Bevezető Jelen számunkat egy olyan írással kezdjük, amely a szakmában sem igazán ismert fogalommal, a településmarketinggel foglalkozik. Málovics György előbb körüljárja magát a fogalmat, ismertet eltérő fogalomértelmezéseket, majd állást foglal egy olyan komplex definíció mellett, amely kapcsán ki tudja fejteni saját gondolatait, különös tekintettel a piacszegmentáció jelenségére, sajátosságaira. Huszti Levente tanulmánya ugyancsak egy meghatározott térség fejlődésével foglalkozik, nevezetesen a Keszthelyi kistérség, sőt kicsit tágabban a Nyugat-Balaton régiójának térszerkezeti sajátosságaival, az itt elhelyezkedő kisebb térségek helyzetével és törekvéseivel. Érdemes felfigyelni a Kolping kezdeményezés hazai megjelenésére és a jó törekvések tovább élését veszélyeztető jelenségekre, a fejlődés önpusztításhoz is vezethető kockázati tényezőire. Konkrét földrajzi helyhez kötött a Kárpátaljáról, annak legismertebb városáról, Ungvárról szóló beszámoló Asztalos Katalin elemzése nyomán. A Tanyakollégium zárónyilatkozatai és ajánlásai – melyet a Szent István Egyetem, a Lakiteleki Népfőiskola és az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete szervezett – a Tanyakollégium és az ehhez kapcsolódó kutatások mintegy kétéves munkájának eredményeit foglalják össze. EU Hírmondónkban két érdekes írással találkozunk. Forman Balázs írása egymás mellé teszi és elemzi a visegrádi országok Nemzeti Fejlesztési Terveit. Érdekes következtetések levonására ad alkalmat e tervek összehasonlító elemzése. Sok közöttük a hasonlóság, az eltérések mégis elgondolkoztatóak. Takács Laura a PHARE programok megvalósulási folyamatában vizsgálta az Európai Unió területpolitikai elveinek tényleges érvényesülését és von le következtetéseket az elvek-valóság ütköztetésével. Végül az ENSZ HABITAT keretében kidolgozott – az európai viszonyokra alkalmazható – szakmai állásfoglalások rövid megfogalmazásával találkozik lapunk t. Olvasója. HÍREK rovatunk a szokott módon tájékoztat lezajlott szakmai eseményekről, az olvasókat érintő kérdésekről. Olvassák e számunkat is érdeklődéssel! A főszerkesztő
2
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
MÁLOVICS GYÖRGY tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem, Közművelődési tanszék
A piacszegmentáció sajátosságai a településmarketingben BEVEZETÉS
Bár a csere és a verseny a települések, illetve területek viszonylatában régóta fennállnak, városaink az utóbbi időben sok olyan változáson mentek keresztül, amelyek különösképpen befolyásolják a városgazdálkodási folyamatokat. Ezen főbb változások: 1. A városok folyamatos deindusztrializálódása, értve ezen a szolgáltató szektor általános növekedése mellett a magasabb rendű, személyes jellegű szolgáltatások térhódítását. Ezek azok, melyek kielégítik az egyén szórakozás, művelődés, kultúra stb. iránti igényeit (Ashworth–Voogd 1997). 2. A termelők telephely-választási szabadságának megnövekedése a fizikai távolság korlátozó erejének csökkenése következtében. Ez lehetővé teszi, hogy új tulajdonságok és adottságok válhassanak fontos telepítési tényezővé (Ashworth– Voogd 1997). A tőkemozgás globálissá válása következményeként egy befektető nagyon sok településből választhatja ki telephelyét (Enyedi 1995). 3. Szintén a fizikai távolság korlátozó erejének csökkenése révén a helyek megközelíthetőségének fogalma is átalakult. Manapság ez lényegesen kevésbé függ a térbeli távolságtól, mint akárcsak a közelmúltban. 4. A kilencvenes évek elején jött létre Magyarországon a települési önkormányzati rendszer. A széles autonómiával rendelkező önkormányzatok lettek a helymarketing formálásának tudatos közösségi szereplői. Csakúgy, mint a gazdaság egyéb szektoraiban, ez is hirtelen átállást jelent a központi szabályozásról a piaci viszonyokra. A települések közötti verseny fokozódott, és már nem a támogatói réteg politikai eszközökkel történő megnyerése a legfontosabb (Garamhegyi 2000), hanem a település saját bevételeinek maximalizálása a befektetők, turisták stb. vonzása által. 2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
5. Az önkormányzatok forrásainak szűkülése a feladatok növekvő, de legalábbis nem csökkenő mértékéhez képest. (A helyi önkormányzatok gazdálkodási rendszere az ezredfordulón 2000.) Ez még inkább arra ösztönzi a településeket, hogy minden lehetőséget és forrást igyekezzenek megragadni és kihasználni.
A T E L E P Ü L É S M A R K E T I N G É RT E L M E Z É S E I
A településmarketing fogalmat a témával foglalkozó szerzők eltérő tartalommal töltik meg. Találkozhatunk olyan megközelítéssel, amely szerint a tevékenység célja a régió lakosai minél nagyobb elégedettségének, szükségleteik és igényeik minél magasabb szintű kielégítésének megvalósítása. Ezen megközelítés igazsága végeredményben nem vitatható, azonban igen leegyszerűsítő jellegű, hiszen nem emeli ki a településmarketing alapvető sajátosságait. Egy másik – szintén leszűkített – álláspont, hogy a településmarketing a befektetők, vállalkozások, valamint a turisták adott területre való vonzása. Ez tulajdonképpen a város, mint termék egységes kommunikációjában – főleg reklámozásában – jelenik meg és merül ki. Ez leginkább az egyesült államokbeli szakirodalomra és városokra jellemző (Ashworth-Voogd 1997). A legelterjedtebb definíció azonban ötvözi ezen két nézetet, amelyek, ha meggondoljuk, egymással igen szorosan összefüggnek és egymást nagymértékben befolyásolják, vagyis: „A régió- és településmarketing egy régió, egy település versenyképességének, komparatív előnyeinek, vonzerejének feltárása, fejlesztése, realizálásának segítése, kommunikálása a sokoldalú, jóléti fejlesztési (gazdasági, életmódbeli) célok elérésének érdekében, szolgálatában.” (Piskóti–Dankó–Schupler 2002, 26. o.). Hasonló megközelítéssel találkozhatunk Ashworthnál és Voogdnál. Szerintük a városmarketing olyan eljárás, „amely az egyes célcsoportok keresletéhez a lehető 3
legszorosabban kapcsolódik, miközben az adott területen folyó társadalmi és gazdasági folyamatokat előre megadott célok szerint maximalizálja.” (Ashworth–Voogd 1997, 34. o.) A közösségi marketing felőli megközelítést hangsúlyozza Rechnitzer. Ez a típusú marketing „különféle érdekcsoportok között kíván valamilyen kapcsolatot, összhangot megteremteni az együttesen elfogadható célok érdekében.” (Rechnitzer 1995, 6. o.). Ez alapján véleménye szerint a településmarketing „… olyan irányítási, vezetési és szervezési megoldást s egyben gondolkodási módot jelent, amely képes érvényesíteni és koordinálni a település egyes célcsoportjainak akaratát a működésben és fejlesztésben, miközben ennek a komplex társadalmi, gazdasági, környezeti és szociális rendszernek az értékei, adottságai egyre szélesebb körben kerülnek megismerésre, tudatosításra.” (Rechnitzer 1995, 6. o.). A szerző tehát kiemeli a településmarketing koordinációs, konszenzusos jellegét. Nyilvánvaló, hogy az egyes célcsoportok esetenként egymással ellentétes érdekekkel rendelkezhetnek, emellett az egyes csoportok érdekei a közérdekkel is szembe kerülhetnek (Szász 1998), azaz nem tűzhető ki – mint ahogyan egyik definíció sem tűzi ki – célul az egyes célcsoportok elégedettségének maximalizálása, hanem sokkal inkább egy mindenki számára elfogadható és megfelelő fejlődést biztosító célrendszer. Ez utóbbi definíció már előrevetít bizonyos szegmentációs problémákat.
P IAC S Z E G M E N TÁC I Ó A TELEPÜLÉSMARKETINGBEN
Szegmentációs stratégiák és „előregyártott” szegmentáció A piacszegmentáció a városmarketing egy különösen speciális és idáig elhanyagolt területe, ugyanis a gyakorlati városmarketing tevékenység során nemzetközi tekintetben egészen a legutóbbi időkig nem volt jellemző (Ashworth–Voogd 1997), sőt Magyarországon ma sem az (Mészáros, 1998). Piacszegmentáción a piac nagyobb, viszonylag homogén igényekkel rendelkező, elkülöníthető részekre történő felosztását értjük. Kotler szerint „a piacszegmentációt alkalmazó vállalat felismeri, hogy a vásárlók igényei, vásárlóereje, földrajzi elhelyezkedése, vásárlási attitűdje és szokásai különbözőek. … nem törekszik arra, hogy kínálata, illetve kommunikációs rendszere 4
minden egyes vevőt egyénileg is kielégítsen. Ehelyett néhány jól körülírható szegmentumot választ magának.” (Kotler 1998, 291. o.). A fenti megközelítés alapján Kotler három alapvető szegmentációs stratégiát különböztet meg, amelyeket Kozma a települések tekintetében kis változtatásokkal említ: 1. Differenciálatlan szegmentációs stratégia: az önkormányzat nem differenciál, az egyes csoportokat azonos módon kezeli. A szerző szerint ez olyan stratégiát jelent, amely alkalmas a legszélesebb rétegek figyelmének felkeltésére és a jelentős anyagi erőforrásokkal rendelkező, több területen is jó adottságokkal rendelkező közigazgatási egységek – nagyvárosok, országok – számára lehet sikeres. A stratégia olcsó mivolta mellett veszélyes, mert elképzelhető, hogy ezáltal a település egyik célcsoportban sem tesz szert szilárd pozíciókra – „amit mindenki szeret, azt senki sem szereti igazán.” 2. Differenciált szegmentációs stratégia: az önkormányzat néhány csoportot választ ki, ezekre koncentrál és megpróbálja vonzani. A stratégia az előzőhöz képest jelentős költségtöbblettel jár, de ugyanakkor elősegíti, hogy a város a kiválasztott célcsoportoknál erős pozícióra tegyen szert. 3. Koncentrált szegmentációs stratégia: az önkormányzat csak egy-két célcsoportra koncentrál és ezeket részesíti előnyben. Bár a stratégia jó célcsoport-választás esetén jelentős sikereket eredményezhet, nagyon veszélyes is, hiszen a gyorsan változó környezet (igények változása, új versenytárs stb) veszélybe sodorhatja azt. A szerző ezt ajánlja a kisebb települések számára (Kozma 1995). A fenti meghatározás véleményem szerint érdekes problémákat vet fel. A téma szemléltetése érdekében álljon itt a következő kategorizáció a településmarketing célcsoportjait illetően, amely – kiemelve, hogy a szegmentáció minden település tekintetében egy egyedi folyamat – négy alapvető célcsoportot különít el. 1. Azon személyeket, akik lakóhelyül választják, illetve választhatják az adott területet – azaz mind a jelenlegi lakosok, mind pedig a potenciális betelepülők. 2. A területet ideiglenesen használók csoportját – gondolván itt az üdülési, kikapcsolódási, munkavégzési, tanulási stb. célból érkezőkre. 3. Az adott térséget telep-, illetve működési helyül választó szervezeteket – gazdasági és nem gazdaFA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
sági szervezetek, a már jelenlévők, valamint a potenciális befektetők egyaránt. 4. Végül, de nem utolsósorban mindazon személyeket és szervezeteket, akik tevékenységükkel, döntéseikkel befolyásolhatják az adott térség sikermegvalósító képességét – ezek legtriviálisabb példája a kormány, amelynek hatása egyértelműen megnyilvánul többek között a térség támogatásában, infrastruktúrájának fejlesztésében stb. (Piskóti—Dankó–Schupler 2002). Amennyiben e négy szegmenst szemügyre vesszük, kijelenthetjük, hogy a város vásárlóinak bizonyos körére a fenti Kotler-i értelmezés minden további nélkül alkalmazható. A várospolitika középpontba állíthatja a gazdag, kulturális élményekre vágyó külföldi turisták csoportját a többivel szemben. Ugyanígy megcélozhatja a kis- és középvállalkozásokat a nagyvállalatokkal szemben, különbséget tehet közöttük gazdasági ágazatonként és teremthet valamely szegmens részére kedvezőbb gazdasági és jogszabályi feltételeket. A probléma az első célcsoport esetében adódik. A város esetében a fogyasztók egyik – véleményem szerint a legfontosabb – csoportja a település lakosai. E csoport esetében a fenti három kategória alkalmazása nem egyértelmű. Természetesen ezen a csoporton belül tovább lehet szegmentálni különböző jellemzők alapján (kor, nem, jövedelem, családméret, lakókörzet stb.). Az egyes „alcsoportok” eltérő igényekkel rendelkeznek a város különböző szolgáltatásai iránt. Amennyiben a szegmentáció kotleri meghatározását vennénk alapul, akkor a második, illetve a harmadik stratégiát választva (differenciált és koncentrált szegmentációs stratégia), a település nem törődne minden lakossal, csupán néhány szegmenst venne célba és azok igényét próbálná meg hatékonyan kielégíteni. Ez a városok esetében a csere sajátosságai (nagy összegű és arányú redisztribúció) miatt nem következhet be. Hogyan tehetné meg egy közpénzekből gazdálkodó település azt, hogy egyáltalán nem törődik a szegényekkel, fiatalokkal, egyes körzetek lakóival stb. Magától értetődően minden csoport igényeinek maximalizálása sem lehet cél, hiszen az erőforrások hozzárendelése az egyes szegmensekhez csakis valamely más szegmens „kárára” történhet, azaz más célcsoportok igényei kielégülésének alacsonyabb fokát vonja maga után. Meg kell találni tehát az igények kielégítésének azt a mértékét, amelyet a közösség leginkább igazságosnak, elfogadhatónak tart. Ilyen szempontból tehát a településmarketing – mint aho2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
gyan az fentebb, Rechnitzer definíciójában is olvasható – egy konszenzusos tevékenység, amely az egyes célcsoportok akaratát érvényesíti és koordinálja. Hasonló véleménnyel találkozhatunk Törőcsiknél is, aki szerint „nem lehet csak az attraktív szegmenseket kiválasztani, a célpiacot számos nehéz csoport is alkotja…” (Törőcsik 1995, 19. o.). Rechnitzer (1995) különböző szegmenseket különít el, mégpedig az alapján, hogy az egyes célcsoportoknak a terület használóinak különféle dimenziók mentén szerveződött egységeit tekinti. Ezen csoportosulások alapja az érdekazonosság és a tömörülések a településfejlesztési célok meghatározói. Ezek közül kiemelve néhányat: • politikai pártok, érdekképviseletek • közigazgatási apparátus • önkormányzat tagjai és tisztségviselői • polgárok • térséget és települést működtető szervezetek • szolgáltató szervezetek • egyházak • idősek és fiatalok szervezetei • alapítványok, egyesületek • gazdasági szervezetek (kereskedők, vendéglátók, szállodatulajdonosok, termelő és szolgáltató vállalkozások stb.) • különféle foglalkozási csoportok (orvosok, tanárok, közgazdászok stb.) • kulturális és oktatási intézmények, szervezetek • ház- és telektulajdonosok • pénzintézetek • helyi, térségi érdekszövetségek A magyar szakirodalomban megjelenő, fent bemutatott egyváltozós, demográfiai vagy funkcionális alapon készült társadalmi kategóriarendszerek veszélyeire hívja fel a figyelmet Ashworth és Voogd. Az így kialakított célcsoportok ugyanis rendszerint többféle motivációval rendelkeznek – a motiváció alapú szegmentálás már Rechnitzernél is megjelent az érdekazonosság hangsúlyozásával – és többféle tevékenységet folytatnak a város szolgáltatásainak használata közben, ezért az ilyen felosztások „a piactervezés számára nem használhatók.” (Ashworth-Voogd 1997, 87. o.). Véleményük szerint a piacszegmentáció nem más, mint a piacon azonos időben felmerülő különböző keresleti görbék felismerése és ezek alapján marketingstratégia kialakítása. A fenti szerzőpáros felvázolja a szegmentációs lehetőségek halmazát (lásd 1. sz. ábra). 5
A magyar szakirodalomban megjelen , fent bemutatott egyváltozós, demográfiai vagy funkcionális alapon készült társadalmi kategóriarendszerek veszélyeire hívja fel a figyelmet Ashworth és Voogd. Az így kialakított célcsoportok ugyanis rendszerint többféle motivációvak rendelkeznek – a motiváció alapú szegmentálás már Rechnitzernél is megjelent az érdekazonosság hangsúlyozásával - és többféle tevékenységet folytatnak a város szolgáltatásainak használata közben, ezért az ilyen felosztások „a piactervezés számára nem használhatók” (Ashworth- Voogd 1997, 87. o.). Véleményük szerint a piacszegmentáció nem más, mint a piacon azonos id ben felmerül különböz keresleti görbék felismerése és ezek alapján marketingstratégia kialakítása.
1. ábra: Szegmentációs stratégiák típusai a városmarketingben
A fenti szerz páros felvázolja a szegmentációs lehet ségek halmazát (lásd 1. sz. ábra). 1. ábra: Szegmentációs stratégiák típusai a városmarketingben
Szegm entációs stratégia
Piac egészére irán yu l
Szegm en tációt n em vesz figyelem b e Differen ciálatlan m arketin g
Szegm en tációt figyelem b e vesz Differen ciált m arketin g
Piac egy szegm en sére irán yu l Szegm en tációs p olitika kid olgozása Kon cen trált m arketin g
Forrás: Ashworth- Voogd 1997, 89. o.
Forrás: Ashworth-Voogd 1997, 89. o.
Lényeges különbségnek értékelhet az, hogy itt a differenciált marketing nem egyes célcsoportok igényeinek kielégítését és más célcsoportok „elhanyagolását” takarja, hanem több részpiac elkülönítését és mindegyikhez személyre szabott marketingterv kidolgozását. Mindezt úgy teszi, hogy a koncepció a piac egészére irányul, ami a városmarketing lényegének, jól megfelel a városmarketing céljainak.
Lényeges különbségnek értékelhető az, hogy itt a difRészben a komplexitásból, a szolgáltatásjellegb l fakad, hogy – ferenciált marketingrészben nempedig egyes célcsoportok igényeiszintén a hagyományos termékekt l eltér en – a helyek fogyasztóinak köre három részre kielégítését osztható: nek és más célcsoportok „elhanyagolását” 1. személyek és szervezetek, akiket és amelyeket érdemes vonzani, 2. elfogadható személyek takarja, hanem többés szervezetek, részpiac elkülönítését és mind3. elkerülend személyek és szervezetek (Kotler- Haider- Rein 1993). egyikhez személyre szabott marketingterv kidolgozását. Mindezt úgy teszi, hogy a koncepció a piac egészére irányul, ami jól megfelel a városmarketing lényegének, a városmarketing céljainak. Részben a komplexitásból, részben pedig a szolgáltatásjellegből fakad, hogy – szintén a hagyományos termékektől eltérően – a helyek fogyasztóinak köre három részre osztható: 1. személyek és szervezetek, akiket és amelyeket érdemes vonzani, 2. elfogadható személyek és szervezetek, 3. elkerülendő személyek és szervezetek (Kotler— Haider–Rein 1993). A fenti felosztás a helyi lakosság körében csupán igen erős korlátozással értelmezhető – ha értelmezhető egyáltalán. A szegmentáció szempontjai és módszerei A célcsoport-vizsgálatnak öt fő egységre kell kiterjednie: • helyi lakosság, • nem ott élő lakosság, • helyi vállalkozások, • területen kívüli vállalkozások, • szakmai, politikai szervezetek, intézmények képviselői (befolyásolók, döntéshozók) (Piskóti—Dankó–Schupler 2002). A fenti csoportosítás alapvetően 2 dimenzió mentén alakult ki. Egyik ilyen a természetes személyek és gazdasági szervezetek, a másik pedig a helyi és nem he6
lyi csoportok. Ennek oka, hogy a szereplők mindkét dimenzió mentén – a meglévő érdekazonosságok mellett – viszonylag nagymértékben eltérő, esetenként egymással ellentétes érdekekkel rendelkeznek. Amennyiben a fenti felosztás alapján járunk el, akkor azt gondolhatjuk, hogy máris sikerült viszonylag homogén csoportokat alkotnunk. Ez azonban távolról sem igaz, hiszen az egyes csoportokon belül is jelentős érdek- és véleménykülönbségek állhatnak fenn, míg a különböző csoportok tagjai sokszor igen hasonló érdekekkel és preferenciákkal rendelkeznek. A városok piacának elemzése tehát akkor kezdődik, ha túllépünk a fenti triviális felosztáson. A következőkben e szempontok alapján mutatom be a városmarketing speciális szegmentációs szempontjait, jellemzőit. Természetes személyek A helyi és nem helyi lakosok esetén a szegmentáció szempontjai lehetnek: • demográfiai jellemzők (nem, kor, végzettség, foglalkozás, jövedelem stb.) • geográfiai jellemzők (lakhely, lakókörnyezet, településtípus, településméret stb.) • pszichográfiai jellemzők (életstílus, érdeklődés, tevékenységek stb.), illetve a fogyasztó termékhez való viszonya szerint: • motiváció • informáltság • attitűd • használat mértéke stb. A hazai gyakorlatban leginkább a fogyasztó jellemzői alapján történő szegmentációra látunk példákat. Ezzel találkozunk legalábbis a legkiterjedtebb hazai, helyi lakosok várossal kapcsolatos véleményét bemutató adatbázisban, a Gallup Városi Életminőség Audit vizsgálatainál (http://www.gallup.hu/telepules.htm). Érdekes, a hagyományos szegmentációs elemzéseken túlmutató szempont lehet a fogyasztók politikai beállítódása a város célcsoportjainak analízise során. Egy 2000 októberében a főváros és 7 megyeszékhely fogyasztói elégedettségét vizsgáló, 4000 fős mintán lefolytatott kutatás esetében a jövedelem mellett e szempont alapján különböztek egymástól szignifikánsan a fogyasztók véleményei – szegmentációs szempontként a kutatásban a társadalmi-demográfiai jellemzők szolgáltak (Marián 2001). A fentiekhez nagyon hasonló szempontok jelennek meg a településmarketing szakirodalmában is (PiskóFA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
ti–Dankó–Schupler 2002, Ashworth-Voogd 1997).Az utóbbi szerzőpáros felhívja a figyelmet a vásárlói hasznok alapján történő elemzésre (buyer benefit analysis), melynek kiindulópontja, hogy az egyes fogyasztók ugyanazon terméket teljesen más hasznok végett vásárolnak meg, és az ilyen alapon történő szegmentáció érdekes eredményekkel szolgálhat a város esetén. Bár ezt a módszert hagyományos termékek esetében is használják, a várostermék komplexitásából adódóan itt különösen fontos lehet. Szintén ők tesznek említést a területi viselkedésminta alapú szegmentációról. E módszer szerint valamely városi funkció esetén a potenciális fogyasztókat két dimenzió mentén vizsgálhatjuk (lásd 2. sz. ábra).
menziós térben ábrázoljuk a fogyasztók szolgáltatással kapcsolatban fontosnak tartott tulajdonságait és a fogyasztót elvárásai alapján helyezzük el e térben. Homogén preferenciák esetén a dimenziószám növelésével – ami egy új tulajdonság ábrázolását jelenti – kísérelhetjük meg a csoportokra bontást (lásd a 3. sz. ábra). helyezzük el e térben. Homogén preferenciák esetén a dimenziószám növelésével – ami egy új tulajdonság ábrázolását jelenti – kísérelhetjük meg a csoportokra bontást (lásd a 3. sz. ábra).
3. ábra: Példa a preferenciamódszer alkalmazására Fiatal m en ed zserek
Elvárások Nagyon kalan dos
Egyetem isták, f iskolások
2. ábra: Mátrixmódszer a célcsoportok definiálására és elemzésére
Helybéli Látogató
A szolgáltatást igénybe veszi nem veszi igénybe 1 2 3 4
Forrás: Ashworth-Voogd 1997, 91. o A mátrix alapján elkülönített négy szegmens véleményének elemzése a belső helyzetelemzési folyamat részeként segít a szolgáltatás erős és gyenge pontjainak meghatározásában, valamint az érintettek által kívánatosnak tartott fejlesztések listájának létrehozásában. Egy fürdő példáján keresztül: A használók két csoportja esetünkben a helybeliek és a nem helybeliek. Megkérdezésükkel jó áttekintést kaphatunk a hely erős pontjairól. A nem használók közül a városiakról kiderülhet, hogy nincs igényük a szolgáltatásra, esetleg nem elégedettek annak egyes aspektusaival (gyenge pontok), vagy a környéken találtak olyat, mely számukra jobb megoldást nyújt. Amennyiben a településhez közeli területeken magas a 4. csoport, a nem látogatók, illetve nem használók aránya, akkor ezen vizsgálatból megtudhatjuk, hogy mi ennek az oka – elégedetlenség, információhiány, konkurencia stb.) A fenti példában egy egyváltozós szegmentációs eset szerepelt, ezt azonban mára felváltotta a többdimenziós vizsgálatok rendszere (Garamhegyi 2000). Természetesen a fenti mátrixot is érdemes egyéb, fentebb már felsorolt (demográfiai, földrajzi stb.) szempontokkal együtt alkalmazni. Szintén alkalmazható a fogyasztókra az úgynevezett preferenciamódszer (Garamhegyi 2000). Egy kétdi2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
Nyu gati n yu gd íjasok Un alm as, p ih en tet
Pu ritán
Költsége s
Forrás: Garamhegyi 2000, 86. o. A motivációkutatás különböz formái a téma szakért i szerint különösen fontos szerepet kell, hogy kapjanak. Ennek hangsúlyozásával több szerz nél is találkozhatunk (pl. Kozma, 1998) és úgy t nik, hogy a gyakorlatban is teret nyer ez az elmélet, legalábbis ami a turizmust illeti. A Magyar Turizmus Rt. honlapján (http://www.hungarytourism.hu) ugyanis egyre több ilyen típusú szekunder információ érhet el. Ilyenek például: • A feln tt lakosság véleménye az aktív üdülési és kulturális tevékenységekr l ( http://www.hungarytourism.hu /files/akutszok_00t.pdf) – 2000- es, aktív turizmushoz kapcsolódó kutatás • A 14-25 éves fiatalok véleménye az aktív üdülési és kulturális tevékenységekr l, (http:/ /www.hungarytourism.hu /files/akutszokifj_00t.pdf) – 2000-es, aktív turizmushoz kapcsolódó kutatás • A Központi Statisztikai Hivatal felmérése a turisztikai szokásokról (http://www.hungarytourism.hu /index.php?sid=7f1ae78c9f&articleid=2002 &titleid=162&subid=16285) - 2003. júniusától kezdve negyedévenként folyamatosan 18000 hazai háztartás, valamint hazánkat meglátogató külföldi turista körében elvégzett kutatás
A motivációkutatás különböző formáinak a téma szakértői szerint különösen fontos szerepet kell kapniuk. Ennek hangsúlyozásával több szerzőnél is találkozhatunk (pl. Kozma, 1998) és úgy tűnik, hogy a gyakorlatban is teret nyer ez az elmélet, legalábbis ami a turizmust illeti. A Magyar Turizmus Rt. honlapján (http:// www.hungarytourism.hu) ugyanis egyre több ilyen típusú szekunder információ érhető el. Ilyenek például: természetes személyek piacának szegmentációja során a városmarketing hazai és •Anemzetközi A felnőtt lakosság véleménye aktív üdülési és szakirodalma alapján egyaránt sajátos, aaz hagyományoson túlmutató módszereket kell(ene), hogy alkalmazzon. Ezzel szemben a gyakorlati kutatások azt kulturális tevékenységekről (http://www.hungarytourism.hu/files/akutszok_00t.pdf) – 2000-es, aktív turizmushoz kapcsolódó kutatás. • A 14–25 éves fiatalok véleménye az aktív üdülési és kulturális tevékenységekről, http://www.hungarytourism.hu/files/akutszokifj_00t.pdf) – 2000-es, aktív turizmushoz kapcsolódó kutatás. • A Központi Statisztikai Hivatal felmérése a turisztikai szokásokról (http://www.hungarytourism. hu/index.php?sid=7f1ae78c9f&articleid=2002&titleid=162&subid=16285) – 2003 júniusától kezdve negyedévenként folyamatosan 18 000 hazai háztartás, valamint a hazánkat meglátogató külföldi turista körében elvégzett kutatás. A természetes személyek piacának szegmentációja során a városmarketing hazai és nemzetközi szakirodalma alapján egyaránt sajátos, a hagyományoson túlmutató módszereket kell(ene) alkalmaznia. Ezzel szemben a gyakorlati kutatá7
sok azt mutatják, hogy a helyi lakosok esetén a szegmentáció egyértelműen a fogyasztó jellemzőiből indul ki, míg a nem helyiek esetén (ráadásul ott is csak a turistáknál) ezen túlmenően a motivációkutatás is megjelenik. Szervezetek Bár az önkormányzat szerepe a gazdasági folyamatok irányításában nagyon korlátozott, mégsem súlytalan (Szász 1998). A gazdaság helyi feltételeinek jogi szabályozásával, megrendeléseivel és preferenciáival nagymértékben befolyásolhatja a helyi gazdaság működését. E befolyásolás alapja a gazdasági szereplők lehetőségeinek és elvárásainak ismerete, melynek fontos eleme a szegmentációs tevékenység. Szervezetek esetén szegmentációs szempontok: • demográfiai jellemzők (iparág, ágazat, vállalatméret, társasági forma stb.); • geográfiai jellemzők (régió fejlettsége, területi elhelyezkedés); • működési jellemzők (alkalmazott technológia, vállalati helyzet, beszállítói és értékesítési kapcsolatok orientációja; • vállalati stratégiai irányultság: (együttműködési szándékok, finanszírozás módja, szabad tőke felhasználásának módja, beruházási célok) (Piskóti—Dankó–Schupler 2002, 112. o.). Szervezetek esetén szintén alkalmazható a területi viselkedésminta alapú módszer, a preferenciamódszer, valamint az úgynevezett csatatérkép módszer (Garamhegyi 2000). Ennél – a célcsoportválasztást elősegítendő – egy mátrix dimenzióiként ábrázoljuk az egyes szegmentumokat és az általuk igénybe venni kívánt szolgáltatásokat, a mátrix mezőibe pedig a konkurencia kerül aszerint, hogy e szolgáltatások közül, melyeket nyújtja. A két dimenzió alapján kialakított csoportok közül
azokat érdemes megcélozni, amelyek igényei a konkurencia által még nincsenek, vagy kisebb mértékben vannak kielégítve. Az ábra három „elhanyagolt” szegmentuma közül (üres mezők) az alsó kettő a gyakorlatban nem értelmezhető – a hátrafelé történő vertikális integráció (beszállítók felvásárlása) ugyanis ilyen méretű vállalatok esetében nem jelenik meg –, így a módszer szerint a legkívánatosabb szegmentum a bérlemény iránt érdeklődő mikrovállalkozások csoportja. Természetesen a településnek nem csupán a fenti ábra alapján érdemes célcsoportot választania, az azonban igenis segítséget nyújthat a sikeres pozicionáláshoz, ugyanis segít a kielégítetlen igényekkel rendelkező vállalkozástípusok megtalálásában.
ÖSSZEGZÉS
A leírtakat értékelendő megállapítható, hogy – csakúgy, mint profitorientált gazdálkodó szervezetek esetén – a szegmentáció a városmarketingben is fontos szerepet tölthet be, segítségével javítható a település versenyképessége és a város sikeréhez nagymértékben hozzájárulhat, annak egyik alapja lehet. Maga a folyamat hasonló az üzleti vállalkozások piacának esetében meglévő szegmentációhoz, azonban a várostermék öszszetettségéből adódóan megvannak a maga sajátosságai és kialakult gyakorlati módszerei. A téma hazai szakirodalmát, a gyakorlati kutatásokat, a szakmai kiadványokat és a honlapokat áttekintve megállapítható, hogy hazánkban egyelőre a városmarketing idegenforgalmi „szegmensében” végeznek korrekt piacszegmentációs tevékenységet és a gyakorlat számára hasznos háttérinformációk is jobbára e területtel kapcsolatosan állnak rendelkezésre. A komplett városmarketing szegmentációval, különösen pedig már a megvalósított szegmentációs tevékenysé-
4. ábra: Csatatérkép fiktív példákkal Nagybefektetők, multicégek
Középvállalkozások
Mikrocégek
„A” település „A” település „B” település „C”település
„A” település „A” település „B” település „C”település
“A” település „B” település „C”település
bérelhető üzemek zöldmezős beruházási helyszín felvásárolható bedolgozó cégek
„C” település
Forrás: Garamhegyi 2000, 85. o. 8
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
gek eredményeivel és azok gyakorlati alkalmazásaival foglalkozó írások – valószínűleg a tényleges tevékenység hiányából adódóan – meglehetősen ritkák. A város összes tényleges és potenciális fogyasztójára megfelelő módon elvégzett szegmentáció pedig a települési versenyelőny igen jelentős forrása lehet. E versenyelőny azonban akkor szerezhető meg, ha a szegmentációt nem csupán az önkormányzat végzi el a város egészére. A várostermék komplexitásából, az általa nyújtott szolgáltatások magas számából adódóan a szegmentációt az egyes intézményeknek önmagukra vonatkozóan is külön el kell végezniük. Az önkormányzat szerepe – a városmarketing tevékenység egészéhez hasonlóan – főként a koordinációban (szindikált kutatások általi alacsonyabb költségek), a támogatásban (infrastrukturális, szakmai, esetlegesen anyagi), az információszolgáltatásban (aggregált adatok, trendek közlése) és a kényszerítésben (közszolgáltatások, önkormányzati intézmények, beruházások engedélyezése) nyilvánul meg.
I R O DA LO M J E G Y Z É K
1. G. J. Ashworth–H. Voogd 1997: A város értékesítése – Marketingszemlélet a közösségi célú várostervezésben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 2. Piskóti István–Dankó László– Schupler Helmuth 2002: Régió- és településmarketing. KJK Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest. 3. Garamhegyi Ábel 2000: Településmarketing, mint a településfejlesztés eszköze PhD dolgozat, Szeged. 4. Enyedi György 1995: Városverseny, várospolitika, városmarketing. Tér és Társadalom, 1–2, MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. 5. Rechnitzer János 1995: Vázlatpontok a településmarketing értelmezéséhez és kidolgozásához. Tér és Társadalom, 1–2 MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. 6. Philip Kotler 1998: Marketing menedzsment. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 7. Kozma Gábor 1995: Városmarketing mint a helyi gazdaságfejlesztés egyik lehetséges eszköze. Tér és Társadalom, 1–2, MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. 8. Tóth Antal 1995: Helyi hatalom és marketing. Tér és Társadalom, 1–2, MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. 2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
9. Józsa László 2000: Marketing. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém. 10. Philip Kotler 2002: Marketing menedzsment. KJK Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest. 11. Paul A. Samuelson–William D. Nordhaus 2000: Közgazdaságtan. KJK Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest. 12. Daubner Katalin–Horváth Sándor-Petró Katalin 2000: Kultúra-gazdaságtani tanulmányok. AULA Kiadó Kft., Budapest. 13. Törőcsik Mária 1995: Település- és területidentitás kialakítása marketing eszközökkel. Tér és Társadalom, 1–2, MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. 14. Pénzügyi kiskönyvtár: A helyi önkormányzatok gazdálkodási rendszere az ezredfordulón KJK Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest, 2000. 15. Mészáros Bernadett 1998: Településmarketing. Marketing&Menedzsment, 4, 4–10. oldal, Budapest. 16. Kozma Gábor 1998: A debreceni önkormányzat marketingmunkája. Marketing&Menedzsment, 4, 18–22, Budapest. 17. Marián Béla 2001: A nagyvárosi önkormányzatok „szolgáltatásainak” megítélése”. Marketing&Menedzsment, 1, 62–65, Budapest 18. Kozma B. Mariann 1998: A turizmuspotenciál mérése. Marketing&Menedzsment, 6, 75–77, Budapest. 19. Szász András 1998: Az önkormányzat szerepvállalása a gazdaságfejlesztésben. Marketing&Menedzsment, 4, 11-17. oldal, Budapest. 20. Kotler, P.–Haider, D. H.–Rein, I. 1993: Marketing Places, Attracting Investment, Industry, and Tourism to Cities, States and Nations. The Free Press, New York. 21. A felnőtt lakosság véleménye az aktív üdülési és kulturális tevékenységekről. http://www.hungarytourism.hu/files/akutszok_00t.pdf 22. A 14–25 éves fiatalok véleménye az aktív üdülési és kulturális tevékenységekről. http://www.hungarytourism.hu/files/akutszokifj_00t.pdf 23. A Központi Statisztikai Hivatal felmérése a turisztikai szokásokról. (http://www.hungarytourism. hu/index.php?sid=7f1ae78c9f&articleid=2002&titleid=162&subid=16285) 24. Városi Életminőség Audit. (http://www.gallup.hu/ telepules.htm) 25. http://www.rkk.hu/kon/konc1.html 9
HUSZTI LEVENTE, MTRFH kistérségi megbízott, PTE doktorandusz hallgató
Jó példánál nincsen jobb… avagy a Nyugat-Balaton régiójának fenntartható fejlődést ígérő példái A Környezettudományi Központ megbízásából készítette: a szerző Jelen tanulmány kísérletet tesz arra, hogy egy dinamikusan fejlődő nyugat-dunántúli kistérségben bemutassa a gazdasági, a környezetvédelmi és a szociális jellegű fejlesztéseket együttesen megvalósító kiemelt térségi példákat, külön hangsúlyozva ezek fenntartható, modell értékű elemeit a tervezett és a már megvalósult projektek alapján.
BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK. A KISTÉRSÉG ÉS F E N N TA RT HAT Ó S ÁG Á NA K F O G A L M A
A Független Ökológiai Központ 1999-ben kiadott „Autonóm kistérség” című országos ajánlásában újszerű szemléletmódot alkalmazva ragadja meg az autonómia fogalmát. Eszerint a fenntarthatóság feltételének klasszikus értelemben egy település/kisrégió csak akkor felelhet meg, ha környezetét nem terheli meg annyira, hogy az ökológiai egyensúly felboruljon. Az ajánlásban szereplő fenntartható kisrégió koncepciója olyan több település alkotta társulást jelent, mely táji, gazdasági, ökológiai és ezzel öszszefüggő szociális tényezők következtében egészséges módon kialakult adottságai révén önmagában egyensúlyt megvalósító ökológiai egységet alkothat. A táji-ökológiai egység felismerése és megnevezése alapozza meg a kistérséghez kapcsolódó iden10
titást, mely egyszerre gazdasági, ökológiai és szociális tartalmú. A régiók szerepének megerősödése feltétele a globális gazdaságba való bekapcsolódásnak. A fejlődés alapjait a saját potenciálok feltárása, korlátait a régió/ kistérség ökológiai egyensúlya jelöli ki. A saját potenciálok feltárásának együtt kell járnia a regionális/területi identitás megragadásával és megfogalmazásával. A területfejlesztési törvény tervezett módosítása és a többcélú társulások létrehozásának ösztönzése remélhetőleg letisztult formában, európai keretek között, a kor kihívásainak megfelelően szabályozni fogja a kistérség helyét és szerepét a magyar regionális politikában, annak intézményesítésével pedig biztosíthatja Magyarországon a térségi összefogás és a fenntartható fejlődés szélesebb alapjait. A sok feladatot csak intézményesült, működőképes kistérségi szervezetek képesek elvégezni, de a kérdés az, hogy léteznek-e már ilyenek, s ha igen, akkor mi az az erő, amely a központi források hiánya ellenére lehetővé tette a működőképességüket. Ezt az alulról építkezés erejében, a partnerségben, a pályázati úton megszerzett pénzügyi támogatások lehetőségében, az autonómiára való törekvésben kell keresni. De éppen ez jelenti azt, hogy a kistérségek működőképessége igen széles skálán mozog, sikerességük szervezett, sok esetben személyfüggő.
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
A K E S Z T H E LY I K I S T É R S É G
Keszthely–Hévíz és térsége Budapesttől délnyugati irányban, a Balaton nyugati szögletében helyezkedik el. A térség lényegében a Budapest–Nagykanizsa–Adria történelmi, gazdasági, kommunikációs, közlekedési és térszerkezeti tengely mentén fekszik. A térség nem a tengely közvetlen vonalában, de annak gyorsan megközelíthető, előnyös peremén található. Mind Keszthely, mind pedig Hévíz országos szinten és tekintetben is rendelkezik kizárólag rá jellemző nemzeti jelentőségű helyzet-, érték- és érdekjellemzőkkel, egyértelműen és csak erre a térségre megfogalmazott fejlesztési prioritással. A várospár és térsége együtt unikális jellegű és jelentőségű része az országnak mind gazdaságilag, mind pedig az idegenforgalom tekintetében. A térség országos jellegű térszerkezeti helyzetét, annak változási tendenciáit elsősorban az befolyásolja, hogy közel fekszik a 7-es főközlekedési úthoz, a fiumei vasútvonalhoz és a hozzájuk kapcsolódó mai korridorfejlesztési vonalhoz. A térség közlekedési térszerkezeti helyzete még egyértelműbben pozitívvá válik, ha a sármelléki regionális repülőtér működtetésében rejlő 2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
területfejlesztési adottságokat is ki tudja majd használni a jövőben. A Balaton hasznosításával párhuzamosan (nem azzal vetekedve) megteremtődtek a háttérterületek belső idegenforgalmi értékeinek hasznosítási lehetőségei (gyógyturizmus, falusi turizmus, kulturális turizmus, ökoturizmus). Hévíz esetében a gyógyturizmus elsődleges prioritássá és települési létérdekké vált.
KISTÉRSÉGI KEZDEMÉNYEZÉSEK
A keszthelyi statisztikai kistérség teljes területét három funkcionális, ún. „alulról szerveződött” területfejlesztési önkormányzati társulás fedi le, ezek: Keszthely–Hévíz Kistérségi Fejlesztési Társulás, Kis-Balaton Térségi Társulás és a Tátika–Rezi Régió Önkormányzati Társulás. Már 1995 végén a helyi vállalkozók is az önszervezés útjára léptek, és megalakították a Keszthely Térségi Vállalkozók Klubját, mely 1998-tól egyesületi formában az egyik legaktívabb közéleti civil szervezet, közel 80 tagot tömörít magába. Idén, alig két hónapja alakult meg a civil szervezetek ernyőszervezete, a Keszthely Térségi Civil Szervezetek Szövetsége. Látható, hogy 11
az európai uniós csatlakozás időpontjára mindhárom klasszikusnak tekinthető szektor: önkormányzatok, vállalkozók és civilek nemcsak megalakították saját szövetségeiket, de már hagyományt teremtettek működésükkel. A térségben megvalósult példaértékű kezdeményezések, programok sorában elsőként említhető a sikeres kistérségi munka infrastrukturális és intézményi feltételeinek megteremtése. A partnerségben rejlő lehetőségek felismerése és kihasználása, a fejlesztések összehangolt tervezése és megvalósítása mindmáig jellemző az itt működő szervezetek munkájára. *** A FŐNIX PROGRAM
A sikeres kistérségi munka infrastrukturális feltételeinek megteremtése erőösszegzéssel, valamint a térségi identitással, mint belső erőforrással való gazdálkodás példája. Keszhely–Hévíz Kistérségi Fejlesztési Társulás, Keszthely A társulás 1994-ben alakult, ekkor a társulás személyi feltételeit Keszthely város önkormányzata, a technikai feltételeket Gyenesdiás község önkormányzata biztosította. A Keszthely–Hévíz Kistérségi Fejlesztési Társulás legelső elkészített programja, a „FŐNIX” program, már 1995 tavaszán felvázolta a társulás egyik legfontosabb vezérelvét, az erőösszegző együttműködést, amelynek célja a Nyugat- Balaton Mikrorégió kialakítása, működtetése és menedzselése. A program a feladatok fő irányait az alábbiakban határozta meg: 12
•
Deklarált megállapodásokkal erősíteni a NyugatBalaton mikrorégiót Ezt a megállapodást egyrészről a megyében működő szomszédos önkormányzati kistérségi társulásokkal kötötték meg. 1995-ben (Tátika–Rezi Régió Önkormányzati Társulás, Kis-Balaton Térségi Társulás), másrészről a Veszprém megyében működő Lesencétől a Balatonig Társulással. A három partnerszervezettel lefedett együttműködési terület három megyét érint: Zala, Veszprém – és a Kis-Balaton társult önkormányzatain keresztül – Somogy megyét. Az ily módon kialakított mikrorégió 55–60 települést foglal magában, ami területfejlesztési nagyságrendjét tekintve – EU-s mércével mérve is – megfelel a finanszírozás mérethatékonysági kritériumának. •
A nem önkormányzati szervezetekkel történő tudatos kapcsolatépítés, amely erősítheti az önkormányzati szférán kívül a vállalkozói és civil oldalt is Az 1995-ben megfogalmazott stratégia megvalósításának fontos állomása volt az 1997 nyarán kialakított Helikon Kistérségi Iroda, ahol a társulás mellett további három szervezet is helyet kapott: Balaton Regionális Fejlesztési Rt., Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara. Az így kialakított „négyesfogat” a térség gazdasági, önkormányzati, és a civil szféra valamennyi szereplője felé teljesen újszerű és komplex kínálatot biztosít. Az együttműködés egyéb területeken is eredményes volt, amelyeket a partnerségben megvalósított pályázatok és egyéb programok bizonyítottak. Ezek közül a legjelentősebb a kistérségi turizmus termékfejlesztési terv, és az ARMOS örökségvédelmi program. Négy év sikeres esztendő után további előrelépés történt, mivel a partneri kör újabbakkal bővült (BaFA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
latoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség és a MeH kistérségi megbízott), az iroda új helyre költözött. 2002 elején megnyílt a Nyugat-Balatoni Mikrorégiós Forrásközpont. A forrásközpontban az önkormányzati társulás két irodahelységet bérel, amelyben három területfejlesztési munkatárs dolgozik: a társulás menedzsere, az FVM vidékfejlesztési menedzser és a MeH-es kistérségi megbízott. A partnerszervezetek alkalmazásában további hat fő van jelen a házban. Az irodák a legújabb technikai eszközökkel felszereltek, továbbá közös tárgyalóhelység használatára van lehetőség. Az iroda felújítására a szervezetek együtt pályáztak, és a működési költségek vállalása is közösen történik. Az 1995-ben kitűzött cél tehát megvalósult. Létrejött egy, az átfedéseket kiszűrő rendszer, amely tudatos erőösszegzéssel képes szolgálni a kistérség és a mikrorégió szinte valamennyi szereplőjét. Ez a megoldás eredményesnek mondható, amelyet bizonyít a partnerségi együttműködésen alapuló pályázatok sikeressége, a kiépített szolgáltatások komplexitása, szakszerűsége, és a fenntarthatóság biztosítása. Az együttműködő partnerek egybehangzó véleménye szerint a kulcs a megfelelő partnerek megtalálása, illetve egy virágzó Nyugat-Balaton térség víziója volt.
F O G L A L KO Z TATÁ S I P R O G R A M O K A K I S - BA L AT O N T É R S É G B E N
Kis-Balaton Térségi Társulás, Sármellék A Kis-Balaton Térségi Társulás foglalkoztatási programok szervezésében nagy tapasztalattal rendelkezik. A térség önkormányzatainak összefogásával három évvel ezelőtt indult az első foglalkoztatási program. A társulás tartós munkanélkülieket foglalkoztatott közmunka- reintegráló program keretében. A foglalkoztatási programok lehetővé tették, hogy halmozottan hátrányos helyzetű munkavállalók hoszszabb-rövidebb időre munkát kapjanak. Az elvégzett feladatok a többségében forráshiányos önkormányzatok feladatellátását segítették, a faluképet javították, segítettek egy-egy település szociális gondjainak enyhítésében és jelentős mértékű környezetszenynyezést szüntettek meg. Eredményeként javult a falvak köztisztasága, nőtt a parkosított területek nagysága, jelentős mennyiségű út és csapadékvíz-elvezető árok készült el. A Kis-Balaton térségében ezek a problémák az érzékeny vízgazdálkodási és természetvédelmi követel2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
mények miatt kiemelt fontosságúak. A program az önkormányzatokra háruló köztisztasági terhek csökkentését is lehetővé tette azáltal, hogy viszonylag alacsony ráfordítással megszűntek az illegális hulladéklerakók. 2000-ben a Szociális és Családügyi Minisztérium támogatásával 120 fő tartós munkanélküli foglalkoztatására nyílott lehetőség, amelyből 60 fő a Kis-Balaton térség településeiből került ki. A következő évben a Gazdasági Minisztérium finanszírozásával 5 településen (Sármellék, Alsópáhok, Felsőpáhok, Zalavár, Dióskál) valósult meg az a program, amelynek keretében a minisztérium 23 fő alkalmazásához biztosított egy évre támogatást. A Szociális és Családügyi Minisztérium 2002-ben meghirdetett közmunkaprogramja keretéből 90%-os támogatást nyújtott a bér- és közterheinek teljesítésére, továbbá támogatta a munkaruha, munkaalkalmassági vizsgálat költségeit is. A térség 10 településén (Sármellék, Szentgyörgyvár, Dióskál, Egeraracsa, Zalaapáti, Esztergályhorváti, Gétye, Bókaháza, Zalaszabar, Zalavár) 36 fő alkalmazása vált lehetővé. A foglalkoztatottak elsősorban romák, nők, 45 év felettiek és a 25 év alatti fiatal pályakezdők. A programot Keszthely város irányításával a Kis-Balaton Térségi Társulás, a Keszthelyi Városüzemeltetési Egyszemélyes Kft. és a Helikon Kastélymúzeum Kht. valósította meg. Csak ezzel a partnerségi együttműködéssel vált lehetővé a pályázati kiírásnak való megfelelés, amely szerint 100–120 fő foglalkoztatását kellett biztosítani négy hónapon keresztül. A közmunkások foglalkoztatása részben összevontan, nagyobb részt pedig az egyes önkormányzatoknál a polgármesterek irányításával történt. A kistérségi társulás központjában bonyolították a munkaszerződések megkötését, munkaügyi nyilvántartások vezetését, a program végrehajtásának összesítését. A 2002. évi program legnagyobb hátránya volt, hogy csak négy hónapos foglalkoztatást tett lehetővé (2002. május 2– augusztus 31-ig), pedig a továbbfoglalkoztatásra igény lenne mind a munkanélküliek, mind az önkormányzatok körében.
V I D É K F E J L E S Z T É S I É S FA LU M E G Ú J Í TÁ S I KÖ Z P O N T L É T R E H O Z Á S A
Tátika–Rezi Régió Önkormányzati Társulás, Zalaszántó A Tátika–Rezi Régió Önkormányzati Társulás sajátos helyzete annyiban különbözik a másik két társulástól, 13
hogy az itteni falvak sokkal kevésbé számítanak közvetlen vízparti településnek, inkább periferikus helyzetben vannak e szempontból, a vidéki jelleg hátrányos hatásai kézenfekvőbbek ezeken a tagtelepüléseken. A társulás nevét arról a két hegyről kapta, ahol valaha végvárak állottak (Tátika és Rezi várak), e két hegyet körbeölelik a társulás települései. A hagyományosan mezőgazdasághoz kötődő létforma elsorvadt, annak megszűnése az ingázók számának jelentős növekedésével, a helyben foglalkoztatás érezhető hiányával járt együtt. A népességmegtartó településpolitika egyik jelentős feladata az alternatív jövedelemszerzés feltételeinek megteremtése. E célt szolgálja a Zalaszántó Önkormányzata által életre hívott Vidékfejlesztési és Falumegújítási Központ ötlete. A Zalaszántó gesztorságával megvalósuló kezdeményezés Huszti Zoltán Ferenc polgármester által megfogalmazott legfontosabb célja a vidékfejlesztéssel-falumegújítással foglalkozó szellemi erőforrások koncentrálása, illetve megjelenítése helyben, minden térségi állampolgár által elérhető közelségben. Az együttműködő partnerek a Tátika– Rezi Régió Önkormányzati Társulás 15 tagtelepülése, a Nyugat-Balatoni Társadalomtudományi Kutatóműhely, a Veszprémi Egyetem, az FVM menedzser, a MeH kistérségi megbízott, a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, a Balaton Fejlesztési Tanács, illetve a két kistérségi partner társulás. A projekt megvalósításának helyszínéül egy szimbolikus épület szolgál: a középkorban épült Gersei-Pethőkúria. A helyi védettség alatt álló műemléki épület azt a kort idézi, amikor a Gersei-Pethő család volt a falu és Tátika várának uradalmi birtokosa. A nemesi család mintegy 200 év alatt, a XVII.–XVIII. században megye14
gyűléseknek is otthont adó járási székhellyé és híres vásártartó hellyé fejlesztette a községet, templombővítéssel pedig jelentős egyházi privilégiumokat szerzett. E korszak a település fénykorának tekinthető, így nem véletlen, hogy a képviselő-testület döntése a romos épület teljes felújításának terhét vállalva a patinás Gersei-Pethő-kúriára esett. Az ingatlan megvásárlására az önkormányzat 9 millió forintot költött, a teljes felújításra és az irodák kialakítására 6,5 millió önrészt és 15 millió pályázati támogatást – Vidékfejlesztési Célelőirányzat keretében – vett igénybe. A partnerszer vezetek meghatározott rend szerint fogadóórákat adnak, elérhetővé téve azokat a specifikus információkat, melyekre a helyi gazdáknak, vállalkozóknak, civil szervezeteknek és polgároknak szükségük lehet. Az iroda fő profilja a szolgáltatás, ezért az állandó pertnerek mellett folyamatos partner- és kapcsolatépítés színtere is az épület, konferenciák, továbbképzések szervezésével segítve a célok megvalósulását. A 2003 végén nyílt iroda és a benne együttműködő szakemberek feladata lesz a jövőben azoknak a foglalkoztatási programoknak a generálása, mely az alternatív jövedelemszerzéshez szükséges ismereteket és tapasztalatokat átadja, illetve megvalósítja a kistérségben. A projektgenerálás, projektfejlesztés rendkívül fontos feladat. A kistérségben nincsenek településfejlesztési koncepciók. Az önkormányzatok ciklusrólciklusra működnek, és legtöbb – pénzügyi és humán – erőforrásukat azok a delegált állami feladatok kötik le, amelyek alapfeladatnak tekinthetők, hiányoznak a helyi adottságokhoz mért, szakmailag alátámasztott koncepciók. Igények és elképzelések vannak, szinte valamennyi képviselő-testület rendelkezik bizonyos jövőFA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
képpel, fejlesztési prioritással, de ezek egészen ritkán kerültek megfogalmazásra írásban, koncepció formájában. Hiányzik a tudatos építkezés, a fenntartható településfejlesztés módszertana, szakmai háttere és ismeretanyaga. Ezért van kiemelt hangsúly a szakmaiságon, a bevont partnerek ez irányú felkészültségén. A siker kulcsa a Tátika–Rezi Régió Önkormányzati Társulás elnöke szerint a sikeres csapatjáték megvalósítása. A falusi turizmus, az alternatív jövedelemszerzés kitörési lehetőség a térségben. Az érdekelteknek mindent meg kell tenniük, hogy vonzóvá tegyék a településüket. Ennek a célnak a megvalósítására pedig a helyi adottságokra épülő, következetesen megtervezett és végrehajtott fejlesztési koncepciók kidolgozása szükséges, melynek szakmai hátterét hivatott biztosítani az iroda. A felmerült akadályok közül elsőként nevezte meg a polgármester úr az önbizalomhiányt. A rendkívül korlátozott önkormányzati pénzügyi lehetőségek mellett komoly elhatározás szükséges, hogy a meglévő, nehezen fenntartott alapintézmények mellett egy újabb intézmény létrehozását vállalja egy település. Rövid távon szemlélve, kifejezetten népszerűtlen döntésnek tűnhet az új intézmény létrehozása, mikor a meglévő intézmények fenntartása is komoly nehézségeket jelent egy 1000 fős település működtetésében. De figyelembe kell vennünk, hogy nem beszélhetünk fenntartható faluról, ha hiányzik a megújulás képessége, a lehetőségek módszeres feltárá2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
sa, stratégia kidolgozása. Az önkormányzat kockáztat a jövő biztosítása érdekében, vállalva ezzel, hogy bizonyos érdeksérelmeket okoz rövid távon. Erejéhez mérten valóban óriási a feladat, ha a fejlesztés 6,5 milliós önrészigényét, továbbá az ingatlan megvásárlására fordított 9 milliós összeget összevetjük a település idei, 220 milliós költségvetésben nevesített, fejlesztési céllal felhasználható, szűkös 26 milliós fejlesztési alappal, melyből 16 millió eleve céltartalékként szerepel. Az eredmények terjeszthetőségét a megfelelő partnerség és érdekeltségi viszonyok kiépítése biztosítja. A program szervesen kapcsolódik a területfejlesztési törvény tervezett módosításához, a többcélú társulások megalakításának ösztönzéséhez és az európai uniós támogatások felhasználásában is jelentős szerepet tud majd vállalni. A meglévő, autonóm önkormányzati társulások képesek integrálódni az új lehetőségek befogadásának érdekében, a csatlakozási folyamat mintegy katalizátorként elősegíti a szélesebb körű kapcsolatépítést.
É L H E T Ő FA LU
Egy szellemi-vallási alapokon álló üzleti kezdeményezés fenntartható modellje Kolping szellemiség és az élhető falu példája, Alsópáhok Alsópáhok ad otthont Magyarország egyik legsikere15
sebb családbarát hotelkomplexumának, mely a Magyar Kolping Szövetség kezdeményezésére épült. Kolping Adolf mint kölni egyházmegyés katolikus pap 1849-ben indította el mozgalmát. Teológiai tanulmányai és pappá szentelése előtt iparosként a cipész szakmában dolgozott. Fiatal káplánként személyes küldetését abban ismerte fel, hogy a nyomasztó szociális problémák enyhítésére szentelje életét. A katolikus legényegylet megalapításával a fiatalokat ki akarta vezetni az elszigeteltségükből, életük sikeres megoldásához kívánt segítséget nyújtani közös művelődés és önsegélyezés megszervezésével. A társadalom átalakulását az egyes emberek megváltoztatása által akarta elérni. Célja elkötelezett keresztények nevelése volt, akik képesek felelősen helytállni a családi életükben, a hivatásukban és a társadalomban. Meg volt győződve arról, hogy a társadalmi bajokat csak a keresztény elvekhez való visszatérés által lehet enyhíteni és megoldani. Szándéka szerint a kereszténységet életszerűen és bátran bele kell vinni a gyakorlati életbe. A Magyar Kolping Szövetség mint egyházi magántársulás egyben iskolafenntartó is. Fontos intézmények a Szekszárdon, Pétfürdőn, Esztergomban, Gyöngyösön, Budapesten működő Kolping szakmai oktatóintézetek, illetve szakképző iskolák és a Nagykőrösi Kolping Katolikus Általános Iskola. A fiatalok a háztartásvezetés, a szabás-varrás, a fafeldolgozás, a vendéglátás és a kertészet szakterületein jutnak praktikus ismeretekhez. Szinte mindegyik Kolping iskola mellett kollégium is működik, biztosítva ezzel a távolabbról érkező tanulók elhelyezését. Egyes Kolping szakmai oktatóintézetek munkanélküli felnőttek átképzésére szakképzettséget biztosító tanfolyamot is indítanak. Fenti intézmények tevékenységét a Kolping Oktatási és Művelődési Alapítvány koordinálja. A felsoroltak, mint nem állami mű16
ködtetésű szakmai oktatóintézmények országos elismertségre tettek szert. A szociális helyzet javítását célozza az Alsópáhokon épült Kolping Családi Hotel. Létesítésére és működtetésére a Magyar Kolping Szövetség közhasznú alapítványt hozott létre az Augsburgi Kolping Képzési Egyesület és az Augsburgi Kolping Szövetség Rudolf Geiselberg Alapítványával közösen. A létesítményhez 40 családi lakosztály, oktatótermek, kápolna, könyvtár, hobbihelyiségek, óvoda, étterem, valamint üzlet és borozó, továbbá uszoda és különböző sportpályák tartoznak. Az intézmény 1996-ban kezdte el működését. A Kolping-mozgalom a házasságot és a családot tekinti az emberhez méltó társadalom legfontosabb előfeltételének. A Kolping-mozgalom a politikában és a társadalomban is síkra száll a házasság és család méltányos elismeréséért és védettségéért. Ebből eredeztethető a Kolping Családi Hotel családbarát jellege és Magyarországon jelenleg egyedülálló családközpontú árpolitikája és szolgáltatásai. A falu és a hotel, illetve annak szellemiségének találkozása áll a példa középpontjában. A vállalkozás úgymond jó „táptalajra” talált a térségben, de speciális szolgáltatásai révén önálló rendszerként is bemutatható a működése. A falu felekezeti hovatartozását tekintve nagyrészt római katolikus. A településen a hagyományokra és a keresztény hit gyakorlására utaló számos útszéli kőkereszt, kultikus hely, templom látványa fogadja az idelátogatót. Az egykori mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó lakosság mára eredeti foglalkozásával jobbára felhagyott. Az állatállomány minimális, főképp szárnyasokból áll. A lakosság kisebb részben helyben, a vendéglátóegységeknél, a fatelepen, az alap- és középfokú szolgáltatásoknál, illetve nagyobb részben a szomszédos városokban, Hévízen, Keszthelyen talál munkát. A településen a mintegy 130 főt FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
foglalkoztató Kolping Családi Hotel és Képző Központ munkaerő-igényének 30%-át alsópáhokiak adják, akik jellemzően animátor, gyermekfelügyelő, konyhai kisegítő, kertész, szobaasszony és úszómester munkaköröket töltenek be. A hotel utazási költségtérítést biztosít dolgozóinak, és messzemenően törekszik helyi, illetve környékbeli munkaerőt alkalmazni. Az élelmiszer-beszállítás túlnyomó részét nagykereskedésekből fedezi. Az alsópáhoki mezőgazdasági őstermelőktől is megvásárolják terményeiket, ha az megfelelő minőségű, de ennek aránya az összbeszerzésnek alig éri el az 1%-át. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az alsópáhoki Kolping Családi Hotel megvalósulásához a beruházói oldalról vallott feltételek szerint tisztességes munka, a keresztény értékrend és a család intézményének középpontba állítása kellett, mely olyan hármas egységet alkot, ami egy egészséges és működőképes közösséget, illetve társadalmat egyaránt képes működtetni. A Kolpingmozgalom szigorúan különválasztja a nonprofit és a profitorientált programjait, de kétségen felül áll, hogy a célok elérésének finanszírozására, azt kiegészítve működnek a Kolping-hálózat tulajdonában lévő profitorientált vállalkozások. A Kolping Hotel igazgatója, Baldauf Csaba szerint a vendégek 60–70%-a a terméket keresi (családbarát üdülés) és nem Hévíz vagy Keszthely közelségét. A hotel koncepciója egyébként 1996 óta folyamatosan bővül, változik és egyre hangsúlyosabbá válik a család, illetve gyermekközpontúság. Igen jelentős – és ezt a fenntarthatóság szempontjából nem lehet elégszer hangsúlyozni – a visszatérő vendégkör aránya, akiket már név szerint köszöntenek a recepciónál. Szintén nagyon jelentős a hazai vendégkör aránya, akiknek fele immár szintén visszatérő, állandó vendég.
ZÁRSZÓ
A keszthelyi kistérségben négy példát vettünk szemügyre. Mindegyik esetben az összefogás teremtő erejére, a közös gondok megoldására, közös álmok megvalósítására való törekvésre figyeltünk, feltételezve, hogy a regionális identitás láthatatlan, de létező erőforrás, mely segít megtalálni a kapcsolódási pontokat a partnerség kialakításában, a problémák megnevezésében és a lehetőségek módszeres feltárásában és ezáltal a fejlődés fenntarthatóságának biztosításában. A Kolping Családi Hotel példája annyiban tér el a többitől, hogy a fejlesztés és a beruházás megvalósítás a nem lokális, hanem a térhez viszonylag nehezen köthető azonosság2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
tudatra, a keresztény értékekre alapult. Az viszont egyértelműen kiderült, hogy ebben az esetben is, mintegy szellemi háttérként, unikális jelleggel megjelent egy, a projekt megvalósítását meghatározó feltételek alapjául szolgáló értékrend és azonosságtudat.
F E L HA S Z NÁ LT É S A JÁ N LO T T I R O DA LO M
• • • • • •
•
• • • • • • • •
Autnóm kisrégió, a Független Ökológiai Központ országos ajánlása, tanulmánykötet, Budapest, 1999 Balázs Judit: A gazdasági biztonságról, Védelmi Tanulmányok No.16, Budapest, 1997 Buday-Sántha Attila: Agrárpoltika-vidékpoltika A magyar agrárgazdaság és az Európai Unió Dialóg Campus, Budapest–Pécs, 2001 Enyedi György: Regionális folyamatok Magyarországon. MTA VITA Alapítvány, Budapest, 1996 Horváth Gyula: Európai regionális politika. Budapest–Pécs, Dialóg Campus Kiadó, 1998 Huszti Levente: A regionális gondolkodás térnyerése a helyi potenciálok fejlesztésében, avagy örökségturizmus Keszthelyen és környékén, PTE tanulmány, Pécs, 2002. Huszti Levente: Egy önmagára talált kistérség – a Nyugat-Balaton térségének bemutatása. Ma & Holnap területfejlesztési és környezetvédelmi folyóirat, 3. évf. 3. sz., Budapest, 2003 Huszti Levente: A területfejlesztés aktuális kérdései a keszthelyi kistérségben. Comitatus Önkormányzati Szemle, 13. évf. 5. szám, Veszprém, 2003 Illés Iván: A regionális együttműködés feltételei Közép- és Kelet-Európában. Tér és Társadalom 1997/2; 17–28 p. MTA RKK, Győr, 1997 Kolumbán Gábor: Önkormányzatok partneri kapcsolatai a területfejlesztésben. Falu Város Régió, 1997/1–2., Váti Rt. Budapest, 1997 Kovács Katalin: A programozásról. Falu Város Régió, 1998/1., Váti Rt. Budapest, 1998 Kozma Gábor: A gazdasági élet szereplőinek térbeli preferenciái, Falu Város Régió 1998/9; 7–14 p. Váti Rt. Budapest, 1998 Madarász Imre: A vidék- és térségfejlesztés mint szakma és feladatkör, A falu 1997/1. 77–84 p., Budapest, 1997 Magyar Statisztikai Évkönyv, 2001. KSH, Budapest, 2002. Peter Treuner: Kérdések és észrevételek: Magyar17
•
• • • •
•
ország Területrendezési Terve, Falu Város Régió, 1998/10. 3–6 p., Váti Rt. Budapest, 1998 Piskóti István – Dankó László – Schupler Helmuth – Büdy László: Régió- és településmarketing, RMC Regionális Marketing Centrum Kft., Miskolc, 1997 Prof. Peter Hall: Tendenciák a kisvárosok helyzetének változásában. Falu Város Régió, 1998/3–4., Váti Rt. Budapest, 1998 Szakál F.: A fenntartható mezőgazdaság és szerepe a vidéki térségek fejlődésében, A falu 1999./2., Budapest, 1999 Szörényiné Kukorelli Irén: Fejlesztési koncepciók a kistérségek számára. Tér és Társadalom ,1997/3; 94 p. MTA RKK, Budapest, 1997 Szörényiné Kukorelli Irén: A kistérségi szint megjelenése a terület- és foglalkoztatáspolitikában, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest, 2002 Szörényiné Kukorelli Irén: A kistérségi szerveződések finanszírozási lehetőségei, I.–II. Comitatus Önkormányzati Szemle 1999./12. sz.; 2000./1. szám
Idegen nyelvű irodalom: • Jones, B.–Keating, M. (eds.): The European Union and the Regions; Oxford: Clarendon Press, 2000, pp. 249–266. • Mazey, S.–Richardson, J. (eds.): Lobbying in the European Community; Oxford: Oxford University Press, 1999, pp. 3–27. • Rokkan, S.–Urwin, D. W. (eds.): The Politics of Territorial Identity; London: SAGE, 2000, pp. 251– 278. • Delanty, Gerard, Invetning Europe: idea, identity, reality, London: Macmillan Press Ltd, 1995. Kistérségi találkozások: • Interjú a három társulás elnökével és menedzsereivel az együttműködés lehetőségeiről. 2002. november 12. Keszthely • Keszthely–Héviz Kistérségi Fejlesztési Társulás ülése, a „Nemzeti Fejlesztési Terv” és az uniós csatlakozás feladatai, 2002. november 20., Keszthely • „Kistérségi összefogások” c. konferencia, 2002. december 5. Keszthely Keszthely–Héviz Kistérségi Fejlesztési Társulás ülése, a „Nemzeti Fejlesztési Terv” és az uniós csatlakozás feladatai. Jelen vannak a társulás polgármesterei. 2002. november 20., Keszthely 18
• •
• •
•
• •
• •
•
•
•
„Kistérségi összefogások” c. konferencia, jelen vannak a társulások polgármesterei, civil egyesületei, vállalkozók. 2002. december 5. Keszthely Interjú Szalóky Jenő polgármesterrel, a Keszthely– Héviz Kistérségi Fejlesztési Társulás elnökével. A kistérség helye, szerepe a régióban. 2003. február 11. Interjú Huszti Zoltán Ferenc polgármesterrel, a Tátika–Rezi Társulás elnökével a térségi együttműködésről. 2003. február 17. Interjú Laza Mihállyal, a Keszthely Térségi Vállalkozók Klubjának elnökével Téma a vállalkozók bevonása a térség fejlesztési lehetőségeinek felmérésébe, kidolgozásába. 2003. február 18. Interjú Szabó Vendel polgármesterrel, a Kis-Balaton Térségi Társulás elnökével. Kistérségi lobby, a Kis-Balaton foglalkoztatási programja és a repülőtér fejlesztésének kérdései. 2003. március 6. „Kistérségek az Unió kapujában” területfejlesztési konferencia, 2003. április 1. Polgármesteri Hivatal, Gyenesdiás Megbeszélés Bubla Zoltán térségmenedzserrel, Bozzay Balázzsal, a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség munkatársával, Gauder Péter tanácsadóval és Szalóky Jenő társulási elnökkel: kistérségi projektfejlesztés, kulcsprojektek a Nyugat-Balaton térségében. 2003. április 24. Keszthely Interjú Szabó Vendel társulási elnökkel a Kis-Balaton térségének turisztikai lehetőségeiről. 2003. május 6. Sármellék Interjú Lázár László polgármesterrel az alsópáhoki „élhető falu” tervről, a fejlesztési lehetőségekről és a Kolping Családi Hotel működésének hatásairól. 2003. július 8. Alsópáhok Interjú Baldauf Csaba ügyvezető igazgatóval a Kolping Családi Hotel működéséről, a Kolping mozgalomról és a település, illetve a térség turisztikai lehetőségeiről. 2003. július 8. Alsópáhok Kistérségi tanácskozás, társulási ülés, téma: Területfejlesztési Tanácsadó Testület létrehozása önkormányzati, vállalkozói és civil szereplők bevonásával. 2003. július 10. Keszthely Interjú Huszti Zoltán Ferenc polgármesterrel a Tátika–Rezi kistérség kitörési lehetőségeiről, fejlesztési lehetőségeiről, különös tekintettel a Vidékfejlesztési és Falumegújítási Központ szerepéről. 2003. július 21., Zalaszántó
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
A S Z TA L O S K ATA L I N
A városok szociális-gazdasági fejlődésének sajátosságai Kárpátalján Ukrajna történelmi fejlődésében a kis- és középvárosoknak fontos szerepük van. Itt alakult tulajdonképpen a nép nemzeti kultúrája, e városok teremtették meg a haladás, a termelőerők és a városépítési komplexumok alapjait, garantálták az állam és a társadalom stabilitását. Ezek a városok mennyiségi összetételük szerint a legnagyobb városcsoportot képezik Ukrajnában, jelentős részük egyben járási adminisztratív központ is, így velük a városi és falusi lakosok milliói vannak közvetlen kapcsolatban, fontos szerepet töltenek be a lakossági települések hálózatának alakításában és fejlődésében, valamint az ország termelőerőinek elhelyezkedésében. A 90-es években Ukrajnában a termelés csökkenése, valamint a szociális-gazdasági és pénzügyi helyzet destabilizálódása következett be, ami legyengítette a kisés középvárosok gazdasági bázisát, csökkentette a lakosság foglalkoztatottságát. A következmények természetesen sújtották Kárpátalja kis- és közép városait is. A 2001. január 1-jei adatok szerint Kárpátalján 10 kis- és középváros található, melyekben a terület lakosságának 62,9%-a él. A közép városokhoz kategóriába tartozik Ungvár (117,6 ezer fő) és Munkács (82,2 ezer fő). A kisvárosok körébe Huszt (32,4 ezer fő), Beregszász (27,2 ezer fő), Técső (11,1 ezer fő), Szőlős (27,6 ezer fő), Ilosva (9,5 ezer fő), Rahó (17,0 ezer fő), Csap (10,1 ezer fő), Szolyva (17,1 ezer fő), valamint 28 városi típusú település sorolható. A kis- és középvárosok fejlődésének legégetőbb általános problémái: – – –
a szociális ellátás alacsony színvonala; az ipari vállalatok kapacitásának kihasználatlansága; a lakásépítés és a szociális infrastruktúra kiépítésének lassúsága;
2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
–
–
–
– – –
a városalapításhoz szükséges bázis differenciálatlansága, a szakmák és a munkalehetőségek korlátozott választéka, a szolgáltatói szféra fejletlensége, ami mind nehezíti a munkaerőpiac helyzetét és fokozza a városok demográfiai problémáit; a vízvezeték- és szennyvízcsatorna-hálózatok nincsenek kellőképpen kiépítve, az úthálózat állapota nem kielégítő, gondot jelent a tömbházak fűtése és melegvíz-ellátása; alacsony a városi infrastruktúra, a szociális szolgáltatások és a közlekedés színvonala, a város vonzáskörében található falvakkal gyenge az összeköttetés; a városok többnyire rendezetlenek, sok kívánni valót hagy maga után a hulladékgyűjtés és -megsemmisítés; nem kielégítő az energiaszolgáltatás és a erőforrások védelme; a vezetők szakmai felkészültsége sem megfelelő.
E problémák megoldását szolgálná, ha a város gazdasági fejlesztésének tervezésekor alkalmaznák a városmarketing módszereit, és segítségével a város vezetősége kialakíthatná a városfejlesztés marketing stratégiáját, aminek segítségével nagymértékben javíthatná a település szociális-gazdasági helyzetét és megoldhatná az előbbiekben felsorolt problémák többségét. Kárpátalja városai között különös szerepe van Ungvárnak mint Kárpátalja adminisztratív, gazdasági és kulturális-művészeti központjának. Ungvár a vasútvonalak és autóutak kereszteződésében fekszik, földrajzi helyzete előnyös. A város gazdasági arculatát az ipar, nevezetesen a gépgyártás, az élelmiszer-, a könnyű- és a vegyipar határozza meg. Az ipari termékek mennyiségi mutatóit és az iparban foglalkoztatottak számát az 1. táblázat tartalmazza. 19
Ungvár gazdasági ágazati struktúrája Iparágak Gépgyártás és fémfeldolgozás Vegyipar Építőanyag-ipar Könnyűipar Élelmiszeripar Fafeldolgozóipar Nyomdaipar Összesen
A kibocsátott termékek mértéke ezer hrivnyában 1997 év 1998 év 1999 év 2000 év 10 945,8 10 369,4 16 826,2 21 935,3 1990,2 2084,8 1669,3 5837,2 1105,6 1207 2200,2 1760,6 6025,7 7900,4 11 284,2 12 730,5 27 420 26 500 25 306 24 058,3 5307 3566 5608,7 8640,5 2487,7 3017,4 3672,4 4121 55 282 54 865 66 770,7 79 083,4
A gazdaság elemzése során megfigyelhető, hogy 1997–2001 között emelkedtek az ipari termelés menynyiségi mutatói Ungváron. Gyors ütemben fejlődik a gépgyártás, a vegyipar és a fafeldolgozás; lényegesen csökkent azonban az építőanyag-termelés. 1997–2001 között a város ipari struktúrájában jelentős változások mentek végbe, melyek a 2. táblázatban láthatók. A legfejlettebb ágazatok a gép- és élelmiszergyártás. Miközben a gépgyártás az utóbbi években növeli termelékenységét, az élelmiszeripar ellenkezőleg, fokozatosan elveszíti pozícióit. A város potenciális lehetőségei kedvezően hatnak a kisvállalkozások fejlődésére. A városban 2001-ben öszszesen 1011 kisvállalat állított elő termékeket és nyújtott szolgáltatásokat, ami 1,5%-kal haladta meg a megelőző évet. Ez összegszerűen az 1997. évi 46 323 ezer hrivnyáról 2000-ben 113 332 ezer hrivnyára történt növekedést jelent. Ez a növekedés folyamatosnak tekinthető. A működő kisvállalatok 42,5%-a a kereskedelemre, 13,4%-a az iparra, , 8,2%-a a szállodaiparra,
2001 év 25 511,9 20 096,9 283,6 11 402,0 21 844,1 12 053,8 4772,9 96 248,8
8,1%-a az építőiparra és 4,1%-a a közlekedésre koncentrálódik. A város gazdasági struktúráját lényegesen megváltoztatta a magántulajdon reformfolyamata. Jelenleg 67,1%-át alkotja a köztulajdon, 20,2%-át a magántulajdon, miközben az állami vállalatok az összes vállalkozás mindössze 10,8%-át képezik. A termelési infrastruktúra műszaki állapota és elhasználtsága jelentős mértékben fékezi az ipari termelés növekedését, mivel a vállalatok nem kapnak elegendő vizet, fűtést, nem megoldott a mechanikai és biológiai szennyvíztisztítás, az energiaszállító rendszerek elöregedtek, ökológiai problémák merülnek fel. Az utóbbi években a városfejlesztésben is nagy hiányosságok mutatkoznak. Különösen érezhető ez a lakásgazdálkodásban, a lakásépítésben, ideértve az állami és az önkormányzati lakásépítést is. Ungváron a szolgáltatási szféra meglehetősen fejlett. A város sokfajta közszolgáltatási intézménnyel rendelkezik. A kereskedelem és a közétkeztetés Ungváron fejlett és tovább fejlődik, 3 év alatt az áruforgalom, a szolgál-
Változások Ungvár ipari struktúrájában, % Iparágak Gépgyártás Vegyipar Építőanyag-ipar Könnyűipar Élelmiszeripar Fafeldolgozás Nyomdaipar 20
1997 19,8 3,6 2 10,9 49,6 9,6 4,5
1998 18,9 3,8 2,2 14,4 48,3 6,5 5,5
Évek 1999 25,2 2,5 3,4 16,9 37,9 8,4 5,7
2000 27,7 7,4 2,2 16,2 30,4 10,9 5,2
2001 26,5 20,9 0,3 11,8 22,7 12,5 5
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
tatások, csaknem kétszeresére nőtt. Ennek megfelelően nő a boltok és a közétkeztetési szolgáltatási egységek száma, a kereskedelmi terület nagysága, az áruválaszték és a szolgáltatások minősége. A foglalkoztatottság helyzete nem kedvező, de nem is kritikus. 2001-ben Ungváron a vállalati szférában foglalkoztatottak száma 44 241 fő volt. A gazdasági szférában 64,5 ezer főt foglalkoztatnak, miközben az utóbbi három évben a dolgozók száma 4.8 %-kal csökkent, illetve 6,9 %-kal a vállalatok és intézmények által
foglalkoztatott munkások és hivatalnokok rovására. Az iparban 5638 főt alkalmaznak, ami a dolgozók 12,7%át teszi ki, s ez a lakosság legszámosabb csoportja. A tényleges foglalkoztatottság adatainak vállalatonkénti elemzése során kiderül, hogy a munkahelyek egynegyede a nem teljes munkahét és a termelési szünetek miatt gyakorlatilag nem létezik. Összegezve: a társadalmi termelésben nem foglalkoztatott munkaképes lakosság 7%-os munkanélküliségi szintet mutat. A kárpátaljai munkabér Ukrajnában az egyik legala-
Ungvár erős és gyenge oldalainak elemzése Erős oldalak 1. Kedvező földrajzi helyzete 2. Vonzó adottságok, ezek sokszínűsége és sajátossága a turizmus szempontjából. 3. Fejlett városi és városközi közlekedés 4. Az alapvető szolgáltatási formák jelenléte mind a kereskedelemben, mind a közétkeztetésben, háztartásban, egészségvédelemben 5. Tudományos központok és szervezetek, melyek segítségével fenntarthatóak a nemzetközi kapcsolatok és lehetőség nyílik sokféle szakma oktatására 6. Fejlett belső turizmus 7. Gazdasági, humán, városi önkormányzati és regionális kapcsolatok a szomszédos országokkal 8. A város regionális turisztikai központként funkcionálhat 9. A városban rendszeresek a tudományos fórumok, ideértve a nemzetközi fórumokat is Lehetőségek 1. Különleges gazdasági övezet létrehozása a város területén 2. A beruházók számának növekedése 3. A helyi és a regionális fejlesztési tervek eredményes alkalmazása 4. A kapcsolatok fejlődése a szomszédos országokkal 5. A városrendezés feltételeinek a javítása 6. A turista iparágból befolyt jövedelem növekedése 7. A Trieszt–Ljubljana–Budapest–Pozsony–Ungvár– Lemberg” 5-ös korridor létrehozása és működtetése estén kedvező lehetőségek kínálkoznak a krétai konferencia döntéseinek következtében 2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
Gyenge oldalak 1. Alacsony vállalkozói aktivitás, a jelentős beruházások hiánya 2. A magas városközi közlekedési tarifák 3. A tranzitutak túlterhelik a várost 4. Pénzeszközök hiánya az építészeti és kulturális emlékek szépítésére és fenntartására 5. A város egyes részeinek lepusztult jellege, ezek felújításának szükségessége 6. A kiszolgálás alacsony színvonala, képzett szakemberek hiánya a szolgáltatási szférában. 7. A gazdasági válsághelyzet hatása a város arculatára 8. Nincsenek hozzáférhető információk a város és a megye turisztikai lehetőségeiről 9. A városi marketingszféra tevékenységének korlátozottsága Kockázatok 1. Növekszik a város lemaradása Ukrajna és a szomszédos országok városaitól 2. Kedvezőtlen gazdasági törvények és helyi normaértékű jogszabályok elfogadása 3. A külföldiek érdeklődésének további csökkenése a város potenciálja iránt 4. Környezetszennyezés 5. A munkanélküliség növekedésének valószínűsége 6. A lakosság életszínvonalának romlása 7. Az állam politikájának esetleges megváltozása ronthatja a beruházói feltételeket az országban
21
csonyabb. Aktuális probléma a migráció – az intelligencia és a fiatal szakemberek Ukrajna más régióiba és külföldre távoznak. 1996–2001 folyamán Ungvár gazdaságába 133,4 millió amerikai dollárt invesztáltak külföldiek. A külföldi tőkeberuházás alapvető része az ingó és ingatlan vagyoni betét, az apport. Ebben az időszakban a közvetlen külföldi beruházásokat tekintve túlsúlyban volt az élelmiszeripar, a vegyipar, a szállítás és értékesítés, valamint a kereskedelem. Ungvárnak, mint nemzetközi turisztikai központnak egyre nagyobb a jelentősége, mivel bizonyos mértékben Ukrajna kapuja. Másrészt Ungvár a kárpátaljai településhálózat központja, melyhez számos termelői, munka- és kulturális kapcsolat fűzi. Van azonban egy sor tényező, mely lényegesen korlátozza Ungvár távlati fejlődését. Ezek között a legalapvetőbbek: a munkaerő-források kiegyensúlyozatlansága, a lakásépítésre és a vállalatok építésére alkalmas szabad területek hiánya, a vízvezeték- és vízelvezető hálózat fejletlensége és elavultsága. Ezért nem kívánatos a város lakosságának gyors ütemű növekedése, újabb ipari vállalatok létesítése a város határán belül, ha azok nem közvetlenül a város szükségletét elégítik ki. Ungvár gyenge és erős oldalainak összegező elemzése (SWOT*-elemzés, 4. táblázat) is az előbbieket támasztja alá. Ily módon Ungvár gazdasági helyzetének elemzése és a SWOT-elemzés azt bizonyítja, hogy a városfejlesztés legjobb stratégiája a turizmus fejlesztése, mivel e stratégiához Ungvárnak sok feltétele adott. A város központi részében öt objektum található, melyek országos jelentőségű építészeti emlékek – a vármegyeháza a XIX. századból, a vár a X–XIV. századból, a székesegyház a XVII. századból, a XVIII. századi borpincék, a gerényi Rotunda a 12–14. századból, valamint 15 helyi jelentőségű emlék. 22
Ha a központ magjának jelenlegi tervét összevetjük az 1772., 1800., 1900., 1928. évi térképészeti anyagokkal, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az évszázadok folyamán nagyon jól megőrizték ezeket az emlékeket és városépítészeti értékük felbecsülhetetlen. Minőségileg teljesen más szakaszt képvisel városépítészeti szempontból a XX. század 30-as éveinek építkezése, ami a háború előtti cseh konstruktivizmus jeles példája. Az épületegyüttesek, a nyitott terek és az épített objektumok kiegyensúlyozottsága, az építés jó minősége, a részletek kifinomult kultúrája és az emberi lépték alapján méltán sorolhatók a város legértékesebb emlékei közé. A meglehetősen fejlett szolgáltatási szféra (szállodák, kávézók és éttermek, közszolgáltatási objektumok stb.) lehetővé teszi, hogy Ungvár megfelelő színvonalon fogadja vendégeit. További kedvező tényező, hogy Ungvár rendelkezik a tudományos és kulturális központ státusával, ami lehetőséget ad arra, hogy itt különböző nemzetközi konferenciákat, kongresszusokat, művészeti rendezvényeket stb. tartsanak. Erről tanúskodik a városban az utóbbi időben rendezett országos és nemzetközi tudományos és művészeti fórumok számának növekedése. Ungvár előnye, hogy a külföldi turista utazásához az európai közlekedési hálózatot használja az ott megszokott szolgáltatási színvonalon, ideértve az autóutakat, a gépjármű- és vasúti szerviz lehetőséget is. Az Ungvárhoz legközelebb eső turisztikai objektumok közé kell sorolni a Nevickei várat, a Leányka borpincét Szerednyén, az Andrijivka község melletti tavat, a Munkácsi várat, a Kárpáti Szanatóriumot, az új Szinyak síkomplexumot és a Poljana közeli ásványvizek forráshelyeit. Ungvár turisztikai ágazatában jelentős helyet foglal el a „zöldturizmus”, az ökológiai, a néprajzi, a gyalogos-, a hegymászó, a vadász- és a sportturizmus stb. Ez azért jelentős, mert a Kárpátalja hegyvidéki tájait látogató turisták az érkezés és az indulás bázisFA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
helyéül Ungvárt választják. Ungvár konkurense ebből a szempontból csak Munkács lehet. A fentebb felsorolt kedvező tényezőket még kiegészíthetjük a következő elképzelésekkel: – a turizmus kedvező adottságai hatnak a beruházói döntésekre, mivel a város természetes szépsége, történelmi és kulturális értékei jelentős mértékben befolyásolják azt, hogy a vállalkozó elégedett lesz-e ebben a városban, akar-e itt letelepedni hosszabb-rövidebb időre; – a turizmus fejlesztése jelentősen hat a lakosság foglalkoztatottságára. A turizmussal foglalkozó szakemberek munkája speciális. Számba kell venni, hogy ebben a szektorban a munkaerő felkészítésére 25%-kal kisebbek a ráfordítások, mint általában az iparban. A turizmus jótékony hatása a lakosság foglalkoztatottsága terén nemcsak közvetlenül a szállodákban, a szolgáltatói vállalatoknál, a turista irodákban, a tömegközlekedésben, de általában a szolgáltató ágazatokban is jelentősen érezteti hatását. Ezért Kárpátalja kis- és közepvárosainak célszerű lenne kidolgozni saját szociális-gazdasági fejlesztési tervüket gazdasági, történelmi, szociális, kulturális, rekreációs lehetőségeik alapján. A városmarketing alkalmazása lehetne az az út Kárpátalja kis- és közepes városai stratégiai fejlesztési tervének kidolgozása során, amely lehetővé tenné, hogy jelentős mértékben javuljanak a lakosság életfeltételei, megoldódjanak a foglalkoztatottsági problémák, növekedjék Kárpátalja kis- és közép városai lakosságának életszínvonala.
A F E L HA S Z NÁ LT I R O DA LO M J E G Y Z É K E :
1. Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának 1999. december 24én kelt 1359–XIV. sz. határozata ”A lakott települések stabil fejlesztési koncepciójáról”, Ukrán Hivatalos Közlöny, 1. sz. 29. old. 2. Ungvár gazdasági és szociális helyzete 2001 januárjában–decemberében. Statisztikai jelentés. Ungvár. 2001. 3. Statisztikai jelentés. 1. sz. 1999. január. 4. Ungvár szociális-gazdasági fejlődésének programja 2010-ig. Ungvári Városi Tanács – Ungvár. 1999. 5. Kozma G. Városmarketing mint a helyi gazdaságfejlesztés egyik lehetséges eszköze. Tér és társadalom, Győr, MTA Regionális Kutatások Központja, 1995. 1–2. sz. 2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/116, 349 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfő–szerda 8.00–16.00 A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI MÉLYÉPTERV ÉVITERV Hídépítő Vállalat ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/230 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfő, szerda, péntek : 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 Könyvtár Archívum Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59. Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfő, szerda, péntek: 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) műszaki könyvtárainak anyaga is. 23
Tanyakollégium 2002–2003 zárónyilatkozata és ajánlásai A TA N YA K U TATÁ S K E R E T E I , C É L JA I
A Szent István Egyetem tanárai és hallgatói a Lakiteleki Népfőiskola szervezésében, az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézet Kecskeméti Osztálya szakmai irányításával 2002–2003-ban szisztematikus és sokoldalú tanyakutatást végeztek a Kiskunság 24 településén, az e célra szerveződött „Tanyakollégium” keretében. A Tanyakollégium az alábbi célokat tűzte ki: 1. a kiskunsági (Kecskemét és Kiskunfélegyháza környéki) tanyavilág felmérése és megismerése, az eredmények alapján a regionális és a kistérségi tervezés segítése, illetve a kormányzat és más döntéshozók számára is hasznosítható információk gyűjtése, ajánlások kidolgozása; 2. a két világháború közötti falujáró és tanyakutató mozgalmak hagyományainak felelevenítése; 3. a kutatásban részt vevő egyetemisták, a jövő értelmisége számára „tanyaélmény” nyújtása, figyelmük ráirányítása az alföldi tanyavilágra és a velük kapcsolatos területi és társadalmi problémákra. A kutatás keretében 2002 őszén és 2003 tavaszán alapos helyzetfeltárás készült. A hallgatók a felkeresett települések 825 tanyáján jártak és készítettek kérdőíves felmérést. E munkarész feldolgozása az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézetében készült el. Az első átfogó eredményeket kis füzetben és a Falu c. periodikában publikálták. A második kutatási forduló során 200-nál több tanyára látogattak vissza a kérdezőbiztos tanárok és hallgatók. Olyan tematikus mélyinterjúkat készítettek tanyai lakosokkal, valamint községi vezetőkkel, amelyek tovább bővítették a népszámlálási és kérdőíves adatbázisokat. Ezek új ismereteket hoztak, melyek segítségével folyamatelemezések készültek, hozzájárulva a tanyán élők tényleges helyzetének és jövőképének a megrajzolásához. A Tanyakollégium munkáját 2003. szeptember 26– 27-én megrendezett konferencián zárta, amelyen a ku24
tatás eredményeire alapozva, a tanyák jövője érdekében e zárónyilatkozatban összefoglalt ajánlások fogalmazódtak meg.
A FŐBB EREDMÉNYEK
A hagyományos alföldi tanyavilág – elsősorban az államszocializmus hosszan tartó időszakának erőteljes politikai beavatkozásainak következtében – lényegében megszűnt, illetve térben is differenciáltan jelentősen átalakult. A 2001-es népszámlálás szerint az alföldi megyékben közel 200 000 ember él külterületen, 59%-uk BácsKiskun és Csongrád megyében, elsősorban a Homokhátságon, 51% a városok, 49% a községek külterületén. A tanyás térségek megújítása e koncentráltan fennmaradó tanyás területeken nemcsak indokolt, de a fenntartható vidékfejlesztés okán szükséges is. A külterületi népesség száma – a korábbi évtizedekhez képest – a rendszerváltás óta mérsékelten csökken (-3,3 %), sőt egyes volt mezővárosokban és a hozzájuk szorosan kötődő, azokról egykor „leválasztott” tanyaközségekben még nőtt is. A megmaradt tanyák és a lakott külterületek helyzete igen különböző. A tanyás térségek épületállománya általában elavult. A felmért tanyák 50%-a 1950 előtt épült, ugyanakkor kedvező, hogy 6%-uk 1990 után. Ezek átlagosan 4 szobásak és korszerűek. A megújulás jelei elsősorban a mezőgazdaságilag valamelyest prosperáló, illetve az átalakult lakó-, hobbi- vagy idegenforgalmi tanyákban jellemzőek. Felméréseink szerint a tanyás térségek megújításának alapfeltétele az elhanyagolt és fejletlen infrastruktúra felzárkóztató fejlesztése. A vizsgált tanyák 55%ában van gépkocsi, 84%-ában telefon. Ehhez viszonyítva a közösségi infrastruktúra, az út- és elektromos hálózat rendkívül elmaradott. Ezek megújítására a tanyás települések önerőből ma nem képesek. A kiskunsági tanyák létalapját több, mint egy évszázadon át biztosító mezőgazdálkodás tulajdonviszonyai FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
és szervezeti keretei a rendszerváltással ismét átalakultak. A megmaradt, illetve a megújuló tanyáknak csak mintegy negyede folytat érdemi termelő tevékenységet (rendelkezik géppel, őstermelői vagy vállalkozói igazolvánnyal, tervezi gazdasága fejlesztését). A tanyák egy része csak gazdálkodási funkciókat lát el. A lakott és nem lakott farmtanyák tudatos, mintagazdaságszerű és szervezett – az agrártevékenységük integrációjára építő – térségi fejlesztése a tanyás vidéki térségek jövőjének alapvető kérdése. A tanyán lakók társadalma is változik. Az elöregedés lassult, a városok külterületén szaporodnak a fiatalos lakótanyák, illetve a távolabbi részeken – tradíciók nélkül – szerény megélhetést kereső bevándorlók. A tanyán élők közössége ma jórészt szervezetlen, érdekképviseletük a helyi önkormányzatokban minimális. Ennek ellenére 70%-uk hosszú távon sem szándékozik elköltözni. Az idősödő tanyai lakosok szociális ellátásának fejlesztése mellett (pl. tanyagondnoki hálózat) a településközpontok jó közúti elérhetőségének biztosítása is elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy a tanyán élők helyzete és tanyai közösségeik perspektívája érdemben javuljon. A tanyás térségek jövőjét illetően további két fontos tudományos-fejlesztési tényező emelendő ki. Az egyik az érzékeny, sérülékeny, tanyás kultúrtáj – a Kiskunsági Nemzeti Park e településformához is kötődő – értékeinek a megőrzése és fenntartása, a másik a tanyai rekreáció és idegenforgalom mértéktartó fejlesztése. Mindkettő a modern európai típusú vidékfejlesztési megoldások bevezetését igényli a Homokhátság területén. Ehhez új, komplex és integrált szemléletű tanya(vidék-)fejlesztési tervekre, sikeres programokra, eredményes projektekre, számos elkötelezett helyi szakemberre, az érintettek partnerségére és térségi összefogására, valamint koncentráltan és megfelelő területi kooperációval a tanyás térségekbe irányított forrásokra van szükség. Ezek szükségességét a Tanyakollégium minden mozzanata és vizsgálati eredménye igazolta. A Homokhátságon szükséges tanyafejlesztésre teljes mértékben alkalmazhatók a fenntartható vidékfejlesztés elveit meghatározó Bruntland-jelentés kritériumai. „A vidékfejlesztést – kompromisszumok nélkül – úgy kell elvégezni, hogy a jövő generációja számára is biztosítsa mindazokat az értékeket, lehetőségeket és szükségleteket, amelyek elvárhatók. Ezen fejlesztések morális (jogi, „egyenlőségi”), társadalmi (közösségi, önbecsülési) és materiális (víz, élelem, védelem, biztonság) aspektusai egyaránt fontosak és figyelembe veendők. 2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
Á LTA L Á N O S A JÁ N L Á S O K
A tanya, a tanyás településrendszer és gazdálkodási forma a magyar nemzeti örökség fontos része, sajátos „hungarikum”, amelynek fennmaradása, új életre keltése, fejlesztése nemzeti érdek. Revitalizációja európai kultúrtörténeti jelentőségű lehet. A tanyás vidékeink teljesen megfelelnek a fenntartható fejlődés, az integrált, komplex vidékfejlesztés és a multifunkcionális mezőgazdaság Európában kialakult fejlesztési modelljeinek. A Tanyakollégium 2002–2003 együttműködő kollektívája (politikusok, egyetemi oktatók és akadémiai kutatók, egyetemi és főiskolai hallgatók, a tanyás települések polgármesterei és szakemberei, a felkeresett tanyán élő lakosok) egybehangzóan ajánlja az illetékesek figyelmébe, hogy dolgozzák ki és indítsák be az alföldi tanyás térségek megújításának komplex programját. Ajánlja, hogy a legfontosabb érintett partnerek, önkormányzatok, intézmények, kamarai és más szervezetek, hozzanak létre olyan speciális és partnerségen alapuló térségi társulást, szakmai fejlesztési szervezetet, amely a természeti és kultúrtáji értékek megőrzése mellett lehetővé teszi a tanyavidékeink sokoldalú és sokszínű rehabilitációját, infrastruktúrájának fejlesztését, gazdaságának megújítását, társadalmának boldogulását. Ajánlja, hogy az Országgyűlés – a területfejlesztési és -rendezési törvénnyel összhangban – alkosson vidékfejlesztési törvényt, amiben a fenntartható vidékfejlődéshez szükséges jogi biztosítékok garanciái mellett fontosságuknak megfelelő, külön fejezetet kapnak a tanyák és a tanyás térségek is. A kormányzat számára ajánlja, hogy a szubszidiaritás és decentralizáció elveire is tekintettel, a rendelkezésre álló és az EU-csatlakozás nyomán bővülő (ágazati) környezetfejlesztési, természetvédelmi, vidéki infrastruktúra-fejlesztési, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési, szociális és társadalmi-felzárkóztatási programjainak és forrásainak legalább arányos részét tudatosan koncentrálja a megújúlóképes tanyás térségekbe, megemelve a tanyai lakosok méltatlanul alacsony önkormányzati fejkvótáját is. Ajánlja az érintett területi önkormányzatoknak és az alföldi régióknak, hogy bővülő regionális pályázati rendszereikben biztosítsanak külön támogatási lehetőségeket és forrásokat az arra érdemes – a tanyás térségek megújítását célzó – szervezeteknek és programoknak. Ajánlja a tanyás települések önkormányzatainak, hogy biztosítsák a tanyán élők érdekképviseletét, fej25
lesszék tovább a tanyagondnoki rendszert, hozzanak létre tanyabizottságokat, segítsék a tanyai társadalom közösségeinek újjászerveződését, és szorgalmazzák településük részvételét a remélt tanyás-térségi vidékfejlesztési programokban. Nagy körültekintéssel, a helyi hagyományok, értékek és a tanyán élők tudásának figyelembevételével készíttessék el új külterületi rendezési és szabályozási terveiket. A szakemberek (mezőgazdasági mérnökök, tervezők, fejlesztők, kutatók, egyetemisták) számára ajánlja, hogy szakmai összefogással, közös és kitartó munkájukkal segítsék a szükséges tanyafejlesztési programok kidolgozását, népszerűsítését, elfogadottságát. Az állandóan vagy ideiglenesen a tanyán élőknek, vagy az oda a legkülönbözőbb okokból költözni szándékozóknak ajánlja, hogy a szükséges épület-korszerűsítések vagy az új építkezések mellett is őrizzék meg az alföldi tanya hagyományos építészeti, területhasználati értékeit, a táj arculatát, és a tanyák környezetbe illeszkedését tekintsék régi múltunkból is gyökerező fontos erkölcsi kívánalomnak. Az alföldi társadalom számára ajánlja, hogy a tanyát, mint feltétlenül megőrzendő és megújítandó sajátos magyar településformát kezelje értékén, és tekintsen a tanyán élőkre támogató szolidaritással.
dó definíciónak mindenképpen tartalmaznia kell a tanyasi mezőgazdasági tevékenység sajátosságait, de meg kellene fogalmaznia a tanya nem mezőgazdasági hasznosításának lehetőségeit és korlátait is (pl. tanyasi turizmus, hobbitevékenység, pihenés). 2. TÉZIS
Annak ellenére, hogy a tanyás térségek egyértelmű ismérvekkel leírhatók, jól körülhatárolhatók, sajátos területi egységet képeznek, melyek összehangolt tervezéséhez, rendezéséhez és fejlesztéséhez országos érdekek is fűződnek, a tanyás térségek a területfejlesztés célterületei között nem szerepelnek és a vidékfejlesztésen belül sem kaptak eddig érdemi szerepet. 2 . A JÁ N L Á S
A tanya és a tanyás térségek kerüljenek bele a területfejlesztésről és területrendezésről szóló, 1996. évi XXI. törvény támogatandó térségei közé. Szükség lehet egy önálló tanyatörvényre, vagy egy olyan vidékfejlesztési törvény megalkotására, amelyben a tanyák és a tanyás térségek, azok megőrzése, fejlesztése külön fejezetként, önállóan szerepel. 3. TÉZIS
R É S Z L E T E S A JÁ N L Á S O K 1. TÉZIS
A tanya ma érvényes jogi definíciója idejét múlt. E településforma egy sajátos gazdasági, társadalmi és települési egység, amely az utóbbi években jelentős funkcionális változáson ment át. Ennek megfelelően a termőföldről szóló, 1994. évi XV. tv. 3. §-ban megadott definíció, mely szerint a „tanya a település külterületén levő, mezőgazdasági termelés (növénytermesztés és állattenyésztés), továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terménytárolás céljára létesített lakó-, illetve gazdasági épület, épületcsoport és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó föld együttese” nem írja le hűen a mai kor tanyáit. 1 . A JÁ N L Á S
Szükség van a tanya fogalmának újraértelmezésére, definiálására és jogszabályban történő rögzítésére, hogy e településformát is egyértelműen nevesíteni lehessen a különböző támogatási rendszerekben. A megalkotan26
A 2004. és 2006. közötti Nemzeti Fejlesztési Terv és annak operatív programjai a tanyás térségekkel nem foglalkoznak, hozzájuk kapcsolódva fejlesztési forrásokat nem különítenek el és európai uniós forrásokat sem terveznek e területekre. 3 . A JÁ N L Á S
A 2007. és 2013. közötti időszakra elkészítendő Nemzet Fejlesztési Tervben a tanyás térségek fejlesztésének hangsúlyosabb szerepet kellene kapniuk. A Regionális Operatív Programon belül külön prioritásként kellene szerepeltetni a tanyás térségek átfogó és komplex fejlesztését, míg az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív programon belül a tanyai gazdálkodás, a tanyás táj, az építészet, a tanyai lakosságot kiszolgáló intézmények stb., azaz a tanyás-vidéki térségek integrált fejlesztését. Ajánlható, hogy a tradicionális tanyai építkezés, tájhasználat, a külterületi közösségi életben való részvétel külön forrásalapból, pályázati rendszeren keresztül támogatható legyen. FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
4. TÉZIS
A tanyák és a tanyai lakosok életét egész sor olyan döntés befolyásolja, amelyeket különböző szinteken elhelyezkedő döntéshozók, a döntések által érintett emberektől függetlenül, az ő megkérdezésük nélkül hoznak. Sok konkrét esetben merült fel az, hogy a tanyai lakosokat érintő döntéseket nem a megfelelő szinten hozzák, illetve az érintetteket nem megfelelően tájékoztatják.
•
szám alatti települések esetében a listán legalább egy-két helyet külterületen élő jelöltnek kellene biztosítani. 10 000 fő feletti település esetében a választókerületek kialakításánál törekedni kell arra, hogy tiszta külterületi és tiszta belterületi választókerületek jöjjenek létre, és a külterületi választókerületek száma a külterületi népesség számával arányos legyen. 6. TÉZIS
4 . A JÁ N L Á S
A tanyákat és a külterületi népességet közvetlenül érintő döntések esetében a különböző döntési szintek rendszerét a szubszidiaritás jegyében át kellene tekinteni. Különböző szakmacsoportok képviselőinek a bevonásával kell megvizsgálni, hogy mik azok a ma lokálisan kezelt problémák (pl. tanyasi iskola fenntartása, finanszírozása), amelyeket nem települési szinten kellene kezelni, és mik azok, amelyeket ma magasabb szinten kezelnek (országos szintű előírások), de lokálisan kellene elbírálni (pl. külterületek beépítési korlátai). Ki kell dolgozni annak a rendszerét, hogy a helyi tanyás népességet az őket érintő döntések meghozatalába hogyan lehet intézményesen bevonni, illetve egy-egy változás esetén őket tájékoztatni. 5. TÉZIS
A külterületi népesség egy része – a települések belterületén élőkhöz képest – erősen marginalizálódott, gyenge érdekérvényesítési képességgel rendelkezik. Nemcsak fizikai értelemben, de társadalmilag is érzékelhető az elkülönülésük. A külterületi/tanyasi társadalom érdemben alig jelenik meg, hallatja hangját a tanyás falvak és városok helyi társadalmában. 5 . A JÁ N L Á S
Módosítani szükséges a helyi önkormányzati képviselők választását szabályozó törvényt, oly módon, hogy a tanyai szórványok számára meg legyen a lehetőség a települési önkormányzatokban való garantált reprezentációra. A részönkormányzatok létrehozásának jelenlegi lehetősége ezt nem garantálja maradéktalanul. • Amennyiben a település népességén belül a külterületen élő népesség meghalad egy bizonyos (részletesebb vizsgálat alapján meghatározott) létszámot, vagy %-ot, a kislistás, azaz a 10 000 fő lélek2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
Jelenleg az egyébként is szűkös önkormányzati költségvetésből kell biztosítani a külterületekhez, illetve a külterületi népességhez kapcsolódó feladatok forrásait. A külterületen élők számára az oktatás, az egészségügyi és szociális ellátás biztosítása népességarányosan több forrást igényel, mint a faluban-városban élők ellátása (pl. a diákok és idősek szállítása, az orvos rendszeres kijárása, a dűlők járhatóságának biztosítása stb.). A forráselosztás jelenlegi rendszerében a külterületi népesség általában hátrányos helyzetbe kerül, ami nemegyszer a belterületi és a külterületi népességet – az anyatelepülés és a tanya társadalmát – is szembeállítja. 6 . A JÁ N L Á S
A jelenleg méltatlanul alacsony külterületi normatíva megemelése szükséges. A normatív támogatási rendszerben meg kell jelenni minden olyan költségnek, amely a külterületekkel és a külterületi népességgel kapcsolatos többletforrást jelentenek. 7. TÉZIS
Megengedhetetlen, hogy a külterületen élők életkörülményei aránytalanul rosszabbak legyenek, mint a falvak, városok belterületén élőké. E tekintetben a minimális infrastrukturális feltételek biztosítása alapvető prioritást képvisel a tanyás térségekben. Természetesen a vonalas infrastruktúra belterületi jellegű, teljes körű kiépítését nem lehet célul kitűzni, viszont ma már számos olyan alternatív lehetőség (pl. házi közmű) létezik, amely a szórványterületeken is teljes körű komfortot biztosít. A felmérések eredményei azt mutatják, hogy a tanyák pusztulása különösképpen azokon a területeken ölt jelentős méreteket, ahol a megközelítés nem biztosított, az utak rosszak, s van ahol még a villany sem áll rendelkezésre. 27
7 . A JÁ N L Á S
Tanyás térségeinkben – a 21. század kezdetén – joggal elvárható az átlagos életkörülmények megteremtése minden olyan határrészen, ahol azt a külterületi lakottság indokolja. Biztosítani kell az elektromos áramot, valamint a fő feltáró dűlőkön az időjárástól független, burkolt úton történő megközelítés lehetőségét, továbbá azokon a területeken, ahol a közműhálózat kiépítése nem gazdaságos, támogatni kell a házi közművek kialakítását. Erre állami források biztosítása szükséges.
hogy a szociális gondozáson túlmenően formális érdekérvényesítő szerepet is betölthessenek. 10. TÉZIS
A Homokhátság amúgy is gyenge talajadottságai mellett az egyéb természeti feltételek egyre hátrányosabb irányú változása is sújtja a tanyai gazdálkodókat: az elmúlt évtizedekben drasztikusan csökkent a térségben a talajvíz szintje, s mind gyakoribb az aszály. 1 0 . A JÁ N L Á S
8. TÉZIS
A tanyai népesség tanyákon történő megtartása, a tanyai közösségek élő, organikus egységként való megőrzése, illetve a lehetőségekhez képesti revitalizációja elképzelhetetlen olyan kulturális-közösségi épületek nélkül, amelyekben a külterületi népesség társadalmi-közösségi életet élhet. Egykor ezt a „kulturális-szellemi központot” a tanyasi iskolák jelentették. 8 . A JÁ N L Á S
Az egykori tanyasi iskolahálózat még meglévő – bár időközben funkciót váltó – épületeire, valamint egyéb nagyobb, átalakítható-fejleszthető külterületi ingatlanokra alapozva tanyasi közösségi házakat kellene kialakítani, illetve ezek létrehozását költségvetési forrásokból támogatni. Meg kell vizsgálni továbbá annak a lehetőségét, hogy egyes, még ma is jelentős lakónépességgel rendelkező külterületi részeken van-e igény a tanyai oktatásra, s ha van, milyen feltételek (finanszírozás, tanterv, oktatási forma) mellett valósítható a meg. 9. TÉZIS
A tanyagondnoki szolgálat pótolhatatlan szerepet tölt be a külterületi népesség életében. Sok tanyás település azonban források hiányában tanyagondnoki szolgálatot ma még nem tud működtetni. 9 . A JÁ N L Á S
A tanyagondnoki hálózatot meg kellene erősíteni, a tanyagondnok alkalmazását a tanyás településeken kötelezővé kellene tenni, és ennek finanszírozását a normatív támogatási rendszeren belül nevesítve lehetne biztosítani. A tanyagondok feladatait úgy kell bővíteni, 28
Olyan komplex program megindítása szükséges, amely biztosítja a Homokhátság vízpótlását, és egyúttal a hatékony öntözés feltételeinek megteremtését. Ajánlható, hogy a Kormányprogramban szereplő és elkezdődő vízpótlási és vízvisszatartási projektek segítsék a tanyás térségek revitalizációját is. 11. TÉZIS
A birtokviszonyok a külterületeken – így a tanyás térségekben is – sok helyen rendezetlenek, kaotikusak. A birtokszerkezet elaprózódott, ugyanazon termelőnek egymástól távol levő birtokrészei vannak, miközben a tanya körül idegen birtoktestek találhatók. Mindez nehezíti a gazdálkodást és rontja annak hatékonyságát. 1 1 . A JÁ N L Á S
Alapos térségi feltárás után ajánlható a birtok- és üzemviszonyok rendezése. Olyan birtokösszevonások támogatása szükséges, hogy azok révén az egyes tanyák körül életképes méretű földterületek, gazdaságos mezőgazdasági üzemek jöhessenek létre. 12. TÉZIS
A hagyományos szántóföldi növénytermesztésen alapuló mezőgazdasági tevékenység kisüzemi méretekben egyre kevésbé folytatható gazdaságosan. Az 5–10 hektáros tanyai gazdaságok tulajdonosaik számára nem biztosítják a megélhetést. 1 2 . A JÁ N L Á S
Fel kell tárni olyan mezőgazdasági termékek előállításának a lehetőségét, amelyek kisüzemi méretekben is FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
gazdaságosan termelhetők, értékesíthetők, s így a mai szántóföldi növénytermesztés alternatívái lehetnek. Támogatni kell azoknak a termékeknek a tanyai gazdaságokban történő előállítását, amelyek előállításához magas élőmunkahányad és szaktudás szükséges. A tanyai gazdálkodás egyik megújulási lehetősége lehetne a piacképes biogazdálkodás. 13. TÉZIS
Magyarországon az egyes mezőgazdasági termékek biotermékké minősítése rendkívül bonyolult és költséges. A tanyasi termelők többsége az eljárást lefolytatni, azt kifizetni és az előírásoknak megfelelni képtelen.
főfoglalkozás mellett) nagymértékben hozzájárulhat a tanyavilág népességének és tradicionális értékeinek megőrzéséhez. 15. TÉZIS
A tanyai gazdálkodó népesség periferikus helyzetéből, a belterülettől lévő távolságából, szétszórtságából és egyéb okokból adódóan a korszerű, naprakész gazdasági és piaci ismeretek terén információs hátrányba kerül a belterületi népességhez képest. Ez tovább súlyosbítja a tanyai gazdálkodók nagytermelőkkel szembeni, egyébként is jelentős versenyhátrányát. 1 5 . A JÁ N L Á S
1 3 . A JÁ N L Á S
A biotermékké minősítés folyamatának felülvizsgálata és egyszerűsítése szükséges, hogy a tanyán gazdálkodók jelentősebb többletköltségek nélkül is bevizsgált biotermékek előállítására képesek legyenek. Javasolt létrehozni a biotermék mellett egy újabb kategóriát, az „egészséges tanyai élelmiszer” kategóriát, amely minősítés megszerzése egyszerűsített eljárás keretében történhet, és amely egyfajta védjegyként szerepelhet a tanyasi gazdaságok által előállított élelmiszereken. 14. TÉZIS
A nagytermelők és nagykereskedők által uralt mezőgazdasági termelési és értékesítési rendszerben az elszigetelt tanyai kistermelők piacra jutásának, piacon maradásának és megfelelő jövedelemhez jutásának ma nincs reális esélye. Az is tény, hogy tanyai gazdálkodók az új szövetkezési formáktól is idegenkednek, ráadásul anyagi erőforrásaik a TÉSZ-ekben és a BÉSZ-ekben való részvételhez általában nem elégségesek. 1 4 . A JÁ N L Á S
A mezőgazdasági integráció terén olyan önkéntes közös társulások kialakítását kell támogatni, amelyek előnyeik révén a tanyai gazdálkodókat a leginkább képesek összefogni. Ennek érdekében meg kell vizsgálni a működőképes tanyai integrációk érdekeltségi rendszerét. A tájfenntartó, extenzív gazdálkodás az alacsony aranykorona-értékű földeken, illetve a védett természeti területek szomszédságában kapjon állami támogatást, ami kiegészítő jövedelemként (a nyugdíj, vagy más 2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
A tanyán gazdálkodók információhoz jutása érdekében a „mobil szaktanácsadás” rendszerének kialakítása szükséges. Ez elsődlegesen olyan felkészült szakemberekre, illetve falugazdászokra támaszkodna, akik rendszeresen látogatnák a tanyás területeket, illetve magukat a tanyákat, de tevékenységük kiterjedhetne tanyákon szervezett szakmai estékre is. 16. TÉZIS
A tanyák a magyar alföldi táj jellegzetes és pótolhatatlan értékű táji tényezői. Funkcióváltásukkal, az építészet és a közízlés változásával azonban a külterületen épített épületek egyre heterogénebbé válnak, a hagyományos építészet és tanyasi táj átalakulóban és visszaszorulóban van. 1 6 . A JÁ N L Á S
Kezdeményezni kell egy szakértői csoport megalakulását, különböző szakmaterületekről, amelynek feladata a tanyák táji építészeti értékeinek feltárása, összegyűjtése és archiválása. A külterületi építkezéseknél – a mai kornak megfelelő építési technológia alkalmazása mellett – ösztönözni kell azokat az építészeti, téralakítási, területhasználati megoldásokat, amelyek a hagyományos tanyai építészet karakterjegyeit újjáteremtik. Kelt Lakiteleken, 2003. év szeptember hó 27. napján A Tanyakollégium résztvevői 29
Könyvismertetés SOMOGYI GYŐZŐ: “A NAGY TÉRKÉP – A KÁRPÁT-MEDENCE MADÁRTÁVLATBÓL” Az 1942-ben Budapesten született művész sokoldalú munkássága a művészet iránt érdeklődő, értékelő közönség és szakemberek körében közismert. Első kiemelkedő díját 1977-ben a Miskolci Grafikai Biennálé Nagydíjával érdemelte ki. „A Magyar Hősök Arcképcsarnoka” című alkotása, „Az Árpád-ház szentjei”, „A keresztút”, a magyar történelmet és a Káli-medencét megjelenítő alkotásai, grafikus (fehér-fekete) és sajátos színvilágot, mintegy a levegőt is érzékeltető festményei egyedi, sajátos értékek. Munkásságáról 2003-ban átfogó ismertetés és katalógus jelent meg 79 oldal terjedelemben. E szakmai folyóirat keretei között nincs mód ennek a gazdag alkotói és érdeklődési körfolyamatnak a bemutatására, tegye ezt az olvasó, önkéntes érdeklődését kielégítendő gazdag élményben és sok örömben lesz része. Jelen ismertetés Somogyi Győző címben jelzett, példátlan erőfeszítéssel és műgonddal létrehozott alkotására szorítkozik. A kötet A/2-es méretben, 26 oldal terjedelemben 2002. november 20-án jelent meg. Eredeti mérete 270/170 cm; amelyből a kötet méretének megfelelő tördeléstagolás készült. Az ötszáz számozott példányban hozzáférhető kötetben a madártávlatú sajátos képi ábrázoláson kívül – mintegy – kiegészítő alkotások sora teszi teljessé a munkát. Ezekben hazánk történelmi hagyományait feldolgozó/ábrázoló építmények, műemléki értékek, várak, a magyarság értékei jelennek meg. Az egész mű Somogyi Győző közel tízéves 1978– 1985 között végzett elmélyült munkájának eredménye. Műfaját és kidolgozottságát tekintve is világviszonylatban példa nélkül álló alkotás. Azzá teszi az egységes megjelenítés, a kidolgozottság, az elmélyültségén kívül a részek gondos, lépték- és aránytartó felületi megdolgozása is. A madártávlatiság ellenére az alkotás nem vált térképpé, mégis tárgyilagos, egyedi és beszédes is egyben. A kialakult adottságok, helyzetek érzékeny és finom tényfeltárását kapja a szemlélődő. Az egész Kárpát-medence egységes egészben jelenik meg, ahol a vizeknek és a vonalas létesítményeknek csakúgy fontos szerep jutott, mint a domborzat és beépítés karakteres bemutatásának. 30
A katalógus 32 lapján Mezőtúr–Orosháza–Békéscsaba–Arad és Temesvár vonaltól Belényes–Vajdahunyadig terjedő területek térszerkezete, hegy- és vízrajza egyaránt érzékelhető. Hasonló műgond jellemzi a katalógus 33. oldalán a Balaton nyugati medencéjét és az ahhoz kapcsolódó területeket is. Ezen a lapon a (keletről-nyugatra haladva) Veszprém, Herend, Devecser, Jánosháza, Alsóújlaktól délre a Karád, Magyaratád, Polány, Osztopán–Somogyvár, Marcali, Tapsony, Zalakomár és Zalakaros zárja a Balatontól délre elterülő vidéket. A köztes területek ábrázolása is kiemelt minőségben egyenletes megdolgozottsága révén csodálatos élményt nyújtó. A madártávlatból készült térképalbum sok-sok egyébként összetartozó kistérségi elemből, tájegységből állt össze. Az Ernst Múzeumban megrendezett kiállításra készült 2003. évi katalógus egyes oldalain betekintést nyerünk erről a műhely/de sokkal inkább helyszíni/munkáról. Eszerint: - 34. oldal Eger és Szigetvár vár és településszerkezete - 35. oldal Sásd és Barabás térsége - 75. oldal Kecel és környéke - 76. oldal Apafa, Csapókert és Debrecen - 78. oldal Kadarkút, Somogykeszi, Szolnok - 79. oldal Szent László és Somogyharsány Az egyes részletek vagy inkább helyszíni vázlatok is teljes értékű alkotások, de az egységes nagy lapon való megjelenésükkel tovább tökéletesedtek és gondos illesztéssel simulnak egymásba. Óriási türelem, kiváló arányérzék és léptékhelyes illesztés teszi igazán nagygyá az alkotást. A recenzens kötelessége felhívni az urbanisták figyelmét erre az alkotásra, a benne levő meglátásokra, amelyek a tennivalókra is utalnak. Jelzés értéke van annak, ahogy és főleg mely időben készült el az alkotás. Hazánk valamennyi kistérségében szükségessé válna az alkotás bemutatása és elérhetőségének biztosítása, a kistérségi központok könyvtárai számára is. A különböző iskolák diákjai is milyen más nézőpontFA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
ból szemlélhetnék lakóhelyük és környezetük adottságait. Ajánlható a kiadó számára, hogy a nehezebben kezelhető és csak elmélyülten tanulmányozható bekötött példányokon kívül, merje közreadni levelezőlap méretben a kötet tájegységileg lehatárolható részeit. A külföldi és hazai turisták is bizonyára szívesen üdvözölnék ismerőseiket, szeretteiket ezekkel az ábrázolásokkal, alkotásokkal. Az egyre bővülő hazai levelezőlap-kínálatban is bizonyára kelendő választékbővülést eredményezne az ilyenfajta forgalmazás. E javaslat elfogadása esetén az oktatásban is fontos szerepet kaphatna a több tudományágon is átható, ugyanakkor a vizuális kultúrát szolgáló alkotássorozat közzététele. A tanulóifjúság köreiben felmérhetetlen mennyiségű új gondolat, ötlet, a továbbfejlesztés igénye és további
2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
részletek kidolgozása vehetné kezdetét. Az épített környezet kulturáltságában ez a folyamat jelentősen értéknövelő és kultúranövelő hatást fejthetne ki. Mernünk kell alkalmazni a már megvalósított alkotások teljesebb hatását felvállaló és az alkalmazás révén terjedő értékeink megbecsülését. Somogyi Győző “A nagy térkép” című alkotása továbbélésének csak néhány változatát bemutatva, bizonyára többeknek további gondolatai, ötletei is származhatnak, mivel munkája tartalmaz a hazai településtervezés és -rendezés számára is olyan induló információkat, amely a rész és az egész, az egész és részletek kölcsönhatásainak feltárásában alkotói érték. Ajánlom tehát mindenki figyelmébe, különös tekintettel a címzettekre. Horváth Béla okl. építészmérnök
31
EU HÍRMONDÓ
FORMAN BALÁZS Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem
A visegrádi országok Nemzeti Fejlesztési Tervei A S T RU K T U R Á L I S A L A P O K É S A Z N E M Z E T I F E J L E S Z T É S I T E RV ( N F T ) V I S Z O N YA
A Strukturális Alapok általános szabályozásáról szóló 1260/1999 (EK) Tanácsi Rendelet értelmében az alapok forrásainak igénybevételéhez az 1. célkitűzés hatálya alá tartozó, gazdaságilag elmaradott régiókkal – ahol az egy főre jutó GDP nem éri el a Közösség átlagának 75%-át – rendelkező tagállamoknak, ha a közösségi támogatások mértéke a programozási ciklus egészében meghaladja az 1 milliárd eurót, akkor Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) keretében ki kell dolgozniuk és az Európai Bizottság elé kell terjeszteniük fejlesztési célkitűzéseiket és prioritásaikat. Ha az egy régióra jutó támogatási összeg a programozási időszak egészében nem haladja meg az 1 milliárd eurót, akkor Egységes Programozási Dokumentumot készíthet. Ha több ilyen régió szomszédos egymással vagy az ország területének nagy része – Németország, Olaszország, Spanyolország – vagy ország egész területe ilyen akkor fejlesztési tervet kell készíteni. Itt a hangsúly azon van, hogy a szomszédos régiók ne egymástól teljesen függetlenül, hanem egymással összhangban készítsék a fejlesztési terveiket, maximálisan kihasználva a régiók közötti szinergikus hatásokat. Ilyen szinergikus hatás, ha az egyik régióban létesített munkahelyekre a másik régióból is járnak át dolgozni. Ha az egyik régió szélén épült szennyvíztisztító másik régió településeinek a szennyvizét is tisztítja. Vagy nem utolsósorban, ha az egyik régió területén megvalósított közlekedésfejlesztési beruházás a másik régió elérhetőségét is javítja. Ilyen hatása lenne az M0-ás autópálya keleti szektorának, amely területileg a közép-magyarországi régió területén helyezkedne el, viszont az Észak-Alföldön és az Észak-Magyarországon termelő exportőrök piacra jutási lehetőségeit is jelentősen javítaná. A szinergi32
kus hatások kihasználása érdekében dönthet úgy egy Nemzeti Fejlesztési Tervet készítő kormány, hogy nem csupán egyes régiók operatív programjainak az egymás mellé rakásából állítja össze a dokumentumot! A szinergikus hatások kihasználása érdekében, a több régió érdekében is álló fejlesztéseket ágazati vagy uniós terminológiában multiregionális operatív programokat is készítenek. Az már más kérdés, hogy a közvetlen kormányzati irányítást lehetővé tévő ágazati operatív programok abszolút túlsúlya – 80–90%-ban részesedtek a forrásokból – volt idáig jellemző a leginkább támogatott kohéziós országokban. A Nemzeti Fejlesztési Terv egy stratégiai dokumentum, melynek elkészítéséért a tagállam kormánya a felelős. A kormány felelős a Nemzeti Fejlesztési Terv elkészítéséért, a belső struktúrájának, céljainak, forrásainak, intézményeinek, az egyes operatív programjai közötti munkamegosztás kialakításáért. Ez azért is fontos, mert a régiók nem közvetlenül az Európai Unió Regionális politikai Főigazgatóságánál pályáznak, hanem a tagállam kormányán keresztül. Ez korábbi hazai várakozásokhoz képest csökkenti a régiók jelentőségét a programozási folyamatban. A Nemzeti Fejlesztési Terv képezi az alapját a közösségi támogatásokért a Bizottsággal folytatandó tárgyalásoknak, melyek eredményeként készül el a támogatások jogi keretét jelentő Közösségi Támogatási Keret (KTK). A Közösségi Támogatási Keret tartalmazza az EU és a másik fél pénzügyi kötelezettségvállalását arra, hogy az adott programozási időszakban, a régi tagállamok esetében jelenleg 2000 és 2006 között, a visegrádi országokban pedig 2004 és 2006 között a közösen finanszírozott fejlesztési területekre, milyen összeget fordítanak. A Közösségi Támogatási Keret az a jogilag kötelező érvényű dokumentum, amely egyszerre tükrözi a tagállam céljait, fejlesztési programjait, a közösségi politikák alkalmazásának megvalósítását és az EuFA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
rópai Unió prioritásait és mindkét fél pénzügyi kötelezettségvállalásait
A V I S E G R Á D I O R S Z ÁG O K 2 0 0 4 – 2 0 0 6 - O S N E M Z E T I F E J L E S Z T É S I T E RV E I N E K E L E M Z É S E
A négy visegrádi ország – hat másik országgal együtt – 2004. május 1-jén csatlakozott jogilag az Európai Unióhoz. A tíz új tagállam gazdasági fejlettségét tekintve messze elmarad az Európai Unió 15 régió tagjának átlagától is, nemhogy a legfejlettebb tagállamoktól. Az új tagállamok valamennyi régiója – Prága és Pozsony kivételével – a gazdaságilag-társadalmilag elmaradott régiókhoz, az 1. célkitűzésbe kerül a közösségi támogatásokat illetően. Az új tagállamok valamennyi régiója közösségi támogatásra jogosult a Strukturális Alapokból és a Kohéziós Alapból. Az Európai Unió épp ezért az új tagállamok számára Nemzeti Fejlesztési Tervek elkészítését írta elő. Azért csak a négy visegrádi ország elemzésére kerül sor, mert a többi új tagállam lélekszáma lényegesen elmarad az övéktől. A három balti állam gazdasági fejlettsége a szovjet korszak örökségeként szintén elmarad a többiek átlagától. Ciprus megosztottsága miatt összehasonlíthatatlan. Málta kicsinysége, szigetország léte, egészen más adottságai miatt nem lehet összehasonlítási alap. Az összehasonlítandó országok köre még Szlovéniával lenne bővíthető. Most mégsem tesszük ezt. .
L E N G Y E LO R S Z ÁG
Lengyelország általános állapota a helyzetelemzés alapján Lengyelország 312 685 négyzetkilométeres területével és 38,6 millió lakosával a csatlakozó országok közül a legnagyobb. A kibővült – 25 tagú –Európai Unióban is a hatodik helyen áll az országok méret szerinti rangsorában. Az ország fejlettség tekintetében korántsem áll ilyen előkelő helyen. Az egy főre jutó GDP értéke 1991-ben a közösségi átlag 30%-át tette ki, és ez az arány 2001-re is mindössze a 40,9%-ot érte el. Az elmúlt évek számos kedvező makrogazdasági folyamata – az infláció megfékezése, a zloty megerősödése, a gazdasági növekedés folyamatossága – ellenére a lengyel gazdaság a mai napig számos strukturális 2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
nehézséggel küzd. A tercier szektor aránya a gazdaságban meglehetősen alacsony, (2002-ban 52%) miközben mind az ipar, mind a mezőgazdaság alapvető versenyképességi problémákkal küszködik. A gazdasági elmaradottság és az alacsony GDP/fő mutatók indokolják Lengyelország jogosultságát a Strukturális Alapok támogatásaira. Az Alapok szabályrendszere alapján NUTS II szinten kijelölt, jogosult régiókat a tizenhat vajdaság alkotja. Az 1999. január 1-jétől működő új területi államigazgatási rendszerben 16 NUTS II. régiónak megfelelő vajdaságot hoztak létre a korábbi 49 régi vajdaság helyett. Nem csoportokat képeztek a régi vajdaságokból, hanem részben a vajdasági határok átszabásával teljesen új egységeket hoztak létre. A vajdaságok az országos és a települési szint mellett harmadikként rendelkeznek közhatalmi és közigazgatási státusszal és autonómiával, ennek megfelelően a vajdaságokat független, választott testületek irányítják, és pénzügyileg is jelentős önállóságot élveznek. A régiók között jelentős különbségeket fedezhetünk fel. A legnagyobb vajdaság, Mazowiecki (Varsó és régiója) az egy főre jutó GDP alapján 2001-ben az uniós átlag 63,7%-át, míg a fejlettségben soron következő Śląskie (Felső-Szilézia, Lengyelország legiparosodottabb vidéke a 44,6%-ot, a legelmaradottabb Lubelski (Lublin és környéke) pedig a 28,6%-át érte el. A legszegényebb és a legfejlettebb régió közötti differencia több mint kétszeres. Az elmaradott régiókban a gazdaság versenyképessége igen alacsony. Az országos munkanélküliségi ráta 19,9%, a legnagyobb munkanélküliségű régiókban pedig meghaladja a 26%-ot. A Strukturális Alapokból társfinanszírozott tevékenységekre Lengyelország 2003 elejére készítette el Nemzeti Fejlesztési tervét, amelyet a kormány január közepén fogadott el. A dokumentumot ezek után küldték meg az Európai Bizottság számára. Az ország nagyon fontos európai közlekedési útvonalak elágazásainál helyezkedik el. Az országot nyugat–keleti irányban szeli át a Berlin–Varsó–Minszk– Moszkva tengely (II. Páneurópai folyosó), ami a legfontosabb szárazföldi útvonal Nyugat-Európa és Oroszország között. Hasonlóan fontos nemzetközi szempontból a Varsó–Vilnius–Riga–Tallinn útvonal (I. Páneurópai folyosó) Szentpétervár felé történő elágazással. Az ország déli részét érinti a Berlin–Wroclaw–Krakow–Lvov–Kijev (III: Páneurópai folyosó) útvonal is. Az ország számára ugyanakkor nagyon fontosak az ország déli iparvidékeit – Felső-Sziléziát – a 33
Balti-tenger partján fekvő kikötővárosokkal – Szczeczin, illetve Gdansk – összekötő észak-déli útvonalak. Ez utóbbiak a VI. Páneurópai folyosó részei. Ennek a szlovákiai Zsolnán túlra délre, Magyarország felé történő meghosszabbításáról komoly viták folytak.
•
A lengyel Nemzeti Fejlesztési Terv céljai A lengyel NFT célkitűzéseinek alapját az a szándék határozza meg, hogy az ország gazdaságának versenyképességét az EU-uniós tagság első néhány évében meg kell teremteni Lengyelország hosszabb távú érvényesülésének érdekében. A terv stratégiai célját a következőképpen fogalmazták meg: „A hosszú távú harmonikus fejlődés lehetőségét tartalmazó versenyképes gazdaság kialakítása a tudás és a vállalkozókészség alapjain, a foglalkoztatás növelése és az Európával való társadalmi, gazdasági és területi kohézió megteremtése céljából mind regionális, mind országos szinten. E cél eléréséhez öt specifikus cél járul hozzá: • A hosszú távú GDP-növekedés fenntartásának elősegítése. A cél eléréséhez a fejlesztéspolitika mellett a gazdaságpolitikának kellő figyelmet kell fordítania a csatlakozás utáni időszakban a pénzügyi stabilitás megőrzésére, az inflációs és az államháztartási hiány kordában tartására, és tovább kell vinnie a strukturális reformokat, folytatnia kell a privatizációt. • A foglalkoztatás és a képzés szintjének emelése: a fejlesztési tevékenységek mellett e cél érdekében átjárhatóbbá kell tenni a munkaerőpiacot, csökkenteni a munkaerő közterheit, illetve szélesebb társadalmi rétegek számára kell nyitottá tenni a magasabb szintű oktatást. • Lengyelország bekapcsolása az európai közlekedési és információs infrastrukturális hálózatokba. • Intenzívebbé kell tenni a gazdaság szerkezetében a magas hozzáadott értéket termelő szektorok arányának növelését, és az információs társadalom technológiájának fejlesztését meg kell alapozni: e cél elérése több strukturális reform keresztülvitelét követeli meg Lengyelországban, ideértve többek között az agrárfoglalkoztatottak arányának csökkentését, a nemzeti termelési struktúrában a magas hozzáadott értéket előállító tevékenység növelését, a tercier szektor növekedésének felgyorsítását. Ehhez jelentősen növelni kell a K+F kiadá34
sok szintjét és az információs technológiák fejlesztésére fordított összegeket. Valamennyi regionális és partnerségi csoport részvételének elősegítése Lengyelország fejlesztési és modernizációs folyamataiban: a fejlesztési folyamatoknak mindenképpen a regionális és társadalmi különbségek növekedésének ellenében kell hatniuk, ehhez pedig megfelelő koordinációs és együttműködési fórumokat kell kiépíteni, a partnerséget intézményesíteni kell.
A lengyel Nemzeti Fejlesztési Terv célkitűzései jelen formájukban némileg eltérnek a terv korábbi változataiban foglaltaktól. Az Európai Bizottság észrevételei, valamint az ex ante értékelés megállapításainak következményeként a célok megfogalmazása sokkal inkább horizontális jelleget öltött, a regionális megközelítésű célok sokkal inkább nemzeti aspektusra fordítódtak. A régiók közötti fejlettségbeli különbségek csökkentése, a nemzeti kohézió területi erősítése a korábbinál sokkal kisebb hangsúlyt kap, a célkitűzések elsősorban az országos (gazdasági) strukturális fejlesztésekre irányulnak. A fenti célhierarchiát a tervben foglalt horizontális célkitűzések egészítik ki, amelyek a nemek közötti esélyegyenlőségre, valamint a környezetvédelemre összpontosítanak. Ezek a horizontális célkitűzések az Európai Unió közösségi politikáihoz kapcsolódnak. Prioritások és operatív programok A fenti célok elérése érdekében a lengyel NFT öt fő prioritási területre összpontosít: • • • • •
A vállalkozások versenyképességének támogatása Humán erőforrások és foglalkoztatás fejlesztése A beruházások növekedési feltételeinek megteremtése, a kiegyensúlyozott fejlődés és a területi kohézió megteremtése A mezőgazdaság és a halászat strukturális átalakítása, vidékfejlesztés A régiók fejlődési potenciáljának erősítése és egyes területek leszakadásának megelőzése
Az egyes prioritási területeken foganatosítandó intézkedéseket hat operatív program foglalja magában, az alábbiak szerint:
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
Az ábra alapján is látható, hogy a Strukturális Alapok támogatásai Lengyelországban rendkívül koncentrált formában valósulnak meg. A mindössze hat program meglehetősen széles területeket és jelentős forrásokat fed le. Operatív Program Gazdasági Versenyképesség Fejlesztése Humánerőforrás-fejlesztés Közlekedés – Tengeri Gazdaság Az élelmiszeripar átszervezése és modernizációja, vidékfejlesztés Halászat és Halfeldolgozás A lengyel programok, sőt a prioritások megoszlása alapján is megállapítható, hogy azok nagyon szorosan illeszkednek az egyes Strukturális Alapok célkitűzéseihez, támogatási területeihez. Ahol egy prioritáshoz több OP is kapcsolódik (negyedik prioritás), ott a kettő közötti megosztás alapja az egyes alapok szerinti feladatmegosztás. A lengyel kormányzati struktúra kompetencia-megosztása nemigen játszott szerepet a programok elkülönítésében, így egy-egy OP megvalósításában általában több tárca is érintett. Ez nem kis részben annak a következménye, hogy az Európai Unió intézményi struktúrája állandóbb, mint a tagállamok minisztériuma. A monofund rendszerű operatív programok az Európai Unió részéről egyszerűsítik az egyes operatív programok áttekintését, a végső kedvezményezettek számára viszont a feladatok jelenlegi szabályozása mellett többletfeladatokat jelentenek. Az 2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
Az operatív programok (OP) közül öt – a területfejlesztésről szóló programot kivéve mind – monofund típusú program, vagyis a Strukturális Alapok közül csak egy finanszírozza, a következők szerint:
Strukturális Alap Európai Regionális Fejlesztési Alap Európai Szociális Alap Európai Regionális Fejlesztési Alap Európai Orientációs és Garancia Alap Orientációs Szekció Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz oktatás fejlesztésénél az épület beruházásokat a Gazdasági Versenyképesség Fejlesztése Operatív Program keretében finanszírozzák. Az újonnan felhúzott épületekben folyó oktatás költségeit viszont az Európai Szociális Alap finanszírozza Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Program keretében. Részben ez indokolja a gazdasági jelentősége ellenére is a Halászat és Halfeldolgozás Operatív Program indítását. A regionális fejlesztési OP két szempontból is integráltnak tekinthető. Egyrészt ez az egyetlen olyan lengyel OP a 2004–2006-os időszakban, amelyet egyidejűleg több Strukturális Alap is finanszíroz. Másrészt ez a program magában foglalja az ország minden régióját, egységes területfejlesztési programként. Ez az integráltság tekintettel a kedvezményezettek nagy számára, a források és a finanszírozandó projektek sokszínűségére, a rendelkezésre álló források nagyságára az Integ35
rált Regionális Fejlesztési Operatív Program Irányító Hatóságát szinte csúcsminisztérium szintjére emeli. Mind a programok esetében tapasztalt erőteljes koncentráció, mind azok illeszkedése az egyes alapok, mind pedig a területfejlesztési intézkedések egyetlen – és nem régiónkénti – programba foglalása összecseng azokkal a véleményekkel és álláspontokkal, amelyeket az Európai Bizottság fogalmazott meg az új tagállamok számára a Strukturális Alapok felhasználásával kapcsolatban. Ezen vélemények indoklása általában az Előcsatlakozási Alapok felhasználásának tapasztalatait hasznosítva az ilyen módon kialakított programok – abszorpciós szempontból – hatékonyabb megvalósítását, a kisebb adminisztrációs igényt és az áttekinthetőbb végrehajtást emelte ki. Az Unió a saját maga által támasztott minőségi követelményekből nem engedve kívánta így egyszerűsíteni a programozási eljárást. Az egyes programok célkitűzései, tartalma a következő: Gazdasági Versenyképesség Fejlesztése OP: A program célja a lengyel gazdaság versenyképességének szabad piaci mechanizmusokra épülő fejlesztése. Ennek érdekében a program egyrészt közvetlenül a vállalkozásokat támogatja, másrészt hozzájárul a tudományos kutatási-fejlesztési tevékenység és az üzleti infrastruktúra fejlesztéséhez, utóbbiba beleértve a technológiai fejlesztésért felelős állami szervezeteket is). Humánerőforrás-fejlesztés OP: A program célja hozzájárulni egy nyitott és tudás alapú lengyel társadalom létrejöttéhez, megalapozni a humán erőforrások fejlődését a oktatás, képzés és a munka révén. Az OP célkitűzései összhangban vannak az európai szociális és foglalkoztatáspolitika fő pilléreivel: a foglalkoztatás növelése a humán erőforrások minőségének fejlesztésével, a vállalkozóképesség növelése, a vállalkozások és foglalkoztatottaik alkalmazkodóképességének fejlesztése és az egyenlő esélyek érvényesítése a munkaerő-piaci folyamatokban. A program két prioritása szerint egyrészt aktív munkaerő-piaci eszközökkel, másrészt a tudás alapú társadalom fejlesztésével kívánja elérni céljait. Az Élelmiszeripar Átszervezése és Modernizációja, Vidékfejlesztés OP: A program a mezőgazdaság és élelmiszeripar versenyképességének növeléséhez és a vidéki területek fenntartható fejlődéséhez kíván hozzájárulni. Ennek az operatív programnak a mezőgazdaságnak a lengyel gazdaságban betöltött kiemelt stratégiai és társadalmi szerepe ad különös jelentőséget, Lengyelországban még 2002-ben is a foglalkoztatottak 20%-a dolgozott a mezőgazdaságban. A Lubuskie vajdaságban 36
39,4%, míg a 15 tagú Európai Unióban 4%, a 25 tagúban 5,4%. A csatlakozó országok közül Lengyelország az, amelynek agráriuma méretét tekintve is jelentős tényező a Közösség mezőgazdaságában. Ez igaz, akkor is, ha a termőterületeket, akkor is, ha foglalkoztattak számát, és ha egyes termékek például a burgonya mennyiségét nézzük. A program el kívánja érni a mezőgazdasági termelés átalakulását, az új piaci igényekhez alkalmazkodó termelési struktúra kialakulását, az élelmiszeripari termékek minőségének növelését, valamint a versenyképesség olyan szintű növelését, amely alkalmassá teszi a lengyel agráriumot az európai egységes belső piacon való helytállásra. Ezzel párhuzamosan növelni kívánja a jövedelmeket és csökkenteni a munkanélküliséget a mezőgazdaságban és a vidéki területeken. Ez viszont egy alapvető ellentmondás. Lengyelországban jelenleg még 4 millióan dolgoznak a mezőgazdaságban, viszont tartósan is csak 1,2 millió munkavállalónak nyújtana megélhetést egyes szakértői becslések szerint. Tehát a lengyel mezőgazdaság valódi modernizációja és hatékonyabbá tétele a munkanélküliek számát több, mint 2 millió fővel növelné. Ráadásul mindezt a munkanélküliség által leginkább sújtott területeken, Délkelet-Lengyelországban. A program célkitűzései közt kiemelik az ERFA és az ESZA intézkedéseivel való szoros összhang szükségességét – mint azt már korábban láthattuk, a monofund szisztéma miatt ez csak hatékony programközi koordinációval képzelhető el. A modernizáció a nagymértékű elmaradottság (a lengyel mezőgazdaságban az egy főre jutó jövedelmek nem érik a 15 átlagának 9%-át!) és a várható foglalkoztatási krízis miatt létfontosságú a mezőgazdasági termékek hozzáadott értékének növelése és a vidékfejlesztés. Halászat és Halfeldolgozás OP. Az operatív program meghirdetésére két ok miatt került sor. Egyrészt a lengyel tervezés monofund jellege miatt. Másrészt a tengeri halászat Lengyelországban volumenét és fontosságát tekintve is jelentős ágazat, amit viszont érzékenyen fognak érinteni az Unión belüli halászati egyezmények és korlátozások. Ez nem utolsósorban azért fontos, mert Lengyelország nem elsősorban a saját tengeri vizein halászik. Az agrárprogramhoz hasonlóan a halászati OP célkitűzései is az adott ágazat versenyképességének növelésére, konkrétabban az egységes belső piac igényeinek megfelelő termelési színvonal és struktúra kialakítására irányulnak. A program tevékenységei jelentős részben infrastruktúra-fejlesztésből és az eszközállomány modernizációjának támogatásából áll, ezt egészítik ki a képzési, marketing és innovációs intézkedések. FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
Közlekedés – Tengeri Gazdaság OP. Az operatív program itt is az ország sajátosságaiból indul ki. Az ország a már említett Páneurópai közlekedési folyosók kiinduló és metszés pontjában helyezkedik el, de legalább ennyire fontos tény, hogy az ország exportjának zömét tengeri kikötőin keresztül szállítja külföldre. A tengeri úton szállított áruk nagy részét az európai léptékkel mérve is jelentős lengyel kereskedelmi flotta szállítja. A program célja a területi kohézió erősítése az ország minden térsége elérhetőségének javításával, az alapvető infrastrukturális hálózatok kiépítésével. A program az ország sajátosságai miatt valamennyi közlekedési ágazatot, a vasúti és közúti fejlesztéseket, kikötő-beruházásokat, intermodális rendszerek kialakítását foglalja magában. Integrált Regionális Fejlesztés OP: A program három fő iránya: •
•
•
Az első prioritás támogatni akarja a régiók gazdaságának fejlődését, a regionális infrastruktúra-fejlesztésen keresztül, ami magában foglalja a környezetvédelmi, közúti, oktatási, kulturális és információs infrastruktúrát egyaránt. A második prioritás marginalizációnak, perifériára szorulásnak leginkább kitett térségeknek akar strukturális támogatást nyújtani. Ez a regionális gazdaságok fejlesztését humán erőforrás alapon közelíti meg, és képzéssel, a munkaerő-piaci folyamatok hatékonyabbá tételével, a mikrovállalkozások fejlesztésével kíván ehhez hozzájárulni. A harmadik prioritás a helyi fejlesztéseket – infrastrukturális és rehabilitációs témakörökben – támogatja. Finanszírozás
A lengyel Nemzeti Fejlesztési Terv hároméves költségvetése meghaladja a 12,3 milliárd eurót, a Kohéziós Alap projektjeivel együtt a közpénzekből származó források megközelítik a 15 milliárdot. A Strukturális Alapok társfinanszírozásának átlagos aránya – a nemzeti közpénzekhez mérve – mintegy 72%-ot tesz ki. A tervben a magánforrásokat igen szerény szinten tervezték, a teljes költségvetés 2%-nyi részét teszik ki, elsősorban a versenyképességi és az agrár OP-t társfinanszírozva. A költségvetés források szerinti megoszlását mutatja a következő ábra. Az arányok között szembetűnő az infrastrukturális program relatíve szerény részesedése: mindössze a 2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
költségvetés 7,5%-át teszi ki. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a területfejlesztési, halászati és agrárprogramok szintén jelentős mértékben tartalmaznak infrastruktúra-fejlesztési elemeket, így az infraberuházások összvolumene a költségvetés felénél nagyobb arányt tesznek ki. A regionális fejlesztés a teljes költségvetés több mint egyharmadát teszi ki, ami viszonylag erős decentralizációra utal; a képet némileg rontja, hogy ezen OP keretében sok fejlesztés nemzeti – és nem regionális – prioritások mentén valósul meg. Végrehajtás, intézményrendszer Csakúgy, mint a programok esetében, az intézményrendszer tekintetében is jelentős mértékű koncentrációt figyelhetünk meg. A teljes Közösségi Támogatási Keretért felelős Irányító Hatóság a lengyel Gazdasági, Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium, amely egyben három OP (humánerőforrás-fejlesztés, gazdasági versenyképesség és regionális fejlesztés) Irányító Hatósága is. A mezőgazdasági és a halászati program végrehajtását a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium, míg a Közlekedés – Tengeri Gazdaság OPét az Infrastruktúra Minisztérium végzi. A regionális fejlesztési program esetében a decentralizáció jeleként tizenhat, az egyes vajdaságok szerint szerveződő Irányító Bizottságot (az OP monitoring bizottságának albizottságaiként) hoznak létre, amelyet az adott régió elnöke vezet. A monitoring bizottságok a dokumentum szerint – némileg ellentmondva a 1260/1999/EK rendeletben foglalt feladat- és hatáskörnek – mindössze tanácsadó, véleményformáló szerepet biztosít a monitorig bizottságoknak. A bizottságok egyharmad részt a minisztériumok képviselőiből, egyharmad részt a gazdasági és társadalmi, valamint területi (regionális) partnerekből, egyharmad részt pedig a gazdasági-társadalmi intézményekből (pl. kutatóintézetekből) tevődik össze.
C S E H O R S Z ÁG
Csehország általános állapota a helyzetelemzés alapján A Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozásáért és megvalósításáért vagyis az Irányító Hatóság feladatainak ellátásáért a Regionális Fejlesztések Minisztériuma, a felelős. 37
A támogatások kifizetésének pénzügyi lebonyolítása a Pénzügyminisztérium és az államkincstár hatáskörébe tartozik. A Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozásának felelős szervezete az Irányító és Koordinációs Bizottság, ami az Irányító Hatóság szerepét tölti be országos szinten. Az egyes minisztériumok delegáltjaiból áll. Az ország mind méretét, mind lakosságát tekintve hasonlít Magyarországra. A Cseh Köztársaság 14 régióra és 77 kerületre volt felosztva. Jelenleg 8 NUTS II. régió van az országban. Magyarországgal és Lengyelországgal ellentétben, de Szlovákiához hasonlóan, Prága, a főváros külön régió lett. A támogatások maximalizálása miatt leválasztották az agglomerációjáról. 2001ben az egy főre jutó GDP-t tekintve az egész ország 60%-os szintjével ellentétben Prágában ez a mutató a 15-ök átlagának 135%-át is elérte. Így az ország 10,2 millió lakosából mindössze 1,164 millió ember kerül az 1. célkitűzésből. Prága emiatt a 2. és a 3. célkitűzésekből kap támogatást. A támogatások elnyeréséért mindkét célkitűzés keretében Prágának a cseh NFTtől független Egységes Programozási Dokumentumot (SPD) kell elkészítenie. A cseh gazdaság növekedése relatív gyorsnak mondható, különösen az EU-országokkal történő összehasonlítás esetében. Mind a struktúraváltás, mind a külső mérleg helyzete kockázatmentes fejlődésre enged következtetni. A cseh ipar, különösen a gépipar a szocialista időkben is nagyon fejlettnek számított. A plzeni Skoda Művekben gyártották például szovjet licence alapján a paksi atomerőmű reaktorait, MÍG 29 vadászgépeket. A cseh exportnak legalább 50%-át mindig gépipari termékek tették ki. A cseh gazdaságpolitika a folytonosság jegyében nemcsak a vállalatok hazai tulajdonban tartását pártolta, hanem a vállalati alkalmazkodásra időt hagyva, a már kialakult szakmakultúrák megőrzését is. A vizsgált négy országban itt a legalacsonyabb a szakképzettség nélküli aktív korúak aránya: mindössze 12,4%. Az alkalmazkodás során a sokkterápiát itt nem az intézményi sokkhatások egyidejűsége – piacvesztés, örökölt fizetésképtelenség, elmaradott technológia, privatizáció, csődtörvény – jelentette, mint Magyarországon, hanem a korona egyszeri 50%-os leértékelése. Igaz, a jelenlegi folyó fizetésimérleg-hiány már arra figyelmeztet, hogy a kormánynak előbb-utóbb be kell vezetnie bizonyos intézkedéseket az egyensúlyi helyzet fenntartása érdekében. Az infláció ellenőrzés alatt van és fokozatosan csökken, ugyanakkor a munkanélküliség viszonylag magas 2002-ben 7,3%. Ennél magasabb munkanélküliségi ráta csak a morva iparvidékeken van. Bár a mun38
kanélküliségi mutató a szomszédos Lengyelországgal (19,9%) és Szlovákiával (18,9%) összehasonlítva kimondottan kedvezőnek tűnik. A Cseh Köztársaság egy rendkívül nyitott gazdaság, mely nemzeti jövedelmének 71%-át exportálja. A cseh gazdaság különös figyelmet fordít a befektetés-ösztönzésre. A cseh mezőgazdaság szerepe a többi csatlakozni kívánó országhoz viszonyítva, nem túl jelentős, különösen a lengyel, magyar és szlovák összehasonlításban. A foglalkoztatottaknak 4,8%-a dolgozik a mezőgazdaságban. A cseh Nemzeti Fejlesztési Terv célstruktúrája A 2000–2006-os cseh NFT-ben felvázolt stratégia célkitűzések a következők: Pozitív és harmonikus fejlődés a makrogazdasági mutatók tekintetében, egyre stabilizálódó gazdasági keretrendszer kialakulása. • • • • • • •
A csatlakozást követően nagyobb arányú GDP növekedés. A deficit csökkenése. Az inflációs folyamatok lassulása. A munkanélküliségi ráta csökkentése. A cseh korona euróhoz viszonyított árfolyamának stabilizálása. A külföldi adósságállomány és a költségvetési deficit csökkentése. Az euró bevezetéséig a cseh korona értékének megőrzése.
A Fejlesztési Terv öt fejezetre tagolódik, amelynek első fejezete a helyzetleírást, második fejezete a célok megjelölését, a stratégiákat és prioritásokat, harmadik fejezete az operatív programokat ismerteti. A negyedik és ötödik fejezet a végrehajtási, ellenőrzési és monitoring tevékenységeket, illetve a pénzügyi kereteket vázolja fel. A SWOT elemzés (1. sz. melléklet) alapján a cseh Nemzeti Fejlesztési Tervben a következő négy átfogó cél került kitűzésre: •
•
Megteremteni és kiépíteni a gazdasági fejlődés kondícióit, a belső tényezők felhasználásának erősítésével. Különösen fontos a hazai tulajdonban lévő vállalatok tőkeerejének és innovációs potenciáljának növelése. A munkaerő képzettségének, versenyképességének és mobilitásának fejlesztése és egyidejűleg a hátrányos helyzetű csoportok bevonása a gazdasáFA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
•
•
gi növekedés produkálásába. Itt kettős a nyomás. A visegrádi országok közül Magyarországon és Lengyelországban is magasabb a felsőfokú végzettségűek aránya, amiből adódóan a felsőoktatást kell fejleszteni. Másrészt a roma lakosság jelentős része egyáltalán nem rendelkezik szakképesítéssel. Más oldalról viszont a szakképzetlenek túlnyomó többségét is ők alkotják. A környezet EU-standardoknak megfelelő szintű védelme és ilyen állapotba hozása. Különösen fontos a levegőtisztasági előírások betartása, mert a cseh–lengyel–német határ mentén fekvő területek Európa legszennyezettebb területei közé tartoznak. A fosszilis energiahordozók elégetésekor a levegőbe jutó kéndioxid az itt található erdőállományok 90%-át már károsította. Kiegyensúlyozott regionális fejlődés. Prioritások és operatív programok
A Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott hat prioritás megvalósítása érdekében 7 Operatív Program készült el: Prioritások Operatív Programok Az ipari és vállalati ver- Ipari és vállalati versenysenyképesség növelése képesség OP Regionális Fejlesztési OP Az infrastruktúra fejInfrastruktúra OP lesztése Regionális Fejlesztési OP A humán erőforrás-fej- Humán Erőforrás Fejleszlesztés tési OP Regionális Fejlesztési OP A környezet védelme és Infrastruktúra OP fejlesztése Regionális Fejlesztési OP Mezőgazdaság- és Vi- Mezőgazdasági és Vidékdékfejlesztés fejlesztési OP Regionális Fejlesztési OP A turizmus fejlesztése Regionális Fejlesztési OP Az Operatív Programok felépítése Ipari és Vállalati Versenyképesség Operatív Program A program céljai: a kis- és közepes méretű vállalkozások fejlődésének támogatása.; az innovációs aktivitás emelése, az infrastruktúra fejlesztése különös tekintettel az emberi erőforrások megfelelő felhasználására; a munkatermelékenység hatékonyságának és produkti2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
vitásának fejlesztése, a termelékenység racionalizálása, a környezeti hátrányok felszámolása; a restrukturálási folyamatok befejezése, ipari parkok alapítása; az elsődleges energiaforrások takarékosabb felhasználása; az energiaintenzív termelési területek csökkentése; az elektromosenergia-felhasználás növelése és az energia intenzív ipari termelés hatékonyságának növelése. Az Infrastruktúra Operatív Program A program a következőket kívánja megvalósítani: a közlekedési infrastruktúra fejlesztése különösképpen a hátrányos helyzetű területeken; a minőségi fejlesztés az egyéni környezeti feltételek javításával, különös tekintettel a hulladékgazdálkodásra. Az Infrastruktúra Operatív Program prioritásai: a közlekedési infrastruktúra modernizációja és fejlesztése; a repülés negatív környezeti hatásainak csökkentése; a környezeti infrastruktúra fejlesztése; a technikai közreműködés. A Humán Erőforrás-Fejlesztési Operatív Program A program négy célkitűzésre épül. Ezek: a foglalkoztatás; a vállalkozás; a rugalmas alkalmazkodóképesség; az egyenlő lehetőségek megteremtése. A prioritások ennek megfelelően a következők: egyenlő lehetőségek; minden területre kiterjedő fejlődés; információs társadalom megteremtése; helyi kezdeményezések támogatása. Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Operatív Program A program szintén négy célkitűzésre épült. Ezek: a vidékfejlesztésre, vidéki területekre és a mezőgazdaság fejlesztésére a szükséges technikai eszközök megteremtése érdekében bevonandó tőke növelése; a mezőgazdasági termelés marketingmunkájának javítása a magasabb hozzáadott érték biztosítása a külpiacokon történő értékesítés során; a tulajdonosi struktúra átalakítása a mező- és erdőgazdaságban; a vidékfejlesztés szociális aspektusainak megfelelő kezelése, a foglalkoztatás növelése a képzési rendszer javítása és az információkkal való ellátottság biztosítása. Regionális Fejlesztési Operatív Program Az Operatív Programok közül, mint az korábban látható volt külön szerepel és nagy jelentőséggel bír az 39
ún. egyesült regionális operatív program. Ez a program alapvető céljának tekinti, hogy: • emelje a kisvállalkozásoknak, kézműiparnak a termelékenységét, a befektetések nagyságát, különös tekintettel az elmaradott régiókban; • az elmaradottabb kistelepülések közlekedési lehetőségeinek javítása telekommunikációs infrastruktúrához való csatlakozásának megteremtése, magasabb színvonalra történő emelése, a környezetvédelem fokozott megvalósítása; • az életfeltételek javítása és a társadalmilag elmaradott hátrányos helyzetű rétegek helyzetének javítása a munkaerőpiacon; • a kistelepülések és egyes régiók környezeti elmaradottságának, illetve minőségének fejlesztése; • az életkörülmények javítása egyes vidéki területeken; • a turizmus fejlesztése, növelése gazdasági megfontolások alapján, gazdasági teljesítményhez való nagyobb hozzájárulása. Ezen belül a közvetlen turizmusba történő befektetések és új munkahelyteremtési lehetőségek megteremtésének feladatai. A Regionális Fejlesztési Operatív Program a következő prioritásokat tartalmazza az előbbi célkitűzésnek megfelelően: a helyi üzleti aktivitás növelése; a közlekedés és a kommunikációs technológiák regionális fejlesztése; a helyi humánerőforrás-fejlesztés; a kis települések és egyes régiók környezetének fejlesztése; a vidéki területek revitalizációja; a turizmus, elsősorban a gyógyvízre épülő idegenforgalom fejlesztése; a technikai segítségnyújtás. A Nemzeti Fejlesztési Terv finanszírozása, pénzügyi keretei A Nemzeti Fejlesztési Terv pénzügyi kereteit az alábbi táblázatok szemléltetik.
OP Ipari és Vállalati Versenyképesség Infrastruktúra Humán Erőforrás Fejlesztés Vidékfejlesztés Régiók fejlesztése Technikai segítségnyújtás Összesen: 40
A Strukturális Alap támogatásainak tervezett megoszlása az OP-k között 2004–2006 években (millió EUR)
S Z LOVÁ K IA
Szlovákia általános állapota a helyzetelemezés alapján Szlovákia első középtávú fejlesztési terve, amely már számolt a Strukturális Alapok támogatásával, 2001 márciusában készült el (Nemzeti Terv a Regionális Fejlesztésről). A terv a 2006-ig terjedő időszakra készült, és magában foglalta mind az előcsatlakozási alapok – PHARE, ISPA, SAPARD –, mind a Strukturális Alapok finanszírozásában zajló intézkedéseket. A program alapvető hiányosságai abban gyökereztek, hogy kizárólag az előcsatlakozási alapok logikáját és szabályozását vette alapul, így sem tartalmilag, sem módszertanilag nem felelt meg az európai regionális politika és a Strukturális Alapok követelményeinek, elvárásainak. Ennek megfelelően a Strukturális Alapok támogatásainak igénybevételére a Szlovák Köztársaság egy új tervet dolgozott ki (Nemzeti Fejlesztési Terv), amelyet 2003 februárjában fogadtak el. A terv nem fedi le földrajzilag a teljes országot: ugyanis csak az 1. célkitűzés alá eső területek fejlesztéseit tartalmazza, amely térségek közé relatív fejlettsége folytán Pozsony térsége nem került be. E régió 2., illetve 3. célkitűzésnek megfelelő fejlesztési elképzeléseit egy-egy, az említett NFT-től különálló Egységes Programozási Dokumentum tartalmazza. A Nemzeti Fejlesztési Terv így három NUT II szintű régiót, Nyugat-Szlovákiát, Közép-Szlovákiát és Kelet-Szlovákiát érinti.
% 15,0 13,5 21,0 12,0 38,5 100,0
2004 45 889 41 300 64 244 36 711 118 85 5 1074 307 00 0
2005 64 439 57 955 90 214 51 551 166 90 1 1508 431 10 0
2006 81 957 73 762 114 74 65 566 212 27 5 1918 548 30 0
Összesen 192 285 173 057 269 199 153 828 498 052 4500 1 286 400
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
A Nemzeti Fejlesztési Terv NUTS II. szintű régiói
Jelmagyarázat: 1. célkitűzés alá tartozó régió (NFT-ben érintett) 2-3. célkitűzés alá tartozó régió (NFT-ben nem érintett) Makrogazdasági adatok és regionális különbségek
Célok és prioritások
Szlovákia fejlettsége az egy főre jutó GDP szerint mérve 2001-ben az EU átlag 44%-a. Az 1999–2000-es évek recessziója komolyan érintette az ország gazdaságát, a korábbi 5% feletti növekedés lelassult, így Szlovákia EU-hoz mért relatív fejlettsége is visszaesett. A gazdasági növekedés csak 2001-ben kapott újra lendületet, ebben az évben 3,3%-ot elérve. A gazdaság strukturális problémáit mutatja, hogy a munkanélküliség szintje megközelíti a 19%-ot, a fizetési mérleg hiánya pedig 2001-ben a GDP 8,8%-a volt. A gazdasági problémák meglehetősen nagy eltéréseket mutatnak az ország egyes régióban. Jól jelzi ezt, hogy míg a pozsonyi régió fejlettsége az EU-átlag 101,8%-a, addig Kelet-Szlovákiában a közösségi átlag .34%-a. Ugyanakkor az egyes régiókon belül is jelentős különbségek vannak: az elmaradottabb térségekben is országos viszonylatban fejlettnek tekinthetőek az egyes, hagyományosan erős gazdasággal rendelkező gócpontok (pl. Kassa vagy Nyitra). Ugyanakkor jelentősebb térségek szakadtak le amiatt, hogy gazdaságuk egyoldalúan valamely hanyatlóban levő ágazatra épült: ez a helyzet a hadiipar leépülését a mai napig kiheverni képtelen közép-szlovákiai területekkel. A regionális különbségeket tovább fokozza az aktív korú népesség elvándorlása a fejletlen térségekből, és az ebből következő negatív demográfiai-társadalmi trendek. Mindezek következtében az országon belüli fejlettségi különbségek az elmúlt években tovább fokozódtak. Az ország egészének problémája a népesség gyorsuló ütemű természetes fogyása, a nem roma népesség elvándorlása Kelet-Szlovákiából illetve a súlyos gazdasági válsággal, magas munkanélküliséggel rendelkező területekről
A 2004–2006-os szlovák NFT fő stratégiai célja a következőképpen fogalmazódik meg: „A folyamatosan fenntartható fejlődés követelményeinek figyelembevételével egy olyan gazdasági növekedés biztosítása, amely 2006-ra az ország egy főre jutó GDP-jét az EU átlag 50%-a fölé emeli.” Ezt a gazdasági növekedést hangsúlyozó, és éppen ezért némileg egyoldalú stratégiai célt árnyalják a tervben megfogalmazott további célok: 1. Az ipar és a szolgáltatások versenyképességének növelése 2. A humán erőforrások fejlesztése és alkalmazkodóképességük növelése 3. A mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelése és a vidéki népesség életminőségének javítása 4. A kiegyensúlyozott regionális fejlődés támogatása
2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
A célok megvalósítását szolgáló stratégia két pillérre épít. Az első a gazdaságban rejlő kihasználatlan potenciálok mozgósítása és a gazdasági fejlődés támogatása a régiókban. A második a legelmaradottabb térségek támogatása, felzárkóztatása, vagyis azon régiók segítése, amelyek saját erejükből nem képesek keresztülvinni a szükséges gazdasági-társadalmi változásokat. A stratégia a humán erőforrások esetében az egyenlő esélyek – elsősorban a különböző területek közötti esélyegyenlőség – megteremtését célozza. A gazdaság általános szintjén a versenyképesség fokozása a cél. Az infrastruktúra fejlesztésével Szlovákia valamennyi térségének Európához való kapcsolását, és a regionális szolgáltatások minőségének javítását kívánják elérni. A szlovák NFT célkitűzései ugyan valós fejlődést céloznak, ugyanakkor túl általános szinten kerülnek 41
megfogalmazásra, nem illeszkednek szorosan az ország és régiói specifikus fejlesztési igényeihez. A tervben foglalt SWOT elemzés specifikus céljaihoz nem köthetőek közvetlenül, csak általános szinten az egyes stratégiai elemek. A stratégia megvalósításának keretrendszerét négy prioritás adja, melyeket az NFT specifikus céljaiból vezettek le. A stratégiai cél, a specifikus célok és a prioritások kapcsolatát szemlélteti a következő tábla. A prioritások meghatározása kapcsán szembetűnő, hogy a regionális fejlesztés célját kizárólag infrastrukturális fejlesztés révén kívánják elérni, vagyis a területfejlesztést a szlovák NFT nem komplex módon kezeli; a kapcsolódó gazdaságfejlesztési, humánerőforrás-fejlesztési intézkedések nem régióspecifikusan, területfejlesztési intézkedésként, hanem az ágazati prioritásokban foglaltan jelennek meg. Operatív programok A célok és a prioritások kölcsönösen egyértelmű megfeleltethetőségét megőrzi az operatív programok struktúrája is. A szlovák NFT keretében négy OP megvalósítását tervezik, amelyek egyenként megfelelnek egy-egy prioritásnak, és ezzel párhuzamosan az NFT egy-egy specifikus célkitűzésének megvalósulásához járulnak hozzá. Az egyes programok célja és tartalma az alábbiakban összegezhető: Ipar és Szolgáltatások OP: A program a nemzeti ipar és szolgáltatások versenyképességének növelését négy NFT Stratégiai cél
A folyamatosan fenntartható fejlődés követelményeinek figyelembe vételével egy olyan gazdasági növekedés biztosítása, amely 2006-ra az ország egy főre jutó GDP-jét az EU átlag 50%-a fölé emeli.
intézkedés révén kívánja támogatni: az ipari termelés fenntartható struktúrájának támogatása; az innováció és K+F támogatása; a turizmus támogatása; valamint a külföldi befektetések ösztönzése és az ország imázsának erősítése. A programban emellett még célként jelenik meg a hatékony energiagazdálkodás elősegítése. Humánerőforrás OP: A program három prioritása sorra az aktív munkaerő-piaci eszközöket, a munkaerő-piaci esélyegyenlőség növelését, illetve az élethoszszig tartó tanulás struktúráinak kiépítését alkalmazza a program fő céljának eléréséhez, vagyis a rugalmas és alkalmazkodóképes munkaerő megteremtéséhez. Agrár- és Vidékfejlesztés OP: A program komplex egészként az agrárvállalkozások közvetlen támogatása mellett hozzájárul a termelés diverzifikációjához, a marketing és értékesítés fejlesztéséhez, támogatja a hatékonyabb földtulajdonlási rendszer kialakulását, tartalmazza a természeti csapások elleni védekezéshez, illetve a vidéki környezet megőrzéséhez szükséges beruházásokat, emellett pedig képzéssel és tanácsadással is támogatja az agrár és vidéki népességet és vállalkozásokat. Alapinfrastruktúra OP: A program a közlekedési (út, vasút, repülőterek), környezetvédelmi és helyi (oktatási, kulturális és információs) infrastruktúra kialakítását és megerősítését támogatja. Az operatív programok nemcsak az NFT céloknak és prioritásoknak, hanem tulajdonképpen az egyes Strukturális Alapoknak is megfeleltethetőek. A négy közül három OP monofund rendszerű, vagyis egyetlen Alap támogatja – az OP egyetlen Alap célkitűzéseihez járul
Specifikus célok
Prioritások
Az ipar és a szolgáltatások versenyképességének növelése
1.
Az ipar és a szolgáltatások versenyképességének növekedése
A humán erőforrások fejlesztése. és az alkalmazkodóképesség növelés
2.
A foglalkoztatottság növelése a képzett és rugalmas munkaerőre építve
A mgazd.-i term.hatékonyság növeMultifunkcionális agrár- és vidéklése és a vidéki népesség életminősé- 3. fejlesztés gének javítása A kiegyensúlyozott regionális fejlődés támogatása
42
4.
A közlekedési, környezetvédelmi és helyi infrastruktúra fejlesztése
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
hozzá. Ennek megfelelően az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) támogatja az Ipar és Szolgáltatások és az Alapinfrastruktúra programokat, és az Európai Szociális Alap (ESZA) a Humán erőforrás OP-t. Az Agrár- és Vidékfejlesztés OP multifund rendszerű, amennyiben az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Orientációs Szekciója és a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz egyaránt hozzájárul ehhez a programhoz.
A Terv igazodik az Európai Bizottság 2000–2006-os időszakra vonatkozó programozási irányelveihez. A magyar NFT a Strukturális Alapok forrásaira épít. Ennek megfelelően céljainak, prioritása területeinek és a megvalósítandó intézkedéseknek összhangban kell állniuk az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Alapokra vonatkozó rendeleteivel.
Finanszírozás A 2004–2006-os szlovák NFT teljes költségvetése – amely nem foglalja magában a pozsonyi régió két Egységes Programozási Dokumentumának keretösszegét, valamint a Kohéziós Alap projektjeit – meghaladja a 1,5 milliárd eurót. A Strukturális Alapokon keresztül történő közösségi hozzájárulás mértéke mintegy 920 millió euró, ami 72% feletti társfinanszírozási arányt feltételez. A terv megvalósítását magánforrások közel 20% arányban támogatják. Az egyes programok végrehajtási rendszerét figyelembe véve egyedül az Alapinfrastruktúra OP megvalósítása zajlik – részben – decentralizált módon. Így a teljes költségvetésnek valamivel több, mint negyede kerül regionális szinten felhasználásra.
A fejlesztési terv Helyzetértékelése a magyar gazdaság és társadalom állapotát vázolja fel, rámutat a súlyponti kérdésekre, és megvizsgálja a problémák okait. A SWOT-elemzés Magyarország erősségeit és gyengeségeit, lehetőségeit és a veszélyforrásokat mutatja be. Ezen elemzés alapján határozták meg a magyar Nemzeti Fejlesztési Terv stratégiájának hosszú távú célját: az életminőség javítását, illetve az adott periódushoz kapcsolódó általános célját: az egy főre jutó jövedelem szintjében az EU átlagához képest mutatkozó jelentős elmaradás mérséklését. Az ezt alátámasztó, és ennek elérését lehetővé tevő három specifikus cél: a verseny-képesebb gazdaság; a humán erőforrások jobb kihasználása; illetve a jobb minőségű környezet és a kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés elősegítése.
Végrehajtás, intézményrendszer
Prioritások és operatív programok
Szlovákiában a Közösségi Támogatási Keret Irányító Hatósága a tervezési folyamatot is koordináló Építésügyi és Regionális Fejlesztési Minisztérium, amely egyben az Alapinfrastruktúra OP Irányító Hatósága is. A többi program irányító hatósági funkciója tárcakompetenciák szerint oszlik meg az egyes tárcák között.
A specifikus célok megvalósítását a Nemzeti Fejlesztési Terv négy fejlesztési prioritáson keresztül kívánja elérni, melyek a következők: termelőszektor versenyképességének javítása; a foglalkoztatás növelése és az emberi erőforrások fejlesztése; jobb infrastruktúra, tisztább környezet biztosítása; a regionális és helyi potenciál erősítése. Ezeket kiegészíti egy, a Közösségi Támogatási Keret (KTK) végrehajtását elősegítő Technikai Segítségnyújtás prioritás. A fenti célok elérésére kialakított intézkedés-együttes öt Operatív Program keretében valósul meg.
A M AG YA R N E M Z E T I F E J L E S Z T É S I T E RV
A Nemzeti Fejlesztési Terv egy nemzeti stratégiai dokumentum, melynek elkészítéséért a Magyar Köztársaság Kormánya a felelős. Ez a dokumentum képezi az alapját a Bizottsággal folytatandó tárgyalásoknak, melynek eredményeként készül el a támogatások jogi keretét jelentő Közösségi Támogatási Keret (KTK). A Közösségi Támogatási Keret tartalmazza az EU és a magyar fél pénzügyi kötelezettségvállalását arra, hogy 2004 és 2006 között a közösen finanszírozott fejlesztési területekre, milyen összeget fordítanak. 2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
A Nemzeti Fejlesztési Terv célstruktúrája
A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) a gazdaság általános versenyképességét kívánja javítani a termelőszektor modernizációját megvalósító beruházások támogatásával, valamint növeli a társadalmi kohéziót és foglalkoztatást a kis- és középvállalatok technikai modernizálásával, innovációs tevékenységük és hálózatépítésük támogatásával, korszerű menedzsment ismeretek átadásával. A gazdasági 43
innovációt a hazai köz- és magánfinanszírozású K+F szféra versenyképes kutatásainak támogatásával, valamint a kutatás-fejlesztési és a gazdasági szektor közötti kapcsolatok erősítésével segíti elő. Az operatív program további célja az elektronikus gazdaság kiépítésének támogatása az infrastruktúra és a digitális tartalom oldaláról, illetve az elektronikus közigazgatás megteremtésének elősegítése.
elősegítő oktatási infrastruktúra támogatásával, a térségi infrastruktúra fejlesztésével, a települések rehabilitációjával és környezetgazdálkodásuk fejlesztésével, a régiók emberi erőforrásainak és tudásállományának fejlesztésével, valamint a közigazgatás modernizációjával kívánja elősegíteni.
A Humánerőforrás-Fejlesztés Operatív Program (HEFOP) célja a foglalkoztatás szintjének emelése, a munkaerő versenyképességének javítása a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzettség megszerzésével, valamint a társadalmi beilleszkedés elősegítése. Az OP prioritásai: az aktív munkaerő-piaci politikák támogatása; a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerőpiacra történő belépés segítésével; az oktatás és képzés fejlesztése az egész életen át tartó tanulás politikájának részeként; az alkalmazkodóképesség és vállalkozói készségek javítása; valamint a humán erőforrás fejlesztéshez kapcsolódó – oktatási, szociális és egészségügyi – infrastruktúra fejlesztése.
Magyarországon jelenleg is folyik a Nemzeti Fejlesztési Terv és az öt operatív program intézményrendszerének kiépítése. A rendszer felépítésével kapcsolatos feladatokat több kormányhatározat – legutóbb 2002 decemberében a 1218/2002 számú – rendezte, illetve a rendszer leírása részét képezte a KTK Tanulmánynak és a 2003ban a Bizottság részére megküldött NFT-nek. Mindazonáltal véglegesen kialakított intézményrendszerről és végrehajtási struktúráról Magyarországon még nem beszélhetünk. Ezért e fejezetben tett megállapítások is egyrészt a rendszer ma ismert elemeire, másrészt az intézményrendszer kiépítésének folyamatára vonatkoznak. A Strukturális Alapok rendeletei – elsősorban az 1260/1999/EK és a 438/2001/EK rendeletek – szerinti intézményi funkciókat Magyarországon az egyes intézmények az alábbi ábrán szemléltetett struktúrában látják el. (Az ábrán technikai okokból a közreműködő szervezeteket csak egy OP esetében jelöltük.) Az Irányító és Kifizető Hatóságok az ábrán feltüntetett rendben a következő Minisztériumokon belül kerülnek felállításra: Közösségi Támogatási Keret Irányító Hatóság – Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Fejlesztési Terv Hivatala; Kifizető Hatóság – Pénzügyminisztérium; OP Irányító Hatóságok: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Miniszterelnöki Hivatal Területfejlesztési Hivatala. A potenciális közreműködő szervezetek körét a 1218/2002 Kormányhatározat felsorolta, ám e dokumentum kitétele szerint is a közreműködő szervezetek számát csökkenteni kell, ami várhatóan a jelenleg zajló intézményi felkészülési folyamat keretében be is következik. Ezért az ábrán a közreműködő szervezetek nem kerültek megnevezésre. Az intézményi és végrehajtási rend kialakítása kapcsán is megállapítható, hogy – az NFT tervezéséhez
A Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) – összhangban a Kohéziós Alapból történő fejlesztésekkel – célul tűzi ki egyrészt az ország környezeti állapotának javítását a környezeti infrastruktúra kiépítésével, a környezetbiztonság növelésével, természetvédelmi beruházásokkal; másrészt a közlekedési infrastruktúra javítását szolgáló beruházások megvalósítását gyorsforgalmi utak és a városokat elkerülő utak építésével. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) célja egyrészt a mezőgazdasági termelés modernizációja és hatékonyabbá tétele, részben a termelési technológiák, részben a termékfeldolgozás (különös tekintettel az élelmiszer-feldolgozás) fejlesztése által. A program másik célja a vidék felzárkóztatása, alternatív jövedelemszerzési lehetőségek biztosítása a vidéki térségek lakossága számára, a vidéki infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztése, a vidék kulturális örökségének védelme. A Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP) a régiókon belüli gazdasági-társadalmi szempontból elmaradott térségek, településrészek fejlesztését tűzi ki célul. Az operatív program e fejlesztést a regionális gazdasági környezet javításával, a turizmus és gazdaság fejlődését 44
Végrehajtás, intézményrendszer
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
hasonlóan – a folyamat indulása jelentős késedelmet szenvedett a kormányváltás miatt. 2002 második felében ezután dinamikusan indult el a folyamat, ámde a lemaradást csak bizonyos áldozatok árán lehet behozni. Az intézményi felkészülés központi háttérrendszereinek támogatása érzékelhetően hiányzik a folyamat jelenlegi stádiumából. Ugyanígy nem alakultak még ki a központi képzési elemek, amelyek azonos tartalmú és minőségű képzési komponenseket biztosítanának az intézményrendszer szereplői számára. Végezetül a mindezek alapját jelentő eljárásrendi kézikönyv sem
készülhetett el mind ez idáig a rendelkezésre álló idő szűkössége miatt. Monitoring bizottságok: általánosságban elmondható, hogy minden Irányító Hatóság pontosan meg tudta nevezni azokat a miniszteriális partnereket, akik képviseletet kapnak az adott bizottságban, valamint helyet biztosítottak a gazdasági és társadalmi, valamint regionális partnerek képviselőinek is. A partnerek pontos köre, illetve kiválasztásuk módja azonban eddig nem került meghatározásra, pedig a tagállami tapasztalatok szerint ez az intézményrendszer kiépítésének egyik legérzékenyebb pontja.
A V I S E G R Á D I N É G Y E K N E M Z E T I F E J L E S Z T É S I T E RV E I N E K Ö S S Z E HA S O N L Í TÁ S A
szempont NUTS II régiók száma NFT célja
Lengyelország 16
Csehország 7
Szlovákia 3
Magyarország 7
Az ország versenyképességének javítása
Versenyképességen alapuló fenntartható fejlődés
célok száma 1.cél
5 alcél 4 átfogó cél Hosszú távú GDP-nö- Gazdasági fejlődés vekedés elősegítése feltételeinek megteremtése,
2006-ra az ország egy főre jutó GDP-jét az EU átlag 50%-a fölé emelni 4 cél Ipar és szolgáltatások versenyképes-ségének növelése
Hosszú távú cél: életminőség javítása Rövid távú: felzárkózás 3 specifikus cél Versenyképes gazdaság
2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
45
2. cél
3. cél
4. cél
5. cél
prioritások 1.
Foglalkoztatás és kép- Munkaerő képzettsézés szintjének emelése gének, versenyképes-ségének és mobilitásának fejlesztése Környezetvéde-lem Lengyelország bekapcsolása az európai információs és közlekedési infrastrukturálishálózatokba Magas hozzáadott Kiegyensúlyozott reértéket termelő szek- gionális fejlődés torok arányának növelése A régiók és önkormányzatok részvétele Lengyelország fejlesztésében 5 fő prioritás 6 fő prioritás Ipari és vállalati verVállalkozások verseny- képességének senyképességnövelése javítása
Humán erőforrás fejlesztése
Humán erőforrások jobb kihasználása
Mezőgazdasági termelés hatékony növelése a vidéki népesség életminőség javítása
Jobb minőségű környezet, kiegyenlített regionális fejlődés elősegítése
Kiegyensúlyozott regionális fejlődés támogatása
4 prioritás Az ipar és szolgáltatások versenyképes-ségének növelése
Humán erőforrás fej- Infrastruktúra fejlesz- Foglalkoztatottság lesztése, foglalkoztatás tése növelése a képzett és fejlesztése rugalmas munkaerőre építve 3. Beruházások, kiHumán erőforrás fej- Agrár- és vidékfejegyensúlyozott fejlő- lesztése lesztés dés, területi kohézió megteremtése 4. Mezőgazdasági és ha- Környezet védelme Közlekedés, környelászati struktúra átzetvéde-lem és helyi infrastruktúra fejleszalakítása tése 5. Régiók fejlesztése, Mezőgazdaság, vidékegyes területek lesza- fejlesztés kadásának megelőzése 6. Turizmus fejlesztése OP-k száma 6 7 4 SPD-k száma 0 2 (Prága) 2 (Pozsony) NFT-k EU-s 11,369 milliárd euro 2.328 milliárd euro 1,560 milliárd euro támogatása 1. Célkitűzés 7,321 milliárd 1,286 milliárd 921 millió 2. Célkitűzés 0 63 millió 33 millió 3. Célkitűzés 0 52 millió 40 millió INTERREG 196 millió 61 millió 37 millió
2.
46
4 fejlesztési Termelőszektor versenyképes-ségének javítása Foglalkoztatott-ság növelése és az emberi erőforrás fejlesztése Jobb infrastruktúra és tisztább környezet A regionális és a helyi potenciál erősítése
5 0 2.847 millárd euro 1,786 milliárd 0 0 61 millió
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
EQUAL Kohéziós Alap Infrastruktúra* Termelő szektor* Humán erőforrás* Mezőgazdaság vidékfejlesztés* Regionális fejlesztés*
119 millió 3,733 milliárd
28 millió 836 millió
20 millió 510 millió
27 millió 994 millió
14,1%
16,9%
40,5%
16,4%
15,2%
17,9%
14,5%
21,5%
17,6%
21,9%
27,2%
28,2%
16,7%
12,0%
17,7%
15,9%
35,9%
31,2%
0
18,0%
A * támogatási arányok csak a Strukturális Alapok által nyújtott támogatásokra terjednek ki. Nem tartalmazzák a támogatások egy harmadát kitevő Kohéziós Alap által támogatott projekteket, amelyek 55–45%-os arányban osztanak fel közlekedési és környezetvédel-
2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
mi projektekre. Így viszont a közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztésére fordított összegek aránya lényegesen magasabb a táblázatban szereplőnél.
47
EU HÍRMONDÓ
TA K ÁC S L AU R A VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság
Az EU regionális politikája alapelveinek érvényesülése a területfejlesztési Phare programokban Az előcsatlakozási források felhasználásának utolsó éveit írjuk. 2003-ban aláírásra került az előcsatlakozási alapokra vonatkozó utolsó Pénzügyi Megállapodás, amely szerint jövő évben meg kell történnie az utolsó előcsatlakozási programok, vagyis a 2003-as források leszerződésének is. Az első területfejlesztési Phare program 1992-ben indult Magyarországon. 12 év elteltével érdemes megvizsgálni, mennyire sikerült meghonosítani a magyar pályázati rendszerben kicsit idegen, de szabályozottságával, egyértelmű alapelveivel mindenképpen előremutatónak tekinthető rendszert, mennyire jutottak érvényre a tervezésnél és a megvalósításnál az Európai Unió regionális politikáját meghatározó alapelvek, továbbá, hogy tekinthető-e tanulási folyamatnak az elmúlt 10 év tervezési és programmegvalósítási gyakorlata a Strukturális Alapokhoz vezető úton. Ezekre a kérdésekre keresem a választ a 1992 és 2003 közötti területfejlesztési Phare programok fenti kérdéskörrel összefüggő gyakorlatának áttekintésével. A Strukturális Alapok működését meghatározó alapelvek a következők: • Programozás • Partnerség • Addicionalitás • Koncentráció • Szubszidiaritás és decentralizáció • Fenntarthatóság Az alapelvek által meghatározott célok között több helyen átfedés van, amely tovább erősíti az alapelvek önálló és együttes hatékonyságát is. Az átfedésben lévő területeket a továbbiakban mindig csak egy helyen tárgyalom. 48
PROGRAMOZÁS
A területi programozás nem más, mint egy fejlesztési stratégia kialakítása, amely az adott térség erősségeiből és lehetőségeiből kiindulva, figyelembe véve a térség gyengeségeit, illetve a térséget veszélyeztető fenyegetéseket, meghatározza adott időtávra a fejlesztési célokat, a beavatkozási területeket, továbbá eszközöket, forrásokat és időütemezést rendel hozzájuk. Az elv az Európai Unió azon elképzeléséből indult ki, hogy megszűnjenek az egymástól független, egymásra nem épülő, projektszerű fejlesztések, és helyüket átadják a fejlesztések logikus rendszerének. A regionális fejlesztési stratégia illeszkedik a magasabb területi egységek elképzeléséhez (nemzeti szint) és az alsóbb területi szintek (helyi) céljaihoz egyaránt. A programozás tehát egy célorientált folyamat, amelyben a lépések szigorú sorozata követi egymást, a célkitűzéstől a megvalósításig. Ez a rendszerezés és rendszerezettség lehetőséget nyújt a források alapos áttekintésére, koordinálására, azok időbeli ütemezésére és a felhasználási szakaszhoz kapcsolódó ellenőrzésekre. Ennek megfelelően olyan projektek támogathatóak európai uniós forrásból, amelyek illeszkednek egy térség (kistérség, megye, régió) fejlesztési koncepciójához. Az EU alapelve és a pályázati kiírásban megfogalmazott feltételek alapján a HU 9606-os Phare programban kizárólag olyan projektek kerülhettek volna támogatásra, amelyek illeszkednek az érintett régió regionális stratégiájába. A program indulásakor regionális koncepciók, stratégiák még nem léteztek, és jóllehet megyei koncepciók már készültek, azok azonban nem refFA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
lektáltak érdemben a regionális kapcsolatokra, illetve az erőforrások integrált fejlesztésére. A Phare programiroda a programozás területén jártas nemzetközi és magyar szakértőket kért fel a Kísérleti Programalap prioritásainak, pályázati feltételeinek kialakításához, elősegítve ezáltal azt, hogy regionális programok hiányában érdemi, regionális egyeztetések, helyi politikai konszenzus eredményeként születhessenek meg a kísérleti program prioritásai (a régió idegenforgalmi adottságainak kiaknázása, kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása, a regionális marketing és befektetők vonzása a régióba és a falusias térségek összehangolt fejlesztése). A prioritások meghatározásához egyeztetni kellett a régiót alkotó megyék és kistérségek elképzeléseit, de mindemellett meg kellett felelni annak az elvárásnak is, hogy a megvalósuló projektek ne egyedi, csakis helyi jellegű megoldást ajánljanak, hanem a régió egészére jellemző problémákra kínáljanak minta értékű megoldást. A későbbi Phare programok esetén (HU 9705, HU 0008-05 stb.) a programok prioritásainak meghatározása már minden esetben az azóta létező regionális fejlesztési koncepciók függvénye. A 2000-es évben (HU 0008-05) a vállalkozások közötti együttműködés támogatása került fejlesztési célként meghatározásra a három keleti régióban, míg a 2001-es Phare programok esetén az észak-magyarországi régióban a turizmusfejlesztés (HU 0105-06), a dél-alföldi régióban pedig a vállalatok innovatív tevékenységének ösztönzése (HU 0105-11) került kijelölésre, mint támogatható terület.
ző szereplőinek összefogását, együttműködését foglalja magában. A horizontális együttműködés azt jelenti, hogy a helyi, térségi szereplők együtt alakítják ki jövőképüket, a fejlesztési programokat, azok intézkedéseit együtt valósítják meg. Kiemelendő szempontok a kapcsolatok célorientált volta és az alsóbb szintek kezdeményező szerepének fontossága. A területfejlesztési Phare programok menedzsmentje esetén a vertikális partnerség rendszerének működése elengedhetetlen feltétele volt a programmegvalósításnak. Az EU Bizottság, a nemzeti szint és a célrégiók folyamatos egyeztető tevékenysége nélkülözhetetlen. Az EU Bizottságot az EU Budapesti Delegációja, a nemzeti szintet a programért felelős programirányító iroda (a mindenkor a területfejlesztésért felelős minisztérium háttérintézményeként), a régiókat a regionális fejlesztési tanácsok, illetve ügynökségek képviselték. A projektek megvalósítása az esetek döntő többségében nem lett volna lehetséges a programirányító iroda és a regionális fejlesztési ügynökségek segítsége és együttműködése nélkül. A horizontális partnerség a pályázatok elbírálásának szempontjai között kiemelt súllyal szerepel. A legtöbb területfejlesztési Phare programra meghirdetett pályázati kiírás tartalmazza elbírálási szempontként a partnerséget, ezért minden pályázó igyekezett a pályázatában megjelent célt valamely partneri együttműködésben megvalósítani. A pályázati kiírások alapján a partnerséget több szempont alapján lehet értékelni: -
PA RT N E R S É G
-
A partnerség egy közös cél érdekében történő együttműködést jelent a program-megvalósítás valamennyi szakaszában, az előkészítésben, a tervezésben, lebonyolításban, finanszírozásban, ellenőrzésben és értékelésben. Két vetülete a vertikális és horizontális partnerség. Vertikális partnerségről beszélünk a különböző döntéshozatali szintek együttműködése esetén. A területfejlesztési Phare programok esetén a legrelevánsabb döntéshozatali szintek a regionális, a nemzeti és a közösségi szint. A horizontális partnerség az egymással egyenrangú települések, megyék, régiók, illetve ezen területi egységek esetén a gazdasági és társadalmi élet különbö-
-
2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
-
a kedvezményezett, milyen mértékben vonja be a partnereket; valós együttműködés van-e, amely megosztja a felelősséget és a feladatokat; történik-e anyagi hozzájárulás a partnerek részéről; azonosulnak-e a partnerek a projekt céljával a projekt megvalósítása folyamán.
A szempontok alapján nyílik lehetőség arra, hogy a valós partnerség különböző szintjei beazonosításra kerülhessenek. A területfejlesztési Phare programok tapasztalata, hogy bár a pályázatokban minden esetben megjelennek a partneri együttműködés különböző lehetséges formái, illetve, hogy nagyszámú partner bevonása jellemzi a pályázatokat, a megvalósításánál valós partneri együttműködés kevés esetben tapasztalható. A partnerek közti feladatmegosztásra jellemző, 49
hogy egy partner, legtöbbször a gesztor biztosította a saját erőt, koordinálta a projektet, a többi partner pedig szaktudásával, kapcsolatrendszerével járult hozzá a projekt sikeréhez. Problémát jelentett, hogy a pályázat előkészítési időszak rövid volt ahhoz, hogy a partnerek között egyértelmű feladat- és felelősségmegosztás jöjjön létre. Ezek hiányában a megvalósítás fázisában nagyon nehéz volt a felmerült problémákra történő gyors és hatékony reagálás. Általánosságban megállapítható, hogy a projekttervezés előtti partneri együttműködéseken alapuló projektek megvalósítása rugalmasabbnak és hatékonyabbnak bizonyult.
A D D I C I O NA L I TÁ S
Az addicionalitás vagy hozzájárulás fogalma azt jelenti, hogy közösség által nyújtott pénzügyi támogatást az adott országnak vagy területi egységnek, annak szereplőinek ki kell egészítenie saját hozzájárulás biztosításával. A Phare támogatásnak nem célja egy nemzeti támogatás helyettesítése, a cél, hogy a támogatással csak társfinanszírozzon, vagyis további forrásokat indukáljon. A társfinanszírozás közvetlenül a tagországok költségvetését érinti, viszont a közösségi támogatások bevételként a régiókban jelennek meg. A területfejlesztési Phare programok esetén a társfinanszírozás általában két forrásból került biztosításra: kormányzati társfinanszírozásból és a kedvezményezettek saját erő hozzájárulásából. A pályázati kiírások rögzítik, hogy az adott pályázati célhoz mekkora saját erő biztosítása szükséges, például a HU 9606-os program esetén a pályázóknak 20, illetve 60% saját erőt kellett vállalniuk, attól függően, hogy beruházás típusú projektről van szó, vagy nem beruházás jellegű projekt a támogatás célja. A későbbi Phare programokban ez az arány a tevékenységek és kedvezményezettek típusától függően (profitorientált, nonprofit szervezet) került meghatározásra. Különböző mértékű támogatást vehettek igénybe önkormányzatok és gazdasági társaságok, például a Turizmusfejlesztés az észak-magyarországi régióban című Phare programban a kiírás rögzítette, hogy maximum 50%os támogatást igényelhetnek az önkormányzatok és maximum 30%-os támogatást igényelhetnek a gazdasági társaságok. Nagyon fontos kérdés az addicionalitás vizsgálatánál, hogy a projekt, milyen mértékben valósult volna 50
meg Phare támogatás nélkül. Ez nagyrészt függ a pályázó szervezettől (profitorientált vagy nonprofit szervezet), az aktuális gazdasági helyzettől, egyéb pályázati lehetőségektől és a pályázatok feltételeitől. A HU 9705 Phare programra készített értékelő tanulmány1 eredményei szerint az érintett program esetén összességében három fő csoport rajzolódik ki: 1. nem jött volna létre a projekt Phare támogatás nélkül, 2. késleltetve és módosított formában jött volna létre, 3. Phare támogatás nélkül is létrejött volna. Az első csoportba tartozó projekteket a nagymértékű támogatás (a Phare és kormányzati támogatás eléri a 90%-ot) és a korlátozott saját erő jellemzi (több esetben önkormányzatok projektjei). A második csoportban lévő projektek esetén a Phare támogatások hiánya költségtakarékosabb formában tette volna lehetővé a projektek végrehajtását, gyengébb hatásokat indukálva, az esetek nagy részében jelentős időbeli csúszással. A harmadik csoportnál néhány profitorientált szervezetről beszélhetünk, aránya eltörpül a másik két csoporthoz képest. Ezek esetén a Phare forrás pótlólagos forrásként jelentkezett amúgy is aktuális fejlesztéseikhez.
KO N C E N T R ÁC I Ó
A koncentráció alapelve azt jelenti, hogy a biztosítható támogatások a leginkább rászoruló célterületre koncentrálnak, úgy, hogy közben a pénzügyi források koncentrációja, együttes felhasználása valósul meg. Célja a rendelkezésre álló pénzeszközök minél hatékonyabb felhasználása. A területfejlesztési Phare programok példáján a koncentráció fogalmának több vetülete felmerül: • • •
Térbeli koncentráció (nem az ország egészére, csak kiemelt célterületekre összpontosít) Prioritáskoncentráció (a forrásokból kizárólag előre meghatározott célokat támogat) Forráskoncentráció (az adott célok elérésére Phare támogatást, kormányzati hozzájárulást és saját erőt koncentrál).
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
Mivel a prioritáskoncentráció a programozás tárgyköréhez egyaránt tartozik, a forráskoncentráció pedig hangsúlyozottan megjelenik az addicionalitás elvénél, ezért ezeket itt újra nem tárgyalom. A térbeli koncentráción azt értjük, hogy az adott program egy kiválasztott célterületre koncentrál. Az első két területfejlesztési Phare program célterülete a megyei szint volt. A 92-es területfejlesztési Phare program keretében Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye került támogatási célterületként kijelölésre, a 95-ös programban célterülete pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye volt. 1996-tól a célterületek kijelölésénél a támogatásoknak a régiókra kellett vonatkozniuk. A 96-os területfejlesztési Phare program célterülete Dél-Alföld és Dél-Dunántúl volt.. Összehasonlítva a Strukturális Alapok szabályozásával a Strukturális Alapok 1. célkitűzése az elmaradott területek fejlesztésének és strukturális alkalmazkodásának támogatását tűzte ki célul. A támogatásoknak, főszabályként, NUTS 2 szintű régiókra kell vonatkozniuk. Amikor 1996. december 20-án az Európai Bizottság és Magyarország aláírta az 1996-os évi Pénzügyi Megállapodást, Magyarországon még nem voltak a NUTS 2 szintnek megfelelő területi egységek, régiók. A memorandum szerves része a HU9606-02 területfejlesztési program, melynek célkitűzése Kísérleti Programalap megvalósítása, mégpedig regionális szinten. Magyarországon a területfejlesztési politika alapját az 1996. június 5-én hatályba lépett területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény jelenti. A törvény megfogalmazta a területfejlesztés térségi feladatait, középszinten létrehozta a regionális és megyei területfejlesztési tanácsokat, meghatározta a térségi programok kidolgozásának és elfogadásának rendjét. A törvény felsorolta a területfejlesztés és területrendezés eszközeit, a pénzügyi eszközök körét, a tervezés fő irányait, azonban nem rendelt forrást a regionális szinthez. A regionális szinthez területfejlesztési támogatási forrásokat Magyarországon elsőként az 1996-os Phare program biztosított. A HU9606-02 program keretében a Phare 8 millió euró támogatást biztosított regionális hatású fejlesztési projektek megvalósításának elősegítésére. A program a területfejlesztési törvénynek, illetve az uniós elvárásoknak való megfelelés kettős elvárása alapján a regionális szinten történő forráselosztást és forrásfelhasználást támogatta. 2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
Ez a támogatás szükségessé tette a regionális programok megvalósításhoz szükséges operatív intézmények létrehozását is. Működő régiók hiányában a megyei fejlesztési tanácsokat kereste meg a programért felelős Programiroda, hogy adják be közös, regionális szintű pályázataikat a Phare kísérleti programjára összhangban a Területfejlesztési Törvénnyel. A beérkezett pályázatok értékelése eredményeként kiválasztásra került a két célrégió (Dél-Dunántúl és Dél-Alföld) és 1997-ben megalakult a dél-dunántúli és dél-alföldi regionális fejlesztési tanács, majd Dél-Alföld esetén az év végén, Dél-Dunántúl esetén 1998 nyarán operatív munkaszervük, a regionális fejlesztési ügynökség is megkezdte működését. A Kísérleti programalap működésének feltételei ezzel kialakultak, az első, regionális szintre koncentráló területfejlesztési Phare program elindulhatott. A későbbi Phare programok esetén a támogatásra kiválasztott területi egységek regionális szinten kerültek kijelölésre és regionális szinten történt a támogatható tevékenységekhez a források hozzárendelése is. 1997ben aláírt Pénzügyi Megállapodás alapján Dél-Dunántúl és Észak-Magyarország kapott támogatást, a 2000es programokban a három kelet-magyarországi régió került a támogatások célterületeként kiválasztásra.
S Z U B S Z I D IA R I TÁ S É S D E C E N T R A L I Z ÁC I Ó
A szubszidiaritás elvét az 1992-es, Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés vezette be az unió fogalomtárába, mérföldkövet rakva le ezzel az unió további gazdasági, politikai, döntéshozatali életében. Jelentésük, hogy a funkciókat a legalacsonyabb szintre kell delegálni, a döntéseket az állampolgárokhoz legközelebbi szinten kell meghozni, ha semmilyen előny nem származik abból, hogy magasabb szinten gyakorolják őket. A magasabb szintű szerv nem intézkedhet olyan esetben, amikor az adott célkitűzést az alacsonyabb szinten is el lehet érni eredményesen. A szubszidiaritás és decentralizáció az unió regionális politikájának elsődleges alapelve, hiszen ezáltal a helyi szintek felelősségnövekedése mellett egyre több helyi elképzelés és forrás jelenik meg. A fejlesztési programokban a területfejlesztés tényleges egységei kerülnek egymással közvetlen kapcsolatba, a nemzeti szint a finanszírozásban és a területi egységek egymás közötti koordinációjában jelenik meg. 51
Az 1992-ben indított HU 9210-es Phare program keretében sor került a decentralizált területfejlesztési intézmények kísérleti bevezetésére: Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben a kísérleti programalap működtetésére megyei fejlesztési tanácsokat és ügynökségeket hoztak létre. A HU 9606 területfejlesztési Phare program az első decentralizált regionális program. A decentralizáció azonban nem volt teljes körű és a programmegvalósítás egy-egy szakaszában jelentős különbségek alakultak ki. A pályázati és döntéshozatali szakasz erős decentralizált jelleget mutat. A pályázati prioritásokat a régiók döntéshozó szervei határozták meg. A nyertes pályázatok kiválasztásánál egy szakértői és döntéselőkészítő értékelő bizottság munkája után, amelyben képviseltették magukat a regionális döntéshozók és szakértők, a döntés a regionális fejlesztési tanácsok feladata volt. Abban az időben amikor a regionális fejlesztési tanácsok döntöttek a támogatásról, mindenki érezte, hogy a feladat kiemelkedő jelentőségű, hiszen akkor a regionális szintű döntéshozatalnak nem voltak említésre méltó előzményei és példái. Nem elhanyagolható azonban, hogy a tanács által jóváhagyott pályázatlista az EU Delegáció elfogadásával lépett életbe, vált támogathatóvá. A későbbi évek Phare programjai esetén a támogatási konstrukciók végrehajtási rendszere decentralizált keretek között működik, együttműködési megállapodásban rögzítve a feladatokat és felelősségeket a programmegvalósítása folyamán. A regionális programok helyi elfogadottságának és a decentralizáció sikerének azonban elengedhetetlen feltétele a helyi szintű döntés-előkészítés és döntéshozatal, valamint a régiók bevonása a programok tervezésébe nemcsak a prioritások meghatározásánál, hanem a megvalósítás szabályrendszerének kialakításánál is.
F E N N TA RT HAT Ó S ÁG
A fenntarthatóság alapelve alapján az olyan projektek támogatása a cél, amelyek a régió fejlődésére hosszú távon is pozitív hatást gyakorló, önfenntartó rendszerek létrehozását biztosítják. A területfejlesztési Phare programoknál a fenntarthatóság értékelési kritérium a pályázatok elbírálásánál, szem előtt tartva, hogy a projekt, illetve annak hatása ne érjen véget a program lezárásakor, hanem további fejlődést, további fejlesztéseket indukáljon. 52
A fenntarthatóság szempontja inkább projekt, mint program szinten érvényesülhet. A program egészét tekintve a célkitűzések által elért hatások fenntartása több külső befolyásoló (gazdasági, társadalmi, politikai) tényező függvénye. Ezzel szemben a projektek fenntarthatósága a közvetlen környezetük változásainak függvénye. Mivel a jó projektek eleve az adott projekt környezet valós igényeire építenek, így fenntarthatóságuk jobban biztosítható és igazolható. Összességében a fentiekből megállapítható, hogy a területfejlesztési Phare programok kialakításánál és megvalósításánál a kezdetektől alapvető szempont volt az EU regionális politikáját meghatározó alapelvek figyelembevétele és érvényre juttatása. A 90-es évek közepén, az első Phare programoknál a magyarországi területfejlesztési pályáztatási rendszerben még idegen elvárások megnehezítették, több esetben lelassították a programmegvalósítás folyamatát, de meghonosítottak egy új és mindenképpen előremutató rendszert, amelyre a későbbiekben a Strukturális Alapok felhasználása épülhet. Megvalósult a decentralizált programvégrehajtást kiszolgáló intézményrendszer megteremtése és a programok hatékony működtetéséhez szükséges szakmai háttér (emberi erőforrás és szaktudás) kialakítása és folyamatos továbbfejlesztése regionális szinten. A programozás elvének érvényesülése azért mutat túl az EU regionális politikájának alapelvén, mert az első programok esetén még nem álltak rendelkezésre azok a regionális programok, amelyek prioritásait figyelembe lehetett, kellett volna venni, így érdemi, regionális egyeztetetések útján konszenzusos megoldással határozták meg a fejlesztési irányokat. Az addicionalitás elve az első Phare programoktól kezdve érvényesült, mindig előre meghatározott anyagi hozzájárulás birtokában (saját erő) lehetett pályázni a kormányzati és európai uniós forrásokból álló támogatásra. A programok során sikerült olyan pályázati követelményeket bevezetni és meghonosítani, amelyek megfeleltek a Strukturális Alapok működési mechanizmusának, de idegenek voltak a magyar pályázóknak. Az Előcsatlakozási Alapok lebonyolítása egyértelműen nevezhető egy tanulási folyamatnak a megvalósítást koordináló szervezetek és a kedvezményezettek számára egyaránt.
HU 9705 Phare Regionális Kísérleti Program Alap értékelése BME TTK, 2002
1
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5
ENSZ HABITAT szakmai állásfoglalások Köztudott, hogy az ENSZ HABITAT döntően a fejlődő országokban jelentkező terület- és településfejlesztési, lakásügyi problémákra koncentrál. Annak érdekében, hogy Európa országai is profitálni tudjanak a világméretű szervezet keretében szerzett tapasztalatokból, létrehoztak Bécsben BEST PRACTICES IN URBAN ENVIRONMENTAL TECHNOLOGIES néven egy olyan kis szervezetet, amely az európai körülményekre adaptál olyan HABITAT eredményeket, amelyek kontinensünkön is jól alkalmazhatók. A HABITAT égisze alatt rendszeresen News Letter-t jelentetnek meg, melynek tartalma már az európai körülményekhez alkalmazkodik. A most közlésre kerülő két írást a 2003/3. számból emeltük ki. E U R Ó PA I KÖ Z L E K E D É S I P O L I T I K Á K
Az Európai Bizottság „Az Európai Unió várospolitikája felé” címmel 1997-ben kiadott közleményében világossá tette azon szándékát, hogy a városi fejlődésről tartott „Várospolitikai fórum” keretében megvitassa a közösségi politika szükségességét. Az európai területfejlesztési koncepció is hangsúlyozza a közös európai várospolitika szükségességét és fontosságát. Európai szintű intézményeket és eszközöket kell létrehozni a megbízható regionális politikák megvalósítására, amelyek az intelligens mobilitás előfeltételét jelentik. Az újszerű közlekedési technológiákkal párhuzamosan a mobilitás fejlesztésének új struktúráit kell kipróbálni. A kombinált közlekedés valamennyi módozatának feltételeit, az áruszállítást is beleértve, fejleszteni kell. Az áruszállításban a Transz-európai Hálózat (TEN) létrehozása szükségessé teszi a vasúthálózat bővítését, valamint a többféle szállítási módot kombináló, a legkorszerűbb logisztikai rendszerrel ellátott áruterminálok kialakítását, szem előtt tartva, hogy a TEN nemcsak a közutat és a vasutat, hanem a vízi és légi szállítást is jelenti. 2001 szeptemberében a IV., VII. és X. Transz-európai közlekedési folyosók Koordinációs Irodája, amelynek feladata a különböző áruszállítási módozatok fejlesztése, értekezletet hívott össze a Szerb Köztársaság, Belgrád városa és Ausztria szakértőinek részvételével. Belgrád, mint sokféle közlekedési módot ötvöző közlekedési csomópont az első olyan projekt volt, amely az EU erőfeszítések eredményeként jött létre. A város két eu2 0 0 4 / 5 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
rópai közlekedési folyosó találkozópontja és mint ilyen, rendkívül alkalmas az infrastrukturális, technológiai és általános szerkezeti követelmények kielégítésére. 2001 őszén egy nemzetközi újság közreműködésével szakértői megbeszélések kezdődtek Pozsonyban, Brnoban és Győrött. Ezen tanácskozások célja volt, hogy ráébressze az adott térségben élő embereket, hogy a közlekedéstervezés a városok számára is csak európai öszszefüggésben lehet sikeres, ami annyit jelent, hogy a közlekedést, ahol csak lehet, el kell terelni a közutakról.
A KÖ Z T E RÜ L E T E K V I S S Z A H Ó D Í TÁ S A
Európa sűrűn lakott városaiban a közterületeknek – az emberek szabad élettereinek – fokozatosan el kellett tűnniük ahhoz, hogy ráébredjünk a veszteség pótlásának szükségességére. A veszteségek okozója jelentős részben a magánszemélyautó-forgalom növekedése volt. A nagykapacitású utakkal ellátott autó-orientált városok tervének a reagáló közlekedés és várostervezés javára való elvetése sem hozta meg azonban a kívánt hatást, hiszen az autók és a számukra szükséges parkolóterületek továbbra is eldöntötték, hogy a terek és utcák élettér helyett parkolóként szolgálnak. A közterületek utcái állandó veszélyforrássá váltak a gyermekek számára. Ugyanakkor nem csupán a közterület hiánya, hanem az autók által kibocsátott zaj és kipufogógáz is hozzájárult ahhoz, hogy a közterületek egyre kevésbé lettek vonzóak. Az emberek a kikapcsolódást a közeli vidéki területeken keresték, ahová kocsival jutottak el. 53
Bécs városa együttműködik az ENSZ HABITAT szervezettel a Habitat Agenda megvalósításában. Számos tevékenységének egyikeként 2000-ben Berlinben megrendezte az URBAN 21 várostervezési konferenciát, amelynek témája az intelligens mobilitás volt. A kelet-európai országok fővárosaiból érkezett közlekedési szakemberek részvételével számos munkacsoport megbeszélésre került sor. Az eredmények többek között rámutattak arra, hogy milyen nagy értékké váltak a városközpontokban a parkolási területek, és hogy számos autótulajdonos még mindig úgy érzi, hogy jogosan igényt tarthat rájuk. Prágában például jóval az átlag fölött van az ezer lakosra jutó autótulajdonosok száma, ugyanakkor feltűnően kevesen használják autójukat nap, mint nap. Az emberek inkább foglalják a megszerzett parkolóhelyet, mint hogy autózzanak és kockáztassák az újabb parkolóhelyhez jutást. (A munkacsoport tapasztalatai megtalálhatók a www.bestpractices.at internetes címen). Ezért sok város úgy döntött, hogy a helyzet orvoslására bevezeti a parkolóhely-gazdálkodást. Jelen Hírlevél Bécs példáját mutatja be. A parkolóhely-gazdálkodás ürügyén Bécs olyan szabályozó intézkedésekre tett javaslatot, amelyeket a forgalomtervezők valósítottak meg, és csak később, az eredmények fényében mérsékeltek. Ez kivételesnek számított abban az értelemben, hogy az 1994-es bécsi közlekedési koncepció bevezetésével egyetlen közlekedési intézkedést sem lehetett Bécsben meghozni valamennyi érintett fél részvétele nélkül. Ez is azt bizonyítja, hogy a közlekedéstervezés kényes kérdéssé vált a nagyvárosok számára. A magánautó-használatra vonatkozó szabályozások ellenzői mögött gyakran erős lobbik állnak, és azok, akik a nyertesei lennének a forgalom lecsendesedésének, alig hallathatják hangjukat. Rudolf Schicker, Bécs városfejlesztési, forgalmi és közlekedési városi főtanácsosa a Nemzetközi Lakásépítési és Tervezési Szövetség (International Federation for Housing and Planning) 2003 szeptemberében a „Városok és piacok” címmel tartott kongresszusán a városi közterületek fontosságáról beszélt. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az általa mondottakat: Schicker először ismertette a jelenlegi helyzetet: Bécsben minden 1000 lakosra 523 autó jut, vagyis 1,9 lakosra egy autó, mégis Ausztria többi tartományához viszonyítva, Bécsben a legkisebb az autósűrűség. Az autók száma évente 10 000-rel emelkedik. Az utóbbi évek egyik fontos intézkedése volt, hogy elő54
térbe került a tömegközlekedés. Bécsben mintaszerű a magánszemélyautók aránya, ami az első helyek egyikére jogosítja fel Zürichhel együtt. A következő lépés az autóparkolók kiszorítása a közterületekről. A parkolóhely-gazdálkodás azért került bevezetésre, hogy biztosítsák a városközpontokban a tényleges helyhasználat költségeit és nagyon hatékonynak bizonyult az ebbe a körzetbe irányuló autózások számának csökkentésében. A bevételeket többek között garázsok építésére, két méter széles járdák kialakítására fordítják. A projekt jelenleg folyamatban van. A nagy területek/terek ideálisak sétálóövezetek kialakítására, amelyek fellendítik a gazdaságot. Bár a javaslatnak vannak hátrányai is: ezek a területek nem alakíthatók kizárólag gazdasági célokra, mert ez ismét csak a közterületek magánterületté alakítását jelentené. Ezért egyes térségeket szándékosan nyitva hagytak többcélú felhasználásra. Mintegy ötven tér/helyszín kerül átalakításra a helyi lakosok bevonásával. Az un. 50tér program – amelynek célja a közterületek vonzóbbá tétele – figyelembe veszi a fiatalok és a hátrányos helyzetű emberek igényeit is. Schicker beszélt a Városligeti parkról is, amely a nyári időszakban szabadtéri ingyenes mozival és népszerű vendéglátóhelyekkel várja a látogatókat, télen pedig jégpálya működik rajta. A közterületek visszahódításával foglalkozó jelen Hírlevéllel az volt a célunk, hogy rámutassunk a témához kapcsolódó kérdések sokrétűségére. Ennek megfelelően választottuk ki a Habitat adatbázisból a jó és a legjobb módszereket. A közterületekhez tartoznak a városok környezetében található, szabadidős kikapcsolódást szolgáló, tömegközlekedéssel elérhetők térségek. (Ennek két szép példája a Duna-sziget és a bécsi zöldövezet, amely honlapunkon megtekinthető). Az állampolgárok és az általuk szervezett tömeges tiltakozás ébresztettek rá bennünket is arra, hogy védenünk kell a városok határain kívüli zöld területeket. A közterületek visszahódítása azonban több ennél, jelenti a városokon belüli utcák átalakítását, fejlesztését (a C.G. út projekt Indiában), az újra zónásítást, mint Bécs esetében, ahol a félig közösségi területeket több célra hasznosítják. A legjobb módszerekről további információk találhatók a www.bestpractices.at internetes címen. Ariane Müller Best Practices Hub – Bécs FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 5