A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/5448. számú törvényjavaslat
a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról
Előadó: Dr. Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszter
2008. április
2008. évi ... törvény a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Az Országgyűlés a fogyasztók érdekeinek védelme, a tisztességes piaci magatartás előmozdítása és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni hatékonyabb fellépés érdekében, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat felszámolását célzó szakmai önszabályozás gyakorlatának jelentőségét elismerve és e célból az önszabályozás keretében létrehozott magatartási kódexek betartásának ellenőrzését megerősítve, a következő törvényt alkotja. Általános rendelkezések 1. § (1) Ez a törvény állapítja meg az áruhoz kapcsolódó, a kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően, annak során és azt követően a fogyasztóval szemben alkalmazott kereskedelmi gyakorlatokra, valamint az ilyen kereskedelmi gyakorlat tekintetében alkalmazott magatartási kódexekre vonatkozó követelményeket, és az azok megsértésével szembeni eljárás szabályait. (2) A törvény hatálya arra a kereskedelmi gyakorlatra terjed ki, amely a Magyar Köztársaság területén valósul meg, továbbá arra is, amely a Magyar Köztársaság területén bárkit fogyasztóként érint. (3) Nem terjed ki e törvény hatálya a) a szerződés létrejöttére, érvényességére és joghatásaira, valamint a kereskedelmi gyakorlattal összefüggésben felmerülő polgári jogi igényekre, b) a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok létrejöttére, fennállására és érvényesítésére, c) a nemesfémtárgy nemesfémtartalmának tanúsítására és jelzésére. (4) Külön törvény vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabály a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan az e törvényben foglalt szabályokon túl részletesebb, illetve szigorúbb szabályokat írhat elő a) pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatás, biztosítási, biztosításközvetítői és biztosítási szaktanácsadói szolgáltatás, befektetési szolgáltatási tevékenység és befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatás, árutőzsdei szolgáltatás, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak által nyújtott szolgáltatás, valamint a magán-nyugdíjpénztári szolgáltatás tekintetében, b) ingatlanokra vonatkozóan, c) az áru egészségügyi vonatkozásaival követelmények érvényesítése céljából,
1
vagy
biztonságosságával
összefüggő
d) a környezet védelmével összefüggő követelmények érvényesítése céljából, vagy e) a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvényben meghatározott szabályozott szakma gyakorlásának feltételeire vonatkozóan az adott hivatás alapvető szakmai szabályainak – különösen a szakma függetlenségének, méltóságának, tiszteletének, a szakmai titoktartás védelmére, valamint a fogyasztókkal és a szakmát gyakorló más személyekkel szemben tanúsított magatartás tisztességességének biztosítására vonatkozó szabályok – érvényesülése érdekében. (5) A (4) bekezdésben nem említett tevékenységekre vonatkozó jogszabály e törvény rendelkezéseitől részletesebb, illetve szigorúbb követelményeket is megállapíthat a kereskedelmi gyakorlatokra, amennyiben a) ez kötelező európai uniós jogi aktus végrehajtásához szükséges, vagy b) azt valamely, egyes árukra vagy azok meghatározott csoportjára vonatkozó kötelező európai uniós jogi aktus kifejezetten megengedi. 2. § E törvény alkalmazásában: a) fogyasztó: az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, b) vállalkozás: aki a kereskedelmi gyakorlat tekintetében önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, c) áru: minden birtokba vehető forgalomképes ingó dolog − ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket − (továbbiakban együtt termék), az ingatlan, a szolgáltatás, továbbá a vagyoni értékű jog, d) kereskedelmi gyakorlat: a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja, e) kereskedelmi kommunikáció: a vállalkozás önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével közvetlenül összefüggésben történő információközlés, függetlenül annak megjelenési módjától, eszközétől, f) reklám: a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvényben ekként meghatározott fogalom, g) vásárlásra felhívás: kereskedelmi kommunikációban az áru jellemzőinek és árának, illetve díjának feltüntetése az alkalmazott kommunikációs eszköznek megfelelően olyan módon, hogy ezáltal lehetővé válik a fogyasztó számára az áru megvétele, illetve igénybe vétele, h) ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban, 2
i) magatartási kódex: olyan – piaci önszabályozás keretében létrehozott – megállapodás vagy szabályegyüttes, amely valamely kereskedelmi gyakorlat vagy tevékenységi ágazat vonatkozásában követendő magatartási szabályokat határoz meg azon vállalkozások számára, amelyek a kódexet magukra nézve kötelezőnek ismerik el (a továbbiakban: magatartási kódexnek való alávetés). A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalma 3. § (1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas. (3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §). (4) A mellékletben meghatározott kereskedelmi gyakorlatok tisztességtelenek. 4. § (1) A kereskedelmi gyakorlat megítélése során az olyan fogyasztó magatartását kell alapul venni, aki ésszerűen tájékozottan, az adott helyzetben általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel jár el, figyelembe véve az adott kereskedelmi gyakorlat illetve áru nyelvi, kulturális és szociális vonatkozásait is. Ha a kereskedelmi gyakorlat a fogyasztók egy meghatározott csoportjára irányul, az adott csoport tagjaira általánosan jellemző magatartást kell figyelembe venni. (2) Ha a kereskedelmi gyakorlat csak a fogyasztóknak egy, az adott gyakorlat vagy az annak alapjául szolgáló áru vonatkozásában koruk, hiszékenységük, szellemi vagy fizikai fogyatkozásuk miatt különösen kiszolgáltatott, egyértelműen azonosítható csoportja magatartásának torzítására alkalmas, és ez a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója által ésszerűen előre látható, a gyakorlatot az érintett csoport tagjaira általánosan jellemző magatartás szempontjából kell értékelni. (3) Nem tekinthető a magatartás torzítására alkalmasnak a reklámban túlzó vagy nem szó szerint értendő kijelentések bevett, a reklám természetéből adódó mértéket meg nem haladó alkalmazása.
3
5. § Magatartási kódex nem ösztönözhet tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra. 6. § (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely valótlan információt tartalmaz, vagy valós tényt – figyelemmel megjelenésének valamennyi körülményére – olyan módon jelenít meg, hogy megtéveszti vagy alkalmas arra, hogy megtévessze a fogyasztót az alábbiak közül egy vagy több tényező tekintetében és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas: a) az áru létezése, természete, figyelembe véve a termék megnevezésére vonatkozó jogszabályi előírásokat is, b) az áru lényeges jellemzői, így különösen ba) kivitelezése, összetétele, műszaki jellemzői, tartozékai, bb) mennyisége, bc) származási helye, eredete, bd) előállításának vagy szolgáltatásának módja és időpontja, be) beszerezhetősége, szállítása, bf) alkalmazása, a használatához, fenntartásához szükséges ismeretek, bg) az adott célra való alkalmassága, a használatától várható eredmények, előnyei, bh) veszélyessége, kockázatai, bi) környezeti hatásai, bj) az egészségre gyakorolt hatása, vagy bk) tesztelése, ellenőrzöttsége vagy annak eredménye, c) az áru ára illetve díja, az ár illetve díj megállapításának módja, különleges árkedvezmény vagy árelőny megléte, d) az áru igénybevételéhez kapcsolódó adómentesség, adókedvezmény vagy más adóelőny, e) az áruhoz kapcsolódóan valamely szolgáltatás, alkatrész, csere vagy javítás szükségessége, f) az áruhoz kapcsolódóan biztosított ügyfélszolgálat és panaszkezelés, g) a vállalkozás vagy képviselőjének személye, jellemzői és jogai, így különösen az ilyen minősége, a jogállása, társulásokban való részvétele és kapcsolatai, vagyona, szellemi
4
alkotásokon fennálló jogai és kereskedelmi tulajdonjoga, engedélye, képesítései, díjai és kitüntetései, h) a vállalkozás kötelezettségvállalásának mértéke, a kereskedelmi gyakorlat indítékai, az értékesítési folyamat természete, a szponzorálásra, a vállalkozás vagy az áru jóváhagyására vonatkozó bármely állítás vagy jelzés, vagy i) a fogyasztó jogai, illetve a fogyasztót az ügylet folytán esetlegesen terhelő hátrányos jogkövetkezmények kockázata. (2) Megtévesztő kereskedelmi gyakorlat továbbá a) az a kereskedelmi gyakorlat, amely más vállalkozással, illetve annak cégnevével, árujával, árujelzőjével vagy egyéb megjelölésével való összetévesztésre vezethet, b) az olyan magatartási kódexben foglalt követelmény be nem tartása, amelynek a vállalkozás alávetette magát, amennyiben a vállalkozás ba) a követelmény betartására nem csupán szándéknyilatkozat formájában, hanem igazolható módon kötelezettséget vállalt, és bb) a kereskedelmi gyakorlat keretében utal a kódexnek való alávetettségére, ha ez valamennyi tényszerű körülmény figyelembevételével a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas. 7. § (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) – figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait – az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas (a továbbiakban: megtévesztő mulasztás). (2) Ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás. (3) E § alkalmazásában a) az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában,
5
b) kötelező európai uniós jogi aktus rendelkezéseinek átültetése céljából elfogadott külön jogszabályi rendelkezésekben, illetve c) az 1. § (4) bekezdésének a)–d) pontja, valamint (5) bekezdésének b) pontja szerinti külön jogszabályi rendelkezésekben meghatározott tájékoztatási követelményekben előírt információ az ott meghatározott kereskedelmi kommunikáció tekintetében jelentős. (4) Az igazságügyért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján tájékoztató jelleggel közli a (3) bekezdés b) pontja szerinti kötelező uniós jogi rendelkezéseket átültető jogszabályi rendelkezések felsorolását. (5) Vásárlásra felhívás esetén jelentős információ: a) az áru lényeges jellemzői, az alkalmazott kommunikációs eszköznek megfelelő mértékben, b) a vállalkozás neve és címe azonosításra alkalmas módon, illetve annak a vállalkozásnak az azonosításra alkalmas neve és címe, amelynek a javára a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója eljár, c) az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is magában foglaló ár illetve díj, vagy – amennyiben az áru jellegéből adódóan az árat illetve díjat nem lehet ésszerűen előre megállapítani – az ár illetve díj megállapításának módja, valamint az összes járulékos költség, így különösen fuvardíj, szállítási vagy postaköltség, illetve amennyiben e költségeket nem lehet ésszerűen előre megállapítani, annak feltüntetése, hogy ilyen további költségek merülhetnek fel, d) a fizetés, szállítás és teljesítés feltételei, valamint a panaszok kezelésének módja, amennyiben ezek eltérnek a szakmai gondosság követelményeitől, e) olyan szerződések esetében, amelyek tekintetében jogszabály elállási jogot biztosít a fogyasztónak, az erre való utalás. (6) Az (5) bekezdés szerinti esetben nem megtévesztő mulasztás, ha az információ egyébként a körülményekből közvetlenül kitűnik. 8. § (1) Agresszív az a kereskedelmi gyakorlat, amely – figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt – pszichés vagy fizikai nyomásgyakorlással – akár a fogyasztóval szembeni hatalmi helyzet kihasználása, akár a fogyasztó zavarása révén – az adott helyzetben jelentősen korlátozza vagy alkalmas arra, hogy jelentősen korlátozza a fogyasztónak az áruval kapcsolatos választási vagy magatartási szabadságát, illetve lehetőségét a tájékozott döntés meghozatalára és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas. (2) Annak megállapítására, hogy egy kereskedelmi gyakorlat agresszív-e, figyelembe kell venni a következőket: a) a kereskedelmi gyakorlat időzítése, helye, jellege és alkalmazásának időtartama, 6
b) a kereskedelmi gyakorlat során alkalmazott szóhasználat vagy magatartás fenyegető, félelemkeltő vagy becsmérlő volta, c) súlyos, a fogyasztó ítélőképességének korlátozására alkalmas, a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója által ismert körülmény felhasználása a fogyasztó áruval kapcsolatos döntésének befolyásolására, d) a fogyasztó szerződéses jogainak – ideértve a szerződéstől való elállásra, valamint a másik árura vagy vállalkozáshoz való áttérésre vonatkozó jogot is – gyakorlásával szemben támasztott, indokolatlanul terhes vagy aránytalan, nem szerződéses akadály, e) jogellenes cselekménnyel való fenyegetés. Felelősség a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt 9. § (1) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértéséért felel az a vállalkozás, amelynek a kereskedelmi gyakorlattal érintett áru értékesítése, eladásának ösztönzése közvetlenül érdekében áll. (2) Az (1) bekezdés szerinti vállalkozás felel akkor is, ha a kereskedelmi gyakorlatot szerződés alapján más személy valósítja meg a vállalkozás érdekében vagy javára. (3) A (2) bekezdéstől eltérően, a kereskedelmi kommunikáció megjelenítési módjával összefüggő okból eredő jogsértésért az is felel, aki a kereskedelmi kommunikációt az arra alkalmas eszközök segítségével megismerhetővé teszi, valamint aki önálló gazdasági tevékenysége körében a kereskedelmi kommunikációt megalkotja vagy ezzel összefüggésben egyéb szolgáltatást nyújt, kivéve, ha a jogsértés az (1) bekezdés szerinti vállalkozás utasításának végrehajtásából ered. Az ilyen jogsértő kereskedelmi gyakorlattal okozott kárért e személyek az (1) bekezdés szerinti vállalkozással egyetemlegesen felelnek. (4) A 5. §-ban foglalt rendelkezés megsértéséért a magatartási kódexet kidolgozó, a kódex felülvizsgálatáért, illetve a magukat a kódexnek alávető vállalkozások általi betartásának ellenőrzéséért felelős személy vagy személyek felelősek. Eljáró hatóságok 10. § (1) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt – a (2) és a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – fogyasztóvédelmi hatóság jár el. (2) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel − a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete jár el, ha az érintett kereskedelmi gyakorlat a vállalkozás olyan tevékenységével függ össze, amelyet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Psztv.) alapján a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete felügyel.
7
(3) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt a Gazdasági Versenyhivatal jár el, ha a kereskedelmi gyakorlat a gazdasági verseny érdemi befolyásolására alkalmas. (4) A (3) bekezdés nem alkalmazható, ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat kizárólag a terméken, annak csomagolásán vagy a termékhez egyéb módon rögzítve (a továbbiakban együtt: címke), illetve a termékhez adott használati és kezelési útmutatóban vagy jótállási jegyben jelenik meg, vagy ha a 7. § (3) bekezdésében említett tájékoztatási követelmény megsértésével valósul meg. (5) Ha a címkén megjelenített kereskedelmi gyakorlat azonos formában és tartalommal más kommunikációs eszköz útján is megvalósul, és ez utóbbi kereskedelmi gyakorlat tekintetében az eljárás a gazdasági verseny érdemi érintettsége miatt a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik, a Gazdasági Versenyhivatal bírálja el az e kereskedelmi gyakorlat alkalmazásával a címkén elkövetett jogsértést is. 11. § (1) A 10. § alkalmazásában a gazdasági verseny érdemi érintettségének megállapításánál − a jogsértéssel érintett piac sajátosságainak figyelembevételével − a következő szempontok irányadóak: a) az alkalmazott kereskedelmi gyakorlat kiterjedtsége, figyelemmel különösen a kommunikáció eszközének jellegére, a jogsértéssel érintett földrajzi terület nagyságára, a jogsértéssel érintett üzletek számára, a jogsértés időtartamára, vagy a jogsértéssel érintett áru mennyiségére, vagy b) a jogsértésért felelős vállalkozás mérete a nettó árbevétel nagysága alapján. (2) A gazdasági verseny érdemi érintettsége minden egyéb körülményre tekintet nélkül fennáll, ha a) a kereskedelmi gyakorlat országos műsorszolgáltatást végző műsorszolgáltatón keresztül valósul meg, b) a kereskedelmi gyakorlat országos terjesztésű időszakos lap vagy legalább három megyében terjesztett napilap útján valósul meg, c) a fogyasztók közvetlen megkeresésének módszerével végzett kereskedelmi gyakorlat legalább három megye fogyasztói felé irányul, vagy d) az áru eladásának helyén alkalmazott eladásösztönző kereskedelmi gyakorlat legalább három megyében megszervezésre kerül. 12. § (1) A 10. §-ban megjelölt hatóságok a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértésével kapcsolatos feladataik hatékony ellátása érdekében együttműködnek egymással. Az együttműködés különösen a hatóságok jogalkalmazási gyakorlatának kölcsönös megismerését, az anyagi és eljárásjogi szabályok egységes alkalmazását, a
8
hatásköri összeütközések elkerülését, az esetleges hatásköri viták hatékony rendezésének megkönnyítését szolgálja. (2) Az együttműködést szolgáló adatok és információk átadásának, így különösen a 20. § (3) bekezdésében, illetve a 23. § (2) bekezdésében, a 25. § (3) bekezdésében és a 26. § (2) bekezdésében előírt értesítés megtételének módját a hatóságok együttműködésük keretében állapítják meg. (3) Az együttműködés részletes szabályaira vonatkozóan a fogyasztóvédelmi hatóság, a Gazdasági Versenyhivatal és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete együttműködési megállapodást kötnek, amelyet évente felülvizsgálnak, és honlapjukon a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesznek. Az eljárás közös szabályai 13. § Az eljárás a jogsértő kereskedelmi gyakorlat megvalósulását követő három éven túl nem indítható meg. Ha a jogsértő magatartás folyamatos, a határidő a magatartás abbahagyásakor kezdődik. Ha a jogsértő magatartás azzal valósul meg, hogy valamely helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, a határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez a helyzet vagy állapot fennáll. 14. § A vállalkozás − az eljáró hatóság felhívására – a kereskedelmi gyakorlat részét képező tényállítás valóságát igazolni köteles. Ha a vállalkozás nem tesz eleget ennek a kötelezettségnek, úgy kell tekinteni, hogy a tényállítás nem felelt meg a valóságnak. Erre a vállalkozást a hatóság felhívásában figyelmeztetni kell. 15. § (1) Az e törvény szerinti eljárás lefolytatása nem zárja ki azt, hogy a sérelmet szenvedett fél a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelenségére alapított polgári jogi igényét közvetlenül a bíróság előtt érvényesítse. (2) A bíróság előtti eljárásban a kereskedelmi gyakorlat részét képező tényállítás valóságának bizonyítása a vállalkozást terheli. 16. § Ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat még nem valósult meg, de a vállalkozás tevékenysége, így különösen a szükséges feltételek megteremtése, szerződések megkötése, eszközök beszerzése alapján valószínűsíthető, hogy annak alkalmazására sor kerülne, az eljáró hatóság jogosult a tervezett kereskedelmi gyakorlat előzetes megtiltására.
9
17. § (1) Az e törvényben meghatározott hatóság jár el az e törvény szerinti eljárásban akkor is, ha külön törvény, illetve az annak végrehajtására kiadott jogszabály vagy az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezésének megsértése tekintetében külön törvény így rendelkezik. Az ilyen eljárásban az eljáró hatóság vizsgálja mind az e törvény, mind pedig a külön törvény, illetve az annak végrehajtására kiadott jogszabály, illetve az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezéseinek megsértését. (2) Ha az (1) bekezdés szerinti eljárásban az eljáró hatóság azt állapítja meg, hogy a kereskedelmi gyakorlat nem ütközik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmába, azonban megsérti a külön törvény, illetve az annak végrehajtására kiadott jogszabály vagy az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezését, az (1) bekezdés szerinti külön törvényben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazza. (3) Ha az (1) bekezdés szerinti eljárásban az eljáró hatóság azt állapítja meg, hogy a kereskedelmi gyakorlat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmát és a külön törvény, illetve az annak végrehajtására kiadott jogszabály, illetve az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezését is megsérti, az e törvényben meghatározott jogkövetkezmények mellett az (1) bekezdés szerinti külön törvényben meghatározott bármely jogkövetkezményt alkalmazhatja, azzal, hogy bírságot a magasabb bírságösszeget lehetővé tevő törvény rendelkezései szerint szab ki, a bírságösszeg megállapításakor figyelembe véve azt, hogy a kereskedelmi gyakorlat mindkét alapon jogsértő. 18. § Ha a jogsértésért felelős vállalkozás a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot közreműködő személy igénybevételével valósítja meg [9. § (2) bek.], és a jogsértést az eljáró hatóság határozatában megállapított határidőben nem szüntetik meg, az eljáró hatóság kivételesen a közreműködő személyt külön határozatban kötelezheti az eredeti határozatnak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megszüntetésére irányuló része végrehajtására, feltéve, hogy a jogsértés másként nem szüntethető meg, és az eredeti határozatot a közreműködő személlyel is közölték. 19. § A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelenségének megállapítására irányuló eljárásra az e törvényben meghatározott eltérésekkel a) a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása tekintetében a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.), b) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének eljárása tekintetében a Psztv., c) a Gazdasági Versenyhivatal eljárása tekintetében a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.)
10
rendelkezéseit kell alkalmazni. A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására vonatkozó különös rendelkezések 20. § (1) Ha a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzése során észlelt tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat ügyében vagy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt benyújtott kérelem alapján az eljárás a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik, a fogyasztóvédelmi hatóság a kérelmet, illetve az ügyben keletkezett iratokat – az ügyfél egyidejű értesítése mellett – haladéktalanul, de legkésőbb a jogsértő gyakorlat észlelésétől, illetve a kérelem megérkezésétől számított harminc napon belül átteszi a Gazdasági Versenyhivatalhoz. (2) A fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörének vizsgálata keretében a hatóság felhívására a vállalkozás köteles nyilatkozni arról, hogy az adott kereskedelmi gyakorlattal összefüggésben milyen kommunikációs eszközök kerültek alkalmazásra. (3) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatti eljárás megindításáról a fogyasztóvédelmi hatóság az ügy érdemi azonosíthatóságához szükséges adatok – így különösen az érintett vállalkozás azonosításához szükséges adatok, az eljárást kezdeményező személyének azonosításához szükséges, általa megadott adatok – és az eljárás tárgyát képező tényállás ismertetésével öt napon belül értesíti a Gazdasági Versenyhivatalt. 21. § (1) E törvény rendelkezései az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések. (2) Az Fgytv. 49. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával a fogyasztóvédelmi hatóság a 16. § szerinti intézkedést is elrendelheti. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének eljárására vonatkozó különös rendelkezések 22. § A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt benyújtott bejelentéssel, illetve panasszal kapcsolatos eljárásra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 23. §-át és 24. §-át is megfelelően alkalmazni kell. 23. § (1) Ha a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) felügyeleti ellenőrzése során észlelt tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat ügyében vagy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt a Felügyelethez benyújtott bejelentés alapján az eljárás a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik, a Felügyelet a bejelentést, illetve az ügyben keletkezett iratokat – az ügyfél egyidejű értesítése mellett –
11
haladéktalanul, de legkésőbb a jogsértő gyakorlat észlelésétől, illetve a bejelentés megérkezésétől számított harminc napon belül átteszi a Gazdasági Versenyhivatalhoz. (2) A Felügyelet hatáskörének vizsgálata keretében a Felügyelet felhívására a vállalkozás köteles nyilatkozni arról, hogy az adott kereskedelmi gyakorlattal összefüggésben milyen kommunikációs eszközök kerültek alkalmazásra. (3) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatti hatósági eljárás megindításáról, illetve ha felügyeleti ellenőrzése során a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértését észleli, a Felügyelet az ügy érdemi azonosíthatóságához szükséges adatok – így különösen az érintett vállalkozás azonosításához szükséges adatok, az eljárást kezdeményező személyének azonosításához szükséges, általa megadott adatok – és az eljárás tárgyát képező tényállás ismertetésével öt napon belül értesíti a Gazdasági Versenyhivatalt. 24. § (1) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése esetén a Felügyelet megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását, illetve elrendeli a jogsértő állapot megszüntetését, és − a Psztv. 47. §-ának (4) bekezdésében meghatározott szempontok megfelelő alkalmazásával − bírságot szabhat ki. A Felügyelet minden esetben bírságot szab ki, ha a) a jogsértésnek a Felügyelet által történt jogerős megállapítását követő egy éven belül a vállalkozás – amennyiben a jogsértést telephelyen követték el, ugyanazon telephelyen – ugyanazon jogszabályi rendelkezést ismételten megsértette (a továbbiakban: ismételt jogsértés), vagy b) a jogsértés a fogyasztók széles körét érinti. (2) Az e törvény szerinti eljárásban kiszabott bírság összege a) ha a vállalkozás éves nettó árbevétele a 10 milliárd forintot meghaladja: 600 ezer forinttól a vállalkozás éves nettó árbevételének 10%-áig, de legfeljebb 2 milliárd forintig, b) ha a vállalkozás éves nettó árbevétele az 1 milliárd forintot meghaladja, de legfeljebb 10 milliárd forint: 300 ezer forinttól a vállalkozás éves nettó árbevételének 10%-áig, c) ha a vállalkozás éves nettó árbevétele a 250 millió forintot meghaladja, de legfeljebb 1 milliárd forint: 100 ezer forinttól a vállalkozás éves nettó árbevételének 10%-áig, d) ha a vállalkozás éves nettó árbevétele az 50 millió forintot meghaladja, de legfeljebb 250 millió forint: 50 ezer forinttól a vállalkozás éves nettó árbevételének 10%-áig, e) ha a vállalkozás éves nettó árbevétele a 10 millió forintot meghaladja, de legfeljebb 50 millió forint: 40 ezer forinttól a vállalkozás éves nettó árbevételének 10%-áig, f) az a)–e) pontok alá nem tartozó esetben – ideértve azt az esetet is, ha a vállalkozás nem tartozik a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) hatálya alá – 30 ezer forinttól 1 millió forintig terjedhet.
12
(3) A (2) bekezdés szerinti nettó árbevételt a jogsértést megállapító határozat meghozatalát megelőző üzleti évre vonatkozó éves beszámoló vagy az egyszerűsített éves beszámoló (a továbbiakban együtt: beszámoló) szerinti nettó árbevétel alapján kell meghatározni. Ha a vállalkozás működési ideje egy évnél rövidebb, az adatokat éves szintre kell vetíteni. Ha a vállalkozásnak a jogsértést megállapító határozat meghozatalát megelőző üzleti évben elért nettó árbevételéről nem áll rendelkezésre hitelesnek tekinthető információ, a bírság maximális összegének meghatározásakor az utolsó hitelesen lezárt üzleti év nettó árbevétele az irányadó. Beszámolóval még nem rendelkező, újonnan alapított vállalkozás esetében az eljárás megindításának évére vonatkozó üzleti tervet, ennek hiányában a vállalkozás által a hatóság felhívására közölt, az Szt.-nek a közbenső mérleg készítésére vonatkozó szabályai szerint az eljárás megindításának napjával mint fordulónappal kiszámított nettó árbevételt kell figyelembe venni. (4) Az alábbi a)–d) pontban meghatározott vállalkozások tekintetében a (2) bekezdés alkalmazásában nettó árbevételként a következőket kell figyelembe venni: a) biztosító esetén a bruttó biztosítási díjak, b) befektetési vállalkozás esetén a befektetési szolgáltatási tevékenység bevételeinek, a nem befektetési szolgáltatási tevékenység bevételeinek, valamint a nem forgalmazási pénzügyi műveletek bevételeinek összege, c) magánnyugdíj-pénztár és önkéntes nyugdíjpénztár esetén a működési tevékenységet szolgáló tagdíjbevételek, önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztár esetén a működési alap tagdíjbevételei, foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény esetén pedig a működési tevékenységet szolgáló foglalkoztatói és tagi befizetéseknek az összege, d) hitelintézet és pénzügyi vállalkozás esetén az alábbi bevételi tételek összege: da) kapott kamatok és kamatjellegű bevételek, db) bevételek értékpapírokból, dc) kapott (járó) jutalék- és díjbevételek, dd) pénzügyi műveletek nettó eredménye, ha pozitív, de) egyéb üzleti tevékenységből származó bevétel. (5) A (2) bekezdés alkalmazásában, ha a vállalkozás az adatokat devizában adja meg, a forintra történő átszámításkor a Magyar Nemzeti Bank által megállapított, a vállalkozás üzleti évének lezárásakor – újonnan alapított vállalkozás esetén a tárgyévet megelőző év utolsó napján – érvényes hivatalos devizaárfolyamot kell alkalmazni. (6) A Psztv. 26. §-ának (2) bekezdésétől eltérően a Felügyelet által e törvény alapján kiszabott felügyeleti bírságból származó bevétel kizárólag a Psztv. 26. §-ának (2) bekezdése c) és e) pontjában meghatározott célra fordítható. A Psztv. 26. §-ának (3) és (4) bekezdése nem alkalmazható. (7) A (2)–(6) bekezdésben foglaltakat alkalmazni kell a Felügyelet e törvény szerinti eljárásban hozott határozatában foglaltak megszegése, megkerülése, elmulasztása vagy
13
késedelmes teljesítése miatt a Psztv. 47. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján kiszabott bírságra is. (8) A Psztv. 46. §-ának alkalmazásával a 16. § szerinti intézkedés is elrendelhető. A Gazdasági Versenyhivatal eljárására vonatkozó különös rendelkezések 25. § (1) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt benyújtott bejelentéssel illetve panasszal kapcsolatos eljárásra − a Tpvt. 43/H. §-ának (2) bekezdésétől és 43/I. §-a (1) bekezdésének második mondatától eltérően − a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 23. §-át és 24. §-át is megfelelően alkalmazni kell. (2) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt benyújtott bejelentéssel kapcsolatos eljárásban a vizsgáló a bejelentés beérkezésétől számított harminc napon belül hozza meg a Tpvt. 43/H. §-ának (8) bekezdése szerinti végzést. (3) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatti bejelentésről a Gazdasági Versenyhivatal az ügy érdemi azonosíthatóságához szükséges adatok – így különösen az érintett vállalkozás azonosításához szükséges adatok, az eljárást kezdeményező személyének azonosításához szükséges, általa megadott adatok – és az eljárás tárgyát képező tényállás ismertetésével öt napon belül értesíti a fogyasztóvédelmi hatóságot vagy − a 10. § (2) bekezdése szerinti kereskedelmi gyakorlat esetén – a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. 26. § (1) A Tpvt. 70. §-ának (1) bekezdésétől eltérően, a vizsgáló végzéssel vizsgálatot rendel el a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmát feltételezhetően sértő olyan tevékenység, magatartás vagy állapot észlelése esetén, amely tekintetében e törvény szerint a Gazdasági Versenyhivatal jár el. (2) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatti vizsgálat elrendeléséről a Gazdasági Versenyhivatal az ügy érdemi azonosíthatóságához szükséges adatok – így különösen az érintett vállalkozás azonosításához szükséges adatok, az eljárást kezdeményező személyének azonosításához szükséges, általa megadott adatok – és az eljárás tárgyát képező tényállás ismertetésével öt napon belül értesíti a fogyasztóvédelmi hatóságot vagy − a 10. § (2) bekezdése szerinti kereskedelmi gyakorlat esetén – a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. 27. § (1) Az elintézési határidő tekintetében a Tpvt. 63. §-ának (1) bekezdését, (2) bekezdésének a) pontját, valamint (5)−(7) bekezdését kell alkalmazni. (2) A Tpvt. 72. §-a (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásával a 16. § szerinti intézkedés is elrendelhető.
14
(3) A Tpvt. 75. §-a szerinti kötelezettségvállalás alkalmazásának akkor is helye lehet, ha az ügyfél a vizsgált magatartással időközben felhagyott. Ilyen esetben a magatartás megismétlésétől való tartózkodásra lehet kötelezettséget vállalni. (4) A Tpvt. 88/B. §-ának (1)–(6) bekezdését a 15. § (1) bekezdése szerinti perekben is megfelelően alkalmazni kell. Együttműködés az Európai Gazdasági Térség államainak fogyasztóvédelmi hatóságaival 28. § (1) A 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtását a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető tagállami jogszabályokba ütköző Európai Közösségen belüli jogsértések tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vagy a Gazdasági Versenyhivatal látja el, a 10. §-ban meghatározottak szerint. (2) A kölcsönös jogsegély során az (1) bekezdés szerinti hatóságok a 2007/76/EK bizottsági határozatnak megfelelően járnak el. (3) Az igazságügyért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján tájékoztató jelleggel közli a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető jogszabályi rendelkezések felsorolását. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosítása 29. § (1) A Tpvt. 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „2. § Tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül − különösen a versenytársak, üzletfelek, valamint a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően − folytatni.” (2) A Tpvt. a következő 2/A. §-sal egészül ki: „2/A. § (1) E törvény alkalmazásában fogyasztó a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvény (a továbbiakban: Fttv.) alapján fogyasztónak minősülő megrendelő, vevő és felhasználó. (2) E törvény alkalmazásában üzletfél a fogyasztónak nem minősülő személy.” (3) A Tpvt. 8. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép: „Az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma” (4) A Tpvt. 8. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Tilos a gazdasági versenyben az üzletfeleket megtéveszteni.” (5) A Tpvt. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
15
„9. § A használt kifejezéseknek az üzleti életben elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás megtévesztésre alkalmas-e.” (6) A Tpvt. 11. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Ez a tilalom vonatkozik különösen] „c) a beszerzési források felosztására, illetve a közülük való választás lehetőségének korlátozására, valamint a fogyasztók, üzletfelek meghatározott körének valamely áru beszerzéséből történő kizárására;” (7) A Tpvt. 14. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Földrajzi terület az, amelyen kívül] „a) a fogyasztó, illetve az üzletfél nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy” (8) A Tpvt. 17. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Mentesül a 11. §-ban foglalt tilalom alól a megállapodás, ha] „b) a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz, illetve az üzletfélhez jut;” (9) A Tpvt. 21. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen] „b) a termelést, a forgalmazást vagy a műszaki fejlődést a fogyasztók, üzletfelek kárára korlátozni;” (10) A Tpvt. 30. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Az engedély iránti kérelem elbírálásakor mérlegelni kell az összefonódással járó előnyöket és hátrányokat. Ennek során vizsgálni kell különösen] „c) az összefonódásnak a szállítókra, az üzletfelekre és a fogyasztókra gyakorolt hatását.” (11) A Tpvt. 78. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztók, üzletfelek érdekei sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.” (12) A Tpvt. a) 8. §-a (2) bekezdésének bevezető szövegében az „A fogyasztók” szövegrész helyébe az „Az üzletfelek” szöveg, b) 8. §-a (2) bekezdésének c) pontjában és 10. §-ában az „a fogyasztó” szövegrész helyébe az „az üzletfél” szöveg lép.
16
(13) A Tpvt. 22. §-ának (1) bekezdésében a „szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek” szövegrész helyébe a „szállítóinak és üzletfeleinek” szöveg lép. 30. § (1) A Tpvt. a következő 8/A. §-sal egészül ki: „8/A. § Nem terjed ki e Fejezet hatálya az olyan magatartásra, amely a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi …törvény rendelkezései értelmében megtévesztő reklám.” (2) A Tpvt. 43/B. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép: „43/B. § A Gazdasági Versenyhivatal ágazati vizsgálatára a 49−51. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. Egyebekben az ágazati vizsgálatra − ha e Fejezet eltérően nem rendelkezik − megfelelően alkalmazandók a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezései.” (3) A Tpvt. 43/G. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „43/G. § (1) A 8., 10., 11., 21. és 24. § rendelkezéseibe, illetve az EK-Szerződés 81. vagy 82. cikkébe, továbbá az Fttv.-ben meghatározott rendelkezésekbe ütköző, a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó magatartás észlelése esetén bárki bejelentéssel vagy panasszal élhet a Gazdasági Versenyhivatalhoz. (2) A bejelentéssel és a panasszal kapcsolatos eljárás nem része a versenyfelügyeleti eljárásnak, e törvény X−XII. Fejezetének rendelkezései − az 54. §-ban, az 55. § (5) bekezdésében, a 65. § (7) és (9) bekezdésében foglaltak kivételével − a bejelentéssel és a panasszal kapcsolatos eljárásban nem alkalmazhatók.” (4) A Tpvt. 43/H. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A bejelentés alapján indult eljárásra a Ket. rendelkezései közül kizárólag a 17. §-t, a 26. §-t, a 40. §-t, az 58−59. §-t, a 68. § (2) bekezdését, a 72−73. §-t, a 78−79. §-t, a 81. §-t, a 122. §-t és a 153. §-t kell alkalmazni, azzal, hogy ahol a Ket. ügyfelet említ, azon a bejelentőt kell érteni.” (5) A Tpvt. 43/H. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „43/H. § (5) Aki a bejelentés vizsgálata során a Gazdasági Versenyhivatal számára adatot szolgáltat, kérheti az üzleti titok védelmére hivatkozással az iratokba való betekintés, valamint azokról történő másolat készítésének korlátozását. A kérelemről való döntéssel egyidejűleg a vizsgáló kötelezheti az adatszolgáltatót olyan iratváltozat elkészítésére, amely nem tartalmaz üzleti titkot. Az eljárás irataiba csak a bejelentő, és csak a (8) bekezdés b) pontja szerinti esetben, a bejelentés elbírálása tárgyában hozott végzés meghozatalát követően, jogorvoslati jogának gyakorlása érdekében tekinthet be, kivéve, ha a vizsgáló üzleti titok védelmére tekintettel az iratbetekintés korlátozását rendelte el.” (6) A Tpvt. 43/H. §-ának (8) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki: [A bejelentés beérkezésétől számított hatvan napon belül a vizsgáló] „c) amennyiben a bejelentésben foglaltakkal kapcsolatos eljárás más hatóság hatáskörébe tartozik, a bejelentést végzéssel átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságnak.” 17
(7) A Tpvt. 43/I. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) A vizsgáló a panaszost és azt, akivel szemben panasszal éltek, meghallgathatja, valamint tőle további felvilágosítást és információt kérhet. A panaszos kérheti, hogy ne fedjék fel személyét, illetve azt a tényt, hogy panasszal élt a Gazdasági Versenyhivatalhoz.” (8) A Tpvt. 44. §-ában az „a 66. §” szövegrész helyébe az „a 66. § (4) bekezdése” szöveg lép. (9) A Tpvt. 62. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) A hivatalból indított eljárásban felmerült költséget a törvénybe ütköző magatartás megállapítása esetén az ügyfél viseli. A törvénybe ütköző magatartás megállapításának hiányában a hivatalból indított eljárás költségét az állam viseli.” (10) A Tpvt. 62. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(7) A tanúnak igénye van a megjelenésével szükségképpen felmerült költségek megtérítésére. Erre a tanút kihallgatásának befejezése után figyelmeztetni kell. A tanú- és szakértői díjat megállapító végzés ellen külön jogorvoslatnak (82. §) van helye, amely a végrehajtásra halasztó hatályú.” (11) A Tpvt. 65. §-ának (2)−(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(2) A vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács felhívására az ügyfél köteles közölni az érdemi döntéshez szükséges adatokat, ideértve a személyes adatokat is. Az ügyfél jogsértést beismerő nyilatkozatot nem köteles tenni, azonban az egyéb, rá nézve terhelő bizonyíték rendelkezésre bocsátását nem tagadhatja meg. (3) Vizsgálati cselekmény bármely olyan helyen foganatosítható, ahol a tényállás tisztázásához szükséges bizonyíték lelhető fel. A tényállás tisztázása érdekében bármely személy vagy szervezet köteles a szükséges felvilágosítást írásban is megadni, illetve a vizsgálat tárgyával összefüggő iratokat a Gazdasági Versenyhivatalnak megküldeni. (4) A vizsgáló felhívására az ügyfél, illetve az irat birtokosa köteles az adathordozón tárolt információ olvasható és másolható formában való megjelenítésére.” (12) A Tpvt. 65. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(9) A Gazdasági Versenyhivatal a VIII−XII. és XVI. Fejezetek szerinti eljárásaiban jogszerűen megszerzett iratot, adatot, dokumentumot, más információt vagy egyéb bizonyítási eszközt más versenyfelügyeleti eljárásaiban is felhasználhatja.” (13) A Tpvt. 65. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki: „(10) A tanú meghallgatható az ügyfél védett adatának minősülő tényről akkor is, ha nem kapott felmentést az ügyféltől a titoktartás alól.” (14) A Tpvt. 67. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Nem indítható vizsgálat, ha az e törvény III. Fejezetének rendelkezéseibe ütköző magatartás esetén az elkövetés óta három év, IV−VI. Fejezetének rendelkezéseibe ütköző magatartás elkövetése óta öt év eltelt. Ha a jogsértő magatartás folyamatos, a határidő a magatartás abbahagyásakor kezdődik. Ha a jogsértő magatartás azzal valósul meg, hogy valamely helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, a határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez a helyzet vagy állapot fennáll.”
18
(15) A Tpvt. 68. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A 24. § alapján benyújtott kérelemhez mellékelni kell a Gazdasági Versenyhivatal által közzétett összefonódási kérelem űrlap megfelelően kitöltött példányát. Az űrlap nélkül benyújtott beadvány nem minősül kérelemnek.” (16) A Tpvt. 72. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) és (4) bekezdés számozása (4) és (5) bekezdésre változik: „(2) Ha az ideiglenes intézkedés elrendelését az ügyfél kérte, az eljáró versenytanács annak feltételéül biztosítékadást írhat elő. Az ideiglenes intézkedés elrendeléséről az eljáró versenytanács soron kívül határoz. (3) Az ideiglenes intézkedést elrendelő, illetve a biztosítékadást előíró végzés ellen külön jogorvoslatnak van helye (82. §).” (17) A Tpvt. 77. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Az eljáró versenytanács határozatában] „h) elrendelheti a jogsértő tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat közzétételét,” (18) A Tpvt. 88. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „88. § (1) A 2−7. §-okba ütköző magatartásra hivatkozással a magatartás tanúsításától számított hat hónapos elévülési határidőn belül indítható per. (2) Ha a kifogásolt magatartás folyamatos, az elévülés a magatartás abbahagyásakor kezdődik. Ha a kifogásolt magatartás azzal valósul meg, hogy valamely helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a helyzet (állapot) fennáll. (3) A magatartás tanúsításától számított öt év eltelte után perindításnak helye nincs. (4) Az e fejezet alapján indított perekre a megyei (fővárosi) bíróságnak van hatásköre.” (19) A Tpvt. 88/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Azokban a perekben, amelyek elbírálása során e törvény III−V. Fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény rendelkezéseit az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.” (20) A Tpvt. 89. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A vizsgálónak a versenyfelügyeleti eljárás során hozott végzése jogerős, ha a végzés ellen határidőn belül jogorvoslatot nem terjesztettek elő, arról lemondtak, vagy a jogorvoslat kizárt. Az eljáró versenytanács döntése a közléssel válik jogerőssé.” (21) A Tpvt. a IV. részét megelőzően a következő új XVII. Fejezettel egészül ki, egyúttal a jelenlegi XVII. Fejezet számozása XVIII. Fejezetre változik:
19
„XVII. Fejezet A Gazdasági Versenyhivatal eljárása a 2006/2004/EK rendelet alkalmazása során 91/I. § fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: a 2006/2004/EK rendelet) alkalmazása során e törvény rendelkezéseit az e Fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. 91/J. § (1) Ha a 2006/2004/EK rendelet 6. cikke alapján a Gazdasági Versenyhivatalt információ beszerzése iránt keresik meg, e célból versenyfelügyeleti eljárást kell indítani. Ilyen esetben az eljárás a vizsgálónak a beszerzett információk átadásáról szóló végzésével zárul. (2) Ha a vizsgáló vagy az eljáró versenytanács a 2006/2004/EK rendelet 8. cikke szerinti végrehajtás iránti megkereséssel él, erre hivatkozással a panasz, bejelentés alapján a vizsgálat elrendelését mellőzheti, illetve a versenyfelügyeleti eljárást végzéssel megszüntetheti. (3) A 2006/2004/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülésének megállapítására, illetve a feltételek nem teljesülése esetén a 8. cikk (5) bekezdése szerinti értesítés megtételére a vizsgáló jogosult.” (22) A Tpvt. 92. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „92. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal pert indíthat a fogyasztók polgári jogi igényeinek érvényesítése iránt, ha a vállalkozás e törvénybe ütköző tevékenysége vagy az Fttv. alapján a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó jogsértő magatartása a fogyasztók széles, személyében nem ismert, de a jogsértés körülményei alapján meghatározható körét érinti. (2) A perindításra a Gazdasági Versenyhivatal csak akkor jogosult, ha az adott jogsértés miatt a versenyfelügyeleti eljárást már megindította. Ha a versenyfelügyeleti eljárás folyamatban van, a Gazdasági Versenyhivatal kérelmére a bíróság a per tárgyalását a versenyfelügyeleti eljárás befejezéséig felfüggeszti. (3) A jogsértés bekövetkezésétől számított egy év eltelte után perindításnak helye nincs. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Az igény érvényesítésére nyitva álló határidőbe nem számít bele a versenyfelügyeleti eljárás időtartama. (4) Az alperes keresetnek megfelelő marasztalásának az általános eljárásjogi szabályokban foglaltak teljesítésén túlmenően a feltételét képezi az is, hogy a jogsértéssel érintett, a keresetben meghatározott fogyasztók tekintetében helyzetük azonosságának következményeként egységesen meghatározható legyen az érvényesített igény jogalapjának fennállása, továbbá kártérítés követelése esetében a kártérítés összege, illetve egyéb követelés esetében a követelés teljesítésének eszköze. Ha a bíróság a keresetnek helyt ad, ítéletében kötelezi a vállalkozást az igény szerinti követelés teljesítésére, továbbá meghatározza az ítéletbeli kötelezés teljesítésének követelésére jogosult fogyasztók körét és az azonosíthatóságukhoz szükséges adatokat. A bíróság az ítéletben feljogosíthatja a Gazdasági Versenyhivatalt, hogy a jogsértő költségére az ítéletet országos napilapban közzétegye, illetve egyéb, a jogsértés jellege által indokolt formában nyilvánosságra hozza. (5) A jogsértő köteles a (4) bekezdés szerint meghatározott jogosult fogyasztó igényét az ítéletnek megfelelően kielégíteni. Önkéntes teljesítés hiányában a jogosult fogyasztó az
20
ítélet bírósági végrehajtását kérheti. A fogyasztó jogosultságát a bíróság az ítéletben meghatározott feltételek alapján a végrehajtási lap kiállítására irányuló eljárásában vizsgálja. (6) Az e § szerinti, a Gazdasági Versenyhivatal általi igényérvényesítés nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy a jogsértővel szemben a polgári jog szabályai szerint igényét önállóan érvényesítse.” (23) A Tpvt. 98. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „98. § E törvény a) 1. §-ának (2) bekezdése, 33. §-ának (3) bekezdése, 36. §-a (1) bekezdésének e) pontja, 91/A. §-ának (1) bekezdése, 91/B-91/D. §-a, 91/E. §-ának (1)-(4) bekezdése és 91/F91/H. §-a a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet, b) 36. §-a (1) bekezdésének e) pontja, 91/A. §-ának (2) bekezdése, 91/E. §-ának (5)-(11) bekezdése és 91/F-91/G. §-a a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet, c) XVII. Fejezete a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.” A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. törvény módosítása 31. § (1) A Psztv. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A Felügyelet látja el a feladatkörében a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtását a) a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló − a 90/88/EGK tanácsi irányelvvel, továbbá a 98/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított − 87/102/EGK tanácsi irányelvet, b) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelvet, c) a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet, valamint d) – az általa felügyelt tevékenységekkel összefüggő kereskedelmi gyakorlatok tekintetében – a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető tagállami jogszabályokba ütköző Közösségen belüli jogsértések tekintetében.” (2) A Psztv. az „A Felügyelet eljárásai” fejezetcím alatt a következő alcímmel, valamint 26/A–26/C. §-sal egészül ki: „Bejelentés és panasz
21
26/A. § (1) A Felügyelet hatáskörébe tartozó, a 4. §-ban meghatározott szervezetek és személyek működésére és tevékenységére vonatkozó jogszabályi rendelkezésekbe, a Felügyelet határozataiba, a 4. §-ban meghatározott szervezet, illetve személy belső szabályzatába, illetve a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvénybe (a továbbiakban: Fttv.) ütköző magatartás észlelése esetén bárki bejelentéssel vagy panasszal élhet a Felügyelethez. (2) A bejelentéssel és a panasszal kapcsolatos eljárás nem része a Felügyelet hatósági eljárásának, a 27–51. § rendelkezései a bejelentéssel és a panasszal kapcsolatos eljárásban nem alkalmazhatók. 26/B. § (1) Bejelentés olyan beadvány benyújtásával tehető, amely tartalmazza a bejelentő és a bejelentett azonosításához szükséges adatokat [bejelentő, illetve a bejelentésben megjelölt szervezet vagy személy nevét (megnevezését) és lakóhelyét (székhelyét vagy telephelyét) vagy tartózkodási helyét (szálláshelyét)], a feltételezett jogsértés megjelölését, a feltételezett jogsértést megvalósító konkrét magatartás leírását, a feltételezett jogsértéssel kapcsolatos állításokat alátámasztó tényeket és bizonyítékokat. A Felügyelet a bejelentésnek minősülő beadványok megtételének elősegítése érdekében honlapján a bejelentések megtételére szolgáló űrlapot tesz közzé. (2) A bejelentés alapján indult eljárásra alkalmazni kell a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 17. §-át, 26. §-át, 33. §-a (3) bekezdésének c), d), g) és h) pontját, 34. §-ának (5) bekezdését, 40. §-át, 58. §-át, 59. §-át, 68. §-ának (2) bekezdését, 72. §-át, 73. §-át, 78. §-át, 79. §-át, 81. §-át és 122. §-át azzal, hogy ahol a Ket. ügyfelet említ, azon a bejelentőt kell érteni. (3) A Felügyelet a bejelentés megvizsgálásához szükséges adatokat beszerezheti, az érintettek részvételével szóbeli meghallgatást tarthat, illetve más hatóság vagy szakértő közreműködésével tisztázza a bejelentés megvizsgálásához szükséges tényeket. Ha az eljárás során az érintett a közreműködést megtagadja, vele szemben sem eljárási bírság, sem egyéb kényszerítő eszköz nem alkalmazható. A korábbival azonos tartalmú, ugyanazon bejelentő által tett ismételt bejelentés vizsgálata mellőzhető. (4) Az eljárás irataiba csak a bejelentő, csak a (6) bekezdés b) pontja szerinti esetben, a bejelentés tárgyában hozott végzés meghozatalát követően, jogorvoslati jogának gyakorlása érdekében betekinthet és azokról másolatot készíthet, azzal azonban, hogy banktitkot, értékpapírtitkot, pénztártitkot, biztosítási titkot, foglalkoztatói nyugdíjtitkot, illetve üzleti titkot – ha arra egyébként nem jogosult – ebben az esetben sem ismerhet meg. (5) A bejelentő kérheti, hogy ne fedjék fel személyét, illetve azt a tényt, hogy bejelentéssel élt a Felügyelethez. (6) A bejelentés beérkezésétől számított harminc napon belül a Felügyelet a) ha a bejelentésben foglalt, illetve a bejelentés alapján lefolytatott eljárásban beszerzett adatok alapján – a bejelentésben foglaltak egésze vagy annak egy része tekintetében – valószínűsíthető, hogy a bejelentéssel érintett szervezet vagy személy tevékenysége, magatartása vagy gyakorlata nem felel meg a 4. §-ban meghatározott szervezetek és személyek működésére és tevékenységére vonatkozó jogszabályok, a Felügyelet határozatai, a 4. §-ban meghatározott szervezet, illetve személy belső szabályzata
22
vagy az Fttv. rendelkezéseinek, felügyeleti ellenőrzést indít, és a bejelentési eljárást végzéssel lezárja, b) ha a bejelentésben foglaltak egésze vagy annak egy része tekintetében a felügyeleti ellenőrzés megindításának a) pontban meghatározott feltételei nem állnak fenn, az eljárást ezekre nézve végzéssel megszünteti, c) ha a bejelentésben foglaltak egésze vagy annak egy része tekintetében ca) a bejelentéssel érintett szervezettel vagy személlyel szemben már felügyeleti ellenőrzés van folyamatban, vagy cb) a Felügyelet a bejelentésben foglaltakat – a bejelentésben foglaltakkal azonos tényállás és változatlan jogi szabályozás mellett – már elbírálta, az eljárást ezekre nézve végzéssel megszünteti, egyben a korábbi eljárásban hozott határozatát közli a bejelentővel, vagy d) amennyiben a bejelentésben foglaltakkal kapcsolatos eljárás más hatóság hatáskörébe tartozik, a bejelentést végzéssel átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságnak. (7) A (6) bekezdés meghosszabbítható.
szerinti
határidő
indokolt
esetben
harminc
nappal
(8) A (6) bekezdés a) és d) pontja szerinti végzést közölni kell a bejelentővel és a bejelentéssel érintett szervezettel vagy személlyel, a (6) bekezdés b) és c) pontja szerinti végzést pedig a bejelentővel minden esetben, továbbá a bejelentéssel érintett szervezettel vagy személlyel akkor, ha a bejelentéssel kapcsolatos eljárásban részt vett. (9) A (6) bekezdés b) és c) pontja szerinti végzés ellen a bejelentő élhet a közléstől számított nyolc napon belül jogorvoslati kérelemmel, melyet a Fővárosi Bíróság közigazgatási nemperes eljárásban bírál el. Ha a bíróság megállapítja, hogy a (6) bekezdés a) pontja alkalmazásának van helye, a Felügyelete a felügyeleti ellenőrzés harminc napon belül történő megindítására kötelezi. 26/C. § (1) A 26/B. § (1) bekezdése szerinti bejelentésnek nem minősülő beadványt a Felügyelet panaszként köteles kezelni. A panasz tárgyában folytatott eljárásra e § rendelkezései irányadók. (2) Ha a panaszban foglaltakkal kapcsolatban a Felügyelet eljárásra nem jogosult, köteles a panaszt tizenöt napon belül a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv részére áttenni, és erről a panaszost értesíteni. (3) A panaszt a beérkezésétől számított harminc napon belül kell megvizsgálni. Ha a panasz vizsgálatának megalapozása érdekében indokolt, e határidő legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbítható, amiről a Felügyelet a panaszost az eredeti határidő lejárta előtt tájékoztatja. (4) A Felügyelet a panaszost és azt, akivel szemben panasszal éltek, meghallgathatja, valamint tőle további felvilágosítást és információt kérhet. A panaszos kérheti, hogy ne fedjék fel személyét, illetve azt a tényt, hogy panasszal élt a Felügyelethez.
23
(5) A korábbival azonos tartalmú, ugyanazon panaszos által tett ismételt, továbbá a névtelen panasz vizsgálata mellőzhető. (6) A panasz alapján – ha az alaposnak bizonyul – a Felügyelet dönt a szükséges hatósági lépések megtételéről, s erről a panaszost tájékoztatja.” (3) A Psztv. 27. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „27. § A Felügyelet hatósági eljárására a Ket. rendelkezéseit az e fejezetben és a) a 4. §-ban meghatározott jogszabályok szerinti ügyfajtára irányadó különös eljárási szabályokban, vagy b) az Fttv.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.” (4) A Psztv. 28. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A Felügyelet előtti eljárásban ügyfél az a természetes személy vagy jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet] „c) aki a Felügyelethez a 37. § (1) bekezdése szerinti kérelem benyújtásával közigazgatási hatósági eljárás lefolytatását kezdeményezi,” (5) A Psztv. 41. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A felügyeleti ellenőrzés a jogszabályban meghatározottak szerinti rendszeres adatszolgáltatásból származó adatok ellenőrzése, illetve a Felügyelet által lefolytatott ellenőrzési eljárás.” (6) A Psztv. 41. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A Felügyelet ellenőrzési eljárása keretében a 4. §-ban meghatározott szervezeteknél és személyeknél átfogó ellenőrzést, célvizsgálatot vagy több szervezetnél és személynél témavizsgálatot végez.” (7) A Psztv. 41. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki: „(7) A Felügyelet a felügyeleti ellenőrzés 26/B. § szerinti bejelentés alapján történő megindítása esetén a bejelentéssel érintett szervezetnél, illetve személynél a bejelentésben foglaltak alapján célvizsgálatot vagy – a 4. §-ban meghatározott más szervezetre és személyre is kiterjedően – témavizsgálatot (a továbbiakban együtt: bejelentés alapján indított vizsgálat) tart.” (8) A Psztv. a következő 44/A. §-sal egészül ki: „44/A. § (1) A 44. § rendelkezései nem alkalmazhatók a bejelentés alapján indított vizsgálatra. (2) A bejelentés alapján indított vizsgálatot a Felügyelet az annak megindításáról rendelkező végzés meghozatalától számított hatvan napon belül határozattal zárja le. A határozatot közölni kell a 26/B. § szerinti bejelentővel. (3) Ha a Felügyelet a bejelentési eljárást a 26/B. § (6) bekezdésének ca) alpontja szerinti végzéssel szüntette meg, a végzés meghozatalakor folyamatban volt felügyeleti ellenőrzést lezáró határozatot közli a bejelentővel.”
24
(9) A Psztv. 56. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép: „Közérdekű igényérvényesítés 56. § (1) Az ellen, akinek a 4. §-ban meghatározott törvények, az azok felhatalmazása alapján kiadott jogszabály, illetve az Fttv. rendelkezéseibe ütköző tevékenysége a fogyasztók széles, a jogsértés körülményei alapján meghatározható körét érinti, a Felügyelet pert indíthat a fogyasztók polgári jogi igényeinek érvényesítése iránt. (2) A perindításra a Felügyelet csak akkor jogosult, ha az adott jogsértés miatt eljárását már megindította. (3) A jogsértés bekövetkezésétől számított három év eltelte után perindításnak helye nincs. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Ha a jogsértő magatartás folyamatos, a határidő a magatartás abbahagyásakor kezdődik. Ha a jogsértő magatartás azzal valósul meg, hogy valamely helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, a határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez a helyzet vagy állapot fennáll. (4) Ha a jogsértéssel érintett fogyasztók tekintetében az érvényesített igény jogalapja és az igényben megjelölt kár összege, illetve egyéb követelés esetén a követelés tartalma – a jogsértéssel érintett egyes fogyasztók egyedi körülményeire tekintet nélkül – egyértelműen megállapítható, a Felügyelet kérheti, hogy a bíróság ítéletében kötelezze a vállalkozást az ilyen követelés teljesítésére, ellenkező esetben kérheti, hogy a bíróság állapítsa meg a jogsértés tényét a keresetben meghatározott valamennyi fogyasztóra kiterjedő hatállyal. Ha a bíróság a jogsértés tényét a keresetben meghatározott valamennyi fogyasztóra kiterjedő hatállyal állapította meg, a jogsértéssel érintett fogyasztó az általa a vállalkozás ellen indított perben kizárólag a kárának összegét, valamint a jogsértés és a kára közötti okozati összefüggést köteles bizonyítani. (5) A bíróság ítéletében meghatározza azoknak a jogosult fogyasztóknak a körét és az azonosíthatóságukhoz szükséges adatokat, amelyek tekintetében a jogsértés tényét megállapította, illetve amelyek jogosultak az ítéletbeli kötelezés teljesítésének követelésére. (6) A bíróság az ítéletben feljogosíthatja a Felügyeletet, hogy a jogsértő költségére az ítéletet országos napilapban közzétegye, illetve egyéb, a jogsértés jellege által indokolt formában nyilvánosságra hozza. (7) Ha a bíróság ítéletében a jogsértés tényének megállapításán túl a vállalkozást meghatározott követelés teljesítésére is kötelezte, a jogsértő köteles az (5) bekezdés szerint meghatározott jogosult fogyasztó igényét az ítéletnek megfelelően kielégíteni. Önkéntes teljesítés hiányában a jogosult fogyasztó kérheti az ítélet bírósági végrehajtását. A fogyasztó jogosultságát a bíróság az ítéletben meghatározott feltételek alapján a végrehajtási lap kiállítására irányuló eljárásában vizsgálja. (8) Az e § szerinti, a Felügyelet általi igényérvényesítés nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy a jogsértővel szemben a polgári jog szabályai szerint igényét önállóan érvényesítse.” (10) A Psztv. 59. §-ának a) pontjában a „28. § (2) bek.” szövegrész helyébe a „26/A– 26/C. §” szöveg lép.
25
További módosuló jogszabályok 32. § A Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „19. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg az utazási szerződés részletes szabályait.” 33. § A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 27. §-ának (9) bekezdésében a „cégnevében, hirdetésben vagy bármilyen más módon” szövegrészek helyébe a „kereskedelmi kommunikációjában” szöveg lép. 34. § (1) Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Öpt.) 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „4. § (1) Az „önkéntes kölcsönös biztosító pénztár”, valamint a „nyugdíjpénztár”, „önsegélyező pénztár” és „egészségpénztár” elnevezést vagy idegen nyelvű megfelelőjét kizárólag az e törvénynek megfelelően alapított és működtetett szervezet, továbbá a pénztárak érdek-képviseleti szerve és az általa alapított szervezet használhatja a nevében. (2) A pénztár köteles a nevében a „pénztár” szót a pénztár típusára utaló kiegészítéssel együtt feltüntetni. (3) Abban a kérdésben, hogy egy szervezet jogosult-e a nevében az (1) bekezdés szerinti elnevezések valamelyikének használatára, a nyilvántartásba vétel helye szerint illetékes bíróság határoz.” (2) Az Öpt. 40. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki: „(10) A pénztár által közölt kereskedelmi kommunikáció nem tartalmazhat félrevezető információkat, abban a pénztár teljesítményének leírásakor óvatos és szakmailag megalapozott becsléseket kell alkalmazni, különösen a jövőbeni hozamok vonatkozásában, és fel kell tüntetni, hogy ezek nem kötelező érvényű előírások és teljesülésük nem garantált. Múltra vonatkozóan kizárólag az e törvény alapján egyébként is nyilvánosságra hozandó adatok és tények szerepeltethetők. A pénztár teljesítményének bemutatásakor az ugyanazon időszakra vonatkozó hivatalos fogyasztói árnövekedést (inflációs rátát) is fel kell tüntetni.” (3) Az Öpt. a 70. §-át követően a következő alcímmel és 70/A. §-sal egészül ki: „Eljárás a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén 70/A. § E törvény, valamint a végrehajtására kiadott jogszabályok fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra, így különösen a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó rendelkezéseinek megsértése esetén a Felügyelet a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben (a továbbiakban: Fttv.) 26
meghatározott szabályok szerint jár el, ha a jogsértés az Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint.” 35. § (1) A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 32/E. §-ának bevezető szövege helyébe a következő szöveg lép: „Ha az Európai Unió másik tagállamának illetékes felügyeleti hatósága arról tájékoztatja a Felügyeletet, hogy a székhelyén bejegyzett hitelintézet Magyarországon fióktelepet nyit, illetve határon átnyúló szolgáltatást végez, a Felügyelet tájékoztatja a hitelintézetet az ügyfelek védelmére vonatkozóan a XXIX. fejezetben meghatározott rendelkezésekről, így különösen” (2) A Hpt. 32/E. §-ának a) pontja helyébe a következő szöveg lép: [Ha az Európai Unió másik tagállamának illetékes felügyeleti hatósága arról tájékoztatja a Felügyeletet, hogy a székhelyén bejegyzett hitelintézet Magyarországon fióktelepet nyit, illetve határon átnyúló szolgáltatást végez, a Felügyelet tájékoztatja a hitelintézetet az ügyfelek védelmére vonatkozóan a XXIX. fejezetben meghatározott rendelkezésekről, így különösen] „a) a reklámtevékenységre vonatkozó különös szabályokról,” (3) A Hpt. 124. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő szöveg lép: [Ha a hitelintézet] „c) a betétbiztosítással összefüggő tájékoztatásra vonatkozó szabályokat megsérti,” [az Alap felszólítja a hitelintézetet a jogsértő magatartás megszüntetésére, és egyidejűleg tájékoztatja a Felügyeletet.] (4) A Hpt. XXIX. Fejezetének címe helyébe a következő fejezetcím lép: „Az ügyfelek védelme” (5) A Hpt. 203. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „203. § (1) A pénzügyi intézmény köteles az ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségeiben hirdetményben közzétenni, valamint elektronikus kereskedelmi szolgáltatások nyújtása esetén folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikus úton is elérhetővé tenni: a) általános szerződési feltételeit is tartalmazó üzletszabályzatait, b) az ügyfelek számára ajánlott pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokkal (ügyletekkel) kapcsolatos szerződési feltételeket, c) a kamatokat, szolgáltatási díjakat, az ügyfelet terhelő egyéb költségeket, a késedelmi kamatokat, valamint a kamatszámítás módszerét. (2) A pénzügyi intézmény köteles az ügyfél kívánságára ingyenesen rendelkezésre bocsátani a) üzletszabályzatait, továbbá b) a jogszabály által nyilvánosságra hozni rendelt adatokat.
27
(3) A pénzügyi intézmény − ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik − a szerződés megkötése előtt köteles az ügyfelet arról tájékoztatni, ha a szerződéssel kapcsolatos jogvita esetén nem a magyar jog alkalmazását, illetve nem a magyar bíróság kizárólagos illetékességét kötik ki. (4) Fogyasztónak minősülő ügyféllel kötendő, devizahitel nyújtására irányuló, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmazó szerződés esetén a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja. (5) A (4) bekezdésben meghatározott kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell a) devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztő részletre, b) ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmazó szerződés esetén a vételi jog érvényesítésének módját és következményeit, a vételár megállapításának, az ügyfél értesítésének és a pénzügyi intézmény elszámolásának módját, valamint azt, hogy biztosítanak-e az ügyfélnek haladékot, mely időszakban az ügyfél értékesítheti az ingatlant, és ha igen, a haladék időtartamát. (6) A pénzügyi intézmény az (1)−(5) bekezdésben meghatározott tájékoztatást − a felek eltérő megállapodásának hiányában − magyar nyelven köteles megadni.” (6) A Hpt. a következő 205/A. §-sal egészül ki: „205/A. § Tilos a betétbiztosításra, az Alapra, illetőleg az önkéntes betét-, és intézményvédelmi alapra vonatkozó információt a betétállomány növelése céljából, így különösen reklámtevékenységre felhasználni.” (7) A Hpt. a 214/C. §-át követően a következő alcímmel és 214/D. §-sal egészül ki: „Tájékoztatás egyes betéti és hitelszerződések tekintetében 214/D. § A kereskedelmi kommunikációban – az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott esetekben – fel kell tüntetni a betét egységesített betéti kamatláb mutatóját, illetve a pénzügyi intézmény által folyósított, három hónapnál hosszabb lejáratú lakossági kölcsön teljes hiteldíjmutatóját. E mutatók számítására és feltüntetésük módjára vonatkozó szabályokat az e törvény végrehajtására kiadott külön jogszabály határozza meg.” (8) A Hpt. a 215. §-át követően a következő alcímmel és 215/A. §-sal egészül ki: „Eljárás a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén 215/A. § E törvény, valamint a végrehajtására kiadott jogszabályok a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra, így különösen az ügyfelek tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseinek megsértése esetén a Felügyelet a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben meghatározott szabályok szerint jár el, ha a jogsértés fogyasztót érint.” (9) A Hpt. 235. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg]
28
„c) az egységesített betéti kamatláb mutató, valamint a teljes hiteldíjmutató számítására és közzétételére,” [vonatkozó részletes szabályokat.] (10) A Hpt. 242. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a törvény e §-t megelőzően a következő alcímmel egészül ki: „Az Európai Unió jogának való megfelelés 242. § Ez a törvény a 6. számú mellékletben felsorolt uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja.” (11) A Hpt. 2. számú mellékletének III. része a következő új 4. ponttal egészül ki: „4. Fogyasztó: az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy.” (12) A Hpt. 2. számú melléklete III. részének 5. pontja helyébe a következő szöveg lép: „5. Fogyasztási kölcsön: a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak megvásárlásához, javíttatásához vagy szolgáltatás igénybevételéhez, továbbá a felhasználási célhoz nem kötötten fogyasztónak nyújtott kölcsön.” (13) A Hpt. 2. számú melléklete III. részének 13. pontja helyébe a következő szöveg lép: „13. Lakossági kölcsön: a fogyasztási kölcsön, valamint az ingatlan vásárlására, építésére, felújítására, bővítésére, korszerűsítésére, továbbá közműfejlesztésre fogyasztónak nyújtott kölcsön.” 36. § (1) A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „6. § A „magánnyugdíjpénztár” elnevezést vagy annak idegen nyelvű megfelelőjét kizárólag az e törvénynek megfelelően alapított és működtetett szervezet, továbbá a pénztárak érdek-képviseleti szerve és az általa alapított szervezet használhatja a nevében.” (2) Az Mpt. 70. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(7) A pénztár által közölt kereskedelmi kommunikáció nem tartalmazhat félrevezető információkat, abban a pénztár teljesítményének leírásakor óvatos és szakmailag megalapozott becsléseket kell alkalmazni, különösen a jövőbeni hozamok vonatkozásában, és fel kell tüntetni, hogy ezek nem kötelező érvényű előírások és teljesülésük nem garantált. Múltra vonatkozóan kizárólag az e törvény alapján egyébként is nyilvánosságra hozandó adatok és tények szerepeltethetők. A pénztár teljesítményének bemutatásakor az ugyanazon időszakra vonatkozó hivatalos fogyasztói árnövekedést (inflációs rátát) is fel kell tüntetni.” (3) Az Mpt. a 116. §-át követően a következő alcímmel és új 117. §-sal egészül ki:
29
„Eljárás a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén 117. § E törvény a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra, így különösen a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó rendelkezéseinek, valamint az e törvény végrehajtására a 134. § (1) bekezdésének f) pontjában foglalt felhatalmazás alapján kiadott jogszabály nyilvánosságra hozandó adatokra vonatkozó rendelkezéseinek megsértése esetén a Felügyelet a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott szabályok szerint jár el, ha a jogsértés az Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint.” 37. § (1) A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kbtv.) 14. §ának (1) bekezdésében a „nem ömlesztett formában − a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben (a továbbiakban: Fvt.) foglalt követelmények megfelelő alkalmazásán kívül −” szövegrész helyébe a „nem ömlesztett formában,” szöveg lép. (2) A Kbtv. 17. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(7) A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények felirata (címkéje) nem tartalmazhat olyan kifejezést vagy megjelölést, amely a termék veszélyességének nem megfelelő értékelését eredményezheti, így különösen nem utalhat a termék ártalmatlanságára vagy veszélytelenségére.” (3) A Kbtv. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „18. § Veszélyes anyag és veszélyes készítmény reklámjának tartalmaznia kell a reklámozott termék 3. § szerinti veszélyességi osztályának egyértelmű megjelölését.” (4) A Kbtv. 32. § (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő f) ponttal egészül ki: [Az e törvény és a végrehajtását szolgáló jogszabályok betartásának hatósági ellenőrzését] „e) a tárolás szabályai tekintetében, ha azok megsértése a fogyasztóvédelemről szóló törvény 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2. §-ának a) pontjában meghatározott fogyasztó biztonságát, egészségét, testi épségét sérti vagy veszélyezteti, továbbá a csomagolás, zárás szabályainak fogyasztóval szembeni megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság az Fgytv. szabályai szerint, f) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvény (a továbbiakban: Fttv.) 2. §-ának a) pontjában meghatározott fogyasztó számára forgalmazott termék feliratozása (címkézése), egyéb jelölése, a használati utasítás, továbbá a reklámozás tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság az Fttv. szabályai szerint” [végzi, és hatáskörében eljár a rendelkezések megsértése esetén.] (5) A Kbtv. 32. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki: „(8) Az (1) bekezdés e) és f) pontjában említett rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.”
30
(6) A Kbtv. 32. §-ának (2) és (3) bekezdésében az „az (1) bekezdés b)–e) pontja”, illetve az „az (1) bekezdés b)–e) pontja” szövegrészek helyébe az „az (1) bekezdés b)–f) pontja” szöveg lép. 38. § (1) A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 3. § r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő s) ponttal egészül ki: [E törvény alkalmazásában] „r) forgalmazó: terméket viszonteladónak, illetve felhasználónak átadó, értékesítő gazdálkodó szervezet; s) felhasználó: aki a terméket továbbértékesítési cél nélkül a forgalmazótól átveszi vagy megvásárolja.” (2) A Hgt. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „7. § (1) A gyártó köteles tájékoztatni a termék felhasználóit a termék és csomagolása hulladékgazdálkodási szempontból lényeges tulajdonságairól, annak elhasználódása vagy hulladékká válása esetén kezelésének lehetőségeiről. (2) A gyártó köteles a terméken, illetve annak csomagolásán jól látható módon jelölni a termék, illetve csomagolás hulladékszegény, tartós vagy újrafelhasználható voltát, hulladékgazdálkodási szempontból lényeges anyagi összetételét, betétdíjas vagy letéti díjas forgalmazását. (3) Az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás és a (2) bekezdés szerint a terméken, illetve annak csomagolásán feltüntetendő jelölés módjáról, tartalmi és alaki követelményeiről külön jogszabályok rendelkeznek.” (3) A Hgt. a 10. §-át követően a következő 10/A. §-sal egészül ki: „10/A. § Ha a gyártó nem tesz eleget a 7. §-ban előírt tájékoztatási kötelezettségének, a forgalmazó köteles azt pótolni. E rendelkezés nem érinti a forgalmazónak a gyártóval szemben érvényesíthető igényeit.” (4) A Hgt. a 45. §-át követően a következő 45/A. §-sal egészül ki: „45/A. § (1) A felhasználók tájékoztatására, illetve a terméken és a csomagoláson feltüntetendő információkra vonatkozóan a 7. §-ban előírt követelmények megsértése esetén az eljárás lefolytatására a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott hatóság jogosult, ha a jogsértés az Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint. Az eljáró hatóság az Fttv.-ben meghatározott szabályok szerint jár el. (2) A 8. § (1) bekezdésben, valamint a 10. § (1) és (3) bekezdésben előírt követelmények megsértése esetén az eljárás lefolytatására a fogyasztóvédelmi hatóság jogosult, ha a jogsértés a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint. A fogyasztóvédelmi hatóság az Fgytv. szabályai szerint jár el. (3) Az (1) és (2) bekezdésben említett rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.”
31
(5) A Hgt. a) 4. §-ának m) pontjában a „fogyasztók” szövegrész helyébe a „felhasználók” szöveg, b) 8. §-ának (1) és (3) bekezdésében, valamint 10. §-ának (3) bekezdésében a „fogyasztótól” szövegrész helyébe a „felhasználótól” szöveg, c) 10. §-ának (1) és (2) bekezdésében a „fogyasztóktól” szövegrész helyébe a „felhasználóktól” szöveg, d) 10. §-ának (3) bekezdésében, 12. §-át megelőző alcímben, 12. §-ának (1) és (3) bekezdésében, valamint 13. §-ának (4) bekezdésében a „fogyasztó” szövegrész helyébe a „felhasználó” szöveg, e) 12. §-ának (2) bekezdésében a „fogyasztói” szövegrész helyébe a „felhasználói” szöveg lép. (6) A Hgt. 10. §-ának (1) bekezdésében a „termék vagy szolgáltatás forgalmazója (a továbbiakban együtt: forgalmazó)” szövegrész helyébe a „forgalmazó” szöveg lép. 39. § (1) Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Eat.) 7. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) A „minősített” jelzőt elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatáshoz kapcsolódóan csak az e törvény szabályai szerint nyilvántartásba vett minősített szolgáltató használhatja.” (2) Az Eat. 8/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A szolgáltató szervezetének, rendszerének, valamint a szolgáltatás során alkalmazott termékeknek és hálózatnak a külön jogszabály szerinti informatikai biztonsági követelményeknek, vagy más önként vállalt követelményeknek való megfelelését önkéntes akkreditációs rendszer keretében tanúsíttathatja.” 40. § (1) A gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről szóló 2001. évi XCVI. törvény (a továbbiakban Grüft.) 1. §ának (1) bekezdésében az „a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvényben (a továbbiakban: Grtv.)” szövegrész helyébe az „a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi …törvényben (a továbbiakban: Grt.)” szöveg lép. (2) A Grüft. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „4. § (1) Az 1. §-ban foglalt követelmény megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a Grt.-ben meghatározott szabályok szerint.
32
(2) A 2. §-ban a fogyasztók tájékoztatását szolgáló közlemények megjelenítésére vonatkozó követelmény megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben (a továbbiakban: Fgytv.) meghatározott szabályok szerint. (3) A 2. §-ban az üzlet elnevezésének megjelenítésére vonatkozó követelmény érvényesülését az üzlet működési engedélyét kiadó jegyző ellenőrzi, és annak megsértése esetén – az eljárására irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően eljárva – intézkedik a jogsértő állapot megszüntetéséről. (4) A 3. §-ban foglalt követelmény érvényesülését a) a felirat helye szerint illetékes jegyző, a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat jegyzője, b) közforgalmú közlekedési eszközön elhelyezett felirat esetén a közlekedési hatóság az irányadó jogszabályi rendelkezések szerint ellenőrzi, és a rendelkezés megsértése esetén intézkedik a jogsértő állapot megszüntetéséről. (5) Az (1) és a (2) bekezdésben említett rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.” 41. § (1) Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ektv.) 2. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [E törvény alkalmazásában] „a) Elektronikus kereskedelmi szolgáltatás: olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatás, amelynek célja valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog − ideértve a pénzt és az értékpapírt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket −, szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (a továbbiakban együtt: áru) üzletszerű értékesítése, beszerzése, cseréje, vagy más módon történő igénybevétele;” (2) Az Ektv. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „4. § A szolgáltató köteles elektronikus úton közvetlenül és folyamatosan, könnyen hozzáférhető módon legalább a következő adatokat közzétenni: a) a szolgáltató nevét, b) a szolgáltató székhelyét, telephelyét, ennek hiányában lakcímét, c) a szolgáltató elérhetőségére vonatkozó adatokat, különösen az igénybe vevőkkel való kapcsolattartásra szolgáló, rendszeresen használt elektronikus levelezési címét, d) ha a szolgáltató létrejöttét vagy tevékenysége gyakorlásának megkezdését jogszabály nyilvántartásba való bejegyzéshez köti, a szolgáltatót a nyilvántartásba bejegyző bíróság vagy hatóság megnevezését, és a szolgáltató nyilvántartásba vételi számát, e) ha a szolgáltató tevékenységének gyakorlása jogszabály alapján engedélyköteles, ezt a tényt az engedélyező hatóság megnevezésével és elérhetőségi adataival, valamint az engedély számával együtt, f) ha a szolgáltató az általános forgalmi adó alanya, a szolgáltató adószámát;
33
g) a szabályozott szakmák gyakorlásának körében: ga) annak a szakmai érdek-képviseleti szervnek (kamarának) a megnevezését, amelynek a szolgáltató akár kötelező előírás alapján, akár önkéntesen tagja; gb) a természetes személy szolgáltató szakképzettségének, illetve szakmai, tudományos fokozatának, valamint annak a tagállamnak a megjelölését, ahol ezt a szakképzettséget, illetve fokozatot megszerezte; gc) hivatkozást a szabályozott szakma gyakorlásának a szolgáltató letelepedési helye szerinti államban alkalmazandó szakmai szabályaira, és az azokhoz való hozzáférés módjára.” (3) Az Ektv. 5. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép: „Az elektronikus úton történő szerződéskötésre vonatkozó szabályok” (4) Az Ektv. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A szolgáltató köteles az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra vonatkozó általános szerződési feltételeket oly módon hozzáférhetővé tenni, amely lehetővé teszi az igénybe vevő számára, hogy tárolja és előhívja azokat.” (5) Az Ektv. 5. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A szolgáltató az igénybe vevő megrendelésének elküldését megelőzően köteles egyértelműen tájékoztatni az igénybe vevőt] „d) a szerződéskötés lehetséges nyelveiről;” (6) Az Ektv. 5. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki: „(4) Nem kell alkalmazni e § rendelkezéseit a kizárólag elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel tett címzett nyilatkozatok útján történő szerződéskötésre.” (7) Az Ektv. 6. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) Az (1) és (2) bekezdések rendelkezéseit nem kell alkalmazni a kizárólag elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel tett címzett nyilatkozatok útján történő szerződéskötésre.” (8) Az Ektv. 14. és 14/A. §-a és az ezeket megelőző alcímek helyébe a következő alcím és rendelkezések lépnek, és a törvény a következő 14/B. és 14/C. §-sal egészül ki: „Az elektronikus hirdetésre vonatkozó különös szabályok 14. § (1) E törvény alkalmazásában elektronikus hirdetés bármely információs társadalommal összefüggő szolgáltatás vagy – a beszédcélú telefonhívás kivételével – elektronikus hírközlés útján közölt: a) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi …törvény (a továbbiakban: Grt.) 3. §-ának c) pontja szerinti reklám, vagy b) társadalmi cél megvalósításához kapcsolódó, reklámnak nem minősülő tájékoztatás. (2) Elektronikus hirdetésnek minősül az olyan közlés is, amelynek célja kizárólag a Grt. 6. §-ának (1) bekezdésben előírt hozzájárulás kérése. (3) Önmagában nem minősül elektronikus hirdetésnek
34
a) vállalkozás, egyéb szervezet vagy személy tevékenységéhez közvetlen hozzáférést lehetővé tevő információ közlése, különösen a domain név vagy az elektronikus levelezési cím, b) vállalkozás, szervezet vagy személy árujára vagy arculatára vonatkozó, a vállalkozástól, szervezettől vagy személytől független közlés, különösen abban az esetben, ha a közlés anyagi ellenszolgáltatás nélkül történik. (4) E törvény alkalmazásában a) Elektronikus hirdető: akinek érdekében az elektronikus hirdetést közzéteszik, illetve aki a saját érdekében az elektronikus hirdetés közzétételét megrendeli; b) Elektronikus hirdetési szolgáltató: aki önálló gazdasági tevékenysége körében az elektronikus hirdetést elkészíti, létrehozza, illetve ezzel összefüggésben egyéb szolgáltatást nyújt; c) Elektronikus hirdetés közzétevője: aki az elektronikus hirdetés közzétételére alkalmas eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével az elektronikus hirdetést megismerhetővé teszi; d) Elektronikus hirdetés közzététele: az elektronikus hirdetés megismerhetővé tétele, akár nagyobb nyilvánosság, akár egyedi címzett számára. (5) A Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott elektronikus hirdetésre és a (2) bekezdés szerinti közlésekre. (6) A Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezések megsértéséért az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője egyaránt felel. Az ilyen jogsértéssel okozott kárért az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője egyetemlegesen felel. 14/A. § (1) Az elektronikus hirdetéshez kapcsolódóan egyértelmű tájékoztatást kell adni: a) az elektronikus hirdetés e jellegéről, amint az hozzáférhetővé válik az igénybe vevő számára; b) az elektronikus hirdető, illetve elektronikus hirdetés elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszköz útján történő küldése esetén a valós feladó személyéről, amint az hozzáférhetővé válik az igénybe vevő számára; c) az eladásösztönző ajánlat – így különösen az árengedmény, ráadás, illetve ajándék − ilyen jellegéről, igénybevételének feltételeiről; d) az eladásösztönző vetélkedő vagy nyereményjáték ilyen jellegéről, az abban való részvétel feltételeiről. (2) Az (1) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott esetben az ajánlott előny igénybevétele, illetve a játékban való részvétel feltételeit könnyen hozzáférhetővé kell tenni. (3) Az (1) bekezdés a) és b) pontjának megsértéséért az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője egyaránt felel. Az (1) bekezdés c) és d) pontjának és (2) bekezdésének megsértéséért az elektronikus hirdető felel. 14/B. (1) Az elektronikus hirdető vagy az elektronikus hirdetés közzétevőjének beazonosítása céljából a közvetítő szolgáltató a Nemzeti Hírközlési Hatóság (a továbbiakban:
35
a Hatóság) megkeresésére köteles a Hatóság rendelkezésére bocsátani a következő adatokat, ha azok a közvetítő szolgáltató rendelkezésére állnak: a) a Hatóság által megjelölt elektronikus hirdetés küldőjének vagy közzétevőjének elektronikus hírközlési azonosítóját, és b) a nyilvántartásában az elektronikus meghatározott igénybe vevő nevét és lakcímét.
hírközlési
azonosítóhoz
tartozóként
(2) A Hatóság az átadott adatokat az elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárás jogerős lezárását követő 60. napig, illetve a döntés bírósági felülvizsgálata esetén a bírósági felülvizsgálat jogerős lezárásáig jogosult kezelni, kizárólag az elektronikus hirdető vagy az elektronikus hirdetés közzétevőjének beazonosítása céljából. (3) Ha a közvetítő szolgáltató nem tesz eleget az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségének, az elektronikus hirdetővel, az elektronikus hirdetési szolgáltatóval és az elektronikus hirdetés közzétevőjével együtt felel a Grt. 6. §-ában meghatározott kötelezettségek megsértéséért. Az ilyen jogsértéssel okozott kárért a közvetítő szolgáltató az elektronikus hirdetővel, az elektronikus hirdetési szolgáltatóval és az elektronikus hirdetés közzétevőjével egyetemlegesen felel. 14/C. § (1) A szabályozott szakmát információs társadalmi szolgáltatás nyújtása útján gyakorló személy mint elektronikus hirdető érdekében végzett elektronikus hirdetési tevékenységre vonatkozóan a szabályozott szakma gyakorlására irányadó szabályok, így különösen a szakmai érdekképviseleti szervek, kamarák által a saját tagjaikra vonatkozóan megállapított magatartási szabályok – az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések sérelme nélkül – szigorúbb, illetve részletesebb követelményeket határozhatnak meg. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott, a szabályozott szakma gyakorlására irányadó további szabályok különösen a szakma függetlenségének, méltóságának, tiszteletének, valamint a szakmai szolgáltatást igénybe vevő és a szakmát gyakorló más személyekkel szemben tanúsított magatartás tisztességességének biztosítására, a szakmai titoktartás védelmére alkothatók.” (9) Az Ektv. 16/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „16/A. § (1) A 6. §-ban és a 15. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) szabályai szerint. (2) A 4. §-ban, az 5. §-ban és a 14/A. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén az eljárás lefolytatására a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott hatóság jogosult. Az eljáró hatóság az Fttv.-ben meghatározott szabályok szerint jár el. (3) Az (1), illetve a (2) bekezdésben említett rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések. (4) A 14/B. §-ban és a Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezéseket megsértő elektronikus hirdetések esetén a Hatóság jár el.” (10) Az Ektv. 16/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A Hatóságnak a 14/B. §-ban, illetve a Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezések megsértése miatti eljárására (a továbbiakban: kéretlen elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárás) a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.) kell alkalmazni.” 36
(11) Az Ektv. 16/C. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A Hatóság kéretlen elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárása kérelemre vagy hivatalból indul. Ha az igények önálló érvényesítése a sérelmet szenvedett fogyasztók számára tekintettel nem lenne célravezető, az eljárás megindítására a fogyasztói érdekképviseletet ellátó közigazgatási szervek és társadalmi szervezetek is jogosultak.” (12) Az Ektv. 16/C. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) A Hatóság kéretlen elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárása a jogsértő elektronikus hirdetés közzétételét követő egy éven túl nem indítható meg.” (13) Az Ektv. 16/D. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A Hatóság a 14/B. §-ban, illetve a Grt. 6. § -ában foglalt rendelkezések megsértése esetén] „d) felhívhatja a 2. § la) pont szerinti közvetítő szolgáltató figyelmét arra, hogy az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató vagy az elektronikus hirdetés közzétevője a közvetítő szolgáltató által nyújtott előfizetői vagy hálózati szolgáltatást jogszabálysértő elektronikus hirdetés küldésére használja,” (14) Az Ektv. 16/D. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) A Hatóság az elektronikus hirdetőt, az elektronikus hirdetési szolgáltatót, valamint az elektronikus hirdetés közzétevőjét határidő kitűzésével a 14/B. §-ban, illetve a Grt. 6. §ában meghatározott rendelkezések teljesítésének hitelt érdemlő módon való igazolására hívhatja fel.” (15) Az Ektv. 16/E. §-a (1) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő szöveg lép: „A Hatóság a 14/B. §-ban vagy a Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezések megsértése tárgyában hozott jogerős határozatát – az igénybe vevő, illetve az elektronikus hirdetés címzettje személyes adatainak törlése vagy olvashatatlanná tétele mellett − honlapján közzéteszi, ha” (16) Az Ektv. 16/F. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtását a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv a) 5., 6. és 10. cikkét átültető tagállami jogszabályokba ütköző Európai Közösségen belüli jogsértések tekintetében − az Fttv.-ben meghatározottak szerint − a fogyasztóvédelmi hatóság vagy a Gazdasági Versenyhivatal, b) 7. cikkét átültető tagállami jogszabályokba ütköző Európai Közösségen belüli jogsértések tekintetében a Hatóság, c) 11. cikkét átültető tagállami jogszabályokba ütköző Európai Közösségen belüli jogsértések tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság látja el.” (17) Az Ektv.
37
a) 2. §-ának t) pontjában a „gazdasági vagy szabályozott szakmának minősülő szakmai” szövegrész helyébe az „önálló foglalkozásával vagy gazdasági” szöveg, b) 2. §-ának v) pontjában a „gazdasági vagy szakmai” szövegrész helyébe az „önálló foglalkozásán és gazdasági” szöveg, c) 16. §-ának (3) bekezdésében a „14/A.” szövegrész helyébe a „14/C.” szöveg, d) 16/C. §-ának (3) bekezdésében a „hatóság” szövegrész helyébe a „Hatóság” szöveg, e) 16/D. §-a (1) bekezdésének bevezető szövegében a „14. §-ban, illetve a 14/A. §-ban” szövegrész helyébe a „14/B. §-ban, illetve a Grt. 6. §-ában” szöveg, f) 16/D. §-a (1) bekezdésének c) pontjában a „14. §, illetve a 14/A. §” szövegrész helyébe a „14/B. §, illetve a Grt. 6. §-a” szöveg, g) 16/D. §-ának (2) bekezdésében az „igénybe vevők” szövegrész helyébe az „igénybe vevők, illetve az elektronikus hirdetés címzettjei” szöveg lép. 42. § (1) A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „35. § (1) Az értékpapír nyilvános forgalomba hozatalával összefüggésbe hozható minden, a befektetők tájékoztatását szolgáló, a kibocsátó, az ajánlattevő, a forgalmazásban forgalmazóként vagy jegyzési garanciavállalás formájában részt vevő befektetési vállalkozás vagy hitelintézet, illetőleg az értékpapír szabályozott piacra történő bevezetését kezdeményező személy által reklámban vagy egyéb módon közölt információ – ide nem értve a tájékoztatót, az alaptájékoztatót és a hirdetményt – kereskedelmi kommunikáció. (2) A kereskedelmi kommunikációban foglalt információnak összhangban kell lennie a tájékoztató tartalmával. (3) Az értékpapír nyilvános forgalomba hozatalával összefüggésbe hozható minden reklámnak egyértelmű utalást kell tartalmaznia e jellegére vonatkozóan. (4) A (3) bekezdés szerinti reklámban meg kell jelölni, hogy az értékpapír nyilvános forgalomba hozatalával kapcsolatosan tájékoztató közzétételére került vagy kerül sor, és hogy a tájékoztató hol hozzáférhető. (5) A forgalomba hozatali eljárás lezárásáig, illetőleg a szabályozott piacon a kereskedés megkezdéséig a kereskedelmi kommunikáció tervezetét a Felügyelethez a nyilvánosságra hozatala előtt legalább öt munkanappal be kell nyújtani. A Felügyelet a kereskedelmi kommunikáció nyilvánosságra hozatalát megtiltja, ha annak tartalma ellentétes vagy félrevezető információt tartalmaz a benyújtott, illetve közzétételre engedélyezett tájékoztatóban foglaltakhoz képest, vagy egyébként a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat Fttv.-ben meghatározott tilalmába ütközik. (6) Ha a Felügyelet a kereskedelmi kommunikáció tervezetének benyújtását követő öt munkanapon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy annak nyilvánosságra hozatalát a
38
Felügyelet – a feladat- és hatáskörébe tartozó jogszabályi előírások szempontjából – jóváhagyta.” (2) A Tpt. 38. §-ának (4) bekezdésében az „a hirdetéseiben” szövegrész helyébe a „kereskedelmi kommunikációjában” szöveg lép. (3) A Tpt. 38. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(6) A Felügyelet az engedély megadását megtagadja, ha a tájékoztató nem felel meg e törvény, a végrehajtására kiadott jogszabály vagy az Fttv. rendelkezéseinek, a forgalomba hozatal joggal való visszaélésre irányul, vagy a forgalmazó, a kibocsátó nem tesz eleget a (2)– (4) bekezdés alapján tett felügyeleti intézkedésnek.” (4) A Tpt. 214. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Tilos a befektetővédelemre, illetőleg az Alapra vonatkozó információkat a befektetések növelése céljából, így különösen reklámtevékenységre felhasználni.” (5) A Tpt. 293. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(2) A befektetési alapról, az alapkezelőről szóló, a befektetőknek szánt minden olyan kereskedelmi kommunikáció tervezetét, amely a befektetési jegyek nyilvános forgalomba hozatalával, forgalmazásával összefüggésbe hozható, a Felügyeletnek legkésőbb a befektetők részére való hozzáférést megelőzően öt nappal be kell nyújtani. (3) A Felügyelet a kereskedelmi kommunikáció nyilvánosságra hozatalát megtiltja, ha annak tartalma ellentétes vagy félrevezető információt tartalmaz a benyújtott, illetve közzétételre engedélyezett tájékoztatóban foglaltakhoz képest, vagy egyébként a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat Fttv.-ben meghatározott tilalmába ütközik.” (6) A Tpt. a 406. §-át követően a következő LVI/A. Fejezettel egészül ki: „LVI/A. Fejezet ELJÁRÁS A FOGYASZTÓKKAL SZEMBENI KERESKEDELMI GYAKORLATRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK MEGSÉRTÉSE ESETÉN 406/A. § E törvény, valamint a végrehajtására kiadott jogszabályok a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra, így különösen a befektetők tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseinek megsértése esetén a Felügyelet az Fttv.-ben meghatározott szabályok szerint jár el, ha a jogsértés az Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint.” (7) A Tpt. 433. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „433. § Ez a törvény a 25. számú mellékletben felsorolt uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja.” (8) A Tpt. 1. számú melléklete a következő új 9. ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi 9–18. pontok számozása 10–19. pontra változik: „9. Fttv.: a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvény,”
39
43. § (1) A növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló 2003. évi LII. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „3. § Tilos a növényfajta jogszabályi előírásoknak nem megfelelő használata és a szaporítóanyag hamisítása.” (2) Az Nftv. 21. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép: „A szaporítóanyag csomagolása, jelölése (címkézése) 21. § (1) Vetőmagot csak olyan csomagolóanyagban lehet forgalomba hozni, amely biztosítja a vetőmag minőségének megóvását, valamint nem teszi lehetővé a vetőmag kivételét, kicserélését a csomagolóanyag megsértése nélkül. (2) A szaporítóanyag-tételt, illetve annak egységeit a külön jogszabály szerinti címkével kell ellátni úgy, hogy a címke sérülés nélkül ne legyen eltávolítható. (3) A címkén a külön jogszabályban meghatározott adatokat magyar nyelven is fel kell tüntetni.” (3) Az Nftv. 23. §-a (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A növénytermesztési hatóság] „l) eljár – a 23/A. §-ban foglaltakra is figyelemmel – az e törvény és a végrehajtására kiadott jogszabály rendelkezéseinek megsértése esetén.” (4) Az Nftv. a következő 23/A. §-sal egészül ki: „23/A. § (1) A szaporítóanyag jelölésére (címkézésére) vonatkozóan e törvényben és a végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott rendelkezések megsértése esetén az eljárás lefolytatására a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott hatóság jogosult, ha a jogsértés az Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint. Az eljáró hatóság az Fttv.-ben meghatározott szabályok szerint jár el. (2) Az (1) bekezdésben említett rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.” (5) Az Nftv. 27. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „27. § A növénytermesztési hatóság e törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok rendelkezéseinek megsértése esetén a) eltilt a 15. § előírásainak nem megfelelő szaporítóanyag saját célú felhasználásától és forgalomba hozatalától, illetve a jogosulatlanul előállított szaporítóanyagot zár alá veszi,
40
b) a külön jogszabály szerinti szigorított minősítést rendel el, c) az előállító költségére elrendeli a más célra fel nem használható szaporítóanyag megsemmisítését, d) a jogsértő tevékenységét meghatározott időre megtiltja, és ennek tényét a minisztérium hivatalos lapjában, valamint a minisztérium honlapján közzéteszi, e) az eredetet igazoló bizonylattal nem rendelkező növényfajta használata esetén a faiskolai, illetve palántanevelő üzemi engedélyt visszavonja, illetve f) minőségvédelmi bírságot szab ki.” (6) Az Nftv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A növénytermesztési hatóság e törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok előírásainak megsértőjével szemben minőségvédelmi bírságot szab ki, ha megállapítja, hogy az előállított, illetve forgalomba hozott szaporítóanyag nem felel meg az előírt követelményeknek.” 44. § (1) A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) 20. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) A biztosító egyesület elnevezésében köteles egyértelműen utalni arra, hogy egyesületi formában tevékenykedik.” (2) A Bit. a 167. §-át követően a következő alcímmel és 167/A. §-sal egészül ki: „Eljárás a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén 167/A. § E törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra, így különösen az ügyfelek tájékoztatására vonatkozó rendelkezéseinek megsértése esetén a Felügyelet a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott szabályok szerint jár el, ha a jogsértés az Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint.” (3) A Bit. 168. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „168. § A Felügyelet hatáskörét és jogállását külön törvény határozza meg.” (4) A Bit. 236. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép: „Az Európai Unió jogának való megfelelés 236. § Ez a törvény a 12. számú mellékletben felsorolt uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja.”
41
45. § (1) Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 21. §ának (6) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „(6) A fogyasztóvédelmi hatóság jogosult eljárni e törvény rendelkezéseinek megsértése esetén az ügyfélszolgálat 138. § (1) és (2) bekezdése szerinti működése, továbbá az általános szerződési feltételek 130. § (2) és (3) bekezdése szerinti hozzáférhetővé, illetve elérhetővé tétele és nyilvánosságra hozatala tekintetében. A fogyasztóvédelmi hatóság a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) alapján jár el, az említett rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.” (2) Az Eht. 126. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(2) A képviselőhöz bejelentéssel élhet bármely előfizető, felhasználó, továbbá a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet, amennyiben megítélése szerint valamely szolgáltató, forgalomba hozó vagy forgalmazó tevékenysége, szolgáltatása, terméke, eljárása, ennek során hozott intézkedése, illetőleg valamely intézkedése elmulasztása következtében az előfizetőt, illetve a felhasználót az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályban vagy az előfizetői szerződésben meghatározott jogaival összefüggésben sérelem érte, vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn. (3) A képviselő az előfizetők, illetve felhasználók elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályban meghatározott jogaival kapcsolatos jogszabálysértés megszüntetése érdekében a (2) bekezdésben megjelölt feltételek fennállása esetén hivatalból is eljárhat.” (3) Az Eht. 126. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A képviselő a hozzá benyújtott beadványt köteles megvizsgálni. A célszerűnek tartott intézkedést e § keretei között maga választja meg. A képviselő a beadvány alapján] „d) más hatóságnál – a bejelentő egyidejű értesítése mellett – megfelelő eljárás megindítását kezdeményezheti.” (4) Az Eht. 130. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) A hatóság az általános szerződési feltételeknek az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályoknak való megfelelőségét a piacfelügyelet keretében rendszeresen vizsgálja.” (5) Az Eht. 138. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Ha az előfizető a szolgáltató által felszámított díj összegét vitatja, a szolgáltató a bejelentést (díjreklamációt) haladéktalanul nyilvántartásba veszi, és a bejelentés megvizsgálásának befejezéséig nem jogosult az előfizetői szerződést a 134. § (7) bekezdésében foglaltak szerint felmondani.” (6) Az Eht. 138. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(8) Az előfizetői panasz intézésére irányadó eljárást egyebekben a szolgáltató általános szerződési feltételei határozzák meg az Fgytv. 17/A. §-ában és 17/C. §-ában foglaltakkal összhangban.” (7) Az Eht.
42
a) 109. §-a (1) bekezdésének bevezető szövegében és c) pontjában a „fogyasztók” szövegrész helyébe a „felhasználók, előfizetők” szöveg b) 126. §-ának (6) bekezdésében a „fogyasztók” szövegrész helyébe a „felhasználók” szöveg, c) 144. §-ának (5) bekezdésében az „a fogyasztók” szövegrész helyébe az „az előfizetők, illetve felhasználók” szöveg, lép. 46. § A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény 39. §-ának (1) bekezdésében a „fogyasztói forgalomba” szövegrész helyébe a „közfogyasztásra forgalomba” szöveg lép. 47. § (1) A távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló 2005. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Tétv.) 3. §-a (2) bekezdésének ce) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a c) pont a következő cf) alponttal egészül ki: [A szolgáltató a következő adatokról köteles tájékoztatást adni c) a szerződésre vonatkozóan] „ce) a szerződéskötés nyelvéről, továbbá a szerződés hatálya alatt az ügyféllel való kapcsolattartás − az ügyféllel egyetértésben megállapított − nyelvéről vagy nyelveiről, valamint cf) az esetleges jogválasztásról, kizárólagos hatáskör, illetékesség kikötéséről;” (2) A Tétv. a 12. §-át követően a következő alcímmel és 12/A. §-sal egészül ki: „Eljárás a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén 12/A. § A fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra, így különösen a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben meghatározott szabályok szerint jár el.” (3) A Tétv. 2. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „gazdasági vagy szakmai tevékenységének” szövegrész helyébe az „önálló foglalkozása és gazdasági tevékenysége” szöveg lép. 48. § (1) A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 2. §-a a következő d) ponttal egészül ki:
43
[E törvény alkalmazásában] „d) forgalmazás: kereskedelmi tevékenység keretében valamely termék vagy szolgáltatás értékesítés, fogyasztás vagy használat, illetve igénybe vétel céljára ellenérték fejében történő rendelkezésre bocsátása;” (2) A Kertv. 3. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(8) A kereskedelmi hatóság a) az üzletekről, az üzletek nyitva tartásáról, b) a kereskedelmi szakértőkről külön jogszabály szerint nyilvántartást vezet.” (3) A Kertv. 5. §-ának (4)–(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(4) Az üzletekben jól látható és könnyen hozzáférhető helyen a kereskedelmi hatóság által hitelesített, folyamatosan számozott oldalú vásárlók könyvét kell elhelyezni. A vásárlók a vásárlók könyvébe bejegyezhetik az üzlet működésével, továbbá az ott folytatott kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos panaszaikat és javaslataikat. A vásárlót e jogának gyakorlásában megakadályozni vagy befolyásolni tilos. A bejegyzések kapcsán a kereskedő a külön jogszabályban meghatározottak szerint köteles eljárni. (5) Üzlet nélkül folytatott kereskedelmi tevékenység esetén a kereskedő köteles tájékoztatni a vásárlót a székhelyéről, a panaszügyintézés helyéről, illetve az adott tevékenység, kereskedelmi forma vagy módszer sajátosságaihoz igazodó módjáról, a tevékenységre, kereskedelmi formára vagy módszerre vonatkozó külön jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően. (6) A kereskedelmi és fizető-vendéglátó szálláshelyeket, illetve a falusi szálláshelyeket szolgáltatásaik színvonalától függően – a külön jogszabályban foglaltak szerint – osztályba kell sorolni, illetve minősíteni kell. A kereskedelmi és fizető-vendéglátó szálláshely osztályáról, illetve a falusi szálláshely minősítéséről a vendégeket tájékoztatni kell. (7) Egyes termékek forgalmazását, illetve egyes tevékenységek folytatását külön jogszabály további feltételekhez vagy korlátozásokhoz kötheti.” (4) A Kertv. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „9. § (1) A kereskedelmi tevékenységre vonatkozó jogszabályi és hatósági előírások megtartását a kereskedelmi hatóság ellenőrzi és – a (2) és a (3) bekezdésben foglalt kivétellel, továbbá törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – eljár ezek megsértése esetén. (2) A fogyasztóvédelmi hatóság jár el – a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) szabályai szerint – az 5. § (2), (4) és (5) bekezdésében, a 6. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések, valamint az 5. § (6) bekezdésében a vendégek tájékoztatására vonatkozó rendelkezés megsértése esetén. E rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések. (3) A jelentős piaci erővel rendelkező kereskedő felett a 7. § szerinti visszaéléssel kapcsolatos felügyeletet a Gazdasági Versenyhivatal a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben (a továbbiakban: Tpvt.) foglalt eljárási szabályok alkalmazásával végzi oly módon, hogy eljárásaiban a Tpvt. 21. §-ának megsértése esetén irányadó rendelkezéseket alkalmazza.
44
(4) A 3. § (4) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi feladatokat a kereskedelmi hatóság látja el. (5) A kereskedelemi tevékenységre vonatkozó jogszabályi és hatósági előírások megsértése esetén – a külön jogszabályban foglaltak szerint – a kereskedelmi hatóság a) elrendeli az üzlet ideiglenes bezárását, b) elrendeli az üzlet azonnali bezárását, c) korlátozza az üzlet éjszakai nyitva tartását, d) kötelező éjszakai zárva tartási időszakot állapít meg, e) megtiltja vagy korlátozza a 6. § (6) bekezdésében meghatározott hanghatást okozó eszköz használatát, f) megtiltja vagy korlátozza a vendéglátó üzletben a vendégek szórakoztatására nyújtott szolgáltatást, tevékenységet a külön jogszabályban meghatározott veszélyes mértékű zaj esetén, g) megtiltja az engedély nélkül folytatott, előírásokba ütköző tevékenység végzését, termékkör értékesítését, h) visszavonja az üzlet működési engedélyét, i) bírságot szab ki, illetve j) a külön jogszabályban meghatározott egyéb jogkövetkezményt alkalmaz. (6) A kereskedelmi hatóság a) a működési engedélyben meghatározott üzletkör engedély nélküli megváltoztatása, engedély nélkül további tevékenységgel, termékkörrel bővítetése miatt az előírásokba ütköző tevékenység folytatását, termékkör értékesítését megtiltó határozata ellen; b) a veszélyes mértékű zaj esetén, illetve a lakók egészséges életkörülményeinek és pihenéshez való jogának biztosítása érdekében a vendéglátó üzletben a zeneszolgáltatás nyújtását, továbbá a külön törvényben foglaltak alapján szerencsejátéknak nem minősülő szórakoztató játék folytatását megtiltó határozata ellen nincs helye fellebbezésnek.” (5) A Kertv. 12. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Felhatalmazást kap a Kormány, hogy] „a) az üzletek működési engedélye kiadásának rendjét és feltételeit, az üzletben történő árusítás feltételeit, az engedélyezésben közreműködő szakhatóságok körét, az engedélyben foglaltak megtartása ellenőrzésének szabályait, valamint a jogszabályban előírt kötelezettségek be nem tartása esetén a jogkövetkezmények alkalmazásának szabályait,” [rendeletben állapítsa meg.] (6) A Kertv. 12. §-a (1) bekezdésének f) és g) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek: [Felhatalmazást kap a Kormány, hogy] „f) a vásárlók könyvébe tett bejegyzések intézésének és ellenőrzésének rendjét,
45
g) a kereskedelmi hatóság által kiszabható bírság megállapításának, mértékének és felhasználásának részletes szabályait,” [rendeletben állapítsa meg.] (7) A Kertv. 12. §-ának (1) bekezdése a következő n)–p) ponttal egészül ki: [Felhatalmazást kap a Kormány, hogy] „n) az ingatlanok időben megosztott használati jogának átruházására irányuló kereskedelmi tevékenység végzésének feltételeit, valamint a jogszabályban előírt kötelezettségek be nem tartásának esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket, o) a külön jogszabályban meghatározott egyetemes postai szolgáltató által végzett kereskedelmi tevékenység feltételeit, p) a közerkölcs és a közrend védelme céljából, illetve közbiztonsági okokból egyes termékek forgalmazásának, illetve egyes tevékenységek végzésének feltételeit és korlátait” [rendeletben állapítsa meg.] (8) A Kertv. 12. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki: [Felhatalmazást kap a kereskedelemért felelős miniszter, hogy] „f) az adópolitikáért felelős miniszterrel és a közigazgatási informatikáért felelős miniszterrel egyetértésben, az irányítása alá tartozó kereskedelmi hatóság részére az e hatóság által lefolytatott eljárásokért fizetendő díj – ideértve a jogorvoslati díjat is – mértékét, valamint az annak beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével kapcsolatos részletes szabályokat” [rendeletben állapítsa meg.] (9) A Kertv. 12. §-a a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki: „(6) Felhatalmazást kap a vendéglátásért felelős miniszter, hogy – a kereskedelemért felelős miniszterrel egyetértésben – rendeletben szabályozza a vendéglátás szakmai feltételeit. (7) Felhatalmazást kap az iparügyekért felelős miniszter, hogy – az adópolitikáért felelős miniszterrel és a közigazgatási informatikáért felelős miniszterrel egyetértésben – rendeletben határozza meg a műszaki biztonsági hatóság részére a műszaki biztonsági hatósági eljárásért fizetendő díj – ideértve a jogorvoslati díjat is – mértékét, valamint a beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével kapcsolatos részletes szabályokat.” (10) A Kertv. a) 2. §-ának c) pontjában az „az árura” szövegrész helyébe az „a termékre” szöveg, az „árut” szövegrész helyébe a „terméket” szöveg, b) 2. §-ának r) pontjában az „értékesítő helyeket” szövegrész helyébe az „értékesítő helyeket, továbbá a mozgóboltot” szöveg, c) 7. §-ának (5) bekezdésében a „kereskedelmi gyakorlatok alkalmazására, az ezeket tartalmazó” szövegrész helyébe a „piaci magatartásra vonatkozó” szöveg
46
d) 12. §-a (2) bekezdésének b) pontjában az „áruk” szövegrész helyébe a „termékek” szöveg lép. 49. § (1) A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) az 56. §-át követően a következő alcímmel és 56/A. §-sal egészül ki: „A felhasználók tájékoztatása 56/A. § (1) Az engedélyes köteles a Hivatal által a 72. § rendelkezései szerint jóváhagyott üzletszabályzatot – a mindenkor hatályos, egységes szerkezetbe fogalt szöveggel – az ügyfélszolgálatán, illetve a honlapján a felhasználók részére hozzáférhetővé tenni. (2) A felhasználót megilleti az a jog, hogy fogyasztási adataira vonatkozóan térítésmentesen tájékoztatást kapjon az őt ellátó egyetemes szolgáltatótól, villamosenergiakereskedőtől. (3) A villamos energia felhasználók részére történő értékesítéséhez kapcsolódóan a felhasználókat tájékoztatni kell az előző naptári évben értékesített villamos energia előállításához felhasznált energiaforrások részarányáról és környezeti hatásairól. A tájékoztatás módjára és tartalmára vonatkozó részletes szabályokat a miniszter rendeletben határozza meg. (4) A Hivatal honlapján folyamatos tájékoztatást nyújt a felhasználók részére a villamos energia hatékony felhasználására, az energiatakarékos eszközök használatával járó előnyökre vonatkozó ismeretekről, adatokról. A tájékoztatás módjára és tartalmára vonatkozó részletes szabályokat a miniszter rendeletben határozza meg.” (2) A Vet. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a törvény e §-t megelőzően a következő alcímmel egészül ki: „Eljárás a lakossági fogyasztókkal szembeni jogsértésekkel kapcsolatban 57. § (1) Az elszámolásra, számlázásra, díjfizetésre vagy mérésre, valamint a villamosenergia-ellátásból történő, fizetési késedelem miatt végrehajtott felfüggesztésre vagy kikapcsolásra, illetve a tartozás rendezését követően a felhasználó ellátásba történő ismételt bekapcsolására vonatkozó rendelkezések lakossági fogyasztókkal szembeni megsértése esetén − a Hivatal 159. § s) pontja szerinti hatásköreinek tiszteletben tartása mellett − a fogyasztóvédelmi hatóság jár el. A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására a fogyasztóvédelemről szóló törvényt kell alkalmazni, azzal, hogy az e törvény szerinti lakossági fogyasztó a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztónak minősül akkor is, ha nem természetes személy. (2) Az 56/A. § (3) bekezdésében, a 62. § (2), (3) és (7) bekezdésében, a 73. § (4) bekezdésében, valamint a 143. § (5) és (6) bekezdésében foglalt, tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó rendelkezések lakossági fogyasztókkal szembeni megsértése esetén az eljárás lefolytatására a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott hatóság jogosult. Az eljáró hatóság eljárására az Fttv.-ben meghatározott szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy
47
az e törvény szerinti lakossági fogyasztó az Fttv. alkalmazásában fogyasztónak minősül akkor is, ha nem természetes személy. (3) Az (1) és (2) bekezdésben említett rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések. (4) Az elszámolásra, számlázásra, díjfizetésre vagy mérésre, valamint a villamosenergia-ellátásból történő, fizetési késedelem miatt végrehajtott felfüggesztésre vagy kikapcsolásra, illetve a tartozás rendezését követően a felhasználó ellátásba történő ismételt bekapcsolására vonatkozó rendelkezések lakossági fogyasztónak nem minősülő felhasználókkal szembeni megsértése esetén a Hivatal jár el.” (3) A Vet. 62. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő új e) ponttal egészül ki, és a jelenlegi e)–g) pontok megjelölése f)–h) pontra változik: [Az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználónak az egyetemes szolgáltatóval vagy a kereskedővel kötendő villamosenergia-vásárlási szerződésének legalább a következőket kell tartalmaznia] „d) a szolgáltatásnak a szerződés megkötésekor érvényes ára, e) a szolgáltatás díját, valamint a választható fizetési módokat meghatározó üzletszabályzat elérhetősége,” (4) A Vet. 62. §-ának (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki: [Az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználónak az egyetemes szolgáltatóval vagy a kereskedővel kötendő villamosenergia-vásárlási szerződésének legalább a következőket kell tartalmaznia] „i) a külön díj ellenében nyújtott kiegészítő szolgáltatások megnevezése és feltételei, ha az egyetemes szolgáltató, illetve a kereskedő ilyet biztosít.” (5) A Vet. 72. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A felhasználókkal reprezentatív érdekképviseleteik útján egyeztetett, az engedélyes által kidolgozott üzletszabályzatot a fogyasztóvédelmi hatóság előzetes véleményének kikérését követően a Hivatal hagyja jóvá. A Hivatal megtagadja az üzletszabályzatnak vagy az üzletszabályzat részének a jóváhagyását, ha az jogszabályba, villamosenergia-ellátási szabályzatba ütközik, vagy egyébként a felhasználók lényeges jogos érdekeit sérti.” (6) A Vet. 73. §-ának (4)−(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő (9) bekezdéssel egészül ki: „(4) Ha az egyetemes szolgáltató a villamosenergia-értékesítési szerződést az általános szerződési feltételekben meghatározott esetekben jogosult egyoldalúan módosítani, köteles a módosításról annak hatálybalépését megelőzően legalább 30 nappal a felhasználókat jelen törvényben foglaltak szerint értesíteni, a felhasználókat megillető felmondás feltételeiről szóló tájékoztatással együtt. (5) A (4) bekezdés szerinti esetben a felhasználó jogosult – a (6) bekezdésben foglalt eltéréssel – a módosítás tárgyában megküldött értesítést követő 30 napon belül a szerződés felmondására.
48
(6) Amennyiben a módosítás a felhasználó számára hátrányos rendelkezéseket tartalmaz, a felhasználó az értesítéstől számított 45 naptári napon belül további jogkövetkezmények nélkül jogosult felmondani a villamosenergia-értékesítési szerződést. (7) Nem kell alkalmazni a (4) bekezdésben foglalt értesítési határidőt az általános szerződési feltételek azon módosítására, amely új szolgáltatás bevezetése miatt válik szükségessé, és a módosítás a már nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó általános szerződési feltételeket nem érinti, vagy a módosítással kizárólag valamely díj csökken. (8) Az üzletszabályzat módosításának részletes feltételeit az egyetemes szolgáltató külön jogszabály alapján határozza meg. (9) A (4)−(8) bekezdésekben foglalt kötelezettségek a villamosenergia-kereskedőt is terhelik az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználóival szemben.” (7) A Vet. 143. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő új (5) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (5)−(7) bekezdések számozása (6)−(8) bekezdésre változik: „(4) Az egyetemes szolgáltatónak az egyetemes szolgáltatás árára vonatkozó árváltoztatási szándékát és a javasolt árakat 45 nappal előre jóváhagyásra be kell jelentenie a Hivatalhoz. A Hivatal a javasolt árakról 30 napon belül határoz. (5) A jóváhagyott árakat alkalmazásuk kezdete előtt legalább 15 nappal az egyetemes szolgáltató a honlapján, valamint két országos napilapban közzé teszi, továbbá a felhasználókat a 62. § (2) bekezdésének c) pontja szerint értesíti. A közzétételnek a felhasználókat megillető felmondási jogra vonatkozó tájékoztatást is tartalmaznia kell.” (8) A Vet. 145. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „145. § A 142−144. §-okban foglalt rendelkezések megsértése esetén a Hivatal határozattal a) megtiltja a jogszabályt sértő ár, illetve díj további alkalmazását és kötelezi az engedélyest a jogszerű ellenérték alkalmazására, b) kötelezi az engedélyest a 142−144. §-okban foglalt rendelkezések megsértésével elért többletbevételnek a sérelmet szenvedett fél részére történő visszatérítésére, ha pedig ennek személye nem állapítható meg, az engedélyes által ellátott valamennyi felhasználó, felhasználó hiányában az engedélyessel jogviszonyban álló rendszerhasználók részére történő visszatérítésére, és c) bírságot szabhat ki.” (9) A Vet. XVIII. Fejezetének címe helyébe a következő cím lép: „ADATSZOLGÁLTATÁS, BIZALMAS INFORMÁCIÓ KEZELÉSE, TITOKVÉDELEM” (10) A Vet. 159. §-ának r)−sz) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek: [A Hivatal a villamosenergia-ellátással, a villamosenergia-ellátás biztonságának és a villamosenergiapiac hatékony működésének felügyeletével, továbbá az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével, és a hatásos verseny elősegítésével kapcsolatos feladatai körében]
49
„r) az egyes engedélyesekre – a jogszabályban meghatározott keretek között – határozatban állapítja meg az engedélyköteles tevékenység folytatásának minimális minőségi követelményeit, valamint elvárt színvonalát, a felhasználókkal való kapcsolattartás módjára vonatkozó minimális követelményeket, a lakossági fogyasztónak nem minősülő felhasználók tájékoztatásának részletes szabályait, továbbá a hálózati engedélyesek vonatkozásában a hálózat biztonságos üzemeltetésére vonatkozó minimális követelményeket, s) eljár a csatlakozásra, a hálózathoz való hozzáférésre, illetve a rendszer megfelelő minőségben való rendelkezésre állására vonatkozó rendelkezéseknek az elosztói, átviteli engedélyes általi megsértése esetén; ellenőrzi a felhasználói igény kielégítését, ellenőrzi a felhasználók által a közcélú hálózathoz való csatlakozás érdekében befizetett csatlakozási díj felhasználását, bírságot szab ki, sz) eljár az elszámolásra, számlázásra, díjfizetésre vagy mérésre, valamint a villamosenergia-ellátásból történő, fizetési késedelem miatt végrehajtott felfüggesztésre vagy kikapcsolásra, illetve a tartozás rendezését követően a felhasználó ellátásba történő ismételt bekapcsolására vonatkozó rendelkezések lakossági fogyasztónak nem minősülő felhasználókkal szembeni megsértése esetén,” (11) A Vet. 170. §-ának (1) bekezdése a következő 41. ponttal egészül ki: [Felhatalmazást kap a Kormány, hogy] „41. a műszaki-biztonsági hatóságok kijelölését” [rendeletben állapítsa meg.] (12) A Vet. 170. §-a (2) bekezdésének 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Felhatalmazást kap a miniszter, hogy] „5. a villamos energiának a felhasználók részére történő értékesítése során, a felhasználók – az előző naptári évben értékesített villamos energia előállításához felhasznált energiaforrások részarányáról és környezeti hatásairól történő – tájékoztatásának, valamint a Hivatal által a honlapján közzéteendő – a villamos energia hatékony felhasználására, az energiatakarékos eszközök használatával járó előnyökre vonatkozó ismeretekről, adatokról szóló – tájékoztatás módjára és tartalmára vonatkozó részletes szabályokat,” [rendeletben állapítsa meg.] (13) A Vet. 170. §-a (2) bekezdése 19. pontjának b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Felhatalmazást kap a miniszter, hogy] „b) az adópolitikáért felelős miniszterrel és a közigazgatási informatikáért felelős miniszterrel egyetértésben a Magyar Energia Hivatal részére a kérelemre indult eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak mértékét és a díjak, valamint az egyéb bevételek beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével kapcsolatos részletes szabályokat, továbbá a műszaki biztonsági hatóság eljárásáért fizetendő díj – ideértve a jogorvoslati díjat is – mértékét, valamint a beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével kapcsolatos részletes szabályokat,” [rendeletben állapítsa meg.]
50
(14) A Vet. a) 62. §-ának (3) bekezdésében a „143. § (4) és (5) bekezdéseiben” szövegrész helyébe a „143. § (5) és (6) bekezdésében” szöveg, b) 73. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a „jelen törvény 62. § (2) bekezdésében, 141. § (7) bekezdésében és 143. § (4)–(6) bekezdéseiben” szövegrész helyébe a „62. § (2) bekezdésében, a 141. § (7) bekezdésében, valamint a 143. § (4)–(6) bekezdésében” szöveg lép. 50. § (1) A befektetési vállalakozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) Nyolcadik részének címe helyébe a következő cím lép: „A FELÜGYELÉS ÉS A FOGYASZTÓKKAL SZEMBENI KERESKEDELMI GYAKORLATRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK SZABÁLYAI” (2) A Bszt. 177. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Ha a Felügyelet a Magyar Köztársaság területén más EGT-államban székhellyel rendelkező befektetési vállalkozás vagy piacműködtető határon átnyúló tevékenysége vagy a Magyar Köztársaság területén létesített fióktelepe esetében jogszabályban vagy a jogszabály szerinti szabályzatban foglalt rendelkezés megsértését tapasztalja, a befektetők védelme érdekében a 164. § (1) bekezdésének a), b), e), h), m), n), p) és s) pontjaiban foglalt intézkedést hozhat, továbbá a 179. § szerinti esetben alkalmazhatja az Fttv.-ben meghatározott jogkövetkezményeket.” (3) A Bszt. XXX. Fejezetének címe helyébe a következő fejezetcím lép: „ELJÁRÁS A FOGYASZTÓKKAL SZEMBENI KERESKEDELMI GYAKORLATRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK MEGSÉRTÉSE ESETÉN” (4) A Bszt. 179. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „179. § A fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a Felügyelet az Fttv.-ben meghatározott szabályok szerint jár el, ha a jogsértés az Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint, vagy ha lakossági ügyfelet, illetve olyan leendő szerződő felet érint, aki a szerződés hatálybalépését követően lakossági ügyfélnek minősül, azzal, hogy az e törvény szerinti lakossági ügyfél (leendő szerződő fél) az Fttv. alkalmazásában fogyasztónak minősül akkor is, ha nem természetes személy.” (5) A Bszt. 1. melléklete a következő 7a. ponttal egészül ki: „7a. Fttv.: a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi ... törvény,”
51
51. § (1) A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény (a továbbiakban: Stv.) 14. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A nyilvántartásba vételt meg kell tagadni, ha a sajtótermék tartalma a 3. § (1) bekezdésében foglalt tilalmakba ütközik, címével vagy külső megjelenésével hivatalos lap (a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 57−60. §-a) látszatát kelti vagy azonos címmel már szerepel időszaki lap a nyilvántartásban.” (2) Az Stv. 15. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép: „15. § (1) A időszaki lapot törölni kell a nyilvántartásból, ha a) a nyilvántartásba vétel megtagadásának lenne helye, vagy b) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény vagy a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény szerinti eljáró hatóság megállapította, hogy az időszaki lap külső megjelenése a fogyasztók, illetve üzletfelek megtévesztésére alkalmas. (2) A bíróság − kérelemre − felülvizsgálja a sajtótermék előállítása és nyilvános közlése iránti kérelmet, illetőleg a nyilvántartásba vételt elutasító, továbbá az (1) bekezdés a) pontja alapján a nyilvántartásból való törlést elrendelő határozatot. (3) Ha a (1) bekezdés b) pontja szerinti hatóság jogerős határozatában megállapítja, hogy az időszaki lap külső megjelenése a fogyasztók, illetve üzletfelek megtévesztésére alkalmas, határozatának megküldésével megkeresi a nyilvántartás vezetőjét az időszaki lapnak a nyilvántartásból való törlése végett.” 52. § A mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény 15. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki: „(5) Felhatalmazást kap a mérésügyi szerv irányítását ellátó miniszter, hogy az adópolitikáért felelős miniszterrel és a közigazgatási informatikáért felelős miniszterrel egyetértésben a mérésügyi hatóság részére a mérésügyi eljárásért fizetendő díj – ideértve a jogorvoslati díjat is – mértékét, valamint a beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével kapcsolatos részletes szabályokat, rendeletben állapítsa meg.” Záró rendelkezések 53. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben és az 55. § (1) bekezdésében meghatározott kivételekkel – a kihirdetését követő napon lép hatályba. (2) Az 1–31. §, a 33–47. §, a 48. § (1)–(7) és (10) bekezdése, a 49. § (1)–(10), (12) és (14) bekezdése, az 50. §, valamint az 56. § 2008. szeptember 1-jén lép hatályba.
52
54. § (1) A 10–28. §-ban meghatározott szabályokat az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. (2) A Tpvt. a) 30. §-a (1) bekezdésének – e törvény 29. §-a (10) bekezdésével megállapított – c) pontját, b) 78. §-a (3) bekezdésének – e törvény 29. §-a (11) bekezdésével megállapított – második mondatát, c) e törvény 30. §-a (2) bekezdésével megállapított 43/B. §-át, d) e törvény 30. §-a (3) bekezdésével megállapított 43/G. §-át, e) 43/H. §-ának – e törvény 30. §-a (4) illetve (5) bekezdésével megállapított – (2) és (5) bekezdését, f) 43/H. §-a (8) bekezdésének – e törvény 30. §-a (6) bekezdésével beiktatott – c) pontját, g) 43/I. §-ának – e törvény 30. §-a (7) bekezdésével megállapított – (4) bekezdését, h) 62. §-ának – e törvény 30. §-a (9) illetve (10) bekezdésével megállapított – (4) és (7) bekezdését, i) 65. §-ának – e törvény 30. §-a (11)–(13) bekezdésével megállapított – (2)–(4), (9) és (10) bekezdését, j) 67. §-ának – e törvény 30. §-a (14) bekezdésével megállapított – (4) bekezdését, k) 68. §-ának – e törvény 30. §-a (15) bekezdésével megállapított – (2) bekezdését, l) 72. §-ának – e törvény 30. §-a (16) bekezdésével megállapított – (2) és (3) bekezdését, m) 77. §-a (1) bekezdésének – e törvény 30. §-a (17) bekezdésével megállapított – h) pontját, n) e törvény 30. §-a (18) bekezdésével megállapított 88. §-át, o) 88/B. §-ának – e törvény 30. §-a (19) bekezdésével megállapított – (1) bekezdését, p) 89. §-ának – e törvény 30. §-a (20) bekezdésével megállapított – (1) bekezdését, q) e törvény 30. §-a (21) bekezdésével beiktatott új XVII. Fejezetét, továbbá r) e törvény 30. §-a (22) bekezdésével megállapított 92. §-át, az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
53
(3) A Psztv. a) e törvény 31. §-a (2) bekezdésével beiktatott 26/A–26/C. §-át, b) e törvény 31. §-a (3) bekezdésével megállapított 27. §-át, c) 28. §-a (1) bekezdésének – e törvény 31. §-a (4) bekezdésével megállapított – c) pontját, d) 41. §-ának – e törvény 31. §-a (7) bekezdésével beiktatott – (7) bekezdését, e) e törvény 31. §-a (8) bekezdésével beiktatott 44/A. §-át, továbbá f) e törvény 31. §-a (9) bekezdésével megállapított 56. §-át, az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. (4) Az Öpt.-nek – a 34. § (3) bekezdésével beiktatott – 70/A. §-át az e rendelkezés hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. (5) A Hpt.-nek – a 35. § (8) bekezdésével beiktatott – 215/A. §-át az e rendelkezés hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. (6) Az Mpt.-nek – a 36. § (3) bekezdésével beiktatott – 117. §-át az e rendelkezés hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. (7) A Hgt.-nek – a 38. § (4) bekezdésével beiktatott – 45/A. §-át az e rendelkezés hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. (8) A Grüft.-nek – a 40. § (2) bekezdésével megállapított – 4. §-át az e rendelkezés hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. (9) Az Ektv. a) e törvény 41. §-a (8) bekezdésével beiktatott 14/B. §-át, b) e törvény 41. §-a (9) bekezdésével megállapított 16/A. §-át, c) 16/B. §-ának – e törvény 41. §-a (10) bekezdésével megállapított – (1) bekezdését, d) 16/C. §-ának – e törvény 41. §-a (11) illetve (12) bekezdésével megállapított – (1) és (4) bekezdését, e) 16/D. §-a (1) bekezdésének – e törvény 41. §-a (13) bekezdésével megállapított – d) pontját, f) 16/D. §-ának – e törvény 41. §-a (14) bekezdésével megállapított – (5) bekezdését, továbbá g) 16/F. §-ának – e törvény 41. §-a (16) bekezdésével megállapított – (1) bekezdését az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.
54
(10) A Tpt. a) 35. §-ának – e törvény 42. §-a (1) bekezdésével megállapított – (5) és (6) bekezdését, b) 38. §-ának – e törvény 42. §-a (3) bekezdésével megállapított – (6) bekezdését, c) 293. §-ának – e törvény 42. §-a (5) bekezdésével megállapított – (3) bekezdését, továbbá d) e törvény 42. §-a (6) bekezdésével beiktatott 406/A. §-át az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. (11) Az Nftv. a) e törvény 43. §-a (4) bekezdésével beiktatott 23/A. §-át, b) e törvény 43. §-a (5) bekezdésével megállapított 27. §-át, továbbá c) 28. §-ának – e törvény 43. §-a (6) bekezdésével megállapított – (3) bekezdését az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. (12) A Bit.-nek – a 44. § (2) bekezdésével beiktatott – 167/A. §-át az e rendelkezés hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. (13) Az Eht. a) 21. §-ának – e törvény 45. §-a (1) bekezdésével megállapított – (6) bekezdését b) 126. §-ának – e törvény 45. §-a (2) bekezdésével megállapított – (2) és (3) bekezdését, továbbá c) 126. §-a (4) bekezdésének – e törvény 45. §-a (3) bekezdésével megállapított – d) pontját, az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. (14) A Tétv.-nek – a 47. § (2) bekezdésével beiktatott – 12/A. §-át az e rendelkezés hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. (15) A Kertv.-nek – a 48. § (4) bekezdésével megállapított – 9. §-át az e rendelkezés hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. (16) A Vet. a) e törvény 49. §-a (2) bekezdésével megállapított 57. §-át, b) 72. §-ának – e törvény 49. §-a (5) bekezdésével megállapított – (3) bekezdését, továbbá c) e törvény 49. §-a (8) bekezdésével megállapított 145. §-át
55
az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. (17) A Vet. 62. §-a (1) bekezdésének – e törvény 49. §-a (2) és (3) bekezdésével megállapított, illetve beiktatott – d), e) és i) pontját az e rendelkezések hatálybalépését követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. (18) A Bszt. a) 177. §-ának – e törvény 50. §-a (2) bekezdésével megállapított – (1) bekezdését, továbbá b) e törvény 50. §-a (4) bekezdésével megállapított 179. §-át, az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. 55. § (1) Az 51. § 2008. szeptember 1-jén lép hatályba. (2) Az Stv. a) 14. §-ának – e törvény 51. §-a (1) bekezdésével megállapított – (1) bekezdését, továbbá b) e törvény 51. §-a (2) bekezdésével megállapított 15. §-át az e rendelkezések hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni. 56. § Hatályát veszti a) az Öpt. 11/A. §-ának (5) bekezdése, b) a Tpvt. 43/H. §-ának (3) bekezdése, c) a Hpt. 199. §-a és az azt megelőző alcím, 235. § (1) bekezdésének d) pontja, valamint 243. §-a, d) a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény 4. §-a és az azt megelőző alcím, e) a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény 25. §-a és az azt megelőző alcím, f) az Mpt. 22/A. §-ának (6) bekezdése, g) a Kbtv. 17. §-ának (8) bekezdése, 21. §-ának (1) és (2) bekezdése, h) a Kbtv. 20. §-át megelőző alcímben a „, lakosság- és fogyasztóvédelem”, valamint a „, termékfelelősség” szövegrész,
56
i) a Grüft. 2. §-ának (1) bekezdésében a „fogyasztók védelméről szóló 1997. évi CLV. törvényben meghatározott” szövegrész, j) az Ektv. 2. §-ának p)−r) pontja, és 2/A. §-a és 15. §-ának (3) bekezdése, k) az Ektv. 5. §-a (2) bekezdésének bevezető szövegében az „az (1) bekezdésben, a 4. §ban, valamint egyéb jogszabályban előírt tájékoztatási kötelezettségén túlmenően” szövegrész, 16/C. §-ának (2) bekezdésében a „6. és” szövegrész, valamint a 18. §-a (1) bekezdésének c) pontjában a „a 2/A. § és 14. § (9) bekezdése” szövegrész, l) a Bit. 7. §-a és az azt megelőző alcím, valamint 12. §-ának (2) bekezdése, m) az Eht. 21. §-ának (3) bekezdése, 68. §-a (5) bekezdésének e) pontja, 126. §-ának (9) bekezdése, n) az Eht. 68. §-a (5) bekezdésének c) pontjában az „, a fogyasztók tájékoztatása céljából” szövegrész, 68. §-a (5) bekezdésének d) pontjában a „fogyasztói” szövegrész, o) a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló 2005. évi CLVI. törvény 1. §-ának (3) bekezdése, p) a Kertv. 2. §-ának p) pontja, 5. §-ának (8) és (9) bekezdése és 12. §-a (2) bekezdésének d) pontja, q) a Vet. 45. §-a és 153. §-a, r) a Psztv. 28. §-ának (2) bekezdése, továbbá s) a Bszt. 1. mellékletének 16. pontja. 57. § (1) A 32. §, a 48. § (8) és (9) bekezdése, a 49. § (11) és (13) bekezdése, továbbá az 52. § a törvény kihirdetését követő második napon hatályukat vesztik. (2) A 29. §-t, a 31. §-t és a 32. §-t megelőző alcímek, a 29–31. §, a 33–47. §, a 48. § (1)–(7) és (10) bekezdése, a 49. § (1)–(12) és (14) bekezdése, az 50. §, az 56. §, valamint az 59. § (2) bekezdése 2008. szeptember 2-án hatályukat vesztik. (3) E § 2008. szeptember 3-án hatályát veszti. 58. § (1) Az 51. § és a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény módosításáról szóló 1990. évi XI. törvény 2008. szeptember 2-án hatályát veszti. (2) E § 2008. szeptember 3-án hatályát veszti.
57
59. § (1) Ez a törvény a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja. (2) A 32−50. §-ok a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják: a) a Tanács 67/548/EGK irányelve (1967. június 27.) a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről, − a 92/32/EGK tanácsi irányelvvel módosított − 23. cikk (4) bekezdés és 26. cikk [a 37. § (2) és (3) bek.], b) a Tanács 87/102/EGK irányelve (1986. december 22.) a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről, 1. cikk (2) bekezdés a) és c) pont, − a 98/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított − 3. cikk [a 35. § (11) és (12) bek.], c) az Európai Parlament és a Tanács 94/19/EK irányelve (1994. május 30.) a betétbiztosítási rendszerekről, 9. cikk (3) bekezdés [a 35. § (6) bek.], d) az Európai Parlament és a Tanács 97/9/EK irányelve (1997. március 3.) a befektetőkártalanítási rendszerekről, 10. cikk (3) bekezdés [a 42. § (4) bek.], e) az Európai Parlament és a Tanács 98/27/EK irányelve (1998. május 19.) a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról [a 31. § (2) bek.], f) az Európai Parlament és a Tanács 1999/45/EK irányelve (1999. május 31.) a tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről, 10. cikk 5. pont és 13. cikk [a 37. § (2) és (3) bek.], g) az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól, 2. cikk f) pont, 5. cikk (1) bekezdés, 6. cikk, 7. cikk, 10. cikk, 11. cikk (3) bekezdés [a 41. §], h) az Európai Parlament és Tanács 2002/65/EK irányelve (2002. szeptember 23.) a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról, 2. cikk d) pont, 3. cikk (1) bekezdés 3. f) és g) alpont [a 47. § (1), illetve (3) bek.], i) az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve (2003. június 26.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, 3. cikk (6) bekezdés, A melléklet [a 49. § (1), (3), (4) és (6) bek.], j) az Európai Parlament és a Tanács 2003/71/EK irányelve (2003. november 4.) az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról, 15. cikk (1)–(4) és (6) bek. [a 42. § (1) bek.], 58
k) Európai Parlament és a Tanács 2004/39/EK irányelve (2004. április 21.) a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről, 62. cikk [az 50. § (1) bek.]. (3) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg a fogyasztóvédelmi hatóság, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Gazdasági Versenyhivatal és a Nemzeti Hírközlési Hatóság feladatkörében és eljárásában: a) az Európai Parlament és a Tanács 2006/2004/EK rendelete (2004. október 27.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről, 4. cikk (1) bekezdés, (6) bekezdés e) pont, és melléklet 16. pont [a 27. § (3) bek., a 28. § (1) bek., a 30. § (21) bek., a 31. § (1) bek., a 41. § (16) bek.], b) a Bizottság 2007/76/EK határozata (2006. december 22.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kölcsönös jogsegély vonatkozásában való végrehajtásáról [a 28. § (2) bek.].
59
Melléklet a 2008. évi ... törvényhez Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok 1. Annak valótlan állítása, hogy a vállalkozás magatartási kódex aláírója. 2. Annak valótlan állítása, hogy a magatartási kódexet valamely közigazgatási hatóság vagy közigazgatási jogkör gyakorlására feljogosított szerv jóváhagyta. 3. Minőségi jelzés, bizalmi jegy vagy hasonló megkülönböztető jelölés jogosulatlan feltüntetése. 4. Annak valótlan állítása – akár önmagában az árunak a kereskedelmi kommunikációban való megjelenítése által –, hogy a vállalkozást, annak kereskedelmi gyakorlatát vagy áruját valamely közigazgatási hatóság, közigazgatási jogkör gyakorlására feljogosított szerv vagy erre feljogosított magánjogi jogi személy engedélyezte, jóváhagyta vagy elismerte, vagy ilyen állítás az engedélyezési, jóváhagyási, illetve elismerési feltételeknek való megfelelés nélkül. 5. Áru meghatározott áron való vásárlására felhívás annak elhallgatásával, hogy a vállalkozásnak alapos oka van azt feltételezni, hogy az adott vagy azt helyettesítő árut a kínált áron nem fogja tudni – az árura, a vonatkozó kereskedelmi kommunikáció hatókörére és az ajánlati árra figyelemmel – megfelelő időtartamig és mennyiségben szolgáltatni vagy más vállalkozástól beszerezni (csalogató reklám). 6. Áru meghatározott áron való vásárlására felhívás, majd a) a felhívásban szereplő áru fogyasztóknak való bemutatásának visszautasítása, b) az árura vonatkozó megrendelés felvételének vagy az áru ésszerű időben való szolgáltatásának visszautasítása, vagy c) hibás példány bemutatása egy másik áru eladásösztönzésének a szándékával (bait-and-switch reklám). 7. A fogyasztó azonnali döntéshozatalra késztetése céljából annak valótlan állítása, hogy az áru csak nagyon korlátozott ideig áll rendelkezésre, vagy bizonyos feltételek mellett csak nagyon korlátozott ideig áll rendelkezésre, és ezáltal a fogyasztó megfosztása a tájékozott döntéshez szükséges időtől és alkalomtól. 8. Az értékesítést követően teljesítendő szolgáltatás vállalása úgy, hogy a szerződés megkötése előtt a vállalkozás nem a letelepedésének helye szerinti tagállam hivatalos nyelvén tart kapcsolatot a fogyasztóval, majd – anélkül, hogy a szerződéskötés előtt erre a fogyasztó figyelmét egyértelműen felhívta volna – a szolgáltatásnak kizárólag egy ettől eltérő nyelven való elérhetővé tétele. 9. Annak valótlan állítása vagy olyan hamis benyomás keltése – akár önmagában az árunak a kereskedelmi gyakorlatban való megjelenítése által –, hogy az áru jogszerűen forgalmazható.
60
10. A fogyasztók törvényes jogainak olyanként való bemutatása, mintha azok a vállalkozás ajánlatának sajátosságai lennének. 11. Az írott vagy elektronikus médiában szerkesztői tartalom használata az áru értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására úgy, hogy ezért a vállalkozás ellenszolgáltatást nyújtott, ez azonban nem tűnik ki egyértelműen a tartalomból, vagy a fogyasztó számára egyértelműen felismerhető képi vagy akusztikus elemekből (szerkesztői tartalomnak álcázott reklám). 12. Valótlan tény állítása a fogyasztó vagy családja személyes biztonsága fenyegetettségének természetére és mértékére vonatkozóan, arra az esetre, ha a fogyasztó nem vásárolja meg az árut. 13. Meghatározott vállalkozás által előállított áruhoz hasonló áru reklámozása olyan szándékosan megtévesztő módon, hogy a fogyasztó azt gondolhatja, hogy az árut – a valóságtól eltérően – ugyanaz a vállalkozás állította elő. 14. Piramis-elvre épülő olyan eladásösztönző rendszer létrehozása, működtetése vagy támogatása, ahol a fogyasztó azzal a lehetőséggel számol, hogy – elsősorban további fogyasztóknak a rendszerbe való beléptetéséből, és kevésbé az áruk értékesítéséből vagy fogyasztásából eredően – valamilyen juttatásban részesülhet. 15. Annak valótlan állítása, hogy a vállalkozás felhagy a tevékenységével vagy áthelyezi az üzletét. 16. Annak állítása, hogy az áru megkönnyíti a szerencsejátékokban való nyerést. 17. Annak valótlan állítása, hogy az áru alkalmas betegségek, illetve az emberi szervezet működési zavarai vagy rendellenességei gyógyítására. 18. Téves tényszerű információ közlése a piaci feltételekről vagy az áru fellelhetőségének lehetőségeiről azzal a szándékkal, hogy a fogyasztót az árunak a szokásos piaci feltételeknél kedvezőtlenebb feltételek melletti megvételére, illetve igénybevételére bírja rá. 19. A kereskedelmi gyakorlat keretében verseny vagy díj meghirdetése anélkül, hogy a meghirdetett díjak vagy azok helyett más ésszerű megfelelő kiosztásra kerülne. 20. Az áru „ingyenes”, „díjtalan”, „térítésmentes” vagy hasonló jelzőkkel való leírása, ha a fogyasztónak a kereskedelmi gyakorlatban való részvétellel és az áru birtokbavételével, illetve fuvarozásával összefüggő elkerülhetetlen költségeken felül bármit is fizetnie kell. 21. A reklámanyagban számla vagy más hasonló, fizetési felszólítást tartalmazó dokumentum küldése azt a hamis benyomást keltve a fogyasztóban, hogy már megrendelte a reklámozott árut. 22. Annak valótlan állítása vagy olyan hamis benyomás keltése, hogy a vállalkozás nem a saját vállalkozásával, gazdasági tevékenységével vagy szakmájával összefüggő célból jár el, vagy egyébként hamisan fogyasztóként való fellépés. 23. Olyan hamis benyomás keltése, hogy az áruval kapcsolatban az értékesítést követően teljesítendő szolgáltatás biztosított az értékesítés helyétől eltérő tagállamban.
61
24. Olyan benyomás keltése a fogyasztóban, hogy nem hagyhatja el az üzlethelyiséget, amíg nem köt szerződést. 25. A fogyasztó személyes felkeresése a lakóhelyén, figyelmen kívül hagyva annak távozásra és vissza nem térésre felszólító kérését. 26. Telefonon, távmásolón (telefaxon), elektronikus levelezés illetve azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszköz, vagy más távközlő eszköz útján ismétlődően és nem kívánt módon a fogyasztó sürgetése, kivéve amennyiben ez a vállalkozás szerződéses kötelezettsége teljesítéséhez szükséges. 27. Biztosítási szerződésen alapuló követelést érvényesíteni kívánó fogyasztótól olyan iratok bemutatásának megkövetelése, amelyek a követelés megalapozottságának megítélése szempontjából ésszerűen nem tekinthetők lényegesnek, vagy a fogyasztó vonatkozó írásbeli megkeresésére a válaszadás rendszeres elmulasztása azzal a céllal, hogy ez visszatartsa a fogyasztót szerződéses jogainak gyakorlásától. 28. Reklámban kiskorúak közvetlen felszólítása a reklámozott áru megvételére, illetve igénybevételére, vagy arra, hogy győzzék meg szüleiket vagy más felnőttet, hogy vásárolja meg számukra a reklámozott árut. 29. Azonnali vagy halasztott fizetés követelése a vállalkozás által szállított vagy nyújtott áruért, illetve az áru visszaszolgáltatásának vagy megőrzésének követelése, ha azt a fogyasztó nem rendelte meg (nem kért értékesítés), kivéve, ha a szerződésnek megfelelő helyettesítő áruról van szó. 30. A fogyasztó kifejezetten arról való tájékoztatása, hogy ha nem vásárolja meg az adott árut, veszélybe kerül a vállalkozás vagy alkalmazottja munkája vagy megélhetése. 31. Olyan hamis benyomás keltése, hogy a fogyasztó már megnyert, meg fog nyerni, vagy meghatározott cselekmény megtétele révén fog megnyerni egy nyereményt vagy egyéb előnyhöz jutni, miközben valójában nincs ilyen nyeremény illetve előny, vagy a nyeremény illetve egyéb előny érvényesítése, illetve igénybevétele a fogyasztó számára meghatározott pénzösszeg megfizetéséhez vagy költségek viseléséhez kötött.
62
INDOKOLÁS Általános indokolás I. 1. A Javaslat tárgya a vállalkozások fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatainak szabályozása. E tárgykör egyfelől a kereskedelem-szabályozás illetve versenyjog, másfelől pedig a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmét biztosító közjogi típusú szabályozás területére tartozik. A szabályozási szükséglet európai közösségi jogi kötelezettségből ered. A Javaslat a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: 2005/29/EK irányelv, illetve ahol a hivatkozás egyértelmű: irányelv) átültetését szolgálja. A közösségi jogalkotó úgy döntött, hogy véget vetendő azoknak a nemzeti jogi megoldásoknak, amelyek a fogyasztói érdekek védelmére hivatkozással gördítettek akadályokat az Európai Unió alapvető célkitűzéseinek számító szabad árumozgás és a szolgáltatásnyújtás szabadsága elé, közösségi szinten egységesen meghatározza a megengedhető korlátozásokat. Az irányelv e célból teljes harmonizációt valósít meg, eltiltva a nemzeti jogalkotókat minden ezen túlmutató szabályozástól. Az egységes szabályozás határvonalának meghúzásakor ugyanakkor a közösségi jog a fogyasztói érdekek védelmének eddig elért legmagasabb szintjéből indult ki, s a szabályozás technikája is azt biztosítja, hogy ami a fogyasztók érdekeit ténylegesen vagy potenciálisan sértő kereskedelmi gyakorlat, az továbbra is tilos legyen. Az irányelv alkalmazásában fogyasztónak kizárólag a természetes személyek minősülnek, azaz a fogyasztók tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok következményeivel szembeni védelmére vonatkozó rendelkezések a vállalkozások és a természetes személy fogyasztók viszonylatában értelmezendők. Az irányelv tehát – az arányosság követelményére és a szubszidiaritás elvére hivatkozással – nem érinti a kizárólag a versenytársak gazdasági érdekeit sértő vagy a vállalkozások közötti ügyletekhez kapcsolódó tisztességtelen piaci, kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó nemzeti szabályokat. Közvetett módon – a fogyasztói érdekek védelmén keresztül – ugyanakkor az irányelvi szabályozás mégis kihat a versenytársi vonatkozásokra, amennyiben védi a jogszerűen eljáró vállalkozások gazdasági érdekeit az irányelvet be nem tartó versenytársaikkal szemben, ezáltal is biztosítva a tisztességes versenyt az általa összehangolt területeken. Az irányelvi szabályozás célja, hogy kiegészítse a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó, meglévő közösségi vívmányokat, így az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szembeni kereskedelmi kommunikációs magatartását érintő egyéb közösségi jogi szabályokhoz való viszonyát szubszidiárius háttérjogszabályként jelöli meg. Ez azt jelenti, hogy ott, ahol a közösségi jog nem mond többet vagy mást, ez a horizontális szabályozás alkalmazandó, kollízió esetén azonban a speciális közösségi jogi rendelkezések megelőzik a 2005/29/EK irányelvet. Az irányelv rögzíti a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen eljárás (kereskedelmi gyakorlat) általános tilalmát, meghatározva a tisztességtelenség kritériumait. E kritériumok meglétének a konkrét esetben történő kimutatása összetett jogértelmezést tesz szükségessé, ugyanakkor kellően rugalmasan hagyja a szabályozást a felmerülhető valamennyi élethelyzet lefedésére. Azaz a generálklauzula alkalmazása révén nem állhat elő olyan helyzet, hogy a
63
jogi szabályozás lemaradna a technológiai fejlődés, a folyamatosan kibontakozó új marketingmódszerek, a szabályozás megkerülésére irányuló kereskedelmi gyakorlatok mögött. A tisztességtelenség kritériuma egyfelől a szakmai gondosság követelményeivel való ellentétesség, másfelől a gyakorlat címzettje (a fogyasztó) gazdasági magatartásának jelentős torzítása, ténylegesen vagy potenciálisan. A fogyasztók gazdasági magatartása jelentős torzításának minősül a kereskedelmi gyakorlat olyan célból való alkalmazása, hogy az érzékelhető módon rontsa a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való képességét, és ezáltal olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönözze, amelyet egyébként nem hozott volna meg. A fenti célú gyakorlatok megítélése szempontjából az Európai Közösségek Bírósága joggyakorlatában kimunkált „átlagfogyasztó” tudatossága irányadó. A „kereskedelmi gyakorlat” fogalma – a szerződési jog körébe tartozó jogviszonyokból eredő jogok és kötelezettségek kivételével – a vállalkozásoknak a fogyasztókat érintő minden lehetséges, tevőleges vagy mulasztásos megnyilvánulását magában foglalja. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat átfogó tilalmán belül az irányelv önállóan is szabályozza a tisztességtelenség legjellemzőbb előfordulási eseteinek a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak és az agresszív kereskedelmi gyakorlatnak a tilalmát, megint csak általános jelleggel, esetről-esetre történő jogértelmezést, a feltételek meglétének vizsgálatát szükségessé téve. Végül a szabályozás harmadik szintjén az irányelv egy ún. feketelistában kiemel bizonyos tényállásokat, amelyeket – súlyosságuknál vagy valamilyen sajátos oknál fogva – a körülmények további mérlegelése nélkül feltétlenül tisztességtelennek nyilvánít. Ezek az irányelv elfogadásakor legjellemzőbb élethelyzetek, amelyeket a tagállami szabályozások többnyire szintén önálló tilalmak formájában próbáltak lekövetni. [Megjegyzendő, hogy e magatartások tekintetében a generálklauzulák alkalmazása is elvezetne a tisztességtelenség megállapításához, azonban a szabályozás megkönnyíti a jogalkalmazó szervek munkáját azzal, hogy mentesít az egyébként mérlegelendő körülmények (átlagfogyasztó tranzakciós döntésének befolyásolása) vizsgálata alól.] A feketelistás tényállások köre azonban csak közösségi szinten, az irányelv módosítása útján változtatható, bővíthető, a nemzeti jogalkotó ilyen lehetőségét a közösségi szabályozás elvonta. Az irányelv II. melléklete azokat az uniós jogi aktusokat sorolja fel példálózó jelleggel, amelyek információs kötelezettségeket írnak elő, s így a megtévesztő mulasztások vonatkozásában relevánsak. E közösségi jogi rendelkezéseknek megfelelő hazai jogszabályi rendelkezések egyértelmű beazonosíthatóságát biztosítandó az igazságügyért (s így a jogharmonizációs tevékenység koordinálásáért) felelős miniszter ezek felsorolását az általa vezetett minisztérium honlapján fogja megadni. Mivel az irányelv csak példálózó felsorolást ad, ugyanilyen módon indokolt tájékoztatást adni a tájékoztatási követelményeket előíró további közösségi jogi rendelkezéseket átültető hazai jogszabályi rendelkezésekről is. 2. Az irányelv anyagi jogi szabályainak megfogalmazása olyan részletezettségű, hogy ezeknek a szabályoknak az átültetése során a tagállami jogalkotónak a normatartalom meghatározásában gyakorlatilag nincs mozgástere. Ezek a szabályok a fogalomrendszert, a jogszabály hatályát rendező szabályokat, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmát kimondó rendelkezéseket foglalják magukban. E rendelkezéseket pontosan, szöveghűen át kell ültetni, illetve a szabályozás hatályának meghatározásával és a fogalommeghatározásokkal a megfelelő vonatkoztatásukat biztosítani. Ennek során a Javaslat a lehető legnagyobb mértékben igazodik a hazai jogrendszer sajátosságaihoz – az irányelvi
64
tartalom sérelme nélkül: annak fogalmi, szabályozási rendszere a jelenleg meglévő hasonló jellegű hazai szabályokhoz került hozzáigazításra (ezáltal közvetetten a jogalkalmazókat segítendő az esetleges értelmezési problémák körét a lehető legszűkebbre szabva). Az irányelv átültetése a Kormány által előzetesen jóváhagyott szabályozási koncepció alapján önálló törvényben történik meg, a tárgykörben eddig szabályozó versenytörvény és reklámtörvény, valamint a fogyasztóvédelmi törvény rendelkezéseinek megfelelő átalakításával. A közösségi jog a teljes harmonizáció igényével fellépve – szűk körű, a pénzügyi szektort és az ingatlanok értékesítésével összefüggő ügyleteket jelentő kivétellel – megtiltja mindazokat a rendelkezésein túlmutató nemzeti jogi szabályokat, amelyek lényegében az általános tilalom konkrét élethelyzetekre való kimondását jelentik. Így az irányelv átültetésével összefüggő jogalkotási kötelezettség nagyobb részét az irányelvvel párhuzamos, annál részletezőbb, a továbbiakban nem megengedett belső jogi rendelkezések hatályon kívül helyezése, illetve megfelelő átalakítása teszi ki. Hangsúlyozandó, hogy az ilyen szabályok hatályon kívül helyezése nem azt jelenti, hogy az általuk tiltott magatartások a jövőben megengedhetőek volnának, hanem csupán arról van szó, hogy az ezekkel szembeni fellépés a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat általános tilalma (illetve adott esetben az irányelvet átültető törvény ennél részletesebb rendelkezései) alapján történhet. Ez a fajta szabályozási technika a jogalkalmazó szervek részéről kellő felkészültséget követel meg, a generálklauzulák alkalmazása nem teszi lehetővé a formalista végrehajtást. Másfelől azonban mégis megalapozhatja a fogyasztói bizalmat (amennyiben minden ténylegesen visszaélésszerű eljárás esetén lehet számítani az állami fellépésre, ráadásul egységesen az Unió teljes belső piacán), ugyanakkor kiszámítható a vállalkozások számára is. Ennek biztosítéka az, hogy a jövőben a nemzeti jogalkotók – az irányelv által meghatározott szűk területen megengedett kivételekkel – nem fogadhatnak el az irányelvet átültető rendelkezésektől eltérő vagy azokon túlmutató további szabályokat, folyamatosan változtatva a szabályozási környezetet. A közösségi szinten egységes szabályozás célja a határon átnyúló ügyletek előmozdítása. 3. Fontos kiemelni, hogy az irányelv anyagi jogi szabályait más rendszerben ugyan, de eredményében gyakorlatilag megegyezően hatályos jogunk is tartalmazza. Az irányelv rendszere alapvetően részletezettségében, illetve a másik oldalon a generálklauzulát leképező speciális szabályok felszámolása kötelezettségében különbözik a meglévő szabályozásunktól. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) jelenleg is rögzíti a gazdasági tevékenység tisztességtelen, a fogyasztók érdekeit sértő folytatásának, valamint külön is a fogyasztók megtévesztésének tilalmát; továbbá az egyes ágazati szabályok is tartalmaznak általános vagy különös megtévesztési tilalmakat, a tisztességtelenséget speciális tényállások útján tiltó rendelkezéseket. Ennélfogva a jogkövető magatartás érdekében a vállalkozásoknak a jövőben sem kell alapvetően másként eljárniuk, mint a meglévő szabályozás esetében. Az átültető törvényjavaslat tartalmazza az irányelvnek megfelelő részletes szabályokat, azokat egy helyen összefoglalva, míg a párhuzamos korábbi szabályok a kapcsolódó törvénymódosítások révén hatályon kívül helyezésre kerülnek. Az irányelvet átültető rendelkezések mellett az érintett törvényi rendelkezések úgy kerülnek átalakításra, hogy a Tpvt.-beli általános tilalmak („tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül folytatni”; „tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni”) kizárólag a vállalkozások egymás közötti (tehát a fogyasztó–vállalkozás viszonylaton túlmutató) ügyleteire nézve lesznek a jövőben irányadóak; ugyanígy kerülnek átalakításra a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (Grtv.) megtévesztő
65
reklámozásra vonatkozó rendelkezései. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezéseinek az irányelv hatálya alá tartozó részét hatályon kívül kell helyezni. Ennek megfelelően a Javaslat tartalmazza a Tpvt. – kisebb terjedelmű – módosítását, és még további ágazati jogszabályoknak a nem megengedett rendelkezések felszámolását célzó módosítását. 4. Az összefüggésrendszer egészére figyelemmel a Grtv.-t érintő változtatások meghaladták a jogszabály-módosítás keretében kezelhető mértéket, ami a reklámtörvény újraalkotását tette szükségessé. A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló új törvényjavaslat (a továbbiakban: Grt.-javaslat) a Javaslattal együtt került kidolgozásra. Az Fgytv. említett módosításai szintén a törvény átfogó módosításához vezetnek. Emellett a törvény módosításával kapcsolatban a Kormány fogyasztóvédelmi cselekvési programja további feladatokat is előírt. Erre tekintettel az Fgytv. módosítására önálló törvényjavaslat keretében kerül sor, azonban – különösen a fogalmi rendszer, a fogyasztók tájékoztatásával összefüggő speciális rendelkezések hatályon kívül helyezése, valamint a fogyasztóvédelmi hatóság eljárásának szabályozása tekintetében – a Javaslattal szoros tartalmi összefüggésben. 5. Összességében tehát a vállalkozásoknak a fogyasztókkal szembeni magatartására nézve a jövőben két alaptörvény lesz irányadó: az Fgytv. bizonyos általános követelményeket rögzít abban a körben, amelyet az irányelv nem érint, a Javaslat pedig az irányelvet átültető, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmával összefüggő szabályokat tartalmazza. Ugyanígy nem mondható el a reklámtörvényről sem a továbbiakban, hogy a reklámtevékenység teljes szabályozását adná, minthogy a fogyasztókkal szembeni megtévesztő reklámozásra nézve a Javaslat alkalmazandó. II. 1. Míg az anyagi jogi szabályok tekintetében az irányelv átültetése a fent írtak szerint inkább csak – jóllehet jelentős, de tartalmi változást mégsem sokat okozó – átstrukturálását jelenti a szabályozásnak, a szabályok kikényszerítése tekintetében ennél lényegesebb változásra kerül sor. Hatályos jogunkban az irányelvihez hasonló általános tilalmat Tpvt. fogalmaz meg, a reklámozás útján történő megtévesztés tekintetében pedig a Grtv., mindkét esetben a Gazdasági Versenyhivatalhoz (illetve szűk körben a bírósághoz) utalva e szabályok megsértése esetén az eljárást. A versenyhatóság azonban – tevékenysége jellegénél fogva – csak a közérdeket sértő mértékű visszaélésekkel szemben lép fel. Az egyedi érdeksérelem esetén eljárásra csak abban az esetben kerül sor, ha azok valamilyen speciális (a tisztességtelen eljárás tilalmát konkrét élethelyzetre leképező, az irányelv átültetését követően megszüntetendő) jogszabályi rendelkezéshez kapcsolódnak, amelynek betartatására a fogyasztóvédelmi hatóság jár el. A 2005/29/EK irányelv rendelkezései kikényszerítésének mikéntjét a közösségi jog a nemzeti jogokra hagyva, annak csupán a főbb elveit írja elő. Az irányelv alapján a jogsértő magatartással érintetteket (jogi érdekkel bírókat) fel kell jogosítani arra, hogy eljárást kezdeményezzenek a jogsértőkkel szemben. Az irányelv – az egyedi fogyasztók, illetve az ezek kollektív érdekeit képviselő társadalmi szervezetek mellett – érdekeltnek tekinti a versenytársakat is. Az irányelv tagállami hatáskörbe utalja annak eldöntését, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére, valamint az irányelv rendelkezései
66
betartásának kikényszerítésére alkalmas, megfelelő és hatékony eszközök keretében bírósági vagy közigazgatási hatósági jogérvényesítési utat nyitnak meg. Az eljárással szembeni követelmény a közösségi jog oldaláról az, hogy annak során az eljáró szerv elrendelhesse a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megszüntetését, továbbá a még meg nem valósult, de tervezett gyakorlat megtiltását, akár tényleges kárra vagy a kereskedő szándékos vagy gondatlan eljárására utaló bizonyíték hiányában is. Az eljárás célja egyebekben is csupán közjogi típusú jogkövetkezmények alkalmazása (szankcionálás), az irányelv nem terjed ki a magánjogi jellegű jogkövetkezmények alkalmazására. Az irányelv további alapelvi szintű rendelkezéseket állapít meg a bizonyítási eljárásra vonatkozóan. E szerint a végrehajtó szervre irányadó eljárási szabályozásban biztosítani kell az arra vonatkozó jogosítványt, hogy adott esetben a vállalkozást kötelezze a kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatos tényállítások helyességének bizonyítására, és ilyen bizonyíték hiányában vagy elégtelennek minősítése esetén a tényállításokat ne tekintse megalapozottnak. Az eljárásnak gyorsított eljárásnak kell lennie, legalább a tisztességtelen gyakorlat ideiglenes megtiltása erejéig. Elrendelhető a határozatok közzététele a közvélemény megfelelő tájékoztatása érdekében. Hatósági eljárás létrehozása esetére az irányelv külön megköveteli a kijelölt hatóság pártatlanságot biztosító összetételét, határozatainak indokolását, továbbá azt, hogy megfelelő hatáskörrel rendelkezzen határozatai betartásának hatékony ellenőrzésére és érvényesítésére, és hogy biztosítva legyen hatásköre helytelen vagy indokolatlan gyakorlása, illetve gyakorlásának elmulasztása esetén a bírósági felülvizsgálat lehetősége. A jogérvényesítési rendszer kialakítása tehát tagállami kompetencia, az irányelv részéről megfogalmazott elvárás pusztán az, hogy ezek az eszközök megfelelőek és hatékonyak legyenek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére és az irányelv rendelkezései betartásának kikényszerítésére. A lehetséges kikényszerítési utakat mindazonáltal alapvetően meghatározza az is, hogy a bonyolultan felépített, mérlegelést igénylő kritériumrendszer összetett jogértelmezést tesz szükségessé, és egységes jogalkalmazást követel. 2. A Javaslat az irányelvi szabályok kikényszerítését hatósági hatáskörbe utalja. A másik, az irányelvnek megfelelő lehetőség a bírói út lenne, ez azonban a lassúsága, költségessége, eljárási rendje (különösen az eljárást indító felperesre, azaz jellemzően a fogyasztóra nehezedő bizonyítási teher érdemel ebből kiemelést) a bíróságok túlterheltsége és nem utolsó sorban jogi hagyományaink miatt jelenleg nem jelent valós alternatívát. A Javaslat az irányelv végrehajtásából adódó feladatokat több hatóság között osztja meg. A megosztást a következő körülmények teszik szükségessé. Az irányelvi szabályokhoz hasonló hatályos normák kikényszerítése jelenleg a GVH hatásköre. A GVH jelenlegi feladatkörében a hatékony verseny fenntartása, védelme érdekében, közérdekből történő jogérvényesítést folytat. Jogalkalmazásának egyik sarokpontja az, hogy nem minden feltételezett jogsértés miatt indít eljárást, hanem csak olyan esetekben, ha a közérdek azt indokolja. Ez alatt azt kell érteni, hogy a jogsértésnek bizonyos súlyt, illetve volument el kell érnie ahhoz, hogy a GVH fellépjen ellene. A GVH az általa lefolytatott eljárásban erős jogosítványokkal rendelkezik. Ez az irányelv végrehajtása során, a fogyasztói jogérvényesítés szempontjából előnyként értékelhető, figyelemmel arra, hogy a fogyasztó az eljárásban való fellépés szempontjából nincs azonos pozícióban a professzionális, nála jobb gazdasági helyzetben lévő vállalkozással. A pártatlan eljárás irányelvi előírása csupán az érintett felek irányában való elfogulatlanságot,
67
a belső piaci verseny érdektől mentes védelmét szolgálja. Ilyen értelemben pedig a versenyfelügyeleti eljárás éppen hogy a leghatékonyabb modellje az irányelvben célul tűzött kikényszerítési eljárásnak. Az eljáró versenytanács függetlenségének garanciáit a Tpvt. [40. § (1)−(3) bek.] teremti meg. A GVH jogalkalmazói tevékenysége ismert és elfogadott. Ugyanakkor – a fentebb ismertetett okokból – az irányelv jelentősen megnöveli a lefolytatandó eljárások számát, amit a GVH egyedül nem tudna ellátni, de nem is lenne célszerű e célból kapacitásait bővíteni, mert jogalkalmazási gyakorlata eleve csak azokban az ügyekben van, amelyek a versenyt is érinthetik, vagyis – leegyszerűsítéssel fogalmazva – jelentősebb nagyságrendűek. A helyi jellegű ügyek GVH-hoz telepítése ellen szólna az is, hogy országos illetékességű szerv lévén az elérhetősége a fogyasztók számára nehezebb. Mindezen okokból is indokolt az általános fogyasztóvédelmi hatáskörrel rendelkező fogyasztóvédelmi hatóságot (a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság központi és területi szerveit; a továbbiakban együtt: fogyasztóvédelmi hatóság) az irányelv végrehajtásába bevonni. A fogyasztóvédelmi hatóság, miután általános hatáskörrel rendelkezik a fogyasztóvédelem területén, és mivel regionális illetve megyei szinten is szerveződik, az ügyfelek számára jobban elérhető, ezért mindenképpen célszerű a részvétele az irányelv végrehajtásában. A pénzügyi-, biztosítási területen pedig a PSZÁF felügyeleti tevékenységhez kapcsolódó szakértelmét indokolt bevonni, különösen az – irányelvvel nem érintett – sajátos tájékoztatási követelmények betartásának kikényszerítése tekintetében. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a hatályos szabályozás alapján a fogyasztóvédelmi hatóság az irányelvi értelemben vett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tekintetében nem rendelkezik hatáskörrel. A fogyasztóvédelmi hatóság feladatköre kizárólag egyes, jogszabályban előírt tájékoztatási követelmények – például címketartalom, használati-kezelési útmutató, megfelelőségi igazolás megléte, árfeltüntetés – teljesítésének ellenőrzésére terjed ki. A fogyasztóvédelmi hatóság eljárásának középpontjában így – ellentétben a Tpvt.-vel – nem az áll, hogy a vállalkozás valótlan információkat közölt-e a fogyasztóval, hanem az, hogy a jogszabályokban tételesen előírt tájékoztatási követelményeket teljesítette-e vagy sem. Hasonlóan, a pénzügyi- és biztosítási területen a vállalkozások fogyasztókat érintő tevékenysége tekintetében a PSZÁF jelenleg csak tételes szabályok kikényszerítését végzi, a fogyasztók megtévesztése tekintetében alapvetően nincs hatásköre. A fogyasztóvédelmi hatóság és a PSZÁF eljárása – az irányelvi és a Tpvt.-beli szabályozáshoz képest – független attól is, hogy a hatáskörébe tartozó jogszabálysértés a fogyasztók piaci magatartását tisztességtelenül befolyásolta-e, illetve attól, hogy a sértett fogyasztó „átlagfogyasztó”-nak tekinthető-e. E hatóságok eljárása tehát a hatályos rendszerben olyan jogszabályi előírások kikényszerítésére korlátozódik, amelyek teljesítése minden potenciális fogyasztót megillet. Ha kizárólag az e területen eddig tapasztalatokkal nem rendelkező fogyasztóvédelmi hatóságra bízná a jogalkotó az irányelvet átültető rendelkezések kikényszerítését, az a GVH említett jogalkalmazói tapasztalatának, elismertségének veszni hagyását jelentené, ami végeredményben a védendő fogyasztókat sújtó hiba lenne. Ezért a fogyasztóvédelmi hatóságok kizárólagos hatásköre sem járható út. Mivel az irányelv végrehajtása céljából önálló jogalkalmazó szerv felállítása sem jelent reális alternatívát, a legcélszerűbb megoldásnak a meglévő, a fogyasztói érdekek védelmében érdemi funkciót betöltő hatóságok közötti – a meglévő profiljukból adódó előnyöket ötvöző – hatáskörmegosztás tűnik, még akkor is, ha a hatáskörök megosztásából adódó hátrányok kiküszöbölése a szabályozás bonyolultságával jár együtt. A hatáskörök megosztásának közösségi jogi oldalról nincs elvi akadálya, azaz a nemzeti jogrendbe való harmonikus 68
beillesztés és a zökkenőmentes jogalkalmazási befogadás érdekében az irányelvi szabályok végrehajtására differenciált módon is sor kerülhet. Ugyanakkor, miután az irányelv végrehajtását kikényszerítő eljárásokkal szemben a közösségi jog részletes követelményrendszert támaszt, másfelől pedig az irányelv bonyolult fogalmi rendszere és részletesen kimunkált szabályozása alapvetően – a bíróságéhoz közelítő – jogértelmezési tevékenységet tesz szükségessé, s különösen erre tekintettel az egységes joggyakorlat igénye ellene szól annak, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal szemben fellépő hatóságok köre további bővítésre kerüljön, függetlenül attól, hogy az irányelv rendelkezéseit – közvetlenül és a megtévesztő elhallgatás kapcsán felhívott „más közösségi jogi aktusokban meghatározott speciális tájékoztatási követelmények” kapcsán közvetve – a legkülönbözőbb ágazatokban kell alkalmazni. [A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete esetében az általa felügyelt tevékenységek kiterjedtségére és speciális szakértelmet szükségessé tevő elbírálására, egyes területeken a kereskedelmi gyakorlatokkal összefüggő dokumentumok (tájékoztatók, hirdetmények) előzetes engedélyezési kötelezettségére, valamint a felügyeleti tevékenységével összefüggő rálátás igényére tekintettel volt indokolt e területen kivételt tenni.] A Javaslat a hatásköri szabályozást olyan elvi rendszer mentén valósítja meg, hogy az irányelv hatálya alá tartozó anyagi jogi szabályok kikényszerítését fő szabály szerint a fogyasztóvédelmi hatósághoz, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által felügyelt tevékenységek tekintetében a Felügyelethez (PSZÁF), a gazdasági versenyt érdemben érintő ügyeket ugyanakkor továbbra is a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) telepíti. Azaz kétirányú vágást alkalmaz. A versenyt érdemben nem érintő ügyekben vertikálisan osztja meg a hatásköröket: ami nem a PSZÁF által felügyelt tevékenységgel függ össze, az a fogyasztóvédelmi hatóságé. E vágás fölött ott van azonban egy horizontális vágás: minden, ami a gazdasági versenyt érdemben érinti – bármelyik ágazatban – a GVH-é. A horizontális vágás alól szűk körben van kivétel: ahol a jogsértés kizárólag valamely pozitív tájékoztatási követelmény megsértésében áll, illetve – a fogyasztóvédelmi hatóság tekintetében – ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat kizárólag a terméken, annak csomagolásán vagy a termékhez egyéb módon rögzítve, azaz a címkén vagy a termékhez adott használati és kezelési útmutatóban, jótállási jegyben jelenik meg, – a jogsértés volumenétől függetlenül – a fogyasztóvédelmi hatóság, illetve a PSZÁF jár el. Ennek oka, hogy az ilyen jogsértések elbírálását, a tájékoztatási követelmények formális betartatását eddig is e hatóságok végezték, abban gyakorlatuk van; e jogalkalmazási tevékenységük a jövőben csak azzal az elemmel kell, hogy kiegészüljön, hogy a tájékoztatási követelmény megsértésével összefüggésben vizsgálják az átlagfogyasztói tranzakciós döntésre történő kihatást is, és ennek megfelelően a jogsértést adott esetben két anyagi jogi alapon bírálják el. A versenyérintettség mentén történő megosztás alóli kivételek összességében azt eredményezik, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma megsértésével szembeni fellépés alapvetően a fogyasztóvédelmi hatóság (illetve a pénzügyi-, biztosítási területen a PSZÁF) feladata lesz, számszerűen ide tartozik majd a nagyobb számú ügy (megfelelve e hatóságok szervezetrendszerében, kapacitásában meglévő különbségeknek). Az eljáró hatóságok közötti hatáskörmegosztás elveinek meghatározásán túl a Javaslat csak bizonyos speciális eljárási szabályokat rögzít, egyebekben a hatóságok eljárását szabályozó külön törvényekre utal ki. Ennélfogva azok eljárási szabályait az Fgytv.-ben, a Tpvt.-ben, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. törvényben (Psztv.) szükséges megfelelően kiigazítani. Az eljáró hatóságok a hatáskör-megosztásból adódó hátrányok kiküszöbölése érdekében együttműködésre kötelesek (annak részletes szabályait maguk között kidolgozva, azonban az
69
erre vonatkozó megállapodásukat nyilvánosan hozzáférhetővé téve), és eljárásaikról egymást kölcsönösen értesíteni. Az eljáró hatóságok eljárási szabályozása és különösen intézkedési jogosítványai, valamint bírságolásának elvei és mértéke a lehetséges mértékben közelítésre, egységesítésre kerülnek. Ilyen módon a vállalkozások és a fogyasztók számára valójában indifferens, hogy az ügyükben melyik hatóság jár el, a hatáskörmegosztás az ügyteher ésszerű megosztását biztosítja az érintett hatóságok jogrendszerbeli funkciójára és speciális jogalkalmazási tapasztalatára alapítva. Ami lényeges, hogy minden egyes jogsértés esetén biztosított a hatékony állami fellépés, a jogszabályi rendelkezések kikényszerítése. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) áttételi szabályaiból következően a hatósági eljárásra irányuló kérelmeket gyakorlatilag bármely közigazgatási szervnél be lehet nyújtani, az köteles azt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz áttenni. Mivel a Javaslatban felállított hatásköri szabályozás meglehetősen összetett, a Javaslat maga is előírja az érintett hatóságok áttételi kötelezettségét, sőt, a lehetséges hatásköri vitáknak az eljárás korai szakaszában történő feltárása érdekében az eljárásindításról értesítési kötelezettséget. Ezzel együtt, az állampolgári kérelmeknek minél nagyobb hatékonysággal való benyújtása érdekében célszerű egy egységes, közigazgatási hatósági eljárást nem folytató állami ügyfélszolgálat/tájékoztatási szolgálat létrehozása, amely részint tájékoztatást adhat a hozzáfordulóknak az eljárási lehetőségekről, másrészt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz továbbítja a beérkező beadványokat. Ezen állami ügyfélszolgálat működtetésének kötelezettsége – az Fgytv.-t módosító, a Javaslattal párhuzamos törvényjavaslatban – a fogyasztóvédelemért felelős miniszterhez kerül telepítésre. 3. A hatásköri rendezés során problémaként jelentkezett, hogy az Fgytv. hatásköri szabályozása hiányos, amennyiben sem annak alapján, sem a hatóság által kikényszerített ágazati jogszabályok alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság milyen ügyekben jár el, milyen szabályok szerint. Így a hatóság jelenlegi eljárásai több esetben jogi szempontból nem megalapozottak. Ezért szükséges a jogszabályok megfelelő módosítása útján annak egyértelmű meghatározása, hogy az egyes ágazati anyagi jogi szabályok közül melyek a fogyasztóvédelmi rendelkezések, továbbá rendelkezni kell arról, hogy ezek megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság rendelkezik ellenőrzési és eljárási jogkörrel. Ez a – jogrendszer egészére kiterjedő felülvizsgálati és jogszabály-módosítási igény – összefügg a Kormány fogyasztóvédelmi cselekvési programjában elrendelt feladattal, mely szerint általános fogyasztóvédelmi hatáskört kell biztosítani az integrált Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (az integráció hatályba lépését követően: Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság) számára. A fogyasztóvédelmi hatósági hatáskörök rendezése a Javaslat, illetve az azzal párhuzamosan benyújtott Fgytv.-módosítás keretében azon törvények tekintetében történik meg, amelyeket a 2005/29/EK irányelv átültetéséhez kapcsolódó jogrendszeri felülvizsgálat keretében egyébként is módosítani szükséges, a fennmaradó jogszabályok hatásköri rendezésére a Kormány a szociális tárca előterjesztése alapján önálló törvényjavaslatban, később tesz majd javaslatot. III. 1. Az irányelvi szabályozás a kereskedelmi kommunikációs magatartási formákat is magában foglalva átfedésbe került a megtévesztő és az összehasonlító reklámozásra vonatkozó meglévő közösségi szabályozással, a megtévesztő reklámra vonatkozó tagállami 70
törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló – az összehasonlító reklámozás tekintetében a 97/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított – 84/450/EGK tanácsi irányelvvel (a továbbiakban együtt: reklám-irányelv; utóbb a megtévesztő és összehasonlító reklámozásról szóló 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben került újrakodifikálásra). A tartalmi átfedés okán a reklám-irányelv gyakorlatilag hatályon kívül helyezhető lett volna. Azonban míg a 2005/29/EK irányelv a vállalkozásoknak a fogyasztókkal szembeni üzleti magatartására szabályoz, a reklám-irányelv, amely a belső piaci verseny egészének védelmét célozta meg, nem csupán a fogyasztók, hanem ezeken túl „a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenységet folytató személyek és általában a nagyközönség” érdekeit hivatott védeni a megtévesztő reklámmal, valamint annak tisztességtelen következményeivel szemben. Továbbá meghatározza a legitim összehasonlító reklám kritériumait is. Azaz a reklám-irányelv a vállalkozások egymás közötti ügyleteit, a versenytársakat érintő tevékenységét is lefedi. Ezért a 2005/29/EK irányelv olyan módon módosította a reklám-irányelvet, hogy hatályát a megtévesztő reklám tekintetében a kereskedők és a versenytársak védelmére szűkítve megszüntette annak alkalmazandóságát a vállalkozás-fogyasztó viszonylatban, míg az összehasonlító reklámra vonatkozó szabályok – azok alapvetően a versenytársak érdekeit védő jellegére tekintettel – változatlan formában maradtak meg. A jogérvényesítési eljárásra vonatkozó szabályozást pedig a 2005/29/EK irányelv összhangba hozta a saját eljárási rendelkezésével. Az irányelv e rendelkezései a reklámtörvény – a Javaslattal párhuzamos Grt.-javaslat szerinti – újrakodifikálása keretében kerülnek átültetésre, megfelelően biztosítva egyben a két szabályozás egymáshoz való viszonyát. 2. Az irányelv módosítja továbbá a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (a továbbiakban: 2006/2004/EK rendelet) és a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló, 1998. május 19-i 98/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (a továbbiakban: 98/27/EK irányelv), kiegészítve ezek mellékleteit az irányelvre történő hivatkozással. Ennélfogva a 2005/29/EK irányelv kikényszerítését biztosító hatóságoknak be kell kapcsolódniuk a 2006/2004/EK rendelettel létrehozott hatósági együttműködési, illetve adminisztratív jogsegély-eljárásba; továbbá az eljárási szabályozásukban biztosítani kell annak lehetőségét, hogy ügyfélként az általuk védett fogyasztói érdekek védelme körében kezdeményezhessék azok az Európai Gazdasági Térség bármely államának joga alapján létrejött fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek (ún. feljogosított egységek) is, amelyek a 98/27/EK irányelv alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken szerepelnek. Az eljárási szabályozásban biztosítani kell a 2006/2004/EK rendeletben, illetve a 98/27/EK irányelvben előírt eljárási jogosítványokat. IV. Figyelemmel arra, hogy az irányelv a hatálya alá tartozó tág területen horizontális szabályozást valósít meg, s ilyen módon – különböző mértékben – érinti hazai jogi szabályozásunk számos elemét, szükség van ezek fogalomrendszerének az irányelvvel és egymással való összeegyeztetésére. Különösen érinti ez a „fogyasztó”, a „vállalkozás / kereskedő” (mint a fogyasztóval szemben, a kereskedelmi kapcsolat másik oldalán álló professzionális fél), a „termék / áru / szolgáltatás”, valamint a „kereskedelmi gyakorlat / 71
tájékoztatás / kereskedelmi kommunikáció / reklám / hirdetés” fogalomköröket. E célból a Javaslat − az érintett törvényi rendelkezések módosítása révén − a jogrendszerben található fenti fogalmakat a lehetséges mértékben egységesíti. V. Az irányelv (20) preambulumi bekezdése szerint „helyénvaló lehetőséget teremteni a magatartási kódexek számára, amelyek segítségével a kereskedők hatékonyan alkalmazhatják ezen irányelv alapelveit egyes gazdasági területeken. A nemzeti vagy közösségi szinten a magatartási kódex felelőse által gyakorolt, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat felszámolását célzó ellenőrzés szükségtelenné teheti a közigazgatási vagy bírói intézkedést, ezért azt ösztönözni kell.” Ennek megfelelően az irányelv nem zárja ki azt, hogy – a tagállamok ösztönzésére – a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat a magatartási kódexek felelősei ellenőrizzék, s hogy a jogos érdekkel bírók a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megszüntetése érdekében az ilyen testületekhez fordulhassanak, amennyiben ilyen testületek előtti eljárások rendelkezésre állnak. Az ilyen ellenőrző testületek eljárásának igénybevétele azonban semmi esetre sem tekinthető a bíróság vagy közigazgatási hatóság előtti jogorvoslatról való lemondásnak. (10. cikk) Az irányelv felkínálja azt az opciót, hogy a kikényszerítését biztosító hatósági illetve bírósági eljárásnak előfeltétele legyen valamely egyéb meglévő eljárás előzetes lefolytatása, ideértve a magatartási kódexekben előirányzott eljárásokat is [11. cikk (1) bek. harmadik albekezdés]. A Javaslat támogatja az önszabályozást, a hatósági eljárást megelőző eljárások figyelembevételének szabályozása azonban olyan megalapozást igényel, amelynek hiányában az irányelv átültetésére rendelkezésre álló határidőben nem célszerű egy ilyen − eddig előzmények nélküli − eljárási modellnek a bevezetése. A Javaslat bevezető részének megfogalmazása, valamint a szabályozás szerkezete ugyanakkor nyitva hagyja a lehetőségét a törvény ilyen szempontú utólagos kiegészítésének. E jövőbeli szabályozás a következő elvek mentén történhet. A hatósági eljárás előfeltétele (eljárási értelemben és egyes megszorításokkal) csak akkor lehet valamely magatartási kódex szerinti vitarendezés igénybevétele, ha −
a vállalkozás a kereskedelmi gyakorlat során kifejezetten utal a kódexnek való alávetettségére,
−
a vállalkozás a kereskedelmi gyakorlat megismerhetőségét a fogyasztó számára,
−
a vonatkozó kódex, illetve az abban előírt vitarendezési eljárás megfelel bizonyos, a törvényben előírandó garanciális szabályoknak (felek egyenjogúsága, eljáró személyek pártatlansága stb.),
−
a magatartási kódexet az erre kijelölt hatóság nyilvántartásba veszi, melynek során a fenti garanciális rendelkezések meglétét is ellenőrzi (a nyilvántartás a hatóság honlapján a vonatkozó kódex szövegével együtt hozzáférhető volna),
−
a vitarendezési eljárás lefolytatására meghatározott ésszerű, nem túl hosszú határidőn belül sor kerül.
keretében
biztosítja
a
kódex
A fenti követelmények teljesülése esetén a hatóság eljárását meg kellene előznie a magatartási kódex megsértéséhez kapcsolódó vitarendezési eljárásnak. Ennek sikeressége vagy sikertelensége ugyanakkor nem érintené a jogaiban sértett fél jogát az eljárás kezdeményezésére.
72
Részletes indokolás Az 1. §-hoz A rendelkezés a szabályozás hatályát jelöli ki, összhangban az irányelv 3. cikkével. Az „Ez a törvény állapítja meg“ megfogalmazás a szabályozás horizontális jellegére, kizárólagosságának igényére utal, az e §-ban a közösségi jognak megfelelően engedett kivételekkel. A (2) bekezdésben a Magyar Köztársaság területén érintett fogyasztók tekintetében történő hatály-megállapítás biztosítja a magyar hatóságok határon átnyúló kereskedelmi gyakorlatok esetén történő fellépése lehetőségét, összhangban 2006/2004/EK rendelet rendszerével is. A törvény hatálya alóli kivételek az irányelv (9) preambulumi bekezdésével és 3. cikke (2) és (10) bekezdésével összhangban kerültek megállapításra. Ennek során a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmát rögzítő, és e tilalom megfelelő érvényre juttatását biztosító közjogi típusú szabályozás egyértelműen elhatárolásra kerül a vállalkozás-fogyasztó kapcsolat szerződési jogi vonatkozásaitól (amelyek bírósági hatáskörbe tartoznak). Nem érvényesül a kizárólagosság igénye azokon a területeken, ahol a közösségi jog maga is – elismerve az adott áruk sajátosságait, vagy egy speciális védendő érdeket – szigorúbb szabályozást tartalmaz vagy enged a vállalkozások fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatai tekintetében. Ez azt jelenti, hogy e területeken az irányelv háromlépcsős szabályozási rendszere kiegészül egy további szinttel, amelyet fordított sorrendben kell a kereskedelmi gyakorlat jogsértő jellegének vizsgálata során végigjárni; azaz elsőként az ilyen speciális szabályozások megsértése vizsgálandó, s csak ennek hiányában lép be az irányelv horizontális szabályozása, amely alapján az adott kereskedelmi gyakorlat tisztességtelensége speciális jogsértés hiányában is megállapítható. A (4) bekezdésben az ilyen szigorúbb vagy részletezőbb szabályozásra engedett lehetőségek megegyeznek az irányelv 3. cikke (3), (8) és (9) bekezdésében foglaltakkal. A d) pontban „a környezet védelmével összefüggő követelmények érvényesítése céljából” történő további szabályozási lehetőség pedig abból adódik, hogy az irányelv 4. cikkének belső piaci klauzulája az áruk szabad mozgásának korlátozását tiltja meg, s ezáltal „behívja” az Európai Közösséget létrehozó Szerződésben az árumozgás korlátozásával összefüggő rendelkezéseket, amelyek „kényszerítő követelmény”-ként ismerik el a környezet védelméhez fűződő érdeket az Európai Közösségek Bírósága ítélkezési gyakorlatában kimunkált szempontrendszer szerint. Az irányelv 3. cikkének (4) bekezdése az irányelv és más uniós jogi aktusok egymáshoz való viszonyát úgy rendezi, hogy az ezek közötti „összeütközés esetén” az utóbbiaknak tulajdonít elsőbbséget. Ebből következően, hogy amennyiben kötelező érvényű európai uniós jogi aktus végrehajtásához (ideértve az irányelvek átültetését szolgáló jogszabályi rendelkezéseket is) szükséges, jogszabály további, szigorúbb, illetve részletezőbb rendelkezéseket is megállapíthat a kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozóan. (Jellemző példa az élelmiszerjog területén az a rendelkezés, mely szerint élelmiszerek esetében egyáltalán nem tulajdonítható azoknak betegség megelőzésére, gyógyítására vagy kezelésére vonatkozó tulajdonság, illetve nem kelthető ezen tulajdonságok meglétének benyomása, míg a Javaslat Mellékletének 17. pontja csak az erre vonatkozó valótlan állításokat minősíti tisztességtelennek.)
73
Átvizsgálva a jogrendszert, a magyar szabályozás nem élt a minimumharmonizációs irányelvek tartozó felhatalmazásaival a kereskedelmi gyakorlatok szabályozása tekintetében, ennélfogva az irányelv 3. cikkének (5) bekezdése nem alkalmazandó. A 2. §-hoz A Javaslatban használt fogalmak az irányelv fogalmi rendszerének megfelelően kerültek meghatározásra. A „fogyasztó“ fogalmának funkcionális megközelítésében az irányadó kritérium a „laikus“-ként történő eljárás. Összhangban az irányelvi szabályozás személyi hatályával, fogyasztónak csak természetes személy minősülhet, a szabályozásban biztosított védelem csak erre a személyi körre terjed ki. (Ez nem érinti azt, hogy a fogyasztó-vállalkozás reláción túlmutató körben továbbra is megmarad a Tpvt. tisztességtelen eljárást tiltó szabályozása.) A „Vállalkozás“ pedig ennek párjaként a fogyasztóval szemben álló professzionális fél; bármely jogalany (természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet), aki a kereskedelmi gyakorlat tekintetében önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el. Az „önálló foglalkozás” szóhasználat – már az új Polgári Törvénykönyv tervezetének fogalmi rendszerére tekintettel – elsősorban az ún. szabad foglalkozások művelőit (így például ügyvéd, magánrendelőben dolgozó orvos, tervező mérnök stb.) fogja át. Az „önálló” jelző azt fejezi ki, hogy a foglalkozásukat, szakmájukat alkalmazottként (munkaviszonyban) gyakorló személyek – ha nem a munkáltatójuk érdekkörében járnak el – akkor is fogyasztónak minősülnek, ha a kereskedelmi gyakorlat foglalkozásuk, szakmájuk gyakorlásával van kapcsolatban. A „gazdasági tevékenység” pedig főként az ipar, kereskedelem körében, a pénzügyi, banki- és biztosítási üzletágban kifejtett, továbbá a kézművesek, mezőgazdasági vállalkozások tevékenységét jelenti. Az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezései gyakorlatával összhangban e két kategória az olyan tevékenységeket fedi le, amelyeket a személy üzletszerűen vagy életvitelszerűen, foglalkozásként űz. E fogalom-meghatározásoknak megfelelően került módosításra a fogalmi rendszer és a személyi hatály meghatározása az Fgytv., a Tpvt., valamint a Grt.-javaslat esetében. Szükség volt a terminológiai rendszer – lehetséges mértékű – egységesítésére az áru /termék /szolgáltatás fogalomkörben is. Meglévő jogszabályaink fogalomhasználatához igazodva átfogó kategóriaként az „áru“ tűnt a leginkább alkalmasnak, annak ellenére, hogy mind a közösségi, mind a hazai jogi szabályozás az „áru“-t gyakran a Javaslatban „termék“ként jelölt értelemben használja, és viszont. A terminológiai rendszer az érintett törvényekben e tekintetben is következetes összehangolásra került. Az „áru“ fogalmának széles meghatározása kapcsán a szabályozás tárgyi hatálya minden lehetséges vállalkozás–fogyasztó közötti ügyletere kiterjed. Hasonlóan tág a „kereskedelmi gyakorlat“ fogalma, amely a „gyakorlat“ köznapi, ismétlődő jellegre utaló értelmével szemben az egyszeri aktust, sőt a mulasztást is felöleli, tehát minden tevést és nem-tevést, ha az az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban áll. Végül az „ügyleti döntés“ (amelynek – legalábbis potenciális – befolyásoltsága a tisztességtelenség egyik döntő kritériuma) fogalma is jóval tágabb e szókapcsolat köznapi értelménél, s – az irányelvi szabályozás szerint – szándékoltan eltávolodik a fogyasztó gazdasági döntéseinek szigorúan a magánjog szerinti szerződési akarat kifejezéseként való értékelésétől. Az irányelv, s így a Javaslat alkalmazásában nem csupán a szerződéskötésig, 74
arra vonatkozóan hozott fogyasztói döntés tekintendő „ügyleti döntés“-nek, hanem a fogyasztó valamennyi, az áruhoz kapcsolódó gazdasági döntése, így azok is, amelyek meghozatala jellemzően a szerződés létrejöttét követően történik (például az elállási jog gyakorlásáról, az áruval kapcsolatos igényérvényesítésről való döntés). Ennélfogva az áru használatát befolyásoló kereskedelmi gyakorlatok is a szabályozás hatálya alá tartoznak. Az „ügyleti döntés“ ilyen tág értelmezése a jogalkalmazásban széleskörű mérlegelési lehetőséget biztosít, s mindenképpen eseti vizsgálatot tesz szükségessé. Valójában e tág fogalom-meghatározások biztosítják a generálklauzulák olyan rugalmasságát, amelyek a vállalkozások visszaélésszerű gyakorlatával szemben feltétlen fellépési lehetőséget adnak a jövőben. A „kereskedelmi kommunikáció“ meghatározását az irányelv nem tartalmazza, a Javaslat azonban igen, részint a Javaslat megfelelő alkalmazása, részint annak érdekében, hogy az egyes ágazati jogszabályokban található tájékoztatási normák vonatkoztatása a Javaslattal összhangban történjen. A kereskedelmi kommunikációk egyes formái közvetlenül lehetővé teszik a fogyasztó számára az áru megvételét, illetve igénybevételét. Ehhez mindenekelőtt az áru jellemzőinek és árának, illetve díjának megadására van szükség, hiszen ezek azok az alapvető tényezők, amelyek alapján a fogyasztó dönt az áru megvételéről, igénybevételéről. Az ilyen kereskedelmi kommunikáció tartalmával kapcsolatban a Javaslat magasabb szintű követelményeket tartalmaz. A „vásárlásra felhívás“ ilyen minősülésének megítélése szintén eseti vizsgálatot tesz szükségessé a jogalkalmazás során. A 3. §-hoz E § – az irányelv 5. cikkével összhangban – tartalmazza a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmát, megállapítva annak fogalmi elemeit és lefektetve a háromszintű szabályozását. Az (1) bekezdésben foglalt generálklauzula a legáltalánosabban megtiltja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot (1. szint). A tisztességtelenség vizsgálatakor két szempont együttes fennállása állapítandó meg: (1) a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója (a vállalkozás, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személy, összhangban az irányelv 2. cikke b) pontjában adott fogalom-meghatározással) a szakmai gondosság követelményének megsértésével jár el, és (2) a gyakorlat alkalmas a fogyasztói magatartás torzítására. A fogyasztói magatartás torzítása akkor állapítható meg, ha a kereskedelmi gyakorlat érzékelhetően rontja a fogyasztó lehetőségét arra, hogy tájékozott döntést hozzon, és ezzel olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti (ténylegesen vagy potenciálisan), amelyet egyébként nem hozott volna meg. Tehát a tisztességtelenség megállapításához nem szükséges annak bizonyítása, hogy a fogyasztói magatartás torzítása (a fogyasztó áruval kapcsolatos gazdasági döntésére kihatás) ténylegesen megtörtént, elegendő az erre való alkalmasság. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok legjellemzőbb előfordulási esetei a megtévesztő és az agresszív kereskedelmi gyakorlatok, amelyeket az irányelv és így a Javaslat önállóan is szabályoz (2. szint). Egyes kereskedelmi gyakorlatok esetében annyira kirívó a tisztességtelenség kritériumainak megléte, hogy ezeket a magatartásformákat az irányelv I. mellékletében egy önálló felsorolásban (ún. feketelista) nevesítve rögzítette, s ezek tekintetében felmenti a jogalkalmazást a körülmények vizsgálata alól, s ex lege megállapítja a tisztességtelenséget (3. 75
szint). Hangsúlyozandó, hogy az ilyen magatartások köre közösségi jogi szinten a kizárólagosság igényével került lefektetésre, s az a nemzeti jogokban nem bővíthető, hanem csak az irányelv módosítása útján. Azaz a tagállamok nem mentesíthetik más esetekben a jogalkalmazást a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelenségének körültekintő vizsgálata (a szakmai gondosság, az ügyleti döntés befolyásoltsága és ennek során az átlagfogyasztói teszt alkalmazása) alól. Az ilyen, a törvény erejénél fogva, minden körülmények között tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlatok felsorolását, amelyek egyébként a jelenlegi gyakorlatban legproblémásabbnak számító eseteket fedik le, a Javaslat Melléklete tartalmazza. Ezek közül egyesek a megtévesztés, mások pedig az agresszív kereskedelmi gyakorlatok körébe tartoznak. A jogalkalmazás során „fordítva kell végigjárni“ a szabályozás e három lépcsőjét. Egy kereskedelmi gyakorlat tisztességtelenségének megállapításához mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy az adott magatartás szerepel-e a feketelistában. Ez esetben az minden további vizsgálat nélkül tisztességtelennek minősül. Ha a feketelistán nem szereplő kereskedelmi gyakorlatról van szó, vizsgálni kell azt, hogy az kimeríti-e a megtévesztés vagy az agresszió a Javaslatban megadott kritériumait. S csak ha a tisztességtelenség e tipikus előfordulási eseteibe nem besorolható kereskedelmi gyakorlatról van szó, kerül alkalmazásra a generálklauzula, s annak hármas tesztje. A 4. §-hoz A Javaslat fogalmi szinten nem veszi ugyan át a közösségi szabályozás „átlagfogyasztó“ fogalmát, azonban tartalmát tekintve megfogalmazza azt a követelményt, hogy a kereskedelmi gyakorlat megítélése, az ügyleti döntés befolyásolásának vizsgálata során „az olyan fogyasztó magatartását kell alapul venni, aki ésszerűen tájékozottan, az adott helyzetben általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel jár el, figyelembe véve az adott kereskedelmi gyakorlat illetve áru nyelvi, kulturális és szociális vonatkozásait is”. Az „átlagfogyasztó” e fogalmát ugyanis az irányelv sem a normaszöveg szintjén, hanem csupán a preambulumi indokolásban, annak (18) bekezdésében adja meg, elkerülendő, hogy e tekintetben az Európai Közösségek Bírósága ítélkezési gyakorlatában kimunkált szempontrendszert leszűkítse. Ez a szempontrendszer jelenti a hazai jogalkalmazás végső mércéjét is. Ha a kereskedelmi gyakorlat a fogyasztók egy meghatározott csoportjára irányul, az adott csoport tagjaira általánosan jellemző magatartást kell figyelembe venni. Előfordulhat ugyanakkor, hogy a kereskedelmi gyakorlatnak nincs ilyen speciális címzetti köre, azonban jellegénél fogva mégis egy ún. sérülékeny fogyasztói csoport esetében speciális hatással rendelkezhet (magatartás torzítására alkalmas). Ha ez a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója által ésszerűen előre látható, a gyakorlatot az érintett csoport tagjaira általánosan jellemző magatartás szempontjából kell értékelni. A jelenlegi gyakorlatnak felel meg az a rendelkezés, miszerint nem tekinthető a fogyasztói magatartás torzítására alkalmasnak – így tisztességtelennek – az olyan reklám, amely túlzó vagy nem szó szerint értendő kijelentéseket tartalmaz, ha ez nem megy túl azon a mértéken, amely a reklám – az árut feldicsérő – jellegéből természetszerűen adódik. Az irányelv ezt a rendelkezést a sérülékeny fogyasztói csoportok felé irányuló kereskedelmi gyakorlatok körében említi, a Javaslat azonban azt általános szabályként fogalmazza meg. Ennek oka, hogy éppen a sérülékeny fogyasztói csoportok esetében kell körültekintően bánni annak meghatározásával, mi az, ami még összeegyeztethető a reklámjelleggel, s nem minősülhet ésszerűen a fogyasztói magatartást torzítónak. Az ilyen „bevett túlzások“
76
alkalmazása inkább az átlagfogyasztói mérce tekintetében kell, hogy kivételt jelentsen az ügyleti döntés befolyásolása alól. Az 5. §-hoz A Javaslat kifejezetten rögzíti, hogy magatartási kódex nem ösztönözhet tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra. Ennek oka részint a szakmai önszabályozás növekvő szerepének elismerése, másfelől viszont a preventív fellépés lehetőségének biztosítása: a Javaslat 9. §ának (4) bekezdése ugyanis önálló felelősségi alakzatot rendel az ilyen „ösztönzéshez”, biztosítva, hogy egy magatartási kódex a Javaslattal ellentétes rendelkezése esetén a kódex felelősével szemben önállóan is, és már akkor fel lehessen lépni, ha az kódexnek magukat alávető vállalkozások (még) nem valósították meg az adott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot. A 6. §-hoz A megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok szabályozásában elkülönítésre kerül a tevőleges és a mulasztásos megvalósítási forma. A tevőleges megtévesztés szabályozását e § tartalmazza, az irányelv 6. cikkével összhangban. A tevékeny megtévesztés azzal valósul meg, ha az (1) bekezdésben taxatív jelleggel felsorolt tájékoztatási elemek a kereskedelmi gyakorlat keretében ugyan feltüntetésre kerülnek, ám valótlan vagy megtévesztésre alkalmas módon. Az ilyen megtévesztés akkor minősül tisztességtelennek, ha ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti vagy késztetheti, amelyet egyébként nem hozott volna meg. A tevőleges megtévesztés megvalósulása tekintetében ismét a körülmények teljes körű mérlegelésére, tehát eseti vizsgálatra van szükség. Az a) pontban említett, a „termék megnevezésére vonatkozó jogszabályi előírások” elsősorban a élelmiszerjog területén fordulnak elő, ahol az élelmiszerek megnevezését a közösségi, illetve a hazai jog gyakran bizonyos beltartalmi jellemzőkhöz köti. Nyilvánvaló, hogy az ilyen „védett”, minőségi követelményekhez kötötten használható megnevezések visszaélésszerű használata megtévesztő. A (2) bekezdés nevesíti a megtévesztés más speciális eseteit az irányelvnek megfelelően, amelyek közül a magatartási kódexnek meg nem felelés érdemelhet kiemelést, mivel ez a tényállás viszonylag új a magyar jogban annak ellenére, hogy a hatályos Grtv., illetve Tpvt. általános megtévesztési tilalma elvben az ilyen megtévesztésre is kiterjed. A 7. §-hoz A megtévesztő mulasztásra vonatkozó szabályozás megfelel az irányelv 7. cikkének. Megtévesztő mulasztásról van szó, ha a kereskedelmi gyakorlat nem vagy nem megfelelően tartalmaz egy a fogyasztó ügyleti döntését meghatározó, ezért a jogalkotó által jelentősnek ítélt körülményt. A kereskedelmi gyakorlat hiányosságai csak oly mértékben értékelendőek megtévesztő mulasztásnak, amennyiben a kommunikáció eszközének korlátai nem képezik objektív akadályát a teljesebb tájékoztatásnak. Egy ilyen mérlegelés során egy tájékoztatási elem fel nem tüntetése megtévesztő mulasztásnak minősülhet egy olyan kommunikációs eszköz használata esetén, amely az információt több csatornán (pl. felirattal, képpel és hanggal) közvetíti a fogyasztó felé, így szélesebb körben lehetséges az információ átadása.
77
Ugyanakkor nem várható el a vállalkozásoktól, hogy egy szűkebb „áteresztőképességgel“ rendelkező (pl. csak a hangot használó) kommunikációs eszköz használatakor is feltüntessenek minden tájékoztatási elemet. A szabályozás itt nem adja meg a mulasztás szempontjából jelentős körülmények kimerítő listáját, ám utal arra, hogy egyes esetekben melyek lehetnek ezek a jelentős körülmények: egyes, az ágazati jogszabályokban megjelenített kötelező tájékoztatási elemek minden esetben jelentősnek tekintendőek, s így elhagyásuk, illetve nem megfelelő feltüntetésük esetén megvalósulhat a megtévesztő mulasztás, ha ezáltal a kereskedelmi gyakorlat a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti vagy késztetheti, amelyet egyébként nem hozott volna meg. Hangsúlyozni kell, hogy az ilyen tételes tájékoztatási követelmények eredete minden esetben közösségi jogi, illetve a közösségi jog által megengedett részletezőbb szabályozás. E külön jogszabályi rendelkezések beazonosíthatóságát megkönnyítendő az igazságügyért felelős miniszter – mint a jogharmonizációs tevékenység összehangolásáért felelős miniszter – az általa vezetett tárca honlapján tájékoztató jelleggel közli azoknak a jogszabályi rendelkezések felsorolását, amelyek ilyen közösségi jogi eredetű tájékoztatási követelményeket tartalmaznak. Szektorra tekintet nélkül jelentősnek minősül továbbá a tájékoztatási elemek egy taxatív listája, amennyiben a kereskedelmi gyakorlat vásárlásra felhívásnak minősül, vagyis az áru jellemzőit és árát, illetve díját oly módon tartalmazza, hogy lehetővé teszi a fogyasztó számára az áru megvételét, illetve igénybevételét. E szigorúbb követelményrendszer egy olyan megközelítést tükröz, mely szerint olyan kereskedelmi gyakorlat esetében, amely közvetlenül lehetővé teszi a fogyasztó ügyleti döntésének meghozatalát, a jogi szabályozás eszközével biztosítani szükséges a fogyasztó tájékozott döntéshozatalának – a közösségi jogalkotó által lényegesnek tekintett – körülményeit. A tájékoztatás megadásának megítélése során azonban ez esetben is körültekintően mérlegelni kell a kereskedelmi gyakorlat összes körülményét. A 8. §-hoz A tisztességtelenség másik kiemelt esetkörét jelentő agresszív kereskedelmi gyakorlatok általános tilalma az irányelv 8. és 9. cikkével, valamint 2. cikke j) pontjában foglalt fogalommeghatározással összhangban került kialakításra. Ennek megfelelően az agresszív kereskedelmi gyakorlat megvalósulhat fizikai erőszak alkalmazása, illetve ezzel való fenyegetés nélkül, a nyomásgyakorlás enyhébb eseteiben is, amennyiben azok egyébként alkalmasak a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való képessége jelentős korlátozására, ugyanakkor az enyhébb magatartások tisztességtelennek minősüléséből következik, hogy a fizikai nyomásgyakorlás esetei is nyilvánvalóan tiltottak. Agresszív kereskedelmi gyakorlat alkalmazása jellemzően a vállalkozás és az egyes fogyasztó közötti kapcsolat során merülhet fel, így az ilyen gyakorlatok többsége valószínűsíthetően egyedi módon kerül alkalmazásra a vállalkozások által. Különösen igaz ez azon gyakorlatok körére, amelyek során fizikai erőszak vagy azzal való fenyegetés merül fel a vállalkozás részéről. Hangsúlyozni kell, hogy az agresszív kereskedelmi gyakorlatban kifejtett magatartások büntető- és szabálysértési jogi minősülését és szankcionálását a szabályozás nem érinti.
78
A 9. §-hoz A felelősségi szabályok az irányelvben nem mint ilyenek kerültek meghatározásra, hanem közvetve következnek a „kereskedő“, valamint a „kereskedelmi gyakorlat“ fogalmának meghatározásából. E szerint az irányelv alkalmazásában „kereskedő“-nek kell tekinteni nem csupán a fogyasztóval szemben álló professzionális felet, hanem azt a személyt is, aki a vállalkozás nevében vagy javára jár el. Az egyértelműség érdekében a Javaslat csak az előbbit definiálja „vállalkozás“-ként, az utóbbi személye(ek) eljárását pedig a felelősségi szabályok körében, e § (2) bekezdésében tudja be a vállalkozás magatartásának. Az érdekében vagy javára eljáró személyek magatartásáért a vállalkozás felel. (Ez nem zárja ki az ilyen személyek önálló büntető- vagy szabálysértési jogi felelősségét, ha ennek feltételei fennállnak.) E szabály a (3) bekezdés szerint nem vonatkozik a kereskedelmi kommunikáció megjelenítési módjával összefüggő okból eredő jogsértésre, feltéve, hogy az nem a vállalkozás kifejezett utasításának végrehajtásából ered. Ez utóbbi esetben ugyanakkor a kereskedelmi kommunikációs tevékenység tekintetében mégis indokolt lehet a közreműködő felelőssége. Egy kültéri plakáton történő tájékoztatás esetén például a megtévesztés megítélése szempontjából döntő jelentőséggel bírhat a plakát kialakítása, a színek használata, a különböző betűnagyságú (különösen az apró betűs) szövegek használata. Amennyiben a jogsértés kizárólag az ilyen és ehhez hasonló megjelenítési módokkal összefüggésben valósul meg, amelyek alapvetően a reklámszolgáltató szakmai felelősségi körébe tartoznak így e tekintetben elvárható tőle a szabályozás ismerete és betartása, a felelősséget erre figyelemmel indokolt telepíteni, de csak abban a körben, amelyben a közreműködő (jellemzően a reklámszolgáltató) saját maga dönthetett, vagyis nem megbízója konkrét utasítása szerint járt el. A (4) bekezdésben írt speciális felelősségi szabály indoka az 5. §-hoz írt indokolásban került kifejtésre. A 10–12. §-hoz Az általános indokolás II. részében kifejtett megfontolások alapján a Javaslat az anyagi jogi szabályok kikényszerítése tekintetében a következő hatáskör-megosztást alakítja ki. Főszabály szerint a fogyasztóvédelmi hatóság, illetve az általa felügyelt tevékenységekkel összefüggő jogsértés tekintetében a PSZÁF jár el a Javaslat rendelkezéseinek megsértése esetében. Ugyanakkor az eljárás a GVH hatáskörébe tartozik, ha a kereskedelmi gyakorlat a versenyt érdemben befolyásolhatja. A Javaslat a jogbiztonság érdekében a lehető legnagyobb konkrétsággal meghatározza azokat az eseteket, amelyekben a versenyt érdemben érintettnek kell tekinteni. Ugyanakkor egy rugalmas, fogalmi jellegű kisegítő definíció is szükséges elkerülendő a szabályozás merevségét, életszerűtlenségét. A Javaslat a kereskedelmi gyakorlat tanúsítása során felhasznált kommunikációs eszközök szerint határozza meg, hogy melyek a versenyt mindenképpen érdemben érintő magatartások. Ennek oka az, hogy így egyszerűen és egyértelműen megállapítható körülmények alapján kerülhet megállapításra a hatáskör. A felsorolt jellemzők tükrözik a GVH jelenlegi gyakorlatát is. A GVH által lefolytatott eljárások gyakorlatilag teljes egészében besorolhatóak a 11. § (2) bekezdése alá. Ennek ellenére a 11. § (1) bekezdésében foglalt generálklauzulára is szükség van, egyrészt a (2) bekezdés kialakításhoz alapul szolgáló elvek rögzítése végett, másfelől azon konkrét esetek elbírálhatóságához, melyek nem 79
sorolhatók be a (2) bekezdés alá (ilyen eset például az, ha a kommunikációs eszköz „szórólap”). A gazdasági verseny érdemi érintettsége ellenére is kizárólag a fogyasztóvédelmi hatóság jár el, ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat a terméken, annak csomagolásán vagy a termékre egyéb módon rögzítve, illetve a termékhez adott használati és kezelési útmutatóban vagy jótállási jegyben jelenik meg. Ezt a kivételes jellegű kizárólagosságot az indokolja, hogy a címkék, a használati útmutató, jótállási jegy tételes ellenőrzése tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság nagy gyakorlattal rendelkezik, s erre a területre különös hangsúlyt is fektet ellenőrzéseik során. Ugyanakkor a GVH elbírálhatja a címkén alkalmazott kereskedelmi gyakorlatot is annyiban, amennyiben az közvetlenül összefügg a hatáskörébe tartozó kereskedelmi gyakorlattal (a címkén megjelenő reklámelem átfogó, és a versenyt érdemben érintő reklámkampány része, vagyis például ugyanaz a kifogásolható reklámszlogen jelenik meg a címkén és a médiareklámokban is). Ilyen „átfedéses” esetekben – a párhuzamos eljárást elkerülendő – egyetlen hatóságot kell kijelölni az eljárásra. A GVH ebben az esetben a címke tekintetében csak a példában említett reklámszlogent vizsgálja, az egyéb címketartalom jogszabályoknak való megfelelését továbbra is a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi. Kizárólag a fogyasztóvédelmi hatóság, illetve az általa felügyelt tevékenységekkel összefüggésben (a pénzügyi és a biztosítási ágazatban) a PSZÁF jár el – függetlenül a gazdasági verseny érintettségétől – továbbá akkor, ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat a 7. § (3) bekezdésében említett, külön jogszabályban előírt tájékoztatási követelmény megsértésével valósul meg. Ilyen esetben a fogyasztóvédelmi hatóság, illetve a PSZÁF vizsgálja azt is, hogy a külön jogszabályi rendelkezés megsértése egyben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak is minősül-e. E megoldásra a következők miatt van szükség. Számos jogszabály ír elő speciális információközlési, tájékoztatási kötelezettséget (termékek tekintetében a címkére, használati útmutatóra nézve, szolgáltatások tekintetében pedig jellemzően szerződéskötést megelőző tájékoztatás formájában). Az irányelv alkalmazásában megtéveszteni nem csak tevőlegesen, hanem mulasztással is lehetséges. Az irányelv [7. cikke (5) bekezdésében, illetve az ehhez fűzött preambulumi indokolásban a (15) bekezdésben] egyúttal azt is kimondja, hogy ha az információközlést, tájékoztatást uniós jogi aktus írja elő, akkor az ilyen közlési kötelezettség megszegése jelentős információ elhallgatásának minősül. Ezt a mulasztást – mivel az uniós jogi aktus, illetve az azt a belső jogba átültető jogszabály szerint tiltott – önmagában szankcionálni kell. Ugyanakkor, a 2005/29/EK irányelv szerint ez a mulasztás egyúttal tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak is minősül, ezért a 2005/29/EK irányelv szerinti jogsértést – az irányelvből fakadó eljárási követelményeket érvényesítve – is meg kell állapítani, és a szükséges jogkövetkezményeket le kell vonni. Tehát adott esetben két jogalapon is megállapított szankcióra van szükség. Mivel az elsőt – önmagában a mulasztás alapján – eleve a fogyasztóvédelmi hatóság, illetve a PSZÁF szabja ki (ez az irányelvtől független kérdés), nem indokolt, hogy ugyanazon magatartás miatt (jogszabályban előírt információközlés elmulasztása) egy további tényállási elem előfordulására tekintettel (a fogyasztó tranzakciós döntését az információ elhallgatása befolyásolhatta) más hatóság járjon el (azaz a GVH, ha a verseny is érdemben érintett). Ezért ezekben az esetekben kizárólagos a fogyasztóvédelmi hatóság, a pénzügyi területen pedig a PSZÁF hatásköre, a verseny érintettségére tekintet nélkül. A törvénysértőnek vélt kereskedelmi gyakorlatot kifogásolni kívánó fogyasztónak (a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetnek vagy versenytársnak) a fenti összetett hatásköri rendszerrel nem kell pontosan tisztában lennie: bármelyik hatósághoz
80
fordulhat, s ez a hatóság, amennyiben saját hatáskörének hiányát állapítja meg, köteles az ügyet áttenni a hatáskörrel rendelkező hatósághoz. Az ebből adódó, a teljes – hatósági és bírósági szinteket magában foglaló – eljárás hosszához képest minimális idő és ráfordítástöbblet elenyésző ahhoz az előnyhöz képest, ami abból adódik, hogy mindegyik ügy olyan hatósághoz kerül, amelyik az elbírásában gyakorlattal és speciális szakértelemmel rendelkezik. Az érintett hatóságok eljárási szabályozásának – a lehetséges mértékű – összehangolása révén (a Javaslatban és az Fgytv. párhuzamos módosítása keretében) elhanyagolhatóvá váltak az ilyen okból adódó különbségek is, így a hatáskörmegosztásban rejlő ezen lehetőség még hangsúlyosabban érvényesül. Jelezni kell továbbá, hogy az Fgytv. – a Javaslattal párhuzamos – módosítása keretében a fogyasztóvédelemért felelős miniszter feladatkörében felállításra kerül egy a fogyasztói beadványokat fogadó, azokat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz továbbító, valamint a fogyasztókat a rendelkezésre álló eljárási lehetőségekről tájékoztató, telefonon, illetve elektronikusan is elérhető állami ügyfélszolgálat, amely arra hivatott, hogy előmozdítsa a fogyasztók jogérvényesítését. Hatásköri vita esetén a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 23. és 24. §-a alkalmazandó. Az esetleges hatásköri vitáknak az eljárás korai szakaszában történő feltárulását (és így lezárhatóságát) biztosítja az a megoldás, mely szerint a hatóságok − az ügy jellemző adatainak megfelelő formában történő rendelkezésre bocsátásával − öt napon belül kötelesek értesíteni egymást az előttük indult eljárásról. Az értesítési rendszer kidolgozása a hatóságok feladata lesz, adott esetben e célból egy közös elektronikus rendszer létrehozásával. A hatásköri kérdések gyors megoldását hivatott elősegíteni az is, hogy a hatóságok együttműködési megállapodást köteles kötni egymással. A hatóságok együttműködése köretében biztosítható továbbá a jogalkalmazás egységessége is. A 13. §-hoz A Javaslat a jogsértő kereskedelmi gyakorlat megvalósulásától számított három évig teszi lehetővé az eljárás megindítását. Ha ennyi időn belül egy magatartás nem váltotta ki egyetlen hatóság intézkedését sem, illetve az érintettek sem sérelmezték azt, a későbbiekben már nem indokolt az üggyel foglalkozni. A 14. §-hoz Az irányelv 12. cikke kötelezővé teszi a bizonyítási kötelezettség megfordítását: a kérdéses kereskedelmi gyakorlatban foglalt tényállítás valóságát az azt állító vállalkozás köteles bizonyítani. Ez a szabály eltér a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályaitól, amely alapvetően az eljáró hatóságot kötelezi a tényállás tisztázására, és az ehhez szükséges bizonyításra (Ket. 50. §). A bizonyítási kötelezettség megfordításának oka az, hogy egy tényállítással kapcsolatban a nemleges bizonyítás terhét nem indokolt a jogi szabályozást kikényszerítő hatóságra terhelni, miközben az azt állítónak viselnie kell a felelősséget azért, amit – kereskedelmi kommunikáció formájában – állít.
81
A 15. §-hoz A hatóságok a jogsértővel szemben közjogi típusú jogkövetkezményeket alkalmaznak (eltiltás, bírság). Ugyanakkor a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak polgári jogi vonatkozásai is lehetnek, például polgári jogi értelemben vett kárt okozhat. Az ilyen polgári jogi igényt a polgári jogi jogosult bíróság előtt érvényesítheti, függetlenül attól, hogy került-e sor hatósági fellépésre. Az irányelv 12. cikkéből eredő bizonyítási szabályt a bíróság előtti eljárásban is alkalmazni kell. A 16. §-hoz A Javaslat az irányelv 11. cikk (2) bekezdése első albekezdése b) pontjának megfelelően lehetővé teszi, hogy a jogsértő magatartástól előzetesen, még annak kifejtése előtt is eltiltható legyen a vállalkozás. E megelőző jellegű intézkedési lehetőség módot ad arra, hogy ne kelljen bevárni a jogsértés elkövetését (például a már legyártott óriásplakátok felragasztását) annak megtiltásához, amennyiben a hatóság megalapozottan számíthat arra, hogy fellépése nélkül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat várhatóan alkalmazásra kerül. A 17. §-hoz E rendelkezés az olyan – két jogalapon is jogsértő – tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tekintetében irányadó eljárást határozza meg, amelyekről a 10-12. §-hoz írt indokolásban történt említés. Az irányelv 7. cikkének (5) bekezdése – megtévesztő mulasztásként – az irányelv megsértésének minősíti más uniós jogi aktusok tájékoztatási követelményt előíró, illetve az információközlésre vonatkozó rendelkezéseinek megsértését. Az ilyen – az említett uniós jogi aktusok rendelkezéseit átültető jogszabályi – rendelkezések kikényszerítését a Javaslat keretében történő törvénymódosítások a Javaslat szerint eljáró hatósághoz utalják. Emellett léteznek olyan – szintén a közösségi jogból eredő, s így az irányelv átültetése mellett is megtartandó, megtartható – pozitív megtévesztési tilalmak is más jogszabályokban, amelyek kikényszerítését – a rendelkezés hasonlósága okán – szintén indokolt a Javaslat szerint eljáró hatósághoz telepíteni, már csak azért is, mert ha nem is valósul meg a külön jogszabályban tiltott speciális megtévesztés, az érintett kereskedelmi gyakorlat a tisztességtelenség általános tilalmára (a generálklauzulára) tekintettel még jogsértő lehet. Az ilyen külön jogszabályi rendelkezések tekintetében a hatásköri rendelkezésre minden esetben az adott jogszabályban kerül sor. A Javaslat e §-ának (1) bekezdése – e rendelkezésekre mutatva – utaló szabályként egyértelművé teszi, hogy az ilyen rendelkezések kikényszerítése során a hatóság a Javaslat szerinti eljárásban jár el. Az ilyen eljárásban az eljáró hatóság vizsgálja mind a Javaslat, mind pedig a külön jogszabály fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezéseinek megsértését. Az ilyen eljárásban az eljáró hatóság juthat olyan megállapításra, hogy a kifogásolt kereskedelmi gyakorlat nem ütközik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmába (mert például nem mutatható ki egy kötelező tájékoztatási elem elhagyása tekintetében, hogy az – legalább potenciálisan kihathat – az adott ügy körülményei által meghatározott átlagfogyasztó ügyleti döntésére; ilyen lehet például a vállalkozás székhelye pontos címének feltüntetését előíró rendelkezés megsértése; megjegyzendő, hogy ez az eset csak a tételes tájékoztatási
82
követelményt előíró, s nem a speciális megtévesztési tilalmat megállapító külön jogszabályi rendelkezések tekintetében fordulhat elő), azonban megsérti a külön jogszabály vonatkozó rendelkezését. Ebben az esetben indokolt lehet a külön jogszabály szerinti jogkövetkezmények megállapítása. Ha azonban a külön jogszabályba ütköző kereskedelmi gyakorlatról kimutatható, hogy az egyben a Javaslat szerint is jogsértő, akkor elsősorban a Javaslat szerinti jogkövetkezményeket kell alkalmazni (mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megszüntetésének elrendelése az irányelv 11. cikke (2) bekezdése első albekezdésének b) pontja szerint kötelező), emellett azonban indokolt biztosítani a hatóságnak azt a lehetőséget, hogy a jogsértés sajátosságainak figyelembevételével a külön jogszabály szerinti speciális jogkövetkezményt is alkalmazzon (például akár engedély visszavonását). A jogsértés kettős jogalapjának értékelésére – „súlyosbító körülményként” – az alkalmazandó jogkövetkezmény, illetve annak mértéke megválasztásának keretében kerülhet sor. Ennek érdekében lehetővé teszi a Javaslat azt is, hogy bírságot a hatóság a magasabb bírságösszeget lehetővé tevő törvény rendelkezései szerint szabjon ki. A 18. §-hoz A Javaslat 9. §-ának (2) bekezdése értelmében a vállalkozás felel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt akkor is, ha a magatartás tanúsításához közreműködőt vesz igénybe (például megbízza egy sajtótermék kiadóját a reklámja közreadásával). A jogsértés abbahagyására ilyen esetben a vállalkozást kötelezi a hatóság. Ha a vállalkozás e kötelezésnek nem tesz eleget, és érdemben erre bírságolással sem szorítható rá (mert például olyan nem az Európai Unióban letelepedett külföldi cég, amellyel szemben nincs lehetőség a bírság behajtására), a hatóságot a Javaslat kivételes jelleggel feljogosítja, hogy a végrehajtásra (a kereskedelmi gyakorlat megszüntetésére) a közreműködőt kötelezze. Ilyen lehetőség hiányában ugyanis a hatóság tehetetlenül kellene, hogy tűrje (a fogyasztók terhére) a jogsértés folytatását. Hangsúlyozandó, hogy a közreműködő csak másodlagosan és csak a jogsértés megszüntetéséért felel. A 19. §-hoz A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának kikényszerítésére eljáró hatóságok eljárására azok a szabályok irányadóak, amelyeket a rájuk vonatkozó külön törvények tartalmaznak. A Javaslat ezért csak a szükséges eltéréseket tartalmazza. Megjegyzendő, hogy a Javaslat a Tpvt. és a Psztv. módosítása útján, továbbá az Fgytv.nek – a Javaslattal párhuzamos – módosítása jelentősen módosítja az érintett hatóságok eljárási szabályozását, közelítve, illetve összehangolva azokat. A 20. §-hoz A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására vonatkozó különös rendelkezések keretében a Javaslat – hasonlóan a továbbiakban a többi eljáró hatóság tekintetében alkalmazott megoldáshoz – kifejezett áttételi kötelezettséget ír elő a GVH felé, tekintettel a Javaslatban kialakított speciális hatáskörmegosztásra. A Ket. 22. §-ának (2) bekezdése értelmében hatáskör vagy illetékesség hiányában a hatóság a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat – az ügyfél egyidejű értesítése mellett –
83
haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem megérkezésétől, folyamatban levő ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától számított öt napon belül kell, hogy áttegye a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz. Ehhez képest a Javaslat szerinti áttételi kötelezettség hosszabb (harminc napos) végső határidejét az indokolja, hogy a GVH hatáskörének, azaz a gazdasági verseny érdemi érintettségének megállapítása körültekintő vizsgálatot igényel. Másfelől hangsúlyozni kell, hogy míg a Ket. szerinti határidő folyamatban lévő ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától számítandó, addig a Javaslat esetében a jogsértő gyakorlat észlelésétől. Tehát a legfeljebb harminc nap alatt a fogyasztóvédelmi hatóság először meg kell, hogy állapítsa saját hatáskörének a hiányát, másfelől ugyanakkor valószínűsítenie kell a GVH hatáskörét (azaz, hogy a kérdéses kereskedelmi gyakorlat a Javaslat alapján jogsértő, s egyben érdemben érintheti a gazdasági versenyt), s ezt követően tudja megtenni az áttételt. Végül indokolja a legfeljebb harminc napos áttételi határidőt az is, hogy a Javaslat rendelkezéseinek kikényszerítésére eljáró három hatóság eljárási szabályozását közös nevezőre kell hozni, s a GVH eljárásában az áttételre jelenleg sem a Ket. szerinti szabály alkalmazandó. Mivel a gazdasági verseny érdemi érintettségét a törvény erejénél fogva megalapozó körülmények [a 11. § (2) bekezdésében] elsősorban a kommunikációs eszközhöz (annak hatóköréhez) kapcsolódnak, hatáskörének vizsgálata során a fogyasztóvédelmi hatóságnak információval kell rendelkeznie a kereskedelmi gyakorlat során alkalmazott kommunikációs eszközről. Még sokkal nagyobb jelentősége van a kereskedelmi gyakorlattal összefüggésben alkalmazott további kommunikációs eszközöknek a 10. § (5) bekezdésében írt speciális hatásköri szabályozás kapcsán, mely szerint a címkén megjelenített kereskedelmi gyakorlat tekintetében – a fogyasztóvédelmi hatóság fő szabály szerinti kizárólagos hatáskörétől eltérően – a GVH jár el, ha az azonos formában és tartalommal más kommunikációs eszköz útján is megvalósul, és ez utóbbi kereskedelmi gyakorlat tekintetében az eljárás a gazdasági verseny érdemi érintettsége miatt a GVH hatáskörébe tartozik. Ezért ha a fogyasztóvédelmi hatóság címkén találkozik megtévesztő kereskedelmi gyakorlattal, szükséges utánajárnia annak, hogy az adott kereskedelmi gyakorlatot a vállalkozás alkalmazta-e más, a GVH hatáskörét megalapozó kommunikációs eszköz útján is. Ennek előmozdítására írja elő a (2) bekezdés a vállalkozás e kérdésben való külön információszolgáltatási kötelezettségét. Az eljárás megindításáról történő értesítés kötelezettsége a hatóságok közötti esetleges hatásköri vitáknak az eljárás korai szakaszában való feltárását és – a Ket. 23. és 24. §-a megfelelő alkalmazásával történő – eldöntését biztosítja, egyben azt is, hogy az érintett hatóságok tudomással bírjanak az egymás által indított eljárásokról, s ilyen módon a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot megvalósító vállalkozásokról. A 21. §-hoz A Javaslat rendelkezéseinek „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-ként való deklarálására azért van szükség, mert az Fgytv. a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását (hatáskörét és a jogkövetkezmények alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-hez kapcsolja. Ezért az Fgytv.-től eltérő jogszabályokban ilyenként nevesíteni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása indokolt. Az irányelv 11. cikke (2) bekezdésének második albekezdése a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni eljárások tekintetében követelményként fogalmazza meg, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megszüntetése, illetve a tervezett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat előzetes megtiltása elrendelésére gyorsított eljárás keretében kerüljön sor, legalább ideiglenes jelleggel. A jogsértő állapot megszüntetésének és
84
a jogsértő magatartás további folytatása megtiltásának végzésben, az ügydöntő határozat meghozataláig terjedő időtartamra történő elrendelését az Fgytv. 49. §-ának (1) bekezdése jelenleg is ismeri. Az előzetes megtiltás – a Javaslat 16. §-ával átültetett – speciális intézkedése tekintetében azonban szükséges az erre vonatkozó külön rendelkezés. A 22. §-hoz A PSZÁF eljárása tekintetében a Javaslat 31. §-ának (2) bekezdésében bevezetett sajátos bejelentési, illetve panaszeljárásra – kifejezetten nevesített kivételektől eltekintve – nem alkalmazandóak a Ket. rendelkezései. Ezért szükséges a Javaslat tekintetében eltérő szabályként mégis alkalmazni rendelni a Ket. 23. és 24. §-át az érintett hatóságok közötti hatásköri viták elintézésére. A 23. §-hoz Ez a § a PSZÁF tekintetében a 20. §-ban foglaltaknak megfelelő szabályokat ír elő. A 24. §-hoz Mivel a PSZÁF esetében az alkalmazható jogkövetkezményeket nem egy, a Felügyelet eljárási szabályozását átfogóan megvalósító törvény írja elő, hanem a szakági törvények, a bennük foglalt rendelkezések sajátosságaira tekintettel mind önálló jogkövetkezménykatalógust tartalmaznak, szükséges az irányelv 11. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában meghatározott intézkedési lehetőségek (eltiltás, a jogsértő állapot megszüntetésének elrendelése) ehelyütt való előírása. Önálló bírságszankció megállapítására is szükség van, tekintettel arra, hogy a pénzügyi szakági törvényekben a bírságszabályok szintén az érintett törvény sajátosságaihoz igazodnak, s a tisztességtelen kereskedelemi gyakorlat tilalmának megsértése esetén nem feltétlenül alkalmazhatóak. Az eljáró hatóságok eljárási szabályozásának – lehetséges mértékű – közelítése érdekében a Felügyelet bírságolásának szabályozása a fogyasztóvédelmi hatóság – az Fgytv. párhuzamos módosítása keretében újraszabályozott – bírságolási szabályozásával összhangban került kialakításra. Így a bírság mértékének meghatározása során a jogsértéshez kapcsolódó körülmények mérlegelése mellett a jogsértésért felelős vállalkozás gazdasági jelentőségét, erejét is figyelembe kell venni, az ehhez igazított sávos bírságminimumok és maximumok útján. Az Fgytv. a vállalkozás gazdasági erejét alapvetően az éves nettó árbevétel mint mutató alkalmazásával rendeli figyelembe venni. Nettó árbevételként az éves beszámoló, illetve egyszerűsített beszámoló eredmény-kimutatásának megfelelő sora értendő, korrigáló, csökkentő tényezők nélkül. A pénzügyi, biztosítási szektor sajátos beszámolási kötelezettségeire tekintettel azonban e szektorban a mutatóként alkalmazandó tényezőre is sajátos szabályokat kellett megállapítani azzal, hogy a mutatóban szereplő tételeknek egyértelműen megfeleltethetőeknek kell lenniük az adott vállalkozás beszámolójában szereplő tételekkel, hogy a bírságkiszabásnál a vonatkozó szabály alkalmazása ne jelentsen külön nehézséget. A Javaslatban előírt mutatók kielégítik az elérni kívánt célt, amennyiben biztosítják, hogy a bírság a vállalkozás statisztikai méretéhez, gazdasági erejéhez igazodjon, ugyanakkor mivel a konkrét bírságösszeg más tényezőktől is függ, nem célszerű egy az adóalap-megállapítás esetén elvárható pontosságú mutató alkalmazása, különösen, ha a hatóságoknak ez alapján külön számviteli ismeretekkel kellene rendelkezniük, és külön számításokat kellene alkalmazniuk pusztán a bírság kereteinek megállapítása érdekében.
85
Egyes – kiemelten súlyos – esetekben, így ismételt vagy a fogyasztók széles körét érintő jogsértés esetén – összhangban az Fgytv. megfelelő szabályait párhuzamosan módosító törvényjavaslattal – a bírság alkalmazása kötelező. A Felügyelet által a Javaslat alapján kiszabott felügyeleti bírságból származó bevétel kizárólag a pénzügyi és biztosítási szektor vállalkozásai ügyfeleinek tájékoztatására, valamint a békéltető testületek tevékenységének támogatására és tagjainak képzésére fordítható, biztosítva a Javaslat kikényszerítéséhez kapcsolódó bírságbevételeknek a Javaslat rendelkezéseivel összhangban álló célokra való felhasználását. Az irányelv 11. cikke (2) bekezdésének második albekezdése a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni eljárások tekintetében követelményként fogalmazza meg, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megszüntetése, illetve a tervezett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat előzetes megtiltása elrendelésére gyorsított eljárás keretében kerüljön sor, legalább ideiglenes jelleggel. A jogsértő állapot megszüntetésének és a jogsértő magatartás további folytatása megtiltásának végzésben, az ügydöntő határozat meghozataláig terjedő időtartamra történő elrendelését a Psztv. 46. §-a jelenleg is ismeri. Az előzetes megtiltás – a Javaslat 16. §-ával átültetett – speciális intézkedése tekintetében azonban szükséges az erre vonatkozó külön rendelkezés. A 25. §-hoz A GVH sajátos bejelentési, illetve panaszeljárásra – kifejezetten nevesített kivételektől eltekintve – nem alkalmazandóak a Ket. rendelkezései. Ezért szükséges a Javaslat tekintetében eltérő szabályként mégis alkalmazni rendelni a Ket. 23. és 24. §-át az érintett hatóságok közötti hatásköri viták elintézésére. A (2) és a (3) bekezdés a GVH eljárása tekintetében a 20. §-ban foglaltaknak megfelelő szabályokat ír elő. A Tpvt. 43/H. §-ának (8) bekezdése a bejelentés kapcsán történő eljárásindításról (vizsgálat elrendeléséről), az eljárásindítás feltételei fenn nem álltának megállapításáról, illetve – a Javaslat 30. §-a (6) bekezdésével történő módosítás következtében a bejelentés kapcsán eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz való áttételről hozott döntésről rendelkezik. Az eljáró hatóságok eljárási szabályozásának közelítése érdekében a Javaslat szerinti eljárásban e döntést – a Tpvt. szerinti hatvan naptól eltérően – harminc nap alatt kell meghozni, lerövidítve ilyen módon a bejelentési eljárás időtartamát. A bejelentésekről a fogyasztóvédelmi hatóságot, illetve a pénzügyi- és biztosítási ágazatot érintő jogsértések tekintetében a PSZÁF-ot értesíteni kell. Ez a megoldás az esetleges párhuzamosságok felfedését teszi lehetővé már az eljárás kezdeti szakaszában. A 26. §-hoz A Tpvt. 70. §-a tartalmazza azokat a feltételeket, melyek fennállása szükséges ahhoz, hogy a GVH megindítsa az eljárását. A Javaslat hatálya alá tartozó ügyekben ezt a szabályt azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy nem kell külön vizsgálni azt a kérdést, hogy indokolja-e a közérdek az eljárás megindítását, következésképpen az eljárást minden olyan esetben meg kell indítani, amikor a jogsértés valószínűsíthető, és az ügy a GVH hatáskörébe tartozik, vagyis a versenyt érdemben érintheti.
86
Az eljárás megindításáról a fogyasztóvédelmi hatóságot, illetve a pénzügyi- és biztosítási ágazatot érintő jogsértések tekintetében a PSZÁF-ot értesíteni kell. Ez a megoldás az esetleges párhuzamosságok felfedését teszi lehetővé már az eljárás kezdeti szakaszában. Hasonló kötelezettség terheli a fogyasztóvédelmi hatóságot és a PSZÁF-ot is. A 27. §-hoz A Tpvt. eljárás-típusonként rendezi az ügyek elintézésének határidejét. Ebből a rendszerből következően a Javaslat szerinti ügyekre is meg kell határozni az eljárási határidőket. A Javaslat a hatályos rendszerből kiindulva a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatos ügyekre irányadó jelenlegi határidőket teszi alkalmazandóvá a Javaslat hatálya alá tartozó ügyekben is, vagyis az eljárási határidő kilencven nap lesz, ami hatvan nappal meghosszabbítható. A (2) bekezdés – az irányelv 11. cikk (2) bekezdése második albekezdésének való megfelelés érdekében – egyértelművé teszi, hogy ideiglenes intézkedéssel az előzetes megtiltás is elrendelhető. A (3) bekezdés a Tpvt. szerinti kötelezettségvállalás alkalmazhatóságát szélesíti ki. Kötelezettségvállalás esetében a jogsértés nem kerül kimondásra, bírság sincs, viszont a vitatott magatartás gyorsan és véglegesen kiiktatható a piacról, mivel a vállalkozás önként vállalja, hogy a jövőben attól tartózkodni fog. E megoldás előnye, hogy a magatartás megismétlése esetén nem kell új eljárást lefolytatni, hanem az önkéntes vállalás megszegése önmagában lehetővé teszi bírság kiszabását. A (4) bekezdés a Tpvt.-be 2005-ben beiktatott „amicus curiae” jogintézményét teszi alkalmazhatóvá a Javaslat szerinti ügyekben is. Ennek lényege, hogy ha a bíróság előtt olyan polgári per indul, amelyben a Javaslat rendelkezéseire alapítja a felperes az igényét (vagy alperes a védekezését), akkor lehetőség van a GVH eljárásba való bevonására a bíróság munkáját segítendő. A felhívott Tpvt.-beli rendelkezések egyúttal a párhuzamos (hatóság és bíróság előtti) eljárások egymáshoz való viszonyát is rendezik. A 28. §-hoz Az irányelv 16. cikkének (2) bekezdése módosította a 2006/2004/EK rendeletet, kiegészítve az annak mellékletében foglalt felsorolást az irányelvre történő hivatkozással. Ez azt jelenti, hogy a rendeletben előírt hatósági együttműködést alkalmazni kell a 2005/29/EK irányelvet a tagállami jogokba átültető rendelkezések (jogunkban praktikusan a Javaslat 1-8. §-ában foglalt anyagi jogi szabályok) megsértése esetén is. A 2006/2004/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése előírja a rendelet végrehajtására eljáró hatóságok tagállamok általi kijelölését. Ennek a kötelezettségnek tesz eleget az (1) bekezdés. A 2007/76/EK határozat a 2006/2004/EK rendeletben előírt hatósági együttműködés eljárási részletszabályait állapítja meg. A határozat közvetlenül alkalmazandó, címzettjei azonban a tagállamok. Annak érdekében, hogy az érintett hatóságokat is kötelezze a határozatbeli szabályozás, jogrendszerünkben szükséges ennek a „címzettség”-nek a jogszabályi „átfordítása”, ezt a célt szolgálja a (2) bekezdés.
87
A 29. §-hoz E § a Tpvt. számos pontját módosítja, egyetlen okból: a törvény fogalomhasználatán következetesen át kell vezetni azt, hogy a Javaslat „fogyasztó”-nak az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személyt tekinti, míg a hatályos Tpvt. – 8. §-ának (1) bekezdése alapján – fogyasztónak minősül minden vevő, megrendelő, felhasználó. Tehát a Tpvt. szélesebb értelemben használja e fogalmat, mint a Javaslat. Az egységesség érdekében a Tpvt. is átveszi a Javaslat fogyasztó fogalmát, így viszont azokon a törvényhelyeken, ahol a jelenlegi tágabb értelmű vonatkoztatásra van szükség, ki kell egészíteni (vagy fel kell váltani) a rendelkezést a Javaslat által definiált „üzletfél” fogalommal. A 30. §-hoz Az (1) bekezdésből következően a Tpvt. – az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmát előíró – III. Fejezete a jövőben csak a fogyasztó-vállalkozás viszonylaton túlmutató magatartásokra, azaz a vállalkozások egymás közötti kapcsolataira fog kiterjedni, és ezek közül is csak azokra, amelyek nem minősülnek a Grt.-javaslat szerinti reklámnak. A Javaslat e §-ának (2)–(23) bekezdései néhány olyan ponton is módosítják a Tpvt.-t, ami közvetlenül nem kapcsolódik a 2005/29/EK irányelv átültetéséhez, de mivel a Javaslat nagyobb terjedelemben módosítja a törvényt, az egyéb szükséges módosításokat is célszerű e körben elvégezni. E módosítások alapvetően technikai, kodifikációs pontosító, tisztázó jellegűek, illetve nem elvi jelentőségű gyakorlati igényeket elégítenek ki. A (2) bekezdéshez: az ágazati vizsgálatra vonatkozó azon szabály, amely meghatározza, hogy az ágazati vizsgálatban a versenyfelügyeleti eljárás mely szabályait kell alkalmazni, a Tpvt.-nek egy a nemzetközi jogsegélyre vonatkozó, hatályon kívül helyezett rendelkezésére is utal, így törölni kell ezt a hivatkozást. A (3) és (4) bekezdéshez: a bejelentéses és panaszeljárásra jelenleg a Tpvt. 43/G. §-a alapján a versenyfelügyeleti eljárásnak csak a képviseletre vonatkozó szabályait lehet alkalmazni. Ezen eljárásokra továbbá a Ket.-nek a Tpvt. 43/H. §-ának (2) bekezdésében meghatározott rendelkezéseit lehet alkalmazni. Ezeken kívül néhány egyéb versenyfelügyeleti eljárási, illetve Ket. szabály alkalmazása is szükséges, ezekre a kiegészítésekre kerül sor ehelyütt. Az (5) bekezdéshez: bejelentésnél is célszerű kimondani, hogy az adat üzleti titokká nyilvánítása esetén az üzleti titkot nem tartalmazó iratváltozatot az adatszolgáltató köteles elkészíteni. A (6) bekezdéshez: az áttételről a bejelentési eljárás végén indokolt dönteni. A (7) bekezdéshez: panaszos eljárásban jelenleg nincs szabályozva, hogy a panaszolttól is lehet információt kérni. Ez nagyon fontos jogosítvány, ami nélkül sok esetben nem deríthető fel a panasz háttere. A panaszos eljárás jogosítványait így ki kell egészíteni ezen jogosítvánnyal. A (8) bekezdéshez: az igazolási kérelemmel kapcsolatos, a Ket. 66. §-ában foglalt szabályok versenyfelügyeleti eljárásban való alkalmazását a Tpvt. 44. §-a tévesen zárja ki. Valójában a versenyfelügyeleti eljárásban valamennyi, a Ket. 66. §-ában foglalt szabály alkalmazása szükséges, kivéve a (4) bekezdésben foglalt rendelkezést, amelyet a Tpvt. 57. §ának (1) bekezdése felülír. 88
A (9) bekezdéshez: a Tpvt. 62. §-ának (4) bekezdése, amely a hivatalból indított eljárásban felmerült költség viselését rendezi, téves hivatkozást tartalmaz a Tpvt. 76. §-a (3) bekezdésének c) pontjára, amely már hatályon kívül lett helyezve. Ezért a hivatkozás törlése szükséges. A (10) bekezdéshez: a Tpvt.-ből törölni kell azt a rendelkezést, amely szerint a szakértők díjazása az igazságügyi miniszter rendeletében foglaltaknak megfelelően történik. Erre nincs szükség, mivel egyrészt az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. év XLVII. törvény 17. §-a szabályozza, hogy a szakértői díj mértékét az igazságügyért felelős miniszter évente rendeletben állapítja meg, másrészt a Ket. 153. §-ának (3) bekezdése is rendezi a kérdést. A (11) bekezdéshez: a GVH-nak az ártörvény alkalmazásával kapcsolatban kétféle eljárása lehet: áremelés engedélyezése előzetes bejelentés alapján, illetve bírság kiszabása a hatósági ár megsértése miatt. A hatósági ár megsértése miatti bírság kiszabásával kapcsolatos eljárás elintézési határideje nincs meghatározva sem az ártörvényben, sem a Tpvt.-ben, sem pedig a Ket.-ben. Célszerű ezen ügyek elintézési határidejét kifejezetten szabályozni a Tpvt.ben. A (12) bekezdéshez: a Tpvt. 65. §-ában szabályozott vizsgálati jogosítványok egy része jelenleg csak hivatalból indított eljárásban gyakorolható. Indokolt úgy átalakítani a törvényt, hogy a kérdéses jogosítványok kérelmes eljárásban is gyakorolhatók legyenek. (Ez korábban is így volt szabályozva a Tpvt.-ben.) A (13) bekezdéshez: az iratáttételt lehetővé tevő szabálynál a rendszer zártsága érdekében utalni kell arra, hogy a GVH a közösségi jogalapon indított eljárásokban megszerzett iratot is felhasználhatja más eljárásaiban. A (14) bekezdéshez: a tanúmeghallgatásra nézve a Ket. 53. §-a kimondja, hogy tanúként nem hallgatható meg védett adatnak, hivatásbeli titoknak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtől vagy személytől. Indokolatlan, hogy a tanú nem hallgatható meg az ügyfél védett adatára nézve, különösen arra tekintettel, hogy azt a GVH az ügyféltől jogszerűen beszerezheti. Ezért célszerű lehetővé tenni, hogy a tanú az ügyfél védett adatára nézve is kikérdezhető legyen. A (15) bekezdéshez: e szabály a Javaslathoz igazítja a Tpvt.-nek az eljárások megindíthatóságának határidejét szabályozó rendelkezését. A (16) bekezdéshez: a Javaslat egyértelművé teszi, hogy fúzió engedélyezése iránti kérelmet csak űrlappal együtt fogad be a GVH. A (17) bekezdéshez: az irányelv követelményeire is tekintettel a Javaslat világossá teszi, hogy az ideiglenes intézkedés elrendeléséről soron kívül kell dönteni. A (18) bekezdéshez: e terminológiai változtatás azért szükséges, hogy a rendelkezés egyaránt lefedje a Javaslat anyagi jogi szabályai, a Tpvt. III. Fejezete és a Grt.-javaslat szerint jogsértőnek minősülő magatartásokat is. A (19) bekezdéshez: e szabály a Javaslathoz igazítja a Tpvt.-nek az eljárások megindíthatóságának határidejét szabályozó rendelkezését. A (20) bekezdéshez: a Tpvt. 88/B. §-ának (1) bekezdésében helytelenül szerepel a Tpvt. IV-V. Fejezetére hivatkozás a Tpvt. III-V. Fejezete helyett, ezért ezt javítani kell. A (21) bekezdéshez: a jelenlegi szabályozásnál pontosabban, a Ket.-tel összhangban kell megfogalmazni, hogy a GVH döntései mikor válnak jogerőssé.
89
A (22) bekezdéshez: a Javaslat új XVII. Fejezettel egészíti ki a Tpvt.-t. A Fejezet a 2006/2004/EK rendelethez kapcsolódó technikai jellegű eljárási szabályokat tartalmaz. A (23) bekezdéshez: a Javaslat pontosítja és kiegészíti a GVH által indítható „közérdekű kereset” szabályait, annak érdekében, hogy ez a jogi eszköz eredményesebben szolgálhassa a fogyasztók érdekeit. GVH által benyújtható „közérdekű kereset” előterjesztésének határidejét növeli a Javaslat, mert a jelenlegi rövid határidő gyakorlatilag lehetetlenné teszi e jog gyakorlását. Egyúttal a perre vonatkozó, technikai jellegű szabályokkal is kiegészül a törvény. A Javaslat e körben felhatalmazza a GVH-t bármely polgári jogi igény érvényesítésére (szakítva a jelenlegi önkényes, nem indokolható válogatással az igények között), továbbá olyan eljárási szabályokat fektet le, melyek alapján lehetőség nyílik arra, hogy a jogosult fogyasztó a „közérdekű kereset” alapján indult perben hozott ítéletre támaszkodva akár végrehajtást kezdeményezzen a kötelezett vállalkozással szemben, ha az önként nem tesz eleget az ítéletben foglaltaknak. Végül megemlítendő, hogy elhagyásra kerültek e törvényhelyből az egyéb keresetindításra jogosultak, de ez nem azt jelenti, hogy az ő joguk megszűnik, csupán azt más jogszabály (elsősorban az Fgytv.) is biztosítja, így itt fölösleges azt megismételni. A (24) bekezdés a törvény jogharmonizációs záradékát egészíti ki. A 31. §-hoz A Javaslat e §-ban a Psztv.-nek a PSZÁF a Javaslat szerinti eljáró hatósággá válásával szükségessé váló módosításait tartalmazza, kiigazítva egyrészt egyes általános eljárási rendelkezéseket, másrészt a PSZÁF fogyasztóvédelmi jellegű hatásköreinek erősítése, egyértelműbbé tétele érdekében új szabályokat állapít meg a PSZÁF egyes – jellemzően fogyasztói – kérelmekre történő eljárásával kapcsolatban. Az (1) bekezdéshez: a 2006/2004/EK rendeletnek a 2005/29/EK irányelvvel történt módosítása és erre tekintettel a PSZÁF-nak a rendeletet az irányelv tekintetében végrehajtó hatóságként való kijelölése miatt szükséges a Psztv. 5. §-a (1) bekezdésének kiegészítése egy a 2005/29/EK irányelvre utaló új ponttal. A (2) bekezdéshez: a Javaslat szerint megszűnik a PSZÁF-nak a Psztv. 56. §-a szerinti fogyasztói bejelentéses eljárása, azt egy új – eddig a GVH-nál alkalmazott – bejelentési, illetve panaszeljárás váltja fel (beiktatandó új 26/A–26/C §). Ezen eljárás értelmében a PSZÁF-nál tett valamely hatáskörébe tartozó jogsértés miatti beadvány attól függően minősül bejelentésnek, illetve panasznak, hogy tartalmazza-e azokat az alapvető információkat, amelyek alapján a PSZÁF megalapozottan valószínűsíteni tudja a jogsértés megtörténtét, és azokat a körülményeket, amelyek alapján a – továbbra is hivatalból folytatott eljárásnak minősülő – felügyeleti ellenőrzését megindíthatja. A tartalmilag bejelentésnek minősülő beadványok benyújtásának megkönnyítése érdekében a Javaslat a PSZÁF kötelezettségeként előírja egy, a bejelentések megtételére szolgáló űrlap közzétételét. E rendelkezés nem érinti ugyanakkor azt a szabályt, hogy a beadvány minősítése továbbra is tartalma szerint kell, hogy történjen. Panaszként kezelendő minden olyan egyéb, a PSZÁF-hoz érkezett jelzés, amelyben a panaszos felismerhetően megjelöl egy vállalkozást, amelynek valamely magatartását sérelmesnek tekinti, valamint amely tartalmazza a panaszos nevét és címét. A két beadványtípus tekintetében – a beadvány tartalmi kidolgozottságától függően – eltérő eljárási szabályok alkalmazandók. A panaszokat a PSZÁF tartalmuk szerint kezeli, de a panaszost a
90
hivatal intézkedéséről szóló tájékoztatáson túl nem illetik meg egyéb jogosultságok. A panaszok kezelésére a törvény önálló eljárási szabályokat állapít meg. Bejelentő bárki lehet, jogi érdek valószínűsítése nem szükséges. A bejelentési eljárás egy speciális „előeljárás”, amely nem része a PSZÁF hatósági eljárásának, arra a Ket rendelkezései sem alkalmazandók, kivéve azokat amelyeket a Javaslat (Psztv. új 26/B. § (2) bekezdése) kifejezetten alkalmazni rendel. (Ebből következően a bejelentő ügyféli minősége is csak ezen eljárás tekintetében, az itt alkalmazandó szabályokkal érvényesül.) A bejelentési eljárásban csak az ott szabályozott „vizsgálati” eszközök vehetők igénybe, és azok is csak az érintettek önkéntes közreműködésével. Ugyanakkor a Javaslat által bevezetendő eljárásban a bejelentésre a PSZÁF-nak meghatározott határidőn belül végzésben kell reagálnia. A bejelentés alapján a PSZÁF, amennyiben a jogsértés az alapján valószínűsíthető, köteles megindítani a felügyeleti ellenőrzését, attól csak akkor tekinthet el, ha a bejelentéssel érintett szervezettel vagy személlyel szemben már felügyeleti ellenőrzés van folyamatban, vagy a Felügyelet a bejelentésben foglaltakat – a bejelentésben foglaltakkal azonos tényállás és változatlan jogi szabályozás mellett – már elbírálta. A bejelentés „elutasítása” ellen egyfokú jogorvoslat vehető igénybe, melyet a Fővárosi Bíróság bírál el. (Az egyéni jogérvényesítés valódi terepe azonban a polgári per, melynek megindításában az egyéni sérelmet szenvedett nem korlátozott.) A panasz alapján indított eljárás sem közigazgatási hatósági eljárás, így a Ket. szabályai nem érvényesülnek. Az olyan beadványt, amelyet nem a bejelentésre előírt tartalommal nyújtanak be, a PSZÁF piaci információt tartalmazó panaszként kezeli, ugyanakkor mindenképpen foglalkoznia kell az ilyen beadványokkal is. Az eljárási kötöttségek hiányának köszönhetően a PSZÁF mérlegelheti, hogy a tudomására jutott információk alapján az eljárás mikor induljon meg, hasonlóan ahhoz, amikor a saját észlelése alapján indul valamely eljárás. A panaszost megilleti a tájékoztatáshoz való jog, vagyis tájékoztatni kell arról, hogy az ügyben indokolt vagy sem eljárást indítani, ideértve adott esetben azt is, ha a felügyeleti ellenőrzés már folyamatban van vagy volt, ezért nem szükséges a megindítás. Természetesen annak sincs akadálya, hogy a panaszra adott elutasítást tartalmazó tájékoztatást követően a panaszos úgy egészítse ki a beadványát, hogy azt a PSZÁF már bejelentésként legyen köteles kezelni. A (3) bekezdéshez: a Javaslat az ágazati jogszabályokban a kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó speciális rendelkezések kapcsán az eljáró hatóság, illetve az irányadó eljárás meghatározása érdekében a 10. §-hoz, illetve a 17. §-hoz írt indokolásban foglaltakkal összhangban rendezi a PSZÁF eljárását, és rendelkezik arról, hogy a PSZÁF eljárására vonatkozó szabályokat a Javaslat szerinti szabályokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, azzal, hogy a Javaslat szerinti eltérő szabályok adott esetben megelőzik a Psztv. 4. §-ában meghatározott jogszabályok szerinti ügyfajtára irányadó különös eljárási szabályokat, illetve azok a Javaslatban foglaltak szerint alkalmazandók (v.ö.: a Javaslat 10. és 17. §-ával és az ahhoz írt indokolással). A (4) bekezdéshez: a Javaslat a (2) bekezdéssel beiktatandó új bejelentési és panaszeljárásra is tekintettel pontosítja a PSZÁF kérelemre indított eljárásaiban az ügyfél fogalmát, egyértelművé téve, hogy Psztv. hatósági eljárási rendszerében kérelem alapján indított eljárásnak csak az Psztv. a 37. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárások, ügyfélnek pedig az azokat kérelmező tekinthető. Az (5) és (6) bekezdéshez: a Javaslat pontosítja a PSZÁF felügyeleti ellenőrzési eljárásának, illetve azon belül az ellenőrzési eljárásnak (célvizsgálat, témavizsgálat, illetve átfogó vizsgálat) a fogalmát.
91
A (7) és (8) bekezdéshez: a Javaslat rögzíti, hogy a PSZÁF a bejelentés alapján felügyeleti ellenőrzés megindítása esetén – az adott jogsértés tekintetében a bejelentéssel érintett szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy – a bejelentésben érintett rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából több, a felügyelete alá tartozó szervezetnél vagy személynél – témavizsgálatot köteles tartani. Ez a rendelkezés a (8) bekezdéssel beiktatandó, a PSZÁF eljárására eltérő határidőket megállapító új 44/A. §-sal is összefüggésben – azt a célt szolgálja, hogy egyértelmű legyen: a bejelentés alapján indított eljárásnak az adott – a bejelentésben megjelölt – jogsértés kivizsgálására, illetve a bejelentésben érintett rendelkezések betartásának ellenőrzésére kell fókuszálnia. A Javaslattal beiktatandó új 44/A. § célja annak biztosítása, hogy a tartalmi követelményeknek megfelelő fogyasztói, ügyféli beadványok (azaz a bejelentések) esetén a PSZÁF eljárása ésszerű időn belül befejeződjön, és hogy a bejelentő által sérelmezett jogsérelem – még ha az eljárás hivatalból folytatott eljárásnak minősül is – legalább közvetett módon orvoslást nyerjen. Ennek megfelelően a Javaslat a felügyeleti ellenőrzés lefolytatására vonatkozó, a Psztv. 44. §-ában meghatározott szabályok alóli kivételt állapít meg a bejelentés alapján indított vizsgálatokra, ezáltal biztosítva, hogy a Ket.-től mint főszabálytól való, a 44. §-ban foglalt eltérés nem érvényesül, egyetlen eltérés a 60 napos ügyintézési határidő. A Javaslat előírja továbbá, hogy az ellenőrzési eljárásban már nem ügyfél bejelentővel közölni kell a bejelentés alapján indított eljárást lezáró határozatot, továbbá azt a határozatot, amelyet a PSZÁF abban a bejelentéskor már folyamatban lévő eljárásban hozott, amelyre tekintettel a bejelentés alapján külön felügyeleti eljárás megindítását mellőzte. A (10) bekezdéshez: a Javaslat a bejelentési, illetve panaszeljárás bevezetésével egyidejűleg hatályon kívül helyezi a hatályos Psztv. 56. §-a szerinti bejelentési eljárást, és az 56. §-t egy új, a PSZÁF közérdekű igényérvényesítésére vonatkozó rendelkezéssel tölti ki. Az új rendelkezés a GVH közérdekű igényérvényesítésének új, javaslatbeli szabályaihoz igazodik; célja, hogy a PSZÁF hatáskörében feltárt jogsértések esetén is egy eredményesebben alkalmazható eszközt teremtsen a hatóság számára, amely valóban többletet jelenthet a nagy tömegű egyedi jogérvényesítésekhez képest (lásd még a Javaslat 30. §-ának (23) bekezdéséhez írt indokolást). A PSZÁF közérdekű igényérvényesítési lehetőségének újraszabályozása összefügg a PSZÁF-nak a fogyasztóvédelmi jellegű ügyekben való intenzívebb bevonásával, saját hatáskörben való eljárásai bővülésével. A Javaslattal párhuzamos Fgytv.-módosítás keretében elhagyásra kerül az Fgytv. 39. §-ában a PSZÁF nevesítése, a PSZÁF közérdekű keresetindítására a saját szabályozásában elhelyezett új rendelkezés lesz az irányadó. A 32. §-hoz A szervezett utazási formákról szóló 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelvben előírt tájékoztatási követelmények (amelyek szerepelnek a 2005/29/EK irányelv II. mellékletében) a megtévesztő mulasztás szempontjából jelentős információnak minősülnek. Az 90/314/EGK irányelvet átültető hazai szabályozás azonban nincs teljesen összhangban a közösségi jogban megállapított tájékoztatási szabályokkal, illetve azokon túlmenő, a 2005/29/EK irányelv átültetését követően megszüntetendő további tájékoztatási követelményeket is megállapít. E szabályozás módosítását lehetővé teendő szükséges a jogalkotási törvénynek megfelelő jogalkotási felhatalmazás megteremtése, mivel a Polgári Törvénykönyv, amely az utazási szerződésre vonatkozó keretszabályokat meghatározza, nem tartalmaz felhatalmazó rendelkezéseket. A hiányzó jogalkotási felhatalmazást ezért a Ptké. II.ben helyezi el a Javaslat (egyidejűleg hatályon kívül helyezve annak a Minisztertanács számára feladatot megállapító, idejétmúlt rendelkezéseit). 92
A 33. §-hoz A Javaslat – összhangban a reklámtörvény a Javaslattal párhuzamos újrakodifikálásával – a jogrendszeren belüli terminológiai egységesítés érdekében kiigazítja a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 27. § (9) bekezdését. A 34. §-hoz Az (1) és (2) bekezdéshez: a Javaslat egyrészt a jogrendszeren belüli terminológiai egységesítés érdekében kiigazítja az Öpt. egyes, a kereskedelmi kommunikációkra vonatkozó szakaszait, másrészt – a szabályozási cél és a szabályozott terület hasonlósága okán – az Öpt.t a tájékoztatás tárgyszerűségére vonatkozó követelményt megállapító, az Mpt. 70. § (7) bekezdésben foglaltnak megfelelő rendelkezéssel egészíti ki. A Javaslat egyidejűleg egyszerűsíti, és a pénzügyi szektorra vonatkozó hasonló szabályokkal összhangban szabályozza az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak elnevezésére vonatkozó közjogi szabályt, egyúttal hatályon kívül helyezve a bíróság hatáskörére vonatkozó külön szabályokat, tekintettel arra, hogy az egyrészt következik a nyilvántartásba vételre vonatkozó szabályokból, másrészt a PSZÁF felügyeleti jogkörét e tekintetben a Psztv. biztosítja. A névviselésen túl pedig, amennyiben kereskedelmi kommunikációja e tekintetben megtévesztő, a PSZÁF a Javaslat alapján jogosult eljárni az ilyen ügyekben. A (3) bekezdéshez: a Javaslat a PSZÁF Javaslat eljáró hatósággá válásával és a Javaslat szerinti hatásköri, illetve eljárási szabályokkal összefüggésben – az egyéb módosuló törvények tekintetében is alkalmazott megoldáshoz hasonlóan – egyértelmű rendelkezést iktat be az Öpt.-be arra vonatkozóan, hogy a törvénynek a fogyasztókat érintő kereskedelmi gyakorlatokkal összefüggő rendelkezései megsértése esetén a PSZÁF a Javaslatban foglalt szabályok szerint jár el (v.ö. a 10–12., illetve a 17. §-hoz írt indokolással).
A 35. §-hoz Az (1)–(4) bekezdéshez: a Javaslat a jogrendszeren belüli terminológiai egységesítés érdekében (a reklám, illetve a fogyasztó fogalmak egyértelmű, a javaslatbeli tartalomnak megfelelő használata) kiigazítja a Hpt. 32/E. és – ezzel összefüggő – 124. §-át, valamint a Hpt. XXIX. fejezetének címét. Az (5) bekezdéshez: a Javaslat a Hpt. 203. §-át a jelzett terminológiai egységesítés igényére tekintettel, továbbá úgy módosítja, hogy abból hatályon kívül helyezi a megtévesztés általános tilalmára vonatkozó (1) bekezdést, tekintett arra, hogy a jogrendszeri koherencia és az eljáró hatóságok hatáskörének egyértelmű megállapítása érdekében indokolt, hogy az ágazati szabályok ne ismételjék a Javaslatban, illetve vállalkozás-vállalkozás viszonylatban a Tpvt.-ben foglalt általános szabályokat, hanem csak a valóban érdemben speciális szabályként megjelenő rendelkezéseket tartalmazzák. A (6) bekezdéshez: a Javaslat a hatályos Hpt. 202. §-ában foglalt szabályt – a szükséges terminológiai kiigazítással, továbbá összhangban a vonatkozó, a betétbiztosítási rendszerekről szóló 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti tanácsi irányelvvel – a Tpt. rendszeréhez hasonlóan a Hpt.-nek a Betétbiztosítási Alapról és az arról való tájékoztatásról szóló rendelkezései közé helyezi át, azt egyúttal a reklámokon túlmutató körben is, általában a kereskedelmi kommunikációra vonatkozóan előírva. A strukturális átrendezés és az általános
93
vonatkoztatás egyértelművé teszi azt is, hogy e rendelkezés kikényszerítése a PSZÁF hatáskörébe tartozik. A (7) és (9) bekezdéshez: a Javaslat egyrészt a Hpt. normatív rendelkezései közé beiktatja azt a kifejezett rendelkezést, amely alapján a Hpt. 235. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján kiadott kormányrendelet szerinti mutatókról (egységesített betéti kamatláb mutató, illetve teljes hiteldíjmutató) az ügyfeleket tájékoztatni kell, másrészt – erre tekintettel – kiigazítja és egyszerűsíti a vonatkozó felhatalmazó rendelkezéseket. A (8) bekezdéshez: a Javaslat a PSZÁF Javaslat szerinti eljáró hatósággá válásával és a Javaslat szerinti hatásköri, illetve eljárási szabályokkal összefüggésben – az egyéb módosuló törvények tekintetében is alkalmazott megoldáshoz hasonlóan – egyértelmű rendelkezést iktat be a Hpt.-be arra vonatkozóan, hogy a törvénynek a fogyasztókat érintő kereskedelmi gyakorlatokkal összefüggő rendelkezései megsértése esetén a PSZÁF a Javaslatban foglalt szabályok szerint jár el (v.ö. a 10–12., illetve a 17. §-hoz írt indokolással). A (10) bekezdéshez: a Javaslat a vonatkozó jogszabály-szerkesztési követelményeknek megfelelően kiigazítja az uniós jognak való megfelelést deklaráló jogharmonizációs klauzulát. A (11)–(13) bekezdéshez: a Javaslat – összhangban a párhuzamos Fgytv.-módosítással – a jogrendszeren belüli terminológiai egységesítés érdekében kiigazítja a Hpt.-nek a „fogyasztási kölcsön”, illetve a „lakossági kölcsön” fogalmakra vonatkozó meghatározásait, továbbá meghatározza a „fogyasztó” fogalmát. Fontos e helyen is utalni arra, hogy a fentiekben kifejtettekkel is összhangban a kifejezetten közrendi típusú reklámszabályok tekintetében a Hpt. 201., 202. és 206/A. §-a vonatkozásában a szükséges módosító, illetve hatályon kívül helyező rendelkezéseket a Javaslattal párhuzamos Grt.-módosítás tartalmazza. A 36. §-hoz Az (1) és (2) bekezdés: a Javaslat egyrészt a jogrendszeren belüli terminológiai egységesítés érdekében kiigazítja az Mpt. egyes, a kereskedelmi kommunikációkra vonatkozó szakaszait Emellett egyszerűsíti a magánnyugdíj-pénztárak elnevezésére vonatkozó közjogi szabályt, egyben hatályon kívül helyezve annak a hirdetések megtévesztő jellegének tilalmára vonatkozó rendelkezését, tekintettel arra, hogy azt a Javaslat anyagi jogi szabályai, illetve vállalkozás-vállalkozás viszonyban a Tpvt. már kimondja. A (3) bekezdéshez: a Javaslat a PSZÁF Javaslat szerinti eljáró hatósággá válásával és a Javaslat szerinti hatásköri, illetve eljárási szabályokkal összefüggésben – az egyéb módosuló törvények tekintetében is alkalmazott megoldáshoz hasonlóan – egyértelmű rendelkezést iktat be az Mpt.-be arra vonatkozóan, hogy a törvénynek a fogyasztókat érintő kereskedelmi gyakorlatokkal összefüggő rendelkezései megsértése esetén a PSZÁF a Javaslatban foglalt szabályok szerint jár el (v.ö. a 10–12., illetve a 17. §-hoz írt indokolással). A 37. §-hoz Az (1) bekezdéshez: a rendelkezés hatályon kívül helyezi az Fgytv. tájékoztatási és csomagolási követelményeire történő hivatkozást, figyelemmel részint arra, hogy a felhívott szabályok a 2005/29/EK irányelv átültetésével összefüggésben az Fgytv. – a Javaslattal párhuzamos – módosításával hatályon kívül helyezésre kerülnek; másfelől az ilyen normatív tartalom nélküli utalószabály egyébként is szükségtelen, a más jogszabály betartásának
94
kötelezettsége az adott jogszabályból következik. A módosítás egyértelművé teszi továbbá, hogy veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény csak nem ömlesztett formában hozható forgalomba. A (2) bekezdéshez: a rendelkezés a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények megtévesztő jelölésére vonatkozó hatályos szabályozást pontosítja, összhangba hozva azt a vonatkozó – a Javaslat 59. §-a (2) bekezdésének a) és f) pontjában megjelölt – közösségi jogi rendelkezésekkel, egyben megszüntetve a párhuzamosságot a megtévesztésnek a Javaslatban kimondott tilalmával. A (3) bekezdéshez: a rendelkezés a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények reklámozására vonatkozó hatályos szabályokat pontosítja, összhangba hozva azokat a vonatkozó – a Javaslat 59. §-a (2) bekezdésének a) és f) pontjában megjelölt – közösségi jogi rendelkezésekkel, egyben megszüntetve a párhuzamosságot a Javaslatnak, illetve a reklámtörvénynek a megtévesztő reklámozást érintő rendelkezéseivel. A (4)–(6) bekezdéshez: a Javaslat meghatározza a fogyasztóvédelmi hatóság hatásköreit a Kbtv.-ben és végrehajtási rendeleteiben foglalt rendelkezések betartatása tekintetében, azt minden esetben a terméknek a fogyasztók számára történő forgalmazásához kötve. A fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatokkal összefüggő rendelkezések tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság a Javaslat szabályai szerint, egyéb, a fogyasztókat érintő rendelkezések betartatásával összefüggésben pedig az Fgytv. alapján jár el. A Kbtv. érintett rendelkezéseinek „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-ként való deklarálására azért van szükség, mert az Fgytv. a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását (hatáskörét és a jogkövetkezmények alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-hez kapcsolja. Ezért az Fgytv.-től eltérő jogszabályokban ilyenként nevesíteni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása indokolt. A 38. §-hoz Az (1), valamint az (5) és (6) bekezdéshez: a Javaslat a fogalmi összehangolás igényére tekintettel pontosítja a törvényben a forgalmazó fogalmát, továbbá kiiktatja a „fogyasztó” szóhasználatot, figyelemmel arra, hogy a hulladékgazdálkodás tekintetében a „fogyasztó”-nak a Javaslattal a jogrendszer egészében egységesen meghatározott fogalma nem értelmezhető, mivel a termékek hulladékká válása kapcsán nincs jelentősége a felhasználó laikus minőségének. Ezért a Javaslat a törvényben használt „fogyasztó” fogalmat a „felhasználó”-val váltja ki, megadva annak definícióját is. A (2) bekezdéshez: a Javaslat pontosítja a hatályos szabályozás tájékoztatási követelményeit, részint terminológiai szempontból, másrészt pedig – megszüntetve a hatályos rendelkezés deklaratív jellegét – egyértelművé teszi, hogy a termék hulladékgazdálkodási szempontú jellemzőiről való tájékoztatás alapvetően a gyártó kötelezettsége, továbbá, hogy a tájékoztatási követelmény részleteit a törvény végrehajtási szabályai állapítják meg. A (3) bekezdéshez: biztosítandó, hogy a tájékoztatás ténylegesen megtörténjen, a Javaslat a forgalmazót is felelőssé teszi a tájékoztatási követelmények betartásáért. Ez a felelősségi rendezés érdekeltté teszi a forgalmazót abban, hogy a gyártó általi teljesítést – ebből a szempontból is – ellenőrizze, illetve, hogy a hiányzó tájékoztatást maga pótolja, természetesen olyan módon, hogy azt a gyártótól beszerzi. Ennek indoka, hogy a gyártó mulasztása esetén a hiányzó információk gyártótól való beszerzésére a forgalmazó van – szerződéses kapcsolatuk révén – leginkább megfelelő helyzetben, legalábbis a felhasználó lehetőségeihez viszonyítva. Ez azonban nem érinti azt a lehetőséget, hogy a forgalmazó, ha a
95
gyártó mulasztása esetén helyt kellett állnia, vagy a hiányzó információ pótlása költséget okozott számára, azt a gyártóval szemben szerződéses jogviszonyuk keretében érvényesítse. A (4) bekezdéshez: a Javaslat meghatározza a fogyasztóvédelmi hatóság hatásköreit a Hgt.-ben és végrehajtási rendeleteiben foglalt rendelkezések betartatása tekintetében. A fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatokkal összefüggő (alapvetően a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó) rendelkezések tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság a Javaslat szabályai szerint, egyéb, a fogyasztókat érintő (elsősorban a hulladékká vált termékek, illetve csomagolások fogyasztóktól történő visszafogadásáról, visszaváltásáról szóló) rendelkezések betartatásával összefüggésben pedig az Fgytv. alapján jár el. A Hgt. érintett rendelkezéseinek „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-ként való deklarálására azért van szükség, mert az Fgytv. a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását (hatáskörét és a jogkövetkezmények alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-hez kapcsolja. Ezért az Fgytv.-től eltérő jogszabályokban ilyenként nevesíteni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása indokolt A 39. §-hoz Az (1) bekezdésben foglalt módosítás annak a követelménynek tesz eleget, mely szerint a jogrendszerben egységesíteni szükséges a „reklám”, illetve „hirdetés” fogalom-használatot. A hatályos törvényszöveg a „minősített” jelző használatára vonatkozó követelményt a szolgáltató „hirdetésében, hivatalos levelezése során, az általa kibocsátott tanúsítványban vagy bármely egyéb módon” írja elő, ahol a „bármely egyéb mód” kitétel arra mutat, hogy ténylegesen minden formában tartózkodni kell nyilvántartásba vétel hiányában a törvény által védett elnevezés használatától. Ezért a Javaslat – mint szükségtelent – mellőzi e felsorolást. Szintén a „hirdetés” szóhasználat kiváltása igényéből ered a (2) bekezdés szerinti módosítás. A hatályos törvényszöveg tartalmaz egy olyan további mondatrészt is, mely szerint a szolgáltató „a tanúsítás tényét hirdetésében, hivatalos levelezése során és bármely egyéb módon használhatja”. A Javaslat elhagyja ezt a mondatrészt, figyelemmel arra, hogy arra, hogy valaki egy megszerzett minősítést (akkreditációt) használjon, nem szükséges jogszabályi felhatalmazás. Összességében egyik módosítás sem jelent tartalmi változást a hatályos szabályozáshoz képest, ugyanakkor megszünteti a – bizonytalan tartalmú – „hirdetés” szóhasználatot, összekapcsolva azt a normatív tartalommal nem rendelkező szövegrészek elhagyásával. A 40. §-hoz Az (1) bekezdés a reklámtörvény – a Javaslattal összefüggő, azzal párhuzamos – újrakodifikálását megvalósító Grt.-javaslatra tekintettel korrigálja a Grüft. hivatkozását. A (2) bekezdés a törvény rendelkezéseinek megsértése esetén eljáró hatóságokat, és az azok eljárására irányadó szabályokat határozza meg. Tartalmi változás annyiban történik, hogy a Grüft. 2. §-ában a fogyasztók tájékoztatását szolgáló közlemények megjelenítésére vonatkozó követelmény tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság hatásköre kerül megállapításra (különválasztva ezeket az üzletfeliratoktól, amelyek továbbra is az üzlet működési engedélyét kiadó jegyző feladatkörébe tartoznak). A további változások kodifikációs jellegű korrekciói a hatályos törvényszövegnek, illetve abból a rendszerből következnek, amely szerint az Fgytv. – a Javaslattal párhuzamos – módosítása a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását szabályozza.
96
A Grüft érintett rendelkezéseinek „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-ként való deklarálására azért van szükség, mert az Fgytv. a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását (hatáskörét és a jogkövetkezmények alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-hez kapcsolja. Ezért az Fgytv.-től eltérő jogszabályokban ilyenként nevesíteni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása indokolt. A 41. §-hoz A Javaslat az Ektv.-t egyrészt a fentiekben jelzett terminológiai egységesítés okán, másrészt az alapvetően az e területet szabályozó – a 2005/29/EK irányelvhez képest speciális – közösségi jogi rendelkezésekből következő tájékoztatási szabályokat átültető rendelkezéseknek a vonatkozó közösségi jogi követelményekre és a javaslatbeli általános szabályokra is tekintettel való kiigazítása, valamint a reklámtörvény – a Javaslattal összefüggő, azzal párhuzamos – újrakodifikálását megvalósító Grt.-javaslatban a közvetlen megkeresés módszerével küldött reklámanyagokra (direkt marketing) vonatkozó új általános szabályokkal való összhang biztosítása céljából módosítja. Az előbbiekkel összefüggésben a Javaslat módosítja az Ektv. hatásköri szabályait, egyértelművé téve, mely esetekben melyik hatóság és mely törvény alkalmazásával jár el. Az (1) bekezdésbeli módosítás a Javaslat 2. §-ához írt indokolásban írtakkal összhangban az „elektronikus kereskedelmi szolgáltatás” definícióját hozzáigazítja a Javaslatban használt „áru” fogalom tartalmához. A (2) bekezdés az Ektv. 4. §-ában foglalt tájékoztatási követelményeket egyrészt a 2005/29/EK irányelvbeli követelményekkel összhangban, az Fgytv.-nek a Javaslattal párhuzamos módosítására is tekintettel arra a körre szűkíti, amely közvetlenül a speciális közösségi jogi előírásokból (nevezetesen a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlament és tanács irányelvből) fakad, másrészt pontosítja a 2000/31/EK irányelvnek megfelelően. Ennek megfelelően a 2000/31/EK irányelvben előírtakon túli követelmények nem jelennek meg a 4. §-ban. A (3)–(7) bekezdés a 2000/31/EK irányelvnek való pontosabb megfelelés érdekében pontosítja, illetve kiigazítja az elektronikus úton történő szerződéskötésre vonatkozó, az Ektv. 5. és 6. §-ában foglalt szabályokat. A (8) bekezdésben a Javaslat az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályokat (Ektv. 14. és 14/A §-a) alkotja újra arra tekintettel, hogy a Grt.-javaslat a használt médiumtól függetlenül érvényesülő általános szabályként fogalmazza meg, hogy reklám természetes személynek mint reklám címzettjének közvetlen megkeresés módszerével (azaz közvetlen üzletszerzésként) kizárólag akkor küldhető, ha ahhoz a reklám címzettje előzetesen hozzájárult (Grt.-javaslat 6. §). Ennek megfelelően a Javaslat egyrészt összhangba hozza az elektronikus hirdetéssel kapcsolatos fogalommeghatározásokat a Grt.-javaslatbeli fogalommeghatározásokkal, megtartva ugyanakkor a szabályozás azon elemét, miszerint az Ektv. rendszerében az elektronikus hirdetés szélesebb kört fed le: nem csak a reklámtartalmú küldeményekre, hanem a társadalmi cél megvalósításához kapcsolódó, reklámnak nem minősülő tájékoztatásokra is kiterjed. Emellett a Javaslat az Ektv.-ben csak azokat a szabályokat tartja meg, amelyek ezen eltérésre tekintettel vagy a 2000/31/EK irányelv speciális követelményeire tekintettel a Javaslat anyagi jogi szabályaiban, illetve a Grt.javaslatban foglalt általános szabályokhoz képest különös szabályként itt szabályozandók.
97
Emellett az itt javasolt módosítás átláthatóbbá teszi a vonatkozó szabályok szerkezetét és egy alcím alá rendezi az elektronikus hirdetésekre vonatkozó szabályok mindegyikét, amelyeket az előbbiekben említetteken túl csak annyiban módosít – a (2) bekezdésben az Ektv. 4. §-ának módosítása kapcsán írtakhoz hasonlóan –, amennyiben az a 2000/31/EK irányelvnek való pontosabb megfelelés érdekében szükséges. Megjegyzendő, hogy a javaslatbeli módosítással az érdemi szabályok alapvetően nem változnak meg, hiszen a Grt.-beli általános szabály éppen az Ektv. hatályos szabályait (az Ektv. 14. §-ának főszabályát) veszi alapul, és a Javaslat a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak (NHH) a kéretlen elektronikus hirdetésekkel kapcsolatos hatásköreit is változatlanul hagyja [ennek megfelelő szabályokat tartalmaz a Grt.-javaslat 24. §-ának (4) bekezdése is]. Egyetlen érdemi változásként a Ektv. 14. §-a (9) bekezdésének hatályon kívül helyezését lehetne értékelni, ugyanakkor belátható, hogy e kivételnek tűnő szabály megtartása nem indokolt, hiszen a személyes adatok kezeléséhez mindenképpen az illető hozzájárulása szükséges, és ezért érdemben a Grt.-javaslatbeli általános szabály alkalmazása nem jelent érdemben többletterhet a jelenlegi szabályokhoz képest (a Grt.-javaslat az új általános szabályhoz kapcsolódó átmeneti szabályok között e tekintetben is megfelelő, kilenc hónapos átmeneti időt biztosít). A (9)–(16) bekezdésben foglalt módosítások a fentebb részletezett változásoknak megfelelő technikai jellegű módosításokra irányulnak az Ektv. hatásköri és eljárási szabályai tekintetében. A korábbiakban kifejtettek szerint rögzítésre kerül, hogy a Javaslat szerinti kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó rendelkezések tekintetében a Javaslat szerinti hatóságok, az egyéb fogyasztóvédelmi rendelkezések tekintetében pedig a fogyasztóvédelmi hatóság jogosult eljárni a Javaslat, illetve az Fgytv. szabályai szerint [16/A. § (1) és (2) bek.]. Az érintett rendelkezések fogyasztóvédelmi rendelkezésként azonosítása azért szükséges, mert az Fgytv. a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását (hatáskörét és a jogkövetkezmények alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-hez kapcsolja. Ezért az Fgytv.-től eltérő jogszabályokban ilyenként nevesíteni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása indokolt. Egyebekben érdemi változást a Javaslat nem tartalmaz. A (17) bekezdés azokat a kisebb technikai jellegű módosításokat tartalmazza, amelyek a fenti módosításokra tekintettel az Ektv. belső koherenciájának biztosítását, illetve a Javaslat miatt szükségessé váló terminológiai egységesítés megvalósítását célozzák.
A 42. §-hoz Az (1)–(3) bekezdéshez: a Javaslat egyrészt a jogrendszeren belüli terminológiai egységesítés érdekében – módosítja és kiigazítja a Tpt.-nek a „hirdetésre” vonatkozó szabályait (a hatályos Hpt. „hirdetés”-fogalmának megfelelő módosításával, és a két törvény fogalmi rendszerének közelítésével is párhuzamosan), oly módon, hogy a hatályos Tpt. vonatkozó szabályait a kereskedelmi kommunikációkra általában mondja ki, és csak ott szűkíti a rendelkezések tartalmát a szűkebb értelemben vett reklámra, ahol ez – az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról szóló 2003. november 4-i 2003/71/EK európai parlamenti tanácsi irányelvvel is összhangban – valóban indokolt. Emellett a tájékoztató engedélyezésének megtagadása tekintetében a Javaslat, az egyértelműség érdekében – figyelemmel a PSZÁF-nak a Javaslat szerinti hatóságkénti eljárására, illetve a Javaslat anyagi szabályainak a Tpt. szerinti kereskedelmi kommunikációk tekintetében való érvényesítésére – 98
pontosítja, hogy az engedély megtagadására mely jogszabályi rendelkezések megsértése esetén kerülhet sor (megjegyzendő: e rendelkezés alkalmazásakor továbbra is érvényesül a Tpt. 13. § (2) bekezdése szerinti, a 809/2004/EK rendeletre utaló szabály). A (4) bekezdéshez: a Javaslat – a Hpt.-be egy új 205/A §-t beiktató módosítás szövegével megegyező okok alapján, a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló 1997. március 3-i 97/9/EK európai parlamenti tanácsi irányelvvel összhangban – kiigazítja a Tpt. 214. §-ának (4) bekezdését, egyértelművé téve, hogy ez a szabály nem csak a kifejezett reklámokra, de általában a kereskedelmi kommunikációkra vonatkozik, ami egyben azt is egyértelműsíti, hogy ezekben az esetekben a PSZÁF jogosult eljárni. Az (5) bekezdéshez: a Javaslat a fentebb az (1)–(3) bekezdés kapcsán írt indokok alapján, és az azokban a bekezdésekben foglalt módosításokkal összhangban kiigazítja a Tpt. 293. §-ának (2) és (3) bekezdését. A (6) bekezdéshez: a Javaslat a PSZÁF Javaslat szerinti hatósággá válásával, és a Javaslat szerinti hatásköri, illetve eljárási szabályokkal összefüggésben – az egyéb módosuló törvények tekintetében is alkalmazott megoldáshoz hasonlóan – egy új LVI/A. Fejezetként egyértelmű rendelkezéseket iktat be a Tpt.-be, amelyek értelmében a Javaslat szerinti, a fogyasztókat érintő kereskedelmi gyakorlat megsértése esetén a PSZÁF a Javaslatban foglalt szabályok szerint jár el (v.ö. a 10–12., illetve a 17. §-hoz írt indokolással). A (7) bekezdéshez: a Javaslat a vonatkozó jogszabály-szerkesztési követelményeknek megfelelően kiigazítja az uniós jognak való megfelelést deklaráló jogharmonizációs klauzulát. A (8) bekezdéshez: a Javaslat a (6) bekezdés szerint beiktatandó új 406/A. § megfelelő alkalmazása érdekében, igazodva a Tpt. rendszeréhez a Tpt. 1. számú mellékletében szereplő rövidítéseket kiegészíti a Javaslat szerinti törvényre utaló rövidítéssel. A 43. §-hoz Az (1) bekezdéshez: a Javaslat hatályon kívül helyezi a hatályos rendelkezés – a Javaslattal meg nem engedhető módon párhuzamos – megtévesztési tilalmát. A hatályos rendelkezés (2) bekezdésében írt hatásköri szabályozás a törvény eljárási szabályai között is megtalálható, erre tekintettel indokolt annak ehelyütt való elhagyása. A (2) bekezdéshez: a Javaslat a terminológiai egységesítés, valamint az egyértelmű normatív szabályozás igényére figyelemmel pontosítja a szaporítóanyagok címkézésére vonatkozó rendelkezéseket. A (3) bekezdéshez: a Javaslat az egyértelmű hatósági hatásköri szabályozás érdekében beiktatja az Nftv.-be az arra vonatkozó kifejezett rendelkezést, hogy a törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok rendelkezéseinek kikényszerítése alapvetően a növénytermesztési hatóság feladatköre. A (4) bekezdéshez: mivel a szaporítóanyag jelölésére (címkézésére) vonatkozó jogszabályi rendelkezések közösségi jogi eredetűek, s mint ilyenek a 2005/29/EK irányelv tekintetében, a megtévesztő mulasztás szempontjából relevánsak, betartatásukat az általános indokolás II. részében írtakra tekintettel a fogyasztóvédelmi hatósághoz indokolt rendelni, amennyiben az fogyasztót érint. Az említett rendelkezések „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-ként való deklarálására azért van szükség, mert az Fgytv. a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását (hatáskörét és a jogkövetkezmények alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-hez kapcsolja. Ezért az Fgytv.-től eltérő jogszabályokban ilyenként nevesíteni
99
kell azokat a rendelkezéseket, amelyek tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása indokolt Az (5) bekezdéshez: a Javaslat az egyértelmű szabályozás igényére tekintettel pontosítja a törvény jogkövetkezmény-katalógusát. A (6) bekezdéshez: a megtévesztésre vonatkozó tilalom hatályon kívül helyezésével összhangban a Javaslat hatályon kívül helyezi az ahhoz kapcsolódó hatásköri szabályt is. A 44. §-hoz Az (1) bekezdéshez: a Javaslat – az egyéb pénzügyi tárgyú törvények módosításával összhangban – a Bit.-nek a biztosító egyesületek elnevezésére vonatkozó szabályait oly módon módosítja, hogy azok kizárólag az elnevezésre vonatkozzanak, egyben kiiktatva a rendelkezésből a hirdetésekre utalást, hiszen egyébként a kereskedelmi kommunikációban a megtévesztés tilalmát (ideértve a megtévesztő névhasználatot is) a Javaslat anyagi jogi szabályai, illetve vállalkozás-vállalkozás viszonyban a Tpvt. már kimondja. A (2) bekezdéshez: a Javaslat a PSZÁF Javaslat szerinti eljáró hatósággá válásával és a Javaslat szerinti hatásköri, illetve eljárási szabályokkal összefüggésben – az egyéb módosuló törvények tekintetében is alkalmazott megoldáshoz hasonlóan – egy új alcím alatt, új 167/A §-ként egyértelmű rendelkezést iktat be a Bit.-be arra vonatkozóan, hogy a törvénynek a fogyasztókat érintő kereskedelmi gyakorlatokkal összefüggő rendelkezései megsértése esetén a PSZÁF a Javaslatban foglalt szabályok szerint jár el (v.ö. a 10–12., illetve a 17. §-hoz írt indokolással). A (3) bekezdéshez: a Javaslat – tekintettel arra, hogy a PSZÁF biztosítók tekintetében fennálló hatáskörét a Javaslat folytán nem csak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény állapítja meg – kiigazítja a Bit. erre vonatkozó hatályos 168. §-át. A (4) bekezdéshez: a Javaslat a vonatkozó jogszabály-szerkesztési követelményeknek megfelelően kiigazítja az uniós jognak való megfelelést deklaráló jogharmonizációs klauzulát. A 45. §-hoz Az (1) bekezdéshez: az Eht. 21. §-a (6) bekezdésének módosításával a Javaslat – a Javaslattal párhuzamos Fgytv.-módosítással összhangban – egyértelművé teszi, hogy melyek azok a fogyasztóvédelmi rendelkezések, amelyek vonatkozásában az eljárás a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörébe tartozik. Ezzel összefüggésben a jelenlegi (6) bekezdés hatályon kívül helyezése indokolt. A megjelölt rendelkezések „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-ként való deklarálására azért van szükség, mert az Fgytv. a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását (hatáskörét és a jogkövetkezmények alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-hez kapcsolja. Ezért az Fgytv.-től eltérő jogszabályokban ilyenként nevesíteni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása indokolt. A (2) bekezdéshez: az Eht.-nek – az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján kialakított – fogalmi rendszerére tekintettel, valamint a Javaslattal és az azzal párhuzamos Fgytv.-módosítással összefüggésben érvényesítendő fogalmi, terminológiai tisztázás érdekében, a rendelkezés eredeti céljának
100
megfelelően indokolt az Eht. 126. §-ában a „fogyasztók” helyett az „előfizetők és felhasználók” jogairól rendelkezni. A (3) bekezdéshez: indokolt, hogy amennyiben a képviselő a bejelentést más hatósághoz továbbítja, erről a bejelentő is értesüljön, ezért ezt a Javaslat szerinti módosítás – tekintettel arra, hogy a képviselő nem mint hatóság jár el – ezt kifejezetten előírja a képviselő kötelezettségeként. A (4) bekezdéshez: a Javaslat – az eljáró hatóságok hatásköreinek egyértelművé tételére vonatkozó célkitűzésnek megfelelően – pontosítja az NHH-nak az általános szerződési feltételekkel összefüggő piacfelügyeleti hatáskörét, egyértelművé téve, hogy az az Eht. által szabályozott körben áll fenn. Az (5) és (6) bekezdéshez: az Eht. 138. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések arra tekintettel kerülnek átalakításra, hogy az Fgytv. – a Javaslattal párhuzamos – módosítása egységes panaszkezelési szabályozást tartalmaz (az Fgytv. a módosítással beiktatandó 17/A és 17/C. §-ában). Így ehelyütt csak az Eht.-ben szabályozott tevékenységekhez kapcsolódó speciális szabályokat indokolt rögzíteni. A (7) bekezdéshez: az e bekezdésben foglalt módosítások a Javaslattal összefüggő terminológiai jellegű – a fentebb az e § (1) bekezdése kapcsán írtakkal megegyező célú – pontosításokat tartalmazzák. A 46. §-hoz A Javaslat a terminológiai egységesítés keretében kiiktatja a „fogyasztói forgalom” definiálatlan használatát, s a helyett a törvény szóhasználatával összhangban álló megjelölést alkalmaz. A 47. §-hoz Az (1) bekezdéshez: a Javaslat a Tétv. közösségi jogi eredetű, így a Javaslat szempontjából, a megtévesztő mulasztás tekintetében releváns tájékoztatási követelményt előíró rendelkezéseit a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló 2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv – a Javaslat 59. §-a (2) bekezdésének h) pontjában megjelölt – rendelkezéseinek megfelelően pontosítja. A (2) bekezdéshez: a Tétv. fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezéseinek betartatása tekintetében a PSZÁF a Javaslat szabályai szerint jár el, figyelemmel arra, hogy az ilyen tájékoztatási követelmények megsértése egyben megtévesztő mulasztásnak is minősülhet az irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében foglalt megoldás miatt. A (3) bekezdéshez: a Javaslat a Tétv. „fogyasztó” fogalmát a Javaslatban alkalmazott terminológiára tekintettel igazítja ki. A 48. §-hoz Az (1) bekezdéshez: a Javaslat – összhangban az Fgytv.-nek a Javaslattal párhuzamos módosításával, az Fgytv. 2. §-a r) pontjában adott meghatározással – meghatározza a „forgalmazás” a törvényben használt, de eddig nem definiált fogalmát.
101
A (2) bekezdéshez: a rendelkezés a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvénnyel való összhang megteremtése, törvényi szinten történő nyilvántartás előírása érdekében kiegészíti a Kertv.-t a kereskedelmi hatóságot a kereskedelmi szakértőkről nyilvántartás vezetésére feljogosító rendelkezéssel. A (3) bekezdéshez: a Kertv. 5. §-ának hatályos (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezések arra tekintettel kerülnek átalakításra, hogy az Fgytv. – a Javaslattal párhuzamos – módosítása egységes panaszkezelési szabályozást tartalmaz (az Fgytv. a módosítással beiktatandó 17/A–17/C. §-ában). Így ehelyütt csak a kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó speciális szabályokat indokolt rögzíteni. A vásárlók könyve továbbra sem kizárólagos eszköze a panaszok megtételének, hanem egy lehetséges módja, amelyet a kereskedő köteles biztosítani. A bejegyzések kezelésére irányadó fogyasztóvédelmi eljárási szabályokat – a természetes személy – fogyasztók tekintetében a módosított Fgytv. tartalmazza, a fogyasztónak nem minősülő vásárlók tekintetében pedig továbbra is a Kertv. végrehajtására kiadott kormányrendelet rendelkezései lesznek az irányadók. A Kertv. 5. §-ának (6) bekezdése részint az önálló turisztikai törvény megalkotására, valamint a vendéglátási tevékenység újraszabályozására tekintettel kerül módosításra, másrészt hatályon kívül helyezi a 2005/29/EK irányelv átültetésével nem összeférhető tájékoztatási követelményeket. A Kertv. 5. §-ának hatályos (7) bekezdésében foglalt, a 18. éven aluli személyek kiszolgálására vonatkozó tilalom – az Fgytv.-nek a Javaslattal párhuzamos módosítása révén – átkerül az Fgytv.-be, annak a módosítással beiktatandó 16/A. §-ába, figyelemmel arra is, hogy a gyermek- és fiatalkorúak védelmét célzó rendelkezéseket a fogyasztóvédelmi hatóság kényszeríti ki, s az Fgytv. speciális jogkövetkezményeket és eljárási rendelkezéseket kapcsol e szabályok megsértéséhez. Az új (7) bekezdés a Kertv. 5. §-a hatályos (8) bekezdésének szabályát fogalmazza meg, általánosabb körben, s a Javaslat megfelelő jogalkotási felhatalmazással is kiegészíti a Kertv.t az ilyen speciális forgalmazási korlátozások megalkotásához, azok lehetőségét a közerkölcs és a közrend védelméhez, illetve közbiztonsági okokhoz rendelve [lásd a Kertv. 12. §-a (1) bekezdésének p) pontját a (6) bekezdésben]. A (4) bekezdéshez: a Kertv. 9. §-ának újraalkotását a hatósági hatáskörök egyértelmű szabályozásának igénye indokolta. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a Kertv. és a végrehajtására kiadott jogszabályok rendelkezéseinek végrehajtását fő szabály szerint a kereskedelmi hatóság (a jegyző vagy a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal) kényszeríti ki. A törvény egyes rendelkezései a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörébe tartoznak. Értelemszerűen a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó jogszabályi előírásokat ezek mellett még számos egyéb hatóság is ellenőrzi (így például az adóhatóság), azok azonban a saját szabályozásukból nyerik erre a hatáskört, s nem is a Kertv. és végrehajtási szabályai, hanem a sajátos ágazati jogszabályok rendelkezéseit kényszerítik ki (adott esetben a kereskedelmi tevékenységek tekintetében). A fogyasztóvédelmi hatóság is még számos ponton hatáskörrel rendelkezik a kereskedelmi tevékenységek tekintetében, amikor az Fgytv. rendelkezéseinek és más, „fogyasztóvédelmi rendelkezéseket” tartalmazó jogszabályok betartásának kikényszerítésére jár el. A módosított 9. § (3) és (4) bekezdése a hatályos törvényszöveget tartalmazza. Az (5) bekezdés a kereskedelmi hatóság intézkedési katalógusát szabályozza újra, míg a (6) bekezdés törvényi szintre emeli azokat a kereskedelmi hatósági intézkedéseket, amelyek tekintetében nem megengedett a jogorvoslat. Az (5) bekezdéshez: a Kertv. 12. §-a (1) bekezdésének a) pontjában adott felhatalmazás pontosításra kerül a tekintetben, hogy a törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben a jogkövetkezmények alkalmazásának szabályait meg kell határozni (tekintettel arra, hogy a 102
jogkövetkezmény-katalógust a törvény – kimerítő jelleggel – megállapítja, az alkalmazás szempontjait azonban nem tartalmazza). A (6) bekezdéshez: a Kertv. 12. § (1) bekezdése f) pontjának módosítására az okból kerül sor, hogy a fogyasztói panaszok intézésének külön rendjét – a Javaslattal párhuzamos módosítást követően – az Fgytv. állapítja meg, míg a panaszok vásárlók könyvében történő dokumentálásának szabályairól a Kertv. már kimerítően rendelkezik. A Kertv. 12. § (1) bekezdése g) pontjának módosítása egyértelművé teszi, hogy a rendelkezés a kereskedelmi hatóságra vonatkozik. A (7) bekezdéshez: a Kertv. 12. §-ának (1) bekezdését kiegészítő rendelkezések meglévő szabályozások hiányzó jogalkotási felhatalmazását pótolják. A p) pontban írt felhatalmazó rendelkezés a Kertv. 5. §-a (7) bekezdésében újraalkotott „láttató szabály”-hoz kapcsolódik. A (8) és (9) bekezdéshez: a Kertv. 12. §-ának (2) bekezdésébe beiktatandó új f) pontra, illetve az ugyanezen §-ba beiktatandó új (7) bekezdésre azért van szükség, mert az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 67. §-a (2) bekezdésének 2008. január 1-jétől hatályos szövege egyértelműen törvényi felhatalmazásokhoz köti az igazgatási szolgáltatási díj megállapítására vonatkozó rendelet megalkotását. E rendelkezések ezt a törvényi szintű jogszabályi hátteret teremtik meg a kereskedelemért felelős miniszter irányítás alá tartozó kereskedelmi hatóság részére az általa lefolytatott eljárásokért fizetendő díjak, illetve a műszaki biztonsági hatóság részére a műszaki biztonsági hatósági eljárásért fizetendő díjak vonatkozásában. A Kertv. 12. §-ába beiktatandó (6) bekezdésben foglalt felhatalmazó rendelkezést a vendéglátás tekintetében történt kormányzati felelősségi rend változás teszi szükségessé. A (10) bekezdéshez: a szövegcserés módosítások a Javaslattal történő fogalmi egységesítésre tekintettel biztosítják a Kertv.-en belüli, illetve a Javaslat fogalomhasználatával való összhangot. A b) pont pedig egyértelművé teszi, hogy az „üzlet” fogalmába beleértendő a mozgóbolt is. A 49. §-hoz Az (1) bekezdéshez: a Javaslattal történő módosítás során az átláthatóság érdekében újrastrukturálásra kerülnek a Vet.-nek a felhasználók tájékoztatására vonatkozó szabályai. E rendelkezések összegyűjtve a törvénynek „A FELHASZNÁLÓK JOGAI ÉS A VÉDENDŐ FOGYASZTÓK” című fejezetében kerülnek elhelyezésre. Formailag új csupán az 56/A. § (1) bekezdése, amely – a Vet. többi rendelkezésének megfelelő érvényesíthetősége érdekében – egy helyen rendelkezik a felhasználók tájékoztatására vonatkozó szabályokról. Az 56/A. § (1) bekezdése a hatályos Vet. 72. §-a (3) bekezdésének utolsó mondatát veszi át, a (2) bekezdése pedig a hatályos Vet. 153. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést veszi át (annak hatályon kívül helyezése mellett). Az 56/A. § (3) bekezdése a hatályos Vet. 45. §-ában foglalt rendelkezést veszi át (annak hatályon kívül helyezése mellett). Az 56/A. § (4) bekezdése a hatályos Vet. 153. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést veszi át, azzal a különbséggel, hogy meghatározza a tájékoztatási kötelezettség alanyát is. E szerint a villamos energia hatékony felhasználására, az energiatakarékos eszközök használatával járó előnyökre vonatkozó ismeretekről a Magyar Energia Hivatal (a
103
továbbiakban: Hivatal) nyújt tájékoztatást a honlapján. A tájékoztatás módjára és tartalmára vonatkozó részletes szabályokat a miniszter rendeletben határozza meg. A (2) bekezdéshez: a Javaslat kiegészíti a Vet. felhasználókat érintő rendelkezései betartatásához kapcsolódó, a Vet. 57. §-ában adott hatásköri rendezést a következők szerint. Megadja a villamosenergia-ellátásból történő, fizetési késedelem miatt végrehajtott felfüggesztésre vagy kikapcsolásra, illetve a tartozás rendezését követően a felhasználó ellátásba történő ismételt bekapcsolására vonatkozó rendelkezések megsértése esetén irányadó eljárási szabályokat és hatáskörmegosztást is, a hatályos szabályozás mintájára: lakossági fogyasztókkal szembeni jogsértés esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el, lakossági fogyasztónak nem minősülő felhasználókkal szembeni jogsértés esetén pedig a Hivatal. A Vet. tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseinek lakossági fogyasztókkal szembeni megsértése esetén az eljárást a Javaslat a Javaslat szerinti hatósághoz (vagyis a fogyasztóvédelmi hatósághoz) rendeli. Ennek oka az, hogy a Vet. e tájékoztatási követelményei közösségi jogi eredetűek, és a 2005/29/EK irányelv 7. cikkének (5) bekezdése az ilyen közösségi jogi tájékoztatási követelmények megsértését adott esetben a megtévesztő mulasztás körében tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatként értékeli. (A fogyasztóvédelmi hatóság eljárása tekintetében lásd a 17. §-hoz írt indokolást.) A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására az Fgytv., illetve – a tájékoztatási követelmények betartatása tekintetében – a Javaslat rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a Vet. szerinti lakossági fogyasztó az Fgytv. illetve a Javaslat alkalmazásában fogyasztónak minősül akkor is, ha nem természetes személy. Ennek kimondására azért van szükség, mert az Fgytv. és a Javaslat személyi hatálya csak a természetes személy fogyasztókra terjed ki, azonban a Vet.-ben „lakossági fogyasztó”-ként meghatározott személyi kört nem indokolt erre a szempontra tekintettel megosztani, hanem indokolt e szempontból a természetes személy fogyasztókkal azonos módon kezelni. A Vet. érintett rendelkezéseinek „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-ként való deklarálására az 57. § (3) bekezdésében azért van szükség, mert az Fgytv. a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását (hatáskörét és a jogkövetkezmények alkalmazását) a „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-hez kapcsolja. Ezért az Fgytv.-től eltérő jogszabályokban ilyenként nevesíteni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek tekintetében az eljárást a fogyasztóvédelmi hatósághoz telepítjük. A (3) és (4) bekezdéshez: a Javaslat – a vonatkozó, a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlament tanácsi irányelvvel összhangban (A. melléklet) – pontosítja a Vet.-nek az egyetemes szolgáltató által a szerződésben megadandó információkra vonatkozó szabályokat, egyértelművé téve, hogy az aktuális, a szerződés megkötésekor érvényes áron túl elegendő a szolgáltatás díját, valamint a választható fizetési módokat meghatározó üzletszabályzat elérhetőségére vonatkozó tájékoztatás megadása, másrészt kiegészítve az i) pontban a kiegészítő szolgáltatásokra vonatkozó adatokkal. Az (5) bekezdéshez: a Javaslat egyértelművé teszi a fogyasztóvédelmi hatóság és a Hivatal feladatát és jogosultságait, az üzletszabályzat jóváhagyása kapcsán. A (6) ás (7) bekezdéshez: a Javaslat kisebb kodifikációs jellegű változtatásokat hajt végre a hatályos Vet. 73. §-ában és 143. §-ában annak érdekében, hogy a Javaslat által beiktatandó – a Javaslat szerinti eljáró hatóságok hatáskörét és eljárásuk szabályait a Vet. egyes rendelkezéseihez kötődően kimondó (2) bekezdésében a hivatkozandó rendelkezések egyértelműen beazonosíthatóak legyenek. A Javaslat a 73. § rendelkezéseit érdemben nem változtatja meg.
104
A (8) bekezdéshez: a Javaslat egyszerűsíti a hatályos Vet. 145. §-ában foglalt rendelkezéseket, és a lényegében azonos – jelenleg csak a tárgya szerint (jogszabályt sértő ár, illetve díj) külön megjelenített – eljárási rendelkezéseket egyetlen rendelkezésbe foglalja össze, másrészt – a hatályos Vet.-tel szemben – megerősíti a Hivatal eljárási jogosítványait, amennyiben közvetlenül bírságot szabhat ki, ezáltal jelentősen gyorsítva és egyszerűsítve az eljárást, hiszen a jövőben nem lesz szükséges – pusztán a bírság kiszabása végett – a GVH megkeresése. A (9) bekezdéshez: a Javaslat az (1) bekezdéssel beiktatandó új alcímmel is összefüggésben (amelybe kiigazítva átkerülnek a hatályon kívül helyezésre kerülő 153. § rendelkezései) kiigazítja a hatályos Vet. XVIII. Fejezetének címét, és abból hatályon kívül helyezi a „tájékoztatás” kifejezést. A (10) bekezdéshez: a Javaslat – összefüggésben a Hivatal és a fogyasztóvédelmi hatóság hatásköreinek egyértelműbb elhatárolását célzó 57. §-t érintő (2) bekezdésbeli módosítással – kiigazítja a hatályos Vet. 159. §-ának r)–sz) pontját. Ennek keretében világossá teszi, hogy a Hivatal az sz) pontban foglalt hatáskörében csak a lakossági fogyasztónak nem minősülő felhasználók tekintetében jár el, kodifikációs jellegű kiigazításokat eszközöl az s) pont tekintetében, és az r) pont tekintetében – a 2005/29/EK irányelv szerinti a fogyasztókkal szembeni tájékoztatást előíró nemzeti rendelkezéseket korlátozó követelményeknek megfelelően – egyértelművé teszi, hogy a Hivatal a törvényben szabályozott tájékoztatási követelményeken túl a lakossági fogyasztók tekintetében nem határozhat meg részletes szabályokat a tájékoztatás tartalmára vonatkozóan, pusztán a kapcsolattartás módjára vonatkozóan állapíthat meg – technikai jellegű, formai – minimumkövetelményeket. A (11) bekezdéshez: A Javaslat a kapcsolódó végrehajtási jogszabályok megalkotására a Kormány részére adott felhatalmazást egészíti ki egy új elemmel, a műszaki biztonsági hatóságok kijelölésére adott felhatalmazással, tekintettel arra, hogy törvényi szinten hiányzott az alapja a műszaki biztonsági hatóság kijelölésére vonatkozó, rendeleti szintű szabályozásnak. A (12) bekezdéshez: a Vet. 170. §-a (2) bekezdésének 5. pontjában adott jogalkotási felhatalmazást a Javaslattal történő módosítás során előírt azon rendelkezésre tekintettel szükséges kiegészíteni, mely szerint a villamos energia hatékony felhasználására, az energiatakarékos eszközök használatával járó előnyökre vonatkozó ismeretekről, adatokról szóló tájékoztatást a Hivatal honlapján kell közzétenni. E tájékoztatás részletes szabályait végrehajtási rendeletben kell megállapítani. A (13) bekezdéshez: a Itv. 67. §-a (2) bekezdésének 2008. január 1-jétől hatályos szövege egyértelműen törvényi felhatalmazásokhoz köti az igazgatási szolgáltatási díj megállapítására vonatkozó rendelet megalkotását. E rendelkezés ezt a törvényi szintű jogszabályi hátteret teremti meg a műszaki biztonsági hatósági eljárásokért fizetendő díjak vonatkozásában, egyben kiigazítja a Magyar Energia Hivatal tekintetében a hatályos Vet. e rendelkezésében foglalt felhatalmazást. A (14) bekezdéshez: a 143. § módosítása következtében szükséges a törvényben a vonatkozó hivatkozások kiigazítása. Az 50. §-hoz A (1)–(3) bekezdéshez: a Javaslat – a (4) bekezdés szerinti módosítással beiktatandó hatásköri, illetve eljárási rendelkezésekre tekintettel – kiigazítja a Bszt. Nyolcadik Részének,
105
illetve XXX. fejezetének címét, továbbá az Európai Gazdasági Térség államainak felügyeleti hatóságaival való együttműködés keretében a PSZÁF-nak mint fogadó állami felügyeletnek az eljárását szabályozó rendelkezéseket [Bszt. 177. § (1) bek.] – kiegészíti a (4) bekezdéssel módosított 179. §-ra, illetve a Javaslat szerinti törvény szerinti eljárásra vonatkozó utalással. A (4) bekezdéshez: a Javaslat a PSZÁF Javaslat szerinti eljáró hatósággá válásával és a Javaslat szerinti hatásköri, illetve eljárási szabályokkal összefüggésben – az egyéb módosuló törvények tekintetében is alkalmazott megoldáshoz hasonlóan – egyértelmű rendelkezést iktat be a Bszt.-be arra vonatkozóan, hogy a törvénynek a fogyasztókat érintő kereskedelmi gyakorlatokkal összefüggő rendelkezései megsértése esetén a PSZÁF a Javaslatban foglalt szabályok szerint jár el (v.ö. a 10–12., illetve a 17. §-hoz írt indokolással), ha a jogsértés az Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint, vagy ha lakossági ügyfelet, illetve olyan leendő szerződő felet érint, aki a szerződés hatálybalépését követően lakossági ügyfélnek minősül. Ez utóbbi kitételre azért van szükség, mert a Javaslat személyi hatálya csak a természetes személy fogyasztókra terjed ki, azonban a Bszt.-ben „lakossági ügyfél”ként meghatározott személyi kört nem indokolt erre a szempontra tekintettel megosztani, hanem indokolt e szempontból a természetes személy lakossági ügyfelekkel (fogyasztókkal) azonos módon kezelni. A Javaslattal párhuzamos Grt.-javaslatban a megtévesztő reklámokra vonatkozó szabályok vállalkozás-vállalkozás viszonylatra szűkítésével is összefüggésben a Bszt.-ben a továbbiakban nem indokolt a hatályos reklámtörvényre utalni [ennek megfelelően a Bszt. 1. számú mellékletének 16. pontja is hatályon kívül helyezésre kerül a Javaslat 56. §ának s) pontjával]. Az (5) bekezdéshez: a Javaslat a (2), illetve (4) bekezdés szerint módosuló 177. §, illetve 179. § megfelelő alkalmazása érdekében, igazodva a Bszt. rendszeréhez a Bszt. 1. számú mellékletében szereplő rövidítéseket kiegészíti a Javaslat szerinti törvényre utaló rövidítéssel. Az 51. §-hoz A fogyasztók megtévesztésére vonatkozó új, a Javaslatban foglalt szabályrendszerre, valamint a Tpvt. megtévesztéssel összefüggő szabályainak a vállalkozás-vállalkozás viszonylatokra szűkítésével párhuzamosan szükségesnek mutatkozik az Stv.-nek az időszaki lapok nyilvántartásba vételével, illetve a nyilvántartásból való törléssel összefüggő eljárási szabályai módosítása. A Javaslat – szigorúan a fogyasztók megtévesztésével összefüggő háttérjogszabályok, és az eljáró hatóságok változásával összefüggésben – arra tesz javaslatot, hogy a nyilvántartásba vételnek a jövőben ne legyen kifejezett feltétele, illetve ne szerepeljen a nyilvántartásba vétel megtagadásának okaként a hatályos Stv. rendszerében meglehetősen bizonytalan tartalmú és nem csak a szűken vett fogyasztókra értendő „fogyasztók megtévesztésére alkalmasság”, amelynek megítélésére a nyilvántartást vezető hatóságnak egyébként sincsenek meg a szükséges eljárásjogi eszközei, és gyakorlata, figyelemmel arra is, hogy e körülmény megítélése érdemi, az átlagfogyasztók magatartására és az ügyleti döntést befolyásoló jelleg meglétére is kiterjedő, alapos mérlegelést igényel. Ráadásul e szempontok alapján a legritkább esetben hozható megalapozott döntés anélkül, hogy az adott megjelenésnek a piaci viszonyok közepette érvényesülő tényleges hatása ne volna ismert. Tekintettel arra, hogy a fogyasztók vagy egyéb üzletfelek megtévesztése a Javaslat szerinti szabályok, illetve a Tpvt. szabályainak hatálya alá fog tartozni és annak kérdésében a Javaslat szerinti hatóságok, illetve a GVH jár el a jövőben, illetve már jelenleg is, és e szabályrendszer részletes kritériumokat tartalmaz a megtévesztés mibenlétére vonatkozóan, amely tekintetében az eljáró hatóságok gyakorlata lesz az irányadó, indokolt, hogy e
106
szempont vizsgálatát egyöntetűen e hatóságokhoz telepítse a jogalkotó. Ennek megfelelően a nyilvántartásból törlésre e szempont alapján a nyilvántartást vezető hatóság a jövőben e hatóságok döntése alapján lenne jogosult, illetve köteles. Szükséges ugyanakkor jelezni, hogy az eljáró hatóságoknak a Javaslat 16. §-ában foglalt, az adott kereskedelmi gyakorlat előzetes megtiltására vonatkozó jogosultsága – ha annak feltételei fennállnak – arra is módot adhat, hogy az adott megtévesztő megjelenést megfelelő időben, előzetesen korlátozza. Az 52. §-hoz Az Itv. 67. §-a (2) bekezdésének 2008. január 1-jétől hatályos szövege egyértelműen törvényi felhatalmazásokhoz köti az igazgatási szolgáltatási díj megállapítására vonatkozó rendelet megalkotását. E rendelkezés ezt a törvényi szintű jogszabályi hátteret teremti meg a mérésügyi hatóság részére a mérésügyi eljárásért fizetendő díjak vonatkozásában. Az 53–55. §-hoz A Javaslat 53–55. §-a tartalmazza a hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket. A törvény kihirdetését követő napon lépnek hatályba a hatályba léptető, átmeneti és – a módosításokhoz kapcsolódó hatályon kívül helyező rendelkezések kivételével – az egyéb záró rendelkezések (53-55. §, 57–59. §), továbbá azok a rendelkezések, amelyek a módosuló törvényekben – elsősorban az Itv. 67. §-a (2) bekezdésének 2008. január 1-je hatállyal való megváltozása folytán az igazgatási szolgáltatási díjak vonatkozásában – egyes felhatalmazó rendelkezéseket állapítanak meg [32. §, 48. § (8) és (9) bek., 49. § (11) és (13) bek., 52. §]. Egyebekben a törvény rendelkezései 2008. szeptember 1-jén lépnek hatályba, kellő felkészülési időt biztosítva a törvény szabályainak alkalmazására. A jogbiztonság követelményére tekintettel az 54. § átmeneti szabályként kimondja, hogy a Javaslat szerinti törvény, illetve a módosuló törvények azon – az e §-ban tértelesen meghatározott – rendelkezései, amelyek az eljáró hatóságok hatásköreit, illetve az eljárásukra vonatkozó szabályokat érintik, csak a hatályba lépésüket követően indított eljárásokban alkalmazandók. Az 55. § – tartalmában az 53. és 54. §-sal összhangban – külön hatályba léptető és átmeneti rendelkezést tartalmaz az Stv.-t módosító 51. §-beli rendelkezések tekintetében, figyelemmel arra, hogy e rendelkezések elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az 56. §-hoz Az 56. § – a Javaslat módosító rendelkezéseihez kapcsolódóan, az ott érvényesített szempontoknak megfelelően – egyes törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről rendelkezik. Az a) és f) ponthoz: tekintettel arra, hogy az Öpt., illetve Mpt. szerinti tagszervezés is a Javaslat szerinti kereskedelmi gyakorlatnak minősül, a Javaslatban foglalt általános megtévesztési tilalmak megismétlése az ágazati jogszabályban nem indokolt, ezért a Javaslat hatályon kívül helyezi az Öpt. 11/A. §-ának ilyen tilalmat megállapító (5) bekezdését, illetve az Mpt. 22/A. §-ának (6) bekezdését.
107
A b) ponthoz: a Tpvt. 43/H. §-a (8) bekezdésének a Javaslat 30. §-ának (6) bekezdése szerinti módosításával összefüggésben indokolt hatályon kívül helyezni az ugyanazon § (3) bekezdését. A g) és h) ponthoz: A jogrendszerbeli összhangra tekintettel a Javaslat hatályon kívül helyezi a Kbtv. 17. §-ának (8) bekezdését, amely feleslegesen utal a fogyasztóvédelmi törvény alkalmazásának szükségességére; a Kbtv. vonatkozó szabályainak 37. §-beli módosításával is összefüggésben a Javaslat hasonló indokok alapján hatályon kívül helyezi a Kbtv. hatályos 21. §-ának (1) és (2) bekezdését és ennek megfelelően kiigazítja a Kbtv. 20. §-át megelőző alcím szövegét. Az i) ponthoz: a Javaslat a 40. §-hoz írt indokolással összhangban, és a jogrendszeri koherenciára tekintettel hatályon kívül helyezi a Grüft. 2. §-ának (1) bekezdésében az Fgytv.re vonatkozó – feleslegessé váló – utalást. A j) és k) ponthoz: A Javaslat ezen pontjai az Ektv. 41. §-beli módosítása folytán szükségessé váló technikai kiigazításokat hajtja végre, hatályon kívül helyezve egyes feleslegessé váló hivatkozásokat, illetve rendelkezéseket. Az m) és n) ponthoz: az Eht. 45. §-beli módosításával összefüggésben, és a Javaslattal megvalósítandó szabályozási célok érvényesítésére tekintettel a Javaslat hatályon kívül helyezi az Eht. egyes olyan rendelkezéseit, amelyeket akár a javaslatbeli általános tilalmak ismétlésének megszüntetése, akár a terminológiai egységesítés érdekében, illetve a hatásköri szabályok rendezése folytán a továbbiakban nem indokolt megtartani. Az o) ponthoz: a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló 2005. évi CLVI. törvény érintett rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése a Javaslatban foglalt általános megtévesztési tilalom jogrendszerbeli ismétlésének elkerülése miatt indokolt (lásd az e §-hoz írt indokolás utolsó két bekezdését). A p) ponthoz: a Kertv. 2. §-ának p) pontjában a „szexuális termék” fogalmának meghatározására a továbbiakban azért nincs szükség, mert a vonatkozó normatív rendelkezés az Fgytv. – a Javaslattal párhuzamos – módosítása keretében átkerült a fogyasztóvédelmi törvénybe, így a kapcsolódó fogalom-meghatározásnak sincs többé létjogosultsága ehelyütt (az is átkerült az Fgytv.-be). A Kertv. 5. §-ának hatályos (8) bekezdése a – Javaslattal történt módosítás szerinti – (7) bekezdésbe került át. A Kertv. 5. §-ának (9) bekezdésében foglalt szabály, minthogy az valójában a termékbiztonság szabályozásához kapcsolódik, az Fgytv.-nek a 2001/95/EK irányelvet átültető rendelkezései közé kerül beépítésre (a Javaslattal párhuzamos Fgytv.-módosítás során, az Fgytv. 3. §-a (4) bekezdésének c) pontjába). A Kertv. 12. §-a (2) bekezdése d) pontjának hatályon kívül helyezését a vendéglátás piaci viszonyokhoz igazodó rugalmasabb szabályozásának kialakítása és emellett a vendéglátás szakmai feltételeinek korszerűsítése indokolja (ennek megfelelően az új felhatalmazást a Kertv. 12. § (6) bekezdése tartalmazza majd), az ártájékoztatás szabályait pedig – a vendéglátásra is kiterjedő hatállyal – az Fgytv. tartalmazza. A q) ponthoz: a Vet. 45. §-a – a tájékoztatási szabályok átstrukturálása során – beépítésre került a Javaslat 49. §-ával beiktatott 56/A. § (3) bekezdésébe, a 153. § rendelkezései pedig az 56/A. § (2) és (4) bekezdésébe, valamint a 170. § (2) bekezdésének 5. pontjában módosított felhatalmazásba. A villamos energia minőségi jellemzőiről történő tájékoztatás kötelezettségének külön előírása viszont nem fér össze a 2005/29/EK irányelv
108
rendelkezéseivel, az ilyen tekintetben szükséges tájékoztatás elmaradása a jövőben a Javaslat alapján szankcionálható. Az r) ponthoz: a Psztv. 28. §-ának (2) bekezdése eljárás-kezdeményezési jogot írt elő a más tagállamokbeli fogyasztóvédelmi szervezeteknek. Mivel a Psztv. eljárási szabályozásának átalakítása révén a Felügyelethez bejelentést, illetve panaszt a jövőben „bárki” benyújthat, ezen általános eljárás-kezdeményezési jogon belül szükségtelenné vált egyes szervezetek önálló nevesítése. Az s) ponthoz: a Bszt. 50. §-ban foglalt módosításai kapcsán indokolt a reklámtörvény rövidített megjelölésére vonatkozó meghatározás hatályon kívül helyezése. Kiemelést érdemel az a típusú módosítás, amelyben a Javaslat következetesen hatályon kívül helyezi a pénzügyi ágazati törvények elnevezésvédelmi rendelkezéseit [c)–e), illetve l) pontok]. Ennek indokai a következők. A cégnév tekintetében történő megtévesztés tilalmát a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 3. §-ának (4) bekezdése rögzíti, amennyiben kimondja, hogy a cégnév „nem kelthet olyan látszatot, ami – különösen a cég tevékenységi körét és a választott cégformát illetően – megtévesztő”. E követelmény érvényre juttatása a cégbíróság feladata. Az ezzel párhuzamos rendelkezés a pénzügyi ágazati törvényekben nemcsak szükségtelen, de az eltérő hatásköri szabályozások mellérendelésével kifejezetten zavaró is. Kivételt – a cégformához nem kötött – magánnyugdíjpénztárak, továbbá a biztosítási szövetkezetek jelentenek, ezek tekintetében a Javaslat nem helyezi hatályon kívül, pusztán pontosítja az elnevezés védelmére vonatkozó szabályokat. Ugyanakkor a pénzügyi ágazati törvények az elnevezés védelme körében arról is rendelkeznek, hogy a pénzügyi vállalkozások a kereskedelmi kommunikáció körébe tartozó megnyilvánulásaik során sem használhatnak megtévesztő elnevezést. Miután az irányelv és annak átültetéseként a Javaslat horizontálisan tiltja a kereskedelmi kommunikáció során történő megtévesztést, ahhoz speciális hatásköri rendezést és eljárási szabályokat rendelve, ezzel párhuzamos, többletet nem adó szabályozás fenntartása az ágazati törvényekben nem indokolt. Jelezni kell továbbá, hogy a Javaslat Mellékletének 4. pontjában foglalt tényállás alapján minden körülmények között tisztességtelennek minősül az olyan valótlan (akár ráutaló) állítás, mely szerint a vállalkozást vagy annak tevékenységét valamely hatóság engedélyezte vagy jóváhagyta, továbbá az ilyen ha ilyen (akár ráutaló) állítást, közlést az engedélyezési, jóváhagyási feltételeknek való megfelelés nélkül tesznek. A Javaslat hatálya által le nem fedett vonatkozásokban (tehát a nem fogyasztók felé irányuló kereskedelmi kommunikációban, a vállalkozások egymás közötti kapcsolataiban) való megtévesztés tilalmát a Tpvt. szabályozza, annak megsértése esetén a GVH-nak adva hatáskört. Az 57–58. §-hoz A Javaslat 57–58. §-a – az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény rendelkezéseire, így különösen 6. §-ának (10) bekezdésére tekintettel és az abban követett gyakorlatnak megfelelően, az Alkotmánybíróság 4/2006. (II. 15.) AB határozatában is megerősített modern jogalkotási elvekkel összhangban – a törvényjavaslat egyes módosító, illetve hatályon kívül helyező rendelkezéseinek technikai deregulációját hajtja végre. A már hatályosult módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések hatályvesztése az elvégzett módosításokat és hatályon kívül helyezéseket nem érinti. Az 55. §-hoz írt indokolással összhangban az Stv.-t módosító rendelkezések technikai deregulációjáról külön § rendelkezik.
109
Az 59. §-hoz A Javaslat a jogszabály-szerkesztési követelményeknek megfelelő hivatkozást tartalmaz az Európai Unió jogának való megfelelésre. E követelmények értelmében a módosított jogszabályok jogharmonizációs hivatkozásának megfelelő kiegészítése mellett a módosító jogszabályban is önálló hivatkozást (jogharmonizációs záradékot) kell elhelyezni, amelyből kiderül, hogy az adott módosítás az alapjogszabályban korábban is feltüntetett uniós jogi aktusok tekintetében tesz-e újabb jogközelítési lépést. A módosító jogszabályban önálló jogharmonizációs hivatkozás szerepeltetésének nem csupán a jogharmonizációs tevékenység nyomon követhetőségéhez fűződő érdekre figyelemmel van jelentősége, hanem azon közösségi jogi kötelezettség miatt is, melynek alapján az irányelvek átültetésekor a nemzeti szabályozásban megfelelően hivatkozni kell az érintett irányelvekre. A módosító jogszabályban akkor is indokolt az Európai Unió jogának való megfelelésre hivatkozni, ha a jogharmonizációs céllal elfogadott alapjogszabály eddig is teljes megfelelést biztosított a vonatkozó uniós jogi szabályozásnak (ez a helyzet a Javaslattal módosított ágazati törvények többsége esetében), azonban a módosítás – az összeegyeztethetőség fokának emelése nélkül ugyan – érinti az alapjogszabály jogharmonizációs célú rendelkezéseit is, amennyiben átstrukturálja azokat, változtat a megközelítésen, továbbra is megmaradva ugyanakkor az uniós szabályozásban a tagállami jogalkotónak engedett mozgástér keretei között. Ennek oka, hogy – a jogszabályokat annak módosításaival egységes szerkezetben megjelenítő adatbázisoktól eltekintve – a jogszabályok hatályos szövege megállapításának alapvető módja az, hogy az alapjogszabály szövegét összevetjük az adott rendelkezést érintő későbbi módosításokkal. A jogharmonizációt megvalósító rendelkezéseket érintő módosításban a jogharmonizációs hivatkozás elmaradása megtévesztő lenne abban az értelemben, hogy az uniós jognak való megfelelés vizsgálata szempontjából az alapjogszabály mely szövegállapotát, melyik módosítással való érintettségét kell figyelembe venni. A jogalkalmazó szempontjából teljesen egyértelműnek kell lennie annak, hogy a jogszabályszöveg mely módosításai érintették az uniós joggal való összeegyeztethetőséget. A (2) bekezdésben foglalt hivatkozások ezen elvárás kielégítését szolgálják. A Melléklethez A Javaslat gyakorlatilag szó szerint – a szükséges mértékben a magyar jogi szabályozás fogalomrendszeréhez, illetve tartalmához igazítva – átveszi az irányelv 1. mellékletében felállított feketelistát (azon tényállások felsorolását, amelyek a körülmények mérlegelése nélkül, minden körülmények között tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot valósítanak meg. A változtathatatlanságot az irányelv külön kiemeli; a 3. cikk (5) bekezdése alapján „ugyanezt a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható”. A 3. pontban a „minőségi jelzés, bizalmi jegy vagy hasonló megkülönböztető jelölés” kategória alatt kell érteni minden bizonnyal a Magyar Vöröskeresztről szóló 1993. évi XL. törvény 5. §-a (1) és (2) bekezdésében meghatározott ismertetőjelet, illetve jelvényt, továbbá a más, védjegynek nem minősülő megkülönböztető jelöléseket.
110
