MADARAK 3. Pacsirtafélék - Varjúfélék FV
- fokozottan védett faj (Magyar Közlöny, 2001/53)
felismerendő
V
vonuló
Á
állandó
T
téli vendég; amennyiben ritkán mégis fészkel:
F
fészkelő
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Subordo: Eurylaimi - összenőtt ujjúak
Subordo: Tyranni - rikácsolók és álénekesek Subordo: Menurae - lantfarkú madarak
Subordo: Oscines - valódi énekesek
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Alaudidae - pacsirtafélék
Calandrella brachydactyla - szikipacsirta Kis termetű, melle világos és mintázott, nyaka két oldalán apró barna folt látható. Nehéz megkülönböztetni a mezei pacsirtától. Eurázsiai elterjedésű faj, hazánkban csak a Hortobágyon és a Tiszántúl egyes területein fészkel. Állománya 300 pár körül van. Kopár szikfoltokon, juhcsenkeszes, mézpázsitos, ürmös sziken költ. Március végén érkezik és augusztusban már elvonul Észak-Afrikába.
FV
V
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Alaudidae - pacsirtafélék Galerida cristata - búbos pacsirta
Á Szélső faroktollai sárgásak, bóbitája hosszú. Magyarországon gyakori faj, a füves területeket, réteket, parlagokat, szántásszéleket kedveli. Megtelepedett a falvakban, városokban is. Újabban költ a lakótelepek toronyházainak kavicsos tetején. Áprilistól júliusig kétszer költ. Növényi és állati táplálékot egyaránt fogyaszt. Állandó.
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Alaudidae - pacsirtafélék Alauda arvensis - mezei pacsirta Barnás színezetű, fején rövid bóbitával. Szélső faroktollai fehérek. A Palearktiszban költ. A vizes és erdővel borított területek kivételével hazánkban gyakori madár. Kétszer, háromszor is költ egy évben. A hím jellegzetes énekét a territórium felett magasra emelkedve, a levegőben hallatja. 4-5 tojást rak, a tojó kb. két hétig kotlik. A fiókák már 10 napos korukban elhagyják a talajra épített fészket. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Februártól novemberig tartózkodik nálunk. DélEurópában telel.
V
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Hirundinidae - fecskefélék Kis termetű, karcsú madarak. Szárnyuk keskeny, hosszú, farkuk változó hosszúságú, villás. Gyakran tartózkodnak a levegőben, táplálékukat is ott szerzik. Lábuk rövid, un. kapaszkodó láb. Lapos csőrük tövi része széles, csőrzugban sertetollakkal. Hasoldaluk általában világosabb, hátuk sötétebb. 81 fajuk ismert.
Hirundo rustica - füstifecske Begye, hasa világos, homloka, torka vörösesbarna. Farka erősen villás. Holarktiszban költ. Hazánkban mindenütt elterjedt. Erdetileg valószínűleg sziklalakó volt, de ma már főleg emberi építményekre (főleg istállókban) építi fészkét. A felül nyitott fészket sárból, növényi részekből tapasztja össze. 4-5 tojást rak. Kétszer, ritkán háromszor költ. Elsősorban kétszárnyúakkal, vagy más repülő rovarral táplálkozik. ősszel nagy csapatokba verődik, sokszor nádasokban éjszakáznak. Dél-Afrikában telel.
V
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Hirundinidae - fecskefélék Delichon urbica - molnárfecske Begye, hasa és farkcsíkja fehér. Palearktikus elterjedésű faj. Hazánkban sokfelé költ. Erősebben urbanizálódott mint a füstifecske. Ritkán sziklán, gyakrabban épületek külső falára, plafon szegletbe, ereszek alá építi fészkét. A bebújó nyílás kivételével teljesen zárt fészek sárból készül. Fészekalja 3-5 tojásból áll. Tápláléka hasonló a füstifecskééhez. Szaharától délre telel.
V
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Hirundinidae - fecskefélék Riparia riparia - parti fecske Háta barnás színezetű, fehér alsó testén barna begysáv húzódik keresztbe. Folyók partoldalaiban, homok- és sóderbányákban telepesen költ. A Tisza mellett több ezres telepei is ismertek. A fészekhely a függőleges partoldalba vizszintesen bevésett 30-80 cm-es alagút végén helyezkedik el. A költőüregben növényi részekből, tollból fészket épít. Évente kétszer is költhet. 5-6 tojást rak. Kétszárnyúakkal, levéltetvekkel, egyéb repülő rovarokkal táplálkozik. Közép-Afrikában telel.
V
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Motacillidae - billegetőfélék A billegetőket és a pityereket magába foglaló család, 58 fajjal. Karcsú, többnyire talajon mozgó madarak. Hosszú lábuk és farkuk van. Sokszor a hátsó ujj is hosszú. Szárnyuk közepes méretű és általában hegyes. Röptük gyors és hullámzó. Billegetőknél ivari dimorfizmus van, általában színesek. A pityerek monomorfikusak, barna, szürke színezetűek. Főleg a nyílt területek madarai.
Motacilla alba - barázdabillegető A többi hazai billegetőtől a sárga szín hiánya különíti el. Háta szürke, sapkája és melle fekete. Európában, így hazánkban is sokfelé költ. Megtelepszik szántások szélén, utak mellett, hegyi patakoknál, más, vízhez közeli területeken. Természetes üregekbe, mesterséges építményekbe készíti fészkét. Fészekalja 5-6 tojásos. Csigákkal, ízeltlábúakkal (szúnyogok, böglyök, hernyók) táplálkozik. Februárban érkezik a Földközi-tenger mellékén lévő szállásterületeiről. Augusztusban kialakuló csapatai októberben vonulnak el. Esetleg áttelel.
V Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Motacillidae - billegetőfélék Motacilla flava - sárga billegető
V
Síkvidéki vizenyős rétek, zsombékosok madara. Mocsárréteken, tavak és szennyvízüllepítők környékén a földön fészkel, szívesen táplálkozik legelőkön. Tápláléka a barázda billegtôével megegyezik. Afrika trópusain telel.
M. f. superciliaris
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Motacillidae - billegetőfélék
Motacilla cinerea - hegyi billegető Háta szürke, hasa sárga, farka hosszabb, mint a másik két fajé. Tiszta vizű hegyi patakok környékének jellegzetes madara. Felülről védett fészkét vízparti mélyedésekbe, üregekbe építi. Táplálékának zömét szúnyogok, kérészek és egyéb (főleg) vízi rovarok adják. Nálunk állandó, egyes példányai télen kóborolnak.
Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Motacillidae - billegetőfélék Anthus trivialis - erdei pityer
V
A pacsirtákhoz hasonló színezetű, de azoknál karcsúbb, talajon élő madár. A fák csúcsáról felrepülve lassan ereszkedik lefelé és közben hallatja énekét. Kelet- és Nyugat-Palearktiszban egyaránt előfordul. Hegyés dombvidéki bokros területek, ritkás erdők, erdőszélek, ritkábban síkvidéki erdőfoltok madara. Évente kétszer költhet. Fészkét talajra építi úgy, hogy növények takarják. A talajfelszínen keresi csigákból, férgekből, ízeltlábúakból álló táplálékát. Vonuló.
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Laniidae - gébicsfélék
Lanius collurio - tövisszúró gébics Európában sokfelé költ, hazánkban számára alkalmas élőhelyeken mindenhol megtelepszik. Bokros rétek, bokorcsoportok, bozótosok, erdei tisztásszegélyek, gyümölcsösök madara. Fészkét bokrokba építi. Gyakran fészkel együtt karvalyposzátával. Fészekalja 5-7 tojásból áll. Kétheti kotlás után a fiókák további két hétig vannak még a fészekben. Mindkét szülő etet. Nagyobb rovarokkal (hernyók, sáskák, bogarak stb.), ritkábban kisebb gerincesekkel (pl. gyík, madárfióka, mezei pocok) táplálkozik. “Vártára” ül ki és onnan lesi zsákmányát. Az elfogott állatok némelyikét tövisre, hegyes ágvégre szúrja és ott raktározza. Egyesek szerint így jelöli territóriumának határát. Májusban érkezik, augusztus-szeptemberben vonul el Közép-Afrikába.
V fiatal
tojó
hím
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Laniidae - gébicsfélék Lanius minor - kis őrgébics Homloka fekete. Szárnya relatíve hosszabb, mint a nagy őrgébicsé. Nálunk főleg síkvidéki területeken gyakoribb, de dombvidékeinken és az Északi-középhegységben is fészkel. Az Alföldön gyakoribb fészkelő volt, mint a tövisszúró gébics. A hatvanas évektől állománya jelentősen megfogyatkozott. Fészkelése, táplálék összetétele hasonlít a tövisszúró gébicséhez. Májusban érkezik, augusztusban már elvonul.
V
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Laniidae - gébicsfélék Lanius excubitor - nagy őrgébics
Háta szürke, hasa világos, homloka világosszürke. A Brit-szigetek, Közép- és DélEurópa kivételével Európa nagy részén elterjedt. Hazánkban téli vendég. Októbertől márciusig van nálunk. Magányos vadász. Bokrokról, facsúcsról, villanyvezetékről lesi zsákmányát. Főleg kisebb gerinceseket (mezei pocok, erdei egér, kis énekesek) fogyaszt. Nagyobb rovarokat is elfog.
T
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Bombycillidae - csonttollúfélék Bombycilla garrulus - csonttollú
T Észak-Amerika és Eurázsia fenyőerdeinek és erdős tundráinak madara. Hazánkban néha nagyobb csapatokban telel át. Ilyenkor bogyókat és egyéb terméseket fogyaszt (pl. berkenyét, fagyalt, bodzát, galagonyát, japán akác és az olajfa termését stb.). November és április között tartózkodik nálunk. Tipikusan inváziós madár. A hétszázas évek elejétől ismertek nagyobb inváziói. Az utóbbi évtizedekben elmaradtak nagyobb beözönlései. A hozzánk látogató madarak többsége fiatal. Skandinávia valamint Oroszország tajgáiról származnak.
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Cinclidae - vízirigófélék
Á Cinclus cinclus - vízirigó Barnásszürke színezetű madár. Torka, melle fehér. A NyugatPalearktisz hegyvidéki faja. Hazánkban az Északiközéphegységben, Pilisben, Alpokalján fészkel. Az utóbbi évtizedben állománya drasztikusan lecsökkent, számos állandó vizű hegyi patak mellől kipusztult. Fészkét sziklarepedésbe, fagyökérzet közé, vízesés alá építi. Évente kétszer költ. 4-5 tojást rak. A tojó kotlik. Főleg a patakmeder aljáról táplálozik. Fő táplálékát a felemáslábú rákok, tegzes és kérész lárvák, vízipoloskák, vízicsigák, szitakötő lárvák adják. Hazai állomány egy része állandó, másik része kóborló.
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Troglodytidae - ökörszemfélék Troglodytes troglodytes - ökörszem Apró, barnás színezetű madár rövid, felcsapott farokkal. Eurázsia erdei, erdőszéli, ligetes élőhelyein mindenhol megtalálható, de sehol sem gyakori madár. Fészkét partoldalakba, fák gyökerei közé, bozótba építi. Gyakori kakukkgazda. Fészekalja 6-7 tojásból áll. Talajon, avarfelszínen, gyökerek között, lágyszárú növényzetben keresi rovarokból, pókokból álló táplálékát. ősszel növényi táplálékot is fogyaszt. Kóborló.
Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Turdidae - rigófélék Turdus merula - fekete rigó
Á
hím
V
Az öreg hímek koromfeketék, sárga csőrrel és szemgyűrűvel. Az öreg tojók feketésbarnák, világosabb torok és hasoldallal. A fiatalok a tojónál is világosabbak. Európában mindenhol elterjedt, kivéve a legészakibb területeket. Hazánkban sík, domb- és hegyvidéken, valamint nagyobb városainkban egyaránt gyakori. Lomberdők, erdőszélek, bokrosok tipikus költő madara. Magyarországon a fekete rigó urbanizálódása a századforduló után kezdődött.
tojó
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Turdidae - rigófélék Turdus merula - fekete rigó
Á
V
Az erdei élőhelyeken április elején kezdi a költést, a városokban már március végén költ. Három fészekaljat is felnevelhet. A hímek februárban foglalják el a költőhelyet, és annak határát erőteljes, messze hangzó énekkel védelmezik. Ágvillába, bokorra, tüskés cserjére, szederindák közé építi fészkét. A zöld alapszínű, barnán mintázott tojások száma 4-5, ritkán 6. Az utolsó tojás lerakása után kezdődik a kotlás és 14 napig tart. A fiókák 12-13 napos korukban elhagyják a fészket, ekkor azonban még nem tudnak repülni. A szülők (főleg a hím) még 2-3 hétig etetik őket. A fiókanevelés időszakában főként hernyókat, bogarakat, lószúnyogokat és gilisztákat zsákmányoltak. Ősszel a rovartáplálék mellett megnő a magvak és a bogyós termések (bodza, galagonya, vadrózsa) aránya. Egyik fő táplálékát, a gilisztát hallása segitségével fedezi fel. A városban fészkelők egy része helyben marad és a telet nálunk tölti. Az erdőben fészkelők szeptemberben kezdik a vonulást Gyűrűzési adatok alapján a Főldközi-tenger nagy szigetein (Szardinia, Korzika, Szicilia, Mallorca) és Olaszországban töltik a telet.
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Turdidae - rigófélék Turdus philomelos - énekes rigó
V
Nyugat-Európától a Bajkál-tóig húzódó terület domb- és hegyvidékein egyaránt megtalálható. A fekete rigóhoz képest északibb elterjedésű faj. Előnyben részesíti a fenyőerdőket, de lomb- és elegyes erdőkben is költ. Áprilistól július végéig kétszer költ. Fészkét általában magasabbra építi, mint a fekete rigó. Az apró gallyakból és fűszálakból álló fészek belsejét a tojó nyállal kevert fazúzalékkal és sárral simára tapasztja. A fészekalj 4-5, ritkábban 3 vagy 6 tojásból áll. Tápláléka nagymértékben hasonlít a fekete rigóéhoz, de általában több gilisztát és csigát fogyaszt, valamint testméretének megfelelően inkább a kisebb termetű zsákmányállatokat fogdossa őssze. A házas csigákat (berki, ligeti, pannon csiga) köveken töri össze. Ősszel különféle bogyókkal egészíti ki főleg gerinctelen állatokból álló zsákmányát. Márciusban érkezik, októberben vonul el a Mediterránumba.
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Turdidae - rigófélék
Turdus viscivorus - léprigó Nagytermetű, szürkés színezetű madár, mellén és hasán nagy, kör alakú barnás foltokkal. Szárnybélése fehér. Európa nagy részén fészkel, hazánkban főleg a középhegységekben telepszik meg, de előfordul az Alföldön is. Fatörzshöz, magasan lévő ágvillába építi fészkét. Ellentétben az énekes rigóval a fészek belsejét nem tapasztja ki. 4-5 kékes színű tojást rak. Tavaszi tápláléka hasonlít a többi rigófajéhoz, télen főleg fehér és sárga fagyönyöt fogyaszt. A hegyvidékiek télire az alacsonyabban fekvő részeket keresik fel. Magányosan vagy kis csapatokban kóborol.
Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Turdidae - rigófélék Turdus pilaris - fenyőrigó Háta gesztenyebarna, feje és farkcsíkja szürke. Európa északi területei felől délnyugati irányba terjeszkedik. Árterek, bokrosok, ligeterdők parkok fészkelője. Hazánkban ritka költő madár (Alföld északi részén, Kisalföldön). Ősszel és télen csapatokban kóborol. Az északról érkezők októbertől áprilisig vannak nálunk.
T
Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Turdidae - rigófélék Saxicola torquata - cigány csaláncsúcs A hím feje, torka fekete, melle rozsdavörös, nyakán fehér oldalfolt látható, A tojó halványabb színezetű. Magyarországon gyakori fészkelő. Bokrokkal tarkított nyílt élőhelyek, rétek, gazosok, árokpartok, útszélek, mezőgazdasági szegélyterületek madara. Márciusban érkeznek, áprilisban költ először, majd május végén június elején másodszor. A kétheti kotlás után kikelő 4-6 fiókát mindkét szülő eteti. Rendszerint magaskórók, bokrok tetején üldögélve lesi zsákmányát (“várta”). Repülő rovarokat és talajon élő ízeltlábúakat fogyaszt. Rokon faja a rozsdás csaláncsúcs (S. rubetra) barnás színezetű, szemsávja fehér, farkán fehér tükör van. Nedves rétek tipikus madara. Vonuló.
V
hím
tojó
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Turdidae - rigófélék Phoenicurus ochruros - házi rozsdafarkú A hím kékes-palaszürke, a tojó sötétszürke. Mindkettő farka rozsdabarna. A Nyugat-Palearktisz területén fészkel. Magashegyi sziklás rétek, kőbányák – újabban falvak és városok madara is. Nagyobb városok lakótelepeinek toronyházain is költhet. Évente kétszer költ. Fészekalja 4-5 fehér tojásból áll. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Vonuló. Nagynyílású mesterséges odúkkal kertekben telepíthető. Rokon faja, a kerti rozsdafarkú (Ph. phoenicurus) az Atlanti-óceántól a Bajkál-tóig elterjedt. Mindkét nem farka rozsdavörös, a hím háta szürke, torka fekete, melle narancsvörös. A tojó szürkésbarna színezetű. Erdőszélek, árterek, parkok, szőlők, kertek fészkelője. A trópusi Afrikában telel.
V
hím
tojó tojó
hím
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Turdidae - rigófélék
V Luscinia megarhynchos - fülemüle Népies nevén csalogány. Barnás színezetű madár, farka gesztenyebarna, fekete szeme feltünően nagy. Eurázsia nyugati részén elterjedt, hazánkban inkább a középhegységekben, a Dunántúlon és ritkábban az Alföld árterein fészkel. A lomboserdők madara. A hím választ territóriumot, a tojó építi a fészket, rendszerint a talajra. Éneke dallamos és messzehangzó, éjszaka is hallható. 4-5 tojást rak. Zsákmányát a talajon, avar között keresi. Izeltlábúakat, férgeket, csigát fogyaszt. Vonuló.
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Turdidae - rigófélék Luscinia luscinia - nagy fülemüle
V FV
Nagyon hasonlít a fülemüléhez, farka és farkcsíkja azonban kevésbé vöröses, háta egy árnylattal szürkésebb. Énekének szépsége vetekszik a fülemüléével. A FelsőTisza és a Bodrog mentén húzódó dús, buja aljnövényzetű, ártéri erdők, cserjések, fűz-nyár-ligeterdők, fészkelője, de vonuláskor másutt is sokfelé látni. Sűrű, fás parkokban, kertekben is megtalálható. Állománya az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent. Vonuló. A telet Afrikában tölti. Fokozottan védett.
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Turdidae - rigófélék Erithacus rubecula - vörösbegy Narancsvörös melléről könnyen felismerhető gyakori madarunk. A Nyugat-Palearktisz lomberdeiben, erdőszéli bokros területein mindenhol megtalálható. Kétszer költ. A tojó építi a fészket, melynek helye igen változatos lehet, de leginkább a talajon vagy annak közelében található. 5-7, mintás tojásán két hétig kotlik a tojó. A pettyes tollazatú fiókák két hét múlva elhagyják a fészket. Gyakori kakukkgazda. Főleg rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Ősszel és télen terméseket, magvakat is fogyaszt. Márciusban érkezik és októberben vonul el DélnyugatMediterráneumba telelni. A hímek egyrésze gyakran áttelel.
V
Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Panuridae - papagájcsőrű cinegefélék
Á
Panurus biarmicus - barkós cinege A hím feje szürkés, barkója fekete. A tojónak nincs barkója. Mindkét nemnek hosszú barnás farka van. Tőlünk keletre gyakori, nyugatra és északra ritka fészkelő. Nádasokat, nádszegélyeket, gyékénnyel kevert nádasokat kedveli. Két-három költése is lehet egy évben. Az első költést már márciusban elkezdi. Fészkét víz fölé építi, nádra, gyékény közé. 4-7 tojást rak. Mindkét nem kotlik. A nádasban élő rovarokkal, pókokkal táplálkozik, ősszel-télen növényi részeket is fogyaszt. Állandó. Ősszel és télen csapatokba verődve kóborol.
tojó
hím
hím
tojó
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Sylviidae - poszátafélék Acrocephalus arundinaceus - nádirigó Ha csak teheti, a magas, sűrű és kiterjedt nádasokat foglalja el, gyakran annak nyiladékait vagy a nyílt víz felőli oldalát, de megelégszik kisebb nádfoltokkal is, pl. csatornák vagy árkok mentén. A tojó a fészket nádlevélből, nádbugából 6-7 nádszál közé építi, kb. 80-100 cm-re a vízfelszíntől. Leggyakrabban vízi és szárazföldi rovarok, ezek lárvái és pókok alkotják. Előfordul kisebb halak zsákmányolása is. Évente egyszer költ, de másodköltés is lehetsóeges. Gyakori kakukkgazda. Éneke messze hangzó, hangos, öblös, költési idöszakban szinte állandóan hallható. A nemek hasonlók, de csak a hím énekel. Vonuló, a telet Afrika trópusi részén tölti.
V
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Sylviidae - poszátafélék Sylvia atricapilla - barátposzáta Hazánkban sokfelé fészkel erdőkben, bokrokkal tarkított területeken, de megtalálható városi parkokban és kertekben is. Fészkét a bokrok sűrűjében építi. Évente kétszer is költhet. A tojó májusban 4-5 tojást rak, amelyeket a két szülő 10-12 nap alatt költ ki. A fiókák kikelésük után még 10-13 napig a fészekben maradnak. Táplálékát főleg rovarok és rovarlárvák alkotják, de vonulása előtt bogyókat is fogyaszt. Vonuló, hazánkban március vége és szeptember között látható. A telet ÉszakAfrikában és a Közel-Keleten tölti.
V
tojó hím
hím
tojó
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Sylviidae - poszátafélék
Phylloscopus collybita - csilpcsalp füzike Hazánkban sokfelé fészkel, elsősorban ritkásabb, rétekkel tarkított erdőkben. Megtalálható még folyóparti ligeterdőkben, tavak környéki bokrosokban és városi parkokban is. Fészkét a talajra építi, bokrok tövéhez esetleg bokrosok alacsonyabb ágaira. Évente általában kétszer költ. A fészekalja 5-6 tojásból áll, amelyeket a tojó május elején rak le. A fiókák 13 nap alatt kelnek ki és további 13-14 nap elteltével válnak röpképessé. A táplálékát rovarok és azok lárvái alkotják, amelyeket a fák lombkoronájában szedeget össze. Vonuló, azánkban március és október között tartózkodik. A telelőterülete a Földközi tenger partvidéke.
V
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Sylviidae - poszátafélék
Regulus regulus - sárgafejű királyka A legkisebb európai énekesmadár, testhossza: 9 cm. A felsőtest színezete zöldessárga, a szárnyak vége sötétebb. A hím madarak fejtetején fekete sávval szegélyezett aranysárga fejtetősáv látható. A tojó madarak esetében ez a sáv halványabb sárga. Hazánkban hegy- és dombvidékek fenyveseiben fészkel, de kisebb számban előfordul síkvidéki fenyvesekben is. Fészkét általában fenyők lombkoronaszintjében építi. Évente kétszer költ. A 7-8 tojást a tojó áprilisban rakja le. A fiókák 16 nap alatt kelnek ki és további 18-20 nap elteltével válnak röpképessé. A táplálékát rovarok és azok lárvái alkotják, amelyeket a fák lombkoronájában szedeget össze. Állandó, a tőlünk északabbra fészkelő példányok hazánkban telelnek és ilyenkor nagyobb számban láthatóak síkvidéki területeken is.
Á
T
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Muscicapidae - légykapófélék Ficedula albicollis - örvös légykapó Hazánk erdeiben sokfelé fészkel. Kedveli az öreg tölgyerdőket. Fészkét faodvakba építi, de mesterséges fészekodúkat is elfoglal. Évente általában csak egy alkalommal költ. A tojó május közepén 5-8 tojást rak, amelyeket a tojó 12-13 nap alatt költ ki. A fiókák kikelésük után még 15-16 napig a fészekben maradnak, amíg röpképessé válnak. Táplálékát főleg rovarok alkotják, amelyeket röptében kap el. Vonuló, hazánkban április és szeptember között látható. A telet Afrikában tölti.
V
tojó
hím
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Muscicapidae - légykapófélék Muscicapa striata - szürke légykapó Az öreg madarak tollazata szürkésbarna, a felsőtest sötétebb, az alsótest pedig világosabb. Hazánkban sokfelé fészkel. Erdőkben a bokrokkal tarkított területeken fészkel, de megtalálható városi parkokban és kertekben is. A fészkét épületek repedéseibe, vagy faodvakba építi. Évente általában csak egy alkalommal költ. A tojó május végén 4-5 tojást rak, amelyeket a két szülő 12-14 nap alatt költ ki. A fiókák kikelésük után még 12-15 napig a fészekben maradnak. Táplálékát főleg rovarok, amelyeket röptében kap el (név). Általában kiemelkedő pontokon ülve várja az arra repülő rovarokat és azokat hirtelen felrepülve kapja el. Vonuló, hazánkban április vége és szeptember között látható. A telet Afrikában a Szaharától délre eső területeken tölti.
V
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Aegithalidae - őszapófélék Aegithalos caudatus - őszapó Közép-Európában két alfaja, a kontinentális (Aegithalos caudatus europaeus) és az északi (Aegithalos caudatus caudatus) fészkel. Hazánk középhegységi, dombsági és egyes alföldi erdeiben sokfelé fészkel. Olykor nagyobb parkok (arborétumok) fáin is költ. Kedveli az öreg tölgyerdőket. Különleges alakú, zárt fészkét mohából és zuzmóból építi. A fészek szorosan, szinte láthatatlanul illeszkedik a többnyire fiatalabb fa törzséhez. Évente általában csak egy alkalommal költ. Táplálékát főleg hernyók és kisebb rovarok, rovarpeték alkotják, télen apró magvakat is fogyaszt. Állandó, a fészkelési időn kívül általában csapatokban kóborolva táplákozik. Hívó hangjukról már messziről észlelhetők a csapat egyedei, melyek között bonyolult szociális kapcsolatok is kialakulnak. Télen gyakran vegyes cinegecsapatokban látható. A költőpárok évrő évre azonos revirben mozognak.
Á
V
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Remizidae - függőcinegefélék
Remiz pendulinus - függőcinege Hazánkban tavak partján, mocsaras-fűzligetes területeken található, valamint folyók, patakok mentén húzódó fűzesekben is. Leggyakrabban nagyobb, víz fölé hajló fűzfaágakra építi a hím és a tojó jellegzetes alakú fészkét. Elkészülte után a hím újabb fészek építéséhéz kezd és újabb párt keres. A fészek a hazai madarak közül teljesen egyedi. A lecsüngő fűzfaágra egyes növények (pl.: csalán) rostjait fűzik, majd a további fészekanyagot a fűz, nyár barkavirágzatának gyapjúszerű képletei jelentik. A csüngő, zsákszerű fészeknek lefelé hajló csőszerű bejárata van. A fészek igen tartós, télen meleg éjszakázóhelyet jelent a környéken áttelelő függőcinegéknek. Évente két költésre is sor kerülhet. A fiókákat leginkább csak a tojó eteti. Vonuló, március és október között jellemző hazánkban, enyhébb teleken a tavak nádasaiban rendszeresen áttelel. A nálunk áttelelő példányok északabbról lehúzódó egyedek. A hazai populációk tagjai tőlünk kissé délebbre vonulnak.
hím
tojó
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Paridae - cinegefélék Parus major - széncinege Hazánkban sokfelé fészkel, hegy- és síkvidéki erdőkben egyaránt. Megtalálható lakott területeken is, parkokban és kertekben. Fészkét faodvakba és farepedésekbe építi, de mesterséges fészekodúkat is előszeretettel elfoglal. Az odú belsejét mohával béleli. Évente általában egyszer, de alkalmanként másodszor is költ. A tojó áprilisban 5-11 tojást rak, amelyeket 1214 nap alatt költ ki . A fiókák további 19-21 nap elteltével válnak röpképessé. A táplálékát rovarok és azok lárvái alkotják, amelyeket a fák lombkoronájában és kertekben szedeget össze. Téli időszakban magvakat is fogyaszt, ekkor a madáretetőket is szívesen látogatja. Állandó madár. Télen lakott területeken is nagyobb számban fordul elő.
Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Paridae - cinegefélék Parus caeruleus - kékcinege Hazánkban sokfelé fészkel, hegy- és síkvidéki erdőkben, de lakott területeken parkokban és kertekben is. Fészkét faodvakba és farepedésekbe építi, de mesterséges fészekodúkat is elfoglal. Évente általában egyszer, de alkalmanként másodszor is költ. A tojó áprilisban 6-12 tojásos fészekaljat rak, amelyet 13-14 nap alatt költ ki . A fiókák további 18-20 nap elteltével válnak röpképessé. A táplálékát rovarok és azok lárvái alkotják, melyeket a fák lombkoronájában szedeget össze. Téli időszakban magvakat is fogyaszt. Télen a madáretetőket is szívesen látogatja. Állandó, télen a lakott területeken is nagyobb számban fordul elő, de a nádasokat is felkeresi.
Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Paridae - cinegefélék
Parus palustris - barátcinege Hazánkban sokfelé fészkel, nagyobb ligetes erdőkben és városi parkokban egyaránt. Fészkét faodvakba építi, de mesterséges fészekodúkat is elfoglal. Az odú belsejét mohával béleli. Évente általában csak egy alkalommal költ. A fészekaljat jelentő 6-8 tojást a tojó áprilisban rakja le. A fiókák 13 nap alatt kelnek ki és további 16-18 nap elteltével válnak röpképessé. Táplálékát rovarok és azok lárvái alkotják, melyeket a fák lombkoronájában szedeget össze. Téli időszakban magvakat is fogyaszt és a madáretetőket is előszeretettel látogatja. Állandó, télen a tőlünk északabbra fészkelő példányok hazánkban telelnek. Ilyenkor nagyobb számban kóborolnak csapatosan más cinegékkel együtt.
Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Sittidae - csuszkafélék Sitta europaea - csuszka Hazánkban hegy- és síkvidéki erdőkben egyaránt fészkel. Megtalálható parkokban és kertekben is. Fészkét faodvakba és farepedésekbe építi, de mesterséges fészekodúkat is előszeretettel elfoglal. Évente általában egyszer, de alkalmanként másodszor is költ. A táplálékát rovarok és azok lárvái alkotják, amelyeket a fák kérge alól szedeget ki erős csőre segítségével. Téli időszakban magvakat is fogyaszt és a madáretetőket is szívesen látogatja. Állandó, télen lakott területeken is nagyobb számban fordul elő.
Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Certhiidae - fakuszfélék Certhia sp. - fakusz Á Certhia brachydactyla - rövidkarmú fakusz Gyakoribb, mint a másik faj. Fészkel hegyvidéki erdőkben és nagyobb kiterjedésű síkvidéki tölgyesekben is. Fészkét faodvakba és farepedésekbe építi. Általában egy, esetleg két alkalommal is költ. Táplálékát rovarok és azok lárvái alkotják, amelyeket a fák kérge alól szedeget ki vékony csőre segítségével. Állandó, télen kóborol és sokfelé előfordul az országban. Ilyenkor lakott területeken is megfigyelhető.
Certhia familiaris - hegyi fakusz Hazánkban csak hegyvidéki erdőkben fordul elő. Nagyon hasonlít az előző fajra, attól csak kézben tartva lehet megkülönböztetni. Életmódja, táplálkozása, viselkedése hasonlít a gyakoribb fajéra.
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Emberizidae - sármányfélék
Emberiza citrinella - citromsármány Hazánkban gyakori költőfaj. Alföldön, dombsági tájakon és a középhegységek tisztásokkal tarkított, bokros, füves, nyílt élőhelyein egyaránt előfordul. A zárt állományú erdőket kerüli. A fészek talajra, fűcsomók közé, kisebb bokrok, bokorsorok széléhez a növényzet által jól rejtve épül. A fészekalj 4-5 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, ezalatt a hím a revírt őrzi, amit kitartó énekével jelez. A kotlási idő 12-14 nap. Mindkét szülő etet. A fiókák táplálása főként rovarokkal történik. Más időszakokban a táplálék zömét fűfélék magvai, tarlókon elhullott gabonaszemek, téli időszakban száraz kórók magjai képezik. Állandó, télen nagyobb csapatokba verődik, társulhat más magevő madarakkal, így pintyfélékkel és kóborol. Ebben az időszakban lakott területek közelében is látható.
Á
hím
hím télen
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Fringillidae - pintyfélék
Fringilla coelebs - erdei pinty Hazánkban a fátlan síkságok kivételével általánosan elterjedt faj. Kedveli a fákkal tagolt, ligetes területeket, de zártabb erdőkben is előfordul. Az utóbbi évtizedekben urbanizálódott. Messzehangzó énekét a hím kora tavasztól hallatja. Fészkét általában magasabbra (2-8 méter) építi zuzmóból és mohából lombosfák ágvillájába, vastagabb ágaira, olykor a törzs mellé. A hím nem kotlik, de közben eteti párját és a kikelt fiókákat is. Tápláléka vegyes, fiókaetetési időszakban leginkább rovarokat fogyaszt. Az év többi részében magvakkal táplálkozik. Részben vonuló, olykor csak a tojók vonulnak el, a hímek inkább kóborolnak. A télen nálunk látható nagyobb pintycsapatok tagjai az északi állományok hozzánk lehúzódó egyedei. Településeken, városi parkokban gyakran egész télen helyben marad, amennyiben a táplálkozási lehetőségek biztosítottak.
tojó
hím
V Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Fringillidae - pintyfélék
Coccothraustes coccothraustes - meggyvágó Az alföldi erdőktől a középhegységi bükkösökig egyaránt előfordul, ligetes, bokrosokkal kevert területeken, de egyre nagyobb számban jelenik meg városi parkokban, fasorokban is. Parkok fáin is fészkel néhány métertől akár több mint 10 méter magasban. A fészek vékony ágakból, fűszálakból épül. Olykor bokrokon is fészkel néhány méter magasan. Mindkét szülő etet, kirepülés után sokáig együtt marad a család. Tápláléka igen változatos. Fiókaneveléskor főként rovartáplálékon él. Rendkívúl erős csőre lehetővé teszi, hogy akár a csonthéjas termések magját is felroppantsa (cseresznyeés meggymag, galagonya, kökény). Télen városokban gyakran az ostorfa (Celtis sp.) magjával táplálkozik. A hazai állomány egy része délebbre húzódik, az áttelelők az északról lehúzódó populációk tagjai. Állománya hazánkban gyarapszik, különösen lakott területeken, ezek környékén és alföldi erdőkben.
hím
V
Á
tojó
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Fringillidae - pintyfélék
Carduelis chloris - zöldike Hazánkban gyakori fészkelő. Kedveli a ligetes, bokrokkal, fákkal tagolt élőhelyeket. Az utóbbi évtizedekben emberkövető fajjá vált, jellegzetes madara a városi parkoknak, utcai fasoroknak, kerteknek, temetőknek. Noha lombos fákon is fészkel, elsősorban örökzöldeken költ. A fészek esetnként alig 1 méter magasságra épül. A tojó egyedül költ. A hím - a pintyfélékre jellemző módon - eteti kotló párját. Mindkét szülő eteti a fiókákat puha magvakkal, rovarokkal. Egyéb időszakban a magfogyasztás jellemző. Erős csőrével erdei fák (pl.: bükkmakk) és kórós növények magját is fogyasztja. Napraforgótáblákon csapatokban is megjelenik. Szívesen jár téli madáretetőre. Állandó fajnak tekinthető, noha téli időszakban kóborol is. A nálunk költő példányok délebbre húzódhatnak s helyüket az északról érkezők veszik át. Az őszi-téli időszakban nagyobb, vegyes pintycsapatokban is jár.
Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Fringillidae - pintyfélék Carduelis carduelis - tengelic Hazánkban igen gyakori költőfaj. Életterét nyíltabb, bokrokkal, ligetekkel kevert területek jelentik. Kedveli a kerteket, nagyobb parkokat, temetőket. Nincs zárt erdőségekben. A téli időszakon túl párban jár. Fészkét a legváltozatosabb helyekre építi, általában a lombkorona ágainak a szélére, többnyire lombos fákon, ritkkábban örökzöldeken. A fészek művészien megépített, csészeszerű, finom pihékkel bélelt. A fészeképítés a tojó feladata. Csak a tojó kotlik a hím közben eteti. Kikelés után a hím tovább eteti a tojót, az a begyében felpuhított táplálékot adja a fiókáknak (begytej). Nyáron többnyire állati eredetű (rovarok, pókok) táplálékon él, de ekkor is igen szívesen fogyasztja néhány növény (pl.: pitypang) magját. Az őszi téli időszakban szinte kizárólag magevő (disznóparéj, kender, üröm, bogáncs). Állandó, télen nagyobb csapatokban kóborol.
Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Fringillidae - pintyfélék
Carduelis spinus - csíz Hazánkban ritka költőfaj. Fészkelését a Bükk- és a Zempléni hegységből írták le. A fészek lucfenyő ágai közé épül, fiatal hajtások takarják, rendkívül finom, puhán bélelt. A tojó egyedül kotlik, hím rendszeresen eteti. A fiókák 11-12 nap alatt kelnek ki, majd 2 hét után hagyják el a fészket. Eleinte a tojó táplálja őket begytejjel, majd a hím is eteti a fiókákat. Döntően magevő faj. Kedvelt tápláléka a nyír- és az égerfa magja, valamint más lombosfák és kórók magvai. Télen nagy csapatokban szállja meg a gazos parlagokat és gyommagvakat fogyaszt. Hazánkban a kis számú fészkelőt leszámítva, őszi-téli vendég, amely sokszor igen nagy csapatokban jár. Az első példányok már szeptemberben láthatók, majd a zömük októberben érkezik. A visszavonulás áprilisig is elhúzódik.
T F
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Fringillidae - pintyfélék Serinus serinus - csicsörke A legkisebb európai pintyféle. Hazai élőhelye szinte kizárólag lakott területekre korlátozódik: kertek, parkok, utcai fasorok és ligetek. Tavasszal a hímek röptükben hallatják jellegzetes éneküket, s valamilyen kiemelkedő tereptárgyra telepednek. A nászrepülés könnyed, lepkeszerű. A fészkelőhely lombosfák ágavégei, ágvillái. Csak a tojó kotlik, a hím eteti. Kirepülés után a tojó másodköltéshez fog. Táplálékukat apró magvak (pl.: tyúkhúr, mezei sóska, fűfélék magvai) kisebb számban apró rovarok is jelentik. Fészkelésen túl gazos parlagokon is táplálkozik. Vonuló faj, amely kora tavasszal érkezik és októberben vonul el DélEurópába. Alkalmanként áttelel. Ősszel vegyes pintycsapatokban is jár.
V
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Fringillidae - pintyfélék Pyrrhula pyrrhula - süvöltő Nem túl gyakori, de rendszeres fészkelő. Többnyire örökzöld illetve tűlevelű fák ágai közé a tojó egyedül építi a fészket, 3-15 m magasságban. Csak a tojó kotlik, miközben a hím rendszeresen táplálja. A fiókákat mindkét szülő gondosan eteti. Tápláléka főleg növényi eredetű. Költési időben rügyek, hajtásvégek valamint kisebb mértékben rovarok. Őszi-téli időben elsősorban a juhar- és kőrisfélék lependéktermése, a gyertyán, éger, nyír és más lombosfák magja valamint gyommagvak és napraforgó is szolgálhatnak. A lehullott magvakat a talajról is felszedi. A kis számú fészkelő egyedet leszámítva hazánkban tipikus téli vendég szeptember végétől. A tél folyamán kisebb-nagyobb csapatokban kóborol, majd március, április hónapokban tér vissza eredeti költőhelyére.
hím
T F
tojó
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Fringillidae - pintyfélék Loxia curvirostra - keresztcsőrű Összefüggő fenyvesek tipikus madara. Szinte egyedüli tápláléka a különböző fenyőfélék, elsősorban a lucfenyő magja. A fenyőtobozon akrobatikus ügyességgel kapaszkodva, papagájszerűen mozog és speciális csőrével bontogatja ki a toboz pikkelylevelei alól a magokat. A fészek mindig fenyőféléken található. Hazánkban ritka fészkelő a Sopronihegységben, Bükk- és Zemplénihegységekben. Fészkelési idő túl csapatokban jár, jellegzetes hangjáról azonnal megismerhetők a gyorsan repülő madarak. Hazánkban kóborló fajnak számít, sokszor már augusztustól kezdve láthatók egyedei. Egyes években megjelenése inváziószerű is lehet. Alföldön a telepített fenyvesekben is megjelenik kóborlásai során.
F hím
tojó
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Ploceidae - szövőmadárfélék
Passer montanus - mezei veréb Hazánkban főleg erdőkben, városi parkokban és kertekben fészkel. Fészkét faodvakba vagy mesterséges fészekodúkba építi. Igen gyakran épületek tetőszerkezetében és a nagyobb fehér gólyafészkek oldalában is fészkel. Lakott területektől kissé távolabb is előfordul. Táplálékában nagyobb arányban szerepelnek rovarok, mint a házi verébében. A rovarokon és azok lárváin kívül gyakran gyümölcsöket és magvakat, utcai hulladékot, tenyésztett állatok takarmányát is fogyasztja. Nagy jelentőségű, hogy kisebb szőrös (pl. szövőlepkefajok, medvelepkék) hernyókat is fogyaszt, amit más madarak nem zsákmányolnak. Télen a madáretetőket is látogatja. Állandó madár. Ősszel nagyobb csapatokba verődik és télen csapatosan jár táplálék után. Gyakran a házi verébbel együtt látható. Állománya kissé csökkenőben van.
Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Ploceidae - szövőmadárfélék
Á Passer domesticus - házi veréb Hazánkban sokfelé fészkel, de mindig az ember építette környezethez kötődik. A táplálékát főleg növényi részek és rovarok alkotják, kertekben gyakran fogyaszt gyümölcsöket. Gyakorta táplálkozik állattartó telepeken, háztáji gazdaságokban vagy tyúkólak környékén az állatoknak kitett tápokból. Ahol az ember környezetre gyakorolt hatása más madár megélhetését akadályozza, ott a házi veréb még megjelenhet. Állandó madár. Egész évben a lakott területeken látható. Télen nagyobb csapatokba verődik s az éjszakázóhelyeken látványosan hangos csiripeléssel gyülekezik. Állománya stabil, a madarak között a megváltozott környezethez a legjobban alkalmazkodni képes faj!
hím
tojó
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Sturnidae - seregélyfélék Sturnus vulgaris - seregély Hazánkban sokfelé fészkel, főleg erdőkben, városi parkokban és kertekben. Fészkét faodvakba vagy mesterséges fészekodúkba építi. Évente általában két alkalommal is költ. Táplálékát rovarok és csigák alkotják, de gyakran gyümölcsöket és magvakat (pl.: napraforgó) is. Vonuló madár. Tavasszal és ősszel hatalmas csapatokban láthatók. Télen néhány példány áttelel. Korán érkezik. Az első madarak már februárban megjelennek és egészen novemberig kitartanak. Telelőterületei Európa déli részein húzódnak.
V
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Oriolidae - sárgarigófélék
Oriolus oriolus - sárgarigó Hazánkban sokfelé fészkel ártéri- és ligeterdőkben. Nagyobb erdőkben kedveli a rétekkel tarkított területeket, de megtalálható kertekben és az út menti fasorokban is. Művészi fészkét fákra építi. Évente egy alkalommal költ. Táplálékát főleg rovarok és rovarlárvák alkotják, de bogyókat és gyümölcsöket is fogyaszt. Vonuló madár. Hazánkban április vége és szeptember között látható. A telet KeletAfrikában tölti.
V
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Corvidae - varjúfélék Corvus corax - holló Hazánkban főleg a hegyvidékeken fészkel, de az alföldi területek nagyobb erdőségeiben is megtelepszik. A fészkét sziklafalakra vagy nagyobb fákra építi. Évente általában egy alkalommal költ. A tojó márciusban rakja le 4-6 tojásból álló fészekalját, amelyet 21 nap alatt költ ki. A fiókák további 35-40 nap elteltével hagyják el a fészket. A táplálékát rovarok, csigák és kisebb rágcsálók alkotják, de fogyaszt gyümölcsöket is. A elpusztult állatok tetemén is szívesen táplálkozik Állandó madár, téli időszakban sokat kóborol.
Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Corvidae - varjúfélék
Corvus corone cornix - dolmányos varjú Hazánkban gyakori fészkelő, főleg lakott területek környékén és utak mentén találkozhatunk vele. Fészkét magasan a fák lombkoronájába építi. Ellentétben a vetési varjúval nem fészkel telepesen. Évente általában egy alkalommal költ. A tojó márciusban rakja le 4-6 tojásból álló fészekalját, amelyet 19 nap alatt költ ki. A fiókák további 26-35 nap elteltével hagyják el a fészket. Táplálékát rovarok, csigák és kisebb rágcsálók alkotják, de fogyaszt gyümölcsöket is. Előszeretettel rabol madártojásokat és madárfiókákat is. Téli időszakban a dögre is rájár. Állandó madár, élen nagyobb csapatokban is látható.
Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Corvidae - varjúfélék
Corvus frugilegus - vetési varjú Főleg út melletti erdőkben, facsoportokban telepeket alkotva sokfelé fészkel. A fészkét magas fákra építi kisebb gallyakból. Évente általában egy alkalommal költ. Táplálékát rovarok, csigák és kisebb rágcsálók alkotják, de fogyaszt gyümölcsöket és magvakat is. Állandó, télen nagyobb csapatokba verődve nagy területeken kóborol. Télen a városokban is nagy csapatokban jelenik meg, mert a tőlünk északra és északkeletre fészkelő madarak is hazánkban telelnek. Elhagyott fészektelepe kiváló fészkelési lehetőséget nyújt a kék vércséknek. Ezért is fontos a vetési varjú telepeinek védelme.
Á T
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Corvidae - varjúfélék
Corvus monedula - csóka Hazánkban gyakori fészkelő, főleg lakott területeken és azok környékén. A fészkét faodvakba, sziklaüregekbe, magasabb épületek padlására, (harang)tornyok üregeibe, fedett zugaiba építi. Évente általában egy alkalommal költ. A tojó április-májusban rakja le 4-6 tojásból álló fészekalját, amelyet 1819 nap alatt költ ki. A fiókák további 30-35 nap elteltével hagyják el a fészket. Táplálékát rovarok (lárváik), csigák és kisebb rágcsálók alkotják, de fogyaszt gyümölcsöket is. Állandó madár. Télen (egyéb varjúfélékkel is) nagyobb csapatokba verődnek és sokfelé elkóborolnak.
Á
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Corvidae - varjúfélék Pica pica - szarka
Á
Főleg síkvidéki erdőkben és fasorokban sokfelé fészkel. Újabban megtalálható lakott területeken is, lakótelepek épületei közötti magasabb fákon, út menti bokrosokban is. Fészkét fákra épít, fölé tetőt is szerkeszt, az alját sárral vastagon kitapasztja. Évente általában egyszer, de alkalmanként másodszor is költ. Tápláléka változatos: rovarokat, kisemlősöket, gyíkokat is megfog. Urbanizált környezetben az ember konyhai hulladékán él. Madártojások és fiókák is gyakran szerepelnek étrendjén. Téli időszakban dögöt is fogyaszt. Állandó, télen lakott területeken is nagyobb számban fordul elő. Az utóbbi évtizedekben élőhelyét az emberi környezet felé terjeszti ki, és nagyobb városokban nem ritkán fészkelőfajnak számít.
Ordo: Passeriformes - Énekesmadár-alkatúak Corvidae - varjúfélék Garrulus glandarius - szajkó Középhegységi, dombsági vagy alföldi tölgyeserők madara, de jó alkalmazkodó képessége miatt akár városok nagyobb parkjaiban is megjelenhet költőfajként. A fészek ágakból épül különböző lombos, ritkán tűlevelű fákra, bokrokra, amit a pár mindkét tagja épít kb. 2-3 méter magasan. Mindkét nem kotlik, a fiókákat is közösen etetik. A szaporodási időszakban tápláléka szinte kizárólag állati eredetű. Nagyobb rovarok, ezek lárvái, csigák, kisebb hüllők és nemritkán madarak tojásai és fiókái. Különösen gyakran fosztja rigók fészkét. Éréskor a gyümölcsre is rájár. Ősszel és télen tápláléka inkább növényi, magvak (pl.: kukorica) tölgymakk, dió. Esetenként elkap kisebb rágcsálókat is. Állandó madár. Egyes években kisebbnagyobb csapatokban az északabbi populációk egyedei húzódnak le országunk területére.
Á
