4 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Fővárosi Bíróság 13.K.32249/2006/4 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Bíróság a dr. Szűcs Imre Zoltán ügyvéd (....) által képviselt ..., ... felperesnek a dr. Meller Éva Cecília ügyvéd (....) által képviselt Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (....; hivatkozási szám: 14/3850/3/2003.)alperes ellen, környezetvédelmi - hulladékgazdálkodási - ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, mely perbe alperes pernyertességének előmozdítása érdekben dr. Nimilla László ügyvéd (....) által képviselt I.r.alperesi beavatkozó (....) I. rendű alperesi beavatkozóként és dr. Gergely Tamás alelnök által képviselt II.r. alperesi beavatkozó (II.rendű alperes címe) II. rendű beavatkozó beavatkozott,meghozta a következő ítéletet: A bíróság felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a bíróság felperest, hogy a Fővárosi Illetékhivatal külön felhívására fizessen meg tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt 15.000 (tizenötezer) forint kereseti illetéket. Kötelezi a bíróság felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg alperesnek 30.000 (harmincezer) forint, és I. rendű alperesi beavatkozónak 15.000 (tizenötezer) perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS II. rendű alperesi beavatkozó 2002. december 22-én bejelentette a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőségen, hogy Budapest, XVII. kerület ... úti ingatlant háztartási hulladékkal kevert ismeretlen eredetű építési törmelékkel feltöltötték. A bejelentés szerint az érintett ingatlanon felperes gépjárművei dolgoztak. II. rendű alperesi beavatkozó kérte az ügy kivizsgálását, és intézkedések megtételét. A bejelentés alapján a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség 2003. március 5-én helyszíni ellenőrzést végzett Budapest, XVII. kerület ... út ... helyrajzi számú ingatlanon, és 2003. március 12-én tárgyalást tartott. A hatóság a tárgyalást „emlékeztető" megnevezésű iratban rögzítette. Felperes a tárgyaláson bemutatta az ingatlan üzemeltetési szerződését, valamint az ingatlanra 2002. május 1-je és december 20-a között beszállított hulladék nyilvántartását (beszállítási napló). Az emlékeztető szerint felperes a ... Szövetkezettel üzemeltetési szerződést (a továbbiakban: üzemeltetési szerződés) kötött az ingatlan használatára. Az üzemeltetési szerződés 1. pontja szerint az ingatlan - a ... Bányakapitányság 1997. május 30-án jóváhagyott 6937/1996/2. számú kavicsbánya bányabezárási műszaki üzemi terve szerint - 29.800 m3 kommunális, építési, veszélyesnek nem minősülő, elsősorban pinceföld, illetve föld, földszerű anyagokkal feltölthető. Felperes az ingatlanon 2001. március 1-től különböző tevékenységeket végzett: az ingatlanon levő bányagödröt - betonkeverő telep területe - hulladékkal feltöltötte, a hasznosítható hulladék kiválogatta, és a kialakította a feltöltött terület felső záró rétegének szigetelését, valamint a feltöltött területen hasznosítható hulladékot helyezett el. Felperes hulladékkezelési engedéllyel nem rendelkezett. Felperes a tárgyaláson az ingatlan feltöltéséhez használt hulladékról okiratot (szállítólevél, szerződés, stb.) nem tudott bemutatni, nyilatkozott, hogy a feltöltéshez 29.800 m3

veszélyes - a Budapest, ... kerület ... úti Magnezit gyár bontásából, a Budapest, I... kerület ... utcai I. Rt. mélygarázs építéséből, valamint a Budapest, ... utca .... számú ... - bontásából származó hulladékot használt fel. Az ingatlan feltöltése a terepszintig (kb. 4,5-5 méter) történt, majd felperes további 2.500 m3 (1,4 t/m3becsült térfogatsúlyú), a Budapest, ... kerület ... út bontásából származó betontömböt, követ és aszfalthulladékot rakott le az ingatlanon. Felperes az ingatlanra beszállított hulladék mérésére hídmérleget nem használt, a hulladékot szemrevételezéssel ellenőrizte, illetve a feltöltött területet kb. 30-50 cm földréteggel szigetelte, takarta. Felperes az ingatlan őrizéséről gondoskodott. A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség 2003. július 18-án kelt KF: 8.541/2003-2. számú határozatával 55.404.000 forint hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte felperest. Az indokolás szerint felperes a Budapest, XVII. kerület ... út ... helyrajzi számú ingatlanon engedély nélkül végzett hulladékkezelési engedélyhez - a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XCIII. törvény [a továbbiakban: Hgt.] 14. § (2) bekezdés - kötött tevékenységet, ezért a Hgt. 49. §-ának (1) bekezdés a) és b) pontja alapján hulladékgazdálkodási bírság fizetésére köteles. Az elsőfokú hatóság a hulladékgazdálkodási bírság mértékét a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/2001. (XII.21.) Kormányrendelet [a továbbiakban: Hbr.] alapján 18.000 forint alapbírság, valamint 2.500 m3 térfogatú és 1,4 t/m3 becsült térfogatsúlyú lerakott hulladék alapulvételével állapította meg. Az első fokú hatóság figyelembe vette, hogy felperes engedély nélkül, ellenőrizetlenül végzett hulladékkezelési tevékenységet, melynek földtani közegre és felszín alatti vízre gyakorolt hatása nem követhető. Felperes fellebbezésében az elsőfokú határozat saját hatáskörben történő visszavonását, illetve fellebbezési eljárás alapján megsemmisítését kérte arra hivatkozással, hogy a határozat jogszabálysértő. Álláspontja szerint a hatóságnak figyelembe kellett volna vennie hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről szóló 22/2001. (X.10.) KöM rendelet [a továbbiakban: Hlr.] 2. §-ának b) pont bb) alpontját, valamint a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet [a továbbiakban: Thr.] 1-3. §-ait, továbbá a Hgt. 42. §-át. Véleménye szerint az érintett ingatlan nem minősül hulladéklerakó telepnek, „ezért engedélyezési eljárásnak nem lehet tárgya az olyan építmény", ami nem minősül hulladéklerakónak. Véleménye szerint az eljáró hatóságnak hivatalos tudomása volt, hogy a területen újrahasznosítási céllal rakta le a hulladékot, és az üzemelés időtartalma a három évet nem fogja meghaladni, ezért „hulladéklerakó létesítés engedélyezését a jogszabály az I. Kft.-től nem követeli meg". Utalt arra, hogy a területen levő építési törmeléket összezúzás után el kívánja szállítani. Álláspontja szerint csak a települési hulladék esetében van lehetőség hulladékkezelési engedély megszerzésére, más hulladék kezelését nincs szabályozza jogszabály, ezért ilyen tevékenységre engedély sem szerezhető be. Mivel a lerakott hulladék nem települési hulladék, ezért nincs olyan jogszabály, ami az építési hulladék kezelését engedélyhez kötné. Kifogásolta, hogy az első fokú hatóság az alapbírságot a legmagasabb összegben állapította meg, annak ellenére, hogy a Hbr. 3. §-ának (2) bekezdésében írt feltételek fennállását vizsgálta volna. Alperes 2003. december 17-én kelt 14/3850/3/2003. ügyszámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta az elsőfokú hatóság helyes indokai alapján. A határozat szerint felperes „megszegte a hulladékgazdálkodással kapcsolatos kötelezettségeket, ezért az a veszélyeshulladék-bírság kiszabását vonta maga után". Alperes megállapította, hogy a fellebbezésben hivatkozott Hlr. és Thr. előírásai nem alkalmazhatók, mert nem a tárgyi

tényállásra vonatkoznak. Alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránti előterjesztett keresetlevélben - a per közben nevet változtató - felperes a határozat elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését, valamint perköltségének megtérítését kérte. Az alkalmazott jogszabályok téves értelmezésére, egyes jogszabályok jogszabálysértő figyelmen kívül hagyására, a hulladékgazdálkodási bírság kiszabásához (jogalap) szükséges tényállás tisztázatlanságára hivatkozott, valamint a hulladékgazdálkodási bírság kiszabásának jogszerűségét is vitatta. A per során pontosított keresetében előadta, „nem azt vitatja, hogy az alperes jogszabályt alkalmazott, hanem azt, hogy az alkalmazott jogszabályhelyek önmagukban elégtelen arra, hogy annak alapján hulladékgazdálkodási bírság szabjon ki" terhére. Felperes szerint a környezetvédelmi hatóságok a Hgt. 14. §-ának (2) bekezdése és 49. §-ának (1) bekezdése alkalmazása miatt jogszabálysértő módon nem vizsgálták a Hgt. 59. §-ának (2) bekezdés a) pont aa) alpontjára figyelemmel a fellebbezésében hivatkozott hulladékgazdálkodási jogszabályok alkalmazhatóságát. Álláspontja szerint a közigazgatási szerv megsérti az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény [a továbbiakban: Áe.] 26. §-ában előírt tényállás tisztázási kötelezettségét, ha az ügyfél fellebbezését érdemi indokolás és vizsgálat nélkül elutasítja. Véleménye szerint a döntés előtt fel kell deríteni az ügy releváns körülményeit, azokat mérlegelni kell, és a döntést meg kell indokolni. Enélkül a határozat jogszabálysértő. Előadta, hogy a ... úti ingatlan a Hlr. - mint egyes hulladékkezelő létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes műszaki szabályait, ezen belül a hulladéklerakás technikai követelményeit meghatározó jogszabály - 2. §-ának b) pontjának bb) alpontja alapján nem minősül hulladéklerakónak, a területre Hlr. nem vonatkozik. Utalt arra, hogy tevékenységére a Thr. szabályai sem alkalmazhatók. Ebből felperes arra következtetett, hogy alperes jogellenesen alkalmazta határozatában a Hgt. 14. §-ának (2) bekezdését és 49. §-ának (1) bekezdését. Álláspontja szerint alperesnek meg kellett volna jelölni, és alkalmaznia is kellett volna azt a Hgt. 14. § (2) bekezdésén kívüli jogszabályt - a Hgt. 59. § (2) bek. a) pont - amit a hulladékkezelési tevékenységre, annak engedélyezésére az illetékes miniszter alkotott. Szerinte nincs tevékenységére alkalmazható jogszabály, így nincs olyan jogszabály, ami meghatározná, hogy milyen engedéllyel kell tevékenység végzéséhez rendelkeznie. Megítélése szerint a hatóságok nem tárták fel, hogy milyen engedélyre lenne szüksége. Előadta, hogy a hulladékgazdálkodási bírság kiszabását követően kihirdetett, az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályairól óló /2004. (VII. 26.) BM-KvVM együttes rendelet [a továbbiakban: BM-KvVM rendelet] szabályozza az építésből származó anyagokkal, betontörmelékkel való tevékenység feltételeit, illetve a tevékenységre vonatkozó engedélyezési eljárást, de ez a jogszabály esetében nem alkalmazható. A hulladékgazdálkodási bírsággal kapcsolatban kifogásolta, hogy alperes a legmagasabb összegű alapbírság alapján szabta ki a bírságot, illetve a keresettel támadott határozatban tévesen szerepel, hogy veszélyes hulladék miatt szankcionálták. Hivatkozott arra is, hogy olyan tevékenységet, illetve mulasztást nem róttak terhére, ami alapján hulladékgazdálkodási bírásággal lenne sújtható. Vitatta, hogy a hulladékgazdálkodási bírság környezetvédelmi bírság lenne, ezért a kiszabott összeget letétbe kellene helyeznie. Felperes a per során (2005. április 11-én tartott tárgyaláson) előadta, hogy a ... úti ingatlanon tiszta betont helyezett el, amit hasznosítani kívánt. Utalt arra, hogy erre nem adott engedélyt a környezetvédelmi hatóság, annak ellenére, hogy erre irányuló 2003. augusztus 5-én kelt kérelmét az elsőfokú környezetvédelmi hatósághoz benyújtotta. Alperes - a közigazgatási szervnek a per közben szintén megváltozott az elnevezése -

ellenkérelmében a kereset elutasítását és felperes perköltségben marasztalását kérte. Nyilatkozataiban határozati álláspontját fenntartotta. Álláspontja szerint sem anyagi, sem eljárási jogszabálysértést nem követett el. Kérte a bíróságtól a bírság bírósági letétbe helyezésének elrendelését. 2004. október 4-én tartott tárgyaláson a bíróságI.r.alperesi beavatkozó és II.r. alperesi beavatkozó alperes pernyertessége érdekében történő perbe való beavatkozást megengedte. I. rendű alperesi beavatkozó a kereset elutasítását és felperes perköltségben marasztalását kérte. Alperes érdemi ellenkérelméhez csatlakozott. II. rendű alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérte. Alperes érdemi ellenkérelméhez csatlakozott. A Fővárosi Bíróság a pert megszüntette, arra hivatkozással, hogy felperes nem helyezte letétbe a hulladékgazdálkodási bírság összegét. A Fővárosi Ítélőtábla 2006. március 29-én kelt 3.Kf. 27.072/2006/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A végzés felperes másodfokú perköltségét 10.000 forintban állapította meg. Felperes a per újabb tárgyalásán fenntartotta keresetét. Kiemelte, alperes a hatályos jogszabályok alapján nem vizsgálta tevékenységét abban a tekintetben, hogy a tevékenységéhez szükséges-e engedély, amennyiben igen, az adott ügy körülményeire is figyelemmel indokolt volt-e az engedély megkövetelése. Alperes is fenntartotta nyilatkozatait, a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy felperes engedély nélkül végzett hulladékkezelési tevékenységet, emiatt tevékenység környezetre gyakorolt hatásai nem következők. I. és II. rendű alperesi beavatkozók a kereset elutasítását kérték, alperes nyilatkozatához csatlakoztak. Felperes keresete az alábbiak szerint részben alapos. A bíróság az alperes határozatát a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény [a továbbiakban: Pp.] 324. §-ának (2) bekezdés a) pontjában foglaltak, valamint az Áe. 72. §-ában foglaltak alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek írásbeli és tárgyaláson tett nyilatkozatai, a bírósági eljárásban beszerzett és csatolt iratok, valamint a közigazgatási iratok alapján állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK. 31. számú állásfoglalása szerint az ügyfél anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre, illetve a közigazgatási szerv téves jogértelmezésére hivatkozással kérheti a közigazgatási szerv határozatának felülvizsgálatát. Az eljárásjogi jogszabálysértés csak akkor eredményezheti a határozat hatályon kívül helyezését, megváltoztatását, ha az ügy érdemére is kiható olyan súlyos eljárási szabálysértés történt, amely a bírósági eljárásban sem orvosolható. A perben a bíróságnak abban kellett állást foglalni, hogy megalapozott-e alperes határozata a keresetben vitatott körében: jogszerű-e a hulladékgazdálkodási bírság kiszabása arra hivatkozással, hogy felperes nem rendelkezett hulladékkezelési engedéllyel; megalapozottan mellőzte-e alperes a Hlr. és Thr. jogszabályok vizsgálatát a közigazgatási eljárás során; kellett-e a bírság kiszabása iránt indított eljárásban a hatóságnak megjelölni olyan jogszabályt, amely a felperes tevékenységének feltételeire vonatkozik; törvényes és megalapozott-e a hulladékgazdálkodási bírság mértékének megállapítása, indokolása, különös figyelemmel az alapbírságnak a Hbr.-ben előírt legmagasabb összegben való alkalmazása. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény [a továbbiakban: Kvt.] 66. § (1) bekezdése szerint „A környezethasználat a) környezeti hatásvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek esetén - a ) pontban foglaltak kivételével - a tevékenységre kiadott környezetvédelmi engedély [70. § (2) bekezdés ) pont; 71. § (4) bekezdés ) pont];

b) az egyes környezeti hatásvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek esetén az ) pont szerinti eljárást követően az e törvényben [71. § (4) bekezdés ) pont] és a Kormány rendeletében meghatározott feltételek fennállása esetén [72/A. § (1) bekezdés ) pont] a felügyelőség által kiadott egységes környezethasználati engedély; c) az ) pont hatálya alá nem tartozó tevékenységek esetén, de a Kormány rendeletében meghatározott esetekben [72/A. § (1) bekezdés ) pont] a felügyelőség által kiadott egységes környezethasználati engedély; d) környezetvédelmi felülvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek esetén a felügyelőség által kiadott környezetvédelmi működési engedély [79. § (1) bekezdés ) pont]; e) egyéb, az )-d) pont hatálya alá nem tartozó - külön jogszabályokban meghatározott esetekben a felügyelőség, illetőleg az önkormányzati környezetvédelmi hatóság (a továbbiakban együtt: környezetvédelmi hatóság) által kiadott határozat, vagy szakhatósági állásfoglalásuk figyelembevételével más hatóság által kiadott határozat jogerőre emelkedését követően kezdhető meg, illetőleg folytatható." A Hgt. 3. § a) pontja szerint „E törvény alkalmazásában ék: bármely, az . számú melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles." A Hgt. 14. §-a szerint _1) Hulladékkezelési tevékenységnek minősül a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása. _2) Hulladékkezelési tevékenység - ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet ettől eltérően nem rendelkezik - kizárólag a környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető. A Hgt. 40. §-a szerint _1) A hulladékgazdálkodási igazgatás körébe tartozik: b) a hulladékgazdálkodási hatósági tevékenység ellátása, így különösen - az e törvényben, valamint külön jogszabályokban meghatározott szabályok szerinti - hatósági engedélyezési, ellenőrzési feladatok meghatározása és ellátása, a környezetért való közigazgatási jogi felelősség érvényesítése; _2) A hulladékgazdálkodási igazgatás feladatait a Kt., valamint az e törvény és más jogszabályok rendelkezései alapján a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet, a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség és a környezetvédelmi felügyelőségek, a települési önkormányzat és szervei; valamint a jegyzők látják el. c) abban az esetben, ha a hulladékgazdálkodással kapcsolatos hatósági engedély megszerzése iránti kérelem több környezetvédelmi felügyelőség illetékességi területét érinti, illetve az egész ország területére kiterjedő tevékenységre irányul. A Hgt. 45. § (1) bekezdés szerint „A környezetvédelmi hatóság a jogszabályban meghatározott előírások teljesítése érdekében az ügyfeleket kötelezi _3) a jogszabályban foglalt vagy hatósági határozatban meghatározott kötelezettségek betartására, ha az előírások megszegését vagy teljesítésük elmulasztását észleli; _4) a környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító tevékenység felfüggesztésére, abbahagyására, az eredeti állapot helyreállítására; _5) a környezet szennyeződése esetében olyan intézkedés megtételére, amely azt csökkenti vagy megszünteti, a környezet károsodását kizárja. A Hgt. 49. §-a „Aki tevékenységével vagy mulasztásával _1) bekezdésb) pont: a hatósági engedélyhez, hozzájáruláshoz, bejelentéshez kötött

hulladékgazdálkodási tevékenységet engedély, hozzájárulás vagy bejelentés nélkül vagy attól eltérően végez, hulladékgazdálkodási bírságot köteles fizetni. _2) A hulladékgazdálkodási bírságot a környezetvédelmi hatóság szabja ki." Hgt. 1. számú melléklet (Hulladékkategóriák) Q16 pontja szerint „Bármely más hulladékká vált anyag vagy termék, amely nem tartozik a fenti kategóriákba". A Hbr. 1. §-a szerint _1) A bírság mértéke - a 2. § (4) és a 3. § (4) bekezdésekben foglaltak kivételével - az e rendeletben meghatározott alapbírságok és az azt módosító tényezőkhöz hozzárendelt szorzószámok szorzataként, a ékletben foglaltak szerint kiszámított összeg. _2) A bírság megállapítása során figyelembe kell venni: a) a jogsértő magatartás konkrét veszélyességét vagy károsító hatását; b) a jogsértésnek az ország, illetve a térség hulladékgazdálkodási helyzetére gyakorolt hatását; c) a bekövetkezett kár mértékét és a helyreállíthatóság lehetőségét, kár hiányában a jogsértéssel esetlegesen szerzett előnyt, elhárított hátrányt. _3) A hulladékgazdálkodási alapbírság (a továbbiakban: alapbírság) legmagasabb mértéke: d) hulladékkezelő létesítmény jogellenes létesítése; hulladékkezelésnek minősülő tevékenység jogellenes folytatása, valamint települési hulladékkezelési közszolgáltatás jogellenes végzése esetén tizennyolcezer forint; _5) Az alapbírság összege az e § (3)-(4) bekezdéseiben és a 2. § (3) bekezdésében meghatározott összegek 25 és 100%-a között állapítható meg - az e § (2) bekezdés ) pontja szerinti esetek kivételével -, ha az elkövető a következményeket felszámolta és a jogellenes állapotot megszüntette a bírságot megállapító határozat kiadásáig. A Hbr. 3. §-a szerint _1) A bírság meghatározása során - a 2. § (4) bekezdésben foglalt esetek kivételével - először az alapbírság összegét kell megállapítani. _2) (2) A legmagasabb mértékben kell megállapítani az alapbírságot, ha a) visszafordíthatatlan környezetkárosítás, vagy b) ugyanazon jogsértés ismétlődése, illetőleg egyéb súlyosbító körülmény felmerülése, vagy c) a hulladékkezelési tevékenységet ellenőrző környezetvédelmi hatóság szándékolt félrevezetése, ellenőrzésének akadályozása valósult meg. _3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltak alapján megállapított alapbírságot - a (4) bekezdésben foglalt esetek kivételével - e rendelet mellékletében meghatározottak szerint figyelembe veendő módosító tényezővel kell megszorozni. A Hbr. 4. §-a szerint _1) Ha a bírság megfizetésére kötelezett a kiszabott bírság megfizetésére előírt határidő lejárta előtt az eredeti állapotot helyreállítja, illetőleg a szabálytalanságot megszünteti a környezetvédelmi hatóság - a 3. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével - a bírságot kérelemre az 1. § (5) bekezdése szerint csökkentheti. Egyéb esetekben a kiszabott bírság nem mérsékelhető. _2) Ha a jogsértés a tevékenység vagy mulasztás súlyára, az elkövetés vagy kötelezettségszegés következményeire tekintettel annyira csekély, hogy büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen, a bírság kiszabása mellőzhető. A Hgt. 3. §-ának a) pontja értelmében hulladéknak minősül a törvény 1. számú mellékletében meghatározott kategóriába tartozó anyag, amelytől birtokosa megvált, megválni szándékozik, vagy megválni köteles. A felhívott jogszabályra tekintettel - felperes által sem vitatottan hulladéknak minősül a Budapest, XVII. kerület ... úti ingatlanon elhelyezett 2.500 m3 építésből,

útépítésből származó anyag. A Hgt. 3. §-ának g) pontja értelmében, aki hulladékot gazdasági tevékenysége körében a hulladék birtokosától átvesz, kezel, hulladékkezelőnek minősül. A Hgt. 14. §-ának (1) bekezdése értelmében hulladékkezelési tevékenységnek minősül - többek között - a hulladék gyűjtése, szállítása, tárolása, hasznosítása. A hulladékkezelési tevékenység, amennyiben törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet másképpen nem rendelkezik, kizárólag környezetvédelmi hatóság engedélye alapján végezhető. A felhívott jogszabály minden hulladékkezelési tevékenységhez engedélyezést ír elő, kivételt csak azok a tevékenységek jelentenek, melyeknél törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet tételesen előírja, hogy adott hulladékkezelési tevékenységhez nem kell engedély. Ebből következően felperesnek, figyelemmel a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésére, azt kellett a perben bizonyítania, hogy van olyan törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, ami a hulladéktárolást, illetve a hulladékhasznosítás érdekében végzett hulladéktárolást nem köti engedélyhez. Felperes a perben nem jelölt meg olyan jogszabályt, amely hulladéktárolás tekintettel mentességet biztosítana számára az engedélyezési kötelezettség alól. A Hgt. 14. §-ának (2) bekezdése egyértelműen előírja, hogy a hulladékkezelési tevékenység végzéséhez engedély szükséges, egyben a jogszabály azt is meghatározza, hogy egyes tevékenységek mely jogszabályi feltételek alapján mentesülnek az engedélyezés alól. A jogi szabályozásból nem vonható le olyan következtetés, hogy az építési hulladék tárolására, illetve hulladék hasznosítás céljából történő tárolására vonatkozó (engedélyezési) jogszabály hiánya egyben mentességet jelentene a hulladékkezelő számára az engedély megszerzése alól. A bíróság rámutat, a hulladékkezelés (hulladéktárolás) környezet használattal járó tevékenység [Kvt. 4. § i) pont]. A Kvt. 66. §-a értelmében minden környezethasználatot eredményező tevékenységet (jogerős közigazgatási határozat) engedély alapján lehet végezni. Az, hogy adott tevékenység végzéséhez milyen környezethasználati engedélyre van szükség a tevékenységtől függ. A hulladékkezelési tevékenységet nem a hatóságnak, hanem a tevékenység végzésében érdekeltnek kell meghatároznia, ezért a perbeli hulladékkezelési tevékenység esetében nem kellett a hatóságnak arról dönteni, hogy felperesnek milyen típusú engedélyre, és milyen jogszabály alapján kell a tevékenység engedélyezését kérni, az engedélyezést lefolytatni. A bíróság álláspontja szerint a Hlr. és Thr. rendelkezései nem voltak alkalmazhatók felperes tevékenységére, mivel felperes az üzemeltetésre átvett ingatlanon elhelyezett 2.500 m 3 építési hulladékot nem ártalmatlanítani [Hgt. 19. § (1) bek. a) pont], hanem hasznosítani kívánta [Hgt. 18. § (1) bek. a) pont], illetőleg a hulladék nem minősül települési hulladéknak [Hgt. 3. § c) pont]. Felperes helyesen utalt arra, hogy a perbeli ügyben a -KvVM rendeletet sem lehetett alkalmazni, mert a jogszabályt a jogalkotó később hirdette ki, mint alperes a perben vitatott határozatát meghozta. A Hgt. 49. §-ának (1) bekezdés b) pontja értelmében, aki tevékenységével vagy mulasztásával a hatósági engedélyhez, hozzájáruláshoz, bejelentéshez kötött hulladékgazdálkodási tevékenységet engedély, hozzájárulás vagy bejelentés nélkül vagy attól eltérően végez hulladékgazdálkodási bírságot köteles fizetni. Mivel a hulladéktárolás, mint hulladékkezelési tevékenység engedélyköteles [Hgt. 14. § (2) bek.], ezért a tevékenység környezetvédelmi hatósági engedély nélküli végzése hulladékgazdálkodási bírság megfizetésének jogkövetkezményét vonja maga után. A hulladékgazdálkodási bírság mértéke - a Hbr. 2. § (4) és a 3. § (4) bekezdésekben foglaltak kivételével - a Hbr.-ben meghatározott alapbírságok és az azt módosító tényezőkhöz hozzárendelt szorzószámok szorzataként kiszámított összeg. ékkezelésnek minősülő tevékenység jogellenes

végzése esetén az alapbírság legmagasabb mértéke 18.000 forint. Az alapbírsággal összefüggésben a kereset megalapozottan hivatkozik arra, hogy felperes terhére nem „veszélyes hulladék-bírságot" állapított meg alperes határozata. Ilyen hulladékgazdálkodási bírságtípust, illetve alapbírság-kategóriát a Hbr. nem is nevesített, valamint a környezetvédelmi hatóságok sem állapítottak meg olyan tényt, hogy felperes hulladékkezelési tevékenységével a veszélyes hulladékkal kapcsolatos jogszabályokat sértette meg. Ez a tévedés érdemben nem befolyásolta a hulladékgazdálkodási bírság kiszabásának jogszerűségét, ugyanis a határozatokból egyértelműen megállapítható, hogy az eljáró hatóságok az engedély nélkül végzett hulladékkezelést rótták felperes terhére, melynek legmagasabb alapbírság mértéke 18.000 forint. A Hbr. az alapbírság mértékének megállapításával kapcsolatban két rendelkezést tartalmaz: a Hbr. 1. §-ának (5) bekezdése értelmében az alapbírság jogszabályban előírt legmagasabb összege a negyedére mérsékelhető, ha a jogsértő a bírságot megállapító határozathozatalig a következményeket felszámolta, a jogellenes állapotot megszüntette; míg a Hbr. 3. §-ának (2) bekezdése értelmébena legmagasabb mértékben kell megállapítani az alapbírságot, ha visszafordíthatatlan környezetkárosítás, vagy ugyanazon jogsértés ismétlődése, illetőleg egyéb súlyosbító körülmény felmerülése, vagy a hulladékkezelési tevékenységet ellenőrző környezetvédelmi hatóság szándékolt félrevezetése, ellenőrzésének akadályozása valósult meg. A felhívott jogszabályok értelmében kizárólag abban az esetben van lehetőség az alapbírság összegének csökkentésére, ha a jogsértő a bírságot megállapító határozathozatalig a következményeket felszámolta, a jogellenes állapotot megszüntette. A per adatok alapján egyértelműen megállapítható, és a tényt felperes sem cáfolta, hogy a jogellenes állapot nem szűnt meg, a hulladék jelenleg is a ... úti ingatlanon található, továbbá az sem volt vitatott, hogy felperes a határozat meghozataláig hulladékkezelési engedéllyel nem rendelkezett. Erre tekintettel az alapbírság összegének mérséklésére nem volt jogi lehetősége az eljáró hatóságoknak. Tény az is, hogy a hatóságok a Hbr. 3. §-ának (2) bekezdésében írt körülményeket nem vizsgálták, a határozatokban erre vonatkozó megállapítás nincs. A bíróság álláspontja szerint ez az eljárási hiányosság érdemben nem befolyásolja alperesnek a bírság, illetve az alapbírság összegére vonatkozó megállapítását, ugyanis - a fent kifejtett körülmények alapján - nem állnak fenn a Hbr. 1. §-ának (5) bekezdésében írt, az alapbírság mérséklésének jogi feltételei, így a hulladékgazdálkodási bírság alapbírságának összegét nem lehetett csökkenteni, emiatt az alapbírságot a legmagasabb összegben kellett megállapítani. A bíróság megjegyzi, felperes nem hivatkozott olyan alkalmazható jogszabályra, mely az alapbírság összegének csökkentését írná elő. A kifejtettekre tekintettel felperes az alperesi határozatok érdemi jogszabálysértő voltát nem bizonyította, ezért a bíróság a felperes keresetlevelét a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. A bíróság a kereseti illeték mértékéről az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. §-ának (3) bekezdése, a tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket viseléséről a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett. A bíróság a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte felperest alperes és alperesi beavatkozó perköltségének megfizetésére. Az ítélet ellen fellebbezés lehetőségét a Pp. 340. §-ának (1) bekezdése zárja ki. Budapest, 2006. év október hónap 30. napja

Dr. Kopinja Mária sk.. Koltai György sk.. Albert Zoltán sk. bíró a tanács elnöke A kiadmány hiteléül:

bíró