5-6. május-június

ZÖLD BIOTECHNOLÓGIA 9. évf. - 2013/5-6. május-június

http://www.zoldbiotech.hu

9. évf. - 2013/5-6. május-június

EFSA Journal 2012; 10 (12): 3021

TUDOMÁNYOS SZAKVÉLEMÉNY Az Európai Bizottság kérésére készített tudományos szakvélemény a Magyarország által felhozott tudományos érvekről, amelyekkel alátámasztotta az EH92-527-1 GM burgonya termesztési célú forgalomba hozatalának betiltását EFSA genetikailag módosított organizmusokkal (GMO) foglalkozó munkacsoportja Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA), Párma, Olaszország Részlet ÖSSZEFOGLALÁS

A kanamicin és a neomicin terápiás fontosságával már foglalkozott az EFSA előző, az antibiotikumrezisztencia-markergénekre vonatkozó véleménye. A Mycobacterium tuberculosis kanamicinrezisztenciája nagyrészt kromoszomális mutációk következménye, nem pedig aminoglikozid-típusú rezisztenciagének, például az nptII átviteléé.

Az Európai Bizottság megkeresésére felkérték az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság GMO munkacsoportját, hogy készítsen tudományos szakvéleményt azokról a tudományos érvekről, amelyekkel Magyarország az EH92-527-1 GM burgonya termesztési célú forgalomba hozatalának betiltását alátámasztotta.

A magyar dokumentumban kiemelt információs hiányosságokkal és bizonytalanságokkal az EFSA már foglalkozott előző, az antibiotikumrezisztencia-markergénekre vonatkozó véleményében. Az EFSA folyamatosan figyelemmel kíséri a tudományos irodalmat. A szakirodalomban nem jelent meg az nptII génnek az EH92-527-1 GM burgonyában jelen lévő formájára vonatkozólag olyan új információ, amely a GMO munkacsoportot korábbi következtetései megváltoztatására késztetné.

2010 decemberében Magyarország értesítette az Európai Bizottságot azokról a tudományos érvekről, amelyekkel az EH92-527-1 GM burgonya termesztési célú forgalmazásának tiltására alkalmazott biztonsági záradékot indokolja, a 2001/18/EK irányelv (A géntechnológiával módosított szervezetek szándékos környezeti kibocsátásáról) 23. paragrafusának megfelelően. 2012. május 23-án az Európai Bizottság felkérte az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságot (EFSA), hogy a 2001/18/EK irányelv 23. paragrafusa szerint alkalmazott biztonsági záradék összefüggésében értékelje a magyar hatóságok által benyújtott tudományos információt.

Az EFSA GMO munkacsoport megállapítja, hogy a mai napig nem merült fel semmi olyan körülmény, amely a GMO munkacsoportot az EH92-527-1 GM burgonyáról alkotott véleményének felülvizsgálatára késztetné.

Magyarországnak a biztonsági záradék alátámasztására benyújtott dokumentációjának fényében, a tárgyhoz tartozó összes tudományos közlemény figyelembevételével a GMO munkacsoport a következő eredményre jutott:

2. A Magyarország által felvetett gondok A GMO munkacsoport értelmezése szerint a Magyarországtól kapott dokumentáció a következő kérdéseket veti fel:

Magyarország nem közölt olyan új vagy további információt, amelyet ennek a GM eseménynek az engedélyezése óta közöltek, és amely új vagy további tudományos ismeretek alapján befolyásolná a rendelkezésre álló információ értékelését vagy újraértékelését. A benyújtott anyagban nem található az nptII gén biztonságosságával kapcsolatos új, specifikus információ.

- az élelmiszerből antibiotikumrezisztencia-gének kerülhetnek át a bélflórába, és magas a kockázata annak is, hogy a GM burgonyából génátvitel történik az állatok bélcsatornájában élő baktériumokba (3.1. rész); - a termesztett GM burgonyanövényekből a talajbakté-

1


flórába. Mazza és mtsi. (2005) munkájának célja a takarmányból származó Cry1Ab fragmentumok szövetekben (vérben, lépben, májban, vesében, izomban) való fennmaradásának felmérése volt malacoknál. Csak egy kis fragmentum volt kimutatható, a teljes gén vagy legkisebb működőképes egysége nem. A bélflórát nem vizsgálták. Tudisco és mtsi. (2010) transzgénfragmentumok jelenlétét vizsgálták GM szójával etetett kecskék vérében és tejében. A bélflórát nem vizsgálták. A GMO munkacsoport értékelte a magyar állítások alátámasztására idézett irodalmat, és arra a következtetésre jutott, hogy nincs benne olyan bizonyíték, amely alátámasztaná a GM burgonyából az állatok bélflórájába való génátvitel magas kockázatát. A GMO munkacsoport korábban már elismerte ezt a problémát és felmérte annak lehetséges következményeit (EFSA, 2009). Sem a Magyarország által benyújtott dokumentációban, sem a tudományos irodalomban nem jelent meg olyan új információ, amely korábbi véleményének megváltoztatására ösztönözné a munkacsoportot. Ezért a GMO munkacsoport megismétli korábbi következtetését, nevezetesen, hogy az összes, jelenleg rendelkezésre álló kimutatási módszer korlátait figyelembe véve legfeljebb kis valószínűsége lehet annak, hogy a GM növényekből antibiotikumrezisztenciagének kerülnek át az emberek és állatok tápcsatornájában élő baktériumokba. Ha ez a génátvitel egyáltalán megtörténne, rendkívül alacsony gyakorisággal fordulna elő. Kockázatelemzésében a GMO munkacsoport figyelembe vette a rezisztencia további alakulását és baktériumok közötti elterjedését is.

riumokba történő génátvitel fokozza az antibiotikumrezisztencia-gének elterjedését a talajban (3.2. rész); - hiányosak az nptII génnek az európai talajokban mérhető gyakoriságára vonatkozó naprakész adatok (3.3. rész); - aggodalomra ad okot a kanamicinnek és a neomicinnek a tuberkulózis gyógyításában játszott szerepe és a rezisztencia lehetséges megjelenése (3.4. rész). 3. Az nptII gén kockázatelemzése 3.1. Az nptII gén lehetséges átvitele a GM burgonyából a bélflórába Magyarország több hivatkozást megadott annak az állításának az alátámasztására, hogy számos példa tanúsága szerint az antibiotikumrezisztencia-gének átkerülhetnek az élelmiszerekből a bélflórába, és hogy magas a kockázata annak, hogy a GM burgonyából génátvitel történik az állatok bélcsatornájában élő baktériumokba (Chowdhury és mtsi., 2003; Mazza és mtsi., 2005; Alexander és mtsi., 2007; Chainark és mtsi., 2008; Tudisco és mtsi., 2010).

Magyarország továbbá azt is állítja, hogy a burgonya begyűjtése során alkalmazott „nagy sebességű feldolgozógépekben” a transzgenikus DNS könnyen feltáródik, és az állatok (különösen a kérődzők) bélflórájába irányuló horizontális génátvitel valószínűsége sokkal nagyobb lesz, mint sértetlen sejtek és növényi anyag esetében (Chowdhury és mtsi., 2003; Netherwood és mtsi., 2004). A benyújtott hivatkozások nem támasztják alá ezeket az állításokat.

Alexander és mtsi. (2007) áttekintése kiemeli a DNS hatékony lebontását: senki sem írta le teljes méretű transzgén jelenlétét haszonállatokban. Ez az áttekintés nem foglalkozik a GM növényekből a baktériumokba irányuló génátvitellel. Chainark és mtsi. (2008) rekombináns CaMV 35S promóterfragmentumot mutattak ki szivárványos pisztráng béltartalmában, vérében (leukocitákban), valamint veséből és izomból vett szövetmintáiban GM szójával való etetés idején. A GM takarmány megvonása után három-öt nappal a fragmentum már nem volt kimutatható. A vizsgálat nem foglalkozott a bélflórával. Chowdhury és mtsi. (2003) vizsgálatának célja annak meghatározása volt, hogy kimutatható-e a rekombináns cry1Ab gén a GM kukoricával etetett sertések béltartalmában. A gén fragmentumai kimutathatók voltak a gyomor, a duodenum, az ileum, a coecum és a rectum tartalmában, de nem nyert bizonyítást a gén átvitele a bél-

2


3.2. Az nptII gén átvitele GM burgonyából a talajbaktériumokba és a baktériumok között Magyarország hivatkozásokat ad meg annak az állításnak az alátámasztására, hogy nagy a kockázata a GM burgonyából a talajbaktériumokba irányuló génátvitelnek (Martinez, 2009; Allen és mtsi., 2010; Knapp és mtsi., 2010). Allen és mtsi. (2010) áttekintése a természetes környezetben fellelhető antibiotikumrezisztencia-génekkel foglalkozik. A GM növényekből a talajbaktériumokba irányuló génátvitelről nincsen benne szó, és arra sincs semmilyen adat, hogy a GM növények termesztése fokozná az antibiotikumrezisztencia-gének elterjedését a talajban. Knapp és mtsi. (2010) történelmi (1940 és 2008 között vett) talajmintákat vizsgáltak Hollandia különböző helyszíneiről, és arra a következtetésre jutottak, hogy 1940 óta az összes vizsgált antibiotikumkategória (az nptII-t és azzal rokon géneket nem vizsgáltak) mennyisége szignifikáns módon emelkedett. Meg kell jegyezni, hogy ez nem bizonyíték a GM burgonyából a talajbaktériumokba történő génátvitelre. Martinez (2009) áttekintése annak lehetőségével foglalkozik, hogy emberben betegségeket okozó baktériumokba antibiotikumrezisztencia-gének jutnak pl. a környezetben található mikrobákból. A cikk nem érinti a GM növényekből talajbaktériumokba történő génátvitelt. Megállapítható tehát, hogy a benyújtott hivatkozások nem tartalmaznak bizonyítékot annak az állításnak az alátámasztására, hogy magas a kockázata a GM burgonyából a talajbaktériumokba történő génátvitelnek.

sem a talajbaktériumok és a humán patogén baktériumok megkülönböztetését. Másrészt Magyarország hivatkozásokat nyújtott be annak igazolására is, hogy az emberi és az állati bélcsatorna körülményei megkönnyítik a baktériumok közötti, valamint az élelemmel elfogyasztott baktériumokból a bélflóra baktériumai felé irányuló génátvitelt (Ferguson és mtsi., 2002; Hehemann és mtsi., 2010). Ferguson és mtsi. (2002) konjugációval történő génátvitelt mutattak ki Salmonella enterica serovar. Typhimuriumból, tenyésztett humán epiteliális sejtek belsejében. Hehemann és mtsi. (2010) bizonyították, hogy a bélflóra új génekhez juthat a bélcsatornán kívül élő mikrobáktól, például algákkal társult tengeri baktériumoktól. Mindkét példaként benyújtott közlemény a baktériumok közötti génátvitellel foglalkozik, és így nem szolgálhat bizonyítékul a GM növényekből mikrobákba való génátvitelre. Magyarország arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak rendelkezésre megbízható adatok az nptII gén GM növényből a bakteriális flórába való átvitelének valószínűségére vonatkozóan. A GMO munkacsoport nyugtázta, hogy a növényi DNS-ből természetes körülmények között baktériumokba irányuló génátvitel mértékét, valamint az ilyen jellegű génátvitelek bakteriális populációkra gyakorolt hatását (a génkicserélődéshez képest) bizonytalanság övezi (Nielsen és mtsi., 2005).

Az EFSA nyilatkozatát illetően (2009), hogy ti. a talajbaktériumok körében természetes körülmények között előfordul az antibiotikumrezisztencia, Magyarország irodalmi hivatkozásokat nyújtott be annak alátámasztására, hogy az állatokat fertőző baktériumok nem talajbaktériumok, és hogy ezekben a patogénekben nem gyakori a rezisztencia (Heinemann, 1999; Heinemann és mtsi., 2000). Mindkét áttekintés a terápiára összpontosít, és a szerzők a patogének gyógyszerrezisztenciájával és az antimikrobiális gyógyszerek tervezésének problémáival foglalkoznak. Nem vizsgálják a rezisztencia gyakoriságát,

A GMO munkacsoport emellett elismerte a DNS-felvétel kimutatásának korlátait természetes baktériumközösségek esetében (pl. a talajban vagy a bélcsatornában), beleértve a DNS-felvétel bizonyításának korlátozott lehetőségét a tenyészthetetlen frakcióban, az anaerob baktériumok korlátozott vizsgálatát, a helyszínek és időpontok rendkívül korlátozott ismeretét, valamint az ismeretek korlátozott voltát a szelekció szerepét illetően a ritka transzformánsok populációdinamikájában (Heinemann és Traavik, 2004; Nielsen és Townsend, 2004). Az EFSA GMO munkacsoportja elismeri, hogy az nptII génnek a természetesen előforduló baktériumok közötti elterjedése alkalmat ad a gén, vagy fragmentumai átvitelére és rekombinációjára a baktériumok között. Az nptII baktériumok közötti átvitele transzformáció, kon-

3


jugáció vagy transzdukció útján valósulhat meg. A növényből baktériumba irányuló, horizontális génátvitel csak transzformációval történhet, és előfordulása csak olyan DNS esetében bizonyított, amelynek szekvenciája hasonló a bakteriális DNS szekvenciájához. Az EFSA GMO munkacsoportja ezért hangsúlyozza, hogy az nptII gén növényből baktériumba való átvitelénél több nagyságrenddel alacsonyabb gyakoriságra lehetne számítani, mint a baktériumok közötti DNStranszfer esetében. (EFSA, 2009). Sem a Magyarország által benyújtott dokumentációban, sem a tudományos szakirodalomban nem található olyan új információ, amely a munkacsoportot korábbi következtetései megváltoztatására késztetné. Ezért a GMO munkacsoport megismétli korábbi következtetését, nevezetesen, hogy az összes, jelenleg rendelkezésre álló kimutatási módszer korlátait figyelembe véve legfeljebb kis valószínűsége lehet annak, hogy a GM növényekből antibiotikumrezisztencia-gének kerülnek át a környezetben élő baktériumokba. Ha ez a génátvitel egyáltalán megtörténne, rendkívül alacsony gyakorisággal fordulna elő. Kockázatelemzésében a GMO munkacsoport figyelembe vette a rezisztencia további fejlődését és baktériumok közötti elterjedését is abban az esetben, ha a rezisztencia átadása megtörténne.

gált környezetben kimutathatók különböző típusú rezisztenciafaktorok, többek között kanamicin- és neomicinrezisztencia-faktorok (áttekintés: EFSA 2009; Allen és mtsi., 2010). Ezek a kutatások azt jelzik, hogy a természetben előforduló baktériumok között az aminoglikozid rezisztenciafaktorok széles körben, bár eltérő gyakorisággal előfordulnak a különféle fajokban, izolátumokban és a különböző környezetekben. Az EFSA GMO munkacsoportja hangsúlyozza, hogy az antibiotikumok alkalmazása kulcsfontosságú tényező az antibiotikumrezisztencia-gének szelekciójában és a közvetlen környezetben való elterjedésében. Míg az antibiotikumhasználat hajtotta szelekció kulcsszerepe a rezisztencia kialakulásában vitathatatlan, ismereteink továbbra is hiányosak az antibiotikumrezisztencia-géneknek a természetben fellelhető készleteiről és ezek szerepéről az iparilag előállított antibiotikumokkal érintkezésbe nem került, természetes baktériumközösségekben, amint ez korábban is megállapítást nyert (EFSA, 2009).

3.3. Az nptII gén természetes élőhelyeken való előfordulására vonatkozó kvantitatív adatok Az EFSA GMO munkacsoportja egyetért a magyar hatóságokkal abban, hogy hiányosak az nptII génnek az európai talajokban mérhető gyakoriságára vonatkozó naprakész adatok. Az nptII gén előfordulási gyakorisága eltérő a különféle fajokban, izolátumokban és környezetekben (EFSA, 2009)

3.4. A többszörösen gyógyszerrezisztens tuberkulózis és a kanamicin Az EFSA az antibiotikumrezisztencia-markergének kapcsán már foglalkozott a kanamicin és a neomicin terápiás jelentőségével (EFSA, 2009). A kanamicin második vonalbeli gyógyszerként használatos a többszörösen gyógyszerrezisztens tuberkulózis (multidrug-resistant TB, MTB) kezelésére. A többszörösen gyógyszerrezisztens (multidrug-resistant, MDR) és a kiterjedten gyógyszerrezisztens (extensively drug-resistant, XDR) tuberkulózis (TB) a jelentések szerint fokozatosan terjedt el azokban az európai országokban, ahol a TB gyakorisága alacsony (CohenBacrie és mtsi., 2011). 2010 végére 68 országból, közöttük az EU 27 tagországa közül 19-ből jelentettek legalább egy XDR-TB esetet (WHO, 2010). A második vonalbeli antibiotikumokra, pl. kanamicinre rezisztens TB izolátumok egyre növekvő gyakoriságú előfordulása világszerte aggodalomra ad okot.

A legújabb, teljes bakteriális populációkon végzett, nem tenyészthető baktériumokra is kiterjedő metagenomikus elemzések azt mutatták, hogy az összes vizs-

4


Meg kell azonban jegyezni, hogy az XDR-TB törzsek kanamicinrezisztenciáját többségében a 16S riboszomális RNS gén, továbbá az eis gén (enhanced intracellular survival, fokozott intracelluláris túlélés) és a gidB gén (glucose-inhibited division protein B, glükóz-gátolt osztódásért felelős B fehérje) mutációi okozzák. Az ilyen törzsekben a kanamicinrezisztencia a kromoszómán kódolt, és nem aminoglikozid rezisztenciagének, pl. az nptII gén átvitelének az eredménye (Johnson és mtsi., 2006; Zaunbrecher és mtsi., 2009; Georghiou és mtsi., 2012). KÖVETKEZTETÉSEK Az EFSA GMO munkacsoport megállapítja, hogy a mai napig nem merült fel semmi olyan körülmény, amely a GMO munkacsoportot az EH92-527-1 GM burgonyáról alkotott véleményének felülvizsgálatára késztetné.

Az EFSA GMO munkacsoportja tanulmányozta a Magyarország által benyújtott dokumentumot. A munkacsoport megvizsgálta, hogy a dokumentum tartalmaz-e új információt, és a következő eredményre jutott: Magyarország nem közölt olyan új vagy további információt, amelyet ennek a GM eseménynek az engedélyezése óta közöltek, és amely új vagy további tudományos ismeretek alapján befolyásolná a rendelkezésre álló információ értékelését vagy újraértékelését. A benyújtott anyagban nem található az nptII gén biztonságosságával kapcsolatos új, specifikus információ.

Felhasznált irodalom (részlet): Alexander TW, Reuter T, Aulrich K, Sharma R, Okine EK, Dixon WT and McAllister TA, 2007. A review of the detection and fate of novel plant molecules derived from biotechnology in livestock production. Animal Feed Science and Technology, 133, 31–62.

A kanamicin és a neomicin terápiás fontosságával már foglalkozott az EFSA előző, az antibiotikumrezisztencia-markergénekre vonatkozó véleménye. A Mycobacterium tuberculosis kanamicinrezisztenciája nagyrészt kromoszomális mutációk következménye, nem pedig aminoglikozid rezisztenciagének, például az nptII átadásáé.

Allen KL, Donato J, Wang HH, Cloud-Hansen KA, Davies J and Handelsman J, 2010. Call of the wild: antibiotic resistance genes in natural environments. Nature Reviews Microbiology, 8, 251–259. Chainark P, Satoh S, Hirono I, Aoki T and Endo M, 2008. Availability of genetically modified feed ingredient: investigations of ingested foreign DNA in rainbow trout Oncorhynchus mykiss. Fisheries Science, 74, 380–390.

A magyar dokumentumban kiemelt információs hiányosságokkal és bizonytalanságokkal az EFSA már foglalkozott előző, az antibiotikumrezisztencia-markergénekre vonatkozó véleményében. Az EFSA folyamatosan figyelemmel kíséri a tudományos irodalmat. A szakirodalomban nem jelent meg az nptII génnek az EH92527-1 GM burgonyában jelen lévő formájára vonatkozólag olyan új információ, amely a GMO munkacsoportot korábbi következtetései megváltoztatására késztetné.

Chowdhury EH, Kuribara H, Hino A, Sultana P, Mikami O, Shimada N, Guruge KS, Saito M and Nakajima Y, 2003. Detection of corn intrinsic and recombinant DNA fragments and Cry1Ab protein in the gastrointestinal contents of pigs fed genetically modified corn Bt11. Journal of Animal Science, 81, 2546–2551. Cohen-Bacrie S, Ben Kahla I, Botelho-Nevers E, Million M, Parola P, Brouqui P and Drancourt M, 2011. Imported extensively drug-resistant Mycobacterium tuberculosis Beijing genotype, Marseilles, France, 2011. Euro Surveillance, 16, pii: 19846. EFSA (European Food Safety Authority), 2006. Opinion of the Scientific Panel on Genetically Modified Organisms on an application (Reference EFSA-GMOUK-2005-14) for the placing on the market of

5


Martinez JL, 2009. The role of natural environments in the evolution of resistance traits in pathogenic bacteria. Proceedings of the Royal Society of London B, 276, 2521–2530.

genetically modified potato EH92-527-1 with altered starch composition, for production of starch and food/feed uses, under Regulation (EC) No 1829/2003 from BASF Plant Science. The EFSA Journal, 324, 1–20.

Mazza R, Soave M, Morlacchini M, Piva G and Marocco A, 2005. Assessing the transfer of genetically modified DNA from feed to animal tissues. Transgenic Research, 14, 775–784.

EFSA (European Food Safety Authority), 2009. Statement of EFSA on the consolidated presentation of the joint Scientific Opinion of the GMO and BIOHAZ Panels on the “Use of Antibiotic Resistance Genes as Marker Genes in Genetically Modified Plants” and the Scientific Opinion of the GMO Panel on “Consequences of the Opinion on the Use of Antibiotic Resistance Genes as Marker Genes in Genetically Modified Plants on Previous EFSA Assessments of Individual GM Plants”. The EFSA Journal, 1108, 1–8.

Netherwood T, Martin-Orúe SM, O'Donnell AG, Gockling S, Graham J, Mathers JC and Gilbert HJ, 2004. Assessing the survival of transgenic plant DNA in the human gastrointestinal tract. Nature Biotechnology 22, 204–209. Nielsen KM, Berdal KG, Kruse H, Sundsfjord A, Mikalsen A, Yazdankhah S and Nes I, 2005. An assessment on potential long-term health effects caused by antibiotic resistance marker genes in genetically modified organisms based on antibiotic usage and resistance patterns in Norway. VKM-Report, 1–62, http://www.vkm.no/dav/23de90b2ff.pdf

EFSA (European Food Safety Authority), 2011. EFSA Panel on Genetically Modified Organisms (GMO). Scientific Opinion. Guidance for risk assessment of food and feed from genetically modified plants. EFSA Journal, 9 (5): 2150. 37 pp.

Nielsen KM and Townsend JP, 2004. Monitoring and modeling horizontal gene transfer. Nature Biotechnology, 22, 1110–1114.

Ferguson GC, Heinemann JA and Kennedy MA, 2002. Gene transfer between Salmonella enterica serovar Typhimurium inside epithelial cells. Journal of Bacteriology, 184, 2235–2242.

Tudisco R, Mastellone V, Cutrignelli MI, Lombardi P, Bovera F, Mirabella N, Piccolo G, Calabro S, Avallone L and Infascelli F, 2010. Fate of transgenic DNA and evaluation of metabolic effects in goats fed genetically modified soybean and in their offsprings. Animal, 4, 1662–1671.

Georghiou SB, Magana M, Garfein RS, Catanzaro DG, Catanzaro A and Rodwell TC, 2012. Evaluation of genetic mutations associated with Mycobacterium tuberculosis resistance to amikacin, kanamycin and capreomycin: a systematic review. PLoS One, 7, e33275. doi: 10.1371/journal.pone.0033275

WHO, 2010. Multidrug and extensively drug-resistant TB (M/XDR-TB): 2010 Global Report on Surveillance and Response. WHO/HTM/TB/2010.3.

Hehemann JH, Correc G, Barbeyron T, Helbert W, Czjzek M and Michel G, 2010. Transfer of carbohydrateactive enzymes from marine bacteria to Japanese gut microbiota. Nature, 464, 908–912.

Zaunbrecher MA, Sikes RD Jr, Metchock B, Shinnick TM and Posey JE, 2009. Overexpression of the chromosomally encoded aminoglycoside acetyl-transferase eis confers kanamycin resistance in Mycobacterium tuberculosis. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America, 106, 20004–20009.

Heinemann JA, 1999. How antibiotics cause antibiotic resistance. Drug Discovery Today, 4, 72–79. Heinemann JA and Traavik T, 2004. Problems in monitoring horizontal gene transfer in field trials of transgenic plants. Nature Biotechnology, 22, 1105–1109. Heinemann JA, Ankenbauer RG and Amábile-Cuevas CF, 2000. Do antibiotics maintain antibiotic resistance? Drug Discovery Today, 5, 195–204. Johnson R, Streicher EM, Louw GE, Warren RM, van Helden PD and Victor TC, 2006. Drug resistance in Mycobacterium tuberculosis. Current Issues in Molecular Biology, 8, 97–111. Knapp CW, Dolfing J, Ehlert PAI and Graham DW, 2010. Evidence of increasing antibiotic resistance gene abundances in archived soils since 1940. Environmental Science and Technology, 44, 580–587.

6


GÉNNEMESÍTETT RIZS A VÖRÖSBORRA JELLEMZŐ KEDVEZŐ ÉLETTANI HATÁSOKKAL Dudits Dénes MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Növénybiológiai Intézet, Szeged

A génnemesített növények körüli viták furcsa ellentmondásossága, hogy szinte kizárólag csak az egészséget veszélyeztető kockázatokat sulykolják az emberekbe. Történik mindez annak ellenére, hogy aligha van olyan élelmiszertermék, amit olyan részletesen és sokoldalúan vizsgáltak volna, mint a GM növényekből származókat. Csak az Európai Unióban 500 független kutatócsoport 300 millió eurót kapott a kockázatok tanulmányozására. A következtetés elég megalapozott, hogy ki lehessen jelenteni: „a GM technológia önmagában nem veszélyesebb, mint a hagyományos nemesítés.” Sem a tradicionális mezőgazdaság, sem a biotermesztés termékeit nem vetik alá hasonlóan alapos vizsgálatoknak.

lakulását. Természetesen sok sikeres kísérlet számol be arról, hogy ennek az enzimnek a génje izolálható, és ezzel lehetővé vált a reszveratrolt nagyobb mennyiségben termelő növények egész sorozatának előállítása (Delaunois és mtsai., 2009 Plant Biotechnology Journal, 7:2). Mint általában, először GM dohánynövények előállítására került sort (Hain és mtsai,. 1990 Plant Molecular Biology: 15.325) Érdekes, hogy a szőlő stilbénszintázgén fokozott aktivitása ellenállóvá tette a GM növényeket a Botrytis cinerea penészgomba okozta fertőzéssel szemben. A reszveratrol kedvező egészségvédő hatását tekintve nem meglepő, hogy a salátában és a paradicsomban is elvégezték a szintázgén beépítését.

Így történhetett meg, hogy Németországban 2011-ben 53 ember meghalt és 3500 személy szenvedett súlyos vesekárosodást organikus babcsírák fogyasztását követően. Ne feledjük, hogy a GM termékek fogyasztása okozta halálesetről ez ideig nem szóltak a híradások, épp ellenkezőleg, a géntechnológiával történő nemesítés, a génművesség számos lehetőséget kínál az egészséget javító növények kifejlesztéséhez. A jól ismert ún. aranyrizs mellett figyelmet érdemelnek azok a növényi termékek, amelyek segítik az emberek egészségi állapotának javítását.

Egy legfrissebb közlemény arról számol be, hogy sikerült reszveratrolt termelő rizst előállítani (Baek és mtsai., 2013 PLoS ONE, 8(3): e57930). Ezek a GM növények a rizsszemekben 1.9 μg/g hatóanyagot termelnek. Az ilyen rizs fogyasztása már elegendő a kedvező biológiai hatás eléréséhez. Mint az alábbi ábrán bemutatott mikro-CT felvételek tanúsítják, a GM rizst fogyasztó egerek jelentősen kisebb mennyiségű zsírt halmoznak fel a testükben, mint vad típusú társaik. Ebben a kísérletben a beltenyésztett egereket zsírban gazdag takarmányon tartották, ami anyagcserezavarokat és elhízást okozott. Ezeket a káros hatásokat mérsékelte a reszveratrolban gazdag rizs fogyasztása.

A vörösbor fogyasztói előszeretettel hivatkoznak a reszveratrol jótékony hatására. Valóban ez a hidroxistilbén, természetes fenolvegyület igen sokféleképpen képes elősegíteni az egészségség megőrzését. Tudományos eredmények igazolják a szív- és érrendszer, az idegrendszer védelmét biztosító hatása mellett a rák elleni védekezésben játszott szerepét (Jeandet és mtsai., 2012 Journal of Biomedicine and Biotechnology: 579089. doi: 10.1155/2012/579089). A szőlőn kívül a reszveratrol több növényben is szintetizálódik. Az ősi kínai és japán gyógyászat a japán keserűfű (Polygonum cuspidatum) gyökérkivonatát használja a gombás fertőzések, az elhízás vagy akár az érelmeszesedés ellen. A transz-reszveratrol bioszintézise az epidermiszsejtek membránjában, illetve a kloroplasztiszokban a stilbénszintáz által történik. A kiindulási vegyület a fenilalanin aminosav, és a szintézislánc utolsó lépésében a stilbénszintáz enzim katalizálja a reszveratrol kia-

Elhízást okozó takarmánnyal etetett egerekben a mikrokomputertomográffal végzett (CT) analízis jelentős csökkenést mutat a zsírszövetek képződésében, a reszveratrolban gazdag rizs fogyasztása után (B), a kontrollrizzsel etetett egerekhez (A) viszonyítva. (Baek és mtsai. 2013 PLoS ONE, 8(3): e57930).

7


2013. április 29. http://www.marklynas.org/2013/04/time-to-call-out-the-anti-gmo-conspiracy-theory

IDEJE A HELYÉRE TENNI A GMO-ELLENES ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETET Mark Lynas beszéde a Cornell Egyetem Mezőgazdasági és Élettudományi Kollégiumának Nemzetközi Programja (a nemzetközi program beindítása 50. évfordulójának megünneplése) és az Atkinson Központ a Fenntartható Jövőért rendezésében

Azt gondolom, hogy a GMO-vita az elmúlt fél évszázad legnagyobb tudományos kommunikációs kudarca. Több millió, sőt lehet, hogy több milliárd ember hitte el azt, ami lényegében nem más, mint olyan összeesküvés-elmélet, amely eddig példátlan, globális méretekben gerjeszt félelmet és félreértést egy egész technológia körül.

Egy személyes megjegyzés: hadd magyarázzam meg, miért is állok most itt és miért mondom ezt. Higgyék el, szívesebben élnék csendesebb életet. Azonban Oxfordban elmondott januári beszédem után, amelyben mentegetőztem korábbi GMO-ellenes tevékenységem miatt, összehangolt megfélemlítési és gyűlöletkampány célpontja lettem, főleg az interneten keresztül.

Ez nagyon fontos, mert ez a technológia – különösen a molekuláris biológia különféle alkalmazásai a növények szaporodási potenciáljának fokozására – nyilvánvaló módon a legfontosabb eszközünk az élelmiszer-biztonság és a jövőbeli környezeti változások kezeléséhez.

Már az iskolában sem hódoltam be az erőszakoskodóknak, és érett negyvenévesként még kevésbé vagyok erre hajlandó. Emellett e-mailben és egyéb csatornákon bátorítást kaptam világhírű tudósoktól, akik e problémakör szakértői, és akik mind alapvetően ugyanazt mondták: „Gyűlöletpostát kap? Üdvözlöm a klubban!”

Történész vagyok, és a történelem bizony számos példát tár elénk – a boszorkányperektől az eugenikáig – olyan esetekről, hogy amikor valamilyen problémával kapcsolatban általánossá válnak a félreértések és a babona, ennek elkerülhetetlen következményeként észszerűtlen döntések születnek, és sok ember élete kárt szenved.

Azt hiszem, hogy ennek a történetnek ezek a tudósok a meg nem énekelt hősei. Folytatták fontos munkájukat, és évről évre megpróbáltak megküzdeni a hamis információk erősödő áradatával, miközben a hozzám hasonlók lépten-nyomon gáncsolni próbálták őket és rossz hírüket keltették. Nem említek neveket, de ők tudják, kikről van szó. Egyesek közülük most itt vannak közöttünk, és szeretném kifejezni nekik mélységes hálámat.

Ez történt a GMO-élelmiszerekkel kapcsolatos riadalom esetében is Európában, Afrikában és a világ sok más részén. Az GMO-ellenes aktivistáknak hagyni, hogy ők diktálják a biotechnológiai döntéseket – ez olyan, mintha homeopatákra bíznák az egészségügyi ellátást, vagy mintha a vakcinaellenes kampány résztvevőit kérnék meg a gyermekbénulás kiirtásának levezénylésére.

Tehát az én számomra is van erkölcsi vetülete ennek a dolognak. Azért érzem kötelességemnek, hogy felszólaljak a GMO-ellenes mozgalom ellen, mert annak korai szakaszában, az ezerkilencszázkilencvenes évek kö-

Úgy gondolom, hogy a tudományos módszerek és a bizonyíték alapú döntéshozatal iránt elkötelezett emberek számára eljött az ideje annak, hogy határozottan visszautasítsák a GMO-ellenes összeesküvés-elméletet, és együtt fellépve kezdjék el kijavítani mindazt a kárt, amit ez az elmélet az elmúlt másfél évtizedben okozott.

8


zepén én is közreműködtem a megalapozatlan ijesztgetések terjesztésében. Személyes felelősségem, hogy segítsek eltemetni ezeket a mítoszokat, mivel annak idején annyira elkötelezetten támogattam őket. Aktivista korszakomban, amelyet akkor, helytelenül, „környezetvédőnek” tartottam, valóságos kárt okoztam a világban. Számomra ezért a mentegetőzés csak a kezdet volt. Most meg vagyok győződve arról, hogy sok ember pusztult el szükségtelenül olyan hibák miatt, amelyeket mi a környezetvédő mozgalomban kollektíven elkövettünk, amikor szítottuk a GMO-ellenes félelmeket. Ha az embernek ilyesmi nyomja a lelkiismeretét, nem elég sajnálkozni és továbbmenni. Valamilyen kárpótlásra is szükség van.

ezer ember nem jutott hozzá az életmentő anti-retrovirális kezelésekhez, és szükségtelenül elpusztult. Kétségtelen, hogy a GMO-ellenes kampánynak is voltak szükségtelen áldozatai. A legjobban dokumentált példa erre az, amikor a zambiai kormány nem engedte, hogy a 2002. évi súlyos éhínség idején az ország éhező népe importból származó GMO kukoricát egyen. Részletesen leírja ezt Robert Paarlberg “Starved for Science” (Tudományra éhezve) című könyvében. Ezrek haltak meg azért, mert Zambia elnöke elhitte a nyugati környezetvédő csoportok hazugságait, azt, hogy a World Food Programme (Világélelmezési Program) nyújtotta kukorica valamilyen módon mérgező. Még nem hallottam a felelős nyugati csoportoktól bocsánatkérést ebben az antihumanitárius atrocitásban játszott szerepükért. A Friends of Earth (A Föld Barátai) volt az egyik felelős, és meg kell jegyezni: nemhogy bocsánatkérés nem jött tőlük, de a Friends of Earth Europe ma is aktívan támogatja a GMO-ellenességet az EU-ban indított új, „Stop the Crop” (Állítsd meg a növényt) elnevezésű kampány keretében. Nézzék meg a YouTube-on megosztott videofelvételükön, mennyire nem tanultak semmit tíz év alatt.

Másfél évtizednyi tudományos és terepmunka után azt hiszem, nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a GMO-ellenes ügy alapvető tantételei nem egyszerűen tényanyagukban voltak helytelenek, hanem sok esetben szöges ellentétben álltak az igazsággal. Ezért használom az összeesküvés-elmélet kifejezést. Az összeesküvésekről szóló populista elképzelések nem spontán keletkeznek a politikai és történelmi vákuumban. Akkor jönnek létre, ha erős ideológiai áramlatok kerülnek összeütközésbe nagy világeseményekkel, azon ritka alkalmakkal, amikor még egy maroknyi elkötelezett aktivista is maradandó változást tud létrehozni a nagyközönség tudatában. A hatvanas években a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos összeesküvés-elméletek azt a mélyen gyökerező hitet tükrözték, hogy vannak titokzatos emberek a CIA és a kormány magasabb köreiben, akik felforgatják a demokráciát, és fondorlatos, gyilkos módszerekkel vívják a hidegháborút. A legutóbbi időben a szeptember 11-i eseményekkel kapcsolatban elterjedt összeesküvés-elméletek a politikai baloldal sok szereplőjének a Bush-adminisztráció iránti gyűlöletét tükrözték.

A másik jól ismert példa az aranyrizs példája, amelyben genetikai módosítással magas bétakarotin-koncentrációt hoztak létre, az A-vitamin hiányának ellensúlyozására, amely világszerte évente több százezer gyermek haláláért és még sokkal többnek a megvakulásáért felelős. Az aranyrizs indiai kilátásait vizsgáló egyik tanulmány szerint az A-vitamin hiánya által okozott kár 60%-kal csökkenthető lenne, 1,4 millió egészséges életév nyereségével.

A sikeres összeesküvés-elméletek valódi kárt tudnak okozni. Nigériában a gyermekbénulást megelőző védőoltás ellen fellépő muzulmán összeesküvés-elmélet új gyermekbénulás-járvány kitöréséhez vezetett, amely azután húsz másik országra is átterjedt, éppen akkor, amikor ezt a betegséget már majdnem sikerült teljesen kiirtani.

A Greenpeace tevékenysége, amely akadályozza, hogy az aranyrizs alkalmazása megoldhassa a gyermekek mikrotápanyag-hiányát, erkölcsileg és gyakorlatilag egyenlővé teszi ezt csoportot a nigériai mullahokkal, akik a gyermekbénulást megelőző oltás ellen prédikáltak, mert életmentő technológiát gáncsoltak el csak azért, hogy saját fanatizmusukat legyezgessék. Szerintem ez a kampány szégyenletes, és az egész környezetvédelmi mozgalomra szégyent hozott, lerontva sok környezetvédő valóban

Dél-Afrikában Thabo Mbeki elnöksége alatt a HIV/AIDS járványt tagadó mítosz a hivatalos kormánypolitika részévé vált, éppen úgy, mint ahogy a GMO-ellenes mítosz ma az Európai Unió hivatalos politikájának része. Dél-Afrikában ennek eredményeképp több száz-

9


alig felismerhetővé válik, és jelentősen barátságtalanabb körülményeket nyújt az ember és más élőlények számára.

hasznos munkájának megítélését. Ezért le kellene állítani a Greenpeace kampányát az A-vitaminnal dúsított aranyrizs ellen, és felhívok mindenkit, aki aggódik a gyermekek egészsége miatt, hogy lobbizzon a Greenpeace-nél, és követelje, hogy ez azonnal, késlekedés nélkül megtörténjen.

De mi van azokkal, akik szerint a globális felmelegedés humbug, néhány ezer tudós összeesküvésének eredménye a kormányokkal és az ENSZ-szel, és az egésznek a célja a hőmérsékleti adatok meghamisítása és a globális szocializmus új korának bevezetése?

A GMO-ellenes kampány még intellektuális következetességével sem büszkélkedhet. Ha valaki tényleg azt hiszi, hogy a genetikailag módosított, herbicidtoleráns növényeket a Monsanto gonosz összeesküvése hozta létre az egész világ élelmiszer-ellátása fölötti ellenőrzés megszerzéséért, akkor miért ellenzi, kivétel nélkül, a biotechnológia összes nem szabadalmaztatott és szabad felhasználású alkalmazásait is, amelyeknek semmi közük nincs a Monsantóhoz? Ez olyan, mintha valaki minden számítógépes szoftvert ellenezne azért, mert tiltakozik a Microsoft Office piacvezető pozíciója ellen.

Nos, én több mint egy évtizeden át vitatkoztam a “klímaszkeptikusokkal”, és végül egyetlen, mindent elsöprő érvet szoktam bevetni: ha a szakértők túlnyomó többsége valamiről azt állítja, hogy igaz, akkor minden értelmes laikusnak el kell fogadnia, hogy valószínűleg igazuk van. Ennek bizonyítására álljon itt az American Association for the Advancement of Sciences (AAAS, Amerikai Egyesület a Tudomány Haladásáért) konszenzusos álláspontja az éghajlatváltozásról:

Logikai alapon csak az esetről esetre történő értékelésnek van értelme annak eldöntéséhez, hogyan alkalmazható legjobban egy adott technológia. Ha tehát valaki minden ellenkező bizonyíték ellenére úgy gondolja, hogy a Bt kukorica rossz az amerikai farmerek számára, ebből nem kell automatikusan következnie annak, hogy a vírusrezisztens papayát is be kell tiltani, vagy hogy Írországban fel kell lépni a burgonyavésszel szemben ellenálló burgonya ellen.

„A tudományos bizonyítékok világosak: jelenleg az emberi tevékenység következtében fellépő, globális éghajlatváltozás zajlik, és ez egyre fenyegetőbb a társadalom számára. A világ minden tájáról összegyűjtött adatok széles körű hatásokról tanúskodnak: gyorsan olvadó gleccserekről, a nagy jégpajzsok destabilizálódásáról, a szélsőséges időjárási események gyakoribbá válásáról, emelkedő tengerszintről, a fajok elterjedési határainak megváltozásáról és még sok másról. A változás üteme és a károkra utaló bizonyítékok mennyisége az utóbbi öt év folyamán jelentősen növekedett. Most van itt az idő, hogy lecsökkentsük az üvegházigáz-kibocsátást.”

Ez ma fontosabb, mint valaha, mert az egyre fenyegetőbb ökológiai szűkölködés korszakába lépünk. A bolygó fokozatosan kilép a tízezer éve élvezett, stabil hőmérséklet-tartományból, és megkezdődik az instabilitás és a gyors változások kora.

De várjunk csak – az AAAS egy másik, minket ma érdeklő témában is kiadott egy konszenzusos állásfoglalást:

Mostantól alig egy évre a globális CO2-koncentráció átlépi a kritikus 400 ppm-es határt, és ezzel a légkör kémiai tulajdonságainak legalább hárommillió éve nem tapasztalt változása következik be. Sőt mi több, a globális széndioxid-kibocsátás is olyan pályára állt, amely 2100-ra 4-5 Celsius fokos hőmérséklet-emelkedéshez vezet. A hőmérséklet-emelkedés okozta átalakulás után a bolygó

„A tudományos eredmények világosak: a növények tulajdonságainak modern molekuláris módszerekkel való javítása biztonságos... A World Health Organization (WHO, Világegészségügyi Szervezet), az American Medical Association (AMA, Amerikai Orvosszövetség), az U.S. National Academy of Sciences (az Amerikai Tudományos Akadémia), a British Royal Society (Brit Királyi Társaság) és minden más, köztiszteletben álló szervezet, amely megvizsgálta a bizonyítékokat, ugyanarra a következtetésre jutott: a GM növényekből származó összetevőket tartalmazó élelmiszerek fogyasztása nem kockázatosabb, mint a hagyományos növénynemesítési eljárásokkal módosított növényekből származó összetevőket tartalmazó, hasonló élelmiszerek fogyasztása.” Itt és most ezért kiállok amellett, hogy a környezetvédők és általában mindenki számára az egyetlen ésszerű álláspont – elfogadni a tudományos konszenzust mindkét területen. Ehelyett mit látunk? Az ún. zöld csoportok, mint például az Union of Concerned Scientists (UCS,

10


ságról szóló, gyújtó hangulatú beszédeivel. Oxfordi beszédem után Shiva azt írt a Twitteren: amikor azt mondtam, hogy a gazdálkodóknak engedni kellene, hogy szabadon termeszthessék a genetikailag módosított növényeket, olyan volt, mintha a nemi erőszakot elkövetőknek megengednék, hogy nemi erőszakot kövessenek el. Ez obszcén és sértő, de ez még semmi. Hadd mondjam el legkedvencebb idézetemet Vandana Shivától, az ún. terminátormódszerről, amelyet állandóan vadul támad, soha nem ismerve el azt a lényeges tényt, hogy ezt a módszert még soha nem fejlesztették ki:

Aggódó Tudósok Uniója) szívósan védik a tudományos konszenzust az éghajlatváltozás területén, de ugyanilyen eltökéltséggel támadják a biotechnológia témakörében.

„Súlyos veszély, hogy a terminátor átterjedhet a környező élelmiszernövényekre vagy a természetes környezetre. A sterilitás fokozatos terjedése a magvas növények körében globális katasztrófához vezetne, ami végső soron eltörölhetné a föld színéről a magasabb rendű életformákat, közöttük az embert is.”

Sokatmondó tény, hogy az UCS ugyanazokat a módszereket használja a GMO-k elleni állhatatos és megdöbbentően tudománytalan kampányában, mint a klímaszkeptikusok: hatásos, de a témák kimazsolázásán alapuló jelentéseket bocsát ki, és csak az ideológiai szövetségeseket idézi, egyfajta zárt ismeretelméleti hurokban mozogva; gondosan kiválogatott, véleményükkel kisebbségben lévő álszakértők szempontjait szajkózza; és megpróbálja elfoglalni és ellenőrzése alá vonni a közpolitika napirendjét, hogy régóta fenntartott előítéleteit érvényre juttassa.

Nomármost, én is mondtam és csináltam nagy butaságokat a magam idejében, de ezt nem lehet lekörözni. Nincs szükség Richard Dawkins-i, vagy akár darwini intelligenciára annak belátásához, hogy a sterilitás nem igazán nagy szelektív előny, ha a szaporodásra kerül sor, ezért is van az, hogy a megfigyelések szerint a sterilitásban szenvedő házaspároknak nem születik sok gyermekük.

A legnagyobb befolyással bíró tagadók közül sokan, például az Aggódó Tudósok Uniója szakértő benyomását kelti; még az is lehet, hogy szakértők. Richard Dawkins beszél egy geológiaprofesszorról, aki százmillió éves sziklák rétegtanáról értekezett és közölt cikkeket, miközben a kreacionista „fiatal föld” elmélet híve volt, és őszintén hitte, hogy a világ mindössze 6000 éves. Korábbi eredetű vallásos meggyőződése egyszerűen felülírta bizonyítékokon alapuló tudományos képzettségét.

Amint Shiva példája világosan mutatja, ha valaki a problémák azonosításához és megoldásához vezető megoldások közül elveti az adatokon alapuló empirizmust és a bizonyítékokat, nem marad más, mint a bárgyú ideológia és az önmagára hivatkozó mítoszcsinálás. Számos kapcsolódó területen, például az atomenergia témakörében a környezetvédő mozgalom nagy kárt okozott a bolygónknak, bár közben helyesen felhívta a nagyközönség figyelmét olyan fontos területekre, mint az erdőirtás, a környezetszennyezés és a biológiai sokféleség csökkenése.

Még meglepőbb példa Peter Duesberg, az AIDStagadók mozgalmának vezéregyénisége, aki a sejtbiológiai professzora a Berkeley-i Egyetemen.

A tudomány ma azt mondja, hogy az ökológiai szűkölködés most eljövendő kora sokkal többet jelent, mint a globális felmelegedés. Ha meg akarjuk őrizni a biológiai sokféleségnek akár a töredékét is ezen a bolygón, sürgősen vissza kell fogni az esőerdőkben és más sérülékeny területeken a föld mezőgazdasági művelésbe vételét.

A vakcinaellenes kampány számos harcosa, mint például Andrew Wakefield, képesített egészségügyi szakemberként indult. Ezért számít sokat a tudományos konszenzus – ez az utolsó védőbástyánk azok ellen, akik tiszteletet parancsoló bizonyítványokat lobogtatnak és tudományosan hangzó nyelvezetet használnak, de valójában az elmebaj határán járnak.

Ezért zsákutca az organikus mezőgazdaság: földhasználat szempontjából sokkal kevésbé hatékony, ezért mindösszesen a biológiai sokféleség nagyobb csökkenéséhez vezet. Talán az organikus termelőket törvényben utasítani kellene, hogy tüntessék fel a termékeik címkéjén a földhasználat összesített hatékonyságát. Mellesleg nagyon helyeslem az élelmiszerek

Ha már az elmebaj határánál tartunk, van még valaki, aki tudományos képzettségére hivatkozik: Vandana Shiva, aki valószínűleg a legismertebb indiai biotechnológia-ellenes aktivista, és aki egyébként ennél az itteninél sokkal nagyobb közönséget vonz a Monsanto gonoszságairól és a mezőgazdaságban megjelenő minden újdon-

11


„Ha folytatjuk a természeti törvények túlfeszítését azért, hogy egyre több élelmiszert termelhessünk az emberek korlátozás nélküli terjeszkedéséhez a bolygónkon, előbb-utóbb valami felmondja a szolgálatot. Szeretnél 15 milliárd emberrel együtt élni a Földön? Vagy 20 milliárddal? Én nem! És bár lehet, hogy New Age ízűnek találod a válaszomat, úgy érzem, hogy a genetikailag módosított élelmiszer eltereli a figyelmünket a valódi kérdésről, arról, hogy mennyit bír el a bolygó.” Nos, azt hiszem, hogy túlságosan is megtiszteljük Greenberg érzéseit, ha New Age ízűnek nevezzük. Én inkább embergyűlölőnek nevezném őt. Greenberg, ugyanúgy, mint korábban Paul Ehrlich, lényegében azt javasolja itt, hogy tagadjuk meg az ennivalót az éhes emberektől azért, hogy ne születhessen több gyermekük és ne tudjanak hozzájárulni a túlnépesedéshez.

címkézését olyan esetekben, amikor valamilyen fontos adatról van szó, amelyről a fogyasztónak joga van tudni. A mezőgazdaságnak természetesen jól dokumentált és súlyos környezetvédelmi bűnlajstroma van, amelyben nem is a legjelentéktelenebb tétel a folyók és tengerek élővilágát világszerte tönkretevő műtrágyahasználat. Másfelől viszont az intenzív mezőgazdaság rendkívül hatékony földhasználata ökológiai szempontból igen előnyös. Ha például megpróbálnánk a mai termést megtermelni az 1960. évi – azaz nagyrészt organikus – módszerekkel, 3 milliárd hektárral több földet kellene megművelnünk, ami kétszer akkora terület, mint Dél-Amerika.

Szerencsére ez a modern malthuzianizmus tényszerűen is és erkölcsi szempontból is hibás. Először is, az emberi népesség soha nem fogja elérni a 20 milliárdos létszámot, hanem az előrejelzések szerint 9–10 milliárdnál tetőzik, majd lassan csökken. Másodszor, valóban afelé tartunk, hogy a század közepére 9 milliárd ember éljen a Földön, de ennek nem az az oka, hogy a szegény országokban túl sok gyermek születik. A fő ok az, hogy a most születő gyermekek sokkal nagyobb valószínűséggel megérik a felnőttkort, és maguk is szülők lesznek.

Nem engedhetjük meg magunknak az organikus és az ahhoz hasonló, romantikusnak feltüntetett, de kevéssé hatékony mezőgazdasági rendszerek luxusát, mert a bolygón már nincs termesztésbe vonható föld és víz. Nincs más választásunk, mint megtanulni, hogyan tudunk többet elérni kevesebbel. Ezt fenntartható intenzifikálásnak nevezik – arról szól, hogyan növeljük ökológiailag legszűkösebb forrásaink felhasználásának hatékonyságát.

Kevéssé ismert tény, hogy a csökkenőben lévő globális átlagos termékenységi ráta értéke jelenleg körülbelül 2,4, nem sokkal magasabb, mint 2,1, a természetes utánpótlást biztosító minimális érték. Ezért a 2050-re várható népességnövekedés gyakorlatilag teljes mértékben abból ered, hogy több gyermek éri meg a felnőttkort.

Ám ne felejtsük, hogy minden változóban van. Évszázadunk első felében elkerülhetetlenül és robbanásszerűen emelkedni fog az élelmiszer-kereslet, a népességnövekedés és a gazdasági fejlődés kettős nyomására. 2050-ig legalább 100%-kal növelnünk kell – méghozzá fenntartható módon – az élelmiszer-termelést, hogy a növekvő és egyre tehetősebb népesség táplálékhoz juthasson.

És ez bizony jó dolog! Én azt akarom, hogy a fejlődő országokban a gyermekhalandóság tovább zuhanjon, hála a jobb egészségügyi ellátásnak, a tiszta vízzel és egészségügyi berendezésekkel való jobb ellátottságnak, és mindazoknak az előnyöknek, amelyeknek a modern világban mindenkinek a rendelkezésére kellene állnia. Önökhöz hasonlóan nyilván én is szeretném, hogy érjen véget az éhezés csapása, amely ma számszerűen több embert sújt, mint bármikor a történelem során. Rettenetes, hogy 2013-ban minden este úgy fekszünk le aludni, hogy tudjuk: 900 millió másik ember éhezik. Ez a csapás a gyermekeket aránytalanul jobban sújtja – a gyermekhalálok egyharmadáért az alultápláltság felelős. A túlélők között hiánybetegségek, például vas-, cink- és A-vitamin-hiány okoz kognitív és egyéb egész-

Itt van az a pont, ahol az öko-malthuziánusok előszeretettel felbukkannak, szemléltetve a GMO-ellenes filozófia egy további kényelmetlen oldalát. Hadd osszak meg Önökkel egy igen jellemző idézetet, amelyet néhány héttel ezelőtt olvastam a Yale 300-on, Paul Greenberg amerikai környezetvédő író tollából, aki a genetikailag módosított lazac állítólagos rossz tulajdonságai fölött siránkozik. De ne is foglalkozzunk a halakkal – amikor az emberekről kerül szó, így beszél:

12


ségügyi problémákat, amelyek egész életükre leszűkítik e gyermekek esélyeit.

indiai GMO-ellenes aktivisták meg nem akadályozták volna a bevezetését.

Közhely azt mondani, hogy az emberek nem azért éheznek, mert abszolút értelemben élelmiszerhiány van a Földön, hanem azért, mert olyan szegények, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy egyenek. Veszélyes téveszme azonban azt állítani, hogy mivel a világon nagy átlagban elegendő élelmiszer áll rendelkezésre, elleneznünk kell a mezőgazdasági termelés fokozását az élelmiszer-biztonsággal nem rendelkező országokban. A vidéki szegénység megoldásához vezető legjobb módszer valószínűleg annak biztosítása, hogy a megélhetési gazdálkodók az egész világon megbízhatóbb és egyre produktívabb termést élvezhessenek. Így képesek lesznek a családjukat is ellátni, és fölösleget is termeszteni, azt pedig nyereséggel eladni, hogy gyermekeiket iskolába járathassák.

India ma látszólag tudományos késélen táncol: zajos lobbi nyomul középkori hagyományokkal, és már majdnem sikerült meghódítaniuk a teljes politikai és jogi színteret. Ha sikerül nekik, az sok százmillió, élelmiszerbiztonságot nélkülöző indiai vesztesége lesz.

Vajon a genetikai módosítás-e a bölcsek köve, amely mindezt lehetővé teszi? Természetesen nem. Genetikai módosítással nem lehet jobb utakat építeni, vagy elűzni a korrupt hivatalnokokat. De talán érdemes kipróbálni az olyan vetőmagot, amelyik jobb tápértékű termést hoz, költséges vegyszerhasználat nélkül megvédi a belőle nevelt növényt a kártevőktől, és a száraz éveket kisebb terméscsökkenéssel vészeli át.

Azonban közel a leszámolás: ma a legizgalmasabb biotechnológiai kezdeményezések bázisa afrikai országokban található. A Bill és Melinda Gates Alapítvány jelentős összegekkel támogatja ezeket az erőfeszítéseket, például a silányabb afrikai földhöz alkalmazkodó kukorica létrehozására irányuló projektet, amely 50%-os hozamnövekedést tervez hozni még olyan vidékeken is, ahol nincs műtrágya, vagy a farmernek nincs pénze megvenni.

A világszerte látható bizonyítékok eddig optimizmusra adnak okot. Kimutatták, hogy a Bt gyapot termesztése Kínában ugrásszerűen javította a biológiai sokféleséget, nem úgy, mint a széles spektrumú rovarirtó szerek, amelyek mindent megölnek, kártevőket és ragadozókat egyaránt. A Bt fehérje csak azokat a rovarokat öli meg, amelyek rágják a növényeket, az emberek számára teljesen biztonságos, és a használata Kínában 60%-kal, Indiában pedig 40%-kal csökkentette a rovarirtószerhasználatot.

Aztán itt van a „Water Efficient Maize for Africa” (hatékony vízfelhasználású kukorica Afrika számára) elnevezésű állami-magán társulás, amely a biotechnológiát szárazságtűrő kukorica fejlesztésére használja, konkrétan a változó éghajlat kihívásaival szembesülő afrikai kisgazdálkodók számára. Itt van a C4 rizs, amelynek célja a rizs fotoszintetikus kapacitásának növelése és ezáltal a terméshozam ugrásszerű emelése.

Afrikában is sok nyugatról pénzelt civil szervezet működik, amelyek mind azt állítják, hogy misztikus módon védik a biológiai sokféleséget azáltal, hogy a termesztett növények genetikai feljavítását tartósan kirekesztik a kontinensről. Sok afrikai országban a GMO-k ténylegesen ugyanolyan tiltás alatt állnak, mint Európában, a szegényebb gazdálkodók pedig ki vannak szolgáltatva a változó éghajlat és a kimerült termőföld kényekedvének.

Egy másik, a Gates házaspár által támogatott projekt központja a egyesült királyságbeli John Innes Központ, célja pedig az, hogy 2017-re saját nitrogénjüket fixálni képes gabonanövényekkel lássa el a Szaharától délre fekvő országok gazdálkodóit. A felsorolás hosszan folytatható: biológiailag feljavított főzőbanán Kelet-Afrikában, magasabb vas-, fehérje- és A-vitamin-tartalmú manióka Nigériában és másutt.

A Bt padlizsán bevezetése Indiában (tudom, hogy ennek a projektnek a vezetésében a Cornell Egyetemen többen is részt vettek) lényegesen csökkentette volna a növény termesztésével kapcsolatos rovarirtást, ha az

És még nem fejeztem be! Van még a manióka barna csíkosságot okozó vírusa elleni rezisztencia – ez a betegség jelenleg gyorsan terjed, és a Szaharától délre fekvő országokban veszélyezteti a maniókát, az itt élő emberek kétötödének alapvető élelmiszerét. És természetesen a transzgenikus technológiát arra is használják, hogy molekuláris szintű ellenálló képességet biztosítsanak a búza rozsdabetegsége ellen,

13


amely, ha globális járványt okozna, az emberiség legfontosabb alapvető élelmiszereit fenyegetné. Ha azonban az aktivisták győznek, ezek a feljavított vetőmagok soha nem jutnak ki a laboratóriumból. És itt érkezünk el, befejezésként, a GMO-ellenes projekt lényegében tekintélyelvű, önkényes természetéhez. Ezek az aktivisták – akik között meglepően kevesen vannak az afrikai vagy indiai kisgazdálkodók – azt állítják, hogy pontosan tudják, mely vetőmagok vetését kell megengedni a fejlődő országok gazdálkodóinak. Az önjelölt kampányrésztvevők által ideológiailag nem szentesített vetőmagokat pedig örökre be kell tiltani. A dolog iróniája abban rejlik, hogy ezek a túlnyomórészt baloldali aktivisták, akiket állítólag annyira aggaszt a vállalatok hatalma, eltökélten megtagadják a választás jogát a világ legszegényebbjeitől – a fejlődő országok megélhetési gazdálkodóitól. Ez igazából több, mint irónia – ez kegyetlenség, méghozzá olyan kegyetlenség, amelynek véget kell vetni, most!

Pontosan erről szól a kiváló Norman Borlaug intése, amelyet halála előtt ránk hagyott: „Ha az ódzkodóknak sikerül megállítani a mezőgazdasági biotechnológiát, éppen ők fogják előidézni azt az éhínséget és a globális biodiverzitásnak azt a krízisét, amelyeket majdnem negyven éve jósolnak.” Végeredményben az összeesküvés-elméletek csak egy módon tudnak kihalni: úgy, hogy egyre több ember ébred rá a valóságra és utasítja vissza ezeket. Akkor talán eljön az a fordulópont, amelytől kezdve mindaz, amit korábban bölcsességként fogadtak az emberek, egyre inkább a maga valódi ostobaságában mutatkozik meg nekik.

H. G. Wells

Azt gondolom – azt remélem –, hogy ma közel vagyunk ehhez a fordulóponthoz: még egy kis lökés, és mi, akik ma itt vagyunk, közmegegyezéssel a történelem szemetesládájába száműzhetjük a GMO-ellenes tagadizmust, ahová tartozik.

Michael Specter

Gyakran idézik H.G. Wells mondását, miszerint a civilizáció az oktatás és a katasztrófa közötti versenyfutás. Michael Specter New York-i író, aki „Denialism” („Tagadizmus”) címmel nagyszerű könyvet írt a tudományellenes mozgalmakról, frissíti ezt a gondolatot, és úgy fogalmaz, hogy a civilizáció – versenyfutás az innováció és a katasztrófa között. Ez többszörösen is igaz ma, amikor a civilizációt konkrétan fenyegeti az éghajlatváltozás és az ökológiai szűkösség kettős katasztrófája, amely a nagyobb és tehetősebb népesség növekvő élelmiszerigényével ütközik. A megoldás ugyanaz, mint ami mindig is volt – az innováció, ez a páratlan emberi képesség új eszközök megteremtésére, ami már annyiszor megóvta az emberi fajt a látszólag elkerülhetetlen malthusi összeomlásoktól. Ezért ha éppen most utasítjuk el az innovációt, azzal nemcsak valószínűvé, hanem elkerülhetetlenné tesszük a katasztrófa bekövetkeztét.

14

Főszerkesztő: Dudits Dénes Szerkesztette: Keczánné Zsuzsa Fordította: Fejes Erzsébet Példányszám: 1000 db két havonta Borító: EDOMO MEDIA, Szeged Nyomda: TISZA PRESS, Szeged Kiadja a GBE támogatásával a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület

Green Biotechnology Europe (GBE)

5-6. május-június

Recommend Documents