PROJEKTNAPLÓ 1848/49 emlékei Aranyosrákoson és a környékbeli szórványtelepüléséken
Farmos Község Általános Iskola 2013
1
Bevezető 2012
februárjában
értesültünk
a
Bethlen
Gábor
Alapkezelő
Nonprofit Zrt. által meghirdetett HATÁRTALANUL pályázatról, amely lehetővé teszi, hogy eljussunk határunkon túli magyarlakta területekre. Kapva kaptunk az alkalmon, és már meg is fogalmazódott bennünk az úti cél: Aranyosrákos. Aranyosrákos (románul Vălenii de Arieș) Várfalva településrésze Romániában, Kolozs megyében. A falu a Keresztesmező síkságának északnyugati részén a Rákosi-patak mellett fekszik. Csíkrákosról kapta a nevét- az onnan ide telepedett lakosságról kapta, előtagja Aranyosszékhez való egykori tartozását jelöli. Aranyosrákos és Farmos község között több mint 20 évre visszatekintő kapcsolat van, ezt pecsételte meg a két falu 2011-ben egy testvértelepülési szerződés aláírásával. Ebben szerepel, hogy a két község iskolája felveszi egymással a kapcsolatot, és közös programok, levelezés formájában ápolja, elmélyíti a köztünk levő barátságot. Nagyon sok farmosinak vannak kedves
ismerősei, jó
barátai
Aranyosrákoson, akik évente kölcsönösen ellátogatnak egymáshoz. Így hát mi is mindenekelőtt ide vágytunk, a HATÁRTALANUL pályázatunk első útja ezért ide irányult.
2
1.
A felkészítő szakasz
Felkészülés a fakultatívan vállalt előadásunkra
2013. január 16-án tartottuk első megbeszélésünket a fakultatívan vállalt március 15-i ünnepi műsorunkkal kapcsolatban. Németh Csaba tanár úr javaslata alapján a „Föltámadott a tenger” c. magyar film mondanivalóját dolgoztuk fel a három jelenetből és dalbetétekből álló előadásunkban. A forgatókönyvet is Németh Csaba tanár úr írta. Először megnéztük a film egyes részleteit, és megbeszéltük a látottakat. A szereposztás nagy izgalmakkal járt, de végül mindenkinek jutott kedvére való szerep. Az első próbánk január 23-án volt a falu művelődési házában. Kezdetben heti 2, később 3-4 alkalommal. A munka kemény volt, de a próbák mindig nagyon jó hangulatban teltek.
3
4
Az első hetekben még „civil” ruhában próbáltunk, később fokozatosan előkerültek a jelmezek, és kialakult a színpadkép is.
5
Előkészítő órák Az első előkészítő órát február 4-én tartottuk.
A történelem
teremben gyűltünk össze, ahol Németh Csaba tanár úr és Kollár Ferencné tanárnő először a HATÁRTALANUL pályázat lényegéről beszélt nekünk, majd Erdély történelméről hallottunk előadást Németh Csaba tanár úrtól. Elkészült a HATÁRTALANUL pályázat logóját és a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. emblémáját ábrázoló táblánk is.
6
Március 7-én Nagy Gáborné tanárnővel kiválogattuk és gyakoroltuk azokat az irodalmi szemelvényeket, amelyeket erdélyi kirándulásunk egyes állomáshelyeink fogunk felolvasni.
7
Dusek Gabriella ének szakos tanárnővel pedig azokat a dalokat gyakoroltuk, amelyeket előadásunk során mi is énekelni fogunk ( Kossuth nóta, A jó lovas katonának…, Nemzeti dal ).
Március 11-én már lázasan csomagoltuk az ajándékokat, amelyeket az aranyosrákosi és várfalvi iskolába valamint az óvodába viszünk. Minden gyereknek készítettünk egy szép tavaszi virágkosarat papírból és selyemszalagból. Ebben nagy segítséget nyújtott Kasza Krisztina tanárnő, aki
a
technikát
tanítja
nekünk.
Készítettünk
egy
emléklapot is, amelyen Kölcsey Ferenc idézete olvasható 8
az ifjú korban köttetett barátságokról. Ezen kívül mindenkinek
készültünk
írószerekkel
édességgel is.
9
és
egy
kis
Az ünnepi műsorunk „főpróbája” Mielőtt elutaztunk Erdélybe, még községünkben is bemutattuk a március 15-re készített ünnepi műsorunkat. Külön öröm és izgalom volt számunkra, hogy előadásunkat Doncsev László, az EMMI parlamenti államtitkára, valamint Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője is megtekintette.
10
2.
A kirándulás
2.1. Március 14. csütörtök Csütörtökön éjjel 2 órákor gyülekeztünk az iskolánk előtt. A nagy izgalom miatt nem is voltunk álmosak. Még az eső és a hideg sem zavart minket. Miután elhelyezkedtünk a buszon, nekiindultunk a hosszú útnak. Első állomásunk Királyhágó volt, ahol Csaba tanár úr Erdély határairól beszélt nekünk.
11
Körösfő felé folytattuk utunkat, ahol Vasvári Pál kopjafájánál időztünk
el.
Itt
megemlékeztünk
arról,
hogy
Vasvári
szabadcsapatokat verbuvált 1849-ben Erdélyben, majd a gyulai havasokon az Avram Iancu-vezette román csapatok megölték.
Megemlékezésünket koszorúzással zártuk.
12
Kolozsvárra
indultunk,
ahol
először
Mátyás
király
szobrát
tekintettük meg, amely Fadrusz János alkotása.
Ezt követően ellátogattunk a Szent- Mihály templomba.
13
Kolozsvári látogatásunk zárásaként megkoszorúztuk Mátyás király szülőházát.
Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, nagyon hideg volt és szinte egész nap esett az eső.
14
Kolozsvárról Sinfalvára mentünk, ahol az egész napi utazás után elfoglalhattuk szállásunkat a Kereki Vendégházban, ahol Ábrahám Tibor, a szállásadónk finom vacsorával kedveskedett nekünk.
Még nem volt vége az első napnak. Hamarosan újra felkerekedtünk, és indultunk Aranyosrákosra, ahol a testvértelepülésünk lakói már nagy szeretettel vártak minket. Csodálatos néptáncbemutatóval indult az est, amelyet a helyi Aranyosszéki néptánccsoport mutatott be Pethő Kinga vezetésével. Műsorukat a helyi zenekar kísérte.
15
A műsort követően máris indult a közös táncház, amelyet nagyon élveztünk!
Fáradtan, de csodálatos élményekkel gazdagodva tértünk vissza szállásunkra.
16
2.2. Március 15. péntek Reggel
első
utunk
testvértelepülésünk
általános
iskolájába
vezetett, ahol az előző este megismert új barátaink már vártak minket. Sokat beszélgettünk, ismerkedtünk.
17
Míg tanáraink a helyi tantestület tagjaival ismerkedtek, mi kipróbáltuk az iskola focipályáját!
Végezetül átadtuk ajándékainkat: sportszereket, könyveket és tanszereket. Reméljük, jó hasznát veszik új barátaink. Mielőtt tovább indultunk, csatlakozott hozzánk a helyi iskolások és tanárok kis csapata. Így a buszon is folytathattuk az ismerkedést, beszélgetést.
18
Várfalváról Nagyenyedre mentünk, ahol a nagyenyedi vártemplom udvarán az 1849. évi mészárlás áldozataira emlékeztünk.
Magyarigenben ellátogattunk ahhoz a tömegsírhoz, amelyben az 1849-ben meggyilkolt 200 magyar nyugszik.
A magyarigeni református templomban Szász Csaba lelkész úr várt ránk. Miután bemutatta a csodálatos szépségű templomot, előadást tartott nekünk a magyarság helyzetéről, életéről Magyarigenben. Elmondta, hogy ma mindössze 21 magyar él itt. Végezetül átadtuk tartós élelmiszerekből álló adományunkat.
19
Ompolygyepűn is megálltunk, és megkoszorúztuk az 1848-as emlékművet.
20
Innen Balázsfalvára indultunk, ahol elsőként Kémenes Lóránt plébános úr szentmiséjére tértünk be. A parányi templomban gyűlt össze a helyi magyarság, akik nagy szeretettel fogadtak minket.
A misét követően együtt mentünk a „Szabadság mezejé”-nek nevezett
parkba,
ahol
a
Petőfi
szobornál
tartott
ünnepi
megemlékezésen mi is szerepeltünk. Erről a fellépésünkről a www.erdely.hu honlap is cikket közölt le, amely ránk vonatkozó részét itt idézzük: „Március 15-én és 16-án ünnepelte Balázsfalva és a környező falvak magyarsága a Magyar forradalom és szabadságharc 165. évfordulóját. Március 15-én délután 18 órától a Szabadság mezején a Petőfi-szobor előtt emlékeztünk meg az 1848-49-es eseményekről. A dermesztő hideg ellenére vállaltuk az időjárás viszontagságait, és jelét adtuk annak, hogy vagyunk!
21
Ünnepi beszédet mondott Kémenes Lóránt türi plébános és Makkai Dénes magyarpéterfalvi lelkipásztor. Az ünnepi beszédek elhangzása után a Farmosról (Magyarország) érkezett iskolások csoportja mutatta be ünnepi előadását. Bojtor Ágnes néni szavalata és Nemzeti Imánk elhangzása után a farmosi iskola, a Római Katolikus Plébánia, a Magyarpéterfalvi Egyházközség és a Szülőföldünkért Egyesület képviselői a Petőfi-szobor talapzatára helyezték a kegyelet koszorúit.
22
Balázafalváról Türbe indultunk Kémenes Lóránt plébános úr vezetésével. Itt a helyi plébánián meg is vendégeltek minket, ami nagyon jól esett nekünk, hiszen akkor már hosszú ideje úton voltunk, éhesek voltunk és fáztunk is. „Lóripap” közben a helyi magyar közösségről és az épülő Magyar Házról mesélt nekünk. Miután átmelegedtünk, megtekintettük a helyi római katolikus templomot, amelyet a hívek nagyon fáradságos munkával állítottak helyre Lóripap vezetésével. A templom bejáratánál egy képkiállítás Mutatja be a több évig tartó kemény munkálatokat.
Ezt követően átsétáltunk a Magyar Házba, ahol átadtuk főleg konyhai
felszerelésekből
álló
adományainkat
(mikrosütő,
tányérkészletek, poharak, tálcák, egyéb kisebb konyhai eszközök).
23
Késő este érkeztünk vissza a szállásunkra, de újra elmondhattuk, hogy egy csodálatos, emlékekkel teli napot hagytunk magunk mögött. Március 16. szombat Reggel Torockóra indultunk, ebbe a hegyekkel körülzárt gyönyörű faluba. A falucska megőrizte régi bányásztelepülési képét, olyan, mintha nem is fogott volna rajta az idő. Elsőként az unitárius templomba látogattunk el, ahol a helyi lelkész úr az unitárius vallás alapjaival ismertetett meg minket, majd pedig az itt élő magyarság helyzetét mutatta be nekünk. Miközben szavait hallgattuk, az unitárius templom faragványaiban, hímzéseiben és a csodálatos orgonájában gyönyörködhettünk.
24
Ellátogattunk a helyi néprajzi múzeumba is, ahol megismerkedtünk a torockói népviselettel, a bányászfalu mindennapi életének eszközeivel, a bányászat kellékeivel, az akkori házak bútorzatával, az ott élő emberek hagyományaival.
25
A
múzeum megtekintése után sétát tettünk Torockón és
gyönyörködtünk a falu különös építésű házaiban és a Székelykő látványában.
26
Délután Aranyosrákosra indultunk, ahol a helyi művelődési házban próbáltunk az esti ünnepi előadásunkra. A próbánkhoz az aranyosrákosi/ várfalvi gyerekek is csatlakoztak.
27
Este hat óra előtt már gyülekezett a közönség és mi egyre izgatottabbak lettünk. Vajon hogy sikerül majd a műsorunk, tetszik-e az itteni közönségnek?
28
Az erdélyi gyerekek zenés, verses összeállítást adtak elő.
29
Majd mi következtünk: a „Föltámadott a tenger” című magyar filmből adtunk elő részleteket. Műsorunk során, amikor kikinéztünk a közönségre, örömmel láttuk, hogy előadásunkkal sikerült eljutnunk az erdélyiek szívéhez, sokan könnyes szemeiket törölgették. Ez minket is nagyon meghatott.
30
Amikor a műsorunk végén együtt álltunk a színpadon és énekeltük a Nemzeti dalt, tudtuk, hogy ezért a csodálatos pillanatért érdemes volt több hónapon keresztül készülnünk, próbálnunk. Vendéglátóink arcán öröm és meghatottság látszott, de sokan közülünk sem tudták visszatartani könnyeiket. Ez egy olyan pillanat volt, amely mindnyájunk szívében örökre megmarad, és nem felejtünk el soha.
31
Vendéglátóink nagyon finom vacsorával kedveskedtek nekünk.
Itt újra együtt lehettünk az erdélyi gyerekekkel. A vacsora után pedig indulhatott a TÁNC !!!
32
Nem is akartunk visszatérni a szállásra.
Március 17. vasárnap Reggel, miután kicsit szomorú szívvel elhagytuk szállásunkat, az aranyosrákosi unitárius templomba indultunk, ahol Kiss Csaba tiszteletes
úr
már
várt
minket.
Bemutatta
a
csodálatos
templomot, mesélt a történetéről és a kishelyi közösség életéről.
33
Innen a várfalvi unitárius templomba indultunk, ahol a lelkész úr mutatta be a templomot.
Várfalva
főterén
megkoszorúztuk
emlékművét.
34
a
világháborús
hősök
Lassan
eljött
a
búcsúzás
pillanata,
el
kellett
köszönnünk
vendéglátóinktól, barátainktól.
Tordára indultunk, ahol megemlékeztünk a II. világháborúban a tordai
csatában
elesett
2500
megkoszorúztuk tömegsírjukat.
35
magyar
honvédról,
és
Kirándulásunk utolsó állomása a tordai sóbánya volt.
Innen haza indultunk.
Egy
gyors
sms
anyunak:
„Anyu, jövünk!” Kb. este 10 órakor fáradtan, de nagyon sok élménnyel és sok új baráttal gazdagodva tértünk haza.
36
3.
Értékelő szakasz
3.1. Értékelő óra Március 22-én pénteken mindenki egy fogalmazásban próbálta meg összefoglalni legfontosabb élményeit. Érdekes volt látni, hogy más-más dolgot emeltünk ki a kirándulásból. Volt, akinek az erdélyi gyerekekkel való találkozás nagyon jelentett sokat, másoknak a Kémenes Lóránt plébános úrral való beszélgetés a feledhetetlen, megint másoknak az aranyosrákosi előadásunk és az ottani közönség volt a legnagyobb élmény. Íme néhány részlet az itt született fogalmazásokból: Csikós Dániel az indulásról: Mi március 14-én indultunk. Mindenki nagyon fáradt volt. Körülbelül 4-5 órát zötykölődtünk, míg el nem értük az első úti célunkat, a Királyhágót. Itt a kilátás nagyon szép volt….”
Bükkösi Tünde Körösfőről: …” Ezután Körösfőre mentünk, a református templomhoz. Itt elmentünk még Vasvári Pál kopjafájához is. Megkoszorúztuk és megemlékeztünk róla. Itt én olvastam fel az ő élettörténetét…”
Donkó Márk a csütörtöki táncházról: „… Mikor megérkeztünk, még nem is tudtuk, mi vár ránk. Az előadás úgy kezdődött, hogy kb. 10 lány láncba font kézzel álltak és elkezdtek énekelni
37
egy népdalt… Alighogy befejezték, már jöttek is a fiúk. Akkor volt ott tapsolás, dobbantás és persze páros tánc is… Aztán mi is kör alakzatot vettünk fel, mindenkinek meg kellett fognia a mellette álló kezét, és már mondták is, hogyan kell lépni. Az első a kettőt jobbra, kettőt balra volt. Eleinte nehezen ment, de aztán belejöttünk. …Miután végeztünk, odamentem egy lányhoz és felkértem táncolni. Nekem ez a tánc volt a nap fénypontja!...”
Berényi Annamária a táncházról: …”Nagyon jó volt a táncház, ahol aranyosabbnál aranyosabb fiúkkal-lányokkal ismerkedtünk meg.”
Baráth Richárd a pénteki iskola látogatásról: ….”Másnap iskolát látogattunk. Megismerkedtünk a helyi gyerekekkel. Annyira összebarátkoztunk, hogy kimentünk focizni. Jót játszottunk…..”
Rafael Emese a balázslavi műsorról: …” A templom-látogatás után közös megemlékezés volt a Petőfi szobornál. Az időjárás ugyan nem kedvezett nekünk, viszont a műsor megható volt…”
Katona Krisztián a szombati programról: „…Szombaton (szerintem ez a legemlékezetesebb nap) elmentünk Torockóra és megnéztük a néprajzi múzeumot. A Székelykőt is megcsodálhattuk, majd szabadfoglalkozás volt… Miután visszaértünk, felvettük a jelmezeket, és mentünk vissza a művelődési házba próbálni, és utána már kezdődött is a műsor. Nagy sikert arattunk, sokan meghatódtak… és utána buli volt!...”
38
Mogyoró László a „buliról” …”Vacsorára nagyon finom töltött káposztát kínáltak, majd desszertnek sok süti volt. Vacsora után kezdődött a buli. A farmosi gyerekek elfoglalták a színpadot és elkezdtünk táncolni. Később az erdélyiek is bekapcsolódtak… Összességében ez a nap tetszett a legjobban. Az ottani gyerekekkel jól összehaverkodtunk és tartjuk a kapcsolatot.”
Berényi Annamária: …” Az előadás jól sikerült, szemmel láthatólag sok embernek csaltuk könnyeket a szemébe…”
Szamelcsik Krisztián: …” Rengeteg szebbnél szebb templomokban jártunk és rengeteg emberrel találkoztunk. …Nagyon jól éreztük magunkat az erdélyi gyerekekkel. Az utolsó éjszakát volt a legnehezebb átélni, mert tudtuk, hogy pár óra múlva kitérünk az ottani életből…”
Karácsony Krisztina: …”Nagyon örülök, hogy nem hagytam ki ezt a kirándulást, és hogy megismerkedtem az ottani gyerekekkel és vannak olyanok is, akikkel most is tartom a kapcsolatot. Más szóval életem legjobb kirándulása volt!”
Kármán Viktória: …” Erdély csodálatos hely és az emberek is azok… Remélem, még lesz esélyem kijutni, mert ez egy felejthetetlen élmény volt. Nagyon örülök az új barátaimnak, és tartani fogom velük a kapcsolatot…”
39
Kovács Martin: ….” Az ottaniak vendégszeretete meglepő volt. Mindenki nagyon barátságos volt. Bárkit, akit megállítottunk, hogy segítsen megkeresni a boltot, az nagy örömmel magyarázta el. Ez nagyon szimpatikus volt, hogy az erdélyi magyarok ilyen segítőkészek… Én azt tudom mondani, hogy ez a fogalmazás nem tudja átadni, ami ott volt. Azt meg kell élni!”
3.2. A bemutató előadás Március 26-án tartottuk a leendő hetedik osztályosok számára a beszámolónkat az átélt erdélyi élményeinkről. Megtudtuk, hogy ők is indultak a HATÁRTALANUL pályázaton és szintén Erdélybe szeretnének menni. Drukkolunk nekik, reméljük, sikerül újra nyerni!
40
3.3. A témanap Április 12-én tartottuk iskolánkban a témanapot. Nagyon sokat készültünk rá, hiszen rengeteg kép és videó anyag készült a kirándulásról.
A fő téma ERDÉLY volt. Tanáraink egy 6 állomásból álló akadályversenyt állítottak össze, ahol mi segítőként szerepeltünk. Minden osztálynak
egy
Erdéllyel kapcsolatos
nevet
kellett
választania és menetlevelet készítenie az akadályokhoz.
1. állomás: Itt bemutattuk az erdélyi képeinkből készített kiállításunkat, majd a tanulóknak egy Németh Csaba tanár úr által összeállított kérdéssorra kellett válaszolniuk. A válaszokat a tablókról és a képekről kellett összeszedni.
41
42
2. állomás: A gyerekek a rovásírással ismerkedtek itt. Híres erdélyi költők, írók rovásírással írt idézeteit kellett megfejteniük. Majd egy Tamási Áron idézet néhány betűjét kellett egy közös plakátra felfesteni.
„ Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne.” Tamási Áron 43
3. állomás: Az informatika teremben az internet segítségével erdélyi születésű írókról, költőkről gyűjtöttünk információt.
44
4. állomás:
A torockói néprajzi múzeumban ellestünk néhány egyszerű öltést. Most ezt mutattuk be a többieknek.
45
5. állomás: Ezen az állomáson Erdélyt bemutató plakátokat kellett készíteni a csapatoknak. Nagyon szép alkotások születtek.
46
6. állomás: Itt megtanultuk, hogy kell puliszkát főzni, ami régen a szegények eledele volt. Megkóstoltuk édesen és sósan
is.
47
Az eredményhirdetést a művelődési házban tartottuk, ahol Németh Csaba tanár úr összefoglalta az erdélyi kirándulásunk tapasztalatait. Ezt követően levetítettük a kirándulásról készített filmünket. Az eredményhirdetést már nagy izgalommal várta mindenki. Íme, az eredmények: I.
helyezés: Erdély solymai ( 8. b )
II.
helyezés: Császkáló Csángók ( 6. b)
III. helyezés: Csángók ( 6. a )
3.4. Sajtó megjelenésünk Németh Csaba tanár úr erdélyi kirándulásunkról szóló cikke az alábbi helyen tekinthető meg: www.hetivalasz/kultura/farmosiak-erdelyi-adomanyai-62457
48
