4.1. Kézikönyv összeállítása (részparaméter kézikönyvek integrálása) 4.1.1. Termálkarsztvíz balneológiai és rekreációs hasznosítása minőségi szempontjainak meghatározása A termálkarsztvíz rekreációs célú (fürdővízként való) felhasználásának, és/vagy balneológiai hasznosíthatóságának megállapításához az alábbi szempontokat természettudományos megközelítésben kell vizsgálni: 4.1.1.1. Vízmennyiség Bármilyen tervezett termálkarsztvíz felhasználásnál az első szempont mindig az, hogy rendelkezésre áll-e a szükséges vízmennyiség? A tervezés első fázisában azzal már tisztában kell lenni, hogy a kb. elvárt vízmennyiség megvan, kitermelhető, esetleg máshonnan odavezethető. (Nagyon sok tervezés úgy kezdődik, hogy elkészülnek a gyógyászati vagy rekreációs létesítmények tervei, s utána kezdenek azon gondolkodni (kutatni), hogy tényleg megvan-e, rendelkezésre áll-e a szükséges vízmennyiség? Általában a szükséges mennyiség eddig még meg szokott lenni, de mivel az utóbbi időben a rekreációs és gyógyászati létesítmények kialakításának üteme viharosan fokozódik, már most beleütközhet a beruházó a „vízhiányba”, s ez a tendencia várhatóan csak fokozódni fog). Mindent összevetve, egy új beruházáshoz, meglévő beruházás bővítéséhez, felújításához alapvető, hogy legelőször a tartósan és biztonságosan rendelkezésünkre álló termálkarsztvíz készletek mennyiségéről, utánpótlódásának a mértékéről meggyőződjünk. 4.1.1.2. Vízminőség A víz minőségét a földtani környezet, ill. a vízföldtani helyzet egyértelműen meghatározza, ezért a földtani-vízföldtani kutatások elvégzése alapvető jelentőségű. A termálkarsztvíz egyszerű rekreációs (fürdési célú) termálvízként, balneológiai szempontból viszont ásvány- és/vagy gyógyvízként használható fel. A felhasználást több jogszabály határozza meg. Az egyszerű termálkarsztvizet tartalmazó fürdővizekre a 121/1996 (VII. 24) Kormány rendelet, az ásvány- és gyógyvizekre elsősorban a 74/1999. (XII.25) EüM rendelet (és annak a 2009. november 20 -tól érvényes kiegészítései, ill. változásai) az érvényesek, de ezek kiegészülnek az előző jogszabály-csoport egyes részeivel. (A vonatkozó jogszabályok legfontosabbnak tekintett részei az 5.3. fejezetben vannak megadva.) Különös figyelmet kell fordítani vízminőségi szempontból az egykor fürdőket, vízpalackozókat is ellátó forrásokra, ha azok környezetét pl. üdülőterületként beépítették, jelentősen megváltoztatva az eredeti vízföldtani viszonyokat, ma már nem elhanyagolható szennyezettséget létrehozva. A bányászati tevékenységek megszűnte után jelentős földalatti terek maradtak vissza, ahol nagy mennyiségű, adott esetben magas hőmérsékletű, un. „öregségi vizek” gyűltek – gyűlhettek – össze. Ezek felhasználása – bár sok esetben kiváló minőségűek – óvatosságból, a bányákban visszamaradt szennyező anyagokból származó, esetleges vízminőségi problémák valószínűsíthetősége miatt nem javasolt. A vizsgálatok során a fizikai, kémiai, radiológiai és bakteriológiai jellemzőket kell megvizsgálni és a vonatkozó határértékekkel összevetni.
4.1.1.3. Vízhőmérséklet A külsőleg történő balneológiai kezelésekhez, ill. rekreációs célú vízfelhasználás esetén, csaknem kivétel nélkül meleg (a testhőmérsékletet megközelítő hőmérsékletű) vízre van szükség A szükséges vízhőmérséklethez képest a vízhőmérséklet az alábbi lehet: A szükséges vízhőmérsékletnél hidegebb víz, s ekkor vagy a balneoterápiát ennek a „szűkítő tényezőnek” a figyelembe vételével lehet lefolytatni, avagy a vizet melegíteni kell. Ezt két módon érhetjük el: o a vizet felmelegítve juttatjuk be a balneológiailag hatékony térbe (pl. Miskolctapolca, Barlangfürdő Termál-fürdő része, ill. a balneológiai kezelő helyiségek), o vagy a vizet a balneológiailag hatékony térben melegítjük fel a szükséges hőfokra. (Arra mindkét módszer esetén törekedni kell, hogy a melegítés során a biológiailag aktív alkotórészeket legkevésbé károsítsuk). A szükséges vízhőmérséklet kb. rendelkezésre áll, azaz sem fűtésre, sem hűtésre nincs szükség. Hegységperemi termálkarsztvizek esetében, amikor a hideg és meleg karsztvíz fakadási helye térben egymáshoz nagyon közel van, előfordulhat, hogy a termálkarsztvíz hőmérséklete több °C-nyit is ingadozik – pl. Miskolctapolca – s ezért időszakonként az egyébként megfelelő hőmérsékletű vizet átmenetileg melegíteni kell. (Pl. Miskolctapolca, Barlangfürdő, a barlangfürdői rész, Kagyló, Tavi-fürdői rész). A szükséges vízhőmérsékletnél melegebb termálvíz áll rendelkezésre, melynek adott esetben jelentősebb mértékű hűtéséről kell gondoskodni. (Pl. Egerszalók esetében a 65-68 °C-os hőmérsékletű termálkarsztvizet kell élvezhető mértére hűteni). A hűtés a következő módokon valósítható meg: o Hideg vízzel történő keveréssel, de ennek gyógyvizek esetén nagyon korlátozott a lehetősége. Ha mégis megoldható, a szükséges termálkarsztvízen kívül megfelelő mennyiségű és minőségű hideg karsztvíznek is rendelkezésre kell állni. o Hőcserélőn való átvezetéssel lehűteni a szükséges hőfokra. (Ez vízgépészeti problémákat is felvet, de jó esetben máshol is felhasználható hőmennyiség nyerését is jelentheti). Végezetül feltétlenül megemlítendő, hogy minden esetben 20-30°C-os hőmérsékletű melegvíz távozik a balneológiai kezelést követően a létesítményekből. Ezt a „hulladék” hőt hőszivattyús rendszerrel mindenkor hasznosítani célszerű. 4.1.1.4. Gáztartalom A termálkarsztvíz kilépési helyein a víz gáztartalmát mindenkor vizsgálni kell. (Ez a gáz mennyiségét és minőségét is jelenti.) A víz gáztartalmára vonatkozóan az alábbi változat képzelhető el: A víz gázmentes (olyan alacsony a gáztartalom, hogy ez elhanyagolható), s ez esetben vízgépészeti, biztonságtechnikai problémát nem okoz az adott víz felhasználása. (Termálkarsztvizek esetében ez ritkábban fordul elő.) A víz gázos s ennek a kérdésnek a kezelése igen fontos is lehet. A gázos vizek esetében igen jelentős problémát okozhat, ha a víz o Ha jelentős mértékben metánt (esetleg más robbanásra hajlamos gázt is) tartalmaz, akkor ennek fontos üzemeltetés-biztonsági (alapvetően szellőzetés technikai) vonzatai lehetnek. (Nagyon magas metántartalom esetén a leválasztott metán felhasználható). o Kevesebb a probléma, ha a víz metánt nem tartalmaz (vagy csak elhanyagolható mennyiségben), s a gáz széndioxidból és a levegőben nagy mennyiségben jelen
lévő összetevőkből áll. A széndioxid okozhat vízgépészeti, vízkezelési problémákat, de esetleges felhasználása (mesterséges mofetta) is szóba jöhet. Ha a gáz korrozív összetevőket (pl. kénhidrogént) tartalmaz, akkor annak egyrészt mérgező szerepét 4.1.1.5. A vízkilépés módja A víz kilépés módját alapvetően két nagy csoportba sorolhatjuk: Felszínre emelkedő (pozitív, nyomás alatti, kifolyó) Felszínre nem emelkedő (negatív, túlnyomás nélküli rendszer) A Bükk peremén langyos- és meleg források fakadnak. Ezek természetes állapotukban pozitívak, egy bizonyos szintig emelkedve egy bizonyos vízhozamot adnak. Ez a természetes hozam az utánpótlás változásával párhuzamosan ingadozhat, de az alapvető túlfolyási jelleg nem, vagy csak alig változik. (A forráson kilépő víz langyos vagy meleg vizű patakként távozik a területről, a bevezetőben leírt helyekről.) A termálkarsztvíz iránti igény növekedése miatt balneológiai és fürdési célokra esetenként több víz lett a forrásokból kivéve (szivattyúval vagy forráskilépés küszöbsüllyesztésével), mint amennyit az utánpótlódó vízmennyiség engedett volna. Ebből következően az eredetileg pozitív, túlfolyó források vízszintje csökkent, negatívvá vált, a túlfolyás átmenetileg vagy véglegesen megszűnt. Ha a (túl)tervezett igénybevétel miatt további termálvízre volt szükség, átmenetileg vagy tartósan szivattyús üzemmódra kellett áttérni. (Miskolctapolcán a Barlangfürdő Termál-forrásában hasonló volt a helyzet hosszú ideig. Ma már az utánpótlás alatti, gazdaságosságra törekvő termálkarsztvíz termelés és az utánpótlódás megemelkedése miatt az év nagyobb részében a Termál-forrás pozitív, túlfolyó jellegű – a szükséges vízkivétel után is. Eger térségében szintén volt egy ilyen időszak az 1970-es, 1980-as, részben az 1990-es években, de ma a helyzet kiegyensúlyozottnak mondható.) A Bükk térségében a mélyfúrású kutakkal történő termálkarsztvíz termelés minden esetben pozitív kutakkal indult. Az esetek egy részében viszont a kútfejnyomás túl alacsony volt ahhoz, hogy a víz a műszakilag megfelelő magasságba jusson, ezért „rásegítő” szivattyúkat kellett alkalmazni. (Miskolc térsége.) A jelentős termelés miatt viszont szivattyús termelésbe kellett átváltani Mezőkövesden és egy időben Sajóhidvégen (Körömben). Eger térségében a termálkarsztvíz kutak ma is pozitívak, maximum víztechnológiai okok miatt kell szivattyút használni, de a kutakon kívül. Egerszalók-Demjén térségében a kutak a jelentős termelés ellenére pozitívak, de a jelenlegi 4 kút együttesen mindössze 5 éve működik, így hosszú távú tapasztalatok még nincsenek az esetleges nyomáscsökkenésről. 4.1.1.6. Vízből történő kiválások (vízkövesedés, inkrusztáció) A bükk térségi termálkarsztvizek kivétel nélkül kemény vizek, sok (magas) kalciummagnézium-hidrogénkarbonát tartalommal és szabad széndioxiddal is rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy ezen kutak vizei vízkőképződésre erősen hajlamosak, ami sok vízgépészeti problémát vet fel. A kutak vizeinek fizikai-kémiai viszonyai részben eltérőek, ezért a vízkőkiválás egyes esetekben a felszínre lépés után történik (pl. Egerszalók), de esetenként magában a kútban (pl. Mezőkövesd). Ez utóbbi esetben a vízkőkiválást megakadályozó technikákat kell alkalmazni, ami szélső esetben a felhasználást nehézzé teszi. (A kémiai úton történő vízkőtelenítést hosszas kísérletezések után lehet elérni.) A Bükk-térségben a termálkarsztvizek potenciál-vizsgálatánál a vízkőképződésre való hajlamot mindig feltétlenül vizsgálni kell, valamint azt is, hogy ez a kiválás hol fog megtörténni.
Bizonyos esetekben a kút szűrőjében vagy a vízgépészeti berendezésekben (pl. kádak kis átmérőjű vezetékében) vörös vaskarbonát kiválás jelenhet meg, ami egyrészt erősen színező hatású, másrészt csökkentheti a vízáramlást, szélső esetben megakadályozhatja azt. 4.1.1.7. Korrózió Sokszor a vízben oldott gázok (pl. kéndioxid), vagy a szulfid formájú kén, esetleg egyéb összetevő komoly korróziós veszélyt jelent a víztermelési vagy a vízgépészeti létesítményekre. (A vízminőség is esetenként olyan mértékben károsodhat, hogy az már a vízfelhasználást is befolyásolhatja pl. erősen vasas víz formájában, mely vastartalmat a csőből oldja ki a víz.) 4.1.1.8. A vízkilépés helye A vízkilépés településhez való helyzete, megközelíthetősége, infrastruktúra a vizsgálat szempontból nem döntő ugyan, de gazdasági és biztonságtechnikai okok, valamint a túlfolyó, esetleg a tisztított (tisztítatlan) fürdővíznek az esetleges élővízbe való vezetése miatt nem elhanyagolható. Ha a vízkilépés lakott területen kívül van, akkor oda általában nem vezet műút (vagy szükségből kővel felszórt út), így adott esetben problémás a megközelítése. (Komolyabb vízkivétel esetén, gazdaságilag jelentős beruházásnál kútkarbantartás, geofizikai vizsgálatok, vízmintavétel, műszerleolvasások céljából a megbízható megközelítés miatt általában az útépítés megtörténik.) Esetenként a vízkiemeléshez, de gyakran a víz továbbításához elektromos energiára van szükség. Ez tartósan elektromos áramnak a helyszínre való vezetésével oldható meg s nem közömbös, hogy azt lakott területen belülre, vagy attól távolra kell elvezetni. Meleg és langyos vizű források hegységperemeken fakadnak, ezek lakott területekhez általában ma már közel vannak. (A nagyon speciális, gőzként vagy igen forró vízként, törésvonalak mentén gyakorlatilag bárhol feltörő gejzírekkel ebben az összeállításban nem foglalkozunk.) Pillanatnyilag a közbiztonsági állapotok olyanok, hogy tartósan őrzés nélkül vagy lezáratlanul még egy víztermelő kutat sem lehet hagyni. A vagyon- és a biztonságos működés védelme érdekében tett lépések esetében – elsősorban gazdasági okok miatt – szintén nem mindegy, hogy a létesítmény külterületen, vagy lakott területen van-e. (A potenciálvizsgálatnál ez a szakmainak nem nevezhető szempontrendszer sem feledhető el.) Már a kutatás kezdetén tisztázni kell a jogi állapotot, ugyanis vízjogi engedélyt csak saját területen lévő létesítményre lehet kérni. (Ha ez nem áll fent, a víz felhasználási jogának megvásárlása igen jelentős mértékben megdrágíthatja a beruházást, egyes esetekben el is lehetetleníthet már működő beruházásokat.) 4.1.1.9. Vízbázisvédelem Ásvány- és gyógyvízminősítésnél feltétel, hogy a termálkarsztvíz földtanilag védett vízadóból származzon. A Bükk-térségi langyos és meleg karsztforrások esetében a hideg és a meleg karsztvíz kapcsolatrendszere rendkívül szoros, a langyos és meleg karsztforrások vizének védelme csak a hideg karsztvízbázis védelmével együtt biztosítható. Mivel a hideg karsztvíz sérülékeny földtani környezetből származik, ezért szokványos, jól működő védőidomot ezekre a forrásokra csak komoly kutatások után, általában nagy területet érintően, nehezen lehet kijelölni.
A fúrásokon át történő vízkiemelés esetében a földtani védettséget a Bükköt övező, részben vízzáró törmelékes (márgás, agyagos, riolittufás) rétegek biztosítják. Ily módon ezen kutak védőidoma nem fog a felszínre kiérni, s így csak felszíni védőidom-metszet kerül megállapításra, melynek jogszabályi rögzítése általában nem ütközik akadályba lakott területen kívül. (Viszont egymásba metsző védőidomok létrejöhetnek, pl. Egerszalók -Demjén térségében, ami jogilag érdekes helyzetet okozhat az eltérő érdekeltségű tulajdonosok között.) Ellenben lakott területen belül adott estben a minimális, belső védőterület kijelölése is okozhat problémát, így új kutak létesítésénél ezeket a szempontokat is figyelembe kell venni. A termálkarsztvíz kutatásánál a fentiek miatt is igen nagy figyelmet kell fordítani a földtanivízföldtani viszonyok egyértelmű tisztázására, amik viszont részben csak a már lemélyített, tartósan termeltetett kutak adataiból határozhatók meg, így jelentős kockázatokat is tartalmaznak az előzetes kutatási eredmények. 4.1.2. Hideg és langyos hasadékos- és hideg karsztvíz balneológiai, valamint rekreációs hasznosítása minősítési szempontjainak meghatározása A hideg és langyos hasadékos- és hideg karsztvíz rekreációs célú (fürdővízként való) felhasználásának, és/vagy balneológiai hasznosíthatóságának megállapításához az alábbi szempontokat természettudományos megközelítésben kell vizsgálni (A címben megjelölt vizek felhasználására vonatkozó jogszabályi háttér az 5.3. fejezetben található.) 4.1.2.1. Vízmennyiség A bükki és Bükk-peremi karsztforrások zöme helyi vagy regionális vízellátási feladatokat old meg különböző víztermelő intézmények tevékenységén keresztül. Bár a termelés jelentősen visszaesett (ami gazdasági veszteséget, ill. drágább vizet jelent), ill. ezzel párhuzamosan a csapadék mennyisége növekedett, ennek ellenére általában jelentősebb szabad vízkészletek nem állnak rendelkezésre. Ennek jelentős mértékben az is oka, hogy a Bükk nagy részét lefedi a Bükki Nemzeti Park területe, s a BNP Igazgatósága a fakadó vizeket elsősorban ökológiai célokra szeretné hasznosítani. De a még felhasználható vízkészletekkel viszont lehet számolni. Reálisan bizonyos vízmennyiségek pl. vízpalackozása még elvileg rendelkezésre állnak, mint „light” ásványvizek. (Hideg gyógyvizekről a Bükk-térségben nincs tudomásunk.) Vízmelegítéssel üzemeltett városi tulajdonú uszoda működik pl. a Miskolci Egyetemen. Viszont hogy ez hosszú távon mennyire működtethető gazdaságosan egy olyan helyzetben, ahol termálkarsztvíz is igénybe vehető lenne pótvízként, azt ma még nem tudjuk. 4.1.2.2. Vízminőség A vizsgálatok során a fizikai, kémiai, radiológiai és bakteriológiai jellemzőket kell megvizsgálni és a vonatkozó határértékekkel összevetni. A víz minőségét a földtani környezet, ill. a vízföldtani helyzet egyértelműen meghatározza, ezért a földtani-vízföldtani kutatások elvégzése alapvető jelentőségű. A hideg és langyos hasadékos- és hideg karsztvíz egyszerű rekreációs (fürdési célú) vízként, balneológiai szempontból viszont ásvány- és/vagy gyógyvízként használható fel. A felhasználást több jogszabály határozza meg. Az egyszerű karsztvizet tartalmazó fürdővizekre a 121/1996. (VII. 24) kormányrendelet, az ásvány- és gyógyvizekre elsősorban a 74/1999. (XII.25) EüM rendelet (és annak a 2009. november 20-tól érvényes kiegészítései, ill. változásai) az érvényesek, de ezek kiegészülnek az előző jogszabály-csoport egyes részeivel.
(A vonatkozó jogszabályok legfontosabbnak tekintett részei az 5.3. fejezetben vannak megadva.) Különös figyelmet kell fordítani vízminőségi szempontból az egykor fürdőket, vízpalackozókat is ellátó forrásokra, ha azok környezetét pl. üdülőterületként beépítették, jelentősen megváltoztatva az eredeti vízföldtani viszonyokat, ma már nem elhanyagolható szennyezettséget létrehozva. A bányászati tevékenységek megszűnte után jelentős földalatti terek maradtak vissza, ahol nagy mennyiségű, hideg vagy langyos, un. „öregségi vizek” gyűltek – gyűlhettek – össze. Ezek felhasználása – bár sok esetben kiváló minőségűek – óvatosságból, a bányákban visszamaradt szennyező anyagokból származó, esetleges vízminőségi problémák valószínűsíthetősége miatt nem javasolt és ezt a jogszabályok szigorúsága is fokozza. (Ahol pl. eleve vasas, arzénos vizek lépnek a felszínre, ott a helyzet egyértelműsége miatt kisebb a kockázat lehetősége.) 4.1.2.3. Vízhőmérséklet A külsőleg történő rekreációs (fürdőzés célú) vízfelhasználás esetén megkívánt vízhőmérséklettel a jelzett forrásaink egyike sem rendelkezik, így azokat melegíteni kell. Kácson, a Bencés apátsági épületben a középkortól berendezett fürdőkben a 20-22°C-os langyos karsztvizeket melegítették réz üstökben, gyógyfüveket adtak hozzá, s ezt vezették be a fürdő kabinjaiban lévő kádakba. Ma ennek a fürdőnek az épülete még áll, a felújítása megkezdődött, de anyagi okok miatt rendkívül lassan halad. Az 1950-es, 1960-as években Lillafüreden, a palota Szállóban még volt strandmedence, melyet melegített Szinva-forrás vizével láttak el. (Ezt a fürdési módot a hatalmas költségek miatt megszüntették.) 2009-ben avattak fel a Miskolci Egyetemen egy városi uszodát, melyet melegített miskolctapolcai karsztvízzel töltöttek fel, ill. működtetnek. (A tőle kb. 120 m távolságban lévő egyetemi termálkút közben a kapacitásának kb. 40 %-ával működve zuhanyozásra szolgáltat vizet az egyetemi kollégiumokban.) A víz hőmérsékletének jelentős az évszakos változása, ezért a rendszeres (folyamatos) mérés indokolt és s víztechnológiai lépéseket segítheti. 4.1.2.4. Gáztartalom A Bükk-térségi hideg karsztvizek gáztartalma jelentéktelen, így annak érdemi vizsgálatával nem kell foglalkozni. 4.1.2.5. A vízkilépés (vízkivétel) módja A hideg- és langyos hasadékos és karsztvíz kilépés módját alapvetően a következőképpen (is) csoportosíthatjuk: Felszínre emelkedő (pozitív, nyomás alatti) o gravitációsan kifolyó forrásvizek, o hidrosztatikus, alulról feltörő forrásvizek, ill. felszínre nem emelkedő (negatív, túlnyomás nélküli), kutakkal feltárt vízadó A hegység belsejében zömmel leszálló, gravitációs forrásokról beszélhetünk. Ezeknek a nyomása általában alacsony, így a helyi hálózatba vezetéshez sokszor rásegítő szivattyúra van szükség. (A magas fakadási hely miatt – Szinva-forrás, Garadna-forrás, Felső-forrás, Annaforrás, Király-kút, Sályi-forrás, Kácsi-forrás, mályinkai Tó-forrás, stb. – viszont gravitációsan is bevezethető a távolabbi, alacsonyabban fekvő vízellátási rendszerbe, így a vízellátási rendszer üzemeltetési költségei jelentősen csökkenthetők.)
A hegységperemi nagy karsztforrások - Tavi-forrás, miskolctapolcai Új-kút – esetében alulról feltörő forrásokkal van dolgunk, melyek bár nagy hozamúak, igen alacsony szinten fakadnak, s ezért vizük csak szivattyúzással, komoly energiaköltséggel emelhető be a vízellátási rendszerbe. Egyes forrásokat kiváltó fúrások esetében – Barátrét, Berva – már a vízkivétel is szivattyúsan történik, mivel a vízszint a fúrásokban általában negatív a jelentős, az utánpótlást időnként meghaladó termelés miatt. Miskolc esetében gyakran van lehetőség a feltörő forrásoknak a gravitációs források vizével való kiváltására – bár ezt a természetvédelem nem mindenkor támogatja. 4.1.2.6. Vízből történő kiválások (vízkövesedés, inkrusztáció) A bükki karsztvizek kemények, kalcium- magnézium- hidrogénkarbonátosak. Mivel jelentős gáztartalmuk általában nincs, a vízkövesedés is kisebb mértékű, mint a termálkarsztvizek esetében. (De hogy a vízkövesedés jelentős probléma, azt a konyhai edények, mosógépek, vízmelegítő készülékek kiválásai egyértelműen bizonyítják.) Bármilyen felhasználás előtt célszerű meggyőződni a víz keménységének mértékéről, s annak ismeretében (is) dönteni a felhasználásról, ill. a szükséges víztechnológiáról. Bizonyos esetekben a kút szűrőjében vagy a vízgépészeti berendezésekben (pl. kádak kis átmérőjű vezetékében) vörös vaskarbonát kiválás jelenhet meg, ami egyrészt erősen színező hatású, másrészt csökkentheti a vízáramlást, szélső esetben megakadályozhatja azt. 4.1.2.7. Korrózió Sokszor a vízben oldott gázok (pl. kéndioxid), vagy a szulfid formájú kén, esetleg egyéb összetevő komoly korróziós veszélyt jelent a víztermelési vagy a vízgépészeti létesítményekre. (A vízminőség is esetenként olyan mértékben károsodhat, hogy az már a vízfelhasználást is befolyásolhatja pl. erősen vasas víz formájában, mely vastartalmat a csőből oldja ki a víz.) 4.1.2.8. A vízkilépés helye A Bükk belsejében lakott helytől távol, de általában a vízfelhasználás helyén vannak a források. (Illetve a felhasználás olyan helyen volt lehetséges, ahol forrás is volt.) Ily módon annak felhasználása, védelme általában nem ütközik nehézségekbe. A vizsgálati szempontokat a 4.7.1.8. fejezetben leírtuk, hideg és langyos vizek esetében is azokat kell alkalmazni. A hegységperemi vízmű források vagy vízmű kutak esetében is a 4.7.1.8. fejezetben leírtakat kell alkalmazni. 4.1.2.9. Vízbázisvédelem Eddig többször rögzítettük, hogy az elismert ásvány- és gyógyvíznek védett környezetből kell származnia. Ez viszont a bükki hideg karsztvizek esetében nem áll fenn (sőt, földtanilag nagyon sérülékeny környezetből származik a víz utánpótlódása), így a bükki hideg karsztforrások esetében csak komoly kutatások, igen jól átgondolt védelmi lépések megtétele után van elvileg arra lehetőség, hogy azok vizét elismert ásványvízzé vagy gyógyvízzé lehetne minősíteni.
4.1.3. Szpeleotherápiai potenciál minőségi szempontjainak meghatározása Vizsgálatainkat a Jakucs László (1984) szerint megfogalmazott hatótényezők és hatásmódok szerint kezdtük végezni.
4.7.3.1. Táblázat A szpeleotherápiai hatótényező megfogalmazása (Jakucs, 1984) Hatótényező Hatásmód A barlangi légtér portalansága, toxikus, 1. izgató és egyéb allergénanyagIngerkeltés kizáródása mentessége A barlangi levegő bakteriális-virális Újrafertőződés lehetőségének 2. sterilitása kizáródása Penészgombák esetleges antibiotikumAntibiotikum-effektus lehetősége 3. produkciója A barlangi légtér átlagosnál magasabb Légzésmélység fokozódása, 4. CO2 -tartalma anyagcsere-folyamatok felgyorsulása A 10°C körüli föld alatti környezet 5. hűvössége A folyamatosan reprodukálódó aeroszol Görcsoldó, gyulladás gátló, nyákoldó, 6. oldott ionjai fertőtlenítő hatás 7. A hőmérsékletváltozások hiánya A jelentősebb légáramlások (szél) 8. barlangi hiánya A barlangi levegő magas relatív 9. A stressz hatások kiküszöbölődése, a nedvességtartalma (80-100%) szervezet megnyugtatása, A gyors légköri frontok, elektromos, 10. neuroendokrin szabályozás, biológiai baromertikus változások hiánya ritmus helyreállása, a vegetatív A karsztbarlangok megnövekedett idegrendszer tónusának radongáz-tartalma (alfa-sugárzás), a 11. kiegyensúlyozása felszíni sugárzásokban való szegénysége, Faraday-kamra hatás A mozgáshiányos, szokatlan föld alatti 12. környezet, a csend, a fényszegénység, stb. lélektani hatásai Az egyes hatótényezők szükségességéhez, megismeréséhez az alábbi vizsgálatokat célszerű elvégezni: 4.1.3.1. Allergén anyagok A barlangokban a magas relatív páratartalom és az aeroszol miatt az allergén anyag mentesség általában igaz, de a barlangterápiás folyamatok teljes egészére ez már nem feltétlenül. A betegek a ruházatukon, cipőjükön sok allergén anyagot vihetnek be a barlangba.
A barlangban az ülő- és fekvő alkalmatosságokon, takarókon, sportszereken szintén van (lehet) allergén anyag. Egyrészt célszerű rendszeres méréseket végezni legalább azon a szinten, ahol a légzés történik, másrészt a barlangban lévő eszközöket, berendezéseket úgy kell megválogatni, hogy abból allergén anyag ne kerülhessen a barlang légterébe, harmadrészt a betegek ruházatát, cipőjét alaposan le kell tisztítani a terápiás részbe való bevonulás előtt. Eredeti állapotában a barlang a levegő víztartalma miatt pormentesnek tekinthető, mivel a levegőben lévő víz a porszemekre tapad, s így a porszemcse gyorsan a talajra kerül. Néhány tájékoztató érték megszerzése (megmérése) biztosabbá teszi a tervezést, de nagyon vigyázni kell arra, nehogy a mérő személy által bevitt por kerüljön meghatározásra, ill. ha azt akarjuk kimérni, azt egyértelműen különítsük el a barlangi adatoktól. 4.1.3.2. A barlangi levegő bakteriális-virális sterilitása Az előző pontban leírtak ez esetben is igazak. De további szempont lehet, hogy bizonyos – a kúrát érdemben nem akadályozó – társbetegségek miatt a bakteriális-virális sterilitás nem teljes körű. (Ez ellen a probléma ellen a beteganyag orvosi vizsgálata alapján történő megválogatásával lehet védekezni.) 4.1.3.3. Penészgombák antibiotikum-produkciója Ez a kérdéskör további alapos orvosi kutatásokat kíván, a feltételezés még nincs egyértelműen bizonyítva. (A barlangi légtérben viszont bármiféle gomba jelenléte mindig korhadó anyaggal, lebontással jár, nehezen képzelhető el annak pozitív hatása. De természetesen ismert pl. a pincékben lévő nemes penész értéke, így a vizsgálat mindenképpen célszerű.) 4.1.3.4. Széndioxid (CO2 ) tartalom A CO2 tartalom minden barlangban várhatóan magasabba csepegő vizekből felszabaduló széndioxid, ill. az áradásokkal a barlangba bekerült szerves anyag bomlása miatt. Viszont a tényleges mennyisége nagyon nagymértékben függ a barlang helyzetétől, illetve a vizsgált barlangszakasznak a teljes barlanghoz viszonyított helyzetétől. Pl.: egy víznyelő barlangban a barlang végén, (a barlang általában legmélyebb pontján) a behordott szerves törmelék bomlása miatt általában sokkal magasabb a CO 2 tartalom, mint egy inaktív forrásbarlangban. (De a barlang egyenetlenségei miatt még ez utóbbi típusú barlangban is lehetnek CO 2 feldúsulások.) Az egyértelmű, hogy néhány tized % -os CO2 tartalom a kúra szempontjából kifejezetten hasznos, de a több már komoly problémákat okoz. (Ismertek olyan barlangok, melyekben a CO2 feldúsulás bár halálos mértékű, a barlang egy részén mégis idegenforgalmi hasznosítás történik. (Műszak kezdetén kinyitják az ajtókat, a CO2 kifolyik, ill. a túra nem érinti a barlang legmélyebb részeit, ahol a barlang alatt húzódó antracit-telepből származó CO2 halálos mértékben felhalmozódik.) A barlangterápiás hely kijelölésénél a külszín és a barlang belső térszínének tagoltságát figyelembe véve meg kell határozni (meg kell mérni) a CO2 szintet és azt időnként ellenőrizni kell az összes beteg bent létekor, lehetőleg a kúra végén. (A barlangokban kialakulhatnak olyan terek, ahol a természetes és az ember által termelt CO 2 együttesen dúsulhat fel. Ez szellőztetéssel, adott esetben egyszerű műszaki megoldással megszüntethető, de a lehetőséggel számolni kell és a megfelelő méréseket is el kell végezni.)
4.1.3.5. A hideg érzetet keltő barlangi léghőmérséklet A magyarországi barlangok barlangi szakaszaiban, ahol nincs intenzív patakos vízmozgás, általában a Magyarországra jellemző átlagos léghőmérséklet uralkodik. (Eltérő helyzet alakulhat ki a jéggel borított üregek esetében, ill. ha a léghőmérsékletet intenzív, felszín alatti vízfolyás alakítja.) Ez 10 °C körül van, s hideg érzetet kelt a bennlévőkre. A barlangi szakaszban állandónak tekinthető a hőmérséklete, egész éves, folyamatos méréseket vizsgálva sem több a hőmérsékletváltozás 0,1 - 0,4 °C-nál. (Természetesen, ha aktív vízfolyás van a barlangban, a különbség sokkal nagyobb. Ebből is következik, hogy aktív, patakos barlangszakaszban barlangterápia nem ajánlott.) A barlangi léghőmérséklet mérés viszonylag egyszerűen megoldható, s rövid, néhány hónapos mérés alapján el tudjuk dönteni, hogy a vizsgált hely a bejárati, avagy a barlangi szakaszban van-e. (A terápia során is célszerű a léghőmérsékletet mérni, lehetőség szerint folyamatos mérő- rögzítő berendezéssel. Ekkor a kúrán résztvevők és a világító testek hőmérsékletemelő hatását is ki tudjuk mérni. A jól kiválasztott tér esetében a hőmérsékletemelkedés 1-2 °C-nál nem lesz több, s így a barlangi légtér két kúra között regenerálódni tud.) Kiegészítő mérésként a csepegő vagy álló vizek hőmérsékletének mérése plusz információval szolgálhat a levegő mozgásával, erősségével kapcsolatban. 4.1.3.6. Az aeroszol és oldott ionjai A barlangi légtér talán legfontosabb gyógyító tényezője. Mennyiségének meghatározására mintavétel és komoly kémiai hátteret feltételező vizsgálat szükséges, főleg akkor, ha az ionösszetételre is kíváncsiak vagyunk. Több mérési módszer ismert, azok valamelyikével ezt a vizsgálatot feltétlenül el kell végezni, lehetőség szerint különböző évszakban. A barlangban általában jelentős mennyiségű csepegő vizek találhatók, melyek az aeroszol mennyiségét alapvetően befolyásolják. (Évszakonként eltérő a csepegő vizek mennyisége, ami az aeroszol forrása.) Tájékozódó vizsgálatként legalább egy éves, több helyen elvégzett, rendszeres csepegésmérések eredményei is elfogadhatók. 4.1.3.7. Légmozgás – barlangi huzat Minél nagyobb egy barlang, a légáramlás erőssége (barlangi huzat) annál nagyobb lehet. Nagyobb barlangok esetében a barlangterekben komoly légmozgások fordulnak elő, amik szűk szakaszokon komoly „huzat” formájában jelenik meg. A barlangba befelé és az onnan kifelé történő áramlást különböztetünk meg, melynek iránya egy adott helyen egy adott szelvényben eltérő lehet, ill. időben megfordulhat. (Lehetnek hideg légzsákok is, akkor jeges kitöltés is kialakulhatnak, ill. meleg légzsákok is, melyek a környezetnél jelentősebb hőmérsékletűek. De mindkettőre jellemző, hogy a légmozgás minimális.) Ezzel szemben a barlangterápiára alkalmas nagy termekben, kiszélesedő folyosókban ez a légmozgás nagyon szétoszlik, gyakorlatilag csaknem érzékelhetetlenné válik. (A barlangi légmozgást mindig célszerű évszakonként megállapítani, mind a barlang fő légvezető rendszerében, mind a terápiás helyen, több állásponton és több magasságban is. Ne feledjük: a teljes légmozgás hiánya nem kívánatos, mert akkor a levegőnek nem történik meg a frissülése, azaz a terápiás hatás a kúra során csökken.) A külszíni és a barlangi léghőmérséklet különbségétől, a barlang hegyoldalban elfoglalt helyzetétől, a barlangot befoglaló kőzetanyag töredezettségétől és vízzel való kitöltöttségétől függően különböző irányú légmozgások (barlangi huzat) alakulhat ki. Hideg légterű barlangterápiára csak a barlangból kifelé történő, nem túl intenzív légmozgás az optimális.
Kis áramlási sebességet is mérni tudó műszerrel célszerű vizsgálódni, legalább évszakonként és legalább egy teljes napon keresztül, legalább óránkénti mérési sűrűséggel. 4.1.3.8. A barlangi levegő nedvességtartalma A barlangi levegő általában magas nedvességtartalommal rendelkezik, elsősorban a barlangi szakaszokon. Mértékét megadhatjuk abszolút értékben [g/m3] dimenzióban, vagy relatív értékben, ami az adott hőmérsékleten maximálisan tartalmazható vízmennyiséghez való arányt jelent, %-ban kifejezve. A barlang levegőjének nedvességtartalma a barlangi szakaszon 80-100 %, ez alá ritkán csökken. Intenzív csepegés esetén megközelítheti (extrém esetben meg is haladhatja) a 100 %-ot. A mérés elvileg egyszerű, de pont a 100 % környékén meglehetősen pontatlan. A gyakori mérés indokolt, de nagyon jelentős változás (15-25 %) csak nagyon csepegés hiányos időszakban várható. (A tüdő viszont ezt a különbséget még könnyen tolerálja.) Lehetséges a levegő abszolút nedvességtartalmának a megállapítása is, de az nehézkes. A pontatlanabb relatív nedvességtartalom meghatározással is kellő információt kaphatunk a levegő minőségére. Legalább egy éves rendszeres mérés célszerű. 4.1.3.9. A barlangban mért légnyomás A barlang bonyolult és összetett csőrendszerében a külső hatások a barlangnak a barlangi szakaszában általában már nem érzékelhetők, vagy csak nagyon kis mértékben, jelentős késleltetéssel. A légnyomás mérése egyszerű, a külszíni hatásokra való reagálás viszont csak folyamatosan mérő-rögzítő rendszerekkel oldható meg. (Kint is, bent is külön-külön műszerrel kell mérni, és az adatsorokat egymással össze kell vetni.) Ma már a műszerek széles skálája áll a kutatók rendelkezésére. 4.1.3.10. A barlangi radon tartalom A barlangban a radon tartalom a levegőben, a vízben és a barlang talajában is jelen van. Klímaterápiás barlangban leginkább a levegőben lévő radon tartalom a jelentős, meleg légterű, balneoterápiával kombinált szpeleotherápia esetében a víz radontartalma sem hanyagolható el, mivel a radon a zsírszöveteken át bediffundálhat a szervezetbe. A barlangok barlangi szakaszán a széndioxid tartalommal arányosan általában felgyűlik a radon mennyisége (a radon aktivitás-koncentrációja megnő), ha nem túl intenzív a barlangi légmozgás. Mérőhelyek közötti nagyon jelentős radon aktivitáskoncentráció különbségeket nagyobb barlangi tereknek, ill. az azok által indukált komoly barlangi légmozgásoknak szokták tulajdonítani, azaz barlang kimutatására is használható a radon mérése. (Az egy más kérdés, hogy ezzel a méréssel nem tudjuk eldönteni, hogy egy nagyobb légtérrel állunk szembe – ahol a barlangterápia esetleg jól lebonyolítható volna – avagy összességében hatalmas, szabad légtömeggel, amely kis litoklázisokban van széttagolva, azaz számunkra csak a légcsere miatt fontos.) Az orvosi és a természettudományos szakma pillanatnyilag megosztott a szüksége (hasznos) radonszint megállapításának kérdésében. Az egyértelmű, hogy sem a túl alacsony, sem a túl magas szint nem jó, de hogy ezen belül hol van az optimális szint, az vitatott. Az is egyértelmű a mérési adatokból, hogy a barlangi radon szintek az esetek túlnyomó többségében a némiképpen a „beavatkozási szint” fölött vannak. (Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a barlangban való tartózkodás ideje még intenzív terápia esetén sem olyan jelentős, hogy az átmenetileg „beavatkozási szint” fölötti érték káros lenne az egészségre.) A
„beavatkozási szint”-et jogszabályok rögzítik, melyek országonként eltérőek. Esetenként egyes barlangokban (a Bükkben eddig nem) mértek jelentős mértékben a „beavatkozási szint” fölötti értékeket. Ez azt jelenti, hogy ott biztos nem javasolt a barlangterápia. A radon mérésére sok technika létezik Magyarországon. A folyamatos (legalább havi integráló) mérés feltétlenül indokolt, mivel a szezonális változások elég jelentősek lehetnek, barlangtól, barlangi helytől függően. 4.1.3.11. A szokatlanság lélektani hatásai A szokatlanság meglehetősen szubjektív fogalom. Egy barlangkutatónak ez a környezet nem szokatlan, egy alföldi, barlangot sosem látott embernek biztosan az. (De a szokatlanság valószínűleg a terápia fontosságával is összefügg, így a szokatlanság hangsúlyozása fontos, illetve a pszichikai hatást vizsgálni kellene az eddigieknél lényegesen mélyebben.) Az eredeti, Jakucs-féle hatótényező sort az alábbiakkal tartjuk kiegészíthetőnek: 4.7.3.2. Táblázat A (Jakucs, 1984) által megfogalmazott szpeleotherápiai hatótényező kiegészítése Hatótényező 13. Teljes sötétség
Hatásmód Mélyebb és nyugodtabb alvás, pihenés Hideg barlangi légterekben való A 30 ° C körüli (meleg) barlangi légtér 14. kezelésre kontraindikált betegek melegsége kezelhetősége Meleg barlangi légtér hatásának Szpeleotherápiai és balneoterápiai 15. összekapcsolása termálvízzel összekötése 4.1.3.12. Külszíni fény beszűrődése A barlangok bejárati szakaszaiban gyakran van több-kevesebb beszűrődő fény, azaz ott nem teljes a sötétség. A barlangok belső szakaszai eredendően teljesen fény nélküliek. A teljes sötétségben minden barlangi zaj (vízcsepegés, lélegzetvétel, emberi mozgás) másként jelenik meg, mint fényben. A terápiás termekben általában nem csinálnak teljes sötétséget, minimális háttérfény mindig van. (Mi a teljes sötétséget hasznosabbnak és nyugtatóbbnak tartjuk.) A vizsgálat során a hideg érzetet keltő barlangban tervezett barlangterápiás helyszínen az esetlegesen beszivárgó fényt ellenőrizni kell. Ha van, mégoly kis mértékben is, az felhívja a figyelmet arra, hogy még a bejárati szakaszban vagyunk, ahol nem tanácsos – általában egyéb klímaelemek megléte vagy változékonysága miatt – barlangi klímaterápiát folytatni. (A meleg érzetet keltő barlangokra alább visszatérünk.) 4.1.3.13. A meleg érzetet keltő barlangi léghőmérséklet Magyarországon néhány helyen, így Miskolctapolcán, a Barlangfürdőben 30 °C körüli (vagy annál magasabb) hőmérsékletű termálkarsztvíz tölt ki barlangi üregeket. (Ez az emberi szervezetben már meleg érzetet kelt, ezért ezeket a barlangokat meleg érzetet keltő barlangoknak nevezzük.) Ezek a barlangok részben klímaterápiás, de részben balneoterápiás jellegűek. Meleg barlangterek a barlangok bejárati szakaszában fordulnak elő, kiépítésük éppen ezért technikailag kevésbé problémás. A hőmérsékletmérés hasonló a hideg légterű barlangok
hőmérsékletméréséhez, de mivel a hőhordozó közeg itt a víz, a hőmérsékletingadozás itt nagyobb lehet. (A légtér és a víz együttes mérése mindenképpen indokolt, hogy jelentős változás esetén a változás oka – a víz hűlése vagy melegedése, avagy a levegő hűlése vagy felmelegedése – egyértelműen kiderüljön. 4.1.3.14. Barlangi légtér és termálvíz terének összekapcsolása A hideg barlangok által kontraindikált betegek egy része meleg barlangi légtérben hasznos barlangterápiás kezelést kaphat. (A fizikai- kémiai jellemzők a hőmérsékletet leszámítva hasonlóak, illetve bizonyos klimatikus változásokat a víz stimuláló hatása ellensúlyoz.) A mérések és vizsgálatok az előző fejezetben megadottak szerint történhetnek azzal a megkötéssel, hogy itt a barlangi légtér és a barlangi víztér együttes, egyszerre történő vizsgálata nagyon fontos, kiegészítve a termálvizeknél leírt vizsgálatokkal. 4.1.3.15. Barlangok szpeleotherápiai lehetőségei meghatározásának lépései A fentebb alapul vett (és kibővített) hatótényező- hatásmód kapcsolatrendszert barlangok nagy számán, részletesen kell vizsgálni az optimális lehetőségek megtalálása érdekében. Jelen anyagunkban a vizsgálatok egymásutánját és mikéntjét próbáljuk megadni, a jelzett optimum elérése érdekében. (Megjegyezzük, hogy bővebb értelemben barlangterápiáról beszélünk akkor is, ha egykori sóbányában, vagy nem karsztos bányavágatokban történik a gyógyítás. De mivel ilyenek a vizsgált területünkön nincsenek, ezért a továbbiakban a szűkebben értelmezett szpeleotherápia alapján végezzük a vizsgálatainkat.) 4.1.3.15.1. Barlangok megléte a területen Magyarország területének kb. 1,5 %-a felszíni, nyílt karsztos, mészkőből és dolomitból álló terület. A karsztosodás általános szabályai szerint ezekben mindenképpen kell lenni barlangoknak. Magyarországon ma kb. 4000 barlangot ismerünk, amiből mintegy 1000 db a Bükkben és kb. 270 db az Aggteleki Karszton (Gömör- Tornai Karszt magyarországi része) található. A Kárpát-medencében és magában a Kárpátoknak az ívében igen jelentős a felszíni, nyílt karsztos, mészkőből és dolomitból álló területek nagysága. A karsztosodás általános szabályai szerint ezekben a kontinentális éghajlatú középhegységekben mindenképpen jelentős számban kell lenni karsztbarlangoknak, mivel pillanatnyilag itt a karsztosodás összes feltétele adott, ill. földtörténetileg is érzékelhető mértékben adott volt az elmúlt időszakban. (Becslésünk szerint a vizsgált területen több 10.000-re tehető a barlangok száma.) 4.1.3.15.2. A szükséges barlanghossz A barlang nagyságára vonatkozó definíciók országról országra eltérőek. Magyarországon a „barlang” legalsó mérete 2 m, azaz egy 2 m hosszú olyan természetes kőzetben kialakult üreg, amibe egy ember belefér, már barlangnak tekintendő. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen barlang csak a legextrémebb esetben tekinthető barlangterápiára alkalmas térnek. (Kis méretű barlang elvileg hasznos lehet barlangterápiára akkor, ha benne olyan természetes gázfeltörés – pl. széndioxid, kéndioxid – van, mely alapján az mofettaként, szulfatáraként is működtethető. Egészen speciális az a klímaterápiás-balneoterápiás helyzet, amikor a szaunából kilépők egy kis barlangüregben lévő jéghideg vízbe csobbannak bele.) A barlangterápiához a kőzetek litoklázisaiban mozgó, a kőzetek és a víz hatására
megváltozott levegőre van szükség. Ennek kialakulásához bizonyos barlanghosszra (és az ahhoz szervesen kapcsolódó litoklázis rendszerre) van szükség. Magyar viszonylatban az 50 100 m-nél rövidebb barlangok esetében nem valószínűsíthető érdemi klímaterápiás hatás a hideg légterű – hideg érzetet keltő – barlangokban. (A vizsgált területen a Bükkben 113 db 50 m-nél hosszabb és ezen belül 68 db 100 m-nél hosszabb barlang van. Az Aggteleki Karszton 59, illetve 35 barlang felel meg ennek a kritériumnak.) Meleg légterű, esetleg termálkarsztvízzel kitöltött barlang esetében ennél lényegesen kisebb üregek is szóba jöhetnek a meleg légterű – meleg érzetet keltő – barlangterápiában, barlangban történő balneoterápiában.) 4.1.3.15.3. A barlangi klímaszakaszok meghatározása A barlangokat klimatikus szempontból alapvetően 2 szakaszra szoktuk osztani: bejárati szakasz (a külszíni hatások jól érzékelhetőek), ill. barlangi szakasz (ahol a külszíni hatások nem, vagy csak nagyon gyengén érzékelhetőek. A bejárati szakaszon esetenként a külső megvilágítás miatt nincs teljes sötétség, növények előfordulnak, az állatvilág jelentős lehet, a külszíni, klimatikus viszonyok változása a barlangszakaszban erősen érzékelhető. Az emberi zavarás (barlangkutatók, barlangjárók) itt a legjelentősebb, főleg a nagy bejárattal, illetve a nagy bejárati termekkel, folyosószakaszokkal rendelkező barlangok esetében. A barlangi szakaszba a külső fény már nem hatol be, a sötétség teljes. Növények csak rendkívül ritkán fordulnak elő, s akkor is csak rövid ideig maradnak életképesek. (Korhadéklakó és hulladék-felhasználó gombák előfordulása gyakoribb.) A barlangi állatvilág megvan, a külszíni, klimatikus viszonyok változásai nem, vagy csak rendkívül elhanyagolható módon jelennek meg. Az emberi zavarás mértéke változó, az adott barlang „felkapottsága” a döntő. (Jogszabályilag a barlang látogatását meg lehet tiltani, vagy igen erősen le lehet korlátozni.) 4.1.3.15.4. A barlangok osztályozása a vízzel való kapcsolatuk alapján A barlangoknak a vízzel való kapcsolata sokféle lehet. A legegyszerűbb, gyakorlati felosztás szerint megkülönböztethetünk víz alatti (szabad légtér nélküli) és víz feletti (légteres) barlangokat, melyek tovább oszthatók o vízzel teljesen kitöltött, o vízzel részben kitöltött és o száraz barlangokra. Barlangterápiára víz alatti és vízzel teljesen kitöltött barlangok alkalmatlanok. Vízzel részben kitöltött barlang elsősorban akkor használható fel, ha ott balneoterápiával kombinálható kezelés végezhető. A klasszikus barlangterápiára (hideg légterű barlangi klímaterápiára) elsősorban a száraz barlangok alkalmasak. (Jelen felsorolásban azzal nem foglalkoztunk, hogy a víz állandóan avagy időlegesen van vagy nincs jelen a barlangban.) A barlangokat a barlangterápiára való alkalmasságuk megállapítása során genetikai jellemzői, a vízzel való kapcsolatuk alapján vizsgáljuk. 4.1.3.15.4.1. Állandó víznyelő barlang A barlang bejáratán állandóan vízbelépés van, (a hozam lehet erősen változó), a barlang klimatikus jellemzőit a befolyó patak határozza meg. A hőmérsékletingadozás igen nagy
lehet. A vízhozamtól függően barlang kisebb-nagyobb része víz alá kerülhet, amelyből jelentős iszapmennyiség rakódhat le, melyben spórák, pollenek, fatörmelékek, baktériumok, gombák, szerves- és szervetlen szennyezők előfordulhatnak. CO 2 -dúsulás gyakran fellép a barlang alsó részén. Barlangterápiára nem, avagy csak igen korlátozottan, kis hatékonysággal alkalmas, kiépítése kevéssé javasolható. 4.1.3.15.4.2. Időszakos víznyelő barlang A barlang bejáratán időszakonként van vízbelépés, esetenként extrém nagy hozammal. A barlang klimatikus jellemzőit részben a patak, részben a „száraz” barlangi légtér határozza meg. A hőmérsékletingadozás az elárasztásos időszakban igen nagy is lehet, a víz szennyező hatása és CO2 tartalma az előzőhöz hasonló mértékű. Barlangterápiára nem, avagy csak igen korlátozottan, kis hatékonysággal alkalmas, kiépítése erősen feltételesen javasolható. 4.1.3.15.4.3. Állandó forrásbarlang A barlang bejáratán állandó vízkilépés van, adott esetben igen jelentős hozamváltozással. A barlang klimatikus jellemzőit a kifolyó patak határozza meg, vagy igen erősen befolyásolja. (A hatás nem olyan erőteljes, mint az állandó víznyelőbarlang esetében.) Az áradáskori szennyező hatás jelentős mértékű lehet, de kevésbé erőteljes, mint állandó víznyelőbarlang esetében; széndioxid feldúsulással nem lehet számolni, az zömmel „kifolyik” a barlangból. Barlangterápiára nem, avagy csak igen korlátozottan, kis hatékonysággal alkalmas, kiépítése erősen feltételesen javasolható. Ha a barlangban meleg vizű forrás vagy tó található, akkor ott meleg légterű barlang alakul ki, esetenként melegvizű vízkifolyással. Barlangterápiára balneoterápiával együtt alakítható ki, ha egyéb feltételek adottak. 4.1.3.15.4.4. Időszakos forrás barlang A barlang bejáratán időszakosan van vízkilépés, ami jelentős hozamváltozással is járhat. A barlang klimatikus jellemzőit a patak csak részben határozza meg, valószínűbb, hogy a „száraz” barlangi légtér szerepe lesz jelentősebb. Az áradásközi szennyező hatás az előzőhöz képest mindenképpen mérsékeltebb. Barlangterápiára nem, avagy csak igen korlátozottan, kis hatékonysággal alkalmas, kiépítése feltételesen javasolható. 4.1.3.15.4.5. Inaktív (fosszilis) forrás barlang A barlang bejáratán át nincs vízkilépés, a barlangban csak csepegő vizek fordulnak elő. A barlang klimatikus jellemzőit a barlangban, ill. a hozzá kapcsolódó litoklázisokban történő légmozgás határozza meg. A szennyeződés általában alacsony fokú, kivéve azokat a nagy légterű fosszilis barlangrészeket, amelyekben nagy mennyiségű denevér fordul elő tartósan. Barlangterápiára alkalmas, kiépítése javasolható, ha a barlangban nincs nagy tömegű barlangi guanó. 4.1.3.15.4.6. Átmenő barlang A barlangnak az a szakasza, ahol sem a víznyelő, sem a forrás jelleg nem domináns. (A határokat nagyon nehéz pontosan maghatározni. Az Aggteleki Karszton a Baradla és a Béke barlangok ilyenek, a Bükkben mindössze a 2009-ben felfedezett Sebes-Szivárványbarlangrendszer tartozik ide.) Barlangterápiai szempontból a nyelőhöz vagy a forráshoz való
közelség alapján célszerű dönteni, fenti szempontok figyelembevételével. 4.1.3.15.5. A barlangi összefüggő légtér szerinti vizsgálat A barlangterápia sikeres megvalósításához olyan összefüggő, nagyobb (minimum 300600 m3-es) barlangterekre van szükség, ahol a betegek le tudnak ülni vagy feküdni az ott előkészített ülő vagy fekvő alkalmatosságokra. (Amennyiben torna, sport, vagy vízben való mozgás is hozzá tartozik a terápiához, ennek szintén jelentős helyigénye van.) Az összefüggő légtér szerinti barlangosztályozás az alábbi: A szükséges mértékű nagy, összefüggő barlangi légtér nem található a barlangba A barlang egy nagy, felszín közeli teremből áll, jelentősebb barlangszakaszok nélkül A barlang hosszú (100 m-t legalább elérő) barlangszakaszból áll, amiben legalább egy szükséges méretű terem található. Az első esetben, mivel nincs meg a szükséges légtér, az adott barlang barlangterápiai célokra alkalmatlan. A második esetben a barlang csak erősen feltételesen, komoly vizsgálatok pozitív eredményei után alkalmazható barlangterápiai célokra. (A legnagyobb gond a felszín közeliség, ami miatt barlangi klíma nem, vagy csak részben alakul ki. Hideg légterű barlangterápiát a barlangok bejárati szakaszán viszont célszerűtlen erőltetni. Ilyen barlang meleg légterű barlangterápiára alkalmas lehet.) A hideg légterű barlangterápia céljára a harmadikként felsorolt barlang az optimális, ha a nagy terem nem felszín közeli helyzetben van. (Meleg légterű barlangterápiára felszín közeli helyzetű barlangterem is alkalmas lehet.) Adott esetben egy bányatáró hajtásával – vagy a természetes barlangjárat átalakításával – távolabb lévő terem igénybevétele is megoldható. 4.1.3.15.6. A barlangban előforduló víz hőmérséklete szerinti vizsgálat Magyarországon a barlangokban előforduló álló és folyó vizek (patakok, tavak, szifontavak) hőmérséklete az alábbi lehet: Hideg (10 °C körüli vagy az alatti átlaghőmérsékletű), mely a külszíni hőmérséklet) és vízutánpótlódás hatására jelentősen és gyors ütemben ingadozhat. Langyos (10-25 °C közötti átlaghőmérsékletű), mely a külszíni hőmérséklet és vízutánpótlás hatására kevéssé és jelentős késéssel változhat. Meleg (25 °C feletti átlaghőmérsékletű), mely a külszíni hőmérséklet és a vízutánpótlás hatására még kevésbé változik, s akkor is csak igen nagy késéssel. Az első esetben „hideg légterű”, a harmadik esetben „meleg légterű” barlangokról beszélünk. A langyos vizek által kialakított légtér inkább „meleg”-nek tekinthető. 4.1.3.15.7. A barlangterápiai kiépítést nehezítő (lehetetlenné tévő) további tényezők 4.1.3.15.7.1. A barlang mikro és makró élővilága és nyomaik A barlang jelenlegi élővilága általában nem zavarja a gyógyászati tevékenységet, de bizonyos nyomok (pl. nagy mennyiségű denevérguanó) nehézzé, esetleg lehetetlenné is teheti. Az élővilág és nyomainak alapos vizsgálata a barlangi élővilág szempontjából is fontos, mert a terápiás kiépítéssel jelentősen beleavatkozhatunk az életterükbe. 4.1.3.15.7.2. Kultúrtörténeti és/vagy paleobiológiai leletek a barlang A barlangterápiára helyzeténél és klímájánál fogva alkalmas
üregrészekben
előfordulhatnak régészeti és őslénytani leletek is. Itt a szakemberek igen alapos vizsgálódására és egyértelmű vélemény nyilvánítására van szükség. Ezek megléte esetén vagy a terület teljes feltárása után lehet barlangterápiás helyet kialakítani, vagy fel kell adnunk az elképzelésünket. 4.1.3.15.7.3. A barlang „zajai” Nem szokványos vizsgálat, de esetenként pszichológiai okok miatt szükség lehet rá. A rendszeres „denevérsurranások”, változó patakhangok, a járatokban történő – esetleg emberi – mozgások zajai egyesekben félelemérzetet kelthetnek. (A terápia során a halk zene segíthet a feszültséget feloldani.) Nagyon „zajos” barlangba nem javasolt a barlangterápia egyik formája sem. 4.1.3.15.8. Barlangok csoportosítása infrastruktúrától való távolsága alapján Az infrastruktúra alatt a jelenlegi viszonyok között a biztonságosan járható utat, az elektromos ellátó hálózatra való rácsatlakozás lehetőségét értjük, de nem hátrány az ivóvíz– és szennyvíz vezeték, valamint szálláshely megléte sem. Az infrastruktúra szerint a barlangokat az alábbiak alapján csoportosíthatjuk: Mindenféle infrastruktúrától távol lévő barlangok, melyet ha barlangterápiára szeretnénk igénybe venni, akkor azokat ki kellene építeni. Ez egyrészt megvalósíthatatlanul drágává tenni az egész beruházást, másrészt a természetvédelem nem biztos, hogy támogatná az elképzelést. Az alap-infrastruktúrával rendelkező (vagy ahhoz igen közel lévő) barlangok, melyek ha barlangterápiára szeretnénk igénybe venni, akkor ott az infrastruktúra részben vagy teljes egészében igénybe vehető. (Ide a lakott területen nyíló barlangokat, vagy a már idegenforgalmi célokra kiépített barlangokat soroljuk.) 4.1.3.15.9. Barlangok egészségügyi létesítménytől való távolsága Magyarországon jelenleg az egészségügy csak olyan barlangnak adja meg a „gyógybarlang” kategóriát – és téríti a költségeket –, ahol kórházi ellátáshoz kapcsolható a barlangterápia. Az Aggteleki Karszton a jósvafői Béke-barlangban hosszú időn keresztül történt barlangterápia, ma a kórháztól való nagy távolság miatt nem folytatható, illetve ugyanezért nem indulhat ilyen tevékenység az Aggtelek-Jósvafői, Baradla-barlangban sem. A miskolci Szt. István-barlang esetében a kórházi háttér biztosított. (Magyarországon a Béke-barlangban indult meg először a barlangterápia. Ma annak ellenére, hogy a „gyógybarlang” minősítéssel nem rendelkeznek, oda légzőkúrákat szerveznek, mivel az eddigi tapasztalatok alapján van rá igény.) Ez azt jelenti, hogy a barlangos köznyelvben „gyógybarlang”-ként nyilvántartott barlangoknak csak egy része esik ténylegesen a hivatalos „gyógybarlang” kategóriába. (Ez a megkötés országonként jelentősen eltérő lehet.) 4.1.4. Klimatikus gyógyhelypotenciál meghatározása 4.1.4.1. A természetes gyógytényezők A 74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet szerint a természetes gyógytényezők között a természetes ásványvíz,
a természetes iszap, a talajból nyert természetes gyógytényezők a felszíni éghajlat („klimatikus gyógyhely”), felszín alatti klíma (felszín alatti – barlangi – klimatikus gyógyhely, „gyógybarlang”), sorolható fel, ha azok bizonyítottan kedvező élettani hatással rendelkeznek vagy gyógyászati célra felhasználhatók. 4.1.4.2. A klimatikus gyógyhely vizsgálati szempontjai A fejezetcímben meghatározott klimatikus gyógyhely potenciálvizsgálatánál az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: az átlagos léghőmérséklet, a léghőmérséklet változékonysága a csapadék mennyisége és megoszlása a napfénytartam a tengerszint feletti magasság a terület kitettsége a táj erdőborítottsága a táj szépsége a táj természetessége gyógyhellyé való nyilvánításhoz szükséges infrastruktúra kiépítettsége vagy kiépíthetősége 4.1.5. Természetes CO2 feldúsulás potenciál a vizsgált területen A 74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet 4. számú melléklete a meghatározza az egyéb természetes gyógytényezők fogalmát, melyek közé tartozik a CO 2 gáz is, melynek alkalmazhatóságára a következő vizsgálatokat kell elvégezni: a gáz összetételét (tisztaságát, ill. szennyezettségét) a gáz mennyiségének változását, ill. állandóságát az eredeti állapotában a feltörés helyszínén felhasználható-e a tervezett felhasználási feltételek között tudományosan elismert gyógyhatással rendelkezik 4.1.6. A földrajzi terület lehatárolása A kutatásaink során a különböző természeti potenciálokat vizsgáltunk gyógyászati szempontból. Ezek az alábbiak: termálkarsztvíz (4.7.1.) hideg hasadékos- és karsztvíz (4.7.2.) szpeleológiai (4.7.3.) klimatikus gyógyhely (4.7.4) természetes széndioxid feldúsulás (4.7.5.) A földrajzi terület lehatárolásánál a nagyobb egységből indulva szűkítettük le a vizsgálati területünket. 4.1.6.1. Termálkarsztvíz potenciál Észak-Magyarországon egy nagyobb és egy kisebb termálkarsztvizes terület (az EU normák szerinti termálkarsztvizes víztest) ismert.
A kisebb Sárospatak-Végardó területén, ill. attól K-re található. Lokálisnak tekinthető, tápterülete a Zemplén (Eperjes-Tokaji) hegység K-i peremén, Magyarországon, ill. Szlovákiában húzódik. A keletkező termálkarsztvíz felhasználása Végardó fürdőben történik. A kihasználtsága alapján a további bővítési lehetőség minimális. A nagyobb termálkarsztvizes terület a Bükk és a Mátra előterét jelenti. A Bükköt Miskolctól Egerig veszi körül, termálkarsztvíz mindössze a Bükk É-i előteréből nem ismert. Bár a jelzett termálkarsztvizes területet (termálkarsztvizes víztestet) egységesnek tekintjük, technikailag több részterületre oszthatjuk, melyet az eltérő mértékű és módú vízkivételek jeleznek. 4.1.6.1.1. Miskolc – Diósgyőr környéke A Tavi- és a Szent György vízmű-forrásokhoz köthető terület. Langyos, 20-22°C-os víz fakad, egy része ivóvízként, egy része fürdővízként hasznosul. Meleg víz feltárásának nincsenek meg a földtani feltételei, az elfolyó vízre telepített hőszivattyúval viszont a vízhőmérséklet emelhető. 4.1.6.1.2. Miskolctapolca és környéke A miskolctapolcai Termál-forráshoz, Parki-kúthoz, Szerelem-szigeti-kúthoz, Egyetemikúthoz köthető terület. 30-36°C-os hőmérsékletű víz lép a felszínre, illetve lehet szivattyúval kitermelni. (Ez időben is változik) Alapvetően gyógyászati, rekreációs és részben kommunális vízfelhasználás a jellemző. Magasabb hőfokú termálkarsztvíz kitermelésének nincsenek meg a földtani feltételei. A vízkészlet felhasználása alapján minimális újabb vízigények kielégíthetősége vizsgálat tárgyát képezheti. 4.1.6.1.3. Miskolc K-i része Az Erzsébet-téri-kúthoz, selyemréti kutakhoz, a Vízmű Kertészeti-telep kútjaihoz és a Húskombinát kútjaihoz köthető terület. 40-46°C-os hőmérsékletű víz kilépése történik. A víz felhasználása többirányú. Elsősorban rekreációs célokat elégít ki, de számottevő még az ipari felhasználás is. Magasabb hőfokú termálkarsztvíz kitermelésére Miskolc K-i peremén, illetve Miskolctól K-re, DK-re vannak meg a földtani feltételek. (Miskolc város geotermikus energiával való ellátása érdekében végzett kutatások erre a területre összpontosítanak.) 4.1.6.1.4. Kács – Sály forrásai A kácsi és a sályi vízműforrásokhoz köthető terület. 14-22 °C-os hőmérsékletű víz lép a felszínre, illetve lehet szivattyúval kitermelni. Alapvetően ivóvíz ellátási célra használják. Melegebb víz feltárásának nincsenek meg a földtani feltételei, az elfolyó (hálózatba vezetett vízre telepített hőszivattyúkkal viszont magasabb hőmérsékletű víz előállítható, felélesztve az egykori kácsi fürdőkultúrát.) 4.1.6.1.5. DNY-i Bükk és előtere Az egri, egerszalóki, demjéni, andornaktályai, bogácsi, mezőkövesdi forrásokhoz, fúrásokhoz köthető terület. 30-70°C-os hőmérsékletű víz lép a felszínre. A hőmérséklet a Bükk peremétől D-felé haladva emelkedik, de nem egyenletesen. A víz zömét gyógyászati és rekreációs célokra használják, de számottevő az ivóvízként való felhasználása is. A terület
egészét tekintve a vízigény folyamatosan növekszik, melynek kielégítése megalapozott, tartós vizsgálatokat és hatékony hatósági odafigyelést igényel. 4.1.6.1.6. Összefoglalva A Bükk előterében Egertől-Miskolcig több jó termálvízadó terület található, melyek egységes rendszert alkotnak a hidegkarsztvizet tároló rendszerrel. Miskolctapolca az egyik gyógyászati és rekreációs céllal legrégebben igénybe vett terület, melynek kihasználtsága részben fejlődést (Barlangfürdő együttes), részben visszafejlődést (miskolctapolcai strand) mutat. Ma egy koncentráltan feltörő termálkarsztvíz forrás és két termálkút működik, amelyek a Barlangfürdőt látják el ásvány- és gyógyvíz minőségű termálkarsztvízzel. (Havaria helyzetben lehetőség van ennek a 30 °C körüli víznek az ivóvízhálózatba való betáplálására is.) 4.1.6.2. Hideg-, hasadékos- és karsztvíz potenciál Hideg és langyos hasadékos víz a területünkre alapvetően a Zemplénben (EperjesTokaji- hegység magyarországi részén) és a Mátrában található. Hőmérséklete 10-22 °C. Igénybevétele alapvetően gyógyászati és rekreációs célú volt, de ma már a zempléni fürdők zöme (Abaújszántó, Telkibánya, Kéked, stb.) nem működik, tönkrement. A parádi ásvány- és gyógyvíz használata ma is fő céljai szerint történik. Hideg karsztvízadó területként az Aggteleki Karsztot (a Gömör- Tornai Karszt magyarországi részét) és a Bükköt (az Upponyi- hegységgel) tudjuk megjelölni. A karsztvíz részben gravitációs, részben felszálló forrásokban lát napvilágot. Hőmérséklete 6-12 °C, alapvető felhasználása van az ivóvízellátásban. Mintegy 120 település vizét biztosítják részben vagy teljes egészében. Kemény vizek, csaknem bármelyik forrás vize ásványvízzé minősíthető az új EU-s normák alapján, bár a földtani védettség általában nincs meg. 4.1.6.3. Szpeleológiai potenciál A Bükkben és az Aggteleki Karszton mintegy 1.300 barlang található, ez kb. a magyarországi barlangok 30-32 %-a. A barlangok hossza 2 m és 20 km között változik. Barlangterápiai (szpeleotherápiai) célokra a nagy légterű, könnyen megközelíthető barlangok az alkalmasak. Ezek egy részében ma is történik barlangterápiás kezelés. Például az Aggteleki Karszton a Béke-barlang aktív terápiás hely, bár a kórháztól való távolsága miatt egészségügyileg nem elismert gyógyhely. Az Aggteleki-barlang gyógybarlanggá való minősítése évek óta húzódó folyamat. A Bükkben a Szent-István-barlangban történik elismert hideg légterű barlangterápia gyerekek és felnőttek részére. Bővítési lehetőség van, de előzetes vizsgálat alapján lehet dönteni a mértékéről. Nemzetközi vonzáskörzettel rendelkező gyógybarlang, amely nem önálló terápiás kezelésre, hanem komplex légzés-rehabilitációs program részeként javallott. A kialakított barlang terápia részeként a betegek részt vehetnek légző gyakorlatokon, zeneterápián, relaxáción, meditáción. A barlangban orvosi szolgáltatásként a Szent Ferenc Kórház (felnőttek részére) és a B.A.Z. Megyei Kórház (gyerekek részére) által biztosított szakorvosi felügyelet említhető meg. A terápia helye viszonylag könnyen megközelíthető (vasúton, autóbusszal, személyautóval egyaránt), szálláshelyek étkezési lehetőség szintén biztosítottak. Továbbá Lillafüred helyi kulturális látnivalókban és természeti értékekben szintén bővelkedik.
A Barlangfürdőben meleg légterű barlangterápia megteremtésére a környezeti feltételek messzemenően adottak. Ha ezzel a lehetőséggel élünk, hazánk első meleg légterű barlangterápiás létesítményét hoznánk létre. 4.1.6.4. Klimatikus gyógyhelypotenciál A Bükkben jelenleg Lillafüred rendelkezik klimatikus gyógyhely minősítéssel, a Mátrában pedig Parádsasvár. A lillafüredi viszonyok ismeretében Miskolctapolca esetében is megvalósítható a klimatikus gyógyhely minősítés megszerzése. (Bükkszentkereszt esetében folyamatban vannak a klimatikus gyógyhely minősítés megszerzésének munkálatai. Ha ez is sikerülne, akkor egy Bükkszentkereszt – Lillafüred – Miskolctapolca klimatikus gyógyhely övezet jönne létre.) 4.1.6.5. Természetes széndioxid feldúsulás A vizsgált területen csak Mátraderecske térségében található természetes széndioxid feldúsulás, mofetta. Ezt ma gyógyászati célokra hasznosítják is. Magyarországon más ilyen ismert természetes előfordulás nincs. A vizsgált területen két irányban kutatva lehetne újabb széndioxid feldúsulást a gyógyítás szolgálatába állítani. Egyes bükki, felszínközeli barlangok átlagosnál lényegesen nagyobb széndioxid feldúsulásának megvizsgálása is sikerrel kecsegtet. Vannak olyan termálkarsztvizet adó fúrások (pl. Demjén K-11), amelyekben a gáztartalom teljes egészében széndioxidból áll. A vízből kilépő széndioxidot mofettában összefogva lehetne gyógyítási célokra felhasználni.
