4 „Köztelek Olcsó Könyvtáráéban « g j s l e n t w e k :
Magyar kir.
földmivelésügyi ministerium A s
¥m
éwffofy&m
gazdasági népkönyvtára.
f&iseteis
1—2. Gyakorlati gyümölcstermesztés. 46 képpel, Irta: rudinai Molnár István... ... ... K 3—5. Zöldségtermesztés. 94 képpel. Irta: Czapáry B. K 6. A Ka m a i p ó t l ó (remonta) tenyésztése és é, íilkesítése. 6 képpel. Irta: Kis M'hály K 7—8. A g y ü m ö l c s értékesítése. 31 képpel. Irta: rudinai Molnár István ... ... ... ... ... ... K 9-10'-. Baromfibetegségek. 72 képpel. írták: Bálás Károly és Winkler János ... K 10-12. G a z d a s á g i é p í t é s i é t d i ó h é j b a n . 88 ábrával. Irta: Oroffits Gábor • K
3.20 8.— i.60 3.20 8.—
k f i l í í
m
A KIS GA Z- DA MEZŐGAZDASÁGI GÉPEI IRTA:
3.2ü
IFJ. SPORZON PÁL II
VI.
éö'!©Sjf33Bii
f ü z e t e i
i
I—2. S z á n t ó f ö l d i szálastakarisiánytermelés. 40 ábrával. Irta: dr. Konkoly Thege Sándor .. ... 3—4. Virágtenyésztés. I. rész: Lakásunk virágai. 79 ábrával. Irta: Czapáry Bertalan 5—l a . A j ő d o h á n y kertész, 55 képpel. Irta: KerpelyK8—9. Védekezés a / a g a d ó s állati betegségek ellen. I. rész: Altalános bakteriológiai és állategészségügyi rendészet. Irta: dr. Kukuljeyic J. 10. A mesterséges keltetés. 28 ábrával. Irta: Winkler János .... II-1,2. A h á b o r ú s g a z d á l k o d á s . Számos képpel. a—c. írták többek közreműködésével Mailaszkovszki Tádé és Mutschenbacher Emil dr.
A
V i L
éwfffil^aiaa
K
3.20
K K
6.40 6.40
K
3.20
K
1.60
K
8.—
K
4.«)
K
4.80
SSaasíteáa
1—2. Bolgárkertészet. 37 eredeti rajzzal Irta: Vegh Kálmán, Mátyás 3—4. A g a b o n a t e r m é s fokozása. 17 eredeti ábrával Irta: Reichcnbach Béla ... ... 5-8. Védekezés a ragadós állati betegségek ellen. 1 színes míKelléklettel és 37 ábrával Irta: Kukuljevic József 9-12. A mesterséges csibenevelés. 26 ábrával. Irta: Winkler János
K 8.— K
3.—
I. FÜZET; RenifoivSili
éwf©Ifgima s
G É P E K V Á S Á R L Á S A ÉS K E Z E L É S E . — T A L A J M Ű V E L Ő - » V E T Ő - ÉS NÖVÉNYÁPOLÓGÉPEK. — KASZÁLÓGÉPEK.
M e z ő g a z a a s á g i ú t m u t a t ó . I. kötet. Növényiétmelesi kérdések ... •. K 13.20 Mezőgazdasági ú t m u t a t ó . I I kötet. Állattenyésztési kérdések. Gazdaságok kezelése K 13.20
4Í A B R A V A L
•Pátria" irodalmi vállalat és nyomdai r.-t. nyomása, Budapest, IX., Ullői-út 25.
BUDAPEST "PÁTRIA"
I R O D A I MI V A t l . A t t "
v
OM D A i
Mf'»T*7ET
Mm
A
KISGAZDA
MEZŐGAZDASÁGI
GÉPEI
002531
OWgKDK
• UEL' IRTA
SJ
IFJ. SPORZON PÁL
I. FÜZET: GÉPEK VÁSÁRLÁSA ÉS KEZELÉSE TALAJMŰVELŐ-, VETŐ- ÉS NÖVÉNYÁPOLÓ GÉPEK KASZÁLÓGÉPEK.
BUDAPEST " P Á T R I A ' • I R O D A L M I V Á L L A L A T ÉS N Y O M D A I M Ű I N T É Z E r
1910
ELŐSZÓ.
"Pátria" irod, vá'l. és nyomdai műintézct, Budapest, IX.,
Nehéz a gazdának, de különösen a kisgazdának az élete. Nagy a közteher, drága a napszámos-munkás, egymást követik a gyenge termésű esztendők és az értékesítési viszonyok rosszak. Másutt is így van ez, nemcsak a mi édes magyar hazánkban, azért mégis jobban megél ott a gazda, mint nálunk. És miért? Azért, mert jobban megműveli a földjét, tehát íöbb.et is terem neki. Olcsóbban műveli meg a földet, mert napszámos helyeit, ahol •csak lehet, géppel meg eszközzel dolgozik. Aztán még idejében is műveli a földjét, nem várja, míg napszámost kereshet vagy találhat. Már pedig tudnivaló dolog, hogy az idejében való boronálás, kapálás vagy kaszálás igen sokkal többet ér az elkésettnél. Az az idegenországi gazda, amilyen munkát csak lehet, géppel végez. Ezzel nemcsak hogy jobb, hanem •olcsóbb, meg gyorsabb munkát is végez, mint a kézi, emberi munkával. így aztán több is, meg biztosabb is a jövedelme, mint a magyar gazdának és ami a fő, jobban is megél, mint a magyar.
Ha tehát boldogulni akar a magyar gazda a mai nehéz világban, bizony neki is gép kell, neki is tudni kell, hogy a géppel olcsóbb a munka, mint kézzel. Leírom hát két ilyen füzetben mindazokat a gépeket, melyeket a gazda (a kisgazda is) nagyon jól használhat. Olvassák el szorgalmasan, melyek: ezek a gépek s hogyan kell velük, bánni. Nem vallják kárát.
I. RÉSZ.
Gépek vásárlása és kezelése. Talajművelő-, vető- és növényápológépek. 1. Hogyan és hol vásároljon a gazda mezőgazdasági gépeket ?
Számtalan gazda veszítette már el vagyonkáját azzal, hogy nem vigyázott és nem volt elég óvatos, mikor gépet vásárolt. Édes hazánkat még manapság is elárasztják, különösen úgy tavasz felé, meg cséplés után az utazó gépiigynökök, kik faluról-falura, portáról-portára járván, hízelkedéssel, mézes-mázos beszéddel kínálgatják megvételre a legkülönfélébb gazdasági gépeket. Elmondom itt, hogy hogyan szokták ezek a gépügynökök befonni különösen a becsületes, de tapasztalatlan kisgazdát. Először is kiszimatolja az ügynök az illető kisgazda házi állapotát, van-e valami kis pénze vagy ingatlan vagyonkája. Aztán kiszimatolja a családi állapotát, a rokonságát, sógorságát, de még azt is kitudja, hogy milyenféle gépet akarna vagy szeretne az a kisgazda venni, vagy hogy milyenféle gép tetszett meg neki itt vagy amott. Mindezt könnyen megtudhatja a korcsmákban, boltokban, meg a sok mindenfelé való jártában-keltében beszélgetésközben. Ha már eleget megtudott, akkor beállít a gazdához már mintha ismerné. Eleinte nem is beszél a masiná-
>12
ról, hanem elkérdezi a családot, a lovat, tehenet, süldőket, a termést, az asszonytól a gyerekeket,, baromfit s aztán szóbeszédközberi csak ráterelődik egy-egy fájn masinára, ami éppen a gazd'uramnak kéne, mert hát ez ilyen, meg olyan jó, jobb mint a sógoré, de még az uraságénál is jobb, no meg olcsóbb is. Addig-addig beszél, míg az a szegény kisgazda, kinek tán eszeágában sem volt akkoriban gépet venni, mert talán pénze sincs rá, mégis csak kedvet kap rá. Amint ezt az a furfangos gépügynök észreveszi, megbiztatja a kisgazdát, hogy nem baj, ha most nincs is pénze, majd fizet akkor, ha lesz, cséplés után, szüret után. Ideadja ő azt a gépet egyszerű írásra is, még pedig olyanra, ami nem is váltó, se nem kötelezvény és amit csak azért kell aláírni, hogy a gépgyár lássa, hogy megrendeli a kisgazda a gépet. A tapasztalatlan kisgazda végre is sok biztatásra és akárhányszor boros fejjel, semmi rosszat nem gondolva, aláírja az eléje 'nyújtóit ártatlannak látszó nyomtatványokat, anélkül, hogy megnézné jól, mi van bennük, sőt aláírja a sógor, a koma vagy a szomszéd is. — és ez. a vesztei Aláírás után az ügynök elbúcsúzik s most ő kitölti a nyomtatványokban üresen maradt helyeket, beleír a szerződésbe, — mert ez volt az egyik nyomtatvány — néha egészen más gépet, mint a minőt a gazdával megegyeztek és a másik nyomtatványra •— ez pedig volt a váltó •— egészen más összeget, árt, ír rá, mint aminőre a gazdával megalkudtak. Az ügynök elmegy a vidékről, híre se marad. Egyszerre csak jön ám egy levél, valami teljesen ismeretlen gyártól, hogy elküldték már a megrendelt gépet, akárhányszor, sőt legtöbbször nem azt amit rendelt, hanem valami másfélét, például szecska»
7-
vágó helyett rostát vagy vetőgépet, vagy pláne járgányos cséplőgépet. Persze a gazda azt hiszi, hogy nem neki szólhat a levél, mert hát ő egészen mást rendelt, hát nem is sokat törődik vele. De néhány nap múlva jön ám a vasútról is értesítés, hogy a gazda czímére ilyen meg ilyen grpek érkeztek, hát váltsa kí. De már ennek uíána kell nézni, kapja magát, bemegy a vasúthoz s ott megmutatják neki a fuvarlevelet is, melyen az ő neve áll, mint czímzett, meg az érkezett gépeket is. Már most kezdi a gazda belátni, hogy megcsalták. Nem akarja átvenni a gépeket, kapkod fűhöz-fához,, hogy ő nem ilyen, hanem másféle gépet rendelt Persze a vasútnál nem mondhatnak neki mást, mint hogy váltsa ki a gépeket, különben még többet kell majd értük fizetni fekbér czímén, sőt ha el nem viszi, a vasút kénytelen lesz elárvereztetni. Nincs más hátra, mint kiváltani a gépet és hazavinni. Otthon aztán első dolga a megcsalódott gazdának, hogy elmegy az ügyvédhez. Attól megtudja, hogy amit aláírt, az váltó volt és szerződés, melyeken az aláírások igaziak s amelyek a törvény szerint szabályosan vannak kiállítva, tehát írem marad más hátra, mint fizetni, kü'önben elárverezik. A szegény kisgazda már most vagy fizet olyan gépért, amit nem is rendelt, vagy nem is használhat, vagy ha nem tud fizetni, perlik és elveszik mindenét. Hány sok ezer kisgazda veszítette el így egész vagyonkáját! l i a pedig az ügynököt keresik, azt már nem találják sehol, rúdja Isten merre jár azóta. Üthetik bottal a nyomát s van esze, hogy többet erre a vidékre ne jöjjön. Azért hát a kisgazda soha, semmiféle körülmények
8
között ne vásároljon utazó ügynöktől gépet. Akármilyen szépen beszél, akármilyen úrnak lássék, akármilyen írást mutasson is, sohase írjon alá a kisgazda semmiféle írást, melyet gépügynök tesz eléje. A jóravaló, becsületesen dolgozó gépgyárak nem küldenek utazó ügynököket a kisgazdákhoz, azok tartanak minden nagyobb városban gép raktárakat, honnan kiválaszthatja magának a gazda azt a gépet, amelyikre szüksége van. Ott meg is alkudhat rá annak rendje-módja szerint és nem kell attól félnie, hogy megcsalják. Ha pedig nincs közel olyan város, hol gazdasági gépraktár van, megtalálja a kisgazda ebben a könyvecskében azoknak a magyar gépgyárosoknak és gépraktárosoknak a czímét, akik jó és azért olcsó gépeket készítenek vagy árulnak. írjon akármelyiknek egy rövid levelet, hogy milyenféle gépre van szüksége. Az a becsületes gépgyáros szíves-örömest megküldi az ő képes árjegyzékét és még azt is megírja, melyik gépet ajánlja megvételre. Ebben az árjegyzékben benne van a gép képe, ára. Ebből kiválaszthatja magának a kisgazda a neki megfelelőt, megrendelheti, biztosan meg is kapja a kialkudott árért. Ha a kisgazda kételkedik szavaimban, menjen el a paphoz, jegyzőhöz vagy tanítóhoz, kérdezze meg azokat, nem-e úgy van, ahogy én ezt itt írom ? Majd meglátja, hogy igazam van. Ha kiválasztott egy gépet az árjegyzékből, írjon vagy Írasson annak a gépgyárosnak, hogy küldjön neki ilyen gépet. Mivel minden gépnek megvan a maga neve, meg betűje vagy jele, hát ezt is bele kell tenni az írásba, hogy keveredés ne történjen. Ha nincs a községben vasútállomás, azt is meg kell írni a rendelésben, hogy melyik vasút-
állomásra küldje a gyáros a gépet. Még azt is bele kell írni a levélbe, hogy hogyan akarja fizetni a gép árát, egyszerre-e vagy részletekben és milyen időtájt, csépléskor-e vagy azután? Ha ezt így rendén megírta a kisgazda a gyárosnak, akkor biztos lehet benne, hogy megkapja a maga rendje-módja szerint a kívánt gépet idejében. Nem lesz semmi kellemetlensége, nem kell attól tartani, hogy többet fizettetnek vele, mint amennyit kialkudott és kap jó, használható gépet olcsón. Amelyik községben szövetkezei van, elvégzi az írást a szövetkezet is, akkor még olcsóbban is kapja a gépet a kisgazda, mert a gépgyárosok a szövetkezeteknek olcsóbban adják a gépeket, mint egyes embernek, mivel 3. szövetkezet tömegesen vásárol és nagyobb is a hitele, mint egy kisgazdának. Azért hát még egyszer azt mondom, utazó ügynöktől sohase vegyen gépet a kisgazda, hanem vagy gépraktárból, vagy egyenesen a gépgyárból, akár személyesen, akár levél útján való megrendeléssel. 2. Hogyan vásároljon a gazda nagy és drága gépeket ?
Olcsó húsnak híg a levele. Olcsó gép nem sokat ér, mert rossz az anyagja, hamar tönkremegy. Azért hát ne azt keresse a kisgazda, hogy melyik a legolcsóbb gép, hanem azt, hogy melyik a legjobb. Ha egynéhány koronávat drágább is az a jobb gép, bőven megtérül az ára azzal, hogy jobban is dolgozik meg tovább is tart. Csakhogy van ám sok olyan gép, amelyiket a kisgazda is nagyon előnyösen használhatna, csakhogy olyan drága, hogy egy gazda nem tudja megfizetni az árát. Ilyen gép például a cséplőgép, a gőzgép, a benzinmotor és sok több más gép.
íi
10
Ha valamelyik községben egy gazda nem tud beszerezni ilyen nagyobb vagy drágább gépei, hát álljanak össze többen, vegyék meg közösen. Közösen könnyebben tudják a gépet kihasználni és a gép árát előteremteni és ha meg tudnak egyezni, hogy melyik mikor kerül sorra a gép használatánál,, bizony nagy hasznuk lesz belőle. Már sok száz cséplőgép és egyéb gép van édes hazánkban is a kisgazdák kezén, amit így közös akarattal közösen szereztek be a kisgazdák. De nemcsak nagy gépet érdemes közösen beszerezni, hanem kisebbet is, amelyik például hamar végezheti a dolgát egyegy helyen, de mégis drágább, semhogy azt egy gazda vegye meg. Ilyen a vetőgép, a fűkaszálógép,, a nagyobb gabonarosíák és sok több, amiről majd szó lesz, ha rá kerül a sor. Közös erővel, közös jóakarattal az áldásthozó drága gépeket is megszerezheti a kisgazda. Csak egy kis összeíaríás kell hozzá, meg kölcsönös bizalom. 3. Hogyan keli b á n n i a gazdasági gépekkel?
A legjobb ló is elromlik a rossz kocsis kezén! A legjobb gép sem tud jól dolgozni ügyetlen ember "kezében. Ez olyan igazság, amihez nem fér szó. Éppen azért, ha azt akarjuk, hogy akármilyen gép jó munkát végezzen; először is tudni kell vele bánni! Ezt pedig csak úgy lehet megtanulni, ha. kitapasztaljuk, hogy a gép egyes részei mire valók, miért vannak megcsinálva és miképpen dolgoznak, munkaközben. Azért tehát, ha a gazda egy olyan gépet talál venni, amilyennel még eddig nem dolgozott, nézze körül jól azt a gépet, mielőtt munkába fogna vele. Tapasztalja ki, hogy az egyesrészek hogyan, miképpen illenek össze, hogyan
forognak vagy mozognak és próbálja ki előbb csak: kicsiben, kisebb munkában, lassan, óvatosan és ha rájött minden résznek az okára, rendeltetésére, ha. már tudja, hogy hogyan kell a gépet a megfelelő módon beállítani, csak akkor vegye munkába, deeleinte itt is csak lassan, óvatosan. Mikor aztán már egészen biztos benne, hogy jól megy a dolog., akkor aztán neki eresztheti bátran. Éppen úgy van ezzel az ember, mint a hajtással. Míg a kocsis ki nem tapasztalta lovának a szokásait, míg ki nem tapasztalta a szerszámnak ügyesen és helyesen való felrakását, lehet az a legjobb ló, legjobb szerszám,, bizony nem fog tudni hajtani. Tehát először is ki kell ismerni a gépet. Azután pedig meg kell adni a gépnek azt, amit megkíván,.. A legjobb ló sem tud húzni, ha nincs jól felszerszámozva. A legjobb gép sem tud dolgozni, ha nincs kellően: rendbe hozva. Valamint hogy a kocsis, mielőtt megindulna, megnézi, rendben van-e a szerszám a lovon, nem-e felejtődött nyitva egy csatt vagy hurok, azonképpen a gazdának is, mielőtt a munkába fogna, meg kell vizsgálni a gépet, hogy a. csavarok nem-e lazultak meg, meg van-e olajozva,, kenve minden csapágy, rendben van-e a gép minden része. Mert csak akkor fog a gép jól dolgozni,., ha minden része rendben van. De nemcsak akkor kell a gépre vigyázni, mielőtt: munkába fogjuk, hanem akkor is, mikor munkából kifogjuk. A lovat, mikor jól meghajtottuk, úgy-e előbb megjártatjuk, aztán megcsutákoljuk, aztán megetetjük, istállóba kötjük. Azért, mert csak az a ló lesz: sokáig ló, amelyiket munkán kívül is gondozunk». Nohát így van ez a géppel is.
13-
>12
Csak az a gép lesz sokáig gép, melyet munkán kívül is gondozunk, tisztán tartunk. Mihelyt a gép elvégezte a munkáját, meg kell tisztogatni, le kell róla vakarni a sárt, le kell róla törülni a port vagy piszkot és olyan helyre kell állítani, hol eső, víz nem éri. Különösen pedig azt a gépet tisztítsa meg alaposan a gazda, amelyiket munkája végezte után sokáig nem fog megint használni. Mikor elvégezte a szántást vagy a vetést vagy a rostálást, ne lökje félre az ekét, vetőgépet vagy rostát, úgy amint azt tenni szokták, hanem mielőtt a félszer alá tolná, tisztítsa meg alaposan minden piszoktól és úgy takarja le, hogy eső vagy hó ne érje. Mert hiába van az a gép vasból, ha víz vagy nedvesség éri, bizony megrozsdásodik az. Már pedig a rozsda megeszi a vasat. Ha máskép nem lehet, hát szalmával, szalmatakaróval vagy gyékénynyel kell letakarni. Láttam én már sok drága gépet egy év alatt • ócskavassá lenni, másik helyen ugyanazon gépet 10—20 évig munkát végezni. Ez mind csak attól függ, hogyan bánnak a géppel. Sok gép van, amelyik drágább, mint a ló. Nohát •ezt a sok pénzbe került gépet vájjon nem érdemes-e gondozni, mint az olcsóbb lovat, hogy minél tovább tartson? Úgy-e hogy érdemes? Azért hát gondozzuk és tartsuk tisztán a gépeket • és eszközöket akkor is, mikor pihennek! így maradnak meg sokáig használható állapotban. 4. Hogyan kell kijavítani a gazdasági gépeket ?
A legjobb patkó is elkopik, anélkül, hogy a ló tönkremenne. Mit csinál ilyenkor a gazda? Úgy-e lúj vasat veret lova lábára.
Nohát így van ez a géppel is. A legjobb gép is kopik, kopik pedig különösen az a része, amelyik legerősebben dolgozik. Hát ezt a kopott részt minden gépnél ki lehet cserélni, mert a gazdasági gépek már úgy vannak csinálva, hogy kopott vagy eltörött részei kicserélhetők újakkal s ezzel a gép megint jól fog dolgozhatni. De mivel sok ilyen részből áll egy gép és minden résznek a nevét a kisgazda nern tudhatja, hát akkor hogyan rendeljen meg a gépgyártól a kopott rész helyett egy újat? Egyszerűen úgy, hogy felküldi postán az elkopott vagy eltörött részt a rendelőlevelével együtt, vagy pedig, ha az nehéz lenne, van minden vasrésznek valami jele vagy betűje, ami rajta van a vasrészen. Ezt a jelt vagy betűt írja meg rendelőlevelében, akkor a gyárban már tudni fogják, hogy melyik micsoda rész. Például eltörik a szecskavágón egy fogaskerék. Akkor megírja a gazda a gyárosnak, hogy ilyen meg ilyen számú és jegyű szecskavágógépnek, ilyen meg ilyen jegyű fogaskereke eltört, küldjön helyette másikat. Biztosan megkapja s akkor megint jó lesz a gép. Ha az új rész megjött, akkor a régit, a töröttet lekell venni és helyére az újat feltenni. Ez már olyan egyszerű munka, hogy azt legtöbbször maga a gazda is megcsinálhatja. A kovácsot csak akkor kell hívni, ha már éppenséggel nem boldogul a gazda vele. De ha maga vette le a régi részt és megvigyázta,, hogy az hogyan volt felerősítve, akkor erre csak ritkán lesz szükség. 5. Miért kell szántani ?
Elmondtam már a gépekről azt, amit előzetesen tudni kell. Most már sorra vegyük őket, meg a munkáju-
714
kat. Kezdjük hát meg, Isten nevében, a gazdasági munkák alapjánál: a szántásnál. Sokat írtak és sokat beszéltek már arról, mit tegyen a gazda, hogy a mai nehéz' viszonyok közt fenntarthassa magát? Mert a gazdálkodás bizony napról-napra nehezebb lesz, a teher mindig több, mindennap nagyobb lesz, de a jövedelem, az meg apad, kevesebb lesz mindig. A termés pedig nem igen akar nagyobb lenni, sőt az is kisebbedik, ára nincs akkor, mikor lenne jó termés. Ilyenformán nem csoda, ha a gazda is elkeseredik és elmegy a kedve az élettől és kivándorol, idegenbe megy, elhagyja hazája földjét, melyben atyái holt pora nyugszik. Pedig hát segíthetne a baján az által, hogy okos és czélirányos talajműveléssel egyrészt nagyobbíthatja a termést, másrészt biztosíthatja azt még olyan időben is, mikor különben általános rossz termés mutatkozik. Manapság már olyan talajműveléssel, minőt, sajnos, még kisgazdáink legnagyobbrésze csinál, nem sokra lehet menni. Jó volt ez akkor, mikor könnyebb volt a megélhetés, drágább volt a gabona, egyszerűbben éltek az emberek és jobban termett a föld. De ma már nincs ez úgy. Az a föld, mely még a nagyapának mindig jó termést adott, az apának már kevesebbet hozott, a fiúnak pedig már hoz is — nem is. És miért? Azért, mert a fiú is csak úgy műveli azt a földet, mint tette azt nagyapja, megfeledkezvén arról, hogy az a föld most már nem olyan kövér, jó erőben lévő, mint volt annak idején, avagy apja kezén. Az a föld minden évben termett, mindig csak elvittek róla, nem művelték meg jól s akkor nem csoda, ha elfáradt, kimerült s most már nem akar teremni. Pedig lehet ezt a földet is rákényszeríteni arra,
15
hogy teremjen, csak módját kell érteni s nem kell tőle sajnálni a munkát. Jó szántással, jó földmunkával még a legrosszabb földet is meg lehet javítani. A jól megszántott földben mindig biztosabb és szebb a termés, mint az olyanban, melyet nem műveltek meg jól. Mielőtt azonban arról lenne szó, hogy hogyan kell szántani, nem fog ártani, ha előbb tisztába jő a gazda azzal, hogy tulajdonképpen miért is kell szántani? Legtöbb kisgazda úgy van ezzel, hogy azt hiszi, csak azért kell szántani, hogy a vetőmag könnyebben gyökeret verhessen, könnyebben kikelhessen. Sokkai többet ennél nem tud. Szántani háromféle okból kell: először azért, hogy a növény számára a földet előkészítsük, másodszor azért, hogy a talajnak, a földnek nedvességét szabályozzuk s harmadszor azért, hogy a földet a gaztól, gyomtól megtisztítsuk. A növény számára azért kell a földet előkészíteni, mert a növény a földből él, onnan veszi az élethez szükséges táplálékot. Ez a növényi táplálék a szűz termőföldben készen áll s csak el kell -bele vetni a magot, talál ott a csira és gyökér -annyi táplálékot készen, amennyire szüksége van. Igen ám, de az a kész táplálék, ha folyton csak elvesz belőle a növény, előbb-utóbb megfogy, elfogy s a kövér föld sovány lesz, nem terem. Pedig azért van ám a földben még táplálék, csakhogy az nincs készen, úgy hogy a növény azzal táplálkozhassék. Ezt a nyers táplálóanyagot, ami a földben van, előkészíti a nap melege, a levegő és a víz. De hogy előkészíthesse, szükséges, hogy jól hozzá is férjen. Es pedig csak úgy érhető el, ha a földet úgy munkáljuk meg, hogy a nap, a levegő és víz hatásának
1 65
mi sem állja álját, vagyis a talajt kinyitják, feltárják, fellazítják. Ez tehát az első ok, amiért szántani kell, hogy t. L a növény tápláló anyagait előkészítsük. Másodszor szántani kell azért, hogy a vizet a talajban szabályozhassak, jól tudja azt minden földművelő gazda, hogyha nincs eső, nincs termés. Bizony nem is lehet, mert csak akkor él meg jól a növény, ha -van mindig elegendő nedvesség a földben. A víz ugyanis feloldja a földben levő növényi táplálékot: s a növény gyökerei csak akkor vehetik fel ezt a táplálékot, ha a víz azt feloldotta. A szántással pedig nagyon jól lehet szabályozni a földnek a víztartalmát akkor is, mikor szárazság van s akkor is, mikor sok eső van. Minálunk Magyarországon különben inkább száraz idő szokott járni, mint nedves s azért legelsősorban is inkább csak arra. iparkodjék a gazda, hogy azt a kevés vizet, ami a földben van, ki ne ereszsze onnan. Ezt pedig úgy éri el, hogy először is a tarlót, mihelyt az felszabadult, lehordva róla a gabonát, azonnal feltöri sekélyen. A friss tarló még a legnagyobb nyári forróságban is puha, van benne nedvesség. Van pedig azért, mert a rajta állott gabona árnyékban tartotta a. rarlót s nem engedte kiszáradni. Ha a tarlóra tásüt a nap, az néha már egy hét alatt is annyira kiszárad, hogy az ekét is alig veszi be. Kiszárad pedig azért, mert a föld felső rétege megkeményedett s mivel már tavasz óta úgy állott, összetömődött. Az ilyen megkeményedett földrétegből a víz, a nedvesség hamarabb elpárolog, mint a laza, felszántott földből. Az ilyen földben ugyanis számtalan igen finom, szabad szemmel nem is ¡átható repedések keletkeznek, az úgynevezett hajcsövesség áll elő, azaz olyan finom, vékony csövek keletkeznek, mint
egy hajszál. E finom csöveken át a víz a földbői felszáll, akárcsak felszivattyúznák s így hamar el is párolog. Ha már most ezt a hajcsövességet megbontjuk, azokat elszaggatjuk a szántás által, akkor a víz nem tud eltávolodni a földből olyan könnyen és a föld nedvessége megmarad. De nemcsak a föld nedvessége marad meg, hanem a gyommagvak is könnyen kikelnek s így könnyebben irtható, miről különben majd később lesz szó. Ősszel pedig a tavasziak alá szintén fel kell szántani a földet, mert az őszi szántásba a téli nedvesség sokkal jobban bele tud menni, mint a tarlón hagyott földbe. Az ősszel megszántott földet azonban tavasszal már nem szabad újra megszántani, azt csak meglazítani, megfogasolni vagy porhanyítani szabad. A tavaszi szántás a legrosszabb földmunka, ami csak létezik. A tavaszi szántással kiszárítjuk a földet, mert az alsó, nedves földréteget az eke felhozza a levegőre, hol azt a nap és szél hamar ki fogják szárítani. Azért tehát tavasszal sohasem szabadna szántani, hanem igenis ősszel s azt az őszi szántást, melyet a tél hidege, a téli fagy megomlasztott ezt tavasszal csak meg kell porhanyítani a boronaekével. Így a téli nedvesség megmarad a földben. Csak az esetben jó a tavaszi szántás, ha a föld vízállásos vagy vizenyős. Ezt ha tavasszal megszántjuk, hamarább kiszárad. Aztán még ha a tél hava nagyon megnyomta a földet, úgy hogy az a boronaekét nehezen veszi be. Tehát a talaj nedvességét szántás által meg lehet tartani s ez a második ok, amiért szántani kell. ^ Végül pedig szántani kell, hogy a földet a gazoktól megtisztíthassuk. A szántott földben a gyommagvak hamarább kicsiráznak s ha kikeltek, akkor Ifj. Sporzon : A kisgazda mezőgazdasági gépei. I.
2
18
19
egyszerűen újra leszántják s így a gyom, mert leszántódott, elpusztul. Vagy néha le sem kell szántani, hanem nehéz vasboronával is ki lehet tépni a kikelt gyomot, de természetesen csak a szántott földből. Tehát a gyomirtás miatt is kell szántani. 6. Hogyan keJl szántani ?
ismerve már a szántás okait, lássuk, hogyan kell szántani? Erre rövid a felelet: Jól! Igen ám, de éppen a jó szántást nehéz eltalálni, mert talán egy földmunka sem kíván annyi erőt és olyan pontos munkát, mint a szántás. Mindenekelőtt arra ügyeljen a gazda, hogy ne szántson mindig egyforma mélyen. Es pedig azért, mert ha folyton egyforma mélyen szántják ugyanazt a földet, akkor a barázda feneke idővel — mert évek hosszú során át mindig azon a fenéken járt az eketalp •— úgy megkeményedik, annyira összetömődik, mintha le lett volna verve vagy döngölve. Az ilyen kemény barázdafenéken aztán a növény gyökere ugyancsak keservesen, vagy éppen nem tud keresztülfurakodni. De meg az esővíz sem tud azon át beszivárogni a földbe tavasszal vagy nagy esőzések alatt, hanem megáll a felső, szántott rétegen — mint az az Alföldön éppen nem ritkaság — se pedig az alsó talaj nedvessége nem tud e kemény rétegen keresztül felszállni, mikor szárazság idején jól esnék a növénynek az alsó talaj nedvessége. Tehát minden szántásnál különböző mélységben járjon az eke. Legsekélyebben akkor, amikor tarlót tör, legmélyebben akkor, amikor keverő szántást végez, vagy amikor a tavasziak alá ősszel szánt és végül középmélyen a vetőszántásnál. Hogy aztán ez a mélység mekkora legyen, az attól függ, hogy milyen
a föld, amelyiket szántani kell. Ha az alant is olyan jó, mint fent, vagyis ha az alíó^fetege is jó termőföld, akkor le lehet ereszteni az ekét olyan mélyen, amennyire csak az állat el tudja húzni. De ha alul rossz föld van, akkor nem szabad ezt is felszántani, felhozni a vad földet, mert ezzel csak rontanánk a felső jó földet. Hanem ezt csak porhanyítani, lazítani kell, miről majd akkor lesz szó, mikor az ekéről beszélünk. De nemcsak a mélységet kell mindig változtatni, hanem a barázda szélességét is. Minél sekélyebben jár az eke, annál szélesebb barázdát lehet vele fogatni. Ilyenformán tarlószántáskor legszélesebb barázdát lehet vele húzatni'. Legkeskenyebb legyen a barázda a vetőszántásnál, mert itt a szántásnak az a célja, hogy jó magágyat készítsen a vetőmagnak. Ezt pedig csakis keskeny barázdával lehet elérni. Az őszi szántásnál a barázda szélessége egyenlő lehet a barázda mélységével, vagyis olyan szélesre kell venni a barázdát, mint amilyen mély a szántás. Ilyenformán tehát a barázdaszélességnek is változnia kell a különböző szántásoknál De úgy a barázdamélység, mint a barázdaszélesség változtatását csak akkor lehet jól megcsinálni, ha az eke olyan, hogy azt állítani lehet tetszés szerinti mélységre és szélességre. 7. Milyen ekével szántson a gazda ?
A jó földművelésnek alapfeltétele a jó eke. Ha ez nincs, akkor nem lehet jó földmunkát végezni; rossz ekével nincs jó szántás! Az az eke, melyet még kisgazdáink jó része ma is használ, a fagerendelyes Vidats- vagy Gubicz-eke, manapság már nem felel meg és pedig azért nem, mert ezekkel az ekékkel nem lehet mindig jó szántást végezni, 2*
20
nem pedig azért, mert nem lehet őket jól beállítani. A mélyebb szántásra való beállításnál ugyanis csak a taligát lehet előbbre ereszteni a gerendelyert s azután hátul a farsróffal utána igazítani az eketestet, a sekélyebb szántásra való beállításnál pedig a taligát hátrahúzni s utána a farsróffal igazítani. Egyedül magával a farsróffal az ekét beállítani nem lehet, mert azzal cíak vagy orra buktatják vagy farra ültetik az ekét, de az se mélyebbre, se sekélyebbre nem megy. Tehát a szántásra való beállítás mélység tekintetében nem csinálható meg jól. Éppen így a barázda szélességének szabályozása sem, mert a gerendelyvánkos csak nehezen állítható a taliga tengelyért oldalra, de meg a vánkoson a gerendely is oldalt fekszik ilyenkor s mivel a taligakerekek nem egyformán nagyok, az eke mindig oldalazik s egyenetlenül fog járni s ezzel együtt jár az egyenetlen: barázda is. Ez az oka aztán annak, hogy mivel ezek az ekék: oly nehezen állíthatók be jól, a gazda rendesem csak úgy használhatja, amint az a gyárból vagy a kereskedőtől jött. Nem állítgatja be, hanem mindig egyformán szánt vele. Már pedig hogy ez nem jó, arról már szó volt előbb. De hát milyen ekét használjon a gazda? Erre is könnyen meg lehet adni a feleletet. Sack-féle ekét. Ez a Sack-féle (úgy kell olvasni, hogy Szakféle) eke mai napság a legjobb eke s ezzel úgy a nehéz műveletű, kötött, agyagos földön, mint a könnyű műveletű, homokos földön egyaránt igen jó munkát lehet végezni. Ezt be lehet állítani mély és sekély szántásra, keskeny és széles barázdára s ha egyszer be van állítva, nem kell azt tovább vezetni,,.
21
nem kell az eke s m a á t fogni. Elmegy az a maga útján igen pontosan és ki nem ugrik a barázdából. A Sack-féle eke, vagy amint némely vidéken nevezik, láncos eke, melyet az 1. sz. ábra mutat, teljesen vasból és acélból készült. A taligája szinten teljesen vasból van, úgy hogy erősségre, tartósságra nézve már csak ezért is sokkal jobb, mint a régi fagerendelyes ekék. A másik nagy előnye, hogy önvezető készülékkel van ellátva. Ez az önvezető készülék abból áll, hogy a gerendelyen a csoroszlya előtt jobbra és balra kinyúlik két kar, melyeknek vége horogra van hajlítva. E horgokba akasztódik a kétágú önvezető lánc olyanformán, mint azt a 2. sz. ábra mutatja. A kétágú lánc be van akasztva a taliga tengelyén levő karikába s így az ekét e két láncnál fogva "húzza az állat. Mivel pedig e két lánc egyforma hosszú, azért a gerendely is mindig egyenes irányban fog maradni, nem csavaroghat el jobbra vagy balra. A baloldali láncon látható egy állító csavar (a), mely arra való, hogy vele ezt a láncot rövidebbre vagy hosszabbra lehessen venni. Ez pedig akkor szükséges, mikor a barázda szélességét, vagy mélységét akarják változtatni. Hogy miként kell ezze! bánni, arról majd akkor lesz szó, mikor a Sack-féle eke beállításáról beszélünk. A Sack-féle ekénél az ekefő öntöttvasból, újabban öntöttacélból készült s ez olyan erős, hogy nem törik el még akkor sem, ha nekimegy az eke valami fatörzsnek vagy nagy kőnek szántás közben. Az ekefőt két csavar tartja a gerendelyhez szorítva, melyeket ha megeresztünk, az egész eketestet le lehet venni a gerendelyről. Az ekefőn van a szántóvas —: laposvas — és felette a kormányzás. Ezek úgy vannak rátéve az ekefőre, hogy
\
22 S<> c t => i «> -a s •-< S Onl <
aj 'N .aj u > u C )
djH
lü^ 1
—1 ss «aj g j aj y-üa .5 O ° 1 o : «** -tOsö . P° eSS r t« > u b ° o m C OJ c < u o -aj S M « > ' S -O 5- > öB g r—T « 8 8 =3 <2 'S tiu« ctf tu o s £ •s « i3 >> u j ^ l-i ¿t « — « :0— (/}N p «.<8 2 N CO > : oÚJM> ii <" ii
"exta
ii n II
a csavarfejek nem állahak ki s így az egész eke felülete egyenletesen sírna mindenhol. A gerendelyen van azonkívül a csoroszlya, melyet kengyeles csavar tart leszorítva. Ezt lehet előbbre vagy hátrább, meredekebbre vagy jobban fektetve állítani. Ugyancsak a gerendelyen van még egy kisebb eketestféle a csoroszlya előtt. Ez az úgynevezett előhántó, mely mindig magasabban áll, mint az igazi eketest
f-Dw
n II
SS rf
23
II
«
o G,
-
Oí > 1 H -o Oi ss — «5 3 ^-aOJs CJ ^ to p SS u e M u , U S »lii C ti ra • J^ ioj ^ >-, i? Jü b M ű5 >,> h„-3 n G aj > £ O ' M0.3 00 s -o U OJ 1-. » C O - C aj c 2 S í _ T3-0 Jj .-O O SO áj cn G C >> > C C g -o- —: id ' cu C oJ aj ii S •« ri o _ 5 « <J C O •SB ^ CQ < 0 0'0>CQ
1IS> Oá ,
J53135I3 S3Í|3J ö rt > M ^ c/i Ufirtj N-^ C TO «> C SS .ü «O OJ o
T3 5 '2 rom y> aj CN « c M CN "" m
> ^cc! "O N
5
^ N C/3
»¡CM O p^mco
-S g
cn g g . CM O cu -ős 5S. cn £ C n ^ i c/1 N 2-« N •««OJ .XX) S'2 rt aí SS SS £ -1 > 53«« "O CL-Ö"2 t—t '« fsja-e.S cu cn ^h^
•!«§ o j j j j j j tflg^SJWW
a
i«¿¡»'¡¡-¡SS n ^ 2 feo
OuuOu
ww
2. ábra. Önvezető készülék a Sack-féle ekén.
3. ábra. Taligabeállíiás a Sack-féle ekénél, szántásnál.
s arra szolgál, hogy a föld tetejét hántsa le szántásnál. Ezt az előhántót is kengyeles csavar szorítja a gerendelyhez s ez is levehető. Hogy mikor és miért kell az előhántó, arról majd később lesz szó. Ott, ahol az önvezető láncok hozzá vannak akasztva a gerendelyhez, látszik a gerendely alsó részén még egy horog. Ez arra való, hogy olyankor, mikor a szántás már az út mellé került s nem lehet egész széles barázdát húzni, vagy ha fogyasztják a barázdát, akkor leakasztják az önvezető Ián-
24
25
cot és a jobboldali láncot akasztják be ebbe a horogba, az ekét pedig kézzel, azaz a szarvánál fogva igazítják a kívánt irányba. Ami végre a taligát illeti, az úgy van készítve, hogy a taliga tengelyére egy kengyel van csavarokkal ráerősítve s ezen a kengyelen van a gerendelyvánkost tartó rúd, mely rudat a kengyelen lejebb vagy feljebb lehet állítani s vele együtt a gerendelyvánkost is. A taliga tarlókerekét is lehet feljebb, avagy lejebb állítani, úgy hogy a taliga tengelye, tehát a vánkos is, ilyenformán mindig vízszintesen áll, ami kell is, hogy az eke biztosan járhasson. Ezt mutatják a 3. és' 4. sz. ábrák. Hogy mennyire lehet állítani a Sackféle eke taligáját, az az 5. és 6. sz. ábrákból is kitűnik, mikor egyszer ugyanazt a taligát bogárhátas szántásnál szétszántáshoz lehet igazítani vagy pedig összeszántáshoz. A taligán a vánkost tartó kengyelt is el lehet állítani oldalt, ami a barázda szélességének szabályozásánál szokott előfordulni. Ugyancsak a taligán van még a vezérrúd is, végén a vonókapocscsal, melybe az igaerőt akasztják be. Ezt a vezérrudat is lehet jobbra vagy balra elforgatni és úgy beigazítani, hogy helyben maradjon. Ennyiből áll a közönséges Sack-féle eke szerkezete. A Sack-féle eke részei az 1-ső sz. ábrán meg vannak számozva és elnevezésük az ábra alatt sorrendben le van írva. 8. Hogyan kell a Sack-ekével szántani ?
Ismerve a Sack-rendszerű ekének szerkezetét, lássuk, hogyan kell azt a szántásra beállítani s hogyan kell vele szántani.
\ Mielőtt kimennénk az ekével a szántóföldre, először is meg kell nézni, hogy annak minden része rendben van-e? Nevezetesen arra kell gondot fordítani, hogy a taligakerekek tengelye meg legyen kenve és a csoroszlya meg az előhántó — ha ezzel is dolgozni kell — rendesen álljon a helyén. A tengely megkenésére alkalmas a közönséges kocsikenőcs is, melyet úgy kennek fel, hogy leveszik a kereket s a tengelyvéget jól bemázolva kenőcs-
4. ábra. Taligabeállítás a Sack-féle ekénél szállításnál.
csel, helyére teszik ismét azt, vigyázva, hogy a kerékszorító csavar jól meg legyen húzva s az újra feltett kerék éppen úgy álljon a tengelyen, mint azelőtt. A csoroszlya beállításánál pedig először arra kell nézni, hogy a csoroszlya úgy álljon a gerendelyen, hogy annak hegye a szántóvas hegye előtt körülbelül 3 centiméterrel (másfél hüvelyk) előbbre és ugyanannyival magasabban álljon. Azután pedig arra is kell ügyelni, hogy a csoroszlya erősen hozzá legyen szorítva a gerendelyhez. Ezért a csoroszlyát
>12 26'
íartó kengyeles csavarkapocs csavarjait erősen meg; kell húzni. De azért nem kell ám minden egyes alkalommal a csoroszlyát újra beállítani. Ez csak akkor szükséges, ha esetleg a csoroszlya elhajlott irányából, vagy pedig hegye már elkopott s nem ér jól az eke orra elé. Ha pedig köves a föld, akkor a csoroszlya hegyét olyan mélyre kell leereszteni, mint a szántóvas csúcsa, mert az ilyen köves földben a szántóvas. különben hamar elkopnék.
5. ábra. Taligabeállítás a Sackféle ekénél, bogárhátas szétszántásnál.
6. ábra. Taligabeállítás a Sackféle ekénél, bogárhátas összeszántásnál.
Az előhántó beállítása, mikor azzal is dolgoznak, úgy történjék, hogy az előhántó a rendes barázdamélységnek csak egyharmadára, legfeljebb felére járjon. Tehát az előhántót oly magasra kell venni, hogy például 20 centiméter mély szántásnál az előhántó csak 7, legfeljebb 10 centiméter mélyen járjon. Az előhántót legjobb kint a földön, szántás közben beállítani, mert ott látszik meg legjobban, milyen mélységre legalkalmasabb azt beállítani s meglátszik egyúttal az is, mennyire meredeken kell azt a gerendelyen állítani.
f /
Ha a szántóvas és a kormányvas vagy kormánylemez rozsdás lenne, jó azt a szántás előtt kifényesíteni vagy petróleumos ronggyal letörölni. Mert a rozsdás eke mindaddig nem húz jó és tiszta barázdát, míg le nem kopott róla a rozsda. De nem is fordít jól, mert a föld odatapad a rozsdás kormányvashoz és nem csúszik le róla, úgy hogy az eke csak túrja ilyenformán a földet, de nem forgatja. Azonkívül sokkal nehezebben is jár a rozsdás eke, mint a fényes. Éppen ezért ne sajnálja a gazda szántás előtt megtisztogatni az ekéjét s különösen a szántóvasat, meg a kormánylemezt, mert akkor mindjárt az első barázdától kezdve jól fog járni ekéje. A szántás mélységének szabályozására többféle rész szolgál az ekén, melyeket úgy kell beállítani egymáshoz, hogy a legkülönbözőbb szántási mélységeknél is mindig egyenesen álljon az eke és a barázda feneke is mindig egyenes, vízszintes maradjon. Minden Sack-rendszerű ekének már a nevében, vagyis jelzésében benne van, hogy milyen mélyen lehet vele szántani. A Sack-féle ekék neve ugyanis, betűkből és számokból áll, mint például: D 8 M, D 10 M N, R 16 M stb. Itt a szám, vagyis 8, 10, 16, hüvelykekben mutatja azt a mélységet, ameddig az ekét le lehet ereszteni. A kisgazda számára leginkább megfelel a D 7 M jegyű eke, mellyel 7 hüvelyk, vagyis 18 centiméter mélyen lehet szántani. De azért még lejebb is lehet állítani az ekét, úgy hogy a taligatengely a földet éri s még akkor is jól szánt az eke középkötött vagy könnyebb földön. Viszont sekélyebben is lehet az ekét járatni, úgy hogy csak 3—4 hüvelyknyi mély barázdát húz az. Éppen ezért, olyan jó a Sack-rendszerű
'28
eke, mert egyformán jól jár akkor is, ha egészen mélyen szánt, meg akkor is, mikor éppen csak hántja a föld tetejét. A szántás mélységének szabályozására elsősorban a gerendelyvánkos állítása szolgál. Ha ugyanis mélyebben akarunk szántani, akkor a gerendelyvánkost lejebb eresztjük. Ez pedig úgy történik, hogy a vánkostartó rudat a taliga kengyelén lejebb vesszük, úgy hogy kihúzzuk a rudat tartó csapszegeket s a rudat lejebb tolva, valamelyik alacsonyabban levő lyukba dugjuk be a csapszeget, mely átmegy egyúttal a vánkostartó rúd lyukán is. Ha csak kevéssel akarjuk mélyebbre állítani az ekét, akkor elegendő, ha a vánkostartó rudat csak az egyik oldalán eresztjük lejebb egy lyukkal. Ha azonban jóval mélyebbre, például 2 — 3 lyukkal mélyebbre eresztették le a vánkost, akkor a taliga bal kerekét, az úgynevezett farlókereket is be kell állítani, úgy hogy a taligatengely vízszintesen álljon, ne pedig féloldalt. Vízszintesen kel! állni a taliga tengelyének azért, hogy a gerendely jól feküdhessen a vánkoson és hogy a barázdafenék is egyenes, vízszintes legyen s az eke ne járjon féloldalt. A bal kereket, vagyis a tarlókereket tehát feljebb kell állítani annyira, hogy a taligatengely vízszintes állásba jusson. A bal kerék feljebb állítása úgy történik, hogy a kereket szorító kengyelcsavart meglazítják s aztán a kereket a taligatengely felfelé álló bal végén feljebb emelik, vagy jobban mondva a taligatengelyt leeresztik s mikor az vízszintes állásba jutott, a keréktartó kengyeles csavarokat meghúzzák s ezzel a kereket odaszorítják a tengelyhez, úgy hogy nem csúszhatik már feljebb vagy lejebb s így az egész taliga is egyenesen, vízszintesen fog állani. Ezt a beállítást mutatja a 3. és 4. sz. ábra, ahol
29>
látni lehet, amint a taligát mély szántásra állították be. Ha pedig sekélyebbre akarunk szántani, akkor a gerendely vánkost felemelik, a taliga bal kerekét pedig leeresztik, vagyis a taliga tengelyét felemelik annyira, hogy az vízszintesen álljon. Ilyenkor jó úgy tenni, hogy a tarlókereket egészen leveszik a tengely felfelé álló száráról és megfordítva húzzák fel. Mint az látható is a 3. és 4. sz. ábrán. Ha a rendesnél még mélyebbre vagy sekélyebbre akarunk szántani, vagy ha megkoptak a szántóvasak és nem akarnak jól belevágni a talajba, vagy ha kemény, kiszáradt földet kell szántani, vagy laza, homokos földben sekélyen akarunk hántani, ezen esetben a most leírt ekebeállítási módon kívül még lehet az eketestet is állítani, még pedig ékek segélyével. Minden ekéhez két darab éket szokott adni a gyáros, melyeket az eketest és gerendely közé lehet illeszteni, ha az eketestet tartó csavarokat meglazítják. Ha az eke orrát lefelé akarják buktatni, ami a rendesnél mélyebb, vagy a kemény földön való szántásnál, vagy pedig kopott szántóvasnál szükséges, akkor az ékeket elől kell az eketest és gerendely közé illeszteni. Ha pedig emelni akarják az eke orrát, ami laza földön való sekély szántásnál, vagy új éles szántóvasnál kell néha, vagy vizenyős földön, akkor az éket hátul kell az eketest és gerendely közé tolni. De mindkét esetben nagyon vigyázni kell arra, hogy az eketalp mindig teljes hosszúságban rajta feküdjön a barázda fenekén, mert amint annyira megemelődött az eketest, hogy az eketalp nem csúszik egész lapjával a barázda fenekén mindenhol egyenletes erősen, akkor az eke már nem jár nyugodtan, egyenetlen, rossz barázdát
>12
húz. Hogy milyen módon áll a gerendely az ékek aláíolása után, azt a 7. sz. ábra mutatja. Itt a sötétre rajzolt rész mutatja az ekét rendes állásban, az a és a' betűkkel jelzett pontozott vonalak mutatják a gerendely és szarvak állását elölről betolt ékeknél, mély szántásra állítva, a 6 és b' betűkkel jelzett pontozott vonalak pedig a hátulról betolt ékekkel való sekély szántásra való beállítást mutatják. Hogy az ékeket mennyire kell betolni a gerendely és eketest közé, az mindig attól függ,
mennyire kell az eketestet lebuktatni vagy felemelni s csak arra kell ügyelni, hogy az ékek rendesen és egyenlően feküdjenek a gerendely és eketest között s annak úgy az alsó, mint a felső lapja szorosan hozzáfeküdjön a gerendelyhez és ekefőhöz. Az ékek helyét az ábrán i betű mutatja. Végül lehet még a szántás mélységét azzal is szabályozni, hogy az önvezető láncot hosszabbra vagy rövidebbre akasztjuk be. Mély szántásnál az önvezető láncot hosszabbra, sekély szántásnál rövidebbre kell venni. A barázdaszélesség szabályozására elsősorban is
31-
•a gerendelyvánkost tartó kengyelalakú keret szolgál, melyet a taliga tengelyén lehet jobbra vagy balra eltolni, úgy hogy előbb a csavarokat, melyek ezen keretet a taliga tengelyéhez szorítják, meglazítjuk s azután a keretet el lehet tolni a kívánt irányban. Rendesen már a gyárban be szokták állítani a keretet a rendes barázdaszélességre, de azért, mikor keskenyebb barázdát kell húzatni, a keretet mégis csak el kell tolni a helyéről. Minél szélesebb barázdát akarunk szántani, annál tovább állítjuk a keretet a barázdától s viszont minél keskenyebben akarunk szántani, annál közelebb hozzuk a keretet a barázdához. Magát a gerendelyvánkost nem szükséges, sőt nem is jó oldalt állítani, mert ez csak akkor szükséges, mikor hegyoldalban szánt az eke s farolni akar. Akkor kell a vánkost is a farolási iránnyal ellenkező irány felé eltolni. Ha csak kisebb mértékben akarjuk a szélességet változtatni, akkor az önvezető lánc megrövidítésével lehet azt elérni olyanformán, hogyha keskenyebb barázdát akarunk szántani, a bal láncot rövidítjük meg, szélesebb barázdánál a jobboldali láncot vesszük rövidebbre. De ezt nem tanácsos mindig tenni és csak akkor ajánlatos, ha a szántandó föld egyenletes és sík. Lejtős helyeken, ha az eke farolni akar és nem akarja betartani a rendes barázdaszélességet, ugyancsak az önvezető lánc bal szárának megrövidítésével vagy meghosszabbításával lehet a bajon segíteni. Mivel azonban rendesen a barázdaszélességet csak keveset szokták változtatni s általában legfeljebb 2—3 hüvelyk (4—6 centiméter) különbség van az ugyanazon ekével húzatni szokott keskeny és széles barázda között, azért elegendő csak a
33 32
kengyelalakú keret eltolásával a gerendelyvánkost eltolni és ennek megfelelően az önvezető láncot beállítani. Lehet végre a vezér eltolásával is szabályozni a barázdaszélességet olyformán, hogy ha a vezért, melyen a taliga vonóhorogja van, a szántás felé hajlítjuk el s úgy erősítjük meg csapszeggel a taligán, akkor szélesebb barázdát kapunk, ha pedig a vonóhorgot a tarló vagy szántatlan rész felé fordítjuk, akkor keskenyebb barázdát kapunk. Ennyiből állna a Sack-eke beállítása szélesebb vagy keskenyebb barázdára. Az eke vezetése szántás közben nem szükséges, mert az önvezető láncok amúgy is egyenes irányban tartják az ekét. Itt csak arra kell ügyelni, hogy az a lánc, amelyik a taliga vezérrúdjáról a gerendely végébe akasztódik, ne legyen annyira rövidre véve, hogy szántás közben megfeszüljön, mert akkor elszakadhat. Ez a lánc csak arra való, hogy ne engedje a taligát s vele együtt a gerendelyvánkost is előre bukni, hanem azt mindig egyenesen fenntartsa s hogy a vonóhorog, vagyis a vezér vége se érhesse a földet, mikor az ekét beeresztik a barázdába vagy szállítják. Az előhántót két esetben szokták használni az ekén. Először is a trágya alászántásánál Mikor trágyát szántanak le, azt úgy kell leszántani, hogy egészen föld alá kerüljön s az eke úgy fordítsa, hogy semmi se lássék ki szántás után a trágyából. Ezt azonban a közönséges ekével nem lehet jól megtenni, különösen akkor nem, mikor sok a szalma a trágyában. Ilyenkor úgy kell a trágyát az eke mögött behúzni a barázdába s mégsem jó a szántás. Pedig a trágya csak akkor tudja igazán jó hatását érvényre hozni, ha egészen a föld alá
került. Ezt az előhántó igen jól el tudja végezni, mert leveszi a föld tetejét trágyával együtt s azt leborítja a barázda fenekére. Az eke pedig betakarja aztán ezt a barázda fenekére esett trágyás földet úgy, hogy semmi sem látszik ki belőle. Ilyenformán nem kell az eke után járni s behúzni a trágyát a barázdába. Elvégzi azt az előhántó s még azt is megteszi, hogy nem engedi az ekét eltömődni, mert az ekefejhez nem ereszti oda a trágyát. Másodszor igen jó az előháníó a gazos föld leszántásánál. Itt is úgy tesz az, mint a trágyás földön. A gazt lefordítja a barázda fenekére az eke előtt, mely azt azután befödi s maga az eke nem. tömődhetik el, mert nincs előtte már gaz.. Végül pedig akkor is jó az előhántó, mikor ugarainak, vagyis mikor a tarlót feltörik. Igaz, hogy sokkal jobb lenne először a tarlót sekélyen feltörni s azután keverőre mélyen leszántani, de a kisgazda igen sokszor nem képes az ősziek alá három szántást adni, sőt még néha kettőt sem, hanem egy szántásba veti el az őszit. Pedig ez nem jó, mert hiszen ismertes az a közmondás, hogy: »Egy szántás egy kenyér, két szántás két kenyér, három szántás három kenyér". Azaz minél jobban megszántjuk a földet, annál biztosabb benne a termés. Az eiőhántós ekéve! egyszerre két szántást lehet végezni és pedig tarlótörést és keverőszántást. A tarlót lehántja az előhántó, a keverőszántást végzi az eke. így aztán egy szántással két munka végezhető el egyszerre. Igaz, hogy ez nem olyan jó, mintha külön lett volna csinálva mindkét szántás, de mégis sokkal jobb, mintha csak egy szántást adna a gazda az őszi alá. Mikor meggyűlt a munka, vagy ha beállt a nagy Ifj. Sporzon : A kisgazda mezőgazdasági gépei.
I.
4
18
19
nyári szárazság, akkor úgysem szánthat a gazda keverőre s azért az olyan helyeken, hol biztos mindig a nagy nyári, augusztusi szárazság, legjobb, ha a kisgazda előhántós ekével szántja meg a tarlót s azt mindjárt egyúttal keverőre is megszántja. 9. A Sack-féle egyetemes eke és előnyei.
A Sack-rendszerű egyetemes eke különösen a kisgazdák számára bír nagy fontossággal, mert lehetővé teszi, hogy aránylag olcsó áron mindazon talajmívelogépek megszerezhetők legyenek, melyekre a kisgazdának szüksége van. Manapság már nemcsak egyedül a jó eke adja meg a jó földmunkát s nemcsak egyedül a jó eke az, amivel hasznosan lehet gazdálkodni. Hiszen a földmunkának többféle módja van s ezt a többféle munkát ugyanaz az eke nem végezheti el egyaránt. Hogy többet ne említsek, például a tavaszi földmunkát ekével nem is szabadna végezni. Az őszi szántást tavasszal felszántani nem szabad, de mivel a földei meg kell lazítani, azért a kisgazda mégis csak ekével dolgozik, több kárt téve ezzel magának, mint hasznot. Vagy eljön a kapálás, a töltögetés ideje, ilyenkor alig győzik néha a munkát. Kevés az ember, napszámost kisgazda nem igen tarthat, mert drága, milyen jó lenne ilyenkor valamilyen kapálógép vagy töltögetőeke. De bizony kevés kisgazda vesz ezért külön kapálógépet. Vagy eljön a burgonyaszedés ideje. Ekével nem lehet jól kiszántani a burgonyát, de burgonyaszedőekével mégis sokkal hamarább megy az, mintha kézzel szednék. De még ha meg is venné a gazda ezeket a talajmívelő eszközöket — melyekre idővel amúgy is rá fog szorulni —, először is drága lenne, mert külön-külön kellene mindegyik gépet megvenni.
Azután meg jóformán helye sem lenne, ahová azokat elrakhatná, mikor nem dolgozik vele. S végre nem fizetné ki magát —• bár szükségesnek mutatkozik — azért az aránylag kevés ideig tartó munkáért külön gépet vagy eszközt venni. Holott így, ha azokat, mint a Sack-eke részeit veszi meg, először is egyharmad árért kaphatja meg a jó eszközt, másodszor nem kell neki sok hely és harmadszor minden földmunkát idejében és jól elvégezhet géppel, olcsón szerzett géppel. A Sack-féle egyetemes eke ugyanis úgy van készítve, hogy annak a gerendelyére az eke helyett fel lehet tenni kapálót, túróekét, töltögetőekét és még sok más ilyen földmívelő gépet. S mivel így olcsóbban juthat a kisgazda a különböző földmegmunkáló eszközökhöz, azért néhány ilyen, melyekre leginkább van szükség, a következőkben van felsorolva. A Sack-féle egyetemes eke mint kétbarázdás eke. Sok kisgazda használja már ma a kettős ekét, mert ezzel gyorsabban lehet szántani. És sokban igaza is van a gazdának, mert az igaz, hogy szaporább a kettős ekével való szántás, mint az egyessel. De az is igaz, hogy kizárólag csak kettős ekével szántani nem jó, mert ezzel nem lehet mélyen szántani — az iga nem bírja — s azért azok a gazdák, kik csak kettős ekével szántanak, sohasem tudnak olyan jó szántást adni a növény alá, mint az egyes ekével. A kettős eke akkor hasznos és akkor azután igazán sokkal jobb és hasznosabb az egyes ekénél, mikor sekélyen kell szántani. A tarlótörésre és a vető szántásra nagyon jó a kettős eke és a gazda csak nyer vele, ha ilyenkor gyorsan megy a szántás. Azért tehát kell is a gazdának kettős eke. Ha van neki Sack-féle egyetemes ekéje, akkor könnyű neki kettős 34*
36
ekére szert tenni, mert nem kell más, mint egy kettős eketestet venni. Az egyes eke gerendelye, meg a taligája megmaradt s a gerendelyről levéve az egyes ekét, helyére fel lehet tenni a kettős eketestet. Ilyen átalakított kettős ekét mutat a 8. sz. ábra. A kettős eketest feltétele úgy történik, hogy a rendes egyes eketestet a tartó csavarok meglazítása s kivétele után leemelik a gerendelyről s ugyanarra a helyre teszik a kettős eketestet, melyet ugyanazon tartócsavarokkal éppen úgy erősítünk
8. ábra. Egyetemes eke mint kétbarázdás hántó vagy magtakaró eke.
meg, mint az egyes eketestet. De ugyanekkor a taligán a gerendelyvánkost tartó kengyelalakú keretet is balfelé, a tarlókerék felé el kell tolni, hogy a kettős eketest egyformán belemenjen a földbe s mindkét eketest teljes szélességű barázdát húzzon. Ezt a beállítást kint szántá közben lehet legjobban elvégezni, mert ott látszik meg .legjobban, mennyire kell a gerendelyvánkost, illetve azt a kengyelalakú keretet a szántatlan föld felé állítani, hogy mindkét eketest teljes széles barázdát húzhasson.
21
A Sack-féle egyetemes eke mint boronaeke, vagyis grubber. Az őszi szántásoknak tavasszal való fellazítására a legkitűnőbb eszköz a boronaeke, vagyis a grubber. Ez ugyanis hét vagy kilenc hegyes, végén előrefelé hajló fogból áilván, a földet nem fordítja, hanem lazítja, porhanyítja és vetés alá sokkal jobban előkészíti azt, mint az eke. A hét
9. ábra. Egyetemes eke mint boronaeke (Grubber).
vagy kilenc fog egy közös keretre van erősítve, mely keretet két csavarszeggel fel lehet erősíteni az egyetemes eke gerendelyére az eke helyébe. Ilyen boronaekévé (grubberrá) átalakított egyetemes ekét mutat a 9. sz. ábra. Ezzel különböző mélységben lehet dolgozni, mert a két támasztókerekét feljebb vagy lejebb lehet állítani a hozzávaló emelőkarral. Szállításnál pedig egészen fel lehet emelni az eszközt, úgy hogy a kerekeken könnyen gurul.
>12 38-
A íarackos földben is igen jól használható ez az eszköz, mert a tarackot feltépi, kipusztítja. A Sack-féle egyetemes eke mint töltögetoeke. A Sackféle egyetemes ekét töltögetőekének is lehet használni olyanformán, hogy a taliga helyett a gerendelyre mankós kereket tesznek, a szántóeke helyett pedig töltögetőeketestet. A (10. sz. ábra) töltögetőekét" 45—75 centiméter széles sorokra lehet beállítani s vele a tengerit, meg a burgonyát jól és hamar fel lehet töltögetni. A töltögetőeketestet szintén két csavar tartja a gerendelyen.
10. ábra. Egyetemes eke mint töltögetoeke gyomirtószerkezettel.
A Sack-féle egyetemes eke mint bargonyakiszántó eke is használható, ha az eketest helyett az ötágú vagy hétágú kormányvassal bíró eketestet teszik fel az ekére, még peJig a homokos földön hétágút, az agyagos földön ötágút. A csoroszlya helyett egy kis ásóalakú szántóvas jut a gerendelyre, mely a burgonyasort meglazítja. Ez elé még egy sarlóalakúra meghajlított indaemelőt tesznek, mely a burgonya szárát félrehárítja az útból, hogy az eke útjában ne álljon semmi. Azonkívül még számos más földművelő eszköz
gyanánt használható az egyetemes eke, amiről legjobb bizonyítékot ad a mellékelt 11. számú képsorozat, melyen fel vannak rajzolva mindazon alakok, mik ugyanazon gerendelyre feltehetők s amikor az egyetemes ekét össze lehet állítani. Az ezen képsorozaton levő alakok a következők: 1. számú. Az egyetemes eke mint rendes szántóeke. 2. számú. Az egyetemes eke mankós talppal,, keskeny barázdák szántására. 3. számú. Az egyetemes eke altalajtúróval és magasított szarvval. 4. számú. Az egyetemes eke mint hármas ekef, kormányrúddal. 5. számú. Az egyetemes eke mint kettős eke. 6. számú. Az egyetemes eke mint hármas hántóeke. 7. számú. Az egyetemes eke mint kettős hántóeke. 8. számú. Az egyetemes eke mint altalajtúróeke. 9. számú. Az egyetemes eke mint csoroszlyaeke, hasogató (skarifikátor). 10. számú. Az egyetemes eke mint csoroszlyaeke, kettős testtel. 11. számú. Az egyetemes eke mint burgonyakiszántó. 12. számú. Az egyetemes eke mint hétágú boronaeke (grubber) 13. számú. Az egyetemes eke mint kilencágú boronaeke (grubber). 14. számú. Az egyetemes eke mint réthasogató. 15. számú. Az egyetemes eke mint gyephántóeke.. 16. számú. Az egyetemes eke mint többsoros kapáló. 17. számú. Az egyetemes eke mint burgonyasorhúzó.
41
18. számú. Az egyetemes eke mint kétsoros kapálógép. 19. számú. Az egyetemes eke mint sorközművelő. 20. számú. Az egyetemes eke mint altalajporhanyító. 21. számú. Az egyetemes eke mint altalajporhanyító, csúszó mankóval, keskeny barázdára. 22. számú. Az egyetemes eke mint al talajporhanyító mankós kerékkel. 23. számú. Az egyetemes eke mint egysoros gyomirtó. 24. számú. Az egyetemes eke mint egysoros kapáló. 25. számú. Az egyetemes eke mint töltöge:őeke. 26. számú. Az egyetemes eke mint töltögető- és gyomirtóeke, széles sorokra. íme tehát 26-féleképpen lehet az egyetemes ekét használni s mind a 26-féle alakjában egyformán jó az és erős. Tehát a kisgazda egy gerendelyt 26-féleképpen használhat fel s ha nincs is szüksége neki csak két-, háromféleképpen, mégis sokkal olcsóbban juthat hozzá, mintha külön venne kettős ekét vagy töltögetőekét. Ezért jó a Sack-féle egyetemes eke és azért is nevezik egyetemes ekének, mert mindenféle célra alkalmas. 10. Milyen hegyi ekével szántson a g a z d a ?
Édes hazánk hegyvidékein gazdálkodó kisgazdáink eke dolgában bizony nagyon rosszul állnak. Elnéztem sokszor, hogy azon az amúgy is mostoha hegyoldalon milyen ember- és állatkínzásszámba megy még manapság is a szántás. De nem csoda, hiszen még a legtöbb helyen is az ősrégi, ősapáink idejéből reánk maradt, ekének nem is
*
43
42
nevezhető faeszközzel, olyan ásó- meg lapátformából összetákolt túrószerszámmal küzköclnek. Mire az ember egy ilyen szántóeszközzel a barázda végére ér, kifullad a nagy igyekezet miatt, a szegény baromnak meg ugyancsak fujtat a vékonya. Ha pedig a barázdát nézzük meg, amit ez az ekének csúfolt szerszám húzott meg, elkeseredik a jó szántáshoz szokott gazda szíve ennek láttára. Nem barázda ez, kedves hegyvidéki gazdák, hanem egy nyomorúságos, girbe-görbe karcolás, mellyel az áldott föld tetejét csak elcsúfították. Nincs ennek a barázdának csúfolt karcolásnak se talpa, se válla, se háta, csak olyan az, mintha a megrakott szekér a sárba, kátyúba elült, aztán kihúzzák belőle s a kátyúban marad a kerék nyoma. Nem csoda aztán, hogy az amúgy is mostoha, föld ilyen megmunkálás után még mostohábban terem. Pedig annak a földi javakban szűkölködő szegény hegyvidéki kisgazdának ugyancsak kell, hogy termése legyen, mert ott hosszú a tél, korán kezdődik, későn tavaszodik A készből kell élni hosszú ideig, ennek a késznek pedig teremni kell. j ó és sok pedig csak a jól megművelt földön terem.. Azért hát félre azzal az ósdi rossz eszközzel, mikor van annál sokkal jobb új. Itt a 12-ik ábrán látható egy olyan hegyi eke, amellyel éppen olyan igen jó szántást lehet csinálni a hegyoldalon, mint a jó vasekével a sík földön. Ez a hegyi eke, vagy amint nevezik, „váltva forgató eke", áll a gerendelyre erősített olyan ekefőből, amelyen csak egy közös kormányvas van, de két külön szántó vas és eketalp. Ezek, amint a képen is látszik, egymásfölött állanak és hogy szántás közben ne mozoghasson az egész, hát az ekeszarvak előtt látható rövid fogantyús závárral lesznek hely-
W^m^m
•
ben tartva. Az ekefő előtt van a csoroszlya, ez előtt a láncos önvezető és az eketaliga. Mint azt már a szántásnál is olvastuk, az eketaliga tengelyének, meg a gerendelyvánkosnak is mindig vízszintesen kell állani. Igen ám, de a hegyoldalon való szántásnál hol az egyik, hol a másik kerék kerül a barázdába s így sok állítgatással járna, ha a hegyi ekének is olyan taligája lenne, mint a rendes ekének. Hát hogy ez elmaradjon,
12. ábra. Egyszerű Sack-féle váltva forgató eke.
csináltak a hegyi ekékhez olyan taligát, amilyent a 13-ik sz. ábra mutat. Ennél a taligánál a tengely könyökösen meg van görbítve és a bal oldalán egy félkörben kimetszett állító vezetéke van, amely vezetékbe egy kilincsvas illik bele. Ezzel a kilincsvassal aztán úgy át lehet állítani a taligát, amint az a 13. sz. ábrán látható, vagyis akár a jobb, akár a bal kereket lehet a barázdába járatni és azért maga a vánkos mindig vízszintesen fog állani. Megpróbáltam én magam is szántani hegyoldal-
>12 45-
ban ilyen ekével és elmondhatom, hogy csupa gyönyörűség volt vele dolgozni. Először is, ha az eke beállott a barázdába, nem kellett a szarvakat fogni, a láncos önvezeték elvezette az ekét szépen, rendesen a maga útján, úgy hogy csak az igás állatra kellett vigyázni, hogy rendesen járjon. Azután micsoda szép egyenletes barázda maradt az eke uián! Az elől menő csoroszlya szépen levágta a barázda vállát simán, egyenesre, a jól formált szántóvas és kormánylemez pedig úgy vágták és fordították a
A
B
13. ábra. A fordítható tengelyű eketalyiga. A a jobboldali kerék, B a baloldali kerék, araint a barázdában halad.
barázdát helyre, mintha csak egyenes földön szántott volna az eke. De most jön a java! Megpróbáltuk, milyen nehezen jár a különben fából készült s így súlyra nézve könnyebb régimódi hegyi eke, meg ez a tisztán vasból és aczélból készült, tehát súlyra nézve nehezebb újmódi vaseke. Hát bizony az sült ki, hogy a vaseke könnyebben jár, annak dacára, hogy súlyosabb mint a faeke. Könnyebben jár pedig azért, mert jó csoroszlyája, jó
szántóvasa van és nem kell a szarvát fogni, nyomkodni. Az eke nem ugrál a barázdában, nyugodtan halad s így az igás állat is nyugodtabban húzhat, nem fárad hiába. Rájöttünk arra is, hogy csoroszlya nélkül nem ér a hegyi eke semmit, mert nem tud szép barázdát húzni és igen nehezen jár, de meg nem is marad a barázdában. És megpróbáltuk ezt Felső-Magyarországban, meg külön Erdélyben is. Mindkét helyen ugyanazt tapasztaltuk. Azért hát én azt mondom, hogy minden hegyvidéki kisgazda a maga érdekében is jól teszi, ha elhagyja a régi, rossz szerszámot és ehhez a vas hegyi ekéhez fordul. Ha nem hiszi, amit itt leírtam, próbalja meg. Hozassanak a község gazdái egy ilyen ekét próbára, álljanak ki vele, aztán próbálják meg, hasonlítsák össze munkáját, meg kezelési módját a maguk ekéjével, majd meglátják a különbséget. Van egy könnyebb és olcsóbb faeke is, a Dornerféle, mellyel elég jól lehet hegyen szántani s amelyik különösen azon kisgazdák számára való, kik ökröt vagy lovat nem tudnak tartani, hanem tehenekkel szántanak. Pedig sok ilyen kisgazda van még Erdélyben, meg a többi hegyvidéken. Ezt az ekét mutatja a 14. sz. ábra. A fagerendelyén két eketest van egymás felett. Az alsó — szántó — eketestet egy kis villa tartja a helyében, melynek a nyele felnyúlik az ekeszarvak közé. Az eketestek átváltása úgy történik, hogy amint az eke a barázda végére ért, ott kiemelte a szántó ember, akkor a szarvak közt felnyúló nyélnek a végén levő gombra öklével vagy tenyerével ráüt, mire alul a villa kiereszti az alsó eketestet s most át lehet billenteni azt úgy, hogy a felső eketest kerül alul s annak talpát fogja meg a tartó villa. Van a
47
46
Ezt a rögöt kell szétzúzni, széttörni, hogy a föld egyenletes legyen s a vetőmag is rendes helyére juthasson. De ezt már ekével végezni nem lehet, ide más eszköz való s ez a borona. A borona fogai széttördelik a rögöt, elsimítják a földet s elvégzik azt a dolgot, amit az eke már nem végezhetett. A borona az eke munkáját kiegészíti, helyrehozza, szóvai a borona az eke mestere. Hogy miből áll s milyen a közönséges borona, azt minden gazda tudja s azért ennek a szerkezetét és összeállítását itt csak röviden írjuk le. Inkább majd arról lesz szó, hogy milyen borona való a kisgazdának s azzal miképp dolgozzon. Azelőtt általában, sőt a kisgazdák még ma is igen sok helyen a faboronát használták s használják. Ez a faborona rendesen háromszögalakban összerótt fagerendákból készült, melyek még keresztrudakkal is össze voltak kötve, hogy erősebben összetartson az egész. A gerendákba hegyes vasszögek voltak beleillesztve s a háromszögű borona egyik csúcsára volt téve a kampó vagy horog, melybe az igás lovat vagy ökröt akasztották. Ez a régi faborona, addig, míg mást nem ismertek, jó volt, de ma már csak legfeljebb a homokos földre való, mert bizony ez nem jól dolgozik. Nem pedig azért, mert a kemény hantot nem igen töri meg, járása nem biztos és a fogak nincsenek jól ráerősítve a keretre. Azután, mivel csak egy darabból áll, ha nagyobb hant kerül az útjába, az felemeli az egész boronát, úgy hogy az összes fogak kijutnak a földből és addig, míg a nagy rögöt vagy szét nem zúzza, vagy azt a boronát vezető ember ki nem veszi a borona alól, nem boronál semmit, üresen jár. Ha pedig gazos földön boronál és a gaz eltömi
gerendelyen ezenkívül az eketestek előtt egy vaskörte, mely arra való, hogy a földben levő ekét a fölötte levegőben levő eketest ki ne emelje. Éppen azért ezt a vaskörtét a gerendelynek mindig arra a felére kell átfektetni, amelyik felén az eke szánt. Erdélyben jól bevált ez az eke és Török András nagyszebeni gépgyárosnál kapható.
11. Mire való a borona s hogyan és mikor kell b o r o n á l n i ?
Azt már megtudhatta minden gazda az eddig leírt dolgokból, hogy milyen ekével s hogyan kell szántani. De nemcsak egyedül szántásból áll a föld megművelése és előkészítése, mert hiszen az eke nem tehet mást, csak felszántja, felássa a földet. Az a föld pedig egyszerű szántás után még nem olyan, hogy abba mindjárt mindig vetni lehetne. A felszántott föld — mint azt jól tudjuk — mindig göröngyös, hantos, rögös. Néha kisebb a hant, puhább, mikor jó időben lehetett szántani, de néha nagy és kemény a rög, nem egykönnyen esik szét.
I
48
81
a fogakat, akkor megint nem dolgozik addig, míg a gazt onnan el nem tisztítják. Ezt pedig csak úgy lehet, ha felemelik az egész boronát. Már pedig nem valami jó dolog az egész boronát folyton emelgetni. S végül azért, mert egy darabból áll, nem foghat bele minden foga egyenlő mélyen a földbe, különösen ha a föld nem egyenletes, hanem nagyon göröngyös vagy hepe-hupás, gödrös. Ilyenkor az az egytagú borona csak a nagy göröngyöket érheti, azokat próbálja elzúzni, de mivel ez sem sikerül mindig, leggyakrabban csak eltáncol a rögök felett és vajmi keveset boronál. Éppen ezért az egytagú régi faborona nem jó eszköz. Van annál ma már sokkal jobb is. Ez a vasborona, mely tisztán csak vasból készült s melynek fogai vasgerendába vannak csavarokkal felerősítve, ha megkoptak, ki lehet onnan venni s újra megélesíteni, mi a faborona fogainál nem megy olyan könnyen. A vasborona azonkívül nem egy darabból, hanem több darabból áll, melyek rövid lánccal vannak egy közös ferhércre akasztva. Ilyenformán jobban hozzáalkalmazkodhatik a borona a föld felszínéhez, nem szökhetik ki alóla egykönnyen a rög. Minden tag külön mozoghat úgy, hogy ha nagy rög is jut a borona elé, az csak egy részét emeli fel, a többi része a földön marad s boronál tovább. Ha pedig gaz tömi el a boronát, akkor nem kel! az egész boronát megemelni, hogy a gaz kimaradhasson alóla, hanem csak azt a részét, hol a gaz megtorlódott. Könnyen lehet tehát tisztítani is. A vasborona erősebb, sokkal tartósabb, mint a faborona s mert a fogak rajta jobban vannak elosztva, mint a faboronán s mivel jobban hozzáférhet mozgékonysága miatt a földhöz, mint a faborona, sokkal jobb munkát is végez mindig, mint amaz.
Van már manapság annyiféle vasborona, hogy a gazda alig tud eligazodni köztük s éppen azért gyakran megesik, hogy vesz ugyan vasboronát, de nincs köszönet benne. Mert nem minden vasboronát lehet mindenféle földre használni. Aztán meg a boronának nemcsak hantot kell tudni törni, hanem simítani is, no meg vetést és kaszálót is boronálni. Éppen azért a gazda jól teszi, ha olyan boronát vesz, amelyikkel ezt a három munkát elvégezheti. Ilyen borona rendesen az úgynevezett középnehéz borona. Mikor a gazda boronát akar venni, akkor először is ismernie kell azt, hogy milyen múveletű a földje. Ha kemény, zsíros, nehéz műveletű, kötött földje van, akkor inkább valamivel erősebb fajtát válaszszon, míg ha könnyű műveletű, lazább, homokosabb a földje, akkor a könnyebb borona is megteszi. De azért se túlságos nehezet, se igen könnyűt ne vegyen, mert ezzel csak fél munkát tud végezni. Legokosabban teszi a gazda, ha megírja a gépgyárosnak, hogy milyen földre kell neki a borona. Az aztán küld idevaló középnehéz boronát. Mielőtt egy újabb jóféle boronát itt leírnánk, előbb néhány szóval el kell mondani, hogyan kell boronálni. A középnehéz boronával, mikor rögöt kell törni, vagy tavasszal az őszi szántást felboroná.'ni, olyankor úgy dolgoznak vele, hogy a boronát megrakják nagyobb fatuskókkal vagy megterhelik földes zsák- * kai. Ezzel a középnehéz boronából ilyenformán egyszerű módon nehéz borona lett. Vetés előtt s vetés után való boronáláskor üresen jár a borona, éppen úgy a kikelt vetés megboronálásánál is. Mikor szántást boronálnak, akkor a barázdákra keresztben kell járni a boronának, de ha ez nem Ifj. Sporzon : A kisgazda mezőgazdasági gépei. I.
4
21
50
lehet, mehet a borona a barázda hosszában is, csakhogy ilyenkor kétszeri járatással lehet csak azt elérni, amit a keresztben való boronálásnál egyszeri járattal érnek el. Gyomirtásnál is előbb a barázdákra keresztirányban kell egyszer vagy kétszer járatni a boronát s azután a barázda hosszirányában egyszer végigmenni, hogy a keresztben való boronáláskor meglazított, feltépett gyomokat ez az utolsó boronamenet végképp kiszakítsa, felhozza és összehúzza. Nedves, megázott földet mindjárt boronálni nem szabad, mert ilyenkor a borona ahelyett, hogy rögöt törne s a földet lazítaná, szétmázolja s összetömi a földet. De mihelyt a föld teteje megszikkadt, a borona ráereszthető, sőt ilyenkor nagyon hasznos is, mert ezzel a boronálással a földben visszatartjuk a nedvességet s az nem párologhat egykönnyen el. Az őszi vetéseket tavasszal, mihelyt a föld kezd megszáradni s ha a vetés télen át nem fagyott fel s a gyökérzet már jól megerősödött, igen üdvös és hasznos dolog megboronálni. Ezt nem szabadna egy gazdának sem elmulasztani, hanem minden tavaszszal, akár sűrű a vetés, akár nem, a boronát rá kell ereszteni. Nem baj az, ha a borona néhány szál gabonát ki is tép. Helyrejön a vetés az eső után úgy, hogy sokkal szebben fog fejlődni s nőni, mint az olyan, melyet nem boronáltak. Csakhogy jó ilyenkor lovakkal járatni a boronát, az kevesebbet tapos a vetésen, mint az ökör. Aztán még egyet jegyezzen meg magának a gazda s ez az, hogy a vetést boronáló ember ne nézzen hátra. Mert bizony nem szép látvány az olyan frissen megboronált vetés, de teljesen nyugodt lehet a gaz da hogy két hét tuulva már túlnövi a boronálatlan
vetést, erősebb lesz, szebb és több szemet hoz s végre nem dől meg oly könnyen. Mindezen munkák végzésérea többek köztaLaakeféle szántóföldboronák igen jól használhatók. Ilyen boronát mutat a mellékelt 15. sz. ábra. Ennek, mint a rajzból is látszik, S alakra meghajtott gerendái vannak, melyekbe a boronafogak csavarral vannak beleerősítve, de úgy, hogy azokból könnyen ki is vehetők és élesíthetők. Két vagy három ilyen S alakú vasgerenda képez együtt egy boronatagot s egy borona nagyság szerint 3 — 4 ily tagból áll,
15. ábra. A Lauke-féle szántóföld-borona.
melyek mind egy közös ferhécre vannak akasztva. Ez a borona különféle nagyságban és nehézségben készül, úgy hogy mindenféle földre lehet megfelelőt találni köztük. Ezzel a boronával az összes szántóföldi boronálásokat el lehet jól végezni. Van azonban még két igen kitűnő jó borona, melyeknek a kisgazdák is igen nagy has nát vehetik. Igaz, hogy ezen boronák drágábbak, mint a közönséges boronák és hogy egy kisgazda a maga számára nem is szerezheti be. De ez nem baj, mert összeállhatnak többen s közösen vehetik meg a boronát és mégis mindegyik jól hasznát veheti. Ez a két
21 52
borona ugyanis legelső sorban larlótörésre és az őszi szántás tavaszi felporhanyítására való. Amint lekerült a gabona a tarlóra, ezzel a két boronával — akár az egyikkel, akár a másikkal — legalább is háromszor olyan hamar és legalább is kétszer olyan jól fel lehet a tarlót törni, mint a legjobb kettős ekével. Az egyik a rugós-fogas borona, melyet a 16. sz. ábra mutat. Ennek szántalpalakú keretén hátrahajló erős acélrugó-fogai vannak, mely fogak végére
akkor, mikor sietni kell a dologgal, s ha két-három kisgazda összefog, néhány nap alatt mindhármójuk tarlója rendbe jött, vagy pedig tavasszal — amikor meg még sokkal jobban sürgős a munka — az őszi szántás ugyancsak igen hamar elkészül vetés alá, sokkal jobban, mint az ekével és még igen sokkal hamarább. Ez a rugós-fogas borona a homokos földekre való. Az agyagos, nehezebb földeken a rugós-fogas
17. ábra. Tárcsás borona munkában. 16. ábra. Az „Osborne" rugós fogas borona.
könnyen kicserélhető éles kapaszerű karmok vannak rácsavarva. A kereten látható két emeltyű segítségével ezen fogak jobban vagy kevesebbet hátrafelé forgathatók s így mélyebben vagy sekélyebben nyomulnak bele a földbe. A széles és hegyes karmok alaposan felkaparják a föld tetejét, a tarlót, amely ilyenformán sokkal jobb munkái kap, mintha ekével forgatták volna át, jobban megtartja az annyira szükséges nedvességet. Ha belefognak négy lovat, akkor napjában legalább is 8-—10 hold tarlót lehet így feltörni. Ez pedig igen nagy szó
borona helyett jobban megfelel a tárcsás borona, melynek képét a mellékelt 17. és 18. sz. ábra mutatja. Ez az eszköz tulajdonképpen nem más, mint egy tengely, melyre éles, kifelé homorú acéltányérok vannak felhúzva. A gépen két ilyen tengely van, melyek a hozzájuk tartozó emeltyűvel vagy teljesen egy irányba, vagy pedig egymáshoz szögletbe állíthatók. Van még a gépnek egy vonórúdja is, meg a gépen rajta egy kocsis-ülés. Hogy pedig könnyen lehessen szállítani, a gép még két kis kerékkel van ellátva, melyek egy könyökös tengelyen ülnek és
55 54
amelyeket munkaközben fel lehet emelni, viszont szállítás közben pedig leereszteni. Ez a tárcsás borona úgy dolgozik, hogy az éles tányérai belevágnak a földbe, abból vékony szeleteket kivágnak, azokat felemelik, összemorzsolják 1 s úgy engedik visszaesni, hogy a föld úgy néz ki a gép után, mintha a tetejét a kertész munkálta volna meg. Ez az eszköz kitűnően használható tarlótörésre,
Hasonlóan kitűnően használható ez az eszköz az őszi szántások fellazítására tavasszal, a földnek vetésre való előkészítésére. Ilyenkor csak keveset kell szögbe állítani a tengelyeket. Persze ez a gép is olyan drága, hogy egy kisgazda nem szerezheti be magának, de' már 2 — 3 gazda együtt ki tudja fizetni s mert ez is legalább háromszor annyit dolgozik és igen sokkal jobban, mint a legjobb kettős eke, bizony csak hasznát látják a kisgazdák, ha beszerzik. 12. A rétborona és a rétek javítása.
18. ábra. Tárcsás borona szállításnál.
mert a tarló tetejét egy-két hüvelyk mélységre olyan finoman megdolgozza, hogy abból a nedvesség nem párologhat el. Ilyenkor a két tengelyt annyira szögletbe kell egymással állítani, amennyire az iga csak győzi húzni. Éppen ilyen jó az rögtörésre is, különösen ha olyan erősek a rögök, hogy a közönséges borona vagy henger már nem tudja azokat megtörni. Ekkor ez a tárcsás borona, egyenesre állított tengelyekkel, az ő éles tányéraival szétmetszi, mintha késsel vágnák a kemény rögöt.
De nemcsak a szántóföldet és vetést kell boronálni, hanem a kaszálókat és réteket is. Ezek is igen meghálálják a tavaszi boronálást és sokkal többet teremnek, mintha nem boronálták volna. Hogy mekkora különbség van a megboronált és a boronálatlan közt, arról könnyen meggyőződhetik minden gazda a maga kaszálóján. Csak próbálja meg és boronálja meg jól a kaszáló felét, a másik felét hagyja úgy. Majd csakhamar meglátja, mennyire jobban női a takarmánya boronált részen, mint a boronálatlanon. A rétek és kaszálók boronálására nem lehet a rendes szántóföldboronát használni, mert ez a megkeményedett rét vagy kaszáló felszínén keresztül nem tud jól behatolni, fogai nem vágnak be a rétbe s a borona csak eltáncol a gyepen, legfeljebb a tetejét karcolja meg. Ide olyan borona való, mely egészen ráfekszik a föld felszínére, még akkor is, ha zsombék vagy vakondtúrás jut útjába. Ily borona az úgynevezett láncborona, melynek egyik alakját, a Laake-féle láncboronát a mellékelt 19. sz. ábra mutatja. Nevét a láncborona onnan kapta, mert ez sok kis háromszögű tag összeláncolásából áll. Ezen kis
>12 56-
tagok mindegyikén van három késalakú fog, még pedig mindkét végén kihegyezve, úgy hogy a boronát mindkét oldalán lehet használni. Az egyik vége a késnek hosszabb, a másik rövidebb s aszerint amint jobban vagy csak kevesebbet akarjuk a
Igen jól használható ez a borona a vetés elsimítására is, a vetőmag egyenletes eltakarására, de akkor a rövidebb fogvéggel kell dolgoztatni. Nem lehet eléggé dicsérni ennek a boronának a hasznos munkáját s egy gazdának sem szabadna elmulasztani kaszálójának, rétjének, de még a kisebb legelőnek is az ilyen láncboronával való megmunkálását tavasszal. Mivel azonban egy-egy kisgazdának rendszerint csak kis kaszálója van, amiért magáért nem érdemes ily boronát venni, igen üdvös lenne, ha több gazda közösen összeállna s együtt vennének
19. ábra. A Laake-féle láncos rétborona.
gyepet felhasogatni, a hosszabb vagy rövidebb fogvéggel fordítjuk le a boronát. Ennek a Laake-féle láncboronának egy tagját mutatja a mellékelt 20. sz. ábra. Ez a borona a gyep tetejét késalakú 21. ábra. A réigyalu.
20. ábra. A Laake-féle láncos rétborona egy tagja.
fogaival erősen felhasogatja, a vakondtúrásokat és zsombékokat széttépi, elteríti és a borona után csúszó vaspálca pedig elsimítja az egész boronálást, úgy hogy így egyszeri munkával az egész boronálás és egyengetés elvégezhető.
ilyen boronát s azután egymás után használnák. Hisz mindegyikre jó időben jutna azért, mert két jó lóval egy nap 5—8 katasztrális holdat könnyen meg lehet boronálni vele. De hát akármilyen jó is legyen az a rétborona, az csak akkor lesz igazán hasznos, hogyha a rétet állandóan rendben tartják. Az elhanyagolt, zsombékos, vakondtúrásos, hangyafészkes, mohás rétet ez a lánczborona nem tudja ám rendbehozni. Oda más eszköz való először. És ez a 21. sz. ábrán bemutatott rétgyalu, amilyet minden községnek kellene egyet tartani. Ez, mint az ábra is mutatja, áll egy erős fakeretből, melyből fölfelé két szántalp áll ki.
21
58
A szántalpak arra valók, hogy szállításkor azon csúszik az egész eszköz. A fakeret első keresztgerendájába két sor erős, előrehajló, tépővaskarom van beletéve, ezek mögött a keret közepe táján van egy feljebb vagy lejebb állítható gyalukés és e mögött a keret hátsó kettős keresztgerendája közé kökény vagy galagonya vagy egyéb tüskés gályákból lehet tüskeboronát tenni. Az eszköz úgy dolgozik, hogy a zsombékos réten, | mikor végighuzatják, a karmok feltépik, szétszaggatják a zsombékot, az utánuk jövő gyaluk és aztán elmetszi azt és a végén jövő tüskeborona elegyengeti a széttépett és elvágott zsombékot. A nagyon elhanyagolt réten vagy kaszálón vagy legelőn bizony néha kétszer-háromszor is végig kell járni kora tavasszal, mikor a fagy már felengedett, ezzel a gyaluval s ha már a zsombék, régi vakondtúrás, hangyafészek le van simítva, akkor a láncborona következzék. Olyan kaszálást ad az így megdolgozott rét, hogy gyönyörűség nézni, 13. Mire való a henger, hogyan és mikor kell h e n g e r e z n i ?
Minden gazda tudja, hogy igen sokszor nem elég csak beboronálni az elvetett magot, hanem hogy az könnyebben kikeljen, hamarább csírázzék, meg is kell hengerezni, vagyis a földet jól hozzá kell nyomkodni az elvetett maghoz. Erre a munkára való a henger vagy görgő, ahogy azt néhány helyen nevezik. Csakhogy nem csupán erre való a henger, hanem még sok egyéb célra. Például arra is való, hogy vele a tálnedves földet hamarább ki lehet szárítani Ha ugyanis a föld nagyon vizenyős és meghengerezik, akkor a teteje megnyomatván, a föld vize hamar felszáll és elpárolog, tehát a föld kiszárad
Ez különösen tavasszal, ha a mélyebb helyeken jobban megmaradt a nedvesség és több van belőle a kelleténél, hasznossá teheti a hengert. Másik használati módja az, ha télen felfagyott a vetés, akkor ezt tavasszal meg- kell hengerezni, hogy lenyomassák a felhúzott gabona. De jó a henger az olyan rögök, göröngy eltérésére is, amelyet a borona nem bír. Továbbá jó akkor is, ha igen buja a vetés és attól lehet tartani, hogy mire szárba megy, megdől. Ilyenkor, ha rámegy a henger, megtöri a vetést anélkül, hogy kárt csinálna benne s az később nehezebben dől meg. Csakhogy amilyen áldásthozó lehet a henger, éppen olyan veszedelmes is lehet az a hozzá nem értő gazda kezében. Azért hát először is arra ügyeljen a gazda, hogyha földje szeret megkérgesedni vagy megcserepesedni, akkor ne sima hengerrel, hanem gyűrűs hengerrel dolgozzon, ha pedig szárazságra hajló a földje, akkor csak vetés után addig hagyja földiét meghengerezve, míg kikelt a vetés, aztán menjen rá mindjárt egy könnyű boronáva!, különben kiszárad a földje. Ha alászcintotta a trágyát, ctzt nagyon jó meghengerezni, mert így a trágya jól összeáll a földdel és hasznosabbá válik. Éppen így, ha tarlót baktat a gazda, a lebuktatott tarlót jó lehengerezni, mert így hamarább kikel a gyommag s azt hamarább alá lehet szántani. De mindezekre a munkákra csak a jó henger képes. Az olyan egyszerű henger, mint aminőket kisgazdáink általában használnak, az csak tréfának való, az jó munkát nem végezhet. Nem pedig azért, mert ha egy hant vagy rög jut alája, vagy ha gödör, hajlás fölé kerül, nem dolgozik teljes szélességében, mert nem tud hozzá alkalmazkodni a talaj
>12 60-
egyenetlenségéhez. Ha rögre jutott, akkor felemelkedik s csak az egyik sarka éri a földet, ha hallásra került, akkor a hajtásba nem nyúlik bele, felette megy el s így az a rész hengerezellenül marad. Azért hát olyan hengert kell venni a kis-
A rögös földre pedig rögtörésre jó a gyűrűs henger, olyan, amilyen a 23. sz. ábrán látható. Itt két sor vasgyűrű áll egymás mögött, úgy hogy rög nem szökhetik el a henger elől. Elől-hátul vannak rajta a befogáshoz- horgok, úgy hogy a tábla végén nem kell vele fordulni. Mind a két hengert szintén legjobb, ha több kisgazda együttesen, közösen szerzi be, mert egy nap alatt két ökörrel vagy két lóval (a gyűrűs hengerbe 4 ló kell) 6—8 kataszteri holdat meg lehet vele munkálni. 14. A kisgazda vetőgépei.
22. ábra. Háromtagú sima vashenger.
gazdának is, amelyik az egyenetlen felületű talajon is jól tud dolgozni. Ez pedig a több tagú henger. Az ilyen több tagú henger rendszerint három rövid hengerből áll, melyek úgy vannak egymással összeakasztva, mint azt a 22-ik ábra mutatja. Az
23. ábra. Gyűrűs henger szilárd fakeretben, 27 gyűrűvel két sorban, elül-hátul vontatóhoroggal ellátva, hogy a tábla végén fordulni ne kelljen.
egyes tagok külön-külön dolgoznak és akármilyen hepe-hupás a föld, hozzáalkalmazkodnak az egyenetlenségekhez, mindenhol egyformán megnyomják a föld színét.
Régi, de jó és igaz közmondás az, hogy: „Ki mint vet, úgy arat". Tudták ezt már a régi gazdák is, tudják az újak is és azért mégis, hej de sok kisgazda rosszul vet még ma is. Pedig hát ma már könnyen lehetne jól vetni, csak egy kis jóakarat meg egy jó vetőgép kell hozzá. A kisgazda is csak éppen úgy nyer a vetőgépen, mint a nagygazdaságok, mert hiszen könnyen megérthető dolog, hogyha a vetőgéppel való vetés nem lenne nyereséges, akkor ugyan egyetlen vetőgépet sem használnának a nagyobb gazdaságok, hanem ősi szokás szerint ott is csak kézzel vetnének. Szinte hallom az ellenvetést, hogy: minek nekem a vésőgép, mikor én a két kezemmel többet el tudok vetni egy nap alatt, mint a vetőgép két lóval meg két emberrel ? Hát bizony ez igaz, meri kézzel egy ember többet, vagy legalább is akkora darab földet be tud vetni, mint egy vetőgép két lóval és két emberrel, de az is igaz, hogy sokkal rosszabbul veti el a magot, mint a gép, de meg sokkal több vetőmag is kell neki, mint a gépnek. Akkor azután, ha összehasonlítja a keze munkáját a gép munkájával, bizony azt tapasztalhatja, hogy az utóbbié jobb.
62
63
vetésnek. Ezen a bajon a vetőgép teljesen segít, mert ezzel a magot képesek vagyunk tetszés szerint mélyebben vagy sekélyebben a földbe hozni, még pedig mindig egyenletesen, mint az a B-vel jelzett képen is látható. A másik nagy baja a kézzel való vetésnek az, hogy a mag nem kerül egymástól egyenlő távolságban a földbe, ha még olyan ügyes is a vető ember s ezért a kézzeli vetés után mindig egyenetlenül kel, ami pedig nem jó, mert akkor a vetemény
Éppen azért, mielőtt a vetőgépeket meg a vetőgépekkel való bánásmódot ismertetném, röviden összehasonlítom a kézi és a gépi vetés munkáját. Ebből azután könnyen megérthető, hogy hát miért jó a vetőgép? Aki figyelmesen megnézi a 24. sz. képet, azonnal észreveszi a kézzel és géppel történt vetés közti különbséget. A képnek .4-val jelzett része mutatja a vetőmagnak a földben való elhelyezkedését a kézi vetésnél, a 5-vel jelzett rész a mag elhelyezését a géppel való vetésnél mutatja. Ha az /4-val jelölt képet megfigyeljük, azt látjuk, hogy azok a fekete
r
t
f
utitiÉy^wíiiwtii
m
m
r
n
w
m
24. ábra. A vetőmag elhelyezkedése. A kézzeli vetésnél. B géppel v.iló vetésnél.
pontok, melyek a magokat jelentik, nem egy sorban s nem egyenlő mélyen vannak a földben, hanem össze-vissza hevernek, egynehány a földszínén s vagy három-négy mag 8 centiméternyire mélyen lenn a földben. Ebből már most nem nehéz megérteni, hogy azok a magvak, amelyek úgy össze-vissza hevernek, nem csírázhatnak egyszerre s így a vetés sem kelhet ki egyszerre. Amelyik vetés pedig nem kel ki egyszerre, az nem is nőhet, nem is fejlődhetik egyformán, nem érhet be egyszerre, tehát nem is aratható egyszerre s ha mégis egyszerre aratjuk, a termés, azaz a mag nem lesz egyforma. Ez az egyik, még pedig n gy baja a kézi
"f
^
25. ábra. A vetőmag elhelyezkedése a sorokban géppel való vetésnél.
nem képes egyenletesen fejlődni. Hiszen azért fattyazzák a kukoricát, eggyezik a répát, hogy a meghagyott tő jobban nőhessen, mert ha sűrűn áll, nem fejlődhetik jól. Éppen így van ez a gabonánál nem tud nagy, erős kalászokat hányni. A vetőgép ezen a bajon is segít és pedig az által, hogy a magokat szépen sorjában rakja le egymásután, olyanféleképpen, mint azt a 25. sz. képek mutatják, hol a pontok a magvak fekvését jelzik a földben. A vetőgépek vagy úgy vetnek, hogy a sorokban sűrűn fekszik a szem és a sorok ritkák, vagy pedig úgy, hogy a sorokban ritkábban feküsznek a
65
64
szemek és a sorok sűrűbbek. A vetésnek ez az utóbbi módja jobb, mert így az egyes magvak nemfeküsznek oly közel egymáshoz, az azokból kelt növények gyökerei nem kúsznak össze és nem gyöngíthetik el egymást, de a táplálkozásukra jutott területet jobban és egyenlően használhatják ki és így a nagyobb termés biztosítva van. A kézzel való vetésnek harmadik nagy hibája a nagy vetőmagpazarlás. A kézzel való vetéshez egynegyedrésszel több vetőmag kell ugyanazon területre, mint a géppel való vetéshez. Ha például egy katasztrális holdra (1600 négyszögöl) búzát vetünk géppel, akkor kell 120 liter mag, ha pedig kézzel vetünk, 160 liter legalább is. Már pedig amúgy is nagy szüksége van a mai nehéz időkben a gazdának minden egyes szem gabonára s ha valamit meg lehet vetőmagban takarítani, annak bizony hasznát veszi minden gazda, legcélszerűbben pedig úgy, hogy a néhány év alatt megtakarított mag árán gépet szerez be. Hogy ezek közül melyik a legjobb rendszerű s melyik ajánlható leginkább a kisgazdának, arról majd később lesz szó. 15. Miiyen a vetőgép szerkezete és miiyent használjon a kisgazda?
Sokféle vetőgép van ma már használatban.. A nálunk, hazánkban használt vetőgépek szerkezete általában három főrészből áll és pedig a vetőkészülékből, a vetőkészüléket hajtó fogaskerekekből, vagyis a hajló műből és a gép kocsiszerkezetéből, kapcsolatban a kormányzó készülékkel. 1. A vetőkészülék áll az úgynevezett vetőládából vagy magszekrényből. Ez egy hosszúkás fa- vagy bádogláda, mely végigfekszik az egész vetőgép szélességében és rá van helyezve a gép kocsikere-
tére. Ennek a ládának a fenekén forog az ú. n. vetőtengely, melyre rá vannak húzva a vetőtárcsák (kanalak). A vetőtárcsák, melyek a vetőládában levő magot a b kimerik, sokféle alakúak. AltaJlL J^k Iában három nagy csoportra fial .IP1h_ oszthatók, úgymint: a kanalas, a merítőkorongos és a tfiü fpjgl tolós vetőtárcsákra. A vetőW MlF tárcsák tulajdonképpen kerekek, melyeknél a kerék koszoI|a Mjjjm rúján vagy kis kanalak vannak g ^ ^ ^ g ^ ^ k l a koszorú két oldalán meg|ll| v^jjT erősítve, vagy pedig olyanok, ^wm* amelyeknél a kerék koszorúja ^rf y széles és a koszorúba mélye'Mm 'ámk dések vannak vágva, amelyek a magot kimerik, aminők pl. ^ É N m P a mellékelt 26-ik ábrán látmjf W m hatók; végül vannak olyan vib? vetőtárcsák is, amelyeknél a hjl^ kerekek belül üresek és kisebb plM lj||||| bordákkal vannak ellátva, s ^ ^ ^ ^ H K á ezek a bordák emelik ki a fÜJ O h magot a szekrényből. A két első rendszert (azaz a kanalas 26. ábra. Különböző meés a merítőkorongos rendszert) rítőkorongok a sorbavető a sík vidéken dolgozó vető- gépekhez. (A vékonyabbak repce-, lóhere-, lucernagépeken alkalmazzák, a har- maghoz, a középvastagok madikat (tolós vetőtárcsákat) a g-abonafélékhez, a legvastagabbak pedig fengeriaz úgynevezett hegyi vető- és répa-, bab-, borsóvetéshez valók.) gépeknél használják. A vetőmagot a vetőszekrényből a vetőtárcsák kiemelik és beleejtik a kerekek alatt elhelyezett úgynevezett i>etőtölcsérekbef Ifj. Sporzon : A kisgazda mezőgazdasági gépei. I .
2
66
minők a 27. ábrán láthatók, melyeken át a mag belehull a vetőcsoroszlyákba s onnan a csoroszlyák által a talajban húzott barázdákba. 2. A hajtóműf fogaskerekekből áll, melyek a vetőgép nagy járókerekétől kapják forgásukat és a forgást egymásnak átadva forgatják a vetőtengelyt is, a vetőtengelynek a vetőszekrényből kiálló s erre a végére erősített fogaskerék segélyével. Ennek a fogaskeréknek a kicserélésével szabályozható a vetés mennyisége. 3. Végre a kormánykészülék arra szolgál, hogy a vetőgéppel bizonyos irányban s bizonyos rendszer
27. ábra. Rugalmas, hajlítható fémvetőtölcsérek (úgynevezett „Hydra" vetőtöícsérek, ezek manapság a legjobbak).
szerint lehessen vetni. Ilyen kormánykészülék áll a vetőgép két kis — első — kerekéből s az azokat összekötő keretből, melyen a vezetésre fogantyúk vannak. Általában tehát ezek a legfontosabb részei a vetőgépnek. Ilyen teljesen összeállított vetőgép képét mutatja a 28. ábra. Most már lássuk, miként kell a vetőgéppel jól dolgozni? Mint ismeretes, a vetőgép működése abban áll, hogy a vetőmag a magládából kis nyílásokon át, a vetőtengelyre erősített vetőkorongokhoz folyik.
67
>12 68-
Amint a gép előre megy, a vetőtengelyt a fogaskerekek forgásba hozzák s rajta levő vetőkorongolc a vetőmagot felmerik s beleöntik a vetőtölcsérekbe. Ezen a mag átesve, bejut a vetőcsoroszlyába, melynek orra a földön kis barázdát húz s ebbe a barázdába hull bele a vetőmag, egyenletes mélyre s. egyenlő távolságra egymástól. Amint a mag a barázdába belehullott, a barázda beomlik s eltemeti a magot. Természetes, hogy homokos földön hamarább beomlik a barázda, mint keményebb, agyagos, talajon s a száraz földben is hamarább beomlik a barázda, mint a nedvesben. Éppen ezért kell azután a gép után valami könnyű boronát — megteszi tövisborona is — járatni, hogy elsimítsa szépen a csoroszlya által vont barázdákat, H a pedig répát vetett a gazda, akkor feltétlenül könnyű hengert kell a gép után járatni, ami jól hozzányomja a földet a maghoz. Mielőtt a vetőgéppel munkába állanánk, azt a vetésre elő kell készíteni, vagyis be kell állítani. Ez a beállítás a közönséges vetőgépnél abban áll, hogy a vetőtengely végén levő fogaskereket az illető vetőmag szerint kiválasztjuk s azt tesszük fel a vetőtengelyre. Ugyanis minden gyáros a vetőgéphez többféle fogaskereket ad, kisebbeket, nagyobbakat, melyekkel azután a vetőtengelyt gyorsabban vagy lassabban lehet járatni. Ezeknek a kerekeknek számuk van és a vetőgéphez adott használati utasításban meg van jelölve, milyen számú kerék kell a vetőtengelyre a búzához, rozshoz, zabhoz, árpához, tengerihez, lóheréhez stb. Ha ez megvan, akkor magát a vetőkészüléket kell az elvetendő mag nagysága szerint beállítani. A korongos vetőgépeknél — melyeknek vetőkészüléke a 26. sz. ábrán látható — aszerint, amint gabonát, tengerit, vagy lóherét.
akarnak vetni, a középszéles, vagy legszélesebb vagy legkeskenyebb vetőkorongot kell a vetőtengelyre ráhúzni. Rendszerint a gyárból a gép már úgy jön ki, hogy a gabonavetőkorongok vannak a vetőtengelyen. A tengerihez a legszélesebbet, lóheréhez a legszűkebbet kell a gépre erősítenünk. Az újabb rendszerű vetőgépeknél már nem kell kicserélgetni a kereket és korongokat, mert azokon olyan állítókészülék van, hogy egy kézfogásra be lehet állítani a gépet a vetésre. A sortávolságok beállítására, pedig minden vetőgéphez adnak egy állító mintadeszkát, melyre a vetőgépet hátsó kerekeivel ráállítják s a csoroszlyákat a deszkán levő jelek vagy számok szerint könnyűszerrel be lehet állítani. De tudni kell azt is, hogy mennyi magot vet el a gép holdanként és ezt otthon az udvarban kell kipróbálni, olyformán, hogy a vetőládát megtöltjük maggal, azután a gép alá ponyvát terítünk s most a gépet azon az oldalán, amelyiken a nagykerék a vetőtengelyt meghajtja, alátámasztjuk éppen csak annyira, hogy a nagykereket forgatni lehessen és beállítjuk vetésre. Azután megforgatjuk azt például ötvenszer. Akkor lemérjük, hogy mennyi magot szórt a gép a ponyvára. Ha ez megvan, akkor megmérjük a nagykerék kerületét, vagyis zsinórral körülfogjuk a kerék egész talpát a kerék körül, aztán megmérjük, hogy milyen hosszú volt a zsinór. Ezenkívül megmérjük a vetőgép szélességét a két nagykerék talpa közepe között s a kerék kerületét megszorozzuk a gép szélességével. Az így kapott szám megmutatja, hogy egy kerékfordulatnál mekkora területet vetett volna be a gép, ha járt volna. Ezt a területet ötvenszer veszszük s akkor megtudjuk, hogy erre a területre vetett volna a
70
gép annyi magot, mint amennyi a ponyvára lehullott. Például egy 13 soros vetőgépnek a teljes, vagyis a két nagykerék talpa közepe közti szélessége 1 öl, a nagykerék talpának a kerülete 2 öl. Ha most a. gép járna, akkor minden egyes kerékfordulatnál bevetne 1 öl széles, 2 öl hosszú területet, vagyis 2 •-(négyszög)ölet. Ha tehát a feltámasztott nagykereket 50-szer körülforgatjuk, akkor a gép, ha járna, bejárt volna s bevetett volna 50-szer 2 D-öl területet, vagyis éppen 100 négyszögölet. Most már csak azt kell kiszámítani, hogy hányszor foglaltatik az a terület az egy holdban s akkor annyiszor több magot kell számítani egy holdra. Ha például a gép alá terített ponyvára eközben 8 liter mag hullott le, akkor a gép minden 100 négyszögölre 8 liter magot vet el, minden 1000 négyszögölre (kishold) 10-szer 8-at, tehát 80 litert, minden 1200 négyszögölre (magyar hold) 12-szer 8-at, tehát 96 litert és minden 1600 négyszögölre (kataszteri hold) 16-szor 8-at, tehát 128 litert. De nem szükséges ezt sem mindig kiszámítani, mert minden gépgyáros ad a vetőgép mellé olyan részletes és érthető használati utasítást, hogy abban pontosan meg van írva, melyik kerékkel vagy milyen emeltyűállítással mennyi magot vet a gép a különböző gabonából egy hold földre. Ugyancsak abban a használati utasításban az is benne van, hogyan kell a gépet vezetni a földön? Mainapság általában úgy vezetik a vetőgépet, hogy a második fordulónál a gép kiskereke, vagyis a kormánykerék benn jár az első fordulónál maradt nagykerék nyomában. A vetőgép beállításának és a vetőmagmennyiség meghatározásának annyiféle módja van, ahányféle a vetőgép s éppen azért
21
ezeket itt egyenkint leírni nagyon is hosszadalmas és hiábavaló lenne. Minden vetőgépnek megvan a maga kezelési útmutatása, melynek figyelmes elolvasása után könnyű azt helyesen beállítani s vele jól vetni. Éppen ezért ne mulaszsza el egy gazda sem, ha vetőgépet vesz, megkövetelni a gépgyárostól, hogy küldjön neki a vetőgéphez pontos használati utasítást, meg beállító deszkát is. Ezt az utasítást pedig olvassa el figyelemmel a gazda, abban megtalál minden tudnivalót, amire szüksége van, mikor a géppel vetni akar. Magától értetődik, hogy a tengerit vagy répát nem vetjük olyan szűk sorokba, mint teszem fel a búzát vagy rozsot. Ilyenkor aztán le kell szedni a felesleges veiocsoroszlyákat, hogy könnyebben járhasson a gép, a többit pedig a mintadeszka szerint, melyet a gép alá kell állítani, osztja be a gazda, de úgy, hogy a két legszélső csoroszlyát sohase vegye le a gépről. Ezeknek rajta kell maradni a gépen, persze nem a rendes helyén, hanem oda kell tenni, ahova azt a mintadeszka jele kívánja. A kormánykerekeket, vagyis a kiskerekeket is úgy kell mindig beállítani, hogy azok a nagykerekek nyomán járjanak. így lesz szép egyenletes a vetés és nem lesz benne hiba. Hogy mennyire kell a kiskerekeket szétáilítani egymástól, az is benne van a használati utasításban. A kiskerekek tengelye kihúzható vagy betolható, csak a tengelyt szorító csavart kell megereszteni és azután ha a kívánt helyre állott a tengely, újra megszorítani. A vetőszerkezet, melyet a fogaskerekek mozgatnak, megállítható, amikor tetszik és újból munkába hozható. Mikor ugyanis a gazda a géppel kimegy vetni, útközben persze a vetőcsoroszlyáknak nem
73-
>12
szabad a földön járni s azért azokat fel kell emelni. Erre szolgál egy emeltyű a gép oldalán, melynek lenyomásával a vetőcsoroszlyák mind egyszerre felemelkednek. Ha aztán meg akarjuk kezdeni a vetést, akkor előbb a vetőládába öntjük a magot, ott szép egyenletesen elterítjük és erre leengedjük a vetőcsoroszlyákat is. Az az emeltyű, amelyikkel ezt csináljuk, ugyanakkor beakasztja a hajtó fogaskerekeket is a vetőtengely végére húzott fogaskerékbe s erre, ha a gép megindul, megindul a vetőkészülék is és megkezdődik a vetés is. A vetőcsoroszlya hátsó szárára kis súlyok vannak akasztva, hogy a csoroszlya biztosabban belevágjon a talajba. Nehéz, kemény talajon két ilyen súlyt is lehet a csoroszlya szárára akasztani. Minden fordulónál fel kell emelni a vetőcsoroszlyákat és csak akkor szabad leereszteni, ha már a gép megint a rendes útjába beállott és indulni akarunk vele. Velés után a gépben maradt magot otthon ponyvára ki kell üríteni. Hogy ez hogyan történjen, arra a használati utasítás adja meg a tudnivalót. Sorbavetőgépek készülnek 11 sorostól 21 sorosig. A kisgazdának legjobban megfelel a 11 és 13 soros gép. Ezeknél nagyobbat ne vegyen, mert azok két ló után már nehezek. 16. A kapálógépek és használatuk.
Manapság már a kisgazdának is iparkodni kell, hogy a kapálást minél olcsóbban és hamarább elvégezhesse. Hiszen a napszám mindennap drágább lesz s akárhány kisgazda is termel annyi kapásnövényt, tengerit vagy burgonyát, hogy családjával egyedül nem képes a kapálást elvégezni, hanem kapást kell neki fogadni. Már pedig azt jól tudhatják a gazdák maguk, hogy bizony a kapás-
napszámos rendesen kevés és ugyancsak meg kell •őket fizetn". Ez aztán az oka annak, hogy igen sok gazda — kényszerűségből — nem kapálja meg úgy és annyiszor a földjét, ahogy kellene. Ennek aztán az a következménye, hogy nem terem úgy a burgonya vagy tengeri, mint ahogy a szomszéd jól kapált földjén megterem. Mert a kapálással igen nagyon elő lehet segíteni a termés nagyságát és a jó kapálással — mint azt minden gazda tudhatja — még a rosszul kelt vagy elmaradt vetést is helyre lehet hozni. Aztán meg manapság már akárhány kisebb gazda is termel répát vagy takarmánynak, vagy a cukorgyár közelében a gyár számára cukorrépát. Már pedig a répa csak úgy terem jól, ha megadják neki a rendes kapálást. Hogy a kapálás milyen szükséges és milyen hasznos, arról itt nem kell sokat beszélni, minden gazda tudja, hogy kapálás nélkül sem a tengeri, sem a burgonya, sem a répa meg nem terem. De azt már talán nem figyelik meg annyira a gazdák, hogy nem elég ám csak egyszer elejével megkapálni a földet s kiegyezni a tengerit meg a répát, hanem legalább is háromszor meg kell azt kapálni, hogy a termés biztos legyen. S éppen a második meg a harmadik kapálás esik olyan időre, mikor másfelé is van a gazdának dolga s amiatt igen sokszor el hagyja múlni a kapálásra alkalmas időt, vagy akár magát a kapálást is. Kézi munkával tehát már a kisgazda sem győzi elég jól a kapálást, úgy hogy már ő is rászorul olyan kapálási módra, mellyel gyorsabban, olcsóbban s majdnem olyan jól lehet kapálást végezni, mint kézzel. Ez a mód pedig a kapálógépek használata. Mint a többi gazdasági munkára, úgy a kapálásra is készítettek már különféle gépeket, melyek
74
ha nem is végeznek mindenben olyan tökéletes munkát, mint a kézimunkás, mégis elég jól s ami a fő, gyorsan és olcsón dolgoznak. Az egyezésen kívül az összes kapálási munkát, úgymint a sarabolást, a töltögetést, a gyomlálást és a rendes kapálást el lehet a kapálógépekkel is végezni, néha még jobban, mint kézi erővel. De aki kapálógéppel akar dolgozni, annak először is a kapásnövényt, tehát a tengerit, burgonyát vagy répát sorokba, még pedig egyenes sorokba kell vetni, különben géppel nem tud dolgozni. Már hogy aztán hogyan veti sorba a gazda a kapásnövényt, az az ő dolga. Legegyszerűbb, ha vetőgépet használ e célra, melylyel mindig egyenlő sortávolságra vethet, még pedig egyenes sorokba. A kapálógépek, melyeket manapság a gazdaságban használnak, többfélék és pedig aszerint, amint egy sort, vagy egyszerre több sort képesek megkapálni, vannak egysoros és többsoros kapálógépek. Mivel azonban a kapálógépekkel is úgy vagyunk,, mint a többi gazdasági gépekkel, hogy tudniillik sokféle rendszerű van már használatban, itt csak olyanok lesznek ismertetve, melyeket minden gazda egyenlő jól használhat földjén és pedig csak az egysorosokat, mert a többsoros kapálógép nem a kisgazdának való, csak nagyterületű gazdaságokba. Legelőször is egy újabban készített igen jó kézi kapálé gépet ismertetünk. Ez a kézi kapáló, mint a mellékelt 29. sz. ábra mutatja, áll egy kis járókerékből, mely mögött vannak felerősítve a sarabolókések, vagy a kis töltögetőhöz hasonló kapa. Az egész kis gépnek két, hátrafelé felnyúló szarva van, melyeknél fogva a munkás a gépet a sorban, előrefelé tologatja. Ezzel a kis kapálógéppel, ha a lapos késeket teszik fel rá,
75
lehet sarabolni, gyomot irtva sekélyen kapálni, ha pedig a melléje rajzolt kis töltögetőt teszik fel rá, akkor mélyebben kapálni, sőt alacsonyan töltögetni is lehet vele. Egy munkás egy nap alatt el tud vele répát, paprikát, hagymát, káposztát és mindenféle kerti vetemenyt — mert különösen erre való — V2—1 holdat kapálni sorok közt. Különösen jó ez ott, ahol keskenyebb sorokba vetik a kapásnövényt. Mivel a mi kisgazdáink inkább tengerit és burgonyát termelnek, a fent ismertetett kis kézi kapálót
29. ábra. A „Planet junior" kézi kapáló.
nem használhatják olyan jól, mint az egysoros fogatos kapálógépeket, melyek elé egy ökröt vagy egy lovat fogva egy nap alatt kétszer-háromszor annyit is el tudnak végezni, mint kézi erővel. A fogatos. erőre való kapálógépek közül manapság már csak azok igazán jók, melyekkel különböző sortávolságia vetett kapásnövényt egyaránt jól lehet vagy megkapálni, vagy feltöltögetni. Ilyen egysoros fogatos kapálógép is többféle van már használatban, de közülük különösen egy tűnik ki egyszerűségével és jóságával, melyet a kisgazda is igen jól használhat Ez a már általánosan ismert úgynevezett „ Planet
>12
77-
junior" kapálógép, melyet a 30. sz. ábra mutat. Ez a kapálógép áll egy vaskeretből, melyre 5 drb kapát lehet felerősíteni. Ezen keret előtt van egy kis vezetőkerék, míg magán a kereten két vezetőszarv van felerősítve, melyekkel az egész kapálógépet egyenes irányban tartani, illetve vezetni lehet. Azonkívül még két emeltyűkar is látható, melyek közül az, amelyik a kis kerékhez közelebb van, arra való, hogy vele a kapálás mélységét szabályozhassák. Ez pedig úgy történik, hogy ha az emeltyűt előrefelé tolják, akkor a kis vezetőkerék hátrafelé, a kapák felé hajlik s alája menve a keretnek, az egész
szebb megy, a gép keskenyebb lesz. Ilyenformán tehát ezzel az emeltyűvel a kapálást be lehet állítani keskenyebb és szélesebb sorokba s mindenütt teljes sort lehet vele kapáltatni vagy töltögetni, még pedig 20 centimétertől 65 centiméterig, vagyis 8 hüvelyk széles sortól egész 25 hüvelyk széles sorokig tetszés szerint. A gép elé egy ló vagy egy ökör lesz fogva s a gépet szarvánál fogva úgy vezetik, mint az ekét. A kapálógépek ezen alakját ismertetve, néhány-
30. ábra. A fogatos „Pianet junior" kapálógép.
kapálógépet feljebb emeli s így a kapálás sekély lesz. Ha pedig mélyebben akarnak vele kapálni, akkor az emeltyűt hátrafelé húzzák, mire a kis kerék előrefelé megy s így az egész keret lejebb száll s a kapák mélyebben járják a földet. A másik emeltyű pedig, mely a vezetőszarvak közt létezik, arra való, hogy azzal a gép, illetve a kapálás szélességét lehessen szabályozni, vagyis változtatni. Ha ugyanis ezt az emeltyűt hátrább húzzák, akkor a kapákat tartó gépkeret széjjel megy s így az egész gép szélesebb lesz, tehát szélesebben is kapál; ha pedig az emeltyűt előretolják, akkor a keret ösz-
szóval meg kell említeni, hogyan kell ezeket a különböző kapálást modora összeállítani? Az összeállításnak több módja van, a különböző végzendő munkák szerint, még pedig úgy, hogy az első kapálásnak, mikor közel kell hozzáférni a kapának a sorhoz, a két szélső hátsó kapa helyébe a töltögető kapalapokat kell tenni úgy, hogy élük befelé fordítva, az egyik csúcs elől felfelé s hátul lefelé álljon. A hátsó kapa helyébe pedig a kettős kapát kell tenni, hogy a két első kapa között maradó része is megkapáltassék, mint az a 31. sz. ábrán látható. A második kapálásnál, hol már mélyebben és erő-
>12
79-
sebben kell kapálni, a töltögető kapalapokat egymással fel kell cserélni és éleiket befelé kell fordítani, még pedig most úgy, hogy a kapa csúcsa elől lefelé, hátul meg felfelé álljon, mint az a 32. sz. ábrán látható. Végre pedig, ha töltögetésre akarják a gépet használni, akkor a töltögető kapákat éllel kifelé fordítva kell felerősíteni, a kapatartó nyél külső oldalára, csúccsal elől lefelé fordítva, mint az a 33. sz. ábrán látható. Az ismertetett beállítási módokon kívül a kapa-
32. cLŰÍíl. A ;/ Pianet junior" lókapa tnísodik kapálásra állítva.
keretet az erre szolgáló emeltyűvel az illető sortávolságnak megfelelő szélességre kell beállítani. A kapálóba befogott lovat vagy ökröt egy gyermek vezeti munkaközben a sorban s a gépet szarvánál fogva vezeti a munkás, vigyázva arra, hogy ha esetleg a sor megszűkül vagy megtágul, ugyanakkor a kapakeretet is megfelelően szűkre vagy tágra állítsa az emeltyűvel. Különösen alkalmasak ezek az egysoros fogatos kapálógépek a tengeri (kukorica) és burgonya kapálására. Természetesen az egyezést azért a tengerinél meg a répánál is külön, kézzel kell végezni.
Tehát a kapálógépek közül ezek az itt ismertetett alakok valók a kisgazdának. Most, hogy ezeknek szerkezetét és kezelését már megismerhették, lássuk, hogyan kell velük dolgozni s mikor? A növények kapálása rendkívül fontos és szükséges munka, mert a kapálással nemcsak a talaj nedvességét lehet megőrizni, visszatartani a talajban, a földben, hanem a kapálás által a növények gyökerei is megerősödnek, a növény jobban díszlik,
33. ábra. A „Planet junior" lókapa töltögetésre állítva.
szebben fejlődhetik s végül a gyomok is kiirtatnak, ami meg azért nagyon hasznos és szükéges, mert a gyom nemcsak a levegőt, napot veszi el az illető kapásnövénytől, hanem a földből a táplálékot is maga számára használja fel, szóval elnyomja a műveleti növényt. Kapálni kell azért, hogy a földet meglazítsuk s ezzel egyrészt a gyökerek fejlődését segítsük elő, másrészt a földben levő nedvességet nem engedjük hamar elpárologni. Kapálni kell még azért, hogy a gyomokat kiirtsuk s így helyet csináljunk a termelt növénynek. Az ismertetett kétféle kapálógépek közül a kis
81
80
kézikapáló különösen első kapálásnál, mikor még inkább csak sarabolnak mint kapálnak, végez igen jó munkái. De a második, rendes kapálásra is jól használható, sőt még töltögetésnél is, ha felteszik rá a töltögetőkapát. Ez a kis kapa különösen ott használható jól, hol a kisgazdák is termelnek répát,, melyet sokszor meg kell kapálni, hogy jó termést adjon. S mivel olcsó is, könnyen megszerezheti a kisebb gazda is. Dolgozni úgy kell vele, hogy szarvainál fogva maga előtt tolja a kapát a munkás, esetleg egy gyerek még segíthet a munkánál,, úgy hogy kötelet akaszt esetleg a szarvak tövébe s annálfogva húzza a kapát. Elvégezhet napjában 1 holdat is. Az egysoros fogatos kapáló a legjobb kapálógép úgy a kisgazdának, mint a nagyobb birtokosnak. Ezzel mindenféle kapásnövény, sőt még a szőlő is — ha sík helyen van — igen jól megkapálható s töltögethető. Ilyen kapálógépet minden kisgazdának kellene egyet legalább venni, mert vele egy lóval napjában 2—3 hold földet minden erőltetés nélkül jól megkapálhat vagy feltöltögethet. S mivel ezek a kapálok, amellett, hogy nagyon egyszerűen kezelhetők, meg rendkívüli szilárdak is, akármilyen kemény vagy köves földben is igen jól használhatók. Ha egy gazda nem szerezheti be egyedül a gépet, álljon össze két-három gazda s vegyék meg közösen s használják is közösen. Akkor olcsó pénzért: mindegyik hozzá jut s mivel gyorsan dolgozik s csak kevés erőt kíván, mégis idejében elvégez mindent sokkal olcsóbban, mint a kézi erő. A kapálásnál kell egy ló vagy ökör a kapa elé, melyet egy gyerek vezet a soron. A kapát pedig maga a gazda vagy cselédje vezeti s állítja be az emeltyűkkel sekélyebb, mélyebb, keskenyebb vagy szélesebb
sorokba. A kapák felerősítésénél vigyázni kell, hogy az erősítő csavarok jól meg legyenek húzva, nehogy a kapa meglazuljon nyelén. Azonkívül vigyázni kell, hogy fordulásnál a kapa jól kiemeltessék az első emeltyűvel a barázdából. Cserepes földön nem szabad egészen a sor mellé ereszteni a kapái, mert ha felszakítja a föld felső kérgét, megtörténhetik, hogy kihúzza vele a növényt is a földből, ilyenkor csak a sor közepét kell megkapálni s a növények mellett itt-ott, ahol a gyom vagy a gaz áll, kell a közönséges kézikapával utána igazítani. Végül még néhány szót a kapálás idejéről s számáról. Szabály legyen az, hogy mihelyt az elvetett mag kikelt és a sorok már meglátszanak, azonnal kell kapálni. Sőt sok helyen már a kikelés előtt is kapálnak, úgy hogy olyan magot vetnek az illető termesztendő növénnyel együtt, mely korán kikel, ilyen pl. a répával vetett kender vagy mák. Ezek korábban kelve, jelzik már a sorokat akkor is, mikor még a répamag csak csirázni kezd. Ezek a közbevetett növények az egyezés alkalmával kihúzatnak. Másodszor kapálni kell, mikor a vetett növény a sorban megerősödött s megsűrűsödött. Ekkor mélyebben keli a kapát ereszteni, hogy a sorközökben felverődött gaz és gyom mind kivágassék. Az egyezést kézzeí s kis rövidnyelű kézikapával kell aztán végezni, lehetőleg a gépi kapálás előtt. Harmadszor kapálni kell, mikor már a kiegyezett növény megerősödött s a gyom újra felverte a fejét Ekkor lehet töltögetni is a tengerit meg a burgonyát. Ha pedig a föld újra gazos lett, nagyon üdvös, ha még negyedszer is sekélyen megsarabolják a földet gyomirtás céljából. A kapálógépekkel gyorsan megy ez. Legjobb kapálás esik mindenkor eső után néhány nappal Ifj. Sporzon : A kisgazda mezőgazdasági gépei. I.
4
19
18
17. A permetező és használata.
Nemcsak a gyom az egyedüli ellensége a gazdasági növényeknek, de vannak azoknak igen sok más kártevői is, különösen a sok mindenféle bogár, a bogárnál is kisebb férgek és a különféle ragyabetegségek. Hiába műveli meg a gazda jól a földjét, hiába válogatja ki a legszebb magot a vetőre, hiába irtja vetéséből a gyomot, azért ezek az alattomos ellenségek mégis csak megtámadják egyik-másik növényt. És ha ekkor a gazda nem siet kiirtani ezt az ellenséget, bizony tönkremegy még a legszebben mutatkozó termés is. Különösen pedig két olyan növénye, terménye van a kisgazdának, amelyeket minden látható ok nélkül egyszerre csak megtámad a ragya. Ez pedig a szőlő és a burgonya. Mindkettő szépen megindul tavasszal, dúsan női a lombja s egyszerre csak nyár elején elkezdenek a levelek ragyásak lenni, száraz foltok mutatkoznak rajta és akárhányszor egy-két hét alatt elhervad, elszárad a levél, lehull, leperzselődik. Ennek pedig az az oka, hogy léteznek apró, szabadszemmel nem is látható élősdi gombák, valamint igen apró bogarak, amelyek nagy tömegben lepik el a leveleket, azok nedvét elszívják és így tönkreteszik magát az illető növényt. Hogy ezek az apró élősdiek és bogarak milyenek, hogyan csinálnak kárt, azt itt hosszú lenne megírni. Erről manapság már minden faluban, községben beszélnek a hozzáértő tanító emberek, kik azután mindig azzal végzik beszédüket, hogy permetezni kell, mert a permetezés a legjobb szer ezek ellen a láthatatlan apró ellenségek ellen. Minden kis faluban, ahol szőlő is van, manapság
már ott van mint házi szerszám, a permetező eszköz is. Tudni kell ugyanis, hogy a vízben feloldott kékkő, gálickő az előbb jelentett apró ellenségnek legbiztosabb megölője. Száz liter vízben egy vagy két kilogramm tiszta kékkövet felolvasztanak, mitől a víz egészen sötétkék lesz. Ezt a vizet kell azután rálocsolni finom permeteg alakjában a növényre. Csakhogy persze a finom permeteget nem lehet szabadkézzel megcsinálni. Erre való az úgynevezett permetezőgép vagy eszköz. A permetező szerkezete nagyon egyszerű. Áll pedig egy nagy, körülbelül 15—18 literes vörösréz puttonyból, melyet két hevederrel vállra lehet akasztani. Ezen puttonynak a fenekén van egy kis gummilapokból megcsinált szivattyú, amelynek hajtó nyele oldalt áll a puttony mellett, a munkás kezeügyébe. Ez a kis szivattyú a puttonyba öntött permetező folyadékot beleszivattyúzza egy külön kis edénybe, az úgynevezett szélkazánba, mely rendszerint benne van magában a puttonyban. Ebben a szélkazánban levegő van s amint kezd megtelni a beleszivattyúzott folyadékkal, a levegő összeszorul benne, mindig kisebb helyre kell neki férni. Persze, hogy ezt a nyomást a levegő sem tűri s azért iparkodik a folyadékot kiszorítani a szélkazánból. Már most a szélkazánból egy cső nyúlik ki, mely kiér a puttony falán is. Ez a cső egy csappal elzárható, a szabad végére pedig rá van húzva egy gummicső, amelyik viszont másik végével egy kisebb sárgarézcsőre van húzva. Ennek a sárgarézcsőnek, vagyis a tulajdonképpeni permetező csőnek végére van egy kupak csavarva. Ebben a kupakban — ez a,permeteződió— van egy csavarmentesen bevágott, kis szegben végződő sárgaréz magf míg a kupak tetején egy kis lyuk van fúrva. 83*
>12 84-
Amint most a levegő a szélkazánból a folyadékot kinyomja, az belejut a permetező csőbe, annak végén a kupakba, ott aztán megcsavarodik a kis mag csavarmenetein és oldalt terelve szökik ki a kupak nyílásán finom permeteg alakjában. Ezért tud tehát a permetezőgép olyan szép egyenletes, finom permetet adni, amelynek harmatos cseppjei a megpermetezett növény minden kis részét belepik. Mivel azonban nemcsak a szőlőt és burgonyát, hanem a gyümölcsfákat is lepi mindenféle féreg és apró ellenség, azért a permetező nem tisztán csak a közeli növény permetezésére alkalmas, hanem úgy van csinálva, hogy vele a magas fákra is fel lehet fecskendezni a kékköves folyadékot. Ezen célból lehet kapni minden jóravaló permetezőgéphez még egy sárgaréz csőtoldalékot is, melyet rá lehet csavarni a rendes permetező rézcsövére s a végére pedig rá lehet csavarni a permetező kupakot. Ezzel aztán igen kitűnően meg lehet permetezni a gyümölcsfákat is, úgy amint az a 34. sz. ábrán is látszik, mert azoknak is sok apró ellensége van, éppen úgy, mint a szőlőnek. Minden kisgazda, akinek permetezője van, vegyen hozzá még egy ilyen toldalékcsövet is, meglátja, hogy a híg mésztejjel jól permetezett gyümölcsfáit nem bántja majd a bogár és féreg. Édes hazánkban igen sokféle permetezőt árulnak. Mindegyiknek azonban ugyanolyanféle szerkezete van, mint amint az elébb megírtam és éppen azért mindegyikkel egyformán kell tudni bánni, még pedig jól, hogy jól tudjon dolgozni. Hogy pedig valamely permetező jól tudjon dolgozni, ahhoz megkívántatik: 1. hogy a beléje öntött folyadék tiszta legyen. Mihelyt valami piszok van a permetező folyadékban, az
eltömi, eldugítja a szivattyú szelepeit s akkor hiába hajtjuk a szivattyú nyelét, nem jön ki a puttonyból más, csak üres levegő. Azért hát, mikor kékkövet oldanak fel vízben, nagyon vigyázni kell, hogy valami piszok ne jusson közéje és amikor a folyadékot a permetező puttonyába öntik, a puttony
34. ábra. A permetezőgép mint gyümölcsfapermetező.
száján szűrő legyen, aminek különben minden jóravaló permetezőn meg kell lenni; 2. hogy minden munkavégzés után tiszta vízzel ki legyen öblítve az egész készülék, még a csövek is. Mert valamint hogy csak a tiszta pipaszár szelel jól, azonképpen csak a tiszta csővezeték tudja jól átvezetni a folyadékot;
86
sí
3. hogy munkaközben, ha azt látjuk, hogy a permet nem egyenletes, a permetező cső csapját el kell zárni és a kupakját lecsavarni. Meg kell nézni, nincs-e eldugulva a lyuka? Mivel pedig a permetező magja végén egy hosszú, vékony, tűformájú szeg
Én csak azt a tanácsot adhatom, hogy manapság sem a szőlő, sem a burgonya, sem a gyümölcsfa el nem lehet permetezés nélkül. Azért hát vegyen a kisgazda is permetezőt, vegyenek többen, közösen együtt, ha drágálják az egyes embernek; és tavasztól őszig, úgy amint az a használati utasításban írva van és ahogy azt községenként tanítják, permetezzék vele a szőlőt és burgonyát. A szőlő adja az Isten-áldotía búfelejtőt, erre pedig szüksége van a magyarnak. A burgonya adja az embernekállatnak a téli jóliakatót. Erre is szükségünk van, a gyümölcs pedig sok helyen bő jövedelmet ád a kisgazdának. Azért hát ismerjük meg a permetezőt is, amilyent a sok közül egyet a mellékelt 35. számú ábra is mutat. 18. M i a fűkaszálógép és m e n n y i t dolgozik ?
gCSTr^ MESŐe AVQFI'Í 35. ábra. A permetezőgép.
van, azzal ki kell piszkálni az esetleg eltömődött lyukat; 4. ehhez az eszközhöz is kell kérni az illető elárúsítótól jóravaló használati utasítást. Mert hát sokféle permetező van, amelyeknek sokféle apró részei vannak. Ezeknek kell tudni a módját, hogyan valók össze és ha egyik-másik része elkopott, hogyan cserélendők ki.
Hát bizony már oda jutottunk, hogy a kisgazda is kezd rászorulni a fűkaszálógépre, még pedig főleg azért, mert manapság már olyan nehéz a kaszásnapszám, hogy az a kisgazda, akinek akad vagy néhány hold kaszálója, nem igen győzi kifizetni a kaszást. Ha pedig a maga erejével akarja lekaszálni, úgy ráöregedik a szénája, hogy nem sokat ér vele. De meg nemcsak rétet kaszál már manapság a kisgazda, hanem sok helyen vetett takarmányt kell neki kaszálni, különösen ott, ahol megszűnt a rét, vagy ahol már a kisgazda is jobban pártfogásba vette az állattartást, ahol több tehenet tart mint azelőtt, azért hogy tejet adhasson el vagy szállíthasson a tejszövetkezetbe, meg hogy borjút nevelhessen akár magának, akár eladónak. Végül pedig még sok olyan vidéke van édes hazánknak, hol ma is a fő jövedelmet a kaszáló adja. A folyók, vizek mentén, a laposokban, hol már egyebet nem
lehet termeszteni, még igen sok nagy kaszáló van a kisgazda kezén — de nincs hozzá kaszás, kivándorolt Amerikába. Szinte sír az embernek a lelke, mikor ilyen vidéken jár-kel s látja, hogy adott az Isten bőven szénát, de nincs aki levágja. Pedig hát tudják meg a kisgazdák, hogy a jó kaszálógéppel egy nap alatt két lóval vagy akár két ökörrel is le lehet legalább is annyit kaszálni, mint amennyit hat jó erős magyar kaszásember egy nap alatt le tud vágni. Azt mondhatja erre az a kisgazda, aki ezt olvassa, hogy: „igen ám, de hát drága az a gép és nem érdemes az én kevés kaszáinivalómért annyi pénzt adni érte". Nem is mondom én, hogy egy kisgazda a maga számára vegyen egy fűkaszálót. Álljanak össze többen, vegyék meg közösen, használják is közösen. Úgy számítsanak, hogy egy fűkaszálógéppel két középerős lóval reggeltől estig lekaszálhatunk könynyen hat kataszteri holdat vagy kilenc-tíz kis holdat. Egymásközt szépen megegyezhetnek, hogy kinek mikor dolgozzék a gép és nem fog elöregedni egyiknek sem a szénája, mert 5 nap alatt akár 50 holdat is lekaszálhatnak vele, ha csak egy kicsit ügyeskednek. Ennek az 50 holdnak a kézzel való lekaszálása manapság belekerül legalább is 150 koronába, ha pedig géppel kaszálják, még 30 koronába sem kerül, ha a gép árának a kamatját is számítják. Pedig ez csak az első kaszálás. A sarjút vagy egyéb kaszálni valót is levágja ez a gép, úgy hogy mire összehasonlítják, hogy mennyi kaszás napszámát takarították meg vele, hát rájönnek, hogy a gép ára már a második esztendőben megkerült s azontúl úgyszólván ingyenbe megy a kaszálás
akár még tíz esztendeig is, ha vigyáznak a gépre. A kaszálógép legalább is ötszörte olcsóbban dolgozik, mint a kézi kaszás és igen sokkal jobban. Nincs az a kaszásember, aki olyan szépen, alacsonyan és tisztán tudna kaszálni, olyan gyorsan és olyan olcsón, mint a kaszálógép. Erről legkönnyebben meggyőződhetik minden kisgazda a saját szemével, ha elmegy a szomszédjába oda, ahol kaszálógéppel dolgoztak és megnézi a kaszálógép után maradt tarlót és azt összehasonlítja a kézi kasza után maradt tarlóval. A kézi kasza után meglátszik minden egyes rend, amelynek a két szélén, ott ahol a kasza bevágott a rendbe s ott, ahol kijött belőle, magasabban maradt a tarló, mint a közepén. A kaszálógép után a tarló mindenhol egyenlő magasan maradt és ha ügyes ember vezeti, úgy néz ki utána a kaszáló, mintha leberetválták volna. Ilyen szép munkát a kézi kasza nem tud •csinálni. De van aztán még egy másik igen nagy előnye a kaszálógépnek a kézi kasza munkájával szemben ;s ez az, hogy a kaszálógép után a rend egész szélességében egyenletesen elterülve, még pedig vékonyan elterülve marad, nem pedig összehúzva, mint a kézi kasza után. Nagy előny ez kisgazdák! Csak gondoljanak rá, •hogy úgy kaszálás után — különösen ha jobb íermést adott az Isten és vastagok a rendek — milyen aggódva várják azt a napot, mikor végre be lehet hordani a szénát. Akárhányszor vége a vasárnapnak ilyenkor és apraja-nagyja iparkodik minden erejével összekapni legalább boglyába, hogy renden ne ázzon a széna! Pedig hát az a kézi kaszával vágott, púposra húzott rend, különösen
>12 90-
ha kicsit kövérebb és bővebben van benne leveles széna, bizony lassan, nehezen szárad. A teteje már csörög, mikor a feneke még azon mód van, ahogy a kasza vágta. Meg kell forgatni! Ez pedig dolog is, meg veszteség is. Veszteség pedig azért, mert forgatásnál a már megszáradt leveles szénáról — a lóhere, a lucerna, a baltacím, nyulszupka, no meg a többi ilyenről — lepereg a levél, éppen a legtöbbet érő része és csak a szára marad meg, az kerül haza. Ahányszor villa éri a rendet, annyiszor veszít a széna jóságából. A fűkaszáló után maradt és egyenletesen szétterült rend egyszene, egyenletesen és sokkal hamarább szárad ki, mint a kézi kasza után maradt. Akárhányszor magam is tanúja voltam, hogy a gép után 2—3 nappal hamarább lehetett a rendet felgyüjteni, mint a kasza után. Nagy szó ez a 2—3 nap szénabehordás idején, mikor annyira kell félni az esőtől.
nagy tartja
tengelyre van ráhúzva, maga a tengely egyúttal az egész gépnek a keretjét vagy
19. Milyen a fűkaszálógép szerkezete?
Sokan azt tartják a kisgazdák közül, hogy hát nagyon is bonyolult a fükaszálógép szerkezete, sok részből van összerakva és nehéz azt kiismerni. Pedig ez nem úgy van, mert éppen olyan egyszerű ez a gép, akár a vetőgép, a cséplőgépnél pedig sokkal egyszerűbb. Leírom itt ennek a gépnek a szerkezetét. Ha figyelemmel olvassák ezt a leírást, meg az idevaló képeket is jól megnézik, meg fogják hamar érteni a gépnek a szerkezetét. Ali tehát az egész gép két bordás talpú nagy járókerékből. E nagy kerekeknek nem cifraságból bordás a talpa, hanem azért, hogy jobban tudjon a kerék a földbe kapaszkodni, mert ez hajtja meg magát a tulajdonképpeni kaszát. A két kerék egy
törzsét. Erről a törzsről nyúlik előrefelé a vonórúd,, hátrafelé pedig a kocsiülés, úgy, mint a 36. és
•92
39. számú ábrán látszik. A baloldali nagy kerék mellé vagy arra rá van téve egy nagyobb fogaskerék. Ez a nagy fogaskerék meghajt maga mögött egy kisebb fogaskereket, amelynek a tengelyén van egy kúpos fogaskerék. Ez a kúpos fogaskerék már most belekapaszkodik egy másik kúpos fogaskerék fogába, amelyik másik kúpos fogaskeréknek hosszú, előrefelé nyúló tengelye van és ennek a tengelynek a legelejére van egy forgattyús tárcsa ráhúzva. Ez a forgattyús tárcsa a 36. számú ábrán ott van, ahova a kéz mutat, a mutatóujjtól jobbfelé.
93--
kaszarúd beleilleszkedik a kaszavezetékbe, amelynek előrefelé hajló hegyes ujjai — úgynevezett késvédő ujjak —- vannak. Ezek a késvédő ujjak hátsó részükön be vannak hasítva, ennek a hasítéknak a fenekére egy, a két szélén élesre köszörült acélpenge van erősítve. E fölött az éles penge fölött csúszik el a kaszakés benn a késvédő ujj
38. ábra. A fűkaszálógép késvédő ujjai és kaszapenge szorítója.
Ennek a forgattyús tárcsának van egy kiálló csapja, amelyikbe belekapaszkodhatik az úgynevezett késhajtó- vagy kaszahajtórúd. (Ez a 36. számú ábrán a mutatóujj mögött lévő második keresztrúd.) Ez a kaszahajtó- vagy késhajtórúd a másik végén megfogja a tulajdonképpeni kasza- vagy késrudat. Ez a kasza- vagy késrúd egy vassín vagy vasrúd, melyre egymás mellé két-két szegeccsel háromszögformájú késpengék vannak ráerősítve. Ezeknek a pengéknek a kéí széle élesre van köszörülve. Ilyen pengét mutat a 37. számú ábra. A késpengékkel telerakott
hasítékában, amint az a 38. számú ábrán látszik és amint a két él összeér, éppen úgy vágják el a közéjük kerülő fűszálat, mint ahogy az olló szokott vágni. Azok a késvédő ujjak úgy vannak egymás mellé téve, mintha egy nagy fésű fogai lennének. És ennek kell is így lenni, mert ezek az ujjak nemcsak védik a késpengéket az eléjük kerülhető kövektől, ágaktól, hanem éppen úgy megfésülik és a kések alá terelik a fűszálakat, akár a borbély, mikor hajat nyír, aztán az ollója előtt fésűvel fogja össze a hajat
'<94.
Hogy a kaszánk ki ne ugorhasson vezetékéből, azt még külön kis szorítók is tartják. Ilyet lehet látni a 36. számú ábrán hat darabot a kaszálókészülék hosszában, a 38. ábrán pedig egyet, éppen amint szorítja le a kaszapengét. Az egész kaszakészülék két talpon csúszik. A belső talp felfelé hajlik, mint a csizma orra és van rajta egy felfelé, meg hátrafelé görbített vaspálca, ez a belső hárítópálca, ami arra való, hogy a félrehajló fűszálakat a gép kerekei elől odaterelje a kaszákhoz s ha azok el lettek metszve, hogy ne eshessenek megint kifelé, hanem befelé a kaszakészülék mögé. A kaszakészülék külső szélén szintén van egy ilyen talp, valamivel kisebb, de ennek aztán van hátrafelé egy kissé befelé állított deszkatoldaléka. Ez az úgynevezett rendhárító deszka. Ez jó! látszik a 39. számú ábrán, a kaszálókészülék külső végén. Ezen a deszkán van még egy hátrafelé és fölfelé nyúló fapálca is. Ez a rendhárító deszka arra való, hogy összehúzza a rend szélét, hogy mikor a gép újra ezen az úton jön, a külső kereke ne járjon a renden, ne törje a szénát, hanem a rendhárító úton maradt tarlónyomon járjon. A deszkán levő pálca pedig arra való, hogy a kaszakészülék külső felén elmetszett hosszú fűszálak ne eshessenek rá a még állva maradt fűszálakra, hanem azokat az a pálca szépen rátereli, ráfekteti a rendre. Ha ránéznek a 39. számú ábrára, ott láthatnak a képen három emeltyűt. Az egyik, a középső, a leghosszabb mellett levő, arra való, hogy azzal, ha előre tartják, az egész kaszálókészüléket befelé állásra, orra lehet buktatni, ha pedig hátrafelé húzzák, akkor az egész kaszakészülék, persze vele együtt az ujjak is fölfelé billentődnek, anélkül,
96
hogy maga az egész kaszakészülék feljebb emelkednék. Ez tehát a billentő emeltyű, melynek igen nagyon hasznát lehet venni és pedig, ha nagyon finom szálú, selymes a fű, úgy hogy az a kaszapengék alá hajolva ki akarna előlük szökni, akkor lefelé billentjük az ujjakat, azok aztán felemelik, mint a fésű a füvet és odakényszerítik a pengék elé. Ha pedig nagyon göröngyös, lábnyomos, vakondtúrások a rét vagy mező, akkor felfelé billentjük az ujjakat s ezek akkor nem fúródnak olyan egyhamar bele a göröngybe, a kés sem tömődik el olyan könynyen. Rendes munkánál legjobb, ha a késvédő ujjak egyenesen, vízszintesen előrefelé állanak. A nagy, leghosszabb emeltyű arra való, hogy azzal az egész kaszakészüléket egyszerre fel lehessen emelni, körülbelül 20—30 centiméter magasra. Ha hátrafelé húzzuk ezt a legnagyobbik emeltyűt, akkor az felemeli magával az egész kaszakészüléket. Erre pedig szinlén szükség van, mert hiszen mikor üresen járunk a géppel akár akkor, mikor kimegyünk vagy hazajövünk a kaszálástól, vagy fordulásoknál, — amiről később lesz szó — a kaszakészüléknek mindig felemelve kell lenni. De fel kell azt akkor is emelni, ha kaszálás közben valami zsombék, hangyaboly, nagyobb vakondtúrás vagy kő vagy facsök kerül a kasza elé. Igen ám, csakhogy a gépen ülő kocsisnak éppen akkor két kézzel kell talán fogni a gyeplőt. Hát akkor nem igen ér rá odanyúlni a nagy emeltyűhöz és bizony nekimegy a gép az akadálynak — azaz hogy csak menne, ha nem volna még a harmadik, legkisebb emeltyű, a 39. számú ábrán a szélső. Hát erre, ha a kocsis a lábával rálép és lenyomja, éppen úgy felemelkedik az egész kaszakészülék, akár mintha csak a nagy emeltyűvel emelték volna fel. Még
0?
pedig azért, mert a nagy emeltyű meg a legkisebb lábbal nyomós emeltyű össze vannak egymással kötve s így akármelyiket vesszük igénybe, mindig felemelkedik a kaszakészülék. Ha azután azt akarjuk, hogy a felemelt kaszakészülék állandóan felemelve maradjon, például az üresmenetnél, akkor a nagyemeltyűt kézzel egészen hátrahúzzuk s beakasztjuk a rajta levő kilinccsel a neki való helyébe.
Amint látják, nem olyan keveredett a fűkaszálógép szerkezete. Csak azt a tanácsomat fogadják meg, hogy akármilyen fűkaszálógépet vesznek, követeljenek hozzávaló jó használati utasítást is. Minden becsületes gyáros ád a maga fűkaszálógépéhez könnyen megérthető használati utasítást, amelyikben apróra meg van írva, hogyan kell a gépet vezetni, kezelni, hogyan kell azon a véletlen történő töréseknél kicserélni újjal az eltörött részt. De Ifj. Sporzon : A kisgazda mezőgazdasági gépei. I.
7
oá
99
persze ki is kell ám ismerni a gépet, nemcsak a színét, hanem a részeit is. Épp úgy, mint a lovat. 20. Hogyan kell a fűkaszálógéppel dolgozni ?
Akármilyen egyszerű is legyen a fűkaszálógép, azzal csak úgy végezhetünk jó munkát, ha értjük a módját, hogyan kell azzal bánni munkaközben. Mielőtt munkába fognánk a géppel, először is minden részét jól meg kell olajozni. Ha valahol szükséges az olajozás, úgy az éppen a fűkaszálógépnél a legszükségesebb, mert amilyen könnyen jár a gép, ha jól meg van olajozva, éppen olyan nehezen jár, ha nincs jól megkenve; akkor csak kínozza a lovat. Ezután kézzel meg kell fogni a kaszahajtórudat, azt ide-oda húzva, a kaszának könnyen kell ide-oda járni, mozogni. Ha nem mozog, meg kell nézni, nincs-e valahol eltömődve földdel vagy egyéb piszokkal a kaszavezeték. Ha ez is megvan, akkor az egész kaszát fel kell támasztani és így kihúzatni feltámasztott kaszával a munkahelyre. Ott azután leeresztjük a kaszát és azt egyenesre, vízszintesre állítjuk a kaszabillentő rövidebb emeltyűvel. Mielőtt a kaszálásba kezdenénk, beállunk a rendbe. Jó, ha a kaszálófélét köröskörül egy kaszaszélességben kézi kaszával körülkaszáljuk, hogy ne tiporjon az állat az első menetnél a fennálló fűben vagy takarmányban. A gépet még a rendbe való beleindulás előtt a hátsó kis kerékbeakasztóval teljes munkára kell beállítani, úgy hogy a ló tehessen vagy két-három lépést, míg a gép a kaszáinivalóhoz ér. Ezen az úton ugyan a gép nem vág semmit, de a kaszájának mégis mozogni kell, mert így vághat bele csak jól, fennakadás nélkül a rendbe. Ha
elfelejtjük és teljes munkára való beállítás nélkül indulunk a rendnek, könnyen megesik, hogy későn akasztjuk be a kaszát munkára, az nem mozog, mikor a rendbe ért, tehát nem is vághat s egyszerre eltömődik a kasza, a ló nem bírja húzni és még szerencse, ha nem törik valami. Ha minden rendben van, akkor a kaszálás rendszeresen megy. Úgy kell a kaszálóba beállani, hogy lehetőleg kevés fordulót kelljen tenni. Amint a gép kiért a rend végére, forduláskor először is akár kézzel, akkár lábbal felemeljük az egész kaszát egy keveset, a gépet egy-két lépésre egyenesen hátrafelé kell tolatni, azután helyben befordulni, ekkor a kaszát megint leeresztve úgy vágni az új rendbe. Nem jó a kaszálógéppel kis kanyarulatban kaszálni, tehát legjobb a rendet egészen kivágni s helyből az újba fordulni. Folytonosan csak nagy kanyarulatoknál szabad kaszálni. Ha a kaszálás közt nincs semmi akadály, a fű vagy szálas élet szépen fennálló, nincs benne megrogyott, kuszált rész és a földön sincsenek nagyobb rögök, kövek, zsombékok vagy egyéb akadályok, akkor nincs más dolga a gépen ülő embernek, csak az, hogy minden egy órában egyszer szálljon le a gépről és öntsön néhány csepp olajat a kaszahajtó rúd két végén levő olajozóba. Ezt nem szabad elmulasztani, mert éppen ez a két hely a legkényesebb a gépen s mert igen gyorsan mozog, ha nincs mindig elég olaj, hamar baj lehet. Ha azonban a kaszálandó területen akadályok vannak, akkor vigyázni kell, hogy baj ne essen. A gépen ülő ember szeme mindig a kaszamenet előtt járjon. Amint észre veszvalami kisebb akadályt, például vakondtúrást vagy effélét, akkor a kisebb emeltyűvel azonnal billentse félre a kaszát, hogy T
1Q0
annak ujjai felfelé álljanak, ne fúródjanak bele az akadályba s az a kasza alatt elcsúszhasson. Ha nagyobb akadály mutatkozik, akkor pedig a nagyobb emeltyűvel vagy a lábbal lenyomható emeltyűvel azonnal emelje fel az egész kaszát, hogy átmehessen az akadály felett. Ha finom a kaszálandó termény szála és szeret kiszökni a kasza alól, vagy ha dűlt a termény, akkor a kaszát lefelé kell billenteni, ha pedig a kaszálandó termény földje nagyon hantos vagy maga a termény alul, mert nagyon buja volt, megrogyott — ami különösen zabosbükkönynél szokott előfordulni, ha kevés a zab és a sok eső a bükkönyt nagyon is megnevelte — akkor a kaszafogakat felfele kell billenteni. -; A gépet mindennap háromszor egészen meg kell olajozni és pedig a reggeli, a déli, meg az ozsonnai pihenőnél. Nem kell az olajat pocsékolni, elég néhány csepp is minden olajozólyukba, de ez aztán meglegyen. És most jön a legfontosabb, amire legjobban kell vigyázni! A kasza mindig éles legyen ! Jól tudja azt minden kisgazda, hogy mit tesz az életlen kaszával kaszálni. Hiszen éppen azért áll meg akárhányszor még a rend közepén is kaszát fenni. Hát ez még sokkal inkább szükséges a kaszálógépnél, ahol az a sok kis él együtt mégis többet ád ki, mint a készi kasza hosszú éle, de meg sokkal gyorsabban is metsz, tehát többet dolgozik, mint a kézi kasza. Hát nagyon természetes, hogy hamarább tompul is az éle. Minden fűkaszálógéphez ad a gépgyár még egy egész tartalékkaszát s azonkívül néhány pengét is. A kaszát napjában háromszor kell váltam, reggelikor, délben és ozsonnakor. A levett kaszát hamar
101
meg lehet élesíteni a hozzávaló kis köszörűvel, melyet, mint a 41. sz. ábra is mutatja, rá lehet erősíteni a gép kerekére, tehát magával viheti a munkás ki a kaszálóra és nem kell a kaszával bemenni a tanyára vagy faluba. Ez a kis köszörülőkészülék nem egyéb, mint egy kettős kúpos alakra megcsinált — igen kemény anyagból készített — köszörűkő, melyet egy fogantyúval és Iánczos meghajtással gyors forgásba lehet hozni.
41. ábra. Fűkaszálógép kaszaköszörülője.
A köszörűkő meg a hajtó kerekei egy közös keretre vannak szerelve s ezenkívül van a kereten felül még egy kaszarúdtartóvezeték is, melybe az élesítendő kaszát bele lehet fektetni. Az egész készüléket pedig egy szárnyas csavarral rá lehet erősíteni a fűkaszálógép kerekére. Ha már most köszörülni kell a kaszát, nem kell egyebet tenni, csak belefektetni azt a tartójába, egy kézzel meg kell forgatni a forgantyút, a másik kézzel pedig úgy húzni a kaszarudat a tartójában
102
a szélső késpengétől kezdve, hogy mindig két pengének a két egymásfelé álló élét egyszerre érje a köszörűkő. Rövid próbálgatás után akármelyik napszámos is hamar megtanulja a köszörülést ezzel a készülékkel. Azért hát csak éles legyen mindig a kasza! Különben nem ér semmit a fűkaszálógép. Sokszor kipróbáltam magam is életlen kaszával dolgozni. Jó erős lovak voltak befogva, mégis csak nehezen húzták a gépet. Pedig az éles kaszájú és iól megolajozott gépet a ló sokkal könnyebben húzza, mint a kocsit Nem igaz, hogy a kaszálógép rontja az állatot! Ha mindezeket a tanácsokat megfogadja a kisgazda, meg fogja látni, hogy milyen jó és hasznos gép a fűkaszálógép és meg fog róla győződni maga, hogy az felér legalább is hat jó kaszásemberrel.
TARTALOM. ELŐSZÓ -— — 1. Hogyan és hol vásároljon a gazda mezőgazdasági gépeket? 2. Hogyan vásároljon a gazda nagy és drága gépeket? 3. Hogyan kell bánni a gazdasági gépekkel? 4. Hogyan kell kijavítani a gazdasági gépeket?. 5. Miért kell szántani ? ... ... ... 6. Hogyan kell szántani? 7. Milyen ekével szántson a gazda? ... — 8. Hogyan kell a Sack-ekével szántani? 9. A Sack-féle egyetemes eke és előnyei ... 10. Milyen hegyi ekével szántson a gazda? ... 11. Mire való a borona s hogyan és mikor kell boronálni? ... 12. A rétborona és a rétek javítása... 13. Mire való a henger, hogyan és mikor kell hengerezni? . _ 14. A gazda vetőgépei ... — — 15. Milyen a vetőgép szerkezete és milyent használjon a kisgazda? 16. A kapálógépek és használatuk 17. A permetező és használata — 18. Mi a fűkaszálógép és mennyit dolgozik? 19. Milyen a fűkaszálógép szerkezete ? 20. Hogyan kell a fűkaszálógéppel dolgozni?
I
Oldal
3 5 9 10 12 13 18 19 24 34 41 46 55 58 61 64 72 82 87 90 98
I
t
«
I
f
184002
h
i-*,
