5. tétel
Álláspályázati kiírást lát az interneten, ahol informatikust keresnek. A leírásban olvasta, hogy munkáját programozókkal és grafikussal együtt kell végeznie. Tervei között szerepel egy személyes portfólió benyújtása a meghirdetett állásra. –Ismertesse az álláskeresési módszereket! –Tegyen javaslatot a szervezeti kommunikációra (írásbeli és szóbeli)! –Mutassa be a szoftverfejlesztés általános lépéseit! –Milyen szoftvereket ajánlana a munkaszervezési, kommunikációs és ügyviteli folyamatok, eljárások támogatására?
Kulcsszavak, fogalmak: –Álláskeresés, munkajog, az érvényes szerződés alaki és tartalmi követelményei, munkaviszony létesítése. –Munkavégzés személyi feltételei, a munkavállaló jogai, foglalkoztatási formák. – Motivációs levél és önéletrajz készítése. –Álláskeresési módszerek. –Szervezeten belüli szerep, irányítás, munkaszervezés, kommunikáció. –Programozás alapismeretek (programtervezés, adatmodell megtervezése, algoritmizálás). Logikai és fizikai rendszerterv fogalma. –Kódolás, tesztelés, hibakeresés, javítás, felhasználói és fejlesztői dokumentáció. –A munkaszervezési, kommunikációs és ügyviteli folyamatok, eljárások támogatására alkalmazott szoftverek.
Álláskereső stratégia: Az álláskeresőnek, akárcsak a hagyományos álláskeresésnél, előzetesen tisztáznia kell magával, hogy mik a céljai, mit szeret, mire vágyik, és mit akar elérni és az önéletrajznak és a motivációs levélnek egyaránt meg kell felelnie az adott állásajánlatnak, az elvárásoknak és az álláskereső személyének, kihangsúlyozva az adott állás betöltése szempontjából érdekes végzettségeket és tapasztalatokat. A célok tisztázása nyomán megindulhat a célirányos kapcsolatkeresés. Az ügyes álláskereső azt is figyelembe veszi, hogy a közösségi oldalakon magáról kialakított képe a potenciális munkaadó előtt sem marad titok. Nagyszámú leadott jelentkezést táblázatban lehet áttekinthetővé tenni annak elkerülésére, hogy egy esetleges telefonos interjú alatt az álláskereső esetleg ne emlékezzen arra, hogy kivel és mi kapcsán beszél. Az elhelyezkedéshez segítséget nyújthatnak a munkaügyi hivatalok, munkaügyi központok, a Foglalkozási Információs Tanácsadók (FIT), a Foglalkoztatást Információs Pontok (FIP), a Nemzeti Pályaorientációs Portál (NPP). Az online álláskeresés az álláskeresés azon formája, amikor is nem újságok apróhirdetései által, lokális állásbörzéken a vagy a helyi munkaügyi központok segítségével keres munkát magának az álláskereső, hanem az internet lehetőségeinek valamelyikét használva. Az álláskeresőket segítő honlapok különböző önéletrajz formákat mutatnak be, országos szintű állásajánlatokat sorakoztatnak fel, esetleg személyre szabott lehetőségeket is ajánlanak. Az internet megreformálta az álláskeresési szokásokat. Portálok és adatbázisok: Az álláskereső portálok számtalan ajánlattal várják a jelentkezőket, az álláskeresés fogalma már egybeforrt magával az internettel. Szokásossá vált az e-mailben történő jelentkezés az online meghirdetett állásokra. A nagyobb cégek, a munkaközvetítők és az állásgyűjtő portálok oldalain szinte minden esetben lehetőség van a konkrét munkára történő jelentkezésen kívül az adatbázisba történő regisztrációra is. Ilyenkor egy online űrlapot kell kitölteni a jelentkezőnek, ahol a személyes adatokon és elérhetőségeken kívül a képzésekre, szakmai tapasztalatra, speciális tudásra, és akár személyiségvonásokra is kíváncsiak. A folyamat végén lehetőség van a magyar és idegen nyelvű önéletrajz, valamint motivációs levél feltöltésére. Ennek nyomán a jelentkező adatai bekerülnek egy adatbázisba.
Közösségi oldalak: A közösségi oldalak üzenő falán való érdeklődés a többi tag ismerősi körét is bevonja az álláskeresésbe. Ez a módszer áthidalja azt a problémát, hogy sok állást meg sem hirdetnek, mert először belső körből próbálnak alkalmas jelöltet találni. Ráadásul a közösségi oldalakon esetleg már az előtt értesülni lehet egy-egy pozícióról, hogy az a különböző álláskereső portálokon megjelenne. Az utóbbi néhány évben a közösségi oldalakon a cégek is megjelentek.
Munkaszerződés kötelező tartalmi, alaki elemei:
felek neve és megnevezése (munkáltató, illetve munkavállaló), továbbá a munkaszerződés megkötése szempontjából lényeges adatait (állandó lakcím, székhely, bankszámlaszám stb.), személyi alapbér, munkakör, munkavégzési hely.
A munkaviszonyt írásba kell foglalni. Ezen felül a munkáltató köteles tájékoztatni a munkaszerződés megkötésével egyidejűleg szóban a munkavállalót:
a munkaköri feladatairól, a munkarendről, a munkabér egyéb elemeiről, a bérfizetés napjáról, a munkába állás napjáról, a rendes szabadság mértékének számítási módjáról és kiadásáról, illetve a rendes felmondásra irányadó szabályokról, továbbá ha van, akkor a kollektív szerződésről, a képviselettel rendelkező szakszervezetekről és az üzemi tanácsról (megbízottról).
Ezt a tájékoztatást a munkaszerződés megkötését követő 30 napon belül írásban is köteles megtenni a munkáltató. A munkaviszony ellenkező megállapodás hiányában teljes munkaidőre, illetve határozatlan időtartamra jön létre. A felek természetesen megállapodhatnak részmunkaidős foglalkoztatásban, illetve határozott időtartamú munkaviszonyban is. A határozott időt naptárilag vagy más alkalmas módon (pl. valamelyik munkavállaló keresőképtelen állományának időtartamára) meg kell jelölni. Utóbbi esetben a munkavállalót tájékoztatni kell a munkaviszony várható időtartamáról.
A próbaidő: A felek a munkaszerződésben legfeljebb három hónap időtartamú próbaidőt is kiköthetnek a munkaviszony létesítésekor. Ennek célja kizárólag az lehet, hogy a munkáltató meggyőződjön a munkavállaló szakmai alkalmasságáról, illetve a munkavállalónak is legyen lehetősége felmérni a munkavállalás körülményeit. A próbaidő alatt bármelyik fél írásban indokolás nélkül azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaviszony. A munkavégzés személyi feltételei: Munkát csak olyan munkakörülmények között és időtartamban lehet végezni, hogy az a munkavállaló egészségét, testi épségét ne károsítsa. Az egészségkárosodás kockázatát növelő időtartamban történő munkavégzés (rendkívüli munkavégzés, túlmunka stb.) esetén a külön jogszabály előírásai szerint kell eljárni. A munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetőleg a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja, foglalkoztatása az utódaira veszélyt nem jelent. A munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelynek ellátására egészségileg alkalmas, rendelkezik az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel, készséggel és jártassággal. A munka egészséget nem veszélyeztető és biztonságos szakképzettségű és számú munkavállalót kell biztosítani.
elvégzéséhez megfelelő
Ahol veszély fenyeget, egyedül munkát végezni nem szabad, és ilyen helyre csak erre is kiterjedő oktatásban részesült munkavállalók léphetnek be. Ha a munka a munkavállaló testi épségére, egészségére veszéllyel járhat, a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter - az egészségügyért felelős miniszterrel és a tevékenység szerinti miniszterrel egyetértésben előírhatja, hogy azt csak meghatározott szakképzettséggel (képzettséggel), illetőleg gyakorlattal rendelkező személy végezheti. Ha valamely munkát egyidejűleg két vagy több munkavállaló végez, a biztonságos munkavégzés érdekében az egyik munkavállalót meg kell bízni a munka irányításával, és ezt a többiek tudomására kell hozni. A munkavállaló jogai: A munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától: a) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit, a veszélyes tevékenységhez a munkavédelemre vonatkozó szabályokban előírt védőintézkedések megvalósítását; b) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretek rendelkezésére bocsátását, a betanuláshoz való lehetőség biztosítását; c) a munkavégzéshez munkavédelmi szempontból szükséges felszerelések, munka- és
védőeszközök, az előírt védőital, valamint tisztálkodó szerek és tisztálkodási lehetőség biztosítását. A munkavállalót nem érheti hátrány az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása érdekében történő fellépéséért, illetve a munkáltató vélt mulasztása miatt jóhiszeműen tett bejelentéséért. A munkavállaló jogosult megtagadni a munkavégzést, ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Ha a munkáltató utasításának teljesítésével másokat veszélyeztetne közvetlenül és súlyosan, a teljesítését meg kell tagadnia. Veszélyeztetésnek minősül különösen a szükséges biztonsági berendezések, az egyéni védőeszközök működő képtelensége, illetve hiánya.
Foglalkoztatási formák: Munkaviszony A munkaviszony olyan jogviszony, amely munkavégzésre irányul. A munkaviszony egy speciális formája a közfoglalkoztatási jogviszony. Munkaviszonyról beszélünk akkor, ha a magánszemély munkavégzésre irányuló tevékenysége önállótlan, függő munkaként jelenik meg. Azaz a munkavállaló alárendelt viszonyban van, a munkáltatót pedig utasítási jog illeti meg. A munkaviszony munkaszerződéssel jön létre, határozott vagy határozatlan időre. A munkaviszonyt írásba kell foglalni. A munkaszerződésben a felek bármely kérdésben megállapodhatnak, de jogszabállyal, illetve kollektív szerződéssel ellentétben nem állhat, kivéve, ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapít meg. A munkaviszony viszonylag biztonságosnak tekinthető a munkavállaló szempontjából, ugyanis a megszűntetés esetei, a felmondási tilalmak illetve a kötelező juttatások mind a munkavállalót védik. Munkaviszony létesítése esetén a munkavállalót minimálbér illetve garantált bérminimum illeti meg. Munkaviszony fajták csoportosítása: Alapvetően két csoportra oszthatók a Munka Törvénykönyve által megállapított munkaviszonyok. 1.) Tipikus munkaviszony: – Határozatlan idejű munkaviszony 2.) Atipikus munkaviszony: – Határozott idejű munkaviszony – Munkavégzés behívás alapján – A munkakör megosztása
– Több munkáltató által létesített munkaviszony – A távmunkavégzés – A bedolgozói munkaviszony – Az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony – A köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszony – A vezető állású munkavállaló – A cselekvőképtelen munkavállalók – Mezőgazdasági őstermelő – Diákmunka – Háztartási munka
Megbízási jogviszony: Megbízási szerződés alapján a megbízott a megbízó utasításait követve jár el, de konkrét eredmény létrehozására nem mindig köteles. E jogviszonyban a felek egymással mellérendelt viszonyban A megbízás mindkét fél által a törvény szabályai szerint felmondható.
vannak.
A megbízási jogviszony jóval lazább kereteket ad a tevékenység végzésére, mintha ugyanazt a tevékenységet munkaviszony keretében végezné valaki. Általánosan elmondható, hogy megbízási szerződés bármilyen ügyellátásra köthető, amit a törvény nem tilt. A díj mértéke a felek szabad megállapodásának függvénye. Fontos tudni, hogy a megbízás szabályai vonatkoznak arra az esetre is, ha vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkező, ám számlaképes magánszeméllyel kötünk szerződést. Ilyenkor a számlán feltüntetett érték után a szervezetet járulékfizetési kötelezettség terheli! Ez az úgynevezett munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony. Természetesen azzal is lehet szerződést kötni, akinek nincs vállalkozói igazolványa, csak tudjunk arról, hogy ez esetben járulékfizetési kötelezettség terheli a szervezetet, míg ha van vállalkozói igazolványa, akkor nem kell a számla végösszege után járulékot fizetnünk. Vállalkozási jogviszony: A vállalkozási tevékenységet a Polgári Törvénykönyv szabályozza (2013. évi V. Tv.). A vállalkozási tevékenység eredménykötelmet jelent, azaz a vállalkozó valamilyen munkával elérhető eredmény létrehozására vállal kötelezettséget. Az eredmény természetesen lehet szolgáltatás is. A szerződés díjköteles, a díj alsó határára nincs törvényi korlát. A megrendelő a díjat csak akkor köteles megfizetni, ha a vállalkozó eredményesen elvégezte a munkát. Amennyiben ez nem így van, akkor a vállalkozó szavatossággal tartozik. Vállalkozási tevékenységet lehet végezni cég formában, vagy egyéni vállalkozóként vállalkozói igazolvány birtokában. Ezen igazolvány birtokában a vállalkozó az elvégzett munkáról számla kibocsátására jogosult és kötelezett egyben. Civil szervezet is végezhet vállalkozási tevékenységet.
Közalkalmazotti jogviszony A közalkalmazottak az állami és a helyi önkormányzati költségvetési szerveknél foglalkoztatottak. Külön törvény (1992.évi XXXIII. tv) fogalmazza meg e jogviszonnyal kapcsolatos kérdéseket. Köztisztviselői jogviszony: A köztisztviselői a közigazgatásban részt vevő, az állami vagy önkormányzati hatalmat megszemélyesítő tisztviselő. Jellegzetessége hogy állami közhatalmat gyakorol. A 2002. évi XVIII. törvény fogalmazza meg ezzel a jogviszonnyal kapcsolatos kérdéseket. Önkéntesség Az önkéntes tevékenységről szóló jogszabályt 2005-ben fogadta el a parlament. A törvény szerint önkéntes tevékenység az ún. fogadó szervezeteknél, a törvény által meghatározott tevékenységi körben, ellenszolgáltatás nélkül végzett munka. A törvény meghatározza a fogadó szervezetek körét és az ott végezhető tevékenységet is.
Önéletrajz készítése: Az önéletrajz elkészítése mindig fontos lépés az álláskeresés során, fontos tehát, hogy első ránézésre felkeltse a munkáltató figyelmét. Ügyeljünk a külsőségekre, a helyesírásra. Az önéletrajz lehet kézzel, de általában géppel írott. Fontos, hogy tudásunkat és képesítésünket világos és logikus sorrendbe mutassuk be, kiemelve előnyös mivoltunkat. Legyen tömör, ne haladja meg a két oldalt. Lehetőleg a lényegre koncentráljunk. Vigyázzunk ne „tupírozzuk” fel túlságosan az önéletrajzot, mert erre a felvételi beszélgetésen valószínűleg úgy is fény derül. Aki kevés munkatapasztalattal rendelkezik, (pl.: pályakezdő) az a képzettségét írja le először és emelje ki szakmai gyakorlatát. Rendesen nézzük, át mielőtt elküldenénk a munkáltatónak igazodik-e az aktuális elvárásokhoz. A fénykép mérete kb.:4*4cm legyen, és ne kirívó inkább szolid. Általában motivációs levelet kell mellékelni az önéletrajzhoz. Ebben már közvetlenebb hangnemet alkalmazhatunk. Szerepeljen, benne kinek címezzük a megszólításra odafigyelve. A bevezetésbe írhatjuk honnan értesültünk az álláslehetőségről. Megfogalmazhatjuk céljainkat, elvárásainkat a munkával kapcsolatosan. Kiemelhetjük erősségeinket szakmai rátermettségünket. Az önéletrajzot és a motivációs levelet is kézjeggyel és keltezéssel lássuk el Milyen önéletrajzminták lehetségesek? Leggyakoribb az ún. „amerikai típusú” önéletrajzok melyek felsorolás jelleggel tartalmazzák az információkat Kronologikus szakmai önéletrajz: könnyen átlátható, időrendben visszafelé haladva tartalmazza az adatokat. Ilyen időrendben besorolt formanyomtatvány az Europass típus is.
Funkcionális típus: lényege, hogy az információkat nem időrendben tünteti fel, hanem fontossági sorrendbe. A munkatapasztalatok felsorolásánál előre kerülnek azok, amelyek a megpályázott pozícióban fontosak, idevágóak. Mellettük szerepel a tapasztalat hossza (években, pl.: 3 év). Kombinált: funkcionálisan tartalmazza az információkat. A munkafeladatok kifejtését követően szerepelnek a cégnevek évszámokkal, beosztással és a munkakörrel. Akkor célszerű ezt a formát választani, ha a funkcionalitás előnyödre válik. Fenti szakmai önéletrajzok az amerikai típusú önéletrajz változatai, de azonban előfordulhat, hogy európai CV-t kérnek tőled. Ezek gyakrabban pályázatok mellékleteként, vagy egyes multinacionális cégeknél fordul elő. Ilyen önéletrajzot kell kitöltened ha az EU országaiban szeretnél elhelyezkedni. Európai CV egy kompetencia alapú önéletrajz. Általában több oldalas kitöltésre váró táblázat, mely a képességeket, készségeket korábbi munkatapasztalatokra helyezi a hangsúlyt. Kitöltését több oldalas útmutató segíti, akkor segíthet leginkább az európai típusú önéletrajz, ha a munka – vagy a munkáltató – más országbeli, mint ahol a tanulmányaidat végezted, illetve korábbi munkatapasztalataidat szerezted. Szervezet fogalma: A munkamegosztás fejlődésében, bizonyos cél(ok) érdekében, valamely tevékenység ellátására kialakított intézmény. Két vagy több ember szándékosan összehangolt önszabályozó rendszere. Más megközelítésben: emberek és eszközök rendszere. Jellemzői: céljait, tevékenységét, felépítését formálisan is meghatározó előírások szabályozzák; - alá-fölérendeltségi viszonyok szerint felépített szerepek működnek benne; - a szervezet alapegysége: átlagember; - kialakításának, működésének feltételei:- információcsere - kooperáció - kommunikáció - ösztönző rendszer
A szervezeti hierarchia a szervezet vezetési szintjeit, azok egymáshoz való viszonyát, rétegződését jelenti. Különböző cégeknél különböző szervezeti felépítések vannak, így például:
lineáris szervezet: A lineáris szervezet az ún. egyvonalas szervezeti forma klasszikus példája. Ez azt jelenti, hogy minden beosztottnak egyetlen főnöke van, csak egy személytől kaphat utasítást. Ilyen értelemben a függelmi és a szakmai jellegű kapcsolat nem válik külön. A lefelé történő feladatkijelölés, utasítás és a felfelé való jelentés ugyanazon az úton (vonalon) történik. A szervezet - egyvonalas jellegét megtartva - szélességi (horizontális) és mélységi (vertikális) irányban bővülhet. A lineáris forma előnye elsősorban az, hogy egyszerű, könnyen áttekinthető belső kapcsolatokkal rendelkező szervezet, amelyben a felesleges tevékenységet folytató egységek viszonylag gyorsan szelektálódnak. Ilyen értelemben ez a szervezeti forma általában alacsony költséggel működik. További előnye szervezetnek, hogy az alá- és fölérendeltségi viszonyok egyértelműen rendezettek. A feladatok mennyiségének változása esetén viszonylag könnyű a szervezet mélységi és szélességi tagoltságának átalakítása. A lineáris szervezetnek fontos szerepe van a gazdasági életben, hiszen a családi- és kisvállalkozások jelentős része ebben a formában működik. Hátrányos vonások közül kiemeljük, hogy a szervezet nem eléggé rugalmas, ha minőségileg más feladatok elvégzése is szükségessé válik. A hiányzó specializáció növeli a felsővezetők leterhelését. A szervezetben a kommunikáció csak a szolgálati utakon keresztül történhet, így nehézkes a horizontális koordináció (együttműködés) biztosítása.
funkcionális szervezet: A funkcionális szervezet az ún. többvonalas szervezetek tipikus példája. A funkcionális szervezet fontos jellemzői: a munkamegosztás a szervezeti funkciók szerint történik, tipikus vállalati funkciók pl. termelés, pénzügy stb. a hatáskörökre a döntési jogkörök centralizációja a jellemző; mind a stratégiai, mind az operatív döntési jogkörök túlnyomó része a felső vezetéshez telepített, lényeges az erőteljes szabályozottságra való törekvés, mind a munkamegosztás, mind a hatáskör kialakításakor, a vertikális koordinációs megoldások játsszák a főszerepet; a kommunikációs csatornák elsősorban az alá-, fölérendelt szervezeti egységek között épültek ki. A szervezeti méret, ill. sokrétűség növekedésével a funkcionális alapon kialakított alá- és fölérendeltségi viszony már nem bizonyul megfelelő garanciának a felsővezetés számára, ezért a funkcionális kapcsolatok mellett a szakmai irányításhoz közvetlenül nem kötődő függelmi kapcsolatokat is kiépítenek. Ily módon a szervezetben egyszerre vannak jelen a függelmi kapcsolatok és a szakmai alapú funkcionális kapcsolatok. Ezzel a felelősségvállalás (függelmi kapcsolat) elválik a közvetlen szakmai irányítástól.
A funkcionális szervezet stabil környezetben számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik: a funkcionális specializáció a munkatermelékenység növekedését és az egységköltség csökkenését eredményezheti, a termelési, illetve a munkafolyamat szabályozottsága jelentősen csökkentheti a koordinációs költségeket, a stabil környezet miatt a vállalati stratégia kialakítása viszonylag egyszerű feladat. A valóságban azonban a feltételek gyakran megváltoznak. A növekvő specializáció és a környezet dinamizmusa következtében megjelennek a funkcionális szervezet hátrányai: növekvő specializáció miatt a kapcsolatok olyan nehezen áttekinthető rendszere jön létre, amely jelentős mértékben megemeli a koordinációs ráfordításokat, a specializáció felesleges tartalékoláshoz, szervezeti redundanciához vezet, ami a környezeti feltételekhez való alkalmazkodóképességet nehezíti, a szervezet kapcsolatainak bonyolultságánál fogva a döntési hatáskörök centralizáltsága egyre csökkenő mértékben képes koordinációt biztosítani, a centralizált hatáskörök és az erőteljes szabályozottság ugyancsak veszélyezteti a szervezet adaptációs képességét. divizionális szervezet: A divizionális szervezetek termékek, vevők, vagy piaci régiók szerint tagolódnak. Az így kialakított egységeket nevezik divízióknak (egység, osztály, kirendeltség). A vállalati szintű feladatok és célok érvényesítése érdekében az irányítási, koordinációs és ellenőrzési tevékenységet központi egységek látják el. A központ feladata elsősorban a források elosztása és a különböző tevékenységek pontos elhatárolása, a divíziók egymástól független működésének feltételeinek megteremtése; valamint a hatékonysági kritériumok kidolgozása és azok ellenőrzése. A felső vezetés e feladatok ellátására általában kis létszámú központi szervezeti egységeket alakít ki. A vállalati profilba tartozó termékek alap-, illetve alkalmazott kutatási igényességtől függően általában központi kutatási-fejlesztési egységeket hoznak létre. Nagyon gyakori a központi beszerzési apparátus fenntartása a több divízió által használt anyagok esetében. Az egyes divíziók nagy önállóságot élveznek. A divízióvezetőkhöz nemcsak az operatív és adminisztratív döntések tartoznak, hanem saját termékeik esetében stratégiai jellegű döntéseket is hozhatnak. A hatáskörök jelentős része a divízióvezetők kezében van, ezért a szervezet egészére így a döntések decentralizációja a jellemző. Ugyanakkor a divíziókon belül sokkal inkább hatásköri centralizáció figyelhető meg. A döntések centralizáltsága itt általában a funkcionális szervezetekével azonos fokú. A divizionális szervezetek vezetésének központi problémája a megfelelő irányítási, koordinációs eszközök kialakítása. Kiemelt jelentőségűvé válik a vállalati terv, költségvetés, a pénzügyi és elszámolási rendszer.
A divizionális szervezeti forma kialakítása a következő előnyökkel járhat: a stratégiai és operatív feladatok szétválása miatt, a felsővezetés a stratégiai feladatokra koncentrálhat, a vállalati célok és a divíziók céljai közötti kapcsolat viszonylag könnyen megteremthető, világos célmeghatározás a divíziók számára, erőteljes piaci orientáció, a piaci változások hatása közvetlenül nem az egész vállalatot érinti, hanem csak az egyes divíziókat, alacsony horizontális koordinációs költségek. Összességében a divizionális szervezet a változó piachoz jól alkalmazkodó, rugalmas szervezeti forma.
mátrix szervezet: A mátrix-szervezetek kialakulásához a katonai szférában folyó kutatások adtak nagy lökést. A projekt típusú szervezeti forma segítségével ugyanis lehetőség nyílik egyrészt a dinamikus környezeti változásokra történő gyors reagálásra, másrészt a komplex problémák megoldásánál a szervezet tagjai képességeinek és ismereteinek hatékony használatára. A projektek szervezése lehetőséget ad a szervezeten belüli horizontális koordináció megteremtésére, ill. erősítésre. A hagyományos funkcionális, ill. a divizionális felépítésű vállalatoknál a horizontális koordináció biztosítása érdekében a beépülő termékmenedzseri és projekt típusú szervezeti megoldások a többdimenziós struktúrák kialakulását eredményezték. E strukturális megoldásokra a mátrix-szervezet elnevezés honosodott meg. Legáltalánosabban úgy lehetne a mátrix-szervezet lényegét meghatározni, hogy itt a funkcionális és a termék szerinti munkamegosztás egyszerre történik. Így a szervezeti egységek kialakításánál egy időben érvényesülnek a funkcionális és a termék-szemléletű irányítás elvei. A mátrix-szervezeteknek eltérő megjelenési formái léteznek. Általában mindenhol megtalálhatjuk a funkció szerinti tagolást. A termék-elvű munkamegosztásra azonban két lehetőség is kínálkozik: termékek vagy projektek szerint. Ezek alapján beszélünk termékorientált és projektorientált mátrix-szervezetekről. A mátrix szervezet e formáinál eltérő időorientációk figyelhetők meg: amíg a projekt típusú mátrix-szervezeteknél (éppen a projektek újszerű, nem ismétlődő jellegéből következően) a szervezeti struktúra ideiglenes, addig a termékorientált mátrix-szervezeteknél hosszabb távra is stabil struktúrát alakíthatnak ki. A mátrix-szervezetek legfontosabb sajátosságát talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy a horizontális koordináció és a konfliktusok lehetősége e szervezeti forma legfőbb előnye és egyben hátránya is. Amennyiben a felsővezetés megfelelően képes ezeket kezelni, úgy a
mátrix-szervezet adaptív, innovatív, a szervezeti tagokat nagyobb teljesítményekre ösztönző forma. Ellenkező esetben a szervezetben felhalmozódó érdekellentétek, a lappangó vagy a nyíltan megjelenő kezeletlen konfliktusok a hatékonyság rovására mehetnek. Számos olyan veszélyforrás mutatkozik, amelyekre érdemes felhívni a figyelmet: a termék / projekt menedzserek és a funkcionális vezetők közötti rivalizálás, hatalmi harc, a túlhajtott team-munka, a döntések elhárítása az egyes vezetők részéről, a felelősség vállalásától való tartózkodás. A veszélyforrások arra hívják fel a figyelmet, hogy a mátrix-szervezet bevezetése rendkívüli körültekintést igényel. E szervezeti megoldást értelmetlenség lenne bevezetni akkor, ha a vállalatnak stabilak a környezeti feltételei. A mátrixos formáknak akkor jelentkeznek az előnyei, amikor a környezeti változások a szervezettől a célok és stratégiák folyamatos módosítását, finomítását, valamint a vezetésiszervezeti struktúra rugalmasságát igénylik. A mátrix-szervezetek erre lehetőséget adó stratégiai és strukturális válaszképességgel rendelkező megoldásnak tekinthetők, ellentétben a funkcionális és a divizionális szervezetekkel. Szervezeten belüli kommunikáció: A szervezeti kommunikáció adja a szervezeti működés esszenciáját. A szervezet hatékony működése szempontjából fontos, hogy a kommunikáció formális és informális keretek között is teret kapjon. A szervezet élete során az információ több irányba áramolhat. Tipikus a fentről lefelé, a lentről felfelé, és az egy szinten lévők közötti információáramlás. A fő szempont a csatorna kiválasztásakor, hogy az üzenet érjen célba. Ma már a fejlett infokommunikációs eszköztár révén a kommunikáció számos csatornán keresztül bonyolítható, nem szorítható azonban háttérbe a személyes megbeszélések szerepe és jelentősége. Az akár négyszemközti, akár csoportos megbeszéléseken keresztül a dolgozók olyan minőségű információkat kapnak, melyek kifejezetten nekik vagy az ő csoportjuknak szólnak. Az a fajta személyesség, amit egy face-to-face megbeszélés nyújt, még napjaink felgyorsult világában is rendkívüli fontossággal bír, nem nélkülözhető és nem helyettesíthető. A telefonos, az e-mailes és a közvetlen chat-es egyeztetések szintén a személyes kommunikációt erősítik azáltal, hogy egy telefonhívás vagy egy megírt e-mail az adott illetőnek szól, és üzenetével őt célozza meg, ugyanakkor ezek a formák már mindenképpen személytelenebbek egy face-to-face megbeszélésnél. Amikor a személyesség szerepe még inkább lecsökken, akkor kapnak egyre nagyobb szerepet a megosztott dokumentumok vagy az intranet. Ilyenkor ugyanis már nem a személyes közlés a lényeg, hanem az, hogy a dokumentumban rögzített tartalom jusson el az érintettekhez.
Az érintettek széles körének informálását célozzák meg a kör e-mailek is, ezzel azonban érdemes vigyázni. Amikor kör e-mailt írunk, érdemes akkor is tudatosnak lenni, és átgondolni, ki az, aki ténylegesen érintett, és akinek tényleg tudnia kell az adott tartalomról. Az átgondolás nélkül küldött e-mailek ugyanis könnyen okozhatják a postafiókok és a mentális kapacitás túlterhelődését. Az üzenet fontosság és súlyossága is segít eldönteni azt, milyen csatornát válasszunk az információ közléséhez. Napjainkban a válság és a környezettudatos gondolkodás arra ösztönzi a cégeket, hogy minél kevesebb anyagot nyomtassanak ki, és próbáljanak mindent elektronikus felületen közölni. A rövid, tömör és lényegre törő írásos anyagoknak azonban megvan az a nagy előnye, hogy a dolgozók ezeket magukkal tudják vinni, és utazás közben vagy egyéb holtidőkben el tudják olvasni még akkor is, ha erre munkaidőben, vagy máskor, amikor gép előtt ülnek, nincs idejük. Informális egyeztetésre, beszélgetésre éppúgy szükség van, mint a szervezetett, formális kommunikációs alkalmakra. Amikor a dolgozók csak összefutnak a konyhában vagy elmennek együtt ebédelni, látszólag irreleváns dolgokról beszélnek, miközben egyre jobban megismerik egymást és a velük együtt dolgozókat, hatékonyabbá téve ez által az együttműködést és egyúttal a feladatok közös kivitelezését is. Tehát még mielőtt a vezetők leállítanák a látszólag fölösleges dolgozói trécselést, érdemes arra gondolniuk, hogy ezek a rövid, céltalannak látszó informális beszélgetések hosszabb távon növelik a dolgozók együttműködését és ezáltal a feladatteljesítésben nyújtott hatékonyságukat. Verziókövető rendszerek: Ma már szinte közhely, hogy a szoftverfejlesztésben a magányos hősök ideje lejárt. Kulcsfontosságú, hogy a fejlesztő csapat tagjai hatékonyan tudják a programban az egymás által módosított részeket követni. Erre szolgálnak a verziókövető rendszerek. Tételezzük fel, hogy a projekt több fájlból áll. Mindkét programozónak érdeke, hogy a másik által eszközölt változásokat azonnal megkapja. Ennek egy lehetséges - ám nem a legjobb - megoldása, ha elküldik egymásnak a friss változatokat, akár e-mailen. Azonban még ekkor is problémát okozhat, ha kettejük között a fizikai távolság nagy, hiszen az rendkívüli mértékben megnehezíti az egyeztetést. Azonban mi történik akkor, ha mindketten ugyanazon a modulon dolgoznak? Ekkor nyújthat segítséget a verziókövető rendszer. Az angolul CVS (Concurrent Versions System, vagy Concurrent Versioning System) néven ismert rendszer valójában egy fájladatbázis, ami a különböző felhasználók által küldött módosításokat tartja nyilván. Az adatbázisában megtalálható valamennyi, a projekten eszközölt változtatás, és az is, hogy az egyes módosításokat ki hajtotta végre. Fejlesztési feladataink elősegítéséhez számos verziókövető rendszert vehetünk igénybe, nyílt forráskódút és kereskedelmit egyaránt. Azonban a verziókövető rendszerek nem csodaszerek; a leírtak alapján belátható, hogy alkalmazásuk mellett is szükséges a fejlesztők közti magas szintű kommunikáció. Nem használhatóak továbbá az ilyen típusú rendszerek akkor sem, ha a közös munka tárgya feloszthatatlan. Tipikusan ilyenek a nem szöveg alapú fájlok: a kép-, vagy hangfájlok, amelyeknek a programsorokhoz hasonló automatizált összefésülésére nincs lehetőség.
Informatikai eszközök a kapcsolattartáshoz: Elsősorban szükség van egy komplett számítógépre, az alapvető perifériákkal együtt (egér, monitor, billentyűzet). Amennyiben a munkahelyi hálózat úgy van kiépítve, hogy a hálózati
munkafelületet más telephelyekről is el lehet érni, akkor ez a számítógép legyen a hálózat egyik munkaállomása. Ha a hálózati munkafelület elérhető az interneten keresztül is, akkor célszerűbb egy hordozható számítógép, melynek segítségével bárhonnan elérhető a munkafelület az interneten keresztül, egy web böngésző segítségével. A folyamatos és valósidejű kapcsolattartáshoz elengedhetetlen a web kamera, de legalább a fülhallgató és mikrofon megléte. A közös munkafelület lehet egy hálózati könyvtár, mely megosztott státuszú a projektben résztvevő munkatársak között. Ide lehet elküldeni a terv elkészült elemeit, kalkulációit, valamint az elkészítéshez felhasznált bázis anyagokat. A végeredmény tulajdonképpen ezen a felületen áll össze végleges formájában. A közös munka sikerének érdekében azt is fontosnak tartom, hogy a munkatársak által használt munkaállomásokon használt szoftverek kompatibilisek legyenek egymással.
A program életútja: A program elkészítése egy gyártási folyamat, melynek több fázisát különböztetjük meg. A fázisokon való végighaladást a program életútjának szokás nevezni.
A program tervezés lépései: Feladatmegfogalmazás: igények, elvárások megfogalmazása e Elemzés: problémadefiniálás helyzetfeltárás megvalósítási tanulmány döntés a fejlesztésről Tervezés: logikai tervezés: adatmodell, funkcionális modell fizikai tervezés: tárolási modell elhelyezési modell Implementáció: programtervezés tesztelés átadás, bevezetés üzemeltetés rendszerfelügyelet Feladatmegfogalmazás:
A program megrendelője megfogalmazza elvárásait, igényeit. A feladat megfogalmazása legyen pontos, egyértelmű. Rendszerelemzés: Probléma feltárás: elvárások specifikációja, megbeszélések, ismeretgyűjtés, célok megértése. A rendszerszervező, a programozó és a megrendelő pontosan meghatározzák az alkalmazás feltételeit és határait, a lehetséges továbbfejlesztési irányokat. A feladatot a lehető legpontosabban leírják, ez lesz a programozó iránytűje a továbbiakban. Helyzetfelmérés: a rendszer céljainak, elemeinek és működésének feltárása - interjúk, kérdőívek, bizonylat, dokumentációgyűjtés, rendszerezés, diagnosztika, Elemzés alapos megismerés, ok-okozati összefüggések,kapcsolatok vizsgálata - SWOT, kritikus sikertényezők,adatfolyam, szervezeti architektúra, szerepkörök, Alkalmazás: a portfólió összeállítása, elemzése, a program tervezője ekkor állítja össze a menüszerkezetet, elkészíti a képernyőterveket, meghatározza az adatábrázolási módokat. Megvalósíthatóság: döntés a megvalósítás módjáról, követelmények specifikálása, költségbecslés, hatékonysági vizsgálatok, döntéstámogató algoritmusok használata.
Rendszerelemzési módszerek technikák: Helyzetfelmérés: információgyűjtés (interjúk,kérdőívek), szervezeti architektúra, rendszer, alrendszer feltárás (diagramok, mátrixok, jegyzékek) Elemzés: bizonylatelemzés (statikus és dinamikus), kontextusvizsagálat, I/O elemzés, folyamatanalízis(P-graf, munkafolyamat és adatfolyamdiagram), a rendszer viselkedésének vizsgálata (döntési tábla,döntési fa, vezérlési háló), problémaelemzés alternatívák kiértékelése Rendszertervezés: Nagyvonalú rendszerspecifikáció -- a jelen rendszermodellje és a követelményspecifikáció, adatmodell-elemek definiálása, sajátosságok meghatározása - egyed, tulajdonság, kapcsolatelemek,belső, külső szerkezet, normalizálás A rendszer viselkedésének vizsgálata - időtényező szerepe, adatfolyam analízis, a modell és szerkezetének változásai, műveletek, funkciók és események Funkcionális modell tervezése - funkcióháló, DFD-k,vezérlési háló, precedencia gráfok, döntési táblák, Input/output tervezés - bizonylattervezés, forrás-funkció mátrix, HIPO diagramok Rendszertervezési módszerek és technikák: modellezés, absztrakció, vertikális és horizontális leképezés, statikus elemek (egyed,tulajdonság, kapcsolat) és viszonyuk, normalizálás,funkcionalitás (műveletek, események, funkciók),user interfészek (bizonylatok, gépi bevitel, dialógus,listák, képernyők, elektronikus adattovábbítás formái), a rendszer viselkedése, elérési útvonalak, file szervezési és tárolási módok, adatbázis rendszerek,szoftverfejlesztési lehetőségek A program fejlesztése: Jellemzői:
gazdaságos algoritmusok és adatstruktúrák kiválasztása az adattagok és függvények tervezése a modulok közti kapcsolat meghatározása (közös adatok, függvények) részletes kidolgozása a műveleteknek, folyamatoknak, rutinoknak platform kiválasztása a felhasználandó szoftverek kiválasztása gépigények (kapacitás, hardver architektúra, hálózat, segédeszközök) a program igényei (OS, fejlesztői környezet, adatbáziskezelő) Részei: • interfész: a szoftver a felhasználóval és a külvilággal (más szoftverekkel, hardver elemekkel) való kapcsolattartása; hasznos ilyenkor egy prototípust készíteni, és azt átnyújtani próbára a felhasználónak, aki majd közli mivel elégedett, mivel nem. • architektúra: a rendszer struktúrájának tervezése (modulok, kapcsolat, műveletek a modulok közt). Az objektumok hasznosak a modulok megvalósítására. • "belső mag": a részletes kidolgozás (függvények, eljárások, adatok stb.)
Implementáció: A megtervezett program megvalósítása a választott programnyelven, a választott rendszerre és környezetben. A segédprogramok, erőforrások, segédfájlok forráskód megszerkesztése, a kód lefordítása, a modulok összeépítése. A programnyelv kiválasztásakor figyelembe kell venni a programozási feladat jellegét. Ha a kódolás során elakadunk, akkor a változtatásokat, új megoldási utakat az algoritmustervbe is fel kell vennünk. Ha nagyobb problémával kerülünk szembe, akkor akár a specifikációt is meg kell változtatni és akár újratervezni az algoritmusok egy részét. A későbbi könnyebb módosítás és továbbfejlesztés érdekében célszerű megjegyzéseket is tenni a kódba.
Tesztelés: teszteléskor a cél az, hogy minél több hibát felderítsünk. hibakeresés, debugging: Először megvizsgáljuk a program szövegét, tényleg azt írtuk-e le, amit akartunk majd működés közben vizsgáljuk a programot. Különböző bemenő adatokra a megfelelő kimenetet adja-e? Fontos, hogy minden lényeges esetet megvizsgáljunk. Olyan bemenő adatot is meg kell vizsgálni, ami a feladat szempontjából határesetnek minősül (pl. nullával való osztás). Vizsgálni kell azt is, hogy a program az előforduló hibalehetőségeket hogyan kezeli (rossz típusú adat esetén mi történik). Statikus tesztelési módszer: - szárazteszt: a program számítógép nélküli formális ellenőrzése (kódellenőrzés, egyeztetés az algoritmussal, szemantikai vagy logikai ellenőrzés: nem követtünk-e el logikai hibát; a szintaktikai ellenőrzés fordításkor kiderül). Dinamikus tesztelés - fekete doboz tesztelés: logikailag ellenőrizzük a programot a program input-output adatain keresztül a forrásprogram ismerete nélkül (csak specifikáció alapján – nem ismert a működés) - az adatokat olyan csoportok szerint vizsgáljuk, ahol a csoport minden tagja egyformán viselkedik (ekvivalens állítások) - határesetek vizsgálata
- fehér doboz tesztelés: a forrásprogram tételes ellenőrzése különböző szempontok, stratégiák szerint - kipróbálási stratégiát készítünk (globális változók nyomkövetése, eljárások tesztelésének sorrendje, paraméterátadás figyelése) - tesztadatok generálása - útvonalak tesztelése: minden útvonalat be kell járni a programban - csomópont tesztelés: a program minden csomópontján a logikai kifejezések minden részkifejezése vegye fel az összes lehetséges értéket Speciális tesztek - a konkrét esetvizsgálat nem a program helyességéről győz meg, hanem konkrét szituációt elemez - a funkcióteszt azt vizsgálja, hogy az adott funkciót megoldja-e a program - biztonsági teszt: a program biztonságos működését vizsgálja, I/O hibákat figyeli, ellenőrzi Hibakeresési eszközök, tesztelési eszközök - modulvégrehajtás: a program egészétől függetlenül a paraméterek változtatásával hajtjuk végre - kiíratjuk a változók értékét - nyomkövetés - utasításonként - programsoronként - logikai egységenként, modulonként - változó figyelés - folyamatos - adott feltételtől, szituációtól függő - töréspont elhelyezése - állapotellenőrzés a program futása közben az adatok megjelenítésére részfeltételeket lehet hárítani (pl. rendezés) Hibakeresés, javítás Program szövegének vizsgálata. Előfordul, hogy egy hiba kijavítása után több hiba keletkezik. A hibakeresés a teszteléssel szorosan összekapcsolódik. A korszerűbb fejlesztőrendszerekben különböző hibakereső eszközök is rendelkezésre állnak: - az egyes változókat nyomon követhetjük a futás során, láthatjuk az aktuális értéküket - lépésenkénti végrehajtás: a programot a szövege alapján utasításonként végrehajthatjuk - töréspontok elhelyezése: a program futása a programban elhelyezett töréspontig tart, majd innen folytathatjuk a végrehajtást. alfa teszt: a fejlesztőcsoport végzi nagyobbrészt. Előre meghatározott adatsorokkal a szoftvernek mindig csak egy-egy részét ellenőrzi és a megtalált hibákat javítják béta teszt: a felhasználók egy kiválasztott szűk köre végzi, akik jól ismerik a terméket vagy annak korábbi verzióit. A valós használatot szimulálják, az egyes megtalált hibákról minden bétatesztelőt értesíteni kell! Hatékonyság vizsgálat: az elkészült programot vizsgálni kell a futási idő és a tárfelhasználás szempontjából, a lassú, nem hatékony részeket újraírják kellő óvatossággal, majd ismét hibakeresés tesztelés.
Átadás, bevezetés:
A letesztelt programok üzemeltetésre készek. A rendszerbevezetés az installálással kezdődik. Az üzemeltetőket, a felhasználókat ki kell képezni a program kezelésére. A program üzemeltetése során szükség lehet apró módosításokra. A felhasználó megismeri a végleges verziót. A programozó kiképezi a felhasználót a program működtetésére. A felhasználó ellenőrizheti, hogy a program a kívánt feladatokat oldja-e meg. Valódi üzemi körülmények között megtörténik egy átfogó tesztelés. Amennyiben a program használata során rendellenességek tapasztalhatók, akkor a fejlesztőnek azt kötelessége a garanciális időn belül kijavítani.
Dokumentálás: a programot érdemes magyarázó megjegyzésekkel ellátni a későbbi fejlesztési munkák megkönnyítéséhez, illetve működésének megértéséhez. Például: fejlesztői dokumentáció (a forráskód, fejlesztési ötletek, javaslatok, kritériumok) technikai dokumentáció (gépigény) telepítési dokumentáció rendszergazdai dokumentáció (karbantartási javaslatok és kívánalmak) végfelhasználói dokumentáció (használati utasítás) Felhasználói kézikönyv (User Guide) A dokumentációk közül talán a legfontosabb. Részletesen tartalmaznia kell a program telepítését, indítását, használatát. Ki kell terjednie a program által elvégezhető összes funkcióra. Rendszerint képernyőmintákkal, példákkal illusztrált. Tartalmazza az esetleges hibaüzeneteket és a kapcsolódó hibák elkerülésének, kijavításának lehetőségeit. A dokumentációnak olyan részletesnek kell lennie, hogy a legkevesebb hozzáértéssel is használni lehessen, hiszen ez nem szakembereknek készül elsősorban. Általában kinyomtatott formában megvásárolható, ill. mai követelményeknek megfelelően HTML vagy PDF formátumban olvashatóak. Tartalma: - futtatáshoz szükséges géptípus, konfiguráció, hardverkörnyezet - a futáshoz szükséges szoftverek, operációs rendszer, szoftverkörnyezet - program közérthető nyelvű specifikációja - kész program fontosabb paraméterei - speciális elnevezések - telepítés, installálás menete - program használatának részletes leírása - mintahasználat - hibajelzések leírása - hibák kezelésének leírása - program képességei, alkalmazási köre - menürendszer leírása - képernyőképek
Fejlesztői kézikönyv (Programming Guide)
Ha egy program úgy kerül eladásra, hogy annak fejlesztési jogát is megvásárolják, akkor annak elengedhetetlenül tartalmaznia kell egy olyan dokumentációt, melynek birtokában egy másik programozó szükség esetén elvégezheti a módosításokat, hibajavításokat. Tartalma: - algoritmus részletes leírása - programban szereplő adatok leírása, változótáblák - a program fejlesztési lehetőségei - program teljes listája - futás időeredmények Operátori kézikönyv (Installing Guide) Egyfelhasználós környezetben általában a felhasználói kézikönyv tartalmazza az üzemeltetési, operátori teendőket, mivel ott az nem válik szét. Többfelhasználós környezetben azonban az operátori teendőket leíró dokumentációnak tartalmaznia kell a program telepítésének menetét, szükséges konfigurációját, beállításokat. Leírja a program indítását, paraméterezését. Előírja a szükséges mentések idejét, módját menetét. Az előforduló hibaüzenetek részletes leírását, valamint a hibák megszüntetésének módját A rendszer olyan általában különféle, esetenként azonos tulajdonságú elemek (összetevők) meghatározott módon rendezett halmaza, amelyek egymással jól definiálható relációkkal kapcsolódnak és ez által az egészre kiterjedő olyan egységet alkotnak, amely egység az adott célok elérését, az azokhoz szükséges funkciók elvégzését biztosítja a környezetéhez is illesztve, integrált egészként. A munkaszervezési, kommunikációs és ügyviteli folyamatok, eljárások támogatására az Easy Redmine szofvert ajánlom.
