Győri Törvényszék 2.Kf.20.098/2015/4. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: CPV Kód:
2015/38 Fővárosi Bíróság ítélete KÉ 2015.04.01. 5336/2015
Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Győri Törvényszék 2.Kf.20.098/2015/4.szám A Győri Törvényszék dr. Árvay István elnök által képviselt Mosonmagyaróvár Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás (9200 Mosonmagyaróvár, Fő u. 11.) felperesnek dr. Dajka Gabriella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatba tett perében Győrött, 2015. évi január hó 5. napján K.27.420/2014/3. sorszám alatt hozott ítélet ellen felperes részéről 4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán — tárgyaláson kívül — meghozta a következő ítéletet: A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A feljegyzett 24.000 (huszonnégyezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 10.000 (tízezer) Ft másodfokú perköltséget.
1
Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az elsőfokú bíróság ítéletével felperes keresetét elutasította, kötelezte 10.000 Ft perköltség megfizetésére, megállapítva, hogy a feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli, ítélete indokolásában egyetértett alperes azon álláspontjával, hogy a jogszabályi rendelkezésekhez kapcsolódó jogalkotói cél arra irányul, hogy az ajánlatkérő előírásai ne lehessenek korlátlanok és öncélúak, figyelemmel a gazdasági szereplők közötti minél szélesebb verseny kialakulásával kapcsolatos elvárásra is. Az ajánlatkérő által kidolgozott műszaki, szakmai alkalmassági feltételrendszer az a célt szolgálja, hogy az ajánlatkérő a szerződés teljesítésére valóban alkalmas, lehetőség szerint a legalkalmasabb ajánlattevőt választhassa ki. A Kbt. 69. § (3) bekezdése jeleníti meg azonban azokat a korlátokat, amelyek az alkalmasság körében tett előírásokat keretek közé szorítják, alapvetően a közbeszerzés tárgyára figyelemmel. Annak vizsgálatát, hogy ezen korlátok között történt-e a műszaki-szakmai alkalmassági feltételek előírása, minden esetben egyedileg kell elvégezni, az adott közbeszerzési kiírás releváns jellemzőit alapul véve. Alperes tehát helyesen vonta vizsgálat alá azt a feltételrendszert, amelyet az ajánlattételi dokumentáció tartalmazott, azokat a bíróság álláspontja szerint helyesen mérlegelte, és jogszerűen következtetett a Kbt. 69. § (3) bekezdésében foglaltak megsértésére. Az ajánlattételi dokumentációban felperes egyértelműen megjelölte az egyes szakemberek által ellátandó feladatokat, az asszisztensre nézve is külön alkalmassági követelményt írt elő, ennek indokoltságát kellett alperesnek vizsgálnia, függetlenül attól, hogy a felhívás szerint egy szakember két pozíciót is betölthetett. A bíróság álláspontja szerint alperes helytállóan vette figyelembe az IPMA minősítés lényegét, amelyet a kezdeményező előadott. Felperes maga jelölte meg milyen szintű szakemberekre van szüksége, az asszisztenssel szemben előírt minősítési követelményt sem a vezetővel, sem a projektmenedzserrel szemben nem írta elő. Alperes helytállóan mérlegelte az asszisztens feladatkörét, amely alapvetően a komplex szakmai segítségnyújtás, előkészítés, ezen 2
túlmenően a dokumentáció szerint koordinációs és együttműködési feladatok ellátása. Az állandó jelenlét követelménye sem indokolja a minősítési előírást. Alperes nem kizárólag a döntéshozatali jogkör hiányára alapította a megállapításait, de kétségtelenül ez a körülmény, és az alapvetően döntés-előkészítésből álló feladatkör is releváns az előírás indokolatlanná minősítése körében mérlegelendő tényezők között. A keresetlevélben foglaltak nem alkalmasak arra, hogy az alperesi érvelést érdemben lerontsák. Az ítélet ellen felperes élt fellebbezéssel, az ítélet megváltoztatását, a jogsértés hiányának megállapítását, avagy annak hatályon kívül helyezését kérve. Továbbra is fenntartotta a keresetlevelében előadottakat, s kérte annak figyelembevételét. Előadta, hogy felperes abból indult ki, hogy alperes kifejezetten csak a döntéshozatali jogkör hiányára alapította megállapításait, így az e körben tett ítéleti megállapítással felperes nem ért egyet. Azon kívül, hogy az alperesi határozat azt tartalmazza, hogy a feladatok között nem szerepel a döntéshozatal, további indokokat nem ad elő. Felperes tehát csak a döntési jogkör hiányára, mint indokra tudja visszavezetni a jogsértés tényét. Abban nem volt vita, hogy az IPMA minősítés a szerződés tárgya szerinti szolgáltatásra, illetve a dokumentáció műszaki tartalmával összhangban került előírásra. Álláspontja szerint vizsgálni szükséges, hogy e tudás átfogó minősítése milyen értelemben nyert, nyerhetett megfogalmaz ást. Lehetséges ugyanis horizontális és vertikális megközelítés: lehet átfogó az a tudás is, amely a folyamat, a jelenség egyes elemeit ismeri, azokat átfogóan átlátja, de vertikálisan, mélységben nem. Jelen ügyben ezt a megközelítést erősíti, hogy az ajánlatkérő az eljárásban a legalacsonyabb szintű IPMA minősítést is elfogadta. Mindebből következően az IPMA minősítés legalsó szintje nem eredményezi az önálló döntési kompetenciát megalapozni képes szakmai tudást. Megállapítható, hogy az IPMA minősítés lényege szerint szakmai és nem döntéstámogatási kategória, így előírása ne tekinthető indokolatlannak olyan szakember vonatkozásában, aki kifejezetten projekt szakmai feladatot lát el, döntési jogkör nélkül. Az ítélet sem tudott okozati összefüggést kimutatni az asszisztens döntési jogkörének hiánya és az IPMA 3
előírása jogszerűtlensége között. Alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az ítélet megalapozott, jog- és okszerű. A bíróság a tényállást teljes körűen a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek betartásával megalapozottan állapította meg. A rendelkezéseket megfelelően alkalmazta, megalapozott tényállásbeli és jogi következtetést vont le. Fenntartotta a határozatában levezett érveit. Az ajánlatkérő eltúlzottan határozta meg az alkalmassági követelményt, mivel azt alapvetően vagy a projektmenedzser szervezet vezetővel vagy a projektmenedzserrel szemben támaszthatott volna, akinek a feladata elvégzéséhez indokolt lett volna annak megkövetelése. Ez alapján megállapítható, hogy nemcsak a döntéshozatallal összefüggésben tartalmazott a határozat megállapításokat. A szakmai tudásnak alapvetően annál kell lennie, aki a szakmai kérdésekért, azok eldöntéséért és az egész projektért átfogóan felelős. Ez pedig nem a projektmenedzser asszisztens. Felperes szakemberekből álló teljes teamet állított fel, ahol minden szakembernek megvolt a körülhatárolt feladata. Ebbe a csapatba illeszkedett a projektmenedzser asszisztens is, akinek szintén meghatározta a felperes a feladatát. Ehhez a feladathoz nem volt indokolt az IPMA minősítés. A szakmai felelősség és az ehhez szükséges tudás nem az asszisztensnél, hanem a projektvezetőnél és a projektmenedzsernél volt szükséges. A fellebbezés nem alapos az alábbiak szerint. A törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú bíróság kellő körben felderítette a tényállást, a jogszabályokat helyesen értelmezte, a megállapított tényekből helyes jogi következtetést vont le, alappal utasította el a felperes keresetét. A törvényszék az elsőfokú ítélet indokolásával minden tekintetben egyetért. Helyesen utalt a bíróság a Kbt. 69. § (3) bekezdésében foglaltakra, mely szerint az alkalmassági követelmények meghatározását a közbeszerzés tárgyára kell korlátozni, és azokat legfeljebb a szerződés teljesítéséhez szükséges feltételek mértékéig lehet előírni. Fenti rendelkezésre is figyelemmel a projektmenedzser asszisztenssel szemben túlzó, indokolatlan előírás volt az IPMA minősítés megléte arra is 4
figyelemmel, hogy az ajánlatkérő még a projektmenedzser szakemberekkel szemben sem támasztott hasonló feltételt. Egyetért a törvényszék azon alperesi állásponttal, mely szerint nem csupán a döntéshozatallal összefüggésben tartalmazott az alperesi határozat megállapításokat, a határozat ugyanis elemezte az IPMA minősítés lényegét, így azt, hogy e minősítés a projekt teljes körű előkészítésére, irányítására, lebonyolítására, ellenőrzésére vonatkozó átfogó tudást igénylő elvárás, mely akkor is eltúlzott az asszisztenssel szemben, ha a minősítés legalsó szintjét is elfogadta az ajánlatkérő. A törvényszék megítélése szerint — egyezően az elsőfokú határozatban kifejtettekkel — az alperesi határozat helytállóan mérlegelte az asszisztens feladatkörét, melynek tükrében alappal állapította meg a jogsértés tényét, mely nem kizárólag a döntési jogkör hiányán alapult. A fentiek alapján a törvényszék az elsőfokú bíróság határozatát a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta. Az feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket — figyelemmel az Itv. 5. § (1) bekezdés b) pontra — a 6/1986. (VI.26.) IM r. 13. § (1) bekezdés és 14. § alapján az Állam viseli. A másodfokú eljárásban pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint az alperes részére perköltséget köteles fizetni, melynek összegét a törvényszék a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § alapján határozta meg. Győr, 2015. március 9. napján Dr. Stániczné dr. Imre Csilla sk. Dr. Bertha Andrea sk. Dr. Mosonyi Eleonóra sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró
5
