53) felismerendő. vonuló

MADARAK 2. Tyúkalkatúak - Harkályalkatúak FV

- fokozottan védett faj (Magyar Közlöny, 2001/53)

felismerendő

V

vonuló

Á

állandó

T

téli vendég; amennyiben ritkán mégis fészkel:

F

fészkelő

Ordo: Galliformes - tyúkalkatúak

Ordo: Galliformes - tyúkalkatúak

Képviselőik Új-Zéland és az Antarktisz kivételével mindenhol elterjedtek. A talajon élnek. Kaparólábuk van, a hátsó ujj mindig megtalálható, sarkantyúvá alakulhat. Rövid, kerek szárnyukkal rosszul repülnek. Csőrük erős, ívelt, enyhén kampós. 16 nyakcsigolyájuk van. Ivari dimorfizmus jellemző rájuk. Nem vízben, hanem homokban, porban fürödnek. Fiókáik fészekhagyók. Három családjukba (Megapodidae - lábastyúkfélék, Cracidae - hokkófélék, Phasianidae - fácánfélék) 274 faj tartozik. A vitatott Opisthocomidae (hoacinfélék) családot újabban a Cuculiformes rendbe sorolják.

Ordo: Galliformes - tyúkalkatúak Phasianidae - fácánfélék

Tetraoninae - fajdok

Tetrastes bonasia - császármadár Kelet-Európában és Ázsiában honos. Hazánkban az Északi-középhegység hegy- és dombvidékein fordul elő. Fészkel fenyvesben, bükkösben, tölgyesben sőt akácosban is. Fatörzs tövébe kaparja fészkét, 8-10 tojást rak. Főleg növényi részekkel, ritkábban rovarokkal táplálkozik. Országos állománya néhány száz párra tehető. Állandó.

FV Á


Tetraoninae - fajdok Tetrao urogallus - siketfajd A múlt század végétől e század 60-as éveiig ritka költő volt az Ausztriával határos területeken. Az utóbbi években csak alkalmanként figyelték meg. A tajgaövezet, ill a hegyvidéki fenyvesek, bükkel elegyes állományok madara. Március végétől május elejéig tart a dürgése. Ilyenkor a kakasok meghatározott helyen gyűlnek össze és násztáncukkal vetélkednek a tojókért. A földbe kapart fészekbe a tojó 6-10 tojást rak. A fiókák fészekhagyók. Fenyőtűkkel, fiatal hajtásokkal, rügyekkel, áfonya és más növények termésével, ritkábban rovarokkal táplálkozik.

Ordo: Galliformes - tyúkalkatúak Phasianidae - fácánfélék Perdix perdix - fogoly A Nyugat- és Közép-Palearktiszban elterjedt, eredetileg sztyeppi madár. A külterjes mezőgazdaság új élőhelyeket létesített számára. Hazánkban kaszálókon, kultúrnövények szegélyzónájában, lucernásokban fészkel. A poligám fajdféléktől eltérően szigorúan monogám, a párok sokszor életük végéig kitartanak egymás mellett. Április végén a tojó egy kisebb talajmélyedést kapar és ebbe rakja le 10-20 tojását. Csak a tojó kotlik, a fiókák fészekhagyók. A szülőkkel együtt alkotott csapataik csak következő tavasszal bomlanak fel a párbaállás kezdetekor. Gyommagvakkal és zöld növényi részekkel táplálkoznak. A 30-as évek másfél milliós állománya tizenöt év alatt ötödére apadt, 1980-ra már csak 120 ezer maradt belőlük. Állandó.

FV Á

Ordo: Galliformes - tyúkalkatúak Phasianidae - fácánfélék Coturnix coturnix - fürj

V

Eurázsiai, afrikai elterjedésű faj. Kaszálók, rétek, mezőgazdasági területek madara. Lápréteken is előfordul. Évente kétszer költ, május végén és júniusban. A költések néha jóval későbbre tolódnak. 7-15 tojást rak. A fiókák már háromhetesen tudnak repülni. Gyomnövények és gabonafélék magvaival táplálkozik. Tavasszal főleg ízeltlábúakat fogyaszt. Költöző faj, Dél-Európában, Észak-Afrikában telel. Augusztusban már elvonul és április végén érkezik. Az ötvenes években még bőséges állománya napjainkra katasztrofálisan megfogyatkozott. Költőhelyén a mezőgazdasági művelés, telelőhelyén a tömeges madárfogás játszik jelentős szerepet egyedszámának drasztikus csökkenésében.


Phasianus colchicus - fácán A Kaukázustól keletre eső területeken őshonos. Közép-Európában már a középkorban megtaláljuk. Számos egyéb telepítés következményeként a hazai állományban nagyrészt az örvös fácán (Ph. colchicus torquatus) alfaj dominál. Bozótosban, magas fűben, különböző mezőgazdasági kultúrákban (lucerna) fészkel. Egyszer költ, májusban. Poligám, az ivararány akkor megfelelő, ha egy hímre legalább 4-7 tojó jut. Fészekalja 12-18 tojásból áll. A kotlásban és a fiókanevelésben a hím nem vesz részt. A fiatal fácánok főleg rovarokkal táplálkoznak, míg az idősebb egyedek tápláléka 80 százalékban gyomés gabonafélék magvaiból, levelekből, gyökerekből áll. Hazai állomány a tenyésztés és kitelepítés miatt túlzottan magas, kb. 1 millió egyed. Állandó madarunk, a csapatok kisebb területen belül kóborolnak. Vadászható.

Á

Ordo: Gruiformes - Darualkatúak Gruidae - darufélék

A gólyaalkatúakra emlékeztető, nagy termetű, hosszú lábú és nyakú madarak. A trachea áttöri a mellcsontot és hurkot alkot. Ezáltal a mellüreg felerősíti a hangrezgéseket (krúgatás). Elsőrendű evezőik száma 11, a másodrendűek közül a belsők hosszabbak a külsőknél. Gyakran dísztollakat viselnek. Többnyire két tojást raknak, fiókáik fészekhagyók. A családba 15 fajt sorolnak.

Ordo: Gruiformes - Darualkatúak Gruidae - darufélék Grus grus - daru Szürke színezetű madár, hosszú, fehér arcsávja van. Farka felett a dísztollak bokrétaszerűen állnak. Palearktisz boreális és mérsékeltövi területein elterjedt. Erdőssztyeppek, szteppek madara. Magyarországon 1910-ből ismert utolsó, Fonyód környéki fészkelése. Fészkelőhelyként nedves réteket, nádasokat, mocsarakat, vizenyős erdei tisztásokat választ. Növényi részekkel, ízeltlábúakkal és kisebb gerincesekkel táplálkozik. Vonuló madár, a Szaharától északra telel. Tavasszal kisebb, ősszel nagyobb mennyiségben vonul át hazánkon, főleg Hortobágyon és Kardoskút környékén figyelhetjük meg. A Dunántúlon ritkábban jelentkezik. Csapatai szabályos Valakban repülnek. Dísztollait régen gyűjtötték.

Ordo: Gruiformes - Darualkatúak Rallidae - guvatfélék

Rallidae - guvatfélék Vízi vagy víz közeli élőhelyen élő változatos méretű madarak. Több fajuk éjjel aktív. Egyesek jól repülnek mások röpképtelenek. Nagyon veszélyeztetettek az újzélandi röpképtelen, endemikus fajok (pl. takahe). Testük oldalról lapított, lábuk hosszú és erős, ujjaikon úszólebenyek lehetnek. A fejen gyakran színes pajzs található, a csőr felett. Szárnyuk kerek, farkuk rövid. Ivari dimorfizmus ritka. A családba 123 faj tartozik.

Ordo: Gruiformes - Darualkatúak Rallidae - guvatfélék

Rallus aquaticus - guvat Barnásszürke színezetű madár, csőre hosszú, oldala sávozott. Európa nagy részén költ, hazánkban minden vizes élőhelyen megtalálható. A nádas-gyékényes-sásos szegélyzónában fészkel. Agresszív, territóriális madár. Májusban teljes a 7-13 tojásból álló fészekalja. Fészkét sáslevelekből, növényi szárakból építi, felülről takart helyre. Férgeket, csigákat, ízeltlábúakat és apró halakat, ebihalakat, békákat vagy kisemlősöket fogyaszt. A hazai állomány egy része áttelel, a vonulók A Földközi tenger mellékén telelnek.

Á

V

Ordo: Gruiformes – Darualkatúak Rallidae - guvatfélék Crex crex - haris

Barnás színezetű madár. Hazánkban a nedves, üde bokrokkal tarkított rétek, patakvölgyek fészkelője. Mezőgazdasági területen is megtelepszik. Poligám. Táplálékának zömét gerinctelenek (giliszták, csigák, pókok, százlábúak, rovarok) teszik ki. Kelet- és DélAfrikában telel.

FV

V

Ordo: Gruiformes – Darualkatúak Rallidae - guvatfélék

Gallinula chloropus - vízityúk Sötét színezetű madár, lába zöld, csőre piros. Az öregeknek piros, a fiataloknak zöld homlokpajzsa van. Széles elterjedésű faj. Hazánkban a mélyebb tavak parti részének madara. A nádas övben fészkel és főleg a hínárosban vagy a sekélyvízű, dús növényzetű részeken táplálkozik. Férgeket, csigákat, pókokat és vízi rovarokat fogyaszt. Afrikai teleléséből áprilisban érkezik, de csak május végén, június elején fészkel. A 7-10 tojás kiköltésében mindkét szülő részt vesz. A fiókák pár napos korukban hagyják el a fészket. Vonuló.

V

Gallinula chloropus - vízityúk

Ordo: Gruiformes – Darualkatúak Rallidae - guvatfélék

Fulica atra - szárcsa A vízityúknál nagyobb termetű, fekete színezetű madár. Ujjai két oldalán karéjos úszóhártya található. Az öregek csőre és homlokpajzsa fehér. Európa mérsékeltövi területeinek madara. Az Alföld és a Dunántúl állóvizei mellett közönséges, ritkán más területeken, kisebb tavak mellett is megtalálható. Előszeretettel fészkel nádasokban, gyékényesekben. Áprilistól júliusig fészkel. Mindkét szülő kotlik a 7-9 tojásból álló fészekaljon. Táplálékában növényi részek és gerinctelen állatok egyaránt előfordulnak. Vonuló, de enyhébb teleken áttelel. Vadászható.

V

Á

Ordo: Gruiformes – Darualkatúak Otididae - túzokfélék

Otididae - túzokfélék Nagytermetű, talajon élő madarak. A legnehezebb, még repülni képes madár (kori túzok, Ardeotis kori, 18 kg) ebbe a családba tartozik. Csőrük rövid, csüdjükön hálozatos pikkelyzet van, hátsó ujjuk hiányzik. Farkuk rövid, szárnyuk kerek. Faggyúmirigyük hiányzik. A hímek általában nagyobbak és színesebbek. Ivarérettséget több év alatt érik el. 22 faj tartozik a családba.

Ordo: Gruiformes – Darualkatúak Otididae - túzokfélék Otis tarda - túzok A hím testtömege a 16 kg-t is eléri, a tojók jóval kisebbek. Eurázsia szteppjellegű területeinek madara. Hazánkban az Alföldön (Ócsa, Apaj környékén, valamint Szolnok, Békés és Hajdú megyékben) és a Dunántúl egyes részein (Hanság, Mezőföld, Sárrét) fészkel. Magasfüvű réteken, kaszálókon, gabonában, repcében, lucernában fészkel. A kakasok dürgése március végén kezdődik. Az utóbbi száz év alatt monogám madárból, a hímek gyakoribb kilövése miatt poligámmá lett. Májusban költ, a tojó 1-3 tojásán négy hétig kotlik. A mezőgazdasági munkák számos fészket tesznek tönkre. Tápláléka nagyon változatos (magvak, izeltlábúak, gerincesek). Legfontosabb téli tápláléka a repce. Európában állandó madár. A századfordulón még 12 ezres hazai populáció napjainkra 3000-re fogyott. Élőhelyének folyamatos pusztítása és a korszerű agrotechnika ma is veszélyezteti a faj fennmaradását.

FV

Á

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak Változatos morfológiájú és életmódú fajokat magába foglaló család. Tengeri, édesvízi vagy vízközeli élőhelyen élnek. Ujjaik gyakran úszóhártyásak, hátsóujj hiányozhat. Orrmirigyük, vakbelük jól fejlett, begyük nincs. Csőrük rendkívül formagazdag. 16 családjuk és 343 fajuk van.

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak Haematopodidae - csigaforgatók

Haematopus ostralegus - csigaforgató

V Az Antarktisz kivételével mindenhol elterjedt. Hazánkban főleg áprilisban, májusban ill. szeptemberben látható tavaszi-őszi vonulása alkalmával. Iszappadkákon, sekély vízben táplálkozik. Főleg csigákat, kagylókat, férgeket és ízeltlábúakat fogyaszt.

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak Recurvirostridae - gulipánfélék Himantopus himantopus gólyatöcs, székigólya

Háta fekete, hasa fehér, piros lába igen hosszú. Magyarországon a DunaTisza közén, a Tiszántúlon és a Fertő-tavon fészkel. A szikesek egyik jellegzetes madara. 4 tojásos fészekalját április végén rakja. Mindkét nem kotlik. Táplálékát a nyílt vízben, mézpázsitosban, széki sásosban vagy iszappadkákon keresi. Vízben, iszapban élő ízeltlábúakkal táplálkozik. Jelenleg alig 30 pár a hazai állomány.

FV

V

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak Recurvirostridae - gulipánfélék

FV Recurvirostra avosetta - gulipán Háta fekete-fehér, csőre felfelé hajlik. Eurázsia mérsékeltövi részén foltszerű az elterjedése. Hazánkban főleg a DunaTisza közén kisebb részben a Tiszántúlon és a Mezőföldön költ. Szikeseink parti zónájában, szigetszerű kiemelkedéseken, de mindig a vízhez közel fészkel. Kedveli a mézpázsitos, sziki zsázsás növényzetet, de fészkét mindig a vakszikre rakja. A fészekalj általában 4 tojásos. Mindkét szülő részt vesz a kotlásban és a fiókanevelésben. A nyílt vízből speciális csőrének kaszáló mozgásával gyűjti táplálékát, amely zooplankton vagy annál nagyobb méretű vízi izeltlábúakból áll. Márciusban érkezik, augusztusbanszeptemberben vonul el Kelet-Afrikába.

V

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak Burhinidae - ugartyúkfélék

Burhinus oedicnemus - ugartyúk

FV

V

Sárgásbarna színezetű madár, szárnyán fehér keresztsávval. Európában a déli, délkeleti részeken, hazánkban az Alföldön elterjedt. Homokbuckák között, szikeseken, dombvidéki mészköves fennsíkokon, szőlőben és gyümölcsösökben fészkel. A fészek egyszerű, talajba kapart mélyedés – általában 2 tojással. Az esti és reggeli szürkületben táplálkozik. Rovarokat (futóbogarak, egyenesszárnyúak), férgeket, kisebb gerinceseket fogyaszt. Hazai állománya kb. 200 pár-ra tehető. Vonuló.

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak Glareolidae - székicsérfélék

Glareola pratincola - székicsér

Eurázsia, Afrika, Ausztrália füves, félsivatagos és trópusi területeinek madara. Hazánkban a Hortobágyon és a Kiskunságban költ. Szikeseink jellegzetes kisebb telepeket alkotó fészkelője. Későn, május végén, június elején kezd költeni. 3 tojáson 17 napig felváltva kotlanak a szülők. A talajról ill. a levegőből szerzik táplálékukat (sáskákat, bogarakat, szitakötőket). Augusztus végén, szeptember elején már elvonul. Hazai állományának csökkenése a 70-es évektől felgyorsult.

FV

V

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak Charadriidae - lilefélék

Vanellus vanellus - bíbic Hasa fehér, melle fekete, háta fémesen csillogó. Fején fekete tollbóbita látható. Eurázsiai faj, hazánkban a síkvidékeken gyakori fészkelő, de a domb- és hegyvidékeken is megtalálható. Vizek környéki szikes puszták jellegzetes madara. Költ szántóföldeken, nedves hegyi réteken, patak- és folyóvölgyekben. 4 tojásos fészekalját már március végén lerakhatja. Mindkét nem kotlik. Férgekkel, puhatestűekkel, pókokkal és rovarokkal táplálkozik, melyeket a talajról szedeget össze. A NyugatMediterráneumba vonul.

V

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak Charadriidae - lilefélék

Charadrius alexandrinus - széki lile

V

Fekete lába, fehér szemöldöksávja és fehér mellén két oldalt lévő fekete folt különbözteti meg a hasonló nagyságú liléktől. Széles elterjedésű faj. A sarki, hideg területek kivételével mindenhol megtalálható. Hazánkban az Alföldön költ, egyre kisebb számban. A szikestavak környékének madara. Márciusban érkezik és április közepén kezd költeni. Laza fészkelő telepeket alkot. 2-3 tojást rak. Mindkét nem kotlik. Vízszéleken, vagy szárazabb területeken táplálkozik. Hazai állományát 150 egyedre becsülik. Afrikában telel.

FV

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak Scolopacidae - szalonkafélék

Scolopacidae - szalonkafélék Testméretük változó (18-1000 g). Csőrük és lábuk általában hosszú (kivétel pl. a Calidris genus). A csőr hegyén érző idegvégződések lehetnek. Az ivari dimorfizmus általában nem feltűnő, a tojó néhány fajnál nagyobb és hosszabb a csőre. Fiókáik fészekhagyók. 86 faj tartozik a családba.


Limosa limosa - nagy goda Melle gesztenyevörös, farka fekete, csőre hosszú és egyenes. Hazánkban főleg az Alföldön, kisebb számban a Dunántúlon költ. Vizenyős rétek, kaszálók, szikesek, ártéri rétek madara. Néha lucernásban is fészkel. Laza költő telepeket alkot. Nászrepülése április elején, fészkelése április végén kezdődik. Egyszerű fészkét a talajra építi. Fészekalja általában 4 tojásból áll. Mindkét szülő kotlik. Csigákat, szitakötőlárvákat, egyenesszárnyúakat, vízipoloskákat, árvaszúnyoglárvákat, ritkábban növényi magvakat fogyaszt. Vonuló.

FV

V


Tringa totanus - piroslábú cankó Lába narancsvörös, csőrtöve piros. Farcsíkja fehér, hátsó szárnyélén széles fehér sáv látszik. Eurázsia mérsékeltövi területein elterjedt. Magyarországon az Alföldön, Kisalföldön és a Mezőföldön költ. Tavak közelében lévő nedves réteken, szikeseken fészkel. Április elejétől június végéig költ. Fészkét sűrűbb növényzet közé építi. A 4 tojást mindkét szülő üli. Sekély vízben, vízparton, vízinövényzet között, iszappadkákon táplálkozik. Főleg gerinctelenekkel ritkábban növényi részekkel táplálkozik. Vonuló.

V

FV

V


Gallinago gallinago - sárszalonka. Csőre hosszú, szárnya hegyes, röpte cikázó. Farkán világos keresztszalag látható. Hazánkban az Alföldön és a Dunántúlon költ. Kedveli a lápréteket, tőzeglápokat, turjánosokat, a nádasok melletti magas sásost. Áprilistól júliusig kétszer költ. Szabálytalan félkörökből, oldalirányú zuhanásokból álló, speciális hanggal kisért nászrepülését április elején figyelhetjük meg. 4 tojásból álló fészkét sűrű növényzetbe építi. A fiókák 3 hetes korukban röpképesek. Laza talajban, iszapban keresi csigákból, férgekből, rovarokból álló táplálékát. A Földközi-tenger nyugati partvidékén telel. Élőhelyeit jelentősen veszélyeztették a lecsapolások, vízelvezetések. Rokon fajai a nagy sárszalonka (Gallinago media) és a kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus) rendszeres tavasziőszi átvonulók.

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak Scolopacidae - szalonkafélék Scolopax rusticola - erdei szalonka

Tollazata avar-színű. Csőre hosszú, szárnya lekerekített. Az északi és déli területek kivételével Európában mindenhol költ. Hegyvidéki erdőink nem túl gyakori fészkelője. 4 tojást rak, csak a tojó kotlik. A hím poligám. A tojó egyedülálló tulajdonsága, hogy fiókáit néha légi úton szállítja a kevésbé kötött talajú erdőrészekbe. Lábai között – faroktollaival megtámasztva – egyenként “repíti” új helyre a még röpképtelen (egy hétnél fiatalabb) apróságokat. Közben brekegésszerű hangot hallat. Az avarban és a talaj felső rétegében élő gerinctelenekkel táplálkozik. DélEurópában telel. A hazai állomány erősen ingadozó. Tavaszi vonulásakor vadászható.

V


Philomachus pugnax pajzsos cankó A hímek nyáron változatos színű tollgallért viselnek. A tojók jóval kisebbek a hímeknél, barnás hátuk pikkelyesen mintázott. Eurázsia tundráin gyakori faj. Hazánkban ritka fészkelő, de gyakori átvonuló. Mocsárréteken, nedves kaszálókon, legelőkön fészkel. Poligám madár. A hímek dürgőhelyeken vetélkednek a tojókért. Földközi tenger mellet, ill. Nyugat-Afrikában telel. Tavasszal már február végén, március elején megérkeznek az első csapatok, de tízezres tömegei árilisban-májusban vonulnak át hazánkon.

V

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak Laridae - sirályfélék

Laridae - sirályfélék Általában fehér vagy szürke madarak. Fejük sötét, a szárnyvég fekete lehet. Hátsó ujj redukált, a három másik ujj között úszóhártya feszül. Szárnyuk hosszú, hegyes, jól repülnek. A hím és a tojó általában egyszínű, a hím nagyobb termetű. Az immatur és az adult, valamint a téli-nyári tollazat különbözhet. Két csoportjukat különítik el: sirályok és csérek. A sirályokra jellemző, hogy erőteljes testalkatú, közepes vagy nagy madarak, erős, kissé kampós csőrük van, jó úszók. A csérek általában kisebbek, karcsúbb testűek, ritkábban úszkálnak, farkuk általában villás, csőrük hosszabb és vékonyabb, repülésük cikázóbb. Általában vonulók, a sarki csér (Sterna paradisea) tavaszi-őszi vonulása során közel 40 ezer km-t repül. Kolóniákban fészkelnek. 91 fajt sorolnak a családba.

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak Laridae - sirályfélék Larus ridibundus - dankasirály Feje nyáron fekete, csőre és lába vörös, Röptében szárnyéle fehér. A legészakibb és a legdélibb területek kivételével egész Európában fészkel. Hazánkban természetes és mesterséges állóvizek mentén telepekben költ. Fészkét talajra építi sás, nád, ill. egyéb növények leveleiből, melybe 2-4 tojást rak. Mindkét szülő kotlik. Ízeltlábúakkal, főleg rovarokkal (poloskák, cserebogarak, szipolyok, talajban élő bogárlárvák stb.) eteti fiókáit. Fogyaszt magvakat, gyümölcsöket, kisebb gerinceseket (halakat, pockokat) és szeméttelepeken hulladékot is. A hazai fészkelők egy része a Földközi-tenger környékére vonul telelni. Télen és a vonulási időszakban nagy termetű sirályokat is megfigyelhetünk folyó- és állóvizeink környékén pl. sárgalábú sirályt (Larus cochinans), viharsirályt (L. canus) és a heringsirályt (L. fuscus).

Á V

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak Laridae - sirályfélék Chlidonias nigra - kormos szerkő Hazánkban három szerkőfaj költ. Ezek közül a fehérszárnyú szerkő (Ch. leucopterus) a legritkább faj. A kormos szerkőtől a költési időszakban fehér szárnyfedői és farka alapján különíthetjük el. A fattyúszerkő (Ch. hybrida) állománya valamivel kisebb, mint a kormos szerkőé. Inkább a nyílt vizeket kedveli. Ez a faj fehér arcfoltjával és szürke hasával különül el a kormos szerkőtől. Ez utóbbi faj feje és teste fekete, szárnya szürke. Európában általánosan elterjedt, hazánkban is gyakori. Kedveli az állandó vízborítású, de zsombékos élőhelyeket, a sekély mocsarakat, ahol ritkás növényzetet is talál. Néha a dankasirállyal alkot telepeket. Vízinövényekből építi fészkét. A hináron levő fészkek vastagabbak, több anyagot tartalmaznak. 3 tojást rak. A víz felett szitálva keresi táplálékát. Vízirovarokat, ebihalakat, halivadékat fogyaszt. Áprilisban érkezik, novemberben vonul afrikai téli szállására.

FV

V

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak Laridae - sirályfélék

V Sterna hirundo - küszvágó csér

Teste fehér, szárnya szürke, feje teteje fekete. Csőre narancsvörös, csőrhegye fekete. Álló helyezetben villás farka nem éri túl a szárnyvégeket. Széles elterjedésű faj, hazánkban állóvizek mellett költ. Fészektelepei szárazulaton, szigeteken, uszadékon találhatók. Gyakran fészkel dankasirályokkal együtt. Egyszerű fészkét száraz növényi részekből építi. 3 tojást rak. A fiókák pár napos korukban elhagyják a fészket. Általában vízből táplálkozik, főleg apró halakkal, vízi gerinctelenekkel. Afrikában telel.

Ordo: Charadriiformes – Lilealkatúak Alcidae - alkafélék

Az ide tartozó 22 tengeri faj közül kettő vetődött el hazánkba (alka, Alca torda, lunda, Fratercula arctica). Testalkatuk (pl. lábuk úszóhártyás és a test végén ered) és színezetük (alul fehér, felül sötét) a vízből való táplálkozáshoz alkalmazkodott. Erőteljes repülők, jó úszók és kiváló búvárok. Az északi óceánok, tengerpartok mellett találhatók költőtelepeik. Hallal és puhatestűekkel táplálkoznak. Ebbe a családba tartozott az óriás alka (Pinquinus impennis), melynek utolsó egyedeit 1880 körül pusztította ki az ember.

Ordo: Columbiformes - Galambalkatúak

Ordo: Columbiformes - Galambalkatúak Szárazföldi madarak. Termetük közepes, szárnyuk hosszú, fejük és csőrük kicsi, lábuk rövid, lábfejük kicsi (tipegő láb). Többnyire jól repülnek. Begyük fejlett. Fiókáikat begytejjel táplálják.

Pteroclididae - pusztaityúkfélék Homok- és kősivatagokban, félsivatagokban, száraz pusztákon elterjedtek. Talajon élő, megnyúlt testű, erőteljes röptű madarak. Rövid, tollas csüdjük van. Gyorsan futnak. Középső faroktollak megnyúltak. Nagy távolságokra vándorolnak. Fiókáiknak begytollaik között szállítják a vizet, néha igen messziről. 16 fajukat egyes rendszerezők a Lilealkatúakhoz sorolják. A század közepéig inváziós madárként rendszeres előfordult hazánkban a talpastyúk (Syrrhaptes paradoxus). A pusztai tyúkot (Pterocles exustus) viszont csak egyetlen egyszer figyelték meg.

Ordo: Columbiformes - Galambalkatúak

Columbidae - galambfélék 301 fajt magába foglaló család. A fás és a nyílt területeken egyaránt előforduló változatos testméretű, általában jól repülő madarak. A csőr tövétől az orrnyílásokig duzzadt, lágy szaruhártya húzódik. Lábuk rövid, talpuk kicsi (kapaszkodó láb). Tollazatuk változatos mintázatú és színezetű. A csoport legtöbb faja monomorfikus (hím és a tojó azonos méretű és színezetű). Gallyakból építenek fészket, ritkán odúban költenek. 2 (ritkán csak 1) tojást raknak. Főleg növényi táplálékon élnek.

Ordo: Columbiformes - Galambalkatúak Columbidae - galambfélék

szirti galamb

Columba livia - szirti galamb Columba oenas - kék galamb Columba palumbus - örvös galamb

örvös galamb kék galamb

Ordo: Columbiformes - Galambalkatúak Columbidae - galambfélék Columba oenas - kék galamb

V

Egyszínű kékesszürke madár. Eurázsiai mérsékelt övi területein elterjedt. Hegyvidéki erdők madara. Néha ártéri erdőkbe, parkokban is előfordul. Főleg a fekete harkály készítette odúkban telepszik meg. Évente akár hat költése is lehet, mivel a már tokosodó fiókák mellé lerakja újabb tojásait. A fiókák kirepülése után pár nappal már ki is kelnek az új fészekalj tojásai. Ez a sorozat augusztusban, szeptemberben fejeződik be. Gyom- és egyéb növényi magvakkal táplálkozik. Februárban érkezik, októberben vonul el a Földközi-tenger környékére. Védett.

V Columba palumbus - örvös galamb Nagytermetű szürkés madár, szárnyfoltja és nyakfoltja fehér. Európában általánosan elterjedt. Hazánkban inkább a sík- és a dombvidékeken, ritkábban a hegyvidékek nyíltabb erdeiben, erdőszélein költ. Gallyakból, vékonyabb ágakból, fákra, sűrű bokrokba épített fészkébe 2 fehér tojást rak. Mindkét szülő kotlik. A fiókák négyhetes korukban hagyják el a fészket. Magvakat, növényi részeket fogyaszt. Januártól novemberig tartózkodik nálunk, a telet a Földközitenger mellett tölti.


Stretopelia turtur - vadgerle Háta barna, farka kerek, vége fehér. Hazánkban mindenfelé elterjedt, de a balkáni gerle térhódításával kiszorult a mezőgazdasági területekről. Májustól júliusig kétszer is költhet. A balkáni gerléhez hasonlóan a hímnek jellegzetes nászrepülése van. Hangos szárnycsattogással felemelkedik a magasba, majd kiterjesztett szárnnyal és farokkal leereszkedik egy másik facsúcsra. A laza gallyfészek építésésben mindkét nem részt vesz. A 2 tojás kiköltését szintén felváltva végzik. Magvakkal (vadrepce, libatop, lucerna, muhar) növényi részekkel táplálkozik. Áprilisban érkezik, szeptemberben vonul el. A Szaharától délre telel.

V


Streptopelia decaocto balkáni gerle

Á

Szürkés színezetű madár. Alsó farkfedői fehérek, nyakoldalán fekete harántsáv látható. Eredeti hazája Kisázsiától Indiáig terjedt. A század elején kezdte európai hódítását. Hazánkban 1932-ben fészkelt először, az ötvenes években már mindenfelé gyakori volt. Ma már az Appenin és a Pireneusi-félsziget, valamint ÉszakSkandinávia kivételével mindenhol megtalálható. Főleg a kultúrterületek madara. Évente 4-5 költése is lehetséges. Budapest belterületén télen is sikeresen nevel fel fiókákat. Főleg magvakkal. ritkábban csigákkal és rovarokkal táplálkozik. Állandó nem védett madarunk.

Ordo: Cuculiformes - Kakukkalkatúak Cuculidae - kakukkfélék Cuculus canorus - kakukk

V

Feje, begye, háta szürke, melle és hasa keresztsávozott. A tojók között vörösesbarna egyedek is előfordulnak. Ezeknél az egész test keresztsávozott. Eurázsiában, ÉszaknyugatAfrikában költ. Hazánkban általánosan elterjedt. Fészekparazita, tojásait elsősorban vörösbegy és nádirigó, tövisszúró gébics, ritkábban még kb. 30 énekesmadárfaj fészkébe rakja. Egy fészekbe általában egy tojást tojik. A nyár folyamán egy tojó akár 10-15 tojást is rakhat. A kakukk tojás színe és mintázata általában hasonlít a gazdamadár tojásaira. A kakukkfióka általában 1-2 nappal korábban kel ki mint a gazdamadár fiókái. Életének második napján elkezdi a mellette lévő tojásokat vagy fiókákat kitúrni a fészekből. Hátára veszi és szárnyával megtámasztja őket, majd hátrálva a fészek pereméig tornássza magát, aztán kilöki a tojást vagy fiókát. Három hét alatt eléri repképességét, de még kb. három hétig etetik a mostohaszülők. Hernyókkal és egyéb rovarokkal táplálkozik. Már szeptemberben elvonul Afrika trópusi tájaira.

Ordo: Strigiformes - Bagolyalkatúak

Strigiformes - Bagolyalkatúak Főleg éjszaka aktív ragadozó madarak. Számos morfológiai konvergenciát mutatnak a sólyomalkatúakkal pl. csőrük erős, kampós tépőcsőr. Puha tollazatukkal nesztelenül tudnak repülni. Hallásuk kitűnő, fülkagylóik aszimmetrikusan helyezkednek el a fejen növelve a hangforrás helymeghatározásának hatékonyságát. Nagy előrenéző szemeik fény- és mozgásérzékenysége kiváló. Infravörös sugarakat is érzékelnek. A szem körül rövid, végükön behajló tollak kör vagy szív alakban helyezkednek el (fátyol). Lábujjaikon erős karmok vannak, külső ujj vetélőujj. Begyük nincs, a farkcsíkmirigy körül nem található tollkoszorú.

Ordo: Strigiformes - Bagolyalkatúak Tytonidae - gyöngybagolyfélék

FV

Éjszakai fajok, jellemző rájuk a kis szem és a szív alakú fátyol. Testük hengeres, fejük nagy, lábuk hosszú, a csüd tollas. Szárnyuk nagyon széles, kerek. A családba tartozó 14 faj monomorfikus, a tojók néha nagyobbak.

Tyto alba - gyöngybagoly

Á V

Aranybarna színezetű, a sötét változat melle rozsdasárga, a világos változaté fehér. Tollazatát nem sávozás, hanem pontszerű mintázat díszíti. A világon szinte mindenhol megtalálható. Hazánkban mindig emberi építményekben, leggyakrabban templomtornyokban fészkel. Április és augusztus között költ. 4-7 tojását a csupasz aljzatra rakja. A hím vadászik, de csak a tojó eteti a fiókákat. A fiókák három hónapos korukban lesznek önállóak. Tápláléka nagyon változatos lehet, főleg mezei pockot, erdei cickányt, házi egeret, erdei egeret fogyaszt. Az Alföldön a cickányok között a mezei cickány dominál. A városok környékén a madarak közül a házi és mezei verebet gyakran fogyasztja. A hetvenes évektől állománya csökkent. A populáció egy része állandó, másik része a mediterráneumba vonul. Fokozottan védett madár.

Ordo: Strigiformes - Bagolyalkatúak Strigidae - bagolyfélék Bubo bubo - uhu

FV

Athene noctua - kuvik Strix aluco - macskabagoly Asio otus - erdei fülesbagoly Asio flammeus - réti fülesbagoly réti fülesbagoly

uhu

macskabagoly erdei fülesbagoly

kuvik

Á Bubo bubo - uhu

Ordo: Strigiformes - Bagolyalkatúak Strigidae - bagolyfélék

FV

Termete hatalmas, színezete rozsdabarna hosszanti sávokkal és finom haránt vonalakkal. Fültollai jól láthatók. A paleaktiszban, az afrikai és az orientális régióban elterjedt faj. Nálunk nagyon ritka fészkelő. A középhegységi erdőkben lévő sziklafalaknál vagy kőbányákban telepszik meg. Egyszer költ. Márciusban rakja le 2-4 tojását. Csak a tojó kotlik. A hím hordja a táplálékot de a tojó eteti a fiókákat. Tápláléka nagyon változatos, fogyaszt mezei pockot, hörcsögöt, sünt, nyúlfiókát, foglyot, vízimadarakat, békát, stb. Jelenlegi állomány 10-15 pár körüli. Mesterségesen nevelt példányok visszatelepítésével is kisérleteznek. Állandó madarunk. Fokozottan védett.


Athene noctua - kuvik

Á

Kistermetű szürkésbarna madár, Háta cseppfoltos. Skandinávia kivételével Európában elterjedt. Hazánkban alföldi tanyákon, parkokban, öreg fasorokban, ártéri füzesekben, öreg gyümölcsösökben telepszik meg. Tetőtérben, üregekben, faodvakban, mesterséges odúban költ. 3-5 tojását a csupasz aljzatra rakja. Kisemlősökkel (erdei és mezei pocok, erdei és házi egér), madarakkal, hüllőkkel, kétéltűekkel (ásóbéka), rovarokkal táplálkozik. Állandó. Védett madár. A szintén kis termetű füleskuvikot (Otus scops) karcsúbb teste, hosszabb farka és tollfülei alapján különíthetjük el a kuviktól. Gyakran telepszik meg emberi települések környékén, főleg rovarokkal táplálkozik. Védett madár.

Ordo: Strigiformes - Bagolyalkatúak Strigidae - bagolyfélék Strix aluco - macskabagoly Rozsdabarna vagy sürkésbarna Á színezetű, szeme fekete. Északi területek kivételével Európában mindenhol megtalálható. Hazánkban a középhegységi erdőkben, öreg parkokban, ártéri erdőkben fészkel. Természetes vagy mesterséges odúkban, kikorhadásokban, épületek padlásán költ. A hímek már tél közepén hallatják nászkiáltásaikat. Fészket nem épít. 3-5 tojást rak. Táplálékának nagyobb részét erdei pocok és erdei egér alkotja, de elfog mezei pockot, nagy és mogyorós pelét és madarakat is. Állandó madarunk. A macskabagollyal rokon, nagy termetű uráli bagoly (Strix uralensis) ritka költő a Bükkben és a Zemplénihegységben.


Asio otus - erdei fülesbagoly Karcsú testű, rozsdabarna színezetű madár. Tollfülei vannak. A Holarktisz madara. Gyakori bagolyfajunk. Erdőkben, ártereken, parkokban, telepített fenyvesekben egyaránt költ. Márciusban kezdi költését. Fészekalja 4-5 tojásból áll. Csak a tojó kotlik. A fiókák egyhónaposan válnak röpképessé. Főleg kisemlősökkel (mezei pocok, erdei egér, házi egér) táplálkozik. Néha madarakat (házi és mezei veréb, erdei pinty, függőcinege) is elfog. Állandó madarunk, télen kisebb csapatokba verődik.

Á


Asio flammeus - réti fülesbagoly Írisze sárga. Szárnya nagyon hosszú, hátsó élén fehér tollvégek, tollfülei sokkal kisebbek, ritkán láthatók. Hazánkban ritka fészkelő, pocokgradációk idején állománya megnőhet. Nedves, vizenyős réteken, termesztett növénykultúrákban talajra építi a fészkét. Főleg mezei pockokkal táplálkozik. Vonuló.

V

Ordo: Caprimulgiformes - Lappantyúalkatúak Caprimulgidae - Lappantyúfélék Közepes termetű madarak. Fejük lapos, csőrük rövid, hatalmas szájnyílásuk széles tövében szőrtollak vannak. Szárnyuk és farkuk hosszú, keskeny és hegyes. Nappal mozdulatlanul pihennek egy faágon vagy a földön. Rejtőszínük (kéregszínű tollazat) szinte tökéletesen álcázza őket. Leginkább éjszaka vehetők észre a hangjukról. Ivari dimorfizmus rendszerint megfigyelhető.

Ordo: Caprimulgiformes - Lappantyúalkatúak Caprimulgidae - Lappantyúfélék

V Caprimulgus europaeus - lappantyú Eurázsiai faj, hazánkban nyílt erdőkben, ligetekben, erdőszéleken fészkel. Május végén kezdi a költést. Fészket nem épít, kis talajmélyedésbe rakja 2 tojását. Éjjel vadászik levegőben repkedő zsákmányára. Bogarakat (cserebogár, ganéjtúrók, temetőbogarak), lepkéket, kétszárnyúakat, lótetűt, stb. kap el. KeletAfrikában tölti a telet.

Ordo: Apodiformes - Sarlósfecske-alkatúak

Ordo: Apodiformes - Sarlósfecske-alkatúak A kolibriket (Trochilidae, 332 faj), erdei sarlósfecskéket (Hemiprocnidae, 3 faj) és a valódi sarlósfecskéket (Apodidae, 92 faj) magába foglaló rend. Gyors röptű, apró lábú (kapaszkodóláb) madarak. Az elsőrendű evezőkhöz képest a másodrendűek nagyon rövidek. Humerusuk rövid. Vendégszáras tollaik vannak. Vakbelük csökevényes. A világ legkisebb madara a Kubában élő méhkolibri (Mellisuga helenae) ebbe a rendbe tartozik.

Ordo: Apodiformes - Sarlósfecske-alkatúak Apodidae - sarlósfecskék Apus apus - sarlósfecske

V Testalkatuk emlékeztet a fecskékre (Hirundidae), de azokkal nincsenek közelebbi rokonságban. Kis és közepes termetű, gyorsan repülő madarak. Szárnyuk keskeny, hosszú, hegyes és sarló alakú. Csőrük nagyon kicsi, de szájnyílásuk nagy. Szinte állandóan a levegőben tartózkodnak. Párzásuk és alvásuk is repülés közben történik. Magányosan vagy kolóniában fészkelnek. Barnás fekete színezetű. Farka villás. Eredetileg sziklapárkányokon, löszfalakban, szálerdőkben költő madár volt. Napjainkban inkább várromokon, városi épületeken, ritkábban erdei környezetben telepszik meg. Egyszer költ. Fészkét üregekbe, fedélszékek zugaiba építi. 2-3 tojást rak. Repülő rovarokkal, szél által repített kis pókokkal táplálkozik. Gyakran több tíz kilóméterről hord táplálékot fiókáinak. Áprilisban érkezik szeptemberben vonul el dél-afrikai szállására.

Ordo: Coraciiformes - Szalakótaalkatúak

Ordo: Coraciiformes - Szalakótaalkatúak Trópusi elterjedésű rend. Nem egységes csoport, de a garat, az izmok és a tollak szerkezete azonos az idetartozó fajoknál. Általában színesek, csőrük nagy és két előre álló ujjuk részben vagy teljesen összenőtt.

Közös tulajdonságuk, hogy alig vagy egyáltalán nem tisztítják a fészküket. Hazai képviselőiket 4 családba soroljuk:

Upupidae - búbosbankafélék Alcedinidae - jégmadárfélék Meropidae - gyurgyalagfélék Coraciidae - szalakótafélék

Ordo: Coraciiformes - Szalakótaalkatúak Upupidae - búbosbankafélék Upupa epops - búbosbanka Teste világosbarna szárnya fekete fehér sávozású. Csőre hosszú és lefelé hajló. Legyezőszerű tollbóbitája barnás, vége fekete. Hazánkban általánosan elterjedt. A fákkal tarkított nyílt területek, bozótosak, sztyeppék madara. Napjainkban az állomány nagy része emberi települések (tanyák, falusi kertek, temetők, gyümölcsösök) közelében él. Odúfészkelő, de kőrakásokban, épületek tetőszerkezetében is fészkel. 5-8 tojást rak. Csak a tojó kotlik. A fiókák egy hónap után önállóak. A talaj felső rétegéből ill. a talaj felszinről táplálkozik. Gilisztát, pajorokat, hernyókat, lótetűt eszik. Márciustól augusztusig van nálunk. A telet Afrika trópusain tölti.

V

Ordo: Coraciiformes - Szalakótaalkatúak Alcedinidae - jégmadárfélék Alcedo atthis - jégmadár Zömök testű, nagy fejű, erőteljes csőrű madarak. Nyakuk és szárnyuk rövid. Gyorsan és egyenes vonalban repülnek. Lábuk, ujjaik rövidek és gyengék. A harmadik és negyedik ujjuk majdnem teljes hosszában, a második és harmadik csak a tövén nőtt össze. Egyes fajoknál a második ujj hiányzik. Általában szoliter fészkelők. Halaevők, a levegőből csapnak le a felszi alatt mozgó halakra. Sokszor mélyen a víz alá merülnek. 92 fajt sorolnak a családba.

Alcedo atthis - jégmadár. Feje, szárnya, háta kékes, hasa rozsdavörös. A Palearktiszban elterjedt. Hazánkban folyó- és állóvizek, csatornák mellett költ. Áprilisban kezdi fészkelését. Költőürege agyag- és löszfalakban található. 80-100 centiméteres, kissé felfelé tartó alagutat ás, melynek végén egy kiöblösödésbe rakja le 6-7 tojását. A hím és a tojó külön tart territóriumot. Főleg halakkal, kisebb részben vízi rovarokkal táplálkozik. Enyhébb teleken áttelelhet. Ilyenkor kénytelen a nagyobb folyókat, vagy melegebb vizeket felkeresni.

Á V

Ordo: Coraciiformes - Szalakótaalkatúak Meropidae - gyurgyalagfélék Hengeres testű madarak. Hosszú csőrük kissé lefelé hajlik. Szárnyuk hosszú és hegyes, repülésük erőteljes. Farkuk hosszú, sokszor a középső tollak hosszabbak a többi tollnál. Tollazatuk színes, gyakran a hímeké csillogóbb. Koloniális vagy szoliter fészkelők. Egyes fajoknál az egyedek egy része nem költ, hanem rokonainak segít a fiókanevelés során. Főleg repülő rovarokkal (pl. méhekkel) táplálkoznak. A családba 23 faj tartozik.

Merops apiaster - gyurgyalag Közép- és Dél-Európában, Ázsiában, DélAfrikában fészkel. Hazánkban a hegyvidékek kivételével szorványosan költ. Lösz- és agyagfalakba, homokbányákba építi (ássa) fészkét hasonlóan a jégmadárhoz és a partifecskéhez. A hosszabb alagút után kialakított költőüregbe 5-7 tojást rak. A kotlásban és a fiókaetetésben mindkét nem részt vesz. Szitakötőkkel, darazsakkal, méhekkel, bogarakkal, nappali lepkékkel táplálkozik. Májusban érkezik és szeptemberben már elvonul Afrikába. Fokozottan védett madár.

FV

V

Ordo: Coraciiformes - Szalakótaalkatúak Meropidae - gyurgyalagfélék Merops apiaster - gyurgyalag

FV

V

Ordo: Coraciiformes - Szalakótaalkatúak Coraciidae - szalakótafélék

Coraciidae - szalakótafélék Közepes és nagy termetű madarak. Fejük nagy, csőrük erőtelejes, kampós. Szárnyuk hosszú és hegyes, repülésük gyors. Külső ujj szabad, belső ujj összenőtt a középsővel. Monomorfikusak. Magányosan fészkelnek. 12 fajuk ismert.

Coracias garrulus - szalakóta

V FV

Ordo: Coraciiformes - Szalakótaalkatúak Coraciidae - szalakótafélék

V Coracias garrulus - szalakóta Palearktisz mérsékelt övi területein elterjedt. Hazánkban tipikus élőheleye a Duna-Tisza homokhátságainak borókásfehérnyáras társulásai. Odúban fészkel. Májusban teljes a fészekalja (4-5 tojás). Gyakran látható “vártákon”, ahogy zsákmányra les. Bogarakat, egyenesszárnyúakat, gilisztát, csigát, békát, gyíkot, kisemlősöket eszik. Afrika trópusi területeire vonul. Az utóbbi években állománya csökkent.

FV

Ordo: Piciformes - Harkályalkatúak Picidae - harkályfélék -Erős láb, rövid csűd jellemzi őket - Lábukon 2 ujj előre és 2 hátra áll - Farkuk ék alakú, faroktollaik erősek (kivétel a nyaktekercs) - Csőrük vésőszerű - Nyelvük hosszú, vége elszarusodott, hegyes és fogazott - Általában maguk készítette odúkban költenek - Ezen tevékenységükkel elősegítik a másodlagos odúköltők (cinegék, légykapók, seregély, csuszka) fészkelését - 200 fajuk közül nálunk kilenc él

Jynx torquilla - nyaktekercs

Picus viridis - zöld küllő Dendrocopos major - nagy fakopáncs Dryocopus martius - fekete harkály

Ordo: Piciformes - Harkályalkatúak Picidae - harkályfélék Jynx torquilla - nyaktekercs Barnás színezetű madár. Faroktollai puhábbak, tollazata lágyabb, mint a többi harkályé. Magyarországon általánosan elterjedt. Gyümölcsösök egyik jellegzetes madara, az összefüggő erdőségeket nem kedveli. Odúlakó, de csak kivételesen készíti maga az odút. Május második felétől kezdődik költése. Az odú csupasz aljára rakja 7-12 tojását. Főleg a tojó kotlik. 12-14 napig üli a tojásokat. Ha a kotló madarat megzavarják, jellegzetes sziszegéssel, fejcsavargatással és a fejtetőtollak borzolásával reagál. Innen ered a faj magyar neve. Táplálékának zömét a hangyák adják. Fiókáit szinte kizárólag ezek lárváial, bábjaival, ill. kifejlett egyedeivel eteti. Hazánkban 20-25 ezer pár között változik állománya. Vonuló. Magyarországon a tavaszi érkezés átlagidőpontja április 10-14., őszi elvonulása szeptember második felére, október elejére esik. Elterjedését odúkihelyezéssel segíthetjük. Megtelepítéséhez a 32 mm-es bejárónyílású cinegeodú alkalmas.

V

Ordo: Piciformes - Harkályalkatúak Picidae - harkályfélék Picus viridis - zöld küllő Háta, szárnya zöldes, farkcsíkja sárgás. Sapkája piros, a fej oldalán széles barkó látható, melynek közepe a hímnél piros. Az északi területek kivételével Európában, így hazánkban is általánosan elterjedt. Erdők, árterek, parkok madara. Odúját maga készíti. Április végén rakja le 5-6 tojását. Részben a fák törzsén élő ízeltlábúakkal, nagyobb részt azonban talajon élő hangyákkal táplálkozik. Ősszel terméseket is fogyaszt. Kóborló. Rokon faja, a hamvas küllő (P. canus) sokkal ritkább költőmadarunk. Feje szürke, barkója keskenyebb, csak a hím homloka piros. Idősebb erdőkben, erőszéleken, ligetekben fészkel. Szintén kóborló.

Á

hím

Ordo: Piciformes - Harkályalkatúak Picidae - harkályfélék A fakopáncsokra általában jellemző, hogy színük fehér-fekete, legtöbbször piros vagy sárga mintázattal kiegészítve. A nagy fakopáncs mérete és színezete alapján a balkáni fakopánccsal téveszthető össze. A balkáni fakopáncsnál a fültájék és a nyak tollai összefüggő fehér foltott alkotnak. A nagy fakopáncsnál ezt a foltot egy fekete sáv két részre osztja. A hímnek piros tarkófoltja van. A fiataloknál az egész fejtető piros. Skandinávia északi területét kivéve Európában mindenhol elterjedt. Magyarországon a hegyés sík vidéki erdőkben, gyümölcsösökben, nagyobb parkokban költ. Előnyben részesíti a fenyővel elegyes élőhelyeket. Évente egyszer költ. Nászidőszakban a hím jellegzetesen dobol a korhadt fákon. Territóriumán belül több odút is készít, de csak egyben fészkel. A tojó 6 tojását az odú alján levő faforgácsra rakja. A kotlás 14-16 napig tart. Mindkét szülő üli a tojásokat. Fatörzseken, vastagabb ágakon, ritkábban vékony gallyakon vagy a talajon keresi táplálékát.

Dendrocopos major - nagy fakopáncs

Á

Az őszi-téli-kora tavaszi időszakban gyakran táplálkozik a kéreg alól vagy vés a farészben mélyebbre az ott élő farontó rovarok után. Költési időszakban inkább a törzs vagy az ágak felületén élő állatokat fogyasztja: levéltetveket, lombfogyasztó hernyókat, lószúnyogokat, kaszáspókokat és különböző hártyásszárnyúakat. A balkáni fakopáncs hazai megtelepedése után (193040-es évek) egyedszáma csökkent az urbanizált élőhelyeken. A fatörzsön táplálkozó fajok többségéhez hasonlóan télen is megtalálja táplálékát, ezért nem vonul el. Télen kóborló, de soha nem megy messze előző évi költőhelyétől.

Ordo: Piciformes - Harkályalkatúak Picidae - harkályfélék

Dendrocopos major - nagy fakopáncs

hím

Á

tojó

Ordo: Piciformes - Harkályalkatúak Picidae - harkályfélék Dryocopus martius - fekete harkály

Á

Varjú nagyságú, koromfekete madár. A hím sapkája, a tojó tarkója piros. Európában majdnem mindenhol költ. Hazánkban főleg az idősebb erdők, árterek, ligeterdők madara. Hatalmas, 60-70 cm mély odút készít, aljára a tojó 4-5 tojást rak. A fiókák egy hónapig fejlődnek az odúban. Fatörzsön, kéreg alatt, talajon keresi, rovarokból, pókokból esetenként termésekből álló táplálékát. Állandó.

tojó

hím

53) felismerendő. vonuló

Recommend Documents