4 4. É V F O L Y A M * O K T Ó B E R * 1 0. S Z Á M

NÖVÉNYVÉDELEM 4 4 . É V F O LYA M

*

2008. OKTÓBER

A CALLERY KÖRTE ÚJ BETEGSÉGE

*

10. SZÁM

A KÖRNYEZETBARÁT NÖVÉNYVÉDELEMÉRT ALAPÍTVÁNY 2008. ÉVI DÍJAZOTTJAI A Környezetbarát Növényvédelemért Alapítvány pályázatot hirdetett a 2008-ban, nappali tagozaton végzô azon egyetemi hallgatók részére, akik környezetkímélô növényvédelem témakörben védték diplomamunkájukat. Az egyetemekrôl beérkezett javaslatok és a diplomamunkák átnézése alapján a Biráló Bizottság megállapította, hogy a beérkezett pályamûvek eredményes munkát tükröznek, kivitelezésük megfelel a kor követelményeinek. A díjazottak az Alapítvány Kuratóriuma tagjai és a meghívott alapítók jelenlétében, ünnepélyes keretek között, szeptember 9-én vehették át az oklevelet és a kutatási támogatást (összesen 150 000 Ft értékben) dr. Balázs Klárától, a Kuratórium elnökétôl.

I. DÍJ: SIPOS KITTI – Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék (Témavezetô: dr. Pénzes Béla és Vétek Gábor) A dolgozat címe: A málnavesszô-szúnyog (Reselliella theobaldi Barnes) elôrejelzési módszereinek fejlesztése, rajzásdinamikája és napi aktivitása Indoklás: „A málnavesszô-szúnyog elôrejelzési módszerének fejlesztését segítette elô kétéves, rajzásdinamikai és napi aktivitási adatokkal. Hazai, sôt nemzetközi viszonylatban is új eredményeket hozott munkájával, amellyel hozzájárul a málnások fontos kártevôje elleni környezetkímélô védekezéshez.”

II. DÍJ: FEKETE MÁRTA – Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék (Témavezetô: dr. Nagy Géza és dr. Palkovits László) A dolgozat címe: Az illóolajok hatása a Botritis cinerea, a Fusarium oxysporum f. sp. cyclaminis és a Sclerotinia sclerotiorum kórokozókra Indoklás: „Gyógy- és aromanövényekbôl kivont illóolajok növényvédelmi célú felhasználásának környezetbarát lehetôségét vizsgálta. A 28 vizsgált illóolaj közül in vivo tesztben 3 hatékonynak bizonyult a Botritis cinerea, a Fusarium oxysporum f. sp. cyclaminis és a Sclerotinia sclerotiorum, in vivo tesztben pedig az utóbbi két kórokozó ellen. Munkájának eredményei perspektivikusak a környezetkímélô védekezés területén”

Fekete Márta, Láng Leticia és Sipos Kitti (Fotó: Vajna László)

gyombiológiai szempontból, kiegészítve azt a termésbôl készült borok beltartalmai vizsgálatával. Eredményei bizonyították, hogy a Láng Pincészet szôlôültetvényeiben érdemes volt integrált szôlôtermesztést folytatni”

III. DÍJ: LÁNG LETICIA – Pannon

Egyetem, Georgikon Mg. Tud. Kar, Növényvédelmi Intézet (Témavezetô: dr. Lehoczky Éva és dr. Nádasy Miklós)

A dolgozat címe: A Kôszegi Láng Pincészet szôlôültetvényeinek növényegészségügyi állapota

Megköszönjük a most már végzett hallgatók és Témavezetôik munkáját, gratulálunk eredményeikhez, s kívánjuk, legyenek sikeresek további munkájukban is. Az Alapítvány nevében

Indoklás: „Elismerésre méltó, úttörô jellegû munkáját díjazta a Bizottság, amely során családi szôlôültetvényeik egészségi állapotát mérte fel kórtani, rovartani,

dr. Balázs Klára a Kuratórium elnöke

N Ö V É N Y V É D E L E M PL A N T A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakfolyóirata Megjelenik havonként Elôfizetési díj a 2008. évre ÁFÁ-val: 4900 Ft Egyes szám ÁFÁ-val: 490 Ft + postaköltség Diákoknak 50% kedvezmény

Szerkesztôbizottság: Elnök: Eke István Rovatvezetôk: Csóka György (erdôvédelem) Fischl Géza (növénykórtan, arcképcsarnok) Hartmann Ferenc (gyomszabályozási technológia) Kuroli Géza (technológia, rovartan) Mészáros Zoltán (rovartan) Mogyorósyné Szemessy Ágnes (információk, krónika) Solymosi Péter (gyombiológia, gyomszabályozás) Kovács Cecília (alkalmazástechnika) Szeôke Kálmán (rovartan, most idôszerû) Vajna László (növénykórtan) Vörös Géza (technológia, rovartan) A Szerkesztôbizottság munkáját segítik: Dancsházy Zsuzsanna (angol nyelv) Böszörményi Ede (angol nyelv) Palojtay Béla (nyelvi lektorálás) Felelôs szerkesztô: Balázs Klára Szerkesztôség: Budapest II., Herman Ottó út 15. Postacím: 1525 Budapest, Pf. 102. Telefon: (1) 39-18-645 Fax: (1) 39-18-655 E-mail: [email protected] Felelôs kiadó: Bolyki István

PROTECTIO

ÚTMUTATÓ A SZERZÔK SZÁMÁRA A közlemények terjedelmét a mondanivaló jellege szabja meg, de ne legyen a kettes sortávolságra nyomtatott szöveg a mellékletekkel együtt 15 oldalnál hosszabb. A kéziratot bevezetô, anyag és módszer, eredmények (következtetések, köszönetnyilvánítás), irodalom fô fejezetekre kérjük tagolni és a Szerkesztôség címére 2 pld.-ban + lemezen beküldeni. A közlemény címét a Szerzô(k) neve, munkahelye és a rövid összefoglaló kövesse, a dolgozat az irodalommal fejezôdjön be. A táblázatok és ábrák (címjegyzékkel együtt) a dolgozat végére kerüljenek. Csak jó minôségû, pauszpapírra rajzolt vagy lasernyomtatóval készült ábrát, illetve fekete-fehér fotót fogadunk el. Színes diát és színes fotót csak a borítóra kérünk. Belsô színes ábrák elhelyezésére közlési díj befizetése vagy szponzor anyagi támogatása esetén van lehetôség. Az angol nyelvû összefoglaló, illetve az e célra készült magyar szöveg új oldalon kezdôdjön. A kéziratban csak a latin neveket kérjük kurzívval (egyszeri aláhúzás vagy italic nyomtatás) jelölni, egyéb tipizálás mellôzendô. A technológia részbe szánt kézirathoz összefoglalót nem kérünk. A Szerkesztôség csak az elôírásoknak megfelelô eredeti kéziratot fogad el. A Szerkesztô bizottság az internet honlapokról származó adatokra való hivatkozásokat nem tartja elfogadhatónak, ezért felhívja a Szerzôk figyelmét, mellôzzék ezeket. Kivételt képeznek az interneten „on-line” elérhetô tudományos folyóiratok, amelyek lektorált, szakmailag ellenôrzött dolgozatokat közölnek. Az ezekre történô hivatkozás esetén a szokásos bibliográfiai adatokat kell megadni. A kézirat beadásával egyidejûleg kérjük a Szerzô(k) személyi adatait (név, lakcím, munkahely, munkahely címe, telefon, fax, e-mail) megadni.

Kiadja és terjeszti: AGROINFORM Kiadó 1149 Budapest, Angol u. 34. Telefon/fax: 220-8331 E-mail: [email protected]

CÍMKÉP: A Pyrus calleryana 'Chanticleer' fajta ôszi lombszínezôdése és termése Fotó: Vajna László

Megrendelhetô a Szerkesztôség címén, illetve elôfizethetô a Kiadó K&H 10200885-32614451 számú csekkszámláján.

Kapcsolódó cikk: 489. oldalon

ISSN 0133–0829

COVER PHOTO: Autumn coloration of foliage and the fruit of Pyrus calleryana 'Chanticleer' Photo by: László Vajna

AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft. Felelôs vezetô: Stekler Mária 08/182

N

TARTALOM

TABLE OF CONTENTS

Solymosi Péter: A Chenopodium album L. Agg. alfajai elôfordulásának, citológiai és enzimológiai jellemzôinek vizsgálata a budapesti agglomerációban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vajna László és Kiss Levente: Lisztharmat, a Callery körte (Pyrus calleryana Decaisne) egy új betegsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kovács Tamás, Kuroli Géza, Németh Lajos és Tóth Miklós: Szexferomon-csapdákkal gyûjtött Agriotes fajok Kapuvár térségében . . . . . Vajna László: Thyrostroma nemzetségbe került a csonthéjasok levéllyukacsosodását okozó gomba: Thyrostroma carpophilum (Lév.) B. Sutton (syn.: Stigmina carpophila (Lév.) M.B. Ellis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Solymosi, P.: Occurrence, cytological and enzymological features in subspecies of Chenopodium album L. Agg,. in Budapestagglomeration . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vajna, L. and L. Kiss: Powdery mildew, a new disease of Callery pear (Pyrus calleryana Decaisne) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kovács, T., G. Kuroli, L. Németh and M. Tóth: Agriotes species caught by sex-pheromone traps in the surroundings of Kapuvár . . . . . . Vajna, L.: The shot hole fungus is transferred to the Thyrostroma Genus: Thyrostroma carpophilum (Lév.) B. Sutton (syn.: Stigmina carpophila (Lév.) M.B. Ellis . . . . . . . . . . . . . .

485

489

495

485

489

495

521

521

Rövid közlemény Solymosi Péter: Újra felbukkant a Budai-hegységben az archeo-adventív Cynosurus echinatus L. 530

Short communication Solymosi, P.: A new habitat of Cynosurus echinatus L. in Buda-hills in Hungary . . . . . . 530

Technológia Szôdi Szilvia, Major Gergely, Tóth Béla és Turóczi György: Moníliaizolátumok fungicidérzékenységének vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Technology Szôdi, Szilvia, G. Major, B. Tóth and Gy. Turóczi: Fungicide sensitivity of Monilia isolates . . . . 505

Nemzetközi Egyezmény Pethô Ágnes: A Stockholmi Egyezmény áttekintése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

505

512

International Convention Pethô, Ágnes: An overview of the Stockholm Convention . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 512

Review Keszthelyi Sándor: A gyapottok-bagolylepkével (Helicoverpa armigera Hbn.) kapcsolatos hazai kutatások és felmérések bibliográfiai áttekintése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

516

Arcképcsarnok Mészáros Zoltán: Herczig Béla . . . . . . . . . . . . . .

525

Portrait Mészáros, Z.: Béla Herczig . . . . . . . . . . . . . . . . . 525

Rendelet Megjelent 220/2008. (VIII. 30.) Korm. rendelet . .

527

Legislation Government Decree 220/2008. (VIII. 30. . . . . . . . 527

EU Hírek Böszörményi Ede: ,,Gyümölcsöt és zöldséget az iskolákba” – Európai program a gyümölcs- és zöldségfélék táplálkozási szerepe . . . . . . . . . Böszörményi Ede: Információk a 91/414 irányelv I. mellékletérôl: Új felvételek, a felhasználás kiterjesztése és visszavonások . . . . . . . . . . . Pályázat A Környezetbarát Növényvédelemért Alapítvány 2008. évi díjazottjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Review Keszthelyi, S.: Bibliography of research and surveys for cotton bollworm (Helicoverpa armigera Hbn.) in Hungary . . . . . . . . . . . . . . 516

529

EU News Böszörményi, E.: School fruit scheme – a European Union programme . . . . . . . . . . . . 529 Böszörményi, E.: EU withdrawal, use extension and re-registrations of ais . . . . . . . . . . . . . . . 502

502

B/4

Projects Awards for Environmental Friendly Plant Protection in 2008 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . B/4

1. ábra. Virágzó fa (P. calleryana ’Chanticleer’ fajta) Budapesten Fotó: Vajna László

2. ábra. Nyáron sûrû lomkoronájukkal díszítô fák Fotó: Vajna László

3. ábra. Általános lisztharmatfertôzés a hajtásokon Fotó: Vajna László

4. ábra. Tünetek hajtásokon, leveleken Fotó: Vajna László

6. ábra. A fertôzés lehetséges forrása a fertôzött díszalma a P. calleryana fasor környezetében Fotó: Vajna László

5. ábra. Podosphaera leucotricha konídiumlánca, konídiumai és csírázó konídiuma ’Chanticleer’ fajta levelérôl (mérôpálca = 20 µm) Fotó: Vajna László (,,a” és ,,b” fotó: Kiss Levente)

7. ábra. A tôsarjaknak szerepük lehet a spontán hibridek keletkezésében Fotó: Vajna László

1. ábra. Fertôzött mandulalevél

2. ábra. Súlyosan károsodott mandulalevél-részlet

3. ábra. Fertôzés tünetei mandula termésen

4. ábra. Thyrostroma carpophilum okozta tünet kajszi termésén

6. ábra. Thyrostroma carpophilum szimpodiális konídiogén sejtjei

5. ábra. Thyrostroma carpophilum okozta tünet ôszibarack levelén

7. ábra. Thyrostroma carpophilum képzôdô, még éretlen konídiumai

8. ábra. Thyrostroma carpophilum konídiumai

A fotókat Vajna László készítette

NÖVÉNYVÉDELEM 44 (10), 2008

485

A CHENOPODIUM ALBUM L. AGG. ALFAJAI ELÔFORDULÁSÁNAK, CITOLÓGIAI ÉS ENZIMOLÓGIAI JELLEMZÔINEK VIZSGÁLATA A BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓBAN Solymosi Péter MTA Mezôgazdasági Kutatóintézete, 2462 Martonvásár, Pf 19.

A szerzô 2006 és 2008 között a budapesti agglomerációban tanulmányozta a C. album alfajainak (subsp. album, subsp. microphyllum és a subsp. borbásii) elôfordulását, citológiai és enzimológiai jellemzôit. Ennek során kiderült, hogy a régióban az alfajok közül a subsp. album gyakori, a subsp. microphyllum szórványos, a subsp. borbásii pedig ritka elôfordulást mutat. Bebizonyosodott egyrészt, hogy a hexaploid (2n = 54) és a tetraploid (2n = 36) alfajok nem elkülönülten, hanem együtt jelennek meg a C. album populációiban, másrészt, hogy az izozimek polimorfiája faj alatti szinten is megnyilvánul.

Az összevont fajként (species aggregata) kezelt C. album változékonyságának oka a poliploidia jelensége, a kromoszóma-alapszám megtöbbszörözôdése. A poliploidia igen elterjedt a növényvilágban, és fontos evolúciós tényezô. A zárvatermôk körében a poliploidok aránya 20–50%-ig terjedhet (Borhidi 1998). A poliploidiának jelentôs szerepe van a herbicidrezisztencia-kutatásban is. A herbicidrezisztens, ill. csökkent gyomirtószer-érzékenységû taxonok többsége poliploid. A Magyarországon kimutatott gyomfajok közül az Ambrosia artemisiifolia, az Amaranthus blitoides, az A. bouchonii, az A. chlorostachys, az A. retroflexus, a Chenopodium album, a C. strictum és a Senecio vulgaris sorolható ide (Solymosi 2007). A szerzô ezen írásában a dolgozat címében megfogalmazott vizsgálatok eredményeirôl számol be. Anyag és módszer

A terepen habitusuk alapján felismert alfajokat begyûjtés után a szerzô herbáriumi példányai (Solymosi 2008) alapján azonosítottuk. Csíráztatás A citológiai vizsgálathoz szükséges magvakat Pilisvörösvár, Pécel, Dunaharaszti, Vecsés, Üllô, Gyál, Mogyoród, Gyömrô, Nagykovácsi, Budaörs és Alsónémedi közelében gyûjtöttük. A begyûjtött magvakat felhasználásig + 5–6 oCon tároltuk. A csíráztatást szûrôpapírral bélelt Petri-csészékben végeztük. A megfelelô nedvességet 1 g szûrôpapírra számított 1,6 cm3 deszt. vízzel biztosítottuk. A csíráztatást inkubátorban állítottuk be 100 maggal, 5–10 és 20–25 oC hômérsékleti kombinációban. A magvakat 16 órára elzártuk a fénytôl, a magasabb hômérsékleti értéken a magvakat 8 órás idôtartamra 2000 lux erôsségû fénynek tettük ki. Citológiai vizsgálat

Növényanyag A terepvizsgálatot 2006 és 2008 között végeztük, 22, budapesti agglomerációhoz tartozó település (1. ábra) határában, parlagterületeken.

A citológiai vizsgálatot az alfajok gyökércsúcsmerisztéma-sejtjein végeztük. A csíranövények 3–5 mm hosszúságú radikulavégeit 0,002 mol • dm-3 8-oxikinolin-oldatban 1–2

486


1. ábra. A C. album alfajainak elôfordulása a budapesti agglomerációban, 2006 és 2008 között.● subsp. album (Tahitótfalu, Csomád, Budakalász, Mogyoród, Nagykovácsi, Pilisvörösvár, Fót, Pécel, Budaörs, Tárnok, Dunaharaszti, Vecsés, Üllô, Gyál és Alsónémedi; ▲ subsp. microphyllum (Budakalász, Nagykovácsi, Pilisvörösvár, Budaörs, Dunaharaszti, Vecsés, Üllô, Gyál és Alsónémedi); ■ subsp. borbásii (Mogyoród, Kerepes, Pécel és Gyömrô)

órán át 14 oC-on kezeltük. A preparátumokat Pusztai-Giljarovskaja (1973) alapján festettük és szélesztettük. A kromoszómaszámlálás fénymikroszkóppal történt.

„Csíráztatás’” alatt felsorolt helyszíneken gyûjtöttük.

Izozimvizsgálat

Az alfajok elôfordulása a budapesti agglomerációban

Az elektroforézis alkalmas az izozimek (régebbi nevükön izoenzimek) felismerésére. Az izozimek olyan enzimformák, amelyek különbözô elektroforetikus mozgékonyságuk alapján megkülönböztethetôk. Az elektroforetikus szeparációhoz akrilamid géloszlop szolgál. A vizsgálatot Gasquez és Compoint (1976) módszere szerint, az alfajok leveleinek felhasználásával végeztük. A vizsgálatban több enzimet teszteltünk (α, β-eszteráz, peroxidáz, malátdehidrogenáz). Ezek közül csak az α-eszterázt és a malát-dehidrogenázt használtuk, mert a βeszteráz és a peroxidáz enzimek frekvenciájában nem volt számottevô különbség. Az enzimológiai vizsgálathoz szükséges levélmintákat a

Eredmények és megvitatásuk

A C. album alakkörébe tartozó mikrotaxonok magyarországi elterjedésére vonatkozóan nincsenek pontos adatok, pedig a tôalak gyakorlati jelentôsége indokolná legalább az alfaj és változat rangú taxonjai tényleges magyarországi elterjedésének feltárását. Mivel évek óta végzünk botanikai kutatásokat a budapesti agglomerációban, úgy döntöttünk, hogy az Amaranthusok mellett a C. album agg. alfajait is vizsgálat alá vesszük. Az alfajoknak az említett régióban mutatkozó elôfordulási adatait Magyarország hálótérképén rögzítettük (1. ábra). 2006 és 2008 között, a budapesti agglomerációban a subsp. albumot 15, a subsp. microphyllumot 9, a


487

subsp. borbásiit 4 helyen találtuk meg. Az alfajok elôfordulásában, Soó (1970, 1980) megállapításaihoz képest, csak a subsp. album elterjedésében tapasztaltunk elôretörést, a másik két alfajra (subsp. microphyllum és subsp. borbásii) szórványos, ill. ritka elôfordulás volt jellemzô. A subsp. album térfoglalásának növekedése véleményünk szerint azzal magyarázható, hogy ennek az alfajnak jobb az alkalmazkodóképessége, mint a subsp. borbásiié vagy a subsp. microphyllumé. Ezt támasztja alá egy korábbi vizsgálatunk (Solymosi és mtsai 1983), melyben a subsp. album alakkörébôl több csökkent herbicidérzékenységû taxont mutattunk ki. Az alfajok citológiai jellemzôi Grant (1982) szerint a Chenopodiaceae család kromoszóma-alapszáma: x = 9. Soó (1970) szinopszisában a C. album agg.-ban 3 poliplod citotípust (2n = 18, 2n = 36, 2n = 54) különböztetett meg. Vizsgálatunkban a subsp. album és a subsp. borbásii alfajokban hexaploid (2n = 54) a subsp. microphyllum alfajban tetraploid (2n = 36) kromoszómakészletet találtunk. Idevonatkozó adataink megegyeznek Soó (1970) közlésével. Itt kell megjegyeznünk, hogy a haxaploid és a tetraploid alfajok a budapesti agglomerációban nem mutattak önálló elterjedést, populácóik a termôhelyen együtt fordultak elô. Az alfajok enzimológiai jellemzôi Al Mouemar és Gasquez (1981) a C. album franciaországi popoulációinak vizsgálata során kimutatta, hogy az említett faj 23 izozimes fenotípust foglal magába. A dolgozatból sajnos nem derül ki, hogy a szerzôk a tôalak vagy valamelyik infraspecifikus taxonjának (vagy taxonjainak) tanulmányozása alapján jutottak a fenti megállapításra. A C. album alfajainak vizsgált populációiban mi sokkal kevesebb izozimes fenotípust találtunk. A kimutatott fenotípusok zimogramjait a 2. ábrán mutatjuk be. Az ábrán látható, hogy a subsp.. album mintáiban az α-eszteráz esetében 5, a malát-dehidrogenáz esetében 3 fenotípus volt elkülöníthetô. A subsp. borbásii és a subsp.

2. ábra. A C. album alfajainak zimogramjai. E-1= α-eszteráz, E-2= malát-dehidrogenáz. 1. subsp. album, 2. subsp. microphyllum, 3. subsp. borbásii

microphyllum mintáiban az α-eszteráz esetében 1, a malát-dehidrogenáz esetében pedig 2 fenotípus volt kimutatható. E vizsgálatunk eredményeivel bizonyítottuk, hogy az izozim-polimorfia faj alatti szinten is megnyilvánul. IRODALOM Al Mouemar, A. and Gasquez, J. (1983): Environmental conditions and isoenzyme polimorphism in Chenopodium album L., Weed Res., 23: 141–149. Borhidi A. (1998): A zárvatermôk fejlôdéstörténeti rendszertana. Nemzeti Tankönyvk., Budapest , Gasquez, J. and Compoint, J. P. (1976): Apport de l electrophorèse en courant pulsé a la taxonomie d Echinochloa crus-galli (L.) P.B.. Ann. Amelor. Plant, 26: 345–355. Grant, V. (1982): Periodicities in the chromosome numbers of the angiosperms. Bot. Gaz.,143: 379–389. Pusztai-Giljarovskaja, T.T. (1973): Metod metafaza dlja analiza peresztrojki kromoszomv. jacsmeni. Cytol. i Genet. 4: 369–370.

488


Solymosi, P., Lehoczki, E. and Laskay, G. (1986): Difference in Herbicide Resistance to Various Taxonomic Populations of Common Lambsquarters (Chenopodium album) and Late Flowering Goosefoot (Chenopodium strictum) in Hungary. Weed Sci., 34: 175–180. Solymosi P. (2007): Szemelvények a magyarországi gyomnövénykutatás utóbbi 60 évébôl (1945–2005). Növényvéd., 43: 151–164.

Solymosi P. (2008): Útmutató a Chenopdium album L. agg. alfajainak felismeréséhez. Növényvéd., 44: 305–306. Soó R. (1970): A magyar flóra és vegetáció rendszertaninövényföldrajzi kézikönyve. IV. Akad. Kiadó, Budapest Soó R. (1980): A magyar flóra és vegetáció rendszertaninövényföldrajzi kézikönyve. VI. Akad. Kiadó, Budapest

OCCURRENCE, CYTOLOGICAL AND ENZYMOLOGICAL FEATURES IN SUBSPECIES OF CHENOPODIUM ALBUM L. AGG. IN BUDAPEST-AGGLOMERATION P. SOLYMOSI Agricultural Research Institute of Hungarian Academy of Sciences, 2462 Martonvásár, P.O. Box 19.

The author studied subspecies (album, microphyllum and borbásii) of C. album in Budapestagglomeration, between 2006 and 2008. In this investigation the author has follow with attention the cytological and enzymological features of subspecies of C. album. In this study appeared that haxaploide (2n = 54) and tetraploide (2n = 36) taxa were found together in C. album populations. It was proved that the isosime-polymorphism manifests under infraspecific level. Érkezett: 2008. augusztus 22.

A Debreceni Egyetem (DE) Agrár- és Mûszaki Tudományok Centruma (AMTC) Mezôgazdaságtudományi Kar (MTK) költségtérítéses

Növényvédelmi szakmérnök szakirányú továbbképzést indít A jelentkezés feltétele: A képzés formája: A képzés ideje:

egyetemi szintû alapképzésben szerzett oklevél 2 éves (4 féléves) intenzív, egésznapos elfoglaltsággal 1. félév: 2008. november–december 2. félév: 2009. január–február 3. félév: 2009. november–december 4. félév: 2010. január–február

A záróvizsga idôpontja: A költségtérítés összege:

2010. június 150 000 Ft/félév (elegendô jelentkezô esetén)

Jelentkezés és tájékoztatás a következô címen: DE AMTC MTK Dékáni Hivatal, illetve Növényvédelmi Tanszék 4032 Debrecen, Böszörményi út 138. • Tel./fax: (52) 508-378 • E-mail: [email protected]


489

LISZTHARMAT, A CALLERY KÖRTE (PYRUS CALLERYANA DECAISNE) EGY ÚJ BETEGSÉGE A KÓROKOZÓ VAGY A GAZDANÖVÉNYE ELLEN KELL-E MAJD VÉDEKEZNI? Vajna László és Kiss Levente MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, 1525 Budapest, Pf. 102. e-mail: [email protected]

A kínai vagy Callery körte egyes fajtái a közelmúltban városi fasornövényként jelentek meg Budapesten. A szerzôk 2007-ben, három helyen, a fák jelentôs, egyes helyeken 100%-os lisztharmatfertôzésére figyeltek fel. A kórokozó lisztharmatgombát morfológiai és DNS- (ITS-szekvencia) vizsgálat alapján Podosphaera leucotricha fajként azonosították. A dolgozat leírást ad az elôfordulás eseteirôl, a betegség tüneteirôl és a kórokozó-azonosítást célzó vizsgálatokról. A kórokozó fellépése P. calleryanán új tudományos megállapítás. A szerzôk figyelemfelkeltés céljából ismertetik a P. calleryana fajra és fajtáira vonatkozó legújabb amerikai megállapításokat: e díszfa az USA számos államában, mint invazív növény, kiterjedt vizsgálatok tárgyát képezi. A szerzôk nem zárják ki a lehetôségét annak, hogy Magyarország körülményei között is megnyilvánulhatnak a Pyrus calleryana invázióra hajlamos tulajdonságai. Véleményük szerint a lisztharmatfertôzés az esetleges inváziós folyamatban nem fog biológiai korlátozó tényezôként hatni, jelentôs mértékû fertôzés esetén e betegség ellen azonban a kémiai védekezés indokolt lehet.

Pyrus calleryana Decaisne: a kínai körte Nem is olyan régen, 1980-ban jelent meg Nagy Béla professzor szerkesztésében a „Díszfák, díszcserjék termesztése …” c. kertészeti dendrológiai könyv (Nagy 1980). Ebben még a neve sem szerepel a kínai körtének, jelezve, hogy akkoriban még a híre sem jutott el a hazai kertészeti tudományok mûvelôihez eme különleges, mára szinte példátlan karriert befutott fafajnak. A Pyrus calleryana ôshazája a mérsékelt égövi Ázsia: Kína, Japán, Korea, Tajvan, és a trópusi Ázsia: Vietnam. Gyors növekedésû, korán termôre forduló fafaj, virágai kétivarúak, rovarbeporzásúak, termései aprók, magjait madarak terjesztik. Bizonyos mértékig ellenálló az Erwinia amylovorával szemben. Kivételes tulajdonságaival kitûnik mint dekoratív fa: erôteljes növekedésû, tömegesen nyíló fehér virágjaival dísze lehet környezetének (1. ábra), kissé fényes, zöld levelei, szép lombkoronája tavasztól ôszig szintén kellemes hatásúak (2. ábra). Ôszi bíbor-

vöröses lombszínezôdése városi környezetben szinte páratlan (Címkép). Betegségei, amelyek védekezési problémát okoznának, korábbi elôfordulási helyein nincsenek. A faj és számos fajtája e tulajdonságai révén az 1960-as évektôl páratlan karriert futott be: az Egyesült Államokban egyik legnépszerûbb és széles körben ültetett fafaj lett városi környezetben. Mint Waterworth (1976) írja, a Bradford fajta olyan kiváló tulajdonságúnak bizonyult, hogy számos állami egyetem és államigazgatási szerv a telepítésre javasolt 10 fafaj közé sorolta. Miként akkoriban írták, ez a „tree for all seasons”, mivel márciustól novemberig díszítô tulajdonságaival folyamatosan kiemelkedik környezetében. Néhány ismert kártevôje díszítô tulajdonságait nem rontotta. Bizonyára a kínai körte nemesített fajtáinak amerikai sikere hatott Európa és Magyarország kertészeti szakembereire is. Schmidt Gábor és Tóth Imre 2006-ban megjelent „Kertészeti dendrológia” c. könyvében (Schmidt és Tóth 2006) már rövid ismertetést találunk e fajról, és

490

a nálunk is terjedôben lévô két fajtájáról. A szerzôk arra is utalnak, hogy nálunk is várható a Pyrus calleryana több fajtájának elterjedése. Valóban, ha megnézzük néhány neves hazai faiskola kínálatát, a listákon már ott van a P. calleryana több fajtája. Budapesten pedig napjainkban már P. calleryana facsoportokat, sôt fasort is találhatunk. A budapesti eset 2005–2006-ban mint „új” növényre figyeltünk fel a budapesti Erzsébet királyné úti fasor fáira. Négy évszakon keresztül megfigyeltük a fák fenológiai állapotának változását, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az amerikai „Chanticleer” fajtával létesített fasor fái rendkívül szépek, díszítô hatásúak, egészségesek, gyorsan növekedôek. A tünetek 2007 májusában figyeltünk fel a fák levelein jelentkezô, lisztharmatfertôzésre utaló tünetekre. Akkor végzett felmérésünk meglepô eredményre vezetett. A fasor valamennyi fája erôsen fertôzöttnek bizonyult (3. ábra). A hajtásvégek fehéresszürke árnyalatúan elszínezôdtek, kanalasodtak, a levelek deformálódtak, fonákjukat feltûnô, fehér lisztharmattelepek borították, a levelek színén szabálytalan alakú, klorotikus foltok jelentkeztek (4. ábra). 2007 nyarán Budapest más területein is vizsgálatokat végeztünk annak megállapítására, hogy a P. calleryana fákon jelentkezô lisztharmat csupán lokálisan lépett-e fel, vagy egymástól távol levô helyeken is jelentkezik. Vizsgálódásunk során Budán, két helyen, fiatal fákon, ugyancsak lisztharmatbetegség fellépését állapítottuk meg. A kórokozó azonosítása Több mint 100 fa áprilistól augusztusig tartó megfigyelése során megállapítottuk, hogy a fertôzés általános és kiterjed a vizsgált fák csaknem teljes koronájára. A morfológiai vizsgálatra vett minták mikroszkópos vizsgálata szerint a korokozó gomba konídiumtartói az Oidium nemzetség Fibroidium alnemzetségére jellemzôek voltak (Braun és mtsai 2002). A konídiumok láncokban képzôdtek, fibrozin-


testeket tartalmaztak. Csírázásuk az egyik végükön fejlesztett csíratömlôvel történt, az appresszórium egyszerû formájú volt (5. ábra). A konídiumok mérete 16–27 × 10–15 µm. E jellemzôk alapján valószínûsíthetô volt, hogy a gomba a Podosphaera nemzetségbe tartozik. Teleomorf képzôdését nem tapasztaltuk. A faj azonosítása céljából a konídiumokból DNS-kivonás történt. Meghatároztuk a rDNS ITS szekvenciáját, az ITS szekvencia (amelyet EU148597 számmal a GenBank-ba deponáltunk) azonosnak bizonyult a Podosphaera leucotricha (Ell. & Ev.) Salmon két almáról származó ausztráliai, ill. kanadai és egy körtérôl Kanadából származó ITS szekvenciájával. Az általunk gyûjtött mintát elhelyezték BPI878262 jelzéssel az U.S. National Fungus Collection-ben. A betegség fellépésérôl és a kórokozó azonosításáról 2008-ban a Plant Disease folyóiratban számoltunk be (Vajna és Kiss 2008). A P. calleryana lisztharmatfertôzésének körülményeit vizsgálván valószínûsítettük, hogy a fertôzés bekövetkezéséhez inokulumot minden bizonnyal a környezetben nagy számban jelenlévô és Podosphaera leucotricha gomba által erôsen fertôzött díszalmafák szolgáltattak (6. ábra). A P. calleryana ’Chanticleer’ fajtáján fellépett lisztharmatfertôzés új megállapításnak bizonyult, és nem csak Magyarország vonatkozásában, hanem általában, mivel a Podosphaera leucotricha elôfordulására P. calleryanán nem találtunk adatot a szakirodalomban. Egy Oidium sp. elôfordulását említik ugyan Ausztráliából, e növényrôl (Amano 1986), a kórokozó pontos azonosítása azonban nem történt meg. A hazai eset különös volta abban rejlik, hogy az Egyesült Államokban kiterjedten, több évtizede ültetett P. calleryana változatok egész során eddig nem jelezték lisztharmatbetegség fellépését, holott a Podosphaera leucotricha ott is elôfordul több Malus, Cydonia, Photinia és más Pyrus fajokon (Farr 1989). Javaslat védekezésre Vizsgálataink alapján – tekintettel az Erzsébet királyné úti fasor fáinak erôs fertôzött-


ségére – javasoltuk a FÔKERT Zrt.-nek, hogy végezzenek fungicides kezelést. A permetezés – tudomásunk szerint – megtörtént, és mérsékelte a fertôzést.

491

A szerzôk fôbb megállapításai a következôkben foglalhatók össze. •

Az Erwinia amylovora szerepe Az USA-ban a 20. század elején katasztrofális károkat okozott a körtetermesztésben az Erwinia amylovora baktérium. Ez volt az egyik indítéka annak, hogy Ázsiában (fôleg Kínában) keressenek olyan Pyrus fajt, amely ellenálló a „fire blight” kórokozójával szemben, és a rezisztenciagén forrásaként szolgálhat. Emellett a termesztett körtefajták számára is kedvezô tulajdonságokkal bíró alanyként is elônyösnek tûnt egy új Pyrus faj bevitele az USA-ba.

•

Feltáró-, gyûjtômunka Ázsiában Amerikai kutatók az USDA (Amerikai Mezôgazdasági Minisztérium) hozzájárulásával 1918-tól kezdôdôen számos alkalommal gyûjtöttek és küldtek az USA-ba P. calleryana magvakat.

•

Szelekciós, nemesítômunka és annak eredménye Hosszú éveken át az ázsiai (fôleg kínai) eredetû vetômagtételek felhasználásával kiterjedt szelekciós munka folyt fôleg Erwinia amylovora-ellenálló vonalak szelektálása céljából. A munka során P. calleryana alanyok is „születtek”, és egy jelentôs felismerésre vezetett a nemesítés: kiderült, hogy a faj díszfaként is hasznosítható; gyors növekedésû, hároméves korában már virágzik, virágképzôdése tömeges, lombozata és ôszi lombszínezôdése páratlanul szép, jól tolerálja a városi környezetet, a szárazságot és a különbözô típusú talajokat.

•

Fajták A szelekciós munka elsô, 1960 táján született „terméke” a ’Bradford’ fajta volt, amely napjainkig is létezô változata a P. calleryanának. E fajta bizonyos kedvezôtlen tulajdonságai miatt (a koronaforma érzékenysége viharra, hó- és jégkárra, törékeny volta) idôvel kiszorult, és helyét átvette a nemesítôk alkotta fajták egész sora: pl. ’White House’, ’Capital’, ’Aristocrat’, ’Autumn Blaze’ és az egyik legsikeresebb, legnépszerûbb fajta, a ’Chanticleer’, amely 2005-ben elnyerte az „év (vá-

Figyelmet érdemlô közlemények az USA-ból Az eset kapcsán amerikai szakirodalmi forrásokból kerestünk választ arra, hogy vajon az USA-ban mit tudnak e növényrôl, biotikus korlátozóiról, milyen tapasztalatok gyûltek össze a P. calleryana amerikai kontinensre kerülése utáni mintegy 100 év során? Mint kiderült, számos forrás egybehangzóan utal arra, hogy az USAban több évtizede széles körben ültetett kínaikörte-fajták kártevôktôl és kórokozóktól mentesek maradtak, legalábbis a védekezés szükségessége eddig még nem merült fel. A gyakran em-legetett ’fire blight’ (kórokozó: Erwinia amylovora) bár felléphet egyes fajtákon, e betegség azonban csak a déli csapadékos, melegebb éghajlatú államokban (pl. Floridában), és csak egyes fajtákon okozott számottevô gondot. Figyelmünket egy másik, e fajjal kapcsolatos megállapítás is felkeltette. Ugyanis tudományos közlemények, tanulmányok, népszerûsítô írások, az internet fórumain közzétett egyetemi, közintézményi és privát közlemények sora foglalkozik a Pyrus calleryanával és fajtáival mint invazív növénnyel. Mellôzve a népszerûsítô írásokat, a gyakran nem ellenôrizhetô, szubjektív írásokat, két jelentôs és a közelmúltban megjelent tanulmányra hívjuk fel az olvasók, a kertész szakemberek, dendrológusok és az invazív növényekkel foglalkozó ökológusok és biológusok figyelmét. 2005-ben „On the Spread and Current Distribution of Pyrus calleryana in the United States” címmel jelent meg tanulmány (Vincent 2005), amely áttekintést ad a „Callery Pear” biológiájáról, az USA-ba kerülés körülményeirôl, az inváziójelenség megnyilvánulásairól és ennek feltételezett, illetve részben már feltárt okairól. Egy másik, részletesebb, és a legújabb tudományos megállapításokat is ismertetô, elemzô munka: „The Beginning of an Invasive Plant: A History of the Ornamental Callery Pear in the United States” címmel 2007 végén jelent meg a BioScience hasábjain (Culley és Hardiman 2007).

492


rosi) fája” címet az USA-ban. Az eredeti, kínai származású P. calleryana magoncok és a szelektált fajták önmeddôk voltak, így ezek nem hoztak a faj terjedését szolgáló csíraképes magokat tartalmazó termést. •

Az invazív sajátosságok megnyilvánulása Az USA keleti és déli államaiban, városi környezetben az 1960-as évektôl kezdôdôen egyre fokozódó méretekben ültették a P. calleryana fajtákat. Páratlan sikerük napjainkig tart, e sikert azonban beárnyékolta egy nem várt fejlemény. Elôször 1964-ben, Arkansas államban, 1965-ben Marylandben figyeltek fel „kiszabadult”, vad egyedek megjelenésére. Napjainkra, egyre fokozódó, és helyenként aggasztó méretekben – összesen 26 államban – jelentek meg vad populációk. Ezek fôként bolygatott területeken, erdôszéleken, utak, vasutak mentén, illetve ruderális területeken jelentkeznek.

•

Az okok kutatása; intra- és interspecifikus, spontán hibridizáció Az elsô vizsgálatok egyes fajtákat okoltak az invazív tulajdonsággal. A „vad” populációk vizsgálatai azonban kiderítették, hogy a „kiszabadult” egyedek genetikailag nem azonosak a fajtákkal, hanem azok spontán keletkezett hibridjei. A spontán hibridizáció nyomán önbeporzó, gazdagon termô, csíraképes magvakat produkáló „vad” hibridek keletkeztek és keletkeznek, amelyek magvait a terméssel táplálkozó madarak terjesztik. Emellett az invazív tulajdonságú egyedek keletkezésének egy másik lehetôségeként a spontán, interspecifikus hibridizációt jelölik meg a kutatók, amelyben egyik szülôként pl. a P. betulifolia szerepel. Megállapították továbbá, hogy a tôsarjakat képezô alanynak is szerepe lehet „vad” populációk keletkezésében. A P. calleryana fajtákat ugyanis P. calleryana alanyra szemzik vagy oltják. Az alanyok azonban más genotípusai a fajnak. Ha az alany tôsarjakat hoz (szakszerû gondozás hiányában) (7. ábra), és ezek virágot hoznak, akkor a nemes fajta és alanya közötti megtermékenyítés ugyancsak termést és csíraképes magvakat eredményez, amelyeket

a madarak terjesztenek. Az ’invazív’ minôsítést kapott „vad” populációk tehát nem azonosak a nemes fajtákkal, hanem spontán keletkezett öntermékenyülô, heterogén hibridek. •

Miért következhetett be a faj ’invazívvá’ válása? Culley és Hardiman (2007) részletes tanulmánya választ próbál adni arra, hogy mi az oka a P. calleryana Egyesült Államokban bekövetkezett – és ma kezdeti stádiumban lévô – inváziójának. Az 1910-es években Kínában, Japánban és Koreában végzett feltáró-, gyûjtômunka pionírja, Frank Meyer feljegyzései szerint az ôsi elôfordulási területeken a P. calleryana elôfordulása szórványos; nagy, összefüggô állományokat e faj nem képezett, inváziós jelenségre utaló megfigyelések nem voltak. A 20. században az USA-ban tapasztalható inváziós jelenség okait a szerzôk az emberi tevékenységben látják. Kínából az USA-ba bevitt heterogén, vad genetikai „anyag” a szelekciós munka során díszfa változatokat eredményezett, amelyekben fokozottan megvannak az invázióra képes, ’hajlamos’ növény attribútumai (erôteljes, gyors növekedés, bô virágzás, tolerancia a környezeti kedvezôtlen hatásokkal és biotikus tényezôkkel szemben). A tömeges faiskolai elôállítás és a tömeges ültetés a városi környezetben, a genetikailag eltérô fajták vegyes ültetése városokban megteremtette annak lehetôségét, hogy az önmeddô fajták közötti beporzás termékeny, spontán intraspecifikus hibrideket eredményezzen.

•

Mit tesznek az USA-ban az inváziós jelenség kapcsán? A javaslatok és lehetôségek a következôk: A „vad”, „kiszabadult” fák teljes eltávolítása; a kivágott fák tönkjének arboriciddel történô azonnali kezelése; fiatal magoncok gyökerestôl való kihúzása; a megtartani kívánt terméshozó díszfák permetezése terméskötôdést gátló szerrel; a díszfákról az alany sarjainak folyamatos eltávolítása virágzásuk megakadályozása céljából; a dekoratív fajták ültetésének mérséklése; alternatív fafajok telepítése a városokban. A véde-


kezés módozatainak további bôvítésére és hatékonyságának javítására széles körû kutató- és nemesítôi munka folyik az amerikai illetékes szervek támogatásával. Úgy véljük, hogy az amerikai szerzôk megállapításai helytállóak. A P. calleryana, mint faj, évmilliók során, ôsi elôfordulási területein – Ázsiában – önszabályozó ökoszisztémák elemeként formálódott. Az ott kialakult életközösségek szabályozó mechanizmusai más „szerepet adtak, engedtek meg” e fajnak. Az ember vitte e fajt merôben más környezetbe, és nemesítômunkájával tulajdonságait megváltoztatva, tömeges, nagycsoportos populációkat létesített városi környezetben. Ezzel lehetôvé tette azt, hogy a faj mesterségesen alakított fajtái (vegyesen ültetve) termékeny, bôtermô, inter- és intraspecifikus hibrideket képezzenek, amelyeket madarak széles körben terjesztenek. A P. calleryana „eset” különös. Ugyanis, mint Mitcheli és Power a Nature-ben megjelent írásukban (Mitcheli és Power 2003) saját széles körû elemzésükre alapozva kifejtik: a növényfajok inváziójának egymást nem kizáró két oka (hipotézise) van. Az egyik: megszabadulás a természetes ellenségektôl, patogénektôl és más konkurens szervezetektôl az új területen (release from natural, virus, bacterial and fungal pathogens); a másik: a biotikus rezisztencia, vagyis, az új területen zajló interakció a helyi biotikus tényezôkkel, amelyek korlátozzák vagy elôsegítik a betelepült faj szaporodását, terjedését (accumulation of natural enemies, including pathogens). A szerzôk megállapítják, hogy az invázió kimenetelét e két folyamat (release from és accumulation of natural enemies) határozza meg. E két hipotézisbôl azonban hiányzik az emberi tevékenység, a szándékos vagy véletlen terjesztés, introdukció szerepe, és, ami szintén nem elhanyagolható: a környezetben, a természetben az ember által okozott bolygatás, ami kedvezô feltételeket teremthet az „új jövevény” számára (di Castri 1989). A P. calleryana amerikai „esetében”, Culley és Hardiman (2007) elemzése alapján – úgy tûnik, hogy az embernek volt és van kitüntetett szerepe: a faj tudatos bevitele az USA-ba, invazív fajjá válást elôsegítô, nagyszámú genotípus elôállítását célzó nemesí-

493

tôi munka, a fajták tömeges és vegyes ültetése, és a szakszerû ápolás elmaradása a fô ható tényezôk. De van egy másik meghatározó tényezôkomplexum: a faj genetikai meghatározottsága. Mint a P. calleryanáról napjainkban írják: tulajdonságait – adottságait tekintve iskolapéldája lehet az invazívvá váló növényfajnak. Az amerikai kutatások tapasztalatai egyelôre nem szolgáltatnak kellô bizonyítékot arra, hogy a Pyrus calleryana esetében egyrészt a „release from (Asiatic) natural enemies”, másrészt az „accumulation of (American) natural enemies” folyamatok eredôje határozná meg a faj és fajtái terjedését. A P. calleryana-invázió Culley és Hardiman szerint (2007) az USA-ban kezdeti stádiumában van. Kedvezôtlen, helyenként riasztó mértékû hatásai azonban már megmutatkoztak. A ’Bradford’ fajtát hivatalos szervek a közép-atlanti területen inváziós növénynek minôsítették. Az USA hat államában a P. calleryanát mint fajt és külön a ’Bradford’ fajtát ugyancsak inváziós növénnyé minôsítették. Négy államban pedig ezeket „watch list-re” (megfigyelés alá vont fajok listájára) tették. A szerzôk (Culley és Hardiman 2007) megemlítik továbbá, hogy Ausztráliában a kínai körtét potenciális környezeti gyomfajnak minôsítették. Mire számíthatunk Magyarországon? Az amerikai tapasztalatokból és tudományos elemzésekbôl arra lehet következtetni, hogy a Kárpát-medencében is bekövetkezhet a P. calleryana invazívvá válása. Hogy ez bekövetkezzék, annak feltételei – az amerikai tapasztalatok alapján: (1) minél több fajta behozatala; (2) a fajták minél tömegesebb, vegyes ültetése városi környezetben. Ha ezek a feltételek teljesülnek, csupán idô kérdése, 10–15 év, és nálunk is megjelenhetnek a „kiszabadult” egyedek. A Podosphaera leucotricha okozta lisztharmatbetegség fellépése Magyarországon P. calleryanán „csupán” egy mozzanata annak, hogy e faj „begyûjtött” magának egy új kórokozót, amely ugyan korlátozni nem fogja esetleges terjedését, „kiszabadulását”, de díszítôértékét jelentôsen ronthatja. Valószínû, hogy a P. leucotricha helyi, földrajzi populációja (patotípusa) eltér az Észak-Amerikában jelenlévôtôl, ezért fordulhatott elô, hogy ott nem ismert e kór-

494

okozó fellépése P. calleryanán, itt pedig váratlan járványos mértékû fertôzés következett be. Megfontolandók Mack és munkatársainak (2000) a figyelmeztetése: az invazív fajok eradikációja ritkán sikeres, az invázió megelôzésének költségei jóval kisebbek, mint a védekezésé, bekövetkezett invázió esetében. Elgondolkodtató megállapításuk: a biológiai invázió elleni védekezés hatásossága sokkal eredményesebb, ha az hosszú távú, ökoszisztéma szemléletre alapozott stratégiát követ, szemben a rövid távú, egyes invazív fajokra közvetlenül irányuló védekezéssel. Írásunkat – részben – figyelemfelkeltésre szántuk. Vélekedésünk, idô múltával, akár tévesnek is bizonyulhat, ami kedvezô fejlemény lenne. Addig azonban – ha kell – és a lisztharmatfertôzés mértéke indokolja, a hazai városok kínai körtéit védeni, permetezni kell, és okulva az amerikai tapasztalatokból, olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek gátolják a P. calleryana invazív tulajdonságainak hazai manifesztálódását. Köszönetnyilvánítás A szerzôk köszönetüket fejezik ki dr. Oros Gyulának a kézirat átnézéséért és értékes észrevételeiért. A munkát a K67648 sz. OTKA téma támogatta. IRODALOM Amano, K. (1986): Host range and geographical distribution of the powdery mildew fungi. Tokyo: Japan Scientific Societies Press


Braun, U., R.T.A. Cook, , A.J. Inman and H.D. Shin, (2002): The taxonomy of the powdery mildew fungi. In: R.R. Bélanger, W.R. Bushnell, A.J. Dik and T.L.W. Carver (eds.): The Powdery Mildews: A Comprehensive Treatise. American Phytopathological Society, APS Press, St Paul, MN, USA., 13–55. Culley, T.M. and N.A. Hardiman (2007): The Beginning of an Invasive Plant: A History of the Ornamental Callery Pear in the United States. BioScience, 57 (11): 956–964. Di Castri, F. (1989): History of Biological Invasions with Special Emphasis on the Old World. 1–30. In: Biological Invasions: a Global Perspective. Eds.: J.A. Drake et al. Publ. by: John and Wiley et Suns Ltd. Farr, D.F., G.F. Bills, G.P. Chamuris and A.Y. Rossman (1989): Fungi on plants and plant products in the United States. APS Press, St. Paul, Mn. USA Mack, R.N., D. Simberloff, W.M. Lonsdale, H. Evans, M. Clout and F.A. Bazzaz (2000): Biotic Invasions: Causes, Epidemiology, Global Consequences, and Control. Ecological Applications, 10 (3): 689–710. Mitchelli, Ch.E. and A.G. Power (2003): Release of invasive plants from fungal and viral pathogens. Nature, 421: 625–627. Nagy B. (szerk., 1980): Díszfák, díszcserjék termesztése és felhasználása. Kertészeti dendrológia. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest Schmidt G. és Tóth I. (2006): Kertészeti dendrológia. Mezôgazda Kiadó, Budapest Vincent, M.A. (2005): On the Spread and Current Distribution of Pyrus calleryana in the United States. Castanea, 2005 Mar. 20–31. Vajna, L. és L. Kiss (2008): First Report of Powdery Mildew on Pyrus calleryana Caused by Podosphaera leucotricha. Plant Disease, 92: 176. Waterworth, H.E. (1976): Effect of some pome fruit viruses, mycoplasma-like, and other pests on Bradford ornamental pear trees. Plant Disease Reporter, 60: 104–105.

POWDERY MILDEW, A NEW DISEASE OF CALLERY PEAR (PYRUS CALLERYANA DECAISNE) SHALL WE HAVE TO CONTROL THE PATOGEN OR THE HOST IN THE FUTURE? L. Vajna and L. Kiss Plant Protection Institute of the Hungarian Academy of Sciences. 1025 Budapest, P.O.Box 102.

The paper provides detailed information on the occurrence of powdery mildew on Callery pear trees (Pyrus calleryana) in Hungary. The pathogen has been identified on base of morphological and molecular investigations as Podosphaera leucotricha. Authors give an overview on the potential threat of Pyrus calleryana as an invasive plant citing recent American literature on this issue. This is the first report of Podosphaera leucotricha on Pyrus calleryana. Érkezett: 2008. február 12.


495

SZEXFEROMON-CSAPDÁKKAL GYÛJTÖTT AGRIOTES FAJOK KAPUVÁR TÉRSÉGÉBEN Kovács Tamás1, Kuroli Géza1, Németh Lajos1 és Tóth Miklós2 1Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezôgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, 9200 Mosonmagyaróvár, Vár 2. 2MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, 1022 Budapest Herman O. út 15.

Kapuvár térségében három évig (2005, 2006, 2007) szexferomon-csapdákkal vizsgáltuk az Agriotes spp. közül az A. obscurus, (Linné) A. lineatus, (Linné) A. sputator, (Linné) A. ustulatus (Schaller) és A. rufipalpis (Brullé) imágók rajzásmenetét, a rajzás idôtartamát, a rajzó egyedszámot és a fajok dominanciaviszonyainak alakulását. Az egymást követô években mért eltérések okainak tisztázása további, több évet átfogó, nyomon követô vizsgálat igényét veti fel. Feltételezhetô, hogy a több éves fejlôdésû fajok rajzó egyedszáma évenként eltérô értékkel valósul meg. A három évig gyûjtött egyedszámra tekintettel az A. lineatus, A. ustulatus és A. sputator fajoknak volt meghatározó szerepük a vizsgált térségben. A 2005. és 2007. években az A. lineatus, 2006ban az A. ustulatus volt domináns. A rajzás kezdete és befejezése valamint a csúcsrajzás idôpontja évenként eltérôen alakult, április 19-étôl és május 3-ától kezdve június 6-áig és július 11-éig. Kivételt az A. ustulatus képez, amelynek rajzása május 10-e és június 14-e között kezdôdött, illetve július 19-e és augusztus 3-a között fejezôdött be. A csapdák átlagfogásainak adatai az A. lineatus, A. sputator és az A. ustulatus dominanciáját igazolják, ami egyben figyelmeztetô adat a várható drótféregkártételekre.

Hazánk mezôgazdaságában – az 1990-es évekkel kezdôdött változások következtében – számolunk a szakértelem fogyatékosságával és a tôkehiánnyal. A következmény az általunk vizsgált területeken a korábban rendszeres elôrejelzés rendszertelenné válása vagy teljes elmaradása, az indokolt talajfertôtlenítések elhagyása lett. A korábbi gyakorlatnak az a kötelezô technológiai eleme is szakmai hibának tekinthetô, amelynek értelmében a termelési rendszerek elôírták a valós helyzet ismeretétôl független talajfertôtlenítési kötelezettséget. A talajban élô drótférgek egyedszámát gyérítô talajfertôtlenítéseknek elôzetes felvételezések adataira kell épülniük. A lárvaegyedszám felderítése térfogati kvadrát módszerrel, annak kézi (Manninger és mtsai 1995) vagy mûszaki megoldást igénylô eljárásával (gödörfúró, árokásó) oldható meg (Tóth Z. 1967, Ilovai és Mile 1982, Kuroli és mtsai 2006, 2007, Kovács és mtsai

2006). A nehézkes és költséges eljárások csak akkor javasolhatók, ha az imágórajzásban részt vevô egyedszám azt indokolja. Ekkor a tervezett precíziós megoldások szükségessé teszik, – térinformatika segítségével – a területeken kialakult lokális gócok felderítését (Kuroli és mtsai 2006, 2007). A munka- és költségigényes felvételezések helyett egyszerûbb a feromoncsapdák alkalmazása, amelyek fajspecifikusak, és velük jól érzékelhetô az adott területeken élô fajok jelenléte, valamint tömegviszonyaik is megállapíthatók. Az imágók rajzásának idôpontjára figyelemmel azonban a lárvák elleni védekezés csak a következô év tavaszán érvényesíthetô. A szexferomon-csapdák Agriotes spp. fogására való alkalmazásának gondolata Közép- és Nyugat-Európában elôször a XIX. IWGO konferencián vetôdött föl. Az elsô eredményekrôl már a XX. IWGO konferencián beszámoltak (Furlan és mtsai 2002).

496


Az Agriotes spp. csapdázása szinte egy idôben kezdôdött, és annak nyomán születtek eredmények a fajok elterjedésére és térségi dominanciájára vonatkozóan Olaszországban (Furlan és mtsai 2002), Magyarországon (Tóth és mtsai 2002), Görögországban (Karabatsas és mtsai 2002), Szlovéniában (Gomboc és mtsai 2002), Hollandiában (Ester és mtsai 2002), Oroszországban (Yatsynin és Rubanova 2002), Angliában, Svájcban, Horvátországban, Romániában, Bulgáriában és Németországban (Furlan és mtsai 2002, Popov és mtsai 2002, Tóth és mtsai 2003, Subchev és mtsai 2004, Tóth és Furlan 2005). A Kisalföld térségére kiterjedô lárva- (drótféreg-) egyedszám felvételezését és az Agriotes spp. dominanciájának fajonkénti értékelését Tóth (1981) végezte el az 1960-as és az 1970-es években. Az Agriotes spp. imágók gyûjtésére kifejlesztett szexferomon-csapdák lehetôséget adnak a fajok elkülönített fogására. Az eredmények lehetôvé teszik az összehasonlítást és a fajok változó szerepének kimutatását. Anyag és módszer A vásárolt szexferomon-csapdákkal rajzási szezonban 3 évig (2005, 2006, 2007) végeztünk gyûjtéseket. Az olasz származású „YATLOR funnel” (Yf) típusú csapdákkal (Furlan és mtsai 2004) az Agriotes lineatus, A. obscurus, A. rufipalpis és A. sputator fajokat, a „CSALOMON® VARb3”(Schmera és mtsai 2004, Tóth és mtsai 2005) felül átlátszó nagy nyitott kettôs varsás szerkezetû csapdával pedig az A. ustulatust

gyûjtöttûk. A 2006 és 2007 években kombinált csalétekkel alkalmaztuk a „Yf” csapdát az A. lineatus és A. obscurus együttes gyûjtésére. Az Agriotes spp. imágók gyûjtését Himod határában végeztük. A csapdák száma 2005-ben fajonként 10–10, 2006 és 2007 években pedig 8–8 volt. Az utolsó két évben az A. lineatus és A. obscurus fajokat kombinált csalétektípussal gyûjtöttük, amelyeket faji bélyegek alapján különítettünk el egymástól. A csapdákat 20×20 m-es kötésben helyeztük ki, ami lehetôséget adott a rajzás irányának egyedszámra vonatkozó inhomogén bizonyítására. A csapdák fogását 3 naponként ellenôriztük, a példányszámot jegyzôkönyveztük, a rovarokat kiszedve szárazon tartósítottuk. Figyelemmel arra, hogy a csapdákba hasznos fajok is fogságba kerültek (nagy pöfögôfutrinka: Brachynus crepitans, hátfoltos kisfutó: Agonum dorsale), és fogyasztották a pattanóbogarakat, ezért tartósításkor az ecetéteres elölést is alkalmaztuk. A csapdák vonzhatása – kapszulacsere nélkül – érvényesült a rajzás idôtartamában. A csapdákat csere nélkül, azonos céllal alkalmaztuk 3 évig. Eredmények Az imágórajzásban részt vevô egyedek száma évenként változott, ami a fajokra vonatkoztatva külön is érvényesült. A 2005-ben gyûjtött egyedszám meghaladta a 2006-ban és 2007-ben fogottakét (1. táblázat). A fajok között legnagyobb egyedszámmal az A. lineatus szerepelt 1. táblázat

A szexferomon-csapdák által fogott imágók száma 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben Egyedszám a csapdákban Fajspecifikus csapda

Pattanóbogár 2005

Agriotes lineatus

1244

2006 232

Nagy pöfögôfutrinka

Hátpettyes kisfutó

2007

2005

2006

2007

2005

25

14

28

18

2

2006

2007

11

4

Agriotes obscurus

56

115

11

29

47

26

1

7

2

Agriotes rufipalpis

28

103

15

61

13

34

4

31

3

Agriotes sputator

329

216

8

23

3

11

4

28

5

Agriotes ustulatus

99

828

4

33

125

18

26

44

7

1756

1494

63

160

216

107

37

121

21

90

82

33

8

12

56

2

6

11

Összes fogás %-os megoszlás


19%

6%

16%

2%

3%

2005

13% 24%

497

6%

70% 13%

24%

55%

6% 40%

2006

8% 14%

7%

40% 17%

2007 17% Agriotes lineatus Agriotes rufipalpis 2007 Agriotes ustulatus Agriotes lineatus Agriotes obscurus

Agriotes obscurus Agriotes sputator

1. ábra. A pattanóbogár-fajok dominanciaviszonyai 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben

2005-ben, ami 70%-a volt az összesen gyûjtött 1756 pattanóbogárnak. Az A. sputator 19, az A. obscurus 3, az A. ustulatus 6, az A. rufipalpis pedig 2%-kal részesedett (1. ábra). A 2006 évben összesen 1494 pattanóbogarat fogtak a csapdák. A fajok rajzó egyedeinek számában eltérés volt, ami az A. ustulatus 55%-a dominanciáját bizonyította. Az A. lineatus 16, az A. sputator 14 az A. obscurus 8 az A. rufipalpis 7%-os részvételi aránnyal szerepelt (1. ábra). A 2007. évben feltûnôen kevés imágót fogtunk

be. Az összes gyûjtött egyedek száma 63 volt. Ennek egyik magyarázata az idôjárás rendkívülisége (korai csapadékbôség, majd aszályos idôszak) továbbá a többéves fejlôdésû fajok valószínûsíthetôen egyes évekre koncentrált tömegviszonyainak érvényesülésében keresendô. A fajok megoszlását illetôen 40%-kal részesedett az A. lineatus, 24%-kal az A. rufipalpis, 17%-kal az A. obscurus, 13%-kal az A. sputator, 6%-kal az A. ustulatus (1. ábra). A százalékos megoszlás alapján úgy tûnik, hogy a vizsgált területen jelentôséggel bírhat az A. rufi2. táblázat palpis, ezt azonban az egyedszám (15 imágó) nem támasztja alá A szexferomon csapdák által fogott Agriotes spp. imágók (1. táblázat). csapdaátlaga A rajzó Agriotes spp. imágók gyûjtési adatai alapján megállaÉvek Agriotes fajok pítható, hogy a vizsgált térségben 2005 2006 2007 élô fajok közül az A. lineatusnak, Agriotes lineatus 124,4 20,1 3,1 az A. sputatornak és az A. Agriotes obscurus 5,6 23,2 1,4 ustulatusnak jelentôs a kártéte. Agriotes rufipalpis 2,8 12,9 1,9 Ez a tényadatokra alapozott megAgriotes sputator 32,9 27,0 1,0 állapítás azt bizonyítja, hogy az Agriotes ustulatus 9,9 103,5 0,5 1960-as és 1970-es évekhez viÖsszesen 175,6 186,7 7,9 szonyítva napjainkban nem érvé-

498


si biztonságát a csapdaszám növeli, így reális képet alkotha25 350 tunk az adott terület helyzetérôl. 300 20 A fajokra vonatkozó éves átlag250 adatok összegezhetôk, mivel 15 200 azonos területen való elôfordu150 10 lásról van szó, és együttesen 100 jelentenek veszélyhelyzetet 5 50 (2. táblázat). A 2006. évben az 0 0 A. ustulatus és az A. sputator 19. 23. 26. 30. 3. 7. 10. 14. 17. 21. 24. 28. 31. 4. 6. 9. 13. 16. 20. 23. 27. 30. 4. 7. 11. 14. egyedszáma volt védekezést ápr. máj. jún. júl. meghatározó szerepben. A 2007. 2005 2006 évi átlagadatok együttesen sem jelezték a védekezésre való fel2. ábra. Az Agriotes lineatus rajzása készülés igényét (2. táblázat). A három évig tartó csapdá16 zás, 3–4 naponkénti adataira 14 alapozva az imágók egyedszá12 mának változását a 2., 3., 4., 5. 10 és 6. ábrákon mutatjuk be. Az 8 imágók rajzása 2005-ben április 6 19-én kezdôdött, és június 7-én 4 befejezôdött (2., 3., 4. és 6. áb2 rák). Kivételként kell kezelni az 0 A. ustulatus rajzásidôtartamát, 19. 23. 26. 30. 3. 7. 10. 14. 17. 21. 24. 28. 31. 4. 6. 9. 13. 16. 20. 23. 27. 30. 4. 7. 11. 14. amely június 14. és augusztus áp r . máj. jún. júl. 3. között érvényesült (5. ábra). 2005 2006 A rajzáscsúcsok kisebb eltérésekkel május 21–31. között 3. ábra. Az Agriotes obscurus rajzása jelentkeztek. Az A. ustulatus esetében kifejezett rajzáscsúcs nyesül az A. obscurus Tóth (1989) által megálnem volt. Az egyedszámra figyelemmel június lapított dominanciája. Ezek az adatok lehetôsé28. és július 16. közé helyezhetô a rajzáscsúcs get adnak a fajok változó szerepének bizonyítá(5. ábra). sára. Szerbiában (Vojvodina) az A. ustulatus A 2006. évben fél hónappal késôbb induló (65,9%) és a A. sputator (14,0%) fajok alkotják rajzást (május 2.) regisztráltunk, ami június a drótféreg-populáció nagy hányadát (Čamprag 30-ától július 14-éig tartott (2., 3., 4. és 6. áb2007). rák). Ebben az évben kombinált csalétkû A 2. táblázatban a csapdák átlagadatait tün„Yf” csapdát alkalmaztunk az A. lineatus és tettük fel, amelyek alkalmasak Furlan és mtsai A. obscurus fajok gyûjtésére. Az adatok hosszan (1996) által meghatározott veszélyességi szám tartó, nagy egyedszámú rajzást bizonyítottak, alapján a drótféregkártételek elôrejelzésére és a ami május 18-a és július 11-e között érvényesült védekezések megszervezésére. A 2005. év ada(2. és 3. ábrák). A korábbi ismeretekhez és a taira figyelemmel az A. lineatus és az A. 2005-ös adatokhoz is viszonyítva 2006-ban már sputator rajzó imágóinak csapdaátlaga meghamájus 10-én megkezdôdött az A. ustulatus rajzáladta a 15–25 egyedszámú értékhatárt. A fajonsa, ami július 19-én befejezôdött. Ennek a fajnak ként kihelyezett 10–10 csapda egy térségben a rajzáscsúcsa június 4-e és július 5-e között gyûjtötte az imágókat. A valós helyzet felméréérvényesült (5. ábra). Az A. sputator és 450

30

Egyedszám

Egyedszám (2006)

Egyedszám (2005)

400


499

100 90 80 Egyedszám

70 60 50 40 30 20 10 0 19. 23. 26. 30. 3. 7. 10. 14. 17. 21. 24. 28. 31. 4. 7. 10. 13. 16. 20. 23. 27. 30. áp r .

máj.

jún. 2005

2006

4. ábra. Az Agriotes sputator rajzása

80 70

Egyedszám

60 50 40 30 20 10 0 10. 14. 17. 21. 24. 28. 31. 4. 7. 10. 14. 18. 21. 25. 28. 1. 5. 9. 12. 16. 19. 23. 26. 30. máj.

jún. 2005

júl. 2006

5. ábra. Az Agriotes ustulatus rajzása

14 12

Egyedszám

10 8 6 4 2 0 19. 23. 26. 30. 3. 7. 10. 14. 17. 21. 24. 28. 31. 4. 7. 10. 13. 16. 20. 23. 27. 30. 4. 7. 11. áp r .

máj.

jún. 2005

2006

6. ábra. Az Agriotes rufipalpis rajzása

júl.

A. rufipalpis fajok kifejezett rajzáscsúcsa nem volt érzékelhetô. Viszonylag nagyobb egyedszámú fogása május 21-e és június 27-e közötti idôszakot jellemezte (4. és 6. ábrák). A 2007. évben az Agriotes spp. rajzása annyira kevés egyed befogását tette lehetôvé (1. táblázat), hogy az adatok grafikus bemutatására nem alkalmasak. Ennek oka a több éves, de fajonként eltérô fejlôdés idôtartamában, a rendkívüli idôjárásban (tavaszi csapadéktöbblet, majd aszály) keresendô. Ez az eset is arra figyelmeztet, hogy célszerû volna a rajzásvizsgálatot több éven át, azonos helyen elvégezni. Nyomon követô szerepével közelebb jutnánk az adott biotópon évenként megújulva felépülô biocönózis alkotásában részt vevô fajok változó szerepének megismerésében. A csapdák szelektivitásának értékelésekor azt is figyelembe kell venni, hogy a pattanóbogarak mellett más fajokat is gyûjtenek. Az egyedszámok szükségessé teszik a nagy pöfögôfutrinka (Brachynus crepitans) és a hátfoltos kisfutó (Agonum dorsale) megemlítését, amelyekre vonatkozó adatokat az 1. táblázatba foglaltuk. A fajok kímélete szükségessé teszi a csapdák felépítésének további tökéletesítését. A csapdákban még sporadikusan elôfordultak a feketenyakú turzásfutó (Stenolophus mixtus), feketenyakú törpefutó (Acupalpus meridianus), hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici), közönséges lágybogár (Cantharis fusca) sokpettyes virágbogár (Oxythyrea funesta), rezes gyászfutó (Pterostichus cupreus) stb. fajok egyedei.

500

Következtetések A vizsgált térségben hosszabb idôtávon (20–30 év) módosultak az Agriotes spp. fajok dominanciaviszonyai. Az 1960–1970-es években domináns faj volt az A. obscurus. A 2005., 2006. és 2007. években az A. lineatus A. ustulatus, A. sputator dominanciáját bizonyítottuk. A három évben elvégzett rajzásvizsgálatok adatai arra is ráirányítják a figyelmet, hogy a fajok dominanciája évenként változó értéken alakul. A rajzó imágók évenként változó egyedszámára magyarázat lehet az eltérô idôjárási körülmények, az egyes fajok lárváinak eltérô idôtartamú fejlôdése és a környezô területeken alkalmazott talajfertôtlenítések eredményessége. Évekre kiterjedô rajzásvizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy a fajok inhomogén elôfordulásának és a fejlôdés idôtartamának következtében érvényesülô ciklusok rendszerességének voltát nyomon követéssel bizonyítani lehessen. A rajzás idôtartama, kezdete és vége, valamint a rajzáscsúcs évente változásokat igazol, de tendenciája érvényesül. A csapdák viszonylag sok hasznos rovart is gyûjtöttek, az a csapdaszerkezet további tökéletesítésének igényét veti fel. Az imágórajzás megbízhatóságával kiváltható lesz a körülményes és drága lárvaegyedszámfelderítés. Ennek azonban ellentmond a lárvák gócszerû elhelyezkedése a talajban, aminek ismerete nélkülözhetetlen a talajfertôtlenítések precíziós kivitelezéséhez.

IRODALOM

Čamprag, D. (2007): Propagation of field crop pests in Serbia and Neighboring countries in the 20th century. Novi Sad Ester, A., von Rozen, K. and Griepink, F. (2002): Monitoring of Agriotes spp. with componenst of sexpheromones mainly in several arable crops. IWGO Newsletter, 23 (1): 17. Furlan, L., Tóth, M., Ujváry, I. and Toffanin, F. (1996): L’utilizzo di feromoni sessuali per la razionalizzazione della lotta agli elateridi del genere Agriotes: prime sperimentazioni in Italia. ATTI Giornate Fitopatologiche, 1: 133–140.


Furlan, L., Di Bernardo, A., Ferrari, R., Boriani, L., Nobili, P., Vacante, V., Bonsignore, C., Giglioli, G. and Tóth, M. (2002a): First practical results of beelte trapping whit pheromone traps in Italy. IWGO Newsletter, 23 (1): 14–15. Furlan, L., Tóth, M., Parker, W. E., Ivezic, M., Pancic, S., Bronez, M., Dobrinčić, R., Barčić, J. I., Muresan, F., Subchev, M., Toshova, T., Molnar, Z., Ditsch, B. and Voigt D. (2002b): The efficacy of the new Agriotes sex pheromone traps in detecting wireworm population levels in different european countries IWGO Newsletter, 23 (1): 16–17. Furlan, L., Garofalo, N. and Tóth, M. (2004): Biologia comparata di Agriotes sordidus Illiger nel Nord e Centro-Sud d’Italia. Informatore Fitopatologico, 10: 49–54. Gomboc, S., Milevoj, L., Furlan, L., Tóth, M., Bietenc, P., Bobnar, A. and Celar, F. (2002): Two-years results of monitoring of click beetles and wireworms in Slovenia. IWGO Newsletter, 23 (1): 15–16. Ilovai Z. és Mile L.(1982): A talajlakó kártevôk felvételezésének új módszere, aGF-600 gödörfúró alkalmazása. Növényvédelem, 18 (5): 232–236. Karabatsas, K., Tsitsipis, J. A., Zarpas, K., Furlan, L. and Tóth M. (2002): Seasonal fluctuation of adult and larvae Agriotes spp. (Coleoptera: Elateidae) in central Greece. IWGO Newsletter, 23 (1): 13. Kovács, T., Kuroli, G., Pomsár, P., Németh, L., Páli, O. and Kuroli M., (2006): Localisation and seasonal positions of wireworms in soil. Comm. Appl. Biol. Sci, Ghent University, 71 (2b) 357–367. Kuroli G., Kovács T., Pomsár P., Németh L., Páli O. és Kuroli M. (2006): A drótférgek lokalizációja és szezonális elhelyezkedése a talajokban. Növényvédelem, 42 (10) 545–551. Kuroli G., Lehoczky É., Pálmai O. és Reisinger P. (2007): A precíziós növényvédelem. In.: Németh T., Neményi M. és Harnos Zs. (szerk.): A precíziós mezôgazdaság módszertana. JATE PressMTA TAKI. Szeged, 77–132. Manninger G. A., Huzián L., Tóth Z., Zana J., Zsembery S. és Zsoár K. (1955): A cukorrépa-kártevôk elôrejelzése Magyarországon. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest Popov C., Bărbulescu A., Roibu C., Alexandri A. A. and Preoteasa V. (2002): Control of wireworms (Agriotes spp.) in some field crops by seed treatment in Romania. IWGO Newsletter, 23 (1): 25. Schmera D., Tóth M., Subchev M., Sredkov I., Szarukán I., Jermy T. and Szentesi Á. (2004): Importance of visual and chemical cues in the development of an attractant trap for Epicometis (Tropinota) hirta


Poda (Coleoptera: Scarabaeidae). Crop Prot, 23: 939–944. Subchev M., Toshova T., Tóth M. and Furlan L. (2004): Click beetles (Coleoptera: Elateridae) and their seasonal swarming as established by pheromone traps in different plant habitats in Bulgaria: 1 Meadow. Acta Zool. Bulg., 56(2): 187–198. Tóth Z. (1967): Talajmintavételi módok az elôrejelzés szolgálatában, Mosonmagyaróvári Agrártud. Fôisk. Közl., 10: 143–150. Tóth Z. (1981): Mezôgazdasági talajaink jelentékenyebb ízeltlábú (Arthropoda) fajainak minôségi és menynyiségi eloszlása. Kandidátusi értekezés. Mosonmagyaróvár Tóth, M. and Furlan, L. (2005): Pheromone composition of European click pests (Coleoptera, Elateridae): common components – selective Lures. IOBC/wprs. Bull., 28 (2): 133–142.

501

Tóth, M., Furlan, L., Yatsynin, V. G., Ujvári, I., Szarukán, I., Imrei, Z., Tolasch, T., Francke, W. and Jassi, W. (2003): Identification of pheromones and optimization of bait composition for click beetle pests (Coleoptera: Elateridae) in central and Western Europe. Pest Manag Sci., 59: 417–425. Tóth, M., Imrei, Z., Szarukán, I., Kôrösi, L. and Fuslan, L. (2002): First results of click beetle trapping with pheromone traps in Hungary 1998–2000. IWGO Newsletter, 23 (1): 11–12. Tóth M., Imrei Z., Szarukán I., Voigt E., Schmera D., Vuts J., Harmincz K. és Subchev M. (2005): Gyümölcs-, ill. virágkárokat okozó cserebogárfélék kémiai kommunikációja: egy évtized kutatási eredményei. Növényvédelem, 41: 581–588. Yatsynin, V. and Rubanova, E. V. (2002): Objectives of the researsh on click beetle species in Kuban region. IWGO Newsletter, 23 (1): 18.

AGRIOTES SPECIES CAUGHT BY SEX-PHEROMONE TRAPS IN THE SURROUNDINGS OF KAPUVÁR T. Kovács,1 G. Kuroli,1 L. Németh1 and M. Tóth2 1Western

Hungarian University, Faculty of Agriculture and Food Science, Plant Protection Department, H-9200 Mosonmagyaróvár, Vár u. 2. 2Plant Protection Institute of the Hungarian Academy of Sciences, 1022 Budapest Herman O. u. 15.

We conducted a three-year study (2005, 2006 and 2007) in the surroundings of Kapuvár to follow the seasonal flight activity of click beetles A. obscurus, (Linné) A. lineatus, (Linné) A. sputator, (Linné) A. ustulatus (Schaller) and A. rufipalpis (Brullé) by sex-pheromone traps. The duration of flight, the number of specimens and the dominance relations of the species were observed. The reasons of the differences recorded in the consecutive years need to be revealed, calling for further, several year-long, comprehensive monitoring studies. It can be assumed that the number of specimens taking part in the seasonal flight differs year from year. Considering the number of beetles trapped for three years, A. lineatus, A. ustulatus and A. sputator had the decisive role among click beetles in the studied area. The dominant species was A. lineatus in 2005 and 2007, while in 2006 A. ustulatus was the major species. The first and last days of the seasonal flight, as well as the flight peak annually varied from 19 April to 3 May and 6 June to 11 July, respectively. The only exception was for A. ustulatus, whose flight began between 10 May and 14 June and lasted till between 19 July and 3 August. The average data for catches confirmed the dominance of A. lineatus, A. sputator and A. ustulatus that, at the same time, draws the attention to the likely damages by click beetles Érkezett: 2008. február 22.

502

INFORMÁCIÓK A 91/414 IRÁNYELV I. MELLÉKLETÉRÔL: ÚJ FELVÉTELEK, A FELHASZNÁLÁS KITERJESZTÉSE ÉS VISSZAVONÁSOK EU WITHDRAWAL, USE EXTENSION AND RE-REGISTRATIONS OF AIS AGROW, 2008. április Újabb hatóanyagok kerültek az I. mellékletre Az Európai Bizottság 2008. januári engedélye alapján augusztus 1-vel hat új hatóanyag került fel a Növényvédô szerek engedélyezésérôl szóló 91/414 Tanácsi Irányelv I. mellékletére: bentiavalikarb hatóanyagú gombaölô szer (Kumiai Chemical), boszkalid hatóanyagú gombaölô szer (BASF), karvon csírázás gátló (Certis Europe), fluoxastrobin és protiokonazol hatóanyagú gombaölô szer (Bayer CropScience) és Paecilomyces lilacinus alapú bionematicid (Prophyta). Az I. mellékletre kerülés feltételeként kiegészítô kockázatbecslési adatokat kell benyújtani két éven belül • a fluoxastrobinre: a felszíni vizek értékelésére, illetve, amennyiben a kezelt területrôl származó szalmát takarmányozási célra használják, a metabolit-toxicitásra; továbbá az EU tagállamok különleges figyelmet fordítanak a felhasználó biztonságára, a vízi szervezetekre és a talajbani felhalmozódás veszélyére a fluoxastrobin hatóanyagú szerek kijuttatásakor; • a protiokonazolra: a fogyasztó triazol-származék expozíciójára és a csávázott magot fogyasztó madarak és emlôsök tartós kockázatára; a tagállamok megfelelô intézkedésekkel védik a felhasználót, a vízi szervezeteket, a madarakat és az emlôs állatokat. A többi hatóanyag esetében az adatszolgáltatási kötelezettség az alábbiakra terjed ki: • bentiavalikarb: a kockázat csökkentését szolgáló megfelelô intézkedések a felhasználó biztonságára és a nem cél ízeltlábúakra; • boszkalid: felhasználó biztonsága, madarakra és talajlakó szervezetekre gyakorolt tartós kockázat és a talajbani felhalmozódás veszélye; • karvon: megfelelô intézkedésekkel védik a felhasználók biztonságát; • Paecilomyces lilacinus: az engedélyezéskor figyelembe kell venni a felhasználó biztonságát és a leveleken élô nem cél ízeltlábúak körülményeit.


A határozat megerôsítése után az Európai Bizottság megállapítja a 91/414 Irányelv I. mellékletére vételének idôpontját. Az EU engedélyezi a metkonazol felhasználásának kiterjesztését Az eredetileg gombaölô szerként újraengedélyezett metkonazol (BASF) növény növekedés szabályozóként is felhasználható a jövôben a vállalat ilyen irányú adatszolgáltatása eredményeként. A hatóanyagot 2007-ben vették fel a 91/414 Irányelv I. mellékletére. A referens tagállam Belgium szerint a felhasználás nem jelent nagyobb veszélyt, mivel növekedés szabályozóként a kijuttatási dózis alacsonyabb, mint gombaölô szerként. Új hatóanyag-dossziék Az Európai Unió Élelmiszerlánc és Állategészségügyi Állandó Bizottsága teljesnek ismerte el az alábbi hatóanyagok engedélyezésére benyújtott dokumentációt. A dossziékat további értékelésre a referens tagállamoknak juttatják el. • Tiencarbazone hatóanyagú gyomirtó szer (Bayer CropScience), referens tagállam az Egyesült Királyság. Felhasználható: kukoricában. • Betakarítás utáni kezelésre javasolt foszfán (német Service und Anwendungstechnik). • Paecilomyces fumosoroseus hatóanyagú fonálféregölô szer (Fe 9901 törzs) (spanyol FuturEco) referens tagállama Belgium. Nofly néven a hatóanyag már forgalomban van. • az Állandó Bizottság kiterjesztette a profoxidim hatóanyagú gyomirtó szer (BASF) 3 éves ideiglenes felhasználási engedélyét rizsre. Az EU korlátozza a rotenon felhasználását Bár a rotenon botanikai alapú rovarölô szert kivonják 2009. október 10-ével az EU tagállamaiban, a készítmény felhasználási engedélyét az Európai Bizottság 2011. április 30-ig meghosszabbítja Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság számára. A rotenon • Franciaországban és Olaszországban felhasználható almában, körtében, ôszibarackon, cseresznyében, szôlôben és burgonyában, • az Egyesült Királyságban pedig almában, körtében, ôszibarackon, cseresznyében, burgonyában és dísznövényre. Az EU két másik természetes alapú készítménnyel, az Equisetum spp. kivonattal és a kinin hidrokloriddal együtt nem engedélyezi újra a rotenont, mert a cégek nem támogatják a hatóanyagok felülvizsgálatát.

Ujraengedélyezések

Az EU visszavonja három hatóanyag engedélyét

Az Európai Unió Élelmiszerlánc és Állategészségügyi Állandó Bizottsága határozata alapján újraengedélyezték az alábbi készítményeket: • kilenc gyomirtó szert: bifenox, dikamba, diflufenikan, fenoxaprop-P, imazaquin, lenacil, oxadiazon, pikloram és quinoklamin; • három rovarölô szert: klofentezin, diflubenzuron és piriproxifen; • két gombaölô szert: difenokonazol és fenpropidin.

Mivel a vállalatok nem szándékoznak újraengedélyeztetni hatóanyagaikat, az Európai Bizottság határozata alapján az Európai Unió tagállamai 2008. október 4-ig kötelesek viszszavonni az azociklotin hatóanyagú gyomirtó szer, valamint a cihexatin és tidiazuron hatóanyagú rovarölô szer engedélyét. A raktári készletek 2009. október 4-ig használhatók fel.

Böszörményi Ede MgSzH Központ Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság


503

ÚJRA FELBUKKANT A BUDAI-HEGYSÉGBEN AZ ARCHEO-ADVENTÍV CYNOSURUS ECHINATUS L.

L. öt egyedére, Arrhenatherum elatius, Artemisia absinthium, Bromus hordeaceus subsp. hordeaceus, B. japonicus, Calamagrostis epigeios, Carlina biebersteinii, Crepis pulchra, Dactylis glomerata, Silene latifolia subsp. alba, S. nutans, Tragopogon dubius és Vicia tenuifolia növényfajok között. A Tüskés cincor egyedeibôl csupán egy példányt gyûjtöttünk be florisztikai bizonyítékként, abban a reményben, hogy tartósan fennmaradnak ezen az új termôhelyen.

Solymosi Péter

Eredmények és megvitatásuk

MTA Mezôgazdasági Kutatóintézete, 2462 Martonvásár, Pf. 19.

Tekintve, hogy a Cynosurus echinatusról nincs könnyen hozzáférhetô leírás, határozó bélyegeit, Polunin (1971) valamint Haflinger és Scholz (1981) alapján adjuk közre.

RÖ V I D

KÖZLEMÉN

Y

A szerzô 2007-ben, az 1987-es gyûjtési hely közelében, az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet kísérleti telepén rátalált a Cynosurus echinatus L. archeo-adventív gyompázsitfû-faj néhány egyedére, amely az utóbbi idôben eltûnt a szemünk elôl. Az eredetileg atlanti-mediterrán elterjedésû (jelenleg már kozmopolita) Cynosurus echinatus L. (tüskés cincor) 165 évvel ezelôtt, 1842-ben hurcolódott be Magyarország területére (Priszter 1997), amely elsôsorban Budapesten és környékén, Gyôr, Sopron és Szeged térségében szaporodott el (Soó 1973). Teljes körû hazai elterjedésére vonatkozóan nincsenek adatok. Híre járt, hogy „újabban nem találják” (Simon 2000). E sorok írója 1987-ben az Ady-ligetrôl Juliannamajorba vezetô földútnak, az MTA NKI kísérleti telepének kerítése melletti ruderális-szegélyben fedezte fel, és gyûjtött belôle néhány példányt herbáriuma számára. A késôbbiekben, ismeretlen hatás következtében, errôl a termôhelyrôl eltûnt. 2007-ben viszont ismét megjelent az MTA NKI kísérleti telepén belül.

Cynosurus echinatus L. 20–50 (–100) cm magas, egyéves növény. Levéllemeze keskeny, 5–20 cm hosszú és 3–10 mm széles. A nyelvecske, 10 mm, hártyás, háromszögû. Könnyen felismerhetô, tojás alakú, csillogóan zöld vagy vöröses, egyoldalú bugájá-

Anyag és módszer A szerzô 2007-ben, az MTA NKI kísérleti telepének területét határoló, Nagykovácsi irányába „haladó” vadvédelmi kerítés mellett, a kísérleti telepen belül lévô parlagterületen, maggyûjtés közben talált rá a Cynosurus echinatus

1. ábra. Cynosurus echinatus L.: A) Habitusa, B) Levélhüvely, L) Nyelvecske, C) Kalászka [Haflinger és Scholz (1981) nyomán]

504


ról, amely 1–4 (–8) cm hosszú, 1–2 cm széles, sok rövid elágazással. A kalászorsónak csak az egyik oldalán vannak füzérkék. Minden termô füzérkét egy fésûsen álló toklászok által alkotott meddô füzérke borít. A termô füzérkék 2–5 virágúak, 8–14 mm hosszúak. A pelyva 7–12 mm hosszú, 1-erû. A toklász 5–7 mm hosszú, 5-erû, 6–16 mm hosszú szálkával. A meddô füzérkék 3–17 mm hosszúak, oválisak (1. ábra). Elôfordul parlagokon (nálunk kizárólag), szántókon és ültetvényekben. Elterjedt Kanadában, az USA É-i, DK-i és Ny-i területein, Argentínában, Chilében, Észak és D-Afrikában, az Ibériai-félszigeten, Olaszországban, Franciaországban, Közép-Európában, a Brit-szigeteken,

Oroszországban, Közel-Keleten, Ausztráliában és Új-Zélandon.

Indiában,

IRODALOM Polunin O. (1971): Pflanzen Europas. BLV Verlagsgesellschaft mbH, München Priszter Sz. (1997): A magyar adventív flóra kutatása. Bot. Közlem., 84: 25–32. Soó R. (1973): A magyar flóra és vegetáció rendszertaninövényföldrajzi kézikönyve V. Akad. Kiadó, Budapest Simon T. (2000): A magyarországi edényes flóra határozója. Nemz. Tankönyk., Budapest Haflinger E. and Scholz H. (1981): Grass Weeds 2. CibaGeigy Ltd, Basel, Switzerland

A NEW HABITAT OF CYNOSURUS ECHINATUS L. IN BUDA-HILL IN HUNGARY P. Solymosi Agricultural Research Institute of Hungarian Academy of Sciences, 2462 Martonvásár, P. O. Box 19, Hungary

The author has found in 2007 a new habitat of Cynosurus echinatus L. in Buda-Hill (near Budapest), on waste field belonging to Plant Protection Research Institute. Érkezett: 2008. január 10.

FIGYELEM! Az NKTH honlapján megtalálható a felhívás a CORNET programban való magyar részvétel támogatására.

A nemzetközi pályázat benyújtásával kapcsolatos információk és tudnivalók a CORNET ERA-NET honlapján olvashatók: www.cornet-era.net

A nemzetközi pályamûvek benyújtásának határideje: 2008. november 7.


TE

C H N O L Ó G I

505

A

MONÍLIAIZOLÁTUMOK FUNGICIDÉRZÉKENYSÉGÉNEK VIZSGÁLATA Szôdi Szilvia, Major Gergely, Tóth Béla és Turóczi György Szent István Egyetem, Növényvédelemi Intézet, 2103 Gödöllô, Páter K. u. 1.

Hazánkban, az utóbbi évtizedben a csonthéjasok moníliás betegségét elôidézô Monilinia laxa/Monilia laxa egyre jelentôsebb, járványszerû fellépését tapasztalhattuk. A fertôzés megakadályozására – évjárattól függôen – egyéb védekezési megoldások mellett többszöri fungicides kezelést kell alkalmazni, ami a fungicidekkel szemben ellenálló moníliatörzsek kialakulásának veszélyét rejti magában. Munkánk során a hazai Monilia laxa és Monilia fructigena populáció fungicidérzékenységét vizsgáltuk. 46 Monilia-izolátumot gyûjtöttünk, termesztett csonthéjas gazdanövényekrôl, az ország különbözô részérôl. A fungicidérzékenység során a következô hatóanyagokat vizsgáltuk: réz (Cuproxat FW), iprodion (Rovral 50 WP), fenarimol (Rubigan 12 EC), procimidon (Sumilex 50 WP), kaptán (Orthocid 50 WP), triadimefon (Bayleton), vinklozolin (Ronilan DF), benomil (Fundazol), pirimetanil (Mythos) és boscalid (Cantus). Az említett fungicidek különbözô koncentrációit tartalmazó táptalajokon meghatároztuk a vizsgálatba vont 46 M. laxa- és M. fructigena-izolátum növekedésének teljes gátlásához szükséges legkisebb koncentrációt (minimal inhibitory concentration, MIC). Megállapítottuk, hogy a vizsgált hazai moníliaizolátumok a fungicidérzékenységet illetôen szignifikáns különbséget mutattak, de sem a gazdanövény, sem a származási hely alapján nem fedeztünk fel specializációt. A csonthéjasok moníliás betegségét okozó Monilinia laxa/Monilia laxa gomba a kilencvenes évektôl egyre jelentôsebb fertôzéseket idéz elô Magyarországon. Azokban az években, amikor a virágzáskori idôjárás hûvös, párás, számítani kell a monília járványszerû fellépésére. Ilyenkor a fungicides kezelések száma a virágzás hosszától és az idôjárástól függ. A virágfertôzés megakadályozása kulcsfontosságú, mivel a gomba a virág kocsányán keresztül bejut a hajtásba, vesszôkbe, és ezt fungicides kezeléssel már nem lehet megállítani (Véghelyi 2000, Guido és Thomas 2006). A betegség ellen való védekezés következô lépése a gyümölcsfertôzés megelôzése (Mezô és Schweigert 2005). A gomba az egészséges (ép)

szöveten nem képes behatolni, ezért törekedni kell arra, hogy a sérüléseket (kártevô rovarok, ill. jégesô okozta sebzések, gyümölcsrepedés) – melyek utat nyitnak a kórokozónak – megakadályozzuk. Számos hatóanyag áll a rendelkezésre, hogy a gomba megtelepedését meggátolja, ezek azonban csak a felsô sejtrétegekig védik a gyümölcsöt, s ha az már elôbb fertôzôdött, akkor semmilyen fungicides beavatkozással nem orvosolható. A növényvédô szerek megválasztásakor nagy súlyt kell helyezni arra, hogy az egyes kezelések során használt hatóanyagok hatásmechanizmusa eltérô legyen (Tóth 2007). A kontakt és a szisztemikus fungicidek megfelelô használata megvédik a virágot és a gyümölcsöt,

506

csökkentik a fertôzött szöveteken a sporulációt és az áttelelô inokulum mennyiségét (Ogawa és mtsai 1995). Az aspecifikus hatású fungicidek ellen rezisztencia nehezebben alakul ki, mivel a gomba több életfontosságú bioszintézisét is gátolja egyszerre; a specifikus hatású fungicideknél viszont a rezisztencia könnyebben kialakul, mivel a hatásuk igen erôsen célzott. Megfigyelték, hogy a vinklozolin és az iprodion specifikus, szisztemikus fungicidekkel szembeni rezisztencia viszonylag lassan alakul ki (Duncan és mtsai 1995, Leroux 1996). Bizonyították azt is, hogy a Botrytis cinerea-törzsek genetikailag változékonyak, s ez lehet a magyarázata a gomba fungicidrezisztenciájánál tapasztalt jelentôs szórásnak (Beever és mtsai 1989, Chardonnet és mtsai 2000). A benomilrezisztenciáról ismert, hogy a rezisztens törzsek az érzékenyektôl eltérô tubulint tartalmaznak, és az ilyen, módosult tubulint tartalmazó sejtekben csökken a benomil megkötôdése, ezért a szer nem képes fungicid hatását kifejteni (Faretra és Pollastro 1991, Davidse és Ishii 1995). A halogénezett benzolszármazékok egyetlen ma is engedélyezett tagja a széles hatásspektrumú klórtalonil, melyre egyes gombaszervezetek rezisztenssé váltak (glutationtermelésük fokozásával), s egyben keresztrezisztenssé váltak a kaptán hatóanyaggal szemben is (Székács 2006). A fenarimollal szembeni rezisztencia mechanizmusát De Waard és Nistelrooy (1979) írta le. A rezisztens gomba sejtjeiben a fenarimol akkumulációja sokkal kisebb, mint az érzékeny törzsében. A fenarimol koncentrációja a micéliumon belül passzív influx (felvétel) és energiaigényes efflux (leadás) folyamatok eredménye. A rezisztens törzsben az efflux kezdettôl fogva intenzíven mûködik, vagyis a hatóanyag akkumulációja a sejteken belül nem jön létre a hatás kifejtéséhez szükséges mértékben. A Sclerotiniaceae családba tartozó növénykórokozók közül a Botrytis cinerea egyes fungicidekkel szemben ellenálló törzsei az 1960-as évektôl jelentek meg, és e kórokozó a fungicidrezisztencia-vizsgálatoknak szinte „mo-


dellszervezetévé” vált (Johnson és mtsai 1994, Kaptás 1994, Yourman és Jeffers 1999). A Monilinia laxa/Monilia laxa és Monilinia fructigena/Monilia fructigena esetleges fungicidrezisztenciájáról, az egyes törzsek csökkent érzékenységérôl ez idáig nem jelentek meg irodalmi adatok. Ritchie (1983) a Monilinia fructicola esetében a dikarboximid fungicidek (dikloran, iprodion, procimidon és vinklozolin) között tapasztalt keresztrezisztenciát. A Monilinia laxa/Monilia laxa és Monilinia fructigena/Monilia fructigena elleni sikeres védekezés szempontjából azonban fontos, hogy vizsgáljuk a rezisztencia esetleges meglétét, kialakulásának veszélyét, az elôfordulás lehetôségét, valamint a sikeres védekezés módját (Enisz 1989). A rezisztencia kialakulásának gyakorisága függ a fungicid típusától, az alkalmazott kezelések módjától, a gomba fajra vagy törzsre jellemzô sajátosságaitól, agresszivitásbeli különbségeitôl (Hornok 1987). Hazai tapasztalatok is megerôsítik, hogy a fungicidekkel szembeni érzékenységcsökkenés összefüggésbe hozható az évenkénti védekezések számával (Kaptás 1994). Egyértelmû, hogy sokkal költségesebb a már kialakult rezisztenciával szemben védekezni, mint annak kifejlôdését megakadályozni vagy legalább késleltetni. A rezisztencia megelôzésének, illetve kezelésének lehetséges útjai a váltott kezelések (Josepovits 1991). Mivel a hazai moníliaizolátumok esetleges fungicidrezisztenciájáról, az egyes izolátumok eltérô érzékenységérôl jelenleg nem állnak rendelkezésünkre adatok, munkánk során a korábban izolált, morfológiai, ökofiziológiai és kórtani szempontból már jellemzett 46 M. laxa- és M. fructigena-izolátum érzékenységét vizsgáltuk 10 különbözô fungiciddel szemben. Vizsgálataink során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a kórokozó egyre jelentôsebb fellépése és a fokozódó fungicidhasználat eredményezheti-e, más kórokozókhoz hasonlóan, csökkent érzékenységû vagy rezisztens izolátumok megjelenését. Anyag és módszer A fungicidérzékenység vizsgálathoz 46 Monilia laxa- és Monilia fructigena izolátumot


507

használtunk, melyek 8 különbözô gazdanövényrôl és hazánk különbözô termôhelyein lévô ültetvényekbôl származtak. Az izolátumokat specifikus primerekkel azonosítottuk (1. táblázat). Az izolátumok fungicidérzékenységét 10 különbözô hatóanyaggal (készítménnyel) szemben vizsgáltuk. Ezek az alábbiak: réz (Cuproxat FW), iprodion (Rovral 50 WP), fenarimol (Rubigan 12 EC), procimidon (Sumilex 50 WP), kaptán (Orthocid 50 WP), triadimefon (Bayleton), vinklozolin (Ronilan DF), benomil (Fundazol), pirimetanil (Mythos) és boscalid (Cantus). A hatóanyagok többsége ma is engedélyezett (és a gyakorlatban általánosan használt) vagy ma már nem engedélyezett, de korábban nagy mennyiségben használták moníliás megbetegedés ellen. A hatóanyagokból 10 000 ppm-es törzsoldatot készítettünk (hatóanyagra vonatkoztatva),

Worthing és Hance (1991) adatai alapján kiválasztott oldószerrel (alkohol, aceton, illetve víz). A törzsoldatból 100 µl-t cseppentettünk a táptalaj (paradicsomagar) felületére a gombainokulummal szemközt, s mértük az izolátumok növekedését, valamint a kialakuló gátlási zónákat. A kapott eredményekbôl határoztuk meg a második és a harmadik vizsgálandó koncentrációt, melyek során táptalaj-mérgezéses eljárást használtunk. A mérgezett táptalaj közepére helyeztük a dugófúróval kivágott 5 mm-es inokulumdarabokat. A gomba életben maradását, illetve növekedését 6 nap után értékeltük. Valamennyi tesztet 2 ismétlésben végeztük el. A fungicidérzékenység-vizsgálat során a telepek alakja rendszerint ellipszis, ritkán kör volt. A telep nagyságának meghatározásához a hoszszúságot és a szélességet mértünk, így a területet a Tellipszis = a*b*π képlet alapján számoltuk, 1. táblázat

Az izolátumok adatai Hely

Idô

Izolátum név

M. laxa

Faj

kajszibarack

Gazdanövény

Kunmadaras

2004

Sz1, Sz6, Sz9, Sz13

M. laxa

kajszibarack

Szombathely

2002

Sz28

M. laxa

meggy

Kunmadaras

2004

Sz3

M. laxa

meggy

Vasvár

2002

Sz20, Sz27

M. laxa

meggy

Szombathely

2002

Sz30, Sz32, Sz33

M. laxa

meggy

Budapest

2005

Sz54, Sz55

M. laxa

meggy

Kisvárda

2004

B32

M. laxa

cseresznye

Dunaföldvár

2004

Sz5

M. laxa

cseresznye

Tiszabura

2004

Sz10

M. laxa

cseresznye

Vasvár

2002

Sz19, sz34

M. laxa

mandula

Érd

2004

Sz40 – Sz47

M. laxa

szilva

Kisvárda

2004

B1 – B12, B22

M. fructigena

kajszibarack

Vasvár

2002

Sz31

M. fructigena

kajszibarack

Kunmadaras

2005

Sz71, Sz78

M. fructigena

kajszibarack

Zsámbok

2005

Sz90

M. fructigena

ôszibarack

Kunmadaras

2004

Sz7

M. fructigena

ôszibarack

Kisvárda

2004

B28a, b28b

M. fructigena

alma

Kunmadaras

2004

Sz8

M. fructigena

alma

Kisvárda

2004

B20

M. fructigena

birsalma

Szada

2004

Sz36, Sz37

M. fructigena

körte

Kunmadaras

2005

Sz81, Sz83

M. fructigena

szilva

Kunmadaras

2005

Sz87, Sz89

508


60 50 40 30 20 10 0

procimidon triadimefon iprodion fenarimol kaptán

ilv a sz ib ar ac k Ka js zi M an du la

vinklozolin

C

Ô

Sz

es zn ye

eg gy M

se r

Al m

a

Kö rt e

benomil

1. ábra. A vizsgált moníliaizolátumok teljes gátlásához szükséges procimidon-, triadimefon-, iprodion-, fenarimol-, kaptán-, benomil- és vinklozolinkoncentráció-értékek, az izolátumok gazdanövények szerinti csoportosításában

Moníliaizolátumok MIC értékei, gazdanövény szerinti bontásban 900 800 700 600 500

pirimetanil

400 300

boscalid

200 100

la

M an du

ar ac k K aj sz i

sz ib

lva Sz i

ye

C

se re sz n

te M eg gy

Kö r

a

0

Al m

A moníliaizolátumok mérgezett táptalajon való növekedésének – fungicidérzékenysége során – teljes gátlásához szükséges legkisebb koncentráció (MIC) alapján a hatóanyagokat 3 csoportba soroltuk. • Az elsô csoportba azok a fungicidek tartoztak, ahol a MIC érték 0 és 40 ppm között volt (1. ábra). Ide tartoztak a benomil, a vinklozolin, az iprodion, a fenarimol, a procimidon, a triadimefon és a kaptán hatóanyagok. • A második csoportba azok a hatóanyagok tartoztak, ahol a MIC érték 50 és 400 ppm között volt (2. ábra). Ebbe a csoportosításba tartoztak a pirimetanil és a boscalid hatóanyagok. • A harmadik csoportba egyedül a réz hatóanyag tartozott, ahol a MIC érték 200

MIC, ppm

Eredmények

MIC, ppm

és 1050 ppm között változott izolátuahol a=hosszúság (mm)/2, b=szélesség (mm)/2. Az eredményeket minden esetben a kezeletlen monként (3. ábra). kontroll növekedéséhez viszonyítottuk, annak Az elsô csoportba tartozó 7 hatóanyag közül a teljes gátláshoz szükséges legkisebb MIC érszázalékában adtuk meg. téket a benomil hatóanyag adta, ahol az izoA teljes gátláshoz szükséges legkisebb konlátumok 2 ppm-es koncentráción sem nôttek. centráció (Minimal Inhibitory Concentration – A dikarboximidek csoportjába tartozó vinMIC) (Andrews 2001) – kiszámítását úgy véklozolin hatóanyagból a teljes gátlás eléréséhez geztük, hogy kiszámítottuk az x1, x2 koncentráátlagban már 2 ppm koncentráció volt szüksécióváltozókhoz (pl.: 1 ppm és 5 ppm) tartozó y1, ges. Az iprodion és a fenarimol hatóanyagok y2 területértékekre illesztett egyenes zérushelyét. MIC értéke 5 ppm volt, ami a különbözô termôA procimidon, iprodion, vinklozolin, kaptán, helyrôl származó izolátumok esetében egyforfenarimol, triadimefon, pirimetanil, boscalid, mán megfelelô mennyiségû volt. A procimidon benomil és réz hatóanyagok teljes gátláskifejtéhatóanyagból a MIC érték az ôszibarack gazdaséhez szükséges legkisebb koncentráció értékének (MIC) meghatározását köMoníliaizolátumok MIC értékei, gazdanövény szerinti vetôen az izolátumokat gazdabontásban növényeik szerint csoportosítottuk, majd az átlag és a szórás 70 alapján elemeztük.

2. ábra. A vizsgált moníliaizolátumok teljes gátlásához szükséges pirimetanil- és boscalid-koncentrációértékek az izolátumok gazdanövények szerinti csoportosításában bontásban 1600

M an du

la

ar ac k K aj sz i

lva

sz ib

C

Sz i

se re sz n

ye

te M eg gy

Kö r


509

Sz il v a

ra ck

ra ck

ga ba

Sá r

sz ib a

eg gy

M

la

an du

M

ye

es zn

C se r

Bi rs

Al m

a

MIC, ppm

növényrôl származó izolátumok Moníliaizolátumok MIC értékei, gazdanövény szerinti bontásban átlagánál volt a legkisebb 7,50 ppm, viszont a szilváról szárma1600 zó izolátumok átlagánál ennek a 1400 1200 duplája volt már csak elegendô 1000 800 réz (15,52 ppm) a teljes gátláshoz. 600 400 A triadimefon hatóanyag eseté200 ben a teljes gátláshoz szükséges 0 koncentrációmennyiség – az egyes gazdanövények (s így izolátumok) között csaknem azonos – 10 ppm volt. 3. ábra. A vizsgált moníliaizolátumok teljes gátlásához szükséges Az elsô csoportba tartozó rézkoncentráció-értékek az izolátumok gazdanövények szerinti csoportosításában fungicidek közül a kaptán hatóanyagból volt szükség az izolátumok teljes gátlásához a legnagyobb konkörüli. A cseresznye gazdanövényekrôl szármacentrációra. A körte, az alma, a szilva, az ôszizó M. laxa-izolátumok teljes gátlásához szüksébarack és a mandula gazdanövényekrôl szármages koncentráció átlagértéke 1000 ppm körüli. zó izolátumok átlagában a MIC érték 20 ppm A réz hatóanyag esetében így még inkább megvolt. A cseresznyérôl származó izolátumok esefigyelhetô az izolátumok eltérô válasza a különtében ez az érték kiugróan nagy (35,85 ppm), ilbözô koncentrációkra. letve a szórás értéke is felhívja a figyelmünket a hatóanyag csökkenô stabilitására. Következtetések A második csoportba tartozó fungicidek esetében az izolátumok növekedésének teljes gátláA Magyarországon begyûjtött moníliaizosához szükséges legkisebb koncentráció már 50 látumok fungicidérzékenységi vizsgálatához 8 ppm, viszont vannak olyan izolátumok ahol ez gazdanövényrôl származó 46 izolátumot vizsaz érték megközelíti a 400 ppm-et (2. ábra). gáltunk 10 fungiciddel szemben. A pirimetanil esetében a cseresznye és az alma A fungicidérzékenységi vizsgálatok alapján gazdanövényekrôl származó izolátumok átlagáaz izolátumok teljes gátlásához szükséges legkiban a legkisebb a MIC érték (57,25 ppm és sebb koncentrációt (MIC) határoztuk meg. A ka65,82 ppm). A szilva gazdanövényrôl származó pott eredményeket gazdanövények szerint átlaizolátumok esetében az elôbbi érték négyszeregoltuk és értékeltük. Az eredmények alapján se volt szükséges, hogy a gátlás bekövetkezzék 3 csoportba soroltuk a hatóanyagokat. Az elsô(289,52 ppm). Ez a szükséges koncentráció be tartoztak azok a fungicidek, amelyeknek a azonban izolátumonként nagyban eltér, amit a teljes gátláshoz szükséges koncentrációja – MIC nagy szórás is mutat. Ilyen jellegû eltérést taértéke – 0 és 40 ppm között volt. A másodikba pasztalhatunk a boscalid hatóanyagnál is, ahol tartoztak azok a fungicidek, melyeknek a MIC az ôszibarack gazdanövényrôl származó izoláértéke 50 és 400 ppm, végül a harmadikba tartumok átlagában 374,11 ppm koncentráció tozott a réz, ahol a MIC értéke 200 és 1050 ppm szükséges a teljes gátláshoz, az alma gazdanöközött változott. A hatóanyagoknál a teljes gátláshoz szüksévény átlagában viszont már 133,91 ppm érték is ges koncentráció értéke az egyes izolátumok köelégséges volt. zött nagymértékben eltért, ez azonban nem fügA hatóanyagok harmadik csoportjába a réz gött össze sem a gazdanövénnyel, sem a szártartozott, ahol a MIC érték 200 és 1050 ppm kömazási hellyel. zött változott (3. ábra). Az almáról és birsrôl Az egyes izolátumok teljes gátlásához szükszármazó M. fructigena-izolátumok teljes gátláséges értékek között valamennyi vizsgált hatósához szükséges koncentráció értéke 200 ppm

510

anyag vonatkozásában szignifikáns különbségek voltak. Ezek a különbségek megfigyelhetôek nem csak a M. laxa és a M. fructigena fajon belül, hanem a fajok között is. Az eredményeinkben fellelhetô szélsôségek arra utalnak, hogy a hazai moníliapopuláció variábilis, azaz kialakultak olyan populációk, amelyek érzékenyek, és kialakultak olyan populációk amelyek kevésbé érzékenyek a fungicidekre. Vizsgálataink során azonban nem fedeztünk fel sem gazdanövény-, sem származásihely-specifikációt. Az utóbbi évtizedek gyakorlata, mely során erôteljesebb fungicidnyomás volt a kórokozón, azt eredményezhette – nagy valószínûséggel –, hogy a kórokozó genetikailag megváltozott, s így csökkent fungicidérzékenység alakult ki, és ez lehet a kórokozó gyakoribb fellépésének – megnôtt agresszivitásának – is az egyik magyarázata. A M. laxa és M. fructigena hazai populációjában, noha fungicidrezisztenciáról nem lehet beszélni, az egyes izolátumok érzékenységében tapasztalt különbségek – jelentôs eltérések – miatt a védekezési irányoknak nagyon megalapozottaknak kell lenniük. FELHASZNÁLT IRODALOM Andrews, J. M. (2001): Determination of minimum inhibitory concentrations. Journal of Antimicrobial Chemotherapy, 48 (Suppl 1.): 5–16. Beever, R., Laracy, E. and Pak, H. (1989): Strains of B. cinerea resistant to dicarboximide and benzimidazole fungicides in New Zealand vineyards. Plant Pathology, 38 (3): 427–437. Chardonnet, C., Sams, C., Trigiano, R. and Conway, W. (2000): Variability of three isolates of B. cinerea affects the inhibitory effects of calcium on this fungus. Phytopatology, 90 (7): 769–774. Davidse, L. C. and Ishii, T. (1995): Biochemical and molecular aspects of benzimidazoles, Nphenylcarbamates and N-phenylformamidoxines and the mechanisms of resistance to these compounds in fungi. In: Lyr, H. (ed.): Modern Selective Fungicides. Gustav Fisher, Jena, Germany, 305–322. DeWaard, M. A. and J. G. M. Nistelrooy (1979): Mechanism of resistance to fenarimol in Aspergillus nidulans. Pestic. Biochem. Physiol., 10: 219–229. Duncan, R., Stapleton, J. and Leavitt, M. (1995): Population dynamics of epiphytic mycoflora and


occurrence of bunch rots of wine grapes as influenced by leaf removal. Plant Pathology, 44 (6): 956–965. Enisz J. (1989): Fungicidrezisztencia helyzete Magyarországon. Növényvédelem, 25 (7): 307. Faretra, F. and Pollastro, S. (1991): Genetic basis of resistance to benzymidazole and dicarboximide fungicides is Botryotinia fuckeliana (Botrytis cinerea) under controlled conditions. Ann. Microbiol., 38: 29–40. Guido, A. and Thomas, A. (2006): Differenzierung der beiden Erscheinungsformen der Spitzendüre (Monilinia laxa) an Sauerkirschen ermöglicht eine Reduktion des Fungizideinsatzes zur Blüte. Gesunde Pflanzen, Pflanzenschutz – Verbraucherschutz – Umweltschutz, Springer-Verlag Hornok L. (1987): A fungicidrezisztencia genetikája. In: Vajna L. (szerk.): Növénypatogén gombák. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest, 158–166. Johnson, K., Sawyer, T. and Powelson, M. (1994): Frequency of benzimidazole and dicarboximide resistant strains of B. cinerea in Western Oregon dmall fruit and snap bean plantings. Plant Disease, 78 (6): 572–577. Josepovits Gy. (1991): Növénybetegségek – Fungicidrezisztencia. Növényvédelem, 27 (8): 337–343. Kaptás T. (1994): A szôlô szürkerothadásáról. Gyakorlati Agrofórum, 5: 22–23. Leroux, P. (1996): Recent developments in the mode of action of fungicides. Pest. Sci., 47: 191–197. Mezô G. és Schweigert A. (2005): Rendszeres megelôzô védekezéssel a meggy moníliás betegsége ellen. Gyakorlati Agrofórum, 1: 33-–35. Ogawa, J.M., Zehr, E. I., Bird, G. W., Ritchie, D. F., Uriu K. and Uyemoto, J. K. (1995): Compendium of stone fruit diseases. APS Press, St. Paul Ritchie, D. F. (1983): Mycelial growth, peach fruit-rotting capability, and sporulation of strains of Monilinia fructicola resistant to dichloran, iprodione, procimidone and vinclozolin. Phytopathology, 73: 44–47. Székács A. (2006): Gomba- és egyéb mikrobaellenes szerek. In: Darvas B. és Székács A. (szerk.): Mezôgazdasági ökotoxikológia. Harmattan Kiadó, Budapest, 82–94. Véghelyi K. (2000): Csonthéjasok moniliniás virágszáradása. Kertészet és Szôlészet, 15: 13. Yourman, L. F. and Jeffers, S. N. (1999): Resistance to Benzimidazole and Dicarboximide Fungicides is Greenhouse Isolates of Botrytis cinerea. Plant Disease, 83 (6): 569–576. Tóth Á. (2007): A fungicidhasználat szempontjai a csonthéjasok moníliás betegségei ellen. Gyakorlati Agrofórum Extra, 19: 63–65. Worthing, C. and Hance, R. (1991): The Pesticide Manual – The British Crop Protection Council – Ninth Edithion


511

FUNGICIDE SENSITIVITY OF MONILIA ISOLATES Szilvia Szôdi, Gergely Major, Béla Tóth and György Turóczi Szent István University, Plant Protection Institute, 2103 Gödöllô, Páter K. u. 1. Hungary

Monilinia laxa/Monilia laxa, the casual agent of twig blight of stone fruits has caused more and more severe epidemics in the past decade in Hungary. The control of the disease is possible with repeated chemical treatments, especially in the period of flowering. However, the increased number of the fungicide treatmets might results the development of fungicide resistance in the Monilia population. We have collected and characterized 46 Monilia isolates from different hosts and locations in Hungary and tested their sensitivity to the following fungicides: copper (Cuproxat FW), iprodione (Rovral 50 WP), fenarimol (Rubigan 12 EC), procimidone (Sumilex 50 WP), captan (Orthocid 50 WP), triadimefon (Bayleton), vinclozolin (Ronilan DF), benomyl (Fundazol), pirimetanil (Mythos) and boscalid (Cantus). Minimal inhibitory concentration (MIC) values were determined for each Monilia strain – fungicide combination, using the poisoned media method. We found, that there were significant differences in the sensitivity of different Monilia strains to fungicides. Some strains was able to grow at as high fungicide concentrations as few hundred ppm. This indicates the existing risk of fungicide resistance formation in the Monilia population. Érkezett: 2008. május 20.

A NÖVÉNYVÉDELMI KLUB 2008. november 3-án 17 órakor várja az érdeklôdôket a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (Budapest V. ker., Kossuth Lajos tér 11.) színháztermében. A klubdélutánon

FARKAS LÁSZLÓ okl. agrármérnök, agrárközgazdász, gyakorló gazda, Farkas Kft., Zimány

A PRECÍZIÓS NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS NÖVÉNYVÉDELEM GYAKORLATA

címen tart elôadást. Minden érdeklôdôt szeretettel várunk. Dr. Tarjányi József a Klub elnöke

és

Zsigó György a Klub titkára

512


MgSzH Központ Növény-, Talajés Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság 1118 Budapest, Budaörsi út 141–145. [email protected]

maradó szerves szennyezô anyagok, az ún. POP anyagok, melyek korlátozására 2001. május 22-én Svédország fôvárosában nemzetközi egyezmény született. Az egyezményt hazánk képviselete is aláírta. A Stockholmi Egyezmény a környezetben tartósan fennmaradó szerves szennyezô anyagok (POP) kibocsátásáról 2004. május 17-én emelkedett jogerôre, 90 nappal az 50. állam elfogadó nyilatkozata után. Az Egyezményt a Tanács 2006/507/EK határozata hirdette ki, Magyarország pedig 2008. március 14-én ratifikálta. Uniós végrehajtása az Európa Parlament és a Tanács POP anyagokra vonatkozó 850/2004/EK rendelete (röviden EU POP rendelet) révén történik, melynek betartása hazánkra nézve is kötelezô.

A Stockholmi Egyezmény létrejötte

Az Egyezmény céljai

2009. május 4–8. között rendezik meg Genfben a környezetben tartósan fennmaradó szerves szennyezô anyagokról szóló (Persistent Organic Pollutant, más néven POP) Stockholmi Egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) Részes Felek 4. konferenciáját. Ennek okán érdemes áttekinteni az Egyezmény megszületésének, mûködésének és a vele járó kötelezettségek teljesítésének folyamatát. Az 1920-as években kezdôdött a szintetikus kemikáliák elôállítása, mely a 1940-es, 50-es évekre általánossá vált. E szédületes fejlôdés eredményeképpen napjainkban több ezer szintetikus anyag vesz körül bennünket és elterjedésük immár 4 generáción át befolyásolja mindennapi életünket. Sok közülük ártalmatlan (vagy legalábbis ma még úgy hisszük), de jó néhány rákos megbetegedést, idegrendszeri, szaporodási és immunrendszeri betegséget, vagy májkárosodást okoz az állatoknál és az embernél is. A kémia forradalomnak – mely valóban hozzájárul jólétünkhöz –, a magasabb terméseredmények és a mezôgazdasági károsítók elleni védekezés folytán nagy ára van. A világszerte kijuttatott kémiai anyagok egy része mérgezônek és perzisztensnek bizonyult és hosszú távon kedvezôtlen egészségügyi és ökológiai hatásukkal kell számolni. Humán és környezeti szempontból kiemelten veszélyesek a környezetben tartósan fenn-

Az Egyezmény szabályozza a vízbe, talajba, levegôbe és hulladékba kerülô POP-ok kibocsátását. A POP anyagok mindegyikére érvényesek a következô sajátosságok: 1. Erôsen mérgezôek 2. Perzisztensek, így évekig, sôt akár évtizedekig is eltart, míg kevésbé veszélyes anyagokká bomlanak le. 3. Párolgásuk révén a lég- és vízáramlatokkal messzire elsodródnak (a felhasználás helyétôl akár több ezer kilométerre is eljutnak). 4. A zsírszövetekben felhalmozódnak. A káros hatások kombinálódása miatt a táplálkozási láncban feldúsulnak, ezért a csúcsfogyasztók (ragadozó halak, madarak, emlôsök – köztük az ember – szervezetében akár többezerszeres dózisban lehetnek jelen. A POP-vegyületek az anya szervezetébôl az anyaméhben fejlôdô magzatba és az anyatejjel táplált csecsemôbe továbbjutnak, ezért a legérzékenyebb fejlôdési folyamatban károsítanak. A POP vegyületek felhalmozódását befolyásolja a hômérséklet. A meleg helyeken elpárolognak, a szél és por hátán „szöcskehatással” a Föld hidegebb pontjaira jutnak. Ez az oka annak, hogy a pólusok és a hegyvidéki területek közelébe sodródnak. A fagyos vidékeken élô állatok zsírszövetébe – ahol az élôlények vasta-

NE M Z E TK Ö Z I EG Y EZ M ÉNY A STOCKHOLMI EGYEZMÉNY ÁTTEKINTÉSE Pethô Ágnes


513

gabb, zsírban gazdag szigetelôréteggel védekeznek a hideg ellen és a táplálkozás is zsír-dúsabb – beépülnek és dúsulnak. Hiába nincs ipari, mezôgazdasági termelés e helyeken, a POP-szenynyezôdés magasabb, mint másutt. Az Egyezmény célja, hogy az emberi egészségre és a környezetre veszélyes POP anyagok gyártását világszerte csökkentse, majd beszüntesse, felhasználásukat korlátozza és a kereskedelembôl kivonja. Ennek jegyében legfontosabb céljai: 1. A veszélyes POP anyagok eliminálása. 2. A kiváltásukra irányuló biztonságos alternatívák kidolgozása.

3. A POP anyagok utólagos hosszú távú hatásainak csökkentése. 4. Együttmûködés a POP-mentes jövôért. Az Egyezmény alá tartozó kémiai anyagok A Stockholmi Egyezmény tartalmazza azt a különösen toxikus és környezetet hosszan károsító 12 szerves anyagot (aldrin, klórdán, dieldrin, endrin, heptaklór, hexaklórbenzol, mirex, toxafén, DDT, PCB-k, dioxinok, furánok), melyeknek az elôállítását és felhasználását tiltja, vagy korlátozza. Az Egyezmény az I. ’A’ függelékbe tartozó

’A’ függelék Vegyi anyag Aldrin* CAS No: 309-00-2

Tevékenység Gyártás Felhasználás

Klórdán* CAS No: 57-74-9

Gyártás Felhasználás

Dieldrin* CAS No: 60-57-1 Endrin* CAS No: 72-20-8 Heptaklór* CAS No: 76-44-8

Hexaklórbenzol CAS No: 118-74-1

Gyártás Felhasználás Gyártás Felhasználás Gyártás Felhasználás

Gyártás Felhasználás

Mirex* CAS No: 2385-85-5 Toxafén* CAS No: 8001-35-2 Poliklórozott bifenilek (PCB)*

Gyártás Felhasználás Gyártás Felhasználás Gyártás Felhasználás

Speciális kivételek nincs Helyi ektoparazita ellen Rovarirtó Az egyezmény jegyzékében szereplô Részes Felek szerint Helyi ektoparazita ellen Rovarirtó, Hangyairtó épületekben, gátakon Hangyairtó utakon Funérlemez ragasztók adalékanyaga nincs Mezôgazdasági mûvelés Nincs Nincs Nincs Termesz-/hangyairtó szer Termesz-/hangyairtó szer épület szerkezetekben Termesz-/hangyairtó szer (föld alatti) Fakezelés Föld alatti kábeldobozokban történô felhasználás Ahogy a jegyzékben felsorolt Részes Feleknek engedélyezett Átmeneti termék Oldószer növényvédô szerekben Zárt rendszerû helykorlátos köztitermék engedélyezett Ahogy a jegyzékben felsorolt Részes Feleknek engedélyezett Termesz- és hangyairtó Nincs Nincs Nincs Az ezen melléklet II. részében megadott rendelkezések szerint felhasznált cikkek

514


hatóanyagok elôállítását tiltja és csak kivételes esetben engedélyezi az felhasználásukat. Az Egyezményben szereplô ún. “POP-lista” természetesen nem végleges. Az egyes országok módosíthatják az igényeiket szükséges helyzetben és tudományos kutatás elôrehaladásával bôvülhet is a vegyi anyagok listája. Igy 2008-ban az endoszulfán, a perfluoroktan-szulfonsavra (PFOS) és sóira, az alfa- és béta hexaklórciklohexánra, továbbá a rövid szénláncú klórozott paraffinok felvételére is érkezett ajánlás.

évente ül össze. A tudományos irányítást és koordinációt POP Áttekintô Bizottság látja el. A POP listára javasolt kémiai anyagok tanulmányainak benyújtása is a Bizottsághoz történik. Az Stockholmi, a Rotterdami és a Baseli Egyezménnyel összefüggô feladatok megtárgyalása egyesített munkaértekezleteken (Ad Hoc Joint Working Group) zajlik. A tudományos ülések és tárgyalások alapját az Egyezmény programjai határozzák meg, melyek folyhatnak az összes Fél, vagy csak az

Az I. ’B’ függelékben szereplô DDT vonatkozásában az elôállítást és a felhasználást korlátozza. ’B’ függelék Vegyi anyag

Tevékenység

DDT (1,1,1-trichloro2,2-bis(4-chlorophenyl) ethane) CAS No: 50-29-3

Elfogadható cél/Speciális kivételek

Gyártás

Elfogadható cél: Betegségközvetítô állatok (vektorok) elleni küzdelem céljára történô felhasználás ezen melléklet II. részének megfelelôen Speciális kivételek: Dicofol-gyártásban köztitermék

Felhasználás

Elfogadható cél: Betegségközvetítô állatok (vektorok) elleni küzdelem céljára történô felhasználás ezen melléklet II. részének megfelelôen Speciális kivételek: Dicofo-lgyártásban Köztitermék

I. ’C’ függelék: Azokat a nem-szándékos humán tevékenységbôl eredô POP anyagokat tartalmazza, melyek felhasználásának csökkentését, ill. megszüntetését az egyezmény sürgeti. ’C’ függelék Vegyi anyag Poliklórozott dibenzo-p-dioxinok és dibenzofuránok (PCDD/PCDF) Hexaklórbenzol (HCB) (CAS No: 118-74-1)

érintett kormányok képviselôi közt. A kormányközi tárgyalásokat POP-kutatói csoportok segítik. Külön üléseket szerveznek a legjobb elérhetô technikák és a legjobb környezeti gyakorlat (BAT/BEP session) elterjesztésére. Az Egyezmény honlapján megtekinthetô az Egyezmény szövegén kívül annak futó programjai és az egyes POP hatóanyagok korlátozására irányuló nemzetközi támogatási források elôirányzatai: http://chm.pops.int/

Poliklórozott bifenilek (PCB)

Az Egyezmény végrehajtása Az Egyezmény mûködtetése Az nemzetközi koordinációt az Egyezmény Titkársága látja el, melynek székhelye Genfben (Svájc) van. Az Egyezmény döntéshozó szervezete a Részes Felek Konferenciája, mely két-

Az Egyezmény teljesítésére a tagállamoknak Nemzeti Intézkedési Tervet (NIT) kell készíti és megvalósítani. Ennek benyújtási határideje hazánk részérôl 2010. június 12. Az Egyezmény végrehajtásáért felelôs tárca a KvVM, de a megvalósításban együttmûködik más tárcákkal, min-


denekelôtt az FVM-mel. A NIT elkészítésének segítésére a Titkárság útmutatót adott ki, mely a honlapról letölthetô. Ugyanitt nyomon követhetô a NIT-ek késztési ütemterve és megvalósítása. A magyar NIT program részeként már elkészült a hazai POP-leltár, melynek keretében megvalósult: 1. A POP-ok közé sorolható növényvédô szerek 1950–2000 között felhasznált mennyiségének felmérése. 2. Lejárt szavatosságú növényvédô szer készletek és hulladékok felmérése. 3. A PCB felhasználás és PCB-t tartalmazó készülékek azonosítása és felmérése. 4. Az ipari, nem-kívánt melléktermékként keletkezô kibocsátott POP-ok felmérése. 5. A POP-ok ártalmatlanítására szolgáló mûszaki infrastruktúra meghatározása. 6. A POP-ok okozta egészségügyi veszélyeztetés felmérése. 7. Kutatási és fejlesztési feladatok meghatározása. Az Egyezmény magvát és lelkét azonban kétségkívül nemzetközi programjai adják, melyek eredményei beépíthetôk a nemzeti NIT-be. Fontos, hogy ezekre a programokra az Egyezmény jelentôs pénzösszegeket biztosít. A nemzetközi programok kialakításában az Egyezmény Titkársága együttmûködik számos nemzetközi szervezettel. Jelentôségük miatt kiemelünk közülük néhányat: Inter-Organization Programme for the Sound Management of Chemicals (IOMC), ENSz FAO, Global Environment Facility (GEF), ENSz Fejlesztési Programja (UNDP), ENSz Iparfejlesztési Szervezet (UNIDO), ENSz Továbbképozési és Kutatási Intézet (UNITAR), Világbank, Egészségügyi Világszervezet (WHO). Továbbá együttmûködnek nemzetközi egyezményekkel, mindenekelôtt a Rotterdami és Bázeli Egyezménnyel, nem-kormányzati szervezetekkel, kutatói és akadémiai intézetekkel és a privát szférával is.

515

1. Külön programok futnak a DDT-mentesítésre, mely a fejlôdô országokban kiemelt fontosságú. 2. A POP-készletek felmérésére és ártalmatlanítására. 3. A nem-szándékos POP-kibocsátás csökkentésére és a technikai eszköztár (BAT/BEP) kialakítására. 4. A speciális mentességek nyilvántartására 5. A technikai segítségnyújtásra (akciótervek, jelentések, döntések készítésére) 6. A PCB-k áttekintésére 7. Az átfogó monitoring terv (Global Monitoring Plan) elkészítésére. Bár hazánkban a világon elsôként vonták vissza a DDT-tartalmú készítményeket (1968), majd sorban a többi POP-tartalmú növényvédô szert, az elfekvô és esetleg POP-tartalmú készletek felszámolása terén (2. pont) még mindig lennének feladataink, továbbá a 3–7. pontok megvalósításában is bôven van mit tennünk. Kapcsolat más egyezményekkel Az Egyezmény kapcsolódik egyéb, a kémiai anyagok kezelésére vonatkozó nemzetközi egyezményekhez. Mindenekelôtt a nagy távolságba jutó, országhatárokon átterjedô levegôszennyezôdésrôl szóló Genfi Egyezmény Aarhusi Jegyzôkönyvéhez, a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes anyagok és növényvédô szerek elôzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásról (PIC) szóló Rotterdami Egyezményhez, továbbá a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépô szállításának ellenôrzésérôl és ártalmatlanításáról szóló Bázeli Egyezményhez. A felsorolt egyezmények együttes munkája biztosíthatja azt, hogy földünk élôvilága és az emberiség mentesüljön a jövôben a veszélyes kémiai anyagok életkárosító hatásaitól.

516

R


E

V

I

E

W

A GYAPOTTOK-BAGOLYLEPKÉVEL (HELICOVERPA ARMIGERA HBN.) KAPCSOLATOS HAZAI KUTATÁSOK ÉS FELMÉRÉSEK BIBILIOGRÁFIAI ÁTTEKINTÉSE Keszthelyi Sándor Kaposvári Egyetem, ÁTK, 7400 Kaposvár, Guba S. u. 40.

gyûjtését céloztam meg, segítve ezzel az elkövetkezendô gyakorlati és elméleti rovartani kutatások sikeres kárpát-medencei megvalósítását. Igyekeztem minden kapcsolódó magyar nyelvû irodalmat összegyûjteni, beleértve a referált, tudományos folyóiratokban, a tudomány népszerûsítô, ismeretterjesztô szaklapokban és a konferenciakiadványokban fellelhetô munkákat is. Az irodalmi hivatkozások áttanulmányozása elôtt érdemes megemlíteni, hogy a 20. század közepétôl számított elsô magyarországi közlés óta, 2008-ig mintegy 150 magyar nyelvû publikáció jelent meg e kártevôvel kapcsolatban. 16 folyóirat cikkeiben, 8 különbözô tudományos konferencián tartott elôadásanyagban és 6 könyvben, illetve monográfiában található részletes leírás vagy beszámoló a rovar biológiájáról, kártételérôl, elôrejelzésérôl és az ellene való védekezés lehetôségeirôl. Végül egy kézenfekvô, de annál érdekesebb dolgot kívánok bemutatni. A megjelent publikációk évek szerinti csoportosításban jól látható (1. ábra), hogy a rovar megjelenése, adott évi gradációja és a kártevôhöz kapcsolódó tudományos aktivitás, válaszreakció kissé késve, de azonos „görbe” mentén mozog. A publikációs csúcsok közvetlenül követik a rovar 1993-as elsô nagyobb egyedszámú magyarországi megjelenését, illetve a 2003-ban tapasztalt jelentôs gradációját.

Hazánk növénytermesztésének napjainkban rengeteg új kihívással kell szembenéznie. Ennek hátterében elsôsorban a globális méretû klímaváltozás és annak jól ismert következményei állnak. Ez természetesen magával hozta az agrometeorológiai, növénynemesítési, biotechnológiai eljárások fellendülését, elôidézve a gyakorlatban alkalmazott agrotechnikai, növénytermesztési, növényvédelmi technológiák megváltozását. Az említett változások eredôjeként többek között hazánkban újonnan megjelenô, biotikus tényezôk fellépése is áll. Ebbôl a nagy alaphalmazból ragadom ki a gyapottok-bagolylepkét [Helicoverpa armigera Hübner 1808 (Lep., Noctuidae)], amelynek 20. század végi megjelenése több esetben súlyos növényvédelmi gondokat okozott. Ezzel párhuzamosan a hozzá kapcsolódó entomológiai kutatások, növényvédelmi híradások megnövekedése is tapasztalható volt. Az elmúlt évtized tapasztalataiból arra lehet következtetni, hogy a jövôben is számítani kell e vándor magyarországi jelenlétére és kártételére. Ebben a munkámban a gyapottok-bagolylepkével kapcso1. ábra. A gyapottok-bagolylepkével kapcsolatos publikációk idôbeni latos hazai publikációk összeeloszlása 1985–2007 között


A cikkeket, könyvfejezeteket a tartalom alapján csoportosítva tûntettem fel. Így a különféle forrásból származó irodalmakat a „Biológia, megjelenés”, a „Tápnövény, kártétel”, az „Elôrejelzés” és a „Védekezés” fejezetcímek alatt sorolom fel. Természetesen a publikációk tartalmából adódóan vannak átfedések, mégis ezzel az elkülönítéssel egy támpontot kívánok adni az olvasónak. A publikációk feltüntetésekor a faj tudományos nevének közlését helytakarékossági okok miatt elhagytam.

BIOLÓGIA, MEGJELENÉS Balázs K. és Mészáros Z. (1998): A gyapottok-bagolylepke. In Jenser G., Mészáros Z. és Sáringer Gy. (szerk.): A szántóföldi és kertészeti növények kártevôi. Mezôgazda Kiadó, Budapest. 416–417. Balogh J. (1978): A Mecsek hegység lepkefaunája (Lepidoptera). Fol. Entomol. Hung., 31 (2): 53–78. Balogh P. és Nádasy M. (2005): Adatok a gyapottok-bagolylepke biológiájához. XV. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely (összefoglaló): 8. Bezsilla L. (1951): A gyapottok bagolylepke megjelenése Magyarországon. Növényvédelem, 3 (4): 8–11. Györök Zs. (2004): Bizonytalansági tényezô a kukoricatermesztésben – a gyapottok-bagolylepke. Gyakorlati Agrofórum Extra 8: 45–46. Gyulai P. (1978): Bagolylepkék migrációja Észak-Magyarországon. Növényvédelem, 14 (8): 337–341. Gyulai P. (1996): Új és már csaknem elfelejtett rovarkártevôk megjelenése Magyarországon. Növényvédelem, 32 (4): 175–179. Hataláné Zsellér I. (2001): Amit a hajtatott zöldségkultúrák lombkártevôirôl tudni érdemes. Növényvédelmi Tanácsok, 6 (6): 22–24. Herczig B., Szeôke K., Gyulai P. és Vörös G. (2006): Bagolylepkék (Noctuidae) I. Veszélyes kártevôk (II. 4). Gyakorlati Agrofórum, Extra 13: 51–61. Kovács L. (1953): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük. Fol. Entomol. Hung., 6: 77–164. Kovács L. (1956): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük II. Fol. Entomol. Hung., 9: 89–140. Kovács L. (1960): A vándorlepkék csoportosítása. Acta Zoologica, 47: 105–108. Kozár F. és Nagyné Dávid A. (1985): Néhány rovarfaj váratlan északi terjedése Közép-Európában és a klímaváltozások. 41. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest (összefoglaló) 8.

517

Kozár F., Szentkirályi F., Kádár F. és Bernáth B. (2004): Éghajlatváltozás és a rovarok. „Agro-21” Füzetek, 49–64. Kuroli G. és Németh L. (2003): A kukorica kártevôi és betegségei. Agro Napló, 7 (3): 42–54. Lucza Z. és Kobza S. (2004): Kertészeti közellenségünk a gyapottok-bagolylepke. Kertészet és Szôlészet, 12: 12–13. Manninger G. A. (1960): Szántóföldi növények állati kártevôi. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest Mészáros Z. (1968): Magyarországi lepkekártevôk életforma-csoportjai és az egyes életformák fajainak elôrejelzése fénycsapdákkal. Növényvédelem, 4 (4): 145–158. Mészáros Z. (1993): Gyapottok-bagolylepke. In Jermy T. és Balázs K. (szerk.): A növényvédelmi állattan kézikönyve 4/B. Akadémiai Kiadó, Budapest, 621–623. Pénzes B. (2002): Kártevô bagolylepkelárvák. Kertészet és Szôlészet, 51 (1): 7–9. Pénzes B. (2004): Régi és új kártevôk. Kertészet és Szôlészet, 53 (4): 5–6. Pénzes B., Sebestyén I. és Mészáros Z. (1994): Veszélyes vándor (gyapottok-bagolylepke). Kertészet és Szôlészet, 43 (41): 19–21. Rézbányai L. (1983): Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján. IV. Folia Musei Hist. Bakonyensis, 2: 105–172. Scsegolev O. (1951): Mezôgazdasági rovartan. Akadémiai Kiadó, Budapest Szabolcs J. (1997): Gyapottok-bagolylepke. In Glits M., Horváth J., Kuroli G. és Petróczi I. (szerk.): Növényvédelem. Mezôgazda Kiadó, Budapest, 354–355. Szeôke K. (1994): A gyapottok-bagolylepke 1993. évi magyarországi elôfordulása és kártétele. Növényvédelem, 30 (4): 153–16 Szeôke K. (2001): Kitartó vendég a gyapottok-bagolylepke. Gyakorlati Agrofórum, 12 (5): 60–63. Szeôke K. (2003): A gyapottok-bagolylepke. Növényvédelmi Tanácsok, 12 (szept): 14–17. Szeôke K. (2005): A gyapottok-bagolylepke magyarországi gradációi. XV. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely (összefoglaló): 58. Szeôke K. (2007): Új kártevôk a szántóföldi és kertészeti kultúrákban. 12. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen, 214–220. Szeôke K. (2008): A gyapottok-bagolylepke újabb gradációja. XVIII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely (összefoglaló): 45. Tóth M. Kobza S. és Szalkai G. (2005): A károsító helyzet alakulása 2004-ben 3. Zöldségfélék. Gyakorlati Agrofórum, 16 (2): 83.

518

Udvardy M. (1983): Dinamikus állatföldrajz. Tankönyvkiadó, Budapest, 496. Uherkovich Á. (1979): Vándorlepke-megfigyelések DélDunántúlon 1966–1977 (Lepidoptera). Janus Pannonius Múzeum Évkönyve Pécs, 23. Vojnits A. (1966): Az „igazi” vándorlepkék. Fol. Entomol. Hung., 19: 166–175. Vörös G. (2002): A globális felmelegedés és a klímaingadozás hatása néhány rovarkártevôre, valamint leküzdésük lehetôsége. Doktori (PhD) Értekezés, Keszthely Vörös G. (2004): Bizonytalansági tényezô a kukoricatermesztésben – a gyapottok-bagolylepke. Gyakorlati Agrofórum Extra 8: 45–46.

TÁPNÖVÉNY, KÁRTÉTEL Baranyai T.R. és Herczig B. (2007): Tengernyi tengeri probléma. Mezôhír, 11 (7): 37–38. Bozsik A. (2008): Az angyaltrombita a gyapottok-bagolylepke lehetséges tápnövénye. XVIII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely (összefoglalás) 27. Bozsik A. (2007): A gyapottok-bagolylepke károsítása angyaltrombitán. 12. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen, 150–159. Dömötör I: (2003): Új kártevô a fekete bodzán (Sambucus nigra L. 1753): a gyapottok-bagolylepke. Növényvédelem, 39 (8): 391–393. Garai A., Kelen P., Pálfi K., Prohászka P. és Szendrey L. (2002): Növényvédelmi helyzetkép – 2001. Gyakorlati Agrofórum, 13 (2): 69–70. Gyulai P. (1994): A gyapottok-bagolylepke elôfordulása és kártétele Észak-Magyarországon. Növényvédelem, 30 (4): 152–162. Hoffmann É., Gáspár I., Garai A., Gabi G., Tatár Zs., Tóth M., Kobza S. és Szalkai G. (2004): A gyapottok-bagolylepke elterjedése és kártétele hazánkban. Gyakorlati Agrofórum, 15 (2): 85–88. Horváth Cs. (2003): Súlyos kárt okoz a gyapottok-bagolylepke. Kertészet és Szôlészet, 52 (50): 7–8. Horváth Z. és Németh F. (1995): Dióhéjban a napraforgó növényvédelmi helyzetérôl. A Bácsalmási Napraforgótermelési Rendszer 1995. évi növényvédelmi szakmai tapasztalatai. Gyakorlati Agrofórum, 6 (12): 13–14. Horváth Z. és Fischl G. (1996): Napraforgómoly és gyapottok-bagolylepke károsítása nyomán fellépô kórokozók napraforgó- és kukoricanövényeken. VI. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 16. Horváth Z. és Vecseri Cs. (2004): A Rhizopus spp. megjelenése és a gyapottok-bagolylepke kártétele közöt-


ti összefüggés vizsgálata. 9. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen, 238–247. Horváth Z. és Vecseri Cs. (2004): A Rhizopus spp. gombafajok kártétele és a gyapottok bagolylepke gradációja közötti összefüggések vizsgálata napraforgóban, Bácsalmás és Kecskemét térségében. Olaj, szappan, kozmetika, 53 (4): 155–157. Keszthelyi S. (2005): A csemegekukorica idei kártevôi. Kertészet és Szôlészet, 54 (49): 6–8. Keszthelyi S. (2006): A kukoricatermesztést meghatározó rovarkártevôk 2005. évi fellépése a Dél-Dunántúlon. Gyakorlati Agrofórum, 17 (4): 33–34. Keszthelyi S. (2007): A kártevôk éve volt. Magyar Mezôgazdaság, 62 (45): 18–20. Keszthelyi S. és Marczali Zs. (2008): A 2007-es árukukorica-elôállítás entomológiai sajátságai. XVIII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely, 2008. január 30. február 1. (Össze foglaló): 54. Kosztolányi E., Nádasy M. és Budai Cs. (2005): Összefüggés vizsgálata a csapadékviszonyok és a gyapottok-bagolylepke kártétele között hajtatott paprikában. XV. Keszthely Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 26. Leskó K. és Szabóky Cs. (2003): Új károsító az akácon a gyapottok-bagolylepke. Erdészeti Lapok, 138 (3): 96–97. Molnár F. (1997): A gyapottok-bagolylepke a hajtatásban. Gyakorlati Agrofórum, 8 (1): 68–69. Nagy K. és Prohászka P. (2003): A paprika, a paradicsom, az uborka és a csemegekukorica növényvédelmi elôrejelzése. Agro Napló, 7 (6): 4. Ördögh G. (2001): A csemegekukorica kártevôi. Kerti Kalendárium, 13 (7): 20–21. Szabó P. (2001): A fûszerpaprika kártevôi és az ellenük való védekezés. Gyakorlati Agrofórum, 12 (4): 58–59. Szeôke K. (1996): A gyapottok-bagolylepke kártétele és a védekezés eredményei Magyarországon. 1. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen. (Összefoglaló) 23. Szeôke K. (1998): A csemegekukorica kártevôi. Kertészet és Szôlészet, 47 (13): 20–22. Szeôke K. (2000): Ismét károsít a gyapottok-bagolylepke. Növényvédelem, 36 (7): 370. Szeôke K. (2003): A gyapottok-bagolylepke 2003. évi kártétele napraforgóban. Gyakorlati Agrofórum, 14 (11): 31–32. Szeôke K. (2003): Meleg nyár – sok kártevô. Növényvédelem, 39 (7): 333–335. Szeôke K. (2007): A gyapottok-bagolylepke új kártételi stratégiája. Növényvédelem, 43 (9): 424.


Szeôke K. (2008): Ismét károsít a gyapottok-bagolylepke. Gyakorlati Agrofórum Extra 22, 82–84. Szeôke K. és Dulinafka Gy. (1987): A gyapottok-bagolylepke hazai elôfordulása és kártétele csemegekukoricában. Növényvédelem, 23 (10): 433–438. Szeôke K. és Vörös G. (1995): A gyapottok-bagolylepke 1994. évi kártétele a Dunántúl csapadékszegény keleti megyéiben. V. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 39. Szeôke K. és Vörös G. (1998): A gyapottok-bagolylepke 1997. évi elôfordulása és kártétele a Dunántúl keleti megyéiben. VIII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 47. Szeôke K., Molnár F., Gyulai P., Veres J. és Szilágyi K. (1995): A gyapottok-bagolylepke 1994. évi elôfordulása és kártétele Magyarországon. Növényvédelem, 31 (6): 249–259. Szeôke K. és Vasas L. (2003): A gyapottok-bagolylepke 2003. évi kártétele napraforgóban. Gyakorlati Agrofórum, 14 (11): 31–32. Szeôke K. és Vollár J. (2003): A gyapottok-bagolylepke 2002. évi elôfordulása és kártétele komlóban. 49. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 75. Tóth M. (1996): Növényvédelmi helyzetkép. Magyar Mezôgazdaság, 51 (21): 12–13. Varjas B. és Zentai Á. (1997): Zöldségtermesztés üzemi tapasztalatai az Árpád Szövetkezetben. Gyakorlati Agrofórum, 8 (2): 12–14. Vági Á. (2005): A gyapottok-bagolylepke csemegekukoricán. Kertészet és Szôlészet, 54 (31): 9. Vörös G. (1996): A gyapottok-bagolylepke kártétele szôlôben. Növényvédelem, 32 (5): 229–243. Vörös G. (1996): Újabb rovarkártevôk szôlôben. Kertészet és Szôlészet, 45 (2): 16-17. Vörös G. (2004): Újra veszélyeztet a gyapottok-bagolylepke a dunántúli szôlôkben. XIV. Növényvédelmi Fórum, Keszthely (Összefoglaló): 74. Vörös G., Szeôke K. és Dulinafka Gy. (1997): A gyapottok-bagolylepke 1996. évi elôfordulása, kártétele és a védekezés tapasztalatai szántóföldön. Növényvédelem, 33 (7): 329–337. Vörös G. és Szeôke K. (2001): A gyapottok-bagolylepke újabb elôfordulása és kártétele Magyarországon. 47. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 74. Vörös G. és Maros P. (2004): Aszályos 2003. év – súlyos növényvédelmi gondok a Tolna megyei kukoricákban. 50. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 69. Zareczky A. és Vörös G. (1994): Bagolylepke-invázió a kukoricacsövekben. Növényvédelem, 30 (4): 169–172.

519

ELÔREJELZÉS Balogh P., Takács J. és Nádasy M. (2004): Az idôjárás hatása a gyapottok-bagolylepke fénycsapda fogási adataira Magyarországon. 9. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen. 297–304. Dömötör I., Kiss J., Tóth I. és Szôcs G. (2002): A gyapottok-bagolylepke feromoncsapdával jelzett rajzásmenete és a lárvák megjelenésének kapcsolata a védekezési döntés szempontjából. Növényvédelem, 38 (6): 273–277. Dömötör I., Kiss J., Szôcs G. és Tóth I. (2002): A gyapottok-bagolylepke feromoncsapdával jelzett rajzásmenete és a lárvák megjelenésének kapcsolata a védekezési döntés szempontjából. 48. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 33. Hoffmann É. (2003): A gyapottok-bagolylepke járványszerû felszaporodása várható. Kertészet és Szôlészet, 52 (29): 17. Hoffmann É., Gáspár I., Garai A., Gabi G., Tatár Zs., Tóth M., Kobza S és Szalkai G. (2004): A gyapottok-bagolylepke fénycsapda- és feromoncsapdafogási adatainak tükrében. XIV. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 20. Imrei Z. és Tóth M. (2001): Elôrejelzés feromoncsapdával. Növényvédelmi Tanácsok, 10 (5): 12–15. Keszthelyi S., Labantné H. É. és Posza B. (2004): A gyapottok-bagolylepke rajzásfenológiája Somogy megyében. Növénytermelés, 53: 617–626. Nagy K. és Prohászka P. (2003): A paprika, a paradicsom, az uborka és a csemegekukorica növényvédelmi elôrejelzése. Agro Napló, 7 (6): 4. Nagy K. és Prohászka P. (2003): Aktuális károsítók növényvédelmi elôrejelzése. Agro Napló, 7 (8): 4. Nowinszky L., Puskás J. és Kiss M. (2005): A gyapottokbagolylepke terjedése Magyarországon fénycsapdaadatok alapján. IV. Természet- Mûszaki- és Gazdaságtudományok Alkalmazása Nemzetközi Konferencia, Szombathely. (Összefoglaló): 18. Nowinszky L. és Puskás J. (2006): A gyapottok-bagolylepke terjedése Magyarországon 1993 és 2004 között, a mezôgazdasági fénycsapdák adatai alapján. Növényvédelem, 42 (11) 615–619. Nowinszky L. és Puskás J. (2006): A gyapottok-bagolylepke fénycsapdázása a holdfázisokkal összefüggésben. I. Regionális Természettudományos Konferencia. Szombathely. (Összefoglaló): 25. Prohászka P. (2004): A gyapottok-bagolylepke életmódja és elôrejelzése. Agro Napló, 8 (5): 10. Szabóky Cs. és Szentkirályi F. (1995): A gyapottok-bagolylepke szezonalitása az erdészeti fénycsapdák

520

gyûjtései alapján. Növényvédelem, 31 (6): 267–274. Szeôke K. (1994): Pontos idôzítéssel. Kertészet és Szôlészet, 43 (20): 21–22. Szeôke K. és Vörös G. (2001): Az utóbbi évek idôjárásának hatása a kártevô rovarok elterjedésére. Növényvédelem 37 (1): 22–25. Szénási Á. és Mészáros Z. (1997): A gyapottok-bagolylepke imágójának téli megjelenése. Növényvédelem, 33(5): 242–243. Szôcs G. (1996): Feromoncsapdák: már a lepkét jelzik, hogy a hernyók kártételét megelôzhessük. Növényvédelmi Tanácsok, 5 (3): 12–15. Szôcs G., Tóth M. és Újvári I. (1994): A gyapottok-bagolylepke feromoncsapdából. Növényvédelem, 30 (6): 278. Szôcs G., Tóth M., Újvári I. és Szarukán I. (1995): Hazai fejlesztésû feromoncsapda az újonnan fellépô gyapottok-bagolylepkék jelzésére. Növényvédelem, 31 (6): 261–266. Szôcs G. és Tóth M. (1996): Egy kártevôbôl sokat? – Varsás feromoncsapda! 42. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 85. Takács A., Balogh P. és Takács J. (2004): Terjed a gyapottok-bagolylepke. Magyar Mezôgazdaság, 59 (4): 29. Tóth M. és Szôcs G. (1997): Bagolylepkéket is feromoncsapdával! Növényvédelmi Tanácsok, 6 (7): 14–15. Tóth M., Imrei Z. és Szôcs G. (2000): Ragacsmentes, nem telítôdô, nagy fogókapacitású új feromonos csapdák kukoricabogárra és gyapottok-bagolylepkére. Integrált termesztés a kertészeti és szántóföldi kultúrákban. XXI. Budapesti Fôvárosi Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás, Budapest. 44–49. Tóth M., Imrei Z. Szôcs G., Újvári I., Kárpáti Zs. és Jermy T. (2001): Új, hatékonyabb varsás feromoncsapdák kifejlesztése nagy termetû lepkekártevôkre (Lepidoptera, Noctuidae, Geometridae) és darazsakra (Vespa spp. Hymenoptera, Vespidae). 47. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 68. Tóth M. Kobza S. és Szalkai G. (2004): Hogyan teleltek a károsítók? Növényvédelmi helyzetkép 2004. Magyar Mezôgazdaság, 59 (18): 13–14. Tóth M., Szarukán I.,. Dorogi B., Gulyás A., Nagy P. és Rozgonyi Z. (2007): Nôstény bagolylepkékre célzott, szintetikus csalétkek által fogott fajok hazánkban. 53. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 13.

VÉDEKEZÉS Aponyiné Garamvölgyi I., Dula B., Gáborjányi R., Kuroli G., Mezô G., Némethné Kovács A. és Vö-


rös G. (1996): A szabadföldi paprika növényvédelme. Növényvédelem, 32 (6): 293–307. Avar L. (2003): Hernyófegyôr a kukoricában. Magyar Mezôgazdaság, 58 (46): 10–11. Halvaksz B. (2004) Védekezés a gyapottok-bagolylepke és a kukoricabogár ellen. Gyakorlati Agrofórum Extra, 8: 24–25. Hluchy M. és Szeôke K. (2002): Lepkekártevôk elleni biológiai védekezés lehetôsége kukoricában. 48. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 41. Horváth Z. és Liscsinszky I. (1996): Lehetôség és tapasztalatok a gyapottok-bagolylepke elleni védekezésben. VI. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 17. Jobbágy J. (2003): Védekezés kukoricamoly és gyapottokbagolylepke ellen csemegekukoricában „öntözéses „chemigation” technológiával. Gyakorlati Agrofórum, 14 (7): 45–47. Jobbágy J., Molnár I. és Tóth E. (2002): Védekezés kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke ellen csemegekukoricában „chemigation” technológiával. 7. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen. 137–142. Keszthelyi S. (2005): A csemegekukorica eredményességét meghatározó rovarkártevôk 2005. évi fellépése és a védekezés lehetôségei. „Lippay János–Ormos Imre–Vas Károly” Tudományos Ülésszak. Budapest. (Összefoglaló): 354–355. Keszthelyi S. (2005): A kukoricakártevôk ellen (II.). Magyar Mezôgazdaság, 60 (27): 20–21. Koncz T. és Lajos M. (2008): A kukorica kártevôi és az ellenük való védekezés lehetôségei. Mezôhír februári melléklet, 35–36. László Gy. (2002): A Trichogramma petefürkész-darázs a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke elleni védekezésben. Gyakorlati Agrofórum, 13 (4): 15–17. László Gy. (2002): Biológiai növényvédô szer a kukorica lepkekártevôi ellen: Trichoplus kapszula. Biokultúra, 13 (3): 26. László Gy. (2003): Fürkészdarázzsal a lepkék ellen. Magyar Mezôgazdaság, 58 (2): 14–15. László Gy. (2004): Trichogramma peteparazitoidok a gyapottok-bagolylepke elleni növényvédelemben: a gyakorlati felhasználás elsô évének tapasztalatai csemegekukoricában és zöldségfélékben Magyarországon. XIV. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 81. László Gy. (2004): Petefürkész darazsak a gyapottok-bagolylepke ellen. Kertészet és Szôlészet, 53 (12): 5–7. László Gy. (2004): Biológiai növényvédelem a gyapottokbagolylepke ellen a Trichogramma petefürkész darazsakkal. Ôstermelô:gazdálodók lapja, 8 (1): 61–62.


László Gy. és Szeôke K. (2003): Petefürkész darazsakkal a zöldségfélék lepkekártevôi ellen. Kertészet és Szôlészet, 52 (12): 12–14. László Gy., Kovács P. és Hegedûs S. (2004): A Trichogramma petefürkészek a gyapottok-bagolylepke elleni védekezésben: A gyakorlati felhasználás elsô évi tapasztalatai csemegekukoricában. Gyakorlati Agrofórum, 15 (3): 53–55. Molnár I., Tóth E., Somlyay I., Pakurár M., Jobbágy J., Vasziné Kovács C. és Petró E. (2001): Új készítmény a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke elleni védekezésben: Steward 30 DF. 6. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen. 386–395. Molnár I., Somlyay I., Tóth E., Hegedûs S., Kutasi Z. és Petró E. (2004): Hatékony védekezés csemegekukoricában gyapottok-bagolylepke kártétele ellen önjáró hidas permetezôgéppel. XIV. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 83. Nigicser T. (2001): A sikeres csemegekukorica-termesztés sarokpontjai. Gyakorlati Agrofórum, 12 (1): 21–24. Paszternák F., Lévai K. és Nagy J. (2004): A csemegekukorica ökológiai növényvédelmének több éves tapasztalatai. XIV. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 47. Petró E. Hegedûs S., Molnár I. és Kutasi Z. (2004): Hatékony védekezés csemegekukoricában a gyapottokbagolylepke kártétele ellen, önjáró hidas permetezôgéppel. Gyakorlati Agrofórum, 15 (6): 60–63. Pénzes B., Sebestyén I. és Mészáros Z. (1996):A gyapottok-bagolylepke elleni védekezés lehetôségei, korlátai. 42. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 74. Szántosi A. (2003): A Trichogramma petefürkész darazsak felhasználási lehetôsége paradicsomban a gyapottok-bagolylepke ellen. XIII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 44. Szeôke K. (2004): Transzgenikus Bt-kukorica hibrideken végzett hatásvizsgálatok eredményei kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke esetében. XIV. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 65. Szeôke K., Kemény P. és Tímár I. (1995): Tapasztalatok és eredmények a gyapottok-bagolylepke elleni védekezésben. Agrofórum, 6 (12): 42. Szeôke K., Gáborjányi R., Kobza S. és Rátainé Vida R. (1996): A csemegekukorica növényvédelme. Növényvédelem, 32 (9): 459–466.

Érkezett: 2008. március 16.

521

Szeôke K., Dulinafka Gy., Vörös G., Gyulai P., Hertelendy P., Kasza I. és Szilágyi K. (1996): A gyapottok-bagolylepke életmódjának és a védekezés lehetôségének vizsgálata 1995-ben. 42. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Öszszefoglaló): 84. Szeôke K. és László Gy. (2002): Trichogramma petefürkészekkel a kukorica lepkekártevôi ellen. Kertészet és Szôlészet, 51 (10): 12–14. Szeôke K., Vörös G., Jobbágy J., Vasas L. és Hegyi T. (2003): A gyapottok-bagolylepke 2003. évi kártételei és a védekezés tapasztalatai. Integrált termesztés a kertészeti és szántóföldi kultúrákban (XXIV.), Budapest, 93–99. Takács A. (2004): Védekezés a kukorica rovarkártevôi ellen. Magyar Mezôgazdaság, 59 (15): 30–31. Tamasek Z., Hluchy M. és László Gy. (2004): A gyapottok-bagolylepke elleni alternatív biológiai és kémiai védekezési eljárások összehasonlító tesztelése szabadföldi zöldségfélékben. 50. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 60. Ubrizsy G. és Reichart G. (1958): Termesztett növényeink védelme. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest Vasas L. és Zöldi I. (2005): A gyapottok-bagolylepke elleni védekezés tapasztalatai csemegekukoricában. Gyakorlati Agrofórum, 16 (4): 19–21. Veres A., Tóth F. és László Gy. (2004): A gyapottok-bagolylepke elleni alternatív védekezési módszereket megalapozó tényezôk vizsgálata. 50. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 66. Vörös G. (2004): Az árukukorica kártevôi elleni védekezés. Gyakorlati Agrofórum Extra 5. 43–46. Vörös G. és Szeôke K. (1996): A gyapottok-bagolylepke kártétele és a védekezések eredményei 1995ben Kelet-Dunántúlon. VI. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely. (Összefoglaló): 57. Vörös G., Szeôke K., Dulinafka Gy., Gyulai P., Hertelendy P. (1997): A gyapottok-bagolylepke 1996. évi elôfordulása, kártétele és a védekezések tapasztalatai Magyarországon. 43. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Összefoglaló): 79. Zatykó L. (1996): Hogy idén ne sárguljon a paprika. Kertészet és Szôlészet, 45 (1): 18.

522


A THYROSTROMA NEMZETSÉGBE KERÜLT A CSONTHÉJASOK LEVÉLLYUKACSOSODÁSÁT OKOZÓ GOMBA: THYROSTROMA CARPOPHILUM (LÉV.) B. SUTTON (SYN.: STIGMINA CARPOPHILA (LÉV.) M.B. ELLIS Vajna László MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, 1525 Budapest Pf. 102

A termesztett és a vadon élô Prunus fajok lombozatának egyik legjelentôsebb betegségét a Thyrostroma carpophilum gomba okozza, mely fertôzi a hajtásokat és a termést is. Csapadékos években a fogékony cseresznye-, ôszibarack-, nektarin-, mandula-, szilva- és meggyfajtákon a lombozat akár 100%-ban fertôzôdhet, és korai levélhullás következhet be. A betegséggel és okozójával kapcsolatos nemzetközi irodalom egyre gyarapszik. A szakmai köznyelvben gyakran ma is csak „klaszterospórium” néven emlegetett betegség okozóját napjainkban a szerzôk a világ különbözô országaiban három különbözô tudományos névvel illetik, ami zavaró és megtévesztô lehet. A szerzô áttekintést ad a nevezéktani változtatásokról, azok okairól; állást foglal a Thyrostroma carpophilum (Lév.) B. Sutton érvényes név használata mellett, és új magyar nevet javasol a betegség megnevezésére.

A nevezéktani változtatásoknak rendszerint kellôen megalapozott okuk van, amit a taxonómiával foglalkozó kutató – esetünkben mikológus – tár fel, indokol. A tudományos név változtatására a szakmai bírálók ellenôrzését és jóváhagyását követô közzététellel (publikálással) javaslat formájában kerül sor. Ezt követôen az új név érvényesnek tekinthetô és alkalmazandó. Kivételt képezhetnek olyan esetek, amikor a változtatást javasló kutató nem kellôen megalapozott indokok alapján javasolja a névváltoztatást, és a tudományos közlemény (dolgozat) mégis megjelenik. A tudományág specialistái a névváltoztatásról rendszerint azonnal értesülnek. Más azonban a helyzet az alkalmazott tudományterületek szakemberei (pl. növényvédelmi, nemesítési területen dolgozók), és az egyetemi oktatók esetében. Ôk – érthetô módon – nem feltétlenül szakértôi az adott rendszertani egységnek (taxonnak). Számukra tudatni kell a névváltoztatást, annak szakmai okait, hogy alkalmazni tudják azt. Napjainkban a tudományos információ különbözô forrásait használjuk: az eredeti forrás-

munkákat, referáló folyóiratokat, monográfiákat, kézikönyveket és egyre gyakrabban egy-egy élôlénycsoport hitelesnek minôsített adatbázisát, amely a világhálón érhetô el. Az alkalmazott tudományterületen dolgozó azonban zavarba kerül, ha pl. három, viszonylag újnak ítélt forrásból egy adott fajra vonatkozóan három érvényesnek tartott tudományos nevet talál. Zavarok a névhasználatban A gomba, amelyrôl írásomban szó van, 165 éve ismert. E gomba okozza a Prunus fajok levéllukasztó (vagy levéllyukacsosodás) betegségét (1–8. ábra) (régebbi nevén: csonthéjas gyümölcsfák levéllukasztó ragyája in: Husz B.: A beteg növény és gyógyítása, 1941). A hazai szakirodalom mérvadó forrása szerint (Folk és Glits 1993) a csonthéjasok sztigmínás betegségérôl, annak kórokozójáról van szó; és ugyanezt a nevet találjuk Kövics Gy. által írt Növénybetegséget okozó gombák névtára c. könyvben is (Kövics 2000). Mindkét forrás a kórokozó gomba érvényes neveként a Stigmina carpophila (Lév.) M.B. Ellis


(Ellis 1959) nevet jelöli meg. Ha tovább kutakodunk, és e kórokozó gombával kapcsolatos újabb forrásmunkákat keresünk, akkor, a legutóbbi évekig – sajnálatos módon – három fajnévvel találkozunk a nemzetközi szakirodalomban. Használatban van a Stigmina carpophila (Lév.) M.B. Ellis (Ellis1959), a Wilsonomyces carpophilus (Lév.) Adaskaveg, Ogawa et Butler (Adaskaveg, Agawa, Butler 1990) és a Thyrostroma carpophilum (Lév.) B. Sutton (Sutton 1997) név is. A helyzetet tovább bonyolítja, ha betekintünk a nemzetközileg is elismert, legnagyobb mikológiai adatbázisba (Systematic Mycology and Microbiology Laboratory Database, U.S. Dept. of Agriculture, Agricultural Research Service). Ott is a fenti három, egymástól függetlennek látszó fajnévvel találkozhatunk, és nincs utalás arra, hogy ezek egy és ugyanazon kórokozó fajt jelölik. Tehát az adatbázis szerint a három név három egymástól független, önálló fajt jelöl. Érdekesnek tûnik, hogy a Stigmina carpophila (és szinonim nevei) elôfordulására az adatbázis 173 elôfordulási adatot szolgáltató közleményt ismertet a világból; ettôl függetlenül – mintha más fajról lenne szó – a Wilsonomyces carpophilus névvel jelöltrôl 7 elôfordulást jelöl a világból; és ha Thyrostroma carpophilum néven keresünk az adatbázisban, összesen 9 elôfordulásra történô utalást találunk a világból, mindössze 5 gazdanövényen. Aki nem járatos ezen egyetlen faj irodalmában, az érthetô módon zavarban van, és elsô benyomása az lehet, hogy lemaradt egy kicsit: nyilván újabb fajokat írtak le a mikológusok Prunusokról; holott a szerzôk ugyanarról a fajról írnak három különbözô fajnévvel jelölvén a gombát. A legitim név ellenôrzése Ha kíváncsiak vagyunk a legitim névre, amelyet elfogadottnak tekinthetünk, és jelenleg alkalmaznak, akkor az International Mycological Association Fungal Databases Nomenclature and Species Banks (MycoBank) adatbázisában kell tájékozódnunk. Az itt kapott információ szerint a Thyrostroma carpophilum (Lév.) B. Sutton 1997 a legitim név.

523

A www. mycobank.org közlése szerint a kórokozó gomba jelölésére idôrendben a következô nevek követték egymást: Basionym: Helminthosporium carpophilum Léveillé, J.H. 1843 Obligát szinonimok: Stigmina carpophila (Lév.) M.B. Ellis 1959 Sphaeropsis carpophila Lév. Phoma carpophila (Lév.) Sacc. Clasterosporium carpophilum (Lév.) Aderhold 1901 Coryneum carpophilum (Lév.) Jauch 1940 Sciniatosporium carpophilum (Lév.) Morgan Jones 1971 Sporocadus carpophilus (Lév.) Arx 1981 Wilsonomyces carpophilus (Lév.) Adask., J.M. Ogawa & E.E. Butler 1990 Megjegyzendô, hogy további szinonim nevek is vannak, amelyeket a szerzôk pl. e faj különbözô gazdanövényeken történô elôfordulása kapcsán adtak. A betegség magyar nevének változásai A hazai növénykórtani irodalomban a 20. század elsô felében a Clasterosporium gen. név volt elfogadott. Ennek hatása napjainkig él. E nevet – bár csaknem 50 éve nem érvényes – gyakran ma is halljuk az élô beszédben. A 20. század második felében a Stigmina gen. név fokozatosan átvette a Clasterosporium gen. név helyét, és mind a mai napig találkozhatunk vele a szakirodalomban. A gomba Wilsonomyces genusba történt átsorolása óta 18 év telt el, és ennek még nincs nyoma a hazai és alig van nyoma a nemzetközi szakirodalomban. 11 éve azonban e nevet is a szinonimok közé sorolták, és a Thyrostroma nemzetségbe sorolásról a nemzetközi szakirodalom alig, a hazai szakterület pedig egyáltalán nem vett tudomást. A névváltoztatás okairól A levéllyukasztó gomba egyik nemzetségbôl a másikba történô átsorolását a 19. és 20.

524

században a gomba mikromorfológiai bélyegeinek beható vizsgálata és e bélyegek rendszertani értékének újabb és újabb felülvizsgálata motiválta. Nevezetesen, az elsô leírás (1843) az akkor alkalmazott egyszerû fénymikroszkópos vizsgálat adataira épült (konídiumok formája, színe és szeptáltsága). Késôbb, alaposabb vizsgálatok során újabb morfológiai bélyegek felismerése szolgált indítékul (pl. a konídiumtartók nem szórt, hanem tömörebb nyalábokban képzôdése); majd további genus-átsorolásokat a szaporítósejtek (konídiumok) ontogenezisének alaposabb megismerése és a finom részletek értékelése tette lehetôvé. Ugyancsak átsorolást indikált a termôképlet milyenségének (acervulus vagy inkább sporodochium jellegû) megítélése. Érdekes megemlíteni, hogy az új, monotipikus Wilsonomyces genusba helyezést a szerzôk olyan elektronmikroszkópos vizsgálatokkal feltárt bélyegek alapján (pl. a konidiogén sejt szimpodiális jellege és proliferációja) javasolták, amelyek taxonómiai értékét a szakértôk már korábban is megkérdôjelezték, elvetették. Ezért is volt „rövid életû” a Wilsonomyces carpophilus (Lév.) Adaskaveg, Agawa and Butler név, bár több szerzô nem tudván a név változtatásáról, ma is ezt használja. Az érvényes (legitim) név tehát Thyrostroma carpophilum (Lév.) B. Sutton (in: Arnoldia 14: 33–35.). B. Sutton neves angol mikológus, a konídiumos gombák korszerû rendszerezésének világszerte elismert kutatója 1997-ben publikálta e névváltoztatási javaslatát. Szinonim nevek között jelölte meg a Clasterosporium carpophilum (Lév.) Aderh.; a Stigmina carpophila (Lév.) M.B. Ellis és a Wilsonomyces carpophilus (Lév.) Adask., Ogawa et Butler fajneveket. A basionym, mint ismert: Helminthosporiunm carpophilum Lév. (1843). A legitim tudományos fajnév használata mindenkori elvárás, és különösen fontos gazdaságilag jelentôs növényi kórokozók, humán- és állatbetegségeket okozó fajok esetében. Ezekkel kapcsolatban a tudományos ismertek gyarapodása gyors. A tudományos információáradatban azonban, ha a szerzôk nem az érvényes nevet hasz-


nálják, a tudományos közlemények egy része az információt gyûjtôk látókörén kívül maradhat. Tanulságok

• Szakmai írások készítésekor ellenôrizni kell

•

•

•

•

az abban szereplô faj vagy más taxon legitim nevét. Ha szükséges, vissza kell nyúlni az eredeti szakirodalmi forrás(ok)hoz. A névváltoztatást javasló mikológusnak célszerû egy a rendszertan területérôl születô munkákat közlô szakfolyóiratában közzétenni írását. Jelen esetben – B. Suttonra nem jellemzô módon – a Thyrostroma genusba történô átsorolás az ARNOLDIA folyóiratban jelent meg, amely nem tartozik ebbe a kategóriába. A nemzetközi adatbázisok gondozásáról az alapítóknak és fenntartóknak gondoskodniuk kell, máskülönben, idôvel – pontatlan vagy egyes túlhaladott adatok közlése miatt – azok zavarkeltés forrásává válnak. A legitim fajnév ellenôrzésére mérvadónak tekintendô az International Mycological Association Fungal Databases Nomenclature and Species Banks (MycoBank) adatbázis (www.mycobank.org). Írásunkban szereplô faj esetében használjuk a Thyrostroma carpophilum (Lév.) B. Sutton fajnevet, mivel ez tekintendô érvényesnek, annak ellenére, hogy ma még ezt kevesen tudják. A hazai növénykórtani irodalomban a csonthéjasok (Prunus spp.) tirosztrómás betegsége név használatát javasolnám, ha követni kívánnánk az eddigi elnevezési gyakorlatot. Megfontolandó azonban az egyszerûbb magyar betegségnév használata: csonthéjasok (kajszi, cseresznye, mandula stb.) levéllyukacsosodás betegsége (indokolt esetben megjelölvén egyben a kórokozót is, mivel hasonló tüneteket csonthéjasokon más gombafaj, baktérium és vírus is okozhat!). E nevet ugyanis nem kell változtatni, ha a kórokozó neve a jövôben ismét változna, ami elôfordulhat.

Gondoljunk bele, ha követtük volna az eddigi magyar névadás gyakorlatát, és idôben felfigyeltünk volna a kórokozó tudományos nevének


változásaira, akkor a következô nem teljes listát kapnánk a betegség nevének változtatásaira a 20. században: csonthéjasok klaszterospóriumos betegsége; csonthéjasok korineumos betegsége; csonthéjasok sztigminás betegsége; csonthéjasok szciniatospóriumos betegsége; csonthéjasok sporokaduszos betegsége; csonthéjasok wilzonomiceszes betegsége; és most: csonthéjasok tirosztromás betegsége. Hogyan nevezzük ezután? Ésszerûnek tûnik tehát a tünetekre utaló magyar név használata a betegség megnevezésére: csonthéjasok (kajszi, cseresznye, mandula stb.) levéllyukacsosodás betegsége, hasonlóan az angol „common name”-hez: (apricot, almond, cherry stb) shot hole disease + a kórokozó latin neve. Azonos általános gyakorlatot követ az orosz növénykórtani szaknyelv is, bár találkozhatunk az oroszban más névadással is pl. a Thyrostroma compactum (Tilia, Celtis fajok kórokozója) esetében: „tirosztromózis” a betegség elnevezése. Ez az elnevezés a már említett problémát okozhatja, ha a kórokozó latin neve megváltozik.

525

Köszönetnyílvánítás Köszönetemet fejezem ki dr. Oros Gyulának a kézirattal kapcsolatos hasznos észrevételeiért és javaslataiért. A munkát az OTKA K 67648 sz. téma támogatta. IRODALOM Adaskaveg, J.E., Agawa, J.M. and Butler, E.E. (1990): Morphology and ontogeny of conidia in Wilsonomyces carpophilus, gen. nov. and comb. nov., causal pathogen of shot hole disease of Prunus species. Mycotaxon, 37: 275–290. Aderhold, R. (1901): Clasterosporium carpophilum (Lév.) Aderhold, Landw. Jb., 30: 815. Anonim: MycoBank (www.mycobank.org) Fungal Databases, Nomenclature and Species Banks (Administered by the International Mycological Association) Ellis, M.B. (1959): Clasterosporium and some allied dematiaceae Phragmosporea. II. Mycol. Pap. (CMI) 72: 1–75. Folk Gy. és Glits M. (1993): Kertészeti Növénykórtan. Mezôgazda Kiadó, Budapest. 204–206. Husz B. (1941): A beteg növény és gyógyítása. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat kiadása, Budapest, 117–121. Kövics Gy. (2000): Növénybetegséget okozó gombák névtára. Mezôgazda Kiadó, Budapest, 175. Léveillé, J.H. (1843): Champignons des environs de Paris. Ann. Sci. Nat., Ser. 2. (19): 215. Sutton, B.C. (1997): On Stigmina, Wilsonomyces and Thyrostroma (Hyphomycetes). Arnoldia, 14: 33–35.

THE SHOT HOLE FUNGUS IS TRANSFERRED TO THE THYROSTROMA GENUS: THYROSTROMA CARPOPHILUM (LÉV.) B. SUTTON (SYN.: STIGMINA CARPOPHILA (LÉV.) M.B. ELLIS L. Vajna Plant Protection Institute of the Hungarian Academy of Sciences, H-1525 Budapest POBox 102. Hungary

The shot hole disease of wild and cultivated Prunus species is still in the focus of fruit pathology investigations in the temperate and warm-temperate region. Different authors of papers in many countries are using three various latin names for the pathogen, considering all these three as valid. The proposal of B.C. Sutton, published in 1997: Thyrostroma carpophilum (Lév.) B. Sutton comb. nov. (syn.: Stigmina carpophila (Lév.) M.B. Ellis is considered to be legitimate and should be used. Érkezett: 2008. augusztus 29.

526


A R C K É P C S A R N OK HERCZIG BÉLA A közelmúltban megjelent „A lepkészet története Magyarországon” – Szabóky Csaba könyve. Olvasom, lapozgatom, sok kollégámat, sok barátomat találom meg benne. Ezek közé tartozik Herczig Béla is. Múlik az idô, öregszünk. Béla is rövidesen betölti hatvanadik évét. Tatán született 1948. október 8-án. A tatai Eötvös József Gimnáziumban érettségizett 1967-ben. A következô évtôl Keszthelyen tanult, elôször a Felsôfokú Mezôgazdasági Technikumban, majd az Agrártudományi Egyetemen. Ugyanott adta be és védte meg egyetemi doktori disszertációját 1985-ben „Fénycsapdák az entomológiai kutatás és a prognosztikai gyakorlat szolgálatában” címmel. Szülôvárosához közel Bajon, a Komárom Megyei Növényvédelmi Állomáson kezdett dolgozni gyakornokként 1971-ben, de néhány hónap után a munkát Budapesten folytatta, az akkor még a Herman Ottó úton székelô Központi Növényvédelmi és Karantén Laboratóriumban. Itt a Prognosztikai Osztályon – melynek vezetôje Benedek Pál volt – Béla feladata az országos fénycsapdahálózat anyagának feldolgozása, a hálózat szakmai felügyelete és fénycsapdás elôrejelzések készítése volt. Sorkatonai szolgálatának letelte után, 1975tôl már a Budaörsi útra tért vissza, az új MÉM NAK székházba, ahol 1979-ig a korábbiakhoz hasonló munkát végzett. Ekkor családostól (közben ugyanis megnôsült) visszakerült Komárom-Esztergom megyébe, az akkor már Tatán székelô Megyei Növény-egészségügyi és

Talajvédelmi Állomásra. Ott dolgozott rovartanosként nyugdíjazásáig, 2007-ig. Béla is – annyi más kollégánkhoz hasonlóan – gyerekkorától foglalkozott a lepkékkel, azt mondhatjuk, másokhoz hasonlóan rovarásznak indult. Szorgalmasan gyûjtötte a lepkéket. Kezdetben minden lepkét gyûjtött, majd egy idô után belátta, hogy ez így nem megy. Ezután csak a bagolylepkéket tartotta meg, az összes többi anyagát a Természettudományi Múzeumnak ajándékozta. Saját gyûjteménye így is 2005-ben több mint 100 000 példányt tett ki. Béla a hazai rovarász társadalom ismert és megbecsült tagja, sok gyûjtôtársa volt. 1971-ben belépett a Magyart Rovartani Társaságba, a Társaság ülésein hosszú idôn át rendszeresen részt vett. Ô maga már régen úgy nyilatkozott, hogy „azon szerencsések közé tartozom, akinek a hobbija és a hivatása számos ponton kapcsolódik.” Le merem írni azt, hogy az entomológusoknak egy része – talán nagyobbik része – hasonlóan nyilatkozhat. Mint a magyar lepkészek általában, kezdetben Béla is a magyar faunát gyûjtötte, illetve ku-


tatta. Tervszerûen kutatta a Gerecse, a Vértes és a Keszthelyi-hegység lepkefaunáját. Részt vett a „Bakony természeti képe” és a „Gerecse lepkevilága” programban. Ezután több kollégánkkal együtt részese volt a „Migrációs és faunisztikai vizsgálatok Eurázsia hegységrendszereiben” címû OTKA pályázatban. Ehhez számos magashegyi gyûjtôút adott neki alapot és anyagot. Mihelyt a lehetôségek megengedték, többször járt Erdélyben, Bulgáriában, Görögországban és Jugoszláviában. Késôbb Európán kívül Törökországban, Marokkóban, több alkalommal a Kaukázusban, Türkmenisztánban, Pakisztánban, Nepálban és Tajvanon. Béla volt a szervezôje annak az ÉszakKaukázust célzó expedíciósorozatnak, melynek én is tagja voltam. A Kaukázus északi vidékeit megcélzó expedíciók iránya a Csecsen-Ingus köztársaság volt. Érdekes módon sikerült megszervezni ezeket az utakat. Groznij, a csecsen fôváros a szocializmusban „testvérvárosa” volt Tatabányának. Béla úgy gondolta, hogy ne csak a párttitkárok és a tanácselnökök járjanak inni a testvérvárosba, hanem egyszer a rovarászok is menjenek rovarokat gyûjteni. Ez három éven át sikerült is. Sajnos azonban nem tudtuk végigcsinálni az expedíciókat, következett a csecsen háború, már nem tudjuk, hogy azok az ottani emberek, akikkel együtt jártuk a hegyeket, élnek-e még. Ahogy öregszünk, elôbb-utóbb elfogy, elromlik az egészségünk, ezzel együtt többnyire megváltozik az életünk is. Bélán 2002-ben csípôprotézis-mûtétet kellett végezni. Ezzel vége szakadt a több évtizeden át tartó terepmunkának. Ha azonban egy embernek a vérében van a gyûjtés, azt nem tudja abbahagyni. Valamit kell gyûjteni, anélkül nem lehet élni.

527

Béla már régóta „téglázott”. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy mindenhol összeszedte a „bélyeges” téglákat, és különféle építkezéseihez felhasználta azokat. Ettôl kezdve azonban a téglázás megváltozott. Lassanként szenvedéllyé és tudományossá vált a bélyeges téglák gyûjtése. Ahogy a lepkék és más rovarok gyûjtése és feldolgozása tudomány, ugyanúgy vált tudománynyá a téglagyûjtés és azok feldolgozása is. A tizenhatodik századtól kezdve hazánkban is minden téglagyárnak megvolt a gyárra utaló saját bélyegzôje, amit minden téglára rányomtak. A „téglázás” nem csak néhány ember hobbija. Egy éve, 2007-ben megalapították a Monarchia Bélyeges Téglagyûjtôk Egyesületét. Az alapításkor tizenöt tagjuk volt, az interneten keresztül azonban mindenüvé hírük ment, és egy év alatt tagjaik száma nyolcvanra emelkedett. A gyûjtésen kívül tudományos munkát is akarnak végezni, munkájuk talán leginkább ipartörténetnek minôsíthetô. Készülnek a katalógusok, tervezik a kiállításokat. Ehhez természetesen pénz is kell, mint minden más hasonló munkához. Elsôként az „Eszterházy-téglák” katalógusát szeretnék elkészíteni. Érdekesen alakulnak a sorsok: egy egészségügyi fordulat egy ember életpályáját igencsak megváltoztathatja. Bélának már nagy téglagyûjteménye is van: az országban talán a legnagyobb: 5500–6000 darabból áll. Egy téglagyûjtemény sokkal kevésbé kényes mint egy rovargyûjtemény Számos nagy rovargyûjtemény pusztult el Magyarországon. Szerencsére más nagy gyûjtemények megfelelô helyre kerültek. Reméljük, hogy Béla lepkegyûjteménye sem pusztul el, több évtized munkája idejében megfelelô helyre fog kerülni. Mészáros Zoltán

528

R


E N D E L E

T

MEGJELENT 220/2008. (VIII. 30.) KORM. RENDELET

az élelmiszerlánc területén kötelezô elôírások és ajánlott szakmai irányelvek gyûjteményei kiadásának rendjérôl, amelynek növényvédelmi vonatkozásai az alábbiakban kiemelt paragrafusok: A Növényvédelmi Módszertani Gyûjtemény gondozásával kapcsolatos munka szakmai irányítását végzô szerv kijelölése és mûködési rendje 12. § (1) A Kormány a Növényvédelmi Módszertani Gyûjtemény gondozásával kapcsolatos munka szakmai irányítását végzô szervként a Növényvédelmi Bizottságot jelöli ki. (2) A Növényvédelmi Bizottság 17 tagból áll, akik közül az MTA Növényvédelmi Kutató Intézet 2 fôt, a Magyar Növényvédô Mérnöki és Növényorvosi Kamara 2 fôt, a Növényvédôszergyártók és Importôrök Szövetsége Egyesület 2 fôt, a Növényvédô Szer Kereskedôk Szakmai Egyesülete 2 fôt javasolhat, továbbá a Mezôgazdasági Szakigazgatási Hivatal növényvédelmi engedélyezô hatósági jogkörben eljáró részlege 2 fôt, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2 fôt, a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal 2 fôt, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2 fôt jelöl. A tagokat a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter nevezi ki. A Növényvédelmi Bizottság tagja az országos növény- és talajvédelmi fôfelügyelô. (3) A Növényvédelmi Bizottság elnöke az országos növény- és talajvédelmi fôfelügyelô, titkárát a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter nevezi ki a tagok közül.

(4) A Növényvédelmi Bizottság mûködési szabályzatát maga határozza meg, és azt a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter hagyja jóvá. (5) A Növényvédelmi Bizottság feladatainak ellátásához – beleértve az adminisztratív teendôket is – szakértôt vehet igénybe. (6) A Növényvédelmi Bizottság mûködéséhez és titkársági feladatainak ellátásához szükséges pénzügyi, tárgyi és ügyviteli feltételeket a Növényvédelmi Bizottság által jóváhagyott éves munka- és pénzügyi tervre figyelemmel a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium biztosítja. A Növényvédelmi Módszertani Gyûjtemény kiadásának rendje 13. § (1) A Növényvédelmi Módszertani Gyûjtemény elôírásainak és irányelveinek tervezetét a Növényvédelmi Bizottság dolgozza ki. (2) A Növényvédelmi Módszertani Gyûjtemény tartalmazza: a) az engedélyezési dosszié tartalmi és formai követelményeit, b) a címkézési útmutatót, c) a növényvédô szerek forgalmi kategóriába sorolásának feltételeit, d) a biológiai hatékonysági vizsgálatok tervezéséhez és végzéséhez szükséges útmutatót, e) a vizsgálóhelyek ,,Helyes Kísérleti Gyakorlat” szerinti minôsítésének útmutatóját, f) a környezetben várható koncentrációk elôre jelzett értékeinek kiszámítását és felhasználását a kockázatbecslésben, g) a nem cél-szervezetekre történô, ökotoxikológiai kockázatbecslést, h) egyéb – a Bizottság által jóváhagyott – módszertani elôírásokat. (3) A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a Növényvédelmi Bizottság javaslata alapján a Növényvédelmi Módszertani Gyûjteményt a Hivatalos Értesítôben, valamint a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium


hivatalos lapjában és honlapján egységes szerkezetben közzéteszi. Záró rendelkezés 14. § (1) Ez a rendelet 2008. szeptember 1-jén lép hatályba. (2) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg a) a magyar FAO/WHO Codex Alimentarius munka szakmai irányítását végzô szerv kijelölésérôl és mûködési rendjérôl, valamint a Magyar Élelmiszerkönyv kiadásának rendjérôl szóló 340/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet, b) a Magyar Takarmánykódex kiadásának rendjérôl szóló 341/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet hatályát veszti. (3) E rendelet nem érinti a Codex Alimentarius Magyar Nemzeti Bizottság, a Magyar

529

Élelmiszerkönyv Bizottság, valamint a Magyar Takarmánykódex Bizottság e rendelet hatálybalépését megelôzôen kinevezett tagjai megbízatását és annak idôtartamát, e tagok megbízatása a kinevezésük idején hatályos rendelkezések alapján megállapított ideig áll fenn. (4) E rendelet hatálybalépését követô harminc napon belül a Magyar Állat-egészségügyi és Állatjóléti Kódex Bizottságot létre kell hozni. A Magyar Állat-egészségügyi és Állatjóléti Kódex Bizottság mûködési szabályzatát 2008. december 31-ig el kell fogadni. (5) E rendelet hatálybalépését követô harminc napon belül a Növényvédelmi Bizottságot létre kell hozni. A Növényvédelmi Bizottság mûködési szabályzatát 2008. december 31-ig el kell fogadni. Forrás: FVM honlapja

Ön sikeresen felhasználta, mi térítésmentesen visszavesszük kiürült és háromszor kiöblített növényvédô szeres göngyölegét, valamint a csávázott vetômagos csomagolóanyagait. Téli visszagyûjtési akciónk: november közepétôl év végéig Kérjük, vegye fel a kapcsolatot az Önhöz legközelebbi gyûjtôhellyel. Gyûjtôhelyeink listáját megtalálja a www.cseber.hu weboldalunkon.

Lantos Péter Tel.: (1) 340-4888

Fenyvesi Rita Tel.: (1) 340-5411

530


EU

H

Í

R

E

K

„GYÖMÜLCSÖT ÉS ZÖLDSÉGET AZ ISKOLÁKBA” – EURÓPAI PROGRAM A GYÜMÖLCSÉS ZÖLDSÉGFÉLÉK TÁPLÁLKOZÁSI SZEREPE Az alábbi összeállítás az Európai Unió programja és a Francia Elnökség felkérésére a Francia Mezôgazdasági Kutató Intézet (INRA, Párizs, 2007. november, szerkesztôk: Marie-Jo Amiot-Carlin, France Caillavet, Mathilde Causse, Pierre Combris, Jean Dallongeville, Martine Padilla, Catherine Renard, LouisGeorges Soler) tanulmánya alapján készült.

kül) fogyasztanak naponta, mint a közel-keletiek (233 g/nap), ázsiaiak (179 g/nap), latin-amerikaiak (150 g/nap) és afrikaiak (77 g/nap). A gyümölcsfélék fogyasztása terén a világon az alábbi sorrend állítható fel: Latin-Amerika (271 g/nap), Európa (212 g/nap), Közel-Kelet (204 g/nap), Ázsia (85 g/nap) és Afrika (95 g/nap). A FAO-tanulmány arra is rámutat, hogy az elmúlt 40 évben a gyümölcs- és zöldségfogyasztás valamennyi országban jelentôsen nôtt.

•

• •

Ajánlás: 400 g vagy 5 darab gyümölcs vagy zöldség naponta A kezdetek

•

•

Az USA Mezôgazdasági Minisztériuma 1916-ban táplálkozási útmutatóban fogalmazta meg a napi gyümölcs- és zöldségfogyasztás fontosságát; Nemzeti Rákkutató Intézete 1991-ben indított egy „Naponta öt gyümölcsöt és zöldséget a jobb egészségért” elnevezésû programot.

Statisztika Franciaországból • • •

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1990-ben, majd a FAO-val közösen 2003-ban mottóban fogalmazta meg ajánlását személyenként 400 g gyümölcs és zöldség napi elfogyasztására: „legalább 5 gyümölcs vagy zöldség naponta”.

•

• •

Nemzetközi kitekintés A FAO táplálkozással kapcsolatos felmérése szerint (1998) a világon az európai emberek átlagosan több, 372 g zöldségfélét (burgonya nél-

Európában 10 ország 27 táplálkozástudományi központjában végzett vizsgálat eredménye alapján a gyümölcs és zöldség fogyasztása • a földközi-tengeri országokban a legnagyobb, • a skandináv államokban és Hollandiában a legkisebb; minden ötödik gyermek túlsúlyos; az emberek többsége és a 11 év alatti gyermekek 20%-a az ajánlott mennyiségnél sokkal kevesebb gyümölcs- vagy zöldségfélét eszik. Ha gyermekkorban nem fogyasztanak megfelelô mennyiséget, ez a rossz szokás idôsebb korban is megmarad, amit a szülôk saját gyermekeiknek is továbbadnak.

A lakosság átlagosan napi 350 g gyümölcsöt és zöldséget fogyaszt. 1997 és 2005 között a franciák gyümölcsvásárlása 12%-kal csökkent. A fiatalok negyedannyit költenek gyümölcsés zöldségfélére, mint nagyszüleik. És naponta csak annyi gyümölcs- és zöldségfélét fogyasztanak, mint péksüteményt és édességet: 70 g-ot. 10 franciából 4 túlsúlyos (a fiatalok elhízása az 1990-es években kezdôdött). Franciaországban a gazdagok háromszor annyi gyümölcs- és zöldségfélét vásárolnak, mint a szegények.

1990-ben a túlsúlyos gyermekek aránya a francia lakosság 16%-a, szemben az 1980-as


5%-kal (ezen belül a hátrányos helyzetû gyerekek aránya 25%). 2001-ben fogadták el a francia nemzeti táplálkozási és egészségügyi programot, melynek kommunikációját 2006-ban fejezték be és 2010-ig a „minôségi étkezés” (mottó: „5 gyümölcs és zöldség naponta”) elfogadását akarják megvalósítani: felszámolva a fogyasztást korlátozó akadályokat, javítva az elérhetôséget és minôséget, továbbá alkalmazva az innovációs, kommunikációs és tájékozatási technológiát. Az EU szerepe – az Európai Bizottság programja 2008 májusában az Európai Bizottság javasolta egy EU-program kidolgozását a gyümölcsés zöldségfélék 6–10 év közötti tanulók részére történô rendszeres kiosztására. Az erre a célra megállapított 90 millió €/év összeget a programban részt vevô tagállamok nemzeti költségvetésükbôl (50% vagy 75% arányban) egészítik ki. Elôzmények A program része az Európai Bizottság azon törekvésének, hogy javítsa az EU népességének egészségügyi és táplálkozási helyzetét az „Európai stratégia a táplálkozásról, elhízásról és a kapcsolódó egészségügyi kérdésekrôl” c. dokumentumban (Fehér Könyv, 2007) megfogalmazottak szerint, kiemelve a téma közegészségügyi, társadalmi és gazdasági hatásának jelentôségét. A gyümölcs- és zöldségfélék ingyenes juttatásán túl, a 2009–2010-es tanév kezedetétôl megvalósítandó projekt elôírja, hogy a tagállamok honi sajátosságaikat szem elôtt tartó nemzeti stratégiát dolgozzanak ki, amelynek része az oktatás, nevelés, felvilágosítás, táplálkozási tudatosság fokozása és az egészséges étkezési szokások elsajátítása. Németországban, 2008 júliusában a program ismertetésekor – annak jelentôségét és szükségességét hangsúlyozva – Mariann Fischer Boel, a Bizottság mezôgazdasági biztosa megemlíti, hogy az EU-ban kb. 22 millió gyermek túlsúlyos, ebbôl 5 millió elhízott: a túlsúlyos gyermekek száma évente 1,2 millióval, az elhízottak

531

száma pedig 400 ezerrel nô. Jobb táplálkozással lehet e súlyos probléma ellen küzdeni. A program elsô lépéseként a Bizottság költség/haszon hatástanulmányt készített, és javaslatát az Európai Parlament és a Tanács elé terjesztette. A tanulmány elkészítését irányító Európai Bizottság Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Fôigazgatósága, az abban részt vevô többi fôigazgatóság (egészségügy és fogyasztóvédelem, környezetvédelem, költségvetés és piaci verseny, oktatás és kommunikáció, munkahelyteremtés) képviselôi és a (kutatóintézetek, civil szervezetek, kormányszervek) felkért szakértôi egyetértenek abban, hogy az egészséges táplálkozás, mindenekelôtt a megfelelô mennyiségû gyümölcs és zöldség fogyasztása alapvetôen hozzájárulhat az elhízás mértékének és az idôskori kockázati tényezôknek (keringési és érrendszeri, daganatos betegségeknek és 2-es tipusú cukorbetegségnek) a csökkenéséhez. A háttérinformációkat a következô országokban készített esettanulmányok nyújtották: Olaszország, Spanyolország, Anglia, Dánia, Hollandia, Írország, Franciaország. A „gyümölcsöt az iskolásoknak” program az Európai Unió tagállamaiban Az Európai Bizottság illetékes fôigazgatósága 2007 decemberében megkapta az Egyesült Királyság, Írország, Hollandia, Dánia és Belgium által kidolgozott iskolai gyümölcsprogramot. 2008 tavaszán a Tanács elé terjesztették és megszavazták az egész Európai Unióban bevezetendô akciót. Franciaország – Ingyen gyümölcsöt az iskolásoknak a 2008-as tanév kezdetekor Franciaország lakossága nem fogyaszt elegendô gyümölcsöt! Ennek a rossz tendenciának a megváltoztatására – az önkormányzatok kezdeményezésére – a nemzeti táplálkozási és egészségügyi program keretén belül a francia Mezôgazdasági és Halászati Minisztérium akciótervet dolgozott ki, melynek értelmében az óvodák és általános iskolák a 2008-as tanév kezdetétôl hetente egy alkalommal tízóraira

532


Az EU egyes tagállamaiban már létezô programok

Tagállam / program

Egyesült Királyság

Írország

Belgium (vallon)

Dánia

Belgium (Flandria)

Hollandia

Kezdet

2004

2007

2007

2004

2002

2006

Költségvetés

54 M €/év

4 M €/év

1 M €/év

–

2 M €/év

–

Résztvevôk

–

–

Mezôgazdasági min., szakmai szervezetek, rákellenes egyesület

Finanszírozás

100% Egészségügyi

Termék

200 t/év

Célcsoport

16 000 tanuló, 625 tanuló/év, 2 M (4–6 éves) 85 000 gyerek (4–12 éves) gyerek

Mikor

naponta 1x

de. 1×, 16 napig naponta 1×, 2 hónapon át

de. vagy du.

szünetben, 1x/hét, 26–30 hétig

2×/hét, 40 hétig

Nevelési eszközök

CD, könyv

video

tanárok választják

tanárok választják

video, poszterek

Eredmény

fogyasztás nô

pozitív, de anyagi nehézségek

Egészségügyi, Flamand Oktatási Min., kormány mezôgazdasági termékek elosztásának hivatala

Mezôgazdasági, Egészségügyi, Oktatási Min., kertészeti egyesület

100% Mezôhatóságok gazdasági min. Min.

családok+ iskolák+hivatal, a király alapítványa

családok (6–7 M €/év) + önkormányzat / iskola

regionális civil szervezetek és családok (16 €/tanuló/év)

Ír/Eu termékek

gyümölcs vallon)

friss gyümölcs, friss gyümölcs, zöldség zöldség, ivólé

friss gyümölcs

234 iskola 100 általános 90 000 tanulója iskola

pozitív, 83% folytatja

gyümölcsöt adnak diákjaiknak. Cél a gyümölcsfogyasztás 10%-os növelése, a fiatalok megnyerése, hogy szívesen fogyasszanak gyümölcsöt, legalább ötöt naponta, és a zöldségfélékkel együtt, a mennyiség napi 350–400 g legyen. Elsô lépésben a „kiemelt oktatási körzetekben” lévô 1000 iskolának fedezik a költségek felét. A Mezôgazdasági és Halászati Minisztérium az Egészségügyi, a Gazdasági és az Oktatási Minisztérium, a regionális civil szervezetek, a polgármesteri hivatalok egyesülete, a közétkeztetési szakszervezet, a regionális köztisztviselôk

1400 óvoda, általános iskola 100 általános (6–12 éves iskola, tanulók) 260 000 gyerek

anyagi anyagi nehéznehézségek; ségek, de a EU-projekt kell fogyasztás nô; EU-projekt kell

anyagi nehézségek miatt iskolák 80%-a abbahagyta

szövetsége, a szülôi munkaközösségek, a fogyasztók egyesületei, valamint a gyümölcságazat bevonásával tervezi megvalósítani programját, elsôsorban a hátrányos helyzetû társadalmi rétegek között. Tanulmányozzák a fogyasztást korlátozó tényezôket és a népbetegségnek tekinthetô elhízás okait. A program része egy pedagógiai és nevelési felvilágosítás is, hogy a tanulók hozzászokjanak a gyümölcs fogyasztásához, és elfogadják annak táplálkozásukban játszott szerepét. Böszörményi Ede

4 4. É V F O L Y A M * O K T Ó B E R * 1 0. S Z Á M

Recommend Documents