4

Evangéliumi Gyermek- és Ifjúsági lap 2004/4

Ajtóról-ajtóra Temesiné nagyon szomorú arccal fogad. - Nézze, ezt a levelet kaptam ma. A leányomtól. - Valami baj történt? - Nem, nem, semmi! Csak a levél miatt szomorkodom. Múlt évben már átéltem azt a csalódást, hogy felsültem az ajándékaimmal. Az asztalterítő, amit hímeztem, nem lett jó, mert sürgősen másik asztalt vettek. Pedig mennyi munkám volt benne! Az unokámat meg akartam lepni egy sátorral. Azt hiszi, sikerült? Már ősszel kapott egyet! Nincs az üzletekben olyan újdonság, amit azonnal meg ne vennének, akár kell, akár nem. Téli holmit nyár közepén. És ezzel úgy elkényeztetik a gyerekeket, hogy már semmivel nem lehet örömöt szerezni nekik. Hogy ezt elkerüljem, ebben az évben megkérdeztem a leányomat, kinek mi a kívánsága? Tudja, mit felelt?

„– Hagyd már abba az ajándékozgatást! Nem akarunk semmit, de nincs is szükségünk semmire! Add oda mindenkinek a pénzt – és kész! A villanyborotva Gusztinak például semmit nem jelentene, mivel a hagyományos borotválkozás mellett akar maradni. Ami a gyerekeket illeti, mindegyik kap tőlünk egy remek sífelszerelést, mert idén síelni megyünk. Az a pulóver, amit említettél, hát nem, azt hiszem, nem hordanám. Ma már az nem divat. Szóval, érted…” Most nézze, Fenyvesiné, meg akarom mutatni, mi mindent összevásároltam már. Mit csináljak vele? Előveszi a villanyborotvát, a lányának saját kezűleg kötött, elragadó kabátkát, babát egy csomó babaruhával, kis játékkereskedést, különféle játékokat, s még egy sereg édes apróságot. - Úgy szerettem volna örömet szerezni! Hiába… - Nem, Temesiné, nem hiába! Van egy jó ötletem. Bizonyos, hogy örömöt szerezhet, mégpedig nagy örömöt! - Komolyan? - Ismeri a Molnár családot a hat orgonasíppal? Mit gondol, micsoda ujjongás törne ki ott, ha a gyerekek megkapnák ezeket a gyönyörű ajándékokat? Tudom, hogy nagyon szerényen élnek, s a szülők nem tudják a karácsonyi kívánságokat teljesíteni, bármennyire szeretnék. Ha például megkapnák ezt az aranyos babát – le sem tudom írni! Temesiné aggódva ingatja a fejét: - Itt helyben nagyon kellemetlen lenne nekem. Tudja, mindenki ismer, s a gyerekeknek nem lehet megtiltani, hogy beszéljenek. Elhíresztelnék a városban, hogy Temesiné, úgy látszik, jótékonysági angyalt játszik. - Majd másképp csináljuk! Ha nem akarja, senki nem fogja megtudni, honnan jön az áldás… - Előadom a tervemet, és az idős hölgy lelkesedni kezd. - Így már igen! Ebben benne vagyok! Csak sikerüljön! Tehát nekikezdünk, először minden darabot külön karácsonyi papírba csomagolunk, szalaggal átkötünk, aztán az egészből egy nagy csomagot készítünk, és ráírjuk: Az orgonasípoknak, üdvözlet a karácsonyi Gyermektől! A pulóvert és a villanyborotvát külön csomagoljuk, azzal más tervem van. Temesiné veszi a kabátját, és beül mellém a kis Trabantba. - Még soha nem volt karácsony előtt ilyen nagy örömöm! De jó, hogy megint időben látogatott meg, különben egész éjjel bőgtem volna! Megállunk a körtéren. Innen nem messze laknak Molnárék. Kis házuk közvetlen az utcára néz, a nappali ablaka világos, nincs befüggönyözve. Kísérőmnek mutatom a helyet szemben a sarokkal, ahonnan jól beláthatunk 2

a szobába, de bennünket aligha vesznek észre. Kipróbáltam már előző években, mikor titokban ajándékozó angyalt játszottam. Odamegyek a kis kapuhoz, belülről ráakasztom a csomagot a reteszre, jól megnyomom a csengőt, és visszasietek a rejtekhelyre. Halljuk, amint csapódik az ajtó. Gyermekhangok szűrődnek ki. Még az ablakot is kinyitják, s egy borzas fej kukkant ki rajta, aztán megjelenik két gyermek, s ujjongó kiáltással emelik le a reteszről a nagy csomagot. Alig tudják cipelni. Kiszalad egy nagyobb is, és az előszobalámpa fényénél betűzi a feliratot: „Az orgonasípoknak, üdvözlet a karácsonyi Gyermektől.” Egy ugrással bent terem a házban. Még halljuk, amint felkiált: - Anyu!.. Anyu…! – Aztán becsapódik az ajtó. - Most már átmehetünk, és közelebbről leselkedhetünk, remélem, nem vesznek bennünket észre! A hat gyermek nagy szemeket meresztve áll az asztal körül. A legidősebb leány óvatosan letekeri a szalagot, leemeli a doboz fedelét – megfontoltan, sietség nélkül. Szinte érezzük a bentiek feszültségét. Csomagot csomag után vesznek ki. A gyerekek tapsolnak, gyönyörködnek és tapogatják a szebbnél szebb dolgokat, ami egymás után napfényre kerül. Arcuk ragyog az örömtől! Temesiné lopva a szemét törölgeti: Jövőre újra bevásárolok! – mondja. Mikor továbbmegyünk, új várakozással ül mellém a kocsiba. Célunk mosta a nagyváros, ahol senki sem ismeri az öreg hölgyet. Tudok ott néhány testi fogyatékosról. Az öröm náluk többet nyom a latban, mint az egészségeseknél. Szinte fickándozott a szívem, mikor a gazdátlanul maradt villanyborotváról hallottam. Néhány nappal ezelőtt találkoztam egy asszonnyal, akinek a 18 éves fia közlekedési baleset következtében megbénult a lábára, és a jobb keze csonkult. Megkérdeztem, hogy van a fiú, és az asszony elmondta, hogy Józsi aznap reggel megint nagyon elkeseredett volt – mint mindig, ha valamilyen eset eszébe juttatja nyomorult voltát. „Nem tud megborotválkozni – mondta Méreiné. Szakállt viszont nem akar hordani. Majd szerzek neki egyszer egy villanyborotvát. De nem tudom azonnal előteremteni, hiszen annyi mindenre van szükség!” És éppen ma kell találkoznom Temesinével! Úgy örülök, mint egy gyermek az ajándéknak. Józsi a csodálkozástól eleinte semmit sem tud szólni, ügyetlenül köszönetet mond. Az anya igen megindult, de ő is szótlan. Érzem, hogy az ajándékozónak kínos a helyzet. Talán eltévesztettem, jobb lett volna, ha nem hozom magammal őt, csak az ajándékot? De hát éppen azt akartam, hogy lássa az örömöt, amit ajándékával szerzett. Most pedig… 3

Érthető, hogy a fiatalembernek a látogatás és az ajándék teljesen váratlanul érkezett. Azért mégis valahogy másképpen képzeltem el a fogadtatást. Édes Istenem, mit tudnék most csinálni? Minden hosszabb töprengés nélkül leakasztom a tükröt a falról, odatámasztom Józsi elé egy párnára, amit a heverő sarkából halászok elő. - Próbálja ki, működik-e? – biztatom, s mivel az összes szükséges dolgot odaépítettem már elé, nem mer nemet mondani. Valóban, a kis masina ügyesen simul az esetlen kézbe. Bedugom a zsinórt a kapcsoló alatti konnektorba. A borotva zümmögni kezd, és az arca jobb fele máris elütően világít a fekete bal oldalhoz képest. Mikor azt is simára gyalulja, Józsi alaposan megvizsgálja magát mindkét oldalról, és már mosolyog: - Hát hogy örülök ennek! - Örüljön is, örüljön, mert éppen ezért jöttünk! – feleli Temesiné láthatóan megkönnyebbülve, hogy nem az előbbi nyomott hangulatban fogunk távozni. - Bocsássanak meg, hogy az előbb nem mutattam semmi örömöt – mondja Józsi -, de egyszerűen képtelen voltam. Mindig azt hiszem, hogy csak részvétből látogatnak, és ez borzasztóan érint. Olyan nyomorultul érzem magam. Éppen ma reggel mondtam, hogy már soha nem lesz semmi örömöm. Jó, hogy anyukám a konyhában van, és nem hallja, amit mondok. Ő szegénykém mindig azt akarja, hogy örüljek, vidám legyek. Azt mondja, bízzak Isten segítségében. De én nem tudok hinni. Miért történt mindez velem? Ha van Isten, akkor én meg akarok győződni róla, mondtam anyának. És akkor érkeztek Önök. Úgy ért, mint egy sokk! Megtört a jég. A fiú beszél, az idős hölgy bekapcsolódik, soha nem hittem volna róla. Csakhamar úgy elmerülnek a beszélgetésben, hogy kiosonok Méreinéhez a konyhába. Még hallom, hogy Temesiné kérdezi a fiatalembert, nincs-e valami különös gond a szívén? - Hogy nem tudok írni – mondja a fiú. Az anya éppen akkor indul befelé egy tálcával. Teát forralt, azzal akar megkínálni minket, de intek neki, hogy most ne zavarja a két embert. Az asszony az ajtó felé fülel, és csodálkozva hallja az élénk beszélgetést. Később aztán együtt ülünk az asztal körül. A fiatalemberből minden feszültség, minden görcs eltűnt. Ó, ha Temesiné lánya sejtené, mennyi jó következménye lett annak, hogy édesanyja ajándékozókészségét szeretetlenül visszautasította! 4

Temesinének lenne még egy kérése. Kis ideig hímel-hámol, tudja, hogy mindig be vagyok fogva, és egyébként is órákon át látogatok, de kihez forduljon, ha hozzám nem? - …odaígértem Mérei úrnak megboldogult férjem kis írógépét, és olyan jó lenne, ha mielőbb megkapná! Nem tudna velem holnap még egyszer bejönni? - Magától értetődik! – ígérem, habár a tervem ezzel megint tökéletesen felborul. De ha az én legfelsőbb Tervezőm így kívánja, engedelmeskedni akarok. Közben késő lesz. Túl késő ahhoz, hogy aznap még egy látogatást tegyünk, így azt holnapra halasztjuk. Temesiné azt szeretné, ha egyedül mennék Fekete Eszterhez, míg ismét Józsit látogatja, akit szemmel láthatóan máris úgy tekint, mint saját védencét. Szándékába egy kis félelem is vegyülhetett, hogy az újabb látogatás a tegnapihoz hasonlóan fog kezdődni. De nem hagyok nyugtot neki – jöjjön csak velem, és feltétlenül ismerje meg ezt a leányt! A harmincéves beteg idősebb testvérével lakik együtt, de Aranka – ha jól tudom – pillanatnyilag üdül. A szomszédasszony végzi azokat a teendőket, amikre Eszter nem képes. A leány születésétől kezdve beteg, soha nem tudott egyedül járni, csak mankóra támaszkodva. Ideje legnagyobb részét tolószékben tölti. A szobában is azzal közlekedik. A lakásban mindent hozzá alakítottak, nincs lépcső, nincs küszöb. Aki szabályos arcát, ápolt haját látja, első pillanatban nem is hinné, hogy súlyos testi fogyatékossal van dolga. Csak a beavatottak tudják, hogy testét acélfűző tartja. De minden fogyatékosságát felülmúlja átlagon felüli intelligenciája és rendkívül ügyes keze. Eszter kitűnően érettségizett. Ahhoz nem volt ereje, hogy egyetemi tanulmányokat kezdjen, vagy hivatást vállaljon. De a nyugdíja mellett jól keres zenetanítással, amit itthon is végezni tud. A gimnáziumból is küldenek egy-egy tanítványt, akik matematikából vagy nyelvből gyengén állnak. Az ő dicsősége, ha egyes „tanítványai” le tudnak vizsgázni. Mikor becsöngetünk, gumikerekek surrogását halljuk, s utána öntudatos, barátságos fiatal nő köszönt. A levegőben semmi zavartság. - Nem tanítás közben zavarunk? – kérdem. - Nem, ma egész délután szabad vagyok. Ó, de szép, hogy meglátogat, kedves Fenyvesiné!… Önt is szeretettel köszöntöm!… Kezet nyújt a kísérőmnek. - Szabad bemutatnom? Temesiné a gyülekezetünkből. 5

- Örülök, hogy eljött. Tessék letenni a kabátot, aztán bejönni. Itt jó meleg van. A falak tele könyvvel, itt-ott ízléses, faragott könyvtámaszok és kerámiák. Színben összehangolt bútorok és függönyök. A szoba két testvér személyiségét tükrözi. Tudom, hogy különösen Aranka keze nyoma látható mindenen. Művészeti tárgyakat tanít. Temesiné fellélegzik, mert érzi, hogy itt senki sem fogja jótékony angyalnak tekinteni, sem olyan személynek, aki részvétből adakozik. Nem, itt mellékgondolatok nélkül örülhet! Egy-kettőre becsülettel el is mondja, miért jött: keres valakit, aki elfogadná egy kézimunkáját, amiben sok órai munkája van. Valakit, aki engedi megajándékozni magát. Eszter elég tapintatos ahhoz, hogy egyetlen elítélő szóval sem illeti Temesiné lányának viselkedését. Szemét tágra nyitja, mintha még most sem hinné: - És én lennék a kiválasztott tulajdonosa ennek a csodaszép, drága pulóvernek? Mivel szolgáltam rá? De – azonnal helyreigazítja saját magát – az ajándékra nem lehet rászolgálni, különben nem lenne ajándék, ugye? - Nem próbálná fel? Kibújik a blúzából, alatta látható lesz a vastag, sima bőrrel bevont fűző. De el is tűnik mindjárt a pasztellszínű virágokkal hímzett, halvány rózsaszín, puha pulóver alatt. Tolószékét a tükör elé gurítja. Milyen szép ez a leány! – gondolom, míg mellképét nézem a kovácsoltvas keretű tükörben. Az új ruhadarab kitűnően illik neki. - És ez a pompás darab igazán az enyém lehet? – kérdi anélkül, hogy újabb igent várna rá. – Nagyon köszönöm, kedves Temesiné! Isten viszonozza Önnek! Tudom, hogy ez nagyon megszokottan hangzik, de nem tudom jobban kifejezni, amit érzek. Hogy Őt nem lehet megajándékozni, azt tapasztalatból tudom. – Nagyon szépen köszönöm! Önnek is, kedves Fenyvesiné, hogy rám gondolt! Mit fog szólni Aranka, ha holnapután hazajön! Még beszélgetünk egy kicsit az elmúlt heti alkalmakról itt a nagyvárosi gyülekezetben, az adventi ünnepélyről, amit kifejezettel fogyatékosoknak rendeztek. Eszter is segített a műsor összeállításában. Szerzett egy kis éneket, a szöveget is ő írta. Sorstársainak szánta. - Eljátsszam? Átmegy tolószékével a szomszéd szobába, előveszi a gitárját, és tiszta szoprán hangon énekelni kezd:

6

Nem kérdezd: Miért? Ő tudja, miért! Kérdezd inkább, hogy mit akar veled! Mert Ő szólt, és sohasem bánja meg: Enyém vagy most, és Mindörökké enyém az életed! Ne sajnáld magad! Ő látja utad: Béke ösvényén menny felé vezet. Örülj az Úrnak, és el ne feledd: Övé vagy most, és Mindörökké Övé az életed! Magától értetődik, hogy utána karácsonyi énekeket énekelünk. Aztán az Úr Jézus születésének ünnepe előtti adventről a nagy adventre fordítjuk a szót, és a mi Urunk visszajövetelének várásáról beszélgetünk. Eszter aggódva töpreng, vajon ő is az okos szüzek csoportjába tartozik-e, akiknek elég olaj van a lámpájukban ahhoz, hogy Jézus elé menjenek. - Mert nincs kizárva, hogy az Ő visszajövetele erre a földre még az én életemben megtörténhet! Oly kevesen számolnak ezzel. Nem hiába mondja az Írás, hogy arról a napról és óráról senki nem tud. Mostanában gyakran olvasom a Jelenések könyvét, több dolgot nem értek belőle. Talán a legközelebbi alkalommal beszélgethetnénk ezekről… - ugye, mind a ketten eljönnek ismét? Temesiné éppoly szívesen tesz ígéretet, mint én. Végtelenül örülök. Egy szó sem esik betegségről, szenvedésről, a panasz legkisebb hangja is elmarad. – ugyanúgy, mint máskor. Innen mindig megajándékozottan megyek el, itt mindig feltankolhatok. De Eszter soha észre sem veszi, hogy ő az ajándékozó. Talán így van ez jól… Míg hazafelé megyünk, Temesiné hálásan megköszöni, hogy szó szerint rákényszerítettem erre a látogatásra. Azt mondja: - Még ma írok a leányomnak. Mindent megírok! Azt hiszem, hosszú levél lesz. Nem tudom egyszerre megírni. Egyet azonban rögtön az elején közlök vele: Mihelyt legközelebb meglátogat, azonnal bemutatom Fekete Eszternek! Ingerose Paust

7

Karácsonyi ajándék Végre eljött újra az év legszebb napja, a várva-várt karácsony! Talán már a hóborította táj békés csöndje, szelíd fehérsége, meg-megcsillanó ezüstje is megérintette a szívünket. Ünnep ígéretével várunk a napra, melyre mindenki különös gonddal készül. A szépen terített asztalra a legfinomabb ételek kerülnek, meghitt csendben, gyertyafénynél együtt van a család. A szépséges fenyőfa havas-illata, csillogása örömre indít. Ilyenkor elsimulnak az ellentétek, békére vágynak az emberek… Karácsonyi ajándékok készülnek, gondosan díszített csomagok kerülnek a fa alá. Biztosan ez az az óra, amit ti, gyermekek, a legjobban szerettek! Mikor a fényes csomagból előkerülnek a könyvek, játékok, meglepetések! Amikor ti magatok is kedves mosollyal teszitek kis ajándékaitokat édes szüleitek, testvéreitek kezébe... Ugye, milyen csodálatos érzés örülni egymás örömének? Ilyenkor nincs veszekedés, bántás, csak szeretet, békesség és jóakarat… Miért van ez így éppen karácsonykor? Miért szeretnénk örömet szerezni egymásnak ezen a napon? Tudjátok, valamikor réges-régen egy csodálatos éjszakán angyal jelent meg a Betlehem határában legeltető pásztoroknak. Dicsősége körülvette őket, és tőle hallották a legnagyobb örömhírt: „Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen! Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában! Ez pedig néktek a jele: találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.” Azután mennyei angyalok egész sokasága zengte a csodaszép éneket: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség és az emberekhez jó akarat!” A pásztorok szívében azonnal megszületett a vágy: látni Azt, akiről az angyalok beszéltek! – Menjünk el mind Betlehemig! – kiáltották örömmel, és sietve útnak indultak. A városka szélén egy istállóban találtak rá Isten egyszülött Fiára, a világ Megváltójára. Boldogan imádták Őt és dicsőítették Istent a kimondhatatlan kegyelemért, hogy láthatták a megígért Szabadítót! Hiszen az angyal Krisztus születését hirdette, akire régóta várt az egész Izráel! Isten 8

csodálatos ajándékot adott az embereknek! Ennél nagyobbat nem adhatott! Szeretett Fiában mindent nekünk ajándékozott! Tudjátok, ugye, hogy az Úr Jézus azért született erre a földre szegénynek, kicsinek; azért vette magára az elbukott ember sorsát, hogy minket megváltson a bűn rabságából! Kedves Gyerekek! Talán ti még nem is értitek, milyen hatalmas ajándékot adott ezzel nekünk Istenünk! Ez volt az egyetlen lehetőségünk – az Úr Jézus földre jötte, értünk fizetett váltsága –, hogy élhessünk! Az egyetlen reményünk, hogy visszataláljunk az elvesztett Édenbe, Atyánk szerető karjába! Ezért olyan csodálatos ez az ajándék! Fogadjátok el ti is, mert ennél szebbet nem kaphattok senki mástól! Legyen a ti kis szívetek is betlehemi jászol, amely kész befogadni az Úr Jézust, a mindenség Urát! És Vele együtt olyan öröm, békesség, szeretet költözik a szívetekbe, hogy össze sem lehet hasonlítani azzal az örömmel, amit emberektől kapunk! Minden karácsonyi meglepetés csak árnyéka lehet Isten ajándékának! Ez az üzenet, Istennek ez a szeretete késztet minket is ajándékozásra. Ezért igyekszünk mi is örömöt szerezni egymásnak! Isten mindent odaadó szeretete ébreszti fel a mi szívünkben is a szeretetet! Ugye, milyen csodálatos ez? De legnagyobb karácsonyi örömünk az lesz, ha szívünket tudjuk odaajándékozni az Úr Jézusnak! Szeretettel: Zöldi Józsefné Magdi nővér

Bibliaóra gyermekeknek Milyen az Isten? IV. rész Isten mindenható! Ő teremtette a mennyet és a földet, Ő tart a kezében mindeneket. Uralkodik az egek felett és a föld valamennyi királya és birodalma felett. Ő a király mindenki és minden felett. Mi csak az Ő parányi teremtményei vagyunk. Ezt meg kellett ismernie és tanulnia régen egy királynak is, aki nagyon büszke és gőgös volt. Nabukodonozor volt ez a kevély király, akinek nagy birodalmat és hatalmat adott Isten, de ő azt gondolta, hogy mindent ő maga hozott létre az ő erejével és bölcsességével. Nagy hadserege volt erős, bátor 9

katonákkal, akik oda mentek, ahová a király küldte őket. Meghódították a szomszédos országokat, és a király a maga birodalmához csatolta azokat. Épített egy szép várost, amit Babilonnak nevezett el. Aranydíszekkel ékesített, hófehér kövekből épült palotái, kertjei csodaszépek voltak. Egy napon a király büszkén, boldogan sétált a palotája tetején, és nézte Babilont. - Milyen nagy király vagyok én! – mondta öntelten. – Én építettem ezt a szép várost fenségem dicsőítésére. Az én hatalmam szerezte nékem ezt a nagy birodalmat. Hirtelen hangot hallott az égből: - Nabukodonozor király! El fogod veszíteni a birodalmadat! Szolgáid ki fognak kergetni a palotádból, a mezőn fogsz élni, füvet eszel, mint az állatok, amíg el nem ismered, hogy a felséges és mindenható Isten uralkodik az emberek királysága felett, és annak adja azt, akinek akarja. Ez be is következett. Hosszú ideig úgy élt a király, mint egy vadember. Amikor lejárt a kiszabott idő, a király felnézett az égre, és Istenre gondolt. Majd elkezdte dicsérni és magasztalni az Istent. Azt mondta: - Isten uralma, királysága megmarad örökké, nemzedékről nemzedékre. Ő megteszi azt, amit akar Mennyen és Földön. Ő igazságos Király, meg tudja alázni azokat, akik büszkén, kevélyen élnek. Nabukodonozor végre beismerte, hogy ő kicsiny porszem, semmi az Isten előtt, Aki mindeneket kezében tart és minden felett uralkodik. Nabukodonozor hatalmas király volt, de Isten előtt ő is csak parányi … Kedves Gyerekek! Köszönjük meg Istennek, hogy Ő mégis úgy szeret minket és gondot visel rólunk, bármilyen kicsinyek is vagyunk! Soha ne büszkélkedjünk! Amink csak van, azt Istentől kaptuk! Ő adott erőt, egészséget, bölcsességet minden megszerzéséhez. Minden az Övé, ami a miénk. Mindenért dicsőítsük Őt! Aranymondás: „Dicsér téged, Uram, minden teremtményed!” 145. Zsoltár: 10. Szeretettel: Pozsgai Józsefné Klári nővé

10

Folytatásos történet Fehérke Csendesen haladt a nyáj, míg elértek a sziklás hegyekhez, hegyre föl, völgybe le. Fehérke szeméből elröppent az álom. Figyelte az új tájat, mely új izgalmakat ígért. Félelmetes sziklafalak emelkedtek kétoldalt, a keskeny ösvényen a juhok csak libasorban haladhattak. - Látod? Az ott a Halálárnyékának völgye – mutatott a Pásztor botjával a sötéten húzódó, sziklás völgy felé. Halál… már ismerem ezt a szót – gondolta -, és végigborzolta a hideg a hátát. – Egyszer már megmarkolta a szívemet a zuhogó patakban. – Szorosan odasimult a Pásztorhoz. – De jó, hogy a Pásztor visz át a völgyön, különben meghalnék a félelemtől. Ha tudta volna, hogy nem a Pásztor vállán megy át a völgyön, talán el sem indult volna. De nem tudta előre. Mint ahogy azt sem tudta, hogy az ő csapdáját is elkészítette, felállította már a gonosz ellenség, és hogy abba belesétál figyelmetlenül. Ha talán idejében odamegy a Pásztorhoz és elmondja neki, hogy az a két csúnya szó, amitől Bátor féltette őt, már befészkelődött a szívébe: a Gőg és az Önhittség – akkor a Pásztor figyelmezteti a nagy veszélyre. Ha legalább most, ott a karján elmondja neki… de csak Izgágát és Dühöst figyelte… és a gyűlölet csírája már kibomlott a szívében. A szakadékhoz értek. Itt mentette meg Bátor Gyámoltalan életét. A juhok megálltak. A Pásztor átment a pallón, vállán Fehérkével, aki lepillantott a szakadékba, és menten szédülés és émelygés fogta el. Milyen szédítő mélység! Szerencsére, nem volt hosszú az út, csak olyan, mint a Pásztor botja. Ahogy átértek, a Pásztor letette Fehérkét, és visszanyújtotta botját a szakadék felé eső oldalán. A bot korlátként szolgált, így a reszkető juhoknak biztonságot adott az átjutáshoz. De nem indultak. Bátort nézték, tőle várták a jelet. Bátor feltartotta szép, kerek fejét, és nyugodtan, bátran átment a veszedelmes útszakaszon. A juhok pedig utána, egyenként. Nem is lett volna semmi baj, ha a soron következő Dühös elé oda nem tolakszik Izgága. Dühös ráförmedt, vissza akarta utasítani a helyére a rendetlenkedőt, de az mindenáron meg akarta előzni, a dulakodásnak szörnyű következménye lett. Dühös még bele tudott kapaszkodni a Pásztor botjába, de Izgága… bizony belezuhant a szakadékba. 11

A rémült, néma csendben szinte remegett a levegő. Fehérke úgy érezte, megmerevedtek, megbénultak az izmai. A torkában kemény követ érzett. Se mozdulni, se szólni nem tudott. De így voltak a többiek is. De nem a Pásztor! Gyorsan ledobta övét, és Fehérke legnagyobb rémületére a sziklapárkányhoz lépett. A rémület kioldotta Fehérke torkát: - Jaj, neee… - sikoltotta -, ne Pásztor…,lezuhansz és mi lesz velem! De a Pásztor nem figyelt rá. A szikla repedéseibe kapaszkodva, lábát a kiálló sziklához megvetve ereszkedett lefelé. És Fehérke szívében megszületett a gyűlölet. Dühöst meghazudtoló haraggal tört ki Izgága ellen. - Ne menj utána, Pásztor!… Nem érdemli meg!… A maga engedetlensége miatt került a szakadékba… úgy kell neki!… Egyék meg a keselyük!… - Elhallgass! – Bátor szarva hegyes volt, és Fehérke nyomban éles fájdalmat érzett az oldalában. Ahogy visszanézett, Bátor szeme kemény volt és rendreutasító. Elhallgatott. Torkában ismét ott érezte a követ, izmaiban a merevséget, csak nézte a szédítő mélység fölött lefelé ereszkedő Pásztort, amíg látta. Rettenetesen hosszúnak tűnt az idő, míg a Pásztor felhozta a sok sebből vérző, törött lábú Izgágát a szakadékból. A juhokban felengedett a görcs, Fehérke is kiengedett, csak mintha a kő, ami eddig a torkában volt, most a szívét nyomná. Félve pillantott Bátorra, akinek a szarva nyoma még mindig ott sajgott az oldalában. Érezte, hogy Bátor barátságát elvesztette. Odaoldalgott a Pásztorhoz és várta, hogy felvegye. Majd a karján elmond mindent és elsírja bánatát… hiszen belőle csak a Pásztor utáni féltés beszélt. Elmondja neki, hogy nem szereti Izgágát és… és… De nem így történt. A Pásztor az elképedt Fehérke előtt Izgágát vette a vállára. - És… én?! – kiáltotta, nem akarva hinni a szemének. - Izgágának eltörött a lába, nem tud menni – mondta a Pásztor, és ahogy Fehérkére nézett, a szeme nagyon szomorú volt. - De Izgága rossz volt és engedetlen… én pedig… én pedig… jó és engedelmes vagyok… és… és… olyan akarok lenni, mint Bátor. – heves zokogásban tört ki. – Mégis őt viszed?… Ez… igazságtalanság!… Valaki taszított rajta. Nem nézett fel, tudta, hogy Bátor volt. - Gyerünk! – hallatszott a vezérkos szigorú hangja. – A helyedre! Fehérke a helyére botorkált. Nem értette, mi történt körülötte. Miért bántják? Hiszen neki van igaza. Igen. Minden, ami körülötte történik, igazságtalanság! Érdemes jónak lenni?! Lemegy érte a szakadékba. Meg sem veri, meg sem szidja. A vállán viszi. Pedig rosszat tett, amióta csak él. 12

A neve is Izgága. Gyűlölöm. Igen, gyűlölöm… És Bátor még őt bántja… goromba hozzá… lökdösi… igazságtalanság!… Igazságtalanság… - Hallgass! Csak most vette észre, hogy hangosan gondolkodik. Még az anyja is… Őt nem érti meg senki… senki… El is megy innen. Farkas Jánosné Folyt.köv.

Csodás szépségű este volt Csodás szépségű este volt, Úgy tündökölt a csillagár! Csodás fényben sütött a Hold, Elcsendesült a puszta már. Csodás szépségű este volt, Az Isten leküldte szent Fiát! A menny a földre lehajolt, Jézus a bűnös földre szállt. Csodás szépségű este volt, Úgy zengett, harsogott a dal Az angyalok ajkairól: Az Istené a diadal! Csodás szépségű este volt, Mikor Jézus megszületett, S ez este oly sokat adott, A világnak új életet. Csodás szépségű este volt, És nekem oly csodás marad, Mert tudom, ma megtaláltalak, Megláthattam jászolodat! 13

Rejtvény Gyermekeknek 1

2

3

4

10

5

6

7

8

9

11

12

13

15

14

16

18

17 19

20 21

23

24

22

25

27

26 28

29

Vízszintes: 1. A megfejtés első sora, hol született a Megváltó és kik voltak jelen. Zárt betű ( Z ). 10. Időmérő eszköz. 11. A lakás egyik része, főként alvásra használatos. 12. Sárvár röv. 13. Keresztül. 14.Római ötven kétszer és egy. 15. Ajtót becsuk. 17. Ismeret. 18. A megfejtés második sora. 21. Feszítő eszköz. 23. Kánaáni város (Józs 11,1). Királyát az izráeliek legyőzik (Józs 12,20). A város Asér törzsének öröksége lesz (Józs 19,25). 26. Kötőszövet. 27. Áron leszármazottja, bíró és főpap Izráelben (1Sám 1–4; 14,3; 1Kir 2,27); 28. Állami bevétel 29. A megfejtés befejező sora zárt betűk: (Z,O). Függőleges:1. Illat. 2. Elhagyatottan. 3. A legáltalánosabban használt róm. Pénz, fordítva! 5. Róma kikötője a Tiberis torkolatánál, a várostól mintegy 24 km-nyi távolságban. 6. Luxemburg és Zambia autójele. 7. Elárusítóhelyek. 8. A ház része ”szeme” 9. Helység Galileában, Názárettől 9 km-re délkeletre, ahol Jézus egy fiatalembert feltámasztott a halálból (Lk 7,11– 17). 16. Régi egynemű betűi. 19. Angol igen. 20. Ijed fordítva! 22. Metuséláh atyja (1Móz 5,21–22); istenfélő életet élt (1Móz 5,24); később Isten magához ragadta, úgyhogy nem látott halált (1Móz 5,18–24; 14

Zsid 11,5). 23. Nem fölé. 24. Benjáminita férfi, Saul király atyja (1Sám 9,1.3; 10,11.21; Csel 13,21). 25. Nem használ. 26. Az egyik mesterséges nemzetközi nyelv. 27. Sértetlen. 28. Az argon vegyjele. Szeretettel: Szabó Ferenc testvér Kedves Gyerekek! A „Rejtvény gyerekeknek” feladatai nektek készültek, hogy ügyeskedjetek, gondolkodjatok! Reméljük, szeretetitek böngészni, találgatni a megfejtést! Ezt az igyekezeteteket jutalmazzuk! Minden 12 év alatti gyermek beküldheti a megfejtést, akik között minden negyedévben 2 db szép könyvet osztunk szét. Egyéb apró ajándékot is kaphattok! Próbálkozzatok! A megfejtéssel együtt írjátok le a neveteket, címeteket, életkorotokat és ha van, a telefonszámotokat! Minden megfejtést szeretettel várunk: Szabó Ferenc 2340 Kiskunlacháza, Csendes u. 3. / e-mail: [email protected] Beküldési határidő: 2005. febr. 10.

Misszió Jeruzsálemben - Itt lakik Ratcliffe kisasszony – tudatta velem Gustafsson kisasszony, és egy lapos tetejű, két emeletes ház előtt állt meg. Aztán felment a néhány lépcsőn, és erősen kopogott a vasajtón. Egy sötét bőrű asszony nyitotta ki az ajtót. Hosszú, bő ruha volt rajra, mely laza rakásokban egészen a mezítelen lábáig ért. Arabul köszöntötte Gustafsson kisasszonyt, és egy tágas előcsarnokba vezetett minket, mely részben dolgozószoba, részben pedig nappali volt. A fa íróasztal mellől egy kis, ősz hajú asszony jött felénk, hogy köszöntsön minket. Olyan ötven év körülinek saccoltam. Haja hosszú, sötétszürke ruha volt rajta, amit a keményített fehér gallér barátságossá tett. Gustafsson kisasszony bemutatott engem: - Ez Christensen* kisasszony. Éppen most érkezett Dániából. - Dániából? Mi hozta Önt ilyen messzi útra, Jeruzsálembe? – Ratcliffe kisasszony gyengéd, de meglepően mély hangon beszélt. - Úgy gondolom, Isten egy meghatározott céllal hozott engem Jeruzsálembe. - Hotelban lakik vagy barátoknál? 15

- Gustafsson kisasszony volt olyan kedves, hogy az elmúlt éjjel szállást adott heverőjén, de tulajdonképpen szállásom még nincs. Ratcliffe kisasszony végignézett rajtam. - A földszinten még van egy szobám. Meg akarja nézni? Mintha álmodnék, követtem Ratcliffe kisasszonyt a lépcsőn a földszintre. Kinyitotta az ajtót, és egy nagy szobába lépett, melynek fala és padlózata is kőből volt. Az ajtóban megálltam, és egy pillanat alatt körülnéztem. Nem sokat láthattam. A fal és a föld majdnem teljesen üres volt. A két faajtó az egyik sarokban egy kamrát sejtetett velem. A teljes bútorzat négy tárgyból állt: egy ágy, egy fiókos szekrény a bal oldalon, és a jobb oldalon egy asztal és egy szék volt. A szembenlévő oldalon egy vasajtó volt, és balra tőle egy rácsozott ablak – a félelem néma tanúja – melyen keresztül egy lépcsőt fedeztem fel. Amikor körülnéztem, egy meleg érzés töltött el. Ez ugyanaz az érzés volt, mint amikor Korsorban elkezdtem Jeruzsálemért imádkozni. Vajon ezzel a Szentlélek „igent” mond nekem? A belső melegség furcsa ellentéte volt annak, amit láttam. Valóban ez az a hely, amit Isten kiválasztott számomra? A múlt esti imámra emlékeztem, amikor azt kértem, hogy Isten vigyen engem a megfelelő helyre. Ha ez most Isten válasza, akkor ez sokkal gyorsabban történt, mint vártam. Ratcliffe kisasszony félbeszakította gondolataimat: - Ez a vasajtó egy mélyenfekvő udvarra vezet, és egy lépcsőn fel lehet menni az utcára. Így Önnek külön bejárata lenne, és nem kellene a mi lakásunkon keresztülmennie. - Ratcliffe kisasszony – mondtam -, ez olyan gyorsan jött, hogy tényleg nem tudom, mit mondjak. - Még imádkozhat ezért egy darabig, mielőtt eldönti, hogy ideköltözik-e. – és a következő pillanatban már el is ment. Egyedül voltam, és így letérdeltem az ágy mellé, és az Úr válaszát kértem. Akaratlanul is a korsori nappalimra gondoltam – a zöld bársonyfotelre, a Wilton-szőnyegre, a diófa zongorára, az aranyszínű brokátfüggönyre. A kemény kőpadló a térdem alatt a jelenlegi helyzetemhez való ellentétet még jobban kihangsúlyozta. Micsoda küldetése lehet Istennek számomra egy ilyen helyen? - Atyám! – imádkoztam -, ha Te vezettél engem ere a helyre, akkor megelégszem ezzel. – Ebben a pillanatban, amikor kimondtam ezt, eltűnt minden kételkedésem. Tudtam, hogy azon a helyen vagyok, melyet Isten készített számomra. Újra felálltam, és visszamentem a nappaliba. - Nagyszerű, mikor akar költözni? 16

- Még ma szeretnék. Ezen a délutánon négy óra körül már be is rendezkedtem. Kevés ruhámat a faliszekrény egyik oldalára akasztottam. A másik oldalon lévő néhány polcra a konyhaeszközöket raktam. A ruha többi részét és az egyéb dolgokat a rozoga fiókos szekrénybe tettem. A sárga bársony ágyterítő a fekete vaságyat barátságossá tette. A fonott bőröndöt üresen az ablak alá tettem, így ez egy külön bútordarabot képezett. A korábbi lakó egy rozsdás szeget hagyott az ágy feletti falon. Ez volt a legjobb hely, ahová keresztény barátaim búcsúajándékát, a jó Pásztort ábrázoló naptárt tehettem. Amint besötétedett, Ratcliffe kisasszony egy petróleumlámpával az ajtómhoz jött. - Hoztam valamit, amit biztosan tud használni. – A lámpát az asztalra tette, és leült a székre. – Mondja el nekem, hogy hogyan jött Jeruzsálembe! Leültem a fonott kosárra, és elmondtam, hogyan ismertem meg Krisztust Dániában, hogy feladtam a tanári állásomat, és hogyan jöttem Jeruzsálembe. - Tíz évvel ezelőtt én is Jeruzsálembe jöttem, és nem tudtam, hogy mi vár rám. – mondta Ratcliffe kisasszony. Beszélt arról a munkáról, mely idővel létrejött: a vasárnapi iskoláról, a női Biblia-körről, a börtön-misszióról és a katonák, rendőrök közötti misszióról. Egy pillanatra elhallgatott, hogy a lámpát megigazítsa, és akkor a lámpa fénye megvilágította az arcát. A sok apró ránc arról tanúskodott, hogy sok éven át a napon volt. – Tíz nehéz év – folytatta beszámolóját – sok gond és csalódás! De az Úr előre figyelmeztetett minket, hogy mi vár ránk, amikor így szólt: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek!” (Luk. 13:34.) Tényleg nincs még egy olyan város ezen a világon, mint Jeruzsálem. - Megbánta, hogy idejött? - Nem, Christensen kisasszony, nem bántam meg. Mindennek ellenére Jeruzsálem mégis egy nagy kártérítés marad mindenért. Ez a város egy fenntartás nélküli szeretetet követel tőlünk, melyet semmilyen szenvedés, csalódás vagy veszély nem tud szétrombolni. – Nevetett. – Tudja, ezért mondja a zsoltáros: „…Ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek”(Zsolt. 137:6) Amikor elment, a Bibliámat az asztalra tettem a lámpa alá és felnyitottam a zsoltárok könyvét. El akartam olvasni azt az Igét, amit látogatóm idézett az imént. Végül megtaláltam: „Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! Nyelvem ragadjon ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!” 17

Becsuktam a Bibliát és körülnéztem. A kopasz falat az árnyék egy kicsit szebbé tette. Egy mély békesség volt a szobában. Ez most az új otthonom! Imára hajtottam a fejem: - Köszönöm neked, Uram! Köszönöm neked azt, hogy most itt Jeruzsálemben vagyok! (*Lídia Isten megbízásából magához vett egy haldokló kislányt, Tikvát, aki meggyógyult. Őt nevelve élt keresztényként a zsidók között, akik nem fogadták el az Úr Jézust. A második világháború vége felé összeházasodott Derek Prince-el, ketten kilenc zsidó, arab és afrikai származású kislányt fogadtak örökbe.) Lídia Prince (Részlet: Hogyan feledhetnélek el téged, Jeruzsálem? C.könyvből)

Üzen az Ószövetség Jákób 1. rész Jákób és Ézsau Jákób élete nagyon mozgalmas volt sok tanulságos történettel, melyek segíthetnek bennünket abban, hogy elkerüljük azokat a bűnöket, és azoknak következményeit, amelyeken ő keresztülment. Most két testvérről, egy ikerpárról szól a történet. Jákób és Ézsau – Izsák fiai, kik folyamatos harcban állnak egymással. Izsák imájának meghallgatásaként esett teherbe Rebeka, és úgy olvassuk az Igében, hogy már születésül előtt tusakodtak a fiuk anyjuk méhében. Rebeka megkérdezte az Úrtól, hogy mért van ez? Azt kapta válaszul, hogy két nemzetség van őbenne, a két fiú két néppé lesz, és a nagyobbik szolgál majd a kisebbiknek. Ezek az előzmények a két fiú születése előtt, melyek meghatározták egész életüket. Úgy külsejük, mint jellemük, érdeklődésük különbözőek voltak, szinte ellentétei egymásnak. Ézsau vadászathoz értő ember lett, Jákób pedig szelíd és sátorban lakozó. Egy dologért már egész korán harcba szálltak egymással, és ez az elsőszülöttségi jog volt. Abban az időben az volt a szokás, hogy mindent az elsőszülött örökölt, az apai áldás felmérhetetlen érték volt. Rebeka bizonyára elmondta Jákóbnak, hogy Isten azt mondta, hogy a nagyobbik szolgál a kisebbiknek, tehát majd Jákób nyeri el az 18

elsőszülöttséget. Ő mindenesetre kitartóan harcolt ezért, élete célja lett ez. Minden alkalmat kihasznált, hogy az áldást elnyerje, megszerezze. Ézsau nem értékelte nagyra, eladta könnyelmű döntéssel, ami az övé volt – egy tál ételért! Később megbánta ezt, de akkor már késő volt. Sok év után eljött az ideje, hogy az atya megáldja elsőszülöttét. Izsák Ézsau fiát szerette jobban. Biztosan tudott róla, hogy Isten szólt Rebekához, és elmondta neki, hogy majd a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. Nem akarta ezt elfogadni, talán el sem hitte. Ő Ézsaut, a kedvest akarta megáldani! Elküldi vadászni, hogy készítsen számára finom sültet, hogy aztán majd megáldja őt. Rebeka hallotta ezt, és csalásra indítja Jákóbot. Egy pillanatig sem gondol arra, hogy szembesítse az apát Isten ígéretével, hogy talán tiszta úton is végbemegy az, hogy Jákóbra szálljon az áldás. Nem hívja Istent segítségül ebben a nehéz helyzetben, hanem emberileg akarja megoldani . Azt gondolta el, hogy Jákób adja ki Ézsaunak magát, vegye föl ruháit, borítsa be magát állatbőrrel, mivel Ézsau szőrös ember volt. Apja ugyanis már nem látott. Jákób fél, hogy apja majd felismeri, csalónak tartja és áldás helyett megátkozza őt. De anyja befolyásolja, sőt segít neki a csalásban. Mindent kitervel, és betanítja fiát a hazugságokra. Becstelen dologba vitte fiát, és Jákób, aki már ekkor rég felnőtt ember, véghez vitte a csalást, a becstelenséget. Ézsau, mikor megtudta, hogy áldását az öccse kapta meg, iszonyúan mérges lett, és megfogadta, hogy megöli Jákóbot. Jákóbnak ezért menekülnie kellett… Kedves Olvasóm, nem tudom, hogy hány éves vagy, van-e testvéred, aki idősebb vagy fiatalabb nálad? Kisebb korkülönbségnél főleg szoktak előfordulni versengések: Ki az első? Ki a nagyobb, erősebb, ügyesebb stb…? Láthatjátok a történetből, hogy ezek a dolgok addig fajulhatnak, míg ellentétek, harag, gyűlölet, a másik átjátszása, becsapása nem alakul ki a testvérek között. Ilyenkor mindegyik gyerek keres egy pártfogót, szülőt vagy nagyszülőt, idősebb testvért, és még nagyobb baj is keveredhet belőle. Isten előtt ez nem kedves, hanem az, aki alázatos és becsületes. Tanuljunk Jákób életéből, hogy ne alakuljon ki ilyen rossz viszony köztünk és testvérünk között. Nagyon fontos, hogy milyen tanácsot fogadok meg és hajtok végre! A saját becsületemre nekem kell vigyáznom, nem másoknak! Ha valakit csalással megkárosítok vagy becsapok, hazugságokkal átverek, akkor elveszítem az emberek bizalmát, nem becsületesnek, hanem becstelennek fognak tartani. A Biblia arra tanít minket, hogy minden beszédet, és minden tanácsot is az Ige mérlegén kell lemérni. 19

Jákóbban először megszólal a lelkiismeret: „csalónak fog nevezni”, de a tanácsadó ezt rögtön elhallgattatta benne. A Sátán felhasznál embereket, hogy elhallgattassa bennünk a lelkiismeretet, és arra sarkall, hogy becstelenséget cselekedjünk. Mindenki kerül ilyen kísértésbe. Egyszer – karosszéria-lakatos vagyok – a munkahelyemen megkért egy sorőr, hogy a daruskocsiba tegyek tetőkárpitot a főnök tudta nélkül. Én mondtam, hogy ebből baj lesz, de a sofőr és egy másik munkatárs mondta az érveket, és hogy nem látja senki. Végül belekezdtem, egy munkatársamat is megkértem, hogy segítsen, így belekevertem őt is. Hát, mondanom sem kell, lebuktunk a főnök előtt, és szégyenkeznem kellett, és bocsánatot kérni, magamra vállalva az egészet. Mit érdekelt engem az 1500 Ft, amit kaptam? Sokkal jobban bántott, hogy a becsületem csorbát szenvedett! A becsületet, mások bizalmát nehéz megszerezni, de igen könnyű elveszíteni! Tanuljunk ezekből a példákból, legyünk alázatosak, becsületesek, és akkor nem kell bujkálni, menekülni, mint Jákóbnak kellett, hanem őszintén és tisztán állhatunk az Isten és emberek előtt! Szeretettel: Horváth Gábor testvér

A legnagyobb ajándék Ragyognak a karácsonyfán Gyertyák, díszek, csillagok… Boldog vagyok, mert sok kedves, Szép ajándékot kapok. De karácsony szent ünnepén Nem felejtem, jól tudom: A legcsodálatosabb ajándék Te magad vagy, Jézusom! Siklós József 20

Az apostolok nyomában Igehirdertés a hintóban Olvasmány: ApCsel. 8:26-39. Ha ezt a történetet elolvasod a Bibliádban, néhány dologra felfigyelhetsz. Az első az, hogy Fülöpöt az Úr angyalán keresztül küldi el egy népes gyülekezetből egy „járatlan” útra. Ez az út meglehetősen néptelen volt. Nagyon kevesen jártak arra, Fülöp mégsem tiltakozott. Nem mondta, miért kell ilyen elhagyatott helyre mennie. Azt sem kérdezte: Miért pont én menjek oda? Hanem engedelmesen útnak indult. Pedig nem volt könnyű gyalogszerrel, tűző napon haladnia. De ő ment engedelmesen. És egyszerre megpillantott egy hintót (régebbi fordítások szekeret, illetve kocsit írnak). Jól látszott, hogy nem lehet akárki az, aki ott utazik. Igen, „egy etióp férfi, a Kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni,” ő ült a hintóban. Amikor Fülöp megpillantotta a hintót egy határozott felszólítást kapott a Szentlélektől. Hogy menjen oda a hintóhoz. Magától nem merte volna az előkelő urat megzavarni, de… ahogy a hintóhoz ért mit hallott? Az etióp kincstárnok (ma talán pénzügyminiszternek mondanánk) hangosan olvas, s ahogy jobban odafigyelt, hallotta: Ézsaiás próféta írását olvassa a szerecsen kincstárnok! Abban az időben szokás volt hangosan olvasni, ezért jól hallhatta Fülöp, mit is olvas az etióp főember. Megkérdezte bátran: Aztán érted-e amit olvasol, vagy csak úgy olvasod? A főember őszintén válaszol. Nem, nem értem, mert nem magyarázta még meg senki sem. Gyere, ülj mellém ide a hintóba, és magyarázd meg, kérlek, kiről beszél itt a próféta! –Kérte Fülöpöt, ő pedig készségesen teljesítette a kérést. Ekkor tudta meg ki is az, aki a hintójába hívta és azt is, hogy mennyire szerette volna ez az etióp ember Istent még inkább megismerni, és neki szolgálni. Most éppen Jeruzsálemből hazafelé viszi az útja, mert eljött, hogy „pogány” származása ellenére ott lehessen egy istentiszteleten, ahol az egyedüli igaz Istent szolgálják, imádják. Tudod-e mekkora utat kellett megtennie? 4000 kilométert utazott egyetlen istentiszteletért! Nem repülőn utazott, hanem kocsin, rossz rázós utakon, tűző napon, hőségben, napokon át, (nem volt légkondicionálás!) azért, hogy Istenről hallhasson. — Te mekkora fáradság vállalására lennél képes? Vagy talán néha nyűgösen indulsz a gyülekezetbe, 21

mert már megint menni kell? — Tanulhatunk ebből az áldozatvállalásból, lelki szomjúságból! Útja nem volt hiábavaló. Salamon király a templom szentelésekor így imádkozott: „Még az idegent is, ha eljön és imádkozik ebben a házban, te hallgasd meg” – és nem hiába jött ez az etióp ember sem. Sikerült neki egy Bibliatekercset vásárolni, az Ézsaiás próféta könyvét, és most boldogan olvashatja. Különös dolgokat ír itt a próféta: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.” Vajon kiről írhatta ezt? Magyarázd meg, kérlek! – fordult Fülöp felé. És ekkor vált a hintó „templommá”, mert „Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.” Ahol az evangéliumot hirdetik, és vágyó szívvel hallgatják szent hely az: „nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.”(1. Móz. 28: 17.) Igen a néger kincstárnok ott a hintóban megérezhette, hogy az ég megnyílik, és a kegyelem kiárad a számára. Nem habozott. Nem mondta, hogy majd holnap, vagy legközelebb, ha erre járok, majd akkor megtérek és elfogadom a kegyelmet. Egyre jobban odafigyelt Fülöp bizonyságára, amint Jézus Krisztusról és az általa nyerhető kegyelemről beszélt. Ezért aztán, „Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?” Az elhatározása végleges és határozott, mert amikor Fülöp elmondta a feltételt „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.” A felelet azonnali és határozott: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.” Ezután kiadta a parancsot, hogy a hintó álljon meg és: „leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt.” Ezzel megszűnt a régi élete és most már a vízből kilépve egy új élet kezdődik. Istennek, Krisztusnak szentelt élet. Az elhatározás végleges és nagy örömet adó. Fülöp szolgálata ezzel véget ért és Isten Lelke elragadta őt más helyre, ahol az evangéliumot hirdetnie kellett. Az etióp főemberről a Szentírásban azt olvashatjuk, hogy: „és nem látta őt (Fülöpöt) többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján.” A keresztyén hagyomány szerint ő volt az, aki az Úr Jézus Krisztusról szóló evangéliumot hazájában, Etiópiában megismertette, és az ország keresztyén országgá lett, máig is az. Egy ember szorgalmas istenkeresésének lett ez az eredménye, mert: „Én, az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.” Péld. 8:17. 22

Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni. 5Móz. 10:17. Szeretettel: Erdei Józsefné Ildikó nővér

Postaláda Kedves Magdi! „Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban” – olvasom a Bibliában. Miért a fiakban bünteti? Ez olyan igazságtalanul hangzik. Mit gondolsz erről? Várom válaszod: Angi Kedves Angikám! Ez a mondat a Tízparancsolatban fordul elő. De csak azokra áll, akik Istent gyűlölik! Mindenki maga döntheti el szabad akarattal, hogy szeretie az Urat, vagy sem, és számítania kell tetteinek következményére. Itt – véleményem szerint – a törvény betöltésének, illetve elhagyásának következményeként van leírva. Ha a nép vagy család igyekszik betölteni Isten törvényét, annak áldása kihat a gyerekeire is, hiszen abban nevelkednek, átveszik a szülőktől, mint életpéldát. Ha a szülők nem Isten akarata szerint élnek, a gyerekek sem jó példát látnak, tehát óhatatlanul nehezebben fognak kapcsolatot keresni és találni Istennel. Az ószövetségi időkben sokszor lejátszódott ez. A nép engedetlen volt Istennel szemben, sőt bálványisteneket imádtak, ezért Isten elfordult tőlük. Jöttek rájuk ellenséges csapatok, természeti csapások, mert Isten nem védte őket. Learatták bűneik büntetését. Ebben a helyzetben a fiak – magukon érezve a büntetés súlyát – sokszor szintén fellázadtak Isten ellen. Több generáció telt el, mire újból segítségül hívták Istent, amikor lecsendesült szívükben az Isten elleni lázadás oktalan haragja, amikor elismerték, hogy vétkeztek Isten ellen. Aztán a királyok, próféták idejében részletesen kitér erre az Úr, megmagyarázza az embernek, hogyan is gondolta ő ezt el. Ezzel kapcsolatban kialakult egy közmondás a nép között: „Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.” Isten azt mondja: nem így lesz ezentúl! Hanem hordja mindenki a büntetést a tulajdon bűnéért. (Jer. 31. 29-30) Egészen részletesen leírja gondolatait ezzel kapcsolatban az Úr: Ezékiel 18: 2-23.-ban. Tehát Isten előtt mindenki a tulajdon tetteiért felel. Ettől függetlenül, sajnos, él az emberek között a mai napig, hogy „Nézd meg az anyját, és úgy vedd el a lányát!”, „Nem esik messze az alma a fájától!”. És valóban, ha a szülő valami súlyosabb bűnt követ el, megbélyegzi a családját is vele. Ha a gyermeknél csak a látszat emlékeztet a szülőjére, már rámondják: Olyan, mint az apja vagy az anyja. Még akkor is, ha ez nem igaz. Számtalanszor tapasztaltam már. Viszont az is igaz, hogy kedves, köztiszteletben álló család gyermekéről hajlamosak az emberek a jót feltételezni. De Isten látja a valóságot, és aszerint ítél! Így ítélete igazságos! Szeretettel: Magdi 23

Rejtvény Fiataloknak 1

2

3

4

5

6

7

8

14

10

11

12

15

17

18

23

24

29

25

30

48

45

41 46

42

51

52

55

57

58 64

59

60

65

68

56 61 67 70

72

75

73 76

81

62

66

69 71

37

47

50

54

63

36

40

49

53

28

35

44

22

32

39

43

21

27

34 38

20

26

13

16

19

31

33

80

9

74

77

78

82

79

83

84

85

24

Vízszintes: 1. A megfejtés első sora, Angyali üzenet Zakariás számára zárt betűk (N,E,T). 14 Tovatűnik 15. Scotland-… Angol rendőrség 16. Időhatározó szó 17. Belga, Spanyol, Zambia és Olasz autó jel. 18. Foto –Film márka. 20. Vár vívása. 23. Ím ikerszava. 24.Megszólítás régiesen. 26 Alaszkai folyó. 28. Eledele. 29. A megfejtés második sora. 32 Elavult házikó. 33. Az idő múlását mérjük vele. 34. Ház„szemek” 36. Terményt betakarít38. Román pénz. 40. Pusztai. 42 Megadott betűk: O,B,Ő. 43. A gabona értékes részét rejti. 46. Betű kiejtve. 47. Sok ló együtt. 48. Nagyra növő nővény. 49. Héberül. ’liliom’: Jojakim felesége, Chilkija lánya. 52. Az ittrium vegyjele és Algéria autójele. 53. Az anakiták közt a legnagyobb ember. ( Józs 14,15). 55. Megadott betűk I,Y,Ő,S. 56. Nógató szócska. 57. MÉR betűi keverve. 59. Bibliai név: (menekülő). Sammának, Dávid hősének az apja (2Sám 23,11). 61. Isten jele a Bibliában (1 Móz9,14). 62. Sérülés. 63. A megfejtés negyedik sora. 67. Teljes jogú polgárok felső ruházata az ókori Rómában. 68. Tova. 69. Kemény törékeny. 70. Pest megyei város Gödöllő mellett. 71. A rénium vegyjele és Luxemburg autójele. 73. Súlymérték. 75. Izráel legnagyobb és legkedveltebb királya, (1Sám 16,1–1Kir 2,11). 77. Vége a sakknak. 78. Szomját oltja az állatnak. 80. Fiatal ember. 81. Ámbár. 83. Vízi szállító eszköz. 84. A megfejtés befejező része zárt betűk: ( A,E,B). 85. Fordított névelő. Függőleges: 1. Izmáel legidősebb fia (1Móz 25,13; 28,9; 1Krón1,29). 2. Férfi név (Finn-Magyar) jelentése Valaminek az eleje, vezetője (feb:20.). 3. Lét elem a földön. 4. Bibliai férfi: Jób legfiatalabb barátja (Jób 32,2–6; 34,1; 35,1; 36,1). 5. Zambia és Luxemburg autójele. 6. Német és osztrák autójel, az utóbbi kétszer. 7. Mennyei lény, valamivel nagyobb a méltósága, mint az emberé. 8. Az emberi fej oszlopa. 9. Névelő duplán. 10. A Biblia egyik történelmi könyve. 11. Norvég Német autójel és a kén vegyjele 12. A középkorban innen kellett kiszabadítani a mesebeli királykisasszonyt. 13. Ádámtól a hetedik ember, aki Istennel járt és Isten magához vette (1 Móz5,24). 19. Szűkmarkú. 21. Latin szó: jelentése régen könyvtár. 22. A megfejtés harmadik sora zárt betűk: ( R, Í. ). 25. Próféta Júdában Uzziás (Jótám , Aház és Ezékiás királyok uralma idején(Ézs 1,1); Ámós II. fia. 27. Kis gyermekekre vigyáz. 30 Megye a Dunántúlon. 31. Nemzeti bajnokság. 35. Ásványi anyag (tüzet lehet vele csiholni). 37. Nabukodonozor a tüzes kemencébe dobatta őt is (Dán3,26). 39. Híres oroszlán volt. 41. A vallásos Farizeusok egyik jelképe. 43. Elizeus a hegység számos mészkőbarlangjának egyikében lakott (2Kir 2,25; 4,25kk). Illés áldozatbemutatásának helye. 44. (héb. ’fal’): helység az egyiptomi határnál. Nevét az óbirodalom végén K-en, Kádes mellett (Ter 20,1) emelt

védőfalról kapta45. Zambiai autójel kétszer. 48. Amerikai földműves. 50. Inas. 51. Ajtót tár. 54. Török rang volt 58. Zamat. 59. Ptolemaidák föníciai pénzeket vezettek be, a neve: fordítva! 60. Bútorrúgó. 62 Ízesített. 64. Névelős átkelőhely a folyón. 65. Felvigyázó. 66. Tüzelni. 67. Telesport röviden. 70. Névelő kettőzve. 71. Már nem érdekli. 72. Weboldalon található vagy kétes személy. 74. A könyvtár rövidítése. 75. Foto-film Európai mérték egysége. 76. Vet. 77 Angol férfi. 78. Francia Lajos fordítva! 79. Két névelő. 80. Kérges szárú növény. 82 Isten egyik jellemző tulajdonsága. 83.Növény része. Szeretettel: Szabó Ferenc testvér

Kedves Fiatalok! Ezek a rejtvények kicsit nehezebbek, de reméljük, hogy örömet szerez a megoldása! A megfejtést küldjétek be, mert minden negyedévben 2 db szép könyvet osztunk szét közöttetek! Ha sok levelet kapunk, abból tudni fogjuk, hogy igényetek van a rejtvényekre, hogy szeretitek. A leveletekben írjátok le a neveteket, címeteket, életkorotokat és ha van, a telefonszámotokat! Minden megfejtést szeretettel várunk: Szabó Ferenc 2340 Kiskunlacháza, Csendes u. 3. / e-mail: [email protected] Beküldési határidő: 2005. febr. 10.

26

Hirdessétek hatalmas dolgait! Ha olyanok nem lesztek… Egy bizonyságot szeretnék megosztani veled! Nagyon tanulságos volt nekünk, szülőknek, és talán hozzád is van mondanivalója…. Egy évvel ezelőtt a húsvétot megelőző hetekben a nagyobbik kislányom egy reklámújsággal a kezében jött hozzám. - Anyu, én ezt a biciklit szeretném húsvétra! - Jaj, kislányom, de ez sokba kerül! - Mennyire sokba? - 5000 Ft-ba. - De hiszen nemsokára kapsz fizetést! - Igen, kicsim, de anyucinak sokmindent ki kell fizetnie, és ami abból marad… - De apa is kap fizetést, nem? - Igen, kislányom… de tudod mit, mondd el apukának is, mit szeretnél! Mivel láttam, hogy nem adja fel egykönnyen, jobb ötletem nem támadt. Az én lányom lázasan várta az időt, míg apuka hazaért. - Apu, apu, ezt a biciklit szeretném! - Hát nem tudom… igaz, akciós, de ez egy kicsit drága! - Tudom, anya is mondta, de nem lehetne mégis? Te is kapsz fizetést! Párommal egymásra néztünk. Mit tegyünk? A mi kislányunk észrevette, hogy bajban vagyunk. - Igaz, hogy én is kapok fizetést, de bármennyire is szeretném, most nem tudom megvenni ezt neked! – próbálta apa elmagyarázni. Leánykánk szomorúan elment, leült az ágyára, kezében az újsággal. Egymásra nézve suttogtuk: - Nagyon szeretné, nézd, sír… - Nem tudom, talán, ha túlórázok, akkor… Apuka odament csendben síró gyermekéhez. - Ne sírj, majd megoldódik valahogyan! Tudod mit, imádkozzál érte, hogy az Úr Jézus rendelje ki a pénzt rá! A kislány szemét nagyra nyitva, csodálkozva nézett apukára. Majd boldogan mondta:

27

- Jó, imádkozni fogok! – Azután az újságot gondosan összehajtogatta, és eltette. Minden este belefoglalta imájába: - … és kérlek, áldd meg apuka fizetését is, hogy megvehesse nekem a biciklit! Ámen. Majd eljött a fizetés napja. Elindultam az automatához, és lekérdeztem férjem folyószámla-egyenlegét. Döbbenten olvastam, hogy fizetésének háromszorosa van rajta! Gyors telefon. Párom nem tudta mire vélni. - Az nem lehet, biztosan valami tévedés, gyorsan nézd meg egy másik automatánál! Kislányom izgatottan figyelte az eseményeket. - Anyu, megjött a pénz? Lesz biciklim? - Igen, de megnézzük máshol is. Lehet, hogy rosszul nyomtat a gép. A másik automata is ugyanazt az összeget mutatta! Újra telefon. - Nem lehet, hogy valami jutalmat kaptál? - Á, dehogy! Ha hazaérek, majd megnézzük együtt! Kislányunk nem értette. - Mi baj van, anyu? De hiszen én imádkoztam érte! - Nincs baj, kislányom, de ha apuka hazaér, akkor majd kiderül. Apa 17 órára hazaért, és boldogan mondta: - Hát persze! Több adót vontak le, és azt kaptuk vissza! - Na de ennyit? - Igen, itt a bérpapír. - Akkor lesz biciklim? – kérdezte kislányunk izgatottan. - Igen, lesz, kislányom! - Jaj, de jó! Hurrá! Én tudtam, hogy így lesz! Boldogan néztük, hogy örül a kislány a biciklinek. De ugyanakkor megszégyenültünk magunkban, hogy kislányunknak több hite van. És milyen kitartóan kérte imádságban az Úrtól! Egy Ige jutott eszembe: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek…” Én is, férjem is sokat tanultunk az esetből. Hálát adtunk együtt az Úrnak, aki olyan kegyelmes volt hozzánk, meghallgatta egy gyermek első kérését. Szeretettel: Kruska Zoltánné, Kati Pécs

28

Olvastad? Gaál Éva: Jézussal egy hajóban Ez a könyv 6 kis kecske és egy gyerek (aki te magad vagy!) kalandjairól szól, akik hajóba szállnak, és sok szigetet bejárnak. Kikötnek a Hűség, Szeretet, Öröm, Gyűlölet és hasonló szigeteken, és sok érdekes dolgot tapasztalnak. Hosszú útjukon iránytűjük a Biblia! Olvassátok el, érdekes! Ajánlja: Gyaraki Nikolett Pécs

Roy Krisztina: Isten nélkül a világban Ez a könyv egy árva kisfiúról, Marciról szól, aki korán megismerte a nyomorúságot, ám sohasem keseredett el emiatt. Szerette volna Istent megismerni, de mivel pásztor volt, iskolába nem járhatott, nem tudott olvasni. Ahogy nagyobb lett, egy másik kisfiú is árvaságra jutott. Marci magához vette, hogy óvja, védje, szeresse. A kis Jóska tudott olvasni, és Bibliája is volt. Együtt indultak Isten keresésére. Nagyon kedves könyv, átérezhetjük a fiúk baját, örömét, és Isten csodálatos szeretetét és kegyelmét! Én nem szeretek olvasni, de ez a könyv annyira érdekes, le sem tudtam tenni! Remélem, te is elolvasod! (Kapható az Evangéliumi Kiadónál) Ajánlja: Pozsgai Alexandra Pécs

A lakókocsi Amikor beállították őket a mellékutcába, mindenki örült, hogy végre sor kerül a törötten csattogó sínek megjavítására. András az ablakból számolta őket, és hamar megállapította, hogy egyikben szerszámokat tartanak, a másik irodaféle lehet, a harmadik nyilván öltöző-melegedő, onnan vitték időnként nagy kannákban a teát (anya szerint védőitalt) a kinn dolgozóknak. A negyedikben azonban kétségkívül l a k t a k. Virágos függöny volt az ablakain, és késő este is világosság szűrődött ki rajtuk. Ezt is anyu mondta, mert Andrisnak fél nyolckor „takarodó” volt, de azt már ő 29

maga állapította meg, hogy a sárga zubbonyosok közül melyik marad ott este is, akinek kulcsa van a kocsihoz. Sőt, nemsokára azt is megfigyelte, hogy ketten váltják egymást. Iskolából jövet egyszer tárva találta a lakókocsi ajtaját, láthatták, hogy asztal, szekrény, székek vannak benne. Izgalmas volt beleskelődni, egészen lassan mentek, hogy minél többet lássanak. A váltótársak kívül támaszkodtak az oldalának. - Ne izgulj! Meg is mondtam már a mérnöknek, hogy én elvállalom, hallod? – mondta az egyik. Őszes haja volt és borostás az álla. A másiknak kockás sapka volt a fején. Azt felelte: - Béla bácsi, nem is tudom, mit mondjak… - Semmit se mondj! - Dehogynem! A karácsony a család ünnepe… - Az hát! Azért eredj a családodhoz! Nekem meg mindegy, hol töltöm ezt az estét is… - eltaposta a cigarettáját, és észrevette a két kisfiút. Rájuk förmedt: - Mit ácsorogtok itt? Andris már futott volna, de István nem mozdult: - Miért tetszik haragudni? Nem tettünk semmi rosszat! Nézelődni szabad, ez csak utca, nem munkaterület… - De jól tudod, hé! A nyelvedet is jól fölvágták! Itt azonban nincs szükség rátok! A másik fölvette a csákányt, és elindult a sínek felé. A sarkon túl István vállára tette a kezét: - Nem rátok haragudott! Jó ember ez, tőlem is átvállalta a karácsonyi szolgálatot. Csak az fáj neki, hogy se kutyája, se macskája. Az ő számára senki sem gyújt gyertyát. Azért hát ne lábatlankodjatok erre! Ez a mondat úgy beletapadt a két fiúba, mint nyáron hajukba a bogáncs. Még szúrt is. Eddig ők sosem gondoltak arra, hogy másmilyen élete is lehet valakinek, , mint hogy szülei és testvérei között él, akikkel együtt várják a karácsonyt. Valami mocorgott a lelkük mélyén, nem hagyta őket nyugodni, érezték, hogy valamit – egészen kicsi dolgot – talán ők is tehetnének… Egyik reggel Andris szembe találkozott a mérges bácsival. Jó hangosan köszönt neki: - Jó reggelt kívánok, Béla bácsi! - Szervusz. – nézett rá kissé csodálkozva az ember. – Mi az, már megint itt vagy? - Ebben a házban lakunk. – mondta Andris – mindig látom, ha itt tetszik lenni. 30

- Tetszik? – kérdezte gúnyosan az ember. – Nekem ugyan nem tetszik, de ez van és nincs jobb. Eredj a dolgodra! Andris nyelt egyet, és azt mondta: - Megyek, Béla bácsi. Viszont látásra! A korán leszálló szürkületben Istvánnal együtt tébláboltak a kocsik körül, be-benéztek az ablakon, látták, hogy ketten ülnek az asztalnál. Azok kifelé nem láttak, és nem vették észre a vékony kis kezet sem, amely azt tapogatta, milyen vastag az ablak legalsó keresztrácsa… - Estére már alighanem havazik – mondta másnap a kockás sapkás, Andris füle hallatára, - fehér lesz a karácsony. A kezét befelé nyújtott a kocsi ajtaján: - Hát én akkor mennék is… - Jó-jó, csak azt ne mondd, hogy boldog ünnepeket! – hallatszott belülről. István akkor ért oda, és a két fiú cinkosan bólintott össze. Este, amikor az őr még egyszer megnézte, helyükön vannak-e az úttesten elhelyezett piros lámpák, és egy kicsit elsöpörje a kocsi körül a havat, csodálkozva látta, hogy az ablak rácsán van valami, ami eddig nem volt ott. A kiszűrődő világosság miatt alig volt látható, hogy a rács legalsó keresztvasára csíptetett kis gyertya – ég. Igaz, már csak egy kis csonkja, a viasz ráfolyt a kis fenyőgallyra, amelyre pici csomagot is kötöttek. Körülnézett: senki nem járt már az utcán. Karácsonyeste volt. És… ő is kapott valamit! Vigyázó kézzel vitte az apró lángot a kocsiba, az asztalra tette, és kibontotta a csomagot. Szaloncukor volt benne, egy csavaros ceruza és egy kép. A jászolban fekvő Kisdedet ábrázolta, körülötte a pásztorokkal. A másik oldalon gyermekírással: Béla bácsinak szeretettel: Andris és István. Lukátsi Vilma

31

Az 3. szám megfejtései: Gyermekrejtvény: Gábriel angyal Ifjúsági rejtvény: Istennek átadott élet és imádság Szentlélek által.

Ajándék-könyvet kaptak: Gyermekrejtvény: Flaisz Réka - Kecel Kurucz Kitti – Kisgyőr Ifjúsági rejtvény: Kővári Bernadett – Kiskőrös Gyaraki Nikolett - Pécs FÉNYSUGÁR Őskeresztyén Apostoli Egyház gyermek- és ifjúsági lapja 1016 Budapest, Dezső u. 12/b. Tel: 1-225-1187 / Fax: 1-225-1188 Felelős kiadó: Pozsgai József Felelős szerkesztő: Zöldi Józsefné Szerkesztőség és levelezési cím: 7636 Pécs, Csaba u. 5/2 Tel: 06 20 / 967 85 31 E-mail: [email protected] Megjelenik: negyedévente 32