Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.33.889/2014/6. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: CPV Kód:
2015/26 Fővárosi Bíróság ítélete KÉ 2015.03.04. 3410/2015
Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.33.889/2014/6. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Bende Gergely munkavállaló által képviselt Browning Securite Kft. (8500 Pápa, Közép u. 2.) felperesnek a dr. Virágh Norbert jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5., határozatszám: D.372/16/2014.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő ítéletet: A bíróság a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg a Magyar Államnak 21.000.-Ft (huszonegyezer forint) tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000.-Ft (tízezer forint) perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: A Legfőbb Ügyészség nevében eljáró Komárom-Esztergom megyei Főügyészség, mint ajánlatkérő (a továbbiakban: ajánlatkérő) „A Komárom-Esztergom megyei Főügyészség Tatabánya, Népház u. 6. sz. alatti székházában élőerős őrzés-védelmi és portaszolgálati tevékenység ellátása vállalkozási szerződés keretében" tárgyban a Közbeszerzési Értesítő 2014. évi 41. számában 2014. április 7. napján 6070/2014. iktatószámon megjelent ajánlati felhívásával a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) Harmadik Rész 121.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított. 1
A teljes mennyiséget (a feladatot) az ajánlatkérő a felhívás II.2.1) pontjában akként határozta meg, hogy az az ajánlatkérő Tatabánya, Népház utca 6. sz. alatti székházában lévő élőerős őrzés-védelmi és portaszolgálati tevékenység ellátását jelenti vállalkozási szerződés keretében. Oly módon, hogy (dokumentáció III. Műszaki leírás) annak időtartalma és az igényelt létszám a következő: Munkanapokon: 07:00 - 19:00 1 fő 12 órás; 07:00 - 07:00 1 fő 24 órás. Munkaszüneti napokon: 07:00 - 07:00 1 fő 24 órás. Az ajánlatkérő a felhívás III.3.1) pontja alatt az „Adott foglalkozásra (képzettségre) vonatkozó információk" körében vonatkozó jogszabályi rendelkezésként a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvényre, és e törvény végrehajtásáról szóló 22/2006. (IV. 25.) BM rendeletre hivatkozott. Az ajánlatkérő a felhívás IV.2.1) pontjában értékelési szempontként a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatást határozta meg. A dokumentáció 22. oldalán az ajánlatkérő felhívta az ajánlattevők figyelmét arra, hogy az ajánlati ár kiszámításánál a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (a továbbiakban: SZVMSZK) honlapján elérhető hatályos (2014. évi) számítási segédletre legyenek tekintettel. Az ajánlatkérő a műszaki leírásban az őrök feladatát a következők szerint határozta meg: Az objektum őrzése az év minden napján. Melynek keretében az őrök a kijelölt felállítási helyükön, illetve az épület körül történő járőrözéssel látják el feladataikat, amely az objektum őrizetét, az ott dolgozók szükség szerinti védelmét, az ügyészségi és nem ügyészségi alkalmazottak ki- és rendszer, tűzjelzőrendszer stb.), a dolgozók és a takarítószemélyzet részére az irodák és egyéb helyiségek kulcsainak átadását, visszavételét, őrizetét, valamint e körülmények írásos dokumentálását jelenti. E mellett az őrök kezelik a főügyészség telefonközpontját (telefonkezelői tevékenység) és ellátják az információszolgáltatási feladatokat, mivel a portaszolgálat teljesítése magában foglalja a be-és kiléptetéssel, a belépőszemélyek kísérésével kapcsolatos feladatokat, a monitorfigyelést is. A vendégszobák kulcsait is a portaszolgálat őrzi. A vendégszobák igénybevétele esetén a kulcsokat a portaszolgálatnál kell felvenni és a vendégszoba végleges elhagyásakor ott kell leadni. Éjszakai és munkaszüneti napokon a biztonsági őrnek rendszeres időközönként, de legalább óránként kell végigjárnia a járőrútvonalat. Az ajánlattevőnek többek közt gondoskodnia kell az őrszolgálat folyamatosságáról, az őrök pihentetéséről a pihenőidőre történő leváltásáról. Az őrszolgálat az ügyészségi alkalmazottak számára az objektumban való tartózkodásra meghatározott időtartam alatt az őrhelyet váltás nélkül csak a szolgálati feladat ellátása érdekében, a feltétlenül szükséges időtartamra hagyhatják el. Tehát a biztonsági őrnek a szolgálati helyén kell (köteles) tartózkodnia, az elérhetősége biztosítása mellett a szolgálati idő tartalma alatt. Az ajánlatkérő e tekintetben tájékoztatásul közölte, hogy az ügyészségi alkalmazottak a hivatalos munkaidőben a részükre kiadott belépésre jogosító kártyával, munkanapokon 06:00 órától 20:00 óráig léphetnek be és tartózkodhatnak az objektumban. A hivatalos munkaidőn túl adódó munkaköri feladatok ellátására az ügyészségi alkalmazottak ( pl.: nyomozó ügyészségi alkalmazottak) az objektumba beléphetnek, illetve bent tartózkodhatnak. Ezen túlmenően az egyes funkcionális feladatokat ellátó ügyészségi alkalmazottak szolgálati feladataik teljesítése érdekében 05:30-tól 21:00 óráig (takarítók), illetve (a csoportvezető és az informatikusok) bármikor beléphetnek és bent tartózkodhatnak az objektumba; a főügyész ettől eltérően eseti jelleggel adhat engedélyt más ügyészségi alkalmazottnak az előírt időkorláton túli belépésre, illetve bent tartózkodásra. A hétvégén, vagy munkaszüneti napon - a munkavégzés előzetes engedélyezése mellett - a munkavégzés céljából érkezett ügyészségi alkalmazott az objektumba 2
gépjárművével behajthat, illetve parkolhat az ügyészség parkolójában. Az ajánlattételi határidőre összesen 20 ajánlat érkezett, köztük a felperes kérelmezőé is 740, Ft/óra/fő ajánlati árral. Az ajánlatok bontása során az ajánlatkérő ismertette a rendelkezésre álló anyagi fedezet - egyben a becsült érték - mértékét, mely 28.800.000.-Ft/24 hónap, azaz 1.200.-Ft/óra/fő összeget tett ki. Ezt követően az ajánlatkérő a Kbt. 69.§-ra hivatkozással árindokolást kért a felperestől, tekintettel arra, hogy ajánlati ára több mint 20 %-kal eltér a becsült értéktől. Az ajánlatkérő az indokolás kérésében utalt a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 483/2013. (XII. 17.) Korm. rendeletre, (a továbbiakban: Korm. rendelet) valamint az SZVMSZK honlapján található 2014. évre vonatkozó számítási segédletre is. A felperes üzleti titoknak nyilvánított indokolásban a személyi kiadások (munkabér és közterhei) kapcsán előadta, hogy figyelembe vette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) munkaidőkeretre és alapbér meghatározására vonatkozó rendelkezéseit, a garantált bérminimum mértékét, az SZVMSZK számítási segédletét, és ezek alapján végezte el számításait. Melyeket számszerűen is levezetett, mint ahogyan bemutatta az ajánlatkérő által előírt dologi költségekre vonatkozó kalkulációját is. Az ajánlatkérő ezt követően a Kbt. 69.§ (3) bekezdése alapján ismételt indokoláskéréssel fordult a felpereshez. Többek közt arra hivatkozott, hogy számára nem egyértelmű, hogy mi indokolja a felperesi indokolásban meghatározott „12 és 24 órás szolgálatot ellátó vagyonőrök" tekintetében a készenléti jellegű munkaköri besorolás meghatározását, (240 óra/hónap) mivel álláspontja szerint a készenléti jellegű munkakör feltételei nem állnak fenn. Tekintettel arra, hogy a szolgálat alatt a munkavégzés a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen nem jár alacsonyabb igénybevétellel, ugyanis a munkaidő alatt pihenésre nincs lehetőség, mivel folyamatosan figyelni kell a kamerákat, bejárni a járőrútvonalakat, továbbá végrehajtani az objektumba történő ki- és beléptetést, következésképpen a pihenőidő meghatározása nem lehetséges. Ez okból kérte, hogy a felperes mutassa be, hogy az indokolásában szerepeltetett havi 240 órás munkaidő keret esetében hogyan alakul a munkavállalók napi munkaideje, pihenőideje, szabadsága és betegszabadsága, tekintettel az Mt. hatályos rendelkezéseire. Az ajánlatkérő tájékoztatást kért a felperestől a munkavállalót megillető bérpótlékokról, illetve magyarázatot arra vonatkozóan, hogy hogyan kívánja biztosítani a készenléti jellegű munkakör folyamatos alkalmazását a szerződés 24 hónapos időtartama alatt, tekintettel az Mt. 94.§-ára. A felperes indokolásában kifejtette, hogy az ajánlatkérő által kért feladatok ellátása tekintetében a készenléti jellegű munkakör alkalmazhatósága jogszerűen fennáll. Az ajánlatkérő ismételten tájékoztatást kért a felperestől megismételve azokat a feladatokat amelyeket az ajánlattevőnek az ajánlattételi dokumentáció III. Műszaki leírás fejezete szerint el kell végeznie. Felhívta a felperes figyelmét arra, hogy az általa meghatározott őrzési időtartamok (12 és 24 órás) nem az Mt.-ben szerepeltetett munkakör alapján került meghatározásra, mivel az az általa kért őrszolgálat ellátásának folyamatos időtartamára utalt. Az ajánlatkérő hivatkozva az őrizendő objektum jellegére, az ajánlattételi dokumentáció vonatkozó leírására és a szerződéstervezet fejezetekben meghatározott feladatok széles körére azt a tájékoztatást adta a felperesnek, hogy indokolása és felvilágosítása mindez idáig nem támasztotta alá az Mt. 91.§ szerinti készenléti jellegű munkakör feltételeinek fennállását. Mivel a munkavállaló megítélése szerint nem tud aktívan pihenni (legalább) 8 órát a 24 órás szolgálat alatt (12 órás munka esetén 4 órát), és az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel sem jár az általa folytatott munkavégzés (őrszolgálat). 3
Így azt kérte, hogy a felperes mutassa be, hogy az Mt. 91.§ szerinti készenléti jellegű munkakör alkalmazása esetén az ajánlattételi dokumentációban meghatározott feladatok folyamatos biztosítása mellett, hogyan kívánja a munkavállalókat megillető munkaközi szünet feltételeit biztosítani az indokolásában és hiánypótlásában megadott létszámmal és óradíjjal. Az ajánlatkérő e tekintetben visszautalt egyrészt az Mt. 91.§ b) pontjára, illetve a hivatalos munkaidőn túl elvégzendő feladatok jellegére. A felperes válaszában továbbra is fenntartotta azon állítását, hogy az ajánlatkérő által igényelt feladatok jogszerűen ellátható készenléti jellegű munkakörben, mivel a 24 órás szolgálatból 8 óra(12órás esetén 4 óra) nem jár az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel, mivel az eseti jelleggel (engedéllyel) előforduló az objektumba éjszaka történő belépés csak eshetőség, így arra nem lehet alapozni, mivel előfordulhat az is, hogy ilyen eset a szerződés időtartalma alatt (24 hónap) egyszer sem fordul elő. Ettől függetlenül az éjszakai munkavégzés akkor is lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár, ebben az időszakban az objektumban munkaidő hiányában nincs folyamatos, nagy forgalom, ügyfelek, így nincs ki és beléptetés, takarítás stb. A mellett, hogy az épület zárt állapotban, be van riasztva, tűzjelzővel van élesítve és kamerarendszerrel van felszerelve, így az őr csak ügyeletet lát el, tehát készenléti jelleggel kell jelen lennie, óránként járőrözéssel. Az ajánlatkérő összegezése alapján az eljárás eredményes, a felperes ajánlata érvénytelen volt. Az ajánlatkérő indokolásában hivatkozva a Kbt. 69. § (3) bekezdésére kifejtette, hogy a felperes ajánlati árának aránytalanul alacsony voltát egyrészt, a szerződés tárgyának értékéhez viszonyította, másrészt a közbeszerzési eljárást megelőzően a szükséges anyagi fedezet meghatározásához felhasználta az SZVMSZK munkavállalókra vonatkozó 2014. évi számítási segédletét. E kamarai ajánlás az őzés-védelmi tevékenységet egyértelműen normál munkavégzésként kezeli, hiszen az ott szereplő kalkuláció egyértelműen az ehhez kapcsolódó óraszámot (174 óra) tartalmazza. Mely okból az őrzés-védelmi tevékenységet annak teljes időtartamára készenléti jellegű munkakörként nem tudja elfogadni. Ez ugyanis az általa megkívánt és elvégzendő feladatok tekintetében csak a munkaszüneti és pihenőnapokon szolgálatot teljesítő munkavállalók esetében fogadható el, figyelemmel az Mt. szerinti készenléti jellegű munkavégzés szabályozására, tekintettel arra, hogy csak ezeken a napokon csökken - a munkavégzés teljes időtartama alatt - jelentős mértékben az ügyfélforgalom, ezzel együtt pedig a munkavégzés intenzitása. Utalt arra is, hogy a Kbt. vonatkozó szakasza alapján az indokolásra felhívott ajánlattevőt (felperes) terheli az ajánlati ár megalapozottságát alátámasztó minden információ megosztása az ajánlatkérővel, így az ő terhére esik, ha indokolásában nem bocsát megfelelő adatokat az ajánlatkérő rendelkezésre. A felperes, mint ajánlattevő az ajánlati árának megalapozottságát ugyanakkor a készenléti jellegű munkavégzés folyamatos fennállásával indokolta, mely indok az ajánlatkérő megítélése szerint a munkavégzés teljes időtartamára nem alkalmazható, mivel azok feltételei ezen időtartam egészében nem állnak fenn. Ez okból a felperes ajánlata a Kbt. 74. § (2) bekezdés a) pontja alapján érvénytelen, mert az a gazdasági ésszerűséggel nem összeegyeztethető. A felperes előzetes vitarendezési kérelmét az ajánlatkérő elutasította, mely okból a felperes az alperesnél jogorvoslati kérelmet terjesztet elő, melyben jogsértés megállapítását, az eljárást lezáró döntés megsemmisítését, valamint az ajánlatkérő költségekben történő marasztalását kérte. A felperes, az alperes eljárásában tartott tárgyaláson pontosított jogorvoslati kérelmében 4
kifejtette, hogy egy kérelmi elemet terjesztett elő, melyben azt sérelmezte, hogy az ajánlatkérő jogszerűtlenül nyilvánította ajánlatát érvénytelenné, hivatkozással annak aránytalanul alacsony ár voltára. Így az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 74.§ (2) bekezdés a) pontjára tekintettel a Kbt. 69. §-ának illetve a Kbt. 63.§-ának ide vonatkozó rendelkezéseit és ezzel összefüggésben állította azt, hogy a Kbt. 2.§ (2) és (3) bekezdései, illetve a Kbt. 42.§ (1) bekezdése és ezzel összefüggésben, a Kbt. 83. § (7) bekezdése is sérült. Az utóbbi jogszabályok előadása szerint a kérelemében előadottak Az alperes az eljárását lefolytatta és D.372/16/2014. számú határozatában megállapította, hogy a felperes jogorvoslati kérelme alaptalan, így azt elutasította. Az alperes a határozata indokolásában a tényállást, illetve a felperes, valamint az ajánlatkérő érveit ismertetve elsődlegesen rögzítette, hogy a jogorvoslati eljárására a 2014. április 4. napján hatályos (a hirdetmény feladásának időpontja) Kbt. rendelkezéseit kellett alkalmaznia. Idézve a vonatkozó jogkérdés megítélése szempontjából releváns Kbt. {többek közt a 69.§ (1)-(8) bekezdéseit; 74. § (2) bekezdés a) pontját} és Mt. szakaszokat, {többek közt a 91.§; 136. § (1) - (3) bekezdéseit; 139. § (1) - (3) bekezdéseit, 145.§ (1) bekezdését} illetve a Korm. rendelet 2. § (l)-(2) és (4) bekezdéseit teljes mértékben osztotta az ajánlatkérő azon álláspontját, hogy a vizsgált esetben az ajánlatkérőt a felperes által megadott ajánlati ár tekintetében, indokolás kérési kötelezettség terhelte. Melyre a felperest objektív alapú, az ár megalapozottságát tényekkel, adatokkal, kalkulációkkal alátámasztó indokolás adási és tájékoztatási kötelezettség terhelte. Mely felperesi indokolás képezi annak az alapját, hogy a megajánlott ajánlati ár fedezetet nyújt-e a jogszabályban, illetve a kollektív szerződésben meghatározott munkabérre és annak közterheire. Ha a kapott indokolás nem fogadható el, az nem egyeztethető össze a gazdasági ésszerűséggel, akkor az ajánlatkérő köteles az ajánlatot érvénytelenné nyilvánítani. Az alperes e körben kiemelten rögzítette azt is, hogy az ajánlatkérő a felperes által megajánlott ár megítéléséhez háromszor kért indokolást a felperestől. A felperes indokolása alapján havi 240 órás munkaidővel járó készenléti jellegű munkakörben kívánta alkalmazni a vagyonőröket, így az általános teljes napi munkaidő mértéke napi 8 óráról 11 órára emelkedett. E szabály adta lehetőséggel élve a felperes az órabért, mint a számításai alapját az általánoshoz képest arányosan csökkentett mértékben határozta meg. Hivatkozva arra, hogy az elvégzendő munka az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevételt jelent. Az alperes érvelése szerint érdemben az árképzés alapjáról (a felperes helytállóan hivatkozott-e arra, hogy az árképzése során helytállóan alkalmazta a készenléti munkakörre vonatkozó szabályokat vagy sem) kellett állást foglalnia, hiszen a készenléti jellegű munkakör esetén alkalmazható arányosan csökkentett munkabér (órabér) az alapja a bérpótlékoknak, a rendes és betegszabadságnak, valamint a közterheknek is. E körben rámutatott arra, hogy az ajánlatkérő tájékoztatás kéréseiben kifejezetten felhívta a felperes figyelmét arra, hogy az Mt. vonatkozó rendelkezését, illetve a számítási segédletet veszi alapul a Kbt. 69.§ rendelkezéseinek érvényre juttatása érdekében. Mely tekintetben az alperes a felperes érvelésével - a dokumentációban nem volt előírás a készenléti jellegű munkakörre vonatkozóan; ennek megítélésére az ajánlatkérőnek nincs hatásköre; ha a készenléti munkakör az ajánlatkérő a hétköznapra nem fogadja el, úgy azt a munkaszüneti és pihenőnapra sem alkalmazhatja - összefüggésben rámutatott arra, hogy: „... a munkabérre vonatkozó, illetve azt is tartalmazó ajánlati ár gazdasági ésszerűséggel való összeegyeztethetőségének megítélése során az ajánlatkérőnek vizsgálnia kell azt is, hogy az ár fedezetet nyújt-e a jogszabályban illetve kollektív szerződésben előírt munkabérre és közterheire. Fontos szempont, hogy ezen vizsgálat során a munkabérre (alapbérre és pótlékaira) 5
vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem önmagukban, hanem az azok alapját, előzményét képező munkaidő-pihenőidő szabályokkal együtt kell értelmezni. Az ajánlatkérő jelen esetben nem tett új előírást, és a hatóság illetve a bíróság szerepét sem vette át, csupán törvényi kötelezettségének eleget téve arról igyekezett meggyőződni, hogy az ajánlati ár alapját képező, arányosan csökkentett munkabér (órabér) megfelel-e az Mt. munkaidőre vonatkozó szabályainak, ezt pedig csak a készenléti jellegű munkakör alkalmazhatóságának vizsgálatával tudta megtenni. Ezen vizsgálat többlépcsős jellegéből fakad, hogy az ajánlatkérő a tájékoztatás kérésekben még valamennyi szolgálati feladatra illetve időszakra vonatkozóan elvetette a készenléti jellegű munkakört, azonban ennek alkalmazását munkaszüneti és pihenőnapon az összegezésben már elfogadhatónak tartotta." Az alperes teljes mértékben osztotta az ajánlatkérő azon érvelését, hogy az őrök által hétköznap, hivatali munkaidőben teljesítendő munkavégzés az általánoshoz képest nem jár lényegesen alacsonyabb igénybevétellel, tekintettel az ajánlatkérő által előírt elvégzendő feladatokra. Így a vagyonőri tevékenység hétköznap inkább normál munkavégzés jellegű, és sokkal kevesebb a tényleges munkavégzés nélküli rendelkezésre állási idő. Ellentétben a munkaszüneti és pihenőnapon végzett munkával amikor is inkább utóbbi elem dominál, és fennáll a készenléti jellegű munkakör alkalmazásának az Mt. 91.§ b) pontjában rögzített feltétele. Ez okból az ajánlatkérő a rendelkezésére álló valamennyi adatot helytállóan értékelte akként, hogy a hét minden napján nem áll fenn a készenléti jellegű munkakör alkalmazhatósága, ezért a felperes által megajánlott ár aránytalanul alacsony árnak minősült, így jogszerű volt a döntése a tekintetben is, hogy a felperes ajánlata érvénytelen. Mely okból a Kbt. 152.§ (2) bekezdés a) pontja alapján az alaptalan felperesi jogorvoslati kérelmet elutasította. A felperes, az alperesi határozat ellen keresetet nyújtott be, melyben annak módosítását kérte oly módon, hogy a bíróság semmisítse meg, az ajánlatkérő azon döntését, hogy az ajánlata érvénytelen. Indokolásában egyrészt kifejtette, hogy az alperesi határozat semmis, mert olyan kérdéskörben foglalt állást - a készenléti jellegű munkakör feltételei esetében fennálltak vagy sem - amely nem tartozik a hatáskörébe. E kérdéskör megítéléséhez nem vette igénybe szakhatóság közreműködését, így hatáskörét túllépve járt el, megsértve a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 19.§.-át. Az alperes ezen túlmenően megsértette a Ket. 72.§. (1) bekezdés ea) pontját amikor nem értékelte az általa benyújtott objektív alapú tudományos vizsgálati eredményt a határozatában, továbbá e bekezdés ed) pontját, amikor nem adott számot arról, hogy miért mellőzte az eljárásába a szakhatóság bevonását. A mellett, hogy az alperes a feltárt tényeket nem értékelte helytállóan így a határozatában téves jogkövetkeztetést vont le. A felperes az állítása igazolására egyrészt csatolta a Nemzeti Munkaügyi Hivatal 033504-1/2014-5320 számú állásfoglalását, mely szerint a munkáltató kompetenciájába tartozik az, hogy egy munkakört az Mt. 91.§.-a értelmében készenléti jellegűvé minősítsen, vagy sem. Mely munkáltatói döntés ellen egyrészt a munkavállaló jogvitát kezdeményezhet, másrészt e döntés jogszerűségét a munkaügyi hatóság is vizsgálhatja ellenőrzése során. Másrészt a felperes csatolta a különböző a Kbt. hatálya alá tartozó ajánlatkérők megkeresésére írt válaszát. Az alperes érdemi ellenkérelmében a határozatában foglaltakat maradéktalanul fenntartva a felperesi kereset, mint alaptalan elutasítását kérte perköltségigénnyel. A felperes kereseti kérelme az alábbiak miatt nem alapos: A közigazgatási per tárgya kizárólag a közigazgatási határozat törvényességének a vizsgálata, azaz a bíróság a Ket. 109. § (1) bekezdése, és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. 6
törvény (a továbbiakban: Pp.) 339./A § alapján azt vizsgálja, hogy a keresettel támadott határozat a meghozatala idején megfelel-e az ügyre irányadó anyagi és eljárásjogi jogszabályoknak. Az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekében sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát. Keresetében a fél anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre is hivatkozhat, és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. Eljárási jogszabálysértés miatt a határozat hatályon kívül helyezésének csak akkor van helye, ha az eljárási jogszabálysértés a döntés érdemére is kihatott. A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A támadott határozat jogszabálysértő voltát a Pp. 164. §-ára figyelemmel a felperesnek kell bizonyítania. Az alperesi határozat jogszerűségét a Pp. 215.§-a alapján a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátaira figyelemmel vizsgálva a bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes eljárása során a Ket. 121.§. (1) bekezdés b) pontjába ütköző („az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe, kivéve, ha a hatóság a 22. § (3) bekezdése szerint járt el,") semmis határozatot hozott vagy sem. E tekintetben a bíróság rá kíván mutatni arra, hogy a Kbt. 134.§. (2) bekezdése értelmében: "A közbeszerzésre, a közbeszerzési eljárásra, .... vonatkozó jogszabályok megsértése miatt indult eljárás lefolytatása, a közbeszerzési eljárás tekintetében ... a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozik." A perbeli esetben az alperes eljárása a felperes kérelmére indult, melyben a felperes az ajánlatának érvénytelenségét megállapító ajánlatkérői döntés felülvizsgálatát kérte az általa hivatkozott Kbt. jogszabályokkal összefüggésben. Az alperes e jogszabályok értelmezésével - különös tekintettel a Kbt. 69.§-ra és a 74.§. (2) bekezdés a) bekezdésére - fejtette ki az álláspontját. Így ezzel összefüggésben állapította meg azt, hogy nézete szerint a felperes jogorvoslati kérelme alaptalan. Tény, hogy az alperes ezen jogkérdés megítélése kapcsán nemcsak a Kbt.-t hanem más jogszabályokat is az értékelési körébe vont, így elemezte többek közt a Korm. rendelettel is összefüggésben az Mt. egyes rendelkezéseit - pl. 91.§. - is. De ennek keretében - ellentétben a felperesi érveléssel - nem vonta el sem a munkaügyi hatóság, sem a bíróság hatáskörét, hiszen a kapcsolódó jogszabályokat kizárólag csak Kbt. rendelkezéseivel összefüggésben értelmezte, így a megállapítását - az ajánlatkérő nem sértette meg a felperes által felhívott Kbt. jogszabályhelyeket - is szigorúan csak a Kbt. rendelkezéseivel összhangban fejtette ki. Másodsorban a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes határozathozatala során a Ket. 72.§. (1) bekezdés ea) illetve ed) pontjait megsértette vagy sem. A Ket. 72. § (1) bekezdés eb) pontja értelmében: " A határozatnak - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait." Az idézett jogszabályhellyel összefüggésben a bíróság rá kíván mutatni arra, hogy a felperes az alperes eljárásában nem ajánlott fel bizonyítást, így alperesnek nem kellett számot adnia arról, hogy a felperes által fel nem ajánlott bizonyítást miért mellőzte. A bíróság, felperes e jogszabálysértésre történő hivatkozását annak tartalmát értékelve megállapította, hogy a felperes e tekintetben azt sérelmezte, hogy az alperes nem adta indokát annak, hogy miért nem támasztja 7
alá a felperesi érvelést a felperes által hivatkozott tudományos vizsgálati eredmény - Ket. 72. § (1) bekezdés ea) pontja: ,,A határozatnak tartalmaznia kell a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat." Ez utóbbi jogszabályhely sérelme tekintetében a bíróság osztotta a felperesi előadást a tekintetben, hogy az alperes a határozatában nem indokolta meg, hogy miért nem támasztotta alá a felperesi érvelést az általa hivatkozott tanulmány. Ez az eljárásjogi jogsértés ugyanakkor az ügy érdemére nem hatott ki - ezt a felperes sem állította - így az önmagában az alperesi határozat hatályon kívül helyezését nem vonhatta maga után. E körben kíván a bíróság rámutatni arra, hogy ez az internetről is elérhető tanulmány a perbeli jogkérdés megítélése kapcsán relevanciával nem bírt, mert abban általánosságban az került kifejtésre, hogy a vagyonőr, portás munkakör tudományos vizsgálatokkal alátámasztva bár fizikai munkának minősül, de olyan munkakörnek tekinthető, mely az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb fizikai igénybevétellel jár. E vizsgálat szerint a fizikai munka nehézsége az energiafogyasztás mértékével jellemezhető így három kategória került felállításra: könnyű (<11 kJ/perc), közepesen nehéz (11-14 kJ/perc) és nehéz (14-17,5 kJ/perc). E kategorizálás alapján a vagyonőri munka könnyűnek minősül. A perbeli esetben viszont nem az általában elvégzett vagyonőri munka fizikai nehézségét kellett általánosságban megítélni. A Ket. 72. § (1) bekezdés ed) pontja alapján: „A határozatnak - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell a szakhatósági állásfoglalás indokolását, valamint a szakhatósági megkeresés mellőzésének okát," Az idézett jogszabály megsértését állító felperesi állítással összefüggésben a bíróság rá kíván mutatni arra, hogy a Ket. 44.§ (1) bekezdése értelmében akkor kell kötelezően bármely közigazgatási szerv eljárásába más hatóság (szakhatóság) kötelező állásfoglalását beszerezni, ha azt törvény, vagy kormányrendelet az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság (alperes) számára előírja. A vizsgált esetben ugyanakkor a Kbt. - és más jogszabály sem - írja elő az alperes számára, azt, hogy bármely hatóságot az eljárásába szakhatóságként be kell vonni. Ilyen jogszabályra a felperes sem hivatkozott. A szakhatóság egyebekben olyan szakkérdésben ad ki állásfoglalást, amelynek megítélése hatósági ügyként a hatáskörébe tartozik, vagy annak vizsgálatát törvény, vagy kormányrendelet szakhatósági ügyként a hatáskörébe utalja. A perbeli esetben a megítélendő kérdés az volt, hogy az ajánlatkérő alappal, vagy alap nélkül állapította meg a felperesi ajánlat érvénytelenségét annak aránytalanul alacsony ára miatt - kizárólagos alperesi hatáskör. Harmadsorban a bíróságnak az ügy érdemében abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes jogszerűen, vagy jogszerűtlenül állította azt, hogy a felperes jogorvoslati kérelme alaptalan. E kérdés megítélése kapcsán a bíróság egyrészt rá kíván mutatnia arra, hogy egységes a joggyakorlat a tekintetben, hogy kérelemre induló eljárás esetén (alperes eljárása) csak azon vélt, vagy valós alperesi jogsértésekre lehet hivatkozni amelyet az eljárást megindító kérelmező (felperes) maga is a vizsgálat tárgyává tett. Mivel csak és kizárólag ezen jogszabályokkal, hivatkozásokkal összefüggésben lehet vizsgálni a közigazgatási perekben az alperesi jogsértést. Így a kérelemre történő eljárás során elő nem terjesztett, a kérelem tárgyává nem tett hivatkozásokkal kapcsolatban az eljáró közigazgatási szerv (alperes) jogszabálysértése nem vizsgálható, mivel az fogalmilag kizárt. A felperesnek az alpereshez benyújtott jogorvoslati kérelme e tekintetben egyértelmű volt: kizárólag csak a saját ajánlatának érvénytelenségét vitatta. Így a bíróság többek közt a nyertessé nyilvánított ajánlattevői ajánlattal összefüggésben 8
tett felperesi előadást - ha a munkanapokon történő munkavégzés nem minősül készenléti jellegű munkakörnek, akkor a hétvégi munkavégzés sem — e per keretei közt nem értékelhette. Másodsorban a bíróság utal arra, hogy a felperes az ajánlattevő kiírását nem támadta, így az ajánlati felhívás és dokumentáció elírásaihoz mind az ajánlatkérő, mind az ajánlattevők - köztük felperes -kötve voltak. Ajánlatkérőnek ezért a Kbt. keretei között összeállított és közzétett ajánlati felhívás és dokumentáció alapján kellett az ajánlatok érvényességét és a közbeszerzési eljárás eredményét megállapítani. Az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott követelményrendszer az ajánlatkérőt kötik, így az abban foglaltak alapján kellett döntenie az ajánlatok érvényességéről. Az ajánlattevő pedig csak az abban írt feltételeknek teljes mértékben megfelelő ajánlatával lehet résztvevője az értékelésnek. Itt kíván a bíróság ismételten utalni arra, hogy az ajánlatkérő felhívásában a dokumentáció 22. oldalán közölte, hogy az ajánlati ár kiszámításánál az ajánlattevők az SZVMSZK honlapján elérhető hatályos (2014. évi) számítási segédletet vegyék figyelembe. Harmadsorban a bíróság ki kívánja emelni, hogy a felperes az ajánlattételét megelőzően és ezt követően a közbeszerzési eljárás alatt az ajánlattevői kiírás egyik pontja tekintetében sem tett fel kérdést az ajánlatkérő részére, mint ahogyan azt tette a per alatt más ajánlatkérők irányában. A felperes által csatolt ezen ajánlatkérői válaszokból mint a jelen per tekintetében irrelevánsokból a bíróságot a megkérdezett ajánlatkérők véleménye nem köti - a bíróság mégis kiemelné azt, hogy egyrészt azokban az eljárásokban az ajánlatkérők közlése szerint nem volt ezzel összefüggésbe hozható előírás, ellentétben a perbeli esettel. Másrészt, ezek az ajánlatkérők is rámutattak arra, hogy e kérdés megítélése - Foglalkoztathatóak- e készenléti jelleggel a munkavállalók az azokban az eljárásokban meghatározott feladatok ellátása tekintetében? - a felperes, mint ajánlattevő feladata és felelőssége hiszen az ajánlatát a vonatkozó törvényi, rendeleti és ágazati szabályozás figyelembevételével kell megadnia. A felperes nem vitatta, hogy az ajánlatkérőnek a perbeli esetben a Kbt. 69.§. -ba foglalt indokoláskérési kötelezettsége az általa megajánlott ár tekintetében fennállt, hiszen teljesült a Kbt. 69.§. (2) bekezdésében megfogalmazott feltétel. így e tekintetben azt is vizsgálnia kellett, hogy a felperes által megajánlott ár többek közt a vonatkozó Korm. rendeletbe foglaltaknak (minimálbér, garantált bérminimum) eleget tesz-e, tekintettel az általa figyelembe venni kívánt SZVMSZK segédletre is. E körben nem lehet elvonatkoztatni attól sem, hogy az ajánlatkérőnek, mint állami vádhatóságnak egyebekben az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény alapján feladatát képezi az, hogy közérdek védelme érdekében közreműködjön annak biztosításában, hogy mindenki betartsa a törvényeket, feladata többek közt is, hogy hatósági jogkört gyakorló, illetve bíróságon kívüli jogvitát intéző szervek (köztük alperes is) a jogszabályok rendelkezéseit megtartsák. A felperesi indokolásra tekintettel a Korm. rendeletbe foglaltak érvényesülését az ajánlatkérőnek a felperes által hivatkozott feltétel meglétét - készenléti jellegű munkakör - kellett vizsgálnia. Erre tekintettel a bíróságnak is azt kellett megállapítani, hogy az ajánlattevő által meghatározott feladatok, az általa meghatározott időtartamban és az általa meghatározott fővel készenléti jellegűnek minősülnek-e, hétköznap. Elsődlegesen a bíróság rögzíti, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozást követően alkalmazandó 93/104/EK irányelv és a helyébe lépő 2003/88/EK irányelv értelmében a munkahelyen töltött ügyelet ideje munkaidőnek számít. A munkakör akkor minősíthető készenléti jellegűnek, ha a munkavállaló a munkaköri feladatai jellege miatt hosszabb időszak alapulvételével a rendes munkaideje legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére. Ez a 9
feltétel a perbeli esetben hétköznap fel sem merülhetett, hiszen a napi 12, illetve 24 órás szolgálatból összességében, figyelemmel az ellátandó feladatokra - nem kizárólag csak őrzés védelmi tevékenység - a megkívánt időszakra (07:00 - 19:00; 07:00 - 07:00) a munkaidőre - külön engedély nélkül 06:00 órától 20:00 óráig léphetnek be - és az éjszaka történő rendszeres, legalább óránkénti járőrözési kötelezettségre. Nem lehet ugyanis az ajánlatkérő által megkívánt feladatokat olyan portási tevékenységnek minősíteni amely csak a be- és kilépőket regisztrálja és ebből kifolyólag a be-, illetve kilépések közötti idő átlagosan legalább a munkaideje 1/3-át kiteszi, és ezt valóban pihenéssel töltheti, más munkafeladata erre az időszakra nincs. Egy munkakör ezen feltételen túlmenően, akkor is jogszerűen készenléti jellegűnek minősül, ha a munkavégzés különösen a munkakör sajátosságaira, a munkavégzés feltételeire tekintettel a munkavállaló számára az általánoshoz képest számottevően alacsonyabb igénybevétellel jár. Ebben az esetben a munkavállaló munkaidejében folyamatosan munkát végez, ám ennek intenzitása, megerőltető volta, az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb, kisebb igénybevétellel jár. Annak megállapításához, hogy ennek feltételei az adott esetben fennállnak-e vagy sem, szükséges megvizsgálni a konkrét munkaköri feladatokat, a munkavégzésre vonatkozó előírásokat, a kialakult munkahelyi gyakorlatot. A lényegesen alacsonyabb igénybevétel meghatározására a törvény nem ad iránymutatást; a munkavállalót a munkakör ellátása során érő fizikai és a szellemi megterhelést kell figyelembe venni, amelyet a munkavédelmi kockázatértékelés során is mérlegelni kell. Tehát ebben a körben, ellentétben a felperesi érveléssel nem elegendő annak megállapítása, hogy egy átlagos őrzés - védelmi tevékenységet ellátó munkavállaló átlagosan hány 11 kJ/perc energiát fogyaszt. E tekintetben a bíróság az alperes, így ezáltal közvetett módon az ajánlatkérői érvelést fogadta el. Tekintettel egyrészt az ajánlatkérő által megkívánt feladatok összességére. A felperes tényszerűen nem cáfolta az ajánlatkérő azon állítását, hogy az őrzés - védelmi és porta szolgálatot is ellátó személyek a munkaidejük azon időtartalma alatt amikor az ott dolgozók engedély nélkül tartózkodhatnak az objektumban nem tudnak pihenni, többek közt az állandó monitor figyelési kötelezettségük miatt. Másrészt az egyértelmű ajánlatkérői tájékoztatásra - az ajánlattevők a megajánlott árnál legyenek figyelemmel a segédletben megfogalmazottakra - tekintettel. Itt kíván a bíróság visszautalni a felperes által benyújtott munkaügyi hatósági állásfoglalására is melyben kifejtésre került, hogy ugyan egy munkakör készenléti jellegűvé tett minősítése a munkaadó felelőssége és kompetenciája, azonban, ha ezt nem jogszerűen gyakorolja akkor annak következményei vannak egyrészt a munkavállaló irányában, másrészt az ezen döntés jogszerűségét vizsgáló hatóság részéről. E hatóság tájékoztató jellegű állásfoglalásában arra is rámutatott, hogy a felperes által vázoltak a munkakör készenléti jellegű minősítése kapcsán aggályokat vethet fel. Összegezve: a bíróság az alperes határozatát a felperes által kifogásolt részben felülvizsgálta, ennek során megállapította, hogy az alperes helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján, törvényes jogi következtetéseket vont le. A határozata jogszerű rendelkezéseket tartalmaz, az nem volt jogszabálysértő a felperes által kifogásolt részében, ezért a bíróság a felperes keresetét - mint alaptalant - elutasította. A bíróság a Pp. 78. §-a alapján a pervesztes felperest kötelezte a perköltség megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. § (3) bekezdés alapján határozott meg. figyelemmel az alperesi képviselő által kifejtett munka színvonalára, időigényességére, és arra, hogy a per az első tárgyaláson befejeződött. 10
A bíróság felperest kötelezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39.§. (3) bekezdés a) pontja, illetve a 42. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték megfizetésére, - figyelemmel az Itv. 43.§. (3) bekezdésére - tekintettel a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban címet viselő 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§. (2) bekezdésére is. Az ítélet elleni fellebbezést a Kbt. 160. § (5) bekezdése zárja ki. Budapest, 2015. év január hó 23. napján dr. Hankó Ferenc s.k. bíró
11
