Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.162/2015/4. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: CPV Kód:
2016/77 Fővárosi Bíróság ítélete KÉ 2016.07.08. 6824/2016
Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK! 3.Kf.650.162/2015/4.szám
A Fővárosi Törvényszék a Bűrös és Gombocz Ügyvédi Iroda (1092 Budapest, Kinizsi utca 21-25. B. lph. 1/2., ügyintéző: dr. Bűrös László ügyvéd) által képviselt Bánáti+Hartvig Építész Iroda Kft. (1097 Budapest, Vaskapu utca 10-14. C/110.) felperesnek a dr. Kenessey Réka jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, amely perbe az alperes oldalán a Dezső és Társai Ügyvédi Iroda (1011 Budapest, Fő utca 14-18., ügyintéző: dr. Nagy Gizella ügyvéd) által képviselt Budapest I. kerület Budavári Önkormányzat (1014 Budapest, Kapisztrán tér 1.) I. rendű és a Várgondnokság Közhasznú Nonprofit Kft. (1013 Budapest, Ibi Miklós tér 6.) II. rendű beavatkozók beavatkoztak, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. október 15. napján kelt 26.K.32.109/2015/20. számú ítélete ellen a felperes 21. sorszám alatt bejelentett fellebbezésére meghozta az alábbi ÍTÉLETET
A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, az alperes D. 152/11/2015. számú határozatát megváltoztatja és megállapítja, hogy az I-II. rendű alperesi beavatkozók megsértették a Kbt. 91. § (1) bekezdését. Kötelezi az I-II. rendű alperesi beavatkozókat, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 900 000 (kilencszázezer) forint igazgatási szolgáltatási díjat. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 650 000 (hatszázötvenezer) forint első-, másodfokú perköltséget. 1
A kereseti és a fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az I-II. rendű alperesi beavatkozók a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) IV. fejezete szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indítottak 2011. december 29. napján feladott és 2012. február 4-én részben módosított ajánlati felhívásukkal. A beszerzés tárgya a Budai Várbazár rekonstrukciója és a kapcsolódó közösségi közlekedés fejlesztés keretében komplex tervezési feladatok ellátása volt. A nyertest az összességében legelőnyösebb ajánlat alapján választották ki, három részszempont szerint, melyből a 2. szempont a szakmai zsűri döntése alapján sorba rendezéssel meghatározott szakmai színvonal volt. Az ajánlatok egymáshoz viszonyított sorrendjét a 13 tagú szakmai zsűri az ajánlati felhívásban meghatározott 9 alszempont alapján, a helyezési szám megadásával határozta meg. A sorrend alapján a pontozást az I-II. rendű alperesi beavatkozók végezték el. A három érvényes ajánlatot benyújtó ajánlattevő közül e részszempont szerint a felperes harmadik, a Várkert Konzorcium a második helyezést érte el. Az összességében legelőnyösebb ajánlat a KÖZTI Zrt. ajánlata lett. A felperes ajánlata, amennyiben a Várkert Konzorcium ajánlatánál a 2. részszempontot illetően jobbnak bizonyul, úgy az összességében legelőnyösebb lett volna. Az eljárást lezáró döntést kifogásoló felperes által kezdeményezett előzetes vitarendezés eredményeként módosított összegzés elleni felperesi jogorvoslati kérelmet az alperes másodszor megismételt eljárásának eredményeként a D. 152/11/2015. számú határozatában elutasította. Döntése meghozatalakor mind a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.28.610/2013/3., mind az azt jelen perben releváns részében helyben hagyó Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.146/2013/4. számú, mind a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.32.232/2014/7. számú ítéletében foglaltakat figyelembe vette, az ítéletek tartalmát határozatában részletesen ismertette, értelmezte. A döntése kizárólag a felperes eredeti jogorvoslati kérelmének 4. elemére korlátozódott, melyet az alperes akként határozott meg, hogy abban a felperes kifogásolta, hogy az I-II. rendű alperesi beavatkozó nem a kiírásban meghatározott szempontrendszer szerint végezte el a 2. részszempont szerinti bírálatot, abban az üzemeltethetőség (értékesíthetőség) és a fenntarthatóság szempontokat is figyelembe vette, valamint állította, hogy a felperes és a Várkert Konzorcium ajánlatának összevetése az összegzésben foglalt szöveges indokolást és a kialakított sorrendet illetően ellentmondó. Ehhez képest az alperes egyfelől megállapította, hogy az I-II. rendű alperesi beavatkozók a kiírás szerinti szempontoknak megfelelően értékelték az ajánlatokat, másfelől kirekesztve az oda nem illeszkedő, az ajánlati felhívásban és dokumentációban nem szereplő két elemet maga is értékelte a módosított összegzésben foglaltak alapján a két ajánlatot, jóllehet azt állapította meg, hogy a jogorvoslati kérelem határidőben a két ajánlat tartalmi összevetésével kapcsolatos kifogást nem tartalmazott. Az alperes a kilenc szempont tételes értékelése során a felperes ajánlatát a 2. és az 5., a Várkert Konzorcium ajánlatát a 3., 4. és 8. szempont szerint találta jobbnak, a további szempontok esetében egyenlőséget, vagy közel egyenlőséget állapított meg azzal, hogy a felperesi ajánlat semmiképpen nem kedvezőbb. A felperes keresetét az elsőfokú bíróság a 26.K.32.109/2015/20. számú ítéletében elutasította. Részletesen ismertette a közbeszerzési eljárási feltételek releváns részeit, a jogorvoslati eljárás nyomán keletkező három alperesi és két bírósági határozatot, a számbajöhető jogszabályi rendelkezéseket, majd megállapította, hogy az alperes helytállóan mutatott rá arra, hogy két kérdésben kellett állást foglalnia a jogorvoslati kérelem 4. kérelmi eleme alapján egyrészt abban, 2
hogy az ajánlatkérők a dokumentációban meghatározott szempontrendszer szerint végezték-e el a bírálatot, vagy az ajánlatkérők egyéb szempontokat is figyelembe vettek-e, másrészt, hogy az összegzésben foglalt szöveges indokolás és a Várkert Konzorcium és a felperes között kialakított sorrend ellentmond-e egymásnak, mert a felperes jogorvoslati határidőn belül nem vitatta az ajánlatok egymáshoz viszonyított sorrendjét meghatározó döntés megalapozottságát. Az alperes a korábbi két tárgykörön túl mást nem vizsgálhatott. Nem fogadta el a felperes hivatkozását az alperesi határozat indokolásának ellentmondásosságára és nehezen értelmezhetőségére utalva az alperesi határozat 74. és 75. oldalára. Megállapította, hogy az alperes elvégezte a szakmai ajánlatok értékelésére kiadott szakmai értékelési tényezők szakmai értékelését és okszerűen, szakmai összefüggéseiben értékelte az értékelési tényezők összességét is, ezáltal a határozat indokolása kellően megalapozottá teszi a jogorvoslati kérelem 4. kérelmi elemének az elutasítását. Az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy az alperes a vizsgálatot akként is elvégezte, hogy figyelmen kívül hagyta azokat az elemeket, amelyek tekintetében a megítélése szerint az ítéletek tartalmaztak iránymutatást arra nézve, hogy valamely tényezőt nem vehetett volna figyelembe a szakmai zsűri. Az alperes ilyen vizsgálat szerint is a szakmai zsűri értékelése alapján felállított sorrendet szakmailag elfogadta, így az eljárás nyertesének kihirdetése nem sérti a Kbt. 91. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, ennek indokai az alperesi határozatból egyértelműen megállapíthatók. Az alperes a bírósági ítéletek iránymutatásainak megfelelően járt el, csak azzal összhangban álló döntést hozhatott, kizárólag azt állapíthatta meg, hogy az ajánlatkérő az ajánlatok bírálatát olyan szempontok alapján is elvégezte, amelyeket az ajánlatkérők nem rögzítettek előzetesen. Az elsőfokú bíróság foglalkozott az alperes határozatának meghozatalát kiváltó 28.K.32.232/2014/7. számú ítéletben foglaltakkal megállapítva, hogy az alperes a bíróság iránymutatására tekintettel rögzítette, hogy az összegzésben foglalt indokolás különös tekintettel arra, hogy az nem kizárólag szöveges indokolásból, hanem helyezési pontszámokból is állt kellőképpen indokolt volt abban a tekintetben, hogy bármely ajánlattevő ezen szakmai döntés megalapozottságát érdemben vitassa. Az alperes ezt a határozati megállapítását azzal is alátámasztotta, hogy az összegzésből megállapítható az egyes ajánlattevők ajánlata minősítésének, illetve a kedvezőbbé, kedvezőtlenebbé történő minősítésnek az oka is, amelyet az a tény is alátámaszt, hogy a felperes éppen azt vitatja, hogy az ajánlata kedvezőtlenebbé minősítése az összegzésben rögzítettek alapján nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság a beszerzés tárgyának komplexitására hivatkozott azzal, hogy az egyes ajánlattevők eltérő megoldással tettek megajánlást, ezért elkerülhetetlen, hogy az összegzés az egyes ajánlattevők vonatkozásában más-más aspektusokat emeljen ki, amely kétségtelenül nehezíti az összemérést és a sorrend kialakítását, azonban nem eredményezi az összegzés megalapozatlanságát. Megerősítette, hogy nem csupán a szöveges értékelés, hanem a szakmai zsűri testületi döntése általi sorba rendezés is meghatározó volt. A felperes ajánlata egyértelműen a harmadik helyre került - a 13 tagú szakmai zsűri 9 tagja sorolta a harmadik helyre - a felperes keresetében előadottak nem kérdőjelezik meg a szakmai zsűri értékelését. Az a körülmény, hogy a felperes az alperestől eltérően értékel egyes szempontokat nem támasztja alá a határozat jogszerűtlenségét. Az egyes keresetbe foglalt szempontok szerinti részletes előadás ellenében az elsőfokú bíróság arra hivatkozott, hogy a felperes önminősítése a szakmai zsűri értékelésétől eltér ugyan, kirívó, megalapozatlan eltérést az egyes tényezők tekintetében a felperesi előadások nem támasztottak alá, az egyes értékelési tényezők vizsgálatának többsége egyértelműen a Várkert Konzorcium szakmai ajánlatának kedvezőbb voltát igazolta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést fenntartva valamennyi 3
korábbi, a perben előterjesztett, az üggyel kapcsolatos álláspontját kifejtő beadványát. Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereseti kérelem szerinti döntés meghozatalát az alperes határozatának megváltoztatását, a jogsértés megállapítását, az igazgatási szolgáltatási díj visszatérítését és perköltségének megállapítását, amelyet 500 000 forint + Áfa ügyvédi munkadíjban határozott meg. A jogorvoslati kérelem terjedelmét illetően ugyancsak hivatkozott a 28.K.32.232/2014/7. számú jogerős ítélet vonatkozó megállapításaira, az ezzel kapcsolatos alperesi határozati részekre azzal, hogy az alperesi is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az összegzésben rögzítettek alapján megállapítható-e az egyes ajánlattevők minősítésének, illetőleg a kedvezőbbé, vagy kedvezőtlenebbé történő minősítésének az oka. Változatlanul cáfolta, hogy a szöveges indokolás alátámasztható a zsűri által adott helyezési pontszámokkal. Álláspontja szerint a döntés érdemi vitathatóságát a szöveges szakmai indokolásnak kell biztosítania, aminek viszont feltétele az, hogy az egyes dokumentációban megjelölt szempontok és előnyben részesítendő elemek tekintetében, valamint összességében is közlésre kerüljenek a sorrend meghatározásának indokai,amelyeknek szükségszerűen az egyes ajánlatok egymáshoz történő viszonyításából eredő szakmai megállapításokat kell tartalmazniuk ahhoz, hogy a kialakított sorrend megalapozottságának érdemi vitatása lehetséges legyen. Megítélése szerint a helyezési számokra történő hivatkozás figyelembe vétele az indokolás megalapozottságának vizsgálatakor súlyosan sértené a verseny tisztaságát is, mivel a helyezési számok kiosztásához kapcsolódó, az értékelés során keletkezett információk az ajánlattevők által nem megismerhetőek. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a kialakított sorrend megalapozottságát vitató felperesi érvelés önmagában igazolja, hogy az összegzésből megállapíthatók azok a szakmai indokok, melyek az egyes ajánlattevők ajánlata minősítését, - egymáshoz viszonyítottan kedvezőbbé, vagy kedvezőtlenebbé minősítését, - ezáltal a kialakított sorrendet alátámasztják. Megítélése szerint az összegzésben foglalt szakmai indokrendszer meghatározó részében kizárólag az egyes ajánlatok saját szakmai tartalmi elemeinek körében tartalmaz megállapításokat, mással történő összevetésből eredő szakmai indokok helyett. A felperes álláspontja szerint az alperes és az elsőfokú bíróság azért fogadta el a szakmai zsűri által kiosztott helyezési számokat, mert egyebekben az eljárásról készült összegzésben foglalt szöveges szakmai indokok önmagukban a két összevetett ajánlat helyezési sorrendiségének alátámasztására nem alkalmasak. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete több kereseti érve ellenében választ nem tartalmaz, így tisztázatlan maradt, hogy amennyiben helytálló az a megállapítás, hogy az értékelési szempontok a kiadottakkal megegyeznek, miért tartotta szükségesnek az alperes határozatában rögzíteni, hogy az eljárás során kötőerőt jelentő bírósági ítéletek egyértelműen megállapították, hogy az ajánlatok elbírálása során az ajánlatkérők olyan szempontokat vettek figyelembe, amelyek nem szerepeltek a felhívásban és a dokumentációban, illetve miért végezte el az ajánlatok bírálatának tételes vizsgálatát az ezekhez kapcsolódó indokolási elemek figyelmen kívül hagyásával. Nem volt vitatott az eljárás során - azt az alperes határozata is rögzíti - hogy a felperes által előterjesztett jogorvoslati kérelem 4. kérelmi elemének része volt annak megállapítására vonatkozó indítvány, miszerint az ajánlatkérők olyan szempontokat vettek figyelembe a bírálat során, melyek nem szerepeltek a felhívásban, illetve a dokumentációban. Erre tekintettel az alperesnek határozatában egyértelműen rögzítenie kellett volna, hogy a jogorvoslati kérelem ezen része megalapozott-e vagy sem. Hiányolta a felperes, hogy a keresetlevelében és előkészítő iratában az eljárásról készült összegzés tételes vizsgálatával kapcsolatban részletesen kifejtett álláspontjára az ítélet kizárólag sommás megállapításokat tartalmaz, mellőzve annak érdemi indokát, hogy milyen okból tartotta megalapozatlannak az elsőfokú bíróság a felperes által e körben megfogalmazottakat. Az egyes 4
szempontok szerinti tételes vizsgálat alapján változatlanul az volt a felperes meggyőződése, hogy a 2. bírálati részszempontra a szakmai zsűri által kiosztott helyezési pontszámoktól függetlenül a Várkert Konzorcium ajánlatához képest a felperes ajánlata kedvezőbb volt. A felperes nem önminősítést végzett, hanem az összegzésben közölt megállapításokat és ajánlatkérői indokokat vizsgálta kizárólag és az azokban foglaltakból okszerűen következő megállapításokat rögzítette. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és perköltségének megállapítását kérte határozati álláspontját tartva fenn. Az alperesi beavatkozók ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását és perköltségük megállapítását kérték. Kiemelték, hogy a felperes hiánypótolt jogorvoslati kérelmének tartalma alapján a Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.146/2013/4. számú ítéletében megfogalmazottak szerint kellett az alperesnek eljárnia, minden egyéb felperesi hivatkozás a jogvesztő határidők miatt már nem vehető figyelembe. Különbség van a jogorvoslati kérelemben előterjesztettek vizsgálata és a között, hogy az alperesnek az eljárt bíróságok milyen iránymutatást adtak az új eljárásokra. Az alperes határozatának 74. és 75. oldalain részletesen indokolta, hogy a szakmai zsűri értékelése megfelelt a kiadott értékelési tényezőknek. Valóban az alperes azzal is számot vetett, hogy változna-e az eredmény - ha az egyik bíróság által kifejtettekre tekintettel - valamely tényező(ket) figyelmen kívül hagyna. A felperes nem volt akadályozva abban, hogy az ajánlatokba betekintsen és határidőben kifogásolja az értékelés indokolását. Az összegzés indokolása és a Kbt. 91. § (1) bekezdés szerinti döntés helytállósága két külön jogi kategória. Az alperes és az elsőfokú bíróság még azzal is számot vetett, hogy a szakmai szempontok szerinti értékelés a második összegzésben megadott indokok alapján helytálló-e, erre nézve megalapozott döntést hoztak, az alperesi beavatkozók e körben az alperes határozatának 81-84. oldalára hivatkoztak. A szakmai zsűri véleménye nem figyelmen kívül hagyható, kilenc tag a 3. helyre, kettő a 2.-ra és egy az 1. helyre sorolta a felperes ajánlatát, a felperes önminősítése a zsűri 7%-ának véleményével egyezik. A fellebbezés alapos. A Kbt. 57. § (3) bekezdésében foglaltak szerint, ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani egyebek között köteles meghatározni az ajánlat megítélésére szolgáló részszempontokat, azt a módszert, amellyel megadja az értékelésre általa kialakított ponthatárok közötti pontszámot. Lehetőség van adott részszemponthoz alszempontot rendelni és a Kbt. 57. § (4) bekezdés e) pontja biztosítja azt a lehetőséget is az ajánlatkérő számára a nem mennyiségi módon értékelhető részszemponttal kapcsolatban, hogy a (3) bekezdés d) pontja szerinti módszer megadása során leírja, hogy a részszemponttal összefüggő ajánlati elem mely összetevőit, vagy milyen tulajdonságait fogja vizsgálni. Ez utóbbi nem minősül alszempont megadásának. A Kbt. 91. § (1) bekezdése szerint az eljárás nyertese az az ajánlattevő, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban és dokumentációban meghatározott feltételek alapján, valamint az 57. § (2) bekezdésben meghatározott bírálati szempontok egyike szerint a legkedvezőbb érvényes ajánlatot tette. A kiírásnak megfelelően meghatározott, az alperesi beavatkozók által a 2. részszempont bírálatakor kiválasztott értékelési módszert jogorvoslati kérelemmel határidőben nem támadták, ily módon mind az ajánlatkérőket, mind az ajánlattevőket a kiírásnak ezek a feltételei kötötték. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.28.610/2013/3. sorszámú ítéletének 22. oldal harmadik bekezdésében tényként rögzítette, hogy az ajánlati dokumentáció 31. oldalán szereplő szempontok között a felperesi ajánlat értékelésekor figyelembe vett üzemeltetési (értékesíthetőségi), projekt fenntarthatósági szempontok nem szerepelnek, illetőleg a kedvezőbb 5
elbírálást eredményező szempontok között sem szerepelnek az említett szempontok. A Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.146/2013/4. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét abban a részében, amelyben a jogorvoslati kérelem 4. elemére vonatkozó megállapításokat tette, helybenhagyta. ítéletében nemcsak a jogorvoslati kérelem vonatkozó részének tartalmát foglalta össze, hanem arra is rámutatott, függetlenül attól, hogy a szakmai ajánlatok értékelését az ajánlatkérő egy kiváló szakemberekből álló szakmai zsűrire bízta, az az ajánlatkérő döntésének tekintendő és az az alperes előtt támadható (ítélet 5. oldal). Kétségtelenül a 2. részszempont bírálata a kiírásnak megfelelően a szakmai zsűri által sorba rendezéssel történt meg és a pontok kiosztása ennek következménye, ezzel együtt azonban az értékelés szöveges leképezését kell, hogy jelentse az az összegzés, amelyben az ajánlatkérőnek a döntés megalapozottságáról számot kell adnia. Megalapozatlanul érveltek ezért, az alperesi beavatkozók, egyetértve az alperes és az elsőfokú bíróság megállapításával, a szakmai zsűri által kialakított sorrenddel, mint az összegzés értelmezését alátámasztó körülménnyel, mert a 2. részszempontra nézve hozott döntést összegző tartalom maga a zsűri által kialakított sorrend kell legyen. A Fővárosi Törvényszék a 3.Kf.650.146/2013/4. számú ítéletében azt is megállapította, hogy a felperes jogorvoslati kérelme nem pusztán formai, hanem tartalmi szempontú vizsgálatát igényli az összegzésnek. Erre figyelemmel adott iránymutatást a megismételt eljárás lefolytatására, amely az alperes részéről a hiánypótolt jogorvoslati kérelem olyan vizsgálatát kellett, hogy jelentse, amely az összegzés ellentmondásosságára vonatkozott, egyfelől a szakmai zsűri által kialakított sorrendre és az összegzés tartalmára, másfelől a kiírásba nem illeszkedő értékelési elemek kifogásolására figyelemmel. Helyesen hivatkozott az I-II. rendű alperesi beavatkozó arra, hogy az összegzésre és az eljárást lezáró döntésre vonatkozó törvényi előírások külön-külön jogintézményeket szabályoznak. A fent bemutatott jogszabályi előírásokból következik ugyanakkor, hogy az összegzés tartalmának meg kell felelnie a választott értékelési szempont szerinti döntés tartalmának, az ajánlatkérő az elégtelen tartalmú összegzés által az eljárást lezáró döntés jogszerűségi vizsgálata alól nem mentesülhet. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.32.232/2014/7. számú ítéletében a Fővárosi Törvényszék ítéleti útmutatásának végrehajtását kérte számon az alperesen, elégtelennek tartva a Kbt. 91. § (1) bekezdése sérelmének megállapítását pusztán abból az okból, hogy az értékelésbe oda nem illő elemek kerültek. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Kct.) 109. § (4) bekezdése szerint a hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a döntéshozatal során annak megfelelően jár el. E szabály betartása mellett az alperesnek figyelembe kellett vennie a harmadjára megismételt eljárása során határozatának meghozatalakor azt a jogerős ítéleti megállapítást, hogy az értékelésben megjelenő üzemeltethetőség és fenntarthatóság szempontok a kiírásban nem szerepeltek. Ezzel a megállapítással a Fővárosi Törvényszék a jelen eljárásban is a korábbiakkal egyezően változatlanul egyetért. Az elsőfokú bíróság nem ismerte fel azt a határozati ellentmondást, mely szerint az alperes egyfelől az értékelés jogszerűségét állapította meg kiemelve a beszerzési tárgy komplexitását, az értékelést szolgáló szempontrendszer összetettségét, másfelől kirekesztve az üzemeltethetőség és fenntarthatóság szempontjait, így végezve el az egyes szempontok szerinti értékelést. Ebben a tekintetben az alperest a Ket. 109. § (4) bekezdése kötötte, valamennyi korábban eljáró bíróság ebben a körben döntést hozott, ezt a jelen eljárásban eljárt elsőfokú bíróság sem hagyhatta volna figyelmen kívül. Az ajánlatok elbírálása az ajánlatkérő feladata. A Kbt. 81. §-a határozza meg azt a folyamatot, 6
amelynek során az ajánlatkérőnek kell eljutnia az érvényes ajánlatok értékelésének eredményeként az általa választott bírálati szempont szerinti legkedvezőbbhöz. Az alperes a jogorvoslati eljárás során jogszerűségi vizsgálatot végez, jelen esetben az ajánlatkérői döntés jogszerűségét kellett megítélnie. Ez semmiképpen sem jelentheti azt, hogy az ajánlatokat szakmai szempontból maga értékelje és ennek alapján győződjön meg a döntés helyességéről. Az egyetlen rendelkezésre álló dokumentum, amely alapján az ajánlatkérői döntés jogszerűsége vizsgálható volt az összegzésnek az a része, amelyet az I-II. rendű alperesi beavatkozók a 2. részszempontra nézve hozott döntés alátámasztásaként rögzítettek. A 2. és az 5. elem nem volt vitatott, ezekre nézve a felperes ajánlata volt kedvezőbb. A másodfokú bíróság ez okból a további elemeket tekintette át a felperes kereseti érvei alapján, figyelemmel az alperesi megállapításokra. A felperessel egyezően úgy ítélte meg, hogy a szöveges indokolás túlnyomórészt az egyes ajánlatokat önmagukban értékelő megállapításokat tartalmaz, amely ellentétben áll a kiírással, ahol az előírás szerint „a minél-annál" szófordulatot használva a szakmai zsűri feladata az ajánlatok egymáshoz viszonyítása volt. Az 1. elem az építészeti szempontból minél több érték felmutatása volt, ahol a felperes „alapos, átgondolt, kidolgozott, professzionális" pozitív és „új építészeti megoldásokat mérsékelten alkalmaz" negatív jelzőket kapott. A Várkert Konzorcium értékelése „tiszta szerkesztési elvek"; „szépen kidolgozott" pozitív jelzőket, továbbá „az értékek nem minden tekintetben tudnak megfelelően kibontakozni"; „túldimenzionált"; „nem szervesen illeszkedik"; „a kiírási feltételeken nem jelentősen túlmutató elképzelés" negatív jelzőket tartalmazza. Ehhez képest a másodfokú bíróság megítélése szerint ezen jellemzők alapján a felperes ajánlata tekintendő jobbnak. A 3. elemet illetően az üzemeltetés szempont kirekesztése mellett a következő jellemzők voltak összevethetők: a felperes esetében negatívumként „a rendezvényterem választott helye" jelentkezett, ennek következményeként „a multifunkcionális terek megközelíthetősége"; „az attraktivitás hiánya"; „a gyalogos megközelítés bonyolultsága". A Várkert Konzorcium ajánlatánál negatív jelző „a túldimenzionáltság"; „a nehézkes megközelíthetőség"; „a gyalogos megközelíthetőség szűk lehetőségei"; „a térkapcsolat hiányosságai". Ezek a megállapítások a másodfokú bíróság megítélése szerint jobbá semmiképpen nem minősítik a Várkert Konzorcium ajánlatát, leginkább egyenlőséget lehet az ajánlatok közé tenni. A 4. elemet illetően az összegzés sommásan a felperesi ajánlatot átlagosnak, addig a Várkert Konzorcium ajánlatát komplex, a környezetéhez jól illeszkedő megoldásokat tartalmazó pályaműnek jellemzi, így az alperessel egyezően ez utóbbi ajánlatot a másodfokú bíróság is jobbnak ítélte. Hasonlóan egyet értett a másodfokú bíróság az alperessel a 6. elem esetében, itt egyenlő megítélés alá esett a két pályamű. A 7. elemet illetően míg a felperes ajánlatát „vélhetően hatékony megoldásként" a környezetkímélő felhasználási módot „dicsérendőnek", addig a Várkert Konzorcium ajánlatát „elfogadhatónak" minősíti az összegzés, ily módon a felperes ajánlatát kellett jobbnak tekinteni. A 8. elem esetében a másodfokú bíróság eltérően az alperestől a két ajánlatot egyenlőnek ítélte, figyelemmel az összegzésben megjelenő értékelésre, amely a felperes esetében „szakszerű"; „szükséges mértékben kidolgozott"; „részletes"; „magas színvonalú", ugyanakkor a Várkert Konzorcium ajánlata esetében „szép"; „esztétikus"; „kiváló minőségű"; „szépen kidolgozott"; „igényes" jelzőket tartalmaz. Ezen indokok mentén a másodfokú bíróság nem talált olyan kapaszkodót, amely alapján a két ajánlat között különbséget tehetett volna. 7
Összességében a másodfokú bíróság - áttekintve a kilenc szempontot - négy esetben jobbnak, egy esetben rosszabbnak és négy esetben egyenlőnek találta a felperes ajánlatát a Várkert Konzorcium ajánlatához mérve. E tekintetben pusztán annak a megállapítására szorítkozott osztva a felperes álláspontját hogy az összegzés tartalmi megfelelősége mentén egyrészt a szakmai zsűri által meghatározott sorrend indokoltsága nem feltárható, másrészt az egyes szempontokon belüli elemek kiemelésével - attól függően, hogy melyiknek milyen hangsúlyt kíván az azt interpretáló adni - az értékelés változhat. Kétségtelen, hogy mind az alperes, mind pedig a bíróság rendelkezésére áll a két pályamű, azonban sem az alperes, sem a bíróság az ajánlatkérők helyett a pályaműveket szakmai szempontból nem értékelheti, a felperes is csak az ajánlatkérői döntésre figyelemmel tudta kifogásait a saját ajánlatának ismeretében felépíteni. A szakmai zsűri hozzáértését nem megkérdőjelezve a törvényi előírások az ajánlatkérő kötelezettségévé teszik, hogy a Kbt. tételes rendelkezéseinek betartása mellett mind az ajánlattevők, mind pedig a közbeszerzési eljárás jogszerűségét ellenőrizni hivatott hatóságok előtt kétségtelen módon alá tudják támasztani a döntésük jogszerűségét. Az összegzett indokolást a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, mert abban a kilenc kiírásban meghatározott elem közül tetszőleges kiemeléseket alkalmaztak az ajánlatkérők. Ellentétben az elsőfokú bíróság megállapításaival a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Kbt. 91. § (1) bekezdésének a szabályai sérültek azzal, hogy a közbeszerzési eljárás dokumentált adatai alapján nem állapítható meg kétséget kizáró módon, hogy a nyertes az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő lett. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, az alperes határozatát a Pp. 339. § (2) bekezdés q) pontja és a Kbt. 348/A. § (3) bekezdése alapján megváltoztatta és az I-II. rendű alperesi beavatkozók terhére a jogsértést megállapította, melynek következménye a Kbt. 341. § (4) bekezdése szerint a jogsértő kötelezése az igazgatási szolgáltatási díj viselésére. A Pp. 78. § (1); (2) és 79. § (1) bekezdése alapján az alperes köteles a felperes perköltségének a megfizetésére, amely összegszerűségének meghatározásakor a másodfokú bíróság figyelemmel volt az ügy bonyolultságára, ekként a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22) IM rendelet 3. § (3) bekezdése, (5) és (6) bekezdése rendelkezéseire. Az alperesi beavatkozók eljárásával külön költség nem merült fel, ezért az erre vonatkozó rendelkezést a másodfokú bíróság mellőzte. Az alperes pervesztessége következményeként az illetékfeljegyzési jog alapján feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli az alperes személyes illetékmentessége folytán.
Budapest, 2016. május 18. napján Dr. Sára Katalin s.k. előadó, a tanács elnöke, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró, Dr. Matheidesz Ilona s.k. bíró
8
