5767 elul tisri

Szim Salom Hírlevél A Szim Salom Progresszív Zsidó Közösség havonta megjelenő kiadványa

2007 augusztus-szeptember / 5767 elul - 5768 tisri

Őszi ünnepek a Szim Salommal EREV ROS HÁSÁNÁ, SZEPTEMBER 12. 18.00 Ünnepi istentisztelet gyerekek részére külön programmal, utána tradicionális ételekből álló vacsora. A svédasztalos hideg vacsora ára tagoknak 1500 Ft, nem tagoknak 2000 Ft, gyerekeknek 1000 Ft. Előzetes jelentkezés szeptember 5-ig: 201-7648, [email protected] ROS HÁSÁNÁ ELSŐ NAPJA, SZEPTEMBER 13. 10.30 Közös tanulás és ünnepi kidus 17.30 Táslich szertartás a Duna-parton (Találkozás 17.15-kor a Margitsziget Margit-hídi bejáratánál lévő szökőkútnál.) EREV JOM KIPUR, SZEPTEMBER 21. 18.30 Kol Nidré istentisztelet JOM KIPUR NAPJA, SZEPTEMBER 22. 10.30–19.00 Istentiszteletek és közös tanulás (siúrok) folyamatosan 19.30 A böjt megtörése. (A piknik-vacsorához hozott tartalmas vegetáriánus ételeket már reggel el lehet helyezni a hűtőben.) SZUKKOT HARMADIK NAPJA, SZEPTEMBER 29. Családi Szukot ünnep Gárdonyban (előzetes jelentkezéssel) EREV SZIMCHÁT TÓRA, OKTÓBER 3. A Tóra örömünnepe gyerekeknek és felnőtteknek

  y a Jó évre legyetek beírva és bepecsételve!

Újra Szim Salom a Keseten Szeptember 7. és 9. között újra Keset zsidó közösségi és kulturális fesztivál a Római parton, a Holiday Beach Hotelben. Az angliai Limmud mintájára létrejött fesztiválon idén is négy különböző programsávból választhatunk: Kultúra, Közösség, Kreatív Energia és Tradíció. A Szim Salom 7-én, pénteken 19.00-től és szombaton 10.00-től a fesztivál helyszínén tartja Kábálát Sábát illetve Sábát Sáchárit istentiszteletét. (A Bálint Házban ezzel egy időben NEM tartunk istentiszteletet vagy más programot.) Azoknak, akiknek gondot jelent a drága Keset-napijegy megvásárlása, de máskor rendszeresen járnak istentiszteleteinkre, korlátozott számban, előzetes jelentkezés alapján tudjuk biztosítani a belépést. Az istentiszteleteken kívül is lesznek Szim Salomos vonatkozású programok. Részletek a www.keset.hu. oldalon.

Szim Salom Hírlevél

A Szim Salom Progresszív Zsidó Közösség havonta megjelenő kiadványa

Szerkesztőség: Szerkesztő: Budai Miklós 06 20 531 7702, [email protected] Szakmai konzulens: Kelemen Katalin 06 1 326 5113, [email protected] Honlap: Radvánszki Gábor [email protected] Írásokat elektronikus formában a szerkesztő email-címén, kéziratban a Szim Salom levelezési címén, vagy az irodán keresztül fogadunk és várunk.

Következő lapzárta szeptember 17-én!

Szim Salom

Progresszív Zsidó Hitközség

Szim Salom Egyesület

Rabbi: Kelemen Katalin 06 1 326 5113, [email protected] Tiszteletbeli elnökök: Jeffery Rose, Ernest Bello Elnök: Gárdos Bernadett [email protected] Vezetőség: Budai Miklós, László Klári, Rákosi Éva, Radvánszki Gábor Gazdasági vezető: Jesse Weil [email protected] Ügyvezető: Szabados Judit Levelezési cím: 1125 Bp., György A. u. 19/A Telefon: 06 30 351 7640 Tel./Fax/Üzenet: 06 1 201 7648 E-mail: [email protected] Web: www.szimsalom.hu, www.sim-shalom.org Egyesületi adószám: 18041174-1-41 Egyesületi HUF számla: 10900011-00000013-16190001 Egyesületi USD számla: 10900011-00000013-16190018 Hitközségi technikai szám: 1373 Hitközségi HUF számla: 10918001-00000020-28290005 Hitközségi USD számla: 10918001-00000020-28290012

Titkárság, irodai órák: Irodavezető: Szabados Judit hétfő, csütörtök: 9.30-14 kedd: 9.30-15 szerda: 15.30-19 péntek: 9.30-13.30 Szimcház (Ifjúsági) Csoport Vezető: Radvánszki Péter E-mail: [email protected] Web: szimchaz.fw.hu

2

„—S– Hagyomány a zsidóságban, hogy az őszi nagyünnepek idején, különösen Ros   Hásáná és Jom Kippur között, az elmélyülés, az önvizsgálat, a mérlegkészítés, a bűnbánat és a megbocsátás napjaiban c'dákával, vagyis igaz cselekedetekkel, jótékonysággal igyekszünk javunkra billenteni az elmúlt év mérlegét és jól indítani az új évet. E hagyomány szellemében és annak tudatában, hogy közösségünk fenntartása elsősorban a saját felelősségünk, kérjük tagjainkat és támogatóinkat, hogy adakozzanak közösségünk évi 12 millió forintot közelítő működési kiadásaira és jövőbeni zsinagógánk felújításának mintegy 30 milliós költségeire. Az adományokat banki átutalással, „adomány” megnevezéssel a Szim Salom 10900011-00000013-16190001 számú számlájára, vagy Szabados Judit irodavezetőnél az irodai órákban készpénzben lehet eljuttatni közösségünkhöz.

KÉRJÜK a Kábálát és Oneg Sábátjainkat látogatókat, hogy régi szokásunkat nem elhagyva járuljanak hozzá a sábáti asztalhoz méltó, finom és gazdag vacsorához vegetáriánus ételekkel. KÖSZÖNJÜK Gárdos Bernadettnek és Radvánszki Péternek, hogy rabbink távollétében vezették istentiszteleteinket.

A szerkesztőtől                                                                                                      

Elul A kertekben már ott az ősz. A barack, a  szilva   és   a   körte   érését   fürkésző  szemünket nem kerülhetik el a kezdődő  hervadás,   a   kiszáradás   vagy   épp   a  rothadás   jelei.   Már   érezhetően  rövidülnek   a   nappalok,   és   már   egy  nappal   az   előtt,   hogy   megérkezne   a  nyárnak véget vető hűvös, esős pár nap,  valami vigasztalan szomorúság ül a tájra  – és az emberre. Hiába jönnek még akár  nyáriasan meleg napok, hiába még csak  most   kezdődik   a   szüret,   a   természet  tükrébe   nézve   már   megpillantottuk   a  magunk és szeretteink mulandóságát, és  e tudástól nem tudunk szabadulni.  A   zsidó   évben   ez   az   időszak   a  számvetésé,   az   elmúlt   vagy   épp 

elmulasztott dolgok számbavételéé. Elul  havában járunk.  „Elul hó kezdetétől szokás hajnalban  kelni   és   bocsánatkérő,   esdeklő   imákat  mondani.   Az   askenáz   közösségekben  más   a   szokás,   ott   elul   elejétől   kezdve  minden nap megfújják a sófárt a reggeli  istentisztelet   után,   ...   és   a   Ros   Hásáná  előtti   vasárnaptól   kezdve   kelnek  hajnalban a sz'lichotot mondani, vagy az  azt   megelőző   vasárnaptól,   amennyiben  Ros Hásáná hétfőre vagy keddre esik.”  (Sulchán Áruch) A   reformzsinagógák   többségéhez  hasonlóan nálunk általában csak sábáti  és ünnepi alkalmakon van istentisztelet,  így saját zsinagógánkból nem ismerős a  fent   leírt,   ma   is   élő   gyakorlat,   a  sz'lichot.   Bocsánatkérés.   Bölcseink   azt 

tanítják, Jom Kipur az Örökkévaló ellen  elkövetett   bűneinkre   tud   engesztelést  hozni,   s   ahhoz,   hogy   embertársainkkal  szembeni   vétkeinkre   is   engesztelést  nyerjünk,   előbb   tőlük   kell   bocsánatot  kérnünk   és   kapnunk.   Az   imák   az  Örökkévalót   szólítják   meg.   Ha   tehát  későn   fekvő,   nyűgösen   ébredő,   sietve  munkába induló, zsinagógától távol lakó  emberként   elmulasztanánk   is   a   kora  reggeli imaalkalmakat, marad még kitől  s   miért   bocsánatot   kérnünk.     S   míg   a  zsinagógában   több   évezredes  hagyomány   vezet   bennünket,  megbántott   embertársainkhoz   fordulva  magunknak kell megtalálnunk a szót és  a hangot.  B.M.

Búcsú                                                                                                                    

Zsóka Emlékezés Fehér Zsókára,  Kepecs Feri feleségére Elhangzott 2007. június 11­én,  a Rákoskeresztúri temetőben Zsókát   élete   utolsó   szakaszában  ismerhettem   meg,   már   súlyos,   majd  gyógyíthatatlan betegként. Mégis azok a  vonások,   amelyek   számomra   a  legerősebben  kötődnek hozzá, a  lehető  legtávolabb   állnak   a   „beteg   ember”  imidzsétől.   Erő,   energikusság,  kedvesség, életvidámság jellemezték őt.  Volt   valami   varázslatos,   valami  elbűvölő a lényében. Mi lehet az?  Talán a rendkívüli kapcsolatteremtő  képessége?   Első   –   a   szó   legmélyebb  értelmében vett – találkozásunk például  egy   hosszú   telefonbeszélgetés   volt,  amelyben   az   idegenségtől   a   száz­éve­ ismerem érzésig vezető utat néhány perc  alatt tettük meg, s amelyben bár nehéz  témákat   érintettünk,   mégis  felvillanyozódva tettem le a kagylót. 

Vagy az a lelkesedés, az a csendes,  finom   szenvedélyesség,   amellyel  kötődni tudott az élet minden dolgához  – a legkisebbtől a legnagyobbig?  Vagy   az   a   különleges   ötvözet,  amelyben   bölcs   józanság,  gyakorlatiasság,   két   lábon   járó  realizmus   vegyült   óriási   szellemi  érdeklődéssel,   élvezetesen   széleskörű  műveltséggel és tudással? Vagy a humora: a nehéz helyzeteken  is átsegítő, „csintalan gyerek” humora? Talán mindez együtt – és leginkább  az   a   bátorság   és   erő,   amellyel   a  betegségéhez   viszonyult,   mellyel   nem  hagyta, hogy a kór a hatalmába kerítse,  hogy uralkodjék fölötte. Nagylelkű volt  és finom, betegségével, gondjaival nem  terhelt másokat.  Az   utolsó   pillanatig   merte   és   tudta  kiélvezni az élet minden cseppjét. Még  utolsó   hónapjaiban   is,   ha   az   ember   őt  hallgatta,   az   élet   csupa   kaland   volt,  csupa jóféle izgalom.  Néhány   emlékezetes   jelenet:   Egy  Ferivel   áttáncolt   báli   éjszaka   után  megjelent   a   Szim   Salom   Tu   b’Svát­i  jótékony   célú   virágvásáron,   közösségi  érzésből,   adományozási   kedvből   jó 

példát mutatva mindannyiunknak… Két  kemoterápiás   kezelés   közben   a  planetáriumban   a   tavaszi   napforduló  csodáinak   tanulmányozásába   vetette  bele   magát…   Vagy   a   márciusi   Purim­ bálon ahogyan – mindennek megadva a  módját   –   akkurátusan   cipőt   vált   a  táncoláshoz. Az   utolsó   beszélgetésünk   a   halála  előtt   1­2   héttel   történt,   kórházban  feküdt,   erős   fájdalmak   között.   A  szenvedés   enyhítésére   szolgáló  receptként egy görög bölcstől származó  kedvenc   mondását   idézte:   „Ha   erős  fájdalmad   van,   és   kibírhatatlanul  szenvedsz,   találkozz   a   barátaiddal,  beszélgess   a   szeretteiddel.   Ettől  szenvedésed   csökkenni   fog.   A  maradékkal meg már elbánsz magad is.” A jelenlévők – ki­ki a maga módján  –   mindannyian   ezzel   a   szenvedést  csökkentő   szeretettel   vették   körül  Zsókát. Vigyük tovább ezt a tanítást –  az ő üzeneteként.  Drága   Zsóka,   hálás   vagyok,   hogy  ismerhettelek. Lelked legyen bekötve az  Élet kötelékébe.

Kelemen Katalin 3

Élménybeszámoló                                                                                                     2007 március 5. és 15. között zajlott   Izraelben a Beutel Seminar, a   WUPJ minden évben megrendezett   vezetőképző szemináriuma, melyen   idén Nick Young és Budai Miklós   képviselte a Szim Salomot.

Tavasz  Jeruzsálemben Örvendezek,   mikor   mondják   nekem:   Menjünk el az Úr házába! Menjünk! Menjünk el az Úr házába!  De ott találjuk­e?  Jeruzsálemben lakik­e Isten?  Lakik­e Isten Jeruzsálemben? *** Mily szépek sátraid, Jákob! Az otthon is  enyhe télből, kora tavaszból érkezve az  országban valódi tavasz fogad, és bódító  tengeri   levegő.   Tel­Avivtól  Jeruzsálemig   minden   zöld.   Tágra   nyílt  szemmel   igyekszem   befogadni   a  látványt:   a   tájat,   amit   kilenc   hónappal  korábban   a   nyártól   megperzselten  láttam   először.   A   visszatérés   már­már  otthonosság. A mikrobuszban utazó két  ortodox   fiatalember   élénk   társalgást  folytat,   majd   egyikük   imádkozik   egy  sort. Utunk utolsó szakaszát órák alatt,  lépésben   tesszük   meg   Jeruzsálem  lakónegyedein   át,   sofőrünk   egyre  idegesebb,   hanglejtéséből   ítélve   pár  cifra   káromkodás   is   elhagyja   száját.  Purim   napja   van.   Az   utca   tele   élettel, 

4

fiatalok táncolnak, mókáznak, maskarás  gyerekek   rajcsúroznak,   apukák   kísérik  őket,   középkorú   férfiak   sietnek  valahová.   Én   nem   érzek   semmi  sietséget,   órákon   át   tudnám   figyelni   a  járókelőket, az utcai  ünnepet. Odahaza  az öreg kontinensen ki vonul ma már az  utcára   maskarában   farsang   napjaiban?  Egy grafittire  leszek figyelmes, amit  a  Tóra­tekercsek írásához is használt, kis  koronákkal díszített, archaikus  formájú  betűkkel   fújtak   a   csupasz   falra.  Izraelben   vagyok   hát,   ahol   zsidónak  lenni   nem   kivétel,   hanem   szabály.  Furcsamód   az   otthonosság   érzése  uralkodik   el   rajtam.   Ezért   hát  emlékeztetem   magam   idegenségemre.  Tudom,   e   tíz   napban   számos  alkalommal fogok még olyan helyzetbe  kerülni,   melyben   át   kell   éreznem  kívülállóságomat.   Nem   akarom,   hogy  felkészületlenül érjen. *** Sácháriton itthon nagyon ritkán veszek  csak részt, akkor is csak sábátkor. Most  az   Óváros   falaira   néző   teremben  gyűlünk össze reggeli imára beutelnyik­ társaimmal. Bár látni nem látjuk, azért  tudjuk,   merre   van   a   Temlomhegy,   a  Bálint Házzal ellentétben tehát itt nem  kérdés,  merre fordítsuk tekintetünket. A  kristálytiszta,   ragyogó   kék   ég   alatt.  Nehezemre   esik   a   reggel,  az   emberek,  az   ima.   Nem   érzek   áhítatot.   Egészen  addig,   amíg   el   nem   jön   a   hétköznapi  Ámidá tizennegyedik áldása, mely annyi  töprengeni valót ad a reformzsidóknak.  Mit   is   gondolunk   Jeruzsálemről,   a  Szentélyről,   a   megváltásról?   És   mit  gondoljunk,   mit   imádkozzunk   itt   (ott)  Jeruzsálemben?   Az   imakönyv  fénymásolásába   sajnos   hiba   csúszott,  hiányzik   néhány   oldal,   úgyhogy   csak  angolul olvashatom a reformmozgalom  jeruzsálemi   központjában   használatos  változatot.  Let   your   presence   manifest   in   your   city,   Jerusalem.  Engedd  megmutatkozni jelenlétedet városodban. *** Az   az   igazság,   nem   készültem   fel  rendesen   erre   az   útra.   A   Kotel   kövei 

közé szánt cédulát megírtam – jobbára  ugyanaz került rá, mint tavaly júniusban  –, de az érzéseim mások.  *** Miközben   én   a   világot   járom,   s   az  készségesen kitárul előttem, megmutatja  csodáit   és   a   mindent   beborító   élet  nyüzsgését,   odahaza   valaki   haldoklik.  Levegőért   küzd,   és   kétségbeesetten  próbálja   elmondani,   amit   még   el   kell  mondania.   „Pedig   mennyit  dolgoztam…” Szerdán késő este érkezik  a hír.  Mindennek rendelt ideje van. Ennyi?  Ez   a   legjobb   válaszunk?   Ez   a   legjobb  válaszod?  A   végesség   tudása   a   legnagyobb  kincsünk.   Nem   hiszem,   hogy   az   érző  anyagon   kívül,   a   Sechiná   szárnyain,   a  mennyi ragyogás közepette tudható az,  amit   mi   kénytelen­kelletlen   mind  megtanulunk.  *** Isten   bocsássa   meg,   elsővilágbeli  szobatársam   rettentően   irritál.   Minden  teret   kitölt.   Mindig,   mindenhez  hozzászól,   mindig   elsőnek   szólal   meg,  mindig jól megrakja tányérját és mindig  bőven hagy rajta,  mindent  megvesz és  mindent lefényképez. És persze az angol  anyanyelvűek   uralják   el   a  szövegtanulásokat   és   minden   olyan  alkalmat,   ahol   reflektálni   lehet   a  látottakra   vagy   a   –   „természetesen”  angolul – hallottakra. *** Megérkezésünk   másnapján   a   reggeli  ima után egy arra alkalmas magaslatra  visznek   minket,   ahonnan   egyetlen  pillantással   átfogható   a   látvány.   De  mielőtt   még   mohón   a   valódi   városra  tapadna szemünk, magunkba tekintünk,  a   képzeletünkben   élő   Jeruzsálemet  szemléljük,   majd   elolvassuk   a   137.  zsoltárt   és   Juda   Halévi   versét,  szemügyre   vesszük   a   száműzött   és  szétszóródott   zsidók   képzeletében   élő  Jeruzsálemet. Mit is jelent hát zsidónak  lenni?   A   megérkezést?   Vagy   az   örök 

vágyakozást?   Kedves   olvasmány­ élményem,   Tasso   Megszabadított  Jeruzsáleme   jut   eszembe.   A   várost  elfoglaló   keresztes   vitézek  megdicsőülten állnak Jeruzsálem falain  belül – és szomorúak. S mihez kezdett  volna   Juda   Halévi,   ha   szerencsésen  megérkezik Jeruzsálembe? Oktatónk,   Steve   Israel   nagy  érzékenységgel   vezet   minket   a   zsidó  évezredek tárgyi és írásos emlékei, nagy  alakjai   és   eszméi   között,   miközben  állandóan   magunkról   tanulunk.   Dávid  városának   ősi   kövei   között  megelevenedik   előttünk   Dávid,   a  politikus,  a  férfi,  és   a  nemzeti   mítosz.  Az   Izrael   Múzeumban   Steve   arra   kér  minket,   hármas   csoportokban   járjuk  körbe a diaszpórából származó tárgyak  gazdag gyűjteményét, és válasszuk ki a  szívünkhöz   legközelebb   állót.   Utána  együtt   is   végigjárjuk   a   termet,  megnézzük   a   kiválasztott   tárgyakat   és  meghallgatjuk   egymást.   A   szóra   bírt  régi   könyvek,   hanukkiák,   beszamim­ szelencék, Tóra­ékszerek és szédertálak  pedig   újra   saját   identitásunkról  beszélnek:   hagyománykövetésről   és  újításról, beolvadásról és elkülönülésről,  zsidó   otthonról   és   zsidó   közösségi  térről. Steve   vezet   bennünket   másnap   az  Óvárosban   is.   Az   egyik   legkiválóbb  oktató,   akivel   valaha   találkoztam.  Legalább annyit kérdez és hallgat, mint  amennyit kijelent. A zsidónegyed alatt a  leégett ház múzeumában, az amúgy nem  különösebben   látványos   leletek   között  haladva és meg­megállva újabb és újabb  érdekfeszítő kérdésekkel szembesülünk.  Nem  csak a  második  templom  koráról  és   a   főpapokról   tanulunk,   de   –  kimondatlanul   –   saját   vezetői  szerepünkről,   például   arról,   hogyan  férhet   meg   egy   házon   belül   a   zsidó  törvényekhez   való   legszigorúbb  ragaszkodás   a   többségi   kultúra  befogadásával   és   a   többségi  társadalommal   való   folyamatos  érintkezéssel.   A   múzeumból   kilépve  már   látjuk   következő   állomásunkat:  alattunk   a   széles   tér   túloldalán   a  Templomhegy   és   a   Kotel.   Negyedórát  kapunk,   hogy   kedvünkre   nézelődjünk, 

imádkozzunk,   gondolkozzunk   vagy  unatkozzunk   a   Falnál,   előtte   és   utána  beszélgetünk. Közelítek   a   falhoz.Itt   lakozik­e   hát  Isten   jelenléte?   Nem   én   vagyok   az  egyetlen,  aki  ma  úgy  érzi:  nem.  Steve  kérdez,   mi   pedig   válaszolunk,  kitárulkozunk. *** Bizton állíthatom, hogy Isten nem lakik  Jeruzsálemben.   Nem   lakik   a   Kotelnél.  Tavaly sem lakott ott. Végig velem volt,  én hoztam magammal, velem utazott, és  utazik nap mint nap mindazokkal, akik  hitüket,   vágyaikat   és   megtört   szívüket  viszik a Falhoz. Vagy bárhová. *** Egyik   este   bejárom   a   Ben   Jehuda   és  környéke   judaikaüzleteit.   Keresek  valamit. Egy boltot, benne egy táleszt,  amit nem egész egy éve láttam és nem  vettem   meg.   A   boltot   megtalálom,   a  tálesznak azonban hűlt helye. Ez is felér  egy negatív istenbizonyítékkal. *** Csütörtökön meglátogatunk egy katonai  bázist. Vendéglátónk, egy tiszt, reform  rabbinak   tanul.   A   diaszpóra   és   Izrael  kapcsolatáról   próbálunk   beszélni.   Az  izraeli   perspektíva   jobb   megismerése  érdekében három olyan fiatal tiszttel is  beszélgetünk, akiknek nincs különösebb  közük  a   valláshoz.  Egyikük,   egy   lány,  megpróbálja megfogalmazni, miben áll  számára a zsidóság. „Izraeli  vagyok, a  hadseregben szolgálok. Hiszek Istenben  a   magam   módján,   de   zsinagógába  egyáltalán nem járok. Próbálok jó ember  lenni, ez a zsidóság.” Én itt a góleszban  úgy   hittem,   úgy   tanultam,   a   zsidóság  alapja   a   micvák   gyakorlása,   még   ha   a  reformzsidóság kétségtelenül az erkölcsi  parancsolatokra helyez is nagyobb súlyt.  Kérdések   tolulnak   fel   bennem.   És   ha  nem   Izraelben   élnél?   És   mit   gondolsz  azokról, akik izraeliek, de nem zsidók?  Az   Izrael­diaszpóra   párbeszéd   szerény  eredménnyel   zárul,   sok   mindenben  elbeszélünk   egymás   mellett,   fontos  dolgokról nem ejtünk szót. Én többnyire  csak   hallgatok,   nem   teszem   fel 

kérdéseimet,   megint   a   szokásos   két­ három angol anyanyelvű beszél… A   bázis   területén   van   egy   sajátos  holokauszt­emlékhely.   Egy   –   nem  eredeti   –   marhavagon,   belsejében   pár  kép,   néhány   oda   nem   illő   tárgy,   talán  még szék is, a plafonon projektor. Van  benne   valami   zavarba   ejtő   esetlenség.  Másutt   is   találkoztam   már   ezzel   az  érzéssel. Minden kulturális tevékenység,  amit egy hadsereg csinál, ilyen esetlenre  sikeredik. A jó szándékú és rossz ízlésű,  kicsit   faragatlan,   kispénzű,   de  ezermester   férfiak   stílusa   ez.   A  projektor működésbe lép, felcsendül az  Él   malé   rachamim  szintis   kísérettel,  végül   együtt   mondjuk   a   kádist.  Bizarrságával   együtt   van   az   egészben  valami   megható.   Nem   szólva   a  hatmillióról.   Mindenki   szemmel  láthatóan   megkönnyebbül,   amikor  kiszállunk a vagonból. A   legbeszédesebb   maga   a  vendéglátás:   érkezésünkre   a   reggeli   és  az   ebéd   közötti   félidőben   előkészített  hideg   lakoma   és   a   szép   ajándékok:  katonai TANACH és hagada. Aztán az  ebéd:   megint   el   vagyunk   kényeztetve.  Nem tudom, milyen manapság a magyar  laktanyai koszt, de biztos   messze nem  olyan   gazdag,   mint   ez,   és   nem   csak  azért   lehet   ez,   mert   Izraelben   a   tartós  háborús   helyzet   miatt   nagyobb   a  presztízse a hadseregnek. A gettók és a  haláltáborok   valódi,   a   nemzet   testében  élő emlékezete ez. *** Állj meg a föníciai pultok előtt, válogass a jó portékák között, ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt, és mindennemű édes illatot, minél többet az édes illatokból. Ha Isten nem is, emberek egész biztosan  laknak  Jeruzsálemben.   Péntek  dél   van.  Afféle   antropológiai   terepmunkára  indulunk   a   világ   egyik   legsokszínűbb,  egyszersmind   legmegosztottabb  városában.   Az   etióp   templomtól   pár  sarokra   a   Mea   Seárim   kezdődik,   a  világiak és az ultraortodoxok negyedei  szinte   átmenet   nélkül   váltják   egymást,  változnak   az   arcok,   az   öltözékek   és   a 

5

gesztusok.   A   Machane   Jehuda   piacán  pedig   a   saját   maguk   szabta   határokat  átlépve   keverednek   a   különböző  származású,   vallású,   kultúrájú,  társadalmi   státuszú   és   anyagi   helyzetű  emberek.   Az   eddig   említettek   és   nem  említettek   mellett   palesztinok   is.   Itt   a  legolcsóbb  minden,   itt   a   legnagyobb   a  választék.   Az   európai   kontinens  mélyéből   érkezett   utas   csak   ámul   a  mediterráneum   és   a   kelet   színeinek,  ízeinek   és   illatainak   gazdagságán.  Megfogadom Kavafisz tanácsát. Csak   minden   gondolatod   Ithaka   legyen.  Miután   –   amúgy   nem   kis  élvezettel   –   teljesítettem   a   Paul   Liptz  professzor által ránk rótt feladatot, azaz  körbejártam   a   piacot,   és   a   pazar   áruk  mellett megfigyeltem az embereket is, a  délutáni   szabadidőt   kihasználva   sietve  az Óváros felé veszem az irányt. Újra a  falakon   belül   vagyok,   és   már   nyoma  sincs   bennem   annak   a   feszült  éberségnek,   amivel   tavaly   júniusban  először vágtam neki az szukkának. Újra  bejárom   a   keresztény   és   a   muzulmán  negyed   bazárjait.   Az   arab  üvegtermékek   gyönyörűek   és  arcpirítóan  olcsók. Van, persze,  aki   többre   tartja   a   portékáját.  Ékszerekre   és   színes   ingekre  alkuszom   az   élelmes  boltosokkal,   több­kevesebb  sikerrel.   Répalével   és   mentás  teával   kínálnak.   Egyikük  korombeli   fiatalember.   Tudom,  nem   okoz   neki   gondot  megtéveszteni   a   magamfajta  oktondi   európai   utast,   még   ha  önmagamhoz   képest   egész   jól  alkudozom   is,   bizonnyal   jó   üzletet  csinál   velem   –   mégis   kedélyesen  elbeszélgetünk,   és   megtudok  valamennyit     abból,   amit   a   világról  gondol. Azt  is  érzem, hogyan próbálja  felmérni   identitásomat   és   nézeteimet.  Próbálom   elkerülni   a   csapdákat   és  féligazságok   árán   megőrizni   a  semlegességemet,   hogy   minél   többet  megtudhassak   róla.   Minden   kérdés   és  minden   szóval   vagy   szó   nélkül   adott  válasz   egy   kis   csörte   és   egyben   egy  lépés   egymás   felé.   Egymás   szeme  villanását figyeljük.  6

– Itt tanulsz? (=Zsidó vagy?)  –  Nem csak turistáskodom. (=Talán  igen, talán nem.)  – Francia vagy? (=Pro­palesztin?)  –  Nem,   magyar.   (=Ezzel   kezdjél  valamit,   ha   tudsz.)   Tiéd   a   bolt   vagy  alkalmazott vagy?  – Apámé volt, megörököltem.   – Muszlim vagy, esetleg keresztény?  –  Muszlim,   de   nem   igazán   vagyok  vallásos.   Én   vagyok   a   családban   a  feketebárány.   Alkohol,   szex,   ha   érted,  mire gondolok. – Vannak sejtéseim... Egy másik üzletben már nem sikerül  ilyen   kedélyesre   a   társalgás.  Megtanulok   egy   közel­keleti  aranyszabályt: csak akkor kérdezz rá az  árra,   ha   biztosan   vásárolni   akarsz.  Ellenkező esetben rettentően megsérted  embertársadat. *** A   sábátot   a   Kol   Hánesámá 

nagy lelkesedéssel beszél. Például arról,  hogy   a   mai   Jeruzsálemben   a  messianisztikus   próféciák  beteljesedésének lehetünk szemtanúi. A  város  utcáit újra vidámság hangja tölti  majd   be,   s   lám,   az   Óvárost   körülölelő  falak   tövében   egy   játszótéren   jókedvű  lurkók   szaladgálnak.   A   messiási  időkben   a   fegyverekből   ekevasat  vernek,   a   harc   eszköze   a   béke  szimbólumává lesz, s lám: a Sion­kapun  a ’67­es repesz mezüzévé lett. De vajon  Jeruzsálem   minden   lakója  békejelképnek látja? Attól tartok, amíg  nem   tudjuk   vagy   nem   akarjuk  meghallani   mégoly   ádáz   ellenfeleink  érveit   és   érzéseit,   addig   saját  jóindulatunkra   apellálni   naivitás:   csak  akadályozza   a   helyzet   megértését,   ez  által pedig a valós békét.  Az   egyik   bástyáról   balra   nézve  rálátunk az Olajfák hegyére. Szeretnék  ott állni, onnan nézni át a városra.  – Mondd, rabbi, szerinted veszélyes  hely az Olajfák hegye?  –   Ugyan,   én   minden   héten  megyek   oda.   A   legjobb,   ha  megkéred a recepciósokat, hogy  rendeljenek neked egy taxit, kb.  60 sékelért odavisznek. *** Vasárnap   délután   a   Jád   Vásém  múzeumát   nézzük   meg.   Erről  nem tudok mit mondani. ***

reformközösség   zsinagógájában  köszöntjük, sácháritra a Hebrew Union  College­ba   megyünk.   A   kábálát   sábát  szép   és   lendületes,   a   sáhárit   ellenben  jeruzsálemi   utam   egyik   mélypontja.  Három   kántornövendék   koncertezik  zongorakísérettel.   Úgy   érzem   magam,  mintha az USA­ban lennék.  *** Szombat   délután   Jeruzsálemben   –   mi  mást tennénk? – sétára indulunk. David  Wilfond   rabbi   zsoltárokkal   kalauzol  minket   Jeruzsálem   falai   körül,   azokon  kívül   és   belül.   Az   USA­ból   alijázott,  fiatal, vörhenyes hajú, jó kedélyű férfi 

Hétfőn   elmarad   a   szokásos  reggeli   ima,   korán   indulunk  délre,   a   sivatagba,   hogy   előbb   Ben  Gurion   alakjával,   majd   reformcionista  kibucokkal   ismerkedjünk.  Lélegzetelállító   táj,   melyen   az   emberi  tevékenység minden  jele  zavaróan hat.  A   kibucok   is?   Igen,   azok   is,   annak  ellenére,   hogy   egyikük   a   környezetet  maximálisan   tiszteletben   tartó,  ökológiailag   fenntartható   település,  amely   az   egész   emberiség   számára  követendő   példát   ad   a   gazdasági   és   a  környezeti,   a   közösségi   és   az   egyéni  érdekek   összeegyeztetésére.   De   ami   a  sivatag   arcán   fenség,   az   az   emberi  településen   sivársággá   lesz.   És   bár   a 

sivatag a találkozás helye, nem hallom  az   Örökkévaló   hangját   Kádés  pusztájában   –   egy   ötvenes,   bajszos,  farmeres,   kovbojkalapos   gazdát   hallok  texas­i akcentussal. *** A   sivatagból   hazafelé   a   buszon   azt  számolgatom,   talán   még   lenne   annyi  időm   másnap   reggel,   hogy   pótoljam   a  múltkori   mulasztást,   és   felmenjek   az  Olajfák hegyére. Megkérdezek hát  egy  másik   rabbit,   vezetőnket,   Rich  Kirschent,   ő   mit   gondol,   biztonságos  lenne­e? Arca elkomorodik. Nem, nem  tanácsolja.   Magányos   zsidóként   nem  lenne   szerencsés   odamenni.   Megadom  magam,   nem   kockáztatom.   Egyel   több  ok,   hogy   újra   eljöjjek,   és   próbáljam  megismerni Jeruzsálemet. *** Az   utolsó   előtti   napon   Jeruzsálem  szegényeivel   találkozhatunk.   A   déli  órákban   egy   ingyenkonyhán   segítünk  ételt   osztani,   felszolgálni,   leszedni,  mosogatni,   délután   egy   szociális  szövetkezet   boltjában   tanulunk   arról,  milyen   Izraelben   szegénynek   lenni,  mennyire   törődik   vagy   nem   törődik   a  politika a szegényekkel, és mire képes  az önszerveződés.

*** Hideggel,   hóval   és   széllel   búcsúzik  tőlünk Jeruzsálem. Tel­Aviv repülőterén  vagy húsz percet kell várnunk a kitűzött  időn túl, amíg az erős széllökések kicsit  csillapodnak,   és   fel   tudunk   szállni.  Minden   felszálláskor   eltűnődöm   a  gravitációt   legyőző   emberi   elme  nagyságán és a természet erőin, melyek  mellett   mégis   eltörpülünk.   A   test  törékenységén,   a   fájdalom   természetén  merengek,   és   elátkozom   az 

állhatatlanságot,   ami   a   világ  megismerésének   és   az   élet  megértésének   reményében   életem  kockáztatására   késztet.   A   hosszasnak  tűnő veszteglés alatt előkeresem az úti  imát,   s   bár   tudom:   az   emberi  történéseknél  semmi  nem  bizonyíthatja  ékesebben   az   imák   haszontalanságát,  magamban   mégis   elmormolom:  Áldott   vagy   Örökkévaló,   ki   meghallgatod   az   imát. Budai Miklós

Külföldről                                                                                                               A reformrabbiképzés  fellegvárából Július   1­én   reformrabbikat   avattak  Londonban,   a   West   London  Synagogue­ban. A Leo Baeck College­ ban  végzett  öt   új   rabbi   ötéves   képzés  után   nyerte   el   szmicháját.  Sokszínűségük   jól   tükrözi   a   képző  intézmény   befogadó   szellemiségét   és  célkitűzését,   hogy   a   XXI.   század  progresszív   zsidó   közösségeinek  erőforrása   legyen   ne   csak   Nagy­ Britannia, de Európa­szerte, ide értve a  volt szovjet köztársaságokat is, ahol a 

dinamikusan   fejlődő   progresszív  közösségekben   nagy   szükség   van  rabbikra   és   más,   képzett   közösségi  vezetőkre, oktatókra. A most végzettek  közül kettő angol, egy orosz, egy svájci  és egy egyesült államokbeli; kettő nő,  három   férfi;   négy   fiatal   felnőtt,   egy  nyugdíjas   korú.   Egyiküket,   az   orosz  Leonid   Bimbatot   az   EuroJews  sikertörténetét   elindító,   emlékezetes  2003­as   budapesti   purimról  személyesen is ismerhetjük. Ugyancsak londoni hír, hogy közel  húsz   év   után   visszavonul   a   Finchley  Reform Synagogue társrabbi­posztjáról  és   részben   Leo   Baeck   College­beli 

oktatói munkájától is Sheila Shulman,  az   angliai   progresszív   mozgalom  markáns   alakja,   a   Szim   Salom   egyik  pártoló rabbija. Sheila, aki a Leo Baeck  Collegeban   tanuló   rabbinövendékek  generációinak   volt   meghatározó  szellemi   mestere,   nemrég   ünnepelte  hetvenedik   születésnapját,   s   erre   az  alkalomra   jelent   meg   válogatott  dróséinak   kötete   is.   Visszavonulása  azonban   csak   részleges:   Sheila  továbbra   is   aktív   rabbija   marad   az  általa alapított Beit Klal Yisrael ('Egész  Izrael Háza') nevű, meleg és leszbikus  zsidóknak   (is)   otthont   adó   zsinagógai  közösségének.

Hírlevelünk a MAZSÖK és a MAZSIHISZ támogatásával készül. 7

SZIM SALOM PROGRAMNAPTÁR 2007 szeptember / 5767 elul ­ 5768 tisri

Rendezvényeinket a BÁLINT HÁZBAN (VI. ker., Révay u. 16) tartjuk. Ha egy rendezvény nem ott lesz, az adott program mellett feltüntetjük.

T e l . :   0 6   1   2 0 1   7 6 4 8 ,     0 6   3 0   3 5 1   7 6 4 0       E m a i l :   i n f o  @ s z i m s a l o m . h u

Szeptembertől péntek esti programjaink18.00 órakor kezdődnek!  2007.09.01. 2007.09.07.

szombat péntek

10.00 ­ 10.50

A zsidó imakönyv – liturgia haladóknak

11.00 ­ 12.30

Tóra­kör

19.00

Kábálát Sábát istentisztelet a Keset fesztiválon Helyszín: Holiday Beach Hotel, Római part, Piroska u.3­5. További információ: www.keset.hu

2007.09.08.

szombat

10.00

Sáhárit istentisztelet a Keset fesztiválon Helyszín: Holiday Beach Hotel, Római part, Piroska u.3­5. További információ: www.keset.hu

2007.09.12.

szerda

18.00

Erev Ros Hásáná istentisztelet, majd tradicionális ételekből álló vacsora   Előzetes jelentkezés: 201 7648, [email protected]

2007.09.13.

csütörtök

10.30

Ros Hásáná 1. napja   Közös tanulás, melyet ünnepi kidus követ

17.30

Táslich szerartás a Duna­parton  Találkozás a Margitsziget Margit­hídi bejáratánál lévő szökőkútnál

2007.09.13.

csütörtök

18.00

Identitás­csoport – Ros Hásáná ünnep

2007.09.14.

péntek

18.00 ­ 21.00

Oneg Sábát est piknik vacsorával – Sábát Suvá

2007.09.15.

szombat

10.00 ­ 10.50

A zsidó imakönyv – liturgia haladóknak

11.00 ­ 12.30

Tóra­kör

2007.09.21.

péntek

18.30

Erev Jom Kipur – Kol Nidré istentisztelet

2007.09.22.

szombat

10.30 ­ 19.00

Jom Kipur – istentiszteletek délelőtt és este,                 közös szövegalapú tanulások délután kb. 14–18 óráig 

2007.09.28.

péntek

19.30

A böjt megtörése, piknik vacsora

18.00 ­ 21.00

Oneg Sábát est piknik vacsorával – Z'mirot Bemutatjuk és felavajuk új dalos füzetünket

2009.09.29.

szombat

Családi Szukot Gárdonyban – előzetes jelentkezéssel

Hetiszakaszok  szeptember 1.  szeptember 8.  szeptember 15. Sábát Suvá    szeptember 22. Jom Kipur  

szeptember 29. Chol Hámoéd Szukkot

Ki távó  Nicávim­Vájélech  Háázínú 

D'várim 26­29:8 D'várim 29:9­31 D'várim 32 D'várim 29:9­14;  30:11­20 Jesájá 58:1­14 Vájikrá 9.1­4   9­18   32­37 Jónás könyve D'várim 8:1­18; 16:13­17 Kohelet 1:1­18; 2:1­26