Dunántúli-dombvidék
4.1. Balaton-medence
4.1.11. Kis-Balaton-medence 4.1.12. Nagyberek 4.1.13. Somogyi parti sík 4.1.14. Balaton 4.1.15. Balatoni-Riviéra 4.1.16. Tapolcai-medence 4.1.17. Keszthelyi-Riviéra
Nagyberek Felszíni formái: • Turzások, • Tőzeges, lápos területek, • Abráziós színlők a déli peremen , • Tanúhegyek: boglári, fonyódi.
4.2. Külső-Somogy
4.2.11. Nyugat-Külső-Somogy 4.2.12. Kelet-Külső-Somogy 4.2.13. Dél-Külső-Somogy
Nyugat-Külső-Somogy – Meridionális hátak és völgyek területe (Balatonföldvári- hát, Karádi-hát, Boglári-hát). Magasságuk 180- 300 m közötti, észak felé nő. – A Balatonra meredek lépcsős peremmel szakadnak le. Szélességük: 6- 8 km. Lejtőik változatosak, deráziós, csuszamlásos folyamatok, folyóvízi erózió formálta. – Kisformái: lösz-, deráziós- formák, völgyfők, aszóvölgyek stb. A központi hátat völgyvállak kísérik.
Kelet-Külső-Somogy Aszimmetrikus dombhátak együttese. Északi lejtőjük meredek, rövid, a déliek lankásak és hosszan elnyúlók. Magasságuk északon meghaladja a 300 m- t, szélességük 10- 20 km, hosszúságuk 10- 40 km. Északi lejtőjükön tömegmozgásos formák, s nagy esésű völgyek tagolják. A déli lejtőkön eróziósderáziós völgyek mélyülnek a felszínbe, a köztük levő hátakon a peremek vízmosásokkal, löszformákkal és deráziós formákkal tagoltak.
Dél- Külső- Somogy • Kissé tagolt tágas, lapos völgyekkel deráziós és löszformák.
4.3. Belső-Somogy 4.3.11. Marcali-hát 4.3.12. Kelet-Belső-Somogy 4.3.13. Nyugat-Belső-Somogy 4.3.14. Közép-Dráva-völgy
Marcali- hát • Meridionális (É-D-irányú) hát, • É-on kiemeltebb, D-en lejt és besimul a futóhomokba. • Felépítése: Pannon homok, agyag, keresztrétegzett homok, lösz. • Formái: (Kampós) eróziós és deráziós völgyek, oldalán deráziós teraszok (szerkezetileg előre jelzett), löszlepusztulási formák.
Nyugat- és Kelet-Belső-Somogy • É-on: Balaton-medence, D-en: Dráva-völgy – Kisebb reliefenergiájú (okai) homokszemcsék a legkopottabbak (oka).
• Formái:
– Szélbarázdák (északon részben folyóvízi homokban) változó alakúak (hosszan elnyúló, ovális, kör alakú, mindkét végén nyitott). Általában sekélyek. – Maradékgerincek: északon ezek is részben folyóvízi homokból. – Széllyukak: igen gyakoriak. – Deflációs mélyedések: főleg a Marcali- háttól keletre. A deflációs laposok és az akkumulációs homokmezők együtt jelentkeznek. – A garmadák hosszanti és parabola alakúak. Az aszimmetrikus parabolabucka kevés. A lepelhomok is gyakori. Átmeneti formák: az előbbiek keveredéséből, illetve folyóvízi eróziós formákkal kombinálódva.
Dráva- völgy A folyó oldalozó eróziója által kialakított magas fal választja el a futóhomok területektől. A völgyben a Dráva eltolódásait őrző formák (holtágak, morotvák) jellegzetesek.
4.4. Mecsek és Tolna–Baranyaidombvidék 4.4.1. Mecsekvidék – 4.4.11. Mecsek-hegység – 4.4.12. Baranyai-Hegyhát
4.4.2. Tolnai-dombság • 4.4.21. Völgység • 4.4.22. Tolnai-Hegyhát • 4.4.23. Szekszárdidombság
Tolnai-Hegyhát • Magasra kiemelt hegyhátak, keskeny vízválasztó gerincek, táblarögök. • Új- pleisztocén a belső területeken északnyugatdélkeleti kibillent táblarögök, a köztük levő völgyek aszimmetrikusak (északi lejtőjük jóval meredekebb). • Peremi területeken töréslépcső, rajtuk többnyire szoliflukciósan áttelepített lejtőüledékek, suvadások. • Löszlepusztulási formák: löszmélyutak, szakadékok, dolinák stb. Sok a deráziós völgy is.
Völgység Új- pleisztocén mozgások, északi és nyugati peremvidéken kiemelkedik és feldarabolódik, eróziós tanúhegyekre és hegyhátakra, délkeleti része megsüllyed: itt alakul ki a vastag löszborítású, enyhén tagolt Bonyhádimedence. Völgyei nyugat- északnyugat kelet- délkeleti irányúak. Jellemző formái még a löszformák és a suvadások.
Szekszárdi- dombság A legmagasabbra kiemelt és legaprólékosabban tagolt terület. Tagoltsága a felszín közelében húzódó összetöredezett gránitvonulattal hozható kapcsolatba. Jelentősek a löszformák és a suvadások (a lépcsős peremeken).
4.4.3. Baranyai-dombság • • • •
4.4.31. Pécsi-síkság 4.4.32. Geresdi-dombság 4.4.33. Villányi-hegység 4.4.34. Dél-Baranyai-dombság
Zselic
4.4.41. Észak-Zselic 4.4.42. Dél-Zselic
