4.
Forduló – Édes anyanyelvünk
Megoldások
I.
Mindenütt ismerik
Ha feltennék Nektek a közhelyszámba menő kérdést, mely szerint melyek azok a tárgyak, amiket egy lakatlan szigetre készülve nélkülözhetetlennek véltek, vajon lennének-e köztük könyvek? S az alább megemlített, szerte a nagyvilágban is ismert és elismert tizenöt szerző valamelyikének műve bekerülne-e a poggyászotokba? Szívből remélem, hogy a válasz mindkét kérdésre igen. Az idézetek mindegyikéhez egy kérdés és négy válaszlehetőség kapcsolódik. Válasszátok ki, és jelöljétek meg a helyes megoldást.
1. „A jelzős főnév: trianoni árva közismert fogalom volt. Az összegyűjtött, család nélküli otthontalanokat messziről meg lehetett ismerni az egyenruhájukról, ott jártak a mi városunkban is, ahová egyesek kerültek, Cili is az volt, trianoni árva- (…) A kislányt úgy találták a déli határon a demarkációs vonalon már innen, minálunk, halott apja-anyja testükkel védték meg a kétfelől rájuk záporozó golyók elől, s ő fejsérüléssel és sokáig tartó memóriakieséssel élte túl a szülők pusztulását.” Az író termékeny életműve milliós rajongótáborának szeretetén túl számos szakmai elismerést is kiérdemelt. A Kossuth-díj, a Csokonai Vitéz Mihály-díj, a Corvin-lánc, a Prima Primissima Díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje nagykeresztje mellett élete vége felé ballagva elérte őt a nemzetközi siker: a franciaországi Femina-díjat minden évben a legjobb külföldi regény kapja meg. 2003-ban a díjazott könyv „Az ajtó” volt, majd 2007-ben a Katalin utca című regény elnyerte a legjobb európai regény jutalmazására alapított Cévennes-díjat. Legkedvesebb regénye mégsem ezek valamelyike volt, hanem az az önéletrajzi ihletésű műve, melyből a fenti idézet való. Melyik könyvéről van szó? a) Für Elise b) Régimódi történet
c) Az a szép, fényes nap d) Abigél
2. „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.” Megunhatatlan, el nem avuló életművű költőnknek világirodalmi értékéhez méltón nemcsak egynéhány versét, de teljes életművét is lefordították több nyelvre, elsőként kínaira. Az ázsiai országban a fent idézett költemény az iskolai tananyag része. Pekingben és Sanghajban is állítottak a férfiú tiszteletére szobrot, ám most mégis egy magyarországi emléke felől érdeklődünk. Csodálatos versének megtanulásán túl mi módon őrizhetitek a költő személyes jelenlétének nyomát „a kanyargó Tiszánál ott, hol a kis Túr siet beléje”?
a) A víz mellett felállított mészkő szobor egy anyja kebelére siető kisfiút jelenít meg: követve az ismeretlen eredetű szokást, mint a költő többi, ide zarándokló híve, Ti is egy pirinyó színes, kötött gyermeksapkát kötöztök a szoboralak nyakára. b) Körbesétáljátok az eredeti helyszínen kialakított tanösvényt, amelyeknek a versből kiemelt idézetekkel gazdagított táblái által felidézhetitek a költeményben szereplő élőlényeket és épületeket.
c) A település Tisza-partján egyegy vödör friss vizet öntötök ama két csemete tövére, melyeket arról a (sajnos 8 éve elpusztult) kocsányos tölgyről hajtattak, s ültettek az ős-fa mögé, mely alatt a hagyomány szerint a költő tájversét írta. d) December 31-én részt vesztek a Petőfi Szilveszter elnevezésű rendezvénynapon.
3. Süsü mosolyogva állt az apja elé, egy feje vidáman ragyogott, meg piroslott, mint egy alma. Majd így szólt: - Megjöttem! - Látom! – morgott az apasárkány első feje. - Mit csináltál az ellenségemmel?! – dirmegett a második feje. - He?! – dörmögött a harmadik feje, mivel egy kicsit nagyot hallott. De Süsü csak állt és mosolygott. Az apasárkányban rettenetes gyanú ébredezett. - Megnyúztad?! – morgott az első feje. - Porrá törted a csontját?! – dirmegett a második feje.
- He?! – dörmögött a harmadik feje. Süsü a fejét rázta minden kérdésre. Majd összeszedte a bátorságát, és megmondta az igazat. - Gyógyfüvet szedtem neki! Vizes borogatást raktam rá! Az apasárkány nem hitt a hat fülének. - Mi?! Mi?! Mi?! – kérdezte mind a három fejével. - Beteg volt! – védekezett Süsü. – Influenza! Csak nem hagyhattam ott betegen?! De most már meggyógyult! Hát igen, a jóságos sárkány ritka, mint a fehér holló, ez a nagyszívű behemót is eléggé tétován tapicskált az átlagos mesealakok között. Szülőatyjának örökzölddé vált meséin túl ifjúsági regényeket is köszönhetünk, egyebek közt a Keménykalap és krumpliorr címűt, melynek filmváltozata 1975-ben a hollywoodi X. televíziós fesztivál nagydíját hozta el. Melyik közismert – a valóságban is élt - regényhősének állítottak életnagyságú szobrot az író szülővárosában? a) Bagaméri, a fagylaltárus b) Mirr-Murr, a kandúr
c) A nagy Ho-ho-horgász d) Picur
4. „A hadifogság alapvető életérzése az éhség. A honvágy mellett, de annál erősebben, megfoghatóbban és türelmetlenebbül, az éhség ad irányt minden vágynak, gondolatnak és cselekedetnek. A hadifogság az éhség diktatúrája, és e szabály alól nincs kivétel, vagy ha van is, én ilyen kivételt sohasem láttam, és hírét sem hallottam.” Négy évig senyvedett a Szovjetunió hadifogolytáboraiban a fenti idézet szerzője, akinek évtizedekkel később világhírt hoztak a 20. század abszurd világában sarjadt logikus gondolatai. Az 1956-os forradalom után a kommunista diktatúra által hosszú évekig hallgatásra kényszerített alkotó megvalósította Madách Falanszterének rémálmát: utóbbiban Michelangelo faragott széklábat, míg írónk – gyógyszerészi diplomáját hasznosítva – az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár készítményeiről készített az orvosoknak szóló írásos tájékoztatókat. Melyik egypercesében állítja elénk egy, a haszontalan munka fásultságából egy filozofikus pillanatra felemelkedő alkalmazott tragédiáját? a) Perpetuum mobile b) Ballada a költészet hatalmáról
c) Információ d) A végzet
5. „Szegény kis szőke Nemecseknek azonban most már nagyon fájt a szíve. Ott állott, csuromvíz ruhában, nagyra nyitott szemmel nézve a tűzfény körül ülő vörösingeseket s köztük az árulót. Annyira fájt a szíve, hogy mikor Geréb szájából elhangzott az „igen”, mely azt jelentette,
hogy Geréb hajlandó elárulni a grundot, sírva fakadt. Megölelte Boka nyakát, csöndesen zokogott, és csak azt mondogatta: - Elnök úr... elnök úr... elnök úr... Boka szelíden eltolta magától. - Most nem érünk semmit a sírással. De az ő torkát is fojtogatta valami. Nagyon szomorú dolog volt az, amit Geréb itt művelt.” Nemigen létezik kamasz diák, aki ne ismerné a fenti jelenetet. A több tucat nyelvre lefordított, nagysikerű regény mindmáig hat, mert: „Benne van minden: a harc heve, a diadal mámora, az árulás förtelme, az igaz hősiesség, az önfeláldozás és a megdicsőülés. A Pál utcaiak ugyan megnyerték a csatát, de igazi hősük, Nemecsek közlegény odalett. És odalett az édes grund is. Ám egy pillanatra sem merül fel a kérdés, hogy megérte-e. A harcot meg kellett vívni, és ők megvívták”- fogalmazott a regény száz éve tartó sikeréről a kiváló ifjúsági író, Békés Pál. Az egyik jelenet szereplői közé Ti is bármikor beállhattok, ha Budapesten jártok. A Práter utcai Általános Iskola előtt merevedett szoborcsoporttá az öt fiú, Nemecsek, Weisz, Kolnay és a Pásztorok alakja: az einstand. A fejük felett a falon elhelyezett táblának melyik az utolsó mondata? a) És arra a gondolatra, hogy a Pásztorok is itt vannak, végigment a hideg Nemecsek hátán. b) „Te, Nemecsek, hagyjuk abba.”
c) „Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz!” d) De a Pásztorok nem is mozdultak, csak ott álltak, zsebre dugott kézzel.
6. „Bajnok urak, mikor én a királyt táborba kisérem, Nem kell gyávának szidnotok engem azért, Mert magam ellenségre kivont karddal sose rontok, Nem kuszom ostromlott vár meredek falain És rest nézőként szemlélem a más veszedelmét: Nem félelmem tart vissza, csak érdeketek. Minden férfi dicső, nem múló hírnevet óhajt, Így lesz a seb könnyű, kedves a hősi halál. Ám ha a költő is harcol s odavész a csatában, Hősi halálotokat versbe ki szedje vajjon?” Így mentegetőzik a jó humorú költő, kinek élete nagy részét váradi, majd pécsi püspökként a politika töltötte ki, ám közben a tollat sem tette le kezéből. Magyarul egy sort sem írt, mégis ő a magyarországi (latin nyelvű) reneszánsz költészet egyetlen Európa-szerte ismert alkotója. Bár szíve minduntalan visszavágyott tanulmányai színhelyére, a napfényes, friss szellemű Itáliába, saját magát mégiscsak Pannóniainak nevezte. A halála után Zágrábban, majd Pécsett eltemetett költő örökre eltűntnek hitt földi maradványaira 1991-ben véletlenül bukkantak rá a régészek. 2008. október 21-én a pécsi Bazilika altemplomában temették újra, remélhetőleg végső nyughelyére. Mi segítette a maradványok azonosításában a kutatókat?
a) A költő koporsójában a tetem mellett talált aranylánc medálja: a míves itáliai ötvösmunkán Janus Pannonius arcképe látható. b) A költő koporsójában a sírmellékletként talált pápai bulla pecsétje, amelyet a püspök személyesen vett át II. Pál pápától. c) 2007-ben a Mátyás király által engedélyezett első pécsi újratemetés ceremóniakönyve
felbukkant a régiségkereskedők legismertebb, frankfurti „piacán”. Ezt az iratot vásárolta meg a Janus Pannonius Múzeum. d) A legújabb DNS vizsgálatok a vérzékenység tekintetében pozitív eredményt hoztak: s köztudomású, hogy a 38 éves költő vérzékenységben hunyt el. (Valójában e betegsége miatt nem vehetett részt fegyveres harcokban.)
7. „Lehetséges, hogy az az energia, ami szeretetünkben, jobbra való törekvésünkben, hasznos munkánkban testesül meg, az nem vész el – mint ahogy az energia sem vész el, hanem valami magasabbrendűvé alakul, egy olyan világgá, amit Isten célul tűzött ki maga elé. Nagyon sok szeretet, nagyon sok jó cselekedet, nagyon sok hasznos munka át fogja alakítani a világot, a mainál magasabbrendűvé. Ez a megváltás. És aki tesz a megváltásért, az részesül is benne. Aki meg nem, az visszahull az anyagba. Por lesz. Fény helyett.” Angol, cseh, dán, észt, francia, lengyel, lett, német, olasz, orosz, román, spanyol, svéd, szlovák gyerekek és felnőttek olvassák szerte a világban könyveit. De egyiküknek sincs akkora szerencséjük, mint Nektek, akik eredetiben, magyarul ízlelgethetitek Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót, netán Nagy Zoárd, a lépegető fenyőfa sehol másutt nem hallott neveit, vagy együtt írhattok verset Ló Szerafinnal, hogyaszongya: „Ha elpusztul a tulok, / szarvából lesz a tülök, / de ha én elpüsztülök, / belőlem nem lesz tulok.” Az istenáldotta tehetségű mesélő képzeletéből a kezdetektől fogva évtizedeken át egy játékos kedvű, külföldön is hasonlóképpen elismert illusztrátor csalogatta az olvasók elé a feledhetetlen mesealakok látható küllemét. Ki volt ő? (Segítségül annyit elárulunk, hogy Janikovszky Éva könyveit is ő keltette életre). a) Reich Károly b) Szegedi Katalin
c) Gyulai Líviusz d) Réber László
8. Legyen úgy, mint régen volt! Legyen úgy, mint régen volt: Hogy ne legyen a magyarnak, Hogy ne legyen a magyarnak Sem dolmányán, sem jó hirén semmi folt.
Legyen úgy, mint régen volt! Legyen úgy, mint régen volt: Hogy ki szereti a magyart, Hogy ki szereti a magyart, Még akkor is soká éljen, ha megholt.
Legyen úgy, mint régen volt! Legyen úgy, mint régen volt: Hogy becsülje meg a magyart, Hogy becsülje meg a magyart Mind a német, mind az oláh, mind a tót.
Legyen úgy, mint régen volt! Legyen úgy, mint régen volt: Adjon Isten a magyarnak, Adjon Isten a magyarnak, Két kezével, boldog égbül, minden jót.
Ezt a versét nekünk, magyaroknak írta a 19. század második felének legnépszerűbb alkotóművésze, ám az egész világ akkori ismeretanyagát magába foglaló, izgalmasan szerkesztett regényeit sok nyelvre lefordították. Az író kedvelt balatonfüredi nyaralójában egyedülálló kiállítást tekinthettek meg: a Petőfi Irodalmi Múzeumban összegyűjtött hagyaték segítségével berendezett, műemlékileg felújított villában mintha csak vendégségbe mennétek a házaspárhoz, ahol a rég elhunyt, de könyveiben és mindennapi életének tárgyaiban megörökített lángelme vár rátok. Az egyik teremben egyik legismertebb regényének életnagyságú alakjai fogadják a látogatókat. Melyik műről van szó? a) Az arany ember b) Egy magyar nábob
c) A kőszívű ember fiai d) Szegény gazdagok
9. Az ember ezt, ha egykor ellesi, Vegykonyhájában szintén megteszi. Te nagy konyhádba helyzéd embered, S elnézed néki, hogy kontárkodik, Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli. De hogyha elfecsérli s rontja majd A főztet, akkor gyúlsz késő haragra. A Teremtésre utalva, amit az Úr épp befejezett, így jövendölte meg az emberiség tragédiáját 1853-ban a drámaíró. Száznegyvennégy év múlva riasztó valósággá váltak szavai, amikor a tudósok „vegykonyhájukban” létrehozták Dollyt, az első klónozott emlősállatot, egy másik birka genetikailag tökéletes mását. Keletkezése óta megvalósult még a mű egynéhány rémisztő látomása, ezért is állítják újból meg újból színpadra a gondolkodás és művészet eme remekét. Kérdésünk a 2002-es budapesti előadásra vonatkozik, mely az újonnan épült Nemzeti Színház nyitóelőadása volt. A paradicsomi színben az örök élet fáját egy nőalak testesítette meg. S a tudás fáját? a) perpetuum mobile, azaz örökmozgó b) DNS-lánc
c) feldíszített, csilló-villogó műfenyő d) csontváz
10. – Nem jó jel a bagolyszó – szólt hátra László, és megsarkantyúzta lovát, mert az megállt. A ló halkan horkant, és László keze önkéntelen mozdulattal kardját kereste. Ekkor meglódult a sötétség. László előtt fájdalmasan felvillant valami, és fejére mintha az egész ég rázuhant volna. Bogics hördülését hallotta messziről, nagyon messziről, és a kantárszár kicsúszott
kezéből. De ekkor a lovát már hárman is fogták. Bogics valamivel hátrább volt, és amikor László lova horkolva megállt, arcára mintha pókháló borult volna. (…) Aztán belevágta sarkantyúját lova oldalába, hogy kijusson a gyűrűből, mely sötéten mozdult meg körülötte. A ló fájdalmasan felnyerített, mert valahonnét kard szaladt a horpaszába, Bogics felett pedig megsuhant a sötétség, és egy hosszú nyelű fokos lesújtott a horvát vitéz bozontos koponyájára. A ló azonban élete utolsó féltésével robogott a láp felé. Bogics öntudatlan ösztönnel kapaszkodott sörényébe. Mögöttük két lovas rohant, akik csak akkor álltak meg, amikor lovaik már nyeregig szakadtak a vízbe, és az előttük levő árny lova hörögve dűlt el a hínáros iszapban, maga alá temetve lovasát. Bár a fenti sorok A koppányi aga testamentuma című történelmi regényéből szólnak hozzátok, minden idők egyik legolvasottabb magyar írója a széles közönség előtt a kétkezi emberek és a természet világának költői ábrázolójaként ismert. Az ő szemével látjuk Vukot, az elárvult kisrókát, Csít, a fecskét, Kelét, a gólyát, Lutrát, a vidrát, meg persze Matulát, a bölcs mezőőrt, és Ladó Gyula Lajost, a Tüskevár előttünk megemberesedő főhősét. Ezt a lebilincselően megírt történetet a 2005-ös Nagy Könyv megmérettetésen az olvasók a legnépszerűbb magyar regények közé sorolták. Pontosan hányadik is lett (a magyar szerzők művei között) a Tüskevár? a) első b) ötödik
c) harmadik d) tizenegyedik
11. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. A fenti két mondat elég volt a költőnek, hogy irányt adjon nálánál kevésbé bölcs mindannyiunknak, miként kell emberként viselkednünk egymással, s miként tudunk röpke földi létünknek értelmet adni. A filozófus verseit óvodás gyermekek skandálják, szülővárosában színház viseli nevét, életművébe beleszédül, aki olvassa. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban június 1-jéig még bebarangolható a költő születésének 100. évfordulójára rendezett különleges kiállítás. A szemünket, fülünket, ujjainkat, lélegzetünket, testünket-lelkünket-agyunkat „használó” hatalmas játszótér egyik pontján a látogató belélegezheti, majd kifújhatja a költő gondolatait. A megfújandó tárgy mögött a falon ezt követően újabb és újabb verssorok jelennek meg a vásznon. Vajon mit formáz ez a tünékeny tárgy? a) szivárványt b) pitypangot
c) felhőt d) hópelyhet
12. Legelőször még csak amúgy, mondhatnám, vendégként éreztem magam a rabságban. (…) Az udvar, ez a napverte térség itt egy kevéssé kopárnak látszott, futballpálya, veteményes, pázsit vagy virágok nyomát sehol se találtam. Mindössze egy dísztelen, külsőre nagy pajtára emlékeztető faépítmény állt itt: szemlátomást az otthonunk. Bemennünk – értesültem – majd
csak az éji nyugovóra térés idején lehetséges. Előtte, mögötte hasonló pajták hosszú sora, egész a végtelenségig, s bal kéz felől is még egy pont ugyanilyen sor, elöl, hátul, oldalt szabályos távokkal, közökkel. (…) Jobbra viszont a már jól ismert tüskés drótkerítés, mint meglepődve értesültem, villanyárammal telítve, s valóban, akkor ismertem csak föl a betoncövekeken a sok fehér porcelán csavart, akárcsak otthon a villanyvezetékeken meg a távírópóznákon. Ütése – biztosítottak – halálos: egyébiránt elegendő csak a tövében húzódó keskeny ösvény laza homokjára is lépnünk, hogy az őrtoronyból (meg is mutatták, s rá is ismertem, amit az állomáson vadászlesnek néztem) egyetlen hang és intő szó nélkül lelőjenek – figyelmeztettek mindenfelől, nagy fontoskodva és ügybuzgalommal, a máris jobban értesültek. Kertész Imre az egyetlen magyar író, aki irodalmi Nobel-díjban részesült; a Sorstalanság keserű önéletrajzi élményeken alapul. A könyv elbeszélő-főhőse egy budapesti zsidó fiú, aki szívszorítóan körülményeskedő stílusban számol be arról, miképp hurcolták el Auschwitzba és más német koncentrációs táborokba, s hogy ért haza 1945 nyarán a kevés túlélőkkel együtt. Míg a nyilas hatalom vérfagyasztó precizitással gyűjtötte össze a németek által megszállt országunkból zsidó honfitársainkat, akadtak jóérzésű magyarok, akik – vállalva az életveszélyt – igyekeztek bújtatni, megmenteni az itt maradottakat. Az alább felsoroltak közül hárman egyházi személyként vettek részt a mentésben. Ki volt a negyedik, aki katonai pozícióját felhasználva mentette az üldözötteket? a) Járosi Andor b) Ocskay László
c) Sztéhlo Gábor d) Salkaházy Sára
13. Mint nagy kalap, borult reám a kék ég, és hű barátom egy akadt: a köd. Rakott tálak közt kivert az éhség, s halálra fáztam rőt kályhák előtt. Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak, s szájam széléig áradt már a sár, utam mellett a rózsák elpusztultak, s lehelletemtől megfakult a nyár, csodálom szinte már a napvilágot, hogy néha még rongyos vállamra süt, én, ki megjártam mind a hat világot, megáldva és leköpve mindenütt. Bele kell borzonganunk édes anyanyelvünk szépséges mélységébe, amikor a francia költő, Villon verseit olvassuk 20. századi utódjának átköltésében. A mind prózában, mind lírában egyedit és remeket alkotó művésznek a honi ismertséget a Villon-fordítás hozta, külföldön pedig versei mellett Pokolbéli víg napjaim címmel írt önéletírása aratott sikert. Irodalmunk a 20. században (is) oly sok Himalája nagyságú életművet hagyott örökül, hogy lehetetlen volna kimondani: ez nagy, ez nagyobb, ez a legnagyobb. Az azonban bizonyos, hogy ez a matuzsálemi kort megérő, hatalmas műveltséggel bíró ember ennek a hegyvonulatnak egyik égig érő csúcsa. Az üldöztetés elől előbb Franciaországba, majd az Amerikai Egyesült Államokba menekülő költő a háború után hazatért Magyarországra. „Szabad hazáról álmodoztam / s felébredtem a szovjet gyarmaton” – írta, pedig ekkor még csak sejtette, mi vár rá. A kommunista diktatúra hírhedt kényszermunkatáborába zárták, ahol embertelen
körülmények közt raboskodott - dolgozott végig 3 évet. Hol működött ez a gyalázatos intézmény? a) Hortobágy b) Recsk
c) Kazincbarcika d) Tiszalök
14. Az állat megáll, nem lát, nem szagol semmit, mert szemközt jár a szél, s mégis tudja, hogy közelben a végzet (…) S most már bánod, hogy nem hoztál golyós fegyvert. Te is meghőkölsz, a sűrűben, te is kötve vagy e pillanathoz, te, a vadász. S kezedben érzed azt a remegést, mely egyidős az emberrel, az ölés készségét, ezt a tilalmas vonzást, ezt a mindennél erősebb szenvedélyt, ezt az ingert, mely nem jó és nem rossz, hanem minden élet egyik titkos ingere: erősebbnek lenni, mint a másik, ügyesebbnek lenni, mester maradni, nem hibázni. Ezt érzi a párduc, mikor ugrásra készül, a kígyó, mikor fölegyenesedik a sziklakövek között, a keselyű, mikor lecsap ezer méter magasból, s az ember, mikor szemügyre veszi áldozatát. Ezt érezted te, talán először életedben, a leshelyen, az erdőben, mikor fölemelted fegyvered és megcéloztál engem, hogy megöljél. A gyertyák csonkig égnek című regényével egyedülálló nemzetközi sikert mondhatott magáénak az író, akinek könyvét Angliától Olaszországon, Franciaországon, Németországon, Spanyolországon át Argentínáig vették kézbe és olvastak az emberek. Személyes tragédia, hogy ezt a kései sikert az alkotó nem érhette meg: 1989-ben önként vállalt száműzetése helyszínén mindenkitől elhagyatva, önkezével vetett véget életének. Életműve azonban nemcsak könyveiben, hanem a színpadon is velünk marad. Melyik színházunkban játsszák ebben az évadban az említett regény színpadi változatát? a) Jókai Színház, Komárom b) Csokonai Színház, Debrecen
15. A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét.
c) Hevesi Sándor Zalaegerszeg d) Pinceszínház, Budapest
Színház,
A 20. század legismertebb magyar költője merengett így a Duna-parton, tán épp abban a pózban, ahogy Marton László és Vadász György: A Dunánál című budapesti emlékművén látható. A tragikus sorsú költő 1936-ban írta e versét, a következő év végén a balatonszárszói Horváth-panzióból – ahol nővérei ápolták féltő gonddal – indult el utolsó útjára, a vasútállomás felé. A felújított épületben izgalmas, mély élményekkel gazdagító kiállítás idézi fel a költő életének utolsó időszakát, melyből visszatekintve emléket állít az egész életműnek. A vasútállomással szemben, egy parkban állították fel Ortutay Tamás alkotását, mely egy sínen veszteglő tehervagont formáz. Mi(k) „díszíti(k)” a vagon felületét? c) Bronz domborművek, melyek méretükkel (32x32 cm) és témájukkal is utalnak a költő életére, s annak egyes szakaszaira d) Az utókor által a költő tiszteletére írt versekből vett idézetek
a) József Attila versei b) Nagy-Magyarország térkép (a gázolás után egy térképpel takarták le a holttestet)
II.
A vers az életem
Valami kegyetlen kényszer űzte nagy költőinket a versírásra. Lehettek bár végvári vitézek, tanárok, gazdálkodó nemesek, netán számítógépes grafikusok, elsősorban Költők voltak. Olvassátok el szépszavú költőink „önéletrajzát”, melyek mindegyikébe beleágyaztuk hat-hat versük címét. A hetedik verscím oda nem illő, a másik tizennégy pályatárs valamelyikének alkotása. A feladatotok az, hogy szövegekhez párosítsátok annak a költőnek a születési és halálozási dátumát, valamint arcképét, akinek verse az adott szövegben a kakukktojás. Önéletrajz 1. Hogy Mi vagyok én? Ezt még otthon, szűk Családi körben sem tudták megjósolni. Nem lettem pap, ahogy hitték, s bizony mondom nektek, istenfélő ember létemre, amikor megindultam A lejtőn, még az is megfordult kétkedő szívemben, hogy Él-e még az Isten? Lassan, de engesztelhetetlenül erőt vesz rajtam az öregség. Gyönge vagyok… minden napomba belopakodik a Kín. Itt az idő, Letészem a lantot.
Évszám
Kép K) Petőfi Sándor
d) 1823-1849
2. Arra már senki sem emlékszik a családban, hogy volt-e Hóesés azon a január végi napon, melyen e világra sírtam magam, 1946-ot írtak akkor. A főváros még romokban hevert, családom Botladozva igyekezett kivánszorogni a háború okozta sokkból. Mint önéletrajzi ihletésű filmemből kiderül, első éveim a Teleki téri piacon teltek, ahol Kopogtatás nélkül járkálhattunk egymáshoz mi, gondtalan gyermekek. Középiskolában bizonyossá vált, hogy a humán tárgyak iránt vonzódom, egyaránt megfogott Balassi élete, s az, ahogy Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza. A 74-es év átkozott volt, 2009. pedig a legkegyetlenebb: Tamás meghalt, s vele A jobbik részem. 3. A Pusztán születtem, ahol Kakasszóra hajnal ébred, s ahol Szeptember végén Virít a kikerics… Lenn, az alföld tengersík vidékin, ott vagyok honn, ott az én világom. De a békés álomvilágnak vége. Most Golyók sivítnak, kardok csengenek, én hamarost meghalok. S a Feleségek felesége szerető társ és támasz nélkül marad. Vigyázzatok rá és egymásra, hisz mi, magyarok, Összetartozunk 4. „Látom és helyeslem a jobbat, de a rosszabbat követem” – írtam mottóul iskolám évkönyvébe, s szilajságomért magamra vettem Urunk büntetését: Osztályrészem egész életemben a Magányosság volt, bár ifjan gyakran hevült szívem kacér hölgyek deli kellemin (Nelli szólhatna efelől, ha erénye nem tiltaná, de írtam esdeklő sorokat Lollihoz is), s később asszonyt is vettem magam mellé. Birtokomon gazdálkodva olykor-olykor eltöltött A megelégedés. Éreztem, hogy Az igazi poézis dicsérete engem illet, s vérem forrt, ha finomkodó bírálómat, Kölcseyt eszembe vettem. Járkálj csak, halálraítélt – üzente kimondatlanul; hogy a léleknek meg kellett fagynia.
J) József Attila
j) 1905-1937
H) Horváth Attila
l) 1952-
M) Radnóti Miklós
f) 1909-1944
5. Sosem gondoltam, hogy a Jónál jobb jár nekem, mégis sokat szenvedtem. Sem A csoda, sem Bús énekhívás rajtam nem segített. Örökké búsongva, szorongva jártam önmagam körül a köröket. Levegőt! is alig kaptam néha, egy Elmaradt ölelés miatt hónapokig bánkódtam, mert Nagyon fájt. Nagyon fájt, hogy nem volt olyan, hogy A mi gyermekünk, s örök nélkülözésben kellett leélnem rövid, gyémántszálú életem. 6. Mint annyi más költőtársamnak, nekem is meg kellett fizetnem istenadta tehetségem árát: életem során nem kaptam meg a szükséges anyagi elismerést, temetésem után nélkülöző családtagjaimon a Deák Ferenc felhívására összegyűlt összeg segített. Szózatomat is csak a későbbi nemzedékek értékelték kellőképpen, s magam voltam A vén cigány. A magányosság volt leghűbb társam. Persze ismertem Szép hajadont, nem is egyet, ám végül megtaláltam az igazit, s Örökkön-örökké rajongtam érte. Politikai pályát is bejártam, de természetem nem illett Egy politicus költőhöz. Az Ifjúi ábrándozást így váltotta fel a Késő vágy. 7. Ahogy A lepke száll virágról virágra, úgy röpdöstem én már diákkoromtól klasszikus és modern szerzők versei közt, ékes anyanyelvemre fordítva azokat. Bonthatatlan Szövetség kötött mesteremhez. Ő óvott engem a Mesék és veszélyek között, és tőle fordultam el, mert nem állhattam, hogy elvette tőlem azt, kit nem adtam volna Semmiért. Egészen sokáig tartott, míg felfogtam, hiába távolodok tőle, ha lázongok, neki lázongok. Önálló lapot is indítottam, de aztán Valami történt, s én inkább csak a költészetnek szenteltem életem: Megtiszteltetés volt számomra, hogy Pest befogadott. 1944-ben behívtak katonának, ahol főhadnagyi rangban szolgáltam, de Az erős Isten egy időre még megtartott engem.
B) Ady Endre
m) 1877-1919
L) Pilinszky János
o) 1921-1981
C) Arany János
b) 1817-1882
8. Sem emlék, sem varázslat nem segít. Pillanatra sem felejthetem, hogy anyám s testvérem élete árán erőlködtem e világra magam. Mindhiába, számomra nincs Kegyelem. Mint a bika, törtem át sihederként a megszokásokból rakott falakat, majd férfiként az Istenhegyi kertbe vonultam vissza megkorbácsolt lelkemet gyógyítgatni. Én soha meg Nem tudhatom, hogy milyen a nyűgös öregség, Talán egy utolsó Levél a hitveshez, talán az csendesíti bennem e halállal sikongó, rettenetes Éjféli vihart.
9. Sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Mégis, Bocsásd meg, Úristen, égi és földi hatalmasságokhoz, leányokhoz, asszonyokhoz való csapodárságom: én magam szenvedtem nyughatatlan természetem miatt legmélyebben. Adj már csendességet háborgó lelkemnek! Hiába írtam hímes strófákat Losonczy Anna nevére, mert ugyanazon hevülettel költöttem verset Az erdéli asszony kezéről, s Borbála nevére. Egy katonaénekből megismerhetitek harcos mindennapjaim temérdek örömét s büszkeségét. Most pedig fohászkodjatok velem együtt: az Úristen segéljen meg, Hazám, keresztény Európa. 10. Őszintén akarok élni. Ezért amikor buta slágerszövegekkel le akarták rombolni a magyar könnyűzene értékét, nem bocsátkoztam Darutörpeharcba, inkább grafikai munkákba menekültem, s belülről emésztett, Amit nem mondhattam el. Nem értettem, hogy Hova tűnt a sok jóbarát?, s néha úgy peregtem céltalan, mint Homok a szélben. A nehézségek ellenére mégis elégedetten tekinthetek vissza pályámra. Ha megírok egy jól sikerült verset, jutalmam egy Jég dupla whiskeyvel. S ha továbbra is szívedhez szól, amit csinálok, hát Maradj velem!
N) Reményik Sándor
c) 1890-1941
A) Szabó Lőrinc
i) 1900-1957
D) Babits Mihály
n) 1883-1941
11. Kétségtelen, hogy a Nyugat első nemzedékének oszlopa voltam. Az éjszakai Isten oltárán áldoztam. Hogy Mért is tettem? Istenemre, nem tudom, az élet nem Feketefehér. S Ha távolról nézek ezekre az időkre, összefolynak a sárga lámpafényű mámor-éjjelek a behúzott zsalujú nappalokkal. Szívem sokáig egy Harcos ember szíve volt, voltam, amíg bírtam, A muszáj Herkules, de A menekülő élet eliramodott előlem, s a Sors megvert a szörnyű kórral, mely vesztemet okozta. 12. Eme Fekete országban folyton fenekedtek rám, de szavam szörnyű súlyát soha el nem vitatták. Lírám végig az élvonalban volt, de főleg Névjegyemre voltak kíváncsiak az írótársak, nem pedig véleményemre, ítéletemre. Hibát is követtem el; Attilát elhajtottam, mert nem figyeltem másra, Csak a dalra, s nem láttam meg lényének szenvedő fényét. Ha rágondolok, nehéz az Emlékezés. Nem bocsátott meg soha. Egyedül álltam a hegytetőn, a Visszafelé szálló madarakat szemléltem, amikor megfogant bennem a Hajnali gondolat: nem visz előre Vandal bölcseség, s ha hibáztam is, az irodalmi élet, s költőtársaim összetartása legfőbb küldetésem. 13. Mint Halak a hálóban, úgy vergődött lelkem egész életem során. Néha nagyobb lélegzetű műveket írtam, olykor elég volt egy Négysoros is, hogy belezsúfoljam a világot. A Kihűlt világ sem volt előttem ismeretlen – katona voltam, aztán tábori fogoly. Örökmozgó szellemem, s az én Istenem nem engedett odaveszni. Az elhaló remény világossággá és hitté formálódott szívemben. Egyetlen olvasmányom a Biblia volt, amit mindenhova elvittem magammal, így a szenvedések közt sokszor az égiek szava volt a Vacsora.
I) Illyés Gyula
g) 1902-1983
G) Berzsenyi Dániel
e) 1776-1836
O) Vörösmarty Mihály
a) 1800-1855
14. Lehet, hogy a Búzaföldön, amelyen édes hazám költőgéniuszai nőnek, nem én vagyok a legdélcegebb kalász, de annyi biztos, hogy igaz hitemet megannyi Sziklák és Cyklops között megőriztem. Régi levelek olvasásakor eszembe jut a kor, midőn még nem volt szétszabdalva hazám, s én nagy kedvvel alkothattam. De ez az idő elmúlt. Bocsáss meg, Istenem, hogy elhallgattam, de csak Szarándoknak vagy bujdosónak való éneket tudtam volna írni, a havasok tisztaságát hordozó lelkem nem bírta el a csonkítás szörnyű látványát. Érdemes? – kérdeztem folyton magamtól. Ez a Férfi sorsa – suttogták rá a fenyvesek. 15. Bár a világot teljesnek éreztem a pusztán, ahol gyerekeskedtem, de később ez már Nem volt elég. Vágyaim, s a kényszer új utakra, Nyugat felé húztak, ám Párizsban, távol az anyaföldtől tudatosult bennem a haza és a nemzet valódi fogalma. Ekkor már féltettem a magyarságot, s veszni tűnő Jogainkat. Visszatérve Magyarországra nem kellett az Illegalitásban bujkálnom, de a Hatalom sem a háború előtt, sem utána nem tudott mit kezdeni velem. Az ötvenes években Éjfél után Eltűnő társak sorsa parancsolta ki tollamból az addig kimondhatatlan igazságot. Mindehhez nem kellett több mint Egy mondat a zsarnokságról.
E) Balassi Bálint
k) 1554-1594
F) Bereményi Géza
h)1946-
III. Micsinál a kicsoda a micsodán? Ha hiszitek, ha nem, a fenti mondat Kosztolányi Dezsőtől való idézet. És egyben Petőfi Sándortól. Miképp lehetséges ez? Nos, Karinthy Frigyes, az elődei és kortársai életművében lenyűgöző jártassággal bíró író örömmel múlatta saját és barátai idejét maga teremtette nyelvi játékokkal. Mivel bármely műből vett idézetet könnyedén beazonosított és folytatott, kitalálta, hogy nehezítésképp kérdések által idézzenek egymásnak. Barátja, Kosztolányi, fel is tette a címben szereplő kérdést, mire rögvest megérkezett a válasz: „Megy a juhász a szamáron”.
Játékos kedvű alkotóink nyomán Titeket is hasonló bogarászásra hívunk. Tizenöt versrészletet olvashattok kérdések formájában. Kapcsoljatok azokhoz egy-egy, az adott versben előforduló szót, szószerkezetet vagy mondatot, valamint a költők szülőhelyét - illetve az egyik alkotó esetében azt a települést, ahol elhalálozott. Segítségképp a versrészletekben benn „felejtettünk” néhány eredeti helyén és eredeti alakban álló szót, ezeket megvastagítva jelöltük. (Mivel az irodalmi hagyományban a „mit csinál” kérdés „micsinál” alakban maradt fenn, mi is így használjuk.)
Versrészlet 1. Még micsinálnak a hol a milyen micsodák, Még micsinál a micsoda az ablak előtt, De micsinálod hol a milyen micsodát? Már micsoda takará el a milyen micsodát. 2. Ha, ha! hová micsoda, dob, micsoda! Micsináljon micsoda: Fülembe micsinál micsodáit A milyen micsoda… 3. Micsinál már micsodánk, s micsodái micsinálnak, Milyen bokrai közt milyen micsoda micsinál. Nincs milyen micsoda, s milyen illatok közt nem micsinál a micsoda. 4. Egy mekkora micsodát micsinált az egérke. Mekkora micsoda, mit nem csinálok, Na de hát megérte. „Micsinálj – micsinált A micsoda miképpen – Milyen milyen micsodáim micsinálnak miattam.” 5. Betemetett a mekkora micsoda micsodát, micsodát, micsodát, micsoda, mint a nagyanyó haja milyen lett.
Szószerkezet / mondat
Település
k) özvegyi fátylat
H) Kiskőrös
a) pártos honfivér
A) Nagyszalonta
j) koszorúm bimbaja
G) Egyházashetye
b) eredetiből fordítva
N) Nagytétény
l) csak a feketerigó maradt feketének
E) Nagygalambfalva
6. Micsináltam a Micsoda partjairól, Hol micsináltam milyen micsodán, A szívem egy milyen micsoda S milyen micsodák: az erőm. 7. Én bús micsodám micsodája, Micsodám milyen kévánsága, Te vagy minden micsodája, Kicsodával kicsoda micsodája. 8. Micsinálok, hogy micsinál hol egy micsoda tátongó micsodájában micsoda mijében micsoda. Kicsodával micsinálok, míg ő micsinál egy micsodán a kinek kertjében almabort micsinál? 9. Mibe micsinált milyen mijét, ahogy a régi kicsodák. S ha micsinált, kicsodánk nem micsinál, esténként súgva micsinált. 10. Ó, jaj, micsoda és jaj, micsoda! Ó, jaj, a micsoda micsodától micsodáig! Küldözzük a micsoda milyen micsodáját, S hol a milyen, jeges űr micsinál! 11. A hatalmas micsodának Milyen micsodája micsinál. Kicsoda lehetsz mije sebemnek, Milyen milyen micsoda! 12. Kicsoda, kicsoda micsinál, Hol az angyalok micsinálnak, Micsodák micsinálnak, Micsodák hegedülnek.
c) álom-bakók
O) Érmindszent
d) szemüldek fekete széne
I) Zólyom
e) szilánkos mennyország
M) Dunaújváros
f) A szívük jég, csak jég
L) Belgrád
g) fáj a csillagoknak a magány
F) Arad
i) ambrózia csókkal
B) Debrecen
o) törpe-király fia-lánya
C) Szombathely
13. Milyen mijeiden, minek mije megállék; micsoda vala, micsoda alól micsinált a milyen micsoda. Micsoda micsinált mikor, mint sír szele micsinál; s a micsoda milyen Oszlopi közt lebegő micsoda micsinál merre. 14. Merre micsinál a micsodában a micsoda; jól teszi. Mitől kicsoda e micsodáját Mit nem csinál. Micsináljon is mind ég felé az, Ami micsoda; Hadd maradjon milyen micsodán A micsoda. 15. Van már micsodám, micsodám is van, van micsodám és micsodám. Micsodám minek is micsináljam? Van mindig mennyi micsodám. Van micsodám, a micsodára rogyó micsodák Micsinálva micsinálnak utamra, és hol a micsoda, micsoda, micsoda micsodájától öregbül a micsoda.
m) Hass, alkoss, gyarapíts!
K) Szatmárcseke
n) Lélek és bor, két atyafi
J) Pusztanyék
h) nem vagyok otthon az égben
D) Szabadka
IV. Nevetségesen egyszerű Most, hogy már szikrázik a szemetek a kicsoda-micsodától, igazán megérdemlitek a lazítást egy nevetségesen egyszerű feladattal. Az alábbiakban a magyar irodalmi humor megnyilatkozásaival fogtok találkozni Petőfitől Janikovszky Éván, Rejtő Jenőn és szellemtársaikon át Fehér Béláig. Ha ismeritek a műveket, kapásból is tudtok válaszolni a kérdésekre, ha nem, keressétek meg a szövegeket a világhálón (egy pillanat alatt megtaláljátok), s máris bejelölhetitek a helyes választ.
1. - Bübüke, mit kell mondani a bácsinak? - Köszönöm tépen. - Köszönöd tépen? Jaj, te aranyos! Nézd, kérlek, Aranka, hogy csücsöríti azt a kis száját, mikor azt mondja: tépen! Jaj de édes ez a gyerek. Te!!... Te drágaság. (…) - Bübüte, idenézz, néni meg a bácsi is ajutál. Idenézz; látod? Neked is muszáj. Be akarják csapni a gyereket, hátradőlnek, behunyják a szemüket, és úgy tesznek, mintha aludnának. Bübüke figyeli őket, nem merik kinyitni a szemüket. Végre megunják, és tényleg elalusznak. Egyedül maradunk Bübükével. Nagyon unom magam, meg fogok ismerkedni a gyerekkel. - Bübüte - kezdem -, méjt nem ajutál? Bübüke felém fordul, megvetéssel néz végig. - Nevem Réz Jeromos - mondja Bübüke hidegen és határozottan. - Az úrnak nem vagyok Bübüke. Ezeknek az vagyok, szegényeknek, mert rokoni viszony köt hozzájuk, és el kell néznem a gyengeségüket. Részint belátásból, mert ők azt hiszik, hogy nagyon kedvesek, amikor így gügyögnek nekem, és nincs szívem hozzá, hogy kiábrándítsam őket, részint pedig számításból, mert néhány évig náluk leszek, most ők gondoskodnak rólam, és mondhatom, így kényelmesebb nekem, mintha magamnak kellene megkeresni a kenyeremet, felnőtt gyanánt. Hol játszódik a jelenet?
a) a pesti gyorsvonat egyik kupéjában b) egy orvosi várótermében
c) a Vidámparkban d) egy bank ügyfélterében
rendelő
2. A bíróság ezer forint pénzbírságra ítélte Szederjesi Szabó József clevelandi illetőségű, magyar származású állampolgárt, aki a budapesti kapualjakban egy kofferre való "A lift működik" feliratú táblát lopkodott össze. Szabó azzal védekezett, hogy nem akart üzérkedni. Mivel indokolta tettét a vádlott?
a) Egyszerű nosztalgiával, mert mielőtt milliomossá lett Amerikában, liftes fiúként dolgozott az egyik hotelban. b) Valójában nem lopta el a táblákat, csak begyűjtötte, mert – mint a clevelandi Lépcsőzz és Élj Tovább Club alapító tagja és örökös elnöke – kötelességének érezte, hogy honfitársait az elhízást eredményező liftezés helyett gyaloglásra késztesse.
c) Azért lopta el és rejtette egy kofferba a táblákat, mert gyűjti a furcsaságokat. d) A táblákat azok az utcai árusok rejthették el külföldre szakadt hazánkfia csomagjában, akiket – miközben Szederjesi Szabó József gépzsírt és propoliszt vásárolt tőlük – megzavartak a rendőrök.
3. Oh te piros nap! Mért vagy te piros? Szégyen-e vagy harag az, Mi arany súgáraidat Megrezesíti, Mint a bor az emberek orrát? Nem szégyen, de nem is harag az, Csak én tudom ennek okát, Én, kit földöntúli izék Földöntúli izékbe avattak. Ez vésznek előjele, Amely még ma lesujt a világra, Miként a mészáros taglója lesujt Az ökörnek szarva közé. S nemcsak a nap hirdette a vészt, A már közelállót; Az egész természet Elhagyta a régi kerékvágást. Két kutya, melyek előbb Őszinte barátságnak Példái valának hosszu időktől, Most egymást marta dühödve, Egy nyomorú juhbőr-darabért, Mit a mészárszéknek előtte találtak. Mi volt még az elébb felsoroltaknál is nevezetesebb jósjele a vésznek, mely lesújt a világra?
a) A lágyszivü kántornak felesége Ma nem ivott meg többet Egy messzely pálinkánál. b) S ezzel a helybeli lágyszivü kántor Fölemelte s letette a kancsót; Csak hogy mikoron fölemelte, Csordultig vala az, És a midőn letevé, Üres vala az,
c) [Szélestenyerű Fejenagy] Ott látá térdepelésben A helybeli lágyszivü kántort A szemérmetes Erzsók Ötvenöt éves lábainál. E látványra szivét, A tiszta szerelmü szivet, Pokolbeli kínnak Százharminchatezer bicskája Hasitotta keresztűl, d) Ez iszonyú látvány Megragadá gyöngéd idegét A szemérmetes Erzsóknak, S a szegényke Ájulat örvényébe bukott.
4. Aki az osztálynévsorban az első, azé lesz a leltárjegyzék első száma, aki a második, azé a második. (…) Még nem volt olyan tanuló, aki valahogy meg ne szerette volna azt, akinek játékból a felesége lett. (…) Akinek például Marcus Aurelius bronzszobra lett a férje, az elolvassa a teljes irodalmat, amihez hozzájuthatott, hogy megtudjon minden részletet arról, aki az élettársa lett. Még Torma is, akinek szerencsétlen T-vel kezdődő neve miatt csak az első nyomdagép képe jutott tavaly férjül, teljes bódulatba ejtette a nagybátyját, aki egyszer port talált az osztályban, s előszedte a hetest, a boldogtalan Tormát, miért nem törölget rendesen a szünetben, lám, áll a por a nyomdagép képén; de hát honnan is tudná Torma, mi az, amit elhanyagolt? És akkor Torma elkezdte mondani, (…) amit összeolvasott, és az igazgató csak nézett rá és életében először nem tudott szólni, mert Torma csak mondta, csak mondta monoton hangon: „A mozgatható betűkkel való könyvnyomtatás feltalálása a tizenötödik század második harmadára esik. Hogy ki a feltaláló, erre vonatkozólag eltérnek a vélemények, de többnyire a mainzi Gutenberg Jánost tartják annak. Szóba jöhet még a schlettstadti Metel vagy Menteli, sőt a bambergi Pfister Albertot is gyakran emlegetik, bár ő is csak tanítványa volt Gutenbergnek.” Pfister után az igazgató sarkon fordult, és mint valami fekete hajó, kiúszott az osztályteremből, többen látták, hogy verejtékes a homloka a döbbenettől. Mit hiányolt újdonsült férjéből az egyik osztálytárs, Rideg? a) Mivel Matula püspököt kapta, a pápa áldását nem mindennapi házasságukra.
b) Gyakorlatilag majdnem mindent: Michelangelo Dávidjának csak a fejét
ábrázolta a falon függő reprodukció. c) Egy kis gyengédséget: ám a bizánci kaput buzogányával
betörő Botondtól nem sok bókot remélhetett. d) Idei választottja Civakodó Henrik lett, így hát egy kis békességet.
5. Amíg kicsi voltam, okos, kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok. Nagymama azt mondta: Istenem, akárcsak az anyja! Nagypapa azt mondta: az ördögbe is, szakasztott az apja! Emil bácsi azt mondta: a megszólalásig szegény Jolán! Apukám azt mondta: mintha csak magamat látnám! És Anyukám azt mondta: azért talán rám is hasonlít kicsit! (…) Amíg kicsi voltam, és okos és kedves és szép, aki csak látott, mind azt mondta: Micsoda sikerült gyerek! Igazán büszkék lehettek rá! (…) Amióta nagy vagyok, nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek. (…) És bár a család jól tudja, hogy minden kamasz elviselhetetlen, egymás között mégis belátják, hogy ami sok, az sok, az ő türelmüknek is van határa, és így ez nem mehet tovább. Csak még azt nem tudják, hogy akkor hogyan is menjen. Nagymama szerint valakinek, ugye nevelni kellene ezt a gyereket, mert csak nő, mint a dudva. Nagypapám szerint szigorúbban kellene fogni ezt a gyereket, mert első a kötelesség. Anya szerint többet kellene aludnia ennek a gyereknek, mert sosem alussza ki magát. Apa szerint többet kellene tanulnia ennek a gyereknek, mert így nem viszi semmire. Emil bácsi szerint ez szomorú, mert ugye az ő családjukban mindenki normális volt, és attól fél, hogy ez sajnos a Rezső vére. Megkérdeztem, hogy ki a Rezső, abban mindenki egyetértett, hogy nem tartozik rám. De mi a véleménye minderről Aranka néninek? a) Aranka néni sajnos teljesen süket, de ezt nem ismeri be, ezért a kérdésre, hogy mit is kéne velem csinálni, ezt válaszolta: Egyen a gyerek minden nap köleskását, az jót tesz az emésztésnek!
b) Aranka néni szerint békén kell engem hagyni, mert úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna.
c) Aranka néni titokban rám kacsintott, majd kicsoszogott a konyhába. Amikor utána mentem, egy százast dugott zsebembe és azt mondta: „Ennyi idős korában apád három igazgatói intőt vitt haza”.
d) Aranka néni szerint meg kell válogatni, kikkel barátkozik ez a gyerek, mert aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.
6. A sas ragadozó madár, ami azt jelenti, hogy ha egy sast csirizzel bekenünk, és a falhoz vágjuk, hát odaragad. Ettől a tulajdonságától teljesen függetlenül, a sas kisebb élő állatokkal táplálkozik. A sasnak sokféle fajtája van, amelyek színre és nagyságra különböznek egymástól, legkisebb a mezei sas vagy kánya, legnagyobb a kőszáli sas, bár van kis kőszáli sas is, amelyik csak évek múltán, ha már megnőtt, lesz nagy kőszáli sassá. A sast sasok nemzik, és ez mindaddig így is lesz, amíg Núbia párduca nem fog szülni egy gyáva nyulat. Miképp mutatkozik meg a sasnak az a tulajdonsága, hogy igen bátor madár? a) A nálánál gyengébb, védekezésre képtelen állatokat halálukat megvető bátorsággal végzi ki. b) Egész életét egy és ugyanazon tojóval éli le.
c) Élő állatokat ejt el, pedig élhetne dögön is, mint közeli rokona, a keselyű. d) Olyan magasságokba is felmerészkedik, ahol a madár se jár.
7. Vanek úr viszont evett. Ha ugyan evésnek lehet nevezni, amikor valaki a fogai teljes mellőzésével egészben nyeli le a táplálékot. Most éppen nekilát egy teljes pulykának, elszánt sóhajjal, mint ahogy egykor Dávid vethette magát újra a küzdelembe, egyetlen szamár-állkapoccsal, a megmaradt filiszteusok ellen. A titkár ugyan saját állkapcsára volt utalva e tusában, de azért keményen állta a sarat. - Mi a teendő, Vanek úr, ha ön nyomban elájul? - kérdezte Gorcsev óvatosan. A titkár előbb lenyelte szájából a fél pulykát, azután röviden közölte a legsürgősebb tennivalókat: - Inget, gallért kigombolni, néhány percig szabad levegőn fektetni, esetleg mesterséges légzés, és tizenhat csepp koffein vagy kámfor. Gorcsev feljegyezte a használati utasítást és tovább ivott. Amikor Vanek úr az asztal alá esett, csak odanyújtotta a cédulát a pincérnek. Milyen utasítást adott Gorcsev Iván a pincérnek?
a) – Hívjon mentőt és irányítsa őket a beteggel az orani Elmegyógyintézetbe! b) – Ha ezek bármelyikét megteszi, titkárom feljelenti Önt személyiségi jogainak megsértése miatt.
c) – Ezt végigcsinálni, azután Nizzába vele, Méditerranéeszálló. d) – Kérem, kövesse az utasításokat, s ha az úr magához tér, fizettesse ki vele számlát!
8.
- Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat, céltábláját az emberek gúnyának. Engem senki sem cirógat, becézget, mert a bőröm egy kicsikét recézett. Hogy irigylem a nercet, a hódokat! Nekik kijár elismerés, hódolat. Hányszor kértem a bennfentes rókától, hogy legyen az én ügyemben prókátor. Könyörögtem: "Szólj a szűcsnek, bátyuska, protezsálj be prémesállat státusba!" Vagy vegyen be legalábbis bélésnek... De hiába! Nem enged a kérésnek. Értékemért agyon sose csapnának, nem kellek én se muffnak, se sapkának... Kivel/mivel találkozott e keserves sorsú lény, aki/ami végre megbecsülte legfőbb tulajdonságát? a) egy dörzspapír árussal b) egy fakírral
c) egy kínai akupunktőrrel d) egy tűpárnával
9.
ó künn a hó a fákra es máris hiányzol drága S e szív csak érted esdekel jó lesz beszélni este tel a hó a szív oly olvadé csókol körülkarolva … A versms-ből kiderül, hogy a leány neve S-sel kezdődik, de vajon hogy hívhatják a fiút?
a) Dániel b) Bálint
c) Bence d) Péter
10. – Anya, csináljunk mi is múmiát! Általában elég gyorsan reagálok, azt lehet mondani, hogy a találékony anyák csoportjába tartozom, nem vagyok az a meglepődős meg halogatós fajta, de most gondolkodóba estem. Mármint az alapanyagot illetően. A készítés menete mindkettőnk előtt ismert volt hozzávetőlegesen, a bebugyolálandó test azonban hiányzott. Adott volt ugye a macskánk, aki természetesen szóba sem jöhetett, és kínálkozott volna néhány plüssállat is, ha ez nemcsak az én elvetemült anyai agyamban fogan meg, hanem mondjuk a fiam is felajánlja, hogy jó, akkor tekerjük be Micimackót vagy a Koalát. De nem ajánlotta fel: egészséges csemeteként tőlem várta a megoldást. Fel volt adva a lecke. (…) Futólag fölmerült bennem Lajos nevű hülye szomszédunk és egy megrongálódott játék baba is, de a gyermek pszichéjére való tekintettel mindkét ötletet elvetettem. Pásztáztam a szobát, néztem a könyvespolcot, a legós dobozt, a hajókat, s akkor tekintetem az ablakban tengődő maradék csokimikulásokra esett. Hm. Nem is rossz. (…) A művelet közben, bármennyire vigyáztunk is, megsérült a fóliaborítás, amelyet ezért jobbnak láttam eltávolítani. És akkor, ott, az örök életre való felkészítés komoly, összehangolt mozdulatait végezve mélységes titok tárult fel ámuló szemeink előtt. Hihetetlen dolgot fogok mondani, kicsit habozom is, hogy le merjem-e írni, amit akkor ott láttam, de kérem, higgyenek nekem. Mi lehetett ez a hihetetlen dolog? a) A Mikulás pocakjában egy pici csokimikulás növekedett. b) A fóliaréteg eltávolítása után újabb és újabb fóliákat találtunk, melyekkel gondos kezek egy hüvelyknyi csokimikit pólyáltak be.
c) A csokoládétestbe ez volt belekarcolva: Gyerekek, ne higgyetek a Mikulásban! d) A Mikulás félig nyúl volt.
11.
Egyszer csak Mazsola megszólalt és sárgarépát kért. Manócska emlékezett rá, hogy Mazsola nyolc káposztás lángost kebelezett be vacsorára, úgy vélte hát, hogy nem lehet éhes és a sárgarépa biztosan csak unalmában jutott eszébe. Éppen ezért azt mondta: - Mára már eleget ettél, Mazsola, aludj csak el szépen! - De igazán, Manócska! – ült fel Mazsola az ágyban. – Hát nem te mondod mindig, hogy télen sok sárgarépát kell enni, mert a vitaminok megvédenek
bennünket a fertőző betegségektől? És nem te mondogattad azt is, hogy a nyers répa rágcsálása jót tesz a fogaknak? - Ez való igaz – ismerte el Manócska. – Úgy emlékszem azonban, hogy ma már elrágcsáltál annyi sárgarépát, amennyire egy növésben lévő kismalacnak szüksége van. - Minél többet rágcsálok, annál egészségesebb leszek – jelentette ki Mazsola Manócska elismeréssel nézett rá. - Ez valóban megingathatatlan érv. Éppen ezért nem bánom, ha fölkelsz és keresel magadnak a ládában egy jó dundi sárgarépát. Csak tisztítsd meg, mielőtt hozzálátnál! Mazsola tágra nyitotta a szemét. Még hogy ő kiszálljon a jó meleg ágyból? És saját kezűleg tisztítsa meg a répát? Azt már nem. Akkor inkább elalszik. Miért állította másnap Mazsola Egérkéről, hogy kiállhatatlan, szemtelen, nagyszájú és soha többet nem fog vele játszani? a) Mert Egérke csúfondáros módon azt állította, hogy Mazsola nem tud a fagyos földben turkálni – s ez bizony igaz volt. (Még akkor is, ha Mazsola korábban azzal hencegett, hogy akár egy akkora cukorrépát is ki tudna turkálni, amit Egérke tavaszig se tudna megenni.) b) Mert Egérke egy viccesnek szánt versikét fabrikált Manócskáról, valahogy így: Manócska, / Manócska, / hosszú orrod, de ócska!
c) Mert Mazsola irigységből nem engedte játszani Egérkét a babszem hadsereggel, s büntetésből Manócska aznap este nem mesélt a zöld disznóról. d) Mert Egérke fogócska közben azt mondta neki, hogy lassú, mint egy csiga.
12. ALMÁDY Eddig is gyanakodással néztem ismételt sétalovaglásait a szomszéd birtokossal, Francois Gilette de la Tour d’Auvergne márkival, akivel naponta órákig üget a Duvernois Sur Saone-tól Saint Sulpice de la Grande Parmentier felé vezető úton. ANNIE Oh, ez aljas gyanúsítás! ALMÁDY Egy szót se, asszonyom! Zsebemben a bizonyíték! Hálátlan gyermek! Ki volt ön, mikor nőül vettem? Atyja, Pierre-Jean Bourmond de la Seconde-ChaumiereRambouillett dandártábornok, elesett Grande Lagruyere Sur Marne mellett és ön mint kis varrónő nyomorban élt anyjával Sainte Genevieve falucskában, a Seine et Oise départementban. Én önnek, asszonyom, nevet, rangot és vagyont adtam, én önt du Veyrier de la Grande Contumace Saint Emilion grófnévá tettem, ráírattam nem csak Pardubien-Grand-Amanoir-i birtokomat, hanem még két kastélyomat is Challanges-
Débicourtde la Romanéeban és Rivalieux-Quandamouzieres Sur Ventera aux Alpes Maritimesban. Abbahagyja, idegesen. TURAY Na mi az? ALMÁDY Rettenetes ez a sok francia név. TURAY vállat von. Mit csináljak? ALMÁDY Szükség van erre? TURAY a füzetre mutat. Benne van. ALMÁDY De megőrülök, amíg bebiflázom azt a sok kilométeres nemesi és helységnevet! És mind az én szerepemben vannak. TURAY nyugodtan. Épp azért tessék önnek őket megtanulni. ALMÁDY fuldokolva a dühtől. Rémes, legalább ezt a második kastélyt hagyjuk ki! TURAY hidegen, mint egy hóhér. Nem lehet. Mi az a dolog, amit a gróf a zsebében tart, s ami szerinte a grófné hűtlenségét bizonyítja? a) egy hamvas őszibarack b) egy levél, melyben a grófné találkára hívja Francois Gilette de la Tour d’Auvergne márkit (a Duvernois Sur Saone-tól Saint Sulpice de la Grande Parmentier felé vezető útra)
c) a grófnő elveszettnek hitt arany karkötője, melyre (bár alig fért rá) ő, a gróf vésette rá neve kezdőbetűit d) egy levendulaillatú selyemkesztyű
13. - Mért vigyázkodol? - kérdezte apám. - Keresem a házamot - mondtam. Apám felült, s elmutatott a legelőn keresztül. - Ott van egy út, a borókás széle felé - magyarázta -, s azon az úton túl kezdődik egy erdő, látod-e? - Látom-forma. - No, ha látod-forma, akkor csak ereszkedjél le ide mellém, mert ott van a házad, alig az erdő szélén. Nem kellett kétszer mondani nekem sem.
- Így, né! - laposodtam el a földön. - Nyugodjuk ki magunkot, hadd lássa aztán a ház, hogy legények vagyunk. Nyugodtunk is valami negyedóráig, aztán friss erővel ismét megindultunk. Ahogy áthaladtunk az úton, amelyen a csíkiak Udvarhelyre s az udvarhelyiek Csíkba közlekedtek, a szemem erősen kezdte fürkészni, hogy apám nem beszél vala-e félre. De nem, mert egyszerre feltűnt a ház. Festetlen fenyődeszkából volt összehányva, s úgy kuporgott szomorúan az erdőszélen, mintha csóré emberek építették volna. Apám letette a terhet, s a kecskét megkötötte egy fiatal fenyőfához. A tyúkokkal s a macskás tarisnyával én is lerakodtam apám útmutatása szerint, aztán odamentem a házhoz, megfogtam az egyik kiálló deszkáját, mintha parolázni akarnék vele, és így szólítottam meg: - Szervusz, hogy hínak? - Engem háznak, hát téged? - felelte helyette apám. - Ha téged háznak, akkor engem püspöknek - mondtam, és elindultam, hogy megkerüljem az egészet. Amikor kereken jártam, s láttam, hogy nem javult semmit a helyzet, megálltam apám előtt, rámutattam az építményre, s így szóltam: - Édesapám, ha mi a majmoktól lettünk volt, akkor a házak ettől. - Hát nincs elég deszka benne? - védte apám, mint egy ügyvéd. - Lik is van elég - feleltem. - Hát rajtad nincs? - kérdezte apám. Erre nem felelhettem egyebet, pusmogni kezdtem. Milyen élőlényt talált apa s fia a házikóban? a) egy veszett rókát b) egy éhezéstől legyengült kutyát
c) egy szőre vesztett kecskét d) egy ott alvó erdőkerülőt
14. Szeretettel értesítem önöket, hogy sikerült végképp elhárítanom az atomháború rémét az emberiség feje fölül. Módszerem egyszerű volt és zseniális: elintéztem a nagyhatalmak megbízottjánál, hogy az atombombákat ezentúl Magyarországon gyártsák, magyar vállalatok közreműködésével. Mivel a takarékossági év nem tett lehetővé új beruházásokat, a magyar atomtelepet a Rumbach Sebestyén utca 44/c számú ház alagsorában rendezték be. Maguk a műveletek maximális titoktartás mellett kezdődtek el. A pinceablak elé kirakták az „Autósoknak lassítani tilos” táblát, aminek az lett a következménye, hogy ezrek és ezrek tolongtak a ház előtt, melyet különben a kutya sem vett volna észre. Az atomtitok megőrzéséhez tartozott az is, hogy a számításokat nem zárták el páncélszekrényekbe, ahol a kémek könnyen megtalálhatták volna, hanem kilós tételekben eladták a MÉH-nek (Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat). A MÉH továbbította az utcai gyümölcsárusokhoz, ezentúl minden negyed kiló szilvát
atomtitokba csomagoltak. Persze most is akadtak elégedetlenek, akik reklamáltak, hogy az ő staniclijukon csak rakétakilövő berendezések tervrajza van. Ezekre joggal ripakodtak rá az árusok: mit akar kettőötvenért? Atomjégtörőt? (…) Végül is, a betervezett határidő utolsó másodpercében – épp a prémiumzárlat előtt – elkészült az állami atombomba is. Valami néptelen helyen szerették volna kipróbálni, mivel nekünk nincsenek sivatagjaink, a budapesti Helytörténeti Kiállítás nagytermét választották. (…) Az atombombát a vezető főszámoló jelére kellett volna felrobbantani, de kiderült, hogy a vezető főszámoló – akit sógora, a főkönyvelő nyomott be a vállalathoz – nem tud tízig számolni. Az éjjeliőr nyolcéves kisfia ugrott be helyette. Mi történt ezek után a bombával?
a) A bomba végül is nem robbant fel, mert bár az éjjeliőr nyolcéves kisfia tudott számolni, ám – mivel komplex matematikát tanult az iskolában – még csak a kettes és a hármas számrendszerben, ezért bárhogy igyekezett, tízig sehogy sem tudott eljutni. b) A bomba nem robbant fel, merthogy már nem is volt az országban. A Magyar Népköztársaság ugyanis a testvéri Laosz pártfőtitkárának 90. születésnapján ezzel a csekély pirotechnikai eszközzel kívánt hozzájárulni a háromnapos ceremónia demokratikusan visszafogott pompájához.
c) A bomba felrobbant, de nem tett kárt az épületben, sőt, a robbanás helyén egy új ház nőtt ki a földből. Később megállapították, hogy a technikusok fordítva nézték a tervrajzokat, fordítva szerelték be az alkatrészeket, így lett a magyar atombombából építőipari világszabadalom. d) Az előző nap negyedéves prémiumban részesülő, s emiatt több helyen italozó szerelők a mi bombánkat soros kapcsolással rákötötték a Föld összes többi atombombájára, melyek egyszerre felrobbanva egymást hatástalanították és megsemmisítették.
15. Álmókus tartja izgalomban a lakosságot a festői hegyek között megbúvó Darasznyán. Az állat először tavaly tavasszal tűnt fel a hetivásárban felállított lacikonyha tetején. Tejfölös lángost majszolt, közben meleg, barna szemeivel a sokadalmat figyelte. Attól
kezdve rendszeresen megjelent a faluban. Látták a főtéren, a templomkertben, a posta előtt, a szeszfőzde környékén, egy alkalommal még az önkormányzati hivatal irodáin is átsétált. Ma már úgy hozzátartozik a faluhoz, mint a Makk Nyolcas kisvendéglő híres körmös pacalja, vagy Jocó, az egyfogú szippantós. (…) Egy alkalommal bekopogott Gubica Istvánné leszázalékolt védőnőhöz, és ötezer forintot kért tőle kölcsön. Az összeget három nap múlva megadta, még egy doboz bonbonnal is kedveskedett. (…) Néhány hete megjelent a patikában, és fejfájáscsillapítót kért. Dr. Hamza Ottó gyógyszerész vonakodás nélkül kiszolgálta, habár az esetet első oldalon tálaló bulvárlapoknak elmondta, bizony szokatlan volt számára, hogy egy migrénnel kínlódó álmókus kuporog a patika pultján. „Receptje nem volt, figyelmeztettem, hogy máskor előbb a háziorvosát keresse fel. Egyetlen szem tablettát adtam neki. Elropogtatta, víz nélkül lenyelte, békésen távozott” – nyilatkozta a gyógyszerész. (…) Darasznya önkormányzata megpróbál tőkét kovácsolni az álmókusból. Többórás vitát követően a képviselő-testület nevet szavazott az állatnak (Bubi). Fotópályázatot írtak ki „A darasznyai álmókus hétköznapjai” címmel, s mostantól minden szeptemberben megrendezik a nyárbúcsúztató mókusnapokat. Megszűnt a faluban a munkanélküliség, ugyanis újra kinyitott a régi varroda, s javában készülnek a Bubi-pólók, -sapkák, zoknik. A környéket elárasztották a Bubi-plüssfigurák. Alapozzák a Grand Hotel Álmókust, s megkezdődtek az előkészületek a júliusi Bubi Fesztiválra. Akkor avatják fel az Evetke Rehabilitációs Központot. Milyen turisztikai látványosságot kívántak a helybéliek felavatni a már említett Evetke Rehabilitációs Központ mellett? a) A Bubi Odút, a helyi védelem alatt álló 800 éves kocsányos tölgy hatalmas odvában kialakított kényelmes, meghitt szórakozóhelyet, ahol kisebb társaságok, osztályközösségek tarthatnak szolid, környezetbarát összejöveteleket. b) Egy szabadtéri színházat, ahol a település nevezetességével kapcsolatos darabokkal várják az érdeklődőket (Misi mókus
kalandjai, A diótörő, stb.) c) Európa legnagyobb, napenergiával hajtott mókuskerekét. d) A Csonthéj Falatozót, ahol dióból, mogyoróból, makklisztből készített csemegéket lehet fogyasztani.
V.
Nem lehet e-tlen
Valóban nem lehetetlen a magyar irodalom mérhetetlenül gazdag óceánjából merítve csupa „e” magánhangzóval megírt mondatokba sűríteni egy-egy ismert történetet. A feladat: társítsátok a szövegeket az irodalmi műhöz vagy annak szerzőjéhez kapcsolható fotóval. (Cseppet se remegjetek, ezzel e remek netes eszmecsere befejeztetett. Legyen szerencse veletek!)
Szöveg
Kép
1. Kellett egy hely, melyen lelkes gyermekek leheveredhettek, cseveghettek, esetleg veszekedhettek. De Pesten elvesztek e helyek. Meg kellett verekedjenek. Tervezgettek, szervezkedtek. Egy kedves gyermek belekecmergett egy nedves, kerek mederbe, nem egyszer. Rettenetesen megbetegedett, de nem lett becstelen: s eltemettetett.
b) Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk – Pál Utcai Fiúk zenekar
2. Egy fejjel teremtetett, s telve szeretettel kezdett bele ezer meg ezer cselekedetbe. Egy lepke, melyet kergetett, megrettent, s elszelelt. S megrettentek emberek, melyek hengereket szeleteltek fel, reszkettek fegyveresek, s esedeztek, nyerjenek kegyelmet. Dejszen eme egy fejjel teremtetett egyed se nem veszekedett, se nem verekedett! S mert ezek nem keveredtek vele, egy gyermekherceg lett legkedvesebb embere.
c) Csukás István: Süsü, a sárkány – Süsü hószobra egy utcán
3. Egy elvetett gyermeket felneveltek, etettek meg vertek. E felcseperedett ember elvesztett egy sereg beee-beee egyedet, s elkergettetett. Szerelme nem mehetett vele. Fene emberekkel s lelketlen egyedekkel megverekedett, de lelke megjegesedett, mert egyetlen szerelme eltemettetett. Ment, ment, s egyre kesergett. De szerencse el nem feledte, mert egy mesehelyen e megelevenedett kedvesre lelt, s szerelmesen egybekeltek.
h) Petőfi Sándor: János vitéz – János vitéz a griff hátán, herendi porcelán
4. Egy tehetetlen gyerekembert egy lelketlen, megveszekedett ember megveretett, de ezzel befellegzett. E cselesen szemtelen gyerekember messze eltekergett, de felcseperedve sem feledte e tettet – eszement tervet meg jelmezeket szerzett: s kegyetlen megverte egyszer meg egyszer meg egyszer e beste tettest.
a) Fazekas Mihály: Lúdas Matyi – Soós Imre legendás szerepe az azonos című filmben
5. Egy emberekkel tele telepen senyvedett ernyedt gyerek meleg hetekben nedves berekben nevelkedett. „Fegyvere” e berekben vejsze, mellyel keszegeket terelt egybe, fejsze, mellyel hengeres testeket nyekkentett szeletbe, s egy fegyver, mellyel felreppent egyedeket szedett le. Egyszer rettenetesen csepergett, fene fergeteg kerekedett, s e gyermek megbetegedett. Megmenekedett, s szeptemberre megemberesedett.
o) Fekete István: Tüskevár – a gunyhó mása a kisbalatoni Kányavári-szigeten
6. Egy kegyetlen ember megbetegedve, kenettel megkenve sem lett szeretettel tele. Terve: gyermekeket, melyeket nemzett, s messze rendelt, nem enged semerre. Neje ezzel szembement, s elrendelte, ez emberek kerekedjenek fel, s legyenek e szent helyen, melyen felcseperedtek. Ezek nem egyszerre engedelmeskedtek, de egy sem lett becstelen. Nem fenekedtek e szent hely ellen, helyesen cselekedtek. Legkedvesebb gyermek megtekert egy keresztnevet, ezzel megmentett egyet: de e nemes tett nem nyert kegyet, mert fegyverrel leszedetett, s eltemettetett.
g) Jókai Mór: A kőszívű ember fiai – Jókai szobra Budapesten, a Svábhegyen
7. Remek szerep: egy cseppet sem szellemtelen egyed megvert egy sereg embert egy helyen, melyen rendszeresen szeszt vedelnek, s ezek helyett tengerre kelt. Megkedvelt egy herceget, ennek befejezte szerepcsere lett. E kedves, szeles, emellett felette eszes egyed nem tehetett egyebet, egy helyen, melyet tenger keretezett, hercegeskedett egyet. S echte herceggel fertelmesen helytelen levelezett. E nemes herceg neve elrejtetett, s egyben e gyermekherceg neveletlen, jellemtelen emberekkel keveredett. Egyszer e csere felfedeztetett, de herceg, s csereherceg e hetet el nem feledhette.
d) Rejtő Jenő: Piszkos Fed, a kapitány – Rejtő Jenő pincérét ábrázoló falfestmény Budapest belvárosában
8. Egy nemesember rettenetes tettre vetemedett, mert nemtelennek neveztetett, s mert egy cserzetlen lelket mennybe(?) reptetett. Tette befejezve e kedve vesztett ember egy berekben elveretve kerengett. Megverekedett egy megveszekedett egyeddel, meg eggyel, s ezen tetemeket messzebb, egy fekhelyre helyezte. Elmenekedett. Ment, meg ment. Eltemettetettek enyhhelye derengett fel messze, de nem szelelt el: sebes ne legyen, fegyvert, s „jelmezt” e helyen szerzett. Megverekedett egy cseles csehvel, s legnemesebb kegyet megszerzett.
i) Arany János: Toldi – az irodalmi hős megtestesülése LEGO - figura által
9. Egy ember verseket, s egyebeket teremtett, de egyszer feje elnehezedett, benne zsezsegtek, hemzsegtek, nyekeregtek, kerregtek neszek, s egyebek. Elment messze egy neves emberhez, s e helyzetet elrebegte. E felcser betegnek nevezte, s belemetszett e fejbe. De e beteg lelke nem reppenhetett ezen percekre messze, benne kellett legyen teljes esze e cselekedetben. Hetek teltek el, s ez ember terjedelmesen lejegyezte e szenvedelmes esetet, s megjelentette.
e) Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül – egy fotó a Számadás a tálentomról c. kiállításról a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
10. Mesteremberek felkerekedtek, egy hegyen emeletes remeket emeljenek. Este lett, s e remek megemelkedett, de reggelre leesett. Hevesen perlekedtek e mesterek, s egy kegyetlen tervbe beleegyeztek. E hely legyen egy kelepce, melybe egy nej lesz beterelve. S ennek gyenge teste legyen e remekbe betemetve. Egy mester elkeseredett, mert neje megjelent, s elveszejtetett. Teste cementbe bekevertetett, s e remek este felemelkedett, s e remek este le nem esett.
f) Kőműves Kelemen – Szörényi Levente és Bródy János azonos című rockballadájának lemezborítója
11. Egy reggel egy degeszre etetett egyednek befellegzett. Teteme kellemes eledel lett, melyet gyermekek s felcseperedett emberek repesve megettek. Egy kerek szervet feltettek egy helyre – ne vesszen el egy teljes egyed egyszerre! –, s lent letelepedtek. Egyszer egy gyereket felkergettek, szedje le e csemegeszervet, mert nem lehetett egyebet egyenek. E gyermek felment, de le nem. Ember se rest, felment. De le nem. Neje se rest, felment. De le nem. Ezeket megette e csemegeszerv! Ezzel elnehezedett, szelemen elengedte, s leesett. Lent befejezte e rettenetes cselekedetet? Nem: ezer embereket, s egy regementet megevett. De egyszer belenyekkent egy penge, erre e kerek szerv szertefrecsegett. Emberek, s gyermekek ezzel megmenekedtek. 12. Egy gyermek felvetetett egy nevezetes helyre. Nehezen melegedett meg, mert nem lehetett vele legkedvesebb szerette. Egyszer eledellel s egyebekkel meglepetett, melyeket beste gyermekek teljesen megettek. Eme gyermek rendszeresen felment egy szembeteg emberhez, vele csevegett. Egyszer rettenetesen elkeseredett, mert elvesztett egy „zettelt”, mellyel e szembeteg ember ezreket nyert. Gyermek tettesnek neveztetett, de felmentetett. S mert lelketlen, merev emberekre lelt, nem szerette meg e nevezetes helyet.
j) A kisgömböc – illusztráció a Magyar népmesék c. sorozatból
k) Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig – a Magyar Református Szeretetszolgálat karácsonyi jótékonysági akciója
13. Egy sereg nemes elkeseredett, s szervezkedett, mert helyet nem szerezhetett betelepedettek mellett. Egynek neje beszennyeztetett: e nemzet feje, Endre neje ebbe belekeveredett. Nemes ember ezt megsejtve eszeveszett tettre vetemedett, felkent embere neje ellen rettenetest cselekedett – s e jellemtelen nej tetem lett. Neje vesztett Endre s neje vesztett nemes ember nem verekedtek meg; ez vezekelt, de lelke meg nem csendesedhetett.
l) Katona József: Bánk bán – színpadkép a Magyar Állami Operaház Bánk bán előadásából
14. Egy reszketeg ember egy remek kertben rendszeresen szemetet szedegetett, meg rendetlen gyerekeket nevelt szebbre. De ennek befellegzett. Egyszer sem kell menjen e kertbe. Egy gyermek eltervezte, e szeretett embernek gyepet szerez, s ezzel lep be teret, s lep meg kedves embert. Nem lett kelletlen egy ember sem, szereztek gyepet (s emellett szenesembernek szerelmet). Erre reszketeg, kedves ember elcsendesedett, szeme megnedvesedett, s nem lett kedvetlen, mert kertbe nem mehetett.
n) Janikovszky Éva: Égigérő fű – a mesekönyv borítója
15. Egy gyereket elszereztek egy rengetegbe, kereskedjen elfektetett fenyvesegyedekkel. Egy kecske, s egy lesmester mentek vele. Nem teltek bele hetek, s e gyerek fegyverekre lelt, melyekkel fenyveseket egekbe reptetett. Ezer lejt keresett ezzel. Egy ember cselt eszelt ellene, de fel lett fedezve. Egyszer meg egy fegyveres rendember helyezkedett el mellette, s egyre szemtelenebb lett. E gyerek megevett egy egyedet, mely rengeteget repkedett hegyek felett, fegyveres embernek meg kecske kellett: betermelte. Egy szent ember e fertelmesen fekete lelkekre terjesztett szeretetet, s ezek vezekeltek: bementek egy helyre, s rengeteg hetekre elrekesztettek.
m) Tamási Áron: Ábel a rengetegben – a szerző síremléke Farkaslakán
