41. Nemcsics Endréné - Nemcsics Endre: Szöveggel kísért mozgásos játékok Játékgyűjtemény A diszlexia néven ismert tünetcsoport és vele együtt számos tanulási rendellenesség, nehézség az 1960-as évek óta ismeretes. Azóta egyre növekvő esetszámban fordul elő a civilizált világban. A jelenség magyarázatát mindenképpen az idegrendszer rugalmassága és az egyén környezetéhez való alkalmazkodásában kell keresnünk. Az ember egyre jobban eltávolodik természetes környezetétől, a természettől, életének minden mozzanatát a méhen belüli élettől kezdve mesterséges körülmények határozzák meg. Az általános életvitelhez szükséges mozgások beszűkültek, egészségünk megőrzése érdekében az olyan egyébként elemi mozgásokat is mesterségesen kell pótolnunk, mint a járás és a futás. A világrajövés, a világrahozás is nehezített megfelelő fizikai és lelki felkészültség híján. Megszaporodtak nemcsak a koraszülések, de a császármetszések is, melyek mindenképpen traumát jelentenek az újszülött számára és nehézséget az anya, illetve a szülők számára a születéskor, de hatásai akár az egész életen át jelen vannak. Természeti és társadalmi, ha úgy tetszik nemzeti környezetünkkel való összhangunk és kiegyensúlyozott
kölcsönhatásunk
is
sérült.
A
természettől
és
társadalmi
mikrokörnyezetünktől eredményesen tart távol civilizált világunk kényelmes megoldásaival, kultúrákon átívelő médiakínálatával. A kisebb közösségek felbomlásával pedig az olyan tradíciókat pusztítja el, amelyek meghatározzák egy közösség identitását azáltal, hogy értelmezik számára saját élete eseményeit. Az „egységesített” kultúra pusztító hatással van az egyedire, a kisebb csoportok saját válaszaira, annak ellenére, hogy az egyes tradíciókon belül az egyén a világ bármely természeti területén azonos módon fejlődik. Azonos artikulációs bázissal születünk, így nem a nemzetiség, hanem a környezet (az anya) határozza meg az anyanyelvet. A mozgásfejlődés is azonos módon, azonos fejlődési szakaszokban történik minden „egészséges” gyermeknél.
Grafikus teljesítményei kiindulópontja is a világon mindenütt - térben és időben – a szálka, a fészek és a pötty. 1. Milyen viszonyban van a játék a gyermek megismerő funkcióival? Piaget szerint a játék tiszta tanulás, amely által megismeri, és magához emeli a világot. Egy sajátos önteremtő, önmegvalósító eszköz. Freud a gyermek megismerésének királyi útjának mondja, és az álomhoz hasonlítja, mint nem valósághű viselkedést. Melani Klein, aki a világjáték ötletét adja, elsőként gyógyít játékkal Lewin elmélete szerint a játékban létrejön egy ponteciális tér, ahol egyes –a játékhoz tartozó dolgok kizárólagosan megtörténhetnek. Winnicott megfogalmazása szerint a játék a fantázián innen, a valóságon túli élmények feldolgozója. A gyermek megismerésre irányuló első kezdeményezései mozgáshoz és hangadáshoz köthetők, melyeket a környezet hatására és saját belső inspirálására tesz meg. Minden későbbi teljesítményének alapja az utánzás. Tanulási folyamata egy állandó magára és a környezetre való figyelés eredménye. Amíg ez az aktivitás éber, a tanulás-játék mintegy öngyógyító, önfejlesztő mechanizmusként működik. Az elemek egymásra épülnek (pl. kúszás, mászás, járás, futás.) és „egészséges” fejlődésű gyermek esetében az agy feldolgozó, integráló kapacitásával összhangban vannak. Ez a folyamat akkor zavartalan, ha a mintaként szolgáló felnőtt társadalom biztosítja a gyermek számára a megfelelő intenzitású és mennyiségű ingert, vagyis nem szolgálja ki túlságosan. Nem akadályozza testi fejlődését, szabadon kiélheti mozgásigényét, ami szellemi gyarapodásának is inspirálója lesz. Hagyja működni képzeletét, és hagyja kibontakozni kreativitását. A gyermekek ilyen körülmények között maguk számára találnak ki játékokat, és a korosztályok egymásnak továbbadják azt, amiben nekik is örömük volt. Ezek a játékok - csakúgy, mint a gyermeki fejlődés szakaszai - a különböző népeknél azonosak. Mozgásokon alapuló, különböző élettani itemekre (szívverés, idő, lépés) épülő, ritmikus beszéddel kísért játékok. A minta mindig a felnőttek világa! Olyannyira, hogy
olykor, egyes mítosz és hagyomány szülte felnőtt elfoglaltságok, mint a varázslás ellesett fortélyai kerülnek be a gyermekjátékok közé. Erre látunk példát a későbbiekben a zsinór játékoknál. 2. A következőkben néhány, fent említett kultúrákon átívelő egyezőséget szeretnék bemutatni a „spontán” gyermekjátékok világából Kim Payne gyűjteménye alapján az angolszász, és Forrai Katalin munkája nyomán a magyar játékok közül válogatva, illetve megpróbálkozom néhány játékhoz magyar verset kínálni. A játékok bemutatási sorrendjében nemcsak az életkori sajátságokat vettem figyelembe, hanem az egymásra épülésüket is. A test-élményt, testséma-tudatot megerősítő kiolvasók, mondókák, tapsos játékoktól kiindulva a nagymozgásos ugrálóköteles „rá-be-ki” gumis játékokon át jutunk el az elvontabb, térszemléletet igénylő, diffrenciált finommozgásra nevelő zsinór játékokig. Kiolvasók, mondókák Az ujjak előkészítésére Az írásmozgások kialakításánál van szerepe. Aranykézen aranyujj,
Aranygyűrű, aranylánc,
Karikába kanyarulj!
tied rózsám ez a tánc!
Az első versszakra minden
ujjunkat
sorba hozzáérintjük a hüvelykhez. A két kéz felváltva mozog. A
másodikban
ujjainkból egymásba fűződő láncot formálunk. Érintés, mint az előbb, de az ujj-cseréknél a csukló 90 fokkal elfordul.
3. A figyelmi állapot megtartására Kicsiknél tevékenységből való átvezetésre, pl. mese előtt. Jól figyelj tehát. Két hüvelyked fogd marokra, S függeszd rám szemed. Mesefonalamnak csokra Álmokat fodrint neked.
Walter de la Mare nyomán
Az ujjak elnevezésére Számlálás előkészítésére, testséma, finommozgás fejlesztésére Ujjacskáim, tenyerem,
Hüvelyk ujjam almafa,
Mire vagytok énnekem?
Mutató ujjam megrázta,
Mutató, középső, gyűrűs
középső ujjam felszedte,
Kicsi, hüvelyk s a tenyér:
gyűrűs ujjam hazavitte,
Ezer játék belefér.
A kisujjam mind megette, Megfájdult a hasa tőle. (Forrai 37.)
Kiszámolásra A kiolvasók ritmikus beszéd, vers mondásával, a középen álló kiszámoló a skandálás ritmusában rámutat a körben álló társaira, vagy azok kezére. Ez a képesség elengedhetetlen a számlálás és az erre épülő számfogalom kialakításához, de az olvasáshoz szükséges szerialitást is megalapozza
Kukk kapitány körülkukkant
Kiskertemben az ürge
Vár rá a föld minden tája
Rákapott a dinnyére
Egész úton meg se mukkan
Megállj ürge megleslek
De sehol sincs a nadrágja
Holnap délre megeszlek
Már mindenütt kereste
Ice-bice cibere
Én azt mondom keresd te!
Neked mondom menj ki te! (F.44) 4.
A taktilis érzékelés, testséma és a propriocepció fejlesztésére. Azt mondják ez régi „ráolvasás”-ból maradt játék. „Áspis” a gyerek tenyerén tenyerünkkel körbesimogatunk, „Útifüves”-től négylevelű lóherét rajzolunk a tenyerébe, „Bibolá”-nál tenyerünkkel a gyermek ujjhegye felé kihúzzuk belőle a betegségeket és „Pacs, pacs,pacs”-ra a tenyerébe paskolunk. Ás-pis, ke-re-kes, U-ti-fü-ves, le-ve-les, Bí-bo-la, bí-bo-la, Pacs, pacs, pacs. (Forrai 7) A gyereket szembe ültetjük magunkkal, vagy ölbe vesszük, térdünkre ültetjük. A két kezét megfogjuk és először szitálást utánzunk vele, a „megvajazom”-nál körbesimítunk a tenyerében, a „megzsírozom”-nál megfordítjuk a kezét és a másik oldalát simítjuk meg. Az utolsó sornál pogácsa-gyúrást és lapogatást utánzunk, mintha az ő ökle lenne a tészta és a végén „hamm, hamm” úgy teszünk, mintha megennénk a „kis cipót”.
Szi-ta, szi-ta, sű-rű szi-ta, Ma szi-tá-lok, hol-nap sü-tök, Ne-ked egy kis ci-pót sü-tök, Meg-va-ja-zom, megzsí-ro-zom, Mé-gis, mé-gis ne-ked a-dom. (Forrai 58) A gyermeket szembe ültetjük, megfogjuk a kezét a csuklója felett úgy, hogy azt lazán elengedje. Az első sornál a mellét ütögetjük, a második sornál a hasát, a harmadik sornál a térdét (mindig négyszer) és a végén felgyorsuló szöveggel a fejét ütögetjük gyengéden.
Hej, Gyu-la, Gyu-la, Gyu-la, szól a du-da, du-da, du-da. Pest Bu-da, Bu-da, Bu-da, pat-to-ga-tott ku-ko-ri-ca! (Forrai 34) 5. A test középvonalát keresztező mozgások Jótékony hatással vannak az idegrendszerben kiépülő kapcsolatokra A gyerekek párosával, keresztfogással, szökdelve járnak. A mondóka végén hátrafordulnak és visszafelé újra kezdik a játékot. Vagy egymás után sorban követik a vezetőt, bármerre megy. Hipp, hopp, ha-ja hopp, Er-re van a ha-ja hopp, Er-re ki, er-re be, Er-re ka-nya-rod-junk be. (Forrai 35)
A 35-öshöz hasonló, csak szökdelés helyett ütemesen járnak a gyerekek. Ko-ma, ko-ma komálunk, Esz-ten-de-ig ka-pá-lunk, Ha é-lünk, ha ha-lunk, Még-is ko-mák ma-ra-dunk. (Forrai 45) Tapsolós játékok Fejlesztik a testséma-tudatot, mozgáskoordinációt, szerialitást. Serkentik az emlékezetet, a képzeletet és hatásukra fejlődik a kapcsolatteremtő-készség, a személyes kommunikáció. A verseket, mondókákat különféle mozgásokkal tapsolásokkal kísérhetjük. A kisebbek számára magyar gyermekmondókák szövegére 6. Néhány lehetséges változat:
Vállkereszt: a karokat a mellkason keresztezve a vállainkra tesszük a kezeinket. Taps Páros taps: szemben állva a játékostárs tenyerébe tapsolunk. Fej két tenyerünkkel érintjük a fejtetőt. Váll: a karokat test melletti helyzetből, mellső középtartáson át a vállunkhoz visszük; mindkét kéz vállat érint. Kéz keresztben a térden: a karokat keresztezve megérintjük a térdeinket. Kéz keresztben a derékon: a karokat keresztezve deréktájon, mintegy átöleljük magunkat. Páros taps egy kézzel: szemben állva játékos társunkkal az egyik azonos oldali tenyerébe tapsolunk. Páros kereszttaps: a szembenálló játékosok egy kézzel egymás jobb/bal tenyerébe tapsolnak, saját testük középvonalát keresztezve. Páros taps keresztben: Mindkét játékos két kézzel, karjait keresztezve társa tenyerébe tapsol. Tenyér föl, tenyér le: a szembenálló játékos domború kézháttal a társa homorú tenyerébe lazán, az ujjaival enyhén beleüt, majd csere. Máktörés: ökölbezárt kézfejünket függőlegesen tartjuk és ütemre egyiket a másikhoz ütögetjük.
7. (Forrai 3) Például a következő osztinátóra: máktörés, vállkereszt, párostaps A-pa-cu-ka, fun-da-lu-ka, Fun-da ká-vé, ka-man-du-ka, Ab-cug, fun-da-luk, Fun-da ká-vé ka- man duk. (Forrai 5) Taps, kéz keresztben a derékon, párostaps Án-gyom sü-tött ré-test, Nem a-dott be-lő-le, Ki-vit-te a kert-be, Ró-zsás kesz-ke nő be, Fel-tet-te a fá-ra, Le-gé-nyek szá-má-ra. (Forrai 6) Fej, váll, taps-taps / páros kereszttaps A-zért varr-ták a csiz-mát, Hogy tán-col-junk ben-ne, Ha ron-gyos is, ha fol-tos is, Il-lik a tánc ben-ne. Hej, gu-ci, ga-la-gu-ci, Ki-gu-ba! Weöres Sándor: Magyar etüdök (részlet) Taps, páros taps keresztben, páros taps osztinátóra. Csipp, csepp, egy csepp, meg tíz: olvad a jégcsap, csepereg a víz.
8. Bősz Jenő: Favágók (részlet) Páros kereszttaps j/b, páros taps, taps ismétlésével. Csim-bum, csim-bum, mi dönög a dombon? két fejsze, ha mondom. ide üt, oda vág, törik a fa derekát. Kiss Dénes: Gyárlátogatás (részlet) A kétszer öt sorban soronként változtatjuk az elemeket, (a második öt sorban ismételjük). csettintés – térd – dobbantás páros lábbal – páros kereszttaps j/b – páros taps. Csitteg-csattog, pitteg-pattog, dibben-dobban, kippen-koppan, rippen-roppan ez a gyár, hol a sok gép, a sok ember, fúr, farag, vág, kalapál.
9. Ugróköteles játékok Az ugrálókötéllel egy olyan játékot vezetünk be, amely eltávolodik a testtől, sőt külön mozgást végez, bár a játékos egész testével részt vesz a játékban. A játékban résztvevőknek rá
kell hangolódnia egy másik test, az ugrálókötél mozgására, akár mások, akár saját maga mozgatja azt. A ritmusos szöveg, vagy rímes versikék segítenek a játékosnak felvenni a mozgó kötél ritmusát, illetve segítenek legyőzni a félelmet, hogy át tudja ugorni a mozgó kötelet. A játékban egy önmagukon kívüli akadályt kell legyőzniük. Halacska Kellékek: vastag ugrókötél, gumigyűrű/kötélkarika. Halam, halam, halacskám, Ki lesz ma a vacsorám? Várunk én meg a macskám, Ússz hálóba szaporán! Melyik halat fogom ki, Még nem tudja senki. Egyszer hopp és másszor kopp, De ma egy hal főni fog! A gyerekek körben állnak. A tanár a kör közepére ül, és „horgászik” az ugrókötéllel, magakörül forgatja azt; a gyerekek a tóban úszkáló halak, akiknek át kell ugrani a kötelet. A tanár nem forog, a háta mögött vezeti a kötelet. Amikor a szövegben odaér, hogy „egyszer hopp, megáll és a gyerekek feje fölött forgatja a kötelet. A gyerekek ez alatt leguggolnak. A „másszor kopp”-nál újra a padlón forog a kötél. 10. A következő játékokban a ritmikusan mondott szöveget vagy verset a játékosok a kötél mozgatásával, vagy az ugrók mozgásával jelenítik meg. Ringatózó csónak Hívott a tenger s a csónakom, Tengerre szálltam egy szép napon. (A kötél szelíden ring jobbra-balra a gyerekek egyenként átugorják.)
Hullám himbált és ringatott (A lengés fokozódik) Kígyót is láttam vagy hatot, (A kötél kígyózva mozog a földön) Két hullám jött nagy locsogva, (Függőleges hullámok küldése, oda, s vissza) csónakom fölfordította. (A kötél forog, a gyerekek átfutnak alatta.) Föl-le, föl-le ringatóztam, (U.a.) egy kunyhóban szárítkoztam. (U.a , míg mindenki át nem ért.)
11. Szökkenj, guggolj! A kötelet az óramutató járásának irányába forgassuk, a gyerekek a kötél mozgásával szemben haladjanak. Szökkenj, guggolj, Ollóz, perdülj, hozz csillagot, szedjél borsot, érj le a földre! Gyorsabban! A gyerek utánzó mozgásokkal, ugrásokkal halad át a kötél felett. Amikor ugrás közben hozzáér a kötél, vagy beleakad, a soron következő jön, neki pedig be kell mutatnia, hogy hány ilyen motívumot tud egymásután végrehajtani. Erre használhatunk másik kötelet.
Mackó, mackó… Magyar gyerekek között volt ismeretes. Szintén utánzó mozgásokkal játszották két gyermek egyenletes kötélhajtása mellett. Mackó, mackó, ugorjál, Forogjál, Tapsoljál, Érintsd a földet, Ugorj ki!
Rózsa, szegfű, ibolya, nárcisz Szintén magyar gyerekek játéka. Minden résztvevő kap egy virágnevet. Az egyenletesen forgatott kötél fölött egyre nehezedő lépésekkel kell átjutni, miközben a gyerekek a négy virágnevet gyorsuló ütemben skandálják. Amelyik virágnévnél megakad az ugró játékos az a nevű társ állhat a helyére.
12. Gumisjáték: rá-be-ki A játékkal a fejlődik, saját testhez viszonyítva a térérzet, a mozgáskoordináció, az egyensúlyérzék, a verbális és vizuális memória. Az ugróköteles játékokhoz hasonlóan a test és egy külső tárgy helyzetét kell összeegyeztetni. Ebben az esetben egy álló helyzetben lévő, kb. 3m ( a gy. testmagassága 2x) hosszú, összeerősített szalaggumi az eszköz, amit a két, egymással szemben álló segítő a bokájára akasztva feszít ki. Hangos számlálásra, skandálásra gyors irány és lépés, ugrásváltozatokat tesznek. A párhuzamos, feszülő kötél adja a pályát, amit átugorhatnak váltott lábbal, ráugorhatnak felülről talppal terpeszben, ki-be, terpesz-zár ugrásokkal egyszerre és váltott lábbal, lábukat beleakasztva a másik kötélszálat keresztezve, szökdelve páros és fél lábon. A feladat nehezül azzal, hogy a gumi a segítők lábán egyre magasabbra kerül.
A következő verssel is játszható: Ögyedezi, bögyedezi Nyitrivázi, nyitrivázi Szőllőrigó, szőllőrigó Kaskantyúba, kaskantyúba, Kaskantyúba, kaskantyúba, Lót, lót,lót, lót Lomadékom, lomadékom Báránybarót, báránybarót, Bakfigura, bakfigura, Csára, fára csatagóra, Csára, fára csatagóra, Kemény kőre, kőkapura Kemény kőre, kőkapura Rip, rop, rip, rop, 13. Zsinórjátékok A tapsoláshoz és az ugráláshoz hasonlóan minden kultúrában jelen van. Indiánok csomói találkoznak francia, holland, finn, magyar és sok más nép oldásaival és kötéseivel még valahol az írásbeliség előtti időkben. A sokféle csavarintás, hurkolás, bújtatás és átemelés a világnak más-más pontján másféle figurához tartozik. Magyar nyelvterületen, tájanként is sokféle neve van: bognak, göcsnek, görcsnek, csomónak, fonaljátéknak, átvevős játéknak, szőttesnek, ördögszövőnek cérnalevevős játéknak nevezik. Szimbólumokat örökítettek meg vele, de imát, vagy átkot is mondtak hozzá, és kultikus események részévé tették. Pl.: A napjel alakjára hurkolt madzagot egy kő alá tették szemölcs gyógyítása céljából. (Úgy menjen a betegség a kő alá, mint ez a ruha.
Az eleven csomót beteg gyermek hasa fölött vagy hasfájós ló hasa alatt kötötték ismételve a kötést és oldást. A szerelem-varázsolás szöveggel együtt maradt ránk: Első karika kötése – barátság Második karika kötése – szerelem Egy csűrés-csavarás – közbejött valami Széthúzás – nem lett belőle semmi A népek hiedelemvilágában volt jelentősége annak, hogy magam felé, vagy el magamtól, ellenkezőirányba kötöm a csomót. Nap
Eleven csomó
Szerelem varázsolás
14. „ Fonallal írok, rajzolok, építek a levegőbe. Az egyik kezem a tartó, erre építek. Lehet a mesterkedésben mindkét kezemnek dolga egyszerre, vagy felváltva köt, bonyolít, ront és bont, köt és old a bal és a jobb… Ujjam, tenyerem, csuklóm, s néha a fogam lehet a játékos építkezés alkotó eleme, szerkezeti része, de igazi anyag, a fonál.” (Csókos Varga Györgyi) A gyerekek saját kezükben, a zsinórral játszva akár több síkból álló teret hoznak létre. Kezeikkel - finommozgásuk, grafomotoros készségük fejlesztése mellett – de már nem saját testükhöz viszonyítva egy elforgatható, folytonosan változó teret alkotnak. Játék közben alakul, fejlődik képzelőerejük, memóriájuk és szeriális képességük a hallott és látott élményeken keresztül
A mai gyermekeknek más jut eszébe a régi formák láttán. A szigonyt ejtőernyőnek nézik, a nyüstöt, (a takácsok a szövőszék működtetésére használt eszköze) expresszvonatnak nevezik.
15. Néhány zsinóros játék (verse ) /Kötetlen szöveggel is kísérhető a játék / A pillangó Szőtte-fonta hálóját a pók apó. Arra repült egy kis pillangó. Belegabalyodott a hálóba, próbált repülni felfelé,de nem sikerült neki. Próbált szabadulni lefelé, de úgy sem sikerült neki. Valahogy átdugta a fejét a hálón, aztán megbillentette a fejecskéjét, és szerencsésen kiszabadult!
16.
Az olló Kinyitom a szárát, kinyitja a száját Becsukom szárát, becsukja a száját. Mi az?
17. A pitypang, sátor, szigony, vagy seprű Ez a figura az olló folytatása. Pitypang, pitypang bóbitás, ha fúj a szél messzeszállsz.
Kétszereplős, átvevős játékok „A kétszereplős játékban négy kéz működik együtt és két leleményes személy rögtönöz terv, szokás szerint egyik formából másikat. Néha váratlanul Új forma is keletkezik az átadásnál, átvevésnél adódhat egy kis eltérés, így művünkben valami más alakzatot fedezhetünk fel.” Írja Csókos Varga György 18. A nyulak és a róka Egy napon a réten nyulak jöttek szépen. Zsupsz az egyik beleugrott egy lyukba. Zsupsz a másik is beugrott. Jött a róka, sompolygott, nyuszi húsról álmodott. Zsupsz, ő is utánuk ugrott, de a nyílás szűknek bizonyult, és a róka beszorult. Ásott itt, és kapart ott, Csinált egy kijáratot. Láttál már ilyen varázslatot?
Szövés
A szövés a legismertebb zsinóros játék. Kezdő motívumai után mindenki szabadon folytathatja az átemeléseket, csak a két kéz szimmetrikus mozgására kell ügyelnie.
A
gyerekek kreativitása lenyűgöző. 19. Befejezés, záró gondolatok A mai gyermekek élete túlságosan szétszórt és kiszámíthatatlan. Minduntalan változások, szétesések és megszakítások ássák alá a gyermek biztonságát, akár a napi ritmus (az étkezés és a lefekvés ideje), akár a közvetlenebb, akár a tágabb környezet (az otthont adó város és vidék) áttételesebb hatásairól van is szó. Az élet bizonytalanabbá vált. Nem véletlen, hogy sok gyerek az ismétlődő játékokból meríti a biztonságérzetet. Az ilyen típusú tevékenységek nélkül a gyerekek érzelmileg sivárrá, törékennyé, idegessé, kapcsolatteremtésre képtelenné válhatnak, s ami még ennél is fontosabb: nem tudnak rugalmasan és egészségesen viszonyulni saját érzelmi életükhöz. A ritmikus beszéd és mozgás képessége az alapszükségletek kifejezésénél jóval mélyebb szinten tart fenn és táplál minket. (Kim Payne) „A gyerek a felnőtthöz hasonlóan saját személyiségére jellemző belső ritmusát a környezetével összefüggő események szabályos ismétlődésével kényszerül egyeztetni (pl. napirend). Ez az egyeztetés könnyebbé válik a gyermek számára saját belső ritmusának fejlesztésével.” Írja Falvay Károly. Napjainkban az egyre gyakrabban jelentkező részképességzavarok (melyeknek nincs organikus háttere) a környezet és az egyén belső ritmusának összegyeztetési problémáját mutatják. A ritmikus szöveggel kísért népi, vagy céltudatosan összeállított, alkotott játékok hozzásegítenek gondolati-érzelmi síkon az egyén benső és külső környezete és a természet ritmusa közötti „egyeztetés”-hez, ezzel hatékonyan nevelve a gyermekek gondolati és érzelmi életét. Később már nincs szüksége a gyermeknek aktív mozgásélményre a dolgok, jelenségek értelmezéséhez, mert azoknak már birtokában van. A jelenségeket absztrakt gondolati síkon átfogalmazó tevékenysége folytán teszi magáévá, érti meg.
Az a társadalom, amelyik megszakítja kapcsolatát a természettel, az életet mesterséges keretek közé helyezi, megfosztja gyermekeit a természetes aktivitástól és tapasztalatoktól, számolnia kell azzal, hogy az elönállótlanodott gyermekeit rengeteg energiával neki kell mindenre megtanítania, amit önmagától is felfedezett volna elődei szellemi örökségéből. Adjuk vissza a gyermekeknek azt a mozgásteret, azokat a játékokat, amelyekkel ösztönösen saját magukat „fejlesztették”!
