409 Irányelve által védett fajok

3.4. Az avifaunára vonatkozó tanulmány eredményeinek bemutatása 3.4.1. Fajok leírása 3.4.1.1. A Temesváron véletlenszerű jelleggel előforduló és az EEC 79/409 Irányelve által védett fajok FALCONIDAE CSALÁD 60 fajt foglal magába. Erős testfelépítésűek, hosszú és hegyes szárnyakkal. Felső állkapcsukon egy fog található, mely a zsákmány marcangolását szolgálja. E rend legsebesebb repülői. Más fajok fészkeit használják. Falco columbarius aesalon Tunst. 1771 (kis sólyom) – testhossza 30 cm, az év hideg időszakában látogat meg minket. A hím felsőteste kékes, a begye vöröses, hosszanti cseppekkel, a nőstény háta kávébarna. Kismadarakkal táplálkozik. Tavasszal Észak-Európa és Szibéria felé vándorol. Saját kutatás alkalmával láttuk, a Vadászerdőben, az Ifjúsági strand közelében. Falco peregrinus peregrinus Tunst. 1771 (vándorsólyom) – testhossza 45 cm, fákon és sziklákon fészkel. Fészekalját áprilisban teszi le, 3-4 márványozott téglaszínű tojást, melyeken mindkét nem kotlik, egy hónapig. A színe sötétszürkés, az altest fehéres, sötétebb keresztcsíkokkal. A fajta nem költöző. Temesváron a Vadászerdőben fordul elő. STRIGIDAE CSALÁD Asio flammeus flammeus,(Pontopp.) 1763,(réti fülesbagoly) testhossza 38 cm, füves, lápos, mocsaras területeken fészkel. Szárnyai hosszabbak és keskenyebbek, mint a stringide többi tagjánál, lassú szárnyalással repül, mintha evezne. Napközben is aktív. Szárnya krémszínű, feketés hegyekkel, az altest világosabb színű, kevéssé látható csíkokkal, melle nagyon csíkos. A szárnyakon látható foltok jóval sötétebbek és szembeugróbbak, mint az erdei fülesbagolynál. Saját kutatás alkalmával láttuk, 2010.-ben, a Buziási Úton. MUSCICAPIDAE CSALÁD 400 fajt foglal magába, az egész földgömbön elterjedve. Rovarevő madarak, csőrük tövénél ellapított, a felső állkapocs a hegyénél kissé vájatos. A csőr körül hosszú rezgők vannak, a szárnyak kerekítettek, a rovarokat röptükben fogják el, a madár egy bizonyos helyen lesben áll. A fészkek csésze alakúak, faodúkban vagy ágak között elhelyezve. A fiókák tollazata foltos. Kisméretű fajták, egyesek éneke nagyon dallamos. Egyeseknél mutációs polimorfizmust is találhatunk, hangsúlyosan az ivarérett hímek esetében. Ficedula albicollis albicollis Temm 1815 (örvös légykapó) - testhossza 13 cm. Erdőkben fordul elő, a folyók szomszédságában. Tojásai kékes-fehéresek, számuk 4-6, ezeken a nőstény kotlik 12-13 napig. A hím tollazata fekete, fehér gallérral, egy folttal a szárnyakon, az altest fehér. A nőstény kávészínű. Fészkét a fák odvaiba rakja, ősszel Közép-Afrikába vándorol. Ficedula parva parva Bechst 1794 (kis légykapó) – testhossza 12 cm. Tavasszal később érkezik a többi légykapónál, a hegyekben fészkel, a vegyes lombú erdőkben. A hím szürke, a begyén és az állán rozsdaszínű folttal, ami a nősténynél hiányzik. Fészkét magasra rakja, fák odvaiba vagy vastag ágak elágazásánál. A nőstény 4-5 fehéres – zöldes vagy barnás tojást rak le, melyeken 14 napot kotlik. Ősszel Indiába vándorol. A városkörüli övezetekben fordulnak elő, a Vadászerdő szélén vagy a Buziási Út környékén.

210

FRINGILLIDAE CSALÁD Emberiza hortulana L 1758 (kerti sármány)- 16,5 cm, Nyitott, művelt, ligetes vagy cserjés területeken fordul elő. A hím feje zöldes – szürkés, nyaka sárga és hasa világos téglaszínű, csőre és lábai rózsaszínűek. Megfigyelve a Buziási Út városkörüli övezetében. CHARADRIIFORMES REND STERNIDAE CSALÁD Chlidonias niger niger L. 1758 (kormos szerkő), testhossza 24 cm, Temesváron a Dumbrăviţa tó környékén fordul elő. Nyáron világosszürke, feje és begye majdnem fekete, a farok tollak és a szárnyalattiak fehéresek, világosszürkék. Chlidonias hybridus hybridus Pall.1811 (fattyúszerkő) ugyanabban az övezetben figyelhető meg, mint az előbbi, de a város nyugodtabb negyedeinek tavacskái szomszédságában is. Nyári tollazata differenciáltabb, a fej csak kámzsaszerűen fekete, az arcfoltok fehérek, a begy és a hasi rész szürke. CICONIFORMES REND ARDEIDAE CSALÁD Nycticorax nycticorax nycticorax L.1758 (bakcsó)- megfigyelve a Bega Temesvárt elhagyó szakaszán. Nehéz észrevenni, tollazata fekete szürkével és fehérrel, a nyakán, szárnyán, farkán. A fiókák barnák, világos kávészínű foltokkal. Ixobrycus minutus minutus L. 1766 (törpegém)- megfigyelve a Bega Temesvárt elhagyó szakaszán, és a Freidorf – Szabadfalu vagy Buziási Út környéki tócsákon. Testhossza 35 cm, a hím háta fekete, szárnyain fehéres-sárgás foltokkal; a nőstény barna, mellén csíkokkal és sötét sávokkal a hátán. Egretta garzetta garzzeta L.1758 (kiskócsag) - megfigyelve a Temesvárra belépő Bega csatornához kapcsolódó nádas tócsákon. Testhossza 60 cm, csőre fekete, lábai feketék sárga újjakkal. Tollazata teljesen fehér. ANSERIFORMES REND ANATIDAE CSALÁD Aythya nyroca Guldenst. 1770, (cigányréce) – megfigyelve a Dumbrăviţa Tónál és a halastóként berendezett Bega csatornához kapcsolódó tónál, a városba való belépésénél. A hím sötét barnás vöröses, a farok alatti tollak fehérek, az altestén egy nagy, barnással kerített fehér folttal. A nőstény barnás-szürkés, fehér farok alatti tollakkal. 211

Bucephala clangula clangula L. 1758 (kerceréce), megfigyelve pihenő rajban a halastóként berendezett Bega csatornához kapcsolódó tavon.

3.4.2. A parkokban és a Vadászerdőben előforduló közönséges madarak rendszertana PASERIFORMES REND 5000 fajt foglal magába, ami az ismert madarak több, mint fele. Kozmopolita madarak, a föld minden részén elterjedve, a sarkoktól a sivatagokig, valamint a hegyvidékeken. A testhosszuk változó, nagyon kis fajtáktól (Nectarinidae) a fácánméretűkig. Mentális szempontból a legfejlettebb fajok, fészkeik a legösszetettebb építmények lehetnek. Fiókáik fészeklakók. CINCLIDAE CSALÁD Kistestű fajok, a gyors hegyi vizek szomszédságában élnek. Testük szélesebb, szárnyaik rövidek és kerekítettek, farkuk rövid, lábaik hosszúak, erősek, rövid és vastag karmuk van. A tollazatuk zsíros kinézetű, szempilláik tollal fedettek. Orrnyílásaik zárhatóak és kemény sörte fedi őket, a csőr rövid és kemény. Nincs úszóhártyájuk, de tudnak úszni, merülni, gyors ár ellen haladni. Cinclus cinclus aquaticus Bechst. 1803 (Vízirigó) – testhossza 19 cm és az egész Kárpát – hegyláncban előfordul. Színe szürkés – fekete, egy fehér folttal a mellen és a begyen. Fészkét a partok kövei alá építi, a vízesések vízfüggönye mögé, és árvíz esetén, a fákon. A fészekalj 5-6 fehér tojást tartalmaz, melyet áprilisban raknak le, majd 17 napig kotlik rajtuk a nőstény. A vízi lárvák keresése idején nyitva tartja szárnyait a vízben, hogy ne emelkedjen a víz fölé. Télen az alföldre ereszkedik. A Vadászerdőben és a Behelán figyelték meg, a Dumbrăviţa Tó közelében. Megjelenése kivételes. PARIDAE CSALÁD 65 fajt foglal magába, Európa és Ázsia mérsékelt övezetében, Madagaszkár, Új-Guinea Szigeteken, a Dél-Amerikai vidékeken elterjedve. Kis vagy közepes méretű madarak, testük gömb alakú, sűrű és lágy tollazattal fedve, lábaik és karmaik erősek, mászáshoz alkalmazkodottak. Csőrük vékony kúp alakú. Élénk madarak, erdőkben, parkokban, kertekben élnek. Nagyrészük odvakba fészkel vagy művészien összefont és ágakra függesztett fészkekben. Táplálékuk rovarok lárváiból, bábjaiból vagy tojásaiból áll, télen magokat, szemeket fogyasztanak, és egyes fajták tartalékolnak is. Nem költöző madarak. Parus major major L.1758 (széncinege) – testhossza 15 cm. Egyik legismertebb cinegeféle, jelen van a réti erdőkben és a hegyiekben egyaránt, a tobozosok övezetéig. Fejtetője fekete, háta zöldes-szürke, szárnyai és farka kékesek, az alsó részen sárgás zöldesek egy hosszanti fekete csíkkal. Sűrűn előfordul parkokban, kertekben, gyümölcsösökben. Odúkban, repedésekben, kerítések fémcsöveiben fészkel. A 10-12 fehér, rozsdafoltos tojást a nőstény március-április hónapban rakja le, majd 14 napig kotlik rajtuk. Télen ugyanazokban az övezetekben marad, nem költöző madár. Városban sűrűn látható, majdnem mindenhol, ahol fás növényzet létezik.

212

77. ábra - Parus major, széncinege (foto Cornelia Grecu) Parus caeruleus caeruleus L.1758 (kék cinege) – kisebb, mint az előző, testhossza csak 12 cm. Az alacsonyabb, nedves vidékeken található, de a lombhullató erdőkben is, ahol a vízfolyások mentén egészen a tobozosok vidékéig felmegy. Feje kék, fehér arcfoltokkal és egy fekete keresztcsíkkal a szemeken át, háta zöldes, melle és hasa sárgászöld. Természetes odvakban vagy fakopáncsok elhagyott fészkeiben fészkel. Fészekalját március-áprilisban teszi le, 8-10 fehér, barnás-vöröses hajszálcsíkos tojást, amit csak a nőstény költ ki, kb. 13-14 nap alatt. Nem költöző madár. Gyakran előfordul a városban, majdnem mindenhol, ahol fás növényzet van. Aegithalos caudatus caudatus L.1758 (északi őszapó) - testhossza 15 cm. Teste akkora, mint egy dió és egy igen hosszú, rétegezett farka van. Lomhullató erdőkben él, a síkságtól a hegyvidékig. Háta feketés-vöröses színű, alsó része fehéres-málnaszínű. Fészke tojásdad, kerek bejárattal, tüskés fák és cserjék közé telepítve, kívülről levelekkel és mohával fedve. A fészekalját márciusban rakják le, 9-12 fehér, finom barnásvörös csíkokkal és vesszőkkel, a nőstény 15 napot kotlik rajtuk. Ősszel és télen rajban verődve barangolnak, táplálékot keresve, egymás között egy jellegzetes sípolással tartják a kapcsolatot. Egy változóan nem költöző fajta (eratikus – szedentáris). Általában a Vadászerdőben látható. SYLVIDAE CSALÁD 300 fajt foglal magába, Afrikából, Európából, Ázsiából, Ausztráliából és Amerikából. Testük hosszított, csőrük vékony, tövénél viszonylag széles, rezgők veszik körül. Fákon, cserjéken, nádasban él. Kizárólag rovarokkal táplálkoznak, csak nagyon ritkán puhább gyümölcsökkel. Fészkeiket növényi szálakból szövik. A fiókák tollazata egyenletes és folttalan, énekük nagyon kellemes. Sylvia communis communis Lath 1787 (mezei poszáta) – testhossza 15 cm. Az alföldtől a hegyvidékig előfordul. A hím feje szürke, teste szürkés-vörös, a nőstény feje szürke. A sűrű bozótokban vagy az erdőszélen fészkel. Fészke növényi rostokból van építve, szőrrel –hajjal bélelve és növényekkel álcázva. Tojásai szürkés-zöldek, sötétebb pontokkal, számuk 4-5, mindkét szülő költi őket. Ősszel Közép – Afrikába vándorolnak. Phylloscopus collybita collybita Vieill 1817 (csilpcsalpfüzike) - testhossza 11 cm, nálunk átutazó, illetve nyári vendég madár. Az alföldi régiótól a borókások övezetéig mindenhol megtalálható. Színezése olajzöld, az alsó része sárgás-fehéres, lábai barnás-feketések. A fészek apró gömb alakú, oldalbejárattal, bokrok közé telepítve, közel a földhöz és levelekkel eltakarva. Májusban - júniusban rak le 5-6 fehér tojást, kis vörös foltokkal, melyeken a nőstény kotlik 13 napig. Ősszel Afrika északi és észak - nyugati részébe vagy Ázsia dél - nyugati részébe vándorol. Phylloscopus sibilatrix Bechst 1793 (sisegő füzike) –testhossza 13 cm, nálunk a legnagyobb füzike. A háta élénkebb zöld, mint az előzőnek, az álla és a melle citromsárga, a hasi rész fehér. Kellemes és változatos az éneke. A földön fészkel, sűrű levelű erdőkben, kis 213

mélyedésekben. Tojásai, melyekből 5 - 6 – ot rak le májusban, fehérek barna foltokkal. A nőstény egyedül kelti ki őket, 13 nap alatt. Közép - Afrikában telel. Hipolais icterina icterina Viell 1817 (kerti geze) – testhossza 13 cm, kertekben, alacsonyan, víz közelében fekvő erdőkben fordul elő. Tollazata olajzöld a hátán, citromsárga a hasán. Éneke erőteljes, és idegen madarak trilláit is belefonja. A fészkét fákon rakja, fűzfa pihebolyhával leplezi el. 4-6 rózsaszínű-lilás, sötétebb pontokkal, foltokkal tarkított tojását májusban leszi le, és mindkét szülő kotlik rajtuk, 14 napon át. Dél – Szaharában telel. TURDIDAE CSALÁD 300 fajt foglal magában, az egész földgömb felületén, a sarkvidéken hiányoznak. Csőrük a rovarevő madarakéra jellemző, tövénél ellapítva, hosszúkás és éles a hegyénél, erős. Fészkeik csésze alakúak. Rovarokat, hernyókat, csigákat és még puha gyümölcsöket is fogyasztanak. Jó énekesek, trilláik dallamosak. Országunkban 19 fajuk fordul elő. Turdus merula merula L.1758 (feketerigó) - testhossza 27 cm. Közönséges faj, az alacsony és dombvidéki erdőkben, a vizek berkeiben, kertekben és közparkokban egyaránt látható. A hím fekete, a nőstény sötétbarna. Cserjékben és bozótosokban fészkel, a fészket agyagból és füvekből építi. A fészekaljat áprilisban rakják le, 4-5 kékeszöld, barna pöttyös tojásból áll, melyeken a nőstény 14-15 napot kotlik. Nyaranta 2-3 sor költés van. Egy nem költöző madár, de az állományok az északiabb hegyvidékről érkező példányokkal frissülnek. Turdus philomelos (énekes rigó) - testhossza 23 cm. Az ország összes erdejében és berkeiben költ. Háta kávészínű, melle fehér-vöröses, fekete pöttyökkel, hasa fehér. Fészkét fákra és cserjékre építi, belseje egy kupa, melyet korhadt fából és saját nyálából állít össze. 4-5 kék, finom pontozású tojást rak le áprilisban, ezeket a nőstény egyedül költi ki. Idényenként 2-3 rend fiókát nevel. Kellemes és erős hangja van. Ősszel a földközi Tenger környékére és Dél-nyugat Ázsiába vándorol. Az enyhe teleken egyes északi példányok maradnak. Turdus viscivorus viscivorus L.1758 (léprigó) - testhossza 28 cm. A domb- és hegyvidéki erdőkben fordul elő, a legnagyobb a nálunk élő rigók közül. Tollazata kávészínű, pöttyös, az alsó része fehér, a fészket mohával és zuzmókkal álcázza. Áprilisban 4-5 kékes-zöldes téglaszínnel pontozott tojást tojik, melyeket a nőstény 14 nap alatt költ ki. Ősszel és télen a síkságon jelennek meg. Egy részük Európa déli részére és Dél - nyugat Ázsiába vándorol. Turdus pilaris L. 1758 (fenyőrigó) - 26 cm. Színezete a hátán barnás –vöröses, a feje és farok része szürke, melle rőt sötét foltokkal. Fészke kívül ágacskákból áll, belseje iszapból és vékony növényi szálakból. 5 tojása kék színű, kis vöröses pöttyökkel, áprilisban rakja le őket, a nőstény 14 napig kotlik rajtuk. 1 - 2 rend utódot nevel. Európa nyugati részén vagy dél-Ázsiában telel. Saxicola torquata L. 1766 (cigány csuk) - testhossza 13 cm. Csak a meleg idényben jelenik meg nálunk, teste fekete, melle kávébarna. A nőstény felső résszén kávébarna foltos. Fészkét a talajra vagy a fejletlen cserjékre építi, a folyók vagy partok közelébe. A fészekaljat április végén rakják le, 5-6 kék, téglaszínű foltos tojásból áll, melyen a nőstény 14 napot kotlik. Idényenként 2-3 rend utódot nevel. Ősszel Arábiába vagy Észak-kelet Afrikába vándorol. Luscinia megarhychos megarhychos C.L.Brehm 1831 (csalogány) - testhossza 16 cm. A meleg évszakban érkezik, a cserjés erdőkbe, de a kertekbe is. Teste kávébarna, farka rozsdaszínű. Éneke nagyon kellemes. Füves talajon, vagy alacsony bokrokban fészkel, fészkét nagyon jól álcázza. Tojásai olajbarna színűek, 5 –öt tojik májusban, a nőstény 14 nap alatt költi ki őket. Ősszel Közép- vagy Kelet - Afrikába vándorol. Luscinia luscinia L.1758 (nagy fülemüle) – hasonlít az előbbire, de színezete erőteljesebb, mellén barna foltos. Hangját éjjel is nappal is hallhatjuk. Tojásai barnás-zöldesek. Ősszel Kelet – Afrikába vándorol.

214

Erithacus rubecula rubecula L.1758 (vörösbegy) – testhossza 14 cm, nyáron főként a hegyvidéken találkozunk vele, télen pedig az alföldön, a városok parkjaiban és kertjeiben. Tollazata kávébarna, egy rozsdaszínű folttal a mellén és az állán. Odvakban, partok alatt vagy kidőlt fatörzsekben fészkel. A fészekalja 5-6 kék, rozsdafoltos tojásból áll, melyeket a nőstény májusban rak le, majd 13-14 napig kotlik rajtuk. Télen ott énekel, ahova beköltözött. Egyes populációk Dél - Európában, Észak - Afrikában és Dél - kelet Ázsiában telelnek. Phoenicurus ochruros gibraltariensis Gmel 1789 (házi rozsdafarkú) – méretre az előbbihez hasonló. A hím tollazata szürkés-kékes, rozsdaszínű farokkal és fehér folttal a szárnyakon és homlokán. A nőstény kávészínű. Szikla- és falrepedésekben, köveken, házak gerendáin fészkel. Tojásai (4-5) fehérek, fényesek, május elején rakja le őket és a nőstény 14 napig kotlik rajtuk. Ősszel Észak-Afrikába és Dél-nyugat Ázsiába vándorol. TROGLODYTIDAE CSALÁD Énekes fajták, a nőstény meg a hím is énekel, egész év folyamán. Életüket általában a talajon töltik, füvek és bokrok közt. Magányos párokban élnek. Fészkük tojásdad, oldalbejárattal. Troglodytes troglodytes troglodytes L. 1758 (ökörszem) - testhossza 10 cm. A domb és hegyvidéken, vagy az alacsonyabb erdős, váltott terepű vidékeken él. Tollazata barnás-vöröses, sötétebb csíkozással. Fészke tojásdad egy közlekedő nyílással, amit zuzmók és moha álcáznak, a földre építi, gyökerek vagy kőrepedések közé. 5-6 fehér, rozsdapöttyös tojását április-májusban tojja. A nőstény 15 napot kotlik, idényenként kétszer. Amíg a nőstény kotlik, a hím más fészkeket is rak, ugyanis poligám. Télen lejönnek a síkságra. LANIDAE CSALÁD Rovarevő fajok, a felső állkapocs horgas végű. A csőr tövénél rezgők vannak. A lábfejek erősek, rövid ujjakkal és erős karmokkal. A nemi jelleg eltérés kevéssé szembeötlő. Fészkeik csésze alakúak. Táplálékuk nagy rovarokból, békákból, gyíkokból és kismadarakból áll. A zsákmányt a tüskés bokrok közelében nézik ki, bedobják a tüskék köze, amik szétszakítják őket, egyesek ott is maradnak téli tartalékként a gébicsek számára. Lanius collurio collurio L.1758 (tövisszúró gébics) - testhossza 18 cm, a síkságon fordul elő, cserjésekben és bozótosokban, valamint a hegyi folyók széles völgyeiben. Színezete barnásvörös, feje szürke, hasa világos málnaszínű. A nőstény feje barna. Melle harántcsíkozott. Tojásai lehetnek rózsaszínűek, barnák, sárgásak, pöttyökkel a kerekded részen. A nőstény költi ki őket, 15 nap alatt. A madár képe idegen madarak énekét utánozni. Ősszel Afrikába vándorol, a Szaharától délre. A CEE 79/409 Madarak Direktíva által védett.

78. ábra - Lanius collurio, tövisszúró gébics (foto. Cornelia Grecu)

215

Lanius minor minor Gmel 1788 (kis őrgébics) - testhossza 20 cm, tollazata szürke feketével, alsó részén rózsaszínnel. A fészkét magasba rakja, a fatörzs mellé, ürömből. Tojásai zöldes-kékesek, barnás lila foltokkal, május-június hónapban tesz le 5-6-ot. Afrika déli részén telel. CERTHIIDAE CSALÁD 6 fajt foglal magában, a trópusi és mérsékelt övezetekből, hiányzik a Dél-Amerikai vidékről és Madagaszkár szigetéről. Csőrük vékony és lefelé görbül. A farok tollak merevek, emeletekben rendezettek. Jól alkalmazkodtak a fatörzsön való kúszás-mászáshoz, ezeken spirálban vagy egyenesen haladhatnak. Rovarevők, nyelvük enyhén kinyújtható, hegye módosított. Certhia familiaris familiaris L.1758 (hegyi fakúsz) - testhossza 13 cm, minden erdőben előfordul, a tobozosok övezetig. Háta kávébarna világos csíkokkal, hasa szürkés fehéres. Kis falyukakban vagy kérgük alatt fészkel, április – májusban 5-6 fehér, rozsdafoltos tojást rak le, ezeket a nőstény költi ki 15 nap alatt. Idényenként két sor utódot nevel. Nem költöző madár, télen változó lehet. FRINGILLIDAE CSALÁD 450 fajt foglal magában, az egész földgömb felületén, méretük kis vagy közepes, rövid kúpalakú csőrrel, mely nagyon kemény és éles, a tövét rezgők fedik. Felső álkapcsuk rövidebb, mint az alsó, a Loxia sp. esetében az állkapcsok keresztezettek. Fán élő fajták, egyesek igazán jó énekesek. Monogámok, a nőstények egyedül költenek. Fészkük csésze alakú, belül bélelt. Évente 2-3 rend fiókát nevelnek, majd rajokban barangolnak táplálék után. Táplálékukat magok, apró gyümölcsök, virág- és levélrügyek, rovarok képezik. Fringilla coelebs coelebs L 1758 (erdei pinty) – az alacsonyabb fekvésű vidékektől a hegyvidék borókás övezetéig elterjedt. A hím vöröses téglaszínű, az arcfoltjain, begyén és mellén, szürkés a feje és a farka, és kávébarna a háta. A nőstény tollazata kávébarna, több árnyalatban. Fészkét vastag ágakra rakja, mohával és zuzmóval álcázza. Április hónapban 4-5 zöldes-kékes, vöröses foltos tojást rak le. A nőstény 13 napig kotlik rajtuk, idényenként 2-3 költése van. Részben vándormadár, elsősorban a nőstények és az utódok Észak-kelet Afrikában és Dél-nyugat Ázsiában telelnek. A hímek nem költözők, és télen a síkvidéken találkoznak. Carduelis carduelis carduelis L.1758 (tengelic) - testhossza 14 cm, egy énekes madár. A fej elülső része vörös, tarkója és farka fekete, szárnyai feketék sárgával, a test többi része kávébarna. Fészke kicsi, középméretű fákra rakja, általában akácfákra. A fészekalj 4-5 kékes, vörössel pöttyözött tojásból áll, a nőstény kotlik rajtuk 13-14 napig. 2-3 rend fiókát költ egy nyár folyamán. Nem költöző fajta. Carduelis chloris (zöldike) - testhossza 16 cm, nem költöző madár, az alacsony és dombvidéken él. Tollazata zöld a szárnyain és farka szélein, áprilisban 4-6 kék színű, barna foltos tojást tesz le, a nőstény 14 napig kotlik rajtuk. Nyaranta 2-3 rend fiókát költenek. Carduelis spinus spinus L. 1758 (csíz) - testhossza 12 cm, tollazata zöld, fejtetője fekete. A nőstény világosabb, hasa fehér. A fészket ágvégekre rakják, a talajtól nagy magasságra, zuzmókkal álcázzák. Tojásait májusban rakja le, számuk 4-5, fehér-kékes a színük pirosas pontokkal. Úgy 2 rend utódot nevel idényenként. Ősszel az alacsonyabb vidékeken jelennek meg, táplálékot keresve. Coccothraustes coccothraustes coccothraustes L.1758 (meggyvágó) – testhossza 18 cm, csőre nagyon erős, cseresznye és meggymaggal táplálkozik. Tollazata barnásvörös, állán és szárnyain feketével. A tojások zöldes-kékesek, szürkék vagy fekete foltos hamuszínűek, májusban rakja le őket, számuk 5. A nőstény 14 napot kotlik.

216

Pyrrhula pyrrhula (süvöltő) – keverék és tobozos erdőkben található, berkekben. A hím háta szürke, feje, szárnyai és farka feketék, melle rózsapiros. Tojásai fehér-zöldesek, barnával foltozottak. A költést a nőstény végzi, 14 napig. Ősszel az alföldre ereszkednek táplálékért. Serinus serinus L 1766 (csicsörke) - testhossza 12 cm, tollazata hasonlít a csízére, de a hímnek nem fekete a fejtetője, hanem zöldes-sárga. Tojásai, 4-5 számban, kéklek, rozsdafoltokkal a kerekded végük felé, 12-13 napik kotlik rajtuk a nőstény. 2-3-szor tojik egy idényben. Általában Afrika észak-keleti vidékén, a Földközi Tengertől keletre telel, vagy éppenséggel nálunk, az enyhe teleken. Emberiza citrinella citrinella L. 1758 (citromsármány) – mérete 17 cm, nálunk költ, a sík és dombvidéki erdőkben, gyakran behatol a hegyi folyók völgyébe is. Az alacsony bozótokban vagy füvek között fészkel, a talajhoz közel. Tojásai fehérek, vöröses vesszőcskékkel, számuk 45, főleg a nőstény kotlik rajtuk, májustól kezdődően. Telente az alacsonyabb, nyitottabb vidékekre ereszkednek, ahol az északi példányok is megjelennek. A téli időszakban a populációk Európa déli részén tömörülnek, Törökországban és a Kaszpi-tenger körül. Miliaria calandra calandra L. 1758 (sordély) – mérete 18 cm, sűrűn előfordul főként a nyitott sík- és dombvidékeken, ritkábban a hegyi folyók tág és alacsony völgyeiben is. Testük kávébarna sötét foltokkal, alsó részén színtelenebb. A nőstény egyedül költ kb. 14 napig, 4-5 fehéres-szürkés, barnával pöttyözött tojást, melyeket május környékén rak le. Nyaranta két rend fiókát költ. A populáció egy része nálunk marad, a többi a kontinens déli részére vándorol. PASSERIDAE CSALÁD Fajtái a mérsékelt és trópusi övezetben vannak elterjedve. Kistestűek, rövid kúpos a csőrük, egyesek állandó vagy idénykötött eltérő nemi jelleget prezentálhatnak (a hímek tollazata erőteljesebb színezésű, vagy éppenséggel a tollak módosulnak bizonyos időszakokban). A fészkeket főként a hímek építik nagy műtudással, ágakon vagy üregekben, egyes fajtákból ezekhez tapasztva találhatók. Passer domesticus domesticus L. 1758 (házi veréb) - mérete 15 cm, antropophyta faj. A hím barnás foltos a hátán, homloka, fejtetője és melle szürke, álla fekete. A nőstény tollazata barnás csíkozott. Nem költöző fajta.

79. ábra - Passer domesticus, házi veréb (foto Cornelia Grecu) Passer montanus montanus L. 1758 (mezei veréb) – alacsony övezetekben megjelenő faj, és emberi településeken, melyek szomszédságában beépítetlen területek vannak. Tollazata barnás-vörös a hátán, téglaszínű feje tetején és földszínű a hason és a mellen. Fészkei gömb alakúak. A fészekalját áprilisban rakják le, 5-6 fehér, barna vagy isabel foltos tojásból áll, melyet 14 napig költ mindkét szülő. Évente háromszor költ. Nem költöző fajta.

217

80. ábra - Passer montanus, mezei veréb (foto Cornelia Grecu) MOTACILLIDAE CSALÁD Kozmopolita fajok, kistestűek, lábuk hosszú, vékony és görbített karmokkal. A talajon és repedésekben fészkelnek. Rovarokkal és magokkal táplálkoznak. Motacilla alba alba L.1758 (barázdabillegető) – mérete 8 cm, alacsony övezetekben fordul elő, a lápok és tavak szomszédságában. Tollazata szürke, feketével a fején, mellén és farkán; homloka, alsó fele és arcrészei fehérek. Fészkét a partok mélyedéseibe, farakásokba vagy nádasba építi. A nőstény áprilisban, 14 napig költ 4-5 fehéres, barnás-szürkés foltos tojást. Kéthárom rend utódot nevel nyaranként. Ősszel Észak – Afrikába és Nyugat –Ázsiába vándorol. Anthus trivialis trivialis L.1758 (erdei pityer) - mérete 15 cm, az erdőkben gyakran talált faj. Színezete barnás-foltos, alsó részén sárgás sötét foltokkal. A nőstény májusban rak le 4-6 földszínű, sötét foltos tojást a füves talajon épített fészekbe. Ősszel Közép- és Nyugat – Afrikába vándorol. STURNIDAE CSALÁD Erős testalkatú fajták, hosszú lábfejjel, hosszú, egyenes és éles csőrrel. A falak repedéseiben fészkelnek, oszlopokon, fák odvaiban. Rovarevők, magevők és gyümölcsevők. Sturnus vulgaris vulgaris L.1758 (seregély) - mérete 23 cm, test színezete fekete, hátán világosabb rajzolattal és zöld – lila irizálással a fejen és mellen. Az 5-7 tojás világoskék színű, áprilisban rakja le, 14 napot kotlik rajta mindkét partner. Két generáció utódot nevel évente. Délnyugat Európában telel. Képes más fajták madarainak énekét utánozni. ORIOLIDAE CSALÁD Trópusi és szubtrópusi fajták, csőrük erős, hegyénél kis görbülettel, a végénél recés. Tollazatuk élénk színű (sárga, piros, fekete). Nemi diformizmust mutatnak. Fészkük csésze alakú, a fák ágaira függesztett. Táplálékuk rovarokból, puha gyümölcsökből, rügyekből áll. Énekük kellemes, a fuvola hangjára hasonlít. Oriolus oriolus oriolus L. 1758 (sárgarigó) – május havában érkezik hozzánk. A hím sárga, fekete szárnyakkal és farokkal. A nőstény színezete zöldes, a szárnyai és farka sötétebbek. A kanadai nyárfa ültetvényeken fordul elő. Fészke függőágyszerű, a vízszintes ágak elágazásához fogva. Május-júniusban rak le 3-4 fehér, barnás-vörös foltos tojást, melyen a nőstény 15 napig kotlik. Afrikában telel.

218

REGULIDAE CSALÁD Egy kis család, Ázsia és Észak Amerika tobozos erdeiben van elterjedve. Rovarokkal és apró magokkal táplálkoznak. Csoportosan élnek, a szaporodási időszak kivételével, a fák ágain, törzsein láthatók. Regulus regulus regulus L.1758 (sárgafejű királyka) - mérete 9 cm, színezete sárgászöld, szemöldöke kevésbé kiemelt, a fejtetőn a narancssárga kevéssé hangsúlyos. Késő ősszel jelenik meg az alacsony övezetekben, ahol telel. A populáció egy része Dél-Európában és Nyugat Ázsiában telel. A fészkelés május első harmadában kezdődik. A tojások fehéres-sárgák, finom pöttyökkel a tojás kerekded része felé. Regulus ignicapillus (tüzesfejű királyka) – hasonlít az előzőre, de a hímnek egy narancssárga sávja van a fejtetőjén és egy-egy fekete sáv a szemeken keresztül. A tobozos erdőkben fészkel, a fészek az ágak végén helyezkedik el, zuzmókkal bélelt. A fészekalj 7-9 sárgás tojásból áll, amit májusban rak le, a nőstény költi 15 napig. A nálunk található legkisebb súlyú madár, 5-6 gramm. Ősszel az ország alacsonyabb vidékeire ereszkedik, vagy Dél-kelet Európába vándorol. CORVIDAE CSALÁD Kozmopolita fajtákat foglal magába, kb. 100-at, az egész földgömb felületén, kivéve a sarkvidéken és Új - Zélandban. Közepes és nagy testűek, a paseriforma-k közül a legnagyobbak. Táplálkozások változatos. Legtöbbször mindenevők. Tojás és fióka- ragadozók, kolóniákban ének közösségi életet, egyesek a madarak énekét vagy az emberi hangot utánozzák. Corvus corax corax L. 1758 (közönséges holló) - mérete 65 cm. Teste fekete, lilába játszó. Tojásai piszkos zöld színűek, barna foltokkal, még január-február hónapokban lerakja, 21 napig költi. Utánozni tudja más madár hangját. Nem költöző madár. Garrulus glandarius glandarius L. 1758 (szajkó - mérete 36 cm. Színezete kávébarna, fehérrel és kékessel a szárnyakon, a tobozos erdővidéken és a domb és sík vidéken, sőt a városokban is megtaláljuk. Fészkét ágakból rakja az erdő sűrűjében, április hónap végén 5-6 zöldes, barnával foltozott tojást rak le, melyet 16-17 napig költ. Gyakran tönkreteszi más madarak fészkét, tojásaikat elrabolja. Ősszel főként a síkvidéken jelennek meg. Pica pica pica L. 1758 (szarka) – mérete 48 de cm. Színezete fekete fehérrel a vállán és mellén, farka fekete, zöldbejátszó. Az alacsony vidékeken és a dombos övezetekben meg a folyók völgyében fészkel. Gömb alakú fészket készít tövisekből, oldalbejáratokkal, belül agyaggal bélelve. 5-7 tojást rak le április hónapban, színük zöldes, barna foltokkal. A nőstény egyedül kotlik, 17-18 napig. Nem költöző fajta.

81. ábra - Pica pica, szarka (foto Cornelia Grecu)

219

Corvus monedula L.1758 (csóka) – mérete 35 cm. Színezete fekete, a tarkója és nyaka szürkés. Antropofil vagy vadonélő madarak, melyek településeken, sziklafalakban, épületekben, falrepedésekben, faodúkban fészkelnek. Áprilisban 4-6 fehéres kékes színű, barnás foltos tojást rak le, melyeken csak a nőstény kotlik, 17-18 napot. Nem költöző fajta. Corvus frugilegus frugilegus L.1758 (vetési varjú) – mérete 47 cm, a síkvidéken fészkel, méretes kolóniákban, dombvidéken ritkább. Tollazata fekete, lilába játszó. A fészkeket fára rakják. A fészekalját márciusban rakják le, 5 piszkos zöldes színű, barnával foltozott tojás formájában, melyeken 18-19 napig kotlik a nőstény. A fiókák lárvákat fogyasztanak, a felnőttek magokat. Ősszel a nálunk élő populációk Dél-nyugat Európa irányába indulnak, és az északkeleti régióból jövő csoportok foglalják el helyeiket.

82. ábra - Corvus frugilegus, vetési varjú (foto. Cornelia Grecu) PRUNELIDAE CSALÁD Kis madarak, vékony csőrrel; erdőkben vagy sziklásokban élnek, idejüket inkább a földön töltik. Nagyon óvatos fajták és nagyon jól rejtőzködnek. Prunella modularis modularis L.1758 (erdei szürkebegy) – testhossza 15 cm, színezete a verébére hasonlít, de az álla és melle szürkék. Alacsony bokrokban és a talajon, gyökerek mellett fészkel. Áprilisban 4-5 kék tojást rak le, melyeket a nőstény kelt ki 13 nap alatt. 2-3 rend fiókát nevel évente. Ősszel a populációk egy része a völgyekbe ereszkedik, a másik, az északi populációkkal együtt, Dél-Európába, Kis- Ázsiába és Észak-nyugat Afrikába vándorol. CORACIFORMES REND A fajták nagy része a trópusi övezetekhez tartozik. A csőr hosszított, kemény. A fej nagy, lábaik rövidek, a tollazat merev és élénken színezett. Odúkban, repedésekben, partokon fészkelnek, vagy földalatti járatokban. A fiókák fészeklakók. Veszekedő és gyanakvó madarak. Táplálékuk csak állati eredetű, nagyon kevés fajta táplálkozik gyümölcsökkel. ALCEDIDAE CSALÁD A trópusi és mérsékelt övezeteken elterjedt fajták. Fejük nagyméretű a testhez viszonyítva. Csőrük erős, kúpalakú, egyenes és hosszabb, szárnyaik rövidek és kerekítettek, lábaik és farkuk úgyszintén rövidek. Színezetük szép, zöld, vörös vagy kék. Egyes fajták rovarokkal, gyíkokkal, kis rágcsálókkal táplálkoznak, mások a halfogásra szakosodtak, függőlegesen rájuk zuhanva, miután egy víz feletti ágról követték őket. Alcedo atthis atthis L. 1758 (jégmadár) - mérete 18 cm, alacsony övezetekben van jelen a meleg évszakban, télen pedig a hegyi patakok partján. Tollazata zöldes-kékes, alsó része téglaszínű. Odúkban, sziklarepedésekben fészkelnek, vagy járatokat vájnak a folyók partjaiban. Áprilistól júniusig 4-6 fehér, fényes tojást raknak le, melyeken mindkét nem kotlik. Európa déli

220

részén, Afrika északi részén és Ázsia dél-nyugati részén telelnek. A CEE 79/409 Madarak Direktíva által védett. PICIFORMES REND 400 fajból áll, elterjedésük Afrikát, Ázsiát és Amerikát érinti. Egy kis számú faj lelhető fel a mérsékelt és hideg övezetekben. Ujjaik a kúszás-mászásra alkalmazkodottak, kizárólag fán élő fajták. Odvakban fészkelnek, vagy csak ritkán, földbe vájt üregekben. Fiókáik fészeklakók. Főleg rovarokkal és gyümölcsökkel táplálkoznak. PICIDAE CSALÁD 200 fajtát ölel fel. A kúszás-mászás nagy szakértői. Nyelvük nagyon hosszú, hengeres, protraktilis, hosszan kinyújtható. A rovarokat a törzsek vájatából a nyelven található tüskés szőrcsék és a ragacsos nyelvhegy segítségével emelik ki. A farok tollak merevek, és támpontként szolgálnak a fatörzsökön való kúszásban. A csőr kúpalakú, hegyes, nagyon erős. Közepes méretű, nem költöző madarak. Nem jó repülők. Táplálékuk rovarokból és lárvákból áll, egyesek magokat és gyümölcsöket fogyasztanak. Hazánkban 10 fajta van jelen. Dendrocopos major major L.1758 (nagy fakopáncs) – testhossza 25 cm. Tollazata fehér feketével, vörössel a tarkón és a farok alatti részben. A nősténynek tarkója nem vörös. Fészkét a fák törzsébe vájja, májusban 4-7 fényes fehér tojást rak le. A nőstény kotlik, 14-15 napig. Nem költöző madár. Dendrocopos medius medius L 1758 (közép fakopáncs) - testhossza 21 cm. A lombhullató levelek többségében jelenik meg, de a folyók völgyében is. Ugyanolyan színezetű, mint az előző, csak fejtetője is vörös. Május-júniusban a nőstény 5-6 fényes fehér tojást tesz le, melyeken mindkét fél kotlik, 14-15 napot. Nem költöző madár. Dendrocops minor buturlini Hart. 1912 (kis fakopáncs) – testhossza 16 cm, körülbelül veréb méretű. A legkisebb nálunk élő fakopáncs. A síkvidéken van elterjedve. Színezete fekete, fehér csíkokkal a hátán és vörössel a fején, a nőstény fejtetője nem vörös. Az 5-6 fehér, fényes tojást április-májusban teszi le, mindkét partner kotlik, 14-15 napig. Dendrocopus syriacus H&Her.1833 (balkáni fakopáncs) - testhossza 24 cm, tollazata hasonló a nagy fakopáncséhoz. De nincs fekete csík az arcrész alsó szegélyén, a farok alatti rész pedig málnaszínű. Alacsonyabb vidékeken él, emberi települések szomszédságában. A fészekalját májusban rakják, vájt odvakba, 3-5 nagy fényes tojásból áll, melyeken mindkét partner kotlik, 12-14 napig. Ugyancsak nem költöző madarak. Dryocopos martius martius L.1758 (fekete harkály) – a legnagyobb nálunk élő fakopáncs, mérete akár egy varjúé. Színezete teljesen fekete, csak egy vörös folt van a fejtetőn. A tobozos és vegyes erdők vidékén él, a síkvidéken ritkábban fordul elő. Fészkét a fatörzsbe vájja, a talajtól 3-20 m magasságban, bejárata ovális. A fészekalját április- májusban rakják, 3-5 fehér fényes tojásból áll, melyeken mindkét nem kotlik, 13-14 napig. Nem költöző madárfajta, röpte, a többi harkálytól eltérően, folytonos, nem megszakított. A CEE 79/409 Madarak Direktíva által védett. FALCONIFORMES REND A rend 300 madár fajt ölel fel, melyek az egész földgömbön előfordulnak, az Antarktisz kivételével. A testhez szorosan tapadó, merev tollazatuk van, erős szárnyakkal. Az aktív állatokat ragadozó fajoknál a 4 ujj éles metsző karmokkal van ellátva. Csőrük görbített, oldalt ellapított, a felső állkapocs tövénél egy hártyával fedett rész van, melynek neve ceroma, ahova az orrlyukak nyílnak. A tollazat színezése a korral változik, látásuk igen fejlett. Párban élnek, a hím kevésbé fejlett, mint a nőstény. Fészkeiket fákra, sziklák közé építik. Fiókáik fészeklakók, sűrű

221

szürke pihe fedi őket. Táplálékuk gerinctelenekből vagy gerincesekből áll, egyes fajták tetemeket vagy ürüléket fogyasztanak. ACCIPITRIDAE CSALÁD Kozmopolita, merész és vérengző fajták. Állományaik számbeli csökkenést mutatnak, egyes fajtákat a kihalás veszélyeztet. A mértéktelen vadászat és a toxikus anyagokkal való mérgezésen kívül, jellemző élőhelyeik megsemmisítésének volt a legártalmasabb hatása, ehhez még hozzáadódik a fajták alacsonyabb szaporulati jellemzője és az ivarérettség későbbi beállta. Buteo buteo buteo. L.1758 (egerészölyv) – testhossza 50-65 cm, gyakoribb a Kárpátokban. A tollazat változó, a sötétbarnától a drappig. A fészekalja 3-4 fehér, barnás vörös foltos tojásból áll, melyeket áprilisban rak le. Mindkét fél kotlik, 28-30 napig. Egerekkel, kígyókkal táplálkoznak. Acipiter nisus nisus L. 1758 (karvaly) - testhossza 30-40 cm, gyakran télen jelenik meg. Kotló fajta. A hím tollazata hátán sötétszürke, mellén vöröses keresztcsíkokkal. Alacsony övezetekben fészkel. A fészekalja 3-5 fehéres, barnával foltozott tojásból áll, melyeket májusban rak le. Többnyire a nőstény kotlik, 32-35 napon keresztül. Az írisz színe sárga. Accipiter gentilis gentilis L. 1758 (héja) – testhossza 50-65 cm, színezete barnás-szürkés a hátán, mellén kávébarna harántcsíkokkal. Fákon fészkel, domb- és síkvidéken. Áprilisban 3-5 fehéres-kékes tojást rak le, melyeken többnyire a nőstény kotlik, 35-38 napon keresztül. Madarakat és kis emlősöket fogyaszt. Nálunk az év minden időszakában előfordul. FALCONIDAE CSALÁD 60 fajtát foglal magában. Erős testalkatúak, hosszú és hegyes szárnyakkal. Felső állkapcsuk egy foggal van ellátva, ami a zsákmány szétmarcangolását szolgálja. Más fajok fészkeit használják. Falco tinnunculus tinnunculus L. 1758 (vörös vércse) – testhossza 35 cm. Fákon, sziklákon, magas építményeken fészkel. Rőtszínű, feketés foltokkal hátán és mellén; a hím farka és feje kékes, a száj sarkaitól egy feketés bajusz indul. Május-júniusban 4-5 téglaszínű, márványozott tojást rak le, ezt a nőstény költi, 27-29 napig. Észak- és Kelet-Afrikában, valamint Dél-nyugat Ázsiában telel.

83. ábra - Falco tinnunculus, vörös vércse (foto Cornelia Grecu) STRIGIFORMES REND Egyetlen családból áll, Strigidae, 130 fajtával. Strigiformáknál a begy hiányzik, tollazatuk lágy. A nyak rövid, fejük nagyra méretezett, nagy szemekkel, frontális síkban rendezve, egy toll korong veszi őket körbe, amit arckorongnak neveznek. Csőrük rövid, nagyon 222

kampós, nagyrészt rezgők fedik. A felső állkapocs tövénél található a ceroma, melybe orrlyukai nyílnak. Ujjai nagyon éles és görbe karmokban végződnek, néha toll fedi őket. Fejüket 180°ban tudják fordítani. Rágcsálókkal vagy rovarokkal táplálkozik, melyekre éjjel vadászik, vagy alkonyatkor és egészben nyel le. A táplálékmaradékokat köpet formájában öklendezi vissza. Faodúkban vagy barlangokban fészkel, vagy egyéb madárfajták fészkeit használja, fiókáit sűrű pihe fedi és fészeklakóak. Asio otus otus L.1758 (erdei fülesbagoly) – mérete 36 cm, színezete kávébarna, foltokkal, sötét cseppekkel a mellen. Síkvidéki ligetekben, vetési varjú kolóniákban fészkel. A fészekalj 45 fehér tojásból áll, amit a nőstény április-májusban tesz le, majd 28 napig kotlik. Nálunk részben nem költöző madár. A parkokban és a Bánság Múzeum melletti zöldövezetben találkozhatunk vele. Athene noctua noctua Scop 1769 (kuvik) – mérete 25 cm, teste barnás, világos foltokkal, alsó része fehéres, arcrésze világos színű. Emberi lakhelyek mellet, erdőkben, partvájatokban, sziklásokban él, 5-7, néha 9 fehér tojást is lerak áprilisban, a nőstény kotlik 28 napig. Nem költöző fajta. A város majdnem minden részén előfordul, a villanyhuzalokon vagy a padlásokon. GALLIFORMES REND Nehézkés fajták, a föld felszínén mindenhol elterjedve, kivétel az Antarktisz. Rövid és kerekített szárnyaik vannak, nagyméretű begyük, a hímek lábfeje gyakran foltos. Csőrük vastag, enyhén görbített és kemény. A hímek poligámok. Fészkeiket talajmélyedésekbe rakják, fiókáik fészekelhagyók. PHASIANIDAE CSALÁD A család fajtái a mérsékelt és trópusi övezetekben jelennek meg, a szórás indítóközpontja Ázsia. Nem költöző fajták és hangsúlyos nemi dimorfizmussal rendelkeznek. Phasianus colchicus L. 1758 (fácán) – mérete 55-90 cm, nálunk a fajtát az ember vezette be. A hím tollazata aranyszínű, fekete, sárga vagy szürke foltokkal, feje kékes, zöld vagy lila irizálással. A nőstény tollazata sárgás, sötétebb foltokkal. A napot a mezőn tölti, éjszakára visszahúzódik az erdőben, fákon alszik. Poligám, nem költöző fajta, sokat közlekedik a talajon. A füves talajra 9-14 zöldes, vagy olajbarnás tojást rak le, áprilistól kezdve júniusig, melyeket a nőstény költ ki 24 nap alatt. CUCULIFORMES REND Kakukkféléket és turákóféléket öleli fel, ezekez banánevőknek is nevezik. CUCULIDAE CSALÁD 130 fajtája van, a mérsékelt és trópusi övezetekben szétszórva. Közepes repülők, erdőkben élnek. Rovarevő fajták, a szőrös hernyókat kedvelik, ritkábban gyümölcsevők. Fiókáik fészeklakóak. E család jellegzetessége a parazita életmódhoz való alkalmazkodás. Cuculus canorus canorus L. 1758 (kakukk) - mérete 38 cm, a hím tollazata szürkés, melle fehéres harántcsíkokkal. A nőstény rozsdaszínű, sötét csíkokkal. A nőstény tojásait kismadarak fészkébe teszi le, színük hasonlít a házigazdafajta tojásaihoz. A tojások lerakása 1-2 hónap folyamán nyúlik el, az inkubációs időszak rövid, 11-12 nap, a kakukkfiókák elsőkként kelnek ki a tojásból.

223

COLUMBIFORMES REND Egyetlen családja van (Columbidae), de a fajtái egész földgömbünkön előfordulnak. A csőr hosszúkés, tövénél lágy és egy bőrcse fedi, melybe az orrlyukak nyílnak. Szárnyaik hosszúak és hegyesek. Amikor vizet isznak, fejüket bemerítik, mivel képesek orrlyukaikat elzárni. Fészkeiket fákra, ágakra vagy odúkba építik, de kőlapokra is teszik. A nőstények este, éjjel, reggel ülnek a tojásokon, nappal a hímek kotolnak. Két rend fiókát nevelnek, a második fészekalj lerakás még azelőtt történik, hogy a fiókák elhagyják a fészket. A fiókák fészeklakók és mindkét szülő eteti őket egy tejes folyadékkal, amelyet a begy termel, majd később, visszaöklendezett magokkal. Columba livia domestica – a galamb a Columba livia (szirti galamb) fajta utóda, és megtartotta az ős jellemzőinek egy részét. Ennek mérete 33 cm. Színe szürke, fémes zöldes irizálásokkal, de a szárnyon két fekete csík látható, a hát pedig fehéres. Anglia sziklás partjain él, Európa déli és nyugati partján, nálunk csak szelíd galambállományok találhatóak, melyek félig elvadultak. Streptopelia decaocto decaocto Friv. 1838 (balkáni gerle) – mérete 28 cm, nagy ökológiai hajlékonyságú fajta. Színezete földszínű, a nyak hátsó részén egy fekete gallérkával, szárnyai szürkésebbek. Majdnem egész év alatt fészkel, csak településeken, vagy közvetlen közelükben. A fészekalja két fehér tojásból áll, mindkét szülő kotlik, 14 napig. Nálunk nem költöző.

84. ábra - Streptopelia decaocto, balkáni gerle (foto Cornelia Grecu)

224

3.4.3. Eredmények és vita Temesvár madarainak rendszertani helyzete

Sor Sz. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46

Rend

Család

Fajta

Népi elnevezés

Falconiformes

Accipitridae

Accipiter gentilis gentilis L. 1758 Accipiter nisus nisus L. 1758 Buteo buteo buteo. L.1758 Circus aeruginosus aeruginosus L.1758 Circus cyaneus cyaneus L.1766 Falco columbarius aesalon Tunst. 1771 Falco peregrinus peregrinus Tunst. 1771 Falco subbuteo subbuteo L.1758 Falco tinnunculus tinnunculus L. 1758 Athene noctua noctua Scop 1769 Asio flammeus flammeus (Pontopp.) 1763 Asio otus otus L.1758 Otus scops scops L. 1758 Strix aluco aluco L 1758 Ciconia ciconia ciconia L.1758 Ardea cinerea cinerea L.1758 Nycticorax nycticorax nycticorax L.1758 Ixobrycus minutus minutus L. 1766 Egretta garzetta garzzeta L.1758 Cuculus canorus canorus L. 1758 Anas platyrhynchos plathyrhynchos L. 1758 Anas quequerdula L.1758 Aythya ferina L.1758 Aythya nyroca Guldenst. 1770 Bucephala clangula clangula L. 1758 Cygnus olor Gmel 1789 Phasianus colchicus L. 1758 Columba livia domestica L. 1758 Streptopelia decaocto decaocto Friv. 1838 Alcedo atthis atthis L. 1758 Upupa epops epops L.1758 Larus ridibundus L.1766 Dendrocopos major major L.1758 Dendrocopos medius medius L 1758 Dendrocops minor buturlini Hart, 1912 Dendrocopos syriacus H&Her.1833 Dryocopos martius martius L.1758 Apus apus apus L. 1758 Alauda arvensis arvensis L. 1758 Galerida cristata cristata L 1758 Hirundo rustica rustica L.1758 Delichon urbica urbica L 1758 Anthus trivialis trivialis L.1758 Motacilla alba alba L.1758 Lanius collurio collurio L.1758 Lanius excubitor excubitor L. 1758

Héja Karvaly Egerészölyv Barna rétihéja Kékes rétihéja Kis sólyom Vándorsólyom Kabasólyom Vörös vércse Kuvik Réti fülesbagoly Erdei fülesbagoly Füleskuvik Macskabagoly Fehér gólya Szürke gém Bakcsó Törpegém Kis kócsag Kakukk

Falconidae

Strigiformes

Stringidae

Ciconiformes

Ciconidae Ardeidae

Cuculiformes

Cuculidae

Anseriformes

Anatidae

Galliformes Columbiformes

Phasianidae Columbidae

Coraciadiformes Lariformes Piciformes

Alcedinidae Upupidae Laridae Picidae

Apodiformes Passeriformes

Apodidae Alaudidae Hirundinidae Motacillidae Lanidae

225

Tőkés réce / vadkacsa Bőjti réce Barátréce Cigányréce Kerceréce Bütykös hattyú Fácán Házi galamb Balkáni gerle Jégmadár Búbos banka Dankasirály Nagy fakopáncs Közép fakopáncs Kis fakopáncs Balkáni fakopáncs Fekete harkály Sarlós fecske Mezei pacsirta Búbos pacsirta Füsti fecske Molnárfecske Erdei pityer barázdabillegető Tövisszúró gébics Nagy őrgébics

47 48 49 50 51 52 53 54 56 57

Oriolidae Sturnidae Corvidae

Cinclidae

58

Troglodytidae

59 60 61 62

Prunellidae Sylvidae

63 64 65

Turdidae

66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83

Paridae

Aegithalidae

84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95

Sittidae Certhiidae Passeridae Fringillidae

Lanius minor minor Gmel 1788 Oriolus oriolus oriolus L. 1758 Sturnus vulgaris vulgaris L.1758 Corvus corax corax L. 1758 Corvus corone cornix L.1758 Corvus frugilegus frugilegus L.1758 Corvus monedula L.1758 Garrulus glandarius glandarius L. 1758 Pica pica pica L. 1758 Cinclus cinclus aquaticus Bechst. 1803 Troglodytes troglodytes troglodytes L. 1758 Prunella modularis modularis L.1758 Sylvia atricapilla atricapilla L. 1758 Sylvia communis communis Lath 1787 Sylvia curruca curruca L.1758 Acrocephalus arundinaceus arundiaceaus L. 1758 Hipolais icterina icterina Viell 1817 Phylloscopus collybita collybita Vieill 1817 Phylloscopus sibilatrix Bechst 1793 Regulus regulus regulus L.1758 Turdus iliacus iliacus L.1758 Turdus merula merula L.1758 Turdus pilaris L. 1758 Turdus viscivorus viscivorus L.1758 Ficedula albicollis albicollis Temm 1815 Ficedula parva parva Bechst 1794 Erithacus rubecula rubecula L.1758 Luscinia luscinia L.1758 Luscinia megarhychos megarhychos C.L.Brehm 1831 Phoenicurus ochruros gibraltariensis Gmel 1789 Saxicola rubetra L.1758 Saxicola torquata L. 1766 Parus ater ater L. 1758 Parus caeruleus caeruleus L.1758 Parus major major L.1758 Aegithalus caudatus caudatus L.1758 Panurus biarmicus rusicus C.L.Brehm 1831 Sitta europaea caesia Wolf 1810 Certhia familiaris familiaris L.1758 Passer domesticus domesticus L. 1758 Passer montanus montanus L. 1758 Carduelis carduelis carduelis L.1758 Carduelis chloris chloris L.1758 Carduelis spinus spinus L. 1758 Serinus serinus L 1766 Fringilla coelebs coelebs L 1758 Fringilla montifringilla L 1758 Coccothraustes coccothraustes coccothraustes L. 1758

226

Kis őrgébics Sárgarigó Seregély Közönséges holló Kormos varjú Vetési varjú Csóka Szajkó Szarka Vízirigó Ökörszem Erdei szürkebegy Barátposzáta Mezei poszáta Kis poszáta Nádirigó Kerti geze Csilpcsalpfüzike Sisegő füzike Sárgafejű királyka Szőlőrigó Feketerigó Fenyőrigó Léprigó Örvös légykapó Kis légykapó Vörösbegy Nagy fülemüle Csalogány Házi rozsdafarkú Rozsdás csuk Cigány csuk Fenyvescinege Kék cinege Széncinege Északi őszapó Barkóscinege Csuszka Hegyi fakúsz Házi veréb Mezei veréb Tengelic Zöldike Csíz Csicsörke Erdei pinty Fenyőpinty Meggyvágó

96 97 98 99 100 101 102 103 104

Emberizidae

Gruiformes

Rallidae

Charadriiformes

Sternidae

Podicipediformes

Podicipedidae

Miliaria calandra calandra L. 1758 Emberiza citrinella citrinella L. 1758 Emberiza hortulana L 1758 Fulica atra atra L 1758 Gallinulla chloropus chloropus L. 1758 Chlidonia niger niger L. 1758 Chlidonia hybrida hybrida Pall.1811 Podiceps cristatus cristatus L. 1758 Tachybaptus ruficollis ruficollis Pall. 1764

Sordély Citromsármány Kerti sármány Sárcsa Vízityúk Kormos szerkő Fattyúszerkő Búbos vöcsök Kis vöcsök

A madarak gerinces állatok, melyek az Aves osztályhoz tartoznak. A fent említettek előfordulnak Temesvár Municípium területén, a kutatási időszakban, a könyvészetben és a személyes kutatások során egyaránt. 104 fajtával találkoztunk (A.1. táblázat). Rendszertani szempontból, Temesvár madárállományait 15 rendbe (A.11 ábra) és 32 családba (A.12 ábra) lehet sorolni

Ordinul Falconiformes Strigiformes Ciconiformes

Cuculiformes Anseriformes Galliformes Columbiformes Coraciadiformes

Lariformes Piciformes Apodiformes 85. ábra – Temesvár Municípium területén észlelt madárállományok rendszertani Passeriformes állapotának százalékarányos ábrázolása Gruiformes

Charadriiformes Podicipediformes

227

86. ábra – Temesvár Municípium területén észlelt madárállományok taxonómiai állapotának százalékarányos ábrázolása i Az avifauna – madárvilág - földrajzi eredete, fenológiai helyzete Sor sz.

Fajta

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23

Accipiter gentilis gentilis L. 1758 Accipiter nisus nisus L. 1758 Buteo buteo buteo. L.1758 Circus aeruginosus aeruginosus L.1758 Circus cyaneus cyaneus L.1766 Falco columbarius aesalon Tunst. 1771 Falco peregrinus peregrinus Tunst. 1771 Falco subbuteo subbuteo L.1758 Falco tinnunculus tinnunculus L. 1758 Athene noctua noctua Scop 1769 Asio flammeus flammeus (Pontopp.) 1763 Asio otus otus L.1758 Otus scops scops L. 1758 Strix aluco aluco L 1758 Ciconia ciconia ciconia L.1758 Ardea cinerea cinerea L.1758 Nycticorax nycticorax nycticorax L.1758 Ixobrycus minutus minutus L. 1766 Egretta garzetta garzzeta L.1758 Cuculus canorus canorus L. 1758 Anas platyrhynchos plathyrhynchos L. 1758 Anas quequerdula L.1758 Aythya ferina L.1758

A fajta fenológiai jellemzője n.m r.n v.n.r. r.m.v. z z n.r. h.a r.v. r.v z n.r.v. h.a v.r m.h.a m.a h.a h.a h.a m.a p.m h.a.m n

228

A fajta földrajzi eredete Tp Tp Tp Mo E S Tp Tp Tp Mo Tp Tp E E E Tp M E E Tp Tp Tp E

Kód A085 A086 A087 A080 A082 A089 A103 A099 A096 A218 A222 A221 A214 A219 A031 A028 A023 A022 A026 A212 A053 A055 A059

24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79

Aythya nyroca Guldenst. 1770 Bucephala clangula clangula L. 1758 Cygnus olor Gmel 1789 Phasianus colchicus L. 1758 Columba livia domestica Streptopelia decaocto decaocto Friv. 1838 Alcedo atthis atthis L. 1758 Upupa epops epops L.1758 Larus ridibundus L.1766 Dendrocopos major majorL.1758 Dendrocopos medius medius L 1758 Dendrocops minor buturlini Hart, 1912 Dendrocopos syriacus H&Her.1833 Dryocopos martius martius L.1758 Apus apus apusL. 1758 Alauda arvensis arvensis L. 1758 Galerida cristata cristata L 1758 Hirundo rustica rustica L.1758 Delichon urbica urbica L 1758 Anthus trivialis trivialis L.1758 Motacilla alba alba L.1758 Lanius collurio collurio L.1758 Lanius excubitor excubitor L. 1758 Lanius minor minor Gmel 1788 Oriolus oriolus oriolus L. 1758 Sturnus vulgaris vulgaris L.1758 Corvus corax corax L. 1758 Corvus corone cornix L.1758 Corvus frugilegus frugilegus L.1758 Corvus monedula L.1758 Garrulus Glandarius glandarius L. 1758 Pica pica pica L. 1758 Cinclus cinclus aquaticus Bechst. 1803 Troglodytes troglodytes troglodytes L. 1758 Prunella modularis modularis L.1758 Sylvia atricapilla atricapilla L. 1758 Sylvia communis communis Lath 1787 Sylvia curruca curruca L.1758 Acrocephalus arundinaceus arundiaceaus L. 1758 Hipolais icterina icterina Viell 1817 Phylloscopus collybita collybita Vieill 1817 Phylloscopus sibilatrix Bechst 1793 Regulus regulus regulus L.1758 Turdus iliacus iliacus L.1758 Turdus merula merula L.1758 Turdus pilaris L. 1758 Turdus viscivorus viscivorus L.1758 Ficedula albicollis albicollis Temm 1815 Ficedula parva parva Bechst 1794 Erithacus rubecula rubecula L.1758 Luscinia luscinia L.1758 Luscinia megarhychos megarhychos C.L.Brehm 1831 Phoenicurus ochruros gibraltariensis Gmel 1789 Saxicola rubetra L.1758 Saxicola torquata L. 1766

229

h.a h.a p.r v.r v.r. v r a.h p.a n.m. r.r.v. r.h.v r.h.v r.h.v h.a a.p.m r.v.p. a.h h.a a.m a.h a.h.m h.z a.h.m a.h a.h v m h.m h.m. r.m v.r.n r.h v. h.a. a.h a.h a.h a m m.a.h m p.z p.n v. z p.h h.a h.a r.v a.h a.m.h r.n.h a.h n.m.a

E S Tp Ch E Mo E E E E E Tp M S E Mo Mo Tp E E E E Tp E E E Tp E E E E E E E E E E E E E Tp E E E E S E E E E E E Mo E E

A060 A067 A036 A115 X A209 A299 A232 A179 A237 A238 A240 A421 A236 A226 A247 A244 A259 A253 A256 A262 A338 A340 A339 A337 A351 A350 A349 A348 A350 A342 A343 A264 A265 A266 A311 A309 A308 A298 A299 A315 A314 A317 A286 A238 A284 A287 A321 A320 A269 A270 A271 A273 A275 A276

80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104

Parus ater ater L. 1758 Parus caeruleus caeruleus L.1758 Parus major major L.1758 Aegithalus caudatus caudatus L.1758 Panurus biarmicus rusicus C.L.Brehm 1831 Sitta europaea caesia Wolf 1810 Certhia familiaris familiaris L.1758 Passer domesticus domesticus L. 1758 Passer montanus montanus L. 1758 Carduelis carduelis Carduelis L.1758 Carduelis chloris chloris L.1758 Carduelis spinus spinus L. 1758 Serinus serinus L 1766 Fringilla coelebs coelebs L 1758 Fringilla montifringilla L 1758 Coccothraustes coccothraustes L. 1758 Miliaria calandra calandra L. 1758 Emberiza citrinella citrinella L. 1758 Emberiza hortulana L 1758 Fulica atra atra L 1758 Gallinulla chloropus chloropus L. 1758 Chlidonia niger niger L. 1758 Chlidonia hybrida hybrida Pall.1811 Podiceps cristatus cristatus L. 1758 Tachybaptus ruficollis ruficollis Pall. 1764

m m.r m.r m.n r a.v.m r.h v v p.n v.r.n h.m a.h m z r a.h a.h a.h p.a a.h h.a h.a h.a h.a

E E E E Mo Tp E Tp Tp E E E M E S E E E E Tp E E M Tp E

A328 A329 A330 A324 A323 A332 A334 A354 A326 A364 A363 A365 A361 A359 A360 A373 A383 A378 A379 A125 A123 A197 A197 A005 A004

Rövidítések: a fajta fenológiai jellemzője, az élőhelyi jelenlét perspektívájából: a - avis aestiva (olyan fajták, melyek az országot elhagyják tél idején, e fajták igazi migrációt végeznek); p - avis partium migratoria (az állománynak csak egy része hagyja el télen a területet, hogy a távoli telelő helyeihez vándoroljon); n- avis nomas (azok a fajták, melyek rendszeresen, de rövid, vagy évről-évre változó, egyenlőtlen távolságokon vándorolnak, vagy átutazó fajták); h – avis hostes assidua (nyári fészkelő vagy nem fészkelő vendégek); z - avis hostes nonassidua (rendszertelenül megjelenő fajták), vagy téli vendégek; m - population mixta ( az országban a fajtát őshonos, de idegen állományból is származó egyedek képviselik); v - aves vernaculae (a fajta egyedei kizárólag az őshonos állományokból származik) OG – a fajta földrajzi eredete: A- arktikus; E- európai; Tp- transzpalearktikus; S- szibériai; Mo- mongol; M- mediterrán; Ch- kínai. Madarak állományának védelmére Egyezményeknek által előírt Kódok:

és

megőrzésére

vonatkozó

Irányelvek

és

- vörössel jelzett kódok – Madarak direktíva/Irányelv (Európa Tanács 79/ 409 EEC Irányelve a vadon élő Madarak megőrzéséről); - kékkel jelzett kódok – Washingtoni Egyezmény, 69 sz./1994. július 15. - i Törvény; Berni Egyezmény; 13 sz. /1933. március 11. -i Törvény Románia csatlakozásáról az 1979.-ben Bernben elfogadott Európai vadvilág és természetes élőhelyek megőrzésére vonatkozó Egyezményhez; Románia fajtáinak vörös jegyzéke, Bukarest 2000; 57 sz./2007. július 20. – i Sürgősségi rendelet

230

87. ábra – Temesvár területén előforduló fajták földrajzi eredetének százalékarányos ábrázolása A talált fajták közül 62% európai fajta, 22% transzpalearktikus fajta, 7% mongol eredetű fajta, 4% mediterrán fajta, valamint szibériai fajta, és 1% kínai fajta.

16%

5%

0% 35%

Sedentare

Oaspeți de vară

44%

Parțial migratori

Oaspeți de iarnă

88. ábra – A fajták fenológiai jellemzőinek százalékarányos ábrázolása A fajta fenológiai jellemzője, az élőhelyi jelenlét perspektívájából vizsgált legnagyobb százalékát e nyári vendégek érik el, ezt a nem költöző fajták és a részben vándor fajták követik, utóbbiak határozzák meg az év hideg időszakában a konstans madárvilági aspektust.

89. ábra – A talált fajták nemzetközi és országos jogszabályzás által biztosított védelmi fokozat százalékarányos ábrázolása *Egyéb nemzetközi egyezmények, melyek a román jogkeretbe át voltak ültetve – Washingtoni Egyezmény, 69 sz./1994. július 15. - i Törvény; Berni Egyezmény; 13 sz. /1933. március 11. -i Törvény Románia csatlakozásáról az 1979.-ben Bernben elfogadott Európai vadvilág és természetes élőhelyek megőrzésére vonatkozó Egyezményhez; Románia fajtáinak vörös jegyzéke, Bukarest 2000; 57 sz./2007. július 20. – i Sürgősségi rendelet.

231

A 104 talált fajtából 56%-a Washingtoni Egyezmény, 69 sz./1994. július 15. - i Törvény; Berni Egyezmény; 13 sz. /1933. március 11. -i Törvény Románia csatlakozásáról az 1979.-ben Bernben elfogadott Európai vadvilág és természetes élőhelyek megőrzésére vonatkozó Egyezményhez; Románia fajtáinak vörös jegyzéke, Bukarest 2000; 57 sz./2007 július 20. – i Sürgősségi rendelet által védett, 20% a Madarak direktíva/Irányelv (Európa Tanács 79/ 409 EEC Irányelve a vadon élő Madarak megőrzéséről) által védett és 24% olyan fajta, mely nem igényel különleges védelmet, egyesek értékesíthetők az 57 sz./2007. július 20. – i Sürgősségi rendelet által leírt feltételek között.

Madárfajták fészkelési sajátosságai Temesváron Temesvár területén talált madarak a szaporodás szempontjából Sor Sz. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38

Fajta Accipiter gentilis gentilis L. 1758 Accipiter nisus nisus L. 1758 Buteo buteo buteo. L.1758 Circus aeruginosus aeruginosus L.1758 Circus cyaneus cyaneus L.1766 Falco columbarius aesalon Tunst. 1771 Falco peregrinus peregrinus Tunst. 1771 Falco subbuteo subbuteo L.1758 Falco tinnunculus tinnunculus L. 1758 Athene noctua noctua Scop 1769 Asio flammeus flammeus (Pontopp.) 1763 Asio otus otus L.1758 Otus scops scops L. 1758 Strix aluco aluco L 1758 Ciconia ciconia ciconia L.1758 Ardea cinerea cinerea L.1758 Nycticorax nycticorax nycticorax L.1758 Ixobrycus minutus minutus L. 1766 Egretta garzetta garzzeta L.1758 Cuculus canorus canorus L. 1758 Anas platyrhynchos plathyrhynchos L. 1758 Anas quequerdula L.1758 Aythya ferina L.1758 Aythya nyroca Guldenst. 1770 Bucephala clangula clangula L. 1758 Cygnus olor Gmel 1789 Phasianus colchicus L. 1758 Columba livia domestica L. 1758 Streptopelia decaocto decaocto Friv. 1838 Alcedo atthis atthis L. 1758 Upupa epops epops L.1758 Larus ridibundus L.1766 Dendrocopos major major L.1758 Dendrocopos medius medius L 1758 Dendrocops minor buturlini Hart, 1912 Dendrocopos syriacus H&Her.1833 Dryocopos martius martius L.1758 Apus apus apus L. 1758

232

X X

X X X X X X X

X

X X X X

X

X X

39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94

Alauda arvensis arvensis L. 1758 Galerida cristata cristata L 1758 Hirundo rustica rustica L.1758 Delichon urbica urbica L 1758 Anthus trivialis trivialis L.1758 Motacilla alba alba L.1758 Lanius collurio collurio L.1758 Lanius excubitor excubitor L. 1758 Lanius minor minor Gmel 1788 Oriolus oriolus oriolus L. 1758 Sturnus vulgaris vulgaris L.1758 Corvus corax corax L. 1758 Corvus corone cornix L.1758 Corvus frugilegus frugilegus L.1758 Corvus monedula L.1758 Garrulus Glandarius glandarius L. 1758 Pica pica pica L. 1758 Cinclus cinclus aquaticus Bechst. 1803 Troglodytes troglodytes troglodytes L. 1758 Prunella modularis modularis L.1758 Sylvia atricapilla atricapilla L. 1758 Sylvia communis communis Lath 1787 Sylvia curruca curruca L.1758 Acrocephalus arundinaceus arundiaceaus L. 1758 Hipolais icterina icterina Viell 1817 Phylloscopus collybita collybita Vieill 1817 Phylloscopus sibilatrix Bechst 1793 Regulus regulus regulus L.1758 Turdus iliacus iliacus L.1758 Turdus merula merula L.1758 Turdus pilaris L. 1758 Turdus viscivorus viscivorus L.1758 Ficedula albicollis albicollis Temm 1815 Ficedula parva parva Bechst 1794 Erithacus rubecula rubecula L.1758 Luscinia luscinia L.1758 Luscinia megarhychos megarhychos C.L.Brehm 1831 Phoenicurus ochruros gibraltariensis Gmel 1789 Saxicola rubetra L.1758 Saxicola torquata L. 1766 Parus ater ater L. 1758 Parus caeruleus caeruleus L.1758 Parus major major L.1758 Aegithalus caudatus caudatus L.1758 Panurus biarmicus rusicus C.L.Brehm 1831 Sitta europaea caesia Wolf 1810 Certhia familiaris familiaris L.1758 Passer domesticus domesticus L. 1758 Passer montanus montanus L. 1758 Carduelis carduelis carduelis L.1758 Carduelis chloris chloris L.1758 Carduelis spinus spinus L. 1758 Serinus serinus L 1766 Fringilla coelebs coelebs L 1758 Fringilla montifringilla L 1758

233

X X X X X X

X X X X X X X X X X X X X X

X

X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

95

Coccothraustescoccothraustes L. 1758

X

96 97 98 99 100 101 102 103 104

Miliaria calandra calandra L. 1758 Emberiza citrinella citrinella L. 1758 Emberiza hortulana L 1758 Fulica atra atra L 1758 Gallinulla chloropus chloropus L. 1758 Chlidonia niger niger L. 1758 Chlidonia hybrida hybrida Pall.1811 Podiceps cristatus cristatus L. 1758 Tachybaptus ruficollis ruficollis Pall.1764

X X X

29% 71% Specii cuibătoare

Specii necuibăritoare

A 104 Temesváron előforduló fajta közül 71% Románia területén fészkelő, és 29 % nem fészkelő.

234

Megfigyelések eredményeinek bemutatása A Botanikus Parkban 17 fajtát figyeltünk meg, a következő táblázat szerint: Sor Sz.

Kód

Specia

Ika

Gyakoris ág (%)

Biomassz a

Icon s

Σlog

Dominanc ia

Fajta jellegzetessé ge (S)

Földrajzi eredet (OG)

1

A329

Parus caeruleus caeruleus L. 1758

1.16

2.51

4.64

3.79

12.11

DOM

m.r.

E

2

A238

Turdus merula merula L.1758

0.43

0.97

10.21

8.68

20.29

AD

v

E

3

A259

Hirundo rustica rustica L.1758

2.48

3.08

4.74

3.75

14.05

DOM

a.h

Tp

0.47

2.95

6.63

4.88

14.94

DOM

v.

Mo

3.26

3.08

8.16

6.30

20.80

AD

r

E

1.10

1.51

6.40

4.63

13.64

SD

r.v.

Tp

Streptopelia decaocto decaocto Friv.1838 Columba livia domestica L.1758 Falco tinnunculus tinnunculus L. 1758

4

A209

5

X

6

A096

7

A359

Fringilla coelebs coelebs L 1758

1.39

1.92

3.95

3.10

10.35

SD

m

E

8

A351

Sturnus vulgaris vulgaris L.1758

2.08

2.21

6.46

5.00

15.75

DOM

a.h

E

9

A237

-0.92

0.56

4.17

2.78

6.60

AUX

n.m.

E

10

A315

-2.98

-2.20

5.38

4.32

4.51

AUX

m.a.h

Tp

11

A326

1.32

0.94

3.87

2.99

9.12

AUX

v.

Tp

12

A309

0.47

1.66

4.38

3.38

9.90

SD

a.h

E

13

A317

Regulus regulus regulus L.1758

1.55

2.15

5.40

5.47

14.57

DOM

p.z.

E

14

A332

Sitta europaea caesia Wolf 1810

-2.39

0.13

7.97

6.91

12.62

DOM

a.v.m

Tp

15

A330

Parus major major L.1758

1.48

2.76

5.29

4.33

13.85

DOM

m.r.

E

16

A115

Parus major major L.1758

0.02

-0.03

4.75

4.50

7.24

AUX

v.r

Ch

Dendrocopos major major L.1758 Phylloscopus collybita collybita Vieill 1817 Passer montanus montanus L.1758 Sylvia communis communis Lath 1787

235

17

Corvus monedula L.1758

A350

0.69

1.47

5.35

3.56

11.07

DOM

h.m.

E

Rövidítések: IkA – abundencia kilométermutató, Icons – anyagcsere (konzumációs) mutató, AD – abszolut domináns, DOM – domináns, SD – szubdomináns, AUX – auxiliáris, mellékes, ACC – véletlenszerű-. S – a fajta fenológiai jellemzője, az élőhelyi jelenlét perspektívájából: a - avis aestiva (olyan fajták, melyek az országot elhagyják tél idején, e fajták igazi migrációt végeznek); p - avis partium migratoria (az állománynak csak egy része hagyja el télen a területet, hogy a távoli telelő helyeihez vándoroljon); n- avis nomas (azok a fajták, melyek rendszeresen, de rövid, vagy évrőlévre változó, egyenlőtlen távolságokon vándorolnak, vagy átutazó fajták); h – avis hostes assidua (nyári fészkelő vagy nem fészkelő vendégek); z - avis hostes nonassidua (rendszertelenül megjelenő fajták), vagy téli vendégek; m - population mixta ( az országban a fajtát őshonos, de idegen állományból is származó egyedek képviselik); v - aves vernaculae (a fajta egyedei kizárólag az őshonos állományokból származik) OG – a fajta földrajzi eredete: A- arktikus; E- európai; Tp- transzpalearktikus; S- szibériai; Mo- mongol; M- mediterrán; Ch- kínai. Madarak állományának védelmére Egyezményeknek által előírt Kódok:

és

megőrzésére

vonatkozó

Irányelvek

és

- vörössel jelzett kódok – Madarak Direktíva/Irányelv (Európa Tanács 79/ 409 EEC Irányelve a vadon élő Madarak megőrzéséről); - kékkel jelzett kódok – Washingtoni Egyezmény, 69 sz./1994. július 15. - i Törvény; Berni Egyezmény; 13 sz. /1933. március 11. -i Törvény Románia csatlakozásáról az 1979.ben Bernben elfogadott Európai vadvilág és természetes élőhelyek megőrzésére vonatkozó Egyezményhez; Románia fajtáinak vörös jegyzéke, Bukarest 2000; 57 sz./2007. július 20. – i Sürgősségi rendelet Ebben a parkban fordult elő a legtöbb fajta, mivel a fás növényzet nagyon változatos, jó függőleges megosztással, ami ezen élőlényeknek jó menedéki és tápláléki körülményeket biztosít. Ugyanakkor, a csend tényező is biztosított, mert a park csak a frontrészén szomszédos egy fontos forgalmas sugárúttal, a szemben levő felén pedig a vasúttal, de a gépjárművek és a vonatok által okozott zajokat a park nagy kiterjedése csökkenti. Nagyon gyakori fajtaként megemlítjük: Parus caeruleus, Regulus regulus és Turdus merula, Columba livia domestica, amik az erdei ökorendszerek megszokott fajtái. A Katedrális Parkjában 7 fajtát figyeltünk meg: Sor sz.

Kód

1

X

2

A238

3

A209

4

A096

Fajta Columba livia domestica L. 1758 Turdus merula merula L.1758 Streptopelia decaocto decaocto Friv. 1838 Falco tinnunculus

Σlog

Do min anci a



11.04

26.36

AD

r

E

8.74

6.21

19.47

DO M

v

E

2.15

7.74

6.99

17.88

DO M

v.

Mo

0.22

5.30

3.53

8.14

SD

r.v.

Tp

Ika

Gyakoris ág (%)

Biomassz a

Icons

2.13

2.28

10.90

2.19

2.33

0.99

-0.92

236

5

A330

6

A350

7

A348

tinnunculus L. 1758 Parus major major L.1758 Corvus monedula monedula L. 1758 Corvus frugilegus frugilegus L.1758

0.36

1.51

4.84

3.87

10.57

SD

m.r.

E

1.22

1.58

7.73

5.95

16.49

DO M

h.m.

E

2.45

2.62

9.83

7.75

22.64

AD

h.m

E

Rövidítések: IkA – abundencia kilométermutató, Icons – anyagcsere (konzumációs) mutató, AD – abszolut domináns, DOM – domináns, SD – szubdomináns, AUX – auxiliáris, mellékes, ACC – véletlenszerű-. S – a fajta fenológiai jellemzője, az élőhelyi jelenlét perspektívájából: a - avis aestiva (olyan fajták, melyek az országot elhagyják tél idején, e fajták igazi migrációt végeznek); p - avis partium migratoria (az állománynak csak egy része hagyja el télen a területet, hogy a távoli telelő helyeihez vándoroljon); n- avis nomas (azok a fajták, melyek rendszeresen, de rövid, vagy évrőlévre változó, egyenlőtlen távolságokon vándorolnak, vagy átutazó fajták); h – avis hostes assidua (nyári fészkelő vagy nem fészkelő vendégek); z - avis hostes nonassidua (rendszertelenül megjelenő fajták), vagy téli vendégek; m - population mixta ( az országban a fajtát őshonos, de idegen állományból is származó egyedek képviselik); v - aves vernaculae (a fajta egyedei kizárólag az őshonos állományokból származik) OG – a fajta földrajzi eredete: A- arktikus; E- európai; Tp- transzpalearktikus; S- szibériai; Mo- mongol; M- mediterrán; Ch- kínai. Madarak állományának védelmére Egyezményeknek által előírt Kódok:

és

megőrzésére

vonatkozó

Irányelvek

és

- vörössel jelzett kódok – Madarak Direktíva/Irányelv (Európa Tanács 79/ 409 EEC Irányelve a vadon élő Madarak megőrzéséről); - kékkel jelzett kódok – Washingtoni Egyezmény, 69 sz./1994. július 15. - i Törvény; Berni Egyezmény; 13 sz. /1933. március 11. -i Törvény Románia csatlakozásáról az 1979.ben Bernben elfogadott Európai vadvilág és természetes élőhelyek megőrzésére vonatkozó Egyezményhez; Románia fajtáinak vörös jegyzéke, Bukarest 2000; 57 sz./2007. július 20. – i Sürgősségi rendelet Ez a park egy nagyon látogatott övezetben helyezkedik el, két igen forgalmas sugárút szegélyezi. A szubarborétum alig jelenik meg. Vetési varjú fészkeket figyeltünk meg, és 3 elpusztult madarat találtunk. A leggyakoribb megfigyelt fajták: Columba livia, Streptopelia decaocto, Corvus frugilegus, Turdus merula, melyek antropofil fajták. A Belvárosi (Civic) Parkban 10 fajtát figyeltünk meg: Sor sz.

Kód

1

X

2

A238

3

A209

Fajta Columba livia domestica L. 1758 Turdus merula merula L.1758 Streptopelia decaocto decaocto

Ika

Gyakorisá g (%)

Bioma ssza

Icons

Σlog

Dominan cia

Fajta jellegzetes sége (S)


2.88

1.91

9.06

7.20

21.05

AD

r

E

0.59

- 0.29

4.61

3.07

6.80

AUX

v

E

3.30

3.12

9.14

7.39

22.95

AD

v.

Mo

237

4

A317

5

A330

6

A350

7

A348

8

A237

9

A354

10

A273

Friv.1838 Regulus regulus regulus L.1758 Parus major major L.1758 Corvus monedula L.1758 Corvus frugilegus frugilegus L.1758 Dendrocopos major major L.1758 Passer domesticus domesticus L.1758 Phoenicurus ochruros gibraltariensis Gmel 1789

0.11

0.41

4.25

3.06

7.82

AUX

p.z.

E

1.36

0.51

3.84

3.87

9.57

SD

m.r.

E

0.22

0.58

6.73

4.95

12.49

DOM

h.m.

E

0.51

0.81

7.31

5.24

13.88

DOM

h.m

E

-0.22

0.92

4.79

3.42

8.90

SD

n.m.

E

2.47

2.12

6.86

5.78

17.23

DOM

v

Tp

-2.40

-1.69

5.61

4.66

6.17

SD

r.n.h

Mo

Rövidítések: IkA – abundencia kilométermutató, Icons – anyagcsere (konzumációs) mutató, AD – abszolut domináns, DOM – domináns, SD – szubdomináns, AUX – auxiliáris, mellékes, ACC – véletlenszerű-. S – a fajta fenológiai jellemzője, az élőhelyi jelenlét perspektívájából: a - avis aestiva (olyan fajták, melyek az országot elhagyják tél idején, e fajták igazi migrációt végeznek); p - avis partium migratoria (az állománynak csak egy része hagyja el télen a területet, hogy a távoli telelő helyeihez vándoroljon); n- avis nomas (azok a fajták, melyek rendszeresen, de rövid, vagy évrőlévre változó, egyenlőtlen távolságokon vándorolnak, vagy átutazó fajták); h – avis hostes assidua (nyári fészkelő vagy nem fészkelő vendégek); z - avis hostes nonassidua (rendszertelenül megjelenő fajták), vagy téli vendégek; m - population mixta (az országban a fajtát őshonos, de idegen állományból is származó egyedek képviselik); v - aves vernaculae (a fajta egyedei kizárólag az őshonos állományokból származik) OG – a fajta földrajzi eredete: A- arktikus; E- európai; Tp- transzpalearktikus; S- szibériai; Mo- mongol; M- mediterrán; Ch- kínai. Madarak állományának védelmére Egyezményeknek által előírt Kódok:

és

megőrzésére

vonatkozó

Irányelvek

és

- vörössel jelzett kódok – Madarak DireKtíva/Irányelv (Európa Tanács 79/ 409 EEC Irányelve a vadon élő Madarak megőrzéséről); - kékkel jelzett kódok – Washingtoni Egyezmény, 69 sz./1994. július 15. - i Törvény; Berni Egyezmény; 13 sz. /1933. március 11. -i Törvény Románia csatlakozásáról az 1979.ben Bernben elfogadott Európai vadvilág és természetes élőhelyek megőrzésére vonatkozó Egyezményhez; Románia fajtáinak vörös jegyzéke, Bukarest 2000; 57 sz./2007 július 20. – i Sürgősségi rendelet A park a város központjában fekszik, fontos és forgalmas sugárutak osztják három részre. A cserjék - bokrok majdnem, hogy hiányoznak és a szerotinális idénynek köszönhető fakiszáradás jelensége tapasztalható. Gyakoribb megfigyelt fajták közt antropofil fajták voltak: Columba livia domestica, Streptopelia decaocto, nagy biomasszájú madarak, követi őket a Passer domesticus, ami gyakoriság szempontból fontos.

238

A Zoo Park övezetben 11 fajta volt megfigyelhető: Sor sz.

Kód

1

A329

2

A238

3

A226

4

A209

5

A096

6

A359

7

A351

8

A237

9

A326

10

A330

11

A332

Fajta Parus caeruleus caeruleus L.1758 Turdus merula merula L.1758 Apus apus apus L. 1758 Streptopelia decaocto decaocto Friv.1838 Falco tinnunculus tinnunculus L. 1758 Fringilla coelebs coelebs L 1758 Sturnus vulgaris vulgaris L.1758 Dendrocopos major major L.1758 Passer montanus montanus L. 1758 Parus major major L.1758 Sitta europaea caesia Wolf 1810

Ika

Gyakori ság (%)

Biomassz a

Icon s

Σlog

Domin ancia

Fajta jellegzetessége (S)


1.88

2.05

5.61

4.75

14.29

DOM

m.r.

E

-0.06

0.58

5.70

4.17

10.39

SD

v

E

-1.11

-1.18

7.75

6.52

11.97

DOM

h.a

E

1.23

1.56

7.64

5.90

16.34

DOM

v.

Mo

-0.92

0.22

5.30

3.53

8.14

SD

r.v.

Tp

1.63

0.58

5.01

3.94

11.16

DOM

m

E

1.09

0.71

5.47

3.01

10.28

SD

a.h

E

0.00

0.00

4.38

2.92

7.30

AUX

n.m.

E

1.17

1.14

5.42

4.34

12.07

DOM

v.

Tp

1.28

2.42

5.09

4.12

12.19

DOM

m.r.

E

0.22

1.92

3.87

2.81

8.38

SD

a.v.m

Tp


és

239

megőrzésére

vonatkozó

Irányelvek

és

- vörössel jelzett kódok – Madarak Direktíva/Irányelv (Európa Tanács 79/ 409 EEC Irányelve a vadon élő Madarak megőrzéséről); - kékkel jelzett kódok – Washingtoni Egyezmény, 69 sz./1994. július 15. - i Törvény; Berni Egyezmény; 13 sz. /1933. március 11. -i Törvény Románia csatlakozásáról az 1979.ben Bernben elfogadott Európai vadvilág és természetes élőhelyek megőrzésére vonatkozó Egyezményhez; Románia fajtáinak vörös jegyzéke, Bukarest 2000; 57 sz./2007. július 20. – i Sürgősségi rendelet A fajták megszokottak ebben az időszakban az erdei ökorendszerekben (Turdus merula, Parus caeruleus, Sitta europaea, Parus major, Dendrocopos major, Fringilla coelebs), vándorlásban levő fajták, mint az Apus apus, az ok, ami miatt nagy számban jelentek meg, egy ubiquista fajta a Streptopelia decaocto és egy nappali ragadozó, a Falco tinnunculus, melynek jelenléte a városban egyre erőteljesebb. E turisztikai vonzópont Vadászerdőbeli elhelyezésének köszönhetően itt egész év folyamán erdei fajták váltják egymást. Csak annyit kell tennünk, hogy a téli időszakban madáretetőket szereljünk fel ezen élőlények fenntartására. Vadászerdő – a Victor Babes Kórház melletti körzet Sor sz.

Kód

1

A329

2

A342

3

A226

4

A209

5

A096

6

A359

7

A317

8

A237

9

A326

10

A330

Fajta Parus caeruleus caeruleus L.1758 Garrulus glandarius glandarius L. 1758 Apus apus apus L. 1758 Streptopelia decaocto decaocto Friv.1838 Falco tinnunculus tinnunculus L. 1758 Fringilla coelebs coelebs L 1758 Regulus regulus regulus L.1758 Dendrocopos major major L.1758 Passer montanus montanus L. 1758 Parus major major L.1758

Ika

Gyakori ság (%)

Biomasa

Icon s

Σlog

Domina ncia



1.88

2.05

5.61

4.75

14.29

DOM

m.r.

E

-0.92

0.22

5.14

3.42

7.87

AUX

r.m

E

-1.11

-1.18

7.75

6.52

11.97

DOM

h.a

E

1.23

1.56

7.64

5.90

16.34

DOM

v.

Mo

-0.92

0.22

5.30

3.53

8.14

SD

r.v.

Tp

1.63

0.58

5.01

3.94

11.16

DOM

m

E

0.11

0.41

4.25

3.06

7.82

AUX

p.z.

E

0.00

0.00

4.38

2.92

7.30

AUX

n.m.

E

1.17

1.14

5.42

4.34

12.07

DOM

v.

Tp

1.28

2.42

5.09

4.12

12.19

DOM

m.r.

E

Rövidítések: IkA – abundencia kilométermutató, Icons – anyagcsere (konzumációs) mutató, AD – abszolut domináns, DOM – domináns, SD – szubdomináns, AUX – auxiliáris, mellékes, ACC – véletlenszerű-. 240

S – a fajta fenológiai jellemzője, az élőhelyi jelenlét perspektívájából: a - avis aestiva (olyan fajták, melyek az országot elhagyják tél idején, e fajták igazi migrációt végeznek); p - avis partium migratoria (az állománynak csak egy része hagyja el télen a területet, hogy a távoli telelő helyeihez vándoroljon); n- avis nomas (azok a fajták, melyek rendszeresen, de rövid, vagy évrőlévre változó, egyenlőtlen távolságokon vándorolnak, vagy átutazó fajták); h – avis hostes assidua (nyári fészkelő vagy nem fészkelő vendégek); z - avis hostes nonassidua (rendszertelenül megjelenő fajták), vagy téli vendégek; m - population mixta (az országban a fajtát őshonos, de idegen állományból is származó egyedek képviselik); v - aves vernaculae (a fajta egyedei kizárólag az őshonos állományokból származik) OG – a fajta földrajzi eredete: A- arktikus; E- európai; Tp- transzpalearktikus; S- szibériai; Mo- mongol; M- mediterrán; Ch- kínai. Madarak állományának védelmére Egyezményeknek által előírt Kódok:

és

megőrzésére

vonatkozó

Irányelvek

és

- vörössel jelzett kódok – Madarak Direktíva/Irányelv (Európa Tanács 79/ 409 EEC Irányelve a vadon élő Madarak megőrzéséről); - kékkel jelzett kódok – Washingtoni Egyezmény, 69 sz./1994. július 15. - i Törvény; Berni Egyezmény; 13 sz. /1933. március 11. -i Törvény Románia csatlakozásáról az 1979.ben Bernben elfogadott Európai vadvilág és természetes élőhelyek megőrzésére vonatkozó Egyezményhez; Románia fajtáinak vörös jegyzéke, Bukarest 2000; 57 sz./2007. július 20. – i Sürgősségi rendelet 10 fajtát figyeltünk meg, a legnagyobb gyakoriságot a Parus rend mutatja. Megjegyzendő, hogy ebben az övezetben meglehetősen sűrű bozótos van, mely a környéket majdnem megközelíthetetlenné teszi, de mégsem kedvez a madarak jelenlétének, ezeket inkább az övezet szélén találhatjuk. Az a hely a hajléktalanok menedéke, a talált ruhakupacok után ítélve, és, mint minden rendfenntartó szerv tekintete előtt védett hely, szemétlerakó is. Ajánlatos lenne az erdészeti gondozás és az övezet szanálása. Behelea Patak Sor sz.

Kód

1

A330

2

A343

3

A348

4

A354

Fajta Parus major major L.1758 Pica pica pica L. 1758 Corvus frugilegu s frugilegu s L.1758 Passer domestic us domestic us L. 1758

Ika

Gyakoris ág (%)

Biomass za

Icons

Σlog

Domina ncia

Fajta jellegzetess ége (S)


1.32

1.43

5.26

4.37

12.38

DOM

m.r.

E

1.81

2.11

8.00

5.99

17. 91

DOM

v.r.n

E

2.45

2.62

9.83

7.75

22.64

AD

h.m

E

1.56

0.88

4.60

3.86

10.90

SD

v

Tp



és

megőrzésére

vonatkozó

Irányelvek

és

- vörössel jelzett kódok – Madarak Direktíva/Irányelv (Európa Tanács 79/ 409 EEC Irányelve a vadon élő Madarak megőrzéséről); - kékkel jelzett kódok – Washingtoni Egyezmény, 69 sz./1994. július 15. - i Törvény; Berni Egyezmény; 13 sz. /1933. március 11. -i Törvény Románia csatlakozásáról az 1979.ben Bernben elfogadott Európai vadvilág és természetes élőhelyek megőrzésére vonatkozó Egyezményhez; Románia fajtáinak vörös jegyzéke, Bukarest 2000; 57 sz./2007. július 20. – i Sürgősségi rendelet A tanulmányozott övezet egy sűrűn lakott területen található, utcák szegélyezik, emiatt itt találtuk a legkisebb számban a fajtákat. Gyakoriság szempontjából a Passer domesticus az uralkodó. Ajánlatos lenne a partokon minél több fa ültetése, ahol ez lehetséges, a minél több fajta jelenlétét bátorítandó és a szükséges csend tényező biztosításáért. Cometei utca 5 fajtát találtunk, melyből 3 antropofil, egy fajta ubiquista és a Parus major fajta, mely megszokott az erdőkben, de a parkokban is Sor Sz

Kód

1

A330

2

A343

3

A348

4

A354

5

A209

Fajta Parus major major L.1758 Pica pica pica L. 1758 Corvus frugilegus frugilegus L.1758 Passer domesticus domesticus L. 1758 Streptopelia decaocto decaocto Friv.1838

Ika

Gyakori ság (%)

Biom assza

Icons

Σlog

Domi nancia



2.81

1.57

6.53

4.57

14.47

DOM

m.r.

E

-0.18

0.98

6.21

5.21

12.21

SD

v.r.n

E

2.58

1.87

8.59

7.72

19.76

AD

h.m

E

2.04

1.57

10.43

9.36

23.40

AD

v

Tp

1.30

1.18

7.96

6.21

16.64

DOM

v.

Mo



és

megőrzésére

vonatkozó

Irányelvek

és

- vörössel jelzett kódok – Madarak Direktíva/Irányelv (Európa Tanács 79/ 409 EEC Irányelve a vadon élő Madarak megőrzéséről); - kékkel jelzett kódok – Washingtoni Egyezmény, 69 sz./1994. július 15. - i Törvény; Berni Egyezmény; 13 sz. /1933. március 11. -i Törvény Románia csatlakozásáról az 1979.ben Bernben elfogadott Európai vadvilág és természetes élőhelyek megőrzésére vonatkozó Egyezményhez; Románia fajtáinak vörös jegyzéke, Bukarest 2000; 57 sz./2007. július 20. – i Sürgősségi rendelet A tanulmányozott övezet egy sűrűn lakott területen található, emiatt itt találtuk a legkisebb számban a fajtákat. Gyakoriság szempontjából a Passer domesticus az uralkodó. A madarak a gazdaságok fáin fészkelnek, az övezetben egy- vagy kétszintes házak találhatóak, és nagyobb udvaruk van. Javaslataink a minél több fajta idecsalogatására: a téli időszakban a helybéliek helyezzenek ki gazdaságaik területén madáretetőket; a lakosság tudatosítása, tájékoztatása a Madarak biológiájával, ökológiájával és fontosságukkal kapcsolatban a biocönózisban. Gh. Lazăr utcai tömbháznegyed Sor sz.

Kód

1

A330

2

A238

3

A209

4

X

5

A096

6

A348

Specia Parus major major L.1758 Turdus merula merula L.1758 Streptopelia decaocto decaocto Friv. 1838 Columba livia domestica L.1758 Falco tinnunculus tinnunculus L.1758 Corvus frugilegus

Ika

Gyakoriság (%)

Biomassza

Icons

Σlog

Domi nancia



1.72

1.67

5.53

4.57

13.49

SD

m.r.

E

0.36

1.50

6.21

4.68

12.75

SD

v

E

0.13

1.27

6.63

4.88

12.92

SD

v.

Mo

2.30

2.28

9.15

7.29

21.03

AD

v.r.

E

0.36

1.50

6.91

5.14

13.90

SD

r.v.

Tp

2.45

2.11

9.92

7.84

22.31

AD

h.m

E

243

7

A354

frugilegus L.1758 Passer domesticus domesticus L. 1758

2.12

1.47

7.75

6.61

17.95

DOM

v

Tp

A fajták, melyek száma 10, megszokottak az városi ökorendszerben, ebben az időszakban, melyekből egy ubiquista fajta, a Streptopelia decaocto és egy nappali ragadozó fajta, Falco tinnunculus, egyre gyakrabban jelenik mega z öt emeletet meghaladó épületekből álló negyedekben, 3 antropofil fajta és kettő az erdei ökorendszerből. A Turdus merula erdei fajta jelenléte annak köszönhető, hogy a negyedben élősövény bokrok léteznek, és a tömbházak közötti tereken számottevő fás növényzet van, ezek csendes menedéket biztosítanak. Annyit kell tennünk, hogy télen madáretetőket helyezünk ki, ezen élőlények fenntartására. Zsidó Temető és Szegények Temetője Együtt kezeltük őket, mivel elhelyezkedésük szomszédos és szerkezetük nagyon hasonló, kivéve azt a tényt, hogy a Szegények Temetőjében a füves növényzet aránya sokkal magasabb, mint a Zsidó Temetőben, ez igen kedvező a Phasianus colchicus – fácán fajta jelenlétének, mely ettől függ. Sor sz.

Kód

1

A329

2

A348

3

A096

4

A354

5

A237

6

A209

7

X

8

A115

9

A330

Fajta Parus caeruleus caeruleus L. 1758 Corvus frugilegus frugilegus L. 1758 Falco tinnunculus tinnunculus L. 1758 Passer domesticus domesticus L. 1758 Dendrocopos major major L. 1758 Streptopelia decaocto decaocto Friv. 1838 Columba livia domestica L. 1758 Phasianus colchicus L. 1758 Parus major major L. 1758

Ika

Gyakori ság (%)

Biomass za

Icons

Σlog

Domi nanci a



-1.12

-0.72

3.66

2.81

4.63

AUX

m.r.

E

3.72

3.42

12.15

10.08

29.37

AD

h.m

E

-3.19

-1.46

5.30

3.53

4.18

AUX

r.v.

Tp

2.12

1.47

7.75

6.61

17.95

DOM

v

Tp

-1.53

0.72

5.08

3.61

6.44

SD

n.m.

E

1.21

1.36

8.68

6.93

18.18

DOM

v.

Mo

4.30

3.16

12.11

10.25

29.86

AD

v.r.

E

0.61

1.29

9.58

7.33

18.81

DOM

v.r.

Ch

0.78

1.36

5.89

4.92

12.97

SD

m.r.

E



és

megőrzésére

vonatkozó

Irányelvek

és

- vörössel jelzett kódok – Madarak Direktíva/Irányelv (Európa Tanács 79/ 409 EEC Irányelve a vadon élő Madarak megőrzéséről); - kékkel jelzett kódok – Washingtoni Egyezmény, 69 sz./1994. július 15. - i Törvény; Berni Egyezmény; 13 sz. /1933. március 11. -i Törvény Románia csatlakozásáról az 1979.ben Bernben elfogadott Európai vadvilág és természetes élőhelyek megőrzésére vonatkozó Egyezményhez; Románia fajtáinak vörös jegyzéke, Bukarest 2000; 57 sz./2007. július 20. – i Sürgősségi rendelet 10 fajtát figyeltünk meg, ezek közül a leggyakoribb a Parus major és a Passer domesticus. A Zsidó Temető fás növényzete nagyon kedvező a madarak jelenlétének. Ajánlatos lenne erdészeti gondozást alkalmazni a Szegények Temetőjében, valamint fás fajták ültetése a szegélyeken. Bega folyó Sor sz.

Kód

1

A351

2

A053

3

A179

4

A348

5

A209

6

A343

7

A326

8

X

Fajta Sturnus vulgaris L.1758 Anas platyrhynchos L.1758 Larus ridibundus L.1766 Corvus frugilegus frugilegus L.1758 Streptopelia decaocto decaocto Friv. 1838 Pica pica pica L.1758 Passer montanus montanus L.1758 Columba livia domestica

Ika

Gyakoriság (%)

Biomassza

Icons

Σlog

Domi nancia



4.50

2.11

9.35

7.89

23.85

AD

a.h

E

-0.47

-0.72

7.09

4.73

10.62

SD

p.m

Tp

3.50

2.57

9.49

7.65

23.22

AD

p.a

E

2.93

2.05

9.62

7.54

22.14

AD

h.m

E

2.71

2.05

8.34

6.68

19.86

DOM

v

Mo

2.17

1.68

8.24

6.23

18.32

DOM

v.r.n

E

3.31

1.47

7.00

5.93

17.72

DOM

v

Tp

3.73

2.05

9.80

7.94

23.52

AD

v.r.

E

245

9

A350

10

A354

11

A123

12

A125

13

A330

14

A329

15

A364

16

A096

17

A269

18

A299

19

A273

20

A087

21

A004

L.1758 Corvus monedula L.1758 Passer domesticus domesticus L.1758 Gallinula chloropus chloropus L. 1758 Fulica atra atra L. 1758 Parus major major L.1758 Parus caeruleus caeruleus L.1758 Carduelis carduelis carduelis L.1758 Falco tinnunculus tinnunculus L. 1758 Eritachus rubecula rubecula L. 1758 Alcedo athis athis L. 1758 Phoenicurus ochruros Gmel 1789 Buteo buteo buteo L. 1758 Tachybaptus ruficollsi ruficollis Pall. 1764

2.01

1.83

7.83

6.05

17.73

DOM

h.m.

E

3.61

1.76

7.48

6.34

19.19

DOM

v

Tp

0.63

0.38

6.62

4.78

12.40

SD

a.h

E

1.61

1.22

8.76

6.54

18.13

AD

p.a

Tp

1.75

2.80

6.15

5.19

15.89

SD

m.r

E

1.63

2.75

5.70

4.85

14.93

SD

m.r

E

1.10

1.39

4.97

4.09

11.54

SD

p.n

E

0.92

0.66

6.68

4.92

13.18

SD

r.v.

Tp

0.11

1.25

4.38

3.46

9.19

AUX

r.v

E

-1.50

-0.14

4.28

2.85

5.48

AUX

r

E

1.14

0.38

3.69

3.00

8.20

AUX

r.n.h

Mo

-0.27

0.53

0.63

6.40

15.29

DOM

v.n.r.

Tp

-4.48

-4.40

5.70

4.03

0.86

SD

h.a

E

Rövidítések: IkA – abundencia kilométermutató, Icons – anyagcsere (konzumációs) mutató, AD – abszolut domináns, DOM – domináns, SD – szubdomináns, AUX – auxiliáris, mellékes, ACC – véletlenszerű-. S – a fajta fenológiai jellemzője, az élőhelyi jelenlét perspektívájából: a - avis aestiva (olyan fajták, melyek az országot elhagyják tél idején, e fajták igazi migrációt végeznek); p - avis partium migratoria (az állománynak csak egy része hagyja el télen a területet, hogy a távoli telelő helyeihez vándoroljon); n- avis nomas (azok a fajták, melyek rendszeresen, de rövid, vagy évrőlévre változó, egyenlőtlen távolságokon vándorolnak, vagy átutazó fajták); h – avis hostes assidua (nyári fészkelő vagy nem fészkelő vendégek); z - avis hostes nonassidua (rendszertelenül megjelenő fajták), vagy téli vendégek; m - population mixta (az országban a fajtát őshonos, de idegen állományból is származó egyedek képviselik); v - aves vernaculae (a fajta egyedei kizárólag az őshonos állományokból származik) OG – a fajta földrajzi eredete: A- arktikus; E- európai; Tp- transzpalearktikus; S- szibériai; Mo- mongol; M- mediterrán; Ch- kínai. 246

Madarak állományának védelmére Egyezményeknek által előírt Kódok:

és

megőrzésére

vonatkozó

Irányelvek

és

- vörössel jelzett kódok – Madarak Direktíva/Irányelv (Európa Tanács 79/ 409 EEC Irányelve a vadon élő Madarak megőrzéséről); - kékkel jelzett kódok – Washingtoni Egyezmény, 69 sz./1994. július 15. - i Törvény; Berni Egyezmény; 13 sz. /1933. március 11. -i Törvény Románia csatlakozásáról az 1979.ben Bernben elfogadott Európai vadvilág és természetes élőhelyek megőrzésére vonatkozó Egyezményhez; Románia fajtáinak vörös jegyzéke, Bukarest 2000; 57 sz./2007. július 20. – i Sürgősségi rendelet A legnagyobb diverzitást mutató övezet, 21 fajtával, amiből 4 a vízi környezet megszokott fajtája (Anas platyrhynchos – tőkés rége/vadkacsa, Gallinulla chloropus – vízityúk, Tachybaptus ruficollis- kis vöcsök, Fulica atra- szárcsa). A legnagyobb diverzitást a Bega a városba való be-és kilépésénél tapasztaltuk, ezek vegyes ökorendszerek, a Vízművek pont előnyei a kapcsolódó tavak és a nádas gyűrű jelenléte, ezen a részen látható fajták voltak Podiceps cristatus, Cygnus sp. vagy Egretta garzetta nyári időszak alatt, és ugyancsak itt tartanak pihenőt más vízi vándormadár fajták, mint a Bucephala clangula; a Szabadfalu Freidorf pont egy folyó által átszelt legelő ökorendszer, mely annak ellenére, hogy ipari övezetben fekszik, egy csendes terület. Itt figyeltük meg a Tachybaptus ruficollis – kis vöcsök 3 példányát. A városnegyedek felé eső részén a fajták sokszínűsége és a példányszám erőteljesen csökken, vízi fajtákat már nem is találunk, csak esetleg véletlenszerűen az év hideg időszakában, a partok szomszédságában levő parkokban antropofil és erdei fajtákkal találkozhatunk. Kiemelem az Ardea cinerea- szürke gém fajta véletlenszerű jelenlétét, egy példány a halásztelep övezetében. A vízifajták mellett, olyan fajtákkal is találkoztunk, melyeket megszoktunk az erdőkben és parkokban, kizárólag fás növényzethez kapcsolódva, mint Erithacus rubecula, Parus major, Parus caeruleus; ragadozó fajtákat is találtunk, mint a Falco tinnunculus vagy a Buteo buteo. Az övezetek kedvezőek a madarak ittlétének, a létező bozótoknak és fáknak köszönhetően, úgy a tó, a lápok partján, mint a közút szegélyén a Bega belépésénél a városba, egy másik adu a Szabadfalu-Freidorf övezeté, ahol a fás növényzet igen fejlett közvetlenül a Bega partján. A Vízművek környéke üdülő övezet, és a tószéli nádas meg a nem rendezett lápokban levő nádas rendszeres vágása lenne szükséges, nagyobb vízfelület biztosítása végett, mint menedékként és táplálékforrásként a madarak számára. A Szabadfalu-Freidorf rész most egy legelő és ipari övezet, de lehetne üdülőövezet is, a biodiverzitás megőrzésének és az élőhelyek állapotának javítása feltételével. Csillagvizsgáló Sor sz.

Kód

1

A209

2

A351

3

X

4

A354

Fajta Streptopelia decaocto decaocto Friv. 1838 Sturnus vulgaris vulgaris L 1758 Columba livia domestica L 1758 Passer domesticus

Ika

Gyakor iság (%)

Biomassz a

Ico ns

Σlo g

Domi nanci a



2.44

2.09

9.29

7.42

21. 24

AD

v

Mo

1.10

1.79

5.70

4.17

12. 76

SD

a.h

E

2.56

2.30

8.16

6.30

19. 33

AD

v.r.

E

2.01

2.04

6.66

5.53

16. 23

DOM

v

Tp

247

5

A343

6

A326

7

A364

8

A348

9

A329

10

A330

11

A237

12

A238

domesticus L 1758 Pica pica pica L 1758 Passer montanus montanus L 1758 Carduelis carduelis carduelis L 1758 Corvus frugilegus frugilegus L 1758 Parus caeruleus caeruleus L 1758 Parus major major L 1758 Dendrocopos major major L 1758 Turdus merula merula L 1758

0.61

1.30

6.21

45.2 1

13. 32

SD

v.r.n

E

0.71

-0.66

5.70

4.63

9.2 7

AUX

v

Tp

-3.74

-0.62

8.19

6.41

10. 24

AUX

p.n

E

1.08

0.28

1.68

5.80

15. 94

DOM

h.m

E

0.94

1.28

4.76

3.01

10. 90

SD

m.r

E

1.64

1.60

5.18

4.82

13. 34

SD

m.r

E

-0.15

1.54

7.43

5.97

14. 78

DOM

n.m.

E

1.89

2.25

8.68

7.15

19. 97

AD

v.

E


és

megőrzésére

vonatkozó

Irányelvek

és

- vörössel jelzett kódok – Madarak Direktíva/Irányelv (Európa Tanács 79/ 409 EEC Irányelve a vadon élő Madarak megőrzéséről); - kékkel jelzett kódok – Washingtoni Egyezmény, 69 sz./1994. július 15. - i Törvény; Berni Egyezmény; 13 sz. /1933. március 11. -i Törvény Románia csatlakozásáról az 1979.ben Bernben elfogadott Európai vadvilág és természetes élőhelyek megőrzésére vonatkozó Egyezményhez; Románia fajtáinak vörös jegyzéke, Bukarest 2000; 57 sz./2007. július 20. – i Sürgősségi rendelet 12 fajtát találtunk, melyből 3 fajta antropofil, 4 fajta pedig az erdei ökorendszer része, jelenlétük az területen jelenlevő dús fás növényzetnek köszönhető. Ez az övezet kedvező körülményeket biztosít a madarak életének. Ajánlásként hasznos lenne az év hideg időszakában madáretetőket kihelyezni.

248

Lacului Tó Annak ellenére, hogy a víztükör felülete kicsi, a tény, hogy itt mocsári növényzet található, a széleken pedig fás növényzet, hozzájárul ahhoz, hogy itt két vízi fajta jelenjen meg, a Gallinulla chloropus és a Fulica atra, igaz, alacsony példányszámban. A szegélyező fákon olyan fajták találhatók meg, melyek megszokott módon megjelennek a város csendesebb negyedeiben. Felfigyeltünk a nagymennyiségű hulladékra, szemétre, melyek sajnálatos módon úgy a tó partján, mint a vízben jelen vannak, emiatt az övezet szanálása szükséges. Sor sz.

Kód

1

A209

2

A351

3

X

4

A354

5

A343

6

A123

7

A125

8

A348

9

A330

Fajta Streptopelia decaocto Friv. 1838 Sturnus vulgaris L. 1758 Columba livia domestica L. 1758 Passer domesticus L. 1758 Pica pica L. 1758 Gallinula chloropus L. 1758 Fulica atra atra L 1758 Corvus frugilegus L. 1758 Parus major major L. 1758

Ika

Gyako riság (%)

Biom assza

Icons

Σlog

Domin ancia



2.08

2.93

7.33

5.58

17.91

DOM

v

Mo

1.79

2.12

5.48

4.02

13.41

SD

a.h

E

3.33

2.97

8.24

6.37

20.91

AD

v.r.

E

3.40

3.59

6.11

4.98

18.07

DOM

v

Tp

1.53

1.16

7.97

5.96

16.62

DOM

v.r.n

E

0.27

0.37

6.62

4.78

12.03

SD

a.h

E

-0.83

-0.73

6.68

4.46

9.58

AUX

p.a

Tp

0.55

0.37

6.73

4.95

12.60

SD

h.m

E

1.81

1.57

5.53

4.57

13.47

SD

m.r

E

Dâmbovita sugárút – Transilvania utca lakóövezet Sor sz.

Kód

1

A330

2

A351

3

A209

4

X

5

A096

Fajta Parus major major L.1758 Sturnus vulgaris vulgaris L.1758 Streptopelia decaocto decaocto Friv. 1838 Columba livia domestica L.1758 Falco tinnunculus

Ika

Gyakori ság (%)

Biom assza

Icons

Σlog

Domin ancia



2.79

2.62

4.69

3.72

13.82

DOM

m.r.

E

2.82

1.14

6.51

5.05

15.53

AD

a.h

E

1.79

2.62

7.04

5.29

16.74

AD

v.

Mo

2.48

2.73

7.39

5.52

18.13

AD

v.r.

E

0.00

1.24

5.30

3.53

10.07

SD

r.v.

Tp

249

6

A348

7

A354

tinnunculus L. 1758 Corvus frugilegus frugilegus L.1758 Passer domesticus domesticus L.1758

0.10

0.93

6.31

5.24

12.58

DOM

h.m

E

2.08

2.62

5.48

4.35

14.53

DOM

v

Tp

A választék kicsi, a Temesvár minden negyedében megszokott fajtákkal találkoztunk. Gyüredi (Girok) kiserdő (Lídia Park)

Sor sz.

Kód

Fajta

Ika

Gyak oriság

Bioma ssza

Icons

Σlog

Domin ancia



(%) 1

A209

2

A351

3

X

4

A354

5

A343

6

A330

7

A237

8

A348

Streptopelia decaocto decaocto Friv. 1838 Sturnus vulgaris vulgaris L. 1758 Columba livia domestica L. 1758 Passer domesticus domesticus L. 1758 Pica pica L. 1758 Parus major major L. 1758 Dendrocopos major major L.1758 Corvus frugilegus frugilegus L. 1758

2.42

1.51

7.44

5.70

17.07

DOM

v

Mo

0.92

0.42

5.30

3.76

10.39

SD

a.h

E

3.00

1.92

8.37

6.51

19.79

AD

v.r.

E

2.44

2.12

6.62

5.49

16.67

DOM

v

Tp

0.92

0.42

4.87

3.48

9.68

AUX

v.r.n

E

1.42

1.11

5.09

4.12

11.74

SD

m.r

E

-0.69

-0.21

4.87

3.48

7.44

AUX

n.m.

E

2.33

1.97

7.85

5.78

17.04

DOM

h.m

E

E parknak faállománya fiatal, és lassan-lassan betelepednek a madarak is. Megjegyzendő egy vetési varjú kolónia betelepedése – Corvus frugilegus, kb. 10-15 példány. Itt azt javasolnánk, hogy cserjéket is ültessenek, mert majdnem teljesen hiányoznak, és ez még több fajta beköltözését eredményezné a parkba. Néppark (Poporului)

Sor sz.

Kód

1

A351

2

A348

3

A209

4

A343

Fajta Sturnus vulgaris vulgaris L. 1758 Corvus frugilegus frugilegus L. 1758 Streptopelia decaocto decaocto Friv. 1838 Pica pica pica L.1758

Ika

Gyak orisá g (%)

Bioma ssza

Icons

Σlog

Domi nanci a



0.41

0.71

6.17

4.71

12.00

DOM

a.h

E

0.41

0.71

7.17

4.71

13.00

DOM

h.m

E

-0.29

0.20

6.35

4.60

10.85

SD

v

Mo

0.53

0.16

6.97

4.96

12.62

DOM

v.r.n

E

250

5

A326

6

X

7

A350

8

A354

9

A330

10

A329

11

A364

12

A096

13

A373

14

A238

15

A237

16

A332

17

A086

Passer montanus montanus L. 1758 Columba livia domestica L.1758 Corvus monedula L.1766 Passer domesticus domesticus L.1758 Parus major major L.1758 Parus caeruleus caeruleus L.1758 Carduelis carduelis carduelis L. 1758 Falco tinnunculus tinnunculus L.1758 Cocothraustes cocothraustes cocothraustes L. 1758 Turdus merula merula Dendrocopos major majorL. 1758 Sitta europaea caesia Wolf. 1810 Accipiter nissus nissus L.1758

0.69

0.20

5.48

4.35

10.72

SD

v

Tp

2.01

1.05

9.00

7.13

19.19

AD

v.r.

E

1.39

1.58

4.09

2.96

10.03

SD

h.m.

E

2.99

3.09

6.70

5.56

18.34

AD

v

Tp

2.28

2.43

6.55

5.59

16.85

AD

m.r

E

2.67

2.76

6.63

5.77

17.83

AD

m.r

E

-0.69

-0.21

4.03

2.91

6.04

AUX

p.n

E

-0.29

0.20

6.40

4.63

10.94

SD

r.v.

Tp

-0.29

0.20

5.11

3.77

8.79

SD

r

E

2.05

2.40

8.04

6.50

18.99

AD

v.

E

-0.29

0.20

5.19

3.83

8.93

SD

n.m.

E

1.45

1.81

6.01

4.95

14.22

DOM

a.v.m

Tp

-1.39

-0.90

5.08

3.38

6.17

AUX

r.n

Tp

Ennek a parknak a fás növényzete több mint 200 éves, ez a tény a madárvilág összetételében is megmutatkozik, mely nagyon változatos, ami az erdei fajtákat illeti. 17 fajtát figyeltünk meg, de gyakoriság szempontjából uralkodó egy átvonuló félben levő madár, a Sturnus vulgaris – seregély. Erdő függöny Sor sz.

Kód

1

A351

2

A348

3

A209

4

A343

Fajta

Ika

Sturnus vulgaris vulgaris L. 1758 Corvus frugilegus frugilegus L. 1758 Streptopelia decaocto decaocto Friv. 1838 Pica pica L.

4.54

Gyako riság (%) 2.53

3.86

2.02

2.48

2.39

2.12

1.43

Biom assza

Icons

Σlog

8.70

7.24

23.00

Domi nanci a AD

7.99

6.20

20.07

AD

7.04

6.29

251

5.29

4.29

16.93

14.39



a.h

E

h.m

E

v

Mo

v.r.n

E

DOM

DOM

5

A326

6

X

7

A350

8

A354

9

A330

10

A329

11

12

13 14

A364

A096 A275 A338

1758 Passer montanus montanus L. 1758 Columba livia domestica L. 1758 Corvus monedula 1766 Passer domesticus domesticus L. 1758 Parus major majo L. 1758r Parus caeruleus caeruleus L. 1758 Carduelis carduelis carduelis L .1758 Falco tinnunculus tinnunculus L. 1758 Saxicola rubetra L.1758 Lanius collurio collurio L.1758

3.58

2.89

3.04

2.12

6.29

7.80

5.16

5.39

18.07

18.74

DOM

3.04

8.71

6.93

20.74

DOM

4.22

2.93

6.93

5.79

19.87

AD

1.39

1.43

3.58

2.62

9.02

AUX

0.69

1.20

3.53

2.58

8.01

AUX

1.39

1.70

1.43

4.79

5.99

3.73

4.23

10.73

13.03

Tp

v.r.

E

h.m.

E

v

Tp

m.r

E

m.r

E

p.n

E

r.v.

Tp

DOM

2.06

0.51

v

SD

SD

0.92

1.33

3.69

2.69

8.62

AUX

a.h

E

0.00

0.51

3.40

2.27

6.18

AUX

a.h.m

E

A specifikus diverzitás jó, egy legelő ökorendszer, amelyben ez a fiatal faállomány öv található, mely még nem biztosítja a madarak fészkelésének kedvező körülményeit. Érezhető a közeli mezőgazdasági művelésű ökorendszerek hatása, gyakoriság és biomassza szempontjából is. Abszolút domináns fajtákként megemlíthetjük a Corpus frugilegus és a Columba livia domestica fajtákat. Helyenként az arborétum a helybéliek általi megrongálását tapasztaltuk. Javaslatként megemlíthetjük a szemét-hulladék tárolás megtiltását és az övezet szanálását. CFR Vasútvonal Sor sz.

kód

1

A209

2

A238

3

X

4

A354

5

A343

6

A350

Fajta Streptopelia decaocto Friv. 1838 Turdus merula L.1758 Columba livia domestica L. 1758 Passer domesticus L. 1758 Pica pica L. 1758 Corvus monedula L.

Ika

Gyak oriság (%)

Biom assza

Icons

Σlog

Domi nanci a



2.22

1.57

7.73

5.98

17.51

DOM

v

Mo

3.38

2.38

8.23

6.77

20.77

AD

v.

E

2.30

1.58

8.37

6.51

18.76

DOM

v.r.

E

2.75

1.78

6.62

5.49

16.64

DOM

v

Tp

0.57

0.95

6.64

4.64

12.81

SD

v.r.n

E

1.42

0.46

6.24

4.46

11.58

SD

h.m.

E

252

7

A348

1758 Corvus frugilegus frugilegus 1758

L.

0.73

0.77

6.09

4.12

11.71

SD

h.m

E

Az övezet nagyon zajos, de a cserjés - bokros és a füves növényzet nagyon dús a nyomvonal számos pontján, emiatt a leggyakrabban észlelt fajták között található fajta a Turdus merula.

3.4.4. Összegzés és javaslatok A tanulmányozott övezetek köréből nagyobb madárvilági sokszínűséget a következőek mutattak: Erdő Függöny, Csillagvizsgáló, Botanikus Park, Bega Csatorna partjai, Néppark, a Vadászerdő Zoo Park és Victor Babes Járványkórház környéke által képviselt részei. A Bega Csatorna partjaival kapcsolatosan megemlítjük, hogy kivételes diverzitással rendelkezik a folyó azon szelvénye, ahol belép a városba, valamint ahol elhagyja a város területét, pontosabban, a Vízművek szomszédságában levő gát és tó, valamint a Freidorf - Szabadfaluhoz tartozó rész. Nem meglepő számunkra, hogy a Madarak diverzitása ezekben a kerületekben nagy, mivel ezek jelentősek úgy kiterjedésük szempontjából, mint a növényzet függőleges rétegezésének szempontjából, továbbá, az esetek többségében a madarak életéhez oly szükséges csend tényező is biztosított. A többi övezettel kapcsolatban a következő javaslatokat tesszük meg, avifaunisztika szempontból: - a város parkjaiban, mint Belvárosi Park, Lídia Park, a cserjések majdnem teljesen hiányoznak, ezért ajánljuk a cserjék ültetését; - az sűrű népességű részeken, mint a Cometei utcai lakóövezet, javasoljuk a zöldövezetek megtartását, ha lehetséges, kiterjesztését, ahol lehet, fák ültetését, ami igen szükséges a passeriformak odavonzásához; - továbbá, minden tanulmányozott övezetben, melyek célja a kikapcsolódás vagy lakónegyedek, javasoljuk a lakosság tudatosítását és tájékoztatását a madarak ökorendszeri fontosságával kapcsolatban, madáretetők és mesterséges fészkek kihelyezése, talált elpusztult, beteg vagy sérült madarak bejelentése; - a lakosságot tudatosító tevékenységeken túl, javasolnánk egy Madár Fogadó és Kezelő Központ létrehozását, amely rendelkezne e tevékenységhez szükséges felszereléssel és szakszemélyzettel; - a Szegények Temetője esetében, a szélek mentén, főként a forgalmas utak szomszédságában, fák ültetését javasoljuk.

253

409 Irányelve által védett fajok

Recommend Documents