KIÁLTS Mit Kiáltsak?
Minden test fő és minden szépsége mint a mezı virága! Megszáradt a fő, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.
Az İskeresztyén Apostoli Egyház Lapja
2007/5
A láthatatlan világ erői ApCsel 1:6-9; 2.r. után alig telik el rövid idı és ezt olvassuk az elsı mártírról, Istvánról: Mennybe függeszti szemeit és ezt mondja: „Íme, látom a megnyílt eget és az Ember Fiát Isten jobbja felöl állani.”(ApCsel 7:55-56) Tehát, többen nyertek bepillantást a láthatatlan mennyei világba. Sokan nem hiszik, hogy létezik, csak legyintenek rá. A hívı ember számára azonban éppen olyan valóság, mint a látható világ. Ezért énekeljük boldogan: Itt van Isten köztünk... Amikor imádkozunk, a láthatatlan, de mégis jelenlévı Istent szólítjuk meg. A láthatatlan világgal számolni azt jelenti: Hinni! Biztosra venni, hogy az is van, amit nem látok! Ezért szólítom meg ıt és várom kegyelmét, segítségét. Mert İ van! Ima közben megtapasztalhatjuk a láthatatlan mennyei világ erıit. Aztán a hívı embernek észre kell venni a látható világban a láthatatlan Isten tetteit. Gondviselését és világkormányzását. İ a történelem Ura. Ezen kívül minden főszál, a természet minden törvényszerősége, a tökéletesen megalkotott ember... mindmind az İ létét hirdeti! Boldog ember az, aki hisz a láthatatlan világban, annak Urában és komolyan számol vele. Tudja és hiszi, hogy földi életében vele van a
Isten két világot teremtett, a láthatót és a láthatatlant. A látható világ ezen a földön van, a mi fizikailag látható, érinthetı, anyagi világunk. Amibe mi is beletartozunk és ahol élünk. A láthatatlan világ Isten és a mennyei lények tartózkodási helye, a szellemi világ. Az ember számára fizikai szemmel láthatatlan, csak hit által tudjuk elfogadni, hogy létezik. A Zsidókhoz írt levélben ezt olvassuk: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszédére állt elı, a láthatatlanból lett a látható.”(11:3) Az Úr Jézus mennybemenetelénél nyilvánvalóvá lett a láthatatlan világ. Az övéi, a tanítványok egy kicsit bepillanthattak ebbe a világba. De már az Ószövetség korában is egyesek kegyelembıl bepillantást nyertek és aztán az újszövetségi korban is. Az Úr Jézus születésénél például az angyalok által lépett be a láthatatlan, szellemi világ a látható, anyagi világba. Aztán Jézus megkeresztelkedésénél hangzik a mennyei hang, az Atya hangja: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm.”(Mt 3:17). A három tanítvány a hegyen látja a megdicsıült Krisztust és hallja az Atya hangját... Az Úr Jézus mennybemenetele 1
láthatatlan Isten — mert megígérte! — és útja Hozzá vezet és Nála ér véget... Jézus Krisztus mennybemenetelénél látjuk, hogy İ igazán a mennyei világban van otthon. A 33 évet azért élte le itt a földön, hogy elszenvedje a mi ítéletünket. Meghaljon a mi bőneink miatt. Ezzel megnyitotta az utat számunkra vissza az Atyához a mennyei világba. A mennyei hajlékba Jézus az Út. Aki hisz İbenne, annak megnyílik az Út a láthatatlan mennyei világba. Az Úr Jézus feltámadása is Istenségét igazolja mindennél világosabban. Azt, hogy İ a láthatatlan világ küldötte. A Jelenések könyvében több helyen is beláthatunk a számunkra még láthatatlan szellemi világba. Az 5. rész a mennyei Istentiszteletrıl tudósít minket. Az egész menny a Bárány Jézust imádja... Az a Jézus, Aki helyettünk halt meg a keresztfán, feltámadása után 40 napig jelent meg az övéinek, utána felment a mennyei dicsıségbe. Nem hirtelen távozott el tanítványai közül, nem váratlanul. Nem úgy, hogy ne tudják hová megy. Fontosak az Úr Jézusnak az övéi! Elmondja nekik, hogyha majd İ nem lesz köztük, elküldi a Vigasztalót, a Szentlelket. Aki ugyanúgy szereti, vezeti ıket, mint İ szerette. Elvezérli ıket minden igazságra és eszükbe juttatja mindazt, amit İ, Jézus tanított nekik. Pártfogójuk lesz, rábízhatják magukat, mert az İ munkáját folytatja itt a földön... Negyven nap után kiviszi ıket az Úr Bethániáig‚ felemeli a kezeit és megáldja ıket. Miközben áldotta ıket, lassan emelkedett felfelé, míg felhı nem takarta el İt a figyelı tanítványok szemei elıl. Visszalépett a láthatatlan világba, ahonnét jött. Most mi lesz? Most rájuk fog szakadni a magány? Nem! Az Úr Jézus azonnal odarendel két angyalt, akik
érthetı, világos üzenetet mondanak: „Mit álltok itt nézve a mennybe? Semmi ok a kétkedésre. Ez a Jézus, Aki felvitetett, ugyanígy jön majd el...” Kapnak rögtön egy programot és egy feladatot: Várni vissza Jézust és készülni a találkozóra. Aztán visszatérni Jeruzsálembe és várni a megígért Szentlelket. Várni a láthatatlan világ erıit, hogy képesek legyenek folytatni Jézus munkáját és tanúi lehessenek a föld végsı határáig... A tanítványok engedelmesen visszatérnek Jeruzsálembe és tíz nap múlva megnyílik a láthatatlan világ és látható, hallható formában és hangban alá száll a Szentlélek Isten, hogy folytassa a Fiú-Isten munkáját ezen a földön: „Ekkor nagy hirtelenséggel az égbıl mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése támadt és eltöltötte az egész házat, ahol ültek. Kettıs tüzes nyelvek jelentek meg elıttük, melyek lángokra oszoltak s mindegyikre leszállott egy. Ekkor megteltek mindnyájan Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek szólni, amint a Lélek adta nekik.”(ApCsel 2:2-4). Az addig bátortalan, félıs tanítványok erıt és bátorságot kaptak, és bátor bizonyságtevıkként álltak elı a csodálkozó sokaság elıtt. Péter prédikációjára 3 ezer lélek tért meg és lett az Úr Jézus tanítványa azon az elsı Pünkösdön. Testvéreim! Adjunk hálát, hogy minket is betöltött a drága Szentlélek, és a láthatatlan szellemi világ erıivel töltött be. Ezzel az erıvel akar betölteni újra és újra minden napon. Azt akarja, hogy bátor és örvendezı bizonyságtevıi legyünk a mai világban is az Úr Jézusnak. Tegyünk vallást arról, hogy İ él és velünk van a világ végezetéig az İ Lelke által. Az Úr azt akarja, hogy mindenki megtérjen és örök életet nyerjen. İ nem akarja a bőnös ember halálát. Ennek az örömhírnek a hirdetésére akar 2
felhasználni minden mai tanítványát. Nem akarja, hogy némák legyünk, hanem bátran és hálásan hirdessük az İ Nevét, a láthatatlan szellemi világ létezését és erıit. Hit által itt van az Úr Jézus közöttünk az İ Lelke által, bár testileg eltávozott. Most nincs térhez és idıhöz kötve, bárhol és bármikor megjelenhet az İ áldásával, segítségével ott, ahol az övéi hittel hívják İt. Csak meg kell tanulni hinni Benne! Hit
által ugyan olyan közel lehet lenni Hozzá, mint amikor testben élt ezen a földön a tanítványai között. Milyen drága ajándék a Szentlélek lejövetele, Aki által közöttünk is itt van az Úr Jézus, nem csak Izraelben, mint régen. Dicsérjük és áldjuk a mennyei Atyát, Aki reánk árasztotta a láthatatlan mennyei világ áldását és erıit. Csak hittel el kell fogadnunk. Elfogadod? Pozsgai József
„A szeretet soha el nem fogy...” 1Kor 13:8 magától is elmúlhat. Hosszasan lehetne sorolni az okokat. Lényege az, hogy nincs igazán szilárd alapon az ilyen szeretet. A másik, amikor a szeretet hívı és ugyancsak hívı, ill. hívı és nem hívı ember között jön létre. A lényege ugyanaz: Az Isten Igéje szerint élı embernek az élete szeretetre van rendelve, és ezt tartja céljának, és élete értelmének! Az ı esetében, a felebaráti szeretet egyfajta válasz Isten szeretetére: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és győlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” (1Jn 4:20) Ebbe az igeszakaszba az is beletartozik, hogy még az ellenségemet is szeretnem kell! A Mt 5:44-ben olvashatunk utasításokat ezzel kapcsolatosan, és jó tanácsokat ennek kivitelezéséhez. Milyen csodálatos példát láthatunk erre nézve, ha elolvassuk az apostolok cselekedetei 7. részét. — István az ıt vádolókhoz (akik késıbb gyilkosai lesznek) a következıképpen viszonyul: imájában nem az ırá támadókra kér átkot, vagy valami hasonlót, de nem is saját menekülését próbálja Istentıl kieszközölni, hanem értük hően
Egy nagyon ismert újszövetségi bibliai verset idéztem fel. Oly sokszor olvastuk már, s talán azt mondhatjuk, nincs már mondanivalója a jelen korban élık számára. De ha így gondolkodunk, rosszul tesszük! Olvassuk el még egyszer ezt az Igét, és lássuk meg az üzenetét! Igazából most, az utolsó idıkben, a kegyelem korszakának végén van jelentısége a hívı ember számára. A Bibliát nem ismerı ember részére a szeretet csupán emberi kapcsolatra korlátozódik. De az Úr akarata szerint élı ember jól tudja, hogy a szeretetnek két fı csoportja van. Az egyik az ember és az Isten között jön létre (ez kölcsönös is lehet, ha a bőnös ember megbánva bőneit, Isten felé viszonozza szeretetét). Mindemellett az Isten minden embert szeret! Lehet fiatal, idıs, hívı és nem hívı. İ csak a bőnt győlöli! Magát az embert szereti! A másik csoport, amikor a szeretetközösség ember és ember között alakul ki. Itt már több verziót is lehet megemlíteni. De most csak kettıvel foglalkozom! Az elsı, mikor a világ szerint élık között jön létre a nevezett kapcsolat. Ennek tartósságára nincs szavatosság! Közbejöhet egy félreértés, egy rosszakaró stb., de 3
imádkozik! „Uram, ne tulajdonítsd nekik e bőnt!” Ennyire tudta szeretni az ellenségeit! Az ellenségemben nem a gonoszhoz kapcsolódó rosszat kell szeretnem, hanem azt a lelket, amit az Úr adott neki, ültetett belé. De ha azt gondolnánk, hogy ennyi az egész, akkor tévedünk! Figyeljünk csak! „És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” (Mt 24:12) A bevezetı szakaszban tettem említést az utolsó idıkrıl. Az imént idézett igeszakasz az utolsó idıkre vonatkozik, vagyis a mostani, mai idıre. Azt gondolom, ez külön magyarázatra nem szorul, hiszen
benne vagyunk, megéljük mások által, tapasztaljuk saját életünkben. A gyülekezetekbe a megpróbáltatás tüze, amit ugyancsak az utolsó idıkre ígért az Úr, megérkezhet akár szeretetlenség formájában is! Ezeket a dolgokat nekünk szeretettel kell elviselnünk! Befejezésül tegyük fel magunkban a kérdést! Ezek után lehetséges-e az, hogy a szeretet el fogy? A válasz rövid, és egyszerő: ha elfogyott, akkor valójában soha nem is létezett az adott ember életében! Szeretettel: Soós Róbert
Az ifjúság jövıje — a jövı ifjúsága 1. A jövı — Rohanás a semmibe? Talán vakmerı gondolat a jövırıl beszélni egy olyan korban, melyben a holnap sem biztos… Viszont vannak olyan kérdések, amelyeket nem hagyhatunk megválaszolatlanul. Többek között ilyen kérdés a fiatalság, az ifjúság jövıje is. Világunkban szertenézve, minden megremegni látszik. A bibliai jövendölés is így ír a földi élet utolsó napjairól: „Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bőne és elesik; és nem kél fel többé!” Ésa 24:20 Vajon ezt a végidıszakot hogyan élik meg gyülekezetünk fiatal, serdülıkorú tagjai? Mit tehetünk azért, hogy ezek a fiatalok egészséges keresztyén gondolkozással és hitélettel rendelkezzenek? E kérdések megválaszolásához elsıként próbáljuk meg átgondolni, átérezni a mai tinédzserek élethelyzetét! 2.
Minden gyermek és serdülı fiatal elıtt van egy emberkép, egy modell, melyet utánozni, követni fog. A mai társadalom nagy részének „ideális” emberképe a sikeres, gyızni, és életbenmaradni tudó ember. Ez sugárzik a magazinokból, a zenékbıl, a filmekbıl. Az emberi lét alapjai ezek szerint a következık: pénz, szépség, karrier, szórakozás, élet… Amikor egy tinédzser napról-napra szembesül ezzel az emberképpel, lassanlassan ı is egy olyan személyiséggé formálódik, amelyben a lényeg — a fıszereplı — nem más, mint önmaga. 3. A múlt — A régi értékek Hogyan is volt régen? Akkor is ilyen volt az emberkép? Azt mondhatjuk: egy bizonyos mértékig igen! Akkor is jelen volt már az elsıvé-válás gondolata, viszont a média, a szórakoztatóipar nem tudta ilyen mértékben befolyásolni az embereket. Az erkölcsi értékítélet még akkor valamelyest más volt. Volt értéke, értelme a munkának, a családi életnek, a
A jelen — A ma embere
4
tanulásnak. Az embereknek régen biztosabb jövıképe volt, mint jelenleg. Az évek elıre haladtával azonban a szemünk elıtt teljesednek be a Szentírás igeversei: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idık állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretık, pénzsóvárgók, kérkedık, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelıi. Árulók, vakmerık, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretıi. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét.” 2Tim 3:1-5/a
4. Pár lépés — A megoldás lehetıségei E rövid kis idıutazás után tekintsünk ismét elıre! Életünk keretei közül nem léphetünk ki. Fiataljainkat, gyermekeinket sem tehetjük üvegbúra alá, így óva meg ıket a végidı veszélyeitıl! Azonban pár lépést tehetünk, kell is tennünk feléjük. E lépések egymásra épülnek, s fontos, hogy mindegyik jelen legyen fiatalokkal való kapcsolatunkban. A cél pedig az — amint a bevezetésben is elhangzott — hogy, egészséges keresztyén gondolkozású és hitélető emberekké váljanak fiataljaink! Ezek a lépések a következık: Fogadjuk el ıket úgy, ahogy vannak! Egy serdülıkorú fiatalnak a személyisége hatalmas változásokon megy keresztül ebben az idıszakban. Tulajdonképpen a saját személyiségével sincs tisztában, ezért igyekezzünk mély empátiával és megértéssel venni körül ıket. Fogadjuk el az ı egyéni „stílusukat” és értsük meg: ık még nem kész
5
felnıttek (bármennyire is igyekszenek annak látszani), hanem átalakulásban lévı gyermekek! Biztosítsunk számukra szeretetteljes közösséget! Ebben az életkorban nagyon fontos a közösséghez való tartozás megélése. A serdülık vágynak arra, hogy egy olyan csoporthoz tartozzanak, ahol jól érzik magukat, s önmaguk lehetnek. Ezt a feladatot az ifjúsági csoport láthatja el legjobban. Az ifjúsági órákon hasonló korú és hasonló érdeklıdéső fiatalok vannak együtt (legjobb esetben), így könnyebben nyilvánulnak meg az egyéni vélemények, személyes gondolatok. Igazodjunk a fiatalok igényeihez! Az ifjúsági órának több szerepe is van: kapcsolatépítés, közösségépítés, éneklés, imádkozás, Biblia-tanulmányozás, viszont a formai keretek nem lehetnek annyira kötöttek, mint az istentiszteleti alkalmakon! Olyan témák kerüljenek megbeszélésre, melyek érdeklik a fiatalokat és az ifjúsági órák legyenek változatosak! Kapjanak lehetıséget a gyülekezetben! Amennyiben az ifjúsági csoport szolgálati lehetıséget kap a gyülekezetben, akkor célirányosabbak, motiváltabbak lehetnek az együttléteik, hiszen tudják: nem csak önmaguk „örömére” vannak együtt, hanem a gyülekezet felé is szolgálattal készülhetnek. Foglalkozzunk velük egyenként! Ha a fiatalokkal jó kapcsolatot alakítottunk ki, tehát van egy alapvetı bizalmi kapcsolat közöttünk, akkor — amennyiben igénylik — egy-egy
alkalommal egyenként is foglalkozhatunk velük. Az ilyen bizalmas beszélgetések lehetıséget teremtenek a mélyebb, személyesebb kérdések megválaszolására; egyéni tanácsadásra, lelkigondozásra.
Igyekezzünk azon, hogy fiataljaink olyan emberekké fejlıdjenek, akik önálló, biblikus gondolkodással és értékrenddel bírnak, s amely mellett — bármilyen élethelyzetet hoz is számukra a jövı, — hitet mernek tenni! „Mi módon ırizheti meg tisztán az ifjú az ı útját, ha nem a te beszédednek megtartása által” Zsolt 119:9
5. A cél — Bibliai értékrendő személyiség A felsorolt lépések természetesen tovább bıvíthetık egyéb gondolatokkal is. Viszont ezen alapvetı öt lépés nélkül olyanok lesznek gyülekezetünk fiataljai, mint gyökér nélküli fák, alap nélküli épületek… Egy idı után kidılnek, összeomlanak…
Benedek Tibor (Elhangzott: 2007. március 3-án, a DunaTisza-közi lelkimunkás továbbképzésen.)
Születés nélkül nincs élet! Ilyen értelemben mindnyájan hiábavaló életet, Istentıl elszakadt életet örököltünk szüleinktıl, és ugyanilyet hagyunk örökségül gyermekeinkre a testi születés útján. Ezért mondja Jézus Krisztus: „Ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” Amint testi születés nélkül nem lehetünk egy földi ország polgáraivá, úgy a Szent Lélektıl való újjászületés nélkül sem léphetünk be Isten országába. Ezt a felülrıl való újjászületést nem pótolhatja semmiféle vallásos gyakorlat, hittani ismeret, jó cselekedetek buzgó gyakorlása. Ezek alapján templomát, egyházát, gyülekezetét, papjait és szent könyveit láthatja ugyan a pusztán ilyen módon vallásos-egyházias ember, de Isten országát nem láthatja meg! Isten nem mond, nem kíván lehetetlent. Ha kijelenti, hogy az újjászületés szükséges, akkor az nyilván lehetséges is. Lehetséges, mert İ lehetıvé teszi! Elvégzi Szent Lelke és Igéje által. „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a
„Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” „Ami testtıl született, test az, és ami Lélektıl született, Lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondom neked: újonnan kell születnetek!” Jn 3:3;6-7 Az élet kapuja a születés. Amíg egy ember valamely földi ország területén meg nem született, addig annak az országnak nem állampolgára. Sehol nem tartják nyilván, jogokat nem élvez, kötelezettségek nem terhelik. Mindezek a születés pillanatával kezdıdnek el. Így van ez Isten országával is. Csakhogy annak polgárává, részesévé testi születés által nem lehetünk. Isten Igéje is azt tanítja, s az emberiség történelme is arról gyız meg, hogy az egész emberi nemzetség egyetemlegesen, kivétel nélkül a bőn uralma alatt áll, Istentıl elszakadt állapotban van. Istentıl, az élet forrásától elszakadni pedig annyi, mint szellemi értelemben a halál állapotába zuhanni. „Az a neved, hogy élsz, és halott vagy!” Isten felıl nézve ez az egész emberi nemzetség életének összefoglaló, jellemzı címfelirata. 6
Lélektıl született” (Jn 3:8). „Mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élı és maradandó Igéje által” (1Pt 1:23). Isten Lelke váratlanul, ellenállhatatlan erıvel körülvesz egy embert — Isten Igéje, mint termékenyítı mag a szívébe hull — és megtörténik a felülrıl, újonnan való születés, amely annyira gyökeres változást jelent az ember életében, hogy utána a „régiek elmúltak, íme újjá lett minden!” Az óember halálát, a régi én „vízbefulladását” jelenti az „újjászületés fürdıje”. Az ilyen értelemben felfogott keresztségrıl mondja Jézus: „Ha valaki nem születik víztıl és (Szent) Lélektıl, nem mehet be az Isten országába” (Jn 3:5). Megkeresztelt voltunk akkor nyeri el tehát igazi értelmét, ha Isten Lelke és Igéje elvégzi bennünk azt, amit a keresztség csupán jelképesen ábrázol ki. Az újjászületés következtében az embernek megváltozik a lelkivilága, gondolkodásmódja, viselkedése, érdeklıdési köre: Istenhez, emberekhez: családjához, munkatársaihoz, ellenségeihez való viszonya, beszédmodora, szabadidejének felhasználása és így tovább. Minden születés vérrel és szenvedéssel jár. Az, hogy én megszülessek, valakinek nagy fájdalmába és vérébe került. Mérhetetlen szenvedés és a golgotai keresztrıl hulló drága vér áll az újjászületés hátterében is. Ingyen kegyelembıl, Istentıl azért nyerhetek új életet, mert régi életem minden bőnéért elszenvedte Valaki a méltán megérdemelt, igazságos ítéletet. A Golgota véres keresztjén átszegzett tagokkal, iszonyú kínoktól elgyötörten, kínoktól cserepes ajkával számunkra bocsánatot esdekelve az Atyától szenved az egyetlen ártatlan, az egyetlen Igaz. „Megsebesíttetett a mi bőneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, az Úr
mindnyájunk vétkét İreá vetette. Vérhullás közepette történik újjászületésed; bőneiddel megérkezel a Golgotához, hittel borulsz le a kereszt tövébe, bőnös szívedre hull a drága vér, és hangzik feléd az Evangélium, a kegyelem örömüzenete: és Jézusnak, az ı Fiának vére megtisztít minket minden bőntıl.” (1Jn 1:7). A születés ténye körül nem képzelhetı el semmiféle bizonytalanság. Ha valakinek eszébe jutna egy embertıl ilyet kérdezni: „vajon megszülettél-e?” — úgy mindent el lehet képzelni, csak efféle bizonytalankodó válaszokat nem: „Talán valószínő..., azt hiszem...‚ bár egészen bizonyos nem vagyok benne..., nincs kizárva, de azt biztosan nem is lehet tudni. El nem mosódó, határozott kiindulópont a születés. Így van ez a Szent Lélek által történı újjászületés esetében is. Ha bizonytalanságban vagy felıle: úgy az még nem történt meg. Ha bizonyos vagy benne: rendszerint még az idıpontja is felejthetetlenné válik (bár nyilván nem ez a döntı), és az újjászületés ténye életedet két élesen elkülönülı, egymással ellentétes részre osztja. „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe” (1Jn 3:14). Az is nyilvánvaló, hogy a születés: kezdet. Senki nem mondhatja: „1925-ben születtem ugyan, de azt megelızıen is, éveken át, éltem már a Földön, tehát születésem nem is olyan nagyon jelentıs esemény az életemben.” — Lelki-szellemi értelemben sem lehet így beszélni. Aki valóban újjászületett, sosem fogja azt mondani: „Újjászületésem elıtt is mindig hívı voltam, igaz ember voltam, Istennel való kapcsolatom mindig is rendezett volt, mióta az eszemet tudom.” Pál apostol így értelmezi saját újjászületését: és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben 7
bizakodunk. Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én még inkább: nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népébıl, Benjámin törzsébıl származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, buzgóság szempontjából az egyház üldözıje, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam.” (Mintha ma így szólna valaki: nyolcnapos koromban megkereszteltek, ısi református családból származom, Debrecenbıl valók vagyunk, presbiter-, sıt lelkészıseim is voltak, gyerekkorom óta tudok minden zsoltárt, becsületes, erkölcsös életet élek, rendırséggel soha bajom nem volt, nem öltem és nem loptam, nem iszom és nem kártyázom...) „Ellenben azt — folytatja Pál —‚ ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sıt, most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. İérte
kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitőnjék rólam ıáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentıl” (Fil 3:3-9). Ha ugyanis mindig jó, igaz ember, Isten barátja és engedelmes gyermeke voltál természetednél fogva, még a magad erejébıl is, akkor miért kellett Isten Fiának érted szenvednie, véreznie és meghalnia? Az újjászületett ember tudja: nincs semmi „saját igazsága”, nincs mivel dicsekednie Isten elıtt, új életét csupán Megváltó Krisztusának köszönheti. A vele való találkozás lezárja az élet Isten nélkül való korszakát és megnyitja a tudatosan és hálás örömmel vállalt Isten-követés korszakát. A kereszt tövénél fakad, a kereszt mellıl indul minden újjászületett élet. Siklós József „Az újszülött természetrajza” c. írásából
Teljesedjetek be Szent Lélekkel! Ef 5:18/b vigasztalására, bátorítására és bölcsességére... Egy szép nyári este úgy hajtottam térdet az én mennyei Atyám elıtt a „belsı szobámban” — ahol az Úron kívül nem volt senki más — ahogy Jákób tette évezredekkel ezelıtt: „nem bocsátlak el Téged, míg meg nem áldasz engemet...” 1Móz 32:26/b. Röpke pár perces buzgó ima után átéltem a pünkösdi csodát: Isten Szent Lelke betöltötte szívemet! A Lélek ajándékaként új nyelvet kaptam és túláradó módon bizonyságát adta az Úr: „mérték nélkül adja az İ Lelkét”! Ezt az örömet nem tudtam magamban tartani, ezért bekopogtam szüleimhez — édesapámhoz, mint lelkipásztoromhoz — el akartam
Életem legboldogabb napja lett, amikor Jézus Krisztus ígérete valóra vált bennem: Isten betöltött drága Szent Lelkével! Sóvárogva vártam, sokat könyörögtem az Úrhoz a Lélekkel való betöltekezésért. Imádkoztak többször is értem, de látszólag nem történt semmi. Látszólag, mert bennem egyre nagyobb lett a vágy — a Szent Lélek munkálta — hogy ne nyugodjak meg, míg a beteljesedés meg nem történik. Már gyermekként sokszor mélyen érintett Isten Lelke, de a beteljesedés késıbb történt meg. Nagyon mélyen átéltem, hogy a Szent Lélek vezetése nélkül nem tudok célba érni... Szükségem van Isten erejére, vezetésére, 8
Lelkét, akik Neki engednek! ApCsel 5:32. „Mert akiket Isten Lelke vezet, azok Istennek fiai.” Róm 8:14. — Azokat vezetheti a Szent Lélek, akik engedelmeskednek neki. Mindenkit arra buzdítok, hogy kérje alázattal és hittel a Lélekkel való beteljesedést és nem fog csalódni, mert „Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz!” Azután, a beteljesedés nem egyszeri alkalom! Erre bizonyítékul szolgál Isten Igéje: Az apostolok és az ıskeresztyének — azóta ezrek és ezrek — újból és újból beteltek (megújultak) Szent Lélekkel. ApCsel 2:1-4; 4:31; 13:52. Amikor Pál apostol arra buzdítja az efézusi testvéreket, hogy teljesedjenek be Szent Lélekkel, ott egy jelen idejő igealakot használ, ami azt jelenti, napról-napra, újból és újból szükséges a hívık számára a beteljesedés. — Ahogy természetesnek vesszük, hogy naponta többször táplálkozunk... Tehát a fentiekben leírt bizonyságom — 27 éve történt elıször — nem csupán történelem számomra, hanem ma is szükségem van és átélem a Szent Lélekkel való beteljesedést! (Amikor nem, akkor annak nagy hiányát érzem!) Pál apostol nagyon hálás volt azért az Istennek, hogy lelki testvéreinél gazdagabb mértékben tudott nyelveken szólni. Látásom szerint nem azért, hogy kiemelkedjen a testvérek közül, hanem mert tapasztalta az ajándék értékes voltát és személyes életére gyakorolt hatását és ezért, azt rendszeresen alkalmazta személyes imaéletében! — Súlyos probléma, ha használata kiszorul a személyes imaéletünkbıl! Azzal azt fejeznénk ki, hogy számunkra nincs jelentısége... Pedig van! Tudom, hogy vannak hasznosabb lelki ajándékok, (mert azokkal másokat is építhetünk) de ha én
mondani mi történt velem, de valahogy a magyar nyelv nem ment... — Így már nem is volt szükség, semmilyen magyarázatra. Szüleimmel együtt, nagy örömmel dicsıítettük az Úr Jézus Krisztust. Bizonyságtételemhez több fontos tanulságot szeretnék hozzáfőzni és megvilágítani. Meggyızıdésem, ma is szükség van a Szent Lélekkel való beteljesedésre! A beteljesedés nem egyenlı az érintéssel! A vízzel telt pohár minden mozdulatra kicsordul. Más egy pohár, ami vizes, vagy van benne valamennyi víz, és más, ami tele — csordultig van. Persze, ha nem a Lélekkel van tele a bensınk, akkor is „valami” kicsordulhat belılünk, de az teljesen más... István diakónus, vértanú hittel és Szent Lélekkel teljes volt, így amikor ıt megkövezték ez a mondat „csordult” ki belıle: „Uram, ne tulajdonítsd nékik e bőnt”. ApCsel 7:60. A másik fontos gondolat: A Szent Lélek csak a megtisztított szívben vesz lakozást! İ nem lesz soha társbérlı, mert a Szentség lelke. A golgotai áldozat pünkösd elıtt van! Vagyis a bőneink elrendezése, vér alá helyezése, jóvátétele és szívünk teljes odaszánása teremti meg a lehetıséget a Szent Lélekkel való beteljesedésre. A tiszta nemcsak azt jelenti, hogy megtisztított, hanem azt is, hogy osztatlanul Istené! Például a tiszta búza, nem tartalmaz másféle magot, konkolyt stb. Az Úr Jézus kijelentése arra tanít minket, hogy kérni kell a Szent Lélekkel való beteljesedést! Kit tölt be Isten az İ Lelkével? — A Szent Ige világosan elénk tárja: az kapja meg, aki kéri (Lk 11:13). — Akkor szoktunk valamit kérni, ha az illetı dolgot fontosnak, szükségesnek tartjuk... Továbbá, azok kapják Isten 9
üdvbizonyossága van és valódi öröme, így boldogan várja Jézus Krisztus visszajövetelét, és ennek fényében alakítja egész életgyakorlatát... 1Thessz 1:6-10. Adja az Úr, hogy minden kedves olvasó Testvérem vegyen erıt, a Szent Lélek erejét és legyen, legyünk tanúi Jézus Krisztusnak, az értünk meghalt, feltámadt és megdicsıült Királyunknak! Néki legyen dicsıség, hatalom, áldás és minden imádás örökkön-örökké! Ámen. Áldott pünkösdi ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak, testvéri szeretettel: Pék Balázs testvér
nem épülök, hogyan építsek másokat?! Vagyis, kinek nincs szüksége arra, hogy magát építse? — „Viseljetek gondot magatokra!..” — mondta Pál apostol az efézusi véneknek. ApCsel 20:28. Végül, de nem utolsó sorban, a Szent Lélekkel teljes ember tanúja igazán Jézus Krisztusnak! Errıl megváltozott élete: az Istenhez, a világhoz, a bőnhöz, az emberekhez való viszonya tesz bizonyságot. A Lélekben való járás pedig következésképpen gyümölcsözést jelent életében. Ilyen formában: szeretet, öröm, békesség, béketőrés, szívesség, jóság, hőség, szelídség és mértékletesség... A Szent Lélekkel teljes embernek
Nõk a Bibliában — Rebeka 4. rész 1Móz 25:29-34; 27:1-46; 28:1-5 Jákób éppen lencsét fızött és bátyja kért tıle az ételbıl. A kisebbik fiú kihasználta a helyzetet és az ételért cserébe az elsıszülöttségi jogát kérte Ézsautól. Az éhes bátyja odaadta ezt a jogot a megkívánt ételért cserébe, mert úgy érezte, hogy az ı vadász élete mindennap bizonytalan. Csak késıbb bánkódott és haragudott, hogy elvesztette a jogát. A szerepcsere megtörtént, ami miatt ellenszenvesnek tartjuk Jákóbot, mert kihasználta‚ a helyzetet a másik rovására. Azonban Isten elrendelése érvényesült itt, ha nem is tiszteletreméltó eszközökkel, hiszen Malakiás 1:2-3 verseiben így olvassuk: „Jákóbot szerettem Ézsaut pedig győlöltem”. Isten Jákóbot választotta, hogy tovább vigye az üdvtörténeti vonalat és az atyáknak adott isteni áldások örököse legyen. Nem érdeme szerint, hanem kegyelembıl. Igaz az ige: „Könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek.” (2Móz 33:19) Mikor még sem jót, sem rosszat nem cselekedtek, Isten
Jákób biztosan hallotta anyjától, Rebekától, hogy Isten azt jövendölte: a nagyobbik testvér szolgál a kisebbiknek és az elsıszülöttségi jog és az áldás örököse a kisebbik fiú lesz. İ kívánta is ezt a jogot, mert ez többek között azt is jelentette, hogy az apai örökségbıl az elsı fiúgyermek két részt kap. Ezenkívül a különleges atyai áldás által vezetı és parancsoló lehetett a testvérek között. Valószínőnek tarthatjuk, hogy Rebeka életben is tartotta ezt a vágyat a kedvenc fiában. Többször szóba hozhatták egymás között. Többgyermekes anyák tudják, sokszor mindent megtesznek, hogy a kedvesebbik gyermeküket bizonyos elınyökhöz juttassák. Persze ez nem szokott annak mindig a javára lenni, de az anyák általában lágyszívőek ilyen esetekben. Nem mindig azt nézik, hogy mibıl származik késıbb jó vagy rossz a gyermek számára... Egy alkalommal Ézsau nem járt szerencsével a vadászaton és éhesen jött haza. 10
már akkor kiválasztotta Jákóbot, saját céljai véghezvitelére. Kezébe vette és nevelte, formálta İt egy életen át. Jákób Isten áldását, az ígéreteket is kívánta, nem csak a nagyobb vagyont. Kívánta, hogy benne és utódaiban folytatódjon tovább a kiválasztás vonala. Ez az egy dolog szolgálhat neki egy kis mentségül, hogy kihasználta Ézsau éhségét, és késıbb pedig a csalás, a hazugság eszközét használta, hogy megszerezze az atyai áldást. Ebben nem követendı példa a számunkra — és Rebeka sem —‚ mert késıbb Jákób sokat szenvedett miatta. Addig, míg Isten meg nem bocsátott neki és meg nem áldotta ıt... Izsák is tudhatta feleségétıl, Rebekától, hogy Isten Jákóbot választotta az áldások továbbvivıjének. A sok életprobléma között biztosan beszélhettek errıl. Sajnos, ebben a dologban nem volt egyetértés a házastársak között. Feltehetjük a kérdést: Izsák nem hitt a feleségének? Izsák megöregedett és elfelejtette mit mondott Isten? Nem tudjuk, de azt tudjuk a szent író elbeszélésébıl, hogy Izsák „szerette a hasát”. „Szája íze szerint volt a vad”, amit Ézsau fogott és elkészített... Nem tudjuk, hogy tudott-e a két fiú megegyezésérıl? Vagy nem egyezett bele? Csak találgathatunk... Amikor tehát megöregedett és megvakult már Izsák, át akarta adni Ézsaunak az atyai áldást, ami az elsıszülöttnek jár. Ezért magához hívatta kedvenc fiát és elmondta szándékát neki: menjen el vadászni és készítsen jóíző vadpecsenyét, ahogyan ı szereti, hogy aztán egész lelkébıl megáldhassa ıt mielıtt meghal. Ézsau eltávozott. Rebeka azonban egy csúnya szokástól — a kíváncsiságtól — indíttatva hallgatózott a sátor bejáratánál. Meghallotta férje terveit Ézsauval. Milyen szomorú, amikor nincs
egyetértés a hívı, istenfélı házaspárok között. Rebeka szólhatott volna a férjének és emlékeztethette volna ıt arra, mit mondott az Úr a két fiúval kapcsolatban jó pár évtizeddel ezelıtt. De nem szólt! Talán úgy gondolta hiába is szólna. Megszőnt a bizalom egymás iránt, megromlott a kapcsolat. Ezt elısegíthette kivételezésük is a fiúk irányában. Mindegyiknek volt egy kedvence és nem az, aki a másiknak... Ekkor Rebeka kezébe vette az ügyet és elhatározta, majd ı cselekszik, hogy Isten akarata megtörténjen! Itt már elhagyta a fiatalkori hite, amikor mindent Istenre tudott bízni. Sıt, a férjével együtt tették ezt régen. Most maga akart cselekedni a kedvenc fia, Jákób érdekében és javára. Magához hívta kisebbik fiát és elmondta neki furfangos anyai terveit: Menjen el a nyájhoz, hozzon két kecskegidát, és ı elkészíti úgy, ahogy apja szereti. Aztán vigye be apjának, hogy ıt áldja meg, mielıtt meghal. Siessen, mielıtt Ézsau visszatér... Ez rossz anyai tanács volt, Jákób félt elfogadni. Mi lesz, ha apja észreveszi, hogy ı sima bırő, nem szırös, mint Ézsau, és akkor átkot mond rá?! Rebeka annyira elszánt és erıszakos a terve végrehajtásában — és annyira elfeledkezik Istenrıl —‚ hogy szörnyő dolgot mond a fiának: „Énreám szálljon az átok, fiam!” Még ezt is kész vállalni, csakhogy kedvenc fia megkapja az áldást atyjától. A cél ugyan jó és szent, de az eszköz, amivel Rebeka és az anyjának végül engedelmes Jákób is végrehajtják, az hamis! Hazugságot, csalást, ravaszságot, mindent igénybe vesznek a cél érdekében. Mennyire meg tud változni egy leány, ha asszony lesz és jönnek a próbák, ahol dönteni kell. A szelíd, Istenben bízó leány erıszakos, hitét vesztett asszony lett!... 11
férjének is panaszkodni kezdett Ézsau kánaánita feleségei miatt és így rávette, hogy Jákóbot küldje el rokonaihoz, nehogy ı is kánaánita feleséget vegyen el. Izsák el is küldi Jákóbot, így elhárul a kitörni készülı testvérviszály. Felbomlott a családi otthon, Jákóbnak menekülnie kell, mert bár megszerezte az áldást, de kihívta maga ellen bátyja gyilkos bosszúját. Bujdosnia kell a mama kedvencének, mert hallgatott anyja rossz tanácsaira és nem tudtak mind a ketten Istenre várni. Maguk vették kezükbe életük ügyeinek intézését, mégpedig hamis, hazug eszközökkel akartak célt érni. Rebeka, mint anya, rossz példát mutatott a fiának! Nıvéreim, testvéreim, mindig figyeljük Isten óráját és tanuljunk meg várni, amíg İ cselekszik. Így tudjuk csak erre a gyermekeket is megtanítani! Vannak dolgok, ügyek az életünkben, amiket nem oldhatunk meg egyedül, hanem Isten kezébe kell tennünk. Soha ne használjunk hazug, hamis eszközöket még a jó és szent cél érdekében sem! Isten munkáját hamissággal nem lehet büntetlenül végezni. Nem is szabad! Isten nem feledkezik meg az İ ígéreteirıl‚ ne akarjunk helyette mi cselekedni. Tanuljunk meg várni, hinni és bízni Benne, akkor lesz áldott és békességes egyéni életünk, családi életünk és gyülekezeti életünk. Jézus Krisztustól megtanulhatjuk, hogy mindig tudott az Atyára várni és soha nem cselekedett elıbb, sem késıbb, csak amikor eljött az İ órája. Amikor mindennek rendelt ideje volt az életében. Mindig a mennyei Atyának engedelmeskedett, és bízott Benne. Az İ akaratát végezte itt ezen a földön. Soha nem sietett és nem késett el. Még Lázár esetében sem, hiszen Isten hatalmát mutatta meg azzal, hogy feltámasztotta a 4 napos halottat.
Rebeka elkészíti a pecsenyét, aztán ráadja Jákóbra Ézsau ruháját, kezére, nyakára a kecske szırös bırét borítja rá. Így küldi be az ételt Izsáknak. Az asszonyi, anyai leleményesség és ravaszság nem ismert határt céljai elérése érdekében. Jákób háromszor is hazudott vak apjának, míg megnyugtatta, hogy valóban elhiggye, ı Ézsau, és nem Jákób. Ekkor apja megáldotta ıt gazdagon termı földdel, és testvéreinek parancsolójává tette. Alig megy ki apjától, amikor jön Ézsau és hozza az ételt. Nagy lesz ekkor Izsák rémülete és Ézsau kétségbeesése! Most érzi csak, hogy mennyire szeretné az áldást, de csaló öccse elvette tıle. Keservesen sírva kéri apját, ıt is áldja meg! Ezt Izsák meg is teszi, de nem adhat neki már olyan gazdag áldást, mint Jákóbnak. És kész a családi tragédia! Mindez azért, mert az anya, Rebeka, nem tudott Istenben bízni és İreá várni! Isten, csalás és hamisság nélkül is Jákóbnak adta volna az áldást, hiszen megígérte... Ézsau keserősége bosszúvágyba csapott át. Elhatározta, hogy apja halálakor megöli öccsét, Jákóbot. Akkor aztán nem tud mit kezdeni az elsıszülöttségi jogával. Bosszúvágyát Rebeka is megtudta. Minden asszonyi és anyai furfangját elıvette, hogy megmentse kedvenc fiát és túljárjon Ézsau és Izsák eszén. Rábeszélte Jákóbot, hogy meneküljön Háránba, az ı rokonaihoz, amíg lecsillapodik Ézsau haragja. Aztán majd hazahívatja ıt. Ez sajnos nem történt meg, hiába vágyott rá Rebeka anyai szíve. Jákób húsz évig volt távol otthonától és az anya valószínő soha többé nem látta kedvenc fiát. Izsák viszont, aki halni készült, még mindig élt, amikor Jákób hazatért húsz év múlva. A bőn mindig elveszi büntetését és a csalás mindig visszaüt a csalóra, hiába szerez bizonyos elınyöket vele... Rebeka ravasz módon 12
Merjük beletenni életünk minden ügyeit — házasságot, munkahelyet, megélhetést, gyermekeink jövıjét — mennyei Atyánk kezébe, Aki úgy szeretett minket. hogy egyetlen Fiát adta érettünk a keresztre. Tegyük bele bizalommal Megváltó Jézusunk kezébe, Aki szenvedett és
meghalt helyettünk és érettünk a kínos keresztfán, hogy nekünk örök életünk legyen. Aki feltámadt és él, és akinek hatalma van mindent megcselekedni az övéinek életében. Higgyünk İbenne, mert szeret minket! Pozsgai Józsefné
Tájékoztató a nyári táborokról Jelentkezési határidı: július 10. Jelentkezési lapok a lelkipásztoroknál kaphatók, de lehet jelentkezni az Egyházunk weboldalán található őrlap kitöltésével. A tanfolyammal kapcsolatos kérdéseidre a 06/20-220-4377-es mobilszámon kapsz választ.
Gyermektáborok Az idei évben is két turnusban kerülnek megrendezésre Súron a nyári gyermektáborok. A turnusok idıpontjai: I. turnus: 2007. június 30 – július 7; II. turnus: július 7- július 14. A tábor témája: Királyi tábor – Dániel élettörténete. A részvételi díj: 13.500,- Forint. A jelentkezési határidı: 2007. június 1. Jelentkezési lapokat a lelkipásztoroktól lehet kérni.
A szervezık
Családi tábor Szeretettel várjuk mindazokat a családokat, testvéreket, testvérnıket — korhatár nélkül, akik szívesen részt vennének idén is a Súron megrendezésre kerülı családi táborban. A tábor megrendezésének idıpontja: 2007. június 24-30. A részvételi díj 11.000,- Ft/fı, amelyet a helyszínen kell befizetni. Gyermekek részére (14 éves korig) 50%-os kedvezményt fogunk biztosítani. Lehetıség van 1-2-3 napos részvételre is, a részvételi díj ennek arányában fizetendı. A tábor június 24-én 17 órakor, tábornyitó istentisztelettel kezdıdik. A rendezvény idejére felkért elıadóink: Alun Morris és felesége Svájcból. Az elıadások alatt a gyermekek részére foglalkozásokat tartunk. Jelentkezési határidı: 2007. június 17. A táborba emailben és/vagy telefonon lehet jelentkezni az alábbi címen: Hostyánszki Péter
[email protected] 06-20-429-5917
Zenei tábor 2007. augusztus 7-17-ig rendezzük meg idén az Egyházzenei táborunkat. Szeretettel várjuk régi és új tanulók jelentkezését, a következı tanszakokon: hegedő, cselló, gitár, zongora, harmónium, valamint furulya, fuvola, klarinét és rézfúvós hangszerek. A nyitó ünnepély 7-én, 1600 órakor kezdıdik a tanárok közremőködésével. Már délelıtt várjuk a résztvevıket és 1230kor közös ebéd lesz a táborban. Hozzátok magatokkal az egészségeteket tanúsító orvosi igazolást, valamint hangszert, kottát, (ha van) kottatartót. Fontos hogy ünneplı ruhát is hozzatok, mert szolgálunk majd a gyülekezetben. A szabadidı hasznos eltöltéséhez szükség lesz kiránduló ruhára. Az utazás szervezésénél vegyétek figyelembe, hogy 17-én, a záróünnepély után, táborzárás lesz! A részvételi díjat a nyitó napon kell befizetni. (22.000,- Ft) 13
Békéscsabai hírek Istenünk szeretetét élhettük át — vendég testvéreinken keresztül — az elmúlt hónapban három alkalommal, imáink meghallgattatásaként. 2007. február 18-án Krisztin Jenı testvér, kedves feleségével jött el gyülekezetünkbe. Az Úr nevében, erejében, áldásában tölthettük e napot, melyet az Úr rendelt számunkra. Az Úr szólt hozzánk a szent Igén keresztül Pap György testvér által. Az 1Jn 5:14-21. vers volt az imaóra alapja. — „Ha kérünk valamit az Úr akarata szerint, meghallgat minket. Imádkozzunk egymásért. Aki Istentıl született nem vétkezik, hanem megırzi magát és a gonosz nem illeti ıt.” Krisztin Jenı testvér által a Zsolt 126:1-6. versek hangzottak, az Úr hatalmáról, mely által a foglyokat szabaddá teszi és az övéi örvendnek ezen. Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Majd szólt az Úr hozzánk bizonyságok és énekek által is. Február 25-én Bihari Barnabás testvéren, és kedves feleségén keresztül érezhettük ismét Istenünk szeretetét és áldását. Az imaórán a Lk 8:22-25. versekben hallhattunk a tengeren viharba került tanítványokról, akik az Úrhoz kiáltottak. Az Úr kérdése: Miért nincs hitetek? Most pedig nekünk szól Jézus szava — mondta Pap György testvér. Bottó Mihály testvér a Kol 3:15 verssel köszöntötte a gyülekezetet. Bihari Barnabás testvér az 1Kor 13. részt olvasta fel, a szeretet himnuszát. Majd Bihari Barnabásné testvérnı, az Apcsel 12:5. versben, a Péterért hittel és kitartással
imádkozó gyülekezet megtapasztalásáról beszélt. Bihari Barnabás testvér a Mt 7:114. versekbıl szolgált. „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek.” Komoly üzenet és felszólítás ez számunkra! Vigasztaló szavak is hangzottak, hogy „kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek!” Fontos számunkra, hogy úgy cselekedjünk, ahogy szeretnénk, hogy cselekedjenek velünk az emberek!... Áldott napot, értékes üzeneteket kaptunk az Úrtól. Szívünk háláját énekekben és versekben is elmondtuk az Úrnak. Március 4-én, Kurdi István testvér és felesége szolgált számunkra az Úr szereteteként. Kurdi testvér a Jak 1:19-27; Zsolt 66:20; Zsid 4:15; Mt 4:1-12; 26:4. versekben mondta el az Úr üzenetét. „Legyünk gyorsak a hallásra és késedelmesek a szólásra... Az igének ne csak hallgatói, hanem megtartói legyünk!” Továbbá: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erıtlen.” Az Úr Jézust is megkísértette az ördög, de İ az Atyára hivatkozva ellenállt és az ellenség eltávozott... Nekünk is így kell tenni és gyızünk az Úrral. Szeretı Istenünk van, aki sokféleképpen nyilvánítja ki szeretetét irántunk. Életünk kisebb dolgaiban is vegyük észre Urunk irántunk való szeretetét, ne csak a nagy és látványos dolgokban és így boldog szívvel áldhatjuk Istenünket! Szeretettel: Pap Györgyné testvérnı
Hangszer Eladó egy felújított F-vadászkürt. Érdeklıdni lehet Pekár Katalin 06-30-540-9670 14
Jerikóban élet támad hírek Jézusról szóltak, aki gyalog járt mindenfelé és Isten országáról beszélt. Az is érdekes volt, amit Istenrıl, mint Atyáról mondott, de leginkább hihetetlennek tőnı tettei kötötték le az emberek figyelmét. — Én nemrég jártam Jeruzsálemben, és az egész város felbolydult! Mindenki Jézusról beszél ott! — mondta az egyik kereskedı. Értelmes tekintete a messzeségbe révedt, mintha fel akarná idézni mindazt, amit hallott. — Egy komám beszélte el, hogy nagyon sok beteget meggyógyított. Rengeteg ember követi, akármerre megy. Mindenki látni akarja ıt. Viszik hozzá a betegeket. Azt mondják, egyszer csak úgy odament elé egy leprás ember — persze, mindenki elhúzódott a szerencsétlen útjából — és csak ennyit mondott: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!” Jézus szelíden ránézett és csak ennyit mondott: „Akarom, tisztulj meg!” Abban a pillanatban egészségesek lettek a sebes karok, a fekete arc is rózsaszínné vált! Ujjongva dobta le koszos rongyait! Egyetlen folt sem volt rajta! — Én is hallottam hasonlót! — szólt egy arám árus. — Nem is kívánkozok más vidékre! Jó, hogy most olyan sokan jönnek Jézust látni, könnyő eladni a portékát, így én is itt lehetek. Bárcsak egyszer láthatnám! Azt mondják, ı a nagy Dávid király fia, és sok ember követi. Tanítványai is vannak. — 12 tanítványa van. Én már láttam ıket egyszer. Egy esküvıre kellett bort vinnem. Nem sokat, mert szegény volt a vılegény. Ott marasztottak engem is. A kis bor hamar elfogyott, féltem, hogy szégyenbe marad a vılegény. Akkor szóltak efelıl, Jézusnak. İ utasította a szolgákat, hogy a nagy kádakat töltsék tele vízzel, és vigyenek abból a násznagynak. Mire a
A felkelı Nap halvány, szelíd fénye szőrıdött át a pálmák levelei között, melyeket meg-megborzolt az enyhe szellı. Az út kövét szegélyezı füvek üde-zölden csillogtak a reggeli harmatban, a köztük megbúvó virágok is új odaadással nyitották aranysárga, bársonyos kelyhüket a fény felé. Szép volt ez a vidék. A közelben a hegy magasodott, másik oldalon a Jordán életet adó vize folyt. Amerre ez a folyó elhaladt, ott oázis fakadt a pusztaságban, élet virult mindenfelé. Itt, a Jordán völgyében épült Jerikó, a pálmák városa. Házai, terei jómódról árulkodtak. Legszebb épülete a Téli Palota volt, amit Nagy Heródes építtetett. Bent a városban már zsongott az élet. Jerikó különösen sokoldalú város volt, mivel erre vezetett egy fontos kereskedelmi út. Már lehetett hallani a sokféle nép fiainak beszédét, akik többsége Jeruzsálem felé tartott, de itt szívesen megpihentek néhány napra. Közben messze vidékrıl hozott portékáikat is kínálgatták. Elıkerültek szép kelmék, éles fegyverek, illatos főszerek, néha ékszerek is. Közben a halászok is kínálgatták az éjszakai fogást. Kétség nem fér hozzá, hogy az ı standjaikon volt a legnagyobb a forgalom. A Nap már magasan járt, mikor a nagy sürgés-forgás csitult egy kicsit. Az emberek árnyékba húzódtak, elıvették ennivalójukat — itt-ott sült hal kellemes illata vegyült a levegıbe — és közben beszélgettek. Ami leginkább érdekelte ıket, az volt mostanában minden beszélgetés témája. Mindenki tudott egy történetet, amit a többiek még nem ismertek. Egy csodálatos történetet, aminek hallatán elámult mindenki. Rendkívüli hírek járták Izraelt. Ezek a 15
pohárral a násznagy elé értek, már bor volt benne. Meg is jegyezte, hogy ilyen bort régen ivott! Kóstoltam én is. A mi borunk a nyomába sem ért annak! Mire felocsúdtam, hogy kissé jobban megnézzem Jézust, már nem láttam sehol… — Hát, mi tagadás, én sem bánnám, ha néha errefelé is borrá változna a víz! Milyen jólesne ebben a forróságban! — Én régóta úton vagyok. Joppéból, a Földközi-tenger partjáról jövök. — mondta egy másik kereskedı. — Én is sok csodáról hallottam. Azt mondják, hogy Jézus visszaadja a süketek hallását, a vakok szeme világát, a bénáknak az erıt, és újra járnak! — Ne mondd! Tényleg? — és mesélik egymás után a csodák híreit… Egyre többen csatlakoznak hozzájuk, hogy ık is hallják a Jézusról szóló történeteket. Ott ül közöttük Zákeus szolgája is. Zákeus gazdag ember, a vámszedık feje, utálja is mindenki rendesen! Mindig több vámot szab ki rájuk, mint ami jogos. Persze, a saját zsebére is dolgozik. Ezért nem szeretik. Megvetik az emberek. Nem is nagyon megy közéjük. Rendszerint szolgája viszi a híreket, amit az utasemberek beszélnek a világ minden tájáról. A nagy beszélgetésben nem is veszik észre, hogy egy vak koldus is közéjük keveredik. Csodálkozva hallgatja az alig hihetı történeteket. Amikor azt mondják, hogy a vakokat is látókká tudja tenni, akkor reménység ébred a szívében. — Hátha engem is meg tudna gyógyítani! — kiált fel hirtelen. — Nem tudjátok, merre jár éppen? A többiek hirtelen kiesnek az emlékezés révületébıl és akaratlanul is elhúzódnak a piszkos embertıl.
— Nem jár olyan messze innen! Mi is útra kelünk, hátha találkozhatunk vele. Reménykedjél, öreg, hátha egyszer a mi városunkat is meglátogatja! A koldus már mindent tud, amit tudnia kell. Mostantól ez a reménység élteti! Hátha egyszer eljön Jézus! Nem is a fıtéren koldul ezentúl, hanem kiül a városhoz vezetı útra, hogy véletlenül se szalassza el! — határozza el magában. Zákeus szolgája is szalad haza, és gazdájának mindent elmesél. Mindent, amit Jézusról hallott. Zákeus csodálkozva hallgatja, majd újra és újra elmondatja szolgájával. — Csodálatos ember lehet ez a Jézus! Mit nem adnék azért, ha egyszer láthatnám! A felkelı Nap fénye újra körülöleli a vidéket, aranyosan csillog a város falain. A vak koldus semmit nem lát ebbıl. İ örökös sötétségben él. Az ébredı reggelt neki a madarak csicsergése jelzi, a Nap elsı sugarainak melege az arcán, a sietı lábak dobogása, melynek hallatán elırelendíti kezét és szánalmasan alamizsnát kéreget. Sok napja ül már itt a városon kívül. Már-már megbánta, hogy ide telepedett, mert az emberek mindig sietnek, ritkán vetnek neki oda valamit. A fıtéren legalább ennivalót kapott. De mindig arra gondol, hogy hátha éppen ma érkezik Jézus, akit a Dávid fiának is mondanak. És neki a vele való találkozás az egyetlen esélye arra, hogy lásson még! Ezért vár türelmesen… Pár nap múlva éhesen ül az út mentén. Ma még senki sem jött a városba, akitıl kérhetett volna. Ilyen még nem történt! Néhány kereskedı mindig érkezik. Pedig szombat sincsen, ebben biztos volt… De most, mintha hallana valamit! Emberi hang foszlányai jutnak füléhez és fejét akaratlanul is a hang irányába fordítja. 16
Emberek kiáltoznak! Sok ember! Közelednek! Mi történt? Aztán lábak dobogását is hallja. Sok-sok emberét… Izgatottan áll fel, kezét tapogatva nyújtja elıre. — Emberek! Emberek! Mi történik? Mi ez a sokaság? — Jézus jön! — kiáltják többen. — A Názáreti Jézus eljött hozzánk! A vak koldus szíve egy pillanatra majdhogynem megáll. Itt a pillanat! A várva-várt alkalom! Talán most meggyógyulhat! Nem szabad várni, kiáltani kell! — lüktet benne a felismerés, és már mondja is, egyre hangosabban: — Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Jézus meghallotta segélykiáltását, és odavezettette ıt. — Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? — hallotta azt a szelíd hangot, amit álmatlan éjszakákon annyiszor elképzelt magában! — Uram, hogy az én szemem világa is visszatérjen! — kiáltotta fel zokogva, reménykedve. — Láss! — mondta Jézus határozottan, majd szelíden hozzátette: — A te hited megtartott téged! Abban a pillanatban éles fényt látott! Kezét a szeme elé kellett kapnia, mert szinte fájt az a fény! De lassan színeket kezdett látni! A kabátja piszkos-sárga rojtjait, a mellette állók ruhájának sokféle kavalkádját. Rémülten nézett szét. Arcok… arcok mindenfelé… Rengeteg ember arca, akiket sohasem látott! Vele szemben egy szelíd szempár kedves tekintete parázslott rá. Az arca tele volt szeretettel, szinte simogatott minden mozdulata! Odaborult eléje! — Köszönöm, Dávid fia! Áldott legyen az Isten! — áradt ajkáról a könnyes ima. Az emberek is örültek, dicsıítették az Istent! A szemük láttára gyógyult meg egy
ember! Az imént még a szeme helyén valami sötét gödör tátongott csak, most pedig látóra nyílt, tiszta tekintet néz rájuk belıle! Csoda! Ilyet senki ember nem tett még! Csak a magasságos Isten hatalma viheti ezt végbe! Elindultak a város felé. Többen elıre mentek, vitték a nagy hírt, hogy Jézus erre jön! Zákeus is hallotta. Látni akarta ıt! De hogyan? Hiszen nagyon alacsony termető volt, a tömeg miatt nem sokat látna. Egészen közel nem mehet, mert mindenki megveti. Mit is tegyen? Eszébe jutott, hogy talán ha felmászna a fára, akkor mindent látna, de ıt nem veszi észre senki! Elgondolását nyomban tett követte, és már fönn is volt a fa koronájában. Elnézett a város kapuja felé, és valóban nagy tömeget látott. Álltak egy helyben. Majd elindultak be a városba. Jézus jött elöl, körülötte ujjongó emberek. İ hát Jézus? Milyen tiszta a lénye! Mennyire szeretik az emberek! Nem úgy, mint ıt… Örömmel látta Zákeus, hogy Jézus éppen arra tart, amerre az ı fája áll. Ügyesen sikerült kiválasztani, legalább egészen közelrıl láthatja… Azok a sugárzó, tiszta szemek, az a szeretettel teli tekintet! Már itt van egész közel! — dobogott hevesen Zákeus szíve. És azok a perzselı szemek egyenesen ıt nézik! Észrevették! — Gyere le, Zákeus! — mondta Jézus kedvesen. — Ma nékem a te házadnál kell maradnom! Ezt a megtiszteltetést! Sietve leszállt, és örömmel mutatta az utat a házához. A tömeg mögötte nyomban felzúgott! — Ehhez a bőnös emberhez ment be szállásra? Ehhez a zsugorihoz, aki mindenkitıl elvenné az utolsóját is? Ehhez a rablóhoz? — semmit nem értettek…
17
Zákeus szívét soha nem érzett békesség járta át. Jézus tisztasága mellett meglátta szíve gonoszságát. Rögtön határozott. — Uram! Fele vagyonomat a szegényeknek adom! És ha valakitıl veszekedéssel vettem el valamit, négyszer annyit adok cserébe! — Ma lett üdvössége ennek a háznak! Mivel ı is Ábrahám fia. — mondta Jézus nagy örömmel. — Mert azért jött az embernek fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett! Örömnap volt ez Jerikóban! Úgy érezték, hogy a Menny kapujában vannak! Az Úr Jézus tanította ıket, majd visszaindult Jeruzsálembe. A vak koldus nem volt már vak és koldus sem. Szíve tele volt örömmel, a gyógyulás örömével. Találkozott egy másik emberrel, Zákeussal, akinek szíve szintén örömmel
volt tele, a Jézussal való találkozás örömével. Zákeus valóban megtartotta a szavát. Vagyonából minden szegény embernek jutott! Sorra járta a várost, és mindenkit kárpótolt, akivel igazságtalan volt. Nehéz út a Zákeus útja, de ı örömmel könnyített lelkiismeretén! És egyre boldogabb lett, minél kevesebb pénze maradt. Az évek alatt felhalmozódott sok nyomasztó teher mind lehullt a szívérıl. Jerikó lakói csodát láttak! Mert Zákeus már nem az az ember, mint régen. Ott segítette az embereket, ahol tudta! Mindenkihez jóságos volt, mindenkivel beszélgetett, de fıleg a meggyógyult koldussal. Sokáig felidézték azt a drága arcot és szívük olthatatlan vággyal akarta mind közelebbrıl megismerni az áldott Jézust, aki egyszer erre járt! Zöldi Józsefné
„…így illik nékünk minden igazságot betöltenünk...” Mt 3:15/b. Bemerítési ünnepély Miskolcon! Elıre is szeretnénk hirdetni ezen alkalom jó hírét, amelyre szeretettel hívjuk is a kedves keresztelkedni vágyó testvéreket. Várjuk mindazokat, akik döntöttek az Úr mellett, de még nem nyílt alkalmuk a bemerítkezésre. Az alkalom, ez év június 10-én, vasárnap de 930-kor kezdıdik. Vendégünk lesz: Pék Balázs testvér, Egyházunk missziós titkára, és a dorogi gyülekezet lelkipásztora, valamint Kurdi Mihály testvér, a karcsai gyülekezet
pásztora, és az Észak-magyarországi kerület-elöljárója. A részvételi szándékot kérem, szíveskedjen mindenki elıre jelezni, mivel a távolabbról érkezıknek szállást is szeretnénk biztosítani. Kérem a kedves testvériséget, elıre is imádkozzunk az alkalomért és a keresztelkedni vágyókért! Szeretettel: Demeter József Elérhetıségek 3530 Miskolc Meggyesalja u. 75. Tel: 20-429-5924 és 46-348-486 E-mail:
[email protected]
18
„A mélységből kiáltok” — Az irigység mélysége Zsolt 130:1-4
beosztású volt, kisebb megbecsülésben volt része, mint nekünk, egyszeriben fölénk emelkedik, valamilyen sikerre jut. Az irigységgel nemcsak egy csepp méreg kerül a szívbe, hanem maga az ördög érkezik meg oda, és legalábbis életünknek egy területét rabságban tartja. Jakab apostol írja: „Ha pedig keserő irigység és civódás van a ti szívetekben ez földi, ... testi, ördögi” (Jak 3:14-15). Az irigység aztán sok más bőnnek is a forrása és melegágya.., ...ahol irigység van... ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van” — írja ugyancsak Jakab apostol (Jak 3:16). Miért ölte meg Káin Ábelt, a testvérét? Mert irigység öntötte el a szívét, amikor látta, hogy Ábel boldog, ragyog az arca, hiszen Isten kedvesen fogadta áldozatát. Két emberre emlékezem, akik hosszú idın át nagyon jó emberi kapcsolatban, sıt áldott lelki közösségben voltak egymással, de amikor az egyik szebb házat épített a másiknál, modernebbül szerelte fel a fürdıszobáját és drága tapétát rakatott a szobájába: a másiknak a szívébe összetört valami... egészen megváltozott a viszonyulása, áskálódni kezdett volt barátja ellen és gonosz megjegyzésekkel igyekezett ártani neki. Ismerek olyan egy apától, anyától származó testvéreket, akik valamikor nagy szeretetben éltek együtt, de most hosszú ideje minden kapcsolat megszakadt köztük, mert az egyik tudása, ügyessége és szorgalma, fıként pedig Isten áldása révén sikeres embernek mondható; rendezett, komoly és istenfélı családi élettel. A másiknak az élete viszont — aki pedig magát mindig különbnek tartotta — tele van csıddel és kudarccal anyagiak terén és a családi életben egyaránt. Ez
A mélység, amelybe a zsoltáríró esett lelkileg elesetté, beteggé, nyomorulttá tette. Tehetetlen vergıdése késztette arra, hogy Istenhez kiáltson. Érezte, tudta, hogy bőneinek terhétıl saját erejébıl nem tud megszabadulni. Ezért mondja: „Ha a bőnöket számon tartod Uram, Uram kicsoda maradhat meg? De reménykedve teszi hozzá: Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged.” Nem tudjuk miféle bőn okozta a zsoltáríró lelki elesettségét és mélységét. De azt tudjuk, hogy bennünket — ma élı embereket is — sokféle bőn sodorhat lelki nyomorúságba és nagy mélységbe. Tapasztalatom szerint egyik igen gyakran jelentkezı ilyen bőn: az irigység. Az irigység rendkívül veszélyes, alattomos, a szív titkos mélységeiben bujkáló bőn. Nem olyan látványos és nyilvánvaló, mint mondjuk a felgerjedt indulat, a harag, vagy a káromkodás... A régi kígyónak halált okozó mérge az irigység, mely éppen olyan észrevétlenül közelit és fertız meg, mint a mérges kígyó az út vándorát. Gyakori, hogy a legközelebbi testvér, munkatárs, rokon az, akinek valami jobban sikerült, valamilyen elınyhöz jutott, és ahelyett, hogy örülnél: egy kis fájdalmas érzés jelenik meg a szívedben. Talán még gratulálsz is neki, vagy mosolyogva fogsz kezet vele, de ez már nem ıszinte: az irigység keserő gyökere megfogant benned. Azonnal azt kezded látni, majd ittott mondani is, hogy az illetınek milyen hibái vannak, hogy méltatlan és teljességgel érdemtelen arra, amire jutott. Az irigység hátterében önzésünk és hiúságunk húzódik meg. Nehéz elviselni, hogy valaki, akivel talán együtt nıttünk fel, valaki, aki hosszú idın át alacsonyabb 19
utóbbi teljességgel elzárkózik testvérétıl, nem fogadja semmiféle kezdeményezését, még kevésbé a segítségét, mert úgy látja, hogy az ıt lenézi, és egyébként is szerinte testvére méltatlanul és igaztalanul jutott sikereihez. Mindkét esetben magyarázata van a megromlott viszonynak: az irigység ölte ki a szeretetet a szívükbıl. Az irigység pedig egy különös ferde képet mutató szemüveget tesz fel az irigykedı ember szemére. Ezen a szemüvegen át egészen másként kezdi látni azt az embert, akit addig szeretett és a legjobb kapcsolatban volt vele. Egyszeriben csak a hibát, a bőneit látja és ezekrıl a hibáiról nagyon jól esik másoknak is beszélni. Vagyis az irigység az emberi kapcsolatokat, a szeretet közösségét kegyetlenül szétrombolja. Persze, aki irigységnek adott helyet a szívében az saját nyugalmát, örömét is elveszti és belsı emésztıdések közt vergıdik. Így ír errıl a Példabeszédek könyve: „az irigység a csontoknak rothadása” (Préd 14:30). Belsı lelki tartását és egyensúlyát veszíti el az az ember, akinek szívében az irigység foglalta el a szeretet helyét. Az irigység néha kegyetlen nagy bőnöknek a forrása és indítéka. A Cselekedetek könyve 7. részében olvassuk, hogy „irigységbıl adták el Józsefet a testvérei” (ApCsel 7:9) Az irigység úgy elborította József testvéreinek az elméjét, hogy felmérni sem tudták mit is tesznek, amikor az irgalomért könyörgı testvérüket kegyetlenül elintézik. Máté evangéliuma 27. fejezetében azt olvassuk: „Pilátus jól tudta, hogy a fıpapok Jézust irigységbıl adták a kezébe.” Sok más bőn, hitetlenség, vakság is terhelte a fıpapokat és az írástudókat, de a legfıbb indíték, amely arra vezette İket, hogy Jézust
keresztre jutassák az irigység volt. — No persze İk ezt távolról sem látták így magukról... İk Jézusban látták az okát annak, amiért ki kell İt végezni, keresztre kell juttatni. „Mert Istenné teszi magát!” „Mert lázadó és lázító” — mondták rá a vádat... Isten szeme azonban látta, hogy a legfıbb bőn, mely megvakította ıket az irigység volt. Ilyen veszedelmes bőn az irigység. Keresztre jutatta Isten ártatlan Bárányát, Jézus Krisztust, hazug vádakkal... Azóta is, ma is, sok ártatlan és Igaz embernek szerez szenvedést, keresztet az irigység bőne és végez soksok rombolást emberek szívében, közösségekben, még a hívık gyülekezetében is. Egy lelkipásztorával elégedetlen, az egyházában viszálykodást és pártoskodást szító embert kérdeztem meg egyszer: tulajdonképpen mi a baja a lelkészével? „Azt nem bírom — mondta — hogy sokan kisistennek tartják ıt a gyülekezetben”. A helyzetet közelrıl megismerve azt kellett meglátnom, hogy a gyülekezet nagy többsége felismerte lelkipásztorában az Isten Lelkének munkáját és ezért tisztelettel és szeretettel vették körül. A viszálykodó ember szívét pedig irigység töltötte be a lelkipásztor és néhány körülötte és vele együttmunkálkodó személy sikere iránt. Ez volt romboló magatartásának az igazi oka. Jézust — mint láttuk — a fıpapok irigysége juttatta a keresztre. A valóság azonban az, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, aki által teremtetett minden Mennyben és a Földön: önként vállalta a keresztet és a halált értünk. Hatalma lett volna megmenekülni a szenvedéstıl és a kereszttıl, de İ irántunk való szeretetbıl és az Atya iránt való engedelmességbıl engesztelı áldozat lett a bőneinkért. Azért tette ezt, hogy helyettünk elszenvedve 20
bőneink büntetését — az Isten igazságosságának eleget téve — bocsánatot szerezzen és feltámadásával kaput nyisson Isten szeretetének: egy bőntıl megszabadított és szeretetben gyızelmes életre. Azért vállalt minket, hogy vérével megtisztítson és szeretetével kiőzze szívünkbıl az irigységnek és minden más bőnnek az uralmát. Szentlelkét is elküldte, hogy templomává tegye testünket és a Lélek erejével megöldököljük a régi embernek feltörni akaró indulatait, önzését és hiúságát. Ma Isten maga elé állított és röntgenszemével megvizsgálta a szívedet. Úgy látja, hogy megrontotta életedet az irigység. Észrevétlenül, de besurrant a szívedbe valaki iránt ez a gonosz indulat. Olyan mélység ez, amelybıl saját erıdbıl nem tudsz kiemelkedni. Az akarásod nem
elég. Egyet azonban tehetsz: kiálts Istenhez. Mondd a zsoltárral: „A mélységbıl kiáltok hozzád Uram! Uram hallgasd meg az én szómat. Ha a bőnöket számon tartod Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged...!” — Kiálts és Isten válaszolni fog! Jézusért, az İ Fiának áldozatáért megbocsát, kiemel és az irigység helyett betölti szívedet az İ szeretetével. Ez a szeretet leveszi szemedrıl a mindig ferdét, rosszat mutató szemüveget és erıt, kegyelmet ad ahhoz, hogy örülj mások elımenetelén, ne zavarja meg boldogságodat az, ha valami másnak jobban sikerül. Mert „a szeretet nem irigykedik” és „a szeretet soha el nem fogy” (1Kor 13:4, 8/a) Kovács Géza
AZ ÉN ANYÁM Az én anyámnak haja hófehér már, Az ifjúság messze-messze tőnt. Küzdelem-teljes élet megviselte, Az arca pírja, ó, az is letőnt. Az én anyámat próbák terhe nyomta, A gond redıje ott ül homlokán. De az én anyám mégis nagyon boldog, Mert ott lépdel a Jézus nyomdokán.
Az én anyámnak van egy Bibliája, Azon csüng lelke nappal s éjszakán. A szent Igéket buzgón olvasgatja, Vigaszt talál, ha megtört szíve fáj. Az én anyám oly sokat sírt énértem, Virrasztott értem sok-sok éjszakát. Hívı imája nem hullott a porba, Mert az Úr Jézus engem megtalált.
Az én anyámért könyörgök most itten, Az én anyámért száll fel fohászom. Ne fordulj el, ó én Uram, éntılem, Hallgasd meg érte esdı sóhajom. Az én anyámat óvd meg minden bajtól, Ó, adjál néki hosszú életet. Az én anyámat áld meg, Uram, százszor, Mert engemet Tehozzád vezetett! Ismeretlen szerzı
21
Melkisédek Bizonyára mindannyian hallottuk már Melkisédek nevét, mégsem könnyő elsı hallásra elhelyezni ıt a Bibliai eseményekben, történetekben. Vajon ki volt ez a különleges személy, akinek jelentıségét jelzi az, hogy Zsidókhoz írt levél írója Jézus Krisztust „Melkisédek rendje szerinti” papnak nevezi? Melkisédek (a pontos héber név: Melki-cedek) valóságos történelmi személy, Ábrahám kortársa volt az i. e. XX. században. Egyike volt azoknak, akik az Ábrahám, illetve Izrael elhívatása elıtti idıben az igaz istenismeretet képviselték a Földön. A Biblia (1Móz 1:14), nem szól a származásáról és az életkoráról sem. Ez feltőnı dolog, mert az Ószövetség mindig közli a benne szereplı személyek származását, megnevezi apjukat, olykor anyjukat is, és legtöbb esetben életük idejét. Melkisédek Sálem városának (Jeruzsálem ısi neve) a királya, de egyben a magasságos Isten papja is volt (1Móz 14:18). A Melki-cedek név szószerinti jelentése: „igazság királya”. A Sálem városnév jelentése: „békesség”. A Biblia tudósít arról is, hogy a királyok leverésébıl visszatérı Ábrahám tizedet adott Melkisédeknek, Melkisédek pedig megáldotta ıt. Ábrahám, a nagy ígéretek
birtokosa is meghajolt elıtte, ami jelzi nagyságát, feljebbvalóságát. Ez a titokzatos személy, sok tekintetben elıképe Jézus Krisztusnak, alkalmas szolgálatának szemléltetésére (Zsid 7. rész). Hasonlóság, hogy a Messiás származását is homály fedi. Megfoghatatlan csoda a Földre születése, és mi emberek azt sem tudjuk megmagyarázni, hogy İ „az Atya egyszülöttje”, aki „minden teremtmény elıtt született” (Kol 1:15). A Messiás „Melkisédek rendje szerint papnak” nevezése kifejezte azt, hogy ı király és pap lesz egy személyben. A „Melkisédek” és a „Sálem” név utal arra, hogy az eljövendı Messiás „igazság és békesség királya” lesz, és az İ egy személyben való papsága fel fogja váltani az ároni papságot. Ha Melkisédek nagyobb Ábrahámnál, és vele együtt az összes lévitánál és az egész ároni papságnál is, akkor ugyanez érvényes Jézus Krisztusra is. İ az új szövetség Isten által rendelt fıpapja, aki „áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid 10:14) és ma is közbenjár az Atyánál értünk. Kalupka János
Meghívók Május 19-én lelkimunkás továbbképzést tartunk, a szolgáló testvérek részére. A továbbképzés 900 órakor imaórával kezdıdik egyházunk központjában és elıreláthatóan 1430 ig tart.
22
ICSN előzetes Tehát : El akarsz tölteni egy hetet, ahol a Biblia szépségei feltárulnak elıtted? Vagy olyan napokat akarsz, amin megismerkedhetsz más keresztyén fiatalokkal? Vagy egyszerően csak unatkoznál otthon, és arra vágysz, hogy történjen valami? Gyere el! Tartalmas idıt fogunk együtt tölteni Veled! Idıpont: 2007. július 29. - augusztus 4. Helyszín: Békesség Szigete Hitmélyítı Tábor, Súr Részvételi díj: 14.000,-Ft, amit a helyszínen kell befizetni. Jelentkezési határidı : 2007. július 15. További információ, valamint jelentkezés : — Levélben: Kaszala István, Kunszentmiklós Tavasz u. 7. — E-mailen :
[email protected] — Telefonon : 70/332-9837 További információk a www.apostoli.hu oldalon folyamatosan frissítve. A szervezık nevében: Dezsı Gergely és Kaszala István
Örömmel adjuk hírül, hogy idén is megrendezésre kerül az Ifjúsági Csendes Napok 2007 rendezvény. A téma: „Szent Lélek vezetése mindennapjainkban és a szolgálatban”. A tábor elıadásain, csoportos beszélgetésein arra keressük a választ, hogyan érthetjük meg a Szent Lélek vezetését. Ha még nem tudod ki a Szent Lélek? Megtudhatod! Esetleg kíváncsi vagy, hogyan is jön ez a téma a keresztyén életbe, miért fontos? A választ megkaphatod! Ezen kívül más aktuális gondolatokkal is találkozhatsz ezeken az alkalmakon (pl. Isten teremtése — világőr, párválasztás keresztény szemmel, stb…). A táborban nem maradhat ki a fejtörıs és szabadtéri megmérettetés sem. Ezen kívül hosszú napot töltünk el egy kirándulás keretében a természet lágy ölén, ahol még jobb tábori közösség alakulhat ki. Lehetıség nyílik minden nap szabadidı keretében kötetlen beszélgetésekre, sportolásra.
Nemzedékrıl-Nemzedékre Édesanyák! Az örökségre vigyázzatok! Helyezzétek az Igét már a bölcsıbe, hogy koporsónál is felragyogjon, hogy Isten irgalma megmaradjon az İt félıkön: nemzedékrıl-nemzedékre! Petrıcz Lászlóné
23
Uram, ha megsegítesz, buzgóbb leszek, jobban hallgatok szavadra, engedelmesebben járok utadon, és még sok mindent, de mindig hiánytalanul teljesítjük is? Pedig az isteni ígéret itt áll: „És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak.” Milyen sokféle lelki, testi nyomorúságunk lehet, amiben Istenhez kiálthatunk, és a kiáltás nem hull a porba! Van meghallgatás! Van szabadítás! „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” A fenti igénk azt mondja: és te dicsıítesz engem. Jézus Krisztus által nyert szabadulás önkéntelen Istent dicsıítı imára, énekre fakasztja Isten gyermekeinek szívét. A most következı imaidınk május 25. pénteken (este 9) lesz, melyre szeretettel hívlak mindegyikıtöket. Legyen imatárgyunk alapja az olvasott Ige. Kérjük Urunkat, legyen segítségünkre minden lelki, testi bajunkban. De kérjük azt is, hogy adjon nagyobb buzgóságot a naponkénti hálaadásra. Láttassa meg velünk mindazt a jót, amit sokszor természetesnek gondolunk, pedig hálaadásra kellene gerjesszen minket. Kérjük segítségét a fogadalmaink megtartásában is. Imáitokra Urunk áldását kérem: Erdei Józsefné, Sárkány Ildikó
Tábitha-kör Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsıítesz engem. Zsolt 50:14-15. Kedves Nıvéreim, Testvéreim! Ebben a Szentigében egy felszólítást és egy ígéretet találhatunk. Mire is bíztat minket ez a zsoltárvers? Hálára. Hálával áldozzál Istennek. Valóban, amikor nehézségeink, megpróbáltatásaink között vergıdünk, akkor futunk és kérjük a mi Urunk, Istenünk segítségét. De ó, jaj az emberi rossz természetünk folytán sokszor megfeledkezünk a hálaadásról. Nem úgy gondolom, hogy egyáltalán nem adunk hálát, de azt gyorsan elvégezzük és kezdjük újra sorolni bajainkat, kéréseinket Atyánk elıtt. İ elnézı szeretettel fordul felénk és segít, de... nekünk nap, mint nap hálaadással kell megállnunk elıtte, hiszen nincs olyan nap, amikor ne lenne okunk hálával áldozni. Hálát adni a nekünk adott napért, az Úr kegyelméért, szeretetéért, a mindennapi gondviselésért, az erıért, amivel támogat a megpróbáltatások között is. A hálánkhoz csatlakoznia kell a tettnek is. „és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!” Mindannyian teszünk ilyen fogadalmakat:
KIÁLTS Az İskeresztyén Apostoli Egyház lapja Felelıs kiadó: Pozsgai József Felelıs szerkesztı: Schmied András Szerkesztıség és kiadóhivatal: 1016 Budapest Dezsı u. 12/b. Tel: 1-225-1187 Weboldal: www.apostoli.hu E-mail:
[email protected] Nytsz: B/EL/74/91. 24