5

2003/5

A vegyi mentés korszerû eszköze: UNIVERZÁLIS FOLYADÉKFELITATÓ

FÓKUSZBAN

2003. 10. évf. 5. szám Szerkesztõbizottság: Dr. Cziva Oszkár Kristóf István Heizler György Soltész Tamás Tarnaváry Zoltán Fõszerkesztõ: Heizler György Szerkesztõség: Kaposvár, Somssich Pál u. 7. 7401 Pf. 71 tel.: BM (23) 22-18 Telefon: 82/413-339, 429-938 Telefax.: (82) 424-983 Tervezõszerkesztõ: Várnai Károly Kiadja és terjeszti: BM Duna Palota és Kiadó 1903 Budapest Pf. 314. Tel.:1/318-0508 Fax: 1/266-1740 Ügyintézõ: Szabó Kálmánné MNB 10023002-01709805-00000000 Felelõs kiadó: Tatár Attila országos katasztrófavédelmi fõigazgató Nyomtatta: Profilmax Kft. Kaposvár Felelõs vezetõ: Nagy László Megjelenik kéthavonta ISSN: 1218-2958 Elõfizetési díj: egy évre 1800 Ft (áfával)

TARTALOM

Szellõztetés a tûzoltói beavatkozás helyén ................................................................. 6 Szellõztetés turbinával ................................................................................................. 7 Túlnyomásos szellõztetés ............................................................................................ 9 A túlnyomásos szellõztetés veszélyei és alkalmazási korlátai ................................. 11 Hogyan alkalmazzuk a túlnyomásos szellõztetést? .................................................. 14

MEGELÕZÉS A halon helyettesítés teendõi ..................................................................................... 17 Engedélyezett halon helyettesítõk ............................................................................. 19 Ki mit ajánl? ............................................................................................................... 20 A halon kiváltás lehetõségei a gázzal oltó rendszerekben ........................................ 22 A halonkiváltás dilemmái .......................................................................................... 25

TANULMÁNY Tûzvédelmi bírság, pro és kontra II. ......................................................................... 26

VISSZHANG Hatósági jogkör és bírság .......................................................................................... 28

SZERVEZET A hivatásos és az önkéntes tûzoltóságok együttmûködése Münchenben ................ 29

MUNKABIZTONSÁG Rizikóbecslés a tûzoltó bevetéskor ........................................................................... 32

FÓRUM A SEVESO II. Irányelv végrehajtásának helyzete ................................................... 34 Tûzoltósisakok vizsgálata független laboratóriumban ............................................. 36

INFORMATIKA Térinformatika a Somogyi Veszélyhelyzet Kezelési Központban ........................... 38

TECHNIKA A FITTICH SecuriPro® decentralizált, moduláris tûzjelzõ rendszere III. ............. 43 Új generációjú hagyományos tûzjelzõ érzékelõk ..................................................... 45 Az ionizációs elvû füstérzékelés alkonya – kombinált érzékelés (multisensing) II. 47

SZAKIRODALOM Milyen változások várhatók a hõ-és füstelvezetõk szabályozásában? ..................... 50

SZABÁLYOZÁS Változóban az ipari baleset-megelõzés nemzetközi szabályozása III. ..................... 51

FELITATÓ KÉSZLETEK VESZÉLYES FOLYADÉKOKHOZ BÁRCZY Kft. Környezetvédelem 1143 Budapest, Gizella u. 37. Tel./Fax: (1) 273-1414, 251-2451 baarczy elender.hu www.barczy.hu VÉDELEM 2003/5

5

FÓKUSZBAN Szellõztetés a tûzoltói beavatkozás helyén Célunk a meglévõ gépi szellõztetési lehetõségek megismertetése és az esetenkénti tévhitek eloszlatása, mégis elsõként a természetes szellõztetési lehetõségeket vesszük szemügyre remélve, hogy ezzel egyszerûbbé válik a mesterséges módszerek alkalmazása.

lása érdekében a megfelelõ eljárás kivitelezéséhez teljesen meg kell változtatni a bevetés taktikáját, ezért fontos, hogy a bevetett készenléti állomány a megfelelõ taktikával kapcsolatos különleges kiképzésben részesüljön.

Eljárási módok

A kárhelyi szellõztetés lehetõségei: – Természetes szellõztetés – Elszívásos szellõztetés – Befúvásos szellõztetés – Túlnyomásos szellõztetés

Természetes szellõztetés (NATURAL VENTILATION) A tûzoltók a belsõ tûzoltás bevezetése óta folyamatosan arra törekszenek, hogy biztosítsák az érintett terület megfelelõ szellõztetését. Ennek a törekvésnek az okai a mai napig változatlanok. 1. Az égéstermékek, illetve a kiszabadult káros anyagok a lehetõ leggyorsabb eltávolítása az adott területrõl. 2. Tûz esetén a helyiségben uralkodó hõmérséklet csökkentése. Természetes szellõzés szél

friss levegő beáramlása

beáramló levegő nyílása

kiáramló levegő nyílása

kiáramlás

Miután kezdetben a gépi szellõztetés semmilyen lehetõsége nem állt rendelkezésre, a bevetés helyének a természetes adottságok hasznosításával megoldott szellõztetése volt (és ma is az) az alapvetõ szabály. Alapesetben a beavatkozó állomány az esemény helyét megközelítve minden lehetõséget kihasznál annak biztosítására, hogy megteremtse a közvetlen kapcsolatot a külvilággal (a szabadba nyíló ablakok, vagy ajtók kinyitásával, esetenként kitörésével), és ezáltal megfelelõ számú szellõztetõ-nyílást hozzon létre. A tûzoltásvezetõ akkor jár el helyesen, ha az állomány útvonalát úgy választja meg, hogy az uralkodó szélviszonyok lehetõség szerint elõsegítsék a szellõztetésre irányuló intézkedések hatékonyságát. Tûz esetén a teljes épület füstmentesítésének a legegyszerûbb módja minden bizonnyal az, ha legalább egy nyílást hoznak létre az épület fölsõ részében, és ezzel kihasználják a meleg füstgázok felfelé áramlásának természetes folyamatát. Rendkívül fontos, hogy emlékezzünk erre az alapvetõ szabályra, mielõtt a gépi szellõztetési eljárások bevetésével foglalkoznánk. A gépi szellõztetési eljárások alkalmazása során adott esetben elõfordulhat az is, hogy a baleseti kockázat minimalizá6

Lényegében két esetet különböztethetünk meg. Az elsõ az, amikor a belsõ tûzoltás megkezdése idején még a teljes tûzoltási terület zárt, vagyis a tûzzel érintett helyiségben az erõs füstképzõdés mellett éghetõ gáz is jelen lehet. Ebben az esetben a csapat számára már a beáramló levegõ nyílásának létrehozása is olyan teendõ, amely szúróláng megjelenésével, illetve a „flash over” jelenség veszélyével járhat. A kiképzés és továbbképzés során mindenképpen figyelembe kell venni ezt a veszélyt. A további eljárás azután a helyiségben uralkodó hõmérséklettõl és a füstképzõdés mértékétõl függ. Ennek folyamán további veszélyhelyzetek következhetnek be. A második esetben abból kell kiindulnunk, hogy a bevetés kezdetén már rendelkezésre áll a szellõztetésre szolgáló nyílás. Ez létrejöhet a bekövetkezett robbanás alapján, vagy lehet egy vagy több nyitott ablak, illetve ajtó, vagy a legrosszabb esetben akár a tûz által lerombolt építészeti egység következménye. Ekkor abból kell kiindulnunk, hogy a helyiségben uralkodó hõmérséklet és a füstképzõdés alacsonyabb mértékû, mint az elsõ esetben. A füstgáz meggyulladásának veszélye ugyancsak kisebb, mivel a folyamat elejétõl rendelkezésre áll a levegõ oxigénje. A beáramló levegõ az így létrejött nyíláson keresztül az objektumba behatolva a helyiségben uralkodó egyébként azonos körülmények között nem okoz gondot a szellõztetés veszélytelenebb, mint az elsõként ismertetett esetben. A füst- és hõmérséklet-görbék módosulása a bevetés helyének eredményes szellõztetése következtében már az intézkedés kezdeti szakaszában jelentkezik.

füst hőmérséklet

A természetes szellõztetési lehetõségekkel kapcsolatban elmondottak összefoglalásaként mindazonáltal nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy ezek hatékonysága mindig a bevetési objektum adott helyiségében fennálló körülményektõl és a bevetés helyén uralkodó idõjárási viszonyoktól függ. A szellõztetés megtervezése erre a megfontolásra figyelemmel mindig magában hordja a hibás döntés lehetõségét. VÉDELEM 2003/5

FÓKUSZBAN

Szellõztetés turbinával

A gépi szellõztetési (FORCED VENTILATION) eljárások között Nyugat-Európában a turbinával megvalósított szellõztetés a legrégebbi eljárás. Az elsõ ilyen készülékek a könnyû-babos technológia keretében jöttek létre. Amikor a könnyû-hab elõállításához szükséges generátorok nem hozták az elvárt teljesítményt, szellõztetõ berendezésekként alkalmazták õket.

Mûködési elv A még ma is széles körben elterjedt turbina áramlási képe úgynevezett „tû” formát mutat, ami annyit jelent, hogy a turbina felgyorsítja az egyes levegõrészecskéket, és ezek eltérõ kiáramlási sebességük és a kiáramlási sugár megvezetése következtében tû alakját képezik. Turbóventillátor

A turbina áramlási képe

Ezen a tûn késõbb szakaszonként nyomás alatti levegõnek kell behatolnia. Ma már megfelelõ ismeretekkel rendelkeznek annak megállapításához, hogy az adott turbina képes-e célirányosan mozgatni a levegõt. A tûzoltóság bevetése szempontjából ez azt jelenti, hogy az adott turbina mind a vákuumos, mind a túlnyomásos szellõztetés tartományában alkalmazható. Elszívásos szellõztetés (EXTRACTION) A vákuumos szellõztetés fogalma szakmai értelemben ugyanolyan hamis, mint a tûzoltásra használt centrifugál-szivattyúk szívó-üzemének fogalma. A rendelkezésre álló technika mindkét esetben csupán a levegõ mozgatásáról gondoskodik. A készülékek bemeneti keresztmetszetében a levegõ sebességének megnövekedése következtében nyomáscsökkenésre kerül sor a közvetlen környezethez képest. Az uralkodó légköri nyomás gondoskodik arról, hogy ez a nyomáscsökkenés a környezeti levegõ „elmozdítása” révén kiegyenlítésre kerüljön. Az adott vákuumos, illetve levegõ-elvonási eljárás során a beáramlási keresztmetszetben bekövetkezõ nyomáscsökkenés az alaktartó szívócsövek alkalmazásának köszönhetõen a kiszellõztetendõ tartományba irányul. Ahhoz, hogy a rendszer mûködjön, elengedhetetlen követelmény a beáramló levegõ számára szolgáló nyílás megléte. A légköri nyomás ezen keresztül érvényesíti a hatását, aminek eredményeként friss levegõ áramlik az épületbe.

Az alkalmazás taktikája

E készülékek helyes alkalmazásának feltétele a beáramló levegõ nyílásának megléte. Amennyiben ez nem áll rendelkezésre, a levegõ nem tud áramlani, és így a szellõztetési intézkedés hatástalan marad. VÉDELEM 2003/5

Határozottan lerögzíthetjük, hogy a füstelszívó berendezést mindig a távozó levegõ nyílásán kell elhelyezni, vagyis a füstmentesítésre váró pincében például a világító-aknára, és a bevetendõ erõk, a helyiséget a pincelépcsõn keresztül közelítik meg és hagyják el, amely egyúttal a beáramló levegõ nyílását is képezi. A bevetendõ erõknek így semmiféle készülék nem áll az útjában. Alkalmazási lehetõségek Sajnálatos módon nálunk sok szakember még csak az elszívásos szellõzést ismeri. Annak ellenére, hogy az utóbbi években rendre a nyomásos és túlnyomásos eljárás kapott nagyobb

Robbanás ellen biztosított villanymotorral meghajtott ventilátor (pl. LEADER SAX 320) bevetése csatornarendszer füstmentesítésére elszívással. Fontos: A beáramló levegõ számára legalább egy megfelelõ nyílást kell kialakítani. Célszerûbb megoldás több, „csillag-alakban” elhelyezkedõ nyílás biztosítása. 7

FÓKUSZBAN

hírverést a tûzoltóságnál, vannak olyan esetek, amikor biztonságtechnikai szempontok figyelembe vételével továbbra sem helyettesíthetõ a „vákuumos eljárás”. Szeretném megjegyezni, hogy társaságunk forgalmaz LEADER SA 315, vagy az RB szerelésû SAX 320 típusú elektromos meghajtású szívó-nyomó ventilátort Jellegzetes példa erre a gyúlékony nehézgáz-felhõ, amely a termék kiszabadulását követõen valamilyen csatornarendszerbe „folyik”, amikor a bevetés idõpontjában nem ismeretesek a csatornahálózat elágazásai, és ezzel együtt a távozó levegõ lehetséges nyílásai. Amennyiben ebben az esetben nyomás alatti, illetve túlnyomásos eljárás kerülne alkalmazásra, nem lehetne meghatározni és így biztosítani sem a távozó levegõ számára szolgáló valamennyi nyílást. A vákuumos eljárás ezzel szemben az ilyen esetekben tökéletesen alkalmas a levegõ célirányos mozgatására az adott területen.

Nyomás alatti szellõztetés (Pressure ventilation)

A befúvásos szellõztetés az elsõ bevetési módszer, amit az angol szakirodalom Positiv Pressure Ventilation-nak nevez. Az ehhez szükséges gépi berendezés a már említett turbina. A befúvásos szellõztetés alapfeltétele itt is, hogy rendelkezésre álljon a helyiségben egy olyan nyílás, ami az eltávolítandó gázokat a szabadba engedi távozni. Mivel a befúvással történõ szellõztetés intézkedései azonosak a túlnyomásos szellõztetéssel, így a következõ lépésekben a túlnyomásos szellõztetést fogjuk leírni, mégpedig azokat, amelyeknél eltérõ elvek és felhasználási különbségek vannak. Az elvek jobb megértéséhez a már említett turbina áramlási tûjét kell pontosabban részletezni. A fizikából tudhatjuk, hogy ha a hidraulikai, vagy pneumatikai rendszerekben az áramlási sebesség növekszik, akkor az áramló közeg perem területein egy mérhetõ nyomásesés jön létre. Ez a nyomásesés a tû (áramlási sugár) peremfelületén is érezhetõ. Ennek az az oka, hogy a levegõ-részecskék a turbina-átmérõn keresztül különbözõ sebességekre gyorsulnak fel és ez a nyomásesés az áramlási sugár mentén is különbözõ nagyságú. A környezõ levegõ által ez a nyomásveszteség ismét kiegyenlítõdik, ami azt jelenti, hogy ez a levegõ a turbinaárammal együtt elszállítódik. Felületesen szemlélve a turbina áramlási sugárképét, úgy is mondhatjuk, hogy az egy hengerrel egyezik meg. Ha ez a henger megfelelõ távolságba van elhelyezve a légbevezetõ nyílástól és rá van irányítva erre a felületre, akkor a ventillátor összteljesítménye a sugárszivattyú elve alapján még tovább emelhetõ. Tehát a kialakult turbinasugár (henger) az adagolószelep egészen a légbevezetõ nyílásnál elõálló keresztmetszetig, ami kvázi egy zárószelepként funkcionál. Így megfelelõ mennyiségû levegõ áramlik a szellõztetendõ területre közvetlen úton a légbevezetõ nyílástól a légelvezetõ felületig. Minden elhajlítás, szûk keresztmetszet a teljesítmény megváltozását, a beavatkozó állomány veszélyeztetését okozhatja, ilyenek lehetnek például a nem kívánt örvénylések. Egészen veszélyes az a pillanat, ha a beavatkozó állomány az égõ helyiségbe a légbevezetõ nyíláson keresztül lép be és ez által az áramlási sugarat elzárják. Ebben az esetben az égési gázok begyulladásának veszélye megnövekszik. Ez a veszély azzal magyarázható, hogy a szellõztetés nem lesz hatékony, nem tud hi8

Turbina-ventilátor szabványos felállítása és a fellépõ légáramlás áramlási képe

deg levegõ a helyiségbe áramolni. Másoldalról vizsgálva a befúvás során jelenlévõ friss levegõ rövid felmelegedése és a helyiségben lévõ hõenergia miatt a még jelenlévõ CO részecskék begyulladhatnak. (Ilyen típusú ventilátor a társaságunk által forgalmazott LEADER MT 224, MT 236, MT 260 és MT 296 típusú nagyteljesítményû benzinmotoros turbó ventilátor, melyeknél az injektor elv szerinti légsebesség 170 km/h, vagy ES 218 és ES 230 típusú nagyteljesítményû elektromos turbóventilátor, valamint ezek RB szerelésû változatai.) Elõnye ennek a berendezésnek, hogy a tûzoltás vezetõnek nem kell figyelni milyen távolságra kell a nyílástól elhelyezni a ventilátort, mivel többszörös mennyiségû levegõt szállít a helyszínre! VÉDELEM 2003/5

FÓKUSZBAN

Túlnyomásos szellõztetés Teljesen más a mûködési elve az angol nyelvterületen „Postiv Pressure Ventilation” gyûjtõnévvel illetett túlnyomásos szellõztetésnek. A német szakirodalom ezt nevezi „hagyományos túlnyomásos szellõztetésnek”.

A túlnyomásos szellõztetés elve Itt az egész szellõztetett terület úgynevezett légkamrává válik. A légkamrában a környezethez képest megemelkedett nyomás gondoskodik arról, hogy a helyiségben uralkodó atmoszféra egyenletesen és örvényléstõl mentesen, mindazonáltal a nyomás által elõidézett gyorsulással távozzon a szabadba. Ennek az elvi megoldásnak a bevetés-taktikai mérlege, hogy a szellõztetési teljesítmény lényegesen nagyobb, továbbá a szellõztetett tartományban a gázok gyorsan lehûlnek anélkül, hogy közben említésre méltó áramlástechnikai veszteségek keletkeznének. A belsõ nyomás magassága elsõsorban a megválasztott levegõ-beáramlási nyílás méretéhez, továbbá a beáramló és a távozó levegõ nyílása közötti viszonyhoz igazodik. A szellõztetendõ helyiség mérete a rendszer hatékonysága szempontjából semmilyen szerepet nem játszik. Az un. „hagyományos” túlnyomásos szellõztetés mûködése közben a szellõztetendõ tartományban a környezethez képest enyhe túlnyomás uralkodik. Ez a nyomásnövekmény 2 – 3 mbar között mozog, csúcsa rövid idõre elérheti az 5 mbar értéket, ennél többet azonban nem. Ennek a belsõ nyomásnak az eléréséhez a bevetés helyén adott felületre (a beáramló levegõ számára szolgáló nyílásra) egyenletesen ható erõre van szükség. Ebben rejlik a túlnyomásos szellõztetõ berendezések sajátossága. A túlnyomásos szellõztetõ berendezések esetében gyakorta propellernek is nevezett ventilátorkerék speciális formai kialakításának, vagy a ventilátorkerék és a ház együttes hatásának köszönhetõen ezeknél a készülékeknél nem csupán a beáramló levegõ kiválasztott nyílását teljes mértékben lefedõ áramlási kúpot eredményez, hanem ezen a kúpon belül is egyenletes erõ-megoszlást biztosít. A bevetett állomány számára ez azt jelenti, hogy az un. „hagyományos” túlnyomásos szellõztetõ készüléket úgy kell elhelyeznie a beáramló levegõ számára szolgáló nyílás elõtt,

hogy a keletkezõ kúp azt teljesen lefedje, illetve lezárja. Ennek biztosítása érdekében a szabványos készülékek esetében olyan távolságot kell választani, amely a gyakorlati tapasztalatok alapján legalább akkora, mint a beáramló levegõ nyílásának átmérõje. Az ezt meghaladó távolság ugyan némiképpen lecsökkenti a teljesítményt, mindazonáltal nem hatástalanítja az intézkedést. A túlságosan kis távolság ezzel szemben ahhoz vezet, hogy a keletkezõ levegõ-kúp nem fedi le teljesen a beáramló levegõ nyílását. Ebben az esetben valójában már nem beszélhetünk túlnyomásos szellõztetõ rendszerrõl, hanem csupán egy áramoltató géprõl. (Pl.: LEADER MT 445 és 430 típusú nagyteljesítményû ventilátorok.)

Eljárás a bevetési helyen Normál esetben a tûzoltásvezetõ a felderítést követõen elõször a beáramló levegõ nyílásait határozza meg, a következõ lépés a távozó levegõ nyílásainak létrehozása. Ezt a lehetséges veszélyek és a rendelkezésre álló eszközök figyelembe vételével kívülrõl kell megvalósítani. Ki kell nyitni, illetve be kell törni a megfelelõ ablakokat a földszinten kapacs, vagy más kézi szerszám segítségével, az emeleteken a létrák igénybevételével.

2,24 m

Biztos működéshez egy normál méretű ajtónál 2,4 m átmérőjű levegősugár kell.

d=2,4 m

A készülék szellőztető nyílástól számított távolsága a túlnyomásos szel− lőztetés esetén változó mértékű, de legalább a szellőztető nyílás át− mérőjének meg kell felelnie. VÉDELEM 2003/5

9

FÓKUSZBAN

A légelvezetõ felületek kiválasztásánál törekedni kell arra, hogy az a tûz helyéhez a legközelebb legyen, így az égési gázok és káros anyagok a legrövidebb úton vezetõdjenek a szabadba, ezáltal más helyiségeket, tereket nem szennyeznek. Amennyiben a légelvezetõ felületeken keresztül a hõ és égéstermékek közlekedési utakra áramlanak, azokat megfelelõen biztosítani kell. A légbevezetõ nyílások helyének praktikusan a behatolási útvonallal kell megegyezni, me lyeknek a nagysága és száma a módszertõl és a felhasználandó levegõtõl függ. A túlnyomásos szellõztetésnél a légbevezetõ nyílások helyzete és távolsága az esemény helyszínére nézve nincs jelentõséggel. Egy dolog azonban nagyon fontos, a légbevezetõ nyílásnak helyiség szintû kapcsolata legyen a légelvezetõ nyílással, vagy az elsõnek beavatkozó egységnek kell ezt megteremtenie. Miután a beavatkozó egység a megszerelt sugarakkal a légbevezetõ nyílásnál elfoglalta a helyét, a szellõztetést akkor lehet indítani. Mivel a ventillátor által nagy mennyiségû oxigén jut a tûz fészkéhez a túlnyomásos szellõztetõt csak ezután szabad üzembe helyezni (kivétel az életmentés, mert a sérült részére így lehet megtalálása elõtt a leggyorsabban a legkedvezõbb levegõviszonyokat teremteni). Az eddigi bevetési alapelveket - mint például az alkalmas légzésvédõ viselése és a külsõ összekötetés - a beavatkozó állománynak balesetvédelmi okokból magától értetõdõen továbbra is be kell tartani, mivel a szellõztetõ ventilátor meghibásodása, ezáltal az alkalmazott erõk, eszközök károsodása bármikor bekövetkezhet.

A ventillátor elõkészítése, a támadás kezdete

NORMÁL ESET LÉPÉSEI 1. A távozó levegõ számára szolgáló nyílás létrehozása 2. A beáramló levegõ nyílásának meghatározása 3. A csapat készenléti állapotba helyezése 4. A ventilátor beindítása 5. Az intézkedés megkezdése A beavatkozó állomány köteles úgy eljárni, hogy soha ne kerüljenek a tûzeset helye és a távozó levegõ számára szolgáló nyílás közé, mivel ebben a tartományban az egészségre káros anyagok és égéstermékek áramába jutnak, és kiszámíthatatlan kockázatnak (égésveszélynek) teszik ki magukat. Fontos, hogy a szokásos taktikával szemben a túlnyomásos szellõztetés sértetlensége érdekében tilos a behatolóknak, a ki-

A ventillátor mûködésével megkezdõdik az intenzív hûtés áramló levegõ számára, további nyílásokat létrehozni. Az összes bevetett erõ kizárólag a beáramló levegõ számára szolgáló nyílás(oko)n keresztül közelítheti meg és hagyhatja el a beavatkozás helyét, hogy így mindig a bevezetett hûvös friss levegõ tartományában legyenek.

A szellõztetési módok fõ ismérvei TERMÉSZETES SZELLÕZTETÉS

10

ELSZÍVÁSOS SZELLÕZTETÉS

− Függ az időjárástól − Függ az építészeti adottságoktól − Légelvezető nyílásokat kell létesíteni

− Légbevezető nyílásoknak kell lennie − A berendezés szennyeződni fog − A tűzoltók esetlegesen akadályozva vannak − A légelvezető nyílás gyakran az épület bejárata

BEFUVÁSOS SZELLÕZTETÉS − A hajtó elem egy turbina − Tű formájú kilépés − Sugárszivattyú elv − Örvénylések lehetségesek − A rendszer nem működik átmérő csökkenésnél

TÚLNYOMÁSOS SZELLÕZTETÉS − A hajtóelem egy propeller − Kúp formájú kilépés − Meghatározott teljesítmény − Veszteségek a visszaverődések által − A rendszer hatékony marad átmérő csökkenésnél VÉDELEM 2003/5

FÓKUSZBAN

A túlnyomásos szellõztetés veszélyei és alkalmazási korlátai

A túlnyomásos szellõztetés alkalmazása a tûzoltóságnál kétségtelenül nagy elõnyökkel jár. Mégis ennek a rendszernek a bevetési korlátaira, rejtett veszélyeire a felhasználóknak balesetvédelmi okokból feltétlen figyelniük kell.

Leválasztott terek Az egyik veszély a túlnyomásos szellõztetés olyan helyiségekben történõ bevetése, ami leválasztott terekkel – úgymint álmennyezetek, álpadlók és szerelt falak - rendelkezik. Ezek az épületszerkezetek tapasztalataink szerint nem választják le tökéletesen az alatta lévõ területet, így e szerkezetek fölött keletkezõ tûznél a túlnyomásos szellõztetés alkalmazása a takart terekbe elegendõ oxigént juttat és a tûz kiterjed anélkül, hogy ezt a beavatkozó állomány észlelné. Ezáltal a tûz szétterjedését többnyire csak a takaró épületszerkezet tönkremenetele után lehet észrevenni. Tehát ebben az erõk, eszközök károsodása bármikor bekövetkezhet. A beavatkozó állománynak az épületbe lépés után úgy kell viselkedni, hogy soha ne kerüljenek a légelvezetõ nyílás és a tûzfészek közé, mivel ebben a sávban találhatóak a káros anyagok és égéstermékek, azaz itt nagy a kockázata az égési sérülésnek. Ilyen okok miatt az elsõnek beavatkozó állomány eddig gyakran használt taktikája ellenére sem szabad mûködõ túlnyomásos szellõztetésnél további légelvezetõ nyílásokat létesíteni. Ebbõl az következik, hogy minden erõt és eszközt kizárólag a légbevezetõ nyíláson keresztül szabad az épületbe vinni és onnan kihozni, mivel csak ebben a zónában található a kívülrõl bevezetett hideg, friss levegõ. Ilyen esetben az állománynak meg kell gyõzõdnie arról, hogy a takart terek mögött nem alakult-e ki tûz és a túlnyomásos szellõztetést le kell állítani az estleges tûzterjedés megakadályozására.

Utómunkálatok

További problémaként felmerülhet a mûködõ túlnyomásos szellõztetésnél végzett terület-átvizsgálás. A túlnyomásos szellõztetés a helyiségben viszonylag gyorsan lecsökkenti a hõmérsékletet az esetlegesen jelenlévõ éghetõ gázelegy gyulladási hõmérséklete alá. Az elkülönült terek és az esetlegesen jelenlévõ éghetõ gázok összegyülemlése a takart terek felett azt eredményezhetik, hogy az álmennyezeti tér átvizsgálásának idõpontjában, illetve az álmennyezeti tér kinyitásakor szúróláng keletkezhet. Ez a beavatkozók számára nagy veszélyt jelent, mivel õk a tûz és a légelvezetés helye között állnak, így a szúróláng zónájába kerülnek. Ezért a terület átvizsgálását csak lekapcsolt túlnyomásos szellõztetésnél szabad elvégezni. Az utolsó lehetséges veszély - amit meg kell említenünk - az a körülmény, hogy a helyiségben a túlnyomásos szellõztetés leállítása után a káros anyag koncentráció megemelkedik. A jobb megértés érdekében egy porózus testet ábrázolunk. Ez a test egyrészrõl alkotórésze az égõ anyagnak, másrészrõl alkotórésze a tûz által közvetlenül nem érintett berendezési tárgynak. Ebben a porózus testben (a kapillárisokban) a túlnyomásos szellõztetés során a fiVÉDELEM 2003/5

zikai törvényszerûségek miatt a belsõ nyomás kiegyenlítõdött a külsõ megemelkedett környezeti nyomással. Amennyiben ennek a testnek a bomlástermékei hõmérséklet függvényében vannak ábrázolva, azok a testhõmérséklettel megegyezõ hõmérsékleten kiszabadulnak. Porózus test közvetlenül a Az oltási munkálatok után a túlnyomásos szellőztetés lekapcsolt túlnyomásos szellõztelekapcsolása után tésnél lökésszerûen megszûnik a testre ható ellennyomás, így a felvett káros anyagok a nyomásesés miatt növekvõ számban kilépnek. Ez azt jelenti, hogy utómunkálatoknál a megfelelõ légzésvédelmi eszközöket feltétlenül viselni kell. Még jobb megoldás, ha a helyiséget az ismert kigõzölgési fázis után ismételten átszellõztetjük és így a visszamaradó káros anyagokat eltávolítjuk. Egy különösen fontos bevetési korlát a túlnyomásos szellõztetés alkalmazásánál, amikor veszélyes anyag gyulladóképes elegyei szabadulnak ki. Ebben az esetben az eddig tárgyaltak alapján érthetõ, hogy ezt a elegyet elszívó ventillátorral kell eltávolítani a túlnyomásos szellõztetés helyett, mivel a túlnyomásos szellõztetés ezt a veszélyes anyag koncentrációt számunkra ellenõrizetlen helyre tudja „benyomni”.

Ajánlások gyakorlatokhoz

A túlnyomásos szellõztetés alkalmazásának elméleti ismeretén kívül a folyamatok jobb megértéséhez mindenképp szükségesek a tûzoltási gyakorlatok. Ezeket a gyakorlatokat lehetõség szerint olyan épületekbe kellene tervezni, amelyben a túlnyomásos szellõztetés taktikailag nagyon hasznos segítség a beavatkozóknak pld. iskolák, kórházak, tömegtartózkodásra alkalmas épületek. Ilyen helyeken nem szükséges az épületben füstgyertyát, ködgépet alkalmazni. Ezeket a gyakorlatokat tiszta levegõnél is el lehet végezni. Az intézkedések hatékonyságát nagyon könnyen lehet vizsgálni a szellõzõfelületekre ragasztott papírcsíkok mozgásából. Azoknál a ventillátoroknál, amelyek robbanómotorral mûködnek, arra kell feltétlenül figyelni, hogy ne kerüljön kipufogógáz a légáramlásba, mivel ez a fajta légszennyezés az épületbe található személyeknél (különösen a gyermekeknél, betegeknél és idõs embereknél) problémához vezet, illetve az ilyen helyen megkövetelt higiéniát csorbítja. Ilyen helyzetben nagy segítséget jelent két egymáshoz kapcsolt kipufogógáz elvezetõ tömlõ. Az eddigi ismeretek alapján a gépi szellõztetési eljárások a tûzoltóság számára olyan bevetési lehetõségeket nyitnak meg, amelyek a személy-mentés, a tûz oltása és az egészségre ártalmas anyagok kiszabadulása esetén sorra kerülõ beavatkozás során nem csupán rendkívüli mértékben megkönnyítik a munkát, hanem lényeges mértékben hozzájárulhatnak a károk visszaszorításához is. Erdei Mihály ny. tû. ezredes, szervezési igazgató HESZTIA Kft

Felhasznált irodalom: Josef Helpenstein okl. mérnök tûzvédelmi tanácsos FKS Rajna-Pfalz

11

FÓKUSZBAN

Hogyan alkalmazzuk a túlnyomásos szellõztetést?

Milyen tényezõket kell figyelembe venni és milyen apró fogásokat alkalmazhatunk a túlnyomásos szellõztetésnél?

Rendezett füstáramlást A hagyományos felfogás szerint, ha egy zárttéri tûzhöz levegõt vezetünk, az fokozza a tûznövekedésének ütemét. Ezzel szemben kísérletek igazolták, hogy egy láng a zárt térben gyorsabban ég, mint a szabadban, hisz az égés ütemét fokozza a forró füstgázok és falak hõsugárzása. Ilyenkor a tûzhatásnak kitett helyiségben a füstgázok a mennyezet felé áramlanak, a hidegebbek a padozat közelében maradnak. A füstelszívót pedig a padozaton telepítjük, így a kis elszívási kapacitáson túl ez is rontja a hatásfokát. Ezzel szemben a túlnyomásos szellõztetéshez nagy térfogatáramlási rátákkal mûködõ szellõztetõket használnak, amelyek kismértékû túlnyomást idéznek elõ az épületen belül. A gyakorlati alkalmazásnál nem szabad szem elõl téveszteni, hogy a cél rendezett füstáramlás biztosítása. Ennek érdekében: Kontrolálni kell!

Figyelembe kell venni!

− beömlő nyílást

− a ki és belépő nyílások arányát

− a beltéri légáramlást

− a ventillátorok számát

− a ki− és belépő nyílások arányát

− a ventillátorok teljesítményét

A hõmérsékletváltozás ugyanis növeli a nyomást, ami a tûz túlnyomása. Mivel az ideális gázokra vonatkozó fizikai törvény szerint az égéstermékek a magas nyomású helyrõl az alacsony nyomású hely felé áramlanak a túlnyomásos szellõztetõ bevetésével megnöveljük és fenntartjuk az épületen belüli magasabb belsõ nyomást. Amikor egy kieresztõ nyílást létesítünk az égéstermékek egy rendezett áramlási utat fognak követni.

1. ábra. Málházott túlnyomásos szellõztetõ 14

A TV feladatai

Ennek érdekében a tûzoltásvezetõnek az épület felmérése során több kérdésre kell válaszolni. 1. Vannak-e az épületben emberek? 2. Az épület mely részében látták õket utoljára? 3. A kisebb ellenállású légcsatornában tartózkodnak-e? 4. Hol van a tûzfészek? 5. Lehet-e létesíteni kieresztõ nyílást? 6. Megfelelõ lesz-e a kisebb ellenállás irányába kialakítandó légcsatorna? A kilépõ nyílást úgy kell megválasztani, hogy az közel akkora legyen mint a belépõnyílás. A ki és belépõnyílás arányát a ventillátor teljesítmény függvényében 0,75-1,75 között válaszuk meg. A többi nyílást szigorúan zárva kell tartani.

Szellõztetés taktikai megoldások

Alapvetõen egy vagy több készülék kombinált alkalmazásáról, illetve a különbözõ szellõztetési módok kombinált alkalmazásáról beszélhetünk. TÖBB KÉSZÜLÉK KOMBINÁCIÓJA 1. Párhuzamos szellõztetés a.) egy légbevezetõ nyílás esetén b.) több légbevezetõ nyílás esetén 2. Soros szellõztetés 3. Máglyarakás szelõztetés KÜLÖNBÖZÕ SZELLÕZTETÉSI MÓDOK KOMBINÁCIÓJA ● természetes/elszívásos ● befúvásos/elszívásos ● befúvásos/túlynomásos ● túlynomásos/elszívásos ● túlnyomásos/befúvásos Egy készülék alkalmazásánál különösen ügyelni kell a készülék optimális elhelyezésére. (3. ábra.) Több készlék alkalmazásánál alapvetõen a három említett készülék kombináció jöhet szóba. Ha olyan széles nyílásuk van a beáramló levegõ számára, hogy azt egy ventilátorral nem lehet hatékonyan lefedni, akkor alkalmazzunk két készüléket párhuzamosan egymás mellett (4. ábra). Ennél a megoldásnál arra, kell törekedni, hogy az alkalmazott ventillátorok teljesítménye igazodjon egymáshoz, mert a nyílásfelületen csak így biztosítható az egyenletes erõelosztás. A ventillátorok teljesítményének harmonizálása az egyik fordulatszámának szabályozásával is megoldható. Több készülék egyidejû használata megnöveli a szállított levegõmennyiséget és csökkenti a kiszellõzés idejét. Ezt a célt VÉDELEM 2003/5

FÓKUSZBAN

2. ábra. Lépcsõház szellõztetése egy berendezéssel 6. ábra. Egy nyomó és egy túlnyomásos ventillátor sorbakapcsolása

3. ábra. Pincetûz két egymás melletti ablakkal. A 2. ventilátorral elfújjuk a kiáramló füstöt

7. ábra. Máglyarakás szellõztetés a 2. ventillátor felfüggesztésével (pl. tolólétra)

4. ábra. Ipari csarnok: szellõzõk bevezetése párhuzamosan egymás mellett

8/a. ábra. Légáramoltatás ventillátorral

5. ábra. Két ventillátor sorba rendezése

8/b. ábra. Légáramoltatás ventillátorral

VÉDELEM 2003/5

15

FÓKUSZBAN

szolgálja két ventillátor sorba rendezése, ahol a nagyobb teljesítményét helyezzük az ajtó közelébe (kb. 0,6 m), kisebbet pedig úgy, hogy áramlási kúpja lefedje a nyílást (5. ábra). Ez felerõsíti az elsõ hatását. A soros szellõztetés egy speciális változata, amikor egy nyomó és egy túlnyomásos ventillátort állítanak sorba. A nyomó ventilátor így támogatja a közvetlenül a szellõztetendõ terület elé felállított túlnyomásos ventillátor teljesítményét (6. ábra). A párhuzamos szellõztetés különleges esete az úgynevezett máglyarakás szelõztetés. A névadó a készülék elõállítója a Tempest cég, amelynek túlnyomásos ventillátorait részben egymásra lehet helyezni. Így a magas polcrendszerrel felszerelt raktárépület bejárata is lezárható. Egymásra építhetõ készülékek hiányában a felsõ készülék pozicionálása létrával vagy daruval is megoldható (7. ábra).

Módszerek egy épületnyílásnál Elõfordulhat, hogy a bevetési hely csupán egyetlen bejáraton keresztül közelíthetõ meg. Ebben az esetben segédeszköz alkalmazása nélkül nincs lehetõség a túlnyomásos szellõztetésre, mivel nincs másik nyílás, ahol a szennyezett levegõ el tudna távozni. A különbözõ bevetési helyeknél elõfordulhat, hogy csak egy hozzáférése van a kárhelynek. Itt semmilyen segédeszközzel nem lehet a túlnyomásos szellõztetést mûködtetni. Néhány esetben lehet a túlnyomásos szellõztetõ ventillátort alkalmazni úgy, hogy az áramlási kúpot a nyílás alsó felére irányítjuk, azonban ilyen

16

9. ábra. Túlnyomásos szellõztetõ és elszívó kombinált alkalmazása esetben a ventillátor nem képes nyomásnövekedést elõidézni, hanem, csak mint légáramoltató berendezést tudjuk használni (8. ábra). Elegánsabb megoldás itt a hagyományos befúvó-elszívó ventillátor szívótömlõjének és a túlnyomásos szellõztetõ ventilátor kombinálása. A légbevezetõ nyílást az eddig tárgyaltak szerint a túlnyomásos szellõztetõ ventillátor áramlási kúpjával lefedjük. A beavatkozó egység pedig a szívótömlõvel összeköti a tûz helyszínét a szabadtérrel. Ezt a különleges esetet nevezik vészablak készítésének. A teljesítmény növeléséhez párhuzamosan több szívótömlõt is lehet alkalmazni, ezáltal a légelvezetõ felületek növekednek (9. ábra).

VÉDELEM 2003/5

MEGELÕZÉS AMBRUS ISTVÁN

A halon helyettesítés teendõi

Mit kell a hazai tûzvédelmi szakembereknek a halon és HCFC gázok ügyében tenni? Milyen megoldások tekinthetõk szakszerûnek és egyben gazdaságosnak? Melyek a legfontosabb határidõk?

Ózongyilkos A halonok kiváló tûzoltó képességû anyagok, azonban kémiai összetételük következtében nagy az ózonkárosító hatásuk. Az ózonréteget károsító anyagok felhasználását 1987 óta nemzetközi egyezmény, a Montreáli Jegyzõkönyv szabályozza. Magyarország 1989-ben írta alá az egyezményt, és ma már az ENSZ valamennyi tagállama és a halonok korlátozásában élen járó Európai Unió szerzõdõ félként is részese. Az elmúlt 10 évben Magyarország több, a tûzvédelmet is érintõ intézkedést vezetett be a Jegyzõkönyvben vállalt kötelezettségeinek megfelelõen: – tilos a halonok importja, – tilos az új halonnal oltó rendszerek gyártása, létesítése, – a meglévõ berendezések csak zárt technológiával javíthatóak, és újratöltésük kizárólag regenerált halonnal történhet, – tilos a halonos tûzoltó készülékek reklámozása. A Montreáli Jegyzõkönyvben vállalt és bevezetett korlátozások következtében 2000-re 80%-al csökkent a világban az összes ózonkárosító anyagfelhasználás. Ugyanakkor az ózonréteg a korábban kibocsátott anyagok hatására sérülékeny állapotban van, ezért további intézkedések szükségesek. Bár a tûzoltó anyagok mennyisége csekély az ózonbontó vegyületeken belül (hûtõközegek, habgyártás stb.), a potenciáljuk igen magas, ezért kiemelkedõ figyelmet kapnak az ózonréteg védelmében hozott intézkedések között.

200 tonna halon

A halonokkal egyenértékû helyettesítõ anyag nincs, de több helyettesítõ technika, megoldás kínálkozik kiváltásukra. A BM OKF és a KöM közös programja keretében – nemzetközi kötelezettség vállalásunknak megfelelõen – hazánk is kidolgozta halon kezelési, gazdálkodási stratégiáját. A Jegyzõkönyv elõírásain túlmenõen figyelembe vettük az Európai Parlament és Tanács 2037/ 2000. Rendeletét az ózonréteget lebontó anyagokról. Magyarországon összesen kb. 200 tonna halon kezelését kell megoldani, de a pontos mennyiség nem határozható meg, mert a lakosság tulajdonában lévõ kézi készülékek száma ismeretlen. A stratégia végrehajtására megjelent 94/2003. (VII. 2.) Kormányrendelet, mely átmenetet képez az uniós szabályok, azaz a 2037/2000. EK rendelet 2004. május l-i teljes körû átvételéig. A tûzoltóanyagok vonatkozásában a rendelet lényeges eleme, hogy a halonnal oltókat – az úgynevezett kritikus felhasználások kivételével – a használatból ki kell vonni, ellenõrzött formában össze kell gyûjteni, és ezt követõen ártalmatlanítani szükséVÉDELEM 2003/5

ges. A begyûjtés, átmeneti tárolás valamint igény esetén a kritikus helyek 20 éven keresztüli ellátása a halon bank feladata lesz. A bank kiválasztása nyílt közbeszerzési eljárás keretében történik, felállításához és mûködtetéséhez az elsõ néhány évben az állam 180 millió forintot kíván biztosítani. A tervek szerint bank 2003. december 15-tõl kezdi meg mûködését, azaz ettõl az idõponttól kezdõdhet ténylegesen a halonok leszerelése és begyûjtése. A begyûjtést elõsegítõ hálózat szervezése a bank hatásköre.

Szigorú büntetés 2004 február elsejétõl a halon és HCHC tûzoltó eszközök töltetét érintõ javítását már csak azok a karbantartók végezhetik, akik kiegészítõ vizsgát tettek környezetvédelmi és halon kezelési ismeretekbõl. A vizsgáztatás a szakmai szervezetek és a BM OKF közremûködésével történik A halon kiengedése környezet károsítás, és ennek megfelelõen 3000 Ft/ kg, de minimum 50 000 forint bírsággal sújtható. Sõt, ismételt tiltott ● felhasználás, ● tevékenység, ● forgalomba hozatal esetén a büntetés az elõbbiek tízszerese. Második esetben a környezetvédelmi hatóság köteles elrendelni a halont felhasználó, vagy forgalmazó tevékenységének megszüntetését.

Ahol továbbra is maradhat a halon

A honvédségi felhasználás eseteitõl eltekintve az alábbi területeken és célra engedélyezhetõ a beépített halonnal oltók további alkalmazása: – légi jármûveken, – olaj, gáz és petrolkémiai szektorban és a tûzveszélyes folyadékszállító hajókon azon terek védelmére, ahol tûzveszélyes folyadék vagy gáz kiáramlása megtörténhet, – rendvédelmi szervek, nemzetbiztonsági szempontból fontos intézmények személyek tartózkodására szolgáló hírközlési és vezetési pontjai védelmérére, – atomerõmû számítógéptermének, vezénylõ és szimulátor központjának védelme. Kézi készülékek – légi jármûveken, – tényleges tûzoltást végzõ személyek védelmére, – rendvédelmi szervek bevetésben lévõ tagjainak védelmére.

Évente megújított engedély A kritikus alkalmazási helyek nem automatikusan tarthatják készenlétben halonos rendszereiket, készülékeiket, hanem 2003. szeptember 30-ig engedélyt kell kérniük a BM OKF-tõl (a cikk írásakor, a határidõ lejárta elõtt 3 héttel mindössze két kérelem 17

MEGELÕZÉS

érkezett). A visszavonásig érvényes engedélyek 2003. december 31-ig kerülnek kiadásra. Az engedély alapján tartalék halonkészlet is tárolható, illetve más engedélyesnek átadható.

HCFC gázok A Jegyzõkönyv által szabályozott átmeneti halon helyettesítõk. Átmeneti halon helyettesítõnek azokat az anyagokat nevezik, melyek a nemzetközi megítélés szerint ideiglenesen használhatóak halon kiváltására, mivel az ózonbontó képességük kisebb. Tilos 2003. szeptember 30-a után HCFC tartalmú oltógázzal töltött berendezések forgalomba hozatala. • A meglévõ HCFC tartalmú berendezések a meglévõ készletekbõl 2004. április 30-ig újratölthetõk. Ezek az anyagok tulajdonképpen különbözõ HCFC (azaz klórozott fluorozott szénhidrogén) gázkeverékek, melyek kedvezõ tûzoltó-képesseggel rendelkeznek. Hazánkban a következõ márkanevek alatt terjedtek el: NAF S III, HALOTRON I, FS 39, NAF P III. Az Európai Unióban a HCFC gázok a halonokhoz hasonló megítélés alá esnek. 1995 óta már nem lehet ezeket a gázokat felhasználni. Látszólagos enyhítést jelent a korlátozásukban, hogy a 2037/2000/EK rendelet megengedi a HCFC rendszerek telepítését, az alábbi két feltétel együttes teljesítése esetén: 1. Csak meglévõ halonos rendszer kiváltására kritikus helyen (azaz ahol a halon kivonása nem kötelezõ), 2. A kivont halont meg kell semmisíteni, és a költség 70%át a HCFC szállítójának kell fedeznie. A tilalomból fakadóan a karbantartásra, utántöltésre vonatkozó szabályozás - mely csatlakozásunkat követõen nálunk is hatályba lép - is rendkívül szigorú. A HCFC oltóanyagú tûzoltórendszerek újratöltés szempontjából három csoportba sorolhatóak. I. Az 1995. július l-e elõtt üzembe helyezett rendszerek (3093/1994. EK rendelet hatályba lépése elõtt) újratöltését az Európai Bizottság engedélyezheti, a tagállamok illetékes hatóságai által benyújtott kérelem alapján. II. 1995. július l-e és 2000. október l-e között létesítettek nem újratölthetõek, mentesség nem kérhetõ, kiürítés után új rendszer telepítése szükséges. III. 2000. október l-e után a korábban is létezett, kritikus felhasználásnak számító halonnal oltók kiváltására létesített berendezés, (amennyiben a kiváltott halont megsemmisítették, és ennek költségét a HCFC szállítója fedezte) 2015-ig újratölthetõ.

Ki fizeti a HCFC kivonását? Szakmai körökben már 4-5 éve ismert, hogy a HCFC-k nem kívánatos anyagok az Unióban, Magyarországon viszont egyértelmû korlátozásukat csak a 27/2001 (XII. 19.) KöM rendelet vezette be. Magyarországon 1994-tól 7-8 év alatt annyi HCFC oltógázt használtak fel tûzoltó berendezések töltésére, hogy mennyiségük akár a halonokét is megközelítheti. Ha a jelenlegi uniós sza18

bályozás lép életbe Magyarországon a karbantartás vonatkozásában, a HCFC gázos oltórendszert készenlétben tartók kényelmetlen helyzetbe kerülnek, mert az 1995 és 2001 között telepített rendszereiket ki kell váltaniuk más berendezésekre. A HCFC-k leszerelése ugyan nem kötelezõ, de nem utántölthetõ rendszerre bízni egy objektum védelmét kockázatos. A berendezés valamilyen okból bekövetkezõ mûködését követõen az oltórendszer pótlása hónapokba telhet, a védtelenné vált objektumot esetleg ki kell üríteni, vagy a termelést kell leállítani. • További költséget jelenthet, hogy a maradék HCFC a halonhoz hasonlóan szintén veszélyes hulladék, de a halonnal ellentétben az állam az ártalmatlanítás költségeit nem fogja átvállalni.

A Halon helyettesítése Kézi tûzoltó készülékek Kézi készülékek esetében viszonylag egyszerû a megoldás, mert számos szén-dioxiddal, porral és habbal (vízzel) oltó tûzoltó készülék beszerezhetõ Magyarországon, a beszerzés költségei sem jelentõsek és a csere is gyorsan végrehajtható. Kiválasztásuk szempontjai: a tûzosztály, feszültség alatti oltásra való alkalmasság és a méret. Beépített berendezések A beépített rendszereknél a helyettesítés nehezebb feladat, engedélyezési tervet kell készíteni, csak az illetékes hivatásos önkormányzati tûzoltóságok által engedélyezett tervek alapján létesíthetõek beépített oltórendszerek. A kivitelezéshez is a rendszer méretétõl függõen idõre van szükség, mindezek figyelembevételével a még rendelkezésre álló fél év szûkösnek mondható, gyors reagálás szükséges a készenlétben tartók részérõl. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy az átállás költsége szintén a rendszer méretétõl függõen néhány százezertõl több 10 millió forintig is terjedhet. Általános elvként elmondható, hogy a halon leszerelését a védett objektum tûzvédelmének újraértékelésével kell kezdeni, és a helyi körülmények mérlegelésével kell a tulajdonosnak, illetve a tervezõnek a megfelelõ oltórendszert kiválasztania. A következõ oldalakon közölt táblázatok információt adnak a Magyarországon engedéllyel rendelkezõ lehetséges halon helyettesítõ anyagokról, oltórendszerekrõl.

Még nem tilos, de…

Az engedélyezett oltógázok közül a HFC gázokat (részlegesen fluorozott szénhidrogének) hosszú légköri élettartam és a légkörbe kerülésük esetén az üvegházhatás nagymértékû fokozása jellemzi (a szén-dioxidhoz képest több ezerszeres a GWP indexük. A legfrissebb információk szerint az Európai Unió dolgozik a fluorozott szénhidrogének korlátozásáról szóló jogszabály készítésén. Alkalmazásuk tehát környezetvédelmi szempontból nem kívánatos., – bár jelenleg jogszabály nem tiltja hazánkban a tûzvédelmi célú alkalmazásukat – hosszú távú tervezésnél a fentieket érdemes figyelembe. A felhasznált mennyiségrõl már jelenleg is évente adatot kell szolgáltatni a környezetvédelmi felügyelõségeknek.

Ambrus István tû. õrgy. BM OKF, Budapest VÉDELEM 2003/5

MEGELÕZÉS

Engedélyezett halon helyettesítõk A BM OKF nyilvántartása szerint a jelenleg engedélyezett halon helyettesítésre alkalmas anyagokat és oltórendszereket adjuk közre.

Aeroszolok (füstgáz generátorok)

Pirotechnikai úton elõállított, szilárd részecskéket is tartalmazó egyszerû kiépítésû, könnyen pótolható és karbantartást nem igénylõ oltó-

berendezés. Számos elõnye mellett hátránya, hogy használatakor köd és finom por keletkezik, ezért erre érzékeny helyeken nem ajánlható.

GYÁRTÓ−FORGALMAZÓ

MEGNEVEZÉS

Celanova Ltd. Rollexco-Trade Kft. 4024 Debrecen, Piac u. 56.

Fire−Pro aeroszolos tűzoltó generátor család

SZOJUZ Egyesülés − gyártó Oroszország Elektrovill Biztonságtechnikai Rt. 1093 Budapest, Lónyai u. 19.

Aeroszolos beépített tűzoltó generátorok: PASZ 47−P (Purga, hőelnyelő nélküli változat); PASZ 47−PK (Purga, MX hőelnyelővel szerelt változat); PASZ 47−M (MAG, két irányban kifúvó hőelnyelővel szerelt változat). Engedélyszámok: 188/17−1..3/1999

Dynamit Nobel GmbH. − gyártó D−53839 Treisdorf, Kaiserstrasse 1. KEMA Rendszertechnika Kft. - kérelmező 1155 Budapest, Tóth I. u. 97.

Dynameco SO200E02 és SO300E02 aerosolos tűzoltó generátor

HFC gázok GYÁRTÓ−FORGALMAZÓ

MEGNEVEZÉS

Great Lakes Chemical Ltd. Du Pont Fire Extinguishants Fajró Kft. 1097 Budapest, Timót u. 6.

Heptafluor−propán hatóanyagú oltógáz. FM 200 (Great Lakes), ill. FE 227 (Du Pont) fantázianevű.

SAFETY HI−TECH S.R.L. Ludimpex Export Import Kft. − 1037 Budapest, Toboz u. 34.

NAF S−227 ea/i fantázianevű oltógáz. Összetétel: 99,5 % heptafluor propán (1,1,1,2,3,3,3), 0,1 % 4−izopropenil−1−metil−ciklohexán.

Du Pont

HFC 23 (FE13) trifluor−metán

Du Pont

NAF 125 penta−fluor−etán

Inert gázok GYÁRTÓ−FORGALMAZÓ

MEGNEVEZÉS

Ginge−Kerr Fajro Kft. − 1097 Budapest, Timót u. 6.

Argonite tűzoltógáz. Összetétel: 50 ± 5% nitrogén + 50 ± 5% argon.

TOTAL WALTHER GmbH. − gyártó TOTAL WALTHER Kft. − mo.−i képv. 1117 Budapest, Budafoki u. 97.

INERGEN oltógáz. Össz.: 52 % nitrogém, 40 % argon, 8 % szén−dioxid

LINDE

nitrogén szén−dioxid

Vízköddel oltók GYÁRTÓ − FORGALMAZÓ

TÍPUS

AFT GmbH. − gyártó D−49124 Georgmariennhütte, Brüsseler str. 2. Fire Brake Kft. − kérelmező. 1122 Budapest, Kissvábhegyi u. 4−6.

AFT special firefighting system 6,8/0,1; AFT special firefighting system 6,8/0,1−E; AFT special firefighting system 0,9/0,1; AFT special firefighting system 0,9/0,1−E típ. AFT speciális oltóanyag vizes oldatával töltött, hordozható vízköddel oltó be− rendezések. Eng.sz.: 618/70−1−től 4−ig/2002.

Brandschutztechnik Müller GmbH. − gyártó D−34289 Zierenberg, An de Bahn 2. Hesztia Kft. − kérelmező. 2096 Üröm, Görgey u. 27.

HLG Powerjet, Waterjet, Hydrojet típ. nagynyomású vízköddel oltó tűzoltó beren− dezések

GRINNELL Manufactoring Ltd. − gyártó USA−2401 Loop 289 NE, Lubbock Texas, PO Boksz 2806 Sprinkler 2000 Kft. − kérelmező. 1119 Budapest, Etele út 59−61.

AM4 (TD117), AM6 (TD1170−1), AM10 (TD1174), AM11 (TD1170−1), AM22 (TD1170− 1), AM24 (TD1172), AM25 (TD1172H) típ. 1/2"−os vízköd sprinkler szórófej. Enge− délyszámok: 618/123−1−től 7−ig/2002

IFEX Tűzvédelmi Kft. 1116 Budapest, Hunyadi János út 162. gyártó

IFEX Unijet Fog 1040B és IFEX Unijet Fog 50C13 típ. ultra−magasnyomású vízköddel oltó és mentesítő berendezés. Engedélyszámok 618/25−1/2002 és 618/25−2/2002

KIDDE−DEUGRA Brandschutzsysteme GmbH. D−40880 Ratingen, Halskestrasse 30. − gyártó SZKD Forein Trade Bt. − kérelmező. 1027 Budapest, Margit krt. 3. III/20

AQUA SAFE fantázianevű vízköddel oltó rendszer. Acél tartály; nitrogén palack; 281 típ. 2/2−utas elővezérelt mágnesszelep szervomembránnal; R 100−250 típ. AB csőrugós manométer. Eng.sz.: 618/111−1−től 4−ig/2003. (Lásd még: 188/99/1997)

KIDDE−DEUGRA Brandschutzsysteme GmbH. D−40880 Ratingen, Halskestrasse 30. − gyártó SZKD Forein Trade Bt. − kérelmező. 1027 Budapest, Margit krt. 3. III/20

AQUA SAFE fantázianevű vízköddel oltó rendszer. KDMC típ. nyomáskapcsoló(1− 200 bar); 538 és 539 típ. LESER rugóterhelésű biztonsági szelep;KSR típ. megke− rülő szintjelző PN40; KSR típ. hengeres úszó; KIDDE típ. vízköd szórófej (10 l/min). Eng.sz.: 618/111−5−től 9−ig/2003. (Lásd még: 188/99/1997)

VÉDELEM 2003/5

19

MEGELÕZÉS

Ki mit ajánl? TÛZBIZTONSÁG 2000 KFT. TÛZOLTÓKÉSZÜLÉKEK Kereskedelmi neve és gyártó CO2 tűzotó készülék, Kodreta Stefano CO2 tűzotó készülék, Kodreta Stefano Porral oltó készülék, Kodreta Srefano

Oltóanyag

Bevizsgált oltóképesség

Töltet súlya

Ára (Ft +ÁFA)

CO2 CO2 ABC

21B, C 55B, C 34A, 183B, C

2 kg 5 kg 6 kg

14 500,− 22 900,− 7 300,−

Oltóanyag

Bevizsgált oltóképesség

Töltet súlya

Ára (Ft +ÁFA)

CO2 CO2 ABC ABC ABC ABC ABC ABC ABC ABC

21B, C 89B, C 8A, 34B, C 13A, 89B, C 21A, 113B, C 34A, 183B, C 13A, 144B 13A, 144B 13A, 233B 8A

2 kg 5 kg 1 kg 2 kg 4 kg 6 kg 6l 6l 9l 6l

18 600,− 26 000,− 4 500,− 4 800,− 6 100,− 6 800,− 18 500,− 23 500,− 23 000,− 15 000,−

Oltó−anyag

Bevizsgált oltóképessége

Töltet súlya

Listaár Ft +ÁFA)ű

CO2 gáz CO2 gáz CO2 gáz CO2 gáz ABC por ABC por ABC por

21 B C 70 B C 21 B C 70 B C 34A 183 B C 55A 233 B C A II. B C

2 kg 5 kg 2 kg 5 kg 6 kg 12 kg 50 kg

13.790,−Ft 21.900,−Ft 12.900,−Ft 16.900,−Ft 7.450,−Ft 9.570,−Ft 81.850,−Ft

ROZMARING KFT. TÛZOLTÓKÉSZÜLÉK Kereskedelmi neve és gyártó CO2 tűzotó készülék, (alu. palackos) CO2 tűzotó készülék, (alu. palackos) Porral oltó készülék POROZ Porral oltó készülék, POROZ Porral oltó készülék, POROZ Porral oltó készülék, POROZ HRF 6 habbaloltó (rozsdamentes tartályban) SHR 6 habbaloltó (rozsdamentes tartályban) HRF 9 habbaloltó (rozsdamentes tartályban) RVK vízköddel oltó 6 l−es rozsdamentes tartályban

MELDETECHNIK KFT. TÛZOLTÓKÉSZÜLÉKEK Kereskedelmi neve, forgalmazója K2/M (ALU palack), Meldetechnik Kft. K5/M (ALU palack), Meldetechnik Kft. K2/MA (acél palack), Meldetechnik Kft. K5/MA (acél palack), Meldetechnik Kft. P6−11162/H (acél palack), Meldetechnik Kft. P12−11171/H (acél palack), Meldetechnik Kft. P50 (acél palack), Meldetechnik Kft.

BEÉPÍTETT OLTÓBERENDEZÉSEK Márka neve, forgalmazója HFC 227 (FM200), Meldetechnik Kft. HFC 125 (NAF 125), Meldetechnik Kft. HFC 23 (FE13), Meldetechnik Kft. ARGON 200, Meldetechnik Kft. CO2, Meldetechnik Kft.

Oltási koncentrációja

Oltóanyaga (összetevői)

1 kg oltóanyag ára (Ft+Áfa)

0,5911 kg/m3 0,4836 kg/m3 0,692 kg/m3 0,478 m3/m3 1,34 kg/m3

Heptafluor−Propán CF3CHFCF3 Pentafluor−Etán CHF2−CF3 Trifluor−Metán CHF3 AR CO2

6500,−Ft/kg (11000,−Ft/kg) 4620,−Ft/kg 6700,−Ft/kg 1503,−Ft/kg 320,−Ft/kg

FAJRO KFT. TÛZOLTÓ KÉSZÜLÉKEK Kereskedelmi neve és gyártó CO2 tűzotó készülék, Kodreta Stefano CO2 tűzotó készülék, Kodreta Stefano Porral oltó készülék, Extintores Orfeo Porral oltó készülék, Extintores Orfeo Porral oltó készülék, Extintores Orfeo Porral oltó készülék, Extintores Orfeo

Oltóanyag

Bevizsgált oltóképesség

Töltet súlya

Ára (Ft +ÁFA)*

CO2 CO2 ABC ABC ABC ABC

21B, C 55B, C 8A, 70B, C 21A, 144B, C 34A, 183B, C 43A, 233B, C

2 kg 5 kg 2 kg 6 kg 9 kg 12 kg

14 500,− 22 500,− 6 040,− 7 830,− 9 400,− 10 900,−

BEÉPÍTETT OLTÓRENDSZEREK OLTÓANYAGAI Minimálisan betervezhető Márka neve és gyártója oltási koncentráció (tf%) Heptafluorpropán (FM 200; HFC 227ea; FE 227) GREAT LAKES; DU PONT FS 49, BEJARO Széndioxid, LINDE Argonite, GINGE KERR

7,5 11,0 34 42

Oltóanyag összetevői

1 kg oltóanyag ára (Ft + ÁFA)*

Heptafluorpropán nem publikus Széndioxid Argon 50%, Nitrogén 50%

10 300,− 10 500,− 300,− 3 200,−

A gáz árak lista árak, a mennyiség függvényében változhatnak. A megadott árak nem tartalmazák a hardver és az installálás költségeit.

20

VÉDELEM 2003/5

MEGELÕZÉS

SZIKRA CSABA

A halon kiváltás lehetõségei a gázzal oltó rendszerekben

Melyek az oltórendszereinkbõl lecserélendõ oltógáz kiváltásának lehetõségei? Van-e mód egyszerûen palackot cserélni, vagy újra át kell gondolni oltástechnikai, mechanikai, érzékeléstechnikai szempontból meglévõ halon gázzal mûködõ oltórendszereinket?

HFC oltógázok

Az HFC (halokorbon)oltógázok ózonromboló hatás indexe (ODP) gyakorlatilag nulla, ezért kiválóan alkalmasak teljes elárasztásos rendszerekben a Halon 1301 oltógáz kiváltására. Az anyag fizikai és kémiai tulajdonsági közül oltástechnikai szempontból talán a két legfontosabb a forráspont valamint a telített oltógáz nyomása. A halokarbonok általában szobahõmérsékleten és barommetrikus nyomáson gáz halmazállapotúak, hiszen forráspontja ezen a nyomáson, messze fagypont alatt van (lásd 1. táblázat). Zárt tárolóban egy adott hõmérsékleten a folyadék és a gõz fázis egyensúlyban van, melyet telített állapotnak hívunk. Ezen a hõmérsékleten épp addig párolog a folyadék, amíg a folyadék feletti térben kialakul a telítési nyomás, melyet tenziónak hívunk. Az oltógáz megfelelõ idõn belüli környezetbe juttatásához szükséges energiát, nyomás formájában, a palackban tároljuk. Amennyiben az oltógáz telítési nyomása az általunk alkalmazott környezeti hõmérsékleten elegendõ, úgy ez az energia szolgál az oltógáz palackból történõ kihajtására. Amennyiben nem, úgy a telítési nyomást inert gáz, pl. nitrogén hozzáadásával növeljük. 1. táblázat-ban látható a különbözõ oltógázok telítési nyomása, szobahõmérsékleten. Amennyiben nagyobb a távolság a tároló és a védett tér között, nagyobb nyomásra van szükség a kihajtásra. A gyakorlatban használhatunk 10, 24, 42 illetve 60 baros rendszert.

Hatásmechanizmus A halon oltógázok elsõdlegesen kémiai reakciók segítségével oltják el a tüzet, s csak másodlagos a hûtõ hatás. Ezzel szemben a halokarbonok elsõdlegesen hõ elvonó képességükkel fejtik ki hatásukat. Elegendõ hõ elvonása után az égés önfenntartása megszûnik. Másodlagos hatásként jelentkezik a kémiai reakció, illetve az oxigénkiszorító hatás. Az oltás közben kis mennyiségû HFC oltógáz a termikus reakció folytán halogénsavra bomlik. A halogénsavak az emberi szervezetre mérgezõ hatást fejtenek ki. Így halokarbonnal mûködõ rendszerekben a halogénsavak mennyiségét gyors és hatásos oltással csökkenthetjük. Ezért HFC oltórendszereinkben az oltógázt tíz másodperc alatt juttatjuk a védett térbe. A következõkben az általunk oltórendszerekben használni kívánt oltógázokat mutatjuk be.

HFC 23 (FE23™) Egészségügy szempontból a legbiztonságosabb gáz, de az oltástechnikai, illetve a fizikai tulajdonságbeli különbségek miatt 22

egyszerû Halon 1301-es cserére nem alkalmas. Mérésekkel igazolható, hogy a gáz 30 tf% (térfogatszázalék) koncentrációjának tartós belélegzése (a térben 70 tf% levegõ jelenléte) esetén sem lép fel oxigén hiány okozta keringési rendellenesség. A légkörben a molekula várható élettartama 264 év. A lángkioltási koncentráció az NFPA 2001-szerint (heptán esetén) 12 tf%. A DuPont által javasolt minimális tervezési koncentráció 16 tf%. Az LPCB által javasolt tervezési koncentráció „A”osztályú (szilárd tüzek: fa, papír kábelek) tüzekre 16,5 tf%, „B” osztályú (felületi pl. heptán) tüzekre 16,1 tf%. Mivel ennek a halokarbonnak a legkisebb a Mol tömege, akár nyolc méter belmagasságig is alkalmazható teljes elárasztásos rendszerekben. Alkalmas továbbá nagy oltási koncentrációt igénylõ tüzek oltására, mivel igen magas környezeti konventráció sem okoz egészségkárosítást. Az oltógáz telítési nyomása elegendõ a palackból történõ kihajtásra, így nitrogén gáz hozzáadására nincs szükség (a telítési nyomás 20 °C-on közel 40 bar). Az ismertetendõ halokarbonok között ez a legkevésbé elterjedt, bár fizikai és oltástechnikai tulajdonságai a legjobbak közé tartozik.

HFC 125 (FE 25™) A hasonlóságok miatt leginkább alkalmas a Halon 1301-es kiváltására. Egészségügyi szempontból biztonságos gáz. Gyakorlatilag minden, az oltástechnikában használatos anyaggal összeférhetõ, igen stabil és környezetbarát vegyület. A légkörben a molekula várható élettartama 33 év. „A”-osztályú tüzek esetén a lángkioltási koncentráció 6,7 tf%, „B”-osztályú tüzek, heptán tüzek esetén 8,7 tf%. Figyelembe véve a LPCB, valamint az NFPA 2001 ajánlásai szerinti biztonsági tényezõket, 1,3 (1,2%) a tervezéshez szükséges koncentráció: „A”-osztályú tüzek: 8,7 tf%(8,0 tf%), „B”-osztályú heptán tüzekre: 11,3 tf% (10,4 tf%). Az oltógáz kifejezetten alkalmas számítógéptermek, szervertermek, adatfeldolgozók, telekommunikációs helyiségek, félvezetõgyártás, tisztaterek, ipari vezérlõtermek, múzeumok, könyvtárak oltására, teljes elárasztásos rendszerekben. A kihajtáshoz szükséges energiát nitrogén hozzáadásával biztosítjuk. A tárolási nyomás 20 °C-on 41bar.

HFC 227ea (FM200®, FE 227™) Az egymástól független intézetek vizsgálatai alapján az HFC227ea oltógázzal kapcsolatban vannak a legpontosabb információink. „A” osztályú (felületi) tüzek esetén, a nagyméretû famáglya tûz oltásakor, a független vizsgálati eredmények 5,8 % vagy ennél alacsonyabb lángkioltási koncentrációt mutattak. Ennél komplexebb vizsgálatoknál, ahol éghetõ anyagok kombinációját alkalmazták, például áramköri lapok, PVC bevonatú kábelek, mágnesszalagok, darabolt papírhulladék, amely megfelel egy korszerû adatfeldolgozó helyiségben fellelhetõ VÉDELEM 2003/5

MEGELÕZÉS

anyagösszetételnek, 7% oltási koncentrációt biztosítva a keletkezett tûz szinte azonnal elaludt. „B” osztályú tüzek, éghetõ folyékony és gáznemû anyagok esetén elfogadható vizsgálati módszer a tálcás égetés. Különbözõ folyékony és gáznemû éghetõ anyagokat vizsgálva 6,7 tf%os koncentráció esetén minden tûz elaludt. Összegzésként elmondható, hogy az „A” osztályú tüzek esetében, figyelembe véve a teszteredményeket, illetve a LPCB által javasolt 30%-os, (az NFPA 2001 által javasolt 20%-os) biztonsági tényezõket, a minimális tervezési koncentráció 7,5 tf% (7,0 tf%). „B” osztályú tüzekre esetén, a szintén alkalmazandó 30%-os (20%-os) biztonsági tényezõket, a minimális tervezési koncentráció 8,7 tf% (8 tf%).

A HFC GÁZOK FIZIKAI ÉS OLTÁSTECHNIKAI TULAJDONSÁGAI NFPA 2001 szerinti megnevezése

Inert gázok

Az argon gáz a természetben megta-

lálható, a levegõ egyik összetevõje. Az argon szobahõmérsékleten színtelen, szagtalan gáz halmazállapotú. Kiválóan alkalmas tartózkodási terek oltására. Ózonromboló hatása nincs, az üvegházhatás szempontjából semleges. Kémiai állapota stabil. Villamosan nem vezetõ. Nem korrozív, így tetszõlegesen használható bármely anyaggal. Az argon oltástechnikai hatásmechanizmusa: az égéshez szükséges oxigén koncentrációjának csökkentése. A tervezés célja, hogy az argon koncentrációját a szükséges szinten tartva, az égéshez ne legyen elegendõ oxigén, azonban a benntartózkodókra még ez a szint ne legyen egészségkárosító. Az oltás indítása után az argon gázt egyenletes elosztásban juttatjuk az oltandó térbe. Az oltáshoz szükséges koncentrációt 60 másodperc alatt kell biztosítani. A lángkioltási koncentráció tekintetében az NFPA 2001 javasolt értékeire hagyatkozunk. Tiszta argon gáz esetén a lángkioltási koncentráció 42 tf% volt. A méretezéshez a 20% biztonsági Kémiai neve

Széndioxid

Argon

Vegyi család

inert gáz

inert gáz

Vegyjel Mol−tömeg

CO 2

Ar

44,01 kMol

39,90 kMol

1,841kg/m3

1,783kg/m3

A gáz sűrűsége, szobahőmérsékleten, légköri nyomáson Relatív sűrűség

1,534

1,379

Kritikus hőmérséklet

31,1°C

−122,30°C

Kritikus nyomás

73 bar

4,903 kPa

−

163 kJ/kg

Párolgáshő, a forrásponton NOAL /A kimutathatatlan egészségkárosító hatás szintje/

−

43,0%

LOAL /A kimutathatatlan egészségkárosító hatás szintje/

−

52,0%

ODP /Ózonromboló képesség/

0

0

GWP /Üvegházhatás/

1

0

50

42%

1,6kg/m3

0,5447 m3/m 3

Oltási koncentráció „A” osztályú tüzekre LPCB (NFPA 2001) szerint 20°C környezeti hőmérsékleten, tengerszinten, LPCB (NFPA) szerinti relatív oltógáz mennyiség kg/m 3

2. táblázat VÉDELEM 2003/5

HFC23

Kémiai neve Trifluórmetán Vegyjel CHF3 Móltömeg 70,01 kg/Mol Olvadáspont −155,2°C Forráspont /101325Pascal környezeti nyomáson −82,1 °C Kritikus hőmérséklet 25,9°C Kritikus nyomás 48,36 bar A folyadék sűrűsége a kritikus hőmérsékleten és nyomáson 525 kg/m 3 A telített gőz nyomása 25°C−on 47,29bar A telített folyadék fajhője /t=25°C/ 4,337 kJ/kgK A telített gőz fajhője /t=25°C/ 0,731 kJ/kgK Forráshő 238,8 kJ/kg A folyadék sűrűsége /t=20°C/ 670 kg/m3 A folyadék hővezetési tényezője /t=25°C/ 0,0527 W/mK A folyadék dinamikus viszkozitása /t=25°C/ 0,83 x 10−4 kg/ms A túhevített gőz sűrűsége /t=20°C, p=101325Pa/ 2,920 kg/m3 A túlhevített gőz relatív sűrűsége /t=20°C, p=101325Pa/ 2,400 Maximális palack töltési fok 0,85kg/l Palack tárolási nyomás (tk =20°C) 41bar Megengedett környezeti hőmérséklet tartomány −20 – 55°C NOAL – A kimutathatatlan egészségkárosító hatás szintje 50% LOAL – A kimutatható egészségkárosító hatás alsó szintje < 50% ODP – Ózonromboló képesség 0 GWP – Üvegházhatás 11700 Oltási konc. „A” osztályú tüzekre LPCB (NFPA 2001) szerint 16,0 tf% (16,5 tf%*) 20°C környezeti hőmérsékleten, tengerszinten, 0,5587 (0,5798) LPCB (NFPA 2001) szerinti relatív oltógáz mennyisége

HFC125

HFC227ea

Pentafluóretán CHF2CF3 120 kg/Mol −102,8°C −48,5°C 66°C 35,95bar 572 kg/m3 13,77 bar 1,481 kJ/kgK 0,794 kJ/kgK 164,8 kJ/kg 1218 kg/m3 0,0634 W/mK 1,143 x 10−4 kg/ms 1,248 kg/m3 1,04 0,93kg/l 41bar N−el −20 – 55°C 7,5% 10% 0 2800 8,7 tf% (8,0 tf%) 0,4836 (0,4412)

Heptafluoropropán CF3CHFCF 3 170,03 kg/Mol −131°C −16,4°C 101,7°C 29,12 bar 621 kg/m3 4,60bar 1,102 kJ/kgK 0,778 kJ/kgK 132,7 kJ/kg 1407 kg/m3 0,069 W/mK 1,84 x 10−4 kg/ms 7,19 kg/m3 5,968 1,15kg/l 25bar/41bar, N−el −20 – 10°C 10,5% 9% 0 2900 7,5 tf% (7,0 tf%) 0,5909 (0,5483)

1. táblázat tényezõt építve a tervezési koncentráció 50.4%. „A” osztályú tüzek esetén a lángkioltási koncentráció 29%, így a szokásos tervezési értékek (NFPA 2001 szerint) 35%, illetve (ISO14520) 38%. Az argon gázzal védett terek tervezési koncentrációja beállítható tehát a LOAL értéke alá. Így készíthetõek olyan teljes elárasztásos rendszerek, amelyeket nem kell szükségszerûen a gázbeáramlás ezelõtt evakuálni. A tiszta argon mellett alkalmazhatunk inert gáz keveréket is pl nitrogén-argon vagy nitrogénargon-széndioxid megfelelõ arányú keverékét. Oltástechnikailag ezek a keverékek szinte minden tekintetben hasonlítanak egymásra. A szén-dioxid színtelen, szagtalan igen stabil vegyület. Elsõdleges oltástechnikai hatásmechanizmus az oxigén kiszorítás, másodlagos hatásként jelentkezik a hûtõ hatás. Kritikus hõmérséklete igen közel van a szobahõmérséklethez. Ezért szobahõmérsékleten csak nagynyomású palackokban tárolhatjuk. Hagyományosan ipari alkalmazások számára fenntartott oltógáz. Élettani hatásai jól ismertek. Oltási koncentrációja meghaladja az egészségre ártalmas szintet. Így a gáz kiáramlásakor, teljes elárasztásos rendszerekben a védett teret evakuálni kell. A 2. táblázatban összevetettük az inert gázok fizikai és oltástechnikai tulajdonságait. A fentiek alapján elmondható, hogy a meglévõ oltórendszert és kifúvó hálózatát újra kell méretezni. Bizonyos esetekben a HFC23 és a HFC125 alkalmas lehet a halon kiváltásra a meglévõ csõhálózat megtartásával, de a palacktelep bõvítésével. Az inert gázzal mûködõ rendszerek igen vonzóak, hiszen az újratöltés igen kis költséggel lehetséges, környezetbarátságukhoz, pedig nem férhet kétség. A nagyobb mennyiségek miatt a tároló és elosztó rendszer növeli a beruházási költségeket. Szikra Csaba, Meldetechnik Kft. 23

MEGELÕZÉS

NÁDOR ANDRÁS

A halonkiváltás dilemmái

Reményeink szerint vitára és bizonyos környezetvédelmi, oltástechnikai és gazdaságossági kérdések újbóli végiggondolására ingerlõ cikket adunk közre.

Környezetvédelmi kérdés? A 94/2003 számú kormányrendelet megjelenése Magyarországon is valósággá érlelte a többi európai országban már régen lezajlott folyamatot, a Halon gázok és bizonyos származékaik nem alkalmazhatóak többé a polgári tûzvédelem területén. A szakmában legtöbben ezt elsõsorban környezetvédelmi kérdésnek tekintik és jó magyar szokás szerint annak megfelelõen csak a törvény hatására kezdenek gondolkodni a megoldás lehetõségeirõl. Ebben a cikkben azt szeretném bemutatni, hogy mi a valóságban a „környezetvédelmi kérdés”. A kiváltás során a beruházók (tulajdonosok) és felhasználók milyen tényleges szempontokkal szembesülhetnek.

Méretezési kérdések Amennyiben a tûzvédelem feladatául kizárólag a tûz eloltását tekintjük, arra a Halon még kiváló anyag volt. Az alacsony ára és a jó oltóhatása lehetõvé tették, hogy kis mennyiségben, esetleg megfelelõen túlméretezve használják, pl. a villamos terek védelmére. Miután a Halon tiltólistára került, a vegyipar számtalan csodája már ezt az egyszerû feladatot sem volt képes maradéktalanul elvégezni. A magas ár és a sokszor be nem vallott, de tudott ártalmak miatt a gyártók a tervezõket pontos méretezésre utasították. Ez okozta, hogy a térelárasztásos gázzal oltó rendszerek hiba százaléka egyes tanulmányok szerint közel 50%-os, amelybõl majdnem 40% a gázzárás hiánya miatt következett be. Tudjuk, hogy minden számítógépteremben folyamatosan változik a kábelezés és nagyon kevés az olyan mérnök, vagy technikus, aki miután kibontotta a gázzáró elemeket az átvezetésekbõl, azokat a munkája végeztével – akár naponta többször is – gondosan visszaépíti. Egy közelmúltban kiírt tendernél kikötés volt, hogy az oltóanyag a benntartózkodókra veszélytelen legyen. Ez a nyertes gáznál már eleve csak a gyártó tanúsítása alapján igaz, de arra nem gondolt a kiíró – beruházó, hogy a lefújt térben lévõ emberek nem szeretnének 15-20 percet az „ártalmatlan” Hidrogénfluridot (sósav!) tartalmazó füsttel telt térben tartózkodni, tehát kinyitják az ajtót és kijönnek. Ennyi már elég is a pontosan kiszámolt oltóanyagnak, hogy ne oltsa el a tüzet! És eddig csak arról volt szó, kielégítik-e a mai oltógázok a minimum feltételt? Eloltják-e a tüzet? Látjuk, hogy azt is csak bizonyos százalékban.

A füsthatás problémái Nézzünk most néhány olyan szempontot, amely a beruházók számára szintén fontos. A villamos terekben nem a tûz okozza a legnagyobb pusztítást, hanem a füst. A biztosítók a villamos teVÉDELEM 2003/5

rek tûzeseteit követõen a tûz okozta károkénál több kártérítést fizetnek a füstkárok miatt. Mi is történik a gázzal védett térben? Elsõsorban a mai oltógázok magas ára miatt, de a benntartózkodók egészsége okán is az oltásvezérlést a lehetõ legnagyobb késleltetésre állítják. Ekkor a kezdetben még kevés és lokális füstképzõdés már kitölti a Mi legyen a halon helyett? teret. A füst önmagában is rendkívül korrozív anyag, a villamos kábelek PVC szigetelésébõl az égés hatására sósavgáz keletkezik. A megfelelõ késleltetést kivárva azután leállítják a klímát és indulhat az oltás. Tíz másodperc alatt hatalmas sebességgel, megfelelõ turbulenciát okozva áramlik a füsttel telt térbe az oltógáz. A gáz a füsttel nem tud mit kezdeni, azt egyenletesen szétkeni a védett berendezési tárgyakon. Az ilyen oltást mindenképp a szerviz kihívásával és a berendezések kártyánként való megtisztításával kell lezárni. Tudni kell, hogy az oltógázzal elárasztott tereket – a visszalobbanás komoly veszélye miatt – csak a tûzoltóság nyithatja ki. Ez azt jelenti, hogy a zárt térben 10-20-30 percig a berendezések klíma nélkül üzemelnek. Ténylegesen már néhány perc múlva megkezdõdik a túlmelegedés miatti vészleállás, ami azután csak növeli a gondok számát.

Hatékonyság és költségek Tehát eddig az oltógázokról általában azt mondhatjuk, az oltás biztonsága alacsony, az oltást követõ másodlagos károk (túlmelegedés miatti leállás, tisztítás miatti leállítás, tisztítási költségek) magasak. Nézzük az oltást követõ újratöltési költségeket. Alapvetõen az eszköz – oltóanyag árarány rossz, ha az alacsony eszközárak csábítóak a beruházónak, de a magas újratöltési költségszint az indítás késleltetésére sarkall – ez a károkat nagyságrendekkel növeli az üzemeltetés során. Ennél már csak az aerozolos oltógenerátorok gonoszabbak, az oltást követõen a teljes oltórendszer ismét megvásárolható. És még mindig nem beszéltünk az oltógázok hatásáról az emberre és a környezetre! A következõ számban a környezeti kérdések mellett a korszerû megoldásokat, a halonkiváltás hosszútávon is kifizetõdõ lehetõségeit szeretném megvizsgálni. Nádor András ügyvezetõ igazgató Ventor Kft., Szentendre 25

TANULMÁNY KOLLÁR ISTVÁN

Tûzvédelmi bírság, pro és kontra II.

Az elmúlt években sokat vitatott intézményrõl készült felmérés és továbbképzés alapján újabb vitára érdemes tanulmányt adunk közre.

Mennyi is az annyi? A hatályos kormányrendelet 3.§ (1)- (2) pontja tartalmazza az egyes tényállásokhoz tartozó bírság mértékét. Zavart okozhat, hogy míg az (1) pont szerint: “Ha jogszabály másképpen nem rendelkezik, a tûzvédelmi bírság alsó határa a tûzrendészeti (ma már tûzvédelmi) szabálysértésért kiszabható bírság felsõ határának megfelelõ összeg, a felsõ határa a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel hárommillió forint.” Csakhogy a (2) pont l a),c),e),f) és h) bekezdésében a legalább szóval szerepel, vagyis ezzel (ha jogszabály másképpen nem rendelkezik) máris az alsó határt módosították, s így elõfordulhat, hogy ezekben az esetekben akár hárommillió forint feletti összeg is kiszabásra kerüljön. l b) pont használja egyedül a felsõ határral kapcsolatban a legfeljebb kifejezést, míg a l d) és a g) pont esetében semmilyen utalás nincs arra, hogy ez az elõírás az alsó, vagy a felsõ határt (is) módosítja, vagy konkrét összeget határoz meg, mindenesetre a gyakorlatban ezen esetekben az érintett személyek számát szorozzák meg a hatályos minimálbérrel. A bírság összegének meghatározása a jegyzõ feladata, de erre a hivatásos önkormányzati tûzoltó-parancsnok néhány esetben a szakhatósági állásfoglalásában, vagy leginkább szóban, kérésre javaslatot tesz. Az összeg meghatározása különösen akkor problematikus, ha annak mértékét a jogalkotó széles határok (60.000 - 3 000 000 Ft) között állapította meg. Sokkal nagyobb a mérlegelési jogkör ebben az esetben, mint az egy jogszabálytól, illetve különösen az eljáró ügyintézõtõl elvárható lenne, túlságosan szubjektív döntés születhet. Sajnálatos, hogy ezzel kapcsolatban nincs tudomásom rendezõelvekrõl, állásfoglalásokról. Megítélésem szerint adaptálni kellene a büntetõjogban meghatározott büntetéskiszabási tényezõket, amelyek az alábbiak: l a társadalomra való veszélyesség, mit és ki(ke)t veszélyeztetett a szabályszegés, l a véghezvitel módja, folyamatossága, ismétlõdése, l az okozott hátrány nagysága, l az adott szabálytalanság gyakorisága, l a korábbi büntetések hatásossága, l az elkövetés foka (szándékos, vagy gondatlan), l az elkövetés célja, oka, l az okozott sérelem helyrehozására irányuló szándékhoz, l a gazdálkodó szervezet vagyoni viszonyai, akár az ellehetlenülése. 26

Ezek alkalmazására nem került sor. Részben ennek is tudható be az, hogy legtöbb esetben a jegyzõk nem mérlegelnek, csak az alsó határt szabják ki mondván, hogy ebbõl nem lehet baj, érdeksérelem miatti jogorvoslattal nem támadható meg. Könnyebb a minimumot kiszabni, mint gondolkodni, mérlegelni fõleg egy olyannak, akinek a tûzvédelmi szakmai ismeretei alacsony szintûek. Ráadásul a tûzvédelmi bírságok és tûzvédelmi hatósági határozatok ügyintézõi sok esetben azonosak, nem a szabálysértési elõadók közül kerülnek ki, vagyis nem rendelkeznek gyakorlattal a szankcionálás területén a tényállás tisztázásával, illetve a mérlegelési jogkör ilyen jellegû gyakorlásával kapcsolatban. Szintén nehéz meghatározni az összeget, akkor, ha a bírság alapjául szolgáló összeg (tervezõi díj, tûzoltó készülék ára stb.) meghatározása vitatható. Ebben az esetben az érintettõl (pl. tervezõtõl), vagy szolgáltatóktól (pl. tûzoltó készülék ára) kér be adatokat a hatóság. Ezzel azonban nem mindig kerül sokkal könnyebb helyzetbe, hiszen mi van akkor, ha a tervezõ üzleti titokra hivatkozva nem közli az adatot, vagy sokkal kevesebb összegért is dolgozik, mint a kamara által kiadott irányelvek, s ki az, aki ma minden esetben megmondja, hogy az adott területen keletkezhetõ tüzek oltására milyen töltettömegû és oltóanyagú, felújított, vagy új készülék szükséges. További kérdésként merül fel az, hogy több tényállás teljesülése esetén mennyi legyen a kiszabott bírság összege. Megítélésem szerint ekkor külön külön ki kell számítani az egyes tényállásohoz tartozó összegeket, majd ezeket össze kell adni, mely végösszeg akár magasabb is lehet, mint hárommillió forint.

Mekkora teher ez? Nehezen megítélhetõ az, hogy a kiszabott bírságok mekkora anyagi hátrányt jelentenek a gazdálkodó szervezetek számára. Sok esetben a bírság tényének és a tényálláshoz tartozó összeg(határ) megemlítése is elegendõ a hiányosságok felszámolására. Az ösztönzõ hatás a gazdálkodó szervezet oldaláról függ annak alaptõkéjétõl, gazdasági erejétõl, prosperitásától. A tûzvédelmi szabályok késõbbi betartására való ösztönzõ erõ egyenesen arányos a kiszabott bírság összegével. A minimum összegek kiszabása általában csak a néhány fõs vállalkozások számára okoz gondot, nagyobb cégek esetén még a magasabb összegû bírság sem mindig jelent nagy veszteséget. A vállalkozások így, vagy úgy kigazdálkodják az összeget, a költségvetési szervek esetében ez viszont nehezen megoldható. Vigyázni kell néhány tényállás esetében arra, nehogy nevetségesen alacsony összegû bírságok kiszabására kerüljön sor, ugyanakkor arra is, hogy a gazdálkodó szervezetek mûködési feltételeit mennyire veszélyezteti a szankció, esetlegesen az adott cég megszûnését is elõsegítheti. Különösen a kisebb településeken a bírság kiszabásának járulékos haszna is jelentkezik azáltal, hogy híre megy e szankció alkalmazásának, s a felmerült szabálytalanságokat nemcsak az ellenõrzött létesítményben szüntetik meg. VÉDELEM 2003/5

TANULMÁNY

Minden nagyon pontos?! Rendkívül fontos az, hogy a tényállások és a körülmények pontosan, részletesen legyenek rögzítve. A továbbképzés egyik elõadója szerint minden rendben van ezen a területen, megítélésem szerint azonban az alábbi módosítások indokoltak lennének: l Mindenképpen szükséges lenne megváltoztatni az 1.§ elsõ mondatát, egyértelmûvé tenni, hogy “lehet”, vagy “kell” kiszabni a bírságot, akár olyan tényállások is maradhatnak, amelyeknél az elõbbi lehetõséget is meg kell hagyni. l Az 1.§ a) pont szerint többek között “tûzvédelmi szabály megszegéséért” is alkalmazható ez a szankció ha ...”veszélyezteti a személyek biztonságát”. Ez a kifejezés nem egyértelmû, hiszen mindazon épületben, szabadtéren, ahol emberek tartózkodnak, ott a szabályok be nem tartása valamilyen szinten legtöbb esetben veszélyezteti õket. l Az 1.§ a) pont szerint többek között “közvetlen tûz-, vagy robbanásveszély” esetén is alkalmazható lenne a bírság, de e fogalom szakmailag is vitathatóan van definiálva, jogilag viszonylag könnyen támadható. l Az 1.§ a) pontban szerepel egy illetõleg kifejezés, amit célszerû lenne “és”, vagy “vagy” kifejezésre pontosítani. l Az 1.§ d) pontja büntetéssel fenyegeti többek között azt, aki a tûzoltó készülék javítását, ellenõrzését a jogszabálytól, illetve tûzvédelmi engedélyben foglaltaktól eltérõen végzi. Egyrészt a tûzvédelmi engedély helyett az Áe. terminológiáját alkalmazva hatósági határozatot kellett volna írni, másrészt indokolatlan a tûzoltókészülékesek kiemelése a tûzvédelmi felülvizsgálatot végzõk népes táborából. A tûzoltó vízforrások, a beépített tûzvédelmi berendezések, hõ- és füstelvezetõk stb. felülvizsgálatát végzõk nem megfelelõ munkáját hasonlóan kellene “jutalmazni”. l 1.§ f) ponthoz kapcsolódóan az merült fel, hogy az építési engedélyezési tervdokumentációban a tervezõ arról nyilatkozik, hogy mindent a hatályos jogszabályoknak megfelelõen tervezett meg. Ezzel kapcsolatban merült fel kérdésként az, hogy valótlan-e a tervezõi nyilatkozat, ha hibás. Megítélésem szerint e cselekménynek csak a szándékos alakzata büntethetõ. A szakhatóságnak elõszõr fel kell hívni a tervezõ figyelmét a hibára, s csak akkor bírságolható, ha az továbbra is fenntartja a nyilatkozatában foglaltakat. l Az 1.§ g) pontjában szereplõ tényállás bizonyítása sem mindig egyszerû, mivel csak a Tûzvédelmi Szabályzat készítésére kötelezettek esetében kötelezõ a tûzvédelmi oktatás megtörténtének dokumentálása. Az Áe. bizonyítási eszköznek ismeri el az ügyfél nyilatkozatát is, így ha az ügyfél és saját munkahelyük védelme érdekében a munkavállalók úgy nyilatkoznak, hogy ezen oktatásokat megtartották, akkor bírságot alkalmazni nem lehet. A Tûzvédelmi Szabályzat készítésére kötelezett gazdálkodó szervezet esetében a tûzvédelmi oktatás dokumentálásának elmaradása miatt szabálysértési feljelentés tehetõ. Amennyiben a munkavállalók ismeretszintjét túlságosan alacsonynak tartja az ellenõrzõ személy, akkor a tûzvédelmi hatóság rendkívüli tûzvédelmi oktatás megtartását írhatja elõ. l Szintén e pont kapcsán merült az fel, hogy szankcionálható-e az ismétlõdõ tûzvédelmi oktatások elmaradása. Megítélésem szerint ez csak akkor lehetséges, ha az adott gazdálkodó szervezet Tûzvédelmi Szabályzat készítésére kötelezett, az ennek ciklusidejét rögzíti, s ezt nem tartja be a cég. Ennek bizonyítása azonban az elõzõ pontban leírtak alapján nehéz. l A h) pont kapcsán merült az fel, hogy az adott munkavégzéshez szükséges, érvényes szakvizsga nélküli munkavégzést kellene szankcionálni. Szerintem ugyan pontosítható a jogszabály, de jelenleg is ezt kell érteni eme jogszabályi hely alatt. l Az i) pont kapcsán kérdésként merült fel az, hogy a megfelelõ szervezetrõl, illetve tûzvédelmi szakképesítéssel rendelkezõ személyrõl való gondoskodás mit jelent: a szerzõdés megkötését, vagy a tényleges munkavégzést? Megítélésem szerint csak az elõbbit, s amennyiben a tûzvédelmi feladatokat ellátó nem megfelelõen végzi a munkáját, akkor vele szemben szabálysértés keretében lehet eljárni. l A j) pont kapcsán felvetõdött az, hogy elkészítette-e a Tûzvédelmi Szabályzatot a gazdálkodó szervezet vezetõje, ha az hiányos, nem a vonatkozó BM rendelet szerinti tartalommal bír. Szerintem tartalmi hiányosság esetén minden esetben kiszabható a bírság, de ha nem jó, pl. nem naprakész, akkor már VÉDELEM 2003/5

nehéz bírságot kiszabatni. Tiszta helyzetet teremtene az, ha a gazdálkodó szervezet tûzvédelmi viszonyait érintõ jogszabályi változások tartalmaznák azt, hogy ezen változásokat mikorra kell átvezetni a helyi szabályozásokba. Például megítélésem szerint nincs kész az a Tûzvédelmi Szabályzat, amely a létesítményi tûzoltóságok esetében nem a 2003. május 1-e utáni elõírásokat konkretizálja. l 1.§ k) pontot célszerû lenne úgy módosítani, hogy ne csak a jogszabályban elõírt idõszakos felülvizsgálatok elmulasztásáért, hanem a megállapított hiányosságok kijavításának elmulasztásáért is kiszabható legyen a bírság. A fentiekben nem említetteken kívül az alábbi új tényállások bevezetése iránti merült fel igény: l A tûzoltást befolyásoló változások be nem jelentése. Ezzel egyet lehet érteni, de egyértelmûvé kellene tenni ennek tartalmát, eseteit, jelen pillanatban ugyanis sem a gazdálkodó szervezetek, sem a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok ilyen irányú gyakorlata nem egységes. l A tûzvédelmi szakhatósági állásfoglalásokban, tûzvédelmi hatósági határozatokban foglaltak be nem tartása pont bevezetése helyett a hatósági döntések kikényszerítése szükséges kapcsolatos szabályokat kell alkalmazni. l A tûzvédelmi hatósági ellenõrzés akadályozása tényállás bevezetése nem szükséges, mivel jelenleg ez szabálysértéssel rendezhetõ, illetve a jövõben alkalmazni kell az elõkészítés alatt álló közigazgatási eljárási törvényt. l Építésrendészeti ügyként kezelhetõ az építkezés építési engedély nélküli végzése. l Amennyiben az engedélyezési eljárásokhoz kötött tevékenységet, vagy használatot hatósági engedély (szakhatósági állásfoglalás) nélkül végeznek, - akkor az engedélyezõ hatóságot kell megkeresni. Többen jelezték, hogy az egységes értelmezések és gyakorlat érdekében a BM OKF-nek állásfoglalást kellene kiadnia. Ezzel kapcsolatban szükségesnek látom megjegyezni, hogy az állásfoglalások nem helyettesíthetik a pontos, egyértelmû jogszabályokat.

Ha nem tetszik a döntés A hivatásos önkormányzati tûzoltó-parancsnoknak kevés lehetõsége van a sokszor túlságosan alacsony bírságösszeggel. A továbbképzésen elõadást tartó Dr. Hajdú Mária ügyész szerint van egy olyan út, amellyel eddig nem éltek. Megítélése szerint a tûzvédelmi szakhatóság a tûzvédelmi bírság kezdeményezése mellett sok esetben a 115/1996.(VII.24.) Korm. rendelet 1.§.(1)a) bekezdése alapján a jogszabályok keretei között indítványozhatná konkrét kötelezettséget megállapító határozat kiadását. Amennyiben a kötelezett ezt nem teljesíti, akkor vele szemben végrehajtást kérhet a szakhatóság, illetve végrehajtási bírság is kiszabható. Az államigazgatási ügyek nagyon csekély százalékában élnek az ügyfelek jogorvoslattal. Ezzel szemben a tûzvédelmi bírságok változó, de mindenképpen jelentõs részét (van ahol valamennyit) megfellebbezik az ügyfelek. A jogorvoslati eljárások kb. harmadában mérsékelik a büntetés mértékét, sok esetben részletfizetést engedélyeznek, új eljárásra kötelezik az eljáró szervet, míg más esetekben helybenhagyják az I. fokú hatóság döntését. Kuriózumként olyan eset is adódott, amikor magasabb összeget kellett befizetnie az érintettnek. Megítélésem szerint a tûzvédelmi bírság intézményének bevezetése helyes döntés volt. A jelenlegi szabályozás ugyanakkor koránt sem tökéletes, annak módosítása széleskörû, alapos helyzetelemzés után indokolt lenne. Kollár István tûzoltó õrnagy, fõtanár tûzoltósági tanácsos BM Katasztrófavédelmi Oktatási Központ 27

VISSZHANG SZABÓ JÁNOS

Hatósági jogkör és bírság

A Védelem 2003/4-es számában, Kollár István a tûzvédelmi igazgatás problematikus pontjai közül a tûzvédelmi bírság intézményét boncolgatta. Véleményéhez néhány másodfokú tûzvédelmi hatósági ügyben felvetõdött gondolattal szeretnék kapcsolódni.

A tûzvédelmi hatósági jogkör telepítése

Jó vagy rossz a szabályozás, a jogkör gyakorlójának címzettje? Mondjuk, hogy – jelenlegi tudásunkkal és tapasztalatainkkal – nem szerencsés. Mielõtt a tárgyba további fejtegetésbe kezdenék, meg kell állapítani, a tûzvédelmi hatósági jogkör nem önkormányzati, hanem állami hatósági jogkör, melynek gyakorlására az állam a jegyzõt „választotta”, jogosította fel. A modell a nagyháború elõtti szabályozási koncepciót követte, mondhatni egyedülálló – eljárási és anyagai jogi cselekményeket szétválasztó - osztott hatósági jogkört létrehozva. A tûzvédelmi igazgatás – többek között a bírságokkal kapcsolatos - problematikáját egyrészt ez, az osztott hatósági jogkör, másrészt a tûzoltóság önkormányzati intézményi jogállása okozza. Egyrészt a tûzoltóság kezébõl szinte minden – kivéve az Ae. 7.§. / 2 / bek. kapott generális felhatalmazást, melyet a 115/ 1996.(VI.24.) Korm. r.-ben is megjelenítésre került – „anyagi jogi cselekményt kizártak „és csak eljárás jogi cselekmények végzésére „kárhoztatták„. Ergo te mint tûzoltó – szakértelem – ellenõrizhetsz, tûzet vizsgálhatsz, de döntés jogát /részben/ attól aki igazán képes a súlyosságot stb. megítélni? – laikus döntéshozó kezébe adták. Másrészt mind a laikus döntéshozó, mind a tûzoltóság szervezeti jogállásánál fogva, beágyazódott az önkormányzati rendszerbe és a helyi érdekszféra, partikuláris érdekek befolyásolhatják. Ez utóbbi több kvázi és valós összeférhetetlenséget generál. (lásd. Az Építész Kamara legutóbbi kamarai állásfoglalásában eljutott oda, hogy az építési igazgatást szeretné kiszakítani az önkormányzati rendszerbõl. 1997–ben szlovák nemzetiségû tûzmegelõzést végzõ tûzoltókkal beszélgetve, említve a hazai szabályozást, azt mondták, sok gondotok lesz még nektek. Hasonló rendszerben mûködtek a 90–es évek közepéig, de a jelzett idõpontra változtattak, mert a döntéseket a helyi érdekek – néha politika - több esetben meghatározta.) A jogalkalmazás további meghatározó tényezõje a tûzoltóságok mûködésének társadalmi, gazdasági környezetének minõsége, valamint a szervezeti feladatok keveredése. Jelenkori jellemzõje – felszereléseinek korszerûsítése érdekében - a támogatást szerzõ, szervezõ tûzoltóság. (Vajon tehet mást?) Másrészt egy szervezetben, egymás mellett jelenik meg a karitatív tevékenység – tûzoltás, mûszaki mentés - és a rendészeti tevékenyég. Egyrészt segítõ jobbot nyújtok, majd ugyanazon kézzel büntetek a társadalmi együttélés szabályainak megsértése miatt. 28

A hivatásos tûzoltóságok helye megfelelõ, az önkormányzati rendszerben a helyük, az állami hatósági jogkör gyakorlása pedig teljesen más kérdés. A kérdés az, hogy az állam ki akarja- e emelni az állami feladatok ellátását a jelenlegi önkormányzati rendszerbõl? A jelenlegi rendszer hátrányai más ágazati rendszerekben, (pl. építésügy) elegendõ tapasztalatot adott – ezáltal tiszta profilt teremtve, elméletileg egységes jogalkalmazó gyakorlatot alakítva, elméletileg egységes hatósági döntéshozást, vagy kisebb látszat korrekciót végrehajtva – pl. tûzoltóparancsnokhoz telepítve e jogkört ugyanabban a malomban õröltet tovább. Több értekezésben olvasni lehetett, hogy a tûzvédelem helyi ügy, így a hatósági tevékenység is elválaszthatatlan a helyi közösségtõl. Talán a társadalmi, gazdasági fejlettség jelenlegi fokán az állam magatartása más, mint 30 – 40 év múlva. (lásd a német közlekedésfelügyelet, amely nem azért mûködik, hogy a szállítási alágazatban a tisztességes verseny feltételeit ellenõrizze)

A tûzvédelmi bírságról „Örök kérdés” nevezetesen: a jegyzõnek kötelessége vagy nem kötelessége a tûzoltósági kezdeményezés hatására kiszabni a tûzvédelmi bírságot? A kezdeményezés csak kezdeményezés, egyfajta javaslat. A tartalmát ragadnám meg, amely a tûzoltóság részérõl jogszabálysértést „jelez„ a tûzvédelmi hatóság irányába, és saját álláspontját közli, mely szerint indokolt lenne egyfajta szankcionálás. A hatóság szuverén, jogszabálysértés észlelése esetén egyetlen tény köti, az eljárási kényszer. (tipikus intézkedések Ae 59.§. / 1 / bek. ) Ebben az értelemben szabadon választja meg az általa legmegfelelõbbnek tartott intézkedést, amennyiben szükségesnek érzi közigazgatási szankciót alkalmaz. Probléma akkor keletkezhet, ha a hatóság nem jár az adott ügyben, mondhatni nem tesz semmit jogszabálysértés észlelése esetén. Megítélésem szerint szintén nem kötelezõ érvényû a jegyzõre nézve a szakhatósági állásfoglalás megküldésével kezdeményezett eljárás, ugyanis a szakhatóság akkor mûködik eltérõ szabályozás kivételével - amennyiben az engedélyezõ hatóság érdemben megkeresi azt. Megkeresés nélküli szakhatósági mûködés egyszerûen nincs. (Kivéve amennyiben eltérõ szabályzás az ügyfél kötelességévé teszi a szakhat. beszerzését. Amennyiben ezen témakörnél tartunk megfelelõ eljárás – e, pl. tûzjelzõ berendezés létesítési eljárásában hogy, az ügyfél számára adja ki a tûzoltóság a szakhatósági állásfoglalást ? Ugyanis az Ae. 20.§.-ban elõírtaktól eltérõ szabályozást a tûzvédelmi igazgatás nem tartalmaz.) Véleményem egyes részei természetesen támadhatók és megkérdõjelezhetõk, de talán gondolatébresztõnek, vitaalapnak megfelelnek. Szabó János tû. alez., osztályvezetõ Nógrád megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, Salgótarján VÉDELEM 2003/5

SZERVEZET GÜNTHER HÖLZL

A hivatásos és az önkéntes tûzoltóságok együttmûködése Münchenben

München 1.3 millió lakosa 310 km2 területen él. A városban mûködõ hivatásos és önkéntes tûzoltóság tevékenységét mutatjuk be.

Esemény statisztika Az 1750 hivatásos tûzoltó 87 %-a, 1521 fõ az aktív beavatkozó állomány tagja, a tûzoltás és a mûszaki mentés mellett a mentõorvosi szolgálat feladatait is ellátja. Míg a hivatásos tûzoltóság laktanyái a város középsõ gyûrûjén belül helyezkednek el, addig az önkéntesek (22) laktanyái – kettõ kivételével – a város perifériáján vannak s a Riasztási és Kivonulási Terveknek megfelelõen az önkéntes tûzoltóság is kivonul a saját védendõ területére. A 2000 tûzesetbõl 1250 esetben a hivatásos, 750 az önkéntes tûzoltók avatkoztak be. Ez a 65% - 35%-os arány a mûszaki mentések területén (19.900 esemény) 97%-3% arányban még jobban eltolódik a hivatásos állomány felé. Ezek olyan kötelezõ feladatvégzések, amelyek nem akut beavatkozást igényelnek.

Munkaplatformról könnyebb

Jogi alapok A többi nagyvárosban is felismerték, hogy éppen kivételes helyzetekben értékes erõsítést jelentenek az önkéntesek, mert a hivatásosokkal összevetve a személyi költségek tekintetében fenntartásuk nagyon gazdaságos. Németországban a tûzvédelem és a katasztrófavédelem tartományi jog, a tûzoltásvezetõi feladatokat a helyi tûzoltóság parancsnoka látja el. A tûzoltóságról szóló törvény egyik fejezete lehetõséget biztosít arra, hogy az emeltszintû ( tiszti), illetve felsõszintû ( fõtiszti ) beosztásban lévõ hivatásos tûzoltó a tûzoltás vezetését a területi illetékességén kívül is átveheti az önkéntesektõl. Münchenben önkormányzati szabályrendeletet alkottak, amely kimondja, hogy • a Müncheni tûzoltóság hivatásosokból és önkéntesekbõl áll, • a közös feladatok irányítását a hivatásos tûzoltóság vezetõje gyakorolja. • A közös feladatok végrehajtásába tartozik a költségvetés, a beszerzések, valamint a Tûzoltási Tervek és az RST.

Együttmûködés a készenléti szolgálatban A beavatkozások során két lényeges szempontot kell figyelembe venni: A hivatásos tûzoltóság egységei a következõképpen vannak szervezve: egy rajnak 9, egy Löschzugnak (szolgálatparancsnok, 2 gépjármûfecskendõ, 1 különleges szer) 19 funkciója van. Az irányítói beosztások állandó beosztások és definiált kiképzések VÉDELEM 2003/5

Veszélyes anyag kiömlés elvégzése után tölthetõk be. Valamennyi Löschzug gépjármûve, felszereltsége, málhája azonos, így annak kivonulása, egy definiált beavatkozási értéket, eredményt jelent. Az önkéntes tûzoltóság egységei viszont, sem személyi állomány, sem felszerelés tekintetében nem kötöttek. Ott különbözõ gépjármûtípusok lehetnek. De az önkénteseknél is megtalálhatók a kötelezõen meghatározott gépjármûvek, mint pl.: légzõbázis, dekontaminációs gépjármû és tömlõszállító. A kiképzési elõírások nem mindig teljesülnek és a riasztásnál nem mindig várható meghatározott létszámú beavatkozó erõ. Elsõsorban munkaidõben az sem kizárható, hogy az elsõ fázisban a kárhelyre csak kisebb gépjármûvek vonulnak, mert a gépjármûfecskendõ vezetõje nem áll azonnal rendelkezésre. Ezzel szemben az éjszakai órákban többszörös személyzettel is lehet számolni. 29

SZERVEZET

pontilag a müncheni tûzoltóiskolán történik, amelyet a hivatásos tûzoltók támogatnak. A vezetõi tanfolyamok befejezésekor a vizsgát a bajor állami tûzoltóiskolán teszik, míg az ehhez szükséges vezetõi továbbképzéseket a speciális kiképzéshez hasonlóan a müncheni tûzoltóság iskoláján végzik. A katasztrófa elhárítás vezetõi törzsébe tartozó önkéntes tûzoltóvezetõk továbbképzését a hivatásos tûzoltóság szervezi és hajtja végre.

Szervezeti tagozódás Az önkéntes tûzoltóság a tûzvédelmi igazgatósághoz tartozik. A tûzvédelmi igazgatóság pedig az önkormányzati igazgatási rendszer fõosztálya (Városi Rendészeti és Közbiztonsági Ügyosztály). A tûzvédelmi igazgatóság feladata a megelõzõ és mentõ tûzvédelem, egyben katasztrófavédelmi és polgárvédelmi hatóság is. Az önkéntes tûzoltóság személyi állománya Egyesület keretében mûködik. Az önkéntes tûzoltóság jelentõségét hangsúlyozva, az nem a müncheni hivatásos tûzoltóság egy szakmai fõosztálya alá tartozik, hanem a központi vezetés közvetlen irányítása alá. A központi irányítói stábon belül egy összekötõ tiszt van erre a feladatra kinevezve, aki az önkéntesek eszközeinek beszerzését, fenntartását valamint képzését koordinálja. A felügyeletei funkciót a hivatásos tûzoltóság vezetõje látja el, aki Münchenben egyidejûleg fõosztályvezetõ és tûzvédelmi igazgatói is.

Költségvetés

Mozitûz Németországban Az önkéntesek mûködési területe történelmileg fejlõdött ki, itt az illetékes önkéntes tûzoltóság riasztására kerül sor. (I-es fokozat = Löschzug) Ebbe tartozik valamennyi olyan riasztási esemény, mint pl.: tûzeset, közlekedési baleset, vízbõl mentés, amelyek megkülönböztetõ jelzéssel való vonulást igényelnek. II-es riasztási fokozatnál mindig egy önkéntes egység is van riasztva a hivatásos mellett, akkor is, ha az esemény nem annak a mûködési területébe tartozik. Súlyos viharkárok esetén is önállóan avatkozhatnak be az önkéntesek. Az optimális koordináció biztosítása érdekében ebben a helyzetben az önkéntes tûzoltóság parancsnokának a hírközpontban helyet biztosítanak, ahonnan a feladatot irányítani tudja. A beavatkozások irányítása a hivatásos tûzoltóságnál általában a szolgálatparancsnokok hatáskörébe tartozik.

Az önkéntes tûzoltóság kiképzése

A müncheni önkéntes tûzoltóság kiképzését a tûzoltó Szolgálati Rend (FwDV2) szabályozza. Mindenekelõtt abban különbözik a hivatásosoktól, hogy a speciális területeken, mint pl.: légzõ használat, mentõorvos kisegítõ, vízbõl mentés hosszabb óraszámú oktatás folyik. Ez többek között azt jelenti, hogy a különösen kiemelt témákat a hivatásos tûzoltóság elõadói oktatják és a hivatásos tûzoltói szolgálat ismérvei kerülnek oktatásra. Míg az alapkiképzés központilag valamennyi önkéntes egységnél végrehajtásra kerül, az ismétlõdõ oktatásokat már egységenként tartják. A továbbképzések nagyobb része köz30

Az önkéntes tûzoltóság Münchenben a települési közigazgatás intézménye. A település köteles a pénzügyi ellátásukat biztosítani. Ellenben a hivatásos tûzoltókkal szemben az önkéntes tûzoltóságnál közvetlen személyi kiadások nem merülnek fel. Pénzügyi ráfordítási költségek az önkénteseknél alacsonyak. Összességében a tûzvédelmi igazgatóság összköltségének a 2 %-át teszik ki. Az önkéntesek személyköltségei egy irodai dolgozóra, 3 technikai dolgozóra és a vezetõi funkciók költségtérítésére korlátozódnak. A gépjármû beszerzésekre vonatkozó összköltségvetés a városi kincstár normaelõírásai alapján évente körülbelül azonos. 2002 és 2003-ban nagyobb beszerzésként, pl.: 21 tûzoltó gépjármû lett az „önkéntes tûzoltóság” költségvetési részbe betervezve.

Konfliktusok hivatásosok és az önkéntesek között Érthetõen ütközési pontot jelent, hogy a hivatásos és önkéntes állományra azonos feladat elvárás és ellátás vonatkozik. Ez kezdõdik egész egyszerûen a felszerelési kívánalmaknál és folytatódik a különleges eszközökig. Például presztízskérdés valamennyi egység feszítõ-vágóval történõ ellátása. Gazdaságossági szempontból ez a döntés nem megalapozott. Münchenben évente kb. 200 olyan balesethez riasztják a tûzoltókat, amelynél mintegy 20 alkalommal hidraulikus feszítõ- vágó szükséges a beszorult személyek kimenekítéséhez. A többi esetben egyszerû eszköz is elegendõ, mint pl.: feszítõvas, vagy csak az ülést, vagy annak háttámláját kell állítani ahhoz, hogy a sérültet a balesetes gépjármûbõl kiszabadítsák. A beszorult személyeknél az életfontosságú funkciók fenntartása érdekében elsõsorban az orvosi elsõsegélynyújtást kell alkalmazni, mielõtt a mûszaki mentés megkezdõdik. Ez azt jelenti, hogy a hidraulikus feszítõ-vágó idõben késõbb történõ alkalmazása még nem jelent mulasztást. VÉDELEM 2003/5

SZERVEZET

S

Z

Á

M

T

Ü

K

Ö

R

München és Budapest lakosság száma

területe

hivatásos tűzoltó száma

laktanyák száma

gépjárművek száma

önkéntes tűzoltó

önk. gépjárárművek

egységek száma

München

1,3 mill. fő

310 km2

1750 fő

10 db

204 db

815 fő

92 db

22 db

Budapest

2,0 mill. fő

500 km2

1342 fő

16 db

100 db

–

–

–

17500

1 millió főre jutó Németország Magyarország

2761 375

875

hivatásos tûzoltók száma tûzoltók száma

494

46

tûzoltó gépjármûvek száma

437

25

laktanyák száma

Analóg probléma a vezetésben is megfigyelhetõ. Itt is érzékelhetõ a hivatásos tûzoltósággal való azonos jogállás. Azonban a káreset helyszínén csak egy kárhelyparancsnok lehet. A felelõsség iránti vágy érthetõ, mert azokon a településeken, ahol nincs hivatásos tûzoltóság, ott az önkéntes parancsnok a hivatásoshoz hasonló teljes felelõsséget viseli. Alapvetõ és örökös vitatéma a Riasztási és Kivonulási Rend– be való beillesztésük. Tény, hogy az önkéntes tûzoltóságot valamennyi olyan káreset felszámolásába bevonjuk, amelyhez megkülönböztetõ jelzéssel kell vonulni; ennek ellenére az önkéntesek között vita alakult ki a tûzjelzõ bejelzésekhez történõ riasztásról. A téves jelzések problematikája egyrészt a jelenlegi munkahelyi viszonyok miatt még inkább kiélezõdik. Másrészt az azonos önkéntes egységhez tartozó tûzoltók sokszor már nem a minimálisan szükséges idõn belül elérhetõ azonos területi körzetben (laktanya közelben) dolgoznak. Ezáltal elõállhat az a helyzet, hogy egynéhány egységük riasztás esetén a törvényes munkaidõben nem tud kivonulni.

Az együttmûködés értékelése

A riasztási struktúrából és a riasztási biztonságból következik, hogy egy nagyvárosban az önkéntes tûzoltóság a hivatásos tûzoltóságot nem helyettesítheti. Ez különösen a tömegtartózkodásra alkalmas létesítményekre, bevásárlóközpontokra, ipari objektumokra és földalatti közlekedési létesítményekre igaz. Ezek a létesítmények gyors, szervezett taktikai egységek beavatkozását igénylik, hogy a kezdeti stádiumban lévõ tüzek eredményesen hatékonyan felszámolásra kerülhessenek, illetve ha a káresemény már kiterjedt a csekély, rövid idejû mentési lehetõség szakszerûen végrehajtható legyen. Ez csak a hivatásosok célirányos intézkedéseivel valósítható meg. Az önkéntesek riasztási fázisai nem garantálják az elsõnek beavatkozó erõk megbízhatóságát. A kiérkezés a kárhelyre úgy történik, ahogy az önkéntes tagok a laktanyába beérkeznek. VÉDELEM 2003/5

Egy további szempont a sûrûn lakott területeken való esemény sûrûség, amint azt a gócterületek központjai mutatják. A tûzeseti beavatkozások közel kétharmada a centrum területeken regisztrálódik. Ez, az ott létrehozott egységek számára olyan leterheltséget jelentene, amely már csak önkéntes tûzoltó erõkkel nem biztosítható. A törvényalkotók a tûzvédelmi struktúrát és követelményeket területi egységre értelmezik és sokszor nem veszik figyelembe a területen kialakult lakossági és létesítményi koncentráltságot. Jelenleg a hivatásos és önkéntes tûzoltóság közötti jó, illetve kevésbé jó együttmûködés a két tûzoltóság vezetõjétõl függ. Akkor mûködik, ha többek között az alsó szinteken lévõ súrlódásokat mindkét oldalon finom érzékkel csillapítják. Bizonyára csak törvényi szabályozással a súrlódási felületek nem csökkennének, de tiszta, egyértelmû illetékességeket szabna, amelyek a kritikus beavatkozási helyzetekben elengedhetetlenek. Függetlenül a vezetési kompetenciákat szabályozó jogi rendelkezésektõl a hivatásos és önkéntes tûzoltóságok párhuzamos fenntartásának koncepciója egy nagyvárosban bizonyított. Egy nagyváros nem csak nagy és komplex létesítményekbõl áll, hanem területi kiterjedésébõl fakadóan mindenekelõtt a perifériában a kivonulási idõ biztosításának problémájával is szembe kell néznie. A perifériában (külvárosi rész) ritkán lakott területek találhatók, ahol az események száma bizonyíthatóan kicsi. Így tehát – amint azt a költségvetési tényezõk mutatják – azokon a területeken hivatásos tûzoltólaktanya fenntartásának szükségessége nehezen képviselhetõ, ha a kivonulási idõ az önkéntesek által biztonsággal betartható. Hasonlóan értékelhetõ az önkéntes tûzoltóerõk fenntartása, viharkárok, pincébõl történõ vízszivatások felszámolása és a különbözõ rendezvényügyeletek esetén is. A vihar okozta károk a nagyvárosokban rövid idõn belül több száz beavatkozást, igényelhetnek. Ha a segélyhívás a sürgõsség vonatkozásában nem is mindig azonnal teljesíthetõ, az infrastruktúrában keletkezõ zavarokat azonban a leggyorsabban fel kell számolni. Ezekben a rendkívüli helyzetekben az önkéntes tûzoltóság létszám állományának nagysága lehetõvé teszi kárhelyek gyors és hatékony felszámolását. A magas kiképzési szint mindkét testület között meglévõ pozitív konkurencia terméke. Az együttmûködés harmonikus és mindenekelõtt hatékony. A kölcsönös helyettesítés által a veszélyelhárítás nagyon gazdaságos megoldását találtuk, annak ellenére, hogy a pénzügyi felelõsök a mennyiségileg nem mérhetõ sikerek miatt a gazdaságosságot kétségbe vonják. Végül is a lakosság profitál, amelynek védelmében mindkét intézmény törvényileg tevékenykedik, úgy a gyors szakszerû segítségnyújtással, mint ahogy takarékos struktúrájával.

Dipl.-Ing. Günther Hölzl München város Tûzvédelmi Fõigazgatója 31

MUNKABIZTONSÁG ZEMPLÉN ISTVÁN

Rizikóbecslés a tûzoltó bevetéskor

A tûzoltó bevetés sikere vagy eredménytelensége attól függ, hogy az adott helyzetet megfelelõen mérjük fel, és a helyzetnek megfelelõ taktikát válasszunk ki. Ezért a helyzetfelmérésnek tartalmaznia kell a felmerülõ veszélyeket és egy olyan rizikóbecslést is, amelynek a bevetett erõk ki vannak téve.

Kockázat

Az ipari gyakorlattól a tûzoltóság „munkahelye” sok tekintetben eltér. A beavatkozó tûzoltók a bevetés során különbözõ módon vannak veszélyeztetve. A tûzoltásvezetõ gondolatban átfut a lehetséges veszélyeken, de ma még nem tekinthetjük általánosnak a tudatos mérlegelést, a számítási kísérletet. Pedig a rizikóbecslésnél a veszély pontos fajtáját és annak valószínûségét is figyelembe kell venni. Sõt a rizikóbecslés a tûzoltási munkákon kívül a mûszaki mentések és a katasztrófa elhárítás területén is fontos. A rizikó a valószínûség terméke, amellyel kapcsolatban sérülés, kár vagy egy bizonyos veszélyeztetettség lép fel és az esetlegesen fellépõ sérülések nagysága, mértéke és a kár megítélhetõ. A bevetés veszélyei akkor veszélyeztetik a tûzoltót és válnak rizikó faktorrá, ha a lehetõsége fennáll annak, hogy a veszély ténylegessé válik, és sérülés történhet. A rizikó nagyságát a következõ képlettel lehet kiszámolni: R=WxS Ahol a W= valószínûsége annak, hogy a tûzoltó veszélynek van kitéve és megsérül; S= az esetlegesen fellépõ sérülés súlyossága A konkrét veszélyek, amelyek a tûzoltó bevetések során adódhatnak a táblázatban találhatóak (a táblázat nem tekinthetõ lezártnak). Ezzel a listával meg lehet becsülni a beavatkozási helyzetekben a tûzoltókat érõ rizikó számszerûségét. A német szakirodalom a számításhoz a következõ értékelési osztályokat javasolja: Valószínûség (W): 0: Soha 1: Kivételes esetekben 2: Esetlegesen 3: Nagyon valószínû 4: Mindig lehetséges A sérülés valószínû súlyossága (S): 0: Nincs sérülés 1: Kicsi (kisebb sérülések, vágások, „könnyebb” égési sérülések) 2: Közepes (csonttörések, súlyos égési sérülések) 3: Magas (életveszély) 4: Extrém (halálos sérülés lehetséges, valószínû) 32

Valószínűség (W)

Veszélyek

Nehézség/ következmények (S)

Rizikó WxS

Védelmi intézkedések

Hõveszélyek Hőáramlás Hősugárzás Hővezetés Láng Hőkontaktus Olvadt vagy csepegő fém Izzó hamu Elektromos veszélyforrás Ívfény Statikus elektromosság Elektromos áram Magas feszültség Kisfeszültség Környezeti behatások veszélyei Hideg Meleg Hideg felület Mechanikai légsebesség Szél Eső Szemerkélés Munkavégzés vízben Vízbe esés Mechanikai veszélyeztetés Áthatolás Vágás Surlódás/ledörzsölés Leeső tárgyak Ütés Esés/csúszás Hiányzó látásviszonyok okozta veszélyeztetés Nem lehet látni Biológiai/kémiai veszélyeztetés Folyadékok Testnedvek általi szenny. Gáz Füst Radioaktivitás Egyéb veszélyek Pszich. vesz./ hőstressz

Figyelembe kell venni A 0-val történõ értékelés csak akkor megfelelõ, ha egyáltalán nincs esély a veszélyeztetettségre. Befolyásoló tényezõk, hogy a bevetésnél milyen felszereléseket és gépeket használnak a beavatkozók. Szintén befolyásolhatja a rizikóbecslést a beavatkozó tûzoltók kiképzési színvonala és fizikai felkészültsége. Adott esetben ezeket is a táblázathoz illeszthetjük. Vészhelyzetben a tûzoltó tudja, hogy hogyan adjon jelzést, információt magáról; mit tegyen ideiglenesen saját védelme érdekében és mit ne cselekedjen, amely veszélyt okozhat számára. Ismerje és alkalmazni tudja a legszükségesebb elsõsegély nyújtási ismereteket. Zemplén István tû. alez., fõtanár BM Katasztrófavédelmi Oktatási Központ, Budapest VÉDELEM 2003/5

FÓRUM HOFFMAN IMRE

A SEVESO II. Irányelv végrehajtásának helyzete

Az irányelv bevezetése három fázisból, úgymint a jogharmonizációból, az intézményfejlesztési és végrehajtási intézkedések bevezetésébõl áll. A külföldi szakértõk megállapítása szerint a hazai jogharmonizáció 100%-os. A bevezetés jól halad.

Határidõk Nehéz helyzetbe került a hatóság, mivel a 90 napos ügyintézési határidõ betartása komoly problémákat okoz. A biztonsági jelentéseket ugyanis olyan hiányosságokkal nyújtották be, amelyek az Áe. szerinti elbírálhatóságukat nem teszik lehetõvé. Különösen igaz ez a szakhatóságra, akinek feladata a technológia minden elemére és minden üzemmódjára elvégzett veszélyazonosítás és kockázatértékelés felülvizsgálata. Mivel a biztonsági jelentésben rögzített súlyos ipari baleset kialakulásának lehetõsége és következményei, a veszélyazonosítás és kockázatértékelés helyességétõl függenek, ezért a biztonsági dokumentációk hiánypótlásáról kellett gondoskodni, ami gyakran a biztonsági jelentés szinte teljes átdolgozását teszi szükségessé. Ezzel az idõvel azonban az eljárás is meghosszabbodik. A SEVESO II. Irányelv a lépcsõzetes feladatellátásra tekintettel a külsõ védelmi tervek elkészítését a biztonsági jelentések elbírálása után írja elõ. Nem véletlen tehát, hogy az R. 18. § (1) bekezdése úgy szabályoz, hogy a már mûködõ veszélyes üzem üzemeltetõje által a hatóságnak eljuttatott biztonsági jelentés elfogadását követõ 6 hónapon belül kell külsõ védelmi tervet készíteni.

Az EU tagállamok tapasztalatai Az 1996-ban elfogadott Irányelv 1999. február 03-án lépett hatályba, amely egyben a jogharmonizáció határideje is volt. A biztonsági jelentések benyújtási határideje 2001. február 03-a volt. Az EU tagállamok a bevezetés egyes intézkedéseirõl jelentési kötelezettséggel taroznak az Európai Bizottság felé. Ezek alapján 2000. év folyamán az Európai Bizottság un. „nemmegfelelési eljárást” kezdeményezett hat tagállammal szemben. (Ausztria, Belgium, Franciaország, Írország, Németország, Portugália). 2003. nyarán újabb eljárás indult a Hollandia, Írország és Olaszország ellen. A tapasztalatok alapján az Irányelv bevezetése az EU tagországokban sem megy minden akadály nélkül. A tagországok esetében két-három éves késés az általános.

A csatlakozó országok tapasztalatai A csatlakozó országok végrehajtási tapasztalatairól pontos képet a Természeti és Technológiai Veszélyek Kezelésével foglalkozó Európai Bizottság Közös Kutatóközpont által irányított kutatási project jelentésébõl ismerhetjük meg. 34

A jelentés szerint a csatlakozó országok az alábbi ütemterv szerint vezetik be az Irányelvet: Ország Csehország Magyarország Lengyelország Lettország Szlovénia Szlovákia Észtország Litvánia Bulgária Románia

1999−2000 JH, Bej

2001 JH JH JH

2002 BJ Bej, BJ Bej, BJ Bej. JH, Bej. JH Bej.

2003

2003 után

BJ

JH. Bej. JH, Bej. JH, Bej. JH Bej.

BJ (2004) BJ (2005) BJ (2004) BJ (2005) BJ (2005) BJ (2005)

Megjegyzés: JH – jogharmonizáció; Bej. – veszélyes tevékenységek bejelentése; BJ – biztonsági jelentések benyújtása.

A táblázatból kiderül, hogy a csatlakozó országok közül hazánk kedvezõ pozícióban van.

Felkészülési feladatok A feladat végrehajtást megalapozó jogszabályokkal összhangban 2001. augusztusában készült el a Hatósági Koncepció a veszélyes anyagokkal kapcsolatos engedélyezési és felügyeleti tevékenység végzésére. A BM OKF fõigazgató 67/2001. számú intézkedése szabályozza a fõigazgatóság országos, területi és helyi szerveinek a hatósági engedélyezési és felügyeleti ellenõrzési feladatait. Az intézményfejlesztés legfontosabb feladata volt a jogszabályokban elõírt feladatok elvégzéséhez szükséges személyi állomány biztosítása.

Informatikai és anyagi - technikai biztosítás A belsõ szabályozási és intézményfejlesztési feladatok viszonylag zökkenõmentesen, a kitûzött határidõk ütemezésének megfelelõen végrehajtásra kerültek. Kialakításra került az ún. ügyviteli helyiség, ahol a benyújtott – és esetlegesen ipari titkokat is tartalmazó – biztonsági dokumentációk tárolása és elhelyezése megfelelõen megoldott. Kidolgozásra és kiadásra került (31/2003. sz. BM OKF Fõig. intézkedés) az üzleti titkot tartalmazó okmányok és adathordozók kezelésével kapcsolatos szabályozás. Beszerzésre került a hatósági ellenõrzõ-értékelõ szoftver. Kidolgoztuk a Súlyos Baleseti Információs Rendszert, amely egy korszerû integrált térinformatikai SEVESO adatbázis. A rendszer csatlakoztatható lesz a fejlesztés alatt álló országos katasztrófavédelmi információs rendszerhez. Az adatbázishoz kapcsolódik az EUban mûködtetett un. Seveso Üzemek Információ-lekérdezõ Rendszeréhez (Seveso Plant Information Retrieval VÉDELEM 2003/5

FÓRUM

A felkészítés feladatai

ÚTMUTATÓK KIDOLGOZOTT ANYAG

IDÕPONT

Gyűjtemény a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti ve− szélyekről szóló Seveso II. EU Irányelv Phare Twinning „A” project− hez kapcsolódó rendezvények keretében megtartott előadásokról.

2001. október

Útmutató a MARS adatbázisba történő jelentés összeállításához.

2002. február

SPIRS felhasználói kézikönyv.

2002. február

Ideiglenes útmutató a külső védelmi tervek kidolgozásának segítésére.

2002. december

Módszertani útmutató a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés okmányai elkészítésének segítésére.

2002. május

SEVESO internetes honlap létrehozása és folyamatos karbantartása.

2002. június

Kézikönyv − Phare Twinning B keretében − a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés hatósági, felügyeleti feladatainak ellátásához.

2003. március

A civil szféra (a lakosság, az üzemeltetők és az önkormányzatok) szá− mára is hozzáférhető nyilvános útmutató, amelynek címe ”IPARI BIZ− TONSÁGI KÉZIKÖNYV a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés szabályozás alkalmazásához”. A kiadvány a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Kerszöv gondozásában a környe− zetvédelmi kiskönyvtára sorozat soronkövetkező köteteként jelent meg.

2003. augusztus

Útmutató a veszélyes ipari üzemek veszélyességi övezetében élő lakosság tájékoztatásának megszervezésére.

2003. szeptember

System, SPIRS 2.0). A hatósági adatbázis-kezelõ rendszerként az ArcView kerül bevezetésre. Az adatbázis rendszer kialakítását az ArcView, valamint a SPIRS 2.0, terjedést modellezõ programok, veszélyes anyagokkal kapcsolatos adatbázisok összekapcsolásával végezzük el. A rendszer tartalmazza még az EU Súlyos Baleseti Jelentési Rendszerét (Major Accident Information System - MARS).

Költségvetési tervezési feladatok A SEVESO II. Irányelv hazai teljesítése állami feladatainak költségvetési vonzatát elõször a 2/2001. Korm. rendelet elõterjesztése tartalmazta. Az azóta eltelt idõszak alatt részletesebb információkhoz jutottunk a teljesítés EU tagállami gyakorlatát illetõen. SEVESO II. EU Irányelv hazai jogszabályi teljesítésének feltételei az 1999. évi LXXIV. törvény IV. fejezete, valamint a 2/ 2001. (I. 17.) Korm. rendeletben jelennek meg. A veszélyes üzemek „üzemi kerítésén kívül kerülõ” hatásai elleni védelem állami feladat, mely a Külsõ Védelmi Tervben kerül kidolgozásra. A lakosságot és az anyagi javakat hõ (tûz), mérgezés és robbanás következményétõl kell megvédeni és erre fel kell készíteni. Ennek érdekében kidolgozásra kerültek – a belügyminisztérium igényeinek megfelelõen – a kapcsolódó pénzügyi tervek, amelyek tartalmazták: – A BM OKF I. fokú hatósági felügyeleti és ellenõrzési tevékenységéhez szükséges forrásigényt (informatika-híradás, technikai eszközök, felszerelések) ; – A Seveso II. EU Irányelv módosításával összefüggõ feladatok többlet kiadásait; – A saját és közremûködõ állomány felkészítésének valamint technikai és informatikai ellátottságának költségeit; – A külsõ védelmi tervhez és a lakosság tájékoztatásához szükséges pénzügyi vonzatokat; – Az önkormányzati tûzoltóságok anyagi-technikai fejlesztését. VÉDELEM 2003/5

A szabályozásban érintettek, így a hatóságok, az üzemeltetõk, az önkormányzatok és a lakosság felkészítése és tájékoztatása az Irányelv bevezetésének egyik legfontosabb feladata. A Phare Twinning programok adta lehetõségeket kihasználva 9 felkészítési program lebonyolítására került sor. Ezen túl 2001 decemberében külön csoportonként széleskörû felkészítést és tájékoztatást szerveztünk az alsó és felsõ küszöbértékû veszélyes üzemek környezetében lévõ önkormányzatok polgármesterei és a veszélyes ipari üzemek vezetõi részére. A Twinning „B” project a hivatásos katasztrófavédelmi szervek érintett munkatársait, a társhatóságok és az ipar szakembereit készítette fel kapcsolódó feladataik ellátására. Felkészítés szempontjából a Twinning végrehajtási idõszakában három fõirányt különböztettünk meg: – továbbképzõ tanfolyamokat, – esettanulmány végrehajtását, – külföldi tanulmányutat. Három tanfolyamon mintegy 180 fõt készítettünk fel. Az esettanulmányok során minta-engedélyezési eljárások kerültek lebonyolításra, a csatlakozási tanácsadó és az EU szakértõk vezetésével. A project elem részeként három reprezentatív iparág (vegyipar, olajipar és gyógyszeripar) egy-egy telephelyén az üzemeltetõ által meghatározott létesítmény (berendezés) teljes a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezést bevezetendõ szabályozás minden elemére kiterjedõ minta esettanulmányt végeztünk el. A tanulmányút célja volt megismerni a dán SEVESO II. Irányelv végrehajtásában érintett hatóságok szervezésében a szabályozás - különös tekintettel a felügyeletek mûködésére, az engedélyezési dokumentáció értékelésére, a nyilvántartásra és a folyamatos felülvizsgálat végzésére – szervezeti, eljárási, irányítási tapasztalatait.

Tapasztalatok

Az a tény, hogy a tagországokban a biztonsági jelentések jóváhagyását nem szorítják hazánkhoz hasonló szigorú ügyintézési határidõk közé nem véletlen. A dokumentáció felülvizsgálata nem pusztán annak adminisztratív áttekintését, hanem a jogszabályokban rögzített kritériumokkal való összevetését, értékelését teszi szükségessé. Ez az összetett mûszaki feladat még kisebb üzemek biztonsági jelentése esetén is komoly kihívást jelent a hatóság és a szakhatóság felügyelõi számára. Példaképpen említhetõ meg a BorsodChem Rt. mint nagyobb vegyipari üzem biztonsági jelentése, mely csak terjedelmét tekintve meghaladja a 3000 oldalt, és rengeteg térképet, bonyolult mûszaki rajzokat, számításokat, elemzéseket tartalmaz. 2003.-ban a hatóság kötelezettsége nem merült ki a benyújtott biztonsági dokumentációk felülvizsgálatával. Végre kellett hajtani a különbözõ módon tudomásunkra jutott, de be nem jelentkezett, az információk alapján a bejelentkezéstõl eltérõ besorolású vagy átminõsítését kérõ üzemek helyszíni szemléjét, ellenõrzését, illetve egyes üzemek esetében a biztonsági dokumentáció valóság tartalmáról is a helyszínen kellett meggyõzõdni. Hoffman Imre tû. ezredes, fõigazgató-helyettes BM OKF, Budapest 35

FÓRUM

FEICHT FERENC

Tûzoltósisakok vizsgálata független laboratóriumban

A világon több millió MSA GALLET F1 típusú tûzoltósisak van naponta használatban. A sisakok ellenállóképességét most német kutatóintézetek szimulált bevetési helyzetekben is vizsgálták.

Az MSA GALLET F1 típus jól állta a próbát Az Európában legnagyobb számban elterjedt MSA GALLET F1 sisakokat a gyakorlatban számtalanszor extrém körülmények között is eredményesen használták. Valamennyi MSA GALLET gyártmányú tûzoltósisak teljes mértékben megfelel az 1997-ben megjelent, Magyarországon is érvényes, EN 443 szabvány követelményeinek, és világszerte kielégítik a tûzoltók magas szintû biztonsági igényeit. Az utóbbi években a védelmi képesség vizsgálata céljából a tûzoltósisakokat különbözõ laboratóriumokban a szabványok által elõírtnál szigorúbb körülmények között is tesztelik. A Német Balesetbiztosítási Pénztárak Szövetsége [BUK] megrendelésére 2002 májusában a Deutschen Montan Technologie GmbH [DMT] laboratóriumában lefolytatott vizsgálaton hat gyártó, összesen hét típusát, ezek között az MSA GALLET F1 S típust is, vizsgálták

A BUK teszt eredményei 1. Sugárzó hõ hatásának vizsgálata Ennél a laborvizsgálatnál a sisak felületét 20 percen keresztül 250°C-os sugárzó hõhatással terhelték. Ezután a sisakokat szobahõmérsékleten tartották, amíg azok hõmérséklete a környezet hõmérsékletével azonos nem lett. Ezt követõen az EN 433 szabvány szerint a vizsgálati pontokon megmérték a minták ütéselnyelõ képességét, belsõ hõmérsékletét, és egy második sisakon pedig elvégezték az éles tárgyak áthatolásának vizsgálatát. Ezeket a vizsgálatokat olyan terhelésekkel végezték, amelyek egy ember tûrõképességét még a legnehezebb körülmények között is messze meghaladják. E szigorúbb követelmények között az MSA GALLET 36

sisakok valamennyi vizsgálaton kiemelkedõen jó eredményeket mutattak, a sugárzó hõvel szemben pedig lényegesen jobban védenek mint a konkurens termékek többsége. Az ütéselnyelési tesztnél mért 5,3 kN érték (a fejre

ható erõhatás nagysága) messze alatta van az EN 433 szabványban maximálisan megengedett 15 kN értéknek. A külsõ felületre 20 percig folyamatosan tartó 250 °Cos sugárzó hatás után sisak belsõ terében VÉDELEM 2003/5

FÓRUM

mindössze 26 és 40 °C között volt a hõmérséklet, és így ennél a vizsgálatnál az összes minta közül a legjobb eredményt mutatta. 2. Közvetlen lánghatás (Flame-Engulfment) teszt A közvetlen lánghatás okozta elváltozásokat egy próbababával végezték, amelyen egy tûzoltó bevetési kabát, egy légzésvédõ álarc, egy tûzoltó védõkámzsa és a vizsgált sisak volt. A sisakok többségénél, így az MSA GALLET sisaknál is, a vizsgálatot a hosszabbított kivitelû lángálló anyagból készült nyakvédõ (holland nyakvédõnek is nevezik) nélkül végezték el. A sisakokat elõször egy szekrényben 15 percen keresztül 90 °C-os hõmérsékleten tartva „elõkezelték“, majd ezt követõen 10 másodpercig a szabványban leírt vizsgálat szerint lángokkal terhelték. Ilyen extrém körülmények között a sisakban lévõ próbafej hõmérséklete csupán 54-tól 65 °C között volt, közben a sisak belsejében a hõmérséklet a külsõ hõmérséklet csökkenésével együtt nagyon gyorsan süllyedt. Az éghetõ oldalbélés sérülése egy holland nyakvédõvel – amelyet ennél a tesztnél nem

VÉDELEM 2003/5

alkalmaztak - kimutathatóan megelõzhetõ. A láng elvétele után még égõ homlokdísz lakkozását a probléma kiküszöbölés érdekében a gyártó idõközben módosította.

Az új sisak és álarc kombináció vizsgálati eredményei A lánghatás-vizsgálatot próbáját 2003ban az MSA 3S-H-F1 és Ultra Elie-H-F1 típusú új sisak és álarc kombinációi is kiállták. Eközben különbözo tartozékaikkal (arcvédo, nyakvédo, holland nyakvédo, állszíj) együtt vizsgálták az F1 S, F1 E és az F1 SA sisaktípusokat is. A sisak és álarc kombinációk természetesen teljesítették az EN 136:1998 szabványban az álarc tömítettségére vonatkozóan eloírt követelményeket is. Az F1 típusú sisakok milliói vannak már több éve használatban. Ez alatt az ido alatt több extrém eset is elofordult már. Az MSA GALLET által kifejlesztett F1 sisakhéjrendszer a rendkívül nehéz bevetések és a laborvizsgálatok során is a leheto legna-

gyobb védelmet, és a hosszú ideig tartó bevetéseknél a legjobb komfortot biztosítja. Feicht Ferenc cégvezetõ MSA AUER Hungária Kft MSA AUER Hungária Biztonságtechnika Kft. 1143 Budapest, Francia út 14. Telefon: [1] 251 3488, [1]223 1979; fax [1] 251 4651 E-mail: [email protected]. Internet www.msa-auer.hu

F1 Nikkel sisak Az MSA világszerte a tuzoltósisakok elso számú forgalmazója. Emellett az MSA az egyetlen olyan forgalmazó, amelyik a tuzoltók számára szükséges légzésvédo készülékeket és sisakokat is maga gyártja. Az MSA és az MSA GALLERT közösen fejlesztik az extrém körülmények között is alkalmazható magasszínvonalú védõfelszereléseket. Ha már a 100% sem elegendo, akkor lehet szükség például az F1 Nikkel sisakra. Az F1 sisakrendszer optimális nikkel bevonata visszaveri a hosugárzást, és így megakadályozza a sisakhéj sérülését.

37

INFORMATIKA HEIZLER GYÖRGY, JÓZSEF ATTILA

Térinformatika a Somogyi Veszélyhelyzet Kezelési Központban

A somogyi katasztrófavédelmisek a veszélyhelyzet kezelés és a döntés elõkészítés számítástechnikai és kommunikációs infrastruktúrájának megteremtése után megkezdték a komplex döntéstámogató rendszer informatikai alapokra helyezését.

Térinformatikai nívódíj

A térinformatikai rendszer felépítésében jelentõs segítséget nyújtottak a szoftvert forgalmazó ESRI Magyarország Kft. szakemberei is, akik munkánkra felfigyelve, az amerikai ERSI „anyacég” felé jelezték a somogyi katasztrófavédelmi térinformatikai rendszer egyedülállóságát, kiemelkedõ szakmai színvonalát. Ezt követõen jelölték a kidolgozott rendszert a 2003. évi San Diego-i nemzetközi térinformatikai felhasználói konferencián nívódíjjal történõ elismerésre. A „Kiemelkedõ eredmény a térinformatikai rendszerben” nívódíjra jelölést az amerikai központ elfogadta és 2003. július 10-én – Magyarországról egyedüliként – a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak odaítélte azt.

Veszélyességi övezet kijelölése

Lassú víz A rövid hír mögött mintegy két éves munka áll. A kezdetekkor felmértük a megye veszélyeztetettségét, amellyel célunk szerint olyan komplex adatbázis felállítását kívántuk elérni, amellyel katasztrófahelyzetekben gyors és pontos elemzések készíthetõk a veszélyeztetett lakosság és a veszélyeztetett közintézmények felmérésére. A gyorsaság ilyenkor különösen fontos tényezõ a mentés szervezése és a további károk csökkentése érdekében. Ennél azonban jóval többet akartunk, ezért a megoldandó feladatokat négy fõ feladatelem köré csoportosítottuk. – lakosságvédelem, – kritikus infrastruktúra védelem, – létesítményvédelem, – mûködési háttértámogatás. Ez utóbbi alatt a komplett RST, a települési térképek tûzivízforrásokkal kiegészített változatainak telepítését és alkalmazását értjük, ami a napi alkalmazás felé mutat.

Sok vas és kábel Számítástechnikai oldalról kialakítottunk, egy rugalmasan konfigurálható, strukturált kábelhálózatot, amely a telefonközpont fejlesztése révén a kommunikációban is jelentõs fejlõdést hozott. (128 Kbit/s-os béreltvonali csatlakozás, nagysebességû ADSL Internet, 8 csatornás hangrögzítõ, üvegszálas kábelcsatlakozás). 38

Települési fõ adatok Kommunikációs oldalról a meglévõ rádiórendszerek mellé alkalmazott további eszközök az együttmûködést és a szélsõséges helyzetekben történõ mûködést szolgálják. A szélessávú 300 csatornás URH rádió képes valamennyi területi szervezettel kapcsolatot teremteni, egy AM vevõ berendezés pedig a repülési forgalom figyelését teszi lehetõvé. A híradó rendszerek kiesése esetén a külsõ áramforrásról is mûködõ rövidhullámú rádió képes adatok, képek és szövegek továbbítására. A teljes hálózat biztonságát egy központi szünetmentes áramellátás szolgálja. Ez mintegy két óráig üzemképességet biztosít, ezért további feladatunk az aggregátoros mûködés feltételeinek megteremtése. VÉDELEM 2003/5

INFORMATIKA

Az egyedi fejlesztés (és a pénzhiány) eredménye, hogy a kábelhálózat és a rendszer többségében házilagos kivitelezésben készült, így a átstrukturálás, módosítás is házon belül történhet.

Amire építettünk Az adekvát információtartalommal bíró adatbázis felépítése elõtt egy megfelelõ térinformatikai rendszer telepítése mellett döntöttünk. A rendszer alapelemei: – ArcWiew 3.2.-es térinformatikai szoftver – Somogy megye digitális térképe /DSM 2003/ – Lépték: 1 : 50000 EOV vetületi rendszerben A digitális térkép egy kompromisszum eredménye! Egy 2000es léptékû térképre nem volt pénzünk, s a szükséges funkciókat végiggondolva nem is volt rá szükségünk. A térképpel szembeni követelményünket kielégítette, mivel tartalmazza az utcák sarokponti házszámait, amely után geokódolással megjeleníthetõk az egyedi lakcímek. Ehhez rendeltük hozzá a címenkénti népességi adatokat.

Hogyan kezdtünk hozzá? A térképi rétegeket négy tematikai csoportra bontottuk: – alaptérképi rétegek, – veszélyeztetett objektumok, – veszélyforrások, – egyéb információs rétegek. A térkép tartalmazza utca, házszámig a megye valamennyi adatát (pl.: településrészek nevei, vízrajzi nevek, nyomvonalas létesítmények stb.) A címekhez hozzárendelt népességi adatbázis adja a veszélyhelyzet értékeléshez a térképen az elemi adatokat. (geokódolt úthálózat, összes cím népességi adatokkal). Ezen felül felmértük a megye intézményeit (típus, befogadóképesség, elérhetõség) és geokódolva a térképre kerültek. Minden település rendelkezik egy adatbázissal, (népesség, lakóépületek száma, önkormányzat elérhetõsége stb.) amelyet a RST adataival valamint az általunk kidolgozott veszélyeztetettségi adatbázissal kívánunk továbbfejleszteni. Az adatbázisba kerültek a megyei üzemek, intézmények, kiemelten az élelmiszeripari üzemek, állattartó telepek, vízkutak, gázfogadó állomások, elektromos teherelosztók speciális adatai.

A következõ nagy adatcsoportot a potenciális veszélyforrások jelentették. Ezek közül a veszélyes tevékenységet, veszélyes hulladékkezelést, radioaktív anyag felhasználását végzõ intézmények, dögkutak, benzinkutak, tõzegmezõk stb. lettek feldolgozva. Kiegészítõ információs rétegként a térképre kerültek többek között a kitelepítés-befogadás adatai az egészségügyi intézmények a kórházak (osztályonkénti ágyszám kapacitással), az együttmûködésben érintett szervek (vöröskereszt, volán, mentõk, vízügyi igazgatóságok, határátkelõk, meteorológia állomások) a szükséges adatokkal. Egyedi sajátosságként a balatoni viharjelzõ rendszer is. A napi gyakorlati alkalmazásban külön említendõ a megye erdõtérképe, amely erdõterületi, helyrajzi, fafaj és tulajdonosi csoportosításban képes a feldolgozott adatokat szolgáltatni.

Mit tehetünk az adatokkal? A jelenleg 68 térképi réteget tartalmazó rendszer alkalmazását nagyban segítette az ArcWiew 3.2-es szoftver. Ez ugyanis egy beépített szkript nyelv segítségével programozható, ezért olyan programokat dolgoztunk ki, amelyek biztosítják, hogy a térképrõl bármilyen grafikai alakzat (kör, vonal buffer zóna, körgyûrû, szabadkézi poligon) takarása alól bármelyik térképi réteg adatait képes szûrni, leválogatni. Lásd például a már említett erdõtérképrõl az erdõtûz adatait.

Gázfogadó állomások

Állattartó telepek VÉDELEM 2003/5

Egyszerû kezelõfelület 39

INFORMATIKA

Tõzegterületek Terveink szerint a gyakorlásra továbbra is szükség lesz hisz a tûzoltóságokkal és kirendeltségekkel kiépített „Somdial” bérelt vonali rendszeren a napi mûködési háttértámogatás feltételeinek megteremtése után még több „informatikust” kell képezni, de a gyors információval megtérül a befektetett energia. Heizler György tû. ezredes igazgató, József Attila rendszergazda Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, Kaposvár

A helyzet változása gyorsan nyomon követhetõ De emberek veszélyeztetése esetén leválogatja a veszélyeztetett lakosságot, intézményeket, összesíti az adatokat és nyomtatható listát készít róla. Az adatmegjelenítési és a listázási funkciók egyszerûsítésére további szkripeket készítettünk. Speciális problémát jelent egy esetleges vegyi baleset esetén, hogy mekkora területet érinthet a veszély. Ez döntõen az anyagtól, a kibocsátás formájától és az adott meteorológiai viszonyoktól függ. Erre az amerikai fejlesztésû és szabad felhasználású ALOHA terjedési modellezõ programot használjuk. Az ALOHA az említett változó adatok megadása után egy terjedési felhõt számít, melyet az ArcView importálni tud. Az importált felhõ modell a térképen szélirány és mérethelyesen jelenik meg. Ezután már ugyan olyan leválogatásokat lehet alóla tenni, mint a már említett grafikai alakzatok esetén. Ezt követõen a Veszélyhelyzeti Felderítõ Csoport GPS-el képes a veszélyeztetett terület pontosítására. A GPS által szolgáltatott adatok gyors térképre viteléhez, valamint a térkép egy adott pontjának GPS koordinátára történõ „átfordításához” újabb programot kellett kidolgozni. Ahhoz, hogy a rendszer mûködését biztosítsuk a tárgyi feltételek megteremtése mellett 16 fõ részére házi továbbképzést tartottunk. Persze nem mindenki képzett számítástechnikai szakember. Ezért, hogy az adatbázisok ne csak az ArcView alól legyenek elérhetõk, kialakítottunk egy HTML alapú lekérdezési rendszert is. Ezt biztosítja, hogy a térkép elemi adatait szolgáltató adatállományok illetve a térképen meg nem jeleníthetõ adatbázisok, dokumentumok, és kommunikációs szoftverek, egységes formátumban, egy idõben több munkahelyrõl is elérhetõk legyenek minden további „térinformatikai” gyakorlat nélkül is. 40

VÉDELEM 2003/5

TECHNIKA MOHAI ÁGOTA

A FITTICH SecuriPro® decentralizált, moduláris tûzjelzõ rendszere III.

A moduláris felépítés lehetõségeit mutatjuk be egy rendszer csatlakozási variációinak felvillantásával, igazolva a sokoldalú felhasználhatóságot.

A rendszer felépítése, elemei

A SecuriPro® tûzjelzõ rendszer két leglényegesebb eleme a – SecuriLan® buszrendszer és a – SecuriLine® érzékelõ gyûrû. Az érzékelõket SecuriLine® érzékelõ gyûrûkbe (visszatérõ érzékelõ hurkokba) telepítjük, amelyekben az egyes egységek egyedi címzéssel rendelkeznek. Osztott intelligenciáról lévén szó a SecuriLine® gyûrûk kijelzõ- és kezelõszervek nélküli alközpontokon (MCU alapegység) keresztül csatlakoznak a SecuriLan® busz vezetékhez, amelyhez nemcsak a kijelzõ- és a beavatkozó egységek csatlakoznak, de lehetõséget nyújt személyi számítógépek, nyomtatók vagy fölérendelt biztonsági irányítórendszerek csatlakozására is.

MCU 211 alapegység (csomópont, „alközpont”) Az osztott intelligenciájú SecuriPro® / SecuriLan® rendszer szíve az MCU 211 alapegység (vagy buszvezetékkel összekötött alapegységek), amely tulajdonképpen egy kezelõ- és kijelzõ szervek nélküli egyenrangú (al)központ. Nagyobb rendszer esetén (több, mint 2x127 cím) a buszvezetékkel összekötött egyenrangú központok folyamatosan kommunikálva egymással alkotják lényegében a hagyományos értelemben vett tûzjelzõ központot. Az alapegységek telepítési helyével szemben nincs megszabott feltétel, ott helyezhetõek el, ahol erre lehetõség nyílik, illetve ahol a leggazdaságosabb. Az alkalmazott alapegységek számát a biztonsági rendszer nagysága és bonyolultsága szabja meg. Egy MCU 211 alapegységhez 2 db SecuriLine® érzékelõ gyûrû csatlakoztatható, amelyek egyenként 127 címet tartalmazhatnak. A csatlakoztatott érzékelõ hurkok tápellátása szintén az alapegységen keresztül zajlik, magát az alapegységet akkumulátorok biztosítják egy esetleges áramkimaradással szemben, és kívánság esetén külön felületi védelemmel is ellátható. A SecuriLan®buszrendszer néhány egysége: MCU 211 Main Control Unit: a SecuriLanâ univerzális buszrendszer alapegysége, amelyhez két SecuriLineâ érzékelõ gyûrû csatlakoztatható MIC 731 Main Indication and Control Map (Map = Manouvering Panel): LCD kijelzõvel rendelkezõ kezelõ- és kijelzõ egység, 4x20 vagy 8x20 karakterrel, háttérvilágítással PCM 731 Partial Control Map: kezelõegység 8 funkcióbillentyûvel SIB 71 Serial Interface Board: soros csatoló egység, amelyhez személyi számítógép, nyomtató vagy más biztonsági rendszer csatlakoztatható OCB 71 Open Collector Output Board: kimeneti egység, 32 szabadon programozható kimenettel VÉDELEM 2003/5

SecuriLan ® buszrendszer és a csatolt egységek A svájci SECURITON AG következetes fejlesztési munkájának eredményeképpen született meg a jól bevált multifunkcionális SecuriLine® gyûrûkbõl (visszatérõ hurkokból) álló rendszer, amelybe az érzékelõket csatlakoztathatjuk. A SecuriLine® gyûrû a legnagyobb biztonságot nyújtja; a rövidzárlat és a szakadás védelem mellett a legmagasabb fokú szabotázs és elektromágneses zavarás elleni védelemmel is rendelkezik. A SecuriLine® rendszer néhány gyûrûbe csatlakoztatható egysége: SDI 81 Single Detektor Interface: érzékelõ ill. jelzõ csatlakozóegység, pl. kézi jeladó vagy behatolásjelzõ csatlakoztatása a gyûrûhöz MDI 82 Multiple Detector Interface: hurok csatlakozó egység, amelybe 8 kollektív címzésû tûzvédelmi jelzõhurok köthetõ be COM 81 Command Modul: ki-bemeneti egység, 1 relé kimenet és 1 pull-up bemenet IOM 81 Input/Output Modul: ki-bemeneti egység, 5 relé kimenet és 3 pull-up bemenet OCM 81 Open Collector Modul: kimeneti egység 8 kimenettel SOM 81 Surveyed Output Modul: hangjelzõ vezérlõegység 3 felügyelt relé-kimenettel ROM 81 Relay Output Modul: kimeneti egység 3 relével (250V / 3A) SCU 81 Stick Control Unit: elágazás csatolóegység, ebbõl kiindulva alakíthatóak ki a SecuriLine jelzõgyûrû címzett érzékelõket tartalmazó elágazásai LCM 81 Lock Control Modul: zárvezérlõ egység A következõ számban folytatjuk a SecuriPro® tûzjelzõ rendszerrõl szóló sorozatunkat. Termékeinkkel, szolgáltatásainkkal kapcsolatban az alábbi címen és telefonszámon állunk rendelkezésükre: Fittich Rendszertechnika Kft. 1143 Budapest, Stefánia út 55. Tel.: 251-8866 fax: 422-0690, e-mail: [email protected] Balázs Gábor ügyv. igazgató: 20/935-1161 Mohai Ágota tûzvédelmi mérnök 30/979-1444 43

TECHNIKA

KÜRTI ÁKOS

Új generációjú hagyományos tûzjelzõ érzékelõk

A tûzjelzõ érzékelõk egyik világelsõ gyártója, az angliai Apolló cég forradalmian új érzékelõ családot mutatott be a 2003. májusi, birminghami Fire Expo nemzetközi tûzvédelmi szakkiállításon. A családot Orbis névre keresztelték.

Orbis Az eszközök szembetûnõ jellemzõje a külalak, ez az eddig is esztétikus Apolló érzékelõkhöz képest, ha lehet, még jobban sikerült „design”. A család tagjai: • optikai füstérzékelõ, • multiérzékelõ - azaz optikai, füst- és hõérzékelõ kombinációja, • hõérzékelõk (3 változat maximál hõ- és 3 változat hõssebesség-érzékelõ). Eltûnt az izotópot tartalmazó ionizációs füstérzékelõ változat. Ezt az tette lehetõvé, hogy az Apolló elkészítette az új, széles spektrumban érzékelõ optikai füstérzékelõjét, amely már egyaránt érzékeny úgy „fekete”, mint „fehér” füstre. Az Orbis sorozatban kialakított új, különösen jól szerelhetõ és beköthetõ aljzatokat normál, diódás és relés változatban vezették be. A nálunk kevésbé ismert diódás aljzat az európainál szigorúbb angol szabvány elõírásait hivatott kielégíteni. Segítségével – amennyiben a több központgyártó által is ajánlott úgynevezett aktív lezáró elemet használják az egyszerû zónavégi lezáró ellenállás helyett - a jelzõhálózat folytonossága egy érzékelõ eltávolítása esetén is fenntartható - természetesen az eltávolítás észlelése és kijelzése mellett. Ez a megoldás lehetõvé teszi. hogy az eltávolított jelzésadót követõ eszközök továbbra is jelzõképesek maradnak. Az angliai szabvány e feltétel teljesülése mellett teszi lehetõvé például egy zónában automatikus és kézi jelzésadók együttes alkalmazását. Az EN ilyen szigorítást nem tartalmaz, de belátható, hogy ezzel a biztonság növelhetõ. A relés aljzat a behatolásvédelmi rendszerekben történõ felhasználást teszi lehetõvé.

Tulajdonságok A startup funkció - lényege. hogy a jelzésadó LED diódájának szabályos idõközönként történõ felvillanása jelzi a helyes beüzemelés tényét. A continuity link - folytonossági kapcsolat funkció az új aljzat kialakításához kötõdik, és lehetõvé teszi a zóna vezetékezésének ellenõrzését még az érzékelõk behelyezése elõtt. Wide angle optics - az új fejlesztésû optikai füstérzékelõ érzékenységére utaló jellemzõ: széles spektrumú érzékelés, érzékenység úgy a fehér, mint a fekete füstökre. A dust defy system- az optikai érzékelõk szennyezõdés-érzékenységének javítása érdekében speciális, a levegõ szabad beáramlása mellett is a por bejutását megakadályozó szûrõrendszer alkalmazására utaló jelölés. A transient rejection - átmeneti hibák kiszûrésére beépített algoritmusokat használ - így a jelzés teljes biztonságának fenntartása mellett képes minimálisra csökkenteni a téves jelzések számát. VÉDELEM 2003/5

A dirt alert - a jelzésadó LED diódájának villogó sárga színre váltása jelzi, ha az érzékelõ nem megfelelõen mûködik. Természetesen ezt a jelzõközpont is jelzi. azonban a zónán belüli hibás jelzésadó felderítése ezzel igen egyszerûvé válik. A fast test - gyorsteszt - teljesen új funkció, és lényege, hogy a központ parancsára a jelzésadók négy másodpercen belül választ küldenek a központ relé és jelzik, hogy megfelelõen mûködõképesek. A time saver base - az idõkímélõ aljzat, pontosabban munkaidõ-kímélõ - szintén a teljesen új fejlesztés eredményeképp nagymértékben megkönnyíti az üzembe helyezõk munkáját, illetve lerövidíti az üzembe helyezés idõtartamát. A single quadrant terminals - a speciálisan kialakított sorkapcsok igen egyszerûvé teszik az aljzatok bekötését. A reliable operation megbízható mûködés szélsõ feszültséghatárok között, nevezetesen a kijelölt mûködési feszültségtartomány 8,5 V-33 V DC. A immunity to extrem - stabil mûködés széles hõmérsékleti érlékek között, így -40 C°-+70 C°-ig. A function consistently stabil mûködõképesség 98 százalék relatív páratartalomig.

Optikai füstérzékelõ Az új kialakítású optikai elven mûködõ füstérzékelõ széles spektrumú érzékelését a speciálisan kialakított elektronika tette lehetõvé, amelynek lelke a mikroprocesszor. Az Orbis optikai füstérzékelõ négy másodpercenként mintegy mintát vesz a környezet levegõjébõl. tehát négy másodpercenként elemzi a mérõkamrába jutó levegõt. illetve annak összetételét. Ezt a mintavételezéses módszert egészítik ki -szintén a mikroprocesszor alkalmazásának eredményeképp alkalmazhatóvá vált - szoftveres megoldások. A mintavételezés kiértékelésénél alkalmazott speciális algoritmusok eredményeképp w. érzékelési spektrum kiszélesítése mellett minimálisra csökkent a téves jelzés lehetõsége, a mérõkamrába jutó - más típusoknál a téves riasztást kiváltó - gõz. por esetén is. Az Orbis család új optikai füstérzékelõje teljes mértékben kiváltója lehet az ionizációs füstérzékelõknek is.

Multisensoros füstérzékelõ Ez a típus gyakorlatilag kombinált érzékelõ, amely egy keletkezõ tûz kísérõ jelenségei közül a füstön kívül a hõ érzékelésére is alkalmas. Mint füstérzékelõ szintén az új optikai érzékelési technológiát használja, amelyet egyidejûleg hõ-, pontosabban hõssebesség-érzékelõ tulajdonság egészít ki. Az érzékelt jellemzõk feldolgozását megfelelõ algoritmus alapján itt is mikroprocesszor vezérlésû elektronika végzi, amelyet szintén a téves jelzések kiszûrésére és a lehetõ legkoraibb jelzés érdekében fejlesztették ki. Tipikus alkalmazási lehetõségek: gyorsan égõ, lángoló tüzek égésének észlelése - olyan területek felügyelete, ahol egy keletkezõ tûz esetén már a korai stádiumban is erõteljes a hõfejlõdés, vagy ahol ionizációs füstérzékelõket kell kiváltani. 45

TECHNIKA

Az Orbis hõérzékelõk. A sorozatból 6-féle hõérzékelõ válaszható - mindegyik megfelel az EN 544/2000. szabvány A 1. A2. B és C osztályainak. A hõérzékelõk hõsebesség-érzékelõ, illetve statikus, tehát fix (maximál) hõmérséklet-érzékelõ változatban készül. A hõérzékelõk érzékelõ eleme általánosan egy, a levegõáramlás szempontjából jól hozzáférhetõ módon beépített termisztor. A hõérzékelõk esetében is mikroprocesszor vezérlésû jelfeldolgozás történik. Itt a mintavételezés minden második másodpercben történik meg, a jelfeldolgozás a mért érlékek tárolásán és folyamatos összehasonlításán alapul akár egy elõzõ mért értékhez. akár egy beprogramozott fix értékhez viszonyítva. A maximál hõérzékelõk csak egy fix felsõ értékhatár elérésekor adnak riasztó jelzést, míg a hõsebesség-érzékelõ figyeli a hõmérséklet emelkedését, illetve annak sebességét is. Természetesen a hõsebesség-érzékelõk egyben rendelkeznek maximál hõérzékelõ-funkcióval is, így valójában kombinált hõér-zékelõk. Tipikus alkalmazási területek: magas portartalmú területek, terménytárolók, olyan helyiségek, ahol a füst idõszakos megjelenése nem feltétlenül tûz keletkezésére utaló jelenség - például garázsok, kijelölt dohányzóhelyek stb.

Az érzékelõ foglalat

– A karbantartók részére: az Orbis mûszaki megoldásai garantálják a megbízható mûködést és minimalizáljak a téves jelzéseket. A dust defy rendszer meggátolja a gyakori elszennyezõdést, a fast test rendszer lehetõvé teszi a zónánkénti 4 másodperces tesztelést (ez nem pótolja a félévenkénti tényleges füstpróbát!). Az érzékelõk LED diódáinak jelzése segíti a hibás érzékelõ gyors azonosítását, beszerezhetõ, jól kezelhetõ célszerszám az érzékelõcserékhez. Kompatibilis az elõzõ Apolló 60-as és Apolló S65-ös sorozattal! Az Apolló cég hivatalos magyarországi képviselõje immár 15 éve az Elektrovill Rt. Az új Orbis sorozat Magyarországi Tûzvédelmi Megfelelõségi Tanúsítása még ez évben megtörténik. A forgalomba hozatali engedély használatával való visszaélések elkerülése érdekében most az Apolló cég az Elektrovill részére speciális jelöléssel és sorszámozással ellátott jelzésadókat fog szállítani. Kürti Ákos vezérigazgató ELEKTROVILL Rt., Budapest

ACE of BASE az Orbis sorozat részére fejlesztett vadonatúj aljzat szinte mindent tud, ami egy telepítõnek, illetve üzembe helyezõnek az álma lehet, mert már a felszerelésnél azzal kezdõdik, hogy a kialakított „E-Z” hornyok segítségével ez végtelenül egyszerûvé válik. A kialakított hornyok elhelyezése úgy történt, hogy az Orbis aljzatok úgy az 51 mm-es, mint a 60 mmes, csavartávolságú ipari szerelõ dobozokra rögzíthetõk. Az új aljzat az érzékelõ behelyezésig - de csak az elsõ behelyezésig olyan érintkezõ átkötést tartalmaz, amely lehetõvé teszi a jelzõhálózat érzékelõk nélküli folytonosságvizsgálatát. Amint az elsõ érzékelõ behelyezés megtörténik ez a folytonossági kapcsolat megszûnik - a folytonosság feltételét a továbbiakban már csak a jelzés-adó biztosíthatja. Az aljzat az érzékelõ- (illegális) eltávolítás elleni védelem céljából - opcionálisan - zárhatóvá tehetõ. A vezetékbekötésre szolgáló sorkapcsok egymás mellé kerültek, a rögzítõ csavarok kiesés ellen védettek, de az aljzat belsõ felületén a beköttendõ vezeték levágási és blankolási hosszát mutató jelöléseket is tartalmaz. A téves behelyezést az aljzat kialakítása lehetetlenné teszi, a gyors behelyezést pedig szintén megfelelõ jelölés segíti.

Mi várható? – A tervezõk számára: rugalmasan tervezhetõk - széles központi feltételek között megbízható mûködés várható el a sorozat minden tagjától, és valamennyi érzékelõ bármely, az EN 54 elõírásait kielégítõ hagyományos jelzõközponthoz illeszthetõ. – A telepítõk - üzembe helyezõk számára: egyszerû szerelhetõség, a hálózat szerelés egyszerû ellenõrizhetõsége, a START UP funkció alkalmazásával a/. érzékelõk helyes bekötésének gyors, vizuális ellenõrizhetõsége - 4 másodperc alatt elvégezhetõ gyorsteszt. 46

VÉDELEM 2003/5

TECHNIKA

NAGY ZOLTÁN

Az ionizációs elvû füstérzékelés alkonya – kombinált érzékelés (multisensing) II.

A tûzjelzõ rendszerek tervezése során az ár és a megbízhatóság az a két leginkább meghatározó tényezõ, melyeket a tûzjelzõ rendszer tervezõjének figyelembe kell vennie. Ennek a két elvnek az érvényesülése szempontjából kísérjük figyelemmel a tûzjelzõ rendszerekben alkalmazott pontszerû füstérzékelõk alkalmazását a 90-es évek kezdetétõl napjainkig.

Multiszenzor érzékelõk Az optikai füstérzékelõt alkalmazzák egyre növekvõ arányban. A nevesebb érzékelõgyártók, alkalmazkodva a szigorodó környezetvédelmi követelményekhez, a legújabban kifejlesztett érzékelõcsaládokban már nem is szerepeltetnek ionizációs elven mûködõ füstérzékelõt. Figyelembe véve a gyártók ilyen irányú fejlesztéseit, felmerül a kérdés, hogy vajon minden esetben helyettesíthetõ-e az ionizációs elvû füstérzékelõ optikai elvû füstérzékelõvel? Általánosan azt mondhatjuk, hogy nem, mert ahol az optikai füstérzékelõ alkalmazása gyakori hamis jelzésekhez vezet vagy nem ad megfelelõ idejû riasztást, ugyanakkor az ionizációs érzékelõ problémamentesen mûködik, ott az optikai érzékelõ használata nem lehet megoldás. Ennek a problémának a megoldásában az segített, hogy a technológiai fejlesztés valamint az elõállítási ár jelentõs csökkenése lehetõvé tette, hogy a 90-es évek közepére a mikroprocesszoros jelfeldolgozás magában az érzékelõben is széles körben megjelenhessen. Ennek folytán az érzékelõkben olyan jelfeldolgozó algoritmusok alkalmazására is lehetõség nyílik, melyek a döntéshozatal során akár több észlelési elvbõl származó mérési értéket valamint ezen mérési értékek idõbeli változását is figyelembe tudják venni. A gyártók éltek a technológia adta lehetõséggel és a piacon megjelentek ún. „multi-kritéria”, „multisensor” érzékelõkkel. Ezen érzékelõkben a különféle jelfeldolgozó algoritmusok több észlelési elvet ill. az idõbeli lefolyást is figyelembe veszik a döntéshozatal során. A leggyakrabban alkalmazott észlelési elv kombináció az optikai füstérzékelés és a hõmérséklet érzékelés együttes alkalmazása volt elsõsorban az ár miatt. A multisensoros, kombinált érzékelõk fejlesztésének elsõdleges indítéka a jelzésbiztonság növelése volt. Az optikai füstérzékelés hõmérséklet érzékelés kombinációjú multiszenzor azokban az esetekben is jó eredményeket mutatott, ahol korábban az ionizációs elvû füstérzékelõt használtuk volna, így reális esély nyílt arra, hogy valóban elhagyhassuk az ionizációs érzékelési elvet. Ezen két észlelési elv kombinációjával már korábban is találkozhattunk, azonban a döntéshozatalban akkoriban általában a két észlelési elv „VAGY” kapcsolata szerepelt, azaz vagy az optikai észlelési elv alapján került riasztásba az érzékelõ vagy a hõmérséklet érzékelés alapján jött létre riasztási állapot, így ionizációs érzékelõ helyettesítõjeként nem jöhetett szóba. VÉDELEM 2003/5

Teszttüzek Mivel indokolható az ionizációs érzékelési elv helyettesíthetõsége? A tûzjelzõ rendszerekben használatos érzékelõk minõsítéséhez szabványosított teszttüzeket használunk, melyekkel a valóságban elõforduló tüzeket modellezzük. Azon füstérzékelõket, melyek a minõsítési eljárásban a különbözõ teszttüzek esetén az elõírt követelményrendszert teljesítik, olyan tûzjelzõ eszközöknek tekinthetjük, melyek általános esetben megbízhatóan használhatók tûzjelzésre. A 2. ábra az érzékelõk EN54-Pt7 szerinti minõsítésénél használt különbözõ teszttüzeket és azok jellemzõit mutatja.

2. ábra. Teszttüzek „Az EN54 ajánlás szerinti minõsítés során használatos teszttüzek és azok jellemzõi” Ahhoz, hogy egy füstérzékelõ EN54-Pt7 szerinti minõsítést kaphasson – mely minõsítés napjainkban alapvetõ feltétele annak, hogy Európában egy füstérzékelõt minõsített tûzjelzõ rendszerben alkalmazni lehessen – az érzékelõnek teljesítenie kell a TF2, TF3, TF4 ill. TF5 jelû teszttüzek esetére elõírt követelményrendszert. Az ábra az egyes teszttüzek égése során keletkezõ égéstermékek („füstök”) és a termelõdõ hõ egymáshoz képest relatív arányát mutatja oly módon, hogy a „füstöket” szemcseméret alapján két csoportra (látható – láthatatlan) bontva ábrázolja. Az egyes teszttüzekre jellemzõ égéstermékek arányainak ismeretében érthetõ, hogy miért okoz gondot sok esetben a megfelelõ füstérzékelõ kiválasztása, ha csak a két (ionizációs vagy optikai) érzékelési elvû füstérzékelõ között választhatunk és az ionizációs elvû érzékelést el szeretnénk hagyni. Az 2. ábrán látható arányokkal összhangban van az érzékelési elvek EN54 szerinti minõsítését tükrözõ táblázat.

3. ábra. Érzékelési elvek minõsítése 47

TECHNIKA

Az egyes teszttüzek jellemzõi alapján a TF2 jelû teszttûz (Fapirolízis) esetén az optikai elvû érzékelõ a hatékonyabb, míg a TF4 (Nyílt mûanyagtûz) ill. TF5 (Folyadéktûz n-heptán) jelû teszttüzek esetén az ionizációs elvû érzékelõ a hatékonyabb. A TF4 ill. TF5 jelû teszttüzek esetén viszonylag alacsonyabb a látható, nagyobb szemcseméretû füstrészecske termelõdés, ezért ezeknél a teszttüzeknél az optikai elvû érzékelõ alkalmazásakor az ionizációs érzékelõhöz viszonyítva késleltetett jelzést kapunk. Ha a teszttüzek füstminõségének vizsgálata mellett az egyes teszttüzek hõtermelõ képességét is figyelembe vesszük, akkor arra a nem meglepõ következtetésre juthatunk, hogy olyan tüzekre jellemzõ a viszonylag nagy hõfejlõdés, melyek lángfázisúak. (TF1:Nyílt fatûz, TF4:Nyílt mûanyagtûz, TF5- TF6: Folyadéktüzek: n-heptán, alkohol) Ha a döntéshozatal során mind az optikai elvû füstérzékelést mind a hõérzékelést figyelembe vehetjük, akkor egy megfelelõ kiértékelõ algoritmus alkalmazásával olyan tulajdonságú eszközt nyerhetünk, mely a TF4 ill. TF5 jelû teszttüzek esetén felveszi a versenyt az eddig ilyen jellegû tüzeknél alkalmazott ionizációs érzékelõvel, ugyanakkor a TF2 jelû teszttûz esetén elõnyösebb az ionizációs elvû érzékelõnél. Ha a kiértékelés során a TF1 ill. TF6 jelû teszttüzeket is figyelembe vesszük – melyek nem részei a minõsítésnek a jelenlegi EN elõírások szerint – akkor az optikai füstérzékelésre és a hõérzékelésre alapozott kombinált érzékelõ esetén egy olyan eszközzel rendelkezünk, mely mind az ionizációs elvû, mind az optikai elvû érzékelõnél jobb eredményt ad. Az optikai-hõ kombinált érzékelõ ráadásul a TF1 , TF6 jelû teszttüzeknél megkövetelt elõírásokat is teljesíti, mely elõírásokat sem az optikai, sem az ionizációs elvû érzékelõ önmagában nem képes teljesíteni.

jelzéskiértékelõ algoritmussal képes közel optimális megoldást nyújtani. • Füstölgõ, nem lánggal égõ tüzek esetén, amikor az idõtényezõ nem olyan szorító, a jelzéskésleltetés alkalmazásával a rövid idejû zavarok hatékonyan kiszûrhetõk. Erre a fajta égésre jellemzõ égéstermékeket az optikai füstérzékelõrész hatékonyan jelzi. • A lánggal égõ, gyorsan terjedõ tüzek esetén, amikor az optikai érzékelõ a keletkezõ égéstermékekre kevésbé hatékony az ionizációs érzékelési elvvel összevetve, a viszonylag nagymértékû hõfejlõdés okoz korai jelzést.

4. ábra. Multiszenzor I.

Mindenható teszttüzek?

Az elõbbi eredmények ismeretében kijelenthetjük-e, hogy minden olyan területen elõnyösebb a kombinált optikai-hõérzékelõ, ahol eddig ionizációs érzékelõt alkalmaztunk volna? A kérdés eldöntése egyszerûnek látszik, ha döntésünket csak az EN54 ajánlásban szereplõ teszttüzekre kapott minõsítésekre alapozzuk. Azonban ezek a teszttüzek nem minden esetben alkalmasak az egyes érzékelõk jelzésbiztonságának, téves jelzésekhez vezetõ bonyolultabb környezeti feltételek közötti viselkedésének megítélésére. Mint korábban már említettük, a multiszenzoros, kombinált érzékelõk fejlesztésének alapvetõ indoka az érzékelõk jelzésbiztonságának növelése volt. A füstérzékelõk hamis jelzését okozó zavaró tényezõk általában átmeneti jellegûek, azaz nem állnak fenn hosszabb ideig. Az intelligens tûzjelzõ központokban alkalmazott jelzéskésleltetésre alapozott zavarszûrõ eljárások /jelzés verifikáció/ igen hatékonyan csökkentették a hamis jelzések arányát. Ezt az eljárást majd minden kombinált érzékelõ átvette, és hatékonyan alkalmazza. További gyakorlati tapasztalat, hogy a lánggal égõ tüzek sokkal gyorsabban terjednek és hamarabb következik be a közvetlen életveszély ilyen típusú tüzeknél, mint a viszonylag lassúbb kifejlõdésû, füstölgõ, nem lánggal égõ tüzeknél. A lánggal égõ tüzeknél igen jelentõs a hõfejlõdés, míg a füstérzékelõk mûködését zavaró, téves jelzésekhez vezetõ környezeti hatások általában nem járnak számottevõ hõmérséklet emelkedéssel. Ha a fentebb említett tapasztalatokat együttesen tekintjük, akkor a kombinált optikai- hõérzékelõ egy alkalmasan megválasztott 48

5. ábra. Multiszenzor II. Az olyan kombinált érzékelõknél, melyek hõmérséklet érzékelést is alkalmaznak, figyelmet kell fordítani az érzékelõk telepítésére. Ahhoz, hogy a hõmérséklet érzékelés hatékonyan érvényesülhessen, célszerû a hõmérséklet érzékelõkre vonatkozó telepítési ajánlásokat is figyelembe venni (telepítési magasság, lefedési terület). Az ionizációs érzékelõk alkalmazásával szemben fennálló ellenérzések — melyeket a 90-es években egyre erõsödõ, a radioaktivitáson alapuló eljárásokat ellenzõ nemzetközi mozgalmak aktivitása egyre növelt— azt eredményezték, hogy napjainkban a tûzjelzõ eszközöket gyártó cégek újabb fejlesztésû érzékelõ családjaiban nem találunk ionizációs elvû füstérzékelõt, mert lehetõvé vált a helyettesítése. Az ezredforduló környékére jellemzõ érzékelõfajták felhasználási megoszlása is jól tükrözi az uralkodó irányzatot.

Mikroprocesszorok A mikroprocesszorok alkalmazásának általánossá válása a tûzjelzõ eszközökben nagyfokú eszközfejlesztést indított el. Lehetõvé vált azoknak a korábban kidolgozott elméleti megolVÉDELEM 2003/5

TECHNIKA

Érzékelők megoszlása a 80−as, 90−es években

fog jelezni, Ez az ellentmondás azt eredményezi, hogy a szabványosított teszttüzekre alapozott minõsítés alapján csak gázérzékelésen alapuló érzékelõt nem célszerû tûzjelzõ rendszerekben használni a várhatóan magas téves jelzésarány miatt. Ezen eredmények ismeretében olyan érzékelõkkel végeznek kísérleteket, ahol a gázérzékelés mellett optikai elvû füstérzékelést és hõmérséklet érzékelést alkalmaznak megfelelõ algoritmusú jelfeldolgozás mellett. Ezen érzékelõ fajtától azt várjuk, hogy a tévesnek minõsülõ jelzésarány még inkább csökkenjen a jelenleg szabványosított /TF1 – TF6/ teszttüzekkel nem jól modellezhetõ bonyolultabb gyakorlati esetekben is.

Intelligens érzékelõk Érzékelők megoszlása az ezredforduló táján

6. ábra. Érzékelõ megoszlás az ezredfordulón dásoknak a gyakorlati kipróbálása, melyeket korábban a gazdaságossági megfontolások nem tettek lehetõvé. Egy döntéshozatali eljárás során a döntés annál optimálisabb, minél szélesebb adatbázis ismeretében születik. Ezt az elvet a tûzjelzõ eszközökre alkalmazva, nyilvánvalóan az az érzékelõ közelíti meg legjobban azt a régen megfogalmazott célt, miszerint minél korábbi tûzjelzés a lehetõ legkisebb téves jelzés mellett, amely több észlelési elvet használ a döntéshozatalban. A tûzjelzéstechnikában használt észlelési elvek kiszélesítésének egyik napjainkban intenzíven kutatott területe a gázérzékelés bevonása a döntéshozatalba. A kísérletek szerint a szóba jöhetõ érzékelendõ gázok a szénmonoxid / CO / és a széndioxid / CO2 /. Ha a gázérzékelésen alapuló érzékelõk használhatóságát a füstérzékelõk minõsítésére kidolgozott teszttüzekkel kívánjuk vizsgálni, akkor azzal a problémával szembesülünk, hogy bizonyos teszttüzek esetén a keletkezõ szénmonoxid, széndioxid koncentráció meglehetõsen alacsony. A gyakorlatban használható érzékelõnél az érzékelendõ gáz normál körülmények közötti legnagyobb koncentrációjának jóval alacsonyabbnak kellene lennie annál a szintnél, melyre az eszköz riasztási szintjét állítjuk. Ha a riasztási szintet olyan alacsonyra állítjuk, hogy a teszttüzek esetén az érzékelõ megbízhatóan jelezzen, akkor a gyakorlatban normál körülmények között kialakuló koncentrációk esetén is jelzést kaphatunk. Ha a riasztási szintet magasabbra állítjuk, akkor bizonyos teszttüzek esetén az érzékelõ esetleg nem VÉDELEM 2003/5

Ezután – bátran kijelenthetjük– az ionizációs érzékelõk eltûnése nem okoz pótolhatatlan ûrt. A kombinált érzékelõket eredményezõ, mikroprocesszoros alapú érzékelõfejlesztés eredményei elsõsorban az intelligens, címezhetõ tûzjelzõ rendszerek érzékelõinek kínálatában jelentkeznek. Azonban nem elhanyagolható azon tûzjelzõ rendszer szegmens sem, amelyben elsõsorban gazdasági megfontolások miatt hagyományos, kétállapotú érzékelõket alkalmazó tûzjelzõ rendszereket használnak. A System Sensor az érzékelõfejlesztésben elért eredményeit, tapasztalatait nem csak az intelligens, címezhetõ érzékelõk területén tette versenyképes áron elérhetõvé, hanem ezeket a fejlesztési eredményeket új érzékelõcsaládok megjelentetésével a hagyományos érzékelõk között is szerepelteti. Így azon tûzjelzõ rendszer tervezõknek sem kell a kor fejlettségi színvonalától elmaradó érzékelõket alkalmazniuk, akiket a gazdasági szempontok hagyományos tûzjelzõ rendszerek alkalmazására szorítanak. A családon belül az érzékelõknél — kétállapotú mûködési módjuk ellenére— állítható az érzékenység, a füstérzékelõk automatikus szennyezõdés kompenzálással rendelkeznek és egy adapter segítségével egyéb adatok mellett kiolvasható az érzékelõ szennyezettsége is. Ezen érzékelõ családon belül is megtalálható az az optikai-hõ kombinációjú multiszenzoros érzékelõ, mellyel kényesebb, speciális helyeken az eddig használt ionizációs érzékelõk kiválthatók.

Új megközelítések

A tûzjelzõ rendszerek kiválasztása során az esetek túlnyomó többségében a bekerülési költség a döntõ tényezõ. Egy viszonylag igényesebb esetben, ahol az érzékelõszám meghaladja a 100 darabot, a tûzjelzõ rendszer anyagárát az alkalmazott érzékelõ ára szabja meg. Ezt figyelembe véve továbbra is az egyszeres érzékelési elvet alkalmazó érzékelõkkel felépített tûzjelzõ rendszerek alkotják a megvalósuló rendszerek döntõ többségét. A korábban általánosan használt ionizációs érzékelõk helyett a ma már általában mikroprocesszoros alapú, idõtényezõt is figyelembe vevõ optikai elvû füstérzékelõk alkalmazása javasolt általános esetben. A speciálisabb, nagyobb jelzésbiztonságot kívánó helyeken, ahol egy esetleges téves tûzjelzés nagy anyagi kockázattal jár, a kombinált érzékelõk jelenthetik a megoldást anélkül, hogy az ionizációs elv kiszorulása miatt hatékonyságcsökkenéstõl kellene tartanunk. Nagy Zoltán Promatt Elektronika, Budapest 49

SZAKIRODALOM TORJAI ANDRÁS

Milyen változások várhatók a hõ-és füstelvezetõk szabályozásában?

A DIN 18232-2 szabvány módosítása az EU irányába mutató várható változásokat tartalmazza, ezért jó útmutató lehet a várható változások irányára.

Megújult a DIN 18232 Bár az európai szabványosítás nagy erõvel folyik, azonban a sok állam és érdek közötti egyeztetés miatt csak lassan jelennek meg az új közös szabványok, ezért még mindig frissülnek a nemzeti szabványok is. Ennek kapcsán most júniusban jelent meg Németországban a DIN 18232-2 legújabb átdolgozása a természetes füstelvezetõ berendezések méretezésérõl, követelményeirõl és beépítésérõl. Az új kiadást az tette szükségessé, hogy az elmúlt idõszakban rengeteg új kutatási eredmény látott napvilágot és ezek fényében jelentõs változás állt be a füst- és hõelvezetõ berendezések megítélésében.

Füst-és hõmentesítés Az elsõ fontos változás rögtön a szabvány fõcímében található, hogy már nem csak az ipari épületek füst- és hõelvezetésérõl szól, hanem általában az épületek füstés hõmentesítésének elérését tárgyalja. A továbbiakban néhány fogalom is átalakult így például nem a kétségkívül ideális és kívánatos füstmentes légrétegrõl beszélnek, hanem a füstszegény zóna fogalmát vezették be. Lényeges újdonság, hogy kiemelten foglalkozik a szabvány a friss levegõ utánpótlás témakörével. Erre szigorú méretezési és mûködtetési eljárást ír le (1. ábra). A füst- és hõelvezetõk méretezésére is új elõírás született melynek keretében különféle füstfejlõdési-modellekkel (Plumemodell) veszik figyelembe a tûzterhelést valamint továbbra is szerepet kapott a rea-

paraméter

mértékegység méretezési csoport 1 2 terület m2 5,00 10,00 oldalhossz m 2,236 3,162 átmérõ m 2,523 3,568 tûzteljesítmény kW 1500,000 3000,000 konvekciós rész kW 1200,000 2400,000

4 40,00 6,325 7,136 12000,000 9600,000

5 80,00 8,944 10,093 24000,000 19200,000

1. táblázat nyílásfajta Ajtók, kapuk, drótháló Nyitható zsaluk Forgó- vagy bukószárny Forgó- vagy bukószárny Forgó- vagy bukószárny Forgó- vagy bukószárny

nyitási szög fokban 90 90 ≥60 ≥45 ≥30

korrekciós tényezõ cz 0,7 0,65 0,65 0,5 0,4 0,3

2. táblázat gálási idõ (észlelési idõ + riasztási idõ + vonulási idõ). Az új szabvány már tárgyalja az oldalfali füstelvezetõk méretezését is, bár ezek hatásfoka jóval alacsonyabb, mint a tetõn elhelyezett készülékeké és ez a számítási eljárásban is meglátszik.

Összehasonlítás

Érdekes a fõbb pontokat összehasonlítani a Magyarországon jelenleg hatályos 2/2002 sz. BM rendelet elõírásaival. A német szabvány öt méretezési csoportot használ szemben a nálunk alkalmazott 4 csoporttal. Ezeket méretezési tûzterhelésbõl vezetik le. A tervezõ számára általában nem szükséges a tûzterhelés számítás. Erre csak akkor van szükség, ha el akar térni a szabvány által adott alapesettõl. A B. függelék 1. számú táblázata mutatja a méretezési csoportokat: 1. táblázat. A tûzterjedési sebesség és a reagálási idõ alapján kerül meghatározásra, hogy végül melyik méretezési csoport szerint kell a méretezést elvégezni. Nagyon lényeges, hogy a DIN szerint legalább 200 m2-ként el kell helyezni egy hõ- és füstelvezetõt. Ez feltétlenül hozzáJELMAGYARÁZAT: hatásos füstelvezető felület m2−ben Aw

50

3 20,00 4,472 5,046 6000,000 4800,000

Azu d

frisslevegő bevezető felület m2−ben füstszegény zóna magassága m−ben

h hsch

a védendő helység magassága m−ben a füstkötény magassága m−ben

z 1

a füstréteg magassága m−ben füstszegény zóna

2 3

füstfejlődési modell (Plume) füstréteg

járul ahhoz, amit a magyar elõírás is megkövetel, de nem kellõen formalizál, hogy a természetes füstelvezetés lehetõség szerint egyenletesen kerüljön kialakításra. A füstszakasz kialakítására hasonló elõírások vannak, mint Magyarországon (max. 1600 m2) csak szigorúbbak a kötényfalak méretezésének szabályai. Fontos szabály, hogy a kötényfalnak legalább 0.5 m mélyen be kell lógni a füstszegény zónába amennyiben ennek magassága nem haladja meg a 4 métert. A füstkötények legkisebb magasságát 1 méterben határozták meg. A friss levegõ utánpótlás alapelõírása annyiban tér el a hazai rendelettõl, hogy az Aw felületnek csak 1.5-szeresét kell biztosítani az oldalfalakon, viszont tekintetbe kell venni a különféle nyílászárók cz hatásfok tényezõjét illetve csak a füstmentes zóna magassága –0.5 m méter alatti nyílásokat lehet bevonni a számításba. Természetesen ezeknek a felületeknek a megfelelõen vezérelt nyitásáról is gondoskodni kell. (2. tbl.) Összességében a szabványmódosítás célja, hogy szigorodott a nyílások méretezése, jól körülírt módon minden esetre megadják a számítási elveket és így biztosítják, hogy mindenütt azonos színvonalú berendezéssel találkozzanak a tûzoltók és így javul a kárelhárítás hatékonysága.

Az ismertetést összeállította: Torjai András E-mail: [email protected] Mobil: +36 30 4911601 VÉDELEM 2003/5

SZABÁLYOZÁS DR. POPELYÁK PÁL, KÁTAI-URBÁN LAJOS, SÁNDOR ANNAMÁRIA

Változóban az ipari baleset-megelõzés nemzetközi szabályozása III.

Miközben a katasztrófavédelem a hazai megelõzési és védelmi rendszer EU-konform kialakításán dolgozik a nemzetközi jogi környezet ismét változóban van. A változások fõbb irányait mutatjuk be.

5. A végrehajtási határidõk megállapítása Az Irányelv hatálya alá a módosítást követõen kerülõ veszélyes üzemeknél megfelelõ határidõt szükséges szabni a bejelentések megtételére, a súlyos baleset megelõzési politikák, biztonsági jelentések és védelmi tervek elkészítéséhez. A határidõk a szabályzás hatálya alá vonás idõpontjától számítandók. Ennek megfelelõen három hónapon belül – kell bejelenteni az Illetékes hatóságnak a szabályozás alá kerülõ veszélyes ipari üzemet, – kell elkészíteni a súlyos baleset-megelõzési célkitûzéseket. Továbbá egy éven belül – kell elkészíteni a biztonsági jelentést, – kell elkészíteni a külsõ és belsõ védelmi terveket.

6. A munkavállalói részvétel és tájékoztatás Az üzem szakértõinek tapasztalata és tudása jelentõs mértékben segíthet a védelmi tervek elkészítésében, és az üzemben minden érintett személyt tájékoztatni kell a biztonsági intézkedésekrõl és eljárásokról. A módosító javaslat szerint a 11. cikk 3. bekezdése helyébe új rendelkezés kerül. A módosítás szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a jelen irányelvben elõírt belsõ védelmi terveket az üzemben dolgozó személyzettel egyeztetve dolgozzák ki, beleértve a hosszú távú szerzõdéssel rendelkezõ alvállalkozókat is. A kiegészítés szerint a külsõ védelmi tervek kidolgozásánál és pontosításakor a lakosság véleményét is figyelembe kell venni.

7. A településrendezési tervezés felülvizsgálata

A franciaországi toulousi baleset után az Európai Bizottság Környezetvédelmi Fõigazgatósága több fórumot is indított a baleset vizsgálatából levont tapasztalatok feldolgozására. Az ammónium nitrát alkalmazásáról és baleseti hatásairól 2002. januárjában uniós munkaértekezletet tartottak, amelyrõl jelentés is készült. Egy hónap múlva került sor a településrendezési tervezés címû munkaértekezlet megrendezésére. A rendezvényeken felmerült az igény IHB irányítása és ellenõrzése alatt mûködõ ún. VÉDELEM 2003/5

Településrendezési Mûszaki Munkacsoport ismételt felállítására. A munkacsoport elsõ ülésén öt fõ célkitûzést fogalmazott meg, amelyek az alábbiak: 1. A településrendezési tervezéssel kapcsolatos un. helyes biztonsági gyakorlat irányelveinek kialakítása; 2. A veszélyeztetettség értékelésnél alkalmazott baleseti eseménysorok meghatározása; 3. A biztonsági intézkedések és azok költségeinek meghatározása; 4. A veszélyes üzemek és környezetük kapcsolatának jelenlegi helyzetének felmérése; 5. Az alsó küszöbértékû üzemek által az irányelv 6. cikke alapján készített bejelentés megfelelõsségének vizsgálata; A veszélyeztetettség értékelés témakörben a tagállamok által delegált almunkacsoportot hoznak létre. Az Irányelv módosító javaslata két helyen változtatott a 12. cikk rendelkezéseiben. A 12 (1) cikk második bekezdése megfelelõ távolságtartást ír elõ a veszélyes üzem és környezete között. A Bizottságnak - szoros együttmûködésben a tagállamokkal létre kell hozni egy mûszaki adatbázist. Az adatbázis feladata, hogy vizsgálja az Irányelv hatálya alá tartozó üzemek és az üzem környezete kapcsolatát.

8. Az Európai Bizottság tájékoztatása A javaslat a tagállamok jelentési kötelezettségévé teszi, hogy azok az Irányelv hatálya alá tartozó üzemekrõl szóló legszükségesebb információt juttassák el a Bizottság részére. (A tagállam tájékoztatja a Bizottságot az üzemeltetõ nevérõl vagy kereskedelmi nevérõl, a vonatkozó üzem (telephely) teljes címérõl, az üzem tevékenységérõl vagy tevékenységeirõl.) A tagállami adatokra alapozva a bizottságnak létre kell hoznia és naprakészen kell tartania egy adatbázist. Az adatokhoz csak a Bizottság vagy a tagállam Illetékes Hatósága által felhatalmazott személy férhet hozzá.

9. Együttmûködés a polgári védelmi segítségnyújtásban Az Irányelv módosító javaslata kihangsúlyozza a polgári védelmi (az EU-ban ez a katasztrófavédelem megfelelõje) segítségnyújtási beavatkozásokban megvalósuló, fokozott együttmûködés elõsegítésére irányuló Közösségi Mechanizmus szükségességét és fontosságát, melyet az EU-ban 2002. január 01-én hatálybalépett 2001/792/EK, Euratom Tanácsi Határozat fogadott el. A módosítás a védelmi tervezésrõl szóló 11. cikkhez egy új rendelkezést csatolt. A rendelkezés a tagállam kötelezettségévé teszi, hogy a külsõ védelmi tervezéssel kapcsolatban a súlyos baleseteknél elõ kell segíteni a polgári védelmi segítségnyújtási együttmûködést. 51

SZABÁLYOZÁS

2003. január 01-tõl megfigyelõi státuszban Magyarország is részt vesz a Közösségi Mechanizmusban.

10. Az érdekelt felek tájékoztatása Az Irányelv tájékoztatási intézkedésekrõl szóló 13. cikke is pontosításra került. Az aktív tájékoztatási kötelezettséget elõíró elsõ bekezdés alapján a lakossági tájékoztatót rendszeresen a legmegfelelõbb formában kell biztosítani az érdekelt feleknek. Az érdekelt felek alatt a javaslat már nemcsak a személyeket, hanem a közintézményeket is nevesíti. Közintézmény alatt a javaslat példálózó felsorolása az iskolákat és kórházakat nevesíti. Nyilvánvaló, hogy itt további egészségügyi, közoktatási, stb. közmûvelõdési célokat szolgáló intézményeket is értenünk kell. A 13 cikk (6) bekezdését is pontosítja a javaslat, amely szerint a veszélyes anyagok 9. cikk (2) bekezdésében meghatározott jegyzékét a biztonsági jelentés készítésére kötelezett üzemek esetében a passzív tájékoztatás által érintett lakosság részére rendelkezésre kell bocsátani. Itt természetes figyelembe kell venni az Irányelv 20. cikkében rögzített üzemi és üzleti titok kezelésére vonatkozó szabályait.

11. Az Irányelv egyes rendelkezéseinek kiegészítése és pontosítása

Az Irányelv a veszélyes tevékenységek azonosításának szabályait rögzítõ 1. mellékletet az egyértelmû jogalkalmazás céljából több ponton is módosítani kell. Fogalompontosítás Az Irányelv 1. számú melléklet bevezetés két fogalom meghatározással bõvül, amely szerint – 6. Gáz olyan anyag, amelynek abszolút pára nyomása egyenlõ v. nagyobb mint 101,3 kPa 20 °C-on, – 7. Folyadék olyan anyag, amely nem definiálható, mint gáz és nem szilárd halmazállapotú 20 °C-on és 101.3 kPa-on. – további apróbb pontosításokat ír elõ javaslat az Irányelv 1. számú melléklet 2. részéhez. Motorbenzin és más benzinkészítmények Az Irányelv 1. melléklet 1. táblázata „Motorbenzin és más benzinkészítmény” megnevezésû része 6. táblázat szerint került pontosításra. A pontosítás mellett a veszélyes anyagok mértékadó mennyiségei is csökkentek, amely újabb üzemek tárgyi hatály alá vonásával jár. Egyes alsó küszöbértékû üzemek felsõ küszöbértékûvé válnak. A biztonsági jelentés készítése A biztonsági jelentés készítési kötelezettségek körében a 9. cikket pontosító rendelkezés szerint a biztonsági jelentésnek meg kell neveznie a jelentés kidolgozásában résztvevõ szervezeteket. Alvállalkozók és a biztonsági irányítási rendszer Az utóbbi évtizedben egyre több szolgáltatást (pl. karbantartás) kiszervezõ üzemeltetõ köt vállalkozási szerzõdést alvállalkozókkal. Ezen személyek üzemeltetésben való jelenléte nem, Veszélyes anyagok

Küszöbmennyiség (tonna) 6. és 7. cikk

„Benzinkészítmények: (a) könnyűbenzin, nafta (b) kerozinok (beleértve a repülőgép üzemanyagokat) gázolajok (dízelolajok, háztartási tüzelőolajok, keverékek)

2500

6. táblázat. Benzinkészítmények küszöbértékei 52

9. cikk 25000

csak munkavégzésének státusza változott. A javaslat nyomatékosabbá teszi az alvállalkozók bevonását a biztonsági irányítási rendszer szervezeti és személyzeti elemének kialakításánál. Veszélyes anyagok osztályozása Az Irányelv I. melléklete módosuló 1. számú megjegyzésében pontosításra kerülnek a kémiai biztonság alapirányelvei körében történt változások szerint a vonatkozó jogszabályok. Itt a javaslat a Tanács 67/548/EGK (1967. június 27) Irányelve a veszélyes anyagok minõsítésérõl, csomagolásáról és címkézésrõl szóló törvények, rendeletek és igazgatási elõírások egységesítésérõl és az Európai Parlament és a Tanács 1999/45/EK 1999. május 31-i Irányelve a veszélyes anyagok minõsítésérõl, csomagolásáról és címkézésrõl szóló törvények, rendeletek és igazgatási elõírások egységesítésérõl. A módosítás példálózóan említi a hulladékokat, mint olyan anyagokat vagy készítményeket, amelyeket az osztályozási irányelvek nem minõsítenek veszélyesnek, és amelyek a létesítményben található körülmények között rendelkeznek vagy valószínûleg rendelkezhetnek a súlyos baleseti veszélyeknek megfelelõ jellemzõkkel. Olyan anyagok és készítmények esetében, amelyeket egynél több osztályozás szerint kell minõsíteni, az Irányelv szerinti legalacsonyabb küszöbmennyiséget kell alkalmazni. Az összegezési szabály alkalmazásakor, a megfelelõ mértékadó mennyiségnek mindig egyeznie kell az osztályozás tekintetében. A módosuló szabályozás a Bizottságot kötelezi veszélyes anyagok Irányelv szerinti veszélyességi osztályba sorolására és a vonatkozó lista elkészítésére és naprakészen tartására. Az összegzési szabály alkalmazása A veszélyes anyagok összegzési szabályait azon üzemek esetében, ahol nincs egy anyag vagy készítmény jelen a mértékadó mennyiség felett vagy azzal megegyezõ mennyiségben, a módosító javaslat jelentõsen módosítja.

Következtetések és feladatok Az elõzetes becslések szerint a tárgyi hatályt módosító rendelkezések széles körben mintegy 20%-al növelik a katasztrófavédelmi szervek ügyfeleinek számát. Az egyes veszélyes üzemek szigorúbb kötelezettségeket jelentõ felsõ küszöbértékûvé válhatnak. Mindez újabb adminisztrációs terhet jelenthetnek az érintett üzemeltetõi körben. A módosítás hatással lesz a hatósági munkára is. Az Irányelv újraszabályozott rendelkezései jogszabály-elõkészítési feladatokat eredményeznek. Mint a Kat. IV. fejezetét, mind a kormányrendeletet módosítani szükséges. A jogszabály-módosításoknál érvényesíteni lehet a hatósági tevékenység során feltárt hiányosságokat. A jogszabály-módosítás elõkészítése során az érintett érdekképviseleti szervekkel intenzív együttmûködést és egyeztetést kell majd folytatni. Az újonnan a szabályozás hatálya alá kerülõ veszélyes üzemekkel kapcsolatos hatósági végrehajtási feladatok az új hazai szabályozás hatályba lépése utáni egy évben (várhatóan 2005ben) jelentkeznek. A módosítás kezelésére való felkészülés érdekében hatástanulmányt kell készíteni a módosítás gazdasági, társadalmi hatásairól és elõ kell készíteni a szakmai egyeztetésre alkalmas jogszabálytervezet csomagot. Dr. Popelyák Pál, tû. ezds., osztályvezetõ Kátai-Urbán Lajos, Sándor Annamária BM OKF, Megelõzési Hatósági Fõosztály, Budapest VÉDELEM 2003/5