5

A MAGYARORSZÁGI METODISTA EGYHÁZ PÉCSI GYÜLEKEZETÉNEK HÍRLEVELE

2011. május

XV.évf./5.

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” Római levél 15:13.

Évi Jelige „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” Róma 12,21 Egyházunk Évi Jeligéje: „A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” Róma 12,12.

Rendszeres programjaink: Kedden 1800 órakor bibliaórát tartunk Hidason Szerdán 1800 órakor házi csoport Kőszegiéknél. Csütörtökön 1700 órakor házi csoport. Pénteken Bicsérden 18 órakor házi istentisztelet lesz Szombaton ifjúsági óra, konfirmációs oktatás (időpont egyeztetés szerint) Vasárnap 930 imaóra, és 1000 órakor istentisztelet lesz Pécsett, 1500 órakor Hidason. Első vasárnapokon Úrvacsorai istentisztelet van. Minden harmadik vasárnap Siklóson 18 00 órakor istentiszteletet tartunk Az esetenkénti időpontváltozásokról lelkészünknél lehet érdeklődni.

Májusi programjaink: -

Május 9-én 18 órakor Bibliai szeminárium lesz, témája a Római levél, vezeti Schauermann Tamás. (Következő alkalom június 6-án lesz) Május 16-17-én lelkésztalálkozó lesz Nyíregyházán

Média

hírek:

Május 15.-én Metodista istentiszteletet sugároz a Kossuth Rádió Június 3-án Metodista félóra lesz a Kossuth Rádióban 13 óra 30 perckor

15. Országos Családi Tábor Idén a családi tábor nem Szolnok-Tiszaligeten, hanem Sátoraljaújhely Várhegy üdülőben lesz, 2011. július 6-10-ig, tehát nem 6 napos, hanem 5 napos lesz. Az alábbi címen megtekinthető az üdülő: http://www.zemplen.hu/varhegy/index.php

|2

Információ: Köszönetet szeretnénk mondani az elmúlt év elején az állam felé fizetett adójának felajánlható 1-1%-áért, melyet a Magyarországi Metodista Egyház (617 fő, 4.625.408,Ft), illetve a Márta-Mária Alapítvány (714.989, - Ft ) javára rendelkezett. Nagy szükségünk van a szolgálat végzéséhez ezekre a felajánlásokra, köszönjük! Idén is kérjük, segítse munkánkat a felajánlható 1-1%-kal, esetleg ismerősei figyelmét is felhívhatja erre, akik másoknak nem ajánlják fel! Magyarországi Metodista Egyház technikai száma: 0073 Az egyházunk öregek otthonát támogató Márta-Mária Alapítvány adószáma: 19231945-1-17

Születésnapjukat ebben a hónapban ünneplik: Kőszegi Antónió Vörös Izsák Dávid Ritter József Schauermann Kristóf Kozma Boróka Kőszegi Szabina Kőszegi Rómeó

3-án 8-án 9-én 10-én 17-én 29-én 31-én

Elmúlt eseményekről… Elhangzott 2011. február 23-26. Piliscsabán (Az elhangzott gondolatok vázlatos felsorolása)

Aktuális egyház-politikaikérdések Szászfalvi László államtitkár (országgyűlési képviselő, csurgói református lelkész) Az állam és az egyház összefogva próbálja meg előremozdítani a közjót. 1. Templom és iskola program, lélek-nemesítő programok 2. Egyházi szórvány program (nagyvárosban új gyülekezet létrehozása) 3. Testi és lelki kenyér (szociális, karitatív, kulturális programok) Az egyházak programjaira 3*200 millió Ft támogatást szánnak (sok kisebb programot szeretnének támogatni) Materiális célok támogatására 1.2 milliárd Ft jut 2011-ben. Közintézmények (iskola, kórház, szociális intézmények) számára azonos mértékű

3|

támogatás lesz, mint az állami intézmények számára. Új egyházi és vallási törvény készül és új egyház finanszírozási törvény lesz. A valódi egyházak fognak csak finanszírozást kapni.

Kommunikációs kérdések Pásztor Zoltán, Sztupkai Mihály, Khaled A. László Egyházi folyóiratokból kevés fogy, MIX ifjúsági folyóiratnak 70 előfizetője van, Metodista újság 250 példányban készül, de nem fogy el. A televíziós és rádiós műsorok a továbbiakban is a szokásos gyakorisággal készülnek, illetve láthatók és hallhatóak. Fiatalkorúak igen nagymértékben használják a Facebook-ot, így ezen keresztül elérhetőek lennének, de vajon jó lenne e még jobban a számítógéphez kötni a fiatalokat?

Embereket Krisztus követésére meghívni, hogy megváltozzon a világ Dr. Patrik Streiff püspök Megszentelődés kérdése; Személyes megszentelődés és társadalmi, szociális megszentelődés, a két dolog egymástól elválaszthatatlan. Általános szabályok; Ne tegyünk rosszat! Jót tegyünk! Maradjunk Isten kegyelmében! Éljünk az Isten adta kegyelmi eszközökkel: Bibliaolvasás Istentisztelet Imádkozás Úrvacsora Böjtölés Önmegtartóztatás Vezető személyeket kiképezni, Gyülekezeteket építeni, A szegénység megszüntetése, A szegények halálos betegségeinek megszüntetése. Vendégszeretet gyakorlása; ünnepélyes Istentiszteletek, missziós szolgálat Isten mozdít bennünket  az emberek felé fordulunk!

|4

Az evangéliummozgósító közösségre, társadalomra

erejének

hatása

egyénre,

Szuhánszky T. Gábor Az evangelizációs teológiában döntő jelentőségű:  Az evangélium hirdetése  Az emberek egyfajta reakciójára van szükség, ha hitre akarnak jutni  Ez által az aktus által vesz részt Isten üdvtervében Manapság 100 ezer koreai misszionárius dolgozik világszerte, és még 100 ezret szeretnének szolgálatba küldeni. Kínában szintén kb. 200 ezer misszionárius várja, hogy szolgálatba indulhasson, de a hatóságok egyelőre nem engedik ki őket az országukból. Évenként 100-200 ezer keresztyén embert ölnek meg a hitéért világszerte. Felhívás megtérésre: Ezékiel 33.10-28. Miért akarsz meghalni? Isten életet akar adni Neked! Az egyházak egyetértésének motivációja:  az egyházak befolyásának gyengülése a társadalomra  az idő sürget  az embert féltjük (?) vagy az egyházat? Pál missziós motivációja: I.Korintus 9.16-23.  Istentől rendelt küldetés  Legalább némelyeket megnyerjek  Azért teszem, hogy részestárs legyek 1. A feladat iránti alázat, az üzenet tovább adása a gyülekezet lényegéhez tartozik 2. A belső hajtóerő; nem tehetjük, hogy ne beszéljük 3. Az elveszettek megmentése; akit nem ér el az evangélium az örökre elveszett 4. A gyülekezeti érdek; a gyülekezet növekedése 5. Részestárssá lenni az evangéliumban; Isten érted van, és a többiekért van, olyan, mint a szív két kamrája, csak együtt életképes! Munkahelyi evangélizáció: ott van legnagyobb lehetőség embereket elérni, ahol a legtöbb időt töltjük el.

ÖSSZEÁLLÍTOTTA SZILI JÓZSEF „Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya. Felfelé emel mindegyik”.

CLAIRVAUX-I BERNÁT

5|

79. Évi Konferenciánk Kaposvár, 2011. április 13-16. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. (Róma 12,12)

Szuperintendensi jelentés Kedves Püspök Testvér! Kedves Vendégek! Kedves Konferenciai Tagok! Egy újabb körzetet ismerhetünk meg az évi konferencia által. 1997-ben már volt Kaposváron évi konferencia, azóta sok víz lefolyt a Kaposon. Örömmel ismerkedünk a körzet életével is, miközben az országos dolgainkat vesszük számba. Jó volt együtt lenni a kaposvári imatermünkben, és szívesen utazunk holnap Kürtöspusztára is. A hetesi templomba való zarándoklás kimarad most az évi konferencia lényeges programjaiból, de útközben azt is megtekinthetjük, és a hetesi szálláson lévők ott kapják majd a reggelit. Ökumenikus közösségben vagyunk. Köszönjük református testvéreink befogadó szeretetét, úgy látszik, megbíznak bennünk. Szeretnénk az ökumenikus kapcsolatokat tovább erősíteni; a bibliatanulmányainkon a városban élő lelkészek fognak közöttünk szolgálni, illetve találkozunk lelkészekkel szélesebb körben is a felszentelő istentiszteleten. Az egyház gondolkodásában mindig nagyon fontos ökumenikus gondolkodás tovább erősödhet a találkozások, beszélgetések, közös bibliatanulmányok által. A jeligénk fontos feladatokat ad erre az évre. Örvendezés, béketűrés, állhatatosság. 1) Örvendezés – a reménységben. Két téma kapcsolódik most össze bennem: a szolgálatunk jövőjének, megújulásának reménysége és az istentiszteleti liturgiában kifejeződő örvendező reménység. a. Egyháztörténetünkben sokszor éltük át az újrakezdés reménységét. A 100 évvel ezelőtti missziós konferencia megalakulása is ilyen reménység volt. Ebben vagyunk most is, és erre készülünk. A megújulásra való vágyakozás, a szolgálat kiterjesztésére való igény, új munkatársak bevonása utal erre. aa. A megújulásra való vágyakozás. A körzeti konferenciák jelentéseiben többször megszólal az útkeresésre, a továbblépésre való igény, ennek kibontakozási kezdete. A mai változó társadalmi körülmények között keresni igyekszünk az új lehetőségeket. A megújulásra való igény egyik jelzése, ha készek vagyunk a hitünket tudatosan, felkészülten továbbadni. A metodista gyülekezetnek törekednie kell arra, hogy tagjai ezt komolyan vegyék, és erre képezni kell az embereket. Gyülekezeteink legfontosabb küldetése a világ felé való szolgálat.

|6

„Jézus Krisztus egyháza a világban és a világ javára él. A világgal elsősorban a helyi gyülekezet szintjén találkozik. Az egyház innen kiindulva fejti ki hatását a társadalom különböző területein.” (ER 202. cikkely) Jack Tuell püspök az egyházrend eme szakaszát az alábbiak szerint magyarázza: „A helyi gyülekezetre vonatkozó ezen megállapítás nyilvánvalóan az egyházra vonatkozó új teológiai nézetekből nőtt ki, amelyek az utóbbi évtizedekre jellemzőek; olyan nézetekből, amelyek az egyházat nem intézménynek látják, amely csak önmagáért létezik, hanem olyan közösségként értelmezik, amelynek éppen az a létalapja, hogy a világgal kapcsolatba kerül, amelyben él. Ez az új hangsúly egy világos törekvés arra, hogy ellensúlyozza azt a tendenciát, amibe olyan könnyen beleesnek intézmények, beleértve az egyházakat is, hogy önmaguk jelentőségét nagyra emeljék. Ez tehát egy szolgáló egyháznak a képe, amely Krisztusnak a szolgai létén alapul, akinek a teste az egyház. A helyi gyülekezetnek azon koncepciója, hogy ez egy bázis, ahonnan a keresztyének a társadalom struktúráiba eljutnak, egy újabb dimenzióval egészíti ki az egyházról szóló tradicionális definíciókat. Ezen nézet alapján a helyi gyülekezet nem annyira az a hely, ahová azért megyünk, hogy gyülekezeti munkát végezzünk, hanem egy kiképző terep, ahonnan kiindulva végezzük a gyülekezet létfontosságú szolgálatát, munkatársainkkal, politikai kollégákkal, közösségi szervezetekkel és a családunkkal való mindennapi kapcsolatainkban. Ezen látás szerint az egyház nem önmagáért létezik, hanem „a világ megváltásáért”. A helyi gyülekezetnek ez a definíciója a tradicionális definíciókkal együtt a helyi gyülekezetről egy kiegyensúlyozottabb képet ad, amelynek állandóan emlékeztetnie kell magát, hogy az istentisztelet, amely nem végződik a világ felé való szolgálatban, egy terméketlen istentisztelet, és a világ felé való szolgálatnak, ami nem az istentiszteletben gyökerezik, nincs maradandó alapja. A világ javára létező gyülekezet koncepcióját nem kell úgy értelmeznünk azonban, hogy a helyi gyülekezetnek nincsen különös kötelezettsége a saját tagjai felé és azok felé, akik azt a gyülekezetüknek választják – ezt világosan mutatja a 204. cikkely”, – ahol a gyülekezet tagjai és a társadalom iránti felelősségéről beszél. (Jack M. Tuell: The Organization of The United Methodist Church, Nashville 46-47. old) A megújulás egyik fontos oldala a hitünk megvallására való készség, és a tagjaink felkészítése a bizonyságtételre. A megújulás másik fontos jelének tekintem az önkéntes misszió, azaz a gyülekezet tagjainak a bevonását a missziós programokba, és a gyülekezet egységét ezekben a missziókban. Egyszerűen nem tudnánk működni önkéntes munkatársak nélkül, de ezt a jövőben erősítenünk is kell, mert egyre nagyobb szerepe van ennek a társadalomban is (ez az év az Önkéntesség Éve). Kérdés, hogy a szabad kapacitásokat hogyan tudjuk

7|

kihasználni, és hogyan tudjuk erre ösztönözni tagjainkat, főleg azokat a tagokat, vagy résztvevőket, akik egyelőre passzív megfigyelői (esetleg drukkerei) a gyülekezet munkájának. Tapasztalatom szerint számosan vannak olyanok is, akik szeretnének bekapcsolódni, csak éppen nincs számukra feladat. Nincs, aki delegálja feléjük a hozzájuk illő, általuk végezhető munkát. Metodista szolgálatunk fontos területe az önkéntesség. Azok a gyülekezetek fejlődnek világszerte, ahol ez az önkéntes elkötelezett missziós vállalás működik. A megújulás előmozdítója lehet még a hitmélyítő programok, gyülekezeti hétvégék, hittáborok, közösség erősítő találkozók szervezése (kiscsoportok, bibliatanulmányozó csoportok, regionális találkozók, országos tábor széles skálája tartozik ide). Érdemes a hagyományos programjaink mellett újszerű, a mai emberhez igazodó rendezvényeket szervezni. ab. A szolgálat kiterjesztésére is jó példákat találunk. A cigánymissziós szolgálat megerősítése a tradicionális helyszíneken: Alsózsolcán távolabbi falvak közösségeinek elérése a cél, Pécsett a meglévő cigánymissziós program kiterjesztése, a Kaposvári Körzetben a kürtöspusztai óvoda, vagy más segítő elképzelések fogalmazódnak, Szegeden egy cigányóvoda szolgálatába kapcsolódott be az ifjúsági kör stb. A fiatalok gyülekezeti megbecsülése, a tinikkel, konfirmációs korosztállyal való foglalkozás is erősödni látszik. Az iskolai hitoktatás területén is látható egy-egy új jel, mint a budakeszi fiatalok bevonása és a tanrendben lévő etika órán való részvétele, vagy a dombóvári körzet több állomáshelyén is iskolai hitoktatás működik. Néhány éve Debrecenben egy új gyülekezet megalakulása körvonalazódik. Valamint új infrastrukturális lehetőségek által új reménységek fakadnak Budakeszin és Alsózsolcán, ahol templomok épülnek, s Nyíregyházán, ahol a terembővítésben gondolkodnak. A szolgálat új területe az internetes oldal. Két körzeti konferencián (Nyíregyháza, Óbuda) nagyon alapos beszámoló hangzott el a gyülekezetek web oldalainak lehetőségeiről, s ezek használatáról. Vannak a gyülekezeteinkben emberek (nem sokan még), akik az internetről szereztek tudomást valamilyen programunkról. ac. Szolgálatunk jövőjéhez kapcsolódik, hogy új munkatársak léptek be az elmúlt években és továbbiak belépésével számolhatunk a következő években. Régen volt ilyen konferenciai ciklus, hogy három lelkészi pályán elinduló testvérünknek az alkalmasságát vizsgáltuk meg három körzeti konferenciában. Jávor Ferenc, Pásztor Zsófia és ifj. Szuhánszki Tamás személyéről mondta ki mindenütt egyhangúan a körzeti konferencia, hogy támogatják testvéreinket ennek az útnak kezdetén. A felszenteltek bizottságának támogatása mellett kerül a kérésük az évi konferenciánk lelkészi közössége elé. Úgy tűnik, hogy a lelkész utánpótlás kérdése megnyugtató. Persze, egyúttal számos kérdésre

|8

kell a közeli években választ adni, pl. hogyan tudjuk biztosítani a megnövekedett lelkészi státuszok finanszírozását? Képesek-e a gyülekezetek tovább fejlődni ennek érdekében? Reménységgel szeretnénk erre gondolni és bátorítani a körzeteket a nagyobb anyagi felelősségvállalásra. Az elmúlt évi bizottsági választások is a fiatalítás jegyében történtek. Több bizottság élére fiatalok kerültek, reméljük a következő évek megmutatják majd, hogy helye van az egyház életében az ő szolgálatuknak, újító gondolataiknak. Ahogy helyük van a hosszú ideje terheket hordozó, sok-sok tapasztalattal rendelkező, az egyházat jól ismerő, hűséges idősebbeknek is. Az ő szolgálatukra éppen úgy szüksége van az egyháznak. Ma is szívesen látom, ahogy a korosztályom tervez, gondolkodik, örül a fiataloknak, új reményekkel, ötletekkel jön elő. Ugyanakkor, egyfajta fáradtság is tapasztalható. Azt gondolom, ettől sem kell félnünk, hozzánk tartozik, nem lehetünk 60 évhez közelítve olyanok, mintha 30 évesek volnánk. Megfontoltabb, az idővel és energiával takarékosan bánó, a szolgálatban új utakat kereső emberek lehetünk, így válunk hasznára az egyház közösségének. Fontos feladat persze továbbra is a nemzedékek összecsiszolódása, a feladatok értelmes elosztása, fokozatos átadása, a lelkészi kör egységének fenntartása, erősítése. Ezek a következő években több feladatot jelentenek (a szuperintendens részére is), lelkésztalálkozóinkon, lelkésztovábbképzőinken szeretnénk ezt tudatosabban is képviselni. b. A megújulás másik jelzése az istentiszteleti liturgiában kifejeződő örvendező reménység. A körzeti konferenciai jelentésekben nagyobb hangsúly került ebben az évben az istentisztelet fontosságára, új liturgiai törekvésekre: gyermekpercek az istentiszteleten (Szekszárd), a kórus szolgálatának beépítése a liturgiába (Miskolc), a liturgiai sokszínűség kifejezése (Szolnok), az úrvacsorára való igény erősödése (Óbuda). A másik jól megfigyelhető tapasztalat, hogy az istentiszteleteink az egy szereplős modellből sokszereplőssé váltak. „Az istentisztelet liturgiáját úgy kell vezetni, hogy benne Krisztus jelenlétét éljük át. Ez azért lehetséges, mert Isten maga hív meg bennünket a vele való közösségre, mert Krisztus jelenre vonatkozó ígérete érvényes az istentiszteletre, mert a Szentlélek segítsége által Krisztus jelenléte hitben átélhető.” (Alapvető megfontolások és magyarázatok az istentiszteleti gyakorlathoz – CK-i állásfoglalás 1981) Az istentiszteleteinknek része lehet az örvendező reménység, hogy Krisztus velünk van. Ennek az örvendező reménységnek a kifejező formáit is keresnünk szükséges. A közösségeinkben egyre nagyobb hangsúly kerül az új liturgiai elemek bevezetésére, egy gazdagabb, átgondoltabb liturgiának a kidolgozott megjelenítésére. Szeretnénk továbbra is kihangsúlyozni az istentisztelet fontosságát, legfontosabb helyét a gyülekezet életében. Az igehirdetés központi helyet

9|

kell kapjon továbbra is az istentiszteleten, de vannak átgondolásra alkalmas kérdések. A metodista liturgia segít ebben bennünket: pl. az igehirdetést követő hálaadás (persely, úrvacsora, hálaadó ima stb.), vagy a befejező áldáshoz kapcsolódó kiküldés üzenete, amiben a gyülekezet egy rövid üzenetet kap. Jó lehetőségei ezek a liturgiai gazdagodásnak. A közösen elmondott imádságok, zsoltárok, illetve a személyes imák és bizonyságtételek lehetőségének újrafelfedezése szintén új lehetőség az imádás kifejezésére. Sok gyülekezetünkben vannak már képzett zenészek, akiknek foglalkoztatása igényesebb liturgiát teremt. Klaus Douglass Isten szeretetének ünnepe című könyvének egyik fejezete „A dicséret kultúrájának kialakítása”. A zenei igényesség mellett arról is beszél, hogy a dicséret legfontosabb eleme, amikor az ember odaszánja az életét az Istennek. Ezt a dicséretmondást gyakorolhatjuk a mindennapokban. Azoknak, akik megjelenünk a gyülekezet istentiszteletén, és szerepet vállalunk rajta, különösen fontos, hogy ezzel a lelki beállítottsággal rendelkezzünk, hogy örömünket leljük az Istent dicsérő zsoltárokban, más bibliai szakaszokban, hogy ez a dicséretmondás a lényegünkké, gondolkodásunkká váljon, s ezt az örömet ki tudjuk fejezni, át tudjuk adni. Az Isten-dicséretben kifejeződhet az örvendező reménység. 2) Béketűrés – a nehézségekben. Sohase felejtsük el: „nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van” (1Jn 4,4). Sok minden eszembe jut, ahogy ezt az alcímet vizsgálgatom magamban az örvendező reménység után. Ha az istentiszteletre gondolok, a dicséretmondás mellett helye van a terhek letételének, a teherhordozás felvállalásának is, és az arra való felkészülésnek is. Az egyházban mindig ilyen teher az építkezés. Általában nem pottyan az ölünkbe egy épület, sok nehézséggel, gonddal, váratlan terhekkel jár együtt az építkezés. A miskolci építkezést évek óta csak szervezzük. Közben két éven belül két újabbat kezdtünk (Budakeszi, Alsózsolca), aminek befejezését még nem látjuk. Ezek mindig kemény kihívások. Persze e két utóbbit már az örvendező reménységben is megjegyeztem. Így van ez együtt bennünk. Ahogy néztem a budakeszi körzeti konferencián a szép vonalú templomot, ez a pozitívabb érzés volt bennem. Béketűrés a nehézségekben – jó nekünk ez az igei eligazítás. Az anyagiak kérdése is ilyen szorongásokat kiváltó helyzeteket teremt. Több gyülekezetünk nem tudta az évi konferencia által meghatározott összeget befizetni, most egy megszorítóbb költségvetést kell a következő évre tervezniük, hogy a tartozásuk megszűnjön. A körzeti konferenciák legnehezebb pillanatai voltak a tartozással induló gyülekezeti költségvetésekről való beszélgetések. (A családjaink is átélnek ilyen megszorítós időszakot ezekben az években.) Van ebben egy olyan pozitívum is, hogy tagjaink elkezdik komolyan venni a gyülekezeti háztartás kérdéseit, jobban értik az adakozásra való biztatás értelmét.

| 10

A harmadik nehézségként az új egyházi törvény készülése csapódott le bennem. Május hó folyamán akarnak egy teljesen új törvényt hatályba helyezni az egyházak törvényi szabályozására vonatkozóan. Ebben az új törvényben szeretnék felszámolni azt a káoszt, ami a magyar jogrendben egyházalapítás címén a rendszerváltás után kialakult. Meg akarják szüntetni az állami támogatás minden formáját a biznisz-egyházak számára. Háromszintű csoportosításban gondolkodnak a törvényalkotók: történelmi egyházakban, elismert vallási közösségekben és vallási egyesületekben. Az első kettőből melyikbe tartozunk majd, az rövidesen kiderül, valamint az is, hogy mit jelent a két kategória közötti különbség. Nehezen tudom elképzelni, hogy a metodista egyházat ne sorolják majd az első kategóriába, de ez is megtörténhet. Igyekszünk figyelni a törvényi mozdulatokra, s ahol szükséges megszólalni, beszélgetni a politikusokkal, megtenni mindent, ami rajtunk áll. Azt is el kell mondani, hogy az egyházat nem a kormány, nem a törvény minősíti, hanem az Úr Isten hozza létre. Az egyház nem elsősorban szociológiai képződmény, nem a vallásos élet gyakorlására kialakult egyesület – az egyház Istennek köszönheti létét. Nem az minősít bennünket, hogy melyik kategóriába kerülünk, hanem, hogy hogyan dolgozunk, hűségesek vagyunk-e az egyház Urához, betöltjük-e küldetésünket. A nehézségek jót is tehetnek, felrázhatnak bennünket, további krisztusi áldozatvállalásra ösztönözhetnek. 3) Kitartás az imádságban. Sokféle imaforma található az egyházban. A szószéki ima mellett néhány istentiszteleten még a személyes hangos ima, vagy csendes ima gyakorlata is megvan. Majdnem minden gyülekezetünkben gyakorlat az istentisztelet előtti, vagy más hétköznapi estére helyezett imaóra. Jellemző a kiscsoportok imaközössége. Vannak spontán imaprogramok egy-egy különleges helyzetben. Előfordul, hogy imaközösségek, imaláncok alakulnak. A családi táborban a reggeli kiscsoportos imádságok, valamint az imaszoba létrehozása is az imádság tanulását szolgálja. Piliscsabán, figyelve a reggeli imaközösséget, minden évben egyre nagyobb létszámban vesznek részt rajta testvéreink. Mégis, amikor először szembesültem a jeligével, év elején gondolkodva rajta, úgy éreztem, mintha azért kaptuk volna ezt az igét, hogy az imádkozásban megerősödjünk, hogy az egyházunk legjellemzőbb mozdulatává váljon az Isten előtt való megállás. Ez egy olyan karakteres hívő mozdulat, ami nem jellemző a világunkra, amire pedig annyira szükségünk van. Gyülekezeteinkben keressük azokat a lehetőségeket, akár új formákat is, amelyek által kifejeződik Isten előtti megállásunk, hogy rá akarjuk bízni dolgainkat, jövőnket, növekedésünket, megújulásunkat, új tagjainkat, betegeinket, építkezéseinket, anyagi kérdéseinket, államunk vezetőit, politikusainkat, lelkészeinket, teológusainkat.

11 |

Ebbe a fejezetbe érzem beletartozónak a Csendes Percekre való utalást is. 10 évvel ezelőtt, a 2001 január-februári számmal kezdtük Magyarországon kiadni ezt a igen népszerűvé vált füzetet (6000 példány). Az USA-ban élő magyar református testvéreink jóvoltából csaknem 50 éven keresztül (1952) részesültünk az áhítatok ajándékában, amikor a metodista kiadó felkért minket a kiadás végzésére. Annakidején aggódva gondoltunk a füzet kiadására, terjesztésére, de nem reméltünk ilyen kedvező fogadtatást. Fontos ökumenikus szolgálattá is vált, ugyanakkor sok határon túl élő magyar olvasóhoz jutnak el nyomtatott és elektronikus formában is. Az CSP segítséget nyújt az imádsághoz is. Azok számára, akik ezt az Isten iránti bizalmi formát nem tudják maguktól gyakorolni, de szeretnék, lehetőséget ad az elcsendesedésre, elmélyülésre. Sokszor találunk benne olyan történetet, amit akár mi is megírhattunk volna. Ezek az élet közeli áhítatok nagy segítséget nyújthatnak az Istent-kereső embereknek. A jeligénk arra biztatott, hogy pozitívan ítéljem meg az előttünk álló utat, ezért is választottam ezt a hangvételt, másrészt úgy tapasztaltam, hogy a negatív dolgok felsorolásával nehezebb motivációt elérni. De azért nem szabad elfelejtenünk, hogy a 21. század furcsa világában élünk, ahol az emberek, családok eltávolodnak egymástól, egyre több a magányos ember, a gyökerét vesztett ember, esélyt maga előtt nem látó ember. És ebben az egyházban élők sem kivételek. Ne feledkezzünk meg róluk, és közvetítsük feléjük Isten pozitív üzenetét, az evangéliumot. Befejezésül egy speciális köszönetet szeretnék kifejezni közvetlen munkatársaim számára. Szili Anna 10 éve, Csontos Ivett 15 éve dolgozik a hivatalban. Mindketten hűséges típusok. Számos nehézséget átéltünk, persze szép pillanatokat is, arra nem panaszkodhatunk, hogy unatkoztunk volna valamikor. Az egyházközpont egy állandóan működő épület, kis egyházunknak szinte minden öröme és problémája, kérdése itt fut össze. Sok a váratlan dolog, nehéz tervezni a munkanapjainkat. A sűrű események között egy-egy vidám hang az irodában jó alapot teremt a továbbmunkálkodásra. Az évi konferencia közössége előtt szeretném kifejezni hálámat a 10, illetve 15 éves szolgálatuk iránt. Dicsősség az Úrnak! Ámen!

CSERNÁK ISTVÁN SZUPERINTENDENS

Három éves próbaidőszak letelte után a 79. Évi Konferencia ünnepi istentiszteletén Patrick Streiff püspök lelkésszé szentelte Kovács Zoltánt, a Szekszárdi Körzet lelkipásztorát, Az ünnepi istentiszteleten Jack Martin szuperintendens prédikált (Virginia, USA). A Szentírás a te kezedben Mózes botjához hasonló, amely az Isten ereje volt biztatta az igehirdető a felszentelés előtt állót.

| 12

Alapkőletétel Alsózsolcán Mintegy 200 fő befogadására lesz képes az az új metodista templom, amelynek alapkövét helyezték el Alsózsolcán. Bár már a második szintnél tart a kivitelezés a rohamosan haladó építkezésen, az ünnepélyes eseményre virágvasárnap délelőttjén került sor. Az eseményen jelen volt Patrick Streiff püspök, Csernák István szuperintendens, köszöntést mondott Bóna Zoltán a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, Zsiros Sándorné Alsózsolca polgármestere és Jack Martin amerikai szuperintendens (Virginia, USA). Az ünnepi istentiszteleten és az azt követő szeretetvendégségen mintegy 500-an vettek részt!

Képek Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól Rembrandtig. Gyakran leültek együtt, és csodálták a nagyszerű munkákat. Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát. Hónapokkal később, épp karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben. Így szólt: „Uram ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, amikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt. Gyakran beszélt nekem önről és a művészet iránti szeretetéről. — A fiatalember felemelte a csomagját. — Tudom, hogy ez nem nagy valami. Nem vagyok nagy művész, de azt hiszem, a fia szeretné, ha ezt megtartaná.” Az apa kinyitotta a csomagot. A fiáról készült portré volt, amit a fiatalember festett. Csodálta, hogy a katona mennyire meg tudta ragadni a fia személyiségét. Az apa szemei megteltek könnyel. Megköszönte neki a képet, és felajánlotta, hogy kifizeti. „Oh, nem uram, soha nem tudom visszafizetni, amit a fia értem tett. Ez ajándék.” Az apa jól látható helyre akasztotta a portét, így ha látogatók jöttek, a fiáról készült kép volt az első, amit megmutatott nekik a kollekcióból. Néhány hónappal később az ember meghalt. Sor került a képek elárverezésére. Sok befolyásos ember összegyűlt, és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes képeket a saját gyűjteményükbe. A fiúról készült kép az emelvényen volt. Az árverésvezető kopogtatott a kalapáccsal: „Az árverést ezzel a képpel kezdjük.”

13 |

„Ki akarja megvenni ezt a képet? — kiáltott valaki hátulról. — Látni akarjuk a híres képeket. Hagyja ezt!” Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt: „Mennyi a kikiáltási ára ennek a képnek? Ki kezdi el az ajánlást? 100 $-ért, 200 $-ért?” Egy másik hang mérgesen kiáltotta: „Nem azért jöttünk, hogy ezt a képet nézzük! Mi Van Goghot, Rembrandtot akarunk! Gyerünk már az igazi képekkel!” De az árverésvezető tovább folytatta: „A fiú, a fiú. Kinek kell a fiú?” Végül egy ember szólalt meg a terem hátuljából. Ő volt hosszú ideig az embernek és fiának kertésze. „Elviszem 10 $-ért.” Szegény ember lévén, az volt minden, amit fel tudott ajánlani. „Ki ajánl érte 20 $-t?” „Adja neki oda 10 $-ért! Nézzük a mestereket!” „10 $ az ajánlat. Ki ad érte 20 $-t?” A tömeg kezdett mérges lenni. Nem akarták ezt a képet. Sokkal értékesebb festményeket szerettek volna a gyűjteményükbe. Az árverésvezető csapott a kalapáccsal: „Először, másodszor, eladva 10 $-ért.” Egy ember a második sorból közbekiáltott: „Gyerünk már a többi képpel!” Az árverésvezető letette a kalapácsot: „Az aukciónak vége.” „Mi lesz a festményekkel?” „Sajnálom. Mikor felhívtak, hogy levezessem ezt az aukciót, elárultak nekem egy titkot, mely a végakaratban feltétel volt. Egészen eddig nem mondhattam el. Csak a fiú portréja volt eladó. Aki azt megveszi, az örökölheti az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Az, aki elviszi a fiút, megkap mindent.” Isten nekünk adta az ő fiát 2000 évvel ezelőtt, hogy meghaljon a kereszten. Hasonlóan az árveréshez, az üzenet ma is ugyanaz. A fiú, a fiú, ki viszi el a fiút? Hiszen akié a fiú, az megkap mindent vele együtt...

INTERNET A kavicsos út és a rezeda -

Milyen csodás illatod van ma reggel – szólt a kavicsos út a szegélyén levő rezedához. Igen – felelt a rezeda - mert rám tapostak, és kipréselték minden illatomat. Engem is minden nap taposnak, de annál keményebb leszek – szólt büszkén a kavicsos út. „KIS

| 14

ABLAKOK

”

GYŰJTÖTTE

VIDA SÁNDOR

A grófi misszionárius-jelölt A „misszionárius grófról” mindenki tud. Ki ne ismerné gróf Zinzendorf Miklós nevét? Rajta kívül volt még ugyan több grófi misszionárius, de ő a legismertebb és a legnagyobb közöttük. Egy másik híres gróf pedig majdnem misszionárius lett. Róla szeretnék néhány dolgot elmondani. Zeppelin Ferdinánd gróf nevét az egész világ ismeri, talán még inkább, mint Zinzendorfét. Azt azonban nem tudja a világ, hogy Zeppelin komolyan készült misszionáriusnak, s csak édesapja ellenállásán múlott – na meg Istenén is –, hogy nem lett az. Ma csak a léghajós grófot ismeri és tiszteli benne a világ. A Zeppelin családnál évekig működött nevelőként egy hívő würtenbergi lelkész, Moser Róbert. Mint mindenki, aki nagy emberekkel él együtt, ő is írt emlékiratot, s benne megemlékezik egy olyan dologról, amit Zeppelinnel kapcsolatban a lexikonok nem említenek. Kit is érdekelne az, hogy valaki hívő, vagy hitetlen ember volt, s az, hogy misszionáriusnak készült-e, vagy sem? Minket éppen ezek, az egyébként érdektelen dolgok érdekelnek. Moser lelkész emlékirataiban leírja, hogy „egy időben hatalmas vágy támadt a fiatal Zeppelinben a misszionáriusi hivatás iránt. Én ismertem jól Zaremba Felicián gróf (lám ismét egy grófi misszionárius, a híresek közül!) orosz nemzetiségű misszionáriust és Ferdinánd gróf felkérésére tárgyalásokat is kezdtem vele. De atyjánál nem talált a fiú terve teljes megértésre; azt gondolta ugyanis, hogy fiát csak a természettudományi kutatások utáni vágy hajtja egy afrikai útra (tehát Zeppelin Afrikába akart misszionáriusnak menni!); ebben segítségére is lett volna, de a misszióról lebeszélte. Így aztán Ferdinánd később katonai nevelőintézetbe lépett. Mély vallásossága azonban továbbra is megmaradt. Sokszor, amikor mindenfelé keresni kellett őt, végre valahol félrevonulva, imába merülve találtam meg. Az első úrvacsora vétele után nyakamba ugrott, és így kiáltott fel: „Óh, Moser bácsi, most igazán boldog vagyok!” Majd egy könyvvel ajándékozott meg, melybe ezt az ajánlást jegyezte be: „Úgy tapasztaltam, hogy az imát a mi szerető Istenünk fegyverül adta nekünk, hogy az ő ígérete szerint, ezzel a mi drága Megváltónk által legyőzhessük az ördögöt, és a pokolnak kapuit, és hogy kiküzdhessük vele magunknak a mennyországot”. Bizonyára az édesapjának volt igaza. Ha Isten Zeppelint misszionáriusnak hívta volna el, akkor sem az édesapja tilalma, sem semmi hatalom ezen a világon meg nem

15 |

gátolta volna, hogy Zeppelin is fel ne sorakozzék azok közé a grófok közé, akik a missziói munkamezőn Jézus Krisztus hű tanúbizonyságainak bizonyultak. Be kellett érnie a léghajóval. DRASKÓCZY LÁSZLÓ „HŐSÖK ÉS VÉRTANUK” CÍMŰ KÖNYVÉBŐL

Ne feledjétek, hogy A kötelesség A felelősség Az igazságosság Az okosság A barátság A rend A becsület A gazdagság A hit

szeretet nélkül: szeretet nélkül: szeretet nélkül: szeretet nélkül: szeretet nélkül: szeretet nélkül: szeretet nélkül: szeretet nélkül: szeretet nélkül:

elkedvetlenít kíméletlenség megkeményít ravaszság képmutatás kicsinyesség gőg fösvénység vakbuzgóság.

ALAP MEKDSZ LAPJA

(1997. MÁJUS)

Krisztus a volt Szovjetunióban Egy fiatal, meggyőződéses ateista tanárnő szabadidejében szívesen hallgatott rádiót. Egyik nap véletlenül az evangéliumi rádió műsorára kapcsolt. A hallottak megragadták. Így, eddig még sohasem hallott sem Istenről, sem Jézusról, sem a Bibliáról beszélni. Attól kezdve állandóan az evangéliumi rádiót hallgatta. Később megértette, hogy Bibliára lenne szüksége, mert csak így ismerheti meg a keresztyén életet. Kiállt az országútra, hogy autóstoppal bejusson a városba, mert azt remélte, hogy ott kaphat Bibliát. Egy fiatalasszony vette fel. Beszélgetni kezdtek. Még arról is szót ejtettek, hogy utasa Bibliát szeretne. A vezető végül leállította az autóját az út szélén. „El kell önnek mondanom valamit. Keresztyén vagyok. Éppen mielőtt felvettem, hirtelen, teljesen megmagyarázhatatlan módon belső kényszert éreztem, hogy menjek a városba. Most már tudom miért.” Lelkészétől néhány nappal előbb kapott egy Bibliát. Miután neki már volt Bibliája,

| 16

lelkésze arra kérte, hogy ajándékozza oda valakinek, akinek nagy szüksége van rá. Még az autóban odaadta a tanárnőnek, akinek ez az élmény az utolsó indítás volt a megtéréshez.

H.M. (VETÉS ÉS ARATÁS 1993/1) Istennek háttal Aki ISTENNEK háttal fordul, csak a maga árnyékát látja. Aki ISTENTŐL elfelé megy, annak szüntelen nő az árnya, míg belevész az éjszakába. FÜLE LAJOS

Milyen hallgató vagy? Egy perzsa sah egyik vendégétől különös ajándékot kapott: három emberi alakot. Amikor a küldönc átadta, elmagyarázta, hogy a három alak ugyan egyformának látszik, egyik azonban különösen érdekes. A sah a szobrokat gondosan megvizsgálta, de semmilyen különbséget nem vett észre. Tanácsosai is hiába fáradoztak, hogy megfejtsék a rejtélyt. Végre, amikor a sah már majdnem feladta a reményt, egyik alattvalója felfedezte, hogy a szobrok füleibe lyukak vannak fúrva. Vett egy fűszálat, s először az egyik szobrocska fülébe dugta. A szál a másik fülén jött ki. A másik szobornál a száján. A harmadiknál a fűszál a szobor belsejében akadt meg. Ekkor így szült a sah: - A három szobor közül ez a legértékesebb! Az első értéktelen, akárcsak az, aki amit hall egyik fülén beereszti, a másikon meg ki. A második sem sokat ér. Ez olyan ember, aki a hallottakat azonnal továbbmondja, mert nem tudja magában tartani. A harmadik viszont ahhoz az emberhez hasonlít, aki meghall valamit, gondolkozik rajta, magában feldolgozza, és aszerint cselekszik: ezért ez a legértékesebb! A három körül te melyikhez hasonlítasz? Jézus így int: „Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok!” (Lukács 8:18) „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.” (Lukács 11:28)

VETÉS ÉS ARATÁS 1994/3

17 |

Az idősebbik fiú pedig... (Lukács 15, 25-32) Szerette ezt a halk zsibongást, amely kis vendéglőjéből felszűrődött emeleti szobájába. Nagyapját, apját látta ilyenkor sürögni-forogni a kockás abroszokkal leterített asztalok között. Előttük még kötény volt és karjukon a „hangedli”. Úgy vitték ki a zónaételeket s a habzó söröket a törzsvendégeknek. Hozzájuk többnyire ugyanazok a kistisztviselők, ebédszünetes boltosok, szerkesztők jártak. Még szerencse, hogy államosításkor meghagyták üzletvezetőnek. Tudták az „illetékesek”, ezt a kis családi vállalkozást csak ő tudja nyereségesen tovább vezetni. Ment is valahogy. Fiai már szakképzett vendéglátósok voltak. Fel is lendült a Három hársfa. De felesége váratlan és gyors halála 54-ben és kisebbik fia titokzatos eltűnése az 56-os harcok alatt megrokkantotta. Enyhe agyvérzést kapott. Most Antié, családos nagyobbik fiáé az újra magánkézbe került kisvállalkozás. Az ő felesége ül a kasszánál, három rokon is besegít, sőt két tanulója is van már. Ő afféle „haláláig haszonélvező”. Így rendelkezett a közjegyzőnél. Ellátják becsülettel. De már igen nehezére esik lemennie. Fél oldala is zsibbad. Többnyire egész nap egyedül ül - és emlékezik. Mint most is, a régi, dolgos időkre. Tévéjét, rádióját ritkán nyitja ki. Sok a rossz hír. Inkább kisvendéglője árulkodó neszezéseire figyel. Abból tudja, mi történik odalent. A felszálló illatokból meg azt, mi aznap a „konyhafőnök ajánlata”. Ha megkondul a közeli templom delet jelző, hívogató hangja, elolvas egy-egy zsoltárt apja öreg Bibliájából. Az az ő imakönyve. Megreccsent a falépcső. Órájára nézett. Messzi még a záróra. Ki jöhet ilyenkor? Nem szoktak - csak úgy - benézni hozzá. Nehézkesen az ajtó felé fordult. Szinte bekeretezve ott állt Öcsi, a holtnak hitt fia. Megférfiasodva, ám alig változva. Csak hullámos, fekete haját lepte be a dér. Olcsó, gyűrött dzsekijén Lufthansa repülő-reklámtáska lötyögött. Farmerja piszkos volt a viseléstől és nem kővel koptatott. Ám ő volt, az elveszett. Öcsi! Apa. Fia már ott térdelt előtte és átfogta apja csúzos térdeit. Az a ráborított pokrócon keresztül is érezte gyereke remegését. Tétován simogatta az ölébe hajtott, őszülő fejet. - Harminchárom év. Uramisten! - mormolta újra és újra. Hosszú percek teltek el. Öcsi szólni akart, de apja szája elé emelte ujját és a széke karfájára szerelt csengő gombját háromszor megnyomta. Ez volt a jel: sürgős. Perc sem telt el, nagyobbik fia robbant be a nyitva maradt ajtón. Dermedten bámult felegyenesedő öccsére. Te élsz? Látod. Miért nem adtál hírt magadról? Nem akartam bajt hozni rátok. Hátha lefényképeztek. Bár nem öltem embert. Hol bujkáltál? Sok helyütt. Legvégül Amerikában, délen kaptam munkát. Mit csináltál? Mosogattam, takarítottam, felszolgáltam, mint itthon. Mindig dolgoztam...

| 18

-

S most? Hazajöttem. - Végigmutatott kopott önmagán. Így? - horkant fel a bátyja. Így. Fontos, hogy él és itthon van. Feltámadt az öcséd, fiam! - ezt már szinte kiáltotta az apjuk. Meg sem öleled? - fordult elsőszülöttje felé. Mihez akarsz kezdeni? - kérdezte ölelés helyett öccsét a bátyja. Mosogatni még tudok. Meg beülni a készbe, mi? Anti! - nyögött fel az apa; de az ordítva folytatta: - Ismerem én ezt a fajtát. Végigcsavarogják a világot, s amikor mindenből kikopnak, hazakuncsorognak örökölni, mi? Nem, öcsikém, ebbő1 nem eszel. Tulajdonképpen nem is élsz. Holttá nyilvánítottak. Apa azután mindent rám íratott. Érted? Mindent! Jól tette - válaszolta csöndesen a kisebbik -, csak azt nem tudtam, hogy meghaltam... akkor mit is keresek itt? - Lehajolt, megcsókolta apja haját, és kifordult az ajtón. Mit tettél, Anti?! - nyögött föl az öregember. Mit? Megmondtam az igazat. Vagy nem így van? Másnap egyenruhás hotelboy kereste az öregembert. Levelet hozott. Senki másnak nem volt hajlandó odaadni. Hiába erősködött odalent Anti, hogy ő itt a főnök, a tulaj, meg minden. A küldönc egyre azt hajtogatta: csak a címzett saját kezébe adhatja. Ott álltak most az emeleti szobában mind a hárman. Vedd át a levelet - kérte fiát az apja. Anti egy ötvenest adott a boynak, és kituszkolta az ajtón. Tudod, milyen rossz a szemem - nyújtotta az apa a neki címzett borítékot a fiának. Olvasd fel! - És az olvasni kezdte: „Drága apám, örülök, hogy láthattalak. Ne aggódj, jól megy a sorom. Szállodám van Floridában. Nemrégen nyitottam meg a másikat. Antira gondoltam, mint igazgatóra. Olvastam: most már bátran hazajöhetek. Látni akartalak, s megbeszélni, hogyan segíthetnék rajtad, itthon vagy odaát. Nincsen családom. Örököseimmel is találkozni akartam, mielőtt testamentumot írok. Nos, a főörökös már beszélt velem. Tőletek Tütykéhez mentem. Talán emlékszel, így becéztük egyik osztálytársunkat. Megnősült, több gyereke van. Amikor megláttak, sírtak örömükben. Csak reggel engedtek vissza a Hiltonba. Éjjel megbeszéltük: ők jönnek ki velem. Mindketten szakemberek, ám szegények. Így az örökség is megoldódik. Bocsásd meg, Édesapám, a jelenésem. Talán úgy kellett volna hazajönnöm, mint Jákob ment megrakodva ajándékokkal Ézsauhoz. Akkor most minden O.K. volna. De kíváncsi voltam, él-e még a tékozló fiú idősebbik testvére...” Volt még tovább is, de Anti apja ölébe dobta a levelet és lerohant a lépcsőn.

GYÖKÖSSY ENDRE

19 |

Anyák Napjára szeretettel A királyfi három bánata Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot.

A másik bánatom: hogyha ő majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszoltan, senki se tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer földnek bennem kedve teljék. Isten tudja, honnan, palástot kerített, aranyos palástot vállamra terített, fejem fölé égszín mosolygást derített.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem így is kevés volna. Hogyha a föld minden színmézét átadom, az ő édességét meg nem hálálhatom, ez az én bánatom, harmadik bánatom.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, mint királyi ember királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek, mert az édesanyám izent a köveknek, szíve ment előttem előre követnek. Amíg ő van, vígan élném a világom, nem hiányzik nekem semmi a világon, három bánat teszi boldogtalanságom. Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

MÉCS LÁSZLÓ Honlap Ajánljuk a pécsi gyülekezet honlapját, a hírlevelek ott is olvashatók egyéb információkkal, hírekkel és képekkel. Címe: http://pecs.metodista.hu A honlapra, vagy a hírlevélbe küldendő anyagot a [email protected] email címre lehet eljuttatni.

| 20