parancsnoka Kennedy százados, aki bizalmatlanul vette át a zilált külsejű és fáradt, el­ csigázott arcú férfiútól Moorcroft másfél évvel ezelőtt keltezett levelét. Bizony a levél kissé gyűrött állapotban volt, hosszú utat tett meg s hosszú ideje feküdt a szentéletű Szkander Bég kám­ zsájának zsebében. Kennedy százados hol a vándort nézegette, hol a levélben pillantgatott, miközben kétkedő mosoly játszott az arcán. A vándor feslett bakancsban, szakadozott nadrágban, gyűrött kabátban, hátán foltos vászomba burkolt nagy csomaggal állott előtte. . . A levélben pedig ezt olvasta a százados: „Ezt az urat én nyolc hónap lefolyása alatt a legbizalmasabb-körülmények között tanultam megismerni s feltétlen tanúbizonyságot tehetek tiszta jelleme, eszessége és a tudomány iránt való odaadása felől.“ Ezeket a szavakat Moorcroft, angol kormányügynök írta. Csakugyan minden oka meg volt Kennedynek a kétkedésre és érthetetlenségre . . . A vándor nyíratlan hajjal és szakállasan állott előtte, szótlanul, összeszorított szájjal, rendkívül komoly arckifejezéssel, mint aki várja a döntést élete további folyamáról. . . A vándor szemében nagy fáradtság és kime­ rültség volt olvasható, amellett halálos elszántság szent és nagy fogadások beváltására... Ezt azonban könnyen félre lehet érteni.A pártfogoló levélben pedig ezt olvasta tovább a százados: „Egyrészt saját, eredeti terveinek megvalósítása érdekében tisz­ tázni óhajtana olyan homályos részleteket, melyek az európai ' és ázsiai történelemben még tisztázatlanok, de másrészt az én céljaim érdekében is, Csorna úr azt akarja, hogy Tibetben maradjon mind­ addig, amíg a tibeti nyelvet tökéletesen meg nem tanulta s irodal­ mát meg nem ismerte. Ez az irodalom ugyanis rendkívül érdekes lehet az európai tudományos világ előtt“.Megírja levele további részében Moorcroft azt is, hogy meggyőződés* szerint Körösi Csorna Sándor eléri kitűzött céljait, amivel az angol politikának igen nagy szolgálatokat tesz. Kéri Kennedyt, hogy vegye a legőszintébb párt­ fogásába a vándort, tegye lehetővé, hogy Tibetben maradhasson és folytathassa tanulmányait, költségei fedezésére pedig Kalkuttában beváltandó csekket mellékel leveléhez. Kennedy százados még egyszer végignézte a vándort, intett a*

31

í t kísérő katonáknak, hogy bocsa jtsák szabadon a foglyot, azután kezet nyújtott és íróasztalával szemben hellyel kínálta meg. — Most november vége felé jár az idő, Csorna úr, — mondta a százados, — a tél csakhamar a sarkunkra lép Szabuthuban is. Semmiképpen sem ajánlom, hogy tavasz előtt ismét északabbra menjen. Egyébként is . . . Kennedey elhallgatott. A vándor tüstént észrevette, hogy a szá­ zados valamit mondani akart még, de közben jobbnak látta lenyelni mondanivalóját. — Folytassa kérem, — mondta a vándor nyugodtan. — Ne tit­ kolja el előttem gondolatait, különösen, ha személyemmel kapcso­ latban vannak aggodalmai. — Nem, nem, — szabadkozott a százados, — bocsásson meg, uram és ne értsen félre . . . Csupán annyit akartam mondani, hogy tanácsosnak tartom érkezését Amballában székelő felettes hatósá­ gomnak tüstént jelenteni. Így vélem az Ön számára legkönnyebben kieszközölhetni a legmesszebbmenő hatósági pártfogást, amit rend­ kívül értékes munkássága kétségtelenül meg is érdemel. . . A vándor látta a százados zavarát és őszintén sajnálta a fiatal, buzgó katonatisztet. Érezte azonban azt is, hogy Kennedy bizal­ matlan vele szemben s lelke mélyén igen rosszul esett neki ez a bizalmatlanság. — Megértem buzgóságát, százados úr, — válaszolt Csorna. — Az ön helyében én is bizalmatlan volnék mindenkivel szemben, akit először látok. . . Ez a bizalmatlanság azonban legjobban azt bizo­ nyítja, hogy Ön kifogástalan katona és kitűnő angol. . . önt nem vakította el a hatalom és az angol térfoglalás ezen a földön. Ügy látszik, Ön nagyon is tisztában van vele, hogy az angol térhódítás itt alig több, mint egy esztendeje történt s talán még be sem feje­ ződött . . . A százados hálásan tekintett a vándorra és most eszmélt rá igazán, hogy csakugyan nem mindennapi emberrel van dolga. — Köszönöm, uram, megértését. Jelentésem lovasfutárral még ma elmegy az amballai parancsnokhoz. A válasz megérkezéséig is érezze magát itthon szerény hajlékomban. A lovasfutár másnap visszatért Amballából azzal a rendelke­ zéssel, hogy a magyar alattvaló, Körösi Csorna Sándor maradjon egyelőre Szabathuban s ott várja meg az indiai angol főkormányzó válaszát Kennedy százados jelentésére. A százados jelentése ugyanis az amballai katonai hatóságtól Delhibe, a főkormányzó ügyvivőjé­ hez, onnan pedig Kalkuttába, magához a főkormányzóhoz jutott, akinek utasítására Csornának részletes beszámolót kellett készí­ tenie eddigi utazásáról. A főkormányzó végső döntése csak hóna­ pok múlva, március végén érkezett meg Szabathuba és engedélyezte a magyar utazó tanulmányainak folytatását, sőt kormányrendeletileg 50 rúpia havi segélyt utalt számára. így az egész telet a szabathui katonai állomáson töltötte Szkander Bég. Tulajdonképen azzal a tervvel érkezett Szabathuba, hogy láma barátja esetleges megérkezése után tüstént visszaindul észak felé valamelyik közeli kolostorba, de minthogy a láma nem

35

érkezett meg Szabathuba sem s az angol hatósági Intézkedések Is sok időt vettek igénybe, emellett őreá is reáfért a pihenés a más­ félesztendei zangali élet után, elhatározta, hogy a telet eddigi mun­ kája rendszerezésére használja fel. A Szabathuban eltöltött idő alatt Kennedy százados alaposan megismerte a vándor jellemét és emberi vonásait. Határtalanul megszerette Csornát. Valósággal büszkeséggel töltötte el az az érzés, hogy a vándor őt is barátjának tekinti és néhanapján elfogad tőle némi szívességet. A századoson kívül még két másik kitűnő L’arátot szerzett Csorna Szabathuban, a két Gerard-testvért. Ez'eiktől a kiváló férfiaktól Sándor több ajánló levelet kapott kisebb községi hatóságokhoz. Későbbi útjain nagy hasznát vette ezeknek a leveleknek. Szkander Bég fél évet töltött Szabathuban. Sok poggyásszal és sok könyvvel 1825 júniusának elején kelt útra ismét, hogy meg­ felelő zárdát keressen magának. Nehezen kapott teherhordókat s ezért lassan haladt. Nagyjában ugyanazon az úton ment visszafelé északi irányban, amelyen Zanglátoól Szabathuba jött. Űtközben szol­ gát is fogadott maga mellé, az öreg Tadmát, aki hűségesen kísérte gazdáját mindenhová és gondosan vigyázott könyveire s egyéb hol­ mijaira. Az öreg szolga érezte, hogy nemes lelkű gazdája, aki ellá­ táson kívül havonta tizenkét rúpiát fizetett neki, tehát többet, mint amennyit ugyanannyi idő alatt saját magára elköltött, utitársának és barátjának tekinti. Augusztus közepe táján Teta faluba érkezett a vándor s itt srról értesült, hogy a tudós Szangje-Pun-Cog rövidesen a falu köze­ lében levő phuktáli zárdába érkezik s hosszabb ideig ott is marad. Sándor ezért elhatározta, hogy a phuktáli zárdát választja tanul­ mányai további folytatásának helyéül s minden esetre bevárja ott a lámát. Szeptember vége felé meg is érkezett ide Szangje-Pun-Cog, aki szerződést kötött Csornával, hogy legalább félesztemdeig ott marad a kolostorban és segít neki munkájában. A kolostor legmagasabban épült különálló, kicsiny kunyhó­ szerű épülete jutott Sándornak, láma barátjának és Tadmának, a hűséges szolgának. A phuktáli életmód csak annyiban különbözött a zanglaitól, hogy Phuktál valamivel délebbre van s itt még nincs olyan kegyetlen, csontig ható hideg tél, mint Zanglában. Egyébként a lakóhelyiség, a bútorzat, az élelem s minden egyéb körülmény éppen olyan nyomorúságos volt itt is, minnt a zanglai kolostor eme­ leti cellájában. A világosság elsó' suhanásai Phuktálban is ébren találták már Szkander Béget, az arasznyi széles és arasznyi hosszú ablak mellett, köpenyébe burkolózva, könyvvel a kezében . . . Már az első napok­ ban meggyőződött tóla a láma, hogy a vándor nem töltötte tétlenül Szabathuban az időt. A láma nem győzte hordani Sándornak a könyveket. Néha na­ pokra eltávozott s hatalmas könyvrakománnyal tért haza a kolos­ torba. Közben készült a Nyelvtan és a Szótár. Szinte éjjel-nappal dolgozott Csorna, még sem volt megelégedve munkájával. Különö­ sen bántotta, hogy Szangje-Pun-Cog nem tartotta be szerződésüket és sokszor hetekre magára hagyta őt. A tudós Szangje-Pun-Cogot

36

messze vidékek kolostora! Is várták, a tanítvány viszont még most, évek múltán sem érezte magát annyira jártasnak és biztosnak a tibeti nyelvben, hogy végső formában lerögzíthesse a nyelvtani sza­ bályokat. Szótári munkáját sem fejezte még be ekkor. Így Jiát kissé csalódottan és szomorúan tért vissza több, mint egy esztendei phuktáli élet és tanulás után Szabathuba. Sokszor elgondolta magában, hogy szavát be kell tartania, a Nyelvtant s a Szótárt feltétlenül el kell készítenie. . . És ez a munka is mennyi időt kíván még! Csak azután kerülhet sor a nagy útra . . . Keresztül Tibeten . . . Jugriába... — Fel a fejjel, barátom! — bíztatta Kennedy Csornát, aki né­ hány nap óta ismét Szabathuban időzött. — Még ma írok az Ázsiai Társaságnak az Ön érdekében. A Társaság már Moorcroft úr leve­ leiből is ismeri önt. Szerény jelentése pedig világot vet munkája nagy értékére és arra az önfeláldozó küzdelemre, amelyet hősiesen vállalt s már eddig sem volt hiábavaló, — Én tudom, hogy nekem nem szabad elcsüggednem, —• vála­ szolta Csorna, — de őszintén meg kell mondanom, százados úr, hogy tanulmányaim utolsó eredményeivel egyáltalában nem vagyok megelégedve. Önnek már említettem, hogy a Szótár és a Nyelvtan elkészítése után nekem még igen sok dolgom van az életben... És még ezzel a két könyvvel sem készültem e l. . . Mialatt Kennedy levele Kalkuttában járt, magas vendég érke­ zett Szabathuba. Az egyik téli nap reggelén maga lord Amherst, az indiai főkormányzó látogatta meg a katonai állomást. Kennedy sietett bemutatni Csornát a főkormányzónak, aki igen megörült az ismeretségnek. A beszélgetés Csoma és a főkormányzó között igen hosszúra nyúlott, eredménye pedig az lett, hogy Körösi Csoma Sán­ dor háromévi időtartamra engedélyt kapott a tibeti nyelv tanulmá­ nyozására Felsó'-Basehr tartományban. Kap továbbá ezentúl is, mindaddig, amíg a tibeti nyelv és irodalom megismerésén fárado­ zik, havonként ötven rúpiát szükségletei fedezésére és könyvek vagy kéziratok beszerzésére. Kennedy százados őszintén egyedül örült barátjával, amikor majdnem félévi várakozás után megérkezett Szabathuba a főkor­ mányzó levele az engedély megadásáról és a pénzsegély kiutalásá­ ról. így hát lehetővé vált az úiabb utazás. Sokáig tanakodtak, hogy hová menjen Csoma ? Végül is közösen határozták el, hogy a kanami kolostorba megy, ott is van rengeteg könyv, nincs is megközelít­ hetetlenül messze Szabathutól s ami nem kevésbbé fontos, rövide­ sen odaérkezik Szangje-Pun-Cog s remélhetőleg most hosszabb ideig ott is marad. Csoma nagy reményekkel ment Kanamba. Tudta, hogy ott már biztosan befejezi készülő műveit, ami által beváltja Moorcroftnak adott szavát és szabaddá teszi magát élete igazi céljának elérésére. Eddigi ismereteit és eddig gyűjtött hatalmas anyagát teljesen rend­ szerezve vitte magával és világosan kijelölte azokat a kérdéseket, amelyekre még feleletet kell majd adnia s amelyeknek tökéletes elbírálásához még nem rendelkezik elég anyagai és megfelelő számú biztos példával. Testileg, lelkileg ismét berendezkedett a kolóstoréletre. A ka­

37

nami zárdaéletre készült fel a vándor csakugyan a leggondosabban. Ott nemcsak a Szótárt és a Nyelvtant kellett befejeznie, de meg kellett^ ismernie végre a tibeti buddhizmus minden részletét, ennek a vallásnak minden apró titkát, hogy egykor,. . . a nagy úton . . . senki észre ne vegye, hogy ő nem született buddhista, akinek joga van keresztültörnie magát Bód* földjén. Valóban ismét teljes le­ mondásra, önmegtagadásra szánta magát. Elhatározta, hogy most addig marad a^ kolostorban, amíg végez munkájával.. . — Uram, én sohasem felejtem el Önt, — búcsúzott tőle Ken­ nedy százados, aki a városon túl, messzire elkísérte Csornát. — Se­ gítse az Isten. minden lépését és legyen szerencsés, hogy tanulmá­ nyait nagy sikerrel végezhesse be. Kezet szorítottak és megölelték egymást. —- Isten legyen Önnel, százados ú r .. . Tisztában vagyok vele, hogy jóságát sohasem lesz alkalmam meghálálni... Ön nélk ül... — Szóra sem érdemes, amit tettem, kedves barátom. Most úgy érzem, hogy még sokkal, nagyon sokkal többet kellett volna ten­ nem az Ön érdekében .. . Csoma intett csomaghordóinak, hogy indulhatnak, neki a fárad­ ságos gyalogútnak, mely a Szetledzs folyó mindinkább szűkülő völ­ gyében északnyugati irányban fölfelé, Kanamba vezet. . . Percek múlva még egyszer visszanézett Szabathu irányába és látta, hogy Kennedy százados mozdulatlanul állva azon a helyen, ahol búcsút vett tőle, tisztelegve tekintett utána . . .

A kan ami zárdában A kanumí zárda közelében kicsiny deszkaviskó állott. Ezt a különálló kunyhót választotta magának Csoma lakóhelyéül. Ez a kunyhó a falu legmagasabban fekvő házikója volt. Körülötte he­ lyezkedtek el a szerzetesek regényes házacskái. A kunyhó egyetlen helyiségből állott, kicsiny ablakon át furakodott bele a világosság, de szerencsére ajtója jól zárt, ami igen fontos volt, hiszen a kemény tél Kamimban is eltart legalább négy hónapig. És a hideget csak fokozza a havas, süvítő szél, amely a legkisebb résen át is behatol az ember vagy állat lakásába, holttá dermeszt minden életet és kihüti az élet melegét. A kegyetlen, csikorgó téli időn csak olyan ember szent lelkesültsége tudott győzedelmeskedni, mint- amilyen Csoma volt, akinek lelkét egyetlen pillanatra sem hagyta el a Tudo­ mány szolgálatának lázas szenvedélye. Csoma igen boldog volt, hogy Kanamba érkezése után nemso­ kára régi barátja, a láma is megjött. Szangje-Pun-Cog is örült a találkozásnak és megígérte, hogy most addig marad Csoma mellett, ameddig akarja. A láma nem is tudta, hogyan adjon kifejezését elragadtatásának afölött, hogy ismét kolostorban találja Szkander Béget, akinek előrehaladása a tibeti nyelvben csakugyan minden dicséretet megérdemelt. — Jól tudom, szent életű Szkander Bég, — mondta egyszer

a

* Bód földje: Tibet.

38

láma — hogy minden szavam csak tudatlanságomat árulja el, de ha parancsolod, melletted maradok .. . — Nélküled sohasem készülnék el munkámmal. . . — felelte szerényen Csorna. És az összegyűjtött szavak minden nap szaporodtak. Már har­ mincezernél több tibeti szónak ismerte Csorna az angol jelentését s a nyelvtani szabályok is egyre tökéletesebb fogalmazásban kerül* tek Szkander Bég vaskos jegyzetfüzetébe. A kanami kunyhó egyi fala a földtől a tetőig tibeti könyvek­ kel volt kirakva. Ezeket a könyveket egytől-egyig elolvasta a láma és tanítványa. A tudós láma Kamimba is fáradhatatlanul szállította a pompás könyveket. Egyik napon két hatalmas könyvvel tért haza. Ritkán mosolygott, de most megelégedett öröm sugárzott arcán. Bol­ dog volt, mert tudta, hogy ezekkel a könyvekkel szerfelett meg­ örvendezteti tanítványát. Szó nélkül tette le a könyveket Csorna ele a rozoga asztalra. Csorna kezébe vette a hatalmas könyveket s kívülbelül alaposan szemügyre vette őket. A Kah-Gyur és a Sztan-Gyur gyűjteményéből valók voltak ezek az igen nehezen megszerezhető tibeti könyvek. — Jóságos vagy hozzám, tiszteletreméltó Szangje-Pun-Cog.. • — Beli Rám házában leltem őket véletlenül, — mesélte a láma a könyvek történetét — valószínűleg Tasi-Lumpoból, a nagy és szent kolostorból valók . . . Fogadd el őket, uram . . . A te szent lel­ ked megérti belőlük a tibeti világfelfogás tanításait. A Kah-Gyur és a Sztan-Gyur a mi világunk, értelmünk, tudásunk foglalata. Ennél többet sohasem tudtunk és sohasem fogunk tudni. Ezekből a csodálatos gyűjteményekből való ez a két könyv is. És Csorna elmerült a szent könyvek olvasásába. Olvasta és hal­ latlan türelemmel próbálta megérteni a tibeti világszemlélet zűr­ zavaros tanításait. Ügy belemerült a könyvek olvasásába, hogy még a teafőzésről is sokszor megfeledkezett egész napon keresztül. Egyik késő délután, amikor éppen felnézett az egymásra rakott könyvekből, lónyerítésre, majd kopogtatásra lett figyelmes . . . Gerard doktor lépett a kunyhóba. Csorna tüstént megismerte a jóságos barátot s kitárt karokkal ment elébe. — Isten hozta, kedves doktor. . . Ki sem fejezhetem örömömet, hogy ebben a nyomorúságos házacskában üdvözölhetem. . . Isten hozta Kanamban . . . Gerard doktor kedélyes ember volt s tudta, hogy a magány és elhagyatottság ilyen szomorú helyén elkel a jókedély, ezért eről­ tetve is vidám hangot ütött meg: — Olyan régen láttam, kedves barátom, hogy végre is el kel­ lett jönnöm, megkérdezni, mi az újság Kanamban? Kellemes kirán­ dulás volt Szabathutól idáig, igazán csak egy ugrás az egész, mind­ össze kétszáz mérföld. Csorna elmosolyodott. — Igen, az egész csak kellemes kirándulás, nem is tart húsz­ huszonöt napnál tovább, ha jól kilép az ember. . . Ezen aztán jót nevettek mind a ketten. Csorna igen nagy megtiszteltetésnek tekintette Gerard doktor látogatását. A képzett férfiú és kitűnő barát érkezése valósággal

39

az egész művelt világ látogatását jelentette számára. Vendégét elő­ zékenyen hellyel kínálta egyszerű hajlékában, amelynek összes bútorzata „két parasztos ülőpad és ennél is durvább készítményű két szék volt“. A szobában több volt a könyv, mint a bútor. Gerard doktor szőlőt, barackot és egyéb gyümölcsöt hozott magával s ezekkel kínálta Csornát, aki azonban egyetlen falat gyü­ mölcsöt sem fogadott el. — Sós és vajas teán kívül semmit sem eszem, — mondta Csoma. — Együtt lakom tanítómmal, a lámával és szolgámmal. Nem tudnám elviselni, hogy magam mást egyem, mint ők. Arra pedig igazán nem telik, hogy mindhárman szőlőn vagy barackon é ljü n k ... Őszintén meg kell mondanom, hosszú idő óta el is szok­ tam már a nyers gyümölcstől. . . Bocsásson meg, most sem eszem teán kívül semmit.. . — Sohasem eszik mást, csak teát? — Sohasem. — És hogy szolgál egészsége? — Friss és erős vagyok. Itt, Kariamban sokkal többet tudok dolgozni, mint Phuktálban vagy Zanglában. De nézze csak, dok­ tor . . . Még nem is mutattam lakásom legnagyobb csodáját, a kéményes kandallót. Tizenkét rúpiát fizettem érte, de megérte, mert a meleg szobában sokkal könnyebben tudok dolgozni, mint fűtetlen, hideg helyiségben. Aztán az ez előnye is megvan, hogy naponta lehet szellőztetni lakásunkat. Ön orvos és bizonyára fontosnak tartja ezt a lehetőséget. . . A tudós láma segítségén kívül a fűtött szoba kel­ lemes levegőjének köszönhetem, hogy napról-napra közelebb érzem magam tervem megvalósításához. Régen tisztába jöttem a tibeti helyesírással és a Szótár is befejezés előtt áll. Most a Nyelvtan a legnagyobb gondom. Kérem, értesítse minderről az Ázsiai Társasá­ got. Amint befejeztem itt munkámat, Kalkuttába megyek és bemu­ tatom a Társaság vezetőségének munkásságom eredményeit. . . — Nagyon örülnék — feledte Gerard doktor —, ha valami­ ben is segítségére lehetnék. Mondja meg, kérem, őszintén, miben szenved szükséget? Csoma nem felelt. Büszkesége nem engedte, hogy valakitől is elfogadjon valami adományt. Gerard doktor rögtön megértette Csoma hallgatását: — Ha engem nem tüntet ki azzal, hogy valami csekélységet elfogad tőlem, mint barátjától, továbbítani fogom kérését a kor­ mányhatóságokhoz. Az Ön fáradtságait semmivel sem fizetheti meg a kormány. Csoma rövid hallgatás után így felelt: — Ha a kormány segítségemre siet, tudósokat hozatok ide Tasi-Lumpoból vagy Lhasszából. Biztosíthatom, hogy magamra egyetlen rúpiával sem költők többet ezután sem, mint eddig. . . Ha a kormány kitüntetne újabb pártfogásával, amiért én munkás­ ságom eredményeivel méltó kárpótlást nyújtok majd és így mó­ dom lenne tudós lámákkal érintkezésbe jutnom, kiterjeszteném tanulmányaimat a tibeti irodalom behatóbb és rendszeresebb meg­ ismerésére, — magyarázta Csoma egyre lelkesebben. —• Meggyőződésem, hogy az Ön munkája megérdemli az

40

Ázsiai Társaság legmesszebbmenő támogatását — mondta Gerard doktor. — Biztos tudomásom van afelöl, hogy a Társaság figyelemmel kíséri nagyértékü munkásságát, ami abból is kitű­ nik, hogy a Társaság titkára szakszerűnek egyáltalában nem mondható jelentéseimet minden alkalommal hálásan és hosszú levélben köszönte meg nekem. Kért is, hogy az Ön munkájának állásáról sohasem mulasszam el értesíteni őt és a Társaság ve­ zetőit. Megvallom, hogy személyes nagyrabecsülésem mellett ez az állandó érdeklődés volt a legfőbb indító oka mostani idejövetelem­ nek is . . . Megfogta Csorna kezét és bizonyos félénkséggel, de őszintén mondta: — Tudom, hogy semmiképpen sem tűrné el, hogy Önről, az Ön tudta nélkül történjék intézkedés, még akkor sem, ha igazán a nagyrabecsülés és az őszinte barátság kívánna cselekedni.. . Ezért már most megmondom, hogy legközelebbi jelentésemben azt a javaslatomat is előterjesztem a Társaságnak, hogy az Önnek utalandó pénzsegítség összegét legalább havi 100 rúpiára emel­ jék fel. Ön könyveket akar vásárolni. . . Csorna elkomorodott. Megfontoltan s önérzetesen válaszolt: — Az Ázsiai Társaság vezetősége tudós emberekből áll, dok*tor. Mindannyian jól tudják, hogy a kutatónak könyvekre van szüksége. Szerettem volna, ha erre a Társaság nagynevű tagjai maguk gondoltak volna. . . Én magamra igazán semmit sem köl­ tők és a magam szükségleteinek fedezésére egyetlen rúpiát sem fogadok e l. . . Ki sem tudom fejezni hálámat Ön iránt, doktor ú r . . . Nem is tudom, mire jutottam volna tanulmányaim során az olyan kiváló férfiak segítése nélkül, mint amilyen Moorcroft úr, vagy Kennedy úr. Az Ön pártfogása nélkül pedig még sokáig nem szerzett volna rólam tudomást az Ázsiai Társaság. . . A beszélgetést messziről hangzó ének állított^ meg. Férfiak vontatott éneke szűrődött a szobába. Gerard doktor is tüstént fel­ ismerte, hogy egyházi ének hangjait hallja a távolból. — Olyan ez a dallam, mint valami ősi keresztény ének, —» jegyezte meg Gerard doktor. — Nem hallhatnám közelebbről ? — Van egy nagy terem a kolostor alsó épületében, ott folyik az istentisztelet, válaszolta Csorna udvariasan. — Oda mehe­ tünk s meghallgathatjuk az énekeket egészen közelről. A hatalmas teremben semmi dísz nem volt, sem kép, sem szobor nem ékesítette az istentisztelet helyét. Az egyik sarkában, az ablakhoz közel állott a főláma, hatalmas könyvet tartott a kezében, abból énekelt elő néhány mondatot, mire a gyülekezet ugyancsak énekelve felelt. Ebből a felelgetésből állott az istentisztelet. A homályos terem egyébként zsúfolásig tele volt darócruhás férfiakkal és asszonyokkal. Az asszonyok azonban alig énekeltek, légalább is szavuk kevésbbé volt hallható, mint a férfiak erőteljes éneke. — A láma kezében a Kah-Gyur esyik kötete van. Ez a tibeti Biblia, — magyarázta suttogva Csorna. — Ezt a szent könyvet a lámákon kívül még nem látta emberi szem.

41

Az istentisztelet azzal végződött, hogy a főláma hosszú, Igen hosszú imádságot mondott. Az imádság azonban úgy hangzott, mintha a láma ugyanazon szavakat mondta volna végtelen sok­ szor egymásután. A gyülekezet minden tagja lehúnyt szemmel, a világ számára teljesen megsemmisülve mormolta az imát papja Után. Az asszonyok, akik nem tudták követni .a közös imádságot, csak szótlanul, vagy folyvást egyetlen szent szót hajtogatva forgatták kezükben imamalmukat, melynek minden alkatrészén külön-külön fel volt írva: „Om mani padme hűm" . . . Egyesek zászlót tartottak kezükben s a zászlókon is szent felírás jelei voltak láthatók: „Ö, tündöklő drágakő a lótuszvirág kelyhében!“ . , . Csoma később engedélyt. kért a kolostor főlámájától, hogy megmutathassa vendégének a kolostor egyes részleteit.. . A főláma kelletlenül ugyan, de mégis teljesítette Csoma kérését s így Gerard doktor végigjárhatta a kanami kolostor szobáit. A fő­ láma udvarias rendeletére természetesen egy láma mindenhová elkísérte Csornát és Gerard doktort. Különösen a könyvtártermeket őrizték hét lakat alatt a lámák, oda még Csoma sem mehetett be akármikor. Azért lassanként megismerte a kolostor minden könyvét. így alapos felvilágosítással szolgálhatott Gerard doktor­ nak, akit különösképpen éppen a könyvek érdekelték. A szobák egész sora tele volt könyvvel. A könyvek egyenlő nagyságú reke­ szekre beosztott cédrusfából készült szekrényekben voltak elhe­ lyezve és minden rekeszben csak egyetlen egy könyv volt. A vá­ szonba gondosan begöngyölt köteteket zsinórral összekötözött ciprusfalemezek védték. A Kah-Gyur című mű száznégy kötete egy egész szobácskát foglalt el, míg a Sztan-Gyur kétszáznegyven kötetét két szobában kellett elhelyezni. A Kah-Gyur, a tibeti Biblia, erkölcstani munka, a Sztan-Gyur pedig a művészetekről éa a tudományokról szól. Néhány kötetet fel is nyitott a kísérő láma Gerard doktor előtt, aki nem győzte csodálni a nyomtatott betűk szépségét és épségét. Ezeknek a műveknek egy-egy könyvét sze­ rezte meg Szangje-Pun Cog Csoma számára. — Itt nem romlik a könyv — magyarázta Csoma —, mert a tibeti levegőben alig van nedvesség, rovar nem élhet benne, nincs, ami megtámadja a papírost. Az indiai nedves levegőn már réges-régen tönkre mentek volna ezek a könyvek . . . — Olyanok, mintha egészen újak volnának, pedig azt hiszem, Igen régiek. . . — mondta elragadtatva Gerard doktor. — Van közöttük több száz éves könyv is, — felelte Csoma. — El sem tudom képzelni, milyen régi és milyen értékes adatokat tar­ talmazó könyvek lehetnek a nagymultú lámakolostorokban, például Tasi-Lumpoban vagy Lhasszában . . . Bizonyos vagyok benne; hogy a lhasszai könyvek Jugriáról is megemlékeznek. Ha beváltottam szavamat, amit Moorcroft úrnak adtam, tüstént hozzálátok lhasszai utam előkészítéséhez. Már kint voltak a hegyoldalon, ahol Kamimban nyáron fű nőtt, erdő zöldéit, sőt az alacsonyabb helyeken a szőlő, barack s egyéb gyümölcs is megtermett.

42

— Meddig készül Kanumban maradni? — kérdezte Gerard doktor Csornától. — Azt hiszem, még legalább két esztendei szorgos munkára Van szükségem a Szótár és a Nyelvtan teljes befejezéséig. Gerard doktor elgondolkozott. — Hosszú idő, barátom, de ne felejtse el, hogy barátai s közöt­ tük én is, örömmel és aggódva várjuk üzenetét, ha valamire szük­ sége volna . . . Mi, akik Kanamnál kényelmesebb helyen végezhetjük mindennapi munkánkat, boldogok leszünk, ha valamilyen csekély szívesség elfogadásával kitüntet bennünket. Isten vezérelje nagy munkájában . . . Csorna őszinte hálával köszönte meg Gerard doktor igaz barát­ ságát és biztosította, hogy ő lesz az első, akit értesít majd, ha ké­ szen lesz művével. — És akkor. . . — mondta Csorna mosolyogva, — a Nyelvtan és a Szótár kíziratával Kalkuttába megyek s jelentkezem az Ázsiai Társaság vezetőinél. Meglátja, hogy szívesen fogadnak majd és értékelni fogják munkásságomat. — Önt egyszerre megismeri majd az egész művelt világ. Csorna szeme úgy csillogott, mint a drágakő. — Igen . . . Beszélni fognak rólam . otthon is . . . Nagyenyeden is . . .

*

Körösi Csorna Sándor több, mint három esztendőn keresztül tartózkodott Kanamban és kolostoréletének minden percét komoly munkában és elmélyedésben töltötté. Türelme és kitartása minden képzeltet felülmúlt. Pedig sokszor még éjszaka sem pihent. Minél inkább közelebb érezte magát kanami munkája befejezé­ séhez, mindinkább több időt szentelt álmodozásainak. Leginkább éjszakánként kergette merész álmait. Megérti-e majd az ujgurok nyelvét? Tudnak-e még az ujgurok az Európába vándorolt magyar népről? Megértik-e a mostani magyar nyelvet? Beszél-e még valami mese vagy legenda az egykori együttélésről? Arra is gondolnia kel­ lett, mit csinál majd, ha egyáltalában nem értik meg az ujgurok az ő beszédét s ő sem a jugriaiak szavát ? Elhatározta, hogy. a maga megértésére és megismertetésére utoljára is a dalt, a nótát alkalmazza majd. Igen, énekelni fo g . . . Az ősi dalt, az ősi dalla­ mokat még biztosan nem felejtették e l__ Csornáról mindinkább több hír érkezett az Ázsiai Társasághoz Gerard doktor jelentései révén. Gerard doktor jelentésére Wilson titkár egyenesen Csornának válaszolt Kanamba. . . Kétségtelen, hogy Csorna Kanamban nem volt annyira elzárva a külső világtól és nem volt olyan észbontóan magányos, hosszú és piszkos szobafogságra kárhoztatva, mint Zanglában vagy Phuktálban. Itt néhanapján leveleket is kapott és azokra innen válaszolgatott is .. . Kanamban a természeti viszonyok sem kínozták anynyira, mint előző állomáshelyein, itt még kályhája is volt, ami á velőt fagyasztó hidegben a fél mennyországot jelentette. .. Leve­ leiben mindig beszámolt a Nyelvtanról és a Szótárról, örömmel kö­ zölte barátaival, hogy már mennyit végzett el tervbevett munkájá-

43

1x51, milyen újabb felfedezéseket tett a tibeti nyelv tanulmánya* zésa, a Szótár és a Nyelvtan szerkesztése közben. És amikor a negyvenezredik szót is beírta a Szótárba, vidám levelet menesztett Szabathuba Kennedy századosnak és Gerard doktornak. Azt írta benne, hogy október hónap folyamán (1830-ban) a kemény téli idő előtt útra kel Kalkutta felé, természetesen útbaejti Szabathut is . . . És viszi magával a Szótárt és a Nyelvtant! Műveinek kinyomtatását ugyanis személyesen akarja Kalkuttában előkészíteni és ellen­ őrizni . . . A kanami zárda lámái szótlanul búcsuzkodtak Szkander Bégtől, érezték, hogy soha többé nem látják viszont a titokzatos férfiút. Szabuthuban kimondhatatlan örömmel fogadta Kennedy szá­ zados és Gerard doktor. Elmesélték, hogy napok óta minden nap közösen sétáltak ki a községből arra az útra, ahol három évvel ezelőtt Kennedy búcsút vett Csornától. Már nagyon várták meg­ érkezését. Csoma hatalmas könyvrakománnyal érkezett Szabathuba. A két méternél is hosssalib és legalább másfél méter, széles, kétkerekű kordé, amelyet zebu vcatatott, zsúfoltan tele volt könyvvel. A köny­ vek egy része ládákba volt csomagolva, másik része pedig, egyenkint falapok között talált védelmet és menedéket a hosszú utazás alatt. Kéziratait állandóan kezében tartotta s a nyakában lógó bőr­ táskában őrizte Csoma. — Remélem, most hosszabb ideig vendégünk lesz, — mondta Kennedy százados. — Igazán megérdemel ismét néhány heti nyu­ godt pihenést. — Sietnem kall Kalkuttába, — felelte Csoma, — nem régen levelet kaptam Vvfison titkár úrtól, amelyben azt írja, ho°rv az Ázsiai Társaság feszült érdeklődéssel várja kézirataimat. .. Néhány napig maradhatok csupán .. . — Karácsony előtt pedig semmiképen sem engedjük el, — mondta kedvesen és őszinte szeretettel Gerard doktor. — Ilyenkor, a téli hónapok idején igen kellemes az időjárás Szabathuban. Meg­ látja, pompásan érzi itt magát. Legalább is mi mindent elkövetünk m ajd. . . / — Kalkutta a világ másik végén van, innen majdnem kétezer kilométer . . . Fáradtan nem indulhat ekkora útnak, — beszélt Ken­ nedy. — Ilyen hosszú útra alaposan fel kell készülnie az utazónak... Csoma csak mosolygott. Jól esett neki a két jóbarát gondos­ kodó szeretete és körültekintése, azt azonban furcsának találta, hogy őt akarták megtanítani az utazás művészetére, öt, aki Nagy* enyedtől Tibetig eljutott egyetlen bottal a kezében, hátizsákkal a hátán és üres zsebekkel. Más utazók ilyen útra évekig szervezik expedíciójukat. . . Őt pedig csak két láthatatlan műszer irányí­ totta : a szíve és az álm a.. . Szabathuból mégis csak karácsony után, január vége felé foly­ tathatta útját Csoma. A könyves ládák újra zebufogatra kerültek, most Szkander Bég maga is feliért a talyigára s megkezdődött az érdekes utazás Kalkuttába.

44

Szabathuból először Amballába vitt Csorna útja. Ahogy el­ hagyta a Himalája hegyeit, bejutott az őserdőbe, a dzsungelbe. Csodálatos világ a dzsungel januárban! Ilyenkor nincs meleg és szárazság, nem kell félni a titokzatos betegségeket terjesztő rova­ roktól. A dzsungelén át a pandzsabi térségre jutottak a zebuk, me­ lyek néha-néha még kocogásra is rászánták magukat. Amballa után Taneszvarvar, a legszentebb hindu városok egyike, majd Delhi, Pandzsab egyik királyi székhelye következett. Pihenés nélkül ment innen Csorna Muttrába. Ez a város valamikor, a buddhisták megerő­ sített városa, később a hindu vallás szent helye volt. Ágra, Kauntpur, Allahabad és Benaresz után, ahol a nagy Buddha tanított s hívei szerint a „törvény kerekét“ forgatni kezdte, Gajába, onnan Ranigandzsba, majd Barduanba utazott. Itt érte el Szkander Bég a Qangeszt s lehet, hogy innen hajón tette meg a hátra lévő utat Kalkuttáig. . . Az utazás Szabathutól Kalkuttáig közel négy hó­ napig tartott s alaposan elcsigázta az utast, aki egyetlen napot sem pihent az egész úton.

Kalkutíában Csorna május elején, a legszörnyűbb hőség idején érkezett Kalkuttába. Itt tüstént a kormányzósági palotába ment s jelentkezett az egyik tisztviselőnél, aki már sokat hallott felőle s nagyon szíve­ sen fogadta. Másnap felkereste az Ázsiai Társaság titkárát és be­ számolt neki eddigi munkájáról. A titkár közölte Csornával, hogy a Társaság vezetői már nagyon várják érkezését és jelentését. — Már a főkormányzó úr is érdeklődött. Csorna úr iránt, — mondta a titkár. Néhány napot a város megtekintésére fordított. Rövid idő alatt rá kellett jönnie, hogy hosszabb időn át nem érezné jól magát a „pokolvárosban“. Ezt a nevet az európaiak adták Kalkuttának az egész éven át tapasztalható nagy hőség miatt. Itt még a hűvös ten­ geri szél sem jelentkezik minden nap, mint más forróégövi tenger­ parti városban . , . Szinte megáll és megsűrűsödik a forróság a város fölött, eső csak júliusban és augusztusban esik. A szörnyű forróságban a legtarkább embertömeg tolong a vá­ ros utcáin. Különösen sok a kínai, de talán nincs a világnak olyan emberfajtája, amely képviselve ne volna ott. Az óriási termetű pathánok, bengáliak, futkározó turbános indiaiak, szakállas szikhek éppen úgy otthon érzik magukat Kalkuttában, mint a piroskabátos angol katonák, vagy csak nemrégen megtelepedett szőke angol dámák. Ennek a néptarkaságnak magyarázata pedig abban rejlik, hogy az angolok szívesen előmozdították valamennyi ázsiai nép betelepedését a városba, hogy ezáltal az indiai nép túlsúlyát kisebbíthessék. A város északi részében a bennszülöttek laknak, ez a város­ rész a „fekete város“. Sötét, piszkos, girbe-görbe utcái tele vannak betegséggel. Sokszor kolera tizedeli a város lakosságát, mert a város fekvése egészségtelen, alatta a talajvíz piszkos és a kutak vize ihatatlan.

45

Az európaiak főként a déli városrészben laknak, amit a William-erőd véd, a Hugli folyó mellett. Körülötte lepusztították és fel­ égették a szennyes, régi házsorokat, hogy az erődnek előtere legyen. Ez a Maidán-tér, ahol nagyritkán sétálni láthatták a kalkuttaiak Körösi Csorna Sándort. * Az Ázsiai Társaság két esztendőre alkalmazta Csornát, havi szá2 rúpia fizetéssel. Ez alatt a két év alatt kellett elkészítenie a Szótár és a Nyelvtan kinyomtatását. Száz rúpia valóságos vagyon volt az igénytelen, minden szóra­ kozásról lemondó és rendkívül egyszerű életmódhoz szokott Szkan­ der Bég számára. Ebből a pénzből ő kényelmesen megélt és mun­ káját anyagi gondok nem zavarták. Munkahelye a Társaság könyv­ tára volt. A hatalmas könyvtárszoba mellett kisebb, egyszerű bútorzatú szobát kapott állandó lakásul. Sokszor hetekig ki sem mozdult ebből a helyiségből és nyomorúságos, kolostori életmódján itt is alig változtatott. Legfőbb tápláléka Kalkuttában is a sós és vajas tea maradt. Emberkerülő magányban élt és dolgozott éjjel és nappal... A Társaság a kormánytól kérte a kiadás költségeit s a titkár kiszámította, hogy a kiadás „jelentéktelen összegbe, mintegy ötezer rúpiába kerülne a mű nagy értékéhez képest“. A kormány a Nyelv­ tan?és Szótár kiadásának ügyét az angol nemzet „érdekében álló­ nak“ tekintette, ezért készségesen vállalta a nyomdaköltségeket. Csorna nagy munkáinak kinyomtatását kerek egész esztendőre tervezte, de hallatlan szorgalma ellenére is kettő lett belőle. A tibeti írásnak ugyanis egészen különleges betűformái vannak s így renge­ teg időt emésztett fel a betűk kiöntése. Csornának minden betűt egyenkint kellett előrajzolnia és beillesztenie a nyelvtan egy-egy szövegrészébe. 1834 januárja végén hagyta el a nyomdát a Szótár és a Nyelv­ tan, amely az egész művelt világ tudományos köreinek figyelmét Körösi Csorna Sándorra, a székely magyar tudósra, a tibeti zarán­ dokra és az ázsiai messzeségek álmodó vándorára irányította . . .

A becsület és munka jutalma Az Ázsiai Társaság épületének ajtajában fegyveres katonák álltak. A katonák'jelenléte azt jelentette, hogy itt ma a főkor­ mányzó is megjelenik. Nagy ünnepségre készült a Társaság. A Chaurighi úton egymás után tűntek fel a bársonyos ülésű hintók, melyekben cilinderes urak érkeztek az Ázsiai Társaság épülete elé. Langyos, füllesztő délutáni szellő áramlott a Hugli folyó felől, a William-erőd irányából a város felé és szelíden meglóbogtatta az Ázsiai Társaság épületének homlokzatára kitűzött zászlókat. A meghívott vendégek a terem előtti folyosón gyülekeztek s csak a teermszolgák tiszteletteljes felszólítására léptek a díszes terembe. Az első percekban mindenki a helyét kereste, amit könnyen

46

Megtalált, hiszen minden szék támláján ott függött tulajdonosának névjegye. Az első sorban két vidáman mosolygó férfi is helyet fog­ lalt : Kennedy százados és Gerard doktor Szabathüból Délután pontosan hat órakor a még eddig meg nem gyújtott gyertyákat is lángra lobbantották a teremszolgák és néhány perc alatt megteltek a karzati széksorok is. — Látta-e már Csornát? — kérdezte Gerard doktor Kennedy századost. — Még nem láttam .. . — felelte Gerard doktor és az órájára nézett. — Hat óra elmúlott néhány perccel és a főkormányzó még nem érkezett meg, pedig híres a pontosságáról.

a

Ebben a pillanatban vezényszavak pattogása hallatszott fel földszintről; A főkormányzó érkezett meg az Ázsiai Társaság épü­ letébe. Egyenesen a díszülés termébe ment s a jelenlévők leikes éltetése közben helyet foglalt az egyik kisebb emelvényen elhelye­ zett aranyozott karosszékben. A főkormányzó megérkezése után tüstént a terembe léptek a nagynevű Társaság vezetőségi tagjai, közrefogva Körösi Csoma Sándort, a Társaság új s a mai napon ünnepi ülés keretében beiktatandó tagját. Prinsep titkár a főkor­ mányzó helye mellett üresen álló aranyozott karosszékhez vezetto Csornát, akit az ülés közönsége perceken keresztül éljenzett. — Éljen Körösi Csoma Sándor! — zúgott mindenfelől. Csoma többször kénytelen volt felállani s meghajolni a közön­

47

ség felé. Az ő székely-magyar észjárása nem nagyon tudta meg­ érteni ennek a hangos ünnepelésnek az értelmét, ő csak azt tudta tisztán, hogy szavát teljesítette, amikor vállalva minden kényelmet­ lenséget és viszontagságot, megírta a tibeti nyelv szótárát és nyelv­ tanát . . . Kalkuttai tartózkodása alatt Európából több kitüntetés és dicsérő levél érkezett hozzá, ő azonban egyetlen kitüntetést sem fogadott el s egyetlen dicsérő levélre sem válaszolt. . . Most itt, a díszes teremben alig mert körülnézni. . . Először hosszú, zöld bársonnyal leterített asztal mellett helyet foglalt ura­ kat nézegette komoly arccal, azután a főkormányzó felé hajtotta meg a fejét s csak hosszú idő után tévedt tekintete a közönség első Borára s ott Gerard doktorra és Kennedy századosra, akik büszke mosollyal és örömtől sugárzó arccal néztek barátjukra. Mintha csak azt mondták volna: — Mi mindig tudtuk, hogy önből még nagy ember lesz, Csoma úr . . , A két szabathui jóbarát megjelenése nagy bátorságot kölcsön­ zött Csornának, aki meglehetősen feszélyezetten ült az aranyos ka­ rosszéken. — Az Ázsiai Társaság választmánya Prinsen titkár úr ajánla­ tára egyhangú lelkesedéssel választotta tiszteletbeli tagjául Körösi Csoma Sándor urat, a Dictionary tibetan and english és a Grammar of the Tibetan language szerzőjét, — mondta az elnök a hosszú asztal mellől. — Miután pedig Körösi Csoma úr, több más tudomá­ nyos társaság kitüntetését visszautasítva, egyedül az Asiatie Society of Bengal tiszteletbeli tagságát elfogadni szíves volt, javas­ lom a mai közgyűlésnek, amelyet a főkormányzó úr ő Lordsága is kitüntetett magas megjelenésével, hogy a választmány határozatát megerősíteni szíveskedjék. Az elnök szavaira az egész terem közfelkiáltásban tört ki: — Éljen Körösi Csoma Sándor! Éljen!! Éljen!! Zúgott a taps. Többen felugráltak helyükről és úgy éltették a székely-magyar tudóst. Csoma tétován nézett körül a teremben a nagy éljenzésre, so­ káig egyetlen arcizma sem rezdült meg, de szinte összerezzent, ami­ kor szeme összetalálkozott a feléje hajló főkormányzó mosolygó tekintetével. Aztán fölállott és sorban meghajolt a főkormányzó, a2 elnöki asztal és a közönség felé. Állig begombolt szürke posztókabátban, vasalatlan nadrágban, bakahcsban, lehúnyt szemekkel, ölbetett kezekkel, rezdülésnélküll arccal hallgatta tovább az elnököt: — Körösi Csoma Sándor úr soha meg nem hálálható munkát végzett az angol nemzet érdekében. Igaz, hogy a Tibeti Nyelvtan és a Szótár kiadását a kormány tette lehetővé, az is igaz, hogy a kormány bizonyos mértékben segítséget nyújtott a szerző kutatá­ saihoz, de meg kell állapítanunk, hogy mindez a segítség hiába­ való lett volna, ha Körösi Csoma Sándorban nincs meg a Tudo­ mány iránti szeretetnek oly magas foka, az adott szó szentségének oly halálos komolysága, amely csupán a becsület kedvéért évek hosszú során keresztül képes volt vállalni a tibeti kolostorok nyo-

a

48

morflságának észbontó magányát és embertelen életkörülményeit. Hőst ünnepiünk ma, uraim! A Tudomány és a becsület hősét!! Újra fölzúgott a taps és az éljenzés. A teremben talán csak Gerard doktor és Kennedy százados tudta, hogy Csornát mindaz, ami körülötte történt, alig érdekelte. . . Az ünneplés zaja percek múlva sem akart elülni. Itt volt az ideje, hogy Csorna szólásra emelkedjék. Mikor fölállott, a teremben mindenki visszafojtotta lélekzetét, hogy a csodálatos ember hangjá­ nak minden rezdülését tisztán hallhassa. Csorna lágy hangon és rendkívül komolyan beszélt: — Tisztelt közgyűlés! Köszönöm a nagy megtisztelést, amely azáltal érte kitüntetésekre méltatlan személyemet, hogy az Ázsiai Társaság tagjai közé választott. Erre a kitüntetésre Tibeti Szó­ táram és Nyelvtanom miatt tartott érdemesnek az érdemes Tár­ saság választmánya. Lehet, hogy munkáimmal előbbre vittem a tudomány ügyét, mégis meg kell mondanom ez ünnepélyes alka­ lommal, mert senkit sem akarok félrevezetni és senkit sem óhaj­ tok kétségben hagyni, hogy „a tibeti nyelv tanulmányozása nem volt eredetileg a szerző szándéka. Amikor a gondviselés őt Tibetbe vezérelte és boldogult Moorcroft úr bőkezű támogatásával megis­ merhette a tibeti irodalom minőségét és eredetét, akkor szánta el magát örömest, hogy ezzel az irodalommal alaposan megismerked­ jék. Ennek alapján ugyanis reménye volt, hogy ez hasznos eszköz lesz valódi törekvésének elérésében, a magyar nyelv ere­ detének és rokonságának felkutatásában.“ *) Helytelennek tarta­ nám tehát, ha szerény munkámat csak mint tudományos ered­ ményt látná a Társaság. Még inkább helytelen véleményt alkotna felőlem, aki egész* életem munkájának értelmét látná a Szótárban és a Nyelvtanban. Számomra a tibeti élet minden nyomorúságával és szenvedésével együtt is, csak eszköz volt életem végső és egyetlen célja érdekében . . . Határozott tervem, ugyanis eljutni Jugriába, túl Tibeten. . . ahol a magyarság őseit akarom meg­ találni . . . Az a meggyőződésem, hogy a tibeti kolostorok gazdag könyvtáraiban rengeteg adat és útmutatás található Belső-Azsia népei és így a magyarság egykori történetére vonatkozóan is . . . Tibetivé, zarándokká, lámává kellett válnom, hogy eljuthassak a forrásokhoz, a könyvtárakhoz. Más módszer nem kínálkozott. Ezért kellett vállalnom a tibeti életmódot és azért nem könnyíthettem életem folyásán és körülményein még akkor sem, amikor erre valójában módom lett volna... Tibet a szenvedély, a hit s a szellem világa. Idegen számára ott nem nyílik otthon.. . Bizony kezdetben nehéz feladat volt legalább annyi bizalmat kelteni magam iránt, hogy az ott lakók megszólításukkal tüntessenek k i . . . „Ott tartózkodtam ebben a kietlen világban, hogy elsajátít­ sam a tibeti nyelvet és megismerjem a tibeti irodalmat. Remélem, hogy ez az ott időzésem nem volt hiábavaló és ez a Nyelvtan és Szótár bizonyságot szolgáltatott arra, hogy őszintén törekedtem feladatom teljesítésére.“ *) Moorcroft úrnak szavamat adtam, *) Körösi Csorna Sándor saját szavai.

—

...........

49

. I

4

»

•

.1

hogy elkészítem azokat a munkákat, amelyek most Itt fekszenek az Ázsiai Társaság asztalán . . . De hogy Jugriába eljutok, erre az életemet tettem fö l! . . . Tudom, hogy az Ázsiai Társaságtól évek hosszú során sok és értékes támogatásban részesültem. Ha méltó­ nak tarottak, uraim, szavam beváltásának elősegítésére, kérem, tegyék lehetővé számomra, hogy életem nagy terve sikerüljön és mihamarabb útrakelhessek Jugria felé . . . Az elnök díszes oklevelet nyújtott át Csornának, a közönség meg-megújuló tapsvihara közben. Mindenki rendkívüli embert látott a magyar tudósban, ebben a különös székely-magyar Körösi Csoma Sándor nevezetű tibeti vándorban, akit az Ázsiai Társa­ ság tiszteletbeli tagjává választott. . . A díszes oklevél átnyujtása után elsőnek a főkormányzó lépett Csornához és mosolyogva rázta kezét. A főkormányzó eltá­ vozása után pedig egymásután járultak eléje a Társaság tudós és előkelő urai, hogy személy szerint is kifejezésre juttathassák nagyrabecsülésüket Tibet szent vándora és a Tudomány nagy apostola irán t. . . _ Csoma, Kennedy százados, Gerard doktor és Prinsep titkár kíséretében hagyta el az Ázsiai Társaság épületét. A teremszolgák mély meghajlással köszöntötték a tudóst, aki a szolgákkal egymás­ után kezet fogott. Prinsep titkár a kézfogások láttán megbotránkozva pillantott Kennedyre és Gerard doktorra, akik azonban nem voltak hajlandók osztozkodni a titkár megdöbbenésében és ők is kezet fogtak a szolgákkal. . ,

Hallgatagon, mint a bramánok . . . Megjelent tehát a Szótár is, a Nyelvtan is. Csoma úgy érezte, hogy a könyvek kiadásával nagy kötelezettsége alól szaba­ dult fel, lelkiismerete egyik legnagyobb és legnyomasztóbb terhé­ től menekült meg. Mindamellett sohasem érezte lelke szent rab­ ságát annyira, mint éppen most. Szüntelen ez a szó csengett fülében: Ju g ria ... Ju g r ia ... Most igazán végkép hatalmába kerítette a vágy, hogy felkutassa a magyarok őstörténetének titokzatos útjait és hogy minél előbb eljusson álmai földjére, a magyarság eredetének boldog tájaira .. . Hajtotta, hívta hold­ fényes álma. Előbb Lhaszába készült menni s onnan Tibeten át Jugriába hatolni. Közvetlenül a Ihászai kolostorban vélt adatok csábították, amelyeket a tibeti nyelv s poros könyvek tartanak eltemetve. Szabadság után vágyódott, álmai szabadságát éhezte, szomjúhozta. Most a Szótár és a Nyelvtan megjelenése után lelkileg teljesen szabadnak érezte m agát. . . Nem tudta, hogy egy soha meg nem valósuló álom tartja lelkét örök börtönben. *) K. Cs. S. saját szavai.

50

Azt hitte, hogy Lhaszában igazán szabad lesz. Ott, ahol minden lélek rabnak érzi magát. A köbörtönben__ Útlevelet kért a kormánytól, hogy nyelvek tanulmányozása vé­ get Északkelet-Indiában szabadon utazhassák. A kért útlevelet Prinsep titkár készségesen megszerezte Csornának és át akart nyújtani neki ötszáz rúpiát is, amit a magyar tudós részére kiutalt havi díjakból gyűjtött össze a könyvek megjelenése óta. Csorna azonban egyetlen rúpiát sem fogadott el a titkártól, mert véleménye szerint neki csak addig járt a kormány támogatása, amíg a Nyelvtanon és Szótáron dolgozott.. . Egészen ismeretlen világnak vágott neki, de mennie kellett! Mennie kellett, pedig senki sem járt előtte azon a vidéken. . . Haj­ totta, hívta, küldte az álom .. . Menni! Menni! Át a Himaláján, Jugriába! Meg kell lelnie a magyarok ősi hazáját! Enélkül nincs értelme küzdelmes életének!! Úgy határozott, hogy vízen kezdi az utazást északi irányba. A legelső, a rendkívül nehéz útra vállalkozó csónakot bérbe­ vette. A csónakhoz öt evezős tartozott, de még így is kétségbeejtően lassan haladt ez az egyszerű vizijármü a Hugli folyón, vagy a vele párhuzamosan haladó kanyargós, sokszor veszedelmesen szűk fattyúágakon és öntöző-csatornákon. A pocsolyákban sütkérező krokodilusok álmosan néztek a tovasikló csónakra, a partokon futó utakról pedig szelíd bivalyok és zebuk bámultak az utazók után. Különös utazása hat hétig is eltartott s ezalatt az idő alatt közel hatszáz kilométert haladt Malda érintésével Titaljáig. Hala­ dását a folyón" felfelé az állandóan szembefúvó hideg szél is hát­ ráltatta. Talán a szél is figyelmeztetni akarta, hogy forduljon viszsza a megkezdett úton. Inkább átvette az evezőt a kidülő evező­ söktől s versenyt húzott a gyakorlott kalkuttai csónakosokkal, akik egész életüket a tengeren evezéssel töltötték el. Titaljába 1836 január végén érkezett Csorna. Ittt jóbarátké'it fogadta a katonai parancsnok, boldog volt, hogy megismerhette a nagy tudóst, de amikor Csorna elmondta, hogy sürgősen tovább készül menni észak felé, Lhaszába, Lloyd őrnagy tudtára!* adta, hogy továbbutazása a katonai viszonyok miatt szinte lehetetlen és egy­ általában nem biztonságos. Csorna azután az őrnagy tanácsára há­ rom hónapra Dzsalpaiguriba ment, Titaljától negyven kilométerre, az ottani nyelvjárások tanulmányozása végett. Áhítozva várta a pillanatot, amikor az őrnagy is javasolja továbbutazását. Dzsalpaiguriban azonban nem sok tennivalója akadt s három hónapi vára­ kozás után visszatért Titaljába, ahol ismét a tibeti szerzetesek nyo­ morult életet élte és közönséges kunyhóban lakott az őrnagy több­ szöri tiltakozása és meghívása ellenére is. A bennszülöttek úgy jártak hozzá, mint valami szenthez, tisztelték és minden bizalmukkal kitüntették a kunyhó tiszteletreméltó lakóját. Hónapokon keresztül hiába várta a napot, mikor nyugodtan útrakelhetett volna Lhasza felé. Az őrnagy egyre kevésbbé merte vállalni a felelősséget az utak biztonságáért, hiszen volt rá eset, hogy az elkeseredett bennszülöttek még fegyveres katonákat is meg­ támadtak és felkoncoltak.

51

Lehangolva, mindegyre szaporodó ősz hajszálakkal tért viszsza Csoma majdnem két esztendő után ismét Kalkuttába, szivében még mindig azzal az olthatatlan vággyal, hogy egyszer. . . egy­ szer . . . bármikor életében eljut, el kell jutnia Jugriába . . . Az Ázsiai Társaság kicsiny könyvtári szobájának csaknem örökké szótlan remetéjeként élt és dolgozott tovább. Várta, várta a hírt, hogy megindulhat Lhasza felé . . . Teltek az évek . . . Csoma azonban pillanatra sem vesztette el reményét. Rendezte a hatalmas könyvtárt, a maga kéziratait újra meg újra átvizsgálta, látástól vakulásig írt és olvasott. Szinte tökélete­ sen megtanult szanszkritul, sőt újabb nyelvek elsajátításába is belefogott. . . Emberfeletti munkájával szinte kényszeríteni akarta a Sorsot, hogy segítse őt álma megvalósításában. Órákon keresztül ült elmerülve ábrándos gondolataiban, „hall­ gatagon, mint a bramáhok“ . . . Ő, aki begyalogolta a félvilágöt, sétálni csak a könyvtár termeibe já r t . . . De képzelete, a lelke és . . . az álma minden este, alkonyattáján átrepülte a hegyekét és reményt hozott a holnapi napra. . , Az embereket elkerülte. . . Csak álmaival beszélgetett. . . szótlanul. . . Hallgatagon, mint a bramánok . . , *

Csoma állandó összeköttetésben maradt éveken keresztül & titaljai katonai hatóságokkal és a dardzsilíngi kormányügynökséggel. . . Mindennap várta a jó hírt, az indulás jelét és Campbell dok­ tor, dardzsilingi kormányügynök barátsága folytán remélhette is, hogy áz indulás lehetőségének híre futár útján jut el hozzá. Négy esztendőnél tovább kellett várnia Kalkuttában, de egyet­ len pillanatra sem vesztette el a reményét, hogy előbb-utóbb útra kel. Arra nem is gondolt, hogy dús haja napról-napra fehérebb lett. Végre 1842 februárjában megérkezett Campbell doktor üze­ neté, hogy utazhat. . . Az Ősz ember újra fiatalnak érezte magát, fiatalabbnak, mint bármikor életében! Soha nem érzett erő, dagasztotta izmait. Vidánl lett, mint a gyermek, aki nem várt ajándékot kap . . . Ugyanazon az úton és ugyanolyan körülmények között utazott Titaljáig, mint évekkel ezelőtt. A csónakút éppolyan egyhangú volt, mint akkor, de. . . most mégis úgy érezte, hogy tündérkerteken át utazik. Nem tudta, mennyi idő múlva találja majd meg a magyarok Ázsiában maradt ősrokonait, de az akadályokkal és nehézségekkel együtt az idő is eltűnt előtte. Neki mindegy volt, mikor ér óda vágy müyen küzdelmekkel kell még addig megbirkóznia. , . Csak a tény érdekelte: odaérni, megtalálni és megismerni az ősi roko­ nokat . . . Jugria. •. Jugria. . . Már nem lehet messze!. . . Határo­ zottan érezte, hogy élete minden órájában az ujgurok földje felé

Igyekezett, csalt. . . sok volt az úti akadály, amelyekkel apróléko­ san és egyenként kellett megbirkóznia .. . Sohasem számítottá útját kilométerekben. Vannak életvándorok, akik csak eszmei távolságokkal mérhetik fél megtett útjukat. Titaljából kezében bottal, tarisznyásan, kékszínű darócruhában, a tibeti vándorok kétoldalt füles, nemezből készült kalapjá­ ban, gyalogosan indult tovább északi irányba. . . Egyelőre Dardzsilins: felé . . .

Az álmok útján A hideg szél meg-megújuló iramokban rohanta meg az? erdőt, a távolból tompahangú kürtök szavát hozta magával, melynek eredete nem volt ismerős a vándor előtt. Nyilván messze legeltető pásztor kürtjének hangja volt. — Merre? Merre? ;— zúgta a szél. Nem nagy kérdés annak, aki mindenét a hátán viszi, egyetlen csomagban, mit szijjak erősítenek a vállaira és akinék a világtájak mutatják az irányt. — Merre? Merre? Mindig, mindig csak előre, a kitűzött cél félé. Nem fontos, hogy mikor ér célhoz, egész élete ideje futja. Nem érdekli a ván­ dort, hogy milyen megpróbáltatásokon és szenvedéseken kell átesnie, csak halála előtt eljuthasson az álmodott földre .. . A sűrű erdőben percek alatt megérkezik az este és alkonyat előtt órákon keresztül annyira egyforma az erdő fénye és világos­ sága, hogy a2 ember hosszú időre teljesen elveszíti időbéli tájé­ kozódását. Az őserdő a veszélyek és a lázak ismeretlen és titokzatos világa. Ez a szinte áthatolhatatlan rengeteg ölelj dél felölsz örök imádságók földjét, Tibetet. De az őserdőn áthatolni csak a meg­ próbáltatások kezdetét jelenti. Á vándor tudta, hogy csak magá­ nosán és csak testben, lélekben egyaránt tibeti emberként juthat be a szenvedélyek és kiáltó imádságok független országába, Tibetbe, ebbe a csodálatos világba, melynek függetlensége szavak­ kal és fegyverek erejével ki nem fejezhető, mert Tibet független­ sége a lélek függetlensége .. . Az álmok úttalan útján haladt Szkander bég. Mendegélt falutól faluig,i titokzatos erdőségeken keresztül. A patakok vize egyre hidegebb lett, a fenyőerdők borzongva sóhajtoztak, a sárgásbarna bőrű emberek mindinkább komorabb és mélyebb tekin­ tettel néztek rá, mintha leikéig akartak volna látni. Az élet zaja egyre csendesebbé vált, amint északra haladt... Tibet fe lé ... A hűvös falvak kunyhószerű házai elé még a gyermekek is kijöttek s megbámulták a vándort. . . Erre ritkán járt zarándok . . . Ha valamire szüksége volt, leginkább gyermekeket szólított meg. Ezek aztán elvezették oda, ahol vajat és sót vásárolhatott; Valahol Karsziang határában öt-hat földműves asszonnyal és né­ hány gyermekkel találkozott össze,

53

— Légy áldott, vándor — köszöntötte az egyik asszony. S a többiek utána: — Légy áldott, vándor! Légy áldott! — Áldás nektek is, testvérek! — felelte a vándor szelíden. A hazafelé tartó csoport megállóit. — Hová, hová. arjopa? — kérdezte az egyik cigányképű fiatal asszony. — Mindegy, hogy hová tart az ember, — felelte a vándor, — az ember úgyis odajut, ahová egyszer minden út torkollik. . . Én arra tartok, ahonnan ti jöttök, ti meg arra mentek, ahonnan én jövök, — egyszer mégis mindnyájan találkozunk. . . S akkor bol* dogok leszünk s fehérek, mint a lótusz virágja. . . Az asszonyok látták, hogy szent emberrel beszéltek. Egyikőjük rémülten kérdezte: -— Hogy hívnak, arjopa? — Szkander Bég a nevem. . . De arjopa nem vagyak, mert éa nem koldulok . . . Az asszonyok kérve kérték a vándort, hogy fogadjon el tőlük valami ajándékot, legalább csekély gyümölcsöt, jó lesz az úton .. . A vándor azonban semmit sem vett el tőlük, hanem teát főzött s ő kínálta meg az asszonyokat s gyermekeket, akik mosolyogva térdelték körül, mint valami csodát. — Hallottatok-e már Jugriáról? — kérdezte a vándor az aszszonyokat. Senkisem válaszolt. Jugriáról egyikőjük sem hallott. . . — Ilyen nevű falu nincs erre. . . — mondta az egyik ráncos­ képű öregasszony. — Oda megyek! — mondta a vándor. —Te biztosan meg is találod. Te szent ember vagy — felelte vénasszony. A nap vérvörös lángot vetett az erdő tetejére... Mintha kigyulladt volna a fák csúcsa. Éktelen üvöltés remegtette meg a levegőt. Az asszonyok és a gyermekek mind talpraugrottak. — Tigris! . . . — mondta az egyik nagyobbacska fiú száraz torokkal. Fejükre kapkodták holmijukat és indultak. A vándor szelíden bocsátotta el őket. Nagy jóságot érzett ez iránt a mongolos arcú nép irán t. . . Szinte testvéreinek érezte őket. . . — Menjetek békével, siessetek, hogy még napnyugta előtt otthon legyetek . . . A közeli nádasból békák kuruttyolása hallatszott. Az egyik leány egészen közel hajlott a vándorhoz s rémülten suttogta: — Hallottad?... H allottad?... A békák kuruttyoltak. . . Ne ménj ma to vább!... Gyere te is vissza... Nálunk lesz helyed holnapig. . . — Nincs időm visszamenni! — felelte a vándor. — Nekem mindig előre visz az utam! Hallott már régebben arról a babonás hitről, amely szerint a

a

54

békák kuruttyolása veszedelmet, legtöbbször halált jelent, Előbbutóbb bajba jut, aki hallja. Annak jó menekülnie. . . . És ment tovább, pedig azt sem tudta, hogy az éjszaka beállta előtt talál-e még falut, ahol szállást kaphat éjszakára? A nap tüze már csak a legmagasabb fák csúcsán égett, azután onnan is lefolyt a véres tündöklés és lassan szürkeség borult az erdőre. . . És emberi lakásnak nyomát sem lelte a vándor. . . A nap leszállta után csakhamar besötétedett, köd szállott aláaz erdőben és mire a sötétség végképen hatalmába kerítette az erdő birodalmát, olyan nedves lett a legkisebb galy is, hogy tüzet

— Ilyen nevű falu nincs erre... — mondta as egyik ráncosképü öregasszony. rakni képtelenség volt. A vándor tudta, hogy az éjszakát az erdő­ ben, a nedves földön kell töltenie, mindenféle fegyver nélkül. ; . A visszhangzó messzeségből vadállati üvöltést hozott feléje szél, amely ismét apró futásokkal vágta át az erdőt. A vándor elhatározta, hogy valamiképen mégis megkísérli a tűzgyújtást. Kidőlt fatörzsek alól száraz falevelet kapart össze, nagynehezen szikrát csiholt 'és lángralobbantotta a száraz avart. Gallyat rakott a tűzre. De a szúnyogok ellen nem sokat használt a füstös tűz sem. Jajgatva sírtak körülötte a szúnyogok . . . Mint örökké sajgó, elkárhozott lelkek zsongtak, zúgtak feje fö lö tt. . . . , A vándor hősiesen védekezett ellenük. Szazszamra ölte meg

a

55

őket, dehát a zsongó had újabb és újabb rajokban érkezett. Mintha kidolgozott terv szerint intézték volna támadásukat a vándor ellen. Végül is elfáradt a harcban, hanyat dőlt a tűz mellett, lehúnyta szemeit és elaludt. . . A hajnal hűvössége ébresztette föl a vándort. Még a napkel­ tét sem várta meg és útrakelt. Minél előbb ki akart kerülni ebből az erdőből. Napkeltekor teát főzött és ment tovább. Tovább! Mindegyre csodálatosabb és tündéribb tájak bontakoztak ki előtte. Jeges csúcsok, fehér magasságok állották útját, amelyeken túl van az ígéret földje. Egyáltalában feljuthat-e a gyalogos ván­ dor ezekbe az eget súroló magasságokba? Nem kell-e ahhoz valami földöntúli erő, amely elragadja az emberi lelket, s viszi, viszi hófehér s örökké mozdulatlan tájak felé, mint ahogyan a bibliai Illést elragadta az Ur ereje és vitte, vitte a jeges magasságok felé, az Ég felé, hideg gyémántporral beszórt úttalan utakon .. . Dardzsilingben a kormány megbízottjánál, Campbell doktornál jelentkezett Csoma, mert Campbellnek kellett megszereznie a szikkimi radzsától a továbbutazásra szóló engedélyt. Dardzsilingben ugyanis az angol kormány ellenőrző és engedé* lyező hatalma véget ér, innen kezdve a szikkimi radzsa az ú r .. . Campbell doktor meleg szeretettel fogadta Csornát és sajnálat­ tal közölte vele, hogy a várt engedély még nem jött meg, de min­ dennap megérkezhet. Kérte Csornát, hogy addig is maradjon ven­ dégként nála. Csoma azonban nem fogadta el a vendégeskedést és az egyik katonai épület egyszerű szobájába költözött. Remélte, hogy csak néhány napig kell Dardzsilingben időznie. — Kérem, vegye pártfogásába ügyemet —- mondotta szelíden Csoma. — Biztosíthatom, hogy mindent elkövetek az engedély meg­ szerzése érdekébe — válaszolta Campbell doktor. — Hetekkel ezelőtt írtam már a radzsának, de válasz még nem érkezett. Most újabb tervet agyaltam ki az engedély könnyű megszerzéséhez. Ön talán nem tudja, hogy a radzsa fia ősi szokás szerint láma. Célra­ vezetőnek találom, ha önt vagy a radzsával magával, de legalább fiával, a lámával személyesen megismertetem. Ez az ismeretség egyszer és mindenkorra megkönnyíti majd utazását. . . — Nagyszerű terv — örvendezett Csoma. — Magam is őszin­ tén örülök, ha megismerhetem a fejedelmi származású lámát. — Engedelmével már üzentem is a radzsának, hogy küldje el követét, aki saját füleivel hallhatja majd az Ön politikamentes terveit és elősegítheti megismerkedését a radzsával vagy annak fiával. Csoma hálásan köszönte Campbell orvos jóindulatát és remélte, hogy a vakil rövid időn belül csakugyan megérkezik és megszerzi számára a radzsa engedélyét. Campbell doktornak Csoma megérkezése után néhány nappal feltűnt a vendég homlokát és kezefejét elborító sok piros folt. — Szúnyogok csipkedtek meg az erdőben — mondta Csoma

56

mosolyogva, amikor észrevette, hogy az orvos vizsgálgatva nézegeti kezét és homlokát. — Ártatlan csípések .. . Campbell arca elkomorodott a szúnyogok hallatára. — Hogyan ? . . . Szúnyogok .. . ? — kérdezte riadtan, mintha nem akarná hinni, amit hall. — És ezt csak most mondja nekem? Tudja Ön, hogy Campbell elrohant s kis idő múlva gyógyszerrel tért vissza. — Ezt a gyógyszert tüstént beveszi, hogy megelőzzük a bajt. Talán még nem késő! — Sohasem használtam gyógyszert és most sem veszek be semmiféle orvosságot —- felelte Csorna nyugodtan és határozottan az orvos legnagyobb kétségbeesésére. ■ — Az égre kérem, tegye, amit mondok — könyörgött Campbell. — Önnek nyilván fogalma sincs róla, hogy a moszkitók csípése sokszor a halált oltják be az ember szervezetébe . . . Legtöbbször az orvosság is hiábavaló . . . Kérem . . . Csorna azonban hajthatatlan maradt. Nem vette be a gyógy­ szert. Szentül hitte, hogy neki semmi baja sem lesz. És ha meg­ betegszik is, csakhamar felépül, mert neki tovább kell mennie Jugriába. . . Campbell tehetetlen volt a makacssággal szemben. Bízott azonban a rendkívüli ember erős szervezetében. Jól tudta, hogy a szervezet erejére -még a gyógyszer mellett is nagy szük­ ség van a veszedelmes, lázas betegség leküzdésében. . . Csak­ nem minden a szervezetre marad a lázzal folytatott küzdelemben.,, Campbell doktor, kétségbeesve gondolt a betegség veszedelmes ki­ menetelére, de az ember nem akart rágondolni. Néhány nap múlva megérkezett a radzsa küldöttje. Csorna őszintén feltárta utazása célját a vakil*) előtt. A követ elragadtatással beszélt Campbell doktor előtt Csorna nagy tibeti tudásáról és irodalmi ismereteiről. — Csak Lhasszára lehet kitüntetés, ha Szkander Bég megtiszteli látogatásával a kolostort. . . — mondta a követ, akit leginkább Csorna hibátlan tibeti beszéde lepett meg. — Szkander Bég való­ ságos láma, bölcs és ismeri az élet és halál nagy titkainak mély­ ségeit . . . A radzsa bizonyára örömmel hozzájárul a tudós feringi utazásához és üzenetét sürgősen el is küldi a tiszteletreméltó Szkander Bégnek . . . Mikor Campbell hírülvitte Csornának a vakil véleményét, Csorna szinte elragadtatva kiáltott fel: — Mit adna Hodgson, Torbour és több más európai tudós, ha helyemben lehetne s Lhasszába juthatna, mint én!? Csorna szinte magán kívül volt. — Lhassza a tibeti irodalom kincsestára, oda kell mennem! — magyarázta Campbell doktornak. — Biztosan tudom, hogy a Ihasszai könyvtárban csodálatos értékű adatokat és irodalmi nyomokat talá­ lok a magyarság legősibb múltjára vonatkozóan. Talán a tudós lámák is könnyen útbaigazíthatnak majd. A Ihasszai lámák sokkal •) Vakil: követ

57

képzettebbek, mint a többi kolostorok papjai. . . 'A könyvtár pedig nem véletlenül a leggazdagabb Lhasszában. Mindenfelé azt hallot­ tam, hogy a tibeti kolostorokból minden rendkívüli értékű könyv előbb-utóbb Lhasszába kerül. . . Másnapra rendkívül magas lázak támadták meg a vándor szervezetét. Campbell doktor látta, hogy a veszély szinte elkerül­ hetetlen . . . A magas láz váratlan gyorsasággal lépett fel. Mikor meglátogatta Csornát, meg sem ismerte. Mindez Dardzsilingbe érkezésének tizedik napján történt. A lappangó lázak mindeddig csak apró hideglelésekben jelentkeztek az erős szervezetben, de végső ostromukra nem várathattak már sokáig. Egyre fokozódó lázával azonban napokon keresztül mit sem törődött Csoma. De kétnapi kétségbeesett vergődés és magát meg­ adni semmiképpen sem akaró küzdelem után ágynak esett az elcsi­ gázott test. Campbell doktor naponta meglátogatta a beteg tudóst. Elszo­ rult szívvel látta a test végső küzdelmét a minden erőt felemésztő lázak ellen.. . Csoma nyelvét vastag, fehér lepedék fedte be és állandóan szörnyű fejfájások gyötörték. Napról-napra mindinkább elcsigázta a forró láz, amely elemészti a test kedveit az utolsó cseppig s a kiaszott izmokra szárítja a bőrt. Campbell doktor újra és újra kérte Csornát, hogy vegyen be Orvosságot, de hiába volt minden könyörgése. Csoma még akkor sem gondolt betegsége végzetes kimenete­ lére, amikor a körülötte lévők már tisztán látták, hogy a szent­ életű Szkander Bég rálépett arra a csak egyszer járható útra, amely a? életet az örökkévalósággal köti össze s . . . amely előbb-utóbb szakadékba visz. Campbell doktor is kétségbeesve látta a kiváló ember menthetetlen állapotát. Egyszer Griffith doktort is magával vitte, de ő is hiába kérlelte Csornát valamiféle gyógyszer haszná­ latára. Tehetetlenül ült a két aggódó orvos a menthetetlen beteg ágya mellett. Csoma észrevette az orvosok aggodalmát, mosolyt erőltetett arcára s így szólt hozzájuk: — Az önök kedvéért, holnap... holnap orvosságra szánom magam, ha jobban nem leszek. Van finom rebarbarám, mit még Moorcroft úrtól kaptam, az jót tesz majd. Aztán elhagyta arcát a mosoly, szemeit lehúnyta s szinte hang­ talanul mondta: — Most már késő van, uraim . . . A nap lenyugszik. . . Elpihent. . . Láthatólag elvesztette öntudatát s értelmetlen szavakat motyogott. . . Néha azonban feltámaszkodott ágyában, szemeit lázasan kimeresztette s lihegő hangon suttogta élesen: — Elterelni a nyájakat!. . . Oda, ahol a holdvilág tündököl.,, Induljunk! Induljunk! . . . Hajrá!! Hajrá!! Lihegett s visszaesett párnáira. . . Másnap jobban volt. Rövid időre a láz is elhagyta. Kikelt az ágyból és Campbell doktornak eléje ment.

58

— Lám, nem kellett orvosságot bevennem, mégis jobban Vagyok — dicsekedett. — Nagyon boldog vagyok — felelte megilletődve Campbell. — Ö, ne féljen doktor, még nem halhatok meg, még Sok dol­ gom van az életben . . . — mondta Csorna mosolyogva. — Még nem halhatok meg . . . Még hosszú utakat kell bejárnom . . . Most minden átmenet nélkül elkomorodott.. . Igen, még meszsze van Ju g ria ... Tulajdonképpen nem is tudja, hol van. Csak azt tudja, hogy el kell jutnia oda, akárhol is van! Újra látta a végte­ len mezőket, a száguldó lovakat és hallotta a kürtök meg-megújuló szavát.. . — Higyje el, doktor, mindaz, ami eddig az én életemben tör­ tént, nem fontos esemény . . . Mindent csak szent álmom megvaló­ sításáért tettem. . . — mondta Szkander Bég nagyon bágyadtan s révült tekintettel sokáig nézett egyugyanazon irányba .. . Álmodozásából Campbell doktor szava ébresztette fel: — Valami jóhírt is hoztam magammal. . . Megjött az útlevél­ engedély a radzsától! Csorna felkapta fejét ezekre a szavakra s rebbenve kérdezte: — Megjött? .. . Csakugyan megjött? Arca kipirosodott. Rekedten lihegett. Szavában már rezgett a lá z . . . — Jugriába kell jutnom,. . . ahol a magyarok ősei, a hunok laktak . . . Tudja doktor, az egykori nagy hun nép maradványait kell megtalálnom . . . Hangjára fátyolt húzott a forróság .. . — Lhasszától már nem lehet messze Ju g ria ... Jöjjön velem doktor, ha nem hiszi. . . Mindenki jöjjön velem, aki nem hiszi. . . Csak le kell ereszkedni a rengeteg hegyek lejtőin s megtárul a világ .. . Jugria . . . Mosolygott. Szemeiben sárgás fények villantak. Teste minden porcikáját hatalmába kerítette a forró láz. Ápolói vezették ágyába. . . . És többé nem hagyta el az ágyat. A láz mindegyre fokozódott s elkeseredetten fonnyasztotta testét. Arca sárga szí­ nűvé vált s a közeli halált jelezte ... Április tizedikén végképpen válságosra fordult állapota . .. Este­ felé már alig lélegzett. . . Lelke utolsó rezdüléseiként szavakat mon­ dott, melyeket senki sem értett meg körülötte . . . Magyarul beszélt lázas álmaiban ... És másnap reggel öt órakor egyetlen zokszó, panasz és küzde­ lem nélkül örökre elaludt Szkander Bég, a titkos álmok nagy álmo­ dój a . . . — VÉGE —

59

N EM ZETI É L E T I S K O L Á J A

Édes anyanyelvűnk IRTA: DE. VITÉZ SIMONFAI LAKATOS LÁSZLÓ. A cím anyánkat; idézi, édesanyánkat, mindenki között a legszentebbet. E szónak Sehol a világon nincs ilyen mély értelme, mint nálunk. Hallatára ném jön izzásba az idegen Szíve. Neki egyszerűen csak szülőt jelent az édesanya is. A mi lelkünkbén azonban különleges megbecsülése, valóságos val­ lásos tisztelete van e fogalomnak. Fölötte él mindennek és mindenkinek. Kivételes helyen, bensőnk szentélyében őrizzük képét, ki elsőnek mondotta ki velünk anyanyelvűnk szavait. Az édesanya és anyanyelvűnk szeretete együtt nőtt, erő­ södött a gyermekkor értelmetlen gügyögésétől az élet mun­ kás szakaszán át a sír örökre magához tapasztó öleléséig. Anyánk emléke, irányítása elkísér a bölcsőtől a koporsóig. Kalauzunk az élet szövevényes bozótjában. Az anyanyelv sze­ repe ennél sokkal tágabb körű. Kezdődik a hajdani magya­ rokkal és vége nem szakad az utolsó magyar halálával. Hatalma, ereje, túlront a síron is és minden idők népeinek hirdeti egy nemzeti műveltség keletkezését és fejlődését.

Évezredek eredménye a nemzeti nyelv Nyelvünk története egyenlő művelődésünk történetével, tehát valamennyi magyar nemzedék sorsát egybefogja. Leg­ inkább fáradoznak a nyelv csiszolásán, gazdagításán az írók, költők, de maga a nép nagy tömege is részt vesz ebben a munkában, mely Öntudatlanul csiszolja, gyalulja, alakítja szájaize, nyelve szükséglete szerint. Évezredek szakadatlan tevékenysége érik eredménnyé, amelyben kóborlások, küz­ delmek, véres csaták, békés fejlődési korok mélyen bent­ hagyják nyomukat. Különböző kultúrakörök keresztezik benne egymást és így a puszta szókincs beszédes bizonyí­ tékokat ad a nyelvet beszélő nemzet politikai, gazdasági és műveltségi állapotának változásáról. Mert a nyelv változásai ellenére is megőrzi a hamuvá lett múlt minden jelentős mozzanatát. Az elfutó korok hősei már mind porladoznak,

60

de nyelvünk csodálatos anyaga még sokáig beszél tetteikről. Tud vallani a történeti múlt és az azt megelőző századok műveltségi viszonyairól. A magyarság ősi szókészlete híven tudósít az akkori társadalom, politikai családi szervezetéről, foglalkozási köreiről, szomszédainkról, nyelvrokonainkról. Vándorlása során sokféle néppel került kapcsolatba a magyar­ ság. Ezeknek idegen, sajátos civilizációja kisebb-nagyobb mértékben hatott az övére, aszerint, hogy milyen tartós, vagy mennyire volt fontos az érintkezés.

Nyelvűnk érzője: a ialu Nyelvünk szegény ősrégi irodalmi emlékekben. A pogány magyarság egyetlen sort sem hagyományozott ránk. A hon­ foglalás utáni időkből a kereszténység felvételének első évszázadaiból találunk ugyan itt-ott- írásos nyomokat, de ezek nem megbízható tanúi a régi magyarság nyelvi, irodalmi kul­ túrájának, mert a kereszténnyé váló nép meséit, dalait, az új rendszer nem szívesen tűrte, sőt ahol lehetett még nyomait is eltüntette. A szellemi vezetés idegenajkúak kezébe került. Az egymásközti érintkezés és a hivatalos élet nyelve a latin lett. Az irányító réteg tehát, amelynek ajkán nyelvünk a legtöbbet fejlődhetett volna, idegen volt. Ki őrizte meg hát mégis? A parasztság nagy tömege, magyarságunk záloga még a mai időkig is hű sáfára, méltó őrizője nemzeti értékeinknek, s köztük a legnagyobbnak, a nyelvnek. Hiába támadta és akarta pusztítani később az idegen uralkodóház, hiába hullottak a jó magyarok százezrei a Nyugatot támadó népek elleni védelmi harcban, hiába lepték el az országot a csaták követ­ keztében kivesző magyarság helyén milliós tömegben idege­ nek, e nyelv és vele együtt a magyarság is fennmaradt, ziva­ taros századokban is dacolva, a ránk kényszerített idegen közigazgatás minden elnyomásával, elnemzetietlenítő politiká­ jával szemben. A parasztság falvaiban megmentette leg­ nagyobb kincsünket, titkon ápolta, vérével biztosította növe­ kedését és egyedül neki köszönhetjük, hogy a XV. és XVI. századtól kezdve már európai viszonylatban is magásszinvonalú művek születnek, amelyek előkészítői, élesztői lesznek . a további századok hatalmas nyelvi, irodalmi fejlődésének, valóságos megújhodásának. Nagy hálával tartozunk érte.

Népnyelv« Irodalmi nyelv, köznyelv, jazznyelv Természetesen az így örökségül kapott nyelv nem telje­ sen egyforma az ország egész területén. Nagy tájegységek, vidékek lakossága szerint változik a kiejtése Ah olyan beszédmódot, amely csak egy vidéken, ugyan­ azon táj emberei között szokásos, nyelvjárásnak, tájszólás­ nak, idegen megjelöléssel dialektusnak nevezzük. Hazánkban több nyelvjárást ismerünk, de ezek a kiejtési eltérések nem olyan, nagyok, hogy a megértést két más-más tájszó­

61

lást beszél® magyar között megakadályozhatnák. A különbség

csak annyi, hogy könnyűszerrel észrevehető az illető hovatartozósága. De közel sem annyira mélyreható, mint néhány idegen nyelvnél, amelyben a tájszólásbeli változások már

akkorák, hogy a különböző vidékekről származó emberek meg sem értik egymást. A délolasz tartománybeli nem érti meg a

lombardiai parasztot, a párisi a provencebelit. Éppen így jár­ nak a különböző nyelvjárásban beszélő németek is. Az egyes tájszólásokat a nép beszéli, ezért közös néven népnyelvnek is szoktuk nevezni. Minden országban azt a nyelvet, amelyen az újságokat, könyveket, különböző hivatalos közléseket írják, irodalmi nyelvnek nevezik. A magyar irodalmi nyelvet az ország valamennyi, akármilyen tájszólással beszélő polgára megérti, mert nem igen tér el az övétől, sőt nagy átalakító ereje van. Ugyanis akik sokat írnak, olvasnak, azoknak a beszéde hovatovább elveszti tájsajátságait és mindjobban közeledik az irodalmi nyelvhez. Igen veszedelmes ellensége nyelvünk tisztaságának az úgy­ nevezett jassz-nyelv. Ez nem egyéb, mint a nagyvárosok — Páris, Berlin és London — sajátságos tolvajnyelve. Ennek külön szótára van. Nálunk az utca jassz-szavai elsősorban a gyermekek, a diákok közvetítésével jutnak el a társadalom kevésbbé egészséges nyelvérzékű köreibe, ott végzik pusztító munkájukat, gyakran olyan eredménnyel, hogy még az irodalmi alkotásokba is behatolnak és megfertőzik nyelvünk tisztaságát. Eddig a jelenről, a meglévőről, mindnyájunk közös bir­ tokáról beszéltünk, arról, ami van. De kötelességünk meg­ ismerni múltját, eredetét^ származási körülményeit, s azokat a tényezőket, amelyek ilyenné alakították. Hol ringott a magyar nyelv bölcsője, milyen kezek faragtak rajta, míg Európa egyik leggazdagabb, legkifejező-képesebb, csudás szépségű hangokat adó nyelvhangszere lett?

Három világrész nyelvcsoportjai A világ nyelveit nyelvcsaládokba osztjuk. Ezek közül a mi szempontunkból csak a nyugati műveltség kialakítói fonto­ sak. Ezek ma három Világrész területén szóródtak szét. Tagjai három nagy csoportba sorolhatók. Az egyik az indogermán nyelvcsalád, idetartozik az ind, az úgynevezett román, germán és szláv nyelvek együttese. A másik a semita, a har­ madik az üral-altáji nyelvek csoportja. Ez utolsóból csak igen kevés töredék került Európába. Tömegesen Ázsia északi és középső részein élnek. E nyelvcsalád elnevezése is jelzi, hogy belsejében két ágra szakad, az urálivá, és az1altájira. Az első­ höz a finn-ugor, meg a szamojéd, az utóbbihoz a török-tatár, valamint a mongol és mandzsu-nyelvek tartoznak. A magyar a finn-ugor nyelvcsaládhoz tartozik. Itt is szorosabban az ugor ághoz: legközelebbi testvéreivel, a vogullal és az osztjakok-kai együtt. A finn-csoporthoz a fin% zűr­ jén, votják, mordvbi, cseremisz és a lapp nyelvet soroljuk.

62

Néhány ¡közöttük kihalásra ítélve él a hatalmas orosz biro­ dalomban és földrészünk északi peremén. Valamennyi közt a leghatalmasabb a magyar. Nemcsak számaránya, hanem poli­ tikai szervezettsége és magas műveltségi színvonala miatt is. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a nyelvi rokonság nem jelenti egyben a fajrokonságot. Világos példa erre a bolgárság, amely fajilag, etnikailag a törökséghez, nyelvileg pedig a szlávsághoz tartozik. A magyar népcsoportba is beolvadtak már a honfoglalás előtti időkben törökfajú törzsek az új hazában a jászok, kúnok, sőt szlávok is, nyelve mégsem azo­ nos ezekével. Szókincséből megközelítő pontosságú képet kapunk ván­ dorlása idejéről, attól az időtől kezdve, amikor az ugorság kivált az őshazából a Volga, Káma, Ural és Bjelája folyók vidékéről, hogy új hazát keressen és megalapozza független államiságát. Az ebből a korból származó szavak, mint a háló, nyíl, ijj, tej, vaj, jós, apa, anya, stb. sejtetik, hogy halászó, egyszerű vallásos életet élő és a családi kapcsolatot ismerő volt a magyarság őse. Később a magyarság a Krisztus utáni első évszázadokban elszakadt rokonaitól és megindul a Donfolyó vidéke felé Lebédiába. űtközben, sokféle néppel keve­ redik. Valamennyi között a legjelentősebb a kabarok beolva­ dása. Mutatja az is, hogy a mai magyar nyelvnek kb. 200 szava e korból ered. Főleg a földművelésre és állattenyész­ tésre vonatkozik. Beolvadásuk a vándorló magyarság élet­ módját is befolyásolta. A besenyők támadása megzavarta a lebédiai nyugalmat, kettészakította népünket. Az1 egyik haza­ indult Keletnek, a másik pedig Árpáddal a Kárpátok meden­ céjét szállta meg. A kereszténység felvétele és az ezzel együttjáró csatlakozás az európai új világrendhez megint erőteljes nyelvi gazdagodást jelentett. Beolvasztja ugyanis magába az itt talált szlávságot, vele együtt átveszi a keresz­ tény és a helyhezkötöttebb életre, az új államformára, a meg­ változott foglalkozásra és az itt talált állat- és növényvilágra vonatkozó szavakat és kifejezéseket,

Minden nyelvben van idegen hatás Történelmi életünk további szakaszán meglehetősen nagy számban kerültek nyelvünkbe a környező népek szavai, legnagyobbrészük teljesen beolvadt és nyelvünk törvényei sze­ rint fejlődött. Idegen eredetüket legtöbbször csak a szak­ ember ismeri. Átvételük miatt szégyelnivalónk nincs. Általá­ nos felfogás szerint ez annak a jele, hogy az illető nép fogé­ kony a tanulásra, művelődésre. Különben sem lehet ma már idegen hatástól mentes nyelveket találnunk. A nyugati nagy nyelvek elsősorban annak köszönhetik gazdag kifejezőképes­ ségüket, hogy az ősi szókészletet tömérdek idegen szóval szaporították. Nem is a meghonosodott szavaktól kell fél­ nünk, hanem attól, hogy feleslegesen, műveltségünk fitogtatása végett használunk idegen szavakat, amelyeket bátran

63

cserélhetünk fel megfelelő magyarral. Éppen Ilyen vétek a magyar gondolkozás számára idegen kifejezések és mondat­ szerkezetek kedvelése. Nyelvében él a nemzet — szokták idézni. Ha magyarul akarunk élni, tanuljuk meg nyelvünket, ragaszkodjunk sajátságaihoz, páratlan kifejező erejéhez, amely az egymás mellé állított független mon ¿átszerkesztésben, a szórend változtathatósága által adott végtelen rugal­ masságban, a képzők és ragok rendkívüli gazdagságában nyilvánul meg leginkább. Álljon itt befejezésül Illyés igen találó és költői jellem­ zése nyelvünkről: „Férfias, nem az alkudozás, a meggyőzés, a latolgatás nyelve, hanem a kijelentésé, az ítéleté, az akaraté. Tagoló nyelv. Minden szót erősen megnyom. Idegenek első hallásra vezényszónyelvnek érzik, pedig nem az, nem paran­ csoló és engedelmességre váró csoportot idéz, hanem puszta­ ságot, rajta két férfit, nagy távolságra egymástól, akiknek minden betűt tisztán keli kiejteniük, hogy megértsék egymást. Minden szó felröppenése után meg kell vámiok, míg legyőzi a természet ellenállását, habok szószátyárkodását. A magányt idéjfi már az ősidők kezdetén, s tiltakozást a magány ellen. Akik ezt kialakították, csak eleve kész gondolatot közöltek, aztán elhallgattak. Minden szónak külön hitelé van, minden gondolat mögött való élmény, ha nem fájdalom.“ Igen, ez a mi édes anyanyelvűnk. . ,

U

A NEMZETI K Ö N Y V T Á R eddig megjelent kötetei: 1—lfcig elfogyott. 17. LELKES NÁNDOR JÓZSEF: A kuruc-apostol.

42—43. GRÓF T E LEK I PÁL: Magyar politikai gondolatok.

18. DALLOS SÁNDOR: A fehér ménes.

44. FOLCZAY SÁNDOR: Kra’j oár Pista.

19. DÉNES G IZELLA : Mezei asszo­ nyok.

45. N A GY M ÉDA: Régi magyar aszszonyok.

20. CHOLNOKY JE N Ő DR.: Ös ha­ zából ú j hazába.

46. CSIJRKA PÉTER: Pénzeszsák.

21. GY IM E SI tát nyer.

48. B Á R SI DÉNES: Bolondgomba.

FERENC:

Kata csa­

47. THURY LA JO S: Pesti délibáb.

22. H E G Y A L JA I K ISS GÉZA: Hon­ védélet.

49. T. KOVÁCS H E R M IN : birtok.

23. SIN K A ISTVÁN: hét vadász.

50. HÁROM CSILLAG- Írták: Erdélyi József, Sinka István, Sértő Kálmán.

24—26. A

MI

Fütyöri és a

ERDÉLYÜN K. írták:

Makkai Sándor. Rónai András, Asztalos Miklós, Gergely Pál. (Hármas szám. Ára 50 fillér.) 27. KÁSZONYI FERENC: Szlovák vérközösség.

Magyar-

28—29. K O V R IG BÉLA: Hogy éle­ tünk emberibb legyen.

A szilfai

51. GERGELYE®1Y GÁBOR: Bodor Pé­ ter a székely ezermester. 52. RO M H Á N Y I ISTVÁN: Szabó Boldizsár. 53. PASS

LÁSZLÓ:

Szegény

Nimród

népe.

54. M A R É K ANTAL: Egy orvos val­ lomásai.

LA JO S:

Doni

halál­

55. SZTRÓKAY LA JO S: Idegen zászló alatt.

31. .KÁDÁR LA JO S: bánya. II.

Doni

halál­

56. D IEN ES ANDOR: Az ismeretlen front.

3(f; KÁ D Á R bánya. I.

32. PÉCZELY JÓZSEF: Magyar ka­ lendárium. 33. G. TAKÁCS JÓZSEF: Simonyi óbester, a legvitézebb huszár. 34. M. KATONA a föld.

ILO N A :

Hazahív

35. BA BA Y JÓZSEF: Három szeretők. 36. PÁ LIN K Á S ANDRÁS: A falu ú j

kincsei. 37. V Á L Y I NAGY GÉZA: Áron, a legendás székely.

Gábor

38-39. CSAPODI CSABA: A gyobb magyar.

legna­

4H—41. V A RG A LÁSZLÓ: Szociális re­ form és hivatásrendiség.

57. KERECSENY JÁNOS: A vörös 140 m illió. A béosi »agy kaland. 58. BARTOS MOLNÁR Vak Bottyáin.

SÁNDOR:

59. M A JT H É N Y I GYÖRGY: a hegyek között.

Vándor

60. J. BE N ED EK IR É N : Székelyvér. 6L SINKÓ FERENC: öreg malom árnyai. 62. TALPASSY TIBOR: Fekete vihar. 63. F É JA GÉZA: Örök magyar március. 64. K Á D Á R

LA JO S:

Istentelenek.

65. TÜZÉR VOLTAM 48-B ÁN. Naplójegyzetek a sza,badságharcból.

STÁDIUM RT.