Kis magyar 4∞&£∞ § ™
A második lófuttatás Pesten, 1827. június 7. Johann Erdmann Gottlieb Prestel és Alexander Clarot után Johann Schmid színezett litográfiája
4∞&£∞ § ™
lótörténelem A történelmi magyar lófajták Világhírű magyar lovak kincsem – kisbér – imperiál Széchenyi és a Lódolga Az ördöglovas A Sándor-album Csekonits József Katonalovak
SzőllősyG ábor
1. Lipicai
A történelmi magyar lófajták
1580-ban I. Ferdinánd magyar király és német-római császár fia, II. Károly főherceg kilenc mént és 24 kancát hozatott az akkor Horvátországhoz tartozó Lipizzára. Az osztrák főherceg, aki Horvátországban harcolt a törökökkel (ő alapította a róla elnevezett károlyvárosi [Karlstadt] erő döt), a bécsi udvar számára kívánt fogat- és hátaslovakat kitenyészteni, ezért előírta, hogy „ezek a legkiválóbb és legtűrőképesebb lovak legyenek, kemény és köves talajon járjanak, ott, ahol kevés fű nő”. Az itt alapított udvari ménesről kapta a nevét ez a fajta. A lipicai tehát nem magyar eredetű fajta, de a magyar lótenyésztés is jelentős mértékben hozzájárult mai tulajdonságainak kialakításához. Részben ezért, részben a magyarorszá gi lipicaitenyésztés ma gas színvonala miatt hazánk is joggal te kintheti sajátjának a fajtát. A napóleoni háborúk idején két alkalommal is – 1801-ben és 1812-ben – Mezőhegyesre kellett menekíteni a ménest. A visszahelyezés után Mezőhegyesen maradt lovak alapozták meg a magyar lipicaitenyésztést. A lipicai lovakat 1875-ben Mező z hegyesről Fogarasra helyezték. Innen 1912-ben Bábolnára került az állomány, ahonnan 1951 és 1961 között fokozatosan áttelepítették jelenlegi helyére, Szilvásváradra. A lipicai ló külső s megjelenése, magas akciójú járása kifejezetten elegáns. Nagyon értelmes, könnyen könn tanítható fajta hírében áll. Nem véletlen, hogy lipicaiakkal dolgozik a spanyol magasiskola, és a cirkuszi lóidomárok is kedvelik. A céltudatos és következetes tenyésztőmunkának köszönhetően a t Magyarországon tenyésztett lipicai lovak a fogatsportban ma is a világ élvonalába tartoznak.
A történelmi Magyarország területén a törökök elleni felszabadító harcok következtében nagyon leromlott a lóállomány. A hadsereg által igényelt, nagyobb termetı és munkabírású lovak nevelése céljából a 18. század második felében az állam vette kézbe a lótenyésztés szervezését és irányítását. Ekkor alakultak az elsŒ állami ménesek, amelyek azóta is mıködnek. Az ezekben nevelt állami fedezŒmének a köztenyésztésben homogenizálták és nemesítették az ország lóállományát, amely így már megfelelt a hadsereg igényeinek, és a mezŒgazdaságban is hatékonyabban lehetett használni. Az egyes állami ménesek különbözŒ környezeti adottságai, eltérŒ tenyészanyaga, tenyészcélja és tenyésztési módszerei következtében jött létre az a hat lófajta, amelyeket ma történelmi magyar lófajtáknak nevezünk. Ezek a lipicai, a shagya-arab, a nóniusz, a gidrán, a mezŒhegyesi félvér és a kisbéri félvér.
2. Shagya-arab
[
A 19. század elején a nemesítő t munkában a spanyol lovak szerepét fokozatosan az arab telivér vette át. Ennek megfelelően a Bábolnai M. Kir. Állami Ménesben 1816-tól csak arab mének fedeztek. A kezdeti vegyes összetétellű
[S hagya-arab]
kancaállományt rövid idő alatt homogenizálták és erős arab jelleget adtak neki. A mai nevén shagya-arabnak nevezett lovak pedigréjében már csak a 10. ősi sornál távolabb található idegen fajta. Vagyis a bábolnai arab fajta egy fajtaátalakító keresztezés eredményeként jött létre. könnyű háA shagya-arab fajta ideális könny tasló. Igen tetszetős külleme, acélkemény szervezete nagy intelligenciával és feltétlen munkakészséggel párosul. Ez utóbbi tulajdonsága teszi kedveltté többek közt a cirkuszi lóidomárok körében is. A kedvező takarmányozási feltételek következtében testtömege nagyobb, csontozata erősebb, mint a„sivatagi” arab
telivéré, így akár könnyű fogatos munkára is használható. Kitartására, keménységére jellemző, hogy a jelentősebb távlovaglóversenyeket rendszeresen arab lovakkal nyerik.
3. Nóniusz
század végéig. Ezen az egységes fajtának talán nem is nevezhető populáción belül különböző törzseket különítettek el, amelyek az 1900-as évek elején önálló fajtává alakultak. Az első ilyen volt a nóniusz. A fajta alapítója a napóleoni háborúk során hadizsákmányként Mezőhegyesre került, Nonius nevű anglo-normann mén volt, a nóniusz fajta azonban soha nem volt anglo-normann jellegű. A nóniusz a mezőhegyesi angol félvér fajtából legkorábban (a 19. sz. közepén) különvált, önálló fajtává alakult törzs. Mezőhegyesen 1945-ig technikai okokból két nóniuszménes volt. A 168 cm-nél ma gasabb kancákat a nagynóniusz-ménesbe, az ennél alacsonyabbakat a kisnóniusz-ménesbe sorolták. Ez azonban nem jelentett genetikai különbséget. A nóniusz napjainkban egy igen sokoldalúan használható fajta. Fogatlóként a nehéz mezőgazdasági munkáktól a fogathajtóversenyekig bárhol megállja a helyét. Hátaslóként alkalmas túralónak és hobbilónak. A lovassportban elsősorban keresztezési partnerként jöhet számításba. Nóniusz kancáknak jól megválasztott angol telivér méntől származó csikói eredményesen sze repeltek díjugrató- és díjlovasverse nyeken.
Azokat a melegvérű lovakat, amelyek nem tartoztak a régi kultúrfajtákhoz (arab, lipicai, angol telivér, ahal teke stb.), és nemesítésükben jelentős szerepet kapott az angol telivér, „angol félvér” névvel illették a 19.
[ Nóniusz ]
[ gidrán ]
4. Gidrán A fajta tulajdonképpeni alapítója nem a névadó Siglavy Gidran (más néven Gidran senior) nevű, Bábolnán szolgált arab mén volt, hanem ennek a 25. Arro gante nevű mezőhegyesi kancától született méncsikója, aki Gidran II. néven lett törzsmén Mező hegyesen, a sárga ménesben. Az 1920-as évekig a gidránt is (akárcsak a mezőhegyesi félvért) az angol félvér fajta egyik törzsének tekintették. A gidránménesben a gidrán mének mellett angol telivér és bábolnai arab fajta mének is fedeztek. Ezért vannak, akik a gidránt anglo-arabnak tartják. Az utóbbi harminc évben alapvetően fajtatisztán tenyésztik, legfeljebb egyszer-egyszer alkalmaznak cseppvérkeresztezést arab ménekkel. A második világháború végén Nyugatra menekített gidránállományból csak kevés egyed tért haza. Később az átszervezések és áthelyezések folytán tovább csökkent a fajta létszáma. Az 1970-es évekre már a kihalás veszélye fenyegette.
40
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
Regenerálása szerencsére jól sikerült. A gidrán mai formájában univerzális fajta. Egyaránt alkalmas túralónak, hobbilónak és közepesen nehéz mezőgazdasági munkára is. A gidránok az ugrósportban is kiváló eredményeket érnek el. A két világháború között még keményfejű, csökönyös fajtának tartották, ma viszont ennek éppen az ellenkezője igaz. A gidrán az egyik legjobb munkakészségű, „legjobb fejű” magyar lófajta.
5. Mezőhegyesi félvér Nevét „szülőhazájáról”, a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesről kapta. Az angolfélvér-ménesben fedező két angol telivér mén, Furioso és North Star által alapított két törzs egyesítésével jött létre a fajta, melynek neve 1990-ben megváltozott: furioso-north star lett. A Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok a mezőhegyesi sportló számára tar totta fenn Mezőhegyes nevét, így a korábbi mezőhegyesi félvér fajtát most a két ala pí tó mén ne ve után fu ri o so-
north star faj tá nak hív ják, ami elég szerencsétlenül hangzik. Ez azonban egyáltalán nem csorbítja e nagy munkabírású, kemény, jól használható fajta ér té kes tu laj don sá gait. Egyaránt használható könnyű mezőgazdasá gi munkára, fogatsport és ugrósport céljára, valamint hobbilónak és túralónak is.
6. kisbéri félvér Ez a fajta az őt kitenyésztő Kisbéri M. Kir. Állami Ménesről kapta a nevét. A kisbéri félvér fajtaátalakító keresztezés eredményeként jött létre. A partner fajta ez esetben az angol telivér volt. A kisbéri ménesben fajtatisztán is tenyésztettek angol telivér lovakat. A félvér ménesbe mindig a legkorrektebb küllemű, legjobb vérmérsékletű telivér méneket állították be. A fajta a különböző kiváló angol telivér ménekre alapozott genealó giai vonalak kombinációja, időnként újabb vonalalakító telivér mének beléptetésével. Ezért, illetve a használat szelekciós hatásaként a kisbéri félvér külle-
MAGYAR HIDEGVÉRÙ A fŒleg nóri vérı nyugat-dunántúli nehéz igáslovakra alapozott, belga ardenni fajtával végrehajtott fajtaátalakító keresztezés eredménye. IdŒnként francia percheron mének is fedeztek a fajtában. Az ardennihez hasonló, nehéz hidegvérı fajta, igásmunkára ideális.
MURAKÖZI
[ Mezőhegyesif élvér]
mében nagyon közel áll az angol telivérhez, de annál lényegesen egységesebb és sokkal jobb munkakészségű fajta, bár ez utóbbi megállapítással kapcsolatban óvatosságra int az a tapasztalat, hogy a versenypályára nem került telivérek semmivel sem idege sebbek, mint a félvérek. Az 1930-as és 1940-es években cseppvérkeresztezés-
ként alkalmazott keletporosz mének (Formás, Széplak, Lobogó) is jótékony hatással voltak a fajtára. A kisbéri félvér mai formájában ideális könnyű hátasló, amely a díjlovaglásban, a díjugratásban és a military sportban is jó eredményekkel büszkélkedhet. Kettes és négyes fogatban szintén szép sikereket értek el velük.
A Dél-Dunántúl szintén sok nóri vért tartalmazó tenyészanyagára alapozott, könnyebb hidegvérı fajta. 1972 óta elismert fajta, de mára a létszáma annyira lecsökkent, hogy önálló fajtaként nem tartható fenn.
HUCUL A Kárpátokban kialakult, igénytelen, kistermetı, nagy munkabírású, jellegzetes hegyi ló. A második világháború elŒtt, amikor Kárpátalját visszacsatolták, állami huculménest létesítettek Turjaremetén. Ma az Aggteleki Nemzeti Park JósvafŒi Ménesében tenyésztik.
SZÉKELY LÓ
[ kisbéri félvér ]
A huculhoz hasonlóan kistermetı, igénytelen, acélkemény hegyvidéki fajta. Észak-Erdély visszacsatolása után állami ménest hoztak létre Alsózsukon a székely ló tenyésztésére. Azóta sajnos eltınt vagy nem tudunk róla.
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
41
