Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.003/2014/5. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: CPV Kód:
2014/124 Fővárosi Bíróság ítélete KÉ 2014.10.22. 21997/2014
Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK 3 .Kf.650.003/2014/5. szám
A Fővárosi Törvényszék a Csók és Társa Ügyvédi Iroda (1067 Budapest, Teréz körút 19.III/32., ügyintéző: dr. Csók Csaba ügyvéd) által képviselt Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. (1122 Budapest, Maros utca 19-21.) felperesnek, a dr. Szathmári Réka jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, amely perbe a felperes oldalán a dr. Csók István elnök által képviselt TriCsók Zrt. (1067 Budapest, Teréz körút 19. III/37.) beavatkozott, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. november 13. napján kelt 4.K.31.941/2013/5. számú ítélete ellen a felperes 6. sorszám alatt bejelentett fellebbezésére meghozta az alábbi Í T ÉL E T E T A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, az alperes D.46/14/2012. számú határozatát megváltoztatja és a jogsértés megállapítását mellőzi. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100 000 (egyszázezer) 1
forint első-, másodfokú perköltséget. A kereseti és a fellebbezési illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Ind o k o l á s A 2011. évi népszámlálás végrehajtásával kapcsolatos egyes feladatokról szóló 2011. december 15. napján hatályba lépett 305/2010. (XII.30.) Korm. rendeletet módosító 254/2011. (XII. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. §~a a felperes kötelezően ellátandó feladatává tette a 2011. évi népszámlálás papír alapú kérdőívei adatbeviteli rendszerének kialakítását és működtetését. A felperes erre a feladatra 2011. december 15-én a Központi Statisztikai Hivatallal (a továbbiakban: KSH) vállalkozási szerződést kötött (a továbbiakban: vállalkozási szerződés), melyben a felek megállapodtak a feladat (részteljesítések) tartalmában, határidejében, ütemezésében (5.1. -5.11. pont, a szerződés részét képező 2. számú melléklet), meghatározták a szerződéses feladatok általános és az egyes feladatok szerinti műszaki tartalmát, azt, hogy az egyes alkalmazott fogalmaknak mi a szerződéses tartalma (1. számú melléklet). Az első részteljesítés az adatbeviteli központ raktárterület kialakítása volt 2012. január 20-ai, a második az IT rendszerek funkcionális specifikációjának elfogadása 2012. február 15-ei határidővel. 2012. március 1-je volt az a határnap, amikorra az adatbeviteli rendszernek fel kellett állnia és az adatbevitelt meg kellett kezdeni. A feladat megvalósítása, az egyes ütemek betartása érdekében a felperes hét közbeszerzési eljárást kezdeményezett. Ezek egyike a perbeli, a „Service Desk szolgáltatások nyújtása és szoftver licencek átadása" tárgyú, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) IV. fejezete szerinti hirdetmény nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárás, amelynek megindításáról a felperes a Döntőbizottság elnökét 2011. december 30-án 23 óra 10 perckor tájékoztatta, tájékoztatását az alperes 2012. január 2-án iktatta. A tárgyalásos eljárás alkalmazását a felperes a Rendelet 1. §-a alapján kötelezően ellátandó feladattal indokolta, amely korábban nem volt alapfeladata, így az adatbeviteli rendszer felállításához meg kellett teremtenie annak fizikai környezetét, kiépíteni a teljes 2
strukturált hálózatot. Azzal érvelt, hogy 2012. január 15. napján kezdődik a népszámlálási kérdőívek beszállítása, ekkorra az egyszerű eljárásrendben meghatározott határidők nem lennének tarthatóak. A Döntőbizottság elnöke a Kbt. 329. § (1) bekezdése alapján, hiánypótlást követően 2012. január 16~án DT.4/4/2012. számú iratában hivatalból megindította a jogorvoslati eljárást. Rögzítette, hogy a megküldött iratok alapján megalapozottan feltételezhető a Kbt. rendelkezéseinek megsértése. Az alperes a D.46/14/2012. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 125. § (2) bekezdés c) pontját. A jogorvoslati eljárás kezdeményezésére nyitva álló határidőt az iktatáshoz képest számította, annak lejártát 2012. január 17-ében (kedd) határozta meg, amelyhez viszonyítva az eljárás megindítására nyitva álló határidőt megtartottnak tekintette. A kezdeményező irat tartalma alapján megállapította, hogy az megfelelt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1.; 2. és 5. §-ainak. Az alperes elfogadta, hogy a népszámlálási kérdőívek adattartalma feldolgozásának szükségessége fennállt és azt is, hogy a felperest a rendkívüli helyzet bekövetkeztében nem terhelte mulasztás. Értelmezte az adatbeviteli rendszer és az adatbeviteli fázis fogalmát, vizsgálta a Rendeletben meghatározott feladat tartalmát. Mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az adatbeviteli folyamat első és második elemét előrehozta, amikor a tényleges adatbevitelt 2012. január 20-án kívánta megkezdeni, ezért a rendkívüli sürgős helyzet az általa vállalt szerződéses kötelezettség következtében állt elő, a beszerzési tárgy esetében a nyílt, meghívásos vagy a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásra előírt határidők betarthatóak lettek volna. Az alperes határozatának megváltoztatása, a jogsértés mellőzése iránt a felperes terjesztett elő keresetet. Másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Eljárásjogi szempontból a jogorvoslati eljárás hivatalból való megindítására nyitva álló 15 napos objektív és jogvesztő határidő elmulasztására, a jogorvoslati eljárást hivatalból megindító irat jogszerűtlenségére hivatkozott. Az 3
anyagi jogi sérelmet illetően állította, hogy az alperes a jogi álláspontjának kialakításakor téves kiindulópontot választott, mivel félreértelmezte az „adatbevitel megkezdése" fogalmát, melynek a vállalkozási szerződésből levezethető, és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Közigazgatási Államtitkár 2012. február 13-án kelt XXX-K/54/1/2012. számú tájékoztatásával (a továbbiakban: KIM tájékoztatás) megerősített jelentése az, hogy 2012. március 1-ig meg kellett kezdenie a népszámlálási kérdőíveken szereplő statisztikai szempontból hasznos adatokat tartalmazó mezők adattartalmának automatikus és manuális módszerrel történő rögzítését. Ebből következik, hogy nem írta felül a Rendeletben meghatározott feladat tartalmát, a szerződésben nem vállalt olyan kötelezettséget (részfeladat), határidőt, amely e jogszabályból nem következik, így jogszerűen döntött a kiválasztott eljárás mellett. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát a kezdeményezés elkésettsége miatt hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. ítéletét a Fővárosi Törvényszék 3.Kf.649.977/2013/4. számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy az eljárás kezdeményezésére nyitva álló 15 napos határidő utolsó napja 2011. december 31-étől számítottan 2012. január 14-ére, szombatra esett, így az a következő munkanapon, 2012. január 16-án járt le, ezen a napon megindított jogorvoslati eljárás pedig határidőn belül volt. Erre figyelemmel az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak a kezdeményezést határidőben előterjesztettnek kellett tekintenie, és a kereseti kérelem egyéb eljárásjogi és anyagi jogi kifogásait kellett érdemben megvizsgálnia és arról döntenie. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletében a felperes keresetét elutasította. A Pp. 252. § (3) és (4) bekezdéseire utalással rögzítette, hogy a másodfokú bíróság végzése alapján eljárásának tárgya a kezdeményező irat jogszerűségének megítélése, és az eljárásfajta jogsértő választásáról hozott alperesi döntés felülvizsgálata volt. Az eljárás kezdeményezésre szolgáló iratot a Kbt. 329. § (1) és (2) bekezdései alapján 4
jogszerűnek ítélte azzal, hogy a Kbt. kifejezetten nem szabályozza az eljárást megindító irat tartalmát, és e körben a Ket. sem tartalmaz irányadó rendelkezéseket. A Kbt. 329. §-ából következően elegendő az, ha a Döntőbizottság elnöke mérlegelési jogkörében úgy találja, hogy feltételezhető a közbeszerzési jogsértés és ennek kivizsgálására jogorvoslati eljárást indít. Az eljárást megindító irat egyértelműen tartalmazta, hogy a felperessel szemben miért rendelte el a Döntőbizottság elnöke a jogorvoslati eljárást, milyen okból és mely közbeszerzési jogsértés fennállását feltételezte, így az eljárás megindítása jogszerű volt. Az anyagi jogi sérelmet illetően elöljáróban az elsőfokú bíróság a Kbt. 125. § (2) bekezdés c) pontja alapján azt rögzítette, hogy az ajánlatkérő milyen feltételek mellett alkalmazhat hirdetmény nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást, mi a jogszabályi rendelkezés célja, egyetértett az alperessel abban, hogy ezen körülményeknek a beszerzés tárgya vonatkozásában teljes egészében, együttesen kell fennállniuk, a beszerzés minden elemére nézve. A felperes előre nem látható eseménynek a Rendelet kihirdetését tekintette, nem volt vitatott, hogy a beszerzés szükségességének törvényi feltétele fennállt. Osztotta az alperes jogi álláspontját arról, hogy a felperes a Rendeletben és a vállalkozási szerződésben meghatározott teljesítési határidőhöz képest jóval korábbi teljesítési határidőre határozta meg az adatbeviteli központ raktárépületének, az IT rendszerek, az adatbeviteli rendszer felállítását, amelyhez a jelen beszerzés tárgya is kapcsolódik. Ennek a szerződésben vállalt kötelezettségének lett az az egyenes következménye, hogy olyan helyzetbe került, hogy semmilyen más módon nem tudta lefolytatni a megrendelni kívánt szolgáltatások beszerzésére irányadó eljárást, csak és kizárólag a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás útján. Márpedig a rendkívüli sürgősség alapján hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárás csak abban az esetben folytatható le, amennyiben a sürgősség semmilyen módon nem az ajánlatkérő saját döntésének következménye. Ellenkező bizonyítás hiányában az elsőfokú bíróság elfogadta azt. az alperesi álláspontot is, hogy 40 nappal számolva elegendő idő állt volna a felperes 5
rendelkezésére ahhoz, hogy a feladat teljesítése február közepén szerződést tudjon kötni, a Kbt. 136. §-a szerint. Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása, a kereseti kérelemnek helyt adó döntés meghozatala, költségeinek megállapítása érdekében a felperes terjesztett elő fellebbezést. A kezdeményezés elkésettsége kapcsán utalt a Kúria Kfv.III. 37.643/2012/10. számú ítélete alapján -amelyben megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1/2011. (XII.30.) számú Közigazgatási Jogegységi Határozata (a továbbiakban: KJE), nem a Kbt. 329. §-ában szabályozott határidőre vonatkozik - arra, hogy az elsőfokú bíróságnak helyt kellett volna adnia a kezdeményező irat elkésettségével érvelő felperesi álláspontnak. A kezdeményező irat jogszerűtlensége tekintetében a felperes fenntartotta valamennyi korábbi részletesen kifejtett eljárásjogi érvét. Kizártnak tekintette, hogy egyszerű eljárással a beszerzési igényét megvalósíthatta volna, miután számolni kellett azzal, hogy az eljárás előkészítése során a közbeszerzések központi ellenőrzéséről és engedélyezéséről szóló 46/2011. Kormányrendelet szerint a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal (a továbbiakban: NFM) kellett egyeztetnie, majd annak jóváhagyását kellett beszereznie, amelynek időigénye összesen 30 nap, így a felperes a Kbt. 136. §~a szerinti határidőt alapul véve leghamarabb 81 nap után tudott volna munkaszerződést kötni. 2012. január 2. napjától számítva ez az időtartam túl terjed 2012. március 1. napján. Változatlanul állította, hogy fennállt a kivételes eljárásfajta alkalmazásának valamennyi feltétele. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, és költséget igényelt. Mindkét, az eljárási- és anyagi jogi jogkérdésben osztotta az elsőfokú bíróság ítéleti álláspontját annak kiemelésével, hogy továbbra sem volt elfogadható az a felperesi álláspont, hogy a Service Desk szolgáltatásokat 2012. január 20. napján meg kellett kezdenie. Az alperesi beavatkozó észrevételt nem tett A fellebbezés részben alapos. A Pp. 252. § (4) bekezdéséből következik, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság kötve van a hatályon kívül helyező végzésben foglaltakhoz, a másodfokú bíróság megállapításaihoz és állásfoglalásához. Ettől akkor térhet el. ha a 6
megismételt eljárás során új tények és bizonyítékok alapján a másodfokú bíróság által figyelembe vett tények már nem tarthatóak fenn. A Fővárosi Törvényszék 3.Kf.649.977/2013/4. számú végzésében értelmezte a Kbt. 323. § (2) és (6) bekezdéseinek a jogorvoslati határidőkre vonatkozó szabályait, a hivatalbóli kezdeményezésre vonatkozó Kbt. 327. § (2); (4); (7) bekezdéseit és a KJE, valamint a Ket. 65. § (3) és (4) bekezdései alapján megállapította, hogy a kezdeményezés eljárásjogi cselekmény, eltérő szabályozás hiányában a 15 napos határidő számítására a Ket.-et kell megfelelően alkalmazni. Tartalmazta a másodfokú bíróság végzése azt is, hogy a Ket. 65. § (1) bekezdése szerint a határidőbe nem számít bele a közlésnek, a kézbesítésnek, a hirdetmény kifüggesztésének és levételének napja, illetőleg azt, hogy az 1/2007. KK vélemény (a továbbiakban: KK vélemény) időközben hatályon kívül helyezésre került, azonban a Kbt. szabályozása változatlan maradt. A megismételt eljárásra előírtaknak az elsőfokú bíróság maradéktalanul eleget telt. Helytállóan ítélte meg, hogy a másodfokú bíróság végzése alapján eljárásának nem volt tárgya a kezdeményezés elkésettségének vizsgálata. Tévesen érvelt a felperes azzal, hogy a 3.Kf.649.977/2013/4. számú végzésben foglalt utasítás kötőerejét a Kúria Kfv.III.37.643/2012/10. számú ítéletéből a felperes által kiemelt rész feloldaná. A másodfokú bírság előtt is ismert volt, hogy a KJE kifejezetten a kérelemre indult eljárásokban alkalmazandó (Kbt. 323. § (2)-(6) bekezdés) jogorvoslati határidők egységes számítása érdekében keletkezett. A jogorvoslatra nyitva álló határidő jogi jellegét illetően azonban a KJE adott jogértelmezést, e szerint a Kbt. 15. §-ának rendelkezései a határidők számítására vonatkozóan a Kbt. IX. fejezete szerinti eljárásra nem irányadók. Megállapításai a hivatalból kezdeményezett, ugyancsak a fejezetben elhelyezett, a Kbt. 329. § (1) bekezdése szerinti jogorvoslati eljárásra is értelmezendőek kellett, hogy legyenek akkor, amikor a kezdeményezésre nyitva álló jogorvoslati határidő számításának módját kellett megítélni. Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése értelmében a KJE-ben foglaltak a bíróságot kötik, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 42. § (1) bekezdése 7
értelmében a jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától (2011.XII.6.) kötelező, így a KJE-ben foglaltak akkor is és most is a bíróságra kötelező értelmezést nyújtottak. Ennélfogva a Kúriai ítélete nem jelentett olyan új tényt, bizonyítékot, amely a 3.Kf.649.977/2013/4. számú végzés alapjául szolgáló tényállást kétségessé tenné, ezért az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban nem térhetett el az azon alapuló jogi iránymutatástól, nem vizsgálhatta a kezdeményező irat határidőben történő előterjesztettségét. Az elsőfokú bíróság helytállóan ítélte meg a megismételt eljárásban eldöntendő eljárásjogi jogkérdést, a másodfokú bíróság ismétlés nélkül osztja mindazon ítéleti érveket, amelyeket a Kbt. 329. §-ára vonatozóan, a kezdeményező irat jogi jellegére és tartalmi feltételeire nézve fejtett ki. A perben eldöntendő anyagi jogi kérdés az volt, hogy a felperes alkalmazhatta-e a Kbt. 125. § (2) bekezdés c) pontja alapján, a rendkívüli sürgősség előre nem látható okból való bekövetkezésére tekintettel, a hirdetmény nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást. Az elsőfokú bíróság az alperessel egyezően helyesen rögzítette, hogy ez az eljárásfajta csak akkor választható, ha a törvényi feltételek együttese a beszerzés egészére fennáll. Nem volt vitatott, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatásának feltétlen szükségessége fennállt, azt sem vonta kétségbe az alperes, hogy az az ajánlatkérő által előre nem látható okból állt elő, illetőleg, hogy a rendkívüli sürgősséget eredményező körülmények nem vezethetők vissza az ajánlatkérő mulasztására. A határidők betarthatóságának megítélését kifogásolta. Az eljárásfajta választásának jogszerűségét mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság elsődlegesen abból a szempontból vizsgálta, félretehetőek voltak-e a felperes feladatát részletező vállalkozási szerződéses elemek, e szerződésnek köszönhetően valóban a felperes által önként vállalt rövidebb határidők miatt állt elő a rendkívüli sürgősség. A Rendelet 1. § a) pontja a népszámlálás területi előkészítésében és az adatfelvétel végrehajtásában részt vevő szervezetként határozta meg a KSH-t és egyes területi egységeit. A Rendelet 2. § (1) bekezdés a)-i) pontok között részletezte a KSH-nak a népszámlálás területi előkészítésével és az 8
adatfelvitel végrehajtásával kapcsolatos egyes feladatait, a következő bekezdések és szakaszok a területi egységek, illetve a népszámlálást segítő szervek feladatait. A Rendelet 10/A. §-a a papír alapú kérdőívek adatbeviteli rendszerének kialakítását, megvalósítását és a rendszer működtetését tette a felperes kötelezettségévé, egyben erre nézve előírta a felperes és a KSH szerződéskötési kötelezettségét. A Rendelet a felperes által ellátandó feladatot illetően részlet szabályokat nem tartalmaz, szükségtelen is lett volna, hiszen a szerződést azzal a KSH-val kellett megkötnie, amely e jogszabályból láthatóan a népszámlálás végrehajtásának fő koordinátora volt. A szerződésben kellett ezért meghatározni a felperesi feladat részletszabályait, melyek a KSH-t terhelő, a népszámlálás végrehajtásának egészét átfogó feladatokból következően voltak meghatározhatóak rendszerükben, terjedelmükben és ütemükben. Mindebből látható, hogy a Rendelet alapján kötendő vállalkozási szerződés volt az, amely a felperes feladatát egyes elemeiben meghatározta, a végrehajtást a (rész)feladatok, a hozzájuk rendelt határidők és műszaki paraméterek megjelölése biztosította, illetve a fogalomtár egyértelműsítette. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor az alperes álláspontját fogadta el, és a Kbt. 125. § (2) bekezdés c) pontja szerinti fel tételek vizsgálata szempontjai közül a szerződéses feltételeket kizárta. A szerződés ugyanis a fentiek szerint jogszabályi kötelezettségből eredően, az ott meghatározott feladatok végrehajtására jött létre. Az abban meghatározottak komplex vizsgálata alapján ítélhető meg a konkrét beszerzési tárgy rendszerbem elhelyezését követően, hogy a jogszabályi kötelezettség teljesítése igényelte-e a rendkívüli sürgősséggel lefolytatott közbeszerzési eljárást. Ennek eldöntéséhez elöljáróban azt kellett tisztázni, mit jelent az adatbevitel kezdete. A vállalkozási szerződés fogalomtára az adatbeviteli szakasz értelmezését megadja. E szerint adatbevitel a folyamat összefoglaló neve. Az adatbeviteli szakasz a kérdőíveknek a Megrendelőtől történő átvételével kezdődik és a kérdőívekről beolvasott, ellenőrzött és javított adat- és képállományoknak Megrendelő részére történő átadásával, valamint a papír alapú 9
dokumentumok újrahasznosításra alkalmas módon történő fizikai megsemmisítésével, valamint az elektronikus adatoknak a vállalkozó adattároló eszközeiről történő törlésével véget ér. A szerződés szerint az adatbevitel fogalma egyenlő volt az adatbeviteli szakasz fogalmával. Az adatbeviteli központ pedig az adatbeviteli szolgáltatások végrehajtására biztosított helyszínt jelentette, az itt található működőképes, áram energiával biztosított infrastruktúrával. Külön értelmezés van a feldolgozásra, amely az adatbeviteli szakaszon belül a papír kérdőívek szkennelése, optikai karakter felismerése, szöveges információk rögzítése; ellenőrzés, javítás; eredmény állományok átadása. A KIM tájékoztatás értelmezte a Rendelet 10/A. § (2) bekezdésében szereplő „adatbevitel megkezdése" kifejezés adattartamát, melyet úgy határozott meg, hogy 2012. március 1. napján már rendeltetésszerűen, teljes kapacitással működnie kellett az adatbeviteli rendszer valamennyi informatikai és egyéb komponensének és ugyanezen határidőtől teljes kapacitással meg kellett kezdeni a szükséges népszámlálási informatikai alkalmazás segítségével a népszámlálási kérdőívek adatbevitelét, a népszámlálási kérdőíveken szereplő statisztikai szempontból hasznos adatot tartalmazó mezők adattartamának automatikus és manuális módszerrel történő rögzítését. Mindezek alapján az alperes által határozatában alkotott „adatbeviteli fázis" fogalom a rögzítésnek feleltethető meg, a rögzítésnek pedig előfeltétele volt, hogy rendelkezésre álljon a szükséges szerveroldali operációs rendszer, adatbázis-kezelő, mentési szoftverek, és az ezek, és a munkaállomások üzemeltetéséhez szükséges service desk szolgáltatás 2012. január 20-áig. A vállalkozási szerződés alapján az adatbeviteli rendszer felállítása és az adatbevitel megkezdése csak akkor volt lehetséges 2012. március 1-jén, ha azt megelőzően a felperes az ütemezés 5.1. és 5.2. szerinti feladatokat határidőben elvégezte, így a másodfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy ezek a részfeladatok egymással miként függtek össze, egyik feladat megkívánta-e azt, hogy előzetesen a másik teljesüljön. Ezt a vállalkozási szerződés 10
következő előírásait figyelembe véve lehetett megítélni: A vállalkozási szerződés elválaszthatatlan részét képező 1. számú melléklet meghatározta a szerződéses feladatok (tevékenységek) tartalmát, elsőként az 1.1.1. pontban a szállítási egységeknek (a megyei népszámlálási irodák által egy szállítási napon átadott számláló körzeti dossziék összessége) a. felperes telephelyén történő átadás-átvételét, majd ezek bontását és a körzetszintű raktárba vételét. Ehhez a felperesnek egy beléptető rendszerrel ellátott, őrzött raktárat és az IT infrastruktúra elemeket biztosítania kellett. A 3.1.7. pont alapján lehetett azt megállapítani, hogy melyek azok az informatikai környezet kialakításával kapcsolatos követelmények, amelyek a felperes feladatát képezték az adatbeviteli központ kialakítása és biztosítása során, e feladatok az egyes közbeszerzési eljárások tárgya szerint leképezhetőek. így a felperesnek kellett beszereznie az adatbeviteli rendszer működéséhez szükséges minden informatikai infrastrukturális elemet. Biztosítania kellett a szükséges szoftvereket és a munkaállomásokon dolgozó 230 fő informatikai segítségét a service desk szolgáltatást 2012. január 20-ától ahhoz,hogy az adatbevitel a Kormányrendelet szabta határidőben megkezdődhessen. . . Az elsőfokú bíróság ezért tévedett abban, hogy az ajánlatkérő az adatbeviteli megkezdésének időpontját 2012. január 19-ére előrehozta volna úgy, hogy a tényleges adatbevitelt 2012. január 20-án kívánta megkezdeni, és emiatt a perbeli beszerzésére nézve nem állt-volna fenn a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás választásának törvényi feltétele. 2.011. december 15-e, azaz a KSH-val történő szerződéskötés az az időpont, amikor a felperes abba a helyzetbe jutott, hogy ismerte azt a feladatot teljes körűen, amelynek megvalósítására közbeszerzési eljárást (közbeszerzési eljárásokat) kellett indítania. A Rendelet hatálybalépése és a megkövetelt adatbeviteli rendszer felállításának, és az adatbevitel megkezdésének határideje között 75 nap volt. Ebbe a 75 napba kellett, hogy beleférjen a komplex beszerzés lebonyolítása, a megvalósítás, a beszerelés, az integrálás és a rendszer tesztelése, majd a komplett adatbeviteli rendszer felállítása és az adatbevitel megkezdése. A felperes 2011. december 15-ét követően kezdhette meg a 11
közbeszerzési eljárás előkészítését, ezen szakaszban pedig kötötték őt a 46/2011. Kormányrendelet szerinti határidők. Helytállóan érvelt a felperes e rendelet szerinti határidők figyelembe vétele mellett azzal, hogy az esetlegesen választható, a Kbt. 136. § szerinti legrövidebb határidő számításánál az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe az NFM-el való egyeztetéshez szükséges időtartamokat, amelynek időigénye 28 munkanap, tehát 30 naptári nap. Az adatbeviteli központnak március 1-jére fel kellett állnia úgy, hogy az adatbevitel megkezdhető legyen, ezért egyetértett a másodfokú bíróság a felperessel abban, hogy hirdetménnyel induló közbeszerzési eljárás választása mellett a jogszabályi feladatának nem tudott volna eleget tenni, jogszerűen alkalmazta a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény a továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, az alperes határozatát a Pp. 339. § (1) bekezdésének q) pontja, valamint a Kbt. 348/A. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján megváltoztatta, a jogsértés megállapítását mellőzte. Az alperes a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján köteles a túlnyomórészt sikerrel fellebbező felperes együttes első-, és másodfokú perköltségének megfizetésére, míg az alperesi beavatkozó eljárásával összefüggésben megállapítandó másodfokú perköltség nem merült fel. A feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket az alperes személyes illetékmentességére figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. Budapest, 2014. szeptember 10. napján Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Páldy Zsuzsanna s.k. bíró Dr. Szőke Mária s.k. előadó bíró,
12
