48. Wéber Erika: O-láb, X-láb, Kardvádli Gyermekeknél már az óvodában, majd az iskola alsóbb évfolyamaiban meg kell kezdeni a láb elváltozásainak megelőzését. Ekkor zajlik le ugyanis a második alakváltozás kora, ami megmutatkozik az izomzat felépítésében és hormonális vonatkozásban is. A 6-7 éves gyermekek, akik eddig egész nap szabadon mozogtak, most idejük nagy részét az iskolapadban, kötötten töltik. Ezért az elmúlt években, évtizedekben a mozgásszervi elváltozások világszerte, s így Magyarországon is népbetegséggé váltak. A civilizációs ártalmak közül a kialakult helytelen funkciók /állás, járás/ és a korai stressz vezethet a hibás tartás megjelenéséhez, hiszen a tartást befolyásolja az aktuális izomzati és pszichikai állapot is. Az izomegyensúly megtartása érdekében személyre szabott terhelés biztosítja a fiziológiás tartást. Ha az izomegyensúly arányában változás áll be, akkor az egyes izmok, izomcsoportok, valamint az izületek a gerinc túlterhelését, a láb statikai rendellenességeit okozhatja. Ezért elsődleges fontosságú egy-egy mozgásfunkció állapotának helyes megtanulása és a mindennapi élet során való megtartása, mivel az összefügg a címben megjelölt elváltozásokkal. 1.Genu varum /O-láb/ Az O-láb kialakulhat mind a lábszár, mind a femur elhajlása következtében. Ennek következtében a comb és a lábszár tengelye a test középvonala felé nyitott szöget zár be.
Genu varumnál a térdizület belső része túlterhelődik Enyhe fokú varushelyzet nagyon gyakori az 1. és 2. életévben, de később a növekedés folyamán enyhe genu varum ( a térdek távol állnak egymástól, az alsó lábszárak egymáshoz közelítenek ) állásba megy át. Kövér gyermekeken a combok külső oldalán nagyobb mennyiségű zsír rakódik le, s ez a deformitás fokozódásának látszatát keltheti. Ugyanilyen hatást válthat ki, ha a csípők befelé rotált helyzetbe kerülnek. Ez az állapot általában 8-10 éves korig korrigálódik. Az idősebb korban jelentkező formák, melyek progressziót mutatnak károsak és korrekciót igényelnek. Az O-lábnál a térd belső felszínei közötti fiziológiás távolság jelentősen megnő (5-8 cm). Az elváltozás lehet egyoldali, de a leggyakrabban kétoldali problémáról beszélhetünk. Különböző betegségek: rachitis, csont anyagcserezavar, a növekedési porc károsodása, tengely-deformitással gyógyult combcsonti és sípcsonti törések, kompenzatórikus jelleggel csípőkontraktúra következményeként, valamint térdarthrosis következtében kialakuló izületi porckopások miatt alakulhat ki. Gyermekkorban az elváltozás tünetmentes lehet, a későbbiekben azonban a terhelést követő gyors fáradás, fájdalom és bizonytalan járás a vezető tünet. Enyhe fiziológiás elváltozásnál, gyermekkorban kezelés nem szükséges. Kifejezett deformitás esetén műtéti beavatkozás válik szükségessé. Amennyiben az elváltozás nem bénulásos eredetű, tornával befolyásolható. Néhány javasolt javító gyakorlat:
1.Kh:terpeszállás, karok oldalsó középtartásban. Bal térdhajlítás rugózással négyszer. Jobb lábbal ue.
2.Kh:terpesztérdelés, karok mély vagy csípőre tartásban. Ereszkedés ülésbe a sarkak közé, majd vissza a kiinduló helyzetbe.
3.Kh:nyújtott terpeszülés, kéztámasz a test mögött.
Páros térd emelés.
Váltott térd emelés.
Medenceemelés, nyújtott lábbal rugózás.
4.Kh: nyújtott ülés, támasz a test mögött, bokák között tömött labda. Térdek egymás fölé nyomása 2 mp-ig.
5.Kh: bal harántállás a bordásfallal szemben. 1.ü.: bal láb emelése 4-5. fokra.
2.ü.: törzshajlítás balra, karok magas tartásban, a bordásfalon utánmozgással. 3.ü.: kh.-be. Ellentétes oldalra is elvégezve.
2. Genu valgum / X-láb / A térd valgus irányú deformitásáról, „X”-térdről beszélünk akkor, ha a comb és a lábszár laterál felé nyitott szöget zár be, és álláskor az összezárt térdek mellett a belbokák közötti távolság jelentősen megnő.
Genu valgumnál a térdizület külső része túlterhelődik A deformitást a femur disztális vagy a tibia proximális részének valgus irányú elhajlása okozza. Az elváltozás oka lehet szalaggyengeség vagy rachitis, gyakran a pes valgus következménye. Gyermekkorban általában fiziológiás, 7-10 éves kor körül várható a spontán korrekció.
Nagyobb fokú, nem korrigálódó vagy aszimmetrikus genu valgumnál gondolni kell a tibia proximális vagy a femur disztális végének aszimmetrikus károsodására. A valgitás álló helyzetben kifejezettebb, terheletlen állapotban csökken. Rendszerint a sarkak enyhe valgus állásával jár együtt. A feladat: kerülni kell a térdizület szalagjainak nyújtását, a combizmok erősítése, korrekciós helyzetben (pl. térdek közé szorított labdával) végzett torna. Fontos, hogy a boka és a térd közötti távolság a láb és a talp ülő gyakorlatainál egyenlő legyen. Néhány javító gyakorlat: 1.Kh: hajlított ülés, támasz a test mögött. 1-2.ü.: a térdek távolítása egymástól. 3-4.ü.: lassan vissza kh.-be.
2.Kh: hanyatt fekvés, oldalsó középtartás Mell lábtempó talajon csúsztatott lábbal. Jobb, majd bal lábbal is végrehajtva.
3.Kh: jobb hajlított oldalfekvés, jobb alkar támasz, bal kar csípőn. Bal térd emelése derékszögig és vissza. Ue. jobb lábbal is.
4.Kh:Hajlított terpeszülés, támasz a test mögött, csípőemelés. Pókjárás, rákjárás, négykézláb-járás. 5.Kh:Hajlított ülés, támasz a test mögött, térdek között a labda, páros lábnyújtás,
labdaszorítással.
3.Genu recurvátum /Kardvádli/ A térdizület fokozott extensiója 20 fokon felül kórosnak tekinthető. Az elváltozás fennállhat már a születéskor is, de gyakran a járás kezdetén észlelhető. Vannak enyhe formái, melyek kezelés nélkül rendeződnek. Része lehet általános izületi lazaságnak. Oka lehet: a tibia proximális vagy a femur disztális növekedési porcának traumás, műtéti vagy egyéb károsodása következtében, ha a növekedés az elülső részen zavart. Másodlagos genu recurvátum oka: bénulásos állapot. A térdextensorok gyengülése miatt a térd stabilitása hyperextendált helyzetben biztosított. Ennek következtében az izületi tok és a szalagok fokozatosan megnyúlhatnak, a hyperextensió pedig olyan mértékben fokozódik, amely már nem előnyös a funkció szempontjából. A térdizület túlnyújtásának javítása érdekében a négyfejű combizom és térdizmok erősítésével végezzük a tornát. Kétoldali fokozott túlnyújtott állapotnál a belső és külső combhajlító izom erősítésével, az esetlegesen megrövidült négyfejű combizom megfelelő terhelésével javíthatunk (pl. lejtős talajon lefelé járással). Egyoldali előfordulás funkciós rövidülést hoz létre, melyet sarokemeléssel korrigálhatunk. Néhány javasolt gyakorlat: 1.Kh: sarokülés, mélytartás. 1.ü.: emelkedés térdelésbe, oldalsó középtartással. 2-3.ü.: dőlés hátra rézsútos helyzetig karhúzással, mellső középtartásba. 4.ü.: vissza a kh.-be.
2.Kh: nyújtott ülés, támasz a test mögött, a térdeket támasszuk alá 10 fokban, a térd lenyomásával.
3.Kh: térdelőtámasz alkar támasszal. Bal lábnyújtás hátra, lábszár hajlítása fenékhez. Ue. jobb lábbal is.
4.Kh: bordásfalra helyezett padon járás felfelé, lefelé, oldalsó középtartással. A lejtő magassága változtatható.
5.Kh: terpeszülés a labdán, oldalsó középtartás. Rugózás térdfelhúzással.
Néhány játékos gyakorlat, mely mind a három elváltozásnál javasolt: 1. Járás térdelőtámaszban. Térdelőtámaszban felemeljük az egyik lábat, a lábujjak között egy zoknival járás. Lábtartás cserénél zokni átvétel. 2. Kötélen járás. Járás a talajra kifeszített kötélen, lábujjakkal karmolva. Ez a gyakorlat a talp izmainak erősítése mellett az egyensúlyérzéket is fejleszti. 3.Alagútváltó. A játék csoportokban zajlik. Egy-egy csoport egymásután sorban helyezkedik el térdelő támaszban, az utolsó játékos, aki az alagút előtt térdelő támaszban foglal helyet. Jelre a csoporttársak felemelik a csípőjüket, karjukat is kinyújtják, hogy az utolsó játékos négykézláb a lehető leggyorsabban át tudjon haladni az alagúton. Mikor az alagút elejére ért az utolsó játékos, felveszi a csoporttársai kiinduló helyzetét. Hátulról a következő játékos akkor indulhat el, ha az előtte haladó felvette már a kiinduló helyzetet. Az a csoport győz, aki elsőnek teljesíti a feladatot hibátlanul. Összegzés A gyógytestnevelés olyan mozgásanyag végeztetését tekinti fő feladatának, mely alkalmas az izmok és izületek funkciózavarainak, tartós elváltozásainak kiküszöbölésére.
