XXI. évfolyam 2013/4. szám
TEHETSÉG A Magyar Tehetséggondozó Társaság kiadványa A tartalomból: „A mesterfokú tanulás valójában egy tanítási-tanulási modell.” (Dr. Tóth László: Mesterfokú tanulás és tehetség) „Az iskolai sakkoktatás népszerűsége részint annak köszönhető, hogy a szakemberek felismerték a benne rejlő képességfejlesztő lehetőségeket.” (Dr. Dúró Zsuzsa: Feketén, fehéren) „Fontos évfordulóhoz érkezett a törökszentmiklósi Bethlen Gábor Református Általános Iskola: 25 évvel ezelőtt kezdte meg komplex tehetséggondozó programját.” (Nagy Kálmán: Negyedszázada a tehetségekért Törökszentmiklóson) „Olaszország az egyetlen olyan európai ország, ahol a fogyatékkal élő tanulók 80-95 százaléka részt vesz a hagyományos iskolai oktatásban, s nem speciális intézménybe jár.” (Farkas Cintia: Olaszország: Integrációból jeles) „Egy tervekkel felvértezett, tehetséges fiatal gondolatai tárultak elénk, aki bár szűkszavúan, de éretten nyilatkozik jövőjéről.” (Czapp József: Mester és tanítványa)
A Tehetség szaklap kiadása az NTP-TPB-M-MPA-12. számú pályázat támogatásával valósult meg.
Tehetség
2 30 éve
jelent meg Alan és Nadeen Kaufman K-ABC tesztje, amely nem a tehetségek szűrésére vállalkozott, hanem hangsúlyt fektetett arra, hogy megfeleljen a tanulási zavarral küzdő gyermekek pszichopedagógiai mérésének, a neuropszichológiai értékelésnek és a mérési elfogulatlanságnak. Meg kívánt felelni a korszerű mérésekkel szemben támasztott követelményeknek, amelyeknek az akkor már általánosan használt Stanford-Binet- és Wechler-féle skálák nem mindenben tettek eleget. A K-ABC főbb jellemzői: A.) Elméleti magyarázatot fűz a kognitív pszichológiai és neuropszichológiai kutatások alapján kialakított skálákhoz. B.) A skálák mentén rendezi el azokat a feladatokat, amelyek inkább az általuk igénybe vett problémamegoldási eljárásokat, nem pedig a verbális vagy nonverbális tartalmakat jelzik. C.) Elkülöníti az új vagy szokatlan problémák megoldását – vagyis az intelligenciát – igénylő feladatokat azoktól, amelyek a szóbeli képességeket és a tényleges tudást – a teljesítményt – mozgósítják. A teszt 2,5 évestől 12,5 éves korig használható, és sok olyan korszerű elemet tartalmaz, amelyekkel a többi intelligenciateszt nem rendelkezik. A teszt az intelligenciát az információk kétféle módon történő feldolgozásának képességeként írja le: időrendi, ill. sorrendi problémamegoldásként, és a megoldandó probléma egységes egészben való integrálásaként és szintetizálásaként. A teszt a tények ismerete helyett az új és szokatlan problémák megoldására épít. Szubtesztjei azonban a tényleges tudást is mérik (pl. szókincs, számolás, olvasás). A tesztet lényegében azért állították össze, hogy a pedagógusoknak segítséget adjon a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek esetében eredményesen alkalmazható korrekciós eljárásokhoz. Forrás: Tehetségkalauz, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1996. Fordította, szerkesztette: Dr. Tóth László
2013/4. szám
Magyar Tehetséggondozó Társaság Balogh László elnök
www.mateh.hu
Aktuális Az elmúlt időszak kiemelkedő eseménye volt a Magyar Tehetséggondozó Társaság rendes évi nagy Konferenciája és Közgyűlése, amely a pécsi Apáczai Nevelési Központtal (ANK) közös szervezésben valósult meg Pécsett, szeptember 20–21-én. Az első napon jeles előadóktól hallottunk aktuális témakörökben kiváló előadásokat. F. J. Mönks professzor, az ECHA örökös elnöke „Hagyományok és új tendenciák a világ tehetséggondozásában”, Bajor Péter, a MATEHETSZ elnöke „A Tehetséghidak Program eddigi eredményei, további pályázati lehetőségek”, Kormos Dénes, a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Tanács tagja „A tehetségsegítő tanácsok működésének tapasztalatai”, míg dr. Pais Ella Regina főiskolai tanár, pszichológus „Sikerkódolás a Z generáció tehetséggondozásában” címmel tartottak nagy érdeklődéssel fogadott előadásokat. Az első nap ünnepélyes keretek között kapott MTT „Tehetségekért” kitüntetést négy kiváló munkát végző tagunk vehette át a díjat 2013-ban, a Választmány döntése alapján: Agárdiné Burger Angéla igazgató asszony – Gönczy Pál Általános Iskola, Debrecen; dr. Duró Zsuzsa igazgató asszony – Tehetség-tanácsadó Központ, Budapest; Turi Katalin főigazgató asszony – ANK, Pécs; Varga Árpád tanár úr – ANK, Pécs. Az első nap tartottuk meg az MTT Közgyűlését. Az elnökségi beszámoló, az elfogadott határozatok Honlapunkon (www.mateh.hu) olvashatók. Másnap a hagyományoknak megfelelően a tehetséggondozás „helyi” értékeivel ismerkedtünk: Turi Katalin főigazgató asszony „Tehetséggondozás az ANK-ban” címmel tartott tájékoztatót, majd Pécs kiemelkedően tehetséges diákjainak bemutatkozása következett. Ezt követően kitűnő tehetségműhelyeket, workshopokat láthat-
tunk, hallhattunk a térség tehetséggondozó hagyományaiból: Élményműhely: matematika és művészetek komplexitása (ANK Élményműhely), Szakmában tehetséges tanulók workshopja (baranyai szakképző intézmények), A kollégiumi tehetséggondozás új útjai (kaposvári Klebelsberg Középiskolai Kollégium), Természettudományos bemutató kísérletekkel, módszertani vásárral (a város tehetségműhelyei), Balettórák az ANK tánctagozatán, A könyvtár mint tehetségpont, Bepillantás az ANK Úszóklub paralimpiko-nokkal foglalkozó edzésére. A Konferencia és Közgyűlés példásan előkészített volt, minden program gördülékenyen folyt. Külön kiemelendő a bensőséges hangulat, amelyet a szervezők teremtettek. A rendezvényen kapott információk az ANK tehetséggondozó munkájáról értékes adatokkal szolgáltak, ezek és a tanulók műsora bizonyították a komplex tehetségfejlesztő tevékenység kiemelkedően magas színvonalát. A két napon hiteles képet kaptunk az intézmény tehetséggondozó programjának minden szempontból korszerű voltáról is. Az is egyértelmű, hogy az Intézményvezető szakemberei kitűnően felkészültek erre a speciális tevékenységre. A tapasztaltak alapján megállapítható, hogy az országban kevés olyan tehetséggondozó központ található, amely ilyen széles körű és gazdag lehetőségeket nyújt a tehetségígéretek fejlesztéséhez, és ilyen sikerrel végzi ezt a tevékenységet. Köszönjük az Intézmény dolgozóinak, diákjainak, a külső közreműködőknek a pompásan szervezett, szakmailag nagyon gazdag két napot. Munkájukhoz további sikereket kívánunk. (A Konferenciáról beszámoló olvasható Honlapunkon: www.mateh.hu). 2013. október 15.
Dr. Balogh László
Budahelyi Tibor Munkácsy-díjas szobrászművész gondolata
Tehetség
3
2013/4. szám
Mesterfokú tanulás és tehetség Dr. Tóth László Amikor a mesterfokú tanulás szóba kerül, legtöbbünknek hamarjában a kétciklusúvá átalakított felsőoktatás jut az eszébe, közelebbről az alapfokú képzés és az utána következő mesterfokú képzés. Még azt a következtetést is megkockáztatjuk, hogy mesterfokon jobbára a tehetségesek tanulnak, hiszen a BA, BSc fokozat megszerzésével sokan magasabb fokozat elérését már nem célozzák meg. Ám rossz nyomon járunk, ha gondolataink a bolognai rendszerű felsőoktatás körül forognak, és a mesterfokú tanulást az MA, MSc szinten való tanulással azonosítjuk. A mesterfokú tanulás valójában egy tanítási-tanulási modell. Jelen cikkünkben ezt a modellt fogjuk körüljárni, s közben azt is megnézni, mi köze van ennek a modellnek a tehetségesek oktatásához. A mesterfokú tanulás története A mesterfokú tanulás (mastery learning) gondolata nem új. 1922-ben találta ki Carleton Washburne – ez volt a híres Winnetka-terv –, de ugyanilyen elképzelést dolgozott ki 1926ban Henry C. Morrison, és valósított meg a Chicagói Egyetem Laboratóriumi Iskolájában. Mindkét elképzelésben közös a követelmények pontos meghatározása, a jól megtervezett tanegységek, a követelmények teljesítésének folyamatos ellenőrzése tesztekkel és (akinél szükséges) a hiányosságok pótoltatása. Ez a módszer igen népszerű volt a 30-as években, később azonban szinte teljesen elfelejtették. A 60-as években való újbóli felbukkanása részben annak köszönhető, hogy egyre többen kezdték támadni az erősen verseny-
szellemű oktatást annak nem kívánatos következményei miatt, részben pedig annak, hogy a programozott oktatás módszereit a tökélyre fejlesztették (a legtöbb ilyen eljárás ugyanis rendkívül alaposan megtervezett tanegységekkel és jól körülírt követelményekkel dolgozott). A mesterfokú tanulás modellje szorosan összefügg az iskolai tanulás Bloom-féle modelljével, de a kettő nem ugyanaz. Bloom modellje inkább egyfajta elméleti törekvés arra, hogy az egyéni különbségeknek a tanulásban betöltött szerepét tisztázza. A mesterfokú tanulás ellenben egy olyan tanítási-tanulási modell, amely gondosan meghatározza a tanulás elérendő céljait, a tantervi anyagot kisebb tanulási egységekbe szervezi, periodikusan visszajelzést és korrekciót nyújt, továbbá kiegészítő („plusz”) időt biztosít ahhoz, hogy mindegyik tanuló a lehető legmagasabb szinten („mesterfokon”) sajátítsa el az adott tanulási egység tartalmát, mielőtt az osztály továbblépne a következő egységre. Igazából nem Bloom, hanem John B. Carroll volt az, aki 1963-ban a mesterfokú tanulás koncepcióját előásta a süllyesztőből, mégis azért kötjük Bloom nevéhez, mert Bloom foglalkozott vele a legtöbbet, az elméleti modelljét lényegében a mesterfokú tanulással kapcsolatos kutatások eredményeire építette. Carrollhoz hasonlóan Bloom is azt vallotta, hogy az oktatásban fontos tényező az idő, azaz hogy adott mennyiségű tananyag megtanulását mennyi idő alatt várjuk el a tanulóktól. Ha ez mindenkinél egységes, sokan lemaradnak, köztük olyanok is, akik egyébként képesek lennének a tananyag elsajátítására. Egyéni ütem mellett viszont a nehezebben, lassabban tanulók is eljuthatnak a megkí-
vánt szintre. A pedagógus teendőit így foglalta össze: – Határozza meg pontosan a megtanulandó anyagot és a teljesítendő követelményeket. – Motiválja a diákokat az anyag megtanulására. – Adjon a diákok kezébe megfelelő oktatási anyagokat. – Adagolja az anyagot az egyes tanulók haladási ütemének megfelelően. – Figyelje a tanulók haladását. – Diagnosztizálja a nehézségeket, és nyújtson korrekciót. – Dicsérje és bátorítsa a jó teljesítményt. – Törekedjen a tanulási idő minél jobb kihasználtatására. A mesterfokú tanulás legfontosabb elemei: visszajelzés, korrekció és gazdagítás. A mesterfokú tanulás a pedagógus részéről megköveteli a tanulók rendszeres tájékoztatását a haladásukról. E tájékoztatásnak vagy visszajelzésnek diagnosztikus és előíró jellegűnek kell lennie, azaz (a) mutasson rá pontosan, hogy mi volt a legfontosabb tanulnivaló az egyes tanulási egységekben; (b) méltányolja, amit a tanulók megfelelő szinten elsajátítottak; (c) azonosítsa, hogy mi az, amire a tanulóknak több időt kell fordítaniuk. A visszajelzés azonban önmagában nem elég. Ahhoz, hogy a diákok tanulása jelentősen javuljon, a viszszajelzésnek a korrekcióra tett javaslatokkal kell párosulnia, vagyis világosan el kell magyarázni a diákoknak, hogyan javíthatják ki a hibáikat. A korrekcióra irányuló javaslatoknak ugyanakkor szükségképpen különböznie kell az eredeti instrukciótól, hiszen ha az instrukció ugyanaz, a diák másodjára is változatlanul csi-
Tehetség nál mindent, és most sem lesz sikeresebb a korábbinál. De nemcsak különböznie kell, hanem fejlesztően is kell hatnia. Hiába ugyanis a más irányú megközelítés, ha a tanulási problémákat nem küszöböli ki. A mesterfokú tanulás csoportos alkalmazása esetén mindig vannak olyan tanulók, akik már az első nekifutásra „mesterfokon” sajátítják el az adott tanulási egység anyagát, így nekik nincs mit korrigálniuk. Ők gazdagító tevékenységet végeznek, mialatt a többiek újból próbálkoznak. A gazdagítás a tehetségesek fejlesztésének hagyományosan bevált eszköze, a tanulás kiszélesítését jelenti. A gazdagítás során olyan feladatokat kapnak a tehetséges tanulók, amelyek jutalomértékűek, kihívást jelentenek a számukra. Ezek a feladatok rendszerint a tantárgyhoz kapcsolódnak, de nem feltétlenül az adott tanulási egység anyagához. A mesterfokú tanulás módszerével tanuló osztályokban a pedagógusok általában írásbeli tesztekkel ellenőrzik az elsajátítás fokát, ezeken keresztül történik a formatív értékelés. De ugyanígy jó szolgálatot tesznek az esszék, a fogalmazások, a dolgozatok, a beszámolók, a kiselőadások, egyáltalán bármilyen eszköz szóba jöhet, amelynek a segítségével a tanár hitelt érdemlően meg tud győződni a tanulók haladásáról. A formatív értékelés után következik – kinek-kinek érdeme szerint – a korrekció és a gazdagítás. Egyes tanárok úgy járnak el, hogy két csoportra osztják az osztályt: mialatt a tanár a hibákat próbálja korrigálni, a gazdagító csoportba tartozók önmaguk választotta, önálló tanulási tevékenységet végeznek. Más tanárok párba állnak, és egyikük az egyik, másikuk a másik csoporttal foglalkozik. Olyan megoldás is van, hogy a két csoport együttműködést igénylő feladatot kap. Ilyenkor a két csoport együttesen kap jutalmat, de csak akkor, ha egymást kölcsönösen segítve
4 mindegyik tanuló eljut a megkívánt szintre. A kutatások szerint a mesterfokú tanulás módszerével tanuló diákok jobban kihasználják a tanulási időt, jobb eredményeket érnek el, jobban érdekli őket az anyag, pozitívabb az énképük, nagyobb az önbizalmuk, és pozitívabban viszonyulnak az oktatáshoz. A mesterfokú tanulás korlátai A pedagógia története tele van olyan forradalminak kikiáltott elképzelésekkel, melyek mindegyike a tanulási teljesítmény maximálissá tételét ígéri. Mint ahogy lassacskán mindegyikről kiderült, hogy az ígéret és a valóság két különböző dolog, ugyanúgy a mesterfokú tanulás sem bizonyult csodaszernek. Az iskolai tanulás bonyolultsága és a tanulók közötti különbségek miatt tulajdonképpen az lett volna az igazán meglepő, ha az ígéretek valóra váltak volna. A modellt ért kritikák így foglalhatók össze: – A mesterfokú tanulás nagyon alapos tervezést, értékelést és a tanulók haladásának állandó figyelemmel kísérését kívánja meg. Ez jóval több munkát és időt igényel a tanártól, mint a hagyományos oktatás. – A kívánatosnak tekintett teljesítményszintet igen nehéz pontosan meghatározni, és támadhatatlanná tenni. – A tanulók a „legkisebb erőfeszítés” elvét követik, azaz úgy okoskodnak, hogy mivel bukás nincs, semmi bajuk nem származik abból, ha az első megmérettetésen nem mennek át. Majd átmennek valamelyiken. Ezzel viszont a tanárnak is többletmunkát okoznak. – Mivel a tehetséges tanulók hamarabb eljutnak a megkívánt szintre, mint mások, számukra a tanárnak külön feladatokat kell
2013/4. szám kitalálnia, hogy ne unatkozzanak. Mindezek a korlátok azonban pluszmunkával és némi találékonysággal leküzdhetők. A mesterfokú tanulásról – reálisan A mesterfokú tanulással leginkább a tipikusan közepes diákok tanulását, énképét és attitűdjeit lehet fejleszteni. A tapasztalatok szerint ezek a diákok a mesterfokú tanulás módszerével többet tanulnak és jobb jegyeket érnek el, mint a hagyományos oktatás mellett. Az alig elégségesek azonban jóval nagyobb ellenérzéssel viseltetnek iránta, mint a hagyományos oktatás iránt. Ennek egészen egyszerűen az az oka, hogy itt aztán tényleg minden lehetőség adott a tanuláshoz, s ha ennek ellenére nem teljesítenek, nehezebben tudják áthárítani a felelősséget az oktatás módjára. A mesterfokú tanulás ugyan csökkenti a versengést, de teljesen nem küszöböli ki. A lassú tanulókat erősen zavarja, hogy a tehetségesek első nekifutásra gyorsan és sikeresen eleget tesznek a kritériumoknak, s a fennmaradó időt tetszésük szerint, illetve érdeklődésüknek megfelelően töltik el, míg ők továbbra is küszködnek. Kétségkívül igaz, hogy a tanulók többsége így jobban tanul, jobban élvezi az iskolát, kedvezőbb a tanulás iránti attitűdje, nagyobb az önbizalma, és büszkébb magára. A többiek viszont – bármit is teszünk, bármennyire is segítünk nekik – ezzel a módszerrel sem tudnak megfelelően teljesíteni. Csodák ugyanis nincsenek. Felhasznált irodalom TóTh LászLó (2000): Pszichológia a tanításban. Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen. A szerző habilitált egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézete Pedagógiai–Pszichológiai Tanszékének vezetője.
Tehetség
5
2013/4. szám
Feketén, fehéren Dr. Dúró Zsuzsa Mint a sakkoktatás képességfejlesztő hatásainak kutatóját, engem is nagy örömmel töltöttek el azok a híradások, melyek arról számoltak be a közelmúltban, hogy – mivel elfogadott kerettantervvel rendelkezik – választható tantárgyként a sakk bekerülhet az oktatásba, és iskolai keretek között is tanítható lesz. Az utóbbi években minden eddiginél nagyobb minőségi ugrás tanúi lehetünk a sakk emberformáló hatásai tekintetében, közelebbről a szellemi torna nevelés-lélektani, pedagógiai kiaknázásában. Országok tucatjainak iskoláiban vezették be fakultatív tantárgyként a sakkot, de az óvodai nevelésben, sőt, a felsőoktatásban is rohamosan szaporodnak az ilyen tárgyú képesség- és személyiségfejlesztő kísérletek. Az Egyesült Államokban iskolák százai kapcsolódtak be abba a programba, amelynek célja szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek kulturális felzárkóztatása, vagyis értékes, önmegvalósításra alkalmas szellemi vetélkedés kínálása a kábítószer és a bűnözés csábításával szemben. Az iskolai sakkoktatás népszerűsége részint annak köszönhető, hogy a szakemberek felismerték a benne rejlő képességfejlesztő lehetőségeket. Jelentősen javul a diákok rendszerfelismerő képessége, valamint a többirányú gondolkodás és a logikus gondolkodás iránti érzékenysége. A sakkórákra járó diákoknak még az olvasási eredményei is jobbak a többiekénél. A sakkozó gyerekek szocia-
lizációs képességei is fejlettebbek másokénál. Észrevehető ez abból, milyen a viszonyuk a nézőkkel egy sakkversenyen, vagy a partnerükkel, főként ha náluk jóval idősebb ellenfelet győznek le. Mindezek miatt rendkívül fontosnak tartom, hogy a sakkoktatás már az általános iskola első éveitől kezdve képezze részét a tananyagnak. A sakk képességfejlesztő hatásait néhányan már vizsgálták, főleg a 10–14 éves korosztály esetében. Ennél kisebb korosztályt azonban még senki sem vizsgált ebben a témakörben. Éveken át nagyon sok alkalommal magam is részt vettem gyermekek számára tartott edzéseken. Már az első ilyen látogatásomkor – egy nagyobb gyermekversenyen – lenyűgözött a táblák fölé hajló apróságok százainak látványa. Gondolkodóba ejtett, hogy mi lehet a titka annak a különleges valaminek, amely órákig csendre és viszonylagos mozdulatlanságra bír olyan gyerekeket, akiknél életkori sajátosság a fokozott kommunikációigény és mozgékonyság. Ezért kutatásba kezdtem, melynek tárgyául a legkisebbek: az óvodás és kisiskolás sakkozó gyermekek képességeinek fejlődését választottam. Hipotézisem szerint a sakkozással rendszeresen foglalkozó gyerekek képességeinek fejlődésére kedvező hatást gyakorol a szellemi sport űzése, és ez a pozitív hatás transzfer, vagyis több tanulási területen megmutatkozik. Kutatásom – melynek magyar előzménye nincs – eredményei alapján elmondható, és az ország különböző térségeiben vizsgált 250 sakkozó gyermek értékeit szintén 250 nem sakkozó gyermek (kontrollcsoport) értékeivel összehasonlítva egyértelműen megállapítható, hogy a kreativi-
tás, a feladat iránti elkötelezettség (motiváció), valamint az intellektuális képességek fejlődésére kedvező hatással van már a heti 1-2 alkalommal játszott sakk is. A vizsgált sakkozó és sakkal nem foglalkozó gyerekcsoportok teljesítménymutatóinak és magatartásjegyeinek számszerűsített és személyes megfigyelésekkel kiegészített összehasonlításából vontam le következtetéseimet a sakk iskolai tanításának hasznosságára vonatkozólag. Kutatásaim bizonyítják, hogy a sakk oktatása a gyerekek tanulmányi eredményeire is pozitív hatással van. Elsődleges megállapításom, hogy a sakkjáték tanulása-gyakorlása kedvező hatást fejt ki a gyermek egész intellektuális fejlődésére. A sakk becsületességre, a következmények vállalására, önuralomra, helyzetértékelésre, gyors megítélésre és döntésre, felelősségérzetre, versenyszellemre, a versenytárs tiszteletére, kitartásra, önbizalomra, a kudarcok elviselésére, lényeglátásra, barátságra, rendszeres és pontos munkavégzésre, fegyelmezett viselkedésre, a szabályok, normák és törvények tiszteletben tartására stb. nevel. Továbbá fejleszti az analizáló és szintetizáló képességet, emlékezőtehetséget, elvont (absztrakt) és logikus gondolkodást, a megosztott figyelem képességét, produktív képzeletet, összefüggések felismerésének képességét, a gondolkodás divergens (széttartó, több megoldást nyújtó) jellegét, az összpontosítás képességét, kreativitást, elvonatkoztatási és általánosítási képességet, problémaérzékenységet, kombinatív képességet, a módszeres és hatékony gondolkodást, a tanulási képességet stb. Emellett a sakk megtanít arra, hogy tanulás nélkül
Tehetség nem lehet fejlődni, hogy az ellenfelet nem szabad lebecsülni, hogy nehéz vagy kritikus helyzetekből is ki lehet jutni, hogy egyes problémaszituációkra számos megoldást lehet találni, hogy nem szabad a harcot az első sikertelenségnél feladni, hogy a problémamegoldást ismételten újra kell kezdeni, hogy a vereséget is el kell viselni, hogy a szabályokat kötelező módon be kell tartani, stb. Hazánkban eddig nem volt egységes óvodai, iskolai sakkoktató rendszer lefektetve. Intézményesített formában csak nagyon kevés helyen oktatták a sakkot. Kísérleti jelleggel néhány iskolában megpróbálták órarendbe beiktatva oktatni, de rövid idő után ezek a próbálkozások gyakran megszűntek. A sakkoktatás két módon történt. Az óvodákban – országos szinten csupán néhány tucat helyszínen – fakultatív módon, külsős sakkedzők által bérelt helyiségekben, legtöbbször az óvodai foglalkozásoktól függetlenül oktatják a gyermekeket. Ugyanez a módszer megtalálható az iskolákban is szakköri szinten. Művelődési házakban, klubokban is vannak sakk-zakkörök. A fenti esetek egy részében hivatásos edzők, más részükben amatőr felnőttek oktatják a kis tanulókat, és próbálják meg velük megismertetni a játék szépségét. A másik mód eddig a „hivatásos” oktatás volt. Sportegyesületek működtetnek sakk-zakosztályaik keretében gyermek- és ifjúsági csoportokat. Ezeket edzői végzettséggel rendelkező, az utánpótlás kinevelésén fáradozó oktatók vezetik. Ezen képzések célja kifejezetten a profi versenyzők kinevelése. Mivel hazánkban eddig nem volt egységes lefektetett módszer a gyerekek tanítására, a sakkoktatók és -edzők saját tapasztalataik alapján, valamint mindig az adott csoport összetételének megfelelő-
6 en, szinte gyerekenként személyre szabottan állították össze a tananyagot. Az óvodás- és kisiskoláskorú gyerekek gondolkodásmódja érzelmekben gazdag, így a hozzájuk legközelebb álló nyelv a mesék és versek világa. Ennek figyelembe vételével a tananyag összeállításánál az a cél, hogy rendhagyó formában, a versek, a mesék nyelvének segítségével próbáljuk a sakkjáték alapismereteinek elsajátítását megoldani. Mivel rendkívül sok pszichikus funkció fejlesztését szolgálja (pl. figyelem-koncentráció), az óvodai sakkozás az iskola-előkészítést is remekül segíti. Az iskolai követelmények, a figyelés, önkontroll, a fegyelem, a szervezettség megszokása stb. nagy nehézségeket okozhat az első osztályosoknak. Ezért is nagy jelentőségű, hogy az óvoda nagycsoportjában történő sakkozással könnyíteni lehet ezen nehézségek megoldásán. A játékos tevékenység ugyanis erőteljesen gyorsítja a pszichikai és akarati folyamatok fejlődését, és fejleszti azt a képességet, hogy az órákon elhangzottakat a gyerek feldolgozza. A játékban szerzett tapasztalatok segítségével könnyebben meg lehet érteni másokat, könnyebben lehet előrevetíteni leendő cselekedeteinket – több lépéssel előre gondolkodás –, valamint számot vetni tetteink következményeivel. Fontos személyiségfejlődésbeli kérdés, hogy a gyermek hogyan viseli el a kudarcot vagy éppen a sikert. Sakkozás közben ezt is megfigyelhetjük, illetve a játék segítségével fejleszthetjük ezen képességeket. Ez az a tevékenység, amelyben nem csupán a kortárscsoporttal játszhat a gyermek, hanem kortól függetlenül bárkivel (nagypapa-unoka vetélkedők), és ez a minta rendkívül erős személyiségfejlesztő, nevelő hatású. Mindezen hatások és kutatásaim eredményei alapján javasolhatom,
2013/4. szám hogy minden intézmény bátran kezdjen bele a sakk oktatásába. A siker nem sokáig várat majd magára, hamarosan megmutatkozik a gyerekek iskolai teljesítményében és magatartásában, társaikhoz fűződő viszonyában is. Felhasznált irodalom BaLogh LászLó (2004): Iskolai tehetséggondozás. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. BaLogh LászLó (szerk.) (2004): 15 év a tehetségekért: Elmélet és gyakorlat. Debreceni Egyetem Pedagógiai–Pszichológiai Tanszék, Debrecen. BaLogh LászLó (2006): Pedagógiai pszichológia az iskolai gyakorlatban. Urbis Kiadó, Budapest. harsányi isTván (1994): Tehetségvédelem. Magyar Tehetséggondozó Társaság, Budapest. Mező Ferenc (2002): A tanulás stratégiája. Pedellus Novitas Kft., Debrecen. Mező Ferenc (2004): A tehetségtanácsadás kézikönyve. Kocka Kör Tehetséggondozó Kulturális Egyesület, Debrecen. Mező Ferenc (szerk.) (2012): Tehetségkoordinátorok kézikönyve K+F Stúdió Kft., Debrecen. százdi anTaL (szerk.) (2002): Tehetség almanach – 2002. Magyar Tehetséggondozó Társaság, Budapest. Tehetség című szaklap eddig megjelent számai TóTh LászLó (2003): A tehetségfejlesztés kisenciklopédiája. Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen. TóTh LászLó (2004): Pszichológiai vizsgálati módszerek a tanulók megismeréséhez. Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen. A szerző pedagógus-pszichológus, tehetségfejlesztő szakértő, a fővárosi regionális Hubay Tehetségközpont vezetője. A sakkoktatás iskolai hatásának vizsgálatával szerzett PhD doktori fokozatot. Számos tanulmány és szakkönyv szerzője.
Tehetség
7
2013/4. szám
Negyedszázada a tehetségekért Törökszentmiklóson Nagy Kálmán Fontos évfordulóhoz érkezett a törökszentmiklósi Bethlen Gábor Református Általános Iskola: 25 évvel ezelőtt kezdte meg komplex tehetséggondozó programját. Az 1987/88-as tanévben a Bethlenben, vagy ahogy ismertek bennünket, a „Benyóban” a tehetségesek részére osztályt indítottunk, abban az iskolában, ahol a tanulóknak 50-60%a hátrányos helyzetű, köztük 27-32% között mozogtak a cigány származású tanulók. Ez olyan kezdeményezés volt, amely a korábbi gyakorlatoktól eltért. Akkoriban 900-1000 körüli tanulólétszámmal dolgoztunk. A hátrányos helyzetűek támogatására kiemelt, országos program indult. Erre a célra épült a diákotthonunk. Az első lépések nekem a 25 évből 19 évet jelentenek, ennyi időn keresztül sikerült a programot irányítanom. Akkor tudok talán leginkább hitelesen szólni erről, ha röviden utalok az 1980-as évek végi oktatáspolitika egy-két elemére, az akkori iskolánk pedagógiai állapotára. Az említett időben feloldódni látszott a mindenki egyenlő, az egy mindenkiért, mindenki egyért irányzat. 1982-ben sikerült nekünk is énekzene tagozatot indítani, s 1984-ben az országban elsőként számítástechnika tagozatot, amely későbben informatika tagozat lett. Ezekben az években már angol és német nyelvet is tanítottunk fakultációs keretek között. Pedagógiai sikerként könyvelhetjük el, hogy az Országos Úttörő Olimpián kétszer is dobogósak lehettünk, arany- és bronzérmesek. Megjegyzem, hogy nem volt tornatermünk, az csak később, 2000-ben
épült meg. 1985-ben az osztályfőnöki munkánkat értékelő országos felmérésben 3. helyezést kapott nevelőtestületünk. A tárgyi feltételek folyamatos javítását sem hanyagoltuk el. 1975 és 1980 között kb. 10 tantermet építettünk társadalmi munkában. 1975-ben országos elismerésben részesültünk a szaktantermi oktatásban akkor újszerű kabinetrendszer bevezetéséért. Jelentős sikereket értünk el már abban az időben a tanulmányi versenyeken, az iskolai énekkarunk folyamatos magas szintű teljesítményével elismerések sorát kapta. A diákotthonunk elnyerte az 1980as években a Kiváló Kollégium minősítést. Ezek a kb. 10 évig tartó előzmények indukálták közösségünket egy olyan minőségi változtatásra, amelyet a tehetségfejlesztésben láttunk meg. Volt ehhez konkrét elgondolásunk és leírt programunk. Ez bizonyára kevés lett volna önmagában, ha városunk vezetésének támogatását nem kaptuk volna meg. Ma is, ennyi év távlatából ezért köszönet és elismerés illeti őket. Támogatták terveinket erkölcsileg és anyagilag, mert újszerűnek tartották országosan egyedülálló programunkat. Hogyan indultunk el az 1987/88-as tanévben? A nevelőtestületünk közössége olyan komplex tehetségfejlesztő programot készített a 13–14 éves általánosiskolás-korú tanulóknak, amely a képességek fejlesztését szilárd ismeretek megszerzésére alapozta. A célok közül kiemelem: a magas szintű gondolkodási műveleteket, a kreativitást, a tanulás iránti vágyat, a motiváltságot és a munkabírásra való felkészítést. A középpontban a tehetségígéretek felkutatása, azonosítása és fejlesztése állt. A kö-
vetkező kérdéseket fogalmaztuk meg magunknak: ki, mi, miben, kivel, hol, hogyan, s kerestük a válaszokat. Az elraktározott emlékekből most néhányat felidézek: A programtervezetet Kiss Sándorné általános igazgatóhelyettessel dolgoztuk ki, és kiegészítettük a nevelőtestület véleményével. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem pedagógiai-pszichológiai tanszékének közreműködésével, dr. Balogh László tanszékvezető támogatásával indult el a munka. Köszönöm nekik! Valóban, a pszichológiai tanszék több tanárának érdeklődését is sikerült felkeltenünk, akik a munkából is kivették részüket: dr. Polonkai Mária, dr. Tóth László, dr. Dávid Imre, Páskuné dr. Kis Judit, dr. Mező Ferenc. Nagyon fontos volt a gyakorlati tapasztalatok és a tudományos vizsgálatok egybevetése. Lendületet adott a munkánknak a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke, dr. Gefferth Éva és dr. Herskovits Mária alelnök. Nem ismertetem azt a programot, amelyet sokan „ősprogramnak” is neveznek (nem negatív értelemben). A jelenlévők többsége ismeri, már több szakmai folyóiratban, tanulmánykötetben bemutattuk. Most csak Balogh László Pedagógiai pszichológia a gyakorlatban. Mesterek mesterei című könyvére utalok, ahol módszerünk is olvasható. Kiemelem azt a 3 tényezőt, amely ennek a programnak az erőssége: a dúsítást, a gyorsítást és a tudatos személyiségfejlesztést. A program első változata olyan 13–14 éves általános iskolásokat célzott meg, akik feltételezhetően a korábbi környezetükben nem érezték képességeik fejlődésé-
Tehetség nek lehetőségét. Hiányolták a tanítási órán kívüli foglalkozások tudatos összhangját a tanítási órákkal, azokat a speciális tartalommal megtöltött foglalkozásokat, amelyeket mi biztosítottunk számukra. A beválogatásnál azok részesültek előnyben, akiknek figyelme az átlagosnál jobb, emlékezete és a logikus gondolkodása pontosabb, és motiváltak a tanulásra. A kollégiumi hátterünk lehetővé tette, hogy a megyénkből és a megye határán túlról is beiskolázzunk. A dúsítás lényege az volt, hogy a tanítási órák differenciált szervezésén belül személyre szóló feladatokat kaptak a tanulók, ami indukálta őket az órán kívüli foglalkozásokon való részvételre, az egyéni elmélyülésre. Ez a tehetséggondozás igen fontos elemévé vált. A dúsítással és a sokféle programon való részvétellel eldőlt, hogy melyik tehetségterület(ek)re irányítható a tanuló tehetségcsírái alapján. A gyorsítás 4 félév anyagának rövidebb idő alatti elsajátítását jelentette. Tanulási technikákat és önismereti tréningeket tanítottunk a tudatos személyiségfejlesztés érdekében. A nevelés része volt a másság elfogadása és elfogadtatása, hogy másokat segíteni kell, a tehetséggel pedig élni, és nem visszaélni. Később az 5–8 évfolyamos programot is hasonló pedagógiai alapelvekre építettük. Az 5. évfolyamon az első félévben a felzárkóztatás, a képességek differenciált fejlesztése, az alapkészségek megszilárdítása volt a kiemelt cél. A tanulók teljesítményét nem érdemjeggyel értékeltük. Többen figyelembe vették programunk elemeit, átvették azt, vagy építkeztek belőle. Ez számunkra öröm volt. Így egyre népesebb családdá lettünk azok által, akik a tehetségről nemcsak beszéltek, hanem döntően hozzájárultak saját iskolájukban vagy egy egész térségben a tehetségígéretek megkereséséhez, azok tudatos fejlesztéséhez. Tehetségfejlesztésünk fontos állomá-
8 sa volt a helyi tantervek elkészítése. Meg kell jegyeznem, hogy ehhez igazán nem nagyon értettünk, de 3 iskola, Szerencs, Mátészalka és mi megtanulhattuk dr. Polonkai Máriától, aki pásztorolásával újabb lehetőségeket nyitott a program gazdagításában. Mi, illetve ki a tehetség? Hitem szerint a tehetség Isten ajándéka. Hogy ki lesz tehetség az ígéretek közül, az rajtuk, de rajtunk is múlik. Bizonyítható, hogy a legtöbb esetben ez tudatos fejlesztés eredménye. Hadd használjam kedvenc hasonlatom: „a tehetség nem olyan, mint a gyom, amely az árok partján magától nő”. Kivel? Az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy a fejlesztés speciálisan képzett szakembereket kíván. Nevelőtestületünk kezdetben önképzéssel szerzett ismereteket, ami az egymástól szerzett tapasztalatokra épült, és arra a kevés idevonatkozó szakirodalomra, amely akkor fellelhető volt. Dr. Balogh László professzor közvetítésével néhány jeles külföldi szakember idevágó dolgozatához is hozzájutottunk, amit sikerült lefordítani, ezáltal jelentős mértékben bővültek ismereteink. Tapasztalatokat szereztünk nemzetközi konferenciákon, ahol megismerkedtünk kutatási eredményekkel, kutatókkal, akik tapasztalatcserére ellátogattak hozzánk. A Debreceni Egyetemen képzett tehetségfejlesztési szakértők, az ECHAdiplomások, ill. a szakértő pedagógusok, a pszichológusok és a szülők főszereplővé váltak programunkban a kölcsönös bizalom, a korrekt, hiteles tájékoztatás révén. Kiemelem a pszichológusok mérésen alapuló tanácsadását pedagógusoknak, szülőknek. Hogyan? Az a 19 év, amelyről szólok, többszöri változásokat is jelentett programunkban. A 6. és 8. osztályos gimnáziumok beindításával a programot 5–8. évfolyam részére alakítottuk át. A 7–8. évfolyamos képzés sikerét bizonyította, hogy 200-250 főből volt beválogatási lehetőségünk. A nagy
2013/4. szám érdeklődésre való tekintettel és a jól felkészült tanulók számát figyelembe véve két osztályt is indítottunk a 7. évfolyamon. A jelentkezők száma 2000-től folyamatosan csökkent, így 2006 körül 2-2,5-szeres lett. Felismertük, hogy az alsó tagozatunkra jobban kell építenünk, ezért lehetőséget biztosítottunk 3. és 4. osztályban olyan komplex szakkörök indítására, ahol a tehetségígéretek felfedezhetővé váltak. Fontos elem volt a kooperatív tanulási technika, amelyet Turmezeiné dr. Heller Erika ismertetett meg a nevelőtestülettel. A tehetségígéretek felismerését segítette a már az alsó tagozaton elindított informatika, a testnevelés, a mozgásművészet tagozat is. Hol? A program a tanítási órák differenciált foglalkozásaira épült, amit kiegészítettek a délutáni blokkok, ahol a délelőtti tanítás úgy folytatódott, hogy egyrészt az ismeretek megszilárdítása, másrészt az egyéni érdeklődés felkeltése került a középpontba. A délutáni foglalkozások a tehetségígéretek felismeréséhez nagymértékben hozzájárultak, hiszen szinte valamennyi tehetségterületen próbálkozhattak és ismerkedhettek tanítványaink a sokféle lehetőséggel. Kollégiumunk az egyéni elmélyülést, a szabadidő hasznos eltöltését (zeneiskola, sportegyesületek, művelődési központ stb.), az otthonos légkört biztosította. Összegezve: Az 1990-es évektől szellemi forradalom indult a tehetségfejlesztés területén, egyrészt az iskolákban, másrészt a hazai kutatások terén. A kutatók hozzáállása példaértékű, hiszen olyan ismeretekkel gazdagítottak bennünket, amelyeket felhasználtunk munkánkban, és eljutottak hozzánk a nemzetközi tapasztalatok is. Az ECHA-konferenciákon való részvétel is segítette a más országok tehetségfejlesztő programjainak megismerését. Kiemelt tisztelet illeti az
Tehetség
9
Magyar Tehetséggondozó Társaság (alakult: 1989-ben) 4010 Debreceni Egyetem, Debrecen 10., Pf. 28 Elnök: Balogh László Örökös tiszteletbeli elnök: Czeizel Endre Alelnökök: Herskovits Mária Polonkai Mária Sarka Ferenc Titkár: Szénási Istvánné Ügyvivő: Bohdaneczky Lászlóné Az elnökség tagjai: Balogh László, Herskovits Mária, Polonkai Mária, Sarka Ferenc, Szénási Istvánné, Bohdaneczky Lászlóné (Állandó meghívott: Százdi Antal) Felügyelőbizottság: Tóth Tamás (elnök) Pappné Gyulai Katalin Gönczi Sándor Szakáll Istvánné Szekciók és vezetőik: Tanítói szekció: Németné Dávid Irén Felsőoktatási szekció: Bodnár Gabriella Szakértői szekció: Heimann Ilona Kémiai és környezetvédelmi szekció: Török Istvánné Óvodai szekció: Szilágyi Ildikó Nyugat-dunántúli szekció: Mentler Marianna Művészeti szekció: Berta József Gyermekvédelmi szekció: Kollmann J. György Kelet-magyarországi szekció: Nagy Kálmán Versenyszervezési szekció: Vasné Dömötör Rozália ***
TeheTség
A Magyar Tehetséggondozó Társaság időszakos kiadványa. Szerkesztőbizottság: Heimann Ilona, Mező Ferenc, Százdi Antal, Tóth László Felelős szerkesztő: Százdi Antal Rovatvezető: Dalnoki Ágnes Címlapfotó: Kis Krisztina Írásokat lemezen vagy e-mailen várunk:
[email protected] ISSN 126-8084 Korábbi lapszámok elérhetők: www.mateh.hu Kiadja az Apáczai Kiadó Kft. Celldömölk, Széchenyi u. l8. Telefon: 95/525-000; fax: 95/525-014 E-mail:
[email protected] Internet: www.apaczai.hu Megjelenik évente négyszer. Előfizethető a Kiadó címén. Előfizetési díj: 1000 Ft.
2013/4. szám
ECHA örökös elnökét, dr. Mönks professzort, aki közel két évtizeden át folyamatosan figyelemmel kísérte és segítette munkánkat. Az 1991/92-es tanév olyan változást hozott éltünkben, amely a programunk kiteljesedéséhez vezetett. A Tiszántúli Egyházkerület püspökei támogatták, elismerték tehetségfejlesztő programunkat. Szabó József esperes úr és Szabóné Csökmei Edit nagytiszteletű asszony, valamint az egyházközség támogatása nélkül ezeket az eredményeket nem érhettük volna el. Az 1991 előtt létrehozott Tehetségekért iskolai alapítványunk eseti támogatással jött létre. Az esperes úr irányításával egyházközségünk biztosította az állandó támogatást, ami biztonságot jelent ma is. A keresztény értékekkel gazdagították tanítványainkat. Köszönetet szeretnék mondani minden tanártársamnak, akik a hétköznapokon, ünnepnapokon minőségi munkát végeztek a 25 év alatt. A pontosság, az ügy iránti elkötelezettség és az alázat tette őket sikeressé. Köszönöm a Bercsényi Miklós Gimnázium tanárainak közreműködését a program indításakor, ők szintén hozzájárultak a program sikeréhez. Hálával gondolok azokra is, akik a tehetségfejlesztésben maradandót alkottak, de már az élők közül eltávoztak. Köszönöm a kelet-magyarországi Tagozat összetartását, segítőkészségét. Köszönöm azoknak a szülőknek a bizalmát, akik gyermekeiket ránk bízták, hogy a bennük fellelhető értékeket tápláljuk. Tudatosan adtuk
meg azokat a muníciókat, amelyek sikerükhöz vezettek. Tanítványaink nyomon követéséből meggyőződhettünk sikereikről, olykor kudarcaikról, és ezekből következtetéseket vontunk le munkánk jobbításához. A 15. évfordulón azt ünnepelhettük, hogy a nálunk végzett tanulók 90%-a főiskolákon, egyetemeken tanult tovább, és a végzettek többsége azt a pályát választotta, amely iránt érdeklődést mutatott már iskolánkban is. Köszönöm, hogy az iskola jelenlegi vezetése, nevelőtestülete ezt a programot továbbra is fontosnak tekinti. Hazánkban és a határon túli magyar területeken jelentős számú regisztrált kiváló minősítésű Tehetségpont van. Városunkban is folyamatosan gyarapodnak azok a programok, ahol az iskolák egy-egy tehetségterület fejlesztését sikeresen végzik. A helyi Bercsényi Miklós Katolikus Gimnáziumban 10–18 éveseknek dolgoztak ki komplex programot. Ez így jó, a többféle fejlesztő program lehetőség a többféle tehetségígéretek fejlesztésére. Megköszönöm a házigazda iskola vezetésének, a nevelőtestületnek, hogy a kétnapos tanácskozást megszervezték, és vendégeik lehetünk. További sikeres munkát kívánok! A szerző a Bethlen Gábor Református Általános Iskola címzetes igazgatója, a komplex tehetséggondozó program elindítója. Írása a 2013. május 10-ei jubileumi konferencián elhangzott beszédének szerkesztett változata.
Rejtvény
A 2013/3. számunkban megjelent rejtvény megfejtése:
Révész Géza A szerencse ezúttal Kvasznay Gulyás Margit olvasónknak kedvezett. Az Apáczai Kiadó könyvajándékát postán kapja meg. „Csak egyetértéssel lehet nagy dolgokat véghez vinni” – mondta a majd 2500 évvel ezelőtt élt görög filozófus, aki már foglalkozott az atomelmélettel. Nevét szerkesztőségünk e-mail címére várjuk. A nyertes az Apáczai Kiadó könyvajándékát kapja.
Tehetség
10
2013/4. szám
Olaszország: integrációból jeles Farkas Cintia A fogyatékkal élő gyermekek iskolázása és vallásoktatása Magyarországon olykor vitákat vált ki, miközben Olaszország ezeket illetően már régen dűlőre jutott, ráadásul eredményesen. „Egy fogyatékos kisfiú is jár majd az osztályba” – meséli az Olaszországban élő nővérem, akinek hatéves ikergyermekei szeptember közepén kezdik el az első osztályt Rimini egyik állami iskolájában. Ennek hallatán egyből felkapom a fejem, hiszen Magyarországon ilyesmi viszonylag ritka, nálunk ugyanis a sérült gyermekek oktatása jobbára szegregáltan folyik. Az olaszoknál azonban – mint megtudom – teljesen megszokott, hogy iskolánként rendszerint 5-6 fogyatékos gyerek együtt tanul ép társaival. Így egyfelől sokkal jobban teljesítenek az iskolában, mintha speciális fejlesztő intézményben tanulnának, érezve a szegregációt, másfelől ép társaik már fiatalon kapcsolatot építhetnek ki sérült kortársaikkal, így korán nyitottabbá válnak a „másság” iránt. Már a ’70-es évek óta Olaszország az egyetlen olyan európai ország, ahol a fogyatékkal élő tanulók 80-95 százaléka részt vesz a hagyományos iskolai oktatásban, s nem speciális intézménybe jár. 1971 óta, amikor is elfogadták az integrált oktatásról szóló törvényt, valamenynyi sérült diák – tekintet nélkül fogyatékosságuk típusára és a fokára – oktatása szerves részét képezi a hagyományos iskolarendszernek. Az olasz oktatási struktúra – más európai országéhoz képest – nagyon rövid idő alatt megvalósította a sérült gyerekek integrációját (az utóbbi 10 évben mintegy 56%-kal nőtt a hagyományos iskolákban tanuló, fo-
gyatékkal élő gyerekek száma), miközben Európa többi részén ez a lépés viszonylag lassan halad. Ahhoz, hogy az ép diákokkal való közös tanulásnak minél jobb integrációja jöjjön létre az általános, és középiskolában, a fogyatékos gyerekeket – amilyen korán csak lehet (például már az óvodákban) – összevonják a nem sérült társaikkal. Az integrált oktatás ráadásul azért működik ilyen jól Olaszországban, mert egyrészt limitálják osztályonként a fogyatékos tanulók számát, másrészt az olasz iskolák több mint 90 ezer, a fogyatékos diákok nevelésére specializálódott segédtanárt, valamint további 25 ezer nevelőt alkalmaznak. Ezeket a speciális pedagógusokat (olaszul: „maestro di sostegno”, azaz „fejlesztőtanár”) minden olyan osztályba kirendelik, ahol sérült diák van. A fogyatékkal élők, miután naponta körülbelül 2 órát közösen tanulnak ép társaikkal, a tanítási időszak hátralevő részében a fejlesztőtanárokra vannak bízva, akik hetente mintegy 12 órát foglalkoznak velük. A mozgássérült gyerekeknek pedig az iskolán belüli mozgásuk is remekül megoldott: az intézményben rámpákat, liftet építenek nekik. Gitározó pap, focizó apáca Olaszországban – ahol egy 2012-es felmérés szerint a lakosság 60 százaléka mondja magát vallásosnak, 16 százaléka pedig nem gyakorló hívőnek – a vallásoktatás is helyet kap az iskolai tanrendben, ám nem kötelező jelleggel. 1984-ben megegyezés született Olaszország és a Vatikán között, miszerint vallásoktatást kell biztosítaniuk az iskoláknak. A tananyagot és a hitoktatásra használandó tankönyveket is meghatározták. A vallásoktatásra a helyi templom
választja ki a papokat, bérüket az állam fizeti. Az ún. keresztényvallás-oktatás tantárgy heti egy órát fed le, és a szülő által választható (nem számít bele a tanulmányi átlagba). Ez a tantárgy elsősorban a keresztény vallást segíti megismerni, és nem hívő diák is látogathatja a tanórát, hiszen nem kimondottan a vallásról tanulnak, a hangsúly a szemléletformáláson van. Olaszországban ugyanis élesen megkülönböztetik az iskolai vallásoktatást mint tantárgyat és az ún. katekézist. Míg az előbbi az iskolában történik tankönyvekből, s a tanóra vallási hovatartozástól függetlenül látogatható, addig az utóbbi oktatása keresztény közösségben zajlik a hívők számára, segédanyagai pedig a katekizmusok. Annak ellenére, hogy egy-egy olasz gyerek nem veszi igénybe az iskolai vallásoktatást, vagy éppenséggel a szülei nem járnak rendszeresen templomba, akkor is napi szinten, szoros kapcsolatban állhat a templommal. Olaszországban ugyanis a helyi templom, mondhatni, gyermekmegőrzőként, napköziként is funkcionál, azaz egyfajta közösségi ház szerepet tölt be. Így nem ritka, hogy születésnapi zsúroknak ad helyet, a gyerekek pedig az iskola után olykor oda térnek be játszani. Megszokott látvány, hogy időnként papok, apácák kergetik a labdát a gyerekekkel. A kisvárosokban az is szokványos dolog, hogy iskolába menet a diákok megállnak a templomnál, ám nem reggeli imára, hanem egy kis éneklésre. Rendszerint gitározó, fiatal pap köré gyűlnek, s dalolgatnak vele, majd mennek az iskolába. Példaértékű vagy sem? Mindenesetre így is lehet csinálni.
Tehetség
11
2013/4. szám
A Magyar Tehetséggondozó Társaság szekcióinak beszámolói Kelet-magyarországi szekció Szekciónkat 1992-ben Szerencsen alakítottuk meg, ahol 5 fős vezetőséget választottunk, elnöknek engem szavaztak meg. Céljaink alapvetően azóta sem változtak: a térségben azoknak az iskoláknak az együttműködését támogatjuk, ahol a tehetségfejlesztést fontosnak tartják, tapasztalataikat, műhelymunkáik eredményeit szívesen megosztják másokkal. A találkozásokon elméleti ismereteink bővítése, a legújabb hazai és külföldi kutatási eredmények megismertetése gyakorlattá vált. Ez a Debreceni Egyetem PedagógiaiPszichológiai Tanszék vezetője, dr. Balogh László irányításával és kollégái segítségével valósul meg azóta is. Évenként legalább kétszer szervezünk közös programot, ami esetenként a Kelet-magyarországi régió határait is átlépi. Nagy lendületet adott szekciónknak, hogy ECHA-diplomát szerzett kollégák egyre nagyobb számban találta meg bennünket. „ECHAdiplomások Műhelye” elnevezéssel szervezzük konferenciáinkat. Sok intézményben tartottunk ilyen kétnapos szakmai tanácskozást az ország egész területén. Néhány kiemelkedő rendezvény említést érdemel: Bethlen Gábor Református Általános Iskola, Törökszentmiklós; Bolyai János Általános Iskola, Szerencs; Móricz Zsigmond Általános Iskola, Mátészalka; Balassi Bálint Nyolc Évfolyamos Gimnázium, Budapest; Árpád Vezér Gimnázium, Sárospatak; Vénkerti Általános Iskola,
Debrecen; Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola, Szarvas; Apáczai Csere János Általános Iskola, Taktaharkány; Csanád Vezér Általános Iskola, Mezőkovácsháza; Bercsényi Miklós Katolikus Gimnázium, Törökszentmiklós; Koroknay Dániel Általános Iskola, Mád; Művészeti Alapiskola, Aba; Fiatal Zenei Tehetségekért Alapítvány, Nyíregyháza; Vasvár Úti Általános Iskola, Ózd; Kazinczy Ferenc Általános Iskola, Kazincbarcika; Művészeti Alapiskola, Székesfehérvár; Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma; Vásárhelyi Pál Általános Iskola, Kecskemét; Zenei Általános Iskola, Debrecen; Bocskai István Gimnázium és Szakközépiskola, Szerencs; Sajószentpéteri Központi Általános Iskola. Az intézmények alapos felkészültségüket bizonyítják színvonalas előadásokkal, projektekkel, műhelyfoglalkozásokkal, amelyek gazdagítanak bennünket. Új lendületet kapunk tőlük, s nemcsak követnek bennünket, de a tehetségfejlesztő munka olyan képviselőinek bizonyulnak, akik az utat kitaposók helyébe léphetnek, és új utakat is mutathatnak. Szekciónk intézményvezetői, iskolafenntartói az elsők között voltak, akik támogatták a Debreceni Egyetem 1997-től elindított tehetségfejlesztési szakértő képzését. Elismerés és köszönet illeti a Borsod-AbaújZemplén Megyei Önkormányzat korábbi alelnökét, Kormos Dénest és akkori főosztályvezetőjét, Sarka Ferencet, akik olyan tehetség-
hálózatot építettek ki az országban elsőként, amely az ügy példátlan sikeréhez vezetett. Programjainkkal több ezer tehetségígéretet sikerült megtalálni, fejleszteni. Térségünkben megtöbbszöröződtek a tehetségfejlesztéssel foglakozó iskolák, a legtöbb akkreditált, illetve kiválóra minősített Tehetségpontként működik ma már. Köszönet illeti azokat az iskolafenntartókat, intézményvezetőket, akik egy-egy rendezvényünk házigazdái voltak, s olyan szeretetteljes légkört teremtettek, ahol nemcsak szakmai együttgondolkodás, de őszinte barátságok is kialakultak. Bízom abban, hogy tagozatunk működése az elmúlt két évtizedben hozzájárult térségünkben a tehetségfejlesztő munka elméleti és gyakorlati gazdagodásához, az MTT ez irányú fejlődéséhez, az Európai Tehetséggondozó Társasággal való munkakapcsolat elmélyítéséhez. Fontosnak tartom, hogy egymástól és együtt is tanuljunk. Hogy meg tudja őrizni Magyarország azt az erőforrást, amely már hasznosulni látszik a tehetségek felismerésében, fejlesztésében és nevelésében. Többé nem kallódhatnak el tehetségek! Kívánom, hogy a következő évek történéséről készülő szekcióbeszámoló olyan tehetségekről is szóljon, akik eredményeiket a magyar oktatásnak, magyarságuknak és a szekciókban folyó minőségi munkának köszönhetik! Nagy Kálmán szekcióvezető
Tehetség
12
2013/4. szám
Tanítói szekció A szekció 2008-ban alakult az MTT alapszabályzatának V. pontjában meghatározottak alapján. Létrejöttét az indokolta, hogy nem volt meg a megfelelő kapcsolat a különböző korosztályokkal kiemelten foglalkozó szakemberek csoportjai között. A szekció összetételét tekintve főleg tanítókból áll, de rendszerint van egy-két érdeklődő óvodapedagógus és szülő is. A szekciónk nyilvántartásában közel 100 pedagógus és szülő szerepel. A szekció kiemelt célja: – Tagjainak folyamatos tájékoztatása a hazai és nemzetközi tehetségmozgalom aktuális kérdéseiről, feladatairól. – Segítséget adni a 6–10 éves korosztállyal foglalkozó pedagógusoknak tehetségfelismerés és -fejlesztés terén. – Egyfajta önképzés és tapasztalatcsere biztosítása a szekció tagjainak. – Szülők és más tehetségekkel foglalkozók bevonása a szekció munkájába. – Tehetségpontok közötti kapcsolat kialakítása és együttműködésük hatékonyságának növelése. Alapfilozófiánk: „Egyetlen tehetséget se hagyjunk elkallódni!” A szekció feladata: Eddig már sikeresen alkalmazott eljárások, módszerek, tapasztalatok, információk és jó gyakorlatok megismerése és átadása. Újabb lehetőségek keresése a 6–10 éves tehetségígéretekkel való foglalkozáshoz. Az Óvodai és a Tanítói szekció kapcsolatának erősítése, munkájuk összehangolása és a szülők bevonása a szekció munkájába. A szekcióüléseket minden év március-áprilisban és október-novemberben tartjuk. A szekció munkamódszere: A szekció tagjairól és munkájuk iránt érdeklődő pedagógusokról, szülőkről, elérhetőségi lehetőségeikről kimutatás készült. Ennek alapján a szekcióülések előtt e-mail értesítést kapnak a tagok a javasolt időpontról, a témáról, a helyszínről. A szekcióülések közötti időben, ha fontos esemény történik tehetséggondozással kapcsolatosan, a tagok tájékoztatást kapnak.
Milyen nehézségekkel kell megküzdenie a szekciónak: – Egyre több akadálya van annak, hogy az érdeklődők „állandó tagokká” váljanak. – Az intézmények nem veszik jó néven, ha munkaidőben eljönnek a pedagógusok a foglalkozásra. (Az elmúlt tanévben volt olyan eset is, amikor nem engedték el a tanítókat a foglalkozásra még akkor sem, ha megszervezték a saját helyettesítésüket.) – Csak teljesen saját költségen jöhettek el a pedagógusok a szekcióülésekre. (Nem kapnak munkáltatói támogatást.) – Nem kapnak kreditpontot a szekció tagjai a részvételért. (Ezt többen sérelmezik.) – Rendkívül nehéz olyan helyszínt találni, amely mindenki számára könynyen, gyorsan megközelíthető, és a helyszínt térítésmentesen adják. – Nehéz aktív közreműködésbe bevonni a résztvevőket. – A szülők bevonása folyamatosan nagy kihívást jelent a szekcióülések szervezése során. Eredményeink: Rendszeresen és kölcsönösen hívjuk egymást az Óvodai szekcióval a találkozásokra, szekcióülésekre, programokra. – Több alkalommal kaptunk meghívást a Debreceni Sípos Utcai Óvoda szakembereitől, ahol a rendezvényeken és az óvoda különböző versenyein képviseltem szekciónkat a zsűriben. (Fürkészverseny, versmondó verseny, mesemondó verseny és az Óvoda Tehetségnapja.)
– 2008 és 2013. között, az évi két-két szekción kívül, 6 alkalommal került sor bemutató IQ klubfoglalkozásra a 6-10 éves gyerekekkel foglalkozó pedagógusoknak (Nyíregyháza, Szolnok, Debrecen, Derecske, Biharkeresztes, Sáránd székhelyekkel). Terveink a következő évekre: – Szülők intenzívebb bevonása a szekció munkájába. – Munkamódszereink áttekintése, korszerűsítése, aktuális feladatokhoz történő igazítása. – Aktívabb részvétel versenyek előkészítésében (pl.: szervezés, versenyanyag összeállítása vagy kontrollálása, lebonyolítás stb.) – Fejlesztő mix 2. címmel a tehetség felismerését, fejlesztését gyakorlatban segítő szakmai anyag összeállítása és kiadása. A 2014. évi 25 éves jubileumi konferenciára az alábbi programmal készülünk: Egész délelőtti programmal várjuk az érdeklődőket, ahol az alábbi területekkel kívánunk foglalkozni: Felnőttképzés határunkon túl; „ Észbontó” Matematikai Tehetséggondozó Program bemutatása; Sakkoktatás; Közlekedési ismeretek oktatása; Tanórán kívüli tehetséggondozás; Művészeti nevelés; Tehetséggondozás egy ökoiskolában, természetvédelem; Hejőkeresztúri modell interaktív bemutatása; Kreativitás fejlesztése a sárospataki Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskolában. Németné Dávid Irén szekcióvezető
Tehetség
13
2013/4. szám
Művészeti szekció Szekciónk 2008-ban kezdte el munkáját a VVT MIMETA szervezettel együttműködve. A 2008/2009-es tanévben Csákváron művészeti tehetséggondozó programot folytattunk. E munkánkban Bódi Árpád emberfeletti szervező- és szakmai munkát végzett a program sikerének érdekében. A munka sikerességét jelzi, hogy alapja lett a térségben több tehetséggondozó programnak is. Együttműködést kezdeményeztünk 2008-ban a Csitáry Emil Művészeti Műhely, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és a Kodály Zoltán Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Gimnázium Tehetségpontokkal. Segítettük a Tehetségponttá válásukat, és összehangoltuk a tehetséggondozó munkánkat. A regisztrációt követően többen akkreditált Tehetségpontok lettek. Munkánk egyik nagy eredményének tartjuk, hogy Fejér megyében is jelentősen megnőtt a Tehetségpontok száma. (Jelenleg 29 van.) A Csitáry Tehetségponttal együttműködve művészeti tehetséggondozó konferenciát szerveztünk 2010. április 16–17-én Székesfehérvárott, ahol bemutatásra kerültek a velünk együttműködő intézmények, Tehetségpontok tehetséggondozó programjai, amelyek azóta is sikeresen folynak. Az MTT megalakulásának 20 éves évfordulójára rendezett szakmai konferencián az Óvodai és a Kémiai szekcióval együttműködve kiállítást szerveztünk. A Curie kémiaversenyen 2008tól minden évben, a kémiai szekcióval együttműködve, kiállítást szervezünk. 2009 és 2011 között az MTT és az Apá-
czai Kiadó által szervezett Apáczai Csere János komplex természettudományos tehetségkutató verseny döntőjében a Madárdal Alapítvány és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Fejér Megyei Csoportja támogatásával különdíjat ajánlottunk fel: minden évben egyhetes nyári tábor a dinnyési Fertőn. Együttműködést kezdeményeztünk határainkon kívüli tehetséggondozó intézményekkel: az Abai Gimnázium és Kollégium, a vajdasági Bólyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, a kárpátaljai Aknaszlatinai Bólyai János Általános Iskola és Gimnázium, az erdélyi Téka Alapítvány és a révkomáromi Regnum Marianum Katolikus Gimnázium. Programjainkról: Abai diákok részt vettek a szamosújvári táncfesztiválon. Abán fizika- és kémiaórát tartottak saját kutatási eredményeik bemutatásával. Közös kutatások alakulnak megújuló energia témakörben. Lehetőséget biztosítunk, hogy a diákok az elméleti kutatási eredményeiket a gyakor-
latban is elkészíthessék, bizonyítván azok alkalmazhatóságát. Az együttműködés fontos része egymás pedagógiai módszereinek megismerése, a jó tehetséggondozó gyakorlatok átvétele, diákok és tanárok együttműködése, cserediákprogram, kirándulások, táborok (fafaragó, filmes stb.), versenyek. Elkezdtük egy mentorhálózat kialakítását. Ennek keretében segítettük egy zentai diák kályhás tanulmányait. Segítettünk abban, hogy az egyik legjobb mestertől sajátíthassa el a szakma mesterfogásait. A 2011/12-es tanévtől Abán művészeti tehetséggondozó programot folytatunk. Művészeti tehetséggondozó nyári tábort szerveztünk 2009-ben és 2010-ben a dinnyési Fertőn Természetvédelem és művészet címmel, kézműves tehetséggondozó tábort 2012-ben Abán és Feketelakon, 2013-ban Súron. Az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladatának gondoljuk a különböző együttműködési formák szorosabbá tételét, ezen belül a többi szekcióval, a határainkon túli Tehetségpontokkal való közös rendezvények szervezését, a művészeti Tehetségpontok tapasztalat- és információcseréjét. Az MTT 2014. évi jubileumi programjához kapcsolódva, a többi szekcióval együttműködve, az egész országot lefedve, kiállításokat szervezünk. A legkiválóbb alkotásokból Debrecenben a konferencia helyszínén is kiállítást rendezünk. Berta József szekcióvezető
Versenyszervezői szekció A versenyszervezői szekció 2008 októberében alakult meg Budapesten a korábbi PEDIG VSZCS munkáját (2001–2008) szervesen folytatva. Hálózatos működésünk évtizedes és hatékony hagyományokra épül.
Évente 1-2 alkalommal tartunk összejövetelt, ahol a felmerülő problémákat, az
egységes értelmezést biztosító megállapodásokat megfogalmazzuk, megbeszéljük az optimális megoldási lehetőségeket, és kicseréljük tapasztalatainkat is. Sokat teszünk a szemléletformálásért, a tehetségek felismerése érdekében. A Versenyszervezői szekció tagjai helyi szinteken segítik a tehetségfejlesztő tanárok, a tehetségpontok, a tehetségsegítő tanácsok munkáját.
Tehetség Célunk az alábbi gondolatok tudatosítása: A tanulmányi versenyek szervezése szinte a legrégebbi időkre visszatekintő tehetségfejlesztési lehetőség. A tehetséges tanulók azonosításának a tanulmányi versenyek szervezése csak egyetlen szelete, de nagyfokú elterjedtsége miatt is fontos. A pedagógiai szakmai szolgáltatók munkatársai hálózatszerűen dolgoznak az országos tanulmányi versenyek fordulóinak megszervezésén, és tehetségfejlesztő munkájuk is egyre jelentősebb. Tagjaink közül egyre többen szereztek tehetségfejlesztési szakvizsgát vagy tehetségfejlesztő mestertanári oklevelet. Minden tag rendelkezik tehetségfejlesztési ismeretekkel vagy 30-60 órás képzéssel a tehetségfejlesztés terén. Fontos ezen kollégák a tehetségpedagógiai ismereteinek a bővítése, hiszen ennek segítségével tudnak mentorálni, szakmai szolgáltatást, műhelyeket szervezni a pedagógusok részére. Több pedagógiai intézet akkreditált felnőttképzési intézmény, tehetségpont, valamint rendelkezik akkreditált pedagó-
14 gusképző tanfolyammal vagy annak indítási jogával. Több kollégánk ezeken a tanfolyamokon előadóként, képzőként is szerepel. Többen sikeres pályázatokat írtak, koordináltak, és tehetségpályázatokat bíráltak szakértőként. Mivel a versenyszervező munkatársak minden megyében dolgoznak, „hálózatosan lefedik” az egész ország területét. Rendelkezésükre áll megyénként egy-egy pontos, több tantárgyra, műveltségterületre vonatkozó adatbázis tanulókról és pedagógusokról, így közreműködésükkel a tehetséges tanulók nyomon követése biztosított az általános iskolától a középiskoláig. Fontosabb rendezvényeink: – 2008. november 14–16., Sopron, december 4., Szolnok, Tehetséggondozó konferenciák – 2009. március 18., április 8., Budapest, Tehetségkonferencia – 2009. szeptember 25-26., Budapest, „20 éves az MTT” ünnepi közgyűlés – 2010. június 25–27., Sopron – 2010. augusztus 25., Budapest, Tehet-
2013/4. szám séggondozó konferencia – versenyszervezői szekciók – 2011–2012., rendszeres részvétel az MTT konferenciáin, az OH, a pedagógiai intézetek által szervezett rendezvényeken. Terv: A 2013. őszi bebreceni MTT-konferencián a Versenyszervezői szekció színvonalas programjának megvalósítása. A szekció tagjainak munkáját hivatástudat, feladatorientáltság és elkötelezettség jellemzi, és magas színvonalú munkával segítették (segítik) a tehetségfejlesztés ügyét. Megalakulása óta a csapat mindent megtesz a versenyrendszer megyei szintű fenntartása érdekében, hiszen az újonnan alakult Versenyszervezők Tanácsában is együtt dolgoznak. Ez még tovább erősíti az egységes filozófia kialakítását a mindennapok gyakorlatában. Vasné Dömötör Rozália szekcióvezető
Óvodai szekció
Az MTT Választmánya 2003 májusában adott lehetőséget a szekció elindítására. A következő nevelési évtől kezdődött el az érdemi munka, az óvodai tehetséggondozás iránt érdeklődő óvodapedagógusok, óvodák bekapcsolódásával. Nyol-tíz fővel indultunk, majd ahogy szaporodtak a Tehetségpont óvodák, úgy bővült az érdeklődő óvodapedagógusok száma. Jelenleg 20–25 aktív taggal számolhatunk.
A szekció célja: Kapcsolattartás és együttműködés a tehetséggondozás iránt érdeklődő óvodákkal, óvodapedagógusokkal; a korai tehetségfelismerés, tehetséggondozás, tanácsadás témakörében előadások tartása, szervezése az érdeklődő óvodákban; szakmai folyóiratokban az óvodai tehetséggondozással kapcsolatos írások megjelentetése. Az MTT konferenciáin való részvétel segítése; az ECHA műhelyeken való aktív közreműködés; folyamatos kapcsolattartás az MTT többi szekciójával (tanítói, művészeti); segítségadás az intézmények Tehetségpont-regisztrációjához, akkreditációjához. Kapcsolataink folyamatos szélesítése; lehetőség biztosítása a tehetséggondozással foglalkozó óvodák bemutatkozására szekcióüléseken, konferenciákon.
A szekció kiemelt feladatai: A már alkalmazott és eredményesnek tartott módszerek, eljárások egymásnak való folyamatos átadása; az elméleti tudás továbbfejlesztése; gyakorlati bemutatók megszervezése; a szülőkkel való hatékonyabb együttműködés kimunkálása; az alsó tagozatos tanítónőkkel való hatékony együttműködés, közös programok szervezésével; a tanítókkal a folyamatban való gondolkodásra épülő program kidolgozá-
Tehetség sa, gyakorlati megvalósítása; a korai tehetségfelismerés, tehetséggondozás megfelelő helyének megtalálása a mai óvodapedagógiában; a gyakorlati munka fejlődésének, hatékonyságának segítése. Minden évben visszatérő programjaink: Évente 2-3 alkalommal (ősszel, tavasszal, nevelési év végén) szekcióülés megtartása, előzetesen egyeztetett elméleti és/vagy gyakorlati témakörök feldolgozásával. Előadások témái az elmúlt években: a korai tehetségbeazonosításról, beválogatásról, tehetséggondozásról; a család és az óvoda kapcsolata a tehetségígéret gyermekek szüleivel; a sakktehetségek gondozása az óvodában; gondolatok az óvodai tehetséggon-
15 dozásról; az alulteljesítő tehetségígéretekről; kreativitás és tehetséggondozás; beszélgetés, tapasztalatcsere a pályázatok kapcsán; a Tanítói szekcióval közösen, más-más helyszínen programok megszervezése (Derecske, Berettyóújfalu, Hajdúszoboszló, Debrecen); országos rajzverseny kiírása (különböző témákhoz kapcsolódóan, minden évben más), díjazottak jutalmazása; az újonnan regisztrált Tehetségpont óvodák segítése tehetséggondozó munkájuk elindításánál (elméleti előadások, szülői értekezletek tartása (Szolnok, Szeged, Budapest–Zugló, Berettyóújfalu, Hajdúhadház, Hajdúszoboszló, Debrecen); városi, regionális, valamint Országos Tehetségnapokon, Tehetségkonferenciákon való részvétel; a „Jó gyakorlatok” kimunkálásához, publikálásához szakmai se-
2013/4. szám gítségnyújtás; tehetségműhelyek munkájának segítése. Célkitűzéseink: Minél több óvoda részvétele az Óvodai szekció és az MTT munkájában, programjaiban; a 25 éves jubileumi konferenciára prezentációkkal és gyakorlati bemutatkozásokkal készülünk; a Művészeti és Tanítói Szekcióval közösen országos rajzverseny kiírása, értékelése, az elkészült munkákból kiállítás szervezése; jó kapcsolat fenntartása a tehetségsegítő szervezetekkel; újabb óvodai Tehetségpontok regisztrációjának, akkreditációknak segítése; folyamatosan elméleti és gyakorlati ismereteink gyarapítása, tapasztalataink átadása. Szilágyi Ildikó szekcióvezető
Szakértői szekció Szekciónk 2007-től kezdte meg működését. Előzménynek tekinthető a Felsőoktatási szekció abban a tekintetben, hogy az egyes felsőoktatási intézményekben folyó tehetségszakértői tanárképzések révén végzett szakembereknek ez a fórum adott lehetőséget és alkalmat a szakmai együttműködésre. A Szakértői szekciót több igény hívta életre, mint például a különböző régiók felsőoktatási intézményeiben végzett szakértők számának növekedése (egyben annak az igénye, hogy szakismereteiket továbbra is fejlesszék), ezzel párhuzamosan a tehetségpontok szakemberigényének megjelenése. Célkitűzések: A szekció kezdeti célkitűzései a fenti igényekből táplálkoztak, azaz olyan szakmai együttműködés kereteinek megteremtése, ahol a tehetségszakértők – mintegy tanulmányaikat továbbfolytatva – valós és virtuális tehetségszakmai műhelymunkát folytathassanak. Ily módon a kezdeti, helyi, főként az egyetemhez kötődő szakmai fórumok és továbbgondolkodásra alkalmas együttlétek fokozatosan kitágultak, országos szintűvé alakultak. A szekció működése: Kezdetben az egyetem által szervezett nyílt napok és védések, szakmai konfe-
renciák szervezése nyújtott lehetőséget a szakértők tehetségpedagógiai kompetenciáinak további fejlesztésre, gazdagítására. (Pl. legújabb kutatási eredmények, mintaértékű gyakorlatok, aktuális információk megismertetése, kicserélése, brainstorming.) Más speciális tehetségszakmai fórumok által szervezett konferenciákon való aktív részvétel és együttműködés. (Pl. Fejlesztő Pedagógusok Szakmai Egyesülete, Fővárosi Pedagógiai Intézet, Győri Talentum Műhely, Informatika-számítástechnika Tanárok Szakmai Egyesülete, Curie Alapítvány, Psalmus Humanus Egyesület és számtalan helyi és térségi Tehetségpont.) Csatlakozás a MATEHETSZ mozgalom keretei adta szakértői tanácskozások megvalósításához. A szekció munkájában alkalmazott módszerek fokozatosan bővültek, de bizonyos elemek végig megmaradtak. (Előadás, vita, tanácskozás, egyéni és csoportos esetmegbeszélés, tanácsadás, ötletbörze.) Kiemelkedő témák és szakmai programok: A tehetséges gyerekekkel kapcsolatos problémák és sikerélmények a nevelésoktatás folyamatában; érdeklődők, tehetségesek – problémák és megoldások;
hogyan válhat érett tehetséggé egy csodagyerek? képzők képzése; Curie természetismereti és környezetvédelmi emlékverseny, változó pedagógus szerepek; alulteljesítő tehetséges tanulók fejlesztése; a tehetség pedagógiai megsegítése; „Tehet a tehetségért” konferencia; pedagógusok szerepe a tehetséggondozásban (ELTE Tehetségpont PPK decentrum és a Fejlesztő Pedagógusok Szakmai Egyesülete, a FePE szakmai rendezvénye); a tehetséggondozás időszerű kérdései; a tehetség felismerése az óvodától az egyetemig; tehetséges gyermek a családban; a tehetséggondozás, -kiválasztás, -fejlesztés sarokkövei a pedagógiai programban; pedagógus kulcsszerepek a tehetséggondozásban; „Határ a csillagos ég” tehetségnap; a pedagógus szerepe és felelőssége a tehetséggondozásban; gondolatok a pedagógusok önfejlesztéséről, önfejlődéséről; Művészettel a tehetségekért konferencia. A szekció további tervei között szerepel az eddigi munka folytatása és annak kibővítése, hatékony kutatási munka kezdeményezése, az online felület nyújtotta lehetőségek kihasználásával egy hálózatos szakmai fórum működtetése. Heimann Lászlóné dr. Buzsik Ilona szekcióvezető
Tehetség
16
2013/4. szám
Kémiai és környezetvédelmi szekció A Kémiai és környezetvédelmi szekció 1993. március 13-án alakult 18 taggal. A tagok általános és középiskolai kémiatanárok voltak, közülük többen most is aktívan dolgoznak. Azóta új tagok is csatlakoztak a munkánkhoz, bár a régiekkel sem szakadtak meg teljesen a kapcsolataink. Megalakulásunkkor kiemelt feladatként határoztuk meg a tehetséges vagy a tehetségesnek vélt tanulók felkutatását, a velük való foglalkozást, a velük foglalkozó pedagógusok képzését, valamint a tehetséges gyerekekkel foglalkozó pedagógusok egymással való kapcsolattartását. Az akkor meghatározott feladatoknak megfelelően dolgoztunk azóta is. Évről évre szervezzük a Curie kémia emlékversenyt, s a döntője mellé a különböző
tehetségfejlesztő programokat, melyekkel a célul kitűzött hazai és határon túli szakemberekkel való kapcsolattartást s azok képzését is segítjük. A kémiaverseny mellé beindítottuk a környezetvédelmi és matematikai emlékversenyeket is, amelyek hamarosan igen népszerűek lettek. Mindegyik döntőjének a megszervezése kapcsán lehetőség adódik a tehetséggondozó szakembereknek a találkozás és tapasztalatcsere mellett a szakmai továbbképzésre is, hiszen a döntők időpontjában szervezett konferenciákra jeles szakembereket hívunk előadónak. 1998ban Szolnokon tartotta az MTT az éves közgyűlését, az idelátogatók megismerkedhettek a város iskoláiban folyó tehetséggondozó programokkal, és bemutató órákon vehettek részt.
F. J. Mönks professzor, az Európai Tehetségtanács elnöke is megtisztelte rendezvényünket 2007-ben, ezen esemény során az MTT választmányi ülést is tartott. Vendégelőadóként, zsűritagként több alkalommal megtisztelték rendezvényeinket az MTT választmányának tagjai. Rendszeresen részt veszünk az MTT által szervezett konferenciákon, esetenként más szekciók által szervezett programokon is. A következő években az elmúlt időszakhoz hasonlóak a terveink, kiegészítve azzal, hogy a szekció tagjai aktívan részt vesznek a Curie Alapítvány egyéb tehetségfejlesztő programjainak megvalósításában is. Dr. Török Istvánné szekcióvezető
A Magyar Tehetséggondozó Társaság közgyűlési beszámolójának összefoglalója – az MTT 2012. szeptember 21-től 2013. szeptember 20-ig végzett munkájáról –
Bevezetés Az elmúlt évben Sárospatakon megtartott Közgyűlés óta végzett munkáról az alábbiakban az Elnökség által elfogadott, a Választmány által véleményezett beszámoló összefoglalója olvasható. A beszámoló hagyományosan öt nagy területre terjed ki: szervezettség, taglétszám; az elnökség, választmány munkája; a tartalmi munka főbb elemei, eredményei; gazdasági tájékoztató; a következő év főbb feladatai. Tájékoztatom a tagságot, hogy a Fővárosi Törvényszék 2013. január 17-én kelt levelében a 2011. évi LXXV. törvény alapján elfogadta az MTT Alapszabályának módosítását. I. Szervezettség, taglétszám Az elmúlt években átlagosan 250 fő körül volt a fizető tagok létszáma. Minden évben jönnek újak, az elmúlt évi Közgyűlés óta 25 új tag lépett be az MTT-be. A területi megoszlás továbbra is egyenetlen, az élenjáró területek az aktív közreműködők létszáma alapján: Hajdú-Bihar megye, Budapest, Borsod-Abaúj-Zemp-
lén megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Kedvező tendencia, hogy az új tagok más megyékből is érkeztek. II. Az elnökség és a választmány munkája Az Elnökség három alkalommal ülésezett, minden alkalommal a választmányi ülést megelőzően. Ezeken az üléseken a feladatkörnek megfelelő napirendek szerepeltek: előkészítettük a választmányi üléseket, megtárgyaltuk a Választmány és Közgyűlés által ránk ruházott feladatok teljesítését, valamint megbeszéltük a Társaság aktuális ügyeinek alakulását, intézését. Az elnökségi üléseken az elmúlt egy évben 11 határozatot hoztunk. (Mind az Elnökség, mind a Választmány határozatai nyilvánosak, a Honlapunkon elérhetők a „Határozatok” rovatban.) A Választmány ugyancsak három alkalommal ülésezett, az elnökségi üléseket követően, a főbb napirendi pontok a következők voltak: Az MTT-honlap tartalmi továbbfejlesztése; Hazai tehetségbibliográfiai leltár készítése a rendszerváltástól napjainkig; A szekciók munká-
jának megjelenése a Honlapon; Az MTT 2012. évi gazdálkodásáról szóló jelentés; Az MTT mint szervezet külső munkaszerződéseinek pénzügyi vonatkozásai; Az MTT 25 éves jubileumára (2014) való felkészülés tennivalói; A „Tehetségekért” kitüntetés odaítélése 2013-ban; Az MTT 2013-as Konferenciájának és Közgyűlésének előkészítése. Az Elnökség 2013-as beszámolója Ezen témakörökkel kapcsolatosan a Választmány 15 határozatot hozott, ezek vezérelték munkánkat az elmúlt évben. Természetesen ezeket a témaköröket nem véletlenszerűen jelöltük ki, tevékenységünk alapját az elmúlt évi Közgyűlésen elfogadott kiemelt feladatok jelentették. III. A tartalmi munka főbb elemei, eredményei A tartalmi munkánk kereteit a korábbi évekhez hasonlóan elsősorban több szekció tartalmas tevékenysége, kommunikációs eszköztárunk fejlesztése, tovább gazdagodó külső szakmai kapcsolataink, más szervezetekkel lebonyolított közös
Tehetség programjaink jelentették. Ezek közül a legfontosabbakat az alábbiakban emeljük ki. 1.) Területi, szakmai szervezeteink munkája új elemként jelent meg a szekciók munkájában, hogy tevékenységük bemutatásának helyet biztosítottunk a Honlapon. Jelentős előrelépést hozott ez tartalmi munkájukban: a korábbinál több rendezvényt (konferenciák, műhelyfoglalkozások, tapasztalatcserék stb.) szerveztek. A hagyományosan hatékonyan működő Kelet-magyarországi, Kémiai és környezetvédelmi, Nyugat-dunántúli szekciók mellett az elmúlt évben három szekció különösen aktív volt: a Tanítói, az Óvodai és a Művészeti. Ugyanakkor van olyan szekciónk, amely nem tartott rendezvényt, sőt, még a bemutatkozási anyagot sem készítette el a Honlapra. Bizonyos türelmi idő eltelte után a Választmány meg fogja vizsgálni, hogy érdemes-e olyan szekciót fenntartani, amely csak névlegesen működik, a valóságban nem. Jó hír, hogy megszerveződött egy új területi csapat, a Dél-dunántúli szekció, s most van alakulóban a „Fenntartói szekció”. Ismét a figyelmébe ajánljuk a szekciók vezetőinek a Választmány 2011. októberi határozatát: „Minden szekciótól kérjük, hogy évente minimum vagy egy nagyobb (50 főt meghaladó) konferenciát, vagy két kisebbet (50 fő alatti) rendezzen a szakmai munka továbbfejlesztése érdekében.” Ezekbe a programokba célszerű bevonni az újonnan végzett tehetségszakvizsgás pedagógusokat is. 2.) A kommunikációs eszköztár fejlesztése jelentős eredményt hozott az elmúlt évben: az MTT-honlap teljesen megújult formailag, s ezzel együtt a tartalmi bővítést is elvégeztük, illetve folyamatosan végezzük. A tartalmi bővítésből ki kell emelni a korábban már említett „Szekciók” rovatot, az MTT mint szervezet munkájának bemutatása is jóval részletesebben és árnyaltabban történik, mint korábban. Országos jelentőségű vállalkozás a hazai tehetségbibliográfiai leltár készítése a rendszerváltástól napjainkig, amely ugyancsak felkerül a honlapra, ez a munka a következő hónapokban fejeződik be. E helyen is köszönetet mondunk minden MTT-tagnak, aki részt vállalt az adatok összegyűjtésében, több mint harminc szakemberünk dolgozik ezen! Természetesen – amint azt folyamatosan olvashatjuk – a Tehetség folyóirat továbbra is ma-
17 gas szakmai színvonalon jelenik meg – köszönhetően elsősorban Százdi Antal szerkesztő úr lelkiismeretes munkájának, köszönjük neki ezúton is! A kivitelezésben az Apáczai Kiadóval harmonikus a kapcsolat, az ő anyagi támogatásukkal jelenik meg a folyóirat. 3.) A Nemzeti Tehetségsegítő Tanácscsal, a Tehetségügyi Koordinációs Fórummal, a MATEHETSZ-szel, az OFIval a korábbiaknál is szorosabb és sokszínűbb lett a szakmai együttműködésünk, így több relációban is aktívan részt veszünk a Nemzeti Tehetség Program megvalósításában. Mindenütt ott van képviselőnk ezen testületekben, a szakmai munka irányításában kiemelkedő a szerepünk; jelentős részt vállal az MTT tagsága anyagok, tervek, kiadványok készítésében, konferenciák szervezésében, lebonyolításában. Bajor Péter, a MATEHETSZ elnöke különös figyelmet fordít az MTT-vel való hatékony szakmai együttműködésre, s egyben munkánk támogatására is: ez egyrészt a Tehetséghidak Program végrehajtásában realizálódik, másrészt az új – várhatóan uniós támogatást is élvező –, 2014-től 2020-ig tartó „Talentum Program” folyamatban levő tervezésében valósul meg. Az MTT előbb jelzett szakmai munkája elismerésének egyik mutatója, hogy tagjaink közül sokan kapták meg a „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” kitüntetést. Ezek értékét növeli, hogy minden felterjesztés „alulról jövő kezdeményezés” volt: tanítványok, munkatársak tettek javaslatot kitüntetetteinkre. Pontos listánk nincs a díjazott MTTtagokról, de mindannyiuknak gratulálunk ezen a helyen is! A kitüntetett választmányi tagok neveit megkülönböztetett tisztelettel soroljuk itt fel, ők az MTT vezetésében vállalt feladatokon túl a hétköznapokban is kiemelkedő szinten végzik a tehetséggondozást: dr. Borosné Jakab Edit, Gajda Attila, dr. Kollmann György, Körösi Tibor, Mentler Mariann, Pappné Gyulai Katalin, Szénási Istvánné, dr. Török Istvánné. Gratulálunk, és eddigi fáradozásukat köszönve további sikereket kívánunk! 4.) Továbbra is jó a szakmai együttműködés a nevelési-oktatási intézményeket irányító minisztériummal. A tehetséggondozást érintő fontos kormány-, illetve minisztériumi dokumentumtervezetekről
2013/4. szám folyamatosan kérik véleményünket. Ezeket a feladatokat – a rövid, néhány napos határidők miatt – az Elnökség tagjainak mozgósításával tudjuk teljesíteni. 5.) Határon túli kapcsolataink élők. Vajdaság, Erdély, Felvidék, Kárpátalja: konferenciákon, továbbképzéseken, műhelyfoglalkozásokon való részvétel, tapasztalatcserék révén és más közös programokban realizálódott a kapcsolatot. IV. Tájékoztató az MTT anyagi helyzetéről és gazdálkodásáról V. Főbb tennivalók a következő évben A szekciók munkájának további erősítése szakmailag és területileg egyaránt; Az MTT-honlap tartalmi megújításának folytatása; A 2014-es jubileumi Közgyűlés és Konferencia megszervezése; A „Tehetség Almanach II.” kiadása; A szervezettség további erősítése: taglétszám növelése, különösen a dunántúli és dél-magyarországi területeken; A Nemzeti Tehetség Program, kiemelten a „Tehetséghidak” Program és más (TÁMOP, OFI) pályázatok megvalósításában való további intenzív közreműködés; Továbbra is széles körű szakmai együttműködés a kormányzati és minisztériumi szervekkel tehetségügyben; A határon túli magyar tehetségszervezetekkel, -műhelyekkel a kapcsolatok további erősítése; További harmonikus szakmai együttműködés az Apáczai Kiadóval. Határozati javaslatok: 1.) A Közgyűlés fogadja el az Elnökség beszámolóját az elmúlt évi munkáról. 2.) A Közgyűlés fogadja el a gazdálkodásról szóló tájékoztató jelentést. 3.) A Közgyűlés fogadja el, és határozatban rögzítse a következő évi főbb feladatok kereteként az V. pontban megfogalmazottakat. 2013. szeptember 20. Az Elnökség nevében: Dr. Balogh László elnök s. k. KIEGÉSZÍTÉS: a Közgyűlés a fenti három határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta, így azok határozati rangra emelkedtek. 2013. szeptember 20. Dr. Balogh László
Tehetség
18
2013/4. szám
Mester és tanítványa M. Hajtun Zsuzsával és Haraszti Elvirával az egyik festőművész kiállításán találkoztam. Az előbbi kedves hölgy zenetanár és kiváló zongoraművész. Ő kísérte Elvirát, aki gyönyörűen énekelt. Nemcsak szépsége, hanem tehetsége is megragadott. Mint utóbb kiderült, a zongoraművésznő oktatója is Elvirának. Előbb azonban ismerjük meg a mestert, majd tanítványát. – Kedves művésznő, szóljon önmagáról, tartalmas életéről, szakmai munkásságáról! – Zongora-szolfézs és általános iskolai énektanár szakon végeztem, majd 1976-tól a XXI. kerületi Állami Zeneiskolában kaptam állást. Öt év múlva igazgatóhelyettes lettem. Tíz évig töltöttem be ezt a pozíciót, de emellett a szakmai munkámat sem hanyagoltam el, továbbra is tanítottam, és elsősorban kamarapartnerekkel muzsikáltam együtt. Igazgatóm nyugdíjba vonulása után 1991-ben megpályáztam a vezetői állást. Két évtizeden át, 2012. július 31-ig láttam el az igazgatói teendőket. Úgy érzem, sikerült összekovácsolni egy ambiciózus, tehetséges és elhivatott tanári testületet, amely a szakmai munkánkat az élvonalba emelte. Ezt az elismeréseim, így pl. az Arany Katedra díj, Németh László-díj, Artisjus díj is fémjelzi. Egy alkalommal elnyertük a „Budapest legeredményesebb zeneiskolája” címet, ami kollegáim szakmai tudását igazolja, akiknek növendékei számos alkalommal szerepeltek sikeresen országos versenyeken. – Haraszti Elvira mióta tanítványa, és mi a véleménye zenei felkészültségéről? – Már több mint tíz éve tanítom zongorázni. Sokoldalú és kiemelkedő képességű növendék, akit több dolog is érdekel, emellett jó tanuló. Örömömre szolgált, hogy szép énekhangját felfedezve lelkesen látott neki az énektanulásnak. Emellett remek színészi adottságai is vannak. Egy-két éven belül kialakul, hogy melyik területen tud majd igazán sikeres lenni. – Szeretném, ha beszélne pedagógiai hitvallásáról! – A tanítás mindig szívügyem volt. Hosszú pályafutásom alatt szerencsére találkoztam tehetséges növendékekkel,
akik közül nyolcat sikerült a zenei pálya felé elindítanom. Az a meglátásom, hogy akik zenében tehetségesek, más területen is azok, így nem mindenki választja ezt a csodálatos, de igen nehéz és nem igazán megfizetett életpályát. Hiszem, hogy a legkiemelkedőbb növendékeket nem szabad hagyni elkallódni, amit talán sikerült megvalósítanom. Vallom, hogy nem veszett kárba az a munka sem, amit azokba a növendékekbe fektettem, akik nem ezt a pályát választották hivatásul. Tanításom egyik fő célja, hogy minden növendékemet a képességeihez mérten fejlesszem, és minél tovább meg tudjam tartani őket a zene szeretete és gyakorlása mellett. – Azt hiszem, a mester mondatai ráillenek a tanítványra, Elvirára is, akit arra kérek, beszéljen magáról. – Kiskoromban szerettem a csínytevéseket, de mindig tudtam, hol a határ. Tisztelettudóan bántam a szüleimmel és a tanáraimmal. Más-más okból kifolyólag több iskolába jártam. Először én is fogorvos szerettem volna lenni, mivel anyukám és az egész családom a fogak terén foglalatoskodott. – Mióta zongorázol? – Hatéves koromban kezdtem zongorázni Zsuzsa néninél. Anyukám álma volt, hogy a vörös hajú. barna szemű lánya zongorázzon. Ezt én nagyon szívesen teljesítettem. Hamar felfedezték, hogy van bennem tehetség, ezáltal több versenyre is eljutottam, melyeken kisebb-nagyobb sikereket értem el. – Milyen tanuló voltál? A zenei különórák nem rontották jegyeidet? – A különóráim nem befolyásolják a jegyeimet. Ami érdekel, abból ötös vagyok. Ez főleg a humán tárgyakra igaz, de természetesen másból is törekszem a jobb jegyek elérésére. Tizennégy éves koromban
kezdtem el énekelni, és persze a zongorát sem hagytam abba. – A tanárnő említette, hogy remek színészi adottságaid is vannak. – Több évig jártam színiiskolába, ahol nagyon sok ismeretet szereztem, csak sajnos idő hiányában abba kellett hagynom. A zene mellett még lovagolok, amit szintén régóta űzök nagy szeretettel. Szeretek kikapcsolódni a négy kutyámmal és a két cicámmal, mert bennük és a zenében lelem meg a legtöbb boldogságot. – Egy ilyen csinos és tehetséges lánynak betekinthetünk-e egy kicsit a jövőjébe? Éneklés, színészet, zene? – A terveim között először is a gyógypedagógia szerepel, ahol zenével és állatokkal gyógyíthatok beteg embereket. Legnagyobb álmom az, hogy operettszínész legyek. Bízom abban is, hogy egyszer ott énekelhetek a nagy operettlegendák mellett. Mit lehet mindezekhez még hozzátenni? Egy tervekkel felvértezett, tehetséges fiatal gondolatai tárultak elénk, aki bár szűkszavúan, de éretten nyilatkozik jövőjéről. Amikor hallottam az énekét, csodás hangja mellett a magabiztossága ejtett rabul. Ez a lány nem csak tud, hanem akar is valamit. Bízzunk benne, hogy tervei megvalósulnak, mert azok a tehetségén és elkötelezettségén nem múlnak. Czapp József
Tehetség
19
2013/4. szám
Az Apáczai Kiadó melléklete Rovatvezető: Dalnoki Ágnes
A tantárgyat a pedagóguson keresztül szeretjük meg! Dr. Dúró Zsuzsa Tehetséges emberekkel, alkotókkal gyermekkori emlékeikről beszélgetve nagyon gyakran elmondják, hogy életük során volt egyegy olyan igazi tanáregyéniség, aki óriási hatással volt rájuk és elindította őket az úton, melyet most is járnak. Néhány meghatározó felnőtt (tanár, edző, mentor) félretéve szerepét és rangját, egyenrangú emberi kapcsolatot épített ki velük. Bátorította őket, hogy higgyenek saját emberi lényükben, hogy kockázatot vállaljanak és kipróbáljanak olyan dolgokat, melyekbe a bátorítás nélkül nem kezdtek volna bele. Hogyan lehet elérni egy ilyenfajta tanár-diák kapcsolatot? Milyennek kell lennie a tanárnak ahhoz, hogy igazi, a tanulást serkentő személlyé váljon? Annak van a legnagyobb valószínűsége, hogy a tanár akkor képes más emberek személyiségfejlődését elősegíteni, ha három alapvető követelménynek meg tud felelni: Legyen hiteles, elfogadó és empatikusan megértő. Hitelesség A személyiség fejlődését elősegítő attitűdök közül talán a hitelesség a legalapvetőbb. Amikor egy személy annak mutatja magát, ami, akkor olyan kapcsolatba lép a tanulóval, melyben nincs szükség álarcra, szerepre, és ez a kapcsolat igen hatékonnyá teheti munkáját. A hitelesség azt jelenti, hogy tudatában van az általa átélt érzéseknek, és ha a helyzet erre megfelelő, akkor közölni is tudja ezeket. Ez azt jelenti, hogy közvetlenebb,
személyes módon találkozik a diákkal, „ember az emberrel” alapon. Tetszhet vagy nem tetszhet a pedagógusnak egy tanuló teljesítménye anélkül, hogy ez befolyásolná abbéli ítéletében, hogy a teljesítmény valójában jó vagy rossz, vagy hogy a diák maga jó vagy rossz tanuló. Egyszerűen csak a teljesítmény keltette érzéseit fejezi ki, nem a tantervi követelmény megszabta arctalan mércét. Elfogadás Az elfogadás, a bizalom egy-egy szóval nehezen kifejezhető attitűd. Azt jelenti, hogy a tanulót a maga érzéseivel egyedi, különálló emberként értékeljük. Lényege valamiféle alapvető bizalom, hit abban, hogy a másik ember bizalomra érdemes. Az a tanár, aki rendelkezik ezzel az attitűddel, épp úgy el tudja fogadni, ha egy diák fél, habozik egy új probléma megközelítésekor, mint azt, ha a gyerek jogos megelégedettséget érez a probléma megoldásakor. Az ilyen tanár elfogadhatónak tartja a diák időszakos közönyét, amikor éppen valami nem érdekli, épp úgy, mint amikor fegyelmezett módon próbálja meg elérni a kitűzött főbb célokat. El tudja fogadni a személyes érzelmeket, melyek hátráltathatják vagy segíthetik a tanulást.
Empatikus megértés Az empatikus megértés a tanárnál azt jelenti, hogy a diák viselkedését mintegy belülről képes megérteni, érzékenyen figyel arra, hogy milyen a tanítás folyamata a diák szemszögéből. Ez a fajta megértés különbözik a szokásos értékelő jellegű megértéstől, ami azt a mintát követi, hogy „Én megértem, hogy neked mi a bajod!” Ha az érzékeny empátia légköre veszi körül a diákot, akkor valami ilyesmi játszódik le benne: „Legalább valaki érti, hogy ez nekem hogy esik, hogy milyen érzés ez, én hogyan látom. Anélkül érti, hogy elkezdene elemezni vagy megítélni engem. Most kinyílhatok, fejlődhetek és tanulhatok.” Ez az az attitűd, amikor valakinek a cipőjébe képzeljük magunkat, az ő szemével nézzük a világot. Óriási felszabadító hatása van! Az empatikus megértés jelentősége sokoldalúan bizonyított tény. Nevezetesen, hogy a demokratikus vezetési stílus kedvez a képességek kibontakozásának. Természetesen a tehetséges gyerekeknek is nyilvánvalóan a demokratikus légkörű iskola felel meg leginkább. A tanári tevékenységnek a tehetségfejlesztés érdekében át kell alakulnia valamiféle segítő tevékenységgé. A nevelő akkor jár el a gyerek érdekében a leghatékonyabban, ha megtanulja, hogyan értelmezzen konkrét helyzeteket, hogyan ajánljon fel segítséget úgy, hogy azt el
Tehetség
is tudja fogadni a tanuló, hogyan nyilvánítson ki empátiát és hogyan építsen partnerei empátiájára. A pedagógus szerepe a tehetségfejlesztésben Tudjuk, hogy sokszor nem könnyű a nagyon tehetséges gyerekekkel együttműködni az iskolában. Különösen nehéznek tűnhet ez a kisiskolások esetében. Ha ugyanis a pedagógus ugyanannyit követel tőlük, mint az átlagtól, akkor ezek a gyerekek alulteljesíthetnek, ami egyrészt óriási pazarlás, másrészt könnyen elvezethet a tehetséges gyerek elszürküléséhez. A tehetséges és különleges adottságokkal rendelkező tanulókat adottságaiknak megfelelő nevelésben és oktatásban kell részesíteni, amihez természetesen hozzájárul a pedagógus személyisége is. Alulteljesítés esetén el kell gondolkozunk a motivációt aláásó, nem megfelelő tanítási stratégiákról, melyek esetleg nem találkoznak a gyerekek tanulási stílusával. Fontos, hogy a tanuló érezze saját helyzetét, saját kontrollját, így ezáltal önértékelése elérheti a kívánt szintet. Látjuk tehát, hogy iskolai környezetben a gyermek fejlődését befolyásoló tényező maga a pedagógus. Sok pedagógus társunk gondolja úgy, hogy ő alkalmatlan
20
a különleges képességű tanulók nevelésére és oktatására, ő csak „normál” osztályokban tud kiváló munkát végezni. Ez valószínűleg nem így van. Igaz, több munkát, odafigyelést igényelhet egy tehetséges gyerek, de megéri a befektetést, ugyanis mind a tanárnak, mind a gyereknek óriási sikerélményekben lehet része. Mit is kell tehát tennünk? Először is embert kell formálnunk a gyermekből. Tehát a tanulók személyiségének minden értékes vonását gondos szakértelemmel és megértő humánummal kell kibontakoztatnunk. Így a jellemet, az akaraterőt, a közösségi szellemet, a motivációt. Természetesen gondosan fejlesztenünk kell az általános értelmi képességeket is, melyek minden pályán szükségesek az érvényesüléshez. Nem utolsósorban pedig keresnünk kell minden tanulóban a speciális képességeket, melyek a legjobbak bennük és az átlagosat meghaladják. Nincs a pedagógusnak szebb és nemesebb feladata, mint a gyermekek sokszínű szellemi adottságai között meglelni és kibontakoztatni a legjobbat, és a pályaválasztás során ebbe az irányba egyengetni útjukat.
2013/4. szám A tehetségfejlesztő pedagógus különös szerepét számos szakkifejezés is jelzi. Szokták mondani, hogy legyen facilitátor, vagyis serkentse, szuggesztivitásával és motiváló képességével segítse a gyerek ismeretelsajátítását, személyiségfejlődését. Talán gyakrabban halljuk azt a kifejezetést, hogy legyünk mentorok (tanácsadók, pártfogók, idősebb jó barátok) akik támogatjuk a tanuló egyéni életútját, karrierjét. Hogy ezeket a céljainkat elérhessük, nekünk is dominánsabb személyiségjegyekkel, készségekkel kell rendelkeznünk. Ezen felül előnyös lehet, ha mi is széles érdeklődési körrel rendelkezünk, hisz csak így tudjuk sokoldalúvá tenni a tanuló érdeklődését is. Több kutató hosszú felsorolásban állította össze a tehetségfejlesztő tanár tulajdonságlistáját. Biztos vagyok benne, hogy ezen tulajdonságokkal szinte minden pedagógus kollégám rendelkezik, de saját megerősítésünkre ezek közül néhányat felsorolnék: magas szintű tárgyi tudás és mód-
szertani kultúra, sikerorientáltság, intellektuális kíváncsiság, lelkesedés képessége, jó szervezőkészség, rugalmasság, magas szintű motivációs képesség, fejlett kérdéskultúra, jó humorérzék. Kívánom, hogy a későbbiek során minden pedagógus társamra mint meghatározó pedagógus személyiségre emlékezzenek egykori tanítványai!
Tehetség
21
2013/4. szám
Tehetséggondozás az Apáczai Kiadó tankönyveivel Nyiri Istvánné Hétszínvarázs olvasókönyv 2.
A tankönyv a Hétszín…-tankönyvcsalád első tagja, amely valóban szeretné elvarázsolni a most már olvasni tudó gyerekeket. „Tankönyv” ízű könyvvel szemben a kiadvány tipográfiájában, mind szövegválasztásában, mind pedig kép- és színvilágában a mesekönyvek hangulatát idézi. A címben szereplő hetes szám utal a könyv szerkezetére, mintegy előrevetíti a hét fejezetet.
Az olvasókönyv tananyaga alkalmat ad a különböző haladási ütemű tanulók fejlesztésére, a differenciálásra, a szövegtartalom együttes átélésére. Az olvasottakról való beszélgetés, a lényegkiemelések, a képhez szövegtartalom rendelése az önálló tanulást készítik elő. Az egyéni tanulás mellett nagyban épít a kooperatív technikákra, a páros és csoportmunkára, a játékos, felfedező és élményszerű, örömszerző tanulás didaktikai szerepére. A tankönyvben az értékes szépirodalmi szövegek mellett érdekes, mai hétköznapi szövegeket, párbeszédeket, játékleírásokat, kézműves foglalkozásokat, könyvajánlásokat, a gyerekek érdeklődését felkeltő ismeretközlő és az információ megszerzését elősegítő szövegeket, mondákat, vicceket, találós kérdéseket, kézírással írt közmondásokat is találunk. Ezek a szövegek a gyerekek hétköznapi tájékozódását és a kommunikáció iránti érdeklődést is elősegítik. Az olvasnivalók az olvasás iránti másfajta igényt, másfajta olvasási célt ébresztenek fel és tudatosítanak a tanulókban, megalapozva a későbbi tanuló-
évek alatt elsajátítandó ismeretek iránti fogékonyságot és figyelmet is, valamint az olvasási stratégiák kialakulását. Az év eleji olvasmányok a hozzájuk tartozó kérdésekkel együtt szótagolva szerepelnek. Ez egyfajta ráhangolás az iskolára, az olvasásra. A 2. fejezetben a szótagolás végleg elmarad, de kék színnel kiemeltük a 4 vagy annál több szótagú szavakat. A szöveganyag felépítése rendezett, igyekszik megvalósítani a könynyebbtől a nehezebb szöveg feldolgozása felé vezető didaktikai elvet. Fülöp Mária − Szilágyi Ferencné Nyelvtan és helyesírás 2.
A 2012-es NAT és a hozzá tartozó új kerettanterv figyelembevételével elkészült az Apáczai Kiadó új második évfolyamos nyelvtankönyve. A könyvet kézbe véve különösen szembetűnő a vizuális formanyelv változása. A taneszköz illusztrációi jobban igazodnak a mai gyerekek ízlés- és képvilágához. A másik lényeges változás, hogy a törvényi szabályozásnak megfelelően a Nyelvtan és helyesírás 2. kiadvány tartós tankönyv, tehát nem ír-
Tehetség hat bele a tanuló. Ennek ellenére a taneszköz önmagában is alkalmas a teljes körű nyelvi-helyesírási kompetenciafejlesztésre. Változatos feladattípusai segítségével elsajátítható a 2. osztályos tananyag, és lehetőséget teremt a diákok differenciált fejlesztésére. A sok ötletes, játékos feladat kellően motiválja a tanulókat, így teszi vonzóvá az anyanyelvvel való foglalkozást. A magyar nyelv és irodalom tankönyvcsalád többi tagja
22 A tankönyv megvalósítja az integrált anyanyelvi nevelést. Az indukciós anyagok, irodalmi szövegek, jelentős része kortárs író, költő alkotása. Az anyanyelvi nevelés minden területe jelen van a tankönyvben. A tanulók rendszeresen gyakorolhatják a hangos és néma olvasást, kapnak értelmezési feladatokat, foglalkozhatnak nyelvhelyességi kérdésekkel, beszédműveléssel és beszédfejlesztéssel. A fogalma-
2013/4. szám zástanítást történetalkotási feladatok készítik elő, az írásos feladatok pedig az eszközszintű íráshasználat fejlesztését is biztosítják. A tankönyv fejezetei: A beszéd és az írás; A hangok és a betűk; A szótagolás és az elválasztás; A szavak; A mondat.
Tehetség Esztergályos Jenő Az én matematikám 2.
A matematika a legalapvetőbb szinten az összeadás, kivonás, szorzás, bennfoglalás, részekre osztás használatá-
23 nak képességét foglalja magában a fejben és írásban végzett számítások során. Ennek megfelelően az új Nat és kerettanterv szerint átdolgozott munkáltató tankönyv, Az én matematikám 2., amely méltán kapta meg Frankfurtban a Legjobb Európai Tankönyv Díj elismerő oklevelét, többek között a négy alapművelet 100-as számkörben való elsajátítását segíti elő komplex módon. A tankönyv továbbá az életkori sajátosságok figyelembevételével, az adott korosztálynak megfelelően a matematikai gondolkodásmód (logikus és térbeli gondolkodás) és a valóság magyarázatára és leírására egyetemesen használt matematikai kifejezésmód (képletek, modellek, geometriai ábrák, görbék, grafikonok) képességét és készségét alapozza meg. A tankönyvet átszövő egyéb tananyagtartalmak a következők: a szor-
2013/4. szám zó- és bennfoglaló táblák felépítése; a maradékos osztás; a műveletvégzés sorrendje; a mérések, illetve az új kerettanterv szerint is nagy hangsúlyt kapott geometria. Az én matematikám 2. tankönyv mint a munkáltatást, a készség- és képességfejlesztést célul kitűző munkáltató tankönyv, a tevékenységre épülő komplex megismerési, alkalmazási és gyakorló feladatrendszerrel készült azért, hogy minél jobban segítse a tanulót és a tanítót a tanulási-tanítási folyamat során. A tankönyv az élő gyakorlat matematikai vonatkozásaiból kiindulva, az ismeretek reprodukálását előtérbe helyezve, játékos tevékenységekkel, a fokozatosság elvének betartásával és a tapasztalatokon alapuló megismerési módszerek alkalmazásával segíti elő a biztos és egységes ismeretszerzést.
Minőségi tankönyvekkel a magyar oktatásért!
magyar termÉk nagydÍj® HAT TERMÉKCSOPORTBAN: • „A minket körülvevő világ” 1. évfolyamos tankönyvek • „Anyanyelvünk, történelmünk, életünk” 5. évfolyamos humán tankönyvcsalád • „…benned a létra…” 9. évfolyamos tankönyvek • „Művészetek” 1. évfolyamos tankönyvek a műveltségterületen • „Rácsodálkozni, megismerni, megszeretni’” 1. évfolyamos természettudományos tankönyvek • „Számok, nyelvek és a világ, amelyben élünk” 5. évfolyamos reál tankönyvcsalád
